EB-10/2006.
(EB-10/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2006. október 26-án, csütörtökön, 9 órakor
a Képviselői Irodaház V/567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki megnyitó *
Napirend előtti hozzászólás *
A napirend elfogadása *
Az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről szóló törvényjavaslat (T/1035. szám) *
Dr. Horváth Zsolt ügyrendi felvetése *
Dr. Kovácsy Zsombor szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, reflexiók *
Szavazás *
Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1093. szám) - Általános vita *
Dr. Kovácsy Zsombor szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, reflexiók *
Válaszadás *
Szavazás *
Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvényjavaslat (T/1036. szám) (Általános vita) *
Dr. Éger István (Magyar Orvosi Kamara) hozzászólása *
Válaszadás *
Hozzászólások *
Hávelné Szatmári Katalin (Magyar Gyógyszerész Kamara) hozzászólása *
Balogh Zoltán (MESZK) hozzászólása *
Válaszadás *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat (T/1037. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) *
1. A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/881. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
2. Az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről szóló törvényjavaslat (T/1035. szám)
(Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
3. Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1093. szám)
(Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
4. Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvényjavaslat (T/1036. szám)
(Általános vita)
5. A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat (T/1037. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként)
6. Egyebek
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István Levente (MSZP)
Keller László (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP) megérkezéséig dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Mikola István (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Garai István (MSZP) távozása után dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP) dr. Garai Istvánnak (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Vojnik Máriának (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) Keller Lászlónak (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP) távolléte idejére Béki Gabriellának (MSZP)
Dr. Kupper András (Fidesz) távolléte idejére dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Csáky Andrásnak (MDF)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP) távolléte idejére dr. Nagy Kálmánnak (KDNP)
Balogh Tamás (Egészségügyi Minisztérium)
Balogh Zoltán elnök (Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara)
Baraczka Mariann (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Éger István elnök (Magyar Orvosi Kamara)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz) országgyűlési képviselő
Hávelné Szatmári Katalin elnök (Magyar Gyógyszerész Kamara)
Dr. Horváth Ágnes államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Kovácsy Zsombor szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Schlammadinger József (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Székely Tamás főigazgató-helyettes (Országos Egészségbiztosítási Pénztár)
Dr. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 05 perc)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm az egészségügyi bizottság tagjait, a meghívott vendégeket. A bizottság ülését megnyitom. Megállapítom, hogy a képviselőtársaim határozatképes számban jelen vannak.
A napirend tárgyalása előtt csak arra szeretném röviden felhívni a figyelmet, hogy a frissen írásban készült 5. napirendi ponthoz tartozó ajánlást megkapták a képviselőtársaim, továbbá elektronikus úton és még írásban is kaptak olyan háttérszámításokat, táblázatokat és anyagokat, amelyek kapcsolódnak a gyógyszer-gazdaságossági törvényhez, továbbá a Nyugdíbiztosítási Főigazgatóság írásbeli tájékoztatóját kiosztattam, amit eljuttattak hozzánk a nyugdíjak és nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások 2006 novemberi kiegészítő emeléséről. Továbbá a Magyar Orvosi Kamara elnökének hozzám küldött, október 18-án kelt levelét osztottuk ki, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara tevékenységéről egy könnyen áttekinthető beszámolót kaptunk, továbbá az egészségügyi miniszter levelét, amelyben tájékoztat az orvosszakmai szervezetekkel lefolytatott egyeztetésekről és ennek mellékleteként a kiegészítő díjazásban részesülő aktív fekvőbeteg-szolgáltatók listáját, illetőleg a biztosított anyagi erőforrásokat is rendelkezésünkre bocsátották, pontosabban az erről szóló kimutatást és a minisztérium pályázati felhívását a struktúraátalakítás támogatására. Ezeket kapták meg a képviselőtársaim írásban.
Tájékoztatom a bizottság tagjait, hogy a házbizottság mai döntésétől függően nagy valószínűséggel jövő héten a hétfői ülésnapon az esti órákban kerül sor a gyógyszertörvény részletes vitájára, kedden az 1035., 1036. törvényjavaslatok általános vitájának lefolytatására a lezárásig és az 1093. számon megkapott javaslat általános vitájának megkezdésére, de annak lezárására csak az azt követő héten kerülne sor. A pontos címek követhetők a napirendi ajánlásból. Ebből az is következik, hogy november 1-jén, szerdán, miután munkaszüneti nap lesz, a bizottságnak november 2-án, csütörtökön kell üléseznie. Kérem, hogy ezeket az információkat a képviselőtársaim vegyék tudomásul.
Megkérdezem, hogy napirend előtt van-e észrevétel. (Dr. Csáky András jelentkezik.) Igen, Csáky András képviselő úr.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Pontosítani szeretnék. Semmiféle háttérszámítást nem kaptunk. Amit e-mailen tegnap délután juttattak el hozzánk 12 óra 51 perckor, az csupán a német gyógyszertörvényből történő szemelvényt tartalmaz. Hogy a magyar gyógyszertörvénynek milyen hatásai lesznek várhatóan, erről semmiféle háttérszámításokat nem kaptunk. Ezt csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az elnök lehetősége az, hogy a hozzá beérkezett tájékoztató anyagokat továbbítja. Napirend előtti nincs más hozzászólás.
Megkérdezem, hogy a kiküldött napirendi ajánlást ki támogatja. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi ajánlást többségében elfogadta.
Az 1. napirendi pont kapcsán, amely a zárszámadáshoz benyújtott módosító javaslatok megvitatásáról szólna, az ajánlás rendelkezésre áll. A bizottság titkársága úgy ítéli meg, hogy - ha a képviselőtársaim nem kérik külön - nem tartalmaz olyan pontot, amely a bizottság hatáskörébe tartozna.
Van-e olyan ajánlási pont, amelyet képviselőtársaim szeretnének az itt szereplő pontok közül megvitatni? (Senki sem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt, ezért a bizottság ezt a napirendi pontot lezárja. Köszönöm szépen.
Soron következik az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről szóló törvényjavaslat általános vitája. Első helyen kijelölt bizottság vagyunk. A javaslatot a képviselőtársaim T/1035. számon kapták meg. (Dr. Horváth Zsolt jelentkezik.) Ügyrend? (Dr. Horváth Zsolt: Igen, ügyrendben szeretnék szót kérni.) Parancsoljon!
Dr. Horváth Zsolt ügyrendi felvetése
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tekintettel arra, hogy nagyon gyorsan fogjuk majd tárgyalni a törvényjavaslat általános vitáját a parlamentben, arra kérném, hogy gyors jegyzőkönyvet készítsenek a munkatársak, hogy így még valamennyi képviselő megkaphassa.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt tudom mondani, hogy hétfőn, a reggeli órákban remélhetőleg ezt tudjuk biztosítani. Erre kérem a bizottság titkárságát, és arra kérem a jegyzőkönyvvezetőket, hogy e tekintetben segítsenek, hogy elektronikus úton tudjuk továbbítani. Tehát hétfő reggel. Rendben van képviselő úr? Hiszen ma csütörtök van.
Köszöntöm az előterjesztőket és a meghívottakat. Sok meghívottja van a bizottságnak, ahogy az rendesen lenni szokott, de külön is szeretném tisztelettel köszönteni Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos urat a bizottság ülésén. Ennél a napirendi pontnál a szaktárca részéről Kovácsy Zsombor szakállamtitkár úr az előterjesztő.
Megadom a szót.
Dr. Kovácsy Zsombor szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁCSY ZSOMBOR egészségügyi minisztériumi szakállamtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a lehetőséget. Az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről szóló törvényjavaslat szóbeli kiegészítéseként szeretném jelezni, hogy a kötelező egészségbiztosítás rendszere Magyarországon formailag ugyan biztosítási típusú rendszernek minősül, tartalmilag azonban nagyon nagy részt állami szolidaritás alapú rendszer, és ebben a tekintetben az államnak meg kell találnia a ténylegesen indokolt helyét ennek a rendszernek az irányításában, felügyeletében.
Eddig az a vertikális jellegű szisztéma érvényesült, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár mint kormány irányítása alatt álló állami szerv, gyakorlatilag névleg egyenrangú félként finanszírozási szerződéseket kötött a szolgáltatókkal, érvényesülésüket ellenőrizte, és mellette még egyéb állami szervek is kiegészítik ezt a szisztémát. Azonban nincs egy olyan, a viszonyrendszert kívülről, a szerződéses viszonyokon felülemelkedve vizsgáló tényező, amely bármilyen szabálytalanság esetén - fakadjon az akár az egészségbiztosítási típusú szolgáltatásokból, akár magukból az egészségügyi szolgáltatásokból, illetve azok nyújtásából - fel tud lépni a járulékfizetők, a biztosítottak, az orvoshoz, intézményhez forduló betegek érdekében.
Mindemellett a rendszerváltás után új jelenségként az egészségpénztárak, valamint a magánbiztosítók egészségügyi jellegű tevékenysége is egyre jelentősebben elterjedt, és manapság mindez már-már ténylegesen kiegészíti a kötelező egészségbiztosítás alapján nyújtott szolgáltatástömeget. Indokoltnak mutatkozik az, hogy ezeket a tevékenységeket is szakmai alapon felügyelő szerv létrehozásával, az eddig inkább pénzügyi, számviteli, adójogi szempontból a megfelelőséget vizsgáló felügyelő szervezet mellett kerüljön kialakításra egy olyan egységes szervezet, amely mindezt egy kézben tartva a felügyelet egészségszakmai vonulatát tudja erősíteni és képviselni.
A legerőteljesebb indoka a felügyelet önálló szervként való létrehozásának pedig nem más - ahogy az előzőekben is utaltam rá -, mint az a fogyasztóvédelmi deficit, amely a mai magyar egészségügyben tapasztalható, éspedig az, hogy igazából nincs reális és a betegségek gyógyításának időtényezőjét is figyelembevevően alkalmas, gyors lehetőségük a biztosítottaknak arra, hogy az ellátórendszerben, illetve az egészségbiztosító háza táján tapasztalt bárminemű probléma esetén jogorvoslatot nyerjenek, és ezáltal az ellátásuk is biztosított legyen.
Éppen ezért a felügyelet, egyrészt a nyilvánosság biztosításával, minőségértékelési rendszer kialakításával, működtetésével és internetes és egyéb felületeken való hozzáférhetővé tételével, másrészt pedig a számára a törvényben garantált szankciórendszerrel, ellenőrzési lehetőségekkel ki tudja kényszeríteni azt, hogy ahol szolgáltatásnyújtás meglétében, színvonalában mutatkozó deficit fordul elő a magyar egészségbiztosítási rendszerben - legyen az, hangsúlyozom még egyszer, biztosítói vagy egészségügyi szolgáltatói oldalról felmerülő probléma -, ott az érintettek, az ellátottak hathatós segítséget kaphassanak.
A törvényjavaslat elsősorban a felügyelet feladatairól szól, hiszen a felügyelet szervezetét, a kormány szervezetalakítási szabadságának megfelelően kormányrendelet fogja majd tartalmazni. A felügyeletet központi hivatalként kívánjuk létrehozni, amelynek élén egyszemélyi felelős vezető fog állni.
Az esetleges kérdések megválaszolására a munkatársammal. Balogh Tamás főosztályvezető úrral együtt a szíves rendelkezésükre állunk.
Köszönöm szépen.
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kíván kérdést feltenni? (Dr. Csáky András jelentkezik.) Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Örülök, hogy az államtitkár úr van itt, és konkrét kérdésre konkrét feleletet szeretnék kapni.
A jogalkotási törvény egyértelműen leírja azt a 27. §-ban, hogy kik nyilvánítanak véleményt egy adott jogszabályról - érdekelt társadalmi szervezetek, érdekképviseleti szervezetek. A 30-31. § kimondja: "Az önkormányzatok tevékenységét jelentősen érintő jogszabály tervezetét véleményezésre meg kell küldeni a fővárosi és megyei önkormányzatnak. A véleménynyilvánítás határidejét a tervezet előkészítőjének úgy kell megállapítania, hogy a véleményező megalapozott véleményt adhasson és azt a tervezet elkészítésénél figyelembe lehessen venni." Elküldték-e az érintett szervezeteknek a jogszabálytervezetet véleményezésre? Mennyi időt hagytak? Mi volt a véleményük az érintett szervezeteknek ezzel kapcsolatosan?
Készült-e valamilyen tanulmány - legalábbis ez a tervezetből nem látszik számomra, lehet, hogy az én hibám -, arra vonatkozóan, hogy mégis ez hány fővel működő apparátus lesz, milyen lesz a szervezeti struktúrája, a költségvetése milyen lesz? Habár itt vannak utalások a gazdálkodással kapcsolatosan - felügyeleti díj, igazgatásszolgáltatási díj -, de ezek körülbelül mekkora összeget képviselnek? Tehát ilyen anyag készült-e, és azt miért nem kaptuk meg? Ez is a jogalkotási törvény része, hogy a háttérszámításokat a jogalkotó részére továbbítani kell.
Továbbá jogilag nem aggályos-e, hogy egy adott minisztérium lényegében saját magát ellenőrzi? Az országos intézetek, egyetemi intézetek lényegében közvetlen tárcairányítás alatt állnak, adott esetben előfordulhat az, hogy jogviták eldöntésére saját magával kell vitatkoznia az adott szervezetnek. Mennyiben nevezhető ez jogilag függetlennek az ön véleménye szerint?
Köszönöm szépen, egyelőre ennyi.
ELNÖK: Tessék parancsolni, Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Tisztelt Bizottság! Az indoklás úgy kezdődik, hogy a biztosítottak képviseletében ma senki nem felügyeli azt a bizonyos 1500 milliárd forintot. Kérdezem én, hogy ismeri-e a tisztelt előterjesztő azt az összeállítást, amely az eddigi felügyeletek részben megszűnt, részben folyamatosan meglévő felügyelő szervek listáját tartalmazza. Amennyiben nem, szívesen átadom. A legutóbbi 2005. szeptember 1-jén Egészségbiztosítási Ellenőrző Testület néven jött létre, illetve hozta létre a törvény. Az ellenőrzésben szintén vannak olyan ellenőrzést végző szervek, amelyek '92-től létrejöttek, megszűntek részben, de nagy részük ma is hatályos.
Azt szeretném még megkérdezni, hogy mi indokolja, miért kell egy újabb, úgy nézem, mamutszervezetet létrehozni. Ennek a finanszírozása, azt hiszem, abból az 1500 milliárd forint működési költségből lenne, ami a gyógyító-megelőző tevékenységre adott.
Köszönöm, egyelőre ennyi.
ELNÖK: Köszönöm. Czinege képviselő úr!
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Én magam is feltettem volna az előző kérdéseket. Egyet szeretnék még hozzátenni. A törvényjavaslat általános indoklásának I. fejezetében megértem, hogy a pénz elköltéséről van szó. Van egy olyan mondat is, amely arról szól, hogy milyen minőségű munkát végeznek a kórházak, a klinikák a betegellátásban. Szeretném megkérdezni, hogy ennek a megítélésében milyen szakmai szervezet segítségét veszik igénybe, hogyan próbálják megoldani, hogy objektívek legyenek. Nagyon fontos, hogy a betegellátást végző kórházakról, klinikákról korrekt vélemény szülessen.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további kérdés? (Dr. Heintz Tamás jelentkezik.) Heintz Tamás!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kérdésem lenne: ez a testület vélhetően mennyibe kerül, mekkora apparátust üzemeltetne? Miből fedezik mindezt? Olcsóbb államot ígértünk.
Ezenkívül a további kérdésem éppen a bevétellel kapcsolatos. A bírságról külön jogszabályban kíván rendelkezni, gondolom azért, hogy látsszon, mennyi bevételből tud dolgozni, ha ez külön költségvetési tételként még nem szerepel. Ha viszont nem szerepel, akkor lássuk be, hogy ez egy új burkolt adónem azokkal szemben, akik dolgoznak. Eddig fizettünk kamarai tagdíjat - ki hová. Ezenkívül a kamarák, az ÁNTSZ és azok a szervek, amelyek eddig ezt a munkát végezték, nem adóztattak meg minket. Ezt így látom. Ez annál is inkább izgalmas, mert ha a bírság ott marad a hatóságnál, lévén, nincs egyéb bevétele, és mondjuk akkorára nő, hogy képtelen gazdálkodni, akkor a bírságot ott fogja hagyni egy rendelet náluk, tehát érdekeltté válik abban, hogy jó magyar szokás szerint minél többet bírságoljon, már csak azért is, hogy meg tudjon élni, vagy pedig meghatározott összeggel támogatja majd a költségvetést, illetve tartja fenn.
Szintén kérdés, nem tartják-e aggályosnak, hogy az egészségügyi miniszter alá tartozik majd minden szervezet, tehát ellenőrzi a jobb kéz a bal kezet, vagy a bal kéz a jobbat - ahogy tetszik, nehogy politikai felhangja legyen.
Végül kérdezném még a következőt. A 22. és 24. §-nál látjuk az új jelentési kötelezettséget, amelyet előír az egészségügyi adatvédelemmel kapcsolatosan. Nyilván pontosan tudják, hogy a taj-számtól kezdve az összes beavatkozás adatát leadjuk az OEP-nek. Ezt véletlenül a tételes betegforgalmi jelentésnél nem tették meg, vagy pedig az nem elegendő törvényszerűen mégsem, és ezért kell mégis azt a BNO-kódot ráírni minden egyes receptre? Ez iszonyatos munka, amellett - ahogy hallottuk - felvet adatvédelmi aggályokat is. Köszönöm, egyelőre ennyit kívántam mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Néhány kérdést én is szeretnék feltenni - közben jelentkezzen, aki még szólni kíván, hátha még kíván szólni más is. Kérdezem, hogy a társszervek és hatóságok köréből indokolt-e bizonyos feladatokat átvenni. Konkrétan például a 14. §-ban nem éppen az ÁNTSZ engedélyezési jogosítványait írja-e felül, amikor a feladat ellátásához szükséges kapacitást ellenőrzi, vagy mondjuk a 24. §-ban, ahol azt mondja, hogy az egészségügyi törvény úgy változik, hogy a felügyelet véleményét is ki kell kérni, hogy a fertőző betegségekkel kapcsolatban bizonyos rendeleteket megalkothasson a miniszter? Ezt végképp nem értem, hogy ilyen értelemben miért fontos, miért szükséges. Ez csak példa volt e tekintetben. Biztos-e az előterjesztő - így is fogalmaznám meg a kérdést -, hogy sikerült egyértelműen és világosan elhatárolni a tevékenységi feladatköröket az ÁNTSZ-től, a Pénzügyi Szervek Állami Felügyeletétől, egyáltalán más társhatóságoktól, a fogyasztóvédelemtől és így tovább. Egyelőre ennyi.
Nagy Kálmán!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Szeretném tisztelettel megkérdezni a következőt. A felügyelet kiemelten foglalkozik a várólisták kérdésével. Ez mit jelent? Csak a nagy értékű beavatkozásokkal kapcsolatban esetleg maga a felügyelet bonyolítja le a tárgyalásokat, vagy pedig az intézményi várólistákkal kapcsolatban milyen kiterjedésben, milyen mélységben teszi ezt közzé a honlapján? Ez számos adatvédelmi kérdést is érint. Tisztelettel kérem erre a választ.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.
Elég sok a napirend... (Dr. Csáky András jelentkezik.) Tessék, parancsoljon!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): A jogalkotásért és a napirendi pontokért nem az ellenzék a felelős. Azért jöttünk, hogy megtárgyaljuk a törvényjavaslatokat, bár sok időt nem hagyunk rá. A betegjogi intézményrendszerrel kapcsolatban szólnék hozzá. Az előterjesztés 2. §-a egyértelműen betegjogokról ír, oda lehet fordulni. Igaz, hogy a 24. §-ban az van, hogy a betegjogi képviselő az egészségbiztosítási felügyeleti hatósághoz fordulhat. Az én értelmezésem szerint bárki fordulhat a felügyeleti hatósághoz. Ennek az új felügyeletnek a működését követően akkor egy portásszerepe lesz. Milyen szerepe lesz ennek a másik szervezetnek? Milyen szerepet fog betölteni? Panasziroda, panaszfelvevő iroda lesz egy része ennek a felügyeletnek. Ettől a pillanattól kezdve teljesen légüres térbe fog kerülni, a pénzt viszont viszi.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem látok több jelentkezést, ezért lezárom a kérdések sorát. Kérem államtitkár urat, hogy tömör, de konkrét válaszokat szíveskedjék adni.
DR. KOVÁCSY ZSOMBOR egészségügyi minisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Úgy látom, hogy Csáky András képviselő úr első ízben feltett kérdésein túl a kérdések kizárólag a felügyelet új szerepköréből fakadó problémákra világítanak rá, hogy hogyan tud illeszkedni ez a felügyelet a meglévő irányítási, ellenőrzési felügyeleti rendszerbe, illetve az egészségbiztosítási rendszer egészébe. Először a jogalkotást érintő kérdésekről szólnék.
Valóban, képviselő úr, a hazai jogalkotás nem mindenben felel meg a minőségi jogalkotás Nyugat-Európában hirdetett elveinek. Ez nagyon sokszor látható a parlamenti szakba érkezett jogszabályok előkészítése során jelentkező problémafelvetésekből, és ez sajnos mindig így volt. Javuló tendencia hiába mutatkozik, még messze vagyunk az Egyesült Királyság és a skandináv államok ezt illető gyakorlatától.
Azonban felhívnám a figyelmet arra, hogy az egészségügyi reform jellegéből fakadóan gyors folyamatában egy Magyarországon eddig kifejezetten ritkán alkalmazott kiterjedtségű, részletességű társadalmi vitának volt színtere a Zöld Könyv augusztusban történt vitára bocsátása, és a felügyelet kifejezetten egy olyan tárgykör volt, amelynek kapcsán a szakmai és a társadalmi szervezetek túlnyomó többsége pozitív véleményének adott hangot. Nincs most előttem az a százalékos arányt kifejező összegzés, ami ezt megmutatja, de túlnyomó többségben, 80-90 százalékban üdvözölték a kvantitatív feldolgozásunk alapján a felügyelet felállításának tényét, és a Zöld Könyvben már megjelent előrevetített funkcióit.
Ezt követően a jogszabály megalkotásának, előkészítésének különböző, a rendes, megszokott kerékvágástól helyenként valóban eltérő sebességű, éppen ezért a véleményezők számára a megfontolás lehetőségét erősen lerövidítő időtávokon átszaladva jutottunk el a törvényjavaslat benyújtásáig... (Dr. Csáky András: ...a jogszabálytervezetet elküldték, vagy nem küldték el? A tervezetet. Nem zöld könyvet, kék könyvet, piros könyvet, hanem a kodifikált jogszabálytervezetet.)
ELNÖK: Képviselő Úr! Azt kérem, hogy tartsuk meg a parlamenti kereteket. Utána visszakérdezhet. (Dr. Csáky András: Elnézést, elnök úr! Csak le akarom rövidíteni...)
DR. KOVÁCSY ZSOMBOR egészségügyi minisztériumi szakállamtitkár: Igen, köszönöm szépen, a kérdés jogos. Elküldtük. Nem mindig az ideális időben, de elküldtük, és az egyeztetések továbbra is folynak.
A szervezeti struktúra és a költségvetés viszonyáról, feladatok lehatárolásáról több kérdés hangzott el. A költségvetési számok ismeretének hiányában azt tudom mondani, hogy véleményem szerint százmilliós nagyságrendű lehet a szervezet felállításkori működésének az éves költségvetési igénye, és száz körüli - durva becsléssel, hiszen az egyes feladatokat összegeztük, de amíg a lehatárolási kérdések véglegesítése nem történik meg, addig ezt nem tudjuk ennél pontosabban becsülni - létszámmal jöhet létre a szervezet.
Az észrevételek egyik része arra irányult, hogy ez egy mamut szervezet lesz, mások viszont fölöslegesnek éreznek a szervezet létrehozásával meglévő funkciókat. Ezért mondom, hogy nagyon nehéz megtalálni azt a kiegyensúlyozott állapotot egy új szervezet létrehozatalakor - és külföldön is ez volt a tapasztalat, hogy nehéz volt lehatárolni a funkciókat -, hogy a meglévő intézmények is vagy megszűnjenek, vagy az ésszerű feladatkörük maradjon meg, és az új intézmény is működőképes, életképes legyen.
Ezért például a betegjogi intézményrendszert, ami véleményünk szerint jól működik, nem szeretnénk felszámolni, hanem csak egy becsatornázási lehetőséget szeretnénk megnyitni a felügyelet irányában, amennyiben a betegjogi képviselő azt észleli, hogy saját hatáskörében, saját mozgásterében meg nem oldható, de a felügyelet útján elrendezhető problémával kerül szembe.
A felügyeletek listáját természetesen ismerjük. Annyival egészíteném ki az általános indokolásban szereplő megállapítást, hogy nem volt hathatós és a mindennapi gyakorlatban is érzékelhető hatású az eddigi felügyeleti tevékenység az egészségbiztosítási rendszer felett.
A szervezet elhelyezése az egészségügyi miniszter irányítása alá. Az egészségügyi miniszter ágazatot irányító felelőssége úgy tud érvényesülni, ha ezt a felügyeleti szervet ő irányítja. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az ő utasításai alapján fogja szintén az ő felügyelete alatt működő, de egyébként a kormány által irányított Országos Egészségbiztosítási Pénztárat ellenőrizni a felügyelet. Éppen ezért szeretnénk egy olyan megoldást javasolni majd, amellyel kapcsolatban már tárgyalásokat folytattunk az illetékes tárcával, hogy a miniszterelnök nevezze ki ennek a felügyeleti szervezetnek az elnökét. Tehát ilyen módon nyilván a kormányzattól nem lehet független a felügyelet, de legalább az egészségügyi ágazaton felül való működését érzékeltessük ezzel az összkormányzati felelősséggel, amely az elnök, az egyszemélyi felelős vezető kijelölését érinti.
A minőségmérési rendszerrel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy az egészségügyi ágazat állami szférájában is több helyen folyik jelenleg minőségfejlesztési, minőségmérési tevékenység, így az OEP-nél, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézetnél és magánál az Egészségügyi Minisztériumnál. Ezenkívül számos szakmai szervezet is foglalkozik egészségügyi kutatásokkal. Az a terv, az a cél - a törvényből is ez következik -, hogy a felügyelet egy nyilvános minőségmérési, minőségértékelési rendszert hozzon létre, és ebben természetesen támaszkodna mind a jelenlegi állami oldal, mind a szakmai civil oldal felhalmozott tudására. Tehát mondjuk így, lefordítva: egy belső és külső monitoring is természetesen megvalósulna az egészségügyi szolgáltatások minősége tekintetében.
A BNO-t érintő pontosítás. Ahogy a tárca közleményében is megfogalmaztuk, annak érdekében szeretnénk törvényi szinten az adatkezelési lehetőségekre vonatkozó rendelkezéseket pontosítani, hogy az eddigiekhez képest még inkább aggálymentesen lehessen azokat az egészségbiztosító által végzett ellenőrzésekhez, véleményünk szerint, elengedhetetlenül szükséges aktusokat megtenni, amelyekkel kapcsolatban bizonyos aggályok merültek fel. Tehát a pontosítás, az ellenőrzés lehetőségének az aggálymentes megteremtése, bebiztosítása lenne az ilyen tárgykörű módosításaink célja.
Indokolt-e feladatokat átvenni? Amikor áttekintettük a különböző egyéb szervek feladatait, és a törvényi szinten megjelenő feladatköröket mind az ÁNTSZ, mint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, mind az Országos Egészségbiztosítási Pénztár esetében megvizsgáltuk, azt találtuk, hogy a törvényben szereplő elemeken túl nincsen olyan megfogalmazott feladatkör, amelyet az adott szerveknél meg kívánunk szüntetni. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ez a felügyelet költségvetési pazarlásként lenne felfogható, hiszen az adott feladatokat elvégző személyek száma, a feladatok mennyisége, volumene tekintetében, ahogyan azt az elnök úr is említette, nyilvánvalóan szükség lesz bizonyos feladatkörök átszervezésére, redukciójára az említett intézményeknél annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő párhuzamosság, hanem egy hatékony egymás mellett élése valósulhasson meg az új szervezetnek és a régieknek.
A várólisták tekintetében a felügyelet elsősorban a problémák esetén kíván beavatkozni azzal, hogy áttekinti a várólista alapján nyújtott szolgáltatások késedelme esetén azt, hogy mi is lehet ennek az oka.
E tekintetben például az ÁNTSZ-szel együttműködve megvizsgálja azt, hogy a feltételek rendelkezésre állnak-e, a kapacitások lekötése megvalósul-e, és az adott finanszírozási keretből megfelelően fordít-e az adott intézmény a várólista szerinti ellátásra. Ha nem, akkor lehetősége lesz a biztosítói szinten túl. Tehát ha biztosítói szinten nem sikerül mindezt megoldani, más intézményt felkérni arra, hogy a megfelelő ellátást nyújtsa annak érdekében, hogy egyébként ahogy az az Európai Unióban az országok között is megvalósul, ez elvárható Magyarországon belül is, hogy ha valakinek az ellátása egészségromlást magában hordozó mértékben késik, akkor szervezőmunkával máshol biztosíthassuk ezt az ellátást. A honlapon való közzétételt úgy kell érteni, hogy link, kapcsolódás útján az egyébként az intézmények, illetve az Országos Vérellátó Szolgálat által a saját honlapon közzé tett információkat lehet elérni a felügyelet honlapjáról. Ezek az információkat, amelyeket az egyes várólistát vezetők személyazonosításra alkalmatlan módon tesznek közzé, csak a várólista tényét és a várólista változásának sebességét és az egész átlátható, korrekt voltát mindenki számára világossá téve teszik elérhetővé. Álláspontunk szerint a felügyeletnek ez a funkciója, szolgáltatása, hogy az ő honlapjáról ezek - csúnya, nem magyar szóval - linkelhetők. Ez egy többletlehetőség, hogy valaki a központi honlapról is bármelyik intézmény esetében mindezt elérhesse.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Megnyitom a vitát a következők előrebocsátásával. Az egyik: indítványozom - az előterjesztőnek könnyebbséget okozva - a parlamenti általános vitában, hogy ha a bizottság, legalább ez a bizottság, mint első helyen kijelölt bizottság, annak a kormányrendeletnek a tervezetét elektronikus úton még ezen a héten megkaphatná, amely választ ad a jogállás kérdéseire - ki kit nevez ki, mennyi időre és így tovább -, nem vitatva azt, hogy ma kormány által felügyelt szervek létrehozásában bizonyos autonómia megilleti a kormányt, de annak érdekében, hogy bizonyos kérdéseket jól lássunk, ha és amennyiben a képviselőtársaim majd meg akarnak fogalmazni indítványokat a tervezet módosításával kapcsolatban, ez célszerű lenne. Azt kérem, hogy ezt a holnapi napon szíveskedjenek rendelkezésre bocsátani, hogy ne érhessen az a vád Csáky képviselő úr részéről, hogy az elnök nem tudta továbbítani. Én csak azt tudom továbbítani, ami rendelkezésre áll. Így aztán ezt keddig meg lehet nézni elektronikus úton.
Tájékoztatom a képviselőtársaimat, hogy az adatvédelmi biztos úr a vitában majd részt kíván venni. Kérte, hogy osszuk ki Kovácsy Zsombor szakállamtitkár úrnak a mai napon írt levelét. Ezt természetesen biztosítom. Felhívom a figyelmet arra, hogy az adatvédelmi biztos úr levele valamennyi, az Országgyűlés által jelenleg tárgyalt törvényjavaslattal kapcsolatos. Azt szeretném kérni tisztelettel az adatvédelmi biztos úrtól, hogy ha hozzá kíván szólni, akkor ehhez a törvényjavaslathoz tegye meg a hozzászólását. Muszáj a napirend szerint haladni. A bizottság napirendjén jelenleg csak az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről szóló 1035. számú törvényjavaslat van. Azt gondolom, ez orientálhatja a hozzászólásokat, ha adatvédelmi biztos úrnak megadom a szót. Azt kell kérnem, hogy most csak ehhez szíveskedjék hozzászólni. Köszönöm szépen.
Tessék parancsolni!
DR. PÉTERFALVI ATTILA adatvédelmi biztos: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ígérem, hogy röviden szólok, és a részletekbe nem kívánok túlságosan belemenni. 2006. október 13-i keltezéssel olyan szöveggel kaptam meg egy részét ezeknek a jogszabályoknak, amely véglegezett szöveg. A véglegezett szöveg sugallhatja egyrészt azt, hogy volt valamilyen előzetes egyeztetés, amibe engem nem vontak be, de sugallhatja azt is, hogy ha már véglegezett a szöveg, akkor úgyis hiába mondom, mert úgyse veszik figyelembe.
Szeretném nyomatékkal leszögezni, hogy a jogalkotási törvény az adatvédelmi biztosnak kizárólag szakmai szempontok szerinti véleményre ad lehetőséget. Visszautasítom és tiltakozom az ellen az eljárás ellen, hogy engem egy olyan szakban vonnak be a véleményem kifejtésével, ahol a szakmai érvek mellé politikai vélemények is bejöhetnek, ez pedig a parlamenti szak. A jogszabály véleményezését az adatvédelmi biztosnak a parlamenti szakot megelőzően kell kifejtenie azért, hogy ne politikai csatározások áldozatául essen egy szakmai vélemény - utalni szeretnék az Alkotmánybíróság 30/2000. döntésére is, amely adott esetben, egy súlyos mulasztás esetén közjogi értelemben az alkotott jogszabály érvénytelenségét jelentheti. Ezért azt a megoldást választom, hogy kiosztottam azt a levelet, amely tartalmazza az egyes jogszabályokhoz fűzött véleményemet, amellyel egyébként elkerülhető lett volna olyan súlyos probléma is jogász számára, amely érint adatkezelést, de azt gondolom, hogy fiatalkorú személy nem a 14. életévét be nem töltött személy. Ezeket lehetett volna korrigálni. Elfogadható bizonyos szempontból jogszabályban a taj-szám kezelése számlán, azonban a fogyasztóvédelmi ok nem ok a '96. évi XX. törvény szerint, mert az egy taxatív célból adja meg a lehetőséget a különböző azonosító kódok kezelésére. Ebből a szempontból ezeket ki tudtuk volna fejteni egy olyan szakban, amikor korrigálni lehetett volna.
Számomra most nem marad más hátra, mint kiosztottam az egyes jogszabályokhoz fűzött észrevételeimet, egy részét meg sem küldték véleményezésre. Nem tudom, hogy itt most milyen szak lesz, esetleg valamelyik képviselő magáévá teszi és indítványként benyújtja ezeket a módosításokat vagy a bizottság. Én azonban szeretném kérni, hogy a jövőben ilyen ne forduljon elő, mert nem tudom a törvény által biztosított feladataimat ellátni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Itt most én annyit tehetek, hogy nyomatékosan felhívom - a jegyzőkönyv számára is - az Egészségügyi Minisztérium és az egészségügyi miniszter figyelmét arra, hogy a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 25. § (1) bekezdése alapján az adatvédelmi biztos jogainak gyakorlását a jövőben szíveskedjék biztosítani. Köszönöm szépen.
Az érdemi észrevételekre térünk át, persze ez is érdemi észrevétel volt. Ki kíván hozzászólni a vitában? (Dr. Horváth Zsolt jelentkezik.) Horváth Zsolt képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyjából csak átfutni volt időm az adatvédelmi biztos úr levelét. Nem teljesen szokatlan a Magyar Országgyűlésben, még a bizottsági szakban sem az, hogy szűk időkeretek között kell a képviselőknek dolgozniuk. Ami azonban most zajlik az egészségügyi törvények kapcsán, az egyszerűen túlmegy a józan ész határain. Hogy mindezt miért lehet megcsinálni? Azért, mert mi hagyjuk, tisztelt képviselőtársaim, azért, mert a kormánypárti többség hagyja. Az ellenzék mondja, a szakmai szervezetek mondják, az ombudsman úr mondja, a köztisztviselők tudják, de nem mondhatják, mindenki tudja, hogy ez a fajta törvényalkotás nem megszokott Magyarországon. Ennyire nem volt rossz a helyzet soha. Ennél mindig többre becsülték a képviselőt, a szakértőt, a köztestületi kamarákat, a szakszervezeteket és egyéb szerveket, amelyeket a jogalkotási törvény megnevez, hogy tájékoztatni kell.
Ha tűrjük, akkor ezt fogják csinálni. Első helyen kijelölt bizottság vagyunk, az általános vitára való alkalmasságról döntünk. Egy egyszerű szavazással itt, pusztán azok alapján, amit az adatvédelmi biztos úr elmondott, visszaküldhetjük a kormánynak, visszaküldhetjük a miniszternek, hogy folytassa le azt, amit a törvény előír neki, tartsa be azt, amire a törvény kötelezi, és hozza ide a parlamentbe. Ez volna egy egyenes, világos, tiszta megoldás. De tartok tőle, képviselőtársaim, hogy ez ezúttal sem fog megtörténni. S ez egyébként a magyar parlamenti demokrácia megcsúfolása. (Dr. Kupper András megérkezik az ülésre.)
Nem most kezdődött el ez a folyamat. Akik régóta képviselők, pontosan tudják, kormányoktól függetlenül évről évre egyre rosszabbodott a helyzet, mert a képviselők soha nem álltak a sarkukra. Egy idő után eljutottunk oda, hogy a képviselő semmi másra nem való, mint arra, hogy a kormány akaratának érdekében megnyomja a gombot. Teljesen mindegy, hogy mi a véleménye, teljesen mindegy, hogy pontosan tudja, hogy amit csinál, az nem helyes, erkölcstelen, és nem is ért vele egyet. Ennek ellenére csak a gombot nyomja. Ez mindaddig így lesz, amíg a mindenkori kormánytöbbség ehhez asszisztál.
Nagyon kérem, egyszerűen pusztán csak egyfajta szakmai megfontolásból; semmi komoly gond nem történik szerintem, ha egy hetet csúszunk vele. Ennyi idő alatt ez lefolytatható. Be tudunk jönni, be lehet illeszteni a törvényalkotásba, semmi gondot nem okoz. Miért nem tartjuk be a törvényeket, és miért mi magunk asszisztálunk ahhoz, hogy a saját minisztériumaink, a saját minisztereink, a saját kormányunk törvényszegéseken keresztül alkossanak törvényeket, amiket egyébként be akarunk tartatni az emberekkel? Egyszerűen nonszensz helyzet. Gondolják át, képviselőtársaim! Sajnos nincsenek illúzióim. Talán, hátha.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szerencsére a képviselő úr hozzátette, hogy kormányoktól függetlenül, mert sok más példát is tudnék említeni az 1998-2002 közötti időszakból, de ezt most megspórolta nekem.
Csáky képviselő úr következik.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Ha az elnök úrnak van arról az időszakról olyan dokumentuma, amely ily mértékben sértette meg a jogalkotási törvényt, akkor ossza meg velünk, én azért erre nem emlékszem. Arra emlékszem, hogy egy-két órát hagytak csak. (Derültség.) De hogy az államtitkár úrtól azt a cinikus választ kapjam arra a kérdésre, hogy kiküldték-e, hogy igen - valóban, három vagy négy nappal azután, miután a törvény be lett nyújtva a parlamentnek. A jogalkotási törvény nem erről szól, ön is jól tudja. Cinikus elnök úrnak is az a megjegyzése a jegyzőkönyv számára, hogy ha ettől jobb kedve lesz az adatvédelmi biztosnak, akkor jegyzőkönyvbe mondja, hogy felhívja a kormány figyelmét. Szóval azért ennél komolyabb dolgokról szól a jogalkotás. (Keller László távozik az ülésről.)
S valahol kapcsolódik az egész témakörhöz, mert azt mondja az államtitkár úr, hogy az Egészségügyi Minisztérium ágazati felelősségének úgy tud érvényt szerezni, ha ezt is maga alá gyűri. Azért demokratikus államokban bizonyos egyensúlyokat hoznak létre, az alkotmány és a jogszabályok a megfelelő kontrollokat hozzák létre. (Folyamatos zaj.) Folytathatom, elnök úr?
ELNÖK: Természetesen. Azt kérem, hogy figyeljünk a hozzászólóra, és az egyéb zajokat próbáljuk meg mérsékelni. Köszönöm szépen.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Akik itt ülnek, azok nagyon jól emlékeznek - igaz, hogy az adott álláspontjukat éppen az üléspontjuk határozta meg -, amikor polgári a kormány volt hatalmon, akkor a szocialista frakció kettő darab, és a Szabad Demokraták Szövetsége egy darab - de lehet, hogy pont fordítva volt - határozattervezetet vagy törvénytervezetet nyújtott be a parlament elé a társadalombiztosítási felügyelet felállításával kapcsolatban, méghozzá a parlament által megválasztott felügyelet felállításával, teljesen jogosan, hiszen ezek az egyensúlyok így valósulhatnak meg, hogy valóban a kormányzatnak, a tárcának van egy felelőssége, de bizonyos kontrollt vagy a parlament útján, vagy a parlament által megválasztott szerv útján gyakorol. (Dr. Gógl Árpád megérkezik az ülésre.) Amikor kormányváltás jött, akkor én voltam az, aki felbuzdultam. Na mondom, ha akkor ez volt a véleményük, amit én mint kormánypárti képviselő és az MDF-frakció megszavazott önöknek, benyújtottam lényegében ugyanazt, és amikor kormányra kerültek, akkor megváltozott az álláspontjuk ezzel kapcsolatban. De hát ilyen a politika, ezt tudomásul kell venni.
De ha valóban komolyan gondoljuk, azért egyet ne felejtsünk el, hogy egy átalakuló egészségügyben - itt hihetetlen átalakulásokat indukál a kormány, hogy milyen eredménnyel, azt majd az idő eldönti - a társadalmi kontrollnak, felügyeletnek kiemelt szerepe van. S ebben az összefüggésben elfogadhatatlan az - mert az államtitkár úr lényegében azt mondta ki -, hogy a felelősségét úgy tudja érvényesíteni, úgy tudja végrehajtatni azokat az átalakításokat, ha az ellenőrző szervet is maga alá gyűri, mert így nyilvánvalóan egyszerűbben működik a dolog. Még ha le is írják. Tudom, hogy le fogják írni. Nagyon jó lett volna, ha nem a hétvégére küldik meg e-mailen, ha megvan a végrehajtási rendelet, hanem korábban megkapjuk, de hát ez kicsiség. Tehát valóban garanciális szabályok lehetnek, és ettől, hogy a miniszterelnök fogja kinevezni, a politikai súlya mindenképpen nőni fog, viszont a kontroll szerepe semmivel sem változik.
Tehát kérem, hogy gondoljuk végig, miután abban mind a két oldal egyetért, az elmúlt bő egy évtizedben mindenki kinyilvánította az ezzel kapcsolatos véleményét, hogy valamilyen kontrollra szükség van az egész egészségbiztosítás felett, hogy ezt a bizonyos felügyeletet, ezt a testületet, legalábbis ennek a vezérkarát mindenképpen a parlament válassza meg, és ezzel valóban adjon egy olyan társadalmi kontrollra lehetőséget adó legitimitást, ami ellensúlyt képezhet. Hiszen az átalakítások kapcsán ezeknek a finom hangolásoknak, a súly-ellensúlynak kitüntetett szerepe volt.
Attól a pillanattól kezdve ezek részletkérdések bizonyos fokig, hogy a kodifikációban mi hogy szerepel, mit hogy lehet megváltoztatni. Akkor valóban a részletes vita során módosítók benyújtásával. De az alapelvben értsünk egyet, és ez lehet egy olyan kiindulópont, hogy igen, fontosnak tartjuk, mert valóban fontos az, hogy egy felügyelet legyen, de a kormány ne saját magát ellenőriztesse ezzel, mert jogilag lényegében ez derül ki. Rakjuk a parlamenthez a kinevezési jogot, és vitatkozzunk azon, hogy most az mekkora testület legyen, meg milyen arányban ki, hogyan és kit delegálhat. Szerintem egy korrekt eljárás lenne, és nagyon fontos lenne, mert nagyon fontos ennek a testületnek a jó működése most, az egészségügy átalakítása kapcsán, és ez a társadalom érdeke is.
Végezetül miután közjogilag hihetetlenül durva hibát vétett a tárca, közjogilag elfogadhatatlan ez az eljárás, nem tudjuk támogatni az általános vitára való alkalmasságát, mert ezzel legitimizálnánk azt az eljárásrendet, amit most már a kormány mintegy rutinszerűen kezd bevezetni, hogy akár az alkotmányt, akár a kétharmados törvényeket rúgja fel vagy cinikusan próbálja kikerülni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! Azzal szeretném kezdeni, amivel a gyógyszertörvény tegnapi vitájában a parlamenti beszédemet is, hogy lehet, hogy eljárásjogi és formai hibák elkövetődtek, és én ezt aláírom, de abban a helyzetben vagyunk, hogy mégiscsak fontosabb a javaslat tartalma, mint azok a formai kifogások, amelyek okkal vagy ok nélkül felhozhatók. Ezért én ma is a dolog tartalmához szeretnék hozzászólni, reflektálva a Csáky képviselő úr által elmondottakra.
Egy dologban nincs vita, ez pedig a felügyelet szükségessége, fontossága, hogy az egészségügy számtalan betegsége abból fakad, hogy igazából nem működik kontroll, nem működik érdemi és lényegi ellenőrzés a rendszerben. Ebből fakadnak azok a problémák is, amelyek évről évre a kassza hiányához, növekvő hiányához vezetnek.
Örültem, amikor Puskás képviselő úr az előzményekre hivatkozva emlékeztetett bennünket, magunkat arra, hogy hányféle próbálkozás volt az elmúlt 16 év alatt. Én magam a 16 év alatt, minthogy végig képviselő voltam, végigéltem ezeket a gyötrelmeket, hogy hogyan próbálkoztunk társadalmi felügyelet létrehozásával, hogy hogyan működött az a rövid életű önkormányzat, amit az egészségbiztosítás fölé halmoztunk és megvalósítottunk, és hogyan került megszüntetésre '98-ban, öt év után, ami azt gondolom, rettentő rövid időszak volt igazi és érdemi tapasztalatszerzéshez. Azóta sem sikerült érdemi változást ebben a kérdésben elérni.
Most van előttünk egy javaslat - igaz, nekem is sokkal kedvesebb lenne, ha létrehozható lenne valamilyen társadalmi felügyelet. Amire a minisztérium javaslatot tett, ez nem az. Ez hatóság, és valóban a kormány, illetve a tárca alá rendelt hatóság. Csakhogy a jelenlegi helyzetben semmiféle, hangsúlyozom, semmiféle reményt nem látok arra, hogy más irányba lehetne indulni, hogy társadalmi felügyeletet lehetne felállítani. Még egyszer reagálva Csáky képviselő úr felvetésére, azt is egy látszatmegoldásnak tartanám, ha a parlamentre bíznánk a vezető testület megválasztását. Ezt a kormány javasolja, illetve a tárca javasolja, és ő viseli a felelősségét is ennek a működtetésével kapcsolatban.
Még egyszer visszahivatkozva a sokféle korábban működött, illetve nem működött megoldásra, azt gondolom, ki kellene próbálni ezt a lehetőséget, ezért támogatom a Szabad Demokraták Szövetsége nevében a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kíván hozzászólni? (Dr. Heintz Tamás jelentkezik.) Heintz Tamás képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk álló mai törvény kapcsán szólnék hozzá. Több törvényről van szó, ahogy a tegnap megkezdődött úgynevezett gyógyszerbiztonsági törvény kapcsán láttuk, mind egy csomagot, egy csoportot képez. Valamennyi nyilván rendkívül gyorsan készült, mint látjuk, legalábbis formai hibákkal rendesen áttűzdelt, megspékelt, így került elénk és kerül majd a parlament elé is. A lényeg az, hogy körülbelül 100 milliárd forint az az összeg, amely a törvények bevezetése után a költségvetésben maradványként megjelenhet. Igen, indokolatlanul gyorsan nyomják át ezeket a törvényeket. Egy gondom van. Gyakorló orvosként - talán sokan vagyunk így, akik a betegágytól vagy a rendelőből jöttünk ide - rettentő furcsa, hogy egy szakmai bizottság esetében ez a füstös politika tesz tönkre mindent, és teszi tönkre a mindennapjainkat. Ha visszamegyünk gyógyítani, azokért a feltételekért már mi is felelősek leszünk, hiszen itt ültünk négy évig. Ezt csak magunk számára jegyeztem meg zárójelben.
A tegnapi gyógyszerbiztonsági törvény a tv-néző, rádióhallgató számára annyit jelent, hogy a benzinkútnál is lehessen gyógyszert kapni. E törvénynél a jelszó pedig az, hogy ellenőrzés, betegvédelem. Az átlagember körülbelül ennyit fog fel. Azt viszont nem, hogy a tegnapi törvényben is megemlítésre került az egészségügyi felügyelet kérdése. Jól tudjuk, a Gyógyszerész Kamara a jogköreit adja át annak a törvénynek a hatályba lépése esetén. Az egyik törvény feltételezi a másikat, tehát garantáltan el fognak fogadni mindent, esély sincs, hogy módosításokat tegyünk, nem sok esélyünk van rá.
A jelenlegi helyzetben igenis ki kell mondani, hogy a hatóságként működtetett formában a szakmai, orvosi, gyógyszerész kamaráktól veszik el a hatósági jogköröket, veszik vissza, lehetetlenítik el. Egy gond van: ha olyan tempóban teszik, hogy az orvosok és gyógyszerészek ennyire úgymond megorrolnak, akkor együtt fognak maradni annak dacára is, hogy ez nem célja a kamarai törvény módosításának sem. Az a célja, hogy ha önkéntes, hulljon szét, mert nem szeretünk szervezkedni, mi magyarok, csak ha nagyon muszáj.
ELNÖK: Elnézést, képviselő úr, ez külön tárgyalásra kerül majd.
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Ide tartozik, mert a jogosítványokat a kamarától veszik el, hiszen ami ebben a felügyeletben van, jó része kamarai jogosítvány volt korábban. Tehát igenis ide tartozik, elnézést, elnök úr.
Azt se felejtsük el, hogy ami előttünk van, egy hatóságot feltételez, és igenis hatóságnak kell lennie akkor, ha az a jövőbeni célja, hogy megteremtse a több biztosítós rendszer alapjait és ellenőrzési bázisát, hiszen innen már csak egy ugrás, és itt a több biztosítós rendszer, mely a jelenlegi népegészségügyi viszonyok között, ilyen jövedelmi viszonyok között életveszélyes - de ha lesz mód, erről még nyilván máskor szót ejtünk.
A fogyasztóvédelmi feladattal egyetértünk, nagyon szükséges. Ezért is javasolnánk, hogy a parlament legyen az, amely ezt a szervezetet felügyeli, és ne miniszter felügyelje. Fogyasztóvédelem csak tényleges piacon van. Tényleges piac azonban sajnos nincs az egészségügyben. Nagyon jól tudja minden körülöttem lévő gyakorló orvos vagy ezzel foglalkozó szakember, hogy szolgáltatás csak azért van, mert az ott dolgozók szolgálatnak tekintik a munkájukat, és ezáltal megteszik azt a rettentő nagy és egyre távolódó űrt, amely a szolgáltatás finanszírozása, illetve a betegek elvárásai, a szakmai követelmények között van. Ezt tömjük ki évtizedek óta a szolgálatnak, hivatásnak nevezett olyan képlékeny valamivel, amivel minden kormány visszaélt az elmúlt 20-30 évben.
Összefoglalva: amit elmondtam, mi sem tartjuk alkalmasnak általános vitára a törvényt. Nagyon sajnálom - ismételten mondom -, hogy nem szakmai, hanem politikai vita folyik egy szakmai bizottságban. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik képviselő asszony!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Nem is kell ahhoz országgyűlési képviselőnek lenni, hogy észleljük és érzékeljük azt a bizonytalanságot, helyenként bizalmatlanságot, amely az egészségbiztosítás 1500 milliárd forintjának az elköltését körülveszi.
A járulékfizetők, a munkáltatók, a munkavállalók, azok, akik úgy érzik, hogy nagyon sok pénzt fizetnek be járulék formájában a biztosítóba, úgy érzik, nem eléggé beavatottak, nem eléggé tájékozottak, hogy milyen egészségügyi szolgáltatásokat milyen minőségben, milyen eljárásrendben kaphatnak meg. Nagyon hosszú évek óta, úgy, ahogy a képviselő urak előttem elmondták, folyamatos kísérleteket teszünk arra nézve, hogy hogyan lehetne ezt a bizalmat megerősíteni a biztosítottak felé, a járulékfizetők jogosítványait felépíteni, azoknak a jogoknak az érvényesülését garantálni. Világos, hogy a parlamenti képviselet, amely gyakorlása során az országgyűlési képviselők a költségvetés készítésekor vagy a végrehajtás ellenőrzésekor egyébként az összes számmal szembesülnek, nem óv meg bennünket attól, hogy mi magunk sem tudjuk folyamatosan ellenőrizni az egészségügyben zajló összes tevékenységet. Ilyen értelemben az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt is kell a folyamatos tevékenységében kontrollálni.
Nagyon fontos - ahogy a képviselő urak mondták, és én ezzel teljesen egyetértek -, hogy a biztosítottak ellátásának, ha úgy tetszik, az egészségügyi szolgáltatásoknak egy folyamatos fogyasztóvédelemre van szüksége. Azt kell megnézni, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében mindent megtettek-e a szolgáltatók, a biztosítók, hogy ebben a hozzáférésben a jogegyenlőség érvényesülhessen.
Úgy találom, képviselő úrral némiképp vitatkozva, hogy nem kizárólag az állami, önkormányzati tulajdonban működő vagy megvalósuló egészségügyi szolgáltatásokat kell ellenőrizni, hiszen az egészségügyi szolgáltatások piaca ma már, azt is mondhatjuk, hogy nagyon színes. Nemcsak azok a szolgáltatók vannak, amelyeket ezek a tulajdonosok működtetnek. Vannak magánszolgáltatók. Vannak olyan társaságok, amelyek az egészségügyi szolgáltatásoknak egy meghatározott szegmensében akár közforrásokból is működnek. Az ő tevékenységüket, képviselő úr, szinte senki vagy alig felügyelik. Vagyis azt gondolom, hogy az elvet közösen tudjuk itt képviselni.
Az a kérdés, hogy ez a felügyelet, amely tevékenységéről, felállásáról szóló törvényjavaslat az asztalunkon van, megfelel-e, maradéktalanul megfelel-e, így felel-e meg ezen fontos cél elérésének. Egyáltalán nem tagadom, hogy vannak aggályaink. Ezek az aggályok akkor lesznek eloszlathatók, ha megkapjuk a szervezetnek legalább az alapvázát, hogy mire, miből, kik, hogyan. A törvény szerinti feladatok egy része, azt gondolom, hogy más hatóságoknál megvalósul. Nagyon kell vigyázni, hogy ez a felügyelet ne legyen a kisgömböc, amelyik már létező és működő állami feladatokat vesz el és azáltal működik, ha úgy tetszik, legitimálja magát. De azt azért nem kell tagadni, hogy ezeknek a működését is nagyon fontos lenne végigvizsgálni, hogy jó helyre delegáltunk-e bizonyos feladatokat.
Újabb kérdések merülnek fel, ha az ember alaposan végiggondolja a normaszöveg által kínált lehetőségeket, hogy a közszolgáltatásokat nyújtó egészségügyi szolgáltató ellenőrzésekor a szerződéskötések általános, vagy ha úgy tetszik, konkrét szabályainak a vizsgálatakor ezen felügyeleti hatóság el lesz-e látva elég információval, kitől kapja az információkat, hiszen nagyon szigorú jogosítványokat kér a kormány ennek a felügyeletnek. Én meg azt akarom mondani, hogy honnan fogja beszerezni mondjuk az egészségügyi szükségleteket tükröző adatokat. Vagyis, a szocialista frakcióban elég hosszú vitát folytattunk ebben a kérdésben, és csak azért, mert abban mindannyian megegyezünk, hogy egy ilyen felügyeletnek létre kell jönnie a biztosítottak érdekében, ezt a parlamenti szakaszt nem lehet megkerülni. De nem mondunk le arról, hogy képviselőtársaimmal együtt megismerjük a kormány pontos feladat-végrehajtáshoz szükséges elképzeléseit, és arról sem, hogy ezt a felügyeletet minden olyan jogosítvánnyal felruházzuk, amely a felügyeleti feladat elvégzéséhez elengedhetetlenül szükséges, és minden olyan feladatot elvegyünk, aminek az ellátását más helyen jó minőségben biztosítva látjuk, és amelyik egyébként a felügyelet eredeti célja végrehajtásához nem szükséges.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Teljes mértékben egyetértek Vojnik képviselő asszonnyal. Kicsit megfordítanám a sorrendet, azt, hogy kik, hogyan, mire és miből. Ismerem az Egészségbiztosítási Pénztár számtalan olyan problémáját, amikor súlyos és nehéz döntéseket kellett hoznia a betegekkel kapcsolatosan, amit valóban elláthat a felügyelet. De ez a jelenlegi beadott törvény ezzel kapcsolatosan semmilyen állásfoglalást nem tükröz. Nem tükrözi azt például, amit Vojnik képviselő asszony mondott, hogyan és kiktől szerzi be a szükséges információkat, milyen lesz az elbírálási szakasz. Ezek a legsúlyosabb problémák, ugyanis egy ilyenfajta felügyeletnek kapcsolatban kell lennie a betegszervezetekkel, a kollégiumokkal, kapcsolatban kell lennie természetesen az alárendelt szervvel, az Egészségbiztosítási Pénztárral. Ezt olyan súlyosan kidolgozatlannak érzem, hogy jelen szakaszban mindenképpen a törvény átdolgozását és újra benyújtását javaslom.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Úgy látom, hogy ilyen felügyeletre valóban szükség van. Tehát van egy, ha úgy tetszik, hiányzó láncszem a rendszerben. Ugyanakkor úgy érzem, hogy a törvényjavaslat nem tudta eléggé tisztázni, hogy a felügyelet alapvetően az egészségbiztosítás területére szorítkozik-e vagy emellett az egészségügyi szolgáltatói szektort is vállalja-e. Nyilvánvalóan az első alternatíva egy valódi szükségletet elégít ki. A második terület esetében pedig újra meg újra felbukkannak más meglévő egészségügyi hatóságok kompetenciájába történő behatolások.
Azt gondolom, hogy a felügyeletnek alapvetően a biztosítottakra és az egészségbiztosítóra kell koncentrálnia, és csak érinteni a szolgáltatók és a biztosítók kapcsolatát, tehát ezeket a dimenziókat. Tehát azt gondolom, hogy ilyen értelemben kell egyfajta tisztázó, vagy ha úgy tetszik, a továbbiakban fazonigazító munkát majd elvégezni - el fogjuk tudni ezt végezni módosító indítványokkal -, mert egy valós és egyébként a reform folyamatában kezelendő, megvalósítandó vagy kielégítendő szükségletről van szó.
Amire külön felhívom a figyelmet, az az, hogy nem tudom, hogy a kormányrendelet mennyiben ad választ arra a kérdésre, hogy miközben a törvényjavaslat megszüntetni javasolja a jelenleg létező egészségbiztosítási ellenőrző testületet, amely munkaadói és munkavállalói képviselettel is rendelkezik, az érdekegyeztető tanácsban mennyire fog az felmerülni, hogy legalábbis a struktúrának ez a része törvényi szabályozást kapjon. Elképzelhető, hogy erre szükség van.
Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy ez a felügyelet meg tudjon felelni a vele szemben támasztott igényeknek, szerintem egy korszerű és megfelelő informatikai bázist kell feltételezni. Az egy kérdés, hogy erre megnyugtatóan rendelkezésre állnak-e az anyagi források, tehát nem az történik-e, hogy létrehozunk valamit, aztán az nem vagy diszfunkcionálisan működik. Tehát e tekintetben azt hiszem, hogy a parlamenti szakaszban világos információkat kell kapni. Ezért is kérjük azt, hogy a kormányrendeletet és a hozzá fűzött indokolást, pontosabban annak tervezetét, hiszen nyilván kormányrendeletet majd a törvény elfogadása esetén lehet kiadni, az előterjesztő mindenképpen mutassa be az általános vita megkezdése előtt.
Lezárom a vitát. Megkérdezem, hogy kíván-e reagálni az előterjesztő. Nem kötelező, de megkérdezem.
DR. KOVÁCSY ZSOMBOR egészségügyi minisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Csak annyiban, hogy természetesen a kért pótlást megtéve, a kormányrendelet tervezetét rendelkezésre bocsátjuk, illetve a továbbiakban egyéb információkkal is igyekszünk majd eloszlatni a szervezet működésével, forrásteremtésével, személyi szükségleteivel kapcsolatos aggályokat, illetve megválaszolni a felvetéseket. Nem tudom, a munkatársam kíván-e szólni. (Nincs jelzés.)
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, hogy az előterjesztést ki tartja általános vitára alkalmasnak. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Tizenhárom igen. Ki az, aki nemmel szavaz? (Szavazás.) Kilenc ellenszavazat. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Nem jelentkezett senki sem. Megállapítom, hogy a törvényjavaslat általános vitára alkalmas.
Ki lesz a többségi előadó? (Dr. Vojnik Mária jelentkezik.) Vojnik Mária. Ki lesz a kisebbségi előadó? (Dr. Heintz Tamás jelentkezik.) Heintz Tamás képviselő úr.
Tájékoztatom a bizottságot, hogy várhatóan jövő héten kedden délelőtt kerül sor az általános vitára. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Soron következik az egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet a képviselőtársaim 1093. számon kaptak meg. Úgy látom, hogy e törvényjavaslatnak is Kovácsy Zsombor szakállamtitkár úr az előterjesztője. Megadom a szót.
Dr. Kovácsy Zsombor szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁCSY ZSOMBOR egészségügyi minisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló javaslat formailag többnyire a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól, illetve az egészségügyről szóló törvények módosítási javaslatait tartalmazza, azonban érdemében jóval több ez a törvénykomplexum, mint egyszerű módosítás, hiszen néhány, az egészségügyi reformot érintő alapvető kérdést érint.
Négy olyan elemet szeretnék most kiemelni, amelyek leginkább érdeklődésre tartottak számot a megelőző viták, konzultációk és a törvény-előkészítés során. Ezek közül is elsőként a vizitdíj kérdésköréről szeretnék szólni. Nem kérdés, hogy a Zöld Könyv vitája és az azóta eltelt konzultációk során ez a kérdés vetette fel a legtöbb lakossági észrevételt, ellenérzést, jogos, jogtalan aggályt, amelyek eloszlatására remélhetőleg lehetőség lesz a törvényjavaslat országgyűlési vitájának kapcsán is.
Az alapprobléma a vizitdíjat övező háttér tekintetében az, hogy az egészségpolitika, mondhatjuk azt, hogy a rendszerváltás óta folyamatosan hirdeti azt, hogy költséghatékony legyen az egészségügy, az erőforrásokkal takarékoskodjunk, ugyanakkor mindenki számára biztosítsuk az egészséghez való alkotmányban is megfogalmazott jogot. Szükségletalapú legyen az ellátások skálája, és lehetőség szerint mindezt a biztosítási elv megtartásával, ugyanakkor igazságosan végezzük.
Ugyanakkor a jogszabályi háttér az eddigiekben nélkülözött számos olyan elemet, illetve számos ezzel ellentétes elemmel volt megtűzdelve, amelyek az egyén szintjén - legyen szó akár a betegről, az ellátáshoz fordulóról, az orvosról, az egészségügyi szakszemélyzetről, az intézmények menedzsmentjéről vagy akár az önkormányzatokról - nem tették lehetővé, hogy az egyes ellátási aktusok, események megfeleljenek ennek az elsőként említett nagy ívű, makroszintű egészségpolitikai elképzelésrendszernek. Egyfajta jelentős szakadék tátongott a makro- és a mikroszint, az egészségpolitikai elképzelések és a mindennapok jogszabályokból következő realitása között.
A vizitdíj természetesen, ahogy a hálapénznek sem a csodaszere, úgy az egészségpolitikai problémákra, felvetésekre való válaszadásra sem alkalmas önmagában. Azonban nagyon jelentős eszköz a tekintetben, hogy belássuk azt, hogy nem generálhatunk fék nélkül keresletet az egészségügyben az előbb említett makroszintű egészségpolitikai és gazdaságossági célkitűzések fényében.
A vizitdíj tehát lehetőséget teremt arra, hogy a szükségletekhez igazodva vegyük igénybe az ellátásokat. Az elfogadott és a Zöld Könyvben felvetett döntési változatok közül támogatást nyert változat szerint csekély mértékű vizitdíj viszonylag kevés kivétellel kerül alkalmazásra az ellátások körében. Akinek számára mégsem csekély ez a jelenlegi tervek szerint fő szabályként 300 forintos díjmérték, a számukra kedvezményes 200 forint kedvezménnyel 100 forint mértékű vizitdíj fizetése lenne kötelező - hangsúlyozom, a fő szabály esetében. A vizitdíj mellett egyéb, az egészségbiztosítási rendszerben szabállyá tett beutalási, továbbutalási betegútrendtől eltérő igénybevétel esetében is térítési díj, illetve emelt összegű vizitdíj megállapítására kerül sor, azt elősegítve - mondom még egyszer -, hogy az egyes beavatkozások, az egyes ellátások képe, összképe összhangban legyen a makroszintű elképzelésekkel.
Második témakörként a csomagok kérdését említem. Eddig is meghatározták különböző jogszabályaink, hogy mi az, ami a Magyarországon jogszerűen tartózkodók számára kvázi alanyi jogon jár, mi az, amit biztosítási jogviszony keretében vehetünk igénybe, és mi az, ami mindenkinek a saját belátása szerint öngondoskodási alapon megvásárolt szolgáltatások, megkötött önkéntes biztosítások vagy egyéb takarékossági úton vehető igénybe. Azonban ezek a szabályok széttöredezett módon voltak megtalálhatók különböző törvényi, rendeleti jogszabályhelyeken.
A célunk az volt az egységesítéssel, hogy világossá tegyük ennek az előbb általam említett három csomagnak a tartalmát. Mindez természetesen nem jelenti a végállomást, hiszen a csomagok szakmai, illetve finanszírozási definiálása, amely egy nagyon komoly és évek óta megpróbált feladat, ennek a további folytatása szükséges. Azonban az elvek világossá tétele segítheti azt, hogy az ellenőrzés, a jogosultságellenőrzés szintén fejlesztés alatt álló rendszerével együtt a közeljövőben lehetőség nyíljon arra, hogy mindenki számára pontosan meg tudjuk mondani azt, hogy amivel ő hozzájárult a kötelező egészségbiztosítás rendszeréhez, vagy amire ő állami alapon, alanyi jogon jogosult, ennek ellenében valóban regisztráltuk-e az ő vállalásainak a teljesítését, és milyen szolgáltatásokat vehet, illetve vett igénybe.
A várólista kérdésköre a harmadik, talán az egészségügyi ellátórendszer volumenéhez képest kisebb ellátási kört felölelő kérdés, azonban ezeknek az ellátásoknak az adott egyének és a népegészségügyi viszonyok és célok tekintetében mégis hatalmas jelentősége miatt és az eddig megvolt nyilvánossági deficit miatt reformértékű lépésnek tekinthető szintén. A várólista-szabályozás körében elsősorban az egységes fogalomrendszer, a központi és az intézményi szint világos definiálása, a mindenki számára átlátható, ugyanakkor adatvédelmi szempontból is szándékaink szerint aggálymentesen biztosítható nyilvánosság, illetve az adott egyén számára követhető várólista-változások, a saját ellátásának várható időpontját érintő mozgások, változások, a fő szabályként való megjelenítése annak, hogy a várólistára való felkerülés időpontja dönti el természetesen az immunológiai azonosságot igénylő transzplantációs beavatkozásokat, leszámítva az ellátás sorolását, és csak dokumentált szakmai indokkal lehet ettől eltérni. Ez az eddigi megfogalmazáshoz képest erőteljesebben hangsúlyozza az időrendiség prioritását. Ezeket tartom a legfontosabbaknak a várólista-szabályozás körében.
A negyedik kérdéskör, amiről feltétlenül szólni kell, nem az egészségügyi reform tárgykörébe sorolható, ez a művi meddővé tétel kérdésköre. Az Alkotmánybíróság határozata nyomán a korábbi szabályozás alkotmányellenes volta miatt született meg az a módosító javaslat, amely az egészségügyről szóló törvényben a mindenki számára ismert módon kívánja szabályozni a művi meddővé tétel lehetőségét. A lényeg az, hogy népesedéspolitikai okokból az önrendelkezési jog az Alkotmánybíróság határozata szerint nem korlátozható. Bizonyos fékek azonban elősegíthetik, hogy mindenki megfontoltan dönthessen egy ilyen tényleg csak nagyon nagy alázattal és körültekintéssel megközelíthető tárgykörben. Éppen ezért a törvényjavaslat szövege tartalmazza azokat a kötelező várakozási időket, amelyek a nem egészségügyi indokból történő művi meddővé tétel esetében garanciát jelentenek mindenki számára. Külön hangsúlyozom, hogy egy életkori limit is van e tekintetben, tehát a 26. életévüket be nem töltöttek esetében hat, az ezen életkort betöltöttek esetén három hónap az az időtartam, amely kétszeresen jön számításba az eljárás során, és emellett széleskörű tájékoztatást kell kapniuk az érintetteknek arról, hogy milyen alternatívája van az általuk tervezett döntésnek, illetve milyen módon tudják a döntéssel vagy a döntés nélkül a továbbiakban saját életük menedzselésében szakmailag, emberileg legjobb döntést hozni.
Kiemelném továbbá, hogy a korlátozottan cselekvőképesek és a cselekvőképtelenek vonatkozásában is fontos garanciális szabályokat tartalmaz a javaslat, amely egyrészt nem zárja el a művi meddővé tétel elől ezeket a csoportokat, másrészt viszont lehetetlenné teszi azt, hogy bárkivel szemben, úgymond, akarata ellenére végezzenek el ilyen beavatkozást.
Kérdések megválaszolására munkatársaimmal rendelkezésükre állunk.
Köszönöm szépen.
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kinek van kérdése? (Dr. Spiák Ibolya és dr. Csáky András jelentkezik.) Csáky képviselő úr! (Dr. Csáky András: A kolléganő jelentkezett először.) Elnézést! Spiák Ibolya! Csak már megszoktam, hogy Csáky képviselő úr elsőnek szokott jelentkezni.
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm a szót. A vizitdíjjal kapcsolatos kérdésem nagyon konkrét lenne. Ha a háziorvos szakrendelő intézetbe utal egy beteget, mondjuk, éppen a kardiológiára, és az őt megvizsgáló orvos úgy ítéli meg, hogy a kardiológiáról át kell utalnia egy másik vizsgálatra, echokardiográfiás vizsgálatra, vagy éppen laborvizsgálatra volna szüksége, akkor ennek a betegnek hányszor kell majd a vizitdíjat fizetnie?
Azt is szeretném még tudni, hogy mit jelent az intézményen belüli orvosválasztás esetén a részleges térítési díj fizetése.
A következő kérdésem pedig az alapcsomaggal kapcsolatos. Az alapcsomagban biztosítási viszonytól függetlenül térítésmentesen vehetők igénybe az életmentő beavatkozások, a közvetlen életveszély megállapítására vonatkozó vizsgálatok. Meghatározták-e már, hogy mi minősül életmentő beavatkozásnak vagy közvetlen életveszély-megállapításra vonatkozó vizsgálatnak? Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert a legtöbb betegség esetében akkor derül ki, hogy közvetlenül életet veszélyeztet, ha már megvizsgáltuk a beteget. Akkor kell-e térítési díjat fizetnie? Illetve kell-e vizitdíjat fizetnie, hiszen szintén ebben a törvénytervezetben olvastam, hogy a vizitdíjtól nem lehet eltekintetni akkor sem, ha ez az intézménynél marad. Miért nem lehet eltekinteni?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Gondolom, államtitkár úr, lerövidítettük a jogorvoslattal kapcsolatos kört. Tény, hogy ennek a törvénynek a kapcsán sem tartotta be a kormány a jogalkotási jogszabályt. Ezt rögzítem.
Amikor bejön a vizitdíj, azt egy szolgáltatás ellenértékeként lehet minősíteni, még ha részleges térítésnek is, akkor nem lenne-e célszerű meghatározni, hogy mit értünk vizit alatt? Ezen gondolkoztak-e? Ez feltétlenül indokolt. Erre is érvényes az, hogy az ördög részletekben rejlik. Csak kérdezem elnök urat, hogy kezdeményezhetjük-e, hogy ha van végrehajtási tervezet, akkor nagyon jó lenne látni, mert azért sok minden a részletekben rejlik.
Itt van ez a biztosított egyedi azonosítója. Az ember végiggondolja a működési mechanizmust. Elmegy a beteg a szakrendelésre, befizeti a díjat, megvizsgálják és azt mondják, hogy Kovács néni, a heresérvét meg kell operálni. (Moraj. - Közbeszólás: Heresérv? Ennek a Kovács néninek?) Fölveszik a kórházzal a kapcsolatot, és azt mondják, hogy mikorra van időpont. A jogszabály szerint Kovács néni hazamegy, kitalál magának egy PIN-kódot, valami egyedi azonosítót, elmegy a postára, ajánlott levélben feladja a kórháznak, hogy kérem, ez lesz az én egyedi azonosítóm. Szóval ezt azért valaki végiggondolta, hogy a mai Magyarországon ez így működik-e? Ez az egyedi azonosító a törvény hatálybalépését követően az első beavatkozásnál megadott egyéni azonosító, vagy ha mondjuk utána egy katarakta-műtétre kell mennie, akkor ezt az egyéni azonosítót viszi magával? Sok kérdés fogalmazódik meg ezzel kapcsolatban, és azt hiszem, enyhén fogalmaztam.
Az egyik kényes kérdés a művi meddővé tétel. Megmondom őszintén, habár teljesen a végéig nem voltam ott annak az ötpárti egyeztetésnek, amely a parlamentben lezajlott, de a végén az az információ jött, hogy közeledtek az álláspontok, az államtitkár úr is utólag megerősítette ezt, és hogy minden rendben van. Az egyik vitatott kérdéskör volt, nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti oldalról is, a 36. § (6) bekezdés b) pontja, ami azt mondja, hogy ha más fogamzásgátlási módszert nem tud alkalmazni, akkor kérheti lényegében, az egészségügyi okok körébe vonja ezzel a jogalkotó. Egyrészt jó lenne meghatározni, hogy mit értünk fogamzásgátlási módszereken, mert nem tudom, hogy a jogalkotó szerint a megszakított közösülés fogamzásgátlási módszer vagy sem. (Derültség.)
ELNÖK: Képviselő Úr! Ez kérdés vagy hozzászólás?
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Ez abszolút kérdés. Kérdezem az államtitkár úrtól... (Folyamatos zaj.)
ELNÖK: Nem véletlen most kérdezem, mert most a kérdések szakaszánál tartunk.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Ez egy kérdés.
ELNÖK: Világos.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Ha szerinte igen, akkor attól a pillanattól kezdve ez a jogszabályhely teljesen kiüresíti az egészet és elfogadhatatlan.
Végül, de nem utolsósorban nagyon érdekes a 19. § 11. pontja, ami azt mondja, ha a szolgáltató nem szedi be a vizitdíjat, vagy nem jut hozzá a vizitdíjhoz. Azt hiszem, ez a lényegesebb megközelítése, mert szokott olyan lenni, hogy a beteg nem várja meg a zárójelentést, vagy urambocsá, önkényesen elhagyja a helyszínt. Tudom, akkor le lehet dokumentálni, hogy ezért nem szedte be. Most ezzel a részével nem foglalkozom. Habár jogszabályilag illik ezt is korrekt módon lefektetni ezekben az esetekben, de lehet, hogy ez majd a végrehajtási rendeletben lesz.
Kérem, ha az áramszolgáltató dolgozója kap kedvezményt, ha a vasutas ingyen utazhat - nem sajnálom tőlük, félreértés ne essék -, ha én mint egészségügyi intézmény, a minimálnyugdíjból életét tengető volt nővéremnek, de sajnos mondhatom azt is, hogy régebb óta nyugdíjba ment főorvosomnak azt mondom, hogy ha már itt dolgoztál negyven évig, nincs képem - mert tényleg megalázó, az egész megalázó - elkérni tőled ezt a pénzt, akkor még meg is büntetnek érte? Hát, az büntetés, ha nekem azt be kell fizetni - vagy akkor befizetem magam.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Ha van elég empátia... (Zaj.)
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Jó, ez is egy válasz. (Zaj.)
ELNÖK: Egy kis csendet kérnék, mert úgy tűnik, mintha az asztal túlsó részén kis párbeszéd alakult volna ki, pedig a bizottság többi tagját is érdekli, hogy milyen kérdéseket tett fel a képviselő úr. Mielőtt szót adnék Puskás képviselő úrnak, természetesen ezekben az esetekben is kérem az előterjesztőt, hogy az elkészült és készülő végrehajtási rendeleteket bocsássa a képviselők, a bizottsági tagok rendelkezésére.
Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelettel a következőt szeretném megkérdezni. Abszolút gyakorlati kérdéseim vannak. Vizitdíjat, kórházi napidíjat a szociális otthonban ellátottak után ki fizet? Egyértelmű, hogy neki is fizetni kell.
Nagy bajom van a sürgősség megítélésével, ezt problematikusnak érzem, és úgy gondolom, ismételten az egészségügyi ellátót, tehát az orvost állítjuk szembe a beteggel ahelyett, hogy a rendszert állítanánk szembe a beteggel az egész vizitdíjkérdésben, a sürgősségi ok megítélésében.
Még egy kérdésem lenne. Több kérdésem is lenne, ezek közül az egyik: úgy látom, az ellátási szintek bevezetődnek. Úgy hiszem, ez szétszakítja a társadalmat, illetve az egészségügyi ellátást. Kérdezem én, hogy van-e és honnan van fedezet a gazdagabb ellátás nyújtására.
A következő. Úgy veszem észre, hogy e törvénytervezetből egyértelművé válik a szabad orvosválasztás megszüntetése. Ez így van-e?
ELNÖK: Horváth Zsolt képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon röviden felolvasnám az adatvédelmi biztos úr levelének egy mondatát. "Végül, de nem utolsósorban szeretnék rátérni az egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló T/1093. számú törvényjavaslatra, melyet sajnálatos módon a tisztelt minisztérium semmilyen formában nem juttatott el hivatalomhoz annak ellenére, hogy a központi intézményi és bejelentkezési várólisták számos adatkezelési kérdést érintenek". Az én kérdésem az, hogy miért nem tartották be ezt a jogszabályt.
A további kérdéseim. Ezek elsősorban a vizitdíjra vonatkoznak, azon belül is az volna az egyik kérdésem, hogy a fogászati szakellátásban hogyan kell értelmezni vizitdíjat. Minden egyes alkalommal vizitdíjat kell fizetni a betegnek, amikor a fogorvossal találkozik. Minden egyes esetben járóbeteg-szakellátásként igénybe veendő, aki a fogorvoslás területéhez tartozó szolgáltatást igénybe vesz. Mik ezek? Fogászati röntgen. Az a járóbeteg-szakellátás keretébe tartozik, ott finanszírozott. Ez egy újabb ellátásnak minősül, hasonló módon a fogszabályozás. Minden egyes orvos-beteg találkozásakor vizitdíjat kell-e fizetni? Ez az egyik kérdésem.
A törvényjavaslatban az szerepel, hogy nem kell vizitdíjat fizetni, ha a biztosított az ellátás igénybevételekor a 6. életévét még nem töltötte be. Miért pont 6. életév? Mi indokolja? Eredetileg arról volt szó, hogy a gyerekeknek nem kell fizetni. A gyermekkor időtartamát a tárca egyébként is elég sajátosan értelmezi, mert még az adatvédelmi biztos úr is kifogásolta, hogy a fiatalkorú nem a 14. életévet jelenti. Egyszer 14 évet mondtak, most 6 évet mondtak. A korábbi társadalmi vitában arról volt szó, hogy a gyerekeknek ingyenes lesz. Egész biztos, hogy a magyar társadalom nem a 6. életévnél húzza meg a gyerekkor határát. Kíváncsi vagyok rá, hogy miért pont 6. életév.
Szeretném megkérdezni a következőt. Kicsit lejjebb van, hogy külön jogszabályban meghatározott mértékű emelt vizitdíj ellenében jogosult - zárójelben kérdezem meg, hogy mennyi ez az emelt összegű vizitdíj. Mindenkinél egyforma? Ellátásonként változó-e? Arra is külön szeretnék rákérdezni - a 7. pont a) és b) részénél van -, hogy ha a saját kezdeményezésére nem annál a háziorvosnál veszi igénybe az ellátást, amelyikhez be van jelentkezve, ekkor ugye emelt összegű vizitdíjat kell fizetni. Gondoltak az egyetemistákra? Gondoltak azokra a fiatalemberekre, akik középiskolába járnak, sőt a felső tagozatosok közül sokan kollégiumban laknak, és nem azon a területen laknak? Ők hova fognak járni? Ha nyáron betegszik meg, akkor fizet emelt díjat, ha szombaton betegszik meg, akkor fizet emelt díjat, vagy ha hétköznap, akkor attól függ, hogy kit választott gyermekorvosának, háziorvosának.
További kérdést vet fel számomra a 8. §, hogy a (7) bekezdésben meghatározott esetek kivételével külön jogszabályban meghatározott mértékű kedvezményes összegű vizitdíj, illetve kórházi napidíj ellenében jogosult az ellátás, és az van, hogy hatósági bizonyítvánnyal rendelkező jogosított. Mit értenek alatta? Ha kaptunk volna végrehajtási rendeletet, nem tennék fel ilyen kérdéseket, mert akkor el tudnám olvasni és megérteném, de ez számomra megint egy kérdés. Ez azt sugallja, hogy talán lehet egy olyan kedvezményezett kör, aki számára valamilyen esetekben megkönnyítik az orvoshoz fordulást. Jó lenne tudni, mielőtt a törvényt átengedjük, már amennyire ez az ellenzéki képviselőkön egyáltalán múlik.
Egyszerű kíváncsiság: a központi várólistát az Állami Vérellátó Szolgálat működteti. Miért pont ez a szolgálat?
Azt gondolom, a többi kérdésemet később tenném fel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérem a képviselőtársaimtól, hogy egy blokkban tegyük fel a kérdéseket, hogy valamennyiünk számára rendezetten követhető legyen a bizottság működése. Nagy Kálmán képviselő úr kíván kérdezni.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! Az én véleményem az, hogy ez a három kérdés egyszerre nem tárgyalható együtt. Talán azért sem, mert a különböző javaslatok kidolgozottsága...
ELNÖK: Képviselő úr, a vélemény elmondására egy későbbi fázisban van lehetőség.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Ehhez kapcsolódik a kérdés. A kidolgozottsága rendkívül eltérő. A kérdésem az, hogy mennyire lehet kidolgozott egy olyan törvény, amelyben leírnak egy mondatot, és a mondat felén abbahagyják.
Például, ami a Vérellátó Szolgálatnál vezetett várólistákkal kapcsolatos, az teljesen hibás. A Vérellátó Szolgálat nem vezet várólistát. Az Országos Gyógyintézeti Központ vezeti a várólistát, annak egy meghatározott szerve. Hogy kerülhetett bele a törvénybe?
A kérdésem a következő. Ha mondjuk egy hat éven felüli gyerek leukémiás vagy daganatos, akkor eleve befizetheti az egy évi vizitdíjat, miután kéthetenként kell járnia ellenőrzésre? Ezek mind olyan jellegű dolgok, amelyek azt mutatják, hogy alapvető pontatlanságok vannak benne. A várólistával kapcsolatosan pedig az egyszerűen azt tükrözi, hogy nem kellően tájékozódtak ezzel kapcsolatosan. Az Országos Vérellátó Szolgálat ma a nagy értékű beavatkozásokkal semmilyen kapcsolatban nincs.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Puskás Tivadar jelentkezik.) A képviselő úr már kérdezett, de még egyszer szót adok.
Parancsoljon, Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Nem egyedül voltam rakoncátlan természetesen, úgyhogy a kérdést én mertem feltenni. Több ízben szerepel a következő megfogalmazás: "a biztosító külön jogszabály szerinti területi szervénél". Ez mit tesz? Ez számomra, illetve Csáky képviselő úr számára sem világos.
A következőben az Orvosszakértői Intézetnél szintén változás történik. Az Orvosszakértői Intézet ezek szerint kikerül az OEP hatásköréből.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor szakállamtitkár úr és munkatársai válaszolnak a feltett kérdésekre.
Parancsoljon!
DR. KOVÁCSY ZSOMBOR egészségügyi minisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm a szót és a kérdéseket is. A képviselő asszony kérdéseire adott válaszokkal kezdeném.
A szakorvosi ellátásra, járóbeteg-szakellátásra beutalt személyek tekintetében kormányrendeleti szinten szeretnénk konkretizálni egy ellátási eseményként, és ez részben válasz Csáky András kérdésére is, hiszen itt valóban különböző ellátási események különbözőképpen definiálják a vizit fogalmát. Tehát egyértelműsíteni kell a kormányrendeletben, hogy egy napon történő szakellátáshoz fordulás, egy ellátási eseménynek fog minősülni a tervek szerint. Tehát, ha bemegy a rendelőintézetbe és ott különböző helyeken megfordul, és ez mind egy napon történik, akkor egy vizitdíj fizetésére lesz kötelezett. Ha visszarendelik, máskor kell neki másfajta szakrendelésen vagy ugyanott megjelenni, akkor újabb vizitdíj-kötelezettség illeti.
Az intézményen belüli orvosválasztás. Azt gondoljuk, hogy az intézménymenedzsmenttől az várható el, hogy úgy szervezze meg az intézmények munkáját - legyen szó egy néhány fős szakrendelőről vagy egy mamut kórházról -, hogy mindig megfelelő mennyiségű és felkészültségű humán erőforrás álljon rendelkezésre a betegellátásra. Azonban a tekintetben, hogy a betegek igényei szerinti személy végezze az ellátást, a járulékfizetők pénzéből működtetett egészségbiztosítási rendszernek nem feltétlenül kell ezeket az igényeket, úgymond, közpénzen automatikusan kielégíteni. Tehát, ha valaki számára nem felel meg az az egyébként természetszerűen felkészült és az adott feladat ellátására alkalmas személy, akit az adott intézmény a beteg gyógyítására odarendel az adott időpontban, az adott rendelésre vagy kórházi osztályra, akkor kérheti a beteg. Egyébként ez nagyon sok egészségbiztosítási rendszerben kiegészítő önkéntes biztosításokkal jól működik, gondoljunk Ausztriára, Németországra. Tehát ez egy extra igény, egy többletigény, megítélésünk szerint, és ezt részleges térítési díj mellett lehet kielégíteni.
Az életmentés szakmai definíciójára vonatkozó előkészületek folynak, tehát ezt valóban konkrétan, hézagmentesen kell zárni. Miniszteri szintű rendelet fogja ezeknek az ellátásoknak a körét meghatározni, hiszen ez egy új definíció az egészségügyi jogban.
Miért nem lehet eltekinteni a vizitdíjtól? Éppen azért, ami a dolog lényegét képezi, amit az elején talán egy kicsit túl hosszasan is ecseteltem, hogy legyen egy olyan fék, amely az indokolatlan ellátásoknak gátat szab, és mindenki arra legyen irányítva, hogy szükségleteinek megfelelően egy ilyen minimális, és azok számára, akiknél már ez nem nevezhető minimálisnak, még inkább csökkentett összeg ellenében fordulhasson az ellátókhoz. Különböző intézményi, gazdasági, finanszírozási érdekek torzíthatnák ezt a rendszert, ha ettől mindenki választása szerint eltekinthetne.
Rátérek a több hozzászólásban felvetett mentességek körére, hogy a mentességek körének a javaslatunk szerint megjelenő meghatározása igazságtalanságot teremt. Azt hiszem, hogy aki részt vett a konzultációban, foglalkozott a kérdéskörrel, figyelemmel kísérte, hogy miként formálódott a törvényjavaslat szövege, tapasztalhatta, hogy ez a kérdéskör volt a legérzékenyebb. Ez nem véletlen, hiszen vannak olyan betegségcsoportok, vannak olyan betegségekben szenvedők, vannak olyan szociális helyzetben lévők, vannak az egészségügyi ellátórendszer különböző szegmenseit olyan mértékben igénybe vevők, akik számára a vizitdíj fizetésének jelen javaslatban megjelenő módja, előírása méltánytalannak tűnhet másokkal szemben. Azt hiszem, hogy elkerülhetetlen, hogy a kivételeknek határt szabjunk. Mindig van újabb kivételre javaslat. Horváth Zsolt képviselő úr konkrét kérdésére reagálva, ha nem hat év, akkor tizennégy év - miért nem tizennyolc év? A nappali tagozatos felsőoktatási hallgatókat miért ne? Azokat, akik nem jártak felsőoktatási intézménybe, de egyéb körülményeik miatt mégsem képesek a vizitdíj ilyen mértékű fizetésére, miért ne? A krónikus betegségekben szenvedőket miért ne? A jelenlegi kialakított rendszer mintegy 3-4 millió ember számára kedvezményt biztosít, és valóban szűk kör számára teszi lehetővé a mentességet. Nagyon fontos, és ez az igazi érdemi válasz az igazságosságot, a méltányosságot firtató kérdésekre, hogy amellett, hogy szeretnénk a szolgáltatás-igénybevételhez közvetlenül kötődő, kvázi igénybevételi díjat a vizitdíj és a kórházi napidíj formájában előírni, emellett a jelenlegi javaslatban szereplő limit - ez a 6000 forintos ellátási formánkénti limit 18 ezer forintos együttes limit, illetve a 3-4 millió kedvezményezett körében, akik családjában az egy fogyasztási egységre jutó jövedelem nem éri el a mindenkori minimálnyugdíj kétszeresét, az ő esetükben háromszor 2000, tehát 6000 forintos limit -, álláspontunk szerint egy olyan kompromisszum a szociális igazságossági szemlélet és az ellátórendszer makro- és mikroszintű ösztönzőinek az összehangolása tekintetében, amely vállalható.
Természetesen ez a mérték vitatható, fölfelé és lefelé mozdítható, és mozdítható is volt a viták során, de a Szociális Minisztériummal folytatott megbeszélés, a társadalmi konzultáció, az augusztusi Zöld Könyv-vita során beérkezett vélemények alapján ez a mérték tűnik vállalhatónak. Mindezt amellett lehet a siker bármilyen esélyével bevezetni, hogy a szakmai, a betegségcsoportokat érintő kedvezmények körét a lehető legerőteljesebb mértékben kizárjuk a rendszerből. A végrehajtási rendelet elkészült, illetve készülő tervezeteit természetesen az elnök úr részére, a bizottság tagjai számára eljuttatjuk.
A fogamzásgátlás alternatív módjairól - szerencse, hogy orvos vagyok, képzelje, képviselő úr, ha nem lennék orvos, hogyan tudnék erre a szakkérdésre válaszolni, hogy a megszakított közösülés (Derültség.) vajon fogamzásgátlási módnak számít-e. Nyilvánvaló, hogy a szakorvos véleményében azokat az invazív jellegű fogamzásgátlási és nem az ily módon noninvazívvá váló fogamzásgátlási módszereket fogja tekinteni, amelyek alkalmazásával szemben a szakmai szabályok szerint bármilyen ellenjavallat merülhet fel. De hogy orvos vagyok, nem tesz engem alkalmassá arra, hogy e kérdés nőgyógyászati mélységeiben el tudnánk mélyedni. (Dr. Heintz Tamás: Kérdezze a benzinkutast! - Derültség.)
Amire a képviselő úr utalt, tényleg valós probléma, és komolyan kell venni, hogy a megszokott betegellátási rend, terápiás kapcsolatok, akár kollegiális kapcsolatok övezte ellátórendszerben egy borzasztóan újszerű és nemcsak az összegszerűség miatt, hanem a pénzátadási aktus miatt ellenérzéseket kiváltható dolog lehet. Azonban az egészségügyi rendszerben jelenleg is előfordulnak térítési díjhoz vagy árhoz nyújtott támogatások keretében fizetési aktusok. Legyen szó akár a kötelező egészségbiztosítás rendszerszerű igénybevételéről, akár extraszolgáltatások igénybevételéről.
A nemzetközi tapasztalat az, hogy bizony vannak ilyen bökkenői a dolognak, hogy bevett, bejáratott orvos-beteg kapcsolatot jellemző attitűdöket megváltoztat, és akár problémákat is okoz e tekintetben. Azonban a dolog eredője mégis olyan korrekt, átlátható viszonyrendszer lesz, amelyben a bevezetés első hónapjait követően már mindenki természetesnek veszi ezeket a kötelezettségeket.
A szociális otthonban ellátottak után azt gondolom, ugyanaz fizet, aki eddig a gyógyszereikért fizetett, aki eddig is az egészségügyi ellátás során szükséges költségeket fedezte. Ez a vizitdíj, mondom még egyszer, egy új típusú igénybevételi díjszerű kötelezettség, amely azonban a tekintetben semmiképpen nem újszerű, hogy valamiféle rendszerszinten új problémát generálna.
A szabad orvosválasztással kapcsolatban a képviselő asszonynak adott válaszomban kitértem arra, hogy valóban úgy gondoljuk, hogy amellett, hogy a háziorvost a két fél megállapodása alapján szabadon választhatjuk meg, illetve egy szakellátó intézményben és egy kórházban a munkarend szerint rendelkezésre álló orvosok között nyilván az intézményi szabályzat és a gyakorlati realitások alapján választhatunk, az ettől eltérő igények részleges térítési díj fizetési kötelezettség alá esnek a kötelező egészségbiztosítás rendszerében az elképzelések szerint. Hogy úgy mondjam, a szabad orvosválasztás korlátozásáról van szó, nem a megszüntetéséről.
Az adatvédelmi biztos úrral való együttműködés meglátásom szerint is javítandó, és ennek érdekében konkrét lépéseket fogok tenni.
A fogászat esetében, igen, amikor a fogászati szakellátásra kerül sor, akkor a maximális vizitdíj-fizetési kötelezettséget jelentő vizitszámig köteles a biztosított vizitdíjat fizetni. Az emelt összegű vizitdíj az indokolatlan betegúttól eltérő ellátások esetében várható. Ezek nagyjából a jelenleg beutaló nélkül igénybe vett ellátások, illetve a beutalóhoz képest máshol igénybe vett ellátások mértékén belül maradnak. Ezek jelenleg ilyen kétezer forint körüliek. Itt hatszáz és ezer forintos emelt összegű vizitdíj lesz az, amit a jelenlegi stádiumában a részletszabályok kidolgozásának tervezünk.
Az állami vérellátót tartjuk annak a központi országos ellátó hálózattal rendelkező, országos rálátással rendelkező szervezetnek, amely a legalkalmasabb a várólisták koordinációjára. Meg szeretném kérni a munkatársaimat, hogy azon kérdések tekintetében, amelyekre figyelmetlenségből vagy a saját írásom elolvasásának nehezítettségéből nem válaszoltam, egészítsék ki az elmondottakat.
ELNÖK: Székely Tamás!
DR. SZÉKELY TAMÁS (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Tényleg csak nagyon röviden szólnék. Konkrét kérdés volt szintén az emelt összegű vizitdíjjal kapcsolatban. A törvénytervezet rendelkezik arról, hogy az orvos megválasztása esetén a beteg által fizetendő térítési díj az OEP által fizetendő térítési díj 30 százaléka a törvény rendelkezései szerint. Jelentem, ezt rossz helyre írtam.
Spiák képviselő asszony kérdése arra vonatkozott, hogy az életveszélyes esetek ellátása ingyenes-e. Az ingyenes. Erről a 19. § rendelkezik, hogy a beteget meg kell vizsgálni, utána lehet megállapítani, hogy életveszélyes állapot fennállt-e vagy sem.
A 12. § rendelkezik arról, hogy részleges térítési díj, kvázi orvosválasztás, annak az összegnek a 30 százaléka, amit az ellátást nyújtó egészségügyi szolgálatok ellátása, illetve külön jogszabályban foglaltak szerinti biztosító felé elszámolhat azzal, hogy a biztosított által fizetendő összeg nem haladhatja meg a külön jogszabályban meghatározott összeget. Ez maximum 30 százalék lehet. Ez a 30 százalék értelemszerűen nem vonatkozna nagy értékű - nem a jogszabály által nagy értékűnek minősített - beavatkozásra, amely a számérték szerint 1 millió forint lenne. Itt nem 300 ezer forint lesz, hanem erre kormányszinten lesz egy felső érték meghatározva.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Sor kerülne a hozzászólásokra. Engedjék meg, hogy valamit nagyon röviden előrebocsássak.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Lenne még kérdésem.
ELNÖK: Tessék!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Az egyetemisták, főiskolások esetében nem egészen arról van szó, hogy más orvost akar választani, mert nem jó neki a saját háziorvosa, hanem mert miután tanul, 80 kilométerre van a háziorvosától. Ez nem ugyanaz a helyzet, minthogy jószántából más orvost keres. Kérem, válaszoljanak erre!
ELNÖK: Azt hiszem, világos a kérdés. Valóban nem kaptunk választ erre a kérdésre.
DR. KOVÁCSY ZSOMBOR egészségügyi minisztériumi szakállamtitkár: A jelenlegi tervezet szerint valóban emelt összegű vizitdíjjal terheltek ezek az ellátások. Úgy érzem, ez is az a kör, ami valóban vitatható, és nagyon nehéz megtalálni azt a keretet, amelyben igazságosan kezelhetők ezek a határesetek, amelyek igazából nem az ellátási igények fokozódása miatt, hanem az élethelyzetekből fakadóan terhelik az érintetteket.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezártuk a kérdéseket. (Dr. Nagy Kálmán jelentkezik.) Kérdés? Parancsoljon!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Direkt választ szeretnék kérni. Ezek szerint vizitdíjat kell fizetnie az összes leukémiás, daganatos, cukorbeteg gyereknek, gyakorlatilag minden krónikus betegnek hatéves kor felett? Ezek körülbelül évente százszor veszik igénybe az ellátást.
DR. KOVÁCSY ZSOMBOR egészségügyi minisztériumi szakállamtitkár: A gyógyszer ismételt felírását leszámítva általában igen, évente legfeljebb húsz esetben.
ELNÖK: Lezártuk a kérdések sorát. Következnek a hozzászólások.
Annyit szeretnék mondani, és ez egy kicsit kapcsolódik egy korábbi kérdéshez. Itt négy ügy valóban összekapcsolódik: a vizitdíj, a várólista, az ellátási csomagok és a művi meddővé tétel kérdése. Az köti egybe mindezeket, hogy a magyar egészségügy két alapvető törvénye szabályozza a követendő eljárásokat, a legfontosabb elveket: az egészségügyi és az egészségbiztosítási törvény. Tehát ezért kerültek ezek egy törvénybe.
Ha már nálam van a szó, annyit hadd mondjak, hogy kormányoldalon úgy látjuk, hogy az ellátási csomagok kimunkálása tekintetében - és erre kevés kérdés is vonatkozott -, amely már az előző kormányzat időszakában elkezdődött, tulajdonképpen jó színvonalon sikerült, ezek kodifikációs színvonala is, úgy érzem, hogy kielégítő.
Nyilván a legtöbb vitát a vizitdíj, kórházi napidíj, várólista kérdése veti fel, amelyben várhatók természetesen fontos indítványok is minden oldalról. Miért is lenne ez másképp? De azért én arra hívnám fel a figyelmet, hogy akkor lesz majd teljes a kép, és a reformmal kapcsolatos teendők sora, ha a kormány benyújtja az ötödik reformtörvényt, amely a szakellátási kötelezettségről szól. Hiszen teljesen világos, hogy a különböző régiók egészségügyi ellátottságának a kiegyenlítését nem lehet bírságokkal vagy büntetésekkel megoldani, tehát nyilvánvaló, hogy itt egyik oldalon az aktív kórházi kapacitások mérséklésével, másik oldalon pedig fontos fejlesztések, uniós támogatások igénybevételével javíthatják a hozzáférés esélyegyenlőségét. (Dr. Horváth Ágnes megérkezik az ülésre.)
A vizitdíjat illetően én magam is azt hiszem, hogy ott nem lenne helyes szankcionálni azt, ha valakinek az állandó lakóhelye és munkahelye hosszú időre elválik egymástól. Jellemző réteg lehet erre az egyetemi diákság, amelynél jellemző módon nem a lakóhely szerint választott háziorvost fogja az illető felkeresni, tehát ezeket az élethelyzeteket nyilván tudni kell kezelni. Ezzel kapcsolódok Horváth Zsolt képviselőtársam indítványához.
Úgy ítélem meg a nem egészségügyi javallatra végzett művi meddővé tétel szabályozását, amely leckét az Alkotmánybíróság adta fel nekünk, hogy itt a tárca hosszú egyeztetések után egy megfelelő megoldást talált, választott. Úgy ítélem meg, hogy az önrendelkezési jog arányos és alkotmányos korlátozását sikerül itt megvalósítani, amely egyúttal azt is kifejezi, hogy itt azért egy nem kívánatos családtervezési módszerről, technikáról van szó. Megítélésem szerint ez egy támogatható javaslat.
Közben köszöntöm Horváth Ágnes államtitkár asszonyt, de most a hozzászólások soránál vagyunk. Ki kíván szólni? (Dr. Horváth Zsolt jelentkezik.) Parancsoljon!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Államtitkár Úr! A törvényjavaslat egészével kapcsolatosan engedjék meg azt az észrevételt, hogy ez tipikusan az a törvény, amely nagyon nehezen értelmezhető a végrehajtási rendeletek nélkül. Az emberben már olyan rossz érzések vannak, hogy nem tudja, hogy magától ilyen lyukacsos, vagy sunyiságot kell mögötte keresni. Jóindulatú leszek, azt mondom, hogy a rövid idő - nem merem kimondani, hogy kapkodás, de azért én kapkodást érzek e mögött. Ugyanaz a problémám, hogy nagyon-nagyon kevés idő alatt óriási szabályozást akarnak megcsinálni. Olyan érzésem van, hogy sok esetben a csomópontokat talán eldöntötték, de a részleteket maguk sem ismerik, és így nyújtják be a törvényjavaslatot. Nagy valószínűséggel nem azért nem kapjuk meg a végrehajtási rendeleteket, mert nem akarják ideadni, hanem azért, mert nincsenek készen. Vagy ha készen vannak, és nem adják ide, az még súlyosabb ítélet, mert ezt a törvényt enélkül szinte lehetetlen értelmezni.
Három nagy területtel foglalkozik, ahogy az elnök úr ezt elmondta. Sok apró részletkérdés is van benne. Ismét látjuk azt, ami minden tárcára jellemző, hogy a törvényekben korábban megtalált egyéb hibákat vagy jogalkotási problémákat próbál orvosolni, ez többnyire a végén van. A képviselő megbolondul, mire átnyálazza, hogy körülbelül mégis melyikkel mit akarnak, és a mögött mi van. Tehát elöljáróban, nem egy egyszerűen értelmezhető törvényjavaslat a képviselő számára.
Az a közgazdasági feltételezés, hogy az egészségügyi hozzáférés szűkítésére alkalmas egy egyszeri belépési összeg, valószínűleg megállja a helyét. Az egy nagy kérdés, hogy ez mennyiben alkalmazható, mennyiben méltányos, és egyáltalán mennyire felel meg az egészségügy alapvető céljainak. Azt gondolom, hogy nem felel meg azoknak. Az egészségügyi ellátórendszernek nem lehet az a célja, hogy közgazdasági eszközökkel szűkítse az ellátáshoz való hozzáférést. Ha mégis ilyen van, akkor nyilvánvalóan annak költségvetési okai vannak. Sokszor hallottuk, hogy a világ nálunk sokkal gazdagabb országai, egészségügyre sokkal többet költő országai is küszködnek azzal a problémával, hogyan tudják az elvárhatót és az anyagilag megengedhetőt összehangolni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon azért nem tartunk ott, hogy olyan magasak volnának az egészségügyre fordított összegek. Lehet ezt viszonyítani a GDP-hez, ez azt jelzi, hogy körülbelül mi az, amennyit mi magunknak megengedhetnénk. De viszonyíthatjuk azért ezt egy másik skálán is. Ha egy abszolút skálán viszonyítjuk, akkor megnézhetjük, hogy mi az, amit most ráköltünk. Jelentős elmaradás. Függően attól, hogy mely államhoz viszonyítunk, vagy melyik részhez viszonyítunk, mondhatjuk azt, hogy a 10-20-30 százalékán állunk egyébként annak, mint amennyit nálunk boldogabb sorsú országokban költenek. Innentől kezdve azt gondolom, hogy mérlegelendő, hogy egyáltalán van-e létjogosultsága ennek a vizitdíjnak és a bevezetésének. Sokkal inkább úgy érzem, hogy egyfajta fiskális szemlélet uralkodik mögötte: a költségvetési hiány pótlása. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezt is tekinthetjük a megszorító csomag részének. Hogy ez a megszorító csomag mekkora egyébként, az megint csak a részletekben lakozik.
Engedjék meg, hogy egy nagyon rövid példát mondjak, és ebből talán meg tudják ítélni azt is, hogy milyen hatása lesz. Vegyünk egy fiatalembert, akinek vagy saját hanyagsága, vagy egy baleset miatt, de gyökérkezelésre van szüksége fogorvosi rendelésre. Ez szakmailag úgy néz ki, hogy bemegy a fogorvoshoz, történik egy vizsgálat, és azonnal történik egy röntgen. Ez 600 forint, mert az egyik alapellátás, a másik szakellátás. Ezt követően kiszedjük a fogból a belsejét, és szabadon kell hagyni, majd vissza kell hívni - ezek kötelező szakmai elemek, amelyekről beszélek. Tehát vissza kell hívni, a csatornát fel kell tágítani, és készíteni kell egy röntgent a tűvel együtt, hogy hol van a csatorna vége. Ez további 600 forint. Ezt követően 3-4 alkalommal vissza kell rendelni a beteget, öblögetni a fogát. Ez további 900 vagy 1200 forint. Majd amikor megjön, csinálni kell egy ideiglenes tömést, és le kell zárni, hogy begyullad, vagy nem gyullad. Megint várunk, ez újabb 300.
Aztán elkészítjük a gyökértömést. Kötelező röntgent ír elő mindegyik szakmai protokoll. Ez további 600 forint. Majd amikor kiderül, hogy semmi gebac nem volt, akkor megcsináljuk a fog tényleges tömését, hogy szép is legyen, jól nézzen ki. Ez további 300 forintot jelent. Ez az ember 3600 forintot fizetett ki egyetlenegy fog gyökérkezeléséért. Kifizeti mellette a röntgenért alkalmanként azt a térítési díjat, amit neki előírnak, és kifizeti egyébként a gyökértömésért a díjat, amit neki előírnak. Ezzel államilag támogatott módon tízezer forint fölé megy. Önök szerint el fog menni és megtartja a fogát? Dehogy tartja meg! Ezer forintért kihúzzák plusz még 300 forintot fizet, mert az is egy vizit.
Ennek a hatása miatt valóban nem fog a rendszerhez fordulni. Aztán hogy egy fogatlan ember hogyan éli az életét és ennek milyen emésztőszervi következményei vannak, és ezért mennyit fogunk kifizetni, mint társadalombiztosítás, azt majd önök gondolják végig.
Alapvetően koncepciójában ez az egész vizitdíjas történet egy elhibázott dolog. Nem kellene belemenni. Nem tudom, végiggondolták-e, hogy ha jövedelemigazolásra kerül sor, és azt mondják, több millió embert érint, mert a jövedelme nem fogja elérni azt az összeget, mekkora apparátus kell ehhez, hogy ezeket a jövedelmeket leigazoljuk és elszámoljuk azért, hogy kétezer vagy akárhányezer forintig fogja igénybe venni.
Nem tudom, mennyire gondolták végig, hogy 6 éves korban ér véget a gyerekkor. Nem tudom elfogadni a válaszát, államtitkár úr. Az nem válasz számomra, hogy mondhattunk volna kettőt is és tizennégyet is. Ez nem válasz.
Jelentős megterhelést jelent. Pontosan tudjuk egyébként, hogy gyermekkorban sokkal gyakoribbak a megbetegedések, halmozottan kell hogy orvoshoz forduljanak. Akinek van két vagy három gyereke - és az volna az életcél, hogy lehetőleg három legyen, ha lehet, mert nagyon fogyunk -, ha ezt végigszámolják, mindenféle ellátást végignézünk, legyenek szerencsések, kórházba ne kerüljenek, könnyedén odajutunk hogy ennek a családnak évente háromszor 12 ezer forintot, 36 ezer forintot jelent csak az, hogy azt mondták, hogy 6 évben húzzák meg a határt. Mire jó ez? Azt a gyereket akkor is el fogják vinni. Az egészet átgondolatlannak tartom erről az oldaláról. Ez fiskális szemléletben született, nagy valószínűséggel a költségvetési hiányt akarja betömködni. Legyünk őszinték, ezt egyértelműen a betegek fogják megfizetni.
Ha megtakarítás keletkezik a rendszerben, abban sem vagyok biztos, hogy ez a megtakarítás egyébként bármilyen módon vissza fog kerülni azokhoz, akiken a megtakarítás történik, vagyis a betegekhez. Nem fog visszakerülni. Nem fog megjelenni abban, hogy kevesebb adót fog fizetni. Nem fog megjelenni abban, hogy kevesebb társadalombiztosítást fog fizetni. Ugyanannyit fog fizetni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha a várólistákat végignézzük, a törvény következő részét, azt nagyon szépen köszönöm, hogy a szocialista képviselők is elhiszik, hogy nem önszántából választ más háziorvost egy egyetemre vagy főiskolára jó diák - most csak a diákok körét említettem. Vannak más élethelyzetek is, de az megint másként kezelhető, ha valaki úgy tud munkát kapni, hogy tartósan máshol kell laknia, akkor ott felmerül esetleg a munkáltató lehetősége, ha elfogadjuk a logikát. Az iskolásoknál ezt nem látom. Köszönöm egyébként, hogy ezt mérlegelik, hogy ebben változtassunk.
A várólisták tekintetében nem győztek meg arról, hogy miért a vérellátónál van. Engem meglepett, őszintén. Amikor először elolvastam, akkor meglepett. Tudok többféle listáról, amit az egészségügyben nyilvántartunk, többféle olyan testületről, amelynek egyébként kész rendszerei vannak a betegekről. Egyszerűen nem értem, hogy miért a vérellátónál van. Ön annyit mondott, hogy mert ön szerint ott van jó helyen. Ez meg szerintem nem volt egy megfelelően megindokolt válasz. Ha esetleg erre lehetőség lesz a zárszóban, akkor indokolják már meg, hogy miért pont a vérellátót sikerült erre a feladatra a legalkalmasabbnak találni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, a tárcát, hogy amennyiben lehetőség van, minél előbb juttassák el hozzánk ennek a rendeleteit. Mindaddig, amíg ezeken a kérdéseken nem tudunk túllépni - a vizitdíj, illetve azok a terhek, amelyeket ez az emberekre ró -, azt gondolom, addig a magunk részéről nem fogjuk tudni támogatni.
Külön súlyosnak tartom egyébként azt a részt, hogy ha a legközelebb lévő vagy kijelölt két-három intézményen kívül máshol kíván valaki elvégeztetni egy beavatkozást, vagy más orvost óhajt választani, mint akit neki egyébként kijelölt, akkor a térítési díj 30 százalékát kell fizetnie. Ott egyébként a feltételes mód, jelzem, nem arra vonatkozik, hogy mennyi lesz majd ez az összeg. A 31. §-ban a feltételes mód arra vonatkozik, hogy a szolgáltató mennyit számolhat el ezért, illetve az intézmény, amely adja, mennyit számolhat el érte, mennyi pénzt kérhet érte. Az ott egy fix dolog. Azt el fogja kérni. Ha egy vakbélműtétért elkérhet 120 ezer forintot, azt el fogja kérni. Ha nem ott csinálják meg neki, mint ahol ő gondolta, akkor ennek 30 százalékát fogja kifizetni. Vannak drágább műtétek is, akár 100 ezer forintot is fizethet valaki, ha úgy dönt, hogy nem ott kívánja igénybe venni, ahol van. Arra már nem is akarok kitérni, hogy a magyar egészségügyi ellátórendszer területi egyenetlen színvonala miatt akarja esetleg. Egyébként azt jelenti, hogy ahol rosszabb körülmények között lévő kórházak, intézmények vannak, és emiatt alacsonyabb a betegek bizalma, ott a betegek bizony károsodnak. Akinek jobb jövedelme van, az jobb ellátáshoz fog jutni, aki nem, az megmarad azon a szinten.
Ha a magyar egészségügyi ellátórendszer egységes színvonalat tudna biztosítani az ország minden területén, akkor ez a kérdés teljes joggal lenne így kezelhető, ahogy ezt önök mondják. Ismerjük már el: a magyar ellátórendszer nem tud az egész országban egységes színvonalat nyújtani. Vannak olyan ellátási formák, amelyeket nem képesek ugyanazon a szinten nyújtani az egyes kórházak. Ezt maga a tárca is el szokta ismerni. Kérem szépen, itt arról van szó, hogy akinek pechje van, mert olyan helyen lakott, mert nincs meg az a műszerezettség, mert az a kórház nem rendelkezik vele, de ő mégis el akar menni máshova, akkor teheti meg, ha ezt meg tudja fizetni. Azt gondolom, ez méltánytalan helyzet.
Mindezek figyelembevételével szerintem a törvényjavaslat jelenleg nem alkalmas általános vitára. Különösen azért sem alkalmas, mert meggyőződésünk, hogy nem történtek meg a jogalkotási törvénynek megfelelő egyeztetések. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt szót adok először Czinege Imrének, aztán Nagy Kálmánnak, felhívom a képviselőtársaim figyelmét, hogy a javaslat 17. §-a elég világossá teszi, hogy a vizitdíj és a kórházi napidíj az egészségügyi szolgáltató saját bevételét képezi.
Képviselő úr!
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Azzal kezdeném, hogy az előző kormányzati ciklusban makacsul, konokul próbáltam elmondani a parlamentben nem egyszer egy vitanapon, hogy paradigmaváltásra van szükség az egészségügyben. Ha száz emberből kilencvenet megkérünk, hogy az egészségről mondjon két szót, akkor mindenkinek a betegség és a betegség gyógyítása jut az eszébe.
Én meg azt mondom, hogy amikor erről beszélünk, akkor azt mondjuk, hogy egészség, a másik szó meg legyen az egészség megőrzése. Tehát annak a felismerése, hogy a legfőbb értékünk az egészség. Az egészség megőrzésében megvan az egyén felelőssége, a társadalom felelőssége, és megvan az egészségügyi ellátórendszer felelőssége. Ha ezt a gondolkodásmenetet veszem, akkor ezt a törvényjavaslatot a módosítandó hibáival együtt alkalmasnak találom arra, hogy ezt a paradigmaváltást megcsináljuk. Legyen benne egyéni felelősség, társadalmi felelősség, és legyen ellátórendszer felelőssége.
Azonban azt elfogadom, hogy olyan helyzetben vagyunk, hogy foglalkozunk valamivel, és nem tudunk valamit, ami szükséges ahhoz, hogy ezzel foglalkozzunk. Hiszen amikor előbb Horváth képviselőtársam beszélt, érintett két dolgot, amely szükséges ahhoz hogy korrekt, jó döntést hozzunk. Az egyik a struktúraváltás. Struktúraváltás előtt vagyunk. Ezután tudjuk meg, hogy hogyan biztosítjuk a betegek számára azt, amit kinyilvánítottunk, hogy mindenki számára igazságos, egyenlő hozzáférés legyen. Ehhez struktúraváltás van szükség. Hogyan alakulnak ki azok a súlyponti kórházak, ahol nem lehet ezeket a feltételeket biztosítani?
Ugyanakkor még beszélnünk kell az úgynevezett progresszív betegellátásról. Miután már egyszer elárultam, hogy az egészségügyi bizottságban a legrégebb óta gyakorló orvos vagyok, ezért bizonyos jogokat magamhoz ragadok. Azt a jogot is, hogy számtalan miniszter és államtitkár beszédét és nyilatkozatait hallottam, ezért számtalanszor tudok ennek a kritikájával is élni. Engedjék meg nekem, hogy azt mondjam, amikor erről a törvényről beszélünk, mindig gondoljuk arra, hogy egy struktúraváltást kell csinálnunk, és biztosítanunk kell a progresszív ellátást. Nehogy abba a hibába essek, mint tegnap, amikor Csáky képviselőtársam felidézte, hogy mit szoktam mondani a bizottsági ülésen, valóban kimondtam, hogy én a vizitdíj ellen vagyok.
Azt gondolom, hogy ha a betegeknek bont adunk, mondjuk 12-t vagy 14-et, és a bon elhasználása után kell fizetniük, akkor jobban érvényesítjük azt a valóban tapasztalható jelenséget, hogy nagyon sokszor a betegek úgy keresik fel a kezelőorvost, hogy nincs oka. Aki fiatal korában volt faluban körzeti orvos, azt tudja, hogy a falusi ember sohasem kéri meg érdemtelenül, de aki városban ügyel, az tapasztalja, hogy éjjel kettőkor fogamzásgátlót írnak fel, tehát nincs tekintélye az egészségügynek. Valami tekintélynek kell lennie.
Mondok egy ceglédi példát, és akkor azt hiszem, megértik. Egy teljesen illuminált embert behozott a mentő a sürgősségi osztályunkra, és miután meggyógyítottuk - tehát kijózanítottuk -, kérte, hogy mentővel szeretne visszamenni. Mondtuk, hogy nagyon jó lenne, ha gyalog menne, mert a mentő nem erre való. Azt mondta, hogy megmutatja, hogy még majd találkozunk. Három órával később holt részegen megint behozta a mentő ezt az embert. (Derültség.) Tehát, amikor az egészségügyről beszélünk, akkor költségről beszélünk, az egyén felelősségéről, a társadalom felelősségéről.
Valóban én is sokat gondolkodtam a vizitdíjon, mert a vizitdíjat kétféleképpen mondhatom. Mondhatom, hogy a szegény embernek sok, ugyanakkor azt is mondhatom, hogy ha Budapesten egy parkolójegy 500 forint, akkor a 300 forintos vizitdíj valahogy méltatlan. Tehát nagyon nehéz eltalálni, viszont nem tudok más módszert, minthogy a bonrendszer segítségével odavigyük a betegeket, hogy érezzék, hogy az egészség érték, és megőrizzék.
Szeretnék még egy dolgot mondani, hogy szerettem volna valami felmérést, mert várólistáról beszélünk. Várólistáról bizonyos betegségek gyógyításánál beszélni kell. De mondok egy példát. Magyarországon 287 érsebész szakorvos van. Azt pontosan nem tudom, hogy hány érsebész ágy. Ha most megnézem, hogy Amerikában egy érsebész egy évben hány műtétet végez, és azt összehasonlítom a magyarországi érsebészek számával és az általuk elvégzett műtétekkel, akkor azt mondom, ha mindenki operál annyit, mint Amerikában, nem is kell várólistát készíteni. Most várólistáról beszélni anélkül, hogy a struktúraváltásról tudunk, szintén nagyon nehéz, mert a várólista és a struktúra átalakításán létrejött intézmények meghatározzák, hogy hol, mikor, mennyit csinálunk.
Úgyhogy én a magam részéről gondolkodom azon, hogy módosítókat teszek ehhez a törvényhez. A magam részéről azért üdvözlöm, mert alapgondolataimat segíti, tehát, amit először elmondtam. Kérem képviselőtársaimat is, hogy ne csak a fiskális szemléletet nézzék benne, hanem azt is - ha meg tudtam önöket győzni arról -, hogy erre a paradigmaváltásra szükség lenne.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Nagy Kálmán!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Ceglédi képviselő úrral, az utolsó mondatai kivételével, minden vonatkozásban egyetértek. (Közbeszólás: Milyen ceglédi? - Derültség.) Én egy szenvedélyes ember vagyok, éppen ezért általánosságban is szoktam kifejteni a véleményemet, most megpróbálom higgadtabban.
Elővettem a Zöld Könyvet. A Zöld Könyvben az van, hogy a szabályosan kifizetett kisebb összeg kiváltja a szabálytalanul fizetett nagy összegű hálapénzt. Az ezzel kapcsolatos koncepció most már totálisan megváltozott. Most már mindenki azt mondja, azt nyilatkozza, hogy nem váltja ki a hálapénzt.
A másik ilyen jellegű dolog. A vizitdíj támogatói azt válaszolják, hogy a rászorulóknak nem kellene fizetniük. Ki lehet rászorultabb, mint egy krónikus beteg gyerek? A Zöld Könyv azt mondja, nem kellene fizetni többek között a terhesgondozásban részesülőknek, a három éven aluli gyerekek után. Hogy lett a három évből hat év? A kérdésem: ez kerül társadalmi konzultációra? Továbbá azt gondolom, hogy e mögött a törvény mögött nulla a társadalmi támogatottság, olyannyira, hogy lehet látni, hogy még a szocialista képviselőtársak is megosztottak ebben a kérdésben.
A várólistára visszatérve, most sem tudom én sem, hogy került az Országos Vérellátó Szolgálat hatáskörébe, bár itt az Országos Vérellátó Szolgálat Nemecsek Ernő, mert végig kisbetűvel van írva a neve a törvényben. Tehát azt gondolom, hogy maga a törvény nem éri el a célját. Nem is ezt kommunikálták a társadalom felé, nem ezt konzultálták. Azt gondolom, hogy ebben a formátumban ez beterjeszthetetlen, mert kellő társadalmi támogatottság nincs mögötte.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Változatlanul az a véleményünk, hogy a jelenlegi alkotmányos keretek között ma Magyarországon biztosításalapú egészségügyi ellátást nem lehet nyújtani. Évek óta kérjük - és amíg Rácz miniszter úr ült a székben, egyszer ígéretet is tett rá -, hogy egyszer jó lenne tisztázni ezt a kérdést az Alkotmánybírósággal. Egyre inkább alá lehet támasztani, hogy az alkotmánymódosítást megelőző parlamenti vita, illetve bizottsági vita jegyzőkönyvei alapján, szerintem, érdemes lenne Kilényi professzor urat megkérdezni, mert annak idején ő volt a kodifikátor, hogy az alkotmány idevonatkozó szakasza lehetővé teszi-e egyáltalán. Az a véleményünk, hogy állampolgári jogon jár, a mostani alkotmány alapján. Ami nem jelenti azt, hogy nem értünk egyet azzal, hiszen azért volt a '91-es országgyűlési határozat - és ez is az állításunkat támasztja alá -, mely határozat utolsó pontja a kormányt felhatalmazza az alkotmányossági kérdések rendezésére, ami azóta sem történt. Ezen túl lépve, most lehetőség lenne erre, hogy egy ilyen kontrollt kérjünk az Alkotmánybíróságtól.
Erre a törvényjavaslatra is érvényes az, hogy a kormány súlyosan megsértette a jogalkotási törvényt. Nemcsak az idő rövidsége miatt a párbeszédet, itt megegyeztünk államtitkár úrral, hogy a válasz is ugyanez lett volna, tehát idézőjelben ehhez a tárgyalási szakaszhoz is a jegyzőkönyvbe be lehet ezt építeni. Tehát elvi élből elfogadhatatlan ez a tárgyalás.
Az egyik vitatott pont a vizitdíj. Az, hogy az egyéni felelősségvállalás megjelenjen az ellátórendszer finanszírozásában, elméletileg elfogadható. Korábban, még a választások előtt az MDF is azt mondta, hogy igen. Ezen ismeretek birtokában, annyit azért ne felejtsünk el, képviselőtársaim, hogy a magyar parlament elfogadott egy ötéves adó- és járulékcsökkentési programot, ennek keretében az egyéni járulék megszűnése - nem tudom melyik, hogy hívják pontosan. Tehát egy olyan forrásfelszabadulás lehetősége volt, ami megteremtheti az alapját az állampolgárok számára történő átcsoportosítás révén, hogy ettől a pillanattól kezdve bizonyos fokig dönthessenek ennek az elköltéséről. Azonban az ismert események ezt teljesen annullálták, a kormánypárti többség annullálta az ezzel kapcsolatos adóelképzeléseket, sőt járuléknövelést jelentett be, és statisztikailag is tapasztalható, kemény a munkanélküliség-növekedés. A megélhetési költségek növekedése is prognosztizálhatóan jövő évre, a reáljövedelmek nulla, de inkább "mínuszos növekedéséről" beszélhetünk.
Egy ilyen környezetben szakmailag elfogadható ez a lépés? Nem fog-e már rövid, illetve középtávon nagyobb gondokat okozni társadalmi szinten is és egészségügyi ellátási szinten is? Ugyanis megvan a veszélye annak, az itt elhangzott probléma miatt - én nem riogatok senkit, hogy halottakkal lesz tele, nem fog meghalni, előbb-utóbb, ha nagyon betegnek érzi magát, akkor orvoshoz fog menni. De hogy később fog bekerülni az ellátórendszerbe, esetlegesen egy súlyos állapotba fog bekerülni az ellátórendszerbe, ami jóval költségesebbé teszi az ellátását, ezen érdemes lenne elgondolkozni.
Kérdés, hogy mi a cél. Bár tagadták korábban, hogy nem forrásbővítésről van szó, most már kezdik bevallani, hogy forrásbővítésről van szó. Nem hiszem, hogy ez egy olyan jó eszköz. Megint azt a társadalmi középréteget terheli, habár jó lenne tudni pontosan a mentességek körét. Ezt majd nyilvánvalóan a végrehajtási rendeletekből meg fogjuk tudni. Azt a célt sem szolgálhatja pont a mentességek miatt, hogy megszűrje az orvos-beteg találkozásait. Vélhetően az egészségi állapot és az egyén gazdasági helyzete között tapasztalható szoros összefüggés miatt pont a rosszabb anyagi helyzetben lévők vették eddig is igénybe gyakrabban, és ezt követően is így lesz. Tehát az esetükben, miután mentességet fognak kapni, ami helyes szociálpolitikailag, társadalompolitikailag, közgazdaságilag a rendszer működtetését illetően meggondolandó. Nem fogja ezt a hatását elérni, sőt nagy a veszély, hogy több kárt fog okozni.
Ne haragudjon, államtitkár úr, most még gondolkoznak azon, hogy az egy napon belül igénybe vett szolgáltatások minősüljenek egy egységnek, aminek abszolút semmi alapja nincs, hogy jól össze kell hangolni a különböző rendelésekre való bejelentkezést és a várólisták lehetőleg megegyezzenek, hogy ne egy napra essenek, vagy pedig esetleg egy adott betegségcsoporthoz kapcsolódó vizsgálatok sorozatát tekintjük egy egységnek, hatvan nappal a hatályba lépés előtt fogalmunk nincs erről. Akkor hogy lett előkészítve ez a törvényjavaslat? Itt felmerültek olyan problémák, amelyek abszolút nincsenek tisztázva.
Kérdezem én, hogy önök szerint mennyi idő kell, ha minden az önök által remélt terv szerint megy. Ez valamikor november vége felé kerül kihirdetésre, korábban nem kerülhet, hacsak nem az Alkotmánybíróság előtt fog landolni, amiben egy picit reménykedem. Harminc nap áll rendelkezésre? Az egészségügyi intézményeknek ennek a hátterét, a logisztikai hátterét meg kell szervezni. Január 1-jétől már ki lesz írva a rendelő ajtajára, hogy a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el? Vagy amikor a kollega belép a rendelésre, előveszi a kis bevételi pénztárbizonylat-tömböt és felírja? Hogy fog ez működni technikailag? Elegendő ennyi idő bárkinek, vagy erre vonatkozóan a végrehajtási utasításokban lesz egy központi formanyomtatvány? Nemcsak a betegszámlával kapcsolatban, amit a szakrendeléseknek egy évvel később, a kórházaknak már januárban létesít. Ez egy központi formanyomtatvány alapján fog menni? Végiggondolta ezt valaki? Tudom, azt mondják, hogy karácsony lesz, de kérem, kit érdekel az. A december bizonyos fokú vallási és családi ünnepekkel terhelt ebből a szempontból. Hogy lehet ezt bevezetni? Önök szerint ez kellő idő arra, hogy felkészüljenek az intézmények?
Ez nem paradigmaváltás, ez egy átgondolatlan, kapkodó - úgy, ahogy mondta Horváth képviselő úr -, alapvetően pénzbeszedési akció, amelynek sokkal nagyobb lesz az ára a későbbiek folyamán, mint amennyit most a konvergenciaprogram miatt remél a kormányzat. Tiszta képet nyilvánvalóan a költségvetés benyújtását követően fogunk látni. Azt ígérték, hogy ezek a bevételek nem fogják érinteni, tehát nem az lesz a játék, hogy nálatok ennyi beteg fordult meg, várhatóan ennyi bevételetek lesz az egészből, és az egészségügyi gyógyító-megelőző kasszát meg akkor jól megkurtítjuk. Nem ez volt az ígéret, habár önök már ígértek sok mindent, amit nem tartottak be. Nagyon rossz vége lesz ennek, ha ebbe az irányba megyünk. Veszélyes üzem a magyar egészségügy, nemcsak a magyar egészségügy, hanem alapvetően az egészségügy. Nagyon nem jó szerintem az emberekkel játszani.
Elfogadhatatlan és nem támogatható ez a törvényjavaslat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik Mária következik. Arra kérem a képviselőtársaimat, hogy az időt tekintve kellő önmérséklettel szíveskedjenek hozzászólni, hiszen majd' kétszáz módosító indítványról kell még szavaznunk. Ezt csak úgy megemlítettem.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. E törvényjavaslat kapcsán is arról kell beszélnünk, hogy mihez van joga egy biztosítottnak, milyen egészségügyi ellátások igénybevételéhez, milyen rendben, és akkor hányszor, mikor, merre telik. Egyáltalán nem lehet elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy ezt az egészségügyi ellátórendszert kik tartják fenn, milyen járulékokból, milyen rendben, és hogy valóban ebből a közös felelősségből, ami a járulékfizetés beszedését és nyilvántartását jelenti, a nyújtott egészségügyi szolgáltatásban hogyan jelenik meg az egészségügyi felelősség. Csatlakozom Csáky képviselőtársamhoz.
Nagy Kálmán képviselő úrnak szeretném mondani, hogy mi sem hívjuk a képviselő urat miskolci képviselő úrnak, mert tudjuk, hogy Nagy Kálmánnak hívják. A ceglédi képviselő urat sem hívják ceglédi képviselő úrnak, őt Czinege Imrének hívják. (Dr. Nagy Kálmán: Bocsánatot kérek, a nevet tévesztettem el.) Semmi baj. Nem szorul védelemre, és én nem akartam megsérteni, csak nem szeretném, ha a jegyzőkönyvben így maradna az örökkévalóságnak.
Térjünk tehát vissza arra, hogy mihez van joga a biztosítottnak. Elvben ahhoz, hogy valamennyi biztosítottnak egyformán joga van azonos szintű ellátáshoz. Szeretném elmondani, hogy ha azt mondja Horváth Zsolt képviselő úr, hogy tudjuk, a hozzáférésben területi különbségek vannak, a hozzáférésben szakmai különbségek vannak, akkor erről beszéljünk. De az a megoldás, amit a képviselő úr kínált, hogy hadd menjen mindenki, amerre lát, aki ezt nem tudja, az maradjon, akkor azt gondolom, az nem nagyon helyes, hiszen nem is ezt akarjuk mi mindannyian. A fejlesztési tervekben, a címzett támogatásokban, a céltámogatásokban, a fejlesztési programokban e különbség kiegyenlítését akarjuk.
Még másik két témához szeretnék hozzászólni, ez a várólista és a választott orvos kérdése. Azt gondolom, nem szabad úgy csinálni, mintha ezen a területen nem kellene csinálni semmit, mert itt nagyon rendben vannak a dolgok. Az egészségügyhöz ezer szállal kötődő szakpolitikusok ülnek. Tessék nekem megmondani, hogy az a rend, hogy nem várólistának hívják, hanem előjegyzésnek, ebben az előjegyzésben, tessék mondani, csak és kizárólag szakmai szempontok érvényesülnek? Valóban az kerül be először az egészségügyi ellátórendszerbe, az adekvát ellátási szintre, a megfelelő szakorvoshoz, aki a beteg, a biztosított bajának ellátására ott, akkor és abban az időben a leginkább képes?
Tényleg azt gondolja a képviselő úr, hogy ebben semmilyen más szempont nincsen? Azt gondolja a képviselő úr, bármelyikünk itt, ennél az asztalnál, hogy ezen a várólistán nem aszerint lehet néha előremenni vagy orvost választani, nem öt, nem száz, nem háromszáz, nem is ötezer forintért, még csak nem is az OEP-finanszírozás miatt, hanem ennél néha még több pénzért is, aminek nem látjuk a legális csatornáit, lehet, akkor azt gondolom, ha valóban azokat az embereket akarják az ellenzéki képviselőtársaim, bizonyára nagyon tiszteletre méltó megfontolások alapján preferálni, akik védelemre szorulnak, akkor a szegények vagy a rászorulók érdekében nem azt kellene közösen, minél inkább követelni, hogy ez a várólista igenis csak szakmai szempontok szerint álljon össze, igenis transzparens legyen, igenis ne lehessen előzni bármilyen más szempont szerint? Ha a főorvos úr ezeket a gyerekeket tekinti, akkor nem ez az eminens érdek? Ezért hát azt gondolom, hogy a várólista nyilvánosságra hozatala nagyon is fontos, két dolog miatt. Az egyik, hogy valóban csak szakmai szempontok legyenek. A másik pedig, hogy ebből világosan ki fog derülni a szakmai indikáció alapján egy közvetett, de nagyon fontos adat, hogy tudniillik hol vannak azok a szűk kapacitások, térben és szakmailag is, ahol az ellátási szükségletek miatt minél inkább és minél gyorsabban szorul fejlesztésre az adott szakmai vagy területi ellátás.
A nem választott orvos kérdése. Ebben a dologban ugyancsak nem kell úgy tenni, mintha ebben csak és kizárólag szakmai szempontokat ismernénk. Elismerem, hogy vannak más szempontok is, de a biztosítottak védelmében ez a javaslat arra tesz egy kísérletet, hogy rendezze, hogy az egészségügyi szükségletek kielégítésére a szakmailag megfelelő intézetben, szolgáltató helyen, kórházban, a szakmailag felkészült orvos álljon rendelkezésre. Vagyis, ha szegény és nagy bajban van, akkor is a legjobb tudású, ha úgy tetszik, a legnevesebb orvos. Mert azt mondja ez, hogy ezt csak akkor választhatja meg a kiegészítő díjért, ha egyébként nincs ebben az intézményben egy olyan egészségügyi szükségletekkel bíró beteg, akinek az ellátási érdeke miatt ott, annak a szakorvosnak kell jelen lenni. Nem létezik, hogy ebben ne tudnánk megegyezni.
Ha a megfogalmazott jogszabály önök szerint nem szolgált jól, akkor arról nagyon fontos és van is értelme beszélni, hogy hogyan lehet még jobbá tenni a szabályozást, de úgy gondolom, hogy a paradigmaváltáson túl a szabályozottság ad a biztosított számára garanciát arra, hogy a járulékáért, egyébként nem megkerülve a saját egészsége megtartásáért viselt felelősséget, a szakmailag lehető legegyenletesebb ellátást lehessen kapni.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csináljunk egy kasszát, mert gazdálkodni kell az idővel. Ki kíván ehhez a napirendi ponthoz még hozzászólni? (Többen jelentkeznek.) Négy képviselőtársunk jelezte hozzászólási szándékát. Először Heintz Tamás, aztán Béki Gabriella, Puskás képviselő úr és még egyszer Horváth Zsolt. Ezzel lezárom a listát, ha egyetértenek, mert gazdálkodni kell az idővel.
Parancsoljon!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Lassan a törvényjavaslatok végére érünk, amelyeket az egészségügy lerohanásaként a kormányzat elénk terjesztett, mert még a kamara van, és akkor végül is egy egész komoly csomagon túl vagyunk. Nem tudom, hogy a meleg ősz miatti fokozott vitaminigény inspirálta-e a miniszter urat, hogy egy csomagba betette ezt a salátatörvénynek is becézett egészségügyi halmazt, de azért ettől nem leszünk jobbak meg egészségesebbek sem.
Egyetlenegy részére szeretnék csak kitérni, a háziorvosok vizitdíjára, a többit már össze-vissza szedegettük. A jelen pillanatban alapvetően kik fizetnek járulékot, amelyből finanszírozzuk ezt a bizonyos 1500 milliárdot? Akik dolgoznak. Tudjuk, nem sokan vannak. Őket mélységesen felháborítja az - és gondolom, ezt mindenki tudja -, hogy még ezen túl is fizetniük kell 300 forintot, ha bejönnek. Ők lesznek egyébként azok, akik a vélhetően vagy egyszer majd törvényszerűen megérkező influenzajárvány első rossz kedvűi lesznek, akik tudván, hogy dolgoznak, járulékot fizetnek, és még mi is jövünk a 300 forintunkkal. De akik fizetnek - és ez az egyik kategória -, ők mire fel még a 300-at, és miért így?
A következő kategória a magasabb nyugdíjjal rendelkezők, akik 44 ezer forint feletti nyugdíjjal rendelkeznek. Nekik is fizetniük kell, hiszen ők ebbe a bizonyos minimálnyugdíj kétszeresének kategóriájába tartoznak - azt hiszem, ez most 54 ezer körül van. Tehát ők lesznek azok, akik szintén hiába mennek el azért a sajnos újra felbukkanó szegénységi bizonyítványért, ami a kettővel ezelőtti rendszer szégyene volt, mert most ugyanezt kérik a jegyzőktől. Eddig beküldtük a beteget közgyógyigazolványért, rendkívüli gyógyszertámogatásért, ezért-azért, most be fogjuk küldeni szegénységi bizonyítványért, hiszen ez azt fogja jelenteni, hogy se a kórházban, se a háziorvosánál nem kell fizetnie. Azt kell mondjam, hogy ez a réteg is az új vesztese ennek az egész történetnek, amit művelünk. Láthatóvá tesszük a szegénységet, és visszaadjuk neki a '47-48-ban elvett szegénységi bizonyítványt. Ez is aggályos.
S van a középső rész, amely, sajnos úgy tudom, a legszámosabb lesz, aki után valaki fizetett járulékot - gyerekek, diákok -, vagy pedig ő lesz a bizonyos szegénységi bizonyítvánnyal jelentkező ember, aki nem fizet, és ők vannak a legtöbben. Itt vagyok gondban. Abban maradtunk, hogy paradigmaváltás legyen, tehát, ha vigyázok az egészségemre, akkor majd valami lesz. Akkor ezeknél az embereknél, akik mondjuk bizonyítottan igénybe vesznek évente iksz ipszilon rekreációt, egyebet, ott ugye adócsökkentést vagy valamit kitalálnak? Nem, ehelyett ők dolgoznak, és megkapják, hogy "vigyázz magadra, ha bejössz ide, fizetned kell". Miért? Nem hiszem, hogy ez a megoldása annak, hogy valakit rávegyek arra, hogy óvja az egészségét.
A nyugdíjasoknál pedig most jön az a hoppá, hogy tessék, itt a nyugdíjcsökkentés. Igenis vegyük tudomásul. Hússzor bejön az a nyugdíjas hozzám, akinek eddig volt iksz nyugdíja, az tudjon róla, hogy neki 6000-rel kevesebb lesz az évi nyugdíja attól a törvénytől, amit megszavazunk.
Még egyet engedjenek meg. Nagyon sokan gyakorló orvosok vagyunk. Mondjuk meg, háziorvosként is, de kórházi orvosként is, kivel nem fordult már elő olyan szélsőséges helyzet, hogy bejött egy beteg, hogy "de, nekem erre nincs pénzem", és benyúltunk a zsebbe, és kivettük a pénzt és odaadtuk. Ha jól vélem, akkor ezt most megtiltja nekünk a törvény. Vagy: nyúljunk kétszer. Nyúljunk be egyszer balról, fizessük be a 300-at, és aztán a jobbal adjunk neki pénzt gyógyszerre vagy esetleg arra, hogy hazajusson.
Ha tényleg bejön egy kolléga vagy egy ismerősünk, és bajban van, hát nehogy már ezt ne tegyük meg. S ha ezzel minket a törvény fenyegetni igyekszik, hogy amennyiben ezt nem tesszük meg, akkor nekünk retorziónk van, nincs meg a 300 forintunk, akkor kérek mindenkit, hogy nézzen a falra (A tárgyaló falára mutatva:), ott van a hippokratészi eskü. Előbbre való is, mint az, hogy a törvény minket mivel fenyeget, hogy nem szedjük be a pénzt, a 300 forintot a nyomorulttól, hanem mi adunk neki esetleg 500-at, hogy tudjon fizetni a gyógyszertárban. Gondolom, ezek után ez nem támogatható.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! Bizonyára senkinek nem fogok meglepetést okozni azzal a bejelentésemmel, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot. Igazából azért kértem szót, mert a vitát hallgatva néhány olyan ellentmondásra szeretném felhívni mindkét oldal figyelmét, amely végigkísérte a mai napot is, és attól tartok, hogy meg fog ismétlődni a parlamentben az általános vitában is. Kérem, hogy gondolják ezt újra végig.
Hivatkozás történt a Zöld Könyvre, aminek a vitája során hol azt hallottuk, hogy ez egy álvita, mert valójában a kormány, illetve a tárca már eldöntött mindent, pontosan tudja, hogy mit akar, és majd lenyomja, tehát ez egy művita, hol pedig azt halljuk, hogy nincs elképzelése a kormánynak, hogy a részleteket nem dolgozta ki, és a többi. Ma az általam igen tisztelt Nagy Kálmán úr hivatkozott a Zöld Könyvre, rámutatva, hogy ott például három év szerepelt, ehhez képest most hat év szerepel és a többi.
Azt szeretném kérni, hogy érezzék és lássák: fontos törvényi szabályozást csinálunk, amelyen még ebben a szakaszban is lehet változtatni, lehet értelmes, jó módosító indítványokkal javítani. Nagyon igazságtalan az, hogy egyszerre támadják a kormányt azzal, hogy nem dolgozik, és azzal, hogy iszonyúan kapkod. Ez szörnyen ellentmond egymásnak. (Dr. Schvarcz Tibor megérkezik az ülésre.)
Az a rossz érzésem, hogyha háromszor ilyen lassan menne a jogalkotási folyamat, az ellenzéki oldal akkor sem támogatná a végeredményt. Nagyon jó lenne, ha ilyen közérdekű, fontos kérdésekben át tudnánk lépni ezen a hagyományos szereposztáson, és módosító indítványokkal mindannyiunk - a lakosság, a betegek, a minket képviselettel megbízók - érdekében tényleg olyanná alakítanánk a törvényt, amely hasznunkra válik.
Ebben a reményben készülök az általános vitára, és készítek magam is módosító indítványokat.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. A gyakorló magyar orvosok és az egészségügy nevében tisztelettel kikérném magunknak azt a dolgot, hogy ezután majd a ma előjegyzésnek nevezett, későbbiekben várólistának nevezendő dolog egyértelműen igazságossá teszi az orvoslást.
Kérem szépen! Amikor problémás a beteg, akkor senki nem nézi azt, hogy éppen melyik várólistán vagy melyik előjegyzésben, hol szerepel. Meggyógyítja. Nem a fizetett orvos jön elő, hanem a legnagyobb tudású. Ez az egyik, amit tisztelettel szeretnék elmondani. Törvény ide, törvény oda, az egészségügyben dolgozó elsősorban a betegért van, és amikor baj van, akkor - gondolom, ezt nehéz elképzelni rólunk - teljesen mindegy, hogy fizetett-e vagy nem, ha beteg, akkor beteg, és meggyógyítjuk! Elnézést kérek, hogy indulatos voltam.
A másik kérdés. Segíteni szeretnék. Szerintem ez a vizitdíj politikai ballépés. Óva intem az előterjesztőket. Azt mondták, hogy pénzügyi bevétel lesz belőle, nyilvánvalóan lesz. Az már puhította a dolgot, hogy csökkentett vizitdíj lesz. Azt is mondták, hogy majd a statisztikában használható, megnézzük, hogy az orvos-betegtalálkozások száma mennyi; hát, ez, hogy naponta egy vizitdíjat kell fizetni, azt jelenti, hogy nem erről van szó.
A harmadik: előkészítetlen a dolog, mind kivitelezésében, mind nagyságában.
Tisztelettel felhívnám az elnök úr figyelmét, emlékeztetném arra, hogy 1996-ban volt egy co-payment, a mentőszállításokkal kapcsolatban. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy gazdaságilag nem megalapozott, nem behajtható, és politikailag kárt okoz. A co-payment - kérem szépen - öt hónapot élt, és utána elhalt. Mert gazdaságilag nem érte meg, mert politikailag nyilvánvalóan kárt okozott, és behajthatatlan volt. Tisztelettel kérem az előterjesztőt, gondolja végig ezt a vizitdíjat!
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak a történeti hűség kedvéért jegyzem meg, hogy egyébként 1995 márciusában volt mindez, és nyilván ez a két dolog nem összehasonlítható egymással, amiről most van szó, és az az egyébként valóban nem szerencsés intézkedés, de ezt most itt nem fogjuk megbeszélni, hanem Horváth képviselő úr következik.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Vojnik képviselő asszony, szeretnék két észrevételt tenni, mert megszólított. Én nem beszéltem egy szót sem a várólistákról. Ön beszélt erről, csak ön mondta, hogy én esetleg azt gondolnám, hogy úgy helyes, ha nem hozzák nyilvánosságra. Ezért szeretném elmondani, hogy a hozzászólásomban nem beszéltem a várólistákról, és a magam részéről azt gondolom, helyes dolog, ha a várólisták nyilvánosságra kerülnek, hogyha az eddigi szabályozatlan lista szabályozott formába kerül át.
Amit még egyébként szívesen hozzátennék, hogy nekem van egy olyan aggályom, amelyben talán az adatvédelmi biztos úr tudna segíteni. Úgy érzem, a listák nyilvánossága, illetve a listákon szereplő emberek saját betegségükkel kapcsolatos személyi jogai esetleg egymásnak ellentmondhatnak, egymásnak feszülhetnek. Ennek feloldására egyébként meg kellene találni a jó megoldásokat, de pillanatnyilag még azt sem tudom megítélni, hogy a törvényjavaslatban leírtak jó megoldást jelentenek-e, vagy nem. Részben lehet, hogy ez a jogban való járatlanságommal kapcsolatos, részben elképzelhető, hogy más jogszabályban kerül rendezésre ennek az ellentmondásnak a feloldása. Ha a várólistáról kell beszélni, akkor erről ennyit mondtam volna.
Úgy érzem, hogy az intézményi egyenlőtlenség, mintha sértő lett volna, tehát akkor ezt kibontom. Nem arra gondoltam, hogy nem tudnak ugyanolyan jól gyógyítani az egyik helyen, mint a másikon. Nem erről volt szó, hanem tényszerűen áll az a helyzet Magyarországon, hogyha van egy betegség, amelynek több elfogadott, egyébként hatásos gyógymódja van - kiragadott példa: mondjuk, azok a műtéti technikák, amelyek nyílt műtéti feltárásból, vagy laparoszkópos eljárással is elvégezhetők, így is, úgy is -, ezekben az esetekben nem minden közeli intézményben végzik az adott betegség gyógyítását ezzel a technikával, hanem bizony, a kijelölt három intézményen kívül valahol messzebb van egy olyan, amely arra alkalmas, akkor neki kisebb megterhelést okoz, esetleg alacsonyabb az eljárás költsége is, és jobb a gyógyulási idő. Megint mondom: az ide leírtakból ennek a problémának a kezelése nem derül ki, a törvény ezt a problémát nem kezeli. Én ilyenre, és ehhez hasonlókra gondoltam, amikor azt mondtam, hogy a magyar ellátórendszer struktúrája ma nem olyan, hogy földrajzilag a legközelebbi három kórházban történik meg, és lehet, hogy nem is szabad olyanná tenni - ezt csak halkan teszem hozzá. Ez a progresszív betegellátás kérdése, de nem látom, hogy ezt hogyan szabályozná a törvényjavaslat. Tehát ezekre a problémákra akartam felhívni a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárom a vitát. Megkérdezem az előterjesztőt, kívánnak-e - igencsak röviden - válaszolni. (Derültség.)
DR. KOVÁCSY ZSOMBOR egészségügyi minisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Először két elmaradt kérdésre Székely Tamásnak átadnám a szót a válaszadásra.
DR. SZÉKELY TAMÁS (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Az egészségbiztosítás területi szervei alatt azt értjük, hogy van egy hatályos kormányhatározat az OEP regionális átszervezéséről, amelynek január 1-je az életbelépési határideje. Elvében dolgozunk az anyagon, tehát előfordulhat, hogy január 1-jétől "regionális szervek" lesz az elnevezés, még nem készült el a szervezeti és működési szabályzatunk, ezért került ide a jogszabályba.
A másik szintén, vagy részben az OEP-pel kapcsolatos felvetés, ez az OOSZI kérdése. Felvetődött, de nem lezárt még ez a kérdéskört, ez adja ezt az elvi bizonytalanságot a jogszabályban.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszönöm ezeket a tisztázásokat.
Horváth Ágnes!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Nagyon fontosnak tartjuk ezt a törvényjavaslatot, hiszen a biztosítási elv mellett megjelenik benne az igénybevevő fizet elve is. És nemcsak fizet az igénybevevő, hanem tisztában van azzal, hogy nincs semmi ingyen, cserébe viszont egy átlátható rendszerben kap ellátást. Az átláthatóságot próbálja megteremteni a várólista, hiszen azáltal, hogy nyilvánosak a várólisták, amelyek természetesen nem tartalmazzák nyilvánosan, honlapra kitéve a betegek személyes adatait, hanem minden beteg egy-egy nem azonosítható kódszámot kap attól az intézménytől, ahol várólistára kerül, tehát véletlenül sem azonosítható módon. Azt gondoljuk, ez nagyon nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy egyszer végre láthatóvá, mérhetővé váljék, milyen alapon is kap valaki ellátást.
Az átláthatóságot teremti meg például az elszámolási bizonylat, amely - nem véletlenül használtuk ezt a szót, hiszen ennek azért megvan jelenleg is az előzménye a magyar egészségügyi rendszerben - ez a híres-nevezetes finanszírozási előkalkuláció, amelyre valamennyi fekvőbeteg-ellátó intézménynek felkészültnek kell lennie, hiszen ezt a hatályos jogszabályok szerint adni kell a beteg kérésére.
Ami a különbség lesz a finanszírozási előkalkulációhoz képest, hogy az elszámolási bizonylat magyar nyelven fog szólni, magyarul kell kiállítani. Erről tájékoztatnám is a tisztelt képviselőket, hogy elindult, a különböző kódrendszerek fordítása, az ESKI honlapján már a BNO-kódok magyar fordítása fenn is van és talán már elkészültek a beavatkozásokkal is. Fontosnak tartjuk, hogy magyarul szóljon az a számla, értse a beteg, hogy mi van rajta. Nem is használtam jó szót, elnézést, hiszen nem számla ez. Ez tulajdonképpen egy teljesítésigazolás, ahol a beteg igazolja, hogy valóban az történt velem, ami le van írva a papírra, hiszen azt bármelyik beteg képes megállapítani, hogy laparoszkópia vagy laparotómia történt, pláne, ha magyarul is oda van írva.
Az átláthatósághoz hozzájárulnak a csomagok. Definiáljuk a csomagokat, a háromszintű csomagot. Mi az, ami jár mindenkinek függetlenül attól, hogy biztosított legyen. Mi az, ami a biztosítottaknak jár, és mi az, ami egészen biztosan nem jár biztosítási elven, amiért fizetni kell. Ez korábban is megvolt, az előzménye és részletei a különböző jogszabályainkban benne voltak, itt cél volt egy koherens összerendezés, hogy ez végre egy jogszabályban jelenjen meg. És én azt gondolom, hogy az átláthatóságot, a transzparenciát nem kis mértékben segíti a beutalások szabályozása is. Annak a kimondása, hogy aki eltér a beutalási rendtől, eltér az általános úttól, annak igenis, hogy fizetnie kell, többlet-hozzájárulást kell fizetnie. Ezáltal azt szeretnénk elérni, hogy maga a biztosított is a jelenleginél sokkal tudatosabb legyen. Tudatosabban jelenjen meg az egészségügyi rendszerben, ne csak bolyongjon ott mindenféle fajta eligazító táblák nélkül.
És ha már az egészségügyről beszéltünk, mindenképpen beszélnünk kell az egészségügyi rendszerről magáról, az infrastruktúrahálózatról, amiről pont Horváth képviselő úr kérdezett, hogy mi van akkor, hogy ha ott nincs valami vagy nem elérhető valamilyen beavatkozás. A tárca jelenleg is dolgozik azon, hogy a torz, igazságtalan ellátó rendszert átalakítsa. Ehhez készülünk szintén egy törvényjavaslattal. És itt nagyon fontos elmondani, hogy nemcsak átalakítani akarunk, nemcsak kapacitásokat akarunk átdefiniálni, áthelyezni az ellátási hangsúlyokat, de nagyon-nagyon hangsúlyosan megjelenik a fejlesztés. Hiszen az Új Magyarország fejlesztési tervből több száz milliárd forrás jut az egészségügy fejlesztésére. Ahol dolgozunk azon, hogy azok a kapacitások fejlődjenek, ahol valóban azt az ellátást hosszú távon fenntarthatónak gondolja az egészségpolitika. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazunk. Aki a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Tizenhárom. Ki szavazott nemmel? (Szavazás.) Kilenc. Tehát a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta a bizottság. Többségi előadó? Czinege képviselő úr. A kisebbségi pedig Csáky képviselő úr.
Képviselőtársaim! Három óra 10 perce ülünk együtt, ezért az ülést 13 óra 15 percig elnapolom. A szünetben azonban két dolgot szét szeretnék osztatni, fontos, hogy a képviselők ezt tanulmányozzák. Az egyik a Magyar Orvosi Kamara elvi nyilatkozata, a másik pedig: a gyógyszertörvénnyel kapcsolatban a kormány rendelkezésünkre bocsátotta a támogatott indítványokat. Ez az összes ajánlási pont durván egyharmada. A támogatott indítványokról blokkban egy szavazással döntenénk. Kívánják-e, hogy másként legyen? Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Elnök úr, nagyon kérem, hogy ne tegyük. Annak ellenére, hogy ez plusz munka, egy ellenzéki képviselő számára ez nagyon fontos dolog, hogy a kormány által támogatott indítványok közül melyik az, amelyikre ő is azt mondja, hogy szerinte helyes és melyikre nem az álláspontja. Ha egy csomagban kell szavazni, akkor megfoszt bennünket attól a lehetőségtől, hogy mérlegelés után támogassuk a kormányt.
ELNÖK: Most meg lehet nézni, mindenki összevetheti, ezért osztjuk ki. Ezzel együtt ügyrendileg szeretném, hogy ha szavaznánk arról, hogy ez a technika, mint eljárás, követhető-e. Ha képviselőtársaim olyan javaslatot juttatnak el hozzám, hogy kérik, hogy ezt külön szavazzuk, az rendben van, de mindegyiket nem szeretném, mert éjfélig is itt ülhetünk, ha ez így lenne. Ezt kérem, hogy juttassák el hozzám. Egyébként pedig elvileg kérdezem, hogy ki támogatja ezt az ügyrendi javaslatot. (Szavazás.) Többség. Tehát eszerint fogunk eljárni azzal, hogy a képviselők jelezzék azokat a javaslatokat. Számos bizottság eljárási gyakorlata ez, tehát semmi különleges nincs benne és a parlament Házszabálya szerint is a szavazásnál ez a gyakorlat. Köszönöm szépen. Most szünet következik.
(Szünet: 12.16 - 13.17 óra)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a munkát. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy szünet előtt úgy határoztunk, hogy a gyógyszertörvény módosító javaslatait úgy vitatnánk meg, és úgy szavaznánk róla, hogy a kormány által támogatott ajánlási pontokról egyben szavaznánk, kivéve - de kérem itt az erős önmérsékletet -, hogyha egy-két indítvány tekintetében képviselőtársaim azt kérik, hogy szavazzunk róluk külön. Egyébiránt pedig blokkban szavaznánk, úgy, ahogyan erről az ügyrendi javaslat kapcsán megállapodtunk. Én igyekszem nem csinálni rendszert vagy gyakorlatot ebből, de ilyen nagyszámú indítvány esetén - követve más bizottságok gyakorlatát - erre máskor is rá fogunk kényszerülni.
Arról, hogy ki mit kér ki, majd az 5. napirendi pontnál szavazunk, csak közben esetleg lehet tanulmányozni ezt a jegyzéket is.
Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvényjavaslat (T/1036. szám) (Általános vita)
Most azonban soron következik az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitája, képviselőtársaim 1036. számon kapták meg a törvényjavaslatot. Az előterjesztő Horváth Ágnes államtitkár, de mielőtt megadom a szót, a következő ügyrendi javaslatot szeretném tenni a tisztelt bizottságnak.
Azt szeretném kérni, hogy a három szakmai kamarának - miután róluk szóló törvényjavaslatról van szó - szokás szerint adjunk szót. Tehát egyrészt kérem a hozzájárulást ahhoz, hogy legfeljebb ötperces időkeretben - de ez a maximum - adjunk szót a kamaráknak majd az észrevételek sorában, kivéve a Magyar Orvosi Kamara képviselőjét, akinek - utazása miatt, repülőjárat indul - azt kérem, hogyha a bizottság az ügyrendi javaslatot elfogadja, akkor közvetlenül az előterjesztés után adjunk szót, a többieknek pedig majd a kérdések után, a vitában.
Ugyancsak tájékoztatom a bizottságot, hogy Gógl Árpád képviselőtársunk - a bizottság volt tagja - ehhez a napirendi ponthoz szeretne hozzászólni. A Házszabály szerint a bizottság a nem bizottsági tag képviselő hozzászólásáról szótöbbséggel határoz. Azt javasolom, hogy a szót az észrevételek sorában szintén adjuk majd meg Gógl képviselő úrnak.
Tehát erről a három kérdésről: a képviselő úr kapjon szót, Éger az előterjesztő után kapjon szót, és egyébként pedig a kamarák képviselői a vitában maximum ötperces terjedelemben kapjanak szót. Kérdezem, aki ezt az ügyrendi javaslatot elfogadja, szavazzon. (Szavazás.) Igen, úgy látom, a többség elfogadta.
Megadom a szót az államtitkár asszonynak.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A kormány az egészségügyben működő szakmai kamarákról c. törvényjavaslatot terjesztette be a tisztelt Ház elé. A kormány a kormányprogramban vállalta, hogy önkéntessé teszi a kamarai tagságot. Ez a törvényjavaslat az ennek való megfeleltetés.
A törvényjavaslat értelmében fennmarad a Magyar Orvosi, a Magyar Szakdolgozói és a Magyar Gyógyszerész Kamara. Mindhárom kamara megőrzi a köztestületi jellegét, azonban a tagság önkéntessé válik. Az önkéntes tagság miatt jelentősen módosulnak a köztestületi jogosítványok, ezt egyébként a 2. § szabályozza, hiszen az önkéntes tagsággal csak azok a jogosítványok tarthatók, amelyek ezzel összeférnek. Ezzel nincs velük ellentét.
Szabályozzuk a kamarák felépítését, a területi szerveket, a tagok választását, és amit pedig mindenképpen szeretnék kiemelni, az nem más, mint a felelősségi szabályok, hiszen az etikai eljárásokban nagyon komoly szerepe volt a kamarának. Az önkéntes tagsággal nem fogadható el az, hogy valamennyi, az adott szakterület dolgozójára kiterjedjen ez az etikai eljárás. Éppen ezért szétválna az etikai eljárás, részben a kamarai tagokra a kamara folytatná le, a nem kamarai tagokra pedig a létrejövő megyei etikai, illetve az országos etikai tanács folytatná le etikai vétség esetén a vizsgálatokat.
Kiterjed még a szabályozás az átalakulásra, amelyre 60 nap áll a kamarák rendelkezésére. Azt gondolom, hogy bevezetőként ennyit mondanék és várom a kérdéseiket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm államtitkár asszony szavait. Akkor az elfogadott ügyrendi javaslat szerint megadom a szót Éger István úrnak a Magyar Orvosi Kamara elnökének. Szíveskedjék helyet foglalni az asztalnál.
Dr. Éger István (Magyar Orvosi Kamara) hozzászólása
DR. ÉGER ISTVÁN (Magyar Orvosi Kamara): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Hölgyek és Urak! Egyetlen mondat. A Magyar Orvosi Kamara tagsága és testületei egyértelműen továbbra is a kötelező kamarai tagság fenntartása mellett voksolnak, illetve ezt igényelnék, ezt várnák. Ezzel kapcsolatban engedelmükkel egy állásfoglalást közreadtam azért, hogy az időt ezzel ne kelljen rabolni. Azt gondolom, hogy ez magáért beszél. Erről nincs többet mit mondani. A kormányprogram azt mondja valóban, hogy önkéntessé teszik az egészségügyi kamarákban a tagságot. Véleményünk szerint ehhez képest ez a törvénytervezet ennél lényegesen többről szól, gyakorlatilag leépíti ezeket a kamarákat, majd megengedi, hogy a nulláról újraépítsük őket. A demokrácia intézményrendszerében a képviseleti és a részvételi demokrácia ismeretes. Önök az előbbit gyakorolják, mi pedig az utóbbit gyakorolhatjuk, amennyiben a törvény ezt számunkra lehetővé teszi. E tekintetben úgy értékeljük ezt a törvénytervezetet, mint a részvételi demokráciánkon ejtett mély sebet. Egyfajta önigazgatásunkban való jelentős korlátozást.
Egyetlen példát ragadtam ki és nem véletlen, hiszen most az államtitkár asszony is erre hivatkozott. Ez pedig az etika kérdése. Ennek a jogszabálytervezetnek az ismeretében kérdésként merül fel, hogy miképpen alkotható egy etikai tanácsban nem orvosnak egészségügyi etika vagy egészségügyi dolgozónak orvosi etika, tehát ezeket a fogalmakat nagyon élesen el kellene különíteni. Az etikai ítélkezés tekintetében csak az egységes, orvosra, illetve másokra pedig más egységes etikai szabályok vonatkozhatnak véleményünk szerint.
Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a Magyar Orvosi Kamara 12 év alatt nem jelentéktelen mértékű közpénzt is kapva, költséget vállalva és most már egyre inkább tagdíjból is fedezve egy komoly intézményrendszert épített fel, működtetett a feladatai révén. Munkavállalóink vannak.
Nem látjuk a törvény tekintetében a jogfolytonosságot és az átmenetnek a biztosítását, egy csomó munkáltatói, munkaügyi és egyéb szervezési kérdésben.
Szeretnék hivatkozni nagyon röviden arra, hogy sokat emlegetett szlovák példa például, de más európai kamarák példáját is hozhatom. Ha önkéntes a tagság, ott viszont igenis a köztestületi feladatok megerősítése mentén úgy döntenek mindenütt, hogy igenis az etikát minden orvos számára az orvosi kamara vagy a gyógyszerésznek a gyógyszerészeti kamara biztosítja függetlenül attól, hogy az illető kamarai tag vagy nem, mert ez biztosíthat egyfajta egységességet.
Augusztusban volt szerencsém a kancelláriaminiszter úrral eszmét cserélni hosszabban erről a kérdésről, aki szintén azt az, akkor költőinek tűnő kérdést tette fel, hogy: "miért, egy önkéntes tagságú kamara nem képes ellátni a teljes orvoskar számára azokat a feladatokat, amiket eddig ellátott?" És azt válaszoltam, hogy miért ne? Másról pedig gyakorlatilag nem is volt szó.
Összességében tehát úgy gondoljuk, hogy amennyiben elkerülhetetlen, hogy önkéntessé váljék a tagság, akkor az mindenképpen úgy van a kormányprogram szellemében, hogyha aki nem kíván tag maradni, léphessen ki, hogy a köztestületi feladatainkat erősítsék meg és hagyják meg a működési körünkben. Ellenkező esetben az új intézmények létrehozatala anyagilag sem fog kevesebbe kerülni, csak legfeljebb más csatornákon kerül a költségvetés terhére.
És végül, de nem utolsó sorban, és tényleg nem rabolva az önök idejét, én valamennyi orvos képviselő kollégámhoz szólnék tisztelettel. A budapesti küldöttközgyűlés egy levelet tervezett önöknek elküldeni, nem tudom, hogy ezt már megkapták-e vagy még nem, de ebben azzal a kérdéssel fordultunk minden képviselő orvos kollégához - ne vegyék naivitásnak, el kell mondanom -, hogy most majd, amikor döntenek önök a parlamenti szavazásnál, egyszer majd az orvosi esküjükre is gondoljanak és a kamarákra és a magyar orvoslás helyzetére is és annak jövőjére.
És végül zárszóképpen kötelességem megemlíteni, hogy ez a törvény is úgy kerül gyakorlatilag beterjesztésre, hogy a törvényben jelenleg biztosított véleményezési jogunkkal nem élhettünk. Köszönöm, hogy szót kaptam.
ELNÖK: Köszönöm elnök úr és a tömörséget is köszönöm. A kérdésekre kerül sor. Ki kíván kérdezni? Vojnik Mária!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Azt szeretném megkérdezni, hogy milyen fórumokon alakult ki a kamara véleménye a kötelező tagságról.
DR. ÉGER ISTVÁN (Magyar Orvosi Kamara): Köszönöm szépen a kérdést. Tisztelt Képviselő Asszony! Az idei esztendőben a kamara a jelenleg hatályos törvény értelmében tisztújításon megy végig. Ezen alkalommal megyegyűlések voltak a választások alkalmával és ezen megyegyűlések küldték el több helyről is az ezzel kapcsolatos közfelkiáltásokat - hogy szabadjon így mondanom -, amelyek között külön kiemelném a budapesti küldöttközgyűlésnek az ilyen irányú véleményét, majd mintegy ennek az összefoglalójaképpen a 2006. október 11-i kamarai képviselőtestületi ülésen fogalmazódott meg ez konkrétan határozat formájában.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Térjünk vissza az előterjesztőhöz intézendő kérdésekre.
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Asszony! Mivel indokolják a jelenlegi szabályozás megváltoztatását? A MESZK szemszögéből pedig azt kérdezném, hogy jogutód nélküli megszűnéssel vagy jogfolytonos működéssel végzik-e majd tovább a feladataikat. A MESZK-nek éves szerződése van az Egészségügyi Minisztériummal 2007. február 28-ig. Mi lesz ennek a sorsa 2007. január 1-je után? Hatvan fő kamarai tag legitim módon tud-e elnökséget választani?
Ennyi, köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés van-e?
Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár asszony, kénytelen vagyok én is megkérdezni, amire elnök úr már utalt. A jogalkotási törvényben előírt véleményezési jogot - még a parlamentbe történt benyújtást megelőzően - biztosították-e a kamarának? Azaz, a jogalkotási törvénynek megfelelően jártak-e el a kodifikáció során? Tehát kiküldték-e - de ne kívánja, hogy most tételesen felsoroljam a paragrafusokat - megfelelő időt hagyva, írásbeli véleményt bekérve?
Kettő: készültek-e számítások? Ugye, a kormány mindig a költséghatékonyságról beszél, hogy a feladatokat a lehető legköltséghatékonyabban kell ellátni. Igaz, hogy az elmúlt években a parlamenti, kormányzati többség folyamatosan csökkentette az erre jutó költségeket, de mindezek ellenére azok az állami feladatok, amelyek a köztestületekhez lettek telepítve, megfelelő színvonalon működtek. Legalábbis, ezzel ellentétes jellegű információk nem jutottak el hozzánk. Akkor most ennek mennyi lesz a költségvonzata? Készültek-e ilyen számítások? Mert, ha a jogszabályt nézzük, itt bizony, többszörösére fog rúgni az egész.
Mennyiben függ össze az egész kamarai kérdéskör a konvergenciaprogrammal? Miért kell szétverni jól működő köztestületeket? Mert ez az önkéntesség - ne haragudjanak, azzal, hogy lényegében megszünteti, és lehetővé teszi - ez nagyon nagylelkű ajánlat, de a demokratikus államokban azért mindenféle szervezeteket lehet létrehozni, tehát ez nem az éppen aktuális kormányzat adománya, ez alkotmányból fakadó jogosultság. Miért kell szétverni, miért kell megszüntetni? Politikai indokot mondjon nekem erre, legyen szíves! Mert gazdaságit nem tud. (Dr. Vojnik Mária: Miért.) Mert ez politika.
ELNÖK: További kérdés van-e?
Heintz Tamás!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! A részletes indokolásból számomra nem derült ki, vagy ha igen, akkor abban nem látok szakmai szándékot - annál inkább mást -, mi indokolta a kamarák ilyetén való módosítását. Igaz-e az, hogy e mögött inkább egyfajta megtorlás, és nem szakmai indokok vannak?
Köszönöm. (Közbeszólás: Gógl képviselő úr kérdezhet, ez azt is jelenti?)
ELNÖK: Kérdezzen, képviselő úr, igen! Most már nem fogok ezért újabb ügyrendi szavazást elrendelni. Parancsolj! (Kupper András: Nem szavazhat, de tanácskozási joga van.)
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Az elmúlt ciklus után most jöttem el először ide a bizottsághoz, és ennek az alapkérdésem az oka. Elégséges indok-e egy politikai indíttatású kormányprogrampont végrehajtásához felrúgni azt, amiért a rendszerváltás elindult?
Kérem, a rendszerváltás idején úgy gondoltuk, hogy kialakul egy új irányítási rendszer, amely a legnagyobb minket érintő alrendszert optimálisan, szabályozottan és ellenőrzötten fogja működtetni. De azt gondoltuk, mindenki megtalálja a szerepét, és így is raktuk össze. Ezt azért mondhatom, mert magam azon az ülésen is ott voltam még - mint szakmai vezető -, amikor Csehák Judit elutasította a kamara lehetőségét, hogy megbontsuk a MOTESZ funkcióját. Nagyon régen volt. Aztán a rendszerváltás kialakította a változásokat...
ELNÖK: Képviselő úr! Nagyon restellem, de a kérdést!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Nem leszek hosszú. A kérdésem az, hogy mi az indok, és azért mondom el, mert más módon, elnök úr, nem lesz ez világos.
A társadalombiztosításból egészségpénztár és nyugdíjpénztár lett, és kialakult az a rendszer, ahol megvan a kormány megfelelő szerepe a szabályalkotásban, megvan a kormány és a politika kontrollja az állampolgárok, a szervezetek, a pártok, a szakszervezetek és az egyesületek, még a települési önkormányzatok részéről is. Megvan tisztázott szerepekkel a szakma kontrollja, ebben a tisztázott szereprendszerben a hivatás szakmai, etikai felügyelete és a hivatás rendszerszerű működtetésének a hivatásrendi köztestülete.
Kérem, most az történik, hogy egyesületté degradálnak egy hivatásrendi köztestületet, és megfosztják a szakmai és az etikai felügyelettől. A kérdésem az, hogy az, ami elhangzott indokként a nyári kormányülésen, és amit most a tegnapelőtti kérdésemre is válaszolt a miniszter úr, hogy ez nem más, mint, hogy politizált egy hivatásrendi köztestület. Kérem, tízmillió ember politizál, meghatározott struktúrában. Ez olyan otromba lépés, amellyel felrúgják a képviseleti és a részvételi demokrácia egész rendszerét. Magyarázhatatlan! Az összes többi törvénnyel nem foglalkozik az ember, hogy hogyan csorbul, aki ezt létrehozta, az egyszerűen felrúgta azt, amiért 16-18-20 éve küszködünk, magam pedig, amiért küszködtem 43 év orvosi pályafutása alatt.
Bocsánat, a kérdésem az: elégséges egy ilyen otromba politikai indok arra, hogy felrúgjunk egy hivatásrendi köztestületet és annak a szerepét az egész rendszerváltó változásokban?
ELNÖK: Köszönöm szépen. A válaszok következnek.
Államtitkár asszony!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Spiák Ibolya kérdésére: nagyon fontos, hogy jogfolytonosak a létrejövő új kamarák, jogfolytonosan jönnek létre, jogutódlással. Magyarán semmifajta probléma nincs a már megkötött szerződésekkel, ugyanúgy folytatódik, ugyanúgy kell elszámolni.
Arra, hogy 60 fő tud-e elnökséget választani, azt gondoljuk, hogy tud, és ez az a létszám, amely össze is tud állni, el is tud kezdeni működni, és pontosan itt tartanám fontosnak azt, hogy valóban, egy önkéntességgel létrejövő kamara alakuljon ki, ahol a tagok akarata tükröződik vissza. Például abban is, hogy elég erős szervezet-e ahhoz, hogy vonzó legyen a tagok számára, hogy a leendő tagok valóban azt érezzék, hogy csatlakozni akarnak ehhez a kamarához, hogy a kamara valóban az ott lévők érdekeit képviselje.
Az alkotmánybírósági határozat szerint bármiféle jogszabályt az elfogadásig kell egyeztetni. Itt az elfogadás egy törvénynél a parlament általi szavazással fog befejeződni, tehát mindaddig azt gondoljuk, hogy zajlanak és zajlottak is az egyeztetések. Egyébként az utolsó egyeztetésre október 18-án tettünk kísérletet.
Az, hogy a konvergenciaprogrammal mennyire függ össze; nem, ez nem egy konvergenciaprogram témája - ezt Csáky képviselő úrnak válaszolom -, tehát semmi köze a konvergenciaprogramhoz. Itt az egészségügyben számos változás elindult, és gyakorlatilag többször az a vád ért minket, hogy túl sokat dolgozunk, többször az, hogy túl keveset. Mindenképpen arra törekedtünk, hogy mivel ez egyértelműen a kormányprogram egyik vállalása, akkor igenis, induljon el ez a változás is, mint az egészségügyi reformfolyamat része.
Elég-e a kormányprogram? Igen, azt gondoljuk, hogy elég a kormányprogram, és elég mindazoknak a minket megkereső orvosoknak, gyógyszerészeknek, vagy akár szakdolgozóknak a támogatása, akik szintén azt kérik, hogy ők is egy erős és önkéntes kamarát szeretnének.
Még egy, a számítások, költségvonzat kérdésére nem válaszoltam. A költségvonzat, és hogy az elkerülő funkciók már létező államigazgatási szervekhez kerülnek, ahol esetleg korábban is voltak, így tulajdonképpen többletköltség nem jelentkezik, a megosztott nyilvántartások válnak egységessé.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Jelzésre:) Még kérdés? (Béki Gabriella: Igen.) Mert azt szeretném, ha egyben tennénk fel a kérdéseket, de Béki Gabriellának szót adok még a kérdéseknél.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Nekem van egy, lehet, hogy technikainak minősülő, ámde azt gondolom, hogy a folytatás szempontjából rendkívül fontos kérdésem. Ha arra a kérdésre, hogy jogfolytonosak-e a kamarák azt az egyértelmű, igenlő választ hallottuk, hogy igen, akkor az én álláspontom szerint ebből az következik, hogy jogfolytonos a tagsági viszony is. Tehát ahhoz, hogy önkéntes is legyen a tagság, ahhoz a kamarai tagoknak arról kellene nyilatkozniuk, hogy kilépnek-e. Az a kérdésem, hogy technikailag így van elképzelve az önkéntes tagság.
ELNÖK: Van-e még kérdés? Mert ha nincs, ezt lezárom. (Nincs jelentkező.) Megadom a szót Schlammadinger József főosztályvezető úrnak.
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Béki képviselő asszony kérdésére a válasz az, hogy a benyújtott törvényjavaslat azt a logikát tartalmazza, miszerint mivel önkéntes tagságról van szó, innentől kezdve filozófiailag azt gondoljuk, hogy erről kifejezetten pozitív módon kell a tagnak rendelkeznie, hogy kíván-e tagja lenni a kamarának, avagy sem. Ugyanakkor kétségtelen tény, és a kamarák irányából kaptunk ilyen jelzéseket, hogy éppen arra a rövid határidőre is tekintettel, ami az új grémiumok kialakításához szükséges, és egyébként is tekintettel arra, hogy mind adminisztrációs szempontból, mind pedig tulajdonképpen a tagok akaratnyilvánításának a szempontjából is egyszerűbb a negatív nyilatkozat, így egy ilyen típusú logikát a törvényjavaslatban, egy ilyen logikai váltást természetesen el tudunk képzelni, és szükség szerint egy ilyen módosító indítvány esetén nem tartjuk kizártnak, hogy támogatni is tudjuk. De a pillanatnyilag benyújtott törvényjavaslat logikája nem ez, hanem pont ellenkezőleg. Nyilvánvaló, ha egy ilyen módosító indítvány megszületik, ezt mi az Igazságügyi Minisztériummal egyeztetjük, hiszen ez felvet természetesen bizonyos alkotmányos megfontolásokat is, de azt gondoljuk, hogy a magunk részéről nem lesz akadálya a támogatásnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Rátérünk a hozzászólásokra. Többen jelentkeztek. Spiák Ibolya először. Ki szeretne még hozzászólni? Heintz Tamás másodszor, aztán majd folytatjuk.
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Az első kérdésemre, hogy mivel indokolják a jelenlegi szabályozás megváltoztatását, nem kaptam választ. Az általános indoklásban a következőkkel indokolják. Eddigi működésük során nem kezelték a társadalom által elvárt súllyal a minőségvédelmi, minőségbiztosítási problémák megoldását és működtetését. Erőforrásaikat és figyelmüket inkább az érdekvédelmi tevékenységre helyezték. A mai napon hatályos kamarai törvénynek a MOK feladat- és hatáskörét meghatározó 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy a MOK képviseli és védi az orvosi kar tekintélyét, testületeinek és tagjainak érdekeit, továbbá az orvosok jogait. Ezzel szemben a minőségvédelem, minőségvédelmi kifejezések nem szerepelnek a törvény szövegében. Akkor hogyan lehet ezt mégis számon kérni rajtunk? Ha valóban az lenne a szándék, hogy a kamarai tagság önkéntes legyen, akkor a jelenleg hatályos három törvényből törölni kellene a kötelezőségre vonatkozó passzust. De a javaslat valódi célja nem az önkéntesség megteremtése, hanem a kamarák feloszlatása. Hiszen a tagság törlésével feloszlatja a kamarákat, majd átmeneti időszak megjelölésével lényegesen megnyirbált feladatjogkörökkel ugyan, de megengedi az újraszerveződést, új alapszabály létrehozását és a soron kívüli választásokat.
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! A kamarákról szóló törvényüknek szerintem egyetlen egy oka van, miért van itt az asztalon: azért, mert a kormányprogramnak vagy egyszerűen első Gyurcsány-csomagnak nevezett nyár végi akciók után az egészségügy az a terület, ahonnan komoly milliárdokat, százmilliárdokat lehet kivonni anélkül, hogy bárki is, illetve csaknem bárki is felemelje a hangját. Hiszen mit követtek el önök? Folyamatosan összeugrasztottak orvost és beteget. Beteget és gyógyszerészt, gyógyszerlátogatót és orvost, gyógyszergyártókat és forgalmazókat, forgalmazókat és kiskereskedőket. Most már lassan a benzinkutasok is irigyelni kezdik a még néhány hónapig "monopolhelyzetben" lévő gyógyszerész kollégákat. Nos, ez az alapvető indoka. Azzal, hogy a két kamarát gyakorlatilag ellehetetlenítik, azzal az indokkal alapvetően, hogy már nem az orvost kell védeni, hanem a minőségbiztosításnál van alapvető feladat, amelyet nem ők, hanem a korábban tárgyalt testület fog végezni, nos ezek mondvacsinált indokok véleményük szerint. Súlyosan sérti sok ezer orvosnak és gyógyszerésznek az érdekét, akik lehet, hogy éppen azért, mert ezt a fenyegetettséget hónapok óta tapasztalják, együtt fognak maradni az önkéntesség ellenére. Mert itt nem az a cél, hogy frontok alakuljanak, hanem az, hogy egy tisztességes érdekvédő és minőségvédő, etikai szervezet jöjjön létre. Érdekes módon Magyarországon nem dolgozhat ügyvéd, ha nem tagja az ügyvédi kamarának. Most ők következnek?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. A segítségét kérem, államtitkár asszony, hogy az Alkotmánybíróság határozatának a számát megkapjam. Számomra ez egy érdekes dolog volt, hiszen a jogalkotási törvény előkészítésről és megalkotásról beszél és egyértelműen az előkészítés fázisáról szól, tehát nyilván ennek ismeretében azért szól erről, hogy az arra hivatott és megválasztott köztestületek, egyéb szakmai szervezetek bevonásával szülessen egy-egy jogszabály, de ez egy jogi vita.
Három évvel ezelőtt, más összetételben is itt ültünk és jogi vitát folytattunk le arról, hogy a szakdolgozói kamara megalakulhat-e, hogy az egészségügyi hierarchiába ez hogy illeszkedik bele. Szocialista képviselők voltak az előterjesztők, szocialista képviselők próbálták az ellenzéknek az azzal kapcsolatos aggodalmait eloszlatni, hogy egy hierarchikusan felépített egészségügyi ellátórendszerbe nem okoz-e problémát ilyen jogosítványokat biztosítani egy szakdolgozói kamarának, mint ami az orvos, illetve a gyógyszerészeti kamarának van. De ez működésbeli problémákat vetett fel, tehát nem elvi jellegű kérdéskör merült föl. És ha emlékeim nem csalnak, azt hiszem, négy tartózkodással, ellenszavazat nélkül fogadta el az akkori előterjesztést a bizottság, majd a későbbiek folyamán a parlament is többséggel fogadta el. Hangsúlyozom, szocialista képviselők, tehát nem kormány részéről jött, hanem képviselői előterjesztés volt. Elő lehet venni az akkori vita jegyzőkönyvét, hogy próbáltak minket meggyőzni, ellenzéki képviselőket, de olyan nagyon nem kellett, hogy miért fontos a szakdolgozói kamara, miért fontos egyáltalán egy hivatásrend életében a köztestületeknek a működése. És én csak utalni tudok - nem akarom ismételni, nem veszem magamnak a bátorságot - Gógl képviselő úrra, mert ha belegondolunk, 16 évvel a rendszerváltoztatás után egy ilyen lépést megtenni, ez lényegében, mondhatni azt, hogy az egészségügyi rendszerváltoztatásnak az alapkérdéseit változtatja meg, illetve teszi semmissé. Az elmúlt 16 évet teszi semmissé, ez annak a fényében nagyon furcsa, hogy akár a miniszterelnök úr, akár az egészségügyi tárca vezetése is fennen hangoztatja, hogy ők bizony nyitottak a társadalmi vitára.
Államtitkár asszony, én elhiszem, hogy társadalmi vitának lehet nevezni azt, hogy megadnak egy e-mailcímet, egy telefonszámot, és mondjuk, hetente egy-két órában vagy a miniszter úr, vagy az államtitkár asszony odaül, és meghallgatja az éppen vonalhoz jutó állampolgárt. Az esetek túlnyomó többségében a bejelentkezők - azért mi is képviselők vagyunk, mi is szoktunk telefonhívásokat kapni - kifejezetten egyéni problémákkal jelentkeznek, ez nem társadalmi vita. Pont azért döntött úgy a rendszerváltoztatáskor az akkori törvényhozó - és ebben egyöntetű volt a vélemény -, hogy igenis, kellenek olyan érdekvédelmi szervezetek, olyan köztestületek, amelyek valóban kanalizálni tudják a társadalom véleményét.
Lehet, hogy időnként ezzel a működéssel gond van, lehet, hogy egy köztestület esetében a köztestületi és az érdekvédelmi jelleg összemosódik - ez nagyon nehéz határmezsgye, ebben mindannyian egyetértünk -, és konfrontálódik az éppen fennálló hatalommal, és nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy a hatalomtól függetlenül. Mert akkor, amikor mi voltunk kormányon, ugyanúgy kaptuk az éppen aktuális vezetéstől - lehet, hogy ugyanez a vezetés volt, a főtitkár biztosan, mert az egy örökös cím a Magyar Orvosi Kamarában - a pofonokat. Kormányzati oldalon. (Közbeszólások. - Derültség) Tehát nem igaz, hogy egy direkt politizálás van. Mondom, lehet, hogy az érdekvédelmi működéssel időnként összefolyik, azt nem lehet kizárni.
Tényleg kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, gondoljuk végig! Megéri-e az a kormányoldalnak, hogy időnként éles hangú kritikák, lehet, hogy nem megfelelő módon becsomagolva, az egyeztetések fáradtsága, alapvetően a kényelmi szempontoknak eleget téve, most valóban az egészségügyi rendszerhez szervesen hozzátartozó struktúrát lehetetlenítenék el, teszik lehetetlenné. Hihetetlen rossznak tartom. Alapvetően mi az eljárási, tehát jogtechnikai okok miatt is elutasítjuk, de egyébként is elfogadhatatlannak tartjuk, és a mögöttünk hagyott 16 év megcsúfolásának tartjuk, ami most történik, ebben az ügyben is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Bocsánatot kérek az előző indulataimért, de én visszaemlékeztem arra - mert én tartózkodó képviselő voltam annak idején -, amikor a szakdolgozói kamara létrejött. Ennek az volt az oka, hogy mindvégig azt képviseltem, amit az európai jogrend képvisel azóta, amióta a hivatásrendi köztestületi kamarákat beépítették a rendszerbe. Magam ismerem a kamarák történetét, a magyar és az európai hivatásrendek részvételét az állam irányításában. Egy buta kormányprogram vállalására hivatkozni egy törvény előterjesztésénél, több mint szomorú egy jogállamban.
Az egész rendszerünk átalakítását és az átalakítás alapelvét egy szociáldemokrata egészségpolitikus, Kertai Pál indította. Ezt a fiataloknak mondom, mert a fiatalok nem tudhatják, hogy ez a Kertai Pál hogyan vett részt a '30-as, '40-es évek, a második háború utáni egészségpolitikában. Elég világos volt a kialakuló egészségügyi rendszerről való elképzelés, konszenzus volt, és ez futott is.
Akkor azt határoztuk el, hogy az alkotmány szerint felelős a kormány a rendszerért, nyilván a szabályozással, a szerkezettel és a finanszírozási feltételek megteremtésével. Ezért a rendszerért a finanszírozásba már befogadja, és szerepet ad annak a csoportnak, amely hivatásrendileg ezért a nagy rendszerért felelős, és így jött létre a gyógyszerész- és az orvosi kamara az adott feltételekkel, illeszkedve ahhoz a rendszerhez, amely Európában van. Azt kell mondanom, hogy a finanszírozásnál is világos volt az akkori állásfoglalás, hogy biztosítási alapú, vegyes finanszírozású - tehát részben adóból, döntően járulékból működő - rendszer legyen. Odatette a szakmához a szakmát, az etikát, amit oda kell tenni, és beépítette a rendszerbe azokat a kontrollelemeket. Ez valahol működött másfél ciklusig, aztán elkezdett kisiklani. De azt egyikünk sem tudta elképzelni, hogy magát a rendszert rúgja fel a kormányzat, arra hivatkozva, hogy a kormányprogramban szerepel programpontként, és úgy előterjesztve a kormányülésen, hogy azért, mert politikai szerepet is vállalt a kamara. (Közbeszólások.)
Kérem! Számomra magyarázhatatlan a 16 év történetében - vagy a hosszabb történetben - a kamara megszüntetése, és számoljanak majd el a szocialista képviselőtársaim, és mindannyian úgy szavazzanak, ahogy szavaztak akkor, amikor létrehoztak az egészségügyön belül egy kamarát, úgy megítélve - és talán erre a XXI. század fejlődése még magyarázatot is ad -, hogy réteg köztestületi kamarára is szükség van. Kérem, úgy döntsenek, ahogyan akkor döntöttek! Itt a bizottságban - megnéztem, mert elég hosszú időt töltöttünk együtt - vannak a túloldalon is annyian, talán tízen is, akik dönthetnek jól is. Kérem! Azt hiszem, ezt megmagyarázni nem lehet, de mindenki annyi bajt ránt a saját fejére, amennyit jó lelke elbír, legfeljebb majd korrigálni kell a buta döntéseket.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Én is úgy érzem, hogy súlyos demokratikus sérelem ez az egészségügyi dolgozók számára. Különösen kiemelném az egészségügyi szakdolgozókat. Az egészségügyi szakdolgozók számára - a velük folytatott beszélgetés során - kiderült, hogy a kamara egy olyanfajta testület, amely az egész egészségügyi szakdolgozói társadalomnak tartást, egyfajta tisztességet, általános társadalmi megbecsülést biztosít, amely abban a formában, ahogyan eddig létezett, államilag és az Országgyűlés által is deklarált volt.
Most ez megszűnik, és igazából azt is el kell mondanom, hogy tudomásom szerint a kamara által elbírált ügyek között kiemelkedően a legtöbb etikai ügy volt. Az Országos Egészségügyi Tanács és a megyei egészségügyi tanácsok által létrehozott etikai szervezeteket úgy értékelem, mintha a szakdolgozó vagy az orvos felett kétszer is ugyanaz a szervezet döntene. Ezt nem mutatja más, minthogy gyakorlatilag például a nővérek esetében összesen egy ember van, aki nővér, és képviseli a megyei etikai tanácsban magukat a nővéreket, tehát a szakdolgozói szervezetet. Ezt súlyosnak érzem. A munkáltató mellett többnyire orvosok döntenek a felett, hogy egy nővér hogyan működik, amit én orvos létemre sem tartok helyesnek, és erkölcsileg is kifogásolható. Most is úgy érzem, hogy ennek a konvergenciaprogramban való szerepeltetése is - mert tudjuk, hogy ez tévedés folytán került bele - mutatja, milyen elhatározott és egységes, erős szándék volt a kormányzat részéről, hogy megszüntessék a kötelező kamarai tagságot. Ennek nem érzem sem a jogi, sem az erkölcsi megalapozottságát, és én is kérem a kollegákat, hogy másképp döntsenek ebben a kérdésben, mint amilyen az előterjesztés.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék, képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót elnök úr. Ebben a törvényjavaslatban számomra az a legmegdöbbentőbb, hogy folytatódik ugyanaz, amit már a többi törvénynél is többször szóvá tettem. A törvényjavaslatok tényleges célja eltér a törvényjavaslatok definíciójától. Mögöttes szándékok vannak, mögöttes célok vannak. Ha az önök célja az lett volna, hogy a kötelező kamarai tagságot megszüntetik, akkor az adott kamarai törvényben egy darab mondatot kellett volna változtatni, a kamarai tagság nem kötelező. Egy szó. Miért nem ezt csinálták? A kamarák útban voltak. A kamarák hatalmas erőt képviselnek. Felismerték. Hosszú évek alatt felismerték. Köztestületi kamarák. A kamarai köztestület erejét az adja, a kamarai tagságnak az erejét az adja, hogy valamennyien együtt vagyunk benne, orvosok például gyógyszerészek vagy mondhatnám a jogászokat, mondhatnám egyébként az építészeket. Magunk által határozzuk meg azokat az erkölcsi, etikai normákat, amelyek akár súlyosabbak, mint a törvények által kiszabottak, és saját magunk ítélkezünk saját magunk fölött. Ha úgy tetszik, ez akár a demokrácia ünnepe is lehet. Hosszú évtizedekig küzdöttek emberek azért, hogy ez így legyen, és olyan emberek, akik most a túloldalon ülnek ugyanúgy küzdöttek érte, a parlamenti patkó túloldalán ülő emberekről beszélek, ugyanúgy küzdöttek érte.
Elképesztő arroganciának tartom, hogy nem egy ilyen módosítást hajtanak végre, ha tényleg csak az a szándék, hogy mindenki maga dönthesse el, hogy ebben a testületben részt kíván venni. Nem. Ehelyett ugyanazt csinálják, mint amit láttunk az utcán és láttunk máshol is. Ha valaki olyat mond, amivel nem értenek egyet, akkor akár erőszakkal is feloszlatják. Ez a kamarák feloszlatásáról szóló törvény. Úgy, ahogy van, mind a három kamarát feloszlatták. És azt mondták neki, hogy emberek, na irány kifelé mindenki, tessék szépen sorba állni, aztán aki ezután még akar, meg mer, az alakítson egy újat. Ez a világos üzenete. Felnőtt emberek vagyunk, többeknek több diplomája is van, megértjük. Csak nem tudjuk elfogadni. Mikor az ember elmondja az őszinte beszédet, akkor utána mindig megpróbálja megkérdezni, hogy de hát miért kell ilyen törvényeket benyújtani.
Részletkérdésnek tűnik, tisztelt államtitkár asszony, de az én tudomásom szerint az Alkotmánybíróságnak egyetlen egy határozata sem helyezte hatályon kívül a jogalkotási törvényt. Annak egyetlen egy paragrafusát sem. Tehát az kötelező. Azt a tárca nem tartotta be. Aztán, hogy ezen túl még tart-e az egyeztetés folyamata az Alkotmánybíróság bármely határozata értelmében, ez lehetséges, ez megint az én jogi tájékozatlanságom, de hogyha megtenné, hogy pontosan megnevezi, az Alkotmánybíróság mely paragrafusa mondja ki azt, hogy a jogalkotási törvényt nem kell figyelembe venni a tárcának, azt megköszönném. Mert arra már volt példa, hogy egy tárca nem nyújtotta be a jogalkotási törvénnyel együtt a végrehajtási rendeleteket, nem nyújtotta be a hatástanulmányokat, vagy illetve az adott törvénnyel együtt nem nyújtotta be ezeket. Még olyan is volt, hogy nem egyeztetett esetleg valamely olyan szervvel, aki erre jogosult és a törvényben nevesítésre kerül, de olyan még nem volt, hogy miután nem csinálta meg, azt mondta, hogy egyébként nem is dolga. Nagyon kérem, legalább idáig ne jussunk el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt szót adnék Béki Gabriella képviselő asszonynak, egy-két dolgot hadd mondjak. Horváth képviselő úr, azt gondolom, hogy az a hasonlat, amit ha jól értettem, a gyülekezési törvény megsértésével kapcsolatos eljárásokra utalt, erősen sántít. De én inkább mondok egy olyan hasonlatot, amivel kapcsolatban azt gondolom, hogy érdemes gondolkodnunk, és ugye Csáky képviselő úr, de talán Gógl képviselő úr is felidézte azt, hogy igen, korábban a mai kormányoldal is erősen támogatta a kötelező tagságot. De tisztelt képviselőtársaim, az egészségügyben nem ez volt az egyetlen illúzió, ami nem teljesült. Tessék csak gondolni a társadalombiztosítási önkormányzatok kérdésére vagy a társadalombiztosítási önkormányzatokkal kapcsolatos elképzelésekre, és néhány év múltán kiderült, hogy nem töltötték be azt a szerepet legalábbis abban a formában, ahogy ezt elképzeltük, amivel a törvény felruházta őket. A kormányprogram nem más, mint summázata ennek a felismerésnek. Egyszerűen erről van szó. Én nem nagyon keresnék itt valamiféle titkos politikai hátsó gondolatot vagy összeesküvést, és különben is, hogy ha mi egyesületté akarnánk visszaminősíteni a kamarákat, ez lenne az igazi szándék, akkor erről nem kellene külön törvényt alkotni. Pontosan az a lényeg, hogy a javaslat meghagyja a köztestületi rangot és szerepet, de én magam is azzal értek egyet, hogy a valóban hatékonyan és eredményesen működő kamarák tartópilléreit ne a törvényi hatáskörök jelentsék, hanem a tagságnak a valódi akarata. Tehát ha és amennyiben, mint ahogy ezt valljuk, hogy egyébként tömegesen együtt akarnak maradni, akkor nyilván az önként vállalt tagsággal járulnak hozzá a szakmai önkormányzatnak az erősítéséhez. Egyébként a köztestületi rang kötelező tagság nélkül is megalapozhat erős kamarákat. Látjuk ezt külföldi példákból is, de Magyarországon is működnek köztestületek kötelező tagság nélkül, mint például a Magyar Tudományos Akadémia.
Úgyhogy én azt gondolom, hogy e tekintetben bennem nincsenek aggályok. Anélkül, hogy most az elmúlt évek tevékenységét, jó és rossz elemeket minősítenék, ezt nem szeretném különösebben megtenni, én magam is azt rögzítem, hogy ugyanakkor vannak a törvényjavaslatban olyan elemek, amelyek már a kérdések kapcsán is elhangzottak. Béki képviselő asszony kérdésével kapcsolatban, amellyel kapcsolatban kell, megítélésem szerint korrigálni, mint ahogy az előterjesztő figyelmébe ajánlom, hogy egy kicsit rövid az átmeneti időszaka, tehát ezt végig kell gondolni, hogy ez mennyire teszi lehetővé az alulról építkezés elvének figyelembe vételével a teljes választást. És azt is gondolom, hogy a megmaradó közfeladatok megfontolandóvá teszik, hogy a törvényjavaslat valamilyen mértékű költségvetési hozzájárulási kötelezettséget tudjon rögzíteni. Ennek különböző technikái vannak és léteznek, ezt is az előterjesztő figyelmébe ajánlom. Béki képviselő asszony.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! Én természetesen liberálisként azt gondolom, hogy az önkéntességnek sokkal több értelme van, mint a kényszernek. Éppen ezért, és mert értem azokat az indulatokat is, amik a régi kamara mellett most megszólaltak, szeretném megfogalmazni, hogy nem értem viszont ezt a gyászhangulatot és azt, hogy temetik, éppen azok az emberek temetik a kamarát, akik annyit dolgoztak érte, és akik annyira fontosnak tartják. Ez itt egy törvény, az előbb előttem elnök úr elmondta, ha az lenne a szándék, hogy a kamarát egy átlagos civil szervezetté züllessze bárki, akkor nem készülne ilyen törvény. Mert civil szervezetként működne a társadalmi szervezetekről szóló törvény alapján. Ez viszont a címében is azt viseli, hogy az egészségügyben működő szakmai kamarák. Tehát minden olyan hozzászólást végtelenül, nemcsak igazságtalannak, hanem hamisnak és túlzónak érzek, amelyik most úgy fogalmaz, hogy a kamarák megszüntetése. Én azt gondolom, hogy mindenki, akinek fontos a kamara, azt tenné helyesen, ha úgy állna az új szabályozáshoz, hogy érezné, hogy új lehetőségek és új energiák kerülhetnek a kamarába pont azáltal, hogy önkéntes. Egyébként pedig nem véletlenül kérdeztem rá, hogy a tagsági viszonnyal kapcsolatban hogyan is van a jogfolytonosság.
A magam részéről még egyszer csak hangsúlyozni tudom, az önkéntességben plusz energiaforrást érzékelek. Szerintem, aki tényleg fontosnak tartja a kamarát, nem teszi helyesen, ha siratja, azt teszi helyesen, ha segít új tartalommal megtölteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth képviselő úr!
DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Azt hiszem, itt is jól lehet érezni, hogy a jelenlegi helyzetben a politikai szándékok, mögöttes célok, szándékok pro és kontra vitáját nyilvánvalóan most úgysem fogjuk tudni eldönteni. Én inkább azt szeretném mondani, és nem ilyen kármentés céllal, de a hatáskör elvétele mindenkinek nagyon fáj, de azt hiszem, marad itt szépen azért még terület, a véleményezési, a szakmai érdekvédelmi, egyeztetési és egyebek. Ebben mindenképpen le kellene újra ülni, és ezekkel kapcsolatban újra tárgyalni. Mert azért voltak problémák, de ezt ugyanúgy nem tudjuk bizonyítani, mint ahogyan az előbb itt felvetett mögöttes szándékokat, mögöttes célokat említettétek.
Még egy megjegyzés, a határidők betartásával kapcsolatosan én is úgy gondolom, hogy bizonyos szervezeteket felállítani, ezek jogi formában való lerendezése időigényes lesz.
Köszönöm.
ELNÖK: Úgy látom, még Schvarcz alelnök úr is szót kért, utána a kamarai elnököknek adnék szót.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Csak azért kértem szót, mert tovább folytatódik a kettős beszéd a bizottság ülésén. Most nem akarom a képviselőtársamat megnevezni, de én is emlékszem azokra a vitákra, amelyek a szakdolgozói kamara létrehozásánál voltak pro és kontra. Most mindenről szó esett, most mindenki "siratta" a kamarát, most megint nem esik szó a szakdolgozókról, csak nagyon felületesen és kismértékben.
A kamarák ilyen módon való megszüntetésénél azt a jogszabályi módosítást kellene megcsinálni - és látom, a kormányzat is nyitott erre -, hogy megfordítani az egész logikát. Tehát nyilatkozni kell arról, hogy kíván-e kamarai tag maradni, vagy nem, ezáltal meg lehet kímélni attól a procedurális eljárástól a bennlévőket, hogy újra szerveződjenek, és az alapokról építsenek fel mindent. Az önkéntesség elvének és a kötelező tagság feladásának voltak példái az előző kormányzatban, amikor a kötelező tagságú kamarákat megszüntették. Nem akarunk rossz példákat másolni, és Tóth István elmondta, milyen dolgok miatt jutott ide ez a történet. Ezt nem kívánnám ragozni, de akkor mérjünk egyforma mércével, és hagyjuk abba a kettős beszédet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most szót adnék a kamarai elnököknek. Jelesül először Hávelné Szatmári Katalinnak a Magyar Gyógyszerész Kamarától, utána pedig Balogh Zoltán úrnak. (Közbeszólás a Magyar Orvosi Kamara képviselője részéről.) Elnézést kérek, az elnök úr hozzászólt, úgyhogy e tekintetben a bizottság már határozott, kérem, foglaljon helyet!
Hávelné Szatmári Katalin (Magyar Gyógyszerész Kamara) hozzászólása
HÁVELNÉ SZATMÁRI KATALIN (Magyar Gyógyszerész Kamara): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Államtitkár Asszony! Jogfolytonosságról volt szó. Két és fél évvel ezelőtt a parlament dísztermében Medgyessy Péter miniszterelnök összehívta a szakmai kamarákat, és egy nemzetközi konferencia keretében csodálatos beszédet mondott arról, hogy a kamarák a kormányzat szövetségesei.
Úgy gondolom, ez a kormány és ez a koalíció jogfolytonos utódja a Medgyessy-kormánynak, és azt gondolom, nem lehetséges, hogy másfél év alatt a szövetségesből ellenséggé váljon egy - vagy három - szervezet. Nem tudom, elnök úr, mikor történt mindaz, amikor önök rájöttek arra, hogy zsákutcába értek. 2002-ben Kuncze Gábor úr, amikor arról volt szó, hogy hatósági jogköröket akarnak nekünk átadni, olyan csodálatos beszédet mondott, hogy több gyógyszerész felhívott engem: Kati, részt vettetek ebben az egyeztetésben, mert olyan gondolatokat fogalmazott meg az elnök úr, mint amit mi magunk szoktunk. Kökény elnök úr a Fidesz-kormány idején kihelyezett bizottsági ülést tartott a Magyar Gyógyszerész Kamarában, és akkor nem vádolt minket politikai részrehajlással, amikor az ő véleményét képviseltük. Csak akkor vádol politikai részrehajlással, amikor a kormányt kritizáljuk.
Kérem szépen! Én magam Csehák Judittal, Mikola Istvánnal, Gógl Árpáddal, Kökény Mihállyal, Rácz Jenővel csodálatos kapcsolatot tartottam fenn, miközben ők politikusok, egészségügyi miniszterek én pedig kamarai elnök voltam. Önnel is, miniszter úr. Azt gondolom, az a változás történt, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége kapta meg az Egészségügyi Minisztériumot, és a Szabad Demokraták Szövetsége miniszterének és államtitkárának nincs érve arra, hogy az egészségügyi törvénycsomagot átvigye a társadalmon, a politikán. Ezért mindazokat, akik útban állnak, eltakarít. Nincs itt másról szó. Mert akik itt ülnek, mindenki választott képviselő, csak ön nem, államtitkár asszony. Önt odahelyezték. Akik itt vannak, mindenkit a többség megválasztott, engem is, és a képviselőket is. Önt odatették, de ön oktatja ki itt a megválasztott képviselőket.
Szeretném elmondani...
ELNÖK: Elnök asszony! Kérem, hogy a személyes megjegyzéseket szíveskedjék mellőzni, ellenkező esetben kénytelen leszek megvonni öntől a szót.
HÁVELNÉ SZATMÁRI KATALIN (Magyar Gyógyszerész Kamara): Igenis! Egyeztetés nem volt, a kamarai törvénnyel kapcsolatban mégannyira sem, hiszen az Zöld könyvben meg sem jelent a kamarai törvény módosítása. Remélem, hogy ezt elismeri, államtitkár asszony. Amikor megkérdeztük, hogy miért nem, azt mondta, hogy ez nem tartozik a társadalomra, ez egy belső vita.
Szeretném elmondani, hogy az Alkotmánybíróság nem azt mondta ki, hogy nem kell, hanem pontosan azt mondta ki, hogy a kötelező tagság a szakmai kamaráknál szükséges. Kimondta azt, hogy ez a szakmai-etikai színvonal biztosítása. Önök, amikor létrehoztak minket, azt mondták: a kezetekbe helyezzük ennek a szakmának az értékeit, gazdálkodjatok vele. Köztestületet csináltunk, átadták a gyógyszerárak egy részének kezelését. Ha ez megszűnik, mi lesz? Káosz. Káosz lesz a gyógyszerárakban. Átadták a patikalétesítés bizonyos szempontjainak elbírálását. Mi lesz ezután? Az lesz, ami 2002 előtt volt, 32 peres eljárást vettünk át az országos tiszti főgyógyszerésztől, abból 31-et elvesztett az OTH. Most megint visszakerül hozzá? Egy demokratikus testület 14 tagjánál nem jobb kezekben van, mint egy személynél?
Azt szeretném kérni, államtitkár asszony definiálja azt, hogy köztestület! Mi az, amit ott hagynak nálunk? Azt, amit magunk tettünk bele a kamarába? A székházat, a bútorokat, mindent. Minden a miénk. Önök nem adtak semmit, de mi létrehoztuk a működési nyilvántartást, minden egyes tagunkról tudunk mindent. A minisztérium tíz év alatt nem tudta a személyi jogosok, a patikák, semminek a listáját létrehozni. Azt gondolom, államtitkár asszony, illetve a képviselő asszonynak is mondom, hogy igen, vannak olyan gyógyszerészek, akik nem akarnak kötelező tagok lenni. Azt gondolom, a többség akarja. Nálunk például 3000 gyógyszerész akarja. 4400-an vagyunk. Mindig lehet találni olyat, aki nem akarja, de a demokrácia a többség demokráciája. A 100 százalékos dolog a diktatúra volt. A Hazafias Népfrontra szavaztak 100 százalékban.
Azt gondolom, hogy a mi kezünkben jó helyen van. Mi licencet adunk a gyógyszerésznek, ezzel a licenccel garantáljuk, hogy kontárok nem kerülhetnek szembe a beteggel. Önök egészségügyi bizottság, önök pontosan tudják, milyen felelősségteljes dolog a beteggel szemben állni. A beteggel szemben ne állhasson olyan gyógyszerész, aki etikátlan, vagy nem tartja be a szakmai szabályokat. Ezt az ÁNTSZ egyedül nem tudja megcsinálni. Ehhez kell a kamara. És ha kell minőségbiztosítás? Ha már a szakmai kollégiumok a minisztériummal nem csinálták meg. Tessék nekünk kiadni ezt a feladatot, mi ezt meg fogjuk csinálni. Én nem félek a kötelező vagy önkéntes tagságtól, viszont félek attól, hogy önök - államtitkár asszony - a végrehajtási rendeletek tömkelegét úgy fogják megalkotni, hogy semmilyen kontroll nem lesz, mert a parlamenti döntésekben itt van az ellenzék, és itt vannak a képviselők. De a minisztériumi jogszabályokat senki más nem kontrollálja ma, mint a kamarák. És annyit szeretnék mondani, hogy ha már meg kell szüntetni kamarákat, a Gyógyszerész Kamarát tessék megszüntetni! Mi fel fogjuk építeni újra, mert nincs benne semmi állami, a székházunk is a miénk, minden a miénk. De nagyon szépen, hogy azt a kamarát, amelyet másfél évvel ezelőtt hoztak létre, ne tessék megszünteti azért, mert a Hávelné ilyen! Ne álljanak bosszút! Kérem, hogy változtassák meg, és csak a Gyógyszerész Kamarát szüntessék meg, és ezt a kamarát, ami tökéletesen felépült, tökéletesen megcsinálták ezek a fiatalemberek, ne verjék szét! És egy hónap múlva lehet, hogy a Gyógyszerész Kamaráról is lehet majd beszélni, mert hátha majd a többség választ egy olyan gyógyszerészt, aki önökkel szót tud ejteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem nyitunk vitát a kamarai elnökök hozzászólása mellett, de még egyszer kérek mindenkit a jövőre nézve is, hogy a személyes megjegyzéseket és ilyen típusú utalásokat messzemenően szíveskedjék kerülni. Balogh Zoltán elnök úré a szó.
Balogh Zoltán (MESZK) hozzászólása
BALOGH ZOLTÁN (Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nekünk nem adatott meg az idő; ez lesz a mottónk, amit az elkövetkező öt percben szeretnék önökkel megosztani. Miért nem adatott meg az idő a bizonyításra? Azért, mert ahogy a képviselő urak is jelezték, közel nyolc év alatt jött létre a kamarai törvényünk: 1995-től indult az első egyeztetés és 2003. október 20-án, három évvel ezelőtt fogadta el a parlament. Ünnepet ülünk ma, elnöktársaimmal, az országos szervezet képviselőivel, pont két éve, 2004. október 26-án lettünk megválasztva.
Nem adatott meg az idő, mert az elmúlt két évben arra fordítottuk az energiáinkat, hogy törvény szerint építsük fel ezt az országos szervezetet, de helyi és területi szinten is ezt képviseltük. Száztíz helyi szervezetet alakítottunk ki, húsz területi szervezetet működtettünk és működtetünk ma is. A két év alatt nagyon sok eredményt értünk el, ami összefügg a kötelező tagsággal. 93 ezer embert léptettünk be, de nem volt ez annyira kötelező, ahogy önök gondolják és ahogy a szakdolgozók érzik. Az alakuló küldöttközgyűlésen önkéntesen indult el a szerveződés, és mint szervező bizottsági elnök, tudom, hogy határidőre, egy hónapon belül 32 szakmai civil szervezet jelentkezett be és szeretett volna küldötteket delegálni az alakuló küldöttközgyűlésre. Ezt megtettük. Akkor az alakuló küldöttközgyűlésen három hónap alatt 41 ezer ember jelentkezett be és ennek a küldöttjeiből közel 200 küldött részvételével indult el az alakuló küldöttközgyűlés tekintetében az ideiglenes elnökség az ideiglenes alapszabállyal és az ideiglenes etikai kódexünkkel. Kilenc hónap alatt építettük fel azt a szervezetet, ami 2004 őszén alakult meg, még akkor sem 93 ezren voltunk, hanem csak 83 ezren, de hat hónap alatt ennyien csatlakoztak a kamarához. 196 szakképesítést fed le a szakdolgozói kamara. Igaz, jelenleg csak 73 OKJ-képzés és közel 20 főiskolai, egyetemi képzésnek a szakmai fejlesztésében vagyunk benne. Nagy eredményeknek gondoljuk, hogy az elmúlt egy évben a kormányzat által kitűzött Országos Képzési Jegyzék átalakításában a kamara hathatós véleményt nyilvánított. És tisztelt képviselő hölgyek és urak, önök tudják legjobban és a legjobban ismerik a nemzeti fejlesztési terv második szakaszának programját, hogy az ápolás területén milyen célokat fogalmazott meg, a krónikus, az ápolásra szoruló betegek, a hospice ellátás fejlesztése, a lakóközösségi, kistérségi ellátási központok fejlesztése. Az OKJ-s programban nem volt benne sem a geriátria, sem a diabetológiai szakápolás, sem a körzeti közösségi, sem a hospice szakápolás, mert engedtek a különböző lobbicsoportoknak, hogy ne legyen benne. Ha mi tavaly nem kezdünk a sarkunkra állni és nem kapjuk meg a szakmai támogatást a minisztériumtól államtitkári szinten, akkor 2006 augusztus végén nem lettek volna kihirdetve Magyarországon ezek a szakképesítések, illetve olyan szakképesítések hiányoznának, amire nem lehet építeni az NFT II-nek a stratégiáját, hogy az ápolásra és a gondozásra helyezzük majd a következő hét évben a hangsúlyt.
A kamara nagyon nagy sikernek értékeli ezt, mert 13 javaslatot helyeztünk a Nemzeti Szakképzési Intézet elé, és mind a 13 javaslatunkat csont nélkül elfogadták. És ebben a jövő szakdolgozónak a szerepe benne lehet.
Megcsináltuk a kamarai nyilvántartást, 93 ezer embernek a kamarai nyilvántartását elektronikusan felépítettük. Egy év alatt. Kiadtuk a tagsági kártyáját, plasztikkártyát, területi szinten regisztráljuk. Tavaly elfogadta az állam a közigazgatási eljárási törvényt, amiben a szakmai kamaráknak nagyobb szerepet kíván a következő időszakban. Mi már egy ilyen szolgáltató kamara szerettünk volna lenni, aki területi szinten működteti az irodáit azért, hogy a szakdolgozók ne Budapestre járjanak ügyes-bajos ügyeiket intézni, hanem területi szinten a működési nyilvántartási, illetve a kamarai nyilvántartási és egyéb ügyeiket ott tudják intézni.
Itt említettem, hogy elindítottuk a működési nyilvántartást. Kevesen tudják, de Magyarországon 2005 év végéig volt egy nyilvántartás a szakdolgozók körében is. Összekapcsolódik a szakmai továbbképzések pontgyűjtésével. De nem létezett országos működési nyilvántartás. Mi 2006. január 1-jétől vezettük ezt be önálló külön rendszerben. Mi fejlesztettük ki az elmúlt egy év során annak az elektronikus programját, amit most át fogunk adni. Még nem fizettük ki, mert részletfizetést kértünk azért, hogy kifizethessük. A következő évben fogjuk kifizetni. Kétéves szerződést kötöttünk például a szerverbérletre. Mert ezeket az adatokat különböző nagy kapacitású szervereket kell tárolni. 130 ezer működési nyilvántartási kártyát, illetve adatot tárolunk, és dolgozzuk fel elektronikusan. Közel 70 folyóméteren vannak papír alapon ezek az adatok tárolva, biztonságosan, őrizve, riasztóval, stb. Több éves szerződéseket kötöttünk, mert azt gondoltuk egy évvel ezelőtt, amikor ezt a folyamatot átvettük és a minisztérium nagy örömére felvállaltuk, hogy ezt a továbbiakban is fogjuk működtetni.
Felméréseket kezdtünk el az elmúlt időszakban. Olyan felméréseket, amivel szeretnénk a szakmaiságot előtérbe helyezni. Magyarországon a szakdolgozók körében még nem rendelkeznek annyian tudományos fokozattal, mint az orvostársadalomban. Nincsenek Magyarországon orvostudományi társaságokhoz hasonló ápolástudományi, egészségtudományi, védőnő-tudományi társaságok. A kamarának egy ilyen fajta értékszerepe is van, hogy legyenek olyan kutatások, olyan felmérések, amivel a döntéshozókat szeretnénk a következő és a jelen időszakban is segíteni. Az elmúlt egy évben hét ilyen kutatást indítottunk el. Csak a legutolsó, ami a napokban zárult, ötezer fős reprezentatív mintán, például a tűszúrásos hazai balesetek helyzetének feltérképezését fogjuk a tárca elé tárni néhány héten belül. Nemzetközi standardizált kérdőív alapján. Azért, mert van néhány PhD-val rendelkező kollégánk a szakdolgozók között, de ez nem fog menni, mert a kötelező tagság nálunk mást jelent. Nálunk létbiztonságot jelent. Nincs még székházunk, bérelünk irodákat, nincs infrastruktúránk. Az első évben 0 forintot kaptunk, mert amikor a törvény megalakult, nem volt hozzá állami támogatás rendelve, 10 hónap után kaptuk meg az első 4/12-ed részt, hogy a kamarát szervezzük. Ez nagyon fontos, mert ezért van a következő évre húzva a szerződésünk, mert mi nem január 1-jén alakultunk, hanem március 1-jén, és ezért a költségvetési évtől eltérően nálunk március 1-jével vannak mindig az évfordulók.
Megoldást szeretnénk találni a kamarák helyzetére, elhivatottsággal képviseljük ezt a köztestületet, egy szakmai önkormányzatiságot kaptunk a kezünkbe, amivel - úgy gondolom, a tisztelt képviselők tapasztalták, hogy - nem visszaéltünk, hanem élni tudtunk. Olyan rendszereket és megszólalásokat tettünk az elmúlt időszakban, ami bizonyítja azt, hogy ez a szakdolgozói társadalom, amelynek önök tisztelt képviselők megadták a lehetőséget, hogy saját önkormányzatiságuk legyen, élni tudott vele annak ellenére, hogy egy ilyen hatalmas szervezetet hoztunk létre ennyi pénzből.
Annak ellenére, hogy egy ilyen hatalmas szervezet hoztunk létre, ennyi pénzből. A kamarai támogatás 2004-ben 460 Ft/fő/év volt, a második évben 1000 Ft/fő/év, ebben az évben 700 Ft/fő/év. Azt gondolom, nagyon jól és hatékonyan gazdálkodtunk ezekkel az összegekkel. A hivatásrendi köztestülettel mi egy belső értéket, egy belső normarendszer kialakítását vállaltuk fel, és ezt a hivatásrendet, ezt a belső normarendszert, értékrendszert próbáljuk a jövőben is képviselni.
Viszont, ha nem lesz kötelező tagságunk, ez azt jelenti, hogy a bevételeink egyre inkább kiszámíthatatlanul fognak megjelenni, és miután nekünk hosszú távú szerződéseink vannak - akár a bérelt székhelyünkre, amelyet úgy béreltünk ki, azért 200 négyzetméter, mert ennek közel a felét a működési nyilvántartás viszi el -, ezeket a szerződéseket nekünk időben fel kell mondani, és ez nem kis összeget fog jelenteni a kamara vezetésének. Hiszen nemcsak a tagság a lényeg, hogy hányan vagyunk. Én egy kiemelkedően közhasznú szakmai civil szervezet vezetője voltam korábban, tizenháromezer fővel. Az is egy hatalmas szervezet volt, de olyan infrastruktúrát alakítottunk ki, amelyet el tudtunk tartani. Ha nincs tagság, nincs bevételünk, és egyszerűen kiüresednek a közfeladataink.
Ha megnézzük a jelen törvényünket, 21 szakmai feladatunk van, ebben markánsan ott vannak a szakmai közfeladatok - a nyilvántartás-vezetés, vagy éppen az etikai ügyek intézése első, illetve másodfokon -, most ezek hiányában egy szakmai civil szervezet feladatait fogjuk átvállalni. Azért tartjuk ezt szomorúnak, mert mi számos alkalommal kértük a tárcát, hogy bővítsük ezeket a szakmai feladatokat, például a szakmai vizsgabizottságokban - hiszen hetvenegynéhány szakképesítésben ott vagyunk -, azt a rendeletet, amelyet még 1998-ban alakítottak ki, módosítsák úgy, hogy a kamara képviselője vegyen részt ott vizsgabizottsági tagként. Ezt 2004 novemberében írtuk le először. De részt veszünk minőségi ellenőrzésekben, hiszen ott vagyunk a Nemzeti Akkreditációs Testület szakmai akkreditációs bizottságainak ülésein delegált képviselővel, illetve bekapcsolódtunk az ESZTB-be, mint a szakmai továbbképzések működésébe, az ellenőrző bizottság ülésén. Részt veszünk ugyanakkor - és ez a kiadott anyagunkban is szerepel - a honosított külföldi diplomák elismerési folyamatában, és ebben is hatalmas szerepet vállaltunk fel.
Nagyon bízom önökben, képviselő hölgyek és urak, hogy ezek a gondolatok, illetve az elmondott, és önök által elhangzott korábbi gondolatokhoz mérten fogják a döntésüket meghozni. Kérem, hogy a köztestületi feladatainkat továbbvihessük - vagy részben továbbvihessük -, ne üresítsük ki a kamara működését, és a tagság vonatkozásában próbáljuk megtartani a kötelező tagságot, illetve, amit Kökény elnök úr jelzett, ha ezt nem lehet megtartani, akkor legalább azokat a módosításokat támogatni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárom a vitát, az előterjesztőé a szó.
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Köszönjük a szót, elnök úr. A magam részéről azt gondolom, hogy két olyan jogi típusú észrevétel, vagy észrevételsor volt, amelyre a jogász válaszol, és nyilván utána államtitkár asszony részleteiben, a többi kérdésre.
Az egyik, hogy továbbra is állítjuk, hogy a kamarák szétveréséről a jog szintjén, és egyébként sincs szó, hiszen a meglévő kamarák működnek tovább, azzal a jogállással, amellyel eddig is működtek, ami természetesen nyilván nem tartalmazza a feladatok változatlanul hagyását, minden más tekintetben azonban igen. Ezt egyébként - azt gondolom - jól jelzi az előbb Béki képviselő asszony felvetése kapcsán, egyelőre nyilván elsősorban a jelenlévők által megfogalmazott vélemény, hiszen egy be nem nyújtott módosító indítványról kormányzati döntést közvetíteni elég nehéz, miszerint természetesen azt sem tartjuk kizártnak, hogy a jelenlegi tagok tagsági viszonyukat megőrizzék, és egy kilépési nyilatkozattal foglaljanak állást saját kamarai tagságukról. Sőt, azt gondolom, ez a dolog továbbgondolható, bővíthető, akár azzal is, hogyha a kilépési szándék a meghatározott határnapig nem ér el egy bizonyos százalékmértéket, akkor adott esetben ezt a jog szintjén úgy tekintjük, amely a jelenlegi testületek, illetve tisztségviselők legitimitását sem kérdőjelezi meg. Tehát azokra az átmeneti szabályokra, amelyeket a törvényjavaslat megfogalmaz, ezek alkalmazására ebben az esetben nincs szükség. Nyilván ennek a mértéknek a meghatározásában egy módosító indítvánnyal a benyújtó képviselő, illetve képviselők állást tudnak foglalni. Tehát azt gondolom, ez is jelzi, hogy szó nincs a meglevő kamarák szétveréséről, ez adott esetben a jog szintjén azt is jelentheti, hogy a meglévő kamarák nemcsak, hogy taglétszámukban megfogyatkozva, hanem bővülve is az új belépőkkel, folytathatják a megkezdett munkát.
A másik az Alkotmánybíróság döntésére való utalás. Az erre rákérdező képviselők számára azt jelezném, hogy most számokkal nem szolgálok, de faxfordultával természetesen fogok. Tehát amit most mondok, az messze nem a levegőben való beszéd szándékával teszem. Az Alkotmánybíróság vagy 2005-ben, vagy 2006-ban foglalt oly módon állást, hogy a véleményezési jog elmulasztása - kikérésének mulasztása vagy korlátozása - csak abban az esetben tekinthető közjogi érvénytelenségi oknak, amennyiben az egy jogalkotási hibaként is minősíthető. Jogalkotási hibaként. Jogot a törvények kapcsán a parlament alkot, a kormányrendeletek kapcsán a kormány, a miniszteri rendeletek kapcsán pedig a miniszter. Ebben az indokolásban egyértelműen levezetésre kerül: a jogalkotás szintjétől függ, hogy a véleményezési jog elmulasztása, korlátozása a jogalkotási folyamat mely részétől kezdve tekinthető valóban közjogi érvénytelenségi oknak. Egy parlamenti döntés esetén egyértelműen nem.
Meg kívánom jegyezni, hogy éppen a kamarai véleményezési jog kapcsán rögzítette ugyanez az alkotmánybírósági határozat azt, hogy példának okáért maga a jelenleg hatályos kamarai törvény szövege ad lehetőséget arra a döntéshozók számára, hogyha a kamara meghatározott időn belül nem él a véleményezési jogával, akkor az adott jogalkotási aktus megtehető, kiadható az adott jogszabály a véleményezési jog gyakorlása nélkül. Ebből az Alkotmánybíróság azt a következtetést vonta le - amellyel egyébként magam, személy szerint nem egészen tudok azonosulni -, hogy ez véleményezési jog a jog szintjén nem is igazándiból egy erős kamarai jogosítvány, amelyhez a jogalkotónak mindenáron ragaszkodnia, és magát következetesen tartania kellene. Ez ebből az alkotmánybírósági indokolásból - amelyet a képviselőkhöz eljuttatok - expressis verbis kiolvasható lesz. Mondom, ezzel persze a magam szempontjából nyilván teljes körűen azonosulni már nem tudok. Ennek az alkotmánybírósági döntésnek a számát pedig a képviselők rendelkezésére bocsátom, még a mai nap során.
ELNÖK: Államtitkár asszony!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Először is, nagyon határozottan szeretnék kikérni az egészségügyi tárca, illetve a kormány nevében mindenfélefajta olyan megjegyzést, amely arra utal, hogy a kamarát fel kívánjuk oszlatni, vagy meg kívánjuk szüntetni.
Szeretném még egyszer nagyon világosan leszögezni, hogy a kamarák köztestületként maradnak fenn, megváltozott jogkörrel, jogfolytonosan a jelenlegi kamarákkal. Egyébként nem gyakorlat nélküli az önkéntes kamarai tagság - még az ilyen hivatásrendi kamaráknál sem - az Európai Unió országaiban. Demokratikus köztestületeket szeretnénk, amelyek elsősorban a tagok jogait védenék. Ezt a 2. szakasz nagyon szépen mutatja, amely pont az a bekezdés: a szakmai kamara az egészségügyi hivatás gyakorlásával és az egészségügyi tevékenységgel összefüggő kérdésekben képviseli és védi tagjainak érdekeit és jogait, és külön jogszabályokban meghatározott keretek között egyedi ügyekben is elősegíti ezen jogok érvényesítését.
Azt gondolom, ez nagyon szépen mutatja a tárca és a kormány szándékát. Azt szeretnénk, ha a tagok ereje adná a kamara erejét.
A Gyógyszerész Kamara elnök asszonya olyan szépen megfogalmazta - sajnálom, hogy nem ül itt -, amikor azt mondta, hogy a többség tag akar lenni, és a demokrácia nem más, mint a többség akarata. Mi is ezt gondoljuk. Mi is azt szeretnénk, ha ez a többség - aki tag akar lenni - jelenne meg a kamarákban, és az ő akaratuk tükröződne vissza. Azt gondolom, a tárca részéről többször is eléggé - talán nyilvánvalóan is - kifejeztük azt, hogy olyan módosító javaslatokat, amelyek jobbítják ezt a törvényjavaslatot, természetesen készséggel befogadunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék!
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Még egy fél mondat, elnök úr! Tényleg egy másodperc.
Egyébként természetesen - amit a felülvizsgálat kapcsán jeleztünk - nem egy kőbevésett, telefonkönyvszerű mózesi kőtábla, amit a javaslat tartalmaz. Tehát bármilyen feladatbővítő javaslattól a kormány eleve nem zárkózik el. Egyetlen logika mentén próbáltuk meghatározni a kamarai feladatokat: hangsúlyozottan közjogi alapokon. Nevezetesen, hogy a kamarák, mint önkéntes kamarai tagságra felépülő testületek olyan közjogi feladatokat, amelyek a velük nem tagsági viszonyban állókra is kiterjednek - szükségképpen ki kell, hogy terjedjenek -, lehetőség szerint ne gyakoroljanak. Ez az egyetlen rendező elv van, ennek figyelembevételével a kormány természetesen bármilyen feladatbővítésre kész.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot? Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Tizenhárom. Ki szavaz ellene? (Szavazás.) Tíz. Tehát megállapítom, hogy 13:10 arányban általános vitára alkalmas.
A kisebbségi előadó Horváth Zsolt, a többségi én leszek. Köszönöm szépen.
Soron következik a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása. A módosító javaslatokat a kiosztott ajánlás összegzi, összesen 196 darabot. Emlékeztetem a képviselőtársaimat, hogy a déli szünet előtt úgy döntöttünk, hogy a kormány által támogatott és a képviselőknek kiosztott indítványok tekintetében együttes szavazást alkalmazunk, kivéve, ha a frakciók azt javasolják, hogy ebből vegyünk ki egyes pontokat, akkor azokról külön szavazunk, követve a plenáris ülés eljárási rendjét. A Szocialista Párt az 5-ösről kér külön szavazást. Kérdezem a többieket, hogy van-e egyéb indítvány. Horváth Zsolt.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Én felsorolnám, hogy melyek azok a módosító javaslatok, amelyekről külön szavazást szeretnénk kérni, mert eltérően kívánunk szavazni, mint a többiről. 4, 5, 16, 17, 21, 22, 36, 64, 65, 104, 133, 134. Ugyanakkor attól nem zárkóznánk el, hogy ezekről szintén egyben szavazzunk.
ELNÖK: Jó. Megértettem.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Két olyan ajánlás van, amiről kellene beszélni, mert nem értettük pontosan. Lehet, hogy támogatható lenne a részünkről, csak nem értjük teljesen világosan. Kellene hozzá indoklás. Ilyen lenne a 100-as, illetve a 146-os szám alatt szereplő. Erről a kettőről, ha megnyitnánk a vitát, azt megköszönnénk. Az előbb felsoroltakat tudjuk támogatni tehát.
ELNÖK: Értem. Először is egyben szavazunk az itt nem említett, alábbi ajánlási sorszámot tartalmazó indítványokról, ide értve az összefüggő pontokat is. Ezeket most felolvasom. a 7-es, a vele összefüggő 195, 19-es, 26, 27-es és ideértve a 37, 38-ast is. A 29, 34, 41, 42, 60-as, a 42-höz tartozik a 46, 47, 48, az 50-hez az 51, 52, 53, a 60-as, a 70-es, ideértve a 71, 73, 74, a 77-es, a 78-as, a 112-es, a 145-ös ideértve a 158, 169-est. A 152, 154, 166, 173, 174, 180, 184, 186, 187. és a 196-os is az összefüggések miatt. Ezeket az előterjesztő támogatja.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Egy hibát vétettem elnök úr, én a 112-est kihagytam, mi is támogatjuk.
ELNÖK: Rendben van. Tehát a 112-es kivételével az alább felsorolt pontokról szavazunk. Ki támogatja? (Szavazás.) Tizenhárom igen. Tehát a többség támogatja. Akkor most azokról a pontokról szavazunk, amelyekről az előterjesztőtől indokolást várunk. Két ilyet jelzett Horváth képviselő úr, ez a 100-as és a 146-os. Egyben fogunk szavazni, de kérem, hogy ezekhez szíveskedjenek megadni röviden az indokolást, hogy miért támogatják.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Ebben az előterjesztésben pontosításra kerül sor. A 100-asban, hozzákapcsolódóan a 101, 167. és 193-ban, a gyógyszerész általi helyettesíthetőségre vonatkozik az előterjesztés, amit abszolút támogathatónak tartunk. Tehát, hogy a gyógyszerész a beteg egyetértése esetén köteles helyettesíteni a beteg számára olcsóbb készítménnyel. A korábban törlésre javasolt részeket, ami a 2. § eleje volt, az előterjesztő a 101-es számban egy új 44. §-sal javasolja kibontani és ott előterjeszteni, ez nem más, mint a vényíró szoftver. A 167-es kapcsolódik ehhez, a másik lába, tehát elhagyja ezt a másik szabályozást.
ELNÖK: A 146-ost kérdezte a képviselő úr, amely Tóbiás képviselő úr javaslata, fogyasztóvédelmi.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Asszony! Ez azt jelenti akkor, amennyiben a parlament elfogadja, hogy az orvos jelzi a vényen, hogy helyettesíthetőnek tartja az általa leírt gyógyszert, amennyiben nem tartja alkalmasnak, ebben az esetben értelemszerűen a többi rész értelmét veszti, amennyiben a helyettesíthetőséget nem zárja ki az orvos, akkor a gyógyszerész tájékoztatja a beteget és egyetértése esetén a beteg számára kedvezőbb árú készítményt adja ki. Ez idáig rendben van, és a következő, mert van benne egy másik rész, hogy ez azt jelenti akkor, hogy a vényfelíró szoftver javaslatot tesz az orvosnak, amit egyébként nem köteles elfogadni, azt felülbírálhatja, de ez számára nem jelent plusz adminisztrációs terhet és kötelezettséget. Ezt jól látom vagy nem jól látom? Ez nagy kérdés.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Akkor pontosítanék. A 101-esben, ami az új 44. § (2): amennyiben az orvos eltérő gyógykezelést tart indokoltnak a szoftverben meghatározottól, akkor ugyanúgy indokolnia kell a betegdokumentációban. Ez gyakorlatilag egy plusz lehetőség a beteg számára azzal, hogy a vényformátumon ugyanúgy, mint most, a nem helyettesíthetőséget jelöljük, amikor nem engedünk helyettesíthetőséget, és akkor lehet eltérni. Tehát marad ugyanúgy a felíró szoftver. Ez egy plusz lehetőség még, hogy a patikai helyettesítésre is megteremtsük a lehetőséget.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönjük szépen.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Most az történik, amikor a kormánypárti képviselő kicsit értetlenkedik. Az renden van, hogyha helyettesíthető egy szer, akkor azt a beteggel egyetértésben lehet, de, ha egy orvos nyilván nagyon megfontolta, hogy miért nem helyettesíthető egy szer, akkor szakmapolitikai és orvosszakmai okokból aggályosnak tartom, hogy ezt a patikában a beteg és a gyógyszerész még megkonzultálja. (Közbeszólások.) De, erről szólt a Zsolt kérdése... (Dr. Horváth Zsolt: Az benne van már. Akkor ez érvényét veszti, akkor a patikában nincs miről vitatkozni.) Rendben van, akkor nincs miről vitatkozni. Akkor félreértettem a magyarázatot. (Dr. Horváth Zsolt: Én csak azt kérdeztem, hogy...)
ELNÖK: A képviselő úr javaslatát - egyébként ezt én is most olvasom - ugyanúgy értem, ahogyan az államtitkár asszony elmondta. (Dr. Horváth Zsolt: A részletes indokolási kötelezettség megszűnik-e vagy nem?) Kérem a képviselőtársaimat, tartsuk be a rendet.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Bocsánat, pontosítanék még egyszer. Tehát csak azoknál a készítményeknél, ahol az orvos nem jelzi X-szel, hogy nem helyettesíthető. Magyarán, ha az orvos úgy rendelkezik - mivel nem rendelkezett úgy, hogy nem -, hogy helyettesíthető, azoknál megadatik az a lehetőség, hogy még a gyógyszertárban is kapjon egy tájékoztatást a beteg arról, hogy van ennél olcsóbb készítmény, és még ott is dönthet úgy, hogy azt választja. Tehát csak akkor, amikor nincs jelezve, hogy nem helyettesíthető a készítmény, és a többiek ennek a továbbmenő lábai. (Közbeszólások.)
ELNÖK: Akkor azt hiszem, mindent tisztáztunk. Kis türelmet kérek, képviselőtársaim, mert úgy tudunk haladni! Akkor a 100., 101., 167., 193. csomagot ki támogatja, melyet a kormány támogat? (Szavazás.) Tizenhárom, tehát többségi támogatás van.
Most a 146., 159., 170-hez szeretném kérni a kormány magyarázatát, ezek fogyasztóvédelmi, jellegűek. Parancsoljon!
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): A 146. egy szövegpontosító jellegű módosító indítvány, ugyanakkor egyértelműsíti, és összhangot a fogyasztóvédelmi törvény, illetve a gyógyszertörvény rendelkezései között.
A fogyasztóvédelemről szóló törvény alapján egyébként a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség minden kiskereskedelmi tevékenységet végző gazdasági egységbe belépet, betekinthet. Itt rengeteg jogalkalmazási probléma volt, hogy a gyógyszertár tekintetében ki jogosult hatósági ellenőrzést végezni - az ÁNTSZ, a fogyasztóvédelem -, ebből különböző konfliktusok voltak. Ez a szakasz, illetve módosító indítvány ennek az egyértelmű megfogalmazását tartalmazza.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Nekem az okozta a problémát, hogy előtte a 145. módosító javaslat ugyanazon paragrafus ugyanazon bekezdését módosítja, mint a 146., de egymástól eltérő szöveggel. Ez a problémám, és az előzőt is elfogadásra javasolja a tárca. (Dr. Baraczka Mariann: Ez a második a jobb.) Értem, csak elém azt tetszettek tenni, hogy mindkettőt támogatják. A kettő egymást kizáró javaslat, ezért kérdeztem meg, hogy akkor hogy is van.
ELNÖK: Az előterjesztő? Szerintem nem zárja ki.
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Az utóbbi a jobb.
ELNÖK: Mindkettőt támogatta, majd ezeket lehet korrigálni.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Elnézést kérek, a kapcsolódóknál a 158. és a 159., illetve, ha jól emlékszem, a 169. és 170-nél is ugyanaz a szöveg. Itt mindenképpen korrektnek éreztük, hogy a magunk részéről mindkettőt - bármelyik szövegváltozatot - el tudjuk fogadni, de igazándiból a második tűnik jobb szövegnek. (Dr. Horváth Zsolt: Ugyanarra kétféle megoldás.)
ELNÖK: Rendben Melyik a jobb, a 146-os?
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Igen. (Közbeszólás: Vonjuk vissza a 145-öst.)
ELNÖK: Visszavonjuk a 145-öst, akkor töröljük azt a sort. Tehát a 145-ös visszavonva. A 146-osról szavazhatunk? (Többen: Igen.) Ezek szerint szavazunk. Ki támogatja a 146-ost? (Szavazás.) Egyhangú.
Most azt a módosító indítványt veszem elő, amelyet mindkét frakció, tehát az MSZP és a Fidesz is külön kikért, ez az 5. pont, amely a gyógyászati segédeszköz fogalmának egy pontosítását tartalmazza. Ezt a kormány támogatja. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja. (Nincs jelzés.) Ki támogatja? (Dr. Horváth Zsolt: A 6. is támogatható, csak nem szerepel a támogatotti sorban.) Mindegy.
Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Szeretném kérni, hogy az 5. és a 6. pontot összevontan tárgyaljuk meg. Mert én is azt remélem, hogy a 6. ponthoz lehetne - vagy kellene - támogatást szerezni, mert az jobb szövegváltozat.
ELNÖK: Azt gondolom, hogy a 6. pont többet tartalmaz, mint az 5., és e tekintetben a kormány az 5. pontot támogatta, ehhez pillanatnyilag - úgy látom - nincs többségi támogatás, de a bizottság, amikor megyünk sorban, meg fogja tárgyalni a 6. pontot, mert az itt nem szerepelt. Tehát ezt nem támogattuk.
Most eljutottunk azokhoz a pontokhoz, amelyeket a Fidesz felsorolt. Tehát még egyszer: 4., 16., 17., 21. - ideértve a 99., 128., 157. pontot -, 22., 36., 64., 65., 104., 112., 133., 134. Rendben van? (Közbeszólás: Igen.) Ezeket a kormány egyébként támogatja. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja ezeket az indítványokat. (Szavazás.) A bizottság ezeket támogatta, a támogatotti sorral végeztünk.
Most azokat a javaslatokat fogjuk tárgyalni, természetesen az ajánlás sorrendjében, amelyeket a kormány nem támogatott.
Az ajánlás 1. pontjában az előterjesztők a címből kivennék a "biztonságos és gazdaságos" jelzőt. Kérdezem, illetve nem kérdezem kormány képviselőit, mert tudjuk, hogy nem támogatják, csak akkor kérem, ha akarnak hozzátenni valamit, hogy ezeknél - hacsak nincs kérdés - nagyon rövid, tíz-húsz másodperces indokolásokat kapjunk, mert sok mindenen végig kell még menni.
Ágnes!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönjük, de ez a lényege a címnek.
ELNÖK: Világos. Tehát a címhez ragaszkodnak. Észrevétel, hozzászólás? (Nincs jelzés.) Nincs. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Senki.
ELNÖK: A 2. pont az intézeti gyógyszertár koncepciójával kapcsolatos. A kormány ezt nem támogatja. Hozzátennivaló?
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: A kormány fenntartaná, hogy világosan különüljön el az olyan gyógyszertár, gyógyszerforgalmazó, amely az intézetet látja el, és amely közforgalmú. Tehát mi egy kapcsolódó módosító javaslattal tudjuk támogatni az intézeti gyógyszertár, mint fogalom megjelenését, de azzal, hogy nagyon világosan váljon el az intézeti és a közforgalmú gyógyszerellátás, amelyre egyértelműen ugyanaz a szabály vonatkozzon, mint bármely más gyógyszertárba, ne kerüljön versenyelőnybe vagy versenyhátrányba az egészségügyi intézményben létrejövő közforgalmú gyógyszertár. Tehát ezeket emiatt nem támogatjuk, de kapcsolódót elképzelhetőnek tartunk hozzá. Különösen igaz ez például akár a 135. javaslatnál.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, ki támogatja. (Szavazás.) A többség támogatja ezt a javaslatot.
A 3. pontban a kormány nem támogatta azt az indítványt, amely a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény fogalmát emelné be a javaslatba. Ehhez nem kértünk indokolást. Ki támogatja? (Szavazás.) Senki, egyharmad sem.
Az ajánlás 6. pontja - itt van Béki képviselő asszony javaslata, hogy erről beszéljünk. Kérdezem az előterjesztőt, hogy ezt miért nem támogatják.
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): A módosító javaslat a gyógyászati segédeszköz-fogalom mellett behozná a közfinanszírozásban nem részesülők gyógyászati segédeszköz-fogalmat is. A javaslat a későbbiekben nem különböztet meg. Tehát nincs relevanciája a közfinanszírozásban részesülő gyógyászati segédeszköz-fogalomkörnek, mert nem különböztetjük meg ilyen szempontból.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Pedig az bizony jó lenne, ha megkülönböztetnénk. De egyfelől azért, mert azt gondolom, hogy ahhoz, hogy a közforrásokat mikor mire használjuk, ha ez a fogalom nincs, nagyon nehéz értelmezni a befogadási eljárásokat. Mert hiszen, ha nem releváns a közfinanszírozott, miért is kellene a befogadáskor meghatározott szabályoknak megfelelni, megfelelő dokumentumokat benyújtani? Hát akkor innentől kezdve virágozzék minden virág? Ez bizony egy nagyon fontos kérdés, úgyhogy arra kérem a képviselőket, hogy szavazzák meg ezt az indítványt, a kormány pedig, hogy fontolja meg.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A többség támogatja, sőt egyhangú.
Az ajánlás 8. pontjában a csekély értékűnek minősülő ajándék fogalmát az indítványozók a személyi jövedelemadó-törvényben szereplő fogalomhoz igyekeznek igazítani. Ezt a kormány nem támogatta. Miért?
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Továbbra is fenntartjuk, hogy a minél kisebb összeg szerepeljen, mint adható ajándék.
ELNÖK: Az előterjesztőket én arról tájékoztatom, hogy helyesebbnek tartanám, hogy ha egy ilyen típusú harmonizáció a különböző törvényeinkben érvényesülne. Tehát ha egyszer a személyi jövedelemadó-törvényben ez elég világosan szerepel, akkor itt is ugyanazt jelentse a csekély értékűnek minősülő ajándék. Ki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatja.
Az ajánlás 9. pontjában a százalékos támogatási rendszer megszüntetésére tettek javaslatot. Bevallom őszintén, a 10. pont is ugyanaz. Szavazhatunk egyben? Úgy látom, hogy igen. Tehát ki támogatja? (Szavazás.) Senki nem támogatja egyiket sem.
A 11. pontban a fiókgyógyszertár fogalmát kívánják pontosítani. Az előterjesztő ezt nem támogatja. Kérünk indoklást.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: A fiókgyógyszertár definíciójában ragaszkodnánk ahhoz, hogy az év egy meghatározott naptári időtartamában működik. És az a célunk, hogy amikor tovább működik folyamatosan, akkor az ne fiókgyógyszertár legyen, hanem teljes funkciójú gyógyszertár jöjjön létre, pont azért, hogy jobb lakossági kiszolgálás legyen azzal, hogy később lehetővé tesszük ott, hogy például ne kelljen magisztrális terméket előállítani magában a gyógyszertárban.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Ez az érvelés egy nagyon fontos mozzanatot tartalmaz, hogy tudniillik a fiókgyógyszertár működtetése általában és a gyakorlatban olyan kistelepülési vagy a településhez csatlakozó személyi jogos gyógyszertár mellett nyíló fiókgyógyszertár, ahol feltehetően azért nem kellett patikát nyitni, mert ez a forgalom valószínűleg nem tart el egy patikát. De nagyon fontos lakossági érdek fűződik ahhoz, hogy itt mindennap legyen lehetőség a vények kiváltására. Ezért én úgy gondolom, hogy önmagában az az érvelés, hogy a fiókgyógyszertár csak egy-egy időszakos, mondjuk egy üdülőtelepen bent van, de az egy kistérségben, ahol mondjuk nyolc falu sem tesz ki egy négyezres lakosságszámot, ott van egy központi patika, de ott fontos, hogy a tőle 20 km-re lévő településen egy fiókpatika még ott álljon az emberek rendelkezésére. Ezért értve és méltányolva a kormány álláspontját, azt gondolom, hogy amíg nincs olyan forgalma egy patikának, hogy ebben megálljon a saját lábán, addig bizony nem kellene időkorláthoz kötni. Kell, hogy legyen egy lehetőség.
ELNÖK: Jó. Hallottuk az ellenérvet, érvet, újabb vitát nem nyitunk. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A bizottság a 11-es ajánlási pontot támogatta. A jegyzőkönyv kedvéért jegyzem meg, hogy egyébként az előzőekben nem támogatott 9-es, 10-es ponttal együtt a 61-es ajánlási pontot is elutasítottuk. Következik a 12-es.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Ugyanerre irányul, csak itt vannak összefüggések is, és nem értem, hogy a 177-es milyen összefüggésben van ezzel a módosítással.
ELNÖK: A 177-es semmilyen módon. Ez el lett írva. A 12-es, 105-ös és 115-ös pontot a kormány nem támogatta. Képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Szó szerint ugyanaz, mint az előző.
ELNÖK: Az előzőt a bizottság megszavazta. Kérdezem a képviselő urat, hogy fenntartja-e a javaslatát.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Ez abból a szempontból más, hogy ez kapcsolódik másik kettőhöz. Vagy rossz az előterjesztés, mert szóról szóra ugyanarról van szó.
ELNÖK: Igaza van a képviselő úrnak. Akkor vegyük úgy, hogy a 11, 12-es, 105-ös és a 115-ös ugyanarról szól. És nem 177-es, hanem 117-es. Értelmezhetjük-e úgy, hogy a 12-est is megszavaztuk? (Közbeszólások: Igen.) Menjünk tovább: 13-as pont következik. Az intézeti gyógyszertárral kapcsolatos.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Nem támogatjuk, és nagyon határozottan szeretnénk elkülöníteni az intézet kiszolgálását. Amiben hajlandóak vagyunk kapcsolódni, hogy megjelenjen a gyógyszertár név, de nagyon egyértelműen szeretnénk, ha elkülönülne a közforgalmú gyógyszertártól, függetlenül attól, hogy helyileg hol helyezkedik el. Akár bent egy intézményben, akár mellette.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak az a probléma az államtitkár asszony érvelésében, hogy életszerűtlen. Tehát ezért mondanám, hogy nem szerencsés - úgy is, mint az indítvány egyik előterjesztője.
(Jelzésre.) Képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Érthetetlen a magyarázat, ugyanis az intézeti gyógyszertár és a közforgalmú gyógyszertár két teljesen külön definiálható objektum vagy szolgáltató egység. Attól nem változik a helyzet, hogy egy közforgalmú gyógyszertár egy egészségügyi intézményben van, miután a törvény más helyein egyértelműen leírja, hogy el kell különülnie, és ugyanazoknak a feltételeknek kell megfelelnie, ami kérdéses és egyszerűen értelmezhetetlen, az önök álláspontja.
Az intézeti gyógyszertár egy intézeti gyógyszertár, a közforgalmú meg egy közforgalmú. Semmi köze nincs ahhoz, hogy éppen a Pető Nevelőintézetben, egy egyetemi klinikán, vagy hol van.
ELNÖK: Jó. Tehát a 13. pontnál tartunk.
Államtitkár asszony!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Még egy pontosítás. Gyakorlatilag valamennyi egészségügyi ellátó intézményben kötelező biztosítani az intézmény gyógyszerellátását. Mi ezt értelmezzük intézményi gyógyszerellátóként, mellé egy opció jelenleg, hogy zárt forgalomban áruljon gyógyszert, ha jól tudom, 60 körüli zárt forgalmú gyógyszertár működik.
Az lenne a célunk, hogy ez a 60 körüli zárt forgalmú gyógyszertár alakuljon át valódi nyílt forgalmúvá, ne alakuljon ki versenyelőny, versenyhátrány a már létező patikák között, pontosabban ne alakuljon ki az intézetiek versenyelőnye.
Köszönöm.
ELNÖK: Államtitkár asszony! Talán a szándékban nincs is különbség, csak akkor azt nem értem, hogy akkor a mi indítványainkat miért nem lehet támogatni.
(Jelzésre.) Képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): A törvényjavaslatban gyógyszerellátó van, hogy intézeti gyógyszerellátó - ugye, így szól? - lényegében egy kereskedelmi tevékenységet foglal magában. Holott az intézeti gyógyszertár - a tradícióját illetően is - egyéb tevékenységeket is végzett: magisztrális készítményeket, infúziókat készít, arról már nem is beszélek, hogy egyetemek esetében a képzés és a továbbképzés helyszíne is. Tehát ezt messze nem fedi le gyógyszerellátó. Hangsúlyozom, az intézeti gyógyszertár és a közforgalmú gyógyszertár abszolút, objektív módon meghatározza, hogy miről van szó. Az, hogy zárt- vagy nyíltforgalmú, nem az intézeti gyógyszertár, hanem a közforgalmúság keretén belül kell kezelni. Úgyhogy tényleg érthetetlen.
ELNÖK: Jó. Akkor azt gondolom, körbejártuk ezt a témát. Ki támogatja a 13. pontot? (Szavazás.) Úgy látom, a többség igen.
A 14. ajánlási pontban Csáky képviselő úr az intézeti gyógyszertár fogalmát kicsit bővebben határozza meg, mint azt az indítványozók a 13. pontban tették. Ezt sem támogatta a... (Jelzésre.) Igen!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnök úr, elnézést kérek, a 13-ast nem néztem, és kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy gondoljanak vissza. Önök azt írják, hogy intézeti és közvetlen lakossági gyógyszerellátás. Tehát ez okozhatja a zavart, ebben az esetben itt valóban összekeveredik az intézeti és a közforgalmú tevékenység. (Dr. Horváth Ágnes: Így van. - Közbeszólások.) Most nem akarom a hazai portékát akarom reklámozni, de ezt kiküszöböli az én módosító javaslatom, amely ténylegesen csak az intézeti gyógyszertárról beszél. (Közbeszólások.) A betegek teljes körét, és külön jogszabályban meghatározott esetben. (Közbeszólások.)
ELNÖK: Vojnik Mária!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök úr, szerintem a szocialista képviselők meggondolhatják, szerintem Csáky képviselő úr javaslata fontos, ezért azt gondolom, hogy csatlakozhatunk ehhez.
ELNÖK: Schvarcz képviselő úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): A 14-est tudnánk támogatni, teljes mellszélességgel, csak egy hibája van, hogy "külön jogszabályban". Szerintünk ezt a törvényben kellene elrendezni, és akkor nem lenne semmi gond.
Tehát ebből a kettőből tudnánk egy kapcsolódót csinálni, így támogatjuk a 14. pontot. Mind a kettőt, benne hagyjuk, és...
ELNÖK: Nem vonnánk most vissza a 13-ast. Van még az intézeti gyógyszertárral kapcsolatban egyéb javaslatunk is, de a 14-est értjük. Tehát kérdezem, ki támogatja a 14-est. (Szavazás.) Egyhangú.
Tehát egyelőre mindkettőt állva hagytuk, a 13-ast és a 14-est is. Köszönöm szépen.
Van azonban itt még újabb definíciós javaslat: Mikola István képviselő úr és képviselőtársai javaslata, ezt sem támogatta a kormány, a 15. pontról van szó, amely elvileg a 120. ponttal van összefüggésben, de most már nagyon óvatos vagyok, és megnézem. Igen, ez biztosan összefüggésben van, az előterjesztő nem támogatta. Ki támogatja ezt a javaslatot? (Dr. Csáky András: Ez ugyanaz, elnök úr, a korrektség akkor az lenne, hogy ezt is támogassuk, a háromból csinálunk egyet.) Nem egészen. (Dr. Vojnik Mária: Ezt nem szavaztuk meg.) Tessék?
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Azért, mert én nem szavaztam meg, és azt gondolom, ezt Csáky képviselő úr...
ELNÖK: Nem szavaztuk meg. Túl sok gondunk lesz a kapcsolódóknál, de ezzel együtt úgy láttam, hogy nem. (Szavazás.) De az egyharmadot elérő "nem" a 15. pont.
Kérem, képviselőtársaim! Az ajánlás 18. pontjához értünk, amely az életkori korlátoknak a Polgári törvénykönyvhöz alakításáról szól, de úgy emlékszem, hogy itt már volt kormánytámogatott javaslat ebben az ügyben, úgyhogy gyorsan megkérdezem - mivel nem látok hozzászólási igényt -, hogy ki támogatja ezt a javaslatot az ajánlás 18. pontja szerint. (Szavazás.) Nincs ilyen. (Dr. Csáky András: Pedig logikailag, ha azt támogatjuk, akkor ezt is kell. - Közbeszólások.) Nem támogatjuk.
Az ajánlás 20. pontjában szerepel az az indítvány, ahol az előterjesztő képviselők kivennék az egyszerűsített befogadási eljárásrendből a gyógyászati segédeszközök körét, ha jól értelmezem. Ezt az előterjesztő nem támogatta. Mert?
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Fontosnak tartjuk, hogy a gyógyászati segédeszközökre is egyre inkább ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, mint a gyógyszerekre. Pontosan ezért tesszük lehetővé itt is a gyorsított befogadási eljárást, mert összességében ez tud a lakosság számára kedvezőbb árakat hozni.
ELNÖK: Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Gondolom, a módosítást megfogalmazók abból indulhattak ki, hogy azért egy gyógyszer esetében a hatóanyag alapján könnyen meghatározható az ekvivalencia, viszont az, hogy használati értékben legalábbis bizonyítottan a már befogadott eszközével azonos új eszköz, nehezen értelmezhető. Gondolom, ezért született, bár nem vagyok fogadatlan prókátor, és páran vannak itt az előterjesztők közül. (Közbeszólások.)
ELNÖK: Államtitkár asszony!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Pontosan ezért gondoljuk, hiszen a befogadásnál komoly szerep jut az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalnak, hogy ez számukra pontosan egy plusz feladat, hogy nézni kell, hogy elfogadható-e egyenértékűként. Egyébként számos segédeszköznél semmifajta problémát nem látok, hiszen egy járókerettől, egy bottól kezdve rengeteg olyan eszköz van, ahol ez semmi problémát nem okoz, függetlenül attól, hogy igen, lehet olyan, ahol nehezebb az egyenértékűség megítélése, de azt gondoljuk, ha ez benne marad, ezzel el tudjuk érni, hogy bekerüljenek olcsóbb termékek.
ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A bizottság támogatja a 20. javaslatot.
A 23-as javaslatra térünk rá, amelyben Gusztos Péter úr a hatóanyag néven való gyógyszerrendelés erősítésére tesz javaslatot, ezt a kormány nem támogatta. Kívánja-e ezt valaki megvitatni, vagy szavazzunk? (Nincs jelzés.) Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Nincs támogatottsága a 23-asnak.
A 24-es javaslat következik, amelyben Gusztos Péter képviselő úr a gyógyszerek és gyógyászati segédeszköz-eladás ösztönzésére iktatna be különböző szabályokat, a kormány ezt nem támogatta. Kívánja-e ezt valaki megvitatni? (Nincs jelzés.) Nem. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Nincs támogatás.
A 25-ös javaslatban Schvarcz Tibor és képviselőtársai a gyógyászati segédeszköz-ismertetést a betegegyesületekre is kiterjesztené.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Nagyon egyértelmű volt a szándék abban, hogy szigorítva legyen a szabályozás. Pont a gyógyászati segédeszközök terét érezzük egy nagyon kényes területnek. Nem véletlenül nem akarjuk azt sem engedni, hogy a gyógyszerekről betegeknek adjanak tájékoztatást, különösen vénykötelesről. Ugyanígy nem tartjuk nagyon jó szabálynak azt, hogy ha vényköteles gyógyászati segédeszközökre is vonatkozna, még ha csak ismertetés címen is, hiszen magát az ismertetést elég nehezen tudjuk bármiféleképpen kontrollálni.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Gondolok az Anita klubokra, ahol mindenképpen szükséges, hogy a betegeknek az új mellprotézist és hadd ne soroljam tovább, bemutassák a GYSE-forgalmazók, mert ők használják, nekik mindenképpen tudniuk kell erről. Tehát ezért nyújtottuk ezt be. Köszönöm szépen.
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Semmi probléma nincs akkor, ha ezt egy független egészségügyi szakdolgozó teszi meg, mert ugyanez neki feladata. Be kell tanítania. Itt attól félünk, hogy nehogy egy tiltott promóció jelenjen meg közvetetten célzottan a beteg számára.
ELNÖK: Jó, kaptunk ötletet. (Derültség.) Ebben a formában ki támogatja? (Szavazás.) Nyolc igen, akkor nem támogatjuk.
A 28. Schvarcz Tibor és képviselőtársai javaslata. Ugyancsak az ismertetéssel kapcsolatban tesznek indítványt, a kormány nem támogatja.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy ne csak a társadalombiztosítás által támogatott ismertető tevékenységre vonatkozzon az itt lévő szabályozás, hanem függetlenül attól, hogy támogatja a társadalombiztosítás vagy nem, de valamennyi ismertető tevékenységre kiterjedjen. Ez egyébként még több helyen végigvonul itt a módosítókban.
ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Tizenkettő, tehát a többség támogatja.
A 30-as és a 32-es javaslatban az indítványozók azt ajánlják, hogy a gyógyászati segédeszköz-ismertető személyek esetén a regisztrációs díj összege alacsonyabb legyen. Ezt az előterjesztő nem támogatja. Ki támogatja? (Szavazás.) Tizenhárom. A többség támogatja.
A 31-esben Gusztos képviselő úr javaslatát a kormány nem támogatja. Itt megemelné a képviselő úr. A bizottság? (Szavazás.) Senki sem támogatja. Ez összefüggött a 33-assal.
A 35-össel kapcsolatban Göndör képviselő úr javaslatáról kérdezem, miszerint az ismertető által nem adható juttatások közé a természetbeni juttatást is beemelné.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Pontosan azért nem, hiszen a természetbeni juttatást engedtük be, az elején a kis értékűnél 5 százalékot szerettünk volna, most fogadták el a 10 százalékot, tehát ahhoz mindenképpen egy természetbeni juttatás kell, hiszen úgy tud megjelenni az ajándék. Itt ugye mindenfajta ajándékot kizárna a képviselő úr.
ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Senki. A 39-es ponttal kapcsolatban, amelyet az előterjesztő szintén nem támogat, Göndör képviselő újabb javaslatáról van szó, ahol az adóigazolás korlátozás nélküli megküldésének kötelezettségét javasolja előírni. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Nem támogatjuk.
A 40. pontban az volt az indítványozók szándéka, hogy a tb-támogatott gyógyszernél ne lehessen felhasználásösztönző ajándék. Ezt az előterjesztő nem támogatta.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Az előterjesztő azt támogatná, hogy semmilyen gyógyszernél ne lehessen felhasználásra vonatkozó ösztönzőt adni, függetlenül attól, hogy támogatott vagy nem támogatott a készítmény. Tehát ajándék Aspirint se lehessen osztogatni.
ELNÖK: Tehát az indítványozók csak a tb-támogatott körre érvényesítenék a tilalmat, hogy világos legyen. Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) Többség. Tehát a 40. pontot támogattuk.
A 43, 45. és 49-es pontban remélem, az összefüggések rendben vannak. Ennek az a lényege sok egyéb ok mellett, hogy a reklámmal kapcsolatos bírságot másképp osztaná el az indítványozó és az egészségbiztosítás kevesebb pénzt kapna. Ezt az előterjesztő nem támogatta. Ki támogatja ezeket? (Szavazás.) Senki.
Az ajánlás 44. pontjában ugyanerről van szó. Ki támogatja? (Szavazás.) Senki. Az 54. pontban Kékesi Tibor és Molnár Albert azt javasolná, hogy a hazai forgalmazás megszüntetéséről a biztosítót ne félévvel, hanem kilenc hónappal korábban legyen szükséges értesíteni. Ezt az előterjesztő nem támogatja, mert hogy ezt hosszúnak tartja. Ki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatja.
Az 55, 56, 58-as pontot sem támogatja az előterjesztő.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Ez egy technikai szám, itt nem a legmagasabb árról van szó, hanem arról az árról, amit befogadunk, és amin támogatást kap. Egy fixesítettnél például a támogatás alapjául szolgáló ár a már meglévő fix csoportnak az ára vagy a fixesített terméknek a támogatás alapjául szolgáló ára lehet. Tehát, a "legmagasabb" szóval van problémánk.
ELNÖK: Értem, a "legmagasabb". Mindazonáltal ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Tíz igen. Számoljunk, mert nem vagyunk mindig elegen Ki nem támogatja? (Nincs jelzés.) Ki tartózkodik? (Szavazás.) Nyolc, akkor is többség. Igaz, csak nekem meg kell állapítani.
Az 57. pontban egy fontos javaslat van, amely a hatályos transzparenciához való visszatérést jelentené, Schvarcz Tibor és képviselőtársa javaslatát a kormány nem támogatta. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Igen, ez rendben van.
Az 59. javaslatban és a kapcsolódó 62., 80., 84. pontban - remélem, itt rendben vagyunk - arról van szó, hogy a képviselők törölni javasolják a támogatásba befogadott gyógyszerek támogatására alkalmas módszerek közül a százalékos támogatást. Nem látok igényt, hogy ezt megvitassuk, ezért szavazzunk. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Senki, tehát egyharmad sem.
A 63. pontban Vojnik Mária az egyszerűsített eljárásrendbe sorolandó technikákat javasolná szűkíteni. Ezt a minisztérium nem támogatja.
Mert? Államtitkár asszony!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Azt szeretnénk, hogyha pontosan azok a termékek, ahol árverseny érhető el, igenis, gyorsabban befogadásra kerülhessenek. Csak így tudjuk elérni, hogy csökkenjenek az árak.
ELNÖK: Vojnik, Mária!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Ez teoretikusan rendben van, praktikusan azonban az a probléma, hogy a piacon a hatóanyagokhoz képest végtelen számú termék van, és az előző évek gyakorlatából pontosan tudjuk, hogy az új termék megjelenése, a minimálisan olcsóbb árral való belépése a piacra gyakorlatilag nem eredményez érdemi költségmegtakarítást az Egészségbiztosítási Pénztárnak, mert az történik, hogy az egyik is fogy, meg a másik is.
Úgyhogy, ennél nincs igazán érdemi okunk, mert ezeket ugyanúgy meg kellene nézni, ugyanúgy végig kellene járni a procedurális szabályokat. Úgy gondolom, semmi ok. Vagy vannak kiszerelések, hatóanyagok - a tápszereknél is -, de végigvitattuk, most csak elmondom, hogy azoknál amúgy is létezik bejelentési kötelezettség, vagyis, hogy nem kell végigmenni a teljes procedúrán. Vagy oda tartozzon, vagy tartozzon bele a normál eljárási rendbe. Mondtam, ez a szabály tipikusan a bonyolító szabálya.
ELNÖK: Rövid választ kérek.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: A normál eljáráson belül végig kell csinálni a technológiai értékelést is, ami azt gondoljuk - különösen egy generikumnál -, teljesen felesleges költség a generikus gyártónál, ami aztán szintén a fogyasztókra rakódik rá.
ELNÖK: Ki támogatja ezt a javaslatot a 63. ajánlási pont szerint? (Szavazás.) Tizenkettő, igen.
A 66. pont következik, Göndör István képviselő úr javaslatát a kormány nem támogatta. Ki kíván erről vitát nyitni? (Nincs jelzés.) Senki. Ki támogatja? (Nincs jelzés.) Senki, egyharmad sem.
A 67. pontban... (Dr. Schvarcz Tibor: Visszavonjuk ezt az ajánlási pontot.) A 67. pont visszavonva.
A 68. pontban Gusztos képviselő úr javaslata a járóbeteg-ellátásban alkalmazható új gyógyászati segédeszközökről szól. Itt egy fogyasztóvédelmi javaslatról van szó, gyógyászati segédeszközök körében. Ki kívánja ezt megvitatni? (Nincs jelzés.) A kormány nem támogatja. Ki támogatja a javaslatot? (Nincs jelzés.) Senki, egyharmad sem.
Az ajánlás 75. pontjában Schvarcz Tibor és képviselőtársai a támogatásváltozás közzétételét javasolják negyedévenként, gyógyászati segédeszközökről van szó. Ezt sem támogatta a kormány. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A bizottság támogatja. (Dr. Csáky András: Kérdést nem lehet feltenni?) De lehet, csak... Kicsit megállok egy-egy pillanatra.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Jó, csak erről vitatkoztunk, és még készültek módosító javaslatok, úgyhogy elnézést kérek.
Az lehet az alapvető gond, hogy nem lehet tudni, mit jelent pontosan a "folyamatosan". Logikailag sokkal ésszerűbb, hogyha jön egy termék, akkor azt folyamatosan befogadják. Sokkal mobilisabb az egész rendszer, tehát gondolom, ez talán visszafelé is működhet, mint az, ha negyedévenként lesz ez. Most azért született a módosítás, és ezt nem tudtuk tisztázni, hogy mit értünk a folyamatosság alatt. Hogyha egy gyártó bejelentkezik, akkor mennyi időn belül köteles elkezdeni a tárgyalásokat? Vagy pedig technikailag az-e az egyszerűbb, hogyha azt mondjuk, hogy negyedévente, és akkor mindenki tudja, hogy most akkor ebben a negyedévben. Tehát ezt nem lehet tudni, hogy a "folyamatos" mit jelent.
ELNÖK: Schvarcz képviselő úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): A "folyamatos" ellen az volt a kifogásom, hogyha megjelenik egy olcsóbb készítmény, és befogadásra kerül, mire a beteg a 90 napos érvényességű vényével megjelenik a beváltóhelyen, addigra lehet, hogy az a dolog már drágább. Tehát soha nem éri utol a beteg azt, hogy mi a legolcsóbb.
Ezért szakaszolnánk a dolgot, és negyedévente kerülne kihirdetésre. Ehhez mindenki - a felíró és a beteg is - jobban tudna igazodni.
ELNÖK: Baraczka Mariann!
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): A folyamatosságot indokolja az, hogy ezek a döntések egyedi hatósági eljárás keretében kerülnek meghozatalra. Tehát itt nem tudjuk pontosan megmondani, hogy a negyedév elején kerül-e benyújtásra, tehát nincs egy olyan időpillanat, hogy most akkor elsején kell benyújtani a kérelmeket, és minden negyedév első napján, és úgy kiszámolva a 90 meg a 120 napokat, biztosan ebben az időpontban születik döntés.
Ezért van a folyamatosság, tehát amikor megszületik a döntés a befogadásról, annak van egy időpontja. Más kérdés a finanszírozás kezdő napja, a kettő ugyanis eltérhet egymástól. Tehát, hogy melyik az az időpont, amitől kezdve a biztosított azon az áron, a támogatással hozzájut a forgalmazónál, illetve a patikában. Ez a két időpont egyébként abszolút eltérhet egymástól, pontosan a gyógyszerek esetében ez akár 365 nap is lehet. Tehát meghozza a döntést adott esetben év elején, 2007. január 1-jén, azzal, hogy a finanszírozás kezdő napja 2008. január 1-je. De lehet egy későbbi vagy egy korábbi időpont is.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavaztunk róla, és támogattuk.
A 76. pontban Göndör képviselő úr javaslatát kívánja-e valaki megvitatni? (Nincs jelzés.) Senki, ezért kérdezem, ki támogatja. (Nincs jelzés.) Nincs támogatás, egyharmad sem.
A 79. pontban Schvarcz képviselő úrral többen a közgyógyellátással összefüggő javaslatot tettünk a gyógyászati segédeszközök körében. Ezt az előterjesztő nem támogatta. Miért?
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: A közgyógyellátási lista miatt, hiszen a gyógyászati segédeszközök körében is ugyanúgy egy listát tervezünk, itt a listán lévő termékek szolgálhatók ki. (Közbeszólások.)
ELNÖK: Elnézést, tartsuk be a parlamenti rendet! Az előterjesztő mondott egy indokot, ki kívánja ezt megvitatni? (Jelzésre.) Schvarcz képviselő úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Ha a gyógyszerhez hasonló transzparenciát szeretnénk a közgyógyellátás vonatkozásában is elérni, akkor nem biztos, hogy kellene ragaszkodnunk a listához, hanem ugyanúgy fel kellene ezt a dolgot oldani, mint a gyógyszereknél és ezzel kellene összhangba hozni a gyógyászati segédeszköz vonatkozásában a dolgokat és nem listát tartalmazni, hanem keretösszeget megállapítani. Mert egy csomó minden beleférne ebbe a keretbe a támogatásnagyságokat ismerve. Tehát ezért nyújtottuk be ezt a javaslatunkat.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Ebben az ügyben a szociális törvény is listáról beszél. Akkor ott is kell módosítani, ha ezt itt módosítjuk. Fenntartanánk arra is, hogy ragaszkodnánk a listához, segédeszköz téren.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Csak egy rövid kérdés: a listán elsősorban a megfelelő minőségű referenciaárhoz tartozó termékek vannak. Akkor miért nem jó az indítvány? Majd ha transzparens lesz a gyógyászati segédeszközök befogadása, ugyanúgy, ahogy a gyógyszereknél, akkor újra kell ezt majd gondolni. Addig meg azt gondolom, hogy ez a javaslatunk nem megy szembe a kormány szándékával, de legalább világos.
ELNÖK: Ki szavaz az indítvány mellett? (Szavazás.) Igen, többség. Köszönöm szépen.
A 81. indítványban Schvarcz Tibor és képviselőtársai azt javasolják, hogy a gyógyszergyártókat a törvény szerint terhelő befizetési kötelezettség 2007-re terjedjen ki és az azt követő évekről majd a mindenkori éves költségvetés rendelkezzék.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Alkotmányossági aggályokat vetett fel, az Igazságügyi Minisztériummal egyeztettünk. Sokkal tisztább megoldásnak tartjuk azt, hogyha valóban egy törvény szabályozza a területet, és aztán -amennyiben szükséges - módosításra kerül a törvény a költségvetési törvény helyett.
ELNÖK: Én azt gondolom, hogy ha Németországban is hasonló szabályozás volt, hogy tudták ezt módosítani, bizonyos értelemben nagyobb tervezhetőséget jelent, ha itt erről valamiféle kiegészítés van. Ha nincs ilyen előírás, akkor a mindenkori kormány hajlamos fenntartani egy ilyen elvonási mértéket az idők végezetéig. Ezért javasoltuk, hogy egyetértve azzal, hogy most muszáj egy ilyen terhelést vállalniuk, legalábbis a mi véleményük szerint is, a gyártóknak, de indokoltnak láttuk ezt a kis kiegészítést. Megítélésünk szerint ez sem megy szembe a kormány szándékaival. Csáky képviselő úr.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Azért az elhíresült salátatörvény kapcsán az Alkotmánybíróságnak volt egy állásfoglalása azzal kapcsolatban, hogy felhívta a törvényalkotó figyelmét arra, hogy tartózkodjon attól, hogy szorosan egymáshoz nem kapcsolódó jogszabályokat egy jogszabályban próbáljon módosítani. Gondolom, az előterjesztő erre gondolt. És azért ez látszólagosan egymáshoz közel áll, de szerintem eléggé egymástól távol lévő joganyagokról van szó, ezért lehetnek aggályaink.
ELNÖK: Ez a javaslat került most benyújtásra, gondolom, attól nem zárkózunk el, hogy majd úgy fogalmazzuk meg, hogy a mindenkori éves költségvetést megalapozó törvénynél korrigáljuk ezt, és akkor nem lesz ezzel gond. De ezzel együtt azt kérdezem tartalmában, mert hiszen erről kell most szavazni első körben, ami itt van előttünk, hogy a 81-es ajánlási pontot ki támogatja. (Szavazás.) Többség.
Az ajánlás 82. pontjában Béki Gabriella képviselő asszony különböző kedvezményeket javasol a gyártói befizetési kötelezettséggel rendelkezők számára megadni. Képviselő asszony!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Szeretnék kérni egy indoklást, a képviselőtársaim figyelmét meg felhívni arra, hogy itt a hazai gyártók számára lenne kilátásba helyezve egy szolid mértékű csökkentése annak a plusz befizetésnek, amit egyébként a törvény kilátásba helyezett, annak az egyharmadával lenne alacsonyabb a hazai termelőkre rótt teher.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Ezt az európai uniós normák miatt tartjuk versenyellenes szabályozásnak, tehát ezzel így nem értünk egyet, és nem tudjuk támogatni.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Felhívom az államtitkár asszony figyelmét, hogy a közeli napokban döntött az Európai Bíróság a spanyol ügy kapcsán a Glaxo párhuzamos importja kapcsán, ami implicite azt jelenti, hogy igenis a belső piac védelme a gyógyszerek érdekében bizonyos fokú nagyobb mozgásszabadságot élvez. Tehát azért meg kellene nézni azt a bírósági ítéletet.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Kicsit valóban átláthatatlannak tűnik, viszont kérdezem az államtitkár asszonyt, hogy az Angliában használt PPRS-rendszerhez hasonlóan, ahol már 15 éve működik, nem lehet-e valami módon megfogalmazni és preferálni akár 2008-tól a Magyarországon K+F-tevékenységet végző, Magyarországon befektető és nagy mennyiségű, itt foglalkoztató gyártó esetén ezt a kérdést. Mert ez mindenképpen jogszerű lenne és kicsit arra ösztönözné a különféle nagy gyógyszerforgalmazókat, hogy ne csak idehozzák a gyógyszert, eladják, majd kivigyék a hasznot, hanem itt is gyártassanak vagy itt folytassanak K+F tevékenységet.
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Az angliai példa kicsit sántít, mert ott az árszabályozás technikájában a közösség három technikát ismer: az árbefagyasztást, a hatósági ármegállapítást és a profitkontrollt. Angliában pont a profitkontroll, mint szabályozási eszköz jelenik meg, tehát ott egy egészen más jellegű támogatási és ármegállapítási szabályozás van. Ezt a Társadalombiztosítási Alapba való befizetés szempontjából nem találjuk helyesnek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A szándékot én is méltányolandónak tartom, azonban itt az utolsó mondattal összefüggésben kell, hogy azt megjegyezzem, hogy mindezek az esetlegesen megadandó kedvezmények a társadalombiztosítási gyógyszerkassza betartása szempontjából nem mutatnak ösztönzést és itt most ez az alapvető oka a törvény megalkotásának. Tehát ugyan sok mindent el lehet ismerni, mint ahogy én a magam részéről bizottsági elnökként azt mondtam az érintetteknek, hogy igen, ennek a befizetési kötelezettségnek mérték szerint valahogy eleget kell tenni. De az, hogy ez milyen technikával, mondjuk éppen a hazai gyártókat vagy Magyarországon kapacitással, gyártással rendelkező cégeket, munkaerő-foglalkoztató cégeket kedvezményez, ez egy másik kérdés. Ha erre van egy megfelelő technika, ami egyébként a tb kasszájába ugyanazt hozza be, de ha úgy testszik a terheket másképp osztja el, az előtt jobban lehetünk nyugodtam, azonban én ilyen indítványt nem látok pillanatnyilag. Csáky képviselő úr.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): A forgalom, a tb-támogatás mértékének az aszimmetriája, az árréstömeg a nagyobb vállalatok, a külföldi vállalatok között, e miatt a befizetés miatt többszörösen hátrányba hozza ezeket a magyar cégeket, helyeket.
Úgyhogy, elméletben egyetértek azzal, amit elnök úr mond, hogy akkor lényegében a gyógyszerkasszában kotorászunk, csak kérdés, hogy már rövidtávon nem okozunk-e nagyobb kárt azzal, hogy ezeket a magyarországi gyártókat padlóra küldjük. Nekem az az érzésem, hogy nagyon...
ELNÖK: Képviselő úr, én fogalmazok még ennél is világosabban. Azt gondolom, ha olyan javaslat állna elő, amely például - ha úgy tetszik - ugyanazt az eredményt hozná, mint a 14-16 százalékos kötelezettség, de mondjuk, fogyasztói vagy termelői ár nagyság szerint sávosan osztaná el a terheket, nyilvánvaló, hogy ki gyártja az olcsóbbat és ki nem, azt jobban meg lehetne vitatni. Mert annak az eredménye elvileg ugyanez is tudna lenni. De úgy látom, hogy ilyen típusú indítványt nem nyújtottak be a képviselők, tehát erről nem nagyon tudunk tárgyalni.
(Jelzésre.) Képviselő asszonynak adok szót, utána Csáky képviselő úrnak. Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Az a kérdés, hogy a tárcának van-e hajlandósága arra, hogy ezen a problémán továbbgondolkodjon, és próbáljon meg valamilyen kompromisszumos javaslatot előterjeszteni. Azért is kérdezem, mert nekem a 35. szakasz már eleve gondot okoz azzal, hogy a fix összegű támogatásban részesülő gyógyszerek esetén - amelyek főként generikumok - majdnem ugyanakkora terhet ró ki a 14 százalék formájában, mint az egyébként meg nagyon költséges termékek esetén.
Szóval, én nagyon fontosnak tartanám, hogyha nem terhelnénk tovább a bizottság ülését ezzel a vitával, hanem lenne lehetőség arra, hogy közösen gondolkodjunk egy olyan javaslaton, amely megnyugtatóbb.
ELNÖK: Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, lényegében elmondta a képviselő asszony.
ELNÖK: Akkor államtitkár asszonynak adom meg a szót.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Nagyon egyértelműen az a kormány - és különösen az egészségügyi kormányzat - szándéka, hogy ne az e-alapból támogassunk iparpolitikát. Ez az első mondat.
A második mondat hozzá, hogy eleve a fixesített, nem fixesített, hogy így történt a kör, és egyáltalán, van különbség köztük, azt gondolom, ez szintén már egyfajta előrelépés, hiszen tulajdonképpen a mi eredeti elképzeléseinkben már szerepelt az is, hogy teljesen egyenlő mértékű rabattot kell fizetni. Tehát lett egy különbség, és azt gondolom, hogy azon vitatkozni, hogy mennyi az originális és mennyi a generikus termékek profitja, vagy mennyi a generikusok haszna egy terméken és mennyi az originálison, be kell vallanom, hogy ebben nagyon-nagyon kevéssé mernék bármilyen határozott állásfoglalást mondani, hogy hol kisebb és hol nagyobb.
Ha nézzük azt, hogy hol, milyen promóciós költség szükséges, milyen kutatás-fejlesztési költség, amely egy generikusnál valószínűleg töredéke egy originális készítménynek, különösen nem számolva azt, hogy tíz készítményből nagyjából egy jut el originálisig. Körülbelül így gondolom.
ELNÖK: Képviselőtársaim, ezt a vitát most lezárom. Az is jelzésértékű, hogy valószínűleg azért, mert a különböző érdekű gyártók nem tudtak más szövegezésben megállapodni, egyéb más javaslat nincs, és való igaz, hogy iparpolitikát nem itt kell támogatni. Az másik kérdés, hogy a teherelosztásnak elvileg lehet más technikáját is alkalmazni, de ilyen javaslat nincs, erről nem szavazunk, úgyhogy most Béki képviselő asszony javaslatáról szavazunk. Ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) Kettő, tehát egyharmad sem.
A 83. ajánlási pontban Csáky képviselő úr javaslata szerepel. Képviselő úr! Megkérdezzük az előterjesztőt, mi az indok, mármint, hogy nem támogatja, úgyis ezt kérdezné a képviselő úr, ismerem. Csak röviden, tessék!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: A gyógyszertár eleve havonta az árrés tömegét kapja meg a biztosítótól, tehát ez abszolút nyilvános szám, semmi újdonság nincs benne. Ezért született így a szabályozás.
ELNÖK: A 83-asról van szó. Az árréstömeg-számítás módosításáról van szó. (Dr. Csáky András: Kavarodás van a törvényjavaslatban, azt próbáljuk helyre rakni.)
ELNÖK: A kormány nem támogatta. Indok? (Dr. Csáky András: Indokot még nem hallottam, valószínűleg az államtitkár asszony nem arra gondolt, amire én.) Igen.
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Valóban, itt majd kicsit cizellálni kell, tehát újra kellene gondolni - ehhez kapcsolódva - a javaslatot. Ez sem kellőképpen precíz, tehát a forgalomba hozatali engedély jogosultja a támogatás kiáramlása arányában fizet, a gyógyszertár pedig az árrés tömege arányában. Tehát szerintem, ehhez kapcsolódó módosító indítvánnyal megoldható a dolog.
ELNÖK: Jó. Tehát van esély, de ezt nem támogatja a kormány. Ki támogatja? (Szavazás.) Tíz. Ki nem támogatja? (Nincs jelzés.) Ki tartózkodott? (Szavazás.) Tíz, akkor nem, de attól még lehet kapcsolódó, az egyharmad megvolt.
A 85. pont szerint a képviselő asszony a kormány által nem támogatott indítványban szintén próbálná módosítani a gyártói befizetési kötelezettséget. A kormány nem támogatta, a vitát lefolytattuk. Ki támogatja a javaslatot? (Béki Gabriella: Bocsánat.) Igen, de ne nyissuk ki a vitát!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Itt is arról van szó, hogy valakiket ne terheljünk duplán, és ilyen módon próbáljuk meg!
ELNÖK: Államtitkár asszony!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Pont a miatt kell csökkenteni a tárgyévben a támogatásvolumen-szerződés alapján teljesített befizetés összegével, hiszen a támogatásvolumen-szerződés arról szól, hogy van egy szerződése, a fölött ő már befizet. Tehát, hogy a befizetett összegre ne fizessen be még egyszer, ezért csökkentjük azzal az összeggel a jövőben keletkező befizetési kötelezettségét. Tehát ez pontosan a duplázást zárja ki.
ELNÖK: Jó. Ki támogatja ezt a javaslatot a 85. pontban? (Szavazás.) Egy.
Azt javasolom, hogy a 86., 87. és 88. javaslatokat egyszerre tárgyaljuk, de majd külön szavazzunk róla. Itt tulajdonképpen a patikák szolidaritási hozzájárulásának más típusú megosztásáról van szó, a kormány ezeket nem támogatja. Ki kíván ehhez hozzászólni? Természetesen külön-külön fogunk szavazni.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): A 86. és a 87. ugyanaz, elnök úr.
ELNÖK: Igen? Akkor a 86. és a 87. ráadásul ugyanaz, csak ezt nem vették észre, való igaz.
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem egészen, mert az összegek kicsit mások.
ELNÖK: A 88-as biztosan különbözik. Azt kérdezem az előterjesztőtől, hogy van-e itt - nem tudom, mennyire sikerült megnézni, nyilvánvalóan van -, ha bármelyik indítvány szerint számolják az átcsoportosítandó árréstömeget, akkor az előterjesztéshez, a törvénytervezethez képest százalékosan - durván, becslés szerint - milyen különbségek vannak. Tehát a Schvarcz-, Csáky-, illetve a Mikola-féle megoldás tekintetében.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Tegnap sajnos számításokat már nem volt időnk elvégezni, tehát nem tudom megmondani, mennyi a pénzügyi hatása. Azt tudom megmondani, hogy az eredeti számítások szerint 411 millió forint lett volna a patikaszolidaritási díj. Tehát az új számokkal nem tudok összeget. 1140 patika fizetett volna.
ELNÖK: Sokat segítene, ha lenne egyfajta számítás, hogy itt pontosan miről van szó.
Schvarcz képviselő úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A 86-ost visszavonnánk, mert a 87-es pontosabb. (Dr. Baraczka Mariann: Ezért mondtam, hogy van különbség a kettő között, az egy forint.) Annak ellenére, hogy a számok azonosak. (Dr. Vojnik Mária: Számszakilag így van rendben.)
ELNÖK: Jó, nem adok szót, mert ha most ezt bárhol kinyitom, éjfélig itt vagyunk. Elnézést kérek. A 88-ast ki támogatja? (Szavazás.) Nem támogatjuk. Az ajánlás 89-es, 90. és 93. pontjában van Schvarcz Tibor és képviselőtársai javaslata. Aminek az a lényege, hogy ez a fajta szolidaritási befizetés az Egészségbiztosítási Alaphoz kerüljön és ne az Egészségügyi Minisztérium fejezeti előirányzatai közé, mert hogy a vénykezelési díj is egyébként ott van. Remélem, pontosan fogalmaztam még a bizottsági ülés 7. órájában is. Kérdezem az államtitkár asszonyt.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Mivel a patikák támogatását nem biztosítói tevékenységnek tartjuk, ezért kezdeményeztük már a költségvetési törvényben is a vénykezelés díj átkerülését, technikailag a pénzösszeg megjelenését az Egészségügyi Minisztérium fejezetében. Emiatt szerettük volna, hogy koherensen ez az összeg is az Egészségügyi Minisztérium fejezetébe kerüljön.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Az a helyzet, hogy a patikai árrést is az E-alapból kapja a patika. Akkor ez pedig az árrés kiegészítése tulajdonképpen a patikák megmaradása érdekében. A szabályt az Egészségügyi Minisztérium hozza a patikákkal való egyetértés értelmében és azt gondolom, hogy fölösleges megháromszorozni ezt. Nem fűződik külön semmilyen érdek ehhez. Látnia kell a patikusnak, hogy a patikus kapja meg, a kapcsolódó indítványok is pont erről szólnak.
ELNÖK: Jó. Kérdezem, hogy ki támogatja ezt a javaslatot. (Szavazás.) Tizenkettő, többség.
Az ajánlás 91-es pontjában Csáky képviselő úr javaslata. Ki támogatja? (Szavazás.) Senki.
A 92-es Mikola István és képviselőtársai szintén az előzőekben már említett témában indítványoznak, a támogatás tekintetében a Magyar Gyógyszerész Kamarának egyetértési jogot biztosítanának. Ki támogatja? (Szavazás.) Nem támogatjuk. De az egyharmad megvan.
A 94-es Kékesi Tibor és Molnár Albert képviselők javaslata. Javasolják a kasszatúllépés esetén fizetendő gyártói befizetéseknek egy szövegszerű pontosítását. Ezt nem támogatja az előterjesztő, mert?
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Az "ezen felüli kiadási többlet költségeit a forgalomba hozatali engedély ... kizárólag viseljék" mondat kiugrásával volt problémánk. A nyelvtanit sokszor végigolvasva, kapcsolódóval abszolút el tudjuk fogadni. Köszönjük szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Nincs ilyen. Majd hoznak egy javaslatot a minisztériumból.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Ha nem támogatjuk, nem lesz mihez kapcsolódni, nem? Régen így volt. Miért volt így?
ELNÖK: Be van adva. Nem kell elfogadni ahhoz, hogy kapcsolódható legyen. Milyen egyszerű lenne az élet, csak az elfogadott javaslathoz lehetne kapcsolódni, de nem így van. Bár megfontolandó a javaslat. (Derültség.)
A 95-ös javaslatot a társadalombiztosítás által támogatottra javasolja az előterjesztő, magyarul csak a tb-támogatott gyógyszerek és segédeszközök árát lehessen befagyasztani, erről van benne szó. Mi a probléma ezzel?
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Nem támogatjuk. Továbbra is fenntartjuk, hogy be lehessen fagyasztani az árakat.
ELNÖK: Ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) Támogatjuk. A 96-os pontban a nem támogatott gyógyszerek árának szabályozásáról van szó. Tehát itt, ha úgy tetszik, ugyancsak egy lehetőség van annak érdekében, hogy a versenyszabályokkal ne élhessen senki sem vissza. Előterjesztő?
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Előzetes megtekintésünk alapján nehezen összeegyeztethető a transzparencia-irányelvvel, illetve ott a hatósági ármegállapítás, árbefagyasztás eszközrendszerével. Az előzetes bejelentés, mint technika, illetve az áremelés jóváhagyása-fordulat összehasonlítva egy kicsit problémásnak tűnik.
ELNÖK: Az az igazság, hogy itt tényleg arról van szó, és a szándék ez, még egy félmondatot mondok és szavazunk, hogy a patikán kívüli forgalomba kikerülő vény nélküli szereknél is legyen egy árkontroll-lehetőség. Ez a motiváció. Ki támogatja ezek után a dolgot mégis? (Szavazás.) A bizottság támogatja. Támogatjuk. Köszönöm szépen.
A 97-es pontban Gusztos képviselő úr árszabályozási javaslata szerepel, mintha megegyezne ezzel. Erre is érvényesíteném.
A 98-as Mikola képviselő úr indítványa. Az orvos tájékoztatási kötelezettségének bővítéséről szól, a kormány nem támogatja. Világos, hogy miről van benne szó. Ki támogatja? (Szavazás.) Nincs támogatás.
A 102-es szintén Mikola képviselő úr indítványa. Az ATC-kódon belüli gyógyszerrendelés nem értelmezhető, ezért itt a szakasz elhagyását javasolják.
Kíván-e kérdést feltenni valaki? (Nincs jelzés.) Nem. Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 103. pontban Csáky András képviselő úr a létesítési és működési engedély kettősségének fenntartását indítványozza.
Államtitkár asszony!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: A kormány pedig egy eljárást szeretne, tehát egy eljárásban szeretné a kettőt.
ELNÖK: Világos. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 106. pontban Mikola István és képviselőtársai a patikaalapítást nehezítenék, itt most a törvényjavaslat szövegéhez képest.
Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 107. ponthoz értünk, amelyben szintén Mikola István a patikaalapítás feltételei közül néhányat elhagyni javasol. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 108. pont következik, Páva Zoltán képviselő úr is elhagyási javaslatot tesz, lényegében ugyanerre a szakaszra nézve. Tehát értelmezhetjük az előző szavazást érvényesnek, ezt sem támogatjuk.
A 109. pontban Kékesi Tibor és Molnár Albert képviselőtársaink az új patika nyitásának feltételeit a beterjesztetthez képest szigorítani javasolják. Ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) Kettő, egyharmad sem.
A 110. pontban Mikola István és képviselőtársai szintén a patikanyitás feltételeit szigorítják, de részletesebben kifejtve. A kormány nem támogatja. Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 111. pontban Páva Zoltán képviselő úr szintén hasonlókat indítványoz. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad sem.
A 113. pontban pedig ugyancsak a patikaalapítást kívánják nehezíteni. Ki támogatja a 113. pontot? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 114. pontban Mikola István fiókgyógyszertár szabályozására nézve tesz javaslatot. Ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 116. pontban Schvarcz Tibor és képviselőtársai a fiókgyógyszertár létesítésével kapcsolatban tesznek szabályozási indítványt, ennek a definíciós vitáját egyszer már lefolytattuk az elején, csak emlékeztetem képviselőtársaimat. A kormány ezt nem támogatja. Kíván-e valaki vitát nyitni? (Nincs jelzés.) Senki. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Többség. Nem látom, hogy egyhangú lenne, de biztosan többség, tehát a 116-ost támogattuk.
A 118. és reményeim szerint 135. pontban - így van - az intézeti gyógyszertár szerepel, itt is folytattunk már egy vitát. Az intézeti gyógyszertár törvényi szabályozását adja meg, a definíció már szerepelt. Kérdezem a képviselőket, kívánják-e folytatni a vitát ez ügyben. (Nincs jelzés.) Senki, akkor a 118. és 135. pontot ki támogatja? (Szavazás.) Ezt támogattuk.
A 119. pont következik, amelyben Csáky képviselő úr a felvezető címet javasolja módosítani. Támogatjuk? (Közbeszólások.) Támogassuk! (Derültség.)
A 121. pontban Csáky képviselő úr megint csak... (Közbeszólások.) A 120. pontot már tárgyaltuk, az előzőekben esett róla szó.
(Jelzésre.) Államtitkár asszony!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Elnézést, csak itt hadd jelezzem, hogy értjük a problémát - gyógyszertár, a gyógyszerellátó-hely -, de mi a 120-ast kicsit közelebb állónak tartjuk ahhoz, amivel el tudnánk képzelni a módosítást. Ezt csak megjegyzésként, egy kapcsolódóval közelebb áll ahhoz, amit gondolunk.
Köszönjük.
ELNÖK: Én ezt nem így gondolom, hogy ez lenne a jó megoldás, de az előterjesztő látta itt az elég egyértelmű szándékot, ezért erőteljesen tanácsoljuk a kormánynak, hogy ez ügyben, kapcsolódó módosító indítvány érdekében szakértőkkel folytasson egyeztetést, mert akkor esetleg ezt a kérdést kipipálhatjuk a függőek közül. Ennél egyszerűbben nem tudok fogalmazni.
Tehát a 121. pontnál tartottunk, a 119. pontot támogattuk. A 121. pontban szintén Csáky képviselő úr pontosító javaslata szerepel. Ki támogatja ezt a javaslatot? Támogassuk. Szavazzuk meg, aztán majd elrendezzük. (Szavazás.) Támogatjuk.
A 122. pontban a kézi gyógyszertárral kapcsolatról van szó, amelyet a kormány nem támogat. Ki támogatja ezt a javaslatot? Nagyon jó kis javaslat. (Szavazás.) Egyhangú.
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Bocsánat, ehhez hadd adjak egy kis indokolást. Ha a fiókgyógyszertár a településen idényjelleggel működik, ahol...
ELNÖK: Kézi gyógyszertár.
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Bocsánat, visszavontam.
ELNÖK: Akkor már túlléptünk rajta. Támogattuk a 122-est.
A 123. pont Csáky képviselő úr javaslata, hogy kézi gyógyszertár engedélyét ne lehessen módosítani, csak visszavonni. (Dr. Baraczka Mariann: Erre lett volna az indokolás.) Igen!
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Tehát, ha a fiókgyógyszertár idényjelleggel működik, de egyébként az év egy meghatározott időszakára szükséges lenne a gyógyszerellátás biztosítása, akkor elégséges egy módosítás, ne kelljen visszavonni a kézi gyógyszertárra vonatkozó engedélyt. (Közbeszólás: Balatonon.) Így van. Tehát maradjon az ügyeletes orvosnak - vagy annak az orvosnak, aki ott az orvosi ellátást biztosítja - egy kézi gyógyszertár tartására vonatkozó engedélye arra az időszakra, amikor egyébként a fiókgyógyszertár nem működik.
ELNÖK: Visszavonja, képviselő úr?
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Igen.
ELNÖK: Visszavonja.
A 124. pontban a képviselő úr ugyancsak továbbviszi a létesítési, működési engedély kettősségének fenntartásából fakadó szabályozási indítványát, beszéltünk róla. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 125. pont a Fidesz részéről lényegében ugyanilyen tartalmú javaslat. Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 126. pontban megy tovább az intézeti gyógyszertár, amelyet ugyancsak nem támogat a kormány. Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 127. pont Csáky képviselő úr javaslata, megint létesítési és működési engedély, a kormány nem támogatja. Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 129-es Mikola képviselő úr indítványa. Ki támogatja? (Szavazás.) Nem támogatjuk.
A 130-as Béki Gabriella indítványa. Elhagyja, hogy csak a legmagasabb ár rögzítse.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Ragaszkodnánk ahhoz, hogy ne támogassuk. Csak a támogatás alapjául elfogadott ár és az összeg különbözeteként meghatározott térítési díj összegét lehessen kiszámlázni a betegnek, ne lehessen hozzászámlázni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszavonja a képviselő asszony.
A 131-esben az van, hogy a biztosító ne határozza meg a gyógyszer kiadási árát. Erről szól ez a kis elhagyás. Ezt miért nem támogatja a kormány?
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Meghatározza a kiadási árat, ugyanaz, mint az előző. Itt se lehessen eltérni a kiadási ártól. Itt is csak a támogatott áron lehet, a térítési díjért lehet kiadni, nincs többlettámogatás.
ELNÖK: Itt az a probléma, ha a biztosító árszabályozást nem tehet meg. Legalábbis a mi jogértelmezésünk szerint.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: A biztosító, amit megtesz, az meghatározza a térítési díjat, ami jelen esetben a kiadási ár.
ELNÖK: A térítési díj már jobban kezelhető fogalom lenne, csak nem ez szerepel itt. Gondolkodjon a kormány ezen. Ki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatja.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Egyébként ez egy felhatalmazó rendelkező, amelyik a kormánynak ad egy lehetőséget, hogy a későbbiekben szabályozza. Úgyhogy ezzel az indítvánnyal ad egy lehetőséget arra, hogy amikor a kormány éppen szabályozni készül, akkor erre legyen figyelemmel.
ELNÖK: A 136-os pontban a képviselők azt indítványozzák, hogy minden esetben a gyógyszertárhoz a magisztrális készítési feladat tartozzon hozzá, tehát a megállapodásos megoldás itt most ne működhessen. Ezt a kormány nem támogatta. A 136-137-ről egyben fogunk szavazni.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Ez egy olyan jogszabály, amely pont igyekszik megkönnyíteni a kis patikák alapítását, ez egy plusz könnyebbség a velük szemben elvárt követelményekben.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Szerintem meg ez egy olyan rossz kompromisszum lenne, ami az adott térség lakóinak a minőségi gyógyszerellátását rontaná. Hiszen mi elfelejtettük már, hogy azért magisztrális készítmények egyedi készítmények adott esetben, és akkor, hogy ha a patikáknak nem engedjük, akkor ez tulajdonképpen nagyon devalválódik és ez a betegnek rossz.
ELNÖK: Köszönöm. Ki támogatja ezeket? (Szavazás.) Megszavaztuk.
A 138-asban Mikola képviselő úrék a gyógyszertár működtetésére vonatkozó szabályokat fenntartanák lényegében. Ki támogatja? (Szavazás.) Tíz igen, tehát nem támogatjuk.
A 139-es megint az intézeti gyógyszertárral kapcsolatos történet, amit a kormány nem támogatott. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú igen.
A 140-es pontban Csáky képviselő úr: "a személyi jog meghatározott gyógyszertár vezetésére jogosít". Ez mintha így lenne a törvényjavaslatban is, csak azzal, hogy ez itt egy jogosítvány és nem egy konkrét forgalmi engedély. Valami ilyesmit mondott korábban az államtitkár asszony. Itt a meghatározott gyógyszertár működtetésére vonatkozó személyi joggal van problémánk, hiszen pont ezt akarjuk módosítani.
ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Nem támogatjuk.
A 141-es pontban Mikola képviselő úrék: egy gyógyszerész, egy patika. Ki támogatja? (Szavazás.) Nem támogatjuk.
A 142-es Csáky képviselő úr indítványa, hogy a személyi jogos gyógyszerész ne csak a szakmai vezetésért feleljen.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: A munkáltatói jogkörökkel volt gondunk, tehát nem feltétlenül neki kell gyakorolnia a munkáltatói jogokat.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Ezek azért rosszak így, mert nyilvánvalóan minden mindennel összefügg. Ha elfogadjuk azt, hogy a repatriálást érvényben tartjuk és a személyi jogú gyógyszerésznek a többségi tulajdonát, akkor onnantól kezdve van értelme ennek az egésznek, ha összefügg.
ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Nem támogattuk, de az egyharmadot megkapta.
A 143. szintén Csáky képviselő úr javaslata. Csomagküldés ne legyen.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): A csomagküldést megoldottuk, elfogadta a tárca. Itt úgy gondolom, hogy a felelősség egyértelműsítése a későbbiek folyamán, ha nincs ilyen írásbeli felhatalmazás, az olyan jogvitákat eredményezhet, hogy azért gondolom, hogy célszerű ezeket így rögzíteni, miután itt veszélyes anyagról van szó. Mint ahogy a kórházban is injekcióbeadást, infúzióbekötést a szakszemélyzet írásbeli felhatalmazás alapján végezhet csak. Ezt nem tudom, hogy miért nem támogatja a tárca.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Volt ilyen gyakorlati probléma, ahol nincs gyógyszertár, úgyhogy én támogatom Csáky képviselő úrnak ezt a javaslatát.
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): A munkáltatói felelősség a polgárjog és a munkajog feltételei szerint egyébként általános, tehát abban is, hogy ha ilyen felhatalmazása van, akkor is a felelősségi szabályok a munka törvénykönyve, illetve a polgárjog általános szabályai szerint alakulnak. Tehát önmagában egy ilyen felhatalmazás felelősségi szabályt nem rendez szerintünk és a jogszabály ex lege felhatalmazása, tehát, hogy a szakasszisztens felhatalmazza közvetlenül expediálásra, a gyakorlati élethez közelebb álló, a gyógyszerészre bízó rendelkezés.
ELNÖK: Csáky képviselő úr.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Egyrészt köszönöm Vojnik képviselő asszonynak a segítségét, a másik pedig, hogy én itt arra gondolok, hogy ha egy szóbeli utasítást követően mondjuk a szakasszisztens hibájából következik be valami, ez utána tényleg sok vitát eredményez. Most nem akarok belemenni, mert iszonyú fáradt vagyok.
ELNÖK: Államtitkár asszony, röviden!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Tisztábbnak tartjuk, hogyha csak nagyon világos képzési követelményekkel, aki annak megfelel, igen, aki nem, nem.
ELNÖK: Szavazzunk! Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) Támogatjuk. A 143. pontot támogattuk.
A 144. pont következik. Ez ugyanaz, kicsit másképp. A 143-ast állva hagytuk, ki támogatja a 144. indítványt? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 147. pont következik, a 146. pontról már szavaztunk. Schvarcz képviselő úr szerint hatósági vezetőt akkor kell kirendelni, ha ismételten... (Dr. Schvarcz Tibor: A 148. is ugyanaz.) A 148. pont is ugyanaz, így van, egyben tudjuk kezelni ezt a kérdést. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 149. pont szerinti indítvány egy hosszú elhagyást javasol a gyógyszertáron kívüli gyógyszerforgalmazással kapcsolatos tervezett szakaszokat. Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 150. ajánlási pontban Kékesi Tibor szerint gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményt árulhassanak patikán kívül. Nem tudom, hogy ezzel... Mert ez egy eléggé bő fogalom.
Államtitkár asszony!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Ezzel nagyon határozott problémánk van, mert csak az a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény, amely gyógyszertárban, orvosi rendelvény nélkül is kiadható. Tehát a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény nem kötelezően patikai forgalomban van, emiatt nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) Senki.
A 151. pontban Csáky képviselő úr szerint az OGYI határozza meg, mely termékeket lehet patikán kívül forgalmazni.
Államtitkár asszony!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Kapcsolódóval jó lenne, és még egy kérésünk van. Mindenhol igyekeztünk, hogy ne az intézmények jelenlegi neve szerepeljen, hogy egységes legyen a jogalkotás, tehát a gyógyszerészetért felelős, így kapcsolódóként el tudjuk képzelni. Tehát sehol nem Országos Gyógyszerészeti Intézetet vagy ÁNTSZ- szerepeltetünk, pontosan azért, mert ma ÁNTSZ-nek hívják, holnap nem tudom, hogyan, tehát mindenhol igyekszünk az egységes jogalkotás felé haladni, hogy a szervet a funkció szerint nevezzük meg.
ELNÖK: Ugye, ebből nem kell azt a következtetést levonni, hogy a kormány az ÁNTSZ feloszlatását tervezi? Tudomásom szerint nem. (Közbeszólások.)
Képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Hihetetlenül nehéz így, hogy gyógyszerészeti hatóság. Akkor viszont a bevezetőben - bár most már nem veszem elő, mert már utálok ránézni - egy értelmezést illik adni, hogy mit ért gyógyszerészeti hatóság alatt.
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Annyi a probléma, hogy az elején le van rögzítve, hogy az OGYI. Tehát a törvény elején benne van az Országos Gyógyszerészeti Intézet, a továbbiakban OGYI, ez elég. Ez csak egy kodifikációs technika. (Dr. Csáky András: Az előbb mást mondott.)
ELNÖK: Jó, ezt most már nem vitatjuk meg, hanem szavazunk a 151. pontról. Ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) Támogatjuk.
A 153. pont Csáky képviselő úr következő javaslata a gyógyszertáron kívüli forgalmazásért felelős személy képesítését jelzi, amiről úgy tudom, hogy ezt egyébként végrehajtási rendeletben fogják majd megállapítani. Ki kíván ehhez hozzászólni? (Jelzésre.) Igen!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnök úr, egy pillanat. Ez nem a végrehajtási rendelet, hiszen ez a törvényjavaslat módosítása. Tehát a törvényjavaslat - és kérem, hogy azért ezt mindenki gondolja végig - lényegében lehetővé teszi a folyamatos információhoz való hozzájutást. Tehát a kereskedelmi egység biztosít egy Internetportált, és azt mondja, hogy kérem, ott van az Internet, menjen rá, folyamatosan informálódhat. Szerintem, ezt azért ne! Tehát, ha már kivisszük a gyógyszert - amivel mélyen nem értünk egyet -, akkor ott legyen, hogy folyamatosan rendelkezésre álljon, mint ahogyan Nyugat-Európa azon országaiban, ahol ez engedett. Kanadában például ott van a megfelelő képzettséggel rendelkező, folyamatosan rendelkezésre álló személy.
ELNÖK: Béki képviselő asszony!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Nem jelentkeztem, csak jeleztem, hogy ez nekem tetszik.
ELNÖK: Jó. Azért gondolom, mert akkor egy csomó más kérdés is fel fog nyomulni a törvényben (Közbeszólás: Nem baj.), miközben én meg azt hiszem, vannak olyan kérdések, amelyeket nem feltétlenül itt kellene szabályozni.
Kérdezem tehát, ki támogatja a 153. indítványt? (Szavazás.) Tizenegy igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Kilenc, a bizottság támogatja.
A 155. javaslat következik. Ugyancsak, hogy a szabad polcról ne lehessen gyógyszert kapni, erről szól a történet. Ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) Egyhangú.
A 156. javaslat arról szól, hogy gyógyszer csak nagykorú személy számára értékesíthető, mármint a gyógyszertáron kívüli esetekben. Ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) Támogatjuk.
A 160. javaslatnál tartunk, melyben Csáky képviselő úr azt mondja, hogy közforgalmi gyógyszertár ne működhessen részvénytársasági formában. Ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) Tíz, nem.
A 161. pontban Gusztos képviselőtársunk szerint nem indokolt a személyi jogos gyógyszerésznek tulajdoni hányadot biztosítani a patikát működtető gazdasági társaságban. Ki gondolja, hogy ez a szövegrész maradjon el? (Nincs jelzés.) Senki, nem támogatjuk.
A következő a 162. pont, Mikola képviselő úr javaslata a gyógyszerész többségi tulajdonáról. Ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) Tíz, nem támogatjuk.
A 163. pont Csáky képviselő úr javaslata összeférhetetlenségi szabályokról. (Jelzésre.) Képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Már nagyon a végén vagyunk, és gondolom, tényleg mindenki iszonyú fáradt. Tehát ez arról szól, hogy a gyógyszergyártók, gyógyszerforgalmazók ne vehessenek magunknak piacot.
ELNÖK: Én is így értelmeztem, csak rövidebben fogalmaztam.
Államtitkár asszony!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm. A közvetlen piacszerzés akkor is megoldható, mert pont súgja a kolleganőm, hogy pont e miatt zajlik eljárás Olaszország miatt az Európai Bíróságnál. Azt gondoljuk, sokkal tisztább szabály az ,ha be kell jelenteni a felügyeletnek.
ELNÖK: Ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) Tíz. Nem támogatjuk.
A 164-esben Csáky képviselő úr egy hosszú elhagyást javasol. Ugyancsak az összeférhetetlenséggel kapcsolatban. Ki támogatja? (Szavazás.) Nem támogatjuk. A 165-ös Kékesi Tibor és Molnár Albert javaslata, a tulajdonosi kör koncentrálódási mértékét alacsonyabb szintre venné. Ki támogatja? (Szavazás.) Két igen, nem támogatja a bizottság.
A 168-as Schvarcz Tibor és képviselőtársai indítványa szerint a generikus erősítésről van szó a hatóanyag-rendelés tekintetében. Miért nem támogatja ezt a kormány?
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Elfogadtunk egy másikat, amelyik jobb, ezt most keressük. De a hatáserősség mindenképpen kell, a nélkül nem lehet javaslatot adni. Hatóanyag-hatáserősség és a gyógyszerforma is szükséges.
ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 171-es Kékesi Tibor és képviselőtársa javaslata a felhatalmazások teljesítésének konkrét határidőt kíván szabni, ezért 2007. január 1-je tekintetében tesz javaslatot. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Senki.
A 172-es jön. Ezt a vitát lefolytattuk, hogy igyekeznek körül írni a funkciókat, mert hátha változik az elnevezés is. Ha környezetvédelmi és egészségügyi miniszter lesz majd egy következő kormányban. Csak az európai uniós gyakorlatot említem. Képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Ez a borzalmas, és ez valahogy a politikai hangulattal összefügg, mert ezt lehet úgy is interpretálni, hogy valamilyen olyan, teljesen más átszerkesztése lesz az egész kormányzati struktúrának, amiben mondjuk az Egészségügyi Minisztérium megszűnik és jó esetben államtitkári, de lehet, hogy főosztályvezetői szinten akarják az egészségügyet kormányozni. Bennem ezek a félelmek megvannak, kormányoktól függetlenül. A Fidesznek is volt ilyen jellegű elképzelése...
ELNÖK: Hadd ne nyissuk ki a vitát. Meghallgattuk a képviselő úr érveit. (Zaj.) Szavazzunk a 172-es pontról. Ki támogatja? (Szavazás.) Nem támogatjuk.
A 175-ös Csáky képviselő úr hasonló tárgyú javaslatát ki támogatja? Tíz igen, nem támogatjuk.
A 176-osban Mikola képviselő úr: a nem támogatott gyógyszereknél is maradjon az árrés. Ki támogatja? (Szavazás.) Tíz, nem támogatja a bizottság.
A 177-esben viszont arról van szó, hogy a gyógyászati segédeszköz esetében be legyen hatósági árrés. Ezt nem támogatja az előterjesztő. Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság nyolc igennel nem támogatja.
A 178-as Mikola képviselő úr a dobozdíj elhagyására tesz indítványt. Ki támogatja? (Szavazás.) Nem támogatjuk.
A 179-es pontban Vidorné Szabó Györgyi képviselőtársunk a dobozdíj alóli felmentést javasolja. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
A 181-es ugyancsak az ő javaslata: a számítógépes rendszert a költségvetés biztosítsa a szociális bentlakásos és más hasonló intézményeknél. Államtitkár asszony!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Határozottan ragaszkodnánk ahhoz, hogy az E-alapból számítógépes rendszert a szociális otthonokban nem óhajtunk támogatni.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) Nem támogatjuk.
A 182-es pontban ugyancsak van egy hasonló indítvány. Értelmezhetem úgy, hogy szavaztunk róla és azt mondtuk, hogy nem? (Nincs ellenvetés.)
A 183. és a 191-es pont jön, mely azt javasolja, hogy az egész menjen át a szociális törvénybe. Emlékeztetem a képviselőtársaimat, hogy néhány módosítást itt megszavaztunk, mely az e törvényben való korrekcióját végezte el a közgyógyellátásnak. Ki támogatja ezt? (Szavazás.) Egyhangú. Elég nehéz lesz itt majd a koherenciákban rendet rakni.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Ez az a kegyelmi pillanat - lassan mondható, hogy közel egy évtizedes küzdelem után legalább a reménysugár megvan, hogy a helyére rakjuk a közgyógyellátást -, hogy megkérdezzük a kormányt, elismerve azt, hogy legalább egyéb helyeken maradna, hogy a koherenciazavar kiküszöbölése érdekében kapcsolódókat hozna-e ide be. Ebben egyet tudunk érteni?
ELNÖK: A következő van: a szociális törvénynek ismereteim szerint néhány ponton külön módosítása készül. Ha ez ebbe átemelésre kerül és a közgyógyellátást tartalmazza, a bizottság tárgyalni fogja. Ezt tudom mondani.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): A hatályba léptetésnél nem ütköznek egymással?
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Itt a 184-esben tettük helyre a keretet, mi ezért nem támogatjuk ezt, hiszen az ezt követő szakasz helyre rakja azt, ami tényleg nem helyesen szerepelt a jogszabályban.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Nem arról van szó, ez két külön dolog. Arról van szó, hogy a közgyógyellátás alapvetően szociális kérdés, ezt most melyik tárcához, illetve melyik büdzséhez rakjuk. A 184. pont arról rendelkezik, ahogyan felületesen nézem, hogy a keretösszeg lényegében ne változzon, csak a feltételek. Tehát ez két különálló dologról van szó.
ELNÖK: Megértettük. A kormány felelőssége és hatásköre, hogy a tekintetben állást foglaljon - és ezt még meg tudja tenni a támogató sor összeállításánál a jövő héten -, hogy akkor ebben úgy teremtsen rendet, erre az esélyt most megadtuk, hogy válasszon a megoldások között. Nem gondolom, hogy most mi többet tudunk erről vitatkozni.
A 185. pontban Mikola képviselő úr javaslatát ki támogatja? (Dr. Csáky András: Elnök úr, akkor az előbbit elfogadtuk egyhangúlag?) Igen.
A 185. pontot ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 188. pontban Csáky képviselő úr azt javasolja, hogy 2010 után se szabaduljon fel jobban a patikanyitás. Ki támogatja? (Szavazás.) Tíz, a bizottság nem támogatja.
A 189. pontnál tartunk, Mikola képviselő úr javaslatánál, mely szerint a fiókgyógyszertárak átminősíthetősége ne legyen meg, tehát elhagyás. (Jelzésre.) Képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Azt gondolom, ez is valaminek a másik lába.
ELNÖK: Nem. Kitámogatja a javaslatot? (Szavazás.) Tíz, a bizottság nem támogatja.
A 190. pontban Schvarcz képviselő úr szerint az el nem bírált gyógyászati segédeszközök befogadásánál legyen eljárási kedvezmény. Tehát a már folyamatban lévő kérelmekről van szó, a törvény hatálybalépéséig.
Államtitkár asszony!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Nem értünk egyet, pontosan azért, mert gyakorlatilag a hatálybalépést január 1-jétől tervezzük, ne adjuk meg azt a lehetőséget hogy december 31-ig beadják a kérelmeket kedvezményes eljárási díjért.
ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Egyhangú, a bizottság támogatja.
A 192. pontban Kékesi képviselő úr... (Dr. Csáky András: Elnök úr!) Igen!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Ha már ilyen szorgalmasak voltunk, erre még pár percet. Az előző módosításnak a visszamenőleges hatályképzésével nincsenek gondok? Nekem ez az aggályom.
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Az a probléma, hogy a most hatályos gyógyászati segédeszköz-támogatás ugyanúgy van, mint korábban a gyógyszernél volt, hogy normát alkotott. Tehát az illetékes miniszter jogszabályban állapítja meg, gyógyászati segédeszköz árához nyújtott támogatást. Nem beszélhetünk folyamatban lévő ügyekről, hiszen ott ártárgyalási felhívások voltak, és az ártárgyalásra meghatározott ideig árajánlatot lehetett adni. Tehát nem hatósági eljárások voltak, hanem egy ártárgyalásra árajánlatot adott. Ez most teljesen új rendszer, a gyógyszernél is végigjártuk ezt a problematikát annak idején, amikor a transzparenciarendszerre átálltunk. Ugyanezt a megoldást alkalmaztuk akkor is, hogy azokat, amelyek be voltak nyújtva, újra be kellett adni, és nem volt kedvezményes igazgatási szolgáltatási díj. Tehát nem beszélhetünk klasszikus értelemben folyamatban lévő ügyről.
ELNÖK: Jó. Ezt mindenesetre támogattuk.
A 192. pontban a felhatalmazások teljesítésének határideje január 1-je. Ki támogatja? (Nincs jelzés.) Senki.
A 194. pont - és ez az utolsó - örökzöld, az "egészségügyért felelős miniszter" kifejezés cseréje "egészségügyi miniszter"-re. Ki támogatja? (Szavazás.) Nem támogatjuk.
Képviselőtársaim, az indítványok végére értünk. Mindenkinek megköszönöm az együttműködést, és kérem a kormány képviselőitől, hogy lehetőség szerint a rövid időben, a részletes vitáig, amelyre, mint említettem, hétfő este kerül sor, a kapcsolódó módosító indítványok benyújtási határideje hétfőn este lesz, ez a bizottság pedig csütörtökön, tehát az ünnep utáni fogja a kapcsolódó módosító indítványokat tárgyalni. Kérem a frakciókat, hogy gondoskodjanak a határozatképességről.
Megkérdezem a képviselőtársaimat, hogy az egyebek között van-e valakinek bejelentenivalója. (Nincs jelzés.) Nincs, köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 56 perc)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezetők: Horváth Éva Szilvia, Vicai Erika, Lajtai Szilvia és Ulrich Ferencné