AIÜB-4/2009.
(AIÜB-122/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2009. február 23-án, hétfőn, 11.00 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A központi hitelinformációs rendszerről szóló törvényjavaslat (T/6668. szám); általános vita, első helyen kijelölt bizottságként *
Dr. Gadó Gábor szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Dr. Jóri András adatvédelmi biztos álláspontjának ismertetése *
Nyers Rezső (Bankszövetség) észrevételei *
Dr. Gadó Gábor szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válasza *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Az Országgyűlés feloszlásáról szóló határozati javaslat (H/8658. szám), valamint népi kezdeményezés a 2006-ban alakult Országgyűlés feloszlásának kimondásáról című határozati javaslat (H/8818. szám); együttes általános vita *
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) szóbeli kiegészítése *
Szavazás a H/8658. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Szavazás a H/8818. számú országgyűlési határozati javaslatról *
Egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8837. szám); általános vita, első helyen kijelölt bizottságként *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8847. szám); általános vita *
Sáriné dr. Simkó Ágnes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek, reflexiók *
Sáriné dr. Simkó Ágnes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszai *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6787. szám); általános vita *
A kormány álláspontjának ismertetése (Dr. Velez Tamás, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) *
Kérdések, észrevételek, reflexiók *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
1. A központi hitelinformációs rendszerről szóló törvényjavaslat (T/6668. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
2. Az Országgyűlés feloszlásáról szóló határozati javaslat (H/8658. szám)
(Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) és dr. Semjén Zsolt (KDNP) képviselők önálló indítványa)
(Általános vita)
3. Népi kezdeményezés a 2006-ban alakult Országgyűlés feloszlásának kimondásáról című határozati javaslat (H/8818. szám)
(Általános vita)
4. Egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8837. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
5. A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8847. szám)
(Általános vita)
6. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6787. szám)
(Dr. Tompa Sándor és Káli Sándor (MSZP) képviselők önálló indítványa)
(Általános vita)
Elnököl: Dr. Csiha Judit (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Balogh László (MSZP)
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kerényi János (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Salamon László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Gál Zoltán (MSZP) megérkezéséig dr. Szép Bélának (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP) dr. Szabó Évának (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP) megérkezéséig Frankné dr. Kovács Szilviának (MSZP)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Kerényi János (Fidesz) megérkezéséig dr. Szakács Imrének (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) megérkezéséig dr. Répássy Róbertnek (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz) dr. Mátrai Mártának (Fidesz), illetve dr. Vitányi Istvánnak (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP) dr. Salamon Lászlónak (KDNP)
Dr. Jóri András adatvédelmi biztos
Dr. Gadó Gábor szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Sáriné dr. Simkó Ágnes főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Gyenge Anikó osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Velez Tamás osztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Nyers Rezső főtitkár (Magyar Bankszövetség)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 2 perc)
DR. CSIHA JUDIT (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm mai bizottsági ülésünkön képviselőtársaimat és valamennyi megjelent kedves vendégünket.
Az ülést megnyitom, és megállapítom, hogy az határozatképes. Ismertetem a helyettesítések rendjét: Szép Béla helyettesíti Gál Zoltánt, Frankné Kovács Szilvia Wiener Györgyöt, Salamon László Rubovszky Györgyöt, Mátrai Márta Turi-Kovács Bélát, Répássy Róbert Navracsics Tibort, Szakács Imre pedig Kerényi Jánost.
Javaslatot teszek a napirendre a kiküldöttek szerint. Kérdezem, van-e ezzel kapcsolatban észrevétel. (Nincs.) Úgy látom, nincs. Aki elfogadja a napirendet, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy a napirendet egyhangúlag elfogadtuk.
A központi hitelinformációs rendszerről szóló törvényjavaslat (T/6668. szám); általános vita, első helyen kijelölt bizottságként
Ennek megfelelően elsőként tárgyaljuk a központi hitelinformációs rendszerről szóló törvényjavaslatot, melynek általános vitára alkalmasságáról elsőhelyi bizottságként kell döntenünk.
A napirend tárgyalásánál jelen van Jóri András adatvédelmi biztos úr is, akit megkérek, hogy foglaljon helyet az előterjesztői asztalnál. Biztos úr előre jelezte, hogy szólni kíván a napirendhez.
Elsőként megadom a szót az előterjesztő képviseletében Gadó Gábor államtitkár úrnak, akit ezúton is külön tisztelettel köszöntök. Államtitkár úr!
Dr. Gadó Gábor szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. GADÓ GÁBOR szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Bevezetésképpen röviden arról szeretnék szólni, hogy mi is a célja, rendeltetése ennek a központi hitelinformációs rendszernek, amelyről a törvényjavaslat szabályokat állapít meg, s ezt a célt milyen módon kívánja megvalósítani.
Mint az köztudott, jelenleg a vállalkozások esetében teljes körű adós-nyilvántartási rendszer működik Magyarországon, és igen hatékonyan. Ezzel szemben az emberekre vagy természetes személyekre nézve csak egy negatív nyilvántartás működik, tehát az úgynevezett rossz adós nyilvántartás. Az lenne a cél, hogy a jövőben, ha a természetes személy ügyfél hitelkérelemmel él a bankhoz, más hitelnyújtóhoz, akkor az ügyfél beleegyezése esetén mód nyíljon arra, hogy a hitelnyújtó szervezet meg tudja nézni, hogy a korábban megkötött és még élő szerződések, hitelszerződések alapján a hitelnyújtásnak ebből a szempontból van-e olyan többletkockázata, ami miatt egyrészt indokolt tájékoztatni az adóst vagy a leendő adóst arról, hogy az új szerződés megkötésével már egy olyan szituációba manőverezi magát, amelyben kockázatossá válik a fizetőképessége, másrészt ő magára nézve is az adósnyilvántartásba betekintéssel olyan információhoz jut, juttatja magát, amelynek alapján el tudja dönteni, hogy a szerződés megkötése a felelős hitelezés követelményével összeegyeztethető-e vagy sem. Ez lenne a cél; még rövidebben fogalmazva tehát az, hogy a hitelnyújtó számára a felelős hitelnyújtás feltételeihez egy nagyon komoly segítséget adjon a jogalkotó. Jelenleg e tekintetben kizárólag az ügyfél nyilatkozatára kell hagyatkoznia, ez a körülmény pedig azzal jár, hogy egy olyan kockázatot is kell kalkulálnia, amelyet nem tud kellően áttekinteni. Ez megdrágítja a hitelezést, és főként nagyobb kockázattal jár, nemcsak a konkrét szerződés megkötése kapcsán, hanem ezen keresztül a bank működésének a kiszámíthatósága szempontjából is és a bankban a betéteiket elhelyező ügyfelek szempontjából is.
Ez a rendszer azt célozza, hogy mind a leendő ügyfél, mind a bank, mind a bank betétese és a banki működés mögött garanciát vállaló állam számára biztonságosabb hitelnyújtási rendszer jöjjön létre. Ezt a célt szeretnénk megvalósítani úgy, hogy ez az adós-nyilvántartási rendszer törvényben úgy kerüljön szabályozásra, hogy teljes mértékben érvényesüljön a célhoz kötöttség alkotmányos követelménye, tehát kizárólag egyetlenegy célra és esetben használható föl az adatbázisban kezelt információ, nevezetesen az ügyfél egy későbbi újabb szerződése megkötése előtt, a hitelkérelem elbírálása során, s ebben az esetben is csak akkor, ha az ügyfél ehhez előzetesen hozzájárul. Semmilyen más célra, más szervezetnek átadásra ez az információ nem kerülhet, s a javaslat ezt alá is kívánja támasztani olyan garanciális szabályokkal, amelyek egyébként a vállalkozások esetében vagy a természetes személy vonatkozásában a negatív nyilvántartásnál már ma is létezik.
Összességében annyit szeretnék még hozzátenni, hogy nyilvánvaló az is, hogy önmagában egy ilyen rendszernek a létrehozása egyedül nem elégséges a banki felelős hitelezés feltételeinek erősítéséhez. Ehhez más lépésekre is szükség van, például arra a törvényjavaslatra, amely szintén benyújtásra került az Országgyűléshez, amely a jelzálog-hitelezés feltételeit kívánja, ha tetszik, szigorítani, és megalapozottabb hitelnyújtásra ösztönözni, szorítani a bankokat.
Végezetül annyit kívánok mondani, miközben kérem, hogy a tisztelt bizottság támogassa majd a tervezet általános vitára bocsátását, hogy a kormány minden olyan módosító javaslat iránt nyitott, amely az előzőekben elmondott célok teljesülését előmozdítja, s ugyanakkor erősíti azokat az alkotmányossági, adatvédelmi megfontolásokat, amelyeket természetesen mindenképpen szeretnénk teljesíteni, hiszen úgy kell két célt a felelős hitelezés eszközrendszerével javítani, hogy eközben az érintett ügyfelek, emberek információs önrendelkezési joga ne sérüljön.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt a vitát megnyitom, megadom a szót Jóri András adatvédelmi biztos úrnak is, és tisztelettel köszöntöm a Bankszövetség képviseletében megjelent Nyers Rezső urat; neki is szót adok majd, mielőtt a vitát megkezdjük. Köszönöm.
Parancsoljon!
Dr. Jóri András adatvédelmi biztos álláspontjának ismertetése
DR. JÓRI ANDRÁS adatvédelmi biztos: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! A központi hitelinformációs rendszerről szóló T/6668. számon benyújtott törvényjavaslatról kialakított álláspontom ismertetését azzal szeretném kezdeni, hogy beszélek a javaslathoz vezető előkészítő munka egyes sajátosságairól, ezt követően kívánom a törvényjavaslat rövid alkotmányos értékelését adni, ennek keretében olyan tényeket, adatokat, számokat ismertetni, amelyek alátámasztják azon véleményemet, amely szerint a javaslatban foglalt szabályozás szükségtelenül, aránytalanul és elsősorban üzleti érdekektől vezérelve korlátozná a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jogot.
Bevezetésképp fontos elmondani, hogy a központi hitelinformációs rendszer jelenleg is működik Magyarországon, adóslistaként működik magánszemélyek vonatkozásában; fő szabály szerint csak a minimálbér összegét meghaladóan legalább 90 napon át tartozók adatait tartalmazza.
Több mint tíz éve folyamatosan érzékelhető az a nagyon tudatos törekvés, amely a rossz adósok adatait tartalmazó nyilvántartás helyébe egy pozitív, teljes körű, minden ügylet adatait tartalmazó adatbázist állítana. Két lehetőség van erre: vagy törvényi szabályozással kell megteremteni, mint ahogy most látjuk ezt a kísérletet, vagy pedig hozzájárulással - idézőjelben mondom -, "önkéntes" hozzájárulásával az adósoknak, önkéntes üzleti alapon működő kreditbürókkal lehet ezt a célt elérni. Itt és most csak a törvényi szabályozással foglalkozom; egyébként az üzleti alapon működő kreditbürók tevékenységével kapcsolatban is komoly aggályaim vannak.
Az ilyen teljes körű hitelinformációs rendszer létrehozására irányuló törekvések törvényi szabályozással eddig, döntően a mindenkori adatvédelmi biztosok ellenállásával, meghiúsultak Magyarországon. A pénzügyi válság azonban új, minden eddiginél könnyebben kommunikálható és meggyőzőbb ürügyet szolgáltatott a teljes körű adósnyilvántartás híveinek. A törvény preambuluma szerint a cél a lakossági eladósodás, a hitelezési kockázat csökkentése, a társadalom pénzügyi stabilitásának elősegítése. A sajtóban, az előterjesztők és a törvényjavaslat támogatóinak kommunikációjában további érvek is megjelennek, mindenekelőtt a kamatlábak várható csökkenése, a jó adósok lehetséges privilegizálása, tehát hogy a rájuk terhelt kockázati felárat nekik visszaadja a bank. Ezen narratíva szerint a pozitív hitelinformációs rendszer megteremtése nem a bankok érdeke, hanem, különösen a pénzügyi válság körülményei között egy közérdek.
Jellemző, hogy az előkészítő munka már jóval a pénzügyi válság kirobbanása előtt megkezdődött, erre szeretném fölhívni a figyelmet, tehát hogy ez egy tízéves történet; semmi köze ennek a szabályozásnak, ennek a szabályozási kezdeményezésnek a pénzügyi válsághoz.
A javaslat előzményeként két fontos dokumentumot említenék. 2006 augusztusában a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete készített egy háttéranyagot a pozitív adóslista magyarországi alkalmazási lehetőségeiről; ebből a későbbiekben nagyon röviden majd idézek is. 2006 decemberében pedig a lakossági pénzügyi szolgáltatásokat vizsgáló szakértői bizottság készített el egy jelentést. Mindkét jelentés elkészítésében elsősorban - nyilván egyébként kitűnő - közgazdászok vettek részt, és ezek közgazdasági érvekkel élnek. Alkotmányjogi kompetenciára utaló érvelés nem jelenik meg egyik anyagban sem; a jogi fejtegetések zavarba ejtően alacsony színvonalúak. Ha már eddig nem történt meg, akkor vegyük számba most azt, milyen alkotmányjogi relevanciája van ennek a szabályozásnak.
Ugye, a javasolt szabályozás szerint a pénzügyi szolgáltatásra vonatkozó szerződés, befektetési hitel nyújtására vonatkozó szerződés, továbbá az értékpapír-kölcsönzés megkötése ügyében eljáró személy három napot kap, hogy nyilatkozzon, hozzájárul-e adatai kezeléséhez, továbbításához a nyilvántartásba. A hozzájárulás esetén a rendszerbe továbbítják azonosító adatait és az ügylet főbb adatait; ha ilyen nyilatkozatot nem tesz, akkor pedig ezt a tényt kell a rendszerben föltüntetni, tehát hogy nem tett ilyen nyilatkozatot. Ezekután az adatait tárolják ebben a nyilvántartásban, és további szerződés előkészítése során lekérheti a bank egy következő mozzanatban. Lényeges még, hogy a modell működőképességéhez szükséges az úgynevezett az ősfeltöltés. Ez azt jelenti, hogy a fenti adattartalom a már élő hitelszerződések kapcsán is be kell kerüljön a rendszerben, egyébként ez még évekig nem lesz működőképes, ha az ősfeltöltés nem történik meg. Ez röviden a javasolt szabályozás koncepciója.
A következőkben azt veszem számba, milyen alkotmányossági problémák merülnek föl ezzel kapcsolatban. Két pontot tárgyalok, az egyiket kifejtve, a másikat rövidebben. Az első az alkotmányos cél megléte vagy hiánya, a második pedig a célhoz kötöttség érvényesülése.
Elsőként az alkotmányos célról. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a személyes adatok védelméhez fűződő jogot csak elkerülhetetlen esetben lehet korlátozni alkotmányosan, akkor, ha a korlátozás szükséges, a korlátozással elérni kívánt célhoz képest arányos. A személyes adatok védelméhez fűződő jog korlátozása kapcsán egyébként az Alkotmánybíróság többször kimondta, hogy önmagában nem indokolhat közérdek alapjog-korlátozást, ezt szeretném hangsúlyozni az előterjesztésre utalva: önmagában közérdek nem indokolhat alapjog-korlátozást, csak ha további feltételek is fennállnak.
Vegyük sorra a javaslatban foglalt szabályozás céljait, és mérjük össze őket ezzel a teszttel, amelyet itt röviden fölvázoltam. Ha a cél a lakossági eladósodás korlátozása, akkor az eszköz nyilvánvalóan alkalmatlan erre. Ezt európai példák mutatják, nagyon egyszerűen a számsorokat kell végignézni. Franciaországban, ahol kizárólag negatív lista működik, egyébként az ottani nemzeti bank kezelésében, ott Európában az egyik legalacsonyabb szinten áll a lakossági eladósodottság a GDP arányában. Míg a teljes körű, itt javasolt hitelinformációs rendszerek egyik őshazája, Nagy-Britannia vezető szerepet visz a lakossági eladósodottságban egész Európában, a GDP száz százalékát meghaladja a lakossági eladósodottság már 2005-ös adatok szerint is. Nyilvánvaló bizonyítéka ez annak, hogy a lakossági eladósodottság mértéke más eszközökkel is korlátozható, illetőleg nincs összefüggésben a teljes körű hitelinformációs rendszer létével vagy hiányával.
A másik gyakran hangoztatott érv a kamatlábak csökkenése, a hitelezés költségeinek leszorítása. Ezzel kapcsolatban utalnék vissza az előzőekben elmondottakra, és idézem a PSZÁF 2006-os háttéranyagát: "A pozitív adósnyilvántartásoknak a hitelköltségeket csökkentő hatását megfelelő számítási módszer hiányában nem lehet kimutatni." Az alkotmányos jogkorlátozás tehát ebben az esetben sem elkerülhetetlen.
Mi lehet a valódi cél? - kérdezhetik önök. Ezzel kapcsolatban utalnék arra, hogy a szabályozás kapcsán kialakult sajtóvitában megjelent egy nagyon érdekes vélemény, illetve általában utalnék a nagyvállalatok által használt adatbányászati eljárások elterjedésére és tökéletesedésére. Feltűnő volt ebben a sajtóvitában egy adatbányászattal foglalkozó cég cikke, amely megjelent nálam a sajtószemlében, és ebből idéznék pár sort. "Mostantól nemcsak a negatív, de a pozitív adóslistát is lehet elemezni. Ebben nemcsak értékesítési és termékfejlesztési szempontból van potenciál," - még egyszer: nemcsak értékesítési és termékfejlesztési szempontból van potenciál - "hanem kedvezményekre vagy keresztértékesítési elemzésekre is gondolhatunk itt. A módszerrel költségmegtakarítást és az ügyfélkezelési rendszer tökéletesítését is el lehet érni." Az elsődleges hozadék tehát, még egyszer kiemelem, az értékesítés és a termékfejlesztés területén jelenik meg; esetleg az ügyfélkapcsolatok javítása is kicsit várható ettől a rendszertől a szerző szerint.
A szakirodalom szerint egyébként, ami ezzel foglalkozik, a hagyományos credit scoringot, tehát hitelpontszám- vagy hitelképesség-jelző pontszám képzését egyre inkább kiegészíti a profitability scoring, vagyis az az eljárás, amelynek során egy bank, de mondhatunk általában céget is, az ügyfél profitabilitását jelző értéket rendel minden egyes ügyfélhez. Nem azt vizsgálja tehát, hogy jó adósról van-e szó vagy rosszról, hanem azt vizsgálja, hogy mennyi profit várható neki ettől az illető személytől. Csak megemlíteném, hogy mondjuk, egy hitelkártya-tranzakciónál vagy egy hitelkártyát használó ügyfélnél lehetséges az, hogy kifejezetten a rossz adós az, akinek nagyobb a profitabilitási értéke a bank számára, aki neki több hasznot tud hajtani. Félő tehát, hogy az indokként megnevezett, kellően nem alátámasztott célok mögött valójában üzleti cél áll, amely nem szolgálhat alkotmányosjog-korlátozás alapjául.
Másodikként tárgyalom az alkotmányos követelmények között a célhoz kötöttséget, sokkal rövidebben, mint az előzőt egyébként, hiszen maga a tárgyalás is csak akkor indokolt, ha a fentiekben sikerült volna a szabályozást alátámasztó alkotmányos célt azonosítani, de hát nem sikerült. Ennek ellenére röviden megvizsgálom a célhoz kötöttséget.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a személyes adatok védelmének ez egy alapvető garanciája, amelyből az következik, hogy a meghatározott cél nélküli készletre előre, jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés és -tárolás alkotmányellenes. Lényeges, hogy az Ab szerint a célhoz kötöttség nem teremthető meg olyan szabályozással, amely meghatározott cél nélkül gyűjtött és tárolt adatok lekérdezését köti csak konkrét célhoz. Tehát: "Nem konstruálható meg alkotmányosan olyan megoldás, hogy egy meghatározott cél nélküli, integrált adatbankra nézve az adatvédelemhez való alkotmányos jog egyik konstitutív elemét, a célhoz kötöttséget csak a lekérdezőkre tartsuk érvényesnek."
A fentieket a szóban forgó rendszerre alkalmazva az a következtetés adódik, hogy míg célhoz kötött lehet valamely adott hitelügylet kapcsán egy adatkör kezelése, ennek az adatkörnek egy központi adatbázisban történő tárolása már sérti a célhoz kötöttség elvét, még abban az esetben is, ha a későbbiekben az adatkérés ismét célhoz kötött lesz.
Ennyit röviden a célhoz kötöttségről, ezt nem is részletezném a továbbiakban.
Csak két kérdés tárgyalását jeleztem előre, azért engedjék meg, hogy egy-két mondatot még mondjak egy harmadik kérdésről is: ez az adatbiztonság problémája. A szabályozási javaslat szerint az állampolgárok rendkívül széles köréről kerülne ebbe a nyilvántartásba adat. Tehát a mostani rendszerhez képest ez egy többszörös adatmennyiség, erre szeretnék utalni és ezt hangsúlyozni. Ennek a kezelője egy, a PSZÁF által kijelölt magáncég lenne. Én azt gondolom, hogy tekintettel az adatok kezelésére, a kezelt adatkör széleskörűségére, illetve arra, hogy itt azért érzékeny adatokról van szó, szinte minden állampolgár vagyoni adatairól, teljes vagyontérképéről van szó, ezért ez igen komoly adatbiztonsági, nemzetbiztonsági kételyeket is felvet. És megfontolandónak tartom, egyébként éppen a francia példák nyomán azt, hogy egy mostani rendszert, tehát egy negatív rendszert is akár inkább az MNB kezelése alá, állami felügyelet alá kellene vonni, mintsem hogy egy piaci szereplő kezelje ezt a továbbiakban is.
Végezetül engedjék meg, hogy összefoglaljam az elmondottakat. A benyújtott törvényjavaslat szabályozási megoldásait, illetve általában a teljes hitelinformációs rendszer magyar jogi környezetben történő megvalósítását alkotmányellenesnek tartom, s mint országgyűlési biztosnak kötelességem felhívni az önök figyelmét a javaslat alkotmányjogi megalapozatlanságára. Mindennek alapján arra kérem önöket, hogy azt szavazatukkal ne támogassák.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mint jeleztem, a Bankszövetség képviselőjének szeretnék szót adni. A Házszabály értelmében erről viszont szavaznunk kell. Aki egyetért azzal, hogy meghallgassuk a Bankszövetség jelen lévő képviselőjét, kérem, jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, ez többség.
Nyers Rezső úré a szó.
Nyers Rezső (Bankszövetség) észrevételei
NYERS REZSŐ (Bankszövetség): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A központi hitel-nyilvántartási rendszerről szóló törvényjavaslat témájában jó néhány éve folynak szakmai viták, az adatvédelmi biztos hivatalával és más állami szervezetekkel közösen jó néhány éve vitatjuk, hogyan lehetne előrelépni ezen a területen. Természetesen mindenfajta előrelépés nagyon nehéz, hiszen jogi, közgazdasági, technikai, technológiai kérdéseket kell együtt megoldani, úgy, hogy az egyszerre feleljen meg az alkotmányossági követelményeknek, biztosítsa, hogy a törvényjavaslat eléri a célját, azt a célját, amelyet a jelen törvényjavaslat, amely önök előtt fekszik, úgy fogalmaz meg, hogy társadalmi érdek az, hogy a lakosság eladósodása lassúbb ütemű legyen, nagyobb mértékben, jobban lehessen elkerülni azt, hogy családok túlzott mértékben eladósodnak, oly mértékben, hogy aztán a későbbiek során képtelenek kikerülni egyfajta adósságcsapdából.
Ma még a magyar társadalom egészére nem mondható el, hogy ugyanolyan nagy mértékű a háztartások eladósodása, mint jó néhány nálunk fejlettebb országban. De mára Magyarországon is kialakultak riasztó számok, olyan számok, amelyek azt mutatják, hogy a lakosság széles rétegei kerültek nagyon nehéz helyzetbe amiatt, mert erejükön felül vettek föl hitelt, erejükön felül adósodtak el, illetőleg a hitelnyújtóknak nem volt lehetőségük mérlegelni azt, nem volt lehetőségük teljes mértékben mérlegelni, hogy az a háztartás, amely hitelért fordul egy hitelnyújtó intézményhez - ez nemcsak bank egyébként -, az vajon valóban képes lesz-e az összes kötelezettségének időben eleget tenni. Mára kialakult a magyar társadalomban egy olyan, sajnos széles réteg, amelyik erején felül vett fel hitelt, és bizony nagyon-nagyon nehezen képes ezeket a hiteleket törleszteni, és ezzel az adósságcsapdából kikerülni. Ma egy pénzintézetnek, egy hitelnyújtónak semmifajta információja nincs arról, hogy a hozzá hitelért forduló vajon milyen hiteltörlesztési kötelezettségekkel rendelkezik, olyan hiteltörlesztési kötelezettségekkel, amely hitelek máshonnét származnak. Rendelkezhet - meg is kérik természetesen a pénzintézetek - a hitelkérelmező jövedelmi adataival, és rendelkezhet egy pénzintézet, egy hitelnyújtó olyan információkkal is, hogy esetleg ezen az úgynevezett negatív listán szerepel-e a hitelkérelmező. De hogy vajon egy adott háztartásnak milyenek már most, a hitelkérelem benyújtásakor a törlesztési kötelezettségei, erre vonatkozóan információkkal nem rendelkezünk. S különösen most, amikor a lakosság, a háztartások jövedelmi helyzete sajnos romlik, adott esetben jelentős mértékben romlik, kiváltképp fontos lenne, hogy az eladósodást picit jobban fékezzük, akár törvényi eszközökkel is.
Ami a javaslattal kapcsolatban elhangzott úgynevezett alkotmányossági kifogásokat illeti, tehát ez a célhoz kötöttség, az adatkezelési biztonsága, ezzel kapcsolatban szeretném azt mondani, hogy természetesen a banki, bankszövetségi szakértők, jogi és közgazdasági szakértők egyaránt az elmúlt hat-hét év során folyamatosan részt vettek a javaslat kidolgozásában; olyan jogi szakértők is, akiket a szakma nagyon magasra értékel a jogi szaktudásuk tekintetében. De hát én nem minősítem az önök előtt fekvő javaslatot semmilyen tekintetben.
Úgy gondoljuk, hogy a célhoz kötöttségnek mint alkotmányos követelménynek a törvényjavaslat megfelel. Természetesen szeretnénk egy jól működő, mindenki számára hasznos rendszer létrehozásában közreműködni, és úgy gondoljuk, hogy az adatkezelés biztonságát is megfelelő megoldásokkal biztosítani lehet. Biztosítani lehet azt, hogy a személyes adatokhoz valóban csak azok és csak akkor jussanak hozzá, akik erre jogosultak, akiket erre a törvény az elfogadását követően feljogosít. Ezzel kapcsolatban mi el tudunk fogadni mindenfajta olyan ellenőrző mechanizmust, bármilyen legyen is az, amely az adatkezelés biztonságát szolgálja, és segíti azt, hogy a törvény megfelelőképpen betöltse a feladatát.
Úgy gondoljuk, természetesen a viták, akár az adatvédelmi biztos hivatalával is, nem zárultak le, hiszen számos technikai kérdésben is vannak még további nyitott kérdések, amelyeket szükséges megválaszolni. Mi ezekre a vitákra készek vagyunk a továbbiakban is, és szeretnénk támogatni azt, hogy szülessen egy hasznos, értékes, a társadalom egészének érdekeit jól szolgáló törvény.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Kérdezem, ki kér szót. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A képviselőcsoportunk egyetért az adatvédelmi biztos úr által megfogalmazott alkotmányossági aggályokkal, és részben ezek miatt - bár ez önmagában is elégséges ok lenne, de részben ezek miatt - nem támogatja a törvényjavaslatot.
Én a törvényjavaslattal kapcsolatban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy elég sok olyan szabályt tartalmaz, amely túlságosan széles körben rendelné el az úgynevezett referenciaadat-szolgáltatást. Egy példát szeretnék kiemelni. Referenciaadat-szolgáltatónak minősülne a Diákhitelközpont Zrt., márpedig ez azt jelenti, hogy a diákok jelentős része, akik ráadásul hosszú éveken vagy évtizedeken át a diákhitelt törlesztik - hiszen így van kitalálva a konstrukció -, bekerülnének ebbe az adatszolgáltató rendszerbe. Ennek nem sok értelmét látom, hiszen egyébként a diákhitel egy olyan konstrukció, amely meglehetősen limitáltan korlátozza csak a hitelképességét vagy az adósságtörlesztését egy felsőfokú végzettségű munkavállalónak. Tehát a Diákhitelközpontnak mindenféle korlátozás nélkül a referenciaadat-szolgáltatása értelmetlennek tűnik, és nem vezet el ahhoz a célhoz, amelyről itt sokan, különösen a kormány beszél.
A Bankszövetség képviselője által elmondott véleményről pedig az volt a megérzésem, hogy miközben az előterjesztője, az államtitkár úr éppen ennek a javaslatnak az előnyeit ecsetelte, hogy milyen jó lesz ez az adósoknak, közben arról beszélt a Bankszövetség vezetője, hogy a nagy eladósodottság és a kiszolgáltatottság miatt van szükség például ilyen jogi megoldásokra. A kettő ellentmond egymásnak; akkor döntsük el, hogy ez védi az adósokat, védi a hitelfelvevőket, vagy kifejezetten az ő előnyükre szolgál. Nem is beszélve arról, amit az adatvédelmi biztos mondott, hogy valójában kereskedelmi célt, üzleti célt is szolgál ez az egész nyilvántartás, sőt az ő meglátása szerint elsősorban azt szolgálja. Tehát úgy tűnik nekem, hogy ellentmondanak egymásnak már azok a célok is, amelyek ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását indokolnák.
A magunk részéről támogathatónak tartunk egy olyan megoldást, amely valóban az eladósodottságot, az eladósodás mértékét csökkentené, de akkor azt nem kell úgy beterjeszteni az Országgyűlés elé, mintha ez valami kedvező fordulat lenne az adósok életében. Valójában az adósok nagyobb felelősségét megkívánó jogi megoldás nem biztos, hogy az adósok érdekét szolgálja, legalábbis a primer érdekét szolgálja, merthogy például a hitelhez jutásukat meglehetősen korlátozza.
Összefoglalva: az alkotmányossági aggályok is elegendőek ahhoz, hogy ne támogassuk a törvényjavaslatot, de nem is látjuk azt a célt, amelyet megfogalmaz a törvényjavaslat az általános indoklásban, összhangban lévőnek a normaszöveggel. A normaszöveg számos más célt vagy törvényhozási indokot tartalmaz, az általános indoklás és általában az indoklás csak szűkebben véve a törvényjavaslat pozitívumait domborítja ki, és nem szolgáltat információkat arról, hogy milyen negatív hatásai lehetnek a törvényjavaslat elfogadása esetén az adósokra nézve e törvény életbe lépésének.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szakács Imre, utána Tóth András következik.
DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár úrnak tennék fel egy kérdést. Államtitkár úr, mivel tudja a magyar állam garantálni, hogy egy ilyen adatbázis nem kerül az ebek harmincadjára? Gondoljunk csak az emlékezetes esetekre: egy délelőtt az ügyfélkapu nyitva van, és az tölt le adatokat, aki csak akar, az állami nyilvántartásból. Emlékeznek képviselőtársaim, de talán a kormány, illetve a Bankszövetség részéről megjelentek is, az OEP vagy az APEH adatbázisának kikerülésére. Én egyáltalán nem látok olyan állami garanciát, amivel azt tudnák mondani az állampolgároknak, hogy ezek az adatok nem kerülnek ki.
Ugyanez a Bankszövetség tisztelt képviselőjéhez is a kérdésem: hogyan tudná egy magáncég azt garantálni, hogy ezek az adatok nem kerülnek ki, amikor a mai világunkban az egyre magasabb haszon érdekében minden elképzelhető? Vajon a Bankszövetség, ha már az állampolgárok eladósodottságától fél, nem inkább az kellene, hogy a Bankszövetség tagjai felé olyan szabályokat határozzon meg, ami a jó erkölcs és a tisztességes üzletmenet keretébe tartoznak? Hogyan lehet az, hogy a Bankszövetség eltűri - bocsánat, nem vagyok bankár, tehát lehet, hogy erre ön egy nagyon frappáns, ütős választ ad -, hogy úgy hirdetheti magát pénzintézet, hogy nem tudom én, 476 százalékos HTM-mel ad kölcsönt? Mert ez valóban a bankok részéről a bajba jutott magyar állampolgárok adósságspirálba taszítása, mert lehetetlen, hogy valaki fölvesz egy bizonyos összeget, és utána annak a 476 százalékát kell hogy visszafizesse.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tóth András!
TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Valóban, a benyújtott törvényjavaslat vitákat generáló javaslat. Nem azért, mert a törvényjavaslat leírt normaszövege okozza ezt, hanem a probléma maga. Az a probléma, amellyel azért szembe kell néznünk, függetlenül attól, hogy ki milyen konkrét álláspontot képvisel egy ilyen informatikai rendszer kialakításáról. Abban azért, azt gondolom, nehéz vitatkozni, az egy valós probléma, hogy emberek, családok, adott esetben természetesen lehet, hogy társadalmi helyzetük vagy anyagi helyzetük okán, de eladósodnak, és az eladósodás mint probléma nemcsak az egyes emberek, családok problémája, hanem azt gondolom, egy közösségi probléma, az egész nemzet problémája, különösen akkor, ha egy olyan mértéket ér el, amely adott esetben széles társadalmi gonddá tudja magát kinőni.
Ugyanakkor nem tekintjük a javaslatot abból a szempontból sem egyenszilárdságúnak, hogy a két fél, pénzintézet, illetve a hitelnyújtó, valamint a potenciális adós sajnos nincs azonos helyzetben, azonos pozícióban. Mert talán - nyilván az ügy kapcsán vetem föl és vetette föl egyik képviselőtársunk is egy korábbi beszélgetésünk során - akkor lenne egyenszilárdságú, ha az adós ugyanúgy hozzáférhetne egy olyan listához, amely lista arról szól, hogy melyik pénzintézet mennyire prudens, mennyire képes jó hitelezőként a befektetők pénzét, egyáltalán a pénzintézeti működést garantálni. (Dr. Szakács Imre: Így van!) Ha ez a kettő egymás mellett van, akkor azt mondom, hogy korrekt a játék. Nyilván nem vagyok naiv ember, és tudom, hogy egy ilyen lista kialakítása nem problémamentes, de legalább a törekvést én szívesen látnám arra, hogy a két oldal hogyan hozható egyensúlyba.
Ennek megfelelően azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat, amely, szeretném mondani, valós társadalmi problémát feszeget, tehát kell vele foglalkoznunk, annak a megoldására, hogy ez a rendszer így kialakulva hogyan biztosíthatja a kitűzött célt, arról még tárgyalni kell. De ahhoz, hogy erről tárgyalni lehessen, azt gondolom, nem a javaslat visszadobása a megoldás, hanem a javaslatról itt, a Ház előtt folytatni kell azt a szakmai vitát, amely, elhangzott, tíz éve folyik. De én azt gondolom, nem példa nélküli és nem a parlament életétől idegen helyzet az, ha egy törvényjavaslatról a parlamentben folytatódik az a szakmai vita, ahol élesen ütköző álláspontokat kell az Országgyűlésnek összhangba hozni, és egy olyan törvényjavaslatot elfogadni, amely figyelembe veszi akár az itt elhangzott szempontokban, ami adatvédelmi biztos úrtól, Bankszövetségtől, minisztériumtól vagy a különféle frakcióktól elhangzik, és ezekben megtalálni azt a közös nevezőt, amely ennek az intézménynek az ésszerű működését, hasznát, alkotmányos garanciáit, adatvédelmi szempontjait együtt tudja megoldani.
Van nekünk is olyan észrevételünk, olyan véleményünk, amely a leírott normaszöveggel szemben radikális módosítást igényel. Gondolok például arra, hogy azt tartjuk, hogy egy kvázi visszamenőleges hatály, amely a rendszer bevezetését követően alakulna ki, miszerint 90 napon belül nyilatkoznia kellene az állampolgárnak, hogy a már meglévő hitelezésével kapcsolatos adatai bekerüljenek a rendszerbe vagy nem, nos, finoman fogalmazok: enyhén szólva nem elegáns. Ebből következően azt hiszem, egy olyan rendszer kialakításának van értelme, amely az életbe lépéstől kezdve a hitelezésekre vonatkozóan hoz létre egy rendszert. Tudom, hogy ez az eredeti feltöltés tekintetében egy jóval lassúbb menetet eredményez, nehezebben alakítható ki, de azt gondolom, ez az a metódus, amelyek figyelembe veszi az állampolgár jogait, figyelembe veszi azokat a normákat, amelyeket Magyarországon az adatvédelemmel kapcsolatban kialakítottunk és elfogadunk, s ebből következően természetesen jobb vagy nagyobb mértékű garanciát tartalmaz alkotmányossági szempontból is. De folytathatnám a sort, van még néhány olyan tétel, amely az adatok felhasználásával kapcsolatban sokkal keményebb, striktebb szabályokat igényelne. Például egyértelműen annak kimondását, hogy ez az adatbázis, ha létrejön, üzleti és kereskedelmi vagy bármi olyan célra nem használható, amely az eredeti rendeltetésétől eltér. Vagyis csak arra használható, hogy az adott hitelt felvevő hitelképességének megállapítását, minősítését szolgálja. Ha bármi másról van szó, abban a pillanatban, azt gondolom, az aggályok tényleg erőteljesebben és érdemben fogalmazhatók meg.
Összességében frakciónk álláspontja az, hogy az általános vitára való alkalmasságot meg fogjuk szavazni. Ez nem azt jelenti, hogy ebben a formában és ezzel a tartalommal ez a normaszöveg számunkra elfogadható. Egy jelentős módosítással, gyakorlatilag az egész szöveg és az egész rendszer végig vitelével kialakítható egy olyan törvényjavaslat, amely egyébként a felvetett társadalmi problémák megoldásával adekvát, és ennek megfelelően egy hasznos rendszer kialakítását tudja szolgálni. Ebben partnerek vagyunk, és ebben kezdeményezésekkel fogunk élni.
Köszönöm szépen a meghallgatást.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Salamon László képviselő úré a szó.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Amiről az adatvédelmi biztos úr beszélt, az alkotmány 8. § (2) bekezdésének az értelmezése, miszerint törvény alapvető jog lényeges tartalmát nem korlátozhatja, és ennek az alkotmánybírósági értelmezése, a szükségességi-arányossági tesztnek történő megfelelés olyan alkotmányjogi tételek, amelyek eleminek tekinthetők.
A fiatalabb korosztály, aki már a '89-es nagy alkotmánymódosítás után előállott alkotmány hatálybalépése után végezte az egyetemet, az tudja, hogy ez vizsgatétel. Ezt azért emelem ki, mert ha ezek a problémák benne maradnak ebben a törvényben, akkor ez a törvény meg fog bukni. Meg fog bukni a köztársasági elnöki vétón - nyilván alkotmányossági vétóra gondolok - és meg fog bukni az Alkotmánybíróságnál. Ezekután a kérdés az, hogy mi értelme van ezt a törvényt tárgyalni.
Tóth András igen tiszteletreméltó erőfeszítéssel érvel emellett. Tényleg elismerést akarok kifejezésre juttatni, mert láthatóan nyitott fülekre talált az adatvédelmi biztos úr érve, tehát nem zárta be magát abba a kamrába, ahová nem jut el a kritikus hang, és egyben keres egy megoldást, ne kelljen azt mondania a kormánynak, hogy nem támogatjuk. De azért én ezekből a hozzászólásokból úgy érzem, és szerintem a dolgot ez dönti el, hogy koncepcionális probléma van a törvényjavaslattal. Nem egyes apró részeinek a kijavításáról van szó, hanem úgy tűnik a megszólalásokból és az adatvédelmi biztos úr érveléséből is, hogy az egész törvényben ezek koncepcionális alapkérdésként merülnek fel. Ha ez így van, akkor értelmetlen ezzel az időt tölteni. Pontosan azért, mert ami a törvényjavaslat hivatalos célja - a felelőtlen eladósodás elhárítása, és a többi, és a többi -, az olyan cél, amivel mindenki egyetért, sőt valóban sürgős cselekvést kíván, csak úgy tűnik, hogy nem ezen az úton. Egy eleve bukásra esélyes törvényjavaslatot tárgyalgatni, lehet mondani, hogy igen, hát a probléma előttünk van, és akkor az a helyes, ha mi ezzel foglalkozunk, ez nagyon szépen hangzik, de ez körülbelül olyan, mint amikor egy beteg nem kapja meg időben a kezelést, a jó kezelést, mert félrediagnosztizálják, és hosszú ideig rossz kezelést kap. Nem is az a baj ilyenkor, hogy az orvos tévedett, hanem az a baj, hogy a jó kezelést nem kapta meg akkor, amikor meg kellett volna kapnia.
Azért gondolom tehát én azt, és mondom a Kereszténydemokrata Néppárt nevében, hogy nem szabad ezt a törvényjavaslatot támogatnunk, mert az elhangzottak alapján alkotmányjogilag biztos a bukása, alapvetően úgy látom a koncepcionális elemeiből adódóan. Másfelől nem volna szabad az időt töltenünk olyan törvényjavaslat fölötti morfondírozással, amiről tudjuk, hogy a vége az lesz, hogy nem fogja megoldani a problémát. Hanem inkább arra kellene az időnket fordítani, hogy keressünk olyan megoldásokat arra a problémára, amit valós problémaként ismer itt el mindenki, amelyek meg is oldják azt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Turi-Kovács Béla!
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Az, hogy a pénzpiaci működés szabályszerű és áttekinthető, és mind a kölcsönt folyósító, mind pedig annak a felvevője, tehát mind a hitelező, mind a hitelfelvevő biztonságosan tudjon részt venni egy ügyletben, ez nyilvánvaló érdek, és ennek az erősítése is érdek. De ehhez hozzányúlni csak akkor érdemes és olyan módon érdemes meggyőződésem szerint, ha ez mindkét oldal garanciális elemeit elkezdi erősíteni és növelni, és nem egyetlen elem kiemelésével próbál olyan helyzetet teremteni, ahol ráadásul az adatvédelmi szempontokat - itt már mindenki elmondta, és úgy látom, nagyrészt egyetértés is van benne - ez a törvény egészen egyszerűen áthágja. Következésképpen rendkívül szerencsétlennek tartanám éppen a jelenlegi pénzügyi viszonyok és a jelenlegi gazdasági viszonyok között, ha elkezdünk valóban egy olyan törvényen dolgozni, amelyik eleve a módosítások tömkelegét fogja maga után vonni, majd ezt követően is még bizonytalan, hogy egyáltalán egy alkotmányos próbát kiáll-e.
Ilyen körülmények között az én meggyőződésem szerint az egyetlen ésszerű megoldás az, ha ezt a törvényjavaslatot visszavonják, és helyette egy legalább a saját oldala által támogatható törvényjavaslatot kísérelnek meg benyújtani a Ház elé. Ellenkező esetben megint időt fecsérelünk el, időt töltünk el, a pénzpiaci viszonyok pedig nemhogy nem javulnak, hanem romlani fognak.
ELNÖK: Köszönöm. Kér-e még valaki szót? (Senki sem jelentkezik.) Nem. Akkor az előterjesztőé a szó.
Dr. Gadó Gábor szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válasza
DR. GADÓ GÁBOR szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, és külön köszönöm adatvédelmi biztos úrnak az észrevételeit. Mindazonáltal szeretném hozzátenni, hogy az én meggyőződésem, hogy adatvédelmi biztos úrnak szinte semmiben nincs igaza abban, amit elmondott. Ezt fontos leszögezni, hogy ehhez képest mérlegeljük az általános vitára bocsátás alkalmasságát, illetve annak megadását.
Nézzük, mit mondott adatvédelmi biztos úr! Van-e alkotmányos cél, hogy létrejöjjön egy teljes körű, természetes személyekre vonatkozó adós-nyilvántartási rendszer? Alkotmányos célnak tekinthető-e, alkotmányos célnak minősül-e egy olyan rendszer, amely természetesen nem önmagában - és ebben teljesen egyetértek Turi-Kovács képviselő úrral, hogy önmagában egy elem, egy törvény, egy megoldás nem jelenthet garanciát a felelős hitelezés feltételeinek megteremtéséhez. De egy fontos elemként működhet, érvényesülhet, hozzájárulhat ahhoz, hogy a háztartások, adósok eladósodása ne nőjön olyan ütemben, mint ahogy az történik az elmúlt években.
Fölmerült az a kérdés, mit értünk az adós védelmén. E törvény vonatkozásában nem azt, hogy a már eladósodottat, embert, családot, háztartást valamilyen módon kisegítse a jogalkotó vagy az állam, hanem hogy létrejöjjön egy olyan preventíven érvényesülő szisztéma, amely pusztán formállogikai alapon is, de az empirikus tapasztalatok által is igazolva, segítséget nyújthat a hitel iránti kérelem eldöntésében. Ha én bemegyek egy bankba, föl szeretnék venni egy hitelt, s erre azt mondja nekem a bank, hogy hozzam a jövedelemkimutatásomat, hozzak ilyen-olyan vagyoni helyzetemre vonatkozó adatokat, és megkérdezi tőlem a jövőben, hozzájárulok-e ahhoz, hogy ő megnézhesse ebből az adatbázisból, melyek azok az élő szerződések, melyek alapján nekem hetente-havonta fizetési kötelezettségeim származnak, és én ehhez hozzájárulok, ezt megnézi a hitelnyújtó, akkor nyilvánvaló módon egy alaposabb, megalapozottabb álláspontot tud kialakítani arról, mennyiben kell neki kalkulálnia azzal, hogy én képes leszek-e egy adott jövedelmezőség mellett, adott vagyoni helyzet mellett arra, hogy a meglévő tartozásaim törlesztési kötelezettségeinek is eleget téve, egy új kötelezettséget is tudjak vállalni. Ehhez nem kell különösebben boszorkányos logikai képesség, hogy ezt föl tudjuk fogni.
Kérdés az, hogy a bank függetleníteni tudja-e magát attól, amit lát a rendszerben. S ebben igaza van annak, aki azt mondja, hogy a törvényjavaslatban is és egyébként a banki szférára vonatkozó szabályokban erősíteni kell azokat a szabályokat, hogy ne tudja függetleníteni magát a hitelnyújtó. Tehát mondhassa azt, hogy megnéztem, X. Y. meglévő szerződései alapján egy harmadik szerződés már aránytalan kockázatot jelentene, és ezért nem nyújtok hitelt - ez a helyes válasz -, de ne mondhassa azt, hogy a profitabilitás szempontjára figyelemmel, igaz ugyan, hogy belebukik az adós, mert én már látom előre, de van egy bejegyezhető jelzálog, én ezért megadom a hitelt, és nem törődöm azzal, hogy mi lesz az adóssal. Tehát éppen amit adatvédelmi biztos úr mondott, az a szempont, hogy a hitelnyújtó függetlenítheti jelenleg magát adott esetben attól, hogy milyen sansza, milyen perspektívája van annak, hogy az adós jó adós marad-e vagy sem, az nem helyes. Ezért mondom azt, hogy fontos, de nem egyedüli jogintézmény a hitelinformációs rendszer létrehozása. Akkor hasznos, akkor szükséges és ezáltal akkor válik alkotmányossá, ha mind a hitelnyújtó, mind az ügyfél számára érdemi segítséget tud jelenteni, és meg tudja akadályozni az adóst abban, hogy eltitkoljon olyan információkat a bank elől, amelyre pedig a banknak szüksége volna, és meg tudja akadályozni azt is, hogy a bank adott esetben figyelmen kívül hagyhasson olyan információkat, amelyek ismeretében pedig nem nyújthatna hitelt.
Én azt gondolom, ha egy olyan rendszer jön létre, amely hozzásegítheti ahhoz az embereket, hogy ne kerüljenek utcára, ez szerintem alkotmányos célnak, ha nem is alapvető jognak, de azért elismerhető.
A második fontos szempont, amelyet érdemes hangsúlyozni: adatvédelmi biztos úr utalt arra, hogy egy sajtószemlében szereplő cikk alapján ő arra következtet, hogy valami hátsó szándék húzódik meg a törvényjavaslat megalkotása mögött, és valójában kereskedelmi, üzleti célú elemzéseket kívánna valaki készíteni. Ezt már a benyújtott törvényjavaslat is egyértelműen kizárja. Teljesen fehéren-feketén rögzíti, hogy semmifajta más célra nem lehet fölhasználni ezt az adatbázist, mint ami le van írva, mint ami egy új hitelfelvétel kapcsán a hitelminősítésnek, az adós minősítésének a meghatározása. Ha szükség van bármifajta további olyan egyértelmű tiltó, kizáró mondatra, amely megakadályozza, még a gondolatot is elhárítja, hogy bármifajta nem kívánt más célra fölhasználható legyen az adatbázis, azt mi természetesen támogatni tudnánk.
Végezetül itt térnék vissza Szakács képviselő úr kérdésére: mivel lehet garantálni az adatkezelést? Az élet, már idáig is úgy tűnik, hogy a banktörvénnyel karöltve garantálja, hiszen '98 óta létezik ez a rendszer, ugyanaz a szervezet működteti, és a közel egymilliárd kezelt adata a természetes személyeknek mint rossz adósoknak, ott is nagyon vaskosan fölmerülnek az adatvédelmi szempontok, és soha nem merült föl idáig, hogy bármifajta adatkezelési probléma történt volna. De arra az esetre, ha mégis történne, már 2006-ban módosult úgy a banktörvény, ez az új törvényjavaslat most éppen ezt veszi át, ezeket a garanciális szabályokat, amelyek biztosítanák azt, hogy ilyen esetben a lehető legrövidebb időn belül jogorvoslathoz juthasson az ügyfél.
Összefoglalva azt szeretném mondani, hogy mi minden létező kritikai megnyilvánulásra nyitottak vagyunk, annak érdekében, hogy egy olyan törvényjavaslat alakulhasson ki a végén, amely a kitűzött célt, a rosszul elbírált, felelőtlenül nyújtott hitelek megakadályozását képes szolgálni. És itt a felelőtlenség az ügyfél-adós oldalán éppúgy fel tud merülni, mint a hitelnyújtó oldalán. Ebben kell őket a törvénynek egy jobb irányba ösztökélnie.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazás következik. A helyettesítésben beállott változás a következő: Szabó Éva helyettesíti Hajdu Attilát.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Az általános vitára való alkalmasságról kell tehát döntenünk és előadót állítanunk mint első helyen kijelölt bizottságnak. Aki általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatot, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Ez többség.
Bizottsági előadóként javaslom Tóth Andrást a plenáris ülésre, ha nincs ez ellen kifogás. (Nincs.) Kisebbségi véleményt kívánnak-e mondani? (Nincs ilyen jelzés.) Nem. Köszönöm szépen.
A napirend tárgyalását ezzel lezártuk. Köszönöm szépen mindenkinek az aktivitását.
Az Országgyűlés feloszlásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitára alkalmasságáról kell döntenünk, valamint a 2006-ban alakult Országgyűlés feloszlásának kimondásáról szóló országos népi kezdeményezéssel kapcsolatosan pedig abban kell döntenünk, hogy a népi kezdeményezésben foglaltakkal egyetértünk-e. Lévén, hogy e két napirend ugyanarról szól, együttes általános vitáját javaslom, ahogyan a meghívóban az áll, de felhívom a figyelmet, hogy szavazni külön-külön fogunk róla.
Ezekután elsőként megadom a szót az előterjesztők képviseletében Navracsics Tibor úrnak, ha élni kíván vele. Parancsoljon!
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) szóbeli kiegészítése
DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Csak röviden: a két indítvány mögött meghúzódó politikai motiváció, noha a beterjesztők, illetve az indítványozók különböző személyek, de a motiváció tekintetében, azt hiszem, nagyjából hasonló dolgokról beszélhetünk.
A jelenleg hivatalban lévő kormány - mostanra már kisebbségi kormány, hiszen koalíciós partnere tavaly tavasszal kilépett a koalícióból - a mi megítélésünk szerint cselekvésképtelen, illetve szavazásról szavazásra, alkuról alkura próbálja összetákolni a parlamentben a többségét. Ez a helyzet még akkor is bizonytalanságot szülne, ha egyébként Magyarországon többé-kevésbé jól mennének a dolgok, és nem lenne semmi különösebb probléma a gazdasággal. Idén ősszel azonban a gazdasági válság Magyarországra érésével egyértelműen látszik, hogy Európában Izland és Lettország mellett a gazdasági válság következményei által az egyik legsúlyosabban érintett Magyarország, mind a gazdasági recesszió tekintetében, mind a munkahelyek megszűnése tekintetében, mind pedig általában az életszínvonal-csökkenés tekintetében. Ez a helyzet egy hiteles, a többség támogatását bíró, cselekvőképes és egységes kormányt, illetve végrehajtó hatalmat kívánna meg, hogy határozott lépésekkel ki tudja vezetni az országot a válságból. Ezzel szemben azt láthatjuk, hogy ma egy kisebbségi kormány próbálja egyik napról a másikra a saját túlélését biztosítani, mégpedig úgy, hogy világos válságkezelési stratégiával nem rendelkezik.
Tekintettel arra, hogy júniusban az európai parlamenti választások alkalmával úgyis lesz egy választási kampány, úgyis az urnákhoz szólítják a választópolgárokat, ezért úgy gondoltuk, hogy költségtakarékossági szempontból is és a helyzet rendezése szempontjából is az lenne az optimális, ha az európai parlamenti választásokkal egy időben új választásokat tartanánk. Az új választások során a választópolgárok dönthetnének, hogy a jövőben mely politikai erő vagy politikai erők irányíthatnák az országot, új mandátummal, új megbízatással ruházhatnák föl a pártokat, illetve a politikusokat, megteremtve ezzel a válságkezelés legitimációs alapjait, s ez egyúttal lehetővé tenné azt is, hogy a választási kampány során mindegyik párt ismertesse a választópolgárokkal, hogy a közeljövőre vonatkozóan milyen tervei vannak, természetesen remélve azt, hogy az igazi terveiket ismertetnék a választópolgárokkal, nem pedig egy későbbi alkalommal kiszivárogtatott elképzelést titokban tartva, valamilyen más jellegű programot jelentetnek meg.
Ezért tehát úgy gondoljuk, hogy követve Izland és Lettország példáját, nemcsak a gazdasági válság mélységében, hanem a megoldás hatékonyságában is, ahogyan Izlandon és Lettországban is úgy döntöttek, hogy előrehozott választással vetnek véget a politikai vajúdásnak és a válságból való kivezető útra lépnek, úgy azt indítványozzuk, hogy a Magyar Országgyűlés is szavazza meg saját maga feloszlatását. Mégpedig a Semjén Zsolt képviselőtársammal jegyzett indítványomban azért március 8-át jelöljük meg, mert ez tenné lehetővé azt, hogy a köztársasági elnök úr mérlegelési jogkörét meghagyva, azonban a naptár és a jogszabályi felhatalmazás alapján, az európai parlamenti választásokkal egy időre tűzhesse ki az országgyűlési választásokat, azaz a két választást egy időpontban tarthatnánk meg.
Kérem a bizottságtól az indítvány általános vitára való alkalmasságának támogatását. Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát, kérdezem, ki kér szót. (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, senki.
Szavazás következik; mint mondtam, két külön szavazást kell kérnem.
Szavazás a H/8658. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról
Aki tehát a Navracsics-Semjén-féle javaslat általános vitára bocsátását támogatja, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) 12 igen. Ki nem támogatja? (16) 16 ellenében az általános vitára alkalmasságot nem támogatjuk.
Szavazás a H/8818. számú országgyűlési határozati javaslatról
A másik kérdésről annyiban kell döntenünk, hogy a népi kezdeményezésben foglaltakkal egyetértünk-e vagy sem. Aki egyetért, kérem, jelezze kézfelemeléssel. (Szavazás.) Ez 12. És aki nem ért egyet? (16) 16 ellenében nem értettünk egyet.
Előadót kell állítanunk ebben az utóbbi kérdéskörben. Kérdezem, van-e vállalkozó erre. (Nincs ilyen jelzés. - Dr. Répássy Róbert: Nem volt vita. Mit adjon elő?) Akkor ezt majd én elmondom.
Köszönöm szépen, ezzel a napirend tárgyalását befejeztük.
Következik az egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, amelynek ugyancsak első helyen kijelölt bizottságként általános vitára alkalmasságáról kell döntenünk.
Üdvözlöm a napirend tárgyalásánál az előterjesztő képviselőjét. Kérem, megszólalása előtt a nevét és beosztását a jegyzőkönyv számára szíveskedjék bemondani. Kérdezem, van-e szóbeli kiegészítése.
DR. GYENGE ANIKÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök asszony. Dr. Gyenge Anikó vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium európai uniós jogi főosztályán a szellemi tulajdoni kodifikációért felelős osztályt vezetem.
Szeretném nagyon röviden bemutatni az önök előtt fekvő törvényjavaslatot, ha erre van lehetőség.
ELNÖK: Ha kiegészítenivaló van a leírtakhoz képest, akkor kérem.
DR. GYENGE ANIKÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Kiegészítenivalónk nincs. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát, kérdezem, ki kér szót. (Senki sem jelentkezik.) Senki; úgy látszik, az előző óra kifárasztotta a bizottságot.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Szavazás következik. Aki általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot, kérem, jelezze. (Szavazás.) Ez többség, köszönöm szépen. Megállapítom, hogy általános vitára alkalmasnak találta a bizottság az indítványt. Ha előadót kell állítanunk, akkor majd a későbbiek során megnevezzük.
Köszönöm szépen, ezzel a napirendet lezárjuk.
Következik a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, melynek általános vitára alkalmasságáról kell döntenünk.
Üdvözlöm a napirend tárgyalásánál Simkó Ágnest az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviseletében és munkatársait. Kérdezem, van-e kiegészítenivalójuk. Parancsoljon!
Sáriné dr. Simkó Ágnes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy az önök előtt lévő törvényjavaslat előzménye az a törvény, amelyet az Alkotmánybíróság megsemmisített, és ezért 2009. január 1-jén nem lépett hatályba. Az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően dolgoztuk ki azt a törvényjavaslatot, amely jelenleg önök előtt fekszik, amelynek tulajdonképpen két alapvető szabályozási köre van: egyrészt az azonos neműekre vonatkozóan a bejegyzett élettársi kapcsolat alkotmánybírósági döntésnek megfelelő szabályozása, másrészt pedig az úgynevezett élettársi nyilatkozatok nyilvántartásának létrehozása azonos és különnemű élettársak élettársi kapcsolata bizonyításának megkönnyítése érdekében.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Salamon Lászlóé a szó, utána Répássy Róbert következik.
Kérdések, észrevételek, reflexiók
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Mondandómat ketté kell először is választanom, mert ebben a törvényben megjelenik egy olyan elem, amelyet frakciószinten nem tudtunk megtárgyalni, hiszen a hétvégi futárpostával érkezett ez a törvényjavaslat.
Frakcióálláspontot azzal a témakörrel kapcsolatban tudok közölni, ami a törvény másik elemét képezi, jelesül a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló rész tekintetében a helyzetet ugyanolyannak látjuk, mint a korábbi törvénynél. Ezért az akkori frakcióálláspont fenntartását tudom itt hangsúlyozni.
Ehhez képest az élettársi viszony igazolásának megkönnyítése, mondom, az az a rész, amelyről nem tudok frakcióálláspontot közölni. Ezt meg fogjuk fontolni, mert itt másról van szó. Itt arról van szó, hogy kizárólag a bizonyítási teher tisztázása érdekében tegyék lehetővé az élettársaknak valamiféle közjegyző előtti regisztrációt, és akkor tulajdonképpen ez a bizonyítási terhet tisztázza. Úgy gondolom, ez minőségileg más, mint a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézménye, de erről is engedjék meg, hogy majd frakcióálláspont kialakítása után nyilatkozhassunk meg; ezek szerint ez majd a plenáris ülésen történik meg a részünkről.
Ami a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényrészt illeti, ez most már azonos neműekre korlátozódna a javaslat szerint, ugyanakkor lényegében ugyanaz a szabályozás jelenne meg, mint a korábbi törvényben. Tehát ahogy ezt megfogalmaztuk, más elnevezéssel házassági jogot biztosítana az azonos neműek számára. Úgy gondoljuk, hogy ez változatlanul alkotmányellenes, de ettől függetlenül is, ha nem lenne alkotmányellenes, akkor sem találkozik azzal a felfogással, amelyet a Kereszténydemokrata Néppárt vall a házasság és a család intézményéről. Tehát azt mondhatom, hogy kettős megközelítésből is elfogadhatatlannak tartjuk ezt az intézményt: alkotmányellenesnek is gondoljuk, és attól függetlenül is elfogadhatatlannak tartjuk.
Talán az alkotmányellenesség tekintetében egy-két gondolatot szíveskedjenek megengedni. Igaz, hogy az Alkotmánybíróság arra mutatott rá a korábbi intézményről szóló törvény megsemmisítéséről meghozott határozatában, hogy a különneműek és az azonos neműek élettársi kapcsolatának, illetve ennek valamilyen további intézményesítése másféle megítélés alá esik, mert hiszen a különnemű élettársak számára nyitva áll választásként a házasság lehetősége, ami az azonos neműek számára nincs, és ezért az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy itt el lehet képzelni egy olyan jogintézményt, amiben megjelennek olyan elemek is, amelyek akár a házasság intézményére is jellemzőek lehetnek. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy az összetévesztésig azonos módon lehet és kell szabályozni ezt a jogviszonyt, ebből ez nem is következik. Sőt az Alkotmánybíróság határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a jogviszony egyes elemeit külön-külön elemezve kellene vagy lenne indokolt a törvényalkotónak, ha ez a törvényalkotási szándék a továbbiakban is fennáll, ezt a kérdést rendeznie.
Megjegyzem, külön kifogásolta az Alkotmánybíróság azt a szabályozási módszert, amely ebben a törvényben a 3. §-ban változatlanul megjelenik, hogy szabályozásokra való általános utalásokat tesz, és így ez tulajdonképpen a jogbiztonsággal kapcsolatos követelményeket illetően problematikus, mert hiszen ezen szabályok köre határainak behatárolása vitára adhat okot és bizonytalansággal jár.
Nagyon röviden ebben foglalnám össze az álláspontunkat. Tehát a törvénynek talán - ha lehet különbséget tenni - a fő irányát, az azonos neműeknek a házasságnak megfelelő, más néven történő jogintézményének a szabályozását szolgáló részét elutasítjuk, nem tudjuk elfogadni. Ebből adódóan - mert úgy gondoljuk, hogy ez a törvény alapvetően erről szól - a törvényjavaslatot általános vitára sem támogatjuk. A másik részről pedig, amennyiben lehet egyáltalán külön kezelni, mint az előbbiekben említést tettem, ki fogjuk alakítani a véleményünket.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Répássy alelnök úré a szó.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Előterjesztők! A törvényjavaslatot nem támogatjuk, általános vitára alkalmasnak sem tartjuk. Megítélésem, megítélésünk szerint a törvényjavaslat az alkotmánybírósági határozat cinikus értelmezésén alapul. Ez az értelmezés szerepel is a törvényjavaslat indokolásában, az általános indoklásban szerepel a 34. oldalon, felolvasom: "Az Alkotmánybíróság döntéseiből következően az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatát a házassággal azonos módon kell szabályozni. A szabályozásban eltérések csak ott lehetségesek, ahol ezen eltérések az azonos neműek közti párkapcsolatok természetéből következnek." Ez az Alkotmánybíróság határozatának félreértelmezése, szándékos, cinikus értelmezése.
Az Alkotmánybíróság valóban kimondta az indoklásában azt a mondatot, hogy "az azonos nemű személyek számára azonban, akik az alkotmány alapján házasságot nem köthetnek, a jogalkotónak az alkotmány korlátai között biztosítani kell egymás irányában a házastársakéhoz hasonló olyan jogállást, amely az egyenlő méltóságú személyként kezelésüket biztosítja". Ez azonban nem jelenti azt, amit itt az általános indoklás a továbbiakban tartalmaz, hogy "a javaslat tulajdonképpen elismeri a bejegyzett élettársi kapcsolatot családjogi jogintézményként". Az elutasításunk kulcsa ez a mondat, illetőleg az egész szabályozásnak ez a jellegzetessége. Már az előző törvényt is azért nem támogattuk, tehát az alkotmányellenessé nyilvánított törvényt is azért nem támogattuk, mert a bejegyzett élettársi kapcsolatot mint családjogi jogintézményt szabályozta a normakontroll alá vont törvény. Részben alkotmányossági okokból, de ezen túlmenően, úgy, ahogy a KDNP fogalmazott, részben értékválasztás alapján nem értünk azzal egyet, hogy az azonos nemű személyek úgynevezett regisztrált élettársi kapcsolata családjogi jogintézmény legyen. Azt gondoljuk, hogy az állam általi elismerés elsősorban a vagyoni viszonyaikra vonatkozhat, lényegében a regisztrálás az élettársi viszony igazolásának célját szolgálja; azért, hogy az életben való, a társadalomban való elismerésük, a kapcsolatuk elismerése megtörténjen, ennek nem kell feltétlenül családjogi jogintézménynek lennie.
Tehát az Alkotmánybíróság határozatának félreértelmezése, cinikus értelmezése azt állítani, hogy azt mondta volna az Alkotmánybíróság, hogy a házassággal azonos vagy attól minimálisan eltérő jogintézményt kell biztosítani. A mi megítélésünk szerint az Alkotmánybíróság még véletlenül sem így értelmezte a bejegyzett élettársi kapcsolatot. A jogi elismerés ténye, a regisztráció ténye nem azonos a családjogi jogállással. És a javaslat minden olyan elemét, amely ebbe az irányba viszi, például azt, hogy az anyakönyvvezető előtt ünnepélyes keretek között kötik meg ezt a kapcsolatot, és a többi, és a többi, tehát mindazokat a jellegeket, amelyek megszólalásig azonosak a házasság jogintézményével, ezeket az elemeit nem támogatjuk a törvényjavaslatnak. Ha a házassággal való összefüggésről le lehetne választani ezt a törvényt, ami nagyon nehéz, ebben az esetben természetesen, úgy gondolom, a maradék jogintézményt lehetne támogatni, de mivel koncepcionálisan eltér a mi elképzelésünk, a mi elképzelésünk a mai fogalomhasználattal - azért mondom, hogy a mai, mert nem a majdani Ptk. fogalomhasználatával, de a mai fogalomhasználattal - egy polgári jogi jogintézményként kezeli a bejegyzett élettársi kapcsolatot, és nem családjogi jogintézményként. Ennek számos oka van. Nyilvánvalóan alapvetően az az oka, hogy úgy gondoljuk, az egyneműek élettársi kapcsolatát nem tekintjük családnak, és így nem tekintjük a családjogi jogvédelem tárgyának.
Ettől még egyébként az azonos méltóságuk és az emberi méltóságuk maximálisan tiszteletben van tartva. A regisztráció, mint mondtam, olyan állami elismerést jelent, ami az ő életviszonyukat, az egymás közötti gazdasági viszonyukat, tulajdonviszonyukat, és a többi, és a többi, ezeket a kérdéseket rendezi, valamint elismerteti a társadalommal, hogy közöttük egy ilyen jogviszony jött létre. Így például nem fordulhat elő az, hogy mondjuk, egy azonos nemű pár esetén kétségbe vonják a hozzátartozói minőséget, és például nem adják meg a hozzátartozónak járó felvilágosítást a hozzátartozója egészségi állapotáról. A mi elképzelésünk szerint ezt szolgálná az élettársi kapcsolat elismerése, hogy lényegében a közöttük lévő párkapcsolatot ismerje el az állam, és ők tudják ezt igazolni, ha szükségük van erre. Minden más nem következik az alkotmánybírósági határozatból, és a mi felfogásunkkal ellentétes is lenne ilyen többletjogoknak a megadása.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Frankné Kovács Szilvia!
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Itt láthatóan két csomagban tudunk beszélni erről a törvényjavaslatról. Salamon László képviselőtársam maga is úgy értelmezte, hogy van egy, a különneműek élettársi kapcsolatának nyilvántartására vonatkozó szabályozás; talán én is ezzel kezdeném.
A polgári törvénykönyv múlt heti részletes vitájában ki is fejtette ebbéli álláspontját Salamon képviselőtársam, ami gyakorlatilag megegyezett a törvényjavaslat jelenlegi szövegével e tekintetben. Én azt gondolom, ez egyébként támogatható, hiszen a bizonyítási teher tisztázása ezeknél a kapcsolatoknál létkérdés. Nyilvánvalóan lehetővé teszi a szükségtelen és időnként szinte bizonyíthatatlan helyzetek elkerülését, segítséget nyújt a jogalkalmazó szervezeteknek, bíróságoknak, gyámhivataloknak abban, hogy ebben a kérdésben tisztán lássanak. Azt hiszem, különböző problémák nem vetődnek fel e kérdéskörben.
A másik: azzal, hogy nem szeretném újra lefolytatni a törvénnyel kapcsolatos 2007-es vitát, azért egy-két dologra szeretnék reflektálni. Én úgy gondolom, az alkotmány a házasság védelmét fogalmazza meg, nem pedig a házasság kizárólagosságát kívánná előírni. Ez persze értékválasztás és értelmezési kérdés is egyben, mégis azt gondolom, azzal, hogy az Alkotmánybíróság megfogalmazta, hogy egy köztes jogintézmény létrejötte esetleg kívánatos lenne, ez nyilvánvalóan a más értékválasztás mentén döntő frakcióknak problémákat okozhat. Ezzel én tisztában vagyok, és el is fogadom, ezzel semmi probléma nincs.
Azonban Répássy képviselőtársam azt állítja, hogy cinikus értelmezése ez a törvényjavaslat az alkotmánybírósági döntésnek. Én nem szívesen élnék az ön szóhasználatával, inkább azt mondanám, hogy az viszont igazából rendkívüli módon szerencsétlen, illetőleg nem szerencsés, hogy az Alkotmánybíróság a határozatában nem állítja fel azokat a kereteket, amelyek között a jogalkotó e kérdéskörben mozoghat. Nyilvánvalóan ha ezek a keretek az Alkotmánybíróság által nem kerültek megfogalmazásra, akkor értékválasztástól függően máshogy képzelhetjük el a megoldásokat ebben a kérdésben. Én azt gondolom, azok a megoldások, amelyek e tekintetben megfogalmazódtak ebben a törvényjavaslatban, feltehetően - most már csak azt tudom mondani az Alkotmánybíróság döntése után, hogy feltehetően - alkotmányosak és támogatásra alkalmasak.
Az nyilvánvaló, hogy az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát, magát a jogintézményt az Alkotmánybíróság alkotmányosnak tartja. Azt semmiképpen nem mondanám, hogy megegyezőek a szabályok a házasságéval, hiszen a (3) bekezdés, amelyet Salamon képviselőtársam is idézett, úgy kezdődik, hogy kivéve azokban a kérdésekben, amelyekben e törvény rendelkezései mást mondanak. Úgyhogy ezt tisztázni kell, mert a 2007-es törvénnyel kapcsolatban is többször elhangzott, hogy ez nem egyezik meg a házasság intézményével, és nem sorolnám föl, hogy mely pontokon nem egyezik meg, de azt gondolom, ez látható.
Én úgy hiszem, hogy ez a megoldás alkotmányos, és kérem a tisztelt bizottságot, hogy fogadja el a javaslat általános vitára alkalmasságát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, ki kér még szót. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Még egyetlen mondattal szeretném alátámasztani az érvelésemet, amit az imént elfelejtettem elmondani. A helyzet már csak azért sem egy alkotmányos mulasztás orvoslása - bár így próbálja beállítani az előterjesztő -, merthogy az Alkotmánybíróság nem állapított meg mulasztásos alkotmánysértést, nem állapított meg jogalkotási kötelezettséget; ez egy elég fontos különbség. Ha megállapított volna ilyen kötelezettséget, természetesen még akkor is a törvényhozásra lenne bízva, hogy milyen szabályokat hoz, de így még olyan kötelezettségünk sincs, hogy feltétlenül meg kell alkotni ezt a törvényt.
Ezt egyébként megfontolandónak tartom a szocialista frakció számára, hogy nincs ilyen kötelezettség. Bármennyire is így kívánja beállítani a kormány, nem kötelező ezt a törvényt elfogadni, nem kötelező önöknek sem megszavazni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még hozzászólás? (Nincs ilyen jelzés.) Nincs, akkor az előterjesztőt kérem.
Sáriné dr. Simkó Ágnes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszai
SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök asszony. Szeretném szó szerint idézni az Alkotmánybíróság határozatának egy mondatát: "Az azonos nemű személyek számára azonban, akik az alkotmány alapján házasságot nem köthetnek, a jogalkotónak az alkotmány korlátai között biztosítania kell egymás irányában a házastársakéhoz hasonló olyan jogállását, amely az egyenlő méltóságú személyként kezelésüket biztosítja." (Dr. Répássy Róbert: Pont ezt olvastam fel.) Igyekeztem hangsúlyozni azokat a szavakat, amelyekre fölhívnám a figyelmet.
Van-e jogalkotási kötelezettség? Ennek kapcsán utalnék arra, hogy az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy biztosítani kell a jogalkotónak, és kétségtelen, hogy a házastársakéhoz hasonló jogállásról beszélt. Kétségtelen az is, hogy értékválasztás és döntés kérdése, ki hol húzza meg a "hasonló" és az "azonos" közötti határt, és ezt nyilvánvalóan mérlegelnie kell kinek-kinek az értékválasztása mentén.
Salamon képviselő úr említette, hogy az Alkotmánybíróság foglalkozott a korábbi törvényjavaslatnak azzal a rendelkezésével, amelyik utaló szabályt tartalmaz, leegyszerűsítve úgy mondanám, hogy a bejegyzett élettársakra a házastársakra vonatkozó szabályokat, a bejegyzett élettársi kapcsolatra a házasság szabályait s a többi kell alkalmazni. Nem az Alkotmánybíróság foglalkozott ezzel a kérdéssel, hanem Kiss László alkotmánybíró úr különvéleményében említette, hogy szerinte ez nem egy alkotmányos megoldás. De miután ezt ő nyilván elmondta az Alkotmánybíróság ülésén is a határozat előkészítése során, abból azért messzemenő következtetéseket lehet levonni, hogy ez az Alkotmánybíróság határozatában nem jelenik meg. Tehát a többség nem osztotta ezt az alkotmányellenességet megállapító kisebbségi véleményt.
Én úgy gondolom, a döntés itt alapvetően ott húzódik meg, hogy a házassághoz hasonló, illetve a házassággal azonos jogintézmények közötti határvonalat ki hova teszi ebben a törvényjavaslatban, és nyilván a választás ettől fog függni.
Kérem, hogy támogassák az általános vitára bocsátást.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazás következik. Aki általános vitára alkalmasnak tartja az indítványt, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) 16 igen, ez többség; általános vitára tehát alkalmasnak tartjuk.
Ezzel a napirend tárgyalását befejeztük, köszönöm szépen.
Utolsóként tárgyaljuk az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosításáról szóló törvényjavaslatot, Tompa Sándor és Káli Sándor képviselő urak önálló képviselői indítványát.
Tudomásom szerint Simon Gábor képviselő urat bízták meg az előterjesztők a képviseletükkel. Kérdezem, kíván-e szóbeli kiegészítést tenni. (Dr. Simon Gábor jelzi, hogy nem.) Nem kíván, köszönöm.
A kormány álláspontját kérem; kérem, hogy nevét és beosztását a jegyzőkönyv számára szíveskedjék bemondani.
DR. VELEZ TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Jó napot kívánok, köszönöm szépen. Velez Tamás vagyok, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium jogi főosztályának osztályvezetője.
Sajnos kormányálláspontot nem tudok mondani, a tárca álláspontját tudom ismertetni: a tárca nem támogatja az előterjesztést.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tájékoztatásul mondom, hogy tárgysorozatban van az indítvány, jó néhány hónap óta be van nyújtva, ezért sem nagyon értem, miért nincs kormányálláspont még mindig az indítványról - de a tárca nem támogatja ezek szerint.
Megnyitom a vitát. Simon Gábor kért szót.
Kérdések, észrevételek, reflexiók
DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Tisztelt Bizottság! Nem szerettem volna húzni az időt, ezért nem kívántam az elején részletesen ismertetni az előterjesztést, de ebben az esetben néhány mondatot engedjenek meg nekem.
Két miskolci képviselőtársam, Káli Sándor és Tompa Sándor nyújtotta be ezt az indítványt, egy olyan ügyben, amely valószínűleg nemcsak miskolci eset, hanem gyakorlatilag az összes önkormányzatot érintheti.
Mint tudjuk, egy 2007 végén elfogadott törvény rendezi a belterületbe vonás új szabályait, amely alapján a gyakorlatban előállt probléma, hogy úgynevezett spekulációs szándékból belterületbe kívánnak földterületeket vonni. Ennek a szándéka a legtöbb önkormányzatnál fellelhető; persze nyilván a nagyobb településeket, nagyobb városokat érinti elsősorban. Ebben az esetben az önkormányzatok többsége szerződést szokott kötni azokkal, akiknek a földjét belterületbe kívánják vonni, mégpedig közművesítés és egyéb fejlesztések vonatkozásában. A törvényjavaslattal és a módosítással annak a lehetőségét szeretnék a képviselőtársaim megteremteni, hogy ez a kötelezettségvállalás az ingatlan-nyilvántartásban, méghozzá az ingatlan-nyilvántartás bejegyzései között megtalálható legyen, így a harmadik jóhiszemű szerződő fél, amikor egy ilyen ingatlant kíván vásárolni, tudomással bírjon arról, hogy magát az ingatlant egy ilyen jellegű fejlesztési kötelezettség terheli.
Azt is elmondták képviselőtársaim, hogy abban az esetben, ha a kormány másfajta megoldást kíván kidolgozni vagy az általános vita során jobb javaslat is felmerül, akkor természetesen megváltoztatják álláspontjukat, és bármilyen módosító indítvány, amely ezt a kérdést kívánja rendezni, befogadására nyitottak. Ezért én azt szeretném kérni a tisztelt bizottságtól, hogy az általános vitára való alkalmasságot támogassa.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! A javaslat abból a szempontból különösen érdekes, hogy az egyik előterjesztője egy polgármester, és a rövid általános indoklás úgy szól: a javaslat célja, hogy külterületi ingatlanok spekulációs célú belterületbe vonását visszaszorítsa.
Érdekes ez a felvetés egy polgármester részéről, hiszen az önkormányzat dönt a belterületbe vonásról, ha tehát esetleg Káli Sándornak rossz tapasztalatai vannak a miskolci önkormányzat belterületbe vonásról szóló döntéseivel kapcsolatban, akkor elsősorban az önkormányzat háza táján kellene sepregetni. De ezen túlmenően a javaslat szerintem nem elég pontos, mert az, hogy feljegyzik a terhek vagy a tények között az ingatlan-nyilvántartásban, mondjuk, a közművesítési kötelezettséget, ez önmagában még nem mond semmit. Az most is fel van jegyezve, hogy ez külterületnek számít, ezt tehát elvileg mindenki tudja, hogy a külterület miben különbözik a belterülettől. Ráadásul a közművesítési kötelezettség az én ismereteim szerint, bár műszakilag nem értek hozzá, de elég széles körű dolog, itt több minden is szerepelhet. Gondolom, hogy a közművesítési kötelezettség elég tág fogalom, és abban, ha például csak az egyik közmű van bevezetve, a másik még nincs bevezetve, akkor az most mit jelent. Ezeket a tényeket nem lehet külön-külön felsorolni az ingatlan-nyilvántartásban. Ezek az adásvétel során elvileg ki kell derüljenek, hogy milyen műszaki állapotban van az ingatlan, meg milyen közművesítést végeztek el rajta, mit nem végeztek el rajta.
Egyrészt tehát furcsállom, hogy egy polgármester attól tart, hogy majd spekulációs célú belterületbe vonások lesznek. Másrészt pedig az is elgondolkodtató, hogy ettől, hogy közművesítési kötelezettséget írnak elő az ingatlan-nyilvántartásban, vajon a vevő többet fog-e tudni az ingatlanról vagy sem. Szerintem nem fog róla többet tudni, hiszen mivel külterületi az ingatlan, ezért valamennyire tisztában kell lennie egy vevőnek azzal, hogy milyen kötelezettségek vannak. Furcsállnám, ha egy adásvétel során nem világos valaki számára, hogy mit jelent a külterületi jelleg.
Az már elképzelhető - ha már itt a spekulációs célú értékesítésről vagy adásvételről beszélünk -, hogy valaki úgy vesz meg egy külterületi ingatlant, hogy tudja, valamilyen bennfentes információja van arról, hogy esetleg az önkormányzat belterületbe vonásra készül azon a környéken. De ez már majdhogynem büntetőjogi kategória, nem arról van szó, hogy a spekulációt egy ilyen bejegyzéssel lehetne megakadályozni, mert ez egy olyan információ, hogy a közművesítési kötelezettség feljegyzésétől függetlenül is, ha valaki ilyen bennfentes információval rendelkezik, az visszaélhet ezzel az információval.
Összességében tehát az, hogy a tárca nem támogatja, szerintem nem véletlen, mert szakmailag nem old meg semmit, nem tudja az úgynevezett spekulációs célú értékesítést, adásvételt kiszűrni ez a bejegyzés.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ipkovich György!
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Abban a szerencsében volt részem, hogy jelen lehettem az önkormányzati bizottság vitáján, amely pontosan ezt a felvetését taglalta Káli képviselőtársunknak és a másik előterjesztőnek. Azt a jó hírt tudom mondani, hogy ott viszont egyhangúlag támogatták az önkormányzati bizottság tagjai a tárgyalását ennek a kérdésnek.
Kicsit félreérti alelnök úr a probléma lényegét. Arról szól a történet, hogy amikor az önkormányzat belterületbe von egy külterületi ingatlant, és ezzel terhet vállal magára, ezt időnként úgy tudja megtenni, ha a tulajdonos vállalja a közművesítési költséget...
ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr, annyira nagy az alapzaj, hogy nem lehet hallani, amit ön mond; úgyhogy a magántanácskozmányokat kérném szépen a hátralévő öt percre befejezni!
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Tehát a javaslat célja az, hogy ingatlan-nyilvántartási bejegyzés okán ne mentesülhessen egy adásvétel során az ingatlan tulajdonosa közművesítési kötelezettségtől, mert ebben az esetben viszont az önkormányzatra hárul majd végül is ez a teher.
Miután az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog és kötelezettség a mindenkori vevő számára számon kérhető tájékoztatást nyújt az ingatlan állapotáról, ezért teljesen egyértelműen jogosnak tartjuk, hogy ezt a terhet az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Ennyi az egész.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Most hirtelen nem néztem, hogy mi mindent kell nyilvántartani, de ugyanez a helyzet, amikor mondjuk, egy felújítási kötelezettséggel adnak el egy ingatlant. Azt sem szokták bejegyezni, pedig az is terheli a tulajdonost, és általában nem is tudják behajtani rajta. Mert mit jelent a felújítási kötelezettség? Ha valaki kifesti a homlokzatot, az már fel van újítva? Úgyhogy műszakilag ezeknek a szavaknak a tartalma erősen vitatható, hogy ez teherként szerepel, és van ilyen, hogy felújítási kötelezettséggel adnak el főleg önkormányzatok ingatlanokat.
ELNÖK: Köszönöm. Faragó Péter!
DR. FARAGÓ PÉTER (MSZP): A homlokzat kifestése nem kötelező egy önkormányzattól, tehát nem kötelező, hogy az önkormányzat kifesse a homlokzatot. (Dr. Répássy Róbert: Nem is ezt mondtam.) Ez a történet arról szól, amit polgármester képviselőtársam az előbb elmondott, hogy több esetben azért is jó belterületbe vonni ingatlant, mert az építési szabályok mások külterületi ingatlanra, és más a belterületire, és amelyik közvetlenül belterület mellett van, jó lenne, ha belterületbe kerülne, mert akkor más építményt lehet rá húzni, magyarul családi házat lehet rá építeni. Ugyanakkor azonban, miután az önkormányzatok jelentős részének nincs pénze, hogy közművesítsen, ezért kerül rá a széljegyzetbe, mert ha nem kerülne rá, akkor a tulajdonosok jönnének sorban, hogy kérem, mi belterületen lakunk, tessék közművesíteni, tessék infrastruktúrát vinni, holott az önkormányzatnak nincs pénze. És ha így járul hozzá, akkor aki megveszi, az tudja, hogy az ő kötelezettsége lesz, és nem mehet az önkormányzathoz követelni, hogy neki oda infrastruktúrát vigyenek. Erről szól az egész történet. Nem a kifestésről meg a homlokzatfelújításról szól! (Dr. Répássy Róbert: Azt másra mondtam, példaként.) Az nem kötelezettsége az önkormányzatnak, de utat, vizet, közművet vinni kötelezettsége, és nem mindegy, hogy mikor viszi oda. Illetve ebben az esetben a tulajdonosnak kell magának gondoskodni róla, vagy a tulajdonosok közösségének, akik mondjuk, egy új utcát akarnak nyitni, és azt akarják belterületbe vonni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Csak egy utolsó mondat: ha az önkormányzat azzal a feltétellel vonja belterületbe, hogy a tulajdonos jogi kötelezettséget vállal arra, hogy közművesíti, akkor ez számon kérhető rajta. Ez egy szerződésben vállalt kötelezettség, tehát számon kérhető. Ez nem a bejegyzéstől, nem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől fog függni, hanem attól a megállapodástól.
Egyébként itt a szövegben, az 1. §-hoz fűzött részletes indoklásban az előterjesztők mondják is, hogy a tulajdonos és az önkormányzat között ilyenkor köttetik egy szerződés. Ezt tehát szerződésen alapuló kötelezettségként lehet számon kérni. Attól, hogy rá van írva, hogy közművesítési kötelezettség van, még nem fogják tudni betartatni, jobban betartatni, jobban végrehajtatni azt, hogy közművesíteni kell. Például azért, mert a közművesítési kötelezettségnek nincs határideje, ide sincs írva, hogy meddig áll fenn ez a közművesítési kötelezettség. Lehet, hogy hosszú ideig fennáll.
Ami esetleg megoldást jelentene, mondjuk, bizonyos építésrendészeti szabályoknak a megalkotása. Ha valakit köteleznek arra, hogy közművesítsen, és ezt, mondjuk, öt évig nem teljesíti, akkor a helyi rendeletben megszabott szankciói lehetnek ennek a magatartásnak.
ELNÖK: A vitából látszik, hogy itt azért három törvényt ismerni kell annak, aki megszólal: az önkormányzatit, az építési törvényt és az ingatlan-nyilvántartási törvényt. E három összevetéséből jöhet ki a jó megoldás.
Ki kér még szót? Kovács Szilvia!
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm a szót. Nagyon röviden: azt gondolom, a spekuláció azt a helyzetet próbálta takarni, amikor megveszik a belterületet az önkormányzattól, és spekulációs célból minél előbb tovább akarja adni valaki, úgy, hogy nincs ingatlan-nyilvántartási bejegyzés erről a jogról... (Dr. Répássy Róbert: Kimegy és megnézi.) Nem úgy van, hogy kimegy és megnézi (Dr. Répássy Róbert: Ki vesz látatlanban ingatlant?), mert az eredeti tulajdonos és az önkormányzat között szól az a megállapodás, és azt gondolom, hogy a spekulációs cél megszüntetése, legalábbis a megelőzése erre a szituációra is irányul. (Közbeszólások, folyamatos zaj.)
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hű, de izgalmas vita... Szakács Imre?
DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Csak hogy tisztázzunk dolgokat: ingatlan-adásvétel - ügyvédi ellenjegyzés. Igaz? Az ügyvéd, ha minden igaz - én nem vagyok az, de gondolom -, beírja, hogy az eladó szavatolja az ingatlan teher-, per- és igénymentességét. Ha ezt így adja el az eladó... (Frankné dr. Kovács Szilvia: A szerződés...) De Szilvi, az sincs benne, hogy ha valahol volt egy közműfejlesztési hozzájárulás, ami hosszú időre, tehát tíz évre szóló részletekkel megy, és amikor eladja az illető, ez sincs rajta, hogy még öt évig vagy meddig kell ezt fizetni! Akkor vagy teljeskörűen minden kerüljön rá az ingatlan-nyilvántartásra, ami teherként megjelenhet, de ne csak egyet-egyet példálózóan odategyünk!
ELNÖK: Még egyszer ajánlom mindenki figyelmébe a három törvény idevonatkozó két paragrafusát: szíveskedjenek elolvasni, és akkor nem lesz akkora nagy vita a megszólalók között.
A bizottság tagjai közül kér-e még valaki szót? Az előterjesztők képviseletében Simon Gábor.
DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában megszólaló két polgármester úr, azt gondolom, megvilágította megfelelőképpen a helyzetet. De az alelnök úr felvetésére - szintén miskolci - képviselőtársam felvetésére azt el kell mondanom, hogy a belterületbe vonás szabályai 2008. január 1-jével változtak meg. Ez a probléma a gyakorlatban eddig nem merült fel, hiszen az önkormányzatok ezt követően, 2008 őszén jutottak általában először abba a helyzetbe, hogy dönthetnek ezekről a kérdésekről. Míg korábban megtagadhatták a belterületbe vonási kérelmet, most az önkormányzatok többségének nincs ilyen lehetősége a hatályos jogszabályok alapján. Ezért tehát ősz óta a legtöbb önkormányzat - és nem véletlen, hogy az önkormányzati bizottságban a képviselők ezt egyhangúlag támogatták - azzal szembesül, hogy ezt a fejlesztési kötelezettséget megpróbálja arra áthárítani, akinél az értéknövekmény képződik. Hiszen belterületbe azért kívánnak földterületet vonni, hogy az értéke megnövekedjen; úgy, ahogy Faragó képviselő úr mondta, a beépítési és egyéb szabályok megváltozzanak az ingatlanra vonatkozóan.
A kérdés az, hogy ez a szerződés a harmadik jóhiszemű szerzőre kiterjed-e, tehát amikor kialakítanak egy építési telket, és az eladó elfelejti tájékoztatni a vevőjét arról, hogy itt van egy fejlesztési kötelezettség. Nagyon életszerű példát mondott Faragó képviselő úr. Természetesen az lehetséges, hogy egy kártérítési per vagy egyéb per útján néhány év alatt kibogozzák az ingatlan kacifántos történetét, azonban ezt a peres eljárást meg lehetne azzal előzni, ha az ingatlan-nyilvántartásban egy ilyen jogi kötelezettség feltüntetésre kerül, így a harmadik jogszerző fél a tulajdoni lap kikérésével láthatja, hogy az ingatlanhoz adott esetben bizonyos terhek is kapcsolódnak.
Mindössze ezt a célt szolgálja, és mondom, az alapja a 2008. január 1-jén megváltozott szabályozás, ami, tájékoztatom alelnök urat, nem teszi lehetővé sem a miskolci, sem egyéb önkormányzat számára, hogy ilyen esetben megtagadja a belterületbe vonási kérelmek előterjesztését.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazás következik. Aki általános vitára alkalmasnak tartja az indítványt, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) 16 igen, ez többség, tehát általános vitára alkalmas.
Még pótlólag jelentem, hogy Vitányi István helyettesíti Turi-Kovács Bélát.
Ezzel napirendjeink végére értünk. Az ülés bezárása előtt ismételten szólok azok számára, akik a holnapi társbizottsági ülésen érdekeltek, hogy reggel 7 órakor a VII. kaputól indulnak a buszok.
Köszönöm szépen a részvételt. Az ülést berekesztem, a viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 45 perc)
|
Dr. Csiha Judit |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea