AIÜB-13/2009.
(AIÜB-131/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2009. április 14-én, kedden, 17.10 órakor
az Országház Delegációs termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A napirend ismertetése és elfogadása *
Dr. Molnár Csaba, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Molnár Csaba, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt expozéja *
Dr. Molnár Csaba, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt válaszai, reflexiói *
További észrevételek, reflexiók *
Szavazás a miniszterjelölt támogatásáról *
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt expozéja *
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt válaszai, reflexiói *
Szavazás a miniszterjelölt támogatásáról *
1. Dr. Molnár Csaba, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
2. Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Elnököl: Dr. Csiha Judit (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Balogh László (MSZP)
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Dr. Salamon László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Bárándy Gergely (MSZP) távozása után dr. Simon Gábornak (MSZP)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz) távozása után dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Kerényi János (Fidesz) dr. Turi-Kovács Bélának (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz) távozása után dr. Szakács Imrének (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz) dr. Rubovszky Györgynek (KDNP)
Dr. Molnár Csaba, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt
Dr. Avarkeszi Dezső államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 17 óra 10 perc)
DR. CSIHA JUDIT (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm mai bizottsági ülésünkön képviselőtársaimat és vendégeinket.
Ülésünket megnyitom, s megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Mielőtt javaslatot teszek a kiküldött napirendre, szépen megkérem a sajtó képviselőit, tekintettel arra, hogy az Országház zártláncú tévéhálózatán egyenes közvetítés mellett folyik a bizottság ülése, és a Házszabály értelmében ilyen alkalommal más sajtó nem lehet jelen, úgyhogy szép lassan a forgatást és a fényképezést fejezzék be, hogy a munkát elkezdhessük. Köszönöm a megértésüket. (A sajtó képviselői elhagyják a termet.)
Mielőtt a napirendről szavaznánk, egy helyettesítést jelentek be: Rubovszky György helyettesíti Vitányi Istvánt; a többiek személyesen vannak jelen.
A napirend ismertetése és elfogadása
Javaslatot teszek tehát a napirendre a kiküldöttek szerint, mely két napirendi pontból áll: elsőként Molnár Csaba, másodikként Draskovics Tibor miniszterjelölt urakat hallgatjuk meg. Kérdezem, van-e ezzel kapcsolatban valakinek észrevétele. (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, aki elfogadja a napirendet, kérem, jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, ez egyhangú.
Dr. Molnár Csaba, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Elsőként tehát dr. Molnár Csaba, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt meghallgatását tárgyaljuk. Üdvözlöm miniszterjelölt urat a napirend tárgyalásánál, és kérdezem, kíván-e szóban előttünk valamit ismertetni. Parancsoljon!
Dr. Molnár Csaba, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt expozéja
DR. MOLNÁR CSABA, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Két dologban szeretnék mindenképpen máshogy viselkedni, mint ahogy legutoljára ugyanebben a teremben miniszterjelölti meghallgatásomon, amikor még közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterként hallgatott meg annak idején a gazdasági bizottság. Egyrészt sokkal rövidebb kívánok lenni; akkor a 40 perces mondandómat többen nehezményezték a teremben, és elnök úr többször rám szólt, hogy érdemesebb ezt röviden összefoglalni. Másrészt pedig abban is, mert kifejezetten a házbizottság vonatkozó állásfoglalása szerint szeretnék haladni, ellentétben a múltkori meghallgatással, vagyis: életrajz, pályafutás, elképzelések, hiszen a házbizottság még 2002-es döntése szerint így kell végigmenni egy miniszterjelölti meghallgatáson.
Engedjék meg, tisztelt elnök asszony, hogy el is kezdjem.
Az életrajzomat tekintve a tisztelt bizottsági tagok megkapták az anyagot a bizottságtól, a parlament háttérbázisától az ezzel kapcsolatos információkat. Engedjék meg, hogy csak néhány dolgot emeljek ki ezzel kapcsolatban, tipikusan olyan dolgokat, amelyeket a MeH-miniszteri tevékenység ellátásához, illetve az ehhez a bizottsághoz való kapcsolódás szempontjából a legfontosabbnak ítélek. Egyrészt jogász végzettségű vagyok, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végeztem summa cum laude kitüntetéssel még 2002-ben. Utána először ügyvédi irodában dolgoztam, majd ezzel párhuzamosan a Nyugat-magyarországi Egyetemen tanítottam mint egyetemi oktató. A tanított tárgyak: alkotmányjog, kulturális jog, illetve emellett még európai uniós ismereteket, európai uniós közjogot tanítottam a Nyugat-magyarországi Egyetemen.
2006-ban lettem a köztársaság Országgyűlésének képviselője a Győr-Moson-Sopron megyei területi listáról, illetve ezzel párhuzamosan a megyei közgyűlés tagjává is választottak, ahol államtitkári kinevezésemig a szocialista frakció vezetését is elláttam. 2006-ban választottak meg a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnökének. Ezt a munkámat egészen 2008 tavaszáig végeztem, amikor is a miniszterelnök úr felkérésére a köztársasági elnök úr a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkárává nevezett ki. Ezt a munkát egészen tavaly év végéig végeztem, amikor is szintén a miniszterelnök úr előterjesztésére közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterré nevezett ki a köztársasági elnök. Ma - most már lassan egy órája - ezt a tisztséget ügyvezető miniszterként viselem, és az önök bizalmából, illetve a miniszterelnök úr, köztársasági elnök úr jogi aktusa alapján pedig, ha úgy gondolják, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterként szeretném folytatni.
Engedjék meg, hogy az önéletrajzomról csak ennyit beszéljek.
A másik része a házbizottsági állásfoglalás szerint egy ilyen miniszterjelölti meghallgatásnak a tervekkel és az elképzelésekkel kapcsolatos. Kicsit furcsa ez a helyzet, hiszen egy konkrét szakpolitikai portfólióval kevésbé rendelkező hivatalról, a Miniszterelnöki Hivatalról van szó, mint egy szakminisztérium esetében. Egy szakminisztérium esetében nagyon világos stratégiai célok mellett nagyon világos szakpolitikai portfóliót lehet megfogalmazni, nyilvánvalóan a meghallgató bizottság pedig ennek megfelelő kérdéseket tud feltenni. Egy általános hatáskörű, tipikusan a kormányzat stratégiai és közigazgatási centrumát jelentő kancellária, Miniszterelnöki Hivatal esetén, ahogy ezt a meghallgató bizottság, az alkotmányügyi bizottság kijelölése is mutatja, egy jóval szélesebb, kevésbé szakpolitikai természetű portfólióról van szó.
Azt gondolom tehát, hogy legalább öt dolog az, amivel a következő időszakban mindenképpen foglalkozni kell, aminek a Miniszterelnöki Hivatalt mint a kormányzás stratégiai és közigazgatási centrumát, központját jellemeznie kell az én szakpolitikai és jogi meggyőződésem szerint. Engedjék meg, hogy ezzel külön foglalkozzam.
Az első a kormányzati stratégiai irányítása. Mióta a Miniszterelnöki Hivatalt még az Orbán-kormány ideje óta miniszteri rangú tisztségviselő vezeti, azt gondolom, azóta ez a feladat, a stratégiai irányítási feladat jelentősen felértékelődött a Miniszterelnöki Hivatal esetében. A legfontosabb feladat tehát ennek megfelelően a stratégiai feladatképzés. A tárcakoordináció területén ez két dolgot jelent, ami gazdasági válság idején kiemelten fontos. Az egyik az, hogy a tárcák a kormányzat általános stratégiai elképzeléseinek megfelelően vigyék a saját szakpolitikájukat; a másik pedig a kvázi ellenkezője vagy pandanja ennek, hogy egyéb feladataikat is a kormányzati válságkezelő stratégiához igazítsák. Ez azért nagyon fontos, mert normál esetben, normál kormányzati munkakezdés esetén kormányprogram születik, a kormányprogram pedig a szakpolitikák egészét öleli fel, míg a válságkezelő kormányzás idején inkább egy válságkezelő program van, és nyilvánvalóan ez a válságkezelő program nem jelenti teljes egészében a kormányzat valamennyi portfóliójának a felölelését, hanem kifejezetten és célzottan a válságkezeléssel kapcsolatos feladatokat. Ezért azt gondolom, hogy a minőségi jogalkotás területén, ami talán legfontosabb feladata a Miniszterelnöki Hivatalnak, a klasszikus elvárható dolgok helyett, úgymint átláthatóság, pontosság, megbízhatóság, egy új fogalmat kell társítanunk a következő időszakban, ez pedig a gyorsaság; méghozzá olyan típusú gyorsaság, amely nyilvánvalóan nem mehet a közigazgatási munka, illetve a jogszabály-előkészítés minőségének rovására. Azért nagyon fontos ez, mert szilárd meggyőződésünk, hogy a válságkezeléssel kapcsolatos döntéseket azonnal kell meghozni; azokat a jogszabályokat, amelyeket előkészítettünk, a parlament elé be kell terjeszteni. A kormány már ezen a héten két ülést is fog tartani, várhatóan pénteken és vasárnap, azért, hogy a további jogszabályokat is az Országgyűlés elé be tudja nyújtani. Ez tehát azt jelenti, hogy a tavaszi ülésszakban, esetleg, ha erre szükség van, rendkívüli ülésszakban a válságkezeléssel kapcsolatos legfontosabb jogszabályokat el szeretnénk fogadni. Ez az, amiről beszéltem az előbb önöknek.
A közigazgatási egyeztetés mai rendjét tulajdonképpen lényeges változtatás nélkül szeretném fenntartani a következő időszakban, a szakmapolitikai egyeztetéssel, az államtitkári értekezlettel, a kormány kabinetjeinek működtetésével, illetve természetesen a kormányzati döntéshozatallal egyetemben. Ez az első dolog, amit szerettem volna mondani.
A második, amit nagyon fontosnak tartok, és ami az elmúlt időszakban, az elmúlt tíz-tizenegy évben többször is felmerült, ez a Miniszterelnöki Hivatallal kapcsolatos portfóliótisztítás. Még Stumpf István minisztersége idején is felmerült ez a kérdés. A későbbiekben gyakran fordult elő az, hogy szakpolitikai, szaktárcákhoz nehezen illeszthető feladatok mindig a Miniszterelnöki Hivatal környékén találták meg a helyüket. Mi azt szeretnénk, ha ez most megváltozna, ha a Miniszterelnöki Hivatal kifejezetten ezzel a központi feladatával, a kormányzati stratégiai, jogszabály-előkészítési és közigazgatási feladatával foglalkozna. Ennek megfelelően arra tettem javaslatot miniszterelnök úrnak, hogy azok a portfóliók, amelyek idegenek ettől a közvetlen államigazgatási tevékenységtől, például a kutatás-fejlesztés, a technológiai innováció, a tudománypolitika kerüljenek a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumhoz; az új rend és szabadság programja, ami egy erős rendészeti vonalat jelent, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz; míg a kisebbségpolitika, nemzetpolitika, illetve általában a társadalompolitika és az ezzel kapcsolatos társadalompolitikai egyeztetés pedig tárca nélküli miniszter feladatkörébe kerüljön. Ennek megfelelően azt tudom mondani, hogy tulajdonképpen egy nagyon portfóliójú, kifejezetten csak az eredeti feladatával, a kormányzati közigazgatással és koordinációval foglalkozó Miniszterelnöki Hivatal jönne létre.
Ezzel párhuzamosan tervezem a még meglévő párhuzamosságok megszüntetését is, tipikusan a szakmapolitikai egyeztetés, szakmapolitikai előkészítés, illetve a jogi és közigazgatási államtitkárság kapcsán. Azt gondolom, ennek a személyi és technikai feltételei megvannak. Mindennek eredményeképpen csökkenni fog a Miniszterelnöki Hivatalban az állami vezetők száma, és csökkenni fog a szervezeti egységek száma is. Válságkezelés idején, azt gondolom, ennek kiemelt jelentősége van.
Engedjék meg, hogy csak nagyon röviden érintsem a Miniszterelnöki Hivatal egy speciális feladatát, a kül- és biztonságpolitikai tevékenységkoordinációt a tárcák között, hiszen ebben nagyon erős tárcafelelősség van a magyar kormányzati rendszerben. Mégis azt gondolom, hogy idén, amikor átvesszük a V4 soros elnöki tisztét, jövőre, amikor elkezdődik a hármas EU-elnökség, hogy 2011-ben Magyarország majd teljes egészében átvegye az Európai Unió soros elnökségét, illetve NATO-feladataink teljesítése szempontjából ennek minden bizonnyal kiemelt jelentősége van. Ezt szerettem volna elsőként elmondani általában a stratégiai irányítás tekintetében.
A második nagyon fontos feladat és klasszikus miniszterelnöki hivatali feladat az Országgyűléssel való kapcsolattartás, törvényjavaslatok előkészítése és természetesen a kormány munkáját elsősorban támogató kormánypártokkal, támogató pártokkal való együttműködés, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a kormány ne törekedne arra, ahogy az előbb miniszterelnök-jelölt úr még jelöltként a beszédében elmondta, hogy az ellenzéki pártokkal is a válságkezelésben együtt tudjon működni. Nyilvánvalóan itt egy új, a magyar közjogban a rendszerváltás után nem nagyon ismert képlet lesz majd, hiszen volt már koalíciós kormány, szinte minden alkalommal, volt már egypárti kisebbségi kormány, ami pedig most jön létre, ez egy többségi, de koalíciósnak nem minősíthető kormány, hiszen az a párt, a Szabad Demokraták Szövetsége, amely támogatja a kormány válságkezelő politikáját, koalíciós együttműködésben a saját elhatározásából nem fog részt venni. Ezért azt gondolom, ez kiemeltté fogja tenni a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek azt a feladatát, hogy a kormány munkáját támogató kormánypárttal, illetve támogató párttal ilyen speciális jogszabály-előkészítő tevékenységet folytasson.
A harmadik, amiről szeretnék beszélni önöknek röviden, ez a közigazgatás minőségpolitikája és személyzeti politikája. Két olyan dolog, amiről a rendszerváltás után, de leginkább a 2000-es évek elejétől kezdve, azt gondolom, nagyon-nagyon sokat beszéltünk. Ebben elindult egy jó munka, kormányokon átívelő munka volt, hiszen a teljesítményértékelés rendszerének kialakítása a közigazgatásban 2001 környékén, még az Orbán-kormány környékén indult, de az igazi nagy, stratégiai természetű reform 2006-2007-ben a Gyurcsány-kormánynál volt, amely a közigazgatás központi államigazgatási részét tekintve teljes körűvé tette ezt a fajta teljesítményértékelést; az, hogy már egységes toborzási rendszer van a közszolgálatban, hogy a versenyvizsgáztatás rendszerét egyre szélesebb körre kiterjesztjük - nekem szilárd meggyőződésem olyan emberként, aki korábban mindig európai uniós ügyekkel foglalkozott, hogy az Európai Bizottság rekrutációs rendszere minden bizonnyal legalábbis megvizsgálásra érdemes és Magyarországon bevezethető -; harmadrészt pedig a közigazgatás általános minőségének a javítása.
Engedjék meg, hogy itt nyissak egy zárójelet. Még gazdasági válság idején sem lehet azt mondani, amit ma nagyon gyakran hallunk a sajtóban és főleg a gazdasági szféra szereplőitől vagy a gazdasági szaklapokban, hogy egyfelől vannak a GDP termelői a gazdaságban és a magánszférában, másfelől pedig ott van a közszolgálat rendszere köztisztviselőkkel és közalkalmazottakkal, akik tulajdonképpen csak az elköltői a megtermelt nemzeti javaknak. Azt gondolom, ez egy hamis beállítás. Azt gondolom, hogy a közszolgálat egyébként gazdasági versenyképességi tényező. A minőségi közszolgálat hozzájárul ahhoz, hogy az ország gazdasági válságbéli helyzetét kezelni lehessen. Erre egyébként nagyon jó tanulmányok jelentek meg az elmúlt időszakban az Európai Bizottság környékén is; azt gondolom, ezt Magyarországon is mindenféleképpen hasznosítani érdemes.
Utaltam már arra, amiről negyedikként szeretnék beszélni: ez a nemzetközi feladataink. Egyrészt különös koordinációs feladata lesz a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek a következő időszakban azzal, hogy átvesszük a visegrádi négyek irányítását még idén. Mivel a négyek az Európai Közösség tagjai, régi közép-európai sorsközösségben élő államokról van szó, ezért az a fajta együttműködés, amelyet korábban még miniszterként például a Közlekedési, Hírközlési és Energetikai Tanácsban Brüsszelben már kialakítottunk a többi visegrádi szereplő között, ezt mindenféleképpen a jövőben is érdemes továbbvinni.
Az európai uniós feladatainkat tekintve gyakran megfeledkezünk arról, hogy már a jövő évben, alig több mint fél év múlva már európai uniós soros elnöki feladataink lesznek. Ha nem is közvetlenül mint soros elnök, de az elnökségi trió, az elnökségi trojka tagjaként már a spanyol, majd később a belga elnökség idején is Magyarországnak nagyon fontos feladatai lesznek. Vagyis még ebben a közjogilag tételezett kormányzati ciklusban Magyarországnak az európai uniós elnökséggel kapcsolatban, ha nem is fő felelősként, de nagyon komoly teendői lesznek. Azt gondolom, hogy az elnökségi prioritásrendszer kidolgozásában, ami egyébként Magyarországon a Külügyminisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal együttműködésében jó színvonalon már előkészített, a rekrutációs feladatok tekintetében, hiszen az elnökségi tevékenységet körülbelül hétszáz addigra kiválasztandó és kiképzendő, nagyon jó színvonalú magyar közigazgatási szakembernek kell majd végeznie, ezen a területen mindenféleképpen fontos feladataink vannak.
Utolsóként pedig engedjenek meg röviden egy olyan dolgot, amiről ritkán beszélünk, de a közigazgatás működése szempontjából kiemelt jelentőséggel bír: ez a kormányzat működésének, technikai-műszaki feltételeinek a biztosítása, amely a magyar központi közigazgatási rendszerben a Miniszterelnöki Hivatalra van telepítve. Mivel itt kiemelt, még a válságkezelés más csatateréhez képest is speciális takarékosságra van szükség, hiszen ez a kormányzati működés, a kormányzati közbeszerzéseknek a világa, ezért azt tudom vállalni a tisztelt alkotmányügyi bizottságnak, hogy kiemelt figyelmet fogok fordítani erre a területre, és miniszterként kiemelten, személyesen fogok ezzel foglalkozni. Sem a pazarlás, sem pedig a korrupció legkisebb jele nem eltűrhető ezen a területen. Aki egy hónappal ezelőtt a sajtóban követte, hogy a HungaroControl tekintetében még közlekedési miniszterként milyen döntéseket hoztam, ami arról szólt, hogy szabálytalan gazdálkodás felismerése, azonnali, pár napig tartó vizsgálat elrendelése, majd a vizsgálat eredményeképpen személyi konzekvenciák levonása, a menedzsment azonnali hatályú felmentése és büntetőfeljelentés megtétele, azt gondolom, az nagyon jól tudja, mire számíthat akkor, ha ebben a szférában ilyen problémák merülhetnek fel. Teljesen biztos, hogy ebben a dologban hajthatatlan és kompromisszumra képtelen leszek a következő időszakban.
Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, a Miniszterelnöki Hivatal irányítása tulajdonképpen nem más, mint a kormányzás, maga a kormányzás koordinációja, a kormányzásban részt vevő szaktárcák és tárca nélküli miniszterek tevékenységének egy reményeim szerint jó színvonalú koordinációja. Azt tudom vállalni a tisztelt bizottságnak és a Magyar Országgyűlésnek mint a kormány felelős minisztere, hogy ezt a munkát jó szakmai színvonalon, tisztességgel és következetességgel tudom elvállalni a jövőben.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr. Kérdezem a bizottság tagjait, kinek van megjegyzése, kérdése, észrevétele. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Elnézést kérek, hogy a kommunikációban némi akadály lesz itt közöttünk, de éppen egy kamera van közöttünk.
Miniszter úr, sok kérdésem van, és elnézést... (Közbeszólásra:) - miniszter úr, jelenleg is miniszter, ezért szólítom miniszternek -, miniszter úr, több kérdésem van. Ezek közül elsődlegesen azokat a kérdéseimet szeretném kissé hangsúlyosan is feltenni, amelyeket az ön bevezetője inspirált, mégpedig a takarékosság kérdéskörében. A mi tapasztalataink szerint ez a szempont eddig finoman szólva sem jellemezte a Miniszterelnöki Hivatalt. Engedje meg, hogy néhány adattal is alátámasszam ezt, és az lenne majd a kérdésem, hogy ezeket a folyamatokat helyesli-e, illetve meg kívánja-e változtatni ezeket a folyamatokat.
Az egyik ilyen számsor, amelyet szeretnék önnek elmondani, hogy hogyan alakultak az elmúlt években a Miniszterelnöki Hivatal személyi kiadásai. Ez 2002-ben 2,1 milliárd forint volt, majd 2004-2005-2006-ban több mind 3 milliárd forint, 2008-ban megközelítette az 5 milliárd forintot, és a 2009-es esztendőben szintén 5 milliárd forintot meghaladó személyi kiadása volt a Miniszterelnöki Hivatalnak. Ez egyébként összefügg a létszámalakulással is. Ahhoz képest, hogy arról nyilatkoztak nagyon sokszor a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelöltek, hogy takarékoskodni kívánnak, és a kormányzati vízfejet szeretnék csökkenteni, ehhez képest, míg mondjuk, 2001-ben 536 fő, tehát még az Orbán-kormány idején 536 fő volt a Miniszterelnöki Hivatal állománya, ez 2008-ban 723 fő volt, 2009-ben pedig 752 fő. Kívánja-e miniszter úr megváltoztatni ezeket a folyamatokat, kívánja-e csökkenteni a létszámot, és természetesen ezzel kapcsolatban kívánja-e a takarékossági szempontot érvényesíteni?
Szintén a takarékossághoz kapcsolódó kérdés, hogy a Miniszterelnöki Hivatalnak számos megbízása van különböző cégek és magánszemélyek felé. Ezeket a közvélemény az interneten közzétett, egyébként a törvény által kötelezően előírtan közzétett adatokból tudhatja meg, de nem mindenki ismeri ezeket az adatokat, ezért néhányat hadd olvassak föl miniszterjelölt úrnak is. Például 2009-ben, tehát ez évben a Medián Piackutató Kft. számára egy 72 millió forintos, egy 42 millió forintos és egy 73 millió forintos megbízást adott; a három együtt közel 200 millió forint. Míg a Szonda Ipsos Piackutató Kft.-nek egy 81 milliós és egy 80 millió forintos megbízást adott a Miniszterelnöki Hivatal különböző piackutatási, illetőleg közvélemény-kutatási feladatokra. Ez több mint 300 millió forint. Kérdésem, hogy felül kívánja-e vizsgálni ezeket a szerződéseket. Nem konkrétan a cégek miatt olvastam föl, hanem azért olvastam föl, mert a nagyságrendje ilyen, tehát 70-80 millió forintos megbízásokról van szó, és nem is egy van ilyenből. Az a kérdésem, hogy kívánják-e ezt a gyakorlatot folytatni, vagy a "politika magán kezdje" című mutatványt kívánják-e itt segíteni, mert szerintünk ez meglehetősen sok és felesleges kiadásnak tűnik.
Az 5 millió forint alatti szerződések nyilván kisebb volumenű szerződések, de hogy mekkora ennek a tétele, azt jól mutatja, hogy csak az a lista, amely az 5 millió forint alatti szerződéseket tartalmazza, 35 oldalra rúg; ezek szintén az internetes honlapról letölthető szerződések. Ebben változó összegű és változó feladatok vannak, de úgy tűnik, hogy valamilyen oknál fogva a Miniszterelnöki Hivatal az előbb általam említett duzzadó létszáma nem volt elegendő arra, hogy ellássák ezeket a feladatokat, még külső megbízásokat is adnak, jócskán adnak ilyen külső megbízásokat, különböző feladatokra, jogtanácsadás, s a többi. Akit érdekel, szívesen közreadom ezt a listát, de tényleg mindenféle található itt, nyelvi lektorálástól kezdve mindenféle feladatra adnak. Az nem világos, hogy ha folyamatosan nő a Miniszterelnöki Hivatal létszáma, folyamatosan nő a személyi kiadások összege, akkor miért kell ehhez még külön megbízásokkal is az adófizetők pénzéből újabb feladatokat és újabb kiadásokat rendelni.
Az tehát konkrétan a miniszterjelölt úrhoz a kérdésem, hogy felül kívánják-e vizsgálni ezt a gyakorlatot, lát-e ott megtakarítható összegeket, és meg kívánja-e változtatni ezeket a megbízási szerződéseket.
Egyelőre ennyi kérdésem lenne, hangsúlyozottan a takarékossági szempontokat szerettem volna megkérdezni. Szerintünk a tendencia ugyanis az elmúlt években nem azt mutatta, hogy a Miniszterelnöki Hivatal takarékoskodott volna és a legtakarékosabb gazdálkodást folytatta volna.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Navracsics Tibor képviselő úr!
DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Az én egyik kérdésem részben folytatása az alelnök úr által feltett kérdéseknek: hogyan képzeli el a miniszterelnöki kabinet és a Miniszterelnöki Hivatal egymáshoz való viszonyát? Különös tekintettel arra, hogy a miniszterelnöki kabinetben idestova közel kétszáz ember dolgozik, ami azt jelenti, hogy körülbelül minden negyedik munkavállaló a Miniszterelnöki Hivatalból a miniszterelnöki kabinet állományát gyarapítja, és gondolom, az új miniszterelnöknek új személyzeti elképzelései lesznek még ezzel kapcsolatban. Így sok múlik azon, hogy a Miniszterelnöki Hivatal pozícióját hogyan határozzák meg a miniszterelnöki kabinethez képest munkavégzés tekintetében, és a többi, és a többi.
A második kérdésem az lenne, hogy ön többször említette a tárcakoordináció fontosságát, illetve hogy ez lenne a fő profilja a Miniszterelnöki Hivatalnak. Ezt milyen eszközökkel kívánja elérni? Az eddigieknél hatékonyabban, mert bár mi kívülről szemléljük a kormányzati munkát, de az elmúlt három évben, vagy azt is mondhatjuk, az elmúlt hét évben ez egy romló hatékonyságú tárcakoordináció volt. Itt tehát nemcsak arról van szó, hogy folytatni kell egy eddig megkezdett munkát, hanem egy új fejezetet is kell elkezdeni.
Azt is említette miniszter úr, hogy egy jó színvonalon teljesítő közszolgálat piaci érték lehet. Ezzel teljes egészében egyetértek. A kérdésem az, hogy milyen konkrét lépéseket terveznek, hogy a magyar közszolgálat jó színvonalon teljesítsen ismét. Ön mit gondol, milyen feltételeket szükséges ehhez megteremteni, és a miniszterelnök úr által említett egyéves időtávon belül - vagy fogalmazzunk úgy, hogy maximum egyéves időtávon belül - ön milyen lépéseket lát megteendőnek, illetve megtehetőnek?
Hadd kérdezzek még az európai uniós elnökségi feladat ellátásáról. Ön bizonyára tudja, hogy van egy ötpárti munkacsoport, amely annak idején a Fidesz kezdeményezésére jött létre, és a mi tapasztalatunk az ötpárti munkacsoport munkája során az volt, hogy a munkát sokkal inkább hátráltatta a Miniszterelnöki Hivatal és a Külügyminisztérium közötti állóháború európai uniós elnökségi ügyekben, nem pedig a pártok között esetleg felmerülő véleménykülönbség, mert mind az öt párt meglehetősen konstruktívan állt hozzá a kérdéshez, és sokszor félretette az egyébként meglévő nézeteltéréseket a közös cél érdekében. A Külügyminisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal viszont folyamatosan presztízsharcot vív egymással.
Az én ismereteim szerint a közeljövőben - és erre már jogszabály is született - tervezik egy EU-elnökségi kormánybiztos kinevezését. A kérdésem az, hogy ön a kormánybiztossal kapcsolatban milyen viszonyt képzel el, hova fog kötődni elsősorban ez a kormánybiztos, és a Miniszterelnöki Hivatal az európai uniós elnökséggel kapcsolatban milyen feladatokat kíván ellátni, adott esetben a Külügyminisztériummal szemben. Nyilván itt majd ki fogja javítani, és azt fogja mondani, szó sincs arról, hogy a Külügyminisztériummal szemben látna el feladatokat, de a helyzet azért most mégiscsak az, hogy egy áldatlan háború van a Külügyminisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal között. Mik a tervei erre vonatkozóan, ezt hogyan orvosolná?
Ehhez kötődik még egy utolsó kérdésem. Említette a prioritás meghatározását. Az ötpárti munkacsoportnak van egy álláspontja is ezzel kapcsolatban, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elő is terjesztett a prioritásokkal kapcsolatban tervezetet. Bízhatunk-e a pozitív elbírálásban? Ez a regionalizmus, illetve az élővizek védelme és általában a víz mint stratégiai kincs védelme lenne a 2001-es európai uniós elnökséggel kapcsolatban. Eddig a kormánytól igazán biztató visszajelzést nem kaptunk, ugyanakkor azt sem láttuk, hogy egy másik variáns készült volna ezzel kapcsolatban. Hol állnak itt most a dolgok, és mikorra várhatunk végre lépést ebben az ügyben?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hankó Faragó Miklós!
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Mindannyian tudjuk, hogy az elektronikus közigazgatás mit jelent a mindennapi életben, állampolgároknak, vállalkozóknak, cégeknek, sok mindenki másnak rendkívül nagy mértékben képes az idejét és költségeit megtakarítani, ha jól működik. A világban nagyon sokféle példát láthatunk kiválóan működő rendszerre és kevésbé jóra. Nálunk évek óta épül ez a rendszer, annak jogszabályi háttere és természetesen technikai feltételei.
Az elmúlt időben többször is olvashattunk róla, tudhatunk arról sajtóból, más helyekről, hogy működési zavarok támadtak ebben a rendszerben. Ez apróságnak tűnik, de nyilván nagyon sok problémát jelenthet, ha ilyesmi fellép. Egyrészt milyen intézkedésekkel kívánja stabilizálni ezt a rendszert? De ennél sokkal fontosabb kérdés a következő: milyen módon kívánja fejleszteni a kormányzat ezt a rendszert, akár ennek a jogszabályi hátterét tekintve? Mindannyian tudjuk, hogy természetesen sok lábon álló folyamatról van szó, és éppen nem olyan nagyon régen a Ket. keretei között is sok minden történt ezen a téren, jogszabályi módosítások terén. De természetesen az is lényeges, hogy ennek technikai feltételei is bővüljenek, hiszen még nagyon sokan nem tudják elérni ezt a rendszert. Márpedig ha ez széles körben, ennél jóval szélesebb körben elterjedhetne, az nagyon sokat jelentene Magyarország fejlődése szempontjából. Milyen elképzelései vannak ezen a téren?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még? Szakács Imre, utána Balsai István. Tessék!
DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Bajnai miniszterelnök úr úgy fogalmazott egy interjúban, hogy nagyon fog fájni az a csomag, amelyet az MSZP és az SZDSZ a magyar választópolgárok, illetve a magyar családok torkán le kíván nyomni. Tudja-e már ön, hogy ez a Miniszterelnöki Hivatalnak mennyire fog fájni? Azaz tudja-e, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt milyen mértékben érintheti Bajnai Gordon miniszterelnök úrnak ez a megszorítása?
Ha erről van információja, akkor esetleg azt is megkérdezném - csatlakozva Répássy alelnök úrhoz -, hogy ez jelenti-e azt, hogy az a 35 oldalas melléklet, amely az internetről letölthető és különböző cégeknek szóló kifizetés a Miniszterelnöki Hivatal költségvetési fejezetéből, azon csökkentenek. Várható-e, hogy azoknak a kiadásoknak, amelyek működési kiadásként jelennek meg, gépkocsik, mobiltelefonok, bútorok vásárlásában, ezeknek a csökkentése a Miniszterelnöki Hivatalt, illetőleg a koordinációjába tartozó szervezeteket is eléri? Kíván-e már most esetleg az ön Audijával kapcsolatosan vizsgálatot elrendelni a Miniszterelnöki Hivatalban, mint ahogy közlekedési miniszterként megtette, amikor kiderült, hogy egy új Audiba ült be?
Magyarán szólva: terveznek-e a tárcán belül olyan takarékossági intézkedéseket, amelyek ezeket a kiadási köröket érintik?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balsai István!
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr, Miniszterjelölt Úr! Az életrajzi adatokhoz rendelkezésünkre bocsátották az ön publikációit, nevezetesen két darab, saját neve alatt megjelent cikket, eszmefuttatást: az egyiket a Népszava 2008. augusztus 1-jei számában adta közre, a másikat pedig "A múltat be kell vallani" címen a Népszabadság 2008. augusztus 25-i számában publikálta. Ön ekkor a most megválasztott miniszterelnök minisztersége alatt a Gazdasági Minisztérium államtitkára volt, tehát ilyen értelemben hasonló volt a viszony a megválasztott miniszterelnök és ön között, mint amilyen most lesz majd.
Nos, egy mondatot szeretnék ebből a publikációból, mégpedig a Népszabadságban megjelentből idézni; a képviselőtársaim kedvéért mondom: a 19. oldalon található ez az utolsó előtti bekezdésben, a bekezdés közepéről idézek egy mondatot. "Orbán és pártja azóta szövetséget kötött azokkal, akik sokat szenvedett börtönviselteket megélhetési '56-osoknak titulálnak, az egykori állampárt funkcionáriusaival, akik évtizedekig ellenforradalomként oktatták azt, amit e sorok írója már forradalomnak tanult, és helyi szinten összefonódik a posztfasiszta szervezetet megalapító Vona Gábor pártjával."
Szeretném, ha megmagyarázná ezeket a gondolatait bővebben.
ELNÖK: Köszönöm. Ki kér még szót? Wiener György!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr, illetőleg Miniszterjelölt Úr! Néhány kérdést tennék fel a Miniszterelnöki Hivatal úgynevezett portfóliótisztításával és új funkcióival kapcsolatban. Előrebocsátva jelezném, hogy a Miniszterelnöki Hivatal, mint közismert, 1998-tól vált úgynevezett zászlóshajóvá, és ekkortól kezdve duzzadt fel a személyi állománya; azért ezt sem szabad elfelejteni.
A kérdés először is az lenne, mit jelent az, hogy válságkezelő központ. Ez azt jelenti-e, hogy egy külön közgazdászstáb jönne létre a Miniszterelnöki Hivatalban, amely nem egyszerűen csak koordinálna, hanem ezen túlmenően makroelemzésekkel, egyebekkel kontrollálná, illetve segítené a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium tevékenységét?
Második kérdésem: a jogszabály-előkészítésekkel kapcsolatosan régóta vita folyik arról, hogy az igazságügyi tárca, illetve jelenlegi felállásban IRM, illetőleg a Miniszterelnöki Hivatal között milyen legyen a viszony. Az ön elképzelése szerint hogyan lehetne a kodifikációs, jogszabály-előkészítő munkát megfelelően koordinálni, úgy, hogy közben az IRM-nek is a megfelelő tárcafelelőssége érintetlenül maradjon? Ez egy nagyon régóta fennálló probléma, tehát nem most jelentkezik először, de az ön bevezetője szerint ez egy központi kérdéssé válhat.
A harmadik kérdésem, hogy az ön által felsoroltakon kívül még milyen ágazati jellegű feladatok kerülnének át más helyre, ha vannak ilyen elképzelések.
A negyedik pedig az, hogy a mostani szituációban a korábbi olyan megoldások, mint önálló államtitkárságok, tükörreferatúra-rendszer, egyebek, ezek nyilvánvalóan megszűnnének, és csak a szűken értelmezett koordinációs tevékenységek maradnának fenn.
Az ötödik kérdés pedig az, hogy a tárca nélküli miniszterekkel, illetőleg a kormánybiztosokkal való viszony hogyan alakulna a Miniszterelnöki Hivatalon belül.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e még? (Nincs ilyen jelzés.) Mert ha nincs, akkor miniszter úré a szó. Parancsoljon!
Dr. Molnár Csaba, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt válaszai, reflexiói
DR. MOLNÁR CSABA, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Répássy alelnök úrnak és Szakács képviselő úrnak, azt gondolom, lehet egy körben válaszolni, hiszen körülbelül ugyanazokról a kérdésekről van szó, más típusú megfogalmazásban.
Én azt gondolom, az a fajta portfóliótisztítás, amiről beszéltem, teljesen nyilvánvaló, hogy forrásban is és személyi állományát tekintve is egy lényegesen kisebb Miniszterelnöki Hivatalt fog majd eredményezni. Hiszen ez a történet arról szól, hogy bizonyos feladatok vagy teljes egészében megszűnnek - ez annyira nem jellemző, hiszen kormányzati feladatot megszüntetni nehéz -, de legalábbis kikerülnek a Miniszterelnöki Hivatal területéről. A jelenlegi statútumrendszer szerint például az űrkutatás mint kutatás-fejlesztési történet a Miniszterelnöki Hivatal részét képezi. Mi azt gondoljuk, hogy ez például tipikusan olyan feladat, amelyet az átalakításkor vagy gazdasági, vagy tudományos területen, de valahol máshol érdemes elhelyezni a kormányzatban. Tehát ez a fajta portfóliótisztítás, amiről beszéltem, nyilvánvalóan ilyen dolgokkal is együtt jár, amit alelnök úr említett.
Az, hogy az 5 millió forint alatti szerződések az interneten hozzáférhetők, ez a szocialista-szabad demokrata koalíciónak egy nagy vívmánya volt. Őszintén szólva ennek megfelelően ezek a szerződések egy korábbi kormányzati ciklussal, mondjuk, a '98-2002 közötti kormányzati ciklussal nehezen összehasonlíthatók, hiszen akkoriban ez a szabály még nem létezett, a Fidesz-kormány idején ezeket nem kellett nyilvánosságra hozni. Nyilvánvalóan nem is tudjuk ezért most összehasonlítani, hiszen ezekről azóta sincs információnk.
A jelenlegi létszámokat tekintve 752 főt mondott alelnök úr. Szeretném hozzátenni, hogy ez a Miniszterelnöki Hivatal engedélyezett létszáma, közel sincs ennyi, több mint 60 fővel kisebb a valós létszáma: jelenleg betöltött státus 689 van a Miniszterelnöki Hivatalon belül. Vagyis ez az engedélyezett létszám, de már az előző időszak kormányzati politikája is abba az irányba ment, hogy ne töltsük fel az engedélyezett létszámot csak azért, mert lehetőség van rá, csak akkor, ha erre a gyakorlatban valójában szükség van.
A kormányzati stratégiai munka megalapozását tekintő közvélemény-kutatások és külső stratégiai vélemények beszerzése, azt gondolom, rendkívül fontos feladat. Ezeket a továbbiakban is fent kell tartani, ez a korábbiakban is így működött. Ha visszagondolunk a Stumpf miniszter úr által működtetett rendszerre, ott is volt egy kifejezetten ilyen megrendelésekkel foglalkozó miniszterelnöki hivatali, nem tudom máshogy nevezni, egyfajta task force, ami arról szólt volna, hogy közvélemény-kutatásokkal, és mivel erre apparátusa nincs a Miniszterelnöki Hivatalnak, közvélemény-kutatásokkal, tipikusan gazdasági természetű kutatásokkal alapozza meg a stratégiai jellegű feladatokat a miniszterelnökségen belül. Természetesen abban igaza van alelnök úrnak, hogy ha a szerződések összege eltúlzottnak tűnik, akkor ezt meg kell vizsgálni. Ígérem önnek, hogy ezt meg is fogom tenni. De azt nem tudom mondani, hogy a kormányzatnak nincs szüksége kutatásokra és nincs szüksége közvélemény-kutatásokkal kapcsolatos információkra, hiszen ez a kormányzati stratégiai munka megalapozását jelenti. Ez mindig így volt, függetlenül attól, hogy ki töltötte be akár a miniszterelnöki, akár a kancelláriát vezető közigazgatási államtitkári vagy később miniszteri posztot. Azt gondolom, alelnök úr felvetése ebből a szempontból jogos; meg kell nézni, hogy vannak-e akár túlzott költések ebben az ügyben, én ezt nagyon szívesen vállalom. De teljesen biztos, hogy a kormányzatnak a jövőben is szüksége van arra, hogy külső információkkal, tipikusan ilyen természetű információkkal támassza alá a kormányzati stratégiai tervezést.
Navracsics képviselő úrnak válaszolva, a Miniszterelnöki Hivatal, illetve a kabinet viszonyához általában: ez semmiképpen nem jelenthet a jövőben sem létszámmal kapcsolatos változást. Erre nagyon szeretnék ügyelni. Lesznek olyan dolgok, ennek az előkészítése most van folyamatban, és körülbelül pénteken tudjuk lezárni, hogy lesznek-e feladat- és funkcióátcsoportosítások a kabinet, illetve általában a Miniszterelnöki Hivatal tekintetében. Azt gondolom, néhány ilyen dolog lesz. Például a szakmapolitika tekintetében vagy a kormányzati, tehát nem a miniszterelnök személyéhez fűződő kommunikáció tekintetében lesz feladatátcsoportosítás a Miniszterelnöki Hivatal klasszikus szervezete, illetve a miniszterelnök kabinetje között. De ez nem jelenthet sem költségnövekedést, sem pedig létszámnövekedést. Nem pusztán az engedélyezett létszámon belül szeretnénk maradni, hanem a gyakorlatban működő létszámon is belül szeretnénk maradni. Ráadásul ahogy az előbb alelnök úrnak válaszoltam, jelentősen csökkenni fog egyébként is a létszáma a Miniszterelnöki Hivatalnak, hiszen különböző portfóliók tipikusan két másik minisztériumba, illetve egy tárca nélküli miniszterhez kerülnek.
A koordináció eszközeiben, úgy gondolom, a hagyományos koordinációs eszközöket, ami nagyon régóta működik a magyar kormányzatban, ez a kormány alatt működő, általános hatáskörű kabinet, amelyet most éppen kormánykabinetnek hívunk, de volt ennek kiskabinet is a neve, és különböző neveken futott a korábbi időszakban, ennek a működését fent kell tartani. Fent kell tartani a kormány kabinetrendszerét is; jelenleg négy szakpolitikai természetű kabinettel működik a kormány. Érdemes megvizsgálni, hogy ezeknek a számát lehet-e csökkenteni, például úgy, hogy a fejlesztéspolitikai feladatok közvetlenül, mint válságkezelési feladatok közvetlenül a kormánykabinethez tartoznak; ezen dolgozunk a következő egy-két napban. Az államtitkári értekezlet rendjét is így kívánjuk fenntartani; vagyis ahol változásra van szükség, ha nem is nagyon jelentős, de néhány hatékonyságnövelő változásra, az a szakmapolitikai egyeztetés szintje. Már csak azért is, mert ez egy viszonylag új intézmény, ez a Gyurcsány-kormány idején került bevezetésre, korábban szakmapolitikai ilyen típusú, munkacsoport szintű koordináció nem létezett a kormányzatban. Ezt a szintet szeretnénk megerősíteni, méghozzá úgy, hogy nagyon konkrétan válaszoljak képviselő úr konkrét kérdésére, hogy a szakmapolitikával foglalkozó szakállamtitkárság közvetlenül a személyi állományát tekintve a jogi és közigazgatási államtitkár felelősségi körébe kerül. Vagyis nem két vonalon, hanem egyetlenegy vonalon, a Miniszterelnöki Hivatalon belül egyetlenegy vonalon megy végig az előterjesztés a benyújtástól a szakmapolitikán keresztül egészen a kormány, vagy ha külső döntésre van szükség, akkor a köztársasági elnök vagy az Országgyűlés döntéséig.
A közszolgálati munka színvonalával kapcsolatban azt gondolom, az a teljesítményértékelési rendszer, amire utaltam már, ha emlékszik képviselő úr, a bevezetőben, amely 2001-ben indult el és 2006-2007-ben lett jelentősen átstrukturálva, ez alapvetően két dolog miatt nem tudott működni az elmúlt időszakban. Egyrészt azért, mert általában a kényszerű kormányzati takarékosság miatt, ami egyébként, azt gondolom, nem probléma, de sok helyen nem volt meg erre az elegendő forrás. Hiszen ez nyilvánvalóan a teljesítményértékeléssel együtt a teljesítmény anyagi elismerését is jelenti; ez 2001-ben még Stumpf István nevéhez fűződött, aki ezt a rendszert annak idején kialakította. De erre sem akkor, annak a kormánynak, az Orbán-kormánynak az idején, sem pedig később a szükséges anyagi fedezetet megteremteni nem sikerült. Azt gondolom, ez az egyik nagyon fontos feladat lenne.
A másik egy politikai dolog, ami ehhez kapcsolódik, és azt gondolom, ez az a dolog, amiben ha az Országgyűlés kormánypárti és ellenzéki oldala egyetért, akkor itt lehet előrelépést elérni: ez pedig a világos különbségtétel a köztisztviselői tevékenység elismerésében, akár erkölcsi, akár anyagi, és a politikai tevékenység elismerésében. Míg normál esetben, válságon kívüli időszakban, azt gondolom, az a normális, hogy ha politikusok teljesítményét is mérjük és ehhez alakítjuk az ő jövedelmi viszonyaikat, ez válság idején szerintem elképzelhetetlen. Vagyis ha meg tudunk állapodni abban, és ebben van egy széles konszenzus Magyarországon, hogy a politikai szereplők, akik egyébként a TÉR hatálya alá esnének alapból, ők semmiféle úton-módon TÉR-en keresztüli jutalmazáshoz nem juthatnak hozzá, de cserébe a köztisztviselőknél ezt a rendszert meg tudjuk indítani a gyakorlatban is, az szerintem a minőségi közszolgálat felé tett nagyon fontos lépés lenne. Ugyanis hiába tételeztük nagyon jól - azért mondom, hogy nagyon jól, nyugodtan mondhatom, hiszen három kormány munkája van a teljesítményértékelés rendszerében -, a gyakorlati működés tipikusan ezen politikai és anyagi ok miatt nem tudott átmenni a gyakorlatba.
Az EU-elnökséggel kapcsolatban nagyon szépen köszönöm képviselő úrnak ezt a felvetését. Nem ismerem ezt az állóháborút, amire ön utal. Én nagyon reménykedem benne, hogy ez inkább a politikai folklór része, és kevésbé a gyakorlati valóság. De egy biztos, arra fogok törekedni, hogy ilyen típusú személyi, illetve hatalmi természetű összeférhetetlenség ne állhasson fel. Az, hogy egy ötpárti munkacsoport van ebben az ügyben - és hogy ezt a Fidesz kezdeményezte vagy bárki más, azt gondolom, teljesen mindegy -, az egyértelműen elismeri azt, hogy Magyarország az EU-elnökségre speciális módon szeretne felkészülni.
Bajnai miniszterelnök-jelöltnek a mai jelölti beszédéből tudjuk, most már egyértelműen, ma először hangzott el, hogy 2011-ben Magyarországnak másik kormánya lesz. Teljesen mindegy, hogy ki nyeri meg a választást, Bajnai Gordon nem kíván miniszterelnök maradni; ahogy ezt el is mondta, hiszen egy évre vállalta ezt a tevékenységet. Vagyis most már nagyon egyértelműen kimondhatjuk nyilvánosan is, hogy egy olyan összefogásra van szükség, amely független attól, hogy 2011-ben ki fogja majd vezetni Magyarországot. Igaz ez a rekrutációra - azt gondolom, ez eddig jól működött -, és igaz ez az elnökségi prioritásmeghatározásra is.
Amit a képviselő úr prioritás kapcsán javaslatként mondott, azt én feljegyeztem, és természetesen, amikor a prioritásmeghatározás menetrendje ezt megköveteli, akkor ezt értékelni fogjuk. Egyébként ha magánvéleményemet kérdezi, olyan emberként, aki korábban sokszor foglalkozott ilyen ügyekkel, én azt gondolom, hogy teljes bizonyossággal támogatható.
Alelnök úr felvetésére az e-közigazgatás tekintetében: az, hogy az év elején ezzel kapcsolatban zavarok merülhettek föl, bármennyire is paradoxnak hangzik, de valamilyen szinten az elismerése is a rendszernek. Vagyis az, hogy egy olyan rendszer, amely néhány tízezer paralel felhasználóra lett kiépítve, most már 50 millió felhasználónál tart, ez azt jelenti, hogy az e-közigazgatásnak ezt a rendszerét a magyar igénybevevők, állampolgárok, cégek, gazdasági társaságok, alapítványok, bárki, aki ezt igénybe veheti, az elmúlt időszakban elkezdte erőteljesen használni. Ez egy dicséret, hiszen azt jelenti, hogy működik. Az más kérdés, hogy ezt le kell követnie az informatikai színvonalnak is. Ezzel kapcsolatban Magyarországon a hazai forrásokon túl még alapvetően két forráscsoport áll rendelkezésünkre, az EKOP, illetve az ÁROP; ez az a két dolog, amin keresztül ilyen forrásokhoz lehet hozzájutni. Hozzáteszem, hogy válság idején - hiszen ezt követeli meg az őszinteség, hogy ezt elmondjam - az ÁROP jelentős csökkentésen ment keresztül az elmúlt időszakban. No nem azért, mert eltűnt valahova a pénz, hanem azért, mert a kis- és középvállalkozások támogatására lett átcsoportosítva ennek egy jelentős része. A gazdaságfejlesztési operatív program indikatív listája, illetve az indikatív forrás tömege nőtt meg ezekkel az összegekkel; ez nyilvánvalóan kicsit nehezíteni tudja az elektronikus közigazgatással kapcsolatos ilyetén programokat.
De akár az e-kormányzás, akár az e-önkormányzat projekt - amire egyébként emlékeim szerint, erre még NFÜ környéki koromból emlékszem, 7 milliárd forintnál valamivel többet költöttünk az elmúlt időszakban, de cáfoljon meg a képviselő úr, ha nem pontosan idézem a számot -, azt gondolom, jó fejlesztési irány volt, amit érdemes továbbvinni. Különösen igaz ez az iratminta-digitalizálásra. Azt látom, hogy az elmúlt időszakban tipikusan kapacitásbeli problémák miatt nem tudtunk ebben olyan gyorsan haladni, ahogy kellett volna. Viszont enélkül a gyakorlatban és erőteljesen az e-közigazgatás rendszere működni nem tud. A következő időszakban azon leszek, mint ezt a területet felügyelő miniszter, hogy ez a fajta digitalizálási program felgyorsuljon. Őszintén szólva, nagy forrástömeget ez nem igényel, inkább csak motivációs és humán erőforrásbeli megerősítéssel szerintem ez megoldható.
Balsai képviselő úrnak válaszolva, bár őszintén szólva én az elején, mint ahogy talán emlékszik rá a képviselő úr, elolvastam, hogy mi egy miniszterjelölti meghallgatásnak a témája, abban ez nem szerepel, de azt gondolom, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ne válaszoljak erre.
Megélhetési '56-osoknak Mécs Imrét titulálta a Magyar Demokrata nevezetű újságnak néhány újságírója. Ezzel kapcsolatban per is lett emlékeim szerint ebben az ügyben. És ugye nagyon jól tudjuk, hogy Orbán Viktor ennek a lapnak az olvasására, előfizetésére, de legalábbis a többi lap közül kitüntetett helyen való kezelésére szólította fel az ő jobboldali hallgatóságát. Azt gondolom, ez a mondat igaz és megáll.
Az egykori állampárt funkcionáriusaival kapcsolatban önök is tudják, ezt nem kell sorolnom, kik voltak azok a miniszterek például Orbán Viktor kormányában, akik korábban ebben a körben is tevékenykedtek, hogy csak az előbb említett Stumpf tanár urat említsem.
A harmadik pedig, hogy helyi szinten összefonódik Vona Gábor pártjával, hát erről meg azt gondolom, hogy ha valaki rámegy a www.valasztas.hu elnevezésű honlapra, ott látni fogja, hogy a 2006-os önkormányzati választáson helyi szinten, ahogy pontosan fogalmazok, hány helyen indított közös jelöltet a Jobbik és a Fidesz, ez hány helyen eredményezett közös mandátumot, és hány olyan önkormányzat van ma Magyarországon, ahol valódi vagy látens koalícióban együttműködnek.
Vagyis mondtam három állítást, és azt gondolom, mind a három állításom igaz.
Wiener képviselő úr felvetésére: azt gondolom, a válságkezelésnek közigazgatási, nem pedig közgazdasági centrumáról van szó. Ha így fogalmaztam, elnézését kérem, mert akkor félreérthető volt. A makroelemzés szerintem nem ez a színtér, de a monitoring ez a színtér. Úgy szeretném monitorozni a válságkezelés működését, kormánykabineti szinten, ami korábban nem volt, hogy a kormánykabinetnek lenne egy válságkezelő állandó napirendje, ahol egy ezzel foglalkozó előterjesztés alapján, inkább egy task force-szerű előkészítő csoportról van szó, amely konkrétan hozná, hogy a tárcák hogyan végzik a feladataikat a válságkezelés kapcsán. Tehát inkább monitoring, mint elemzés lenne ennek a csoportnak a tevékenysége.
Az ágazati feladatok tekintetében a mostani tudásom szerint az előbb kimerítő felsorolást tettem, képviselő úr. Én nem állítom azt, hogy ez végleges, de az ezzel kapcsolatos statútum talán a tegnapi, de lehet, hogy a mai Magyar Közlönyben már meg is jelent, vagyis ez a fajta átalakítás már meg is történt a Miniszterelnöki Hivatal kapcsán. Ezt muszáj volt megtenni, hiszen ennek megfelelően már a mai meghallgatás alkotmányosan nem történhetett volna meg, ha ennek a kormányrendeleti hátterét nem teremti meg a miniszterelnök.
Tükörreferatúra-rendszer kiépítését nem tervezem, semmiképpen nem szeretnék ilyet csinálni. Azt gondolom, 2002 óta, Medgyessy Péter kormánya óta az önálló miniszteri felelősség a jellemzője a magyar kormányzati rendszernek, és ezt a fajta önálló miniszteri felelősséget, azt gondolom, Bajnai miniszterelnök úr is a következőkben fent szeretné tartani. Ennek megfelelően ilyenfajta referatúra-főosztály kialakítására én nem szeretnék javaslatot tenni.
A tárca nélküli miniszterek kapcsán: jelenleg két tárca nélküli miniszter működik a Miniszterelnöki Hivatal keretein belül. Az egyik a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter; ő pozícióját tekintve a jövőben is megmaradna. A másik pedig a tudománypolitikáért felelős tárca nélküli miniszter; ez a tárca nélküli miniszteri pozíció megszűnne, és az a portfólió, amelyik hozzá tartozott, tudomány, technológia és innováció, ez pedig a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter feladatkörébe kerülne. Viszont lenne egy új tárca nélküli miniszter, aki alapvetően három feladatért lenne felelős az új kormányzatban, egy nagyon kiemelt, kitüntetett pozícióban, ez pedig a társadalompolitika, illetve az ezzel kapcsolatos társadalompolitikai egyeztetés, a kisebbségpolitika, illetve a határon túli magyarokkal foglalkozó politika. Ez lenne tehát az a tárca nélküli miniszteri struktúra, amelyet a következőkben meg szeretnénk valósítani.
Köszönöm szépen, elnök asszony.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárhatjuk-e a meghallgatást? Répássy alelnök úr!
További észrevételek, reflexiók
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Nem tisztem, hogy Balsai István kenyerét elvegyem, mert ő tette föl az interjúban megfogalmazott véleményével kapcsolatban a kérdést, de azt hiszem, bizonyos határokat érdemes lenne tisztáznunk. Szóval ahogyan ön gondolkodik és ahogyan ön véleményt nyilvánít egy pártról, úgy ezen gondolat mentén vagy az ilyen sommás megállapítások mentén például azt a pártot, azt az ifjúsági mozgalmat, amelynek tudtommal ön is tagja volt vagy még jelenleg is az, mondjuk, könnyen a kubai kommunizmus pártolójaként lehetne feltüntetni, mert egy Che Guevara-fesztivált szervezett, ahol egyébként megjelent Gyurcsány Ferenc. Ha valakinek kérdése van, kérdezze meg Varga Lászlót, ő biztosan emlékszik erre. Tehát az ön által tett inszinuáció körülbelül azon a szinten mozog, minthogyha most azt mondanám, hogy önök a kubai kommunista párt direkt támogatói. (Közbeszólás az MSZP-képviselők oldaláról: Na ne!) Bocsásson meg, de ezen az alapon, ahogyan ön inszinuál egy politikai pártot, ez a kijelentés nyugodtan elférne.
Nem is beszélve arról, hogy ha egyébként pedig igazi állampárti kádereket akar találni, akkor nézzen körül a kormányban, amelyben ül.
ELNÖK: Azt javaslom a bizottságnak, maradjunk a házszabályi keretek között. De személyes érintettség okán Varga Lászlónak szót adok.
DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, bár valóban egyáltalán nem tartozik a meghallgatás keretei közé, de én azt gondolom, miniszter úr elég egyértelműen fogalmazott. Három állítást fogalmazott meg, mind a három igaz volt és összefüggött. És azt gondolom, annak sokkal több aktualitása van, főleg ezekben a napokban, hónapokban, hogy önök a 2006-os önkormányzati választáson egy szélsőséges, szélsőjobboldali, már-már fasisztoid párttal kötöttek több helyi önkormányzatban koalíciót (Dr. Molnár Csaba egyetértően bólogat.), illetve közös jelöltet indítottak. Erre vonatkozott, még egyszer mondom, a miniszter úr válasza is, és azt gondolom, a kérdés persze nem ide való volt, csak azt gondolom, hogy ezt tisztázni kellett.
Hogy egyébként egy emblematikus baloldali figurával ennek milyen kapcsolata van, azt én nem tudom megítélni, de azt hiszem, nem is ide tartozik.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazás előtt helyettesítést jelentek be: Horváth Zsolt helyettesíti Dorkota Lajost, Turi-Kovács Béla pedig Kerényi Jánost.
Szavazás a miniszterjelölt támogatásáról
Szavazás következik. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e a bizottság Molnár Csaba miniszterjelölt úr miniszterré történő kinevezését. Aki igen, kérem, jelezze. (Szavazás.) Ez 16 igen, a bizottság többsége, tehát támogatja a bizottság a miniszterjelölt úr miniszterré való kinevezését. Alelnök úr jelezte, hogy a Fidesz-szavazatokat is számoljuk meg. Aki tehát nem támogatja a miniszterjelölt kinevezését, kérem, jelezze. (13) 13 ellenében támogatta tehát a bizottság a miniszteri kinevezést.
Engedje meg, hogy a bizottság nevében gratuláljak ehhez. Köszönöm szépen, a meghallgatását befejeztük.
A napirend tárgyalását lezártuk. Köszönöm a közreműködésüket. Egy perc technikai szünetet tartunk, és utána folytatjuk. (Rövid szünet.)
A 2. napirendi ponttal folytatjuk a munkánkat, és újólag kérem szépen a sajtó tisztelt képviselőit, hogy a forgatást és a fotózást lassan fejezzék be. Az Országház rendszerében figyelemmel kísérhető a bizottság munkája.
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Másodikként tárgyalja a bizottságunk dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt úr kinevezés előtti meghallgatásának napirendjét. Üdvözlöm a napirend tárgyalásánál a jelölt urat és üdvözlöm a megjelent Avarkeszi Dezső államtitkár urat.
Elsőként azt kérdezem miniszter úrtól, kíván-e szóban előadni valamit a bizottság részére. Parancsoljon!
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm, elnök asszony; néhány rövid bevezető gondolatot, ha szabad.
ELNÖK: Parancsoljon!
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt expozéja
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, abban a sajátos helyzetben, hogy valamivel több mint egy esztendő után ismét meghallgatáson vagyok a bizottság előtt, úgy illik, hogy megpróbáljam röviden, leginkább vázlatszerűen összefoglalni, hogy mit tettünk az elmúlt esztendőben, és hogyan szeretnénk továbbvinni ezeket a munkákat a következő, a kormányzati ciklusból hátralévő egy esztendőben.
Én úgy számolom, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium munkája öt fő pilléren nyugodott, és e tekintetben, azt hiszem, nem lesz változás a következő időszakban sem. Hangsúlyok természetesen a helyzetnek megfelelően bizonyosan átértékelődnek.
Az első pillér az IRM ágazati felelősségi körébe tartozó nagy kodifikációs munkák ügye. Ebből a polgári törvénykönyv éppen ma zárult volna le a tisztelt Házban; nagyon bízom benne, hogy jövő hétfőn lezárul. Úgy gondolom, az a sok-sok vita, amely itt a bizottságban is, plenáris üléseken is végbe ment, az annak nyomán végrehajtott sok-sok korrekció egy modern és a Ház többségének támogatását bíró polgári törvénykönyvhöz vezet majd el.
A kormányprogram még 2006-ban tartalmazta - és magam is beszéltem erről tavaly a meghallgatáson - egy új büntető törvénykönyvi általános rész kidolgozását és előterjesztését. A munka túlnyomó részét elvégeztük, és sok-sok konzultációt folytattunk szakmai szervezetekkel, a büntetőjog szempontjából releváns intézményekkel, országgyűlési képviselőkkel, meg természetesen a közbiztonsági helyzetet is elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy nem új általános részt, hanem egy átfogó Btk.-novellát terjesztünk a kormány, illetve a Ház elé. Ez a legtöbb új elemét annak, amit az új általános részben szerettünk volna bevezetni, tartalmazni fogja, és a közbiztonsági helyzetből adódó kihívásokra is választ ad majd a különös rész megfelelő korrekciójával. Ez itt van egészen közelesen előttünk.
A második nagy pillér az állam működésének korszerűsítése volt az elmúlt egy esztendőben. Ha visszagondolunk a kormányzati ciklusra, 2006-2007-ben leginkább szervezeti változtatások történtek a közigazgatásban, a kormányzati intézményekben. Az elmúlt egy évben arra helyeztük a hangsúlyt és ezt szeretném továbbvinni a következő időszakban is, hogy az állami intézmények működési módját korszerűsítsük, leginkább négy alapelv, alapvető követelmény figyelembevételével: legyen kiszámíthatóbb és felelősségteljesebb elsősorban a közigazgatás, és ott, ahol erre a kormánynak ráhatása van, más intézmények működése; az ügyfelek számára egyszerűbb és gyorsabb legyen ez a működés; az állam számára, ezen keresztül persze az adófizetők számára olcsóbb és hatékonyabb ezeknek az állami intézményeknek a működése; és mindez modern technológiákon, alapvetően informatikán alapuljon minél inkább, mert ez teszi lehetővé ezeknek a követelményeknek a minél teljesebb körű érvényesítését.
Ennek a gondolatmenetnek megfelelően készült el a közigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény átfogó módosítása, ezt az év végén a Ház elfogadta. Már a Ház előtt van és a jövő héten indul a Ket.-módosításhoz kapcsolódó sok-sok egyéb törvénymódosításnak a vitája. S közben elkészült és szintén ugyanebben a csomagban a Ház előtt van a belső piaci szolgáltatási irányelv átültetéséhez kapcsolódó jogszabálytömeg. Mindez együtt ahhoz vezet, hogy a közigazgatás érdemben ügyfélközpontúbb és reményeim szerint jóval kevesebb adminisztratív teherrel és költséggel járó lesz. Ehhez kapcsolódóan egyébként az IRM elvégzett egy sor más modernizációs munkát, például a szakhatósági rendszer átfogó felülvizsgálatát, amely most márciusban lépett hatályba.
Ebbe a gondolatkörbe illeszkedik a polgári peres eljárás több lépcsőben végrehajtott és végrehajtandó alapvető modernizációja. Tavaly tavasszal fogadta el a Ház a kis értékű polgári perek gyorsítására vonatkozó új szabályokat. Ez abban a körben, az 1 millió forint alatti perértékű perek esetében három-négy hónap alatt lehetővé teszi azt, hogy elsőfokú ítélet szülessen. Úgy gondolom, ez a perek egy tetemes hányadában jelent nagyon gyors változást. A kormány elfogadta és már beterjesztettük a Házhoz a fizetési meghagyásos eljárás radikális átalakítására vonatkozó javaslatunkat. Ez túl azon, hogy néhány napra rövidíti és lényegesen egyszerűsíti az eljárást az ügyfelek számára, mintegy 500 ezer nem peres eljárástól szabadítja meg a bíróságokat, lehetővé téve azt, hogy ezt a kapacitást a perekre használják fel. És előkészületben van a Pp.-nek egy következő lépcsős módosítása, amely az eddig nem érintett területeken gyorsítaná föl a polgári eljárásokat. Egyidejűleg azt javasoltam a kormánynak, hogy alakuljon meg egy, a Pp. átfogó reformját előkészítő, széles szakmai bázison nyugvó kodifikációs bizottság, azért, hogy a Ptk. előkészítéséhez hasonlóan, többéves szakmai munkával egy teljesen új polgári eljárásjogi törvényt lehessen majd előkészíteni.
Nagyon fontos eleme volt az elmúlt évben végzett munkának az elektronikus ügyintézés, elektronikus közigazgatás jogi infrastruktúrájának, szabályozási infrastruktúrájának megteremtése. Ennek a foglalata az elektronikus kézbesítésről szóló törvény, amelyről rövidesen szavazni fog a Ház. De valamennyi általunk előterjesztett jogszabályban, a közigazgatás, büntetőeljárás, polgári eljárás tekintetében gondoskodtunk arról, hogy a szükséges törvénymódosítások megtörténjenek, és bekerültek a törvényekbe, illetve be fognak kerülni azok a határidők, amikortól kezdve az ügyfelek számára, jellemzően természetesen a jogi személyek és a képviselettel rendelkező ügyfelek számára kötelező, a többiek számára pedig opcionális lesz az elektronikus ügyintézés választása. Nyilván európai uniós pénzből folyik egyébként az ehhez szükséges technikai infrastruktúra kiépítése.
Ebben a körben a következő nagy elem a közigazgatás és egyébként a bírósági eljárások alapjául is szolgáló nagy állami nyilvántartások - idézőjelben mondom - "rendbe tétele", újraszabályozása. Már a Ház előtt van a bűnügyi nyilvántartásról szóló, teljesen új törvény. Már elfogadta a Ház tavaly a szabálysértési nyilvántartás felállítására vonatkozó törvényt. És szeretnénk ősszel a Ház elé terjeszteni az anyakönyvi nyilvántartás újraszabályozására vonatkozó törvényt, megint csak azzal az igénnyel, hogy azt teljesen elektronikus alapra lehessen majd helyezni. Ezzel egyidejűleg folyik egyébként a közhiteles nyilvántartások valamennyijének felülvizsgálata az IRM-ben, azért, hogy ezeknek minél nagyobb hányada az ügyfelek számára az interneten keresztül közvetlenül is hozzáférhető legyen; és egyébként a különböző törvények, amelyekre utaltam, elrendezik azt, hogy közigazgatási hatóságok, illetve bíróságok közvetlenül, tehát elektronikusan, online módon tekinthessenek be a különböző állami nyilvántartásokba, megspórolva azt a több hetet, amit az adott nyilvántartást vezető hatóság bíróság általi megkeresése papír alapon, majd az erre adott válasz, majd ezt követően, mondjuk, az új tárgyalás kitűzése ma jelent.
Csak a rend kedvéért említem, hogy zökkenőmentesen bevezetésre került az elektronikus cégeljárás mint az első teljeskörűen elektronizált eljárás. Ennek a tapasztalatait egyébként messzemenően felhasználtuk a fizetési meghagyásos eljárás új rendjének kialakításában.
A Pp.-hez hasonlóan dolgozunk és rövidesen a Ház elé szeretnénk terjeszteni a büntetőeljárások gyorsítására vonatkozó Be.-módosítási javaslatot.
A harmadik pillére a minisztériumban folyó munkának a tiszta közélet, a tisztességes állami működés hathatósabb, eredményesebb jogszabályi feltételeinek megteremtését célozta és célozza. Ennek keretében az antikorrupciós tanácsadó testület kidolgozott és elfogadott egy stratégiát, amelyet a kormány egyébként magáévá tett. Ehhez a stratégiához igazodóan került sor a közbeszerzési törvény átfogó módosítására tavaly, és készülünk a korrupciós jelenségekkel szembeni hatásosabb fellépést biztosító, széles körű törvénycsomag előterjesztésére. Ezt nyilván majd az új kormány programjához igazodóan fogjuk megtenni.
A negyedik nagy pillér a tárca rendészeti jellegéből is adódóan természetesen a közrend és közbiztonság megerősítését szolgáló különböző jogalkotási és egyéb feladatok elvégzése volt. Ebben a keretben tavaly már sor került egy kisebb lélegzetű Btk.- és szabálysértési törvénymódosításra. Ez már hatályba is lépett, és néhány ponton alapvető felfogásbeli változásokat hozott a Btk.-ban, gondolok például az előkészület büntethetőségének kiterjesztésére, olyan lépésekre, amelyek megítélésünk szerint a bűnüldözést érdemben segítik, ugyanakkor a szélsőséges jelenségekkel szembeni hatásosabb fellépéshez is hozzájárultak. Zárójelben jelzem, minden szakmai elemzés azt mutatja, hogy szükség lenne egy új szabálysértési törvény megalkotására. Felteszem, hogy ebben a kormányzati ciklusban erre már erő nem lesz, de az előkészítést természetesen meg fogjuk kezdeni.
A közrend, közbiztonság megerősítése érdekében, ahogy ez korábban már nyilvánosságra került, több olyan törvénymódosításon dolgozunk - és ezek rövidesen a Ház elé kerülnek -, amelyek a rendőrségnek a közrendvédelemben még felelősséggel bíró más szervekkel való együttműködését helyeznék egyértelmű törvényi alapra, és kibővítenék például a közterület-felügyelet hatáskörét, intézkedési lehetőségét annak érdekében, hogy az önkormányzatok jobban eleget tehessenek ezzel kapcsolatos felelősségeiknek.
A büntetés-végrehajtás tekintetében, úgy, ahogyan azt tavaly a meghallgatáson már említettem, kidolgoztunk egy átfogó, a büntetés-végrehajtás egészére - és nemcsak a szabadságvesztés büntetés végrehajtására - kiterjedő átfogó stratégiát, amely az infrastruktúra fejlesztéséről kezdve a technika megújításán keresztül egészen a képzésig ennek a rendszernek minden elemére kiterjed. Ehhez a programhoz igazodóan folyik például a büntetés-végrehajtás informatikai rendszerének teljes cseréje európai uniós pénzből, történt meg a büntetés-végrehajtás gépjárműparkjának lényegében teljes cseréje.
Erre a programra és a Btk.-novellára támaszkodva készülünk egy új büntetés-végrehajtási törvénnyel. Ezt ősszel, amikor nyit az őszi ülésszak, szeretnénk a Ház elé terjeszteni. Ez tetőzné be azt a büntetőpolitikai reformot, amely 2002 óta nagyon tudatosan a büntetőpolitika különböző intézményeit alapvetően modernizálta, és ezzel annyiban jogtörténeti lépést is tenne az Országgyűlés, ha elfogadja majd az új törvényt, hogy egy, még 1978-ból származó törvényerejű rendelet, amely nyilván csak kevéssé alkalmas a demokratikus jogállam viszonyainak kiszolgálására, végre a történelem részévé válna, és lenne egy modern európai büntetés-végrehajtási törvényünk.
Ezek mellett az elmúlt időszakban természetesen a tárca kivette a részét az akut válságkezelési feladatokból. Gondolok csak az uzsorával kapcsolatos polgári és büntetőjogi szabályok megalkotására, a csődtörvény alapvető módosításának előkészítésére, vagy arra a kisebb lélegzetű Ptk.-módosításra, amely a gazdasági életben való állami részvétel esetén kívánta kiszámíthatóbbá és felelősségteljesebbé tenni az állam magatartását a késedelmes fizetés megtiltásával, a késedelem esetén történő kamatfizetés kötelezővé tételével. Nyilván a válságkezelő kormány programjából egy sor feladat hárul majd ebben a körben is az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumra, és ezen túlmenően folytatjuk azt a szakmai előkészítő munkát, amely a magáncsőd intézményének esetleges bevezetését előzi meg; magyarán szeretnénk olyan előkészítő munkát végezni, hogy megítélhető legyen egy ilyen szabályozás indokoltsága Magyarországon, és amennyiben a szakmai-politikai viták arra vezetnek, hogy igen, akkor ősszel ezt is szeretnénk a Ház elé terjeszteni.
Természetesen az elmúlt időszakban sok erőfeszítést tettünk néhány kétharmados törvény módosítására, elsősorban annak érdekében, hogy a demokratikus jogállam képes legyen, vagy az eddiginél még inkább képes legyen megfelelni új kihívásoknak. Utalnék a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos többszöri polgári törvénykönyv-módosításra, illetve alkotmánymódosítási kezdeményezésre; ez utóbbival kapcsolatban a Ház még nem foglalt állást. Úgy gondolom, az elmúlt hét eseményei mindenkit meg kellett győzzenek arról: a szélsőséges gondolat, ha korlát nélkül kap teret szélsőséges véleménynyilvánítás formájában, az előbb vagy utóbb, tetszik vagy nem tetszik, elvezet a szélsőséges tettig, és akkor már nagyon kevés eszköz áll rendelkezésre. Itt meggyőződésem változatlanul, hogy szükség lenne változtatni azon, ahogyan ma a véleménynyilvánítás alkotmányos korlátait - de én ezt szívesebben fogalmazom így: a többség szabadságának védelmét - értelmezzük. És igazat adok azoknak, akik azt mondják, hogy elvileg a hatályos jogszabályok erre lehetőséget adnának. Ha azonban a hatályos jogszabályok alkalmazása, támaszkodva egyébként az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlatára, olyan, amilyen, akkor úgy gondolom, a törvényhozásnak nem nagyon van más módja, mint az alkotmányon keresztül történő beavatkozás.
A Ház előtt van a választójogra és a választási eljárásra vonatkozó törvénymódosítás, amelyet szintén az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium dolgozott ki; ez is döntésre vár.
És van, akár kimondjuk, akár nem, az ország előtt egy jelentős kihívás, amire, úgy gondolom, a kormánynak és meggyőződésem szerint az Országgyűlésnek is választ kell adnia: ez pedig az igazságszolgáltatásban '97-98-ban végrehajtott reform tapasztalatai alapján a szükséges korrekciók elvégzése, annak érdekében, hogy az igazságszolgáltatás átláthatóbb, gyorsabb, és ne csak teljes egészében független, hanem a jogkereső közönség szempontjaira a mainál sokkal szélesebb körben figyelemmel lenni képes legyen.
A tárca kidolgozott, támaszkodva egyébként sok-sok szakértői véleményre és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ezzel kapcsolatos határozataira, egy átfogó törvénymódosítási javaslatot mind a bírósági szervezeti törvény, mind pedig a bírák jogállására vonatkozó törvény tekintetében. Meggyőződésem, hogy még ebben a kormányzati ciklusban ezzel a kérdéssel a Háznak, természetesen többpárti konszenzusra támaszkodva, foglalkoznia kellene. Ezt a gondolatomat alátámasztja az, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács maga már előterjesztett saját választására és összetételére vonatkozóan törvénymódosítási javaslatot, rövidesen előterjeszt például a bírák fegyelmi ügyeivel kapcsolatban törvénymódosítási javaslatot. Nem hiszem, hogy az Országgyűlésnek szabad volna kitérnie ez elől a kihívás elől. Természetesen a tárca egész szakmai apparátusa rendelkezésre áll ahhoz, hogy azokban az ügyekben, amelyekben politikai konszenzus jön létre, a szükséges szakmai, kodifikációs kidolgozó munkát elvégezzük.
Köszönöm szépen, elnök asszony, ennyit szerettem volna bevezetőben elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottságot, ki kér szót. Salamon László!
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr, Miniszterjelölt Úr! Ahhoz képest, hogy Bajnai miniszterelnök úr nyilatkozata szerint egy évre vállalta a miniszterelnök úr a kormányzást és egy évig lesz ez a kormány az ő reményei szerint hivatalban - most azzal ne foglalkozzunk, hogy korábban történő országgyűlési választásoknak milyen esélye van, de ehhez képest egyrészt -, másrészt ahhoz képest, hogy nincs kormányprogram, nem gondolja, hogy túl ambiciózus ez a program?
A másik dolog, hogy így első hallásra is azt kell hogy mondjam, hogy túl sok a törvényalkotási terv - most függetlenül az előző megjegyzésemtől. Csak az anyakönyvi törvényt, azt hiszem, harmadszor módosítanánk már ebben az évben. Ezt a túlhajszolt és bizonyos részben fölöslegesnek tűnő törvényalkotási dömpinget nem tudja a jogkereső közönség követni, nem lehet ezeket a jogszabályváltozásokat, törvényváltozásokat figyelemmel kísérni. Általában, mint ezt annak idején is, amikor már eddig is tárgyaltunk ilyen törvényeket, előadtuk kételyeinket: igenis fenntartásaink vannak jó néhány törvénymódosítás szükségességével kapcsolatban. S úgy gondoljuk, ha a törvényalkotásnak ez a sűrűsége működik tovább, és emiatt áttekinthetetlenné válik a jogrend - már most is az bizonyos fokig -, akkor ez a jogállamiság sérelmét jelenti.
Viszont egy törvényalkotási problémáról nem beszélt a miniszter úr, pedig erről szívesen hallottam volna, mert alapvető alkotmányossági kérdés; azt is mondhatnám, hogy alkotmányjogi vonatkozásban közbotrány. Ez pedig az, hogy a kormánynak van egy alkotmányos kötelezettsége, amelyet ez év január 1-jétől nem teljesít. A kormány hatáskörében felsorolt feladatok körében a harmadik helyen - de lehet, hogy a negyediken, ezt most fejből nem tudom biztosan - szerepel az, hogy a kormány az illetékes miniszter útján biztosítja az önkormányzatok működésének törvényességi ellenőrzését. Ezt a tevékenységet ma a kormány nem valósítja meg. Ismertek az előzmények. Korábban a megyei közigazgatási hivatal látta el ezt az általános ellenőrzési hatáskört. Ezt a kormánytöbbség a korábbi kormány javaslatára egy feles törvénnyel meg akarta változtatni; az Alkotmánybíróság kimondta, hogy ezt csak kétharmados törvénnyel lehet rendezni, megsemmisítette az önök által elfogadott feles törvényt; majd ezek után az alkotmányos szemléletük nagyobb dicsőségére kormányrendelettel akarták ezt a kérdést rendezni, ami, ha lehet fokozatokat mondani, még alkotmányellenesebb - az Alkotmánybíróság ezt is megsemmisítette. És ugye most az lett a "megoldás", hogy erről a feladatról egyszerűen nem intézkednek, nem kezdenek velünk tárgyalást, pedig kellene tárgyalást kezdeni, mert ebben a kérdésben csak kétharmados konszenzussal lehet megoldásra jutni. Mindenesetre az botrány, hogy a kormány egy alkotmányos kötelességét most már folyamatosan nem teljesíti. Szeretnék választ kapni, milyen elképzelése van arra nézve, hogy ezt a súlyos alkotmányos mulasztást pótoljuk.
S végezetül: mit fog tenni ön annak érdekében, hogy ne szülessen ilyen nagyszámú alkotmányellenes jogszabály az elkövetkezendő időszakban, mint ami a múltban is született? Mert azt hiszem, statisztikailag toronymagasan viszik a pálmát az elmúlt években az alkotmányellenes törvények és más jogszabályok számát illetően.
Köszönöm.
ELNÖK: Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Ön egy speciális folytonosságot képvisel a szocialista-szabad demokrata kormányok történetében, mert ugye 1994-ben államtitkár volt, állami vezető volt, sőt, ha ebben az összefüggésben mondom, így talán keveseknek fog ez fölrémleni: ön Bokros Lajos államtitkára volt a Pénzügyminisztériumban, közigazgatási államtitkár volt. Tehát ön, miniszter úr, közvetlenül tapasztalta, sőt azt gondolom, közvetlen felelősséggel tartozik a Bokros-csomag egyes döntéseinek alkotmányellenességéért. Tekintettel arra, hogy a Bokros-csomagot megvizsgáló alkotmánybírósági határozatok, azt hiszem, rövidesen újból aktuálisak lesznek, ezért érdemes lenne felidéznünk, hogy mi is történt akkor, pontosabban érdemes lenne felidézni azokat az alkotmányossági problémákat, amelyeket a Bokros-csomag, ahogy akkor mondták, a stabilizációs csomag rendelkezései a szociális területen jelentettek. Ön most a bevezetőjében egy szót nem szólt erről, de azért egy alapvető feladata ennek a mostani kormánynak, hogy bizonyos, ahogy Bajnai Gordon miniszterelnök fogalmaz, válságkezelő lépéseket tegyen. Ezek nagyban érintik a szociális jogokat, nagyban érintik az úgynevezett szerzett jogok problémáját.
Az Alkotmánybíróság több határozatban vizsgálta meg a Bokros-csomagot, és ezek közül én a legkiemelkedőbbnek a 43/1995-ös alkotmánybírósági határozatot tekintem, amelyben, képviselőtársaim, ha megengedik, röviden felidézem, mit is mondott ki az Alkotmánybíróság. Azt mondta ki, hogy a szociális rendszer biztosítási jellegű, illetve szociális jellegű támogatási elemeit más-más megítélés alá kell vonni alkotmányossági szempontból. Itt nyilván a szociális jellegű támogatási elemeknél nagyobb a jogalkotó mozgástere, de itt is a szerzett jogokra tekintettel az alkotmányossági szempontokat kell szem előtt tartani. Azt mondja ez a döntés, hogy a jogszabályok megváltoztatása akkor ellentétes a szerzett jogok oltalmával, ha a módosítás a jog által már védett jogviszonyok lefolytatásában idéz elő kedvezőtlen változást. Azt fejtegeti az Alkotmánybíróság határozata, hogy ha a támogatás viszonylag rövid és meghatározott időre szól, akkor nem lehet a jogosultsági feltételeket és időtartamot kedvezőtlenebb irányba módosítani; hosszú időtartamra szóló támogatási formák esetében van lehetőség arra, hogy megváltoztassák ezeket a támogatási szabályokat.
Miniszter úr, szerintem nagyon fontos lenne, hogy mielőtt a Bajnai-kormány javaslatokat tesz majd az általa válságkezelőnek mondott megszorító lépésekre, előtte ezeket a bizonyos Bokros-csomaggal kapcsolatos alkotmánybírósági döntéseket áttanulmányozzák. És akkor még közigazgatási államtitkárként, most már közvetlenül igazságügy-miniszterként is önnek az a kötelessége, hogy az alkotmányossági szempontokat a kormány döntéseiben, illetve az Országgyűlés döntéseiben is figyelemmel kísérje, és forduljon szembe azokkal a kezdeményezésekkel, amelyek ezeket a bizonyos szerzett jogokat sértenék.
Nem tudok ennél konkrétabb lenni, merthogy nem ismerem pontosan a miniszterelnök konkrét terveit - azt ígérte, hogy majd megismerjük -, de ezek között biztosan lesznek olyanok, amelyek a szociális jogokat érintik és szerzett jogokat érintenek. Ha csak például a gyed szabályainak megváltoztatására gondolok, olyan támogatási formákat is érintenek a most a Bajnai-kormány által bevezetni tervezett intézkedések, amelyeket már a '95-ös Bokros-csomag is érintett, részben a családi pótlék, részben pedig a gyermektámogatások, anyasági támogatások területén. Az lenne tehát a kérdésem, ha ezt kérdés formájában egyáltalán meg lehet fogalmazni, hogy azon túl, hogy a Bokros-kormány idején önnek vajon mi volt a személyes álláspontja közigazgatási államtitkárként azokkal a tervezett intézkedésekkel kapcsolatban, azon túl most az érdekelne, hogy a mostani tervezett intézkedéseknél lát-e olyat, ami az alkotmányosság szempontjait esetleg, hogy mondjam..., nem kielégítően tartalmazza.
Miniszter úr, az eddigi állami vezetői pályafutása során volt egy érdekes feladata: ennek a bizonyos Államreform Bizottságnak volt az alelnöke. Egyszerű lenne a kérdést feltenni, hogy miniszter úr, mi valósult meg ezekből az államreform-elképzelésekből, mely államreformokra büszke, de mivel csak alelnök volt és a miniszterelnök volt az elnöke, ezért nem lenne indokolt, hogy ezt önön kérjem számon. De azt azért szeretném megkérdezni, hogy miniszterként melyek az Államreform Bizottságnak azok az elképzelései, amelyeket aktuálisnak tart, és egyáltalán melyek azok, amelyet miniszterként még továbbvinne ebből az államreformból. Mi ugyanis nem nagyon látjuk ezt az államreformot; nem tudom, mi ennek az oka - biztos azt fogja mondani, hogy az ellenzék az oka. De azért szeretném megtudni, melyek lettek volna azok a döntések, amelyekhez az Államreform Bizottság alelnökeként a támogatásunkat kérte volna.
Miniszter Úr! Az elmúlt hetekben jócskán felkavarták a szakmai, de a szakmai véleményeken túl úgy általában a közvéleményt is a miniszterelnöknek a bíróságok függetlenségével kapcsolatban tett vagy inkább a bíróságok függetlenségét sértő kijelentései. Ön akkor, miniszter úr, egy interpellációban is megkérdeztem, arról beszélt - szerintem megszépítve a miniszterelnök szavait -, hogy a pártatlanságnak a látszatát is erősíteni kell. Azt szögezzük le persze, hogy Gyurcsány Ferenc nem a pártatlanság látszatáról beszélt, ő konkrétan elfogultságról beszélt, konkrétan részrehajló döntésekről beszélt. Én azt szeretném tudni, hogy egyrészt fenntartja-e ezt a véleményét, hogy a pártatlanság látszatát erősíteni kellene, másrészt ha igen, akkor milyen ezzel ellentétes tendenciát, esetleg konkrét esetet lát. És nagyon kérem, ne mondja el azt, hogy mit mondott a Veszprém Megyei Bíróság elnöke, mert a Veszprém Megyei Bíróság elnökének nyilatkozata már azon események után történt, amire Gyurcsány Ferenc utalt. Ugye nem gondolja komolyan, hogy a Veszprém Megyei Bíróság elnökének nyilatkozatát kell úgy értelmezni, mint hogy a "bíróságok" a Fideszhez kötődő, ahogy fogalmazott Gyurcsány Ferenc, "disznóságokat" leplezik, bezzeg a Fidesz ellenfeleinek ügyeit... - látom, hogy bólogatnak. Csak azt kérem, hogy végre mondjanak már egy példát erre, mert tényleg, ha ilyen ügyek vannak, akkor nagyon szeretném tudni, hogy mely ügyek ezek. Akkor beszéljük meg közösen, az alkotmányügyi és igazságügyi bizottság lenne minimum a terepe, hogy önök hol látnak olyan konkrét ügyeket, amelyben az önök által képviselt pártot vagy párthoz tartozó személyeket elfogultan ítélték meg, és melyek azok, amelyben a Fideszhez kötődő személyeket vagy fideszes politikusokat elfogultan ítélték meg. Nagyon kérem, hogy ne azon a szinten válaszoljon, amint azt az interpellációra tette; ott az volt a lényege a dolognak, hogy a pártatlanságnak erre a látszatára ügyelni kell. Csakhogy egyetlenegy bizonyítékot sem mondott, hogy melyek azok az esetek, ahol a pártatlanság látszata sérült volna, és konkrétan melyek, ahol a pártatlanság sérült volna, nem is a látszata, hanem maga a pártatlanság.
Még két kérdést szeretnék föltenni, miniszter úr. Az egyik szerintem egy nagyon kényes kérdés, de azért is kérdezem, mert ön rendészeti miniszter is, fontos tehát, hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben, és szerintem a társadalom is világos képet kaphatna. Ez a kérdés pedig az, hogy valóban vannak-e Magyarországon rasszista indíttatású bűncselekmények. Nagyjából hónapok óta lehet arról hallani, hogy egyes romák elleni támadások, roma személyek sérelmére elkövetett bűncselekmények mögött rasszista indíték állna. De miniszter úr, őszintén szólva nem tudunk arról - nem tudom, hogy csak mi nem vagyunk informáltak erről, vagy a valóság éppen az ellenkezője, de nem tudjuk, mely bűncselekmények esetén bizonyosodott be, hogy rasszista indítékból követték el. Ennek pedig az a jelentősége, amit ön mondott, hogy például a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos jogalkotáshoz kapcsolta azt, hogy erre többek között azért van szükség, mert ilyen indulatok vannak. De miniszter úr, ahhoz előbb tényekre van szükség, hogy mondjuk, ebből jogalkotási következtetéseket vonjunk le! Ha Magyarországon valóban elharapóztak volna a rasszista indíttatású bűncselekmények, akkor elképzelhető, amit önök állítanak, hogy itt valamilyen büntetőjogi beavatkozásra van szükség: akkor lehet, hogy ez igaz lenne. Csakhogy én nem tudok olyan ügyekről, amelyekben ez egyértelműen, feketén-fehéren bebizonyosodott volna; vagy ha van ilyen ügy, akkor az semmiképpen sem azok közé a durva, brutális bűncselekmények közé tartozott, amelyek miatt egyébként a közélet joggal felháborodott. Tehát lehet, hogy valamilyen más, a látókörünkön kívül eső bűncselekményekről van szó. Muszáj az összefüggést bizonyítani ahhoz, hogy elhiggyük, hogy itt jogalkotási következtetéseket kell levonni.
Amit pedig utolsóként én is megkérdeztem volna: ez a közigazgatási hivatalok kérdése. Salamon László bemutatta, hogy ez miért tarthatatlan és lehetetlen állapot, de arra szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét, hogy a közigazgatási hivatalok az önkormányzati törvény szerint de jure léteznek. Tehát létrehozza a közigazgatási hivatalokat az önkormányzati törvény, ez a fogalom létezik az önkormányzati törvényben, azonban de facto a kormány nem hozta létre ezeket a közigazgatási hivatalokat, más szervtípust hozott helyettük létre, amely viszont nem vette át ezeket a feladatokat. Én azt hiszem, az igazságügy-miniszternek is kötelessége az, hogy nemcsak a parlament, hanem a kormány jogalkotását is figyelemmel kísérje, ha van egy ilyen alkotmányos mulasztás, mely szerint a kormány nem lát el egy törvényességi ellenőrzést, nem látja el egy olyan alkotmányos hatáskörét, ami komoly, a jogállamot próbára tevő következményekkel jár. Nem tudom, mennyire ismeri, miniszter úr, hogy pillanatnyilag, mondjuk, a bíróságok hogyan állnak ehhez az egész kérdéshez: én úgy tudom, hogy a bíróságokon gyakorlatilag megálltak azok a perek, amelyek közigazgatási hivatalok ellen indított perek voltak. Tehát ez a fajta rendezetlenség mindenképpen a kormány lépését igényelné.
Persze az igaz, hogy ennek a kielégítő megoldása a kétharmados önkormányzati törvény módosítása lenne. De minden állítással ellentétben a közigazgatási hivatalok de jure léteznek, azokat nem kell a kétharmados törvénybe beiktatni, hanem csak működniük kellene ezeknek a hivataloknak. Ami kérdéses, az egyedül az illetékessége ezeknek a hivataloknak, valójában a hatásköre fel van sorolva az önkormányzati törvényben.
Tehát, miniszter úr, mint igazságügy-miniszter tervez-e valamilyen lépést, vagy úgy gondolja, hogy ez teljes egészében csak az Önkormányzati Minisztériumnak a hatásköre? Mert itt szerintem már nemcsak önkormányzati minisztériumi hatáskörről van szó, hanem kifejezetten alkotmányossági-jogállamisági problémáról van szó, hogy ellátják-e az önkormányzatok törvényességi felügyeletét.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Szép Béla!
DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Fontolgattam, hogy a hozzászólási szándékomtól elállok, nem pusztán azért, mert repültek a percek, ötpercek, tízpercek az előző kérdés feltétele során, hanem elsősorban azért, mert valamikor úgy tanultam, hogy tisztességes jogász nem tesz úgy fel kérdést, hogy burkolt állítást fogalmaz meg benne. (Közbeszólások: Ugyan! Miért? Dehogynem!) Itt ez alatt a huszonöt perc alatt bőven volt ebben részünk. Ellenben én röviden és állítás nélkül szeretnék kérdést megfogalmazni.
Miniszter úr miniszterjelöltként is a program harmadik pillére utolsó elemeként a korrupcióellenes küzdelem tekintetében egy törvénycsomagot említett. Azt szeretném megkérdezni, ennek mik a fő elemei, és milyen hatás, milyen eredmény elérését várják ennek elfogadása esetén.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Hankó Faragó Miklós!
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Az imént hallhattuk Bajnai Gordon miniszterelnök úrtól azt, hogy deklaráltan is egy válságkezelő kormány alakul meg; részben a miniszterelnök úr megválasztásával ez a folyamat kezdetét vette. Ez a válságkezelés teljesen egyértelműen egy nagyon rapid folyamatot kell hogy jelentsen; maga a miniszterelnök úr is bejelentette, hogy nagyon gyors lépéseket kíván tenni. Mindannyian tudjuk és látjuk, hogy a válság körülöttünk milyen következményekkel jár. Úgy tűnik, hogy ilyen lépések megtétele mindenképpen indokolt.
Ebben a helyzetben egy igazságügyi tárca - vagy igazságügyi és rendészeti tárca - egy alapvetően ellentmondásos helyzetbe kerül, a helyzet objektív voltából adódóan. Hiszen az igazságügyi tárcának az a feladata, hogy a minőségi jogalkotás követelményeinek megfelelően nagyon megfontolt lépésekkel haladjon előre. Persze pontosan tudom, hogy ha most itt statisztikai adatokat tudna valaki hozni, akkor az elmúlt húsz évben, nem tudom, pontosan hányszor, de talán többszörösen kicserélődött a teljes magyar jogrend, olyan mennyiségű változásnak lehettünk tanúi, és úgy tűnik, hogy ez a folyamat megállíthatatlan. A folyamat megállíthatatlan, de az nagyon fontos, hogy úrrá legyünk azon a helyzeten, amely ezen a téren problémaként jelentkezik, mert manapság nem könnyű jogásznak lenni, hiszen tényleg nagyon nehéz a hatályos jog változását követni. Ebben a helyzetben az igazságügyi tárcának véleményem szerint fokozott a felelőssége abban, hogy a minőségi jogalkotás követelményeit legalább ugyanúgy megpróbálja megőrizni, mint annak a szükségességnek eleget tenni, hogy egy ilyen helyzetben gyors változtatásokra van szükség.
Részben ismerjük, illetve azt hiszem, mondhatjuk úgy, hogy aki komolyan veszi a munkáját, az alapvetően ismerheti pontosan a tárca eddigi tevékenységét és az elképzeléseket, a jogszabálytervezetek sorsát, és hallhattuk miniszter úrtól azt, hogy a jövőre vonatkozóan milyenek az elképzelései. Azt szeretném megkérdezni öntől, mit tesz annak érdekében, mit tehet ön személy szerint is, illetve a tárca annak érdekében, hogy ebben a nehéz feladatban, e két, egymásnak alapvetően ellentmondó feladattal kapcsolatban megfelelő egyensúlyt tudjon tartani. Az előkészítés, akár a szakma, akár az Országgyűlés felkészítése, az országgyűlési képviselők tájékoztatása, bevonása ezekbe az előkészítő munkálatokba hogyan történhet? Mert ha csak azt nézem - elnézést a szakzsargonért -, hogy a Ket. salátatörvény, amely nemrégen került benyújtásra, talán több mint kétszáz törvény módosítását jelenti, elképesztően nehéz nyomon követni, és óhatatlanul könnyű hibázni, előkészítés kapcsán is, jogalkotás kapcsán is, aztán utána abból következően a jogalkalmazás kapcsán. A kollégák is említették, mennyire fontos az, hogy az Alkotmánybíróság rostáján lehetőség szerint minél kevesebb javaslat akadjon fenn. Tehát azt hiszem, a probléma világos, nagyon nehéz feladatot jelent az egyensúly megtartása. Milyen elképzelései vannak miniszter úrnak arra vonatkozóan, hogy ezt hogyan lehet hatékonyan megteremteni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kér még szót? Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Én csak Szép Béla képviselő úrtól szeretnék elnézést kérni, hogy hosszan tettem fel a kérdésemet. Megtehettem volna, hogy különválasztva először kérdéseket teszek föl, és utána véleményt mondok, de ha így megspóroltunk egy kis időt, hogy nem kellett kétszer szót kérnem, akkor engedje meg ezt a formát a jövőben.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük. Van-e még? (Senki sem jelentkezik.)
Miniszter úr!
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt válaszai, reflexiói
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök asszony. Nagyon izgalmas kérdést kaptam, ezért elnézést, ha nem tudok nagyon röviden válaszolni, de úgy gondolom, a szakmai tisztesség mindenképpen azt kívánja, hogy érdemben térjek ki a képviselő urak kérdéseire.
Salamon képviselő úr azzal a félig személyes kérdéssel kezdte, hogy nem túl ambiciózus-e az a program, aminek néhány elemére utaltam. Hadd legyek még személyesebb a válaszomban: akinek nincs szakmai ambíciója, az ne vállaljon miniszteri tisztséget. Csak ambiciózus szakmai programmal illendő és méltó, mondjuk, az alkotmányügyi bizottság ülésére meghallgatásra jönni.
Hogy sok-e az általunk kezdeményezett törvénymódosítás? Meggyőződésem, hogy sok, de az egyébként szükségesnél kevesebb. Az ezzel kapcsolatos kérdések és fanyalgások engem a mindenki által ismert viccre emlékeztetnek: a "van sapkája vagy nincs sapkája" viccre. Szóval el kéne azt dönteni, hogy mi a baja a kormánynak: az a baja, hogy nem csinál semmit, vagy az a baja, hogy túl sok törvénykezdeményezéssel él? Én úgy gondolom, a kormánynak az a dolga, arra esküdött a miniszterelnök, arra fognak felesküdni a miniszterek, hogy teszik a dolgukat. Ebben a körben pedig a törvénykezdeményezés egyike a legfontosabb teendőknek. Tehát igen, mindazokon a pontokon, ahol úgy gondolom, és ott, ahol a kormány engem ebben támogat, hogy törvénykezdeményezésre, akár új törvény megalkotására, akkor törvény módosítására van szükség, élni fogok ezzel az alkotmányos joggal, mert úgy gondolom, hogy ez a miniszteri felelősség körébe tartozik. Hozzátéve persze, hogy mindnyájan pontosan tudjuk, a jelen lévő tanult és tapasztalt képviselő urak különösen, hogy a törvénykezdeményezéseink egy jó része az európai uniós jogalkotásból adódik, más része alkotmánybírósági döntésből adódik, és ezen kívül vannak a kormány saját kezdeményezései. Ez így együtt valóban nem kevés, de úgy gondolom, feltétlenül szükséges.
Az önkormányzati ellenőrzés dolga; Salamon képviselő úr is, Répássy képviselő úr is fölvetette. Nem cinikus vagyok, amikor azt mondom, hogy ezekből a kérdésekből én azt szeretném kihallani, hogy az ellenzéknek az a magatartása, ami eddig megakadályozta, hogy létrejöjjön az a törvény, amelynek alapján a kormány eleget tehetne alkotmányos kötelezettségének, megváltozott. És ha ez így van, ennek én nagyon örülök. Természetesen a kormányon belül ez elsősorban az önkormányzati miniszter hatáskörébe tartozó kérdés, de a dolog természeténél fogva, úgy, ahogy erre Répássy képviselő úr is utalt, ez az igazságügy-miniszter számára is felelősség. Ezért készítettünk n+1 javaslatot. Sajnos ezek mindegyikét az ellenzék elutasította. Én az aggódó kérdésekből arra a következtetésre jutottam, hogy most nagyobb esélyünk van javaslatok pozitív elfogadására; élni fogunk ezzel a lehetőséggel. Elő fogjuk terjeszteni azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi a kormánynak azt, amely lehetőségtől az Országgyűlésben kialakult patthelyzet most megfosztja: hogy eleget tegyen annak az alkotmányos kötelezettségének, amelyre itt a képviselő urak részletesen utaltak. A tekintetben a helyzet persze, mindnyájan tudjuk, rendezett, hogy ami nem az önkormányzatok ellenőrzése körébe tartozó feladat, hanem alapvetően az önkormányzatok közigazgatási tevékenységével kapcsolatos valamikori teendője a közigazgatási hivataloknak, ezek abszolút rendezettek, e tekintetben semmiféle alkotmányos bizonytalanság nem áll fönn. Nagyon rövid időn belül az asztalon lesz az az új kormányjavaslat, amely, bízom benne, hogy megfelelő tárgyalási alapul szolgálhat majd.
Répássy képviselő úr nehéz helyzetbe hozott, mert - nagyon kulturált formában - a koromra emlékeztetett. Sajnos ez egy adottság, ezzel nincs mit kezdeni. Sőt az én memóriám még messzebbre is visszanyúlik, mint Répássy alelnök úré; én arra is emlékszem, hogy Antall József kormányában már állami vezető voltam, 1990 májusában vagy júniusában kaptam helyettes államtitkári megbízatást. Szóval valóban, több kormányzati cikluson és több kormányon keresztül volt módom szolgálni a harmadik Magyar Köztársaságot.
Ami a Bokros-csomaggal és az alkotmánnyal összefüggő kérdéseket illeti, egy konkrétum csak képviselő úr kíváncsiságát kielégítendő: például a családi pótlékkal kapcsolatos felkészülési idő tekintetében én az előkészítés során annak idején azt az álláspontot képviseltem, amely utóbb az Alkotmánybíróság döntésévé nemesedett - de alulmaradtam. Ez természetesen nem az én bölcsességemet, legfeljebb a jogászi vénámat dicsérheti.
Komolyabbra fordítva: természetesen a válságkezelés - és a miniszterelnök korábban tett nyilatkozatai ezt egyértelművé tették - érint nem kevés szerzett jogot. Természetesen ez az - idézőjelben mondom - "érintés" csak az alkotmányos követelmények messzemenő tiszteletben tartásával történhet. Ennek elemi feltétele - és ez a munka folyt és folyik, és eszerint fogunk eljárni -, hogy az alkotmánybírósági döntések kijelölik nagyon sok ügyben azt a zsinórmértéket, amelyhez igazodni kell, és természetesen a kormány javaslatai ehhez fognak igazodni. Azt a szűk mezsgyét kell megtalálni - meggyőződésem, hogy meg is fogjuk -, hogy a gazdaságilag szükségest és az alkotmányosan lehetségest összeegyeztessük. Nyilván a kormány, az Országgyűlés kénytelen a gazdasági realitásokkal szembesülni; ha egy ilyen világválság cunamija közeledik felénk, akkor semmi sem maradhat változatlan. De természetesen a változásokat szigorúan az alkotmányos követelményeknek megfelelően kell végrehajtani. És abban is egészen bizonyos vagyok, hogy föl fog vetődni egy sor olyan kérdés, amire az Alkotmánybíróság korábbi döntései - merthogy a kérdés úgy még nem merült föl - nem adnak egyértelmű eligazítást, és akkor bizony a kormánynak kell majd legjobb tudása, alkotmányos elkötelezettsége szerint javaslatot tenni a megoldás mikéntjére, és nyilván a parlamentben erről majd nagy viták folynak. De nem aggódom a tekintetben, hogy a kormányban egyrészt megvan az alkotmányos elkötelezettség, másrészt elsősorban az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban, de a kormány más intézményeiben is megvan az a tudás, ami ahhoz kell, hogy ezt a szűk mezsgyét megtaláljuk, és segítsünk az országnak végighaladni ezen az úton.
Ami az Államreform Bizottság tevékenységét illeti, úgy gondolom, illetlenség lenne az alkotmányügyi bizottság türelmét azzal próbára tennem, hogy hosszan-hosszan felsorolnám mindazokat a reformlépéseket, amelyekre meggyőződésem szerint szükség lett volna, és a jövőben is szüksége lesz Magyarországnak. Meg természetesen ezen hosszú politikai polémiát lehetne kezdeni, elterelendő a figyelmet a válságkezelésben szükséges azonnali teendőkről. Visszatekintve is az a meggyőződésem, hogy az Államreform Bizottság mint intézményes forma és még inkább az a reformpolitika, amelyet 2006-ban a Gyurcsány-kormány megkezdett, helyes és szükséges volt. Ennek nagyon sok pozitív eredménye született. Utalok például a nyugdíjrendszerben végrehajtott jelentős korrekciós lépésekre 2006-ban; utalok a teljesítményelv érvényesítésének megkezdésére a közszférában, amelyek olyan lépések voltak, amelyeknek előkészítését az Államreform Bizottság végezte. Utalhatnék az ellenzék által is támogatott rendőrség-határőrség integrációjára. Ezek a túlnyomórészt megvalósult lépések. És természetesen nagyon sok olyan javaslat készült az Államreform Bizottság titkárságán, került megtárgyalásra az Államreform Bizottságban, amely különböző politikai és társadalmi okoknál fogva - és ha a bizottság ezt igényli, ebbe természetesen szívesen belemegyek, de tartok tőle, hogy messzire vezetne - nem valósult meg. De ez nem jelenti azt, hogy Magyarország például megúszhatná az önkormányzati rendszer alapvető reformját. Ez nem jelenti azt, hogy Magyarország megúszhatná, hogy az egészségügyi ellátórendszer működését a mai követelményekhez igazítsuk. Mondhatjuk azt - már hogy egyes politikusok, ha van hozzá lelkiismeretük, mondhatnák - az országnak, hogy a jövő útja az, hogy semmi sem változik. De ettől ez még nem a jövő útja. Ebben egészen mélyen hiszek.
Ami a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által az igazságszolgáltatásról tett kijelentéseket és az azzal kapcsolatos személyes és természetesen miniszteri álláspontomat illeti, nincs változás a két héttel vagy három héttel ezelőttihez képest. Csak szeretném fölidézni, hogy a miniszterelnök abban az azóta nagy vihart kiváltott néhány mondatában egyértelműen látszatokról, érzésekről beszélt - tessék elővenni a Szocialista Párt kongresszusán elmondott mondatainak szó szerinti leírását -, és úgy gondolom, azt akarta kifejezni, hogy egy sor döntés, hozzáteszem, nem 2009-ben, hanem már 2002-ben meg 2003-ban is, nem volt érthető és megmagyarázható a közvélemény egésze vagy legalábbis egy jó része számára. Ebből nem az következik, hogy ezek törvénysértő, részrehajló, elfogult döntések lettek volna, de hogy a közvélemény, éppen mert nem illeszkedtek a korábbi ügyészségi vagy bírósági gyakorlatba, adott esetben attól meredeken eltértek, vagy legalábbis indoklásuk olyan logikai bukfencnek tűnő érveléseket tartalmazott, hogy ezek kétségeket ébresztettek a közvéleményben. Ha alelnök úr példákra kíváncsi, ezeknek hosszú sorát lehetne sorolni.
Ezekkel kapcsolatosan, úgy gondolom, jogos az a megállapítás - és nem változott a véleményem -, hogy mindenkinek, akinek dolga és felelőssége van az igazságszolgáltatásban, legyen az rendőr, legyen az ügyész vagy legyen bíró, úgy kell a dolgát végeznie, hogy még a részrehajlás, az elfogultság gyanúja vagy látszata se merülhessen föl. Nem hiszem, hogy ebben az alkotmányügyi bizottságban komoly vita bontakozna ki; felteszem, hogy minden jelenlévő ezt pontosan így gondolja. Ez az állítás mindig igaz. Ha pedig vannak nehezen érthető döntések, akkor úgy gondolom, ennek az állításnak még inkább van relevanciája. Ezen is - ezen is! - sokat segítene azoknak a törvénymódosításoknak az érdemi vitája és aztán elfogadása, ami az igazságszolgáltatás átláthatóságát javítaná. Mert hogy ma nem az, azt nagyon sok szakértői vélemény és az OIT azóta hozott döntései maguk is jól alátámasztják.
Csak egyetlen példát hadd mondjak az e körben tapasztalható anomáliákra. Kiderült például az, hogy a bírákkal kapcsolatos fegyelmi eljárás megindítása az egy nyilvános információ, míg ennek a fegyelmi eljárásnak az eredménye a hatályos jogszabályok szerint szolgálati titok. Első ránézésre is eléggé világos, hogy ez egy sok tekintetben is abszurd szabály: egy bíróról nyilvánosságra kerülhet az, hogy ellene fegyelmi eljárást indítottak, de hogy ez az ő teljes "felmentésével" zárult, mert a cselekmény nem is volt fegyelmi vétség vagy nem ő követte el, ez már nem kerülhet nyilvánosságra; ez nyilvánvalóan súlyosan sérti az adott bíró méltóságát. De ha egy bíró olyasmit követ el, ami az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat ingatja meg, ami egyébként fegyelmi vétség a törvény szerint, nem tud kiderülni, hogy az igazságszolgáltatás a fegyelmi eljáráson keresztül korrigálta ezt a hibát. A közvéleményben ott marad a negatív következmény, ennek a korrekciója azonban nem tud végbemenni. Ezt csak azért említem példaként, mert ez az az ügy, ahol az Igazságszolgáltatási Tanács maga is törvénymódosítást kezdeményez, mert tarthatatlannak ítéli a helyzetet; és az átláthatóság tekintetében ennél még sokkal nagyobb problémák is vannak.
Amit a miniszterelnök elmondott, az sokféleképpen értelmezhető, de az igazságszolgáltatás függetlensége elleni támadásként, úgy gondolom a szöveg alapján, meglehetősen nagy politikai bátorság kell ehhez, mert a miniszterelnök éppen hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének védelmében szólalt meg.
Rasszista indítékú bűncselekmények tekintetében kérdezett képviselő úr. Engedje meg, hogy nem kitérve a kérdés elől, jelezzem, hogy magam, amikor a szélsőséges gondolat, szélsőséges vélemény, szélsőséges tett összefüggésrendszerére utaltam röviden, akkor messze többre gondoltam, mint az esetleg rasszista indíttatású vélemények és tettek körére, mert a szélsőségesség, úgy gondolom, nem vitatható módon ennél sokkal többet foglal magába. Ennek megfelelően a védelemnek is ezzel szemben, hogy tudniillik a szabadságjogok védelmének, természetesen szélesebb körre kell kiterjednie, mint az esetleges rasszista megnyilvánulásokra.
Történt egy sor olyan bűncselekmény az elmúlt időszakban - ezt a közvélemény és a jelenlévők is jól ismerik -, ahol a rendőrségi nyomozás jelenlegi állása szerint más motívum, mint a rasszista, nem látszik. Ebből még nem az következik természetesen, hogy a tatárszentgyörgyihez hasonló - és mindenki ismeri az előzményeket - bűncselekmények esetében rasszista lett volna feltétlenül a motívum; ezt majd a nyomozás lezárulta és az ennek nyomán történő vádemelés nyomán hozott bírói ítélet után lehet tényként állítani. Más motívum azonban ezekben az ügyekben nem látszik. Egyébként az elmúlt években is, ebben az esztendőben is történt nem kevés olyan bűncselekmény, ahol sok jel utalt rasszista motívumra, de sajnálatos módon olyan ma az igazságszolgáltatás gyakorlata, hogy ezt a motívumot, bár a törvény egyébként lehetővé tenné, mégsem - idézőjelben mondom, kétszer - "honorálja" az igazságszolgáltatás. Láthatóan ügyészség is, bíróság is ódzkodik attól, hogy ennek a kétségtelenül nehezen bizonyítható tényállási elemnek a bizonyításába belemenjen. Már ez a gyakorlat is hozzájárul ahhoz, hogy nem sikerül e téren a hatályos jogszabályoknak teljeskörűen érvényt szerezni.
Azonban ez csak a problémának az egyik fele, alelnök úr. A másik fele, hogy a "le kellene őket lőni, mint a kutyákat" - talán ismerős a mondat: szóval a "le kellene őket lőni, mint a kutyákat" - típusú megnyilvánulásokat ma a magyar igazságszolgáltatás tétlenül szemléli. És nem egy, hanem sajnos nagyon sok ilyen van, miközben egyébként úgy gondolom, sokunk jogérzéke a hatályos alkotmány és az alkotmányos jogszabályok alapján is indokoltnak tartaná ezekkel szemben törvényi úton fellépni, merthogy a törvények ezt elvileg lehetővé teszik, és mégsem történik meg. És mégsem történik meg, bármennyire is elborzasztó ez a mondat; úgy gondolom, egyetértünk ebben valamennyien.
Ami pedig az egyik megyei bírósági elnök kijelentéseit illeti, csak a történeti hűség kedvéért: az említett megyei bírósági elnök, mint sokat nyilatkozó bírósági vezető, tett nyilatkozatokat a miniszterelnök megszólalását követően. Csak zárójelben mondom: nem ismerek a bírósági szervezeti törvényben vagy a bírák jogállására vonatkozó törvényben olyat, ami lehetővé tenni a politikai tevékenységet a bírák számára a miniszterelnök megszólalását követően. De ez a megyei bírósági elnök bizony, mint ahogyan erre nézve egyébként a bírák etikai testülete állást foglalt, már korábban is tett a politikai tevékenység körébe tartozó nyilatkozatot, ami ennek a testületnek az állásfoglalása szerint egyébként nem összeegyeztethető a bírósági tevékenységgel. És úgy gondolom, ezek a nyilatkozatok legalábbis nem erősítik az állampolgároknak az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett hitét, amely hit egyébként - felteszem, hogy ebben is teljesen egyetértünk - az egyik alapja a jogállamnak.
Bízom benne, hogy a közigazgatási hivatalok, önkormányzatok törvényességi ellenőrzése kérdéskör kapcsán a Salamon úr kérdésére adott válaszom talán Répássy alelnök úr kérdéseire adott válasznak is tekinthető.
Ami a korrupcióellenes fellépés dolgát illeti, annyi türelmet hadd kérjek a bizottságtól, hogy miután ez a Bajnai-kormány programjának fontos eleme, egyik nagyon jelentős pillére lesz, picit idő előtti ennek részleteiről nyilatkoznom. Annyit mindenképpen elmondhatok, hogy ez a törvénycsomag, összhangban az antikorrupciós tanácsadó testület által javasolt stratégiával és a nemzetközi szervezetek ajánlásaival, ki fog térni a korrupciós ügyekben bejelentést tevők védelmére, annak érdekében, hogy bátrabban merjenek és tegyenek bejelentéseket. Szándékom és javaslatom szerint érdemben növelni fogja a kockázatot azok számára, akik ma a korrupciós ügyeknek, másképpen fogalmazva: a tisztességes eljárás sérelmével hozott döntéseknek haszonélvezői. Nem egyénileg, mert esetleg megvesztegették őket; ezt a büntetőjog kellően fenyegeti. Hanem például oly módon, hogy olyan üzlethez vagy üzleti lehetőséghez jutottak hozzá, amihez tisztességes eljárás mellett nem juthattak volna, ezeknek - idézőjelben mondom - a "kedvezményezetteknek" a számára anyagi értelemben, az ott vezető beosztást betöltők számára pedig egzisztenciális értelemben legyen drámai a kockázat. Nemzetközi tapasztalatok, elsősorban az Egyesült Államok tapasztalatai azt mutatják, hogy ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a korrupció ellen hatásosan fel lehessen lépni. Kiterjed a javaslatcsomag várhatóan a lobbitörvény érdemi módosítására, annak érdekében, hogy a döntéshozók és a döntést befolyásolni kívánók közötti kapcsolatok váljanak transzparensekké, és ezen keresztül a döntéshozók tevékenysége sokkal inkább átláthatóvá; és bizonyosan ki fog terjedni a javaslatcsomag az etikai kódexek rendszerének immár nemcsak kívánságszintű, hanem ennél határozottabb formában történő felállítására. Azt fogjuk kezdeményezni, hogy az Országgyűlés olyan határozatot fogadjon el, amelyben meghatározza a közszféra különböző területein bevezetendő etikai kódexek minimális tartalmát, s ezt követően, részben a kormány az alá tartozó közigazgatásban, részben a kormánytól független alkotmányos intézmények, igazságszolgáltatás, ügyészségek megalkothatják a maguk etikai kódexeit. Ez megint nemzetközi ajánlásokból, nemzetközi tapasztalatokból adódó kötelezettség. Mindnyájan tudjuk, hogy a tisztességes eljárás több mint törvényesség. Annak egy sor egyéb olyan, törvényben nehezen definiálható, de egy etikai kódexben jól körülírható feltétele van még, amelynek világos meghatározása és utána megfelelő szerveken keresztül történő számon kérése alapvető fontosságú a korrupció elleni hatásos fellépés szempontjából.
A következő időszak egyik legfontosabb kérdését vetette föl Hankó Faragó képviselő úr. Igen, válságkezelés közepette is, természetesen nem sérülhet az alkotmányosság. Természetesen a minőségi jogalkotás követelményeit messzemenően érvényesíteni kell. Hozzáteszem, emellett a válságkezelés természetéből adódóan a gyorsaságot is - merthogy gyors intézkedésekre van szükség egy sor területen - érvényesíteni kell. Nagy tisztelettel és halkan mondom: ez természetesen nemcsak a javaslatokat előkészítő kormányra ró felelősséget, hanem a javaslatokat megtárgyaló és reményeink szerint elfogadó Országgyűlésre is. Nyilván ott is arra kellene törekedni, hogy a helyzethez igazodjék a döntéshozatali procedúra. Ez nemcsak az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, hanem az egész kormányzati apparátus felelőssége, de az igazságügy-miniszter és kollégáinak kiemelt felelőssége természetesen.
Én úgy gondolom, azok a szervezeti és személyi lépések, amelyeket az elmúlt egy esztendőben a minisztériumban tettünk, segítenek abban, hogy ennek a kihívásnak jobban meg tudjunk felelni. Kialakítottunk olyan szervezeti egységeket és összességében megerősítettük egyébként a jogalkotás alkotmányosságáért és koherenciájáért felelős főosztályokat, szakállamtitkárságot a minisztériumban, ami, úgy gondolom, jó személyi garanciát jelenthet ezen a területen. De természetesen a minisztérium ezt önmagában nem tudja megtenni. Az a válságos időszakban is kötelező, talán ilyenkor még inkább kötelező intenzív párbeszéd mindazokkal, akik érintettjei, résztvevői egy-egy döntésnek, különböző érdekképviseletek bevonása, szakmai szervezetek bevonása, megint segíthet abban, hogy gyorsan, de színvonalasan lehessen ezt a munkát végezni.
Az sem titok, hogy a Bajnai-kormány válságkezelő programjának jó néhány intézkedését már korábban megkezdte előkészíteni a kormányzati apparátus. Tehát nem egy, vasárnap a nyilvánosság elé tárandó programmal kezdődik ez az előkészítő munka, hanem ennek volt már jó néhány megelőző fázisa, ennek keretében többek között az e tárgyba tartozó alkotmánybírósági döntések alapvető elemzése is. De ennek a kérdésnek a kapcsán hadd csatoljak vissza Salamon képviselő úr kérdéséhez a sok törvény és a túl nagy ambíció dolgához. Meggyőződésem, hogy a válságkezelés nem jelentheti azt, hogy minden más feladat nemcsak hogy háttérbe szorul, de késedelmet, halasztást vagy éppen mellőzést szenved. Nem. A válságkezelés van a középpontban, és emellett mindazokat a lépéseket, amelyek segítenek az ország közép- és hosszú távú versenyképességének megerősítésében, az állami működés modernizációjában - és azért erről beszélek, mert nyilván ebben van igazságügyi és rendészeti miniszterként felelősségem -, azokat folytatni kell, természetesen úgy, hogy mind a döntés-előkészítő, mind pedig a döntéshozó folyamatban a válságkezelés élvez elsőbbséget.
Nyilván úgy kell ezt a munkát végezni, hogy megfelelő erőforrások álljanak rendelkezésre a minisztériumokban és a parlamentben is a legsürgősebb válságkezelő döntések meghozatalához. Én arra fogok természetesen törekedni, hogy így szervezzem a minisztériumban folyó munkát.
Köszönöm még egyszer a megtisztelő kérdéseket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárjuk a meghallgatást.
A szavazás előtt ismertetem a helyettesítésben beállott változásokat: Simon Gábor helyettesíti Bárándy Gergelyt, Szakács Imre Turi-Kovács Bélát, Mátrai Márta pedig Kerényi Jánost.
Szavazás a miniszterjelölt támogatásáról
A kérdés ugyanaz: a bizottságnak abban kell dönteni, hogy támogatja-e Draskovics Tibor miniszterjelölt úr miniszterré történő kinevezését. Aki támogatja, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Ez 16 igen. Ki nem támogatja? (13) Megállapítom, hogy 13 nem ellenében a bizottság a miniszterré történő kinevezést támogatja.
Köszönöm szépen a napirenden való részvételt. A napirendet bezárom.
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm a bizottság megtisztelő támogatását.
ELNÖK: A bizottság ülését bezárom. Köszönöm szépen, a viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 19 óra 30 perc)
|
Dr. Csiha Judit |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea