AIÜB-6/2009.
(AIÜB-124/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2009. március 9-én, hétfőn, 12.00 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9045. szám); általános vita, első helyen kijelölt bizottságként *
Dr. Avarkeszi Dezső államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek, reflexiók *
Dr. Avarkeszi Dezső államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válasza *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Szavazás a 2. napirendi pont tárgyalásának elhalasztásáról *
1. A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9045. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
2. A Magyar Köztársaság által Tibet ügyében fontosnak tartott szempontok törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat (T/7026. szám)
(Balog Zoltán (Fidesz), dr. Semjén Zsolt (KDNP), dr. Fodor Gábor (SZDSZ) és Pettkó András (MDF) képviselők önálló indítványa)
(Általános vita a Házszabály 96. §-ának (3) bekezdése szerinti eljárásban)
Elnököl: Dr. Csiha Judit (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Balogh László (MSZP)
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Dr. Salamon László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Balogh László (MSZP) megérkezéséig dr. Csákabonyi Balázsnak (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP) megérkezéséig Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP) Frankné dr. Kovács Szilviának (MSZP)
Dr. Kerényi János (Fidesz) dr. Dorkota Lajosnak (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) távozása után dr. Mátrai Mártának (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz) megérkezéséig dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP) távozása után dr. Salamon Lászlónak (KDNP)
Dr. Salamon László (KDNP) megérkezéséig dr. Balsai Istvánnak (Fidesz)
Dr. Avarkeszi Dezső államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12.00 óra)
DR. CSIHA JUDIT (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm mai bizottsági ülésünkön képviselőtársaimat és megjelent vendégeinket.
Az ülést megnyitom, és megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. Az eddig beérkezett helyettesítések a következők: Csákabonyi Balázs helyettesíti Balogh Lászlót, Balsai István Salamon Lászlót, Frankné Kovács Szilvia pedig Simon Gábort.
Megnyitom az ülést. Javaslatot teszek a meghívó szerinti napirendre. Kérdezem, van-e ezzel kapcsolatban valakinek hozzáfűznivalója. (Nincs ilyen jelzés.) Úgy látom, nincs.
Szavazás következik. Aki a napirendet elfogadja, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, megállapítom, hogy ezt egyhangúlag megtettük.
Elsőként tárgyalja a bizottság a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, melynek általános vitára alkalmasságáról kell döntenünk, első helyen kijelölt bizottságként.
Üdvözlöm a napirend tárgyalásánál Avarkeszi Dezső államtitkár urat és Papp Imre államtitkár urat az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviseletében.
Kérdezem Avarkeszi államtitkár urat, kíván-e szóbeli kiegészítést fűzni a napirendhez. Parancsoljon!
Dr. Avarkeszi Dezső államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. AVARKESZI DEZSŐ államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Megpróbálom nagyon röviden összefoglalni azt a néhány gondolatot, amivel indokolni szeretnénk a törvényjavaslat benyújtását.
Úgy ítéljük meg, hogy az elmúlt években Magyarországon mind hangosabbá és agresszívabbá váltak azok a szélsőséges, polgári demokráciában elfogadhatatlan közlések, amelyek célja és eredménye a társadalom tagjai közötti gyűlölet felszítása, egyes polgárok vagy a társadalom valamely csoportjaihoz tartozó személyek elleni indulat felkeltése, az emberi jogokat és a jogállami demokratikus együttélés szabályait alapjaiban megkérdőjelező önkényuralmi eszmék terjesztése, illetve az erőszakos vagy fenyegető megnyilvánulások útján történő nyomásgyakorlás. Egyre többen érzik úgy, hogy ezekre a jelenségekre a társadalomnak, illetve az államnak reagálnia kell, intézkedéseket kell hozni a káros, romboló hatású, a társadalom egyes rétegei közötti ellentéteket fékezhetetlen indulatokkal megtölteni kívánó magatartások ellen.
A kormány által benyújtott alkotmánymódosítási javaslat célja tehát az, hogy a mostaninál világosabban jelölje ki azokat a határokat, amelyek a sértő vagy meghökkentő, ámde még alkotmányosan megengedhető közléseket a gyűlöletbeszéd rendkívüli mértékben káros és éppen ezért megengedhetetlen megnyilvánulásaitól elválasztják. Természetesen a véleménynyilvánítás szabadságának, illetve a sajtószabadságnak az érvényesülése minden demokratikusan működő jogállamban a társadalmi együttélést meghatározó, legalapvetőbb kérdések egyike. Ennek az elvárásnak, valamint a nemzetközi jog által támasztott követelményeknek megfelelően a magyar jogrendszer, illetve különösen a magyar Alkotmánybíróság gyakorlata a rendszerváltás óta eltelt tizennyolc évben kiemelt figyelemmel óvta a véleménynyilvánítás szabadságát. A közkeletű és leegyszerűsítő vélekedéssel ellentétben a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság hangsúlyosan védett jellege sem jelenti azt, hogy ezeket az alapvető jogokat ne lehessen bizonyos korlátozásnak alávetni. Ezt egyértelműen lehetővé teszi az alkotmány is, de az Alkotmánybíróság is hozott olyan elvi élű megfogalmazásokat tartalmazó határozatot, mely szerint a szabad véleménynyilvánítás jogának kitüntetett szerepe nem jelenti azt, hogy korlátozhatatlan lenne ez a szabadság.
Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának ez a korlátozhatósága nemcsak magából az alkotmányból, illetve az Alkotmánybíróság határozataiból következik, de egyértelműen lehetővé, illetve bizonyos esetekben kötelező teszik ezt kiemelkedő jelentőségű, emberi jogi tárgyú nemzetközi egyezmények, amelyekben hazánk is részes. Így az 1976. évi 80. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 21. ülésszakán 1966. december 16-án elfogadott polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában, vagy az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezményben, valamint az 1969. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben szereplő rendelkezések is elismerik ezeknek az alapjogoknak a korlátozhatóságát, illetve bizonyos közlések esetében egyenesen előírják a részes államok a büntetendővé nyilvánítást. Ugyanez a helyzet egyébként a nyugati demokráciákban is; ott is léteznek olyan korlátok, amelyeken túl a jogrend nem részesíti védelemben az egyén szabad véleménynyilvánításhoz való jogát, illetve a sajtószabadságot sem.
A kormány által benyújtott alkotmánymódosítási javaslat tehát nem az eddig úgymond korlátozatlan, szent és sérthetetlen sajtó- és szólásszabadság teljesen új korlátait kívánja bevezetni a magyar jogba - szeretnék itt utalni egyébként a jelenleg is hatályos büntetőjogi és polgári jogi szabályokra is -, hanem arra irányul, hogy a gyűlöletbeszéd visszaszorítására vonatkozó, egyre sürgetőbbé váló társadalmi együttélési szükségletnek engedelmeskedve lehetővé tegye az eddig is meglévő korlátoknak a jelenleginél precízebb és kifinomultabb módon történő meghatározását, ezzel egyúttal elősegítse a Magyar Köztársaság által vállalt nemzetközi kötelezettségekből fakadó jogalkotási feladatok végrehajtását is.
Tisztelt Bizottság! Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Répássy alelnök úré a szó.
Kérdések, észrevételek, reflexiók
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Urak! Valószínűleg nem lesz meglepetés az álláspontunk az önök számára, mert már az elmúlt héten két ötpárti egyeztetést tartott az igazságügyi és rendészeti miniszter úr, tehát szeretném megismételni az álláspontunkat.
Egyrészt alapvetően tévesnek tartjuk a kormány helyzetértékelését az elmúlt hetekben, hónapokban történt súlyos bűncselekmények kapcsán, melyek közül egyik esetben sem bizonyosodott be még a rasszista indíték, ezt szeretném hangsúlyozni. Az elmúlt hetekben történt súlyos bűncselekmények nem az alkotmány módosítását igénylik, hanem a megoldást a büntető törvénykönyv jelentős szigorításában, a rendőrség megerősítésében és a büntetőeljárások felgyorsításában kell keresni. Ez az álláspontunk, ami a helyzetértékelésben lévő különbséget illeti a kormány és közöttünk.
Ami pedig a kormány és az Alkotmánybíróság közötti vitát illeti a szólásszabadság korlátai tárgyában, ebben a vitában mi az Alkotmánybírósággal értünk egyet, sőt azt kell mondjam, hogy az Alkotmánybíróság elnöke után most már a köztársasági elnök úr és az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is azt az álláspontot hangoztatta a hét végén, miszerint nincs szükség az alkotmány módosítására. Tehát mi a magunk részéről az Alkotmánybíróság elnökével, a köztársasági elnökkel és az állampolgári jogok országgyűlési biztosával egyetértünk a kormány és az Alkotmánybíróság közötti vitában. Nagyon szerencsétlennek tartjuk egyébként azt a vitát, amely kialakult a kormány és az Alkotmánybíróság között. Nagyon szerencsétlennek tartjuk, hogy a kormányfő az Alkotmánybíróság elnökének egy nyilatkozatára úgy reagált, hogy ha Paczolay Péter nem változtatja meg a véleményét, akkor majd módosítja az alkotmányt az Országgyűlés. Mi nem fogunk segítő kezet nyújtani ebben a "megleckéztetésben", hogy a kormányfő meg akarja leckéztetni az Alkotmánybíróság elnökét. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a szólásszabadság korlátai az elmúlt húsz évben alakultak ki, és az Alkotmánybíróságnak ez az álláspontja elég következetes.
Ez nem egy formai álláspont, ez egy tartalmi álláspont, nem véletlenül helyezkedett az Alkotmánybíróság erre az álláspontra, és nem véletlenül ragaszkodik következetesen ehhez a tartalmi állásponthoz, amelynek a lényege nagyon egyszerűen az, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és az ezzel összefüggő sajtószabadság gyakorlása nem korlátozhatatlan alapjogok, hanem van korlátjuk, van olyan alapjog, amelynek tekintetében a véleménynyilvánítás szabadsága másodlagos: ez pedig az emberi méltósághoz való jog, az emberi méltóság védelme. Az emberi méltóság védelme a szólásszabadság külső korlátja lehet - mondja az Alkotmánybíróság -, és az emberi méltóság egyetemes értéke olyan érték, amelyre való alapozással mi is alaposnak tartjuk a véleménynyilvánítási szabadság korlátozását. Hozzáteszem, hogy az Alkotmánybíróság az elmúlt húsz évben ennek a korlátozhatóságnak a mérlegelését a szükségességi-arányossági teszt figyelembevételével mindig lefolytatta, és az egyes konkrét törvényjavaslatokat ennek megfelelően ítélte alkotmányosnak vagy alkotmányellenesnek.
Még egy mondat arról, hogy azt is nagyon szerencsétlennek tartjuk, hogy a kormány kezdeményezése kapcsán az a látszat keletkezett, mintha az úgynevezett gyűlöletbeszédnek vagy rasszista megnyilvánulásoknak Magyarországon semmi nem szabna gátat, tehát úgy tűnik, mintha a kormány most talált volna rá arra, hogy a gyűlöletbeszédet büntetni kell, illetőleg a gyűlöletbeszéd jogilag visszaszorítandó. Téves ez az álláspont, ez a kiindulópont téves, és nagyon rossz az, hogy a közvéleményben esetleg az a képzet alakulhat ki, hogy a gyűlöletbeszéd megengedhető magatartás. A valóság ezzel szemben az, hogy mind a polgári jog, mind pedig a büntetőjog szankcionálja a gyűlöletbeszéd szélsőséges megnyilvánulásait, olyan megnyilvánulásokat, amelyek esetében az erőszak közvetlen veszélye fennáll vagy az erőszakra való felhívás fennáll. Ez a vita esetleg azt a látszatot keltheti, hogy következmények nélkül marad a gyűlöletbeszéd - ez a valóságban nincs így. Jó lenne, ha ezt hangsúlyozná minden jogász, aki ebben a kérdésben megszólal, legyen az igazságügy-miniszter vagy legyen az az Alkotmánybíróság elnöke; mindenki egyébként hangsúlyozza, hogy a gyűlöletbeszédnek vannak polgári jogi és büntetőjogi szankciói.
Összefoglalva tehát: a képviselőcsoportunk nem támogatja az alkotmány módosítását.
S még egy kérdést szeretnék a végén föltenni. Az alkotmánymódosítást a kormány sürgősséggel terjesztette be, a csütörtöki házbizottsági ülésen ez a kérés így is került elfogadásra, és a mai napon szavaztunk volna a sürgősségről, de a kormány visszavonta, nem a sürgősség iránti kérelmét, hanem azt, hogy szavazzon az Országgyűlés a sürgősségről. Szeretném tudni, hogy ennek mi az oka, ha erre államtitkár urak valamelyike tud válaszolni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Salamon László képviselő úr!
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! A hétvégi futárpostával három alkotmánymódosítási javaslatot kaptunk, mind a hármat a kormány nyújtotta be. Én eddig a hétvégéig azt vallottam, hogy Magyarország stabil alkotmányos berendezkedéssel rendelkezik; most ez a meggyőződésem megváltozott. Magyarország alkotmányos berendezkedése labilis. Labilis, mert az az alkotmányos berendezkedés nem lehet stabil, amelyet tucatnyi alkotmánymódosítással bombázunk.
Ez annál is inkább nyugtalansággal és szomorúsággal tölt el, mert a rendszerváltozással létrejött politikai rendszer, a demokrácia és a jogállam az alkotmányon alapszik. Ez összefügg azzal, ami itt előttünk fekszik, hiszen a három alkotmánymódosítás közül az egyik az, amelyet most tárgyalunk.
Azt gondolom egyébként, hogy minden jogszabály módosítására, törvény módosítására igaz, de különösen az alkotmány módosítására igaz az, hogy csak akkor szabad törvényekhez és még inkább alkotmányhoz hozzányúlni, ha az elkerülhetetlenül szükséges. Az előző hozzászólás ezt vonta kétségbe, és ehhez én is csatlakozom egyfelől.
Másfelől megjegyzem, hogy ez az alkotmánymódosítás bár rendkívül tetszetősnek látszik, ha a szavakat olvassuk és nézzük a szövegét, azonban valójában a véleménynyilvánítási szabadság rendkívül kemény korlátozását jelenti. Én a Kádár-rendszerbe éreztem visszaröpülve magam, amikor ezt olvastam. Tudniillik ezek a kifejezések, amelyek itt megjelennek - és nem vonatkoztathatunk el egyébként attól, hogy a kifejezéseket a mi magyar politikai közegünkben kell értelmezni, némi történelmi hagyománnyal is a hátunk mögött -, ezek a kifejezések némileg mások, mint a Kádár-rendszerben az izgatás tényállása kapcsán a büntető törvénykönyvben megjelent kifejezés: ott gyűlölet keltésére alkalmas cselekményről beszéltek, itt meg gyűlöletkeltésről beszél a szöveg. Meg kell jegyeznem, ha a szöveget objektíven elemezzük, akkor a Kádár-rendszer szövege kevésbé ad visszaélésre lehetőséget - majd mindjárt elmondom, hogy miért -, mint ez. Tudniillik abban a szövegben az szerepelt, hogy izgatást követ el, aki, és felsorolta a büntető törvénykönyv a védendő jogi tárgyakat, azok ellen gyűlölet keltésére alkalmas cselekményt követ el. Ez a szó, hogy alkalmasnak kell lenni a cselekménynek, legalábbis nyelvi értelemben valamiféle objektív iránymutatást jelentett; azt jelentette, hogy objektíve kell mérlegelni a cselekménynek vagy a megnyilatkozásnak a gyűlölet keltésére való képességét, hatását. Persze nagyon jól tudjuk, hogy ezt milyen parttalanul értelmezték akkor; gyakorlatilag ez a kifejezés akkor is alkalmas volt a véleményszabadság tökéletes elfojtására és a más nézeteket vallók, másként gondolkodók üldözésére. Erre kicsi kis tapasztalatom ügyvédként is adódott, hogy ez hogyan működött.
Nos, ez a szöveg azért rosszabb most a kádári szövegnél, mert ez az alkalmasságot nem is említi: egyszerűen gyűlölet keltéséről beszél. No már most, kérem, gyűlölet keltése nem csak a szövegen múlik. Megjegyzem, magyarországi tapasztalataim szerint nem kell túl durva, gyalázkodó szövegnek lenni ahhoz, hogy a társadalomban egyes személyek, bizonyos csoportok, akik ilyen-olyan oknál fogva nyitottak gyűlölet érzésének a befogadására, vevők legyenek ilyesmire. Mondhatnék foglalkozási ágakat, akik ellen durva, gyalázkodó kritika, bírálat nélkül is bizonyos társadalmi csoportok, személyek körében gyűlölet keletkezett: országgyűlési képviselők, ügyvédek, orvosok ellen, és még mondhatnék más foglalkozásokat erre példának. Az tehát, hogy valami gyűlöletet kelt, Magyarországon, azt kell mondjam, minden keményebb vagy érzékenyebb kérdésben megfogalmazódó kritikára nézve igaz. Mert nem arról szól ez a szöveg, hogy a társadalom túlnyomó többsége gyűlölködni kezd egy fellépés miatt, hanem arról, hogy lesznek olyan emberek és lesznek olyan csoportok, akik bizonyos megnyilatkozások miatt gyűlöletet éreznek valakik iránt. Ettől nem lehet elvonatkoztatni. Ha pedig ez így van, akkor odáig el lehet menni, hogy minden érzékeny kérdésben megfogalmazott kemény bírálat - ismétlem, nem muszáj annak durvának vagy gyalázkodónak lenni - ebbe az alkotmányos rendelkezésbe bele fog ütközni.
Most arról ne is beszéljek, hogy ha egyáltalán ilyen útra tévedni gondolna az Országgyűlés, akkor miért kell ezt leszűkíteni. Miért nem az fogalmazódik meg az alkotmányban, hogy tilos másokkal szemben gyűlöletet kelteni, olyan véleményt formálni, tendenciózus tényeket állítani vagy olyan megnyilatkozásokat tenni, ami másokkal szemben gyűlöletet kelt? Akkor legalább logikusan mérnénk, egyenlő mércével mindenféle indulatkeltő, ellenséges érzületet keltő magatartást, megnyilatkozást, megszólalást.
Az elmondottakból következően a Kereszténydemokrata Néppárt sem tudja ezt az alkotmánymódosítást támogatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Wiener György!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Én sem fogok meglepetést okozni senkinek: a Szocialista Párt frakciójának nevében az alkotmánymódosító törvényjavaslatot támogatom.
Mind Répássy Róbert alelnök úr, mind pedig Salamon László érveivel szemben számos ellenérv felhozható, ezek közül idő hiányában csak néhányat ismertetnék.
Répássy Róbert alelnök úr téved, amikor úgy látja, hogy itt a miniszterelnök és az Alkotmánybíróság elnöke között zajlana egyfajta vita. A miniszterelnök megszólalása csupán azt jelezte, hogy a kormány, illetőleg a szocialista frakció felismerte azt vagy elismerte azt, hogy lehetetlen olyan büntető törvényi tényállást megalkotni és lehetetlen a Ptk.-t oly módon módosítani, ami segítene a gyűlöletkeltéssel szembeni fellépésnél, s ugyanakkor megfelelne az Alkotmánybíróság tesztjének. Tehát mindössze erről a felismerésről van szó. Nem új a helyzet, hiszen már korábban is voltak kísérletek mind a Btk., mind a Ptk. módosítására, hogy ezt a problémát legalábbis a jogalkotás síkján meg lehessen oldani. Az Alkotmánybíróság azonban ezekben az ügyekben mereven ragaszkodott a 30/1992-es határozatában foglalt álláspontjához. Persze meg kell jegyezzem, hogy az önkényuralmi jelképek esetében más álláspontot foglalt el, de most nem azt a kérdéskört vitatjuk, ezért annak elemzésétől eltekintenék.
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság álláspontjában is van egy elmozdulás, hiszen a 95/2008-as Ab-határozathoz két alkotmánybíró fűzött párhuzamos véleményt, egy pedig különvéleményt. A párhuzamos indoklások egyike dr. Kovács Péter álláspontja, aki közismerten nem a baloldali értékrenddel rokonszenvez, viszont teljes egyértelműséggel leszögezte, hogy Magyarországnak nemzetközi jogi kötelezettsége az, hogy ezeket a tilalmakat, amelyeket a ma már említett törvényerejű rendeletek magukba foglalnak, illetőleg a '93-ban elfogadott, becikkelyezett törvény, figyelembe vegye. Alkotmányos kötelezettség is ez, nemcsak nemzetközi jogi kötelezettség, hiszen az alkotmány 7. §-ának (1) bekezdése egyértelműen kimondja azt, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a belső jog és a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek összhangját. Ebben az esetben pedig ez az összhang nem biztosított.
Salamon képviselőtársam érvelése ezért teljesen megalapozatlan. Egyfelől semmiféle parttalan korlátozásról nincs szó. Olyan korlátozásokat kíván a kormány, illetőleg a szocialista frakció az alkotmányba beemelni, amely korlátozások a magyar jogrendnek ma is részei, részei a belső jognak. Persze, mondhatná Salamon képviselőtársam, hogy a Kádár-korszakban cikkelyezték be ezeket az 1969. évi 8. és az 1976. évi szintén 8. számú törvényerejű rendeletekkel, de 1990 után a magyar állam ezeket nem mondta fel. Ennek következtében a helyzet úgy néz ki, hogy ezeket a vállalt kötelezettségeket, amelyek '69, illetve '76 óta a magyar jogrend részei, teljesíteni kell. Az Alkotmánybíróság álláspontja pedig olyan, ami ezen kötelezettségeknek a teljesítését ha nem is zárja ki teljesen, de nagyon nagy mértékben megnehezíti. Az előttünk fekvő alkotmánymódosító törvényjavaslatnak az az egyedüli funkciója, hogy ezeket a nemzetközi jogilag vállalt kötelezettségeket teljesítsük, és egyben az alkotmány 7. § (1) bekezdésében foglaltaknak is eleget tegyünk.
Természetesen a magyar történelemben nemcsak a Kádár-korszakban korlátozták radikálisan a szólásszabadságot, hanem azt megelőzően is; elegendő megnézni az 1921. évi III. törvénycikket, vagy még az 1913-ból származó azon törvénycikket, amelyik a köztársasági propagandát tiltja, és lehetne számos más példát is hozni, de itt nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy kizárólag azokat a megnyilvánulásokat tiltaná az alkotmány, amelyek nemzeti, etnikai, faji vagy vallási gyűlöletet keltenek. Minden egyéb gyűlölet pedig azért kelthető, mert erre vonatkozóan nincs nemzetközi jogilag vállalt kötelezettségünk. Arról persze lehetne vitatkozni, hogy az ENSZ Közgyűlése 1965-ben, majd 1966-ban miért pont ezeket a magatartásokat nyilvánította tilalmazottnak: azért - és ezt elmondtam az ötpárti egyeztetésen is -, mert nemrég kerültek be a hatvanas évek elején az ENSZ-be azok az afrikai államok, amelyek a fajgyűlölettől, a faji felsőbbrendűségtől rendkívül sokat szenvedtek, és ők kiharcolták azt, hogy ENSZ-dokumentumban ilyen tilalmak szerepeljenek. A magyar állam pedig ezeket elfogadta, a mostani Magyar Köztársaság pedig ezen kötelezettségeket - mint előbb már jeleztem - nem mondta fel.
Alkotmányos kötelezettségünk tehát az, hogy ezeket az egyezményeket érvényesítsük, de ezt ma csak oly módon lehet elérni, ha a tilalmakat az alkotmány szintjére emeljük. Ezért javaslom azt, hogy támogassa az Országgyűlés a törvényjavaslat elfogadását.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bárándy Gergely!
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Jórészt elmondta képviselőtársam azt, ami az én gondolatom is lett volna. De folytatnám ott, ahol Wiener képviselőtársam abbahagyta.
Miért kell ilyen szűkre szabni valóban a kört az alkotmány szövegében? Szintén Kovács Péter alkotmánybíró írja azt, azt javasolja a törvényalkotónak, hogy jobban ragaszkodjon a nemzetközi egyezmények szövegéhez, amikor megalkotja az alkotmánymódosítást, illetve a Btk.-tényállást. Megjegyzem, Kovács Péter kifejezetten utal az alkotmánymódosítás szükségességére; vagy alternatívaként azt veti fel, amit, azt gondolom, egyik képviselőtársam sem gondolna komolyan, hogy ezt az utat válasszuk: hogy ezekből az egyezményekből, például az ENSZ-egyezményből Magyarország kilépjen. Nem hiszem, hogy ez vállalható volna Magyarország számára a nemzetközi diplomácia területén, nem is gondolom azt, hogy helyes irány lenne a Magyar Köztársaság számára. Ilyenformán azt gondolom, más út nincs, mint a saját jogrendünket kötelező jelleggel hozzá kell igazítani a nemzetközi egyezményekhez.
Néhány megnyilvánulásra szeretnék reagálni. Egyrészt figyelemmel hallgattam Répássy alelnök úr felszólalását, és megütötte a fülemet az a szó, hogy "megleckéztetés". Ha egy korábbi felszólalásának a logikájához alelnök úr hű szeretne maradni, és azt mondja - ha jól emlékszem, a "három csapás" törvényjavaslat kapcsán fejtette ki -, miszerint is ha a jogalkotó úgy látja, hogy a bírói gyakorlat nem megfelelő, akkor mit tesz: jogszabályt módosít, hogy a bíróságok olyan módon alkalmazzák a jogszabályokat, ahogy azt a jogalkotó szeretné. Hangsúlyozom, az Országgyűlés nemcsak egyszerűen jogalkotó, hanem alkotmányozó hatalom is, ilyenformán ha azt látja, hogy az Alkotmánybíróság nem olyan módon értelmez valamit, mint ahogy azt az alkotmányozó hatalom szeretné, akkor lehet nyúlni bizony az alkotmánymódosítás eszközéhez, és ilyenformán az Alkotmánybíróságot orientálni bizonyos jogértelmezés felé. Megjegyzem, hogy egyébként az Alkotmánybíróság saját maga is elmozdult ebbe az irányba akkor, amikor három alkotmánybíró kifejezetten megírta párhuzamos, illetve különvéleményében az idézett 2008-as határozatban, hogy az Alkotmánybíróságnak bizony felül kellene vizsgálnia a véleménynyilvánítással kapcsolatban megfogalmazott eddigi gyakorlatát vagy eddig gyakorolt álláspontját, és az után kellett volna egyébként döntenie abban a kérdésben, amiben ebben az ominózus 2008-as, gyűlöletbeszédről szóló Btk.-módosítással kapcsolatos alkotmánybírósági határozatban döntöttek.
Úgy gondolom ugyanakkor, annak ellenére, hogy nekem szilárd meggyőződésem az, hogy az alkotmány hatályos szövege alapján is lehetőség van arra, hogy a gyűlöletbeszédet büntetendővé nyilvánítsák, de mivel az Alkotmánybíróság többségi álláspontja jelenleg még nem ez, ezzel szemben Magyarországnak kötelessége a nemzetközi egyezményben foglaltaknak mihamarabb eleget tenni, ezért gondolom azt, hogy az alkotmány módosítása e kérdéskörben bizony szükséges.
Még két gondolatra szükséges véleményem szerint reagálni. Az egyik: ezt én nagyon sok fórumon elmondtam már, és alelnök úrral nagyon sok fórumon beszélgettünk és vitatkoztunk is erről, hogy nem szeretném azt, hogy bárki úgy értékelje, hogy a gyűlöletbeszéd elleni hatékonyabb fellépés lenne a válasz a közbiztonság jelenlegi helyzetére. A kormány be fogja terjeszteni azokat a módosító javaslatait, amelyek a büntető törvénykönyv megváltoztatására, szigorítására szolgálnak, ezt már egy korábbi ülésünkön megbeszéltük, és ettől teljesen függetlenül került beterjesztésre, azt gondolom, a gyűlöletbeszéd elleni hatékonyabb fellépés lehetőségét megteremteni kívánó alkotmánymódosító javaslat. Az, hogy egyébként a kettő közt lehet némi összefüggés, ez igaz, én messzemenőkig osztom ezt az álláspontot. De nem ez a válasz a közbiztonság helyzetére, ez valami egészen másra válasz, bár az átfedés, ahogy mondtam, létezik.
Salamon képviselő úr kiemelte, hogy az "alkalmas arra, hogy" fordulat jobb, mint a jelenlegi. Azt gondolom, lehet erről beszélgetni, nekem nincs ellenemre, ugyanis az "alkalmas arra, hogy" fordulat a büntető törvénykönyvben egyébként nem egy alkotmányban létező terminológia, hanem kifejezetten egy büntetőjogi terminológia, most pedig alkotmánymódosításról beszélgetünk. (Dr. Salamon László közbeszólására:) Persze, nekem nagyon nincs ellenemre, hogy az "alkalmas arra, hogy" fordulat belekerüljön, ugyanis ez alaki bűncselekménnyé teszi majd a büntető tényállást, ami azt jelenti, hogy sokkal tágabb értelmezést tesz lehetővé, azaz sokkal több magatartás válik pönalizált magatartássá, mint akkor, ha nincs benne az "alkalmas arra, hogy" fordulat, amely gyakorlatilag eredmény-bűncselekménnyé fogja tenni, tehát még egy bizonyítandó elemmel bővíti a büntetőjogi tényállást. Én örülök annak az előzetes jelzésnek, hogy a KDNP egyetért azzal, hogy alaki bűncselekményként kerüljön majd megfogalmazásra a büntető törvénykönyvben ez a tényállás az alkotmány módosítása után.
Végül szeretném azt hangsúlyozni, hogy én a magam részéről jogászként sem és képviselőként sem tudok azonosulni azzal a véleménnyel, miszerint is azt kellene hangsúlyoznunk, hogy a gyűlöletbeszéd ma egy tilalmazott magatartás. Azt tudom mondani, hogy a gyűlöletbeszédnek a legeslegszélsőségesebb verziói, azok, amelyek már tevékeny gyűlöletbe csapnak át, magyarán az uszítás az, ami valóban pönalizált tényállás. Azonban azt gondolom, hogy ha nem is szállunk be abba a vitába, hogy kell-e ennél többet vagy nem, azt bátran kijelenthetjük, hogy a nemzetközi egyezmények ennél jóval-jóval tágabb körben teszik kötelezővé Magyarország számára azt, hogy büntetendővé nyilvánítsák a gyűlöletbeszédet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Csak röviden szeretnék reagálni néhány felmerült kérdésre.
Az egyik kérdés: sokadszor, nagyjából egy éve halljuk a Kovács Péter alkotmánybíró párhuzamos véleményére való hivatkozást, mint olyan alapot, amely valamifajta kötelezettséget, jogalkotási kötelezettséget róna itt a törvényhozásra. Szögezzük le, hogy Kovács Péter párhuzamos véleményének a végkövetkeztetése az volt, hogy ő is osztotta az alkotmánybírák többségének a véleményét, tehát ő is alkotmányellenesnek találta a jogszabályt (Dr. Bárándy Gergely: Persze.), ami azt jelenti, hogy más érvelés alapján, más indokok alapján, de alkotmányellenesnek találta, ha jól emlékszem, a gyalázkodás büntetőjogi tényállását. Tehát Kovács Péter véleményére úgy hivatkozni, mintha ez valamilyen fordulatot jelentett volna az Alkotmánybíróság felfogásában, ez teljesen téves kiindulási pont.
Csak megjegyezném, hogy végül is egyetlen különvélemény volt, és az Alkotmánybíróság tizenegy tagjából tízen osztották a döntést; úgy emlékszem, tizenegy tagú volt akkor az Alkotmánybíróság még. Tehát tizenegyből tíz bíró osztotta az alkotmányellenessé nyilvánító határozatot. Csak megjegyezni szeretném, mert Kovács Péterre az előbb olyan összefüggésben történt hivatkozás, hogy nem a kormánypártok politikai ideológiája meg nem tudom, mi alapján... Akkor hadd kérdezzem meg, hogy Holló András, aki konkrétan kétszer volt eddig az MSZP alkotmánybíró-jelöltje és kétszer került így megválasztásra, vajon Holló András miért csatlakozott a többségi véleményhez. Akkor hallgassanak inkább Holló Andrásra, konzultáljanak vele, hogy vajon Holló András miért osztotta a többségi álláspontot, aki az Alkotmánybíróság elnöke is volt korábban.
Elhangzott egy olyan mondat Wiener György szájából, bár elképzelhető, hogy ez csak tévedés volt (Derültség.), de Wiener György ritkán szokott olyat mondani, ami mögött nincs kellő okfejtés. Azt mondta, hogy alkotmányos kötelezettségünk - így fogalmazott: alkotmányos kötelezettségünk. De hát, Wiener képviselő úr, ez képtelenség! Alkotmányos kötelezettségünk az alkotmány módosítása? Akkor lenne ez alkotmányos kötelezettségünk, ha az alkotmányban benne lenne, egyébként nincs ilyen alkotmányos kötelezettségünk. (Dr. Bárándy Gergely: Dehogynem!) Most ön úgy hivatkozik ennek a jogszabálynak az elfogadására, mintha ez valamilyen alkotmányos kötelezettségünk lenne; ez fából vaskarika. Ha lenne ilyen alkotmányos kötelezettségünk, akkor nagyon egyszerű lenne a megoldás, én ezt az ötpárti tárgyaláson ajánlottam is a kormány figyelmébe: forduljon az Alkotmánybírósághoz mulasztásos alkotmánysértés megállapítása érdekében. Amennyiben az Alkotmánybíróság úgy látja, hogy itt a jogalkotó, a törvényhozó részéről valamifajta mulasztás történt, akkor természetesen erre fel fogja szólítani megfelelő határidő kitűzésével az Országgyűlést.
Még az általánosság szintjén hadd jegyezzem meg, nagyon fontosnak és súlyosnak tartom azt a körülményt, hogy az elmúlt hetekben romák ellen elkövetett bűncselekmények esetében egyik ügyben sem bizonyosodott be a rasszista indíték, még eddig egyetlenegy bűncselekmény esetében sem bizonyosodott be. Óriási hiba lenne a parlament részéről meg a politika részéről, ha tényként fogadná el azt, hogy itt valamifajta rasszista indítékú bűncselekmények történtek. Egyébként a rasszista indíték bizonyítása nélkül pusztán politikai hisztériakeltés, ami zajlik, akárki részéről, legyenek azok a kisebbségi szervezetek vagy legyen az a kormány, mindegy, de politikai hisztériakeltés zajlik, anélkül, hogy lenne rá valós bizonyíték, hogy itt rasszista bűncselekmények történtek. Egyébként a végső szót ebben az esetben csak a bíróság mondhatná ki, tehát engem az sem nyugtatna meg, ha mondjuk, az igazságügy-miniszter, ahogy erre volt példa, arra utasítaná a rendőrséget, hogy ne zárják ki a rasszista indítékot; önmagában ez engem nem érdekel. Nyilván az érdekel csak, ha ezt a bíróság állapítaná meg, hogy például olyan aljas indokból követték el itt a bűncselekményeket, mely aljas indok többek között a rasszista nézetek. Ettől még nagyon távol állunk, még meg sem találták az elkövetőket, és azt állítani, hogy itt összefüggés lenne a gyűlöletbeszéd és az elmúlt hetek-hónapok romák ellen elkövetett bűncselekményei között, ez politikai hisztériakeltés, semmi más. Nettó hisztériakeltés.
Ami pedig a szövegnek egy érdekes vonatkozását illeti, felhívom a figyelmüket arra, hogy itt nemcsak az van benne a szövegben, hogy az etnikai, faji vagy vallási gyűlölet keltése tilos lenne a jövőben, hanem a nemzeti gyűlölet keltése is. Sokat gondolkodtam azon, mit jelent ez a kifejezés. Nem tudok másra gondolni, mint arra, amit jelenleg például a Szlovák Köztársaságban tiltanak: a saját nemzetük elleni gyűlöletkeltés. Ez azt jelenti, hogy a bíróságokon kétfajta jogsérelem jelenne meg: egyikként a kisebbségek jogsérelme jelenne meg, másikként pedig maguknak a többségi nemzethez tartozóknak vagy a többségi nemzetet ért sérelem okán bírósághoz fordulóknak a sérelmei. Gondoljanak csak bele abba, hogy a szélsőjobboldal Magyarországon hányszor hangoztatja azt, hogy nemzetgyalázás, magyargyűlölet, antimagyarizmus - ilyen kifejezések terjednek a világhálón -, ezeket a nemzet ellen elkövetett bűnöket vélik felfedezni bizonyos megnyilvánulásokban. Nos, ha így elfogadjuk ezt a szöveget, akkor természetesen nemcsak az egyébként jogaik érvényesítésében valószínűleg gyengébb kisebbségeket védenénk, hanem a jogaik érvényesítésében egyébként erősebb többségi nemzetet is védenénk. Tehát nemhogy pozitív diszkriminációt tartalmazna a szöveg, hanem valójában a többségi nemzet is, akár Magyarországon ellene elkövetett, akár külföldön ellene elkövetett verbális cselekmények ellen is védekezhetne.
El lehet indulni ebbe az irányba, csak szerintem nincs ennek értelme. Nézzük meg, hogy a szlovákok mit csinálnak: mindenki, aki Szlovákiát kritizálja, bármilyen okból, az már a szlovákok elleni gyűlöletkeltést követi el. Most, az elmúlt napokban tárgyalt a bizottságunk a szlovák parlament társbizottságával: meghallgathattuk azt, vajon milyen az alapállása a szlovák parlamenti képviselőknek egy ilyen közegben, hogyan élik meg a szlovák nemzet elleni sérelmeket, és úgy gondolják, magától értetődik, hogy ezeket pönalizálni kellene meg ezeket üldözni kellene, legyen az akár Magyarországról, vagy akár szlovákiai magyar politikustól elhangzó vélemény.
Veszélyes elképzelés. Mindenképpen a szólásszabadságot korlátozná súlyosan az, ha mostantól kezdve az antimagyarizmus elleni fellépés a bíróságra kerülne. Én nem javaslom, hogy a Kuruc.info szerkesztőinek adjunk jogi lehetőséget arra, hogy bíróság elé vigyenek mindenféle kijelentést, ami szerintük a magyar nemzet elleni sérelmet jelenti.
Összefoglalva: akkor járunk mindannyian jobban, beleértve egyébként a magyarországi kisebbséget is, akkor járunk mindannyian jobban, ha az Alkotmánybíróság által két évtized alatt kimunkált korlátot, az emberi méltóság korlátját helyezzük a véleménynyilvánítás szabadsága elé. És egyébként ez az emberi méltóság korlátja a jelenlegi jogszabályokban is megjelenik, és a jelenlegi alkotmánybírósági gyakorlatban is megjelenik, tehát egy olyan létező védelemről van szó, amely egyébként nemzeti, etnikai, faji, vallási s a többi hovatartozás nélkül minden embert megillet, az emberi méltóság ugyanis veleszületett joga az alkotmányunk szerint az embereknek, és az egyetemes jogfelfogás szerint is veleszületett joga. Az emberi méltóság lehet az egyetlen korlátja a véleménynyilvánításnak, és az emberi méltóság bőven elég arra, hogy a gyűlöletbeszéd szélsőséges eseteit polgári jogi vagy büntetőjogi szankciókkal sújtsa a magyar jogrend.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Turi-Kovács Béla képviselő úr!
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Azzal egyetértek, hogy a többségi és a kisebbségi érdekeket a jogszabályoknak kötelezően meg kell jelenítenie. Amiben viszont valamelyest vitatkoznom kell, hogy vajon a jelenlegi jogszabályhelyek csak a kisebbségi vagy a többségi véleményeket, többségi érdekeket is kívánják-e szolgálni. Meggyőződésem szerint nem lehet ilyen különbséget tenni, már csak azért sem, mert hiszen vallási és felekezeti alapon történő védelemről is szó van, márpedig arról aligha lehet szó, hogy a többségi vallások ne élveznének ugyanolyan védelmet, mint a kisebbségben lévő vallások. De a jelenlegi jogszabályok mindezekre egyértelmű és világos válaszokat adnak.
Meggyőződésem szerint Salamon Lászlónak igen nagy igazsága van abban, hogy nagyon rossz átfedés lenne az a korábbi Btk. 210. §-a felé, amely az izgatást valami olyan módon pönalizálta, hogy ebből aztán a szólásszabadságnak, a véleménynyilvánítás szabadságának nagyon súlyos korlátja alakult ki. Nem hiszem, hogy ezt bárki is akarná!
Az ésszerű mégiscsak az lenne, ha a politikai indítékokat félretéve, azt gondolom, ezt az alkotmánymódosítási indítványt legjobb lenne visszavonni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Salamon László!
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Bárándy képviselő úr számára szeretném világossá tenni a KDNP álláspontját: mi nem akarunk visszagyalogolni a Kádár-rendszerbe, vele ellentétben, tehát sem ezt a formulát, sem a kádári formulát nem támogatjuk. (Derültség.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szakács Imre!
DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Mivel az előttem szólók nem kérdezték meg, én azért Wiener Györgytől és a szocialistáktól megkérdezném, hogy hivatkoztál arra, Gyuri, hogy itt van 1960 óta egy nemzetközi kötelezettségünk, és annak eleget kellene tenni. Vajon 1994 és '98 között, amikor a Magyar Szocialista Pártnak a Szabad Demokraták Szövetségével együtt kétharmados többsége volt a parlamentben, négy év alatt nem lehetett ezt az alkotmánymódosítást megcsinálni? Akkor nem volt fontos? Csak most fontos, 2009-ben, amikor az ország az államcsőd szélén áll, amikor a gazdasági helyzet olyan, amilyen, amikor az elszegényedő néptömegek arra várnak, hogy valami segítséget nyújtson nekik a parlament, a kormány? Ez most a legfontosabb? '94 és '98 között kétharmados többségben nem volt fontos a nemzetközi kötelezettségeknek eleget tenni?
ELNÖK: Wiener György!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Először Répássy Róbert felvetésére reagálnék.
Nem tévedtem az értelmezésemben, mert valóban meg kell teremteni a vállalt nemzetközi jogi kötelezettség és a belső jog összhangját. Ennek különféle formái vannak. Ha másként nem megy, akkor ezt alkotmánymódosítással kell biztosítani; természetesen egyszerűbb lenne Ptk.- vagy Btk.-módosítással, de az Alkotmánybíróság felfogása ennek valóban ellenáll.
Meg kell jegyeznem - és ezt elmondtam az ötpártin is -, nem volt véletlen az, hogy a 2002. évi LXI. törvénybe nem került be az a rendelkezés, amely a közösségi jog elsődlegességét kívánja biztosítani, mert ez az Alkotmánybíróságot olyan helyzetbe hozta volna, hogy a közösségi joggal szemben álló magyar jogszabályokat az alkotmány alapján kellett volna megsemmisítenie.
Téved ugyanakkor alelnök úr abban, hogy egyetlenegy alkotmánybíró fejtett ki az általánostól eltérő véleményt, mert hárman fejtettek ki ilyet: Lévay Miklós alkotmánybíró, Kovács Péter és Kiss László, ketten párhuzamos indoklást írtak, Kiss László pedig különvéleményt fejtett ki. Holló András tevékenységével én nem kívánnék foglalkozni. Több mint negyven éve ismerem, vannak olyan kérdések, amelyekben egyetértünk, vannak olyanok, amelyekben nem értünk egyet; lehet, hogy ez abba a körbe tartozik, amiben nem értünk egyet. De ez nem egy kardinális probléma.
Kovács Péterre csak azért hivatkoztam - nem jogforrásként és kötelező erőként, mint ahogy erre Turi-Kovács képviselőtársam utalt -, mert jelezni kívántam azt, hogy nemcsak baloldalon vannak olyan vélemények, amely szerint ha alkotmányosan nem lehetséges egy vállalt nemzetközi kötelezettség végrehajtása, így amennyiben az állam nem kíván vagy nem tud szabadulni az adott nemzetközi jogi kötelezettségétől, az alkotmányozó hatalomnak kell megtennie a megfelelő lépést. Ez a dolognak a lényege, hogy az alkotmányozó hatalom van abban a helyzetben, hogy lépést tegyen. Természetesen ehhez abszolút kétharmadra lenne szükség, ez pedig, úgy tűnik, jelen pillanatban nincs meg.
Szakács képviselőtársam felvetésére a legkönnyebb lenne azt mondanom, hogy én nem voltam '94 és '98 között országgyűlési képviselő, de nem ezt kívánom mondani; Szakács képviselőtársam sem volt, tudom. Azt tudom erre mondani, hogy egyrészt akkor még nem éleződtek ki oly mértékben az etnikai konfliktusok, mint az elmúlt években, bár akkor is voltak. A második megjegyzésem az, hogy az alkotmányozó többség valójában nem állt fenn, mert számos alkotmányjogi kérdésben az MSZP és az SZDSZ álláspontja nem esett egybe; lásd például a szociális jogok értékelését, a köztársaságielnök-választást, illetve más példákat is lehetne hozni. Tehát ez a helyzet valójában nem állt fenn, tehát nem volt meg az alkotmányozó többség, csak első közelítésben, valójában ez hiányzott.
A harmadik megjegyzésem: 2004-ben és azt követően is arra voltak kísérletek, hogy Ptk.-, illetve Btk.-módosítással oldják ezt meg, tehát ez a végső megoldása lenne a kérdésnek, nem pedig egy olyan konstrukció, amellyel azonnal elő kellett volna állni, hiszen az alkotmányban foglalt kötelezettséget, hogy vállalni kell a nemzetközi kötelezettségeinket, általában más módon lehet megoldani.
Végzetül pedig, hogy elszegényedik a magyar társadalom - '90 óta ez állandóan így van, sőt továbbmegyek: az 1970-es évek vége óta így van. Pontosan ez ad alapot arra, hogy legalább a gyűlöletkeltéssel szemben tegyünk valamit, mert ahogy ezek a problémák éleződnek, úgy erősödnek a konfliktusok.
Ami pedig a hisztériakeltést illeti, hogy Répássy alelnök úrnak erre a megjegyzésére is reflektáljak: szerintem hisztériakeltés a Cozma-gyilkosság ügyében volt, amelynek a hátterében mindenki a romabűnözést látta, amikor egyszerű maffiacselekményről volt szó, függetlenül attól, hogy az elkövető roma volt vagy az elkövetők romák voltak vagy nem voltak romák. Hogy mi az ügynek a tényleges háttere, azt természetesen ma sem tudjuk.
Ebben az ügyben, amiről most tárgyalunk, én semmiféle hisztériakeltést nem látok. Egy alkotmánymódosítással kívánunk alapot teremteni nemzetközi kötelezettségek teljesítésének, illetőleg annak, hogy a konfliktusok kiéleződésének folyamatát valamelyest tudjuk korlátozni. De hát ez a célja a Fidesz módosító indítványának is a "három csapással" kapcsolatban, és ugyanez lesz a célja annak a Btk.-módosító törvényjavaslatnak is, amelyet a kormány rövidesen beterjeszt.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Hankó Faragó Miklós!
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Én az ülésről elkéstem, és ezért elnézést kérek, ez udvariatlanság; a frakcióülésünk elhúzódott, és csak most tudtam fölérni. Ezért nem is kapcsolódtam be a vitába, mert úgy gondolom, ez nem lett volna helyes ebben az esetben.
A törvényjavaslat elfogadását az SZDSZ-frakció nem támogatja. Azért nem támogatjuk, mert teljesen egyértelműen úgy gondoljuk, hogy Magyarországon határozottan erősödik a rasszizmus, és sokkal hatékonyabb eszközökkel kellene fellépni ezzel szemben, mint ahogyan ez most történik. Való igaz, két lehetséges út áll előttünk: vagy jogszabály-módosítás - ebben az esetben nem nagyon látszik más lehetőség, mint alkotmánymódosítás, hiszen a Btk. és a Ptk. módosítási kísérletei sorra elvéreztek az Alkotmánybíróság előtt. Elképzelhető, hogy van olyan változat, amelyik nem, de nem biztos, hogy ezzel lehet és érdemes kísérletezni. A másik pedig az, hogy a jogalkalmazás terén kellene változtatásokat elérni. Ez az, amit határozottan gondolunk, mert sem a rendőrség, sem az ügyészség, sem a bíróságok tevékenységét ebben a tekintetben messzemenőkig nem tartjuk kielégítőnek. A Btk. 269. §-a ma is hatályos: nem alkalmazzák a hatóságok, holott bőven lenne rá lehetőség. Ha tehát valamiben az alkotmányügyi bizottság tevékenységét mi fontosnak vagy lehetségesnek tartjuk, akkor az annak az elérése, hogy ezen szakasz valamilyen módon alkalmazásra kerüljön. Lehet, hogy legfelsőbb bírósági jogegységi határozat elérése lenne célszerű, bár úgy, hogyha nem jutnak el az ügyek addig a szintig, ez valóban nehéz.
Azt azonban határozottan gondoljuk, hogy az alkotmánynak a közös korlátozási szabályokra vonatkozó alapvető rendszerét nem tartjuk helyesnek megtörni, és ezt a módosítást nem tartjuk alkalmasnak a kívánt cél elérésére, ezért ebben a formájában nem tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kíván-e még valaki szólni? (Nincs ilyen jelzés.) Nem, akkor a kormányé a szó.
Dr. Avarkeszi Dezső államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válasza
DR. AVARKESZI DEZSŐ államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden néhány dologra reagálnék, hiszen a vitában nagyon sok mindenre válasz született, amivel egyetértek.
Magának a törvényjavaslatnak az indokoltságával és a helyzet értékelésével kapcsolatban Répássy alelnök úrral vitatkozva szeretném felhívni a figyelmet, hogy nemcsak a kormány álláspontja az, hogy a szólásszabadság szinte korlátozhatatlan volta megnehezíti a fellépést a rasszista jelenségekkel szemben, hanem az Európa Tanács illetékes bizottságának a vizsgálata is ezt állapította meg, ezt két hete hozták nyilvánosságra.
A másik kérdés, amit szintén Répássy alelnök úr is említett, de most Hankó Faragó Miklós alelnök úr is, hogy az ő álláspontjuk szerint a jelenlegi jogrendben sem igaz az, hogy ne lenne gátja a rasszista megnyilvánulásoknak, a jogalkalmazáson kellene változtatni. Nekem nagyon határozott meggyőződésem az, hogy ha a jogalkotó nem ért egyet azzal, ahogy a jogalkalmazó - és itt elsősorban a bíróságra gondolok, de gondolhatok a kormánytól független ügyészségre is - másképp értelmezi a jogszabályokat, mint ahogyan ez a jogalkotó szándékának megfelelne, akkor ennek egyetlenegy útja van: a jogszabályok megváltoztatása, és nem valamiféleképpen a jogalkalmazóknak valamiféle utasítása.
Végül arra szeretnék utalni, amit Salamon képviselő úr mondott. Ő azt mondta, hogy labilis a magyar alkotmányos berendezkedés, merthogy tucatnyi alkotmánymódosítás érkezik. Ez a "tucat" enyhe túlzás, még az angolból ismert péktucathoz, a tizenegyhez is még nagyon messze van. Jelenleg valóban három alkotmánymódosító javaslat van az Országgyűlés előtt a kormány részéről, három teljesen különböző témában. Az egyikben, a honvédelmet érintő témában ötpárti megállapodás volt, tehát nagyon valószínű, hogy viszonylag könnyen el tudja fogadni az Országgyűlés. A másik a választási eljárással, választási rendszerrel kapcsolatos. Ezzel kapcsolatban egyébként a Fidesznek is van bent alkotmánymódosító javaslata. Mi egyébként úgy gondoljuk, hogy az nem helyes, ha csak az alkotmányt kívánjuk módosítani, és aztán majd lesz, ami lesz, hanem teljesen logikusnak tartottuk, hogy ha benyújtunk törvényjavaslatot az országgyűlési választásokkal kapcsolatban, akkor emellé be kell nyújtani az alkotmánymódosító javaslatot is. A harmadik pedig ez a javaslat. Azt hiszem, ha ezt a hármat egy törvényjavaslatban nyújtottuk volna be, akkor lenne jogos az ellenzéki kritika, hogy egymással össze nem függő kérdésekben, ráadásul amikor a kérdések eldöntése is más-más irányúnak látszik, akkor ez helyes lett volna.
Végül Répássy alelnök úr kérdésére szeretnék válaszolni. Amennyire én tudom, a sürgősséggel kapcsolatban azért változott meg az álláspont, mert a legutóbbi ötpárti megbeszélésen derült ki az, hogy enyhén szólva meglehetősen bizonytalan a kétharmados támogatottság. Abban bízunk, hogy az alkotmánymódosítással kapcsolatban esetleg változhat még az álláspont, és valamilyen módon el tudjuk fogadni. Ebben egyébként éppen az ötpárti tárgyaláson Répássy alelnök úr felvetése volt biztató, aki azt mondta, hogy egy más irányút el tudna esetleg képzelni, tehát erről érdemes tárgyalni. De sürgősséget kérni most teljesen felesleges lett volna.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazás következik. Előtte ismertetem a helyettesítési rendet: Salamon László helyettesíti Rubovszky Györgyöt, Mátrai Márta Navracsics Tibort, Dorkota Lajos pedig Kerényi Jánost.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Aki tehát azzal egyetért, hogy a tárgyalt alkotmánymódosításra irányuló törvényjavaslat általános vitára alkalmas, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Ez 15 igen, ez többség, de megkérdezem azt is, ki nem értett egyet vele. (14) 14 ellenében általános vitára alkalmasnak találtuk.
Tisztelt Bizottság! Arra teszek javaslatot az idő előrehaladtára tekintettel, hogy a második napirendünket halasszuk el a jövő heti ülésünkre, amelyet most jelzek, hogy 10 órakor kell kezdenünk, mert rengeteg munkánk lesz.
Szavazás a 2. napirendi pont tárgyalásának elhalasztásáról
Aki tehát egyetért azzal, hogy a 2. napirendi pontot elhalasszuk egy héttel, kérem, jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, ezt egyhangúlag elfogadtuk.
Köszönöm szépen a részvételt, az ülést berekesztem. A viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 13.00 óra)
|
Dr. Csiha Judit |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea