EB-24/2007.
(EB-44/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2007. szeptember 26-án, szerdán, 9 órakor
a Képviselői Irodaház 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Elnöki bevezető *
Napirend előtti hozzászólások *
Tájékoztató a gyógyászatisegédeszköz-ellátás helyzetéről és gondjairól *
Dr. Baraczka Mariann szóbeli kiegészítő hozzászólása *
Dr. Hegedűs Lajos hozzászólása *
Hornyák László hozzászólása *
Kérdések, hozzászólások *
Reflexiók *
Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény módosításáról szóló T/3685. számú törvényjavaslat (Az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság önálló indítványa - A módosító javaslatok megvitatása első helyen kijelölt bizottságként) *
Egyebek *
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Gyula Ferencné (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Spiák Ibolyának (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)
Dr. Baraczka Mariann szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Daubner Mónika (Országos Egészségbiztosítási Pénztár)
Hornyák László elnök (Orvostechnikai Eszközök Gyártóinak és Forgalmazóinak Szövetsége)
Dr. Hegedűs Lajos elnök (Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége)
Dr. Szepezdi Zsuzsanna (Egészségügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 05 perc)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, a meghívott vendégeket. A bizottság a helyettesítésekkel együtt határozatképes. Az ülést megnyitom.
Napirend előtt egyrészt szeretném elmondani, hogy a bizottság holnap - feltehetőleg a tanácskozóképességet megtartva - kihelyezett ülést tart Bécsben. A meghívót megkapták - izgalmas program lesz. Sajnálom, hogy csak kevesen tudnak jönni. Szakértők is részt vesznek az ülésen. A bizottság munkatársai majd írásba foglalják a tapasztalatokat, és a bizottság tagjainak is rendelkezésre fogjuk bocsátani. Szeretném elmondani azok számára, akik jönnek a kihelyezett ülésre, hogy azt kérem, reggel legkésőbb háromnegyed 7-kor találkozzunk az Irodaház előtt, hogy az indulást ne veszélyeztessük, hiszen a program legkésőbb 10 óra 30 perckor indul a Magyar Nagykövetség épületében.
Tisztelt Bizottság! Ezen túlmenően szeretném elmondani, hogy az ellenőrzési albizottságnak el kellene kezdeni a munkáját. Nagyon sok feladat szerepel a munkatervben, és nem nagyon látom, hogy ez a tevékenység a második félévben, illetve az őszi ülésszakon elkezdődött volna. Tisztelettel szeretném kérni az ellenőrzési albizottságot, hogy az elfogadott munkaterv szerint kezdjék el a tevékenységüket.
Arról is szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy tekintetbe véve a jövő heti plenáris üléstervet - az PSZÁF beszámolója, illetve más pénzügyi törvények szerepelnek napirenden -, arra tennék indítványt, hogy a jövő heti ülést részben egyéb elfoglaltságok miatt kedden 10 órakor tartsuk meg. A plenáris ülést tekintve ez nem ütközik más munkával kedden délelőtt. Feltehetőleg a költségvetési törvény vagy a zárszámadás folytatására csak a délutáni órákban kerül sor. Tehát kedden 10 órakor az idő jobb kihasználása érdekében ülésezne a bizottság - lesz még bőven alkalom, hiszen hosszabb heteink lesznek a következő időszakban. Ez az elképzelésterv. A minisztériumi tájékoztatók mellett módosító indítványok szerepelnek és az adótörvény általános vitára való alkalmassága. Ennyit szerettem volna mondani napirend előtt.
Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Indítványozom, hogy amennyiben kedden ülésezne a bizottság, akkor lehetőleg a Parlamentben tartsuk az ülést, mert az 1 százalékos adótörvénynek is folyik a vitája, és jó, ha ott vagyunk a közelben.
ELNÖK: Jó! A parlamenti épületben fogjuk tartani az ülést. (Közbeszólások: Kilenc óra?) Megfelel a kedd 9 órai kezdés? (Általános helyeslés.) A bizottság titkárságát arra kérem, hogy kedden 9 órakor kezdjünk a Parlament épületében úgy, ahogy ezt Csáky képviselő úr indítványozta.
Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy napirend előtt kíván-e valaki szólni. (Dr. Mikola István jelentkezik.) Mikola alelnök úr, tessék parancsolni!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Ismételten kérem az elnök urat, tájékoztassa a bizottságot arról, hogy mi történt az egészségbiztosítás átalakulásáról folyó tárgyalásokon. Ezek a tárgyalások továbbra is a kulisszák mögött folynak. A sajtóból tájékozódik az egészségügyi bizottság, a törvényhozó. Én ezt egy lehetetlen helyzetnek tartom, ezért részletes tájékoztatást kérünk arról a megállapodásról, ami a napokban megszületett. Szeretném kérni azt, hogy az egészségügyi minisztert hallgassa meg az egészségügyi bizottság soron kívüli vagy soros ülésen - ezt az elnök úrra és a bizottságra bízom, hogy mikor történhet meg. Olyan horderejű és a lakosságot érintő kérdésről van szó, amely szükségessé teszi azt, hogy az egészségügyi bizottság foglalkozzék a kérdéssel. Kérem még egyszer az elnök urat, ne hozza olyan helyzetbe a bizottságot, hogy a sajtóból kelljen összecsipegetni az információkat. Az egészségügyet mélyen érintő nagy szerkezetátalakításra vonatkozóan tájékoztatást kérünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kíván-e még valaki napirend előtt hozzászólni? (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván. Mikola alelnök úr kérdésére válaszolva annyit szeretnék elmondani, hogy a koalíciós pártok - mint ahogy általában a kormányzati felelősséget viselő pártoknál előfordul - e kérdésben egy politikai megállapodásra jutottak. Folynak szakmai munkák. Egyébként minden részlet ismert a nyilvánosság számára. Azt tudom mondani, hogy amint az egészségbiztosítás új rendszeréről egy leírás megszületik - most már az eldöntött kérdések kapcsán -, a bizottság tagjai elsőként fogják megismerni, ismereteim szerint két héten belül. Várható, hogy törvényjavaslatokat nyújtanak be október 20-a körül és úgy, ahogy ez elvárható, részletes hatástanulmánnyal fognak ezek a törvények az Országgyűlés elé kerülni. Akkor itt lesz a lehetőség és mód arra, hogy érdemi vitát folytassunk ezekről a kérdésekről.
Azt gondolom, hogy egyébként pedig addig a bizottságnak e kérdésben kompetenciája nincs. Ha alelnök úr úgy gondolja, hogy valami miatt indokolt a miniszter soron kívüli meghallgatása, akkor erre házszabályszerű kezdeményezést kell tenni. Köszönöm szépen.
Van-e más észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. A napirendre a kiküldött ajánlásnak megfelelően teszek javaslatot, tehát ma várhatóan egy rövid ülésre kerül sor. Van-e egyéb észrevétel ehhez? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a napirendi ajánlást elfogadják-e. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság a napirendet elfogadja.
Tájékoztató a gyógyászatisegédeszköz-ellátás helyzetéről és gondjairól
Soron következik a gyógyászatisegédeszköz-ellátás helyzetéről és gondjairól szóló tájékoztató megbeszélése. Írásban az elektronikus lehetőségeket felhasználva a bizottság tagjai megkapták a szaktárca tájékoztatóját. A szaktárca részéről jelen van számos szakértő, Baraczka Mariann szakállamtitkár asszony vezetésével. Köszöntöm őket. Ezen túlmenően jelen vannak érdekképviseletek is, az Orvostechnikai Eszközök Gyártóinak és Forgalmazóinak Szövetsége, illetőleg a betegszervezetek és a fogyatékkal élők részéről. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége részéről külön köszöntöm Hegedűs Lajos elnök urat, a bizottság régi ismerősét.
Megadom a szót szakállamtitkár asszonynak, ha kíván szóbeli kiegészítést tenni. Tessék parancsolni!
Dr. Baraczka Mariann szóbeli kiegészítő hozzászólása
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy rendkívül konfliktusokkal teli fél év áll mögöttünk a gyógyászatisegédeszköz-ellátás tekintetében. Előzetesen hadd köszönjem meg azt a konstruktív, együttműködő munkát, amit részben a betegszervezetek, részben a gyógyászatisegédeszköz-gyártók és -forgalmazók szövetségei részéről ennek a rendszernek a finomhangolása, újragondolása, illetve szükséges korrekciója előkészítő munkálatai során végeztek.
Azt gondolom, nem kell megismételnünk azokat, amiket az elmúlt hónapokban, legutóbb márciusban ebben a témában már jeleztünk. Nagy kihívás elé állította mind a forgalmazókat, mind a betegeket, mind az orvosokat az a tény, hogy a gyógyászati segédeszközök támogatására fordítható költségvetési keretek rendkívül szűkös mértéket tettek lehetővé. Ez a 35 milliárd forint arra késztette, szorította a tárcát, hogy a gyógyászati segédeszközök területén egy rendkívül nagy mértékű támogatáscsökkenést eredményező módosítást tegyen.
Az elmúlt fél év során annak köszönhetően, hogy az E Alap egyensúlyba került, lehetővé vált, hogy ezt a rendszert újragondoljuk, a szükséges korrekciókat a szakmai szempontok figyelembe vétele mellett megtegyük. Ennek eredményeként júliusban a lehetőségekhez mérten szakmai szempontból egy abszolút kielégítő korrekció történt, ami olyan régen várt területeken is, mint a sztómaellátás, talán megnyugtató megoldást eredményezett. E területen nagy kihívás volt a gyógyászati segédeszközök esetében a kötszerek támogatásának csökkenésére vonatkozó korrekció vagy az ortopédiai eszközök, ortetikai eszközök támogatására vonatkozó szabályok felülvizsgálata.
Minden szabályozás felülvizsgálatát úgy kell megtennünk, mint ahogy ez jelenleg is történt, hogy a szakmai szervezetekkel, a segédeszközt rendelő orvosokkal és alapvetően az érintett betegszervezetekkel egy előzetes konzultáció történjen. Ez most megtörtént. Azokon a kereteken belül, amelyeket az egyensúly által teremtett költségvetési források kínáltak, úgy gondoljuk, szakmai szempontból megfelelő megoldások születtek. Ennek a rövid összefoglalóját tartalmazza ez a tájékoztatás, nyilván nem a teljesség igényével; vannak olyan területek, ahol további korrekciókra szükség lesz és szükség van. Monitorozni kell folyamatosan azt az áprilistól megnyílt új támogatásbefogadási szabályozást, ami a korábbi bizonytalan ártárgyalási rendszert váltotta fel. Folyamatosan figyelni kell a gyógyászati segédeszközök tekintetében a közgyógyellátási rendszer időszerű változásait és a közgyógyellátás keretében felhasznált gyógyászati segédeszközök körének struktúráját. Felül kell vizsgálni folyamatosan a betegeket érintően a betegteher növekedésének struktúráját.
Elengedhetetlenül fontos az ellenőrzés szerepének hatékonyabbá tétele. Időről időre az mutatkozik, hogy mindazonáltal, hogy minden szervezet, illetve minden érintett erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a lehetőségek keretei között a rendelkezésre álló forrásokból a legoptimálisabb és a leghatékonyabb módon kerüljön szétosztásra a támogatás, azonközben valahogy elsikkad az ellenőrzésre fordítható energia. Bizony azt mutatják az ellenőrzési tapasztalatok, hogy ezen a területen bőven van mit javítani. Számos forgalmazó tekintetében már megindultak eljárások, adott esetben ha szükségessé vált, illetve ha bűncselekmény gyanúja merült fel, büntetőeljárások. Nyilván gondolunk azokra az esetekre is, amelyek nem elsősorban a gyógyászati segédeszközökre fordítható támogatások felhasználásával kapcsolatosak, hanem az egyedi méltányosság körében megállapított támogatásokra vonatkoznak, mint például az elhíresült inzulinpumpa ügy, ahol az eset összes körülményeit szem előtt tartó, mélyreható vizsgálatra van szükséges.
Kollégáim, Szepezdi Zsuzsanna főosztályvezető asszony és Daubner Mónika főosztályvezető asszony, aki az OEP képviseletében van itt, az esetleges részletek tekintetében megnyugtató választ tudnak adni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Felhívom a figyelmet arra, hogy az Orvostechnikai Szövetség különböző dokumentációkat bocsátott rendelkezésünkre; egy kiadványt is kaptunk, de most egy oldalon a véleményét is közreadta. Hornyák László elnök úr jelezte, hogy szeretne majd szót kérni. Azt tanácsolom, hogy három percben hallgassuk meg; ha a bizottság elfogadja, el kell dönteni, hogy mikor - a vitában, vagy esetleg most. Illetőleg Hegedűs elnök úr nem tudom, hogy kíván-e szólni. (Dr. Hegedűs Lajos: Igen.) Igen. Tehát azt javaslom, hogy ezt a két hozzászólást hallgassuk meg. (Nincs ellenvetés.) Lehet, hogy most kellene, mert akkor utána ezzel árnyalni tudnánk a vitát, a kérdéseket és hozzászólásokat. (Általános helyeslés.) Hegedűs elnök urat arra kérem, hogy röviden foglalja össze a véleményét. Köszönöm szépen.
Dr. Hegedűs Lajos hozzászólása
DR. HEGEDŰS LAJOS (Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége): Tisztelt Bizottság! Először is szeretném megköszönni, hogy a tisztelt bizottság többször foglalkozott ezzel a kérdéssel. Azt gondolom, ennek is tudható be, hogy ezen a területen valamiféle változások indultak el. Azt remélem, hogy a tisztelt bizottság ezt a kérdést továbbra is fontos kérdésnek tekinti.
Nos, néhány szót szólnék azokról az intézkedésekről és arról a problémacsomagról, amelyekről szó volt. Először is arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a minisztérium által készített anyag kimutatja, hogy mennyiben csökkent a támogatások kiáramlása, tehát milyen mértékben csökkent. Azonban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez nem azért történt, mert ennyi segédeszközre van szükség Magyarországon, hanem azért történt, mert ennyi segédeszközt tudnak az érintett emberek megfizetni. A térítési díjak növekedése igen jelentős keresletcsökkenést idézett elő ebben a kasszában. Ezt a jövő évi költségvetés tervezésével összefüggésben szeretném mondani, nehogy bárki abba a tévedésbe essen, hogy Magyarországon rendben van ezen a szinten a segédeszköz-ellátás, mert ennyi eszközre van szükség. Nagyon-nagyon radikális keresletcsökkenés történt. Elsősorban azért történt, mert olyan mértékűvé váltak a betegterhek, ami az emberek számára egyszerűen nem tették lehetővé, hogy az egyébként társadalombiztosítással rendelhető eszköz saját részét kifizessék.
A másik, amiről szeretnék beszélni: bár ténylegesen megtörtént valamiféle korrekciója az év eleji intézkedéseknek, és ezek döntő többsége valóban egyeztetett és jó hatást jelentő dolog volt, különösen a kötszerkérdés, az inkontinenciaeszközök kérdése és a sztómakérdés tekintetében történtek változások, amelyek nagyjából a korábbi állapotot igyekeztek helyreállítani, tehát fejlődésről nincsen szó, kivéve az inkontinenciaeszközt, amely esetében nyilvánvalóan a sztómazsák napi számának a növekedése egy fontos dolog, de összességében, tehát a kassza egészében tekintve elsősorban a korábbi szint elérését célozták.
Még egy gondolatkört szeretnék a tisztelt bizottság figyelmébe ajánlani. Magyarországon elindult, hál' istennek, egy komplex rehabilitációs program. A kormány határozatot hozott, amellyel összefüggésben úgy gondoljuk, hogy a korszerű és a rehabilitációt segítő gyógyászatisegédeszköz-ellátásnak zöld utat kellene adni, ugyanis nem lesz rehabilitáció, igazi, komplex rehabilitáció, ha ehhez nem csatlakozik korszerű segédeszköz-ellátás. Ez pedig azt jelenti a mi olvasatunkban, hogy olyan differenciált segédeszköz-ellátás irányába kell nagyon gyorsan elmozdulni, amely alátámasztja a rehabilitációt. Nem mindegy, hogy egy 90 éves - bocsánatot kérek a hasonlatért - combnyaktörött beteget látunk el kerekesszékkel, vagy egy 19-20 éves friss baleseti sérültet látunk el kerekesszékkel. Nem mindegy, hogy milyen eszközzel látjuk el.
Éppen ezért nagyon szeretném kérni, hogy a következő évi tervezés során az aktivitásnövelő, a rehabilitációt javító segédeszközök körébe mozduljon el a segédeszköz-ellátás. Ebben a tekintetben fontos a korszerű hallókészülék, amely a nagyothallók esetében a munkavégzést, a rehabilitációt teszi lehetővé - jelenleg ez megfizethetetlen a réteg számára -, másrészt az aktív kerekesszék, amely a közlekedést, a mobilitást és az egyebet teszi lehetővé, illetve azok az aktivitást növelő egyéb eszközök, például korszerű kötszerek, amely tartós decubitus esetén is lehetővé teszik a munkavégzést, merthogy segítik a dolgot, ennek a mennyisége, illetve a rendelhetőségének a korrekciója.
Még egy dolgot szeretnék elmondani: nagyon fontos, hogy mindez mikor történik. Nagyon jelentős késedelem történt a módosítások kapcsán, bár természetesen voltak egyeztetések, de azért az is látszott, hogy ennek vannak költségvetési okai is, hogy ez lehetőség szerint minél később következzen be, hiszen a kiadások növekedése vagy a kiadások emelkedése nyilván ezt jelenti. Köszönöm szépen a figyelmet. Még egyszer köszönöm, hogy a bizottság többször foglalkozott ezzel a kérdéssel.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Hornyák elnök úr következik az Orvostechnikai Szövetség részéről. Írásban megkaptuk a véleményt - köszönjük szépen. Kérném, hogy röviden tessék összefoglalni.
HORNYÁK LÁSZLÓ (Orvostechnikai Eszközök Gyártóinak és Forgalmazóinak Szövetsége): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Csatlakozva Hegedűs Lajos úrhoz, én is szeretném megköszönni, hogy immár többedszer foglalkozik az egészségügyi bizottság a segédeszköz témakörével. Azt hiszem, ez valóban nagy segítséget nyújtott elsősorban a betegek ellátásában, illetve a szakmának abban az értelemben, hogy a viszonyok némineműleg rendeződtek. Kétségtelen, hogy történtek előrelépések, de mint az anyagban is leírjuk, úgy érezzük, hogy ez még egy kicsit féloldalas, tehát maradt még lehetőség, ahol lehet javítani, hiszen ne felejtsük el, hogy ez a termékkör és ennek a felhasználói a legrászorultabbak, sok esetben nyugdíjasok, nehéz és hátrányos helyzetben élők. Egy kicsit populárisan fogalmazva a támogatáscsökkenés úgy értelmezhető náluk, mintha a nyugdíjukat csökkentettük volna. Valóban nem tudják megfizetni a termékeket. Ahogy Hegedűs úr mondta, azért van egy relatív csökkenés, mert ha darabszámra megnézzük, jóval kevesebb terméket váltanak ki.
Történt előrelépés. De hogy ennek miért nem lehet maximálisan örülni, annak az az oka, hogy igaz, hogy az 50 százalékról sok esetben 70 százalékra visszaléptünk, de ez még mindig a tavalyi összegnek a duplája, amit a betegnek ki kell fizetni. Ha hozzávesszük, hogy történt néminemű árcsökkenés egyes területeken, még akkor is jóval nagyobb a betegteher. Tehát ez azt jelenti, hogy a kasszában még mindig kellene a betegekre gondolni. A jövő évi kassza tervezésénél úgy látjuk, hogy minimum 42-45 milliárd forint szükséges ezen a területen. Hogy konfliktusokkal teli volt az időszak, én is azt hiszem, hogy történtek előrelépések, az Egészségügyi Minisztériummal, az OEP-pel kialakult egy munkakapcsolat. Azt hiszem, ebből az a tanulság, hogy előbb mindig meg kellene kérdezni a szakmai és a betegszervezetek véleményét, és ha egy egyeztetés után meghozunk bizonyos intézkedéseket, el lehet kerülni a konfliktusokat. Egyértelműen látszik, hogy a rendeletet és a törvényt, miután most már többször módosították, nem volt megfelelően átgondolt, csak a fiskális szemléletből indult ki, és igazából nem vette figyelembe a segédeszközpiac specialitásait. Szeretném hangsúlyozni, hogy a segédeszköz nem gyógyszer. Teljesen másként működik a segédeszközpiac, mások az árakban a tartalékok, itt nincsenek generikumok. Tehát itt az árcsökkenés, amit elképzelt az OEP vagy a minisztérium, egyértelműen csak a minőségcsökkenéssel együtt járhat.
Szeretném még felhívni a figyelmet arra is, ez a segédeszköz-ellátást részben érinti, hogy a segédeszközgyártók, -forgalmazók körülbelül 80 milliárd forinttal beszállítói a hazai kórházaknak, és rendkívül súlyosan érinti most őket a kórházak úgymond nehéz fizetési morálja és fizetési nehézségei. Úgy érezzük, ebben is mindenképpen előre lehetne lépni.
A jövőre vonatkozóan egy kérést szeretnék tolmácsolni, hogy az együttműködés még nyugodtabb legyen. A kormány és a bizottság most egy teljesen új biztosítási rendszeren kezd el dolgozni. Tisztelettel kérjük ismételten, hogy ennek a segédeszközt érintő részei vonatkozásában, ha esetleg tájékoztatást adnának, a figyelmünket felhívnák arra, hogy milyen változtatásokat, milyen intézkedéseket terveznek, nagyon megköszönnénk, hogy el tudjuk kerülni azt, hogy esetleg ebbe a rendszerbe bizonyos porszemek újra bekerüljenek.
Végül az ellenőrzésekről szólnék. Mi támogatjuk, és többször mondtuk, hogy igenis kell ellenőrizni. Nem az a megoldás, ha úgy érezzük, hogy gondok vannak a piacon, akkor az egész piacot büntetjük.
Végül még megemlíteném - a jövőre gondolva -, hogy a betegeket és ezt a szegény réteget hogyan támogatjuk. Angliát említette anno a miniszter asszony többször példaként árakban és egyebekben. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy Angliában a segédeszközöket ingyen kapják a betegek. Ez esetleg egy jövőben érdemes, meggondolandó tény lehet Magyarországon is, megfelelő ellenőrzéssel párosítva. Körülbelül ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hallottuk és köszönjük az érdekképviseletek véleményét. A vitát azzal nyitnám meg, hogy jó időben tárgyalunk erről, idén már másodszor, hiszen a jövő évi költségvetés tervezési időszaka előtt egyik oldalon, a másik oldalon pedig kétségtelen, hogy persze sokféle igény van, figyelembe kell venni a lehetőségeket. Én inkább azt látom személy szerint fontosnak, hogy majd egyszer próbáljunk odáig eljutni, hogy legalább a gyógyszer- és a gyógyászatisegédeszköz-kassza arányait tudjuk tisztességgel beállítani. Ez is egy régi kérdés.
Tisztelt Bizottság! A képviselő hölgyeké, uraké a szó. Ez egy konzultációs napirend, tehát kérdések, hozzászólások vannak egy körben. Schvarcz alelnök úr jelentkezett először, majd Csáky képviselő úr.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt a kérdést szeretném föltenni a minisztérium képviselőjének, hogy a felírás régi jól bevált módszerét mikor kívánják visszaállítani vagy változtatni rajta, hiszen a kötszerfelírás és a decubitus eszközök felírásánál nagyon nagy gondot jelent, hogy igen nehezen mozgatható betegeket kell beszállítani. Korábban a háziorvos írta fel ezeket a kötszereket, illetve segédeszközöket; ezt jó lenne visszaállítani, mert nagyon nehézkes mozgatni ezeket a betegeket, és csak úgy tudják megoldani, ha szabálytalanul csinálják ezeket a felírásokat.
A másik kérdésem a következő. Számos szakmai szervezet több éve kialakított különféle konszenzusokat úgy a kötszer, a decubitus és más vonatkozásában, most a sztómaterápia vonatkozásában. Ezeknek a konszenzuskonferenciáknak az anyagait, megállapításait, szakmai protokolljait miért nem veszik figyelembe? Tulajdonképpen ezek annyira szakmaiak és annyira jók, hogy csak be kellene "árazni" ezeket a konszenzusos anyagokat, és nem lenne nagyobb konfliktus és nem lenne nagyobb árnövekedés ezekben a dolgokban.
A harmadik pedig: csatlakozva elnök úrhoz a gyógyászatisegédeszköz-kassza és a gyógyszerkassza arányát jó lenne már a nemzetközi szinthez közelíteni, mert tarthatatlan, hogy mindig a gyógyászatisegédeszköz-kasszán spórolják el a gyógyszerkassza túllépését és mindig afelé nyomulnak. Erre mutatott az, hogy később korrigálni kellett ezt a büdzsét. A jövő évi büdzsé összeállításánál mindenképpen ezt az arányt kellene figyelembe venni és a GYSE-kasszát úgy megállapítani, hogy tudjuk, hogy a konvergenciaprogramot meg kell tartani, de a mostani korrekciókkal kialakított árképzés és mechanizmus végül is nem rossz, ezért ezen kellene finomítani és egy picit rátenni erre a kasszára. Akkor úgy tűnik, hogy megoldható lenne, és a legelesettebb populáció számára nem lennének ezek a terhek elviselhetetlenül nagyok.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr következik, utána Béki Gabriella.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. A gyógyászati segédeszközök támogatása és az egész rendszer átalakítása kapcsán már le lehet szögezni azt, hogy átestünk a ló túlsó oldalára. A minisztériumnak abban a korrekt anyagában, amit rendelkezésünkre bocsátott a forgalommal kapcsolatosan, az adatok tragikusak. Ha a mennyiségi adatokat összehasonlítjuk a múlt évi adatokkal, olyan mértékű csökkenés következett be, ami nem hiszem, hogy a korábbi, nem kellően alkalmazott felírások következménye. Nem tudom, a minisztériumot érdekli-e, érdekelte-e, van-e tudomása arról, hogy azokkal a betegekkel mi van, akik kiestek így a rendszerből; mert ez azt jelenti, hogy tízezrével, százezrével estek ki emberek az egész rendszerből.
Hétfőn az azonnali kérdésemet nem véletlenül a hallókészülékekkel kapcsolatban tettem fel miniszter asszonynak. Amikor egy érdekvédelmi szervezet figyelembe veszi és segít a minisztériumnak abban, hogy a csökkentett támogatási kereteken belül egy ésszerű beosztás valósuljon meg, akkor miért nem partner ebben a tárca? Ez volt a kérdésem lényege. Erre a válasz az volt, hogy tarthatatlan, hogy hipermarketekben lehet hallókészülékeket kapni, amitől én, megmondom őszintén, egy picit megdöbbentem. Azóta a munkatársaim a vevőszolgálatokat kérdezgetik, hogy mégis melyik hipermarketben milyen hallókészüléket lehet kapni. Eddig még nem találtunk ilyet, úgyhogy ha megmondanák azt, hogy melyik hipermarketben árulnak hallókészüléket, akkor megköszönnénk.
Nem a többi fogyatékkal élő hátrányára, hanem egy speciális csoport előnyére elmondom, mik a kérései az érdekvédelmi szervezeteknek a hallókészülékekkel kapcsolatosan. A hallásjavító eszközök támogatásának növelését kérik 50 százalékról 70 százalékra. A digitális eszközök közgyógytámogatását kérik a felnőttellátásban, mert egy nagyon nehéz sorban lévő társadalmi réteget egyszerűen a kommunikációtól zárunk el ezzel a döntéssel. A digitális hallásjavító eszközök kioldási idejének csökkentését kérik hét évről öt évre, az analóg eszközök 70 százalékos támogatását, az inplantátumok javítási büdzséjének támogatását, valamint jelző- és komforteszközök támogatását. Az érdekvédelmi szervezet egy korrekt háttérszámítást rakott le, ami éves szinten körülbelül 1 milliárdos növekedést jelentene az ő számításuk szerint. Nem értem, hogy miért nem lehet ezt figyelembe venni.
Ha fiskális szempontból nézzük ezt a tájékoztatót, akkor gondolom, a pénzügyminiszter úr most dörzsöli a kezét és baromira boldog, hogy mennyi megtakarítás van ezen a kasszán, mert drasztikus megtakarítás keletkezett - nem hiszem, hogy annak idején, amikor az átalakításhoz hozzákezdtek, akkor ezzel számoltak -, de mondom, ez ezres-tízezres nagyságrendben lehetetleníti el emberek életét. Úgyhogy nagyon-nagyon felül kellene vizsgálni és nagyon-nagyon sürgősen kellene felülvizsgálni ezt az egész rendszert, és igenis figyelembe kellene venni az érintettek véleményét.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella képviselő asszony következik, utána Havas képviselő asszony.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Én sem tudom ezt az anyagot fiskális szempontból olvasni. Egyrészt köszönjük, hogy a minisztérium készített egy ilyen összefoglalót, nagyon beszédes táblázatok vannak benne. Így például kifejezetten rengeteg információt tartalmaz az a táblázat, amelyik termékcsoportonkénti bontásban tartalmazza a forgalom alakulását.
Mindannyian tudjuk, hogy vannak egészen "filléres" segédeszközök, kötszerek, párnák, vatták, satöbbi, és vannak drámaian nagy összegű segédeszközök. Amikor általában megállapítjuk a forgalomcsökkenést, akkor nagyon nem mindegy, hogy melyik termékcsoportnál mekkora volumenben csökken. Az anyag végén szerepel egy bekezdés arról, hogy folyamatban van a gyógyászati segédeszközök kölcsönzésének régóta várt kidolgozása. Azt kell mondanom, hogy ez emberemlékezet óta folyamatban van, évtizedekre visszanyúlóan igény, éppen a nagy értékű eszközökhöz való hozzáférést segítené, ha ez a rendszer beindulna. Tekintettel arra, hogy ezt sok cikluson keresztül ismételten felvetettük, szeretném tudni, mi akadályozza, hogy még mindig nem indult be, és még mindig ott tartunk, hogy megállapítjuk, hogy erre szükség lenne, de valójában nem működik. Ez az egyik kérdésem.
A másik: az a kérésem, hogy amennyiben lehetséges, fűzzön kiegészítő, értékelő megjegyzéseket az előterjesztő ahhoz a táblázathoz, amelyik az első hét hónap forgalmát összesítve tartalmazza a tavalyihoz képest. Ebben az látszik, hogy januárban volt egy drasztikus csökkenés, 47 százalék, aztán február-márciusban 30 százalék, áprilisban már csak 10 százalék, és utána május-júniusban valahol beállt egy 3-5 százalékos forgalomcsökkenés. Itt az előttem szólók is azt firtatták, hogy vajon a forgalomcsökkenés miatt nem állt-e elő az a helyzet, hogy olyanok nem jutottak hozzá a szükséges segédeszközökhöz, akiknek tényleg létfontosságú. Ugye, hallottuk a MEOSZ elnökének is a véleményét arról, hogy bizony emögött a forgalomcsökkenés mögött egy olyan folyamat bújik meg, hogy tényleg nem jutnak hozzá az emberek ahhoz, amire szükségük van, illetve ezzel párhuzamosan lehet feltételezni, hogy ebben a csökkenésben valamekkora százalékban a felesleges igénybevétel is szerepet játszott.
Azt szeretném tudni, hogy a minisztériumnak van-e ezeken az összefoglaló adatokon túl mélyebbre ható ismerete arról, hogy ezek valóban milyen arányban jelentenek olyan megvonásokat, amelyek az emberek élethelyzetét teljesen ellehetetlenítik.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Havas képviselő asszony következik, aztán Puskás képviselő úr, Mikola alelnök úr, Czinege képviselő úr. Tessék parancsolni!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nekem egy viszonylag rövid kérdésem lenne. Áttekintve az anyagot, számomra az elvi problémákon túlmenően, akár tetszik, akár nem, akár fiskálisnak tekinthető probléma vagy kérdés is felmerül. Ha összehasonlítjuk a kötszerek támogatását megyénkénti megoszlásban az idei és a tavalyi év vonatkozásában, a végösszeget látva valóban a támogatás a felére csökken. Ez igaz. De ha megnézzük, hogy ez hogy néz ki megyénként, akkor számomra teljesen értelmezhetetlen megoszlás derül ki. Beleértve Budapestet, ahol mondjuk közel egyharmadára csökkent a támogatás összege, ugyanakkor Baranyában például a duplájára nőtt. Nehezen tudom elképzelni, hogy Baranya megyében ugrásszerűen megnőtt a sérültek száma, és akkora mennyiségű kötszerre lett hirtelen szükség, legalábbis nem tudok ilyen eseményről, ami történt volna. Számos olyan megye van, ahol a lélekszám viszonylatában nagyságrendekkel nagyobb a támogatás igénybevétele, mint mondjuk egy jóval nagyobb lélekszámú megye vonatkozásában. Itt egy fél mondattal utal a minisztérium arra, hogy hány forgalmazó kötött szerződést, és hogy a tb-támogatás közel 40-50 százalékát ők vitték el, vagyis hogy sikerült-e utánamenni, ez a megyei anomália vajon miből is eredhet. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr következik, őt követi Mikola alelnök úr.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány egyszerű kérdésem van - az egyik most elhangzott (Derültség.), úgyhogy csökkent a kérdéseim száma. Úgy gondolom, a háziorvosi kompetencia növelése pillanatnyilag a szakmapolitikai irányvonal. Ezzel messzemenően nincs összhangban az, hogy a gyógyászatisegédeszköz-rendelésben olyan korlátokat szabtak, amelyek a betegeknek, úgy gondolom, elviselhetetlen terheket jelentenek. Említettem már korábban, hogy a nagyon egyszerű mullpólya-, kötszerforgalom a felére csökkent. Ez nyilvánvalóan nem különleges indikáció alapján felírt rendkívül drága szert jelent, hanem köznapi használatos, egyszerű eszközöket. Ezek felírását, ezek használatát messzemenően meg kellene könnyíteni.
Ugyanígy például nekem szemet szúrt "A személyes mozgás segédeszközei" című fejezetben a jelentős csökkenés, amelynek egyik oka az, hogy egyszerűen botot szakorvosi javaslatra lehet felírni. Szóval, ezekkel úgy csalni sem nagyon lehet sokat, úgyhogy úgy gondolom, ezen is változtatni kellene.
A plusz betegszállításokat involváló decubitusos betegek bőrgyógyászati szakrendelésen való megjelentetése az élettől szerintem teljesen elrugaszkodott rendelet, mert vagy csal a doktor, vagy pedig szegény beteget olyan terhelésnek tesszük ki, ki, ami nem éri meg.
Az utolsó dolog pedig az lenne, hogy mi a magyarázata a megyénként nagyságrendekkel különböző támogatásoknak, kötszertámogatásoknak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola István alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Én is úgy gondolom, nagyon rossz, talán kimondható, tragikus a helyzet a gyógyászatisegédeszköz-ellátás területén. Ilyen rossz helyzet még nem volt Magyarországon. Ezrek, tízezrek maradnak ki a gyógyászati segédeszköz lehetőségéből, és ez egy nagyon súlyos kérdés. Úgy gondolom, a térítési díj növekedése, hasonlóan a vizitdíj bevezetéséhez, számos embert tart távol attól a lehetőségtől, hogy hozzájusson a gyógyuláshoz feltétlenül szükséges eszközéhez. Ezt tragikusnak tartjuk, és ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kellene, hiszen súlyos esélyegyenlőtlenség állt elő ezen a területen.
A kérdéseim a következők lennének. A tárca hogyan akarja kezelni a körbetartozást? Itt utalás történt arra - nem is tudom, ki beszélt erről -, hogy a kórházak egy része fizetésképtelenné válik, óriásiak a kintlévőségeik, lejárt határidejű számlákat tolnak maguk előtt, és nem tudnak fizetni nyilván a gyógyászait segédeszközökért. Van-e valamilyen terv arra vonatkozóan, hogy ezt a gyűrűző és egyre mélyülő körbetartozást, az ebből származó válságot kezelni tudják, hiszen az egészségügy körül lévő nagy beszállítói kör, a beszállítói piac, úgy tűnik, egyre érzékenyebb, és egyre több lehetetlen helyzet áll elő ezen a területen.
Szeretném megkérdezni, bár a gyógyászati segédeszköz nem gyógyszer, mondta valaki - és ez biztosan így is van -, de látnak-e hasonló folyamatokat, mint a gyógyszerpiacon végbement, illetve végbemenő folyamat, gondolok itt a tőkekoncentrációra. A gyártók, nagykereskedők, kiskereskedelem kapcsolatot talál egymással, ebben az állami beavatkozások lehetőségét mintegy negligálják, vagy legalábbis megnehezítik. Látnak-e ilyen folyamatot a gyógyászatisegédeszköz-piacon? Bizonyos erre utaló jeleket mi látunk. Ha igen, ha vannak ilyen jelek, akkor van-e valamilyen tervük arra vonatkozóan, hogy ezt a tőkekoncentrációt megfékezzék? Hiszen a gyógyászatisegédeszköz-ellátás a kötelező általános egészségbiztosítás része, amihez hozzáférni esélyegyenlőség alapján joga van a társadalombiztosítás és ezen belül az egészségbiztosítási járulékot fizető betegnek. Ez a beteg alkotmányos joga. Ezt az alkotmányos jogot senki nem veszélyeztetheti.
Röviden: a kérdésem az, hogy az állam, adott esetben a kormányzat lát-e elegendő mozgásteret arra, hogy ezt a nagy piacot szabályozza, merthogy szabályozásra szorul, az nem kérdés. Ez a helyzet, ami jelenleg előállt, és Magyarországon minden idők legnehezebb ellátási gondjait jelenti. Ezt mindenképpen valamilyen módon sürgősen orvosolni kell. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czinege képviselő úr következik, utána pedig Nagy Kálmán.
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Hosszú éves gyakorló orvosi pályafutásom után nagyon nagy hiba lenne, ha a véleményemet csak erről az anyagról mondanám, amelyben egy pozitívumot látok, hogy a kötszerek vonatkozásában a korszerű kötszer alkalmazása irányába ment el. Sajnos azonban csatlakoznom kell azokhoz a képviselőkhöz, akik azt mondják, hogy nem megfelelő a segédeszköz-ellátás. De ha nem nézzük a mögötte lévőket, akkor nem tudunk, mint Egészségügyi bizottság, rendesen véleményt mondani. Engem a sztómaellátásban, megmondom őszintén, hogy most kettő sztómát kap a beteg vagy hármat, nem érdekel, annyit kell kapnia, amennyi kell, de ha őszinte akarok lenni, akkor itt, egy egészségügyi bizottságban meg kell tárgyalni azt is, hogy a sztóma mennyiségét behatárolja az, hogy milyen osztályokon, hol végzik a műtétet. Vannak olyan esetek, amikor megkerülhetetlen a sztóma, de a mi feladatunk lesz majd az is, hogy kialakítsuk azt az egészségügyi ellátórendszert, ahol a legkorszerűbb műszerekkel tudunk operálni, és akkor a sztómaszükséglet csökkenni fog.
Nagyon támogatandó a Sebésztársaságnak az az álláspontja, hogy a megfelelő helyen ingyenesen varrógépeket bocsát a sebészek rendelkezésére, hogy a végbélhez közel eső daganatok ellátását is véglegesen megoldják, és ne a sztómára kényszerítsék őket, azonban a sztóma ezzel nincs megoldva, mert vannak olyan esetek, amikor ezt nem lehet. Ez az egyik dolog, amit személyesen átéltem. Higgyék el, azért szomorú, hogy ha osztozkodunk, hogy egy betegnek hány sztómás zsákja legyen, mert átélni a beteggel együtt azt, amikor először szembesül azzal, hogy sztómája van, ahhoz nemcsak sebésznek kell lenni, hanem pszichológusnak is.
A második: a segédeszközök közül a kötszerforgalmazás tekintélyes részét teszi ki a szintén gyógyíthatatlannak tűnő lábszárfekély. Van olyan eset, amikor meg kell vallanunk, hogy sem a sebész, sem a bőrgyógyász nem tudja véglegesen meggyógyítani a beteget. Ennek ellenére én ellentétben azzal, hogy a körzeti orvos kezébe adnám a kötszerrendelést én azt mondom inkább, hogy helytelen az, ha a beteg kezébe adjuk a receptet és azt mondjuk, hogy kösse be. Hiszen aki a sebészetben dolgozik, az tudja, hogy egy fertőzött seb bekötése sokkal szigorúbb feltételeket igényel, mint egy nem fertőzött seb bekötése. Tehát maximálisan támogatom, hogy korszerű kötszerekkel és megfelelő helyen történjen ez a kezelés. Különösen fontos, hogy az úgynevezett diabéteszes fekély, ami nagyon nagy kötszerigénnyel jár, a diabéteszes gangréna és az úgynevezett vénás eredetű lábszárfekély egy külön kiemelt ágazat legyen. Támogatom alelnök úrnak azt a javaslatát, hogy talán ilyen szakrendeléseket is létre kellene hozni, mert Nyugaton létrehozták ezeket, és elképzelhető, hogy kevesebb kötszerrel jár.
A harmadik fontos téma a következő. Én érsebész is vagyok, és sokszor kollegáim gúnyosan szokták mondani, hogy: mégis nálatok az utolsó műszer az amputációs kés. El kell ismernünk, hogy bizony nem mindenkit tudunk meggyógyítani. Ezért nagyon fontos, hogy ha amputációra kényszerülünk, megfelelő segédeszköz álljon rendelkezésünkre. Itt két fontos feltételt kell teljesíteni. Jó amputációs csonkot kell készíteni. Az amputáció nem olyan, mint ahogy régen csinálták, hogy három perc alatt levágta Pirogov a napóleoni háborúban a katona lábát. Olyan helyen kell csinálni ezt a műtétet, ahol megfelelő csonkot lehet készíteni, és - elnézést a gyártóktól - nem olyan végtagokat kell készíteni, mint amilyenek most vannak. A minőséget is ellenőrizni kell, mert minőség nélkül nem érdemes, dobjuk ki a pénzt az ablakon. Magyarul azt szeretném kérni és azt támogatom, hogy az Egészségügyi bizottság a gyártókat, a szakmai szervezeteket és a szakmai kollégiumokat együttesen kérje meg, hogy egy újfajta, nagyobb értéket képviselő, korszerű segédeszköz-ellátás legyen, lehetőség szerint nagyon szigorú ellenőrzéssel. Ellenőrzés az ellátás, az orvos oldaláról is legyen, de elnézést kérek, ellenőrzés szükséges a gyártók oldaláról is; azt hiszem, a spórolásnak itt van a fő forrása, nem pedig fiskális módon, hogy mondjuk csökkentjük a ráfordított összeget.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr, aztán Juhászné Lévai Katalin képviselő asszony következik.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Sajnos az elmúlt évekhez viszonyítva drámai változások következtek be ezen a területen is, a betegek ellátásának csökkenése egy nagyon súlyos problémát érint: éspedig az emberi méltóságot. A legszörnyűbb az, hogy azoknál az embereknél, akik a megfelelő segédeszköz-támogatást nem kapják meg, az emberi méltóság az, ami a leginkább sérül, a társadalomból való szegregációjuk a legsúlyosabb, és erre sorozatosan látunk példákat. Sőt vannak olyanok, akik már nem is tudnak olyan helyzetbe kerülni, hogy a társadalomnak megfelelő alkotó tagjai legyenek. Ha kiemelem azt az adatot, hogy a betegek 2 milliárd forinttal többet fizettek 25 százalékkal kevesebb darabszámú termékért, az mindent elmond.
Érdeklődtem a hallássérült gyerekek logopédiai korrekciójáról, ami drámaian csökkent, nem jutnak megfelelő hallókészülékhez a gyerekek. 60 százalékkal csökkent a hallásjavító eszközök támogatása; ezek nem tanulnak meg beszélni. (Folyamatos zaj.) Kérem, hogy ne tessék beszélgetni, vagy akkor én abbahagyom.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Arra kérem a bizottság tagjait, hogy szíveskedjenek csendben figyelni a hozzászólást.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tehát ezek a gyerekek nem tanulnak meg beszélni rendesen. Elhangzott itt egy kérés. Én is azt kérem, hogy azokat vizsgálják meg, akik kiszorultak a támogatásból, és hogy azok milyen színvonalú támogatásban részesültek.
A másik dolog a kórházon belül alkalmazható segédeszközök gyors beszerzése. Például ha osteosarcomás, Ewing sarcomás, daganatos gyerekeknek, felnőtteknek műtét közben kell a protézist beépíteni, nagyon drága protéziseket, és visszaküldik nekünk a beteget, hogy most nincs meg a protézis, és anyagi okokból - mert a kórház nem kapja meg a szükséges finanszírozást rá - adjunk neki még egy kemoterápiát, meg még egy kemoterápiát, meg még egyet, amíg megjelenik a növekedési protézis, ennek a következménye az, hogy a második után a metasztázis jelenik meg a protézis helyett. Kérem önöket, hogy ezeket ne bagatellizálják el, mert a felesleges igénybevétel, amiről általában beszélni szoktak, nem ezekben a konkrét esetekben jelenik meg, és nem a gyerekek esetekben. Soha olyan magukra maradottak a segédeszköz-ellátásban a gyerekek nem voltak, mint most.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Juhászné Lévai Katalin képviselő asszony!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Két területről szeretnék nagyon röviden véleményt megfogalmazni. A hétvégén voltam egy fórumon, ahol egy megyei mozgáskorlátozottak, de egyébként más fogyatékkal élő emberek is jelen voltak. Az az érzésem, hogy fontos persze a fiskális szempont, ami itt érződik, és elsősorban ez érződik ezen az anyagon is, de ahogy itt többen megemlítették már, a célunk az, hogy az embereknek segítséget adjunk ahhoz, hogy foglalkozásukat tudják űzni maradéktalanul, és lehetőséget teremtsünk arra - hisz' végre eljutottunk addig, hogy a rehabilitáció a fő szempont -, hogy mondjuk egy mozgáskorlátozott vagy kerekes székes egy időben kettő darab széket is kaphasson támogatással, mert van olyan, amivel a lakásában tud közlekedni, és van olyan, amivel az utcán, a munkahelyére tud közlekedni. Az jelenleg nem lehetséges, hogy mind a kettőhöz kapjon támogatást. Tehát a kérdésem az, hogy most, amikor a rehabilitációban végre próbáljuk helyére tenni az emberi méltóságot, az egyenlő esélyeket, lesz-e összhang a rehabilitáció és ezen segédeszközök hozzáférhetőségének, szükségességének az ellenőrzése kapcsán. Ugyanis én inkább azt gondolom, hogy az ellenőrzés rendszerét kellene úgy kidolgozni, hogy valóban az ép ember ne élhessen vissza ezekkel a lehetőségekkel. Tehát azt kérdezem, hogy az ellenőrzés hogyan épül ki, hogyan készülünk a rehabilitációs törvény kapcsán ezt az egész rendszert átalakítani.
Egy konkrét kérdés az ortopéd cipőkkel kapcsolatosan. Úgy tudom, miniszter asszonyt is megkereste az egyesületünk. Öt éve ugyanazon az áron állítják elő az ortopéd cipőket. A 25-30 ezer párral kevesebb cipő előállítása nem biztos, hogy azért van, mert egyébként nincs rá szükség, hanem valószínűleg azért, mert a beteg nem tudja megfizetni a cipők megemelkedett árát. Szeretném megkérdezni, hogy amit az Ortopéd Cipészek Egyesülete miniszter asszonynak a szeptemberi levelében megírt, korrigálásra kerül-e az ár legalább annyira, hogy ne legyen megfizethetetlen, vagy megszűnik az ortopéd cipőgyártás Magyarországon, hisz' nem képeznek már ilyen szakmunkásokat.
Gyakorlatilag úgy tűnik, hogy maguk a cégek képzik ki másfél év alatt normál cipészből ortopédcipésszé ezeket az embereket. De ha nincs értelme, mert képtelenek lesznek finanszírozni az ellátást, a gyártást, akkor valószínű, hogy Magyarországon nem lesz ilyen, hanem majd külföldről kell behozni. Összehasonlítva az EU-s országokat, jelentős árkülönbség van, és nyilvánvalóan nem a mi javunkra, hanem túl alacsony az ortopéd cipők támogatása. Tehát ezt szeretném megkérdezni és még egyszer azt, hogy a rehabilitációval hogyan állunk, visszakerül-e esetleg, kérhetjük-e azt, hogy egy közösen végiggondolt anyaggal jöjjenek vissza, hogy a rehabilitációs ellátás és a segédeszköz-ellátás hogyan fog egymáshoz viszonyulni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony.
Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Dr. Heintz Tamás jelentkezik.) Heintz képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt bizottsági Tagok! Tisztelt Szakállamtitkár Asszony! Nekem nincs kérdésem, mert a közel egyórás vitát, illetve a véleményeket hallgatva számomra egy biztos: az első felszólaló Schvarcz alelnök úr volt, aki a konvergenciaprogramra hivatkozott, az utolsó pedig Juhászné Lévai Katalin, aki elmondta a konkrét problémákat, amelyeket lát, illetve hogy hogyan lehet ezen változtatni. Azt kell mondjam önöknek, dr. Hegedűs Lajos és Hornyák László elnök urak felszólalását hallgatva, hogy igazából ők voltak a felütés a mai napra - a konvergenciaprogramra való hivatkozással a többségi társadalom már régen cserbenhagyta azokat az embereket, akiket nem lehetett volna cserbenhagyni. Amiről most beszélünk, az egy kialakult állapot, amit valamilyen módon kezelni kellene, és látjuk, hogy a helyzet tragikus. Ebben a kormánypárt és az ellenzék egyetértett, nyilván nem olyan hangsúlyokkal, hiszen nem tehetjük ugyanazt - sajnos -, a vélemények különböző hangsúlyt kapnak.
Ezek után - a jelenlegi helyzetet tényként véve - szinte egyértelműnek tűnik az, hogy a hétvégi hisztis beszéd után, amikor egy úgynevezett politikai alku jött létre, megegyezés született a több-biztosítós rendszerről, borítékolható volt, hogy a helyzet romlani fog. Egy biztos: a konvergenciaprogrammal kivonják a 250 milliárd forintot. Ezt most a magánbiztosítók pótolják, de nem csókra, hanem igenis profitra fogják ezt tenni. Innentől kezdve, tisztelt bizottság, egyértelművé válik, hogy az ellátás csak romlik, vagy pedig a térítési díjak emelkednek. Aki ezt nem látja, én is csak egy földönfutó háziorvos vagyok, de az boltba ne menjen el - ez annyira a napnál világosabb történet. Volt a hétvégén már tehénfoltos biztosítási rendszer, sőt hallottam gilisztabordásat is - nagyon aranyos volt -, de amit most művelünk, ez a szégyenfoltja lesz az egészségügynek. Aki ebben a történetben orvosként részt vesz, az még az esküjét is megszegi. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Van-e még hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Nincsen. Azzal adnám meg a lehetőséget a válaszadásra, hogy az egy egészségbiztosító, több pénztáras rendszer a mai napirend tárgyát nem képezi... (Dr. Mikola István: Sajnos! - Dr. Heintz Tamás: Belecsempésztük. - Derültség) Értem én, képviselő úr, ezért aztán azt gondolom, hogy a képviselő úr elmondta a magánvéleményét, jóslatait e tekintetben... (Dr. Mikola István: Arra vagyunk utalva, hogy jóslásokba bocsátkozzunk) De tudjuk, hogy a jóslás nem politikai kategória.
Tisztelt Bizottság! Megadom a szót a szakállamtitkár asszonynak és a munkatársainak. Azt kérem, hogy szíveskedjenek részletesen reagálni az elhangzottakra - nyilván időben ügyesen, de részletesen (Derültség.) annak érdekében, hogy aztán megfogalmazhassunk valami álláspontot. Köszönöm szépen.
DR BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Szerencsére nagyon sok képviselő hasonló tartalmú kérdéseket tett fel (Derültség.), úgyhogy lehetőségem nyílik arra, hogy megpróbáljak azonos kérdésekben nem személy szerint, név szerint válaszolni, hanem a kérdéskört tekintve együttesen.
Schvarcz képviselő úr, Csáky képviselő úr, Mikola képviselő úr és Nagy Kálmán képviselő úr is tulajdonképpen a hozzászólását a felírási gyakorlattal kapcsolatban kezdte. Hadd jelezzem, hogy ugyanúgy, ahogy a gyógyszereknél - ebben a tekintetben azt gondolom, hogy jeles vagy jó analógia -, a gyógyászati segédeszközöknél is a magasabb mértékű támogatások esetében, amikor indikációhoz kötötten rendelünk magasabb támogatást, hogy a kezdeményező legyen a szakorvos, hogy a terápiát állítsa be a szakorvos, azt gondolom, nem lehet vita tárgya, és nem is vita tárgya. Hogy az azt követő rendelés ismétlésében milyen időtartamhoz kötünk egy ismételt szakorvosi találkozást, azon lehet tovább egyeztetni. Nyilván vannak olyan termékcsoportok, hogy három hónapos háziorvosi ismétlés után történő szakorvoshoz történő visszaküldés szükséges, mert kell, hogy lássa a szakorvos a seb állását, a beteg gyógyulását, a beteg ellátásának a folyamatát. Bizonyos termékcsoportok esetében lehet, hogy ezt a határidőt meg lehetne növelni. Azt gondolom, ezt elfelejteni, és csak és kizárólag a háziorvosra bízni ezeknek a segédeszközöknek az első rendelhetőségét, nem biztos, hogy költséghatékony és a megfelelő terápia kiválasztása irányába visz.
Nyilván itt nem lehet nagy általánosságokban beszélni, mint ahogy mondtam, de alapvetően ezt a fajta megoldást, tehát hogy magas támogatási mértékkel történő rendelésnél alapvetően a szakorvos indítsa a termék beállítását, azt gondolom, feltétlenül szükséges ennek a tovább tartása. Szintén Schvarcz képviselő úr jelezte elsőként a kötszerekkel kapcsolatban, illetve a segédeszközökkel kapcsolatban is a konszenzuskonferencián, illetve a szakmai protokollokban megfogalmazottak továbbvitelét. Azt gondoljuk, hogy már a júliusban elkezdett módosítás és a jelenleg folyamatban lévő módosítás is arra törekszik, hogy ezeket a ténylegesen nagyon színvonalas és jó szakmai kollégiumi ajánlásokat, konszenzuskonferenciák során kialakított megoldásokat adaptáljuk a gyógyászati segédeszközök támogatási rendszerére vonatkozó szabályozásban.
Mire gondolunk itt? Puskás képviselő úr mondta, hogy a mull-lapok támogatása drasztikusan csökkent, és hogy nyilván rendkívül nagymértékű forgalom-visszaesés van. Valóban ez történt. Ennek reményeink szerint az is oka, hogy elindult a krónikus sebek kezelésére vonatkozó terápia a költséghatékonyabb, jobb minőségű, magasabb ellátási színvonalat képviselő termékek felhasználása irányába. Nem cél, hogy ezt visszaállítsuk. A krónikus sebkezelésnek, az említett konszenzuskonferenciának első számú szempontja ne a mull-lappal történő kezelés legyen az indítása, hanem a hatékony kötszer. Ennek megfelelően történt a korrekcióban 85 százalékos, illetve 70 százalékos, e korszerű kötszerek kezelésére szolgáló termékek támogatásmegállapítása.
A gyógyszer-, GYSE-kassza európai modelleknek megfelelő arányai tekintetében azt gondolom, hogy ez nyilván egy hosszú folyamat. A tendencia nyilván az kell, hogy legyen, hogy ez közelítsen az európai megoldásokhoz, bár azt gondolom, hogy ebben túlságosan nagy elmaradásban nem vagyunk. A rendelkezésre álló források felhasználása a lehetőségeinkhez mérten megtörténik. Hogy a kassza megtakarított volna, ahogy Csáky képviselő úr mondta, hogy itt megtakarítás lenne a gyógyászatisegédeszköz-kasszában, ezt így nem mondanám. A tavalyihoz képest rendelkezésre álló források nagymértékben csökkentek, ugyanakkor már most másfél milliárd forintos túlköltésben vagyunk. A júliusi támogatásváltozások eredményeként várhatóan 4,1-5 milliárd forintos túlköltést eredményező módosításokról beszélünk, ami természetesen szükséges volt, és természetesen indokolt volt, és nem volt halasztható, de ennek az eredményével számolni kell. Ezt az átcsoportosítást tehát meg kell tenni.
Ami a kötszerek felhasználásának megyénkénti, illetve országos bontását mutató és alapvetően az anyag fiskális jellegére vonatkozó megállapításokat, a képviselői hozzászólásokat illeti, azt gondolom, ez volt a célunk. Gyakorlatilag szerettük volna bemutatni, hogy a rendelkezésre álló források felhasználása milyen szempontok és eredmények mentén történt.
Igen, őszintén kellett beszélni arról, hogy a betegellátásban a biztosítottak térítésidíj-növekedésében mit eredményezett, milyen erőfeszítéseket kértünk a biztosítottaktól, a betegektől is, illetve hogy az egyensúly megteremtése esetén valóban a szakmaiság szempontjait szem előtt tartva milyen célokat tűztünk magunk elé és milyen szakmai szempontok szerint kívánjuk a jövőben az elosztását az ezekre a termékekre fordítható támogatásoknak.
A megyénkénti bontásra vonatkozóan Havas Szófia képviselő asszonynak azt válaszolom, hogy most zajlik annak az ellenőrzési folyamatnak a feldolgozása, ami taj szinten, tehát beteg szinten hasonlítja össze az azonos időszakban kiváltott támogatott termékkört az ez évben kiváltott támogatott termékkör vonatkozásában. Igazság szerint ebből tudunk következtetni arra, hogy hány olyan beteg van, aki ténylegesen az ellátásból krónikus betegként esett ki vagy nem jut hozzá az ellátásához szükséges segédeszközhöz, és hány a vélt vagy valós visszaélés ebben a termékcsoportban. Ennek az eredménye november-december környékére már rendelkezésünkre áll, akkor akár írásos formában is erről egy beszámolót tudunk adni a bizottság számára.
Mikola alelnök úrnak a térítésidíj-növekedéssel kapcsolatban: az anyag őszintesége is azt mutatja, hogy nem kívántuk takargatni, ez ezzel jár. Azonban bízunk abban, hogy részben a transzparencia-rendelet által lehetővé vált árlicitek bevezetésével, részben pedig tényleg egyfajta támogatásváltoztatási metódussal, amit itt gondolunk a sztóma- és az inkontinencia-termékek esetében a támogatásnál, egy kicsit enyhíthetők azok a feszültségek is, amelyek ezen termékek térítésidíj-növekedéséből adódtak, és egy hatékonyabb forrásfelhasználást eredményezhetnek.
Ami a koncentrációt illeti, körülbelül két-három hét múlva hozzuk a bizottság elé a gyógyszer-gazdaságossági törvény eddigi eredményeiről szóló beszámolót, amelyben szeretnénk majd kitérni ennek a területnek a részletes elemzésére is. Azt kell mondanom, hogy pontosan ennek a lehetséges veszélynek a kiküszöbölése érdekében épült a gazdaságossági törvénybe a versenyfelügyeletnek, illetve az Egészségbiztosítási Felügyeletnek egy olyan lehetősége, hogy ellenőrizve ezt a területet, az összefonódásokat, a koncentrációt, beavatkozhasson mind a felügyelet, mind a GVH. Hogy ebből az elmúlt kilenc-tíz hónapban milyen eredmények születtek, azt gondolom, idő előtti még az idő rövidségére tekintettel prejudikálni, de a szabályozási eszköz, amivel ezt monitorozhatja és szükség esetén beavatkozhat, rendelkezésére áll az államigazgatásnak.
Részletesebb tájékoztatást majd Daubner Mónika főosztályvezető asszony fog adni az egyes termékcsoportokra vonatkozó felhasználás és ellenőrzés tapasztalatairól.
Nagyon örültem Czinege képviselő úr hozzászólásának, ami azt igazolta, hogy a gyógyászati segédeszközök kérdését is egy komplexebb szemléletben kell vizsgálni. Hiszen pont a sztómaterápia az a kérdéskör, amelyben az igazolódott, illetve azt mutatták az eddigi tapasztalatok, hogy bizonyos műtéti technikák változtak az utóbbi időben, egyre kevesebb a sztómás műtét, ennek megfelelően a tényleges felhasználása az erre szolgáló eszközöknek is nyilván módosult. Illetve számos szakmai kollégiumi javaslat és orvosszakmai vélemény megalapozta azt, hogy amikor sztómaterápiához szükséges kötszerfelhasználásról beszélünk, ott ez nem a megfelelő orvosi terápiához kapcsolódik, úgyhogy bőven van mit vizsgálni ennek a területnek a szakmai ellenőrzése tekintetében is, valamint nyilván az ezzel kapcsolatos változtatások monitorozása a felügyelet számára is kihívás.
Lévai Katalin képviselő asszonynak: azt, hogy a rehabilitációval együtt kell kezelni a gyógyászati segédeszközök kérdését, evidenciának mondhatjuk. A kormányon belül a szociális ügyekért felelős miniszter asszony, illetve az egészségügyért felelős miniszter asszony ezeknek a területeknek az összehangolásán gondolkozik és dolgozik a napokban is. Megpróbáljuk megteremteni annak lehetőségét, hogy olyan új típusú eszközök is, amik eddig nem szerepeltek a támogatott termékcsoportok között, bizonyos rehabilitációt elősegítő mozgáseszközök - és ebben nagyon nagy szerepe van a konduktori fejlődéses gyerekek rehabilitációja során alkalmazott olyan új típusú eszközöknek, amik nincsenek benne a támogatási rendszerben - hogyan tudnánk a támogatási rendszerbe beépíteni. Ezen mi is dolgozunk és keressük ennek a megoldását. Nyilvánvaló, hogy a transzparencia-rendelet teremtette jogi környezetben ez egy befogadási eljárás eredményeként kerülhet be, és ezt a hatósági eljárási utat minden eszközcsoport tekintetében végig kell járni.
Nagy Kálmán képviselő úrnak válaszolnám, hogy a gyerekek tekintetében pont a 2007. év volt egy nagy változás, amikortól 100 százalékos támogatással hozzáférhető a 18 év alattiak számára a hallókészülék mind az analóg, mind a digitális tekintetében, és a 18 év felettiek esetében is, amennyiben felsőfokú intézményben nappali tagozaton tanulnak. Tehát ez tényleg egy olyan pozitív változás, ami a tanuláshoz, az életminőség javításához elengedhetetlenül szükséges, és ebben az életkori szakaszban feltétlenül fontos, hogy a megfelelő termékkel ellátottak legyenek.
A kórházi felhasználás kérdésének felvetését köszönöm, és továbbítani fogom a felügyelet felé, mert az egy súlyos szakmai hiba, ha valakinek a kórházi kemoterápiás kezelését azért kell megnövelni, nem orvosi indikáció alapján, hanem mert nincs hozzáférhető forrás. Itt valami probléma lehet az ellátó hálózaton belül, illetve a szolgáltatón belül, aki nem bírja biztosítani a megfelelő eszközt a gyógykezelés során. Úgyhogy köszönöm szépen, jelezni fogjuk a felügyeletnek, hogy az ilyen típusú ellenőrzéseket fokozza.
Heintz képviselő úrnak a konvergenciaprogrammal, illetve a rehabilitációval összefüggésben a kérdését azt gondolom, a korábbiakban megválaszoltam; ezek a lehetőségeink voltak. Nyilvánvaló, hogy az Országgyűlés számára, illetve a kormány számára is a 2008. évi költségvetés meghatározása során ennek az évnek a tapasztalatai alapján nyert információkat kell, hogy értékeljék, hogy ennek megfelelően valóban a reális szükségleteknek megfelelően alakítsák ki a jövő évi költségvetési kereteket.
A kölcsönzési rendszer gyakorlatilag lehetőség most is, a transzparencia-rendelet erre lehetőséget teremt, a támogatás a kölcsönzéshez biztosított, a támogatás mértéke meghatározott. A korábbi években ennek a kölcsönzési rendszernek a kialakítására mindig volt egy sor az E Alapon belül, de, hogy finoman fogalmazzak, nem volt túlságosan sikeres az ezekre kiírt pályázatok eredménye, illetve a kezdeményezés ezen a területen sajnos kudarcos, nem élnek a forgalmazók a kölcsönzési rendszerből adódó lehetőségekkel, nem jelennek meg forgalmazói piacon ilyen szolgáltatók.
Jelenleg fut Budapest egyik kerületében egy pilot projekt, amelynek keretein belül már monitorozzuk a kölcsönzési rendszernek egy modelljét, amiből valóban az jött vissza, hogy egyrészt rendkívüli mértékben lecsökkent az otthon ápoltak száma, tehát egyszerűen kevés az a beteg, akit az otthon ápolás keretén belül tartósan otthon kezelnének és az ehhez szükséges segédeszközt egy ilyen kölcsönzési rendszerben vennék igénybe.
Másrészt rendkívül érdekes és sokatmondó az is, hogy a rendelkezésre álló termékkörök például a lakásokban történő felhasználást hogyan segítik. Azt igazolta ez a projekt is, hogy bizony nincs a piacon jelen pillanatban olyan ágy, olyan termék, ami behelyezhető lenne mondjuk egy panellakás megfelelő méretei közé. Tehát rendkívül sok tapasztalatot leszűrünk ebből, és megpróbáljuk valamilyen megoldással ezt a rendszert beindítani, de sajnos nagyon sok volt a negatív tapasztalat, egyszerűen nem jelenik meg a piacon ehhez megfelelő forgalmazó; a rendszer képes lenne ellátni, a forrás meglenne rá, de nem történik aktivitás e tekintetben a forgalmazói oldal részéről és a betegek részéről sem.
A részletek tekintetében főosztályvezető asszony válaszolna.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót főosztályvezető asszonynak. Arra kérem, hogy illő rövidséggel tegye meg a kiegészítését. Tessék parancsolni!
DR. DAUBNER MÓNIKA (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Köszönöm szépen. Igyekszem nagyon gyorsan - talán nem is pontosan sorrendben - megválaszolni a kérdéseket, néhány kiegészítést tenni, amiket az államtitkár asszony kért.
Czinege képviselő úrnak szeretném mondani: a sztóma mennyiségét befolyásolja a műtéti technika. A bélvarrógépeket az OEP jelenleg támogatja pontosan ezért. Ennek következtében jelenleg a sztómás betegek száma csökkenőben van. A korábbi 12 ezerről megy a 10 ezer felé, és reméljük, hogy még kevesebb sztómás beteg lesz a későbbiekben. A lábszárfekélyes és az amputált betegekkel kapcsolatban csak egyet lehet érteni, amit állít, hogy legyenek diabétesz szakrendelések és érszakrendelések. Hát, valamilyen számban vannak, de ehhez az is kellene, hogy a kollégák ezeket a szakvizsgákat preferálják, hogy efelé kívánjanak elmenni.
Juhászné Lévai Katalin képviselő asszony felvetésével, aki a hozzáférést kéri növelni és az ellenőrzés fokozását szorgalmazza, teljesen egyetértünk. Mint az a képviselő asszony és a képviselő urak előtt is jól ismert, az OEP működési költségvetése 1,4-1,5 százalékos, az ellenőrzés fokozását akkor lehet elképzelni, ha ennek személyi feltételeit ki tudjuk alakítani.
Mikola alelnök úr vetette fel a körbetartozás kérdését, ami a gyógyászati segédeszközöknek az a területe, amiről most beszélünk, végül is a kórházon kívüli gyógyászati segédeszközök köre. A kórházi orvostechnikai eszközök és ezen belül a gyógyászati segédeszközök a német pontban finanszírozódnak, és ilyen értelemben a mostani vizsgálatnak nem volt köre, de természetesen ez a kérdés megfontolandó és vizsgálandó.
Csáky képviselő úr vetette fel a betegterhet, és hogy a betegek kötszer- és egyéb felhasználása rendkívüli módon anyagi nehézséget okoz. Arról szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy ennek nagyon nevezetes markere szokott lenni, hogy a betegek mit nem tudnak kifizetni, hogy miben jelentkeznek többletméltányosságért. Kötszerben nem jelentkeznek többletméltányosságért a betegek. Valószínűleg azzal is összefügg, hogy a habszivacsok, a hidrokolloidok és alginátok csoportban jelentősen nőtt a felhasználás, bizonyos korszerű kötszerek bejöttek. Nyilván más termékcsoportokra ez igaz lehet, hogy vannak olyan esetek, amikor ez borzasztó anyagi terhet okoz, de nem jellemző, hogy a MEPEK-nél különböző többletigényekkel jelentkeznének. Amikor megkapom ezeket a havi adatokat, nem Budapestről beszélve, mert ez egy nagyon nagy létszámú megye, de általában havi 5-20 többletkérelem van megyénként. A hallókészülék tekintetében a hallásmaradványosok szoktak jelentkezni többletért, mert ott összesen egy készülék van, ami egy nagyon durva hallókészülék, ami jó a hallásmaradványosoknak, és jellemzően ők szoktak kérni többletigényt, de ez egy másik készüléktípusra vonatkozik, és nem többletösszeg kérését jelenti.
A megyei eloszlásra annyit mondanék Havas Szófia képviselő asszonynak, hogy ez az elszámolás helye szerinti összeg, ebből adja ki. Ez nem azt jelenti, hogy Baranya megyében használták fel ezt a rengeteg kötszert, hanem azt jelenti, hogy a forgalmazó Baranya megyei, és az országos mivel terít. Ott jelentkezik, mintha ez Baranya megyei kötszer lenne. Hát, átköltözött Vas megyéből Baranyába (Derültség. - Zaj.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Több figyelmet kérek szépen, mert én sem hallom a válaszokat. Rövid, tárgyszerű válaszokat kérek.
DR. DAUBNER MÓNIKA (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): A botfelírással kapcsolatban szeretném jelezni, felvetődött, hogy szakorvosi javaslat kell, vagy nem kell. A háziorvos felírhatja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Azzal szeretném ezt a konzultációs napirendet lezárni, hogy a szokásainknak megfelelően egyrészt a kormányt tájékoztassuk a tárgyalásról a jegyzőkönyv megküldésével. Javaslom, a pénzügyminiszter úr figyelmét hívjuk fel arra, hogy a gyógyászati segédeszköz támogatásának előirányzatának reálisabb tervezése valósuljon meg a 2008. évi költségvetés előkészítésében, illetőleg a szaktárca vezetőjének figyelmét hívjuk fel a hozzáférési egyenlőtlenségek csökkentésére, nem utolsósorban bizonyos rendelési szabályok rugalmassá tételével és sok minden más, itt elhangzott javaslatot is figyelembe véve, hogy adott kereteken belül a gyógyászatisegédeszköz-ellátás reálisabb alapokra helyeződjön. Hívjuk fel a figyelmet ugyancsak az egyeztetési kérdésekre, tehát hogy az érdekképviseletekkel, a betegszervezetekkel és az Orvostechnikai Szövetséggel ez rendszeresen történjen meg, mint ahogy erre láttunk az utóbbi hetekben - sajnos nem előbb - biztató jeleket.
Javaslom azt, hogy egyébiránt a kérdés további figyelemmel kísérésére, illetőleg a folyamatok, tapasztalatok figyelemmel kísérésére az ellenőrzési albizottságnak adjunk feladatot. Ezzel tudnám lezárni a tárgyalást.
Tisztelt Bizottság! Megköszönve az előterjesztők részvételét, szünet nélkül térnénk rá a 2. napirendi pontra. Soron következik az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság nyújtott be. Az általános vita lezajlott. Összesen két ajánlásnyi pontot tartalmazó indítvány érkezett, két módosító indítvány érkezett. Ezekről kell állást foglalnunk. Az előterjesztő Önkormányzati bizottság megbízott azzal, hogy szóban tolmácsoljam a véleményüket, mert jelenleg bizottsági ülést tartanak. Meg fogom tenni. A kormány képviselője jelen van.
Az ajánlás 1. pontjában Sós Tamás képviselő úr kiegészítésével kapcsolatban - írásban ott az ajánlás - azt tudom mondani, hogy az előterjesztő támogatja. Megkérdezem a kormány képviselőjét, hogy mi a kormány véleménye.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja. A másik jobb.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Az előterjesztő egyébként mind a két pontot támogatja.
Kérdezem a bizottság véleményét, hogy ki támogatja a javaslatot, az ajánlás 1. pontját. Sorban kell haladnunk, ezért kérdezem, hogy ki támogatja az ajánlás 1. pontját, Sós Tamás képviselő úr javaslatát. (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja.
Az ajánlás 2. pontját az előterjesztő támogatja. Megkérdezem a kormány álláspontját.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A kormány ezt támogatja.
ELNÖK: A kormány is támogatja. Megkérdezem, ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Vojnik Mária képviselő asszony!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Úr! Csak azért, mert képviselőtársaink kérdezték, a különbség az, hogy az általunk benyújtott módosító indítvány a hatályos önkormányzati törvény és államháztartási törvény meghatározott paragrafusait beemeli ebbe a szabályozásba, mert a szakértők azt javasolták, hogy ez a megerősítés az átalakulás, illetve a jogszabály egyértelmű alkalmazása szempontjából szükséges. Ez a különbség, amit látnak képviselőtársaim, hogy még az Ötv. és még az Áht. meghatározott szakaszai is benne vannak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát a bizottság mind a két ajánlási pontot támogatta.
Az egyebekben szeretném elmondani, hogy az Országgyűlés elnöke részletes tájékoztatót küldött az Európai Unió portugál elnökségének programjával kapcsolatban. A bizottság titkárságán ez hozzáférhető. Sajnálattal jegyzem meg, hogy elég szegényes az egészségügyre vonatkozó elképzelés. Várhatóan újra napirendre kerül majd a munkaidő-direktíva, amit a német elnökség nem nagyon szorgalmazott.
Ezen túlmenően arra hívom fel a figyelmet - és ezt majd a bizottságban is érdemes tárgyalni -, hogy az Európai Bizottság egy fehér könyvet fog nyilvánosságra hozni az egészségügyi stratégiáról, ami már erőteljesebben foglalkozik a szolgáltatások összehangolásának kérdéseivel. Egyéb más elképzelés az egészségüggyel kapcsolatban nem nagyon jelentkezik, amit én szomorúan veszek tudomásul.
Az egyebekben van-e más? Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ha emlékeim nem csalnak, akkor az őszi munkarendben valamelyik novemberi ülésünket jelöltük meg, hogy visszatérünk a minőségbiztosítás kérdéskörére az egészségügyben a tavaszi elhíresült "minden negyedik beteg meghal a kórházakban" című kijelentéssel kapcsolatosan, illetve ehhez kapcsolódóan a magyar patológia helyzetére. Ez most azért jutott eszembe, mert tegnap Schaff professzor asszonytól megkaptam a Magyar Tudomány legújabb számát. Nem is kérdeztem, azt hittem, hogy mindenki megkapta. Kérem elnök urat, hogy az első cikket, ami Lapis professzor úr cikke, fénymásoljuk le és képviselőtársaimnak adjuk oda. Valamint azt kérném elnök úrtól, hogy már most, miután meg tudjuk határozni, hogy melyik héten kerül sor erre a napirendre, az érintetteket tájékoztassuk, hogy kellő idejük legyen fölkészülni erre a napirendre és teljes mélységben tudjunk ezzel foglalkozni. Ez lenne a kérésem.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr javaslatát. A Magyar Tudomány legutóbbi számát a könyvtárból beszerezzük, mert nem jár a bizottságnak. Egyébként egyetértek a javaslatával, akkor körözni fogjuk ezt és a következő bizottsági ülésen kioszttatjuk, talán ez a legegyszerűbb, de ha van elektronikus változata, akkor az is elképzelhető, hogy azon az úton juttatjuk el a képviselőknek. A novemberi programban ez szerepel. A pontos időzítést még nem tudom megmondani, de tervezzük, hogy mind a két kérdés napirendre kerül, úgy, ahogy ezt elfogadtuk a munkaprogramban.
Képviselő úr?
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Kérem, hogy a Szakmai Kollégiumot értesítsük, hogy készülni tudjanak. Képviselőtársaimtól meg azt kérem, hogy ha megkapják ezt a cikket, azért olvassák el, mert érdekes.
ELNÖK: Így van. Egyébként az a gyakorlat, hogy körülbelül két-három héttel korábban a külső meghívottak kapnak tájékoztatást már előzetesen telefonon és elektronikus úton is. Más ilyen napirendeknél is ez a szokás, és ezt tettük a mai napon is, hogy az érdekképviseletek, szakmai szervezetek föl tudjanak készülni, ha olyan konzultációra kerül sor, ami a bizottság ellenőrző feladataihoz kapcsolódik.
Nincs egyéb észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Az osztrák programra kiutazókkal holnap reggel 6 óra 45 perckor találkozunk itt, a Ház előtt.
A bizottság következő ülésére jövő héten kedden, 9 órakor, a főemelet 61. számú teremben kerül sor. Köszönöm szépen.
(Az ülés végének időpontja: 10 óra 35 perc.)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezetők: Vicai Erika és Ferenc Zsuzsa