EB-11/2007.
(EB-31/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2007. április 23-án, hétfőn, 8 óra 30 perckor
a Képviselői Irodaház III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászóló*
Elnöki megnyitó*
Napirend előtti bejelentések*
A napirend elfogadása*
Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása*
Az elnök bevezetője*
Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszterjelölt expozéja*
Kérdések*
Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszterjelölt válaszai*
Vélemények*
Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszterjelölt reflexiói*
Határozathozatal*
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Papp József (MSZP) Gyula Ferencnének (MSZP)
Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszterjelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 8 óra 30 perc)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok. Köszöntöm az egészségügyi bizottság tagjait, meghívott vendégeinket, a sajtó munkatársait.
Az egészségügyi bizottság ülését megnyitom. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Napirend előtt tájékoztatom a bizottságot arról, kilenc ellenzéki képviselőtársunk azt kezdeményezte, hogy a holnapra tervezett, a hódmezővásárhelyi betegtragédia vizsgálatával kapcsolatos napirendünk egészüljön ki, így egyebek mellett a keceli kisgyermekek esetének a vizsgálatával is. Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy erről a kezdeményezésről holnap fogunk dönteni napirend-kiegészítés keretében, nyilván akkor szavazunk, hogy kiegészítjük-e a már egyébként írásban kiküldött, holnapra szóló napirendi ajánlást.
Megkérdezem, van-e más napirend előtti bejelentés. (Nincs ilyen jelzés.) Nincs.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy az írásban kiküldött napirendi javaslatot elfogadják-e. Ki szavaz igennel? (Szavazás. - Látható többség.) Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi ajánlást elfogadta.
Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Tisztelt Bizottság! Szili Katalin asszony, az Országgyűlés elnöke arról tájékoztatott, hogy miniszterelnök úr kezdeményezte az alkotmány 33. §-ának (4) bekezdésében foglalt jogköre szerint, hogy dr. Horváth Ágnes asszonyt egészségügyi miniszterré nevezzék ki. Ezért elnök asszony azt kérte, hogy a bizottság gondoskodjon a jelölt meghallgatásáról a mai plenáris ülést megelőzően.
Tisztelt Bizottság! Köszöntöm miniszterjelölt asszonyt, dr. Horváth Ágnest. Tájékoztatom a bizottság tagjait arról, hogy az Országgyűlési Könyvtár által készített háttéranyagot, amely a jelölt életrajzát és nyilatkozatainak összeállítását tartalmazza, képviselőtársaim itt az ülésteremben megkapták.
Tisztelt Bizottság! Az ilyenkor szokásos eljárásrendet követjük. Miniszterjelölt asszony szóbeli bevezetője után kérdéseket lehet hozzá intézni, egy körben. A kérdésekre jelölt asszony összevontan válaszol, ezt úgy értem, hogy a kérdéskör végén. Ezt követően a második körben vélemények elmondására van lehetőség, azt követően kerül sor a szavazásra.
Miniszterjelölt asszony, öné a szó.
Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszterjelölt expozéja
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Először is szép jó napot kívánok mindenkinek.
Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Tisztelt Bizottság! Körülbelül tíz hónappal ezelőtt ültem ugyanezen az oldalon önökkel szemben, és akkor találkoztunk először államtitkári pozícióban; most tíz hónap elteltével egy más székre várva kerültem ide ismét a bizottság elé. Azt gondolom, nem az életrajzommal kezdenék, hiszen volt már alkalmuk az életrajzomat végighallgatni, minthogy itt az elmúlt tíz hónapban nagyon intenzív kapcsolatban voltunk egymással, hiszen közel hetente megjelentem az egészségügyi bizottság különböző ülésein, különböző témákban kérdeztek, kérdezhettek, és igyekeztem minden kérdésükre válaszolni.
Az egészségügyi reform első szakaszában, nem tagadhatom, nagyon aktívan vettem részt, nagyon büszke vagyok rá. Nagy eredménynek tartom, hogy tizenhat év után el tudtunk indítani az egészségügyben egy átalakítást. Átalakítást mondok, ugyanakkor ebben az átalakításban benne van a kontinuitás is, hiszen bizonyos folyamatok előbb elindultak, és ezeknek a folytatása, kiteljesítése következhetett be 2006-tal a törvényekkel, illetve 2007-ben a megvalósítással. Sok mérföldkövet értünk el e közben a folyamat közben. A legutolsó mérföldkő a március 31-e vagy április 1-je volt, amikor számos folyamat valóban elindulhatott, valóban megvalósulhatott. Gondolok itt akár az intézményátalakulásokra, a jogosultság-ellenőrzésre, de legyen szó akár a gyógyszerárverseny első eredményéről, amikor sikerült elérni, hogy a gyógyszerárak csökkenjenek Magyarországon.
Azt mondtam, hogy egy mérföldkövet értünk el április 1-jén. Nem véletlenül használtam ezt a szót, hiszen mérföldkövek egy folyamatban vannak és következnek is. Azért mérföldkő, merthogy közel sem járunk a folyamat végén. Egy folyamatban vagyunk benne, ahol a legfőbb feladatomnak azt tartom, hogy stabilizáljam a rendszert. El kell érni, hogy valamennyi átalakulás, valamennyi átalakítás eredményeként, a folyamatos monitoring eredményeként, s amennyiben szükséges, akkor esetleges korrekciók eredményeként a rendszer stabilizálódjon. Elértünk egy állapotot, ezt "kell" állapotnak tartjuk; ugyanakkor a "kell" állapotnak lehetnek természetesen kisebb-nagyobb hiányosságai. Nagyon nagy átalakítások történtek.
A feladatunk az, hogy ezt a "kell" állapotot stabilizáljuk, tegyük egy olyan állapottá, amikor mindenki számára a "kell" állapotból átváltozik egy valódi, elfogadott tény állapottá. Ezt tartom a legfőbb munkámnak az elkövetkezendő időszakban, az elkövetkezendő jó pár hónapban, hiszen stabilizálni kell az intézményi átalakításokat. Kevés az, hogy határozatot hozott a miniszter, kevés az, hogy megköttettek a biztosítóval a szerződések. Fontos az, hogy valóban meg is történjen a strukturális átalakítás valamennyi intézményben, hiszen ez az, ami megteremtheti az intézmények pénzügyi egyensúlyát. Hiába javul fajlagosan 20 százalékkal az intézmények egy ágyra jutó bevétele, ha ezt nem követi a strukturális átalakítás. A struktúra hibáit évekre visszamenőleg látjuk, tudjuk és ismerjük, reagálni kell az új kor új kihívásaira.
Mint ahogy kiemelkedő jelentőségű a struktúra-átalakítás mellett és az erre kiírt pályázat mellett az is, hogy az egyes intézmények felkészüljenek az Új Magyarország Fejlesztési Tervre, legyenek pályázataik, legyenek pályázati ötleteik. Pályázatok kerülnek kiírásra több mint 400 milliárd forint értékben. Nem a pályázatok kiírását tartom igazi nagy feladatnak, sokkal nagyobb feladat azt elérni, hogy az intézmények reagáljanak ezekre a pályázatokra, kezdjenek el gondolkodni, rakják össze a terveiket, tervezzenek maguknak jövőt. A rövid távú, kizárólag TVK-ról és HBCS-ről szóló gondolkodásból váltsanak; váltsanak egy olyan gondolkodásra, amikor szolgáltatásokról beszélünk, közép és hosszú távú stratégiáról beszélünk, hiszen ez az egyetlen módszere annak, hogy alkalmazkodni lehet és képesek lehetnek alkalmazkodni a rendszer kihívásaihoz.
Ugyanez vonatkozik a járóbeteg-szakellátásra is, hiszen megemeltük a járóbeteg-szakrendelők finanszírozását, több pénz jut járóbeteg-szakrendelésre. Emellett azonban látjuk, hogy több mint 20 kistérségben elégtelen a járóbeteg-szakellátás, egyáltalán nincs, vagy pedig annyira kismértékű, ami még az ott élők szükségleteit sem fedezi. Ezekben a kistérségekben központi forrásból pályázatok kiírását tervezzük. Megtörtént már a kistérségek tájékoztatása, azonban fontosnak tartjuk azt, hogy ezekben a pályázatokban a kistérségek együtt tudjanak pályázni. Ne egy-egy település nyerje meg azt a lehetőséget, hogy rendelkezzen egy szakrendelővel, amiben a teljes kistérségben lakók ellátását biztosítja, hanem a kistérség érezze magáénak a projektet. Ezen is dolgoznunk kell, és ehhez is szükség lesz valamennyiük segítségére.
Fontosnak tartom a háziorvosi rendszert is. Nagy eredmény, hogy sikerült elérnünk, hogy a háziorvosoknak ne csökkenjen a finanszírozásuk 2007-ben, ne csökkenjen az úgynevezett kártyapénz, hiszen 5 milliárd forint kiegészítés jutott a háziorvosi kasszának. Számos pályázat került már kiírásra a háziorvosi rendszer fejlesztésére, gondolok itt akár az ügyeletre korábban kiírt belügyminisztériumi pályázatra, vagy akár az egészségügyi minisztériumi pályázatokra, sőt az eszköz- és ingatlantámogatásból itt az elmúlt 6 évben 14 milliárd forint bevétel jutott a háziorvosoknak. Ez nagyon sok pénz, ebből azt gondolom, jogosan elvárható, hogy bizonyos fejlesztések megtörténjenek, de itt sem állhatunk meg.
Szeretnénk elérni azt, hogy a háziorvosi finanszírozás átalakuljon teljesítmény-finanszírozássá, ahol minőségi mutatók alapján kerüljenek a háziorvosok részben finanszírozásra, és szeretnénk további fejlesztéseket elérni.
Itt fő kihívásnak tartjuk, hogy akár praxisközösségenként, akár valamiféle együttműködésben kezdjenek el működni a háziorvosok, erről szólnának például a kistérségi közösségi központok, amelyeknek több régió készül a megépítésére.
Fontos feladatunk az ügyelet rendezése és ezen belül a munkaidő-direktíva rendezése. Erre is zajlik a munka az egészségügyi tárcánál, hamarosan alkalmuk lesz megismerkedni az elképzeléseinkkel. Fontosnak tartjuk azt, és ugyanolyan kihívás Magyarország számára is, mint bármely más európai uniós tagállam számára, hogy megfeleljünk a munkaerő-direktívának. Németország eurómilliárdokat kénytelen költeni arra, hogy ezt a kihívást, azaz a munkaidő-elvárásokat teljesítse. Magyarországnak is meg kell találni azt az utat, amivel el tudjuk érni, hogy az orvosok és szakdolgozók a törvényes jogi előírásoknak megfelelő munkaidőt kelljen hogy teljesítsék, és mindeközben fennmaradjon egy működőképes egészségügyi ellátórendszer.
Fontos feladatomnak tartom a sürgősség fejlesztését, az Országos Mentőszolgálat stabilizálását. Tisztáznunk kell, hogy mi a mentőszolgálat pontos funkciója. Azt gondolom, hogy mentésre való elsősorban a mentőszolgálat. A mentési feladathoz szükség van fejlesztésekre, legyen az akár gépkocsifejlesztés, legyen az akár állomásfejlesztés, bázisfejlesztés. Ezeket mind-mind tervezzük az Új Magyarország Fejlesztési Tervben, hiszen például csak a mentőgépkocsi-fejlesztésre az idei évben 1 milliárd forintot szán a tárca, sürgősségi fejlesztésre pedig 10 milliárd forintot meghaladó összeget az Új Magyarország Fejlesztési Terv.
Beszélnem kell egy másik háttérszervezetünkről is, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról, illetve a Tisztiorvosi Hivatalról, akiknek kiemelkedő szerepük van abban, hogy Magyarországon az egységes közegészségügyi rendszer működhessen, és az ÁNTSZ-nek még egy körben van nagyon fontos szerepe, ez pedig nem más, mint a népegészségügy. Azt hiszem, talán érthető, hogy itt a reformok alatt sokkal kevesebb idő és energia maradt a népegészségügyre, ez egy olyan terület, ahol a tárcának elmaradásai vannak, amivel nagyon pontosan tisztában vagyunk, tudjuk, érezzük, hogy tennünk kell, javítanunk kell a népegészségügyi programokon.
Megkezdte munkáját a népegészségügyi tárcaközi bizottság, amiről egy pár hónappal ezelőtt tájékoztattam önöket. Kijelölésre kerültek a prioritások. Ezen prioritások mentén részben tárca, részben pedig uniós forrásból tudnak elindulni a népegészségügyi programok. Hiszen sokszor elmondtuk azt, hogy hat évvel kevesebbet élünk, azt, hogy rosszabb egészségi állapotban éljük, tennünk is kell valamit azért, hogy ez a hat év csökkenhessen, hogy ez a rosszabb egészségi állapot javulhasson. Azt gondoljuk, hogy a népegészségügyi program lehet az az eszköz, amivel sikerül javulást elérnünk.
Beszélhetnék még itt elég hosszasan arról, hogy mi minden történt az elmúlt tíz hónapban, azt gondolom, hogy talán csak egy-két dolgot kellene kiemelni. Az egyik: a legfontosabb, hogy a meginduló verseny a gyógyszeráraknál több mint ezer terméknek csökkentette az árát. Tehát először gyógyszerár-csökkentésről, -csökkenésről tudunk beszélni. Mint ahogy arra is büszke vagyok, hogy már több mint 80 helyen Magyarországon patikán kívül is lehet gyógyszerekhez hozzájutni, olyan gyógyszerekhez, amelyek bizonyos állapotokban fejfájás, láz esetén segítenek az embereken, javul a hozzáférés.
Beszélnünk kell még a jogosultságról, hiszen elindult ennek a rendszernek is az ellenőrzése, felülvizsgálata, hogy a biztosítottak valóban megjelennek-e járulékfizetőként, valóban ott van-e mögöttük a mögöttes garancia. Fontos elvnek tartom, hogy mindig mindenki mögött legyen valaki, aki befizet. Ez lehet saját maga is, vagy a munkáltatója, vagy pedig lehet az állam, de legyen ott mindenki mögött teljesen világosan a mögöttes felelősségvállalás. Tanuljuk meg, érezzük azt, hogy ez a járulékfizetés a biztosítási jogviszonyunknak egy alapja, mint ahogy nem kérdés a biztosítási díjunk befizetése a CASCO-nál, nem kérdés a felelősségbiztosításnál, ugyanígy ne legyen kérdés az egészségbiztosításnál sem. Átmeneti időszakkal indul ez a rendszer, hiszen január 1-jétől jelenik meg először élesen az, hogy a nemfizetőknek meg kell fizetniük az ellátásuk költségét.
Nehéz és nagy munka a nyilvántartásokat összerakni, jelenleg is zajlik ez a munka, és zajlik a nyilvántartások pontosítása. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez egy olyan feladat, amely mindannyiunk közös érdeke, hogy elvégzésre kerüljön, hiszen nagyon sokszor elmondtuk, hogy a biztosítási rendszer átalakítását is tervezzük. Azt hiszem, hogy korai a biztosítási rendszerről most még itt bármit mondani, amit mindenképpen fontosnak tartok, hogy egy biztosítási rendszerben mindenképpen alapelv az, hogy kik a jogosultak, és azok mire jogosultak, hogyan jogosultak, milyen körülmények között.
A biztosítási rendszernek nagyon sok elve már megfogalmazásra került az elmúlt tíz hónap törvényeiben, jogszabályaiban. Ahhoz, hogy ez az átalakulás valóban teljessé válhasson, szükség van egy keretre. Ez a keret a mi elképzeléseink szerint a több-biztosítós rendszer az Állami Biztosító megmaradásával, működésével, ez az a keret, ami a teljes átalakulásoknak egy komplett értelmet tud adni és teljessé tudja tenni az átalakítást az egészségügyben.
Köszönöm szépen, ennyit szántam bevezetőnek és várom a kérdéseiket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt asszony bevezetőjét. A szokásoknak megfelelően képviselőtársaim kérdéseket tehetnek fel. Kérem, jelezzék, hogy ki kíván kérdezni jelölt asszonytól. Kupper András képviselő úr jelentkezett először.
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Az ön vélhetően leendő főnöke nem is átalakításról szokott beszélni, ahogy egyébként ön helyesen fogalmazott, hanem reformokról. De minthogy szerintünk az átalakítás nem jó irányba indult el, valóban helyesebb inkább az átalakítás szót használni.
Az átalakítások során folyamatosan azt láttuk, hogy a minisztérium rendre elmaradt az egyeztetésekkel a szakmai szervezetekkel, és ez természetszerűen, törvényszerűen épített be a rendszerbe számos hibát. Olyan hibát, amely hibák egyébként elkerülhetőek lettek volna. A következő bizottsági ülésünk egyébként pont arról fog szólni, hogy milyen hibák maradtak benne a rendszerben, és ezeknek a hibáknak milyen áldozatai vannak. A hódmezővásárhelyi egyébként csak az egyik, és nyilván a mi javaslatunk a bizottsági ülés napirendjének kibővítésére pont arról szól, hogy milyen egyéb esetek voltak, amelyek a szakmai egyeztetésekkel elkerülhetőek lettek volna, ha a változtatások, az átalakítások megfelelő szakmai előkészítés során mentek volna végbe.
Nos, olyankor, amikor valaki hibákat vét, amikor a hibáknak áldozatai vannak, amikor ezek az áldozatok elkerülhetőek lettek volna, olyankor általában azokat, akik a folyamatban részt vettek, nem miniszteri meghallgatásra szokták meghívni, hanem azok le szoktak mondani. Én tehát azt szeretném kérdezni miniszterjelölt asszonytól, nem érez-e személyes felelősséget ezekért az áldozatokért.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyul képviselő úr, utána Mikola alelnök úr.
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az egészségügyi ellátórendszerünknek alapkoncepciója az volt, hogy ha a fekvőbeteg-ellátó intézményeknél struktúraváltás történik, ezzel egy időben az alapellátás és a járóbeteg-szakellátás megerősítése kívánatos. Én úgy gondolom, az eljövendő koncepciók között föltehetően primer helyre kell ezt tennünk. Az ellátórendszeren belül az alapellátás megerősítését miben gondolja miniszter asszony megfogalmazni? Gondolok itt egyrészt arra, hogy anyagi oldalról, tehát az eszköz- és ingatlanfinanszírozás kompenzációját a bevezetésre került vizitdíj pótolja-e és milyen mértékben.
A másik kérdés pedig, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézetek átalakításakor felszabaduló szakorvosoknak is tudunk-e elképzelést javasolni a járóbeteg-szakellátás irányába történő átalakításra. Átképzési lehetőségek, pályázati lehetőségek fognak-e ez irányban kiírásra kerülni a jövőben?
A következő kérdésem pedig az lenne, hogy az alapellátáson belül az 5 milliárd forint valójában a háziorvosokat, illetve a házi gyermekorvosokat érinti-e inkább.
Még egy kérdésem lenne, mégpedig a humán oldal kapcsán. Tudjuk, hogy a háziorvosok jó része a korfát tekintve nagyon nagy százalékban nyugdíjasként dolgozik már. Az ő utánpótlásukra a szakorvosképzés terén van-e olyan elképzelésünk, hogy ezt a folyamatot, a jó irányú folyamatot fel tudjuk-e gyorsítani?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr?
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Mi kicsit csodálkozunk azon a megjegyzésén, hogy "büszke vagyok az elért eredményekre". Mi nem kívánjuk Molnár Lajos életművének a folytatását látni. Éppen ezért szeretném megkérdezni, hogy mit kíván kezdeni azzal a káosszal, azzal a szakmán belüli elbizonytalanodással, a gyógyítás körüli közbizalomnak a megrendülésével, az egészségügyi dolgozók között kitapintható egzisztenciális válsággal, finanszírozási válsággal - és folytathatnám tovább. Van-e valamilyen programja arra vonatkozóan, hogy a Molnár Lajos életműve okozta káoszt az egészségügyben valamilyen módon oldani próbálják? Erre nem válasz az, hogy stabilizáljuk a helyzetet. Itt alapvető változások vannak, amelyek a beteg gyógyulási esélyeit rontják.
Szeretném azt is megkérdezni, hogy mi a terve az ellenzékkel való együttműködéssel. Nagyon nehezen éljük meg azt a közel egy évet, amely mögöttünk van. Gyakorlatilag minden ellenzéki javaslat lesöpörtetett az asztalról, semmiben nem volt módunk konstruktívan együttműködni a döntés-előkészítésben, mint ahogy a szakmának sem volt. Óhajt-e ezen valamit változtatni? Egyáltalán röviden úgy fogalmazhatnék: milyen változtatásokat tervez az eddigi irányvonallal szemben, amelyet nagyon sokan nem sikerként élünk meg, egyáltalán nem sikerként, hanem kudarcként, egy káoszteremtő, zűrzavaros egészségpolitikai folyamatként élünk meg.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvarcz alelnök úré a szó.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. A következőket szeretném megkérdezni miniszterjelölt asszonytól. Az átalakítás folyamatában tulajdonképpen most egy finomhangolásra van szükség, hogy az elindított folyamatok rendszerszerűen tudjanak működni. Ha sorrendbe kívánja állítani ezeket a dolgokat, milyen sorrendet állítana fel, milyen fontos lépésekkel kezdene, és utána miket tenne ebben a folyamatban?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pesti képviselő úr!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégek! Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! 2003-2004-ben az OEP irányított betegellátási főosztályát vezette, majd később a Misszió Kht.-t, amely az irányított betegellátási modellek egyik zászlóshajója volt. Erről az időszakról az ÁSZ jelentését olvasván, ez egy összefoglaló: "Négy év alatt megtakarítás címén 5,5 milliárd forintot fizettek ki a szervezőknek, de csak 1,9 milliárd forint felhasználásáról találtak adatokat. Az is elgondolkodtató, hogy a programban részt vevő háziorvosok, akik a munka oroszlánrészét végezték, lényegesen kevesebb jövedelemre tettek szert, mint a szűk létszámú, de erős lobbiképességgel bíró szervezők."
Kérdésem tehát a következő. Hogyan tervezi az irányított betegellátási modell jövőjét? Az elmúlt tíz hónap alatt kötöttek-e szerződéseket a szervezőkkel, illetve a programban részt vevőkkel?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella, aztán Spiák Ibolya.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelölt Asszony! Egyetlen kérdést szeretnék föltenni, de azt gondolom, ez egy kulcskérdés az egészségügyben a jelenlegi állapotunkat illetően: ez a prevenció. Mindegyik népegészségügyi programban nagy hangsúllyal szerepel, de igazából nagyon kevés történt ennek érdekében. Az a kérdésem, mit kíván tenni miniszter asszony, hogy ez ne egy szlogen maradjon egy programban.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Spiák képviselő asszony, aztán Perjési Klára.
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Úgy gondolom, államtitkárként elsősorban végrehajtója volt az eddigi úgynevezett egészségügyi reformintézkedéseknek. Miniszterként gondolja-e majd úgy, hogy valamit másképp kellene csinálnia? Úgy is fogalmazhatnám: megszólal-e a lelkiismerete, érez-e felelősséget, látván a kialakult káoszt és mögötte a tragikus emberi és betegsorsokat? Emlékezve gyakorló orvosi múltjára, voltak-e valaha kétségei a döntései helyességében?
Ön többször nyilatkozta, hogy a reformtörvények kapcsán követtek el hibákat. Kérem, mondjon egy olyan intézkedést, amelyik az orvosok és a betegek egyöntetű elismerését kivívta.
A járóbeteg-szakellátással kapcsolatban már többször megkérdeztem és most megismétlem: megtalálja-e, látja-e a lehetőségét annak, hogy megtalálja a törvényi lehetőséget, hogy a kórházi struktúra átalakítása kapcsán felszabadult forrásokból azt a bizonyos 30 százalékos kapacitást mégiscsak kiosszák a járóbeteg-szakellátók körében?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési Klára, majd Nagy Kálmán következik. Képviselő asszony!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Tisztelt Jelenlévők! Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Az egészségügy alapjait érintő jelentős törvények születtek meg az elmúlt évben. A legjelentősebb azonban még hátravan, az, amely az egésznek a pénzügyi alaprendszerét szolgálná.
A kérdésem az, hogy e törvény megszületését követően mikorra teszi, hogy az orvosok és egészségügyi dolgozók helyzete érezhetően javul, mind egzisztenciálisan, mind pedig a munkakörülményeit illetően.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Azt szeretném öntől megkérdezni, hogy ön feltétel nélkül, teljes részletében vállalja-e Molnár Lajos volt miniszter úr teljes örökségét. Ha nem, akkor melyik részét nem?
Mit jelent az, hogy finomhangolás, mert számunkra ez értelmezhetetlen. Továbbá az, hogy ön azt mondta korábban, hogy ne csak a TVK-ról és a HBCS-ről beszéljünk. De kérem, miniszterjelölt asszony, ez határozza meg az életünket a kórházakban, szinte semmi más. Tudnia kell, hogy ez az úgynevezett TVK az osztályok egy jelentős részénél már a hónap közepén betelik, és nincs tovább.
Tehát azt szeretném megkérdezni, hogy akkor mi határozza meg az életünket a továbbiakban? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyula Ferencné képviselő asszony, aztán Csáky András!
GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! A bevezetőjében is szólt arról a feladathalmazról, amiről úgy gondolja, hogy meg kell oldania a közeljövőben. Én azonban azt szeretném megkérdezni, hogy tervezi-e miniszterjelölt asszony a súlyponti kórházak felülvizsgálatát? Mikorra várható esetleg, bővülhet-e ez a kör, avagy éppen mást gondol erről a kérdésről? Erre szeretnék választ kapni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Béki képviselő asszony már érintette a népegészségügyi programot, és ha valami konkrétumot, többet tudhatnánk, megköszönnénk.
Expozéjában említette a munka törvénykönyvének módosítási kényszerét a 74/2006-os alkotmánybírósági határozat miatt. Megfelel-e a valóságnak, hogy az Egészségügyi Minisztérium - szemben a Munkaügyi Minisztériummal - nem a heti 60, hanem a heti 78 órás munkaidőkerethez ragaszkodik az egészségügyben?
Egy dátumot szeretnék hallani. Említette bevezetőjében a kistérségi szakrendelőt, de ehhez hozzá lehetne tenni még a 21 mentőállomás megépítését, ami mind a kettő, az európai színvonalú egészségügyhöz való hozzáférést biztosíthatja az egész országban. Mikorra tehető, hogy ezek a beruházások befejeződnek? Hónapok óta mindig csak azt halljuk, hogy majd pályázatok lesznek kiírva, de mégis ezek mikorra fognak megvalósulni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is úgy gondolom, hogy gratulálok a miniszterelnök.... (Derültség.)...miniszterjelölt asszonynak. A fene tudja, hogy mi lesz ebből! (Derültség.) Gratulálok ahhoz, hogy ön lett a miniszterjelölt.
A kérdéseim a gyakorlatból valók. Először is: emlékszem rá, tíz hónappal ezelőtt Molnár miniszterjelölt úr a túloldalon ült ezen meghallgatáskor. Kérdezem, ez véletlen-e, avagy új irányvonal látszik esetleg az egészségügyben? (Derültség.)
A következő kérdésem: a vizitdíj. Mikor várható a tapasztalatokat összegző bizottság eredményeinek nyilvánosságra hozatala? Aztán kik ennek a tagjai, hogyan tudunk ebben segíteni esetleg? Már elhangzott alelnök úr szájából, hogy azon kívül, hogy kérdéseket teszünk fel, igen, szeretnénk a magyar egészségügy vonalát befolyásolni a miáltalunk elképzeltekkel.
A következő: kapacitásbővítés. Várható-e kapacitásbővítés a megmaradt intézményeknél? Hiszen az a helyzet, hogy az aktív ágyak száma szép számmal csökkent, a betegek száma nem ilyen szép számmal csökkent, el kell látni valahol a betegeket.
A következő kérdés. Az egészségpolitikai, népegészségügyi prioritások: stroke-ellátás, traumaellátás, mi lesz vele a következő időben? Pillanatnyilag a kialakított stroke-osztályok munkafeltétel-rendszerének biztosítása nem nagyon látszik.
Molnár miniszter úrra még visszatérek egy kicsit, nem volt egy ígérgetős ember persze, úgyhogy aztán így kevés esetben történt az, hogy az ígéretét megszegte. Előfordult olyan. Kérdezem miniszterjelölt asszonytól, hogy az a bizonyos említett több mint egymilliárd forint a Mentőszolgálat gépkocsi-fejlesztésére az nagyon fontos dolog, csupán egy dolgot kell tudni, hogy körülbelül a normál amortizációnkat fedi ez az összeg. Tehát ez nem fejlesztést jelent, hanem azt jelenti, hogy az Országos Mentőszolgálat, az ország mentőszolgálatának létét biztosítjuk, holott tudjuk, hogy az új, átalakított akut ágyakkal a sürgősségi ellátás fejlesztésére van szükség. Kérdezem én, erre sor kerül-e? Kérdezem, hogy a sürgősségi osztályok rendszere kialakul-e?
Ezzel kapcsolatos kérdésem: az ügyelet, a körzeti orvosi ügyelet és a mentőszolgálat közös működtetése továbbra is cél-e? Elképzelhető-e, hogy ezt támogatja továbbra is az egészségügyi kormányzat?
Lehet még kérdezni, tisztelt miniszter úr?
ELNÖK: Természetesen, tessék parancsolni! Csak egyre hívom fel a figyelmet, hogy ha lehetőség van rá, akkor egyszerre tessék feltenni az akárhány kérdést egyébként.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Értem. Akkor folytatom. Tehát a következő. A potyautasok kiszűrése nagyon fontos. Szépen akarok fogalmazni: a különböző nagy testületek, amelyek köztartozással bírnak, kiszűrődnek-e ezen a rendszeren? Elképzelhető-e?
Arról volt szó, hogy csökkenteni kell a költségeket. Maga László Imre miniszteri biztos mondta el azon a bizonyos egészségügyi bizottsági meghallgatáson, hogy a mentés és betegszállítás szétválasztása drágább rendszert hoz. Ma, amikor ilyen anyagi megszorítások vannak, elképzelhető-e, hogy jó ötlet volt most megtenni ezt, avagy valami más oka volt ennek az egésznek?
Még egy kérdés: a miniszterjelölt asszony a több-biztosítós modell fogalmán mit ért, illetve én azt véltem hallani - és jól hallottam-e -, hogy itt csupán a kiegészítő biztosításról, annak bevezetésről van szó? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tóth képviselő úr következik.
DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Köszönöm. Említette az összefoglaló, rövid beszédben most a miniszterjelölt asszony, hogy nagyon fontosnak tartja az együttműködést. Milyen eszközöket és lehetőségeket lát arra, hogy segítsék ezeket az együttműködéseket, például a kórházak között vagy a praxisközösségek kialakulásánál, esetleg a központi ügyeletek létrehozásánál, tehát milyen preferenciákat tud elképzelni ebben? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Elöljáróban azt gondolom, hogy miután tíz hónapig volt már a tárcánál, ezért bizonyos esetekben akár konkrét válaszokat is lehet kérnünk öntől, hiszen nyilván információja kell hogy legyen róla, ezért azt kérem, hogy ha a feltett kérdéseim közül konkrétan tud majd válaszolni, akkor legyen szíves ezt pontosan megtenni.
Az első a szűrőprogramokkal kapcsolatos. Nem állunk túl jól a szűrőprogramokon való részvétellel, de az én kérdésem arra vonatkozik, hogy ha történetesen sikerülne meggyőznünk a magyar embereket, hogy mennyire fontos a szűrőprogramokon való megjelenés, és kiszűrjük azokat az eseteket, amelyek vélhetően egyébként ma nem kerülnek felderítésre, akkor ezeknek a finanszírozása hogyan oldódik meg a rendszerben?
Hiszen a teljes volumenkorlát egész egyszerűen bekorlátozza ezt. Mi kezdünk egy szűrőprogramot, az emberek részt vesznek rajta, és egész egyszerűen kimerítik a kórházak kasszáját, és megoldhatatlan feladat elé állíthatnak intézményeket. Az tehát a kérdésem, hogy ha egyszer jól működne ez a szűrőprogram, akkor miből történne ennek a finanszírozása, milyen technikával tennék lehetővé a kórházak számára, hogy az ezzel kapcsolatos gyógyítást el is tudják számolni.
A második kérdésem pedig: vélhetően körülbelül 5 ezer egészségügyi dolgozó fogja elveszíteni a jelenlegi munkahelyét. Kidolgoztak-e mobilitási programot, amellyel támogatnák, segítenék azt, hogy ezek az emberek más településen, más városokban kapjanak munkát? A kérdés arra vonatkozik: mennyire sikeres ez a program, hiszen meglehetősen csekély az összeg, a jövedelmének egy kis része csak, ami, azt gondolom, egy teljes átköltözéssel, lakóhelyváltozással járó nehézségeket nem fedezi.
Másrészt mennyiben látja ön úgy, hogy az a veszély fönnáll, hogy ezek az emberek - ezeknek egy része igen jól képzett szakember, akár szakdolgozó, akár orvos az illető - nem Magyarország területén keresnek munkát, hanem elhagyják az országot. Ez ugyanis óriási veszteség lenne Magyarországnak, mert nem kevés pénzbe került a kiképzésük. Az önöktől hallott adat szerint egy általános orvos képzése ma körülbelül 18 millió forintjába kerül a magyar adófizetőknek, ez csak az általános orvosi diploma megszerzése, efölött még további költségeket jelent a szakorvossá válása. Nem beszélve arról, hogy mindnyájan tudjuk, egy ilyen képzett szakembernek a pótlása akár tíz-tizenkét évet is jelenthet. Az előttem szóló képviselő beszélt az orvosok életkori korfájáról, nagyon sokan nyugdíjasok, tehát azt gondolom, a közeli jövőben Magyarországon jelentős orvoshiány várható. Ezzel szemben a most tapasztalt jelenség, hogy orvosok nem képesek elhelyezkedni, számomra megdöbbentő, úgyhogy szeretném, ha nekem erre tudna magyarázatot adni, ez hogyan fordult elő, illetve hogyan tudják ezt korrigálni.
Háziorvosi szolgálatok. A háziorvosi szolgálatok eszközpótlására mi kialakítottunk egy rendszert, Mikola miniszter úr vezette be. Ezt a rendszert - ezt már egyszer megbeszéltük bizottsági ülésen - az előző miniszter, nem Molnár Lajos, hanem Rácz Jenő miniszter megszüntette egy kifutó rendszerben. Akinek tehát még volt szerződése, az aszerint kapott, aki később próbált a rendszerben valamit tenni, annak erre már nem volt lehetősége. Tekintettel arra, hogy ez a forrás kiesett a háziorvosi szolgálatoktól, egyéb bevételek nem jelentek meg a háziorvosi szolgálatnál, hogyan fogják pótolni az eszközeiket, miből? Mely területről gondolták? Van-e egyáltalán elképzelésük arról, hogyan óhajtják kiváltani ezt a kiesést? Beszélhetünk egyébként arról, hogy nőtt a háziorvosok finanszírozása, de a gyakorlatban ez nincs így.
A negyedik: gyógyszertámogatás. Azt mondta, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvény hatására és a tárgyalások, a megkötött szerződések alapján ezer-valahány készítménynek csökkent az ára. Ugyanakkor jelölt asszony nem mondta el azt, hogy az elmúlt években a társadalombiztosítás által adott hozzájárulás, a támogatás drasztikusan lecsökkent. Ez olyan megterhelést jelent elsősorban a többgyermekes és az idős, több krónikus betegséggel küszködő embereknek, aminek mindennapi gondjait az önkormányzatokban, a szociális osztályokon, a szociális ellátórendszerben látjuk. S nem tudunk mit tenni azon kívül, hogy a kezünket tárjuk szét, és azt mondjuk, hogy nem tudunk mit adni neki, a közgyógyellátásba sem tudjuk fölvenni, mert annál egy leheletnyivel nagyobb jövedelme van, de akkora nincs, hogy egy ilyen támogatáscsökkenést elviseljen - ez nem csekély réteg. Tervezik-e finomítani ezt a rendszert? Tervezik-e átalakítani, hogy könnyebb legyen azoknak az embereknek, azoknak a családoknak, akiket nagyon megviselt ez a pluszemelés? Említhetném a dobozdíjat is, de az csak rosszul esett; ami igazi nagy csapás volt, az az, hogy nagyon sok esetben felére csökkentették a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatását.
Két egyszerű és saját régiómra vonatkozó kérdés. Minden alkalmat megragadok, hogy megkérdezzem jelölt asszonytól: mikor lesz a dél-alföldi régióban mentőhelikopter? Évek óta várjuk. Nyilvánvaló esetek bizonyítják, hogy szükség van rá, az is nyilvánvaló, hogy a helyzet így nem maradhat. Meggyőződésem, hogy ez egyszerűen csak szándék kérdése. Mindenki beszél róla évek óta, de nem történik meg.
A másik kérdésem pedig az, hogy a Bács-Kiskun Megyei Kórházban hemodinamikai labor mikor lesz. Itt is évek óta ígéreteteket kapunk, képviselőtársammal vállvetve küzdünk, tehát még csak azt sem mondhatnám, hogy ez egy pártalapon eldőlő kérdés, és magyarázaton kívül mást még idáig nem láttunk.
Ha megengedi, miniszterjelölt asszony, ezek voltak az egyszerű kérdéseim. S akkor szeretnék föltenni még két, kicsit nehezebb kérdést.
Hogyan képzelik el önök Magyarországon a több-biztosítós modellt? Mert ahányan beszélnek róla, bocsánatot kérte, az önök szakértői, szakemberei, illetve - most hadd szűkítsem le - az SZDSZ politikusai, mindig másfajta rendszert látunk fölvázolni. Nagy különbségek nincsenek benne, de azért jó lenne hallani azt, hogy ténylegesen mit képzelnek erről. Hallottuk, hogy profitorientált, üzleti biztosítók lesznek, amelyek versenyezni fognak, és ezen biztosítókhoz kerül minden magyar ember, akinek biztosítása van, vagy akinek kell kötni. Akkor fölmerült, hogy kik lesznek a biztosítottak, milyen alapon szerzik meg a biztosítási jogosultságukat. Fölvetődött utána egy későbbi modellben, hogy megmarad az Egészségbiztosítási Pénztár állami kézben, de vele párhuzamosan lesznek profitorientált, magántulajdonú, üzleti biztosítók. Ez is fölvet kérdéseket, mert a nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy ilyenkor az állami biztosítóba hullik vissza az összes olyan magas kockázatú beteg, akit az üzleti biztosítónak nem érdeke kezelni; nagyon kifinomult technikákkal tudják mindezt megtenni. Ez jut el odáig, hogy van az üzleti biztosító a módosabbaknak, és a nehezebb sorsúaknak, szegényebbeknek meg marad az állami biztosító, szűkített ellátással. Hallottunk olyat, hogy igazából a versenyt a biztosítókon keresztül akarják kikényszeríteni a szolgáltatói piacon, vagyis az intézmények szintjén. Ennek tökéletesen ellentmond egyébként az egészségügy átalakításáról szóló törvény, hiszen éppen nemhogy lehetővé tenné a versenyt, hanem nagyon szigorú irányítással próbálja meg a betegeket egy adott helyre tenni; ha a beteg ettől eltérő helyre óhajtana menni, akkor ezért jelentős összeggel megterhelhetik a pénztárcáját. No, ez tehát megint ellentmond a modellben rejlő lehetőségeknek.
Nem világos az önök szakértői által elmondottakból, hogy az egységes nemzeti kockázatközösséget hogyan lehet megtartani. Biztosításmatematikailag, elméletileg a magyar népesség a maga tízmillió körüli nagyságával éppen elegendő arra, hogy a legnagyobb kockázatokat is képes legyen szétosztani, szétteríteni a teljes lakosságra, és ezáltal egy biztonságot adni. El nem tudom képzelni, hogy 8-10-13... - legutóbb 13-ról hallottam, akik már jelezték, hogy szeretnének üzleti biztosítóként megjelenni az országban, de erre azt mondta a szakértőjük, hogy természetesen nyitottak arra, hogy még több külföldi nagy biztosító is megjelenjen. Tessék már nekem megmondani, hogyha lesz itt húsz biztosító, az hogyan fogja ezt a kockázatközösséget fölosztani?! Akkor hogyan fog ez működni? Mert azt halljuk, hogy ehhez mindenképpen ragaszkodnak, de a tapasztalataink elég rosszak.
Miniszter úr nem állt túl magas fokán a közmegegyezéssel történő döntéshozatalnak; reméljük, hogy miniszter asszony ezt majd másképpen fogja csinálni. De jelen pillanatban az egészségügyi rendszerben értelmezhetetlen egy csomó jogszabály és törvény, kaotikus a helyzet. Ha ugyanezt megteszik és megtesszük a biztosítással, az átláthatatlan dolgot fog eredményezni. Ezért nagyon szeretném, ha ezt segítene tisztázni, és elmondaná, hogy tényleg mit szeretnének csinálni. Gondolom, a tekintetben, hogy miniszterként szívesen látjuk-e önt vagy nem, ez egy fontos kérdés.
S ennek egy részkérdése: amikor ön azt mondta, hogy a potyautasokat ki kell szűrni a rendszerből, és mindenkinek meg kell fizetnie a járulékot, akkor ebben a mondatban tökéletesen egyetértettünk. Egy problémánk van, és lehet, hogy ez csak egyfajta kommunikációs tévedés: gyakran azt hiszik az emberek, úgy lehet hallani, mintha a potyautasok azok lennének, akik őstermelőként, egy régi hagyomány alapján nem kellett fizessenek járulékot, és a rendszer eltartotta őket; vagy mintha azok lennének, akik egyen-ketten elsumákolják, nem fizetik be.
A legnagyobb potyautasokról nem beszélünk, a Magyar Államvasutak 113 milliárdos jóváírásáról, amit az állam tett meg, arról nem beszélünk. Arról, hogy a legnagyobb állami intézmények mind a mai napig nem fizetik meg a járulékot, arról nem beszélünk, pedig ők az igazi potyautasok. Ők azok, akik az egészen nagy kárt okozzák.
Amiért ezt felvezettem, a legtöbb európai országban, ha van egy család, amelyben van egy házastárs és vannak gyerekek, akkor ha a házastársnak van biztosítási jogviszonya, akkor ez automatikusan a háztartásbeli férjnek vagy feleségnek, aki nem dolgozik, biztosítást eredeztet. Ez Magyarországon nem így van a jelenlegi szabály szerint. Mi indokolja ezt? Mi indokolta ezt a lépést, hogy ezt megtegyük? Ugyanis ellentmond mindenfajta szolidaritási elvnek, illetve a nemzetközi példáknak is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Heintz Tamás!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Rövid expozéjában néhány dolgot hiányoltunk, amint ezt már hallotta is. Amit én leginkább hiányoltam, az a beteggel való foglalkozás és a gyógyítással való igazi empátia hiánya, de gondolom, ez abból is levezethető, hogy életrajzából látható, hogy túl sokáig közvetlen beteg-gyógyítással nem foglalkozott.
De ami igazából ma talán kérdés, az már egy évvel ezelőtt, nyár végén eldőlt: a konvergenciaprogram, amely 250 milliárd forintot kívánt és von ki az egészségügyből. Így utólag, bár nem szorul rá, védelmembe venném Molnár Lajos volt miniszter urat, hiszen nem csinált mást, mint a konvergenciaprogram által megnyesett ösvényen igyekezett haladni addig, amíg haladhatott. Hogy miért nem haladhatott, abban nyilván köze van annak is - a jó modorának semmi köze hozzá -, hogy rendkívüli mértékben lecsökkent a kormány támogatottsága.
Ön még nem élt 1968-ban, én is csak gyerek voltam, de emlékszem a Ludas Matyira, ami már akkor kifigurázta az új gazdasági mechanizmust. Ezt azért mondom, mert onnantól kezdve ismeri a magyar ember a "húzd meg - ereszd meg!" fogalmát, és az elmúlt év őszétől, amikor az egészségügyi reformtörvényeket tárgyaltuk, onnantól kezdve folyamatosan a "húzd meg!" világában élünk, és élünk immár tíz hónapja. Önt nem azért gondolták most főnökei az egészségügy főnökévé tenni, hogy egy kicsit eressze meg? Erről legyen szíves, valamit mondjon már, mert az elégedetlenség rendkívül nagy. Nagyon nehéz orvosként elviselni a betegek önök felé irányuló szidalmát, és sokszor nehéz a gyógyításra koncentrálni, mert aki a rendelőbe bejön, először önöket szidja és utána elmondja, hogy mi a baja. Ha nem szól, akkor az már sürgősségi eset. (Derültség.)
A következő kérdésem: azt az évi 50 milliárdot, ami a gyógyító-megelőző kasszából hiányzik, önök mindenféle pénzbehajtással igyekeznek, igyekeztek valamilyen módon, legalább részben pótolni. Ez a pótlás, mint ma látjuk, nagyon nagy politikai áldozattal járt az önök részére, a betegek részéről pedig nagyon nagy anyagi áldozattal, az orvosok, a gyógyító szakma részéről pedig nagyon komoly presztízsveszteség, amit köszönjük szépen, nem kértünk volna elődjétől sem. A kérdésem az, hogy nem gondolja-e, hogy éppen a gyógyítás spirituális volta miatt nem kellene ezt az egész pénzbeszedősdit ott hagyni valahol, ahová való, tehát adóhivatalnál és egyebeknél, és hagyják már az orvosokat és a közalkalmazottakat, az orvosi személyzetet, ne azzal foglalkozzanak, hogy 300 forintonként engedjék be a pácienseket bármely egészségügyi ellátásra, vagy akár 1000 forintért.
A következő kérdésemet részben érintette kollégám, a sajtó elkezdett foglalkozni a külföldre távozó gonosz magyar orvosokkal. A gonosz magyar orvosok nemcsak hálapénzt szednek a halottaktól is, hanem külföldre mennek, ha nem tudnak megélni. Mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy ez a folyamat megálljon? Mármint a hálapénzre már megmondták a megoldást, hogy a több-biztosítós rendszer lesz a megoldás, ami nyilván nem igaz, a másik pedig az, hogy hogyan tudnák itthon tartani ezt a sok okos, kiképzett orvost, akit tényleg kár elengedni a világ bármely tájára, ha nem, akkor mondják meg, hogy miért küldik el innen az orvosokat?
Amire szívesen várnák sokan a választ, az az alapellátás, amelyet ahelyett, hogy megerősítettek volna, mint az első bázisát, ahová a beteg beérkezik, ahelyett roggyant. Az ön által említett 5 milliárd forint nem ennek a megerősítésére szolgált, hanem a vizitdíj pótlására 18 éves korig, amit egyetlen javaslatként valahogy elfogadtak, bár nem úgy, hogy mi találtuk ki, hanem hogy befolyt a köztudatba, hogy végül is nem kell a csecsemőnek és a gyereknek vizitdíjat fizetni, és erre kellett az 5 milliárd. Azon kívül az elvonás óriási, és ezt az elvonást igenis, pótolják. A kollégáimat meg kell védenem, havi 100-150 ezer forintot akkor, amikor egy taxist 500-600 ezer forintból finanszíroznak, nem lehet elengedni a praxis 20 százalékának bevételét. Tehát igenis, a kollégák sajnos, örülnek a vizitdíjnak, nem annak a procedúrának, hanem a bevételre szükség van, mert nem működik.
Elmondom önnek nagyon szívesen, ha szabad, mivel itt egy picikét ilyen családi hangulatban vagyunk, a feleségemnek tudja, mit vettem karácsonyra? 250 ezer forintért társasági adót, mert nem volt képes kifizetni már decemberben az önök által történt finanszírozás alapján azt az összeget, amit viszont decemberben be kell fizetni.
Tehát erről ennyit, hogy itt valóban gondok vannak, ebben várják öntől az alapellátás orvosai a segítséget. Kérdeznénk, hogy mi az, amit ebben változtatni szeretne?
Még egy apróságot felírtam ide, hogy ha ön most tényleg enyhíteni jön - és ezt várják öntől, a szakma és a betegek is -, akkor ebben az egész enyhítő rendszerben hol van a több-biztosítós rendszer filozófiája? Hiszen alapjában dől meg az egész egészségügyi reformtörvény-hegy értelme, hiszen az egészségügyi reformtörvények alapja és lényege az, hogy be kell vezetni a több-biztosítós rendszert, e nélkül az egésznek nincs értelme. Hiszen önök mostanra mit tudtak megteremteni? Megteremtették a munkanélküli orvosi személyzetet, megteremtették a lassan tönkremenő infrastruktúrát, az üresen álló épületeket, megteremtették a betegek részéről a bizonytalanságot, hogy pénzért is, de mindenáron gyógyíttassák magukat, és mindehhez természetesen azt az alulfinanszírozottságot is, amely az egész rendszerben szerepel.
Itt jön még a legcsúnyább dolog hozzá, hogy az a kis réteg, aki megengedheti magának, hogy pluszpénzt áldozzon, majd megint - mint tették korábban - az irigység és egyéb önzőségen alapuló emberi magatartás alapján alkalmas lesz majd arra, hogy most már ebben a helyzetben igenis, áldozzon pluszpénzt, illetve a jelenlegi adójának egy részét majd külön csoportosítsa, hogy legyen miből megfizetni majd a pluszellátást. Csak az a baj, hogy 9 millió egyre szegényedő magyar ott marad, és az ő ellátásuk miatt aggódunk mi, átvéve valamennyire a korábbi baloldali gondolkodásmódot, amiért nem szégyelljük magunkat, hanem azt mondjuk, hogy e nélkül pedig nem lehet gyógyítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Molnár Ágnes képviselő asszony!
DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Életrajza, eddigi munkássága itt várt bennünket az asztalon, az elmúlt tíz hónapját láttuk. Az elmúlt tíz hónapjáról hoztam egy anyagot. Ezt az anyagot polgármesterek, megyei jogú városok polgármesterei, kisvárosi polgármesterek, megyei közgyűlési elnökök írták és kórházigazgatók. Ezt a véleményt, amit ön és kollégái az elmúlt tíz hónapban az egészségügyben végrehajtottak, nagyon tömören, nagyon világosan megfogalmazza ez az anyag.
Kétségbeesett győri kórház, kétségbeesett veszprémi kórház, Csorna, Kapuvár, Mosonmagyaróvár, szombathelyi kórház, kétségbeesett zalaegerszegi kórház, Nagykanizsa, Keszthely, Pápa, várják önöktől azt a választ, hogy erre miért került ilyen formában sor, mi zajlott itt az elmúlt tíz hónapban, és várják azt minden nap, hogy hogyan fog megváltozni és hogyan áll vissza a rend. Nagyon egyszerűen ezért én öt kérdést teszek fel önöknek, amit kérdeznének a polgármesterek, kérdeznek a kórházfenntartók, kérdeznek az emberek.
Ez érdekli őket. Mikor vonja vissza a vizitdíjat és a kórházi napidíjat? Mikor vonják vissza ezt a kórházi ágyszámrendeletet? Az Egészségbiztosítási Pénztár privatizációját mikor kezdik meg? Ezt a beutalási rendet, amelyet kialakítottak, mikor vonják vissza? És a további forráskivonást az egészségügyből, ami erre az évre, nagyon jól tudjuk, 50 milliárd forint, mikor fejezik be?
Én erre az öt konkrét kérdésre várom öntől a választ, hogy egyáltalán támogatni tudjam az ön miniszterségét. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Természetesen képviselő asszony ugyan többes számban fogalmazott, "önöktől", de a miniszterjelölt meghallgatása folyik, tehát a miniszterjelölttől és nem többes számban tudjuk csak a választ igényelni.
Kíván-e még valaki képviselőtársaim közül kérdést föltenni? Igen..., elnézést, képviselő úr... (Dr. Pesti Imre: Majd a második körben.) Nincs második kör már, de ha kíván, akkor megadom a szót, és kérem, hogy ha lehetséges, akkor röviden.
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm a soron kívüli szót. Dr. Horváth Csaba, pontosabban csak Horváth Csaba főpolgármester-helyettes arról beszélt pénteki sajtótájékoztatóján, hogy a közép-magyarországi régióban, különösen Budapesten rendkívül kritikus a betegellátás, és olyan mérvű ágyszámcsökkenés történt különösen a szülészet-nőgyógyászat területén, hogy szülő nőket nem tudnak majd lefektetni, és a meglévő szülészet-nőgyógyászati osztályok képtelenek ellátni a feladatukat.
Kérdezem a miniszterjelölt asszonytól, hogy ha egy olyan törvényjavaslatot nyújtana be Horváth Csaba, amely a meglévő kapacitást, a meglévő ágyak számát növelné, tudná-e támogatni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárom a kérdések... (Jelzésre:) Puskás képviselő úr, azt kérem, hogy egy kérdést, és nagyon röviden, mert akkor vég nélkül kérdezünk. Az elején megállapodtunk abban, hogy egyszerre mondjuk el a kérdéseket. Ha egy kérdés még kimaradt, akkor kérem szépen, de nagyon röviden.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ha egy kérdésre van lehetőségem, hát egy kérdést teszek föl.
A mentőszolgálatnak az előző vezetéstől kezdve lett, maradt 1,2 milliárdos hiánya. Ezt görgetjük magunk előtt. Várható-e, hogy ebben intézkedés történik, orvoslódik-e a helyzet?
Ha ennyi kérdésre volt lehetőség, akkor köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárom a kérdések sorát. Megadom a szót jelölt asszonynak, hogy válaszoljon a feltett kérdésekre.
Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszterjelölt válaszai
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Kezdeném Kupper képviselő úr kérdésével a személyes felelősséggel kapcsolatban. Van köztünk itt néminemű vita. Egyrészt azt gondolom, hogy legalábbis egy lezárt vizsgálat előtt elég bátor bármifélefajta ítéletet mondani. És azt is gondolom, hogy személyes felelősséget annak kellene érezni, aki egy beteg ember halálát politikai sikerprogrammá vagy propagandává akarja kovácsolni. Én nem szeretnék ezen az úton járni.
Nyul képviselő úrnak: az alap- és járóbeteg-ellátás megerősítése, és ez kicsit válasz Spiák Ibolya képviselő asszonynak is, sőt többen számon kérték rajtunk az átalakítások kapcsán. Az intézményátalakítások kapcsán szeretném emlékeztetni Molnár Ágnes képviselő asszonyt is, hogy a regionális egészségügyi tanácsoknak lett volna egy kiváló lehetőségük. Amikor ön felolvassa a győri kórház, a veszprémi kórház, a pápai kórház és nem tudom, ki mindenkinek a levelét, akkor bizony elő kellene venni azokat a leveleket is, amiben ők leírják, hogy nem akartak, nem voltak hajlandóak, képesek, különösen nem a fenntartók megállapodni. Születhetett volna ennél valószínűleg sokkal jobb döntés. Sokkal jobb döntés, ha az érintettek hozzák saját magukról a döntést. Ott volt az idő, ott volt az alkalom, ott volt a lehetőség. Úgy emlékszem, a regionális egészségügyi tanácsok jó része nemhogy döntést hozni, még odáig sem volt hajlandó eljutni, hogy egyáltalán gondolkozzon, elképzelést fogalmazzon meg, valamifélefajta tervet vázoljon fel arra vonatkozóan, hogy hogyan is kellene kinéznie a területi ellátásnak. Nem tudom, ez mit jelent a RET-ek kapcsán, vajon a teljes inkompetenciájukat-e, vagy pedig csak úgy érezték, hogy nem egy nagy jelentőségű kérdés az, hogy milyenek a kórházak. Ehhez képest most egy kicsit mást hallunk önöktől, és nem tudom, mennyi részük volt abban, hogy az így történt.
Így aztán nem volt alkalom arra, hogy a járóbeteg-szakellátásokra az átalakult kapacitások átkonvertálásra kerüljenek, amin nagyon sokat dolgozott a tárca és dolgozott valamennyi munkatársunk, hogy megtaláljuk azt a lehetőséget, hogy ezt mégiscsak pótolni tudjuk. Két dologgal tudtunk élni: nőtt a járóbeteg-szakellátásban az alapdíj. Másrészt pedig teljesítményvolument tudtunk emelni, tehát kvázi kapacitást tudtunk emelni a járóbeteg-szakellátásban.
Kérdezték, hogy konkrétan a kistérségi szakrendelők építése mikor kezdődik el. A múlt hét folyamán találkoztunk az érintett kistérségek képviselőivel, a múlt hét keddet és szerdát töltötték az Egészségügyi Minisztériumban. A tárca nemcsak olyan elképzeléssel rendelkezik, hogy mennyi pénzt szeretnénk elkölteni. Sokkal fontosabbnak tartjuk, hogy gyakorlatilag mintamodellt állítunk fel, egy olyan mintamodellt, amikor ötleteket, segítséget adunk arra vonatkozóan, hogy például hány darab szakrendelés szükséges, hány darab szakrendelő, mitől lesz fenntartható az az intézmény. Nagyon jó az, ha valaki rendelkezik egy járóbeteg-szakrendelővel, de legalább ilyen kérdés, hogy három-négy vagy öt év múlva képes-e működtetni, képes-e működtetni kizárólag a biztosítói finanszírozásból, kell-e diverzifikálni a forrásokat; hogyan kell számolni, mekkora hely kell egy szakrendelőre; hány órányi szakrendelést számoljon egy 27 ezer fő lakosú kistérség, ahol semmilyen belgyógyászati szakellátás nincs. Ezen dolgoznak jelenleg is a tárca munkatársai, szakértői, hogy ezekhez nagyon konkrét, számszerű segítséget is tudjunk adni, hogy olyan kistérségi ellátó központok jöjjenek létre, amelyek valóban fenntarthatóak.
Az alapellátás tekintetében szintén kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk, és pont amit Nyul képviselő úr kérdezett, lehetőségünk volt arra, hogy ne kelljen csökkenteni az idén az alapdíjat. Valóban megszűnt az eszköz- és ingatlantámogatási hitel, de nagyon nagy összeg ment ki nagyon sok éven keresztül. Jelenleg a kieső összegeket pótolja a vizitdíj. És ne felejtsék el, nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy mindig csak az eszköz- és ingatlantámogatásról beszélünk, ami jelenleg is kifutó rendszerben fut ki - beszélni kell a pályázatokról. Nagyon sok pályázat került kiírásra alapellátás-fejlesztésre, alapellátási ügyeletfejlesztésre, még a Belügyminisztérium gondozásában is, ha jól emlékszem, talán 2003-ban, ezt követően az Egészségügyi Minisztérium gondozásában 2005-ben. (Jelzésre:) Köszönöm, képviselő asszony.
5 milliárd forint jutott a háziorvosoknak, amiből részben kompenzáltuk a teljesítménydíjaikat, részben pedig valóban a házi gyermekorvosok kompenzálására fordítottuk ezt az összeget. Ez ott van, ez többletpénz, amely direktben kifizetésre kerül a háziorvosoknak.
Nyul képviselő úr is felhívta a figyelmet többekkel együtt a háziorvosi korfára, és azt hiszem, erről nemcsak a háziorvosok esetében, hanem bármely orvoslásban beszélhetünk. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy a képzési rendszer felülvizsgálata történjen meg, vizsgáljuk felül és ellenőrizzük azt, hogyan is működik a rezidensrendszer, tudunk-e javítani rajta. Ez szintén az egyik feladatunk lesz a közeljövőben.
Mikola képviselő úr finanszírozási válságról beszél, miközben én pedig azt látom a számokból, hogy a kórházak 60 százalékának javult nominálisan a finanszírozása, 15 százalék szinten maradt, mindösszesen 25 százaléknál csökkent a finanszírozás. Az egy ágyra jutó finanszírozási összeg átlagosan 20 százalékkal javult. Ezt is az átalakításnak köszönhetjük; ha nem történik meg ez az átalakítás, nem lehet ezt elérni. És tudja, Mikola úr, és többeknek mondom: nagyon jólesik az, hogy azt gondolják, hogy az egészségügyi reform egy emberen múlik vagy nem múlik. De hát azért szerencsére nem olyan világban és korban élünk, amikor egy ember kizárólagos teljesítménye lenne bármifélefajta reform megtörténte. Egy csapat állt miniszter úr mögött és áll majd mögöttem is. Ugyanez a csapat folytatja tovább a munkát, csapatmunkában dolgoztunk eddig is és fogunk dolgozni ezután is, pontosan azért, hogy be tudjuk fejezni az átalakításokat.
Schvarcz képviselő úr a finomhangolási sorrendre kérdezett. Itt mindenképpen elsődleges a vizitdíj átalakítása és felülvizsgálata, hiszen ezt ígértük, hogy egy teljes hónap után felülvizsgáljuk a működést. Ezt követően, két-három hónap múlva tervezzük a teljesítményvolumen-korlát felülvizsgálatát. És ha már a teljesítményvolumen-korlátot egyáltalán kimondtam a számon, akkor hadd utaljak Nagy Kálmán képviselő úr kérdésére, hogy mi is az a finomhangolás.
Ha végignézik itt az elmúlt hónapok vitáját, először vitáztunk ágyakról. Egész januárban ágyak miatt zajlott a vita, hol ilyen, hol olyan hangon, majd ez folytatódott februárban, majd márciusban, talán március 8-áig, a miniszteri határozatokig. Ezt követően elindult a vita a területi ellátási kötelezettségről, arról, hogy sok-e vagy kevés, vagy hogyan is alakul. Majd ezt követően most már volumenről vitatkozunk, hogy mekkora finanszírozáshoz juthatnak hozzá potenciálisan a kórházak, hiszen ez egy maximum, amit elérhetnek.
Mindegyik vita, ha végignézik alaposan, egyetlenegy dologról szól: az intézményi bevételről, és nagyon gondosan a viták folyamán hallgatunk az intézményi kiadási oldalakról, nem beszélünk az épületek állagáról. Nem beszélünk arról, hogy jó-e az, ha a kaposvári kórház 94 épületben működik, hogy a nyíregyházi 39 épületben működik, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház nem tudom hány, de szintén rengeteg épületben működik, és ott van készen a tervük, hogy hogyan is tudnának egy olyan épületet kidolgozni, amiben fenntarthatóan tudja működtetni a kórházat az önkormányzat, illetve a kórházi menedzsment, hiszen erről szól például a Csillagpont Kórház. Vagy ott van készen a fejlesztési terve akár a debreceni egyetemnek, a szegedi egyetemnek, a pécsieknek, vagy akár a nagykanizsai kórháznak, ott volt készen a terve a sürgősségi ellátásról, nem tudom, megtartotta-e azt a tervet az új menedzsment. Őszintén remélem, hogy igen.
Tehát ez lesz itt kezdetben a sorrend, ez a két legsürgetőbb feladatunk. Természetesen marad feladat bőven, haladnunk kell és dolgoznunk kell.
Pesti képviselő úr volt olyan kedves és az irányított betegellátási ÁSZ-vizsgálatból kiválasztotta azt hiszem, a legjobb mondatot, őszintén gratulálok hozzá. Az irányított betegellátásról szívesen beszélnék önnel, mert azt gondolom, érdemes lenne és valóban nagyon sokat tudok az irányítási rendszerről. Ugyanakkor az ÁSZ ominózus jelentését akkor is és most is, és a megállapítását különösen Misszióként a leghatározottabban visszautasítom, hiszen az irányított betegellátásban pont a Misszió Egészségügyi Központ volt az, aki elindította a háziorvosok tételes elszámolását. Érdemes elbeszélgetniük az orvosokkal, akik 2003-ban képesek voltak elkezdeni a tételes betegforgalmi jelentést, képesek voltak beszámolni az elsőtől az utolsó fillérig a felhasználásaikról, mert ez volt a feladat. Többletadminisztráció volt? Igen. Végezték? Igen. Megtanulták? Igen. Akadályozta a betegellátást? Nem, egy percig sem. Sőt, olyan szinten nem akadályozta a betegellátást, hogy bizony, ezek a doktorok megtanultak protokollok szerint gyógyítani. Ugyanis nem is tudom, ki mondta, fel is írtam, mert nagyon-nagyon tetszett, talán Heintz Tamás volt, aki azt mondta, hogy az orvoslás, a gyógyítás egy spirituális dolog. Ha nem haragszik, ezzel nagyon vitatkoznék. Én jobban szeretem az olyan orvoslást, ahol evidence based medicine, tehát bizonyítékokon alapuló orvoslás alapján működik, jobban szeretem az olyan orvoslást, amely protokollokról szól, jobban szeretem az olyan orvoslást, ahol vannak szabályok. Nagy klassz a spiritualizmus, szerintem kifejezetten jó volt a köpölyözés és az érvágás korában, ma már azért haladjunk egy picit a diagnosztika felé, és haladjunk egy picikét a tudomány felé, és hagyjuk, tegyük félre a piócákat, jók voltak azok akkor, de haladjunk előre. (Moraj, felzúdulás az ellenzék soraiban. - Dr. Heintz Tamás: Azt hiszem, itt hagyjuk abba!)
Pesti képviselő úr itt az IBR jövője kapcsán: én is azt gondolom, hogy meg kell találni az irányított betegellátás helyét és szerepét, mert egy nagyon kiváló rendszer. Olyan dolgokat hozott és tanított a rendszer szereplőinek, amit soha előtte semelyik más rendszer, különösen nem itt az átalakítás óta. Meg kell találnunk és be kell sorolnunk, hogy hol tudja valóban ellátni a feladatát.
Horváth Csaba kérdésére pedig a szülészettel kapcsolatban: a szülészet ügyében örülök is, hogy van lehetőségem tájékoztatnom önöket és a sajtó munkatársait arról, hogy a szülészet ügyében állandó monitoring rendszert működtettünk, a monitoring rendszer két felelőse az Országos Mentőszolgálat és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat. Állandó kapcsolatban van ez a két szervezet az intézményekkel is, hogy a szüléseknél van-e bárhol kritikus helyzet.
Akkor itt van alkalmam tájékoztatni önöket, hogy Budapesten 49 darab szülőágy van, tehát effektíve ahol a szülés történik. Ehhez képest a napi átlagszülés 66 darab. Ez azt jelenti, hogy egy szülőágyra kevesebb mint másfél darab szülés jut. Léteznek külön vajúdó ágyak is, mielőtt még itt bárki megkérdezné, hogy de ha 18 órát vajúdik a kismama, az külön ágyon történik. Tehát átlagban egy szülőágyra napi másfél szülés jut. Folyamatosan figyeljük egyébként, és amennyiben szükséges, akár az Egészségbiztosítási Felügyeleten keresztül van lehetőség a beavatkozásra.
Béki képviselő asszony a prevencióval kapcsolatban kérdezett. Itt a prevencióban meghatározásra kerültek az irányok, hogy melyek azok az irányok, melyek azok a területek, ahol fontosnak tartjuk a prevenciót. A megvalósítás több módon történik. Egyrészt támaszkodunk a már megszületett népegészségügyi programokra, ahol nagyban számítunk a MOTESZ segítségére a programok gondozásában, végigvitelében, tehát az ÁNTSZ-re, mint már többször említettem. Másrészt pedig az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében kifejezetten a szűréseken túl erősíteni szeretnénk a helyi egészségfejlesztő programokat, illetve az egészségtervek készítését. Az egészségfejlesztés terén a színtér programoknak szeretnénk sokkal nagyobb prioritást adni, legyen az akár kisgyermekkorban az óvodai színtértől kezdve az iskola színtere, a középiskola, az egyetem, a munkahely vagy akár a lakóközösségé, hiszen ezek azok a programok, vagy akár egy kistérség is megjelenhet színtérként, ezek azok a programok, amelyek valóban aktivizálni képesek az ott élőket.
Ezeket kiemelkedő jelentőségűnek tartom. Mondjuk ezt Csáky képviselő úr kérdésére is válaszolom. A szűréseket illetően azt külön szeretném hangsúlyozni, hogy amennyiben a szűrések, ha jól működik a szűrőprogram, azzal sikerül elérnünk, hogy a nők valóban elmenjenek például méhnyakrákszűrésre, és ne kelljen évente 500 nőnek meghalnia Magyarországon méhnyakrákban, ami egy hihetetlenül magas szám nemzetközi összehasonlításban, akkor ezt igenis, finanszírozni is fogjuk, hiszen az onkológia kiemelt terület ma is. Külön elkülönítettük az onkológiai betegek TVK-ját. Bár be kell vallanom, hogy van olyan intézmény, aki ezt is sérelmezi, amit viszont a tárca sérelmez nagyon határozottan.
Spiák képviselő asszony kérdésére, hogy voltak-e kétségek. Minden átalakítás nagyon nehéz és azt hiszem, igazán az a nehéz az átalakításban, hogy kevés az, hogy ha elképzeljük az átalakítást, kevés, ha megálmodjuk az átalakítást, kevés, ha végrehajtjuk az átalakítást. Valóban egy átalakítás akkor megy végbe, ha a fejekben is megtörténik ez az átalakulás. Ezt a folyamatot éljük át nap mint nap, amikor igyekszünk, törekszünk arra, hogy a fejekben is megtörténhessen az átalakulás, megértsék az emberek a zajló folyamatokat. Nem egy könnyű feladat, de azt érzékelem, hogy bizony, napról napra haladunk.
Molnár Ágnes képviselő asszony levelet olvasott, én is szívesen behoztam volna egy háziorvostól kapott levelünket, ahol leírja ez a háziorvos, hogy bizony, a vizitdíj mindenfajta beszedési kényelmetlensége ellenére is, hiszen kínos azt mondani, hogy 300 forint, nagyon nagy hasznot hozott az ő praxisában. Először azt érzi, hogy a betegekre van ideje. Tudják, erről is szól a vizitdíj, ez is a célja a vizitdíjnak.
Perjési Klára kérdezte és többen is kérdezték, hogy az orvosok és egészségügyi dolgozók helyzete mikorra tud javulni. Mindenképpen azt gondoljuk, hogy már magával a vizitdíjjal egy többletbevétel jelentkezik, ami ott marad a szolgáltatónál. Ez már lehet a helyzet javulásának egyik forrása.
Egy másik nagyon fontos forrása lehet a fejlesztési terv, ahol törekszünk olyan programokra is, amivel el tudjuk érni például, hogy az évek óta betöltetlen praxisokban többletfinanszírozást biztosítsunk uniós forrásból, ezzel is ösztönözzünk arra, hogy ott háziorvosok telepedjenek le. Hiszen nagyon helyesen kérdezik meg sokan, hogy az orvosképzést hogyan kell átalakítani. Azt gondoljuk, hogy egy dolog nagyon fontos, és alapelvnek kell lennie, és egy közösen elfogadott alapelvnek: nagyon jól hangzik az, hogy itt Budapesten négyszer annyi orvos van, mint vidéken, de biztosak vagyunk-e benne, hogy ezt így kell fenntartani? Jó volt-e így ez a struktúra, hogy négyszer-ötször annyi orvos dolgozott Budapesten 10 ezer lakosra, mint vidéken? Elfogadható ez valamennyiüknek, hogy vidéken nincsenek orvosok?
Magyarországon élünk, Magyarországon alapelvnek kell lennie az esélyegyenlőségnek, amit az is jelent, az is tükröz, hogy bizony, mindenhol legyen orvos, valamennyi kórházban. Hogy ne működhessenek két traumatológusos traumatológiák. Ne működhessen olyan pszichiátria és neurológia osztály, ahol egy darab pszichiátria és neurológia szakvizsgával rendelkező orvos az osztályvezető főorvos és egyben a beosztott orvos és az alorvos és mindenki más is. Nem szeretnénk ilyen rendszert fenntartani. Mint ahogy azt gondoljuk, a szakdolgozóknál sem fogadható az el, hogy bizonyos helyen hatalmas hiányok vannak, és egyszerűen nincs nővér, nincs szakdolgozó, nincs ápoló, aki a beteget ápolja. Javítanunk kell ezen a rendszeren. Az átalakításnak köszönhetően tudjuk azt is megtenni, hogy javuljon a szakdolgozók helyzete és ellátása is.
Nagy Kálmán képviselő úr kérdésére, aki szintén az örökséget firtatta - a finomhangolásra már válaszoltam -: itt nincs örökség, egy folyamat van. Egy folyamat, amely elindult, és megy tovább. Ugyanaz a folyamat, amelyben részt vesz egy csapat, akik részben itt ülnek mögöttem, jó részük pedig ott van a minisztériumban. Ugyanez a csapat csinálta végig és folytatja tovább a munkát - vár ránk még jócskán. Fontosnak tartom, hogy együtt dolgozzunk.
És az együttműködésre: nagyon jó lenne, ha időnként az ellenzék is megpróbálna ehhez a csapathoz tartozni. A csapathoz tartozni például konstruktivitásban. Őszintén várjuk a konstruktív javaslatokat, de ezt már olyan sokszor elmondtam alelnök úrnak is (Dr. Mikola István: Túl sokszor.), és olyan ritkán küldtek konstruktív javaslatot, sőt talán szinte egyszer sem (Derültség.), ha jobban visszaemlékszem, a tíz hónap alatt, de nem akarnám megsérteni. Várjuk a konstruktív javaslatokat, hiszen erről tud szólni az együttműködés, így tudunk együttműködni. Az nem konstruktív javaslat, hogy ezt ne csináljátok. Ez egy nagyon kiváló vélemény. A javaslat az, hogy ne így, hanem így. Az igen, az javaslat - ilyet nem kaptunk. Az ilyeneket hiányoljuk és az ilyeneket várjuk.
Gyula Ferencné képviselő, súlyponti felülvizsgálat. A súlyponti kórházak felülvizsgálatát nagyon fontosnak tartjuk, és ott ül felügyeleti elnök úr, akit nem említettem meg a bevezetőmben: itt a felügyeletnek nagyon fontos szerepet szánunk, egyrészt a minőségbiztosítás terén, másrészt a betegek érdekeinek védelme terén, valamint a teljes rendszer ÁNTSZ melletti egész más feladatkörben történő felülvizsgálata terén. Szeretnénk azt elérni, hogy a súlyponti kórházak valóban be is teljesítsék súlyponti feladataikat. Itt egy folyamatos felülvizsgálatot tudunk ígérni, és abban az esetben, ha a súlyponti feladatoknak nem tesznek eleget, akkor törekszünk olyan megoldásra, hogy elveszíthessék ezek az intézmények is a védett jellegüket, mert csak ez garantálja, hogy valóban jó minőségű, biztonságos betegellátás történjék ezekben a kórházakban.
Csáky képviselő úr kérdésére a munkatörvénykönyv módosítása kapcsán: az európai uniós normatíváknak megfelelően tervezzük a módosítást, tehát olyan módosítást tervezünk a munka törvénykönyvén, amit itt lesz alkalmunk megvitatni, amely a törvényes munkaidő, az európai normáknak megfelelő törvényes munkaidő lehetőségét biztosítja az orvosoknak, de csakis azt.
A szakrendelők ügyében pedig válaszoltam a mintamodellel.
Puskás képviselő úr kérdésére kezdeném az elsővel, hogy nem a túloldalon ülök, és hogy ez véletlen-e. Be kell valljam, kicsit már sajnálom, hogy nem oda ültem az urak közé, mert akkor nem tehette volna föl a kérdését, és így első és utolsó alkalmam lett volna, így sajnálom, itt maradtam önökkel szemben.
A vizitdíjjal kapcsolatos tapasztalatok összegzésére egypár héten, pár napon belül sor kerül. Jelenleg is zajlik a munka a minisztériumban, zajlik az előkészítés, és természetesen jövünk ide a bizottság elé is, hiszen a kormány dönthet úgy akár, hogy szükség van törvényjavaslatokra. A szakmától nagyon sok észrevételt kaptunk, rengeteget; nyilatkozott az orvosi kamara, írt az orvosi kamara, a házi gyermekorvosok egyesülete, szakfelügyelő főorvosok, szakmai kollégiumok, rengeteg vélemény jött be arról, hogy hol mit kellene módosítanunk a vizitdíjon; törekszünk is ezeknek a módosításoknak egy részére.
Kapacitásbővítés. A képviselő úr kérdésére: az Egészségbiztosítási Felügyelet lehet az, amely ha érzékel valahol kapacitáshiányt, ott el tud járni. Jelenleg ilyet nem érzékelünk, és folyamatosan zajlik a rendszer monitoringja. Egy dologról ne feledkezzünk meg: megint csak kórházakról beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy megvalósul-e a betegek ellátása. Miért nem beszélünk arról, hogy a kórházban ellátottak 30 százalékánál indokolatlan a kórházi felvétel? Hogy ezeket a betegeket járóbeteg-szakellátásban kellene ellátni? Hogy Európa más országaiban ezek a betegek járóbeteg-szakellátásba kerülnek? Ott van a lehetőség, hiszen ott van a többletfinanszírozás hozzá. A rendelkezésre álló kapacitások bőven elegek, meg is haladják a szükségletet. Ugyanakkor azt is el kell érnünk, hogy a betegek fejében és az orvosok fejében is megtörténjék az átállás, mindenkit ott lássunk el, ahol az indokolt.
A népegészségügyi prioritásokban a stroke-osztályok fejlesztése, hát, be kell valljam, képviselő úr, itt végignézve a magyar osztályokat, nagyon sok meglepetés ért, különösen a stroke-osztályok területén, nemcsak engem, hanem a minisztérium dolgozóit is. Bizony láttuk, hogy bizonyos stroke-osztályokon infúziós kúrán kívül, értágításon kívül semmi más nem zajlik. Azt hiszem, itt is szükséges egy szakmai felülvizsgálat, amely most újra el tud kezdődni, hogy a stroke-osztály valóan stroke-osztályként működjék, és valóban történjék ott valami a beteggel, ne csak infúziós kúrára feküdjenek be, egyébként háromhavonta a betegek, forgalmasabb kórházakban pedig csak félévente fordulnak meg ugyanazok.
A mentőszolgálattal kapcsolatos kérdések, az OMSZ adósságával kapcsolatosan: az állammal szembeni adóssága a mai napon az Országos Mentőszolgálatnak körülbelül 620 millió forint, a dolgozóktól levont járulékadósságokat pedig rendezte az OMSZ. Tárgyalásokat kezdett a mentőszolgálat az APEH-hal a tartozások átütemezése ügyében, és rövidesen kasszaátrendezést tervezünk az OEP-kasszákon belül, hogy reagáljon a megváltozott feladatokra az OEP-finanszírozás is.
Éppen ezért azt gondolom, hogy a mentés-betegszállítás szétválasztása igen, egy jó döntés volt. Egy olyan döntés, amivel tudunk profilt tisztítani, amellyel valóban a szerint a profil szerint tud működni a mentőszolgálat, amelyre az alapító okirata vonatkozik, és ami a feladata, s ez az a módszer, amivel jobb finanszírozást is tudunk biztosítani az OMSZ-nak.
A gépkocsipark átlagéletkorában szintén segítettek itt a kollégáim: a mentőkocsik teljes cseréjére nyolc év alatt összesen 8,7 milliárd forintot fordított a kormányzat. Tehát 8 év alatt 8,7 milliárd forintot. Az NFT II.-ben 36 darab új mentőállomást tervezünk, plusz négy darab új mentőállomást régi helyett, plusz körülbelül száz darab mentőállomás felújítását, csak így kezdetben, első lendületből, és ezt mindenképpen folytatandónak tartjuk.
A sürgősségi osztályok rendszerével kapcsolatban további fejlesztést tervezünk-e? Itt is nagyon egyértelmű szakmai kritériumok vannak, hogy mit értünk sürgősségi osztályon, hiszen elég sokfajta osztály működik magát sürgősségi osztálynak híva. Itt is fontosnak tartjuk a szakmai minőségbiztosítást.
Nyul képviselő úr kérdezte, hogyan képzeljük az együttműködést a szakmával. Fontosnak tartjuk, hogy legyen együttműködés. Rengeteget egyeztettünk egyébként az elmúlt időszakban is, nagyon sok egyeztetés zajlott. Ugyanakkor az egyeztetéssel kapcsolatban mindenképpen el kell mondjam, hogy az egyeztetés nem arról tud folyni, hogy ezt nem kell megcsinálni és ezt sem kell megcsinálni. Arról tud folyni az egyeztetés, hogy van egy hegy, aminek kinéztük, hogy a tetejére akarunk feljutni, és azon a hegyen megy fölfelé huszonöt darab ösvény, amelyek időnként kereszteződnek: melyik ösvényen induljunk el, és melyik keresztutat válasszuk? De ugyannak kell lenni a célnak, hiszen erről kell szólnia a kormányzásnak, a kormányzati munkának. Ugyanezt kívánjuk a jövőben is folytatni. És ilyen szellemben igenis nyitottak vagyunk az egyeztetésre. Nagyon sok javaslat érkezik, és érkeznek jó javaslatok, hiszen nem mindegy, hogy melyik ösvényt választjuk és melyik keresztutat. Vannak jó és vannak jobb utak, minden egyes útválasztásnál vannak döntési pontok; ebben várjuk az együttműködést mi is mindenkitől.
A mobilitásprogrammal kapcsolatban Horváth Zsolt képviselő úrnak azért elmondanám, hogy a rendszerváltás óta ez az első olyan komplex program, amely egy szektor átalakításánál támogatást nyújt a dolgozóknak. Pörgesse vissza egy picit a fejében az időkereket '98-ra, '89-re, '90-re, '91-re, '92-re! Sorban alakultak át a szektorok. Emlékeznek-e bárhol, hogy lett volna külön kiemelt állami támogatású program az ott dolgozók munkaerejének megtartására, az átköltöztetésére, a mobilizálásra? Nem volt ilyen. Ez az első alkalom, hogy a kormányzati felelősségtől átérezve egy kormányzati program került kidolgozásra, azért, hogy ezek az emberek itt maradjanak a rendszerben.
3-12 havi bért biztosítunk számukra csak az átköltözésre. Ezen túl információt, ezen túl képzési lehetőségeket, kedvezményes lakáshitelt. Széles a lehetőségek tárháza, élni kell és lehet vele, hiszen rendkívül nagyok az egyenlőtlenségek az orvosellátottságban, vagy akár a szakdolgozói ellátottságban is az országban. Ezen javítanunk kell.
Itt is csak egy köszönetet szeretnék mondani a Szakdolgozói Kamarának, akik részt vesznek a program lebonyolításában sok egyéb állami szerv mellett, és részt vettek a program kidolgozásában is.
A rezidensképzés átalakítását ugyanúgy szükségesnek tartjuk. Muszáj módosítani a rezidensképzést, hiszen azt gondoljuk, hogy teljesen igaza van abban, hogy nagyon drága az orvosképzés, ugyanakkor nagyon fontos lenne, hogy ezek az elképesztő drágán kiképzett orvosok ott dolgozzanak, ahol valóban szükség van rájuk. Azt szeretnénk elérni, hogy a sok állami pénzből, sok adófizetői pénzből kiképzett orvosok pótolják be azokon a területeken a hiányokat, ahol évek óta hiánnyal küzdünk.
A háziorvosi szolgáltatás eszközpótlása, mint említettem, kifutó rendszerben szűnik meg, és itt egyéb bevételként azért ne feledkezzen el képviselő úr a vizitdíjról, ami havi 100-150 ezer forint bevételt biztosít a praxisoknak, illetve a finanszírozás belső átalakítására tervezzük a teljesítménymutatók bevezetését, amikor a minőségi munkát nagyobb mértékben tudjuk értékelni.
A gyógyszertámogatás ott csökkent, ahol indokolatlanul drágán árulták a gyártók az azonos hatóanyagú orvosságokat. Elindult az árverseny, és azt látjuk, hogy nem egy terméknél kevesebbe kerül most a termék az árcsökkentés után, mint amennyibe január előtt került. Tehát igen, a verseny jót tett. A verseny csökkenti a betegek terheit, a verseny csökkenti a biztosítók terheit, és vállalnunk kell ezt a versenyt. Jót tesz a verseny. Emellett pedig egy nagyon széles tájékoztató kampány indult el, a "Gyógyuljon olcsóbban!", éppen azért, hogy valóban tudják a betegek, hogy nem egy gyógyszer az, amiből választhatnak, hanem van választási lehetőségük itt is.
Dobozdíj pedig, képviselő úr, nincsen Magyarországon. Ezt nagyon sokszor elmondtam már, ezt kitartóan mindig ismételem.
A dél-alföldi régióba mentőhelikoptert rövidesen tervezünk, a bázisról jelenleg is folynak az egyeztetések.
A kórházakba a hemodinamika befogadása pedig, ha jól emlékszem, három hete beszéltük meg, hogy az ott lévő kapacitások terhére történt; azt hiszem, igen, három hete válaszoltam pont erre a kérdésére.
A potyautasok szűrése: nagyon örülök, hogy egyetértünk abban, hogy meg kell fizetni a járulékot, ugyanakkor azért egy dolgot ne felejtsenek el, hogy a mai magyar biztosítási rendszerben gyakorlatilag egyharmad a járulékfizető, és ők szolidárisak másik kétharmaddal szemben. A kétharmad egy jó része után az állam most majd megjelenik befizetőként, hiszen a nyugdíjasok után, a fogva tartottak után, a szociálisan rászorulók után megjelenik az állam, mint befizető, a nyugdíjjellegű ellátásban részesülők után. Biztos, hogy az eltartott közeli hozzátartozónál nem fogadható el az az elv, hogy mint eltartott, a biztosításban is jelenjen meg ez az eltartottság, olyan szinten, hogy igen, kifizetik utána a járulékot, hiszen vállalják az eltartását is.
Végül: a biztosítással kapcsolatban többen feltették, és ha van egy kis lehetőségem, akkor beszélnék is róla. Ön azt mondta, képviselő úr, hogy nehéz kérdés. Én nem tartom olyan nehéznek.
A több-biztosítós rendszernél mit is tervezünk? Egy olyan rendszert tervezünk, ahol egyszerre marad fenn a verseny és a szolidaritás. Nem azonos a mi tervünk a Fidesz által elképzeltekkel, mint ahogy nem azonos az általunk tervezett rendszer azzal sem, amit korábbi tanulmányokban lehet olvasni közgazdászoktól. Nem olyan rendszert tervezünk, ahol kizárólag versengő magánbiztosítók működnek. Nem olyan rendszert tervezünk, ahol választani lehet a gazdagok és a szegények között, vagy nem olyan rendszert tervezünk, ahol választani lehet a betegek és a nem betegek között. Nem olyan rendszert tervezünk, ahol van gazdag és szegény biztosító, ezzel szemben egy olyan rendszert tervezünk, ahol fennmarad a szolidaritás és az országos kockázatközösség. A mi rendszerünkben, amely egy vegyes modell, fennmarad az állami biztosító, azaz működik egy állami tulajdonú biztosító, és mindenki teljesen szabadon eldöntheti, hogy el akar-e menni az állami biztosítótól egy magánbiztosítóhoz vagy ő ott akar maradni az államnál. Miért lenne kötelező elmenni? Dehogy kötelező, döntsön mindenki szabadon.
Szabadon döntünk, és elmegyünk egy másik biztosítóhoz, ez nem jelenti azonban azt, hogy a gazdagok a sok járulékukkal és a kevés igénybevételükkel egy helyen gyűlnek, hiszen működik egy újraelosztási rendszer, egy kockázat-kiegyenlítési rendszer, egy olyan alap, amely fejkvótát képez és fejkvóta alapján osztja vissza a járulékot a biztosítók között. Ez az a módszer, ahol a kockázatok kiegyenlíthetővé válnak, és szűkíthető bármiféle hajlam és megszüntethető bármiféle szelekciós hajlam. Egy ilyen rendszert tervezünk.
Azt szeretnénk elérni, hogy jobb legyen az egészségügy ebben a biztosítási rendszerben, hogy a minőség valódi értékké váljon. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy egy ilyen biztosítási rendszerbe is kerüljön be a "mindenki után fizetnek járulékot" elv. Azt hiszem, a modellről lesz még alkalmunk bőven vitatkozni, gondolkodni, érdemes lenne rászánni egy kis időt és végiggondolni önöknek is, hiszen azt hiszem, hogy a tárca nagyon sokat lépett előre a kompromisszum irányába. Egy kompromisszumos modellt szeretnénk megvalósítani.
Heintz Tamás kérdésére már részben válaszoltam, de annyit azért hadd mondjak el, hogy nem volt és nem is lesz pénzkivonás az egészségügyből. Az E-alap költségvetése határozza meg, forintra, fillérre nagyon pontosan, hogy mi az, amit egészségbiztosításra, egészségügyi ellátásra költünk 2006-ban, vagy akár költöttünk 2002-ben, 2001-ben, és fogunk költeni 2007-ben.
Pont az a célunk, hogy az egészségügyet a belső tartalékok felszabadításával, ami történt például a kórház-átalakításnál, jobban finanszírozhatóvá tegyük. Aztán még csak háromszor mondtam el, de elismétlem negyedszerre is, hogy az egy ágyra jutó átlagos finanszírozás 20, azaz húsz százalékkal javult. A járóbeteg-szakellátásban, a fekvőbeteg-szakellátásban 7 százalékkal nő az alapdíj. A járóbeteg-szakellátásban 4, illetve 6 százalékkal nő a kapacitás, a volumen. Egynapos sebészeti pályázat kerül kiírásra.
Impozánsak ezek a számok, és mindez a belső tartalékból volt lehetséges.
Elvonás az alapellátásban szintén nem volt, mint azt már elmondtam nagyon részletesen, hiszen az átlagos háziorvosi bevétel olyan 700 ezer forint körül van, és emellé jött havi 100-150 ezer forint a vizitdíjból.
Azt gondolom, hogy abban, hogy ehhez a rendszerhez hozzá kellett nyúlni, abban ott van a Fidesz felelőssége is, hiszen egy olyan rendszer alakult ki az egészségügyben, amely átláthatatlan, finanszírozhatatlan, fenntarthatatlan. Ezt a rendszert módosítanunk kellett. Végig kell mennünk ezen a rendszer-átalakításon, el kell jutnunk. Az, hogy miket teremtettünk, tudja, végighallgattam az ön kérdését, és arra gondoltam vagy az volt az érzésem, hogy mintha ez a magyar rendszer a létező rendszerek legjobbika, legtökéletesebbike lett volna. Ehhez képest nem így éreztük, sem önök, sem mi, senki itt, az asztal körül, sőt valószínűleg a külső személyek sem. Igen, át kellett alakítani ezt a rendszert. Létrejött az Egészségbiztosítási Felügyelet, a gyógyszerben nagyon komoly átalakulások történtek, az intézmények átalakultak. Ez mind azért szükséges, hogy egy hatékony, átlátható egészségügy jöjjön létre Magyarországon.
Molnár Ágnesnek köszönöm szépen a hozott anyagát, remélem, hogy átadja és lesz időm végigolvasni, köszönöm. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem kétségbeesni kellene az önkormányzatoknak, nem obstruálni kellene az önkormányzatoknak, mint ahogy ezt tették január 8-a és 28-a között. Elindult egy átalakítás, amit végig kell menedzselni, végre kell hajtani. Nehéz. Nagyon nehéz azt a döntést meghozni, hogy bizony, ebben a kórházban ettől a főorvostól talán meg kell válnunk, de helyette jön egy másik főorvos. Nehéz azt mondani, hogy módosítsunk profilt, nehéz azt mondani, hogy a fő profilunk az egynapos sebészet legyen. Nehéz azt mondani, hogy fontos a rehabilitációs ellátás, bár a betegeknek kifejezetten fontos. Meg kell tenni és így tud működni a rendszer.
Az öt darab kérdésére pedig, ön azt mondta, hogy nehéz kérdések, én azért nem tartom őket olyan nehéznek. Mikor tervezzük a vizitdíj visszavonását? Nem tervezzük.
A következő volt az ágyszámrendelet visszavonása. Szintén nem tervezzük. Törvény határozza meg Magyarországon az ágyszámokat, a regionális egészségügyi tanácsoknak 2008-ban lesz lehetőségük arra, hogy újraosszák az ágyszámokat bizonyos keretek között, amit a törvény szabályoz.
Őszintén bízom abban, hogy a regionális egészségügyi tanácsok tanultak az idei év tapasztalatából, ez egy nagyon nagy tapasztalat volt. Születhetett volna helyben döntés, ők nem ezt az utat választották.
Gyakorlatilag rákényszerítették a minisztériumot, a minisztert, hogy hozza meg ő a döntést. Nem ragaszkodtunk foggal-körömmel ahhoz, hogy mi döntsünk - dehogy ragaszkodtunk! Azt vártuk, hogy a RET-ek hozzák meg ezt a döntést. Jövőre lesz újra lehetőségük, remélem, fognak tudni élni vele.
Az OEP-privatizáció mikor történik? Nem is nagyon értem a kérdését, hiszen mint elmondtuk, megmarad az állami biztosító, működnie kell az állami biztosítónak. Az, hogy pontosan mikor tud megtörténni az átalakulás, ez önöktől is függ, hogy mennyire tudnak együttműködőek lenni az elképzeléseink támogatásában, és hányszor adnak olyan módosító javaslatot, amelyben támogatólag tudnak nyilatkozni.
A beutalási renddel kapcsolatban, hogy mikor tervezzük a visszavonását, képviselő asszony, legalább önnek ne kelljen mondanom, hogy beutalási rendet nem alkotott az Egészségügyi Minisztérium. Területi ellátási kötelezettség van. A területei ellátási kötelezettség azt jelenti, hogy az adott területről érkezőket a kórház köteles ellátni. Ez a területi ellátási kötelezettség. A beutalási rend, amit önök kérdeznek, azt jelentené, hogy a beteget csakis és kizárólag abba a kórházba lehet utalni. Ilyen nincs. (Moraj. - Dr. Horváth Zsolt: Ez most komoly?) Területi ellátási kötelezettség van. Ettől függetlenül a beteget oda utalják, ahová a beteg kéri. Ott annyi pontosítás történt mindösszesen, hogy a fogadó kórháznak vissza is kell jelezni a betegnek. Tehát a beteget bármely orvos abba a kórházba utalja, ahova azt a beteg kéri. Erről szól a területi ellátási kötelezettség, illetve a beutalási rend nem egyenlősége. Kérem szépen, hogy tanuljuk már meg és mondjuk már jól, mert emiatt is van nagyon sok félreértés!
A forráskivonással kapcsolatban pedig válaszoltam: nem történt, nem is fog történni. Ezeket a forrásokat egészségbiztosításra kívánjuk fordítani a jövőben is. És ehhez kérem az önök folyamatos támogatását és együttműködését, és különösen kérem az ellenzék konstruktív javaslatait.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most megnyílik a lehetőség, amennyiben képviselőtársaim kívánnak ezzel élni, hogy véleményt mondjanak.
Mikola István alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Néhány nappal ezelőtt egy televíziós vitában valaki azt mondta nekem, hogy visszasírjátok ti még Molnár Lajost. (Derültség.)
Hát kérem szépen, ilyen elutasító, visszautasító hangnemben még nem vettem részt miniszterjelölti meghallgatásban; nem vettem részt olyan meghallgatásban, ahol az ÁSZ jelentését visszautasítják, a nemzeti intézmény jelentését. Nagyon nehéz szívvel vettem néhány nappal ezelőtt azt is, hogy államtitkár asszony - mert még államtitkár asszony - hasonló megjegyzést tett az ombudsman jelentésére. Elképesztőnek tartom ezt a helyzetet! Ez biztonsági kockázatot jelent, ez a meghallgatás egy biztonsági kockázatot jelent az egészségügyi nagy rendszerre nézve.
Egyébként pedig ami a spiritualitást illeti, hát kedves hölgyem, ön valami olyan önszuggesztióval minősíti kiválónak a mostani helyzetet, amiből csak azt a következtetést tudom levonni, hogy fogalma sincs, hogy mi van kint az egészségügyben. Fogalma sincs róla! Nem is tudom, érdemes-e tételesen a megjegyzéseit elemezni. Valami olyan hangulatom lett, mint ahogy a vers mondja, hogy "Hiába mondom, nem hiszed, hegy lábánál porban játszom, s mégis a csúcsra jelt teszek". Hát erről szólt ez az egész, elképesztő, a helyzet mély nem ismeretéből fakadó valami furcsa válasz a kérdéseinkre.
Nem tudom, hogyan tudunk így konstruktívak lenni, de az egészségügyi bizottság helyzetét is nagyon nehéznek látom ebben. Továbbra sem fogja meghallgatni a javaslatainkat, ez előttem teljesen világossá vált. Végig kell gondolnunk, hogy mit tudunk egy ilyen helyzetben tenni; ez a meghallgatás számunkra elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan, tárgyszerűtlen, valamiféle önszuggesztív eufóriával fogalmaz, és a helyzetet egyáltalán nem ismeri, ami kialakult ma az egészségügyben.
Azt pedig nagyon szeretném, mivel a bizottság ülésezni fog holnap - holnap lesz ez a rendkívüli ülés -, mi ragaszkodunk ahhoz, hogy minden esetet megtárgyaljunk, mi is összegyűjtöttük az eseteket, és egy ülésen tegyük ezt. És szeretném, ha prejudikciók nem hangzanának el ezzel kapcsolatban, ugyanis elhangzott ilyen Hódmezővásárhelyt megbélyegezve. A bizottságnak legalább annyi tekintélyt meg kellene adni az ülésén, és a miniszterjelölt is meg kellene adja, hogy várjuk már meg akkor azt a rendkívüli bizottsági ülést, mielőtt bárkit megbélyegzünk.
Szóval ez a miniszteri válasz ilyen C-dúrban hangzott. Úgy látom, minden együttműködés lehetőségét kizárja, és egyáltalán nem is tudom, mi lesz nekünk a szerepünk ebben az egészségügyben, hogyan tudunk mi itt a döntés-előkészítésben közreműködni.
A több-biztosítós rendszerről fogalmuk sincs, kedves államtitkár asszony! Fogalmuk sincs! Ott voltam a Világgazdaság fórumán három nappal ezelőtt: ahányan voltak, annyifélét beszéltek. Az pedig, amit itt előadott, azt jelenti, hogy ilyen rendszer a világon sincs! Hát mi sem most szálltunk le a falvédőről! A világon nincs ilyen rendszer! Hat évig jártam a világot mint a Kórház Világszövetség európai alelnöke: sehol a világon ilyen rendszer nincs. Tessék már leírni, hogy mit akarnak csinálni! Ez nem játék! Ez az első számú biztosítéka az embereknek, mármint a nagy társadalombiztosítási szolidaritási rendszer. Ezt így szétverni, ilyen fanatikus, ámokfutásszerű hozzáállással, anélkül, hogy leírnák, megfogalmaznák, milyen modellt akarnak, mit akarnak követni, egyáltalán ennek mi a lényege, hogy mi viszonyulni tudjunk valamilyen módon hozzá, ezt így nem lehet!
Mélyen lesújtónak tartom a miniszteri meghallgatást. Nem is mondok többet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! A miniszternek mint az állam, illetve a köztársaság szolgájának egy és oszthatatlan a felelőssége. Ezt nem lehet egy csapatra hárítani meg egy folyamatra. Azért nem lehet erre hárítani, mert akkor Molnár Lajos miniszter úrnak nem kellett volna lemondania. Molnár Lajos miniszter úr valamiért lemondott, és ez akkor valószínűleg nem a csapat munkájának a hibája.
Az én megítélésem szerint ön azt nem mondhatja, hogy itt mögöttem a csapat működik. Mert minden csapatot - én már nagyon hosszú évek óta csapatban működöm - irányítani kell. S különösen akkor, amikor egyes embereknek az életéről van szó, akkor azt a felelősséget egy embernek vállalnia kell, mert ki kell mondania az utolsó döntést. És mi azért kérjük azt, hogy a problémákat őszintén tárják fel, mert ez a kormányzati időszak alatt még soha nem történt meg.
Azért mondtam, hogy mik azok az elvek, miről beszéljünk a következőkben, amikor a kórházakban az osztályok a hónap felénél bejelentik, hogy innentől kezdve nem vehetünk fel beteget. Mert egyszerűen nincs rá pénz. Próbáljunk már szembenézni a tényekkel! Ez az országban bármelyik osztályra vonatkozhat!
Én tehát most is azt gondolom, hogy nem megkerülhető a miniszteri felelősség. Ezt valószínűleg Molnár Lajos miniszter úr érezte, máskülönben nem mondott volna le. Én tehát azt gondolom, a későbbiekben ezen a fajta kommunikáción változtatni kell. Ha az ember döntéseket hoz, azt nem háríthatja másra. Az csak arra tartozik, aki ezeket a döntéseket meghozza, és aki ezt átviszi a köztudatba.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Meglepetést okozott számomra a kijelölt miniszter asszony. Egy mondat jutott az eszembe a végén - nem tudom, megfogadja-e vagy sem -, hogy a hatalom nem lehetőség, hanem iszonyatos nagy felelősség, amelyet csak alázattal lehet gyakorolni. Megmondom őszintén, én a válaszaiból ezt egy kicsit hiányoltam.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvarcz képviselő úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Szeretném megfogalmazni a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának a véleményét - itt már több vélemény elhangzott - a meghallgatással kapcsolatban.
A válaszában jelölt asszony elmondta, mik azok a lépéseket, amelyeket fontosnak tart az elkövetkezendő időszakban. Ezeket a lépéseket mi is nagyon fontosnak tartjuk; itt szó volt az alapellátás, járóbeteg-ellátás fejlesztésétől a finanszírozásátalakításig, a volumenkorlátok áttekintéséről, ezenkívül a további monitorozásról és az intézkedések megtételéről a bevezetett reformok kapcsán. Ezek mind azt jelentik, hogy a jelenlegi rendszerben finomhangolásra van szükség ahhoz, hogy jól tudjon működni.
Hangzott el utalás a prevencióra és a megelőzésre, amit én nagyon fontosnak tartok, és felszínesen, de érintett a humán erőforrás kérdés, a szakorvosképzés és a munkaerő-direktíva megtartása. Azt hiszem, ha ezeket a dolgokat most itt, az elkövetkezendő időben meg tudjuk tenni, és a beszámolójából, a kérdésekre adott válaszából látszott, hogy ezekre kész, akkor az ön működését tudjuk támogatni.
Abban a tekintetben, hogy mi lesz a modell kérdése, nagyon sok egyeztetés, tárgyalás és konzultáció áll még előttünk, hiszen ez egy meghatározó momentuma lesz az egész magyar egészségügy átalakításának, és azt hiszem, hogy ha itt jól tudunk válaszolni és jó választ adunk erre a kérdésre, akkor ez sikeres lesz. Amennyiben erre rossz választ adunk, akkor egy nagyon nehéz időszak áll előttünk.
Az biztos, hogy a további konzultációkra, együttműködésre nagyon nagy szükség van. Azt hiszem, hogy a stílus és a készség adott. A korábbiakban a stílussal és a készséggel voltak problémáink, remélem, hogy a készség és a vitastílus és az együttműködési stílus jó lesz, és egy picit a hangolásban azért igazat adnék. Az ÁSZ-jelentés, ami az IBR-t annak idején elmarasztalta, mind a mai napig egy vitatható dolog, és az egész IBR kapcsán most már nem mennék vissza a múltba. Azt hiszem, hogy az IBR-re az vár, hogy az ott megmaradt pozitív tapasztalatokat, ami az IBR-ben volt, átvigyük az egészségügyi rendszer átalakítása kapcsán, és a kistérségi együttműködésekben, a betegutak irányításában és a kollégák együttműködésében felgyülemlett pozitív tapasztalatokat mindenképpen hasznosítani lehetne a rendszerben.
Az, hogy a hegy és hány út, az egy nagyon nehéz kérdés. Remélem, hogy nem a sziszifuszi utat választjuk, hanem a konstruktív együttműködési utat, és ennek reményében mi támogatjuk az ön kinevezését. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Miniszterjelölt asszony, két gondolatot engedjen meg. Az egyik. A konstruktív javaslatokkal kapcsolatosan több száz módosító indítványt szövegszerűen benyújtottunk. Egy törvényhozásban ennél konstruktívabb javaslat nem nagyon szokott kelleni. Gyakorlatilag nem talált meghallgatásra.
Kértek olyan konstruktív javaslatot tőlünk, amely nem törvényre, hanem a "hogyan csináljuk másképpen?"-re vonatkozott. Azt hiszem, többször, több soron elmondtuk, Bács-Kiskun megyében a súlyponti kórházak kijelölése rossz módon történt meg. Kecskemét és Baja két nyilvánvaló súlyponti kórház lett volna, ehelyett Kiskunhalas lett. Elmondtuk, hogy hibás döntés, változtatni kell rajta. Több ilyen volt az országban, egy-kettőn változtattak, ezt változatlanul nem sikerült megtenni. Nem késő, még mindig meg lehet csinálni, higgyék el. Nézzenek rá Magyarország térképére, úthálózatára, össze fog jönni, ha akarják.
Gondoltam arra, hogy a válasza alapján, ha nem is vitába, de legalább egy véleményütköztetésbe be fogok szállni, de kérem, hogy ne sértődjön meg, nyolc kérdést tettem fel. A nyolc kérdésből egyre válaszolt, abban sem értünk egyet, de arra tényleg válaszolt rendesen, kettőre félig, ez 25 százalékos teljesítmény. Nem tudok mivel vitatkozni. Nagyon sajnálom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Heintz Tamás képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Válaszait meghallgatva, ön áthárítja a felelősséget, többek között gondolok itt a RET-ekre utalásával, amelyben egyértelműen ugyanúgy, ahogy ezt a kormányzat is tette, az önkormányzatok nyakába, így a RET-ek nyakába kívánja varrni a kórházak jelenlegi helyzetét, amely nyilvánvalóan tudja, hogy nem igaz.
Ön említette Kaposvár nevét, ahol örömmel várják a régió lakói a kórház átalakítását, hiszen két korábbi miniszter is ígéretet tett ott a 17 milliárdos fejlesztésre, remélem a szavazók nevében - és én is -, hogy ez a munka a jövőben megvalósul.
Ugyanakkor - és amiről mi beszélünk igazából - a kaposvári megyei jogú kórháznak jelen pillanatban a megyei önkormányzat 250 millió forint hitelt adott azért, mert a kórházban működési zavarok vannak, likviditási problémák vannak. Ugyanakkor persze, a 17 milliárd nagyszerű lesz, és hiába a vizitdíj, hiába az ágydíj.
Ön tényleg nem érti az orvoslást, az a helyzet. Spiritualitást, lelkiséget, alázatot és hivatástudatot bizony, az ismer meg, aki 10-20-30-50 évet dolgozik ebben a hivatásban, és bizony, mi nagy elődökre, professzorokra és orvosokra emlékezünk vissza, és nem technokratákra és különféle technikák kitalálóira, nem biztosítási ügynökökre fogunk emlékezni, hanem emberekre. Ezek rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal.
Meglepve hallgattam önt, hogy egy háziorvostól levelet kapott, hogy milyen boldog a háziorvos kolléga, hogy több ideje van a betegekre. Itt ül Kovácsy Zsombor szakállamtitkár úr, a Biztosítási Felügyelet jelenlegi elnöke, a figyelmébe ajánlom a levelet, ugyanis betegjog sérült. Betegjog sérült akkor, amikor a betegek nem tudnak elmenni a doktorhoz, mert nincs pénzük kifizetni a vizitdíjat. Igen, és bizony, kevesebb a forgalom, olyan helyeken is kevesebb, ahol nem indokolt. Az eleve nevetséges, hogy az alapellátás, ami az utolsó mentsvára az embereknek - itt mondom, hogy aki nem érti a spiritualitást, nem tudja, hogy miről beszélek -, aki bemegy azért, mert a szomszéddal, a családdal baj volt, ezt most csak 300 forintért teheti meg. Szóval azért álljunk már meg! Tehát tényleg erről van szó, ezt kellene elfogadni, hogy mindenféle problémájával, azzal, hogy munkanélküli lett, hogy családi problémája van, bármi, hogy nyomorgatja az állam vagy nyomorgatják az adók, ahol elmondhatja, az utolsó hely az orvos. Ezért megvágni még 300 forinttal, és utána ennek még örülni is, az szánalmas, nem beszélve arról, hogy akinek valóban nincs rá pénze, az azért nem jut biztosítottként is az ellátáshoz, úgyhogy ez igencsak felvet esetlegesen olyan problémákat is, hogy miért nem juthat az a beteg orvoshoz, holott kellene neki?
Végül is, miniszterjelölt asszony, ön most miniszterjelölt és nem miniszter. Ha miniszter lenne, azt mondanám, ugyanúgy, mint az elődjének, hogy mondjon le! Köszönöm. (Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hárman jelentkeztek még, mert szeretnék egy kasszát csinálni, hogy ki kíván még szólni, és utána lezárom a vitát. Tehát Puskás képviselő úr, Pesti képviselő úr és Perjési képviselő asszony.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Három dologra szeretnék reagálni. Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Úgy gondolom, hogy a gyógyítás eleve olyan tevékenység, amit evidencia alapon kell megtenni. Ez a stroke-osztályon is így van és a mentőben is így van, és a belgyógyászaton is így van, és mindenhol.
Én őszintén szólva, oxiológus lévén, nem tudom, hogy a stroke-osztályon milyen kezelést szükségeltetik adni, úgyhogy én azért csínján bánnék az ítélettel. Spirituális tevékenység az orvoslás. Szóval ez valamivel több, mint az evidencia alapú protokollok alkalmazása. Ez olyan, mint a hegymászás, aki már ment fel a magas hegyre, az tudja, hogy azért kell megmászni azt a hegyet, mert ott van. Erről nem szeretnék többet beszélni.
A következő a konstruktivitás. Én gyakorlatlan ember vagyok a politikában, nyilvánvalóan az ellenzéknek vannak lehetőségei. Ezek között a lehetőségek között a törvényjavaslatok, a kérdések, az interpellációk, a folyosói beszélgetések vannak. Én úgy gondoltam és úgy gondolom továbbra is, hogy minden tevékenységünkkel a magyar beteg gyógyítását kívánjuk szolgálni. Nyilvánvalóan más rendszerben gondoljuk, de mindannyian a magyar beteg gyógyulása érdekében tevékenykedünk.
A harmadik megjegyzésem: örülök annak a számnak, amelyet mondani tetszett, hogy nyolc év alatt 8 milliárd, tehát egy év alatt 1 milliárd - ennek olyan fene módon nem örülhetünk. Mert akkor még mindig nem fejlesztettük a mentőszolgálat gépkocsiállományát, hanem a szinten tartáson vagyunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pesti képviselő úr!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Néhány olyan ténybeli tévedés történt, pontosabban nagyon sok, amiből csak néhányat emelnék ki. Egyszerűen nem tudom ezeket lenyelni.
Azt gondolom, nem illendő dolog az ÁSZ-jelentést minősíteni, hanem tanulni kell belőle.
Másrészt régi vita a RET-ek szerepe. Szeretném elmondani, hogy az ön által nem létezőnek mondott beutalási rendet mellékelni kellett volna január 8-án a miniszter úrnak a RET-ek döntéshozatalaihoz. Ez nem történt meg. Ezért nem tudtak a RET-ek dönteni, mert a miniszter úr nem tett eleget törvényi kötelezettségének.
Azt mondta, hogy nem történt forráskivonás. Talán a Zöld könyvet és a konvergenciaprogramot nem tudom, olvasta-e - önök készítették a Zöld könyvet. Abban szerepel, hogy évente 0,3 százalékot GDP-arányosan ki kell vonni az egészségügyből. Kérem szépen, olvassa el még egyszer!
Arról beszélt, hogy 20 százalékban emelkedtek a HBCS-pontok. Szeretném elmondani, hogy 10 ezer forinttal emelkedtek, az nem 20 százalék, hanem 7-8 százalék, és csak az infláció volt 8,2 százalék, tehát szinten tartás sincs.
Szeretném ezekután elmondani, hogy nem szeretném minősíteni az ön beszámolóját, orvosként orvosi titoktartás kötelez arra, hogy ezt a minősítést megtartsam magamnak.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési képviselő asszony!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Köszönöm a szót. Tíz éve ülünk itt közösen együtt (Sic!), és szemtanúi, részesei voltunk annak, hogy megszülettek a nagy egészségügyi átalakítás törvényei. De olyan kérdésekben homlokegyenest más a vélemény, mint ami itt ma megint világossá vált.
Önök szerint az orvosnak csak orvosként kell gondolkoznia. Mi úgy gondoljuk, hogy az orvosnak nemcsak orvosként, hanem bizony közgazdaként is kell gondolkodnia. Önök úgy gondolják, hogy a pillanatnyi érdek, azaz ennek az egészségügyi rendszernek a fenntartása maradjon meg, mert ez most, úgy látszik, jó mindenkinek. Az, hogy az ország esetleg egy hosszabb távon katasztrófába megy, éppen az egészségügyi ellátórendszer miatt, úgy tűnik, ez csak számunkra fontos. Mi fontosabbnak tartjuk azt, hogy a pillanatnyi érdekek helyett egy hosszabb távú közérdek érvényesüljön.
Ott van a hálapénz. Úgy tűnik, hogy önök a teljesen szabályozatlan és igazságtalan hálapénzrendszert preferálják, szemben a szabályozott és sokkal igazságosabb vizitdíjrendszerrel szemben.
Mindig elhangzik a "szegény beteg". Én polgármesterként mondom, nagy súlyt fektetünk a szociális ellátórendszerünkre, ami nagyon jól kiépült egyébként, nemcsak Gyulán, hanem az országban máshol is, a mindenkori városvezetőn múlik meg a szociális munkával foglalkozókon, hogy mennyire készültek fel ennek a törvénynek a fogadására, és a rájuk bízott emberek sorsát hogyan rendezik.
Amit a legjobban hiányolok: a rendszerben való gondolkodás. Valóban beadtak önök több mint háromszáz módosító indítványt. Ha jól emlékszem, ennek a 95 százaléka egy-egy intézmény melletti vagy egy-egy kis konkrét ügy melletti kiállást jelentett, függetlenül attól, hogy ennek a nagy egészhez mi a viszonya. Semmi köze nem volt a kardinális, fundamentális jellegű kérdésekhez, az alternatívák biztosításához.
S befejezésül: mióta világ a világ és ember él a Földön, akik mást, újat, jobbat szerettek volna, azoknak mindig nagyon meg kellett küzdenie. Aki ezt csinálta, eddig is csinálta és fogja csinálni, mint éppen most a leendő miniszter asszony, pontosan tudja, hogy min ment keresztül az elmúlt tíz hónapban. Szörnyű volt követni a volt miniszter úrral és az államtitkár asszonnyal szembeni megnyilatkozásokat; és valóban, alelnök úrtól én egyetlenegy konkrét javaslatot nem hallottam, csak azt, hogy nem, nem, rossz, rossz. (Dr. Mikola István: Úgy látszik, hölgyem, keveset beszélgetünk.) Bizottsági ülésen vagyunk!
Én azt kívánom Horváth Ágnesnek, hogy ne dobja be a törülközőt, ha megválasztjuk, és csinálja végig. S majd talán a későbbiekben a többiektől megkapja azt a köszönetet, amit meg kellett volna már kapnia ma.
Köszönöm. (Dr. Mikola István: Nagy hozzászólás volt.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tettem ugyan kísérletet, hogy próbáljuk lezárni a vitát, de újabb jelentkezők vannak. Önmérsékletet kérek képviselőtársaimtól.
Heintz Tamás!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm. Önmérsékletem és hőmérsékletem megfelelő, tisztelt elnök úr, de kénytelen vagyok reagálni Perjési Klára szavaira. Mert úgy néz ki a végén, hogy sok egyéb bajunk mellett - tudja, mindenféle problémáink vannak zászlókkal meg egyebekkel -, de még a hálapénz mellett is lándzsát törünk. Nos, ez nem igaz, abszolút nem igaz.
Az a helyzet, hogy még a korábbi, a már elfogyasztott miniszter jelentette be a vizitdíj bevezetésének napján, akkor délután 2-kor tartott sajtótájékoztatót, miszerint a vizitdíj bevezetése nem érte el eredeti célját, mármint hogy a hálapénzt megszüntesse, azt majd a későbbiekben bevezetendő több-biztosítós rendszer jelenti. Nos, pontosan erről van szó. Ha már a miniszter elismerte - még miniszter korában -, hogy semmi értelme nem volt bevezetni a vizitdíjat, mert azt az alapvető, akkor hangoztatott történetet, mármint hogy meg fogja szüntetni a hálapénzt, nem érte el, akkor mi a csudának kellett bevezetni? Miért kell megalázni orvosok, betegek, egészségügyi személyzet ezreit, százezreit, ahelyett, hogy azt mondanák, kérem, erre nincs pénz, igenis, a konvergenciaprogram által elvont 50 milliárdot valamilyen más módon pótoljuk? De nem díjbeszedést csinálunk, és ezáltal a szegény emberektől elvesszük annak a jogát, hogy betegen orvoshoz jussanak.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr; úgy is, mint a jelölő pártnak a képviselője, a végére akartam maradni a véleménynyilvánítással.
Szerintem a mi jelöltünk imponálóan magabiztos volt ezen a meghallgatáson, és ugyanakkor kifejezte az együttműködésre, egyeztetésre való készségét.
Tudom, hogy a többpárti parlamentben a hagyományos szerepfelfogás az, hogy az ellenzék ilyenkor támadja a jelöltet. Ha egy árnyalattal lett volna kevéssé magabiztos, akkor most az ellenzék azzal támadná, hogy nem is tudja, hogy mit akar.
Nekem eszembe jut, hogy amikor néhány évvel ezelőtt Mikola miniszterjelölt úr meghallgatását tartottuk, akkor én magam úgy fogalmaztam, hogy kedvem lenne megadni az induláshoz szükséges bizalmat (Dr. Mikola István: Mégsem adta meg. - Derültség.), de minthogy akkor én voltam ellenzékben, ez odáig terjedt, hogy tartózkodtam, és nem elutasítottam a jelöltet. Szerintem a dolog hasznára, javára válna, ha az ellenzék időnként és helyenként ki tudna lépni a tradicionális szerepfelfogásából, és például ilyenkor, egy indulásnál megadná a kezdethez szükséges bizalmat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Mielőtt visszaadnám a szót Horváth Ágnesnek - ha kíván egyáltalán még valamit ehhez hozzátenni -, azt mondom a bizottság elnökeként, hogy útközben vagyunk, és ez az útközbeniség tükröződött a vitában minden tekintetben. Még nagyon-nagyon sok egyeztetésre, konzultációra, szóértésre van szükség a patkó minden oldalán.
Én azt tudom mondani, bizottsági elnökként azt várnám, hogy legyen egyrészt következetes kormányprogram a reform továbbvitelében, másrészt legyen korrekt a miniszter a partnerekhez fűződő viszonyban, harmadrészt pedig, hogy legyen kompromisszumkész a szabályozás részleteiben, abban a bizonyos finomhangolásban, amelynek a terminológiájáról itt az előbb már vitát folytattunk.
Megkérdezem miniszterjelölt asszonyt, kíván-e még szólni.
Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszterjelölt reflexiói
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszterjelölt: Igen, elnök úr. Köszönöm szépen. Mikola alelnök úrtól szeretném továbbra is kérni a kritikát, mert a kritika az, ami azzal együtt, hogy persze, kínos, nem szeretjük a kritikát, de segít. (Dr. Mikola István: Nem esik nehezemre! - Derültség.) Ez visz előre, ez segíti a munkát, tehát nagyon számítok önre és önökre a jövőben is.
Igen, azt gondolom Nagy Kálmán képviselő úrral együtt, hogy ki kell mondani az utolsó döntést, meg kell lépni ezeket a döntéseket, vállalnunk kell, és igen, vállalom ezeket a döntéseket.
Örömmel hallottam, hogy több képviselő igen lelkiismeretesen még most is lobbizott azért a régióért, amelyért felelnek. Éppen ezért kérem, hogy az ilyen ügyekben találjuk meg egymást, hiszen vannak közös pontjaink, amiben abszolút ugyanazt akarjuk, lobbizzunk együtt ezekért a lépésekért.
Egyetértek Perjési Klárával abban, hogy vannak bizony, gyógyító orvosok, akiknek az a fő feladatuk, hogy gyógyítsanak, és emellett legyenek menedzserorvosok, akik viszont menedzseljenek, vezessék az intézményeket, bonyolítsák le az átalakításokat. Ez a két feladat valahol váljon el. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez a teljes individualizmus vagy akár mondhatnám azt is, hogy az individualista sámánság ideje bizony, lejárt. Át kell lépnünk egy másfajta korszakba, másfajta korszak következik.
Többen számon kérték az életkoromat és az életkoromból fakadó hiányosságaimat. Az életkorom nem érdem, el fog múlni előbb vagy utóbb, őszintén remélem, hogy minél tovább itt tud elmúlni a bizottság körében. Ezért szeretném is megköszönni az eddigi tíz hónapban tetteket is, hiszen nagyon sok, nagyon jó kritika érkezett, nagyon sok megjegyzés érkezett, időnként pedig kevésbé jó kritika vagy kevésbé használható kritika érkezett, de mindenből tanulunk. Köszönöm szépen az eddigi együttműködésüket, és a jövőre bizalmat szeretnék önöktől kérni, és én is azt szeretném kérni önöktől, amit önök kérnek tőlem: együttműködést. Erre számítva a jövőben, kérem, hogy fogadjanak bizalommal. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy ki támogatja dr. Horváth Ágnes miniszteri kinevezését. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) 13 igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) 9 nem.
Megállapítom, hogy a bizottság 13 igen szavazattal és 9 ellenszavazattal Horváth Ágnes miniszteri kinevezését támogatja. Köszönöm szépen. Jó munkát kívánok miniszterjelölt asszonynak!
Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy az egyebekben van-e bejelentenivaló? (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor holnap 10 órakor kezdődik a bizottsági ülés. Köszönöm.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 50 perc)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Ipacs Tiborné és Prin Andrea