AIÜB-5/2009.
(AIÜB-123/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2009. március 2-án, hétfőn, 11.30 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A napirend módosítása és elfogadása *
Egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/7042. szám); módosító javaslatok megvitatása *
A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8875. szám); döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita *
Dr. Répássy Róbert (Fidesz) szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése (Dr. Avarkeszi Dezső államtitkár, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) *
Kérdések, észrevételek, reflexiók *
Dr. Répássy Róbert (Fidesz) válaszai *
Szavazás a tárgysorozatba-vételről *
Dr. Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének OE/166/2/2009. számú megkeresése dr. Vékás Lajos professzor úr polgári törvénykönyvről szóló T/5959. számú törvényjavaslat tárgyalására vonatkozó javaslata tárgyában; állásfoglalás kialakítása *
Prof. Dr. Vékás Lajos akadémikus szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése (Dr. Avarkeszi Dezső államtitkár, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) *
Szavazás az állásfoglalásról *
1. Egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/7042. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
2. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről:
- A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8875. szám)
(Dr. Lázár János, dr. Répássy Róbert (Fidesz) képviselők önálló indítványa)
(Általános vita)
3. Dr. Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének OE/166/2/2009. számú megkeresése dr. Vékás Lajos professzor úr polgári törvénykönyvről szóló T/5959. számú törvényjavaslat tárgyalására vonatkozó javaslata tárgyában
(Állásfoglalás kialakítása)
4. Az MSZP képviselőcsoportjának megkeresése Varga Mihály úrnak, a Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság elnökének 2008. december 22-i bizottsági ülésen történt ülésvezetése tárgyában (AIÜB/1-1/2009.)
(Állásfoglalás kialakítása a Házszabály 143/B. § (3) bekezdése szerinti eljárásban)
Elnököl: Dr. Csiha Judit (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Balogh László (MSZP)
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kerényi János (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP) távozása után dr. Balogh Lászlónak (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP) megérkezéséig dr. Faragó Péternek (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP) távozása után dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP) Frankné dr. Kovács Szilviának (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP) távozása után Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz) megérkezéséig dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) megérkezéséig dr. Balsai Istvánnak (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz) távozása után dr. Szakács Imrének (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP) távozása után dr. Vitányi Istvánnak (Fidesz)
Dr. Salamon László (KDNP) dr. Rubovszky Györgynek (KDNP)
Prof. Dr. Vékás Lajos akadémikus
Dr. Avarkeszi Dezső államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Andréka Tamás főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Sáriné dr. Simkó Ágnes főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Rajmon Balázs főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 30 perc)
DR. CSIHA JUDIT (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm mai bizottsági ülésünkön képviselőtársaimat és megjelent vendégeinket.
A mai ülésünket megnyitom, s megállapítom, hogy a bizottság a helyettesítésekkel együtt is határozatképes. Ismertetem a helyettesítési rendet: Balsai István helyettesíti Navracsics Tibort, Frankné Kovács Szilvia Szabó Évát, Faragó Péter Gál Zoltánt. Ha egyéb helyettesítések is érkeznek, majd a szavazások előtt ismertetem.
A napirend módosítása és elfogadása
Javaslatot teszek a napirendre. A kiküldött, írásban megkapott napirendi sor 4. pontját illetően az előterjesztő az indítványát visszavonta, ezért ezt ma nem tárgyaljuk. Így három pontból áll a napirendsorunk. Kérdezem, van-e ezzel kapcsolatosan észrevétel. (Nincs.) Aki az így módosított napirendet elfogadja, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, megállapítom, hogy egyhangúlag elfogadtuk mai napirendünket.
Elsőként tárgyaljuk az egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat módosító indítványait, mellyel kapcsolatosan az ajánlást képviselőtársaim kézhez kapták, 19 pontból áll.
Üdvözlöm a tárca képviselőjét, és kérem, nyilatkozata előtt a nevét és beosztását a jegyzőkönyv számára szíveskedjék bemondani.
A módosító indítványok megvitatása következik.
Az 1. pont Godó Lajos és képviselőtársainak indítványa. Kérdezem a kormány álláspontját.
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Asszony! Andréka Tamás vagyok, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium jogi főosztályának helyettes vezetője.
Tekintettel arra, hogy a kormány az előterjesztést még nem tárgyalta, így pusztán minisztériumi álláspontot tudok ismertetni. Az ajánlási sor 1. pontját támogatni javasoljuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen, a kormány tehát támogatja. Kinek van észrevétele? (Nincs ilyen jelzés.) Senkinek. Aki egyetért a javaslattal, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Jól látható többséggel elfogadtuk.
A 2. pont Ángyán József képviselő úr indítványa. Kormány?
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatni javasoljuk.
ELNÖK: Támogatja a kormány. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadtuk.
3. pont?
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) Elvetettük, de egyharmadot kapott.
4. pont?
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk. A módosító javaslattal felvetett problémát azonban helytállónak tartjuk, ezért ha kapcsolódó módosító javaslat érkezik, hasonló tartalommal, de megfelelő kodifikációs formában, akkor támogatni tudjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen, ezt az indítványt ebben a formájában tehát a kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) Elvetettük, de egyharmadot kapott.
Az 5. pont Godó Lajos és Örvendi László javaslata.
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) Elvetettük, de egyharmadot kapott.
6. pont?
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány ezt sem támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Szavazás előtt újabb helyettesítést jelentek be: Horváth Zsolt Dorkota Lajost helyettesíti.
Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) Elvetettük, de egyharmadot kapott.
7. pont?
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) Elvetettük, de egyharmadot kapott.
8. pont?
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) Elvetettük, de egyharmadot kapott.
9. pont?
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatni javasoljuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) A többség támogatja, elfogadtuk.
A 10. pont Orosz Sándor indítványa.
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatni javasoljuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Ki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatja, elfogadtuk.
11. pont?
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) Elvetettük, de egyharmadot kapott.
12. pont?
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) Elvetettük, de egyharmadot kapott.
13. pont?
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) Senki, egyharmadot sem kapott.
14. pont?
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatni javasoljuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Ki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatja, elfogadtuk.
A 15. pont összefügg a 18. ponttal. Kormány?
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Ki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatja, elfogadtuk.
16. pont?
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) A többség támogatja, elfogadtuk.
17. pont?
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) A többség támogatja, elfogadtuk.
A 18. pontot elbíráltuk.
A 19. pont az utolsó.
ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ezt is támogatja a kormány. Szavazás előtt újabb helyettesítést ismertetek: Rubovszky György Salamon Lászlót helyettesíti.
A kormány tehát támogatja a 19. indítványt. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Ki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatja, elfogadtuk.
S ezzel a napirend tárgyalását lezártuk. Köszönöm szépen.
A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8875. szám); döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita
Másodikként tárgyaljuk a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, melynek tárgysorozatba-vételéről és általános vitára alkalmasságáról kell döntenünk. Előterjesztőik Lázár János és Répássy Róbert képviselő urak.
Üdvözlöm külön a napirend tárgyalásánál előterjesztőként Répássy alelnök urat. Kíván-e kiegészítést fűzni az előterjesztéshez? Parancsoljon!
Dr. Répássy Róbert (Fidesz) szóbeli kiegészítése
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Asszony! A törvényjavaslat tárgysorozatba-vétele során, illetőleg általános vitára alkalmassága során a következőkkel kívánom kiegészíteni a törvényjavaslat írásbeli indoklását.
Először is szeretném előrebocsátani, hogy figyelve az elmúlt napok, hetek kormányzati nyilatkozatait, melyek az elmúlt hetekben, napokban történt, közbiztonságot súlyosan sértő magatartásokra, cselekményekre vonatkoznak, úgy gondolom, ebben a bizottságban megspórolhatjuk azt a szerintem értelmetlen vitát, hogy szükség van-e a büntető törvénykönyv szigorítására, és hogy milyen visszatartó ereje van a büntető törvénykönyvnek, van-e egyáltalán visszatartó ereje. Azért mondom, hogy megspórolhatjuk ezt a vitát, mert látszik, hogy a kormány is úgy ítéli meg a jelenlegi helyzetet, hogy szükség van a büntető törvénykönyv szigorítására, és a kormány is visszatartó erőt tulajdonít a büntető törvénykönyv szigorításának. Tehát ha megengedik, én ezt a vitát nem javaslom, de természetesen erre nézve is vannak érveink; úgy látszik, a kormánnyal ebben a tekintetben egyetértünk. Innentől kezdve már csak arról érdemes beszélni, hogy mit és hogyan kell szigorítani a büntető törvénykönyvben.
A mi javaslatunk célja az, hogy a büntetéskiszabás általános szabályait, illetve kisebb részben a büntetés-végrehajtás szabályait változtassa meg az Országgyűlés, hozzon olyan törvényt, amely a büntetéskiszabási gyakorlatot jelentősen szigorítja. Részben ez a javaslat az 1999. és 2003. március 1-je között hatályban volt intézkedéseknek a visszaállítása; idesorolom az úgynevezett középmértékes büntetés és a többszörös és különös visszaesőkre vonatkozó büntetéskiszabási és büntetés-végrehajtási szabályok visszaállítását. Részben pedig - és a javaslatnak leginkább ez az újdonsága - az úgynevezett "három csapás" törvény mintájára egy rendelkezésnek a megalkotását javasoljuk, mégpedig úgy, hogy a visszaesők között, tehát a bűnismétlők között egy új fogalmat kívánunk bevezetni: ez az erőszakos visszaeső fogalma. Az erőszakos visszaeső kategóriájába azok a bűnelkövetők tartoznának, akik harmadszor állnak személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt bíróság előtt, és mindhárom esetben ilyen típusú bűncselekményt követtek el. Azt javasoljuk, hogy ebben az esetben mind a bűnhalmazatra vonatkozó szabályok, mind pedig a büntetéskiszabási szabályok jelentősen szigorodjanak, mármint a rájuk kiszabható büntetések jelentősen szigorodnak. Talán ismert, azt javasoljuk, hogy a büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedjen ebben az esetben, és azt javasoljuk, hogy amennyiben a büntetési tétel felső határának a kétszerese meghaladja a 20 évet, akkor életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéljék, illetve életfogytig tartó szabadságvesztésre kell ítélni az elkövetőt. A javaslatnak egy másik rendelkezése zárná ki azt a lehetőséget, hogy a bíró feltételes szabadságra bocsátásról rendelkezzen. Tehát az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélés és a feltételes szabadságra bocsátás szabályai két, egymástól eltérő szakaszban vannak; ez egy fontos különbség, mert úgy gondolom, ezeknek majd még a vita során a későbbiekben lesz jelentősége. Tehát a javaslat révén a jelenleg hatályos Btk.-ban 15 évig tartó szabadságvesztéssel büntetett, tehát amely bűncselekmények büntetésének felső határa 15 év vagy ennél nagyobb, mondjuk, eleve életfogytig tartó szabadságvesztés fenyegetettsége van kilátásba helyezve, ebben az esetben lépne életbe az a szabály, hogy a bírónak tényleges életfogytiglanra kell ítélni az elkövetőt.
Szükséges szólnom a javaslattal szemben megfogalmazódott alkotmányossági észrevételekről. Egyébként megjegyzem, nem minden kritika irányul alkotmányossági aggályokra; van olyan kritika, amelyik pusztán nem ért egyet ezzel a büntetőpolitikai iránnyal, és önmagában nem vitatja a javaslat alkotmányosságát. Azok a vélemények, amelyek az alkotmányosságát vizsgálták a javaslatnak, két részre bonthatók. Az egyik rész egy olyan kérdés, amire a mi törvényjavaslatunk nem tud megoldást kínálni: ez az úgynevezett tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésnek az alkotmányossága, hogy alkotmányos-e ez egyáltalán, nem ütközik-e az alkotmány azon rendelkezésébe, amely tiltja az embertelen büntetés kiszabását. De a mi javaslatunkat ez nem érintheti, hiszen egy hatályos rendelkezés az életfogytig tartó szabadságvesztés; most Alkotmánybíróság előtt van ennek a vizsgálata.
A másik, ennél lényegesebb kérdés az, hogy a bírói függetlenséget sérti-e a javaslat. Indokolt ezt megvizsgálni, tehát szerintünk is indokolt egy alkotmányossági vizsgálat ebben a kérdésben. Mi arra jutottunk, hogy nem sérti a bírói függetlenséget. Tágabb értelemben a bíró közjogi függetlenségét szoktuk a bírói függetlenség alatt érteni; természetesen a bírói közjogi függetlenség semmilyen módon nem sérül. A bírói hatalmi ág függetlenül tevékenykedik, ezen ez a javaslat természetesen nem változtatna.
Szűkebb értelemben véve a bírói szabad mérlegelést mint függetlenséget indokolt megvizsgálni. Először is szeretném leszögezni, hogy a mi megítélésünk szerint az alkotmány nem írja elő, hogy a bíró a mérlegelés tekintetében teljesen független, abszolút független. Azt írja az alkotmány, hogy a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve. Ez azt is jelenti, hogy de a törvényeknek alá vannak rendelve a bírák. Tehát a bírói függetlenség korlátját a törvények adják meg, a törvények keretein belül független a bíró. Éppen ezért a törvényalkotó vagy jogalkotó a bírói függetlenséget legitim módon, alkotmányos módon korlátozhatja, amennyiben a törvényeket megváltoztatja.
Szűkebben vett szakmai szempontból, tehát büntetőjogi szempontból a büntető törvénykönyv jelenleg is ismer olyan büntetést, illetve intézkedést, amelynél a bírói mérlegelés kizárt: ilyen a pénz-mellékbüntetés és ilyen két intézkedés, a vagyonelkobzás és az elkobzás. Ezekben az esetekben, a Btk. által tételesen meghatározott esetekben a bírónak ezt a mellékbüntetést, illetve ezeket az intézkedéseket alkalmaznia kell. Tehát nem igaz az, hogy jelen pillanatban nincs a Btk.-ban olyan rendelkezés, amelyben a büntetés tekintetében a bírónak nincs szabad mérlegelése.
A javaslatunk esetén a bírónak a bűnösség megállapítása tekintetében továbbra is korlátlan és szabad mérlegelése van, csak a lelkiismeretének, illetőleg a törvényeknek alárendelten végzi ezt a mérlegelési tevékenységét. A büntetéskiszabás pedig, ahogy mondtam, az alkotmány szerint is törvényekkel korlátozható, illetőleg a büntetéskiszabás tekintetében a törvények meghatározhatják azokat a szempontokat, amelyeket a bírónak figyelembe kell vennie és kötelező figyelembe vennie.
Összefoglalva tehát: ha túljutunk azon a, mondom, értelmetlen vitán, hogy van-e visszatartó ereje a szigorúbb büntetéseknek, és hogy a jelenlegi helyzetben indokolt-e szigorítani a Btk.-t - én bízom benne, hogy ezen a vitán túljuthatunk, hiszen a kormány ezen az állásponton van -, akkor már csak a javaslat szakszerűségét kell megvizsgálni. A javaslatot a legjobb tudásunk szerint az amerikai és egyébként a Szlovák Köztársaságban alkalmazott minta alapján ültettük át a magyar Btk. rendszerébe.
Kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Szerintünk szükség van arra, hogy a büntetőpolitikában komoly változásra, egy büntetőpolitikai fordulatra kerüljön sor.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a kormány álláspontját, és ezúton üdvözlöm Avarkeszi Dezső államtitkár urat és Rajmon Balázs főosztályvezető urat.
Államtitkár úr, öné a szó.
A kormány álláspontjának ismertetése (Dr. Avarkeszi Dezső államtitkár, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
DR. AVARKESZI DEZSŐ államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! A kormány álláspontja az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban a következő.
Azzal a céllal részben egyetértünk, amelyet a törvényjavaslat megfogalmaz, hogy bizonyos szigorításokat kíván bevezetni a büntető törvénykönyvbe, és azzal a részével is, hogy elsősorban az erőszakos bűncselekmények elkövetőivel kapcsolatban. Ahogy alelnök úr is két elemét említette a törvényjavaslatnak a felvezetőjében, én is erről a két elemről szeretnék beszélni.
Az egyik az úgynevezett középmérték alkalmazása, amely a Btk. 1999. március 1-je és 2003. március 1-je közötti szabályozásának visszaállítását szolgálja. Ez a bizonyos középmértékes büntetéskiszabás akkor is nagyon nagy vitát váltott ki az Országgyűlésben is és szakmai körökben, illetve az igazságszolgáltatásban dolgozók között. Olyannyira nagy vitát, hogy igazából ez a rendelkezés éppen emiatt nem tudott működni, a bíróságok ez alatt a négy év alatt nem fogadták be ezt a szabályt, és a gyakorlatban éppen emiatt nem érvényesült, helyette a Btk. általános részének egyéb rendelkezései alapján, például az enyhítő szakasz alkalmazásával kerülték el ezt az alkalmazást. De nemcsak praktikus okokból nem javasoljuk ennek újbóli bevezetését, hanem úgy gondoljuk, hogy feleslegesen korlátozná a bíró mérlegelési jogkörét.
Ennél kicsit súlyosabbnak tartjuk a másik fontos elemet, az úgynevezett "három csapás" vagy "három dobás" alkalmazását. Ezzel kapcsolatban egy új fogalmat kíván bevezetni a törvényjavaslat, az erőszakos visszaeső fogalmát. Ezzel kapcsolatban úgy véljük, hogy maga a meghatározás is hibás tartalmilag, mert átfedést eredményez a jelenlegi szabályozás szerinti többszörös visszaeső és a különös visszaeső fogalmak között, és éppen ezért, miután a jelenlegi szabályozásban lényegében benne foglaltatik az erőszakos visszaeső fogalma, ezért ez felesleges is, és nem illeszthető be a büntetett előélet Btk. szerinti értékelésének a jelenlegi rendszerébe.
Az alapvető problémát azonban nem ez a szakmai probléma okozza, hanem úgynevezett abszolút határozott büntetést ír elő, vagyis meghatározza a bíróság számára, hogy mely konkrét büntetési nemet és milyen mértékben köteles kiszabni. És itt határozottan vitatkozom alelnök úr álláspontjával: ezt mindenképpen alkotmányellenesnek tartom, és szeretnék hivatkozni arra, hogy az Alkotmánybíróság több határozatában hasonló megoldásokat szintén alkotmányellenesnek minősített. Ugyanis ez felszámolja a bíró büntetéskiszabás során meglévő mérlegelési lehetőségét, ugyanakkor kizárja az elkövetett bűncselekmény súlyához igazodó, tehát a tettarányos büntetés kiszabását, illetve az elkövető személyi viszonyait, az enyhítő és súlyosbító körülményeket is figyelembe vevő egyéniesített büntetés kiszabását. Nem véletlen egyébként, hogy már több szakmai szervezet, jogvédő szervezet fejezte ki tiltakozását, ezek közül többet megküldtek minisztériumunknak is. Ha jól tudom, a TASZ álláspontját például a képviselő hölgyek, urak is megkaphatták a mai ülésen.
Még egy szakmai problémát szeretnék ezzel kapcsolatban jelezni, hogy ez a szakasz a halmazati büntetés és az összbüntetés viszonyára vonatkozó büntetéskiszabási elvvel is ellentétes. Ha az összbüntetés kiszabására sor kerül, akkor az kedvezőbb helyzetbe hozza az elkövetőt, mint ha halmazati büntetést szabtak volna ki, hiszen ez a javaslat csak a halmazati büntetésekre vonatkozik.
Mindezek alapján tehát a kormány nem támogatja ezt a javaslatot. De szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy ugyanakkor dolgozunk egy olyan csomagon, amelynek része a büntető törvénykönyv módosítása is, és ennek néhány eleméről szeretném önöket tájékoztatni. Ilyen az, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmény esetén a szabadságvesztés generális maximuma 15 év helyett 20 évre emelkedne; hogy a feltételes szabadságra vonatkozó, a próbára bocsátásra vonatkozó szabályokat megváltoztatnánk a többszörös visszaesőkkel kapcsolatban; és bizonyos szigorításokat a különös részben is javasolnánk. Ilyen például a fegyveresen, illetve felfegyverkezve történő elkövetés, illetve ettől függetlenül is jó néhány esetben erőszakos bűncselekményeknél a büntetési tételek szigorítására kívánnánk javaslatot tenni. Mindezt egy büntetőeljárási változással, a büntetőeljárások gyorsítását szándékozó törvényjavaslattal együtt kívánnánk benyújtani. Ennek a csomagnak a szakmai vitája megkezdődött, és szándékaink szerint e hónap végén az Országgyűlés elé kerülhetne ez a javaslat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Mielőtt a vitát megnyitnám, ismertetem, hogy milyen vélemények érkeztek meg. Az államtitkár úr által említett TASZ-vélemény, úgy tudom, az asztalon van; képviselőtársaim pedig megkapták a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének a véleményét, a Magyar Ügyvédi Kamara és az ELTE kriminológiai tanszékének a véleményét, valamint 13 alapítvány foglalt még állást, amit szintén az asztalon az érdeklődők megtalálhatnak
Megnyitom a vitát. Elsőként Hankó Faragó Miklósé a szó.
Kérdések, észrevételek, reflexiók
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Répássy Róbert alelnök úr azzal kezdte a felszólalását, hogy szeretné megkímélni a bizottságot attól a vitától, amelyben úgy gondolja, hogy mindenképpen egyetértés van, azaz hogy feltétlenül szigorítani kell a büntető jogszabályokon, a kérdés csak az, hogy hogyan és miként.
Ha szabad, abban a tekintetben rögtön a bevezető gondolattal szeretnék vitatkozni, hogy vajon az egyetlen lehetséges megoldás-e az, hogy szigorítunk a büntető jogszabályokon. Mert ha azt vesszük kiindulópontnak, hogy a közvélemény ma Magyarországon elégedetlen a közbiztonsággal, és ez az elégedetlenség fokozódik, akkor egyetértünk, ha ez a kiindulópont. S ha ez a kiindulópont, akkor abban is egyetértünk, hogy feltétlenül szükséges megfontolni ezt a helyzetet, és nagyon alaposan megfontolni, hogy ezt a helyzetet hogyan lehetne, hogyan kellene kezelni, annak érdekében, hogy ez a közbiztonság javuljon. Igaz az, csak éppen nem nagyon érdekelt senkit, hogy ha statisztikai adatokat veszünk csak önmagában figyelembe, az elkövetett bűncselekmények számát, bűncselekménytípusokat és még jó néhány statisztikai adatot lehetne fölhozni, akkor egyértelműen az a tendencia mutatható ki, hogy nagyon sok bűncselekménytípus esetében nem romlott a helyzet, helyenként kicsit javult, jó egynéhány helyen stagnál; ilyen adatokat lehet fölhozni, bűncselekménytípustól függően. Az is igaz, hogy ha területi eloszlását vesszük, akkor is részben stagnálás, részben emelkedés, részben csökkenés mutatható ki. Tehát nagyon sok olyan adatot lehet fölhozni, amely elvileg akár hízelgő is lehetne a mai magyar büntetőpolitikára, a bűnüldözésre.
Ugyanakkor azonban azt is fontosnak kell elfogadnunk, hogy önmagában az állampolgárok biztonságérzetét nem a statisztikai adatok alapozzák meg elsősorban. A biztonságérzetet az az összkép képes javítani vagy rontani, ami körülvesz bennünket, minden tényezőjét figyelembe véve. Ennek egy eleme a büntetőpolitika. Az előterjesztők részben egy korábban előhozott ötletben, részben egy teljesen új ötletben, egy jelentős büntetőtörvénykönyv-szigorításban látják a megoldást erre a helyzetre. Mi úgy gondoljuk, több szempontból is alkalmatlan ez a javaslat arra, hogy az egyébként elérendő célt, általunk is szükségesnek tartott elérendő célt: javítani a közbiztonság helyzetén és javítani az állampolgárok ilyen érzetén, nagyon szükségesnek tartjuk, és nagyon szívesen támogatunk minden jó ötletet; elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk. Viszont azt gondoljuk, hogy önmagában egy bármilyen külföldi példának, de egyébként a magyar kontinentális jogrendszertől, a magyar büntetőjogi hagyományoktól, a jelenlegi magyar büntető törvénykönyv szerkezetétől, annak alkotmányos megalapozottságától teljesen idegen, úgynevezett "három csapás" javaslatnak a bevezetése beláthatatlan következményekkel járna, ha Magyarországon meghonosodna. Azért tartjuk elhibázottnak, mert már arra vonatkozóan is bőven lehet adatokat találni, hogy az a bizonyos "három csapás" eredeti kaliforniai megoldása nem is biztos, hogy olyan mértékben, és nem biztos, hogy ennek az intézkedésnek, törvénymódosításnak következtében hozta meg azokat a hatásokat, amit egyébként ennek tulajdonítanak. Mert például senki nem vizsgálja a felületes szemlélők közül azt, hogy nemcsak Kaliforniában, de azokban az években, amikor ezt bevezették, az Egyesült Államok összes tagállamában igen jelentősen csökkent a bűnözés, még Kanadában is, amely egyébként közel fekszik az Egyesült Államokhoz, de más büntető jogrendszere van, mert a büntetőjog nemcsak ennek a büntetési rendszernek a bevezetésétől, hanem még egy csomó más mindentől változhat, illetve a közbiztonság, az elkövetett bűncselekmények száma és aránya sok minden más tényezőtől is változhat. Bizony, azt mondják ma, hogy egyértelműen más tényezők jelentős közrehatásának is köszönhető az, hogy ez így történt. De még ha egy jó példa lenne is, egyébként idegen lenne a magyar jogtól, valamelyest, de ha mindenképpen azt látnánk, hogy jó megoldást hozna, akkor még lenne értelme megfontolni. Véleményem szerint nem szabad megtenni, hogy bevezetjük, mert teljes mértékben idegen a magyar büntetőjogi rendszertől ez a szemlélet.
Osztom a kormány azon álláspontját, hogy mind a bírói függetlenséget tekintve, mind a tettarányos büntetési rendszer alkotmányos alapjait illetően ez a javaslat nagyon komoly alkotmányossági aggályokat vet fel. Nyilván előre azt, hogy az Alkotmánybíróság hogyan foglalna állást, senki nem tudja megítélni, én sem merészelném ezt. Inkább csak azt mondom, hogy az alkotmányossági aggályokat teljes mértékben jogosnak gondolom. Ha bevezetjük a "három csapás" javaslatot - elnézést, hogy ilyen lerövidítve mondom -, akkor az a rendszer, hogy a szabálysértési értékhatárt épphogy meghaladó cselekmény elkövetésétől kezdve a legsúlyosabb, élet elleni, sokszoros minősítő körülményeket magában foglaló büntetési rendszerbe egy olyan idegen elemet építünk be, amely ezt a tettarányos rendet, azt, hogy az elkövető személyisége, az elkövetett cselekmény súlya, az egyéni körülmények, enyhítő, súlyosító körülmények - államtitkár úr erről beszél, nagyon sok újat nem biztos, hogy lehet mondani, csak talán kicsit jobban nyomatékosítani -, tehát ezt az egész rendszert borítja fel és alkalmaz egy olyan megoldást, amikor véleményem szerint egyértelműen sérül a bírói függetlenség. Mert azok az esetek, amelyeket példaként fölhozott Répássy képviselő úr, természetesen megemlíthetők, vagyonelkobzás és pénzbüntetés, vagy például a feltételes szabadságra bocsátás esetén a pártfogó felügyelet alá vonás is egy ugyanilyen kötelezettség. Itt azonban azt a feladatot, amelyet a bíró alkotmányosan kell hogy betöltsön, és semmi nem képes helyettesíteni azt, hogy a felkészült bíró, sok-sok üggyel a háta mögött, a büntető törvénykönyv rendelkezései, a lefolytatott konkrét eljárás összes körülményei alapján személyében felhatalmazott arra, hogy megítéljen egy cselekményt, és a büntető törvénykönyv keretei között, de a saját döntésére hagyatkozva, törvényes keretek között maga állapítson meg büntetést.
Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy ha ezek a tényezők nem lennének, hanem bevezethetőnek ítélhetnénk meg ezt a büntetésszigorítási rendszert, akkor magának a büntetés-végrehajtásnak a körülményeire vonatkozóan is beláthatatlan következménnyel járna a dolog. Talán nem mindenki szokta ilyenkor megnézni azt, hogyan néz ki az elítéltek aránya a különböző országokban, nagyon fontos figyelembe vennünk ezt. Az Egyesült Államok a világ vezető országa abban a tekintetben is, hogy a 100 ezer lakosra jutó elítéltek aránya, hogyan néz ki náluk. 2008. decemberi adat szerint 756 elítélt jut 100 ezer lakosra, ez 2 millió 293 ezer börtönben ülő embert jelent az Egyesült Államokban. 2,5 millió ember, Budapest lakosságát jelentősen meghaladó számban ülnek börtönben az Egyesült Államokban, és ez egyébként Kaliforniában ebben a tekintetben még magasabb is. Az összes európai országot figyelembe véve, az Európai Unió átlaga a 100 ezer lakosra jutó elítélteket tekintve nagyjából 100 körül mozog, időnként kicsit változik. A legkedvezőbb helyzetben - most ne számítsuk a nagyon pici országokat, mert mindig aránytalan, ha a statisztikai adatok nézzük - nagyjából a skandináv országok vannak, ahol a 60-at kicsit meghaladó, 62, 63, 65 ez az arány, van, ahol pont ugyanannyi. Ez az arány Magyarországon 149, ami azt jelenti, hogy másfélszer annyian ülnek börtönben Magyarországon, mint az Európai Unió egyéb tagállamaiban, azokban az országokban, ahol egyébként alapvetően, a legtöbben legalábbis, a kontinentális rendszer hagyományain működnek. Oroszország, Kína és még néhány állam olyan, mint az Egyesült Államok, hogy a megtorló jellegű büntetőpolitikára fektetik a hangsúlyt. Nem célja az amerikai büntetőpolitikának az, ami a magyarnak felvállaltan célja: azaz hogy az egyéni és a generális prevenció révén elérje azt, hogy lehetőleg az elkövető újabb bűncselekményt ne kövessen el, és mások se bűnözzenek. Az a célja a büntetés-végrehajtásnak, hogy egy olyan elítélt kerüljön majd szabadlábra, amikor letöltötte jogos büntetését, aki képes visszailleszkedni a társadalomba, elsősorban a társadalom védelme érdekében.
Beláthatatlan következményei lennének annak, ha mindenféle mérlegelés nélkül, egy harmadik cselekmény elkövetésekor csak életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést alkalmaznánk. Nincs fölkészülve erre semmilyen szempontból a magyar társadalom. Több mint 10 millió forintba kerül egy büntetés-végrehajtási intézeti férőhely megépítése, alig valamivel marad el a 10 ezer forint alatt a napi költség, amit fordítanunk kell rá, és azt, akit börtönbe ültetnek, kiragadjuk a családjából, azt a családot, ha évekig tartó büntetésről van szó, akkor jó eséllyel szétvertük.
Ezek mind-mind olyan tényezők, és egyébként bőven lehet még ilyeneket sorolni, ami miatt úgy gondoljuk, hogy ez nem helyes. De azzal egyetértünk részben, amit a kormány részéről hallottunk elsorolni várható intézkedésekként, mert egyébként én is azt gondolom, hogy a fegyveresen, felfegyverkezve, különös kegyetlenséggel, a legdurvább minősítő körülményeket megvalósítva elkövetett cselekmények esetében indokolt lehet szigorítás. De csak akkor tudom ezt elképzelni, ha az egész büntetési rendszeren végigvezetünk valamit, és az egész büntetési rendszert vizsgáljuk felül, és próbálunk valamit alkalmazni.
Nem beszéltünk azonban két dologról, ami véleményem szerint sokkal lényegesebb, mint bármilyen büntető törvénykönyv: ez az, hogy az elkerülhetetlen és gyors eljárásoknál nagyobb visszatartó erővel soha, sehol nem lehetett tartósan eredményt elérni. Márpedig ezzel a két dologgal igenis mindenhol tartós eredményeket lehetett elérni. Azaz ha az elkövető tudja, hogy jó eséllyel, nagyon nagy valószínűséggel elfogják, és rövid időn belül meg fogják büntetni - egyébként "méltányos" mértékben, mert nyilván, ha kell, szigorúan, de rövid időn belül és bizonyosan meg fogják büntetni -, akkor egy enyhébb fenyegetettség is sokkal nagyobb visszatartó erővel bír, mint az a körülmény, hogy ha mondjuk, nagyon súlyos büntetéssel fenyegetett az, amit csinált, de joggal bízhat abban, hogy vagy nem fogják el, vagy mire évek múlva ez megtörténik, akkor a tudatában a visszatartó erő a hosszú időtartam miatt egyszerűen nem működik gátló tényezőként. Azt gondolom tehát, hogy ez az a két dolog, amin változtatni kell.
És a rendőrség a kulcskérdés: a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok együttműködése a kulcskérdés. Azaz hogy negyvenévesen a tapasztalt, jó rendőrök ne menjenek el nyugdíjba, átadva a helyüket tizenkilenc éves srácoknak, akik csak annyit tudnak, hogy a stukkert nem érdemes magam felé fordítani, mert ha elsül, baj lehet belőle, egyébként a szakmáról fogalmuk nincs. A rendőrségnek el kell érni azt, hogy a társadalom bizalma meglegyen iránta, a rendőrségnek megelőző tevékenységet, állandó felügyeletet kell biztosítania a bűncselekményekkel fertőzött területeken, és itt kell nagyon hatékony lépéseket tennünk, mert ez javítja az állampolgárok szubjektív érzését is és a valódi bűnözési helyzetet is.
Sok-sok minden mást persze nem tudtam elmondani, és elnézést, hogy hosszabb voltam, de nagyon lényeges kérdésről van szó, ahol azt gondolom, nem arra kell törekednünk, hogy népszerűek legyünk, hanem az írástudók felelősségének megfelelően, jogászként nekünk tudnunk kell azt, hogy mit lehet és mit kell tenni és mit nem szabad tenni a mai magyar büntetőjogban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bárándy Gergely!
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Hadd kezdjem azzal, hogy a törekvés irányával, azzal az iránnyal, hogy szigorúbban kell büntetni, lehetővé kell tenni azt, hogy a törvény alapján a mainál szigorúbban büntessék az erőszakos bűnelkövetőket, ezzel egyetértünk. Azonban a javaslatot ebben a formájában támogatni biztosan nem fogjuk tudni. Részben Avarkeszi államtitkár úr elmondta ennek az okát, és jórészt egyet tudunk egyébként azzal is érteni, amit Hankó Faragó Miklós elmondott az előttem való felszólalása során.
A felszólalásomat egy, a törvényjavaslat indokolásában szereplő mondattal szeretném kezdeni. Az általános indokolás úgy fogalmaz, hogy "a súlyos, erőszakos bűncselekmények számának drámai emelkedése újabb területen tette világossá, hogy a kormány kudarcot vallott, és mielőbbi távozása nélkül a közbiztonság nem állítható helyre Magyarországon". Nos, tisztelt bizottság, azért bennem fölmerül, hogy azon kívül, hogy még sajtótájékoztatón sem feltétlenül elegáns mondat az, ami ebben a javaslatban és az indokolásban szerepel, nemhogy egy törvényjavaslat általános indokolásában, megkérdőjelezi bennem a komolyságát annak, hogy az ellenzéki párt, a Fidesz frakciója komolyan gondolja-e a törvény elfogadtatását, komolyan gondolja-e azt, hogy a kormánypárti frakció és a kormány majd támogatni fog egy olyan javaslatot, amelyben az szerepel, hogy a kormány kudarcot vallott, és el kell távoznia. És ez messzemenőkig nem a sértettség szava, hanem annak kérdése, hogy aki ilyet leír egy törvényjavaslatban, valóban szeretné-e elfogadtatni, vagy semmi másra nem törekszik a törvényjavaslatán keresztül, mint arra, hogy hangulatot keltsen.
Másrészt azt gondolom, némi önellentmondást is tartalmaz ez a mondat, mert ha valóban így gondolja az ellenzéki párt frakciója, akkor mi a fenéért terjeszti be ezt a törvényjavaslatot, hiszen nyilvánvalóan akkor az ő álláspontja szerint ez sem fog majd megoldást jelenteni, fölösleges ezzel terhelni a parlamentet.
Azon kívül, hogy ilyen problémák vannak az általános indokolás első bekezdésével, még csak igaznak sem mondható, Hankó Faragó Miklós képviselőtársam rámutatott erre, és úgy hiszem, a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete nem mondható semmilyen irányban elfogult és szakmaiatlan szervezetnek sem. Valószínűleg a kimutatásai pontosak; azt írja, hogy az ismertté vált emberölések száma például 2003 és 2007, illetve 2008 között egyértelműen, tendenciózusan csökkent.
Az, hogy a társadalomnak milyen a biztonságérzete, nem összehasonlítható azzal, hogy mi a valóságos helyzet, és én úgy gondolom, törvényalkotóként mértéktartónak kell lennünk, és a valóságra kell reagálnunk, nem pedig, ahogy mondtam már, hangulatot kelteni, vagy az amúgy is rossz hangulatot tovább rontani. Úgy gondolom, nem ez a feladatunk, tisztelt bizottság, tisztelt képviselőtársaim.
Mindezzel együtt egyébként, hangsúlyozom, egyetértünk azzal, hogy van tennivaló az erőszakos bűncselekmények szigorítása vonatkozásában, hiszen a maihoz hasonló, egyébként úgy vélem, sokszor átgondolatlan törvénymódosítások, amelyek a kilencvenes évek második felében, végén, illetve a kétezres évek elején születtek, oda vezettek, hogy ma bizonyos vagyon elleni bűncselekményekért összehasonlíthatatlanul súlyosabb büntetéseket lehet kapni, mint erőszakos bűncselekmények elkövetéséért. Ez pedig valóban megkérdőjelezi azt, hogy a büntető törvénykönyvünk megfelel-e, teljes mértékben megfelel-e az Alkotmánybíróság által is sokszor hangoztatott belső arányosság követelményeinek. Ilyenformán tehát azzal, hogy e vonatkozásban a jogalkotónak van tennivalója, egyet tudunk érteni.
Úgy hiszem azonban, az előterjesztőt is elgondolkodásra kell hogy késztesse legalábbis az, hogy eddig előttünk nem fekszik olyan, komoly fórumról származó nyilatkozat, amelyik ezt a javaslatot támogatná. Sem a Kriminológiai Társaság, sem a TASZ, sem az MTA Jogtudományi Intézete, sem a Magyar Ügyvédi Kamara, másról nem tudok, de ezek mind egyértelműen ellenzik ennek a javaslatnak az ilyen formában történő elfogadását.
Ha kifejezetten az úgynevezett "három csapást" tartalmazó részére térünk a javaslatnak, úgy gondolom, jogpolitikai szempontból sem feltétlenül támogatható ez az irány. Nem az, hangsúlyozom, hogy ne kellene súlyosabban büntetni az erőszakos bűnelkövetőket. Hanem, tisztelt bizottság, azt azért meg kellene fontolni, hogy miért kívánja megvárni ez a javaslat azt, hogy harmadszor kövessék el a bűncselekményt, miért csak a harmadik esetben kívánjuk súlyosabban büntetni. Ha úgy gondoljuk, hogy valóban szükség van az erőszakos bűnelkövetők súlyosabb megbüntetésére, akkor arra szükség van már az első fordulóban is, az első bűnelkövetés esetén is. Ilyenformán tehát én úgy gondolom, sokkal szerencsésebb bizonyos lőfegyverrel elkövetett avagy egyéb módon elkövetett erőszakos bűncselekmények büntetési tételkereteit már az első alkalommal is megemelni. És ilyenformán az egyébként ma is hatályban lévő halmazati szabályok alapján értelemszerűen már a második vagy harmadik alkalommal szintén súlyosabban lennének büntethetőek. Fölhívom arra a figyelmet, hogy ma a többszörös és különös visszaesők esetén a büntetési tételkeret felső határa duplájára emelkedik. Ha súlyosabb a büntetési tételkeret, eleve, és a halmazati szabályok is érvényesülnek, akkor körülbelül ugyanott tartunk, ahol ez a javaslat szeretne tartani, leszámítva a kötelező életfogytig tartó szabadságvesztést.
Nem kívánok kitérni arra, de magam is úgy gondolom, hogy ez a rendelkezés komoly alkotmányossági kérdéseket vet fel. Megkockáztatom és megelőlegezem, hogy ez az én véleményem szerint egyébként alkotmányellenes is, részben amit az államtitkár úr kifejtett, részben amit Hankó Faragó képviselőtársam kifejtett, azon érvrendszer alapján van ez így. De egy biztos, hogy a magyar büntetőjogi hagyományokkal bizonyosan teljességgel ellentétes.
Amit alelnök úr említett, hogy bizony van ilyen jellegű kötelezés a pénz-mellékbüntetés vagy a vagyonelkobzás vonatkozásában egyes esetekben, az nem összehasonlítható ezzel, hiszen ott az intézkedési nem vagy a büntetési nem vonatkozásában határoz meg kötelezést a jogszabály, nem pedig annak a mértékét illetően. Ez egy óriási különbség! Itt is meg lehet határozni azt, hogy szabadságvesztést kell kiszabni, de azt, hogy életfogytigot, és ráadásul, ahogy a javaslatban szerepel, csak és kizárólag a TÉSZ-t, azaz a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést, no, én úgy gondolom, ez az a pont, amelyik fölveti az alkotmányellenesség kérdését.
Vannak ugyanakkor hangsúlyozottan olyan elemei ennek az előterjesztésnek, amelyek meggondolásra érdemesek, és ha a kormány valóban előterjeszt - és remélem, valóban előterjeszt - egy átfogó, komplexebb javaslatot, amely valóban átfogóbban és komplexebben közelíti meg a kérdést, úgy, ahogy Hankó Faragó képviselőtársam elmondta, amely végigvonul a büntetőjog teljes rendszerén, akkor érdemes megfontolni azt, hogy ebből a törvényjavaslatból bizonyos elemeket átvegyen majd a jogalkotó. Az MSZP egyébként maga is meg fog fogalmazni várhatóan javaslatokat a kormány-előterjesztéssel kapcsolatban. Jó esetben ezek be tudnak majd épülni az eredeti előterjesztésbe, de ha nem, akkor feltétlenül módosító indítványok formájában meg fogjuk tenni a saját javaslatainkat.
Egy mondat még, hiszen mindenki kitért rá, és azt gondolom, helyesen tért ki a középmértékes büntetéskiszabásra. Nos, először is már beigazolódott, hogy ez a büntetőjogi szabály nem működik, beigazolódott, hogy nincs értelme, beigazolódott az, hogy semmilyen módon nem befolyásolja a bűnözés mikénti alakulását. 1998-ban fogadta el az Országgyűlés azt a törvénymódosítást, amely ezt behozta, és 2003-ig működött. 2003 óta, amióta ez nem létezik, vagyunk tanúi annak, mint említettem, hogy általában az ilyen jellegű bűncselekményeknek a száma csökkenő tendenciát mutat, és a csökkenő tendencia '98 és 2003 között nem volt kimutatható.
Másrészt azon kívül, amit szintén többen megfogalmaztak, hogy hogyan fogadta ezt a szakma és milyen egyéb megfontolásokat kell figyelembe venni, hadd hangsúlyozzam azt is, hogy meglehetősen érthetetlen az a büntetőpolitikai irány is önmagában, hogy válogatás nélkül mindent szigorítani akarunk. Mindent! Azt gondolom, ennek nincs értelme. Én azt értem, ha azt mondja a jogalkotó, hogy most elszaporodtak a vagyon elleni bűncselekmények, kirívóan megnövekedett az erőszakos bűnelkövetések száma, és akkor e vonatkozásban kívánunk bizonyos rendelkezéseket módosítani a büntető törvénykönyvben. De nem tudok olyan jogpolitikai magyarázatot találni, amely egységes, amely indokolni tudná azt, hogy a határjelrongálástól kezdve a sikkasztáson keresztül a lelkiismereti szabadság megsértéséig és az emberölésig generálisan mindent szigorúbbá tegyünk. Én úgy gondolom, ez nem igazolható. Tehát önmagában nemcsak az elmúlt néhány év kedvezőtlen gyakorlati tapasztalatai teszik szükségtelenné azt, hogy a középmértékes büntetéskiszabást visszaállítsuk, hanem egész egyszerűen jogpolitikai megfontolások is.
Mindezek alapján frakciónk tehát arra az álláspontra helyezkedett, hogy a benyújtott törvényjavaslatot nem tudja támogatni, és e szerint is fog szavazni a bizottság ülésén. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Turi-Kovács Béla következik. (Dr. Turi-Kovács Béla: Köszönöm szépen, elállok az idő múlására tekintettel.) Eláll, jó.
Ki kér még szót? Szép Béla!
DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Bárándy képviselőtársam idézett egy mondatot, az indokolás első mondatát, amely gyakorlatilag a súlyos erőszakos bűncselekmények számának drámai emelkedéséről és annak a kormány alkalmatlanságával való állítólagos összefüggéséről szól.
Ugyanakkor szeretném idézni, nem pusztán egy adattal alátámasztani, hanem a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének anyagából szintén egy mondatot szeretnék idézni: "Látható, hogy a legtöbb területen csökkenés, néhány területen stagnálás, kivételesen csekély mértékű növekedés mutatható ki, drámai emelkedésről távolról sincs szó." - állapítja meg az akadémiai intézet.
Úgy gondolom, ezzel a mondattal, amely az indokolásban szerepel, egy megegyezést rúgtak föl; azt a megegyezést, hogy legalább itt a bizottságban szakmai vitát folytatunk, és valódi tények alapján folytatjuk le ezeket. Mert miről van szó? Ebben az esetben egy gyalázatos cselekedet, egy család tragédiája szolgál eszközül politikai haszonszerzési akcióhoz. Ez szégyenteljes, magát minősíti a két előterjesztő.
Szeretném fölhívni arra a figyelmet, nagy a politikusok felelőssége, hogy a meglévő társadalmi feszültségeket indokolatlanul szítják, vagy inkább megoldásokat keresnek. Szeretném kérni, hogy felelősségteljesen végezzék munkájukat a jövőben.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kér még szót? (Nincs ilyen jelzés.) Senki, akkor az előterjesztőé a szó.
Dr. Répássy Róbert (Fidesz) válaszai
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Igyekszem minden felvetődött érvre, vagyis a súlyosabb érvekre reagálni.
Az első: vissza kell térnem az alkotmányellenesség kérdéséhez. Én csak azt tudom megismételni önöknek, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya nem írja elő vagy nem teszi lehetővé a bíró szabad mérlegelését. A bíró független, és csak a törvényeknek van alárendelve. Ez azt jelenti, hogy a bíró felett is van kontroll, a bírói döntésnek is van korlátja, ez pedig a törvény, a törvény a korlátja. Tehát amikor a törvényhozás, úgymond, jelzést kíván küldeni a bírói hatalmi ágnak, akkor azt legitim módon teszi, legitim és alkotmányos módon.
A középmértékes büntetést megvizsgálta az Alkotmánybíróság, és ott nem találta alkotmányellenesnek az úgynevezett középmértékes büntetéskiszabási szabályokat.
Államtitkár úr az ellenvélemények közül, mármint a civil ellenvélemények közül kiemelte a TASZ, a Társaság a Szabadságjogokért szervezetnek a véleményét. Én azt is figyelmesen elolvastam, és abban nincs szó például alkotmányellenességről. Tehát a Társaság a Szabadságjogokért nem alkotmányossági kifogásokat sorolt föl. Nem állítom, hogy más szervezet nem sorolt föl alkotmányossági kifogásokat, de a TASZ nem sorolt fel ilyet. Ez egy fontos szempont számomra, már csak azért is, mert amikor a Társaság a Szabadságjogokért az önök gyűlöletbeszédre vonatkozó törvényeinél alkotmányossági aggályokat sorolt föl, akkor azt önök rendre figyelmen kívül hagyták. Kérem tehát, hogy hasonlóan gondolkodjanak a civil és akár tudományos véleményekről is.
Én úgy látom, hogy ebben a pillanatban a kormány presztízskérdést csinál a büntető törvénykönyv szigorításából. Mit mondott Draskovics Tibor? Azt mondta - próbálom visszaidézni, de nem volt konkrét, amit elmondott -, azt mondta, hogy az erőszakos bűncselekmények kapcsán, az erőszakos elkövetési módot szigorítani kívánják, a visszaeső bűnelkövetők büntetését szigorítani kívánják, és általában is a szigorításról mint szükséges irányról beszélt. Tehát a mi javaslatunk ebbe a kormányelképzelésbe, nem azt mondom, hogy beleilleszkedik, inkább azt mondom, hogy paralel ezzel a kormányelképzeléssel. Ezért állítom azt, hogy ez az önök számára pusztán presztízskérdés, hogy ki talál megoldást, ki talál megfelelő megoldást a Btk. szigorítására.
Az itt elhangzott vélemények alapján, amelyeket hallottam a kormánypárti oldalról, nem lesz könnyű a helyzetük, nem lesz könnyű majd ezzel a szemlélettel támogatniuk a kormány javaslatát, mert hiszen a kormány javaslatánál is fel fog merülni, hogy valóban az-e a helyzet, hogy nőtt az erőszakos bűnelkövetések száma, nőtt-e például a fegyveresen elkövetett bűncselekmények száma, és hogy általában a visszaesőknek milyen szerepe van a bűnözésben. Ezekkel a kérdésekkel önöknek akkor ugyanúgy szembe kell nézni; ha azt mondják most, hogy ilyen okokból nem támogatják a mi javaslatunkat, mert nem találják ezeket megalapozottnak, akkor a kormány javaslatával kapcsolatban is ez lesz az álláspontjuk, ez pedig katasztrófa: azt jelenti, hogy egyáltalán nem hajlandóak a büntetőpolitikán változtatni. Ez komoly problémát jelent, mert úgy ítéljük meg, hogy a büntetőpolitikán mindenképpen változtatni kell, vagy a kormány javaslata alapján, vagy a mi javaslatunk alapján. A mi megítélésünk szerint a mi javaslatunk az, amely kellő elrettentő erőt - ezt ki kell hogy mondjam: kellő elrettentő erőt - és visszatartó erőt mutatna az Országgyűlés részéről.
Ne felejtsék el, amikor az alkotmányellenesség aggályát hangsúlyozzák, hogy érdekes módon Gyurcsány Ferenc más ügyben akár az alkotmány módosítását is el tudja képzelni. Miért nem ebben az ügyben tudja elképzelni Gyurcsány Ferenc az alkotmány módosítását? Vajon miért nem? - én is inkább csak költői kérdést teszek föl.
Azt mondja talán Hankó Faragó Miklós, hogy a magyar jogtól, a magyar büntetőjogtól idegen a javaslat, egy amerikai mintán alapul. Érdekes, hogy a családon belüli erőszakról szóló törvénynél ezen nem gondolkodtak el; a családon belüli erőszak törvény esetében, amelyet egy az egyben Amerikából vettek át, ott az MSZP és az SZDSZ vállt vállnak vetve támogatta ezt a törvényjavaslatot, pedig az is egy amerikai minta. Lám-lám, egyébként az is az Alkotmánybíróság előtt kötött ki; hozzáteszem, nem emiatt, hanem azért, mert büntetőjogon kívüli megoldásokat alkalmaznak egyébként büntetőjogilag szankcionálandó kérdésekre.
Azt mondta Bárándy Gergely, hogy a magyar büntetőjogi hagyományokkal ellentétes - hozzáteszem, hogy leszámítva a halálbüntetést. Mert ugye a magyar büntetőjogi hagyományokban elrettentő erőként ott volt mindig ultima ratióként a halálbüntetés. (Dr. Bárándy Gergely: Alternatívaként, mindig is!) A halálbüntetés is beletartozott a magyar büntetőjogi hagyományokba. A halálbüntetést természetesen nem kívánjuk visszaállítani, legalábbis ebben a javaslatban nincs erre kísérlet (Derültség.), ellenben a magyar büntetőjogi hagyományoktól még ez az elrettentő büntetés sem idegen. (Dr. Bárándy Gergely: Nem erről beszéltem.)
S végül még egy utolsó érv. Én nagyon kérem önöket - és Hankó Faragó Miklós is idézett ilyen adatokat -, hogy a börtönök zsúfoltságát, túlzsúfoltságát ne használjuk már büntetőpolitikai érvként! Meg kell fordítani a sorrendet, nem? Az a fő szempont, hogy a magyar állam meghatározza az állami büntetőpolitikát, és utána ehhez igazítja hozzá a börtönviszonyokat. Nem az a helyes sorrend, hogy nézzük meg, jelenleg a börtönnépesség túlzott-e vagy sem, és akkor ebből kiindulva enyhítsünk vagy szigorítsunk a Btk. rendelkezésein. Én javaslom, hogy fordítsuk meg a sorrendet, mert így sohasem fogunk tudni következetes és szigorú büntetőpolitikát alkalmazni.
S végül, ha megengedik, személyes véleményem az, hogy inkább a börtönök legyenek tele, mint a temetők. Szerintem ha nem tudjuk igazán a bűnözés ellenszerét megtalálni, mert szerintem még a szakemberek között is komoly vita van arról, hogy a szigorú büntetőpolitikának, a szigorú büntetéseknek vagy az alternatív büntetéseknek van-e visszatartó ereje, akkor inkább, ha már kísérletezünk, a szigorúbb büntetésekkel kísérletezzünk és a szigorú büntetőpolitikával, természetesen az alkotmányos kereteken belül. Mert mindaz pusztán egy kriminológiai kísérlet, aminek tanúi vagyunk, hiszen nem tudjuk teljesen a bűnözést visszaszorítani, érthető okokból, ezért ennek a kísérletezésnek az eszközei között javaslom a szigorú büntetőpolitikát. A mi képviselőcsoportunk ezen az állásponton áll.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazás következik; ismertetem az újabb helyettesítéseket: Balogh László helyettesíti Csákabonyi Balázst, Wiener György Ipkovich Györgyöt, Vitányi István Rubovszky Györgyöt, Mátrai Márta Salamon Lászlót, Tóth András pedig Varga Lászlót.
Két szavazás következik, amennyiben a tárgysorozatba-vételről pozitív döntés születik.
Szavazás a tárgysorozatba-vételről
Elsőként a tárgysorozatba-vételt teszem föl szavazásra. Aki alkalmasnak találja az indítványt arra, hogy tárgysorozatba kerüljön, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) 13 igen. Ki nem értett ezzel egyet? (16) 16 ellenében nem vettük tárgysorozatba; így a második döntésre nem kerül sor.
S ezzel a napirend tárgyalását befejeztük, köszönöm szépen államtitkár úréknak is a jelenlétet.
Dr. Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének OE/166/2/2009. számú megkeresése dr. Vékás Lajos professzor úr polgári törvénykönyvről szóló T/5959. számú törvényjavaslat tárgyalására vonatkozó javaslata tárgyában; állásfoglalás kialakítása
Utolsó napirendünkként rátérünk a Szili Katalin elnök asszonynak, az Országgyűlés elnökének hozzánk küldött megkeresésére dr. Vékás Lajos professzor úr polgári törvénykönyvről szóló T/5959. számú törvényjavaslat tárgyalására vonatkozó javaslata tárgyában, amelyről egy állásfoglalást kellene kialakítanunk. Üdvözlöm professzor urat, akadémikus urat, és meg is kérem, foglaljon helyet az előadói székben.
Nem sűrűn szokott előfordulni, hogy ilyen napirendet tárgyaljunk, de a törvény súlya indokolttá teszi, hogy egy ilyen megkereséssel a bizottság maga foglalkozzon. Képviselőtársaim előtt van az írásos anyag, professzor úr levele és a házelnök asszony levele rendelkezésre áll.
Kérdezem professzor urat, kíván-e kiegészítést fűzni hozzá. Parancsoljon!
Prof. Dr. Vékás Lajos akadémikus szóbeli kiegészítése
PROF. DR. VÉKÁS LAJOS akadémikus: Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Egészen röviden szeretném megindokolni a levelet, ha szabad.
Kezdettől fogva, a változó kormányok bizalmából részt vehettem az új polgári törvénykönyv előkészítésében, először a koncepcionális előkészítésben, majd a vitatervezet előkészítésében. S ehhez képest - és ezt kérem szépen, higgyék el nekem - szakmai szomorúság tölt el, hogy a részletes vita megkezdése előtt az új polgári törvénykönyv ilyen szakmai állapotban van. S ezért írtam ezt a levelet.
Miben látom a jelenlegi tervezet főbb problémáit? Hangsúlyozom, szakmai problémákról van szó, és itt kérem a tisztelt bizottságot, így kezeljék az elmondottakat is. Nem világnézeti, nem pártpolitikai, hanem kifejezetten szakmai problémák sűrűsödnek a jelenlegi tervezetben. Hozzá kell tennem, hogy közös erőfeszítések nyomán - értem ez alatt mindenekelőtt az itt jelenlévők erőfeszítéseit, értem ez alatt a minisztérium erőfeszítéseit és nem utolsósorban a saját erőfeszítéseimet, ha szabad ezt mondani - javult a tervezet ahhoz képest, ahogy a múlt év júniusában a parlament elé került. De nem javult olyan mértékben, hogy ez a Magyar Köztársaságnak, egy európai uniós tagállamnak a XXI. századra szánt magánjogi kódexe legyen.
Először is a jelenlegi tervezetben - hangsúlyozom, a részletes vita előtt álló változatban - vannak olyan fejezetek, amelyek alkalmazhatatlanok lesznek a bírói gyakorlatban, és ezért nyilvánvalóan a jogbizonytalanság problémáját vetik fel. Ilyenként tudnám említeni mindenekelőtt a cselekvőképességgel kapcsolatos szabályokat, de ilyennek tudnám említeni azt a szabályt is, amely a fogyasztóvédelmet, a fogyasztói szerződésre vonatkozó szabályokat kiterjeszti az úgynevezett mikrovállalkozásokra.
Másodszor: komoly problémákat vet fel az, hogy a tervezet jelenlegi állapotában is terminológiai bizonytalanságok sorát tartalmazza. Csak egyetlen példát említek: a jelenlegi Ptk. 339. §-ának szabályait a szerződésszegéssel okozott károkra felváltani hivatott szabály, a mentesülésre vonatkozó új javaslat egyetlenegy mondatban ugyanarra a fogalomra két kifejezést használ: egyszer a "körülmény", egyszer az "akadály" kifejezést. Egy ennyire frekventált szabályban ilyen hibát elkövetni véleményem szerint nem szabad. És ezeket a terminológiai bizonytalanságokat sorolni tudnám tucatszámra.
S végül: egy ilyen kódexnek a stílusára is vigyázni kell, a nyelvére is vigyázni kell. És e tekintetben, elnézést kérek, a tervezet a legminimálisabb igényeket sem képes kielégíteni.
A minisztérium több ízben kísérletet tett arra, hogy a - véleményem szerint idő előtt - megszüntetett szakmai közreműködést a parlamenthez benyújtott törvénytervezet javítása érdekében visszakapcsolja. Én erre, megmondom őszintén, kevéssé voltam hajlandó, éspedig nem személyes megfontolásokból, hanem azért, mert úgy ítéltem meg, hogy a benyújtott törvénytervezet a törvényhozásban egyébként szokásos módszerrel, egyéni képviselői indítványokkal nem javítható kellő mértékben. Ez nem egy közönséges törvény, tisztelt bizottság. Ez közel másfél ezer paragrafus, ez azt jelenti, hogy közel hatezer norma. Hatezer normát ezzel a módszerrel nem lehet tisztába tenni! És ez a véleményem tulajdonképpen különösen erősödött akkor, amikor a minisztérium a legutóbb a közreműködésemet abban a stádiumban kérte, amikor már a részletes vita előtt álltunk, vagyis az általános vita be is fejeződött.
Ezért írtam ezt a levelet, tisztelt elnök asszony, tisztelt bizottság. Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány álláspontját kérem államtitkár úrtól.
A kormány álláspontjának ismertetése (Dr. Avarkeszi Dezső államtitkár, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
DR. AVARKESZI DEZSŐ államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Professzor Úr! Tisztelt Bizottság! A kormány - és ezt nagyon őszintén mondom - nagyon nagyra becsüli azt a tevékenységet, amelyet professzor úr és a szakértői bizottság többi tagja az elmúlt években kifejtett, s ha vannak erényei a törvényjavaslatnak, egészen biztos vagyok benne, hogy az nagyrészt az ő tevékenységüknek köszönhető. De ahogy az általános vita során is az Országgyűlésben, illetve a bizottsági vitákban is elmondtuk, egy törvényjavaslatnál a felelősség, a benyújtás felelőssége az előterjesztőé, adott esetben a kormányé, és ettől a felelősségtől nem lehet eltekinteni.
Ahogy professzor úr is mondta, valóban, a törvényjavaslat vitája során számos esetben tettünk olyan kísérleteket, hogy szakmai szervezetek bevonásával, neves jogász szakértők bevonásával, a frakciók képviselőinek bevonásával tárgyaljunk újra néhány fontos és vitatott kérdést, és valóban, tisztelettel arra kértük professzor urat, segítsen minket ebben a munkában.
Számomra az nagyon sokat jelentett, amit professzor úr ma mondott, hogy úgy véli, több kérdésben javult a módosító indítványokkal a jelenlegi tervezet. Előttünk van még a részletes vita, ha minden igaz, holnap délelőtt kezdjük el, és három ülésnapon keresztül fog tartani ez a vita. Még mindig lehetőség van kapcsolódó módosító indítványok benyújtására. Nyilvánvaló, hogy munkatársaink figyelemmel kísérik a parlamenti vitát is, és figyelemmel kísérték azokat a felvetéseket, amelyeket korábban is, illetve most is elmondott professzor úr, és ha szükség van rá, segítenek akár képviselői módosító indítványok elkészítésében; de nemcsak képviselői módosító indítványok benyújtására van lehetőség, hanem bizottsági módosító indítványokra is, ha ezekben megegyezés van, és úgy látjuk, hogy ezek valóban szükségesek.
Mi úgy látjuk, hogy az alkotmányügyi bizottság megfelelően kezelte a törvényjavaslat vitáját, a módosító indítványokat, és a múlt szerdai bizottsági ülés is számunkra ezt a felelősséget és nagyon pozitív hozzáállást tükrözte. Az alkotmányügyi bizottság mint főbizottság mellett hat másik bizottság is megtárgyalta a törvényjavaslatot, a módosító indítványokat, és meg fogja tárgyalni a kapcsolódó módosító indítványokat is. Meg kell mondanom, hogy ezekben a vitákban nem igazán az úgynevezett szakmai kérdések mutatkoztak meg mint nagy különbség a különböző oldalak között, hanem kifejezetten a világnézeti, pártpolitikai kérdések, és ahogy professzor úr elmondta, neki viszont nem ezen a területen vannak kifogásai.
Úgy véljük tehát, hogy részben az az általánosvita-rend, amely elfogadott az Országgyűlésben, amely az állandó bizottságokra bízza a vita, a módosító indítványokra való javaslattétel felelősségét és az Országgyűlés plenáris ülésére részben a vita, másrészt pedig a döntés felelősségét, az a nagy kódexeknél is megfelelő. Kialakult egy olyan menetrend, amelyet a házbizottság javaslata is tükröz. Ebben a javaslatban például tudomásom szerint a házbizottság elfogadta Répássy alelnök úrnak azt a javaslatát, hogy éppen a kódex nagy jelentőségére tekintettel az általános elvekhez képest több kérdésben lehessen külön szavazást kérni, és általában olyan, a Házszabálytól való eltérést javasolnak, ami megkönnyíti a képviselők munkáját, nagyobb lehetőségeket ad a módosító indítványok, kapcsolódó módosító indítványok benyújtására, ugyanakkor pedig lehetővé teszi azt, hogy a számunkra kívánatos elfogadás és a hatálybalépés között kellő felkészülési idő legyen.
Úgy gondoljuk, egy olyan különbizottság fölállítása, amelyet professzor úr javasol, ezt a célt nem segítené elő, s ezért a legkomolyabb és legőszintébb tiszteletem mellett is én azt javaslom, hogy a bizottság ezt a megoldást ne támogassa.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Répássy alelnök úré a szó.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Professzor Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A házbizottságban tartózkodó Rubovszky György képviselő úr kért meg arra, hogy a KDNP nevében terjesszem elő azt a javaslatot, mely szerint ők támogatják a professzor úr által felvetett bizottságnak a megalakítását, abban a formában, hogy az alkotmányügyi bizottság egy albizottságot hozzon létre ebből a célból. Ezt javasolja tehát a KDNP, és én a Fidesz nevében ehhez csatlakozom, és támogatom a felvetést. Hozzáteszem, nem lenne egyedülálló, hogy bizonyos törvényjavaslatok, egyáltalán kodifikációs igények megvizsgálására egy parlamenti bizottság albizottságot hoz létre. Ez tehát nem lenne egyáltalán példa nélküli.
Való igaz, hogy a házbizottságban született egy olyan döntés, amely a folyamatban lévő törvényjavaslat tárgyalására nézve speciális szabályokat javasolt elfogadni, de a fő javaslatunkat nem fogadta el a házbizottság, és ott sem támogatta a kormány, mert a fő javaslatunk az volt, hogy kerüljön le napirendről, tehát ne is szülessen meg ebben a formában a törvényjavaslat. Úgyhogy ez már az elmúlt félév, az őszi ülésszak alkalmával többször is elutasításra került, mi már az őszi ülésszakon is azt javasoltuk, hogy a kormány vonja vissza a javaslatot, és átdolgozás céljából még folytasson egyeztetéseket. Ezt akkor nem fogadták el. Mint ellenzéki frakció, mint a parlamentben kisebbségben lévő képviselők egyértelműnek tartottuk azt a helyzetet, hogy akkor az ütemezési rendet kell úgy alakítani, hogy legalább érdemben bele tudjanak szólni az ellenzéki képviselők a törvényjavaslat tárgyalásába, és érdemi javaslatokkal és érdemi megoldásokkal tudjanak előállni. De azt tartanánk jónak, még a mai napig is azt tartanánk jónak, ha átdolgozná a kormány ezt a javaslatot.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, ki kér még szót. Hankó Faragó Miklós!
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Professzor Úr! Tisztelt Bizottság! Mindenképpen nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert abban a tekintetben én osztom Répássy Róbert alelnök úr véleményét, hogy nem lenne példa nélküli, hogy alakítsunk egy albizottságot, és esetleg egy ilyen törvényjavaslatot megpróbáljon egy albizottság valamilyen módon kezelni. Én azonban, ha megpróbálom reálisan megítélni a jelenlegi helyzetet, azt kell mondjam, hogy egy ilyen albizottságot nem tartok arra képesnek, hogy egy ilyen rendkívül nagy terjedelmű kódexjavaslathoz beérkezett módosító javaslatokat és minden egyéb más feladatot, amely ennek a törvényjavaslatnak a véglegesítésére vonatkozik, képes legyen vállalni. S természetesen ezt nem azért mondom, mert nem tartanám alkalmasnak arra az érintett munkatársakat vagy képviselőket, hogy egy ilyen feladatban részt vegyenek, de a parlament bizottságai önmagukban nem ilyen feladatra születtek, és nem ezt a feladatot kell hogy ellássák. Erre objektív okoknál fogva nem nagyon képesek.
Azt is bevallom őszintén, hogy amikor ennek a törvényjavaslatnak megkezdődött az általános vitája, nagyon rossz volt megtapasztalni azt, hogy egy olyan törvényjavaslat került elénk, amelyet az egyébként kiválóan működő törvény-előkészítő bizottság már az utolsó stádiumban nem tudhatott magáénak. Ebben egyébként a jelenlegi igazságügyi tárca vezetésének nincs mulasztása; van, akinek van ebben mulasztása, de az nem a velem szemben ülő államtitkár úr vagy az ő minisztere, aki ebben mulasztott. Mert azt viszont tudom, hogy amióta ezt a feladatot betöltik, azóta próbálták elérni azt, hogy ez a megszakadt munkakapcsolat helyreálljon. Viszont azt is mérlegelnünk kell, hogy a polgári törvénykönyvvel kapcsolatos előkészítő munka rengeteg-rengeteg értékes dolgot hozott elénk, tettek le az asztalra, ami értékes dolog, és persze messze nem értünk mi sem mindenben egyet, mondjuk, a liberális frakció. Ezzel nyilván több mindenki is így van, hogy rengeteg mindennel nem ért egyet a javaslattal kapcsolatban, de nagyon sok mindenre vonatkozóan azt gondoljuk, hogy komoly értéket tartalmaz ez a polgáritörvénykönyv-tervezet.
Én nem javaslom, hogy ilyen bizottság jöjjön létre. Azt viszont nagyon szeretném kérni az igazságügyi tárcától, hogy a törvényjavaslat színvonalának és minden egyéb olyan szempontnak, amelyről professzor úr is konkrétan is említést tett és beszélt, megfelelő javaslat kerülhessen végleges formájában a Ház elé. Igaz ugyan, hogy az a kormány felelőssége és a jogalkotók felelőssége, hogy milyen javaslat kerül a Ház elé és az milyen formában kerül elfogadásra, de itt sok szempontból speciális helyzettel állunk szemben. Tehát ezt a speciális helyzetet speciális eszközökkel kell kezelni. Ha az igazságügyi tárca lát arra valamilyen megoldást, hogy képes az előkészítő bizottság, bárki más olyan kompetens személy vagy testület munkáját integrálni ebbe a feladatba, akkor mondjuk, azt, hogy abban részt vegyenek parlamenti képviselők, akár az alkotmányügyi bizottság delegáltjai is, egyáltalán nem tartom feleslegesnek és szükségtelen megoldásnak. Mert valószínűleg sok szempontból kerülhetnénk megnyugtatóbb helyzetbe, ha minden részletkörülményre vonatkozóan rendelkeznénk megfelelő ismeretekkel. Lehet, hogy sok mindenről nem tudunk, amivel kapcsolatban ha a képviselők tökéletesebben tisztában lennének, akkor talán az álláspontjuk is módosulhatna.
Én tehát végtelenül fontosnak tartom azt, hogy az előkészítő munkálatokban részt vett kiváló kollégák munkája a végső stádiumban is megjelenhessen ennek a törvényjavaslatnak a cizelláltabbá, szakmailag megalapozottabbá, jobbá tétele érdekében. A bizottság megalakítását nehezen tudom technikailag elképzelni, hogy az egyébként működjön. Ha ez lehetséges, akkor én önmagában ellenezni sem ellenezném. Ha ebben megoldást lát a parlamenti frakciók nagy része, az IRM és a professzor úr, illetve munkatársai, akkor mi biztosan nem fogunk ennek ellenállni. Én csak attól tartok, hogy erre nem vagyunk képesek. Viszont igenis, az igazságügyi tárcának ebben nagyon sok feladata és felelőssége lehet még, annak érdekében, hogy esetleg egy elfogadható törvény kerüljön végül is végszavazásra.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kikér még szót? (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, úgyhogy határozathozatalunk következik.
Az elnök asszony kérdésére választ kell adnunk. Az elnök asszony kérdése az, hogy az Országgyűlés küldjön-e ki a polgári törvénykönyv további munkálatainak megkönnyítésére egy bizottságot vagy sem. Aki úgy gondolja, hogy egy ilyen bizottságot - a professzor úr levele alapján és annak a kondíciónak megfelelően - a parlament küldjön ki, akkor kérem, ezt jelezze kézfelemeléssel. (Szavazás.) 13 igen. Aki úgy gondolja, hogy ilyen bizottságot ne küldjön ki az Országgyűlés? (15) 15 nem. Hankó Faragó alelnök úr tartózkodott? (Dr. Hankó Faragó Miklós jelzi, hogy igen.) Akkor egy tartózkodás mellett úgy döntöttünk, hogy ilyen bizottságot nem küldünk ki.
Úgyhogy elnök asszonynak én olyan tartalmú választ fogok küldeni, hogy a törvényjavaslat tárgyalása a törvényalkotás szokásos, Házszabályban szabályozott rendjében, a házbizottság által javasolt eltérésekkel folytatódjon a továbbiakban.
Köszönöm szépen, ezzel a napirend tárgyalását és ezzel a bizottság ülését is befejeztük.
Köszönöm a részvételt. Előreláthatóan ma már nem kell üléseznünk, csak a jövő héten. A viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 55 perc)
|
Dr. Csiha Judit |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea