EB-21/2007.
(EB-41/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2007. szeptember 5-én, szerdán, 10 órakor
a Képviselői Irodaház 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Elnöki bevezető *
Napirend előtti hozzászólások *
Szavazás *
A napirend elfogadása *
Az Egészségbiztosítási Felügyelet és a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány tájékoztatója a 2007. év I-VIII. hónapjának tevékenységéről, a betegpanaszok jellegének változásáról, a különböző vizsgálatok tanulságairól *
Az Állami Számvevőszék 720. számú jelentése a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány gazdálkodásának ellenőrzéséről *
Dr. Csehák Judit szóbeli kiegészítője *
Dr. Kovácsy Zsombor szóbeli kiegészítője *
Dr. Lóránth Zoltán szóbeli kiegészítője *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Csehák Judit reflexiói *
Dr. Kovácsy Zsombor reflexiói *
Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3449.) *
Kisgyörgyné Cziráki Andrea szóbeli kiegészítője *
Kérdések, hozzászólások, reflexiók *
Határozathozatal *
Az egységes élelmiszer-biztonsági szervezetalakítással összefüggő törvényjavaslat *
Dr. Andréka Tamás szóbeli kiegészítője *
Kérdések, hozzászólások, reflexiók *
Határozathozatal *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: A magyarországi koraszülések visszaszorításáról szóló határozati javaslat *
Dr. Selmeczi Gabriella szóbeli kiegészítője *
Hozzászólások, reflexiók *
Határozathozatal *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: a fiatalok elhízása elleni egyes intézkedésekről szóló H/3360. számú határozati javaslat (Szijjártó Péter, Koszorús László, Ágh Péter, dr. Cser-Palkovics András, Erdős Norbert, dr. Nyitrai Zsolt és Rogán Antal (Fidesz) képviselők önálló indítványa) *
Koszorús László szóbeli kiegészítője *
Kérdések, hozzászólások, reflexiók *
Határozathozatal *
Egyebek *
Elnöki zárszó *
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Papp József (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Papp József (MSZP) dr. Vojnik Máriának (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP) dr. Nyul Istvánnak (MSZP)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) dr. Molnár Ágnesnek (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Kupper Andrásnak (Fidesz)
Dr. Csáky András (MDF) dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)
Dr. Csehák Judit elnök (Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány)
Dr. Kovácsy Zsombor elnök (Egészségbiztosítási Felügyelet)
Dr. Bertoja Udvardi Anita (Egészségbiztosítási Felügyelet)
Dr. Lóránth Zoltán főigazgató (Állami Számvevőszék)
Kisgyörgyné Cziráki Andrea osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Bogár Ágnes főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Pánczél Áron tanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Andréka Tamás tanácsos (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Falus Ferenc országos tiszti főorvos (Országos Tisztifőorvosi Hivatal)
Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 03 perc.)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Kérem képviselőtársaimat, hogy foglalják el helyüket. A sajtó munkatársainak érdeklődését köszönjük, de azt kérem, hogy úgy helyezkedjenek el a kamerákkal, hogy a bizottság munkáját ne zavarják.
Tisztelt Bizottság! Jó reggelt kívánok! Az őszi ülésszak kezdetén köszöntöm képviselőtársaimat, a bizottság tagjait. Hadd mondjam azt, hogy higgadt, körültekintő mérlegelést, türelmet, ha szükséges, szakmai alázatot kérek valamennyiünktől az egészségügyben szükséges változások, az átalakulással együtt járó konfliktusok kezelésében.
A második félévi munkaprogramunkat június 19-én elfogadtuk. Ennek keretében visszatérünk majd korábbi döntéseinkhez, hiszen foglalkozunk gyógyászatisegédeszköz-ügyekkel, értékeljük az egészségügyi reformtörvények végrehajtását, tehát kérem, hogy vegyék ezt figyelembe, eszerint igyekszünk kialakítani a bizottsági napirendeket. De - mint ismeretes - várhatóak fontos kormány-előterjesztések is túl azon, hogy a költségvetés és az adótörvények tárgyalása is érinti a bizottság hatás- és jogkörét.
Napirend előtt köszöntöm Juhászné Lévai Katalin képviselőtársunkat, akit az Országgyűlés az utolsó ülésnapon Winkfein Csaba helyére a bizottság tagjának megválasztott. Jó munkát kívánok! (Dr. Juhászné Lévai Katalin: Köszönöm.) Majd, ha gondolja a képviselő asszony, egy-két szóban mutatkozzon be napirend előtt.
Tájékoztatom a bizottságot, hogy az osztrák partnerbizottság meghívásának eleget tudunk tenni szeptember 27-én, ami egy csütörtöki nap. A bécsi nagykövetségünk nagyon aktív közreműködésével egy tartalmas, egynapos szakmai program ígérkezik, reggeli kiutazással, esti visszajövetellel. Mód és lehetőség lesz az osztrák egészségpolitika szereplőivel, volt miniszterekkel, biztosítókkal, kórházvezetőkkel találkozni. Arra kérem a bizottság tagjait, hogy mivel ez technikai előkészítést igényel, lehetőség szerint ezen a héten Hegedűs Judit munkatársunknál mindenki jelentkezze, aki részt tud ezen venni, mert ennek megfelelően tudjuk szervezni a programot. Reggel 7 órai indulást és este 8-9 órai visszaérkezést tudunk tervezni. Valóban érdekes szakmai program ígérkezik, és amint ennek a részletei ismertek lesznek órabeosztással, ezt a tájékoztatást természetesen körbeküldjük, de szeretném, ha a héten a jelentkezéseket meg tudnánk ejteni.
Tisztelt Bizottság! Részben elektronikus úton, részben kiosztva számos dokumentumot közzétettünk, ezt a bizottsági tagok figyelmébe ajánlom. Ezek tartalmaznak az Új Magyarország fejlesztési terv regionális operatív programjának egészségügyi részétől kezdve egészen az idei rezidensi keretszámokig sok mindent. Ezek részben korábban kért dokumentumok, részben pedig olyan anyagok, amelyek megosztását a bizottság tagjaival fontosnak gondoltam. Felhívom a figyelmet arra, hogy a megkaptuk az Egészségbiztosítási Alap első nyolc hónapi friss mérlegét is. Javasolom, hogy a bizottság tagjai ezt is tanulmányozzák. Számos anyag van, a részletekre most nem térnék ki.
Tisztelt Bizottság! Napirend előtt végül azt szeretném megvitatásra ajánlani a bizottságnak, hogy figyelembe véve azt, hogy különböző gazdálkodási feszültségek jelentkeztek az Országos Mentőszolgálatnál, és arra is tekintettel, hogy e tekintetben a kormányzat egy jelentős intézkedésre készül - egy olyan program indítására, ami komoly, milliárdos többletforrást is jelenthet, azon túlmenően komoly belső lépéseket is kell tenni -, a bizottság soron kívül, ezt azt jelenti, hogy a jövő heti ülésén hallgassa meg ebben az ügyben az egészségügyi tárcát és az Országos Mentőszolgálat vezetését.
Kérdezem, hogy napirend előtt van-e más észrevétel. (Jelzésre:) Alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Örülök, hogy az elnök úr kezdeményezte a bizottság rendkívüli összehívását a mentés ügyében, mi is megtettük volna ezt. Én azzal a javaslattal szeretnék élni, hogy a mai napon rendkívüli napirendi pont keretében tekintsük át a mentés ügyét, már csak azért is, mert ez a bizottság többször foglalkozott a mentés körüli problémákkal. Emlékeztetnék röviden arra, hogy egy évvel ezelőtt foglalkoztunk az Országos Mentőszolgálat költségvetésével, másfél milliárdos hiányával, reménykedtünk a konszolidációban, majd ezt követően több hullámban óriási létszámcsökkentéseket hajtottak végre, a legutolsót nem egészen egy évvel ezelőtt, 460-500 embert bocsátottak el.
Az elmúlt hónapokban is folyamatosan szembesültük a szakemberhiánnyal, ellátási gondokkal, és meglepetésszerűen ért bennünket, hogy nem konszolidációs programmal állt elő a kormányzat az elmúlt hónapokban, az elmúlt fél évben, hanem tegnapelőtt - ha jól emlékszem - a médiában hallottuk a bejelentést, miszerint létszámstopot és személyi kifizetési zárlatot rendelt el a miniszter.
Döbbenetesnek tartjuk, úgy látjuk, hogy mélyül a probléma az Országos Mentőszolgálatban, úgy látjuk, hogy nemcsak hogy a konszolidáció nem történt meg, hanem egyre komolyabb, a dekompenzáció veszélyével fenyegető helyzet alakult ki a mentésben. Úgy gondoljuk, hogy ez nem tűr halasztást, ezt a kérdést a mai bizottsági ülésen - már csak azért is, mert a közvéleményt rendkívüli módon érdekli a téma - át kellene beszélnünk. Tehát napirendi pontra vonatkozó javaslatot tettem, az elnök urat kérem, hogy szavaztasson erről.
Még egy javaslatom lenne. Kérem az elnök urat, hogy tájékoztassa a bizottságot arról, hogy a nyári hónapokban mi történt a kulisszák mögött az egy biztosító vagy több biztosító témakört érintő tárgyalásokon.
A bizottság - legalábbis az ellenzéki oldal - csak a sajtóból értesült ezekről a tárgyalásokról, a nyári időszakban egyetlenegy szakanyag nem jutott el hozzánk. Kérem szépen, az ülés végén az elnök úr egy rövid tájékoztatót adjon - úgy tudom, személyesen részt vett ezeken a megbeszéléseken -, hogy a bizottság törvényhozó tagjai beavatottak legyenek, legalább tájékoztatás szintjén tudjanak arról, hogy mi történt a kulisszák mögött. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. További megjegyzés, kérdés, bejelentés napirend előtt van-e? (Dr. Schvartz Tibor jelentkezik.)
DR. SCHVARTZ TIBOR (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az alelnök úr által felvetett napirend kiegészítését most nem tartjuk támogatandónak. A jövő heti bizottsági ülésre úgy a tárca, mint a mentőszolgálat fel tud készülni. Annál inkább sem tartjuk aktuálisnak, mert az elnök úr említette, hogy jelentős forrás kerül a mentőkhöz átcsoportosításra, pontosabban 2 milliárd forintot az OEP-kassza maradványából, illetve a járulékbevétel-többletekből a kormányzat a mentők számára biztosítani fog. Ennek az elköltésének a megbeszélése jövő héten a bizottsági ülésen téma lehet, és hogy milyen módon lehet még a mentőt megsegíteni. Most ilyen légből kapott napirendi pontként ezt nem tartjuk jónak tárgyalni, annál is inkább, mert sem a mentősök, sem a tárca nincs itt, másrészt pedig ez a forrás rendelkezésre fog állni. Ennek a pontos felhasználását és helyét a jövő heti bizottsági ülésen meg tudja határozni úgy a tárca, mint a mentőszolgálat. Tehát ez akkor lenne aktuális. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én magam is ezt javaslom. Egyébként ezt az alelnök úr kérte, és természetesen az ügyrend és a Házszabály előírásainak megfelelően szavazni fogunk. Annyit tennék hozzá, hogy természetesen én azt gondolom, itt egyéb gondok és problémák is - menedzsment, szabályozási kérdések - felmerülnek, tehát ha úgy tetszik, ennél egy átfogóbb megbeszélésre van szükség. Itt nem csupán az a kérdés, hogy mire van forrás, és mire nincs, hanem hogy azok gyakorlatilag hogyan és milyen formában hasznosulnak. Én természetesen megteszem a legsürgősebben a lépéseket, hogy az összes szükséges anyag, számítás rendelkezésre álljon, de azt hiszem, a dolog annál komolyabb, és valóban az előzmények is erre intenek minket, sem minthogy most egy-két óra alatt tárgyaljunk róla. Azon túlmenően, hogy a bizottság tagjai sok mindenben felkészültek, nincs itt sem a mentőszolgálat vezetése, sem az egészségügyi tárca, e tekintetben megfelelő vezetőkkel nem képviselteti magát. Tehát én is azt gondolom, hogy a bizottság jövő heti ülésére tudjuk ezt megfelelő módon előkészíteni.
Ami pedig az alelnök úr második javaslatát illeti, e tekintetben a tájékoztatóm nagyon rövid tud lenni. A koalíciós megállapodás kiegészítése nyilvános volt. Ez egy, a honlapokon és a sajtóban is hozzáférhető dokumentum. E tekintetben zajlik a részletekről az egyeztetés. Ezek az egyeztetések nem zárultak le. Nyilván különböző tájékoztatások a koalíciós tárgyalási fordulókról elhangzottak, de ezen túlmenően, miután nyitott kérdések vannak, pillanatnyilag nem tudok tovább menni. Én tehát nem tudok ennél bővebb tájékoztatást adni pillanatnyilag, mint ami maga a megállapodás, és az elmúlt hetekben az egyes tárgyalási fordulók után elhangzottak a sajtó részéről. Aztán egyébként hogy különböző szereplők és szakértők a médiában hogyan és mit interpretálnak, az egy másik kérdés. Ha mindez lezárul, akkor természetesen a bizottságnak bőven lesz alkalma foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. Azt pontosan megmondani, hogy mikor lesz a kormány abban az állapotban, hogy ezt a kérdést elő tudja terjeszteni és megfelelő módon, érdemben, nyilván nem egy rövid tájékoztató keretében tudjunk tárgyalni, nem tudom megjósolni. Én ennél többet pillanatnyilag nem tudok mondani ebben a kérdésben. (Dr. Mikola István: Nem volt sok!)
Tisztelt Bizottság! Van-e egyéb hozzászólás? (Dr. Juhászné Lévai Katalin jelentkezik.) Juhászné Lévai Katalin!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait. Miután az elnök úr lehetőséget adott arra, hogy két mondatban bemutatkozzak, megteszem: debreceni vagyok, eredetileg hajdúböszörményi; a szakmámat tekintve pedagógus, szociológus. A Szociális bizottság tagja vagyok jelenleg, ebben a ciklusban a parlamentben. Előtte is a foglalkoztatási és szociális területtel foglalkoztam. A negyedik parlamenti ciklusomat töltöm. Érdekelt az, hogy hogyan alakul át az egészségügy, ezért is kértem: ebben a bizottságban is szeretnék dolgozni annál is inkább, mert volt alkalmam fenntartói oldalról látni ezt az intézményrendszert. A szociális szféra és az egészségügy területének az összekapcsolódása, azt gondolom, hogy most az átalakulás folyamán még érdekesebb lehet. Személyesen is "érintett" vagyok, hisz a férjem orvos, a fiam pedig harmadéves orvostanhallgató, tehát egy másik aspektusból is van alkalmam információkat szerezni, de remélem, hogy elsősorban az állampolgárok oldaláról fogom tudni képviselni itt az érdekeket.
ELNÖK: Köszönöm a bemutatkozást. Ismételten jó munkát kívánok! Heintz Tamás képviselő úr jelentkezett.
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Én is kívánok valamennyiünknek békességes és kompromisszumokkal teli második évadot. Engedjék meg, hogy visszatérjek Mikola alelnök úr javaslatára. A javaslat lényege nem az volt, hogy az úgymond sokszor kritizált ellenzéki fricskát odategyük az első alkalommal - az alelnök úr viszontválasza, hogy márpedig ne vegyük fel a napirendre ezt a kérdést, ezt megerősíti. Két nappal ezelőtt a közvélemény megtudja, hogy a mentéssel nagy baj van, hiszen létszámstop, bérstop és kölcsönstop van, és két nappal később bejelentik, hogy 2 milliárd van. Látható, hogy ténylegesen valami baj van, nem tűnik el a mentés ügye. Ugyanakkor még valamit hadd mondjak: éppen emiatt a kérdéseinket hadd tegyük már fel. Abban az esetben van a kormánypártoknak egy hetük arra, hogy a válaszokat megtalálják, és akkor megnyugszik a társadalom, mindenki, és 2 milliárd forinttal feldúsított mentés működik, száguld tovább a betegekkel. Ez lenne a javaslatom, hogy kezdjük el a tárgyalást, ne függesszük fel, ne zárjuk le ma a tárgyalást. Köszönöm.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Természetesen értem Heintz Tamás képviselő úr szavait és gondolatait. Annyit szeretnék hozzátenni, hogy információim szerint a mentőszolgálatnál csak a normális fluktuációkon felüli többletlétszám-felvételt állították le és az extrakiadásokat. Tehát nem arról van szó, hogy az egyébként most folyó mentési feladatokban bármiféle fennakadást okozó megszorításokat léptettek volna életbe. Ez is ideiglenes jellegű. Ismereteim szerint egyébként komoly gazdálkodási kérdéseket is át kell tekinteni. Persze nyilván fel lehet tenni mindenféle kérdéseket, de én változatlanul azt gondolom, hogy ez nem lenne helyénvaló és sportszerű a mentőszolgálat vezetése és az egészségügyi tárca vezetése nélkül. A tekintetben, miután ez napirendi javaslatban nem szerepelt, elképzelhető lett volna, hogy két-három nappal ezelőtt kapok egy olyan javaslatot, hogy hívjam meg ide... (Dr. Mikola István: Most már tárgyaljuk a napirendet.) Én tehát azt tudom mondani - napirend előtti megbeszélésnél tartunk, alelnök úr... (Dr. Mikola István: Most már tárgyaljuk! Nekünk is vannak szempontjaink.)
Tisztelt Bizottság! Szavazásra fogom feltenni a kérdést. A bizottság kiegészíti-e az alelnök úr javaslata szerint az Országos Mentőszolgálat helyzetének megvitatásával ezt a javaslatot? Ki szavaz e tekintetben igennel? (Szavazás.) Tíz igen. Ez a javaslat nem kapott többséget. Ki szavaz arra, hogy a jövő heti ülésen megfelelő előkészítés után napirendként... (Dr. Mikola István: Bocsánatot kérek! Az a kérdés, hogy ki szavaz nemmel!) Ki szavaz nemmel, hogy a mai ülésen ez ne szerepeljen? (Szavazás.) Tizenhárom. A bizottság 10:13 arányban nem vette a mai ülés napirendjére.
Megkérdezem, ki javasolja, hogy a jövő heti ülés napirendjére soron kívüli előkészítéssel ezt a kérdést felvegyük. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság ezt egyhangúlag támogatta.
Puskás képviselő úr még napirend előtt kíván szólni? (Dr. Puskás Tivadar: Igen.) Tessék parancsolni, de most már ezt a kérdést lezártuk.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Természetesen a szavazás előtt ehhez a kérdéshez szerettem volna hozzászólni, azt hiszem, ez részemről természetes. Én úgy hallottam, elnök úr azt mondta, hogy az egészségügyi tárca, valamint az Országos Mentőszolgálat menedzsmentje szükségeltetik ennek a kérdésnek a megtárgyalásához. Ez való igaz, csak az Országos Mentőszolgálat menedzsmentjét pont olyan meglepetésszerűen érte ez a bejelentés, amely időközben valamelyest alakult, mint a lakosságot. Úgy gondolom, ezt feltétlenül fontos elmondani az igazság kedvéért.
Másodszor: szokásos örömöm egyértelmű, ugyanis kinyilatkoztatódott és a jegyzőkönyvbe beíródik, hogy kettőmilliárd forintot, azaz kettőmilliárd forintot kap az Országos Mentőszolgálat konszolidációra. Ezt vártuk már jó ideje, hiszen egy évvel ezelőtt 1,2 milliárd forint hiány látszott, és azt vártuk, azt szerettük volna, és továbbra is azt kívánjuk, hogy ezt konszolidálja a kormány. Úgy hallom, ez megtörténik, úgyhogy ennek nagyon örülök. Természetesen jobban szerettem volna, ha most beszélünk a kérdésről, de remélem, a jövő héten ezen pénz birtokában a menedzsment is könnyebben tud tárgyalni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Képviselő Úr! Azért gondoltam, hogy a képviselő urat meghallgatjuk, hogy a bizottságban kialakult szakmai szellemiséget ne sértsük, de ne előlegezzük meg a jövő heti, remélem, hogy átfogó megbeszélést. Én beszerzem azokat a szükséges információs anyagokat, amelyek a helyzet kellő mérlegeléséhez szükségesek.
Tisztelt Bizottság! A napirendre az írásban kiküldött meghívónak megfelelően teszek javaslatot. Kérdezem, hogy ehhez van-e észrevétel. (Nincs jelzés.) Ki támogatja a napirendi javaslatot? (Szavazás.) Ellene szavazott valaki? (Senki sem jelentkezik.) Tartózkodott? (Senki sem jelentkezik.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta.
Tisztelt Bizottság! Soron következik az Egészségbiztosítási Felügyelet és a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány tájékoztatója idei tevékenységéről, különös tekintettel a betegpanaszokra. Ehhez kapcsoltuk az Állami Számvevőszék 720. számú jelentésének megtárgyalását a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány gazdálkodásának az ellenőrzéséről.
Tisztelt Képviselőtársaim! A napirendi pont megtárgyalásához különböző írásos dokumentumokat kaptak kézhez képviselőtársaim részben elektronikus úton, részben most elnök asszony is kiosztott további dokumentumokat.
Tisztelt Bizottság! Szeretném köszönteni Csehák Judit elnök asszonyt, a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány kuratóriumának elnökét; az Egészségbiztosítási Felügyelet részéről Kovácsy Zsombor elnök urat és dr. Bertoja Udvardi Anita asszonyt; és az Állami Számvevőszék képviseletében Lóránth Zoltán főigazgató urat és munkatársait.
Tisztelt Bizottság! Azt javasolom, hogy rövid szóbeli kiegészítőket hallgassunk meg. Az ÁSZ-jelentést és a beszámolókat egy napirendi pont keretében tárgyaljuk. Azt gondolom, elnök asszonyt, elnök urat, illetőleg a főigazgató urat az írásos anyag kiegészítése kapcsán meghallgatnánk, és utána a szokásos rendben kerülhetne sor a konzultációra. Megkérném elnök asszonyt, hogy ha kívánja, egészítse ki az írásos dokumentációt.
Dr. Csehák Judit szóbeli kiegészítője
DR. CSEHÁK JUDIT, a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány kuratóriumának elnöke: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Csupán három pontosító megjegyzést szeretnék tenni. Először is: nagy öröm számomra, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálatával együtt kerül ez a rövid beszámolónk tárgyalása, hiszen ez esélyt ad arra, hogy bár a bizottság először csak az elmúlt fél év tevékenységére volt igazán kíváncsi, azt kérte, hogy erre koncentráljuk a beszámolónkat, de az ÁSZ-beszámoló egy sokkal teljesebb képet ad a működésünkről és a munkánkról. Nagyon jó, hogy ezt a beszámolót nem mi prezentáljuk, hanem egy független, a gazdálkodásunkat is minősítő szervezet.
Szeretném elmondani, hogy azért osztottuk ki az ÁSZ elnökének a levelét most pótlólag, mert láttam, hogy az összevont anyagban csak a levél szerepel, annak a melléklete nem, a mellékletben viszont önök képet kapnak arról, hogy a mai napig teljesítettük mindazokat az előírásokat, amelyeket az ÁSZ-vizsgálat előírt számunkra. Tehát e tekintetben a kiegészítés azt dokumentálja, hogy minden hiányosságot a beszámoló idejére pótoltunk, illetve kijavítottunk.
Hat hónapról szól a beszámoló, ami az önök kezében van, csak a betegjogi területen végzett munkáról, szemben a megadott címmel, hogy az első nyolc hónapról számoljunk be. Ennek az oka az, hogy a felkérést július végén, augusztus elején kaptuk meg. A közalapítvány munkatársai negyedéves jelentéseket készítenek, amit az alapító okirat évente ír elő összefoglalni. Ilyen szempontból önök látják a 2005-2006-os egész éves tevékenységet. Nem igazán releváns az egész éves tevékenység feléhez hasonlítani az elmúlt fél év adatait, de miután nem volt más lehetőségünk, csak ilyen módon tudtunk megfelelni az önök által feltett kérdésre.
Azt szeretném még elmondani - ezért is adtuk meg egyéb elérhetőségeinket -, hogy a közalapítvány valamennyi adata az előírásoknak megfelelően nyilvános, részben a honlapunkon, részben a honlap kapcsolódásain, részben pedig a két főhatóság honlapján megtalálható valamennyi beszámolónk, közhasznúsági jelentésünk, egyéb jelentésünk. Elég bőséges a honlap kínálata a tekintetben is, hogy ha valaki érdeklődik, részadatokat akar megtudni, esetleg esetekre név nélkül kíváncsi, akkor ezeket pótlólag bármikor a közalapítványtól megkaphatja. Még egyszer köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítését, elnök asszony. Kovácsy Zsombor elnök úré a szó.
Dr. Kovácsy Zsombor szóbeli kiegészítője
DR. KOVÁCSY ZSOMBOR, az Egészségbiztosítási Felügyelet elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Szeretném néhány, semlegesnek szánt gondolattal kiegészíteni az írásos anyagot, azonban nem tudom megkerülni, hogy élményszerű is legyen mindez, hiszen január 20-án történt kinevezésem óta én vagyok felelős ennek a szervezetnek, az Egészségbiztosítási Felügyeletnek a működéséért a személyzetpolitikától kezdve a gazdálkodáson át a szakmai munkáig minden szegmensében.
Először is azt szeretném kiemelni, hogy elsődleges célomnak tekintettem, amikor megkezdtem a munkát, hogy az üzemszerű működés minél hamarabb meginduljon. A jelenlegi irodáink elfoglalását követően négy nap múlva már ügyfélszolgálati irodánk, honlapunk, telefonos, telefaxos, e-mailes elérhetőségünk működött, és személyesen is fel lehetett keresni a felügyeletet. Folyamatosan töltjük fel munkatársakkal a felügyeletet, állományunk hónapról hónapra bővül. Jelenleg 40-en vagyunk, és az év végéig a költségvetési tervezésben foglalt számoknak megfelelően 55 főre tud bővülni a felügyelet. Orvosok, jogászok, közgazdászok teszik ki a felügyelet derékhadát. Nagyon sok fiatal, tehetséges szakember dolgozik a hatósági eljárásaink és a módszertani, makroszintű tevékenységünkön, elemzéseink és a minőségfejlesztés előkészítésén, várólistákkal kapcsolatos jogszabály-módosítások elemzésekkel történő megalapozásán, és még sorolhatnám azokat a témákat, amelyekben részt vesznek ezek a szakemberek. Egy számot szeretnék kiemelni, amely talán mutatja a munkatársak felkészültségét: nálunk valamennyi köztisztviselőt - a középfokú végzettségűeket is - beleértve az egy főre jutó diplomák száma 1,16. Tehát nem egy többdiplomás munkatárs dolgozik nálunk.
A hatósági munkánk a médiában is, és egyébként is az első időkben elsősorban a kórházakkal szemben hozzánk benyújtott lakossági panaszok által vált ismertté.
Mára nagyjából háromezer panasz érkezett a felügyelethez - háromezer bejelentés, tájékozódás, panasz -, és ezek egyharmada az, amely valamilyen konkrét, az illetővel történt visszásságra hívja fel a figyelmet. Nagyjából tehát ezren panaszolnak valamilyen ellátási vagy akár az egészségbiztosító nem megfelelő működésével kapcsolatos, gyógyszerpiac anomáliáira mutató problémát, azonban mondhatom, hogy ezeknek közel 99 százaléka egészségügyi szolgáltatónál felmerült panasz. A panaszok kivizsgálása alapján sokszor kérdezik meg, hogy milyen következtetéseket lehet levonni, és elsősorban az egészségügyi reform mikéntjére, sikerességére, buktatóira utalnak ezek a kérdések. Nagyon nehéz az eddigi tapasztalataink alapján messzemenő következtetéseket levonni.
Azonban két következtetést mégis mernék megosztani önökkel. Az egyik az, hogy sokan régi sérelmeket panaszolnak nálunk, akár 5-10 éve történt ellátási eseményekre panaszkodnak, eleinte nem tudván azt, hogy mi nem tudjuk ezeket kivizsgálni, hiszen a hatáskörünk, jogkörünk csak a 2007. január 1-je után bekövetkezett eseményekre adatott meg. Azonban mindez mutatja azt, hogy korábban nem volt olyan állami szerv, amely megnyugtatóan pontot tudott volna tenni ezen ügyek végére - nyilván sokan szubjektív alapállásból is úgy gondolják, hogy még egy kísérletet tesznek, de az állam eddig adós maradt azzal, hogy a kikényszerítő erejével, hatósági jelleggel tudjon segíteni azoknak, akiket valamilyen jogsérelem, érdeksérelem ért.
A másik tény pedig a vizitdíjjal, a kórházi napidíjjal kapcsolatos panaszok jelentős arányából adódik. Látható az, hogy februártól kezdődően csökkenő tendenciával, de eleinte nagyon nagy arányban képviselte a felügyelet ügykörében magát a vizitdíjjal, egyéb díjfizetési problémákkal kapcsolatos felvetések köre. Ez eleinte 45 százalékot tett ki. Tehát az összes hozzánk érkezett panasz, kérdés 45 százaléka a vizitdíjjal volt kapcsolatos. Úgy gondolom, mindez köszönhető annak, hogy jelentős változást jelentett a vizitdíj bevezetése. Mondhatjuk, hogy egyik pillanatról a másikra történt, és a különböző szervek a tájékoztatási tevékenységükben sem voltak teljesen konzekvensek e tekintetben. Azt is mondhatom, hogy bár a jog nem tudása senkit nem mentesít a jogsértésekért való felelősség tekintetében, de sokszor tényleg három nappal az adott jogszabály-változás előtt még mást lehetett tudni, és ennek is volt köszönhető ez a nagy arány, amely nagyon erőteljesen csökkent. Most nagyjából 20 százalékot tesz ki a vizitdíjjal kapcsolatos panaszok aránya. Ez az abszolút szám enyhe növekedése mellett is azt jelenti, hogy nagyjából felére csökkent a vizitdíjjal kapcsolatos kifogások, problémafelvetések összesített száma. Ez azt mutatja, hogy még mindig vannak kérdések, kételyek, a betegek és az orvosok sem kerültek teljesen tisztába minden esetben a vizitdíjfizetés szabályaival, azonban bizonyos értelemben a vizitdíj gyermekbetegségeinek tekinthető kezdeti anomáliákon már túlvagyunk.
Végezetül szeretném kiemelni az Egészségbiztosítási Felügyelet nem hatósági tevékenységét. A médiában elsősorban a nagy vihart kavart, egyszer-egyszer még politikai színezetet is kapott esetekről tudunk. Azonban nagyon fontos azt is megemlíteni, hogy azonkívül, hogy eljárások keretében a panaszokat kivizsgáljuk, sokszor telefonálnak be ügyes-bajos dolgaikkal hozzánk a biztosítottak, a betegek, hová fordulhat orvoshoz, ha nyugdíjba ment a doktor, és a kórházban nincs olyan kolléga, aki ezt a feladatot ellátná, vagy most az ellátási területek újraszabásakor is érdeklődtek orvosok, betegek nálunk. Igyekszünk nekik minél hamarabb megnyugtató választ adni, hogy ha konfliktus van az orvos és a beteg között, akkor nem feltétlenül csak eljárás keretében lehet ezt megoldani. Nem egyszer fordult elő, hogy én magam is telefonon beszéltem a háziorvossal, a beteggel. Összehoztuk őket, nem maradt gyógyszer nélkül a beteg, hétvégére felírta az orvos. Tehát egyfajta jószolgálati tevékenységet is ellátnak a munkatársaim napi szinten.
A másik nem hatósági jellegű tevékenységünk pedig az egészségügy, az egészségbiztosítás világának a makroszintű elemzéseihez kapcsolódik. Nem kis részben a hatósági jogalkalmazási tapasztalatainkból visszacsatornázható információkra teszünk szert, amelyeket rendszeresen közvetítünk elsősorban a jogszabály-előkészítésért felelős Egészségügyi Minisztérium részére. Ennek körében említem például a vizitdíjjal kapcsolatos panaszáradat nyomán júniusban megtett jogszabály-módosítás előkészítése körében tett észrevételeinket, de a várólista-szabályozás előkészítésében is élen jár az a szakmai csapat, amely a módszertani főosztályunkon dolgozik. Ennek a csapatnak is köszönhető az, hogy ősszel lehetőség lesz egy központi nyilvántartás létrehozására, amelybe a kórházak on-line jelenthetik a várakozási időket, és egy központi felületen lehetőség nyílik arra, hogy ezeket a várakozási időket bárki összevesse. Ez fontos a biztosítottak számára, hogy tudják, az ő kórházukban mi a helyzet, és máshol mi a helyzet. Ugyanakkor azt gondolom, fontos az egészségpolitika számára is, hogy szembesüljön azzal, hogy ha különbségek vannak az ország különböző területein a hozzáférés tekintetében, akkor megtehesse a megfelelő korrekciós lépéseket.
Azzal zárnám a kiegészítésemet, hogy a felügyelet elhelyezése modern, de puritán, éppen ezért arra nincs lehetőség, jelenleg nem tudjuk fogadni a bizottságot egy esetleges kihelyezett ülésre, de akár egyedi megbeszélés alapján akár valamennyi frakció egy-egy képviselőjét szervezett módon nagyon szívesen látom, hogy személyesen is meggyőződhessenek arról, milyen jellegű tevékenység folyik az Egészségbiztosítási Felügyeletnél.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lóránth főigazgató úr!
Dr. Lóránth Zoltán szóbeli kiegészítője
DR. LÓRÁNT ZOLTÁN (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megpróbálok nagyon röviden szólni, mert hála istennek, rövid lehetek. A kormány által alapított 47 közalapítvány esetében ritkán találkozunk olyan gazdálkodási és alaptevékenység-ellátási pozitivitással, mint ebben a közalapítványi tevékenységkörben.
Miért mondom ezt? Először is az is ritka - még egy mondat -, hogy a megalakulásától szinte három évet tekintettünk át. Az induló vagyont megőrizték, a saját tőke megvan annak ellenére, hogy a kormány a vállalt kötelezettségének az elmúlt három évben átlagosan 10 százalékban nem tudott eleget tenni, magyarul annyival kevesebb költségvetési támogatást kapott az alapítvány. Ugyanakkor az alapítvány, ha meg tetszenek nézni - főleg a 7. számú függeléket és az 5. számú függeléket ajánlom a figyelmükbe -, végeredményben az alaptevékenység összes mutatója a közalapítványi általános jellemzőktől eltér.
Miért mondom ezt? Először is - az elnök asszony figyelmébe ajánlom, mert az elnök asszony ilyet nem írhat a jelentésébe - ha meg tetszenek nézni, az alaptevékenység általános vagy közvetlen költségét, az úgynevezett rezsiköltség arányát, ha a rezsiköltséget, még tovább a képviseleti joggal bírók bérét és közterhét átcsoportosítanák alaptevékenységbe, akkor ez az arány még tovább javulna, magyarul sokkal nagyobb arányban volna a cél szerinti tevékenységfordításra. Ez költségoldalról szerintem javasolható.
A másik: ritkán tapasztaltam azt, hogy a felügyelőbizottsági tagok sem tiszteletdíjat, sem költségtérítést nem vettek fel, sőt a kuratórium tagjai sem részesültek az elmúlt három évben inflációt követő mértékben sem bér- és egyéb juttatásban. Azt hiszem, ez nem jellemző. Az más dolog, hogy egy ilyen kis bárányfelhő van, hogy a felügyelőbizottság az alapító felé nem számolt be írásban, de a kuratórium tagjai felé ezt minden évben megtette.
A másik dolog, amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy az alapítvány praktikusan, jellemző módon csak költségvetési támogatásban részesül, az összes közalapítvány jut forráshoz, és kisebb részt pedig megpróbál pályázati úton vagy pedig a saját pénzeszköz forgatásával pénzhez jutni.
Amit szeretnék elmondani, az az, hogy a kuratóriumban és az egész működtetésben, úgy érzem, előírásszerűen, példamutatóan folyt a tevékenység. Még egyszer aláhúznám, hogy azok az általános szabályozásbeli és ha úgy tetszik, számviteli problémák a könyvvizsgálóval történt megbeszélései és az elnök asszony visszajelzései alapján már időközben meg is oldódtak. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főigazgató úr. Tisztelt Bizottság! Az első napirendi pont a) és b) pontjára együttesen nyitom meg a vitát úgy, hogy a kérdések és a hozzászólások megtételére is egy körben van lehetőség. Ha csak valamelyik képviselőtársunk azt nem jelzi, hogy soron kívül kíván a kérdésére választ kapni, a napirend jellegéből adódóan azt gondolom, ezt együttesen tudjuk kezelni.
Tisztelt Bizottság! Ki kíván hozzászólni ehhez a napirendi ponthoz? (Jelzésre:) Gyula Ferencné képviselő asszony!
GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Nem szeretnék véleményt mondani, kérdést kívánnék feltenni az Egészségbiztosítási Felügyelet vezetőjéhez. A kérdésem a gyakorlat oldaláról táplálkozik. Nincsen olyan fogadóórám, ahol az egészségügyet érintően ne lenne valamiféle panasz. Amikor elmondom a saját időkeretemen belül - ami elég szűk -, hogy milyen lehetőségek vannak, akkor azt kell mondanom, hogy az ország keleti végében az Egészségbiztosítási Felügyelethez való fordulás lehetőségéről nagyon keveset tudnak.
Az anyagból kiderült, hogy nagyon sok munkát fordítottak arra, hogy információval lássák el az embereket, hogy tudják, hogy az új szabályok milyen lehetőséget adnak. Kérdezem, hogy folytatják-e ezt a munkát. Én azt gondolom, hogy még mindig nagyon szükséges lenne. Olvastam azokat a lehetőségeket, amiket a panaszosoknak leírtak, és amivel a panaszosok megtalálhatják a jogorvoslat lehetőségét, de én azt szeretném kérni, hogy ezt a munkát folytassák, mert annyira tájékozatlanok az emberek. Gondolom, azt hiszik, hogy majd az országgyűlési képviselő mindent megold, sajnos azonban ez nem így van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pesti képviselő úr, aztán Perjési képviselő asszony.
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Az Egészségbiztosítási Felügyelet tevékenységével kapcsolatban három kérdést tennék föl. Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény alapján ellenőrzi a kötelezettségek teljesüléséhez szükséges kapacitások rendelkezésre állását. Mindig nagy visszhangot kap, ha a szolgáltató működésében valamilyen hiba látszik, és mindig óriási médiaháttér van e vizsgálatok mögött. Szeretném tudni, hogy a kapacitásukkal kapcsolatban fogalmazódott-e meg valamilyen ajánlás az egészségügyi kormányzat számára, és mi ez az ajánlás.
A másik: a gyógyszertárakban szakmai feladatot ellátó személyek szakmai függetlenségét vizsgálja a felügyelet. Vizsgálja-e a gyógyszertárakon kívül kapható gyógyszereket, amelyek komoly kockázatot jelentenek? Hiszen a gyógyszer-biztonságosságot sérti vagy sértheti, ha ott hamis gyógyszerek kerülnek forgalomba. Történik-e ilyen vizsgálat?
A harmadik kérdésem pedig a következő. Az elmúlt napokban látott napvilágot, hogy a csecsemőhalálozás 8 százalékkal növekedett. Akkor, amikor a fővárosban az egészségügyi ellátás jelentős megszorítása történt reform címszó alatt, a főváros szabad demokrata egészségpolitikusa felhívta a figyelmet, hogy valóban az intézkedések hatására várható a csecsemőhalálozás számának növekedése. Történik-e ez ügyben vizsgálat? Történik-e megnyugtató kivizsgálás? Illetve: keresi-e a felelősöket? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési képviselő asszony.
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Tisztelt Előadók! Két kérdésem lenne. Az egyik azzal kapcsolatos, hogy amikor a magyar egészségbiztosítás kialakult 1993-ban, attól kezdve egy kicsit nem lett gazdája a lakossági panaszoknak, a betegek dolgainak. Jelenleg kialakult három szint: kialakult a biztosításfelügyelet, több évre tekint vissza a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány, amely egyedül képviselte a betegérdeket az elmúlt időszakban, és az ÁNTSZ-nek bizonyos szakmai felügyeleti szerepe van. Hasonlóan Gyulainéhoz... (Közbeszólás: Gyula Ferencné. - Gyula Ferencné: Klári.) ...bocsánat, Gyula Ferencnéhez, kérdezem, hogy valamilyen kommunikációs kampányt tervez-e a három szervezet közösen, hogy pontosan és világosan tudják ezt az emberek. Hiszen az egészségügynek ez a hét törvénycsomagja elég mélyreható változásokat hozott, a teljes magyar lakosságot lefedi. Tudják-e kellően, vagy próbálják-e megtudni minél hamarabb ezt a lehetőséget?
A másik: orvos tett-e panaszt az Egészségbiztosítási Felügyeletnél? Mert eddig elsősorban a betegekről beszéltünk, de adott esetben egy orvos is tud nagyon kiszolgáltatott lenni. Ilyen előfordult-e? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella képviselő asszonyé a szó.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Én is két kérdést szeretnék feltenni. Az egyik kérdés a felügyelet és a betegjogi képviselők, illetve a közalapítvány kapcsolatára irányul. A felügyeletnek nagyon sokfajta feladata van. A közös halmaz az, amivel a betegjogi képviselők is foglalkoznak. Tehát, ha a betegek oldaláról indulok ki, akkor ugyanazzal a panasszal fordulhatok a betegjogi képviselőhöz, de fordulhatok közvetlenül a felügyelethez is. Olvasom a felügyeleti jelentésben, hogy jó ez a kapcsolat, támaszkodnak egymásra. Ezzel némiképp feleselnek a számok az én felfogásom szerint, mert miközben ezres nagyságrendű esetekről van szó a közalapítvány esetében is, meg a felügyelet esetében is, ebben a beszámolóban azt olvasom, hogy a betegjogi képviselők július végéig, tehát közel fél év alatt 22 esetben keresték meg a felügyeletet, és ebből is csak öt alkalommal került sor a bejelentés áttételére. Én ezt az esetszámokhoz képest kevésnek tartom. Tehát a kérdés arra irányul, hogy ténylegesen miért nem támaszkodik jobban egymásra a két intézmény.
A másik kérdésem pénzügyi természetű, arra vonatkozik, hogy mi mennyibe kerül, mert az olvasható anyagokból ez nekem egyértelműen nem derült ki. Örömmel olvastam az ÁSZ jelentésében az arra utaló megjegyzéseket, hogy a közalapítvány gazdálkodását korrektnek tartotta, nemcsak korrektnek, hanem nagyon takarékosnak is, különös tekintettel a nagyszámú önkéntes foglalkoztatására. De azt gondolom, minket az is érdekel, hogy egy ügy kezelése hány forint hány fillérbe kerül a közalapítványnál, és ugyanerre vonatkozóan milyen számokat ismerhetünk meg a felügyeletnél. Sokféle paraméter alapján lehetne összehasonlítani, hogy melyik tevékenység mennyire költséges. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik Mária asszony, utána Puskás képviselő úr.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Vendégeink! Tisztelt Bizottság! Nagyon örülök, hogy a beszámoló és az itt elhangzottak megerősítik, hogy érdemes volt létrehozni a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítványt, mert a képviselők hozzászólásából és a mindennapi életből az derül ki, hogy amiért létrehoztuk, hogy tudniillik az emberek, a betegek jogainkat a tudatosítása, azok érvényesítése, mégiscsak szervezett segítségre szorul, hogy az esélyegyenlőség, az emberi méltóság úgy is védhető, ha közalapítvány és felügyelet segíti ezeknek a kiteljesedését, hogy a betegek tájékozottsága hozzájárul ahhoz, hogy ők maguk is tehessenek a saját jogaik érvényesüléséért.
Úgy látom, hogy az alapítvány életének elmúlt több, mint öt éve a teljes működéséből ezt bizonyítja. A beszámolóból az is kiderült, hogy a panaszok egy jelentős része az emberi méltóság sértéséhez kapcsolódik, legalábbis a dokumentumokból ez látszik, az intimitás megőrzéséhez való jog, a titoktartáshoz való jog bizony a kelleténél gyakrabban sérül. De a legfeltűnőbb, hogy két kiemelkedő panaszcsoportot mégiscsak külön meg kell említeni. Az egyik a betegek számára indokolatlannak tűnő várakoztatás, a másik pedig az egészségügyi ellátó személyzet részéről gyakran megnyilvánuló nem megfelelő hangnem. Ezeket nagyon nehéz felügyeleti szinten bármilyen módon orvosolni, de nagyon sokat tehet érte a közalapítvány és a betegjogi képviselő. Látom, hogy készülnek ilyen tájékoztató füzetek, mert fontos, hogy ha jól kérdezünk, akkor jobb választ kapunk. Ha pontosan tudjuk megfogalmazni a kérdéseket, akkor kevesebb félreértés és talán ebből adódó vita is keletkezik.
Az elnök asszonyhoz az a kérdésem, hogy elegendő eszközt lát-e a betegjogi képviselők kezében, hogy ezt a jogosítványt a betegek érdekében vagy az ő segítésük érdekében még inkább megtehessék. A felügyelet vezetőjének pedig azt tudom mondani, hogy csak gratulálni lehet, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen elképesztően jó munkát végeztek abban, ami szerintem most a legfontosabb, hogy az emberek megismerjék, létezik egy ilyen hatóság, ahova azzal a megalapozott reménnyel fordulhatnak, hogy minden panaszuk ügyében a betegek, a biztosítottak oldaláról és képviseletében fognak eljárni. Csak remélni lehet, hogy ebben a jól együttműködő partnerségbe belép egy harmadik, ez pedig a szolgáltató. Azt gondolom, még eredményesebb lehetne, ha még inkább partnernek lehetne tekinteni az egészségügyi szolgáltatókat, az egészségügy szereplőit, azokat, akik közvetlenül a gyógyítás során kapcsolatba kerülnek a beteggel. Én mindkettőjüknek, a képviselt alapítványnak és a felügyeletnek is jó munkát kívánok.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Vendégek! Tisztelt Bizottság! "Kérdezni tudni kell az orvosoktól" címmel itt van a kezemben ez a nagyon jó könyvecske. Lehet, hogy nem tudok jól kérdezni, de a kérdésem a következő. Hogy dönti el az információra szoruló, hogy hova forduljon? Nyilvánvalóan számos esetben nem találja el. A betegjogi képviselőhöz megy olyankor, amikor a felügyelethez kellene menni, illetve fordítva. Statisztikai kérdésem a következő. Hogy néz ki: a felügyelet megindulása óta a betegjogi képviselőnél jelentkező panaszosok száma csökkent-e? A következő kérdésem: ha a panaszosmennyiség nagyjából ugyanannyi, mondjuk egy kicsit növekedett az egészségügyi reform miatt, tehát ha összeadjuk ezt a két megjelenési számot, ez mit jelent? Növekedett-e? Az alapkérdésem az, hogy hogyan döntik el azt, hogy nem jó helyre érkezett a kérdés - ez mindenképpen itt van.
A következő csoport az lenne, hogy a kapacitások meghatározásában - ezt a felügyelethez címezném, a főigazgató úrtól kérdezem - milyen standardok alapján dolgoznak. Konkrétan én a sürgősségi ellátást kérdezem, a mentőautószámot kérdezem, a sürgősségi osztályszámot kérdezem.
A harmadik kérdésem inkább kiegészítés lenne. Volt egy nagyon merész megállapítása a főigazgató úrnak, miszerint az ide érkezett betegekből, panaszosokból azt lehet látni, hogy eddig e kérdés Magyarországon nem volt megfelelően kezelve. Lehet, hogy nem volt megfelelően kezelt, de régebben is volt olyan, aki a betegek panaszával foglalkozott. Ez az ÁNTSZ megfelelő apparátusa volt. Egy gyakorlati felügyeletbeli ellátással kapcsolatos bejelentés kapcsán kaptam egy felügyelettől egy levelet, aztán a felügyelet áttette természetesen a vizsgálatot a normális rendbe, tehát az ÁNTSZ felé. Ezt csak megjegyzem, hogy régebben is volt ilyen panaszügyeket kivizsgáló társaság, és dolgozott - maradjunk abban, hogy nem rosszul.
Az utolsó kérdésem a következő. Az ellátók adott esetben a kapacitásokat, az anomáliákat látják. A felügyelethez - azt hiszem, volt is ilyen kérdés - fordult-e a szolgáltató oldalról valaki, illetve milyen mennyiségben, milyen lehetőségben tehetjük ezt meg? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Juhászné Lévai Katalin!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Engedjék meg, hogy én is azok sorát bővítsem, akik elismeréssel szólnak mind a két intézményről. Azt gondolom, valóban hiányzott ez az életünkből, hogy lehetőség legyen az állampolgárnak arra, hogy ha úgy érzi, sérelem éri, akkor a közalapítvány esetében egy civilesített változatában fordulhat ahhoz a segítséghez, amelyet jó lenne, ha minél több intézményben, nemcsak a fekvőbeteg-ellátásban, hanem valóban a járóbeteg-ellátásban is igénybe vehetne. Éppen ezért ehhez kapcsolódóan a kérdésem is az, hogy hogyan látja az elnök asszony, mi lenne az az optimális helyzet, amikor elegendő létszámmal tudnák biztosítani az alapítvány hatékony működését.
Van-e mód valamilyen forrást bevonni azon kívül, hogy tudom és láttam, hogy rengeteg pályázattal élnek annak érdekében, hogy a forrást biztosítsák a működésükhöz? Mi az a feltétel, amely mindenképpen szükséges akár a költségvetés oldaláról is, hogy megnyugtatóan tudja bővíteni a működését ez az alapítvány? Mennyire partner a kormányzat és azok az állami szervek, amelyeknek a működésével kapcsolatban probléma van, vagy ne adj' isten! most az egészségügyi reform kapcsán is tapasztal mind a két szervezet olyan problémákat, amelyeket törvény- vagy rendeletmódosítással helyre lehet rakni? Hogyan működik ez? Mennyire van fogadókészség? Mennyire tudnak visszareagálni ezekre az ügyekre? Erre lennék mindenképpen kíváncsi. Azt szeretném mindenképpen elmondani, hogy az emberek oldaláról nagyon pozitív a visszajelzés mind a két rendszerrel kapcsolatosan. Nagyon jó, hogy minél többször megjelennek a nyilvánosság előtt, mert a legtöbben onnan értesülnek arról, hogy a problémáikkal egyáltalán hova fordulhatnak. Nyilvánvalóan a médiumok együttműködése elengedhetetlen.
Szeretném megköszönni még egyszer az együttműködést, és csak gratulálni tudok az eddigi munkájukhoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jelentkezőt nem látván csak arra szorítkozom, hogy azt mondjam, hogy két olyan intézmény kapcsán tettünk fel kérdéseket és fűztünk észrevételeket, amelyek az ellátás biztonsága és a jogvédelem szempontjából rendkívül fontos missziót töltenek be. Én az írásos anyagokból és a személyes tapasztalatok alapján úgy látom, hogy az együttműködés is alakulóban van, sőt, rögtön kihasználták azokat a lehetőségeket, amelyekkel ki tudják egymás tevékenységét egészíteni. Tehát én magam is úgy ítélem meg, hogy fontos, példaértékű és a parlamenti döntéshozók munkáját is segítő tevékenységet folytatnak. Mondhatom, hogy a bizottság is folyamatosan igényt tart arra, hogy a tapasztalatokat megosszák velünk. Éppen ezért is gondolom, hogy helyes volt, hogy erre a napirendi pontra sort tudtunk keríteni.
Megadom a szót, hogy a feltett kérdésekre, észrevételekre, amelyekre kívánnak, reagáljanak. Elnök asszony!
DR. CSEHÁK JUDIT, a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány kuratóriumának elnöke: Megköszönöm mindenkinek az érdeklődését, és hogy kifejtette a véleményét, feltette a kérdéseit. Ha csak a kérdéseket számolom, akkor mintegy 12 kérdés érkezett hozzám, úgyhogy igyekszem rövid lenni.
Perjési képviselő asszony tulajdonképpen a két szervezet kompetenciahatárának a tisztázottsága felől érdeklődött, és az együttműködési lehetőségeinkről. Engedjék meg, hogy a bevezetőben azt mondjam el, hogy amikor a közalapítvány 3-3,5 évvel ezelőtt létrejött, akkor a jogvédőink egy új szakmaként és egy új szereplőként léptek egy terepre. Az új szerep tulajdonképpen nem hatósági szerep volt, nem is elsősorban szakmai típusú feladatellátást igényelt, hanem egy félcivil szervezetként kellett meghatározzuk magunkat. Látják a képet az aláírással, hogy van remény mondjuk a betegnek, közösen. Nem úgy pozícionáltuk magunkat, hogy mi csak a beteg oldalán vagyunk, nem úgy pozícionáltuk magunkat, hogy márpedig a szakma integráns részeként elsősorban a szolgáltatóval működünk együtt, hanem mediátorként lehetőleg egy semleges segítségnyújtó, támogató szerepben. Ez azt jelenti, hogy a jogvédőink azt tanulják az alkalmazásuk óta, hogy hogyan kell megfelelő módon felkészíteni a hozzájuk fordulókat arra, hogy önállóan intézzék az ügyeiket. Tehát az itt lévő esetszámok nem kizárólag a jogvédő által elintézett ügyekről szólnak.
A statisztikák jelentős részben persze arról szólnak, hogy hányan adtak írásos meghatalmazást, hogy a nevükben is eljárjanak, de a tevékenységünk fő iránya az, hogy a beteg tájékozott döntést hozhasson, és saját maga intézhesse az ügyeit. Ezért tehát a jogvédő nem aszerint kapja az elismerést, fizetést, hogy hány ügyet csinál papíron magának, hanem arra vagyunk büszkék, ha valamiből nem lesz ügy, hanem ha válaszolni tud, ha közben tud járni, ha segítséget tud nyújtani, és akkor még az sem baj, ha a beteg tulajdonképpen elégedetlen velünk, mert valami mást szeretett volna, hiszen akkor ajánlunk neki egy másik jogvédőt, egy másik lehetőséget, egy újabb beszélgetést.
Az, hogy új szereplőként léptünk be, azt is jelentette, hogy meg kellett tanulni ezt a szerepet, hiszen Magyarországon nem volt kiképzett jogvédő. Ez a munka közbeni tanulás és a csinálás közbeni szakmaépítés nagyon izgalmas feladatát jelentette. Mi akkreditáltattuk a 60 órás tanfolyamunkat, amelyik a szociális munkás, az egészségügyi dolgozó, a gyerekvédelmi szakember számára egy elég szép pontszámmal ismeri el ennek az elvégzését. Éppen most jelentkeztek majdnem 120-an a Wesley Lelkészképzőre az őszi tanfolyamunkra, velük együtt már több mint 600 embert képeztünk ki, akik közül 100-120-an dolgoznak nálunk. Én azt gondolom, ez egy szép szám, hiszen a többiek a szolgáltatásban dolgoznak. Ez rögtön arra is válasz, hogy hogyan készítjük fel a szolgáltatót.
Felkészítjük ugyanakkor az igénybevevőt is, hiszen a tanfolyamot elvégzők között nagyon sokan vannak a civil szervezetek vagy a betegegyesületek képviselői közül. Nekik támogatást is adunk pályázatból. Az idén például ki tudjuk fizetni a 60 ezer forintos képzési költség felét, tehát 30 ezer forintot, és aki hozzánk eljön önkéntesként dolgozni, annak kifizetjük a teljes képzési költséget, akkor is, hogy csak havonta 20 órát tud vállalni.
Akkor, amikor tehát ezt a szakmát elkezdtük kialakítani, saját magunk folyamatosan figyelemmel kellett kísérjük, hogy a minőségbiztosítás jegyeit előre elképzeljük, hogy a visszajelzésekből, az elő nem írt statisztikákból valami tapasztalatot tudjunk összegezni, és hogy elkezdjük kialakítani - és ez a kérdésre a válasz - mindenki mással, aki már a terepen van, az ombudsmani hivataltól a szószóló, teljesen magán- vagy civil alapítványig a kapcsolatrendszert. Ezért a legelső pályázati pénzünkből egy olyan konzultációs rendszert hoztunk létre, ahol a hatóságokkal vettük fel a kapcsolatot, mindenki elmondta, hogy ő maga a jogvédelemben mit csinál, és ahhoz képest hol vagyunk mi. A másik ilyen konzultációsor a civilekkel volt, hogy akik civilek a jogvédelemmel foglalkoznak, vagy a terepen képviselik az ellátottak érdekeit, velük hogyan működhetnénk együtt.
Ilyen értelemben tehát, amikor azt gondolom, hogy magunkat jól pozícionáltuk, elemi érdekünk volt, hogy az új szereplővel, a biztosításfelügyelettel - amely a terepre lép - való viszonyunk is rendben legyen. Kétségtelen, hogy minden hatósághoz képest, és így a biztosításfelügyelethez képest mi egy gyengébb, egy soft-abb szervezet vagyunk. Mi azért vagyunk talán kevésbé ismertek és elismertek, mert nem tudunk büntetni, tehát mi nem szankcionálunk. De nem is akarunk soha szankcionálni. Mi elsősorban az információkban, az ismeretnyújtásban szeretnénk erősek lenni. Ugyanakkor a biztosításfelügyeletnél mérhetetlenül szélesebb a hatókörünk, hiszen bárki olyan EU-s polgár, aki Magyarországon bármilyen egészségügyi szolgáltatást vesz igénybe a szemüvegkeret-vásárlástól a mentőszállításig, ha bármifajta kérdése és gondja van, teljesen mindegy, hogy ki finanszírozza a szolgáltatást, megkeresheti a betegjogi képviselőt. Tehát mi nemcsak az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott ellátások tekintetében kell hogy segítséget nyújtsunk, hanem ha magánfogorvosssal az osztrák, ide érkező EU-polgárnak gondja vagy problémája van, akkor is kell hogy legyen javaslat, megoldás, eljárási rend, ami kapcsán mi segítséget tudunk nyújtani.
Ilyen szempontból tehát a kompetenciahatárunk teljes mértékben rendezett a biztosításfelügyelettel. Sőt az a számunkra legalábbis a biztonságos működés szempontjából rendkívül fontos EU-projekt, amelyikről most döntött a kormány, és amelyik évente 200 millió forinttal teszi biztonságosabbá a közalapítvány működését - tehát nem az adófizetők pénzéből tudjuk működtetni a közalapítványt fele részben, hanem ebből az EU-programból -, arra is esélyt ad, hogy a biztosításfelügyelettel és más hatóságokkal közösen információs kampányokat szervezzünk, hogy közösen végezzünk bizonyos szervezetfejlesztést. A regionális irodák például azért jönnek létre, mert úgy tudjuk, hogy a fogyasztóvédelem, az ÁNTSZ és a biztosításfelügyelet is regionálisan képzeli el a maga struktúráját, tehát mi egyablakos ügyintézést szeretnénk.
A mi ügyeink úgy intéződnek - és itt rögtön Béki Gabriella kérdésére is válaszolnék -, hogy mi csak azt küldjük el, és papíron csak azt dokumentáljuk, amikor a betegjogi képviselőt megkéri a beteg, hogy ő intézkedjen a biztosításfelügyeletnél. Ha mi tudunk válaszolni például a vizitdíjjal, a kórházi napidíjjal vagy a várólistával kapcsolatos kérdésre, akkor nem mondjuk azt, hogy menjen el a biztosításfelügyelethez, vagy a telefonszámot nem adjuk meg, hanem ha tudunk válaszolni, mi megadjuk a választ. Tehát sokkal több a kapcsolat, hiszen a 20 százalékos növekedés - és ezt Pesti képviselő úrnak is mondanám - pont abból adódik, hogy az új intézkedésekkel kapcsolatban senkinek nem azt mondtuk, hogy menjen a biztosításfelügyelethez, vagy hívja fel a biztosításfelügyeletet, hanem felkészítettük közösen a saját jogvédőinket - írunk erről a jelentésünkben - az Egészségügyi Minisztériummal, az ÁNTSZ-szel közösen. Itt van egy izgalmas papír, hogy a jogvédőinktől mit kérdeztek, és miután nem voltak még az év elején pontosan tisztázottak a válaszok, közös konzultációkon igyekeztünk kialakítani azt az egyértelmű választ, amit ha bárkitől megkérdeznek, ugyanazt fogja mondani a biztosításfelügyelet, mint a jogvédő és az ÁNTSZ. Ezért tehát a három hatóságnak minden külön előírás nélkül ilyen értelemben teljes naprakész vagy napi az együttműködési lehetősége.
Van ugyanilyen másik összesítésünk: az ellátottjogi képviselők most adták le a jelentésüket, hogy milyen egészségügyi reformmal kapcsolatos kérdések és problémák vannak. Ezt is feldolgozzuk és az ÁNTSZ-szel, a Szociális Minisztériummal, az Egészségügyi Minisztériummal és a többiekkel közösen fogjuk megválaszolni. Tehát van együttműködésünk. Ezt mindenféleképpen fejlesztendő, a saját szerepkörünk miatt nem vagyunk zavarban, és azt gondolom, nem is tekintjük egymást semmilyen értelemben egymás riválisának.
Rövidebben tudok válaszolni az összes többi kérdésre - azt hiszem, Béki Gabriellának már válaszoltam. Egyablakos ügyintézésben gondolkodunk. A statisztikákban csak az fog megjelenni, amikor írásos meghatalmazást ad a beteg. Erről szól ez a 22-es esetszám is.
Kérdezte ugyancsak Béki Gabriella, hogy számításai szerint körülbelül egy ügyintézés nálunk mennyibe kerül. Megpróbáltam otthon én is kiszámolni. Mind a három szakterületen az elmúlt évek alatt 900 millió forintot használtunk el az ÁSZ-vizsgálat adatai szerint, és ebből papíron dokumentálva 60 ezer ügyet intéztünk ennyi év alatt. Ha csak a papíron dokumentált ügyet nézem, akkor számolják ki gyorsan, hogy mennyibe került egy ügyintézés. Így kicsit sokban van, azt gondolom. A mi munkánk hatékonysága jobb ennél az adatnál, mert természetesen nemcsak azokat az ügyeket intéztük, amelyeket papíron dokumentáltunk, hanem ennek körülbelül a duplája az, amikor tanácsot adunk. Azt az információs lehetőséget is hozzáadom tehát, ami nem az esetek feldolgozásában van, hiszen a közalapítványnak három fő feladata van: informálni, informálni, informálni, és ebből nem csinálunk ilyen eseti statisztikát, legfeljebb majd később erre biztosan szükség lesz. A hozzánk forduló, már panaszos esetekről gyűjtünk adatokat, azokat látják itt tulajdonképpen önök.
Amit ugyanilyen fontosnak tartunk, és amiben tulajdonképpen igazából kellene javítanunk - az országgyűlési képviselőknek, a közalapítványnak és a felügyelet együttműködésének -, az a típushibák kiküszöböléséhez szükséges jogszabály-módosítás. Minden évben összegyűjtjük, hogy mi az a típushiba, amely tekintetében azért van panasz, mert rossz akár az önkormányzati rendelet, akár az országos szabályozás. Az elmúlt három év alatt körülbelül 2 százalékát vették figyelembe a javaslatainknak és a másik elmaradt 90-et minden évben újra elküldjük a fő hatóságoknak. Megígérhetem önöknek, hogy mostantól kezdve elküldjük önöknek is. Lehet belőle dolgozni, megfontolni, és mi makacsul fogjuk ezeket továbbítani.
Vojnik Máriával mélyen egyetértek. Sajnálatosnak tartom, bár érthetőnek, hogy az emberek a tájékoztatás színvonalát, a tájékoztatás hiányát vagy a hangnemet és az emberi méltóság sérelmét kifogásolják. Tulajdonképpen most kezdünk arra érzékenyek lenni, az egészségügyi személyzet is most kezd arra figyelni, hogy nem szerencsés dolog a félig meztelenül hagyott balesetes hasán hagyni betakaratlanul a vizsgálati papírt, mert ezt valahogy másként kellene intézni, és nem biztos, hogy jó dolog, hogy a szociális otthonban ki van írva, hogy inkontinenciabetét-cserére mikor kell jelentkezni. Olyan ügyekben nem tanultunk meg még a többi ember, a kliensek és a páciensek intimitására is vigyázni, amelyekben bizony nekünk nagyon sokat kell tenni, hogy ez a helyzet megforduljon. Ez nem pénzkérdés. Ez valóban szemlélet, valóban mentalitás kérdése. Nagyon örülök, hogy erre a szolgáltatók figyelmét fel tudjuk hívni. Az idén körülbelül 600 szociális munkást és egészségügyi dolgozót képzünk tízezer forintos támogatással - mi csináljuk a tanfolyamokat, a jogvédők ezért nem kapnak pénzt, pályázatból szereztünk rá 6 millió forintot. Ez a 600 ember azt tanulja meg - nem jogvédő lesz belőle -, hogy milyen jogosítványokra, mire kell vigyázni akkor, amikor ő a munkáját végzi.
Kérdezi tőlem Vojnik Mária, hogy ehhez elegendő-e a jogvédők eszköze. Erre válaszoltam, hogy nem akarnánk a kompetenciát a hatóság irányába bővíteni. Más egyéb eszközre viszont rengetegre volna szükségünk.
Pesti képviselő úr kérdezte, hogy hogyan dönti el a páciens, hogy kihez fordul. Természetesen ha az orvosi rendelőben betartják az előírásokat, akkor ott az orvosi rendelőben kint kell legyen a betegjogi képviselő elérhetősége. Ehhez mi is hozzájárultunk, mert a kollégáknak a képkerettől kezdve a plakátig mindent adtunk, hogy az elérhetőségünkről tájékoztassák a beteget, és ha ott véletlenül a vizitdíjjal kapcsolatban kérdez, akkor a mi jogvédőink a rokkantnyugdíjazással vagy a szociális segéllyel kapcsolatban válaszolni tudnak. A jogvédőinknek van jogtáruk, a közalapítványnál egy-egy jogszabály elérhetősége megvan, tehát ha nem nálunk jelentkezik, vagy kifejezetten bírósági eljárás van, akkor meg tudjuk adni a nép ügyvédje telefonszámától és elérhetőségétől kezdve a kompetens szervezetekig mindenkinek a telefonszámát. A jogvédő nem arra van kondicionálva, hogy azt mondja, hogy ez nem az én dolgom. Tegnap például azzal fordult hozzám valaki, hogy külföldön volt munkavállaló, aztán munkanélküli, aztán magánvállalkozó, és most gyesre szeretne menni, hogy fogják kiszámítani neki. Tegnap például ezt az ügyet intéztem, bár nem is vagyok jogvédő persze, de azt gondoltam, hogy nekem azért vannak telefonszámaim, amelyek segítségével egy ilyen üggyel is meg tudok birkózni.
Kérdezte Pesti képviselő úr, hogy csökkent-e a panaszok száma. Azt írjuk, hogy nem. A "nem" azt jelenti, hogy inkább bizonytalanság volt, és erre is mutattuk ki a jelentésünket, hogy természetesen csökkenteni lehetett volna a bizonytalanságot, ha a jogvédőinknek is több információ áll időben rendelkezésére, és ha ezt az infopultos tevékenységet számos más eszközzel ki tudtuk volna egészíteni. Ezért tehát azt gondolom, nem a panaszok száma növekedett, hanem a bizonytalanság nőtt. Arra tettünk javaslatot a végén, hogy közösen, önökkel együtt ezt a bizonytalanságot hogyan kellene a jövőben csökkenteni.
Kérdezték tőlem, hogy a szolgáltatók fordulnak-e hozzánk. Igen, van ilyen eset. Például amikor a főnővér megkér bennünket, hogy mint jogvédő, segítsünk a hozzátartozónak elmondani, hogy miért is zavarja a többi beteget, ha csak az ő családtagjai tartózkodnak a szobában, akkor a jogvédő természetesen odamegy. Ugyanez a helyzet az alapellátásban is.
Lévai Katalin egy megválaszolhatatlan kérdést tett fel, hogy mi is lenne a jogvédők optimális létszáma. Azt gondolom, a fejlesztést nem a főfoglalkozású jogvédő irányában kell elképzelni, nemcsak anyagi okok miatt. Finnországban kétezer önkéntes jogvédő dolgozik. Mi a fejlesztést - erről szól ez az eu-s program is - öt év alatt 60-80 önkéntes alkalmazásában látjuk. Ezzel a 60-80 önkéntessel szeretnénk a kistérségben az alapellátásban, a mentőszolgálatnál - most például épp egy önkéntes jelentkezett, aki a Fővárosi Mentőszolgálatnál szívesen teljesítene szolgálatot - bővíteni a tevékenységünket. Ez persze hihetetlenül sok munkát jelent, mert a 20 órát vállaló önkéntest ugyanúgy kell kiképezni, ugyanúgy kell kondicionálni, mintha valaki 160 órában dolgozna nálunk.
Az természetesen jó lenne, ha a közalapítvány számára a parlament, így önök is legalább annyi költségvetési forrást biztosítanának, mint amennyi létszámot az alapító okiratunkban előírnak. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy az alapító okiratunkban előírt létszám foglalkoztatásához szükséges költségvetésnek az idén és a jövő évben csak 60 százalékát kapjuk meg. Az uniós pályázat, uniós forrás ahhoz kell, hogy ne létszámmal, hanem tartalmi fejlesztéssel pótoljuk egyrészt a jelenlegi költségvetésünk hiányosságait, és egyébként valóban hatékonyabb munkát tudjunk öt év múlva végezni.
Kérdezi ugyancsak Lévai képviselő asszony, hogy milyen a kapcsolatunk a hatósággal. Itt köszönetet kell mondani mindenkinek. Az önkormányzatok ugyan nem kapkodják el, hogy a betegjogi képviselőt vagy az ellátottjogi képviselőt beszámoltassák, de volt már négy önkormányzat, amelynek a szociális és egészségügyi bizottsága meghívott bennünket. Végül is ha azt veszem figyelembe, hogy én is először vagyok itt, akkor nem marasztalhatom el e testületeket, hiszen bármilyen hatóságot, közigazgatási hivatalt, bárkit kerestünk meg, igen készségesen válaszoltak.
A regionális egészségügyi tanácsokkal, a szociális testületekkel folyamatos és rendszeres az együttműködésünk.
Ezután köszönetet szeretnék mondani. Mondanám azt is a tisztelt képviselő hölgyeknek és uraknak, hogy folytatódik a tanfolyamunk. Borzasztó szép dolog lenne, ha a tanfolyamunkon parlamenti képviselőt is üdvözölhetnénk - nagyon hasznos stúdium -, ha másképp nem, mert önökből is lesznek páciensek és kliensek, ha időben meg nem halunk. (Derültség.) A képviselői munka sok-sok kudarca mellett sikerekkel teli, segítőkész tevékenységet tudunk fizetség nélkül ajánlani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök asszony. Én magam kétszer vettem részt ilyen betegjogi képviselői összejövetelen, tehát tudom mindenkinek ajánlani.
Arra kérem Kovácsy Zsombor elnök urat, hogy kellő önmérséklettel, röviden válaszoljon a kérdésekre, merthogy még sok napirendi pontunk van. (Dr. Csehák Judit: Ez finom kritika volt, ha jól értem. - Derültség.)
DR. KOVÁCSY ZSOMBOR, az Egészségbiztosítási Felügyelet elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Nyilván ez az én vérmérsékletemmel kapcsolatos előzetes óvintézkedés lehetett. (Derültség.)
Nagyon szépen köszönöm a méltató, elismerő szavakat, a jókívánságokat és a kérdéseket is. Abból is látható, hogy önmagamhoz is szigorú vagyok, hogy egyes elismerő szavak pozitív irányba jobban kilengenek a saját magam a felügyeletről és a magam tevékenységéről alkotott véleményekhez képest.
Elsősorban az ismertséggel kapcsolatos észrevételre reagálnék. Mérik az ismertségünket, május végén 51 százalékos volt, amivel én nem voltam tökéletesen megelégedve, bár állítólag egy új állami hivatal esetében ez nem rossz. De engem nem nagyon vigasztal az, hogy a legnépszerűbb politikusok népszerűségénél az ismertségünk néhány százalékkal magasabb. Szerintem - bár a munkatársaim el vannak látva munkával, a háromezer ügy ad elég feladatot, és este 7-8 órakor, ha nem is hemzsegnek, de lézengenek dolgozók a felügyeletnél általában -, ha az 51-ről a 100 százalékot elérnénk, nagy valószínűséggel, ha nem is ezzel egyenesen arányosan, de több feladatunk lenne.
Az ismertség érdekében igyekszünk mindent megtenni, de komoly költségvetési források az imázsépítésre nem állnak rendelkezésre. Amit lehet, az együttműködésben is ki fogunk használni. A Betegjogi Közalapítvány mellett a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal is készülünk közös fellépésre tájékoztató füzetben, ajánlották, hogy egy külön felügyeleti melléklet egy lapként elősegítheti, hogy az egészségbiztosítás körében mi az, amire figyelniük kell a fogyasztóknak. Hasonló lenne ez a tájékoztatás irányultságában ehhez a füzethez, amit a közalapítvány részéről láthatunk.
Pesti Imre képviselő úr konkrét kérdéseire szeretnék válaszolni. A kapacitások rendelkezésre állása tekintetében egyrészt a hatósági ügyintézésünk során is találkozunk problémákkal, másrészt pedig általános elemző tevékenységünk is kiterjed ezekre a kérdésekre. Példaként említeném, és jó példaként említeném a szekszárdi megyei kórházzal kapcsolatos eljárásunkat, ahol az történt, hogy a kórház vezetése forráshiányra hivatkozva arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy bizonyos időre beszünteti egyes műtéti eljárások végzését, mire munkatársaim azonnal felkeresték az intézményt, és egy nagyon konstruktív megoldás született, ugyanis felhívtuk a kórház figyelmét arra, hogy ez jogellenes, nem lehet lehúzni a rolót, a felelősség e tekintetben közelít az objektívhez, tehát a hatósági eljárásrend nem annyira differenciált, mint mondjuk a polgári jog vagy a büntetőjog, hogy a felróhatóságot lehetne különösképpen értékelni, esetleg színezheti mindez a felelősséget. De a kórházzal sikerült egy olyan megoldást együttesen megtalálni, hogy úgy ütemezték a későbbiekben az ellátásokat, hogy az erőforrásaik elegendőek voltak a megfelelő várakozási idő kialakítása mellett ez ellátás ütemezésére, hiszen arra vonatkozóan nincs jogszabályi kötöttség - zárójelben mondom, hogy sajnos -, hogy milyen időtávon belül kell ellátni a betegeket. Ebbe beleértem azt, hogy ha lenne ilyen, maximális tolerálható időtartam, nyilván a forrásokat is ennek megfelelően kellene mögé tenni.
De a hatósági eljárásokon túl az elemzéseink közül megemlítenénk az Országos Egészségbiztosítási Pénztár TVK-meghatározási gyakorlatára vonatkozó elemzést, amely olyan értelemben nem volt átfogó, hogy nem vizsgáltuk a teljesítményvolumen-korlát mint eszköz megfelelőségét vagy azokat a szakmapolitikai szabályozókat a rendelkezések közül, amelyek így vagy úgy rendelték meghatározni a teljesítményvolument-korlátot. Pusztán azt vizsgáltuk, hogy az OEP a rendelkezések birtokában megfelelően végezte-e el ezt a munkát, hiszen több önkormányzat részéről, több intézmény részéről érkeztek jelzések, hogy nekik többet kellett volna kapniuk, vagy más többet kapott, ők kevesebbet, ez vajon jogszerű-e. Azt találtuk, hogy az OEP a rendelkezésére álló jogszabályoknak megfelelően járt el, viszont az Egészségügyi Minisztérium figyelmét felhívtuk néhány pontosítási, konkretizálási szükségletre, és ismereteink szerint mindezt a minisztérium figyelembe veszi a teljesítményvolumen-korlátok felülvizsgálatakor, amely remélhetőleg a mi javaslataink beépítésével is a helyzetet méltányosabbá tudja tenni.
A második kérdésére a válaszom olyan értelemben nemleges, hogy nincs hatáskörünk a gyógyszer-biztonságosság vizsgálatára. Az OGYI, illetve a fogyasztóvédelmi hatóság az, amely kiemelt szerepkörrel rendelkezik ezekben az ügyekben.
A csecsemőhalálozás kérdéskörére: azt hiszem, jelenleg még ott tartunk, hogy számokon is vitatkoznak - ahogy én a sajtóból értesültem - az egyes megszólalók. Ha szabad - és különös tekintettel elnök úr intő szavaira tényleg nem akarok visszaélni a türelmükkel -, annyi személyeset elárulok, hogy 2002 és 2006 között hatásvizsgálatokkal foglalkoztam, és nagyon szomorú, hogy nálunk és általában Közép-Kelet-Európában már a számokban sem tudnak megegyezni a különböző oldalakat képviselők. Tehát most még itt tartunk. Én az év hátralévő részében célindikátorként a munkatársaink számára azt fogalmaztam meg, hogy az adatgyűjtéseken túl a rendelkezésre álló OEP- és egyéb adatokból havonta két elemzést kell elkészíteni a lakosság számára érdekes témakörökben, és a múltkor kellett szóljak, hogy ezek közül legfeljebb egy lehet szülészeti-nőgyógyászati témakörhöz kapcsolódó. Tehát biztos, hogy fogunk tudni olyan adatokat szolgáltatni az év hátralévő részében, amelyek közelebb visznek a megoldáshoz, de olyan átfogó elemzésre a felügyelet erőforrásai nem adnak lehetőséget, amely megmutathatná, hogy az elmúlt évtizedekben a csecsemőhalálozás egyébként ismereteim szerint drasztikus csökkenése, és ha tényleg van most növekedés, akkor az minek köszönhető, hogy ennek az ívében milyen szakmapolitikai, demográfiai és egyéb változások okolhatók.
Perjési Klára képviselő asszony kérdése, hogy három szint van a tájékoztatásban, hogyan tudjuk mindezt elkülöníteni. Nyilván az első hónapokban az volt az érdekünk, hogy a felügyeletet megismerjék, tehát hogy úgy mondjam, a sajátosságainkra helyeztük a hangsúlyt, de ahogy a beszámolóból is látszik, a különböző társszervezetekkel már akkor is együttműködtünk. Én útravalóként, ha kérdeznek, hogy mikor forduljanak a Betegjogi Közalapítványhoz, és mikor hozzánk - nem tudom, hogy ebben elnök asszony egyetért-e velem -, azt szoktam mondani, hogy amikor a helyismeret az elsődleges, és úgy gondolja valaki, hogy helyben meg lehet oldani a problémát, egy egyedi esetről van szó, lehet, hogy félreértés, jogszabályok nem megfelelő ismerete okozta a feszültséget, akkor a Betegjogi Közalapítvány képviselői lehetnek az elsődleges segítők, amikor pedig az illető azt látja, hogy valami általánosabb jelenségről van szó, vagy attól fél, hogy mással is előfordulhat az, ami vele előfordult, és nem árt akár preventív jelleggel az állam hatósági kényszerítő erejét is mögé tenni az eljárást segítendő az ügynek, akkor talán hozzánk fordulhat.
De a kettőt párhuzamosan is lehet. Béki Gabriellának is válaszolnék: hogy konkrétan huszonkét betegjogi képviselő fordult hozzánk - azon túl, hogy ennél nyilván nagyobb arányú az ő szerepvállalásuk a mi ügyeink előkészítésében -, szerintem azt is mutathatja, hogy megnyugtató megoldást talált az illető a betegjogi képviselők, jogvédők segítségével. Komolyabb elemzést igényel, hogy erre a kérdésre választ adjunk, és igyekezni fogunk együtt utánajárni az adatokat feldolgozni ilyen formában is, hogy megválaszoljuk azt, hogy lehetne-e több ez a huszonkettő.
Orvos tett-e panaszt? Orvos betegre nálunk ugyan tehet panaszt (Derültség.), de nem tudunk eljárni az ügyben, mivel a finanszírozási szerződés és az egészségügyi jogszabályok szolgáltatókat kötelező elemei azok, amelyekben eljárhatunk. Egyébként nagyon fontos jogszabályi változásra már többször felhívtam a figyelmet, amely most már lehetővé teszi, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral szemben és egyébként a magánbiztosítók és önkéntes pénztárak tevékenysége kapcsán velük szemben is eljárhatunk. Tehát ilyen értelemben orvos mint intézményvezető, már tett panaszt nálunk az Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozási gyakorlatával, nem megfelelő szerződéskötési gyakorlatával szemben. Ezek az eljárások - mivel csak június óta van lehetőségünk lefolytatni - általában még folyamatban vannak, tehát nem tudok beszámolni arról, hogy mennyiben igazolódott be az a feltételezés, hogy az OEP helytelenül járt el az egyes szerződéskötések finanszírozási gyakorlata tekintetében.
Nagyon nehéz megítélni, és ez nem is kérdés volt, de Vojnik Mária szavait megerősíteném: a nem megfelelő hangnem használata egy kicsit kapcsolódik az előző kérdéskörhöz is, hogy a betegekhez sem mindig úgy viszonyulnak az orvosok, ahogyan azt elvárná az egészségügyi törvény szelleme. Valóban nehéz megítélni. Ez okozza nálunk a legnagyobb módszertani problémát, kihívást. Nem lehet egy szembesítéses jellegű tárgyaláson sem elérni azt, hogy beismerje az egyik, hogy a másik félnek van igaza. A beteg ragaszkodik ahhoz, hogy vele csúnyán beszélt az orvos, az orvos meg azt mondja, hogy a beteg volt indulatos, és hogy csak próbálta oldani a feszültséget. Ha nem volt tanú, és erről egy hiteles, bárki által hitelesített jegyzőkönyv sem készült, márpedig miért készült volna, nagyon nehéz a problémát megoldani, és ilyen esetekben például a betegjogi képviselők helyben konfliktusmegoldó, mediátor jellegű feloldó szerepükkel sokat segíthetnek.
A szolgáltatókkal való együttműködésünk szerintem azon túl, hogy nyilván nem nagy öröm senkinek, ha a hatóság bírságot szab ki vele szemben, és nem is várjuk azt, hogy önként és dalolva a felügyelet nagyszerűségét hangoztassák egy ilyen esemény után, ezen túl azt gondolom, példás, és van néhány példaértékű eset is. Előfordul, hogy jogszabály-ellenesnek vélt belső szabályzatot módosít az intézmény vezetése már az eljárás megindításának a hírére, és egy esetben pedig az is előfordult, hogy beigazolódott már az eljárás lezárta előtt, hogy olyan hangnemben beszélt az ügyeletes orvos a beteggel, amely a szolgáltató szerint sem volt megengedhető, és a szerződését azonnali hatállyal felmondta a szolgáltató, elbocsátotta az állásából. Nagyon sokszor nagyon konstruktív az együttműködés. Ahhoz képest, amilyen szankciólehetőségeink vannak, azt gondolom, hogy a szolgáltatók, mondhatni többsége borzasztó korrekt módon áll a vizsgálatainkhoz.
Nem megfelelő helyre érkezik a kérdés - nálunk nem nagyon van választási lehetőség, hogy ha mégsem hozzánk kellett érkeznie, hiszen a hatósági eljárás kvázi egy gépezet, tehát valamilyen módon akkor vagy át kell tenni az illetékes hatósághoz, vagy le kell folytatnunk az eljárást. Ha nincs előrehaladás, akkor megszüntetjük, és ha nem bizonyítható, akkor elutasítjuk. De biztos van olyan eset, amit a betegjogi képviselők helyben hatékonyabban meg tudnának oldani, és talán az szolgálhat sorvezetőül, amit az előbb mondtam, hogy tényleg egyedi, helyi érdekű a dolog, vagy pedig olyan érdeksérelemmel járhat, amitől másokat is meg kell óvni.
A kapacitások meghatározásában mi nem veszünk részt. Mi legfeljebb a szolgáltatóktól érkező problémafelvetéseket közvetítjük az Egészségügyi Minisztérium felé. Ez gyakran megtörténik. Volt konkrét, erre utaló kérdés. Van olyan, amikor nincs módunkban a jogosságot ellenőrizni, hiszen ehhez egy átfogó üzemgazdasági elemzés is kellene, hogy miért nincs pénz valamire egy kórházban. Ezt nem tudjuk minden intézmény esetében megtenni saját erőforrásból, azonban valamikor olyan jellemző problémára hívja fel a levélíró a figyelmet, hogy nem pusztán automatikusan továbbítjuk a minisztérium számára, hanem felhívjuk a figyelmet arra, hogy magunk is látunk lehetőséget arra, hogy megalapozott lehet a jelzés, és szívesen közreműködünk az esetleg szükségessé váló jogszabály-módosítás előkészítésében.
Juhászné képviselő asszony kérdésére is válasz ez részben. Mi a magunk részéről nemcsak felajánljuk, hanem tevőlegesen is részt veszünk nagyon sok jogszabály-módosítás szakmai előkészítésében. Hogy a fogadókészség milyen, hát változó. Nyilván ahogyan a szakmapolitikai és a politikai egyéb szempontok eldöntik azt, hogy mi is érhet törvénnyé, miből is lehet egy elfogadott szabályozás, ugyanúgy változó természetesen a fogadókészség a felvetéseinkre, hiszen lehet számos olyan szempont, amely a felügyelet látókörén kívüli, és lehetnek olyan kérdések, amelyek még nem értek meg döntésre, és nem lehetséges még a hatályos jogszabályok közé illeszteni egy lehet, hogy jó szándékú felügyeleti felvetést. Természetesen mi elfogadjuk ezt a helyzetet, és konstruktívak igyekszünk lenni mindebben. Egyébként nagyon jó a minisztériummal az együttműködés. Azt gondolom, javítja az együttműködést az a státusz, amely a kormányhivatalt jellemzi, hogy a minisztérium nem utasíthatja a működésében a kormányhivatalt, és így egyfajta konzultatív szerepkör az, amit az előkészítő anyagok minisztérium elé tárásával tudunk biztosítani.
Valóban régen foglalkozott állami hatóság a betegpanaszokkal. Nekem a korabeli régi ÁNTSZ tevékenységének a színvonalát megítélni nem tisztem. Azt gondolom, önmagában a hatósági feladataink köre és a minket létrehozó törvény tartalma és szelleme jelent olyan hozzáadott értéket, amely lehetőséget nyújt arra, hogy ahhoz képest, amit korábban az ÁNTSZ tett, mi mást is tegyünk - persze nem az én tisztem bizonygatni azt, hogy a felügyeletre szükség van, vagy nincs, bizonyítsa ezt a tevékenységünk.
Elnézést kérek, hogy ha valakinek a kérdésére elmulasztottam válaszolni - igyekeztem a teljességre törekedni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Az ÁSZ-jelentéssel kapcsolatban észrevétel nem érkezett, de megkérdezem a főigazgató urat, hogy kíván-e szólni. (Dr. Lóránth Zoltán: Nem.) Nem kíván.
Az a tisztem maradt, hogy megköszönjem az elnök asszonynak, az elnök úrnak, hogy itt voltak. Úgy ítélem meg, hogy ezek fontos beszámolók, progresszív szerepet tölt be a két szervezet, igényeljük továbbra is azt, hogy kapjunk tájékoztatást úgy, ahogy ezt megígérték. Jó munkát kívánok! Ezt a napirendi pontot lezárjuk. Tíz perc szünetet tartunk.
(Szünet: 11.38-11.52)
Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3449.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a munkát. Soron következik az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet képviselőtársaim 3449. számon kaptak kézhez. Az általános vitára való alkalmasság megállapítása következik.
Tisztelt Bizottság! A Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseletében itt van Bogár Ágnes főosztályvezető-helyettes asszony, Kisgyörgyné Cziráki Andrea osztályvezető és Páncél Áron tanácsos. Rövid szóbeli kiegészítésre megadom a szót. Tessék!
Kisgyörgyné Cziráki Andrea szóbeli kiegészítője
KISGYÖRGYNÉ CZIRÁKI ANDREA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A szociális törvény jelen módosítása annak a szolgáltatási terület megújításának az első lépését jelenti, amely a szolgáltatások igazságosabbá tételét, országosan teljes körű lefedettségét, mennyiségi és minőségi növekedését, illetve a források hatékonyabb felhasználását segíti elő. Ezt a folyamatot kezdi meg ez a törvénymódosítás, és szándékunk szerint egy új szolgáltatási törvény valósítja meg, amely 2008-ban kerül kidolgozásra és Országgyűlés elé benyújtásra.
Ami a törvénymódosítás szolgáltatási részét illeti: itt azokra a részekre szeretnék kitérni, ami e bizottság szakmai körével, az egészségügyi szolgáltatással kapcsolatban áll, nevezetesen arra, hogy tovább folytattuk a rászorultsági szabályok kidolgozását, ami 2006-ban már megkezdődött, és amely bizonyos ellátotti csoportok esetében meghatározza a jogosultságát egy-egy szolgáltatás igénybevételének. Ez tovább folytatódik ebben a módosításban azáltal, hogy az étkeztetés és a házi segítségnyújtás vonatkozásában a jogosulti kör vagy ellátotti kör körülhatároltabb, pontosabb megfogalmazást nyer annak érdekében, hogy a lehető leginkább rászorultak, tehát akik a legkevesebb jövedelemmel, ugyanakkor a legmagasabb gondozási szükséglettel rendelkeznek, juthassanak ellátáshoz. Ehhez ismert kormányhatározat alapján egy differenciált normatív támogatás is társulna, amely biztosítja, hogy az önkormányzatok számára ezek a legrászorultabb személyek legyenek elérhetők, hisz utánuk kapnák a rendszerben a lehető legmagasabb normatív támogatást. Ez az egyik oldala az ellátotti kör pontosításának.
A másik pedig, hogy egy olyan gondozási szükséglet meghatározására kerül sor, amely egy vizsgálattal történik, és amelyet szándékunk szerint az Országos Orvosszakértői Intézet bizottságai fognak ellátni, és amely meghatározza azt az ápolási-gondozási szükségletet, amellyel a házi segítségnyújtás igénybe vehető, illetve a bentlakásos intézményi ellátásra sor kerülhet. Ez a tervezet szerint napi négyórás gondozási szükségletben határozza meg a házi segítségnyújtás igénybevételének a lehetőségét, és az ennél magasabb szükséglet lenne a bentlakásos intézményi ellátás feltétele. Szükségesnek érezzük ezt azért, hogy csak olyan személyek kerülhessenek bentlakásos intézménybe, ahol már valóban indokolt a bentlakásos és sokkal költségesebb ellátás, és épüljön ki és valósuljon meg az alapszolgáltatás. Az ezekhez szükséges források a költségvetési tervezetben rendelkezésre állnak.
Köszönöm szépen a figyelmüket. Természetesen, ha kérdés adódik, válaszolunk rá.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Ki kíván hozzászólni vagy kérdezni? Egyben kezeljük a kettőt, hogy a dolgot lehessen rövidíteni. (Jelzésre:) Tessék parancsoljon, képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én kérdésként részben a véleményemet is elmondom. Nem feltételek nélkül, de lehet támogatni azt a törekvést, hogy a bentlakásos intézményi ellátást igénylőket átcsoportosítsuk a házigondozás irányába. Ez megkönnyíti a társadalomba való visszailleszkedést, a rehabilitációt, egy csomó dolgot, tehát ebben mindenképpen van pozitív elem. De azt gondolom, hogy fordítva ülünk a lovon. Ahogy a bevezetőben az előterjesztő elmondta, a következő évi költségvetésben megvan a pénz rá, de egyelőre nincs kész az intézményi infrastruktúra, az az intézményhálózat nem áll rendelkezésre, ahol ezt a nagyszámú, a házigondozásban négyórás ellátásba kerülő tömeget el lehetne látni. Tehát én azt gondolom, hogy mindenképpen elhamarkodott ez az átcsoportosítás, amíg ez az új intézményhálózat nem állt föl.
Beszél a törvénytervezet egy szociális szakértői szervről, amely aztán a jelentkezési igényeket el fogja bírálni. Ez kikből áll? Vajon ebben van-e orvos szakértő, és az orvos szakértő véleménye milyen súllyal esik latba a döntésben? Kérdésként ennyit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Igen, de egyben fogjuk kezelni a kérdéseket és a hozzászólásokat, ezért gondoltam, Kupper András képviselő úr, hogy ne kelljen kétszer szólni. (Dr. Czinege Imre: El is mondta a véleményét is.)
Béki Gabriella képviselő asszonyé a szó.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én a szándékot, ami a gondozási szükséglet mérésére, indokoltságára vonatkozik, a bentlakásos intézmény igénybevételének a visszaszorítására, racionalizálására vonatkozik, abszolút értem. Problémám azzal van, hogy hogyan is fog működni ez a gyakorlatban. Ha veszek egy életszerű példát, eddig úgy működött, hogy valaki kijött a kórházból idős beteg hozzátartozók segítsége nélkül, az önkormányzathoz fordult, és szükség esetén kapott valamennyi segítséget. Most itt előirányoz a törvény egy bizottságot. Ki fog szállni hozzá egy bizottság, és megállapítja a szükségletet? Vagy őneki kell valamilyen bizottságot felkeresni? Első ránézésre él bennem az aggodalom, hogy nem feltétlenül egyszerűsíti, lehet, hogy inkább bonyolítja egy probléma megoldását.
További gond szerintem a pontos mérhetősége. Itt szerintem jobb híján van órában kifejezve a gondozási szükséglet, ami nem feltétlenül napi négy óra vagy napi három óra, hanem egy hét vonatkozásában jelentkezhet. Nagyon sok élő példát tudnék hozni, de ezzel most nem akarom húzni az időt.
A kérdés az, hogy ha egyszer az alapvető probléma a szociális törvény eddigi működésével kapcsolatban - és visszatérő probléma -, hogy az önkormányzatok jelentős része a törvényben előírt alapellátási kötelezettségének pénz hiányában nem tudott eleget tenni, akkor attól, hogy most egy kicsit cizelláljuk a jogosultságot, és jobban beszabályozzuk, hogy hogyan is kell megállapítani a jogosultságot, mi fog változni az ellátás szintjén. Mi és miért? Ez az egyik kérdés.
A másik kérdés átfogóbb, általánosabb jellegű, összefüggésben van azzal, hogy ismereteim szerint jövőre tervezi a tárca az új szociális törvény megalkotását. Mennyire lehet komolyan venni ezt a tervet? Lesz-e ilyen új törvényalkotási folyamat? Ha lesz, akkor nem feltétlenül ésszerű most ezekben a részletkérdésekben módosítani, hiszen mondjuk egy tavaszi törvényalkotási folyamatban mindez megtehető lenne. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás van-e? (Dr. Perjési Klára jelentkezik.) Perjési Klára!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): A következőt kérdezném. A területen egy-egy ilyen támogatásra vagy ápolásra szoruló betegnél három lehetőség van, amelyet lehet koordinálni. Az egyik az otthoni szakápolás például a kórházból kikerülő betegeknél. Van ez a bizonyos házi szociális gondozás, és van a háziorvosok nővérei - nem mindenhol van már sajnos - be szoktak segíteni egy-egy otthon lévő beteg ápolásába. Amit Béki Gabriella kérdezett, azért jó, mert az otthoni szakápolásnál megvan, hogy ki rendelheti el, hogy lehet igénybe venni, de ezek szorosan összefüggő dolgok a házi szociális gondozással. Az otthoni szakápolásnál át fog menni, feltehetően átmegy vagy meggyógyul a paciens, bár általában idősekről van szó, tehát kevéssé valószínű, hogy ezt a jogszabályt tudja-e majd kezelni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kupper képviselő úr másodszor!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Folytatnám az előző hozzászólásomat - több véleményt és kevesebb kérdést fogok most megfogalmazni. Szerintem azzal a tézissel kellene kezdeni e napirend vitáját, hogy amikor az egészségügyet szokták ostorozni az egészségi problémákkal kapcsolatban, akkor az egészségügy szereplői mindig elmondják, hogy az egészségügy a társadalom egészségi állapotáért milyen kevéssé felelős. Azonban ennél a napirendnél el kell mondani, hogy elsősorban a szociális ágazat az, amely nagymértékben befolyásolja a társadalom egészségi állapotát, és ezért nagyon fontos összességében áttekinteni azt, hogy az elmúlt években a szociális ágazatban milyen megszorító intézkedések következtek be, a társadalom egészében a szociális helyzet hogyan változott meg.
Ki van nekem jegyzetelve, hogy milyen szociális megszorító intézkedéseket lépett meg az elmúlt években a kormány, és nem akarom előrevetíteni a költségvetés következő évi vitáját, amelyben az fog látszani, hogy egyrészt sokkal nehezebb helyzetbe fognak kerülni azok, akik már eddig is nehéz helyzetben voltak. Csak utalnék az inflációs és a növekedési adatok szomorú tényeire. Azt gondolom, nagyon fontos volna megvizsgálni, hogy mi az a valós szociális helyzet, amellyel szembesülnünk kell. Itt van például - csak egyet emelek ki -, hogy 20 ezer ember igényel bentlakásos intézményi ellátást. Ezzel kapcsolatban rögtön szeretném megjegyezni, hogy nem egy önkormányzat megtette azt az elmúlt hónapokban, hogy megvizsgálta, hogy akik igényelnek ilyen ellátást, valójában hányan vannak. Kiderült, hogy számosan - minthogy olyan hosszú a várakozási idő - közben sajnos el is haláloznak, de hála istennek, sokan vannak olyanok, akik más úton meg tudják oldani ezeket a problémáikat. Először is azt szeretném jelezni, hogy ezt a 20 ezres számot semmiképpen ne vegyük tényadatnak. Ez tényadat akkor lehet, ha ezek felülvizsgálata akár e szakértői csoport által megtörténik.
Amit még szeretnék elmondani nagyon fontos szempontként, a kifizetőhelyek kérdése. Azt gondolom, ha a kifizetőhelyeket áttelepítjük az államkincstár illetékes szerveibe, új központokba és elvonjuk, áttelepítjük a munkáltatóktól, akkor ez olyan új instabilitást fog a rendszerbe behozni, amely után egy-két hónap alatt biztosan kiderül, nem lesz sikeres az az átalakítás, amely ilyen rövid idő alatt próbálja meg ezt a nagyon bonyolult rendszert központosítani. Csak csendben jelezném, hogy a munkáltatóknál csak a központi régióban 1500 körüli kifizetőhely van. Ha jól tudom, országos szinten 20-25 ezer ember vesz részt a munkáltatóknál ezeknek a kifizetéseknek a lebonyolításában. Csak előrevetítem, hogy e feladat központosítása, túl azon, hogy adminisztratíve olyan terhet ró az államigazgatásra, amire szerintem az államigazgatás nincs felkészülve, egyébként további munkaerő-problémákat fog rázúdítani a gazdaságra is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én is szeretném erősíteni azt, amit utolsó gondolataiban Béki képviselő asszony fejtegetett, hogy tulajdonképpen leginkább egy átfogó módosításra várunk már régóta, egy új szociális törvényre. Számomra is dilemma, hogy valóban időszerű-e most számos ponton módosítani a szociális törvényt, sőt nemcsak a szociális törvényt, hanem más szociális tárgyú törvényeket is. Nekem az elmondottakhoz képest még két megjegyzésem lenne. Egyrészt nem vagyok egészen biztos abban, hogy a családi pótlék folyósítási szabályainak módosításával kapcsolatban az adatszolgáltatási szigorítás nem teremt-e olyan helyzetet, hogy esetleg közben olyan rés keletkezik, amely miatt valamilyen ellátási hiátus keletkezik, merthogy mondjuk egy kisvállalkozó nem tudja feltétlenül azonnal teljesíteni az előírásokat. Lehet, hogy nem így van, lehet, hogy én olvastam rosszul, akkor lehet, hogy erről majd meg kell nyugtatni a képviselőket.
A másik dolog, amit inkább általában jelzek, és megint csak az új szociális törvénnyel függ össze: egyre inkább indokolt az, hogy az egészségügy változásaival és általában az egészségügyi törvénnyel egy szoros összhangot teremtsünk. Csak két példát mondok. Ha nekünk fontos az, és annak idején egy innovatív megoldás volt a jelzőrendszeres riasztórendszer a szociális gondozásban, hogy hogyan toljuk össze a szabályozásban és a gyakorlatban is az ügyeleti sürgősségi ellátás fejlesztésével, vagy hogy a házigondozásnak nem indokolt-e bizonyos ápolási részét erősíteni és egyáltalán az ápolási feladatokkal jobb összhangot teremteni, bevallom őszintén, ezekre a kérdésekre itt most nem kaptam választ. Lehet, hogy nem is ez volt a cél a nagyon szerteágazó módosításoknál. Őszintén szólva értem a képviselőtársaimat, hogy ilyen sok dilemma van, hogy valóban indokolt-e mindezt most módosítani. Ezzel együtt, tisztelt bizottság, ha nem jelentkezik több képviselő, akkor arra kérem az előterjesztőt, hogy nagyon önkorlátozó módon, nagyon röviden szíveskedjék válaszolni a felvetésekre.
KISGYÖRGYNÉ CZIRÁKI ANDREA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Köszönöm a hozzászólásokat és az észrevételeket. Rendkívül fontosnak tartom én is, hogy egy új szolgáltatási törvény - azt hiszem, mindannyiunknak az lenne a legfontosabb - kidolgozásra kerüljön és átfogóan, egységesen, az egészségüggyel és más szakterületekkel egységesen szabályozza a szolgáltatási témakört. Én azonban mégis az idei módosítástervezethez mondanám, hogy 8,4 milliárd forint forrásnövekedést jelent a szolgáltatási területnek ez a törvénymódosítása, amely részben az alapszolgáltatások fejlesztéséhez, az ellenőrzési rendszer erősítéséhez, ehhez a vizsgálati, felülvizsgálati rendszer kiépítéséhez rendelődik, továbbá a normatívák differenciálásához, a házi segítségnyújtó szolgálatok normatívájának jelentős mértékű növeléséhez járul hozzá, ami azt gondolom, nem elhanyagolandó.
Csak nagyon röviden jeleznék vissza a felvetésekre. Kupper képviselő úr felvetésére mondanám, hogy nagyon üdvös lenne a vissza iránya a bentlakásos intézményeknek az alapszolgáltatásba, mi is nagyon fontosnak tartjuk a fogyatékosok, a pszichiátriai, a szenvedélybetegek körében. Ez a módosítás most kizárólag az időskorúak ellátásához kapcsolódik, itt azonban ez nem tud megvalósulni, hisz ők már felszámoltak maguk mögött mindent, és nem is hiszem, hogy ez lett volna a felvetés.
Elhangzott, hogy elhamarkodottnak tűnik a házi segítségnyújtás vonatkozásában. Közel kétmilliárd forinttal kívánjuk fejleszteni a területi ellátási formákat, tehát pályázati úton fogjuk a házi segítségnyújtás, étkeztetés szolgáltatásának a kiépítését segíteni.
Az orvosszakértői bizottság, amely felvállalja ezt a minősítési rendszert, áll orvosi bizottságból, és kiegészül a szociális szakemberekkel. Tehát mindenképpen lesz orvosi része ennek a bizottságnak. Hogyan történik ez a minősítés? Ezt egy szociális pontrendszer, a HGCS rendszere alapján kívánjuk megvalósítani, ami a HBCS alapulvételével került kidolgozásra, és az óraszám mellett természetesen pontszámok is megjelennek, ami azonosítja vagy minősíti a gondozási szükséglet meglétét. Itt jelezném, hogy a várakozók száma ugyan valóban nem egy tényadat, hisz már megcsináltuk esetükben ennek a pontozási rendszerét, és azt állapítottuk meg, hogy nem felelnek meg ennek a kritériumrendszernek, alig van közülük olyan, aki bentlakásos intézményi ellátásra jogosult lehet, hiszen nem olyan az ápolási-gondozási szükséglete.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bogár Ágnes főosztályvezető-helyettes!
BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Egyetlenegy olyan kérdés volt, ami a pénzbeli ellátásokat érinti, ez pedig a családi pótlékkal kapcsolatos felvetése a képviselő úrnak, illetve az elnök úrnak. A családtámogatási kifizető helyek megszüntetése tulajdonképpen egy folyamat befejezését jelenti, hiszen a családtámogatási kifizető helyek létrejöttekor rendelkezett már úgy a családtámogatási törvény, hogy a száz főnél kevesebbet foglalkoztató munkahelyeken nem alakultak meg ezek a családtámogatási kifizető helyek. Ennek eredményeként ma a családtámogatások 70 százalékát már a kincstár folyósítja. Tehát ez nem egy új feladat a kincstári szervek számára, kialakult szervezetrendszer van. Az ügyek 30 százalékát kell átvenniük, és ezt is fokozatosan, három hónap alatt, január, február és március hónapban kerül sor erre. Az az álláspontunk, hogy ez inkább garanciát jelent az állampolgárok számára, hogy időben hozzájutnak a családtámogatási ellátásokhoz, hiszen a kincstár folyósítása esetén nem fordulhat elő olyan eset, ami ma sajnos előfordul, hogy a munkáltató fizetésképtelensége esetén vagy likviditási problémája esetén nem tudja a családtámogatási ellátásokat sem időben kifizetni. Tehát az az álláspontom, hogy ez egy nagyon fontos, és az állampolgárok számára kedvező intézkedés lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megköszönve a válaszokat, ha ez most valóban forrásbővülést is megalapozó törvény, értem, reméljük, hogy ez így is lesz.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, ki tartja általános vitára alkalmasnak a T/3449. számú előterjesztést. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Tizenhárom. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) Tíz. Tehát 13:10 arányban a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja. Kíván-e a bizottság előadót állítani? Jövő héten a keddi ülésnapon kerül tárgyalásra. A többségi előadó legyen Béki Gabriella! (Béki Gabriella: Jó.) A kisebbségi előadó Kupper András.
Az egységes élelmiszer-biztonsági szervezetalakítással összefüggő törvényjavaslat
Tisztelt Bizottság! Soron következik az egységes élelmiszer-biztonsági szervezetalakítással összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet 3470. számon kaptunk kézhez. Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy az élelmiszer-biztoság átalakításával kapcsolatban a bizottság többször és rendkívüli alkalmakkor is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Most az előterjesztő a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviseletében Andréka Tamás tanácsos úr. Szeretném az egészségügyi tárca képviselőjét is megszólítani, hogy a korábbi megállapodásokat ez mennyiben elégíti ki, tehát megfelelőnek tartja-e a közegészségügyi biztonság szempontjából az Egészségügyi Minisztérium képviselője a törvényjavaslatot.
Most megadom a szót az FVM munkatárásának rövid szóbeli kiegészítésre. Tessék parancsolni!
Dr. Andréka Tamás szóbeli kiegészítője
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. A kormány a tavalyi év végén a 2243/2006. számú kormányhatározatában döntött az élelmiszer-biztonsági hatósági rendszer egységesítéséről. Ennek keretében pedig az eddig az egészségügyi miniszter felügyelete alá tartozó egyes feladatok, a feladatok többsége, ami az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos, átkerül a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter felügyelete alá. Ennek a technikai módosítását a 138/2007. (VI.18.) kormányrendelet hajtotta végre. Szükséges a továbbiakban az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos miniszteri rendeletalkotásra vonatkozó felhatalmazásoknak is az átcsoportosítása, tehát ahol korábban az egészségügyi miniszter volt megjelölve, ezek a rendeletalkotási felhatalmazások átkerülnek a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladatkörébe. A törvényjavaslat csak ezeket a technikai átcsoportosításokat tartalmazza.
Egyetlenegy új rendelkezés említhető, ami a szabálysértésekről szóló törvény módosításához kapcsolódik, nevezetesen az élelmiszer-biztonsági szerv szabálysértési hatóságként kerül kijelölésre, ami biztosítja meghatározott tényállások esetén az eljáráshoz szükséges hatáskört és a bírságoláshoz szükséges hatáskört. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Szeretném megkérdezni az FVM képviselőjét, hogy meggyőződése szerint ebben a törvényjavaslatban az érintett szervezettel, az egészségügyi tárcával teljes egyetértésre jutottak-e.
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem született teljes egyetértés a két tárca között. A végén a miniszterelnök úr személyesen döntötte el a vitát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. (Jelzésre:) Mikola alelnök úr!
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: A miniszterelnök úr rosszul tette.
Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Szeretnék emlékeztetni arra a vitára, amit az élelmiszer-biztonság kérdésében talán már több alkalommal is folytattunk. Mi úgy gondoljuk, hogy az élelmiszer-biztonság a népegészségügynek, a közegészségügyi biztonságnak egy nagyon jelentős része. Ezenkívül a food safety európai prioritás, mondhatom, hogy topprioritás, aminek ezernyi egészségügyi vonzata és ezernyi egészségügyi felelősségi vonzata is van.
Én annak idején a kormány tagjaként részt kellett vegyek annak az európai harmonizációs jogszabálynak a megalkotásában, amelyik megszüntette az élelmiszerek tételes ellenőrzését az élelmiszerek importjánál. Ennek következtében olyan folyamatok indultak el, amit már akkor sejtettünk, de most már realitásként kell ezt vennünk: megnőtt az élelmiszerimport egészen odáig, hogy épp a napokban néztem az adatokat, bizonyos áruházláncokban, így például a Tesco-ban meghaladta a 30 százalékot az import élelmiszerek aránya. Közben olyan szerencsétlen, népegészségügyi szempontból is aggasztó jelenségeket észleltünk, mint az aflatoxinos, egzotikus területről érkezett paprika ügye, amiben még kormányzati szereplők is exponálták magukat, üzleti kapcsolatokat véltünk felfedezni akkor az aflatoxinos paprika forgalmazása mögött, majd a lisztériás sajt, és nem akarom tovább sorolni, talán még a szaloncukorbotrányt megemlíteném, vagy a napjainak sok izgalmat kiváltó dioxinos guargumi ügyét.
Folyamatosan, egymást érve jelentkeznek az élelmiszerbotrányok, ugyanakkor a lakosság aggódik, az egészségügy kezéből pedig az egész kérdéskör kikerült. Én nem értettem akkor sem egyet, most sem értek egyet az egész élelmiszer-biztonság jelenlegi szabályozásával, és nemcsak a módosítással, hanem a tanács úr szavaival, amivel idézte a vonatkozó alapjogszabályt, amelynek a módosításáról van szó; azzal sem értettem egyet.
Szeretném határozottan kijelenteni, hogy az élelmiszer-biztonság sehol Európában nem fogyasztóvédelmi kérdés.
Vannak fogyasztóvédelmi vonatkozásai, de nem fogyasztóvédelmi kérdés. Ez egészségügyi és természetesen mezőgazdasági kérdés. Annak idején egyetértett minden politikai oldal abban - és ez a 2001-2002., talán még a 2003. év vitáit is jelenti -, hogy az élelmiszer-biztonság ügyét mint kiemelt ügyet, közvetlenül a parlamentnek alárendelve, interdiszciplináris kormányzati szinten kell felügyelni. Most azt a helyzetet éljük meg, ahol a mezőgazdasági tárca, vagyis a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium alá tartozó országos szakhatóság jön létre, tehát az előállító, forgalmazó ellenőrzi tulajdonképpen az élelmiszer-biztonságot, és meg kell élnünk most a módosításoknál azt a helyzetet, hogy az egészségügy ebből teljesen kimarad. Ne tessenek azt mondani, hogy nem marad ki, mert az OÉTI és az ÁNTSZ szakmai csoportjai átkerülnek ebbe a központi hivatalba. A kormányzati szintű egészségügyi kompetencia, felügyelet most már teljesen negligáltatott egész odáig, hogy ennek a módosításcsomagnak most már nem emlékszem, melyik paragrafusában, ahol az egészségügyi CLIII. törvényre hivatkoznak, és a miniszter felelősségét vetik fel, az egészségügyi törvényre vonatkozó módosításban a fogyasztóvédelemért felelős minisztert teszik fő felelőssé. Ez egész furcsa paradoxon.
Azt javaslom a tisztelt parlamenti bizottságnak, hogy ezt a kérdést megint vegyük elő, mert nem jó irányban mennek a dolgok. Ezek a módosítások egyértelműen a közegészségügyi, népegészségügyi súlyát csökkentik ennek a nagy kérdéskörnek, és eltávolítják az egészségügytől, holott az egész probléma, valljuk be magunk között, nemcsak azért, mert az egészségügyben dolgozunk és ebben utazunk, az egész probléma végül is az emberért, az ember egészségéért, az egészségügyért van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Vojnik Máriának adnék szót, de ugye emlékszünk arra, hogy a tavaszi ülésszakon foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, külön napirendi pont keretében is meghallgattuk ebben az ügyben az ÁNTSZ-t, az egészségügyi tárcát. Akkor úgy tűnt, hogy legalábbis a munkamegosztásban kialakul egyfajta kompromisszum, ami az európai uniós gyakorlat keretein belül is kezelhető. A javaslatom a következő. Itt van az országos tiszti főorvos úr, az ÁNTSZ képviselője, az egészségügyi tárca. E tekintetben az FVM részéről elhangzott, hogy a viták nem zárultak le a konkrét törvényjavaslattal kapcsolatban, e tekintetben a nyári fejleményekről az egészségügyi tárca képviselői vagy az ÁNTSZ - kérem, tessenek eldönteni - néhány szóban adjon tájékoztatást. Nyilvánvaló, hogy ebben nekünk a közegészségügy egész rendszerének az egysége, működőképessége oldaláról vannak kérdéseink. Azt gondolom, hogy egy ilyen szervezeti jellegű törvénnyel kapcsolatban persze sok minden szóba kerülhet, önmagában én a fogyasztóvédelmi irányultságot nem kifogásolom, de ezzel együtt is elképzelhető, hogy majd a parlamenti tárgyalás során megfelelő módosító indítványokkal lehet kezelni ezt a kérdést. Tehát hiába ebben első helyi felelős a Mezőgazdasági bizottság, mégis azt gondolom, kellő fajsúllyal fogunk tudni ebben bizonyos javaslatokat tenni a parlamenti tárgyalás során. Ezért is tartanám fontosnak, hogy nyilatkozzon a tárca, illetőleg az ÁNTSZ képviselője.
Vojnik képviselő asszony!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A hozzászólása az én hozzászólásomat szerencsére lerövidítette. Én magam is a tavaszi ülésszakon történt korábbi tárgyalásokra szerettem volna utalni, és arra is, hogy abban megegyeztünk akkor, hogy az élelmiszer-biztonságot nem lehet külön-külön részenként értelmezni. A parlamenti vitákra is utalnék, hogy milyen nagyon fontos, hogy a termőföldtől az asztalig, az élelmiszer megtermelésének, feldolgozásának, előállításának, forgalmazásának és fogyasztásának minden mozzanata látható, ellenőrizhető legyen, mert ma már a mezőgazdasági szektorban, mindegy, hogy ez a növényi vagy állati részét illeti-e, minden mozzanat tele van kockázattal. Hogy csak a vetőmagokra, a vegyszer-, élelmiszer-kezelésre vonatkozó szabályozására, az előállítás során az ízfokozókra, állományjavítókra, érésgyorsítókra és nem is tudom, pirosítókra, mi mindenre utaljak, hogy mekkora, milyen bonyolult szabályozással kellene vigyázni arra, hogy ne csak az emberi egészségre való kockázatokat kerüljük el, hanem hogy az emberi egészség tekintetében a generációkban keletkezett kockázatok halmozódására is oda tudjunk figyelni. Ahogy a világ nyitott lett, és az európai piac is nyitott lett, az a magyar élelmiszer előállításában, forgalmazásában mekkora kockázatokat hordoz az emberi egészségre, ebben sem volt közöttünk semmilyen vita.
Én tehát miközben magam egy humán egészségügyi képzettségű vagyok, azt gondolom, hogy ebben mégiscsak nem a kompetenciaviták a lényegesek, hanem az az egységes szemlélet, hogy az élelmiszer-előállításnak és -fogyasztásnak minden mozzanata ellenőrzött, látható legyen, amennyire ez egyáltalán egy ilyen piacon lehetséges. A problémám abban van, hogy még mindig nem látható nemcsak a kompetenciákban való világos lehatárolódás, hanem az is, hogy hogyan kell együttműködni az emberi egészség védelmében a legbiztonságosabban, és hogy az ÁNTSZ meglévő évtizedes, de talán mondhatjuk, évszázadosan megszerzett tapasztalata, úgy látom, nem eléggé hasznosul ebben. Ezért az elnök úrral teljes egyetértésben azt gondolom, hogy miközben e javaslat általános vitára való alkalmasságát támogatom, azt kell a bizottságnak megkeresni, melyik az a legoptimálisabb változat, amelyben az egészségvédelem és az ellenőrzés a legkorrektebb. Nagyon fontos, hogy mindaz a tapasztalat, ami a humán egészségügyi szolgáltatóknál az ellenőrzésben, a hatósági munkában már eddig létrejött, annak egyetlen százaléka se vesszen el, ellenkezőleg, azok a szinergiák is érvényesülni tudjanak, amelyek más területen is megvannak, vagyis erősíteni kell az ÁNTSZ részvételét az élelmiszer-biztonságban és a szereplők együttműködését egyaránt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési Klára!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Tisztelt Jelenlévők! Valóban az ÁNTSZ-nek megvoltak a maguk hatáskörei, méghozzá nagyon híres volt mindig a magyar egészségügyi igazgatás. 2004 óta belépett az Európai Unióba - az áruk szabad áramlásának következményeit mindannyian ismerjük. Nem tudom, hogy hány tízezer vagy százezerféle termék jön be, úgy érzem, ez egy akkora hatalmas... (Megszólal egy mobiltelefon.)
ELNÖK: Elnézést, képviselő asszony! A szabály az, hogy a telefonokat kikapcsolt állapotban tartjuk. Kérem a meghívottakat, hogy ennek megfelelően járjanak el, mert ez most már a mai ülésen nem először hallatszik. Tessék, képviselő asszony!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Nem ismerem az ÁNTSZ véleményét, hogy mennyire ragaszkodna ehhez a hatalmas területhez. Én ebben a kérdésben laikus vagyok, az állat-egészségügyhöz tartozó biztonság kérdésében, én csak a mennyiséget látom. Mivel rengeteg országból nagyon sok cég szállít millió élelmiszert, azt sem tartom helyesnek, ha egy-egy negatív példa ennyire hangsúlyos, hiszen olyan soha nem volt és nem is lesz, hogy ne forduljon elő szabálytalankodó cég, amelyik megpróbálja kikerülni a hatóságot.
Az egy minőségi mutató, hogy X mennyiségből mennyi az, amit nem sikerül felfedni, vagy időben felfedni. Tehát én úgy érzem, jó helyen lenne ez a terület. Amit Vojnik Mária és az elnök úr mondott, itt a kompetenciahatárok az érdekesek, de hogy egy rendszer legyen egy logikai rendszerben, ezáltal sokkal hatékonyabb legyen, és ezek a szórványosan előforduló esetek a lehető legbiztosabban kiszűrhetők legyenek, a régi rendszerben nem biztosítható. Köszönöm.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Mielőtt szót adok az FVM képviselőinek, ahogy mondtam, szeretném, ha az egészségügyi tárca vagy az ÁNTSZ képviselője szót kapna. Tessék eldönteni, hogy ki! (Jelzésre:) Tiszti főorvos úr? Rendben. Kérem, hogy mondja el a véleményüket arról, hogy az élelmiszer-biztonság területén a törvény elfogadása esetén az együttműködés hogyan alakulhatna. Egyáltalán mennyiben felel meg ez a korábban kialakított kompromisszumnak?
DR. FALUS FERENC országos tiszti főorvos: Köszönöm szépen a lehetőséget. Szeretnék beszámolni arról, hogy a munkamegosztás ügyében a tárgyalásaink nagyon jól haladnak, a dolgozókkal való megállapodás megtörtént, a feladatmegosztásban, az eszközátadásban nagyon eredményesek vagyunk, és úgy tűnik, hogy október 1-jére a feladat megfelelően teljesítve lesz. Ugyanakkor a szabályozási jogra vonatkozóan - ahogy azt már tavasszal is jeleztük - nincs kompromisszum a két tárca között. Nekem nincs tudomásom arról - legalábbis minket nem tájékoztatottak erről -, hogy lenne ilyen a minisztérium vezetése között. Ez a tervezet nagyon sok olyan pontjában nem tartalmazza az egészségügyi miniszter felelősségét és az egészségügyi tudás beépítését sem első helyen, sem többedik helyen, ami számunkra elfogadható lenne.
Elnézést kérek, hogy ilyen keményen fogalmazok, de hadd olvassam föl a 2. § a) pontját, ami azt mondja: "Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a kereskedelemért felelős miniszterrel egyetértésben a vásári, a piaci és a vásárcsarnoki árusítás közegészségügyi szabályait rendeletben állapítsa meg." Ebből a pontból az egészségügy kimarad. Ezenkívül még nagyon sok pont van a szabályozásban, ahol azt gondoljuk, hogy az élelmiszer-biztonságért felelős miniszter, a kereskedelemért felelős miniszter, a fogyasztóvédelmért felelős miniszter mellett az egészségügyi miniszter felelősségét is meg kellene állapítani. Én kérem a tisztelt bizottság támogatását abban, hogy ebből a fontos területből az egészségügy felelőssége ne maradjon ki. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a tiszti főorvos úr szavait. Megadom a szót az FVM képviselőjének, hogy ha kíván, reagáljon.
DR. ANRDÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr, csak nagyon röviden. Ahogy a tiszti főorvos úr is említette, a törvény a szabályozási jogkörök átcsoportosításához kapcsolódik, tehát a kompetenciahatárokat nem ez érinti. Kormányzati hatáskörbe tartozik annak meghatározása, ezzel foglalkozott a 138/2007. kormányrendelet.
Mikola képviselő úr, illetve a tiszti főorvos úr is említette a 2. §-ban a vásári, piaci és vásárcsarnoki árusítás közegészségügyi szabályaival kapcsolatos problémát. Azt hiszem, itt egy félreértésről van szó, ugyanis a rendelkezés felvezető szövege úgy hangzik, hogy felhatalmazást kap a miniszter. Ez egy kodifikációs gyakorlat, hogy ahol először szerepel, meghatározza, hogy melyik miniszterről van szó, onnantól kezdve pedig rövidítésre kerül, hogy "a miniszter". Az egészségügyi törvényben az egészségügyi miniszter van miniszterként rövidítve. (Dr. Mikola István: Írjuk oda!) Nem szükséges, mert már szerepel a törvényben egy korábbi helyen. Ez a törvény 247. §-át érinti. Jóval előrébb, az 1-2. §-ban már szerepel, hogy a miniszter alatt az egészségügyi minisztert kell érteni, tehát azt hiszem, ez egy félreértésen alapul. Természetes, hogy az egészségügyi miniszternek van felhatalmazása. (Közbeszólásra:) Mert korábban nem volt erre felhatalmazása, ez új, eddig erre...
ELNÖK: Azt gondolom, hogy a tárcavitát nem itt folytatjuk le, tanácsos úr, ezt önnek és a miniszterének kellett volna korábban megtenni, de ezt valószínűleg elmulasztották. Elég szomorú, hogy így van. Befejezte vagy folytatni kívánja?
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Befejeztem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Az a helyzet, hogy az alkotmány értelmében és az Alkotmánybíróság vonatkozó állásfoglalása értelmében természetesen a kormánynak van egy szervezetátalakítási szabadsága, ez teljesen rendben van, ezért én azt gondolom, hogy a törvény menetét nem akarja a kormányoldal megakasztani, de hogy ez számos módosító indítványt igényel, abban én egészen biztos vagyok.
Ennek előrebocsátásával kérdezem meg a tisztelt bizottságot, hogy ki tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Tizenhárom. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) Tíz. Előadó kellene. (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy ezt az elnöknek kell elvállalni. (Derültség.) Akarunk kisebbségi előadót is állítani, vagy megbíznak abban, hogy kellő módon fogom tolmácsolni? (Dr. Mikola István: Igen, akarunk.) Nem bíznak az elnökben. (Dr. Mikola István: Te vagy az elnök, én meg az alelnök...) Helyes, elnök és alelnök. (Dr. Mikola István: Valami élénkséget...) Élénkség lesz, megígérem. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Soron következik két tárgysorozatba-vételről szóló döntés, ami még a napirendünkből hátra van. Először a magyarországi koraszülések visszaszorításáról szóló határozati javaslat következik, amelyet 3334. számon nyújtott be Selmeczi Gabriella, Molnár Ágnes és Soltész Miklós képviselőtársunk. Úgy látom, hogy a benyújtókat Selmeczi Gabriella képviselő asszony képviseli, akit tisztelettel köszöntök.
Elöljáróban annyit szeretnék csak előrebocsátani, azért, hogy ilyen szempontból a dolog világos legyen, hogy tárgysorozatba-vételről hozunk döntést, és az ügyrendi bizottság 24/1998-2002. állásfoglalása szerint a tárgysorozatba-vételről történő bizottsági döntéshez sem a kormánytól, sem mástól nem szükséges nyilatkozat vagy vélemény, tehát e tekintetben, amíg a tárgysorozatba-vételről nem döntünk, a kormány képviselőjének álláspontját nem kérdezem meg. Ennek megfelelően adom meg a szót a képviselő asszonynak.
Dr. Selmeczi Gabriella szóbeli kiegészítője
DR. SELMECZI GABRIALLA előterjesztő (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy országgyűlési határozati javaslathoz szeretném kérni a bizottság támogatását, a voksaikat is, tehát a támogató szavazataikat is, és szeretném kérni a szakmai és a politikai támogatást is. Azt hiszem, az elmúlt három-négy hónapban elég sokat lehetett olvasni a koraszülöttek, illetve a koraszülések helyzetéről, és rosszabbnál rosszabb információ látott napvilágot. Van egy nagyon csúnya statisztikai adat, ami szerintem önmagában mellbevágó. Az egyik ilyen adat, hogy 8,5-10 százalék körül van a koraszülöttek száma. A másik ilyen mellbevágó adat, hogy az európai uniós átlag dupláját sikerült produkálnunk itt, kis hazánkban, nagy hazánkban.
Én azt hiszem, hogy mindannyian érezzük, hogy valamit tenni kell. Nekünk, politikusoknak, döntéshozóknak meg kell adnunk a lehetőséget és a segítséget ahhoz, hogy ez változzon. Ez az országgyűlési határozati javaslat arról szól, hogy a Magyar Országgyűlés felkérné a magyar kormányt, hogy alkosson egy olyan akcióprogramot, amely aztán beépülne a népegészségügyi programba, egy kiemelt része lehetne a népegészségügyi programnak, és ennek az akcióprogramnak, -tervnek pontosan az lenne a feladata, hogy a közeljövőben ezt a tendenciát, ezt a trendet módosítsa. Nagyon sok jó szakemberünk van, nagyon sok jó szakmai műhely van. Én úgy tudom, hogy elindultak kutatások. Nyilván itt kellene egy kutatómunka, hogy mi az oka annak, hogy ilyen magas a koraszülések száma Magyarországon, és ennek megfelelően valamiféle javaslatot kellene mellé tenni.
Én ebben kérem a képviselőtársaim támogatását, hogy ez a munka megindulhasson oly módon, hogy adjunk neki súlyt, és tulajdonképpen ennek az országgyűlési határozati javaslatnak az erejével bízzuk meg a kormányt, tegyük felelőssé, hogy a jövő év végéig alkottassa, illetve alkossa meg ezt az akciótervet, ezt az akcióprogramot. Ennyi lenne ez a határozati javaslat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A vitát megnyitom. Ki kíván hozzászólni? (Jelzésre:) Vojnik képviselő asszony!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Szeretném elmondani, hogy van ilyen program. 2005 novemberében a nemzeti csecsemő- és gyermek-egészségügyi program elkészült. Közel száz szervezet vett ennek a programnak a megalkotásában részt, amelyek - anélkül, hogy erre külön kitérnék, el lehet olvasni, az Állami Népegészségügyi Szolgálat, a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság, az egyházak összes képviselője, a neurológiai, ifjúsági és minden egyéb intézet, két oldalon van felsorolva, milyen szakmai és civil szervezetek - segítséget nyújtottak e program létrehozásához vagy megalkotásához.
A képviselő asszony azt mondta, hogy meg kell vizsgálni a koraszülések okait, összetevőit. Szeretném elmondani, hogy e program a felvezető része és a mellékletei igen nagy terjedelemben és azt gondolom, a szakma teljes tudományos arzenáljának a felvonultatásával foglalkoznak ezzel. A képviselő asszony azt mondja az előterjesztők nevében, hogy kell egy ilyen akcióprogramot is csinálni. Szeretném elmondani, hogy ennek a nemzeti csecsemő és gyermek-egészségügyi programnak van egy olyan fejezete, amely úgy kezdődik, hogy a csecsemő- és gyermek-egészségügyi ellátás jövője - egyes számú cél -, az újszülöttek életminőségének javítása, a koraszülöttek és fejlődési rendellenességgel születettek arányának csökkentése, a túlélési arányok növelése. Tekintettel arra, hogy mindazokra a kérdésekre választ ad ez a program, amelyeket a képviselő asszony országgyűlési határozati javaslata előterjeszt, ezért azt gondolom, hogy azt kellene képviselőként támasztanunk a kormánnyal szemben - vagy én magam ezt támasztom -, hogy ezt a programot meg kell valósítani.
Javaslom, ahogy a korábbiakban is erről volt szó, hogy ezeknek a nemzeti programoknak a haladásáról, azok végrehajtásáról az Országgyűlés Egészségügyi bizottságában a szakmai szervezetek bevonásával hallgasson meg egy tájékoztatót. Csak egy, nem az előterjesztéshez formailag, hanem tartalmilag kapcsolódó megjegyzés, miszerint valami rettenetes szörnyűség történt a koraszülött-ellátásban. Azt gondolom, hogy a dramatizálásnak itt nincs helye. Megpróbáltam tájékozódni a Tisztifőorvosi Hivatalnál. A Statisztikai Hivatal tisztítatlan, előzetes adatai, amelyeket szakmai szervezetek nem véleményeztek, nem kontrolláltak, nem ad számot az okokról. De ha csak azt az egy vetületét vetem fel, amely benne van ebben a programban is, hogy mondjuk ez a statisztika nem számolt be arról, hogy mennyi volt a 2500 gramm alatti újszülöttek, a fejlődési rendellenességes újszülöttek halandósága, vagyis hogy mik voltak azok az okok, akkor azt gondolom, hogy ma még erre a kérdésre nem tudunk pontos választ adni, javaslom, térjünk is vissza rá, amikor már a szakmai szervezetek ezt a statisztikai adatsort feldolgozták. Egyébként örömmel szeretném jelenteni a bizonyos ellentmondásos adatok mellett, hogy az észak-alföldi régióban, ahol a helyzet az országos átlaghoz képest a korábbiakban nem volt túl rózsás, ez a statisztika - ugyanazokkal a korlátokkal mondom, amelyekkel a negatív tendenciákat is illetném - határozottan javuló állapotot mutat. De mert az egyik nem ad indokolatlanul okot az aggodalomra, ez pedig nem ad indokolatlanul okot az optimizmusra, vagyis azt gondolom, hogy az értéktartás itt is a legjobb irányadó.
Összességében szeretném elmondani, hogy stratégiát nem kell külön alkotni, mert ezt a stratégiát a szakmai szervezetek megalkották, a kormány elfogadta. Nekünk pedig országgyűlési képviselőként, szakemberekként az a dolgunk, hogy e stratégia megvalósításában közreműködjünk. Ezért én miközben teljes mértékben elfogadom és helyeslem is, amit megfogalmaztak, azt gondolom, azt már elértük, mert van ilyen programunk, csak meg kell csinálni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési Klára!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Tény és való, hogy nemcsak a koraszülöttek száma magas Magyarországon, hanem azon belül az egyre kisebb súlyúak aránya nagyon magas. Ha megnézzük a perinatális intenzív centrumok forgalmi adatait, akkor valóban nagyon jól látszik, hogy fullon mennek ezek az egységek. Ráadásul hónapokon át fekszenek ezek az 500-600 grammos babák ezekben az egységekben rendkívül drágán. Teljes mértékben egyetértek az okok feltárásával. Stratégiánk van. Az okokat nem ismerjük. Vannak szakmai kollégiumaink, orvosiak, amelyek erre illetékesek lennének, akár a gyermekgyógyászok vagy éppen a nőgyógyászok. Valami oka biztosan van annak, hogy miért vannak ilyen kis súlyú gyerekek. Azt javasolnám, hogy ezt a két csapatot hallgassuk meg ebben a kérdésben, és utána próbáljuk meg erre a stratégiára konkrétan megfogalmazni a tennivalókat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Molnár Ágnes képviselő asszony!
DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselő Asszony! A csecsemő- és gyermek-egészségügyi ellátás jövőjét ebben a programban, a nemzeti csecsemő- és gyermek-egészségügyi programjukban 2005-ben valóban meghirdették - amely határidejének a 2006 szeptemberétől 2006 decemberéig tartó időszakot tűzték ki célul -, a kezemben tartom az önök programját, azonban ebből egyetlen pont sem teljesült a mai napig. Most 2007 szeptemberét írjuk. Azt hiszem, az a kezdeményezés, amit mi elindítottunk, csak megerősítené azt az önök által elindított programtervezetet, amit 2005-ben hirdettek meg.
A helyzet egyre fokozódó súlyosságára való tekintettel kezdtük szorgalmazni azt, hogy a koraszülött-ellátás egész problémáját végig kell gondolni. Egyrészt azért, mert tudjuk azt, hogy a koraszülött-gyakorisági adatok két évtizede most már nem változnak Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy 8 és 10 százalék között mozog ez az adat. Ez már nagyon szép eredmény természetesen az előző évekhez képest, és természetes, hogy most nem a csecsemőhalálozási adatról beszélek, hanem kifejezetten a koraszülési gyakoriságról, de ez egy európai átlaghoz képest jelentősen elmarad. Az európai átlag most a koraszülött-gyakoriság tekintetében 5,9 százalék. De példaként tehetnénk magunk elé akár Észtország, Litvánia vagy Lettország 4, illetve 5 százalékos adatait. Tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy van mit tennünk. 2006-ban a koraszülési gyakoriság tekintetében külön kellett választani a 37. terhességi előtt születetteket, illetve a kis súlyúakat, a 2500 gramm alatti születési súlyúakat, és akkor is azt kell mondani, hogy a számadatok 8,91 százalék, illetve 8,65 százalék között vannak a kis súlyúaknál. Ezek csak figyelmeztetnek bennünket arra, hogy ez a munka nem fejeződhet be, össze kell állítani és meg kell vizsgálni azokat a dolgokat, hogy miket kell tennünk annak érdekében, hogy elérjük az európai átlagot, illetve elérjük akár az észtországi vagy a litvániai adatokat.
A mi szándékunk egyúttal, amikor ezt az országgyűlési határozatot előterjesztettük, lényegében ezekre a számadatokra vonatkozott, a jobb eredmény elérésére irányult, másrészt pedig arra a figyelemfelkeltésre, hogy a koraszülött-ellátásban április óta jelentősen csökkentek a kapacitások. Tehát az a hálózat, ami kiépült a perinatális intenzív centrumokban mind technikai, mind személyi feltételeket illetően, amit az elmúlt tíz év során elértünk, ne szenvedjen csorbát.
Az április 1-jével hozott döntések alapján rossz irányba indultunk el. Ezek a perinatális intenzív centrumok kapacitásilag csökkennek, halmozódva kerülnek be a koraszülöttek, van, amelyiknek nem jut megfelelő kezelés, illetve korábban kikerülnek a koraszülött intenzív centrumokból.
A másik nagyon fontos dolog, hogy az április 1-jével bevezetett intézkedések tekintetében elfogadhatatlan, hogy a koraszülöttek finanszírozása nem esik a sürgősségi ellátások közé. Tehát teljes volumenkorlát szabályozza a koraszülöttek ellátását. Teljes volumenkorláttal nem lehet koraszülöttet ellátni. 20-25 százalékkal kevesebb a finanszírozás.
A harmadik, ami figyelemfelkeltő a koraszülött-ellátással kapcsolatosan, hogy 2007. január 1-jével önök megszüntették a Koraszülött Mentő Közalapítványt, szétverték ezt a közalapítványt, odatették az OMSZ-hoz, az OMSZ látja el külön szerződés útján, de természetesen nem azzal a finanszírozással, amivel előtte ez a közalapítvány rendelkezett. A mai helyzetben ebből az következik, hogy csökkentett kapacitással látják el a mentést a Koraszülött Mentő Közalapítvány dolgozói. Az előző időben kivétel nélkül tudták biztosítani, hogy neonatológusok álljanak a szülőszobában a várható koraszülések esetében. Ezt tudta biztosítani a Koraszülött Mentő Közalapítvány. Ezt most nem tudjuk. Ezek mind rontják az esélyeket. Ezek miatt kérjük, hogy támogassák azt a határozati javaslatunkat, hogy igenis vizsgáljuk felül a koraszülött-ellátás jelenlegi szabályozó rendszerét, és dolgozzák ki a megtervezett programjukat, amit 2005-ben meghirdettek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Újra elolvastam ezt az önálló indítványt, és a következőket szeretném mondani. Két dologról van szó. Ez egy akciótervet sürget, amelyik igenis illeszkedik ahhoz a népegészségügyi programhoz, gyermekekre vonatkozó programhoz, amiről Vojnik Mária beszélt, de illeszkedik a korábbi népegészségügyi programokhoz, a mi "Egészséges nemzetért" népegészségügyi programunkhoz is. Ez nem programalkotásról szól, ez egy akcióterv elkészítéséről szól, tehát arról, hogy ezt a programot milyen akcióban, hogyan lehet megvalósítani. Furcsa lenne, ha az Egészségügyi bizottság ezt nem támogatná, hiszen minden megnyilatkozás amellett szólt, hogy itt valamit tenni kell.
Egészen más kérdés az én véleményem szerint a csecsemőhalandósággal összefüggő kérdéskör, hiszen a csecsemőhalandóság ma Európában boldogabb országokban kétharmad, nálunk háromnegyed részben a koraszülött-ellátáson, annak a szervezettségén, a neonatológiai ellátásnak és a szülészetnek a szervezettségén, a perinatális ellátás színvonalán múlik, attól függ. Ilyen értelemben persze van összefüggés, hiszen ha sok a koraszülött, akkor még, ha oly jó a perinatális ellátás, akkor is nagyobb a csecsemőhalandóságra való negatív hatása. Én azt gondolom, hogy ebben a képviselői indítványban arról van szó, hogy a meglévő népegészségügyi programok megvalósításához a kormányzatnak egy akciótervet kell készíteni, ami speciálisan a koraszülöttek ügyéről szól. Nem? Hát ez van leírva ebben. Ezt támogatni kellene, mert időszerű a kérdés, függetlenül a mostani adatoktól egy régi nagy kolonc, amit viszünk magunkkal. Ezen javítani kell. Tehát igenis a népegészségügyi programokhoz, most már annak a gyermek, csecsemő, koraszülött vonatkozásaihoz akcióprogramot kell készíteni. Pusztán erről szól a dolog. Szerintem nyugodtan együtt támogathatunk egy ilyen indítványt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyul képviselő úr.
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Én úgy gondolom, hogy van már akcióprogramunk, ez az akcióprogram megszületett, ezt az akcióprogramot a szakma állította össze, és ennek mentén történnek a dolgok. Azt hiszem, új akciótervre nincsen szükség, a meglévőt kell megfelelő módon elvégezni és végrehajtani.
Még egy megjegyzésem lenne. A tavaszi ülésszak során volt szó arról, hogy a koraszülött-ellátás hogyan történik. Akkor én magam is megkérdeztem, hogy valójában a koraszülöttek szállítását az OMSZ önmagában tudná-e végezni, hiszen szakapparátusa, szakemberei nincsenek. Akkor kiderült, hogy a gyermekklinikák mentén már megszervezésre került mentőellátás a koraszülöttek szállítását továbbra is végzik. Tehát nem új emberek csinálják, ugyanazok a neonatológusok, ugyanazok a szakemberek végzik ezt a szállítást. Tehát ezen a téren nem történt semmiféle változás, nem rövidült a koraszülött-ellátás ilyen értelemben.
Az kétségtelen, hogy a koraszülött-ellátásának és a koraszülések száma alakulásának számos összetevője van. Én azt hiszem, ezen a téren nyilvánvalóan van tennivaló. De itt van egy perinatális ellátás, van egy terhességgondozás, népegészségügyi vonatkozása millió van, erre mind vissza kell térni. Az akciótervünk pedig, meggyőződésem szerint megvan. Ezt kell majd végrehajtani. (Dr. Mikola István: Hol van?) A népegészségügyi programunk is erről szólt valójában. Ennek része a gyermek-egészségügyi ellátás is.
ELNÖK: Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt a Koraszülött Mentő Alapítvány és az Országos Mentőszolgálat kérdése szóba került. Az Országos Mentőszolgálat költségvetésében 286 millióval szerepel most a koraszülött mentő támogatás, az előző esztendőkben 400 millió volt. Lehet, hogy ugyanazok az emberek látják el, nyilvánvalóan csökkentett időben, meg mindenféle dolgot, következtetést lehet ebből levonni. Én úgy gondolom - bár elhangzott a mai napon már, hogy a számokat is máshogy értékeljük és értelmezzük - két szám volt, amit mondtam.
Ezenkívül még egy dolgot szeretnék hozzátenni. Én úgy tudom, a parlament Egészségügyi bizottságának ülésén vagyok. Ennek a szellemisége nyilvánvalóan az kell legyen, hogy a Magyar Köztársaság lakosságának túlélését, egészségét, jövőjét meghatározza. Ehhez mindenféle olyan mozzanat, mozdulat, akció, amely a nemzetet segíti, úgy gondolom, feltétlenül támogatandó, a nemzet egészségét segíti. Nem is értem ezt a vitát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr szavaihoz annyiban csatlakozom, hogy igen, éppen ezért azt gondolom, hogy függetlenül attól, hogy ebben a kérdésben hogyan szavazunk, a mostani beszélgetés alapján a "Közös kincsünk a gyermek" program végrehajtásáról, különös tekintettel a csecsemőellátás kérdéseire és a koraszülések visszaszorítására vonatkozó pont végrehajtására, fogok kérni egy jelentést a bizottság számára a minisztériumtól.
Megkérdezem, hogy képviselő asszony kíván-e válaszolni. (Jelzésre:) Igen. Tessék! Selmeczi Gabriella reagál az elhangzottakra.
DR. SELMECZI GABRIELLA előterjesztő (Fidesz): Köszönöm szépen. Felírtam magamnak pár kérdést. Az első kérdés: vannak-e kutatási anyagok, szakmai anyagok? Mi is azt mondjuk, hogy igen, vannak. Vojnik Mária képviselőtársam, illetve önök is azt mondják, hogy igen, vannak.
A második kérdés: elégségesek-e ezek a kutatási anyagok, vagy kell-e még továbbmenni ennek a kérdésnek a kutatásával? Erre a mi válaszunk az, hogy igen, ez hasznos lenne. Vojnik Mária képviselőtársamnak is volt egy olyan mondata, hogy ellentmondásosak az adatok bizonyos pontokon. Tehát mi úgy látjuk, hogy értelme lenne folytatni még ezt a munkát, és egyértelműen kideríteni, hogy melyek azok a paraméterek, melyek azok az okok, amelyek kiváltották, hogy még mindig ilyen magas a koraszülések száma Magyarországon.
A következő kérdés, amit felírtam magamnak: a kormány, az Országgyűlés, tehát a jogalkotás szintjén van-e előrelépés, történt-e mostanában előrelépés ebben a kérdésben? Itt egyértelműen az a válaszom, hogy nem. Tehát a javaslatunk szerintem mindenképpen helyes és helytálló, amikor azt mondjuk, hogy emeljük föl az Országgyűlés szintjére, a jogalkotás szintjére ezt a kérdést, és határozzuk meg kőkeményen a kormány feladatát, adjunk erre egy határidőt, és igen, a következő lépés majd az lesz - miután ez egy akcióprogram, ahogy alelnök úr is mondta -, hogy utána ezt meg is kell valósítani.
Képviselőtársaim, önmagában az rém kevés, hogy mondjuk vannak szakmai anyagok, a szakma dolgozik, leteszi az asztalra a döntéshozók elé, hogy mi az oka ennek a problémának, aztán utána telik-múlik az idő, és nem történik semmi. Ez most még nincs benne ebben az országgyűlési határozati javaslatban, hogy egyébként majd a következő lépésben mi mindent kell tenni. A neve is tartalmazza, hogy a következő forduló az, hogy meg is kell valósítani ezt az akcióprogramot, hogy elérjünk valamit. Úgyhogy röviden összefoglalva a mai vita végén ezt látom, hogy ha önök nem akarják megszavazni, mert esetleg fideszesek nyújtották be, akkor persze lehet mindenféle érvet előrántani a polcról, én azt mondom, hogy ez hasznos lenne, jót tenne, és végre cselekedne az, akinek ez lenne a dolga. Kérem még utoljára az önök támogatását. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy ki támogatja Selmeczi Gabriella és képviselőtársai indítványának tárgysorozatba-vételét. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Hat igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) Hat ellenszavazat. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Hat tartózkodó szavazat. Megállapítom, hogy 6 igen szavazattal, 6 ellenszavazattal, 6 tartózkodás mellett a bizottság nem vette tárgysorozatba a javaslatot.
Tisztelt Bizottság! Soron következik a fiatalok elhízása elleni egyes intézkedésekről szóló 3360. határozati javaslat, amelyet Szijjártó Péter, Koszorús László, Ágh Péter, Cser-Palkovics András, Erdős Norbert, Nyitrai Zsolt és Rogán Antal képviselőtársaink terjesztettek elő a H/3360. számon. Az előterjesztő képviseletében Koszorús László képviselő úr itt van. Megadom a szót a képviselő úrnak.
Koszorús László szóbeli kiegészítője
KOSZORÚS LÁSZLÓ előterjesztő (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Röviden ismertetném az akciótervünket, hiszen egy országgyűlési határozati javaslatról van szó, amelynek értelmében kérjük, hogy 2008. január 1-jéig az Országgyűlés hozzon egy olyan törvényt vagy törvénymódosítást - bízom benne, hogy kiosztották a kedves kollégák az anyagot -, melynek értelmében a fiatalkorúak elhízását csökkenteni tudjuk, illetve az élelmiszerek jelölésével szorosan összefügg. Nemcsak Európában, számos országban, Németországban, Angliában okoz ez a kérdés nagy problémát. Az Egészségügyi Minisztérium adataiból az is kiderült, hogy 18 év alatt minden harmadik fiatal túlsúlyos, 35 év fölött pedig a férfiak 62 százaléka, míg a nők 51 százaléka túlsúlyos. Németországban egy drasztikusabb megoldással rukkoltak elő, hiszen ott egy büntetőadót, 25 százalékos zsíradót kívánnak bevezetni, míg ha a fiatalkorúak elhízásával vagy táplálkozásával kapcsolatos kérdéskört tekintjük Angliában, ott hétvégén péntektől vasárnapig a fiatalok által nézett műsorsávokban már tilos gyorséttermeket, chipsgyártó cégeket, illetve olyan élelmiszergyártó cégeket reklámozni, amelyek túl magas zsírtartalmú olajjal, cukorral, illetve magas E-tartalommal vegyítik az élelmiszereiket.
Úgy gondoljuk, hogy Magyarországon is indokolt a politikának felelősségteljesen lépni ezen a területen, hiszen egyrészt az elhízásból fakadó betegségek kezelése több milliárd forintot emészt fel, másrészt pedig a 18 év alattiak, a magyar fogyasztók táplálkozása az elmúlt időszakban olyan kilengést mutatott, amely nem az egészséges életmód felé fog elhajlani.
A javaslatunk értelmében egy élelmiszer-jelölési rendszert vezetnénk be. A skandináv országokban ez már működik. Lényegében a túlzott fogyasztás melletti elhízásra hívnánk fel a különböző termékeken a vásárlók figyelmét arra, hogy értelemszerűen nem a chips és nem a kóla ellen vagyunk, de ha valaki abból három-négy zacskót elfogyaszt egy nap alatt, az már nem biztos, hogy egészséges. Erre hívnánk fel a fogyasztók figyelmét. Értelemszerűen ez egy 15 menetes bokszmeccs - most az 5. menetnél vagyunk. Nagyon sokat meg kell tenni az Országgyűlésnek, illetve különböző kampányok keretén belül, hogy felhívjuk az egészséges táplálkozásra a vásárlók figyelmét. Ez a jelölési rendszer hozzájárulhat ahhoz, hogy nemcsak a termékeken, hanem a polcokon is külön felhívással, egy kis címkével jelölnénk azokat az élelmiszereket, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy elkerüljük, hogy ne csak a fiatalok, hanem az idősebbek is elhízzanak. Lényegében ez egy akcióterv, felhívnám erre a figyelmet. Nekünk most arról kell döntenünk, hogy az Országgyűlés egyáltalán akar-e ezzel foglalkozni. Úgy gondolom, hogy nem politikai és nem is üzleti jellegű kérdésről van szó ebben az esetben. Bízom benne, hogy ugyanúgy, ahogy a dohányzással kapcsolatosan a bizottság felelősségteljesen meghozta a döntését, ebben az esetben is a fiatalok, illetve az idősebbek egészségét tartja szem előtt. Köszönöm még egyszer a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm. Kíván-e valaki hozzászólni? (Dr. Nyul István jelentkezik.) Nyul István képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): A gondolattal természetesen egyet lehet érteni, de úgy érzem, ettől jelentős eredményt nem várhatunk, mint ahogy a dohányzás területén is az elriasztó feliratok önmagában nagy eredményt nem hoztak, a dohányzók száma lényegesen nem csökkent. Úgy gondolom, hogy az élelmiszereken feltüntetett jelölés önmagában a kérdést nem oldja meg, ez sokkal átfogóbb, sokkal jelentősebb ennél. Gyermekgyógyászként mondhatom, hogy tulajdonképpen már a terhesgondozásban alapvető tétel a megfelelő, egészséges táplálkozás, mint olyan, az egészséges életmód részeként nagyon fontos a táplálkozás, de a megoldás kulcsa a mozgás és a táplálkozás összetevője együttesen.
Azt hiszem, az egészségnevelés, a tudatformálás sokkal hasznosabb lenne ennél. Sajnos azt is tudni kell, hogy a civilizációs ártalom részeként jelentkezik az elhízás, hisz látjuk azt, hogy nálunk gazdaságilag fejlettebb országokban nagyon sok helyütt sokkal komolyabb problémaként jelentkezik ez. Nem vitatva természetesen azt, hogy a gondolat jó és kell. Kétségtelen, hogy az elhízásnak rengeteg olyan problémája van, amely a magyar egészségügyben és halálozásunkban jelentős szerepet játszik. Ezt egy percig nem lehet vitatni. Azonban itt a mennyiség és a minőség jelentősen összefügg. Mindannyian tudjuk, hogy a szervezet a fehérjéből, a zsírból és a szénhidrátból egyaránt zsírt tud termelni, tehát itt a mennyiségre is fel kell hívni a figyelmet, az összetevőkre is fel kell hívni a figyelmet. Azt hiszem, összességében a tudatformálás és nem a címkézés fogja a kérdést megoldani.
Az egészséges életre nevelésben, a bölcsőde, az óvodák és iskolák vonatkozásában számtalan kezdeményezés volt. Az egészséges büfé vezetése, reklámozása és propagálása, a testnevelésórák nevelése, ezek azok a tényezők, amelyeket az egészséges életmódra való nevelés részeként kell hangsúlyozni. Amikor a közétkeztetésben, a bölcsődében, az óvodában és az iskolákban elő van írva, hogy milyen étrendje lehet, és azt rendszeresen ellenőrzik is, ez is inkább ebbe az irányba hat, és valahol a tudatformálás szerves része lesz. A gondolatot nem vetem el mint olyat, de azt mondom, hogy nem ez oldja meg a kérdést - én nem várok tőle jelentős eredményt. Én az eredményt az egészséges életmódban és tudatformálásban látom. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési Klára!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Azzal egészíteném ki Nyul István képviselőtársam véleményét, hogy tudomásom szerint az Egészségügyi Világszervezet a gyermekbántalmazás kategóriájába a gyermekkövérséget is fel kívánja venni. Felmerül itt a szülői felelősség kérdése. Hogy a parlamentnek egy ilyen feszített munkatempóban kell most ezzel foglalkoznia, felhívnám a figyelmet az Egészséges Városok Magyarországi Szövetségére. Az egészségügyi tárcával közösen ők szerintem parlamenti hatáskör nélkül is tudnának ennek súlyt adni. Az biztos, hogy az egész magyar társadalomban a fogunkkal ássuk meg a sírunkat - ezt azért tudjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Előterjesztő! Koszorús képviselő úr utalt arra, hogy a közelmúltban dohányzásügyben érdemes volt egy parlamenti összefogással megtámogatni egy fideszes javaslatot és sikerre vinni. Részesei voltunk ennek a sikernek. Van egy nagyon lényeges különbség a mostani gondolat és az akkori javaslat között, ez pedig az, hogy a dohányzással kapcsolatban a képviselő úrék egy konkrét törvénymódosítást, egy konkrét jogszabály-módosítást javasoltak, amelynek mindannyian láttuk értelmét.
Itt egy egészen más műfajra tesz javaslatot képviselő úr. Mindannyian tudjuk, különösen, akik régóta vagyunk képviselők, hogy az országgyűlési határozat mint műfaj, nem lehet mondani, hogy hatékony. Ha országgyűlési határozattal intéz el valamit az Országgyűlés, akkor az burkoltan azt jelenti, hogy igazán nem tudja a konkrét megoldásokat, elhalasztja, csak beszél a problémáról a probléma megoldása helyett. Nekem személy szerint nagyon rosszak a tapasztalataim az országgyűlési határozatokkal kapcsolatban. Ezeket tipikusan úgy csinálja meg a parlament - és tudnám sorolni a példákat, hogy hány országgyűlési határozatunk van, amiből aztán nem lett semmi -, hogy egy darabig ráirányítja a figyelmet a problémára, elfogad egy határozatot, és aztán lelassul a folyamat, és nem történik semmi.
Ennek a javaslatnak két része van. A második bajuszban valami olyan ötletcsírát vet föl a képviselő úr ezzel a figyelmeztető címke megoldással, ami nálunk eddig nem volt, amiről én úgy gondolom, hogy érdemes gondolkodni, jóllehet alapvetően egyetértek Nyul kollégával, aki azt fejtegette, hogy ez egy komplex probléma, egészségneveléssel, az iskolarendszeren belül, a családi életben lehet alapvetően befolyásolni, hogy a gyereknek milyen szokásai, milyen egészséges vagy mennyire egészségtelen szokásai alakulnak ki. Én ennek ellenére nem tartanám fölöslegesnek, ha egy ilyen figyelmeztető felirat bizonyos termékeken helyet kapna, ha ennek van már egy-két országban nemzetközi gyakorlata és tapasztalata, akkor ez talán nem fölösleges. Ebben az irányban lehetne keresgélni a konkrét javaslatot, megtalálni azokat a jogszabályhelyeket, ahol lehet vagy érdemes ilyen típusú javaslatot megfogalmazni. Én megmondom őszintén, hogy kedvem szerint erre az egész országgyűlési határozati javaslatra tartózkodok, mert sok hasznát nem látnám.
ELNÖK: Puskás képviselő úr, utána Pesti képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Alapjában véve az előbb elhangzottak teljes mértékben igazak, szóval a szellemisége legyen az az Egészségügyi bizottságnak, hogy szeretnénk a magyar embereknek, a magyar lakosságnak jó egészségügyi körülményeket és jó életkörülményeket biztosítani, mert akár egy felirattal, de megpróbáljuk elmondani, hogy jó lenne nem agyonenni magunkat olyanokkal, amikkel nem kellene. Úgyhogy én részemről úgy gondolom, hogy nagy bajt nem csinálunk. Tapasztalatlan képviselő lévén nem tudtam, hogy a parlamenti határozat semmit nem ér. Akkor meg nagy bajt nem csinálunk, ha megszavazzuk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Pesti képviselő úr!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Szeretném felhívni a figyelmet arra, amit mindenki tud, hogy Magyarországon a vezető halálok a szív- és érrendszeri betegségek. Európában majdnem nálunk a legtragikusabb a helyzet, és ebben az egyik fő rizikótényező az elhízás. Az elhízás elleni küzdelmet pedig fiatalkorban, gyerekkorban kell elkezdeni.
Ezek alapján teljesen nyilvánvaló, hogy akik itt orvosként vagy szakpolitikusként felelősséggel viseltetnek, mindenféleképpen úgy kell ehhez a kérdéshez hozzáállni, hogy szolgáljuk azt a célt, hogy a rendkívül rossz halálozási adatokat csökkentsük. Felmerült ellenérvként, hogy ez nem fogja megoldani. Természetesen nem, nagyon bölcs megjegyzés volt, hiszen egy multifaktoriális betegségről van szó, amikor szív- és érrendszeri betegségekről beszélünk, és annak egyik része az elhízás. Természetesen az elhízásnak is számos oka van, egyik oka, hogy a piacon olyan élelmiszereket kínálnak, amelyek önmagukban véve fokozzák az elhízást, és csábítják a gyerekeket ezeknek az élelmiszereknek a fogyasztására.
Egyetértek Nyul képviselő úrral abban, hogy ez önmagában nem oldja meg, de bocsásson meg, még valamennyi okot sem tudunk, az a minimum, hogy ha létezik egyetlenegy ok, vagy a sok ok közül egyet feltárunk, akkor tessék szíves lenni azt is megszüntetni. A magam részéről felháborítónak tartom, hogy egészségpolitikusként és orvosként ilyen elutasítóan állunk egy teljesen normális, politikától független, jó kezdeményezéshez, és ugyanúgy politikai okból kívánják elutasítani, mint ahogyan az előző kérdést is elutasították. Orvosként én nem tudok azonosulni az ilyen Egészségügyi bizottsággal, úgyhogy köszönöm szépen, a mai nappal befejeztem a részvételemet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem egészen értem a képviselő úr indulatait. (Dr. Pesti Imre távozik az ülésteremből.)
Muszáj, hogy e tekintetben annyit mondjak, hogy senki nem vitatta az én olvasatomban az elhízás, a kövérség, a túltápláltság elleni küzdelem fontosságát. Azt vitattuk, hogy az önálló indítványban alkalmazott technika és eszköz vajon alkalmas eszköz-e a cél elérésére. Ez a probléma. Ugyan az csak az indokolásban szerepel, hogy egészséges vagy egészségtelen élelmiszerre osztjuk a tápanyagokat, ez nem kellően alátámasztott, mert beszélhetünk kiegyensúlyozott vagy kiegyensúlyozatlan táplálkozásról, megfelelő arányban minden élelmiszer fogyasztható, de önmagában egyes élelmiszerek egészségtelennek nyilvánítása és emiatt külön jelölése, elkülönített helyen való tárolás előírása diszkriminatív, és nem az elérendő céllal arányos. Ezért gondolom én azt, hogy igazuk van képviselőtársaimnak, ez nem egy megfelelő módszer.
Másrészt pedig: az ilyen típusú direkt tiltás biztos, hogy nem fog a cél eléréséhez vezetni, arról nem beszélve, hogy ismereteim szerint az Európai Unió jelenleg végzi a tápanyag-összetételre vonatkozó és egyáltalán a tápértékjelölésről szóló közösségi rendelet újragondolását, hogy mi az, ami egyáltalán feltüntethető. E tekintetben nemcsak hazai, hanem EU-s szabályozás is hatályban van, tehát nem egészen a mi hatáskörünkben van, hogy mit tehetünk, és mit nem tehetünk, tehát ezt is figyelembe kell venni. Én ezért gondolom azt, hogy ez az országgyűlési határozati javaslat, noha értem a célt, és egy fontos ügyet szolgálna, de pontosan a tartalma miatt nem olyan, amit én el tudok fogadni, és támogatásra ajánlani.
Azt természetesen fontosnak tartom, és kérni is fogom az egészségügyi tárcától - az Egészségügyi Világszervezet Európai Regionális Bizottságának soron következő, szeptemberi, belgrádi ülésén ez egy kiemelt téma, európai akciótervet fogadnak el -, hogy tájékoztassák majd a bizottságot, hogy ebből milyen hazai feladatok következnek, és akkor lehetséges, hogy ebből adódóan a parlamentnek is vannak feladatai. (Jelzésre:) Papp képviselő úr!
PAPP JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Én nem vagyok orvos, egészségügyi bizottsági tag vagyok, de azért a saját és az ezen az oldalon ülők nevében szeretném kikérni annak először a sugalmazását, majd a kimondását, hogy az asztal egyik oldalán azok ülnek, akik felelősséget éreznek a magyar emberek egészsége iránt, a másik oldalon pedig azok, akik nem.
Béki Gabriella képviselőtársam nagyon pontosan érzékeltette a dohányzás elleni törvényjavaslat és ezen határozati javaslat közti különbséget. Én ezt még plasztikusabban úgy fogalmaznám meg, hogy akkor volt ötletük és eszközük a probléma megoldására, most pedig arról szól a határozati javaslat, hogy van itt egy probléma, és bízzuk meg a kormányt, hogy csináljon vele valamit, tehát az előterjesztő tanácstalansága is látszik a határozati javaslaton. Úgyhogy ez az az ok, ami miatt mi azt mondjuk, hogy ez a valós problémára egy nem elégséges válasz, viszont azt kikérjük magunknak, hogy e miatt a véleményünk miatt azt állítsák rólunk, hogy nekünk nem fontos a magyar emberek egészsége. Köszönöm.
ELNÖK: Vojnik képviselő asszony!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt előterjesztő Képviselő úr! Csak szeretném mondani a történelmi hűség kedvéért - mert a bizottsági ülésről csak hangbeli jegyzőkönyv készül, képi nem -, hogy képviselő úr, önnel nem szolidáris a frakciója.
Miközben a képviselő úr itt verbálisan földhöz verte magát amiatt (Derültség.), hogy nem támogatjuk az indítványt, és mindenféle inszinuációkra ragadtatta magát, majd elment a képviselő úr, szomorúan állapítom meg, hogy nincs a teremben fideszes képviselő (Koszorús László: Itt vagyok.), aki az ön javaslatát támogathatná. Ön ebben a bizottságban nem szavaz. (Koszorús László: Tudom!) Nem tagja a bizottságnak. Ezért be kell érnie azzal, képviselő úr, hogy miközben nem fogjuk támogatni ezt az országgyűlési határozati javaslatot, arra szeretnék önnek egy biztatást adni, hogy működjünk együtt, vegyük számba, hogy a felnövekvő nemzedék egészségi állapotát kockáztató életmódbeli, egészségi tényezőkből mik azok, amelyeket országgyűlési képviselőként, orvosként, közgazdászként, pedagógusként olyan módon tudunk megváltoztatni, hogy egy kicsit segítsük az egészségben maradásukat.
Ez a bizottság most már lassan egy ilyen munkacsoportüléssé fog változni, mert itt van még Puskás képviselőtársam, de végül is csak a koalíció képviselői maradtak a teremben. Újra kellene beszélni arról, hogy vajon milyen segítséget kaptunk és kapott a kormány, hogy amikor az iskolai étkeztetés és az iskolai büfé egészségesebb termékválasztékának a megvalósítása volt napirenden, vajon hogyan segítette például a politika, hogy ezt egy kicsit mondjuk elfogadják az emberek. Én végigjártam a büféket, a kereskedőket a választókerületemben, sok emberrel beszéltem. Bizony jó lett volna, ha politikamentesen ki tudtunk volna állni és azt mondani (Koszorús László: Itt a lehetőség.), hogy ez nem ifjúság elleni bűntett, ha nem kizárólag chipseket és szirupokat lehet kapni az iskolai büfében. Ahogy azt gondolom, Nyul képviselőtársam minden gondolatát osztva, még itt a lehetőség. Képviselő úr, én igazán nagy barátja vagyok minden ilyen együttműködésnek és olyan proklamációnak, hogy nosza, dolgozzon a kormány. De ezért nem kell egy ilyen országgyűlési határozati javaslatot beterjeszteni, mondjuk azt, hogy számoljon be a kormány mindazokról, amelyeket a képviselő úrék ebben az országgyűlési határozati javaslatban megvalósítani javasoltak, és egyébként nézzük meg, hogy az önök támogatásával vagy a mienkkel az önök előterjesztésében van-e annak realitása, hogy az egészséget kockáztató termékek külön jelölést kaphassanak, és ha van ilyen konkrét javaslat, képviselő úr, nem, ez nem erről szól. Úgy, ahogy ezt Béki képviselő asszony elmondta, ez arról szól, hogy legyen ilyen. (Koszorús László: Nem.) Ha a képviselő úr azt gondolja, hogy legyen ilyen, terjessze be a törvényjavaslatot, és akkor mondjuk azt, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadja a parlament, vagy támogatja a parlament.
Nagyon fontos lenne, hogy a képviselő úr érezze, hogy nem politikai ellenfélként mondtam, amit mondtam, noha minden más politikai kérdésben nyilván rengeteg vitánk van. Abban köztünk soha nem lehet vita, hogy ha a képviselő úr azt gondolja, hogy a gyerekek túlnyomó többsége ma igazi nutritionban van, mert mindent eszik, ami az egészségének nem hasznos, ez esetben sok mindent nem eszik, ami az egészségének hasznos és fontos lenne, vagyis a vita köztünk igazából abban van, hogy megoldja-e az országgyűlési határozati javaslat, amit önök beterjesztettek, és hát mint látta, a mi véleményünk az, hogy nem oldja meg. Az ön véleményét ismerjük, a frakciója támogatását pedig sajnálatos módon önnek nélkülöznie kell.
ELNÖK: Puskás képviselő úr jelentkezett.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Tisztelettel, biztos nem oldja meg. Azt hiszem, hogy nem is erről volt szó. Azt hiszem, arról volt szó, hogy egy lépés abban az irányban, hogy legalább felhívjuk a figyelmét az embereknek. Én nem gondoltam, hogy egy ilyen teljes mértékben apolitikus kérdésből egészségügyi bizottsági ülésen politikai vitát lehet folytatni. Íme, politikai vita lett. Nem is értem (Közbeszólások az MSZP soraiból: Mi sem! Szavazzunk!), úgyhogy köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy az alapcélja ennek nem politikai viharkeltés, hanem a gyerekek segítése volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Mielőtt visszaadnám a szót az előterjesztőnek, arra kérem önt, hogy olvassa már el Pesti képviselő úrral gondosan a bizottsági elkészülő jegyzőkönyvet, mert én nem hallottam politikai érveket, hanem szakmai érveket hallottam, eu-s jogharmonizációs problémákat hallottam, és nem, ha úgy tetszik, politikai érveket. Valamilyen félrehallási vagy félreértelmezési gondjaink vannak, vagy más fogalmaink vannak a dolog politikai tartalmáról. Hogy mi szakmai megfontolásokból nem támogatunk valamit, vagy felhívjuk erre vagy arra a figyelmet, akkor azt gondolom, ez nem politikai kérdés. Ha politikai fenntartások lennének, akkor nyilvánvalóan a képviselőtársaim erről beszélnének. De én ilyet nem hallottam. (Dr. Puskás Tivadar jelentkezik.)
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Bocsánatot kérek, nyilvánvalóan rosszul fogalmaztam. Én szakmai érvet azt hallottam, amit Pesti képviselő úr mondott. Nem a szakmáról beszéltünk. Azt hiszem, ebben tökéletesen egyetérthetünk. Köszönöm.
ELNÖK: Gondolom, Pesti képviselő úrral.
Kérem tisztelettel, megadom a szót az előterjesztőnek.
KOSZORÚS LÁSZLÓ előterjesztő (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Országgyűlési határozati javaslat azért, mert mint ahogy a kedves képviselőtársaim, gondolom, gondosan elolvasták, nem egy kis terjedelmű témakörről van szó, ezért értelemszerűen egy törvénymódosító javaslattal ezt az egészet elintézni nem lehet, ezért "az érintett szakmai, illetve betegszervezetekkel történő egyeztetést követően egy törvénymódosítást terjesszen az Országgyűlés elé". Tehát képviselőként - itt ülnek ugyan bizottsági tagok, akik nem is az egészségügyben dolgoznak - értelemszerűen olyan szakmai javaslatot letenni, ami átfogó problémaként tekinti ezt az ügyet, értelemszerűen nem lehet letenni. Ezért országgyűlési határozati javaslat, hiszen minisztériumokat, táplálkozástudományi intézeteket be kell vonni ebbe a munkába. Ezt egy önálló képviselő nem tudja megcsinálni, ezért választottuk ezt a formát.
Nagyon sajnálom, hogy sajnos politikai vita kerekedett ebből a teljesen politikamentes és az emberek egészségét talán globálisan is érintő kérdésről. Értelemszerűen nem fogok lesüllyedni arra a szintre, hogy itt a politikai megnyilvánulásokat minősítsem. Bízom abban, hogy a bizottság a hasonló jellegű országgyűlési határozati javaslatokra nem azt mondja, hogy súlytalanok, mert az országgyűlési határozati javaslatnak az a célja, hogy a szakminiszterek, a szakemberek, ne a politikusok állítsanak össze egy olyan anyagot, amely átfogóan tudja kezelni ezt a problémát. Sajnálom, hogy így ért véget ez a mai előterjesztés. Attól függetlenül majd próbálkozunk még más formákban, ha a kormányoldalnak vagy az ellenzéknek - nem is tudom igazából, hogy szakmapolitikai jellegű kérdésről van-e szó - ez így majd meg fog felelni. Több szakmai hozzászólást vártam volna és kevesebb érzelmet. Köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Perjési Klára: Itt van benne. - Dr. Perjési Klára jelentkezik.) Lezártuk a vitát. Lezártuk, ehhez már nem szólunk hozzá.
Képviselőtársaim, szavazunk arról, amiről egyébként meggyőződésem szerint szakmai vitát folytattunk. Ki támogatja a 3360. számú országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételét? (Szavazás.) Kettő igen. Ki van ellene? (Szavazás.) Három. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Kilenc. Megállapítom, hogy a bizottság nem vette tárgysorozatba. Köszönöm szépen. (Koszorús László: Köszönöm a lehetőséget. Viszontlátásra!)
Az egyebekben van-e valakinek valami? (Jelzésre:) Vojnik Mária képviselő asszony!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Csak egyetlen mondat, amire Perjési Klára képviselőtársam hívta fel a figyelmünket: az Új Magyarország fejlesztési terv társadalmi megújulás programjában az egészséges táplálkozás és élelmiszer-biztonság ügyében készülnek olyan javaslatok, hogy ezekkel is a megcélzott lehetőségeket el tudjuk érni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jövő szerdán délelőtt a mentőszolgálat tevékenységével kapcsolatos téma napirendre kerül, és várhatóan egyéb, a parlamenti menetrendből származó kérdések megvitatása is. Köszönöm szépen.
A bizottság ülését bezárom.
(A ülés befejezésének időpontja: 13 óra 31 perc.)
|
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezetők: Vicai Erika és Nánásiné Czapári Judit