EB-13/2007.
(EB-33/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2007. május 9-én, szerdán, 9.06 órakor
a Képviselői Irodaház 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Napirend előtti elnöki tájékoztatás *
Dr. Mikola István (Fidesz) napirend előtti észrevétele *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat *
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító indítványok megtárgyalása *
A "Legyen jobb a gyerekeknek!" nemzeti stratégiáról, 2007-2032. szóló H/2284. számú határozati javaslat *
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
Egyes, a nemdohányzók védelmét szolgáló törvényi rendelkezések módosításáról szóló T/2615. számú törvényjavaslat *
A kapcsolódó módosító indítványok megtárgyalása *
Tájékoztató a gyógyszer-gazdaságossági törvény végrehajtásának tapasztalatairól, különös tekintettel a közforgalmú gyógyszertárakon kívüli gyógyszerforgalmazásra *
Dr. Baraczka Mariann szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli tájékoztatása *
Dr. Baraczka Mariann (Egészségügyi Minisztérium) *
Szepezdi Zsuzsanna (Egészségügyi Minisztérium) *
Dr. Pál Tamás (Országos Gyógyszerészeti Intézet) *
Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/2936. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Dr. Baraczka Mariann (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Dr. Baraczka Mariann (Egészségügyi Minisztérium) *
Dr. Lelkes Ildikó (Egészségügyi Minisztérium) *
Horváth István (Egészségügyi Minisztérium) *
Az egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló T/2938. számú törvényjavaslat *
Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat *
Dr. Burik Mária (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) *
Mészáros Árpád (Egészségügyi Minisztérium) *
Dr. Burik Mária (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) *
Dr. Rapi Katalin (Egészségügyi Minisztérium) *
Határozathozatalok az általános vitára alkalmasságról *
A rehabilitációs járadékról szóló T/2913. számú törvényjavaslat *
Dr. Juhász Ferenc (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Dr. Juhász Ferenc (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai, reflexiói *
Szavazás a általános vitára való alkalmasságról *
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése *
Dr. Mikola István (Fidesz) felvetései *
3. Egyes, a nemdohányzók védelmét szolgáló törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2615. szám) (Koszorús László, Szijjártó Péter, dr. Cser-Palkovics András és dr. Nyitrai Zsolt, Fidesz, képviselők önálló indítványa) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként.)
4. Tájékoztató a gyógyszer-gazdaságossági törvény végrehajtásának tapasztalatairól, különös tekintettel a közforgalmú gyógyszertárakon kívüli gyógyszer-forgalmazásra
5. Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2936. szám) (Általános vita)
6. Egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2938. szám) (Általános vita)
7. Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2937. szám) (Általános vita)
8. A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat (T/2913. szám) (Általános vita)
9. Egyebek
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP) alelnök
Dr. Mikola István (Fidesz) alelnök
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Papp József (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Czinege Imre (MSZP) megérkezéséig Papp Józsefnek (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Papp József (MSZP) távozása után dr. Czinege Imrének (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP) dr. Vojnik Máriának (MSZP)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) távozása után dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ) dr. Garai Istvánnak (MSZP)
Dr. Csáky András (MDF) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Lelkes Ildikó (Egészségügyi Minisztérium)
Horváth István (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Baraczka Mariann szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Szepezdi Zsuzsanna (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Schlammadinger József főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Mészáros Árpád (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Rapi Katalin szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Szikszainé Bérczes Anna (Pénzügyminisztérium)
Varga Ágnes (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Burik Mária főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Bérces Kamilla szakmai tanácsadó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Juhász Ferenc főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Hávelné Szatmári Katalin (Magyar Gyógyszerész Kamara)
Dr. Pál Tamás főigazgató (Országos Gyógyszerészeti Intézet)
Székely Krisztina elnök (Innovatív Gyógyszergyártók Szövetsége)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 6 perc)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, a meghívottakat, az egészségügyi bizottság ülését megkezdjük. Megállapítom, hogy a helyettesítésekkel határozatképes a bizottság.
Napirend előtti elnöki tájékoztatás
Napirend előtt a következőkről szeretném a bizottságot tájékoztatni:
Mint ismeretes a miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök dr. Kovács Attila urat államtitkárnak nevezte ki az Egészségügyi Minisztériumba. Dr. Kovács Attila úr 51 éves, szülész-nőgyógyász szakorvos, és 1991 óta a budaörsi Egészségügyi Központnak az igazgatója, aki az egynapos sebészet területén kifejtett munkásságáról ismert. Úgy állapodtunk meg, hogy miután a mai napon kezdi meg a munkáját a minisztériumban, egy közvetkező bizottsági ülésen kerül sor a szokásos bemutatkozásra.
Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos egy részletes tájékoztatót küldött az Új Magyarország fejlesztési terv keretei között megvalósítani tervezett járóbeteg-szakellátási programról, reagálva a bizottság március 21-ei állásfoglalására. Ezt képviselőtársaim megkapták, kérem, hogy tanulmányozzuk.
Ugyancsak tájékoztatom a bizottságot arról, hogy az Európai Bizottság a dohánymentes Európáról zöld könyvet bocsátott ki még az év elején, amelynek a célja a füstmentes Európa megteremtése. Ez a dokumentum, amelynek a kivonatát magyar nyelven is megkapták képviselőtársaim Pétervári Kinga könyvtáros fordító munkájának köszönhetően, tulajdonképpen több opciót tartalmaz a tagállamok számára, és a kormányoknak június 1-jéig kell reagálniuk, hogy mit szeretnének: változatlanul hagyják a status quót; csak önkéntes iránymutatáson alapuló tagállami, önkéntes intézkedést vállalnak; a nyitott koordináció szabályai szerint történjen meg az európai szintű reguláció; bizottsági vagy tanácsi ajánlás legyen; vagy pedig kötelező erejű törvényhozással tiltsák meg a dohányzást a munkahelyeken az Európai Unió tagállamaiban. Az Európai Bizottság amellett érvel, hogy ezt az utolsó, szigorú szabályozást válassza a tagállamok többsége, ezzel kapcsolatos munkálatok induljanak be. Kérem a tisztelt bizottságot, hogy miután ezt mi is megkaptuk, mint elnök - egy bólintást kérek, ha ebben nincs különösebb vita - kapjak a tekintetben felhatalmazást, hogy akár a bizottság nevében is ezt az utolsó variációt szorgalmazzam a kormánynál akkor, amikor június 1-jéig válaszolni kell mint uniós tagállamnak a bizottság számára, hogy milyen megoldást választunk. Van-e ebben egyetértés, kérdezem. (Nincs ellenvélemény.) Nem látok kifogást.
Ami még napirend előtt megjegyzésre szorul, az az, hogy a jövő héten, május 16-án a bizottság a tervek szerint kihelyezett ülést tartana az Egészségbiztosítási Pénztárnál, ahol az Egészségbiztosítási Alap pénzügyi helyzetéről, illetőleg az új egészségbiztosítási kártya bevezetéséről történne tájékozódás. Az ülés vezetésére - hivatalos külföldi utam miatt - Schvarcz alelnök urat kérem meg.
Tisztelt Bizottság! Ami a mai ülést illeti - és akkor itt mindjárt rátérnénk a napirendi kérdésekre -, sok napirendi pont van, igyekszünk ütemesen haladni, e tekintetben önmérsékletet kérek. A jövőt illetően arról tudom a bizottságot tájékoztatni, hogy a frissen benyújtott törvényjavaslatok általános vitája a jövő héten csak elkezdődik, de a lezárásukra nem fog sor kerülni, tehát e tekintetben a jövő hetet módosító indítványok a mai általános vita kapcsán érintett napirendi pontoknál nem terhelik.
A napirendre majd javaslatot teszek, de előbb megkérdezem, hogy napirend előtt van-e észrevétel. (Dr. Mikola István jelentkezik.) Mikola István alelnök úr!
Dr. Mikola István (Fidesz) napirend előtti észrevétele
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nem értünk egyet ezzel a további lóhalálában történő előterjesztés-sorozattal meg egyáltalán a bizottság napirendjének a megállapításával. Az elmúlt napokban folyamatosan változó napirendekről kaptunk tájékoztatást, bővült a napirendi pontok köre. A mai napirendi pontok között igen nagy horderejű kérdések is szerepelnek, amelyek kapcsán az egészségügyi bizottságban ülő egészségpolitikusok számára időre lenne szükség, hogy azokat átnézzük, szakértőkkel megbeszéljük, az illetékes szervezetekkel egyeztessük. Továbbra is aggályunknak adok hangot, nem értjük ezt a lóhalálában való rohanást.
Mind a két oldalról megfogalmaztuk már, hogy a tárca felé jelezzük - és ez megtörtént az MSZP néhány vezető szakpolitikusának a nyilatkozataiban is néhány nappal ezelőtt, többször is -, hogy nem értünk egyet ezzel a kapkodó rohanással. Itt megint olyan kérdések szerepelnek napirenden, mint az ügyeletnek a kérdései, a vizitdíj kérdése, egészségügyi tárgyú törvények módosítása.
Kérem a bizottság elnökét, hogy valahol a bizottságnak a tekintélyét állítsa helyre, és adjon időt arra, hogy ezeket alaposan át tudjuk gondolni, és hogy ide felkészültebb véleményekkel tudjunk jönni.
10
PÉ 11 (Mikola István)
Pénteken került fel a honlapra az anyag, a hétvégén kaptuk meg, most van szerda, nem lehet ilyen horderejű dolgokat néhány nap alatt bizottsági ülésre kitűzni.
Tehát kérem tisztelettel a bizottság elnökét, hogy tegye lehetővé, hogy az egészségügyi törvénykezésben a bizottság a súlyának megfelelően kellő időt, kellő lehetőséget kapván tudjon felkészülni ezekben a kérdésekben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Napirend előtt más észrevétel van-e? (Nincs jelzés.) Más nincsen.
Tisztelt Bizottság! Tisztelt Alelnök Úr! A következőket szeretném ezzel kapcsolatban elmondani. Ami a ma általános vitával érintett négy javaslatot érinti, valóban a kormány a múlt héten nyújtotta be ezeket a javaslatokat. Hétfőn az Országgyűlés a sürgősséget elrendelte, és az üléstervben a jövő heti ülésen mind a négy törvényjavaslat általános vitája napirenden szerepel. E tekintetben tehát a bizottság elnökének mozgástere adott.
Ami a másik kérdést illeti, az ügyelet, túlmunka kérdése tekintetében alkotmánybírósági döntés van, tehát június 30-a az a határidő, ameddig egy új szabályozásnak meg kell születnie. Tehát e tekintetben nem adott az a lehetőség, hogy egy hosszabb időszak alatt fontoljuk meg ezt a kérdést. Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításával kapcsolatos kérdés pedig: bizonyos korrekciók és szükséges korrekciók az, ami ezt érinti, tehát azt tudom mondani e tekintetben, hogy persze, nem jó, nem mindig szerencsés az, hogy ha így egyszerre jönnek ezek a javaslatok. Ez egymást követő kormányok alatt is mindig adottság volt, hozzáteszem azt is, hogy ugyanakkor egyik törvény általános vitája sem zárul le a jövő héten, hanem csak az azt követő héten, majd pedig ismereteim szerint egy hét kimarad, és a részletes vitára csak azt követően kerül sor. Tehát lesz ugyanakkor mód arra, hogy a benyújtott előterjesztések kapcsán a képviselők mindkét oldalon az indítványaikat megfontolják. Mást e tekintetben pillanatnyilag mondani nem tudok.
Tisztelt Bizottság! A napirendre aszerint tennék javaslatot, hogy ütemesen haladnánk, arról gondoskodtunk, hogy az előterjesztők időben itt legyenek, tehát ne kelljen előterjesztőre várni. Tehát terveink szerint a negyedik napirendi pont után tartanánk egy rövid szünetet, és a 6., 7. napirendi pontnak az általános vitáját - lényegében összefüggő javaslatokról van szó - együttesen tartanánk meg, de külön-külön szavaznánk erről, és ha szükséges, és a bizottság úgy ítéli meg, akkor esetleg rövid ebédszünetet is tartanánk, vagy legalábbis, ha ez így adódik, akkor közben erre sort kerítenénk, de majd meglátjuk, hogy hogyan haladunk, tehát e tekintetben igyekszünk rugalmasan haladni.
Ennek az előrebocsátásával kérem a bizottságot, hogy döntsön a napirendi ajánlásról. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki szavaz igennel a napirendi ajánlásra. (Szavazás.) 13 igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) 9 nem.
Tisztelt Bizottság! A többség elfogadta a napirendi ajánlást.
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító indítványok megtárgyalása
Ezért soron következik a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, a bizottság feladatkörébe tartozó módosító indítványok megbeszélése. E tekintetben azt tudom mondani, hogy a bizottság tárgykörébe - ezt a kérdést tegnap tárgyalta általános vitában a plenáris ülés - összesen 2 módosító indítvány tartozik. Az ajánlás 4. pontjában Répássy Róbert képviselő úr a törvényjavaslat 1. §-ának (11) bekezdésének elhagyását javasolja, amiről egyébként a kormány álláspontját mindjárt megtudjuk. Köszöntöm Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető asszonyt, és kérdezem, hogy a kormány álláspontja találkozik-e az előterjesztő álláspontjával? Megadom a szót.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. A kormány nem támogatja a módosítást.
ELNÖK: A kormány ezt a javaslatot nem támogatja. Kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja Répássy képviselő úr... (Dr. Mikola István: Indoklást kérek!) Indoklást kér alelnök úr.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Természetesen indoklás is van. Úgy tudom, hogy a múltkori bizottsági ülésen, ahol az általános vitára alkalmasságról volt szó, akkor ez a kérdés előkerült. Tehát én csak megerősíteném az akkor elmondottakat. Itt a benyújtott törvényjavaslatban egy pontosításról van szó, igazából nem érdemi, hanem pontosító jellegű, viszont ahhoz, hogy az egész rendszer működni tudjon, egy szükséges pontosítási javaslatot tartalmaz a benyújtott törvényjavaslat, aminek az elhagyását nem tudjuk ebből adódóan támogatni. Köszönöm szépen.
20
21 mse
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt bizottság, szavazzunk! Ki támogatja Répássy képviselő úr módosító javaslatát az ajánlás 4. pontja szerint? (Szavazás.) Tíz igen. A többség nem támogatja.
Az ajánlás 6. pontjában Jauernik István, Balogh József, Ecsődi László és Papp József képviselő urak a vizitdíj visszatérítésével kapcsolatosan tesznek módosító indítványt. Kérdezem a kormány képviselőjét.
SZIKSZAINÉ BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja a módosítás. Ez szintén egy pontosítás, amely viszont egy fontos pontosítás, hiszen nem arról van szó, hogy részlegesen, hanem hogy teljesen visszatérítik a vizitdíjat egy bizonyos szám után.
ELNÖK: A pontosító javaslatot a kormány támogatja. Van-e észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság többsége támogatja.
Képviselőtársaim, megkérdezem, hogy van-e olyan pont, amelyről szavazást vagy állásfoglalást kérnek. (Senki nem jelentkezik.) Nincsen.
Megköszönöm főosztályvezető asszonynak és munkatársainak a részvételét.
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása
Soron következik a "Legyen jobb a gyerekeknek!" 2007-2032 közötti időszakra tervezett nemzeti stratégiáról szóló határozati javaslathoz benyújtott, a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. Köszöntöm Varga Ágnes asszonyt, a Gyermekesély Iroda vezetőjét a Miniszterelnöki Hivatalból - azt hiszem, most pontosan mondtam ezt el. Itt az előzetes jelzés szerint öt olyan ajánlási pont van, amely a bizottság feladat- és hatáskörét érinti, ha és amennyiben képviselőtársaim nem kérnek szavazást más pontról.
Mindjárt az ajánlás 1. pontjában Csáky András képviselő úr a határozati javaslat 5. pontjának a módosítását javasolja. Hozzáteszem, hogy ezzel kapcsolatban már az alap módosító indítványok kapcsán is folytattunk vitát. Most megkérdezem a főosztályvezető asszonyt, hogy erről a kormány milyen állást foglalt.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): A Pénzügyminisztériummal, az érintett szervezetekkel konzultálva az a kormányzati álláspont alakult ki, hogy az előterjesztő nem támogatja ezt a csatlakozó módosító indítványt. És most rendhagyó módon szeretnék egy kicsit elidőzni ennél a kérdésnél, mert az, hogy a "Legyen jobb a gyerekeknek!" nemzeti stratégiáról szóló határozat ezt a pontot nem tartalmazza taxatíve, az még nem akadályozza meg azt, hogy a kormányzati szervek a költségvetéssel, valamint a zárszámadással egyidejűleg a terveikről, valamint az eredményeikről elszámoljanak. Ilyen terve egyébként van a kormányzatnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e ehhez észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Megkérdezem, hogy ki támogatja Csáky képviselő úr javaslatát. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a többség támogatja Csáky képviselő úr javaslatát. Tehát a kormány nem támogatja a javaslatot, a bizottság, a bizottság többsége azonban támogatja azt.
Az ajánlás 4. pontjában Tatai-Tóth András és képviselőtársai magában a stratégiai dokumentumban a prevencióval kapcsolatos részt javasolják kiegészíteni. Erről kérdezem a kormány álláspontját.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Egy kis segítséget szeretnék kérni. Átugrottunk két javaslatot...
ELNÖK: A 4. pontnál tartunk.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): A 4. pontnál tartunk, köszönöm. A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja ezt a javaslatot. Van-e ehhez észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A többség támogatja.
Az ajánlás 5. pontjában Borsos József és képviselőtársai szintén a prevencióval kapcsolatosan fűznek egy kiegészítést az ezzel foglalkozó bekezdéshez - tulajdonképpen ugyanahhoz a bekezdéshez, amelyhez Tatai képviselő úrék tettek javaslatot. Erről is megkérdezem a főosztályvezető asszonyt.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Az előterjesztő nem támogatja a javaslatot. (Dr. Mikola István: Miért?!)
ELNÖK: Az alelnök kérdése, hogy miért.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Azért zárkózik el ennek a csatlakozó módosító indítványnak a támogatásától a kormányzat, mert a hosszú távra szóló stratégiai célok mellett konkrét feladatok és határidők szerepelnek ebben a pontban, módosító javaslatban, és eddig arra az álláspontra helyezkedett az előterjesztő, hogy stratégiákat mutat be, kormányzati közpolitikára tesz javaslatot, és ezeket a konkrét feladatokat a saját hatáskörében szeretné megtervezni. (Dr. Mikola István jelentkezik.)
ELNÖK: Alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Szeretném megkérdezni a kormányzat tisztelt képviselőit, hogy miért zárkóznak el minden olyan javaslattól, amely a népegészségügyi jellegű programoknak a pénzügyi, finanszírozási feltételeit kívánja megteremteni. Minden népegészségügyi program csak akkor működik, hogyha annak a finanszírozási feltételei költségvetési szinten megjelölve megteremtetnek. Semmit nem ér egy stratégia, hogyha nem rendeljük hozzá a megvalósításához szükséges forrásokat. Miért tartja aggályosnak azt, hogy forintban megjelöljük, mennyit fogunk költeni erre a programra, a "Legyen jobb a gyermekeknek!" programra? Ez egyébként egy népegészségügyi program. Nem lehet megcsinálni. Stratégia meg szép szándék annyi van előttünk, mint a nem tudom én mi, a padlás tele van vele. Miért ódzkodnak attól, hogy megjelöljék a pénzt? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e ehhez az ajánlási ponthoz más észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Főosztályvezető asszony!
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Kifejezett célja az előterjesztőnek az, hogy ezeket a népegészségügyi célokat szem előtt tartsa a gyereket nevelők és az egész társadalom esetében, és ugyanez a helyzet a csecsemő- és gyerek-egészségügyi programmal is. Ütemezve szeretnénk bekapcsolódni ezeknek a programoknak a megvalósításába, és a tartalmával, a céljaival semmiféle konfliktusban nincsen az előterjesztő, kizárólag sorrendiségi, ütemezési eltérések lehetnek.
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Ki támogatja az ajánlás 5. pontját? (Szavazás.) Tíz igen. A bizottság többsége nem támogatta.
Tisztelt Bizottság! Az ajánlás 8. pontja érinti még a bizottság hatáskörét. Török Zsolt képviselő úr javaslata kiegészítést tartalmaz: a közoktatásban az egészségnevelés, egészségfejlesztés fontosságára hívja fel a figyelmet, ideértve a szexuális felvilágosítást és az abortuszmegelőzést is. Kérdezem a főosztályvezető asszonyt, hogy mi a kormány véleménye erről a pontról.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Ezt a javaslatot nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem? Mert?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): A módosító javaslat szövegével ért egyet.
ELNÖK: Ezt most nem értem. (Közbeszólások: Az eredeti javaslattal!) Ja, az eredetivel!
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Ez egy csatlakozó módosító indítvány...
ELNÖK: Pardon, jó!
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): A kormány a módosító indítvánnyal ért egyet.
ELNÖK: Volt egy eredeti módosító indítvány, amely többpárti volt. Igen, így van, stimmel. Ez most már kapcsolódó módosító indítvány, az eredeti egy többpárti és amellett tart ki a kormány. Jól értelmezem?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Így van, igen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor kérdezem, hogy ki támogatja ezt az indítványt. (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
Az ajánlás 9. pontjában - ugyan ezt nem jeleztük, de most látom -van egy másik, Török Zsolt, Winkfein Csaba és többek által benyújtott módosító indítvány, amely ugyanerre a szakaszra vonatkozik. Ugyanez a véleménye?
30
PÉ 31
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Igen.
ELNÖK: Miután a bizottságot érinti, más a megfogalmazás ugyan, ezért azt gondolom, hogy szavazzunk. Tehát ugyanilyen megfontolásból a kormány nem támogatja. Ki támogatja az ajánlás 9. pontját? (Nincs jelzés.) Senki.
Akkor ezért az ajánlás 10. pontjára térnénk, ahol Borsos képviselő úr és képviselőtársai megint csak ugyanehhez a ponthoz tettek indítványt, itt konkrét határidőt is kitűzve. Kérdezem a kormány álláspontját a 10. pontról.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatja a kormány ezt a javaslatot.
ELNÖK: Gondolom, ugyanebből a megfontolásból, hogy az eredeti többpárti javaslathoz ragaszkodnak. Alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Azért szeretném megjegyezni a jegyzőkönyv számára is, hogy elképesztőnek tartom, hogy ahol források, pénzösszeg szerepel, vagy ahol a konkrét megvalósításhoz szükséges határidők szerepelnek, a kormányzat egyiket sem támogatja. Tehát úgy tűnik, hogy ezek a stratégiák a PR-célokat szolgálják és semmi közük nincs a népegészségügyi program megvalósítására irányuló egyértelmű törekvéseknek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Megkérdezem a bizottság tagjait, ki támogatja ezt a javaslatot az ajánlás 10. pontja szerint. (Szavazás.) 10 igen. A bizottság többsége nem támogatta.
Képviselőtársaim! Akkor az ajánlás végére értünk. Köszönöm szépen.
A kapcsolódó módosító indítványok megtárgyalása
Soron következik az egyes, a nemdohányzók védelmét szolgáló törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat. Itt is a kapcsolódó indítványokat tárgyaljuk. Koszorús László, Szijjártó Péter, Cser-Palkovics András, Nyitrai Zsolt képviselőtársaink önálló indítványáról van szó, és két ajánlási pontról, kiegészítő pontról. Azt kérdezem, nem látom az előterjesztőt, hívtuk az előterjesztőket? (Dr. Hegedűs Judit: Igen.) Pontosan, időben hívtuk az előterjesztőket, természetesen nincs akadálya annak, hogy erről állást tudjunk foglalni a Házszabály szerint, jeleztük, hogy mikor kerül erre sor.
Itt van viszont az egészségügyi tárcától Schlammadinger főosztályvezető úr. Az ajánlás 1. pontjában egy címmel kapcsolatos indítvány szerepel, ami tulajdonképpen semmi mást nem tartalmaz, csak egy nagybetűt. Mondjuk ez egy technikai, szövegpontosító javaslat. A kormánynak mi a véleménye?
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Természetesen egyetértünk, azzal együtt, hogy jelezném, hogy a felvezető mondat nem jó, mert az úgy szól, hogy a törvényjavaslat 1. §-a a következők szerint módosul. Ez a törvényjavaslat címében van és nem az 1. §-ban, tehát esetleg megfontolásra ajánlom a végéig a korrekcióját ennek az elírásnak.
ELNÖK: Nem tudom, hogy erre van-e olyan lehetőség, hogy ezt a jogi apparátus elvégzi majd valamilyen technikai módosítással... (Dr. Schlammadinger József: Hogy bele fog-e férni, nem tudom, de általában az ilyenek bele szoktak férni.) Legrosszabb esetben a zárószavazás előtt majd az alkotmányügyi bizottság elvégzi ezt a munkát.
Tehát ezt nyilvánvalóan nem kell megvitatnunk, de megkérdezem, hogy ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) Megállapítom, hogy támogatta a bizottság.
A következő is inkább csak egy pontosító javaslat, egy másik technikai javaslat. Van-e ezzel kapcsolatban a kormánynak álláspontja?
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): A kormánynak az az álláspontja, hogy egyetért a javaslattal.
ELNÖK: Egyetért. Tehát támogatjuk-e ezt a másik nyelvhelyességi, komoly javaslatot? (Szavazás.) Támogatjuk. Köszönöm szépen.
Tehát akkor e tekintetben teljes az egyetértés. Most már értem, hogy a képviselő urak miért maradtak távol.
Tisztelt Bizottság! Soron következik egy tájékoztató a gyógyszer-gazdaságossági törvény végrehajtásának tapasztalatairól, különös tekintettel a közforgalmú gyógyszertárakon kívüli gyógyszerforgalmazásra.
Tisztelt Bizottság! Ez a törvény lassan fél éve, hogy hatályba lépett. Tehát ideje annak, hogy erre egy kicsit rátekintsünk. Egy rövid írásos összefoglalót kaptak képviselőtársaim, egy beszámolót, amelyet elektronikus úton továbbítottunk, de ha valakinek szükséges, akkor ezt még nyomtatott formában is oda tudjuk adni. Természetesen az érintett, a gyógyszerpiacon érdekelt szereplőket is meghívtuk ehhez a napirendi ponthoz, őket is szeretném köszönteni. Az egészségügyi tárcát, a kormányt Baraczka Mariann szakállamtitkár asszony és Szepezdi Zsuzsanna főosztályvezető asszony képviseli, itt vannak az Egészségbiztosítási Pénztár munkatársai, az országos tisztifőorvos úr, és itt vannak a szervezetek képviselői.
Azt a megoldást követjük, hogy ha és amennyiben a szóbeli kiegészítő és a képviselői vélemények, kérdések után a gyógyszerpiac szereplői rövid hozzászólást kívánnak tenni, akkor ezt írásban jelezzék a bizottság titkáránál, és akkor természetesen szót fogunk adni rövid, néhány perces, maximum 3-4 perces hozzászólásra a szokásoknak megfelelően.
Megadom a szót szakállamtitkár asszonynak.
Dr. Baraczka Mariann szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli tájékoztatása
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Több mint fél évvel ezelőtt a gyógyszer-gazdaságossági törvény parlamenti vitája során az előterjesztő, illetve a kormány a törvény benyújtása során a következő célkitűzéseket tette maga elé a törvényjavaslattal. Alakítsuk át a hazai gyógyszer-forgalmazás szabályait annak érdekében, hogy a lakossághoz közelebb kerüljenek a gyógyszerellátó egységek. Könnyítsük a betegek hozzáférését a gyógyszerekhez. Osszuk meg a felelősséget a gyógyszertámogatási előirányzat betartása érdekében a különböző piaci szereplők között, úgy mint gyártó, forgalmazó, beteg és orvos. Erősítsük a versenyt a gyógyszerforgalmazás területén. Csökkentsük az információs asszimetriát - ami ma jellemző a gyógyszerek forgalmazásával kapcsolatban - a betegek érdekében.
Úgy gondolom, hogy ez a kis rövid összefoglalás igazolja, illetve bemutatja azon célkitűzéseknek megfelelő megoldások helyességét, amit a gyógyszer-gazdaságossági törvényben szereplő jogi megoldások eredményeztek.
A gyógyszertámogatás rendszerén belül transzparensebbé tettük a gyógyszerek befogadási szabályait, a gyógyszergyártókat terhelő befizetési kötelezettség előírásával garantáltuk a gyógyszertámogatási előirányzat betarthatóságát. Az árcsökkenés, illetve a verseny fokozása érdekében a törvényben kodifikált megoldások eredményei az első negyedév tekintetében úgy gondolom, magukért beszélnek. Április 1-jével közel ezer gyógyszer ára csökkent 16 százalékkal, május 1-jétől ismét 348 gyógyszer ára csökkent közel 8 százalékkal, 70 gyógyszer ára közel 10 százalékkal. Való igaz, hogy a betegterhek növekedtek január hónapban, ugyanakkor a betegek számára is hozzáférhetővé tettük azt az információs rendszert, ami az azonos hatóanyagú gyógyszerek között az olcsóbb terápiás lehetőséget ajánló gyógyszerek megismerését biztosítja.
Megteremtettük a patikán kívüli forgalmazás lehetőségeit. 182 kérelem érkezett be az elmúlt időszakban, és 86 engedély került kiadásra. Elsőként a MOL nyitott ezen a piacon, azt hiszem, példaértékű megoldással a patikán kívüli forgalmazás területéről.
40
41 mse (Baraczka)
A gyógyszertár-létesítés szabályainak könnyítése eredményként azokon a településeken is megindult új gyógyszertárak létesítése, ahol idáig ezt a demográfiai és földrajzi korlátok akadályozták. 112 új gyógyszertár létesítése iránti kérelem érkezett az engedélyező hatósághoz, 219 személyi jogot engedélyező határozat és 21 gyógyszertár-létesítési, illetve működési engedély született.
Úgy gondoljuk, és ez a kis összefoglalás is igazolja ezt, hogy az az elképzelés, miszerint a gyógyszerforgalmazás területén a versenynek egy nagyobb tér biztosítása végső soron a betegek érdekeit szolgálja és a betegeknek a gyógyszerhez történő hozzáférését eredményezi, beigazolódni látszik. Természetes, hogy az első időszak tekintetében mind a forgalmazói, mind a fogyasztói oldalon voltak nehézségek, voltak jogalkalmazási kérdések, amelyekben, úgy gondolom, a folyamatos párbeszéd fenntartásában mind a gyógyszerpiac forgalmazói szereplői, mind az ellátásban közvetlenül részt vevő gyógyszerészek tekintetében rendkívül jó kommunikációval, jó, konstruktív együttműködéssel egy hasznos folyamat indult el.
Hadd köszönjem meg a Magyar Gyógyszerész Kamarának azt az elmúlt időszakban való hozzáállását, amely a gyógyszerellátás reformjával kapcsolatban, illetve a szakmai szabályok áttekintése és kidolgozása tekintetében tapasztalható volt! Szakmai elvekben és szakmai kérdésekben sikerült egymást, azt gondolom, kölcsönösen meggyőzni, és a betegek érdekében kialakítandó szabályozást valóban szakmai alapokra helyezni.
A gyógyszergyártókkal hasonló, én úgy gondolom, pozitív tapasztalatokat nyertünk mindkét oldal számára. Természetes, hogy a gyártói befizetésekkel kapcsolatban az adatszolgáltatás, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár részére történő adatszolgáltatással kapcsolatban felmerültek - és ezt, azt gondolom, nem kell tagadni - kétségek, kételyek, az együttműködés hatékonyságát fokozó igények, de azt tapasztaljuk, hogy mind a gyártói oldal, mint az igazgatás szereplő nyitottsággal állnak ehhez a kérdéshez, és miután ez egy önbevalló rendszer, tehát elsősorban a gyógyszergyártók és -forgalmazók adóigazgatás szabályai szerinti egyéni bevallásaink alapul, az ehhez szükséges, adott esetben jogértelmezési, illetve technikai segítséget az igazgatás szereplői megpróbálják megteremteni és megadni.
A gyártói befizetésekkel kapcsolatban valóban azt gondoljuk mi is, hogy nem egy könnyű rendszert, nem egy könnyű szabályozást alakítottunk ki. Az igazgatás, adóigazgatás szabályainak e területen történő értelmezése egy abszolút nóvum a gyógyszergyártók számára. Épp ezért a Pénzügyminisztériummal, illetve az adóigazgatás igazgatási szervével, az APEH-hel közösen folyamatosan szorgalmazzuk olyan megoldások, adott esetben olyan jogi segítségek lehetőségét, mint például egy irányelv, amelyben ezeket a technikai, végrehajtási szabályokat pontosítani tudjuk.
Előzetesen ennyit mondanék, és várom a kérdéseket. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Jelen van Pál Tamás főigazgató úr is az Országos Gyógyszerészeti Intézet részéről, mint említettem, szakmai szervezetek képviselői is jelen vannak - kérem, hogy ha majd szólni kívánnak, azt jelezzék. Az Egészségbiztosítási Pénztártól, Pál Tamástól is lehet kérdezni. Egy konzultációs napirendi pontról van szó, ezért a kérdések és az észrevételek, azt gondolom, egyben kezelhetők. Megkérdezem képviselőtársaimat, ki kíván hozzászólni vagy kérdezni. (Dr. Schvarcz Tibor jelentkezik.) Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Azt szeretném megkérdezni, hogy a létesült új gyógyszertárak térbeli elhelyezkedése milyen, tehát hogy vidéken vagy a fővárosban létesültek-e új gyógyszertárak, és hogyan működik a gyakorlatban a patikaszolidaritási díj, tehát mennyi befizetés van, és milyen módon került ez szétosztásra, ennek milyenek a tapasztalatai? Köszönöm szépen. (Dr. Mikola István jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Szeretném megkérdezni, hogy valóban úgy gondolják-e, hogy fél év után ezeket a most bevezetés alatt álló lépéseket értékelni lehet, tehát a saját értékelésüket valóban objektívnek és helytállónak tartják? Szeretném megkérdezni, hogy megkérdezték-e a betegeket a Mollal vagy éppen a lakossági terhek növekedésével kapcsolatban? Mennyivel növekedtek a betegterhek az új támogatási rendszer bevezetésével? Azt hallottuk, hogy olcsóbbak lett a gyógyszerek - kevesebb szó esett az új támogatási, úgynevezett költségérzékeny rendszerről.
Szeretném megjegyezni - többször megtettük ezt már itt, a bizottság előtt is -, hogy az ugyanolyan hatóanyagú szer, ami mindenféle anyagban állandóan szerepel, ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy a gyógyszer nemcsak hatóanyagból áll, hanem nagyon sok minden másból, meg ki van szerelve, tehát a hatóanyagot úgy abszolutizálni, hogy ugyanolyan hatóanyagú, azt gondolom, nem lehet.
Történtek-e vizsgálatok arra nézve - hiszen fél év után értékeltek -, hogy az olcsóbb gyógyszereknek a mindenféle kényszerítő eszközzel történő felírása valóban a gyógyításnak a hatékonyságát növelte-e? Mert az orvosi tapasztalat nem mindig az, hogy a legolcsóbb gyógyszertől gyógyul a leggyorsabban a beteg, hanem sokszor pont fordítva van: a nagyobb hatású készítmények rövidebb idő alatt tudják a beteget a családjához és a munkájába visszavezetni.
Szeretném megkérdezni, mire alapozzák azt, ami a "Változások előnyei" fejezetben van feltüntetve, a promóció visszaszorítását. Tényleg visszaszorult a promóció? És ha igen, akkor minek a hatására? Köszönöm szépen. (Dr. Puskás Tivadar jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr következik.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KNDP): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány kérdésem lenne. A törvény korábbi vitájában több ízben elhangzott, hogy arra vonatkozó eredmények láttak napvilágot azon országokban, amelyekben a patikán kívüli gyógyszerforgalmazás lehetősége megnyílt, nőtt a kórházi bennfekvések és az egészségkárosodások száma, ami a gyógyszerfogyasztásra vezethető vissza. Kérdezem, hogy terveznek-e, illetve elindítottak-e egy olyan felmérést, amely ezt vizsgálja. Kérdezem, hogy milyen indikátort vizsgálnak. Kérdezem, hogy ennek mikor lesz meg az értékelése, és ebből mikor láthatunk valamit.
A következő kérdés: mennyi ma azoknak a hatóanyagoknak a száma, amelyek gyógyszertáron kívül kaphatók.
A következő kérés: a nagy áruházláncok részt vesznek-e ebben a patikán kívüli gyógyszer-értékesítésben, az eredmény okát tudják-e mondani?
Külföldiektől hallottam, hogy az OEP külföldre adókötelezettségről szóló leveleket juttatott el. Kérdezem, hogy erről tudnak-e valamit, és mi ez.
Aztán a következő kérdésem, hogy lesz-e, illetve mikor lesz egységes szoftver a háziorvosoknak, amely szoftverrel a gyógyszerfelírást meg tudják tenni, és ennek az ellenőrzése meglesz-e? Köszönöm, egyelőre ennyi.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim közül kíván-e még valaki szólni? (Senki nem jelentkezik.) Amíg gondolkodnak, addig én is szeretnék feltenni egy kérdést.
Hogy áll a szaktárca az intézet és közforgalmú patikák működésének a szabályozásával, tehát a törvény rendelkezéseinek megfelelő végrehajtási rendeletek kiadásával? Az ezzel kapcsolatos egyeztetésekről és a tervekről szeretnék röviden hallani.
Megkérdezem, hogy a képviselők közül kíván-e még valaki kérdést feltenni vagy véleményt mondani. (Dr. Heintz Tamás jelentkezik.) Igen, Heintz képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Két kérdésem lenne. Az egyik azzal kapcsolatos, amit az elkészített anyagnak a 3. számú mellékletében láthatunk: a patikán kívüli gyógyszerforgalmazó helyekről készített piktogramot, amelyen egyértelműen látható, hogy Pest megye, illetve Budapest az a terület, ahol koncentráltan igen nagy a kedv a gyógyszerforgalmazásra.
50
PÉ 51 (Heintz Tamás)
Kérdezem ennek kapcsán azt, hogy beigazolódni látszik-e az a korábbi indok, amellyel a patikaliberalizációt indították, ugyanis hogy a kistelepüléseken és a valóban sok esetben több tíz kilométerre található gyógyszertárakon kívül lehetséges legyen a gyógyszerforgalmazás. Ez a diagram ugyanis nem erről árulkodik.
Ennek kapcsán kérdezném még azt, hogy mennyi a becsült költsége mondjuk egy kistelepülésen lévő élelmiszerboltnak, ha ő úgy dönt, hogy vállalja a patikán kívüli gyógyszerek forgalmazását? Ugyanis értesüléseim szerint ez egy meglehetősen komoly költség, amit ma egyetlenegy kereskedő, aki valóban a kistelepüléseken az ellátás végét jelenti, nem tud vállalni. Ez a két kérdésem lenne. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nem lévén több képviselői kérdés, illetőleg észrevétel, akkor hogy egyben lehessen reagálni vagy esetleg még felmerülnek újabb megjegyzések, akkor szót adnék a gyógyszerpiac szereplőit képviselő szervezeteknek. Írásban jelezte Székely Krisztina asszony, az Innovatív Gyógyszergyártók Szervezetének elnöke, hogy szót kér. Tessék parancsolni!
SZÉKELY KRISZTINA (Innovatív Gyógyszergyártók Szervezete): Köszönöm szépen a lehetőséget. Néhány olyan körülményt szeretnék megemlíteni, amiről nem esett szó a beszámolóban. Elsősorban azt, hogy a gyógyszerpiac szereplőit január óta tulajdonképpen a mindennapi munkájukban az zavarja leginkább, hogy hiányoznak a törvényhez azóta is a szükséges végrehajtási utasítások. Hiányzik az adóbefizetés mikéntjének végrehajtási utasítása, itt egyelőre még azon is vita van a szaktárca és a Pénzügyminisztérium között, hogy ez adó-e vagy nem. A szaktárca szerint befizetés, a Pénzügyminisztérium szerint adó. Ez egy gazdálkodó vállalatnak nagyon nem mindegy, azóta sincs tisztázva. Valamint amiről képviselő úr beszélt, azt meg tudom erősíteni, valóban kerültek külföldre adókivetések kiküldése, sajnos, magyar nyelven, úgyhogy ez nagyon nagy felzúdulást is okozott egy-két cég központjában. Tudniillik minden kérésünk ellenére a törvénybe úgy került bele az adóbefizetés szövege, hogy a forgalomba hozatali engedély jogosultja köteles az adót befizetni.
Ezek a jogosultak nagyon nagy számban, becslésünk szerint körülbelül a gyógyszerek 40 százalékában külföldiek, nem magyar vállalkozások, és sok esetben olyanok, akik nem az Európai Unió területén tevékenykednek. Ez esetben az adóbehajtásra az APEH szerint semmiféle kényszerítő eszköz nincsen. Az Unió területén belül még igen, azon kívül viszont igen kevés, a levelezésen kívül.
A gondunk elsősorban az, hogy az a félelem fogalmazódott meg, hogy amennyiben a jó adózók, akik itt Magyarországon időben befizetik az önbevallás alapján az adót, nem hoznak össze megfelelő összeget havonta ahhoz, hogy a költségvetés előre számított bevétele meglegyen, akkor onnan fogja ezt a kormányzat pótolni. Nagyon félünk attól, hogy valamiféle, az itt megfogható adóalanyokra kivetett új befizetési kötelezettség kerülhet esetleg szóba, tehát ezt mindenképpen nagyon sürgősen tisztázni kellene, hogy hogyan is van ezekkel a külföldi adóalanyokkal.
Ugyanúgy nincsen semmiféle képlet, útbaigazítás arra, hogy ezt a bizonyos sávos befizetést milyen alapon, hogyan kellene teljesíteni, mivel a törvény erről nem rendelkezik. Mindenképpen valami hatósági útbaigazítást szeretnénk, amit eddig a hatóság azzal utasított vissza, hogy ők nem jogalkotók és nem jogértelmezők.
Ugyanígy nincsen meg a végrehajtási utasítás és a megfelelő rendelet arról, hogy a törvényben előírt minősített, mindenki által azonosan használható szoftvert kinek van jogosultsága elkészíteni, kinek van jogosultsága minősíteni, és ezt milyen módon kell az orvosoknak használni. Jelenleg 6-8-féle különböző szoftver van forgalomban, a legkülönbözőbb, teljesen önkényes jelölésekkel, tele van hibával, és ez a mai napig még állandó anomáliákat okoz az orvosi rendelőben, mert az orvosok nincsenek tisztában azzal, hogy milyen jogaik, kötelezettségeik vannak nekik és adott esetben a betegeknek.
Minket, gyógyszergyártókat szintén nagyon zavar az, hogy nincsenek meg a végrehajtási utasítások és a megfelelő rendeletek az úgynevezett gyógyszerismertetői regisztrációra. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet január 1-jével abbahagyta - jogosan - ezeknek a gyógyszerismertetőknek a regisztrálását, az Egészségbiztosítási Felügyelet még nem kezdte meg. Tehát január 1-je óta az újonnan belépett orvoslátogatók egy ilyen ex lex állapotban léteznek. Többször intéztünk kérdést írásban is, sajnos, semmilyen választ egyelőre erre nem kaptunk. Nem kaptunk választ arra, hogy mikor kell befizetni ezt a regisztrációs díjat, mi történik akkor, ha valaki év közben kilép, hogyan kapjuk vissza, tehát millió megoldatlan kérdés van, amire sajnos, még nincsen rendelet.
Az, hogy a gyógyszerbefogadás transzparensebb lett, mint korábban, ha most nagyon cinikus akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy igen, mert transzparensen nem történik új molekula-befogadás. Körülbelül egy éve új hatástani csoporttámogatást a minisztérium nem hagyott jóvá. Ez egy abszolút gátló módszer arra, hogy semmilyen, valóban új gyógyszer Magyarországon ne kerülhessen forgalomba, mert tulajdonképpen már a befogadási kérelmet sem lehet beadni akkor, hogy ha elméletileg az a hatástani csoport nem kaphat támogatást. Tehát ez egy nagyon egyszerű módja annak, hogy meglehessen itt a csírájában gátolni azt, hogy valóban új terápia Magyarországon forgalomba kerülhessen.
A tárcával az első egyeztetés sajnos, csak április 11-én történt meg, most ugyan van ígéretünk arra, hogy több kérdésben is, egyrészt az adókérdésben, másrészt a transzparencia, tehát a befogadási, támogatási rendelet kapcsán egyeztetések létrejönnek, de sajnos, már az első megbeszélésen az derült ki, hogy a súlyponti kérdésekben a tárca nem kíván semmilyen elmozdulást tenni. Tehát nem tudom, hogy ezek után mennyire lesznek ezek az egyeztetések alkalmasak.
Mindenképpen szeretnénk kérni, hogy ezek a jogszabályok minél előbb szülessenek meg, mert továbbra is igen kaotikus emiatt a gyógyszerpiaci helyzet. Láthatták, hogy a nagy magyar gyógyszergyártók első negyedéves jelentése 50-70 százalékos eredménycsökkenésről beszél, ez részben ennek tudható be. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A Magyar Gyógyszerész Kamara alelnök asszonya kíván szólni. Tessék parancsolni! Hávelné Szatmári Katalin alelnök asszony, Magyar Gyógyszerész Kamara.
HÁVELNÉ SZATMÁRI KATALIN (Magyar Gyógyszerész Kamara): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget. A Magyar Gyógyszerész Kamara részéről a gyógyszer-gazdaságossági törvény, illetve a patikaliberalizáció eredményéről mi nem hurráoptimista jelentéseket szeretnénk a parlamenti képviselők számára mondani, hiszen azt gondolom, hogy amikor a parlament megszavazta, akkor bizonyos okból szavazta meg a patikaliberalizációs törvényt. Akkor eredményt vártak ennek az elfogadásától. Milyen eredményt?
Olcsóbb lesz a nem támogatott gyógyszerek ára, hiszen verseny lesz a patikák között. Szeretnék arról tájékoztatást adni, hogy Magyarországon a nem támogatott gyógyszerek áráról ma semmilyen statisztika nem készül, senki azt nem közli. Viszont ha bemegy a beteg a patikába, azt tapasztalja, hogy január óta a gyógyszergyártók - természetes, hogy kiegyenlítve a támogatott gyógyszereken lévő veszteségeiket - ezen az ágon folyamatosan és fokozatosan emelik ezen gyógyszerek árait.
Az, hogy néhány patikában egy-két forinttal olcsóbb egy-egy készítmény, az természetesen tény, de az újonnan létesített patikák közül önök bárhová elmennek, nagy bevásárló központokba, azt láthatják, hogy a nem támogatott készítmények, gyógyhatású készítmények van, ahol 20-30 százalékkal drágábbak, mint a kistelepülési gyógyszertárakban.
60
61 mse (Hávelné)
A második dolog az volt, hogy minden gyógyszerésznek, fiatal gyógyszerésznek legyen patikája. Szeretném jelenteni, hogy egyetlen fiatal gyógyszerész nem alapított patikát, de igenis a patikaláncok - teljesen mindegy egyébként, hogy milyen tulajdonban vannak, hiszen Európai Unió és globalizáció van, hogy magyar vagy német, mindegy - növelték a patikáik számát. A fiatal gyógyszerészek pedig legfeljebb a fizetésük kapcsán alkudozhatnak ezen cégek tekintetében.
A harmadik az volt, hogy legyen több szolgáltatás a gyógyszertárakban. Nem tudom, volt-e ilyen statisztika a minisztérium részéről, de szeretném jelezni, hogy egyetlen patika nem vállalt pluszügyeletet vagy 24 órás nyitva tartást az elmúlt időszakban, merthogy ennek a feltételrendszernek a prioritása gyakorlatilag nem úgy jelenik meg a törvényben, hogy az kötelező lenne, az választható. Nagyon rosszul van ez megfogalmazva a törvényben, ennek következtében logikus, hogy ráfizetéses tevékenységet még a multinacionális cégek sem vállalnak fel.
Azt szeretném tehát elmondani, hogy annak a három célnak, amelyet az előző miniszter úr megfogalmazott, az egyike sem teljesítődött. Azt szeretném kérni a tisztelt képviselő hölgyektől és uraktól, hogy amikor az a kötelezettsége lesz majd a minisztériumnak, hogy szeptember 30-áig felül kell vizsgálni a patikaliberalizációs törvényt, akkor ezeknek a tapasztalatoknak a birtokában egy komoly és határozott módosítás legyen előterjesztve, hiszen azokkal a célokkal, hogy pluszszolgáltatásokat, jobb szolgáltatásokat nyújtsunk a betegek számára, azt gondolom, egyetérthetünk, de úgy tűnik, hogy azok nem érhetők el azokkal az eszközökkel, amelyeket ez a törvény tartalmaz.
Alelnöktársam arról tájékoztatott, hogy a támogatott gyógyszerek árváltozásával kapcsolatban is adott tájékoztatást önöknek a minisztérium. Annyit szeretnék ezzel kapcsolatban mondani, felhívva a parlamenti képviselők felelősségére a figyelmet, hogy amikor gyógyszerárakról beszélünk, hölgyeim és uraim, akkor a gyógyszerek tekintetében kétféle ár van: a fogyasztói ár és a beteg által fizetett térítési díj. És hiába mondja azt a miniszter asszony, az államtitkár asszony, hogy ezer gyógyszer ára csökkent, ha a beteg térítési díja ezek közül legfeljebb 10 százalék kapcsán csökkent, mert az összes többinél hozzá csökkentették a támogatást. Meg kell mondani, hogy a központi költségvetés tb-támogatása csökkent! Ez is lehet egy cél, csak az embereket nem kell azzal kábítani, hogy az ő helyzetük javult, hiszen amikor bejönnek a patikába, akkor pontosan tudják azt, szembesülnek azzal, hogy nem olcsóbb, hanem drágább lett a gyógyszerük, és hogy egyes esetben a delistázás kapcsán teljes árat fizetnek.
A harmadik dolog pedig - és itt befejezem - az államtitkár asszonnyal való egyeztetések kérdése. Azt szeretném elmondani, hogy nagyon sok olyan kérdés van, amelyet nem tisztázott a törvény: a nem támogatott gyógyszerek árképzése és egyéb olyan, amit a Magyar Gyógyszerész Kamara nagyon régen és nagyon nagy csoportban már elküldött az államtitkár asszonynak. Arra kérem önöket, támogassák azt, hogy minél előbb módosítani lehessen ezeket a törvényeket, hiszen, azt gondolom, mindannyiunk közös érdeke, hogy a beteg hozzájusson a szükséges, de nem felesleges gyógyszereihez. Köszönöm szépen. (Dr. Schvarcz Tibor jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más jelzést a szakmai szervezetek részéről nem látok, de Schvarcz alelnök úr szeretne még valamit kérdezni.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt szeretném az államtitkár asszonytól megkérdezni, hogy intézményesített törvényi megoldásban hogyan kívánja kezelni a tárca az úgynevezett árva gyógyszerek kérdését, amelyek nem arra az indikációra vannak, és annak a támogatási rendszerét hogyan kívánják megoldani a jövőben, mert számos ilyen készítmény van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! A kérdések, hozzászólások sorát lezárom. Arra kérem a szaktárcát - és ha más munkamegosztásban a hatóságok, az OEP, az OGYI részt akarnak venni a válaszadásban, arra természetesen mód van -, hogy úgy válaszoljanak, reagáljanak, hogy természetesen kitérnek a szakmai szervezetek, illetőleg a Gyógyszerész Kamara és a gyártók észrevételeire is, hogy a bizottság megfelelő képet alkothasson.
Megadom a szót az államtitkár asszonynak.
Dr. Baraczka Mariann (Egészségügyi Minisztérium)
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Hadd kérjem azt, hogy megoszthassuk egy kicsit a válaszadás lehetőségét a főosztályvezető asszony és közöttem. Én azokra a kérdésekre válaszolnék, amelyek úgy általánosságban a jogalkotással, illetve a folyamatban és előkészületben lévő jogszabályokkal kapcsolatos.
Elsősorban az alelnök úrnak válaszolnék a tekintetben, hogy lehet-e ilyen rövid idő alatt átfogó képet adni. Természetesen nem. Ezek I. negyedévi adatok. Nem hurráoptimista hangulatot szeretnénk kelteni, mert még nyilván előttünk van az év háromnegyed része. Ugyanakkor a trendek, azok a tendenciák, azok az árlicitek tekintetében szerzett eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy jó úton járunk, ezekkel a megoldásokkal meg lehet valósítani, el lehet érni azokat a célokat, amelyeket a gyógyszerellátás újraszabályozása tekintetében kitűztünk magunk elé.
Valóban lakossági tehernövekedés történt, ezt nem szabad elfelejteni. Januárban egy nagyon jelentős lakossági tehernövekedés történt. Ilyenkor persze azt kell mondani - bár ezt nyilván mindannyian tudjuk -, hogy van egy konvergenciaprogramunk, amelybe bele kell férni. Megjegyzem, hogy ennek a lakossági tehernövekedésnek egy másik szempontrendszere az volt, hogy a tehermegosztásban lehetőség szerint képviseljük azt az elvet, hogy a betegek, az orvosok és a gyógyszergyártók között osszuk meg a terhet. Emellett természetesen arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a lakossági tehernövekedés mellett elindított információs megoldások, a betegtájékoztató szoftverek, a betegek könnyebb hozzáférése ahhoz az információhoz, amely a rendelkezésre álló gyógyszerkincsről tájékoztat, úgy gondolom, bizony-bizony igazolta azt, hogy milyen kevés a lakosság gyógyszerekkel kapcsolatos eddigi információja. Kaptunk leveleket, amelyekben arról tájékoztattak betegek, hogy a jelentős térítésidíj-növekedés ellenére a megváltozott gyógyszerezési gyakorlat eredményeként kevesebb az általuk fizetett térítési díj, mint azt megelőzően volt.
A támogató szoftverek. Úgy gondolom, a jelenleg jogszabályi előkészítés alatt álló, a gyógyszerrendelést segítő minőségi szoftverek feltételeit szabályozó rendelet nemcsak az egy, a jelen pillanatban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár honlapjáról elérhető szoftvert fogja kínálni, hanem más megoldásokat is, olyan garanciákat, amelyek természetesen a gyógyszerrendelés biztonságát megfelelően szolgálják.
A promóció tekintetében: az alelnök úrral közösen küzdöttünk a promóció ellen, ami egy hosszú időre visszavezethető probléma. Ennek különböző lépcsőfokai voltak. Azt gondoljuk, és ezt meg kell mondani, az állam nyilván megfelelő szabályozásokkal tudja ezt a tevékenységet befolyásolni, megfelelő mederbe terelni.
Ami a gyógyszer-gazdaságossági törvényben szerepel, az, én úgy gondolom, egy olyan hatékony eszközrendszere az ellenőrzést és az e tekintetben piacfelügyeletet gyakorló Országos Egészségbiztosítási Felügyeletnek, illetve a hatóságoknak - gondolok itt a GVH-ra, illetve a fogyasztóvédelemre, valamint az OGYI-ra, illetve az egész pénzügyi közigazgatási hatóságra -, amely korábban nem szabályozott eszközökkel egy hatékonyabb fellépést ígért. Én úgy gondolom, hogy ez a negyedév e tekintetben tapasztalatokat természetesen még igazán nem tudott adni, és nem tudja azt igazolni e tekintetben, ami az elvárás; ahhoz valóban egy hosszabb idő kell, hogy az e törvényből eredő esetleges jogalkalmazási gyakorlatot megismerjük, és hogy megtudjuk, valóban visszaszorítottuk-e a kívánt mértékben a promóciót.
70
PÉ 71 (Baraczka)
Szintén szabályozási kérdés volt az intézeti gyógyszerellátás, illetve a közforgalmú gyógyszertárak működtetésére vonatkozó szabályok kialakítása. Úgy gondolom, hogy a meglévő szabályok alapján az új gyógyszertárak létesítése iránti kérelmekben elindulhattak az eljárások. Ugyanakkor elkezdtük ennek a miniszteri rendeleti szabályozását is, és itt hadd köszönjem meg a Magyar Gyógyszerész Kamara tényleg aktív részvételét ebben a folyamatban, mert nagyon pozitívak voltak az eddigi konzultációink eredményei, mind az intézeti oldal részéről, mind a közforgalmú gyógyszertárakat képviselő vagy gyógyszerészeket képviselő kamara részéről.
E tekintetben számos kérdésben úgy gondoljuk, hogy a megalkotandó szabályozás valóban az ellátást közelebb viszi a lakossághoz, valóban bizonyos szabályozási megoldásokkal az élethez igazítja a gyógyszertárak működtetését, ugyanakkor a szükséges garanciákat, szakmai garanciákat, az ellátás biztonságához fűződő szakmai garanciákat megteremti.
Székely Krisztina elnök asszony hozzászólásával kapcsolatban: azért abból induljunk ki, hogy ez a fő kérdés, hogy adó vagy nem adó a befizetési kötelezettség. Mi nem vitatkozunk a tekintetben sem a Gyógyszergyártók Szövetségével, sem a Pénzügyminisztériummal, hogy eljárásjogi szempontból, a befizetés eljárásrendje szempontjából valóban az adóigazgatásra vonatkozó szabályok alkalmazását írja elő maga a törvény is. Itt az első válaszom az ő kérdésére, hogy nem lehet végrehajtási rendeletekben szabályozni, nincsen felhatalmazása a kormánynak, hiszen adókérdésben, adóigazgatási kérdésben az adóigazgatásról szóló törvénynek kell kimondania a végső szót, illetve a pontos szabályozást. E tekintetben a külföldi gyógyszergyártók, illetve a hazai gazdasági életben nem szereplő, külföldi székhelyű forgalomba hozatali engedély jogosultjaival kapcsolatban nagyon részletesen tájékoztattuk akkor az egyeztetéseken részt vevő szövetségeket, hogy milyen jogi megoldások vannak a tekintetben, hogy ezek a vállalkozások is ezt a befizetési kötelezettségüket teljesíteni tudják. Ezt részletesen tartalmazza az adóigazgatás szabályrendszere.
Mi úgy gondoljuk, hogy e tekintetben mind az értekezleten, mind az azt követő írásbeli tájékoztatások során a megfelelő megoldásokra rá tudtunk mutatni. Megtaláltuk azokat a megoldásokat is, amikor a külföldi vállalkozás magyarországi képviselete átvállalná ennek a befizetési kötelezettségnek a teljesítését, hogy azt milyen jogi megoldásokkal tudjuk biztosítani. Van valóban erre válasz az adóigazgatás szabályai között, és egy ilyen engedményezési megoldással ez megtehető.
A törvény valóban a forgalomba hozatali engedély jogosultját nevesíti, tehát a külföldi székhelyű vállalkozás, a forgalomba hozatali engedély jogosultja kérelmezte magát a hazai társadalombiztosítás rendszerébe. Tehát számukra ez nem meglepő, hogy itt Magyarországon, ha ismerem a magyarországi szabályozást, és tudom, hogy ehhez a társadalombiztosítás rendszerébe történő befogadásához társul egyfajta befizetési kötelezettség is, akkor ennek a befizetési kötelezettségnek a szabályai rám kötelezőek kell hogy legyenek, elfogadom a piacon történő részvételemnek ezt a következményét.
Úgy gondolom, hogy egy kicsit megrótt abban az elnök asszony, hogy külföldi vállalkozásoknak - illetve képviselő úr is jelezte -, külföldieknek befizetési kötelezettséget vagy felszólítást írtunk. Semmi mást nem tett az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, mint a törvény szabályai szerint tájékoztatta a külföldi vállalkozás vezetőjét az őt terhelő fizetési kötelezettségről, a támogatási és forgalmi adatokról. A kötelezettség nem az ő igazolásából származott, ő csak egy adatközlést tett. Tehát innentől jön az ő befizetési kötelezettsége, amire természetesen a magyarországi szabályozások az irányadóak.
A reklámozással kapcsolatban: nem tudom, elnök asszony biztosan tudja, hogy azért megjelent a reklámozás végrehajtási joganyaga, ami az orvoslátogatók nyilvántartásba vételének szabályait tartalmazza. Ez április 1-jétől indult. Ami pedig az őket terhelő, illetve az orvoslátogatókkal kapcsolatos befizetési kötelezettség, ami szintén a törvényben van, ott is az adóigazgatás szabályait tartalmazza a törvény, mint követendő eljárási szabályokat.
Természetesen ha ebben kétségek merülnek fel, kérdések vannak, továbbra is maximálisan arról tudom elnök asszonyt tájékoztatni, hogy nyitottak vagyunk, segítséget nyújtunk az esetleges jogértelmezési kérdésekben.
Alelnök asszony álláspontjával, illetve a hozzászólásával kapcsolatban. Nagyon köszönöm, hogy azokat a pozitívumokat ön is megemlítette, illetve a kamara is elismeri, amit az ellátás biztonsága érdekében, illetve azokat a konzultációkat, amelyeket ennek megvalósítása érdekében közösen tettünk.
Az Egészségügyi Minisztériumnak, illetve magának a kormánynak e tekintetben egy ilyen tulajdonképpen gyámkodó szerepe maradt a nem támogatott gyógyszerek forgalmazása vonatkozásában, hiszen itt rábízta a piacra, rábízta a szabályozás érintettjeire azokat a gazdasági megoldásokat, olyan szabályozási lehetőségek kialakítását, amit a maguk tevékenységének belső normáiként megalkothatnak. A nem támogatott gyógyszerek esetében január 1-jétől megszűnt az árrés a törvény alapján. Azokat a megoldásokat, amit a Gyógyszerész Kamara kidolgozott, ami elsősorban mind a betegek, mind a gyógyszerforgalmazók számára könnyítés, de úgy gondolom, hogy ez a gyógyszerpiac egyéb szereplői, tehát a gyártók számára is olyan előnyöket jelenthet, ami megfontolandó, és úgy tudom, el is indult azon információs rendszer kialakítása, ami a nem támogatott gyógyszerek forgalmazására vonatkozóan mind a lakosság, mind a forgalmazók számára egy megfelelő tájékoztatást biztosít.
Az, hogy fiatal gyógyszerészek léptek-e piacra az elmúlt negyedévben, életkor szerint nekünk most nincs itt igazán ilyen adatunk, nem is lehet. A személyi jogot engedélyező határozatok számából viszont arra következtetünk, hogy lényegesen több gyógyszerész kérte meg ezt a kvázi jogosítvánnyá vált személyi jogot, mint azt megelőzően. Úgyhogy bízunk abban, hogy előbb-utóbb az életkorban is lesz egyfajta előremozdulás, de nem hiszem, hogy az életkori sajátosságokból kellene kiindulni.
Minden gyógyszerésznek legyen patikája. Nyilvánvaló, hogy ez így ebben a formában nem garantálható. (Hávelné Szatmári Katalin: Nem én mondtam!) Annak a lehetőségét kell hogy megteremtse a szabályozás, hogy ne legyenek adminisztratív és demográfiai korlátok az újonnan létesítendő gyógyszertárak tekintetében.
Schvarcz alelnök úrnak az off label rendeléssel kapcsolatban. Ez egy nagyon nehéz pont. Itt azokat a jogi garanciákat kell megteremteni, ami az indikáción túli rendelésnek azokat a lehetséges veszélyeit, ami a betegbizalom, az engedély nélküli klinikai vizsgálatokkal kapcsolatos problémák, ezeket kiszűrik, ugyanakkor nem gátolják az orvostudomány fejlődését és az orvos gyógyítási szabadságát.
E tekintetben elindult egy kodifikációs folyamat, elindult egy szabályozás megváltozása iránti munka. Ebben nagy segítségünkre van az Országos Gyógyszerészeti Intézet, és hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a közösség alkotott egy olyan normát, ami a gyermekgyógyszerek forgalomba hozatali engedélyezésével és a klinikai vizsgálatával kapcsolatos szabály, hogy mindenképpen azt szorgalmazza, hogy előbb-utóbb mind a törvényi szabályozáshoz, ami a gyógyszertörvényben jelenik meg, mind annak a végrehajtási rendeleti lábához hozzá kell nyúlnunk, és ennek a közösségi normának a rendelkezései figyelembevételével kell alkotnunk, egy nagyon vékony jégen álló, de minden alkotmányos feltételnek megfelelő szabályozást.
Úgy gondolom, hogy rövid időn belül akár a képviselő uraknak is tájékoztatásképpen ezt a megoldási folyamatot, megosztva ennek nehézségét is, meg tudjuk küldeni.
Most tényleg a technikai kérdésekkel kapcsolatban átadnám a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismételten felhívom a figyelmet, mostanában elfelejtem rá felhívni a figyelmet, hogy mindig bekapcsolva marad néhány mobiltelefon, az ülésteremben lehetőség szerint, illetve egészen egyértelműen kérem, hogy ne használjuk vagy néma üzemmódban legyen, úgy, hogy a hangosítást mindez ne zavarja.
Főosztályvezető asszony!
Szepezdi Zsuzsanna (Egészségügyi Minisztérium)
SZEPEZDI ZSUZSANNA (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Csak néhány gondolattal szeretném államtitkár asszony beszámolóját, szerintem elég részletes válaszait kiegészíteni.
Először talán a patikán kívüli forgalmazással kapcsolatosan. Mint látható ebből az összefoglalóból is itt, hogy milyen helyeken nyíltak az országban, milyen a területi megoszlása ezeknek a gyógyszerárusító, gyógyszerforgalmazó helyeknek, azt hiszem, az teljesen természetes, hogy Budapest területén belül jóval gyakrabban, koncentráltan kaptak engedélyt különböző forgalmazó helyek, de látható, hogy azért az ország egész területén is jelentős a számuk, és ezeknek a száma egyre növekszik.
80
81 mse (Szepezdi)
Hogy milyen típusú üzletek kértek gyógyszerforgalmazásra engedélyt, az ugyancsak kiderül az összefoglalóból: állatpatikákban, benzinkutaknál, élelmiszerüzletekben, gyógyászati segédeszköz szaküzletekben, herbáriákban, bioboltokban, hipermarketekben, postahivatalokban, a többi pedig egyéb. Tehát elég jelentős és különböző típusú üzletek kértek engedélyt gyógyszerforgalmazásra.
Hogy mennyibe kerülhet az engedély kiadásával együtt a gyógyszerforgalmazás megindítása? Én úgy gondolom, hogy ez egy néhány ezer forintos költségnél kezdődik, amely költség az információs, a tájékoztató rendszer üzemeltetésének a költsége, amely néhány ezer forint, de tízezer forint alatti összeg, és amennyiben nem állt rendelkezésre az a bizonyos zárható szekrény, akkor azt a szekrényt is meg kell valahogyan oldani.
A gyógyszertárak engedélyezésével kapcsolatosan az összefoglaló nem tartalmaz területi bontást, de az ÁNTSZ-től beszerezhetjük a részletes adatokat, és azokat el tudjuk küldeni a bizottságnak, hogy milyen megoszlásban és pontosan hol nyitottak új gyógyszertárakat nyitottak Budapesten és Budapesten kívül.
Visszatérve a patikán kívüli forgalmazásra: azt tudjuk, hogy a gyógyszerek körét a forgalomba hozatali engedélyben az Országos Gyógyszerészeti Intézet határozza meg szakmai szempontok alapján. A mellékletben, annak a bizonyos rendeletnek a mellékletében találhatóak meg a gyógyszercsoportok, illetve adott esetben egy-egy hatóanyag is, hogy mik kerülhetnek gyógyszertáron kívül forgalmazásra. A számukat tekintve körülbelül 300 ilyen készítmény lehet, de tekintve, hogy vannak benne kombinált és monokomponensű készítmények, a hatóanyagok száma jóval kevesebb. Úgy gondolom, hogy az Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgatója ezzel kapcsolatosan részletesebb, pontosabb adatot tud a rendelkezésükre bocsátani.
A mellékhatás-bejelentéssel kapcsolatosan: azt hiszem, ennek már egy nagyon bevált útja van. A professzor úr ezzel kapcsolatosan ki tudja egészíteni a választ, hogy érkezett-e bejelentés gyógyszertáron kívül forgalmazott készítménnyel kapcsolatosan, ő biztosan tud erre a kérdésre válaszolni.
Amint elhangzott, valóban fontos az orphan drug-szabályozás és az indikáción túli gyógyszerrendelés - nem szabad összetéveszteni a kettőt. Az indikáción túli gyógyszerrendeléssel kapcsolatosan is folynak már a következő rendelettervezetnek vagy rendeletnek a munkálatai.
A szoftver kérdésére, azt hiszem, az államtitkár asszony nem tért ki. Az a szoftver engedélyezésére vagy minősítésére vonatkozó rendelet a szakmai egyeztetés fázisában van, az, azt hiszem, nagyon hamarosan publikus lesz, és mindenkitől várjuk ezzel kapcsolatosan a véleményeket. Ez lesz az a minősítés, aminek az alapján a felügyelet elvégzi az orvosok által használt gyógyszerrendelő szoftvereknek a minősítését, és bármelyik szoftver, amely ezeknek a feltételeknek megfelel, és a felügyelet engedélyezi, használatos lesz.
Köszönöm szépen, ennyi lett volna.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy a főigazgató úr, professzor úr kíván-e szólni. (Dr. Pál Tamás: Igen.) Tessék parancsolni, főigazgató úr! Pál Tamás professzor úré a szó, ha ki kívánja egészíteni az elhangzottakat.
Dr. Pál Tamás (Országos Gyógyszerészeti Intézet)
DR. PÁL TAMÁS (Országos Gyógyszerészeti Intézet): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Amely kérdésben felszólítottak (Derültség.), csak azzal kapcsolatban szeretnék megjegyzést tenni. Az első kérdés az, hogy hány hatóanyag került gyógyszertáron kívül. Nem mellébeszélek, amikor azt mondom, hogy nagyon nehéz megmondani, mert olyan csoportok szerepelnek, mint komplex homeopátiás készítmények, gyógynövények, korábban gyógyhatású termékek, és ami még ennél egyszerűbb, amikor megmondja, hogy milyen csoportok. Egy multivitaminban van 30 hatóanyag, ha hatóanyagnak tekintem az összes vitamint, ásványi anyagot. Most nem beszélek mellé, de ha mindezt beleszámolom, száznál kevesebb, hatóanyagról van szó, ami olyan 8 százaléka az összes hatóanyagnak, amely forgalomban van - mondom, ebben már benne vannak az ásványi anyagok, a szelén, nyomelemek, ilyenek is.
Nőttek-e, vagy számíthatunk-e arra, hogy nőnek a mellékhatás-bejelentések. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet be egy mellékhatás-bejelentés sem érkezett gyógyszertáron kívüli forgalmazás kapcsán, de gyorsan hozzáteszem, hogy ez az égvilágon semmit nem jelent, mert nem nagyon jönnek a mellékhatások, még a gyógyintézetekben jelentkező mellékhatásokról sem jönnek a bejelentések. Nő, javul a mellékhatás-bejelentő morál, tehát már olyan 600-at kapunk egy évben, ami nagyjából a tizedrésze annak, mint amit hozzánk hasonló más országokban jelentenek.
Arról viszont számot tudok adni, hogy a gyógyszerhatósági vezetők európai értekezletén ezt a kérdést, mármint a gyógyszerellenőrzés, -felírás, a kontroll és a mellékhatások kérdését megbeszéltük, mert egész Európában ez a trend, a kontroll. A következő jött ki - én nem vettem részt a vitában, miután alig van tapasztalatunk -, a többségnek az a véleménye, hogy határozott bizonyítékok vannak arra, hogy a gyógyintézetben, illetőleg a járóbeteg-ellátásban alkalmazott gyógyszerek biztonságossága között van különbség, viszont semmiféle megbízható adat nincs arra nézve - ez alatt azt értem, hogy jórészt akut esetekről van szó, a vizsgálat betegkikérdezésen alapul, a beteg emlékezetére hagyatkozik -, hogy hol vették a gyógyszert. Tehát nem csak arra nincsenek megbízható adatok, hogy veszélyesebb-e a gyógyszertáron kívüli gyógyszer, mint a gyógyszertáron belül vettek, de - és itt elnézést kérek a jelen lévő orvosoktól - arról sincs megbízható adat, hogy az orvosok által rendelt gyógyszernek kevesebb-e a mellékhatása, mint a gyógyszertárban szabadon vett gyógyszereknek.
Egy konkrétumot mondok: tavaly 31 súlyos paracetamolmérgezés volt - ezek az esetek mind Zacher doktor kezébe kerültek. Tavaly csak gyógyszertárban lehetett paracetamolt kapni. Meg kell nézni, hogy jövőre ez mennyire nő, és hogy ez a növekedés abba a trendbe, ami korábban a gyógyszertáron belüli gyógyszerforgalmazás kapcsán volt, beleilleszkedik-e. Ez egy abszolút konkrétum, meg lehet nézni.
Az utolsó egy megjegyzés: az innovatív gyógyszergyártók részéről elhangzott, hogy ha az Unión kívül van a forgalomba hozatali engedély jogosultja. Elnézést, ez is rám tartozik, és ez tévedés, ilyen az Unióban nem lehet. Csak az Unióban lehet a székhelye, tehát még akkor is, hogyha amerikai cég, akkor is itt van a székhelye annak a cégnek, amelynek kiadtuk a forgalomba hozatali engedélyt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a professzor úr kiegészítéseit.
Tisztelt Bizottság! Lezárom a vitát. Azt gondolom, hogy a jegyzőkönyvet, pontosabban ennek a pontnak a jegyzőkönyvét szokás szerint a szaktárca rendelkezésére bocsátjuk, azzal, hogy nem felesleges a kezdeti tapasztalatoknak az áttekintése. Ugyan rövid idő telt el a törvény hatálybalépése óta, de sok az észrevétel, sok vélemény és javaslat van, és ezeknek a folyamatos megfontolása indokolt.
Én természetesnek tartom, hogy a szakmai szervezetek, a piaci szereplők, a képviselők eltérően ítélik meg a törvény működését, ezzel együtt arra hívom fel a figyelmet, hogy nagyon fontos és szükséges a párbeszéd a gyógyszerellátás szereplői és a hatóságok, a szaktárca között, és ennek az intenzívvé tételét szorgalmaznám. Másrészt itt, ebben a tájékoztatóban tizen-egynéhány pontban, pontosabban 13 pontban mutatja be a minisztérium a változások előnyeit, és helyesnek gondolnám - és szeretném is, ha erre sor kerülne -, talán érdemes lenne megnézni, hogy hogy látják mindezt a betegek, az állampolgárok. Tehát e tekintetben érdemes lenne esetleg egy gyors közvélemény-kutatást vagy betegelégedettségi vizsgálatot végeztetni, ha nem is azonnal, de belátható időn belül.
Arra is felhívom a figyelmet, hogy az Egészségbiztosítási Felügyeletet felruháztuk a gyógyszerpiac ellenőrzésének több jogosítványával. Én azt gondolom, indokolt lenne bizonyos célvizsgálatokat is végezni vagy végeztetni például a tekintetben, hogy mennyire vállalnak többletszolgáltatásokat az új patikák, hogy alakul a folyamatos nyitva tartás kérdése vagy akár a promóció ügye - nem szeretném elsorolni mindezeket.
Végül még azt is gondolom, hogy miután a kormány benyújtotta az európai uniós együttműködéssel kapcsolatos jelentést, és azt a mi bizottságunk is általános vitára fogja majd tűzni május végén, június elején valamikor, ennek kapcsán talán érdemes lenne szót ejtenünk külön is, de ennek a napirendi pontnak a keretében az európai gyógyszerpolitika lehetőségeiről, különös tekintettel a generikus szerek elterjedésével vagy elterjesztésével kapcsolatos ösztönzésről - ezt Czinege képviselő úr is több alkalommal kezdeményezte már.
90
PÉ 91 (Elnök)
Tehát ezekkel zárnám le ezt a vitát, és kérem azt a szaktárcától, hogy az elhangzottakat hasznosítsák és vegyék figyelembe. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Megköszönve ehhez a napirendhez... (Dr. Nagy Kálmán jelentkezik.) Még ehhez a napirendhez vagy máshoz? (Dr. Nagy Kálmán: Ehhez.) Tessék, Nagy Kálmán képviselő úr, de ha ez egy új hozzászólás...
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Nem kívánok új fejezetet nyitni, csak úgy érzem, hogy elnök úr szólított fel a konzultációra, akkor én megragadom az alkalmat, és két dolgot szeretnék elmondani.
Az egyik az, hogy ha önök bejelentik, hogy ennyi gyógyszer ára csökken és meghatározzák, hogy azok milyen típusú gyógyszerek, emellé nem raknak biológiai értéket. Lehet, hogy olyan gyógyszerek ára csökken, sőt valószínű, amelyiknek a biológiai értéke közel nulla, és ez önmagában, azon felül, hogy a lakosság félretájékoztatása, az én véleményem szerint több mint inkorrekt.
A másik az off label alkalmazás. Ugye, azt nem felejtik el, hogy az off label alkalmazásával kapcsolatos törvény miért jött létre. Azért, hogy kizárjunk olyan piacon lévő gyógyszereket, amelyek igazából nem tartoznak az orvosi alkalmazás körébe. Általánosabban: nem megengedettek. Akkor elkezdték a kollégiumokat bombázni azzal, hogy a protokollokból hagyjuk ki azokat a gyógyszereket, amelyek mindenütt általánosan elfogadottak, és igazából az a helyzet, hogy meghagytak egy olyan törvényi szabályozást, amire bármikor feljelenthetik az embert. Egy olyan tisztességes orvost, akit senki más nem tud megvédeni, egyedileg tudja legfeljebb megvédeni magát, illetve az a közösség. Ez immár két éve húzódik.
Gyakorlatilag úgy gondolom, hogy a minisztérium nem teljesíti az ezzel kapcsolatos feladatát. Mert az mégsem elfogadható, hogy egy európai országban például egy adott szakmában az orvosok által alkalmazott gyógyszerek 40 százaléka, amelyiket rutinszerűen alkalmaznak, az off label alkalmazás. Itt az a kérdés leegyszerűsítése, amikor visszadobják a labdát és azt mondják, hogy ez mind az orvosok felelőssége.
Ugyanez vonatkozik a mellékhatás-bejelentésre is. Én ezt a szakmát elég régen űzöm, tudom, hogy ha valaki mellékhatást bejelent, annak milyen dokumentációja és milyen következményei vannak. Erkölcsi kötelességünk a mellékhatást bejelenteni, és én magam is jelentettem be mellékhatást, de hozzá kell tennem azt, hogy tudnunk kell azt egy bármilyen ilyen jellegű gyógyszernél, hogy amelyek bekerülnek a magyar piacra, azok általánosságban ebben a vonatkozásban szupervizsgáltak.
Van még egy dolog, ami a generikus gyógyszerekkel kapcsolatos.
ELNÖK: Képviselő Úr! Elnézést kérek, a vitát lezártuk. Lehetőség lett volna...
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Ebben a pillanatban zárta le elnök úr a vitát?
ELNÖK: Nem, előtte.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Mert az előbb engedélyt adott nekem, hogy elmondjam...
ELNÖK: De azt gondoltam, hogy az összefoglalóhoz kíván valami kiegészítést tenni, de ez egy hozzászólás.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Akkor ezt a mondatot még elmondhatom?
ELNÖK: Tessék parancsolni!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): A következő az, hogy a generikus gyógyszereknél pedig kérem azt, hogy bizonyos fokú árnyaltsággal jusson a közvélemény tudomására a generikus gyógyszerek általános használata, mert Európában tudományos körökben a generikus gyógyszerek utánvizsgálata folyamatban van, mert két egyforma molekulát nem lehet csinálni, és ebből baj lehet. Úgyhogy kérem ezeket a kiegészítéseket figyelembe venni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy veszem, hogy ez még a vitában hangzott el, az összefoglaló előtt, és kérem, hogy miután konzultációs napirend volt és egyben kezeltük a kérdéseket, hozzászólásokat, ismételten kérem képviselőtársaimat, hogy eszerint haladjunk. De természetesen a bizottság többsége leszavazhat engem, erre joga van, hogy ha újra nyissuk meg a vitát, de ilyen indítvány nem érkezett. (Dr. Mikola István: De még sor kerülhet rá!) Lehetséges.
Képviselőtársaim! Akkor ezt a napirendet az előbb elmondottakkal lezárnánk, az elhangzott tanácsokkal, ideértve képviselő úr észrevételeit is, és azt javaslom, hogy most a bizottság, mivel 10 óra 35 perc van, 10 óra 55 percig, tehát húsz perc szünetet tartson, és akkor folytatjuk a törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságának tárgyalását.
100
101 mse
(Szünet: 10.35 - 10.55 óráig,
Elnök: dr. Kökény Mihály)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a munkát.
Soron következik az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának a megítélése első helyen kijelölt bizottságként. A 2936. számú törvényjavaslatról van szó. Az egészségügyi tárcát, a kormányt Baraczka Mariann szakállamtitkár asszony képviseli. Megadom neki a szót.
Dr. Baraczka Mariann (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Ez a törvényjavaslat a reformtörvények hatálybalépése óta eltelt időszak jogalkalmazási tapasztalatai alapján készült módosításcsomagot tartalmazza. A módosítás felöleli az egészségügyi törvény, az egészségügyi adatkezelési törvény, az egészségbiztosítás felügyeletéről szóló törvény, valamint az egészségbiztosításról szóló törvény módosítására vonatkozó rendelkezéseket.
Az egészségügyi törvény módosításának célja olyan, a gyakorlatban felmerült jogalkalmazói tapasztalatok által indukált megoldások rögzítése, amelyek például megteremti az Eurotransplanthoz való csatlakozás törvényi feltételeit, pontosítja az egészségügyi dolgozók felelősségi rendszerét, elsősorban a definíciók közötti, a különböző törvényekben megjelenő kollíziót kívánja feloldani, pontosítja a működés és az alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályokat, pontosítja azok adatkörét, az adatkezelés módját.
Az egészségügyi adatok kezeléséről szóló törvény módosításának a rövid tartalma, célja elsősorban a vizitdíj visszaigénylésével kapcsolatos adatkezelési törvényi felhatalmazás megteremtése.
Az Egészségbiztosítási Felügyelet tekintetében a törvény létrehozott egy új felügyeleti hatóságot, amely nemcsak az egészségügyi szolgáltatók működése feletti, piacfelügyeleti funkciókat kapott, hanem az egészségbiztosítás, illetve az egészségbiztosítás területén meglévő mostani szolgáltatók feletti felügyeleti jogosultsággal is bír. E tekintetben pontosításra kerül, illetve ez a kontroll olyan eszközrendszerrel kerül kiegészítésre, mint például a szankciórendszer sorrendiségének a kötelező jellegű feloldása, vagy például olyan, biztosítóbarát megoldásoknak a törvény rendszerébe történő beilleszkedése, ami az állampolgári jogok országgyűlési biztosának ajánlása alapján került elfogadásra, mint ahogy a kérelemre indult eljárások tekintetében illetékmentes legyen az eljárás.
A törvény nevesíti az egészségbiztosítás felügyeleti hatóságát az egyenlő bánásmódról szóló törvényben meghatározott hatósági jogosultságok joggyakorló szerveként, ezzel is kiteljesítve az eljáró hatóság eszközrendszerét.
A legnagyobb érdeklődésre számot tartó kérdéskör nyilván a vizitdíj, illetve a vizitdíjjal kapcsolatos szabályozás, az egészségbiztosítási törvény módosítása. E tekintetben a törvényjavaslat módosítja a beutalási rendtől történő eltérés szabályait, jogos társadalmi igényeket elégít ki, úgy gondoljuk, amikor bizonyos társadalmi csoportokat továbbá mentesít a vizitdíj fizetésének kötelezettsége alól. Így az elmúlt idők sajnálatos jogalkalmazói tapasztalata alapján került pontosításra a fegyveres erők, rendvédelmi szervek tagjainak a feladatellátás közben ért egészségkárosodás esetén a vizitdíjtól való mentesítése, vagy például a véradóknak bizonyos véradás után történő vizitdíj-mentesítési kötelezettsége. Ugyanilyen jogos társadalmi elvárás volt, hogy a biztosított a tüdőszűrés esetén, hogyha az fertőző betegségek, járványok megelőzése érdekében történik, mentesüljön a vizitdíj-fizetési kötelezettség alól.
110
PÉ 111 (Baraczka)
Hasonlóan elsősorban a társadalmi csoportok, illetve a jogos lakossági kéréseknek tesz eleget a törvény, amikor a nappali iskolarendszerű képzésben részt vevő 18 éven felülieket mentesíti a vizitdíj-fizetési kötelezettség alól az iskola-egészségügyi ellátás keretében igénybe vett természetbeni ellátásoknál.
A törvény kezeli, illetve továbbra is lehetőséget teremt, nyitottá válik az a július 1-jéig fennálló lehetőség, hogy a szülészeti ellátás tekintetében az egészségügyi szolgáltató munkarendjén kívül beosztott orvos választása esetén biztosítja a részleges térítésidíj-fizetési kötelezettség alóli mentesítést a terhes, illetve a szülő nő számára.
Pontosítja az egészségbiztosítási törvény a várólistára, illetve az előjegyzésre vonatkozó szabályokat, ennek a distinkciónak a megkülönböztetésére azért volt szükség, mert nagyon sok esetben összemosódtak itt időrendiség okán a szabályok, illetve a jogalkalmazói gyakorlat azt mutatja, hogy nem eléggé pontos, nem eléggé precíz a definíció.
Rögzíti a törvény, hogy az egészségügyi szolgáltatókon belül ki vezeti a várólistát, illetve meg kell a jövőben jelölni, hogy milyen szervezeti egységek tekintetében határozott meg az egészségügyi szolgáltató várólistát.
A Pro Família gyógyszerrendelés okán szerzett tapasztalatok alapján a törvény rögzíti a Pro Família beutalással történő szerződéskötés követelményét, itt egy ex lege megoldással, nem egy további szerződéskötés előírásával, hanem a törvény erejénél fogva azok az orvosok, akik a Pro Família gyógyszerrendelésre szerződéssel rendelkeznek, beutalási jogosultságot is nyernek.
Röviden ennyiben szerettem volna az előterjesztést, illetve a törvény indoklását kiegészíteni, és várom az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Különválasztjuk a kérdéseket. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kinek van kérdése? Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Meg szeretném kérdezni, hogy a véradással kapcsolatosan felmerült véradók részéről az a jogos igény, hogy nagyon nehéz igazolni a 20 vagy 30 véradást, hiszen nincs egy egységes nyilvántartási rendszer a vérellátóknál és a Vöröskeresztnél. Tehát az egy nehézkes dolog, hogy ennek hogyan lehet megoldani a tényleges igazolását.
A 18 éven aluliaknál a beutaló nélkül igénybe vett szolgáltatások esetében nem annyira pontos a jogszabály, hogy ha beutaló nélkül viszi a kórházba vagy beutaló nélkül viszi szakrendelőbe, mi számít sürgősségnek, nem sürgősségnek. Ezen rengeteg vita volt eddig a vizitdíj kapcsán, tehát most az emelt vizitdíj kapcsán még több vita várható.
Az előjegyzés és a várólista szerepeltetése a törvényben: mi a továbbiakban is azt kérdeznénk, hogy az előjegyzést miért tartják szükségesnek? Tehát az lenne a kérdésem, hogy miért kell az előjegyzést így bevenni, ha van várólista, akkor nem biztos, hogy az előjegyzést itt kellene szerepeltetni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Vojnik Mária, utána Puskás képviselő úr!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): A javaslat 4. §-a az egészségügyi törvényt módosítja úgy, hogy az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanácsot, amelyik az egészségügyi miniszternek a továbbképzés, szakképzés tekintetében egy döntés-előkészítő, véleményező szerve, a jövőben a szakvizsga-bizonyítvány kiállításával, szakvizsgáztatási feladatok ellátásával közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására hatalmazza fel.
Én ismerem az ESZTT összetételét, a tagjainak az elfoglaltságát, és őszintén szólva igazán érdekelne, hogy mi szólt amellett, hogy egy konzultatív testületet hatósági jogkörrel hatalmazzon fel a törvényjavaslat szövege szerint a törvényhozás.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm. Nagyrészt az általam is kívánt dolgok elhangzottak. Annyit szeretnék hozzátenni ehhez az egészhez, hogy én nagyon örülök, hogy a vizitdíjjal kapcsolatos javaslataink jelentős része belekerült ebbe, nyilván nem azért, mert mi javasoltuk, de hadd merjem remélni, hogy egy kicsi közünk volt hozzá.
Én azért egy kicsit aggályosnak látom ezt az 1000 forintra való emelését a korábbi 600 forintnak egyrészt, másrészt a beutalási rendhez való kötődés pillanatnyilag számomra azért jelent nehézséget, mert lehet, hogy információhiányban szenvedek, de a beutalási rend egyértelműen még nem készült el véleményem szerint. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdésnek tekintem, mert még hozzászólási kör is lesz. Horváth Zsolt képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm. Két részéhez szeretnék kérdést feltenni a törvényjavaslatnak. Az 1. §-ban az alapnyilvántartás adatkörét egészíti ki a lakcímmel, ha jól értelmeztem a törvényjavaslatot. Az a tiszteletteljes kérdésem, hogy erre miért van szükség? Ugyanis az az indoklás, amit az indoklásban láthatunk, engem igazából nem győzött meg. Tehát mik azok a körülmények, amelyek miatt ráadásul az érintettek körének ezt még állandóan frissíteni is kell egy ilyen 30 napos kötelezettséggel. Különösen nehezemre esik, mert van egy népesség-nyilvántartás, tehát az informatika világában ezt minden további nélkül meg lehetne oldani akkor, amikor én magam a lakcímváltozásomat végbeviszem, hiszen itt erről van szó, akkor szerintem nem egy olyan nagy mutatvány erről a szükséges helyekre az adatot továbbítani és erről értesíteni. Tehát végképp nem értem, hogy miért van erre szükség.
A következő kérdésem pedig a törvényjavaslat 11-12. §-ához kapcsolódik, amelyben a vizitdíj-visszaigénylés rendszerénél az adatvédelmi biztos által is kifogásolt törvényi felhatalmazást teremti meg a jogalkotó. Ugyanakkor a kifogás alapvetően nemcsak a törvényi felhatalmazás hiányára terjedt ki, hanem változatlanul érvényes az az álláspont sokakban, hogy miért kell a jegyzőnek ilyen adatok birtokába jutnia egy adott településen az adott személyekre vonatkozóan.
Éppen ezért nem tervezi a jogalkotó azt, hogy gyökeresen átalakítja ennek a visszatérítésnek a rendszerét, és kiveszi az önkormányzati jegyzői hatókörből, és valamilyen más megoldást keres neki? Olyan helyen biztosítja például a visszatérítést, ahol ezek az adatok már eleve keletkeztek, illetve akik eleve ilyen adatok kezelésére jogosultak.
120
121 mse (Horváth Zsolt)
Tehát akár a társadalombiztosító, akár az adott intézmény, amely a beteget kezeli, gyógyítja, vagy akár még az alapellátás szintjére is levihető, bár ez utóbbit én nem tenném a saját eszemmel, de a társadalombiztosítás például alkalmas lehetne ennek a rendszernek a kezelésére. Normális körülmények között minden adatunknak rendelkezésre kell állnia ahhoz, hogy a vizitdíj-visszatérítést meg tudják oldani, és akkor nem ezt a jogi fából vaskarikát kellene csinálni, ami esetleg még alkotmányellenes is lehet - ezt én nem tudom megítélni, de, ha jól tudom, folyamatban van egy ilyen beadvány az adatvédelmi biztosnál. Köszönöm. (Dr. Heintz Tamás jelentkezik.)
ELNÖK: Heintz képviselő úr kérdései következnek.
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Én a törvénytervezet 20. § (13) bekezdésének b) pontjára kérdeznék rá mindösszesen, amelyben az emelt vizitdíj fizetéséről szóló indoklás van: az ügyeleti ellátásra, amennyiben annak igénybevétele a külön jogszabály szerint indokolatlannak minősül. A külön jogszabálynak tartalmáról kérdezném, tehát milyen esetek lesznek azok, amelyekben majd biztonsággal kijelenti az ellátó orvos, hogy bizony a megjelent szülő éjjel 2-kor indokolatlanul vitte oda a gyermekét, és ezért ezer forint vizitdíj megfizetésére kötelezhető? Köszönöm szépen, ez minden.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Czinege Imre jelentkezik.) Czinege képviselő úr!
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Két kérdésem lenne - lehet, hogy én rosszul értelmezem a 2. §-t. Ha valaki külföldi munkavégzésben vesz részt, és mondjuk 8 év múlva visszajön, amely idő alatt itthon nem tudja elvégezni azokat a tanfolyamokat, amelyek után pontja van, akkor mikor állhat munkába? Vagy ha valaki országgyűlési képviselő, és mondjuk az országgyűlési képviselőségi munkában teljesítette a maximumát, és vissza akar menni, akkor ez hogyan történik? Ez az egyik kérdés.
A másik kérdés, hogy van-e melléklete annak a pontnak, hogy tartós orvosi kezelés részét képezi az a betegségcsoport, amelyben szenvedőknek nem kell vizitdíjat fizetniük. Ezt jó lenne tudni, mert én számtalan olyan betegséget tudok felsorolni, amit soha az életben nem tudunk meggyógyítani, nem daganatos, nem halálos betegség, mégis tartós, és nagyon nagy terhet jelentő betegség. Egy példát mondok itt: a lábszárfekély kezelése, ami gyógyíthatatlan. (Dr. Horváth Zsolt: A hipertónia!) Például.
Köszönöm szépen, ez két gyakorlati kérdés volt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Mikola István jelentkezik.) Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Én egy nagyon egyszerű, primitív kérdést szeretnék feltenni: melyek azok az esetek, amikor egy gyerek indokolatlanul megy orvoshoz? Mondjuk egy 11 éves gyerek úgy gondolja, hogy egy injekciót szeretne magának, és elmegy az orvoshoz? Ezen gondolkodom napok óta, mióta ezt az anyagot láttam. Melyek azok az esetek, amelyek indokolták, hogy 18 év alatt vizitdíjat, sőt, ha indokolatlanul megy orvoshoz, akkor emelt vizitdíjat, ezer forintot kelljen a gyereknek fizetnie? Erre kérnék valamiféle magyarázatot. Mi indította arra a törvényhozót, hogy a gyerekeknél egyáltalán az indokolatlan orvoshoz fordulás fogalmát megfogalmazza?
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Nekem is volna néhány kérdésem az Egészségbiztosítási Felügyeletre vonatkozóan. A törvényjavaslat 17. §-a megváltoztatja azt a felügyeleti jogosítványt, miszerint a finanszírozási szerződés felfüggesztésének vagy megszüntetésének a kezdeményezésére vonatkozik. Nem találtunk érveket az indokolásban emellett. Ez egy elég fontos szankció, a megtartása több mint megfontolható lehetne. Tehát mi magyarázza ezt?
A 34. § (5) bekezdésében a felügyeleti tanács jogosítványát könnyíti a javaslat, mégpedig a tekintetben, hogy most már a felügyeleti tanácsnak nincsen szava a költségvetési kérdésekben. Nem gondolom, hogy ez helyes lenne, van-e e tekintetben valamiféle magyarázat? Ugyancsak kiiktatódott a felügyeletnek az a jogosítványa, miszerint az OEP-nek a várólistával kapcsolatos döntései ellen benyújtott panaszokat a felügyelet elbírálhatja. Azt is szeretném megkérdezni, hogy ennek mi az oka.
Visszatérve egy percre a költségvetéshez szeretném feltenni azt a kérdést, hogy hogy látja a tárca, biztosított-e a felügyelet ez évi működéséhez szükséges költségvetési fedezet.
Végül még egy kérdésem lenne, mégpedig az egészségbiztosítási törvény módosításához kapcsolódóan, jelesül ahhoz az egyébként támogatható, már korábban ismert előíráshoz, miszerint az egészségügyi intézmények mentesíthetik a dolgozóikat a vizitdíj, a napidíj megfizetése alól, ami rendben van, de hogyha ezt most a munkaadói vagy a munkavállalói oldalon szja-kötelesnek tekintik, az nem biztos, hogy ilyen szempontból a legszerencsésebb. A kérdés tehát az, hogy a kormány gondolkodik-e azon, hogy ezt a fajta mentesítést továbbvigye a jogalkotásban, és az szja-törvényben is megjelenítse mint adómentes juttatást, mert így zárt ez a kör. Ez a kérdés.
Lezárom a kérdések sorát, és visszaadom a szót az előterjesztőnek. Az államtitkár asszony válaszol?
Dr. Baraczka Mariann (Egészségügyi Minisztérium)
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Hadd osszuk a válaszadást!
ELNÖK: Természetesen!
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Számos kérdés volt, és hadd kérjem azt, hogy a kollégákkal - Horváth István főosztályvezető-helyettes úrral, aki a jogi főosztályt vezeti, illetve Lelkes Ildikó doktornővel, aki az egészségbiztosításért felelős szervezeti egység vezetője - megosszuk a feladatokat!
ELNÖK: Természetesen!
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Schvarcz képviselő úrnak a véradókkal kapcsolatosan volt kérdése. Pontos információ van arról, hogy az Országos Vérellátó Szolgálatnak 5-6 évre visszamenőleg pontos nyilvántartása van, hiszen ez kifejezett igény, sőt kötelezettség, tekintettel arra, hogy ezeknek az egészségügyi adatoknak a megléte, illetve az adatközlés szükségessége a későbbiek során adott esetben különböző eljárások során is felmerül. Az Országos Vérellátó Szolgálat arról tájékoztatott, hogy ezeket az adatközléseket ő meg tudja adni, képes biztosítani.
Az előjegyzés és a várólista kérdésének a pontosítására vonatkozóan: szeretnénk azt a distinkciót megtenni a törvényben, hogy a várólista kizárólag azokra az egészségügyi szolgáltatásokra legyen használt fogalom, amelyekben valamifajta korlát van, illetve amely tervezhető, az előjegyzés pedig egy munkaszervezési kérdés, hogy milyen időrendben tudja fogadni a beteget, de itt nincsen mennyiségi vagy bármiféle, a finanszírozás szempontjából releváns korlát. Ennek a két kérdéskörnek a pontos és precíz megfogalmazása szorgalmazta azt, hogy ezek a törvényben kerüljenek külön-külön rögzítésre.
A 30 nappal kapcsolatban: ez jogos igény, ez a közigazgatási egyeztetés során felmerült kérdéskör volt, és mi úgy gondoljuk, hogy ez egy olyan határidő lehet, ami még az előjegyzés, tehát a munkaszervezés tekintetében egy pontos idő lehet. Tehát előjegyzés tekintetében ennél hosszabb nem lehet a várakozási időintervallum.
Vojnik Mária képviselő asszonynak: az ESZTT hatósági jogkörével kapcsolatban azért szükséges őt nevesíteni kijelölt hatóságként, mert közgyűlési eljárási hatósági feladatokat lát el. Ahhoz, hogy ezt jogszerűen tudjuk megtenni, ahhoz törvényben vagy kormányrendeletben kell őt nevesíteni erre a feladatra. Itt szintén a különböző törvényi kollízióknak a feloldása volt a cél, nem egy kifejezett hatóságként történő nevesítése az ESZTT-nek. Egyébként hasonló, ilyen típusú megoldások nem egy, nem két ágazati törvényben szerepelnek, amikor nem klasszikus közigazgatási szervek kapnak hatósági feladatokat. Ennek tulajdonképpen csak a közigazgatási eljárásról és szolgáltatásról szóló törvénnyel kapcsolatos szabályozási indoka volt, és nem más.
130
PÉ 131 (Baraczka Mariann)
Ami a vizitdíjjal kapcsolatban Puskás képviselő úr kérdése volt, hadd adjam át a szót Lelkes Ildikónak.
Dr. Lelkes Ildikó (Egészségügyi Minisztérium)
DR. LELKES ILDIKÓ (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Elnök Úr! Képviselő Hölgyek és Urak! A beutalási renddel kapcsolatos kérdésére képviselő úrnak azt kell hangsúlyozni, hogy pontosítottuk ezt a beutalási rendtől való eltérésnek az emelt összegű vizitdíjjal való szankcionálását a korábbiakban, ami azt jelenti, hogy azt kell vizsgálni, hogy a beutalón mi szerepel. Amennyiben ettől eltér a beteg, akkor keletkezik az emelt összegű vizitdíj-fizetési kötelezettség. Azt gondolom, hogy ez talán a gyakorlatban megkönnyíti a jogszabály alkalmazhatóságát és választ ad az ön kérdésére is.
ELNÖK: További válaszok?
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Akkor én folytatom. Horváth Zsolt képviselő úrnak az alapnyilvántartással kapcsolatban: valóban elméletileg össze lehetne kapcsolni a népesség-nyilvántartás adataival, csakhogy ezt az adatvédelmi törvény nem nagyon teszi lehetővé. Tehát ilyen kapcsolatokat, ilyen megoldásokat nem nagyon szükségeltet.
Lehet, hogy nem a legoptimálisabb megoldás, hogy a lakcímet is az alapnyilvántartásba fel kívánjuk venni, viszont ez szintén gyakorlati tapasztalat volt, hogy miután itt időszakosan vissza kell jelezni a nyilvántartásban lévőnek, és maga a nyilvántartásban lévő döntésről is tájékoztatni kell az ott szereplő orvost, gyógyszerészt, ezért merült fel, mint szabályozási szint a végrehajtást kérő számára, hogy legyen ott a lakcím is az alapnyilvántartásban. E tekintetben úgy gondolom, hogy miután ez alkotmányba nem ütközik, egyéb jogszabályokat ezzel nem korlátozunk, maga a nyilvántartásban lévőnek ez nem okoz különösebben hátrányt, mi javasoltuk a törvényi megjelenítését.
Ami a vizitdíj visszaigénylésével, visszatérítésével és a vizitdíj-kompenzációval kapcsolatos kérdés volt, az adatvédelmi biztos úrnak volt egy ajánlása e tekintetben, hogy vizsgáljuk meg a célhoz kötöttségét egyáltalán ennek az adatkezelésnek és a szabályozás jogforrási rendszerét. Ez a megoldás a jogforrási rendszerben történt tisztítás, illetve egyértelműen a tekintetben megoldás. Ugyanakkor szeretnénk azt egyértelművé tenni, hogy a vizitdíj-mentesség tekintetében mond egészségbiztosítási és egészségügyi kérdésekben választ az egészségbiztosítási törvény. A vizitdíj-kompenzáció, illetve -visszaigénylés egy szociális jellegű ellátás. Az volt a szabályozási cél, hogy mindinkább tisztítsuk ki az egészségbiztosítás szabályrendszerét az egészségügyhöz kapcsolódó és egészségügyi szabályokra, és a szociális jellegű megoldásokat más törvényi helyeken szabályozzuk.
Ennek egyik módja gyakorlatilag, ha a szociális ellátórendszer helyszínéhez közelítjük a visszatérítés szabályait. Egyrészt közel van a lakossághoz, másrészt pedig a szociális ellátórendszer megoldásait, úgy mint a rendszeres szociális segélyt, a szociális segélyezési rendszert vagy a közgyógyellátást a mai napig is a jegyzők hatáskörébe, illetve feladatává teszi a különböző szabályozás, akár a szociális törvény, illetve annak végrehajtási rendeletei.
Arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy milyen adattartalomról beszélünk itt. Arról az igazolásról, amit a szolgáltatónál a vizitdíjnyugta jelent, tehát amin a név szerepel, a társadalombiztosító azonosító jel, illetve a szolgáltató megnevezése. Tehát nem egy egészségügyi adatkört, nem egy egészségügyi betegdokumentációs adatkört ismertetünk meg adott esetben a jegyzővel, hanem egy viszonylag szűk, de egészségügyi jellegű adatot, mint a TAJ-szám.
Azért itt arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy a törvény megteremti a lehetőségét annak, hogy jogszerűen kezelje, tehát a jegyzőt is köti a szolgálati titoktartás kötelezettsége. Tehát amikor egy ilyen szenzitív területre tévedünk, hogy egészségügyi adatot kezeltetünk nem egészségügyi szervvel vagy egészségügyi igazgatási szervvel, számukra is egyébként az adatkezeléshez kapcsolódó szolgálati titoktartási kötelezettségre vonatkozó különböző törvényi szabályok irányadóak kellenek hogy legyenek.
A célhoz kötöttség tekintetében álláspontunk szerint az arányosságot talán sikerült megoldani, de természetesen, ha e tekintetben a képviselőknek vannak jobb megoldásaik, mi nyitottak vagyunk, nézzük meg, hogy adott esetben mi lehet még ezen kívül optimális megoldás. Nekünk az volt a fontos, hogy közel legyen a lakossághoz, hogy a szociális jelleget erősítsük azzal, hogy maga a szociális ellátóhálózatra kijelölt intézmények adják a visszatérítés kötelezettségét, és az adatkezelés jogforrási szempontból is igényelt hierarchiáját megteremtsük.
Most átadnám a szót főosztályvezető-helyettes úrnak.
ELNÖK: Horváth István főosztályvezető-helyettes úr!
Horváth István (Egészségügyi Minisztérium)
HORVÁTH ISTVÁN (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Felmerült több szempontból a 18 éven aluliak vizitdíj-fizetési kötelezettsége. Hogy itt egyértelműen lássuk: a törvény július 1-jei hatályba lépése a járóbeteg-szakellátásban írja elő a beutaló nélküliség esetére, míg az ügyelet tekintetében annyit mond a törvény, hogy a kormány meghatározhatja azokat az eseteket, amikor indokolatlannak minősül a sürgősségi ellátás szempontjából. Tehát csak az indokolatlan sürgősségi esetek meghatározására van lehetőség. És attól a pillanattól kezdve, amikor ezt meghatározza a kormány, onnantól kezdve kell a 18 éven aluliaknak fizetni az emelt összegű, 1000 forintos vizitdíjat.
A tartós betegségek körével kapcsolatban feltett kérdésre azt tudjuk válaszolni, hogy a törvény nem változtat a szabályozás technikáján, most csak annyit tesz hozzá, hogy a kórházi napidíjat sem kell fizetni a tartós betegnek, de a tartós betegségeket továbbra is kormányrendeleti szinten határozzuk meg, egy BNO-kódokkal ellátott részletes mellékletben.
Az Egészségbiztosítási Felügyelettel kapcsolatban pedig felmerült az, hogy kikerült a törvényből a finanszírozási szerződés felfüggesztésének, illetve felbontásának lehetősége, mint szankció. Erre azért került sor, mert a kapacitástörvénnyel nem állt összhangban a felügyeleti törvény, ugyanis a kapacitástörvény kötelezi az önkormányzat kötelezettségévé tett szakellátásokra a szerződéskötést, hogy ha azt felfüggesztjük vagy megszüntetjük, akkor sérül az önkormányzat joga, hogy forrást kapjon a számára kötelezettségként előírt feladathoz.
A forrás tekintetében pedig rendezettnek látszik erre az évre, szakállamtitkár asszony majd elmondja, hogy milyen módon.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): E tekintetben hadd tájékoztassam önöket. Felmerült annak a lehetősége, hogy a felügyeleti díjat módosítjuk adott esetben. Úgy gondolja az előterjesztő, illetve a kormány, hogy egy viszonylag rapid megoldással kell biztosítani erre az évre a Felügyelet működéséhez szükséges forrásokat. Amennyiben, és láthatóan úgy tűnik, hogy erre az évre nem fedezik a díjtételek, illetve a költségvetési törvényben meghatározott források, ezért a hiányzó összeget tartalékból teszi hozzá a kormány. Erre vonatkozóan kormányhatározat döntés születik a napokban.
Még a személyi jövedelemadóval kapcsolatos mentesítés, illetve módosítás. Ebben igen nagy vita volt a kormány tagjai között is, hogy meg lehet-e ezt most valósítani, meg tudjuk-e most ezt valósítani. Egyelőre az lett a kormány döntése, hogy most a személyi jövedelemadóban ezt a mentesítést nem kívánja a kormány megtenni.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Megnyitom a vitát. Ki kíván hozzászólni? Vojnik Mária!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Ennek a benyújtott törvényjavaslatnak az időszerűsége az alelnök úrra való hivatkozással is, hogy korai-e, túl gyors, marad-e elég idő a megfontolásokra, azt szeretném mondani, hogy a benyújtott módosítások egy része valóban sürgető. Összegyűjtöttünk már annyi tapasztalatot a vizitdíj megfizetése, a kedvezményezettek, mentességek, a bővítések köréből, hogy azok megérettek arra, hogy a jogszabályba foglaljuk őket. Úgy gondolom, hogy sem a terjedelmük, sem pedig a szabályozási kör nem olyan bonyolult, hogy ne tudnánk ezeket kellő alapossággal a szavazásig, a parlamenti vitáig áttanulmányozni, vagy a szükséges módosításokat kezdeményezni.
Ezért a szocialista frakció az általános vitára való alkalmasságát támogatni fogja.
Van azonban a szabályozási körnek néhány olyan részlete, amiben egészen biztosan módosításokat fogunk kezdeményezni. Azért kérdeztünk rá azokra a számunkra problémás területekre, hogy részben a bizottsági előkészítés során is megtegyük az első tisztázó megbeszéléseket bizottsági szinten, másfelől hogy lehetőséget kapjunk vagy mutassunk arra, hogy ezeket a módosításokat, ha lehetséges, akkor a bizottságnak nemcsak a kormánypárti, hanem ellenzéki tagjaival közösen tudjuk végrehajtani, és természetesen szeretnénk, hogy ha a tárcával, illetve a minisztériummal együtt egy valódi partnerségben tudnánk ezeket megtenni.
140
141 mse (Vojnik)
Éppen ezért én a magam kérdésével szeretném kezdeni.
Természetesen megértem a szakállamtitkár asszony válaszát, azt azonban, azt javaslom, gondoljuk azt újra végig, hogy az egészségügyi igazgatásban a hatósági jogkörök decentralizálásának és más és más helyre való telepítésének hol van az ésszerű határa. Mert nemcsak azt kell megnézni, hogy milyen hatóságokhoz telepítjük ezeket a jogköröket, hanem azt is, hogy azok az alanyok, akik egyébként az egészségügyi hatóságokhoz fordulnak kötelező jelleggel, azok kellő módon, világosan és egyszerűen láthassák át ennek az egyébként egyáltalán nem egyszerű rendszernek a szerkezetét, és ha lehetséges, akkor ne kelljen bolyonganiuk a hatósági rendszerekben. Talán ebben a körben nem szükséges hosszasan ecsetelnem, hogy hányfelé delegáltunk már eddig is felügyeleti hatósági feladatokat, ezért érdemes megfontolni, hogy egy olyan testület, amelynek rendkívül tiszteletreméltó tagjai magas szakmai tudással, egyetemi feladatokkal, mondjuk a Kórházszövetségben egy szövetségi feladattal, és így tovább, rendelkeznek, nyilvánvalóan maguk nem lesznek képesek ezt végrehajtani. Ez tehát azt jelenti, hogy ennek a hatósági feladatnak az ellátásához külön titkárságokat, külön ügymenetet, külön ügyviteli szabályokat kell megvalósítani, vagyis ha már szabályozunk, akkor az a legfontosabb kérdés, hogy hova delegáljuk a szabályozás egyébként elkerülhetetlen folyamatában ezt a feladatot.
A további kérdések kapcsán, amelyeket frakciótársaim tettek fel, az látszik, hogy a módosító indítványokban a vizitdíj kapcsán például olyan módosító javaslatokat fogunk megfogalmazni, amelyek az egészségügyi intézményekhez fordulók számára teszik egyértelműbbé. Ez a betegek számára is fontos, de fontos az egészségügyi intézmények dolgozói számára is mondjuk egy sürgősségi ellátórendszerben, ahol a feladat sokasága és összetettsége mellett minél kevesebb terhet kell vagy kellene arra fordítani, hogy a jogszabályok értelmezésével kelljen foglalkozniuk. Éppen ezért azt gondolom, hogy ilyen értelemben szükség is van ezekre a módosító indítványokra.
Az Egészségbiztosítási Felügyelet számára minden olyan jogosítványerősítés, amely a szerződött intézmények, szolgáltatók jobb minőségű ellátását garantálja, és ennek az elmulasztását szankcionálja, az a mi számunkra teljesen értelemszerűen támogatandó. Itt az a kérdés, hogy az engedélyezett jogkörök vagy a szankciók kellőképpen szolgálják-e azt a célt, amelyet egyébként el kívánunk érni. Összességében azonban ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását időszerűnek, szükségesnek és a parlament által támogathatónak tartjuk. Köszönöm szépen. (Dr. Puskás Tivadar jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen. Nekem a jó fél évvel ezelőtti bizottsági és parlamenti ülések jutnak az eszembe egyáltalán a vizitdíj bevezetésével kapcsolatban. Azt hiszem, elég egyértelműen kifejtettük akkor azt a véleményünket, hogy vizitdíjjal mint intézménnyel nem értünk egyet. Most eljutottunk odáig - Magyarország a kivételek országa -, hogy pillanatnyilag a vizitdíjat nem fizetők majdhogynem többen vannak, mint a vizitdíjat fizetők, de rendkívül bonyolult a rendszer. Én tehát továbbra is visszatérnék arra a jó háromnegyed vagy fél évvel ezelőtti véleményünkhöz, hogy alapjában véve meg kellene szüntetni az eredetét ennek a problémának, a vizitdíjat, a vizitdíj intézményét mint olyat el kellene törölni. Köszönöm. (Dr. Mikola István jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm. Csak nagyon röviden szólnék, hiszen Puskás Tivadar elmondta tervezett mondataim egy részét. Mi semmiféle partneri együttműködésben nem tudunk részt venni a vizitdíj ügyében, mi ezt a vizitdíjrendszert elutasítjuk, a társadalombiztosítás alapelvével ellentétes, rendszeridegen elemnek tartjuk, ezért nem is fogjuk a törvénymódosítást megszavazni a vizitdíj semmiféle korrekciója ügyében.
Azt is el kell mondjam - és ezt Vojnik Máriának a megszólalásával kapcsolatban mondom -, hogy a biztosításfelügyeletnek a jelenlegi intézményesített rendszerével sem értünk egyet több oknál fogva, amit kifejtettünk annak idején. Mi tehát ebben az ilyen értelmű konstruktív együttműködésben sajnos egyik nagy kérdéskörben sem tudunk részt venni. Köszönöm. (Dr. Horváth Zsolt jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zsolt!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Az a baj, hogy kevés időm volt felkészülni, és vannak olyan törvények, amelyek konkrétan nem is érintenek ezzel a törvényjavaslattal, de mégis mint elv meghatározóak, viszont a jogászok, azt hiszem, pontosan meg tudnák mondani, hogy a közigazgatás területén melyik törvény az, amelyet nemrégiben vagy nem olyan nagyon régen fogadtunk el, és amely arról szól, hogy olyan adatot ne kérjünk állampolgártól, amely a közigazgatáson belül megszerezhető, ne kényszerítsük arra, hogy ő járjon utána - nyilván az 1. §-ról beszélek. Elméletileg ez megszerezhető a közigazgatáson belülről. Nekem az a problémám, hogy az elvvel ellenkezik, amit megfogalmaztunk, hogy lehetőség szerint ne az állampolgárnak kelljen utánajárnia. Gyakorlatilag, mivel központi a nyilvántartás, lakcímváltozás esetén jogilag is megoldható meggyőződésem szerint, hogyha az adott illető tudja, hogy neki például az orvosi adatnyilvántartásban kellene majd ezt jeleznie, ott, amikor a lakcímváltozását intézik, azzal az egy mozdulattal adhasson felhatalmazást arra, hogy ebben a rendszerben frissítsék az ő adatait.
Kérem, hogy menjünk el ebbe az irányba, és ne egy olyan szabályozást csináljunk, amelyben - mint ahogy le is van írva - elkéri, igazolást kér róla, benyújtja, igazolja azt, ami egyébként is nyilván van tartva. Tehát a logikája szerint kérem, hogy gondolják újra ezt a szabályozást, ez szerintem megoldható.
A másik, ami részletkérdésnek tűnik, a vizitdíj esetében osztom a miniszter úr álláspontját, szerintem is fölösleges a vizitdíj, de engedje meg, hogy egy apró észrevételt tegyek! Ha jól emlékszem a törvényre, akkor a törvény mondja ki azt, hogy 20 alkalomig gyűjtik, és utána nem kell megfizetni a vizitdíjat. Ezt technikailag úgy bonyolítják le, hogy minden alkalommal fizet, de a 20 fölöttit visszaigényelheti. Ez nem szociális juttatás innentől kezdve. Ez törvényi alapon járó juttatás, ez nem a szociális juttatások kategóriája, ez jár mindenkinek. Ne kezeljük ezt úgy, mint egy szociális juttatást!
Megint csak azt tudom mondani, hogy ha kellően stabil és jó informatikai rendszerrel rendelkezik az egészségügy - márpedig azzal kell rendelkeznie -, akkor a befizetett vizitdíjaknak a számolására alkalmassá tehető a rendszer, akkor be sem kell szedni a vizitdíjat, ha az illető elérte a 20 esetet. Ez lehetséges, ez technikailag megoldható dolog. Ahogy egy bankkártyarendszerben a bank pontosan tudja követni, hogy mikor hány forintot tettek a számlára, és hány forintot vettek le róla, noch dacu a világ bármely pontjáról, akkor ma már ez megoldható. Ezért kérem, hogy gondolja át a jogalkotó, és ne ezt a rendszert kezdje toldozni-foldozni, hogy a jegyzők majd ilyen-olyan alapon megint az illető egyén aktív közreműködésével, papirkáival, bizonyítványaival menjen be, hanem eleve ne is fizettesse meg, hogyha már egyszer odakerült.
Ugyanúgy meggondolásra ajánlom az önök számára, hogy a gyermekek esetében fontolják meg, hogy ez az indokolatlan sürgősség esete mikor és hogyan áll fenn.
150
PÉ 151 (Horváth Zsolt)
Nem akarok példákat mondani, de sokszor maga a diagnózis, mondjuk ha egy gyermek szeme előtt valami üvegtárgy szétrobban, eltörik, meg tudja mondani azt a szülő, hogy van-e a szemében bármilyen idegentest? Nem tudja megmondani, és lehet, hogy nem is volt benne semmi. Akkor most indokolatlan volt az igénybevétel? Olyan mezsgyére tévedünk, ahol ha az orvosnak éppen hajnali 2-kor jó napja van, mondjuk 2-kor elméletileg egy gyerek előtt nem robban szét egy üveg, de mondjuk ha szombat délután jókedve volt, akkor indokoltnak minősítheti. Vagy egyáltalán minősítheti-e ezt ezek után indokoltnak vagy nem?
Tehát szerintem a bonyolultságot lényegesen, nagyságrendekkel leegyszerűsíti, hogy ha egész egyszerűen 18 éves korig ezt az egészet kiveszik, és 18 év alatt nincs vizitdíj. Az lenne a jó egyébként, ha egyáltalán nem lenne vizitdíj, de ahelyett, hogy bonyolítgatjuk állandóan a rendszert, és újabb és újabb feltételeket szabunk, amelyek szinte ellenőrizhetetlenek, ennél szerintem inkább az egyszerűség irányába kellene menni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Úgy tudom, hogy ezt az igényt a gyermekorvosok fogalmazták meg önök felé. Én nem tartozom ehhez a csoporthoz. Az a véleményem erről, hogy a sürgősség megítélése mindig relatív. Mondok egy példát. Volt egy kiváló orvos nálunk, aki az intenzív osztályt vezette, és ő hol azért vitatkozott, mert kevesen vannak az intenzív osztályon, hol azért, hogy sokan. Sokat vesznek fel, keveset vesznek fel. Amikor sokat vettek fel, akkor mindig azt kiabálta, hogy "mert sokat vesztek fel, olyanokat, aki felesleges".
Azt mondtam neki, hogy "Ide figyelj, kedves Éva! Ha valaki az intenzív osztályon meghal, a felvétel indokolt volt, ha nem, vitatható."
Tehát itt a következő a helyzet. Önök azt mondják, hogy a sürgősséget meg kell állapítani. De ha ma elmegy valaki vizsgálatra - és azért nem tudok rajta mosolyogni, mert egyszer már ez a probléma felmerült, és még ez a bizottság is tárgyalta - és azt mondja, hogy mellkasi panaszai vannak, az orvos azt mondja, hogy "nem vizsgálom meg", mellkasi panasza bármiért lehet valakinek. De ha holnap meghal, akkor azt fogják önök mondani, a bíróság is, hogy senkit nem szabad megvizsgálni nem sürgősségi alapon, de ezt meg kellett volna.
Egy törvény nem relativizálhat, és ilyen tömegével van, nem egy, tömegével van. Tehát ez az egész probléma olyan, mint egy fából vaskarika. A gyerekek vonatkozásában ezt azért nem mondom el, mert Horváth Zsolt képviselőtársam ennél tökéletesebben a problémát nem világíthatta volna meg.
Tehát ez is azt mutatja, hogy a kiindulópont nonszensz, minél mélyebbre megyünk benne, annál inkább az. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kívánnak-e reagálni az elhangzottakra?
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Nagyon röviden. Horváth Zsolt képviselő úrnak. A közigazgatási szerv olyan adatot, ami nála, az adott közigazgatási szervnél rendelkezésre áll, olyat nem kérhet be az ügyféltől. Megfontoljuk ezzel együtt azt, amit képviselő úr mondott, valóban szükséges a célnak megfelelő eszköz.
Ebben nyitottak vagyunk, nézzük át, vizsgáljuk meg ennek a lehetőségét, szükséges-e valóban az alapnyilvántartásban a lakcímadat szükségessége. Tudunk-e olyan technikát, amivel ez kiküszöbölhető, keressünk egy közös megoldást, erre nyitottak vagyunk.
Ami a vizitdíjjal kapcsolatos problémája volt képviselő úrnak: hadd olvassam fel szó szerint, és azt gondolom jogászként, hogy ez teljesen tiszta. A törvény jelenlegi rendelkezése a következőképpen szól. "Amennyiben a biztosított a bekezdés szerinti nyugtával, számlával igazolja, hogy az adott naptári évben általa igénybe vett háziorvosi ellátásért, illetve járóbeteg-szakellátásért vizitdíjat legalább már 20-20 alkalommal fizetett, a 20 alkalom feletti ellátás után fizetett vizitdíjak összegét az illetékes jegyzőtől a külön jogszabályban meghatározottak szerint visszaigényelheti. Tehát a "visszaigénylés" szó szerepel a jelenleg hatályos törvényi rendelkezésben is. (Dr. Heintz Tamás: Ez a baj!)
Azt gondolom, hogy igenis, ez sokkal inkább egy szociális jellegű ellátás ez a visszaigénylés, mint egy egészségügyi szolgáltatási, ugyanakkor itt is felmerül, hogy kihez ... (Dr. Nagy Kálmán: Nem szociális bizottság vagyunk!) Jó. Ez teljesen álláspont-különbözőség, de nézzük meg, vizsgáljuk meg, hogy tudjuk-e máshová tenni. A visszaigénylés, maga a funkció úgy gondolom, hogy inkább a szociálishoz kapcsolódik és ahhoz kapcsolható.
Ami a gyerek-sürgősséggel kapcsolatos kérdése volt mind a két képviselő úrnak, valóban Nagy Kálmán képviselő úr kimondta azt, amit mi is szerettünk volna, hogy itt a szakma jelent meg ezzel az igénnyel, hogy a sürgősséget valamiképpen kezeljük, merthogy probléma van az ellátóhálózat területén. Indokolatlan sürgősségi esetekhez hívják házhoz a házi gyermekorvosokat. (Dr. Nagy Kálmán: Ez a szakma egy része!) A szakma egy része, akkor hadd pontosítsak. Ezt oldjuk meg. E tekintetben egy megengedő szabályt tartalmaz a törvény, itt kap a kormány egy felhatalmazást, hogy ezt szabályozhatja. Most abban az időszakban vagyunk, hogy ez nem egy kógencia, hanem miután egy törvényi felhatalmazás alapján egy kormányrendelet lététől, illetve nem lététől függ a kérdés, most leszünk a monitorozás időszakában, hogy egyáltalán szabályozzuk-e ezt vagy nem.
A bonyolult vizitdíjjal kapcsolatban: igen, sajnos, valóban nagyon bonyolult ez a vizitdíjrendszerünk, de ugyanígy mondhatnám, hogy maga az egészségbiztosítás szabályozási rendszere is hihetetlenül bonyolult. De ugyanígy bonyolult szabályozás van az adóigazgatásban is. Tehát valószínűleg ez egy ilyen magyar hungarikum, hogy egyszerűen nem tudunk egyszerű normákat alkotni. Lehet, hogy a közeljövő feladata lesz, hogy az egészségbiztosítás szabályrendszerét tokkal-vonóval újragondoljuk és egy átfogó törvényi szabályozással álljunk az Országgyűlés elé. Addig egy ilyen toldozott-foldozott megoldással kell megelégedni. Tulajdonképpen ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A vitát... (Dr. Horváth Zsolt jelentkezik.) Horváth Képviselő Úr! Ne csináljunk abból gyakorlatot, hogy a vita lezárása után kérünk szót. (Dr. Heintz Tamás: Elnök úr nem mondta!) Volt egy kérdéskör, volt egy vitakör, ilyen alapon még tíz-tíz kört lehet csinálni, de szót adok a képviselő úrnak. Tessék!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Bocsánatot kérek, közöttünk egyetlenegy dologban van vita, az pedig az, hogy a törvény, amit korábban megalkotott az Országgyűlés, azt mondja, hogy a vizitdíjat 20-20 alkalomig kell megfizetni. A törvényben ez szerepel. Efölött egyébként az, hogy az intézmények nem tudják, hogy elérte-e az illető a 20-at vagy nem érte el, az nem jelenti azt, hogy az embereknek... meggyőződésem, hogy vagy kimondtuk ezt a korlátot, ha pedig kimondtuk ezt a korlátot, hogy eddig gyűjtik össze, akkor abban az esetben szerintem már az is egy kérdés, hogy milyen alapon szedjük be tőlük. De beszedjük, mert nem tudjuk ellenőrizni, majd ezt követően, ha az illető igazolja, akkor térítjük neki vissza. Én ezt nem érzem szociálisnak, vagy én emlékszem rosszul? A törvényben ugyanis ez szerepel. Ha pedig nem ez szerepel a törvényben, akkor pedig nincsen ilyen felső korlát a vizitdíjnál. De van. Tehát ebből adódóan azt gondolom, hogy jogunk sincs beszedni olyat az emberektől, amire törvényi felhatalmazásunk nincsen.
Tehát azért mondom, hogy az egész rendszert kellene újragondolni, el kellene érni azt, hogy amikor eléri az adott illető - ha egyáltalán fenn akarják tartani a vizitdíj-fizetést -, akkor ne kelljen neki megfizetni, és nem visszautalgatni kell és arra egy nagyon bonyolult szabályrendszert létrehozni. Ezt próbáltam elmondani, és azt, hogy nem tartom szociális juttatásnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem gondolom, hogy újra kinyitjuk a vitát, ezért nem kérem, hogy reagáljon az államtitkár asszony. Képviselőtársaim, megkérdezem, hogy általános vitára ki tartja alkalmasnak a 2936. számú törvényjavaslatot. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) 13 igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) 10 nem.
Megállapítom, hogy a bizottság általános vitára szótöbbséggel alkalmasnak tartja az előterjesztést. Többségi előadó ki lesz? Ki kell jelölni. Vojnik Mária képviselő asszony. Kisebbségi előadó? Heintz Tamás képviselő úr. Bejelentem, hogy a jövő heti keddi ülésnapon kerül sor az általános vita megkezdésére, a jegyzőkönyv hétfőn rendelkezésre fog állni, tehát az érintett képviselők külön megkapják, kedden reggel ezzel kezdődik az ülés.
Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló 2938. számú törvényjavaslat általános vitája, illetőleg az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája.
160
161 mse (Elnök)
De természetesen külön fogunk ezekről a kérdésekről állást foglalni, szavazni, hiszen itt az egészségügyben az európai uniós előírásoknak, illetve az Európai Bíróság ítéleteinek megfelelő új szabályozásról van szó.
A számítógépes hálózaton képviselőtársaim hozzáfértek az előterjesztésekhez. Az előterjesztők részéről a szociális és munkaügyi szaktárcát Burik Mária főosztályvezető-helyettes asszony, Bérces Kamilla szakmai tanácsadó... (Dr. Bérces Kamilla: Jó napot kívánok!) Tessék? (Dr. Bérces Kamilla: Jó napot kívánok!) Kezét csókolom! (Derültség.) ...szakmai tanácsadó asszony képviselő, először nekik adok szót, és utána az egészségügyi tárca képviselőinek, Rapi Katalin szakállamtitkár és Mészáros Árpád főosztályvezető úr van jelen az egészségügyi tárcától. Természetesen előre meghallgatnánk a két bevezetőt, és akkor együttesen folytatjuk le a vitát, majd külön-külön fogunk szavazni. Akkor először a szociális és munkaügyi tárcáé a szó, Burik Mária, tessék!
Dr. Burik Mária (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy először is ismertessem azokat az okokat, amelyek ahhoz vezettek, hogy ezt a törvényjavaslatot a kormány előkészítette és benyújtotta az Országgyűléshez. Ennek alapvetően két indoka volt. Az egyik indok az, hogy az Európai Unió Bizottságának és Tanácsának a 2003. évi 88-as irányelve gyakorlatilag nem értelmezi a munkaidő fogalmát, ezt azonban megtette az Európai Unió Bírósága. A bíróság több ítéletében - a legismertebbek közülük a SIMAP-ügyben és a Jaeger-esetben hozott döntések - kimondta, hogy az ügyelet teljes egésze, amely azt jelenti, hogy a munkavállaló a munkáltató által meghatározott helyen munkavégzés céljából, munkavégzésre alkalmas állapotban rendelkezésre áll, munkaidőnek tekintendő, munkaidőnek kell tekinteni. Ez azt jelenti, hogy az e megállapítással össze nem férő magyar általános munkajogi szabályokat módosítani szükséges ahhoz, hogy az európai uniós munkajogi szabályoknak a magyar állam megfeleljen.
A másik indok alapvetően az Alkotmánybíróság által a tavaly év végén meghozott döntés, amely megsemmisítette a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénynek az egészségügyi ágazatban történő végrehajtásáról szóló kormányrendelet egyes rendelkezéseit, amelyek alapvetően az egészségügyi ágazatban a munkaidő és az ügyeleti idő számítására vonatkozó szabályokat tartalmaztak. Az Alkotmánybíróság a megsemmisítő döntését 2007. július 1-jei hatállyal hozta meg, ami azt jelenti, hogy 2007. július 1-jéig kell azoknak az alapvető törvényi szabályoknak hatályba lépniük, amelyek alapján a törvényi szabályokhoz illeszkedően az egészségügyi ágazatra nézve is megállapítható a munkaidő és az ügyelet szabályozása.
A munka törvénykönyve szabályai alapvetően a munkavégzés és a munkaidő generális szabályait módosítják, és a jogszabály-előkészítés során az érintett tárcák arra a megegyezésre jutottak, hogy az egészségügyi ügyelet tartalmában jelentősen eltér a munka törvénykönyvében foglalt ügyelet tartalmától. Ennek indoka alapvetően az, hogy míg a magánszférában, a magánmunkáltatóknál az ügyelet során esetenként, nem folyamatosan jelenik meg a munkavégzés kötelezettsége, addig az egészségügyi ágazatban szükségszerűen munkavégzéssel jár maga az ügyelet. Ez az oka annak, hogy a munka törvénykönyve a jelenlegi módosítás keretében eltérésre ad lehetőséget az egészségügyi ágazatra vonatkozóan, amely eltérés vonatkozhat egyrészt az egészségügyi ügyelet tartalmának a meghatározására, másrészt vonatkozik az ügyelet mértékének a megállapítására, illetve az ehhez kapcsolódó díjazás szabályainak a megállapítására.
A munka törvénykönyve módosítására visszatérve, hogy arról mondjak mégis néhány szót, bekerül a törvényi szabályok közé a készenléti jellegű munkakörnek a definíciója, amivel a jogalkotó eddig adós volt, mivel csak jogelmélet szintjén voltak fellelhetőek olyan írások, szakmai cikkek, illetőleg a Közlöny kommentárja, amelyek meghatározták, mi tekinthető készenléti munkakörnek. Másrészt az Európai Unió Bíróságának a döntéséhez igazodva a munka törvénykönyve általános jelleggel kimondja, hogy az ügyeleti idő teljes egésze munkaidőnek tekintendő. Ehhez igazodóan kerülnek megállapításra a munkaidőszabályok, a pihenőidőre vonatkozó szabályok, illetőleg a munkaidős irányelvnek megfelelően kerülnek módosításra a munkaidőkeret mértékére vonatkozó szabályok, amelyek a munkáltató számára egyfajta rugalmasságot biztosítanak a munkaidő szervezése tekintetében.
Módosulnak a munka törvénykönyve mellett azon jogállási törvények rendelkezései is, amelyek mögött a munka törvénykönyve háttérjogszabályként jelenik meg. Ilyen a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, a bírák és az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló törvények megfelelő szabályai is.
Fontosnak tartom elmondani, hogy önmagában a munka törvénykönyvének és az előbb felsorolt törvények módosításának költségvetési kihatásai kifejezetten nincsenek. Közvetve az igazságügyi alkalmazottak jogállása tekintetében várható majd költségvetési kihatás, de ez nem feltétlenül a munkaidős szabályok változása miatt, hanem az igazságügyi szakértői szervezet tevékenységének a bővülésével kapcsolatban fog majd megjelenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, főosztályvezető-helyettes asszony. Az egészségügyi tárca részéről Mészáros főosztályvezető úr szól. Tessék!
Mészáros Árpád (Egészségügyi Minisztérium)
MÉSZÁROS ÁRPÁD (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Röviden összefoglalva a törvényjavaslat megalkotásának szükségességét, illetőleg a törvényjavaslat fő, koncepcionális elemeit, a következőkre szeretném felhívni a figyelmet. Az első, hogy mint ahogy azt kolléganőm jelezte, egy jogszabály-alkotási szükséghelyzetben vagyunk, tekintettel arra, hogy abban az esetben, hogyha 2007. július 1-jét követően az új jogszabályok nem lépnek hatályba, akkor az általános munkajogi szabályok alapján az ügyeletre az ügyelet teljes egészére, tehát az ügyelet teljes idejére vonatkozóan csak a rendkívüli munkavégzés szabályaival kerülhet sor, ennek a szabályozórendszernek a figyelembevételével pedig azt kell látni, hogy a jelenlegi havi hat ügyelet helyett az ügyeletet szervező havonta két darab ügyeletet rendelhet el. Ez az ügyeleti struktúra radikális átalakítása nélkül egyértelműen veszélyezteti a betegellátás biztonságát, tehát gyakorlatilag egy olyan jogi helyzet a mai jogi helyzet, amely ebben a tekintetben felülvizsgálatra szorul.
Ezzel kapcsolatosan arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy az a jogi keretrendszer, amelyben eddig mozogtunk, illetőleg amelyben eddig mozgott az ügyeletet, az ügyeleti feladatokat szervezők, illetve az ügyeleti feladatok ellátásáért felelős személyek köre, ez a jogi keretrendszer értelemszerűen változik meg, illetve értelemszerűen szorul felülvizsgálatra akkor, amikor azt mondjuk, hogy az ügyelet teljes egésze munkaidőnek minősül, hiszen amikor ezek a mai, ma hatályos szabályok elfogadásra kerültek, akkor ez az axióma, ez az alapvetés nem is merült fel kérdésként.
170
PÉ 171 (Mészáros Árpád)
Tehát az ügyelet teljes időtartama nem volt munkaidőnek tekintendő. Ez még magából az európai uniós irányelvből sem következett egészen egyértelműen addig a jogalkotók és a jogalkalmazók számára, amíg az Európai Bíróság egyértelműen rá nem irányította a figyelmet erre az értelmezési szükségességre.
A második, amire talán mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a javaslat alapvetően a magyar jogi környezetnek és az európai uniós környezetnek való megfelelést egyértelműen céljául tűzte ki. Megvizsgáltuk, hogy mik azok a jogszabályi, jogalkotási lehetőségek, mi az a mozgástér, ami az uniós irányelvvel összhangban és a hatályos magyar szabályozási környezettel összhangban megvalósítható. Egyértelművé vált számunkra az, hogy csak az egészségügyi tevékenység végzéséről szóló szabályokat csak úgy lehet felülvizsgálni, hogy ha ezzel egyidejűleg a munka törvénykönyvének a szabályozó rendszere is bizonyos mértékben felülvizsgálatra kerül. Ezért a két törvénytervezetet az elejétől fogva a kormány egy előterjesztés keretében kezelte és tárgyalta, és vizsgálta folyamatosan a jogszabályok összhangját és a két jogszabály együttműködésének vagy együttműködtetésének a lehetőségeit, és ennek megfelelően gyakorlatilag a kormány álláspontja szerint a két törvény ebben a tekintetben teljes mértékig összhangban van.
Tehát ahogy említettem, a Mt. egy felhatalmazást adott arra, hogy az egészségügyi ügyelet fogalomrendszerét, mint munkajogi kategóriát bevezetve, ennek a szakmai részletszabályait az egészségügyi tevékenység végzéséről szóló törvény szabályozza, magyarul: figyelemmel az egészségügyi ügyeletek specifikus jellegére, ezeket a szabályokat az egészségügyi ágazat egy önálló törvényben megalkossa. De természetesen ezt megint hangsúlyoznám: a munka törvénykönyvének felhatalmazása alapján, tehát a munka törvénykönyve által meghatározott keretrendszerben teszi meg ezt a törvényjavaslat a módosítást.
Ami a legfontosabb talán koncepcionális megközelítés szempontjából: ennek a javaslatnak a feladata vagy célja az, hogy egy megfelelő mozgásteret biztosítson az ügyeleti feladatok ellátása és szervezése érdekében. Arra mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, hogy a jelenlegi jogi konstellációban, a jelenlegi jogi helyzetben egy rendkívül strikt, összetett szabályozó rendszer eredményeképpen, és főleg tekintettel arra, hogy az ügyelet alatt a munkavégzés lényegében rendkívüli munkavégzésként valósítható csak meg, ebben a jogi rendszerben egy rendkívül szűk mozgástérrel rendelkezett az ügyeleti feladatok ellátásért felelős szervező és az intézmény abban a tekintetben, hogy hogyan tudja ezeket a feladatokat megszervezni.
Ez a jogszabály azt a jogszabályi keretrendszert próbálja biztosítani vagy javasolja biztosítani, amelynek keretében számos megoldás közül egyértelműen tud választani az intézmény vezetője a helyi viszonyokra, a helyi szükségletekre figyelemmel, illetőleg lehetőség szerint figyelembe véve magának a munkavállalónak az igényeit is akkor, amikor az ügyeleti feladatok ellátásáról, az ügyeleti feladatok szervezéséről döntenek.
Szeretném hangsúlyozni, hogy az egészségügyi ügyelet, tehát az, amikor a munkavállaló - akit foglalkoztat az intézmény, a munkáltató - látja el az egészségügyi ügyeletet, ez csak az egyik megoldása, az egyik lehetősége az ügyeleti feladatok ellátásának. Ezen kívül számos más jogi lehetőséget biztosít egyértelműen a törvény arra, hogy a feladatok szervezésében továbblépjen vagy más megoldásokat találjon az intézmény vezetője.
A másik, ami nagyon fontos koncepcionális megközelítés volt az előkészítés során, az az, hogy elég hosszú idő óta világos számunkra az, hogy az ügyeleti struktúra radikális átalakítása szükséges. Ez a radikális átalakítás, az ügyeleti struktúra átalakítása természetesen csak együtt történhet a kórházi struktúra, az intézményi struktúra átalakításával. Ez az átalakítás, ez a kettős átalakítási folyamat gyakorlatilag, mint az ügyeleti struktúra radikális átalakítása mintegy kiszolgálója ennek a korábbi struktúra-átalakításnak, gyakorlatilag most egy időben tud megvalósulni, illetőleg az ügyeleti struktúra átalakítása már önmagában a kórházi struktúra átalakításából is következne, hiszen másfajta ügyeleti feladat-ellátásban kell gondolkodnia egy súlyponti kórháznak, egy területi kórháznak, illetőleg egy rehabilitációs intézménynek.
Amit még mindenképpen szeretnék kihangsúlyozni: említettem azt, hogy számos más eszköz is van a feladatok ellátására. Koncepcionálisan az a megközelítés került elfogadásra a kormány részéről, hogy ezt a rendkívül bonyolult csendes ügyelet, minősített ügyelet, illetőleg normál ügyelet rendszert, ami eddig a mozgástér volt az intézményvezető számára, ezt célszerű felváltani, méghozzá úgy, hogy valójában csak egy ügyelet legyen, egy egészségügyi ügyelet legyen, és amit ma csendes ügyeletként szerveztek meg a munkáltatók, ott célszerű megvizsgálni, hogy ez készenléttel nem váltható-e ki. Ugyanígy azért célszerű megvizsgálni azt, hogy műszak szervezésével nem oldható-e meg hatékonyabban a feladatok ellátása, mint magával az egészségügyi ügyelettel. De szeretném hangsúlyozni, hogy amennyiben úgy dönt, hogy egészségügyi ügyeletet akar szervezni, tehát az ügyeleti feladatokat ügyelet szervezésével kívánja biztosítani a munkáltató, még akkor is más megoldási lehetőségek is rendelkezésre állnak, nemcsak az egészségügyi ügyelet, azaz a munkavállalónak a rendes, osztályos munkáján túli ügyeleti feladatokba való bevonásában van mozgástere a munkáltatónak. A munkáltatónak mozgástere van ott is, hogy abban az esetben, ha úgy dönt, csak ügyeleti feladatok ellátására vegyen fel szakorvost vagy orvost, és számos más megoldási lehetőség is van.
Végül amit szeretnék hangsúlyozni: a díjazás kérdésében is megvizsgáltuk azt, hogy az Európai Unió tagállamaiban milyen megoldások vannak az ügyelet díjazásával kapcsolatosan. Azt azért mindenképpen szeretném elmondani, hogy legalább a tagállamok felében ezeket a kérdéseket nem törvényi szinten, kötelezően előírt szabályokkal vagy miniszteri rendeletben előírt kötelező szabályokkal kezelik, hanem a felek megállapodására bízzák vagy kollektív szerződés tárgykörébe utalják. Vannak természetesen olyan államok is, amelyek a díjazásról konkrétan jogszabályban rendelkeznek.
Ennek megfelelően a koncepció a kormány döntése értelmében egyértelműen abban foglalt állást, hogy az ügyelet díjazására vonatkozóan a felek megállapodására és kollektív szerződésre helyezi főként a hangsúlyt, és abban az esetben ad csak egy kötelező szabályt - és azt is csak minimumszabályként -, hogy ha a felek nem tudnak megállapodni a díjazásban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kimerítő tájékoztatást. Tisztelt Bizottság! Azt kérdezem, hogy kezeljük-e egyben a kérdéseket és a hozzászólásokat? (A bizottság tagjai bólogatnak.) Bólogatást látok, tehát akkor egy körben nyitom meg a vitát. Kérdés vagy hozzászólás van-e? Ki kíván szólni? Czinege képviselő úr!
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Üdvözlöm, hogy a munka törvénykönyve úgy határozott, hogy az egészségügyben végzett ügyeleti tevékenység teljesen más, mint mondjuk a pékeknél végzett ügyeleti tevékenység. Üdvözöljük azt, és kifejeztük már a múlt évben is, hogy az ügyelet minden óráját teljes munkaidőben gondoljuk. Belátom azt - mint egy területi kórház igazgatója -, hogy nagyon nehéz ellátni az ügyeleti szolgálatot ezzel a személyzettel, és osztottam, szoroztam, rákényszerülünk arra, hogy önként vállalt munkavégzéssel pótoljuk az ügyeletesek számát. Ha megnézem ezt a paragrafust, ebben az van, hogy az önként vállalt munkavégzésnél 50 százalékkal magasabb díjazást kell számítani, ebből következik, hogy mindazon dicséret, amit mondtam, csak akkor válik teljesen pozitívvá, ha a következő fél évben meglátom a finanszírozásban azt a forrást, amiből az ügyeleti díjakat ki tudjuk fizetni, különös tekintettel arra, hogy a munkaidő-szabályozás miatt önként vállalt tevékenységgel tudjuk csak az osztályok működését biztosítani.
180
181 mse (Czinege)
Azzal egyetértek, hogy a struktúra átalakítása és az ügyelet átalakítása egységes, hiszen ha egy központban dolgoznak, akkor munkaidő-szervezéssel esetlegesen lehetőség lesz az ügyelet kiváltására, de szerény ismereteim szerint a jelenlegi, úgynevezett területi kórházak többségében erre nem lesz meg a lehetőség. Ha egy központi műtőszolgálatban a kényszerítő anyagi erők miatt nem tudunk legalább két műtőben munkát végezni, akkor az egyébként nagyon drága központi műtő még drágábbá válik. Azt tehát üdvözlöm, hogy az ügyeletet végre teljes munkaidőnek ismerjük el, azt is üdvözlöm, hogy az önként vállalttal megoldjuk azt a problémát, amely teljesen még sincs megoldva - vannak itt olyan kollégák, akik több évtizedet töltöttek el a pályán -, mert tessék elmondani, hogy egy műtéti hosszban hogyan tudom én túlmunkában elszámolni, tessék elmondani, hogy egy manuális szakon, ahol két ügyelet van, és nincs egy szuperügyeletes, aki ott van a telefon végén, és bejön, hogyha nagy balhé van. Ennek ellenére a legfontosabb gondom és problémám az, hogy ha a területi kórházak túlnyomó többsége önként vállalt ügyelettel tudja ellátni az ügyeleti szolgálatot, a második félévben ennek a finanszírozási, anyagi feltételei biztosítva lesznek-e.
Ez kérdés és vélemény is volt egyben. Köszönöm szépen. (Dr. Heintz Tamás jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Heintz képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt van nálam egy piros-fehér újság egy cikkének a fénymásolata, amelyben a kamara és a szakmai szervezetek mondják el a véleményüket a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ami a legfontosabb, az az, hogy a bizottság túlnyomó része orvosokból áll, és ezért többen dolgoztunk végig 10-20-30 évet betegágy mellett, ügyeletet is átélve. És ha azt is megnézzük, hogy milyen az orvosok átlagéletkora - most nem az orvoskáderekről beszélek, akik diplomát diplomára halmozva irányítják a többi bányász orvost, aki hajlandó volt dolgozni, és arra használni a diplomáját, legalább egy darabig, amire az való, hanem tényleg azokról beszélek, akik dolgoztak -, akkor azt látjuk, hogy rendkívül alacsony az átlagéletkoruk, aminek az az oka, hogy az a munka, amiről most beszélünk, az hitehetetlen embergyalázó és embert próbáló, azon túl, hogy egy igen magas színvonalú szakmai munkát is végez az ember.
Azért mondom ezt el, mert innentől jön az, hogy amikor az ember elmegy az autószerelőhöz, és kifizeti a 10-20 ezreket egy fél vagy egynapos munkáért, azt mondja a szerelő: jaj, doktor úr, én semmi pénzért nem vállalnám, amit maguk csinálnak. És ezek után látjuk ezt a tervezetet, amelyben az otthon riadtan alvást 25 százalékkal díjazzák - most nem mondom végig, tudják azt a három szakaszt -, 90 százalékkal díjazzák a hétvégi munkát. Tehát ha vasárnap hajlandó vagy kötelezően bemegy a hivatását gyakorolni - még egyszer, ezzel szoktunk visszaélni az utóbbi 40 évben az orvosok kapcsán -, akkor sem kapja meg a teljes bérét, csak a 90 százalékáért dolgozik. És akkor az a kérdés, amikor megint médiamanipuláció történik, és a jól kereső, de hétköznap itt Magyarországon szolgálatot teljesítő doktor hétvégén repül, már nem is fapadossal, hanem elitosztályon Londonba vagy bárhova, és ott mondjuk egyhavi bérért elügyeli a hétvégéjét, majd hazajön - vagy előbb-utóbb nem jön haza. És akkor az a kérdés, hogy akkor miért is, és hol a felelősség. És nem az a helyzet, ami itt a törvényjavaslatban van, hogy itt a felelősséget szépen áttoljuk a fenntartóra.
Tehát nem az van, mint amit az előző, a szünet után tárgyalt törvénytervezet kapcsán, hogy majd én mint miniszter meghatározom, hogy ki az a sürgősségi beteg az ügyelet alatt, meg hogy melyik az a vizitdíjmentes betegség, amit majd én..., mert ezt most titokban tartják, nem tudjuk, mi az, majd egyszer kiderül, de azért a törvény meg lehet szavazni, itt viszont kerek perec kijelenti, hogy ő meghatároz egy adott százalékot mint minimumot. Nem azt mondja, hogy ezek rendkívül értékes emberek, és ha már elmentek orvosnak, ha már mi kiképeztük őket, akkor maradjanak itt, és fizessük meg őket becsülettel, hanem áttoljuk a dolgot, adunk egy nevetséges minimumhatárt alapnak, amely alapot a kórházak, a fenntartók többsége nyilván nem tudja túllicitálni, tehát továbbra is, ámbár törvényesen, de éhbérért fognak a doktorok törvényben meghatározott módon ügyelni. Tehát nyilván egyet tehet a kórházigazgató vagy -fenntartó - tudjuk, a finanszírozás hogy néz ki -, azt teheti, hogy azt mondja: nézd, ennyi van, többet nem tudok fizetni, és akkor mondok én is egy címet, itt is lehet ügyelni Londonban.
Nem hiszem, hogy ez a célja, viszont ez a törvénytervezet vagy javaslat ebbe az irányba hat, természetesen azzal az örömteli dologgal, hogy július 1-jei határidővel bevezetve mulasztásos törvénysértést nem fog elkövetni a kormányzat - bár teljesen fölösleges ezzel annyira sietni, mert van egy jó néhány eset, amelyben évek óta az van, nem lesz nagy kivétel.
Még egy mondatot: az elmúlt 15 évet nagyon sokan vállalkozó háziorvosként töltöttük le, rólunk egy szót nem olvastam ebben az írásban, ami azért érdekes, mert központi ügyeleteket szerveznek az önkormányzatok kötelező jelleggel, ez önkormányzati feladat, és ezek után az orvos ott szabályos módon leügyeli, amit le kell, a 12 órát este 7-től reggel 7-ig, bemegy és leügyeli, és utána mint vállalkozó már saját felelősséggel fog odaállni a saját vállalkozásának a rendelőjébe, és dolgozik, bizony nem három órát, nem négyet, hanem estig. Hol van itt a háziorvos betegeinek a pihent orvoshoz való jogának a biztosítása? Erről egy árva szó nem esik. Köszönöm szépen. (Dr. Horváth Zsolt jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a problémával nemrégiben, amikor a bizottságunk Németországban járt, részletesen foglalkoztunk egy kevésbé átpolitizált szituációban. Ha megengedik, összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az a fajta, munkaidőre vonatkozó EU-direktíva, amelyet alkalmaztak vagy alkalmazni szándékoznak az egészségügyre is, az, amennyiben alkalmazásra kerül, azt a problémát okozza, hogy nincs megfelelő számú kiképzett szakember az országban, hogy ennek minden egyes részletét be lehessen tartani, illetve ez területenként változó lehet, tehát lehetnek egyes, olyan frekventált részei az országnak, mondjuk talán az egyetemi városok, illetve a főváros, ahol ez megoldható, de a vidéki kórházakban egészen biztosan állíthatjuk, hogy nincs, nem áll rendelkezésre elég kiképzett szakember, másrészt olyan költségnövekedését jelenti az egészségügy működtetésének, üzemeltetésének, amelyet egész egyszerűen mind ez idáig a magyar egészségügy vagy nem tudott, vagy nem akart megfizetni a dolgozóinak.
Ez a törvényjavaslat is arra tesz kísérletet, hogy az egyébként nyilvánvalóan ellentmondó két tényt valamilyen módon megpróbálja kibékíteni, és valamilyen köztes megoldást találjon. Nekem egy aggályom van: ha megpróbáljuk mereven érvényesíteni azt a szabályt, amely az Európai Unió munkadirektívája, akkor azt nem tudjuk megtenni, legalábbis ahhoz határidőket kell kérnünk, mert egészen biztos, hogy most nem tudnánk végrehajtani. A másik, hogy ha ezt a törvényi szabályozást elfogadjuk, akkor valamelyest talán segítünk a helyzeten, lehet, hogy úgy is fog kinézni, mint hogyha a jogszabályok által ez rendesen szabályozottá válna, de nekem van egy aggályom, hogy vajon akkor meg fogunk-e felelni az uniós direktívának, vagy azt mondják, hogy már megint ügyeskedtek a magyarok, már megint találtunk egy kiskaput, már megint megpróbáltuk valahogy elérni, hogy meg is feleljünk, meg ne is.
Azt látjuk egyébként, hogy néhány kifejezetten gazdag államon kívül senki nem akar igazából megfelelni ennek, úgy, ahogy mondták. (Dr. Czinege Imre: Nem is tudnak!) Sokan nem tudnak, vagy úgy tudnak, mert abban is megegyeztünk, amikor ott voltunk, hogy a megoldás az volt, és ezt maguk a németek is elismerték, hogy az Európai Unió bővülésével a jól képzett szakembereket egyszerűen megpróbálják elszipkázni, megpróbálják áthozni magukhoz, mert az lényegesen olcsóbb, mint kiképezni a szakembereket. Tehát ez egy nagyon komoly dilemma. És Magyarországnak ki marad? Mert mi is szipkáztuk a szakembereket, amíg tudtuk, a szórványmagyarság köréből, de most már nemigen tudjuk, tehát nekünk utánpótlás nem nagyon fog maradni. Ez is egy olyan probléma, amit csak felvetésként jelzek.
190
PÉ 191 (Horváth Zsolt)
Tehát egészében nem vagyok benne biztos, hogy ez a törvényjavaslat képes lesz megoldani a problémát. Egy részére talán választ fog adni. Azon belül, amit képviselőtársam elmondott aggályként, azokat én is osztom, de úgy érzem, hogy messze nincs megoldva a probléma, ennél átfogóbb és az egészségügy szerkezeti változásaival párhuzamosan a humán erőforrás fejlődését is végig kellene gondolni. Egyelőre még nem láttam erre vonatkozó olyan tanulmányokat, legalábbis képviselőként nem került elénk, amelyik arról szólna, hogy Magyarországon a következő 5-10-15 évben milyen lesz az egyes területeknek várhatóan az orvossal történő ellátása, szakemberrel való ellátása, és itt a szakdolgozókról is beszélünk ám, nemcsak az orvosokról, mert ott legalább ugyanilyen gondok és problémák vannak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt Puskás képviselő úrnak szót adok, Horváth képviselő úr utolsó gondolata kapcsán legyen szabad felhívni a figyelmet arra, hogy pontosan ebből kiindulva, amit mond, terveztük meg azt, hogy az ágazati humán erőforrás-fejlesztés helyzetéről egy nyílt napot rendezünk. Ennek zajlik az előkészítése, és tényleg nagyon széles körből hívunk szakértőket, és a Felsőházi teremben remélem, kellő szakmai nyilvánosság mellett fogjuk június 6-án ezt a kérdést egy kicsit körbejárni egy szakmai rendezvényen, tehát egy bizottsági nyílt napon. Ezt az egyebek között mondtam volna el, hogy ezt a dátumot rögzítsük. Még a törvényalkotás közben leszünk, hiszen valószínűleg a részletes vita tájékán járunk ez ügyben, de talán érdemes lesz a szélesebb összefüggéseket is majd akkor végiggondolni.
Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, hogy itt felvetődött mindenféle oldalról, hogy alapjában véve kevesen vagyunk. Ha ezeket a törvényben meghatározott dolgokat igyekszünk betartani, akkor bizony, jelentős a hiányunk. Alapjában véve, hogy ha szeretnénk törvényesen megcsinálni a folyamatos ügyeletet, akkor ezt műszakszervezés formájában lehet megcsinálni. Számos olyan diszciplína van, amelyben jelentős emberhiány van, hogy finoman fogalmazzak.
A másik kérdés: nem beszéltünk róla, de miután munkaidőnek minősül az ügyelet, ezután azt veti fel ez a dolog, hogy amire elér egy bizonyos életkort egy orvos, addigra messzemenően ledolgozta azt az időt, amit a nyugdíjasoknak le kell dolgozni. Tehát akkor nem tudom, hogy mikor, de 40-50 év körül el kellene mennünk nyugdíjba. Tehát akkor most már nyugdíjasként szólhatok. (Derültség.)
Az a helyzet, hogy nyilvánvalóan plusz ember kell. Tehát egy következő olyan kérdés, ami mindenképpen a benne dolgozók létszámának szorító hiányát jelenti.
A következő: azt hiszem, Czinege képviselő úr szájából hangzott el, hogy jó lenne vagy megoldható lenne esetleg, hogy ha az ügyeletet, mint olyat plusztevékenységként vállalhatná valaki. Emlékeim szerint még egy fél év sem múlt el a színlelt szerződéseknek nevezett dolgokat illetően, ez itt a traumatológusokra vonatkozott elsősorban.
Még egy megjegyzésem van: nem 12 óra az ügyeleti kötelezettsége a háziorvosnak, hanem bizony, 16 óra. Mint ügyeletet a gyakorlatban szervező ember mondom, ez a következő törvénybeli nehézséget jelenti. Tehát egy napra nem egy, hanem két háziorvos kell, ugyanis ha a 12 órát meghaladó időben nem foglalkoztatható valaki, akkor a 16 órát 4+12 órára kell osztani például. Avagy van-e ebből valamiféle kibúvás? Ha van kibúvás, akkor ott vagyunk, amit Horváth képviselő úr mondott, hogy most megint próbálunk olyan jogszabályokat hozni, ahol kiügyeskedhetjük a jelenlegi vagy a nehezen megmagyarázható helyzetünket. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Vojnik képviselő asszonyé a szó.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Véleményem szerint az európai munkaidő direktíva és a bírósági döntéseknek megfelelő a szabályozásnak az a jogi kerete, amelyik a munka törvénykönyve hatálya alá eső tevékenységek esetében az ügyeleteket szabályozza. Amiben az orvosoknak és az egészségügyi dolgozóknak igazán komoly problémájuk volt, azt képviselőtársaim nagyobb részben már elmondták, de még hozzátennék két másikat. Az egyik, hogy a hétvégi ügyeletek tekintetében mindannyian tudtuk, hogy ésszerűtlen és megoldhatatlan is, hogy úgy szakaszoljuk a hétvégi napokat, hogy azok az általános szabályoknak feleljenek meg. Ezt a mostani szabályozás megengedi, hogy erre a hétvégére 24 órás egészségügyi ügyeletet vállaljon, vagy hogy a hétköznapokon a 16 órás ügyeletek megszervezhetők legyenek. Ha képviselő úr elolvassa, akkor pontosan tudni fogja, hogy ez benne van. Tehát csupa olyasmin ne vitatkozzunk, ami benne van.
Igazából amit fel kell vetni, az a díjazás kérdése. Ezt nem lehet sehonnan se megkerülni. Tehát a munka törvénykönyvének most ez a szabályozása azt mondja, hogy azokon a területeken, ahol mindenképpen meg kell szervezni az ügyeletet, de biztosan tudjuk, hogy az elrendelt túlmunka legalább egyharmadában nincsen munkavégzés, ott a díjazást úgy szabja meg, hogy a kvázi rendelkezésre álló időben 40 százalékos az órabér, viszont a végzett munkavégzésre pedig a rendkívüli munka szabályai szerinti díjazást vezetik be.
Azt mondja az együttes jogszabály, hogy eltérő ettől az egészségügyi ügyelet, hiszen azt azért hozzuk létre, mert egészen pontosan tudjuk, hogy ott munkavégzés történik. Különben miért is kellene nekünk tipródni azzal, hogy szervezzünk-e ügyeletet vagy ne szervezzünk ügyeletet? Nem lehet kérdés. Az azonban már egy kérdés, hogy vajon, megtettünk-e már mindent vagy megtesz-e a tárca mindent, hogy csak ott szervezzünk ügyeletet, ahol egyébként ez a feladatok ellátása érdekében elkerülhetetlen. Talán jobb lett volna, ha elénk tárják az adatokat, hogyan változott az elrendelt ügyeletek száma és az ezekben az ügyeletekben dolgozó kollégák, egészségügyi dolgozók száma. De talán ez még most is megtehető, és hogy az egészségügyi ellátórendszer átalakításával hogyan változtak meg a szükségletek. Az egyik helyen keletkeztek szükségletek, hiszen előírtuk, hogy sürgősségi felvételi részlegeket és sürgősségi betegellátó osztályokat kell létrehozni. Ebből egyenesen következik, hogy ott a rendkívüli időben szinte biztosan mondhatjuk, hogy munkavégzésre kerül sor.
Ezért különösen nem tudom belátni, hogy miért van a díjszabás az eddigi csendes, normál és minősített ügyeleti díjszabásokhoz képest most nem a minősített ügyeleti díjazásra vagy ügyeleti díjazásra vonatkozó szabályok szerint megállapítva, hanem a normál ügyeleti díjszabályozást lépteti, mint minimumot életbe. Ezért előre szeretném elmondani, hogy a szocialista frakció ehhez biztosan bead egy módosító indítványt.
200
201 mse (Vojnik)
Először végiggondoltuk, hogy egyáltalán kivegyük-e a szabályozásból az ügyeleti munka díjazását, mert ez lehetett volna egy járható út, hiszen önként vállalt a munkavégzés, amelyben szabad lenne a díjmegállapodás. Mégis úgy gondoljuk helyesnek, ha a minimálisan megajánlható díjat rögzítjük. De véleményünk szerint ez a minimálisan megajánlható díj az egészségügyi ágazatban a most, ma megszervezett ügyeletekre való tekintettel nem lehet kevesebb, mint a minősített ügyeletekre vonatkozó díjszabás. Ezzel párhuzamosan természetesen újra indokolt végiggondolni, hogy a most szervezett ügyeletek mindegyikére szükség van-e, vagy ezek egy része átalakítható készenléti jellegű munkakörökké.
A másik szabály az, hogy a kollektív szerződésekben a munkavállaló számára ettől kedvezőbb feltételek is kialkudhatók. Pontosan tudjuk, hogy az intézmények gazdálkodási helyzetében ez egy most rögzítendő és nagyon fontos lehetőség, de ezzel a lehetőséggel az egészségügyi szolgáltatók túlnyomó többsége feltehetően nem tud élni. Az nagyon fontos, hogy azért ebben a dologban a józanságunkat semmilyen körülmények között ne adjuk fel. (Dr. Mikola István jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Először is szeretném megállapítani, hogy ahogy én látom, nagyon sok munka van ebben az anyagban, és érték is van ebben az anyagban, nem tartom reménytelennek az ügyeleti rendszernek a szabályozását, hogyha most valóban valami érdemi szakmai vita fog kibontakozni ebben a kérdésben.
Amit Vojnik Mária mondott, én is arról akartam beszélni, de most már inkább csak röviden ráerősítek, mert elmondta, hogy itt van egy átalakuló struktúra, van egy átalakuló finanszírozási rendszer, nyilvánvaló, hogy az orvosi, szakdolgozói ellátásnak interaktív módon kell valahol ebbe a folyamatba illeszkedően alakulnia. Az anyagban - elolvastam - én a rugalmatlanságot kritizálom, hogy nagyon le van merevítve. Olyan nincsen, hogy a téli időszámítás kezdetének időpontját a munkaidő-beosztás..., nem is mondom tovább, egy paragrafus szól erről az egy óráról, meg hogy bizonyos helyzetekben háromóránként 20 perc - hogy mondják? - szünetet kell biztosítani. Ilyen nincsen, az egészségügy nem így működik, ezek életszerűtlen dolgok, túlságosan mechanikusak, rigidek, mint az egész európai szabályozás.
Ezt tehát interaktív módon végig kellene gondolni, nem szabad sürgősséggel tárgyalni, mert ebből megint véget nem érő indulatok, viták lesznek. Először is úgy gondolom, hogy valami rugalmas rendszert kellene csinálni, ami ennek az interaktivitásnak helyet hagy, és amely illeszkedik a strukturális változásokhoz és a képzési rendszerhez. Mert azt mindannyian tudjuk, többen szóltak is róla, hogy a képzési rendszernek is illeszkednie kellene valahol ehhez és a kialakuló, még nem tudjuk, milyen - ott még sok baj lesz - új struktúrához.
Én tehát azt szeretném javasolni és kérni, hogy adjunk időt erre, hogy ezt a kérdést végiggondoljuk, és legyenek olyan számítások, amelyek ennek az egész rendezésnek a forrásigényét is megpróbálják tisztázni valamiféle hatásvizsgálatban, mert nagyon nagy baj lehet egy ilyen merev szabályozásból. Nincsenek meg hozzá a szükséges források, és végül is mindig a betegen csattan az ostor, súlyos gondok lehetnek a betegellátásban. Tehát meg kell fogalmazni az ehhez szükséges forrásokat is. Valamilyen rugalmasabb, időben ütemezhető, az interaktivitást az előbb említett változásokhoz biztosító, egyeztetni tudó, akaró, erre lehetőséget biztosító rendszert kellene csinálni.
Óvok a sürgősségtől és ennek az egésznek az elkapkodásától, mert nagyon nagy ügyről van szó, hiszen a betegellátás jelentős része az ügyeleti időszakban történik, ezt ne felejtsük el! Aki dolgozott - én 27 évet dolgoztam - betegágy mellett, az tudja, hogy ha jött az éjszaka meg a hétvége, jól emlékszünk a péntek délutánokra, akkor kell igazán ott lenni a vártán, azok a legélesebb időszakok. Itt tehát nem arról van szó, hogy valami kiegészítő tevékenységet szabályozunk, hanem az orvosi tevékenységnek, persze a szakdolgozókat is beleértem ebbe, az egészségügyi tevékenységnek az esszenciális részét szabályozzuk. Tehát túl rigid, ezt fel kellene oldani, időben ütemezni kellene, és ezt az interaktivitást valahol meg kellene jeleníteni. Nem tudom, hogy hogy kell csinálni, de erről a következő időkben vitatkoznunk, beszélgetnünk kell. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Úgy látom, hogy a szakmai párbeszédben körülbelül eddig tudunk eljutni. Megkérem a két tárca képviselőit, hogy ha akarnak, nem kötelező, akkor röviden - ezt viszont nagyon kérem -, néhány mondatban reagáljanak. Tessék parancsolni! Munkaügyi tárca!
Dr. Burik Mária (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen, a munkaügyi tárca kezdené, elnök úr, talán azért, mivel a munka törvénykönyve oldaláról kisebb az érintettség a felszólaló képviselő urak és Mária oldaláról.
A díjazás került szóba a legtöbb képviselő felszólalásában. Való igaz, hogy az észrevételek valahol túlmutatnak önmagán az előttünk fekvő törvényjavaslaton, és ezek valóban mind olyan kérdések, amelyeket a jogalkotónak viszonylag rövid időn belül meg kell fontolnia. A díjazás szempontjából azonban hangsúlyozni szeretném, hogy ez az előterjesztés a jogharmonizáció, legalábbis a munka törvénykönyve oldaláról nem foglalkozott, és nem is kellett hogy foglalkozzon a díjazás kérdésével. Engedjék meg, hogy erre magyarázatul elmondjam, hogy az Európai Unió vonatkozó irányelve kifejezetten csak a munkaidő számítása oldaláról kezeli ezt a kérdést, és az Európai Unió, nagy valószínűséggel versenysemlegességi oldalról kezelve ezt a kérdést, csakis az ügyeleti idő számítása oldaláról ír elő a tagállamokra nézve kötelezettséget. Több ítélet is született már abban a kérdésben, többek között cseh orvosok is fordultak az Európai Unió Bíróságához, kérve az elmaradt díjazásukat olyan időszakra, amely ügyeleti időszaknak volt tekinthető, és az Európai Bizottság kimondta, hogy a díjazás kérdése kívül esik az irányelv keretein (Dr. Mikola István: Úgy könnyű!), a tagállam saját maga, saját hatáskörben dönthet a díjazásról. Éppen ezért ez az előterjesztés a munka törvénykönyvére vonatkozó részében nem is foglalkozik ezzel a kérdéskörrel. Az egészségügyi ügyelet tekintetében pedig minimumszabályokat állapít meg jelenleg, amelytől a kollektív szerződés és a felek megállapodása eltérhet az általános munkajogi alapelveknek megfelelően.
Röviden általános jelleggel kitérve a munkaerőhiányra: való igaz, hogy sok tagállamban az jelent problémát, hogy az egészségügyi szolgáltatások jelentős, meghatározó részét folyamatosan kell nyújtani. Ehhez viszont megfelelő szakemberlétszámot lenne indokolt biztosítani, aminek - de erre majd az egészségügyi tárca képviselői ki fognak térni - jelenleg nem lehet megfelelni műszakszervezés nélkül, folyamatos, megszakítás nélküli munkarend egyes szakterületeken történő kialakítása nélkül. Mint átlagember most csak egy példát említek, a traumatológia példáját, amelynek folyamatosan kell működnie, amelynek folyamatosan kell tudnia fogadni a sérülteket, betegeket, el kell őket látni, műteni kell őket, és a többi, és a többi. Ez egy tipikusan olyan terület, amelyet megszakítás nélküli munkarend bevezetésével tudnak majd valószínűleg megoldani, erre pedig műszakokat lesz szükséges szervezni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnézést!
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ennyit talán az általános helyzetről.
A rugalmasságról még egy mondat, ha megengedi, elnök úr. A munka törvénykönyve próbál bizonyos kérdésköröket rugalmasan kezelni. A rugalmasságnak az egyik jele pontosan az, hogy a speciális eltérések miatt lehetőséget adtunk arra, hogy az egészségügyi ágazat eltérjen tőle, nem is szűk körben, hanem jelentős mértékben.
210
PÉ 211 (Burik Mária)
A másik oldala ennek pedig a munkaidőkeret, ami a munkaidő számítása szempontjából egy rugalmasságot biztosít a munkáltatók számára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az egészségügyi tárca kíván valamit hozzátenni? Rapi Katalin!
Dr. Rapi Katalin (Egészségügyi Minisztérium)
DR. RAPI KATALIN (Egészségügyi Minisztérium): Nagyon röviden. Tehát 2003 óta gond. 27 tagállamból 25-nél gond, alapvetően a létszámhiány miatt gond, tehát ez egy egységes probléma. Mi decemberben egy vidéki, határ menti kórház főigazgatóját bevonva, a Magyar Orvosi Kamara ügyeletre vonatkozó ajánlásának ismeretében alakítottunk úgy munkacsoportot, hogy lényegében a szakma képviselői és a folyamatos munkaszervezés megoldható legyen. Köszönöm a Munkaügyi Minisztériumnak, hogy hozzájárult ahhoz, hogy az egészségügyi ágazat ezt a specialitását érvényesíthesse. Azt gondolom, hogy ez egy jelentős eredmény, mert így lehet biztosítani a rendszer működőképességét. Valóban az ügyelet egyértelműen lehetséges az új rendszerben, tehát a 12 órás szabály, amely a munka törvénykönyvében benne van, az az egészségügyi ügyelet esetében 24 órásra változik. Egyébként nem lenne lehetséges, megoldottuk ezt a részét.
Határozathozatalok az általános vitára alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tehát itt még a közös szakmai gondolkodásra szükség van, a törvényalkotás folyamatában vannak még erre heteink. Most azonban azt kérdezem, hogy ki tartja a törvényjavaslatok közül a munkaügyi tárgyú, tehát a munka törvénykönyvével kapcsolatosat először általános vitára alkalmasnak. Ki szavaz igennel? (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta.
Ki tartja az egészségügyi tárgyút általános vitára alkalmasnak? Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Ezt is egyhangúlag elfogadtuk.
Tisztelt Bizottság! A plenáris ülésen külön-külön kerül tárgyalásra a két javaslat, tehát nem együttes általános vita van, ezért külön-külön kell előadót jelölni, azt gondolom, hogy egy előadót, merthogy nem volt kisebbségi vélemény. Tehát ki akar a munkaügynél szólni és ki akar az egészségügyinél szólni?
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnézést, elnök úr, tehetek egy indítványt?
ELNÖK: Persze.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Azt gondolom, hogy egyhangúlag ajánlottuk vitára. A bizottsági előadónak úgyis az a dolga, hogy a vitában elhangzottakat összefoglalja. Ezért azt javaslom, hogy a munka törvénykönyvéhez kapcsolódó bizottsági vita vagy megbeszélés összefoglalóját, ha megtisztelnek azzal, hogy elmondhatom, akkor igenis, azt indítványozom, hogy az egészségügyre vonatkozót pedig mondja el Mikola alelnök úr, hiszen másról nem lehet szó, mint amit itt megbeszéltünk. (Dr. Mikola István: Ez egy jó megoldás. - Zaj, derültség.) Hiszen a frakciók ki fogják fejteni a véleményüket ehhez. (Dr. Mikola István: Ezt soha nem fogom elfelejteni! - Derültség.)
ELNÖK: Akkor ebben példátlan konszenzussal megállapodtunk. Köszönöm szépen. Erre a törvényjavaslatra is az vonatkozik, hogy a keddi ülésnapon, illetőleg nem egészen így van, mert itt egy hét csúszás van, az egyik indul ezen a héten, a másik a jövő héten, de ezt még a házbizottság ki fogja alakítani, majd aztán összeér. Mindenesetre így döntöttünk. Köszönöm szépen.
A rehabilitációs járadékról szóló T/2913. számú törvényjavaslat
Még egy napirendi pontunk van hátra, kérem képviselőtársaim türelmét, megértését, várhatóan ez nem lesz hosszú. Ez a rehabilitációs járadékról szóló 2913. számú törvényjavaslat, amelyet a szociális és munkaügyi tárca képviselője fog itt röviden bemutatni nekünk, aki nem más, mint Juhász Ferenc főosztályvezető úr. Tessék parancsolni helyet foglalni, és máris megadom a szót, hogy röviden mutassa be, hogy miről van szó.
Dr. Juhász Ferenc (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. JUHÁSZ FERENC (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Régi adósságot törleszt a kormány, amikor beterjeszti a rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslatot, hiszen itt nem másról van szó, mint a megváltozott munkaképességűek, közkeletű nyelven a rokkantsági nyugdíjrendszer ellátórendszerének korszerűsítéséről. Ezek a munkálatok jó régen, több mint 12 évvel ezelőtt kezdődtek, épp az előbb számoltam össze, hogy négy ciklust érintettek ezek a munkálatok.
Több sebből vérzik ez a rendszer, nagyon sok embert érint. A korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok száma megközelíti a félmilliót, több mint 200 ezer a rendszeres szociális járadékban részesülők száma, és egyéb címen is kapnak még járadékot emberek. A kiadások, amelyek a fogyatékossággal, illetve megváltozott munkaképességgel kapcsolatosak, ebben az évben meg fogják közelíteni a 900 milliárd forintot.
Mivel ennyi embert érint, plusz a családtagjaikat, érthető volt a politika óvatossága, amikor ehhez a kérdéshez egyértelműen nem mert hozzányúlni. A problémát azonban nem az ellátottak nagy száma jelenti elsősorban, hiszen ez kezd stabilizálódni - igaz, magas szinten -, a problémát a megváltozott munkaképességűek alacsony foglalkoztatottsága jelenti, ami nem éri el jelenleg a 10 százalékot, holott az Európai Unió országaiban ez eléri a 30-40, akár az 50 százalékot is. Ahhoz, hogy Magyarországon a legalacsonyabb a foglalkoztatottság, jelentősen hozzájárul a megváltozott munkaképességűek alacsony foglalkoztatottsága. De vannak egyéb problémák is, önöknek ezt nem kell mondani, az elavult szakértői minősítés, visszaélések, sok minden egyéb. Egyébként meg kell mondanom, hogy a visszaélések nemcsak az orvosszakértői tevékenységre vonatkoznak.
Más országok példája alapján nincs más út, mint a megváltozott munkaképesség és a fogyatékosság megelőzését, felszámolását, enyhítését szolgáló rehabilitációs megvalósítása. A rehabilitáció alatt itt a komplex rehabilitációt értjük, az orvosi rehabilitációt, a gyógyászati segédeszköz-ellátást, a szocializációt biztosító elemi rehabilitációt és a foglalkozási rehabilitációt. Tehát nem lenne helyes, ha a tárcaszempontokat tükröztetve csupán orvosi rehabilitációról beszélnénk, ellenkező oldalon pedig foglalkozási rehabilitációról.
Ez jelenti a problémát is, mert ez egy széles rehabilitációs láncot feltételez, amely itt-ott hiányos, máshol gyenge, de mindenképpen hiányzik közötte a kapcsolat. Egy rendkívül nagy feladat előtt áll az ország és az illetékesek, amikor ezt a rehabilitációs rendszert ki akarják építeni.
Az ellátórendszerre vonatkozóan: úgy döntöttünk az előkészületi munkálatok során, hogy a jelenlegi háromcsoportos rokkantsági nyugdíjrendszert megtartva, egy újabb ellátási csoportot, a rehabilitációs ellátások csoportját alakítjuk ki. Ez nem jelenti azt, hogy ezúttal több lesz a megváltozott munkaképességű járadékosok száma, hiszen ez a negyedik csoport nem másból, mint a jelenlegi harmadik csoportból kerül ki, természetesen elsősorban az új igénylőkre vonatkoztatva.
A rehabilitációs járadék pénzellátás, amelynek bruttó összege 120 százaléka a harmadik csoportú rokkantsági nyugdíjnak. Azért több, mert nyugdíjjárulék-köteles, illetve bele van számítva a tizenharmadik havi nyugdíj is. Tehát a nettó összege a harmadik csoportéval azonos. Van egy sajátossága, hogy ezt a pénzellátást csak akkor lehet igénybe venni, ha az ellátott együttműködik a foglalkoztatási szervezettel, tehát igénybe veszi az aktív rehabilitációs ellátásokat. A nyugdíjtól ez rövidebb idejű ellátás, 1-3 évre szól, az ellátások szólnak az egyénre - nyilván mindenki tudja, hogy miről van szó -, illetve a munkáltatókra.
Számos feltételt igényel ennek a rendszernek a bevezetése. Ilyen feltétel a szakértői rendszer korszerűsítése. Csak vázlatosan mondva: a jövőben a Szakértői Intézet az úgynevezett általános munkaképesség-csökkenés helyett az össz-szervezeti egészségkárosodást állapítja meg, az általános munkaképesség-csökkenés helyett a szakmai munkaképességet állapítja meg, ez egyébként jelentős változást fog hozni önmagában. Az elveszett képesség mellett kimutatja a megmaradt képességet, a fejleszthető képességeket, amelyre építhető a rehabilitáció, tehát megállapítja a rehabilitálhatóságot, rehabilitációs javaslatot készít, és ez alapján a rehabilitációs javaslat alapján a munkaügyi szervek rehabilitációs tervet, programot fognak kidolgozni, együtt az ellátottal és a rehabilitációs szolgáltatókkal.
220
221 mse (Juhász)
Változik a szakértői rendszer olyan értelemben, hogy komplex bizottságokat hozunk létre, tehát az orvosok mellé adott esetben, amikor a munkaképesség-változás megállapításáról van szó, foglalkoztatási szakembereket is bevonunk, akik lehetnek egyébként foglalkozás-egészségügyi orvosok, munkapszichológusok, és így tovább, folytathatnám.
Fejleszteni kell a rehabilitációs rendszert. Erre a munkaügyi tárca kialakított egy rehabilitációs projektet, a projektnek számos eleme van. Fejleszteni kell a hivatali rendjét, de nem ez a lényeg, hanem hogy ki kel szervezni azon szolgáltatások jelentős körét, amelyeket a civil szervezetek meg tudnak oldani, amelyeket meg tudnak oldani a rehabilitációs vállalkozások, ez egy sajátosság - és itt jön be az ellátásszervezés, itt be fog jönni, úgy tűnik -, mivel a rehabilitációs láncot a rehabilitációs szolgáltatásokat szervező vállalkozások, egyének fogják megoldani.
Végeztünk hatásszámításokat is, elég részletesen. Ezek alapját az képezi, hogy körülbelül 40 ezer az új rokkantsági nyugdíjasok száma, akiknek a 30-40 százaléka rehabilitálható, tehát évente 10 ezer főt tartunk célszerűnek bevinni ebbe a rendszerbe, akiknek az 50 százaléka esetén ez eredményes lesz, tehát 5-6 ezer olyan megváltozott munkaképességű egyén lehet, aki jelentkezik a munkaerőpiacon.
Ha ezt a zárt rendszert, csupán ezt a kört vesszük, akkor kezdetben, az első években a kiadások a foglalkozási rehabilitáció költségei révén emelkednek, 3-4-5 év múlva ez a rendszer egyensúlyba kerül, és egy bizonyos periódus alatt - jelenleg az operatív programok miatt 7-8 éves programidőszakokat számolunk - az egész rendszer rentábilissá válik. Ha viszont a jelenlegi rokkantságinyugdíj-kiadások mellett beleszámítjuk a foglalkozási rehabilitáció kiadásait, amelyek az elmúlt évben 73 millió forintot tettek ki, ebben az évben 50 milliárd forint körül lesznek, akkor az első pillanattól rentábilis a rendszer, és középtávon jelentős halmozott megtakarításokat mutat. A probléma az, a feladatot az képezi, hogy ezek a megtakarítások bent maradjanak a rendszerben, és hogyha bent maradnak a rendszerben a pénzbeli kiadások, a költségek, akkor meg lehet szervezni egy kiváló rehabilitációs rendszert. Ezért gondoltunk arra, hogy ha egyébként is folyamatban van a társadalombiztosítás korszerűsítése, akkor erre a területre létrehoznánk a rokkantsági rehabilitációs biztosítást, mint egy sajátos kockázatkezelő elemet akár a balesetbiztosítás mellett, akár az ápolásbiztosítás mellett is. De nem a gazdasági haszon a lényeges, hanem a társadalmi haszon, az, hogy az emberekben erősödik a munkára való törekvés, a képzésre való törekvés attitűdje, ami egyre inkább hiányzik. Családok, fiatal emberek vannak, akik apjukat-anyjukat még nem látták dolgozni elmenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Természetesen még nem szerepelnek a napirenden azok a javaslatok, amelyeket Juhász doktor az utolsó mondataiban említett, tehát ez egy kitekintés; most a rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslatról beszélünk. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kinek van kérdése vagy észrevétele. (Dr. Mikola István jelentkezik.)
Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Előrebocsátom, hogy sajnos nem tudtam alaposan átnézni az anyagot, erre már nem maradt időm, de jelezni szeretném, hogy a bevezetőből, Juhász főigazgató úr bevezetőjéből is kiderült, hogy itt egy óriási horderejű dologról van szó, hiszen ebben benne van a jövő foglalkoztatáspolitikája, de még a fenntartható, fejlődő gazdasági állapot lehetősége is, hiszen itt rengeteg munkahelyet kell teremteni, vissza kell vezetni a munkába embereket, tehát egy rendkívül komplex dologról van szó, erre ráéreztem. Az emberek nem sokat tudnak arról, hogy ilyen dolog készül, pláne nem tudnak arról, hogy itt majd ilyen szakmai biztosítók jönnek létre - bár ezt korábban is terveztük, én tehát szimpatizálnék azzal a gondolattal, hogy önálló járulékfedezettel rokkantsági vagy rokkantsági rehabilitációt végző biztosítási rendszer alakuljon ki -, tehát hatalmas horderejű kérdésekről van szó.
Kérdezem az elnök urat, hogy ez is sürgősséggel megy a parlament elé?
ELNÖK: Ismereteim szerint kedden elindul ennek az általános vitája.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Akkor még azzal szeretném folytatni, hogy az emberek vajmi keveset tudnak erről, és szerintem ez az a nagy szabályozás, ahol be kellene mutatni a további lépéseket, végrehajtási rendeleteket. Nem tudom, miért kell ezt a rettenetes rohanást csinálni ezzel? Egy óriási horderejű dologról van szó, ki fog törni a rémület a rokkantak között, hiszen tudjuk, hogy ez a dolog bizonyos történelmi korokban nemcsak a munkából való kimenekülés, hanem a megélhetés szociális rendszerét jelentette. Látni kellene ezt az egész folyamatot. Baj, hogy ez a bizottsági ülésnek a végére maradt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e más észrevétel? (Dr. Tóth István jelentkezik.) Tóth képviselő úr!
DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Két kérdést szeretnék körbejárni. A tervezetben, a 8. §-ban az van, hogy a rehabilitációs járadékban részesülő 10 munkanapon belül köteles értesíteni az állami foglalkoztatási szervet, és a b) pontban az van, hogy ha kereső tevékenységet folytat. Ez idáig rendben is van. De utána a 2. pontban az van, hogy a bejelentéssel egyidejűleg igazolnia kell a keresetének, a jövedelmének az összegét. Nem lesz ez adatvédelmi szempontból egy kicsit aggályos? Mert valószínűleg azért lép ki ebből a rehabilitációs járadék rendszerből, mert jobb megoldást talált. Nem tudom, hogy ez ebből a szempontból releváns-e.
A másik téma a felülvizsgálat. Azt mondja a 12. §, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetője felülvizsgálat céljából személyes megjelenésre kötelezheti a résztvevőt akkor, ha olyan tény vagy körülmény jut a tudomására, amely valószínűsíti, hogy a korábban megállapított egészségkárosodás a megállapítás időpontjában nem állt fenn, vagy az a megállapítottnál kisebb mértékű volt. Ennyi.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További észrevétel vagy kérdés van-e? (Senki nem jelentkezik.)
Azt szeretném elmondani, hogy én is azt hiszem, ez egy nagyon nagy jelentőségű ügy, hiszen az elmúlt 20 évben számtalan kormányhatározat született már ennek a kérdésnek a rendbetételére, de egyik sem jutott el komplex módon a törvényjavaslatig. Hozzáteszem, hogy én úgy értelmeztem - de majd megerősít a főosztályvezető úr, hogy ez így van-e -, hogy ez persze nem visszamenőleges hatályú, tehát semmiféle riadalomra nincs ok. Itt most egy új rendszer indul, amely az újonnan történő megállapítások körében igyekszik ezt a kérdést kezelni.
De azért a sikernek van két záloga, erről még hadd mondjak két mondatot! Az egyik, hogy a teljes vertikumban elő kell idézni egy szemléletváltást, merthogy a sikeres rehabilitáció eredményeként a nyílt munkaerőpiacra kell visszahelyezni az embereket, és az a kérdés, hogy valójában ez a foglalkoztatáspolitikai rendszerbe hogy tud majd beleilleszkedni, illetve hogy a munkaerő-piaci prognózisok mennyire tudják alátámasztani a javaslat szerinti változásokat. A másik dolog, ami viszont egy fontos újdonság, hogy az új típusú rendszer intézményrendszeréhez most már mód és lehetőség van komoly uniós támogatás igénybevételére, és amennyiben ez sikerül, úgy valóban működőképessé tehető ez a rendszer. Én tehát azt gondolom, hogy ezek fontos elágazások.
Végül, de nem utolsósorban, bár nem első helyen kijelölt bizottság vagyunk, de mégis ezer szállal kötődünk a témához, én indítványozom, hogy ezeket a hatásszámításokat a bizottság számára is bocsássa rendelkezésre a tárca, legalább elektronikus úton.
Nem látok több jelentkezőt, ezért ha a főosztályvezető úr reagálni kíván, megadom a szót. Tessék!
Dr. Juhász Ferenc (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai, reflexiói
DR. JUHÁSZ FERENC (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Valóban, a végrehajtási rendeletek szükségesek. A szakértői eljárásra, illetve a szakértői intézményre gyakorlatilag készen van, a törvény megjelenésével egyidejűleg az hatályba is léphet.
A kommunikáció tekintetében említettem azt a tizen-egynéhány évet, tudnak az emberek erről, sőt, azok a körök, amelyek ebben pozitívan érintettek vagy semlegesek, követelik a változást. Egyébként az elmúlt fél évben komoly kommunikatív tevékenységet folytattunk, minden fogyatékosszervezettel, a megváltozott munkaképességűek minden szervezetével foglalkoztunk, sőt ők maguk, a MEOSZ, illetve a FESZT vállalta, hogy egy roadshow-t szervez ebben a vonatkozásban.
A félreértéseket azonnal tisztázni kell. Itt valóban nem azokról van szó, akik jelenleg benne vannak a rendszerben, főleg nem azokról, akik végleges minősítést kaptak, és nem is arról van szó, hogy a súlyosan fogyatékosokat akarnánk átpasszírozni a rehabilitációs járadékosok közé, mint ahogy tévéműsorok mutatják néha, amikor erről van szó, hogy tolószéken tolják be az embereket. Tehát egyértelműen nem őróluk van szó, hanem azokról van szó, akiknek az egészségkárosodása ugyan jelentős, vagy akár mérsékelt, de a szakmai munkaképességüket elveszítették, de egy segítséggel az egyén számára, a vállalata számára munkaképessé tehetők. Ez egy viszonylag nagy kör, évente mintegy 10 ezer ember lehet.
A keresetigazolást tekintve: egy kompenzációs pénzellátásról van szó a rokkantsági nyugdíj és a rehabilitációs járadék vonatkozásában. Amennyiben nincs keresetveszteség, amennyiben nincs jövedelemveszteség, ez e kompenzációs ellátás nem jár. Ezt egyébként eddig is meg kellett volna oldani, figyelni kellett volna, de nem figyelte a rendszer - a jövőben figyelni fogja. Tehát amikor megjelenik az igénylő, akkor az APEH-tól be fogjuk szerezni az ő keresetére, jövedelmére vonatkozó adatokat, és figyelni fogjuk az ellátottak esetén, és amikor meghatározott szintet elér a kereset vagy a jövedelem, megszűnik a pénzellátás.
A felülvizsgálatra kötelezhető. Régóta problémánk az, hogy amikor nyilvánvalóan tudjuk, hogy visszaélések történtek, akár rendőrségi ügyek vannak, akár büntetőeljárások vannak, abban az esetben sem tudjuk visszavonni az ellátást. A rendkívüli felülvizsgálat erre módot ad.
A munkaerő-piacról szólnék még. Csak egy példa: a munkaerőpiacnak nem okvetlenül ilyennek kell maradnia, sőt nem szabad olyannak maradnia, mint amilyen most. Vannak atípusos, alternatív munkaerő-piaci megoldások: távmunka, részmunkaidős foglalkoztatás, a szociális gazdaság fejlesztése. Hollandiában ilyen szférában dolgozik a foglalkoztatottak 40 százaléka, Magyarországon az alternatív munkavégzésben a munkavállalók 3-4 százaléka vesz mindössze részt. És valóban számítunk az uniós támogatásokra. Ennek az új rendszernek a forrásai az orvosi rehabilitáció vonatkozásában benne vannak az Egészségbiztosítási Alapban, a foglalkoztatási rehabilitáció vonatkozásában benne vannak a Munkaerő-piaci Alapban, részben a szociális költségvetésekben, és az elkövetkező hét évben 60-80 milliárdos uniós operatívprogram-forrást szeretnénk erre a területre fordítani.
A hatásszámításokat természetesen a bizottság rendelkezésére bocsátjuk, majd megmondják, hová kell küldenünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság természetesen köszönettel veszi ezt elektronikus úton is, a titkárságon el fogják mondani, hogy hova kérjük.
Szavazás a általános vitára való alkalmasságról
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy a törvényjavaslatot ki tartja általános vitára alkalmasnak. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Tizenhárom. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) Senki. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Nyolc tartózkodás.
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése
Előadót kell kijelölnünk, ennek is kedden indul a tárgyalása. (Dr. Schvarcz Tibor: Tóth képviselő úr!) Tóth képviselő úr a többségi előadó, mert volt tartózkodó. Ki lesz a kisebbségi előadó? (Dr. Mikola István dr. Heintz Tamásnak: Vállalod? - Dr. Heintz Tamás: Vállalom. - Dr. Mikola István: Heintz Tamás.) Heintz Tamás képviselő úr lesz a kisebbségi előadó.
Mint említettem, hétfőn kerül sor a jegyzőkönyv továbbítására.
Köszönöm szépen.
Egyebek. Van-e valakinek mondanivalója? (Dr. Mikola István jelentkezik.) Igen, Mikola alelnök úr!
Dr. Mikola István (Fidesz) felvetései
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Két dolgot szeretnék javasolni. Az egyik, hogy belátható időn belül tűzzük napirendre az élelmiszerbiztonság kérdését. Röviden annyit szeretnék elmondani, hogy úgy tűnik, nem áll fel az az élelmiszerbiztonsági tevékenység, hivatal, az a szervezet, amely a valóban meglehetősen súlyos gondokat ezen a területen orvosolni tudná. Több beszélgetést folytattunk szakmai vonalon a közelmúltban. Azt gondolom, érdemes lenne ezzel a kérdéssel foglalkozni, és segíthetnénk azokat a törekvéseket, amelyek Süth Miklós vagy éppen az ÁNTSZ néhány szakembere fejében már megfogalmazódtak. Arra kérem tehát tisztelettel a bizottságot és az elnök urat, hogy az élelmiszerbiztonság kérdését belátható időn belül tűzzük ki megbeszélésre.
A másik: kérdezem, hogy hallhatnánk-e Lovasberényről két mondatot, hogy mi történt ott. Mert teljesen értékelhetetlen, egymásnak sokszor ellentmondó nyilatkozatok hangzanak el, és jó lenne - azt hiszem, az elnök úr ott volt -, ha legalább két mondatot hallanánk, hogy mire jutottak. (Közbeszólások. - Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Az alelnök úr első felvetését támogatom, azt javaslom a bizottságnak - talán nem is kell szavazást kérni -, hogy valamikor június elején a földművelésügyi, illetve az egészségügyi tárca mutassa be, hogy hogy állnak a korábbi kormányhatározatok végrehajtásával, esetleg miben van jogalkotási feladat. E tekintetben megkeressük a két szaktárcát. Kérem, hogy ezzel értsünk egyet. (Általános helyeslés.) Ez az egyik.
A másik, ami a lovasberényi találkozót illeti: sok szakértői vita volt már erről, nagy konferenciák voltak erről, egyáltalán a biztosítási rendszer továbbfejlesztéséről. Most ért a dolog abba a szakaszba, hogy elindultak az intenzívebb szakmapolitikai egyeztetések erről politikusok, pártelnökök, kormánytagok részvételével. Ennek messze-messze nem vagyunk a végén. A dolog ott tart, hogy elindult egy párbeszéd, most már tehát az elsőszámú politikusok között is a koalíciós pártokat illetően, e tekintetben tehát még egy hosszabb egyeztetésre van szükség. Szeretném tehát mondani, hogy az olyan interpretálás, hogy ilyen vagy olyan típusú modellről döntés született, nem felel meg a valóságnak. Kiindulópontokról, elvekről esett egyelőre szó, és ez a munka majd folytatódik még. Egyelőre ennyit tudok mondani. Egyébként a két párt kiadott erről egy közös közleményt, és bármennyire is furcsa, ez tükrözi a valóságot. (Dr. Mikola István: Ez nem volt sok!)
Köszönöm szépen. Viszonlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 8 perc)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Ipacs Tiborné és Molnár Emese