EB-1/2006.
(EB-1/2006-2010.)
az Országgyűlés egészségügyi bizottságának
2006. június 6-án, kedden, 11 óra 04 perckor
a Képviselői Irodaház III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
Az egészségügyiminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása
Dr. Molnár Lajos egészségügyiminiszter-jelölt bemutatkozó expozéja
Dr. Molnár Lajos miniszterjelölt zárszava
Elnököl:Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Mikola István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Keller László (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Schvartz Tibor (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Keller László (MSZP) megérkezéséig Schvartz Tibornak (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP) távozása után Dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Molnár Lajos egészségügyiminiszter-jelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 04 perc)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! Köszöntöm az egészségügyi bizottság tagjait, a meghívott vendégeket, a sajtó munkatársait. Az Országgyűlés egészségügyi bizottságának ez az első ülése ebben a parlamenti ciklusban.
Engedjék meg mindenekelőtt, hogy képviselőtársaimnak megköszönjem a bizalmat, hogy megválasztottak a bizottság elnökének, egyúttal tájékoztatom a bizottságot, hogy alelnöknek Mikola István urat, a Fidesz képviselőjét választotta meg az Országgyűlés. Még egy alelnöki helyünk van, de erről majd a következőkben születik döntés.
Tisztelt Bizottság! 23 fős ez a testület. A mi felelősségünk is az - és hadd mondjam ezt nagyon röviden elöljáróban -, hogy felgyorsulnak-e régen várt változások a magyar egészségügyben; hogy átlátható, kiszámítható lesz-e az egészségügy működése; hogy a magyar egészségügy szerkezete valóban a megbetegedési, halálozási mutatókkal leírható szükségletet türközi-e. Mindez a mi részünkről nyilván azt igényli, hogy higgadt szakmapolitikai vitákban tisztázzuk mindazt, amit tisztázni kell.
Tisztelt Bizottság! Szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat és különösen az új képviselőket, új bizottsági tagokat, hogy a bizottság a munkáját a Házszabály és a bizottság ma érvényes, 2002. szeptember 3-án elfogadott ügyrendje szerint végzi. Az ügyrendet a bizottság tagjainak el fogom pontosan juttatni, és ha ősszel erre lesz alkalmunk, akkor átnézzük, átdolgozzuk, hogy a jelenlegi működés követelményeinek pontosan feleljen meg.
Szeretném bemutatni dr. Hegedűs Judit asszonyt, ő lesz a bizottság munkatársa, a bizottsági főosztály tanácsadója, tehát a jövőben ő fogja segíteni a munkánkat. És szeretném bemutatni Magyar Árpádné Ildit, titkárnőt. Az V. emelet 564. szobában találhatók meg, őket kell keresni, ha bármilyen gondjuk van. A bizottság egyébként - ha nem ennyi meghívott vendégünk lesz - az V. emelet 567. számú tárgyalóban fogja tartani az ülését.
Tisztelt Bizottság! Egy kérdőívet találnak ott, ahol ülnek, mert szeretnénk, ha a legfontosabb elérhetőségi adatokat tudnánk rögzíteni. Ennek az az értelme, hogy a bizottság munkatársai el tudják önöket érni bármilyen esemény esetén, és azt szeretném mondani, hogy hagyják ott a helyükön a bizottsági ülés befejezésével, vagy Hegedűs Juditnak adják át, hogy utána ezeket össze tudjuk foglalni.
A bizottság munkaterv szerint tevékenykedik, de munkatervet nyilván az őszi ülésszakra fogunk tudni összeállítani. Majd kérem is a bizottság tagjait, hogy a munkatársaknak vagy személy szerint nekem juttassák el a javaslataikat túl azon, hogy a törvényjavaslatokkal természetesen kötelesek vagyunk foglalkozni; más egyéb, fontos szakmapolitikai kérdések tekintetében várunk a munkatervhez javaslatokat. A rendkívüli ülésszakon várhatóan a benyújtott törvényjavaslatokkal fogunk foglalkozni.
A mai bizottsági elnöki értekezleten abban maradtunk, hogy a jövőben a bizottságok összehangolják az ülések időpontját, ezért most azt mondanám, hogy várhatóan - a korábbi ciklus gyakorlatának megfelelően - szerdánként 10 órakor fogunk ülést tartani. Kivétel azonban a jövő hét, mert június 12-13-án fog benyújtani majd az új kormány olyan törvényjavaslatokat, amelyek a mi működési területünket is érintik. Ezért várhatóan a bizottság következő ülésére nem szerdai napon fog sor kerülni, annak érdekében, hogy a képviselők az elektronikus futárpostával érkező törvényjavaslatokat tanulmányozni tudják. Egyelőre csak előzetesen mondom, elképzelhető, hogy az azt követő plenáris hét hétfőjén délelőtt fogunk ülést tartani, de ez egy rendkívüli alkalom, általában igyekszünk a hétfőt a frakciók számára megkímélni, de talán ez most így logikus, hogy legyen ideje mindenkinek felkészülni.
Tisztelt Bizottság! Az írásban kiküldött meghívóban szereplő napirend az egészségügyiminiszter-jelölt úr kötelező bizottsági meghallgatása és az egyebek. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy a napirendre tett javaslatomat elfogadják-e. Kérem, hogy kézfeltartással szavazzanak! (Szavazás.) Látom, hogy a bizottság elfogadta a napirendi javaslatot.
Az egészségügyiminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása
Soron következik dr. Molnár Lajos egészségügyiminiszter-jelölt úr meghallgatása a Házszabály 68. § (4) bekezdése és a 132. § (3) bekezdése alapján.
Szeretném mindenekelőtt ismertetni a házbizottság állásfoglalását. A miniszterjelöltek meghallgatása a következőket foglalja magában: a miniszterjelölt rövid bemutatkozása, ennek keretében életrajzának és eddigi pályafutásának ismertetése, majd a tárcára vonatkozó elképzeléseinek vázolása.
Ezt követően a bizottsági kérdések az életútra, az ágazati tárca vezetési elképzelésére, programjára, a személyes program ismertetésére terjedhetnek ki. Figyelemmel arra, hogy a miniszterjelöltek meghallgatása megelőzi a kormány, illetve a kormányfő bemutatkozó programbeszédét, ezért értelemszerűen a meghallgatás során a kérdés nem irányulhat konkrétan a kormányprogram tartalmára. Kérem a képviselőtársaimat, hogy a kérdéseiket majd a házbizottság állásfoglalásának megfelelően fogalmazzák meg.
Tisztelt Bizottság! Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt úr június 2-án átiratban kérte az Országgyűlés elnökét a miniszterjelöltek meghallgatására. Az egészségügyi bizottság dr. Molnár Lajos urat fogja meghallgatni a következők szerint. Miniszterjelölt úr, akinek egyéb iránt életrajzát és néhány - a sajtóban megjelent - nyilatkozatát a most kiosztott háttéranyag is tartalmazza, fog egy bemutatkozó expozét tartani, majd ezt követően kérdésekre kerülhet sor. Azt javaslom, hogy a bizottság hagyományainak megfelelően felváltva, egy ellenzéki, egy kormánypárti képviselő tegyen fel kéréseket. Mindenki több kérdést feltehet, de azt kérem, hogy egy képviselő egyszer szóljon ebben a szakaszban. Miniszterjelölt úr valamennyi kérdés elhangzása után fog válaszolni, tehát nem külön-külön. Ezt követően második körben megnyílik a lehetőség hozzászólásokra. Ezekre a hozzászólásokra a miniszterjelölt úr reagálhat. Majd nyílt szavazással állást foglal a bizottság miniszterjelölt úr alkalmasságáról. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ezt a fajta munkamódszert elfogadják-e, eszerint tudunk-e haladni. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Eszerint fogom a bizottsági ülést vezetni. Köszöntöm dr. Molnár Lajos miniszterjelölt urat és átadom a szót neki.
Dr. Molnár Lajos egészségügyiminiszter-jelölt bemutatkozó expozéja
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyiminiszter-jelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem utolsó sorban tisztelt Kollégák, akik itt ülnek és Évfolyamtársaim, akiknek külön örülök itt. Mélyen Tisztelt Megjelentek!
Az Országgyűlés házbizottsága 1990. május 15-én elfogadott és 2006. június 1-jén megerősített állásfoglalása szerint az egészségügyi bizottság mai ülésén miniszterjelölti feladatom életrajzom, szakmai utam bemutatása, valamint a szakmai elképzeléseim vázolása. Izgalmamat csökkenti, hogy a minisztérium és az OEP vezetői mögöttem ülnek, segítenek majd kevesebbet hibázni, ha a szabályok megengedik, de ez számomra azt is jelenti, hogy egyedül nem megy, társakra, segítőkre van szükség és lesz szükség a munkámban. Köszönöm nekik, hogy a hátam mögött állnak és remélem, hogy a hátam mögött is fognak maradni.
Szeretném elmondani önöknek, hogy az életem nagy kihívása nem a miniszterjelöltség és netán esetleges miniszterré válásom. Közhely, hogy miniszternek lenni nem funkció, hanem feladat, többször munka és még többször robot. És kevésbé kihívás. Kökény Mihály elnök úr és Mikola István alelnök úr ezt már pontosan tudják. Kérem őket, hogy most is és főleg a jövőben segítsenek majd, ahogy kérni fogom a korábbi összes egészségügyi miniszterét a rendszerváltás óta eltelt időnek, hogy teremtsünk működő, szabályozott keretet is az együttes munkának. Kérem, hogy ezt a tervemet tekintsék szakmai programok első pontjának.
Mint mondtam, nem a miniszterséget tekintem életpályacsúcsnak, hanem azt, hogy országgyűlési képviselő lehetek. Liberális képviselőként együttdolgozva szocialista képviselőkkel és az ország számára fontos kérdésekben együttműködést remélve konzervatív képviselőtársaimmal ott lehetek, ahol Magyarország újkori történelmét formálták, nehezen mondom még, hogy formáljuk. Ennek felelősségét érzem és osztom a bizottság tagjaival. Kérem itt ülő képviselőtársaimat, ezt a felelősséget viseljük együtt, mert így remélhetem, hogy támogatják majd miniszteri munkámat.
Életrajzi adataimat ismerik, kiosztásra is került, ezért csak röviden egészíteném ki. Szeretném elmondani, hogy büszke és hálás vagyok családomnak, feleségemnek és két lányomnak, akik már több, mint 30 éve nézik el, tűrik el a hibáimat, támogatnak és megértenek. Nagy szükség lesz rá a következő 30 évben is.
Büszke vagyok Nyírbátorra. Nemcsak azért, mert ennek a reformkormánynak két minisztert is adott, hanem azért is, mert hogy az országban először a '60-as évek elején itt rendeztek nyári komolyzenei fesztivált és a budapestiek, debreceniek hozzánk, a szabolcsi községbe jártak nyaranta Ferencsik Jánost és az Állami Hangversenyzenekart hallgatni. És büszke vagyok arra is, amit most adtak át, az új Kultúra Házát a Főtéren, amely a modern magyar építészet egyik remeke. Nézzék meg!
Örülök, hogy a pályám elején körzeti orvosként valamit visszaadhattam ennek a községnek, az ottani barátaimnak és nem utolsó sorban barátaimnak. Büszke vagyok Salgótarjánra, ahol nemcsak kiváló kollégákra, hanem máig szeretett barátokra leltem, és ahová a sok kaland után mindig vissza tudtam menni és ma is vissza tudok menni és visszafogadnak. Büszke vagyok a Kapás utcai rendelőintézetre, ami olyan szép lett és olyan jól működött, hogy néha a betegek magánintézménynek gondolták, néha újságírók ma is. Büszke vagyok a BM Kórházra, ahol rendőröktől és tűzoltóktól tanulhattam csapatszellemet és annak az erejét, de büszke vagyok a Szent István Kórházra, Budapest legjobb kórházára, különösen azért a bátor szolidaritásért, amit ott kaptam munkatársaimtól pályán nehéz szakaszán. És örülök, hogy feleségem vasutas családja büszke volt, hogy a MÁV Kórház vezetője lehettem.
Őszintén remélem, hogy sokakkal és nem utolsó sorban az itt ülőkkel büszke lehetek majd a következő négy évre is. Szakmai programom világos és ismert: a koalíciós kormány programja. Miniszterként és liberálisként is magaménak érzem és azért jó, mert szocialista képviselőtársaim is magukénak érzik. Az abban foglaltakat, az egészségügy átalakítását meg fogjuk csinálni, erre vállalt írásos kötelezettséget a kijelölt miniszterelnök és miniszterjelöltje. Hatékony, szolgáltató minisztériumot szeretnék, üvegfalú minisztériumot és olyan intézményeket is, amelyek a nyilvánosság szabályozott és állandó kontrollja alatt működnek. Ennek kialakítását azonnal megkezdjük. Nemcsak betegeket szolgáló minisztériumot, hanem betegeket szolgáló egészségügyet és egészségbiztosítást szeretnék. Olyat, ahol világos: a biztosítottak pénzét felelősen és hatékonyan használjuk, hogy hatékonyan gyógyíthassunk. A rendszer legyen szolidáris, de a járulékot meg nem fizetők ellátásának, a járulékkerülők, a csalók ellátásának többletterhét ne viseljék a tisztességesen fizetők és a nyugdíjasok, és a magyar beteg is biztosítást fizessen, ne pedig hálapénzt.
Az egészségügyi intézmények olyan rendszerét alakítjuk ki, amely nemcsak biztonságos hozzáférést garantál, bárhol lakjon is a beteg, de mérhető jellemzők alapján biztonságos gyógyítást is képes nyújtani. Legyen az közösségi vagy magántulajdonú működtetésű intézmény. Olyan rendszert alakítunk ki, ahol a betegért folyik a verseny, ahol csak az számít, hol gyógyul jobban, hol elégedettebb a beteg.
Ehhez erős és fontos szabályozás, a betegek fogyasztóvédelmét ellátó, annak sérelme esetén akár szankcionálni is hatékonyan képes felügyelet gyors megteremtése, felállítása szükséges. Nincs reform az orvosok többségének támogatása, együttműködése nélkül. Legyen szakmailag ellenőrzöttebb, de egzisztenciálisan szabadabb az orvosi, nem különben a gyógyszerészi és a nővéri pálya. Azonos érdekű csoportjaink alkothassanak szabadon erős, önként vállalt, fegyelmen alapuló szakmai érdekképviseleteket. Ez a reform a betegek mellett fiatal orvosok reformja lesz, a másodorvosok forradalma, hogy európaiként tudjon tanulni, lásson világot, és tanultan térjen haza Magyarországra, mert érdemes lesz, és végre ne kényszerüljön generációnk sorsára, akik hálapénzből élünk és minimálnyugdíjból halunk majd meg.
És a legfontosabb: egészséges Magyarországot szeretnék, ami társadalmi feladat, egyéni érdek és közösségi, állami felelősség. Ez utóbbit, az állam felelősségét kívánom miniszterként képviselni. Kérem, segítsenek nekem ebben! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszter-jelölt úr szavait. Ahogy erről megállapodtunk, most kérdésekre kerül sor. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék, hogy ki kíván kérdezni. Az első Schvartz Tibor képviselő úr. Tessék!
DR. SCHVARTZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Meg szeretném kérdezni a program ismeretében, hogyan képzeli a szakmai kamarák jövőjét az egészségügyben, ez lenne az első kérdésem. A másik kérdésem az, hogy a szakmai kollégium vonatkozásában milyen jövőbeli változásokat képzel el, illetve hogyan gondolja a szakmai kollégiumok szerepét, szerepük erősítését a jövőben a reformelképzelések tükrében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, ellenzéki oldalról lesz a következő. Még nem ismerem minden képviselőnek a nevét, de fogunk tartani egy kevésbé ünnepélyes alkalommal egy kötetlenebb bemutatkozást, ezt megígérem, nyilván ez a mai nap nem alkalmas. Tessék parancsolni!
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Azt szeretném megkérdezni, hogy bevezetik-e a vizitdíjat, és ha igen, akkor mekkora összegről van szó. Azt is szeretném megtudni, hogy lesz-e receptdíj. Hogyan képzeli a magántőke bevonását az egészségügybe? Lesz-e kórház-privatizáció? És mit vár attól a több-biztosítós modelltől, amely Szlovákiában már nem vált be?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tittmann János képviselő úr!
DR. TITTMANN JÁNOS (MSZP): Miniszterjelölt Úr! Az egészségügy-struktúra átalakításában, a finanszírozás rendszerének átalakításában milyen szerepet szán az olykor tulajdonos, intézménytulajdonos vagy intézményfenntartó települési önkormányzatok számára?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky András képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ha megosztaná a bizottsággal személyi elképzeléseit! Ki várható az államtitkári székbe, illetve igazak-e azok a hírek, hogy az OEP élén is változtatást fog eszközölni a közeli jövőben?
Kapcsolódom Schvartz Tiborhoz, hogyan ítéli meg a köztestületek tevékenységét? Fontosnak tartja-e az eddigi rendszer fenntartását? Az egyik interjújában azt mondta a miniszterjelölt úr, hogy vége a népegészségügyi programoknak. Ezt úgy kell értelmeznünk, hogy a népegészségügyi programmal - habár olyan nagyon nem haladt előre - a későbbiek folyamán nem kíván foglalkozni? Folytatja az interjúban, hogy elsősorban a szív- és érrendszeri, daganatos betegségek ellátásával kíván foglalkozni a tárca. Mit kíván tenni annak érdekében, hogy az a mérhetetlen aránytalanság megváltozzon, ami mind az ellátáshoz való hozzáférés, mind a források tekintetében az országban kialakult - pont ezen a két területen 40% Budapestre koncentrálódik -, és az ország minden területén azonos eséllyel juthassanak ellátáshoz a betegek?
Ismételten nyilatkozza az éppen aktuális kijelölt miniszter, hogy az orvosi béreket - azért ezt kiegészíteném, gondolom, hogy egészségügyi bérekre gondolt a kijelölt miniszter úr, amikor erről nyilatkozott - rendezni fogják, felzárkóztatnak. A felzárkóztatás eszközeként a kijelölt miniszter úr azt nyilatkozta, hogy felszabadítják a közalkalmazotti bértáblát. Ettől mennyivel lesz több pénze az egészségügyi intézményeknek, hiszen az elmúlt három évben csak a kötelező emeléseket tudták idáig is megtenni? Felfelé teljesen szabad a közalkalmazotti bértábla, tehát ez új elemet nem hoz.
Most itt az expozéjában is a kijelölt miniszter úr az OEP felügyeleti hatósági rendszeréről nyilatkozott, illetve a sajtónyilatkozatokban is lehet olvasni az egészségbiztosítási ellenőrző testületről. Mi ez tulajdonképpen? Ehhez a felügyeleti hatósághoz hogyan kapcsolódik ez az egészségbiztosítási ellenőrző testület? Mi lesz a betegjogi szervezetekkel? Milyen jogalkotási elképzelései vannak a közeli jövőt illetően a tárcának? Az egészségügyi törvény vonatkozó szabályozásai alapján például a felelősségbiztosítással kapcsolatos részletes szabályokat már 2003. január 1-jén hatályba kellett volna léptetni. De az én kedvencem a betegbeutalás rendje, ami az egészségügyi törvény hatálybalépése óta „sara” a mindenkori tárcáknak. Van ezzel kapcsolatos elképzelése? Meg fognak születni ezek a jogszabályok? Egyelőre ennyi, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyula Ferencné!
GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Három rövid kérdést szeretnék önnek feltenni. Hogyan vélekedik ön a regionális egészségügyi tanácsok helyéről és szerepéről? Ez lenne az első kérdésem. Kíván-e változtatni a szakorvosképzésen? És szeretném hallani a véleményét a kórház-finanszírozásról is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék parancsolni!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Nyilatkozatában a népegészségügyi program megszüntetését helyezte kilátásba, amelyet 2003-ban konszenzussal fogadott el a parlament. Milyen programot kíván a helyébe tenni? Élvez ez az új program ekkora konszenzust? Nyilatkozatában arról is beszélt, hogy hatékonyabb gyógyítást, kevesebb, de jobban felszerelt kórházakat kíván látni. Melyik kórházakat kívánja bezáratni? Hol és mely szakmákat kívánja szűkíteni? Vállal-e személyes felelősséget azért, amit nyilatkozott, hogy nem lesznek elbocsátások az egészségügyben? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czinege Imre!
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Két rövid kérdésem lenne. Elfogadja-e azt, hogy a strukturális probléma ott áll az egészségügyben, hogy kórházcentrikus egészségügyről beszélünk? Szeretném megkérdezni, hogy ennek a kórházcentrikusságnak a megoldására milyen tervei vannak. Milyen szakmai segítséget és kitől vár? Ez az egyik kérdésem.
A másik kérdésem az ügyeleti idővel kapcsolatos. Az elmúlt kormányzati ciklusban az egészségügyi bizottság egyhangúlag úgy határozott, hogy az ügyeleti idő minden órája teljes munkaidőnek számít. Elfogadja ezt, és tesz-e valamit annak érdekében, hogy ezt valahogyan teljesíteni tudjuk? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Nagy Kálmán, tessék parancsolni!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Azt nyilatkozta, hogy felszabadítja az egészségügyet az ingyenesség mítoszából. Van egy ezeréves elve az egészségügynek: a beteg autonómiája, a gyógyítás hatékonysága, jótékonysága és az egyenlő hozzáférhetőség. Ha ez az egyenlő hozzáférhetőség sérül az ingyenesség mítosznak a felszabadításához, akkor ezeket a rendszereket túlélő elveket hogyan tudjuk mi, orvosok általában képviselni?
Másik dolog pedig, hogy azt nyilatkozta, hogy a magyar egészségügyi ellátást pöfögő Trabantból dinamizálva egy Mercedesszé alakítja át. Azt szeretném megkérdezni, hogy ebből a 160 kórházból az átalakítás után mennyi marad. Igaz az, hogy csak 60 kórház marad?
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? Perjési Klárának adom meg a szót.
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Miniszterjelölt úr, Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Két kérdésem van. Az egyik: lát-e módot arra, hogyan kellene az orvosokat valamilyen módon partnerré tenni, ami 16 év alatt sem az egészségügynek, sem az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak nem sikerült. Ugyanakkor az egészségügyi alap kiadásainak 95 százaléka az orvosi döntéstől, ténykedéstől függ.
A másik: amennyiben minden a kormány és az ön elképzelése szerint halad, mikorra vélelmezi az egészségügy érintettjeinek olyan régóta várt konszolidációs helyzetét?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Rövid kérdéseim lennének. Sárközy közgazdász professzor úr szerint a kht.-kké, illetve a közalapítványokká alakítás az egészségügy közgazdasági rendszerét nehezen követhetővé teszi. Kérdésem: ezzel egyetért-e, és minisztersége alatt várható-e, hogy újabb hasonló gazdasági társaságok jönnek létre?
Következő kérdés: a mentés, betegszállítás stratégiai kérdéseivel kapcsolatban van-e elképzelése? Milyen szerepet szán ebben az Országos Mentőszolgálatnak, illetve milyen szerepet szán a magánvállalatoknak?
A harmadik kérdésem egészen röviden Csáky képviselő úrhoz kapcsolódik. Azt nyilatkozta, hogy felszabadítja a közalkalmazotti bértáblát az egészségügyi dolgozókra vonatkozóan. Ez mit tesz? Különösen akkor, amikor miniszterelnök-jelölt úrtól a bérek befagyasztásáról hallottunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth István dr.
DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Két rövid kérdésem: milyen lehetőséget lát a regionalitásban, és milyen lehetőséget lát a kapacitások és az igények jobb összehangolásában?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Négy rövid kérdést szeretnék feltenni. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Mit kezd a jelenlegi helyzettel és ezen belül egyre szeretnék rákérdezni. A gyógyszer-támogatási keret-gyógyszerkassza kiürül az ősz elején. Mi lesz?
Sokat olvasok a kötelező egészségügy-biztosítás tervezett csomagjairól. Hogyan fogják meghatározni a csomagokat, amelyek a járulékfizetés fejében biztosítási jogviszony alapján járnak az embereknek?
Harmadik kérdés. A verseny lépten-nyomon előjön a különböző megnyilatkozásokban, most a rövid programvázlatban is. Milyen alapon gondolják azt, hogy egy biztosítók között folyó verseny segít a hatékonyságban, gazdasági racionalitást szül, javítja a minőséget vagy éppen jó a betegnek? Ugyanis a nemzetközi példák ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják.
A negyedik kérdésem. Az összkormányzati felelősséget említette a miniszterjelölt úr a rövid bevezetőjében. Kívánja-e használni a világon rohamtempóban terjedő egészség-hatásbecslésnek a tudományos megközelítését, ami az összkormányzati felelősségnek a számonkérhetőségét mint monitoringrendszert jelenti? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelölt Úr! Az érdekel, hogy milyen szerepet szán a tárca munkájában az egészségfejlesztésnek. Kérdezem ezt mindenekelőtt azért, mert a liberális gondolkodásban az emberek felfogása az öngondoskodással kapcsolatban igen jelentős. Tehát, hogy az emberek mit tehetnek azért, hogy az egészséget veszélyeztető kockázati tényezőket csökkentsék? Gondolok a dohányzásra vagy a testmozgásra. Szeretném tudni, hogy ezeknek a kérdéseknek milyen szerepet szán a munkában.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék!
DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Az egészségügyre fordított pénz kevés - nyilatkozta. Honnan kívánja a forrásokat biztosítani a jövőben? A költségvetésből vagy a betegek megsarcolásából?
A másik, hogy hírek szerint tudjuk már, hogy az energiaárak emelkedése be fog következni 10 és 100 százalék között várhatóan, és ez óriási terheket fog róni a kórházakra. Az én önkormányzatom is érzi a Soproni Erzsébet Kórházban például az energiaárak eddigi emelkedését is. A jövőben hogyan kívánja ezt befolyásolni vagy segíteni kezelni a kórházaknak?
Hogyan kívánja kezelni azt a problémát, hogy egy várhatóan százmilliárdos megszorító csomag készülődik? Ez az egészségügyben, ha lecsapódik, milyen következményekkel járhat? És kérdezném, hogy mi a véleménye az eddigi Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalnak a munkájáról, ami Mádl Ferenc köztársasági elnök kezdeményezésére jött létre, és kérdezném, hogy a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal munkájába be fog-e kapcsolódni, elfogadja-e a meghívást.
Kérdezném továbbá, hogy mi a véleménye a Magyar Orvosi Kamara munkájáról és az oda delegált államigazgatási feladatokat a jövőben ki fogja ellátni, ha másként gondolja a kamara munkáját a jövőben. Ugyanakkor gondolnék arra, hogy a szakdolgozók kamaráját pont önök hozták létre, és ezért milyen szerepet tulajdonít a jövőben a kamarának? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Szabad legyen a kérdések sorát azzal megszakítani, hogy hivatalos tervek nem ismertek pillanatnyilag arra vonatkozólag, hogy a kormány milyen, a gazdaságpolitikát érintő javaslatokat kíván tenni. Amit a képviselő asszony említett, hogy különböző árváltozások lesznek az energiahordozóknál, ezek szakértői feltételezéseken alapulnak, már ami a mértéket illeti, tehát arra kérem a jelölt urat, mivel e tekintetben a döntések még nem születettek meg, nem kerültek nyilvánosságra, ezért ennek figyelembevételével válaszoljon a kérdésre, hiszen e tekintetben nem hiszem, hogy bárki abban a helyzetben van, hogy felelősen mértékekről tudjon nyilatkozni. És kérem is a képviselőtársaimat, hogy az ilyen típusú kérdéseket most a meghallgatáson mellőzzük. Köszönöm szépen.
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Az alapellátással kapcsolatos kérdésem lenne. Azt mondjuk, hogy az egészségügyben struktúraváltásra van szükség. Ez részben azért kell, hogy kialakuljon, mert szükségszerűség, de ezzel egyidejűleg az alapellátási feladatok egyre nagyobb mértékben jelentkeznek. Az alapellátásban az lesz a követelmény, hogy minél több definitív ellátás történjen, minél kevesebb ember kerüljön járóbeteg, illetve fekvőbeteg intézménybe. Ehhez természetesen több háziorvosra is szükség van. Van-e mód arra, hogy a hátrányos helyzetű településeken az alacsony kártyaszám és egyéb ok miatt az ott nem lévő háziorvosokat valami úton-módon pótolni tudjuk? Önmagában a fejkvótaemelés megoldja-e ezt vagy pedig egyéb finanszírozás is kell?
A másik kérdés, ami nem is hátrányos helyzetű településeken, nagyvárosokban jelentkezhet esetleg, ahol degresszív finanszírozás van, tehát jóval magasabb a kártyaszám, mint amit finanszíroz az OEP megfelelő módon. Megoldható-e, hogy esetleg ezek a területek újraoszthatók legyenek? Van-e erre központi elképzelés? Új körzethatárok kialakulása önmagában elegendő. A harmadik kérdésem, hogy van-e arra mód, lehetőség, hogy a háziorvosoknál valami egységes ügyeletidíj-rendszert dolgozzunk ki, hiszen tudjuk azt, hogy ahány ház annyi szokás, ahány terület annyi fejkvóta jön össze, és ebből adódóan - minthogy fejkvóta alapú a finanszírozás - eltér az ügyeleti díj is. Itt is valami egységesítésre lenne talán szükség, ami egészségesebb irányba mozdítaná. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kupper András!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Abban a furcsa helyzetben vagyunk, hogy talán Hiller Istvánnak az SZDSZ oktatáspolitikáját kell majd megvalósítania, és azt is tudjuk, hogy az MSZP és az SZDSZ az egészségpolitika vonatkozásában számos kérdésben sorozatosan ellentétes álláspontot foglalt el. Hogyan fogja tudni ön megvalósítani saját elképzeléseit? Azt együtt láttuk, hogy Budapesten - ön hosszú ideig a fővárosban dolgozott kórházi igazgatóként -, a fővárosban Demszky Gábor vezetésével hiába áll tizenhat éve SZDSZ-es főpolgármester a város élén, hiába vezetik együtt a szabad demokraták és a szocialisták koalícióban tizenkét éve a várost, mégis a fővárosban a beígért egészségügyi strukturális reformok nem tudtak előre haladni, gyakorlatilag semmit nem tudtak korábbi ígéreteikből teljesíteni.
ELNÖK: Elnézést, képviselő úr! A meghallgatási kérdést tessék feltenni!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Ezért azt szeretném kérdezni a miniszterjelölt úrtól, hogy a saját elképzeléseit, a saját miniszteri programját hogyan fogja tudni keresztülvinni, ha tetszik, a saját koalíciós partnerén. Nem érzi-e veszélyben saját elképzeléseit a koalíciós többségen belül?
A másik kérdésem pedig, hogy számos kórház jelenleg is jelentős adósságállománnyal küszködik, és információink szerint a kormányzati megszorító intézkedések nyomán további 40 milliárdot akarnak az egészségügyi ágazatból kivonni. Hogyan látja egyáltalán keresztülvihetőnek, vagy akár hogyan látja keresztülvihetőnek a reform megkezdését? Hogyan képzeli el a miniszterjelölt úr, hiszen ehhez is források kellenek, és erre gyakorlatilag már az idei év sem nyújt fedezetet? Hogyan fogják a kórházak az első, 2006-os évet túlélni?
Végezetül egy harmadik kérdés is van. Többen már pedzegették, hogy a szakmai testületekkel a kapcsolatot hogyan kívánja a miniszterjelölt úr fenntartani. A szakmai kollégiumok közül egynémely meg sem tudott alakulni, hiszen a minisztérium talán alkotmánysértő módon szólt bele ezen szakmai kollégiumok megalakulásába. A kollégiumok működése körül olyan rendezetlen jogi szabályozás uralkodik, ami megnehezíti éppen a miniszter tanácsadó testületeinek felállását, működését. Ezzel kapcsolatban mit kíván majd tenni? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nem szeretném megismételni, már az előzőekben elmondtam, hogy ne lássunk egyelőre a jövőbe a tekintetben, hogy az egészségügyet majd különböző gazdaságpolitikai döntések hogyan érintik, tehát e tekintetben nem tárgya a meghallgatásnak, hogy a miniszterjelölt úr állást foglaljon olyanról, amiről még döntés sincsen. Tényleg arra kérem a képviselőtársaimat, hogy a meghallgatásnak a házbizottsági állásfoglalásban is rögzített tárgyához ragaszkodjunk a kérdéseinkben és hozzászólásainkban. A meghallgatásnak pedig nem tárgya harmadik fél egészségpolitikájának értékelése.
Van további kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Nincsen. Lezárom a kérdések során, és megadom a szót a miniszterjelölt úrnak.
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyiminiszter-jelölt: Ahogy az elején mondtam, idézném, izgalommal jöttem ide. Képviselőnek is új vagyok, miniszterjelöltnek is új vagyok, és engedjék meg a bizottságai tagjai - függetlenül attól, hogy hol ülnek, és ezt a későbbiekben nem fogom mondani, de remélem, hogy mindig éreztetem -, hogy megköszönjem, hogy a szakma, az egészségügy vagy a jövendő munkám nagyon sok, talán legfontosabb kérdéseit tették fel. Szívem szerint azt mondanám, hogyha van idejük, maradjunk itt, amikor a sajtó elmegy, és beszéljük meg ezeket a kérdéseket együtt, de remélem, hogy erre lesz nagyon sok idő. Meg kell együtt beszélni, és innen folytatnám.
Ezekre a kérdésekre én kinyilatkoztatásszerű választ nem tudok adni, és ha ezt bárki megkísérelné, az botor dolog lenne. Ezek olyan kérdések, amelyek Magyarországon tizenhat éve meg ötven éve, és egész Európában foglalkoztatják a szakembereket, és erre csak közös válaszok vannak, és nincs ideálisan tökéletes válasz. Engedjék meg, hogy erről a saját véleményemet elmondjam, és kész vagyok ezt tovább vitatni az egészségügyi bizottsággal, kisebb csoportokban, és természetesen mindazokkal, akiket érint, hiszen az orvosok - és itt rögtön a szakmai kollégiumokra hadd válaszoljak, többen említették - véleménye nélkül nem szabad szakmai döntést hozni, nem szabad olyan döntést hozni, amelyik a rendszert alapvetően befolyásolhatja, netán rossz irányban. A szakmával való folyamatos konzultáció - ezt többek kérdésére mondom - nagyon fontos lesz.
Engedjék meg, hogy a konkrét kereteiről, a szakmai kollégiumokról csak annyit mondjak, hogy talán a legfontosabb szakmai partnerem kell, hogy legyen a kollégium. Ha a jelenlegi keretek, működési feltételek ehhez nem a legjobbak, akkor közösen fogjuk megtalálni a leghatékonyabb együttműködési, számukra pedig a működési formákat, szakmákat megtestesítő kollégiumokat, erre ígéretet teszek. Nem tudom, van-e itt szakmai kollégiumi vezető, de ezt nagyon fontosnak tartom. Nem lehet nemhogy ellenük, ezt nem szabad, de nem lehet nélkülük, a véleményük figyelembevétele nélkül az egészségügyet változtatni. Itt rögtön az első kérdésre, ha megengedi Schvartz képviselő úr, ennyi a válaszom.
Volt egy másik, és akkor vágjunk bele, a szakmai kamarák ügye. Szeretném elöljáróban elmondani, hogy az erős szakmai kamarák, erős érdekképviseletek híve vagyok, az a legjobb, ha van partner, ha van kivel megbeszélni. Hadd büszkélkedjek azzal, hogy a 10. számú ideiglenes tagsági igazolvány birtokosa vagyok. Amikor a '80-as évek végén a kamara megalakult, akkor éppen Ausztriából hazajövő voltam, és szerény szerepet játszottam abban, hogy a Kongresszusi Központban összegyűltek az orvosok spontán, és létrehozták az Orvosi Kamarát. Ma is úgy gondolom, hogy ez helyes volt. Nem biztos, hogy a rendszerváltás lázában ezt akkor ott jól csináltuk, és az elkövetkezendő egy-két évben, amikor ennek a törvényi szabályozása végbement, akkor mindent úgy csináltunk, hogy az örök érvényű legyen. Ezért úgy gondolom, itt az ideje újragondolni - túl vagyunk a rendszerváltás nehezén -, újragondolni viszont együtt kell, és sokféle szempontot kell figyelembe venni. Természetesen a törvényes kiindulópontot is, de még sok egyebet.
Csak hadd utaljak arra, hogy van érdekképviselet, amely egyébként az én megfigyelésem vagy tapasztalatom szerint sok dologban egyetért a Magyar Orvosi Kamarával, de például a kamarai kötelező tagságban nem. Miközben harcostársak egészségügyi érdekképviseleti szervekként - itt az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetére gondolok -, sok mindenben együtt tudnak működni, de Alkotmánybírósághoz fordult a szakszervezet a kötelező nővérkamara miatt. Csak baráti érdeklődés, hogy vajon miért nem tette ugyanezt az orvosok kötelező kamarai tagsága miatt, hiszen a szakszervezet tagjai között nemcsak nővérek, hanem orvosok is vannak.
Tehát én úgy gondolom, hogy az érdekképviseletek véleményét, álláspontját is figyelembe véve az előbb idézett példával újra kell szabályozni. Sokan mondják, és egyetértek velük, a személyes véleményem az, hogy lehet kötelező tagság, el lehet fogadni, ha megállapodunk a szakmával, mondjuk az ügyvédi kamara szerepét. Nekem az tetszik. Minden ügyvédnek, amely egy szabad foglalkozású, szabadabb foglalkozású pálya, a tagság kötelező. De a bíróknak, a minisztériumokban lévő jogásznak nem. Üljünk le elnök úr, főtitkár úr, kollégáim, képviselő urak, hölgyek, beszéljük meg! Az nem jó, hogy ha nem a dolgát csinálja valaki. Mindenkinek tennie kell a dolgát, és van egy másik elv, hogy igen, hatásköröket lehet átadni vagy delegálni, de ezzel együtt a felelősséget is fel kell vállalni. Én úgy gondolom, ezen elvek mentén nagyon gyorsan le tudunk ülni valamennyi kamara vezetőjével és nagyon bízom abban, hogy egy nagyon jó megoldást találunk. És mint a kamarai elv, nagyon erős képviselője és híve, biztos, hogy ebben szemernyi kamaraellenesség sem lesz, hanem valóban legyen az orvosoknak szakmai érdekképviseleti szerve, de sokkal szabadabban tehessék az orvosok.
És végül, hogy bizonyítsam, mennyire fontos számomra a kamara, és nehogy azt higgyék, hogy bármi lakozik bennem, ami ellene szólna, engedjék meg, hogy elmondjam, hogy kértem, hogy Fain főorvos urat hívják meg. Semmi más szándékom nem volt ezzel, csak szerettem volna, ha itt van a főorvos úr. Hallom az elnök úrtól, hogy megkapta a meghívást. Köszönöm szépen, hogy elfogadta. Ő a tatabányai etikai bizottság elnöke. Egy félreértés folytán a kamara egyik része vagy annak a vezetői valamivel - hogy fogalmazzak? szóval félreértettek valamit, és bocsánat a kifejezésért - megvádoltak, hirtelen nem találok jobb szót, akkor ugyanannak a kamarának rendkívül tiszteletre méltó bizottsága azt mondta, hogy Molnár Lajos nem követett el szabálytalanságot, alaptalan a kamara elnökségének a panasza. Én úgy gondolom, hogy ez benne a szép, hogy vannak emberek, akik valamit gondolnak, de ugyanazon a közösségen belül vannak, akik máshogy gondolják, és mindkettőt meg kell hallgatni. Nem utolsó sorban azért fontos ez nekem, mert azok a kollégák valami nagyon komoly etikai értéket is képviselnek. Nem azért, mert ezt a döntést hozták, hanem mert alaposan vizsgálódtak és saját szuverén döntést hoztak. Ezúton is köszönöm nekik. Ez egyben azt is jelzi, hogy nem kamara van, hanem egy picit kevésbé egységes ez. Egy erős, egységes, szabad - akár - köztestületi társulással öröm lesz együtt dolgoznom.
A vizitdíjra hadd mondjak valamit. Most hivatkozhatnék arra, hogy ez része valaminek, de nem teszem. Rengeteg szakértői vizsgálat van. Ha megtetszenek nézni a zárt orvosi fórumokat, annyit szabadjon mondanom, hogy az orvostársadalom erősen afelé billen, hogy be kéne vezetni az indokolatlan forgalom csökkentésére. Más szakértők is mondják. Hogy mekkora összeggel? Nem az összeg számít, mondják a szakértők, és mondják az orvosok is ezeken a fórumokon, hanem önmagában a tény, hogy készpénzt kell fizetni, amit rendszerint egy fél doboz cigaretta ára körül szoktak megszabni. Nem éri el egy doboz árát. Sokak szerint akkor is hasznos, hogy ha az a kör, aki számára ez az összeg is terhet jelent, az más formában, támogatásként akár fix összegben, másra is költhető összegben visszakapja. Nincs erről döntés. Nem kell beszélnem erről. Szakértői vizsgálatok folynak. Egész Európában folynak ezek, de azért engedje meg, hogy meggyőződésem szerint válaszoljak. Most van vizitdíj. Szabályozatlanul magas összeggel. Igen elterjedt, fizeti bizony az is, akinek ez nagy teher, nem kap érte szociális rekompenzációt és úgy hívják, hogy hálapénz. Ez a válaszom. Döntés erről nincs.
Ugyanez vonatkozik a receptdíjra. Szeretném elmondani, hogy számomra megdöbbentő volt, hogy Magyarországon több, mint 200 millió vényt váltanak be évente. Több, mint a fele nulla térítésért váltódik be. Több, mint a feléért semmit nem fizetnek. Nem ezt sajnálom, csak ahol nincs pénzforgalom, ott a regisztrációs, adminisztrációs fegyelem is lazább és nagyobb a lehetőség a visszaélésre. Ha mindenki fizetne a receptért térítési díjat, akkor receptenként megdöbbentően alacsony térítési díjat kellene fizetni mindenkinek. 381 néhány forint a tavalyi átlagos receptdíj. De most nincs napirenden receptdíj.
Az alelnök úrnak is volt gyógyszerre vonatkozó kérdése. Magyarországon mindenki drágának érzi a gyógyszert, egy átláthatatlan térítésidíj-rendszer van. Egymás között maradjunk abban, hogy árnak nevezzük azt, amit a beteg a kasszánál fizet. Sokkal egyszerűbb lesz a betegnek és az orvosnak is. Magyarországon van hatezer gyógyszer, annak hatezer önálló ára van és mindegyikhez valamilyen térítési kategória van hozzárendelve. Ettől kezdve a rendszer nem lehet árérzékeny. A hagyományos, bevált gyógyszereket leszámítva, ha egy orvos rendel három gyógyszert, nem tudja, hogy mennyit rendel. Képtelenség! Nem várható el tőle, hogy minden rendelésnél megnézze az egyébként időnként változó gyógyszerárakat, térítési kategóriákat, és térítési díjakat. Ugyanígy a beteg, amikor megkapja a nem krónikus gyógyszereiről a receptet, fogalma sincs, hogy mennyit fog fizetni. Ott szembesül a kasszánál. Ettől valami egyszerűbb rendszer kell, ami kiszámíthatóvá teszi, ami egyszerűbbé teszi. Ezt meg kell vizsgálni. Én úgy gondolom, hogy ha valahol áttörés kell gyorsan, az igen, a gyógyszerforgalmazás, a gyógyszer-támogatási rendszer és a gyógyszerár-megállapítás. Nem tartom helyesnek, hogy a gyógyszer árát és a térítését az OEP egy bizottsága végzi, majd fellebbezni persze lehet, hova? Az OEP főigazgatójához. És utána ez támadhatatlan. Ezt más országokban külső szervezetek végzik, független szervezetek. Persze ott van mindenki, minden érdekképviseletnek a képviselője, de nem biztos, hogy ezt ebben a rendszerben kell továbbcsinálni és a receptdíjat kiemelni ebből tévedésnek tartanám, nem tartanám célszerűnek. Valamilyen nagyon komplex, nagyon megfontolt intézkedés kell. Egy biztos, a gyógyítási költségeket sokféle számmal lehet jellemezni. Számomra az is egy jellemző mutató, persze lehet, hogy önök másokat fognak kiszedni, hogy ha jól emlékszem, és kérem alelnök úr, javítson ki, ha tévednék, a világon két ország van, amelyik megelőz bennünket a közvetlen gyógyítási költségeken belüli gyógyszerráfordítások arányában, ez Új-Zéland és az Egyesült Államok, lehet, hogy van egy harmadik is, amiben persze sok minden szerepet játszik, de ezt az arányt én egy picikét torznak látom.
A magántőke és a kórházprivatizáció. Sokszor elmondtam a beszédemben is. Nem akarunk eladni kórházakat, megint ezt ismétlem. Nem is nagyon akarnak venni, Európa tele van eladó kórházakkal Németországtól Hollandiáig és nem kapdosnak utána.
Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy az működjön és az működtessen, aki a beteg javára a leghatékonyabban tudja tenni, aki biztonságosan tud gyógyítani. Az állam dolga meghatározni - itt sokaknak válaszolni - a feltételeket, és biztosítani a hozzáférést mindenütt a szükséges mértékben. Hogy ezt ki szolgáltatja jobban, annak az eldöntése nem állami, hanem felügyeleti feladat, szakmai ellenőrzési feladat és nem utolsó sorban tulajdonosi feladat. Hiszek abban, hogy az önkormányzatok felelős tulajdonosai a kórházaknak, beleértve a fővárosi önkormányzatot is, amelyik nagyon sokat áldoz a fővárosi kórházakra. Nekik kell eldönteni, képesek-e ők működtetni, felújítani, európaivá tenni ezeket a kórházakat, biztonságossá tenni a gyógyítás szempontjából és kényelmessé a beteg számára, vagy ehhez külső erőt von be.
Talán ön említette, bocsásson meg, ha tévedek, hogy mi lesz, ha a költségvetés kevés pénzt ad. Soha nem adott eleget. 35 éve vagyok a szakmában, de sose volt elég pénz. Akkor ki fog pénzt adni? Igen, kellenek az európai uniós források, ami sok lesz 2007-től, ha okosan használjuk fel, de miért ne jöjjön be a magántőke. Ha szabályozottan teszi, és a tulajdonos úgy látja, hogy szükség van rá, akkor akár tegye, ezt a döntést azonban nem a politikának kell meghozni, de a politikának nem szabad megakadályozni se, ha a tulajdonos úgy látja jónak, hiszen ő elszámolni köteles a választói meg a betegei felé. Bízzuk rá ezt a döntést! Csak ne csináljunk, ha nem muszáj nem szakmai vagy főleg nem a beteg érdekében végig nem gondolt politikai ellenszelet, hogy ott se merjék megcsinálni, ahol egyébként ez ésszerű, szakmai, helyi döntés lenne.
A következő pedig az, hogy kht. vagy rt. Úgy tudom - kérem, javítsanak ki, ha tévedek -, hogy módosították a gazdasági törvényt, kht.-t csak június 30-ig lehet alakítani, így az alelnök úrral folytatott nagy vitánk, hogy kht. legyen-e vagy más, okafogyottá vált. Nem vagyok híve a kht.-nak, sok esetben a közalapítványnak se. A közalapítvány sokszor állami tevékenység kihelyezése, és esetleg jobban dotálttá lehet tenni. A kht. sok esetben, például Angliában kötelező forma a kórház-átalakításoknál, Németországban pedig azért ragaszkodtak a gazdasági társaságokhoz, mert nem tudnak elbújni a strómanok, szigorúak a gazdasági törvények, a nyilvántartási szabályok.
Szlovákiában - örömmel mondom el, hiszen együtt kell örülnünk a barátaink, a szomszédok és az európai uniós tagtársaink sikerének - nekik valóban sikerült. Itt a magyar sajtó alapján persze úgy tűnik, hogy ott valami probléma volt. Persze, hogy van, nincs örök és mindenütt jó rendszer. Tudni kell, hogy a szlovák reformnak két szakasza volt, most nem fogok belemenni. 1994-től 2002-ig tévúton jártak. Ha valaki megkérdezte volna, hogy mit veszünk át, például azt a tévutat biztosan nem, amikor azt hitték, hogy azért, mert valamit biztosítónak hívnak; részekre szabdalták az államit, meg hagyták, hogy ilyen államiszerűt csináljanak még magánosok is, de ott maradt fölötte a teljes állami garancia, és nem gazdasági társaságként működtek. A játéknak az lett a vége, hogy ugyanolyan rosszul működtek, mint az egy állami, és év végén a költségvetés, vagyis az adófizetők benyúltak a zsebükbe. Ez változott meg a 2002. évi reformmal, amit nagyon alaposan meg kell nézni, mindenkinek tanácsolom. Kérem, ne menjünk bele, hogy néhány tucat vagy néhány száz pozsonyi klinikai, nagy kórházi orvos tüntet, sokan elégedettek a rendszerrel.
Azt javaslom, hogy miután szeretnénk a szlovák reform szakértőit Magyarországra meghívni, hogy tartsanak nyilvános előadást - a sajtóban megjelent, hogy a koalíciós egészségügyi vezetőknek és a miniszterelnök úrnak is készítettek egy prezentációt. Mi ezt az EGVE-n tervezzük, ha az EGVE beenged bennünket - a Kórházszövetség van itt, látom -, és az EGVE ez évi konferenciáján szeretném, ha ezt az előadást megismételhetnénk. Nekem nincs jogom meghívni az egészségügyi bizottság tagjait, de majd kérjük meg közösen az EGVE-t, hogy hívja meg önöket, hallgassuk meg együtt, és nézzük meg demagógia nélkül, nézzük meg szakértőként, hogy mit lehet tenni. Egyet már irigylek tőlük: a szlovák reform kidolgozóinak az átlagéletkora a harminc évet nem éri el. Az a néhány ember, aki a reformot végigcsinálta, 28-29 éves kollegák és nem kollegák, tehát orvosok, jogászok és közgazdászok voltak. Ez az, amit én szívesen átvennék, mert igazán ők tudnak reformerek lenni, ők a fiatalok. Ebben teljes az egyetértés. (Dr. Mikola István: Nem teljes!) Tudom, a tapasztalatodra szükség van, meg az enyémre is. (Derültség.)
Csáky képviselő úr! Személyi változásokról egyelőre engedje meg, hogy ne beszéljek. Meg kell, hogy mondjam, nagyon szeretném, ha mindenki maradna, aki hajlandó tenni, egy üvegfalú minisztériumban hatékonyan dolgozni, és természetesen kellenek a megváltozott struktúrához. Talán egy picit a koalíciós program másfajta irányt, tempót vagy sebességet kíván, kellenek új emberek, folynak a tárgyalások. Higgye el, egyetlen szempont fogja vezetni a döntéshozókat, adott esetben engem is, hogy szakmailag rátermett, tisztességes emberek legyenek. Erről biztosíthatom.
Ami azt illeti, ön azt mondta, hogy én bárhol is nyilatkoztam, hogy vége van a népegészségügyi programnak. Nem. Én azt mondtam egészen pontosan - ez majd több helyen visszatér -; ne a sajtóból idézzen, próbáljunk meg hinni egymásnak, képviselő úr, és akkor egyszerűbb lesz a dolgunk, a sajtónak is higgyünk, de talán nézzünk egymás szemébe. A képviselő úr azt mondta, hogy vége a népegészségügyi programnak. Azzal küszködött mindegyik miniszter, hogy gyönyörű programok voltak leírva, itt is elhangzott, de sose volt hozzá stabil forrás. Ezt a mellettem ülők saját bőrükön érezték. Arra törekszem, hogy ne csak programok legyenek, hanem legyen hozzájuk rendelt forrás is, vagy mondjuk meg, hogy most erre nincs forrás, és csak egy álom vagy vízió ebben az értelemben.
Egy dolgot mondtam még el ebben, és ez valóban igaz: hatvan programot nem lehet megvalósítani. Tessék megnézni az amerikai, finn példákat, végig lehet menni. Három-négy kiemelt program kell, persze a többit is kell csinálni, és mindennel egyetértek, ami a népegészségügyi programban leledzik, de kell három-négy olyan kiemelt program, ami viszont nem önkényesen meghatározott rész. Ezért említettem abban az interjúban is az onkológiai betegek ellátását, a kardiológiai betegek ellátását, mert ez a kettő a magyar halálozásnak a háromnegyedét lefedi. Hiába beszélünk mi onkológiai programról, ahol egyébként nagyon jó intézkedések születtek meg korábban, hogy például ott lássanak el onkológiai beteget, ahol arra felkészültek szakmailag. Ugyanez kardiológiában megindult, hogy ott lássanak el - tudom, nem keverem össze a prevenciót a gyógyítással, de ezek is fontosak. Ezekből a szakmai körökből kell kiindulni, hogy főleg erre a két betegségre és ezeknek a megelőzésére minden lehetséges forrást koncentráljunk, mert ez a két betegség a legfontosabb, és minden családot, mindnyájunkat érint. És ebben nagyon rosszak vagyunk, azt hiszem, ebben egyetértünk.
Van még egy dolog: a gyerekek. Nemcsak azért, mert egészséges gyerekből lesz az egészséges felnőtt, hanem azért is, mert ez érzelmi kérdés is. Egy társadalom, egy egészségügy, amelyik nem tesz meg mindent a gyerekekért, akkor senkiért nem tesz talán semmit. Ezért tartom ezt a három programot kiemelten fontosnak, csak kérem, ne úgy fogják fel, hogy én azt mondtam, a többi nem lényeges.
Csáky képviselő úrnak mondom röviden, hogy nem OEP-felügyeletet jelent, azt látjuk, az van, nem is szakmai felügyeletet jelent, hanem az államot jelenti. Szerintem a társadalmi felügyelet nem jött be. Hol megszűnt, hol volt. Pontosan nem tudjuk elmondani, hogy most kik gyakorolják, ez kicsit számomra ilyen - kívülálló voltam - névleges funkció. Most legalább kis létszámú. Egy idő után egy hatalmas testület felügyelte, ült fölötte grémiumként? Nem állami hatóság. Azt mondja, hogy a biztosítási csomagban, amelynek a meghatározása valóban nehéz és minden ország küszködik vele, ha azt nem kapja meg a beteg, akkor én szankcionálom. Ennek egy olyan minőségvédelmi, fogyasztóvédelmi, biztosítóvédelmi biztosításfelügyeleti hatóságnak kell lennie, amelyik rövid úton, nem peres úton, rövid úton eljár a beteg érdekében. A betegjogi szervezeteket ez messze nem küszöböli ki, legyenek azok a partnerei. De kell egy ilyen hatóság. Nincs ma ilyen hatóság. Az Egészségügyi Minisztériumnak nem ez a feladata, egészségpolitikát kell csinálni, az OEP-nek nem ez a feladata! Nem lehet hatóság, bármennyire is keverednek a funkciói, neki biztosítást és finanszírozást kell csinálni, és kell egy hatóság. Mert az állami szabályozást érvényesíteni kell valakinek, és a minőségügyi követelményeket be kell tartani, nemcsak beszélni róla.
Regionális egészségügyi tanácsok szerepe. Én úgy gondolom, a regionális működés az egészségügyben - majdnem azt mondom - spontán is kialakult, hiszen szakmai vertikumokat nagyjából akkora régióban lehet csinálni, és a statisztikai régiók elég jól működnek. Van egy másik ilyen önkormányzati, közigazgatási egység, amire sokkal jobban oda kell figyelni, ez pedig a kistérség, különösen a hátrányos kistérség. Azért valljuk be, hogy kicsit igazságtalan az, hogy annak idején a rendszerváltáskor, amikor az önkormányzatok feladatot, munkát kaptak és hozzá többé-kevésbé vagyont is, egy-egy kisváros megkapott egy kórházat, el kell látnia a kistérség vagy a tágabb térség összes szakfeladatát, a többi önkormányzatot meg semmi nem ösztönzi arra, hogy támogassa azt a véletlenül kiválasztottat, akire ez a feladat hárult. Tehát egyrészt a kistérségek szerepe megnövekszik és megnövekszik a régiók szerepe. Természetes, hogy a regionális egészségügyi tanácsoknak a fejlesztéseknél, kapacitásmeghatározásoknál a regionális egészségügyi szerkezet kialakításánál döntő szerepük van, és nagyon remélem, hogy ezt a szerepüket egyre jobban megerősítve és egy közigazgatási reformmal megtámogatva - hadd mondjak ennyit -, amit egyébként a kormányprogram is megcéloz, erősödik a lehetősége és a szerepe. De ne feledkezzünk el róla, ne csak nagyrégióban gondolkozzunk. Nagyon örülnék annak, ha például a kistérségi társulások kiterjednének az ott lévő szakorvosi intézetekre, fekvő és járóbeteg szakellátási intézetre, és valamilyen közös tulajdonlás, akár egy hatékony részvénytársasági formában - ehhez nem kell eladni, képviselő asszony - kialakulna. Lehet a tulajdonosa a német példa alapján az önkormányzat száz százalékban, de ha például egy kistérségi területnek az önkormányzatai közösen tulajdonolnának, talán az egészségügyre is több pénz jutna, hiszen erősebb lenne, a tulajdonosi közösség megteremtené jobban a pénzügyi és a gazdasági együttműködést is.
A szakorvos képzés korszerű rendszere valóban létrejött. A rezidensképzés alapjaiban - úgy gondolom - jól. Meg kell majd vitatni viszont az egyetemekkel, hogy vajon a jelenlegi formája hibátlan-e vagy itt az ideje némi módosítást vinni ebbe a rendszerbe. Én például úgy gondolom, hogy elérkezett az idő felülvizsgálni, hogy igazán célszerű-e állami költségvetésből budapesti szülészorvosokat finanszírozni két évig, vagy ez a feladat magára a szülészre vagy arra a kórházra hagyható, amelyiknek éppen szülészszükséglete lesz a jövőben. Egy biztos, hogy ott viszont nagyobb szerepet kell vállalni, ahol a rezidensképzés hiányszakmában folyik. Egyrészt nem mindenütt állami forrásból, de a hiányszakmákat meg kiemelten állami forrásból, állami támogatással. Nem kell sorolni, mindnyájan tudjuk, hogy melyek azok a hiányszakmák. Megdöbbentő, hogy onkológus szakvizsgát Magyarországon az utóbbi három évben összesen két-három kollégánk tett. Ugyanez vonatkozik a patológusképzésre, pedig ők az egészségügy közjegyzői, ők hitelesítik a munkánkat és nincs igazán jelentkező. Ezeket nagyon kiemelten kell támogatni és nem biztos, hogy budapesti sebészt kell állami forrásból képezni. Ez volt a képviselő asszonynak a válasz.
Ügyeleti rendszer. Kórházcentrikus a rendszer, igen, és ez drága, és nem jön beteg. Miért fekszik bent a beteg, amikor egy nap alatt meggyógyulhat? Ezeket sem lehet utasításos alapon csinálni. Egyrészt mondjuk ki, igen, ne legyünk álszemérmesek, finanszírozási technikákkal kell a normál arányt kialakítani. Tehát a kórházaktól nem kívánható meg, hogy érdekeik ellen működjenek. Úgy gondoljuk, hogy a finanszírozásnak olyannak kell lenni, hogy érdemes legyen a járóbeteg-ellátásban ellátni betegeket. Erre vannak finanszírozási technikák, egészen a finanszírozási kényszerig, amikor azt mondjuk, hogy ma már a mai technika mellett ez a beavatkozás vagy kezelés vagy diagnosztikai eljárás a járóbeteg-ellátásban is elvégezhető és egyszerűen nem finanszírozzuk a kórházi fekvőbeteg-ellátásban. Ennek a nyomai az elmúlt időszakban már megjelentek a kórház-finanszírozásban. Tehát ez egy nagyon komoly szakmai munka is, hiszen el kell dönteni és szakembereknek kell eldönteni, nem pedig finanszírozási szakembereknek. Ők majd az utómunkát végzik, hogy mik azok szakmailag, amik a járóbeteg-ellátásban biztonsággal, jó minőségben elvégezhetőek.
Nagy Kálmán úrnak: az egyenlő hozzáférés és az ingyenesség mítosza. Kedves Képviselőtársam! Úgyis, mint debreceni évfolyamtársam! Az egészségügy ma nem ingyenes. Aki ezt mondja, az hibázik. Mert az ingyenesség látszatát keltjük tovább, akkor előbb-utóbb szembesülünk a betegekkel, mert ők igazán tudják, hogy nem ingyen van és nem megyünk semmire előre. Az egyenlő hozzáférés. Ma egyenlő a hozzáférés? Ma egyenlően fér hozzá Kató néni a salgótarjáni bányász nyugdíjas és a Budapesti Újság főszerkesztője az ellátáshoz? Azonos esélye van ugyanolyan minőségű szolgáltatást kapni? Én úgy gondolom, hogy nem szabad becsapni magunkat. Nincs egyenlő hozzáférés. Budapesten 82 orvos jut tízezer lakosra, Szabolcsban, meg Borsodban 22-23. Az egyik az európai átlag többszöröse, a másik alatta van az európai átlagnak. Ez egyenlő hozzáférés? Szóval én úgy gondolom, ha arról beszélünk, akkor nem tudjuk megoldani a problémát. Akkor tudunk megoldani problémákat, ha tisztán, becsületesen, nyíltan beszélünk a problémákról, ha nem tudjuk ezt megfogalmazni, akkor nem tudjuk megoldani sem.
Mikor lesz az OEP partnere az orvosoknak? Perjés képviselő asszony kérdezte. Remélem, hogy mindennap jobban, és hadd utaljak arra, hogy a többi a kormányprogram része, aminek a vitáját majd itt is le fogjuk folytatni, de elsősorban a parlamentben beszélünk róla. Igen, erre van szükség. Igen, az orvosnak legyen partnere a biztosító. Azért kell jó biztosító, hogy az orvos ne legyen kiszolgáltatott, és a biztosítónak legyen szüksége az orvosra, és érezze is az orvos, hogy őrá szükség van, ha jó orvos. Igen, ezen kell változtatni. Igen, a kórház is legyen partnere a biztosítónak, egyenrangú partnere, és ne a lejárta után három hónappal kapja meg azt a szerződést, ami áttekinthetetlen, nagy köteg. Igen, legyen partnere. Az már csak az én vízióm legyen, hogy ha nem úgy viselkedik, választhasson az orvos másik biztosítót, de eddig ne menjünk el, majd meglátjuk, hogy meg lehet-e ezt tenni.
Nagy Kálmán képviselő úr, egyet felejtettem el. Azt, hogy rossz Trabantból Mercédeszt és ez a hatvan kórház... Ez a nyilatkozat - egyébként sok igazság van benne - Gógl Árpád exminisztertől, képviselőtársunktól származik. Én is olvastam azt a cikket, ha jól emlékszem, a Világgazdaságban jelent meg, egy konferencián mondta el. Egyébként őt is valószínűleg félreértették, mert hatvan kórházzal a magyar lakosság nem látható el. Tehát ez valami félreértés, és nem én nyilatkoztam. A regionalitásról beszéltem.
A mentés, betegszállítás következik. Tudom, hogy ön elkötelezett, régi mentős, én is az voltam rövid ideig. Minden voltam, és így mindenkinek tudok mondani valamit, az a szerencsés helyzet van. Egy nagyon jó mentőszolgálat kell. Nem biztos, hogy ugyanígy, mások máshol másként csinálják. Alapvetően a mentésnek állami feladatnak kell maradnia, a mentés része. De képviselőtársam, vajon normális dolog-e, hogy a Szent István Kórháznak van három-négy mentőkocsija, mert két telephelye van - nem tudom, hány kilométer a Nagyvárad téri telephely -, és minden mentőszállítást mégis kívülről kell megrendelni? Ha egy gipszelt lábút haza akarunk küldeni, akkor hiába van a kórháznak mentője, hiába áll ott a mentő, nem finanszírozzák - hogy ezt a szép szót mondjam -, és ki kell várnia a betegnek, több órát, miközben ott áll kihasználatlanul a kórházi mentő betegszállításra.
Továbbmegyek: ha szabályosan akartunk volna eljárni, és a Gyáli úti és a Nagyvárad téri telephely között beteget akartunk szállítani - ön nagyon jól tudja -, nem tehette a kórház a saját mentőjével, hanem meg kellett várni, míg jön egy mentő. A mi mentőseink meg ott voltak; csak arra, hogy egyik pavilonból átvigyük a másikba. Jó ez? Nem. Olyan szolgáltatás ez, amit nem lehetne akár magánszolgáltatókkal megcsinálni? De igen. Úgy gondolom, ezt végig kell gondolni: a mentés állami feladat, az összes többit pedig át kell nézni, és végül ott is meg kell nézni, hogy vajon az időnként indokolatlan betegszállításokat hogyan lehet csökkenteni; nem azért, mert bárki pénzt akarna kihúzni belőle - valaki mondott 40 milliárdot -, senki nem vesz ki. Az a kérdés, hogy az egészségügy túlfogyasztását minden évben mennyivel kell kiegészíteni, de önök jobban tudják, mert régóta képviselők. Nem pénzt akarunk kivenni, hanem amire viszont szükséges, legyen több pénz, és ez nem úgy megy mindig és csak és kizárólag, hogy több pénzt kérünk a költségvetésből, hanem megnézünk alternatív forrásokat, de magunkon kell kezdeni azzal, hogy megnézzük, vajon nem tudunk-e hatékonyabban dolgozni.
Annak is hadd válaszoljak, aki a kórház-finanszírozást kérdezte. Azért gondolkozzunk el, tisztelt képviselőtársaim, hogy miért van az, hogy a kórházak egyharmada ennél a finanszírozásnál - ha szabad így fogalmazni - nyereséges, lásd Kecskemét, miért van az, hogy egyharmada úgy, ahogy elvan, és miért van az, hogy egyharmaduk meg veszteséges. Vajon nem lenne-e itt az ideje megnézni, hogy miért nyereségesek azok, akik nyereségesek? Vajon ők hogyan csinálják? Milyen a menedzsment? Milyen a tulajdonos, a menedzsment és a kórház közötti kapcsolat? Hatékonyan használják-e fel valóban a pénzt? Azt hiszem, hogy ez a mentőszállításra is igaz és a kórház-finanszírozásra is.
Molnár képviselő asszony feltett egy kérdést, és azt talán előre kellett volna vinni a NEK-hez, nem akarom megkerülni. Én a párbeszéd híve vagyok, a NEK-kel sincs elvileg problémám. A NEK az első ülésén hozott egy határozatot, ami azonnal elfogadhatatlanná tette - nem politikailag, félreértés ne essék -, és úgy gondoljuk, nem fér össze a parlamenti demokrácia normáival. Nevezetesen: a NEK szmsz-e azt mondta ki - első határozatainak egyike -, hogy az ott konszenzussal meghozott döntés kötelező a kormányra és a pénzügyminiszterre. A felelős kormány a parlamentnek felel, és nem felelhet bármilyen tiszteletreméltó társadalmi testületnek. Ez egy óriási tévedés volt, és kizárta azt a lehetőséget, hogy a kormányzat vagy annak valamilyen része az alkotmányos elvek, a parlamenti demokrácia alkotmányos elveinek betartásával jelen legyen. Most abba nem megyek bele, hogy a választói akaratból parlamentben ülő párt a zöldséges kufárok alkujáról beszél, ez egy más dolog, valami ilyesmit olvastam valahol. A lényeg az, hogy ez nem fér össze a demokrácia játékszabályaival. Ha ez szakmai testület, akkor a szakmának ott a helye. Ha politikai testület, akkor deklarálni kell, és a politika el fogja dönteni, hogy részt vesz-e, de keverni nem szabad semmiképpen.
Nyul képviselő úr kérdezte a degressziót, körzethatárt. Amikor szabadabbá tesszük az orvosi pályát - és erről még nem beszéltem -, akkor sok mindenre gondolunk. Ma is lehetőség van úgynevezett területi ellátáson kívüli orvosként egy-egy területen munkát vállalni. Nincs túl sok üres háziorvosi körzet - javítson ki, elnök úr, ha tévednék -, hetven körül tudom az utolsó számokat. Ha országosan nézzük, nem túl nagy szám a hetven üres körzet. Kétségkívül, az üres körzeteket - különösen, ha hátrányos térségben vannak - pénzügyi eszközökkel is segíteni kell, hogy ott háziorvos legyen. A háziorvosi rendszer, amit létrehozott a harmadik köztársaság első kormánya, talán a leginkább előremutató rendszer. Nemcsak azért, mert privatizálták félig-meddig, hanem alapjaiban ő tudott megváltozni először. Ez egy nagyon nagy érték, és erre tényleg vigyázni kell, ők vették észre, hogy érdemes vállalkozni és kockáztatni, érdemes saját rendelőt építeni akkor is, ha nehéz most esetleg ezeknek a törlesztése; egy rendkívül változni képes gárda, ha szabad így fogalmazni. De harcos gárda is, szakmai közéletben is harcos, erre is biztosan szükség van, tisztelve a formát.
Semmi nem akadályozza meg - ahol nagy körzetek vannak, a körzethatár módosítása az önkormányzat feladata -, hogy egyrészt módosítsák a körzethatárokat, másrészt abba sok mindent kell tenni, de ez elsősorban a helyi önkormányzat felelőssége. Ezt minisztériumi szobából nem lehet sem megítélni igazán jól, sem helyben a háziorvost - hogy így mondjam - odakötni, az a települési önkormányzat felelőssége. És ahogy mondtam az elején, a települési önkormányzatok tudják a dolgukat, ők vannak a helyiekért, és kevés kivételtől eltekintve, amivel a sajtóban találkoztam, teszik is a dolgukat. A legtöbb helyen az önkormányzat és a háziorvosok viszonya jó.
Ami az ügyeleti díjazást illeti, nagyon komoly tárgyalások vannak arról, hogy hogyan lehet a magyar szabályozást az Európai Unió jelenlegi szabályozásával és a későbbivel harmonizálni. Ennek is eljön az ideje, pár hónapon belül valami változás az európai uniós szabályozásban is lesz. Én úgy gondolom, hogy a jelenlegi lehetőségek, nem a pénzügyi, hanem a szervezési lehetőségek is sokkal nagyobb teret adnak az uniós direktívának való megfeleléshez. Gondoljunk arra, hogy minél inkább európai uniós lesz a szabályozás, annál inkább például műszakosított lesz az intézményi struktúrában lévő ügyeletesnek a működése. Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy Magyarországon háromezer ügyeleti pont van, ezzel szemben Ausztriában ezer, ötezer Németországban. Szóval kérem, csak az arányokat nézzék és ne a pontos számokat. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon igen, túl sok helyen várakozik orvos. Valóban teljes munkaidő. De a teljes munkaidő azt is jelenti, hogy a munkaügyi előírások szerint a munkáltatónak munkát kell a munkaidőben biztosítani. Ez azt is jelentheti, hogy kevesebb ügyeleti pont, kevesebb egyidejűleg ügyeletben lévő orvos több munkát végez és természetesen akkor magasabb bérért, aminek meg is lesz a fedezete. De az nem szerencsés dolog, hogy miközben munkaidő direktívákról beszélünk, azt a luxust engedjük meg magunknak, hogy egy kórház teljes ügyeleti rendszerrel működik, mellette, sokszor vele egy telken van egy mentőügyeletes orvos, meg egy háziorvosi ügyelet. Hát csináljunk a háromból egyet és háromszorozzuk meg a bérüket, akár négyszerezzük is, ha helyben a menedzsment úgy dönt. Erre is utaltam, amikor azt mondtam, hogy a közalkalmazotti bérezésnek a kötöttségeit fel kell számolni. Senki nem vizsgálta ezeket a lehetőségeket és úgy gondolom, hogy igen, ezeket a lehetőségeket figyelembe kell venni. Igen, figyelembe kell venni, hogy szükség van-e Budapesten mondjuk annyi röntgenügyeletesre, mint egész Ausztriában. Olyan kórházakban van röntgenszakorvosi ügyelet, amelyek nem felvételes kórházak. Tehát ezeket is végig kell gondolni és én úgy remélem, hogy ha mindezt végiggondoljuk, megbeszéljük a szakmával, ha kölcsönösen engedményeket tudunk kötni, ha kompromisszumot tudunk kötni, akkor találunk megoldást is. És mindig erre fogok törekedni.
Kupper képviselő úr kérdésére. Egyetértek, a budapesti kórházi struktúra nem jó. Említettem már az orvosszámot, a budapesti orvosarányt, és én úgy gondolom, hogy a kórházi struktúra is múlt század eleji struktúra. Nemcsak azért, mert akkor épült az épületek nagy része, hanem a szerkezet is olyan. Én úgy gondolom, hogy Budapesten megvan az elszántság, hiszen a Csepeli Kórház ügyében szakmailag helyes döntést hoztunk. Én úgy gondolom, nem ismerem a részleteit, hogy a Schöpf-Mérei és talán a Budai Gyerekkórház ügyében helyes szakmai döntések készülnek. Úgy gondolom, hogy újra kell gondolni a budapesti kórház szerkezetet. Az valóban, hiszen együtt beszéltünk róla annak idején, hogy ha a Nagyvárad téren bekötött szemmel megforgatnak és akármelyik irányba meglöknek, hogy indulj el, biztos, hogy kórházba esek be. Ez azért nem teljesen jó. Beszéltünk az európai munkaidőnorma és az ügyeletek összefüggéséről. De hát jó az, hogy a Nagyvárad tér minden sarkában egy röntgenorvos ügyel? Melyik európai uniós ország képes ezt tisztességesen finanszírozni? Egyetértek, meg kell vizsgálni. Felül kell vizsgálni és másként kell gondolkodni. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy létezik már például telemedicina. Képeket lehet továbbítani interneten. És ez is rendkívül fontos, hogy ilyen szemlélettel közelítsük meg az egészségügy átalakítását.
Kórházi adósságok. Engedje meg képviselő úr, hogy hivatkozzak ugyancsak a régi, korábbi együttes munkánkra, amiben voltak zökkenők, de vannak tapasztalatai is. Miért működött pénzügyileg sikeresen - és nem tudom, hogy most hogy - a Szent István Kórház? Miért működik a Kecskeméti Kórház sikeresen? Miért sikeres? Persze a beteg érdekében sikeres, mert több pénz jut a beteg gyógyítására. A Debreceni Egyetem miért sikeres és miért nem az a másik egy, kettő, három? Forráskivonás nem történik, tesznek az egészségügybe pénzt az előző ciklusban is és a következőben is. Csak meg kell nézni, ellenőrizni kell, hogy az hasznosuljon, ez is az állam, meg a finanszírozó biztosító feladatává kell, hogy váljon. Nem utolsó sorban a tulajdonos tudja pontosan, hogy ez az egyharmad, egyharmad, egyharmados gazdasági megoszlás, tehát, hogy sikeres, átlagos és rossz, ez a fővárosi kórházakra is igaz. És nem a területi elhelyezéssel van összefüggésben, sokkal inkább személyi és sok egyéb dologgal, a szakmai struktúra megfelelőségével például, ezeket kell végignézni.
Örülök, hogy az alelnök úr korábbi nyilatkozatai és mások nyilatkozatai egyetértenek azzal, hogy meg kell végre mondani a betegnek, hogy mi jár neki. Meg kell határozni a biztosítási csomag tartalmát, mert addig se egészségpénztár, se kiegészítő biztosítás, sem valódi biztosítási rendszer nem lehet, ahol nem mondják meg, hogy mi jár a járulékért. Ettől kezdve semmit nem mondtunk meg, és azt tesz az állam és azt ad az állam, amit éppen akar vagy amit az aktuális pénzügyi helyzete a költségvetésnek diktál. Kiszámíthatatlanná tesz bennünket a beteg számára.
A kormányzati együttműködés. Igen, mindent meg kell tenni, erről a kijelölt miniszterelnök úrral is beszéltünk, hogy e nélkül nem megy. Tehát úgy intézkedést hozni, hogy nem tudjuk az egészségre gyakorolt hosszú távú hatását, legalább modellezni és vagy a nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe venni, nem lehet. Ma Magyarországon új döntésről van szó, legyen az gazdasági vagy bármilyen, e nélkül nem működhet korszerű egészségügy, ebben teljesen egyetértek.
A verseny mit segít? A verseny jó dolog, azt segíti, hogy az boldoguljon, aki képes rá. Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget és akinek hátránya van, azt támogatni kell, és nem a betegeknek kell elsősorban versenyezni, ezt mindig elmondom, a betegekért kell, hogy versenyezzünk. A kórházak a betegekért versenyezzenek, Kupper képviselő úr! Az a sok budapesti kórház! Most is folyik verseny a beteg pénzéért. Ma az orvosok egymással versenyeznek, hogy kinek a betege legyen a beteg. A kórházak egymással versenyeznek, hogy kinek legyen több betege. Erről a versenyről nem beszélni, ez megint a hamis mítoszok közé tartozik. Óriási verseny van. És van még egy: a kórházak maguk is a versenyszférában kellene, hogy vásároljanak sokkal inkább. Hát ők a legnagyobb tej-, húsvásárlók. És ha nem használják ki a verseny előnyét, akkor nem a legjobb húst veszik meg, alelnök úr! Nem korlátlan a verseny és az egészségügyben a betegekre nem ez vonatkozik. Ne a beteg versenyezzen. Az vesszőfutás, nem versenyfutás, ha a beteget futtatjuk. Nem! A betegért folyjon a verseny. Mert ha nem folyik verseny, akkor rossz lesz a hús, koszos lesz a kórházi ágynemű és recsegni fog a matrac. Márpedig úgy gondolom, hogy az itt ülők nem ezt szeretnék.
Végül nemcsak képviselőtársam, hanem liberális eszmetársam is, az egészségfejlesztés, az egészségnevelés természetesen fontos. Hadd tegyek itt egy személyes vallomást, kérem a sajtót, ne éljenek vissza vele! Igen, van egy súlyos, magam által is bűnösnek tartott szokásom, amire célzott a képviselő nő: dohányzom. Rettenetes dolog, és mindent el kell követni, hogy a gyermekem - amit már elértem - és az unokáim ne dohányozzanak. Higgyék el, ebben könyörtelen leszek magammal szemben is és mindenkivel szemben. Ha eltűnök a nyilvánosság elöl egy rövid időre, akkor kérem, nagyon szurkoljanak nekem, mert akkor folytatom le azt a szörnyű küzdelmet, amit meg fogok kísérelni. Soha nem kíséreltem meg, szerencsésen vagy eredményesen biztosan nem, de meg fogom próbálni. Ez nem fog eltántorítani attól, hogy ne legyünk nagyon fegyelmezettek, és ne törekedjünk minden eszközzel arra, hogy mint annyi sok egészségkárosító tényezőt, ezt is - az egyik legsúlyosabbat - kiküszöböljük vagy eltüntessük az életünkből.
Lehet, hogy elfelejtettem egy-két kérdést vagy nem vontam össze, kérem, higgyék el, hogy nem kívántam semmi elöl kitérni, bár valószínűleg nem tudom mindenre a pontos választ. Elnézést kérek, ha valakinek a kérdésére nem adtam választ vagy nem kielégítő, megfelelő választ. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszterjelölt úrnak a válaszait. Megállapodásunk szerint most már újabb kérdést feltenni nem lehet, ellenben hozzászólásokra van mód, és a hozzászólásokra a miniszterjelölt úr reagál, tehát ez a szakasza következik a bizottsági ülésnek. Ki kíván hozzászólni? (Dr. Nagy Kálmán jelentkezik.) Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Nagyon röviden reagálnék. Remélem, abban a küldöttségben, amelyik Szlovákiából átjön hozzánk, lesz olyan orvos is, aki gyakorló orvos. Körülbelül egy éve beszéltem a szlovák csontvelő-transzplantációs munkacsoport egyik igen prominens tagjával, és ő korántsem volt ennyire elégedett a problémával.
Azonfelül a szakma durván olyan egymilliárd forinttal többet kért az egy évi csontvelő-transzplantációs keretre. Már jeleztük is, hogy gyakorlatilag olyan számú transzplantációt végeztünk el eddig, ami túllépi ezt a keretet. 240 esetszámot határoztak meg, és jelen pillanatban nagyjából 300 esetre lenne szükség. Kérdezem én, nem az történik végül is, hogy a minisztérium kivonul a biztosítottak mögül? Több egészségbiztosítási pénztár esetén az történhet, hogy ha például valakinek nem adtak igazat a biztosítási ügyével kapcsolatosan - például egy olyan gyógyszert írtak fel neki, ami kétszázezer forint volt havonta, és nem kapott hozzá megfelelő térítést, például ingyenességet -, akkor még mindig fordulhatott a minisztériumhoz. Most több biztosító esetén mi lesz? Azt fogja mondani a biztosító, hogy kérem, pereljen be, és majd igaza is lesz a betegnek esetleg három év múlva.
Itt azért az a helyzet, hogy a szervezeti oldal mellett van egyfajta direkt érdek, és ha az összes elvet relativizáljuk, például az egyenlő hozzáférhetőség elvét vagy a jótékonyság, vagy a hatékonyság elvét ennek érdekében, akkor valóban ugyanolyan problémák lesznek, mint amilyenek eddig is voltak, tehát egy centimétert nem lépünk előre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvartz Tibor képviselő úr!
DR. SCHVARTZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon örülök, hogy miniszterjelölt úr a párbeszéd fontosságát és a konszenzuskeresés fontosságát emelte ki a meghallgatása során, különös tekintettel a szakmai köztestületek vonatkozásában. Kétségtelen, hogy az Alkotmánybíróság előtt szerepel a Szakdolgozói Kamara kötelező tagsága, de azt hiszem, nincs könnyű helyzetben az Alkotmánybíróság, hiszen ha erről dönt, akkor valamilyen módon - vagy pro, vagy kontra - megosztást és diszkriminációt követ el, mert egy köztestület vonatkozásában mond ki döntést. Ezt nagyon nehéz lesz ráhúzni, illetve nem ráhúzni a többire.
Azt hiszem a kamarák vonatkozásában, hogy abban az esetben, ha legyengülnek a kamarák, a betegek is kárát látják ennek a dolognak, hiszen etikai, szakmai kérdésben nemcsak az orvosok vonatkozásában jelent a kamara védelmet és szerepet, hanem a betegeknek is van hova fordulni, hiszen nem vonulhat mindenki a bíróságra és pereskedhet, hanem sok esetben a kamara etikai bizottságához fordul, ha valamilyen etikai vétséget követnek el. Azt hiszem, ezt a kérdést mindenképpen jó lenne megbeszélni, és erről mindenképpen a közeljövőben beszélnünk kellene.
Elhangzott a vitában, hogy paradox helyzet áll fenn olyan vonatkozásban, hogy liberális politikusként az MSZP programját kell végrehajtani. Azt hiszem, ez a koalíciós kormányzásnak a lényege, és ez a szép a koalícióban: ha közösen megegyezünk, akkor egymás programját végre tudjuk hajtani, és ha előre megegyezünk elvekben és megmutatkozik a kompromisszumkészség és a párbeszédre való hajlam, akkor ezt a programot végig lehet csinálni. Azt azért mindenképpen szeretném elmondani, hogy nagyon sokan részt vettünk ennek a programnak a kimunkálásában, sokan részterületekben, sokan összességében ismerik ezt a programot, közösen született ez a program, és szeretnénk közösen végrehajtani úgy, ahogy abban megegyeztünk annak idején. Az lenne a jó, és akkor lenne sikeres ez a program, ha úgy hajtódna végre, ahogy ezt annak idején közösen elhatároztuk. Még egyszer mondom, a koalíciós kormányzásnak ez lenne a lényege.
Mindenképpen nagyon örülök az itt elhangzottaknak, és bízom abban, hogy a korábbi hagyományokhoz híven tényleg egy szakmai párbeszéd alakul ki ebben a bizottságban, és a korábbiakhoz képest jó, konstruktív hangnemben tudunk dönteni és tárgyalni az egészségügy előtt álló nem kis problémákról. Ebben bízom, ezt szeretném a miniszterjelölttől, és ezt kérem a bizottságtól is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky András képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Érdeklődéssel hallgattam a miniszterjelölt úr válaszait. Időnként úgy éreztem, hogy a szakmai érdekképviselet és a köztestület egy kicsit összemosódott nála, szerintem ez teljesen jól meghatározható és jól elkülöníthető. Pont ez bizonyítja a kamarák szükségességét a jelenlegi formában, és nagyon rossz felhangja lenne az egész ügynek, ha a kijelölt miniszter úr a saját ügyével hozakodna elő, még ha pozitív példaként is.
Mint ahogy nagyon rossznak tartom az elmúlt napokban, hetekben, amióta bekerült a képbe, hogy folyamatosan azt nyilatkozza, hogy nem ingyenes a magyar egészségügy. Ezzel mintegy felhívja keringőre a betegeket, hogy akik eddig nem fizettek, mondjuk, netán paraszolvenciát - ezt nyugodtan mondhatom mint patológus, a patológus eléggé elhatárolt ettől a problémától, különösen ha itt ül az egészségügyi bizottságban -; ennek nem jó üzenete van, miniszterjelölt úr. A mai magyar egészségügy ingyenes, és azzal is egyetértünk, hogy paraszolvencia van a rendszerben, de messze nem akkora megítélésem szerint - azért higgye el, nekem is vannak orvos kapcsolataim, tud tájékozódni az ember -, mint amennyit az éppen aktuális hatalom felnagyít. Ha abból a szempontból nézzük, hogy a mai humán egészségügyi dolgozók átlagkeresete - ha a 2004. évi Statisztikai Évköny 14.2 táblázatát megnézzük - bruttó 140 ezer forint, akkor előbb azon kellene változtatni, és utána kellene ezekről a kérdésekről keményen dolgozni.
Ami a NEK-kel kapcsolatos, az egy nagyon érdekes felvetése volt. A NEK-nek az a bizonyos idézett határozata - én sem tudom pontosan, megmondom őszintén - úgy szólt, hogy törekedni kell a résztvevőknek, hogy érvényesüljön a konszenzussal meghozott döntés, és hangsúlyozom, hogy konszenzussal. Ez azt jelenti, hogy ha ott van a kormány képviselője, ott van a parlamenti pártok képviselője, ott vannak a betegszervezetek, köztestületek képviselői, és azok konszenzussal hoznak valamit, akkor abból elméletileg következik, hogy a politikán keresztül kell fusson, hiszen majd tapasztalni fogja a miniszterjelölt úr, hogy az egészségügyet érintő témák esetében is családias hangulat szokott időnként kialakulni a parlamentben is, mert nyilvánvalóan azok vesznek részt ezekben a vitákban, akik tudják, hogy miről van szó és akik értenek hozzá. Tehát az nem egy rossz határozat volt.
Abban is egyet lehet érteni, hogy a gyógyító-megelőző ellátások keretén belül - ha még a kórházi gyógyszerkiadásokat is hozzáveszem - körülbelül a 40 százalékot lassan eléri a természetbeni ellátások aránya, az a bizonyos ezermilliárdos, de ezt két oldalról lehet megközelíteni: lehet azt mondani, hogy sok a gyógyszerköltség, de lehet azt mondani, hogy az az ezermilliárd, ami egy magyar állampolgárra egy hónapban 8300 forintot jelent - ha valaki végigszámolja a természetbeni ellátásokat -, talán egy picit alacsony, sőt nagyon alacsony, hogy azt mondjam, de ez majd a jövő zenéje lesz.
Nagyon sajnálom, hogy arra a kérdésre nem válaszolt a kijelölt miniszter úr, hogy mégis hogyan gondolja azt, hogy a közalkalmazotti bértábla felszabadítása kapcsán majd itt minőségi bérezésről lehet szó. Ez azt a gyanút veti előre, hogy tulajdonképpen megszűnik a lefelé való nivellálásnak a lehetősége, és ez kiváló alkalom lesz mindenkor éppen a munkáltató számára, hogyha valakitől meg akar szabadulni, akkor leveszi a fizetését, hiszen most már törvény ebben nem akadályozza.
Nem világos, megmondom őszintén, továbbra sem világos: nyilatkozatokban megjelenik, hogy a magántőkének szabályozott módon kell megjelennie az egészségügyben, ebben egyetértünk, erre lett volna lehetőség az elmúlt négy év alatt. Valamennyi kórháztörvényt visszahozni és azokat a kereteket meghatározni, hogy az egészségügyi vagyon, még ha át is alakul, még ha privatizációra is kerül, az abból befolyó összegek hogy s mint mennek; ezt tudatosan az előző szociálliberális kormányok elszabotálták mintegy szabad terepet hagyva. Itt mindig azt mondják, hogy szabályozott. Ha nincs szabályozó rendszer, semmi nem szabályozza, akkor mitől válik szabályozottá, ha elméletileg minimum kétszáz tulajdonos van az országban, és ez alapján kétszáz fajta módon történhet a magántőke bevonása. Szerintem ez nem helyes, tehát mindenféleképpen valami törvényi szabályozás kellene.
És nem csak Budapestből áll Magyarország. Miniszterjelölt úrnak abban igaza van, hogy teljesen felesleges - habár nehezen tudnám elképzelni, hogy ha mondjuk, az István Kórház nem felvételes éppen, de a sebészeti osztályán mondjuk, a beteg kap egy dezenteriális embóliát vagy akut hasi problémája alakul ki, akkor majd mentőt hívnak, és átviszik mondjuk, a Margit Kórházba, mert éppen ott van röntgenügyelet, mert az a felvételes. Szerintem ez a gyakorlatban nem így működik, vidéken meg végképp nem így működik. Nyilvánvalóan egy vidéki kórháznak biztosítania kell az adott körzethez tartozó több tízezer, esetenként százezres nagyságrendű betegnek ezeket a szolgáltatásokat a nap huszonnégy órájában, és ehhez bizony megfelelő finanszírozás kell.
Mint ahogy nem fog szép szóval és nem véletlenszerűen - abból a szempontból véletlenszerűen, hogy egy adott kórház, mondjuk, a ceglédi kórház Cegléd önkormányzat területén fekszik, tehát nyilvánvalóan Cegléd város tulajdona. De mindaddig, amíg az adott kistérség nem érdekelt abban, hogy közös tulajdonba vegye az intézményt - higgye el kijelölt miniszter úr, történtek már a rendszerváltozás hajnalán erre vonatkozó kísérletek, nagy vastagságú dokumentum van. Nyilvánvalóan az ebben nem érdekelt önkormányzatok nyűgnek veszik, nem fognak ebbe a játékba belemenni. Tehát sokkal bonyolultabb a helyzet, minthogy sokkal bonyolultabb a körzethatárok módosítása is, hiszen azért van egy egészségügyi törvényünk, vannak úgynevezett betegjogok, tehát egy teljesen új szisztémát kell kigondolni, át kell gondolni az önkormányzatiság, az alkotmányosság kérdéskörét.
Nem akartam, de elmondom, mert egyre inkább meggyőződésem, hogy igazam van: a jelenlegi alkotmány nem teszi lehetővé a társadalombiztosítás-elvű működtetést. A jelenlegi alkotmány állampolgári, sőt nem is állampolgári, mivel úgy szól, hogy aki az ország területén él, annak biztosítani kell ezt az egészségügyi szolgáltatást; nem véletlen, hogy a 60/1991. országgyűlési határozat 14. pontja azzal zárul, hogy a kormány készítse elő az ezzel kapcsolatos alkotmányossági megoldási javaslatokat, ami azóta se történt meg. Tehát itt kellene kezdeni az egész probléma felfejtését, de gondolom, ezt majd a kormányprogram vitája kapcsán meg lehet oldani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönjük szépen a kérdésekre adott válaszokat. Nem kételkedem a miniszterjelölt jó szándékában, de azt gondolom, az egészségügy ennél azért kicsit bonyolultabb, mint ahogy itt lehatoltunk az egyes kérdések kapcsán lényegi területekre. Érdekes volt hellyel-közzel a bátor leegyszerűsítés, gondolok például a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatási tartalmára. Jó lett volna hallani, hogy ez maga a korrekt allokáció és hogyan kell az allokációt levezényelni, minek alapján, milyen tények, adatok alapján, hogy valóban mindenki szükségletalapú ellátást kapjon, és ez a költségvetésből - a kereteket tartva - finanszírozható legyen.
Azt gondolom és úgy érzem, hogy hiányzik az elmondottakból és egyáltalán az elmúlt hetekben, napokban sajtóban, itt-ott, konferenciákon, Világgazdaság Konferencián elhangzottakból egy koherens, a két pártnak valamiféle közös nevezőket is tartalmazó egészségpolitikai elképzelésrendszere. Nem látunk pillanatnyilag ilyet, és a kérdéseinkből is kitűnt, hogy bennünket ez zavar. Ismétlem, nem kételkedek a jó szándékú megközelítésben.
Elkent válaszokat, homályos válaszokat kaptunk népegészségügyi programmal, a köztestületekkel kapcsolatban. Meg fogjuk védeni a Magyar Orvosi Kamarát és a többi köztestületet is, hiszen éppen a betegek érdekében működnek, és a betegek számára bizonyos szükségletalapú, korrekt ellátást és a hozzáférés egyenlőségét jelenti, tehát nem fogjuk engedni revízió alá venni.
A jelenlegi helyzet kezeléséről nem hallottunk semmit, pedig nagyon kellett volna, mert úgy látjuk, hogy az ágazatban súlyos forráshiány van, és a második félévben ez hellyel-közzel legalább is komoly dekompenzációkat fog előidézni. Ennek a kezelésére fel kell készülni, nemcsak távlati stratégiákban, elképzelésekben gondolkodni, hanem az aktuális és akut ügyeket meg kell próbálni kezelni. Komoly forráshiány van az ágazatban.
Hallottunk utalásokat a miniszterjelölt úrtól a gyógyszerforgalmazás liberalizációjára vonatkozóan. Anélkül, hogy ennek a részleteibe belemennék, szerintem felhívni a figyelmet arra, hogy elég izgatott a közvélemény és a szakmai közvélemény is a patikák alapítása, jogának revízió alá vétele, az OTC-szerek patikákból való kikerülése, és nagyon sok minden, változó árú gyógyszerek és egyéb vonatkozásában, tehát jó lenne fórumot teremteni, de gondolom, a parlamentben lesz fórum arra, hogy ezekre a kérdésekre most már a lezárás reményében vissza tudjunk térni.
A szlovák szakértőknek örülünk, főleg, ha fiatalok, de azért javaslom, hogy esetleg Franciaországból, Dániából vagy az Egyesült Államokból is lehetne szakértőket hozni, hiszen néhány hónappal ezelőtt Massachusetts állam úgy döntött, hogy visszatér a társadalombiztosítási jellegű rendszerhez, és minden polgárának az egyenlő hozzáférés esélyét és a kötelező jellegű ellátását biztosítják; abban az Egyesült Államokban, amelyet a piaci egészségügy példájaként, netovábbjaként szoktunk emlegetni. Van egy álom, amelyik araszol vissza az európai tömeges kockázatvállalásra épülő szolidaritási rendszerek felé. Észre kell venni, hogy a világban ilyen folyamatok zajlanak, nem biztos, hogy jó lenne, ha mi elmennénk egy egészen más területre, irányba, ami Európában is komoly problémákat keltett, Szlovákiától Hollandiáig. Hollandia éppen most vett fel óriási hitelt az Európai Uniótól, hogy a több-biztosítós rendszerében keletkező hiányokat finanszírozni tudja. Tehát jó lenne egy kicsit a nemzetközi példákat mélyebben tanulmányozni, és mielőtt valamibe belefogunk, azt nagyon alaposan szakmailag előkészíteni, mert szociális tragédia támadhat egy-egy hibás lépés kapcsán. )
A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalban ott ülök az első pillanattól kezdve a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetséget képviselve, nem hozott antidemokratikus döntést ez a testület, ezenkívül minden határozatát az első közjogi méltóságnak megküldte a beszámolóját és megküldte az összes határozatot, amit tanulmányoztak is a Köztársasági Elnöki Hivatalban. Fel sem merült az, hogy bármelyik antidemokratikus jellegű lenne. Én azt kérem a miniszterjelölt úrtól, hogy igen, vegyen részt. Ő jó vitapartner egyébként, legalábbis én ezt tapasztaltam, hogy kemény vitákban is sértődés nélkül állja a sarat, üljenek be a nemzeti kerekasztalba és próbálják formálni olyanná, ami számukra is viselhető, és legyen az egy nyílt vitafórum hiszen ott ülnek a köztestületek, a civilszervezetek, betegszervezetek. Ott van az a képviselet, amelyik alkalmas arra, hogy egy-egy döntés előkészítésében szakmai munícióul is szolgáljon és valamiféle közmegegyezésnek a megalapozója legyen.
Számoltam, és ez már csak az én kis privát megjegyzésem, nem mondom, hogy gonoszkodásom, hogy hétszer hangzott el a mostani meghallgatás során, hogy „kérem, javítsanak ki, ha tévedek”. Ez egy gyakori szófordulata a miniszterhelyettes(sic!) úrnak, azt szeretném mondani, hogy ki fogjuk javítani, jó szándékkal fogjuk ezt tenni, de a mi dolgunk, ellenzéknek az, hogy igenis kijavítsuk azokat az elképzeléseket, stratégiákat, hibákat, amelyekkel a hatalom gyakorlója él. Meg fogjuk ezt tenni, tisztességgel, jó szándékkal, de igyekezetünk szerint nagy határozottsággal. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt mondta alelnök úr, hogy igen, a bizottságnak figyelni kell arra, hogy javítsunk, hogy ha tévedés van, és ha megengedi alelnök úr, én is mondom, hogy nem miniszterhelyettes, hanem miniszterjelölt meghallgatásáról van szó. De tényleg azt gondolom, alelnök úr, hogy majd a kormányprogram vitája meg fogja győzni önt is és ellenzéki képviselőtársaimat is arról, hogy igen, a koalíciónak van koherens egészségpolitikája. Perjési Klára képviselő asszony!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi gyakorlat egyáltalán nem felel meg annak a filozófiának, hogy az adott lehetőségekből a betegek érdekében próbáljuk meg a legtöbbet kihozni. A mai rendszer mára már olyannyira eltorzult, hogy én úgy érzem, konzervatív módon ezt a szituációt nagyon nem lehet kezelni. Egyébként az első reformprogramot koromnál fogva is, körülbelül húsz évvel ezelőtt olvastam. És minél tovább tart egy rendszer, természetes, hogy annál nehezebb ennek a rendszernek a helyretétele és rendezése. Az egészségügyi alapnál talán nem volt érthető, amit mondtam, csak arra utaltam, hogy az egészségbiztosítási alap kiadásainak 95 százaléka az orvosokon múlik, akik az egészségügy legkülönbözőbb területein végzik a munkájukat. (Tóth Tiborné dr. távozik az ülésről.)
Én elkötelezett híve vagyok annak, hogy váltani kell, hogy ez világos, rendezett, valóban átlátható legyen és a lehető legigazságosabb. Biztos nem lesz könnyű, de ha akarjuk, meg tudjuk csinálni. Én mindannyiunk nevében azt kívánom a miniszterjelölt úrnak, hogy sikerüljön nekünk ezt a programot végigcsinálni. Én ehhez jó egészséget kívánok önnek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Csáky András jelentkezik.) Képviselő Úr! Abban egyeztünk meg, hogy egy hozzászólás lesz. Tessék!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Furcsává kezd a magyar parlament alakulni. Én attól féltem, megmondom őszintén, hogy az elején majd időkorlátossá teszi, mint ahogy szokta korábban egyéb ügyben az éppen aktuális elnök a miniszterjelölt meghallgatását. A parlamentarizmus nem ezt jelenti számomra, nagyon jó lenne, ha nem térnénk le erről az útról. Elfelejtettem közben bizonyos dolgokat, hiszen a kijelölt miniszter úr azt mondta, hogy 35 éve a szakmában soha nem adott elég pénzt az éppen aktuális állam. 1988-89-ig még a szufficites költségeket is elvitte, tehát lényegében akkor felhalmozhatott volna maga az egész rendszer szűkebb időkre.
Lassabban romlik el a rendszer. Ne haragudjon képviselő asszony, tud-e nekem példát hozni arra, hogy költséghatékonyság tekintetében ennyi pénzből ilyen színvonalú ellátást, még ha szidjuk is nap mint nap, hogyan lehet csinálni. Érdekes, hogy az intézmények egyharmada nyereséges, egyharmada vegetál, egyharmada meg veszteséges. Biztos vagyok benne, ha Forgács doktort idehoznánk, bezárnánk, pótkarbantartással két óra alatt meg tudná fordítani azt, hogy azok a kórházak, amelyek eddig nyereségesek voltak, ezután veszteségesek lesznek, és fordítva. A lényegről nem beszélünk, arról, hogy jelenleg nem árán finanszírozzák a magyar egészségügyet. És amikor szakmai protokollokról beszélünk, teljesen felesleges, ha nincs mellette a tisztességes finanszírozási protokoll. De ne mondjuk azt, hogy elromlott a rendszer, meg rossz a rendszer. Az egészségügy, a gyógyítás nagyrészt hit kérdése, és tudom, hogy ezt sokan nem hiszik el, de higgyék el, ez hit kérdése, és ha mi folyamatosan ócsároljuk a magyar egészségügyet, akkor pont ezt a tényezőt romboljuk le. Én attól félek, hogy a nagy átalakítás kapcsán soha senki nem mondja, és a kijelölt miniszter úr sem mondja, hogy itt kérem, ne az legyen a cél, hogy még kevesebb pénzből próbálják ellátni az egészségügyet vagy ellátatni a szektorban szereplőkkel a magyar lakosságot, mert nem lehet. Nem lehet! Korrekciókra van szükség, de hangsúlyozom, mondjanak nekem egy olyan civilizált országot, ahol évi 400 euró elég, amiben a gyógyszer is benne van.
Most a pénzbeli ellátásokkal nem foglalkozom, de a gyógyító-megelőző ellátással, amiről szintén nem beszélt a kijelölt miniszter úr, mit kíván tenni, hogy a szociális problémákat levegyük már végre az egészségügyről. Mert Czinege képviselőtársam, egy kórházban dolgozunk, a téli időszakban mit tud tenni egy vidéki kórház? Ezek az égető problémák, ezeket kéne megoldani. Habár a kormányprogramról nem lehet beszélni, annak idején a kormányprogramot megvitatta a bizottság, ezek szerint erről is leszokunk, minek, elég az a tíz óra. De hát azért nem lehet kivonni mindent, mert akkor tényleg össze fog omlani az egész.
ELNÖK: Képviselő Úr! Azt szeretném mondani, hogy a kormányprogramot soha bizottsági szinten nem vitattuk meg a rendszerváltás óta, a házbizottságnak van egy most megerősített általános érvényű állásfoglalása e tekintetben, amit most ismertettem. Ez egyébként konszenzussal született, az ön pártja is megszavazta, hogy így történjen. Ez az egyik. A másik, azért vacilláltam, hogy szót adjak önnek, hiszen itt szavazással is megerősítettük azt, hogy milyen legyen a mai tárgyalási rend. Jelesül, hogy a kérdések és a hozzászólások szakaszában is minden képviselőtársunk egyszer szól hozzá. Tehát én igenis elmarasztalható vagyok most a bizottság által, de csak azért, hogy önnek ismételten szót adtam.
A vitát lezárom. Megkérdezem miniszterjelölt urat, hogy kíván-e reagálni az elhangzottakra.
Dr. Molnár Lajos miniszterjelölt zárszava
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyiminiszter-jelölt: Igen kívánok, annyit szeretnék mondani, hogy nagyon szépen köszönöm a bizottság tagjainak, hogy ilyen szakszerű vitát folytattak. Voltak persze pontok, ahol nem értettünk egyet, sok mindenben egyetértettünk, a lényeg az, hogy folytassuk ezt a vitát, és én erre kész vagyok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Szavaznunk kell a tekintetben, hogy a bizottság hogyan vélekedik dr. Molnár Lajos egészségügyiminiszter-jelölt úr szakmai alkalmasságáról. Kérdezem a bizottság tagjait, ki szavaz igennel. (Szavazás.) Tizenhárom igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) Tíz. Megállapítom, hogy a bizottság 13:10 arányban dr. Molnár Lajos urat az egészségügyi miniszteri tisztség betöltésére alkalmasnak nyilvánította. A miniszterjelölt úrnak jó munkát kívánok és azt, hogy azt a vállalását, hogy folyamatos párbeszédben lesz a bizottsággal, tartsa.
Megkérdezem, hogy egyebek alatt van-e valakinek bejelentenivalója. (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen. A bizottság ülését bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 10 perc)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Szűcs Dóra és Lajtai Szilvia