EB-8/2006.
(EB-8/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2006. október 11-én, szerdán 10 órakor
a Képviselői Irodaház 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
Megjelent(ek)/jelen lévő(k)/részt vevő(k)
Napirend előtti elnöki bejelentések
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Czinege Imre (MSZP) Béki Gabriellának (SZDSZ)
Dr. Garai István (MSZP) dr. Perjési Klárának (MSZP)
Keller László (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) Winkfein Csabának (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) Gyula Ferencnének (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP) dr. Vojnik Máriának (MSZP)
Dr. Horváth Ágnes államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Bihary Zsigmond főigazgató (Állami Számvevőszék)
Megjelent(ek)/jelen lévő(k)/részt vevő(k)
Dr. Beregi Anna osztályvezető (Állami Számvevőszék)
Dr. Székely Edit számvevő (Állami Számvevőszék)
Siskáné Draviczki Éva (Állami Számvevőszék)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 06 perc)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó reggelt kívánok! Tisztelt Bizottság! Köszöntöm az egészségügyi bizottság tagjait, a meghívott vendégeinket. Az ülést megnyitom, megállapítom, hogy a bizottság helyettesítésekkel határozatképes. Napirend előtt szeretnék néhány bejelentést tenni.
Napirend előtti elnöki bejelentések
Egyrészt kiosztattam a képviselőtársaimnak azt a tájékoztatót, amelyet a Magyar Országgyűlés főtitkára a lobbitörvény parlamenti végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről készített és amelyet az elnöki értekezlet megtárgyalt. Én úgy ítélem meg, hogy ebben a tájékoztatóban a képviselőkre és a bizottságokra vonatkozó szabályok szerepelnek. A házbizottság még néhány ügyet szabályozni fog a holnapi ülésén, azt kérem a képviselőtársaimtól, hogy a tájékoztatóban megjelölt pontokat a tevékenységük során tartsák szem előtt.
Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy az Országgyűlés Külügyi Hivatala arról tájékoztatott, hogy a közeljövőben sor kerülhet a többször elhalasztott, az egészségügyi bizottság számára lehetőségként biztosított magyar-francia kezdeményezés keretében a tanulmányútra. Ez a kérdés a házelnök asszony párizsi látogatása során is szóba került, tehát arra van mód és lehetőség, hogy az egészségügyi bizottság küldöttsége még az idén - mert hogy jövőre átvinni már nem lehet, hiszen ezt a franciák finanszírozzák - egy tanulmányi küldöttséget küldjön Franciaországba. Áttekintve a tárgyalási menetrendet és főleg a költségvetési tárgyalás menetrendjét, azt javaslom, hogy ez december 6. és 9. között legyen. Ezt az időpontot adjuk meg a franciáknak. Ez szerdától szombatig terjedő időszak és két fő kormánypárti, illetve két ellenzéki képviselő kiutazására van lehetőség. De én arra kérem a kormánypárti és az ellenzéki frakciókat, hogy a két fő személyében állapodjanak meg, hogy ezt jelezni tudjuk a külügyi bizottság számára december 6. és 9. között, de a jelzést meg kellene adni lehetőség szerint a jövő heti ülésen, úgyhogy kérem, hogy ezt döntsék el és a kormánypárti képviselőktől is ezt szeretném kérni.
Tájékoztatom a bizottságot, feltehetően többen kaptak ilyet, de az ügy jelentősége miatt ezt szükségesnek tartom bejelenteni, hogy a Magyar Orvosi Kamara szervezésében 17-én kedden délután 14 órától a társadalombiztosítási rendszerekkel kapcsolatban egy konferenciára kerül sor a Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri dísztermében. Miután mint én elnök kaptam meghívót, feltételezem, hogy képviselőtársaim közül is többen kaptak, de miután nem vagyok benne biztos, hogy mindenki, ezért felhívom erre a figyelmet, hogy akit érdekel, a meghívó nálam megtekinthető.
Végül azt szeretném kérni a bizottságtól, hogy bár abban megállapodtunk, hogy általában szerdán 10 órakor tartja a bizottság az üléseit, de az a kérésem és a javaslatom is - és már előzetesen itt néhány képviselővel váltottam erről szót -, hogy a jövő héten kivételesen kedden reggel tartsunk bizottsági ülést. Ezt azzal indokolom, hogy én is mint elnök és valószínűleg mások is érintettek vagyunk egy európai egészségnevelési konferencia megnyitóján, és szerda délutánra nem tartanám célszerűnek a bizottsági ülést. Párhuzamosan ugyan van plenáris ülés, de ez valószínűleg a politikai vitanap, illetőleg az ÁSZ tavalyi jelentésének a megtárgyalását jelenti, ezért azt javaslom, hogy kedden 9 órakor kerüljön sor a bizottság ülésére. Elképzelhető, hogy ez már most a hétvégén beterjesztett reformtörvények közül egyik-másik általános vitára alkalmasságát is jelentheti, illetőleg az OEP főigazgatójának a rövid bemutatkozását, ezzel kapcsolatos kérdéseket. Tehát ez a tervezett napirend, amire az elnöki kijelölés kapcsán lehetnek eltérések, és akkor erre a jövő héten, ha a bizottság ezt elfogadja és a bólogatásokból ezt látom, 17-én kedden 9 órakor kerülne sor.
Ezeket szerettem volna napirend előtt elmondani. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Nagyon nem örülök ennek a plenáris üléssel párhuzamos bizottsági ülésnek, főleg a zártszámadás vitája is folytatódik, meg minden egyéb, tehát többen érintettek vagyunk, de legalább azt kérem, hogy akkor a Parlamentben tartsuk a bizottsági ülést, hogy ne kelljen annyit közlekedni.
ELNÖK: Köszönöm. Csáky képviselő úr, arról tájékoztatom, hogy az előzetes információk szerint a zárszámadás kedden 16 órát követően folytatódna, és a géntechnológiával kapcsolatosan az előzetes jelzés szerint hétfő este. Tehát ezt is mérlegeltem, amikor a kedd 9 órát javasoltam, de a házbizottság természetesen még dönthet másképpen. Ennek függvényében esetleg tényleg lehet, hogy ott kérünk termet, hogy a plenáris ülés iránt érdeklődők vagy hozzászólásban érintettek részt tudjanak ezen venni. Tehát megnézzük, hogy technikailag lehet-e biztosítani. Napirend előtt Nagy Kálmán képviselő úr kér szót.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én most ajándékot hoztam önöknek. Másodállásban csontvelő-átültetéseket végzek és éppen ezért ez a rajz azért készült, mert a hölgy, aki ötéves, megtudta, hogy én képviselő vagyok és azt mondta, hogy az Országgyűlésnek adja ezt a rajzot. Az egész Országgyűlésnek nem tudom átadni, de az egészségügyi bizottság elnökének igen. A hölgy erdélyi és tegnapelőtt este 10 órakor úgy döntött, hogy neki ezt meg kell csinálni. Egyébként elég rossz állapotban volt, most 80 nappal van a csontvelő-átültetés után, most már jobban van. Tulajdonképpen Marosvásárhely mellől jött és azt kértem, hogy azt rajzolja le, ami az ő otthonában van. Itt van egy kutya, repülnek a madarak. Ezt átadnám a Kökény úrnak. Azt is el kell mondanom, hogy Imola, akié a rajz nem vitt el semmit Magyarországról, hanem hozott azért, mert a román állam és egy német alapítvány fedezte a transzplantációját, ami 22 millió forint. Német donora volt, hála Istennek jobban van, már sétálgat és reméljük, nem sokára hazamegy. Felhívom a figyelmüket tisztelettel, hogy bizony nagyon jó lenne egy alap, mert a Romániában élő magyar gyerekek ismételten jelentkeznek transzplantációra és sokszor súlyos nehézségek árán gyűjtik össze a pénzt. Ebbe az alapba tulajdonképpen nagyvállalkozók fizethetnének be, mert évi 4-5 transzplantációnál többre nem kerül sor. Ha megengedik, ehhez az ünnepélyes aktushoz ezt a néhány szót kívántam hozzáfűzni, és szeretettel átadnám ezt a bizottságnak. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Itt többen már tettek javaslatot erre, magam is ehhez csatlakozva azt javaslom, hogy itt az ülésteremben függesszük ki ezt a rajzot. Azt gondolom, ez így méltó. Ami pedig a nagyon kedves gesztushoz fűzötteket illeti, ez tényleg felemelő dolog, hogy egy ilyen kis rövid intermezzo tanúi lehettünk, még egyszer köszönöm a bizottság nevében is képviselőtársamnak, Nagy Kálmán professzor úrnak ezt. Ami az érdemi kommentárt illeti, emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy ha jól emlékszem, a múlt heti ülés igen hosszú napirendjei keretében az egészségügyi miniszter meghallgatása kapcsán Garai képviselő úr intézett a miniszterhez egy kérdést a Segítő Jobb támogatásával kapcsolatban és úgy ítéltem meg, hogy ígéret született arra nézve, hogy az alapítvány finanszírozási helyzetével és a korábban rendezetlen számlákkal kapcsolatban kedvező döntés születik. Egyrészt. Másrészt pedig módunk és lehetőségünk lesz arra, hogy a jövő évi költségvetésben megnézzük, hogy milyen forrásokat tudunk e célra allokálni. Ez természetesen nem zárja ki az olyan típusú civil vállalkozói összefogást, amelyről képviselőtársam beszélt és amivel magam is egyetértek. Még egyszer köszönöm szépen.
Megkérdezem, hogy van-e még más napirend előtt. (Nincs jelentkező.) Akkor kérdezem, hogy a mai napra a meghívóban kiküldött napirendi javaslatot képviselőtársaim elfogadják-e. Ki ért egyet? (Szavazás.) A bizottság a napirendi ajánlást elfogadta.
Soron következik az Állami Számvevőszéknek az egészségügyi szakellátások privatizációjának ellenőrzéséről szóló 0609. számú ÁSZ-jelentés megtárgyalása. Köszöntöm az Állami Számvevőszék munkatársait. Arról van jelzésem, hogy a napirend tárgyalásához Kovács Árpád elnök úr is csatlakozni fog, ha egyéb elfoglaltsága ezt lehetővé teszi. Köszönöm az Egészségügyi Minisztérium képviselőit is. Megadom a szót a főigazgató úrnak.
BIHARY ZSIGMOND (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az Országgyűlés pénzügyi, gazdasági, ellenőrző szervének a képviseletében mindig megilletődve ülök a bizottságban, ha kifejezetten szakmai területet érintő kérdést tárgyal a jelentésünk. Hiszen a bizottságban a szakmát rendkívül magas színvonalon értők és művelők ülnek, mi pedig földhöz ragadtan a pénzügyi, gazdasági, közgazdasági összefüggésekhez értünk úgy, ahogy értünk. De természetesen szakmai tevékenység pénzügyek nélkül nem értelmezhető, tehát ezért vesszük magunknak a bátorságot és ezt a mindenkori ÁSZ-stratégia is tartalmazza, hogy az egészségügy is azok közé a kiemelt területek közé tartozik, amelyet igyekszünk folyamatosan átvilágítani, a folyamatokat minősíteni, értékelni.
A konkrét téma az egészségügyi szakellátások privatizációjának az ellenőrzése apropójából tulajdonképpen a dolog végénél kezdem, hogy milyen ajánlásokat fogalmaztunk meg a kormánynak. Egyrészt úgy ítéltük meg az ellenőrzési tapasztalatok alapján, hogy szükség van egy átfogó egészségügy-politikai koncepció kidolgozására, amelyik megfelelően kezeli azt, hogy egyáltalán a magántőkének, a magánvállalkozásoknak milyen szerepe lehet vagy nem lehet az egészségügyben. A másik ajánlásunk pedig arról szól, hogy ezzel az egészségpolitikai koncepcióval összhangban a korlátozott forgalomképességű ingatlanvagyonnal való rendelkezés törvényi újraszabályozására is szükség van, amit ugyancsak az ellenőrzési tapasztalataink mondatnak velünk, hiszen ez alapvetően önkormányzati összefüggéseket takar, az önkormányzatoknak ellátási felelőssége van, az ellátási felelősséget vagyon nélkül nem lehet értelmezni és az, ha az önkormányzat úgy idegeníti el, akár ajándékozza el a vagyonát, hogy közben az ellátási felelőssége változatlan marad, akkor ez a mi megítélésünk szerint problémákat vet fel.
Nem gondoltam arra, hogy részleteiben kivonatolnám, hogy milyen fontosabb megállapításokat tettünk, így tematizáltan szeretnék utalni néhány dologra. Mindjárt az első ajánlásunk, amit a kormánynak megfogalmaztunk, hogy tulajdonképpen emögött milyen tapasztalataink, következtetéseink húzódnak meg. A '90-es évektől a mindenkori kormányok programjában szerepel az a gondolat, hogy valamilyen formában a magántőkének, a magánvállalkozásoknak indokolt szerepet biztosítani, ugyanakkor ez a konkrét egészségpolitikában, a szabályozásokban nem jelent meg megfelelően. Ebből következően mi úgy látjuk, hogy lényegében spontán módon zajlanak ezek a folyamatok az egészségügyben. Most mi úgy látjuk, hogy önmagában az, hogy valami spontánul zajlik, még nem feltétlenül rossz és kivetni való, de itt olyan horderejű kérdésről és összefüggésekről van szó, ami megítélésünk szerint ebben a formában nem vihető tovább és mindenképpen indokolt, hogy ezt a mindenkori kormány átgondolja és ehhez rendelten egy megfelelő törvényjavaslatot terjesszen a tisztelt Országgyűlés elé.
A spontaneitás csak nagy összefüggésben van, tehát nem lehet arról beszélni, hogy a folyamatok valamilyen egészségpolitikai célok szolgálatában állnának, a részletekben is érzékelhetik a kedvezőtlen hatásokat. Ez a jelentésünkben úgy gondolom, hogy kellően tárgyalva van. Példaszerűen emlékeztetnék a megkötött szerződéseknek a világára, tehát, ahol azért mi olyan tapasztalatokat szereztünk, hogy ezek a szerződések nem kellő körültekintéssel köttettek meg, adott esetben megmagyarázhatatlan módon az utolsó pillanatban olyan kitételek kerültek be adott szerződésbe, ami megítélésünk szerint nem igazán nevezhető célszerűnek és az állami érdekeket hordozó kifejező megoldásnak. Utaltam a kormánynak tett második ajánlásunkra, ami a gyakorlatban a Siklósi Kórház Kht.-nál jelentkezett mint probléma, hogy miközben az önkormányzat az egészségügyi feladat ellátását biztosító vagyont ingyenesen átruházta a magánvállalkozó tulajdonába került kórház kht.-re, azt is tudomásul vette a szerződésben az önkormányzat, hogy tíz év eltelte után az egészségügyi funkciót a vállalkozó megváltoztathatja és ehhez nem szükséges az önkormányzat hozzájárulása. Tehát ezek azok a példaszerű tapasztalatok, amik végül is arra indítottak bennünket, hogy ilyen jellegű ajánlásokat fogalmazzunk meg.
Munkatársaimmal együtt, ha kérdések vagy észrevételek merülnek fel a jelentéssel kapcsolatban, állunk rendelkezésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Kérdezem az államtitkár asszonyt, hogy van-e a jelentéshez a bevezetésben hozzáfűznivalója.
HORVÁTH ÁGNES (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Az ÁSZ-nak két javaslata volt, mindkét javaslatra természetesen reagált a minisztérium. Az első javaslatra, az átfogó egészségpolitikai koncepció kidolgozásával kapcsolatban megkezdődött a minisztériumi munka, természetesen a minisztériumban jött létre egy munkacsoport.
A második javaslatra, a korlátozott forgalomképességű egészségügyi ingatlanvagyonnal való rendelkezés törvényi újraszabályozására szintén megkezdődött a munka, ez tárcaközi munka, ebben az Egészségügyi Minisztérium részt vett. Fő felelősként tekintettel arra, hogy ez az önkormányzatokra vonatkozik elsősorban és erősebben az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium lett megjelölve. Ennyi kiegészítést szerettem volna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jönnek a kérdések. Vojnik képviselő asszony jelentkezett először.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Főigazgató Úr! Inkább pontosító és értelmező kérdést szeretnék felvetni az ÁSZ jelentése és a főigazgató úr bevezetője kapcsán. Jól értettem-e, hogy azt mondta főigazgató úr, biztosan, hiszen a jelentés 20. oldalán is utal erre, hogy az önkormányzatok korlátozott forgalomképességű vagyonával való gazdálkodás, vagyis, hogy ezt magánkezdeményezésbe vagy magántulajdonba adja vagy szerződést köt a működtetésre, kockáztatja az ellátási felelősségét? Ezt én azért tartom szükségesnek értelmezni, mert a meghivatkozott két önkormányzat városi kórházat működtet, és az én ismereteim szerint önként vállalt feladatot teljesít, mert ezeknek az önkormányzatoknak nincs szakellátási kötelezettségük. A jelenlegi törvények a megyei önkormányzatot ruházzák fel a szakellátási kötelezettségekkel, ezért hát megvárom főigazgató úr véleményét, hogy hogyan értelmezte az ÁSZ ezt a nagyon szigorúnak tűnő megjegyzését, miszerint ez a fajta vagyonnal való gazdálkodás vagy annak az eladása kockáztatja az egészségügyi ellátási felelősség teljesítését. Különösen indokolt ez annál a kórháznál, ahol az önök felvetése szerint - és ez a második pontosító kérdésem - jól látható, hogy az önkormányzat vagyonához és az érintett vagyontesthez viszonyítva a folyamatos állami támogatások ellenére olyan gazdálkodási nehézségek és fizetési nehézségek adódtak, hogy azok, ha nagyon szigorúan vesszük, bizonyos értelemben akár az önkormányzat működését is súlyosan kockára tették. Megkeresem természetesen a számokat, de nagyságrendben nagyobb volt az eladósodás mértéke, mint amekkora a vagyonértékelés kapcsán a megbecsült vagyonnal az értéke. Vagyis, hogy azt is vizsgálta-e az ÁSZ, hogy ebben a kontextusban mennyiben tudott volna az önként vállalt kötelezettségének eleget tenni ez az önkormányzat anélkül, hogy az önkormányzat egyéb, törvényben meghatározott kötelezettségét teljesítse. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Én is kapcsolódnék ehhez, mert ha ilyen kérdéseket teszünk fel, mellé kell tenni azt a kérdést is, hogy egy költségvetési szervnek a hitelhez jutási lehetősége és egy gazdasági társaságnak a hitelhez jutási lehetősége mennyiben változik. Ezt is ha kifejtené majd főigazgató úr, az jó lenne.
Történt-e arra vonatkozó vizsgálat és ez biztos, nem az ÁSZ feladata, ez inkább a minisztérium feladata lenne vagy valamelyik főhatóságnak, hogy egy-egy ilyen működtetési magánosítás kapcsán - mert arról van szó, az esetek túlnyomó többségében ingatlan nem került tulajdonba - a szakmai struktúra az adott egészségügyi intézményben hogy változott. Jól értelmezem-e itt, nem mondom, hogy melyik céggel kapcsolatosan merül fel, hogy hatályban az a jogszabály, hogy az ilyen alvállalkozói típusú szerződések esetében az OEP-finanszírozásnál magasabb szolgáltatási díjakat nem lenne szabad kikötni, és ahogy én látom itt, különböző praktikákkal bizonyos esetekben bizony jóval magasabb szolgáltatói díjak lettek kikötve, ezzel mintegy egyéb területek elől vonnak el forrásokat ezek a magánszolgáltatók. Jól olvasom-e ki ebből a jelentésből? És ennek a kivédésére milyen lehetőségek vannak?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Én gratulálni szeretnék ehhez a jelentéshez, nagyon fontos lesz a következő idők egészségpolitikája szempontjából. De egy általános jellegű kérdést szeretnék feltenni, ami több vonatkozásban említésre kerül ugyan az anyagban, csak így összefoglalóan igazán nincs rá válasz. És úgy fogalmazható a kérdés, hogy egyáltalán a jelenlegi helyzetben van-e közgazdasági, szakmai értelemben lehetőség az intézményműködtetés magánosításának. Megmondom, mire gondolok: az egészségügy finanszírozása dualisztikus finanszírozás, nincs a járulékbevételből származó egészségbiztosítási pénzalapból történő finanszírozási forrásban tőkehányad, nincs tőkehasználatidíj-elszámolás, amortizáció, eszközvisszapótlás lehetősége, tehát minden szerződés, amelyik a működtetésre vállalkozik, mint a vállalkozó, aki erre vállalkozik, nem tisztázza a fejlődések szinten tartását, sőt a fenntartható fejlődés szempontjából a felelősségét. Nevezetesen, mi amiatt aggódunk, hogy ezek a szerződések és egyáltalán ha ez a működtetésbe adás nagyon elharapódzik, akkor az adóbevételekből származó fejlesztésfelújítási források, címzett, céltámogatások szépen el fog apadni, hiszen ott a vállalkozó, akinek működtetnie kell az intézményt, a működtetés viszont közgazdaságilag értelmezhetetlen, hiszen a fejlesztéseknek, a befektetéseknek a tőkemegtérülése nincs benne közgazdasági értelemben az ágazatban. Éppen ezért ezek a privatizációs próbálkozások ilyen cselekkel történnek. Néhány vállalkozás a nagy érdekérvényesítő képességénél fogva felhajtja a díjtételeket; a laboratórium, a képalkotó technológia privatizálásánál látjuk ezt, tehát ez teljes káoszhoz és az intézményállománynak, az egészségügyi közállapotnak a leromlásához vezet.
A kérdésem az, hogy ebben a jelentésben vagy ehhez kapcsolódó valamilyen későbbi anyagban vagy esetleg a bizottságnak egy állásfoglalásában nem látnák-e szükségesnek megfogalmazni azokat az általános közgazdasági aggályokat, amelyek az egészségügy magánosításával szemben ebben a dualisztikus finanszírozási rendszerben fennállnak.
ELNÖK: Igen, ehhez részben csatlakozva nekem is lenne egy kérdésem, aztán mindjárt szót adok még további kérdésekre is. Szeretnék gratulálni persze a jelentéshez én is. Önmagában ahhoz is, hogy maga ez a kérdés itt napirendre kerül, mert meg kell ezt vitatni, még akkor is, hogy ha egyébként a sok nagyon okos, jó gondolat mellett látok ellentmondásokat is a jelentésben, de erről később.
Én azt szeretném tudakolni, hogy miközben a jelentés tartalmaz olyan megállapítást, nem is egy helyen, de az összefoglaló is, helyesen, megítélésem szerint, hogy a magánszolgáltatók, a magántőke bevonása akkor sikeres, ha az a betegellátás javulását eredményezi. A kérdésem az, hogy a vizsgálatot végzők tártak-e fel olyan esetet, amikor azt látták adott intézményben, adott településen, hogy az ellátás színvonala stagnált vagy visszaesett volna-e. Tehát e tekintetben tett-e a jelentés vagy a jelentés alapjául szolgáló részletesebb vizsgálati anyag bárhol bármilyen olyan megállapítást, ami kapcsán el kellene gondolkodni. Egyébként nem akarom most kinyitni a vitát, amit alelnök úr kérdezett, mert egyébként a működési bevételből lehet most már, nincs meghatározva, hogy az OEP-bevételből csak kifejezetten dologira lehet költeni. Lehet vitatni, hogy jó-e vagy nem, de ezt a korlátot a törvény feloldotta. De erre még a vitában kitérhetünk. Még Perjési képviselő asszonyé a szó.
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Elnök Úr! Kedves Előterjesztők! Államtitkár Asszony! Van a szövegben egy ilyen, hogy a működtetési szerződések az ellátás minőségére vonatkozó követelményeket elvétve tartalmaznak. Bevontak-e orvost vagy orvosszakértőket ebbe a vizsgálatba? Köszönöm.
ELNÖK: Úgy látom, hogy a kérdések elfogytak, lesz mód a vélemények kifejtésére, ha meghallgattuk a válaszokat. Úgy látom, hogy a minisztérium is kapott kérdést, de bármilyen kérdés kapcsán elmondhatja a véleményét. Megadom a szót a főigazgató úrnak.
BIHARY ZSIGMOND (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen. A korlátozottan forgalomképes vagyonhoz kapcsolódóan: úgy gondolom, hogy az önkormányzat önként vállal egy kötelezettséget, amikor ezt vállalta, attól kezdve ez kötelezettséggé válik. Tehát ez azért úgy nehezen értelmezhető a számomra, hogy ma vállalom és holnap pedig minden átmenet nélkül az a lakosság, amelyik, ha úgy tetszik, rámozdult erre az ellátásra, amit az önkormányzat addig biztosított, az minden átmenet nélkül azzal találja magát szembe, hogy ez a szolgáltatás nem működik.
A javaslat megfogalmazása mögött meg kell mondanom, nem kizárólag egészségügyi tapasztalatok motiváltak bennünket, az önkormányzati igazgatóság a különböző ellenőrzései során viszonylag széles körben találkozik ezzel a problémával és adott esetben nem önként vállalt feladatról van szó, hanem előírt kötelező feladatellátásról és az önkormányzatok részéről van egy olyan törekvés, hogy ezzel ezt a vagyont megpróbálják valamilyen formában privatizálni. Tehát mindezek a tapasztalatok játszottak közre, amikor ezt az ajánlást megfogalmaztuk, egyeztettünk a Pénzügyminisztériummal, Önkormányzati Minisztériummal és ebben tulajdonképpen konszenzus alakult ki, hogy valóban célszerű ezzel a problémakörrel foglalkozni.
Hogy az önként vállalt feladat mennyiben veszélyeztetheti adott esetben a kötelező feladatoknak az ellátását pénzügyi szempontból, ebben arra szeretnék emlékeztetni, hogy az önkormányzati igazgatóság ellenőrzései többször jelzik azt, hogy meggondolatlanul, kellő körültekintés nélkül vállalnak az önkormányzatok önként feladatokat úgy, hogy közben a kötelező feladataikat nem tudják tisztességesen megfelelően ellátni. Tehát azt tudom mondani, hogy mi itt jelzéseket eresztünk el, abban bízva, hogy azért ezek a jelzések valahol fogadókészségre találnak.
A Csáky képviselő úrnak a szakmai struktúrára vonatkozó kérdésére a válaszadást átengedném az államtitkár asszonynak. Ami a szolgáltatási díjtételeket illeti, itt a laborszolgáltatásoknál tapasztaltuk azt, hogy az OEP-normáknál magasabb díjakat érvényesítettek.
Alelnök úr felvetette, hogy mennyiben lenne indokolt egy ilyen általános felhívást közzétenni. Megkockáztatom, hogy valahol a jelentésünk egy ilyen általános felhívás. Tehát az a problémakör - talán enyhe túlzással azt is mondhatom, hogy problématömeg - amit igyekeztünk csokorba kötni, az valahol egy általános felhívás arra, hogy ezeket a folyamatokat így ebben a formában, ezek között a keretek között nem célszerű továbbvinni. Ennek az egészségügyi tartalmi részéhez természetesen mi nem tudunk hozzászólni, és itt elnök úr kérdésére igyekszem reagálni, mi azt fogadjuk el, amit a szakma magának kidolgoz. Tehát felállít követelményrendszert, értékelési rendszert és ennek az értékelésnek az eredményeit minden kritika és fenntartás nélkül magunkévá tesszük. A gond az, hogy egyrészt ilyen kritériumrendszerek, értékelő rendszerek tapasztalataink szerint nem alakultak ki teljes körűen, nem általános, hogy ilyet kidolgoztak volna, miközben az is kétségtelen tény, hogy a működtetésbe adott esetekben nagyon rövid az idő, tehát tulajdonképpen majd egy következő ellenőrzés vállalkozhat arra, hogy már a konkrét működési tapasztalatokat mérje föl és hozza nyilvánosságra.
Az ellenőrzésünket úgynevezett teljesítményellenőrzés módszerével folytattuk le, ez azt jelenti, hogy fókuszcsoportot hozunk ilyen esetben létre, és a fókuszcsoportba a szakma képviselőit hívjuk meg és örömmel mondhatom a tisztelt bizottságnak, hogy minden ilyen, egészségügyet érintő teljesítményellenőrzésünk során a szakma nagyon magas szinten, tehát kórház-főigazgató szintig képviselteti magát a fókuszcsoportban, és nagyon aktívan részt vesznek a fókuszcsoportban és elmondják a véleményüket, hogy szakmai szempontból milyen irányba kellene az ellenőrzésnek mozognia. Van az osztálynak olyan munkatársa egyébként, aki orvosi diplomával rendelkezik, ez szerencsés véletlen, szeretném hangsúlyozni, nem lenne valós, ha azt mondanám, hogy ez egy tudatos személyzeti politika lett volna, humánpolitikai lépés lett volna a Számvevőszék részéről, de szerencsére ez így alakult. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen főigazgató úr. Államtitkár asszony!
HORVÁTH ÁGNES (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Válaszolnék Vojnik Mária kérdésére, ami egy gondolatom lenne inkább, miközben hallgattam az egész beszélgetést, elgondolkodtam: szerintem egy nagyon érdekes és fontos kérdés, hogy mi az önkormányzat felelőssége. Ha van egy városi kórház, akkor az vajon mennyiben felel a város körülött lakók kórházi ellátásáért. Ez egy nagyon komoly dilemma. Hiszen, ha csak a városra tesszük a kórházi ellátási felelősséget vagy azt mondjuk, hogy a városé - és nem szeretnék itt nevesíteni senkit -, akkor nagyon izgalmas kérdés, hogy azokat a betegeket, akik nem a városból érkeznek, azt ő hogyan is látja el. És a nem városból érkező betegek ellátása után keletkező veszteség hogyan terül. Ez csak egy eszmefuttatás, elnézést kérek.
Nagyon fontos kérdést tett fel Csáky képviselő úr, a jelentés kitér rá nagyon szépen, hogy történtek fejlesztések, struktúramódosítások. Azt gondoljuk, hogy ezzel semmi probléma nincsen, hiszen például sürgősségi betegellátásiosztály-fejlesztés történt, mindenhez kellenek hatósági engedélyek, illetve kell hozzá kapacitáspályázat, illetve OEP általi befogadás. Amennyiben ez megtörténik és így történik, akkor azt gondoljuk, hogy ez egy teljesen normális eljárás, hogy igenis történhet kapacitásmódosítás, struktúramódosítás, hiszen országos egészre viszonyítva is azt látjuk, tapasztaljuk, vagy akárcsak a gyermekegészségügyi programot olvasva, a Közös kincsünk a gyermek programot olvasva kiderül, hogy igenis szükséges a struktúraváltás. Hiszen ott például külön felhívják a figyelmet a gyermekellátási struktúra túlzott voltára is. Tehát nemzeti programban is megjelenik, amit aztán tényleg a szakma ír. Azt gondoljuk, hogy ez vezetődik le aztán kórházi szinten.
Mindenképpen fontosnak tartjuk azt, hogy felelős menedzsment álljon az intézmények élén és ez irányban az egészségügyi tárca lépni is szándékozik. A benyújtandó törvénytervezetekben javaslatot teszünk arra, hogy az intézmény főigazgatója csak olyan személy lehessen, aki mindeközben más tevékenységet nem végez, tehát például nem lát el mellette főorvosi állást a saját kórházában. Tehát szeretnénk, ha felelős vezető lenne. És a másik rész, amikor szintén szeretnénk erősíteni a menedzsmentet, hogy javasolnánk, hogy bizonyos értékhatár fölött kötelezően jelenjen meg a könyvvizsgáló is az egészségügyi intézmények életében. Pont azért, hogy valóban felelős és tudatos gazdálkodást folytassanak.
Mikola képviselő úrnak ütötte meg egy pár szava a fülemet: hogy elapad a cél- és címzett. Azt gondolom, hogy az elapad helyett inkább az átalakul-t használjuk, hiszen az Európai Unió követelménye miatt ez át fog alakulni másfajta forrásokká a második nemzeti fejlesztési terv vagy Új Magyarország program fejlesztési forrásaivá. Amik azért lesznek és jócskán lesznek itt az egészségügyben az elkövetkező hétéves ciklusra, amiből azt gondoljuk, hogy az lenne a fontos, hogy ezeket úgy használjuk fel, olyan célokra, amit a magyar lakosság egészségi állapota indokol, tehát például onkológiai fejlesztésre, például sürgősségi fejlesztésre. De a másik oldalról mondhatnám azt is, hogy az intézmények racionalizálására, hogy tömbkórházak jöjjenek például létre a 39 telephelyes intézmények helyett. Tehát átalakuló források lesznek. Mi a magunk részéről azt gondoljuk, hogy mindaddig, amíg ezeket a forrásokat úgy használják fel, hogy amíg megfelel az egészségpolitikai céloknak és nemcsak az egészségpolitikai céloknak, de a lakosság érdekeinek, addig azt gondoljuk, hogy teljesen érdektelen, hogy ezt ki használja fel, hogy ez magán vagy nem magán, azt gondolom, a lényeg az, hogy valóban arra kerüljön felhasználásra, arra a célra, ami az ellátást javítja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt az észrevételekre sort kerítenénk, szeretném a kérdésemet az államtitkár asszonyhoz is címezni: a funkcionális privatizációs folyamat kapcsán azokban az intézményekben, ahol ez megtörtént - tapasztalat van -, érkezett-e olyan jelzés a minisztériumhoz, ahol valamilyen vizsgálatot kellett indítani annak érdekében, vagy olyan jelzés, amely akár nemcsak vizsgálat indítását alapozta meg vagy bármilyen jelzés, ami ellátási zavart, betegelégedetlenséget okozott volna. Tehát a minisztériumhoz, ha úgy tetszik, az egészségpolitika letéteményeséhez ilyen jellegű panasz, probléma befutott-e? Azt gondolom, fontos ilyen kérdéseket is feltenni, nem volt elég egyértelmű e tekintetben a főigazgató úr válasza, ezért kérdezem meg, de természetesen lehet, hogy nem minden ilyen jelzés a minisztériumhoz érkezik, de azért muszáj megkérdezni, hogy ezt lássuk itt világosan a vita előtt.
HORVÁTH ÁGNES (Egészségügyi Minisztérium): Az egészségügyi tárca részéről ilyen panaszról nem tudok.
ELNÖK: Ki kíván hozzászólni? Nagy Kálmán.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Államtitkár Asszony! Én ismételten felszólaltam a gyerekellátás ügyében a parlamentben, és változatlanul az a véleményem, hogy ez egy nagyon direkt megfogalmazás, hogy a gyerekellátás jelenleg túlzott. Egyébként a gyerekellátás kedvenc terepe az egészségügyszervezőknek. A kórházak gyerekosztályainak egyes részlegeit átalakítják, felnőtteket fektetnek bele, azon felül elég gyakran előfordul most már, hogy úgynevezett ágydíjat szednek a szülőktől, holott az ENSZ-nek, a WHO-nak a javaslata alapján is a szülői jogokhoz tartozik, hogy benntartózkodjék a gyerekével a kórházban, és ehhez kiegészítő juttatásokat kérnek. Nem is keveset, naponta kétezer forintot egyes intézményekben. Most gondolja el államtitkár asszony, hogy egy tíznapos bennfekvés mit jelent egy család számára. Tehát én ez ellen a leghatározottabban tiltakozom, hogy a gyerekellátásnak valamilyen túlburjánzásáról van szó, és ezt feltétlenül le kell építeni. És a gyerekosztályokat, hogy ha valóban van ilyen, nem átalakítani kell, tehát oda nem bármi új dolgokat létrehozni, új osztályokat telepíteni, és nem egyszerűen visszaszorítani a gyerekellátást. Én azért is tenném hozzá ezt, mert ezt egy hibás koncepciónak érzem, mert mindenféle nemzetközi szervezetnek a megállapítása szerint Magyarország az úgynevezett gyerektelen társadalmak közé tartozik. Hangsúlyozom: gyerektelen. Ha most mi a gyerekellátás intézményrendszerét szétverjük, visszaszorítjuk, akkor reményünk sincs arra, hogy egy normális reprodukció mellett egy ország visszatérjen a fejlődés útjára. Mert - bocsásson meg asszonyom, hogy így fogalmazok, de - gyerekek nélkül semminek nincs értelme. Nem kell óvónő, nem kell bölcsődei gondozónő, nem kell orvos, sőt, ha továbbviszem, a legvégén még miniszter sem kell, sőt miniszterelnök sem kell. Azért dolgozunk. Tehát mindennek a célja, amit minden megmagyaráz egy családban, az a gyerek. Úgyhogy kérem, hogy ne érvényesítsék ezt az elvet, mert a kórházigazgatók, akik ebben a vonatkozásban laikusak, azok ezt egy az egyben direkt formában veszik át. És a Legfőbb kincsünk a gyermek c. szimpózium, összejövetel messzemenően nem ezt célozta.
ELNÖK: Képviselő Úr! Azt kell, hogy mondjam, hogy a bizottság napirendjén az ÁSZ-jelentés szerepel az egészségügyi magánosítás tapasztalatairól. És a képviselőtársaimat is arra kérem, hogy a napirendre koncentráljunk és olyan ügyeket, amelyek a napirendhez ebben az értelemben nem csatlakoznak, természetesen szóvá lehet tenni, kérdést a képviselő úr feltehet, ha a bizottság ülésén szándékozik ezt tenni, akkor arra kérem, hogy Egyebek címszó alatt tegye meg. Muszáj valamiféle rendezetlenséget tartani, elnézést kérek képviselő úr, de tényleg azt kérem valamennyiünktől, hogy a napirenden szereplő kérdésben mondjunk véleményt. Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Egyetértek azzal, hogy ez a jelentés valóban egy felhívás és egyben nem figyelmeztetésnek mondanám, de mindenféleképpen egy felkérésnek a törvényhozók felé, hogy ezeket a spontán folyó folyamatokat, amik szerintem azért károsok, mert ahogy államtitkár asszony is mondta, hogy egy adott magánosítás kapcsán óhatatlanul egy adott régióban, térségben egy struktúraátalakítás folyik, és ugye ott, ha ez véletlenszerűen folyik az ország különböző részein és ez nem egy országos koncepció részeként valósul meg, akkor még torzabbá teszi az ellátási struktúrát, és ennek bizony a későbbiek folyamán költségvetési-gazdasági hatásai is lehetnek. Az ellátás minőségéről nem is beszélek.
Amit elnök úr vetett fel azzal kapcsolatosan, hogy a magánosítás és a minőségi betegellátás relációja milyen, nagyon érdekes a jelentésben az ÁSZ saját vizsgálata, ami megfordítja az egésznek a megközelítését: az igénybe vevő lakosság kvázi nem tudja megkülönböztetni, hogy milyen tulajdoni formájú egészségügyi intézményben veszi igénybe ezt a szolgáltatást. És igaza van az államtitkár asszonynak: arra is megoldást kell találni, és ez már több évtizedes vagy lehet, hogy a probléma keletkezésének időpontjától felvetődő probléma, hogy az egy önkormányzat tulajdonában lévő fekvőbeteg-intézmény vagy szakrendelés és az ellátási terület önkormányzatai közötti kapcsolat hogy alakul. Ez a törvényhozás felelőssége. Erre számtalan javaslat fogalmazódott meg már korábban is, az egészségügyi normatíva, olyan pénzügyi, gazdasági ösztönző az adott térség települései számára, hogy érdemes legyen közös tulajdonban működtetni egy-egy adott intézményt, és ez ezeket a problémákat felveti.
Nem akarok hosszan beszélni, de gondolom, mindannyian egyetértünk abban, akik végigolvastuk ezt a jelentést, hogy a törvényhozásnak igenis kötelezettsége van az egészségügyi magánosítással kapcsolatosan. Nem hiszem, hogy van közöttünk olyan valaki, aki azt mondja, hogy a magántőke az ördögtől való és nem szabad az egészségügybe beengedni, de abban is egyet kell, hogy értsünk, hogy pont, miután alkotmányból fakadó kötelezettségei vannak a mindenkori államnak, kormányzatnak, ezeket a folyamatokat mederbe kell terelni egységes koncepció alapján, és ezt azért lenne jó, ha kihangsúlyozná a bizottság, és nem akarok politikai vitát nyitni, de az ezzel kapcsolatosan a parlamentben felmerülő kérdésekre a miniszter úrtól kapott válaszok számomra legalábbis azt az üzenetet hordozták, hogy jó az, ami van most, tudják jól az önkormányzatok, hogy felelősek, tudják jól, hogy mit csinálnak a vagyonukkal, nem kell ebbe beleszólni. Én ezt úgy fordítottam magamnak, hogy esze ágában sincs a kormánynak ezzel kapcsolatosan törvénykezési feladatot vállalni. Holott, hogy ha elfogadjuk azt, ha részenként alakítgatjuk az egészet, egy sokkal torzabb struktúra jön létre, a későbbiek folyamán ez jóval nagyobb ellátási zavarokhoz vezethet, jóval költségesebb ellátást hozhat maga után, tehát mindenféleképpen valamilyen szabályozás szükséges ebből a szempontból. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Perjési Klára.
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Én magam is örömmel olvastam végig ezt az anyagot, mert az elmúlt 16 év tapasztalatai tulajdonképpen egy az egyben leképeződtek. Ahhoz, hogy azért ezt így megállapítsuk, nem árt néhány dolgot tisztázni, egy dolog legalábbis ebbe beleszól. Nem elég, hogy négyévente Magyarországon kormányváltás volt, az egészségügyi miniszterek egy-két évente, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatói meg évente váltogatták egymást az elmúlt időben. 2002-ig így volt, de most is így van. Tehát abszolút nem volt stabilitás a rendszerben. A másik, hogy az egészségügynek van két ága, például a gyógyító-megelőző ellátás és a gyógyszerügy. Ugyanannak a társadalmi folyamatnak a két végpontját produkálja a kettő.
ELNÖK: Elnézést képviselő asszony, a szakellátási privatizáció ellenőrzése van napirenden. Ha az előbb figyelmeztetnem kellett a képviselő urat, muszáj, hogy önt is figyelmeztessem. Elnézést kérek!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Jó, lerövidítem. Én nem csodálkozom ezeken, és aki csodálkozik, azt nem értem. Itt a szakmai szervezeteknek a szerepe az, ami nekem hiányzik. A szakmai és az érdekképviseleti szervezetek. Ugyanis itt a partvonalról megy mindig minden. Egymagában egy minisztérium soha nem lesz képes ezeket a koncepciókat letenni, ha csak gibic módjára játszanak szerepet ilyen nagyon fontos kérdésekben a szakmai és érdekképviseleti szerepek. Tehát én ezt a két megállapítást maximálisan támogatni tudom, de úgy érzem, hogy nem ártana néhány dolognak a mélyére nézni, mert változtatni csak akkor lehet, ha pontosan tudjuk, hogy minek mi az oka. Köszönöm.
ELNÖK: Alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Nem árt, hogy ha egy kis kitekintést teszünk a nagyvilágra, és ebből most csak annyit, hogy ahol a magánosítás nagyon nagy szerepet és helyet kapott az egészségügyben, ott mindenhol drágább lett az ellátás. Ezt csak szeretném bevezetésképpen megállapítani. Most viszont Magyarországon helyzet van, az önkormányzatok tömege menekül az egészségügyi intézményétől, hiszen ezek Magyarország legnagyobb üzemei. A megyei kórházak költségvetései 10-15 milliárd forintos nagyságrendűek. Vannak olyan megyei közgyűlések, amelyeknek a fenntartói felelősség körében működő kórháza a teljes megyei költségvetés 60-70, sőt még ennél magasabb százalékát teszi ki. Tehát az intézményeknek a likviditási gondjai egy teljes megyének a pénzügyi gondjaivá válnak. Helyzet van, menekülnek az önkormányzatok. Mindenféle vállalkozások jelennek meg szakmai tapasztalatok nélkül és veszik át a kórházak működtetését. Tudomásom van arról, hogy nagyon sok helyen folynak ilyen tárgyalások. Ez a dolog ebben a parttalanságában, szabályozatlanságában, spontaneitásában véleményem szerint rendkívüli veszélyeket hordoz magában. Végső soron az egészségügyi közvagyonnak az elvesztését és az ellátás biztonságának a további megingását hordozza magában. Én éppen ezért azt gondolom, hogy ennek az állami számvevőszéki jelentésnek van egy olyan üzenete, talán a parlament és a parlament egészségügyi bizottsága felé is, amelyik egy sürgős törvényi szintű szabályozást kívánna, és emlékeztetni szeretnék arra, hogy volt erre már két próbálkozás: a 2001. évi CVII. törvényre, majd a 2002. évi, már a politikai váltás utáni törvényre gondolok. Intézményi törvényekre, amelyek egy szabályozott rendszerben képzelték el az egészségügynek a magánosítását és a külső források bevonását. Én azt gondolom, hogy itt az idő, amikor ezt a parttalanságot megszüntetve egy új intézményi törvényt kellene alkotni, és én felhívom a bizottság figyelmét arra, hogy mivel itt mindkét oldalon szakemberek ülnek, talán ez lehetne egy olyan téma, egy olyan figyelemfelkeltés az ágazatvezetés felé, amiben egyetérthetnénk és szorgalmazhatnánk a legközelebbi időben egy intézményi törvény megalkotását. Mivel van két ilyen kodifikáció, nem lenne nehéz talajt találni, amiről el lehetne indulni. A jelenlegi helyzet vészterhes.
Természetesen hozzáteszem ehhez, hogy nem egyszerű dologra vállalkoznánk, ha ezt szorgalmaznánk, hiszen tudjuk, hogy elmaradt az ágazat feltőkésítése, elnök úr utalt arra, hogy most már van lehetőség a működési pénzből fejlesztésekre költeni. Persze, ez egy jogszabályi lehetőségként megjelent, korábban nem lehetett, volt egy tiltó jogszabály. Kénytelen volt az önkormányzat kicserélni az endoszkópot, mert a kórház nem tette meg. Most nagyvonalúan a jogszabályalkotó hozzájárult ahhoz, hogy a kórház is megteheti ezt, de ehhez pénzt nem kapott. Tehát nem került be a tőkehányad az egészségügy működtetésébe. Tehát minden szempontból nehéz helyzet van, én azt javaslom, hogy álljunk neki egy átfogó szabályozásnak, amelyik ezt a jelenlegi spontán és veszélyes gyakorlatot mederbe tereli.
Ismétlem, ebben vállalhatnánk valamiféle közös nevezőt, lehetne ez egy közös elhatározás, jót is tenne a politikának. A tárca pedig összekapná magát és a korábbi alapokat figyelembe véve egy intézményi törvényt tenne le a parlament asztalára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik Mária!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Én négy pontban szeretném, ha az egészségügyi bizottság, a parlamenti pártok segítségül hívnák az Állami Számvevőszéket is, hogy az egészségügy és a jobb betegellátás érdekében végiggondolják az együttműködési lehetőségeket. Az Állami Számvevőszéknek ez a jelentése, amelyből sok minden kiolvasható, és fájdalom, sok minden nem, hiszen a választott és vizsgált intézmények száma és az ellátási struktúrában való elhelyezkedése csak korlátozott következtetések levonására ad lehetőséget. Mégis vannak benne nagyon fontos előremutató megállapítások.
Az egyik, hogy elkerülhetetlen az egészségügyi szakellátások rendszerének olyan értelmű újra áttekintése és ha szükséges, definiálása, amelyikben az egyik legfontosabb cél, hogy minősítse az állampolgárok és a biztosítottak egyenlő hozzáférését a szakellátásokhoz. Jól látjuk és ebből a számvevőszéki jelentésből is kiderül, hogy a települési önkormányzatok némelyike magára nézve viselhetetlen terheket is vállalt, mert abban a jó szándékú hitében, hogy ebben az ellátási sorban neki eminens és más feladatok elé helyezendő feladatai vannak.
Ebből az következik szerintem, hogy ha újra vizsgálnánk az egészségügyi szakellátások rendszerét, hogy újra kellene definiálni az egészségügyi szükségletek kielégítésére szolgáló (A hangosítás mobiltelefon általi gerjedése zavarja a felszólalást.)
ELNÖK: Kérem szépen, nem vagyok szerencsés a mobiltelefonokkal, hiszen rendszeresen felhívom a figyelmet, megint csak kérem (Újra a hangszóró gerjedése hallgató mobiltelefon miatt.) valamennyi képviselőtársunk figyelmét, hogy a mobiltelefont kapcsolják ki. A másik pedig, hogy aki nem kért vagy kapott szót, annak a mikrofonját ki kell kapcsolni. Harmadszor meg arra kérem a bizottság munkatársait, hogy az egész hangosítási rendszert vizsgáltassuk át, mert ez nagyon zavaró a bizottság munkájára nézve. E tekintetben kétségeim vannak, hiszen rendszeresen átvizsgáltatjuk és mégis ilyen bajok vannak. Elnézést kérek, de ezt muszáj megjegyeznem. Tessék folytatni.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök úr, mondhatjuk, hogy én nem vagyok elég szerencsés, mert a hozzászólásomat, attól tartok, meg kellett szakítanom, de remélem, hogy ez nem csorbította, hogy a képviselőtársaim talán követni tudják, hogy itt tehát a szakellátások rendszerének áttekintése és az egészségügyi szükségletek kielégítésére szolgáló kapacitásokról újra megbeszélést és ennél többet indítványozó döntést kell hozni a mennyiségi, a földrajzi elhelyezkedési, az összetételét illető, összefoglalva az új egészségügyi struktúrát illetően.
Harmadszor: jól látható, hogy az egyes egészségügyi intézményekben vállalt szakfeladatok teljesítéséhez az önkormányzati tulajdonú kincstári rendben működő intézmények az önkormányzatok, tehát a tulajdonosok gazdagságához, tehetőségéhez vagy szegénységéhez viszonyítva óriási versenyhátrányokat szenvednek el. A siklósi kórház egy igazi példa volt, ahol az önkormányzat erején felül és állami segítségnyújtással is megpróbálkozott egy önként vállalt szakfeladat teljesítésére, mégis folyamatos versenyhátrányban volt, mert nem tudta a maga költségvetéséből kellő mértékben és kellő időben teljesíteni azokat a szakmai minimumfeltételnek is minősíthető követelményeket, hogy minden biztosított számára egyedi hozzáférést, jó színvonalú ellátást nyújtson. És éppen ezért ebből következik, hogy más intézményekben pedig az a tény, hogy a fejlesztésekhez nem volt elegendő forrása az adott intézménynek, olyan szakfeladatokat szervezett ki vagy adott vállalkozásba, ahol a fejlesztésekre nem volt az adott intézménynek vagy a tulajdonosnak lehetősége, és ezért szakfeladatokat magánosított. Ha rossz szerződést kötött, és itt újra csak azt tudom mondani, hogy persze az önkormányzatot nem menthetjük fel a felelősség alól ez ügyben, de ha rossz szerződést kötött, valóban fennállt az a helyzet, amire a számvevőszék is utalt. Hogy egy rossz szerződéssel az adott intézmény kiegyensúlyozott működését veszélyeztette, mert más szakfeladatoktól vont el forrásokat.
Negyedszer pedig abból adódóan, hogy a kis költségvetésű önkormányzatok versenyhátrányba kerültek a fejlesztések során, meg kell vizsgálni, hogy az adott intézményeknek a különféle gazdasági társaságokban való működtetése mekkora esélyt kínál arra, hogy a fejlesztéseket maradéktalanul vagy a szándékaik szerint tudják teljesíteni. Az Állami Számvevőszék ugyanis a vizsgálatok során rámutatott arra, hogy a közhasznú gazdasági társasággá való átalakítás nem garanciája annak, hogy ez a lehetőség maradéktalanul teljesülhessen, mert azt mondja az Állami Számvevőszék prezentációja, hogy a közhasznú gazdasági társasági forma tőkebevonásra nem alkalmas. Vagyis nagyon korlátozott körben tartja onnantól kezdve ugyancsak az adott intézményt a fejlesztések és a magánkezdeményezések befogadását illetően. Ezért hát minden képviselőtársammal, akik a kérdésekkel vagy a hozzászólásokkal arra bíztatták a bizottságot, alelnök úr is, hogy ezt az áttekintést nem tudjuk megkerülni, azt szeretném mondani és államtitkár asszony bizonyára ezt meg fogja erősíteni, hogy a kormány kész szembenézni ezzel a kötelezettséggel, amelyik nem halasztható tovább, és ebben az egészségügyi bizottságnak, minden szakembernek lehetősége és kötelessége együttműködni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretnék egy-két megjegyzést tenni. Annál is inkább meg kell, hogy tegyem, mert miközben a kérdés kapcsán dicsértem az Állami Számvevőszék prezentációját, azért azt megemlítettem, hogy éreztem bizonyos ellentmondásokat a jelentésben. Ezt akkor is meg kell tennem, hogy elmondom, ha egyébként tudom, hogy maga a helyzet is ellentmondásos.
Mielőtt erre rátérek, alelnök úr azt mondta, hogy igen, drágább lett az egészségügy. Közben elkezdtem gondolkodni azon, hogy igen, volt egy olyan időszak, amikor a magánműködtetésbe került szolgáltatások díja elkezdett emelkedni. Aztán jó néhány területen láttuk és tapasztaltuk, hogy ezek a folyamatok lelassultak, sőt visszájára fordultak. Gondoljunk csak például a művese-szolgáltatások finanszírozására, ahol évek óta gyakorlatilag falakba ütközik a szolgáltató, amikor követeli az áremelkedést. Igen, kialakult egy olyan alkufolyamat, ahol már nem - ha úgy tetszik - a szolgáltató diktál, tehát ilyenre is van példa.
Most visszatérve a jelentésre. Azt mondja a jelentés, hogy bizony az egymást követő kormányok nem nagyon fogalmaztak meg stratégiát a magánosítással összefüggésben. Miközben én azért azt látom és itt a jelentésben is, ha megnézem az idézeteket és az értékeléseket a különböző kormányok programjairól, nem is annyira a stratégiával van baj, mert stratégia mindig is volt, az a kérdés, hogy a megvalósításban meddig jutottak el. Az nem vonható kétségbe, hogy a magánszektor beengedése az egészségügyi szolgáltatók körében is egy stratégiai döntés volt és ezt a döntést az elmúlt tízegynéhány évben minden egészségügyi kormányzat megerősítette.
A másik: az önkormányzati vagyon szerepét és funkcióit is talán jól kellene értelmeznünk. Maga a jelentés is és itt a főigazgató úr is ennek a vagyonkörnek a központi védelmére hívta fel a figyelmet. Miközben a jelentés a vizsgált eseteknél olyan jeleket sem talált, ahol arra lett volna bármiféle gyanú, hogy itt valaki ingatlanspekulációra törekedett volna. Azt gondolom, hogy egy jó egyensúlyt ki kell alakítani, mert hogy persze, vigyázni kell arra, hogy az adott vagyon egy adott szolgáltatás céljait szolgálja és biztosítja, de ha mondjuk túldimenzionáljuk ezt a kérdést, akárcsak a kommunikációban, akkor persze egyrészt nem csupán lebecsüljük a tulajdonosi önkormányzatok döntési kompetenciáit, de szerintem egy kicsit el is bizonytalanítjuk azokat a magánbefektetőket, akikre egyébként meg lehet, hogy szükségünk van. Tehát én óvakodnék attól, hogy a fürdővízzel öntsük ki a gyereket.
A jelentésben van egy érdekes megállapítás, az összefoglaló 21. oldalán, miszerint a szektorsemlegesség finanszírozáson túli újragondolása szükséges. Ez a megállapítás lehet, hogy arra a felismerésre épül, hogy a költségvetési keretek között működő egészségügyi intézmények nem versenyképesek a fejlesztésben, a szolgáltatások színvonalának az emelésében, amiben kétségkívül van igazság is, de talán nem biztos, hogy arra a következtetésre kell jutni, hogy akkor most az egészségbiztosítás kedvezményezze a költségvetési szervként dolgozó szolgáltatókat. Tehát én azt gondolom, hogy ebben egy kiegyensúlyozottabb gondolkodásra van szükség. Ugye végül is a dilemma alapvetően az, hogy a magánosítás tulajdoni működtetési kérdéseit rábízzuk-e a tulajdonosokra, vagy pedig szükség van-e a törvényhozás iránymutató döntésére e kérdésben anélkül, hogy persze az önkormányzati autonómiát, amely az elmúlt 16 év nagy értéke, azt megpróbáljuk korlátozni és megsérteni.
Tehát én magam is hajlok afelé, hogy a következő időszakban nem halasztható egy olyan törvény, amely a magánosítási folyamat kereteit megadja, több kísérlet volt e tekintetben, és erre talán tényleg azért van szükség, hogy az egyébként pozitív tendenciák ne eredményezhessenek ellátási feszültségeket és új területi egyenletlenségeket. Ebben az értelemben valószínűleg a szabályokat, a legfontosabb kapaszkodókat, óvakodva attól, hogy a döntési kompetenciát a tulajdonosnak indokolatlanul korlátozzuk, de valamiféle olyan törvényre szükség lenne - és azt gondolom, a bizottság e tekintetben megerősíti ezt az álláspontot, meghallgatjuk majd a főigazgató úr és az államtitkár asszony reakcióit is -, akkor ezt valóban szorgalmazhatnánk, hogy az egészségügyi magánosítási folyamathoz egy jogszabályi-törvényi kapaszkodót, túl a ma rendelkezésre álló egyéb törvényeken, ajánljunk és javasoljunk.
Úgy éreztem egyébként is, meg a tapasztalatom is az, hogy ehhez a kérdéshez talán érdemes lenne most már visszatérni akkor, amikor - ha úgy tetszik - nem valamiféle fantomokkal való hadakozás időszakában vagyunk, nem egy olyan időszakban, amikor egy kicsit talán túldimenzionált kezdeményezések zavarták az ezzel kapcsolatos jogalkotó, előkészítő munkákat.
Tehát szívesen venném, hogy ha erre a felvetésre, ami több vonatkozásban elhangzott itt, majd főigazgató úr, illetve elsősorban államtitkár asszony reflektálna. Tehát egy intézményi törvény visszahozásával kapcsolatban. Igen, alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Szerintem értelmezzük ezt a szektorsemlegesség finanszírozásán túlmutató lényeget. Mert miről van szó itt? Én ezt másként értelmeztem és érdemes lenne erre választ kapnunk. Én itt arra gondoltam, hogy nem tudjuk elkerülni azt a régi kihívást, hogy végre meghatározzuk a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatási tartalmát. A szolgáltatási tömeget, tehát a járulékfizetés fejében járó egészségügyi szolgáltatásokat. Rengeteg kísérlet történt arra, hogy ezt pozitív taxációval, negatív taxációval tegyük. Nem tudtunk ezzel megbirkózni. De ma van a világon egy új kihívás, amit úgy hívnak, hogy a tényeken, adatokon alapuló orvoslás és egészségpolitika, ami nem jelent mást, minthogy úgy definiáljuk a kötelező általános egészségbiztosításnak a szolgáltatástartalmát, hogy azt mondjuk, hogy a szolgáltatástömeg egyenlő magával a korrekt allokációval. És ez azt jelenti, és ebbe az irányba megyünk állítólag, hát ebben egyetértettünk, hogy regionálisan valid epidemiológiai trendeket mérünk, erre alapozunk prioritásrendet, népegészségügyi prioritásrendet és a prioritások mentén osztjuk el a forrásokat, hogy a rendszer allokációs hatékonysága maximális legyen és az ebből származó populációs egészségnyereség, népegészségügyi hozadék valóban optimális legyen. Erről szól az egészségpolitika ma mindenhol a világon és ilyen értelemben teremtődik meg a szektorsemlegességnek a feltétele. Mert meg lehet mondani, hogy egy régióban hány vesekőzúzást kell végrehajtani és ezt az epidemológiai adatok alapján lehet megmondani. És erre meg lehet pályáztatni esetleg különböző tulajdoni formában működő intézményeket is, de ez akkor már egy igazságos versenyfeltétel, aminek sokféle tulajdoni formában meg lehet felelni. A baj csak az, hogy nagyon nehéz ezt megcsinálni, ott kezdődik a probléma és ez mind a szektorsemlegesség feltétele, hogy nagyon kevés valid epidemiológiai adatunk van. Mert a finanszírozás eltorzította az egészet. Sámánprogramok működnek, hát minden intézet bevételnövelő akcióba kezdett, de nem reménytelen a dolog, mert Magyarországon már vannak olyan reprezentatív adatok, amelyekről valóban valid epidemiológia trendeket lehet mérni, ezeket követni lehet és erre most már-már fel lehet prioritásrendet és egy korrekt allokációs rendszert építeni.
Tehát én a szektorsemlegességet ebben a napi finanszírozási helyzeten túli értelmezésben, mint az egészségpolitika legnagyobb kihívását értettem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szerintem nem mondtunk egymásnak ellent, csak alelnök úr kifejtette e fontos adalékát a kérdésfeltevésnek. Van-e további hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Akkor visszaadom a főigazgató úrnak először a szót, hogy a jelentéssel kapcsolatos képviselői véleményekre reflektáljon, amennyiben kíván, azután államtitkár asszonyt kérném meg.
BIHARY ZSIGMOND (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen elnök úr. Tulajdonképpen az egészségügyben, ahogy mi pénzügyi oldalról látjuk, a probléma mindig úgy jelentkezik, hogy mennyiben van költségvetési fedezet az egészségügynek a finanszírozására, ezen belül konkrétan az Egészségbiztosítási Alap hiányának a finanszírozására.
Tudom, hogy ez nagyon leegyszerűsített, de pénzügyileg ez így jelenik meg, hiszen a központi költségvetés hiányát gyakorlatilag az Egészségbiztosítási Alap állította elő. Ez is nagyon goromba, durva megközelítés volt, de nagyjából megfelel a tényeknek. Na most, ha így nézzük a problémakört, akkor azt kell mondanunk, hogy azok a folyamatok, amik zajlanak az egészségügyben, koncepció nélkül, tehát egészségpolitikai koncepció nélkül, szeretném hangsúlyozni, azok nem arról szólnak, hogy hogy lehet az egészségügyi feladatrendszert finanszírozhatóvá tenni, hanem arról szólnak, hogy hogyan osszuk újra a pénzeket. Tehát a forrás az adott, 100, eddig - most az eddig egy nagyon durva jelző - kizárólag állami intézmények költötték el ezt a pénzt és a '90-es évektől egyre inkább bekerült a gondolkodásba az, hogy ennek a pénznek az elköltésébe valamilyen keretek között vegyenek részt a magánvállalkozók, a magánszolgáltatók, tehát a magánszféra is. Most ettől a pénz nem lesz több. Akkor lesz - idézőjelbe téve - több a pénz, hogy ha a magánszféra hatékonyabb, magasabb színvonalú, eredményesebb egészségügyi szolgáltatást nyújt.
Az irányított betegellátási modellkísérlet volt az első, ami számunkra egyértelműen jelezte, hogy ugyanakkor a szakma nem termelte ki azokat a mutatószámokat, indikátorokat, amik alkalmassá tették volna az adott konstrukciónak az ilyen szempontból való megítélését, hogy valóban hozzák-e azokat a szakmai pluszokat, többleteket, amelyek tulajdonképpen elvárhatók lennének. Tehát én úgy gondolom, hogy ebbe az irányba lenne érdemes gondolkodni és tulajdonképpen valahol mi ezt szorgalmazzuk a kormánynak megfogalmazott ajánlásunkkal, és ehhez kötődik az önkormányzatok világa is olyan összefüggésben, hogy vegyük a konkrét példát, ami a jelentésünkben szerepelt. Vagyis, hogy miközben amit Vojnik képviselő asszony szorgalmazott, hogy itt a strukturális dolgokat kellene meghatározni, hogy mi legyen az adott régióban, területen a szakellátásnak a tartalma, a mennyisége, a mértéke, addig az önkormányzati döntéssel nem azt vizsgálták meg, hogy egyáltalán szükség van-e továbbvinni ezt az egészségügyi szolgáltatást, miközben 40-50 km-es körzetben megyei kórház működik, hanem tíz évre elkötelezte magát azzal, hogy a szerződés 10 évre szól vagy olyan értelemben, hogy majd tíz év után lesz módja a vállalkozónak arra, hogy adott esetben a továbbiakban ne mint egészségügyi intézmény működtesse tovább a kórházat, hanem nem tudom én, mivé alakítsa át. Tehát úgy gondolom, hogy azért ezek komoly dilemmát képező kérdések és ezekben azért valamilyen szakmapolitikai döntésre kell jutni ahhoz, hogy végső soron szakmai szempontból minősíteni lehessen, hogy most itt az önkormányzat igazán jó megoldást választott-e vagy pedig az lett volna jobb megoldás, ha a történetet ott lezárja, hogy ezt a kórházat más célra működteti a továbbiakban.
Az, hogy a magánbefektetőket a jelentésünkben leírtak mennyiben bizonytalanítják el vagy nem bizonytalanítják el, megítélés kérdése. Azt tudom mondani, hogy mi attól nem tudunk eltekinteni, hogy ha olyan szerződésekkel találjuk magunkat szembe, ahol nem az állami, önkormányzati érdekek dominálnak, hanem nagyon világosan kitapintható módon a vállalkozó diktálja a feltételeket, akkor ezt mi szóvá kell, hogy tegyük. És tulajdonképpen az egész spontán folyamatnak ez az egyik, megítélésem szerint legérzékenyebb pontja, hogy nem az állam, nem az állami szervek irányítják a folyamatot, hanem elsősorban azok oldaláról indul el, akik valamilyen oknál fogva üzletet látnak abban, hogy bekapcsolódjanak az adott tevékenységnek a végzésébe.
A szektorsemlegesség eddig értelmezetteken túlmutató értelmezésére azt tudom mondani, hogy tulajdonképpen amit elnök úr, alelnök úr elmondott, abban a gondolatvilágban mozgunk mi is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen főigazgató úrnak a szavait. A vita végén vagyunk, itt van Kovács Árpád elnök úr is a körünkben, akit köszöntünk, de nem nyitnánk ki most már újból a vitát. Mielőtt az államtitkár asszonynak szót adok, annyit szeretnék megjegyezni, hogy az egészségügyi finanszírozás, illetve a hatékonyság makrogazdasági szempontjai most nem képezték a vitának a tárgyát. Én azt gondolom, hogy erre majd a jövő évi költségvetés általános vitája kapcsán fogunk tudni visszatérni.
Egyébként pedig én azt gondolom, hogy a törvényi szabályozás, ha úgy tetszik, a korábbi kórháztörvénynek valamilyen formában való felmelegítése, visszahozása képezheti megfontolás tárgyát, és én úgy látom, hogy valamilyen mértékben erre lehet szükség, ez a bizottság mindkét oldaláról elhangzott, de azt nyomatékkal szeretném hangsúlyozni, hogy egy bármilyen gondos és cizellált szabályozás - és ez az előzményekbe is így volt - nem kérőjelezhette meg és nem is kérdőjelezheti meg az önkormányzati döntési kompetenciát, az önkormányzati szabadságot. Egyáltalán egy nagyon erősen védett alapjognak az érvényesülését az önkormányzatok tekintetében. Tehát én legalábbis ezt így látom. De államtitkár asszonynak szeretnék még szót adni.
HORVÁTH ÁGNES (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. Elnézést kérek, hogy rögtön ezzel kezdem, de Nagy Kálmán képviselő úrnak küldök egy programot a Közös kincsünk a gyermek-ből és szeretném (Dr. Nagy Kálmán (KDNP): Olvastam.) ... akkor küldöm a részeket.
Csáky képviselő úr azt mondta, hogy a törvényhozásnak kötelezettsége van. Mi ezt gondoljuk nagyon határozottan. A tárca folytatva az előző kormány tevékenységét, nagyon határozott egészségpolitikai koncepció mentén halad, amiben is a biztosítói elvet kívánjuk érvényesíteni, ahol ezek a bizonyos lépések megtörténtek. A biztosítási elv mögött fontos elvnek tartjuk, hogy mindenki mögött kell, hogy legyen valaki, aki befizet és az a valaki vagy ő maga vagy az állam. Ez egy kis kiegészítés és talán egy picike vita az Állami Számvevőszékkel. A biztosítási elv mellett azt gondoljuk, hogy a biztosító feladata, hogy kapacitásokra szerződjön. Azt azonban, hogy milyen ellátórendszer szükséges, azt gondoljuk, hogy az egészségpolitikának kell meghatározni, és természetesen ehhez mindenképpen törvény kell. Nagyon egyértelmű a tárca szándéka abban, hogy törvényjavaslatot készít a regionális kapacitásokról, hiszen mi is azt gondoljuk, hogy biztosítani kell az egyenlő hozzáférést, és abban pedig teljesen egyetértek Vojnik képviselő asszonnyal, hogy abszolút elkerülhetetlen a szakellátások rendszerének az újradefiniálása. Igenis, hogy definiálnunk kell hozzáférési szabályokat és nagyon határozottan döntéseket kell hoznunk a kapacitásokról. Itt Mikola úrnak volt egy nagyon fontos megjegyzése, hogy kevés a valid epidemiológiai adat. Igen, ez valóban így van, pontosan ezért azt gondoljuk, hogy ettől függetlenül is azt gondoljuk és abban hiszünk, hogy el kell indulnunk a kapacitások átalakításával, hogy szükséglet alapú kapacitások mentén épüljön fel az ország, azzal, hogy ez nem az a rendszer lesz, amit 50 évre be tudunk betonozni, sőt még húszra sem, hiszen folyamatosan fejlődik az orvostudomány, a technológia, tehát ennek egy nagyon flexibilis rendszernek kell lennie. Én a magam részéről abban hiszek, hogy el kell indulnunk és abban hiszek, hogy a rendszeren évről évre igazítani, tekerni, szabályozni kell a mikrogombokkal. Ebben mindenképpen szeretném kérni az egészségügyi bizottság támogatását, hogy tudjunk elindulni a kapacitások mentén. És igenis, hogy évről évre haladjunk mindig egy kis finomítással, mert hogy nagyon fontos, hogy nem szabad konstansnak hagyni.
Még egy fontos megjegyzés volt, Kökény elnök úrnak mondom, hogy fantomokkal hadakozás, nekem az ingatlanvagyon kapcsán jutott eszembe, hogy szintén nem fantomokkal hadakozunk. Amikor egészségügyi célvagyonról beszélünk, ezt talán tisztáznunk kéne és fontos lenne tudnunk, hogy mennyiben tekintjük célvagyonnak az adott intézmény 39 vagy 40 valahány telephelyét. Hogy mind a 40 valahány telephelyet célvagyonnak tekintjük-e. Ehhez mind ragaszkodunk, hogy ez a 39 telephely míg világ a világ, célvagyonként funkcionáljon? Azt gondolom, hogy ebben sokkal óvatosabban kell fogalmaznunk, és az egészségügyi célvagyon egy olyan valami lesz szintén, ami állandó újradefiniálást fog igényelni, hiszen, hogy ha beszélünk kapacitásokról, kapacitásszükségletről és leszerződött kapacitásról, az gyakorlatilag az egészségügyi jelenlegi vagyon és jelenlegi mérhetetlen számú ingatlan és épület valószínűleg egy részére fog kiterjedni, a többi átalakulhat szociálissá, átalakulhat akár fekvőből járóvá és bármi más is megjelenhet ott. Ebben is szeretnék egyfajta óvatosságot kérni a bizottságtól, és mi magunk is igyekszünk nagyon óvatosan fogalmazni, amikor erről a területről beszélünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárom a vitát és azzal köszönöm meg az Állami Számvevőszék jelentését és munkáját, hogy a bizottság ülésén elhangzottak figyelembevételével a kormány figyelmébe ajánlom annak a vizsgálatát, hogy az ellátórendszer tulajdoni működtetési viszonyaival kapcsolatosan szükséges lenne törvényi szabályozás. Alapozva a korábbi kórháztörvények, intézményi törvények tapasztalataira is, hozzátéve, hogy persze itt egy eszközről van szó, de én úgy ítélem meg, hogy e tekintetben indokolt lehet egy keretjogszabály megalkotása. Az itt elhangzottakat természetesen a jegyzőkönyv megküldésével együtt az érintett minisztereknek tudomására fogjuk hozni.
Köszönöm szépen. Sajnálom, hogy elnök úrnak nem volt módja korábban részt venni a vitában, beszélgetésben, de nagyon örülünk annak, hogy itt volt velünk.
Megkérdezem, hogy egyebekben kíván-e valaki szót kérni. (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen. A jövő héten kedden 9 órakor kerül sor a tárgyalásra. Köszönöm.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 37 perc)
|
|
Dr. Kökény Mihály (MSZP), |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia