EB-9/2006.
(EB-9/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2006. október 17-én, kedden 9 órakor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló(k) *
Elnöki megnyitó *
Napirend előtti elnöki bejelentések *
Dr. Csáky András napirend előtti indítványa *
Szavazás Csáky András indítványáról *
Szavazás a napirendi ajánlásról *
A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat (T/1037. szám) (Általános vita) *
Dr. Horváth Ágnes szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Dr. Horváth Ágnes válaszai *
Hozzászólások *
Dr. Horváth Ágnes válaszai *
Szavazás *
Konzultáció a 43/1999. (III. 3.) kormányrendelet 2006. július 1-jén hatályba lépett módosításának az intézmények finanszírozására gyakorolt hatásáról *
Dr. Horváth Ágnes szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
Dr. Horváth Ágnes válaszai *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: A művi meddővé tétel szabályozásáról szóló határozati javaslat (H/964. szám) (Balog Zoltán (Fidesz) és Soltész Miklós (KDNP) képviselők önálló indítványa) *
1. A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat (T/1037. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
2. Konzultáció a 43/1999. (III.3.) Korm. rendelet 2006. július 1-jén hatályba lépett módosításának az intézmények finanszírozására gyakorolt hatásáról
3. Konzultáció az Országos Egészségbiztosítási Pénztár új főigazgatójával
4. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: A művi meddővé tétel szabályozásáról szóló határozati javaslat (H/964. szám) (Balog Zoltán (Fidesz) és Soltész Miklós (KDNP) képviselők önálló indítványa)
5. Egyebek
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Keller László (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Nyul Istvánnak (MSZP)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Nagy Kálmánnak (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Horváth Ágnes államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Baraczka Mariann osztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Schlammadinger József főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Major Zoltán, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója
Dr. Székely Tamás főigazgató-helyettes (Országos Egészségbiztosítási Pénztár)
Hávelné Szatmári Katalin, a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke
Dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke
Dr. Búzás László, a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségének igazgatója
Bidló Judit, az Innovatív Gyógyszergyártók igazgatója
Dr. Golub István, a Magyar Kórházszövetség elnöke
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP) az előterjesztők képviseletében a 4. napirendhez
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 05 perc)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó reggelt kívánok! Tisztelt Bizottság! Köszöntöm az egészségügyi bizottság tagjait és a meghívott vendégeinket. Az ülést megnyitom, megállapítom, hogy a bizottság helyettesítésekkel határozatképes.
Napirend előtti elnöki bejelentések
Napirend előtt csak arról szeretnék egy rövid tájékoztatást adni, hogy a kormány öt, az egészségügyi reformmal összefüggő törvény idei elfogadását kezdeményezi. Ezért várhatóan szükség lesz az ülések sűrítésére, tekintetbe véve a most soron lévő ünnepeket is és a november 1-jei emléknapot is. Tehát e tekintetben igyekszünk konszenzusra jutni a lehetséges időpontokról. Elképzelhető, hogy hétfő reggeli ülésekre is sort kell keríteni. Ezt csak előzetesen jelzem, ahogy az ütemezés van. Tájékoztatom a bizottság tagjait arról is, hogy az Alzheimer Világnap 100. évfordulója tiszteletére Lévai Katalin az Európai Parlament Jogi Bizottságának alelnöke nyilvános meghallgatást kezdeményez betegekkel és erre csütörtökön 10 órakor kerül sor ezen a héten az irodaház első emeletén és az Egészségügyi bizottság érdeklődő tagjait szívesen látja.
Azt szeretném mondani, hogy a hosszú napirend miatt, miután az ülés elhúzódhat, azt tervezzük, hogy a következő héten, amely keddi-szerdai plenáris ülést feltételez, valamikor a plenáris üléssel párhuzamosan tárgyalunk a kamarák és a Biztosításfelügyelet törvényeinek általános vitára való alkalmasságáról, illetőleg a zárszámadás módosító indítványairól úgy, hogy ez a gyógyszertörvény plenáris tárgyalásával ne ütközzön. De ennek az időpontját még nem tudom megmondani, csak kérem a frakciók rugalmasságát e tekintetben.
Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy kíván-e valaki napirend előtt szólni. Horváth Zsolt képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném megköszönni azt a bizalmat, hogy az Egészségügyi bizottság ellenőrző albizottsága elnökének megválasztottak, egyúttal szeretném meghívni a tag képviselőtársaimat, hogy a bizottság alakuló ülését a mai rendes ülés után tartsuk meg. Elképzelésem szerint ez nem lesz hosszabb tíz percnél, megbeszélnénk a munkamenetet, illetve megalakítanánk a bizottságot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én is megerősítem az albizottság elnökének a kérését.
Kérdezem, hogy az írásban kiküldött napirenddel kapcsolatban van-e észrevétel. Igen, Csáky András!
Dr. Csáky András napirend előtti indítványa
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen elnök úr. Indítványozom, hogy a napirend tárgyalását halasszuk el. Több szemponttal tudom magyarázni: gondolom, hogy az az idő, amit a képviselők rendelkezésére bocsátottak, hogy ezt az igen nagy volumenű és igen sokrétű törvényjavaslatot tanulmányozni tudják, az nem elegendő. Erre még mondhatják azt, hogy ez az én hibám, hogy így ítélem meg, azonban a jogalkotási törvény alapján számos egyéb dokumentumot kellene a kormánynak benyújtani: az érintett szervezeteknek a véleményét, az önkormányzatoknak, megyei önkormányzatoknak a törvényjavaslattal kapcsolatos véleményét, hisz' súlyosan érinti, harmadsorban maga a törvényjavaslat is utal más, már a parlament elé benyújtott törvényjavaslatra. Tehát itt párhuzamos tárgyalásokra van szükség. Nem előzhetik meg egymást ezek a törvényjavaslatok. Tehát ez is lehetővé tenné azt, hogy a jövő héten kezdjük el ennek, illetve a másik két törvényjavaslatnak a tárgyalását. Tehát én indítványozom az elhalasztást és kérem a képviselőtársaimat, hogy gondolják végig: halasszuk el egy héttel a bizottsági vitáját ennek, mert megalapozottabban tudunk felkészülni és a kormány is az eddig elkövetett hiányosságait tudja pótolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Van-e a napirenddel kapcsolatban egyéb indítvány? (Nincs jelentkező.) Nincs. A kormány sürgős tárgyalást kezdeményezett, ennek indokaként az szerepel, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvényben olyan befizetési kötelezettségek szerepelnek, amelyek adójellegűeknek minősülnek és ezért sürgős tárgyalást és elfogadást kért. De természetesen az indítványról szavazunk.
Szavazás Csáky András indítványáról
Először az a kérdés, hogy ki az, aki Csáky András képviselő úr indítványát támogatja. (Szavazás.) Hat igen.
Szavazás a napirendi ajánlásról
Ki az, aki a napirendi ajánlást elfogadja? (Szavazás.) Tizenhárom. A bizottság többsége a napirendi ajánlást elfogadta.
Ezért soron következik A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága.
Tájékoztatom a képviselőtársaimat, hogy ezzel kapcsolatban érkezett a bizottsághoz egy nagyon rövid megkeresés a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Gyógyszeripari Szakszervezeti Szövetsége részéről, amelyben aggályosnak tartja a gyógyszergyártókat érintő új befizetési kötelezettségek bevezetését, mondván, hogy a számukra megjelölendő elvonás a fejlesztés, az innováció visszaesését fogja eredményezni, és ez a gyógyszeripar versenyképességét befolyásolja. Ha a képviselőtársaim közül bárkit érdekel ez a nagyon rövid papír, akkor majd készítünk erre nézve sokszorosítást, de erről tájékoztatnom kellett a bizottságot.
A napirend előadója az egészségügyi tárca, Horváth Ágnes államtitkár asszony. A következő ügyrendet javaslom. Szokásainknak megfelelően a minisztériumi előterjesztést, kormány-előterjesztést államtitkár asszony szóban indokolja. Azt követően a bizottság tagjainak van arra lehetősége, hogy kérdezzenek, a kérdésekre államtitkár asszony és munkatársai válaszolnak. Azt követően kerül sor a hozzászólási körre szokásunk szerint, és ha már a képviselő nem jelentkezik hozzászólásra, akkor a jelentkező érdekképviseleteknek szót adunk, de e tekintetben azt kérem az érdekképviseletektől, hogy aki szólni kíván gyógyszerügyben, az nálam jelezze. Azt kérem tisztelettel az érdekképviseletektől, hogy önmérsékletet gyakoroljanak időben, tekintve azt, hogy egyéb napirendi pontjaink is vannak. Nem szeretnék senkit sem különösebben figyelmeztetni, de általában azért ez 3-4 perc között szokott alakulni, tehát kérem, hogy ezt tartsuk be, hiszen nincs lehetőség ennél hosszabb hozzászólásra. Ezt követően fog majd válaszolni államtitkár asszony a képviselői észrevételekre és egyéb észrevételekre. Egyébként ezt az eljárást javaslom majd a 2. napirendi pontnál is.
Tehát akkor ennek kapcsán megadom a szót államtitkár asszonynak, hogy röviden indokolja a törvényjavaslatot. Tessék!
Dr. Horváth Ágnes szóbeli kiegészítése
DR. HORVÁTH ÁGNES államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Tisztelt Résztvevők! A kormány törvényjavaslatot nyújtott be a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól címmel. Gyakorlatilag a törvényi szabályozás fő célja, hogy kiszámítható, biztonságos és átlátható gyógyszerpiacot, gyógyszerpiaci körülményeket teremtsen a gyógyszerellátásban, a gyógyszerpiacban résztvevő valamennyi szereplő számára. Célunk az, hogy megosszuk a felelősséget, ne csak a biztosító viselje a gyógyszerkassza felelősségét, hanem megosztásra kerüljön ez a felelősség a gyógyszergyártók és -forgalmazók, a biztosító, a betegek és nem utolsó sorban a gyógyszerfelírást végző orvosok között.
A gyógyszer-gazdaságossági törvény első részei gyakorlatilag a gyógyszerek piacra lépésével, piacra kerülésével, befogadásával foglalkoznak. Itt is cél az, hogy egy transzparens, átlátható, kiszámítható eljárás jöjjön létre. Az évről évre megkötött vagy akár több évente megkötött megállapodások helyett egy stabil, kiszámíthatóbb környezetet tervezünk a gyártók számára is, amelyben bevezetésre kerül a biztosítónak adott árkedvezmény vagy rabatt. A rabattból számításaink szerint a termelők befizetése 30-35 milliárd forint lesz, az idei évben a gyógyszergyártók befizetése ezzel szemben 22,5 milliárd forintra tervezett.
Új eszköz, hogy szabályozzuk a gyógyszerlátogatók tevékenységét, jobban szabályozzuk, mint eddig. Ennek egyik része, hogy a gyógyszerlátogatókra kötelezően regisztrációt kell fizetni. Tájékoztatnám a bizottság tagjait, hogy jelenleg Magyarországon 2794 regisztrált orvoslátogató tevékenykedik. Mi ennek a számnak a csökkenésével és az első évben fizetendő 5 millió forint regisztrációs díjjal körülbelül 10 milliárd forint bevétellel számolunk.
Megjelenik a forgalmazók által fizetendő rabatt is, vagy fizetendő díj. Ebből 400-450 millió forint bevételt prognosztizál a kormány.
A nagy forgalmú patikáknál a patikaszolidaritási díj kerül bevezetésre, amelynek célja nem más, mint hogy ebből is támogatásra kerüljenek a kispatikák, a kistelepülések patikái. (Dr. Mikola István megérkezik.) Számításaink szerint több mint 1130 millió forint feletti árrésű patika várható az idei évben. Körülbelül 400-450 millió forintos bevétellel számolunk ebből a tételből is.
Ha már patikákról beszéltem, akkor másik nagy része a törvénynek a patikaalapítás szabaddá tétele, a patikaalapítás liberalizációja. Célja a kormánynak, hogy javuljon a lakossági gyógyszerellátás, hogy több gyógyszertár legyen, hogy megjelenjenek a gyógyszertárak olyan településeken is, ahol eddig nem volt gyógyszertár. Itt a szabályozás egy hároméves átmeneti időszak után engedi a teljes liberalizációt, azaz az alapítás teljes szabadságát. Az első három évben bizonyos többletszolgáltatásokat kell vállalniuk az újonnan alakuló gyógyszertárak alapítóinak akár nyitva tartásban, akár például internetes csomagszállításban vagy készenlétben.
Gyakorlatilag ezen túl még az, amire kiterjed a jogszabály, és amelyről azt gondolom, hogy szintén beszélnünk kell, a gyógyászati segédeszköz, hiszen a segédeszköznél is cél, hogy megteremtődjön ugyanaz a transzparencia, mint a gyógyszernél.
Említettem, hogy a felelősségben megjelenik a felíró orvos felelőssége is. Ez nem jelent mást, követve nyugat-európai országok példáit vagy az EU-országok példáit, hogy valamennyi orvost szeretnénk sokkal jobban ösztönözni a generikus gyógyszerek használatára, ezáltal is kedvezőbb finanszírozási pozíciót teremtve mind a gyógyszerkasszának, mind pedig a betegeknek. Az orvosoknak a generikus gyógyszerfelírást bizonyos gyógyszerfelíró szoftverrel akarjuk segíteni, könnyíteni ezt a munkát. Egyébként jelenleg is számos ilyen szoftver működik, sőt van már akár teljesen ilyen szoftver is a piacon, tehát ez létező entitás. Ezt szeretnénk kibővíteni, kötelezővé tenni.
Mindenképpen új még, hogy elindul az orvosok összehasonlító értékelése. Nem egyéni gyógyszerkeret kerül meghatározásra, szeretnék itt is pontosítani, hanem egy összehasonlítás indul meg az orvosok között az alapján, hogy milyen tevékenységet végeznek, milyen arányban gyógyítanak bizonyos krónikus betegségeket originális vagy generikus készítménnyel, hogyan választják meg a készítményeket.
Azt gondolom, hogy talán a legfontosabbakat a törvényről elmondtam. Így összefoglalóan tehát még egyszer, ha egy mondatban nagyon röviden megengedik, a célunk az, hogy egy törvényben szabályozott gyógyszerpiac jöjjön létre Magyarországon, hosszú távú biztonságot teremtve mind a lakosság ellátásában, mind a gyógyszerhez hozzájutásban, mind pedig a befogadásban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Köszöntöm közben Major Zoltán urat is, az OEP főigazgatóját, aki egy későbbi napirendre jött, de természetesen érintett a jelenlegi napirendi pontnál is.
Kérdések következnek. Kinek van kérdése, képviselőtársaim? (Dr. Csáky András jelentkezik.) Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Előrebocsátom és magamra vállalom annak az ódiumát, hogy buta vagyok, hogy lehet, hogy teljes mélységében még nem tudtam áttanulmányozni a törvényjavaslatot, és annak a hátsó gondolatait kifejteni.
Csak azért bocsátom előre, hogy ha netán az általános vita során a véleményünk kifejtésekor kérdések fogalmazódnak meg, akkor ne az legyen a válasz, hogy itt volt az alkalom a bizottsági ülésen, hiszen ennél komolyabb és bonyolultabb dologról van szó. Tehát csak nagy általánosságban tudok megfogalmazni kérdéseket. Nagyon jó dolog, hogy a gyógyszergyártókat regulázzuk, de kérdezem, hogy az iparűzési adó, meg egyéb európai uniós jogharmonizációs kérdés analógiájára, egy adott termékkel kapcsolatosan három forgalmi típusú adóztatás bevezethető-e. Tehát van-e Európában bárhol ilyen adóztatási forma. Annak az ellentmondásáról is jó lenne beszélni, hogy egyrészt teljesen jogos, hiszen nagyon régóta mondjuk, hogy a generikus programot preferálni kell, sőt ezt egy szoftverrel is fogják segíteni, gondolom, hogy ez egy központilag készített szoftver és az alkalmazókhoz el fog jutni, de a felíró orvosnak is részletes ismertetést kell tartani arról, hogy milyen kezelési lehetőségek vannak, majd elmegy a patikába a beteg és a gyógyszerésznek is részletes ismertetést kell tartania arról, hogy milyen kezelések alkalmazhatók; igaz, ha ezek után netán nem a szoftver által ajánlott készítményt írja fel, akkor bizony ennek következményei lesznek és itt hihetetlen ellentmondás van. Ha ezt feloldaná az államtitkár asszony, azt megköszönném.
A szoftver alkalmazásával kapcsolatosan további probléma számomra, lehet, hogy csak a számomra, hogy amennyiben egy szoftver által preferált készítménnyel kapcsolatosan a későbbiekben egészségkárosodás keletkezik, akkor annak a jogi megítélése hogy fog bekövetkezni. Ki a felelős ezzel kapcsolatban. Nem azokról az esetekről beszélek, amikor bizonyos betegségcsoportok kapcsán egyértelmű szakmai protokollok állnak rendelkezésre és annak mentén következik a gyógyszerelés, ebben elég sok hiányosság van, ezt tudjuk mindannyian, de mondjuk a szoftver ezt mondja, az OEP ezt írja elő, ezt kell felírni, mert különben gondok lesznek. Annak a felelősségét, kártérítését ki fogja vállalni. Nagyon talányosan fogalmaz ez a törvény is és a többi is, amikor biztosítókról beszél. Jelen ismereteim szerint még kormányzati döntés sincs, sőt még a kormányt alkotó koalíció sem állapodott meg ebben, de ennek a törvénynek a szövege egyértelműen már több biztosítóról beszél. Kérdezem, hogy ezek szerint megszületett a döntés: Magyarország feladja a szolidaritás elvű biztosítást, szétszedi az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat és több biztosítós modellben gondolkodik.
Bizonyos befogadási határidő-csökkentések, kihirdetések kapcsán - nem találom és - egyértelműen kérdezem, hogy az eddigi negyedéves és féléves kötelező kihirdetések ezek szerint megszűnnek vagy pedig továbbra is fennmaradnak. Mert számomra ez nem világos, illetve itt keveredik a fix és a százalékos támogatás a törvényjavaslatban, de ezt gondolom, a későbbiek folyamán korrigálni lehet. Egyelőre ennyit kívántam mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr, ezek szerint eléggé sikerült elmélyülni. Kinek van további kérdése? Schvarcz képviselő úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Szeretném megkérdezni, hogy a be- és kifogás szabályait milyen módon szeretné szakmailag biztosítani ez a törvénytervezet. Tervezik-e az OGYI-nak a szerepét megerősíteni? És hogy ez milyen gyakorisággal következik be, illetve ez folyamatosan fog-e történni a jövőben. És nem tudom, lehet, hogy benne van az expediáló asszisztensek kérdése, lehet, hogy elkerülte a figyelmemet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én is szeretnék kérdezni. Három kérdésem van. Az egyik kérdésre részben válaszolt az államtitkár asszony, de érdekelne a befizetési kötelezettségek mértékével kapcsolatban, hogy arányaiban ez hogy viszonyul a nemzetközi gyakorlathoz. Tehát Németországban van ilyesmi, gondolom, a minisztériumi szakértők birtokában van hatástanulmány, amelyből a konkrét számok megismerhetők lennének és nem ártana egyébként, ha ezt a mi rendelkezésünkre is bocsátanák. Tehát jó lenne e tekintetben ezeket a számokat pontosan tisztázni, meg azt is, hogy ez hogy viszonyul az eddigi befizetésekhez ahhoz képest, hogy különböző sajtótermékekben már ezt sokszorosan meghaladó mértékekről lehet hallani. Tehát mintha valamiféle licitálás elindult volna itt. Jó lenne ebben pontosan, tisztán látni.
A másik kérdés a gyógyászati segédeszköz-szabályozáshoz kapcsolható. Tehát, hogy nem gondolkodott-e a tárca az egyébként dicsérhető gyógyászati segédeszköz-transzparencia megteremtési programmal kapcsolatban, mert erre már elég régóta várunk, hogy a közfinanszírozott gyógyászati segédeszköz fogalmát alkalmazzuk a közfinanszírozott gyógyszerhez hasonlóan, mert a gyógyászati segédeszköznek az általános fogalma értelemszerűen a nem tb-támogatott termékekhez is kapcsolódik. Tehát ezért is fontos lenne, mert itt egyéb más rendeletek is napirenden vannak. Azt gondolom, hogy itt e tekintetben a közfinanszírozott gyógyászati segédeszköz fogalmát érdemes lenne felvetni. Másrészt a javaslat elkészítői nem gondoltak-e arra, hogy a gyógyászati segédeszközök területén is éljenek a gyógyszergyártókhoz hasonló befizetési kötelezettségek?
A harmadik kérdés arra vonatkozik, hogy az intézeti gyógyszertárakkal kapcsolatban egy kicsit úgy látom e tekintetben és a kérdésem arra vonatkozik, hogy az, hogy nem szerepel maga az a fogalom, hogy intézeti gyógyszertár, hanem van az egész, az intézeti gyógyszerellátás, ez ha úgy tetszik, megfelel-e az eddigi egyeztetéseknek. Voltak-e egyeztetések ilyen tekintetben, mert egy kicsit úgy látom, hogy az intézeti gyógyszertár és a ma már egyébként működő vényforgalmú részlegekkel kapcsolatos részleges közforgalmi jogosítványokkal vagy talán ilyen jogosítványokkal rendelkező patikákkal kapcsolatosan mintha a törvényi indítvány összemosna bizonyos dolgokat. Tehát e tekintetben kérdezném az előterjesztőt, hogy mi akkor most a jogalkotó szándéka.
Van-e további kérdés? Garai István!
DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Előrebocsátom, hogy gyakorló orvosként a betegek pártján vagyok, de amennyiben egy racionális költséghatékonyság felé lépünk és ezeket a megtakarított költségeket visszaforgatjuk valamilyen formában a betegekre és az egészségügyre, akkor azt mondom, hogy rendben. Ugyanakkor van a törvénytervezetnek egy olyan pontja, ami nevezetesen a közgyógyellátás keretösszegével foglalkozik, úgy fogalmaz, hogy 2006-ban legfeljebb havi 12 ezer forint, 2007-ben pedig ez havi hatezer forint. 30. 31. FE (Garai)
Nem gondolnám, hogy jövőre fele olyan betegek lesznek a betegek, vagy dupla olyan hatékonyan tudunk gyógyítani, bármennyire is igyekezünk.
Úgy gondolom, hogy a közgyógyellátás rendszerének átalakítása helyes lépés volt, elég nagy pazarlás volt benne, jöttek a betegek listával, hogy A-vitamin, B-vitamin, C-vitamin, hadd ne mondjam tovább. A mostani változtatás és ez a 12000 forint a gyakorlatom szerint a betegek igen jelentős részénél, mondjuk 90-95 százalékánál helytálló, és emberileg és szakmailag is elfogadható. Úgy gondolnám, hogy a 6000 forintos csökkentés viszont a betegek egy jelentős részénél és talán értelemszerűen azoknál a betegeknél okozhat problémát, akik nagyon sok gyógyszert szednek, és indokoltan, mert azért ilyen beteg is van. Úgy gondolnám, hogy náluk már 20-30 százaléknál volna az a határ, természetesen részben, mert a 6000 forintig biztosítva van náluk ez a költség. De most mondok egy példát, egy 30000 forintos nyugdíjas embernél egy esetleges plusz 4000 forintos különbség is azért elgondolkoztató számomra. Tehát ezt a 6000 forintos változást nem tudom támogatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez a kérdések köre, de ez már vélemény volt. Kérem, hogy a kérdésekhez ragaszkodjunk. Puskás képviselő úr egy árnyalattal előbb jelentkezett, mint Nagy Kálmán képviselő úr, mindegy, hogy melyikőjük. Tessék parancsolni!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Tisztelt Bizottság! Való igaz, hogy viszonylag kevés idő állt rendelkezésre. Én a szellemiségét kérdezném meg a törvénytervezetnek. Gyakorló orvos lévén eddig mindig úgy tudtam, hogy a legjobb gyógyszert kell használni. Most ez azt sugallja számomra, és ez a bizonyos szoftver is ezt hivatott szolgálni, hogy a legolcsóbb gyógyszert használjuk ezután a gyógyításra. Úgy gondolom, a szellemiségével nem tökéletesen ért egyet egy gyakorló orvos.
A törvényben szerepel egy olyan dolog, hogy a Gyógyszerész Kamara jelenlegi egyetértési joga megszűnik. Tudom, hogy most öt törvénytervezet került benyújtásra, de kérdezem, hogy ezzel pillanatnyilag hol állunk, hogyan hivatkozhatunk erre.
Úgy gondolom, a gyógyszerek különböző helyen, nem patikában történő vásárlásával kapcsolatos aggályok elég egyértelműek. Itt gondolt-e arra a törvényalkotó, hogy nem a villanyégő cseréjéről, hanem arról van szó, hogy egy szándékaink szerint jól használható mérget adunk egy elromlott szervezetnek, elromlott rendszernek. Amikor villanyégőt cserélünk, abban az esetben a rendszer jó, az elektromos rendszer jó, és ennek egy darabját kicseréljük. Amikor gyógyszert adunk, akkor a rendszerrel van baj, az emberrel van baj, és ebbe nyúlunk bele. Tehát úgy érzem, hogy az analógia sántít. Köszönöm. Majd később folytatom.
ELNÖK: Köszönöm. Tudom, hogy nehéz megkülönböztetni a kérdéseket, véleményeket, de úgy veszem, hogy ez is kérdés, képviselő úr. Nagy Kálmán képviselő úr következik.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Államtitkár Asszony! Az a helyzet, hogy véleményem szerint körülbelül holnap reggelig kellene itt maradnunk akkor, ha mindazokat a kérdéseket, amelyek fontosak, fel kellene tenni, olyan lényegi kérdésekről van szó. Én szívesen vállalom, ha ön vállalja. Igazából egyet-kettőt tudok kiemelni ebből az egész dologból, mert ez egy olyan tömeg, és olyan mély hatással van a betegekre, amelyet jelen pillanatban még nem is tudunk értékelni.
Egy nagyon fontos eleme azonban van. Például az, hogy a pénzügyminiszter mindenhol ott szerepel az egészségügyi miniszter neve mellett. Mondjuk például a támogatott gyógyszerek körét. Magyarországon egy csomó olyan gyógyszer van, amely többe kerül egy adott beteg számára, mint a beteg egész családjának egyhavi jövedelme. Mellé van írva az, hogy a pénzügyminiszter és az egészségügyi miniszter együttesen hagyja jóvá a támogatott gyógyszerek körét, amely gyógyszereket ilyen fajta kritériumok mellett kaphatnak meg a betegek. Kérdezem én, hogy mi ez. Ha több beteg van, aki ilyen gyógyszert igényel, de az Egészségügyi Minisztérium azt mondja, hogy kevesebb pénz van, akkor azokat a betegeket megkérjük, hogy fáradjanak ki egy másik országba? Hogyan fog működni? A pénzügyminiszter gyakorlatilag gyámság alá helyezi az Egészségügyi Minisztériumot, és az összes kiadások kontrollját szinte direkt formában végzi.
Ahogy átnéztem a törvényt, véleményem szerint az helyesírási hibáktól sem mentes. Ha végiggondolja az ember, akkor számos olyan dolog van, ami egyszerűen nem jól definiált, nem tud vele az ember mit kezdeni. Nem jól definiált például az, hogy hogyan tiltják meg egy gyógyszer forgalmazását. Nem világosan tisztázott. Tele van szubjektív elemmel. Mondom, most ezt a két kérdést emeltem ki, de számtalan kérdést mondhatnék el ezzel kapcsolatosan. Éjszaka nagyon rövid idő alatt néztem meg, külföldről érkeztem haza, 13-án kaptuk meg a törvényt, akkor került rá a komputerre, és ezt három nap alatt úgy, hogy egyéb munkája is van az embernek, éjjel-nappal kellett tanulmányozni. Hangsúlyozom, pontonként kellene átnéznünk a törvényt ahhoz, hogy érezzem azt a felelősséget, amilyen felelősséget azok iránt érzek, akiket képviselek itt, a betegeket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr, aztán Nyul István.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Az első kérdésem az lenne, hogy hova ez a rohanás. Miért kell ezzel a nagyon sok területet érintő törvénytervezettel sürgősségi, rendkívüli eljárás keretében foglalkoznunk, ugyanis darabokra lehetne szedni? Minden darabjának óriási gazdasági, társadalmi, morális, orvosi kihatása van, de mivel belekényszerültünk, én is szeretnék néhány kérdést feltenni, bár gondolkodtam azon, hogy érdemes-e egyáltalán ezt megtenni, mert ez a jelenlegi eljárásmód alkalmatlan arra, hogy egy ilyen hatalmas horderejű törvénytervezetet valóban, hatásait is tekintve végiggondoljunk.
Az első kérdésem az orvos és gyógyszerész kötelezettségének a legalacsonyabb árú termékek kiválasztásához kapcsolódik, és nagyon egyszerű lesz. Ez jelenti azt, hogy a ma Magyarországon krónikus betegségek miatt beállított betegeket az új gyógyszerfelíráskor már a legolcsóbb készítményre kell átállítani? Körülbelül másfélmillió ilyen beteg lehet, diabéteszesek, hipertóniások, más krónikus betegségben szenvedők. Elképesztő orvosi munkát jelent, elképesztő kockázatokkal jár, és óriási anyagi, gazdasági vonatkozásai is vannak. Tehát a kérdésem ez, hogy ez most érinti a beállított krónikus betegeket is a törvény hatálybalépésével?
A következő kérdésem a gyógyszerekkel kapcsolatos. Az Európai Unióban nagyon pártolt módszer a hazai kiadások csökkentésére most a paralel gyógyszerbehozatal támogatása. Ez kimaradt teljesen a rendeletből annak ellenére, hogy az OGYI az erre vonatkozó rendeleteket már megalkotta. Szándékosan maradt le a paralel importnak a lehetősége, vagy pedig e mögött valamiféle más meggondolás van?
Szeretném megkérdezni azt is, hogy a nagyon erőszakosnak tűnő rendkívüli visszatérítési követelményeknél nekem úgy tűnik, hogy ezek nagyon súlyos szakmai és gazdasági válságot okozhatnak, ha ezek nem valid epidemiológiai adatok alapján terveztetnek. Ilyen valid epidemiológiai adatok pedig nincsenek, legalábbis a törvény hatálybalépésekor nem lesznek.
Tehát felmérték-e azt, hogy ez a nagyon erőszakos visszatérítési követelmény a tervezettnél nagyobb kiadások esetén milyen helyzetbe fogja hozni a magyar gyógyszerpiacot? Ennek milyen hatása lesz? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt szeretném javasolni majd az előterjesztőknek és az ilyen típusú törvényeknél eljárásként is, hogy lehetnek olyan kérdések, amiknél nem biztos, hogy érdemes esetleg ad hoc számokkal dobálózni. Ha a bizottság igényt tartana olyan esetleg írásos, elektronikus úton megkapható anyagra, ami bizonyos kérdésekre részletesebb eligazodást ad, ezt kérem, az egyébként tudom, hogy nem könnyű helyzetben lévő minisztériumtól, hogy lehetőség szerint ezt ezen a héten, az ünnep előtt juttassa el, mert hiszen a jövő héten ez a parlamenti általános vitát segítheti. Addig a bizottság tagok ezt tanulmányozhatnák. Tehát ezt külön szeretném kérni, ha van ilyen. Szerintem biztos van ilyen jó néhány háttér, információ, anyag, nemzetközi összehasonlítás, stb. Nyul István képviselő úr!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Ma megállapítható Magyarországon, hogy az ügyeleti ellátórendszerhez csatlakozó gyógyszerellátás megoldott. Kisvárosokban is működik a nyújtott ügyelet, illetőleg a készenléti szolgálat, ami ezt megoldja. Vannak azonban olyan központi ügyeleti ellátóhelyek, Baranyát tudom példaképpen mondani, ahol egy kis háromezres településen egy gyógyszertár működik, és a gyógyszertár nem kényszeríthető arra, hogy folyamatos készenléttel vagy ügyelettel álljon az ügyeleti ellátórendszer szolgálatába. Ilyen helyen a jogalkotó nem foglalkozik azzal a gondolattal, hogy egy kézi gyógyszertárszerűséget működtessen, hiszen tudjuk, hogy a kézi gyógyszertár háziorvoshoz és földrajzi ellátó területhez kötött. Ilyen helyen viszont, ha a betegellátást nézzük, kiválóan ellátná egy ilyen típusú gyógyszerellátó-hely az akkut, sürgős szükség igényét. Biztos vagyok benne, hogy 24 órás szolgálatot nyújtó, több gyógyszerészt foglalkoztató gyógyszertár nem fog ilyen helyre települni, mert nem tudja önmagát fenntartani. Tehát, ha azt akarjuk, hogy egy folyamatos, tisztességes betegellátás, gyógyszerellátás legyen az éjszaka kellős közepén, akkor egy ilyen típusú sürgősségi gyógyszerellátó-helyben gondolkodni kéne talán. Nem tudom, hogy a jogalkotó gondolkodik-e ilyenben, mert ha nem, akkor ezzel érdemes lenne foglalkozni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyula Ferencné, aztán Horváth Zsolt.
GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Nagyon rövid kérdésem lesz, de olyan lényegi dologra tapint rá, amire szeretnék konkrét választ is kapni. Az általános rendelkezések 3. §-ának b) szakasza szól a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerről. Az érdekelne engem, hogy ebbe a kategóriába beletartoznak-e a gluténmentes készítmények. Azért kérdezem, mert a mi megyénkben egyre inkább növekszik az ezzel a "betegséggel" élők, és én megnéztem nagyon alaposan azokat a lelőhelyeket, amelyek a környezetben voltak, hogy a mindennapi táplálkozáshoz szükséges gluténmentes ételek mennyibe kerülnek, és valami elképesztő árakkal dolgoznak. Erre szeretnék az államtitkár asszonytól választ kapni.
ELNÖK: Köszönöm.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Bevezetőmben engedjék meg, hogy néhány számadatot mondjak. Ez a törvény a preambulummal együtt 55 oldal. Ebből az 55 oldalból nyolc oldalon keresztül egyéb más törvények egyes szakaszait módosítja, elhagyja, kiegészíti, átírja. Teljesen nyilvánvaló, hogy fizikailag nem lehet mindezt egy képviselőnek végignézni a rendelkezésre álló idő alatt. További kérdés és kérés: megismételném ugyanazt, amit Mikola alelnök úr mondott, hova ez a rettenetes sietség? Miért nem biztosítják a lehetőséget arra, hogy tisztességes munkát végezhessen a képviselő, ha szeretne?
Kérdezem én, hogy ha ilyen horderejű beavatkozások vannak, miért nem látunk hatástanulmányokat. Készültek-e egyáltalán tanulmányok arra, hogy ez milyen következményekkel jár az orvostársadalomra, a betegekre? A gazdasági kihatásai milyenek? Milyen következménye lesz a gyógyszerészekre, az egyes patikákra, kis patikákra? Mi fog történni? Hol van ez leírva? Készült-e ilyen? Ha készült, akkor megkaphatjuk-e és ha van, akkor egyébként miért nem kaptuk meg időben? További kérdéseket vet fel az, hogy nem látjuk azoknak a szakmai szervezeteknek az álláspontját, akikkel a törvényt, gondolom a törvényalkotási menetnek megfelelően, le kell egyeztetni. Kérem, hogy ezeket is csatolják be a törvényhez, hadd ismerjük meg, hogy ezeknek a szervezeteknek mi volt az álláspontja, véleménye.
A törvényhez nyilvánvalóan rengeteg végrehajtási utasítás, rendelet fog kapcsolódni. Kérdezem azt, hogy ezeket megismerhetjük-e, megtudhatjuk-e. Ezeket elméletileg a törvényalkotással egy időben be kellene nyújtani a képviselőknek. Megint nem látjuk, nincs itt. Tehát én tisztelettel arra kérem, hogy ezt próbálja meg a tárca pótolni, és bár egyszer már leszavazták, de mégis csak azt mondom, hogy megalapozottnak tartom Csáky András azon kérését, hogy halasszuk el a törvény tárgyalását. Hiszen nyilvánvalóan nincs megfelelően előkészítve. A kérdéseket megfogalmaztam elnök úr, elnézést, ha véleményeket is mondtam vele.
ELNÖK: Ez a műfaj természetéből adódik. Én csak azt gondolom, hogy azért szükséges, hogy ezt kettéválasszuk, mert ez egy viszontválasz-lehetőséget is jelent majd a véleményben. Ezért gondolom azt, hogy viszont azokat a kérdéseket, amelyekre ahhoz, hogy az előadó válaszolni tudjon, meg mi a véleményeket ki tudjuk alakítani, muszáj, hogy egy körben külön fogalmazzuk meg. Kérdés van-e még? Igen, Csáky képviselő úr.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnézést, hogy még egyszer szót kértem, csak példaként ragadom ki, hogy azért nem mindegy, hogy mennyi idő áll rendelkezésre. Itt a reklámkérdés, ha rajtam múlna, azt mondanám, hogy semmit nem szabad reklámozni. A 17. § (6) bekezdés c) pont azt mondja, hogy "vizsgálati készítményt bemutató reklám tilos." Milyen hatása van ennek mondjuk a népegészségügyi programra, a cukorbetegségre, a koleszterinvizsgálatokra? Ezt végiggondolja-e valaki? Vagy ennek az f) pontja, amelyik azt mondja, hogy "tilos közzétenni olyan vény nélkül is beszerezhető gyógyszer reklámját, melynek árához külön jogszabály alapján a központi költségvetés, illetve az E-alap az arra jogosultnak támogatást nyújt. Az f) pont alapján megvalósul az én álmom, hogy semmiféle reklámot ne lehessen közzétenni, hisz' a közgyógyellátás keretén belül lényegében bármelyik termékre nyújtható támogatás. Tehát ezt a pontot kimeríti. Úgyhogy tényleg gondoljuk végig, hogy még egy körben nem lehetne-e tárgyalni, hiszen tele van ilyen kétértelmű, pongyolafogalmazással. Magyarországon nem forgalmazható termék például. A nem forgalmazható vagy a forgalomban nem lévő két külön kategória. Óriási különbség van közötte. Tele van a törvényjavaslat ilyen kétértelmű, nehezen értelmezhető dologgal, amit jó lenne kibeszélni és ez a kormánynak is érdeke lenne, hiszen lehetne korrigálni a vita során, de erre most nincs lehetőség. De szerintem még egy körben tárgyaljuk az általános vitában.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés? Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Inkább részletekbe menő dolgot kérdeznék. Az európai szabályozásokkal átgondoltan egyeztették-e az anyagot? Mert például megnézettem a szakértőkkel, hétvégén dolgoztak és nagyon érdekes megállapításokat tettek: befagyasztás bevezetése. Átmeneti zavar esetén nem lehet árat befagyasztani az európai jogszabályok szerint. Ezt csak az ellátás súlyos összeomlásával fenyegető helyzetben lehet megtenni. Ez azonnal az EU ellenállásába fog futni.
Vagy a másik: nemzetközi árösszevetés. Itt a legalacsonyabb EU-termelői árról beszél. Ettől el kell búcsúznunk, hát Bulgária, Románia belépésével ez a helyzet alapvetően megváltozik.
Tehát itt mi majd fogunk módosító javaslatot tenni természetesen, ami az lesz majd talán, hogy az EU alsó 20-25 százalékos részébe tartozó árakat vegyük alapul. Nem is mondom tovább, itt az európai szabályozások vonatkozásában egy csomó megjegyzést tettek a szakértők. Mivel most kérdést kell föltenni, a kérdésem az, hogy hol fogjuk ezt átbeszélni. Ez hatalmas horderejű anyag. Most gyorsított eljárásban tárgyalja a parlament, nincs mód ennek a részleteit kibontani. Segíteni akarunk, konstruktíven szeretnénk hozzájárulni ennek a nemzetközi elfogadhatóságához is. Van ebben a törvénytervezetben egy csomó okos dolog, nem titkolom, de ezt át kellene beszélni, tehát itt meg kellene nyitni a szakmai vitát a szakmai szervezetekkel. Erről szó sem volt. Jogszabály írja elő, törvény Magyarországon, hogy az adekvát szakmai szervezetekkel ezeket az egyeztető vitákat le kell folytatni. Szerintem ezektől a vitáktól nagyon sokat lehetne nyerni, hogy ez a törvénytervezet valóban a próbát kiálló és hosszú távra megbízhatóan működő rendszert alakítson ki.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Még egy mondatot. Igazán nem humorizálni akarok, de a sietségre jellemző, hogy például a törvény egy új szót is alkotott, azt mondja, hogy "összesenjeinek". Ezt se a magyar értelmező szótárban, se egyetlen szótárban nem találtam meg.
Hadd kérdezzem meg továbbá azt, hogy amikor gyógyszertáron kívül árusítanak egy gyógyszert, az van odaírva a törvényben ma direkt módon, hogy ez fiatalkorú személy számára nem értékesíthető. Ezt hogyan képzelik el? A benzinkútnál a benzinkutas minden alkalommal elkéri az illető személyi igazolványát? Hogy van ez megfogalmazva? Úgy érzem, hogy nem átgondolt, nem végiggondolt az egész, nem végigtárgyalt, egy csomó olyan dolog hiányzik belőle, ami miatt úgy érzem, hogy jogunk van és kötelességünk van legalább még egy bizottsági ülésen újratárgyalni, vagy mint ahogy szavaztunk az elmúlt nap a parlamentben, a törvény tárgyalását elhalasztani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Heintz Tamás képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! A kérdések időszaka van, igyekszem ebbe az irányba kérdezni. Vegyük sorba a felhasználókat, kezdjük a betegekkel, akiket érint ez a törvény. Szeretném kérni, hogy szíveskedjék közzétenni az érdekegyeztetésről érkezett olyan dokumentumokat, amelyek tartalmazzák bármilyen nyugdíjas szervezetek véleményeit erről, a nagycsaládosoknak bármely véleményét erről, de lépjünk tovább, a gyógyszergyártók véleményét arról, amit most tervezni kívánnak, a Gyógyszerész Kamara véleményét, netán az Orvosi Kamara véleményét. Tulajdonképpen szívesen vennénk az olajtársaságok és a nagy bevásárlóközpontok tulajdonosainak a véleményét, hogy szükségük van-e egyáltalán erre, tehát lesz-e, aki vállalja ezt az éjszakai műszakot. Ezekről szeretném önöket kérdezni, hogy történt-e érdekegyeztetés, ha történt, akkor kikkel, és hol van annak a nyoma. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárom a kérdések sorát. Annyit szeretnék kérni, mielőtt visszaadom a szót államtitkár asszonynak, hogy szíveskedjék kérdésenként megfelelő válaszokat adni. Persze miután elég hosszú ideje dolgozom a parlamentben, megéltem már kormánypártiságot, ellenzékiséget, tehát van összehasonlítási alapom, értem az időkorlátokat, tettem e tekintetben megjegyzést az elején, de nyilván majd államtitkár asszony is mond erre kormányzati álláspontot és véleményt.
Párhuzamosan jelenleg csak tájékoztatom a bizottságot, hogy négy további bizottság is tárgyalja különböző aspektusból a javaslatot. A jövő héten szerintem több órán lesz plenáris vita, és a részletes vita azt a célt szolgálja, hogy az ezekkel kapcsolatosan benyújtott módosító indítványok kapcsán részletesen megbeszéljük azokat a kérdéseket, amelyek most is felvetődtek, mert egyelőre még az általános vitánál tartunk. Ennek ellenére azt gondolom, hogy az ügy jelentőségére való tekintettel államtitkár asszony adjon e tekintetben részletes választ. Ha és amennyiben meg arra van lehetőség, és ezt még egyszer megismétlem, hogy a bizottság háttéranyagokat kapjon... (Dr. Mikola István: Ügyrendi kérdés.) Ügyrendi kérdés, tessék!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Ügyrendi kérdést szeretnék feltenni. Mivel látom, hogy a bizottsági ülésen részt vesznek a szakmai szervezetek, kamarák, kérem, hogy hadd szóljanak hozzá, most együtt vagyunk, használjuk ki ezt a lehetőséget.
ELNÖK: Igen, abban maradtunk, hogy majd a hozzászólási körben. Hallgassuk meg a válaszokat, és utána a hozzászólási körben.
DR. HORVÁTH ÁGNES államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Csáky képviselő úr kezdte a kérdések sorát. Igen, ilyen típusú adózás például Németországban működik, ugyanilyen százalékkal indultak el egyébként a németek. Ez több képviselő kérdésére válasz. Az idei évben most már 10 és 6 százaléknál tartanak rabattban a németek. Mi is őszintén bízunk benne, hogy el tudjuk érni, hogy annyira stabilizálódjon a piacunk, hogy ne szóljon örök időkre ez a magas százalékú rabatt.
A szoftver által ajánlott szereknél minden esetben ugyanúgy a termékgazda, azaz a gyártó felelőssége érvényesül, mint ahogy bármely más készítménynél a gyógyszernél. Nagyon fontos, hogy ajánlott készítmény. Ez nem jelent kötelező átállítást. Ez Mikola képviselő úr kérdésére válasz. Köszönöm szépen, hogy mégiscsak feltette a kérdéseit. Nem jelent kötelező átállítást a kérdés.
Hogy mit jelent és mi a cél vele. A cél gyakorlatilag elérni azt, hogy különösen azoknál a megbetegedéseknél, ahol igenis létezik többfajta generikus és nemcsak, hogy generikus, de egyenértékű, az Országos Gyógyszerészeti Intézet által egyenértékűnek minősített készítmény, ott a gyógyítás szabadsága és minden más mellett fő érvként és a gyógyszerek között való szabad vagy szabatos választás mellett a költséghatékonyság ugyanúgy érvényesüljön, mint ahogy érvényesül az egészségügy bármely más területén. Tehát ajánló szoftver lesz, az ajánló szoftver nem kötelező, pontosan azért ajánló, mert el lehet térni tőle. Nem az egyes eltérések okozzák a problémát, de azt gondolom, hogy két azonos szakmájú orvost összehasonlítva, amennyiben az egyiknél 95 százalékos csak az originális használat, míg a másiknál mondjuk ez az arány 50 százalék vagy az átlagnál 50 százalék, ez azért valamire utal annál az orvosnál, annak az orvosnak a tevékenységénél. Cél lenne az is, hogy itt is homogén, egyenlő színvonalú ellátást nyújtsunk.
Csáky képviselő úr kérdezte, hogy a 10. §-ban több biztosítóról beszélünk-e. Nem. Ez egy kodifikációs technika, hogy mindenhol egészségbiztosítót vagy biztosítót szerepeltetünk. Abszolút az OEP-re gondolunk.
A kihirdetést is kérdezte képviselő úr. Folyamatos kihirdetést tervezünk. Pontosan az a célunk, hogy ne rögzítsük az árakat, különösen annak ismeretében, hogy nem egy olyan készítményt lehet sorolni, lehet az akár Enalapril, akár a Simvastatin, ahol az 1 milligramm hatóanyag Angliában vagy Németországban fele, harmad ilyen áron elérhető, nem egyszer akár negyedennyiért elérhető 1 milligrammja a hatóanyagnak, mint Magyarországon. A cél az, hogy mi is jussunk el ebben, ebben igenis érjük utol a német és angol generikus árakat, tehát olcsóbban jussanak generikus gyógyszerhez a betegek, hiszen itt a betegek érdeke nem egy utolsó szempont. Pont egy fixesítettnél teljesen jogosan mondják azt, hogy a biztosítónak teljesen mindegy, hogy melyik terméket választják a felíró orvosok. Ez igaz, viszont nem mindegy a betegnek, és nagyon fontos az, hogy itt a beteg szempontjai ugyanúgy érvényesüljenek, pontosan azért, amit többen megkérdeztek, bizony számíthat, hogy 1000 forint a generikus vagy 200.
Folyamatos kihirdetést tervezünk folyamatos befogadással, tehát gyakorlatilag állandó árcsökkenést szeretnénk elérni a piacon. Ezzel válaszoltam egyben Schvarcz képviselő úr kérdéseire is.
Az expediáló asszisztens pedig igen, szerepel, tervezzük visszaállítani az asszisztensek expediálási jogát. A 61. § (6) bekezdésében szerepel, hogy ez visszaáll.
Kökény képviselő úr kérdezte, hogy a befizető kötelező aránya a nemzetközi gyakorlathoz hogyan viszonyul. Erre válaszoltam. Tehát Németországban ugyanezt a módszert bevezették, ugyanezt alkalmazzák. Nagyon sok van egyébként. Pontosan a német gyógyszer-gazdaságossági törvény tekintettük mintaként, és nagyon sok kérdést is feltettünk a német biztosítónak ezzel kapcsolatban. Azt gondoljuk, hogy ott elindult valami, egy törvényi szabályozás, nagyon jó és követendő mintának látjuk, és igyekszünk követni.
A közfinanszírozott gyógyászati segédeszköz-gyártóknál meg egyáltalán a befizetési kötelezettség gyógyászati segédeszköz-gyártóknál, erre mi még nem gondoltunk. Azt gondolom, hogy itt először nagyon pontosan a gyógyászati segédeszköz-piacon is teremtődjék meg az a transzparencia, amivel azért a gyógyszer jóval előrébb jár, hiszen itt azért nem vitatható, hogy az uniós csatlakozásunkkal a transzparencia direktíva alkalmazásával sokkal nagyobb lett a gyógyszer átláthatósága azzal együtt is, hogy még így is hagy maga után kívánnivalót. Nemcsak azt tervezzük, hogy állandó befogadási, illetve esetleg kifogadási támogatási rendszerből, de azt is, hogy teljesen nyilvánosan történjék a befogadás, azaz bárki láthassa, hogy milyen árat ajánl az adott gyártó, milyen volument ajánl az adott gyártó, egyszerűen azért, mert a társadalombiztosítás valamennyiünk járulékait költi, tehát ilyen szinten közünk van nekünk járulékfizetőknek is ahhoz, hogy a biztosító mire költi a járulékfizetők pénzét.
Az intézeti gyógyszerellátónál nem véletlenül használtuk így a fogalmat, hogy gyógyszerellátó. Itt nagyon egyértelműen el akartuk különíteni, hogy az intézeti gyógyszerellátás egy kötelező feladat, ezen túl pedig az intézetek, valamennyi egészségügyi intézmény, amely működtet gyógyszerellátót, szabadon dönthet, hogy óhajt-e közforgalmú gyógyszertárat működtetni. Ez egyébként a 49. § (4) bekezdés.
A közgyógyellátás keretösszegére kérdeztek rá. Itt ez ügyben mi is úgy éreztük és átgondoltuk még egyszer pont az egyeztetések során a közgyógyellátás keretösszegét, ezt tehát vissza kívánjuk módosítani 12 ezer forintra, de azzal, hogy hatezer forintig rendelhessen szabadon a háziorvos, afölött pedig mindenképpen kelljen hozzá felülvizsgálat. A közgyógyellátásról - egyébként tájékoztatnám a teremben ülőket - látszik, hogy itt a keretösszegek emelkedésével és a gyógyszerlista megszűnésével nőnek a közgyógyellátás költségei. Mindenképpen fontos, ha mindenfajta erőfeszítéseket megteszünk azért, hogy fennmaradjon a gyógyszerkassza egyensúlya, mert nekünk járulék- és adófizetőknek ez az érdekünk, hogy fennmaradjon, akkor nem engedhetjük meg, hogy pont a közgyógyellátási kasszán történjen meg ez a kilyukadás, tehát itt is mindenképpen fontosnak tartjuk a szabályozást.
Puskás képviselő úr kérte rajtam a legjobb gyógyszert, ezt a szellemiséget. Erre ismételten a 30. § (1) c)-vel utalnék, ahol leírjuk a költséghatékonyságot, illetve az eredményességét. Hiszen azért mindenképpen szempontnak kell lennie 2006-ban már a költséghatékonyságnak is, és ismétlem, hogy nemcsak gyógyszernél, hanem bármifajta diagnosztikus vagy terápiás beavatkozásnál. És ha ezt működtetjük az egyes műtéti beavatkozások megítélésénél és finanszírozásánál, akkor ugyanúgy kell használnunk ezeket az egészség-gazdaságtani elveket a gyógyszernél is.
A kamara egyetértési joga megszűnik. Ezt a kamarai törvény fogja szabályozni, amelyet szintén pénteken nyújtottunk be a parlament elé. Három törvény került már benyújtásra.
A patikán kívüli forgalmazást a 65-től a 70-ig lévő szakaszok szabályozzák. Én nagyon nagy eredménynek tartom azt, hogy 14 éven aluli gyereknek nem lehet gyógyszert kiadni. Mint ahogy nem lehet kiadni alkoholt vagy dohányárut sem. Hiszen, ha az egyik oldalról azt mondjuk, hogy a gyógyszer veszélyes termék, azt mondjuk, hogy ugyanolyan veszélyes termék, mint az alkohol, márpedig azt gondolom, hogy ebben itt a teremben egyetértünk, hogy nem szabad, hogy szabados legyen a gyógyszerforgalmazás, akkor igenis itt is kell az a szabály, hogy 14 év alatt ne juthasson hozzá gyerek. Ezzel is védjük a gyermekeinket.
A patikán kívüli forgalmazáshoz még: minden egyes kikerülő termék esetében az Országos Gyógyszerészeti Intézet egyedi határozatban engedélyez. A kikerülő termékek körére már elkészült egy kormányrendelet-tervezetünk. Termékekről még nem tudok beszélni, csak termékcsoportokról. Bizonyos ATC-körből, ahonnan kikerülhetnek termékek minden egyes esetben egyedileg kell engedélyezni az OGYI-nak a kikerülést.
Nagy Kálmán képviselő úr számon kérte rajtam, hogy ott szerepel a Pénzügyminisztérium az egyetértők között. Hát szomorúan tájékoztatom, hogy bizony ott szerepel, mint ahogy évek óta ott szerepel az egészségbiztosítás valamennyi ellátásánál a Pénzügyminisztérium egyetértése, sőt arról is, hogy volt olyan időszak is, amikor az E-alapot a Pénzügyminisztérium államtitkára felügyelte. Itt azért nem utolsó szempont a kasszának a betartása és betarthatósága. És ez nemcsak a gyógyszerkasszát, hanem valamennyi kasszát jelenti. Ehhez bizony, mivel ennek nagyon-nagyon kemény költségvetési kihatásai vannak, szintén nézzük akár a járulékfizetőket, akár az adókból történő pótlást, tehát az adófizetők oldalát, mindenképpen szükséges a pénzügyminiszter ellenjegyzése. Mint ahogy szükséges a gyógyító-megelőző kasszához vagy bármely más kifizetéshez is. És ezek nem egyedi döntések, ezt jogszabály írja elő.
Nem tisztázott, hogy hogyan tiltjuk meg a gyógyszerforgalmazást? Azt gondolom, hogy nagyon szépen tartalmazza a jogszabály szintén a 70. §-ban, illetve a kifogadásnál a 29. §-ban pontosan az volt a cél, hogy szabályozzuk, hogy hogyan is történhet a kifogadás.
Többen kérdezték, hogy hova ez a rohanás. Fontosnak tartjuk ezt a rohanást több mindenért. A gyógyszerkasszánál az idei évben is elég magas kifizetés várható. Nem mernék még arra vállalkozni, hogy összeget becsüljek, de elég jelentősen meg fogja haladni az előirányzottat. Teljesen igazuk van persze, hogy lehet az égbe vinni a gyógyszerkasszát és lehet pótolni bármilyen pénzből, az állam adjon még több pénzt, még több pénzt és még több pénzt, ez egy teljesen jó gondolatnak tűnik akkor, hogy ha mi adófizetők azt mondjuk, hogy mi pedig boldogan szeretnénk az államnak fizetni még több adót, még több adót és még több adót. A célunk az, hogy egy költségvetési egyensúly jöjjön létre a konvergenciaprogram kínálta keretek között. (Nevetgélés a vendégek padsoraiból.)
ELNÖK: Kérem a meghívottakat, hogy figyelemmel és csendben kövessék a bizottság munkáját.
DR. HORVÁTH ÁGNES (Egészségügyi Minisztérium): A konvergenciaprogram elég pontosan meghatározza az ország gazdasági képességeinek a kereteit. Ez kihat az egészségügyre is. Fontos az, hogy tartható legyen a gyógyszerkassza, pontosabban legalább az nagyon fontos lenne, hogy megállítsuk az Európai Unió országaiban egyedülálló mértékű növekedést. Ugyanis bajnokok vagyunk az Európai Unióban a gyógyszerkassza növekedési ütemét tekintve. Én ezt nem tartom nagy eredménynek. Szeretnénk megállítani. Ez az oka ennek a rohanásnak, hogy ezt mielőbb meg kell állítanunk. Nagyon fontos ez a jogszabály abban, hogy kiszámíthatóvá teszi a piacot.
Azt elmondtam, hogy a legalacsonyabb áru termékekre nem kell kötelezően átállítani a beteget. Mi is teljes mértékben tisztában vagyunk azzal, hogy a betegnek nem minden esetben felelhet meg a legalacsonyabb árú termék. Pont ezért biztosítja a jogszabály azt a lehetőséget, hogy el lehet térni a legalacsonyabb árú terméktől.
A paralelimportról kérdeztek. A kolléganőm fog segíteni. Külön kormányrendelet szabályozza, ha jól tudom.
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): A paralelimport a mostani gyógyszer-nagykereskedelemről szóló miniszteri rendeletnek egy szakasza. Ami miatt szabályozást igényel, az a közösségi csatlakozásunk és bizonyos szabadalommal kapcsolatos jogi szabályozással való összhang megteremtése. Ez a lehetőség továbbra is fennáll - ezt nem kívánjuk korlátozni - meghatározott feltételekkel és bejelentési kötelezettség mellett természetesen.
DR. HORVÁTH ÁGNES (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Nem óhajtunk válságot okozni. Elmondtam pont a bevezetőm elején, hogy az idén olyan 22,5 milliárd lesz a gyógyszergyártói visszatérítés, számításaink szerint itt a rabattból 30-35 milliárd. És kérem, amikor a gyógyszer-gazdaságossági törvényt olvassák, ne felejtsék el, hogy minden 11 orvosra egy gyógyszerlátogató jut. Én azért ilyenkor fel szoktam tenni magamnak azt a kérdést, hogy biztos-e, hogy nem üzlet az egészségügy. Nem vagyok benne biztos.
Az elnök úr írásos anyagokat kért, ezeket természetesen küldjük. Természetesen elkészültek a hatástanulmányok, amelyek nem máson alapulnak, mint a patikai elszámolásokon.
Az ügyeletet kérdezte Nyul képviselő úr. Nagyon fontos, hogy a hatályos egészségbiztosítási törvény szerint az első orvosi ellátáskor gyógyszerrel is el kell látni a beteget olyan mennyiségben, mint ami az ő állapotához szükséges. Tehát magyarán az ügyeletnek vagy bármiféle sürgősségi ellátásnak át kell adni a betegnek az ő állapotához szükséges gyógyszert. A kézi gyógyszertár működtetését ebben nem tartjuk megoldásnak, az ügyeletes orvosnál szabályozott, hogy minek kell ott lennie a táskájában és mi az a sürgősségi ellátás, amit nyújtani kell.
Gluténmentes készítményeket kérdezték. Ezek ételek, élelmiszerek és gyakorlatilag a tápszerekre egy közösségi szabályozás vonatkozik, amely nem vonatkozik jelen esetben az ételekre, élelmiszerekre.
Nemcsak hogy hatástanulmányok készültek, szeretném tájékoztatni a képviselőket, hogy már most elindult a monitoringja a tervezett intézkedéseknek, hiszen fontosnak tartjuk, hogy mérjük a hatást is. Ne utólag jusson eszünkbe, hogy mi milyen hatással történt. Tehát dolgoznak már a kollégák a hatásmérésen is.
A szakmai szervezetekkel rengeteg egyeztetést folytattunk. Indult a Zöld Könyv vitájával, amin valamennyi gyógyszerész kamara, orvos kamara, valamennyi gyógyszergyártó szervezet részt vett. A Gyógyszerész Kamarával, ha jól emlékszem, kétszer találkoztunk a Zöld Könyv vitája során, majd ezt követően is került sor egyeztetésekre, illetve a törvény beadása előtt lehetőséget biztosítottunk valamennyi szervezetnek a jogszabályba való betekintésre, ahol több pontosítás az egyes szervezetek javaslatára került a jogszabályokba. Természetesen most a parlamenti szakaszban sem zárkózik el a tárca a további egyeztetésektől.
Kérdezte Csáky képviselő úr a reklámot. Ez a 17. § (6) bekezdés c) és f) pont. Nem is szeretnénk, ha vizsgálati készítményekre reklám lenne, hiszen az még vizsgálati, kísérleti szakban van, pont ezért nem lehet reklámozni, illetve az új közgyógyszabályok szerint most már csak befogadott termékekre vehető igénybe a közgyógy, tehát csak azokra adható támogatás. Így gyakorlatilag nincs ellentét a szociális törvény és ezen törvény reklámkritériumai között. De ott is vizsgálati termék, tehát mindaddig, amíg vizsgálati szakban van, addig nem reklámozható. Azt gondolom, hogy mindenképpen fontos pont a betegek biztonsága miatt, hogy vizsgálati készítményeket ne lehessen reklámozni.
Mariann?
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Itt a reklámtilalmaknál vény nélküli készítményekről beszél, amelyekhez a társadalombiztosítás támogatást nyújt. Klasszikus példa, és hadd mondjak itt kivételesen gyógyszernevet, az Algopyrint. Az Algopyrin egészségügyi jogcím alapján jelen pillanatban még 100 százalékos támogatással rendelhető, ugyanekkor megtiltjuk a reklámozását pontosan azért, mert nem tudjuk előre, hogy a beteg milyen jogcím alapján szerzi be a fájdalomcsillapítóját. Ezért ez egy általános tilalom. Megjegyzem, a most hatályos szabályozásban is ez pontosan így szerepel. A közösség egyébként, az Európai Unió gyógyszerkódexe ezt a szabályozási lehetőséget lehetővé teszi, és a tagállamok szabadon választhatnak a tekintetben, hogy válasszák vagy kizárják. Köszönöm szépen.
DR. HORVÁTH ÁGNES államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Az árbefagyasztást szintén a németektől másoltunk, ők alkalmazták az árbefagyasztás technikáját. Mi lehetőségként hagytuk bent a törvényben, mint egy végső lehetőség arra, hogy a kassza tarthatóvá váljon.
Azt is szeretném megköszönni, mert azt gondolom, hogy ez nagyon fontos mondat volt, hogy konstruktívan szeretnének hozzájárulni a gyógyszer-gazdaságossági törvény jobbá tételéhez. Ezt köszönjük szépen előre is, nagyon fontos a tárca számára.
Az "összesenjeinek" szóval nekem nincs magyar nyelvtanilag olyan nagy bajom. Elnézést kérek, lehet, hogy az én nyelvtani érzékemmel van probléma. A "summáinak" helyett jobbnak éreztem, de igyekszünk valami szebb szót találni.
Az alkoholra és dohányárura válaszoltam, hogy fiatalkorúaknak nem akarjuk a gyógyszerkiadást engedélyezni, mint ahogy az alkohol és a dohányáru sem engedélyezett.
Azt gondolom, az érdekegyeztetésre válaszoltam. A véleményeket, emlékeztetőket nagyon szívesen küldjük. Folyamatosan történt, az utolsó pillanatig betekinthetett valamennyi gyártói szervezet, a Magyar Gyógyszerész Kamara a gyógyszer-gazdaságossági törvénybe, érkeztek javaslatok, sőt azóta is folytak már bizonyos gyártókkal, szervezetekkel egyeztetések. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a képviselői hozzászólások következnek, és ha ezek elfogytak, a hozzászólási körben lehet kérdezni. Mikola alelnök úr jelentkezett.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Várom a kedves államtitkár asszonnyal a konstruktív tárgyalások lehetőségét. Maga olyan mosolyogva és kedvesen tud előadni mindent, hogy tökéletes kontrasztja a miniszter úrnak, meg kell, hogy mondjam. (Derültség.) De ez nem jelenti azt, hogy mi most akkor mindent elfogadunk, hiszen egyeztetések nem voltak, ezt szeretném leszögezni. A szakmai szervezetek nyugtalanok, demonstrálnak éppen ebben a pillanatban is. Ön elmondta, hogy itt rengeteg egyeztetés folyt. Érdemi egyeztetés nem folyt, ezt szeretném a mi oldalunkról határozottan kijelenteni.
Azt is sajnálatosnak tartjuk, hogy nem látjuk a hatástanulmányokat, nincsenek itt a végrehajtási rendeletek, Magyarországon törvény írja elő, a jogalkotási törvény, hogy a végrehajtási rendeleteket is be kell nyújtani. Ezt már meg se említettük az előbb, mert ez az egész dolog ezer sebből vérzik.
Ha Magyarországon a gyógyszerkassza növekedésében világbajnokok vagyunk, akkor azt mondom, hogy negatív világbajnokok az egészségügy ráfordítását tekintve is. Éppen itt van előttem, mert készültem, egy nemzetközi összehasonlítás, amely szerint Magyarországon az átlagos gyógyszertámogatás 60 százalék, Franciaországban 69 százalék. Magyarországon az egészségügyi kiadás per capita 2000 az első negyedév 654 USA dollár, Franciaországban 2500 USA dollár. Magyarországon a gyógyszerköltség per capita 395 USA dollár, Franciaországban 430 USA dollár. Nálunk nem a gyógyszerráfordítás kevés tulajdonképpen, hanem az egészségügyi ráfordítás kevés. De ha összevetem mondjuk Franciaországgal a magyarországi gyógyszerköltségek per capita számértékét, akkor azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem tükrözi ez az epidemiológiai trendekben meglévő különbségeket, morbiditás, mortalitás, születéskor várható átlagos élettartam, csecsemőhalandóság és más. Sajnos ez egy beteg ország, ahol gyógyszerre még ma is keveset fordítunk, és ezt tudomásul kell venni. Keveset fordítunk a gyógyszerre. Tehát az a megállapítás, hogy itt világbajnokok vagyunk, meg a magyar ember rengeteg gyógyszert eszik, most már az európai közösségen belüli összehasonlításban nem állja meg a helyét. Egyben világbajnokok vagyunk, az epidemiológiai adatainkat, trendjeinket, megbetegedési, halálozási viszonyainkat tekintve.
Szeretném elmondani, hogy van néhány olyan dolog, amely miatt ehhez a törvénytervezethez nem tudunk pozitív viszonyulást mutatni. Ezek közül a legkiemelkedőbb problémánk a patikaalapítás jogának a revízió alá vételét jelenti. Sikertörténet Magyarországon a gyógyszer-kiskereskedelem magánosítása, a magyarországi nemzeti érdekkörben működő patikák rendszerének a kialakítása. Továbbra sem értjük, hogy miért kell ehhez hozzányúlni, és főleg nem értjük a tárca álláspontját azért, mert nyilvánvaló, hogy a tárca szakemberei jól látják, hogy a gyógyszerpiacon nagyon nagy tőkekoncentráció folyik a gyártók és a nagykereskedők között. Ha ebbe a tőkekoncentrációba most az új tőketulajdonosoknak a patikáknak, a patikaláncoknak a piachoz jutását segítve egy teljes blokk alakul ki, tehát a nagykereskedelem, gyártók világa és a kiskereskedelem is egy nagy globális piac részévé válik, akkor nem tudom, hogy az ellátás biztonságáért felelős állam, vagyis a kormány és annak az Egészségügyi Minisztériuma hogyan fog belenyúlni ebbe a piacba, vagyis helyesebben mondva hogyan fogja szabályozni ezt a piacot a betegek érdekében. Ezt nem látjuk. Mi továbbra is azt gondoljuk, hogy a gyógyszer-kiskereskedelmet nemzeti érdekkörben kell tartani.
Illúziója pedig senkinek ne legyen, legalábbis nekünk ez a véleményünk. Ha kinyitjuk azt a kiskaput, amivel a gyógyszereket kivisszük a plázákba, benzinkutakhoz és más kereskedelmi szolgáltató helyekre, akkor hiába határozza meg az OGYI a 100 vagy 150 gyógyszert, amihez úgymond éjszaka is hozzá lehet jutni. Utána zárójel szokott kezdődni, és mindig vitaminok szerepelnek, és ez előttem olyan mulatságos, hogy ki akar éjjel 2-kor vitamint venni, ezt nem világosan értem. De ha kinyitjuk ezt a kiskaput, olyan óriási nyomás lesz, hogy nem lesz az az OGYI, nem lesz az a hatóság, amely ezt föl tudja tartóztatni. A világ példája mindenhol ezt mutatja, ahol megnyíltak a drugstore-ok, ahol a gyógyszertárból kikerült a gyógyszer, egyrészt növekvő mellékhatásokkal kellett számolni, másrészt pedig ez egy megállíthatatlan folyamat volt.
Az interneten már lehet látni a futárszolgálatokat, gyógyszerkiszállító különböző vállalkozásokat. A gyógyszerész társadalmon belül hatalmas belső árulás folyik, gyógyszerészek szervezik ezeket pénzügyi körökkel összefonódva, szeretném elmondani. Óriási üzlet, a világ egyik legnagyobb üzlete. Nem szabadna ezt megengedni. Jól működik a gyógyszer-kiskereskedelem, mindenki hozzájuthat Magyarországon a gyógyszerhez. Nem régen egy nemzetközi konferencián az EU szakértői elmondták, szó sincs arról, hogy kényszerhelyzet lenne arra vonatkozóan, hogy a patikaalapítási jogot felül kellene vizsgálni vagy éppen a gyógyszereket ki kellene vinni a gyógyszertárakból. Látom, hogy az új tőketulajdonosok már nagyon helyezkednek, és már nyitnák az új patikáikat. Nem lesz ennek jó vége.
Kérem azt, és ezzel fejezem be, amit államtitkár asszony az utolsó mondatában mondott, hogy valóban legyen konstruktív szakmai együttműködés, és legyenek már készek valami kompromisszumra, mert úgy pattan le minden javaslatunk, ötletünk, jó szándékú megközelítésünk a falról, mint az a bizonyos borsó. Tehát kezdődjenek már szakmai tárgyalások ezekben a kérdésekben! Köszönöm szépen.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Ha megnézzük a nemzetközi összehasonlításokat, kicsit vitatkozom Mikola alelnök úrral, ugyanis a gyógyszerkassza növekedésének az arányában valójában tényleg vezető helyen állunk, és ha azt nézzük, hogy mennyire nőttek az egészségügyre költött ráfordítások és ezen belül mekkora arányban nőtt a gyógyszer, akkor megint csak az első helyen vagyunk, és 1994 óta parlamenti képviselőként minden évben a gyógyszerkassza elfogadásakor tudja az ember, hogy ez biztosan nem fog teljesülni. Csak az a kérdés, hogy százalékban nem fog teljesülni és az elmúlt évek óta egyre nagyobb százalékkal nem teljesült a gyógyszerkassza előirányzata. Most már komoly milliárdok, 50-60-80 milliárdnyi befizetések szükségesek ahhoz, hogy a gyógyszerkassza hiányát a költségvetésben helyre tudjuk hozni, tehát valami módon meg kellene állítani ezt az arányt, hogy a gyógyszerekre fordított közkiadások növekedése és az egészségre fordított közkiadások növekedése helyreálljon, hiszen tarthatatlan az, hogy az egészségügyre fordított kiadások egyharmada Magyarországon ma már gyógyszerkasszára fordítódik. Ezen belül van még egy másik aránytalanság. A nemzetközi összehasonlításokat nézve a GYSE-forgalom és a gyógyszerforgalom nem éri el a nemzetközi nagyságot és mindig a GYSE-kasszával vitatkozunk. A kötszereken és a gyógyászati segédeszközön próbáljuk azt lehúzni, amit a gyógyszerkassza túlhalad. Azért szükséges és azért jó ebben a törvényben, hogy végre transzparens módon szabályozni kívánja a jogalkotó a gyógyászati segédeszköz-kasszát. És azért kérnénk is és elhangzott az elnök úr szájából is, hogy amint megszületik ez a transzparenciarendelet, utána próbáljuk meg rendbe tenni az egész GYSE-forgalmat, és hasonlóan a gyógyszerhez, ott is be lehetne vezetni a volumenkorlátos finanszírozást, tehát ott a túlhaladottak hajlandóak lennének fizetni. És számos olyan konszenzus született már a gyógyászati segédeszköz vonatkozásában, amit jó lenne figyelembe venni és jó lenne a végrehajtás során alkalmazni.
Az, hogy mennyire beteg az ország és mennyi gyógyszert használunk, erről mindenki tudja, hogy a betegség és az egészség nem az egészségügyi ellátásban vész el, annak egy része csak az egészségügy, és ezt vegyük figyelembe. És nem látok akkora gondot abban, hogy itt nagyon beteg az ország és nagyon sok gyógyszert kéne használni. A közgyógyellátás vonatkozásában azzal teljes mértékig egyetértünk, hogy megfelezzük ezt az összeget és a másodiknál pedig legyen valamilyen szakmai kontroll és a belgyógyász szakfelügyelő orvosok nézzék meg, hogy a hatezer forint feletti listán mennyire jogos a lista. Mert jelenleg a MEP ellenőrző főorvosai, tisztelet a kivételnek, csak azt nézik meg, hogy milyen árú gyógyszerek vannak rajta és ez mennyire fér bele a kasszába. A mi példánkat tudom mondani, ott egy volt röntgenes főorvos az, aki a MEP részéről átnézi a beadott gyógyszerlistát. Tehát legyen a szakmai kontroll, amit egy belgyógyász szakfelügyelő főorvos tud adni ebben a vonatkozásban.
Amivel még vitatkoznék, hogy a PM és az Egészségügyi Minisztérium egymás mellé rendelése, ez egy 2001-ben született jogszabály alapján történik. Ezt tavaly előtt majdnem sikerült megváltoztatni, de a PM résen volt és megmaradt a pénzügyminiszter felügyelete ebben a kérdésben. Ez közkiadás és nemcsak szakma, tehát ilyen szempontból ezt mindig figyelembe kellene venni.
A reklámozással kapcsolatosan azzal egyetértek, hogy nagyon nagy a gyógyszerlátogatók aránya Magyarországon. A befizetés mértéke elég sajgó pontot érintett ez a jogszabálytervezet a gyártók vonatkozásában, biztos, hogy azt fogja eredményezni, hogy átrendeződik a reprezentatív képviselők aránya. Magyarul a gyógyszerlátogatók aránya biztos, hogy csökkenni fog ebben a mértékben.
Mikola képviselő úrral vitatkoznék, parlamenti felszólalásában az ellen ágált, hogy miért kell adatot jelenteni, majd most azt mondja, hogy nincsenek valós adatok. Akkor döntsük el végre, hogy kellenek valós adatok vagy nem kellenek valós adatok. Eredményeket csak az alapján lehet hozni, hogy ha valós adat van a háziorvosi szolgáltatásról, egyáltalán milyen típusú betegek hányszor és milyen diagnózissal fordulnak meg, és ez a diagnózis, ez a BNO-kód rajta kell, hogy legyen a recepten, mert azt is ellenőrizni kellene, hogy a felírt gyógyszer és a BNO-kód között van-e összhang. Mert ha nincs összhang, akkor valószínűleg nem helyes módon írták fel azt a gyógyszert vagy rossz kódot írtak rá. Aki kórházi orvosként dolgozik, tudja, hogy egy kórbonctani zárójelentésre, egy diagnózisra három kódot szoktunk ráírni és senki nem problémázik ezen, hogy ráír egy BNO-kódot és kétfajta szövettani kódot, mert pontosan így lehet valós adatokat szolgáltatni azoknak, akik ezeket az adatokat fel szeretnék dolgozni.
A másik a patikaalapítás szabályaival kapcsolatos dolgok. Akik itt ülnek és érdekegyeztetéseken részt vettek és szakmai szervezeteket képviselnek, azoktól számtalanszor kértük, hogy próbáljuk megoldani az ügyeleti ellátást, ugyanis a legtöbb esetben képviselőként azzal fordulnak hozzánk, hogy van ügyeletes orvosi ellátás megszervezve rendesen és nincs hozzá adekvát módon kapcsolható gyógyszertári ügyelet. Ezt a kérdést hosszú évek óta nem sikerült rendezni, ez lehetőséget nyújt arra, hogy nyissanak olyan patikát, amelyek vállalnak nyújtott nyitva tartást, 24 órás szolgáltatást és ezáltal a lakosság gyógyszerellátását javítják. Nem mondjuk azt, hogy nem fogunk módosító indítványokat ehhez a törvénytervezethez benyújtani, tudom, hogy nagyon rövid az idő, de ebben szerepelnek adójellegű jogszabályrészek is, amit a költségvetés beterjesztése előtt mindenképpen be kell nyújtani a parlamentnek és ezeket meg kell tárgyalni. Tehát ez az oka a sietségnek.
Másrészt azt sem értem, Mikola úr mondta a parlamentben, hogy nem történik semmi, ha meg történik valami, akkor hova rohanunk. Lehet, hogy meg kellene találnunk az arany középutat ebben is, de ha csinálunk valamit, az a baj, ha nem csinálunk semmit, akkor az is baj. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Horváth Zsolt, utána Garai István.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Asszony! Két mondat erejéig szeretnék visszatérni a kérdésekre. Emlékképeim szerint, amikor mi törvényjavaslatokat készítettünk, akkor az egyeztetés menete a törvényjavaslatról szólt, amelyiknek volt egy olyan állomása, amikor egy viszonylag kész anyag volt a kezünkben, megküldtük az érintett szakmai szervezeteknek, majd ők írásban válaszoltak. Volt ezzel gond nálunk is, sokszor kevés idő volt rá, sokszor nem kapták meg időben. Én egy ilyen típusú egyeztetésre kérdeztem rá. Az nagyon derék dolog, hogy a Zöld Könyvről vitatkozunk. Ha arról vitatkozunk, akkor a magyar egészségügy általános helyzetéről és arról vitatkozunk, hogy milyen teendőket látunk, mi lenne a megfelelő irány. Itt egy törvényjavaslatról van szó. A kérdésem arra vonatkozott, hogy megkapták-e a szakmai szervezetek egyeztetésre. Mikor kapták meg, mit válaszoltak rá, hol vannak ezek az anyagok? És ezt miért nem kapják meg a képviselők? Azután további kérdést szerettem volna feltenni, hogy ha készültek hatástanulmányok, akkor azokat miért nem kaptuk meg. Miért nincs itt előttünk, és ezt minden képviselő megkérdezheti. A végrehajtási rendeletek, ha elkészültek, akkor miért nem kaptuk meg? Miért nincs benyújtva? Örülök neki, ha legalább késve megkapjuk, talán még a plenáris vita előtt, akkor is tudjuk valamire használni. De azért a menetrendnek ennek kellene lenni. A kérdésem erre vonatkozott, hogy ezek, ha vannak, miért nem kaptuk meg. Illetve, ha voltak ilyen egyeztetések a törvényjavaslatról, akkor azok hol vannak.
Hozzászólásként szeretném elmondani, hogy a törvényjavaslattal alapvető problémáim a következők: úgy érzem, hogy a törvényjavaslatban, a preambulumban, illetve az általános indoklásban felsorolt célok és magában a törvényjavaslatban tett módosítások nincsenek szinkronban. Nagy valószínűséggel azokat a célokat ezekkel a módosításokkal nem lehet elérni, vagy nem azok a célok, mint amiket felsoroltak, hanem egészen más célok húzódnak meg a törvényjavaslatban megjelenő módosítások mögött. Első körben is lehet már azért látni, hogy például a közgyógyellátás területén valóban szükség van annak az újragondolására vagy szükség volt az újragondolására, de a véleményem szerint, ezt most nyugodtan mondom úgy is, mint aki négy évig egy megyei jogú nagyváros szociális rendszerét üzemeltette, komoly feszültséget fog okozni, ha ezt a 12000-et leviszik 6000-re. Ez az önkormányzatoknál fog lecsapódni, ott szinte kezelhetetlen gondokat jelent.
Azt nem tudom, végiggondolták-e - ezt jó lett volna megnézni a modellezésből -, hogy mekkora forgalmat, betegmozgást, betegforgalmat fog megindítani önmagában az a kérdés, ha állandóan magasabb szervhez kell mennie a betegnek, tehát más módon juthat hozzá, felülvizsgálatra kell járnia, máshova kell menni. Kiszámolta-e valaki, hogy ennek mekkora költségvonzata van, mekkora terheléssel jár magára az ellátórendszerre? Sok esetben egyébként definitív, végleges állapotról van szó, ahol a gyógyszerelést akár 10 évig sem kell megváltoztatni. Tehát még egyszer, tegyük hozzá, ez nem feltétlenül logikus így első körben. Ha lennének tanulmányok, akkor lehet, hogy ezt már nem is kellene megkérdeznem. Azt hiszem, hogy például az orvoslátogatók tekintetében, illetve a reklámtilalom tekintetében egyetértünk az irányban. Ha ezekről a kérdésekről tudnánk érdemi vitát folytatni, lehet, hogy még ötleteink is lennének, hogy hogyan lehetne jobbá tenni, hiszen nyilvánvaló, hogy egy évtizede, de talán még több is, szembesülünk azzal a problémával, hogy jelentős gyógyszerforgalmat generál maga ez a tevékenység. Ha nem generálna, akkor nem csinálná a gyártó. Tehát ez egy viszonylag mindenki előtt nyílt titok. Helyes, hogy ebben az irányban lépni akarnak.
Ugyanakkor nem nagyon értem, hogy mi a valós indoka a gyógyszerforgalomnak a kis gyógyszertárakból való kivitelének, mert az, hogy jobb lesz tőle az ellátás, nem igaz. Nem igaz. Ha ügyeletben a betegnek komoly problémája van, és ügyeleti ellátást igényel az orvosnál, az esetek többségében legalább egy olyan szert fog neki az orvos adni, amit nem lehet kivinni benzinkúthoz, mert nonszensz lenne szakmailag. Ebben a pillanatban megdőlt az az illúzió, hogy ettől ez az ellátás jobb lesz. Nem lesz jobb. Ugyanakkor a törvénynek egy kimondott célja, hogy az indokolatlan gyógyszerfogyasztást csökkentse. Abszolút az ellenkező irányba megy a dolog. Teljesen szabad hozzáférést biztosít. Zárójelben jegyzem meg, hogy dohányterméket és alkoholt csak 18 év felettieknek szolgálnak ki, ebben nincs teljesen szinkronban a 14 éves életkor. Nem tudom egyébként, hogy itt hol van az igazság. Azt gondolom, hogy akkor nem kell ezt a kérdést feladnunk, ha a gyógyszertárnál maradunk.
Egyébként ha gyógyszertári dolgozókat, gyógyszerészeket megkérdezünk, a betegek jelentős része nem azzal fordul oda, ha nincs recept nála, nem azzal a kéréssel fordul a gyógyszerészhez, hogy kérek szépen két csomag Algopyrint, hanem azt mondja, hogy fáj a fogam, mit tetszik tudni adni rá, lázas a gyerekem, mit tetszik tudni adni rá. Ezekre általában a patikusok kérdésekkel válaszolnak, hány éves, hány kiló, tud-e gyógyszerérzékenységről, satöbbi. De egyszer csak üljenek be egy órára egy patikába. Meg fogják látni, hogy ez így zajlik. Azt gondolom, hogy nem indokolja.
A másik törvényben megfogalmazott kérdés, sokat vitatkoztunk arról, hogy az éjszakai ügyelet több nagyvárosban nem megoldott, illetve megoldott, csak hosszú sorokat állnak kint az emberek az ajtó előtt télen a hidegben. Azt gondolom, hogy ha ennek a kérdésnek a megoldására a Gyógyszerész Kamarával és a gyógyszerész társadalommal valódi erővel leült volna tárgyalni mondjuk a tárca vagy maga a bizottság, akkor erre lehet megoldást találni. De nem az a megoldás, hogy azt a rendszert, amely eddig jól működött, és segített kézben tartani, mondjuk ki nyugodtan, magyar kézben tartani a gyógyszer-kiskereskedelmet, kinyitjuk és szétverjük. Ennek nem ez az oka. Tehát ha ilyet lépünk, akkor nem az a cél vezet bennünket, hogy az éjszakai ügyeletet megoldjuk, mert ezt nem fogja megoldani. Akkor az a cél vezet bennünket, hogy ezt a ma még egyébként zárt rendszert kinyissuk, és további szereplőknek tegyük lehetővé, hogy erre a piacra belépjen. De akkor tessék elmondani, hogy ez a kimondott célunk, nem szeretnénk, hogy ez egyfajta monopolhelyzetet jelentsen a gyógyszerészeknek, nem kívánjuk biztosítani számukra az ilyen forgalomból való megélhetést. Egy nagyvárosban van még szabad forgalom, ott elbír még több patikát. Kisebb településeken, önök is tudják jól, ez nem megy. Erre ezek a módszerek, amelyeknél adót vezetünk be, átcsoportosítunk.
A törvényben azt mondják ki, hogy szeretnék, ha a piac irányítana, ezzel szemben jelentős mennyiségű piacellenes eszközt vetnek be. Szabályozott piacról beszélnek, bizonyos területeken a szabályozottságot föllazítják, és az ebből keletkező feszültségeket más, egyébként piacellenes szabályok bevezetésével próbálják kompenzálni. Nem látok benne logikát. Meggyőzhető vagyok, ha hoznak olyan tanulmányokat, ha hoznak olyan modelleket, amelyekből kiderül, hogy tényleg, ez a fajta piaci szabályozás jobb. De jelen pillanatban csak annyit tudunk, hogy a tárcának van egy szándéka, amelyet nagyjából egyeztetés nélkül megpróbál átverni a szakmai szervezeteken, szereplőkön, betegeken, politikán.
Azt gondolom, hogy ez nem helyes eljárás. Abban egyetértünk, hogy ehhez a rendszerhez hozzá kell nyúlni, hogy ebben a rendszerben, ahogy Mikola úr is mondta, kifejezetten jó ötletek is vannak, nem ötletek, ismert technikák, amelyeket a világon alkalmaznak. Vannak benne jó elemek is. Azt gondolom, hogy ha leülnek a szakmával, és a szakma egyébként is elfogadja azt, hogy változtatni kell, hiszen ők maguk is elmondják, akkor nagyon sok indokolatlan, fölösleges ellenállástól meg lehetne szabadulni. Jelen pillanatban úgy érzem, hogy mind az egészségügy szereplői, az orvosok, mind a gyógyszerészek, mind a szakmai szervezeteik eljutottak arra a felismerésre, hogy együtt, közösen akár fájdalmas lépéseket is hajlandók meghozni. De viselhetetlen, amikor kapunk egy 55 oldalas anyagot 85 paragrafussal mindenfajta magyarázat nélkül, amikor egy hatalmas rendszerbe akar belenyúlni. Ez nem az a konstruktív, tárgyalásra bizalmat adó belépő.
Úgyhogy kérem a minisztériumot, ezt gondolja újra, mert ezt akár még jó egyetértéssel is meg lehetne csinálni, ha vennék hozzá a fáradtságot. Mi nem azt kértük, hogy hónapokkal halasszuk el, hanem annyit kértünk, hogy ne három napunk legyen, hanem mondjuk egy hetünk. Szerintem már az is hatalmas segítség, hogy nem hétvégén kell szakértőket dolgoztatni azon, hogy tulajdonképpen mégis mit küldtek át nekünk. Kérem, hogy ezeket méltányolják, vegyék figyelembe. Szerintem hasonlókat mondhatnak el a szakmai szervezetek is. Nem tudom, hogy velük milyen egyeztetés történt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik Garai István, majd Nagy Kálmán, aztán Perjési Klára. De mielőtt továbbmegyünk, alelnöktársaim nevében is kérek szépen minden hozzászólót, hogy ésszerű időbeli önkorlátozásnak tegyen eleget, mert még van napirendi pontunk, párhuzamosan plenáris ülés, úgyhogy ezt kérem szépen. Tessék parancsolni, Garai úr!
DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen. Úgy érzem, hogy pont a közgyógyellátási keret tekintetében máris egyfajta kompromisszumkészség bontakozott ki. Természetesen a részletekbe nem akarok belemenni, de ha egyfajta szakmai protokoll és kontroll az ára annak, hogy ez a keret megmaradjon vagy annak egy része, akkor azt mondom, hogy ezt szerintem el tudjuk fogadni. Kétségtelen, hogy egyfajta többletvizsgálatot ez generálhat, de a betegek érdeke az adekvát kezelés és a költséghatékony kezelés, és azt mondom, hogy egy megmaradó nagyobb keretben kompromisszumot lehet kötni. A részleteket majd megbeszéljük.
Nekem is szemet szúrt ez a mondat, hogy a pénzügyminiszter egyetértésével lehet indikációs területek megnevezését... Hadd ne olvassam föl az egész mondatot. Az egy dolog, hogy ez szokásjog, hogy régóta így van, de számomra abszolút érthetetlen. Dolgoztam többek között műveseállomáson is, és elnézést kérek, ha egy példát hozok elő. Mondhatnék egy ilyen dolgot, hogy van egy Erythropoietin nevű gyógyszer. A következő kérdés az volna, amikor a pénzügyminiszter úrral tárgyalunk, hogy mi a véleménye, ezt most hogyan fogadjuk be, mert ez nem egy olcsó dolog, de azért sokan használják Magyarországon.
Mi a véleménye erről a pénzügyminiszter úrnak a krónikus renális anémia kezelésében, különös tekintettel a hemodializált betegeknél, vagy a preurémiás vagy urémiás fázisban, elsősorban gondolunk itt a miokardiális anyagcsere-folyamatokra és a balkamra ejekciós frakció alakulására, aminek végső fokon a kardiovaszkuláris halálozásban nagyon döntő szerepe lehetne. (Közbeszólás: Lesz véleménye.) (Derültség.) Még tudnám tovább folytatni ezt a mondatot.
Az elnök úr mondta, hogy voltunk már ellenzékben is, meg kormánypártban is, és mindig megszavazunk egy költségvetést és egy gyógyszerkasszát, ami azt jelenti, hogy ez soha nem akkora, amekkorát mi orvosok szeretnénk, mert az orvosilag kívánatos és a gazdaságilag lehetséges mindig ellentmondásos dolog. De ha egyszer már van egy országnak egy költségvetése, van egy gyógyszerkasszája, tisztelettel kérdezem én, hogy mi köze van a pénzügyminiszternek ahhoz, hogy milyen indikációval mi, orvosok mit csinálunk. Mert akkor tanácsolhatnám, hogy tessék elővenni a Magyar-Petrányi klasszikus könyvet, abban körülbelül kétezer diagnózis van, abból már nagyjából egy idegen nyelvet is el lehet sajátítani. Ha ez pedig nem megy, akkor javaslom, hogy foglalkozzunk mi időnként az autópálya-építés költségeinek a rejtelmeivel, mert én legalább annyit értek hozzá, mint a pénzügyminiszter a krónikus renális anémia kezeléséhez. Én ezt nem helyeslem tehát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Messzire menő vita, de nem nyitom ki. Nagy Kálmán képviselő úr következik.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Köszönöm szépen. Az előbbi hozzászólás is azt mutatta, hogy igazából nem köztünk van a vita. Mi orvosok megértjük egymást, sőt a gyógyszerészekkel is megértjük egymást. Nézze, ott van a közgyógyellátás szabályozása. Az egy teljesen álszabályozás, pontosan úgy, ahogy a Horváth képviselő úr mondta. Tudja, államtitkár asszony, hogy Borsod megyében mennyi közgyógyellátott van? 48 ezer. És tudja, hogy Szabolcs-Szatmár megyében mennyi van? 42 ezer. Ennyi a kör. Az 90 ezer ember. Helyette nem a kört kellene tisztességesebben megfogalmazni, mint azt, hogy hatezer forint után beküldjük szakrendelésre a betegeket? Azzal sokkal hatékonyabban lehetne pénzt megtakarítani és akkor emberek hozzájuthatnának olyan gyógyszerekhez, amelyekhez most nem juthatnak hozzá.
Az adatok felhasználásával kapcsolatosan a következő a véleményem. Az adatokat így is, úgy is fel lehet használni. Azt lehet mondani, hogy a hemofíliásoknál ötmillió lakosra vonatkoztatva Magyarországon kiemelkedő magasságú, jobb, mint Németországban a faktorfelhasználás, vagyis annak a gyógyszernek a felhasználása, ami az ő életüket alapvetően egyensúlyban tartja. Csak az a probléma, hogy Németországban meghaltak a hemofíliások AIDS-ben, Magyarországon meg itt maradtak, mert nekünk rosszabb készítményeink voltak. Az adatokat tehát mindig úgy lehet manipulálni, ahogy épp akarom, ahogy én szeretném.
A különkeretes gyógyszerekkel kapcsolatosan pedig igazán visszatérnék arra, amit képviselőtársam mondott: semmi keresnivalója nincs ott a pénzügyminiszternek, mert ezek az emberek nagyon betegek.
A várólistával kapcsolatosan az véleményem, hogy amikor a várólistát szabályozták, én aláírtam egy papírt, mert kérték tőlem, hogy a gyermekcsontvelő-transzplantációra váróknak a listáját nyújtsam be az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak. Igazából nem én készítettem, hanem a transzplantációs bizottság titkára, én csak aláírtam. Átnéztem és aláírtam. Megkaptam a szakállamtitkár asszonytól a figyelmeztetést, hogy olyan közérdekű adatokat közöltem, amelyeket nem lett volna szabad, holott az OEP kérésére nyújtottam be, de ennek ellenére tudomásul vettem. A betegek adatait, ahogy Mikola képviselő úr hozzászólt, ilyen formátumban lehetőség van, hogy más kezelje, az OEP-nek küldtem, el az OEP kérésére. Tudomásul vettem, igaza van a szakállamtitkár asszonynak.
A gyógyszertárakkal kapcsolatosan: ki a tulajdonos? Egy neves professzor kollégám azt mondta nekem, hogy "Kálmán, hát nem lesz semmi baj, hát nem veszítik el az állásukat ezek az emberek, hát legfeljebb más lesz a tulajdonos!" Akkor én megkérdezem, hogy önöknek mindegy, hogy ha én bemegyek a saját lakásomba albérlő, főbérlő vagy tulajdonos vagyok. Nem beszélve arról, hogy tulajdonosként másként gondolkodom, más felelősséggel gondolkodom. A tulajdonosszféra átrendezése kinek az érdeke ma az egészségügyben?
Ami a fiatalkorúak gyógyszerhez jutását illeti, drága asszonyom, tele van az iskola 14 év körüli cigarettázó gyerekkel. Ne mondja azt nekem, hogy a nagy bevásárló központban a pult mellett ott fog állni valaki és azt fogja mondani, hogy "te, milyen gyógyszert veszel le?" Vagy a pénztárnál a fizetésnél szólni fog valaki? Végig van ez gondolva? Amikor itt arra sem kaptunk pontosan választ, hogy 14 éves kortól vagy 18 éves kortól. Vajon a minisztérium, amikor ezt a jogszabályt megalkotta, végiggondolta ezt? Hogy ki fogja levenni a pultról a gyógyszert? És mivel én gyerekorvos vagyok, van olyan gyerek, akinek 14 évesen már szakálla van. Attól is el fogják kérni a személyi igazolványt? Végig van ez gondolva? És higgye el, semmiféle személyeskedés nincs abban, amit elmondtam, csak az azokért való aggodalom, akik ma Magyarországon betegnek nevezhetők 0-tól 100 évig. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési képviselő asszony.
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Államtitkár Asszony! Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Hallgatom a jelenlévőket és igaz, hogy egy polgármester, még ha orvos is, más aspektusból látja az egészet, de van egy olyan szabály, hogy egy állam és egy önkormányzat a feladatait olyan mértékben és módon kell, hogy ellássa, amilyen mértékben és módon a forrásai erre adottak. Van egy másik régi mondás, amit mindenki jól ismer, hogy mekkora az ellentmondás az orvosilag lehetséges és a gazdaságilag megengedhető között. De mintha ezekről most mindenki elfeledkezne. Nem tudom, hány éve beszélünk ezekről a dolgokról, de őszintén gratulálok a tárcának, hogy ennyi idő alatt ezt össze tudták hozni még akkor is, ha vannak benne hibák. Számon kérni az egyeztetést azért tartom furcsának, mert olyan kényszerítő erő van Magyarország előtt és minden jelenlévő parlamenti képviselő előtt, hogy Magyarországnak a konvergenciaprogramot teljesítenie kell. Ebbe beletartozik a magyar egészségügy, ezen belül a magyar gyógyszerkassza, amely évek óta immár kezelhetetlen. Tehát valamit csinálni kellene, ha valaki tud jobbat, azt le kell tenni az asztalra.
Két javaslatom lenne hosszabb távra. De azért azt nem értem, hogy miért tartjuk mi annyira tudatlannak, tanulatlannak a magyar embereket. Miért gondoljuk, hogy képtelen két gyógyszer között különbséget tenni? És azt gondolja bárki is, hogy ebben az országban minden orvosi rendelőben pontosan elmagyarázzák a betegnek, hogy mit hogyan kell szednie? Egy részében igen, más részében nem. Ugyanez vonatkozik a patikákra. A magyar ember sokkal okosabb és rá lehet bízni sok olyan dolgot, amit most elvitatunk tőle. Két dolog a jövőre nézve. Azt hiszem öt éve van Magyarországon, legalábbis Szegeden egészségtantanár-képzés. A megelőzés a legolcsóbb. Esetleg a többi tárcával közösen lehetne készíteni egy tervet, hogy hogyan tudnánk a magyar egészségügy hosszú távú fenntarthatóságát éppen a magyar emberek egészségtudatos magatartásának az elősegítésével, a képzéssel segíteni. A másik régi heppem, és vonatkozik ez az Országos Pénztárra is, hogy a magyar orvostársadalom részére, akik döntenek a magyar egészségügyi büdzsé túlnyomó többségéről, nem tartanak-e elképzelhetőnek egy olyan éves keretet, amelynek terhére a magyar orvosok és családtagjaik ingyen vehetnék azt igénybe? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky András.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Az a gond, képviselő asszony, hogy Magyarországnak van alkotmánya, vannak kétharmados törvényei, törvényei és egyéb jogszabályai, amelyet a kormánynak is és elsősorban a kormánynak illik betartania. Tehát nem vegzálás az, amikor számon kérjük az egyeztetést, azt taxatíve a jogalkotási törvény leírja. Nem betekintési jogról beszélünk, hanem egyeztetésről, és azt a különböző paragrafusok azért eléggé jól behatárolják.
Abban egyetértünk, hogy a konvergenciaprogram kényszerpályára rakta, rakja a költségvetést és az államháztartást. Tegyük azért hozzá, hogy ennek az okozói önök voltak, de kérdés, hogy ez a kényszerpálya feltétlenül azt kell, hogy eredményezze, hogy például egy több mint egy évtizeddel ezelőtt nagy konszenzussal megalkotott jogszabályt, amely a köztestületekről és a köztestületek működéséről szól, fölrúgjuk, a köztestületeket lényegében szétverjük. Mennyiben kapcsolódik ez a konvergenciaprogramhoz? Ugyanígy lényegében a patikaalapítás kérdéskörében is annak idején nagy szakmai egyetértéssel hozta meg az ezzel kapcsolatos jogszabályokat a parlament, az idők próbáját kiállta maga a törvényjavaslat. Nem igaz, hogy itt olyan társadalmi kényszer lenne, amely jogszabály-alkotási kényszert írna elő a parlament számára.
Azt mondják, hogy a gyógyszergyártók mellett lehetőleg a személyi joggal rendelkező gyógyszerészeket is állítsuk a falhoz. Ez egy nemzetpolitikai kérdés alapvetően, hogy az a gyógyszertárhálózat, ami ma Magyarországon működik, nemzeti tulajdonban marad. Nemzetpolitikai kérdés számunkra legalábbis, hogy az a társadalmi réteg, amely nemcsak egy gazdasági szereplő, hanem az adott hely kulturális közösségének kiemelkedő személye kell, hogy legyen, ennek az egzisztenciáját biztosítsuk. De akkor, amikor az eredeti törvény megszületett, ebben mindenki lényegében egyetértett, és azért így született meg.
Az meg végképp nem világos, hogy a konvergenciaprogramnak miért része az, hogy a gyógyszereket kivigyük a patikából. Gondolom, ezt utánam Czinege képviselő úr is alá tudja támasztani. Ha interneten utánanézünk, Nyugat-Európában, főleg a tengeren túlon egyre inkább észleljük azt, hogy a gyógyszerforgalmazás liberalizálásának az egészségügyi költségnövelő hatása igen erős, a halálozások ezzel kapcsolatban emelkednek, és ez nem az állampolgárok butasága vagy nem butasága kérdése, hanem egyszerűen annak a kérdése, hogy az a gyógyszer azért gyógyszer, mert egy különleges árucikk, amelyet igenis csak megfelelő helyen lehet árusítani, és igenis erre kiképzett, hosszú ideig kiképzett szakemberek által lehet kiadni. Semmi köze nincs a konvergenciaprogramhoz, semmi költségvetési hatása nincs.
Abban egyetértünk mindkét oldalon, bár attól a helyzettől függően, hogy kormánypárti vagy ellenzéki pozícióban vagyunk, időnként más hangsúllyal interpretáljuk, hogy a gyógyszerkassza elszaladása borzalmas. Azért igaz, amit Mikola István mondott, hogy minden relatív, ha összehasonlítjuk az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás költségeit, akkor nem olyan kirívó, de az a növekedési ütem tarthatatlan.
A kérdés az, hogy ezek az intézkedések, amelyek időlegesen vélhetőleg egyensúly közeli állapotba fogják hozni a gyógyszerkasszát, ami jó dolog, de a valódi kiáramlást meg tudják-e akadályozni? Jelenleg az OEP-nek minden adata rendelkezésre áll, amit államtitkár asszony is mondott, hogy kik azok a kollégák, akik nem eléggé felkészültek - fogalmazzunk finoman -, hogy éppen a generikus program áldásos hatásait tudják érvényesíteni utalványozási szokásoknál. De azt is fölteszem, hogy a támogatási rendszerünk valóban mindenkor hatásos készítményeket támogat-e, megfelelő szinten támogat-e, kell-e támogatni életmódból fakadó egészségkárosodás helyrehozásához szükséges gyógyszerkészítményeket, mert ezek az igazi kérdések, és itt mennek ki az igazi nagy pénzösszegek. Igaz, hogy ezen készítmények mögött gyógyszergyártók vannak, és ezek a gyógyszergyártók bekötődnek mindenhova, ahogy szoktam mondani, bizonyos összeghatár felett az ideológiai különbségek eltűnnek. Nem ez a megoldás, nem csak ez a megoldás.
Ha ezen a téren nyitott a tárca, és az érdekeltekkel, a gyógyszerészekkel, a kamarával hajlandó végre már leülni tárgyalni, és meg lehet állapodni, akkor higgyék el, hogy az egész törvény hatályosulásának, hogy egy nagyon rossz magyar szót mondjak, sokkal nagyobb az esélye, mint hogy egy permanens ellenállást váltsunk ki az egészségügyön belül. Finanszírozási okok miatt azért nem annyira nyugodt a helyzet ma a magyar egészségügyben, hogy újabb frontokat nyissunk. Ezt mindenféleképpen megfontolásra ajánlom.
Köszönöm államtitkár asszonynak, hogy a közgyógyellátás átalakítása kapcsán bevallotta azt, hogy hibát követtek el akkor, amikor azokat a modellszámításokat nem végezték el, amelyekre már korábban a Magyar Demokrata Fórum felhívta önöket. Most is azt mondom, hogy az egész közgyógyellátás rendszerét át kellene gondolni, ám itt van a lehetőség, hogy egyszer és mindenkorra kimondjuk azt, hogy a közgyógyellátásnak semmi köze nincs az egészségügyhöz, a közgyógyellátás szociális kérdés, és nem ebben a formában kellene kezelni ezt az egészet, hanem a szociális tárcához kellene rakni.
Ami a belgyógyász szakfelügyelő főorvosokat illeti. Nagyon sajnálom, hogy valaki itt példákat hozott, azt hiszem, Schvarcz alelnök úr, bár közben kiment, és lényegében az OEP ellenőrző apparátusának az eléggé negatív körben történő beállítását hozta. Mi lesz a forrása ezeknek a felülvizsgálatoknak, illetve ezeket a forrásokat miért nem adjuk oda a biztosítónak, miért nem emeljük a működési költségét? Így tovább fogjuk csökkenteni, ha valaki belepillantott a másik törvénybe, akkor tulajdonképpen a működési költséget tovább csökkentjük, akkor szerintem meg tudnák oldani. Ez megint egy adminisztratív intézkedés lesz, ami nem fogja azt az eredményt hozni, amit várnak, tehát az egész közgyógyellátás felülvizsgálata szükséges.
Jelen formában alkotmányellenes a törvény tárgyalása, ez meggyőződésem, és sokkal jobb lenne, ha a tárca valóban végigvinné azt az érdekegyeztetést, a két oldal valóban szakmai alapon végigtárgyalná ezt a kérdést akár zárt ajtók mögött, és megállapodnak bizonyos minimum dolgokban. Sokkal hatékonyabb lehet a törvényalkotás, és a mindennapi életben is sokkal jobban érvényesülne a jogalkotói akarat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tényleg meglehetősen liberális ülésvezetési módot képviselek, pedig ellenzéki alelnöktársam is azt kérte, hogy lehetőség szerint tényleg önmérsékletet tanúsítson a képviselő. Megismétlem a kérdést mindenkinek. Czinege képviselő úr következik.
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a szerencsében van részem, hogy megkértek, hogy rövid legyek, és abban a szerencsében is, hogy meghallgattam az előterjesztést és meghallgattam a képviselőtársaim hozzászólását.
Hosszú gyakorló orvosi pályafutásom során azt gondoltam, hogy az egészségügyi bizottság tagjai majd arról beszélnek és azt mondják el, hogy miért van gond a gyógyszertörvénnyel. Nincs itt Mikola alelnök úr, de hogy mégis rá hivatkozom, annak az az oka, hogy jövőre lesz tíz éve, amikor decemberben a szokásos menetrend szerint az akkori ellenzék föltette a kérdést, miért nem bővítjük a gyógyszerkasszát, és az akkori kormányzópárt, Mikola miniszter úr még föl se vette a parlamentben, nem is tudták megtárgyalni. Ebből az következik, hogy szerintem nem rohammunkában próbálunk problémákat megoldani, hanem évtizedek óta meglévő gondokat próbál egy törvényjavaslat úgy, ahogy rendezni.
Előre elárulom, hogy ebben az anyagban vannak olyan dolgok, amelyekkel nem értek egyet, van, amivel érintőlegesen értek egyet, de mindenesetre fontosnak tartom, hogy ezzel foglalkozzunk, és nagyon nagy jelentőségűnek tartom.
Magam képviselői munkám során számtalanszor szembesültem azzal, hogy a kispatikákkal nagyon nagy gondok vannak. A kispatikáknak nincs akkora tőkéjük, hogy gyógyszert tartalékoljanak, ezért a betegeknek kétszer, háromszor, négyszer be kell oda menni. Egyszerűbb, ha a betegek egy városi patikába mennek. Azt nem fogadom el, hogy az ilyen irányú átalakításra nincs szükség. Legyen szükség! Azt se fogadom el, miután egy évig kint voltam az Európai Unióban megfigyelőként és képviselőként, ugyanilyen gondok vannak az Európai Unió országaiban a gyógyszerfogyasztással. Mechanikusan összetenni, hogy most forintálisan mennyivel többet költünk itt meg nyugaton, azért nem érdemes, mert itt a kollégák jól tudják, hogy ugyanaz a gyógyszer Magyarországon teljesen más áron kapható, mint például Angliában és Németországban. Ez egy nagyon fontos dolog.
Én el tudom fogadni azt a dolgot, hogy miután a betegellátásban a gyógyszer meghatározó tényező, el tudom fogadni azt, hogy a konvergenciaprogram alapján nekünk egy meghatározott számhoz kell ragaszkodni, minden olyan módosítás, vagy olyan törvényben meghatározott módszert támogatni tudok, amelynek alapján a betegek gyógyításával a gyógyszerhez való hozzáférhetőség nem sérül. Én mint gyakorló orvos felvállalom azt, hogy elfogadjuk azt, hogy ellenőriznek bennünket, szeretném, ha a szakmát ellenőriznék és nem külön-külön.
Azt tanácsolom a tárcának, hogy kapjuk meg ezen a héten még a hiányzó anyagokat és a jövő héten a plenárison azt javaslom az ellenzéki képviselőtársaimnak, különösen azoknak, akik most is gyakorló orvosok, hogy építő módosító javaslataikkal segítsék elő, hogy egy tiszta, átlátható gyógyszer-finanszírozás legyen. Olyan gyógyszer-finanszírozás, amelynek a számai zártak, tehát nem felülről nyitottak. Ennek alapján könnyebb lesz meghozni a döntést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, hogy 3,5 percbe belefért képviselő úr. Ez iránymutató. Vojnik képviselő asszony következik.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Őszintén remélem az egészségpolitikához értő orvosok nem veszik zokon, ha azt mondom, hogy nem arra kaptunk mandátumot, hogy az országgyűlési bizottsági üléseken kicsit rendeljünk, hanem azért, hogy valamilyen módon az ország teherbíró képességének, lehetőségeinek összes ismeretében valamennyi magyar állampolgárnak vagy itt élő embernek a gyógyításban elengedhetetlenül szükséges biztonságos gyógyszerellátását jogszabályi feltételek biztosításával elősegítsük. A probléma abban van és én úgy láttam, hogy képviselőtársaim jelentős része erre akart figyelmeztetni bennünket, hogy a gyógyszerellátás biztonsága és a gazdaságossági kérdések között hol találjuk meg azt az optimális egyensúlyi helyzetet, ha létezik ilyen optimális helyzet, amelyre még a Magyar Köztársaság költségvetésében lehetőséget találunk. Én úgy látom, hogy ebben a dologban még van a törvényen javítani való. Az egyik, hogy 2004-ben az európai uniós jogharmonizációs folyamatban elfogadtuk a gyógyszerbefogadás alapját vagy európai normáknak való megfigyelését jelentő transzparenciadirektívát. Ez a gyógyszerkörbe való bejelentkezés, bekerül, befogadás, bennmaradás és kifogadás alapvető szabályait tartalmazta. Most egyfelől azt látom, hogy ez a szabályozás fellazul, másfelől indokolatlanul megszigorodik. Az egyik oldalon nem látom indokát annak, hogy a befogadásra rendelkezésre álló időkorlátot akárcsak a gazdaságosság ígéretével lerövidítsük, ez a 90 napról 60 napra való levitel, a másik oldalon azért, mert ez nem jár együtt a kihirdetésnek a transzparenciadirektíva szerinti megfelelésével. Vagyis azt gondolom, hogy az államnak joga lenne újra átgondolni ennek a direktívának megfelelően a be- és kifogadás szabályait.
A másik, ugyancsak a képviselőtársaim érintették, hogy a költséghatékonyság vagy ahogy Mikola képviselő úrtól sokszor hallottuk, az egészségnyereség szempontjait figyelembe véve, amikor szabályozunk, akkor a költés és a rendelés, az utalványozás és a rendelkezésre álló keretek felhasználásakor sokkal jobban kellene arra figyelnünk, hogy ki utalványozzon, milyen szabályok szerint, magyarul újra kellene gondolnunk a támogatáspolitikánkat. Én azt látom, hogy ha - minden vendégtől bocsánatot kérek, de - egy kicsit szűkebb körben lennénk, talán gyorsabban és ésszerűbben tudnánk ebben a kérdésben előrelépni. De talán ez még nem késő.
A harmadik pedig a biztonság és gazdaságosság kérdése, hogy hol legyen patika, ki üzemeltesse a patikákat és azok milyen rendben szolgálják a betegeket. Az a bizonyos patikaalapítási törvény azt gondolom, hogy elég régen van hatályban ahhoz, hogy azt nézzük meg, hogy az élet nem kíván-e tőlünk újabb szabályozási lehetőségeket. Vitatkozva és tiszteletben tartva a kamara ellenvéleményét, azt mondom, hogy de igen. Valamennyi képviselő tudja, hogy a képviselői területén milyen lakossági gondokat jelentett, hogy nem lehetett kistelepülések csoportjaiban olyan helyen patikát nyitni, ahol egyébként erre szükség lehetett volna, mert nagyon mereven ragaszkodtak a lakossági korláthoz és az adott területen személyi jogos gyógyszerésznek már nem volt joga újabb fiókpatikát nyitni. És itt szeretném elmondani, hogy a fiókpatika kérdése ebben az új törvényben a szabályozás szempontjából újragondolást igényel. Mert úgy látom, hogy a definíció, ami a fiókpatikákra vonatkozik, az most nem ad elegendő biztonságot a lakosság folyamatos gyógyszerrel való ellátására. És úgy látom, hogy újra kellene gondolni, hogy vajon nem kellene-e visszaemelni a személyi jogos gyógyszerész fogalmát ebbe a törvénybe, mert lehet, hogy ahol meghatározott feltételek között a gyógyszerellátás gyógyszerészi biztonságára nézve erős garanciák voltak, ezek a garanciák a jövőben is kívánatosak. De úgy gondolom, hogy abba a háborúba nem lenne szabad belemenni, hogy minden szabályozásbeli változás az adott szakma elleni kihívást jelent, mert nem erről van szó. Az általános vitában és a módosító indítványokkal mi szocialisták is a lakosság biztonságosabb gyógyszerellátását és a transzparencia maradéktalan érvényesítését fogjuk majd szem előtt tartani a módosító indítványainkkal. Ez a mostani törvényjavaslat egyáltalán nem teszi mellőzhetővé, hogy a gyógyászati segédeszközök befogadása, támogatása területén a rendezetlen helyzet továbbra is rendezetlen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Azt szeretném megkérdezni, hogy a patikaalapítás liberalizációjával alapjában véve mi a cél. Szeretnénk, hogy az lenne a cél, hogy a betegek hozzáférése a gyógyszerhez megfelelőbb legyen. Ezzel tökéletesen egyetértek, csak az az én bajom, hogy ha továbbgondolkodom, akkor nagy valószínűséggel azok a helyek, ahol ma pillanatnyilag nehéz a hozzáférés, nem az új lakótelepekről van szó, azok a helyek ezután is patika nélkül maradnak, hiszen valószínűleg, sőt biztosan az új patika alapítója csak abban az esetben megy bele egy ilyen vállalkozásba, ha ez számára megéri. 130. 131. FE (Puskás)
Gondoljuk végig, hogy hol éri meg és hol nem éri meg patikát alapítani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Horváth Zsolt jelentkezik.) Képviselő úr, csak azt kérem, hogy nagyon röviden, van még három másik napirendi pontunk is. Tessék parancsolni!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a megértését, elnök úr, igyekszem rövid lenni. Vojnik Mária képviselő asszony késztetett arra, hogy szóljak, mert most először érzem a vita folyamán azt, hogy valamiben talán előre tudunk lépni és el tudunk indulni. Valóban nagyon helyesen fogalmazta meg, hogy a törvényjavaslatban a patikák ellátási területének az újragondolásával összekötöttek egy másik elemet is, történetesen a személyi joghoz kötött patikaüzemeltetés megszüntetését. Ez volt az, amire utaltam, hogy nyilván nem az volt az eredeti cél, mert ha azt akarjuk megoldani, hogy területi egyenlőtlenségnél azokon az adott helyeken, ahol ez indokolt a biztonságos ellátás miatt, akkor finomítsuk ezt a szabályozást, de ne verjük szét. Azt gondolom, hogy ez egy olyan pont, amit meg tudnánk beszélni.
Nincs szükség arra, hogy patikaláncok alakuljanak ki. Nem hiszem el, hogy a nagytőke oda fog jönni, és készenlétre fog tartani ott millió-egy gyógyszert. Nem fog, legfeljebb addig, amíg meg kell ölni a kicsit, utána a tőke teljesen más logika mentén működik, abban a pillanatban még annyi se lesz. De most nem akarom azt szapulni. Ez egy jó pont.
Kérjük meg a kamarát, üljünk le együtt, képviselő asszony. Én azt is fölajánlom, hogy meghívjuk önöket valahova egy irodába, üljünk le magunkban, beszéljük meg, tegyünk le egy javaslatot, a bizottság tegyen le egy javaslatot, ehhez partnerek leszünk, akkor már van egy rész, egy fájó pont, amelyet talán meg tudnánk oldani. A személyi jog visszaemelése nagyon jó ötlet, képviselő asszony.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyébként személyi jog az én olvasatomban szerepel a törvényjavaslatban, de most nem szeretnék vitát nyitni, az elnök, hogy példát mutasson, nem fog most hozzászólni. Ezért a képviselői hozzászólások után négy szervezet, illetve köztestület jelezte hozzászólási szándékát. Szót adok nekik, mielőtt az államtitkár asszony válaszolna és sor kerül a szavazásra. Itt is az önmérsékletet kérem. Először a Magyar Gyógyszerész Kamara elnökéé a szó, Hávelné Szatmári Katalin. Tessék mikrofon előtt helyet foglalni.
HÁVELNÉ SZATMÁRI KATALIN (Magyar Gyógyszerész Kamara): Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Nagyon rövid időt kaptam, elnök úr előzetesen mondta, és el is ment az idő. Szeretném felhívni néhány dologra a figyelmet. Elolvastam a Magyar Köztársaság Kormányának kormányprogramját és az erre vonatkozó részt. Abban az van benne, hogy minden, a betegek számára előnyös módosítást végre fogunk hajtani. Most ebből a szempontból szeretném önöknek megvilágítani az előttünk fekvő gyógyszer-gazdaságossági törvénynek azt a részét, amely a patikákra vonatkozik, mert az előző részéhez valószínűleg mások is hozzá fognak szólni.
Egyetértek azzal, hogy a konvergenciaprogramhoz semmi köze nincs, ez a Magyar Köztársaság költségvetését nem fogja befolyásolni. Ha befolyásolja, akkor az a nemzetközi tapasztalatok szerint a további egészségkárosodások miatt, ami a kontrollálatlan gyógyszerszedésből, a hozzáférhetőség megkönnyítéséből, illetőleg a hamisított gyógyszerek és a lejárt gyógyszerek bevételéből fog származni, azt gondolom, hogy ez majd a fekvőbeteg-kasszánál meg jelentkezni fog.
Szeretném mondani, hogy felelős kormány a gyógyszerbiztonságot nemcsak a patikákban, hanem máshol is elő kell, hogy írja. Jelen pillanatban a jogszabály még azt sem írja elő, hogy a benzinkút vagy a bevásárlóközpont akár egy középfokú szakembert vagy egy érettségizett embert tartson fenn erre a célra. Azt gondolom, hogy el kellene gondolkozni azon, és arra kérem a képviselőket, hogy a betegek gyógyszerbiztonsága és -ellátása szempontjából végtelenül szigorítsák meg ezt a formát, ha már át kell menni. Itt konkrét javaslatunk volt, amit az államtitkár asszony beszédével ellentétben soha semmilyen írásos anyagban nem láttunk, ez az elsősegély céljára legfeljebb egy-kétszemes görcsoldó, fájdalomcsillapító esetlegesen patikán kívüli árusítása, amin nagy betűkkel az lenne rajta, hogy "Kizárólag elsősegély céljából, forduljon orvosához". Ezek külön törzskönyvezett készítmények lennének, nem a jelenlegi. Azt kérem, tessenek ezt meggondolni. Elfogadom azt, hogy bizonyos esetekben nincs ügyeletes orvos, nincs ügyeletes gyógyszerész, és nagyon fáj a foga valakinek. Menjen! Szeretném elmondani, hogy ebben a patikaalapítási rendszerben még azokat a dolgokat is megszünteti a tárca, amelyek jelen pillanatban működnek. A fiókgyógyszertárak nyitva tartását korlátozza. A jelenlegi javaslat szerint legfeljebb három napig működhet pár órában egy fiókgyógyszertár. Nem tudom, hogy miért a betegek célja ez. Jelenleg 650 fiókgyógyszertár a legkisebb településeken biztosítja az ellátást.
A másik, hogy az új gyógyszertáraknak nem kell magisztrális gyógyszert készíteniük. Azt gondolom, hogy ez a költséghatékony, olcsó gyógyszerellátás elvetése. Ez megint nem lehet betegérdek. Ma a bőrgyógyászatban és a gyerekgyógyászatban ezek a készítmények vannak, ezek nem törzskönyvezett készítmények, itt a minőségbiztosítás nem engedi meg azt, hogy Hávelné Szatmári Katalin megcsinálja azt a gyógyszert, amit egy másik patikában fognak kiadni. Tessenek arra figyelni, mik vannak ebben.
Ebben a jogszabályban benne van a 24 órás nyitva tartás. De oda van írva, hogy ha ezt viszont nem vállalja a tisztelt befektető úr, akkor akár egy 40 órás nyitva tartású gyógyszertárral, amelynek egy weblapja van, helyettesítheti ezt. Tisztelt Képviselő Urak! Ez az ellátás javítása, hogy egy olyan településen, ahol van ügyeleti ellátás, mert ügyeletes a gyógyszerész, nyithasson egy olyan nem patikus, aki csak korlátozottan tart nyitva és nem tart ügyeletet, csak egy weblapot működtet? Ez nem szól másról, mint a befektető urakról, akik már fényesítik az eszközeiket. Ők sem akarnak 24 órás ügyeletet csinálni, hiszen egy csomó helyen százezer lakos alatt ez nem éri meg.
Kérem szépen önöket, kérjék meg a kormányt, ha már a kormány, egészségügyi miniszter magától nem teszi, vegye elő azokat az anyagokat, amelyeket a Magyar Gyógyszerész Kamara az elmúlt időszakban benyújtott. Benne van, hogy a 24 órás nyitva tartást milyen feltételekkel, hogyan tudjuk megvalósítani. Benne van, hogy a többi településen hogyan csináljuk meg az ügyeletet.
Államtitkár asszony egyeztetésről beszél. Ebben a teremben ül néhány exminiszter, ex politikai államtitkár és képviselő, akikkel tárgyaltam. Ha el lehetne zongorázni, akkor azt gondolom, hogy nem itt ülnék, hanem egy hangversenyteremben, hogy mi a különbség a jelenlegi egészségügyi miniszter úgynevezett tárgyalása és akármelyikük, akár Kökény Mihály, akár Mikola István, akár Vojnik Mária tárgyalásai között. Oda szakembereket hoztak, oda jogászokat hoztak, ott írásos anyagok voltak, és vita volt. Lehet, hogy összevesztünk, és lehet, hogy nem az jött ki belőle, amit bármelyik akart, de amit ők csinálnak nem demokrácia, ez a despotizmus megnyilvánulása Magyarországon. Ezt azért kellett ma kimondanom, mert emiatt mennek ki szervezetek az utcára, mert nem hallgatja meg őket a minisztérium olyan kérdésekben, amelyekről azt mondja, hogy a betegek érdeke.
Azt mondják, hogy azért kell új patika, hogy a fiatal gyógyszerészek patikához jussanak. Most 51 százalék kell a patikához. A jelenlegi miniszter akár 0,1 százalékos betéttel is alkalmazottá akar tenni minket. Azt mondják, hogy EU-konform. Az Európai Unió nemzeti kerete közé akarja tenni a gyógyszerellátást. Kérem szépen, egy példát szeretnék elmondani, Nágocson van egy közforgalmú gyógyszertár, amely nyolc település gyógyszerellátását teszi lehetővé fiókgyógyszertárakkal és kézi gyógyszertárakkal. E szerint a jogszabály szerint a hét településen valaki, teljesen mindegy, hogy az egy őrült vagy egy gyógyszerész vagy egy beteg, nyithat patikát. Ezek után létrejön nyolc közforgalmú gyógyszertár, megszűnik a fiók és a kézi, mi fog történni? Államtitkár asszonyék a pénzügyminiszterhez fordulnak majd, mert a nyolc patikának állami támogatást kell adni. De nem a szolidaritási díjból, mert ezen közben az önök 400 millió forintja 40 millióvá fog olvadni, mert az összes patika, amelyik most potenciálisan fizetne, az meg fog szűnni. Mert én azt gondolom, hogy önök becsapják a képviselőket, amikor azt mondják, hogy itt spórolás lesz. Nem! Nem spórolás lesz! Itt a kassza növekedni fog, az ellátás rosszabbodni. Azt kérem a képviselőktől, elhangzott mindkét oldalról, hogy üljenek le velünk. Konkrét megoldásaink vannak azokra a dolgokra, amit Schvarcz képviselő úr mondott, és én azt gondolom, hogy ha velünk tisztességgel beszélnek, minket tisztességgel meghallgatnak, akkor mi tudunk szakmai válaszokat adni. Ezt az elmúlt időszak tizenvalahány éve mutatja.
A közgyógyellátáshoz tehetek hozzá valamit? Annyit tennék hozzá, hogy ez most is maximum 12 ezer. Jönnek a betegek hozzánk a határozataikkal. Tudják, mennyi van rajta? 3200, meg 2600 forint. Fel vannak háborodva a közgyógyellátottak már most, mert a legolcsóbb gyógyszerek térítési díjai számítanak bele, és éppen ezért nagyon alacsony lesz. Kérem, ne hagyják, hogy elvegyék a közgyógybetegektől az ingyengyógyszert! Ne hagyják, hogy a támogatott gyógyszerek árrését eltörölje a kormány, mert hogy már olyan türelmetlenek a befektetők, hogy már azonnal emelni akarják az árakat is! Ne hagyják ezeket a jogszabályokat! Önök a betegeket képviselik és amikor gyógyszerészek elmennek önökhöz beszélgetésre, önök a gyógyszerészeket támogatásukról biztosítják. Éppen ezért kérem, hogy ez a támogatás a gombokban és kompromisszumos tárgyalásokban is jöjjön elő. És ha nekem bárki azt mondja, hogy most kezdjünk el tárgyalást, komplett szakmai delegációval tudunk rendelkezésre állni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy önmérséklettel azt kérem a bizottság tagjaitól, hogy ne reagáljunk most erre. Meghallgattuk elnök asszony véleményét, azt gondolom, hogy ez most nem igényel különösebb kommentárt, arra hívom fel a figyelmet, hogy az általános vitára várhatóan a jövő héten kedden kerül sor az Országgyűlésben, ez aztán a különböző határidőket is magában foglalja. A Magyar Orvosi Kamara elnöke következik.
DR. ÉGER ISTVÁN (Magyar Orvosi Kamara): Köszönöm a szót elnök úr. Nagyon rövid leszek. Hölgyeim és Uraim! Nem is számítottam rá, hogy ma megszólalhatok, ezért külön köszönöm a lehetőséget. Sajnos egyetlen dolgot kell leszögeznem: többször hangzott el azzal kapcsolatos minősítés, pro és kontra, hogy vajon volt-e és milyen szakmai egyeztetés, kifejtettük-e a véleményünket. Kétségtelen, hogy egy alkalommal a Zöld Könyv úgymond társadalmi vitája kapcsán a Magyar Orvosi Kamara küldöttsége szerepelt az egészségügyi tárca vezetői előtt és ott egy átfogó plusz-mínuszra osztott átfogó véleményt adhatott. Ebben három mondatban tudtuk minősíteni az akkor még átfogóan patikaliberalizáció fogalmaként jelentkező kérdéskört és akkor ezt a Magyar Orvosi Kamara nem támogatta. Ugyanakkor tény az is, hogy ez a törvénytervezet, amelyet önök ma itt tárgyalnak, ezzel kapcsolatosan a tárca átlépett a jogalkotás szabályain és a kamarákról szóló törvények passzusain, mert ezt mind a mai napig sem kaptuk meg, tehát véleményadásra módunk sem volt. Semmilyen formában sem.
A közgyógyellátással kapcsolatban egyetlen mondatot szeretnék mondani: mint gyakorló orvos azt érzékelem a betegek részéről, hogy elégedetlenek ezzel. Nem mennék bele részletekbe, de szívesen állunk rendelkezésre, mint ahogy korábban ezt el is mondtuk, szeretettünk volna egy olyan rendszert, ami a betegeknek elégedettséget okoz. Őszinte sajnálatomra csatlakoznom kell a Gyógyszerész Kamara elnökéhez a minisztérium jelenlegi tárgyalási módszerét minősítve.
Egy utolsó szakmai kérdés: a kormánypárt oldaláról a képviselő asszony a lisztérzékenyekért szólt, engedjék meg, hogy mint gyakorló orvos még egyszer hangsúlyozzam ennek a jelentőségét. Húsz esztendeje minden alkalommal, amikor ez az ügy szóba kerül, mindig azzal kerül visszaverésre a szaktárca részéről, hogy ez nem gyógyszer. A lisztérzékenyeknek nem gyógyszerre van szükségük. Való igaz, hogy ez egy olyan fogyatékosságnak minősülő és gyógyíthatatlan betegség, amelyet gyógyszerrel nem lehet kezelni, amelynek a kulcsa kizárólag egy speciális étrend kérdése. Tehát az ő esetükben a speciális étrend legalább akkora jelentőséggel bíró élet-halál kérdése, mint egy cukorbetegnél az inzulin. Kérem, hogy egyszer végre tegyék lehetővé, hogy ennek a nem túl nagy létszámú, de abszolút kiszolgáltatott betegcsoportnak a számára a más hasonló anyagcserebetegekkel azonos módon jusson támogatás. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A két gyártói szövetségnek adnék szót egy-egy percre.
BIDLÓ JUDIT (Innovatív Gyógyszergyártók): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon szépen köszönöm a szót. Az egyik témát, amiről beszélni szerettem volna, Vojnik Mária képviselő asszony elég rendesen körbe is járta, ez a termékek befogadására és a támogatási rendszer átalakítására vonatkozik, hiszen ezt vártuk volna a rendelettől, hogy ebben történik egy előrelépés. Két dolgot szeretnék azonban megemlíteni. Az egyik az, hogy a gyártókat terhelő egyik adónemről egyáltalán nem esett szó itt a bevezetésben. Az államtitkár asszony azt említette, hogy német mintára készült a törvénytervezet. Valóban a törvénytervezet egyik része. Azonban a sokkal nagyobb gyártói elvonást érintő, az úgynevezett gyógyszerkassza túllépés esetén fizetendő gyártói visszatérítés nem a német példára készült. Ez nincsen benne a német példában. A német példában összesen egy adott mennyiségű rabatt visszafizetése van, ami egy éven keresztül volt 16 százalék, utána 10 és 6 százalék. Ennek a mértéke többszöröse lehet a 14-16 százalékos gyártói befizetésnek, ráadásul adóról beszélünk, tehát nevezhetjük rabattnak, de egyértelműen adóról beszélünk. Ez az EU minden irányelvével és direktívájával ellentétes, hogy ugyanazon forgalmat két típusú forgalmi adóval terhelünk, ez most már ráadásul az áfát is beleszámítva a harmadik lesz ugyanarra a forgalomra. Nem gondolom, hogy ez jogos. Ráadásul nem meríti ki az adónak azon alapelveit sem, hogy tiszta lenne az adóalap és az adó mértéke. Még egy dologról szeretnék beszélni, ez pedig a program, amelyik ajánlja a legolcsóbb gyógyszert, és itt szeretnék Mikola alelnök úrhoz csatlakozni. Nem arról van szó, hogy a mostani betegeket át kell állítani, hanem hetente kell majd átállítani a betegeket, hiszen a folyamatos kihirdetés során mindig változik a legalacsonyabb terméknek a státusa, és ez azt jelenti, hogy mindig ezt kell majd felírni. Nagyon nagy zavarok vannak a törvénytervezetben. Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A Magyar Gyógyszergyártókat illeti a szó.
DR. BÚZÁS LÁSZLÓ (Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetsége): Sajnálom, hogy csak egy perc van azon szervezetnek a hozzászólására, amelyiktől részben várja a kormány, illetve az állam a költségvetés kipótlását. Hiszen nincs másról szó, minthogy visszaszámolás alapján azt a bizonyos, Schvarcz alelnök úr által is emlegetett 60-80 milliárdot vagy többet kell befizetni a piaci szereplőknek. Tehát költségvetési felelősséget, feladatot rónak a gyártókra. Egyeztetés semmilyen nem volt, az nem egyeztetés, hogy odaengedik a tervezetet megnézni az utolsó pillanatban, még kipöttyözött, számok nélküli változatában. Élt egy szerződés, most jár le az év végén, amelyik két úton nyomorította meg a gyártókat. Befizetésekkel és árrestrikcióval. Elfogadtuk mégis, mert egy nyugodt piaci életet biztosított és előrelátható volt. Most a többszörösét kell befizetni és a hazai gyártóknál még sokkal nagyobb arányú növekedést jelent, mert akkor nem kellett a fixesek után fizetni, most viszont kell. Azon fixesek, azon generikumok után, amelyik kategória éppen a spórolásra van kitalálva. Itt nem érvényesül semmiféle folyamatosság, fokozatosság. A kis- és középvállalatok tönkremehetnek az első egy-két évben és a nagyoknak is vissza kell venniük a K+F-ből és a beruházásokból. Esetleg embereket kell elbocsátani. Egy olyan országban, ahol az innováció sajnos még az egy százalékot sem éri el GDP-arányosan és ahol a gyógyszeripartól várnák, mint ami az iparon belül a felét adja a K+F-nek, hogy hozzájáruljon ahhoz a lisszaboni célhoz, hogy 3 százalékot tegyen ki a GDP-ből a K+F. Ez történik a gyógyszeriparral, amelyet még nem rég, pár hónappal ezelőtt is úgy emlegetett a kormány, mint egy perspektivikus és a leginkább fejlesztendő négy-öt ágazat egyikét. Most nem is egy-két évről van szó, hanem amíg törvény a törvény. Ilyen mértékekkel tönkremegy az ipar, úgy jár a gyógyszeripar, mint a könnyűipar Magyarországon. K+F visszafogása, beruházások visszafogása: termékek fognak eltűnni a piacról. Kérem, hogy gondolják át ezt az abszurd helyzetet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárnánk, muszáj lezárni a kört, elnézést, már nem adunk szót, mert még van három napirendi pont, és többeknek el kell menni. Államtitkár asszonyt arra kérem, hogy nagyon-nagyon röviden válaszoljon, de azt kérem viszont, hogy ma kedd van, lehetőség szerint csütörtök estig a rengeteg anyag, információ érkezzen meg a bizottság e-mail címére, és akkor a képviselők föl tudnak készülni az általános vitára. Ezzel azt kérem, hogy válaszoljon az elhangzottakra.
DR. HORVÁTH ÁGNES államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Igyekszem rövid lenni. Mikola úr kérdezte a láncokat. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos része a törvénynek, megjelennek a fúziókontroll és a fúziószabályozási lehetőségek. Az új gyógyszer-gazdaságossági törvényben a szabadon alapított patikáknál azt gondoljuk, hogy ez mindenképpen nagyon fontos kérdés. Ha teljesen őszinték vagyunk, ma is elég kiemelkedő jelentőségű kérdés lenne, hiszen láncok jelenleg is jelen vannak a patikai piacon. Fontosnak tartjuk, hogy ezt szabályozzuk. Látogatókkal kapcsolatban itt több helyről elhangzott, a MAGYOSZ részéről is észrevételként, hogy sok a látogatók után fizetendő összeg. 10 milliárd forint bevétellel kalkulálunk a látogatók után az első évben, a regisztráció évében. Ez 2000 darab látogatót jelent. Itt szeretnék emlékeztetni arra, hogy ez még mindig 16-16,5 darab orvosra jutó egy darab látogató végarányt fog jelenteni a piacon, ami lehet, hogy még mindig egy kicsit magas.
Horváth Zsoltnak volt nagyon sok kérdése. Küldjük az összes emlékeztetőt és ilyeneket is hozzá, a hatásvizsgálatokat, mindenre készültek.
A preambulummal kapcsolatban kérdezett, hogy ellentétben van a törvénnyel. Végig aláhúzogattam. Az idő rövidsége miatt talán a legfontosabb kettőt emelném ki, egyrészt azt, hogy szükség van a méltányosságot, igazságosságot és hatékonyságot megvalósító állami szabályozásra, tehát egyszerre akarjuk ezt a három célt megvalósítani ezzel a törvénnyel, illetve egy másik, talán legfontosabb célja, ami a törvény preambulumában szerepel, hogy a gyógyszerek biztonságosan, megfelelő helyen, időben és választékkal álljanak a betegek rendelkezésére. Ez jelenti például azt is, hogy a patikákba ne kelljen visszamenni másnap, harmadnap kétszer, háromszor ugyanazért a gyógyszerért. Legyen verseny a gyógyszertárak között, valóban legyen érdekelt abban a gyógyszerész, hogy tényleg tartsa a készletet.
Az OTC-t itt sokan felvetették, hogy az OTC-t ki lehet-e vinni a benzinkúthoz vagy nem. Nem tudjuk, hogy hova fog kikerülni az OTC, meg kell, hogy mondjam, nem tudom, hogy hol lesz pontosan OTC. Nyitott a lehetőség szabályozott körülmények között, ahol külön előírja a jogszabály, hogy kell mellette termékismertető rendszer. Itt rögtön felhívnám a figyelmüket, hogy ugyanolyan termékismertető rendszernek működnie kell a patikákban is, hiszen azt gondoljuk, hogy a patikákban is jogukban áll a betegeknek abban a tudásnak a birtokában is választani, hogy például az azonos hatóanyagú termékek közül mennyibe kerülnek az egyes készítmények. Jár nekik ez a tudás is.
Azt gondolom, hogy itt a tájékoztatórendszerre teljesen jogosan kérdezik, hogy valóban szükséges tájékoztatórendszer, pontosan emiatt tervezzük ezt a szabad forgalmazás mellé. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy tüneti kezeléssel igenis képesek vagyunk gyógyítani magunkat egy fejfájásra, egy lázra. Megkockáztatnám, hogy nagyon kevés utána az a gyógyszer, ami tényleg azonnal szükséges, pláne, ha így a tüneti kezelésünket meg tudjuk oldani, és ha ellát minket első ellátásként az elsőnek ellátó orvos, ahogy azt kötelessége megtenni a hatályos jogszabályok alapján. Teljesen jogos volt a megjegyzés, a magyar gyógyszerpiac szabályozott piac. Mi is azt gondoljuk, hogy szabályozott piacként is szeretnénk fenntartani. Ezzel együtt is azt gondoljuk, hogy ideje változtatni. Itt Vojnik Mária szavait erősíteném meg. '94-ben létrejött egy jogi szabályozás, amely létrehozott egyfajta piaci szituációt. Közben az Európai Unió tagállama lettünk, rengeteg körülmény változott, és az Európai Uniónak is rengeteg kérdésben változott a véleménye, például a gyógyszertár-alapítás korlátozásáról vagy nem korlátozásáról.
Közgyógyellátásban abszolút hajlunk a kompromisszumra, teljesen értjük a problémát. Azt azért megjegyezném, hogy közgyógyellátottaknál is - és szerintem itt Székely Tamás főigazgató-helyettes úr segíteni fog tudni nekem - az egy darab igazolványra jutó átlagos összeg 8000 forint ma, ha jól emlékszem 8400-valamennyi forint az előző évi 3880 forint/beteghez képest. Elég jelentősen emelkedett a közgyógynál az igénybevétel. Mindenképpen fontosnak tartjuk, nagyon jónak tartjuk ezt az ellátást, szükséges ellátás. Abban Csáky úrral szívesen elbeszélgetnék én is, hogy hova tartozik ez az ellátás, hogy ez szociális ellátás, és hogy valóban hol lenne ennek a jó helye. Azt gondolom, hogy most fogadjuk el ezt a helyzetet, hogy az E-alapnál van, viszont ezzel együtt is mindenképpen szükséges a revíziója.
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a gyógyszertárak ma sem adhatnak ki gyógyszert 14 éves kor alatt, illetve kábító hatású szert ma sem adhatnak ki 18 éves kor alatt. Ezt egy nagyon fontos szabályozásnak tartjuk pont a gyermekek biztonsága miatt. Egyébként azt gondolom, hogy ebben boldogan módosítunk 18 évre, hogy 18 éves kor alatt semmilyen gyógyszert. Személy szerint nekem ez ellen nem volna kifogásom.
Azt mondta Nagy Kálmán úr, hogy olyan a gyógyszertár, mint a lakás analógiájára, hogy kinek a tulajdona a lakás. Egy nagy különbség van, hogy ez munkahely, nem lakás. Egy munkahelynél azt gondoljuk, azzal együtt, hogy egy egészségügyi ellátó hely is, hiszen végez ellátást, sőt szeretnénk, ha a jövőben egyre inkább megjelenne valóban a gyógyszerészi minőségi munka, például a gyógyszerészi gondozás, például a patikai prevenció, hiszen számos olyan terület van, ahol azt gondolom, hogy a gyógyszerészeknek nagyon fontos szerepe lehet, ugyanakkor ez azért egy kiskereskedelmi egység is egyben, amelynek a működtetéséhez mint kiskereskedelmi egység mindenképpen szükség van egyfajta menedzsmentismeretre. Nem mindegy, hogy mivel tölti a gyógyszerész az idejét, hogy rendeléssel, alkuval vagy pedig valóban a betegekkel. A transzplantációs listának utánakérdezek, ezt beszéljük meg utána, képviselő úr, mert nem volt teljesen világos, hogy itt mi történt, és hogy mit írt a szakállamtitkár asszony. Jó, akkor ezt utána külön, ha kérhetném? Köszönöm szépen.
Személyi jog. A személyi jog nem kerül eltörlésre, marad a személyi jog, viszont változtatni terveznénk. A személyi jog jelenleg egy meghatározott telephelyre, egy konkrét helyre szól. Ehelyett azt szeretnénk, hogy a személyi jog egy kicsit olyanná váljon, mint a jogosítvány, feljogosítsa bármely gyógyszerészt arra, hogy patikát nyisson, és ne egy forgalmi legyen, ami csak egy meghatározott helyre adja az engedélyt. Pont ezzel szeretnénk szabadabbá tenni azt, hogy bármely gyógyszerész nyithasson gyógyszertárat, az első három évben csak a törvényi lehetőségek között, és három év után teljesen szabadon.
Azt mondta Csáky képviselő úr, hogy az OTC-gyógyszerek nem a konvergenciaprogram részei. Teljesen igaza van, ezzel együtt is fontosnak tartjuk azt, hogy ha ilyen mélységben hozzányúltunk a gyógyszerforgalmazás, -reklámozás, ki-befogadás, támogatási rendszer, patikaalapítás kérdéseihez, akkor fontos, hogy a gyógyszerkérést igyekeztünk minél komplettebben így egyszerre megoldani és egyszerre szabályozni. A támogatási rendszer átalakítását kérték többen számon rajtam. Teljesen egyetértünk, valóban indokolt a gyógyszerár-támogatási rendszer felülvizsgálata. Fontos az, hogy valóban hatékony és hatásos gyógyszerek kerüljenek a támogatásba, hogy érvényesüljenek az evidence alapelvek. Hogy tényleg azokat a gyógyszereket támogassuk, amelyeknél bizonyítható a költséghatékonyság. Nem engedheti meg Magyarország azt ma magának és azt gondolom, a jövőben sem, hogy teljesen véletlenszerűen kerüljenek be gyógyszerek támogatási körbe. Ennek keretében el fog indulni és folyamatosan zajlik természetesen a támogatási kulcsok felülvizsgálata, ahol szintén nézzük a nyugat-európai példákat, hogy az egyes gyógyszereknek mik az indikációs körük. És ha már indikációs körnél tartok, akkor az, hogy a pénzügyminiszter ellenjegyzése kell az indikációs körhöz, azért ha belegondolnak, bármely új indikációs kör tulajdonképpen egy plusz forgalomnövekedést jelent, magyarán plusz kiadást a kasszából. Ilyen elven kell hozzá a pénzügyminiszter ellenjegyzése. Azt gondoljuk, hogy meghagynánk a képviselőknek az erről folytatott további vitát és tettet, és érdeklődve várja a tárca is, hogy mi lesz az eredménye. Nagyon nyitottak vagyunk ebben a kérdésben, ha lehet ennyire finoman fogalmazva és mégis talán érthetően.
Vojnik Mária mondta, hogy a gyógyszerellátás biztonsága és a gazdaságosság közti egyensúlyi helyzetet kell megtalálni. Erre törekszünk, ezt próbálja ezt a jogszabály megcélozni.
A személyi jog marad, azt elmondtam. Az a célunk minden egyes településen, hogy lehetőleg minél magasabb szintű gyógyszerellátást tudjunk biztosítani. Tehát amennyiben erre lehetőség van, igenis nyíljon egy gyógyszertár. Ha erre nincs lehetőség vagy korlátozott idő, még mindig ott van a lehetőség, a fiókgyógyszertár vagy a kézi gyógyszertár a jövőben is.
Abszolút nyitottak vagyunk, ezt ismételten szeretném kijelenteni, a tárgyalásra a Gyógyszerész Kamarával és bármely más szervezettel.
A lisztérzékenységre megint csak nem fogok tudni mit válaszolni. Ez élelmiszerkérdés. Erről fontos lenne beszélni, de ebben valószínűleg nemcsak az egészségügyi tárca az illetékes. A gyártói visszatérítés a fix százalékon túl. Azt gondolom, hogy valamennyiünk közös érdeke és jelen esetben pontosan a biztonságos gyógyszerellátás miatt és a kassza tarthatósága és az E-alap tarthatósága miatt közös érdekünk kell, hogy legyen a gyártóknak, felíró orvosoknak, betegeknek és nem utolsó sorban a biztosítóknak is a kassza tartása.
Heti átállítás. Ismételten szeretném elmondani, hogy nem kell hetente átállítani a beteget. Nem egy darab gyógyszert jelent az alsó sávban az ajánlott termékek közül, azt azért senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy darab terméket jelent. A háziorvosoknál nem gyógyszerkeretet határozunk meg, hanem ami történik és amire sor kerül, az nem más, mint egy összehasonlító elemzése a háziorvosoknak. Nem a heti átállítás a cél, ellenben az nagyon határozottan cél, hogy úgy válasszanak gyógyszert, hogy igenis vegyék figyelembe a gazdaságossági kérdéseket.
Megint elmondanám, hogy a kötelező rabattból 30-35 milliárd forintnyi befizetéssel kalkulál a tárca. Látogatói oldalról egy olyan tízmilliárd forinttal. Ezzel érjük el ezt a 16,5:1 arányt orvoslátogató arányban. Mindenképpen kedvezőnek tartjuk azt, hogy megjelenik a gyógyszerfelíró szoftver, és ez pont generikus gyógyszergyártó cégeknek jó, hiszen egy potenciális lehetőséget kínál nekik arra, hogy nőjön a termékeik forgalma.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Határozathozatal következik. Ki az, aki általános vitára az előterjesztést alkalmasnak tartja? (Szavazás.) Tizenhárom. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) Nyolc. Tartózkodott? (Szavazás.) Senki. Általános vitára alkalmas a törvényjavaslat. Többségi előadó Schvarcz alelnök úr, kisebbségi Mikola alelnök úr. Ezt a napirendet lezárom. 15 perc szünet után, 12 órakor folytatjuk. Köszönöm szépen.
(Szünet 11 óra 45 perctől 12 óráig.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk az ülést. Soron következik egy konzultáció a finanszírozási, leánykori nevén 43/1999-es kormányrendelet júliusi módosításának intézmények finanszírozására gyakorolt hatásáról. Írásbeli tájékoztatót kaptak a képviselők. Ha kívánja államtitkár asszony, ezt röviden kiegészíti, ennek a napirendi pontnak is ő az elővezetője. Itt van Lelkes Ildikó főosztályvezető asszony mellette az Egészségügyi Minisztériumból, és az OEP vezetői. Itt van Major Zoltán úr, az új főigazgató, aki majd a következő pontban külön is érintett, már nem először köszöntöm, itt van Székely Tamás főigazgató-helyettes úr, Király Gyula főigazgató-helyettes úr, illetőleg Kiss Zsolt főosztályvezető úr. Itt vannak az érintett érdekképviseletek is, most intézményekről beszélünk, tehát a Medicina 2000 Szövetség, őket azért említem előbb, mert küldtek egy rövid írásos anyagot, amelyet a bizottság figyelmébe ajánlok, illetőleg a Magyar Kórházszövetség egy korábbi állásfoglalását, a szeptemberi állásfoglalást is kiosztattam. Tehát itt van Golub Iván úr, a Kórházszövetség elnöke, illetőleg Varga Imre úr, aki a Járóbeteg-szövetséget képviseli. Egy rövid megszólalásra lesz lehetőségük ez ügyben. Tehát ez egy konzultációs napirend, írásos anyagok rendelkezésre állnak. Államtitkár asszony!
Dr. Horváth Ágnes szóbeli kiegészítése
DR. HORVÁTH ÁGNES államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Elég részletes tájékoztatás jött, illetve válasz jött az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól. Két-három mondatot szeretnék belőle kiemelni. Szeptemberig a 2006. évi költségvetési előirányzat időarányos hányadát 10,2 százalékkal meghaladó felhasználásra került sor az összevont szakellátási kasszában. Összességében az életbe léptetett vagy hatályba léptetett módosításaival a 43-asnak 6,3 milliárd forinttal lesz magasabb a 2006. évben teljesülő kifizetés, mint a 2005. évi, tehát az előző évihez képest. Itt megjegyezném, hogy ez az előirányzathoz képest egy nagyon jelentős mértékű túllépés.
További intézkedésekre került sor, hiszen 3,5 milliárd forint rendelkezésre áll a szakellátók, tehát a fekvő- és járóbeteg-szakellátók támogatására, különösen meghatározott intézményi körre, és különösen akkor, ha a népegészségügyi programban kiemelt jelentőségű intézmény, vagy a sürgősségi ellátásban. Ennek keretében havi 1,1 milliárd forintot fordítottunk kórházak finanszírozására, többletfinanszírozásra rendelkezésre állási díjként, illetve járóbeteg-szakellátók számára havi 59 millió többletpont került kifinanszírozásra többletfinanszírozásként. Ez összegben 80,24 millió forintot jelent. Köszönöm szépen. Ennyit bevezetőként.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A dolog természetéből adódóan azt gondolom, hogy a kérdéseket és a hozzászólásokat együttesen kezeljük. Amikor jelzik, ebben a vitában szót fogok adni a Kórházszövetség, illetve a Medicina 2000 képviselőinek. Tehát egy kört csinálunk, ha ez elfogadható.
Ki kíván hozzászólni, kérdezni? Kezeljük egyben! (Dr. Csáky András jelentkezik.) Csáky képviselő úré a szó.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Amikor fölmerült, hogy tekintsük át a 43-as hatását az egészségügyi intézmények működésére, megmondom őszintén, nem erre gondoltunk. Tisztában voltunk azzal, hogy az országnak van egy költségvetése, tisztában voltunk és vagyunk azzal, hogy sajnos az a költségvetés az idei évben több mint 30 milliárddal kevesebbet biztosít a működésre, hanem ez diktátumszerűen bevezetett változtatás, és ebből a szempontból nagyon cinikusnak tartom a részünkre bocsátott anyagot. Az 5. oldalon azt írja, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár is készített egy intézkedési tervet az év elején a költségvetési előirányzat betarthatósága érdekében. A hátunk mögött hagyott évek során, kiszámoltam múltkor, azt hiszem, 2,7 havonként változik a 43-as rendelet, és senki nem tudja, hogy mit hoz a jövő. Úgy gondolom, hogy az OEP akkor járt volna el korrektül, ha tájékoztatja az intézményeket, hogy ez a bizonyos tervezet mit tartalmaz.
Csak képviselőtársaimat emlékeztetem, és örülök, hogy itt van még Vojnik képviselő asszony, hiszen múlt év december 20-án pont ezzel kapcsolatban tettem föl kérdést a tárcához, hogy mi lesz 2006. második felében a finanszírozással a jelenlegi keretek között, milyen megszorításokat tervez a tárca, illetve az OEP, hogyan fogja majd betartatni lényegében a költségvetési keretszámokat. Akkor államtitkár asszony válaszolt miniszter úr helyett, azt mondta, hogy ne idegeskedjünk, minden intézmény működési feltétele biztosítva lesz, semmiféle gond nem lesz. Ehhez képest most hiányolom, hogy nincs képünk arról, hogy az intézmények adósságállománya az elmúlt három hónapban hogyan változott. Mindenkinek a saját választókörzetét illetően nyilvánvalóan vannak tapasztalatai. Havonta az intézmény nagyságától függően 30-tól több száz millió forintig növekedik ez az adósságállomány. Ennek a finanszírozásnak komoly hatása van most már a humánerőszférára, hiszen nem tudnak hová hátrálni az intézmények, tehát bizony leépítések folyamatosan történnek, az újságokból is olvashatjuk, ami nemcsak a műszaki hátteret, nemcsak az adminisztratív hátteret, hanem már effektív az ágy mellett, a rendelőkben működő szakképzett középkáder-állományt is érinti, és ez mennyiben befolyásolja a minőségi munkát. Valami ilyesmi előterjesztést vártunk volna.
Az meg, hogy itt bizonyos megfontolások alapján 1 milliárd, 3,5 milliárd... Most 6,5 milliárdos pályázat kiírása van, az egyszerűen abból a szempontból aggályos, hogy akkor, amikor nem hajlandó a kormány tájékoztatni sem a szakmai közvéleményt, sem a lakosságot, hogy mégis mi az az ellátási struktúra, amelyben a jövőt elképzelik, akkor kérdéses, hogy egy-egy ilyen pályázat hatása és az egész valóban azt jelenti-e majd a későbbiek folyamán, hogy átláthatóbb, költséghatékonyabb struktúra fog működni, vagy inkább amitől félünk, a meglévő struktúrát tovább merevíti, tovább torzítja. Ezek a pályázatok alapvetően "pénzszerző pályázatok", bár itt van egy édes mondat, hogy a struktúraváltás kapcsán tovább csökkenjenek a területi egyenlőtlenségek. Abban egyetértünk, hogy kapacitásokat illetően kőkemény területi egyenlőtlenségek vannak. A pályázatban például nem olvastam arról, hogy pályázni lehet bizonyos bővítésre, bizonyos kapacitások bővítésére, mert akkor azt mondom, hogy valóban a területi egyenetlenségek irányába próbál mutatni.
Államtitkár asszony, egyáltalán vannak-e erre adatok? Bízom benne, hogy vannak adatok, jó lenne, bízom benne, hogy az alkotmányban rögzített felelősségének az egészségügyi kormányzat mindenkor a tudatában van, és egy-egy intézkedésének a hatásait modellezi, illetve monitorozza folyamatosan, hogy melyek ezek a hatások, melyek az intézetek, amelyek tényleg hihetetlen nehéz helyzetben vannak, és önhibájukon kívül. Azért önhibájukon kívül, hisz nem is tudom, valamelyik kormánypárti képviselő mondta talán a parlamentben, hogy az egészségügyi olyan, mint egy nagy csatahajó, nagy mozdulatokat a kormánykeréknél nem lehet csinálni, mert fölborul. Nem vezettem csatahajót, de klasszikus maga a kép. Ehhez képest önök 180 fokkal fordítottak a kormánykeréken, és úgy tűnik, azt tapasztaljuk, hogy bizony a csatahajónál már a tat színénél tart a víz, legalábbis az egyik oldalon, mintha kezdene fölborulni.
Ezzel valamit csinálni kell, az elégedetlenség egyre nő. Kiküldeni egy levelet a miniszter úr részéről, hogy készítsék el a várólistájukat az intézmények, hogy mik azok a szempontok, hogy működnek ezek a szempontok, azért ez minimum cinikus, és nagy az elégedetlenség. Nem tudja a lakosság, hogy mi történt egyik pillanatról a másikra, miért tagadnak meg tőlük vizsgálatokat, miért halasztanak el kezeléseket, amelyek időnként szakmai kérdéseket is felvetnek. Miért tolódik ki egy-egy szakrendelés igénybevételének a lehetősége most már több hónapra? És ezek bizony ott csapódnak le a rendelőkben a kórházi osztályokon. Ott veszekednek az egészségügyi dolgozók a betegekkel és nem tudják megértetni, hogy kérem, nem várható el egy-egy intézménytől, hogy önmagát lehetetlen helyzetbe sodorja. Tehát itt tulajdonképpen az alapvető gond az, hogy változtatásra szükség van, de bizonyos időt kell hagyni és bizonyos koncepció mentén kell ezeket a változtatásokat eszközölni. Ha vannak ezzel kapcsolatos adatok, az nagyon jó lenne, ha megosztanák a bizottsággal. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? Mikola úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Egyetértek azzal, amit Csáky képviselő úr elmondott. Egy dolgot jegyeznék meg: a volumenkorlát feletti degressziónak az eltörlése úgy tűnik, hogy szétzilálja a progresszív ellátás rendjét. És a várólisták is ennek a következményei, ugyanis arról van szó, hogy a városi kórházak - nem tudok jobb szót mondani - fellapátolják a betegeket a megyei kórházakba, a megyei kórházak a nagy ráfordítási igényű, nehéz betegeket továbbteszik az országos intézetekhez, egyetemi klinikákhoz, ahol hamar betelik a volumen, a korlátot elérik és efelett nincs finanszírozás. Ennek következtében várólisták készülnek. De a helyzet ennél persze sokkal bonyolultabb, mert ha egyes szakágakat megnézünk, ahol egyidejűleg bizonyos struktúraváltásról is szó volt, például az onkológia, akkor azt látjuk, hogy a pénzek nem is kerültek oda, ahol a progresszív ellátás csúcsintézményeinél torlódnak a betegek. Ennek következtében most már olyan országos intézetek is, mint az Országos Onkológiai Intézet egyre hosszabb várólistákat képez, ami annál is inkább tragikus, mert a népegészségügyi program keretében a betegségek korai kiszűrése és gyógyítása egy gyógyászati prioritást jelent. Most kiszűrjük és vár több, mint fél évet arra, hogy megkezdődjék a chemoterápiája. Ha egyáltalán megkezdődik és van rá gyógyszer, mert nagyon sok esetben nem kapja meg azt a gyógyszert, amire szüksége van.
Tehát én arra szeretnék rákérdezni, hogy ebben a folyamatban, amelyben a volumenkorlát és felette a degresszió eltörlése egy komoly progresszív ellátásrendet érintő változáshoz vezetett, hogy kívánja a kormányzat a kialakult helyzetet kezelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy dolgot hadd jegyezzek meg, utána Vojnik képviselő asszonyé a szó. Azzal tisztában vagyunk, hogy a 2006. évi költségvetés az egészségbiztosítási alapban rögzítette a gyógyító-megelőző előirányzat nagyságát. Ehhez képest egy kicsit jól sikerült, fogjuk így fel az első félév. És hát nem sikerült mindig alkalmazkodni. És az a különbség 2002 és 2006 között, hogy 2002-ben is volt egy majdnem hasonló helyzet, csak most nem volt a kormánynak külön még erre 50-60 milliárd forintja, hogy azt azonnal betegye a gyógyító-megelőző kasszába. Egyébként azt gondolom, hogy a várólistakérdés és a volumenkorlát pontosan ezért elkerülhetetlen, amit mindig halogattunk, hogy igen, a kapacitásszabályozás kérdését ide kell hozni. És ha a kapacitásszabályozás, kínálatszűkítés ügyében születik egy jó törvény, akkor okafogyottá lesz szerintem az egész volumentkorlát és ezek a finanszírozási ügyek. Vojnik Mária!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Igen, ezt szeretném megkérdezni, hogy hány intézmény élt azzal a lehetőségével, hogy a volumenkorlát felső határának elérését követően lakossági ellátási érdekből kezdeményezheti ennek a korlátnak időleges vagy végleges eltörlését úgy, hogy az ÁNTSZ, a megyei tisztifőorvos, illetve az adott szakmai kollégiumok ezt a tevékenységét felülvizsgálják és engedélyezhetik ennek a korlátnak az eltörlését vagy a többletlehetőségeket. Az első tehát: szakmánként, területenként, és kik éltek ezzel a lehetőséggel és ez mekkora súlyszám-finanszírozási többlet jelent? Ugyanehhez kapcsolódik a második: ezeknek az indokolt többletteljesítményeknek a vizsgálata ad-e és ha igen, akkor mekkora lehetőséget arra, hogy prognosztikusan vizsgáljuk meg ezt a dolgot. Vagyis rávilágít-e, hogy területenként és szakmánként hol vannak azok a szűk kapacitások vagy ellátási szükségletek, amelyek korrekt kiegyenlítése ma nem lehetséges, mert ez megszabja a fejlesztések irányát is. És a finanszírozási többletekről szóló szükségleteket is, és harmadszor történtek-e lépések az Egészségbiztosítási Pénztár részéről annak a megvizsgálására, hogy az úgynevezett kompetencia-ellátóhelyek vagy kitüntetett vagy olyan szakmák személyi és tárgyi feltételeinek a biztosítását vizsgálta-e az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, mint az onkológiai ellátás, a sürgősségi betegellátás. Ugyancsak területenként és ha lehet, akkor szakmánként is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szót adok Golub Ivánnak, ha kér. Tessék.
DR. GOLUB ISTVÁN (Magyar Kórházszövetség): Köszönöm szépen. Miután valószínű, nem lesz alkalmam még egyszer szólni, szeretném köszönteni a főigazgató urat és egyben megköszönni Kiss József főigazgató úrnak azt a tevékenységét, amelyet az intézményrendszerrel nagyon konstruktívan folytatott. Szilárd meggyőződésem, hogy számos dologban nem feltétlenül az OEP apparátusa és szakértelme akadályozta a munkánkat. Talán rögtön egyik példaként, amiben viszont kérném a segítségüket, ugyanis nagyon égető dologról van szó, ma 17-e van, az intézményeink tegnap még nem tudták a mai teljesítményvolumen-korlátos finanszírozás mértékét, és nem tudunk se várólistákat, se tervezéseket folytatni úgy az intézményeinkben, hogy ez ne a betegellátás rovására menjen. Hogy tudom én a munkatársaimnak azt elmondani, hogy milyen intenzitással forgassák a betegeket, hogy rövidítsék a várólistát stb. Ugyanez az előterjesztett anyagban némi korrekcióra szorul, hiszen a júliusi TVK-korlátozás (teljesítményvolumen-korlát) kiközlése, itt van nálam tíz levél, amelyet megyei intézmények vezetői juttattak el hozzánk, éppen annak a kérésére, hogy nem lehet augusztus 24-e és 31-e között kiközölni azokat a júliusi volumenkorlátokat, amelyek alapján júliusban dolgoztunk. És ez történt. Nem júliusban. Továbbá a visszanormálásoknak a mértéke, ami itt egy nagyon korrekt számításokkal ennyi és ennyi milliárdot jelentett az intézményeknek, ezeket mi augusztus 12-e és 15-e körül tudtuk meg és a júliusi teljesítésen túl voltunk. Milyen piaci magatartás az, ahol a vevő vagy a szolgáltató a szolgáltatásának az árát vagy a teljesítés árát később tudja meg. Én ezt szeretném kérni, ha lehet holnap, vagy bármikor, de tudjuk meg, még ha nem is feltétlen pontos, de tudjuk, hogy mihez kell igazodnunk. Ezt én úgy kérem, mint az itt meglévő és az állásfoglalásunkban nagyon pontosan leírt kérést. Azt, amit önök megkaptak. Két előző állásfoglalásunkkal szeretnénk az emlékeztetőt kiegészíteni. Június 30-án az állásfoglalásunkban pontosan nyolc pontban leírtuk, hogy melyek azok a finanszírozási, gazdálkodási aggályok, amelyek a júliusi - és hangsúlyozom, szükségszerű - megszorítás következményeként az intézményeket sújtják. Az államtitkár asszony világosan leírta és nem vitatom a hatmilliárdos kényszerű megszorításnak a kvázi eredményét. A Magyar Kórházszövetség a márciusi állásfoglalásában leírta, hogy a költségvetési előirányzatnak, az egyesített szakellátási előirányzatnak a mértéke, amelyről akkor is láttuk, hogy nominálértéken is kevesebb volt, mint a tavalyi, nem lesz tartható akkor, ha az intézményeknek béremeléssel és kötelező béremeléssel élni kell. Tehát nem az intézmények túlteljesítési ambíciói a kizárólag felelőssé tehetők a túllépésben, hiszen az intézmények például a béremelés és az ezt követő HBCS- és járóbeteg-pontérték növekedésében honorált kompenzálás kötelező betartása miatt kényszerültek erre. Tehát be volt építve.
Azt kérném csupán, hogy a három állásfoglalásunkat, amelyből önök egyet kaptak, a két előző idejekorán és idejében elérkezett a médiumokon keresztül mindenkihez, szívesen elküldjük, ezek koherensen jelzik, hogy mi volt a mi aggályunk.
Még talán egy adalékot Vojnik Mária képviselő asszony kérdéséhez. A Kórházszövetségnek van egy tegnap lezárult friss felmérése, ami prognózis. Nem akarok közvélemény-kutató cégek technikájára utalni, de körülbelül az intézményeink egyharmada válaszolt, és két nagyon érdekes információt jelzett. Azért osztom meg önökkel, még ha nem is kidolgozott, de nagyon jövőbe mutató. Óriási nagy a struktúra-átalakítási pályázat iránti érdeklődés. Az egyharmada az intézményeknek elküldte ezt az ambícióját, és nagyon úgy néz ki, hogy átlagosan 100 millió forint körüli intézményi ambíciók vannak. Gyorsan fel lehet ezt szorozni, hogy ha az előirányzott 6,5 milliárd megháromszorozódik, akkor vajon hogyan, milyen technikával tudjuk a struktúra-átalakítási ambíciókat igazságosan és tárgyszerűen kezelni, ahogy Vojnik Mária említette. Nem tudom. Én örülök, hogy ilyen nagy az érdeklődés.
A másik, amit kérdezett, hogy hány intézmény volt, amely a 95 százalék fölötti mentességet kérte. Erre nyilván főigazgató-helyettes úr tud válaszolni. Mi is megkérdeztük, az intézmények egyharmadától visszaérkezett a válasz - nyilván ez hiányossága, hogy nem 100 százalék jelezte -, és egészen magas volt a szám. 60 százaléka a beérkezett válaszoknak jelezte, hogy kérte a 95 százalék feletti mentességet, akik közül csupán 10 százalék lett pozitív értelemben elbírálva, egy csomó függő helyzet van, és nagyon sokan nyilván nem kaphattak ebben pozitív elbírálást. Nem tudjuk, mi lesz ennek a vége, de a szám az egyharmadából is reprezentatív, hiszen nagyon sok intézmény megpróbálja megindokolni azt, hogy milyen motiváció, milyen késztetés és milyen rájuk háruló presszió miatt kéri a 95 százalék fölötti mentességet.
Elnézést kérek, és nem szeretnék többet beszélni, bár lenne miről, de figyelmükbe ajánlom a két korábbi állásfoglalásunkat, nem azért, mert igazolódott, mert amit az OEP anyagai mutatnak és a 6,5 milliárdos megszorítási kényszer teljesen kvadrál az intézmények által visszajelzett adattal, ami a 2., 3. pontban jelent van. Sajnos itt sem lehet elkülöníteni a 2005. év 30-35 milliárdos, megítélésünk szerint közel egyhavi forrásmegszorítását attól, amit most konvergencia és egyéb kényszer miatt folytatnunk kellett. Tehát nem lehet izoláltan egy adott szegmenst vizsgálni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnöki hatáskörben megköszönve Golub Iván úrnak a mondatait, javaslom megfontolásra a tárcának, hogy a 6,5 milliárdos struktúra-átalakítási pályázat beadási határidejével kapcsolatban fontolják meg az október 20-át, hiszen itt egy önkormányzati kötelezettségvállalásra, ellenjegyzésre is szükség volna. Az önkormányzatok alakulása most zajlik, most választanak tisztségviselőket. Azt gondolom, nem lenne helyes nehéz helyzetbe hozni az önkormányzatokat és az intézményeket. Biztos vagyok benne, hogy technikailag az egyhetes kitolása a határidőnek megfontolható lenne. Nem árulok el titkot, én megtettem már azt, hogy ez ügyben miniszter úrnak egy levelet is írtam. Úgy gondolom, hogy ez méltányos lenne. Elmondtam a bizottságnak, utólagos támogatást is kérve ehhez. Köszönöm szépen.
Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Tisztelettel szeretném megköszönni elnök úrnak, a tegnapi interpellációm erről szólt, és bár más lett a szavazás végeredménye, de alapjában véve, ha eljutottunk oda, hogy célba ért, akkor köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr fog beszélni, a Medicina 2000 alelnöke, Pál Miklós.
PÁL MIKLÓS (Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg-szakellátási Szövetség): Pál Miklós, Medicina 2000 járóbeteg-szervezet alelnöke. A véleményünket megírtuk az elnök úrnak többek között már a múltkor is. A következőben látom a problémát. Az egész dolog eredete a 2003. évi 50 százalékos béremelés volt, amely szétszóródott a rendszerben, de nem egyenletesen. Amikor ez beépült a teljesítményfinanszírozásba, akkor elkezdődött a teljesítménynövekedés, ami nem volt arányos, tehát hol arányos volt, hol nem volt arányos ezzel a bérnövekedéssel. A végén kényszerintézkedésként létrejött a volumenkorlát, a TVK. A TVK bemerevítette a struktúrát, bemerevítette azt a rendszert, amelyet föl akarunk számolni. Már nem tudom, hány esztendeje, legalább 15 esztendeje szeretnénk, hogy a járóbeteg-ellátás preferenciája megvalósuljon. Ezt a rendszert a TVK tökéletesen bemerevítette. Egy önálló járóbeteg-intézet a struktúráján módosítani gyakorlatilag nem tud, mert azonnal csökken a TVK-ja valamilyen irányban, és sajnos ez a pályázat sem ad neki erre lehetőséget, hogy struktúramódosítással bármit el tudjon érni. Tehát a dolog változatlanul ugyanúgy áll, ahogy eddig állt.
A kérésünk az volt a biztosító felé, hogy lehetőleg a rendszerben maradt TVK, ami most is 800 millió pont körül van, 1 milliárd forint, valamilyen módon kerüljön kiosztásra. Tudjuk, hogy nincs ennyi pénz, de azt szeretnénk kérni, hogy a kis, önálló járóbeteg-intézmények mondjuk, amelyeknek eddig 10 millió volt a havi finanszírozása, a 95 százalékos bemerevedéssel 7 millióra csökken a havi finanszírozása, az ilyeneknek valamilyen módon kerüljön kiosztásra a maradvány TVK-ból. Összességében 2-300 millió forintról beszélünk. Erre törvényi lehetőség is van, rendeleti lehetőség is van. Azt gondolom, hogy akkor ezt az évet túl tudnánk élni.
Továbbmutat ezen, ha mérhetővé tudnánk tenni a járóbeteg-szakellátást is valamilyen HBCS típusú rendszer bevezetésével, nevezzük ambuláns betegségcsoportnak, ezzel mérhetővé tudnánk tenni, hiszen ez a pontvadászat meg ponthajtás, ami most van a rendszerben, ezáltal megszűnhetne. Nagyon szépen köszönjük.
ELNÖK: Köszönöm szépen, Pál Miklós alelnök úr. Visszaadom a szót az előterjesztőnek, hogy röviden reagáljon, esetleg az OEP-pel megosztva, ha gondolják. Tessék!
DR. HORVÁTH ÁGNES államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Kezdeném én. Csáky képviselő úrnak volt egy nagyon-nagyon fontos mondata, amit fel is írtam, hogy változtatásra szükség van. Teljesen egyetértünk. Jelenleg a kapacitások elosztása igazságtalan. Én a kapacitástörvényre gondolok, mert itt annyira mosolygunk. Abszolút arra gondolunk, és abszolút azt látjuk, hogy szükséges a kapacitások újraszabályozása, átszabályozása, készül is ezzel a tárca, pár héten belül itt lesz a tisztelt képviselő urak és hölgyek asztalán. Lesz miről beszélnünk, azt gondolom, hiszen egy nagyon fontos rendszerhez kell hozzányúlnia a tárcának.
Azért az önhibájukon kívül gondba jutó kórházaknál megütötte a fülemet Golub Iván elnök úrnak egy mondata, amikor azt mondta, hogy már márciusban láttuk, hogy nem lesz tartható az előirányzat. Nekem ez a mondat azt jelenti, hogy gyakorlatilag márciusban azért sejtettük és éreztük, hogy valami történni fog, legfeljebb bíztunk abban, hogy a gond valami módon elhárul, de ez esetben a gond nem hárult el. Azt gondolom, hogy itt azért a menedzsmentnek mindenképpen el kell, hogy mondjuk, hogy igenis tudható, látható volt, tehát azért nem volt olyan meglepetésszerű ez a változás, mint ahogy ezt itt most mondjuk.
A TVK egy finanszírozási eszköz, teljesen tisztában vagyunk vele, mindaddig, amíg a jelenlegi kapacitásstruktúra van, egyszerűen létezik a kényszer az alkalmazására. Azt gondolom, hogy az új kapacitásstruktúrának egyrészt a létrejötte, majd a beállta teszi azt lehetővé, hogy itt újfajta vagy másfajta finanszírozásról beszéljünk. Külön felhívnám a figyelmet azért arra, hogy például az onkológiai ellátások, az onkológiai többletvolumenek, amelyek 2006. január 1-jétől kerültek kiosztásra, nem kerültek degresszió alá, ezek nem degresszált volumenek az intézmények számára.
Még egy dolgot írtam föl. Itt a 6,5 milliárdos pályázat kapcsán nagyon örülünk neki, hogy sok intézmény készül pályázattal. Azt gondolom, hogy ez is azt bizonyítja, hogy az intézmények maguk is nagyon pontosan tisztában vannak azzal, hogy a jelenlegi struktúra egyszerűen nem tartható. Az intézményvezetőkkel beszélgetve tényleg érződik és látszik, hogy gyakorlatilag mindenki meg is tudná mondani szinte biankóban, hogy mi kellene, hogy történjen a saját intézményével. Azt is be kell vallanom, hogy ez nagyrészt egyezik az egészségügyi kormányzat elképzelésével.
Nagyon örülünk, hogy sok pályázat lesz és egyetlen egy pontosítást szeretnék előre mondani, hogy az önkormányzati hozzájárulásokra, pontosan azért, mert most állnak fel az önkormányzatok, a miniszteri döntést követően 60 nap áll rendelkezésre ennek a pótlására. Ez valahogy január közepe-vége, amíg pótolható az önkormányzati nyilatkozat hozzá. Átadnám a szót Székely Tamásnak, mert volt pár kérdés, amire ő válaszolna.
DR. SZÉKELY TAMÁS (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Néhány konkrét kérdés elhangzott, erre szeretnék válaszolni. Az alelnök úr felvetette, hogy a degresszió eltörlése fölfelé tolja a betegeket. Végeztünk egy olyan felmérést, hogy megnéztük a hatását a július 1-jei változásoknak. Egész pontosan a kiemelt intézményi körben, tehát országos intézetek, egyetemek, megyei kórházak, illetve az ennél alacsonyabb szintű intézményekbe. Érdekes módon semmiféle érdemleges változás nem volt sem a betegszámokban, sem pedig a betegfelvételek arányában. Tehát lehet, hogy van egy olyan áramlás a kisebb, tehát a progresszivitás alacsonyabb szintjén álló intézmények felől a progresszivitás magasabb szintjén álló intézmények felé, de eközben ezeknek az alacsonyabb szinten álló intézményeknek a betegfelvételi szokásai nem változtak. Tehát, ha tovább is küldenek betegeket, akkor vélelmezhető, hogy felvesznek olyan betegeket, akiket nem feltétlenül kéne felvenni, de betegek kerülnek ezekre az ágyakra, és a progresszivitás magasabb szintjén álló intézményekben a felvett betegek száma szintén nem változik érdemben. De ez akkor azt jelenti, hogy nem vesznek fel esetleg olyan beteget, akit korábban felvettek volna?
Konkrét kérdés volt, hogy az onkológia nem kerül szétosztásra az intézményekhez. Egész pontosan 35 ezer súlyszámnak megfelelő TVK-t oszthatunk szét az onokológiai centrumok között. A centrumok alapvetően két csoportba oszthatók. Durván a felük nem teljesítette a TVK-ját olyan szinten, hogy az össz-TVK-nak 22 százalékát képező TVK-t nem látták el ezek az intézmények. Ezzel szemben a kisebb része az intézményeknek túlteljesítette az általunk adott TVK-kat, jelzem, kifizettük ezeknél az intézményeknél, és ennek megfelelően ők 6330 súlyszámmal teljesítették túl azt a TVK-t, amit kértek, így az egyenlegszumma-összesenben az 1.9.6 finanszírozási adatok alapján 1742 súlyszámnak megfelelő TVK van, ami nem került kihasználásra. Egyébként pedig, ha a betegszámokat megnézzük a 2004-es időszak vonatkozásában, 2004 december, 2005 július, illetve 2006 július között, akkor azt látjuk, hogy tavaly 68 ezer beteg került ellátásra, idén 64567 beteg került ellátásra, ugyanakkor ezeknek a betegeknek egy betegre jutó ellátási eseménye nőtt, hiszen tavaly 85752 orvos-beteg-találkozás volt, ezzel szemben idén 90786.
Vojnik képviselő asszony vetette fel a kérdést az 5 százalékos degresszióval kapcsolatban. 37 intézmény jelentkezett eddig nálunk arra vonatkozólag, hogy az 5 százalékot elbíráljuk. Ez nyilvánvalóan nem teljes kör, hiszen a menetrend arról szól, hogy kezdeményezik a megyei tisztifőorvosnál, a megyei tisztifőorvos beszerzi a szakmai kollégium véleményét és az így összeszerelt anyag kerül fel az országos tisztifőorvoshoz, aki működteti ezt a bizonyos bizottságot. A 37 intézmény durván 330 osztálynyi szervezeti egységére kért degressziómentességet, ezekből kivétel nélkül az onkológia, hemodinamika, intenzív, traumatológia, gyermekgyógyászat és a hematológiai osztályok mindannyian megkapták a degresszió alóli mentesítést. Ez nagyjából 200 millió forint/hó összegre tekinthető, úgyhogy úgy gondolom, hogy éves szinten, illetve három hónap szinten, hiszen a három havi degresszióról van szó, ez körülbelül 3600 millió forint összeget jelent.
Golub elnök úr felvetésére: valóban később küldtük ki a TVK-t, de ezen okulva a 2007. évi finanszírozási év első három hónapjára vonatkozó TVK-k már kiközlésre kerültek, tehát az OEP-től elmegyt, szerintem az intézmények napokon belül megkapják. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az utolsó megjegyzésre hadd hívjam fel a figyelmet, hogy fontos az adatszolgáltatás-visszajelzésnek a pontossága, mert a tervezési munkát nehezítik. Államtitkár asszony válaszát köszönöm, de azért azt kérem, hogy az ünnepek miatt és sok minden miatt ezt a határidőt fontolják meg, mert sok gond van az intézményekben, kicsit kezeljék rugalmasabban. Ezt határozottan kérném.
Lezárnám ezt a konzultációt. Köszönöm szépen. Tanulságos volt, még akkor is, ha rövid volt, mert adatokat, információkat kaptunk. Rátérünk a 3. napirendi pontra, amely a szokásainknak megfelelő rövid bemutatkozása Major Zoltán főigazgató úrnak. Hallgassuk meg Major urat röviden az elképzeléseiről és ez tényleg néhány perc legyen, hiszen rengeteg olyan alkalom lesz főigazgató úr, amikor mód és lehetőség van a bizottság előtt majd konkrét témákban szerepelni. Ez viszont, ha úgy tetszik, egy előrehozott jutalomjáték, hogy ilyenkor még sok minden elképzeléssel kapcsolatban egy kölcsönös nyitottság jellemzi a bizottságot, úgyhogy azt kérem, hogy ennek megfelelően, nézve is az órát, tömören tegyünk ennek eleget.
Most már közel kéthetes tapasztalatokkal rendelkezik, öné a szó.
MAJOR ZOLTÁN (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagy megtiszteltetés nekem, hogy itt lehetek és megismerhetem önöket személyesen. Kökény elnök úr megkért, hogy próbáljam meg tömören összefogni, tekintettel az időre, úgyhogy erre tekintettel leszek. Néhány fő szempontot szeretnék elmondani, amely kapcsán szeretném a munkát megszervezni. Az OEP mint az E-alap kezelője hatalmas felelősséggel bír. Ebből a szempontból azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb feladatom nekem, mint egy olyan embernek, aki a pénzintézeti világból jött, az lesz, hogy az intézet működésének hatékonyságát tovább támogassam. Ez lesz az egyik legfontosabb feladatom, amelyet úgy fogunk tudni elérni, hogy ha minél átláthatóbbá tesszük az intézményt. És amikor erről beszélek, ez nekem mindig a legalsóbb szintről kell, hogy felépüljön, hiszen a különböző részekből kell összerakni az egészet, ezért az egyik tervem az, hogy folyamatok szintjére leképezve az intézet működését, teremtsük meg az intézet átláthatóságát.
Nagyon sok folyamatmenedzsment, eszköz áll rendelkezésre. Nagyon sok folyamatmenedzsment-eszközzel volt alkalmam találkozni, amit egyébként nagyon sok intézet sikerrel alkalmaz, nemcsak a versenyszférában lévő intézetek, hanem a közigazgatásban szerepet vállaló intézetek is nyugaton, illetve az Egyesült Államokban. Az egyik tervem az, hogy egyik oldalról megtámogatva az intézet munkáját kialakítsuk egy hatékony működés alapját.
Nem beszélek jelenleg még a biztosításról. Nagyon sokan feltették nekem a kérdést, hogyan akarom majd azt támogatni, hogy itt a biztosítási alapra helyezzük a szervezetek működését. Azt látom, hogy nyilván minden döntés a kormány kezében van, de fontosabbnak látom, hogy bármilyen döntés előtt meg kell teremteni az alapokat arra, hogy ez működhessen akár biztosítóként is. Nem mondom, hogy így fog működni, mert nyilván az OEP kitüntetett szerepben van, de megteremteni az alapját arra, hogy úgy működjön, ahogyan egy szervezetnek hatékonyan működnie kell. Ebben nagyon sok minden van, ennek nagyon sok részlete van. Nagyon sok terv van már a fejemben, amelyet próbálok kikristályosítani. Most nyilván az egyik legfontosabb feladatom az, hogy pontosan megismerjem részleteiben a szervezet működését, hiszen 10-11 napja vagyok itt, és ez a tanulási folyamat gyakorlatilag beindult.
A másik, amit szeretnék kiemelni, ami ehhez kapcsolódik, a hatékonysághoz, hogy természetesen beindul az egészségügy modernizációja a reform címszó alatt. Azt gondolom, nagyon nagy szerepét látom az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak abban, hogy ezt támogassa, hiszen nyilván az OEP mindig is jogalkalmazó, tehát amit a jogszabályok előírnak, azt fogja betartani, de úgy támogassa, hogy az adatokból, amelyek az OEP-nél rendelkezésre állnak, olyan információt gyártson, olyan vezető információt gyártson, amelyet a helyes döntések meghozatalához fel lehet használni. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos lesz a következő időszakban, és főleg fontos lesz a következő néhány hónapban. De látom azt, hogy az egészségügy modernizációja most beindult, tehát nyilván azon túl, hogy a minisztérium megteszi a lépéseket, az első lépéseket a következő időszakban, természetesen még további finomhangolások lesznek szükségesek a rendszerben.
Még ami a konkrét intézkedések kapcsán szükséges lesz, abból egyet-kettőt elmondanék. Szükségesnek látom, hogy az OEP-ben mint egy szervezetben, mint egy pénztárban, mint egy biztosítóban legyen minőségbiztosítási szemlélet. Jelenleg ez elsikkad. Azt látom, hogy jelenleg az OEP mindenkinek szinte a célkeresztjében van. Úgy gondolom, hogy a struktúra áttekintésével azt kell megnéznünk, hogy miképpen tudjuk megerősíteni azokat az alapfunkciókat, amelyekkel a büdzsé működhet.
Megint a biztosító kapcsán, amikor fel szokták nekem tenni azt a kérdést, hogy miképpen lehet ebből egy biztosítószerűen működő intézet, akkor az egyik alapvető válaszom az, hogy azon túl, hogy meg kell teremteni az alapokat, a rendszerbe nyilván csak struktúrában, rendszerszerűen szabad belenyúlni. Az, amit látok, hogy eddig történt, és amit már el is mondtam a bizonyos embereknek, akik kérdeztek, hogy volt egy gondolat tíz évvel ezelőtt, hogy hogyan működjön egy egészségbiztosító. Azt a mai napig gyakorlatilag agyon foldozgattuk mindannyian, mindenki, aki az egészségügyben szerepet vállalt. Ezt át kell tekinteni és átgondolni egy struktúrában rendszerszerűen, hogy hogyan lenne érdemes ezt megváltoztatni. Itt még mindig az alapok megteremtésénél tartok, de ez olyan munka, amelyet nyilván nem a következő 1-2-3 hónapban kell vagy tudunk elkezdeni, hanem valószínűleg jövő év során valamikor, akkor, amikor az első lépések már megtörténtek, hiszen most nyilván a prioritás a jelenleg elkezdett folyamatok véghezvitelén van.
Összefoglalásképpen: Szeretném elkerülni, hogy bármilyen elhamarkodott döntéssel, bármilyen elhamarkodott intézkedéssel a jelenlegi rendszert bármilyen szinten megrendítsük, de amit fogok tenni és amilyen irányba elindultam, az az, hogy átgondoljuk az egésznek a struktúráját, és a struktúra-átalakítás kapcsán a megfelelő hatásvizsgálatokkal, a szükséges konzultációk alapján végezzünk el bármilyen módosítást a rendszerben. Ez az, amit szeretnék vinni. Szeretnék utalni Golub Iván elnök úr korábbi felszólalására. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos lesz ez abból a szempontból is, hogy az intézetek, amelyeket az OEP finanszíroz, kiszámíthatóbban működjenek. Azt hiszem, hogy ezt fel fogom vállalni, mert látom és értem azt a felvetését, hogy például a TVK mértékét későbben ismerték meg. A kiszámíthatóság szempontjából szeretném ugyancsak ebbe az irányba elvinni az intézetet, illetve olyan visszajelzéseket adni a döntéshozók részére, a minisztérium részére, amellyel ezt el tudjuk kezdeni.
Azt hiszem, hogy rövid összefoglalóul ennyit szerettem elmondani. Várom kérdéseiket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Természetesen nem akadályozok meg semmilyen kérdést, de ha nincs feltétlen és azonnal felteendő kérdés, akkor azt javaslom, hogy ne nyissunk különösebb vitát most efölött, de ha van ilyen, akkor természetesen adok lehetőséget a kérdésre. (Dr. Csáky András jelentkezik.) Van. Csáky képviselő úr! Én csak tettem egy javaslatot, de nem korlátozom a képviselő urat.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnök úrnak ma furcsa javaslatai vannak, de ez engem hála istennek nem zavar. Nagyon örülök, és üdvözlöm főigazgató urat, hogy itt van. Lehet, hogy ez az én tájékozatlanságom következménye, egészségemet óvandó azért a napilapoktól időnként távol tartom magam. Azért jöttem ide, hogy az OEP főigazgatóját megismerjem, megtudjam azt, hogy hány éves, honnan jött, milyen iskolát végzett, milyen egészségügyi tapasztalata van. Elöljáróban leszögezem, hogy az OEP-főigazgatók, legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján, amióta parlamenti képviselő vagyok, mindig a pofozógép szerepét töltötték be. Csak azért mondom főigazgató úrnak, hogy szokja a klímát. (Elnök: Már szokhatta délelőtt egy kicsit.) Ez nem azt jelenti, hogy akár személyével kapcsolatosan is bárminemű probléma lenne, hisz ez a játék nem erről szól, és ahogy mondta is, hogy ismerkedik, valóban van szerintem is még ismerkedésre ok, mert az a viszonyrendszer, amelyben ma a magyar egészségbiztosító, az OEP működik, időnként furcsa helyzeteket teremthet. Ezt csak jó szándékúan mondom, hogy készüljön erre föl, de alapvetően tényleg kérem szépen, hogy mutatkozzon be.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még valami? (Nincs jelzés.) Akkor rövid életrajzot kérünk.
MAJOR ZOLTÁN főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Rövid bemutatkozás. Gondolom, hogy itt a személyes rész érdekli. 40 éves vagyok. Eredetileg a tanulmányaimat tekintve először villamosmérnöki diplomát szereztem Kolozsváron, utána a budapesti közgázon külgazdaságban egy diplomát, illetve van egy amerikai MDI-m. Ez az egyik része. Ahogy említettem korábban, én valóban pénzintézeti környezetből jövök. Kapcsolódik a kérdéshez, hogy mennyire van tapasztalatom a magyar egészségügyi rendszerben. Természetesen nem akarok megkerülni a választ. Azon kívül, hogy a szüleim orvosok voltak mindketten, édesapám gyerekgyógyász főorvos, édesanyám hematológus szakorvos, én Magyarországon nem az egészségügy területén dolgoztam, sőt aki látta az önéletrajzomat, az láthatta, hogy Londonban éltem, Szingapúrban éltem egy ideig, és ugyancsak pénzintézeti területen dolgoztam.
Ami az én terveimben van, az természetesen az, hogy én az OEP-et úgy tekintem, mint egy nagy pénztárat, mint egy szervezetet. Ebből a szempontból természetesen minden szervezeten belül, úgy gondolom, hogy minden felelős területnek a vezetője az, aki ahhoz a területhez részleteiben, mikro szinten kell, hogy értsen. És ebből a szempontból nyilván, mivel gondolom, az ön kérdése orvosszakmai területre vonatkozott, természetesen én Székely Tamás szaktudására fogok hagyatkozni. Nem úgy jöttem ide, mint amit gyakran látok, hogy jön egy új vezető és akkor hozza az embereit. Én nem ilyen környezetben nőttem fel, én ebben nem hiszek. Én abban hiszek, hogy minden szervezetben megvannak azok az emberek, akikre támaszkodni kell, akiknek a fejében ez az ismerettudat megvan. Ebből a szempontból, mint a szervezet vezetője, azon túl, amit elmondtam, nyilván a napi működéssel az szükséges, hogy megteremtse az összhangot külön a szervezetben a különböző szakterületek között. Erre a tudásra támaszkodva képzelem én el a szervezet működését, és amit én bele fogok ebbe a szervezetbe vinni, az mindenképpen az lesz, hogy építsük fel a hatékonyságot az alapoktól. Ugyanis látom azt, hogy miközben kiváló szakemberek vannak a szervezetben, a közben, hogy ha arról beszélünk, hogy az eredményeket ilyen minőségben tudjuk elérni, akkor nagyon sok javítani való van, amit el fogunk érni akkor, hogy ha a folyamatokat egyszerűsítjük és átláthatóvá tesszük. És ami a jó dolog, az az, hogy amikor én elvállaltam ezt a pozíciót, akkor nyilván én is elmondtam ezeket a dolgokat. És minden oldalról, a miniszter oldaláról is megkaptam azt a biztosítékot, hogy természetesen az intézet apparátusára támaszkodva kell az OEP-et felkészíteni arra, hogy az egészségügyi modernizációra a szervezet maga felkészüljön, hogy ehhez megadja a támogatást. Illetve úgy gondolom, hogy szeretném arra is segíteni felkészíteni a szervezetet, hogy mi egy lépéssel talán előbbre is járjunk, tehát már fel tudjunk készülni addigra, mire bármilyen változás van. Pontosan olyan dolgok miatt, amit Golub elnök úr is említett, ami utána lecsapódik a szervezeteknek a kiszámítható működésével. Nem tudom, megválaszoltam-e minden kérdésre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kimerítő válasz volt, (Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) szólásra jelentkezik.), de még egy szavazás hátra van. Tessék, képviselő úr.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Főigazgató Úr! Köszönöm a bemutatkozását és hogy a bizottságot megtisztelte a jelenlétével. Ahogy elmondta, a folyamatmenedzsment valóban alkalmas lehet az egészségbiztosítási pénztár racionalizálására és a működés tisztázására. Mi a magunk részéről, a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség sok sikert és jó munkát kívánunk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én ezt azzal egészítem ki, hogy a bizottság kormánypárti oldala is. Ezt mondtam volna, de a Fidesz nevében nem mondhattam, de a bizottság nevében mondhattam. Köszönöm szépen Horváth képviselő úr. Megígérem, hogy lesznek itt még kemény csaták.
Egy rövid napirendi pontunk van még, jelesül Soltész Miklós és Balog Zoltán képviselő urak kérték, hogy akár távollétükben is, de a bizottság döntsön arról az országgyűlési határozati javaslatról, amelyet ők 964-es számon, új változatban beterjesztettek a művi meddővé tétel szabályozására. Ez egy nagyon rövid javaslat, arról szól, hogy a parlament felkéri a kormányt, hogy november 1-jéig ezt a törvényjavaslatot terjesszék az Országgyűlés elé. Ez a dolog lényege. Nem tudok szót adni az előterjesztők képviselőjének, mert nincs jelen. A kormány képviselője jelen van, de a tárgysorozatba-vételhez nem szükséges kormányzati álláspont, csak ha valaki ezt kéri. Ezért most megkérdezem, hogy kíván-e valaki szólni. Azt mondják a bizottsági tagok, hogy kérdezzük meg a kormány álláspontját.
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót elnök úr. A kormány áttanulmányozta a javaslatot és bár céljával egyetért a határozati javaslatban foglaltakkal, azonban mégis azt gondolja, hogy nem javasoljuk az Országgyűlés számára támogatni. Ennek van egy gyakorlati és egy elvi oka. A gyakorlati ok, amelyről azt gondolom, hogy a tisztelt képviselők napokon belül meggyőződhetnek, mert a holnapi kormányülésen ez a napirend - részeként az egészségügyi törvény módosítására irányuló komplex javaslatsorunknak - is szerepel. Ebből adódóan, mint törvényjavaslat, ez péntek környékén itt lesz a tisztelt képviselők előtt. Hogy érdemben folyt-e és folyik-e erről gyakorlati munka, azt gondolom, hogy megerősíti az is, hogy másfél hete egy ötpárti egyeztetésre került sor a tárgykörben. Ott mindenki valóban meggyőződhetett arról, hogy a kormány komolyan veszi az Alkotmánybíróság határozatát. Érdemben foglalkozik a kérdéssel a viták ellenére, és egy megoldási javaslattal a héten előáll a tisztelt képviselők felé.
Ami az elvi oka a nem támogató véleményünknek, az az, hogy ez a kormány számára intézkedési határidőként november 1-jét jelöli meg. Abba nyilván én nem megyek bele, hiszen nem az én tisztem, hogy egyáltalán ebből országgyűlési határozat lehet-e eddig a határidőig, de azt gondolom, hogy régen rossz lenne az, hogy ha egy-két napos átfutással a kormány érdemben egy ilyen határozatból merítkezne és kezdene el a témával, a kérdéssel foglalkozni. Ez nincs is így. De ha így lenne, akkor annak a célnak a betöltésére ez az országgyűlési határozat ilyen határidővel alkalmatlan. Tehát ez az az elvi aggály, amely miatt nyilván ezt így ebben a rövid átmeneti határidőben nem kívánjuk támogatni. De nincs is rá szükség, azt gondoljuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előterjesztők képviseletében megérkezett Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony a Kereszténydemokrata Néppárttól, de összefoglalom, hogy mit mondott a kormány képviselője: azért nem támogatja, mert a szerdai kormányülés napirendjén szerepel az előterjesztés az egészségügyi, egészségbiztosítási törvény módosításának részeként, és ezért azután a két ügy keresztezi egymást, tehát november 1-jéig a kormány be fog nyújtani ezzel kapcsolatban egy javaslatot, ha jól értelmezem, még e hét végén. Nem tudom, hogy képviselő asszony mindehhez kíván-e valamit hozzátenni. Nyilván az előterjesztők nevében most nem tudja azt mondani, hogy akkor visszavonja ezt a javaslatot. De ha kíván szólni, megadom a szót.
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Nagyon fogunk örülni, ha megjelenik a törvény, hiszen két határozati javaslat került beadásra. Az egyik július hó 17-én a másik szeptember 27-én, hiszen háromnegyed éve joghézag van és ezt a kormány nem igazán igyekezett megszüntetni, és ennek súlyos következményei lehetnek.
A határozati javaslat benyújtása előtt szeretném azt is elmondani, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt július 23-án adott be egy törvénymódosító indítványt, amelyben azt kérte, hogy a művi meddővé tétel csak egészségügyi okokból történhessen. Ehhez továbbra is ragaszkodik a Kereszténydemokrata Néppárt és a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség, és ezért kérjük a minisztériumot, hogy alkosson egy erkölcsös törvényt, mert a jelenlegi tervezetben jogi, erkölcsi és orvosi kifogásaink vannak. A jogi kifogás az, hogy mi úgy gondoljuk, hogy bár egy alkotmányosan erősen védett jog ... (ELNÖK: Képviselő Asszony! Elnézést kérek...), de nem korlátlan jogosultság, tehát ennek okán nem lehet sem öncsonkítást, sem öngyilkosságot elkövetni. Ezt a visszafordíthatatlan beavatkozást mi öncsonkításnak tartjuk.
ELNÖK: Képviselő Asszony! Elnézést kérek, de a törvényjavaslat tartalma nem szerepel a tárgysorozatban, csak az a határozati javaslat, ami a határidőre vonatkozik és amit a képviselők benyújtottak.
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Igen, elnézést kérek, de egy mondattal hadd kérjem, hogy a törvény erkölcsös törvény legyen. Az előterjesztőknek ezt a kívánságát szeretném tolmácsolni, és mielőbb a joghézag megszüntetését elérni.
ELNÖK: Megértette a bizottság az előterjesztő üzenetét. (Dr. Csáky András: Ügyrendi.) Ügyrendi javaslat. Igen, képviselő úr?
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Tekintettel arra, hogy a kormány képviselője közölte, hogy pénteken benyújtják az ezzel kapcsolatos törvénymódosító javaslatot, azt javaslom, hogy a napirend szavazását halasszuk el azzal a feltétellel, hogy amennyiben pénteken a Ház asztalán lesz, akkor okafogyottá vált, mert akkor nincs miről szavazni, ha nem, akkor pedig a következő ülésen egy sima szavazással ezt a napirendet lezárhatjuk.
ELNÖK: Ugyanerre irányult a másik két javaslat is. Megkérdezem, hogy ehhez kíván-e valaki hozzászólni. (Nincs jelzés.) Ha nem, akkor a halasztásról, az ügyrendi javaslatról kell dönteni. Ki kívánja a szavazás elhalasztását? Ki szavaz emellett? (Szavazás.) Úgy látom, hogy a többség e tekintetben megvan, nem is kérek ellenpróbát. Többségi szavazással a elhalasztotta a bizottság a szavazást, tehát nem foglalt állást. Ez nyilván azt jelenti, hogy az előterjesztők vissza tudják vonni a javaslatot, mert ez egy technikai javaslat, nem tartalmi, a tartalmi vitát majd a parlament, meg ezt megelőzően ez a bizottság is lefolytatja. Köszönöm szépen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a munkát, a bizottsági ülést bezárom. (Dr. Vojnik Mária jelentkezik.) Igen, tessék?
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Mondjuk azt, hogy napirend után.
ELNÖK: Nem adtam szót Egyebekben. Jó, tessék!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Elhatároztam, hogy minden alkalommal szót fogok kérni, amikor valamelyik képviselőtársam egy törvényjavaslat vagy jogszabály tárgyalásakor újra és újra azt a jogot vagy előjogot vindikálja magának, hogy őt magát erkölcsösebbnek vagy akár erkölcsösnek gondolja. Egy ilyen vitát már lefolytattunk a bizottságban. Most képviselő asszonynak szeretném elmondani, hogy ő ebben az ügyben nem bírája a képviselőknek. Tehát azt a lehetőséget meglebegtetni, hogy aki önnel szavaz, az erkölcsös, aki ezzel szemben egy másik szakmai kérdésben más álláspontot képvisel, az legalábbis megkérdőjelezhető erkölcsű, egyszer és mindenkorra visszautasítom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem nyitnék efölött vitát, azt gondolom, hogy ezt a kérdést a képviselők egymás között tudják tisztázni. Az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 17 perc)
|
|
Dr. Kökény Mihály (MSZP) |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia és Földi Erika