AIÜB-4/2010.
(AIÜB-164/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2010. február 17-én, szerdán, 10 óra 9 perctől
a Parlament főemelet 58. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
Nyakó István (MSZP) képviselő által "Kis magyar abszurd, avagy hogyan zajlik az ügyészi fokozott felügyelet az UD Zrt.-vel kapcsolatos nyomozásoknál?" címmel I/11475. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása *
Dr. Kovács Tamás legfőbb ügyész kiegészítése *
Nyakó István (MSZP) nyilatkozata *
Kérdések, hozzászólások a bizottság tagjai részéről *
Dr. Kovács Tamás legfőbb ügyész válaszai, reflexiói *
Szavazás *
Tájékoztató az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek végrehajtásáról és a kormányképviselet tevékenységéről *
Dr. Avarkeszi Dezső (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Avarkeszi Dezső (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszai, reflexiói *
Szavazás *
Elnököl: Dr. Csiha Judit (MSZP) elnök
Dr. Répássy Róbert (Fidesz) alelnök
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szili Katalin (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Salamon László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Balogh László (MSZP) dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Dr. Bárándy Gergely (MSZP) dr. Szili Katalinnak (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP) dr. Csiha Juditnak (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP) Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP) dr. Szabó Évának (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP) dr. Hajdu Attilának (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP) Frankné dr. Kovács Szilviának (MSZP)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz) dr. Balsai Istvánnak (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) dr. Répássy Róbertnek (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz) dr. Kontrát Károlynak (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP) dr. Salamon Lászlónak (KDNP)
Dr. Avarkeszi Dezső igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár
Dr. Kovács Tamás legfőbb ügyész
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 9 perc)
DR. CSIHA JUDIT (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm mai ülésünkön képviselőtársaimat és vendégeinket. Az ülést megnyitom, és megállapítom, hogy helyettesítésekkel együtt határozatképesek vagyunk. Ismertetem a helyettesítés rendjét: Tóth András Faragó Péter, Balsai István Mátrai Mártát, Kontrát Károly Szakács Imrét, Répássy Róbert Navracsics Tibort, Szili Katalin Bárándy Gergelyt, én pedig Csákabonyi Balázst helyettesítem... (Frankné dr. Kovács Szilvia: Én pedig Szép Bélát!) ..., Frankné Kovács Szilvia pedig Szép Bélát helyettesíti. Megnyitom az ülést.
Javaslatot teszek a napirendre, a kiküldöttekhez képest változtatásokkal. Az írásban kiküldött napirendi pontok közül az 1., a 3., a 4. és az 5. napirendi pontot nem tárgyalnánk, lévén hogy kapcsolódó módosító indítványok a javaslatokhoz nem érkeztek, úgyhogy két napirendi pontunk marad: a Nyakó István képviselő úr interpellációjára adott válasszal kapcsolatos napirendi pont, illetőleg az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek végrehajtásáról és a kormányképviselet tevékenységéről szóló tájékoztató. Kérdezem, van-e ezzel kapcsolatosan valakinek észrevétele. (Senki nem jelentkezik.) Úgy látom, nincsen.
Aki a napirendet elfogadja, kérem, jelezze. (Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy a napirendet egyhangúlag elfogadtuk.
Elsőként a Nyakó István képviselőtársunk által "Kis magyar abszurd, avagy hogyan zajlik az ügyészi fokozott felügyelet az UD Zrt.-vel kapcsolatos nyomozásoknál?" című interpellációjával kapcsolatos napirendi pontot tárgyaljuk. Emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy az interpelláló képviselő az ülésen az interpellációra adott választ nem fogadta el, ezért illetékes bizottságként a mi bizottságunk tárgyalja a továbbiakban az interpellációt.
Elsőként dr. Kovács Tamás legfőbb ügyész úrnak adok szót, akit ezúton is üdvözlök, és megkérdezem, hogy kiegészíti-e az Országgyűlés ülésén elhangzottakat. Parancsoljon!
Dr. Kovács Tamás legfőbb ügyész kiegészítése
DR. KOVÁCS TAMÁS legfőbb ügyész: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Alkotmányügyi Bizottság! Ebben az ügyben a képviselő úr írásbeli kérdéseire kétszer kifejtettük a véleményünket, és az interpellációra adott válaszomban is igyekeztem kielégítő választ adni. A képviselő úr nem fogadta el a válaszomat, és tulajdonképpen a feltett kérdések közül a fokozott ügyészi felügyelet mibenléte kapcsán érezte úgy a képviselő úr - legalábbis ezt mondta ott -, hogy nem kapott megfelelő választ. A következőket szeretném elmondani, inkább kiegészíteni a korábban elmondottakat:
Az interpelláció bevezető részében olyan kitételek szerepeltek, hogy a nyomozást körülvevő furcsaságok és mulasztások, illetve a nyomozás sikertelenségének az okát firtatta a képviselő úr. Én szeretném kimondani azt, hogy nem voltak a nyomozás körül furcsaságok és mulasztások sem. A nyomozást egyébként nem az ügyészség végezte, hanem a rendőrség, de mégis mondom, hogy nem voltak furcsaságok és mulasztások. És a nyomozás nem volt sikertelen, ugyanis nem csak akkor sikeres egy nyomozás, hogyha vádemelés előkészítésére alkalmas eredményt hoz, akkor is sikeres, és ebben az ügyben is egyértelműen kiderült az, hogy a feljelentésben írtakkal szemben nem valósult meg bűncselekmény, vagy büntethetőségi akadály miatt nem lehetett folytatni az eljárást. Tehát ez nem eredménytelenség. Másrészt olyan eredménnyel is járt ez a nyomozás, hogy különösen a házkutatások során a feljelentésben nem említett, olyan bűncselekmények gyanúja merült fel, amelyek miatt több külön eljárást tudtunk kezdeményezni, és ezek az ügyek még most is folyamatban vannak. Tehát ez nem a nyomozás furcsasága vagy sikertelensége volt, hanem egy törvényes, mindenre kiterjedően, korrekt módon lefolytatott nyomozás természetes eredménye volt. (Megérkezik dr. Szabó Éva.)
Amint említettem, ezt a nyomozást nem az ügyészség, hanem a rendőrség, pontosabban a Nemzeti Nyomozó Iroda folytatta, de nem akarok semmiféle felelősséget áthárítani, mert nincs is mit áthárítanom, hiszen a Nemzeti Nyomozó Iroda nagyon alapos, szakszerű és lelkiismeretes nyomozást folytatott le. Bízom abban, hogy ebben segítette a fokozott ügyészi felügyelet. Erre szeretnék egy kicsit kitérni, hiszen úgy tapasztalom, hogy sok félreértés van a fokozott ügyészi felügyelet és általában az ügyész nyomozásvezető felügyelete körül - ezt kifogásolta vagy erre irányult a képviselő úr viszontválaszában említett mondat is.
A hatályos büntetőeljárási törvénynek a 165. §-a rendelkezik a nyomozásra vonatkozó általános rendelkezések között az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolatáról. A hatályos törvény 165/A §-a pedig úgy szól, hogy: "Az ügyész a nyomozó hatóság önállóan végzett nyomozása felett fokozott felügyeletet gyakorol...", és az ott a)-tól h) pontig felsorolt esetekben - tehát bonyolult ténybeli vagy jogi megítélésű bűncselekménytől egészen a közérdeklődésre számítható ügyig - fejti ki az ügyész ezt a tevékenységét, és azt mondja a törvény, hogy ezekben az esetekben az ügyész köteles havonta megvizsgálni az ügy iratait, és köteles megtenni a szükséges intézkedéseket. Ez tavaly nyár óta van ugyan a törvényben, de szóról szóra ugyanaz, mint ami korábban a büntetési törvény felhatalmazása alapján 2003-ban kiadott legfőbb ügyészi utasításban meghatározta a nyomozás fokozott felügyeletének, ügyészi felügyeletének a tartalmát, tehát ez nem változott. Az ügyészi felügyelet és a fokozott felügyelet valóságos tartalmát egyébként a Be.-nek a nem változott 28. § (4) bekezdése fogalmazza meg, ennek a lényege pedig az, hogy az ügyész felügyel arra, hogy a nyomozást a törvény rendelkezéseit megtartva végezzék, tehát az ügyész a nyomozás törvényességét felügyeli, és nem a nyomozástaktikát szabja meg és irányítja; természetesen abba is beleszólhat, de nem az az ügyész feladata. Ennek érdekében az ügyészt a törvényben írt elég széles körű utasítási, rendelkezési, részvételi jog illeti meg, egészen addig, hogy az eljárást akár magához is vonhatja.
Ebben a szóban forgó ügyben a Nemzeti Nyomozó Iroda önállóan folytatta tehát a nyomozást, önállóan készítette el a nyomozás fő irányát és kereteit meghatározó nyomozati tervet, amely havi és heti bontásban is tartalmazta az adott héten végrehajtandó nyomozási cselekményeket. A rendőrség az elvégzett nyomozási cselekmények értékelését és a tervezett nyomozási cselekményeket is tartalmazó heti, havi jelentéseit megküldte a vonatkozó iratokkal a felügyeletet ellátó ügyésznek, a Nyomozó Iroda nyomozási tervét a felügyeletet ellátó ügyészség értékelte, és azokat zömmel, szinte kivétel nélkül, helybenhagyta, tehát nem irányította a nyomozást ilyen értelemben. Egyetlen esetben bírálta azt igazán felül érdemben, amikor még 2008 szeptemberében kifejtette az ügyészség azt, illetve utasítást adott, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat helyett más szakértőt kell igénybe venni, és ennek az indokait is megadta.
A nyomozó hatóság eljáró tagja igény szerint mindig referált a fontosabb nyomozási cselekményekről a felügyeletet gyakorló ügyésznek, azonban ezzel kapcsolatban a további nyomozási cselekmények indokoltságát mindig a rendőrség határozta meg. Ezekben a havi, heti jelentésekben inkább a felmerülő jogi problémákat, jogértelmezési kérdéseket vetette fel, amelyekre a Fővárosi Főügyészség felügyeletet gyakorló ügyésze mindig írásban adott választ.
Szeretném végül azzal kiegészíteni a mondandómat, hogy a nyomozás befejezése előtt körülbelül egy hónappal felkeresett engem az igazságügyi és rendészeti miniszter úr. Amiatt fordult hozzám, hogy az ügyész nem akarta meghosszabbítani a nyomozás határidejét akkor, és a nyomozás megszüntetésére adott utasítást, márpedig - mondta a miniszter úr - a rendőrök még komoly okát látják a további nyomozás folytatásának. Ezek után természetesen intézkedtem arról, hogy ezt az ellentmondást azért tisztázzuk, ezért tavaly június 11-én a Legfőbb Ügyészségnek a szakfőosztály-vezetője, az osztályvezető ügyész úr és a felügyeletet gyakorló ügyész, valamint a Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatója, Petőfi tábornok úr, az ő helyettese és a valós, a tényleges nyomozást folytató osztálynak a vezetője leültek, erről a megbeszélésről egy feljegyzés készült. Ebben Petőfi tábornok úr elmondja, és a rendőri vezetők ezzel egyetértettek, elmondták, hogy a tényállások tekintetében semmilyen bűncselekmény további gyanúját alátámasztó bizonyítékuk nincs. Elmondták, hogy semmiféle további igazi nyomozási cselekményre nem látnak okot és lehetőséget. Egyetlen kérésük volt: azt mondták, hogy a gépi keresőprogram nem alkalmas arra, hogy a kép- vagy videofájlokat is kiszűrje, ezért szükségesnek látták az adatállomány manuális átvizsgálását is. Ezt azért tartották fontosnak, mert esetleg kép- vagy videofájlok tartalmazhatnak bűncselekmény gyanúját alátámasztó adatokat, és a szakmai lelkiismeretük megnyugtatása végett - írják - fontosnak tartják, hogy ezeket a manuális vizsgálatokat elvégezzék. Az ügyészségi vezetők kifejtették azon véleményüket, hogy ennek - tulajdonképpen gereblyézésnek szoktuk hívni ezt a nyomozói tevékenységet - nem nagyon van oka és alapja, de azt mondta a főosztályvezető ügyész úr, hogy mégis akceptálják a rendőri vezetőknek ezt a kérését, alaposságra, teljességre való törekvésként fogjuk fel, ezért még egy hónappal meghosszabbították a nyomozás határidejét. A rendőrség ezeket az általuk fontosnak tartott manuális átvizsgálásokat elvégezte, majd konstatálták, hogy ez semmilyen eredményre nem vezetett, és ők elkészítették a nyomozást megszüntető határozatot.
Ez, úgy gondolom, olyan kiegészítése az elmondottaknak, az eddig elmondottaknak, amely itt most szükséges volt. Én tulajdonképpen ezeket szerettem volna itt kiegészítésül elmondani, és még egyszer szeretném leszögezni azt, hogy ennek a nyomozásnak nem voltak furcsaságai, ez a nyomozás nagyon rendben folyt - az más kérdés, hogy az eredménye az, ami, de az nem sikertelen, hanem egy ilyen eredményt hozó nyomozás volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most az interpelláló képviselő urat kérem nyilatkozattételre.
Nyakó István (MSZP) nyilatkozata
NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Nagyon szépen köszönöm a két írásbeli válaszát is, illetve az interpellációmra adott válaszát is, és a mai választ is nagyon szépen köszönöm - ez valóban bővebb, mint amit az interpellációban hallhattunk. Ugyanakkor azt gondolom, hogy helyes dolog volt a bizottság elé hozni ezt az ügyet, ugyanis nemcsak fokozott ügyészi felügyelet valósul meg, hanem talán fokozott médiafelügyelet is megvalósul ebben az ügyben, fokozott politikai felügyelet is és fokozott közfigyelem is megvalósul ebben az ügyben, hiszen, azt gondolom, az elmúlt 10-15-20 év politikai eseményei közül durvaságában, legalábbis ami látszik belőle, ez a legkomolyabb tétel.
Tényszerű, hogy az ügyészség sok esetben imponáló gyorsasággal szokott eljárni, helyesen, egyes ügyekben, ami szintén napvilágot lát a médiában, itt azonban - éppenséggel a legfőbb ügyész úr szavaira reflektálva - havonta néz rá a legfőbb ügyész tavaly nyár óta az ügyre, kell neki ránéznie. 9 hónap telt el egy nyomozati cselekmény óta, és éppen a bizottsági ülésünket megelőző pillanatban hívták be újra az egyik gyanúsítottat meghallgatásra, ami nem furcsaság, teszem hozzá rögtön, valószínűleg ez az eljárás rendje, de azért - hogy mondjam? - ez is kételyeket ébreszthet az üggyel kapcsolatban.
Amit tudunk: az ügyészség által hitelesnek minősített felvételek szerint valakik megbízást adtak politikusok megfigyelésére. Azt gondolom, hogy ez tény. Valakik magánszemélyekről adatokat, személyes és különleges adatokat gyűjtöttek, köztük van az ország jelenlegi miniszterelnöke. Úgy gondolom, ez is többé-kevésbé tény. Valaki hivatali kötelezettségét teljesítette, és bizonyítékokat adott át az eljáró bizottságnak, az illetékes bizottságnak - Szilvásy Györgyről beszélek -, ő ebben a pillanatban gyanúsított. Parlamenti képviselők mentelmi jogának felfüggesztését kérte az eljáró ügyészség, magyarán őket gyanúsítottként kezeli. Azt gondolom, hogy ez a jelen ügyben szintén olyan kérdéskör, amely miatt igenis tovább kell fejtegetnünk azt ezen a bizottsági ülésen, hogy mi vezetett arra, hogy egyébként a közvélemény előtt sértettként feltűnő két országgyűlési képviselőtársunk, ha kiadja őket a parlament, akkor ma már gyanúsítottak. De vannak ennek a magyar Watergate-ügynek olyan főszereplői is, akiknek megfordult a neve a közvélemény előtt, de még csak meghallgatásra sem kerültek, tehát be sem lettek hívva, hogy mégis akkor mi történt ezekben a kérdésekben.
Hozzáteszem rögtön: tény, hogy laikus vagyok, még egy "dr." sincs a nevem előtt, lehet, hogy néha rosszul fogalmazok, ezért elnézést kérek, országgyűlési képviselőként azonban, azt gondolom, ezek valóban olyan súlyú kételyek, amelyek kapcsán lehetőséget kell adni a legfőbb ügyész úrnak, hogy a bizottság előtt válaszoljon.
Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Akkor most arról kérdezem még a képviselő urat, hogy a kiegészítést elfogadja, vagy nem fogadja el.
NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Én szeretném, ha a bizottság tárgyalná ezt a kérdést, tehát nem fogadom el.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Répássy Róbert jelentkezik.) Alelnök úr! (Dr. Répássy Róbert: Hozzászólni szeretnék, nem ügyrendi jellegű.) Tessék!
Kérdések, hozzászólások a bizottság tagjai részéről
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt interpelláló Képviselő Úr! A képviselő úr azt a címet adta az interpellációjának, hogy: "Kis magyar abszurd". Ez teljesen helytálló arra a fejtegetésre, amit Nyakó István előadott. Azt tudja a legfőbb ügyész úr, nyilván nem én mondom önnek először, hogy a Magyar Szocialista Párt azt állítja, hogy ebben az ügyben egy koncepciós eljárás zajlik. Az a koncepció, amit az előbb Nyakó István előadott, úgy néz ki, hogy vannak itt sértett felek, akiket az ügyészség perbe fog, pontosabban büntetőeljárást kíván ellenük indítani, miközben az ártatlanok szabadon járkálnak, és nem átallnak néha feljelentést tenni az őket ért sérelem miatt. Ez a koncepció kipukkadt, már régóta kipukkadt. Csak azt idézném a legfőbb ügyész úr interpellációra adott válaszából, amit egyébként most megismételt, de idézném azt, hogy: "A Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatóját tájékoztatták a feljelentésről. A nyomozás során kiderült, hogy a feljelentésben leírtakkal szemben jogellenes pénzügyi műveletek nem történtek, a sorozatlövő fegyver hatástalanított lőfegyver volt, a hozzátartozó lőszerek vaklőszerek voltak, a lefoglalt adatállomány kémszoftvert nem tartalmaz, valamint az egyik cselekmény kizárólag magánindítványra büntetendő, ám a sértett magánindítványt nem terjesztett elő. A nyomozás tehát nem volt sikertelen, mert ezekben az esetekben egyértelműen megállapíthatóvá vált, hogy bűncselekmény nem történt.". Tehát a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójának - Laborc Sándorról van szó - mint hivatalos személynek a hivatalból tett feljelentése teljes egészében megalapozatlan volt, egy darab bűncselekmény nem történt, egyetlen olyan bűncselekmény nem történt, amely a feljelentésben szerepelt. A feljelentésben nem szereplő, tehát Laborc Sándor által egyáltalán nem is észlelt cselekmények miatt folyik további eljárás, további vizsgálat, de a feljelentés teljesen megalapozatlan volt. Itt természetesen egyből adódik az a kérdés - nagyon kíváncsian várom én is az ügyészség állásfoglalását -, hogy ha egy hivatalos személy megalapozatlan feljelentést tesz, és ez alapján büntetőeljárás indul, akkor ezt hogyan minősítik büntetőjogilag, és hogy indul-e eljárás emiatt. Ez az egyik kérdésem.
A másik kérdésem természetesen az, hogy jól értettem-e, legfőbb ügyész úr - engem ez egy kissé meglepett, és akkor megint visszatérek a "kis magyar abszurd"-hoz -, hogy a Magyar Köztársaság igazságügyi és rendészeti minisztere, aki akkor Draskovics Tibor volt valószínűleg, arra kérte önt, hogy egy folyamatban lévő büntetőeljárásban hosszabbítsák meg a nyomozás határidejét, és ön ennek a kérésnek eleget tett, pontosabban ön megtette azt, hogy a rendőrséget és az ügyészséget leültette egy asztalhoz, és ezek után még megvizsgálták, hogy valóban meghosszabbítható-e a büntetőeljárás. Én még nem hallottam arról, hogy az igazságügyi miniszter egy folyamatban lévő büntetőeljárásban nyomozati cselekményre kérte volna az ügyészséget. Ez valóban a kis magyar abszurd kategóriába tartozik.
Az ön válaszában, már a parlamenti válaszában, legfőbb ügyész úr, Szilvásy úrra is tesz egy megjegyzést: "Szilvásy volt miniszter cselekvőségét a Központi Nyomozó Főügyészség vizsgálja, az ügyben érdemben csak a nyomozás befejezését követően lehet állást foglalni.". A legfőbb ügyész úr nyilván tudja, hogy én feljelentőként szerepelek az ügynek ebben az részében, és én 2008. szeptember 29-én tettem feljelentést, tehát másfél évvel ezelőtt tettem feljelentést Szilvásy György cselekvőségét illetően. Most már én is kíváncsi vagyok arra, legfőbb ügyész úr, hogy mikor zárul le a nyomozás Szilvásy Györgyöt illetően, különösen azért, mert a Nyakó István által képviselt párt Gyurcsány Ferenc javaslatára feltette az országos listájára a büntetőeljárás alatt álló Szilvásy Györgyöt, és rövidesen, ha bejelentik az országos listájukat, mentelmi joga lesz Szilvásy Györgynek. (Dr. Balsai István: Ez nem így van.) Az országgyűlési képviselőjelölteknek a képviselőkkel azonos mentelmi joga van a törvény szerint. Ez azt jelenti, hogy akkor megint, ismételten akadálya lesz a büntetőeljárásnak. Én nagyon kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e addig befejezni a nyomozást, amíg egy ilyen trükkel kivonják Szilvásy Györgyöt a büntetőeljárás hatálya alól.
Azt szeretném még ezek után tisztázni, és azt szeretném kérni a legfőbb ügyész úrtól, arra is adjon magyarázatot, amit az előbb már említettem, hogy az alaptalan feljelentés miatt vajon vizsgálja-e az ügyészség azt, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatóját terheli-e büntetőjogi felelősség. De én azt is megkérdezem, hogy a Szilvásy György által a gyanú szerint elkövetett bűncselekmény tekintetében vizsgálják-e Laborc Sándor felelősségét, hiszen Szilvásy György azokat a bizonyos lehallgatott telefonbeszélgetéseket nem a zsebéből húzta elő, hanem a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójától kapta, hivatalos minőségében kapta ezeket, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója volt az adatkezelő, a személyes adatokat ő kezelte, ő adta át Szilvásy Györgynek, és Szilvásy György ezek után, a gyanú szerint ezek után törvénytelenül nyilvánosságra hozta azt. Én azt szeretném kérdezni tehát, hogy ebben a két tekintetben, e két cselekvőség tekintetében Laborc Sándor felelősségét mikor fogja vizsgálni az ügyészség, és mikor fejeződik be a Szilvásy György elleni nyomozás. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Átadom az ülés vezetését az alelnök úrnak, mert én is szót kérek.
(Az elnöklést dr. Répássy Róbert, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót az elnök asszonynak.
DR. CSIHA JUDIT (MSZP): Köszönöm szépen. Ha megnézzük a parlamentben elhangzott képviselői nyilatkozatot az interpellációra adott válaszra, akkor azt olvassuk, hogy: "Kétszer kérdeztem meg legfőbb ügyész urat, mi a konkrét tartalma egyébként a fokozott ügyészi felügyeletnek.". Én ennek a kérdésnek, illetőleg ennek a hiányérzetnek a tartalmával szeretnék itt, ebben a körben foglalkozni egy kicsit, tekintettel arra, hogy maga az interpelláció szövege is erre irányuló kérdéseket tesz föl.
Amik itt elhangzottak eddig a legfőbb ügyész úr nyilatkozatában is és az alelnök úr felszólalásában is, azok - hogy mondjam? - párhuzamosan haladnak a föltett kérdésekkel, és magukkal a kérdésekkel nem foglalkoznak. Ha megnézzük az írásban beadott interpellációt, az pontokba szedve teszi fel azokat a kérdéseket, hogy az ügyészség mit tett ennek az ügynek a nyomozása során. És itt vélhetőleg nem pusztán arról az egy eljárásról van szó, amelyben a rendőri szervek végezték a nyomozást - azzal kapcsolatosan is lesz majd egy-két kérdésem -, hanem az egész kérdéskörrel kapcsolatos valamennyi eljárásról, hiszen érinti Szilvásy György akkori miniszter úr tevékenységét, akivel szemben a nyomozást természetesen nem a rendőrség végzi, érinti képviselőtársainkat, akikkel kapcsolatos eljárásra nem a rendőrhatóság illetékes. Én tehát nem intézném el annyival, hogy a nyomozást a rendőrség folytatta, és a fokozott ügyészi felügyelet a rendőri tevékenységnek az értékelésére, illetőleg annak a segítésére szorítkozott. Ezt annál is inkább nem tehette meg az ügyészség, hiszen a hivatkozott legfőbb ügyészi utasításban van egy olyan paragrafus, amely pontokba szedve részletesen taglalja, hogy mi a kötelessége az ügyésznek az ilyen ügyekkel kapcsolatos eljárásban, amennyiben bejelentette a fokozott ügyészi felügyeletet.
A válaszból az derül ki, hogy itt az ügyész bejelentette a fokozott ügyészi felügyeletet, és természetesen amikor az iratokat felülvizsgálja, akkor az ügyésznek joga, sőt kötelessége, hogy olyan utasításokat adjon, amelyekkel valóban segíti a nyomozást, és valóban segít feltárni minden olyan adatot, információt, bizonyítékot, amely az ügy végleges eldöntéséhez - már ami ügyészi kompetenciába tartozik - szükséges. Éppen ezért a kérdés arra irányult, legalábbis ha én olvasni tudok - és, remélem, tudok -, a kérdés szó szerint úgy szólt, hogy miben állt az ügyészi fokozott felügyelet, és ennek folyományaként pontonként kérdezi meg az interpelláló képviselő, hogy mit tett, illetőleg mit nem tett az ügyészség, adott-e egyáltalán nyomozati utasítást, azt az egy vitapontot leszámítva, amire a legfőbb ügyész úr célzott, de az ügyész saját kezdeményezésére tett-e valamit az ügy felderítése érdekében, vagy ha nem tett, akkor miért nem tett? Hiszen olyan kérdések vannak ebben felvetve, hogy miért nem hallgatták ki tanúként sem a törvénytelen adatgyűjtés résztvevőit, miért nem kérdezték meg azokat a nevesített személyeket, semmilyen minőségben, akik az üggyel kapcsolatban információval szolgálhattak volna. A büntetőeljárásnak az egy alaptétele, hogy tanúként azt kell kihallgatni, aki a bűncselekmény elkövetéséről, annak körülményeiről bármilyen információval rendelkezik. Itt a nyilvánosságra került CD adatai szerint elég hosszú névsor rakható össze azokból, akik valamilyen információval rendelkeztek - mégsem kérdezte meg őket senki, és erre, ha jól értettem, utasítást sem kaptak a nyomozók.
Miért nem ment egy kicsit utána a rendőrség annak a jelenségnek, hogy Szilvásy György - aki a védekezése körében ezeket nyilván el fogja mondani, vagy elmondta, vagy nem tudom, mit fog vele tenni -, aki a Nemzetbiztonsági bizottság kérésére adja oda a CD-t a Nemzetbiztonsági bizottság tagjainak, külön felhívva a figyelmet arra, hogy ez a CD csak nekik szól, majd ezt a CD-t egy sajtótájékoztatón ismertetik nem Nemzetbiztonsági bizottsági tagok. Akkor mi is van itt? Akkor az ember legalábbis elkezd érdeklődni, hogy miért nem tetszenek ezt legalább ügyészi felügyelet keretében tisztázni, hogy hogy is, ki is illetékes ezeknek az adatoknak a birtoklására. Természetesen az is egy kérdés, amit az alelnök úr felvet, hogy ezeknek az adatoknak az összegyűjtése törvényesen történik vagy nem, de ha az ügyész aktívan nem működik közre ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában, akkor persze nagyon egyszerű dolog azt mondani, hogy az ügyészség felügyelt, az ügyészség nem irányított, hanem a rendőrség végezte a dolgát, és tette, amit tett. De akkor ne jelentsük be a fokozott ügyészi felügyeletet! Akkor hagyjuk a rendőrséget dolgozni egyedül, aztán majd a végén eldöntjük, hogy a rendőrséget utasítjuk a nyomozás megszüntetésére, vagy a vádemelési javaslatnak helyt adunk vagy nem adunk helyt mint ügyészek. De ha egyszer bejelentettük a fokozott ügyészi felügyeletet, akkor azt a fokozott ügyészi felügyeletet, én azt gondolom, gyakorolni kell. A gyakorlásnak a mikéntjére vonatkoztak az interpellációban felvetett kérdések, és úgy látszik, hogy ezekre a kérdésekre most itt sincsen válasz.
Azt szeretném kérni a legfőbb ügyész úrtól, hogyha ezt most még meg lehet tenni, hogy az interpellációban feltett konkrét kérdésekre ha lehetne választ kapni, hogy mi miért igen, és mi miért nem, ha mégis igen. Akkor talán közelebb kerülünk ahhoz a döntési helyzethez, hogy a választ el tudjuk fogadni, kiegészítéssel - előre mondom, hogy én, ha el tudom fogadni, csak kiegészítéssel fogom tudni elfogadni - vagy sem. A kérdésekre szeretnénk a választ megkapni. Köszönöm.
ELNÖK: Visszaadom az elnöklést az elnök asszonynak.
(Az ülés vezetését dr. Csiha Judit, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kér még szót? (Senki nem jelentkezik.) Úgy látom, senki. Akkor a legfőbb ügyész urat kérdezem, hogy a felvetésekkel kapcsolatban kíván-e szólni.
Dr. Kovács Tamás legfőbb ügyész válaszai, reflexiói
DR. KOVÁCS TAMÁS legfőbb ügyész: Igen, köszönöm szépen, elnök asszony. A képviselő úr által mondottakra reflektálnék először. Itt valami félreértés van. Nem 9 hónapja van a fokozott felügyelet; 9 hónapja van benne a törvényben, de ez azelőtt is volt, és azelőtt is végrehajtottuk.
Az interpelláció az UD Zrt.-ügyről és a kapcsolódó ügyekről szólt, de nyilván a fokozott felügyelet a rendőrség által nyomozott ügyre, az UD Zrt.-ügyre vonatkozott, az ügyészség saját nyomozására nyilván nem a fokozott felügyeletről van szó, tehát azért nem beszéltem arról.
Hogy sértettekből mi lett? Itt most én azt, hogy ki a sértett... A képviselő úr mondja, hogy a sértettek, más azt mondja, hogy nem sértettek, ezt az eljárásjogban el kell majd dönteni.
Egy későbbi kérdésre is mondom a miniszterelnök úrral kapcsolatban. Valóban, a rengeteg lefoglalt hanganyagban van egy utalás arra, hogy valaki mondja valakinek, hogy majd a miniszterelnökről is csinálnak környezettanulmányt. A teljes átvizsgálás, a gépi, a manuális átvizsgálás szerint sehol nincs nyoma annak, hogy ez realizálódott volna. Ez önmagában tehát nem bűncselekmény, ezt nem kellett tovább nyomozni.
Répássy alelnök úr kérdéseire válaszolva: először is nem szeretném, ha félreértés lenne, az igazságügyi miniszternek azt a lépését, hogy hozzám fordult, én nem tekintettem beavatkozásnak. Ő, aki a rendőrség felett felügyeletet gyakorló vezető, elmondta azt, hogy neki mit panaszolnak a rendőrök. Semmit nem kért tőlem, én magamtól gondoltam úgy, hogy az ügyész és a rendőr, a nyomozó hatóság és az ügyészség közötti együttműködés természetes része, hogy ha ilyen aggály van a rendőri vezetők részéről - nem tudom ugyan, hogy miért nem mondták el ezt az ügyésznek -, akkor ennek a végére járunk; és a végére jártunk. Hogyha ezt a rendőri vezetők maguk mondják el az ügyésznek vagy akár nekem, akkor is ugyanez a végeredmény, hogy le kell ülni, hogy megbeszéljük, mert ez is belefér a fokozott ügyészi felügyeletbe, hogy megbeszéljük, hogy ők mit látnak még nyomozási cselekményként, lehetséges cselekményként, mi miért nem látjuk úgy, és akkor végül az ügyésznek kell eldöntenie, hogy engedi-e tovább a nyomozást vagy nem.
A hamis vád ügyében: azért többen vannak itt jogászok, tudják, az egy komoly jogi kérdés, hogy a szubjektív tartalom, az objektív tartalom, a szándék..., szóval hogy mikor hamis egy vád, és mikor téves egy vád, az egy nehéz kérdés. Megjegyzem, hogy Laborc tábornok úr ellen, úgy emlékszem, egy magánszemély tett egy feljelentést hamis vád miatt, amely feljelentést az ügyészség elutasította.
Hogy a Szilvásy-ügy - elnézést, én nem akartam ezeket a neveket itt mondani, de ha már elhangzott, akkor mondom - mikor fejeződik be, azt most sajnos nem tudom megmondani. Valóban úgy tűnhet bárkinek, hogy ez indokolatlanul sokáig elhúzódik, de azért húzódik el, mert - súgta az osztályvezető ügyész úr, de magam is emlékszem rá - iszonyú időt vett igénybe bizonyos iratok, titkos iratok beszerzése. Tehát rohan az idő ebben az ügyben. Természetesen mi is szeretnénk, ha mielőbb vége lenne, és nekünk nem szempont az, hogy képviselő vagy képviselőjelölt, mert mindennek megvan a módja, akkor is megvan az eljárásjogi mód, mi ezt nem mérlegelhetjük, és nem is mérlegeljük ebben az ügyben sem.
A Laborc úr elleni eljárás. Én remélem, hogy ebben a körben mondhatom, de nincs ebben semmi titok: a Központi Nyomozó Főügyészség tájékoztatta a Budapesti Katonai Ügyészséget arról, hogy felmerül a gyanúja szolgálattal összefüggő bűncselekményeknek. Minthogy Laborc úr akkor még hivatásos állományban volt, ennél fogva a Katonai Ügyészségnek kell ebben állást foglalni. Ez mostanában ment át, tehát még nem tudok a döntésről.
Ami kérdést az elnök asszony tett fel, hogy mit tett az ügyész. Én utaltam rá, és azt hittem, hogy ez elég, de ha ezt tudom, akkor elhozhattuk volna az aktából, kivehettük volna azt a sok feljegyzést meg leiratot, átiratot, amelyben az ügyész, azon kívül, hogy eleget tett annak, hogy legalább havonta, de inkább többször leült az előadóval, illetve mióta ez a törvény hatályba lépett már írásban kérte a jelentéseket, és ezekre reflektált. Ahogy mondtam, általában jogi kérdésekről, értelmezési, jogértelmezési kérdésekről volt ezekben szó. A nyomozás menetébe olyan nagyon nem kellett beleszólnia az ügyésznek; azért nem szólt bele, merthogy értékelték, jó menetben haladt a nyomozás, jó irányba haladt a nyomozás, nem kellett határozott utasítás adni, hogy ezt vagy azt hallgassák ki.
Itt jön az, hogy miért nem hallgatták ki tanúként azokat, akiket a képviselő úr is említett. Én elmondtam a válaszomban, most sem tudok mást mondani. A képviselő úr azt mondja, hogy aki bűncselekmény elkövetéséről tudott, azt tanúként kell kihallgatni. Természetesen, ez így van. Az adatgyűjtés tekintetében azonban - ahogy ezt már többször is kifejtettük már - nem valósult meg a bűncselekmény a jelentős érdeksérelem hiányában. Márpedig ha nincs bűncselekmény, és ez a jelentős érdeksérelem nem egy szubjektív megítélés tárgya, hanem egy objektív kritérium, ez nem volt megállapítható, miután konstatáltuk, hogy nincs bűncselekmény, ezt konstatálták a rendőrök, de egyetértett vele az ügyész is, ennél fogva itt tanúkihallgatásra nem kerülhetett sor, mert az már törvénysértő lett volna, hogy irreleváns tények tisztázására kihallgatunk tanúkat.
A Szilvásy-ügyben én érdemben még a bizottság előtt sem kívánok mondani semmit. Hogy aki a sajtótájékoztatón ezeket elmondta, arra nézve ennek lesz-e jogi következménye, arról sem mondhatok most még semmit, mert még nem jutottunk el odáig, hogy ebben döntés szülessen. Ez egy folyamatban lévő ügy, és kérem a megértésüket. Erről az Alkotmánybíróság határozatára is figyelemmel nem nagyon szoktunk beszélni, most sem akarunk erről itt beszélni. Természetesen én is azon vagyok, hogy ez az ügy mielőbb befejeződjön. Ennél többet én erről nem tudnék mondani.
Hogy a konkrét ügyekben az ügyész mit tett, mit nem tett, mondom, azt akkor tudnám igazán bemutatni, hogyha elhoztam volna azokat a leiratokat meg feljegyzéseket, amelyek az ügyész és a nyomozó hatóság közötti kommunikációban születtek, mert azokból kiderül azért, hogy az ügyész aktívan részt vett ebben, csak nem kellett olyan utasításokat adnia. A Nemzeti Nyomozó Iroda egy nagyon profi nyomozó hatóság, tehát ott azért nem úgy működik az ügyészi fokozott felügyelet, mint egy vidéki kis kapitányságon, ahol sokkal jobban oda kell figyelni. Itt is oda kell figyelni, de nincs az a szükséghelyzet, hogy kézen kell fogni a rendőrnyomozót, és mindenben irányítani kell, és meg kell határozni, hogy mit kell tennie.
Tehát amiket a képviselő úr az interpellációjában felvetett, azokra én tételesen válaszoltam a válaszomban, itt van előttem is. Javarészében egyébként az írásbeli kérdésekre is válaszoltunk. Annál többet én most sem tudok mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! A Házszabály 117. § (4) bekezdése és a bizottsági vita alapján az Országgyűlés számára a bizottságunk háromféle javaslatot tehet - a háromból csak az egyiket persze. Utólag helyesnek ítéli a bizottság az interpellációra adott választ - ez az egyik lehetőség. A másik lehetőség, hogy elfogadja a bizottsági ülésen az interpellált által kiegészített választ. A harmadikféle javaslat pedig az, hogy megerősíti korábbi elutasító döntését, és a bizottságot intézkedési javaslat kidolgozására kéri. Ebben a sorrendben fogom feltenni szavazásra a lehetséges válaszokat.
(Dr. Répássy Róbert jelentkezik.) Alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök asszony, ügyrendi természetű észrevételem van.
ELNÖK: Parancsoljon!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Már más alkalommal is előfordult. Az a kérésem, hogy külön-külön mindegyik lehetséges megoldást tegye fel szavazásra, mert amennyiben az egyik nem kapja meg a többséget, a másik még megkaphatja. De hadd jegyezzem meg, hogy a harmadik lehetőség az én megítélésem szerint teljesen alkotmánysértő lenne az ügyész vonatkozásában. A miniszter leszavazott interpellációja esetén az alkotmányos megoldás, de kíváncsi vagyok, hogy a bizottságunk milyen intézkedési javaslattal élhetne az ügyészség irányába egy folyamatban lévő büntetőeljárásban. Ez fogalmilag teljesen kizárt. Bízom benne, hogy nem fog szavazatot kapni ez a megoldási javaslat.
ELNÖK: Nagyon szellemes az alelnök úr, de ezzel az okfejtéssel természetesen nem értek egyet, ezt most nem fogjuk feltenni...
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Akkor javaslatot kell tenni, hogy milyen intézkedés...
ELNÖK: De mi az ügyrendi javaslata?
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Az, hogy szíveskedjen ismertetni azt, hogy milyen intézkedési javaslatot tenne a bizottság. Ugyanis itt a harmadik lehetőség úgy szól, hogy: megerősíti a korábbi elutasító döntését, és a bizottságot intézkedési javaslat kidolgozására kéri. Kérek egy szövegszerű javaslatot, hogy milyen intézkedési javaslatról van szó.
ELNÖK: Az alelnök úr vicces kedvében van. A Házszabály nagyon pontosan rögzíti, hogy milyen lehetséges döntéseket lehet hozni, ezek közül lehet választani a képviselői szabadság és lelkiismeret alapján. Van egy klasszikus, aki azt szokta volt mondani, hogy a hídon akkor megyünk át, ha odaérünk - még nem vagyunk ott, úgyhogy most a szavazás következik. Természetesen mind a három variációt fel fogom tenni, és meglátjuk, hogy a szavazás mit hoz.
Elsőként tehát azoknak a szavazatát kérem, akik utólag helyesnek ítélik az interpellációra adott választ. Aki igen, az, kérem, jelezze. (Szavazás.) Ez nyolc. Egyelőre kisebbség.
Ki fogadja el a bizottság ülésén az interpellált által kiegészített választ? (Szavazás.) Ez is nyolc, ez is kisebbség.
Ki erősíti meg korábbi elutasító döntését, és a bizottságot intézkedési javaslat kidolgozására kéri? (Szavazás.) Tizenkettő. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Ezek szerint volt két tartózkodás.
Két tartózkodással a bizottság a korábbi elutasító döntését megerősítve a bizottságot intézkedési javaslatra fogja kérni. Köszönöm szépen.
Ezzel a napirendi pont tárgyalását lezártuk. Köszönöm szépen a legfőbb ügyész úr részvételét.
Egy perc technikai szünetet kérek. (Rövid szünet.)
Tisztelt Bizottság! Folytatjuk munkánkat. Következik a tájékoztató az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek végrehajtásáról és a kormányképviselet tevékenységéről című napirendi pontunk. Üdvözlöm a napirendi pont tárgyalásánál az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkárát, Avarkeszi Dezső képviselőtársunkat, és kérdezem, hogy kíván-e kiegészítést fűzni az írásos anyaghoz. (Dr. Avarkeszi Dezső jelzésére:) Igen. Parancsoljon!
Dr. Avarkeszi Dezső (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Egy nagyon rövid kiegészítést szeretnék tenni. Harmadízben számol be az igazságügyi miniszter az Európai Bíróság ítéleteiről, illetve a kormányképviselet tevékenységéről az Országgyűlés határozata alapján. Első ízben 2007. november 20-án, az alkotmányügyi bizottság és az emberi jogi bizottság együttes ülésén Takács Albert miniszter úr adta meg a tájékoztatást, 2008. november 18-án - szintén együttes ülésen - pedig engem ért az a megtiszteltetés, hogy ezt megtehettem. Takács miniszter úr akkor azzal kezdte a tájékoztatóját, hogy hosszasan méltatta Höltzl volt főosztályvezető úr érdemeit, amit én a 2008 novemberi ülésen idéztem, és teljes egyetértésemet fejeztem ki. Ezt most nem tenném meg, de szeretném a jegyzőkönyv számára is hangsúlyozni, hogy ugyanolyan mértékben elégedettek vagyunk a főosztályvezető úr és az általa irányított csapat tevékenységével, mint korábban.
Amiről szólni szeretnék, az a szeptember 30-a óta történt néhány esemény, hiszen szeptember 30-án zárult le az az időszak, amit a tájékoztató átfog, október 30-án írta alá Draskovics Tibor miniszter úr a tájékoztatót. 2009. szeptember 30-a óta újabb tíz ítélet született, és a korábbiakhoz abszolút hasonlóan ebből kilencben a bírósági eljárások elhúzódása miatt mondta ki az egyezmény 6. cikk 1. pontjának megsértését.
Egy olyan eset volt, amely nem ebbe a körbe tartozott: a Karsai kontra Magyarország ügyben a bíróság a véleménynyilvánítás szabadságának megsértése miatt szabott ki kártérítést. A bizottság tagjai számára talán nem ismeretlen az ügy, annak alapját a Teleki-szobor felállítása körül folytatott vita képezte, és az ügyben a Nemzetközi Bíróság álláspontja szerint a magyar bíróságok döntéseikkel túlzott mértékben korlátozták a kérelmező véleménynyilvánításhoz való jogát, hiszen az általa megfogalmazott elítélő szóhasználat megfelelő ténybeli alappal rendelkezett, ugyanis egy olyan miniszterelnökkel kapcsolatban fogalmazott meg bírálatot, akinek tevékenysége idején több zsidóellenes törvény is született.
Ebben az időszakban két egyezséget is jóváhagyott határozattal az Emberi Jogi Bíróság, ezek is az eljárások elhúzódása miatt születtek.
Tisztelt Bizottság! A tájékoztató 1. és 3. számú mellékletében megjelölt ügyekben a kártérítések kifizetése idő közben megtörtént, szeptember 30-a óta 18 millió forintot kaptak kézhez a kérelmezők, ebből 13 millió forint az eljárások elhúzódása miatt került kiszabásra. Idő közben érkezett 27 darab új ügy, ezek közül egy olyan eset van, amelyben nem az eljárások elhúzódását kifogásolja a Nemzetközi Bíróság. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes ügy lesz a jövő szempontjából is: ez a Törköly kontra Magyarország ügy, ahol a kérelmező azt sérelmezi, hogy mint elítélt negyven év után bocsátható csak feltételes szabadságra, és ez felveti a kínzás és más megalázó büntetésről szóló 3. cikk esetleges sérelmét. Kíváncsian várjuk az ezzel kapcsolatos fejleményeket.
Elnök asszony, ezzel szerettem volna kiegészíteni a tájékoztatást, és köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Kérdezem, ki kér szót. (Dr. Répássy Róbert jelentkezik.) Alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdésem volna, nem konkrét ügyhöz, hanem magához az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium tevékenységéhez, ezzel kapcsolatos tevékenységére vonatkozóan szeretnék kérdést feltenni. Azt látjuk, hogy a megítélt kártérítések döntő többsége az eljárások elhúzódása miatt került megállapításra. Az igazságügyi miniszternek milyen lehetősége van például az Országos Igazságszolgáltatási Tanácson belül arra, hogy lépéseket tegyen, kezdeményezéseket tegyen? Tehát sor került-e arra, hogy ilyen elhúzódó ügyekben kifejezetten kérte az Országos Igazságszolgáltatási Tanács intézkedését az igazságügyi miniszter, egyáltalán van-e erre lehetősége? Azt gondolom, hogy igen, tehát ott kezdeményezni bármit lehet, de vajon a konkrét ügyekben ez megtörtént-e? Mert a konstrukció az államra nézve eléggé kellemetlen, hiszen az igazságszolgáltatás nem felel, legalábbis kártérítési felelősséggel nem tartozik ezekben az ügyekben, hanem az állam áll helyt, és mégis az igazságügyi miniszternek a lehetősége lenne az, legalábbis - mondjuk úgy: - jól felfogott érdeke lenne az igazságügyi miniszternek az, hogy valahogy jelezze itt az elhúzódásokat, és az Igazságszolgáltatási Tanácson keresztül próbálja rászorítani a bíróságokat az időszerűség megtartására.
ELNÖK: Köszönöm. Kinek van még kérdése, hozzászólása, véleménye? (Senki nem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Az államtitkár urat kérdezem.
Dr. Avarkeszi Dezső (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszai, reflexiói
DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony, és köszönöm az alelnök úr kérdését is. Valóban, a Magyarországgal kapcsolatos ítéleteknek a túlnyomó többsége a perek elhúzódásából adódik. Ez egyébként nincs minden tagállamnál így, a főosztályvezető úrral éppen áttekintettük, hogy a miénkhez nagyjából hasonló népességű tagállamokban hogy alakulnak ezek az ügyek. Részben elmondható az, hogy vagy hasonló nagyságú az elítélések száma, vagy Magyarországnál több ügyben történik ilyen elítélés, és mások az arányok is, jó néhány országnál az egyezmény más pontjainak megsértéséhez kapcsolódnak. Ami szerintem bizonyos szempontból pozitív, hogy Magyarországot viszonylag ritkán ítélik el egyéb jogsértések ügyében, de tény, hogy az eljárások elhúzódása miatt ítélik el legtöbbször Magyarországot.
Természetesen az igazságügyi és rendészeti miniszternek többféle eszköze van arra, hogy ebben az ügyben megpróbáljon előrelépést elérni. Ezek között sorolnám fel azt, hogy a minisztérium előterjesztésében az Országgyűlés elfogadott egy új jogintézményt, a kifogás jogintézményét. Ennek a hatása nyilván csak később lesz érzékelhető, hiszen itt tipikusan olyan ügyekről van szó, amelyek öt-hat évvel ezelőtt vagy még régebben indultak, ezek kerülnek az Emberi Jogi Bírósághoz. Más jogszabályok, igazságszolgáltatással kapcsolatos jogszabályok módosításánál is igyekszik a tárca ezt a szempontot is érvényesíteni.
Ezen kívül a tárca kezdeményezésére az Országos Igazságszolgáltatási Tanács áttekintette az öt évnél régebbi ügyek helyzetét, és félévente az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnál is beszámolunk ezekről az ügyekről - most márciusban kerül sor erre -, és itt is részben jelezzük ezt a problémát, és javasoljuk az OIT-nak akár a munkateher megfelelőbb elosztásával, akár a más eszközökkel való fellépést.
Egy dolgot szeretnék még elmondani: nem egyforma az elhúzódó ügyek száma az ország különböző bíróságain. A Fővárosi Bíróság illetékességi területén és a Pest Megyei Bíróság illetékességi területén, ezeken a területeken van a legnagyobb ügyteher, ami a bíróságokra vonatkozik. Itt áttekintjük azt, hogy például mennyire szükséges, hogy a Fővárosi Bíróságnál lévő kizárólagos illetékességek megmaradjanak. Legutóbb volt egy javaslat például a menekültügy területén, de itt akkora volt az ellenállás, részben a Fővárosi Bíróság nem értett egyet a javaslattal, bár hangsúlyozta a Fővárosi Bíróság elnöke, hogy ő általában örülne annak, hogyha megszűnnek kizárólagos illetékességek, de itt olyan speciális szakértelem van, ami miatt ezt nem tartaná helyesnek, infrastruktúra- és egyéb kérdések vannak, nem értettek volna egyet vele azok a bíróságok, amelyeket érintett volna, de a területen működő civil szervezetek, illetve az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is kifogásolta. Amennyire én tudom egyébként - és a főosztályvezető úr megerősíti -, ez speciálisan nem az a terület, valóban, ilyen ügyek nem szoktak a strasbourgi bírósághoz kerülni. Ezek azok, amiket igyekszünk megtenni, és előrelépést elérni.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Szavazás következik a tájékoztató elfogadásáról. Aki elfogadja a tájékoztatót, kérem, jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, megállapítom, hogy egyhangúlag fogadtuk el.
Ezzel a napirendi pont tárgyalását és a bizottsági ülést is befejeztük. Annyit tájékoztatásul, hogy hétfőn előreláthatólag fél 12-kor ülésezünk.
Köszönöm a részvételüket, viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 2 perc)
Dr. Csiha Judit
a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese