AIÜB-2/2009.
(AIÜB-120/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2009. február 16-án, hétfőn, 11.00 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Tájékoztató dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2008. november 23-án "Védtelenül? Ki őrzi az őrzőket?" címmel kiadott közleményével kapcsolatban *
Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tájékoztatója *
Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának reflexiói *
A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2008. december 1-jei ülésén elfogadott, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvény (T/6748/4. szám); záróvita és zárószavazás előkészítése a Házszabály 110. §-ának (2) bekezdése szerinti eljárásban *
A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6689. szám); módosító javaslatok megvitatása *
Egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/7042. szám); általános vita *
Dr. Andréka Tamás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Az eltitkolt múlt megismerhetőségéről szóló határozati javaslat (H/7014. szám) *
Döntés a tárgyalás elhalasztásáról *
1. Tájékoztató dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2008. november 23-án "Védtelenül? Ki őrzi az őrzőket?" címmel kiadott közleményével kapcsolatban
2. A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2008. december 1-jei ülésén elfogadott, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvény
(A köztársasági elnök átirata és a visszaküldött törvény T/6748/4. számon került iktatásra)
(Záróvita és zárószavazás előkészítése a Házszabály 110. §-ának (2) bekezdése szerinti eljárásban)
3. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6689. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
4. Egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/7042. szám)
(Általános vita)
5. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita:
- Az eltitkolt múlt megismerhetőségéről szóló határozati javaslat (H/7014. szám)
(Dr. Fodor Gábor, Gulyás József és dr. Magyar Bálint (SZDSZ) képviselők önálló indítványa)
Elnököl: Dr. Csiha Judit (MSZP), a bizottság elnöke, valamint
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Balogh László (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kerényi János (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Dr. Salamon László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Bárándy Gergely (MSZP) dr. Csiha Juditnak (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP) dr. Csákabonyi Balázsnak (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP) megérkezéséig dr. Simon Gábornak (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP) távozása után dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Dr. Kerényi János (Fidesz) távozása után dr. Dorkota Lajosnak (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) megérkezéséig dr. Balsai Istvánnak (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP) megérkezéséig dr. Salamon Lászlónak (KDNP)
Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa
Dr. Brávácz Ottóné főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Andréka Tamás főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. József Péter szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 3 perc)
DR. CSIHA JUDIT (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a mai bizottsági ülésünkön képviselőtársaimat és megjelent vendégeinket.
A mai ülésünket megnyitom, amelyről megállapítom, hogy - a helyettesítésekkel együtt is - határozatképes. A helyettesítés rendje a következő: Csákabonyi Balázs helyettesíti Faragó Pétert, Bárándy Gergelyt én, Dorkota Lajos Kerényi Jánost. Egyéb helyettesítési megbízás még nem érkezett hozzám, de gondolom, még készülnek.
Javaslatot teszek a napirendre a kiküldöttek szerint. Kérdezem, van-e ezzel kapcsolatosan észrevétel. (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, kérem, aki egyetért vele, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, megállapítom, hogy a napirendet elfogadtuk.
Tájékoztató dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2008. november 23-án "Védtelenül? Ki őrzi az őrzőket?" címmel kiadott közleményével kapcsolatban
Elsőként tárgyaljuk azt a tájékoztatót, amelyet Szabó Máté úr, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa által kiadott közlemény kapcsán egy alkalommal már napirendre tűztünk, de akkor a munkatorlódás miatt ez nem sikerült. Kérem biztos urat, foglaljon helyet az előadói asztalnál. (Megtörténik.)
Ismert képviselőtársaim előtt a téma beltartalma, legalábbis remélem, hiszen azzal kapcsolatosan korábbi alkalommal egy összeállítást, egy háttéranyagot képviselőtársaim megkaptak. Amit a mostani bizottsági ülésre osztottunk ki, az egy jelentése a biztos úrnak, amelynek csak annyi köze van a mai témánkhoz, hogy az APEH vizsgálataival kapcsolatos. Ez közvetlenül most nem függ össze a mai témánkkal; azért kapták meg képviselőtársaim, hogy legyen kellő mélységű információjuk az elvégzett munkáról. Ennyit kiegészítésül.
Biztos úrnak adok szót. Parancsoljon!
Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tájékoztatója
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy ebben a kérdésben biztosítják a személyes meghallgatást és a megvitatást. Nagyon jól tudom, hogy sok dolguk van, sok fontos törvény és miegyéb van az önök napirendjén. Én nem gondolom, hogy ez lenne a legfontosabb vagy olyan nagyon, különösen fontos lenne. S elsődlegesen szeretném azt aláhúzni, hogy amennyiben egyáltalán mi ennek az átgondolását és netalántán valamilyen ezzel kapcsolatos jogszabály-módosítást szeretnénk látni, az nem direktben és elsődlegesen az ombudsmantörvényre vonatkozik. Úgy véljük, munkatársaimmal együtt, és jómagam, aki jegyeztem ennek a vitairatnak a szerzőségét, sok szóbeli, írásbeli visszhangot kaptam, tehát olyanok, akik esetleg nem akartak direkt formában a közéletben megnyilatkozni, mégis kifejtették a véleményüket, akár beszélgetésben, akár vitákban; tehát úgy véljük, hogy ez a kérdéskör messze túlmutat az ombudsmanok egyik hivatalának a problémáján. Nálunk dolgoznak usque negyvenen, ez nem negyven embernek a problémája, nem is kétszáznak, akik összesen dolgoznak jelenleg az országgyűlési biztosok hivatalaiban, hanem sokkal több ezernek feltehetőleg, olyan embereknek, olyan köztisztviselőknek, akik különböző kritikai eljárásokat és felülvizsgálati eljárásokat folytatnak le, ennek kapcsán hatóságokkal kerülnek kapcsolatba, és láss csodát, esetleg ezektől a hatóságoktól, úgymond, nagyjából a törvények és a rendeletek betartásával, de mégis bizonyosfajta, hogy úgy mondjam, számukra szubjektíve zaklatásként megélt kapcsolatot vagy megkeresést kell elkönyvelniük.
Természetesen ezzel általában szeretném azt is leszögezni - lehet, hogy még Wiener urat is érdekli ez -, nem tételezzük azt fel, hogy bármelyik hatóság vagy állami szerv ma Magyarországon szisztematikusan és stratégia részeként kívánná az országgyűlési biztos munkatársait vagy más kritikai véleményt vagy kritikai vizsgálatot képviselő közalkalmazottat vagy köztisztviselőt zaklatni. Tehát nem egy stratégiát tételezünk fel ebben, egyik hatóság vagy szervezet részéről sem, hanem olyan egyedi eseteket, amelyek feltehetőleg ezeknek a szervezeteknek a vezetőinek, ellenőrző szerveinek a látókörén kívül zajlanak, feltehetően egyedi vezetők, középvezetők vagy alkalmazottak döntései következtében állnak elő.
Maguknak az eseményeknek a rekonstruálása és a tényszerű elem éppen ezért nem is annyira áll a középpontjában a javaslatunknak, hanem inkább abból a tényből indulunk ki, hogy ezeknek a szerveknek, szervezeteknek a munkatársai között félelem uralkodik. Nem általában és nem egyforma intenzitással, különböző hatóságokkal kapcsolatosan speciálisan eljáró személyek körében tapasztalható ez, és én is ezt tapasztaltam a munkatársaim körében. Most mondhatjuk azt, hogy ez a félelem nem megalapozott, mert ilyen Magyarországon nincs és nem is lehet. Ezt mondhatjuk, mondjuk, az alkotmányos normák és a törvények betűje szerint. Azonban gyakorlati ismereteink, amelyek nem ebben a teremben, hanem sok más teremben és sok más köztéren alakulnak ki és jutnak el hozzánk, azt mutatják, hogy Magyarországon bizony az ilyesmi előfordulhat. A gyakoriságáról nehéz beszélni, hiszen az én kollégáim is nehezen beszéltek róla, tehát tulajdonképpen egy véletlen folytán pattant ki ez a dolog, és különböző olyan szervek munkatársaival, vezetőivel volt alkalmam azóta beszélni, akik ezt a kérdéskört egy bizonyos eufémiával, eltolással kezelik. Tehát lehet azt mondani, hogy azt gondolom, van ilyen Magyarországon. És ha nincs is ténybeli alapja, de ha félnek bizonyos tisztviselők attól, hogy ők a kritikai megállapításaikat megtegyék, vizsgálataikat lefolytassák, akkor már érdemes foglalkozni ezzel, épp azért, hogy ne féljenek, hogy ne tartsanak egy ilyen lehetőségtől.
A sajtóvisszhangban nagyon sok furcsa feltevés megjelent; olyan feltevés is, hogy immunitást, mentességet kívánnának az emberek, ugyanolyat, mint az ombudsmanoknak van, például az ő munkatársaik. Ez nem így van. Azonban nemzetközileg is, Európában ez a kérdésfeltevés új, mert míg az ombudsmanoknak maguknak a védelme, mentelmi joggal, sok más módokon, összeférhetetlenségi szabályokkal, különböző védelmi eszközökkel biztosítottnak tekinthető, az a tény, hogy a munkatársaik járnak el, és ők azok, akik pont konkrétan elmennek azokhoz a hatóságokhoz, és ott valamiféle visszásságnak utánajárnak, ez azt a kérdést veti föl, mint ha ez az egész olyan lenne, mint egy búvárhajó, ahol ül középen Cousteau kapitány a szalonban, televíziót néz és olvasgat, és közben elküldi a búvárokat a hajóroncsra, hogy onnan különböző veszélyes anyagokat emeljenek ki, termeljenek ki, küzdjenek meg a cápákkal, viseljék a vérmérgezés kockázatát, azt követően pedig úgy tekint rájuk, mint hogy elvégezték ezt a feladatot, itt-ott van néhány kis karcolás, de neki nem kell ezzel foglalkoznia.
Azt kell mondjam, hogy az európai ombudsman-nyilvánosság számára is teljesen új volt ez a kérdésfeltevés, hogy a munkatársakkal is foglalkozni kell, nekik is speciális védelemre van szükségük. És azt gondolom, nem azért volt ez a kérdésfeltevés olyan furcsa, mint ha ez a probléma nem lenne ismeretes, hanem azért, mert hajlamosak vagyunk ezt elhanyagolni, és bizony-bizony az ombudsmanokkal és munkatársaikkal kapcsolatosan sok, tőlünk keletre, délre fekvő országban - föltételezem, európai uniós tagállamok esetén is, nem tagoknál pedig még inkább - elég sok atrocitás és zaklatás érheti őket, azonban erről nem beszélnek vagy beszélünk.
Hogyan lehet megközelíteni ezt a kérdést a jog eszközeivel? Nagyon sokféleképpen. Az egyik egy elég konkrét dolog, amit jól ismerünk sok más területről, a joggal való visszaélésekkel szembeni fellépésből. Egy speciális védelem a "hivatalos személy" minősítés. Tulajdonképpen számomra nagyon meglepő és furcsa, aki viszonylag újként működöm ebben a hivatalban, hogy a mi munkatársaink nem élvezik azt a védelmet, amit a hivatalos személyek általában, hiszen az ő eljárásaik, úgy gondolom, nagyon nagy mértékben hivatalos jellegű cselekmények, amelyek kapcsán különböző rizikóknak vannak kitéve. Ezért tehát azt gondolom, hogy más jogszabályban ha a hivatalos személy minősítés létrejöhetne, akkor ez előrelépés volna. Ugyancsak nem ismeretlen a magyar jogban, hogy különböző kritikai vizsgálatokat folytató szervezeteknek az a része, akik bizonyos ügyekben járnak el, úgynevezett személyi illetékességi szabályok alapján vonhatók felelősségre, például az adóhatóság vagy más hatóságok által. Nyilvánvaló, hogy nem mentelmi jogra gondoltunk, hanem ilyen és ehhez hasonló jogszabály-módosításokra, amelyeknek van egészen prózai és gyakorlati része is, hogy vajon az ilyen ombudsmani vizsgálatokat végző személyeknek a minőségük igazolására szolgáló hivatalos iratairól nem kellene, nem lehetne-e rendeleti vagy egyéb formában megemlékezni. Hiszen a jelenleg kiállított igazoló irataink olyanok, hogy azokat néha, például a köztéren intézkedő rendőrök semmibe veszik, mert nem ismerik, és úgy vélik, hogy ilyen nincs, vagy ez egy nem létező valami.
Tehát zárva rövid bevezető szavaimat, hiszen önök részletes írásbeli tájékoztatást kaptak mindarról a problémafelvetésről, amely egy Közjogi Szemle című szakfolyóiratban egyébként tudományos vita tárgya - a márciusi számban jelennek meg az első hozzászólások, és reméljük, hogy majd más hozzászólások is követik, olyan hozzászólóktól például, mint az új rend kormánybiztosa. Remélem, hogy ez a problémafelvetés az önök körében termékeny talajra hullik, és távlatilag valamiféle elmozdulásra kerülhet sor ebben a vonatkozásban.
Még egyszer hangsúlyozom: nem az ombudsman és főleg nemcsak az én munkatársaim számára van szükség esetleg ilyen speciális védelemre, és nem az ombudsmantörvény módosításával, hanem más jogszabályoknak ilyen irányú vagy más jogszabályok logikájának az ombudsman munkatársaira, illetve egyéb kritikai szerveknek, vizsgálati szerveknek a munkatársaira való alkalmazásáról.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, biztos úr. Megnyitom a konzultációt a tájékoztató nyomán. Kérdezem, ki kér szót.
Elsőként Hankó Faragó Miklós jelentkezett.
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Az, amiről most az imént szóbeli kiegészítést hallhattunk az állampolgári jogok országgyűlési biztosától, mindannyiunk számára ismert téma, hiszen hónapokkal ezelőtt igen sok interjú hangzott el, több mindenki is megnyilvánult ebben az ügyben.
Én egy nagyon sajnálatos, szomorú tendenciának az egyik megnyilvánulását látom ebben az ügyben, egy hosszú évek óta tartó tendencia szomorú megnyilvánulását; egyáltalán nem új keletű és mostani keletű ez a probléma.
Ha szabad, nagyon röviden visszakanyarodnék arra az időre, amikor ez a törvény és jogintézmény Magyarországon megszületett. A törvény kihirdetését követően nem sokkal, amikor még nem állt föl az ombudsmani intézményrendszer Magyarországon, nekem egy parlamenti delegációval alkalmam volt kint járni Hágában, és ott találkozhattam a holland nemzeti ombudsmannal, akivel ezzel kapcsolatban egy nagyon hasznos és érdekes beszélgetést folytathattunk. A lényege a dolognak az volt, hogy nem értettük, hogyan hatályosul, hogyan érvényesül egy ombudsmani jelentésben bármilyen megállapítás, bármilyen visszásságnak a felvetése. Akkor nagyon világos és egyértelmű választ kaptunk arra, hogy valóban, a jog kikényszerítő ereje nem feltétlenül az ombudsman oldalán áll, azonban a demokrácia íratlan szabályai szerint sokkal, de sokkal hátrányosabb helyzetbe kerülhet az, aki vállalja a kockázatot, hogy egy éves ombudsmani jelentésben hivatalnokként szerepel, mert mondjuk, többszöri kérés ellenére nem volt hajlandó figyelembe venni az ombudsman álláspontját. Jó eséllyel állásvesztés a következménye ennek olyan országokban, ahol a demokrácia jól működik, abban az esetben, ha valaki súlyos ügyben ombudsmani jelentésben szerepel.
Az ombudsman a jogállam egyik alappillére a mi jogrendünk alapján is. Valahol, ha közvetlenül nem is, de közvetve az Országgyűlés biztosaként, az Országgyűlés ellenőrző szerepének egyik megtestesítőjeként jár el, amikor különböző vizsgálatokat folytat és ügyeket tár fel. Én azt hiszem, a lehető legrosszabb értelmezése egyfajta rendpártiságnak az, ha bárhol bármelyik hivatalról... - és most nem arról a konkrét ügyről beszélek, amelyre vonatkozóan nyilvánosságra került ez a problémakör, mert egyébként akármelyik más hivatalra is igaz lehetne Magyarországon, és az a gyanúm, hogy sajnos nagyon sok hivatalra igaz is. Aki az utcán beszél emberekkel, és a hétköznapi életben ismeri azt, hogy hogyan működnek ügyek, hivatalok Magyarországon, kizárt dolog, hogy az ezzel ne találkozhatna. Az elmúlt évek egyik legszomorúbb tapasztalata számomra az, hogy egyre inkább az állampolgárok fölött ellenőrizhetetlen módon gyakorolnak hatalmat különböző hivatalok. Nincsenek kellő biztosítékok. Vannak jogorvoslati lehetőségek, van bírósági megtámadási lehetőség, de ha csak azt említem önöknek, hogy például azokban a közigazgatási perekben, ahol az APEH szerepel az egyik félként, és mondjuk, az állampolgár a másik félként, megyénként eltérően, de 90 százalék fölötti az állam nyertessége, van olyan megye, ahol 95 százalékos ez az arány. Nem hiszem el, hogy kizárólag ilyen arányban lenne minden tekintetben igaza a hatóságnak, és egy csomó eljárási kérdésben, egy csomó packázással és egyebekkel összefüggő kérdésben - és már megint nem az APEH-ről beszélek, hanem minden létező hivatalról Magyarországon - nincsenek valódi jogorvoslati lehetőségek. Egyetlenegy dolog lenne, hogy ha az állampolgárok kellő tudattal, kellő bátorsággal, minden ügyben vállalnák azt, hogy végigviszik az adott balhét - bocsánat a kifejezésért -, hogy nem hagyják magukat semmibe venni, nem hagyják magukat lenézni, nem hagyják - bocsánat -, hogy hülyére vegyék őket.
Minden létező hivatalra igaz az, hogy ma tulajdonképpen jogkövetkezmények nélkül sérthetnek határidőket például. Nincsenek valódi szankciók határidők betartására. Éppen most módosítottuk nemrégen a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvényt, amelybe belevettük a "hallgatás beleegyezés" intézménye elvének érvényesülését, a parlament nagy többséggel megszavazta, csak sajnos mellette, párhuzamosan, ahogy tárgyaltuk az adótörvényeket, például az Art.-t olyan módon módosítottuk, hogy az Art. 120. §-a éppen arról szól, hogy mindenki másra lehet, hogy igaz ez a szabály, ez az újonnan bevezetendő szabály majd október 1-jétől, de semmiképpen nem lehet igaz például az APEH-re.
Én azt hiszem, nekünk alapvető kötelezettségünk az, hogy amellett, hogy a törvényességet képviseljük minden tekintetben, ha a törvényességet képviseljük, akkor ne csak azon az oldalon lássuk a szükségességét annak, hogy törvényesség legyen Magyarországon, hogy az állampolgár tartsa be a törvényeket, hanem hogy a hatalom is tartsa be a törvényeket. Az eszköztára az utóbbinak felbecsülhetetlenül nagyobb, mint az előzőnek. Nekünk csak a nyilvánosság, az ombudsman, az ügyek melletti határozott kiállás jelenthet védelmet, és igenis gondolkoznunk kell azon, hogy ebben a tekintetben milyen törvényi változtatásokat tartunk szükségesnek. Ilyen értelemben nagyon hasznosnak gondolom a problémafelvetést.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Salamon László!
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Hankó Faragó Miklós mondandójához kapcsolódóan kicsit konkretizálnám a témánkat. Ha nem értettem félre, akkor gyakorlatilag az állampolgári jogok országgyűlési biztosa egy olyan jelenséget hozott a bizottság elé, amely röviden, sommásan megfogalmazva abban áll, hogy fölmerült annak a gyanúja, hogy adott esetben az ombudsmani hivatal köztisztviselőivel szemben represszív jellegű, zaklató hatósági eljárás megvalósítására került sor. (Dr. Szabó Bálint bólogat.) Mert amit Hankó Faragó Miklós itt elméletileg a hatóságok túlhatalmáról elmond, ez így igaz szerintem is, de kicsit konkretizáljuk, ennyire ne tegyük általánossá a problémát.
Nos, azt kell mondjam, hogy ha ilyet fölvet az országgyűlési biztos, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, ez önmagában rendkívül aggasztó; egyáltalán, hogy ez a kérdés fölmerül, így és ebben a formában. Szeretném hangsúlyozni, azzal a rendkívül ritka helyzettel állunk szemben, hogy nem pártpolitikai jellegű a felvetés. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert sajnálatos módon Magyarországon a közéleti természetű viták és közbeszédek és az álláspontok nagyon sokszor úgy kristályosodnak ki, hogy ilyen vagy olyan szembenálló pártpolitikai véleményként jelennek meg az ezzel kapcsolatos argumentumok, és a vitatkozó felek szembenállása, vitája a pártpolitikai dimenzióban különböző, itt most nem részletezendő okokból, ami hazai viszonyainkra ma jellemző, kicsit hitelüket vesztik. Hát, vitatkozik a kormánypárt meg az ellenzék - intik le kölcsönösen egymást a vitatkozó felek, és sokszor ez lecsapódik a nyilvánosságban is. Itt pedig most nem erről van szó.
Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az országgyűlési biztos úr felvetése nem szorítkozhat az ombudsmani hivatal dolgozóira, hanem mindenkire nézve ezek szerint veszélyt jelent és veszélyt kell hogy jelentsen, aki azzal a kényes feladattal van megáldva vagy megterhelve, hogy magát különböző ügyekben exponálja, és ezekben a feladatának tisztességes és becsületes teljesítése mellett különféle érdekeket sért. S ugyebár, ha ez az érdeksérelem valakiknek nem tetszik, akkor e szerint az ombudsmani felvetésben foglalt gyanú szerint fölmerül, hogy egy jogállamban represszióval kell szembenézni, zaklató jellegű eljárással, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy jogellenesség fog történni, de mindenesetre alkalmas az eljárás természete arra, hogy az adott köztisztviselőnek egyszer s mindenkorra elvegye a kedvét a tisztességes munkától. Jobb nem ütközni, szépen meghúzni magamat, nem keresni magamnak a bajt. Ezt akarjuk? Ez az egyik kérdésem.
És a másik, még egyszer hozzáteszem, költői kérdés, mert elmondtam a véleményemet: pártpolitikai kérdés ez?
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szomorú, ha ez így fölmerülhetett, önmagában! És csak azt tudom mondani, ennek a kérdésnek a megítélését illetően van egy tágabb, ha tetszik, politikai dimenzió, és a "politika" szót most nem először teszem hozzá, mikor ezt a jelzőt használom: nem szitokszóként használom, hanem kicsit abban az értelemben, amiről Hankó Faragó Miklós is egy demokrácia működése kapcsán, ugyan nem egészen ebben az összefüggésben, de említést tett. Egész egyszerűen ez politikailag nem lenne szabad, hogy előadódjék. Elsősorban nem lehet jogi kérdés - mondom én, a jogász, egyik jogász ebben a társaságban. Nem lenne szabad, hogy ez jogi kérdés legyen; ez abszolút természetes kellene hogy legyen, hogy ilyen nem fordulhat elő. És már önmagában az is szomorú, hogy mivel előfordul ezek szerint, most gondolkodnunk kell azon, hogy milyen jogi eszközöket valósítsunk meg. Tényleg nem akarok pártpolitikai jelleget belevinni, de amikor én ezt a levelet elolvastam, rögtön eszembe jutott, amikor az APEH két ellenzéki vezető ellen indított vagyonvizsgálati eljárást két olyan határozatszámmal, amely egymást követte, miközben egészen máshol laktak, és az állampolgárok milliós névsorában egymástól kilométerekre, milliószámra estek. Ilyen nem lenne szabad hogy előforduljon! Ezt akkor szóvá tettük; de most tényleg felejtsük el ennek az esetnek mint politikai analógiának a fennforgását. Egész egyszerűen elszomorító az, hogy ebben a politikai rendszerben, amiben élünk, és ami a rendszerváltozás terméke, s amit magunkénak vallunk, ilyen előfordulhat.
Ebből következően nem könnyű a dolog jogi kezelése. A levélben egyfajta hivatkozás volt - itt most már azért ez világossá vált, hogy nem erre gondol a biztos úr - a mentelmi jogra. A mentelmi jog nem terjeszthető ki ilyen értelemben, ránk sem terjed ki; az említett két politikus, akiről beszéltem, a mentelmi jog védelme alatt van, mégis indult ilyen eljárás. És nem is az lenne a megoldás, hogy mondjuk, vagyonvizsgálati vagy más APEH-eljárásokkal szemben bármiféle mentelmi jog bárkit ebben az országban megillessen. Ez természetes. De az is igaz, hogy ha egyszer már abban a fura helyzetben vagyunk, hogy ez probléma, önmagától az egészséges politikai jóérzés ezt nem küszöböli ki, nem teszi elképzelhetetlenné, akkor kényszerűen kell valamilyen jogi megoldáson gondolkodnunk, nemcsak a hivatalt illetően, hanem bárki közéleti szereplőt illetően. Végig kell gondolni valóban, hogy miféle jogi eszközökkel lehetséges kísérletet tenni olyan garanciák megteremtésére, amelyek a hatalom túltengését ilyen értelemben korlátozzák.
Tehát én a magam és a Kereszténydemokrata Néppárt nevében a legteljesebb egyetértésemről tudom támogatni az országgyűlési biztos úr felvetését. Nem könnyű dolog egyébként, de most csak egy dolog, ami itt elhangzott, például a különleges személyi illetékesség az egyikfajta eszköze lehet annak, ami talán csökkenti - nagyon óvatosan fogalmazok, mert már túl vagyok azon, hogy illúziókba ringassam magam -, talán csökkenti az ilyesfajta visszásságok - ha szabad használni az alkotmány kifejezését - előfordulását.
Ennyit kívántam az ügy kapcsán elmondani, és még egyszer a magunk részéről biztosítani, nem az ombudsman szorul itt biztosításra, a jogállamiságunkat arról, hogy partnerek vagyunk a probléma lehető legjobb kezelésében, ide értve a megfelelő jogi eszközök megkeresésének lehetőségét is. Kérem az alkotmányügyi bizottság minden tagját, pártfrakcióra tekintet nélkül - gondolom, nem vitás az, hogy ez napi politika felett álló dolog -, hogy hasonlóképpen legyen partner a megoldások keresésében.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most átadom az elnöklést alelnök úrnak, mert szót kérek.
(Az ülés vezetését dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Elnök asszonyé a szó, parancsoljon!
DR. CSIHA JUDIT (MSZP): Köszönöm szépen. Picit árnyalnám ezt a képet, amelyet itt eddig hallhattunk, és egy dolgot mindenképpen szeretnék leszögezni. Az a fajta általánosítás, ami általában a hivatalok rosszindulatú ügyintézését kezdi itt kirajzolni, nagyon remélem, hogy csak itt a vita hevében elhangzott túlzó mondatoknak köszönhető, mert azt hiszem, senkinek nem az a szándéka, hogy bármelyik hivatalt attól akarná megóvni, hogy a munkáját elvégezze. Minden általánosítás veszélyes. Az eseteket a maguk konkrétságában érdemes vizsgálni, és abból érdemes esetleg általánosítható következtetéseket levonni.
Azt gondolom, az adóhatóság akkor végzi a dolgát, amikor időről időre állampolgároknak, beosztásra, foglalkozásra tekintet nélkül, az adóbevallásait megvizsgálja. Ilyen értelemben, azt hiszem, nincs vita közöttünk, hogy időnként az ombudsmani hivatal dolgozóinak egyikét-másikát is utoléri egyfajta adóvizsgálat, akár általános, akár cél-, akkor konkrét, akár vagyonosodási vizsgálat. Ez alól egyetlen állampolgár sem lehet kivétel. Ha azonban olyan érzés alakulhat ki, hogy túl az ombudsmani hivatal munkatársain, bármely hivatal munkatársa úgy érezheti, hogy azért kap a nyakába egy adóvizsgálatot, mert elvégezte a dolgát úgy egyébként, akkor azzal már tényleg foglalkozni kell.
Természetesen - én sem vagyok kivétel - mindenkinek összeszorul a gyomra, amikor az APEH-tól kap egy levelet, vagy azért, mert be kell menni adatot egyeztetni, vagy azért, mert valamit elírt, vagy azért, mert saját adóbevallásában tévedett; lehet, hogy sok mindenkiben más miatt is. De óvnék mindenkit attól, hogy eleve rosszindulatot, zaklatást, piszkálódást feltételezzen egy adóvizsgálat elkezdésétől. Még egyszer mondom, ha az felmerülhet, hogy a vizsgálat retorzióként indulhat, akkor ezzel a dologgal valami még sincs rendben.
Itt a háttéranyag tartalmazza azokat a sajtóhíradásokat, amely megbeszéléseket a dolog nyilvánosságra kerülése után biztos úr az APEH elnökével, szóvivőjével különféle sajtóorgánumokban folytatott, amiből számomra az kerekedik ki, hogy ha ilyen fölmerülhet, akkor azt a megoldást kell tudnunk megtalálni, ami a jelenleginél is hathatósabb védelmet jelenthet azok számára, akik úgynevezett kritikai tevékenységet kell hogy folytassanak, merthogy ez a munkakörük. Biztos úr néhány javaslatot elmondott, hogy mik lehetnének ezek a lehetséges jogi megoldások. Nem tudom, ebben a témában folytattak-e valamifajta beszélgetéseket, tárgyalásokat, netán egyeztetéseket a különféle tárcáknál. De mindenképpen érdemes lenne átgondolni ezeket az eszközöket, ezeket a lehetséges jogi megoldásokat, óvatosan, vagy ha úgy tetszik, diszkriminációtól mentesen, nem kizárólag az ombudsmani hivatal munkatársaira vonatkoztatva, hiszen más területeken is, hogy mást ne mondjak, az APEH dolgozóit is érhetik zaklató jellegű vizsgálatok más szervezetek részéről is akár, ha ilyennek lehet valamit minősíteni. S ha ez a megoldás kezd körvonalazódni, akkor azt javasolnám, térjünk erre majd vissza annak idején. S amikor a jogi szabályozás ideje eljön - gondolom, az nem lesz olyan túlságosan soká -, akkor erről lehetne jogszabályt alkotni. Nem gondolom, hogy kizárólag jogszabály kérdése a tisztességes hivatali munkavégzés. Azt hiszem, bőségesen körül vannak bástyázva a munkatársak lehetőségei különféle jogszabályokkal. De ha ezen van egy rés, akkor ezt a rést be kell tömni.
Összefoglalóképpen annyit mondanék el, hogy érdemes egy ilyen jelenséggel foglalkozni, és azért is kértem, hogy találkozhassunk a biztos úrral, hogy ennek a kérdésnek az elvi kérdéseit kicsit körüljárjuk, és valószínűnek tartom, hogy még kell a dologgal foglalkoznunk.
Köszönöm szépen, visszaadom a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gál Zoltán képviselő úr kért szót; s visszaadom az elnöklést elnök asszonynak. Köszönöm.
(Az ülés vezetését dr. Csiha Judit (MSZP), a bizottság elnöke veszi át.)
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Három nagyon rövid gondolatot szeretnék elmondani.
Az egyik az, amit az ombudsman úr a levele végén ír, hogy "ki őrzi az őrzőket", ezt mindig és mindenkor, demokráciában is időszerű és napirenden lévő kérdésnek kell tekinteni. Ez a dolognak az általános része, tehát a magam részéről híve lennék, ha akár az ombudsmani hivataltól, akár valamilyen más formában megnéznénk, szükséges-e valamifajta jogi megoldást kitalálni.
A másik gondolat pedig az, hogy egyetértve a hozzászólásokkal, azért arra is figyelemmel kell lenni, hogy ebben az országban olyan jelenségek is voltak és vannak is, ami nagyon szigorú, nagyon egyértelmű, nagyon világos hatósági fellépést kíván, az élet minden területén. Hiszen itt élünk, tudjuk azt, hogy gyakran nem az a probléma, úgy is fogalmazhatnék: gyakrabban nem az a probléma, hogy a hatóságok talán túlzott aktivitást mutatnak, hanem az, hogy nem mutatnak aktivitást, és ilyen értelemben sérül a jogegyenlőség elve. Szeretném tehát ezt a részét is itt a gondolkodásunkba bevinni, mint olyan jelenséget, amely szintén jelen van azok mellett, amiről Salamon képviselőtársunk beszélt.
A harmadik gondolat, hogy kicsit nem értem Hankó Faragó Miklóst ebben, hogy az APEH milyen arányban nyer pert. Ha egy ilyen megközelítést fölvetünk, akkor nem tudok mit kezdeni, mondjuk, azzal a ténnyel, hogy az ügyészség vádemelési sikeressége kilencven-valahány százalék. Most akkor ítéljük el a bíróságokat, hogy elfogadják az ügyészség javaslatát? Szóval azért vigyázzunk, ezzel csak arra szeretnék utalni, hogy vigyázzunk az ilyen általánosításokkal, mert azt hiszem, nem vezetnek sehová.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szép Béla képviselő úr jelentkezett.
DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Biztos Úr! Gál Zoltán képviselőtársamnak az a szava, hogy vigyázzunk, tetette föl a kezem, és én legalább három dologban kérném, hogy vigyázzunk. Az egyik az, hogy ne kiáltsunk jogalkotási feladat után, amikor arra talán nincs is szükség, mert ha továbbgondoljuk, hogy jogalkotással akarjuk ezt az esetleg kialakult méltánytalan helyzetet kezelni, akkor gondolnunk kell arra is, ebben az országban hány olyan szervezet, hatóság vagy egyéb jogosítvány alapján ellenőrző tevékenységet végző személy és szervezet van, akik hasonló vagy ugyanilyen védelemre igényt tartanának. Ez gyakorlatilag megoldhatatlan és nem is igazán megoldandó problémát vet föl.
A második dolog: vigyázzunk azzal, hogy milyen esetben lépünk akár jogalkotással, akár a probléma felvetésével, mert lehet, hogy a dolog súlya, jellege nem érte el azt a szintet, hogy erre igazán szükség lett volna. Itt elsősorban arra gondolok, hogy a sajtóban közzétett különböző nyilatkozatokban egyetlenegy konkrét adat sem merült fel arra, hogy valóban bekövetkezett a visszaélésszerű joggyakorlás, a reváns.
Viszont a harmadik dolog, ami miatt azt mondanám, hogy vigyázzunk, hogy éppen a kiadott anyagnak az utolsó oldala szól arról, hogy 2008. december 1-jén találkozott az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és az APEH elnöke. Ez két olyan megállapítást tesz, ami úgy gondolom, a történet elvarrását kellett volna hogy jelentse, és nem feltétlenül célszerű, hogy most előttünk van ez az anyag. Ez a két dolog, amely itt rögzítésre kerül, hogy egyrészt az ombudsman és az APEH elnöke "tisztázta a hosszú évekkel ezelőtt történt eset kapcsán kialakult félreértéseket". Úgy gondolom, ez nagyon fontos dolog, főleg úgy, hogy hosszú évekkel ezelőtt történt, tehát a tisztázás meglehetősen problémás, másrészt félreértésnek nyilvánította azt a helyzetet, amiből ez a sajtópolémia és a most előttünk fekvő nyilatkozat létrejött. De talán ennél is fontosabb, hogy ez a nyilatkozat úgy folytatódik: "az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és az APEH elnöke megegyeztek abban, hogy együttműködnek, hogy bármilyen fizikai, jogi, pszichológiai vagy másfajta zaklatástól mentesen végezhessék kölcsönösen a munkájukat". Úgy gondolom, ha ezt a két megállapítást tényként fogadjuk el, akkor ez a történet hamarabb, nevezetesen 2008. december 1-jén véglegesen befejeződött vagy befejeződhetett volna, és nem kellett volna hogy a bizottság elé kerüljön.
Én tehát azt gondolom, vigyázzunk a jogalkotással, vigyázzunk ennek a helyzetnek a megítélésével, és azt tekintem korrektnek, ami a két szervezet vezetője között ténylegesen bekövetkezett.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hankó Faragó Miklós!
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nagyon röviden, mert tudom, hogy több napirendi pontunk is van, és hamarosan kezdődik a plenáris ülés.
Elnök asszony azzal kezdte a mondandóját, hogy nagyon reméli, hogy az a megnyilvánulás, amely a részemről elhangzott, csak a vita hevének köszönhető és a megfontolatlanságnak. Annyiban mindenképpen rossz hírem van, hogy én nagyon-nagyon óvatosan fogalmaztam, mert azt kell mondjam, hogy ennél a helyzet ma Magyarországon sokkal, de sokkal rosszabb. Ha egyszer majd az alkotmányügyi bizottságnak lesz ideje, hogy egy ilyen témát napirendre tűzzünk, konkrét törvényjavaslat nélkül, én nagyon szívesen venném. Nagyon sok érdekes dologról tudnánk egymásnak beszámolni. Mert azt kell mondjam, hogy azok a mindennapos, apró vagy egyébként nem mindig apró, hanem nagyon is jelentős visszaélések, jogsértések, korrupciós jelenségek, és még lehetne sorolni azokat a negatív tényezőket, amelyek mind-mind felhozhatók, azok ma Magyarországon jelen vannak. Legföljebb mi azt tehetjük, hogy úgy csinálunk, mint ha nem vennénk róla tudomást. Óriási hibát követünk el, ha erről nem veszünk tudomást! Átszövi a mindennapjainkat ez a negatív jelenséghalmaz. S még egyszer szeretném hangsúlyozni: az elmúlt tizenkilenc évben, '90 óta folyamatosan romlik ez a helyzet. Folyamatosan romlik, teljesen mindegy egyébként, hogy melyik kormányzati időszakról beszélek. Valóban igaz az, amit Salamon László képviselő úr mondott, ez nem politikai kérdés, nem annak a kérdése, hogy MSZP- vagy Fidesz-kormány van-e, vagy fordítva, melyik van ellenzékben vagy melyik nem. Hanem ez annak a következménye, hogy nem törődtünk azzal, hogy az állampolgár védelme érdekében mit kellene tennünk. És én nem feltétlenül egyik hivatalt a másik hivatallal hasonlítanám össze, számomra az a jelenség, ami a mai beszélgetésnek a kiindulópontja volt, az egy állampolgárnak a hatalommal szembeni pozícióját jelezte elsősorban, és egyáltalán nem csak az APEH-ről beszélek, hanem minden más létező hivatalról és hatalmi tényezőről ma Magyarországon.
Én tehát nagyon óva inteném a tisztelt bizottság tagjait attól, hogy úgy csináljunk, mint ha ez a jelenség nem lenne nagyon súlyosan jelen a mai Magyarországon. Úgyhogy én inkább azt mondanám, hogy nagyon is óvatosan fogalmaztam az elején, és igazából nem bontottam ki a témát, de nagyon örülnék, ha a bizottság erről a későbbiekben tudna tárgyalni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki szólni? (Nincs ilyen jelzés.) Nem, akkor biztos úré a szó.
Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának reflexiói
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen, hogy lehetőséget kaptunk erre, többes számban, hiszen én nyilvánvalóan nem egy személyként, hanem munkatársaim közösségének képviselőjeként vagyok jelen; nem olyan képviselőként, mint önök, hanem egy kvázi szószólójaként a munkatársaknak.
Nehéz ilyenről beszélni. Akkor, amikor a saját ügyeinkről van szó, van, kell lenni egy visszatartásnak, hogy mikor lépünk a nyilvánosság elé, és mit mondunk. Ezt a küszöböt nálam jóval meghaladták azok a jelenségek, amelyeket a kollégáim körében tapasztaltam, az a félelem, amely visszatartotta őket, alkalmas volt arra, hogy visszatartsa őket bizonyos lépéseknek a megtételétől. Nem biztos, hogy jól idézem Marxot, de Wiener György biztosan ki tud javítani: Marx írta, hogy vajon létezett-e az öreg Baal, a tunéziaiak vagy a punok istene, de gyermekek ezreit áldozták föl az ő oltárán. S ha elmegyünk Tunéziába, az idegenvezető elmondja, hogyan találták meg azokat a gyerekmúmiákat, s a többi, s a többi. Tehát a félelem alkalmas lehet azoknak a köztisztviselőknek a kritikai vizsgálatoktól való visszatartására akkor is, ha az nem megalapozott. Tehát lehet, hogy nem megalapozott sokaknak a félelme attól, hogy őket retorzió érheti, de ha valódi kritikai vizsgálatokat várunk tőlük, hogy folytassanak, akkor minden bizonnyal egy kis rásegítésre volna szükség ahhoz, hogy ne érezzék magukat veszélyeztetve. Nem speciális előjogokat kívánnánk meg ezeknek az embereknek, hanem különleges jogosítványokat. Különleges jogosítványok vannak, anélkül, hogy előjogok lennének. Nyilvánvaló, hogy nem arról van szó, hogy ne járjon el egy hatóság, és a többi, de azok, akik bizonyos hatósággal kapcsolatban állnak, ha attól a hatóságtól szenvednek el, úgymond, szubjektív véleményük szerint valamiféle retorziót vagy visszásságot, óhatatlanul ez a logika lép be: mi ezt azért kaptuk, mert. Ha pedig megkapják azt az esetleges intézményes biztosítékot vagy külön jogokat, akkor lehet, hogy ez föl sem merül bennük, és tulajdonképpen neutrálissá válik számukra a probléma.
Szép képviselő úr logikája tulajdonképpen ellenkező következtetésekhez vezet, mint amit az első megjegyzésében mondott. Azt mondta, hogy olyan sok embert érintene ez a probléma Magyarországon, hogy ezért nincs szükség jogi rendezésre. Én ebből a kijelentésből, hogy olyan sok ilyen ember van, éppen az ellenkezőjére következtetek: akkor igenis szükség van arra, hogy az alkotmányjog próbáljon, kíséreljen meg - ugye, elnök asszony is a "kísérlet" kifejezést használta - választ adni, kíséreljen meg a problémával szembenézni. És a kijelentésének ez az eltérő értelmezése a második esetre is választ ad: van olyan súlya, többen mondták azt, én magam is azt gondolom, hogy gondolkozni rajta lehet, érdemes, szükséges, és szomorú, hogy húsz évvel a rendszerváltás után ezt kell tenni. De azt kell mondjam, szomorúbb országok is vannak, nézzünk körül, nézzünk messzebb: ombudsmanok működnek Üzbegisztánban, Örményországban, Bulgáriában, s a többi, s a többi. Túl nagy a hallgatás fala szerintem e körül a téma körül, és engem meglep az, hogy a nemzetközi ombudsmanközösségben is milyen nagy a hallgatás fala. Mintha úgy túllépnénk ezeken a dolgokon - hát a munkatársak, oké, majd lenyelik.
Bilaterális megegyezésekkel X hatóság és Y hatóság között szerintem nem lehet előrelépni; különböző "tisztázzuk azt, hogy mit nem lehet tisztázni, és miért nem kell tisztázni, és ugye tisztáztuk azt, hogy nem is volt semmi" megállapodások, hát ezeknek is van egy kultúrája Magyarországon meg másutt is. Ez nem megoldás. Szerintem ha valódi kritikai vizsgálatokat várunk el nagyon-nagyon sok embertől, akkor azoknak érezni kell azt, hogy a jogállam mögöttük áll, őket segíti, és nekik egy speciális védelem jut, mert ők nem ugyanazt csinálják mint mindenki.
Tehát van egy általános állampolgári probléma, egy nagyon általános probléma, ezzel teljesen egyetértek. Ezt látjuk akkor is, amikor azt látjuk, hogy az emberek nem mernek panaszkodni. Amikor nekem szól egy ismerős, aki egyetemet végzett, komoly magánvagyona van, kulturálisan nem elnyomott, és azt mondja, hogy majd ezzel a problémával megkereslek... - egy egész karaván ember veszett el itt Budapesten, hogy engem megkeressen, mióta ezt csinálom. Valahogy nem jut el annak a bizonyos panasznak a megfogalmazásához, leírásához vagy akár a személyes megkereséshez sem. Tehát úgy tűnik, valóban általános probléma van ezzel kapcsolatosan. Én azonban egy speciális problémáról szerettem volna szólni, hogy azoknak, akiknek ez a feladata, a magyar jogállam biztosítson egy speciális védernyőt, és ha ezen gondolkodunk, akkor szerintem előbb-utóbb lehet erre valamilyen meglévő technikát találni. Én tudatosan a meglévő technikákra hivatkoztam, tehát a hatósági, közfeladatot ellátó személyre, a speciális illetékességre, de egyébként ki is lehet néha valamit találni, még Magyarországon is, még a parlamentben is.
Tehát ebben a vonatkozásban, azt hiszem, a kreatív alkotmányjogi vita, amely a Közjogi Szemlében folyik, az önök érdeklődésére is számot tarthat. Mindenesetre köszönöm szépen a figyelmüket és a lehetőséget, hogy itt ezt megvitathattuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen, biztos úr. A napirendünkről szavaznunk nem kell, a konzultációs napirendünk ezzel véget ért.
Mielőtt áttérünk a 2. napirendi pontunkra, fél perc türelmet kérek, amíg elköszönök a biztos úrtól. (Dr. Szabó Máté és munkatársai távoznak az ülésről.)
2. napirendi pontként tárgyaljuk a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2008. december 1-jei ülésén elfogadott, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot; záróvita és zárószavazás előkészítése a feladatunk.
Mielőtt ehhez hozzákezdenénk, ismertetem a helyettesítési rend változásait: a továbbiakban Simon Gábort helyettesíti Hajdu Attila, Turi-Kovács Bélát Horváth Zsolt.
A napirendünkhöz az ajánlás szerint három indítvány érkezett, mindegyik a minisztérium részéről, ha jól látom, ilyenképpen a kormány egyetért mind a hárommal. Kérdezem a kormány képviselőjét, kíván-e kiegészítést fűzni hozzá. A válasz előtt kérem, hogy a nevét és beosztását a jegyzőkönyv számára szíveskedjék bemondani. Köszönöm.
DR. JÓZSEF PÉTER szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Köszönöm, tisztelt elnök asszony. Dr. József Péter vagyok, a Honvédelmi Minisztérium jogi szakállamtitkára. S két mondatot, ha megenged elnök asszony.
Mint önök előtt is ismert, ezt a javaslatot 2008. december 1-jén az Országgyűlés egyetértően elfogadta. Közben, az elfogadás és az aláírás között jelent meg az Alkotmánybíróságnak egy döntése a bejegyzett élettársi kapcsolatról, s mivel a törvény erre utalást tett, a köztársasági elnök úr azzal küldte vissza, hogy amíg az erről szóló átalakított törvényt a parlament nem fogadja el, addig erre mi sem hivatkozhatunk, és nem tehetünk egyenlőségjelet a házasság intézménye és a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézménye között. Ennek kívántunk megfelelni a javaslattal.
Kérem, ha egyet tudnak vele érteni, szíveskedjenek támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr, kérdezem, hogy a 2. és 3. ponthoz van-e még kiegészítenivalója.
DR. JÓZSEF PÉTER szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Köszönöm szépen, ahhoz nincs.
ELNÖK: Jó. Megnyitom a vitát, együttesen a három pontról. Kérdezem, ki kér szót. (Nincs ilyen jelzés.) Senki; gondolom, nem kíván reagálni a kormány képviselője.
Szavazás következik, egyenként teszem föl szavazásra az indítványokat.
Aki az 1. ponttal egyetért, kérem, jelezze. (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadtuk.
A 2. ponttal ki ért egyet? (Szavazás.) Ugyancsak egyhangúlag elfogadtuk.
A 3. ponttal ki ért egyet? (Szavazás.) Szintén egyhangúlag elfogadtuk.
S ezzel a napirend tárgyalását befejeztük, köszönöm szépen.
A következő napirendünk a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatának megvitatása; egyetlen pontból áll.
Üdvözlöm a napirend tárgyalásánál a tárca képviselőjét. Kérem, hogy a nyilatkozata előtt a nevét és beosztását a jegyzőkönyv számára szíveskedjék bemondani.
Dr. Simon Gábor képviselőtársunk tett egy módosító indítványt. Kérdezem az álláspontját, tessék!
DR. BRÁVÁCZ OTTÓNÉ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Dr. Brávácz Ottóné vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezető-helyettese, nemzetközi magánjogi osztály.
A módosító javaslattal egyetértünk, azt el tudjuk fogadni. Kizárólag a törvény hatálybalépésére vonatkozó technikai jellegű módosító javaslat.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kér szót a javaslattal kapcsolatosan? (Nincs ilyen jelzés.) Senki. Szavazás következik. Ki fogadja el a javaslatot? (Szavazás.) Köszönöm, egyhangúlag támogattuk.
Ezzel a napirend tárgyalásának is végére értünk.
Egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/7042. szám); általános vita
Következik az egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, melynek általános vitára alkalmasságáról kell döntenünk.
Üdvözlöm a napirend tárgyalásánál a minisztérium képviselőjét. Ugyanaz a kérésem, hogy a nevét és beosztását a jegyzőkönyv számára szíveskedjék bemondani nyilatkozata megtétele előtt. Kérdezem, kíván-e kiegészítést tenni.
Dr. Andréka Tamás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Andréka Tamás vagyok, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium jogi főosztályának helyettes vezetője.
A bizottság egy klasszikus értelemben vett salátatörvényt tárgyal, amely 16 agrártárgyú törvénynek a kisebb-nagyobb terjedelmű módosítását tartalmazza. Azonban mégis megállapítható, hogy ezt a szerteágazó területet három rendező elv terelte egy törvényjavaslatba.
Az első ilyen szempont a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának 77/2008-as határozatára vezethető vissza, amely a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalról szóló kormányrendeletnek megsemmisítette egy passzusát, amely korábban kimondta, hogy a központ eljárásával szemben közigazgatási út keretében nincs lehetősége fellebbezésnek. Az Alkotmánybíróság ezt formai okokból semmisítette meg; arra hivatkozott, hogy a fellebbezéshez való jogot mint a jogorvoslathoz való alkotmányos jogot csak törvényben lehet kizárni, ez pedig kormányrendeleti szinten került megállapításra. Ugyanakkor bizonyos indokok mégis szükségessé teszik, hogy egyes ügyekben, különösen, amikor a szükséges infrastruktúra vagy az ügy elbírálásához szükséges szakképzettség a központban áll rendelkezésre, kizárjuk mégis a fellebbezéshez való jogot, ezért a törvényjavaslat ezt végigvezeti valamennyi agrártárgyú törvényben. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni szeretném, hogy a fellebbezéshez való jog kizárása nem jelenti a jogorvoslathoz való jog kizárását, ugyanis ezekben az esetekben természetesen megnyílik az út a határozat bírósági felülvizsgálatára.
A másik törvényalkotási szempont szintén egy alkotmánybírósági határozat nyomán keletkezett feladat, ez a 41/2008-as AB-határozat volt, amely megsemmisítette a vadászati törvénynek a miniszteri rendeletalkotásra vonatkozó felhatalmazását. Tette ezt azért az Alkotmánybíróság, mert túlságosan általános formában volt meghatározva a felhatalmazás, vagyis a törvény végrehajtásával kapcsolatos szabályokra vonatkozott. Ugyanakkor az alkotmány 2006. június 3-án hatályba lépett módosítása óta a felhatalmazásnak kifejezettnek és konkrétnak kell lenni, tehát meg kell határozni mindazokat az ügycsoportokat, amelyekre vonatkozóan a miniszter rendeletet alkothat. A törvényjavaslat elkészítése során elébe mentünk a további hasonló alkotmánybírósági megsemmisítéseknek, és ezért az összes agrártárgyú törvényben pontosításra kerülnek a rendeletalkotási felhatalmazások.
A harmadik szempont pedig, ami a törvényjavaslat elkészítését indokolta, ez az európai uniós tagságunkból eredő két kötelezettségünk. Ugyanis az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a Magyar Köztársasággal szemben, egyrészről a 79/409/EGK irányelv, másrészről pedig a 92/43/EGK irányelv nem pontos átültetésével kapcsolatban. Az előbbi a vadon élő madarak védelméről szól, a második pedig a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történt felhasználásáról. Itt technikai jellegű módosításokról van szó, gyakorlatilag eljárási határidők pontosítása szükséges.
Végezetül jelen törvényjavaslattal elvégezzük a módosításra megnyitott törvények úgynevezett karbantartását is, tehát a jogalkalmazás során felmerült kis terjedelmű módosításokat is véghez visszük, amellyel nem kívánjuk az Országgyűlés munkáját önálló törvényjavaslat formájában terhelni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Ki kér szót? (Nincs ilyen jelzés.) Úgy látom, senki; mindenki a felmerülő kérdéseire előre válaszokat kapott.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Szavazás következik. Aki az indítvány általános vitára való alkalmasságával egyetért, kérem, jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, ez többség, vagyis általános vitára alkalmas az indítvány.
Ezzel a napirend tárgyalását lezártuk. Köszönöm szépen.
Az eltitkolt múlt megismerhetőségéről szóló határozati javaslat (H/7014. szám)
Az utolsó napirendünkkel kapcsolatosan azt javaslom a tisztelt bizottságnak, hogy azt halasszuk el a szerdai ülésünkre. Ezt kérte az előterjesztő, aki most nem tudott itt lenni, és kormányálláspontot sem tudtunk volna hozzátenni, mert még holnap foglalkozik vele a kormány.
Döntés a tárgyalás elhalasztásáról
Erről szavaznunk kell, lévén, hogy napirend-módosításnak minősül. Aki egyetért ezzel, kérem, jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, ezt egyhangúlag elfogadtuk.
Ezzel a mai ülésünket lezárom. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy szerdán 10 órakor a Ptk. módosító indítványaival foglalkozunk.
Köszönöm szépen, a viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 5 perc)
|
Dr. Csiha Judit |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea