EB-7/2006.
(EB-7/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2006. október 4-én, szerdán 10 órakor
a Képviselői Irodaház 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat:*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászóló(k)*
Elnöki megnyitó*
Napirend előtti elnöki bejelentések*
Szavazás a napirendi javaslatról*
A bizottság ügyrendjének megvitatása, elfogadása*
Szavazás az ügyrendről*
A bizottság 2006. II. félévi munkatervtervezetének megvitatása*
Szavazás*
Az ellenőrző albizottság tagjainak megválasztása*
A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/881. szám)*
(Általános vita), valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (881/1. szám)*
Szikszainé dr. Bérces Anna (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítője*
Dr. Csépán Magdolna (ÁSZ) szóbeli kiegészítése*
Az Egészségügyi Minisztérium képviselőjének reagálása az ÁSZ észrevételeire*
Képviselői észrevételek, kérdések*
Az Egészségügyi Minisztérium képviselőjének reagálása*
Az Állami Számvevőszék képviselőjének reagálása*
Szavazás*
A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/826. szám) (Általános vita)*
Csóka Péter (FVM) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, észrevételek*
Csóka Péter (FVM) válaszai*
Szavazás*
Dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszter meghallgatása*
Dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszter szóbeli kiegészítése*
Kérdések*
Dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszter válaszai*
Hozzászólások, észrevételek*
1. A bizottság ügyrendjének megvitatása, elfogadása
2. A bizottság 2006. II. félévi munkatervtervezetének megvitatása
3. Az ellenőrző albizottság tagjainak megválasztása
4. a) A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/881. szám) (Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (881/1. szám)
6. Dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszter meghallgatása a Házszabály 68. § (3) bekezdése alapján
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Garai István (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Czinege Imre (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Keller László (MSZP) dr. Vojnik Máriának (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Spiák Ibolyának (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Puskás Tivadar (KNDP) dr. Nagy Kálmánnak (KDNP)
Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Gál Ilona szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Szatmári Andrea főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Csépán Magdolna osztályvezető (Állami Számvevőszék)
Csóka Péter főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszter
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó reggelt kívánok mindenkinek! Köszöntöm az egészségügyi bizottság tagjait, a meghívott vendégeket az Országgyűlés őszi ülésszakának a kezdetén.
Napirend előtti elnöki bejelentések
Azzal kezdem el a mai bizottsági ülést és ez az egész őszi ülésszakra érvényes és vonatkozik, hogy abban bízom, hogy az egészségügyi bizottság szokásainak, hagyományainak megfelelően a bizottság munkájában a szakpolitikai elkötelezettség fog a továbbiakban is dominálni. Én ezt erősen remélem és a magam részéről mindent megteszek annak érdekében, hogy ez így legyen.
Tisztelt Bizottság! Miután meghívottaink köre is változik, szeretném nyomatékosan felhívni a figyelmet, hogy a bizottság üléstermében a mobiltelefonok használata tilos, és azt is kérem, hogy vagy kapcsolják ki a telefonokat vagy némára szíveskedjenek állítani, hiszen a munkát ennek nem megtörténte zavarja.
Lezajlottak az önkormányzati választások és itt én most csak annyit szeretnék a napirend előtt megjegyezni, hogy bizottságunk tagjai közül hárman is polgármesteri megbízatást kaptak, illetőleg újraválasztották őket. Nekik gratulálunk, én személy szerint is: Perjési Klára képviselő asszonyt újraválasztották Gyula polgármesterévé, Keller László képviselő urat Törökbálint polgármesterévé és Tittmann Jánost Dorog polgármesterévé újraválasztották. Két személyi változásról is szeretnék beszámolni. Az Egészségügyi Minisztériumban október 1-jei hatállyal Gál Ilona asszony közgazdasági helyettes államtitkári megbízatást kapott. Ő itt van körünkben is. Köszöntöm és jó munkát kívánok. És ugyancsak október 1-jei hatállyal a kormány dr. Kiss József urat felmentette az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatói beosztásából és helyette Major Zoltán urat bízta meg. Majd az egyebek között kezdeményezni fogom azt, hogy Major Zoltán úrral a bizottság folytasson egy konzultációt.
Tisztelt Bizottság! Itt megállnék és megkérdezem, hogy napirend előtt van-e észrevétel. (Nincs jelentkező.) A napirendi javaslatot a bizottság tagjai írásban megkapták. Jelezném, hogy a korábbi kezdeményezésnek megfelelően 6-os szám alatt jelölt módon sor kerül az egészségügyi miniszter meghallgatására a Házszabály 68. szakaszának (3) bekezdése alapján. A kormány ülést tart, ezért az a jelzés, hogy körülbelül 12.30-tól fog ráérni. Azt szeretném javasolni, hogy úgy fogadjuk el a napirendet, hogy ha és amennyiben a miniszter úr megérkezik hamarabb és úgy tűnik, hogy az egyéb kérdések tárgyalása elhúzódik, akkor szakítsuk meg ezt a tevékenységet és kerüljön sor a meghallgatásra és aztán folytassuk a munkát. Tehát én egyfajta rugalmasságra kérnék felhatalmazást. Egyebekben pedig azt javaslom, hogy az írásban kiküldött napirend szerint haladjunk.
Szavazás a napirendi javaslatról
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy elfogadják-e a napirendi javaslatot ezzel a rövid kiegészítéssel. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság a helyettesítésekkel határozatképes és a napirendi javaslatot elfogadta.
A bizottság ügyrendjének megvitatása, elfogadása
Soron következik a bizottság ügyrendjének megvitatása, elfogadása. A bizottság tagjaihoz elektronikus úton ezt eljuttattuk, de most írásban is kiosztottuk. A korábbi ügyrendhez képest annyi a módosulás, hogy időközben a Házszabály módosításainak, illetőleg az ügyrendi bizottság állásfoglalásainak megfelelő átvezetéseket megtettük. Egy dologra hívnám fel a figyelmet és ez összefügg a 3. napirendi ponttal is, hogy az ügyrend 4. szakaszának (2) bekezdésében az ellenőrző albizottsággal kapcsolatos kérdéseket szabályoznánk. Itt az szerepel, hogy az ellenőrző albizottságban minden képviselőcsoport egy, illetve két tagot delegál úgy, hogy az albizottságban azonos számú kormánypárti és ellenzéki képviselő tevékenykedjen. Ezek a számok majd kiderülnek, nem biztos, hogy stimmelnek, ezért itt azt a javaslatot tenném, hogy az ellenőrző albizottságban minden képviselőcsoport úgy delegál tagokat, hogy az albizottságban azonos számú kormánypárti és ellenzéki képviselő tevékenykedjen. Tehát ezt a megfogalmazást javasolnám a 4. szakasz (2) bekezdés első mondatába. Hogy aztán majd paritásos bizottságnak megfelelően tudjon ez az albizottság - amelyet eredményeink szerint meg tudunk választani, meg tudunk állapodni az összetételben - tevékenykedni. Tehát ezt az ügyrendben is majd ennek megfelelően kezelni kell. Én ennyiben szerettem volna ezt bevezetni. Természetesen az ügyrend szorosan illeszkedik a Házszabályhoz és az ügyrendben nem szabályozott kérdésekben a Házszabály rendelkezései az irányadók. Kérdezem a bizottságot, hogy van-e kérdés vagy észrevétel. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Egy megjegyzést szeretnék tenni. Egy sérelmünknek szeretnék itt hangot adni. Az ügyrend egy dolog, jó, ha a Házszabályhoz illeszkedik, de a politikai oldalunk nem tudja elfogadni azt az eljárást, ami az általunk házszabályszerűen kezdeményezett rendkívüli egészségügyi bizottság összeülésével kapcsolatos volt. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy körülbelül három héttel ezelőtt kezdeményeztük, a bizottság tagjai kétötöde eredeti aláírásával rendkívüli bizottsági ülés összehívását, az egészségügyi miniszter meghallgatását. Egyet is értettünk abban, hogy az elnök úr össze is hívja a bizottságot, sőt kitűzte ennek a napját. Kiértesítette a bizottság tagjait, majd a bizottsági ülés előtt három nappal kaptam egy értesítést, amiben az szerepelt, hogy tekintettel a különleges helyzetre, majd pedig a közelgő önkormányzati választásokra, nem látja lehetőségét az ülés összehívásának, ezért ezt elnapolja. A dolgon nem akarunk most már sokat rágódni, de mi ezt indokoltnak tartottuk az egészségügyben bekövetkezett akkori változások miatt. Én azt szeretném itt kérni, hogy még egyszer ilyen ne történjék, hiszen az intézkedés, mármint az ülésnek az elhalasztása nem felelt meg a Házszabálynak. Tehát most, amikor az ügyrend vitája folyik, kérem szépen, jegyzőkönyvben rögzítsük ezt, hogy nem fogadunk el a továbbiakban a Házszabálytól való eltérést és olyan minősítéseket, amelyeket a bizottság elnöke egy személyben tesz, a különleges helyzetet nem neki kell minősíteni. Továbbra is a bizottság tagjai kétötödének aláírásával össze kell hívni a miniszter meghallgatására a bizottság rendkívüli ülését. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Néhány megjegyzést szeretnék alelnök úr észrevételéhez tenni. Az egyik, hogy a Házszabály a kezdeményezés keltétől számított 30 napon belül ad az elnöknek lehetőséget. Valóban az volt a szándék, hogy ennek a kezdeményezésnek tegyünk eleget, tegyek eleget, az ülést annak rendje és módja szerint elő is készítettük. Azt is szeretném megjegyezni, hogy az alkotmány rendelkezései szerint szeptember 1-jétől az Országgyűlés már rendes ülést tart, tehát ilyen szempontból a kezdeményezés nem a rendkívüli kategóriába tartozik, de azt hiszem, ez a dolgok érdemi részén nem változtat. Mindazok a körülmények, amelyek a Ház külön napirendként tárgyalt és végül is valamennyi frakció által a békességgel kapcsolatos politikai nyilatkozat elfogadását tették szükségessé, akkor és ott azt jelezték, hogy talán nem szerencsés ebben az időszakban bizottsági üléseket tartani. Szeretném hozzátenni, hogy azokban a napokban más bizottságok is - utána lehet ennek nézni - hasonló módon jártak el. Valóban olyasmi, amivel eddig nem találkozott a Ház, én magam is korábbi időszakban bizottsági elnökként nem kellett, hogy ilyen módon járjak el. Kétféle értesítés ment ki, az első értesítés valóban pontatlan volt. Ennyiben, de csak ennyiben alelnök úr kritikáját elfogadom. Abban viszont, hogy az elnöknek olyan joga van, hogy később megjelölendő időpontra halassza az ülést, ilyen tekintetben viszont az eljárás házszabályszerű.
Én bízom benne, hogy nem állnak elő a továbbiakban olyan körülmények, hogy bármi ilyesmi előfordulhasson, én magam is természetesen erre törekszem. Az, hogy most egy, a Házszabályhoz illeszkedő ügyrendünk lett, ebben még inkább segítséget ad az ülés vezetésének is és a bizottság tagjainak is, hogy ennek megfelelően járjanak el. Tehát e tekintetben úgy érzem, hogy az elfogadás előtt álló ügyrend ebben segítséget fog adni és én a továbbiakban nem kívánok ehhez most már megjegyzéseket fűzni, de természetesen, ha a bizottság tagjai ebben vitát kívánnak nyitni, ennek nincs akadálya. Van-e észrevétel? Csáky képviselő úr.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Csak az ügyrenddel kapcsolatban jegyzem meg, hogy ami elektronikus futárpostával került kiküldésre, az nem tudom, hogy micsoda, mert ha valaki megnyitotta, furcsa dolgok jöttek elő. De ezt csak zárójelben mondtam.
Javasolnám, hogy a 9. paragrafus (5) bekezdésében valami határidőt állapítsunk meg. Az, hogy "a bizottság elnöke a napirendi javaslatot tartalmazó meghívó elküldésével írásban hívja össze...", ez rendben van, de azt jó lenne beleírni, hogy legalább öt nappal korábban legyen ez, hogy fel lehessen készülni. Ez az egyik.
Mondom a másikat is. A 9. paragrafus (2) bekezdés a meghívottakat sorolja fel. Az egészségügyi, érdekképviseleti és szakmai szervezetek képviselőinél a köztestületek számomra kimaradtak, ha csak nem érdekképviseletnek minősítjük, ami szerintem szerencsétlen lenne. Tehát ezt mindenféleképpen ki kellene egészíteni.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Egyéb észrevétel, javaslat van-e? (Nincs jelentkező.) Tisztelt Bizottság! Ami a két javaslatot illeti, azt gondolom, hogy a 9. szakasz (5) bekezdését illetően, az öt nappal korábban ügyében legfeljebb annyit tehetünk, hogy "lehetőleg". Merthogy az a gond van, aki régi képviselő, pontosan tudja, hogy nagyon sokszor a módosító indítványok beérkezése függvényében tudjuk megállapítani azt, hogy kell-e ülést tartani, esetleg szükség van-e még egy más bizottságban keletkezett kapcsolódó módosító indítvány miatt ülés megtartására. Tehát valahogy úgy kéne megfogalmazni, hogy "lehetőség szerint öt nappal korábban", akkor ezt tudom kezelni, de ezzel élni kell, mert képviselő úr tudja, hogy a parlamenti gyakorlat az elnök kezét nem mindig teszi szabaddá.
A másik javaslatot javaslom, hogy fogadjuk el. Tehát "a bizottság a meghívót az egészségügyben működő köztestületek, érdekképviseleti és szakmai szervezetek képviselői...", mint ahogy ez jelenleg is gyakorlat. Kérdezem a bizottságot, hogy ez így elfogadható-e.
Ha nincs egyéb javaslat, kérem, hogy szavazzunk. Aki ezekkel a módosításokkal az ügyrendet elfogadja, kérem, hogy szavazzon. (Szavazás.) Egyhangú. Megállapítom, hogy a bizottság elfogadta az ügyrendjét, ami ebben a ciklusban, ha csak a Házszabály nem módosul, akkor érvényes.
A bizottság 2006. II. félévi munkatervtervezetének megvitatása
Soron következik a bizottság 2006. II. félévi munkatervtervezetének megvitatása. Ezzel kapcsolatban szeretném a bizottságot arról tájékoztatni, hogy ez egy viszonylag szerény javaslat, legalábbis, ami a számokat illeti, de azért három megjegyzést kell ehhez fűzni. Az egyik az, hogy az őszi ülésszak két és fél hónapot, szűk három hónapot jelent most, tehát ezt figyelembe kell venni. A másik, hogy várható, hogy a kormány több, az egészségügyi reformmal kapcsolatos törvényt fog előterjeszteni. Nyilvánvaló, hogy ezek itt most még nem tudnak szerepelni, mert hiszen nem tudjuk pontosan, hogy hány törvényt, hány javaslatot terjesztenek elő. Napirenden szerepel természetesen a jövő évi költségvetés is, ami a bizottság számára sok munkát fog adni. És ezen túlmenően is, nem szerepel ugyan a szokásoknak megfelelően a munkaprogramban külön a bizottság által kötelezően tárgyalandó jelentések köre, de azért felhívom a figyelmet, foglalkoznunk kell az ombudsmani jelentéssel, a 2005. évi népegészségügyi jelentéssel. Ezek előterjesztése részben megtörtént, részben meg fog történni. Tehát ezek figyelembevételével kérem a tisztelt bizottságot, hogy fogalmazzon meg javaslatokat, mert az lenne a szükséges és indokolt, hogy annyit próbáljunk markolni, amennyit reálisan el tudunk végezni és ehhez képest nyilván, amit nem tudunk teljesíteni, átcsúszik a jövő év elejére, de szerencsésebb lenne egy olyan munkatervet elfogadni, amit nagyjából meg is tudunk valósítani.
Kérdezem a bizottságot, hogy kinek van észrevétele, további javaslata. Mikola alelnök úr.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Szeretném néhány témával bővíteni a tervezetet. Ezek között elsőként javaslom felvenni az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattal kapcsolatos aktuális kérdéseket, szervezési, finanszírozási kérdéseket. Indoklásképpen mondom, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szervezetében jelentős változások következtek be, intézményátalakulások és a finanszírozásában is áttekintésre érdemes változások vannak. Talán össze lehetne kapcsolni ezt a témát a következő évi költségvetésnek az ide vonatkozó részének a tárgyalásával. Tehát az első javaslat az ÁNTSZ.
A második már elhangzott, az OEP-főigazgatót szeretnénk meghallgatni, de hát ezek szerint ez nyitott kapu.
A harmadik, szeretnénk a gyógyszerforgalmazás helyzetét áttekinteni, ezt kiemelten fontos témakörnek tartjuk, benne a gyógyszerforgalmazás liberalizációjára vonatkozó új szabályozásokat, amelyeket ugyan még csak szamizdat formájában láttunk, de gondolom, hogy heteken belül hozzájutunk az előterjesztésekhez. Ezek törvény-előterjesztések. És szeretnénk áttekinteni az ehhez kapcsolódó gyógyszer-kiskereskedelem, patikaalapítás jogának a felülvizsgálatára vonatkozó új szabályozásokat is.
A negyedik az egészségügy magánosításának folyó gyakorlata, elemzése és a szabályozás szükségessége. Itt az új kórháztörvény megalkotásának a lehetőségét, szükségességét szeretnénk felvetni. Tehát ÁNTSZ, gyógyszerforgalmazás, egészségügy magánosítása és az OEP-főigazgató meghallgatása. Ez a négy javaslat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További észrevétel, javaslat? Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Javaslom, hogy a nagyon feszített, előttünk álló kérdéskör miatt lehetőleg a jövő év elejére tegyünk át látogatásokat, mert azok teljes napot vesznek el az időnkből. Amit kiegészítésként javaslok, azzal remélem egyetértenek a képviselőtársaim, hogy a szakmai és finanszírozási probléma kérdéskörét tárgyaljuk már végre. A szakmai kollégiumok, a Kórházszövetség, tekintsük át, mindig beszélünk róla, de végeredményben nem tudjuk, hogy milyen állapotban vannak, használhatók-e ezek és mit kellene ezekkel tenni. Ezek egy tárgyalást mindenféleképpen megérnek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési Klára!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Úgy tudok egyetérteni Mikola Istvánnak a gyógyszerforgalmazásra vonatkozó napirendi javaslatával, ha azt tartalmazza, hogy az Egészségügyi Alap költségvetésére a gyógyszereknek a költsége milyen hatással volt 1990 óta és milyen arányok alakultak ki mára az egészségügy különböző rendszerei közötti arányokban. És ennek ismeretében beszéljünk aztán a többiről.
ELNÖK: Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Arra kérném elnök urat, hogy az OEP főigazgatójának meghallgatására a soron következő ülésen kerüljön sor, vagyis minél korábban. Azt hiszem, hogy ezt nem is kell indokolni, hogy miért.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik Mária!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Én egyetértek Csáky képviselő úrral, hogy nagyon feszített munka vár a bizottságra, azért a főbizottság napirendjén csak azokat az indítványokat kellene fenntartani, amelyek a bizottság mellett működő állandó, egyébként az országos szervezetek, a kormány és minden egyéb szerv munkájára is ellenőrzési lehetőséggel bíró albizottságok nem tudnak elvégezni. Ezért javaslom, hogy az ÁNTSZ és a szakmai protokollokról és finanszírozási protokollokról szóló indítványokat az ellenőrző albizottság egy jóval alaposabb, sokkal kevésbé kötött időkeretben tárgyalja meg az, és megállapításait, ha lesznek ilyenek, hozza az egészségügyi főbizottság elé. Én azt javaslom egyébként, hogy azokat a napirendeket pedig, amelyeket az Országgyűlés törvényjavaslat formájában tárgyalni fog, külön napirendként ne tűzze napirendre. Tehát a gyógyszerforgalmazás kérdése az én ismereteim szerint a kormány jogalkotási tervében szerepel, ez minden körülmények között a bizottsági ülés napirendjére fog kerülni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Egyetértek a hozzászólások egy jelentős részével. Az előttünk álló törvények külön napirendként szerepeltetésével nem, arról viszont megkérném az elnök urat, hogy ha itt a gyógyszerforgalmazás, patikaalapítás törvényjavaslatra kerül sor, akkor ezekben a kérdésekben, amit itt Mikola alelnök úr említett, egy háttéranyagot készíttessenek el, hogy legyen egy komolyabb kitekintése a bizottság tagjainak.
A másik, hogy a népegészségügyről szóló jelentés szerepel a bizottság ülésének napirendjén, és azt javasolnám, hogy a meghívottak körét egészítsük ki azokkal a civil szervezetekkel, akik részt vesznek a népegészségügyi program valamilyen megvalósításában, szervezetésében. Egyrészt kapjanak lehetőséget arra, hogy meghallgassák, hogy hogy áll ez a beszámoló, másrészt esetleg, ha van véleményük, javaslatuk, ezt a bizottság előtt elmondhassák a népegészségügyi helyzet javítása érdekében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnézést, az előbb elfelejtettem. Még egy témát javasolok, mert itt folyamatos átalakítások folynak időközben az alapellátási ügyelet kérdéskörében. Direkt, indirekt kényszerítő eszközökkel az átszervezések hatása, milyensége szerintem mindenféleképpen megérne egy tárgyalást. Elég furcsa dolgok történnek ebben az ügyben, tehát javaslom a bizottságnak, hogy tekintsük át az alapellátási ügyelet kérdéskörét.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további észrevétel? (Nincs jelentkező.) Megpróbálok az elhangzottak alapján javaslatot tenni a munkaprogram kiegészítésére.
Javaslom, hogy a kihelyezett ülést, amelyre egyébként meghívást kaptunk a térség országgyűlési képviselőitől és Gyöngyös Város Önkormányzatától, halasszuk a tavaszi ülésszakra.
Javaslom, hogy Mikola alelnök úrnak azt a javaslatát, hogy az egészségügy magánosításával kapcsolatos kérdésekről tárgyaljunk, tapasztalatokról és egyáltalán ennek kapcsán a kórháztörvény újraalkotásának szükségességéről - most nem szabatosan fogalmazom a címet - annak keretében tárgyaljuk, hogy a munkatervben szerepel az ÁSZ 609-es számú jelentése az egészségügyi szakellátások privatizációjának ellenőrzéséről és erre a jövő héten, tehát az október 11-i napon kerülne sor, és akkor tudnánk arról dönteni, hogy esetleg ennek kapcsán kell-e ajánlásokat megfogalmazni. Tehát ez egy külön napirend lenne, és ezt e szerint kezeljük.
Javaslom, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár új főigazgatójával és a csapatával a konzultációra októberben kerüljön sor. Várhatóan ezt még egyeztetni kell október 18-án azzal, hogy akkor az intézményfinanszírozás kérdéseiről is konzultáljunk, ahogy ez itt az októberre javasolt témák körében szerepel.
Javaslom, hogy a gyógyszerforgalmazással kapcsolatos kérdésekről annak összefüggésében tárgyaljunk, hogy a kormány javaslatot fog tenni az ezzel kapcsolatos kérdések egy vagy több törvényben történő szabályozására, de fogadjuk el azt a javaslatot, hogy ebben az ügyben egy részletes háttéranyagot is kérjünk a szaktárcától. Tehát itt a gyógyszerforgalmazással kapcsolatosan, mind a támogatási rendszerrel, mind a kiskereskedelemmel kapcsolatosan egy részletes háttéranyagra tartsunk igényt.
Javaslom, hogy akkor, amikor a népegészségügyi jelentésről tárgyalunk, amit be kell nyújtani a kormánynak még a 2005. évi népegészségügyi jelentés kapcsán és ez várhatóan sorra kerül októberben vagy november elején, akkor oda hívjuk meg a civil szervezeteket is, de egyúttal kérjük fel a tárcát arra, hogy a népegészségügy kérdéseivel összefüggésben arról is adjon tájékoztatást, hogy a népegészségügyi program folytatásával kapcsolatosan milyen stratégiai, szervezési javaslatok és elképzelések vannak, és ezt lehetőség szerint már úgy tárgyaljuk, hogy ez a jövő évi költségvetéssel összefüggésben is kezelhető legyen, tehát a költségvetési tárgyalásnak a folyamatában.
Javaslom végül, hogy az ÁNTSZ szervezeti és finanszírozási kérdései, a szakma és finanszírozási protokollokkal kapcsolatos kérdések, továbbá az alapellátási ügyelet és a színlelt szerződésekkel összefüggő júliusi bizottsági tárgyalunk után bekövetkezettek nyomon követése és az ezzel kapcsolatos további konzultációk és vizsgálatok, tehát ezek a kérdések, hogy ÁNTSZ, protokollok, alapellátási ügyelet, színlelt szerződések, ezek a kérdések első körben a megalakítandó ellenőrző albizottság hatáskörébe kerüljenek. Kerüljenek azzal, hogy ha az albizottság eljut egy bizonyos pontra, akkor nyilván javaslatot tehet arra, hogy a főbizottság tárgyaljon, mert esetleg olyan ajánlásokat kell megfogalmazni, amikről már határozatot kell hozni.
Azt hiszem, hogy minden észrevételre és javaslatra reagáltam, illetőleg tettem kiegészítő indítványokat. Mindenekelőtt megkérdezem a bizottság tagjait, hogy ezzel összefüggésben van-e további észrevétel. Alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Én elfogadom a magam részéről ezt a javaslatot. Egy dolgot szeretnék megjegyezni, hogy ez az "esetleg már olyan stádiumba jut", hogy az elnök úr kifejezését használjam, "az ÁNTSZ szervezetfinanszírozási kérdései az albizottsági tárgyalásnál", ezt ne használjuk, hanem írjuk elő, hogy mikorra kell ezt a munkát elvégezni, hiszen itt olyan helyzetek vannak, amelyekkel érdemes a bizottságnak foglalkozni. Tehát szabjunk ennek valami határidőt, mert az esetlegesség eltarthat a ciklus végéig. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor úgy fogalmazom meg, hogy a mai ülésen az albizottság megalakul és a bizottság az albizottságot arra kéri, hogy haladéktalanul ezeket foglalja munkaprogramba és gyakorlatilag ezt a négy témát tűzze ki úgy, hogy az őszi ülésszakon ezekkel a kérdésekkel foglalkozni tudjon.
Megkérdezem a bizottságot, hogy az elhangzott kiegészítésekkel, módosításokkal ki fogadja el a munkaprogramot. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Az ellenőrző albizottság tagjainak megválasztása
Tisztelt Bizottság! Soron következik az ellenőrző albizottság tagjainak a megválasztása. Mint ahogy az ügyrendben elfogadtuk, itt egy paritásos albizottságról van szó. Tehát azonos számú ellenzéki és kormánypárti képviselő venne ebben részt és az ellenzék tesz javaslatot az albizottság vezetésére. A Mikola István alelnök úrral az ülés előtt folytatott konzultáció során azt javaslom, hogy az albizottság nyolc főből álljon, négy kormánypárti és négy ellenzéki képviselő legyen a tagja. Az ellenzéki oldal tesz javaslatot az elnökre is, ebben a bizottság állást foglal, a frakciók pedig megjelölik azokat a személyeket, akik az adott frakciókat az albizottságban képviselik. Nyilván a kormánypárti oldal is megteszi ezt.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Valóban megállapodtunk a nyolc főben, ebben egyetértés van. Azt javasoljuk, hogy az ellenzéki oldalról a Fidesz két tagot delegáljon a bizottságba, dr. Horváth Zsolt legyen az egyik tag és ő lenne az elnök is, a másik tag a mi részünkről dr. Spiák Ibolya lenne. Egyeztettünk a KDNP frakciójával is, ők dr. Nagy Kálmán urat javasolják és nem megyek tovább, mert az MDF is nyilván valakit javasolni fog.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Hosszas tanácskozás után én jöhetek csak szóba. (Derültség.)
ELNÖK: Igen, a bizottságban egy fővel képviselt frakcióknál értelemszerűen természetes a részvétel. És ezt kérem az SZDSZ képviselőjétől is, hogy vegyen részt az albizottságban. (Béki Gabriella (SZDSZ) egyetértően bólogat.) Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Az MSZP részéről javasolnánk dr. Vojnik Máriát, dr. Tóth Istvánt és dr. Nyul Istvánt tagoknak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor megállapítom, hogy az albizottság úgy alakul meg, hogy az elnöke dr. Horváth Zsolt képviselő úr (Fidesz), tagjai dr. Vojnik Mária, dr. Nyul István és dr. Tóth István képviselők, a Fidesz részéről az elnökön túl dr. Spiák Ibolya és dr. Horváth Zsolt mint elnök, a KDNP részéről dr. Nagy Kálmán és dr. Csáky András az MDF részéről, Béki Gabriella az SZDSZ részéről. Jó, ezt is lezártuk. És javaslom, hogy az ellenőrző albizottság mihamarabb a bizottság munkatársainak segítségével üljön össze és ütemezze a napirendi pontokat, amelyeket itt mi most szükségesnek tartottunk. Ez nem azt jelenti, hogy egyebet nem vállalhat, de azt gondolom, hogy alapvetően ezekre a kérdésekre kell koncentrálni. Köszönöm szépen.
A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/881. szám) (Általános vita), valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (881/1. szám)
Soron következik a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről. A javaslat a képviselők rendelkezésére áll. Szeretném a bizottságot arról is tájékoztatni, hogy jelen van a korábbi ciklusban felállított egészségbiztosítási ellenőrző testület képviselője, pontosabban ennek az elnöke, Bertók Judit asszony. Ők is készítettek egy észrevételt ehhez, ez írásban kiosztásra került. A Pénzügyminisztériumot Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető asszony, az Állami Számvevőszéket dr. Csépán Magdolna osztályvezető képviseli, az Egészségügyi Minisztérium képviselője e témában Gál Ilona szakállamtitkár asszony munkatársaival együtt. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár részéről itt van Pálfalvi András főigazgató-helyettes úr. Megadom a szót a Pénzügyminisztérium képviselőjének.
Szikszainé dr. Bérces Anna (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítője
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kétségtelen, hogy a zárszámadás minden évben a bizottságoknak az egyik legnagyobb munkája, hiszen önmagában a kötetek terjedelme is rendkívül komoly munkát kíván a képviselőktől. Én alapvetően nyilván a kiegészítésben néhány, a bizottság ügykörébe tartozó kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. Egyrészt azzal kezdeném, hogy maga a törvényjavaslat a korábbi évekhez képest mindenképpen újdonság annyiban, hogy ez egy letisztított javaslat, hiszen önök előtt is ismert, hogy az Alkotmánybíróság ez év elejei döntése nyomán az alakult ki, hogy mind a költségvetési, mind a zárszámadási törvényjavaslatnak csak az adott témával szabad foglalkoznia. Tehát bármi, ami összefügg adott esetben a zárszámadással vagy költségvetéssel, az azokat megalapozó törvényjavaslat, törvénymódosítás, annak külön törvénycsomagban kell megjelennie. Ez a zárszámadás is ennek szellemében készült, tehát ez valójában a zárszámadást tartalmazza.
Én néhány makrogazdasági mutatóra hívnám fel a figyelmet, ami a 2005-ös év szempontjából mindenképpen pozitívként értékelhető, illetve néhány, az életszínvonal-mutatóban bekövetkezett javulásra hívnám fel a figyelmet. A makrogazdasági mutatók közül ki kell emelni a fogyasztói árindex alakulását a 2004-es évhez viszonyítva, hiszen 2004-ben 6,8 százalék volt a fogyasztóiárindex-növekedés. 2005-ben ez 3,6 százalék volt. A másik makrogazdasági mutató, ami szintén egy ország, egy gazdaság fejlődése szempontjából fontos mutató, hogy a beruházási hányad az előző évhez képest - ami a GDP-arányt jelenti - 2004-ben 22,7 százalék volt, 2005-ben pedig 23,2 százalék. Tehát ez is mindenképpen egy fontos mutató. Az életszínvonal-mutatók közül pedig különösen kiemelném a reálbér-alakulásnak a változását, hiszen 2004-ben negatív reálkereset-növekedés volt, tehát 1,1 százalékos reálbér-csökkenés volt, 2005-ben ez jelentősen megváltozott, tehát 6,3 százalék volt az egy keresőre eső reálbér-növekedés üteme, tehát ezek mindenképpen pozitív változások.
A bizottság feladat- és hatáskörébe tartozó ügyekben nyilván a társadalombiztosítási alapok, illetve az egészségügyi tárca kérdései tartoznak. A társadalombiztosítási alapok vonatkozásában azt mindenképpen el kell ismerni, hogy azok a tendenciák, amik különösen az Egészségbiztosítási Alap vonatkozásában évek óta fennállnak - amik arról szólnak, hogy a hiány, amit tervezünk, némileg túlteljesül - 2005-ben is fennálltak. Bár meg kell mondani, hogy a korábbi évekhez képest valamelyest enyhébb formában. Tehát 2005-ben eredetileg az Egészségbiztosítási Alapnál 341 milliárdos hiány volt tervezve, ehhez képest a teljesítés 375 milliárd forintra alakult. Tény, hogy ebben nagyon sok minden szerepet játszott. Én alapvetően a gyógyszer-problematikát emelném ki. Ez alapvetően igazából kapcsolódik a bizottság által korábban is tárgyaltakhoz. Valóban a gyógyszertámogatás az, ami az egyik legneuralgikusabb pontja az Egészbiztosítási Alap kiadásainak. Nyilván nem véletlenül van az, hogy hamarosan a parlament elé kerülhet a gyógyszerforgalmazással, gyógyszerrendeléssel kapcsolatos koncepció, illetve ennek a törvényjavaslati formája vagy adott esetben több törvényjavaslat is. Tehát ez valóban egy rendkívül neuralgikus pontja az Egészségbiztosítási Alapnak. Tehát itt kapcsolódva már az ÁSZ észrevételeihez is, valóban az ÁSZ is teljes joggal évek óta sürgeti, hogy az egészségbiztosítás vonatkozásában is szükség van strukturális reformok meglépésére. Ezt egyrészt a kormány által elfogadott és azóta az Európai Unió által is elfogadott konvergenciaprogram már az egészségügy vonatkozásában tartalmazza. Tehát azt is mondhatom, hogy az ÁSZ-észrevételek is meghallgatást találtak. Tehát valóban szükség van nyilván a gyógyító-megelőző ellátásnál és a gyógyszertámogatásnál is ezeknek a strukturális változásoknak a meglépésére és remény van rá, hogy valóban 2007-ben már érdemi lépések történnek ebben a vonatkozásban.
Az Egészségügyi Minisztérium költségvetésének egy-két pozitív lépését szeretném kiemelni. Kétségtelen, hogy az adott körülmények között, ami a 2005-ös évet jellemezte, azért ezen a területen is megjelentek pozitívumok. Régi olyan neuralgikus ügyeknek a megoldása kezdődött meg igazából 2005-ben és folytatva 2006-ban is, ami az ágazat számára régi akut probléma. Az egyik a sürgősségi ellátás fejlesztése, az adott körülmények között a költségvetés erre biztosított forrásokat, tehát a sürgősségi fejlesztés is megindult. Ezen kívül elkezdődött az aneszteziológiai és intenzív terápiás géppark fejlesztése, megkezdődött a légimentés fejlesztése, illetve a mentőgépjárművek cseréje, valamint a hívásfogadó központok cseréje. Ezekben a vonatkozásokban is mindenképpen pozitív lépések történtek 2005-ben. az ÁSZ jelentéséhez visszatérve, természetesen mi mindig nagyon örülünk az ÁSZ-szal való együttműködésnek, hiszen nagyon sok olyan kérdés merül fel a részükről, amik szakmailag valójában megoldásokat igényelnek. Ez az egyik említett, a strukturális reformok kérdése, ami egy helytálló történet.
A másik kérdés például a csoportos értékvesztéssel kapcsolatos számviteli problematika, amiben úgy tűnik, hogy sikerül továbbhaladni és megoldást találni közösen. És tulajdonképpen ezekben a kérdésekben nagyon fontos az együttműködés. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Megadom a szót Csépán Magdolna asszonynak, az ÁSZ osztályvezetőjének.
Dr. Csépán Magdolna (ÁSZ) szóbeli kiegészítése
DR. CSÉPÁN MAGDOLNA (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen. Csak nagyon rövid kiegészítést tennék. A szokásos módon elvégeztük a 2005. évi állami költségvetés végrehajtásának az ellenőrzését. Az elkészült dokumentumok az önök rendelkezésére állnak. Hagyományosan a tapasztalatainkat két kötetben foglaljuk össze. Az első kötet a jelentés, a második kötet az úgynevezett függelék. A jelentésben a zárszámadási törvénytervezettel kapcsolatos észrevételeinket tesszük meg. A helyszíni ellenőrzés összegezhető megállapításairól szólunk, és összefoglaljuk azokat a javaslatainkat, amelyeket a kormánynak, illetőleg a fejezetek vezetőinek fogalmazunk meg. Helyszíni ellenőrzést végeztünk minden költségvetési fejezetnél, beleértve a fejezeti jogosítványokkal rendelkező költségvetési szerveket is az elkülönített állami pénzalapoknál, valamint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kezelő szervezeteinél. Helyszíni ellenőrzést folytattunk még további 210 helyi önkormányzatnál és hét több célú kistérségi társulásnál.
A központi költségvetés kiadási és bevételi főösszegét tekintve mintegy 80 százalékban olyan ellenőrzést végeztünk, amelyekről önöknek már vannak ismeretei, tehát a zárszámadási adatok megbízhatóságát a financial audit módszerrel végeztük el. Az elkülönített állami pénzalapoknál és a társadalombiztosítás esetében nem ilyen módszerrel dolgozunk, mert ezeken a területen az államháztartási törvény kötelező könyvvizsgálatot ír elő. A fejezetek ellenőrzéséről annyit szeretnék elmondani, hogy általános megállapításként a központi költségvetés közvetlen bevételei és kiadásai teljes körűek és megbízhatóak. Egyes fejezeteknél találtunk kisebb-nagyobb számviteli szabálytalanságokat. Meg kell említeni például a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalt - ez egy kétintézményes fejezet -, amelyiknek a beszámolóját úgy találtuk, hogy a benne lévő adatok a valós vagyoni helyzetet nem tükrözik, nem megbízható módon mutatják. A fejezetek igazgatási címeit gyakorlatilag teljes körűen audit módszerrel ellenőriztük.
Itt meg kell említeni, hogy az Egészségügyi Minisztérium igazgatási címének a beszámolóját el kellett utasítanunk, ehhez is különböző számviteli hiányosságok vezettek. A mi módszerünk szerint, ha a kiadási főösszeg két százalékát meghaladóak a hibák, akkor el kell utasítanunk a beszámolót. Ez történt az Egészségügyi Minisztérium igazgatási címe esetében is. A fejezeti kezelésű előirányzatokról készült beszámolókat ugyancsak ellenőriztük. E területeken is csökkent az elutasító vélemények aránya, ugyanakkor azonban az olyan vélemények, amelyek megjegyzésekkel párosultak, figyelemfelhívásra került sor, azok számszerűen is jelentősen megnövekedtek. Az Egészségügyi Minisztérium fejezet esetében is ez történt, hogy figyelemfelhívó záradékot adtunk bizonyos, ugyancsak számviteli szabálytalanságok okán. Erről a függeléknek az Egészségügyi Minisztérium fejezetről szóló része részletes felvilágosítást ad.
A központi költségvetés hiánya az előirányzatnál lényegesen kevesebb lett 2005-ben. Az örömünket némileg árnyékolja az a tény, hogy ez az állapot olyan tényezőknek köszönhető, amelyek a költségvetés egyensúlyi helyzetét nem tartósan javító tényezők, és pénzügyileg ez idézte elő azt, hogy az előirányzott költségvetési hiánynál alacsonyabb lett a központi költségvetés teljesített hiánya. A bizottság ügykörébe tartozóan természetesen nagyon nagy jelentőséget tulajdonítunk mi is az Egészségbiztosítási Alap költségvetési ellenőrzésének. Ezen a területen természetesen jelentősége van annak, hogy hosszú évek óta állapítjuk meg azt, hogy a bevételek és a kiadások összhangja nem biztosított az alap esetében, részint a bevételi oldalon több év alatt egy olyan forráskivonás valósult meg, amelyet a járulékfizetők részéről foglalkoztatottság szintje és a keresetek alakulása sem tudott ellensúlyozni; a több évvel ezelőtt végrehajtott járulékcsökkentésre gondolok.
A kiadási oldalon elsősorban a természetbeni ellátások kiadási, azon belül is a gyógyító-megelőző ellátás és a gyógyszerkiadások azok, amelyek meghatározóak és úgy látjuk, egyetértve a Pénzügyminisztérium képviselőjével, hogy a gyógyszerkiadások, a gyógyszertámogatási rendszer az, amelyik pillanatnyilag a legneuralgikusabb pontját képezi az egészségbiztosítási alap költségvetése szempontjából is. Itt tudom én is, hogy csak a 2005. évi költségvetésről van szó, de a helyzetet komolyabbá teszi az, hogy 2006-ban biztosan lehet arra számítani, hogy súlyosabb helyzet alakul ki ezen a területen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy úgy korrekt, lévén, hogy az egészségügyi tárca címére az ÁSZ részéről elhangzott észrevétel, jelesül, hogy ha jól értelmezem, alapvetően számviteli okok miatt. Nem tudták elfogadni az Egészségügyi Minisztérium központi igazgatásának a beszámolóját. Ezért megadnám a szót, hogy erre reagáljon szakállamtitkár asszony.
GÁL ILONA (Egészségügyi Minisztérium): Én felkérem a gazdasági igazgatónkat, hogy erre részletesen reagáljon.
ELNÖK: Akkor Szatmári Andrea gazdasági igazgató asszonynak adom meg a szót.
Az Egészségügyi Minisztérium képviselőjének reagálása az ÁSZ észrevételeire
SZATMÁRI ANDREA (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm a lehetőséget. Annyit szeretnék elmondani, hogy a számviteli hibák, amik történtek, alapvetően három okra vezethetők vissza. Amint az ÁSZ-jelentésben is lehet olvasni, hogy az informatikai rendszerünk, illetve a számítástechnikai program gyakorlatilag alkalmatlannak bizonyult a nyilvántartások vezetésére. Ennek a cseréje, a cseréjének a megfontolása folyamatban van. Továbbá el kell mondanom, hogy a humánerőforrás-kapacitások is végesek a több éven keresztül minket sújtó létszámcsökkentések miatt. Továbbá a számviteli törvény egyes rendelkezéseit időnként rosszul értelmeztük a téves könyvelések helyesbítése és a korrekciók végrehajtása részben már meg is történt, és a továbbiakban törekszünk arra, hogy teljes mértékben rendezzük a számviteli problémákat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem az Országos Egészségbiztosítási Pénztár részéről van-e kiegészítés. (Nincs jelentkező.) Nincsen. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e kérdés. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt. Észrevétel, vélemény az elhangzottakhoz? Perjési Klára képviselő asszony!
Képviselői észrevételek, kérdések
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Számomra világos, nemcsak azért, mert 1989-től, a kezdetektől az akkori Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság ellenőrző főorvosa voltam, hogy a gyógyszerképzés az, ami a magyar egészségügynek a legnagyobb gordiuszi csomója. Nem véletlenül kértem a gyógyszerforgalmazás áttekintésekor, hogy 1990-től tekintsük át ezt a kérdést. 1994-ben írtam a szakdolgozatomat és már akkor napirenden volt ez a gyógyszerkérdés, hát azóta meg lehet látni, hogy a teljes egészségügyi költségvetésnek több, mint a fele gyógyszerre megy. Szeretném ezt majd ebben az anyagban viszontlátni, hogy ez egy elfogadható, természetes dolog, hogy a teljes egészségügyi költségvetésnek, amiben benne van még a rokkant nyugdíj is, ekkora hányada a gyógyszertámogatásra megy el. Nyugaton is ennyibe kerülnek a gyógyszerek, ilyen arányt kell képviselniük? Mert látom folyamatosan ennek a szerkezetét és ahogy látom, a 90-100 százalékban térített gyógyszerek már elérik a 60 százalékát az egészségügyi büdzsének. A gyógyszerlobbi mindig rendkívül erős volt, azt lehetett látni, hogy amelyik gyógyszer bekerül ebbe a körbe, azok a gyógyszerforgalmazók nagyon nagyot kaszálnak. És mindentől függetlenül a teljes egészségügyről van szó és nagyon úgy néz ki, hogy az egészségügy többi része mindig a gyógyszerköltségeknek talán nem is lineáris, hanem majdnem exponenciális emelkedése miatt szenvedte el 15-16 éven át, hogy nem jutott elég pénz. Összességében jó lenne több pénz, de hosszú távú koncepciót kell letenni, hogy mi az, ami elfogadható a gyógyszerköltségek arányát tekintve a teljes egészségügyi büdzsén belül. Ez az arány hogyan tartható, biztosítható, ha nem is drasztikusan, de valamilyen szinten. Mert ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor az alá fogja temetni ugyanúgy az egészségügyet, még jobban, mint ahogy most van. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola István alelnök úr, aztán Csáky képviselő úr.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Én is a gyógyszerkérdéshez szeretnék néhány szót fűzni, és az egyik ok, ami miatt javasoltam, hogy a bizottság különös figyelmet szenteljen a gyógyszerforgalmazás és egyáltalán a gyógyszerpiac körül kialakult helyzetnek, mert a bajok és a gyökerek nagyon mélyen vannak. Mindannyian tudjuk, hogy a gyógyszergyártás és a gyógyszer-nagykereskedelem területén egy óriási tőkekoncentráció folyik, amelyik éppen a kiskereskedelmet szeretné involválni. Nagyon érdekes kérdésnek tartjuk. Éppen a kormányzati befolyásolás lehetőségének a megtartása szempontjából.
Az ÁSZ-jelentés tartalmaz egy olyan mondatot, hogy "A magyar állam és a gyártók szerződése és módosítása alatt a gyógyszertámogatás kihatásai jelentősen emelkedtek. A lakosság terhei csupán 2004-ben voltak szinten tarthatóak, a rákövetkező években a szerződés a piacot nem tudta stabilizálni. A szerződés megkötése nem volt átgondolt, a felek részéről nincs kiszámíthatóság, tervezhetőség." Feltétlenül szükségesnek tartjuk és éppen a jelentésből fakadóan egy szakmai kihívásnak is, hogy egy új megállapodás szülessék a gyógyszerpiacon. Hosszú távú kiszámíthatóságot, a gyártók számára is átláthatóságot és kiszámíthatóságot eredményező megállapodást. Nem akarom most előhozni a korábban hároméves megállapodását a polgári kormánynak, de valahol azt is felhasználva és az utána bekövetkezett és kudarccal járt erőfeszítések tanulságait is felhasználva a gyógyszerpiac minden szereplőjével megállapodást kell kötni. Emellett javaslom, hogy a konzekvenciák megvonása mellett azt a gyakorlatot, amit nemzetközi szinten folytatnak, tehát gyógyszer-hatáselemzés, gyógyszeralkalmazás elemzése, ez a világon mindenhol most a gyógyszerpiac gazdasági racionalitásának a biztosítása érdekében használt hatalmas technológiai rendszer. Annak idején az Egészségügyi Tudományos Tanácsban magam kezdeményeztem egy ilyen bizottság felállítását, gyógyszeralkalmazási bizottságnak hívtuk. Ezt újra végig kell gondolni. Kell egy ilyen bizottság, amelyik a magyar gyógyszerkincsnek szakmai megközelítésben a korrekt kezelését végzi, alátámasztja, segíti. Van egy csomó olyan gyógyszer, ami hatástalan, tudjuk, a gyógyszerkincsben, és már ki kellett volna tenni belőle. Ezt csak az elemzések kapcsán lehet megtenni és vannak olyan új kihívások, amelyek a nemzetközi szintű magyarországi gyógyszerkincsnek a biztosításához mindenképpen a befogadások oldalán is kellene, hogy konkrét lépéseket jelentsenek.
A másik dolog, amit meg szeretnék jegyezni, ez már nem a gyógyszerrel kapcsolatos. Nagyon nagyra értékelem az ÁSZ megállapítását, ami úgy szól, hogy "A teljesítmény további általános érvényű korlátozása a működőképesség megőrzését és a betegellátás biztonságát veszélyezteti". Egy előző fejezetben az ÁSZ megjegyzi azt, hogy a teljesítményvolumen-korlátnak a bevezetése segített a költségvetésnek a valamennyire is elfogadható mértékben tartásában, de ez az ellátás biztonságát veszélyezteti és szeretném megjegyezni, hogy ahogy mi látjuk, óriási szekunderköltségeket fog generálni. Tehát ezt a teljesítményvolumen-korlát ügyet sürgősen végig kell vizsgálni, mert ennek a népegészségügyi kihatása, az ellátás biztonságát érintő, a hozzáférési esélyegyenlőséget érintő kárai óriási szekunder költségkiáramlást fognak eredményezni. Tehát kérem szépen, hogy a bizottság ezzel a kérdéssel is kiemelten foglalkozzon. Ha kell, akkor rendkívüli üléseken vagy akármilyen formában, mert ezek a következő évi költségvetésnek a kialakítása, elfogadása szempontjából is nagyon fontos szempontok kell, hogy legyenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr, utána Schvarcz Tibor!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Lehet, hogy a kérdéseknél kellett volna jelentkeznem, de gondolom, úgy összefolyik a kettő, hogy nem gond. A bevezetőben is és talán az ÁSZ kiegészítésében is szerepel a bevételi oldal kérdésköre, és ha megnézzük az ÁSZ-jelentésnek a 201. oldalát egy nagyon érdekes dolgot olvashatunk, ez az "értékvesztés elszámolása" című dolog. Gondolom, ez a leírása a kintlévőségeknek. Itt az ÁSZ kifogásolja, hogy költségvetési szervekre nem tartja kötelezőnek az államháztartási törvény betartását a kormányzat. Megjelennek számok is és csak felhívom a figyelmet, hogy itt a nyugdíjalappal szemben ez 110 milliárdos, az Egészségbiztosítási Alappal szemben 79 milliárdos. Ha bár nem tudom, hogy ez mekkora időszakra vonatkozik, de a Pénzügyminisztériumot kérdezném, hogy az elmúlt tíz évre vannak-e ilyen statisztikát, hogy az ilyen gálánsan elengedett járulékbevételek mekkora összeget tettek ki. És valóban jó lenne, ha a Pénzügyminisztérium kifejtené, mert gondolom, ő érti teljes mélységében, hogy mire gondolt itt az Állami Számvevőszék, mi csak sejtjük, hogy mire gondolhatott. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Schvarcz Tibor alelnök úr következik.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Az itt felmerült kérdések és vélemények tulajdonképpen mindazt a kérdéskört feszegetik, aminek most az őszi ülésszakban állunk neki. Egy átfogó reform jellegű átalakítása az egészségügynek és ez egy nagyon régi téma a biztosítókon belül, a gyógyszer és a gyógyszerkassza és a gyógyszerfelhasználás alakulása. A transzparenciarendelet megtörtént, de kétségtelen, ennek a működésével gondok vannak, mert a befogadási oldal még működik, de a gyógyszerkifogadás nem teljesen történik meg. És bár vannak arra kísérletek, hogy a gyógyszerek hatásossága, hatékonysága vizsgálat tárgyát képezze, jó az, ha tényleg komolyan vesszük azt, hogy azokat a gyógyszereket, amelyeket nem szabadna szedetni a gyerekekkel, valamilyen módon kikerüljenek a gyógyszerkincsből. Csak ez nagyon komoly érdekeket sért, ez hazai gyártói érdekeket sért, tehát egyszer szembe kell nézni ezekkel a kérdésekkel is. Nemcsak hazai érdekeket sértett. Ez nagyon nehéz kérdés, de ha végig akarjuk vinni a transzparenciát, akkor nemcsak befogadni kell az új készítményeket, hanem valóban meg kell válni a régi készítményekből. És ezt célozza majd az ősz elején sorra kerülő gyógyszertörvény és az egész forgalmazás kérdéseit taglaló átalakítása a gyógyszerpiacnak.
A biztosítóval kapcsolatosan megemlíteném, hogy tényleg példa értékű az egész biztosítónak a működési költségvetése, hogy mennyire alacsony. Mindig szidjuk a biztosítót, de ha megnézzük, hogy közben másfél százalékból működik és milyen feladatot kellene neki ellátni, akkor csak azt lehet mondani, hogy ilyen bevételi és ilyen költségek mellett nagyon nehéz a biztosítótól jobb munkát kérni. De az ÁSZ-jelentésben is és minden egyes bizottsági vitában állandón azt mondjuk és el kell oda jutni, hogy tegyük rendbe a bevételi oldalt. Lássuk már tisztán, hogy mennyi a befolyt járulék. Hova folyik be, hogyan tudjuk elosztani. Ez szintén része a reformnak és ez változni fog, hogy tiszta képet lássunk az elkövetkező időszakban.
A biztosítás átalakításában valóban az kellene, és ezt többször felvetette az ÁSZ is és a bizottságban is elhangzott, hogy ne egy pénzkifizető hely legyen a biztosító, hanem legyen valódi biztosító. Tehát, hogy legyen a szolgáltatások valódi vásárlója, és értékelje a vásárolt szolgáltatásokat. A másik a költségek elszaladása a gyógyszerfront mellett a gyógyító kasszánál is, mindenki nagyon jól tudja, csak nem tudunk és nem merünk vele szembenézni, hogy bizonyos kapacitásoktól meg kellene válnunk és sokkal hatékonyabban tudnánk felhasználni a rendelkezésünkre álló forrásokat. Mert ez is előttünk áll, hogy olyan struktúrában tudjuk működtetni az egészségügyet, ami sokkal költséghatékonyabb és tényleg azt finanszírozzuk meg, amire valóban szükség van.
Itt a PM beszámolójában elhangzott, hogy voltak azért örömteli változások is az egészségügy finanszírozásában: a sürgősségi ellátórendszerre fordított rengeteg pénz, a műszercsere, a mentőgépkocsik cseréje. Néhány szemléletbeli dologra is felhívnám a figyelmet, mint például hogy az egészségfejlesztés tantárgy most már kezd beépülni a pedagógusok alapképzésébe, de a népegészségügyi program vonatkozásában tett intézkedések mellett azért a prevenciót és annak a finanszírozását tartanám kiemelt feladatnak és ezen kívül azt a szűrőmunkát, amit elkezdtünk. A teljesítményvolumen-korlát átalakításáról szó van és kétségtelen rendbe tette a költségvetés makrovonatkozásban, de rendkívül sok gondot jelent adott esetben a kórházak számára, és ennek a normál működtetése és áttekintése az őszi feladat lesz, hogy egy rendes, jól működő, átlátható finanszírozási rendszer alakuljon ki az ágazat vonatkozásában. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Egy általános jellegű megjegyzésem lenne a gyógyszerkassza túllépésével kapcsolatosan. Évek óva tapasztalom több kollégium tagjaként, hogy sem az Egészségügyi Minisztérium, sem az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a kollégiumokkal nem megfelelő szinten tárgyal. Rendszerint a kollégiumokban részt vevő szakemberek nem kompetensek vagy azt mondják, hogy ebben a kérdésben nem nyilatkoznak. Gyakorlatilag nem jelentenek partnerséget alapvető gyógyszerellátási kérdésekben. Ez bizony a kiadások növekedéséhez vezet. Itt hívnám fel a figyelmet, hogy nem lehet a gyógyszerkassza kiadásait egyoldalúan az orvosokra ráruházni, és az orvosok felelősségét kihangsúlyozni. Itt sok olyan jellegű tényező van, amikor a direkt orvoslásnak a közvetlen betegellátáshoz semmi köze, és nem lehet az orvosokat olyan helyzetbe kényszeríteni, hogy egy adott beteg vonatkozásában olyan jellegű döntéseket hozzanak, ami a betegnek nem áll érdekében. Pontosan azért vannak a kollégiumok. Nagyon helytelen gyakorlatnak érzem, hogy a kollégiumokkal valós tárgyalás nem történik, hanem általában egy-egy embert a kollégiumok kiragadnak, akik a legtöbbször budapestiek és azzal történik az ezzel kapcsolatos tárgyalás.
A másik megjegyzésem a következő lenne: az évközbeni zárolások nagyon súlyosan érintették az egészségügyet. Többek között ágazati kutatásfejlesztésre 250 millió forintból egy fillér nem ment erre az évre. Kutatásfejlesztés nélkül nem működhetnek az ágazatok megfelelően. Annak a következménye újabb hiány lesz. Egyáltalán a nemzetközi tudományos életnek a követésének a hiánya, amiből azután mindig rossz döntések születnek, mert igazából az az igazság egyébként, hogy ha a tudományos előrehaladás nem követi a nemzetközi ellátást és konkrétan a gyógyszerellátást, akkor mindig ezután kullogunk és akkor a gyógyszergyárak diktálnak. Tehát én azt gondolom, hogy mindenféleképpen mérlegelni kell azt, hogy nem szabad nekünk az összes gyógyszerellátással kapcsolatos kérdést, és ebbe beletartozik az, amelyik kifejezetten a szociális szférához tartozik, egy az egyben a gyógyító orvosokra áthárítani. És most tendenciájában is ez történik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik Mária és aztán ismételt hozzászólásra Perjési Klára.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Nyilvánvaló, hogy az Egészségbiztosítási Alap aktuális hiányáért leginkább felelős gyógyszertámogatás vagy a gyógyszertámogatási kiadások kötötték le a bizottság figyelmét, de nagyon fontos, hogy a legkörültekintőbben vizsgáljuk meg ezt a kérdést. Ezért én úgy gondolom, hogy azokat a szempontokat is meg kell nézni, amelyeket ennek a méltányos, igazságos gyógyszerhez való hozzáférésnek az érdekében és a kassza betarthatósága érdekében 2005-ben a kormány és a parlament megtett. Én egyetértek minden képviselőtársammal, aki azt mondja, hogy érdemes megvizsgálni, hogy a gyógyítás eszköztárában a gyógyszerelés vagy a gyógyszerrendelés súlyát alaposan és körültekintően nézzük meg, de hát mégis csak az a dolog lényege, hogy egyre több betegséget tudunk időben felfedezni.
Hogy csak egy dolgot mondjak, azért vannak a nemzeti nagy programjaink, hogy mondjuk a rákbetegséget időben, korai stádiumban fedezzük fel. Ma már a gyógyszerek egy része lehetővé teszi, hogy a túlélés sokkal, kétszer, akár háromszor hosszabb idejű legyen, mint akárcsak tíz évvel ezelőtt is. Ezért van ennek a gyógyszerkiáramlásnak egy ésszerű és a lakosság érdekében felvállalandó része is. És ezért én úgy gondolom, hogy nagyon rossz úton járna egy parlamenti egészségügyi bizottság, ha maga is elmenne abba az utcába, hogy kizárólag pénzügyi kérdésként kezelje ezt a dolgot. Ám pénzügyi kérdésként kezelve mégis csak azt kell mondanom, és ebben Nagy Kálmán képviselőtársamat szeretném arra inteni, hogy bármennyire is nagyon árnyaltan kell a kérdést megítélni, de a gyógyszerutalványozást csak orvos végzi a társadalombiztosítási támogatással rendelkező gyógyszerek esetében. Vagyis akárhonnan csűrjük-csavarjuk, bizonyos értelemben a kassza az orvosok tollán is múlik, ezért a felelősség alól semmilyen módon nem mentesülhetünk mi magunk a szakma szabályain belül. És hát tettünk néhány fontos lépést. És ezért főleg ellenzéki képviselőtársaimat szeretném megszólítani, hogy ha valóban ilyen súlyosnak gondolják a problémát, akkor nem akarják-e meggondolni a kassza tartásának leginkább ésszerű módszereit, hogy a betegségcsoportos vagy protokoll szerinti támogatást, a fixesítés szabályait, a generikus programot nem kellene olyan erőteljes kritikával illetni folyamatosan, hanem ellenkezőleg: nekünk kellene ebben a dologban együttműködni, hogy ezt meg tudjuk csinálni.
Mert nem lehet egyik szájjal hideget fújni, miszerint mégis csak felháborító, hogy mekkora a gyógyszerkassza kiáramlása, a másik oldalon pedig kikérni magunknak azt a szabályozást, hogy előírjuk, hogy az elsőként választandó szer, ha csak ettől a beteg állapota valamilyen módon eltéríteni nem kötelezi az orvost, akkor a legköltséghatékonyabb gyógyszert kell, hogy válassza. Vagy akkor nem kellene még inkább azt mondani, hogy a most elég alacsony százalékos generikus készítményeket még inkább preferálja az egészségbiztosító és a szakmai politika. És megpróbáltunk egy támogatásvolumen-szerződést is kötni a gyártókkal. Az Állami Számvevőszék is megállapítja, hogy bár ennek megvannak a korlátai, de igen hatékony eszköz volt abban, hogy ennek a gyógyszerkiáramlásnak valamilyen módon gátat szabjunk. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy a referenciatermékek alkalmazása, a fixesítés, az orvosok támogatása abban, hogy az adott gyógyszer esetében a legköltséghatékonyabbat rendelje a beteg számára, az egyszerre kíméli a közös kasszát és a beteg pénztárcáját is. Nem értettem pontosan, amit Mikola alelnök úr mondott a gyógyszertámogatások és a lakossági terhek növekedésével, de azt azért bátran kimondhatjuk, hogy ennek a kasszaelfutásnak az egyik oka nem a betegterhek növelése, hanem ellenkezőleg. Az a kormányzati vállalás volt, hogy minél inkább megkímélje a betegeket ennek a tehernek a viselésétől. Ennek pedig az az ára, hogy ha a betegnek kevesebbet kell fizetni, hogy az állami költségvetés vagy ha úgy tetszik, az Egészségbiztosítási Pénztár kellett, hogy ezt felvállalja. Nem nőtt a száz forintos támogatáshoz viszonyítva az állami és a lakossági teherből a lakossági rész. Ellenkezőleg: csökkent.
Végül azt gondolom, hogy nem lenne szabad elhanyagolnunk az Egészségbiztosítási Alap vizsgálatakor, hogy tettünk lépéseket abba az irányba, hogy azok után is megfizessük a társadalombiztosítási járulékot, akik most önhibájukon kívül erre nem képesek. És arra is tettünk javaslatot és törvénybe is foglaltuk, hogy a járulékfizetéshez képest, de eddig magukat ez alól szándékosan kivonókat utolérjük és szankcionáljuk. Azt mondanám, hogy ebben csak a kezdeti lépésekig jutottunk el, sokkal erőteljesebb kormányzati és a járulékbeszedésre hivatott szervek esetében sokkal effektívebb munkára szeretnénk bíztatni magunkat is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési Klára!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Csak pontosítanék egy elhangzott megállapítást az állam és a gyártók között 2004-ben kötött megállapodásról, mert valóban jelentősen emelkedtek a gyógyszerkiadások, ugyanakkor ez az anyag szó szerint azt is mondja, hogy kétségtelen, hogy ezen intézkedések nélkül a kiadások még jobban növekedtek volna.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola István alelnök!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem azért kértem másodszor szót, hogy Vojnik Mária képviselő asszonnyal vitatkozzak, mert amit mondott, azon vitatkozni kellene, hiszen egy csomó téves ismeret birtokában van, nem tudom, hogy honnan veszik ezt, hogy nem támogatjuk a generikus programot. Kész programunk van a generikus piac kialakítására vonatkozóan, mindig is támogattuk, szó sincs erről. De nem akarok vitatkozni, Mária erről magával, mert akkora baj van, hogy én azt mondom, hogy most azt kéne megnézni, hogy mit tudnánk tenni a jelenlegi lehetetlen, a lakosság oldaláról viselhetetlen helyzetnek a jobbítására.
Mindenesetre azt szeretném elmondani, hogy nem segít ezen a helyzeten az, hogy ha a miniszter bejelenti - és a meghallgatáson szembesíteni fogom ezzel -, hogy azonos hatóanyagú készítményekből, ha a háziorvos nem az olcsóbbat írja fel, akkor ki fog szállni az OEP és meg fogja bírságolni. Ezek nem segítenek, ebből most egy lázas izgalom van az országban, ezenkívül borzasztó szakmaiatlan a bejelentés. Ezeket végig kéne gondolni. Ilyen puccsszerűen ez nem megy, csak izgalmakat kelt és elviszi a szakmaiság felől az egész témakört. Pontosan tudjuk, hogy a törzskönyvező hatóság állapíthat meg egyenértékűséget, tudjuk, hogy egy gyógyszerben nemcsak a hatóanyag érdekes, hanem a kiegészítő anyagok, vivőanyagok, kiszerelési formák, millió egyéb tényező szerepet játszik. Tehát ezt így nem szabadna csinálni. Én is amellett vagyok és inkább a pozitív oldalt emelném ki, hogy valamiféle konstruktív együttműködésre lenne szükség, erre mi készek vagyunk. Már azt sem emlegetem fel, hogy 2002-ben miért szüntették meg a gyógyszeralkalmazási bizottságot, miért váltották le az OGYI főigazgatóját, aki nemzetközi szinten elismert, éppen a gyógyszeralkalmazásban jártasságot szerzett szakember volt. Fel sem emlegetem ezeket, mert nagyon nagy a baj és tényleg együttműködésre lenne szükség. Na tehát, majd a miniszteri meghallgatások szeretném ezt folytatni.
Még a napirendhez egy kérdésem lenne a Pénzügyminisztérium főosztályvezető asszonyához. Van-e esély arra, hogy az egészségbiztosítás járulékbefizetési listáját az egészségbiztosító megtekinthesse? Vagy az egészségügyi bizottság hozzájuthat-e ehhez? Van-e esély arra, hogy megtudjuk, hogy hova lettek az óriási tartozások? Ki írta jóvá, mikor írta jóvá? Hogy történtek ezek? A munkaadói nagy tartozásokra gondolok. Bent ültem a társadalombiztosítás felügyelő bizottságában annak idején, meg az önkormányzatban is, úgy körülbelül tudom, hogy milyen nagyságrendű. Százmilliárdos nagyságrendű kintlévőségek voltak. Egyáltalán a mi oldalunkról, az egészségügy, egészségbiztosítás, mikor kapunk már tételes információt arról, hogy ki fizet, ki nem fizet járulékot. Mert tudomásom szerint és beszéltem az OEP főigazgatójával, sokszor kérte levelekben ezt és soha nem kapta meg. Tehát mikor láthatunk tisztán a járulékbefizetések tekintetében? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik Mária!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Csak azért kértem szót, mert úgy tűnik, most már minden bizottsági ülésen szokásává válik Mikola képviselő úrnak, hogy különféle inszinuáló mondatokat intézzen hozzám. Arra kérem a képviselő urat, hogy amennyiben nem okoz ez önnek különösebb örömet, a jövőben ettől tartózkodjon. Én sem minősítettem önt. A tárgybeli vitánkat pedig lefolytathatjuk minősítések nélkül is. Ha ön támogatja és a pártja támogatja a generikus programot, akkor annak én nagyon örülök, mégis azt gondolom, hogy a tárgybeli tévedések dolgában lefolytathatjuk azt a vitát, hogy a biológiai ekvivalencia kérdésében kiírt generikus helyettesítési kötelezettséget mégis miért kell állandóan felpuhítani egyéb ilyen mondatokkal, amikor pontosan tudjuk, hogy ez egészen mást jelent és ebben az esetben az Egészségbiztosítási Pénztár pontosan tudta a dolgát. Ezért arra kérem a képviselő urat, hogy mi az egészségügy érdekében itt most a nyilvánosság előtt kössünk már végre békét. (Derültség.)
ELNÖK: Csáky képviselő úr, aztán Nagy Kálmán!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Ez most azt jelenti, hogy tartsunk szünetet, hogy békét tudjanak kötni? Ez a gyógyszerkérdés, amikor mi voltunk kormányon, akkor az éppen aktuális ellenzék - meg lehetne nézni a jegyzőkönyveket - szóról szóra ugyanezt mondta. Csak azért bátorkodom ezt szóbahozni, mert mindig mondtam, hogy ezzel csínján bánjunk, mert nem tudjuk, hogy a jó Isten és a szavazók éppen milyen pozícióba taszítanak minket és ezzel a problémával szembe kell nézni mindannyiunknak. És ezért lenne jó, ha szakmai alapon tárgyalnánk az egész kérdéskörről.
A kormányzati tevékenységet illetően mondanám, amivel azt hiszem, kormányzati képviselők is egyetértenek, hogy ilyen nagyon harántimpulzusszerűen, ad hoc-szerűen, szűk körű döntések alapján történnek olyan intézkedések, amikről a későbbiek során kiderül, hogy a pénzügyi hatások károsabbak, mint amit eredetileg szerettek volna, illetőleg vélhetőleg végig sem gondolták. Példaként mondom a közgyógyellátás kérdéskörét. És a generikus program tulajdonképpen párhuzamos lehet ezzel, intő lehet a jövőt illetően. Én nem találkoztam, de az információk szerint nem is készült olyan szakmai hatástanulmány - most politikusként mondhatom -, hogy a jogalkotási törvény mit ír elő egy-egy ilyen intézkedés kapcsán, hogy ez például a kasszára milyen terhet fog róni a későbbiek folyamán. Hogy akkor, amikor szakmailag egyetértünk mindannyian, hogy a szűk 680 vagy 700-as gyógyszerlista helyett szabadítsuk fel és tegyük szabaddá, akkor ebben az esetben könnyen modellezhető módon ki lehetett volna számítani, hogy ez a más populációk esetében, nagyobb betegségcsoporthoz tartozó populációk esetében mekkora költségnövekedéssel jár, mennyiben változtatja meg a gyógyszerelési szokásokat. Vannak olyan vélemények, hogy ez több tízmilliárd forint. 50-60 milliárd forinttal terheli meg a gyógyszerkasszát. Amit meg lehetett volna előzni egy modellezéssel. Mi ezt hiányoljuk és ezért lenne jó, ha szakmai kérdésekben konzultálnánk és ha nyitottak lennénk mindkét oldal irányába, hogy gondolják végig, mert amikor kritikát fogalmazunk meg, az nem feltétlenül csak azért van, hogy kritikát fogalmazzunk meg, hanem a tapasztalatok miatt is. És azért félünk ezektől a bejelentett változásoktól, mert például a mai sajtóban is, ami megjelent, azt rá lehet lőcsölni utólag az újságírókra, hogy nem értelmezték, meg rosszul írták meg, stb., de azért félelmet kelt az egészségügy szereplőiben, hogy megint valaki leült az íróasztal mellé, valaki a fülébe súgott valamit és azt kritika nélkül a kormányzat átveszi. És miután odáig jutottunk, különösképpen az egészségügyi tárcát illetően, hogy a miniszter, de ezt neki is meg fogom mondani, a kritikát személyes sértésnek veszi, és nem is hajlandók gondolkozni azon, hogy ennek a hátterében esetleg valamilyen megfontolás lehetne, ez teljesen vakvágányra viszi a kérdéskört. És pénzt pazarlunk rá, energiát pazarlunk rá, és egymás idegeit romboljuk. Tehát tényleg vissza kéne térni szakmai kérdésekre. Higgye el mindkét oldal és a kormánypárt, hogy akkor, amikor kritikát fogalmazunk meg, nem hátsó szándékból van és nem azért, hogy szórakozzunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán következik. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy tudom, hogy ez rengeteg kérdést kinyit, mert előzmények és következmények is vannak, de a napirenden a zárszámadási törvényjavaslat szerepel.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): A napirendről szeretnék beszélni, méghozzá teljes békével a szívemben. A következőt szeretném mondani. Azt, hogy nem félreértés az, amit mondtam. Sokan misztifikálják azt, hogy az alapellátásban elfogyó gyógyszerek közvetlen az alapellátásból származnak. Nem így van. Egy országnak az egészségügye nem elsősorban az alapellátásától függ, hanem a csúcsellátástól, a szakellátástól, az minősít. Ez pedig nincs kezelve, ezért azután a gyógyszerpiacra gyakorlatilag elsősorban csak belépés van, kilépés alig. Ezért a gyógyszercégek indukálnak negyedik fázisú vizsgálatokat, amikor húsz év után egy gyógyszer már elkezd nem fogyni. Tehát én azt látom, hogy a szakmaiság alapvetően hiányzik a kérdésből. És nem lehet egy orvost, aki szembekerül egy beteggel, egyértelműen arra kötelezni, hogy ő maga olyan kérdésekben döntsön, amelyikben nincsen valós, egyértelmű, direkt kompetenciája. Mint ahogy nem lehet a kórházak orvosainak azt mondani, hogy kérem szépen, maga csak hatóanyagot írjon fel, mert ez teljesen irreális. Éppen ezért most is azt gondolom, hogy elsősorban a kontroll teljes hiánya az, amelyik - bocsánat, árnyaltabban fogalmazok, a kontroll részleges hiánya az, amelyik - ezt az állapotot előidézi.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Sokat fogunk tárgyalni a gyógyszerügyekről és annak a szakmai részét persze, hogy a zárszámadással összefüggésben is lehet kezelni, hiszen az egyik legfontosabb tényező, amivel itt szembesülünk, hogy a költségvetés tervezett hiányának a túllépése döntően a gyógyszerkassza elfutásának tulajdonítható. Ilyen értelemben persze, hogy ez dominálja a vitát, csak arra hívom fel a figyelmet, hogy szakmai kérdésekről lesz alkalmunk bőven beszélni az ellenőrző albizottságban és a reformtörvények kapcsán is. A képviselő asszonyé a szó.
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Nem tudom, hogy mondjam-e az én hozzászólásom is szakmai lett volna. (Elnök: Igen, hallgatjuk.) Mint gyakorló orvos szeretnék hozzászólni a háziorvosok gyógyszerfelírásának új rendjéről és az őket érintő szankciókról. Mondom, én is gyakorló orvos vagyok és nap mint nap írok fel gyógyszereket. És az én gyógyszerfelírási gyakorlatom az, hogy megvizsgálom a beteget, ismerem őt, ismerem a társbetegségeit, a tűrőképességét és ezek ismeretében próbálom meghozni a legjobb szakmai döntést és a legjobb gyógyszert felírni. És ezek után az én egész gondolkodásmódom és a kollégáimé is meg kell, hogy változzon, mert nem azon fogok gondolkozni, hogy mi a betegnek a legjobb és a leghatásosabb, hanem egyetlen egy irányelv van, hogy ez a legolcsóbb legyen. Én úgy gondolom, hogy ez elfogadhatatlan. Ez nem szolgálja a betegek érdekeit és az orvosok javát sem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt visszaadnám a szót, hogy reagáljanak, azért arra talán hadd hívjam fel a figyelmet, mert fontosnak tartom, az Egészségügyi Minisztérium képviselője reagált az ÁSZ észrevételeire a bizottság ülésén, én fontosnak tartom, hogy azokra a számviteli problémákra megtalálják a megfelelő megoldásokat, amelyeket az Egészségügyi Minisztérium fejezete tekintetében az ÁSZ szóvá tett. Az Egészségbiztosítási Alapot illetően azt is lényegesnek tartom megjegyezni, hogy itt egy új metodika lépett be 2006-tól, ami szakított a hatalmas összegű hiány tervezésével, tehát ebből a szempontból az Egészségügyi Alap 2005. évi költségvetése egy korszak lezárását is jelenti. De nyilván erről majd egy év múlva fogunk tudni tárgyalni. Én azért azt is fontosnak tartom, hogy az ÁSZ a jelentésében elfogadja az E-alap 2005. évi gazdálkodását auditáló költségvetési jelentést, hiszen ez is egy olyan elem, amit meg kell jegyezni. Kétségkívül, hogy a gyógyszerkassza, mint örökzöld, okozza a gondot. És én anélkül, hogy belemennék a vitába, azt tartom fontosnak, hogy itt az ideje annak, hogy egy hosszú távú, a gyógyszerpiac egészét szabályozó gyógyszer-gazdaságossági törvényben próbáljuk meg a transzparenciatörvények érvényre juttatását, az innovatív és generikus készítmények társadalombiztosítási támogatásának - és annak megszüntetését is ideértve - a szabályait rögzíteni.
Tehát a németek rájöttek arra, hogy nem az időről időre változó megállapodások, amelyeket vagy betartanak vagy nem, jelentik a megbízható megoldást, hanem a törvények, akkor feltehetőleg ebbe az irányba érdemes elmenni.
Elhangzott a vitában a gyógyító-megelőző kassza kiadásai kapcsán a teljesítményvolumen-korlát. Ez annak idején szükséges rosszként került bevezetésre. Én biztos vagyok benne, hogy itt is a jövőt egy nagyon jól végiggondolt, kínálati szerkezeti átalakítás jelentheti, tehát igenis szembe kell nézni azzal, hogy az, ami ma a kapacitásokban rendelkezésre áll, az nyilvánvalóan abban az egyenlőtlenségben, és ezt régóta mondjuk, ciklusról ciklusra, fenntarthatatlan, nyilván ezt kell tudni megoldani.
Miután valaki mondta is ezt, és szeretném még egyszer megjegyezni, hogy a végrehajtásért felelős OEP 2005-ben 23 milliárd forintból gazdálkodott, ami az ÁSZ megállapítása szerint is csak szerény mértékben biztosította a működés feltételét, mert ez az összeg másfél százaléka az E-Alap kiadási főösszegének. Tehát hogy ha mi valódi biztosítási tevékenységet várunk el az OEP-től, akkor ezt az összeget mindenképpen növelnünk kell, ami nem feltétlenül létszámnövekedést, hanem a működés korszerűsítését jelenti. Nyilván ez is a következő időszak feladata és ilyen szempontból is okulni kell mindabból, amit az Állami Számvevőszék megállapított. Most visszaadnám a szót rövid reakciókra az előterjesztőknek. Először a Pénzügyminisztériumnak, aztán az ÁSZ-nak.
Az Egészségügyi Minisztérium képviselőjének reagálása
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Van, amire fogok tudni válaszolni, van amire nem. Csáky képviselő úr kérdésére azt szeretném elmondani, hogy amiről itt beszélünk, csoportos értékvesztés címen, ez egy elszámolási technika. Ez jelenleg egy 249-es kormányrendeletben, ami a költségvetési szervekre vonatkozó eljárásokat tartalmazza, van szabályozva. Tehát ez egy technikai történet, ami a ma hatályos szabályozásból bekerült, az a számviteli főosztálynak a szakmai megközelítése volt. Ez alapvetően az a probléma, hogy eltérés van abban a vonatkozásban, hogy az ÁSZ a tb-alapok vonatkozásában a számviteli törvény echte alkalmazását akarja, más vonatkozásban pedig a számviteli főosztályunk egy olyan szakmai álláspontot képviselt, hogy itt a költségvetési szervekre vonatkozó eljárási rendelet kell alkalmazni. Most vagyunk abban a stádiumban, hogy hajlik arra, és ez a szabályzásban nyilván meg fog jelenni, hogy megváltoztassa azt a nézetét, hogy a járulékügyekben, a járuléktartozásoknál a költségvetési szervekre irányadó szabályozást alkalmazza. Ez egy szakmai áttörés. Nem régi történet, tehát önmagában nem volt korábban ilyen szabályozás, tehát itt egy kormányrendeleti szintű szabályozásról van szó. Sajnos abban a helyzetben vagyunk, hogy nem tudunk számot mondani, hogy ez mit jelent, de természetesen ezt kigyűjtjük és biztosítjuk, ez nem okoz problémát.
Mindenképpen ehhez a témához tartozik, hogy persze lehet sok mindenkinek mindenféle véleménye az APEH tevékenységéről, ugyanakkor tény, hogy a kintlévőségek beszedésében az APEH az elmúlt évben 208,5 milliárd forint járulék-kintlévőséget szedett be, és ez az előző évhez viszonyítva 7,6 százalékos növekedést jelent, tehát az APEH teszi a dolgát. Az egyéni járuléknyilvántartással, illetve a járulékszámlákkal, adatszolgáltatásokkal kapcsolatban két dolgot szeretnék megjegyezni. Az egyik kérdés az, hogy nyilván ismert, hogy adótitok is létezik a világon, tehát ez nem olyan egyszerű kérdés, de természetesen a közérdek szempontjából lehet ez alól felmentést adni. Ennek kapcsán az a másik probléma, hogy a járulékbevallások rendszere olyan, hogy nem személy szerinti bevallásról szól, hanem egy összesítés. Tehát a foglalkoztató nem személy szerint ad, hanem összességében, ha van száz alkalmazottja, akkor a száz alkalmazott bére után járó járulékot vallja be és azt fizeti be. Tehát nem volt személy szerinti bontás. Ez a dolog is elindult most 2006. január 1-jével, hiszen a vonatkozó szabály szerint személy szerinti adatszolgáltatási kötelezettség is van, egyelőre azoknak, akik az elektronikus bevallásnál vannak, de a kihirdetett törvények szerint az elektronikus adóbevallás, adatszolgáltatás a következő év január 1-jétől már mindenkire vonatkozik, tehát egy teljes körű ilyen bontású bevallás fog megjelenni. Akkor tudjuk azt tulajdonképpen megvalósítani, hogy ha személy szerint is követhető, hogy a járulékbefizetések hogy és mint alakulnak. Jelenleg ennek még megvannak a korlátai, mert nem személy szerinti történet van. Ennek a jogszabályi feltételei adottak, csak lassan, 2007-ben indul be ez a történet. Tehát ebben nyitott ajtókat döngetünk, mert ez egy közös kormányzati célkitűzés, hogy ebbe az irányba lépjünk. Most elkezdődik, de 2007-ben folytatódik.
Még egyszer a csoportos értékvesztéssel kapcsolatosan, természetesen prezentáljuk a kért számokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Állami Számvevőszék!
Az Állami Számvevőszék képviselőjének reagálása
DR. CSÉPÁN MAGDOLNA (Állami Számvevőszék): Ehhez a kérdéshez kapcsolódóan. Picikét vitatnám, hogy pusztán csak technikai kérdésről van szó, mert teljesen nyilvánvaló, hogy a társadalombiztosítás két alapjának a mérlegében csak olyan mérlegadat szerepelhet az adósállomány adatában, amelyiknek a valódiságához kétség nem fér. Az tényleg fennáll és tényleg valaki valamikor meg fogja fizetni. Az értékvesztés azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel ez már nem fog megtérülni semmikor sem, és mi ezt gondoljuk mögötte, hogy nem pusztán szabályok alkalmazásáról van szó, hanem arra kéne törekedni, hogy minél nagyobb mértékben, arányban, összegben térüljön meg a kintlévőség. Főleg a működő, gazdálkodó szervezetek esetében vitatjuk azt, hogy ilyen nagy arányban esély sincs arra, hogy a tartozásállománynak a nagy része valaha is megtérüljön. Ez egyébként azért a TB-alapoknál vetődött fel, mert itt vannak auditált költségvetési beszámolók. A köztartozások egészére igaz ez a probléma, csak ott nem beszélünk ilyen mérlegvalódisági kérdésekről nagy összefüggésekben. Tehát én azért szeretném azt mondani, hogy egy picit a fajsúlyosabb kezelését szeretnék elérni annak, hogy a tartozások minél nagyobb arányt érjenek meg.
A másik dolog, örömmel hallottuk az Egészségügyi Minisztérium képviselőjétől, hogy részint nem vitatják azokat a problémákat, amelyeket megállapítottunk és ígéretet tettek a kiküszöbölésére, ezt örömmel halljuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, hogy az egészségügyi tárca és az EOP nem kívánnak most kérdésekre reagálni.
SZATMÁRI ANDREA (Egészségügyi Minisztérium): Igazából közvetlen kérdést nem kaptunk, tehát köszönjük, hogy elfogadták a jelentést, mi pedig szintén azt ígérhetjük, hogy tényleg mindent megteszünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen szakállamtitkár asszony. Most szavazás következik a tekintetben, hogy a zárszámadási törvényjavaslatot a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja-e. Aki igennel, szavaz, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenkettő. Ki nem? (Szavazás.) Nyolc. A bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta. Az Országgyűlés elnökének rendelkezése szerint itt a bizottság nem állít kisebbségi, illetve többségi előadót, hanem írásban közli a véleményét a költségvetési bizottsággal. A hozzám eljuttatott igény az, hogy a többségi véleményt írásban és a kisebbségi véleményt ma 16 óra 30 percig el kell juttatni a költségvetési bizottsághoz. Úgyhogy kérem eszerint cselekedjünk. A költségvetési bizottság szintetizálja ezeket a véleményeket és a jövő héten ez már a plenáris ülés napirendjén szerepel. Köszönöm szépen az előterjesztők részvételét.
Soron következik a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztő a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviseletében Csóka Péter főosztályvezető úr. Kérem, foglaljon helyet, és ha szabad azt mondanom, egy két-három perces szóbeli kiegészítésnél nem hosszabbat szíveskedjék tenni. Tessék!
Csóka Péter (FVM) szóbeli kiegészítése
CSÓKA PÉTER (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. Az Európai Unióban a géntechnológia harmonizációs területnek minősül, ami azt jelenti, hogy a tagállamok mozgástere viszonylag korlátozott, a közösségi irányelvek átvételére, illetve a rendeletek végrehajtására terjed ki. Az unió géntechnológiai politikája az egyedi engedélyezések elvén alapul, az engedélyezéseket pedig az úgynevezett megelőzési elv vezényli, ami azt jelenti, hogy a kockázatelemzés előzetes elvégzése alapján dönthetnek egyes genetikailag módosított termékek alkalmazásáról. A másik fontos alapelv, hogy a tagállamok az áruk szabad áramlásának elvére figyelemmel nem korlátozhatják a közösségi szintű engedélyezéssel rendelkező GMO forgalomba hozatalát, illetve felhasználását. Kivételt képez ez alól az úgynevezett védzáradéki eljárás, amelyben a tagállamok ezt megakadályozhatják átmenetileg, amennyiben bizonyítani tudják a kockázati tényezők fennállását.
Magyarországon az 1998. évi XXVII. törvény szabályozza a géntechnológiai tevékenységet és biztosítja az EU-val a jogharmonizációt. Ez a törvény nemcsak a mezőgazdaság területére terjed ki, hanem a géntechnológiai tevékenység ipari és humánegészségügyi alkalmazására is, de nem alkalmazható az emberi gén génállomány módosítására, mert azt az egészségügyről szóló törvény szabályozza és a biológia sokféleség és az élővilág védelme érdekében kifejezetten tiltja a vadon élő szervezetek és a védett természetes szervezetek géntechnológiával történő módosítását. A szóban forgó törvényjavaslat alapvetően a jogharmonizációs célú kötelezettségek teljesítését, illetve hagyományos módon, valamint az ökogazdálkodással termesztett növények és a genetikailag módosított növények együtttermesztésének szabályait van hivatva felállítani. A jogharmonizációs célú módosításokat természetesen technikai elemek motiválják. Az időközben megszületett közösségi jogelemeket kell átültetni, illetve hatályon kívül kell helyezni azokat a nemzeti szabályozási elemeket, amelyek ütköznének a közösségi jogrenddel.
A törvényjavaslat előkészítése 2004 decemberében kezdődött egy munkacsoport felállításával, amelyből az érintett tárcákon kívül közreműködtek az érintett szakmai és civil szervezetek úgy, mint többek között a Magyar Növénynemesítők Egyesülete, a Vetőmag Szövetség és Terméktanács, a Magyar Agrárkamara, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, illetve a Biokultúra Egyesület is, tehát a tervezet széles körű társadalmi és szakmai egyeztetésen alapul, amelyet természetesen közigazgatási eljárás követett. És ennek eredményeképpen ez a tervezet bejelentésre került az Európai Bizottság és a többi tagállam részére. A jogszabály hatálybalépéséhez nem szükséges a bizottsági elfogadás, ugyanakkor az Európai Bizottság az általános szabályok szerint tagállami jogsértési eljárást indíthat, ha vélemény szerint a szabályozás ellentétes lenne a közösségi joggal.
A koegzisztenciaszabályozás az Európai Bizottság géntechnológiával módosított növények és a hagyományos módon, valamint az ökogazdálkodással termesztett növények együtt-termesztéséről szóló 2003/556-EK-ajánláson alapul. A hazai szabályozás kialakítása során figyelemmel voltunk a magyar természeti adottságokra, a magyar földtulajdonviszonyokra, illetve a vetőmagágazat és az ökológiai termesztés jelenlegi helyzetére és a nemzetgazdaságban betöltött szerepére. Így a törvényjavaslat a lehető legszigorúbb, de az EU felé még szakmailag indokolható szabályozást tartalmaz, ezt azért fontos kiemelni, mert a bizottság előzetes véleményével számos ponton túlságosan szigorúnak ítélte a magyar tervezetet.
Fontos kiemelni azt, hogy ha az országgyűlési szakban elfogadott módosító indítványok a törvényjavaslatot jelentősen érintik, az ismételt bejelentési kötelezettséget fog keletkeztetni, ebben az esetben a törvényjavaslatot a kormánynak a módosító indítványokról való szavazást követően vissza kellene vonni és újra be kellene jelenteni az Európai Bizottság felé. Az újabb eljárás a jogalkotási folyamatot ismét három, további tagállami vagy bizottsági észrevétel esetében hat hónappal hosszabbítaná meg. Amennyiben a törvényjavaslat elfogadása további késedelmet szenved, úgy a vonatkozó terület hazai szabályozás nélkül maradna, ami egyúttal azt is jelenti, hogy szabályozás hiányában a géntechnológiával módosított és a géntechnológiával nem módosított növények keveredése visszafordíthatatlan fajtakeveredéshez vezethet, amelynek mind mezőgazdasági, mind nemzetgazdasági következményei beláthatatlanok. A tervezett szabályozás rendkívül szigorú a termesztés feltételeit illetően, kizárólag jogerős termesztési engedély birtokában kerülhetne sor ilyen tevékenységre, amely a közösségi szintű forgalomba hozatali engedély miatt egy további engedélyt jelentene. Rendkívül széles pufferzónát kíván a tervezet megjelölni, igaz, hogy nem a törvényben, hanem a rendeletben a genetikailag módosított organizmusok termesztése kapcsán, ez 400 méter lenne, ami indokolt esetben akár a duplájára növelhető. Ez a legszigorúbb az európai uniós gyakorlatban.
A termesztési engedélyek feltétele az, hogy a kérelmezőknek az előzetes állásfoglalásban meghatározott pufferzónán belüli földtulajdonosoknak, illetve földhasználóknak a géntechnológiával módosított növények termesztéséhez írásos hozzájárulását teljes körűen be kell szerezni.
Végezetül pedig az együtt-termesztés során okozott károkért való felelősség tekintetében Btk. a veszélyes üzem működtetéséről szóló rendelkezéseit javasolja a törvény alkalmazni, pontosan azért, hogy az bizonyítási könnyebbséget jelentene a károsult számára. Amennyiben azonban írásos engedély alapján kerül sor a termesztésre, akkor a károsult nem a veszélyes üzem működéséből eredő károkról szóló, hanem az annál enyhébb eljárást, az általános kárfelelősségi szabályokat kellene alkalmazni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető úr. Mielőtt szót adnék a bizottság tagjainak, egy kérdést szeretnék feltenni: a mezőgazdasági bizottságban milyen vélemény alakult ki. Szeretném, ha erre a bizottságnak válaszolna.
CSÓKA PÉTER (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A mezőgazdasági bizottság a tegnapi ülésen részletesen megtárgyalta a törvénytervezetet, általánosságban támogatta a jogharmonizációs elemeket, ugyanakkor kételyeket fogalmazott meg a koegzisztenciaszabályozásra vonatkozóan, és kérte annak megvizsgálási lehetőségét, hogy a törvénytervezet kerüljön szétválasztásra. Magyarul a kormány vonja vissza és próbálja meg beterjeszteni külön a koegzisztencia és külön a jogharmonizációs elemeket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvarcz Tibor alelnök úr.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Konzultálva a mezőgazdasági bizottság szakembereivel, mi is a törvényjavaslat 3. §-ában megfogalmazottakat tartjuk eléggé aggályosnak, mivel nem egyértelmű az, hogy az együtt-termesztés kapcsán nem történik meg valamilyen módon a genetikai szennyezése azoknak a növényeknek, amelyek nem genetikailag módosított növények. Ez pedig élelmiszerbiztonsági szempontból jelent komoly kockázatot, illetve nincs eldöntve még az, hogy ezek a genetikailag módosított élelmiszerek különösen akkor, ha keverednek és a normál növényeknek a genetikai állományába beépülhetnek vagy szennyezést okoznak, milyen módon károsíthatják az emberi szervezetet. Erről világszerte folyik a vita, és nem véletlen, az Európai Unió is bizonyos mértékig moratóriumot fogalmazott meg. Ebben még nincs végleges döntés. Mi is azt tartjuk fontosnak, hogy pontosan meg kellene fogalmazni azokat a szabályokat, amelyek az együtt-termesztésre vonatkoznak, illetve a károkozás mértékének és annak az elismerésének a mértékét szabályozzák. Tehát ezért mi is úgy gondoljuk, hogy számunkra is aggályos ez a törvényjavaslat és kérjük, hogy ezt a részt pontosan dolgozzák ki, mert ennek nemcsak mezőgazdasági, hanem komoly humángenetikai következményei is lennének. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Csatlakozom az előttem szólóhoz, mi is az élelmiszerbiztonság szempontjából látunk aggályokat, bizonyos fokig másként közelítünk a témához, a magyarországi élelmiszerbiztonság rendszere nem nyújt jelenleg garanciákat a humán-egészségkárosodások szempontjából. Tehát mi makroszintű intézményi garanciákat szeretnénk ahhoz látni, hogy ez a genetikailag módosított növényekkel kapcsolatos tevékenység valóban kizárja az emberi oldalon bekövetkezhető károsodásokat. Mi az előzetes megbeszélés alapján úgy foglaltunk állást, hogy nem támogatjuk ezt az előterjesztést.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én annyit tennék ehhez hozzá, hogy éppen ezek a körülmények teszik azt szükségessé, hogy az élelmiszerbiztonság szervezete, rendszere az ilyen kockázatokra való tekintettel mindenképpen az egészségügyi tárca fennhatósága alatt maradjon a jövőben. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Én a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselőjéhez szeretnék feltenni egy konkrét kérdést, méghozzá azt, hogy ez egy határnak az átszakítása mindenféleképpen, a transzfektált gén által módosított protein, amelyiket mi aztán meg fogjuk enni, annak a károsító hatásáról közlemények jelentek meg állatkísérletek kapcsán, és azt szeretném megkérdezni, hogy ennek a kockázatát mérlegelte-e a minisztérium, amikor ezt a törvénymódosítást megtette.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Valóban nagyon felületesen - és akkor jóindulatú vagyok - foglalkozik maga a törvényjavaslat az állategészségügyi és egészségügyi vonzatával az egész kérdéskörnek, és azt is tudjuk, azt is olvashatjuk, hogy hihetetlen nagy nyomán van a liberalizáció irányába. Tehát mindenféleképpen ezeknek a pontoknak bele kell kerülnie a törvényjavaslatba, megnevesítve azt, hogy ezek is mint szempontok szerepeljenek az engedélyezési folyamatban, ha már szkeptikus az ember, mert ha a mai újságokat a kezébe veszi, akkor azt látja, hogy itt lehetnek akármilyen szigorú szabályozások, például most olvastuk, hogy több tonna génmódosított rizst etettek meg. Úgyhogy itt a technikai feltételei az egész mechanizmusnak, a civil kontroll abszolút nem olvashatók ki a törvényjavaslatból. Túl sok a felhatalmazás, túl sok olyan jellegű, majd kormányrendeletben lévő szabályozás van, ami alapvetően meghatározza a későbbiek folyamán, hogy valóban megvalósul-e a jogalkotó szándéka. És ha jól vettem ki a minisztérium képviselőjének szavaiból, akkor tulajdonképpen ebben a kérdésben elmosódnak az aggályok megfogalmazását illetően a kormánypárti és ellenzéki oldalok, de mi volt a reakció arra, hogy valóban ez egy metódus lehet, hogy válasszuk szét a kettőt, a koegzisztencia és az egyéb részt, mi erre a kormány válasza. Ha bár szkeptikus vagyok, mert a felvezetésében eléggé helytelen módon próbálta figyelmeztetni a képviselőket, hogy ne nagyon módosítgassák a törvényjavaslatot, ez köztisztviselő esetében nem szokás, legalábbis idáig nem volt szokás. Egy képviselő azért van, hogy módosítson, ha úgy gondolja, és visszatérve az előző vitákhoz, ez egy hihetetlenül kényes kérdéskör, amit most napjainkban tárgyalunk. Mert nagyon sok esetben fogalmunk sincs, hogy a jövő szempontjából ez mit jelent. Pont ebből vannak a nemzetközi bonyodalmak, botrányok. Ennek vannak magyar vonatozásai is, ha jól emlékszem, az Angol Királyi Akadémia ezzel kapcsolatos, talán tíz évvel ezelőtti magyar vonatkozású furcsaságait hozzuk elő, de napjainkban is, főleg az Egyesült Államokban robbannak ki ezekkel a génkezelt növényekkel kapcsolatban botrányok. Arról nem is beszélve, hogy maga a mezőgazdasági szakma információink szerint abszolút egyöntetű kivételesen abban a kérdéskörben, hogy a lehető legszigorúbb szabályozás. Hogy ez egy értéke maradhatna Magyarországnak, ha megtaláljuk azt a technikát, márpedig a koegzisztenciaszabályozás erre alkalmasnak tűnik az Európai Unión belül, hogy itt a vetőmagállományt, törzsállományt meg tudjuk tartani. Ez egy komoly gazdasági potenciál már most és néhány éven belül egyre inkább az lehet. Tehát mindannyiunknak az a kötelessége, hogy ezt az értéket megőrizze. De mi a válasza erre a minisztériumnak, hogy kvázi felszólítást kapott, hogy vonja vissza és alakítsa át a törvényjavaslatot?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt kérem, hogy lehetőség szerint egy perc terjedelemben szíveskedjék a kérdésekre válaszolni.
CSÓKA PÉTER (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. Köszönöm a kérdéseket. Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt elnézést szeretnék kérni, hogy ha olyan látszat alakult volna ki, hogy köztisztviselőként bármire figyelmeztetni kívántam volna, ezt kizárólag a két perc betartására vonatkozó szándék vezérelte, ami természetesen nem sikerülhetett. A vizsgálatok és az elemzést természetesen kiterjedt a humán hatások értékelésére is, de itt nem egyetlen termékről van szó, hanem általában génmódosított termékekről. Itt kizárólag a kukoricáról beszéltünk, ami küszöbön áll, de amennyiben ilyen törvény nem áll Magyarországnak rendelkezésére, akkor a genetikailag módosított növényi organizmusoknak országba kerülését és országban való termesztését semmi nem fogja szabályozni, függetlenül attól, hogy milyen Magyarország szándéka, ugyanis ezen a területen a közösségi jognak elsőbbsége van. Jelenleg egyetlen termék, a "MON 810-es" kukorica vár az országba való belépésre, a védzáradék életben tartási lehetősége erősen kérdéses. Amennyiben ez a védzáradék eltűnik, meghatározott időn belül, jogilag szabályozatlan körülmények között Magyarországon genetikailag módosított organizmusok terjesztése fog zajlani. Kizárólag ez a szándék, ami miatt a kormány mindenképpen szeretné a koegzisztenciaszabályozást megvalósítani. Mert még egyszer hangsúlyozni kívánom, nem lehet megoldani Magyarország védelmét oly módon, hogy a törvényt most levesszük a napirendről. Akkor a magasabb szintű uniós jogszabályok működnek, azok pedig ezt lehetővé fogják tenni és mindezt ellenőrizetlen körülmények között.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy van megoldás, itt a bizottságban is szóvá tettük. El kell bizonyos dolgokat egymástól választani és akkor nyilván soron kívül is gyors megoldás születhet. Kérdezem a bizottságot, hogy a törvényjavaslatot a beterjesztett formában ki tartja általános vitára alkalmasnak. (Szavazás.) Egy. Ki nem? (Szavazás.) Tizenkettő. Tartózkodott? (Szavazás.) Öt. A bizottság nem tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot ebben a formában. Nem az ügyet tartotta alkalmatlannak, hiszen elmondtuk az indokokat, amelyek a mezőgazdasági bizottságban elhangzottakkal szinkronban vannak. Ha mégis ebben a formában ez napirendre kerül, akkor Schvarcz alelnök úr tudja képviselni a bizottság véleményét, ezt javaslom, ha ebben egyetértés van. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Felhívom arra a figyelmet, hogy kiosztattam a színlelt szerződésekkel kapcsolatos minisztériumi válaszokat, amelyek az egészségügyi bizottság július 5-i állásfoglalása kapcsán születtek és az ellenőrző albizottságot kérem fel arra, hogy ebben az ügyben további tárgyalásokat folytasson. Én azt látom, hogy azt kell szorgalmaznunk, hogy minél hamarabb a 2004. évi LXXXIV. törvény megfelelő módosítása szülessen meg. Felhívom a figyelmet arra, hogy a jövő szerdai ülésre a szakellátással kapcsolatos ÁSZ-jelentés lenne az egyéb módosító indítványokon és tárgysorozatba-vételeken túlmenően a bizottság vezető napirendje és 18-ára terveznénk az OEP-főigazgató meghívását. Most előreláthatóan 20-25 perc szünetet rendelek el. Köszönöm szépen.
10.
PÉ 11
(Szünet: 12.20-12.40 óráig)
Dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszter meghallgatása
ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Kérem, foglalják el a helyüket! Tisztelt Bizottság! Folytatjuk az ülést. Soron következik dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszter úr meghallgatása a Házszabály 68. §-ának (3) bekezdése alapján.
Tájékoztatom a bizottságot és a meghívottakat, hogy a bizottság ellenzéki képviselői a Házszabályban előírt módon kezdeményezték ezt a meghallgatást, azzal az indokkal, hogy az egészségügyi szolgáltató rendszert érintő megszorítások az ellátás biztonságát veszélyeztetik, a kórházak csődközeli helyzete az önkormányzatok költségvetésének összeomlását okozhatja.
Tehát ez volt a meghallgatás indoka. Tisztelt Bizottság! Szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a jelen meghallgatás nem azonos a miniszter kinevezés előtti meghallgatásával, és nem pótolja, de nem is azonos tartalmát tekintve az éves meghallgatással. Ezért arra szeretném kérni a napirenden résztvevőket, és elsősorban a bizottság tagjait, képviselőtársaimat, hogy a meghallgatásban a képviselői kezdeményezés témaköréhez ragaszkodjunk, hogy ne váljon ez a meghallgatás parttalanná.
Köszöntöm dr. Molnár Lajos miniszter urat, és köszöntöm munkatársait is, és külön is Major Zoltán urat, akit már a bizottsági ülés elején bejelentettem, hogy a kormány október 1-jei hatállyal az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatójává nevezett ki. Mint arról megállapodtunk, és Major urat már a szünetben tájékoztattam, egy külön bemutatkozó beszélgetésre szeretnénk majd sort keríteni vele, várhatóan két hét múlva.
A szabályok azonosak az ilyenkor szokásossal, tehát miniszter úrnak a témával kapcsolatos bevezetője után kérdéseket lehet feltenni, és miniszter úr ezekre válaszol. Tehát ez a meghallgatás, és ezt követően lehet véleményt mondani, ez a meghallgatás természetesen nem jár határozathozatallal. Megadom a szót miniszter úrnak.
Dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszter szóbeli kiegészítése
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen. Hadd kezdjem azzal, hogy köszönöm a lehetőséget is, elnök úrnak, alelnök úrnak és a bizottság tagjainak, hiszen itt tapasztalt egészségügyiek ülnek, volt nagyra becsült elődeim, akik tudják, hogy az egészségügy örökké működő, örökké gondokkal küszködő, megoldásra váró problémákkal telített ügy, és remélem, hogy ez a bizottsági meghallgatás jó lesz arra, hogy megbeszéljük a helyzetet, és megbeszéljük esetleg a megoldandó problémák megoldási lehetőségeit.
Elnök úr megelőzött, és ez a tiszte elnök úrnak. Én is szerettem volna bemutatni Major Zoltán urat, aki október 1-jétől az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vezetője. Úgy gondolom, hogy mint nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező pénzügyi szakember, munkájával segíteni fog egy átlátható, szabályozottan működő, hatékony egészségbiztosítási szervezet kialakításában. Ez a feladata és ezt a feladatot vállalta az eddigi tapasztalatai alapján. Sokan, természetesen elsősorban a kormány és magam is alkalmasnak tartotta erre, kérem, hogy a következő bizottsági ülések egyikén - ahogy elnök úr kezdeményezte - hallgassák meg, beszélgessenek el vele és alkossanak véleményt.
Szeretném elmondani még, hogy nagy örömömre szolgál, hogy ha szabad ezt a szót használni, hogy patikusok vagy csak azt, hogy gyógyszerészek, a Gyógyszerész Kamara elnöksége, vezetői bölcs döntést hoztak. Nem demonstrálni kell, hanem tárgyalni, és megbeszéltük most, hogy kijelöljük szakértőinket, azoknak a szakértői csoportoknak a vezetőit, akik már holnap 8 órakor találkoznak. A minisztérium részéről dr. Kovács Zsombor jogi szakállamtitkár urat jelöltem meg, egyeztetni fognak, és holnap megkezdődnek a tárgyalások, hogy egy olyan gyógyszer-kereskedelmi, -forgalmazási rend, szabályzat alakuljon ki, amelyik az eddiginél jobban, méltányosabban és hozzáférhetően, de egzisztenciákat nem veszélyeztetve, sőt új lehetőségeket nyitva szolgálja a betegek, és persze a benne dolgozók, szolgáltatók, a tulajdonosok, a mostani és a jövendő tulajdonosok érdekeit.
Ennyit szerettem volna elöljáróban elmondani, és úgy gondolom, hogy arról a témáról, amit a bizottság kezdeményezése napirendjére tűzött, sokat tudunk, ismerjük a problémákat és az eredményeket is. A kormányzati szándékok világosak, és azt kérem, vagy ha szabad ilyet mondani, javaslom, hogy kérdezzenek, beszéljük meg, és én örömmel és őszintén, tisztelettel válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszter úr nyilatkozatát. Akkor a kérdésekre kerül sor. Kérem képviselőtársaimat, hogy jelentkezzenek, ki kíván kérdést feltenni miniszter úrnak. Valakinek elsőnek kell lennie. Alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Őszintén szólva nem erre számítottam. Azt gondoltam, hogy miniszter úr valami összefoglalást fog adni arról, hogy mi a helyzet, mik a kormányzati tervek, mi van az egyes kormányzati intézkedések mögött, de végül is így is célt érhetünk, ha mi tesszük fel a kérdéseket.
A következő kérdéseket szeretném feltenni. De talán még előtte elmondom, hogy a bevezetőben valami megváltozott hangnemet látok, valamiféle tárgyalások indulnak, amit eddig nagyon szorgalmaztunk, lehet, hogy a közeljövőben lezajlott nagy politikai eseményeknek van része ebben, de ennek ellenére nagyon nagy örömmel üdvözlöm, ha valóban a gyógyszer-kiskereskedelem képviselői, a patikák világának a köztestülete leül a miniszterrel tárgyalni, mert ezt a helyzetet, ami kialakult a gyógyszer-forgalmazás területén, a gyógyszer-forgalmazás liberalizációja, a patikaalapítás jogának revízió alá vétele és egyebek, ez egy nagyon veszélyes helyzet, és ezt jó lenne valóban konstruktív tárgyalásokon feloldani. Újabb reményeink támadnak.
Azt szeretném megkérdezni, most már konkrét módon, hogy mi lesz a kórházi struktúra-átalakítással. Azt hallottuk, hogy szeptemberben erről kapunk valamiféle, legalább koncepciószintű kormányzati anyagot. Ez nem történt meg, most már októbert írunk. Most azt halljuk, hogy október elején napvilágot fog látni olyan kormányzati szintű előterjesztés, amelyik a kórházi és egyáltalán az egészségügyi szakellátó struktúrának az átalakítását, kapacitáskérdéseit legalább valamiféle, tényleg koncepcionális szinten, de mégiscsak felvázolja. Rémhírek keringenek az országban, ideges tőle a kórházigazgató, a kórházban dolgozó orvos, de a beteg is, 60-80 kórház marad meg, a többi átalakításra kerül, melyek ezek a kórházak, amelyek megmaradnak, melyek kerülnek átalakításra, milyen stratégia mentén történik ennek a kapacitásnak az átformálása?
Tehát itt szeretnénk valami konkrétumot is hallani, eddig nem sikerült a bizottsági üléseken ezt elérnünk, de most a miniszter van itt, úgyhogy azt gondolom, hogy a legautentikusabb forrásból kaphatunk információkat.
Szeretném ennek az első kérdésnek az alkérdéseként feltenni, hogy mi lesz az országos intézetekkel, aggódnak az országos intézetek. Egyesek már tudni vélik, hogy bezárásra kerülnek, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet például, az orvosok kezdenek másfelé nézegetni, külföldre, máshol állásokat nézegetni maguknak. Nagyon fontos lenne, hogy az országos intézetek rendszerével kapcsolatos átalakítási elképzelésekről halljunk valamit, meg tudjuk nyugtatni az ezen a területen mutatkozó zavarokat.
A következő kérdésem az lenne, hogy az egészségügyi magánosítás területén, amely most parttalanul zajlik, megértük azt a helyzetet néhány héttel ezelőtt, hogy egy körülbelül 3 milliárdos éves költségvetésű kórházat nulla forint értéken, úgymond vissztehermentesen, közbeszerzést, versenytárgyalást mellőzve, zárt ülésen adtak át működtetésre vállalkozónak. Az egészségügyi vagyon úgy tűnik, hogy károkat szenved el, az ÁSZ megállapításaira is utalok itt, nemcsak a saját észrevételeimre vagy néhányunk észrevételére, a kérdéshez hozzáteszem, hogy sürgetően fontosnak tartanánk, hogy szülessék az egészségügyi magánosítással szemben törvényszintű kodifikáció. Utalni szeretnék arra, hogy volt már egy 2001. évi CVII. törvény, majd a következő ciklusban is született egy törvény, amit kórháztörvénynek csúfoltunk, létkérdésnek tartjuk az egészségügyi közvagyon védelme érdekében az egészségügyi magánosítás területén azokat a határokat, szabályokat kijelölni, amelyek mentén történhet az egészségügyi ellátórendszer piackonformmá tétele és megvalósulhat a forrásbevonás az ágazatba.
A második nagy kérdésem a gyógyszerterületre vonatkozik. Most hallom, hogy megindulnak a tárgyalások, nagyon fontosnak tartjuk. Mi eddig úgy tudtuk, hogy a gyógyszer-kiskereskedelem, a gyógyszer-forgalmazás rendben van Magyarországon, az etikus gyógyszerészi modell működik, nemzetközi szinten is úgy látom, hogy elismerést érdemel.
Nem értettük, hogy miért kell ilyen drasztikusan hozzányúlni ehhez a területhez, amikor máshol nagyon nagy problémákat élünk meg, tehát szeretnénk hallani most, a tárgyalások előtt is, hogy mi a tárca elképzelése. Keringenek ilyen törvény-előterjesztések, hogy ezek álanyagok vagy valódiak, azt mi soha nem tudjuk meg, hiszen a végén puccsszerűen kerül elénk a parlament elé beterjesztendő anyag, de szeretnénk tudni, hogy valóban ezen a területen mi lesz, valóban a patikaalapítás joga felülbíráltatik-e, megváltozik-e a jelenlegi rend, valóban bizonyos gyógyszerek kikerülnek-e a gyógyszertárakból. És ehhez kapcsolnám a másik kérdést, alkérdést, a háziorvosok gyámság alá helyezésével mi a helyzet, ugyanis úgy látjuk, úgy halljuk, hogy talán számítógép fogja megmondani, hogy mit írjon fel a háziorvos. Most a napokban azt hallottuk miniszter úr szájából, hogy az azonos hatóanyag-tartalmú gyógyszerek közül a háziorvosnak az olcsóbbat kell rendelnie, egyébként dádá lesz. Ezt annál is inkább nehezményezzük, mert a megfogalmazás nem elég szakszerű, és így izgalmakat keltett a háziorvosok között. Jól tudjuk, hogy azért a gyógyszer-ekvivalencia, egyenértékűség nem ugyanazt jelenti, mint az azonos hatóanyag-tartalom, hiszen a gyógyszer egy sok komponensű szer, különböző kiszerelésekben, formákban jelenik meg, tehát ez a kérdés ennél messze bonyolultabb.
A háziorvosok aggódnak és aggódnak a betegek is, engem is megkerestek hypertóniások, diabéteszesek, hogy akkor ők most át lesznek állítva?
20
la/21. (Mikola)
Több százezer hipertóniást és diabeteszest érinthet ez az intézkedés, amennyiben azonnali végrehajtásra kerül. Felmérhetetlen az a munka, amit ebbe bele kell tenni, az anyagiakról nem is beszélve. Tehát ez egy óriási társadalmi kihatású kérdés lehet, ha ebben a formában, ahogy megint, puccszerűen bejelentésre került, történik meg.
Örülök, hogy itt van az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója, ővele külön fogunk találkozni és várjuk ezt a találkozót. A kérdésem most a miniszterhez pusztán csak annyi, hogy ez üzenet az ágazatnak, hogy pénzügyi szakember, bankvilágban jártas szakember kerül az egészségbiztosítás élére? Ugyanis az a szóbeszéd járja, hogy az egészségbiztosítás zártkörű részvénytársasággá alakítása nagyon rövid időn belül meg fog történni, ezzel piackonformmá válik és nem folytatom ezt a gondolatsort. Tehát ez üzenet az ágazatnak vagy pedig a szándék az, hogy valóban az egészségbiztosítás valamiféle új, racionálisabb menedzsment formájában újra szerveztessék?
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszter válaszra jelentkezik.) Miniszter úr, tessék parancsolni, bár általában össze szoktuk szedni a kérdéseket.
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Tisztelettel kérem, hogy tegyünk most kivételt, hiszen Mikola István, az ellenzéki egészségpolitikusok vezetője, volt miniszter és a bizottság alelnöke, azt hiszem, megérdemel annyit a gyakorló minisztertől, hogy megkülönböztetett figyelemmel hallgassam és megkülönböztetett koncentrációval válaszoljak.
ELNÖK: Rugalmasak vagyunk a szabályokban.
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Elnök Úr! Alelnök Úr! Az üzenet nagyon fontos, a politika lassan az üzenetekről szól. Alelnök Úr! Nem akarok hivatkozni a bizottság működésére vonatkozó szabályokra, hogy témakötöttség van - ismereteim szerint - nem túl régen vagyok önnel együtt képviselő, de talán térjünk el ettől mint volt kollégák. Az üzenet: az Orbán-kormány idején mi volt az üzenete annak, hogy önök kineveztek egy rendőrtábornokot az OEP biztosának? Akkor találták fel azt a kifejezést, hogy OEP-kommandó. Ezek után egy 1500 milliárd forintot forgató intézmény vezetőjének egy nemzetközi tekintélyű, fiatalkorú, szervezetvezetésben hozzáértő, pénzügyi, üzletemberi gyakorlatot szerzett vezetési, nemzetközi gyakorlattal rendelkező ember kinevezése, aki tud hatékonyan pénzzel bánni, vajon nem az az üzenet-e, hogy felelősek vagyunk a biztosítottak, a betegek, a járulékfizetők pénzéért? Ez az üzenet tisztességesebb üzenet, mint rendőrtábornokot kinevezni a Váci úti OEP-székházba.
Ön a gyógyszerészekért aggódik. Én is. Szeretném, ha ebben a szerepkörét nem mosná össze a korábbi gyakorlatával. Mert ön a Nemzetközi Gyógyszergyártók Magyarországi Szövetségének egyik vezetője volt. Kérem, álljon át velem együtt a betegek oldalára. (Dr. Mikola István: Ott vagyok.) Akkor egy oldalon vagyunk, alelnök úr. Kérem, vizsgáljuk együtt, hogyan lehet anélkül, hogy bárkinek az egzisztenciáját veszélyeztetnénk, jobbá tenni az ellátást. Csak annyit szeretnék önnek mondani, amit bizonyára ismer, hogy van olyan felmérés, nagyon elégedettek a betegek az ellátással, valóban, ahhoz képest, ami 1985-ben volt, ahhoz képest óriási a fejlődés, a szolgáltatásokban is, de azt mondják, hogy a hozzáférés lehetne jobb. És azt mondja a Gyógyszerész Kamara is, néhány hete azt mondta, hogy el tudja képzelni 120 új patika létesítését. El tudják képzelni, hogy olyan nyitvatartásiidő-hosszabbításra van szükség, ami összességében az ő számításaik szerint, ha jól emlékszem a számra, 200 patikának felel meg. Van teendő, beszéljük meg, álljunk a betegek oldalán. Ami a mostani ülés témája, az a kórházak témája, a kórházi struktúra. Küszködünk vele, alelnök úr, régen. Nemcsak Magyarországon, ugyanez a gond Németországban, Franciaországban, ön nemzetközi ismeretekkel rendelkező szakember, tudja pontosan, hogy minden ország küszködik ezzel és Magyarország is nagyon régen. A bizonytalanság nem most kezdődött. Hát bizonytalanságot váltott ki, hadd idézzem vissza, olyan szépen mondta alelnök úr: kórháztörvénynek csúfolt. Mármint amit ön benyújtott.
Értem én, mire értette, próbálkozott vele több kormány, de hát egyszer valamit meg kell csinálni. Egyszer nem csúfolt törvényeket kellene csinálni, hanem valami olyat, amiben meg tudunk egyezni. És kivel kell megegyezni alelnök úr? A politikának vagy az Arany János utcának? Vajon tőlem függjön-e vagy a kormánytól, hogy hol mi lesz? A betegek érdekében arra van szükség, hogy közösen történjen. A tulajdonosokkal, az önkormányzatokkal, akik most állnak fel, az új önkormányzatokkal, ahol önnek most fokozott lesz a felelőssége, nekem mint kormányzatinak, önnek pedig mint aki nagyobb befolyással rendelkezik majd az önkormányzatokra, ők a tulajdonosok, övék a felelősség, és persze megvan a kormányzati felelősség. A felelősöknek össze kell fogni, hogy végre ne csúfolt vagy csúfolható jogszabályok és törvények szülessenek, hanem olyan jó törvények, amelyek a betegek érdekét szolgálják és amik a tulajdonosoknak lehetőséget nyújtanak arra, hogy jól működtethessék a választóik érdekében, a helyi közösségek érdekében az intézményeiket. És van még egy nagy feladat, hogy azt a nem kevés pénzt - amiről mindig elmondjuk, hogy nem valami elvont pénz az európai uniós pénz, hanem ez az angol autógyári munkás, a német hivatalnok, meg az olasz üzletember adójából származó jövedelem, így kettős a felelősségünk, hogy - hatékonyan költsük el. Nem lenne tisztességes a kormánytól és a kormány tisztességesen kíván működni, az Egészségügyi Minisztérium is, hogy azelőtt lépnénk, hogy felállnak az önkormányzatok. Semmi más szándék nem vezetett bennünket, csak kettő. A tulajdonosokkal tudjunk tárgyalni, a másik ilyen szempont, ami vezérelt bennünket, hogy a szakmákkal egyeztessük. És alelnök úrnak szívesen megmutatjuk, hiszen üvegfalú minisztériumot ígértünk és betartjuk. Megmutatom azokat a szakmai javaslatokat, amiket szakmai testületek, szakmai kollégiumok, országos szakfelügyelő főorvosok és számtalan civil, meg nem teljesen civil szakmai szervezet segítségével tettünk épp a struktúraátalakításra, hozzácsatolva a struktúra megújítását az uniós pénzekből. Ezeket most összegezzük és várjuk az önkormányzatokat, hogy le tudjunk ülni. Nem kerülöm meg a kérdést, alelnök úr, ettől azért konkrétabb leszek.
Elmondtam az első meghallgatásomkor, hogy a megoldás nem kórházbezárás, hanem az ön által is kívánt, minden szakember által, mindnyájunk által várt egészséges kórházi struktúra kialakítása, ami hatékony és finanszírozható, amelyikben nem 440 helyen gyógyítanak úgy, ahogy daganatos beteget, hanem most 49 helyen, lehet, hogy kevesebb helyen kell majd, de ott európai színvonalú infrastruktúrával, a meglévő európai szakértelemnek a kibontakozását lehetővé tevő módon. Ez egyezik az Európa Parlament előtt álló javaslattal, amit egy német képviselő nő nyújtott be pont a daganatos betegek ellátására, ahol úgy fogalmaz a beadványában, hogy nem az a fontos, hogy minden utcasarkon szűrjenek vagy kezeljenek daganatos beteget, hanem mindez jól koncentrált, jól felszerelt, interdiszciplinás és onkológiai központokban történjen. Efelé megyünk, hogy javuljanak az emlőrákos betegek esélyei a gyógyulásra.
Ami az átalakítás elvét illeti, alelnök úr, úgy gondolom, hogy abban is közös a véleményünk, azt hiszem, hogy képviselőtársa, Gógl Árpád volt miniszter úr is elmondta, számtalan szakértő is elmondta, a mi oldalunkon is, ha szabad e tekintetben oldalt emlegetni, hogy Magyarországon 60-80 olyan jól felszerelt, éjjel-nappal működő, sürgősségi ellátást is állandóan és magas szinten nyújtani képes intézményre van szükség, amelynek persze van 8-12 - nevezzük zászlóshajónak - kiemelkedő, regionális, mindent ellátni tudó csúcsa. Ez a munka már az ön minisztersége idején, sőt önt megelőzően is elkezdődött. Csak el kell kezdeni a végrehajtását. De nincs vége, mert ez az ellátórendszer az elsődleges kórházak rendszere és emellett létre kell jönni az ilyen mindenben csúcsellátást nyújtani nem tudó, alapkórházi rendszernek, amelyiket viszont a helyi, a regionális, szubregionális - ismerjük el a megyét, mint közigazgatási egységet még -, meg kistérségi szempontok szerint szakmai vitában a tulajdonosokkal egyeztetve kell kialakítani.
30.
PÉ 31 (Molnár Lajos)
Végül el kell választani egymástól és javítani kell azt a torz arányt az aktív és a krónikus ágyak között. Magyarországon túl sok az aktív, kevés a krónikus ágy. Tisztán, világosan a finanszírozásban is, a működésben is, a struktúrában is szét kell választani. Ezek azok a vezérlőelvek vagy szabályozó elvek, amelyeket gondolom, ön mint szakember sem vitat, hogy ez hogyan történjen, erre kértük a szakmai javaslatokat. Nem az Arany János utcából kell megmondani, hogy hol legyenek daganatos betegeket ellátó centrumok, nem az Arany János utcából kell megmondani, hogy hol legyenek akut infarktusos betegeket ellátó centrumok, nem nekünk kell megmondani, hogy hol legyen haemodinamikai laboratórium még, ha szükséges. De ezek a szakmai javaslatok ott vannak. Vajon, kell-e Magyarországon 21 idegsebészet? Azt mondja az Idegsebész Szakmai Kollégium, hogy nem kell, csak 12. Vajon, kell-e ennyi stroke-ellátó hely, amelyek közül jó néhány nem alkalmas arra az ellátásra, vagy elég-e ennek az egyharmada, ahogy a szakmai kollégium javasolja, de azokat jobban fel kell szerelni, aminek a forrása jövőre az európai uniós forrásokból meglesz.
Alelnök úr, én úgy gondolom, hogy ez nem mehet másként, mint a szakmával és a tulajdonosokkal együtt. A szakmákkal a párbeszéd régen tart és nagyon komoly előkészített anyagokban már leírva vagyon. A tulajdonosok képviselete a választások után egy kicsit változik, de az előző tulajdonosokkal már megkezdtük, és az új képviselőkkel folytatni fogjuk az egyeztetést, amely ahogy felállnak a testületek, megindul.
Végül még valamit a magánosítással kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy a magántőke bevonásáról az a bizonyos ön által kórháztörvénynek csúfolt - már ön által így említett - törvény is, mint szabályozott módjáról az azt követő kórháztörvény is rendelkezett. Ma Magyarországon vannak olyan helyek és olyan intézmények, ahol szükség van a magántőke bevonására, de ezt sem az Arany János utcában kell eldönteni, a tulajdonosnak kell eldönteni. Én többször elmondtam, most is csak ismételni tudom, hogy az önkormányzatok, az új önkormányzatok is felelős gazdái a tulajdonoknak, bízzuk rájuk, és ne a politika, főleg ne az Arany János utca döntse el, hogy hol tud a tulajdonos fejleszteni, hol tud úgy fejleszteni, a megkívánt fejlesztéseket végrehajtani, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az adott térségben jobb legyen a betegellátás. Hogyan tudják okosan felhasználni a január 1-jétől megnyíló európai uniós forrásokat, és végül hol látják célszerűnek, akár tőkebevonás okán, akár menedzsment-ismeret bevonás okán, akár más helyi és központilag, de főleg politikailag el nem dönthető szempontok miatt, hogy együttműködnek működtetőként vagy társtulajdonosként a magántőkével?
Mi ezt nem kívánjuk sem megakadályozni, mint az önök népszavazási kezdeményezése akarta, miközben másutt folyt - nagyon helyesen - a működtetésbe adás. Nem kívánjuk megakadályozni és nem kívánjuk elrendelni. Mi partnerei vagyunk az önkormányzatoknak abban, hogy ehhez szakmai segítséget adjunk, de úgy gondoljuk, hogy a tulajdonos felelőssége azzal jár számunkra, azzal a kötelezettséggel, hogy a jogai ne csorbuljanak, és ezt a jogot nem kívánjuk elvenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Azt szeretném javasolni, hogy akkor most már az eredeti szokásoknak, tehát a meghallgatásnál érvényes szabályok szerint járjunk el, és kérem miniszter urat is, hogy majd az összes kérdés feltevése után válaszoljon.
Még egy általános megjegyzést hadd tegyek. Magyarországon a kiszivárogtatás, az anyagok eltűnése, aztán hirtelen feltűnése a bulvárlapokban lassan nemzeti sport. Hat-nyolc változatban keringenek szakértői munkaanyagok, aztán felbukkannak rémhírek, álhírek, és így tovább. Arra kérem a tisztelt bizottságot, hogy ne ilyen fantomokkal hadakozzunk, tehát a valóságban elfogadott és javaslatként kezelhető munkaanyagokról próbáljunk meg vitatkozni, olyanokról főleg nem, amelyek még döntésközeli állapotban sincsenek.
Először Nagy Kálmán képviselő úr teszi fel a kérdését.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Őszintén remélem, mint volt évfolyamtársam, tudja, hogy én a betegek oldalán állok. Most is csak azért nem vagyok ott, mert itt vagyok. Biztos vagyok benne, hogy Mikola úr is a betegek oldalán áll, erről több alkalommal meggyőződtem, és én egészen konkrét kérdéseket teszek fel.
Az egyik a népegészségügyi programban lévő prioritások. Az szerepel benne, hogy prioritásként szerepel a daganatos betegek ellátása, a gyermekgyógyászati ellátás és a sürgősségi ellátás.
Kezdjük a gyermekgyógyászati ellátással. A gyermekgyógyászati ellátásnál ez a prioritás, amelyik úgy éreztem, hogy igen látványosan volt megfogalmazva, homlokegyenest másként jelentkezett. A gyermekgyógyászatban a nyáron mintegy 20 százalékos elvonás keletkezett. Nem struktúra-átalakítás, semmilyen új rendszernek a felépítése, hanem szimpla elvonás.
Térjünk át a daganatos betegek ellátására. Kétségtelenül létrejöttek új daganatos centrumok, és abban a vonatkozásban olyannyira egyetértek miniszter úrral, hogy ott kell ellátni a beteget, ahol arra a legmagasabb szinten képesek, hogy ezek közül legalábbis egyet én magam is próbáltam összehozni, hogy ez valóban így legyen. Ezt korábban honorálta is ismételten a minisztérium. Mégis azt gondolom, hogy talán először mindig a pénzt kell mellérendelni az ellátáshoz és nem fordítva: létrehozni a központot, a finanszírozás pedig még nincs mellette.
Az úgy volt, hogy a betegekre kezdetben mindig a kórháznak a saját kasszájából kellett pénzt fordítani, pontosan a volumenkorlátozás miatt.
Ami a sürgősségi ellátást illeti, azt el kell mondanom miniszter úrnak, hogy a gyermekgyógyászat alapvetően sürgősségi ellátás, ugyanis amikor egy gyerek felvételre kerül az osztályra, akkor csinálni kell vele valamit, mert vagy lázas vagy hány vagy görcsöl, tehát alapjában véve elég nehéz a gyerekgyógyászati ellátást sürgősségi és nem sürgősségi ellátásra osztani.
Ami pedig a következő kérdés, az az, hogy a konvergenciaprogramban szerepelt egy olyan kitétel, hogy megszüntetik a kötelező kamarai tagságot. A kamara nekünk nem púp volt a hátunkon, nekünk az egy olyan szervezet volt, ami biztosítékot és támasztékot adott. Magát azt se értettük, hogy mi köze van a konvergenciaprogramnak a kamara megszűnéséhez. Az nem egy gazdasági megnyilvánulás. Tehát nem érzek belőle semmi pénzügyi hasznot, nem érzek benne semmiféle racionalitást.
40
la/41. (nagy)
Tehát én úgy gondolom, hogy azért ragaszkodtam szigorúan a tényekhez, hogy talán így egyszerűbb végigmenni ezeken a dolgokon, amelyek most rendkívüli mértékben foglalkoztatják az orvostársadalmat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky András!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Miniszter úr körvonalazta, hogy majd mi lesz, én arra lennék kíváncsi, hogy addig mi lesz. Ez a gyakorlat nem változott, folyamatosan adatokat gyűjtenek be az egészségügyi intézmények gazdasági állapotáról. A 43-as módosítása kapcsán, az elmúlt hónapokban ez hogy változott, milyen adatok állnak rendelkezésre? Ezt kiegészítem, mert ezzel sajnos nem nagyon szoktunk foglalkozni, hogy mi ennek a humánerőforrás-vonzata. Azt tapasztaljuk, hogy a kényszerű megszorítások miatt bizony most már nemcsak az eddig leépíthetőnek ítélt háttérdolgozóktól válnak meg, hanem szakdolgozóktól is. Ha erről kaphatnák valami információt...
A másik nagy probléma, hogy a kapacitások befogadásával kapcsolatosan és a belső struktúrák átalakításával kapcsolatosan a jogszabályi előírásokat miért nem tartja be a minisztérium? Mi az oka annak, hogy március 31-ig kellett volna dönteni ezekben a kérdésekben, és most már lassan lejár az új beadási határidő és még a korábbiakban sem történt döntés, ez az intézményeket lehetetlen helyzetbe hozza és pluszköltségeket generál mindenféleképpen.
A harmadik és ezzel be is fejezném, ha bár fogunk vele foglalkozni, de azt hiszem, hogy minden egészségügyist rendkívül érdekel, bár szkeptikus vagyok, de erre már kötelezve van a kormány, az államháztartási törvény értelmében a tervezési körirat alapján a sarokszámoknak rendelkezésre kell állniuk, megtudhatnánk-e, hogy mégis a gyógyszerkasszát illetően, illetve a gyógyító-megelőző kasszát illetően a sarokszámok mit mutatnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Spiák Ibolya és Schvarcz Tibor.
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Az én kérdéseim inkább előremutatóak. Azt szeretném megkérdezni, hogy a 2007. évi költségvetés hogyan érinti az egészségügyet. Megmarad-e a volumenkorlát? Illetve igaz-e, amit a konvergenciaprogramban olvastunk, miszerint 0,9 százalékkal kevesebb pénzt költünk majd egészségügyre és ezt a háziorvosoktól, fogorvosoktól fogjuk elvonni, és ezek a felszabaduló források majd a szakellátásra fordítódnak? És azt is szeretném még megkérdezni, hogy lesz-e költségvetése a népegészségügyi programnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak megjegyezni kívánom és a miniszter úr tájékoztatására is mondom, hogy abban állapodtunk meg a majd megküldendő munkaprogramban, hogy a népegészségügy kérdéseivel - stratégia, prioritások - külön is foglalkozni fog a bizottság. E tekintetben a délelőtti ülésen megbeszéltük, hogy erre sort kerítünk. Alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Azt szeretném megkérdezni a miniszter úrtól, hogy áll annak a 6,5 milliárdos pályázatnak a kiírási lehetősége, amit a kórházak pályázhatnak meg az elkövetkező időben. Illetve tudomásom szerint a traumatológusok bérezésére egy 3,5 milliárdos keretet különített el a minisztérium, és emellett még a kórházak, illetve szakrendelők plusz forrásokat kaptak az év végéig; ennek az elosztása megtörtént-e és hogyan lesz a jövőben az ügyeletek bérezése? Itt a munkaerő-direktívára utalnék, mert itt tudom, hogy komoly tárgyalások vannak és a bizottság is kíván vele foglalkozni. Ennek valamilyen megnyugtató megoldása kellene most már az ágazat számára, hiszen az nem jó, hogy mindig egy-egy szakmai csoport kap külön bért és ez a végtelenségig mehet, mert egyszer s mindenkorra kéne jogilag szabályozni és utána tenni a forrásokat, nem így külön-külön, béralkuk és sztrájkok kapcsán. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Egy kérdésem van, és ez a gyógyszergazdálkodást érinti. Tudva, hogy iszonyú a pazarlás a gyógyszer területén és elfogadva, hogy itt valamilyen ... (Mobiltelefon cseng a teremben.) (ELNÖK: Elnézést kérek, a bizottsági ülésen tilos a mobiltelefon használata. Nem tudom, hányszor kell ezt szóvá tennem. Köszönöm.) ... tapasztalva, hogy a javaslat alatt lévő megoldás, ami az orvos felírási gyakorlatát szankcionálná, ez valóban bonyolítja az orvoslást. Gondolkodott-e azon a tárca, hogy a takarékosság érdekében mondjuk a hatóanyaghoz kapcsolja az OEP-támogatási összeget, ami ránézésre egy jóval egyszerűbb megoldása lenne a dolognak és ugyanazt a célt eredményezhetné.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Garai képviselő úr!
DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Azt szeretném megkérdezni miniszter úrtól, hogy a Segítő jobb alapítvány finanszírozási problémái mennyire ismeretesek ön előtt, a rászoruló magyar nemzetiségűek gyógyításával kapcsolatosan. Tekintettel arra, hogy itt egy elég jelentős mínusz képződött és ez nyilván nem elsősorban az alapítvány gondja, hanem a rászoruló betegeké, illetve azon intézményeké, amelyek ebből kifolyólag nyilvánvalóan finanszírozási gondokkal küszködhetnek. Úgyhogy, ha ezzel kapcsolatban tudna valami bíztatót mondani, azt megköszönném.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további kérdés? Perjési Klára!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! A bemutatkozó beszlégetésén is megkérdeztem, azt hiszem, félreértette a kérdésemet. Az egészségügynek az átalakítása mindenki számára evidens. Olyan mélyreható változásokról szól, hogy a költségvetésének a túlnyomó többségét eldöntő orvostársadalomnak valamilyen szintű partnerré tétele, motivációja - úgy érzem - már 1990 óta szükséges lett volna. Terveznek-e az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral közösen valami olyat, amivel az orvosok partnerségét valamilyen szinten - nem megvásárlással - el lehet érni, mert nélkülük ezt az egészségügyi reformot nagyon nehéz lesz végigvinni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, hogy elfogytak a kérdések. A kérdések során lezárom és megadom a szót a miniszter úrnak.
Dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszter válaszai
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Mélyen tisztelt Alelnök Úr és tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni, hogy nagyon szakszerű, nagyon konkrét, nagyon fontos kérdéseket kaptam és őszintén örülök, hogy néhány dolgot szóba hoztak külön, mert arról szívesen beszélek.
Nagy Kálmán kollégámnak mondom, akivel együtt koptattuk az iskolapadot, ha másért nem, hát hogyne törődnénk a gyerekekkel?! Én elfogadom, mint nagyapa, hogy a gyerekkel kapcsolatban minden sürgős. Bármi, ami történik a gyerekkel, rohanunk kétségbeesve.
50.
PÉ 51 (Molnár Lajos)
De azért a sürgősség definíciója jogszabályokban adott. Hogy vajon minden gyerek Magyarországon, aki Budapesten kórházban fekszik, az tényleg sürgős és tényleg biztosan kórházi ellátásra szorul, erről nem vagyunk teljesen meggyőződve. Maguk a gyerekgyógyászok sem, és örömmel tájékoztatom képviselőtársamat és tájékoztatlak, mint kollégámat és volt iskolatársamat, hogy a budapesti gyermekkórházak vezetőivel megindult egy egyeztetés. Tehát ez nem arról szól, hogy ne kerülhessen gyerek kórházba, ha indokolt vagy nehezített legyen, de lám-lám, mire jó a válsághangulat, hogy az egy kórházban lévő két fül-orr-gégészet közül elkezdték az egyiknek az átszervezését a másikba, mondjam, hogy melyik kórház? És a két onkológiai osztályt összevonják egybe, hogy jobb legyen az ellátás. Nem azért, mert válság van, nem azért, mert minisztercsere volt, vagy úgy alakultak az önkormányzati választások, hanem a gyerekgyógyászok is öt éve, tíz éve tudják, hogy jobb lesz a gyerekek ellátása, hogy nem lehet annyi erőforrást biztosítani húsz helyre, mint tízre, és az a fontos, hogy mindenütt rendelkezésre álljon megfelelő, nemcsak mennyiség a kórházi ágyakból, hanem jó minőség, és ezért van szükség az átalakításra. Csináljuk együtt!
Örülök, hogy kiváló daganatos központot vezetsz. Csak annyit hadd tegyek hozzá, hogy közben itt adtak egy cetlit, hogy teljesen hivatalos legyen, 1,3 milliárd, majdnem 1 milliárd 360 millió volt 2005-ben és majdnem 1,5 milliárd 2006-ban a gyermekellátásra fordított keret. Hadd tegyem hozzá, és itt már Schvarcz képviselő úrnak is válaszolok, hogy nem véletlenül a 3,5 milliárd forintos - amiről majd még egy picit részletesebben beszélnék - keret szétosztásánál és a 6,5 milliárdos tegnap óta pályázható átalakítási, átalakulási pályázatnál is külön preferáljuk a daganatos betegségek ellátásával kapcsolatos átalakulásokat, és a gyermekellátás javítására tett intézkedéseket és a sürgősségi ellátást. Ezekre lehet pályázni. Ezen kívül van még fontos kiemelt cél a 6,5 milliárdból, a járóbeteg-ellátási formák segítése, mert sokat beszéltünk róla, és biztosan az egészségügyi bizottságok történetében sokszor szerepelt már a jegyzőkönyvekben az a mondat, hogy amit lehet, a járóbeteg-ellátásban lássunk el. Így van? Csak közben elfelejtettük ezt végrehajtani, mert a Szabolcs megyében lévő hat kórház mindegyike talpon van, így vagy úgy, de mind a hat működik, a hat önálló rendelőintézetből pedig öt becsukott az utóbbi években. Valamit nem jól csináltunk. Csináljuk együtt jobban!
Ezért most a pályázati rendszerben különösen az önálló rendelőintézeteket, azokat, amelyek olyan betegeket látnak el, a nyírbátorit, ami ott van, a legközelebbi kórház 30 kilométer, ne kelljen egy szemüvegért, ne kelljen a nyírvasvári betegnek vagy a penészlekinek egy napjába, hogy egy szemüveget rendelhessen. Erre is lehet pályázni.
A kamarai tagság nincs benne - hála az égnek már - a konvergenciaprogram változatában, egyszerűen az első változatba belekerült a kormányprogram bemásolásaként. Valóban igaz, ennek nincs köze a konvergenciaprogramhoz, ezért ki is került belőle. Nem került ki természetesen a kormányprogramból, a kormányprogramban szerepel. Erről nagyon remélem, hogy további tárgyalásokat tudunk folytatni a kamarák vezetőivel a "hogyan tovább"-ról.
A daganatos ellátásban és miután a te szakmádat érinti, még annyira hadd térjek vissza: minden javaslatot, származzon az bárkitől, ha jó javaslat, azt elolvassuk és figyelembe vesszük. Kérlek, hogy tedd meg a javaslataidat, hogy mit lehet tenni, különösen azon a szakterületen, ahol te tevékenykedsz.
Csáky András képviselő úrnak: külön öröm számomra, hogy a humán erőforrásról kérdezett képviselő úr. A kiemelt része az Új Magyarország fejlesztési tervnek a munkahelyteremtés az egészségügyben. Nem elengedni akarunk, hanem munkahelyeket szeretnénk teremteni. Több ápolónőre van szükség, több patológusra van szükség... (Dr. Mikola István: Talált, süllyedt! - Derültség, zaj.) Komolyan mondom.
Tisztelt Bizottság! Segítsenek! Hány patológus szakorvosi diplomát adtak ki az elmúlt három évben? Hány onkológus szakorvosi diplomát adtunk ki, miközben állami forrásból finanszírozunk Budapesten szülészképzést. Át kell gondolni a rendszert, a jövő évben már a tapasztalatok alapján ez a korszerű európai rezidensképzési rendszert, és igen, az egészségügy morbiditási és mortalitási viszonyainak megfelelően át kell alakítani. Vajon, szerencsés helyzet-e, hogy 200 nővér kapott diplomát az elmúlt évben? Az nagyon jó, hogy főiskolai rangra emeltük a nővérképzést, csak elfelejtettük, hogy azzal a főiskolai diplomával már nem szabad ilyen személyi higiénés szolgáltatásokat végeztetni velük, magyarul: fürdetni. Arra másfajta képzésben részesülők kellenek, nem véletlenül az Új Magyarország fejlesztési tervben is és a mostani pályázati rendszerben is az egészségügyi szak- és továbbképzés kiemelt témaként szerepel; úgy is kell hogy szerepeljen.
Valóban volt egy korábbi kormányrendelet, amelyik március 31-ét jelölte meg határidőnek, majd született egy másik kormányrendelet, amely ezt a határidőt meghosszabbította. A kapacitások befogadásáról szóló döntést azonban újra egyeztetni kell, hogy egy új struktúrát tudjunk kialakítani. Most nézzük meg - és ez Nagy Kálmán képviselőtársamnak is szól - a daganatos ellátásra adott többlet TVK hasznosulását, mert van, ahol nem használták ki, itt van a táblázat, megbeszélhetjük a bizottsági ülés után, van, ahol túllépték, és ezeket a kapacitásokat rendezni kell. Megvannak a tapasztalatok, az adatok, de ez nem egyszeri munka. Szeretném felhívni képviselőtársam figyelmét, hogy ha a Bundesministerium für die Gesundheits honlapjára felmegy, a német partnerminisztérium honlapjára, ahol Ulla Smith mosolyog, sokkal szebben, mint én teszem, ha teszem, elég ritkán teszem, és három fő klikk van, képviselő úr: egészségügyi reform 2002, egészségügyi reform 2004 és egészségügyi reform 2006. Nem szégyellik ezt a szót a tőlünk gazdagabb Németországban, hogy reformot csinálnak és nem szégyennek tartják, hanem feladatnak. Közös feladatnak, nagy koalíció. Közös feladatnak tartják, hogy folyamatosan felülvizsgálják, mert ez a rendszer állandóan változik, fejlődik és változnak az igények. Változik a beteg magatartása, változik a patikaszer fogyasztójának a magatartása, változik az ipar, amely ezer szállal kötődik a gyógyításhoz, és ezekhez a változásokhoz nekünk olyan gyorsan és rugalmasan kell alkalmazkodni, mint tőlünk gazdagabb és fejlettebb társadalmaknak.
Úgy gondolom, hogy a kapacitásokra is ez vonatkozik.
A tervezési körirat, ha jól tudom, holnap megy ki, ma a kormányülésről jövök, azért nem tudtam korábban idejönni, és most jelentették be, hogy a tervezési köriratot holnap kapja meg a minisztérium. Én azért hadd mondjam el, és itt a képviselő asszonynak is válaszolnék: az, hogy a háziorvosokon megspórolt összegből finanszírozzuk, ez valami félreértés. A kormány terveiben ilyen nem szerepel. Kétségkívül a jövő évben jelentős forrásbővülésre a tervezett vizitdíj összegén kívül nem számítunk, de jelentős csökkentésre sem.
Azt hiszem, holnap kormányszóvivőin bejelentik, tehát nem lesz ez titok. A költségvetésbe szeretnék egy másfajta logikát egy kicsit becsempészni. Eddig az volt, ha megnézzük a számokat, hogy volt egy időnként ijesztő növekedése a gyógyszerkasszának, és ezért időnként hátrányba került vagy korábbi pozíciójához képest romlott a gyógyító-megelőző ellátás kasszarésze.
60
la/61. (Molnár L.)
Én úgy gondolom, hogy ezt kell végiggondolni az új költségvetésben és ezt szolgálják a gyógyszerrendelés új szabályai, ezt szolgálja a gyógyszer-gazdaságossági törvénytervezet, amiről olyan sokat beszéltünk. Nevezetesen: tudjuk tisztességes mértékűvé csökkenteni a gyógyszerkiadások növekedését, hogy ne kelljen csökkenteni a másik oldal, a gyógyító-megelőző ellátások finanszírozását. A kettő tudniillik együtt a pénzbeli ellátásokkal harmadikként, de arról most ne beszéljünk, nem közvetlenül ennek a bizottságnak a témája, tehát arra - és ebben kérem az egészségügyi bizottság támogatását, tanácsát is majdan, ha kell, akkor a mellémállását -, hogy ezt az elvet tudjuk érvényesíteni. Hihetetlenül gyorsan nőttek a gyógyszerkiadások, Európában példátlan ez a növekedés. Ezt meg kell állítani, korlátozni kell, hogy ne kelljen korlátozni vagy sokkal kevésbé kelljen hozzányúlni a korábbiakhoz képest a gyógyító-megelőző kasszához. Ez egy olyan átrendezést jelent, ahol én tudom, hogy egy nagyon erős lobbival kell megegyezni - fogalmazzunk így. Alelnök úr sóhajtott egy nagyot, ha jól hallottam. (Dr. Mikola István: Kevés a levegő!) Szóval ez lenne a költségvetés tervezésének az elve. Érvényesíteni kívánjuk azt, hogy a vizitdíj, amennyiben a tervezett formában valósul meg, az valóban többletforrás legyen a járóbeteg-ellátásban. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez az egészségügyi intézmények számára ez egy hatezer forintos HBCS-díjemelésnek megfelelő összeg a jövő évre a számítások szerint, de ezt a pénzt a szolgáltatók megkapják. Változatlanul ez az álláspontunk. A háziorvosok pénzéhez sem nyúlunk. Egy dolgot szeretnék elmondani, hogy mindenképpen a költségvetésnél kicsi, de nagyon piros betűkkel szerepel, és ez Nagy Kálmán képviselőtársamnak biztosan kedvező hír lesz, hogy a mentességre tervezett gyerekeket ellátó intézmények és szolgáltatók kompenzációban részesüljenek. Ezt meg kell oldani pénzügyileg. Tehát, hogy ne járjanak rosszabbul gyermekorvosok, gyermekintézmények a vizitdíj esetleges bevezetését követő gyermekmentesség miatt.
Schvarcz Tibor képviselő úrnak, de képviselő asszonynak is részben válasz: már ennek a pályázati pénznek a szétosztásánál is, itt van a pályázat, megtekinthető, talán már a honlapon is fenn van, az intézményvezetőket már tájékoztattuk, a Magyar Kórházszövetséget, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületét, hogy a pályázati szempontok között a három kiemelt betegség részben ehhez kapcsolódó népegészségügyi programok kiemelt prioritást élveznek. Magyarul a pályázatok során ezt már most kiemelten finanszírozzuk. Vagy kiemelten próbáljuk támogatni. Fogjuk is, a bírálati szempontok között a népegészségügyi program elemei prioritások. És már jórészt ennek megfelelően történt a 3,5 milliárd forintnak a szétosztása, hiszen ott a sürgősségi, a gyermek-, az intenzív, a baleseti és az onkológiai, meg a kardiológiai centrumunk kaptak 3,5 milliárdot erre az évre. Ezt szeretnék folytatni a jövő évi költségvetésben is.
Béki Gabriellának: a 2-3-4-5, amit a képviselő asszony elmondott, az lépésről lépésre benne van a rendszerben. A gyógyszeripar és -kereskedelem, -forgalmazás és társadalombiztosítási támogatás minden fejlett országban a legnagyobb problémát okozó rendszer az egészségügyön belül. És amikor elmondtam, hogy a németek kétévente csinálnak reformot, felsorolják az intézkedéseket, az új törvényeket, akkor ezek között mindig van egy új gyógyszertörvény. Hiszen a gyógyszerpiac - alelnök úr, igazoljon engem - mint a világgazdaság egyik legerősebb globális szereplője, igencsak rugalmasan tud alkalmazkodni minden új szabályozáshoz. És a szabályozást követően nem sokkal hosszabb, de inkább rövidebb idő múlva adaptálódik az új rendszerrel és erre újra kell egy gyógyszer-gazdaságossági törvény. Ennek mindig számtalan eleme van, mint általában a gyógyszerpiaci mozgásoknak. Az egyik a fix támogatás. A szankcionálást kerüljük el. Szeretném elmondani képviselő asszonynak, hogy a magyar háziorvosok receptfelírási gyakorlatát vizsgálva 30-szoros eltérés van egyes korrigált körzetek között. Ezt a rendszert bónuszirányba elmozdítani, tehát, hogy jutalmazzák, már kitalálták Magyarországon is. Ilyen rendszer volt, nem működött. Erre elkülönített keret volt. Én úgy gondolom, hogy nem vagyunk gazdagabbak, mint a többször említettek, ahol ez a rendszer működik. Minden biztosítási rendszer előírja, sajnálom, eszemben volt, hogy elhozom, hogy ez a rendelhető gyógyszerek listája, a másik kötet pedig a társadalombiztosítás terhére rendelhető gyógyszerek listája és a képviselő úr szerint így 12 ezer gyógyszer rendelhető támogatással, annyi nincs, kevesebb, bocsánat, de még így is sok. Általános szabályként el kell fogadni, hogy vannak olyan szakmai elvek, amiket be kell tartani. Mi nem azt mondjuk, hogy nem lehet eltérni, csak azt mondjuk és azt kívánjuk előírni, a tőlünk gazdagabb országokhoz hasonlóan, hogy meg kell indokolni, hogy miért tér el. Ha a német gyógyszertörvény ki meri mondani és publikálják minden utcasarkon és minden gyógyszertárban és mindenütt, hogy ne fizessen többet azért - szó szerint idézem, csak magyarul -, mert a tabletta nem zöld, hanem piros és nem kerek, hanem hosszúkás, akkor ezt Magyarországnak is alkalmazni kell és ezt az elvet a magyar biztosítási rendszerben is figyelembe kell venni a beteg érdekében. Mert a betegnek az az érdeke, hogy meggyógyuljon, de mint polgárnak, mint biztosítottnak az az érdeke, hogy ezt hatékonyan és gazdaságosan tegyük, mert ő fizeti a számlát. Akkor is, ha ez nem tűnik ki mondjuk az orvos-beteg találkozónál.
A Segítő Jobb Alapítványnál Kalmár Lászlóval - majdnem azt mondtam, hogy - napi az együttműködés. Hivatalba lépésem óta nagyon sokszor tárgyaltunk.
70.
PÉ 71 (Molnár Lajos)
Sok esetben kellett formálisan vagy informálisan interveniálni. Tudomásom szerint minden indokolt esetben, köszönve az egészségügyi intézmények rugalmasságának is, a szükséges beavatkozásokat megkapták a betegek, remélem, egyezik az információnk, képviselő úr. Valóban, ennek a pénzügyi rendezése nem teljesen szabályozott még. Azon dolgozunk, utoljára a múlt héten váltottunk levelet, és ebben a társminisztériumok és a kancellária miniszter úr kabinetje is partner, hogy az ez évieket hiánytalanul és maradéktalanul rendezzük az ellátás pénzügyi részét, mert az ellátást hála az égnek megkapták ezek a betegek, és hogy jövőre ugyanígy, de még jobban szervezve a Segítő Jobb céljait, az általa igényelt vagy kezdeményezett orvosi szolgáltatásokat legalább ugyanilyen zavarmentesen teljesíthesse az alapítvány.
Nagyon örülök annak is, hogy Kalmár úrral, az alapítvány vezetőjével tudtunk érdemben beszélni bizonyos határon túli szervezet együttműködésről. Vannak tervek és az Új Magyarország fejlesztési tervben, Vojnik képviselő asszony biztosan segít nekem, hogy talán Csengerben van többek között egy kistérségi határon átnyúló, vagy ott is van (Dr. Vojnik Mária: Fehérgyarmaton is.)... és Fehérgyarmaton is van egy határokon átnyúló, már Románia európai uniós csatlakozását is figyelembe vevő közös, uniós fejlesztési program. Nagyváraddal talán az Onkológiai Intézet készít elő ilyen programot, és számos ilyen programról tárgyaltunk, meghaladóan az egyedi, egyébként nagyon méltánylandó esetellátást is.
Perjési Klára képviselő asszonynak, miközben újraválasztásához hadd gratuláljak, ha még van újraválasztott polgármester, akkor ...
ELNÖK: Megtörtént már az ülés elején, három újraválasztott polgármester van.
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: De nem voltam itt, tehát engedtessék meg, hogy én is megtegyem, elnök úr. Tehát valóban megvásárlásról nem lehet szó, együttműködésről pedig muszáj. Ehhez meg kell mondanom, képviselő asszony, pénteken délután avattak miniszterré vagy tettem miniszteri esküt, szombat reggel, ugyan nem jelent meg sehol, de szombat reggel már a háziorvosok ráckevei értekezletén reggeliztem velük. Menetrenden kívül. Én erre a párbeszédre kész vagyok... (Dr. Mikola István: Mi volt a reggeli? - Derültség.) Én rántottát ettem, elnök úr, ők pedig engem. (Derültség. - Dr. Csáky András: Végre valami konkrét információt is kapunk! - Derültség.)
Szóval nemcsak a zöld könyv kapcsán mondom, képviselő asszony, hogy megértem én, hogy sokan úgy nyilatkoznak, hogy nem volt tárgyalás. Megértem én, hogy mások úgy nyilatkoznak, hogy volt tárgyalás, de nem volt érdemi tárgyalás. Megértem én, hogy sokan pedig úgy nyilatkoznak, hogy nem igazán tárgyalás volt, mert mi felírtuk a 40 kérdést, írásban, a miniszter pedig két órában beszélt, mint Fidel Castro (Derültség.), és nem hagyott minket szóhoz jutni. Megértem azt is, hogy vannak, akik ismételten visszajönnek, nem nyilatkoznak, leülnek, tárgyalnak vagy a tárgyalás után megírják a véleményüket, amire mi rendszerint szakértő és kiváló munkatársaim segítségével válaszolunk. Számtalan tárgyalás, megbeszélés zajlott azokról a témákról, amelyek égetőek az egészségügyben vagy soron következő feladatok, és mi tárgyalunk, és jó szívvel viseljük el, hogy ki-ki vérmérséklete, netán politikai vagy szakmai okok miatt azt mondja a tárgyalásról, hogy nem is volt, vagy azt mondja a tárgyalásról, hogy nem így gondolta. Egy dolgot el kell hogy mondjunk: mindenkivel tárgyalunk, de kérem, ne tekintsék csak azt tárgyalásnak, hogy ha elfogadjuk a közölt véleményt. Az a baj, hogy sokan a tárgyalást csak akkor tartják tárgyalásnak, hogy ha ők eljönnek, elmondják a véleményüket, mi pedig azt mondjuk, hogy ja vagy da vagy igen.
Mi pedig azt mondjuk, hogy ha megismerjük egymás álláspontját, a tárgyalások azzal kezdődnek, ez már önmagában eredmény. A háziorvosokkal is, a kamara háziorvosi szekciójával, a FAKOSZ-szal, mindenkivel tárgyalunk, és én biztos vagyok benne, hogy másként ismerik a minisztérium és a kormány szándékát most nagyon sokan, mint ezelőtt öt hónappal, és biztos vagyok benne, hogy sokkal közelebb vannak most az álláspontok, mint néhány hónappal ezelőtt. Biztos vagyok abban is, hogy mindehhez ez a bizottsági meghallgatás, amelyért őszinte köszönetet mondok elnök úrnak, alelnök úrnak és valamennyi képviselőtársamnak, valamint a jelenlévőknek, akik mindezt végighallgatták, mert bizonyára hasznos volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Most már kérdésekre nem kerítünk sort, megjegyzéseket lehet tenni. Annyit szeretnék mondani, hogy a miniszteri meghallgatás mindig egy esemény, médiaesemény, talán így fogalmazom, ahol sok dologról nagyon tömören esik szó, címszavakban, és ilyenkor az emberekben és a külső szemlélőkben megjelennek a headline-ok és a gegek, és bizony, nem nagyon tudjuk érinteni a részleteket. Ugyanakkor a bizottság egyfajta étlapot kapott a további ülésekhez vagy tartalomjegyzékhez, mondhatnám muníciót is, hogy mivel, hogyan foglalkozzunk, akkor, amikor napirendre kerülnek a reformtörvények, merthogy ezek jönnek rövidesen, a jövő évi költségvetés, és ezekről mind esett szó.
Azt gondolom, hogy bizonyos súlypontok megfogalmazhatók, ha majd a jegyzőkönyvet alaposan elolvassuk.
Azt kérem és azt javaslom magunknak, hogy akkor, amikor egyes részkérdések visszajönnek, legyen bennünk kellő szakpolitikai alázat, hogy ezeket az ügyeket, amelyekben nekünk a betegellátás érdekeit és szempontjait, és persze, a változás szempontjait is, az elodázhatatlan változás szempontjait kell tudni képviselni, akkor ezt jól tudjuk megtenni.
Megadom a szót az észrevételekre, amennyiben ilyenek vannak. Csáky képviselő úr, majd Mikola alelnök úr, majd Nagy Kálmán.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Miniszter Úr! Tényleg hihetetlenül jóindulatú vagyok és valószínűleg... (Dr. Molnár Lajos: Ezt tudjuk rólad! - Derültség.)... rosszul tettem fel a kérdéseket, de megmondom őszintén, habár nem tudjuk, hogy egy tojás vagy két tojás, de a tojásrántottán kívül azért olyan nagy konkrét adatokat nem tudhattunk meg. Biztos, hogy én tettem fel rosszul a kérdéseket. Milyen gazdasági állapotban vannak, mennyire adósodtak el az intézmények, mennyivel csökkent a szakképzési létszám, nem azt kérdeztem, mert abban egyetértünk, hogy valóban egy főiskolai végzettséggel nem feltétlenül kell - hogy nagyon finoman fogalmazzak - ágytálat hordani, nem ezt kérdeztem, hanem azt, hogy hogyan változik ez a szám, hogyan érinti ez az ellátást. Csak az, hogy holnap a kormány a Pénzügyminisztérium tervezési köriratát nyilvánosságra fogja hozni, itt akkor már kétségeim vannak, hogy én tettem fel rosszul a kérdést, illetőleg miniszter úr nem értette, hogy mire kérdezek rá. Az államháztartási törvény előírja, hogy május, június táján a Pénzügyminisztérium tervezési köriratot küld a tárcáknak és annak alapján kezdik el tervezni a költségvetést, folynak az egyeztetések, majd ha emlékeim nem csalnak, valahogy úgy október 1-jéig ezeknek a tárgyalásoknak az eredményeként - lehet, hogy választások után csúszik ez az idő egy picit - kialakulnak azok a sarokszámok, amelyek aztán majd megalapozzák a részletes költségvetési számokat.
Azt kérdeztem és ezt kérdezem, és ha erre az a válasz, hogy kérem, még nem tudok erre választ adni, mert még nem születtek meg ezek a sarokszámok, vagy igen, megszülettek, és az ennyi vagy annyi milliárd, de a gyógyszerkassza és a gyógyító-megelőző kassza nagy általánosságban hány milliárdra számíthat a jelenlegi tervezés alapján, az adatok alapján, a sarokszámok alapján. Ez a két kérdés volt, egyikre sem kaptam választ.
ELNÖK: Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Nekem is lenne egy megjegyzésem. Azt nem tudom, hogy miniszter úr érzékeli-e azt az elkeseredést, ami az egészségügyi dolgozók körében van. Az egészségügyi dolgozók körében ugyanis nagyon nagy elkeseredés van. Mondok egy példát.
Állok a folyosón és a nővérek közösen nézegetik a fizetési jegyzéküket, amelyik egy daganatos beteget ellátó intézményben, osztályon, 12 órás műszakban dolgozó nővérnél 85 ezer forint, amiből 8-10 ezer forintot vontak most le. Így áll és nézi. Nézi, hogy miből fog kifizetni dolgokat.
Tehát ezzel nem tudok mit kezdeni, hogy hány milliárd forintot fordítottak a gyerekgyógyászatra, mi csak azt látjuk, hogy a kollégák, akik a gyerekgyógyászatban dolgoznak, naponta küzdenek azzal a problémával, hogy a kórházigazgatók és az egészségügyi szervezők kedvenc terepe a gyermekgyógyászat, ami azt jelenti, hogy hol lehetne az épületből elkülöníteni egy darabot, amit más célra fel lehetne használni, még talán nem is a gyógyítás céljaira.
80
la/81. (nagy K.)
Tehát én azt gondolom, és ugyanez vonatkozik bizonyos értelemben a daganatos ellátásra is, hogy nem azt várják az orvosok, hogy általánosságban érvényesüljön felénk egy nagyon tiszteletre méltó megbecsülés szavakban, hanem azt várjuk, hogy érvényesüljön ez tettekben számunkra. Ez az igény. És én azt gondolom, hogy ez a probléma pillanatnyilag nemhogy javulna, hanem egyre nehezedik.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a válaszokat. Meg kell állapítanom, és ezt szerencsésnek tartom, hogy ha a kormányzat tagja showman is egyben - mert azért elég nagy show volt ez a miniszteri meghallgatás, és ezt nem a szónak a negatív értelmében mondom, csak megállapítom - semmire nem kaptunk választ. Sajnos azt kell mondjam, csatlakozom Csáky Andráshoz, semmire érdemi választ nem kaptunk. Az OEP-ből lesz-e zrt., a kórházstruktúra átalakításának szempontjai, az országos intézetekkel mi lesz, a háziorvosok gyógyszerrendelése, és nem folytatom tovább azokat a kérdéseket, amiket megtettem. Elég méltatlannak tartom egyébként ezt a helyzetet, hiszen a parlament és az egészségügyi bizottság felügyeletet gyakorol a kormányzati szereplők felett. Én is megértem ezt a helyzetet, én is ott ültem, ahol a miniszter úr, és úgy gondolom, hogy elvárhatjuk, hogy konkrét válaszokat kapjunk a kérdéseinkre. Mi itt elég jól elvagyunk, de azért az ágazatban nagyon nagy gondok vannak. Tehát ezek után nem tudom, hogy a miniszter érzékeli-e ezt. Van egy hitevesztettség, egy szorongás, az orvos úgy érzi, hogy agyagba van döngölve, rossz hangulatban van, forráskivonások vannak mindenhol, kórházigazgatók már katonai jellegű intézkedéseket kénytelenek tenni, hogy valahol a működési biztonságuk meglegyen.
Nem akarok most már a kérdésekkel részletesen foglalkozni, de ha szabad, egy-két megjegyzést tennék. Az ellátás biztonságáért az egészségügyi tárca a felelős. És ebben a miniszternek a statútuma alapján egyszemélyi felelőssége is van. Most mi úgy látjuk, hogy a gyeplő a lovak közé van dobva. Szó sincs arról, hogy az önkormányzatoknak kéne dönteni az ellátás biztonságát érintő kérdésekben. A tárcának egy koordináló szerepet kell vállalni. Elgondolkoztam a gyógyszerpiaci terveken: ha a kiskereskedelmet lenyeli a nagy tőkekoncentrációt folytató gyártók és nagykereskedők világa, nem tudom, hogy hogy fog a tárca akkor mondjuk a gyógyszerpiacot biztonságossá tenni akarva intézkedéseket hozni. Befolyása nem lesz rá. Azért küzdöttünk és küzdünk most is a gyógyszer-kiskereskedelemnek a nemzeti hatáskörben, érdekkörben tartásáért, hogy befolyása legyen az ellátás biztonságáért felelős kormányzati szervnek a gyógyszerpiacra nézve. Itt nem a gonosz gyártókról, meg nagykereskedőkről van szó, mert ők nyilván profitérdekeltek, hanem a tárca felelősségvállalása az, amelyik a betegellátás biztonságát adhatja. Egyébként a gyógyszerpiacon megállapodásra kell törekedni, ez a meggyőződésem, ez a jelenlegi szabályozás sehová nem vezet szerintem.
A legnagyobb gondom viszont az, hogy nem látjuk az egészségügyi reformprogramot továbbra sem. Nem tudjuk, hogy mit akar a tárca csinálni. Lesz majd persze kormányszóvivői tájékoztatás, bejelentés, kapkodjuk a fejünket, minden anyagot, amit tanulmányozunk, szamizdatnak minősítenek és az utolsó pillanatban kerül elénk. Elgondolkodtam most, az egyik hozzászólás Spiák Ibolya szájából hangzott el, konvergenciaprogram, hát szeretném itt mondani, hogy a parlament elé kerülő konvergenciaprogram anyagnak az egészségügyi fejezetében szó szerint benne volt, hogy az alapellátás, a háziorvosi ellátás és a fogorvosi ellátás díjtételeit némileg csökkentjük és az ott felszabaduló összegeket a szakellátásnak a struktúraátalakítására fordítjuk. Szóvá is tettem akkor. Hogy utána történt-e még valami becsúszó szerelés és ez kimaradt belőle vagy kimaradt a kamara... Hát benne volt abban az anyagban, ami a parlamentben elénk kerül, a köztestületi kamaráknak a kötelező tagsági megszüntetése. Nem értettem én sem, hogy került bele, hiszen ez egy pénzügyi egyensúlyt megteremtendő készült anyag, nem értem, hogy került bele, de benne volt. Most ezek szerint nincs benne. Nem tudunk, hogy lyukra futunk vagy érdemi anyagokat tárgyalunk. Ez egy állandó bizonytalanságot jelent.
Végül egy személyes megjegyzés. Én az OEP főigazgatójaként Oberfrank Ferencet neveztem ki, nem láttam csillaglapot a vállán, nem tudom, hogy tábornok volt-e. Nem volt tábornok, egy kiváló szakember volt. Ezekkel a megjegyzéssekkel dobálózni, hogy előtte ki mit csinált, meg milyen célból mit csinált, ezt én nem tudom, de én Oberfrank Ferencet nevezetem ki az OEP főigazgatójának.
Azzal fejezem be, hogy nagy csalódás nekünk ez a miniszteri tájékoztatás, mert érdemi válaszokat nem kaptunk a kérdéseinkre és félek attól, hogy ez a bizonytalanságot, mert hiszen nagy sajtónyilvánosságot kapott ez az összejövetel, az ágazatban tovább fogja növelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik Mária!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Ülünk ebben a bizottságban néhányan, akik az Országgyűlés tagjai voltak néhány miniszter úr működési ideje alatt. Ezért hát van is akár összehasonlítási alapunk, és bár nem Mikola miniszter úr nevezte ki Szabadfi Árpádot, a volt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei rendőrfőkapitányt az OEP főigazgató-helyettesének, ha (Dr. Mikola István (Fidesz): Én nem neveztem ki!), ha figyelne képviselő úr egyszer, én azt mondtam, hogy "bár nem képviselő úr nevezte ki", ezt akár a jegyzőkönyvből vissza lehet olvasni (Dr. Mikola István (Fidesz): Nincs jelentősége.), de azt csak nem akarja letagadni, hogy az Orbán-kormány minisztere volt miniszter úr? (Dr. Mikola István (Fidesz): Mária, maga a mai ülésen velem szemben valami különleges érdeklődést tanúsít - ((Derültség.)) - már másodszor.)
ELNÖK: Kérem szépen, tartsuk meg a parlamentáris rendet, képviselőtársaim és a folyósóra szánt megjegyzéseket az üléstermen kívül tegyük meg.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Nos ennyit arról, hogy volt-e rendőrfőkapitány az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgató-helyettese. Volt.
Ami pedig az ágazat helyzetét illeti, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy pár napirenddel ezelőtt megtárgyaltuk a 2005. évi költségvetés zárszámadási javaslatát, amelyben a Pénzügyminisztérium előterjesztésében, de más egyéb, KSH- és hasonló forrásokból megtudhattuk, hogy 2005-ben a nemzetgazdasági nettó keresetek növekedési üteme milyen volt. És anélkül, hogy a statisztikákat hosszasan felidézném, azt el kell mondani, hogy a versenyszektorban 4,6 százalékkal, a költségvetési szférában, beszámolva a 13. havi béreket is, 9,7 százalékkal nőttek a reálkeresetek. Ezért azt tudom mondani: ez az egészségügyi ágazatban, ahogy a Pénzügyminisztérium képviselője elmondta, ez 6,1 százalékos reálkereset-növekedést jelentett. Nem kell ettől olyan nagyon odáig lenni, természetesen, csak azt kell tudni, hogy ez nem jelent jövedelemcsökkenést. Semmi mást, mint amennyiről ez a zárszámadás szólt is.
A 2006. évi jövedelmi viszonyokról pedig azt gondolom, hogy amikor majd újra áttekintjük az egészségügyi intézmények helyzetét az ellenőrző bizottsági tevékenységünk során, erről újra tájékozódni fogunk.
Négy olyan kérdés volt, amelyiket szerintem az egészségügyi bizottságban akár pártállástól függetlenül vagy akár egy többpárti megegyezés keretében a jövő érdekében valóban meg kellene beszélnünk és akár konszenzusra is juthatnánk. Az egyik, hogy mekkora források szükségesek az egészségügy fenntarthat és hosszú távú működtetéséhez, hogyan alakítsuk ebből következően az egészségbiztosítás forrásoldalát, a bevételeket, miből ki és mennyit vállaljon, ha úgy tetszik, hogy osszuk el azt a felelősséget, amelyikből ez a kiadási oldal mindannyiunk vágya szerint, de legalábbis a szükségletek szerint még megtervezhető.
90.
PÉ 91 (Vojnik)
A másik, hogy abból a forrásból, amit begyűjtünk, hogyan és milyen módon lehet az allokációs hatékonyságot növelni, vagyis hogy oda juttassunk többet, ahol nagyobbak az egészségügyi szükségletek, mert azt pedig száz megbeszélésen át mondtuk el, hogy bizony, ma nem oda jut több, ahol nagyobb rá a szükség. Én készséggel állnék egy vita elé vagy vennék részt egy ilyen vitában, amelyben bizonyára sok szempont mellett én a magam érveit elmondanám, vitatkozva egy kicsit miniszter úrral is, mert azt gondolom, hogy a kapacitások megtervezése és ehhez képest természetesen a források allokálása egy állami feladat. Ha méltányosak és igazságosak akarunk lenni, és azt akarjuk, hogy valamennyi biztosított azonos feltételek mellett, azonos színvonalú szolgáltatásokhoz jusson, de ebben eltérhetnek a vélemények, talán érdemes lenne erről beszélni.
A harmadik, hogy tisztában vagyunk-e azzal, hogy van-e szükségünk magántőkére ebben a közfelelősségben, ami az egészségügyi ellátás biztosítása, mennyi a közszolgáltatás felelőssége, mennyivel lehet ehhez az állami források mellett egyéb forrásokat is igénybe venni.
Úgy látom, hogy azért is keletkezett egy kicsit nagyobb elégedetlenség az ellenzéki oldalon, mert azt gondolták, hogy jön a miniszter, jól elmondja, hogy mit gondol, és ahhoz képest jól el lehet mondani, hogy mit nem szeretnénk. És most az a vicces helyzet állt elő, hogy lehetett volna mondani javaslatokat is netán, és akkor akár ezek az álláspontok megütközhettek volna. De a harmadik olyan bizottsági ülésen veszek részt, a konvergenciaprogramot erőltették a képviselőtársaim, nem volt egy, a jelenlegi kormányétól eltérő javaslat. Most a költségvetési zárszámadás kapcsán keletkezett egy kis vita és a gyógyszertámogatások kapcsán csúcsosodott ez ki, itt sem hallottam. Még egyszer el fogom majd olvasni a bizottsági jegyzőkönyvet, hátha csak elkerülte a figyelmemet, hogy létezik egy, a mienknél jobb javaslat, és akkor azt még érdemes megfogadni.
Harmadszor: most ezen a bizottsági ülésen, ahol újra alkalom lett volna arra, hogy önök elmondják, hogy nem jó az, amit a kormányprogramban olvastak vagy akár a konvergenciaprogramban, itt a mi javaslatunk, erről kellene tárgyalni. Csakhogy újra nem történt ez meg. Így nem lehet ötről a hatra jutni. Ellent fogok állni a jövőben minden kísértésnek, hogy olyan poénokat mondjak, amelyek bizonyára ülnének, de nem szolgálják azt, hogy az ügyek előremenjenek.
És itt csak a végén azt tudom mondani, hogy meghallgattuk a minisztert, minden kérdést fel lehetett tenni, erre lehetett választ kapni. Ha nem elégséges a válasz, meg lehet fogalmazni konkrétabban, ha nem bizottsági ülésen, akkor, amikor megyünk az OEP-be, ha nem, amikor megyünk az OEP-be, akkor a költségvetés vitája során, ha nem akkor, akkor a struktúra-átalakítási és az egyéb reformjavaslatok kapcsán mindent tételesen újra meg kell és meg lehet beszélni. Rajtunk múlik ez.
ELNÖK: Csáky András!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Hát nem volt semmi ez a hozzászólás Vojnik képviselő asszony részéről. Nem tudom, hogy koalíciós partnert aláztak-e így meg, mint ahogy most a minisztert megalázta a képviselő asszony. Kvázi azt mondta, hogy azért jött ide a miniszter, hogy mondja már el az ellenzék, hogy mit kellene csinálni, mert neki fogalma sincs, hogy mit kellene csinálni. Ezzel a részével egyetértünk. (Dr. Vojnik Mária: Nem mondtam ilyet, már ne haragudjon!) Jó, majd olvassa el gondosan azt, amit mondott, és akkor elemezze, vonjon be szakembereket... (Zaj, közbeszólások.)
ELNÖK: Tartsuk be a parlamentáris formákat. Csáky képviselő úré a szó.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Akkor javaslom, ha már olvasási feladatokat adunk egymásnak a kormányprogrammal kapcsolatban, hogy a kormányprogram vitáját, annak a jegyzőkönyvét olvassa el, ahol a kormányprogram egészségügyi részével kapcsolatos véleményünket és javaslatainkat is megfogalmaztuk. Úgyhogy így átdobni a labdát erre az oldalra és szétkenni a felelősséget, és amit mi hiányoltunk, hogy a jelenlegi állapotról nem mondott a tárca vezetője semmit, hogy milyen állapotban van most az ágazat, és hogy ennek a kezelésére ő mit akar tenni, hogy konkrét adatokat nem mondott, azért mondom - és tényleg jóhiszemű vagyok -, hogy fogalma sincs, hogy mi van az ágazatban, nem tudja, hogy milyen helyzetben vannak az egészségügyi intézmények. Sodródik, valószínűleg kiváló szakértőkkel körbeveszi magát, kapja a jobbnál jobb javaslatokat, nyilatkozik, csatlakozom alelnök úrhoz, hihetetlen jó retorikai készséggel itt próbálja elkápráztatni, és semmi konkrétumot nem hallottunk ma. Ezért nem mi vagyunk a felelősek! Ezért a kormányoldalé a felelősség. Ők kértek felhatalmazást, hogy milyen módon, azt ne részletezzük, megkapták ezt a felhatalmazást, de nem hiszem, hogy arra, ami ma a magyar egészségügyben folyik.
Úgyhogy ne próbálják erre az oldalra áttolni a felelősséget.
ELNÖK: Képviselő Úr! Tisztelt Bizottság! Először is a felelősség 16 év felelőssége ebben az ügyben is és a magyar egészségügyben is. Az, hogy mi a reform, el lehetett olvasni a kormányprogramban. Elég sok dokumentum született a nyáron, hivatalos, és most nem a kiszivárogtatott dolgokra gondolok, amiből az elvekről lehetett tájékozódni. Itt is több órát tárgyaltunk augusztus végén a zöld könyv kapcsán a reformelvekről.
Ami pedig a pénzügyeket illeti: azt már megpróbáltuk, hogy változatlan struktúrába öntjük bele a pénzt, és nem jött be. Nem lettek boldogabbak sem a betegek, sem az ellátók és nem is lett hatékonyabb az ellátás. Ezen most már muszáj változtatni. Ahhoz, hogy itt egymás szemére hányunk egyet s mást, ezt persze lehet csinálni, csak éppenséggel a bizottság presztízsének erősítését nem fogja elősegíteni.
Nem véletlenül mondtam azt, hogy az ördög majd a részletekben van, hogy szakpolitikai alázattal kell hozzányúlni az elodázhatatlan reformokhoz, a reformtörvényekhez, és azt gondolom, hogy egyszer akkor, amikor nem kifelé beszélünk, nem a kigyulladó Jupiter-lámpák fényében próbáljuk ütköztetni az álláspontunkat, és ha úgy tetszik, a médiának beszélünk, akkor talán egyszer, zárt ajtók mögött, akár még ötpárti egyeztetésen is próbáljunk tényleg egymásnak nagyon komoly lelkiismerettel mondani javaslatokat.
Úgy érzékelem, meg kell mondanom, és nemcsak a saját nevemben mondom, hogy erre a kormányoldal nyitott, sőt miniszter úr is nyitott, hogy ehhez így álljunk hozzá. Ha ez a mai bizottsági ülés valami ilyen gondolkodást megalapozott, a rengeteg féle show-elem ellenére, akkor talán nem volt felesleges. De ezt ma nem tudjuk eldönteni, és arra kérem tényleg a tisztelt képviselőtársaimat, hogy tényleg ne azt mutassuk be magunknak, a közvéleménynek, hogy mennyire jól tudunk poénkodni, mert azt tudunk, ez nem kétséges. Én is tudnék még hat viccet elmesélni, nem teszem.
Úgyhogy ezt magunknak is mondom, mindenkinek mondom, azt hiszem, az ügy sokkal komolyabb annál, sokkal nagyobb alázatot követel valamennyiünktől, úgyhogy én ezt szerettem volna mondani. Most már tényleg, ha miniszter úr akar majd reagálni, alelnök úrnak még szót adok, és aztán miniszter úrnak, ha kíván, és a vitát lezárom.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Ne mossuk össze a 16 évet, kérem szépen, most ennek a kormányzatnak a teljesítményéről beszélünk. Elnök úr pedig tartózkodjon attól, hogy kormánypropagandát folytat az egészségügyi bizottság ülésén, és főleg tartózkodjon attól, hogy megfedd bennünket. Semmiféle Jupiter-lámpák fényében nem szoktunk hülyeségeket mondani, hanem az egészségügy iránti elkötelezettséggel fejtjük ki a véleményünket. A bizottság elnökének nincs olyan felhatalmazása, hogy a másik oldalt, az ellenzéki oldalt itt rendre intse és megfeddje. Demokratikus légkörben vitatkozunk, elmondtuk, hogy nem kaptunk választ a kérdéseinkre, ilyen értelemben súlyos csalódás nekünk ez a bizottsági ülés, és ezt a továbbiakban is fenntartjuk, és ez a meghallgatás a jelenlegi miniszternek és a jelenlegi kormánynak a reformprogramja körül zajlott, és nem a 16 évet értékelte. Az egy másik bizottsági ülésnek lesz a témája. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök úrnak ez a véleménye, én fenntartom a magam véleményét, egyébként Csáky képviselő úr álláspontjára reagáltam, de azt gondolom, hogy ezt a vitát most már ne folytassuk. Megkérdezem miniszter urat, hogy kíván-e reflektálni.
100
la/101.
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: "Nyugtával dicsérd a napot!" - mondja a közmondás, és én a bizottsági ülést nyugtával megdicsérem a napot. Mert leszámítva egy-két indulatos és indulattal telt és indokolatlan megjegyzést, számomra nagyon tanulságos volt. Bármennyire furcsa. Megtanultam, hogy van, akinek 3,5 milliárd vagy 6,5 milliárd forint nem elég konkrét, túl nagy szám valószínűleg.
Megtanultam azt, van felelősségem az egészségügyben, egy bíróság majdnem kimondta most, hogy nem vagyok érintett a gyógyszerellátás ügyében, de megtanultam azt is, hogy lehet félremagyarázni szavakat és megtanultam azt, hogy sokan a jelenlévők között oldaltól függetlenül értik azokat a szavakat, amikről beszélünk. És végül megtanultam azt, hogy gyakrabban kell találkoznom a parlamenti képviselőkkel, különösen azokkal, akik az egészségügyben tevékeny részvevők a gyakorlatban is kórboncnokként vagy gyermekpatológusként, és többet kell beszélgetnünk arról kamerák előtt is, de kamerák nélkül is, hogy mit lehet tenni. Mert hogy tenni kell valamit, azt senki nem vitatja. A szorgos és kiváló munkatársaim nevében köszönöm, hogy legalább az ő munkájukat elismerte Csáky képviselő úr - megérdemlik! Szóval együtt kell dolgoznunk azért, hogy megváltozzon az, amiről itt az anyag: minden miniszter alatt a kórházak folyamatosan csődveszélyről beszéltek. Lett légyen az Gógl Árpád, Kökény Mihály, Mikola István vagy jómagam, és minden miniszter alatt volt némi igazságuk a minisztereknek is, meg a kórházvezetőknek is. Az lenne a közös dolgunk, hogy egyszer érjük már el, hogy közösen, lehetőleg minél nagyobb egyetértésben, de legalább, ha nincs teljes egyetértés, hanem megértés legyen a másik jó akaratú szándéka iránt, az arra felelősök hozzanak olyan döntést, amelyiknek az eredménye egy megbízható, finanszírozható, gazdaságilag hatékony, méltányos hozzáférést biztosító, igazságos és nem hazug, álságos egészségügyi rendszer. Én arra kérek mindenkit, hogy jóindulattal és szakmaisággal továbbra is támogassanak a kormányoldaliak és legyenek partnerek a másik oldal képviselői, hogy szakmai ügyekben egyetértésre jussunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez a végszó. Köszönöm szépen miniszter úr és a meghívottak részvételét, a bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 25 perc)
|
|
Dr. Kökény Mihály (MSZP), |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia és Ipacsné Pavlánszky Éva