EB-6/2007.
(EB-26/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2007. március 7-én, szerdán, 10 óra 04 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Megjelentek *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Dr. Kovácsy Zsombor, az Egészségbiztosítási Felügyelet elnökének bemutatkozása *
Dr. Kovácsy Zsombor tájékoztatója *
Kérdések *
Dr. Kovácsy Zsombor reflexiói *
Dr. Horváth Ágnes hozzászólása *
Tájékoztató az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény végrehajtásának helyzetéről, a regionális egyeztetés tapasztalatairól *
Dr. Horváth Ágnes szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Reflexiók *
További kérdések, vélemények *
Egyebek *
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Mikola István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Czinege Imre (MSZP) dr. Vojnik Máriának (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Papp József (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Horváth Ágnes egészségügyi minisztériumi államtitkár
Dr. Kovácsy Zsombor, az Egészségbiztosítási Felügyelet elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 04 perc)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok, hölgyeim és uraim! Köszöntöm az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának tagjait, a meghívott vendégeket, a szakértőket. A bizottsági ülést megnyitom. Megállapítom, hogy az ülés határozatképes.
Engedjék meg, hogy napirend előtt nagy-nagy tisztelettel köszöntsem a hölgyeket a holnapi nőnap alkalmából. A bizottság elnökének szerény megemlékezését a bizottság tagjai, a kormány képviselői és a gyorsíró kollegák itt, az asztalon megtalálják. Isten éltesse a hölgyeket március 8-án - most egy kicsit korábban, egy nappal előre hozva.
Napirend előtt szeretném a bizottságot egyrészt tájékoztatni arról, hogy az egészségügyi tárca a február 7-i ülésén elhangzott kérdésekre reagált. Ezt az összefoglalót a képviselőtársaim megkapták. Ezek a vizitdíjjal összefüggő kérdések.
Ugyancsak tájékoztatom a bizottság tagjait arról, hogy lehetőségem volt betekinteni az Európai Unió idei első félévi munkaprogramjába, és ezzel kapcsolatban a házelnök asszonynak és a külügyminiszter asszonynak levelet írtam. E levél másolatát is szétosztattam, mert arra a következtetésre jutottam, hogy az Unió német elnöksége meglehetősen szűkmarkúan bánik az egészségügyi kérdésekkel. Így lekerült a napirendről - legalábbis átmenetileg - a munkaidő-direktíva módosítása, és elég szegényes az egészségügyre vonatkozó napirend. Ezért arra kértem a házelnök asszonyt és a Magyar Köztársaság külügyminiszterét is - aki egyébként válaszolt is -, hogy a lehetőségekhez képest a magyar diplomácia és a parlamenti diplomácia egészségpolitikai kérdésekben aktív és kompromisszumkereső szerepet vállaljon. Ezt a levelet egyébként az egészségügyi miniszter úrnak is eljuttattam. Azt gondolom, hogy ezek fontos kérdések. Fel is fogjuk majd vetni ezt a témát akkor, amikor a bizottság delegációja március 28-a és 30-a között a német társbizottsággal találkozik Berlinben. Ugyan ez egy kétoldalú együttműködéssel kapcsolatos látogatás és a német egészségügy reformmal összefüggő tapasztalatcsere, azonban azt gondolom, érdemes kihasználni, hogy egyébként éppen német elnökség van az Európai Unióban.
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy napirend előtt van-e észrevétel, megjegyzés. (Senki sem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt.
Megkérdezem, hogy az írásban kiküldött napirendi ajánlást a bizottság tagjai elfogadják-e. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság tagjai egyhangúlag elfogadták a napirendi javaslatot.
Dr. Kovácsy Zsombor, az Egészségbiztosítási Felügyelet elnökének bemutatkozása
Soron következik Kovácsy Zsombor úrnak, az Egészségbiztosítási Felügyelet elnökének a bemutatkozása, legalábbis e minőségben történő bemutatkozása, hiszen szakállamtitkári tevékenységét ismerjük, sokszor volt a bizottság vendége. Köszöntöm az elnök urat. A szokásoknak megfelelően ez a bemutatkozás azt jelenti, hogy ilyenkor az elnök úr röviden, pár percben elmondja, hogy mit gondol erről a feladatáról, és ha vannak kérdések, akkor természetesen ezekre reagál. Köszöntöm tehát az elnök urat, és átadom önnek a szót.
Dr. Kovácsy Zsombor tájékoztatója
DR. KOVÁCSY ZSOMBOR, az Egészségbiztosítási Felügyelet elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szakállamtitkári minőségemben alkalmunk volt többször találkozni, és egy alkalommal személyes életutamról is számot adtam, úgyhogy valóban a felügyelet élén eltöltött eddigi néhány hétről szeretnék számot adni, illetve további elképzeléseinkről.
A miniszterelnök úr január 20-ával nevezett ki a felügyelet élére, és igyekeztünk minél gyorsabban megteremteni a napi munkavégzés lehetőségét. Február 5-én foglaltuk el a jelenlegi székházunkban az irodákat, akkor költöztünk be. Február 9-én már ügyfélszolgálati irodánk működött. Néhány nap leforgása alatt lehetőség nyílott arra, hogy e-mailen, faxon, személyesen, levélben és telefonon is panaszokat fogadjunk, és ezeket a panaszokat kezeljük, nem oly módon, hogy egyfajta diszpécserközpontként különböző hatóságoknak továbbítsuk ezeket, hanem saját magunk szükség szerint tájékoztatást adjunk, jogértelmezési felvetések esetében megpróbáljuk legalábbis elősegíteni az eligazodást a változó egészségügyi jogszabályi környezetben, illetve ahol szükséges, ott eljárást indítsunk. Jelenleg, mivel február közepén indítottuk az első eljárásainkat, általában ezek abban a stádiumban vannak, hogy vagy várjuk az ügyfelek nyilatkozatát és további információkat, adatokat, vagy pedig ezek az információk megérkeztek, és most tudjuk megvizsgálni azt, hogy rendelkezésünkre áll-e megfelelő adattömeg annak érdekében, hogy határozatot tudjunk hozni.
Azonkívül a talán legnagyobb érdeklődésre számot tartó feladatkörünkön kívül, amely az egészségügyi ellátórendszerben felmerülő visszásságok látótérbe hozását jelenti, számos, az egészségügyet, az egészségbiztosítást, a gyógyszerpiacot érintő, úgy mondanám, vegyes első- és másodfokú hatósági jogkörrel is rendelkezünk, illetve rendelkezni fogunk. A különböző törvényi és rendeleti szintű szabályok hatályba lépése január 1-jétől folyamatos, és még áprilisban is fogunk újabb feladatokat kapni.
Az első munkával eltelt hetek tapasztalatai alapján azt tudom mondani - ahogyan ez többször már meg is történt általam -, hogy nagyjából száznegyvenen kerestek fel minket februárban az alatt a mintegy két és fél hét alatt, amennyi állt az ügyfélszolgálat részére. A száznegyven minket felkereső ügyfél közül nagyjából az egyharmaduk fordult hozzánk tényleges problémafelvetéssel, visszásság, mulasztás panaszolásával, a további kétharmad pedig valamiféle segítséget kért tőlünk, tájékoztatott minket, jogértelmezési kérdéssel fordult hozzánk.
Időközben megteremtődött annak a lehetősége, hogy a folyamatos létszámfeltöltés útján most nagyjából a szűk fele van meg a véglegesnek szánt csapatnak. Jelenleg huszonöten dolgozunk a felügyeletnél. Január 20-a óta folyamatosan érkeznek a munkatársak, és most már elértük azt a helyzetet, hogy nem torzó jellegű a felügyelet, tehát minden szervezeti egységnél dolgozik néhány munkatárs, akik alkalmasak arra, hogy a napi ügymenetet tudják koordinálni és saját maguk végezni a napi feladatokat.
A jelenlegi személyi állománnyal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy lehetőleg személyesen találkozzak mindenkivel. Hétről hétre, napról napra mást nyilatkozok, és ennek az az oka, hogy folyamatosan érkeznek az önéletrajzok, a jelentkezők. Azt tudom mondani, hogy nagyjából kétszáz önéletrajzot kaptam eddig, én magam nagyjából száznegyven emberrel beszéltem, közülük választottuk ki azt a mintegy harminc embert, akik közül huszonöten már nálunk dolgoznak, ötük felvétele pedig a következő egy-két hétben várható. A diplomák megoszlása szerint többnyire jogászok, orvosok, egyéb egészségügyi diplomások, közgazdászok, egészségügyi és egyéb menedzserek, valamint van néhány egyéb diplomával rendelkező munkatárs, tehát nagyon különböző területekről érkeztek hozzánk: az ÁNTSZ-től, az OEP-től, az Egészségügyi Minisztériumból, egészségügyön kívülről, egészségügyi szolgáltatóktól, tehát borzasztó heterogén a munkatársak megoszlása, nincs egy olyan jellemző terület, ahonnan hozzánk áramoltak volna. Fontosnak tartom hozzátenni, hogy a diplomák száma szignifikánsan magasabb a munkatársak számánál.
Elképzeléseink szerint a hatóságnak, úgymond, kétféle arculata lesz: egyrészt a hatóság erejével lép fel a visszásságok leküzdése érdekében a problémák hatósági eljárás keretében történő megoldásával; másrészt feladata a szolgáltatókkal partnerségben egyfajta minőségfejlesztés. Ennek fontos eleme lesz az, hogy az eddigi tapasztalatokra építve - nem szeretnénk mi feltalálni a minőségfejlesztést, nagyon sok műhelyben, így az Egészségügyi Minisztériumnál, az ÁNTSZ-nél, az OEP-nél, az ESKI-ben, különböző egészségügyi menedzserképző intézetekben, független szervezeteknél nagyon értékes minőségfejlesztési munka zajlott - a viszonylag kis létszámú apparátusunkkal arra vállalkozhatunk, hogy összegyűjtjük a meglévő tapasztalatokat partnerséget ajánlva mindenkinek, akik ezen a területen tevékenykedtek, és a magunk tudását hozzátéve minél teljesebb képet próbáljunk nyújtani a biztosítottak számára arról, hogy hogyan is működik a magyar egészségügy, hogyan működnek a szolgáltatók. Ezt fontosnak tartom bármilyen jogszabályi környezetben, a formálódó, változó magyar egészségügy bármilyen rendelkezésekkel biztosít hátteret a szolgáltatásnyújtáshoz. Azt hiszem, hogy mind a szolgáltatóknak, mind a biztosítónak, mind a szolgáltatást igénybe vevőknek elemi érdekük és joguk az, hogy tisztában legyenek azzal, hogyan is néz ki a magyar egészségügyi paletta, ki mire képes.
Várom szíves kérdéseiket! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a bemutatkozást, a tervek és az eddigi tevékenység rövid ismertetését.
Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e valakinek kérdése Kovácsy Zsombor elnök úrhoz. (Dr. Csáky András jelentkezik.)
Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. A törvény értelmében a hatálybalépést követően hatvan napon belül... Gondolom, az államtitkár asszonyhoz is lehet kérdéseket feltenni.
ELNÖK: Ezzel kapcsolatban persze.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): A tanács tagjait hatvan napon belül jelölni kell. Ez megtörtént-e és lehet-e valamit tudni a személyi összetételről?
Az elnök úr is említette a minőségi indikátorokat. Mikorra fog ez elkészülni? Mikorra fog felkerülni a honlapra?
A szervezet feladatai között szerepel a szerződések vizsgálata. Mindkét oldalról vizsgálják-e a szerződéseket, mert ugye két fél köt szerződést. Illetve látnak-e lehetőséget arra - bár lehet, hogy ez naiv kérdés egy kormányhivatallal kapcsolatban -, hogy a jogbiztonságnak érvényt szereznek-e, tehát hogy valamilyen módon elérjük azt, hogy ne hetente-kéthetente változzanak a rendeletek, mert ez a szolgáltatók számára is az alkalmazást szinte lehetetlenné teszi.
Elkészült-e a szervezet saját működési rendje? Ez abból a szempontból érdekes, hogy az ellenőrzési feladatok határterületeket érintenek - ÁNTSZ, OEP, szakmai kollégiumok -, miután szakmai szempontból is ellenőrzési jogosítványokat kapott a szervezet. Ezek az együttműködések kialakultak-e már, intézményesültek-e már?
Az elnök úr említette a száznegyven megkeresést és hogy huszonhárom eljárást indítottak ezzel kapcsolatban. Ezeknek a típusáról mondana néhány szót?
Egyelőre ennyi, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez persze egy induló bemutatkozás, nem egy szabályos meghallgatás.
Perjési képviselő asszony!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Elnök Úr! Kedves Jelenlévők! Az egészségügyben nemcsak a rendszerváltástól, de már azt megelőzően is gyakorlatilag az igazi ellenőrzés nem nagyon működött. Itt nemcsak a négyévenkénti kormányváltásra gondolok, hanem ezen belül az egészségügyben évente váltották a miniszterek egymást, illetve az OEP főigazgatója is évente változott, nem csoda, hogy a leghektikusabb állapot az egészségügyben alakult ki.
Az ön leendő munkahelyén, a tárcánál két dologként jelenik meg a fogyasztó: egyszer az ügyfél mint általában, aki az egészségpénztárnál, különböző intézményeknél megjelenik; másrészt az ügyfél mint beteg, aki a szolgáltatónál jelenik meg. Tapasztalataim alapján az egészségpénztárak nyitvatartási rendje egyáltalán nem illeszkedik ahhoz, hogy vidékről járnak be a betegek és veszik igénybe a szolgáltatásokat, tehát nyolc órától nem tudom, meddig vannak a nyitva tartások. Erre kívánnak-e figyelmet fordítani? Illetve az egészségügyben valamikor régen a legnagyobb kontrollja a minőségi munkának az úgynevezett klinikopatológiai konferenciák voltak, amelyeket szerintem már a fiatalok hírből sem tudnak, hogy mi az. Valami hasonlót, azon túl, hogy tudom, a legkorszerűbb minőségi mutatókat át fogjuk venni az Uniótól és mindenhonnan, hogy nemcsak az orvoshoz forduló betegek számát tudjuk majd regisztrálni, hanem talán azt is, hogy a kórházba járóbetegként kerülő vagy a háziorvoshoz menő betegek közül milyen százalékban kapnak vagy nyernek befejezett ellátást. Erre vannak-e elképzeléseik? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem látok több jelentkezőt, ezért megadom a szót először az elnök úrnak, aztán utána az államtitkár asszony a hozzá intézett kérdésre fog reagálni. Elnök úr!
DR. KOVÁCSY ZSOMBOR, az Egészségbiztosítási Felügyelet elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. A tanácsba történt jelölésekről hivatalos értesítést még nem kaptam. A minőségi indikátorok vonatkozásában két fázist tudnék elkülöníteni. Az első hónapokban arra lesz lehetőségünk, hogy a mások által összegyűjtött adatokat a honlapunkon nyilvánosságra hozzuk. Ezek között lesznek olyanok, amelyek máris nyilvánosak, és lesznek olyanok, amelyeket különböző szempontok szerint leválogatva szeretnénk csokorba rendezni és a megfelelő tájékoztatás érdekében a honlapra kitenni. Néhány hónap múlva, azt gondolom, egy gyors, de megfelelően megalapozott adatgyűjtés-előkészítést, végrehajtást és adatelemzést követően nagyjából ősszel leszünk képesek arra, hogy már saját magunk által gyűjtött adatokat is tudjunk publikálni a közvélemény számára.
Az egészségbiztosító és a szolgáltatók közötti szerződéses viszonyok, az egész biztosítói működés és az egész egészségbiztosítási rendszer működése tekintetében valóban két fontos jogosítványunk van. Az egyik az általános szerződési feltételek jóváhagyása, a másik pedig a tanáccsal, a majdani tanáccsal egyetértésben jogszabály-módosítás kezdeményezése. Azt tudom mondani, hogy ha bármilyen diszfunkcionalitást látunk a rendszerben, akkor ezzel a két eszközzel tudunk élni. Az általános szerződési feltételekkel kapcsolatban szükséges a felügyelet jóváhagyása, tehát bármiféle instrukciót az egészségbiztosító felé tudunk jelezni, és a végeredmény remélhetőleg a felügyelet számára megfelelő feltételrendszer lesz. Amennyiben a szerződési feltételek, a jogszabályok gyors módosítási kényszerére és az ehhez való alkalmazkodási kényszerre utalunk, illetve erről beszélünk, akkor ebben a körben a jogszabály-módosítási lehetőség áll rendelkezésünkre, a jogszabály-alkotási karakterisztikát közvetlenül nem tudjuk befolyásolni, illetve módosítani.
Az ellenőrzési feladataink tekintetében azt tudnám mondani, hogy kialakulóban van az együttműködés a társszervezetekkel. Három olyan szervezet van, amelynek a vezetőjével már konkrétan megegyeztünk az együttműködés bizonyos kereteiben. Egy olyan szervezet van, amelynek a vezetőjével már aláírás előtt van egy konkrét együttműködési megállapodás. Az ESKI-vel kötünk napokon belül egy együttműködési megállapodást. Az OEP-pel, az ÁNTSZ-szel és a betegjogi képviselői rendszerrel, tehát a betegjogi, ellátottjogi, gyermekjogi közalapítvánnyal pedig tárgyalásokat folytatunk, és körvonalazódnak azokon a határterületeken követendő elvek, amelyek vitathatatlanul megvannak azáltal, hogy nem légüres térbe került a felügyelet, hanem már sokan végeznek ellenőrzési, felügyeleti típusú tevékenységet az egészségügyi, egészségbiztosítási rendszerben.
Amikor a képviselő asszony kérdésére válaszolva utalok az egészségbiztosító, de mondhatom többes számban is, hiszen az önkéntes pénztárakra és a magánbiztosítók betegbiztosítási tevékenységére is legalábbis szakmai értelemben kiterjed a hatáskörünk, tehát ha a biztosító tevékenységét figyeljük, akkor természetesen az ellenőrzési felügyeleti jogkörünk tekintetében elsősorban a szabálytalanságok felkutatása esetében adhatja a hatóság, mint állami erő többletét a felügyelet kezébe. Amikor valamilyen ügyfélbarát megoldás merül fel, és az merül fel, hogy jelenleg nem egészen követjük az ügyfélbarát elveket, bárki legyen is az, akár a felügyelet, akár valamelyik partnerintézmény, akkor inkább együttműködés, ajánlások megfogalmazása, felkérés lehet az az eszköz, amellyel élni tudunk. Ha az érdeksérelem és a jogsérelem különböző szintjeit vizsgáljuk, akkor minél inkább a jogok sérülnek, annál erőteljesebben tudunk hatósági arculattal, következmények kilátásba helyezésével fellépni. Egyébként elmondom azt, hogy a szankciórendszerünk kifejezetten az ellátórendszerben működő szolgáltatókra vonatkozóan van meg jelenleg a felügyeleti törvény alapján.
Nagyon fontos az eddigi panaszügyeink alapján, amelyekre a megoszlások tekintetében mindjárt visszatérek, látjuk azt, hogy sokszor szakmai tudás, orvosszakmai tudás kell majd ahhoz, hogy az egyes ügyekben az igazságot keresve megfelelően eljárhassunk. Abban már most biztos vagyok, hogy a jelenlegi létszámkeretünk alapján nagyjából 60-an lehetünk, ebből 15-18 személy végezheti a mindennapi ellenőrzéseket. Biztos, hogy nem tudjuk leképezni az egészségtudomány minden alkalmazott területét a 15-18 emberünk személyében, ezért mindenképpen szükség lesz arra, hogy a társszervezetek tudására is támaszkodjunk, így a szakfelügyeleti és módszertani hálózat lehet az az egyik fontos partnerintézmény, amely segítségünkre lehet. Tehát mi magunk biztos, hogy nem fogjuk tudni a klinikai és patológiai szempontok összeegyeztetését megoldani önerőből. Ezenkívül az igazságügyi orvostani hálózattal és orvosszakértői hálózattal is már vezetői szinten történt megbeszélés. Ott a keretek kialakítása még néhány hetet, talán egy-két hónapot is igénybe fog venni, hogy véglegesen meghatározzuk azt a feladatmegosztást, amelyben a lehető leghatékonyabban tudják ők is és mi is ellátni a feladatainkat.
Az eddigi 140 megkeresésünk, ahogy mondtam, nagyjából úgy oszlik meg, hogy a kétharmad tájékoztatást kér, vagy minket tájékoztat valamilyen jelenségről, segítséget kér a jogalkalmazáshoz, hogyan kell szedni a vizitdíjat, melyik beteget milyen módon kell a várólistán szerepeltetni. Azt hiszem, mivel itt a változó jogszabályi környezet adja a témákat a tájékoztatások tekintetében, érdekesebb talán az egyharmadnyi panasz megoszlását vizsgálni. Az látható, hogy a bejelentésekkel, panaszokkal érintett ellátások tekintetében az alapellátás mintegy 41 százalékot tesz ki, a járóbeteg-szakellátás 13 százalék, a fekvőbeteg-ellátás 15 százalék és a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök gyártóival, illetve a -forgalmazókkal szembeni panaszok pedig 12 százalékos mértéket mutatnak. Nyilván mindenki levonhatja a következtetéseket. Nem akarok módszertani útmutatásba belemenni, de nyilván az elemszám is egészen eltérő a különböző halmazok esetében. A bejelentések tárgya tekintetében viszont egyértelmű, hogy a fizetendő díj aggályos megállapítása teszi ki a panaszok 41 százalékát. Második helyen a késlekedő, nem megfelelő ellátás áll összességében mintegy 10 százalékkal. Hasonló részarányt képvisel az el nem látott betegek panaszainak a tömege, tehát ahol egyszerűen nem kaptak ellátást. Összességében tehát a panaszok mintegy kétharmadát a díjfizetéssel, illetve a nem vagy nem megfelelő ellátással kapcsolatos bejelentések teszik ki.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár asszony!
Dr. Horváth Ágnes hozzászólása
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, tisztelettel köszöntöm én is a bizottság tagjait. A felügyelőtanács felállítása még folyamatban van, ebben sajnos némi csúszásról kell beszámolnom, de nagyon remélem, hogy minél gyorsabban meg fog ez is történni.
Egy nagyon rövid kiegészítést, ha megengednek: az egészségügyi tárca részéről nagyon fontosnak tartjuk a minőségi indikátorok közzétételét az egyes intézményekről, és azt gondoljuk, hogy ez akár indulhat kezdetben kizárólag kvantitatív mutatókkal is, amikor arról szól az adott indikátor, hogy egy-egy beavatkozásból hányat végeznek, milyen a személyzettel való ellátottság vagy akár csak kizárólag arról, hogy az egyes hotelszolgáltatásoknak mennyi az árszintje, hogy valóban a betegek minél több és minél jobb tájékoztatáshoz jussanak.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezt a rövid napirendi pontot azzal zárnám le, hogy az elnök úrnak jó munkát kívánok, a magam részéről szerencsésnek gondolom, hogy egy fogyasztóvédelmi arculat jelent meg kezdetben a nyilvánosság előtt, de legalább ugyanilyen fontos - mint hallottuk - a szolgáltatók és a biztosítók tevékenységének ellenőrzése. Bízom benne, hogy a kormány is a szükséges és megfelelő feltételeket a munkához folyamatosan rendelkezésre bocsátja. Arra kérem az elnök urat, ha úgy ítéli meg, hogy ezt a testületet szükséges tapasztalatokról tájékoztatni - vagy azért, mert birtokunkban kell hogy legyenek azok az információk, amelyek a döntés-előkészítéshez, a jogszabályalkotáshoz szükségesek, vagy azért, mert esetleg korrekciós igény merül fel a fentiek munkája, tapasztalatai, jelzései, ellenőrző tevékenysége kapcsán -, akkor ezt folyamatosan nyújtsa a számunkra külön felkérés nélkül.
Ezzel megköszönöm az elnök úr munkáját, természetesen a bizottsági ülés további részében is szívesen látjuk. Itt szeretném mondani azt is, hogy úgy gondolom, fontos az, hogy a felügyelet új szervezetként a bizottsági állandó meghívotti listára annak megfelelően felkerüljön; ha ezt eddig nem tettük meg, akkor pótolni fogjuk.
Köszönöm szépen. Soron következik az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény végrehajtásának helyzetéről, a regionális egyeztetés tapasztalatairól szóló tájékoztató. Erre a tájékoztatóra a bizottság elfogadott munkaprogramja alapján kerül sor, konzultációs napirendről van szó. Az egészségügyi tárca rendelkezésünkre bocsátott egy rövid összefoglalót a törvény három hónapos életéről. A tárcát Horváth Ágnes államtitkár asszony képviseli, aki szóbeli kiegészítést is fog tenni, és jelen vannak az Egészségbiztosítási Pénztár munkatársai, a tiszti főorvos úr, tehát nyilván a kérdéseinkre, véleményünkre megfelelő jelzéseket kaphatunk.
Az államtitkár asszonynak megadom a szót.
Dr. Horváth Ágnes szóbeli kiegészítése
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. A tárca elkészített egy összefoglalót, egy tájékoztató anyagot az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény végrehajtásának helyzetéről és a regionális egyeztetés tapasztalatairól. Többször elmondtam már, hogy elkészült még decemberben mind a kormányrendelet, mind az egészségügyi miniszteri rendelet, amely meghatározza részben a felosztási szabályokat, részben pedig a törvényben bizonyos lehetőségeket, így például azt, hogyan történhet a fejlesztési célú előzetes kapacitás befogadása vagy akár azon kapacitások helyzetét, amelyeket katasztrófahelyzet esetén rendelkezésre kell bocsátani, hogyan kerülhetnek be ezek az ellátórendszerbe.
Jelenleg is folyik még a munka, két kormányrendelet a mai napon kerül a kormány elé. Ez egyrészt a finanszírozási szerződéskötésről és eljárási kérdésekről szóló kormányrendelet, másrészt pedig a beutalási renddel kapcsolatos módosításról szóló kormányrendelet.
A törvény végrehajtásának főbb csomópontjait és főbb mérföldköveit az 5. oldalon részleteztük. Január 8. volt az a nap, amikor megszületett a miniszteri javaslat, majd január 28-án járt le a regionális egészségügyi tanácsoknak biztosított határidő. Ezt követően február 27. napjáig tartott az önkormányzati határidő, március 4. pedig az a határidő volt, amíg legkésőbb a regionális egészségügyi tanácsoknak meg kellett küldeniük az egészségügyi miniszter részére a fenntartók véleményét, határozatait a regionális egészségügyi tanácsok döntéseiről.
Több régióból megérkeztek határidőre részben vagy egészben ezek a határozatok. Jellemzően elfogadták a RET határozatát, ugyanakkor régiónként azért akadtak olyan határozatok, voltak olyan határozatok - van olyan régió, ahol ezt részleteztük is -, ahol például a miniszteri javaslattal értettek egyet. Ezt azért fontos jelzésnek tartjuk.
Március 12. az a legkésőbbi nap, amíg a miniszternek döntenie kell a fel nem osztott kapacitások felosztásáról, terveink szerint a holnapi napon meg fog történni a döntés kihirdetése. Az új finanszírozási szerződések megkötésére pedig március 31. napját jelöli meg a törvény.
Mivel a regionális egészségügyi tanácsok egyetlenegy régióban sem hoztak döntést, ezért a miniszterre száll át a döntés joga. Itt azt látjuk igazán problémának, hogy a regionális egészségügyi tanácsoknak lett volna az a lehetőségük, hogy a járóbeteg-szakellátási kapacitásokról rendelkezzenek. Ez sajnos nem történt meg, tehát jelenleg az egészségügyi miniszternek nincs arra jogköre a törvény alapján, hogy ezeknél az átalakult, megszüntetett aktív fekvőbeteg-kapacitásoknál konvertáljon járóbeteg-szakellátássá, ezért aztán többlet járóbeteg-szakellátási óraszámot nem fogunk tudni biztosítani az egyes intézményeknek.
Nagyon fontos és annyit már elmondhatok, hogy mindenképpen lesznek olyan intézmények, ahol átalakul jelentősen a feladatkör. Fontosnak tartjuk azt is elmondani, hogy ez nem érinti a járóbeteg-szakellátást, tehát ez a törvény egyetlenegy intézmény járóbeteg-szakellátási óraszámára, a jelen állapotra nem vonatkozik. A jelenlegi járóbeteg-szakellátási óraszámok megmaradnak az intézményeknél, ezzel is biztosítva a betegek ellátását.
A 9. oldaltól a regionális egészségügyi tanácsok döntéseinek a sorsát mutatjuk meg, illetve az ott zajló folyamatokat. Ehhez csak annyi kiegészítést szeretnék elmondani, hogy mind az ÁNTSZ, mind az OEP munkatársai közül felkértünk képviselőket, hogy vegyenek részt a regionális egészségügyi tanácsok ülésén, próbálják mediálni a megegyezéseket, illetve erre külön mediátorokat is bíztunk meg. Szerettük volna elérni, ha ott valóban meg tud születni valamilyen döntés, és őszintén sajnálom azt, hogy itt sajnos győzött a politika és nem tudott megszületni a döntés, nem tudták a régióban élők megmondani, hogyan is kellene alakítani a kapacitásokat.
Az egyes régiókban zajló folyamatokról részletesen beszámoltunk, azt gondolom, ezt nem ismertetném egyesével. Ha van bármilyen kérdésük, akkor állok elébük.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Konzultációs napirendről lévén szó nem gondolom, hogy most el kell különítenünk a kérdéseket, megjegyzéseket. A képviselőtársaimat illeti a szó.
Ki kíván hozzászólni? (Jelzésre:) Pesti Imre képviselő úr jelentkezett.
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Asszony! Rendszeresen elhangzik az a vád - és ez most is elhangzott -, hogy a RET-ekben a politika győzött. Szeretném emlékeztetni, hogy a közép-magyarországi régióban, ahol többségében balliberális politikusok találhatók, és a főváros jelentősen képviselteti magát ebben a RET-ben, nem született első körben döntés. Szeretném jelezni az államtitkár asszonynak, hogy éppen fideszes pest megyei közgyűlési elnök volt az, aki kezdeményezte a RET ismételt összehívását, de ennek ellenére a balliberális oldalhoz köthető kórházigazgatók, vezetők és delegáltak voltak azok, akik nem támogatták a megegyezést, tehát a közép-magyarországi régió a bizonyíték arra, hogy nem a politika, hanem a szakma mondott nemet arra a tervezetre, amit önök javaslatként tettek.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky András képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Államtitkár Asszony! Nekem az az érzésem, hogy itt a büntetés fázisába kerültek a szakrendelők, amikor a RET-ek nem tudtak megállapodni az aktív ágyak konvertálásában, és ezért közli a tárca, hogy ezzel nem is kíván foglalkozni. Főleg, ha figyelembe vesszük azt, hogy a több, mint 27 százalékos aktív ágyszám megszüntetése, gondolom, szakmailag egyetértünk azzal - vélhetően ez is volt a tárca célja -, hogy a járóbeteg-ellátás irányába tereli a betegeket. Ez a jelenlegi kapacitás hihetetlen szűk. Kérem, hogy revideálják az ezzel kapcsolatos álláspontjukat.
A másik, amiről nem esett szó, államtitkár asszony sem beszélt róla, hogy lehet itt kapacitásról beszélni akkor, ha a volumenkorlát változatlan marad. Feloldják-e a volumenkorlátot? Ez járóbeteg esetében, de fekvőbeteg esetében is komoly gondokat okoz. A finanszírozással kapcsolatban pedig ellentmondásos hírek jelentek meg. Április 1-jéig, ha esetleg ezt célozta volna meg a tárca, hogy változtat az alapdíjon, illetve a pontértéken, akkor már meg kellett volna hirdetni a törvény értelmében. Valami konkrétumot tudhatnánk-e arról, hogy mégis mi az elképzelése a tárcának? Nem véletlenül utalok vissza arra, hogy a biztosítási felügyelet kapcsán a jogbiztonságra utaltam. Egyszerűen lehetetlen helyzetben vannak a szolgáltatók akkor, amikor egy hónapra sem tudnak - nemhogy egy évre - előre tervezni, hogy mit hoz a jövő. Várom a válaszát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik Mária képviselő asszony!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Az egészségügyi ellátórendszer átalakítása csak akkor tud sikeres lenni, ha az ellátórendszer különböző szintjein megfelelő kompetenciával rendelkező szakemberek és megfelelő kapacitások működnek. Éppen ezért a kérdésem és a véleményem is arra irányul, hogy az államtitkár asszony tájékoztasson bennünket, hogy a regionális egészségügyi tanácsokban születtek-e kezdeményezések a törvényi keretek adta lehetőségek kihasználására, a járóbeteg-szakellátás fejlesztésére. Nem kell újra felidézni, hogy ebben a törvényben elsősorban a fekvőbeteg-ellátással nem rendelkező járóbeteg-szakellátások fejlesztésére van lehetőség. A megszűnő aktív kapacitások mintegy 20 százaléka konvertálható a járóbeteg-szakellátásokba. Ez nem egyszerűen egy ellátási pótlék, hanem egy valóságos fejlesztési irány kell, hogy legyen, amelyet a másik oldalról - ahogy a tárca ezt már a Nemzeti Fejlesztési Terv ismertetésekor a bizottságnak elmondta - az NFT II. fejlesztési forrásai is támogatnak.
A kérdésem kétirányú. Az egyik az, hogy milyen ütemben támogatja a tárca e járóbeteg-szakellátási profilnak a fejlesztését. Azt gondolom, ebben a dologban nem hagyatkozhatunk csak arra, hogy a terület vagy a régió akar-e ilyen típusú fejlesztéseket. A másik oldaláról, hogy milyen erőfeszítéseket tesz a tárca vagy tehetünk mi, egészségpolitikusok együtt, hogy ezt a rendelkezésünkre álló lehetőséget a területek, a szakmák és az önkormányzatok ki tudják használni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola István alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Három kérdést szeretnék feltenni. Az első: egy nappal vagyunk a végleges kórházstruktúra kihirdetése előtt. Milyen módon fogja kihirdetni a miniszter? Közigazgatási határozatban? Jogszabályban? Milyen jogi formában történik a végleges kapacitások kihirdetése?
A második kérdésem az, hogy kötelezhető-e a fenntartó az új finanszírozási szerződés aláírására. Kötelezhető-e jogilag ennek az aláírására?
A harmadik pedig az, hogy a végrehajtási kormányrendeletben olvastunk sokan egy bekezdést, amely meglehetősen nagy izgalmat keltett, amelyre kérem szépen az államtitkár asszony válaszát, hogy komolyan gondolják-e. Ez a néhány soros bekezdés úgy szól, hogy "2007 második félévében várhatóan a megszűnő aktív kapacitások miatt a korábban aktív osztályokon ellátott betegek közel 41,5 százaléka kiesik az aktív fekvőbeteg-ellátásból. Ennek megfelelően a finanszírozási év második felében a finanszírozott teljesítmény 105 ezer súlyszámmal csökken. Ennek következtében az aktív fekvőbeteg-ellátásban a kifizetések 14,28 milliárd forinttal csökkenthetők a tervezethez képest".
Kérdezem, hogy komolyan gondolják-e. Nem lesz kevesebb beteg! A kórházba nem jutó betegekkel mi történik? Egy részük nyilván várólistára kerül, a másik része meg majd a szakrendelőkbe, elfogadhatatlan, elképesztő zsúfoltságot keltve. Tehát visszaterheli az alacsonyabb progresszív ellátási szinteket. Gondoltak-e arra, hogy ezt hogy fogják feloldani, és egyáltalán komoly-e az, hogy a betegek 41,5 százaléka kiesik az aktív fekvőbeteg-ellátásból? Nem lesz kevesebb beteg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az összeállítás 19. oldalán azt olvashatjuk, hogy másfél ezer orvost, valamint 6 ezer egészségügyi szakdolgozót érint a 10 százalékos leépítés a fekvőbeteg-ellátás során. A következő sorokban pedig azt olvassuk, hogy ez nem eredményez munkanélküliséget. Kérdezem, hogy az eddig fekvőbeteg-ellátást végzett szakemberek hol fognak munkát végezni.
A második kérdésem a következő. A későbbiekben a kiutat emlegetik, és a kiútkeresésben segítséget várnak a Szakdolgozói Kamarától, az Orvosi Kamarától. Melyiktől? Ez a kérdés. De inkább úgy kérdezném, hogy a megszüntetett Orvosi Kamarától várják, avagy az újjáalakult Orvosi Kamarától.
A következő kérdésem az, hogy várható-e az aktív ágyak megszüntetésével a sürgősségi ellátás fejlesztése. Magyarul, a sürgősségi osztályok rendszerének kialakítása várható-e? Ma Magyarországon mondjuk öt sürgősségi osztály van... (Gyula Ferencné: Ez kizárt! - Moraj.) Na jó, van tíz! Várható-e a mentőszolgálat fejlesztése, különösen az esetkocsiszám növelése? Várható-e, hogy a mentőállomás-hálózat fejlesztése azon az úton megy tovább, ahol elindult? Kezdésnek ennyi. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Államtitkár Asszony! Amikor a folyamatra visszatekintünk - értem ez alatt azt, hogy a regionális egészségügyi tanácsokon belüli egyeztetésre -, akkor egy dolog megállapítható, hogy a regionális egészségügyi tanácsokban sok minden folyt, csak szakmai munka nem. Az egyeztetési folyamat gyakorlatilag politikai érdekegyeztetés volt. Sőt, azt kell mondanom, hogy a politikai érdekegyeztetésből igazából az ellenzék képviselete teljes mértékben ki is volt hagyva. Megpróbálták megkerülni azokat a szakmai lehetőségeket, amelyek alapján az egyeztetés egyáltalán végbemehetett volna. Ugyanis a probléma az, hogy a regionális egészségügyi tanácsok többsége egyszerűen nem bírt kellő információval azzal kapcsolatosan, hogy az adott régióban, sőt sokszor egy adott városban az ellátásnak milyennek kell lennie. Amikor ezután utána próbáltam nyomozni, akkor megdöbbentem, hogy egy olyan nagyváros, amely hosszú ideig második vagy most már a harmadik legnagyobb város Magyarországon, abszolút nem rendelkezik semmilyen felmért, tudatos egészségpolitikával. Koncepciót sem készít elő.
Akkor - kérdezem én az államtitkár asszonyt - minek alapján tárgyaljanak a regionális egészségügyi tanácsokban? Minek alapján tárgyaljanak, ha informális forrásokból az jut el, hogy a város polgármestere azt mondja, hogy ő nem engedheti meg magának, hogy mondjuk két kórházat összevonjon vagy két kórházat bezárjon? Azért, mert ez politikai okokból nem megengedhető. Akkor milyen jellegű szakmai döntés van egy olyanfajta szervezetben, ahol azt kellene tudni, hogy mennyi az ellátottak száma, hogy az ellátottak számához viszonyítva milyenfajta, milyen rendszerű, a kornak megfelelő intézményrendszert kell kialakítani, hogy ehhez mennyi ágyszám szükséges, mennyi szakdolgozó szükséges, mennyi orvos szükséges? Ez egyetlenegy pillanatig nem merült fel a regionális egészségügyi tanácsokon belül. Pusztán ágyosztozkodásról volt szó. Kérdezem én azt, hogy ennek alapján miért lehet ezt egyáltalán...; még szakmapolitikai döntésnek sem lehet nevezni, csak politikai döntésnek.
Engem ebben az egész folyamatban az döbbent meg közvetlen gyakorló orvosként, hogy látom, a döntés végeredményeként emberek fognak kimaradni az ellátásból és nem kis számban, hanem tömegével. Egy bizonyos fajta kaotikus rendszer fog kialakulni, az emberek nem tudják majd, hogy hova forduljanak konkrétan bizonyos ellátásokért. Mondok egy példát: az egész északkelet-magyarországi régióban, Szabolcs-Szatmár megyében, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Hajdú-Bihar megyében összesen tíz szájsebészeti ágy van. Hol lesznek ellátva a betegek? (Dr. Vojnik Mária: Nyíregyházán! Ha már megkérdezte.) Drága asszonyom, ha meghallgatná azt, amit elmondok, nagyon hálás lennék önnek! (Dr. Vojnik Mária: Csak ez volt a kérdés!)
ELNÖK: Hallgassuk türelemmel egymást!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Egyszerűen ezt nem értem, nem érzem kellően megalapozottnak. Önök mindig azt várták, hogy mi valami olyasfajta alternatívát nyújtsunk, amivel ezt az egészet jobbá tehettük volna. Én egyszerűen nem érzem megalapozottnak az eljárásrendet a kiindulásától számítva.
A másik dolog, ami egészen konkrét. A csecsemő- és gyermekellátás ugyan benne van a minisztérium folyamatos felügyelete alatt álló három szakmában, és őszintén mondom, nagyon örülök, hogy az Egészségügyi Minisztérium felismerte és ezt csak maximálisan támogatni tudjuk, de változatlanul azt kérjük a minisztériumtól - ha már úgy alakult, amivel mi abszolút nem értünk egyet, egészen más módszerrel lehetett volna ugyanolyan hatékonysággal elérni azt, hogy az aktív fekvőbeteg-ellátásba csak azok kerüljenek be, akiknek feltétlenül szüksége van rá -, hogy a gyerekellátás ne legyen az aktív fekvőbeteg-ellátás mostohagyereke. Igaz ugyan, hogy önök azt ígérték, hogy kompenzációt nyújtanak és valami ilyen a gyermekjáróbeteg-ellátásban meg is történt, de a fekvőbeteg-ellátásban nem tudunk ilyenről. Kérem, ne azt válaszolják, hogy majd fel fogjuk emelni a súlyszámokat, mert eddig a súlyszámok ilyen jellegű korrekciója mindig tragikus volt és mindig csak lefelé történt.
Ezért változatlanul azt mondom, hogy az egészségügyi szervezők kedvenc terepe a gyermekgyógyászat, hogyan lehetne benne ágyat leépíteni, és a teljesítményvolumen-korlát a legsúlyosabban a gyermekgyógyászatot sújtotta. Most tudomásom szerint módosul is és helyesnek tartom azt, ha a gyerekek felnőttekkel együtt vannak az osztályon, aki ott nem egy felesleges személy, hanem közvetít az orvos, a nővér és a gyermeke között, egyben felügyeli az orvos, a nővér munkáját, ami nagyon helyes, mert bizonyosfajta felügyelet szükséges. Ha történik egy olyan intézkedés, hogy ezeknek ne kelljen például mostanáig 3000 forintot fizetni egy intézeten belül azért, hogy az étkezését megkapja, 1500 forintot pedig azért, hogy bent legyen...; azt mondták, ha nem guggol a gyereke mellett, akkor ezt ki is kell fizetnie vagy nem ül egy kis széken mellette. Azt gondolom, hogy ezeket az intézkedéseket a gyerekellátás érdekében a minisztériumon belül valamilyen formában össze kellene hangolni. Ön hála istennek nagyon fiatal, de én emlékszem még, amikor volt egy ezzel kapcsolatos főosztály Magyarországon, kiválóan működött és egyeztetett a szakmával. Most, amikor ilyen kiemelten fontos ez a probléma - lévén azért, mert kevés gyerek van és minél többnek kell életben maradnia -, milyen struktúrával fogják, mondjuk, a csecsemős gyermekvédelmi főosztály helyét meghatározni a minisztériumon belül? Lesz-e olyan referens, aki ezzel foglalkozik kiemelten?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella képviselő asszonyé a szó.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, ez a törvény az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésével kapcsolatban egy jó kis kísérletként is felfogható a tekintetben, hogy hogyan lehet a szubszidiaritás elvét gyakorolni például ezen a szakterületen, közelebb vinni a döntést a helyi szinthez. A RET-eknek felajánlani ezt a lehetőséget egy ilyen kísérlet volt, nem jött össze, nem tartotta szükségesnek a demokrácia.
A legfontosabb kérdésnek azt tartom, amit Vojnik Mária vetett fel az imént, erre szeretnék magam is ráerősíteni. Ha kapacitásszabályozásról van szó, arról, hogy hogyan is csökkentjük a fekvőbeteg-kapacitást, akkor lényeges a másik oldalának, a járóbeteg-kapacitásnak a fejlesztése. Örültem, hogy belekerült az a szakasz a törvénybe, hogy a leépítések egy részét, 20 százalékát lehet járóbetegkapacitás-fejlesztésre fordítani, de erre nem tettek javaslatot a RET-ek, tudjuk. Az előbb viszont az államtitkár asszony - ha jól értettem - azt fogalmazta meg, hogy a miniszternek nincsen hatásköre ezt a kapacitást ilyen értelemben felhasználni, ezt hibának tartom.
Tehát a kérdés ugyanaz, amit Vojnik Mária megfogalmazott: hogyan képviseli akkor a tárca a járóbeteg-kapacitás fejlesztését, mert ez kulcskérdés az ellátás szempontjából.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha megengedi az államtitkár asszony, akkor magam is tennék egy-két megjegyzést, illetve kérdeznék. A régi mondás szerint a könyveknek megvan a maga sorsuk, a törvényeknek is, úgy látom, mert az egyik nap azt olvasom az újságban, hogy jeles kórházigazgató szerint ötven kórházat kellett volna pillanatok alatt becsukni, aztán van olyan vélemény, hogy semmit sem, sőt, fejleszteni kellett volna, és a szakmai vélemények a kettő között szórnak. Persze ki-ki a vérmérséklete szerint eldöntheti, hogyan értékeli a regionális egészségügyi tanácsok munkáját, sajnos magam úgy látom, hogy a politika erősen rátelepedett erre is - hozzáteszem, hogy nemcsak erre.
Magam is azt szorgalmazom - e tekintetben szeretném, ha az államtitkár asszony megnyugtatna bennünket -, bár úgy látom, hogy a törvény szerint nincs lehetőség rá, hogy a kormány, a szaktárca a járóbeteg-szakellátás irányába történő konverziót a RET-nek adott jogosítvány szerint oldja meg, de azért arra van lehetősége a kormánynak és a miniszternek, hogy a járóbeteg-szakellátás fejlesztésére, finanszírozási pozícióinak javítására tegyen érdemi intézkedéseket; e tekintetben elhangzottak kérdések részben a működés, részben a bővítés, illetőleg a fejlesztési lehetőségek irányába. Ehhez csatlakozva azt is firtatnám, hogy az alapellátás tekintetében ebben az esztendőben tudunk-e finanszírozási konstrukcióban, pozícióváltozásban valamit tenni azért is, hogy az alapellátásban érdemben definitív ellátást tudjuk nyújtani és a finanszírozás ezt érdemben tudja ösztönözni.
Két másik irányú kérdést is szeretnék feltenni. A képviselőtársaim már kérdezgették a humánerőforrás témákat és azt, hogy a változások kapcsán a szakemberek mozgásában várható hatásokra mennyire készült fel a tárca. Én magam is csatlakoznék ahhoz, hogy örömmel hallanék valamilyen szervezett programokról. A Munkaerő-piaci Alap mit tesz e tekintetben, igénybe lehet-e venni mondjuk például a Magyar Fejlesztési Bank által üzemeltetett konstrukciókat és hasonlókat?
Végül, de nem utolsósorban az átmeneti időszakról szólnék, amely kétségkívül lesz, hiszen változások következnek az intézmények működési körében, esetenként a címében, tehát lesznek változások, ismereteim szerint elsősorban a közép-magyarországi régióban. Örülnék, ha az államtitkár asszony az átmeneti időszak tekintetében mondana valamit arról, hogy ott, ahol ez elhúzódik, mert lehet azért számítani erre, elképzelhető, hogy bizonyos átalakítások nem fejeződnek be, és ez nem feltétlenül a szaktárcákon, hanem az építőkön múlik, akkor a finanszírozás szabályozása az ellátás érdekében milyen garanciákat tartalmaz a tekintetben, hogy ne történjen meg az, hogy valahol valamilyen új kapacitás ügyében történik egy döntés, ugyanakkor egy azt helyettesítő másik intézmény nem tudja elkezdeni a működését. Mi történik a kettő között? Hogyan tudja ezt a szaktárca megfelelő módon menedzselni, szabályozni, finanszírozni?
Horváth Zsolt képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök úr, ha jól értettem, most kérdést és hozzászólást együtt lehet megfogalmazni. Tisztelt Képviselőtársaim! Megfontolásra ajánlom önöknek, mert egyre több képviselőtársamtól hallom, hogy a politika rátelepedett erre a döntésre. Kérem, vegyenek figyelembe egy egyszerű gondolatmenetet! Ezen intézmények szinte mindegyike egy-egy területi önkormányzat működtetésében van, vagy egy városi vagy települési önkormányzat működtetésében. Ot választott képviselők dolgoznak, akiknek az a feladatuk, hogy az őket megválasztó, az adott területen élő emberek érdekeit képviseljék. Ezek a képviselők nagy többségükben és az intézmények vezetői úgy ítélik meg, hogy ez a változtatás nem szolgálja az adott területen élők érdekét. Semmi mást nem csinálnak, mint végzik a dolgukat. Ne tessenek azt állítani, hogy a politika telepedett rá. Egyszerűen egy rossz döntést erőltetnek át parlamenti többséggel, amely parlamenti többség pillanatnyilag elszakadt a valós magyar világtól. Ez az, amit látunk. A regionális egészségügyi tanácsokban az egyeztetések végén ne tessék azt állítani, hogy nem egyeztettek, egyeztettek a tanácsban is és a folyosón is, ismerik egymást az intézmények vezetői, ez tükröződött vissza abban, hogy egy életidegen, a magyar valóságtól idegen törvényjavaslatot akarnak végrehajtani.
Most pedig a bizottsági ülésen elmondottakból ismételten az tűnik ki számomra, hogy nemcsak a kialakítandó struktúra életidegen, hanem az átmenet sincs tisztázva. Úgy fognak megszüntetni kapacitásokat, hogy egyébként az ellátandó feladatokat átvevő alacsonyabb szintű ellátórendszerben egy kapavágás nem történt. Egy büdös fillért nem kaptak, akik ott dolgoznak. Tehát előbb-utóbb egy szűkített kapacitásban vagy nem kerül ellátásra a beteg, várnia kell, vagy alacsonyabb szinten tud ellátásra kerülni. Ez egy egyszerű halmazelméleti kérdés, amelyet szerintem viszonylag egyszerűen be lehet látni.
Ha márpedig a politika rátelepedett, akkor még egy gondolatot engedjenek meg. A legnagyobb problémát abban látom, hogy a politika az egyeztetés folyamán egy külön útra terelődött, és kihagyták belőle az egységes képviselet bizonyos képviselőit. Hát, azért ne felejtsük el Lovasberényt! Lovasberényben a magyar lakosságnak csak egy szűk része lett képviselő. A Magyarországon élő emberek jelentős része - akár azt is mondhatnám, a többsége - nem kapott képviseletet. Ez a baj! Nem az a baj, hogy a képviselettel rendelkező politikusok nyilvános fórumokon elutasíthatnak egy, az Országgyűlés által meghozott törvénytervezetben foglalt javaslatot. Nem ez a baj! Ez a demokrácia lényegéhez tartozik. Az a baj, hogy erre nem az a megoldás, hogy a parlament visszaveszi az asztalra, átgondolja újra azt, amit elrontott, hanem az a megoldás, hogy elmegyünk valahova, egyeztetünk, mutyizunk, és utána csak megpróbáljuk átverni a magyar társadalmon. Képviselőtársaim, a politika itt inkább csődöt mondott, sem mint, hogy hiba, hogy belelépett. Az a hiba, hogy nem volt teljes körű a képviselet a döntéshozatalban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola István alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Mivel nem hangzott el, még egy rövid kérdést szeretnék feltenni. A holnapi kihirdetésnek része lesz-e a fekvőbeteg-szakellátási normatívák és a felvételi területek szabályozása? Enélkül ugyanis nem tudunk mit kezdeni a holnapi anyaggal. Ha szabad, akkor egy megjegyzést teszek, bár úgy gondoltam, hogy csak kérdezek. Még van egy nap a kihirdetésig. A kormány szíves figyelmét, ha megengedi, felhívnám arra, hogy még van mód az újragondolásra. Elképesztő botrány lesz ebből! Óriási társadalmi nyugtalanság lesz, a szakmában nyugtalanság lesz, jogi problémák tömege vetődik fel már most, hát még holnap és főleg - ami a legérdekesebb - a beteg nyomorúsága. Ez a döntéshozót talán még mindig arra indíthatja, hogy 24 óra van hátra, átgondolhatja ezt az egész úgynevezett fejlesztési nagyprogramot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési Klára!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Az alelnök úrnak azért csodálkozom a véleményén, mert ha valaki, ő az első pillanattól kezdve ott volt a magyar egészségügy különböző reformfolyamatainál. Ő tagja volt annak a 3 tagú társadalombiztosítási felügyelőbizottságnak, amely létrehozta ezt a rendszert. Pontosan tudja, hogy mivé alakult, hogy változott ez a magyar egészségügy. Amikor az előző napirend keretében utaltam arra, hogy az ellenőrzés semmilyen szinten nem érvényesült az egészségügyben, igenis a politika rátelepedett, nem most, hanem a rendszerváltozás óta folyamatosan. Mindenki gondolja végig, hogy a saját környezetében hány új osztály alakult ki erő alapján, hova mentek az új műszerek, és ennek a következménye lett az, ami ma Magyarországon kezelhetetlen, tarthatatlan helyzetté vált.
Azt is nagyon jól tudja mindenki, hogy alig van két orvos, akinek megegyezne a véleménye. Nagyon nehéz úgy szakmai vitákat folytatni egy ilyen eltorzult rendszerben, amikor képtelenek a különböző szereplők egymással megegyezni. Ráadásul vannak abszolút elfogadott európai paraméterek, hogy a különböző egészségügyi ellátási mutatókat mi alapján kell meghatározni. Véleményem szerint éppen ideje, hogy valamilyen megoldás szülessen. Az biztos, hogy tarthatatlan volt már a korábbi.
A magyar egészségügy képviselői, akik végigkísérték az elmúlt 17 évet, sőt már előtte is, pontosan tudják, hogy jó döntés nem volt, csak a kisebbik rosszat lehet dönteni, és azzal, hogy ennyire akadályozzuk, ennyire szembemegyünk, a saját szakmai társadalmunkkal tolunk ki, elnézést a szóért, és tulajdonképpen a betegekkel is, végső soron az országgal. Tehát igenis már réges-régen meg kellett volna csinálni. De hogy évente jöttek az új miniszterek, az új főigazgatók, szétzilálódott a rendszer. A darwinizmus érvényesült, fönt alakultak ki az osztályok, sokkal több, mint ami kellett.
Természetes, hogy mindegyik osztály próbálta kitermelni a maga beteganyagát. Nagyon jól tudja mindenki, miért felejtjük el, hogy hány "vattaágy" volt minden osztályon. Úgy csinál mindenki, mintha nem erőlködtek volna a különböző menedzsmentek a kontrolling rendszerükkel, minden osztálynak megvolt, hogy hozza-e a betegforgalmat, mert ha nem hozza, akkor az osztályvezető főorvos kapott büntetést pontosan a rossz finanszírozási rendszer miatt. Ahelyett, hogy összeállt volna a szakma, hogy ezt a '93-ban meghozott rossz finanszírozási rendszert - ahol a finanszírozás vált céllá és nem eszközzé - megváltoztassuk, szépen hagyta mindenki. Most ez van, és igenis kezelni kell a helyzetet. Lehet, hogy úgy jár Molnár Lajos is, mint Bokros Lajos, hogy mindenki agyba-főbe szidja, de a világ majd neki ad igazat 20-25 év múlva. De hogy nagy baj van, azt mindenki tudja. Szeretném, ha mindenki megértené, hogy csak a kisebb rosszat tudjuk választani. Végre álljunk már össze egyszer, és próbáljunk meg tényleg ne a politika oldaláról tárgyalni!
ELNÖK: Mikola alelnök úr, tessék! Aztán Csáky képviselő úr következik.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Nem akarok foglalkozni a háromfős felügyelőbizottsággal, mert nem volt ilyen az egészségügy történetében.
Szeretném azt mondani, hogy szó sincs arról, hogy a magyar egészségügy eltorzult rendszer lett volna. Nemzetközi szinten is jól működő, nagyon magas szinten teljesítő nagyon hatékony rendszer volt, a ráfordításokhoz képest nincs még egy ország, ahol olyan hatékonyan működött, mint Magyarországon. (Dr. Perjési Klára: Ez igaz!) Nem szabad ezt mondani, és azért magunknak is tartozunk azzal, hogy nem szabad ezt mondani, hogy ez egy tönkrement, szétszilálódott rendszer, amit most éppen önöknek kell megmenteni. Ez nem megmentés, ez éppen most a rendszernek az eltorzulását és a végleges szétzilálását jelenti, ezt szeretném itt jegyzőkönyvben leszögezni. Meg kell védeni a magyar orvosokat, a magyar kórházigazgatókat, semmivel nem gyengébb képzettségűek, mint nemzetközi szinten ezt látjuk. Magam hat évig voltam a nemzetközi Kórház Világszövetségnek az európai alelnöke, sok országban láttam, semmivel nem működik rosszabb színvonalon a magyarországi kórház, a magyarországi orvos, mint általában ezt a világ különböző térségében látjuk. Nem igaz, hogy tönkrement, nem igaz, hogy romokban van, nem igaz, hogy elértéktelenedett, igenis működött és hatékonyan működött; rengeteg hibával, de ezeket a hibákat kellene orvosolni. Megkezdődött 2000-2001-ben, tessék csak a rezidensképzésre gondolni! Most épp a szétverése folyik, a hallgatók tömegei tiltakoznak, tönkremennek. Ne értékeljék le a magyar egészségügyet, kérem szépen!
Ez, ami most zajlik - nem tudok jobb szót találni -, botrány és gyalázat, ebből nagyon nagy baj lesz, és ezért kértem az előbb, hogy a kormányzat még gondolja végig ezt az egész történetet. Valamennyien, akik itt ülünk, a beteg iránt elkötelezettek vagyunk, de ez, ami most zajlik, nem a beteg érdekét, nem a társadalom érdekét szolgálja, ez egészen más érdekeket szolgál, és ilyen értelemben nem is az egészségügyről szól, hanem más történetek vannak ennek a hátterében.
Engedje meg, képviselő asszony, hogy én is elmondjam ezt, nem személyeskedtem önnel, ön személyeskedett velem. Alapvető ismerethiányai vannak egyébként, el kell mondanom, hiszen ilyen struktúra, ahová engem besorolt, soha a magyar egészségügyben nem működött.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök úr, azt gondolom, valamilyen félreértésről van szó. Nyilván szavakkal próbáljuk kifejezni a gondolatainkat, de én nem úgy hallottam, hogy Perjési képviselő asszony a magyar egészségügy teljesítményét, az orvosok szaktudását, az ennek kapcsán felhalmozott értéket vonta kétségbe. (Dr. Horváth Zsolt: A miniszter úr vonja kétségbe megállás nélkül!) Arról van szó, hogy amin változtatnunk kell, az a szereket, mert azt mindenki tudja, hogy az ellátórendszer szerkezete, területi és szakmai aránytalanságai fenntarthatatlanok és finanszírozhatatlanok. (Dr. Perjési Klára: És a hálapénz! - Dr. Mikola István: A mi nevünkben ne mondd ezt a szót, mi ezt nem így tudjuk, csak a sajátodban, légy szíves!) Nyilván mindenki elmondhatja a véleményét, az alelnök úr is természetesen. (Dr. Mikola István: Igen, csak ne add a szánkba azt, amit nem mondtunk meg nem úgy gondolunk!) Próbálom értelmezni azt, hogy milyen viták vannak egyáltalán. Biztos, hogy nem fogunk a végére jutni, csak azt szerettem volna elmondani, hogy mi erről szoktunk beszélni és nem az orvosok szaktudásáról vagy annak valamiféle leértékelődéséről.
Ha nálam van a szó, akkor Lovasberény ügyében annyit szeretnék mondani, hogy ez egyike volt a sokféle konzultációnak, ami ebben az ügyben lezajlott. Történetesen akkor, amikor kudarcot vallottak a regionális egészségügyi tanácsban a törvény szabta keretek között az egyeztetések, akkor igyekeztek koalíciós képviselők javaslatokat megfogalmazni, ezen javaslatok alapján azután további egyeztetések folytak. Nem Lovasberényben dőltek el a dolgok, ki fog holnap derülni. Még azt követően is számos további szakmai, sőt további politikai egyeztetések is voltak, ismereteim szerint még ellenzéki képviselőkkel, polgármesterekkel is. (Dr. Mikola István: Nocsak!)
Csáky képviselő úr kért szót.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Visszatérnék az eredeti napirendi ponthoz, és igyekszem úgy fogalmazni, hogy az elnök úrnak ne kelljen értelmezni majd a mondandómat.
Gondolom, azért azt a tárca is elismeri, hogy a törvény elfogadása kapcsán úgy vélte, hogy talán lesznek olyan RET-ek, amelyek meg tudnak állapodni, tehát az olyan nagy meglepetést nem okozhatott, hogy miután maga a struktúra rossz - mármint a RET-re gondolok -, ott megállapodás nem születik, függetlenül a politikai hovatartozástól. Ahogy Horváth Zsolt mondta, nincs az a polgármester, nincs az a kórházigazgató, amelyik aláír egy olyan papírt, hogy márpedig akkor most lehúzzuk a rolót; ez emberi tényező, ezen csodálkozni nagyon nem szabad. Ennek fényében kicsit álságosnak tartom, hogy azt mondják, hogy ha a 20 százalékról nem tudtatok megállapodni, akkor vessetek magatokra - miután nem tudtak dönteni róla, mert nem tudták a végső számokat, így nem tudtak megállapodni.
Pontosítanám a kérdésemet, államtitkár asszony. Most, hogy holnap kihirdetésre kerülnek az ágyak, nyilvánossá válik és világossá válik, hogy a különböző régiókban mennyi aktívágy-csökkentés lesz... (Dr. Vojnik Mária közbeszólása.) Nem kívánom zavarni Vojnik képviselő asszonyt. (Dr. Vojnik Mária: Ma mindenkinek velem van baja? Bocsánat!)
ELNÖK: Kérem, hogy figyelemmel hallgassuk egymást! (Dr. Vojnik Mária: Nem szóltam a képviselő úrhoz, elnök úr, egészen biztos lehet benne!)
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Igen, vannak egyéb alapvető szabályok, de mindegy.
Most válik nyilvánossá, hogy mennyi az a 20 százalék. Ha ezt követően, mondjuk, a hétvégén vagy a jövő héten összejönnek a RET-ek és azt mondják, hogy ezt a 20 százalékot felosztják, ami most válik konkréttá, hajlandó-e befogadni a tárca vagy nem hajlandó?
Tudom, hogy ami lassan már a törvényhozás kapcsán zavaró tényezővé kezd válni, az a beteg, de a holnapi döntést követően április 1-jétől egy teljesen új struktúra indul. Az a szerencsétlen beteg honnan fogja tudni? Megvárjuk, amíg a bezárt kórházba vagy intézménybe el fog ballagni és ott esetleg talál egy cetlit, hogy most ne ide tessék jönni, hanem a másikba? Van-e valamilyen elképzelése a tárcának, hogy az érintett területek lakosait biztonsággal tájékoztassák arról, hogy a későbbiek folyamán hol vehetik igénybe az egészségügyi szolgáltatást? Azt hiszem, ez a legfontosabb ebben a változtatásban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék, képviselő asszony!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Ez a tökéletes rendszer hálapénzre épül, igazságtalan és egyre nehezebben finanszírozható. Éppen ezért az a változás, aminek mindennap tanúi vagyunk és magunk is áldozatul esünk, mert születünk és meghalunk, megköveteli, hogy a különböző rendszereinket a változásoknak megfelelően átalakítsuk. Ha túl soká történik meg ez az átalakítás, annak mindig drasztikusabbnak kell lennie.
Nem kívántam semmilyen szinten személyeskedni és nem is sértés volt a szándéka. Úgy tudom, hogy Perényi László és nem tudom, ki volt még meg ön volt, alelnök úr, akiket megkérdeztek, és az egészségügyi beruházási meg egyéb dolgokat intézték.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A '90-es évek elején, amikor döntés született a társadalombiztosítási önkormányzatok megalakításáról, az átmeneti időszakban működött egy felügyelőbizottság (Dr. Perjési Klára: Az már később volt, én hamarabbról szóltam!), tizenegyen voltak, mint ilyen, és azt követően jött létre az önkormányzat. (Dr. Perjési Klára: Én hamarabbról beszélek, '89-'90-ről!) Nem, '89-'90-ben nem volt ilyen. (Dr. Perjési Klára: Lehet, hogy formálisan nem volt ilyen, de informálisan működött!) Én csak azt mondom, hogy az alelnök úr az egészségbiztosítási önkormányzat elnökségének volt tagja ismereteim szerint. (Dr. Mikola István: Tizenegy fős felügyelőbizottság volt.) Annak is (Dr. Perjési Klára: Az már később volt!), meg a tb-önkormányzatnak. (Dr. Mikola István: Annak igen!) Ezt majd az egészségpolitika történetében tisztázzuk, ez nem a mai ülés napirendjén szerepel.
Csáky képviselő úr kért szót.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. A jegyzőkönyv számára: mindazok, akik hálapénzről beszélnek - és veszem magamnak a bátorságot mint patológus, hogy erről beszéljek -, rakják mellé, hogy a Központi Statisztikai Hivatal 2005-ös kimutatása szerint a humán egészségügyi szolgáltatásban a nettó kereset 102 ezer forint, vagyis a minimálbér másfélszeresét nem éri el. Tehát aki folyamatosan az ágazatot emiatt korholja, gondoskodjon legyen szíves a megfelelő életviszonyokat biztosító jövedelmi viszonyokról.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, hogy a vitát, a kérdéseket, hozzászólásokat lezárhatom. Megadom a szót az államtitkár asszonynak, hogy válaszoljon a kérdésekre és reagáljon az elhangzottakra. Kérem, hogy figyelemmel hallgassuk! Tessék!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom továbbra is, hogy a regionális egészségügyi tanácsokban a politika győzött. Igaza volt, hogy említette a Közép-Magyarországi RET-et, amely azon két RET egyike, amelytől legalább kaptunk anyagot arról, hogy legalább gondolkoztak, mit hogyan kellene csinálni. Több olyan RET volt, ahol azon túl, hogy nem értünk egyet a miniszter javaslatával, azt gondolom, teljesen korrekt más vélemény nem született. Ellenben valamiről kimondani, hogy rossz, anélkül, hogy lenne mellette bármilyen alternatíva, az egy eléggé izgalmas eljárás. (Dr. Horváth Zsolt: Hogy érti?)
A szakrendelőkkel - Csáky képviselő úr kérdésére válaszolva - igenis kívánunk foglalkozni több szinten is. Vojnik Mária képviselő asszony kérdésére is válaszolnék ezzel. Egyrészt fejlesztéseket tervezünk. Nagyon világosan elmondtuk, hogy bizonyos kistérségekben biztosítani akarunk járóbeteg-szakellátást, olyan kistérségekben, területeken vagy akár több kistérségben együtt, ahol jelenleg semmiféle szakrendelés, szakellátás nem áll rendelkezésre. Azt gondoljuk, hogy meg kell teremteni ezeket a beruházásokat. Ennek az Új Magyarország Fejlesztési Tervben tervezzük a forrásait. Ami nagyon fontos, hogy arra is képesek vagyunk, még azt is meg tudjuk tenni, hogy ezeket a fejlesztéseket célzott területen tervezzük, tervezzük azt is, hogy tudjunk támogatást adni ahhoz, hogy ezekhez a fejlesztésekhez össze tudjanak állni azok, akik végrehajtják. Ehhez szintén uniós forrást tudunk használni.
Annyit hadd mondjak el, hogy van egy törvény. A törvény megír egy eljárásrendet. Nagyon sokszor elmondtuk, hogy a RET-eknek lehetőségük a járóbeteg-szakellátássá alakítás is, amivel nem éltek a regionális egészségügyi tanácsok. Szomorúan kell, hogy mondjam, és tényleg nagyon szomorúan, hogy ez a lehetőség elment. Amit tenni tudunk és tesz a tárca, hogy keresi azt a lehetőséget, hogy hogyan tudunk többletkapacitásokat teremteni a regionális egészségügyi tanácsokban ülő fenntartók helyett, akiknek nem volt fontos ezek szerint a járóbeteg-szakellátó kapacitás. Ugyanakkor azt is elmondanám, hogy az átalakítás kapcsán átnéztük a járóbeteg-kapacitásokat. Azt látjuk, hogy rettentő nagyok az eltérések az egyes intézmények, a szolgáltatók között. Izgalmas számomra, hogy több olyan szolgáltató van, ahol az átlagos egy órára jutó betegszám egy, vagy az egyet sem éri el. Azt gondolom, szeretnénk végre elérni azt, hogy a kintlévő óraszámokat valóban kezdjük el használni, lássuk, hogy milyen a ténykihasználtság. Ezzel tudjuk egyre szilárdabbá tenni a rendszert.
A TVK feloldásra kerül-e? Magyarországon bevezettük a HBCS-t, a német pont jellegű finanszírozást. Ezek nem rossz finanszírozási technikák, mindegyik technikának megvan az előnye, a hátránya. Én nem tudok tökéletes finanszírozási technikáról, de szerintem senki sem a teremben. Ezzel együtt ha a HBCS és a német pont jellegű finanszírozás miatt tartani akarjuk a költségvetési korlátokat, arra két megoldás van. Az egyik a lebegtetés, amely szintén működött Magyarországon, a másik pedig a volumenkorlát. Azt gondolom, hogy a kettő közül a volumenkorlát talán jobb megoldás azzal, hogy azt gondoljuk, bizonyos szakmákban nagyon világosan definiálni kell, hogy az arra jutó korlátot csak arra a szakmára lehet használni. Ilyen például a gyerekgyógyászat, de ilyennek gondoljuk a traumatológiát, az onkológiát és a hematológiát.
Szeretnénk flexibilisebbé tenni a rendszert, hogy a kihasználatlan kapacitásokat valóban oda tudjuk átcsoportosítani, ahova a betegek mennek, tehát hogy jobban kövesse a pénz a beteget ezzel a rendszerrel is. Ezzel tudunk egy jobb rendszert teremteni. Április 1-jétől pedig mindenképpen tervezzük a finanszírozási változásokat. Reméljük, hogy minél előbb meg tudjuk lépni az alapdíjemelést is.
Mikola alelnök úr kérdésére válaszolva: határozatban tervezzük a kihirdetést. Mi van, ha a fenntartó nem írja alá a szerződést? Engem elgondolkodtat a kérdés. Magyarán azt mondja a fenntartó, hogy ő nem óhajtja közfinanszírozásban működtetni a kapacitásait.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Nem, nem! Van érvényes szerződés! Ebből induljunk ki!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Átadom akkor szívesen a szót, hogy maradjon meg a jegyzőkönyvnek!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Rosszul értelmezte a kérdésemet.
ELNÖK: Ha utána lesz még kérdés, visszaadom majd a szót.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Rosszul értelmezte a kérdésemet.
ELNÖK: Mikola alelnök úr úgy értelmezi, hogy a szolgáltatónak érvényes szerződése van. (Derültség.)
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Jó, köszönöm szépen. A szolgáltatónak van egy érvényes szerződése arra a kapacitásra március 31-ig. Április 1-jétől az új szolgáltatásokra és az új kapacitásokra tudunk szerződést kötni. Emellett természetesen bárki olyan mértékű, annyi kapacitást működtet - például magánfinanszírozásra, egyéb finanszírozásra más biztosítóval együttműködésben, akár külföldivel -, amilyet csak akar, hiszen ebben szabad a rendszer.
Mikola úrnak köszönöm szépen azt az egymondatos felolvasást abból a tervezetből. Be kell valljam, nem tudom, hogy ez lett-e a végleges szöveg. Érdemes lenne tovább olvasni ezt a szöveget (Dr. Mikola István: Megteszem szívesen.). Köszönjük, hogy ezt az egy mondatot választotta ki, amivel így a legnagyobb és legdrámaibb hatást tudjuk elérni. Dramatizálás helyett én azért egy picit átfordítanám köznyelvre. Van olyan intézmény, ahol például az aktív kapacitások megszüntetése mellett döntöttünk - picit szégyellem magam, nem emlékszem a pontos számra. Talán hét darab olyan beavatkozás volt, amiből egy évben száznál nagyobb volt az esetszám. A hétből egy a szülés. Benne volt az abrázió - ezt nagyon sajnálom -, és benne volt a boncolás. Nincsen összefüggés, mégis ez volt az a hét beavatkozás, amelyből száznál többet végeznek.
Szeretném megkérdezni a tisztelt egészségügyi bizottság tagjait, hogy ki az, aki óhajt ebben a kórházban az ötödik műtét lenni egy-egy műtétből. Ki az, aki azt kívánja a magyar biztosítottaknak, hogy az ötödik műtét lehessen egy-egy műtétből? Az egészségpolitika és az egészségügyi tárca ezt nem kívánja. (Dr. Mikola István: Rossz a kérdés.) Azt gondolom, ülnek itt, a teremben, akik szintén azt mondják, hogy nem kívánják sem maguknak, sem a magyar biztosítottaknak, hogy hatodikak lehessenek valakinek a kezei között egy-egy műtéten. Ilyen rendszert szeretnénk tehát. Erről is szól a rendszer átalakítása. Ez az a biztonság, amelyről olyan sokszor beszélünk. Drámaiak voltak az adatok, be kell, hogy valljam. Nagyon-nagyon megrázott minket. Ezt végignézni és látni, hogy hagytuk ezt a rendszert idáig működni, egy ilyen rendszert, ahol ez megtörténhet. Elfogadhatatlan!
Amiről itt beszélünk, az, hogy a megszűnő intézményekben a betegek jó része bizony - igaza van Perjési Klárának - "vattabeteg". Vagy ott sem volt, vagy ha ott volt egyáltalán a beteg, akkor valószínűleg nem az történt vele, mint ami a jelentésben van. Őszintén remélem, hogy nem ő volt az az ötödik beteg, akit azzal a műtéttel megoperáltak.
Ebben az esetben is - bármennyire is fájdalmas ezt mondani - azt gondoljuk, igaz az az állítás, hogy az összkórházi ágykihasználtság Magyarországon 75 százalékos. Minden negyedik ágy üres. Az ellátottak 30 százaléka szociális ellátás, vagy pedig nem indokolt kórházi ellátás. Egyenként vizsgáltuk a HBCS-ket. "Vattaágyak": ez azt jelenti, hogy a jelenlegi kórházi kapacitásaink 50 százalékán elláthatók a valóban indokolt kórházi ellátást igénylő esetek. Miről is beszélünk? Kit veszélyeztet ez az ágyszámleépítés? Senkit. A "vattabetegeket", a "vattaágyakat" és ezt akarjuk megszüntetni. (Dr. Mikola István: Nincs "vattabeteg"!)
Harminc százalékos krónikus rehabilitációs ápolási ágynövelést hajtottunk végre. Őszintén örülök, hogy ha valaki azt gondolja, hogy nincsen "vattabeteg". őszintén örülök, hogy ha van valaki a teremben, aki ki meri jelenteni, hogy az összes kórházi elszámolás valós, reális, csak valós betegeket tükröz. Nagy bátorságnak tartom egyébként ezt a kijelentést. Éppen ezért ez azt jelentené, hogy igen, lesznek olyan betegek, akik el fognak tűnni az ellátásból - eddig sem voltak ott nagy valószínűséggel. Egyébként erre láttunk jó pár visszajelzést. Nagy izgalommal figyeltem mindig az egy alkalommal járóbeteg-ellátáson és kórházban fekvő betegeket az ország két felében. Meg fog szűnni ez a gyakorlat, arra törekszünk. Ne fizessen ki a biztosító ilyen pénzeket. Tehát igen, ki fognak esni a betegek az ellátásból anélkül, hogy ez bárkinek feltűnne, de valószínűleg benne sem voltak soha. Igen, ebből szabadul fel forrás. Olyan forrás, amelyet arra tudunk fordítani, hogy azok a finanszírozók, akik valóban gyógyítanak, valóban ellátják a betegeket, és hadd legyek demagóg, ahol mondjuk daganatos betegek vannak, vagy ahol gyerekek vannak, ahol mondjuk gyerekcsontvelő-transzlantációt végeznek, akikre nem jut annyi pénz, ha mások "vattabetegekre" lopják el a pénzeket. Legyünk már őszinték, beszéljünk nyíltan!
Nagyon szeretném kérni az alelnök urat és valamennyi képviselőt - azt hiszem, valakit kérnem sem kell vagy bízom benne, hogy kérnem sem kell -, ne ijesztgessünk, ne riogassunk azzal, hogy emberek maradnak ki az ellátásból. Miről beszélünk? Arról beszélünk, hogy azok az emberek, akik nem voltak az elszámolásban, de mégis benne voltak, most nem lesznek benne, nem pedig kimaradnak. És különösen kérem azt - ha már itt állandóan együttműködésről beszélünk meg társadalmi nyugtalanságról -, hogy tegyünk a társadalmi nyugodtságért például azzal, hogy elmondjuk azt, hogy mi történt az intézményeinkben, milyen ellátások folytak, mi az, amit fel akarunk számolni. Tökéletes-e módszer? Nem, nem hiszem, hogy van tökéletes módszer. Lehetne ezerszer jobban? Biztosan lehetne ezerszer jobban. Választottunk egy módszert, elindultunk, és ha már elindultunk egy úton, akkor csináljuk annyira jól, amennyire csak tudjuk, és ebben kérem szépen az együttműködésüket.
Puskás képviselő úr kérdezett rá a humán erőforrásra, ez egy másik kardinális kérdés. Mi lesz az ott dolgozó emberekkel? Szeretném emlékeztetni a képviselő urakat és hölgyeket a Magyar Kórházszövetség jelentésére, amely másfélezer hiányzó orvosról beszél: gyermekosztályok működnek egy orvossal Magyarországon, traumatológiai osztályok működnek kettő darab szakorvossal. Ez önök szerint ellátás a nap huszonnégy órájában, a héten? Van ott ügyelet? Szerintem nincsen, szerintem ott semmi nem folyik, valamifajta alibi. Szeretnénk elérni, hogy ezek az osztályok feltöltődjenek. Több helyen láttuk már egyébként, hogy azzal, hogy egyáltalán elindult az átalakulás vagy egy-egy kórház kezdte látni, hogyan alakulhat a sorsa, bizony elindult azon az úton, hogy feltöltötte a személyzetét. Több olyan kórházat tudok említeni önöknek, ahol végre nincsen munkaerőhiány, biztosított lehet az ügyelet is.
Tehát mi azt látjuk, hogy erre a másfélezer orvosra igenis szükség van az ellátásban. Gondoljon csak a be nem töltött járóbeteg-szakellátási órára, az egyszerre betöltött kórházi ellátásban végzett tevékenységre és az amellett történő párhuzamos ambulálásra, mivel itt summa summárum a magyar orvosok közül több mint száznak heti 168 óra volt a lejelentett munkaideje. Ezt is fel kívánjuk számolni, nem kívánunk ÁNTSZ-jelentésekben olyan orvosokat látni, akik hetente kétszáz órát dolgoznak. Az egészségügyi tárca nagyon optimista, mindent elhisz, a heti kétszáz órás munkavállalást egy picit nehezen bírjuk felfogni, de valószínűleg bennünk van a hiba. Ennyi helyre jelentettek be intézmények orvosokat, több mint száz orvosnak 168 óra az intézmények által lejelentett munkaideje. Erről is beszélünk, ami arról szól, hogy ezek az orvosok az EU munkaidő-direktívája szerinti órát dolgozzák, de azt viszont valóban teljesítsék.
Megkérdezte a tájékoztatást az orvosok és a szakdolgozók részére. Itt egy picit szégyellem is magam, hogy nem említettem már meg az elején, merthogy köszönettel tartozunk két szervezetnek, illetve háromnak: az egyik az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, a másik a szakfelügyeleti rendszer, a harmadik pedig a szakdolgozói kamara. A szakdolgozói kamara az ÁNTSZ-szel, illetve a szakfelügyeleti rendszerrel vállalta azt, hogy részt vesz egy olyan közvetítésben, ahol információt kapnak a dolgozók. Az Orvosi Kamarában sajnos ezt az együttműködést nem sikerült a munkatársainknak kialakítani, de bízom benne, hogy ami késik, nem múlik, és erről is be fogok itt tudni minél előbb számolni.
A sürgősségi ellátás fejlesztését valóban fontosnak tartjuk, beszéltünk is róla itt az elmúlt alkalommal. Egyébként talán másfél hete avattunk Berettyóújfalun éppen egy sürgősségi osztályt. Másfél hete? (Gyula Ferencné: Igen.) Tehát készülnek a sürgősségi osztályok, fejlődnek, és ne felejtsék el, hogy a törvénybe külön bekerült, hogy az elkészült sürgősségi osztályok a megadott normatíván felül tudnak befogadást nyerni, tehát a finanszírozásba is be tudnak kerülni gond nélkül, mert mi is azt gondoljuk, hogy SBO-k kellenek.
Arról beszéltem, hogy mi folyt a RET-ekben. Nem fognak emberek kimaradni az ellátásból, szeretném önöket megnyugtatni, a "vatták" fognak kimaradni végre az ellátásból.
Kökény Mihály elnök úrnak még azért egy megjegyzést, hogy a járóbeteg-ellátás mellett van még egy dolog, amiről nagyon keveset beszélünk: ez az egynapos sebészet. Szeretnénk elérni, hogy Magyarországon is növekedjen az egynapos sebészeti arány, és növekedjen ez az elszámolásban is, tehát ne csak a gyakorlatban valósuljon meg, hanem a biztosító felé is így jelentődjék. Éppen ezért itt külön pályázatot tervezünk, pályázati lehetőséget, hogy legyen egynapos sebészet. Alapellátásban szeretnénk bevezetni valamifajta teljesítményarányos finanszírozást, itt a teljesítmény a minőségi munkát jelentené. Egyébként a Házi Gyermekorvosok Egyesülete már dolgozik is azon, hogy melyek azok a minőségi mutatók, amelyeket valóban mérni tudunk a gyermekorvosnál. Egy felnőttnél viszonylag egyszerű mérni a diabéteszes beteg gondozásának minőségét, gyermekorvosoknál azonban sokkal nehezebben találjuk meg, hogy melyek azok a pontok, ahol jól mérhető a tevékenység, és minőség mérhető, nem valamifélefajta adminisztratív tevékenység.
A humán erőforráshoz még az említetteken túl tervezünk egy mobilitásprogramot a Munkaerő-piaci Alap felhasználásával, illetve az átmenetet pályázati pénzből is támogatni tudjuk. Teljesen értem önöket, amikor megkérdezik, hogy miért nincs kész minden április 1-jére. Egyszer azért nem, mert van egy eljárásrend, amikor a miniszter hirdet, és a hirdetést követően tud bárki felelősséggel elkezdeni beruházni, fejleszteni, átalakítani. Pont ezért gondolunk az átmenet szabályozásánál is arra, hogy legyen arra lehetőség, hogy az átmenetben tudjunk kivételeket hagyni olyan osztályoknál, ahol mondjuk, még nem tud lezajlani az átköltözés bármilyen technikai ok miatt. Azt gondolom, a változtatás igenis az érdekeket szolgálja, valamennyiünk érdekét, a betegek érdekét, a biztosítottak érdekét, a járulékfizetők érdekét, a biztosítóét, az államét és valamennyiünkét. Nagyon sokszor elmondtam, hogy semelyik intézmény megítélésénél nincsen ellenzéki és kormánypárti intézmény, nincsen ellenzéki és kormánypárti újszülött, egyenlően mérünk, egyenlően kell viszonyítanunk, ezt tesszük és így zajlik az átalakítás, ezen munkálkodik meg ezen is munkálkodott nagyon sokat egy szakértői stáb. Mint ahogy olyan sokszor elmondtuk, hogy ne állandóan az épületekről beszéljünk és körömszakadtánkig ragaszkodjunk egy hol többé, hol kevésbé lerohadó, omlóban lévő épülethez, amely egyszerűen felújíthatatlan a XXI. század igényeire. Ragaszkodjunk ehhez minden erőnkkel vagy mondjuk azt, hogy változtassunk, módosítsunk, adjunk lehetőséget valami újra, mi ezt szeretnénk megtenni.
Még egy kérdés zárásként, mert a legfontosabb pont, amit szintén a végére hagytam, az a beteg. Mi lesz a beteggel? Honnan kap tájékoztatást a beteg? Ez szerintem egy nagyon fontos kérdés. A betegek számára külön információs rendszert tervezünk. Gyakorlatilag két kulcsfigura van a beteg ellátásában: az egyik - sürgősség esetén - az Országos Mentőszolgálat. Ha nagy baj van, akkor a mentőknek tudniuk kell, hogy hova vigyék a beteget, magától értetődő, hogy az Országos Mentőszolgálat ehhez minden létező tájékoztatást megkap az új területi ellátási kötelezettségről, amit természetesen meghirdetünk. A másik kulcsfigura a háziorvos, ő az, akinél az információknak összpontosulniuk kell, hiszen ő az, aki például a beutalót megírja és azzal eldönti, hogy hova kerül a beteg, tehát éppen ezért gondoljuk azt, hogy nála kell meglenni valamennyi információnak. Ezen túl természetesen valamennyi intézményt, valamennyi intézményfenntartót tájékoztatunk az új területi ellátási kötelezettségről, természetesen a honlapunkon elérhető lesz, a www.terapia2007.hu-n, illetve az OEP-honlapon elérhető lesz, működnek az intézményekben az infopontok, amelyeket szintén fel akarunk használni ugyanerre a tájékoztatásra, és többféle módon tervezzük még, hogy eljusson a betegekhez a tájékoztatás.
Csáky képviselő úr mondta ki azt a kulcsmondatot, ami szerintem az egész átalakítás és az egész egyetértés és egyet nem értés kulcsmondata, amit azért hadd ismételjek el: nincs olyan polgármester, aki aláírja, hogy lehúzza a rolót. Igen, én is ezt gondolom, éppen ezért kell az egészségpolitikának elszántnak lennie, meghozni ezeket a döntéseket, hogy ahol kell és ahol olyan ellátást látunk, ott igenis húzzuk le a rolót pontosan a betegek érdekében.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Csáky András jelentkezik.) Lezárnám ezt a napirendet, nem szeretnénk újra megnyitni, lesz alkalom rá.
Csáky képviselő úr, tessék!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnök Úr! Úgy gondolom, hogy nincs annyira a parlament leterhelve, hogy ne engedhetnénk meg magunknak, hogy kitárgyaljuk ezt a dolgot. Az államtitkár asszony kiváló retorikával előadott gondolatai azért egy-két további kérdést, illetve nem kérdést, hanem megjegyzést mindenféleképpen indukáltak.
Azok a drámai adatok, amelyek az ötödik, hetedik műtét kapcsán elhangzottak, így igazak, csak tudja, államtitkár asszony, erre egy jóval rugalmasabb és jóval egyszerűbb technika van: az a finanszírozási technika, amit már régebb óta bizonyos tevékenységek, beavatkozások kapcsán az ágazat alkalmaz, hogy bizonyos beavatkozásokat csak itt és itt és itt finanszíroz. Ebben egyetértünk, ezt akár a daganatos betegségek kapcsán is példának lehet mondani.
Az államtitkár asszony azt mondja, hogy nem gond az a másfél ezer orvos. Ha jól emlékszem az adatokra, megjelent olyan szakdolgozat, és ez akkor igaz lenne, ha a megmaradó intézmények fejlesztésére kerülne sor. Csak azért ne felejtsük el, hogy azok az intézmények is karcsúsításra kerülnek, és nap mint nap jelennek meg a híradások, hogy a finanszírozás lehetetlensége miatt, miután a bérköltség a legnagyobb tétel az egészségügyi ellátásban, az intézmények kénytelenek most már a szakdolgozóiktól és az orvosaiktól megszabadulni. Tehát nem arról van szó, hogy ilyen finanszírozás mellett bárminemű bővítésre lehetőségük lenne. Nincs lehetőség. Ha a tárca ezt állítja, akkor nincs tisztában azzal, hogy milyen folyamatok zajlanak az egészségügyi szolgáltatás területén. Nézze meg, ma Magyarországon szerintem nincs olyan intézmény, amelynek a tervében nem szerepel az elkövetkező egy évben elbocsátás, és nem az, hogy kapacitása lenne felvételre. Ebben a finanszírozási rendszerben erre nincs lehetőség.
Kit veszélyeztet a leépítés? Számonkéri az ezzel kapcsolatos aggodalmakat. Államtitkár asszony, a múlt héten tárgyaltunk a magyar mentés helyzetéről. Nagyon konszolidált módon elbeszélgettünk a dolgokról, arról, hogy 1,4 milliárdos hiánnyal küzd a mentőszolgálat, hogy leépítések vannak a mentőszolgálat kapcsán, hogy bizony a betegszállítás, a sürgősségi eset kapcsán is a kérés időnként komoly, megoldhatatlan feladat elé állítja a szolgálatot. Azt a beteget veszélyeztetjük, aki emiatt mondjuk egy-két vagy három órával később kerül be akut ellátás szempontjából az intézetbe.
Nem vitatom, önnek szakmailag abban igaza van, hogy lehetőleg minden ellátóhelyen a lehető legjobb ellátási lehetőséget kell biztosítani nemcsak eszköz-, hanem humánerőforrás szempontjából. Az egészségügy átalakításának nemcsak ez az egy lehetősége van, hogy biztosítsuk ezeket az ellátási lehetőségeket, hanem esetleg lenne egy olyan is, hogy magát a szolgálatot fejlesszük. Azért azt ön sem tagadhatja, államtitkár asszony, amiről soha szó nem esik, hogy a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésében, az OEP költségvetésében az egészségügyi természetbeni ellátások összege az idei évben 41 milliárd forinttal alacsonyabb, mint a tavalyi évben, és erre rakódnak rá azok a felgyorsuló inflációs hatások, amelyeket ma az ország átél. Tehát ezt mellé kell tenni. Amikor azt mondjuk, hogy ezek az átalakítások elsősorban a forráskivonás technikáit valósítják meg, mely közben aggodalmuk van, hogy esetleg betegeket veszélyeztetnek, akkor ne tessenek már minket ilyen vészmadaraknak és nem tudom, miknek aposztrofálni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Arra emlékeztetem a képviselőtársaimat, hogy a napirend címe az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény végrehajtásának a helyzetére vonatkozik. Azt kérem, ha egy mód van rá, ne terjeszkedjünk ezen túlságosan túl, másrészt elvileg a vitát lezártuk.
Miután Csáky képviselő úrnak szót adtam, Nagy Kálmán képviselő úrnak is szót adok, de önmérsékletet kérek a hozzászólás terjedelme tekintetében.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tartani fogom magam ehhez, elnök úr. Részben azért szólok hozzá, mert nem kaptam választ a kérdésre az államtitkár asszonytól, hogy az ápolási díj kompenzációja a gyermekek számára a kórházakban hogyan fog megtörténni. Ez az egyik dolog.
A másik pedig egy kommentár. Mikola képviselő úrral teljes mértékben azonos véleményen vagyok. A magyar orvosi ellátórendszer európai szinten is kimagaslóan teljesített, teljesít még. Mi azt látjuk, akik némi nemzetközi összehasonlítással bírunk, hogy mind a cseh, mind a lengyel ellátórendszer megy el tőlünk. A cseh már európai távlatokban is jól érzékelhető, ezt a nemzetközi kongresszusokon világosan látjuk.
A másik egy mondat: az orvos nem generálja azt, hogy beteget vegyen fel az osztályra mindenáron. Ilyen soha nem történt. Egyszerűen nem tudták megoldani az osztály ellátását. Ha egy osztály nem rendelkezik a minimum feltételekkel, az ÁNTSZ-nek a működését meg kellene szüntetnie. Volt felügyeleti rendszer Magyarországon. A felügyeleti rendszert működtetni lehet. Én most is azt gondolom, biztosíthatom az államtitkár asszonyt, bár nyilvánvalóan nem ilyen jellegű, hogy ha megnézné az én osztályomat: soha nem vettem fel egyetlen "vattabeteget" sem! (Dr. Mikola István: Nincs is olyan!) Soha! Ha az igazgató kérte, akkor sem vettem fel. (Derültség.) Egyetlen beteget sem vettem fel! Tudom, és tisztában vagyok azzal, hogy ez most megjeleníthet egy olyan jellegű problémát, amire rá lehet építeni valamilyen megoldási formát, de kérdezem én, hogy ha hatékonyan működnek a mechanizmusok, akkor önmagában az a tény, hogy felfordítok egy rendszerben mindent, megoldja-e ezt. Pillanatnyilag az a probléma, amit sok képviselőtársam megvilágított, hogy nem látjuk a rendszer elemeinek az egymásra épülését, és ez a legnagyobb baj. A beteg sem fogja látni, mi sem látjuk.
Nem az a legnagyobb baj, hogy most hogyan fizetik ki a vizitdíjat, és hogy kifizetik, vagy nem, hanem az, hogy a rendszer nem épül egymásra. Nem tudjuk megmondani, hogy az a beteg, aki ilyen jellegű problémával... Az államtitkár asszony mondta ki. Régen az NDK-ban - én voltam ott is ösztöndíjas -, amikor a beteget betolták a műtőbe, nem tudták megmondani, hogy az operálja, aki először műti, vagy aki a századik műtétet csinálja. Valóban volt egy ilyen, és már ott és akkor is, az akkori ellátási rendszerben a tonzilektómiára egy évet kellett várni. Higgye el, államtitkár asszony, most olyan helyzetek vannak, hogy sorozatosan kérnek tőlem olyasmit, amit nem tudok teljesíteni.
Hogy hogyan próbálnám meg előrehozni a három hónap várakozási időt, amit például egy szakrendelésen meg kell valósítani? Hát, én ezt nem tudom megcsinálni, nem is ígérhetek ilyet. Azt gondolják, hogy ilyen formátumban valaki el tud intézni valamit. De ez egy létező probléma. Azért kértük kezdettől fogva teljesen szakmai alapon, mert maga az ágyelosztás, az ezzel kapcsolatos problémák, nem hiszem, hogy abban a formában kezelhetők, amit a regionális egészségügyi tanácsok jelentenek. A RET nem szakmai szervezet. Ennek megfelelően ha megszületik egy jó szakmai döntés, és azt odaadjuk a politikusoknak, megmondják, hogy ez végigvihető-e a társadalmon, vagy nem, vagy milyen mértékben vihető végig. Nem volt megfelelő szakmai döntés, és éppen ezért egy felemás döntés politikai, szakmai alapon ilyen megosztottság révén próbál átevickélni a rendszeren. Ez a bajunk vele. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Államtitkár asszony, a vitát nem nyitjuk újra, mert ezt a vitát lefolytattuk az előzőekben. A konkrét kérdések tekintetében van olyan igény, hogy elhangzott a képviselő úr hozzászólásának az elején konkrét kérdés, erre adjunk választ, egyébként lezártuk a vitát az előzőekben.
Államtitkár asszonyé a szó.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem fegyelmezni magam. Csáky képviselő úrnak válaszolnék, mert ez egy konkrét kérdés volt, pontosabban inkább megjegyzés volt. Ne felejtsük el, hogy hétezerrel nő a krónikus ápolási és rehab ágyak száma, aminek kifejezetten a szakdolgozói humánerőforrás-szükséglete a magasabb. Jelenleg is jócskán hiányzott szakdolgozó a rendszerből. Azt látjuk és tapasztaljuk, hogy szükség lesz a teljes létszámra, mert betöltetlen háziorvosi körzetek, betöltetlen járóbetegkörzetek vannak.
Az OMSZ-nál teljesen egyetértünk, valóban kell a fejlesztés, haladunk is rajta, és az OMSZ vezetésével együttműködve, tehát velük együtt dolgozunk azon, hogy hol kell mentőállomás-fejlesztés, hol kell autófejlesztés.
Nagy Kálmán képviselő úr konkrét kérdésére. Az ápolásidíj-kompenzációt természetesen tervezzük a HBCS-ben, és talán a mai kormányrendeletben van benne vagy még készülőben van, de mindenképpen meglesz nagyon gyorsan. (Dr. Nagy Kálmán: Magasabb lesz a súlyszám vagy a HBCS?) Egyenrendszert tudunk csinálni, tehát gyakorlatilag a súlyszámok... (Dr. Nagy Kálmán: Tehát a gyerekek számára magasabb lesz a HBCS?) Nem, a súlyszámokon tudunk... Bizonyos HBCS-kben tervezzük azt, hogy módosítjuk a súlyszámot, tehát súlyszámnövelés történik, és azzal tudunk kompenzálni a gyerek HBCS-ben. (Dr. Nagy Kálmán: Államtitkár asszony, ez folyamatosan variálódik tíz éve!) A képviselő úrnak igaza van, de ezt a megoldást tudjuk alkalmazni.
Egyetlenegy utolsó megjegyzést, elnök úr, rövid lesz. Igaza van Nagy Kálmán képviselő úrnak abban, hogy a RET-ek nem szakmai szervezet, ott a fenntartók ülnek, azok a fenntartók vagy intézmények, akik szakmai és egyéb döntéseket hoznak az intézményekről. Aztán ott vannak az intézmények, amelyek elvileg szakmai tanácsokkal látják el a fenntartót egyéb döntései során is, tehát azt gondoljuk, hogy ott lehetett volna a szakma.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor ténylegesen ezt a napirendet lezárjuk, megköszönöm a tárca képviselőinek a jelenlétét.
Az egyebek jönnek, Vojnik képviselő asszony kért szót.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Nem akartam az előző napirendet kiterjeszteni, amelyiknek nagyon konkrét pontja volt, tartottam magam az elnök úr intencióihoz, mégis azt gondolom, jól látszott, hogy a regionális egészségügyi tanácsok ügyében a bizottságban elég nagy kavarodás van. Két megjegyzést legyenek szívesek megengedni nekem. Az egyik: igazán szórakoztatónak gondolom, amikor a politikusok azzal mentegetik magukat, mint ha ők nem lennének politikusok, és aki az én véleményemen van, az a szakma, aki meg nem ért velem egyet, az politikai. Horváth Zsolt képviselő úrral értek egyet. Egyébként a politika nem egy szitokszó, végül is a köz ügyeinek intézése egy ilyen parlamenti bizottságban a napnál is világosabb, de egyértelműbb kell hogy legyen ettől. Már bocsássanak meg, de nem lesz kevesebb egy egészségügyi bizottságban ülő egészségpolitikus, legalább egymással ne csináljuk ezt.
Amiért mégis szót kértem az egyebekben, az az, hogy a regionális egészségügyi tanácsoknak engedelmükkel - Nagy Kálmán képviselőtársam hozzászólása indított erre a felszólalásra - nem más a dolga...; a RET-ről szóló törvényt 2004 decemberében fogadtuk el, 2005. január 1-je óta hatályos. Azért hívtuk létre ezt az intézményt, hogy a régióban az egészségügy-politikai programok összeállításában vegyen részt, koordináljon, egyeztessen az egészségügyi régió területén működő egészségügyi közszolgáltatók, fenntartók és a lakosság, illetve a betegszervezetek között, továbbá, hogy támogassa a régióban működő egészségügyet illető fejlesztéseket annyira, képviselő úr, hogy a nemzeti fejlesztési tervben a regionális egészségügyi tanácsoknak az egészségügyet illetően vétójoguk van a fejlesztések területén. Vagyis azt gondolom, ha problémánk van - ezt felajánlom vagy javaslom a bizottságnak is -, tekintsük át, hogy a regionális egészségügyi tanácsok, amelyekben természetesen a közszolgáltatást nyújtó tulajdonosokon és szolgáltatókon túl még nagyon sok mindenki részt vesz és szinte felöleli az egészségügyi, szakmai ellátás teljes vertikumát egészen kiterjesztve a betegszervezetekkel és betegjogi képviselőkkel, akkor nézzük meg, hogyan tudnánk ezeket a jogosítványokat úgy alakítani, hogy minél inkább megfeleljenek ezek a regionális egészségügyi tanácsok azon feladatuknak, hogy az ellátások és a fejlesztések összehangolásában minél több jogosítványuk legyen.
Végül, elnök úr, tisztelettel elmondom, hogy én nem vagyok ám elégedett azzal, hogy majd csinálunk valamit ezzel a járóbeteg-fejlesztéssel. Csak akkor nem lesz ellátási deficit, ha nagyon sürgősen kiváltjuk a fekvőbeteg-ellátást a járóbeteg-ellátások fejlesztésével. Meg tudom én ezt tenni, világosabban mondani, és őszintén remélem, hogy ezzel valamennyi politikustársam is egyetért. Ezért nagyon határozottan arra kérem az államtitkár asszonyt és a bizottságot, hogy állásfoglalásban erősítse meg, hogy az egészségügyi ellátórendszer korszerűsítése, fejlesztése és a betegellátás biztonsága csak akkor szavatolható, ha egyébként a most létező és működő járóbeteg-fejlesztés nagyon gyorsan - az intézményfejlesztéssel együtt természetesen -, ha úgy tetszik, akár az óraszám megemelésével, tehát a kapacitások bővítésével és a működtetéshez szükséges források többletének a biztosításával párosul. Erre meg is kell, hogy legyen ebben a rendszerben a fedezet tudomásom szerint, erre nézve hatásszámítások is készültek.
Köszönöm szépen, köszönöm a türelmüket.
ELNÖK: Képviselő asszony, köszönöm szépen. Az egyebek napirend bejelentések céljára való (Dr. Vojnik Mária: Bejelentettem, megtettem!), és itt most az utolsó mondatokkal visszamentünk az előző napirendi pont vitájára. Nem vitatva egyébként azt, hogy erre a kérdésre nem győzzük elégszer felhívni a figyelmet, ugyanakkor azt gondolom, hogy az egyebek napirend olyan műfaj, ahol különböző bejelentéseket lehet tenni. A regionális egészségügyi tanácsok helyzetével kapcsolatos értelmezésnek meg minden bizonnyal helye volt, de tisztelettel javaslom, hogy az előző vitát ne nyissuk újra.
Tehát az egyebeknél tartunk. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Vojnik képviselő asszonyhoz hasonlóan én is az egyebekben szeretném azért a jegyzőkönyv számára és a sajtó számára tudatni azt, hogy az a 2004. decemberi RET törvényi megalakulás - emlékszünk jól - a 2005. évi költségvetéshez benyújtott kormánypárti módosítás keretében mindenfajta szakmai előzetes egyeztetés nélkül történt. Ezt csak azért bátorkodom megjegyezni, mert arra is emlékeztetett az elnök úr, hogy tettük kísérletet az egészségügyi bizottság keretén belül a RET-ek egymás melletti működésével kapcsolatban, és egy óra után rájöttünk, hogy olyan nagy a zavar az egésszel kapcsolatban, hogy abbahagytuk annak idején ezt, hogy majd visszatérünk rá. Tehát az eredendő bűn itt ered.
Azt meg nagyon sajátságos kommunikációs trükknek tartom, hogy kormánypárti képviselőként itt fennhangon, élharcosan kijelenti, hogy azonnal a járóbeteg-kapacitásokat növelni kell. Korábban jelezte az ellenzék, hogy ezzel kapcsolatban nagyon nagy gondok várhatók, korábban felhívtuk a kormány figyelmét erre. Igaz, De Gaulle óta tudjuk, hogy ha valamit nem tudsz megakadályozni, akkor állj az élére, de ennek is vannak bizonyos határai. Ezt csak úgy az egyebekben mondom.
Köszönöm.
ELNÖK: Teljesen egyértelmű. Egyéb egyebek? (Dr. Horváth Zsolt jelentkezik.) Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy picit bizonytalan vagyok ebben az egyebek egyebekben, de tájékoztatnám a jelenlévőket, hogy az ülés után az egészségügyi bizottságnak az ellenőrző albizottsága ülést fog tartani, amelyen a háziorvosi ügyeleti rendszert fogja áttekinteni. Arra kérem a képviselőtársaimat, hogy amikor befejeztük az egyebek napirendi pont tárgyalását, akkor öt perc szünetet tartsunk, ugyanis itt vannak az előadók is, a jegyzőkönyvvezetők is, és szerintem egy óra alatt tudunk végezni a témakör áttekintésével, tehát nem rendelnék el ebédszünetet a két bizottság ülése között.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, ez valóban egyebek. Vojnik Mária!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Csak a személyes érintettség miatt szólnék. Képviselő úr, szeretném elmondani, hogy szíveskedjék tanulmányozni a parlamenti és bizottsági jegyzőkönyveket! Rajtam nem most tört ki ez a megjegyzés, mert úgy tűnik, mint ha a képviselő úr azt sugalmazná, hogy én most tettem egy indítványt. Határozottan azt gondolom - és őszintén remélem, hogy a képviselő úr, aki jelen volt a vitákban, pontosan emlékszik rá -, hogy a járóbeteg-kapacitás fejlesztését az első pillanattól kezdve kormánypárti képviselőként szakmai meggyőződésből támogattam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az alelnök úr is egyebekben szeretne szólni.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Az egyebek egyebekben szeretnék én is egy javaslatot tenni. Szerintem is nagyon komoly gondok vannak a regionális egészségügyi tanácsok körül. A legnagyobb problémának azt látom - és előrebocsátom, a javaslatom az lesz, hogy egyszer az egészségügyi bizottság ezt a kérdéskört tekintse át valamilyen módon -, hogy Magyarországon nem történt közigazgatási reform. Nincsenek közigazgatási régiók. Vannak tervezési, statisztikai regionális elgondolások, de nincsenek közigazgatási értelemben régiók, ugyanakkor az egészségügyi kapacitások átrendezése közigazgatási szinten történik. Most éppen közigazgatási határozatban lesz kihirdetve. Nem akarok most ebben elmélyülni, de ez az egész dolog nagyon sok problémát vet fel, szakmai oldalról megközelítve és a jog oldaláról megközelítve is.
Szeretném jegyzőkönyvbe mondani, hogy kérem a bizottságot, talán lesz egy nyugodtabb periódus, amikor egy ilyen kérdést végig tudunk gondolni. Végig kell gondolni, hiszen az egészségügynek egy olyan paradigmaszerű átalakítása zajlik, amely véleményem szerint feltételezné a közigazgatási reform megtörténtét, de nem történt meg, nincsenek Magyarországon közigazgatási értelemben vett régiók. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr.
Nem szeretnék vitát nyitni, ezért nem teszek megjegyzést. Tenném, de magamban tartom. (Dr. Mikola István: Helyes!) Ez csak közbeszólás, nem vita. Azonban azt javaslom a tisztelt bizottságnak, hogy a regionális egészségügyi tanácsokkal kapcsolatos tapasztalatokra, működési formákra, a továbbfejlesztés lehetőségeire térjünk vissza. Erről szólt az alelnök úr javaslata. Ez ügyben indítványt fogok tenni a későbbiekben arra, hogy egy napirend keretében erről tárgyaljunk, azt gondolom, nemcsak az Egészségügyi Minisztérium, hanem az önkormányzati és területfejlesztési tárca, esetleg a Miniszterelnöki Hivatal bevonásával, ha a bizottságnak ez így elfogadható. Nem kérek róla szavazást, de akkor ebben állapodjunk meg. Meglátjuk, hogy a tavaszi ülésszak vége felé hogyan tudnánk beiktatni.
Van-e még hozzászólás az "Egyebek" napirend keretében? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor arról tájékoztatom a bizottságot, hogy a nemzeti ünnepre is tekintettel - mert már március 14-én is különböző ünnepségek vannak - a jövő hétre nem terveztem bizottsági ülést. Ha az albizottság kívánja, akkor tarthat ülést (Dr. Horváth Zsolt: Nem kíván.). Március 21-én fogunk ülést tartani. Köszönöm szépen. Az ellenőrző albizottság 12 óra 15 perckor kezdi meg az ülését.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 05 perc)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezetők: Szűcs Dóra és Vicai Erika