EB-20/2006.
(EB-20/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2006. december 14-én, csütörtökön 9 órakor
a Képviselői Irodaház 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki megnyitó *
Az egészségügyi miniszter úr meghallgatása a Házszabály 68. §-ának (3) bekezdése alapján *
Dr. Molnár Lajos miniszter bevezetője *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Mikola István ügyrendi felvetése *
Az elnök válasza az ügyrendi felvetésre *
További kérdések *
Dr. Horváth Ágnes válaszai *
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Mikola István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Garai István Levente (MSZP)
Papp József (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Czinege Imre (MSZP) Béki Gabriellának (SZDSZ)
Gyula Ferencné (MSZP) dr. Vojnik Máriának (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) dr. Garai Istvánnak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) Papp Józsefnek (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP) Winkfein Csabának (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz) dr. Spiák Ibolyának (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (KDNP) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszter
Dr. Horváth Ágnes egészségügyi minisztériumi államtitkár
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 01 perc.)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP) a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm az Egészségügyi bizottság tagjait, a meghívott vendégeket, a sajtó képviselői, a miniszter urat és munkatársait. Engedjék meg, hogy most még napirend előtt éljek azzal az alkalommal, hogy ez a bizottság idei utolsó rendes ülése, engedjék meg, hogy mint a bizottság elnöke képviselőtársaimnak is, a miniszter úrnak, az államtitkár asszonyoknak, a minisztérium munkatársainak, kedves vendégeinknek, a szakmai szervezetek képviselőinek és a sajtó munkatársainak is békés és boldog karácsonyi ünnepeket kívánjak és szerencsés, egészségben gazdag új esztendőt.
Hölgyeim és Uraim! Napirend előtt csak egyetlen megjegyzést szeretnék tenni. Képviselőtársaim majd még a tavaszi ülésszak kezdete előtt fognak e-mailen kapni egy egészség-gazdaságtani szimpóziumra egy meghívást, február 1-jén és 2-án tervezik ezt szakértők és szponzorok. Azért hívom fel erre a figyelmet, mert közben feltehetően már nem lesz bizottsági ülés.
Megkérdezem, hogy napirend előtt van-e bejelentés? Nincs. A napirendre az írásban kiküldött meghívó szerint teszem a javaslatot. Kérdezem, hogy elfogadják-e a napirendi ajánlást. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi javaslatot.
Az egészségügyi miniszter úr meghallgatása a Házszabály 68. §-ának (3) bekezdése alapján
Ezért soron következik az egészségügyi miniszter úr meghallgatása a Házszabály 68. §-ának (3) bekezdése alapján. Ezt a meghallgatást képviselőtársaink kezdeményezték az 1365. számú törvényjavaslattal összefüggésben. Annak idején a megkeresésről a bizottságot tájékoztattam, a miniszter úr is ismeri. Köszöntöm tehát még egyszer a munkatársaival együtt. A szokásoknak megfelelően fogunk haladni. Először a miniszter úrnak adok szót, ha kíván ezzel kapcsolatban valamit mondani, utána pedig a képviselőké a szó. Miniszter úr, öné a szó.
Dr. Molnár Lajos miniszter bevezetője
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen elnök úr. A munkatársaim nevében is köszönöm a békés boldog ünnepre és új esztendőre szóló jó kívánságait. Engedjék meg, hogy a bizottság minden tagjának és a sajtó jelen lévő képviselőinek egyrészt megköszönjem azt a munkát, amit ebben az évben az egészségügy érdekében a bizottság tagjai úgy is, mint országgyűlési képviselők kifejtettek és külön köszönettel tartom az Egészségügyi bizottságnak azért a rendkívül korrekt együttműködésért is, amit a bizottság tagjai tanúsítottak az elmúlt hónapokban, amikor megfeszített munka folyt. Látványosan ugyan ez az egészségügyi reformtörvények vitájában és elfogadásában csúcsosodott ki, a bizottság tagjai, a képviselők és természetesen a sajtó munkatársai rengeteget dolgoztak azon, hogy az egészségügyi reform elinduljon és jó úton haladjon.
Azt kívánom a jövő évben, hogy a közös munkánk sikeres legyen és nyilvánosan is kérem a sajtót, hogy támogassa ezt a munkát a jövő évben is. Hiszen óriási az érdeklődés, mint amekkora a felelőssége az Országgyűlésnek, az Egészségügyi bizottság tagjainak és nem utolsó sorban a minisztérium munkatársainak.
Meghallgatás ennek az összejövetelnek a hivatalos elnevezése. Természetesen a meghallgatás nem a szó szűk értelmében értem, hogy én beszélek, önök pedig meghallgatják a minisztert. Röviden szeretnék néhány mondatot csak elöljáróban elmondani, hogy utána alkalom legyen a párbeszédre.
Az elnök úrnak jeleztem és ezúton kérek elnézést, egy másik teendőm 10 órára elszólít innen. Tíz óra előtt tíz perccel legkésőbb el kell indulnom. A kormány az önkormányzati egyeztető fórum keretében a kormányoldal egyik képviselőjének jelölt. Én úgy gondolom, hogy az önkormányzati fórum fóruma azoknak az önkormányzati képviselőknek, önkormányzatokat képviselő polgármestereknek, megyei elnököknek, akik felelős tulajdonosai az egészségügyi intézmények többségének, és a kormánynak, ezen belül az egészségügyi miniszternek megkerülhetetlen kötelessége, hogy a várható változásokról tájékoztassa őket is. Természetesen a törvény lehetőségével élve és a magam bizalmából fakadóan is, amit remélem, hogy osztanak az Egészségügyi bizottság tagjai, a minisztert helyettesítő államtitkár asszony, ha szükséges, folytatja az önök kérdéseire a válaszadást.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Most már a meghallgatás tárgyára térve, évek óta tudja mindenki, hogy a viharos történelem során az elmúlt 100-120 évben kialakult egészségügyi ellátórendszer megváltoztatásra szorul. Megváltoztatásra szorul azért, mert rendkívüli területi egyenlőtlenségek okozója a jelenlegi formában, és meg kell változtatni azért is, mert nem igazodik a megváltozott betegségi, halálozási, népességi viszonyokhoz, nem utolsó sorban az emberek, a betegek jogos igényeihez. Évek óta tudja mindenki, a szakemberek különösen. Évek óta készülnek tervek arra, hogy hogyan kell átalakítani ezt a rendszert és hogyan kell fejleszteni.
Nem szeretnék részletesen belemenni, az átalakítás megtervezésének a hiánya vezetett oda, hogy olyan fejlesztések történtek, amelyek nem voltak összhangban a problémákkal, nem elsősorban az átfogó terv hiányában. Helyi megoldások ugyan, látszólag jó megoldások, fejlesztések születtek, de ezek nem mindig szolgálták a területi és szakmai hibák, egyenlőtlenségek kiküszöbölését. Számtalan tervezet született. Az Egészségügyi Minisztérium ezeket a terveket figyelembe vette. Ezek a tervek ott vannak, ott voltak az Egészségügyi Minisztériumban, ezeknek a terveknek a kidolgozásában évek alatt valamennyi jelentős magyar egészségügyi szakember, egészségpolitikus, népegészségüggyel foglalkozó szakember, de az önkormányzatok képviselői, szakmai szervezetek részt vettek. Mi ezeket felhasználtuk.
Szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy már augusztusban létrehoztunk egy olyan szakértő teamet az ezzel foglalkozó hivatalos szervezetekkel, elsősorban a minisztérium szakértőivel meg munkatársaival, külső szakértőkkel, az OEP vezetőivel, az ÁNTSZ szakértőivel, akik dolgoztak a magyar egészségügyi ellátórendszer fejlesztésének tervén és az azt magába foglaló törvényen. Szobát tölt meg az az anyag, ami elkészült. Évekre visszamenőleg nemcsak tanulmányokat, hanem adatsorokat, népegészségügyi, betegellátási, betegmozgási, betegutakat, a jelenlegi gyakorlatot elemeztek a szakértők, míg elkészült ennek a summázata, ennek alapján az ellátórendszer fejlesztésének törvényjavaslata, de e mögött kötetnyi adatok, szobányi adathalmazok állnak, és nem utolsó sorban kiváló, elismert szakemberek 4-5 hónapi megfeszített, koncentrált munkája.
Engedjék meg, hogy ennek bizonyságaként fölmutassam ezt az összefoglalót, amely csak összefoglaló egyetlen kórház megtervezésének, a Központi Közkórház, a MÁV, BM, HM kórház összevonása, átalakítása és fejlesztése tervezetének az összefoglalója. E mögött ennek a kötetnek vagy köteteknek a többszörösét kitevő adathalmazok és elemzések állnak.
Mindenki tudja, hogy mi a teendő: el kell kezdeni. Mindenki tudja, hiszen bizonyította ezt a 6,5 milliárd forintos pályázat, ahol miközben a szakértők megtervezték az egészségügyi ellátórendszer fejlesztését, pályázatot hirdettünk egészségügyi intézményeknek átalakításra. Sokan voltak szkeptikusok, hogy rövid idő alatt nem lehet ilyen pályázatot lebonyolítani. Nagy örömünkre szolgált, hogy pontosan a fejlesztési elképzeléseinkkel egyező pályázatokat adtak be az egészségügyi intézmények és a fenntartók, tulajdonosok, elsősorban önkormányzatok. Ezért is lehetett olyan sikeres a pályázat, és ezért lehetett olyan gyorsan lebonyolítani.
Számtalan konzultációt folytatunk, és számtalan konzultáció indult el az átalakítás tervezetének publikussá válása után, nagyjából abba az irányba, amely irányt a kormány a törvényjavaslat beterjesztésével és a koalíciós pártok annak elfogadásával szeretnének.
Ha a pályázat gyorsaságáról beszéltem, akkor még hadd térjek ki arra, hogy sokan mondják, hogy igen, meg kell tenni. Sokan mondják ellenzéki, kormánypárti képviselők, számos szakértő egyetért azzal, hogy meg kell tervezni az új magyar egészségügyi ellátórendszert. Sokan azt mondják, hogy nem kellene ilyen gyorsan. A minisztérium vezető munkatársai és jómagam is naponta több konzultációt folytatunk, csoportos és egyéni konzultációt. Tegnap Berettyóújfalu polgármesterétől egyetemvezetőig, országos intézményvezetőig, megyei kórház vezetőjével találkoztam, az egyik szakma képviselőivel, és mindenkitől megkérdeztem, hogy vajon jó lenne-e, ha ez az átalakítási program egy évig vagy két évig tartana. A konzultációkon a partnerek az átalakításban is azt mondják, hogy ezt az állapotot fenntartani hosszú ideig hátrányos. Igen, ez megoldható a törvényjavaslatban szereplő menetrend szerint. Igen, a bizonytalanságot fel kell, hogy váltsa az ésszerű fejlesztés, mert csak így érhetjük el, hogy minél előbb elérje a törvény, amely a törvényjavaslatból reményeink szerint a jövő héten válik, az eredeti célját, kezdődhessen meg a tervszerű fejlesztés.
Szeretném befejezésül elmondani, hogy nincs újabb lista. Sokan várnak újabb listát. A törvényjavaslat elfogadását követően az ajánlatot, ahogy a törvényben szerepel, a minisztérium ajánlatát január 8-ig kell elkészíteni. Az ezt előkészítő tárgyalások az érintettekkel óriási ütemben és nagyon korrekt módon folynak. Azért folytatunk naponta tárgyalásokat, hogy a törvény elfogadását követően - amire még egyszer mondom, feltehetően hétfőn sor kerül - az adott keretek szerint a helyi viszonyokat legjobban figyelembe vevő ajánlatot tudja a miniszter megtenni a regionális egészségügyi tanácsoknak. Ezeket a konzultációkat a vezető munkatársaimmal együtt naponta folytatjuk, ahogy elmondtam, tulajdonosokkal, szakmai képviseletekkel, érdekképviseletekkel, szakértőkkel, intézményvezetőkkel. Ezen konzultáció, valamint természetesen az előzetesen már említett szakértői előkészítő anyagok alapján kell elkészülnie a törvény szerint egy olyan ajánlatnak a törvény által előírt határidőre, amely igyekszik minél inkább figyelembe venni, hasznosítani a helyi igényeket, a fenntartói elképzeléseket, és nem utolsó sorban mindezt az elmúlt napokban és a következő napokban illesztjük tovább, finomítjuk az összeillesztését a kialakuló ajánlatnak az Új Magyarország fejlesztési tervvel.
Szeretném elmondani, hogy még az az ajánlat sem végleges, amelyet kiküldünk. Valójában bízunk abban, és számtalan jel mutatja, hogy megyék, szomszédos kórházak folyamatosan konzultálnak, például tudomásom szerint Vas megyében, Heves megyében tegnapelőtt a megye kórházai, kórházfenntartói jöttek össze. Örülök, hogy Puskás képviselő úr egyetértően bólogat Vas megyei képviselőként... Bólogatott, megelégedéssel mosolygott és bólogatott, képviselő úr, nem szégyen ez. Szóval folynak azok az egyeztető tárgyalások, amelyeknek a tapasztalatait személyes konzultáció során elmondanak, írásban eljuttatnak hozzánk, és mindezt figyelembe vesszük az ajánlatoknál. De az ajánlatról a döntés a régiók kezében lesz. Az előkészítő munka során úgy ítéljük meg, hogy komoly esély van arra, hogy a helyi lehetőségeket és szükségleteket figyelembe vevő megegyezések születnek. Ezeket a megegyezéseket egyébként regionális szakértő teamek fogják támogatni. A törvény elfogadását követően az ajánlat megküldésével egyidejűleg mind a hét régió megegyezési tárgyalásainak támogatására a minisztérium szakértő teamet kér fel, amelyben az egészségügy elismert szakértői mellett szakmai szervezetek képviselői, a klinikai szakmák szervezetének képviselői, természetesen az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szakemberei, az ÁNTSZ kijelölt szakemberei és a minisztérium szakértő munkatársai is részt vesznek. Jelen lesznek, ha szabad így fogalmazni, mediátorként, adatszolgáltatóként ezeken a regionális megbeszéléseken és reméljük, hogy közreműködésükkel a régiókban felelős döntések születnek.
És ha még megengedik, nagyon röviden három mondatot szeretnék mondani még egy állandó felvetésről. Nem lehet reformot csinálni források nélkül, mondják ellenzéki és kormánypárti képviselők, de kórháztulajdonosok, önkormányzati vezetők is. Ez természetes. Különösen az, hogy ez nem kórháztörvény, hanem ez az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésének a törvénye. Mi azt szeretnénk mondani ezzel a törvénnyel, hogy hova kell eljutnia a magyar egészségügyi rendszernek. Mi ezzel azt szeretnénk elérni, hogy szűnjön meg a 21, egészségügyi szempontból rosszul ellátott kistérség és 16 további, nem a mai kor színvonalán ellátott kistérség lakosainak, betegeinek hátránya. Ehhez források kellenek és azért is kell ez a törvény, és azért most kell, mert most rendelkezésre állnak a források. Hiszen az új Magyarország fejlesztés tervből az egészségügy jelentős forrásokat kap.
Engedjék meg, hogy ezzel a konkrét törvénnyel nagyon szoros összefüggésben lévő néhány tételt, ha kívánják, ismertessek, amit az egészségügyi tárca a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel az elmúlt hetekben már többször egyeztetett és reményeink szerint az év végéig, ha szabad így fogalmazni, végleges megállapításra jut. Ennek keretében pl. monitoringra és fejlesztésre már 2007 első negyedében 4,6 milliárd forintot tervezünk. Képzési programokra, az egészségügyben foglalkoztatottak számára, hiányszakmák képzésére, kompetenciafejlesztésre a második negyedévtől kezdődően 7 milliárd forintot tervezünk. Sorolhatnám, de a munkatársaim és az államtitkár asszony további részletekkel tud szolgálni, de hadd tegyek ide még két tételt. A korszerű onkológiai hálózat kialakítására az év második felében húszmilliárd forintot szánunk a nemzeti fejlesztési tervből. A sürgősségi ellátás fejlesztésére, és itt külön kiemelten a gyermek sürgősségi ellátás és ellátóközpontok, illetve a PIC fejlesztésére a harmadik negyedévtől 24 milliárd forintot tervezünk fordítani, de amiről beszéltem, kistérségi járóbeteg-szakellátó központok kialakítására és fejlesztésére 2007 első negyedévétől kezdődően a regionális járóbeteg-központok kialakításával együtt 40 milliárd forint támogatás jut reményeink szerint.
Az európai uniós források hihetetlen lehetőséget nyitnak az egészségügyi ellátórendszer európaivá tételére. Ez több, mint kórházfejlesztés. Ez egy olyan lehetőség, amit kihagyni bűn és én biztos vagyok benne, hogy ebben függetlenül attól, hogy az Egészségügyi bizottság nagyra becsült képviselő tagjai a patkó melyik oldalon ülnek, ebben biztosan egyetértés van.
Az a törvényjavaslat, ami reményeink szerint hétfőn törvénnyé válik, ennek a rendkívül nagy lehetőségnek a betegek javára történő felhasználását szolgálja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt az adatsort, amiből a miniszter úr idézett és a hozzáférési feltételrendszert, ha véglegesülőben van az új Magyarország programnak most már az operatív, számos programeleme, örömmel vennénk, ha a bizottság írásban is pontosan megkapná, mert esetleg az egy külön napirendet is igényelne a jövő év elején. Tehát ezt tisztelettel kérem a miniszter úrtól. Azt javaslom, figyelembe véve miniszter úr bejelentését, hogy szakítsunk a hagyományokkal, kérdés és utána rögtön válasz történjen, és így tudnánk az idővel megfelelően gazdálkodni.
Dr. Mikola István ügyrendi felvetése
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Asszonyok! Meg vagyok döbbenve azon, hogy miniszter úr bejelenti, hogy tíz óra előtt tíz perccel távoznia kell, ez a viccelődés kategóriájába esik. Ez a bizottság felelősen kezdeményezte a miniszter meghallgatását, ahogy látom, most 25 percünk lenne egy ilyen rendkívül nagy horderejű törvénytervezetnek a vitájára, amiben a bizottsági ülést kezdeményeztük. Kérem szépen, hogy miniszter úr vonja vissza ezt a terminust, hiszen a Házszabály - én úgy tudom, hogy - lehetővé teszi a parlament Egészségügyi bizottságának és valamennyi szakbizottságának, hogy meghallgassa a minisztert. Ehhez ilyen időkereteket támasztani szerintem nem jogszerű, ezen kívül pedig méltatlan. De élvén a lehetőséggel, ezért hívtuk össze az ülést, néhány megjegyzést szeretnék tenni és néhány kérdést feltennék, és szeretném az oldalunk nevében elmondani, hogy nagyon nagy szeretettel látjuk itt az államtitkár asszonyokat, de most nem az ő véleményüket akarjuk meghallgatni, hanem a miniszter véleményére vagyunk kíváncsiak. Ez volt a célja az ülés összehívásának és nem más.
Egyetértünk azzal a megjegyzéssel, hogy nem lehet pénz nélkül reformot tenni, de hozzátesszük azt, hogy társadalmi támogatottság nélkül sem lehet reformot csinálni. Mi pedig mélyen nem értünk egyet az elhangzottakkal, mert mi is járjuk az országot, nemcsak a miniszter úr, és látjuk, hogy önkormányzatok, polgármesterek, intézményvezetők mély kiábrándultsággal, csalódottsággal, kétségekkel a jövőre vonatkozóan, de az orvosok, szakdolgozók, gyógyszerészek, az egész egészségügyi társadalom egy nagyon rossz lelkiállapotban van. Nem tudják támogatni - általában elmondható - ezt az úgynevezett reformot, de tapasztalataink szerint így vannak ezzel az országgyűlési képviselők is.
Ki fog derülni a név szerinti szavazásnál, hogy ki támogatja ezt a reformot, amely sok országgyűlési képviselőnek, akikbe a lakosság a bizalmát helyezte, olyan állásfoglalást jelenthet, hogy hozzájárul a térségi kórháza megszüntetéséhez vagy éppen annak a fennmaradása mellett áll ki. Nagy érdeklődéssel várjuk természetesen mi is, és az országot járva az emberek is, hogy a képviselőik, akikbe a bizalmukat helyezték, hogy fognak a parlamentben a törvény záró szavazásakor állást foglalni.
Én úgy gondolom, hogy nem lehet olyan helyzetbe hozni a képviselőket a záró szavazás előtt, hogy néhány alapvető kérdésre ne kapjanak választ, és itt szeretném felidézni egy korábbi Egészségügyi bizottságban elhangzottakat, amikor is én azt kérdeztem Rapi Katalin államtitkár asszonytól, hogy hol van az a lista, hiszen szükségünk lenne rá a végszavazáshoz, amit majd január 8-án a miniszter ki fog küldeni a regionális egészségügyi tanácsoknak, és amelyben el fog dőlni, hogy melyik intézményre számít a tárca és melyikre nem. Hiszen a javaslatot a további elosztható aktív ágyak vonatkozásában a regionális egészségügyi bizottságok felé a tárca és személy szerint a miniszter fogja megtenni. Ez a törvénytervezetben így szerepel. Akkor azt a választ kaptuk "Rapi Katalin: Nem azt mondtam, hogy nem létezik ilyen lista, hanem most nem tudjuk prezentálni, mert csak ennyit hoztunk magunkkal, ami a jelenlegi napirenddel kapcsolatos." Tudomásul vettük, majd egy javaslatot tettem, amit szavazásra bocsátott az Egészségügyi bizottság elnöke. Nem mondom a részleteket. A javaslat lényege az volt, kérdés formájában feltett javaslat, hogy 15-ig, december 15-ig megkapják-e a törvényhozók azt a listát, amely nélkül nem tudnak érdemben dönteni a törvénytervezet további sorsát illetően. A válasz úgy hangzott, hogy december 15-ig megkapjuk a listát. Igen. Most kérdezem, ma december 14-e van, mi lesz ezzel a listával. Egy nap áll még rendelkezésre. Továbbra is az a véleményünk, hogy a törvényhozóknak szükségük van arra, hogy lássák a következő lépéseket, lássák ennek a kórházszerkezet-átalakításnak a további folyományát, hiszen csak így lehet érdemben és felelősséggel döntést hozni. Megkapjuk-e a listát?
Még egy kérdés. Túl sok, sokkal több kérdést írtam, de nem akarom mások elől elvenni a szót. A kérdésem úgy szól, hogy érzékeli-e egyáltalán a miniszter, hogy nincs az egészségügyi reform mögött társadalmi támogatottság, nincs érdemi társadalmi támogatottság. Vállalja-e a felelősségét annak, hogy ilyen történelmi lépést tesz az egészségügyi ellátórendszer átalakításában anélkül, hogy a minimális társadalmi támogatottsága ennek meglegyen? Köszönöm szépen.
Az elnök válasza az ügyrendi felvetésre
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak az alelnök úr ügyrendi felvetésére válaszolva jegyzem meg, hogy a Házszabály vonatkozó rendelkezése lehetővé teszi a miniszternek államtitkár által való helyettesítését a 68. § szerinti meghallgatáson. Miniszter úré a szó.
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen. Alelnök úr, akkor nem reagálok erre.
Fontosnak tartottam, hogy személyesen jöjjek el a meghallgatásra, még egyszer szeretném hangsúlyozni. Engedje meg, hogy felolvassam a meghívót, hova megyek. "A kormány határozatban döntött a kormány-önkormányzatok egyeztető fórumának létrehozásáról. Ezúton értesítem, hogy az egyeztető fórum alakuló ülését 2006. december 14-én 10 órára hívom össze, amelyre a kormány-önkormányzatok egyeztető fórum kormányoldalának tagjaként meghívom." Azt hiszem, egyetértünk, alelnök úr, hogy ennek nem lehet nem eleget tenni, de természetesen eljöttem ide, és amennyi kérdésre lehet, válaszolok.
A szabályozásnak megfelelően államtitkár asszony válaszolni fog az ön kérdéseire. Nem különböznek ezek a válaszok majd attól, amit a miniszter adna, alelnök úr. Nem tudom, az ön minisztersége idején hogy volt. (Dr. Mikola István: Így nem, ilyen soha nem volt.) Engedje meg, alelnök úr, hogy befejezzem a mondatot. Nem tudom, hogy volt. (Dr. Mikola István: Így nem volt.) Mi az államtitkáraimmal és a munkatársaimmal egyetértésben, együtt dolgozunk, és azonos a felfogásunk nemcsak a szóban forgó törvényjavaslatról, hanem általában az egészségügyi reform lényeges kérdéseiről.
Ön a végén kezdte, hogy vállaljuk-e a felelősséget. Igen, vállaljuk a felelősséget, a kormány vállalja a felelősséget. E felelősségben osztoznak a parlamenti többséget adó koalíciós pártok, amelyek szakértőivel valóban hat hónapja, ki merem mondani, kemény vitákat folytatunk, de ezek a viták szakmai viták. Nem mindenki az egészségügyhöz ért közülük, van, aki a gazdasághoz, van, aki az önkormányzati ügyek szakértője. Ezekben a vitákban születik meg a törvényjavaslat, majd a törvény. Vállaljuk ezt a felelősséget. Nem minden kormány vállalta.
Nem hoztam magammal, de felmutathatnám az Orbán-kormány ideje alatt készült kórház-átalakítási terveket. Nem vállalta a kormányuk a felelősséget érte. Nem vállalt felelősséget az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésének megtervezéséért. Nem vállalta a felelősséget a biztosítási rendszer megváltoztatásáért. A felelősség jegyében rendőrirányítás alá helyezte az OEP-et. Mi úgy gondoljuk, hogy ehelyett egy normális... Nem ön volt, de a kormány folyamatos volt, az Orbán-kormány. Valóban az ön elődje, Gógl miniszter úr idején történt.
Mi úgy gondoljuk, hogy vállalni fogjuk a felelősséget azért is, hogy az egészségügyi reform keretében az egészségügy finanszírozási alapjait az '50-es években létrehozott állami rendszerből valódi biztosítási rendszerré alakítjuk. Majd meg fogjuk vitatni önökkel is, hogy milyen legyen az a biztosítási rendszer. Természetesen vállaljuk a felelősséget a kórházak átalakításáért.
Amit ön mondott, hogy rossz a lelkiállapot. Minden változás nehéz, alelnök úr. Minden magatartásváltozás nehéz, de itt az ideje. Ha ön megnézi a közvélemény-kutatásokat, de menjünk mögé, beszélget emberekkel, abban van kétség, hogy vajon részleteiben így kell-e, de bizony többségben vannak azok, akik azt mondják, hogy igen, változtatni kell. Ezért vállaljuk a felelősséget. A változás iránti igény óriási, mert mindenki tudja, hogy ez az ellátórendszer így nem jó. Nem jó a benne lévőnek, és nem jó az igénybevevőnek egyaránt, és rosszak az eredmények. Természetesnek tartom, hogy a változás az emberekben feszültséget vált ki. Ezzel számolni kell. Ezért van ezekben a programokban e kérdések kezelésére is forrás is, hogy megfelelő szakembereket tudjunk igénybe venni a változások menedzselésére, ahogy ezt szokás mondani.
De nagyon nehézzé teszi a helyzetet, ha olyan felelőtlen nyilatkozatokat hallunk a törvénytervezet megjelenése napján, alelnök úr, hogy betegek fognak meghalni, miközben a szakma kidolgozta és folytatja ezt a tiszteletreméltó munkát, hogy mondjuk az onkológiai ellátórendszert hogyan lehet európaivá tenni, és ebben teljes a szakmai egyetértés. Eközben azzal riogatni a betegeket, hogy meghalnak, politikai felelőtlenség. Még mielőtt leülhettünk volna tárgyalni, még mielőtt leülhettünk volna a végleges formáját megadni a fejlesztési törvényjavaslatnak, az első reakció az volt, hogy be fogunk zárni száz kórházat. Mi nem akarunk bezárni, önök be akartak zárni. (Dr. Mikola István: Ezt kikérem magamnak, kedves miniszter úr!) Önök fizetőssé akarták tenni...
ELNÖK: Alelnök úr, kérem, tartsuk be a parlamentáris formákat! (Dr. Mikola István: Ezt kikérem magamnak!) Alelnök úr, szót adok önnek, ha ügyrendileg szót kér, de kérem, hogy a közbeszólásoktól... (Dr. Mikola István: Ez felháborító!) Képviselő úr, kérem, hogy tartsuk be a parlamentáris rendet! Köszönöm. Miniszter úr!
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Ha szabad idéznem, alelnök úr, egy képviselőtársa előadását, 80-90 aktív kórházat tartott Magyarországon szükségesnek előadásában ez év első felében a választási kampányban. Több nyilatkozata erről szólt. Ön korábbi nyilatkozatában hasonló nagyságrendet említett.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Kérem az elnök urat, hogy figyelmeztesse a minisztert, ne személyeskedjen, hanem a kérdésekre lesz szíves válaszolni! 10-15 perce maradt, utána elmenekül az ülésről. Szíveskedjék a kérdésekre válaszolni. Ezért van a meghallgatás.
ELNÖK: Alelnök urat meg figyelmeztetem, és a képviselő urakat is, hogy szíveskedjék a hozzászólást hallgatni. Mindenki szót fog kapni. Házszabály szerint járunk el. (Dr. Mikola István: Választ a kérdésre.) Azt gondolom, hogy sehova nem vezet ez a fajta indulatos közbeszólásokkal tarkított vita. Kérem, hogy őrizzük meg a parlament tekintélyét. Miniszter úré a szó, miniszter úr pillanatok múlva befejezi, és másnak is lehetőséget fogunk még adni, hogy szóljon. Kérem, hogy a közbeszólásokat képviselőtársaim mellőzzék. (Dr. Mikola István: A kérdésekre válaszoljon, ezt is kérem szépen.)
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Köszönöm, elnök úr. A kérdés azzal függött össze, képviselő úr, hogy vállalja-e a kormány a felelősséget, és igyekeztem kimerítő és alapos, reményeim szerint meggyőző választ adni. A másik kérdése az volt, hogy tudjuk-e, hogy kétségek vannak és rossz lelkiállapot van. Erre is kimerítő és részletes, reményeim szerint meggyőző, őszinte választ adtam önnek.
Végül volt egy kérdése, ez pedig december 15-ig a lista.
Képviselő Úr! Ha ön figyelembe vette volna, amit elmondtam a bevezetőmben, akkor nem tette volna fel ezt a kérdést, csak sajnos ön előre megfogalmazott kérdéssel jött. (Dr. Mikola István: Nem, itt a jegyzőkönyv, bocsánat!)
ELNÖK: Képviselő Úr! Kérem, hogy a hozzászólást ne zavarja közbeszólásokkal. (Dr. Mikola István: Ön meg vezesse az ülést elnök úr, tárgyszerűen. A kérdéseimre kértem választ.) Azt teszem, tárgyszerűen vezetem. Képviselő úr, nagyon kérem, hogy őrizze meg a bizottság tekintélyét, mert ez sehová nem vezet. (Dr. Mikola István: Ön is! Ön is!) Tessék!
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Tehát, elmondtam, de szeretném másként megfogalmazni, hátha így érthetőbb lesz. A törvényjavaslat részletes vitája során és a napjainkban is folyó, a héten és a jövő héten még folytatandó konzultációk során a törvényeknek megfelelően alakul a lista. A törvények elfogadásáig pedig végleges ajánlat azért sem alakulhatott ki, hiszen számos javaslatot megfogadtunk, befogadtunk a törvényjavaslatba és a törvényről a szavazás hétfőn lesz. A törvény szerint január 8-ig elkészül a vártnál nagyobb vita és érdeklődés által kísért végleges miniszteri ajánlat. Amiről a munkatársam, Rapi államtitkár asszony korábban valóban úgy nyilatkozott, hogy várhatóan december 15-ig a miniszter leteszi a bizottság elé. Azt a javaslatot december 15-én, amire egyébként a törvény, miután még nem is volt törvény és nincs törvény, nem kötelezi. Nem láthatta előre az államtitkár asszony, hogy milyen rendkívül kedvező helyi és szakmai konzultációk sora alakul ki.
Képviselő Úr! Abban a furcsa helyzetben vagyok, hogy ha tárgyalok és tárgyalással, megegyezéssel, konzultációval alakítunk ki egy miniszteri álláspontot, akkor ön azt kifogásolja. Ha meg nem tárgyalnánk, csak letennénk egy listát, akkor önnek, mint ellenzéki képviselőnek az lenne a kifogása, hogy miért nem adtunk időt az érintetteknek a véleményük kifejtésére. Ön, képviselő úr, mindkét esetben találhat hibát. Ehelyett én a következőt javaslom: tegyen ön is javaslatot. Tegyenek önök is javaslatot. És ezt a javaslatot, ha beleillik abba a koncepcióba, aminek a célja a magyar egészségügyi rendszer fejlesztése, higgye el, örömmel fogadjuk el. És még egyet képviselő úr! (Dr. Mikola István: Mindet leszavazták, egytől egyig.) A javaslat most készül. Önnek még lehetősége van január 7-ig szakértő javaslatot letenni. Valamennyi képviselőnek, az Egészségügyi bizottság tagjainak lehetősége van szakértő javaslathoz az általa képviselt terület érdekeit, helyi viszonyait figyelembe véve letenni. Ez a természetes, ezt hibául felróni...? Szóval azt várom képviselő alelnök úrtól, hogy tegye meg a javaslatait, hogy osszuk el a fejlesztési forrásokat, mely kórházakba mi fejlődjön. Hol kell sürgősségi központ. Hol legyen új járóbeteg-ellátó intézmény. És higgye el képviselőtársam, hogy a parlament folyosójától a miniszteri dolgozóig nagyon sok képviselőtársa ott van polgármesterre kísérve, és most már tudom, de ott nem veszem figyelembe - és azt hiszem, ebben egyetértünk - hogy a parlamenti ülésterem melyik oldalán ül. Ezért lesz lista és arra törekszünk, hogy ez a lista minél jobban közmegegyezéssel készüljön el. Kérem, fogadja el ezt a választ, mert ez életszerű és így lesz jobb a rendszer, ha konzultálunk. És ebben a konzultációban önt, bárkit, akinek ésszerű javaslata van, várunk, kérem tegye meg írásban, ha lehet, személyesen, munkatársaimnál vagy nálam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Schvarcz alelnök úr.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm elnök úr. Kétségtelen, túlvagyunk az egészségügyi átalakítás öt törvényén, már végszavazás előtt vagyunk, számos konzultációt folytattunk a törvények kapcsán a minisztériummal, a koalíciós partnerrel és nagyon sok tekintetben számos törvényt átírtunk, majdnem teljes egészében bizonyos törvényeket és volt konzultáció és volt konzultációs lehetőség. A különféle kórházak súlyponti kórházzá való válásánál a bizottságban nem igaz, hogy nem fogadtunk el olyan javaslatokat, amelyek nem a kormányoldalról származtak. Ha csak arra gondolunk, hogy a kiadott listához képest Karcag, Siófok és Sopron vonatkozásában mi adtunk be javaslatot, mert beláttuk, hogy az 50 km-es kör és az ellátási körzet miatt erre szükség van. Tehát volt a bizottságban változtatás és volt lehetőség erre.
Azt szeretném megkérdezni túl ezeken a törvényeken és itt hallottunk nagyon szép számokat, hogy a humánerőforrás-átalakítás kapcsán szó volt a hiányszakmákról és abban való képzésről, és a munkaerő-direktívának megfelelően hogyan érinti ez a képzés azokat a szakterületeket, ahol ez nagyon szorítja az ágazatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter Úr!
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Igyekszem rövid lenni. Jelentős forrásokat kívánunk biztosítani elsősorban a hiányszakmákra. Egy nagyon korszerű rezidens törvény keretében például európai színvonalú rendszert alakítottunk ki. Itt az ideje azonban a tanulságait levonni, leülni szakértőkkel, a négy orvosegyetem vagy egyetemi centrum vezetőivel és a szakmai szervezetekkel közösen. Most dolgozunk olyan módosításon, amelynek a lényege, hogy nem minden szakmát egyformán támogat az állami képzési rendszer, hanem azokon a területeken, ahol ismerten és nemcsak Magyarországon rendkívül nagy az orvoshiány, gondoljunk a kórboncnokokra, ott jelentős többletforrással és nemcsak oktatási, hanem javadalmazási többletforrással, magyarul kiemelt állami bérezéssel próbáljuk meg csökkenteni a hiányt ezeken a nagyon fontos szakterületeken. Most dolgozunk azokon a javaslatoknak a befogadásán, megvalósításán, amely lehetővé teszi, hogy fontos szakmákban, ahol csak posztgraduális képzés van, legyen lehetőség állami forrásból - hiányszakmában pl. onkológiában - jelentős állami támogatással onkológusszakorvos-képzés, legyen lehetőség másoddiploma szerzésére is.
Szorosan összefügg ez a kérdés az Európai Unió munkaerő-direktívájának a végrehajtásával. Meg kell, hogy mondjam, hogy ehhez már az egészségügyi intézményrendszer fejlesztési törvénye is alapvetően segíti ezeknek az érvényesülését, de természetesen a szakemberképzés, a társadalmi mobilitás külön támogatása és olyan kompetenciák átadása nem orvos, de magasan kvalifikált egészségügyi szakdolgozók részére, és ilyeneknek a képzése, hogy feleljenek meg egy korszerű európai kompetenciarendszernek, ez jelentősen csökkenti az orvosok fölösleges megterhelését és így lehetővé válik vagy könnyebb lesz az európai munkaidő-direktívák betartása. Azért tegyük hozzá képviselő úr, hogy 23 európai uniós ország ellen indult eljárás, mert 23 európai uniós tagállam nem képes maradéktalanul végrehajtani a jelenlegi szabályozást. Ezen az Európai Unió illetékeseinek el kell gondolkozni. Tudjuk, hogy határozott szándék van az orvosok érdekeinek - ami egyben a betegek érdeke is, a kipihent és jól fizetett orvos - az érdeksérelme nélkül egy új európai uniós direktíva, végrehajthatóbb, életszerűbb direktíva kidolgozásában részt venni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem tudom, Csáky képviselő úr kérdésére miniszter úr talán tudna egy kis időt szakítani. Tessék parancsolni!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Megvallom, gimnazista koromban voltam utoljára színjátékban statiszta. Sajnálom, hogy így alakulnak a dolgok. Számtalan kérdésem lenne, kettőt viszont feltétlenül szeretnék, ha a miniszter úr megválaszolna.
Az egyik az, hogy a számokat nézve itt a bizonyos pályázat kapcsán teljes zavarodottság van. 6,5 milliárdról volt szó a pályázati kiírásban. A kormány azt kommunikálta, hogy ezt kiosztották, a honlapon meg lehet tekinteni az eredményeket. Ha ezeket összeadjuk, akkor az ágyszámcsökkentés kapcsán 5 097 500 000 forint jön ki, a bérek a további szempontokban 1 929 000 000 forint. Ha összeadjuk, ez több mint 7 milliárd forint. Ez eredmény, nem eredmény; ez a pályázat eredménye, ennyit osztanak ki. Ugyanakkor olyan információk jutottak el hozzánk, hogy a 6,5 milliárdból 1,9 milliárdot nem engedett kifizetni a Pénzügyminisztérium. Tehát alig több mint 4 milliárd került kifizetésre. Most a végén mennyi került kifizetésre?
A másik. Olyan információ jutott el hozzánk, hogy miniszter úr utasította az Egészségbiztosítási Pénztárt, hogy a CT, az MR és a nagy értékű beavatkozás kasszájából 500 millió forintot vonjanak ki. Megfelel-e ez a valóságnak, és ha igen, akkor mi indokolja ezt?
A harmadik. A törvényben súlyponti kórháznak nevezett intézmények egyesülhetnek-e? Vannak folyamatban ilyen lépések RET-es kórházakkal. Ezekben az esetekben mi lesz az új intézmény státusza a törvénnyel kapcsolatban, illetve hogyan alakulnak itt az ágyszámok? Gondolom, majd a későbbiek folyamán lesz még lehetőség a többi kérdésre, csak erre miniszter úrtól szeretnék választ kapni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mint említettem, államtitkár asszony körünkben marad, tehát a képviselő úr kaphat még választ további kérdésekre. Miniszter úré a szó.
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Nagyon gyorsan elmondom. Engedjék meg, hogy csendet kérjek egy picit, és engedjék meg, hogy...
ELNÖK: Kis figyelmet kérek!
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Engedjék meg, hogy ezúton fejezzem ki munkatársaimnak és az OEP munkatársainak a köszönetemet azért, mert rendkívüli gyorsasággal, rendkívüli pontossággal és közmegelégedésre, szakmai közmegelégedésre bonyolították le a 6,5 milliárdos pályázatot, amelyből két hét alatt, nem egészen két hét alatt a pályázati bírálóbizottság döntését végrehajtva szerződést kötöttek, és kifizettek majdnem a teljes összeget. Ismereteim szerint egy 19,4 millió forintos tétel - tessék levonni a 6,5 milliárdból - kifizetéséről még van némi vita egy olyan kórház esetén, amely egyébként kapott több mint 100 millió forintot, de két pályázati célt adott meg. Ez is napokon belül rendeződik. Ez egy hihetetlenül kemény, szakszerű, pontos munka volt.
Az eltérés, képviselő úr, abból adódik, mert közösen is lehetett pályázni, tehát kórházak közös átalakításra szövetségben, ha szabad így fogalmazni, pályázhattak. Önt valószínűleg az zavarja meg, hogy ha a hatvani és a gyöngyösi kórház együttesen pályázott, akkor néhány esetben ez a tétel megjelenik Hatvan címszó alatt is és Gyöngyös címszó alatt is. Másrészt, és hadd ne menjek a részletekbe időhiány miatt, különösen megzavarhatja azt, aki csak felületesen nézi meg, mert nem élt benne a pályázati rendszerben, ha két közösen pályázó kórház közül valamelyik vagy mindkettő még egy külön pályázatot is benyújtott. 6,5 milliárd forintot pályáztattunk és 19,4 millió vitatott. Egyébként a pénz mindenhol nemcsak úton van, hanem meg is kapták. Lehet, hogy még fel kellett jönni szerződést kötni, egy-két helyen kivétel van.
Rendkívül sikeresnek tartjuk és folytatni kívánjuk ezt a fejlesztési célhoz, népegészségügyi célhoz, ellátásfejlesztéshez kapcsolt nyilvános pályázati rendszert. Nagy eredménynek tartom, hogy a kifizetéssel egyidejűleg ön már a honlapon megtekintheti az eredményt, minden pályázó adatait, a pályázati célt és az elnyert összeget. Ez a nyilvánosság is hiányzott többek között a magyar egészségügyből, ezért is kell például a biztosítás-felügyelet, amelyről a parlament nemrég döntött.
Természetesen egyesülhetnek ezek a kórházak. Az a célunk, hogy a régión belül minél több együttműködés alakuljon, ahogy itt is pályázati cél volt, hogy közösen pályázzanak egymással együttműködő, szomszédos kórházak. Ez a pályázati cél sok esetben teljesült.
Nem intézkedtem úgy, hogy a nagy értékű CT-, MR-vizsgálatok kasszájából vonjanak ki 500 millió forintot. Nem történt igen főigazgatói intézkedés.
Még egyszer elnézésüket kérem. Remélem, a válaszaimból és talán a beszélgetés hangulatán is lehet érezni, hogy én örömmel lennék itt, csak tanulnék és csak tanulhatnék ebből. De megérhetik, hogy a másik fórum is nagyon fontos. Mi még a parlamentben, az ülésteremben vitatkozhatunk, a folyosókon beszélgethetünk, a miniszteri szoba ajtaja nyitva van képviselő urak, alelnök úr minden javaslata előtt. Külön örömmel fogadom az ésszerű javaslataikat, szakmai javaslataikat, persze nem politikait, ha azt eljuttatják hozzám, amit még figyelembe fogunk venni.
Befejezésül engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem a támogatásukat, még egyszer megköszönjem mindenkinek a véleményét, a közreműködését, és végül mindenkinek nagyon boldog ünnepeket, jövőre pedig mindnyájunknak nagyon jó munkát és jó egészséget kívánjak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen., miniszter úr, de az ülés nem ért véget, mert államtitkár asszony itt van a körünkben. Köszönöm szépen, miniszter úr.
Alelnök úrnak ügyrendi kérdése van. Tessék, parancsoljon!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Mindenkinek boldog karácsonyt kívánunk! Ez a színjáték már nem hiányzott ehhez az évhez. Szomorúan kell megállapítanom, mielőtt távozunk, mert az oldalunk távozni fog, bár nagy tisztelettel van az államtitkár asszonyok iránt, de nem ezt tartottuk most a bizottsági célnak, hogy őket meghallgatjuk, velük többször találkoztunk az elmúlt hetekben, hónapokban. Meg kell állapítanom szomorúan, hogy a parlament és az Egészségügyi bizottság ellenőrzési jogköre, lehetősége nem érvényesül, és szomorúan állapítom meg, hogy ebben a színjátékban minden bizonnyal a bizottság elnöke is partner, hiszen ezt így megrendezni megalázása a parlamentnek, megalázása a bizottságnak és megalázása a képviselőknek. Végtelenül sajnáljuk. Ádvent van. Boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek! Megpróbálunk a későbbiekben is kárenyhítő módon valamilyen módon tenni valamit a magyar egészségügyért. Köszönjük szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A jókívánságokat viszonozva azt kell hogy mondjam, hogy a legnagyobb ellenzéki párt képviselői folytatnak színjátékot. A parlament tekintélyét romboló, szégyenletes magatartásnak tartom azt, ami itt történik. A legnagyobb ellenzéki párt képviselőit minősíti, hogy egy általuk kezdeményezett meghallgatásról kivonulnak. (A Fidesz képviselői távoznak a bizottsági ülésről.) Azt gondolom, ez mutatja azt, hogy gyakorlatilag semmilyen változtatásban nem partnerek. Ez a magatartás tulajdonképpen elfedi azt a tényt és körülményt, hogy a változásokkal kapcsolatban semmilyen érdemi javaslatot nem tudnak fölmutatni, nincs igazi alternatíva. (Dr. Vojnik Mária jelentkezik.)
Vojnik Mária jelentkezett.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Őszintén azt gondoltam, amikor ezt a kezdeményezést láttam, hogy az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának tagjait az egészségpolitika aktuális kérdései foglalkoztatják. Úgy gondolom, hogy ezt az egészségpolitikát a kormány alakítja, a tárca képviseli, és azt gondolom, a tárca vezetője és a helyettese egyformán kompetens a feltett kérdések megválaszolására. Régi motoros vagyok ebben a szakmában és azt tudom mondani, hogy meg vagyok döbbenve, ez még sohasem történt meg miniszteri meghallgatáson, hogy a képviselők párhuzamosan beszéltek a meghallgatottal. Én ezt egy olyan elképesztő udvariatlanságnak gondolom, hogy kommentálni sem lehet szinte. Én attól is nagyon szomorú vagyok, hogy másokat sem érdekel - úgy tűnik - sokkal jobban magának az egészségügyi ellátórendszernek az átalakítása. Engem azonban nagyon, ezért szeretném az államtitkár asszonytól megkérdezni, megvárva, amíg a bizonyára nem érdeklődő sajtó ...
ELNÖK: Látom, hogy a médiát is csak a botrány és a balhé érdekli.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Nem! Én itt látom a vezető újságírókat...
ELNÖK: Az elektronikus média jeles képviselőiről beszélek. (Egy távozó közbeszólása: Én nyomtatott vagyok, bocsánat!)
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Én nagyon örülök, hogy ők itt vannak és közvetítik a szakmát a közvéleménynek, és én csak a legnagyobb elismeréssel szeretnék róluk beszélni.
Szeretném megkérdezni az államtitkár asszonyt, hogy a regionális ajánlatok megtétele és az elfogadandó törvényjavaslatnak a kapcsán néhány, a népegészségügyi szempontból fontos megbetegedések gyógyítására szolgáló kapacitások ügyében van-e a tárcának határozott olyan álláspontja, amelyik a fejlesztési irányokat is meghatározza. A szív-érrendszeri és az onkológiai megbetegedésekre gondolok. Úgy találom, hogy a regionálisan felosztható és a súlyponti kórházakban megtalálható ilyen kapacitások szűkösnek ígérkeznek. Én örülök, hogy a fejlesztési forrásokban most említette miniszter úr az uniós fejlesztések során az onkológiai fejlesztési 20 milliárdot. Tegnap meghallgattuk az onkológiai ellátás helyzetéről a szakma képviselőit, és a média nagyon nagy érdeklődése nélkül csak a vezető szakújságírók jelenlétében, de igazán nagyon értelmes és fontos tanácskozás zajlott a hozzáértőkkel. Szeretném megkérdezni, hogy mit gondol a tárca arról, milyen időközönként, hogyan kell felülvizsgálni, hogy megfelelők-e a kapacitások, elég homogén-e az ellátórendszer, valóban kialakul-e az a komplex betegellátás, hogy követi ezt finanszírozással, hogyan vigyáz a fejlesztések megtörténtére, és hogyan hangolja össze, hogy ne csak a kuráció, hanem a prevenció és a rehabilitáció és az utókezelés is egészen biztosan megfelelő hangsúlyt kapjon. Mert most mindig csak az aktív ágyakról beszélünk az utóbbi időben, pedig a betegségek kezelése ennél sokkal több és más is. Köszönöm szépen. Erre várok választ.
És ha még megengedi elnök úr, egy ettől eltérő típusú kérdés, ami nem tartozik szorosan ide, de mégis fontos lenne. A Koraszülött Mentő Közalapítvány megszüntetésével január 1-jétől az Országos Mentőszolgálat hatáskörébe tartozik a kis súlyú, veszélyeztetett újszülöttek szállítása. Megnyugtatónak tartja-e a tárca a helyzetet? Biztosan tudjuk-e, hogy jó kezekben lesz? A munkaidő-direktívára való tekintettel is, a személyzeti ellátottságra való tekintettel is egy megnyugtató válasz mindenki számára fontos lenne.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Összegyűjtjük a kérdéseket. Csáky képviselő úré a szó.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Miniszter úr kioktatott, hogy felületes vagyok, megmondom őszintén, hogy átnéztem ismételten ezeket a táblázatokat, olyan jellegű átfedéseket változatlanul nem találok, amik a táblázat pontosabb tanulmányozása esetén is kiviláglanának, de ezt csak zárójelben teszem hozzá. Eléggé furcsa volt a megnyilatkozása, bár most már lassan azt lehet mondani, hogy nem meglepő.
Változatlanul az a kérdése a szakmának, hogy ezt minden egészségügyi intézmény joggal várja el, hogy már többször ígéretet tettek arra, hogy kiszámíthatóvá teszik az intézmény számára a működést. Mikor válik világossá a jövő évi finanszírozás? Marad-e ez a 91 százalék? Föloldják-e egyáltalán a volumenkorlátot vagy nem? Ha marad, akkor csak januárig kérdezik az intézmények, hogy a volumenkapacitás mikor lesz meghatározva. November 30-ig ezt közzé kellett volna tenni, miért nem tették közzé?
A listák körül mentek a viták. Van lista, államtitkár asszony tudja jól. Az ember mindig mosolyog rajta, hogy miközben ott lapul az emberek táskájában a lista, számon kérik, tehát mindenkinek megvan a maga listája. (Derültség.)
ELNÖK: De ez nem a Schindler listája. És ezek állandóan változnak, elnézést.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Nyilvánvalóan, amikor az ember kérte, az eredeti állapothoz, a benyújtott törvényjavaslathoz igazodó listákról volt szó. Jó játék, de úgy gondolom, hogy ezen már túl lehet lépni.
De ha nézzük itt a listákat, meg a pályázatokat, meg a törvényjavaslatot, az embernek az az érzése, hogy bizonyos intézmények esetében megpályáztak olyan ágyszámokat, leépítés-ágyszámokat, amit meg is nyertek, miközben a törvény mintegy visszaadja számukra. Átnézték-e ezt ebből a szempontból? Mert itt nagyon furcsa dolgok jönnek ki.
Én gondolom, hogy nemcsak a törvényről, hanem általában az egészségügyről lehet kérdezni. A költségvetésbe a dialíziskasszába bekerült az Erythropoetin, olyan hírek jöttek, hogy a Ketosterilt is be kívánja vonni a dialíziskasszába a kormányzat. Ez megfelel-e a valóságnak? Ez még a vélt dialízises állapot minél hosszabb fenntartása érdekében igen drága gyógyszer. Milyen elképzelés van erre?
A törvényjavaslatban, ha valaki végigszámolja főleg az 1-es mellékletet és a szakmai bontásban próbálja egységnyi népességre lebontani, akkor bizony szakmánként elég jelentős eltérések vannak. Van-e valamilyen elképzelés arra, hogy ezeket az egyenetlenségeket valamilyen módon kiegyenlítsék a későbbiek folyamán, vagy erre utal tulajdonképpen a törvényben szereplő, hogy minden év - ha jól emlékszem - június 30-ig lehet újraosztani a kapacitásokat, ha bár a törvény csak kapacitásról beszél, szakmai állásfoglalásról nem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Ki kíván még kérdezni? (Nincs jelentkező.) Akkor ezt lezárom és államtitkár asszonyé a szó.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnézést kérek, de csak a jegyzőkönyv kedvéért egyetlen egy mondatot: a kormány nevében is kikérem mindazt, amit alelnök úr mondott. Ezek után térjünk vissza a kérdésekhez.
Köszönöm szépen a kérdéseiket és köszönöm, hogy elfogadtak válaszolóul. Vojnik Mária képviselő asszony rákérdezett a népegészségügyi szempontból fontos kapacitásokra, hogy van-e bármifajta prioritásképzés. Természetesen van, mint ahogy van az új Magyarország fejlesztési tervnél is. Mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy gyakorlatilag valamennyi kapacitásnál, nemcsak a kiemelteknél, szakmánkénti tervezés zajlik.
Rengeteg szakmai kollégiumtól már megérkeztek a javaslatok, hogy hol, hogyan képzelik az ellátást, hogyan kellene a centrumokat szervezni. Tényleg lehetne hosszasan sorolni a traumatológiától kezdve az Ortopéd Szakmai Kollégium, a Hematológiai és Immunológiai Szakmai Kollégium, sőt a Szemészeti Szakmai Kollégium is reagált már a történtekre. Érkeznek a javaslatok, érkeznek tényleg a szakmai vélemények, hogy ez alapján hogyan kell szervezni az ellátást.
Ismerve a népegészségügyi probléma jelentőségét, az onkológia területét kiemelten kell kezelnünk, ez abszolút kötelessége az egészségügyi kormányzatnak. Így is tesszük. Nagyon határozottan gondolkozunk nemcsak ágyak fejlesztésében, hiszen az onkológia nem feltétlen ágyak kérdése. Itt kapcsolódnék ahhoz, amit pont Csáky képviselő úr mondott, hogy mindig szigorúan ágyakban és kapacitásokban gondolkozunk. Teljesen igaza van, hogy ez így nem jó, hiszen pont az onkológia sokkal inkább kúraszerű ellátás kérdése, van-e hely, ahol be tudjuk adni az infúziót, ami nem feltétlenül szigorúan egy kórházi ágyat jelent, ahol bent tartjuk a beteget 24 és 48 órára, megvan-e a megfelelő felszereltség a sugárterápiához, a megfelelő ellátottság orvosból, szakdolgozóból és a megfelelő rutin.
Őszintén sajnálom, hogy a tegnapi napon nem tudtam itt lenni az onkológiáról folytatott megbeszélésükön, de azt gondolom, hogy szakfelügyelő főorvos asszonynak meglepő volt ez a vizsgálata, talán megkockáztatnám azt a szót is, hogy időnként döbbenetes. Nagyon nagyok a különbségek a centrumok között. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy létező szakmai protokollok mellett - hiszen pont az onkológia az a szakterület, amely nagyon szépen kidolgozta a maga protokolljait - most még csak a kurációnál tartunk. Kidolgozta a protokolljait, nagyon pontos protokollok vannak, ehhez képest a centrumok tevékenységének az összehasonlítása nagyon nagy szórásokat mutat. Pontosan ezért gondoljuk azt, hogy ezt a vizsgálatot meg kell ismételnünk, további elemzések szükségesek. De azt is gondoljuk, hogy valószínűleg pont az onkológia területén már ez a vizsgálat is rámutatott arra, hogy bizony ezeket a centrumokat tovább kell alakítanunk, tovább kell szűkíteni a centrumok számát, inkább legyen kevesebb centrum, ahol megfelelő személyzet van, ott tudunk ágyszámot növelni, ágyszám nélkül tudjuk ott a kúraszerű ellátások volumenét növelni, amikor valóban egyenlő színvonalú lesz az ellátás. Teljesen jogosan kérdezték, hiszen azért az egészségügy nem kurációról szól, legalábbis igyekszünk és törekszünk is erre.
Nem véltetlen, hogy a tárca támogatja és prioritásként kezeli a szűrővizsgálatokat. Illik, nem illik ilyet itt az Egészségügyi bizottság előtt mondani, de mégis megteszem, nem olyan régen ért véget a 2006. évi Liliom-program. A program annyiban ért véget, hogy megtörtént a nyertesek kisorsolása és a nyeremények átadása. Ez egy méhnyakrákszűrésre vonatkozó program, egy olyan program, amelyet mindenképpen folytatni kell, és mindenképpen fontosnak tartjuk abszolút célként, hogy igenis legalább háromévente minden nő menjen el a méhnyakrákszűrésre, vegyen részt a szűrésen. Ez egy olyan betegség, amely pont a korai szűréssel időben felismerhető, a időbeli diagnózissal gyógyítható, ne kelljen ötszáz magyar nőnek évről évre meghalnia méhnyakrákban. De ugyanígy folytatódnak a szervezett szűrések az emlőrák tekintetében is. Fontosnak tartjuk, hogy vegyük is igénybe ezeket a szűréseket, hiszen Magyarországon az igénybevétel sokkal rosszabb.
Az onkológia területén azért van jelenleg egy nagyon nagy hiány. Szűrőrendszerünk abszolút mértékben európai. A gyógyításban itt vannak az európai protokollok, azok épültek be a szakmába, a szakma ezeket alkotta meg. A protokollok követése meglehetősen eltérő sajnos. Viszont van egy nagy hiány, nincs rehabilitáció. Az onkológiai betegeknek krónikus ellátása, rehabilitálása gyakorlatilag hiányzik Magyarországon. Ezt egy olyan ellátásnak tartjuk, ami pótolandó. Pont az ellátórendszer fejlesztése közben gondoljuk azt, hogy igenis szükség van olyan speciális szakkórházakra, amelyek például a daganatos betegek utógondozását képesek megoldani. Amikor Mikola úr feltette az első kérdését, én pont ezt írtam fel magamnak, hogy itt tulajdonképpen onkológiai rehabilitációs, szinte szakintézményekre van szükség, egy csomó intézménynek ebbe a vonalba is el kell kezdeni dolgozni, mint akár ápolási területre, akár bármilyen más krónikus ellátásra, de mondhatnám akár a gyermekrehabilitációt, ami aztán tényleg döbbenetes, hogy mennyire nincs Magyarországon és mennyire hiányzik.
Koraszülött Mentő Közalapítvány. A koraszülöttmentést nagyon fontos kérdésnek tartom, azért azzal, hogy sokkal boldogabb lennék akkor, ha a Koraszülött Mentő Közalapítvány helyett inkább az intrauterin szállításról beszélnénk, hiszen az, hogy egy magzat életben marad vagy nem marad életben, azért a legjobb szállítóhely és az optimális szállítóhely számára az édesanyukájának a méhe. Tehát az intrauterin szállítás a legmegfelelőbb.
Itt is készülünk több átalakításra. A "közös kincsünk a gyermek" népegészségügyi program szomorú és teljesen elkeserítő statisztikát közöl arról, hogy milyen magas Magyarországon a csecsemőhalandóság, kétszer akkora, mint az Európai Unió országaiban, amelynek hátterében az anyák életmódja mellett ott áll sajnos az is, hogy hol szülnek. Fontosnak tartanánk, hogy olyan helyeken szüljenek a kismamák, csak olyan helyen működhessen szülészet, ahol biztosított mellette a magzat ellátása, tehát ne csak az anyát tudjuk ellátni, de a magzatot is, illetve bocsánat, akkor már nem magzat, már újszülöttet, tehát az újszülött ellátása biztosított legyen. Az ideális lenne természetesen, ha mindenhol PIC tudna működni, minden szülészet mellett, hiszen ez az az összhang, amikor valódi biztonságos csecsemőellátást lehet garantálni.
A Koraszülött Mentő Közalapítvány, tehát maga a közalapítvány megszűnik. A közalapítvány fő feladata a források elosztása volt a különböző alapítványok között. Ezt a feladatot a mentőszolgálat veszi át. Itt is készülünk némi átalakításra, mert azt látjuk, hogy a koraszülöttek szállítása mellett azért sokkal nagyobb figyelem kell a csecsemők szállítására, mint ahogy a kisgyermekek szállítására, tehát itt egyfajta funkcionális integrációt tervezünk, több feladat összevonását, és így hatékonyabb szervezését. Azt gondoljuk, hogy pontosan a mentőszolgálat lehet az a keret, ahol ezeknek a feladatoknak az együttes ellátásával igenis úgy tudjuk megszervezni ezt az ellátást, hogy meg tudunk felelni a munkaidő-direktívának, és ugyanakkor szakmailag magas színvonalat tudunk egységesen biztosítani. De még egyszer hangsúlyoznám, én a koraszülött-szállítás helyett sokkal boldogabb lennék, ha az intrauterin szállítást tudnánk fejleszteni és a szülészeteket tudnánk fejleszteni. Erre törekszünk.
A forrása egyébként a Koraszülött Mentő Közalapítványnak, pontosabban a koraszülöttmentésnek változatlan, nem változott, tehát ugyanúgy biztosítjuk a forrásokat, nem csökkentettük.
Csáky képviselő úrnak teljesen igaza van, hogy szükséges a kiszámítható működés. Teljesen igaza van, valóban nagyon nehéz ilyenkor az intézményeknek, hiszen nem tudják, hogy mi vár rájuk januárban. Ami még rosszabb, hogy tulajdonképpen amíg a költségvetés nem kerül elfogadásra és nincsenek meg a végszámok, addig sajnos az OEP sem tudja, hogy mi vár rájuk januárban, így nem is nagyon tudja értesíteni az intézményeket. A januári késedelemnek mindig az az oka, hogy elfogadott költségvetés hiányában az OEP nem tud küldeni felelősséggel olyan számokat, amelyek garantáltan azok lesznek és azok fognak működni az intézmények finanszírozására. Természetesen, ahogy elfogadásra kerül a költségvetés, rögtön értesítik az intézményeket arról, hogy mennyi lesz a finanszírozási összeg.
Több helyen elmondtam már, hogy a HBCS-finanszírozást alapvetően egy jó finanszírozási módnak tartom, ismerve azonban a korlátait, hiszen itt azért egy nagyon kiváló ösztönző működik a túlteljesítésre, a túlkódolásra, mindenki legyen lehetőleg kettővel, hárommal súlyosabb beteg, mint ami, hiszen az éri meg az intézményeknek. Éppen ezért emiatt az ösztönző hatás miatt szükséges a biztosító oldaláról valami olyanfajta korlát bevezetése, amellyel féken tudja tartani ezt a folyamatos költségrobbanást, amelyet csak maga a HBCS-finanszírozás is képes előidézni. Azt gondolom, hogy igenis ott szükséges valamifélefajta korlát beépítése a finanszírozásba. HBCS mellett hiszek abban, hogy erre továbbra is szükség lesz, biztos, hogy nem így, tehát át kell alakítani ezt is.
Törekszünk arra, hogy az ellátórendszer átszervezése több mindennek az átszervezését jelenti, többek között a finanszírozásnak, hiszen változnak az intézmények kompetenciái, változnak a centrumok, változnak az elvégezhető feladatok, amelyekhez hozzá kell változni a finanszírozásnak is. Ezen jelenleg is dolgoznak az OEP munkatársai, legalább modell szinten már elkezdték kidolgozni azt, hogy hogyan is tud működni a finanszírozás átalakítása.
Képviselő úrnak volt egy nagyon jó mondata, hogy mindenkinek megvan a maga listája. Én közben arra gondoltam, hogy lassan ezek a listák már az Egészségügyi Minisztérium keresztjei, legalábbis kezdjük úgy érezni. Rengeteg lista van, volt, készült. Nem tudom, hogy ön éppen melyik változatot mutatta, én személy szerint legalább 3-4-5 listát láttam, volt szerencsém végignézni. Csak miniszter úr szavait tudnám elismételni, hiszen várjuk a törvény elfogadását, készül az ajánlata az egyes régióknak, ahol tényleg nagyon komoly munkák indultak meg. Én egészségügyi gazdasági vezetőkkel egyik régióülésükön vettem részt, ahol nagyon jó volt azt látni és megélni, hogy az intézmények elkezdtek egészen másként együttműködni, másként beszélni egymással, elkezdtek együttgondolkodni, ami egy nagyon nagy előrelépés.
A törvény a pályázatok kapcsán átnézésre került, ugye többször elmondtuk, hogy igyekeztünk párhuzamosan futtatni ezt a két történetet. A pályázat kapcsán biztosítjuk azoknak az intézményeknek, akik olyan ágy leépítésére nyertek összeget, amelyet mi nem szándékozunk a törvényben megszüntetni, ott biztosítjuk a szerződésmódosítási lehetőséget. A törvényben foglalt szumma ágyszámokig más szakmákból tudják végrehajtani ezt az ágyszámleépítést. Tehát ez ügyben egyedileg tárgyalunk valamennyi intézménnyel.
A dialíziskasszába valóban beépítésre került az Erythropoetin. A Ketosteril bevonását nem tervezzük.
Szakmánként valóban teljesen igaza van, hogy maradtak eltérések. Voltak is. Sokkal nagyobbak voltak ezek az eltérések. Törekedtünk arra, hogy szakmánként csökkentsük az eltéréseket a régiók között. Azonban vannak olyan szakmák, ahol azt gondolom, hogy soha nem lesznek felszámolhatók az eltérések. Például tipikusan ilyen szakma a reumatológia. Ami hogyhogy nem, valahogy olyan helyre települt, ahol sokkal nagyobb a gyógyvízkincs, hiszen amellett összpontosul, ami teljesen érthető. És ebben nem is biztos, hogy szükséges homogenizálni, hiszen nem gondolom, hogy Harkánytól, Hévíztől vagy akár Szoboszlótól kéne elvenni a reuma kapacitását, amiben ott kvázi többlet van, de hiszen teljesen érthető, odamennek a betegek. Itt valóban egyébként biztosít egy lehetőséget egyrészt az évről évre végrehajtható újraosztás és mindenképpen bekerült a törvénybe annak a lehetősége is, hogy meg kell történnie a kapacitások felülvizsgálatának. Pontosabban ekkor már az igénybevételek felülvizsgálatának, hogy hogyan veszik igénybe a biztosítottak, hol mekkora a területi, területen kívüli igénybevétel, mert ez lehet olyan monitoringfolyamat, amivel folyamatosan vizsgálni tudjuk azt, hogy hogyan változik az igénybevétel, hogyan változnak a szükségletek és hol kell ehhez igazítanunk gyakorlatilag kórházi oldalon a kínálati oldalt. Remélem, hogy minden kérdésre válaszoltam.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Most már nyugodtabb körülmények között szeretnék még néhány kérdést feltenni. Azt szeretném megkérdezni, hogy a gyógyszertörvény vitája kapcsán szó volt arról, hogy a patikákon kívül árusítandó gyógyszerek köréről lesz egy rendelet, mert ezt rendelet szabályozza, és volt egy ígérete a minisztériumnak, hogy ezt a rendelettervezetet a bizottság elé visszahozza. Mikor lesz erre lehetőség és nagyjából kialakult-e már a kiviendő gyógyszerek köre?
A másik, ami miatt most hangos az egész társadalom, az élelmiszerbiztonság kérdése. Itt volt egy komoly hitvita a bizottság, a minisztérium és a szakma között olyan tekintetben, hogy az élelmiszerbiztonság tartozzon-e a Földművelésügyi Minisztériumhoz vagy tartozzon az Egészségügyi Minisztériumhoz vagy valamilyen módon a két tárca működjön közre ennek a közös programnak a megvalósításában. Most már a kérdés eldőlni látszik, de mennyire nyugodt a tárca? Mert mi nem vagyunk ebben teljesen nyugodtak, hogy ez a kérdés hogyan fog a jövőben megoldódni és milyen együttműködést látnak ebben a kérdésben. És mi van a Táplálkozástudományi Intézettel, aminek tulajdonképpen is-is feladatai is vannak. Részben kidolgozza a korszerű táplálkozás irányelveit és figyelje ennek a megvalósulását. Másrészt annak volt szerepe kis mértékben a táplálékok ellenőrzésében is. Hogyan alakul ez a kérdés a jövőben. Erre lennék kíváncsi. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr első kérdésével kapcsolatban megjegyezném, hogy a tegnap elfogadott munkaprogramunkban tervezzük azt, hogy erről a kérdésről külön is tájékozódik a bizottság, mármint a végrehajtásról. Ez persze két részben egymást átfedő ügy, mert hiszen alelnök úr a rendelet kialakításának állását kérdezte. Kíván-e még más kérdést feltenni vagy véleményt mondani? (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor megkérem államtitkár asszonyt, hogy reagáljon.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Alelnök úr kérdésére: a patikán kívüli szerek, hogy mely szerek kerülhetnek ki, erről már zajlik a tárcaegyeztetés. A honlapon el is érhető a tárcaegyeztetett anyag. Hiszen ilyenkor biztosítanunk kell a nyilvánosságot mindenki számára. Egyébként több gyógyszerrendelet ügyében már nagyon sok egyeztetést végrehajtottunk, például a gyógyszer-gazdaságossági törvény kapcsán a gyógyszergyártókkal volt nagyon hosszú egyeztetés, amit mindenképpen szükségesnek tartunk folytatni, hiszen ez a teljes gyógyszerterület egy nagyon nagy terület, nagyon kényes terület, fontos, hogy olyan szabályozás alakuljon ki 2007-ben, amely valóban működőképessé teszi ezt a területet.
Az élelmiszerbiztonság ügyében picit nehéz nekem válaszolni, hiszen egészségügyi minisztériumi államtitkárként én csak azt mondhatom, hogy természetesen azt gondolom, hogy annak az egészségügyi tárcánál van a helye. Amennyiben kormányvéleményt kérdeznek, akkor viszont természetesen azt kell mondanom, hogy a kormány döntött és a kormány természetesen jól döntött arról, hogy hova kerüljön az élelmiszerbiztonság. Nem véletlen ez a kissé dodonai válasz: az Európai Unióban is próbáltuk nézni a gyakorlatokat és bíztunk abban, hogy ez meg tudja erősíteni a mi érvrendszerünket, sajnos az Európai Unió gyakorlata nem tudta megerősíteni az egészségügyi tárca érvrendszerét. Egyharmad részben gyakorlatilag egészségügyi felügyelet alatt van az élelmiszerbiztonság, ami nekünk nagyon jó. Egyharmad részben földművelésügyi terület, egyharmad részben pedig vegyes felügyelet alatt áll, tehát az unióban teljesen vegyes erre a gyakorlat. Gyakorlatilag teljesen kiegyenlített. Összességében végiggondolva és nagyon sok belső vita után is mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy szoros, valódi és jó együttműködés alakuljon ki a két terület között. Eddig egy picit volt talán némi nemű hatásköri átfedés, ami inkább rontott az együttműködésen, mint javított.
A Táplálkozástudományi Intézetet abszolút fontosnak tartjuk. Ennek ugye két fő feladata van. Az egyik feladata valóban élelmiszerbiztonsági kérdés. Azt gondoljuk, hogy ennek egységesnek kell lennie az élelmiszerbiztonság teljes területével, azt gondoljuk, hogy ennek ott a helye a földművelésügyi tárcánál, hiszen egyben kéne kezelni. Azonban azt a részét, hogy hogyan táplálkozzunk, hogyan fogyjunk, hogy hogyan legyen egészséges az iskolai büfék kínálata, hogy hogyan lehessen almaautomatát beállítani egy iskolába és hogyan lehet rávenni arra a gyerekeket, hogy egy automatából almát akarjanak venni, ez a rész abszolút egészségügyi kérdés, tehát az OÉTI-t kifejezetten működtetni és megtartani akarjuk és inkább fejleszteni. És bízunk abban is, hogy a jövőben minél több almaautomata tud az iskolákban rendelkezésre állni, hogy ezzel is népszerűsítsük az egészséges táplálkozást, hiszen ez is egy népegészségügyileg nagyon jelentős feladat.
Ha nem lesz több kérdés, szeretném megelőlegezve megköszönni a bizottságnak ezt a félévet, amit itt végigdolgoztunk a törvényekkel és nagyon szépen köszönöm azt a rengeteg kérdést, javító szándékú hozzászólást, mert azt gondolom, hogy ilyenek voltak. Azt a rengeteg módosító javaslatot, amit végig tudtunk tárgyalni, hiszen rengeteg érkezett és hadd kívánjak önöknek nagyon boldog karácsonyi ünnepeket, békés új évet és találkozunk valamikor legközelebb februárban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én is, lezárva ezt a napirendi pontot, azt mondhatom, hogy köszönjük államtitkár asszony együttműködését és munkatársai együttműködését is. Sajnálom, hogy a mai ülés így alakult, bevallom őszintén, hogy elnöki gyakorlatomban nem volt arra példa, hogy egy ilyen hektikus ülést kellett volna vezetni, szerintem más elnöknek is ritkán akad a gyakorlatában ilyesmi. Nemcsak a legnagyobb ellenzéki párt kivonulása, de a közbeni folyamatos és állandó közbeszólások, azt hiszem, hogy ez meglehetősen példátlan, és ha egy-két látszólag türelmetlen megjegyzést tettem, akkor ezt tudják be ennek. Én is azt gondolom, hogy egy ilyen ádventi hangulattal nehezen összeegyeztethető másfél óra, vagy pontosabban egy óra tanúi voltunk, mert az utolsó fél órában, 40 percben visszatértünk azért a szokott rendünkbe, és azt a fajta stílust követtük, amely mindig is jellemezte a bizottság munkáját.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem, hogy kíván-e Egyebekben valaki valamit mondani még. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Akkor még egyszer nagyon szépen köszönöm. Megismétlem a jókívánságaimat, amit valamilyen előérzettől vezéreltetve az elején elmondtam még, amikor itt voltunk együtt. (Derültség.) Köszönöm szépen. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 35 perc)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia és Földi Erika