EB-27/2007.
(EB-47/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2007. október 10-én, szerdán, 10 órakor
a Képviselői Irodaház 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Elnöki bevezető, bejelentések *
A napirend elfogadása *
Tájékoztató a háziorvosi rendszer átalakításáról, az alapellátási ügyeleti rendről *
Dr. Kincses Gyula bevezetője *
Kérdések, hozzászólások *
Reflexiók *
Tájékoztató az Egészségbiztosítási Alap 2007. évi I-IX. hónap mérlegének alakulásáról, a bevételi-kiadási előirányzatok teljesüléséről *
A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/3578. számú törvényjavaslathoz benyújtott, a bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása *
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Czinege Imre (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Schavarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP) dr. Nyul Istvánnak (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz) dr. Spiák Ibolyának (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Béki Gabriella (SZDSZ) dr. Vojnik Máriának (Fidesz)
Dr. Balogh Sándor főigazgató (Országos Alapellátási Intézet)
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Nyenyestánné Endrész Katalin (Pénzügyminisztérium)
Pálfalvi András megbízott főigazgató(Országos Egészségbiztosítási Pénztár)
Wágner Péter (Egészségügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 03 perc.)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait. Megállapítom, hogy az ülés a helyettesítésekkel határozatképes. Köszöntöm a meghívott vendégeket, az érdeklődőket.
Napirend előtt felhívom a figyelmet arra, hogy a házelnök asszony megbízásából az Országgyűlés Külügyi Hivatala rendelkezésünkre bocsátotta azt a levelezést, amelyet a házelnök asszony a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa elnökével folytatott a benesi dekrétumokkal kapcsolatos szlovák határozat tárgyában. Ezt az elvárásnak megfelelően kiosztattam.
Ha már nemzetközi ügyet hoztam szóba, három mondatban megemlékezem arról, hogy az elmúlt hét második felében Bad Gasteinben voltam az Európai Unió egészségügyi fórumán, amelyet a tizedik alkalommal rendeztek meg. Ez az Európai Unió egy fontos döntés-előkészítő műhelye. Talán most annyit érdemes tudni, hogy a soros szlovén elnökségnek feltehetőleg egy sokkal szélesebb körű egészségügyi prioritásrendje lesz, és a középpontba a rák elleni küzdelmet helyezik. Érdekes tanácskozás volt a gyógyszerpiaccal kapcsolatban. Európa készül az egységes gyógyszerpiac megteremtésére, de igen lassúak ezek a lépések. Sajnálattal tapasztaltam, hogy a generikus programban elég komoly a lemaradás. Érdekes volt a dohányzás elleni küzdelem fóruma. Elég komoly az elhatározás a tekintetben, hogy az Unió megy tovább a füstmentes közintézmények, éttermek teljes körűvé tételének az útján Európában, ugyanakkor komoly lemaradás van az adópolitikában, a dohánytermékeken elhelyezett képi figyelmeztetések tekintetében, illetőleg a dohánytermékek marketingjének - nem a reklámozásának -, a különböző marketingtechnikák korlátozásának az ügyében.
Tisztelt Bizottság! Ezen túlmenően napirend előtt szeretném megemlíteni, hogy ahogy ígértük a legutolsó ülés óta, a képviselőtársaim rendelkezésére bocsátottuk a múltkori bizottsági ülésen szóba került Health Consumer Powerhaus által készített felmérés interneten elérhető dokumentációját - magyar nyelven elég korlátos, de az angol nyelvű változat is rendelkezésre áll.
Továbbá szeretném felhívni a képviselőtársaim figyelmét még napirend előtt a jövő hétre, amely a bizottsági munka szempontjából egy hosszadalmasabb programot jelent. Kettő ülést tervezünk. Október 16-án, kedden, 9 órakor feltehetőleg az Irodaház III. tárgyalójában kerülne sor a miniszter asszony meghallgatására a Házszabály 68. § (3) bekezdése alapján, majd ezt követően sort kell keríteni még szintén a keddi napon feltehetőleg 12 órától a gyógyszer-gazdaságossági törvény végrehajtásával kapcsolatos jelentés megtárgyalására, ami a bizottság hatásköre. Szerdán is lesz bizottsági ülés 10 órakor, amikor a költségvetési törvények - két törvény van, a megalapozó törvény és maga a költségvetési törvény - általános vitájára kerülne sor, továbbá az adótörvények tárgyában benyújtott módosító javaslatok megvitatására. Arra kérem a képviselőtársaimat és a frakciókat, hogy az elfoglaltságunkat eszerint tervezzük. Ezt követően bizottsági ülésre feltehetően nem kerül sor október 29-30-ig annál is inkább, mert október 24-én a Ház éppen egészségügyi témában ellenzéki kezdeményezésre politikai vitanapot fog tartani, 25-26-27-én pedig a költségvetés általános vitája lesz, tehát gyakorlatilag szinte kizárt, hogy a bizottság ülést tartson. Minden olyan kérdést, amely az azt követő hét programjához szükséges, jövő héten a keddi, szerdai ülésnapokon kell majd megbeszélni. Kérem, hogy eszerint történjen meg a tervezés.
Megkérdezem a képviselőtársaimat, hogy a napirend előtt egyéb bejelentenivaló, vélemény van-e. (Dr. Puskás Tivadar jelentkezik.) Igen, Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Arra szeretnék engedélyt kérni, hogy a bizottság tagjainak kioszthassam a XIII. Őszi Szimpózium meghívóit. Az Országos Mentőszolgálat, a Vas Megyei Mentésügyi Alapítvány és a Magyar Oxyológiai Társaság Bükfürdőn rendezi immár tizenharmadik alkalommal ezt a nemzetközi részvétellel zajló sürgősségi összejövetelt - kétnapos rendezvényről van szó. Mindenkit szeretettel várok! Majd kiosztom a meghívókat.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. A bizottság titkársága segítségre lesz a meghívók szétosztásában. Egyéb hozzászólás van-e? (Senki sem jelentkezik.)
A napirendre az írásban kiküldött meghívó szerint teszek javaslatot. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki támogatja az indítványt. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi ajánlást elfogadta.
Tájékoztató a háziorvosi rendszer átalakításáról, az alapellátási ügyeleti rendről
Soron következik a háziorvosi rendszer átalakításáról, az alapellátási ügyeleti rendről készített tájékoztató megvitatása.
Két írásos anyag van. Az egyik a futárpostával érkezett, a másikat most osztották szét, és a napirend előadója az Egészségügyi Minisztérium részéről Kincses Gyula államtitkár úr. Most már nem mint bemutatkozó államtitkár, hanem mint a napirendi pont előadója van itt. Itt van Balogh Sándor úr, az Országos Alapellátási Intézet főigazgatója. Az érdek-képviseleteket is szokás szerint meghívtuk. Megadom a szót az államtitkár úrnak.
DR. KINCSES GYULA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az alapellátás súlyáról nem feledkezünk meg akkor, amikor az egészségügy átalakításában most másról szól a közbeszéd, és ezért nagyon fontos, hogy ez a bizottság is napirendjére tűzte ezt a témát. Az alapellátás hosszú távú átértelmezése bizonyosan elkerülhetetlen, de a mostani előterjesztésünk a belátható időtávon belül ebben a ciklusban megléphető és meglépendő lépésekkel fog foglalkozni. A tágabb átértelmezés vélhetően majd általában az infrastrukturális körülmények változása, illetve egyéb szakmai feltételek esetén későbbiekben lesz lehetséges. Az alapellátás átalakításában 4 központi problémakör van, amiről röviden szeretnék a felszólalás lehetőségén belül élni.
Az egyik általában az alapellátás integrációjának, koncentrációjának erősítése, növelése, a másik az ellátatlan területek problémájának kezelése, a harmadik a finanszírozási változások kérdésköre és egyéb, a háziorvosok életét megkönnyítő, nem rendszerelvű, nem rendszerszerű változás, ami egyszerűen - idézőjelbe téve a "csak"-ot - egy picit élhetőbbé teszi a háziorvosok, illetve, bocsánat, az alapellátásban dolgozók életét.
Az integráció és koncentráció kérdéskörében egyrészt az egészségház koncepció továbbélésére vagy megvalósítására lesz lehetőség a regionális operatív programok keretén belül, ami azt jelenti, hogy a mikrotérségeken belül vagy a mikrotérségek közötti integráció egy térbe hozza a különböző alapellátási területeket. Ebbe esetleg bele lehet érteni a gyógyszertárat. Ha a helyi erők úgy gondolják, akkor ebbe közösségi tereket lehet vinni, ahol különböző életmódprogramokat lehet csinálni. Elég régóta több cikluson keresztül beszéltünk ezekről a kérdésekről. Ez most úgy tűnik, hogy a regionális operatív programokon belül vagy azon keresztül megvalósulhat.
Ugyanígy fontos feladatnak tartjuk a szakmai integráció erősítését a lakosságközeli ellátásokban, tehát egyrészt az alapellátáson belül, hiszen vannak nem kedvező jelzések arra, hogy a védőnői hálózat és a háziorvosi rendszer között nem mindig megfelelő az információcsere, és ezeknek a különböző egyéb telelepülésszintű ellátásoknak - ifjúság, egészségügy, stb. - alapellátással való szorosabb információs és szakmai együttműködését támogatni kívánjuk. Másrészt általában a lakosságközeli ellátásoknak, tehát a házi szakápolásnak természetesen mind szakmai, mind informatikai közelségét meg kell valósítani a háziorvosi rendeléseknek, és a szakrendelőknek. Ezt célozza egyébként ma a majd egyebek közt említett internettámogatás vagy internetes elérés biztosítása is.
Az alapellátás közép- és hosszú távú perspektívájában bizonyosan komoly szerepet játszik majd a szakdolgozók kompetenciájának - diplomás nővérek és egyáltalán a szakdolgozók kompetenciájának -, súlyának növekedése, és kiemelt feladat - természetesen itt a papírokban külön anyagként is szerepel - az ügyeleti rendszer továbbfejlesztése, átalakítása, a központi ügyeletek támogatása.
Ez szerencsére szintén nem új kezdeményezés, már eddig is ebbe az irányba haladtak a folyamatok, a főigazgató úr, ha kell majd részletesebb adatokkal szolgál, bár a kiküldött anyagban a számok, grafikonok megtalálhatók, tehát erre nem térnék ki. Annyit emelnék ki, hogy eddig a központi ügyeletek fejlesztésének az oka elsődlegesen szakmai indok volt, a betegek biztonságosabb, magasabb színvonalú ellátása. Ez természetesen nem változik, de a munkaidő-normatívák szigorú figyelembevétele egy másfajta kényszert is hoz ebben az integrációban, és azt gondoljuk, hogy ez a folyamat fel fog gyorsulni.
Az ellátatlan területek ellátásának megoldása érdekében egyrészt önmagában az, hogy az ellátatlan minősítés a 12 hónapról lekerül 6 hónapra, ez önmagában gyorsítja és könnyebben kezelhetővé teszi ezt a problémát, de azt a kérdést ettől még, hogy hogyan kerül oda orvos, ez természetesen nem oldja meg. Ennek a problémának a megoldására a központi gyakornoki rendszer - ezek a bizonyos területi kötelezettség nélküli praxisok, amelyek az Országos Alapellátási Intézethez vannak integrálva mint központi rendelkezésű praxisok - lehet a megoldás.
Ez két módon segíti az ellátatlan területek helyzetét. Egyrészt ha nem is kirendelésszerű direkt utasítással, hanem az illetővel egyeztetéssel, de azért gyakornoki időben a munkavégzés helye központilag legalábbis irányítható, és bizonyosan nem a belvárosi helyeket fogják tudni választani ezek a kollégák, hanem az ellátatlan területeket, és ha oda vannak kihelyezve ebben a státusban, akkor ott ők maguk is körülnézhetnek, belenőhetnek abba a környezetbe, és van arra esély, hogy ott fognak letelepedni.
A másik előnye ennek a rendszernek, hogy picit ironikusan azt szoktuk mondani, hogy a jelenlegi szabályozás lényege az, hogy háziorvos lehet az, aki háziorvosként dolgozik vagy előtte háziorvosként dolgozott, tehát elég merev volt az átlépés a háziorvosi rendszerbe más szakmákból. Nem jogilag, önmagában, hanem megélhetési szempontból, hiszen egy kórházi vagy szakorvosi praxist otthagyni, újraépíteni technikailag és pénzügyileg komoly nehézséget jelentett. Ez a megoldás így egyszerre segíti az ellátatlan praxisok ügyét, másrészt pedig az egészségügyi szerkezetátalakítás kapcsán esetleg felszabaduló munkaerőnek, akinek van szándéka, motivációja az alapellátásba átlépni ott is ennek az átmeneti finanszírozását oldja.
Az alapellátás finanszírozási változásairól. Az alapellátás finanszírozási elvein az egészségügyi kormányzat nem kíván változtatni, tehát megmarad alapvetően a normatív teljesítményfinanszírozás a különböző pótlékokkal. Viszont a normatív teljesítményfinanszírozás kifejezésnek szeretnénk valós tartalmat adni; magyarul lesznek a szándékaink szerint beépülő teljesítményelemek az alapellátásba, de ez nem egy fee for service típusú teljesítménygenerálást lehetővé tevő teljesítményfinanszírozás lesz, hanem a háziorvosi elvárt tevékenységek - tehát például az alapdokumentáció, a törzskarton-kitöltés, bizonyos gondozási tevékenységek meghatározása után az elvárt tevékenységek - elvégzése viszont már teljesítményfinanszírozásba, tehát tételes finanszírozásba kerül.
Ez egyrészt javítja azt a helyzetet, hogy a háziorvos tudja-e pontosan, hogy mi a dolga - bocsánat, általában tudja -, de ehhez érdeke is fűződik a normatív finanszírozáson belül, ezen összegen belül lefedett tevékenységek elvégzésére, másrészt miután nem szabad pontvadászat van, a kassza zártságát sem veszélyezteti. Tehát a finanszírozási változásoknak ez lenne a lényegük.
Természetesen egyéb szabályok bevezetését is szeretnénk: az alapellátásban érthető ellenállást okozott a jelentési kötelezettségek megnövekedése.
Mi azt gondoljuk, erre nem az a megoldás, hogy akkor nem kell jelenteni, és nem akarjuk tudni, hogy mit csinálnak, és hadd csinálják továbbra is úgy, ahogy akarják, hanem a jelentéseket egyrészt ésszerűsíteni kell. Tehát csak a ténylegesen használható információkat kell gyűjteni, hiszen ismerjük a mondást, hogy aki olyan adatot kér, amit nem használ fel, az egyéb gazemberségekre is képes. Másrészt viszont az egyablakos ügyintézés szellemében azt szeretnénk megoldani, hogy a háziorvos egy helyre jelentsen, ne kelljen különböző időpontokban különböző szervezeteknek szanaszét jelentgetnie, hanem egy helyre egy integrált jelentést küldjön egy időpontban, és majd az ezt fogadó szerv dolga lesz, hogy eldöntse, ebből mi az, amit csak ő használ, mi az, amit ő és a KSH, mi az, amit csak az ÁNTSZ. Tehát egy ilyen jellegű jelentési rendszer kidolgozásán dolgozunk, aminek a szakmai alapja természetesen klasszikus nevén a törzskarton, az alapdokumentáció újradefiniálása.
Említettem, hogy tervezzük a praxisok kötelező internetellátásának a kérdését. Tisztában vagyunk azzal, hogy ha valamilyen kötelezettséget írunk elő, akkor ennek valamilyen forrásoldalát is meg kell teremteni. Az még egyáltalán nem eldöntött, hogy annak, akinek nincs saját szolgáltatója, próbálunk központilag valamilyen kedvezményes lehetőséget biztosítani, vagy pedig egyszerűen a díj valamilyen megemelésével mindenkinek, hiszen azt igazságtalannak tartanám, hogy az kap támogatást, akinek eddig nem volt, aki nem lépett át egy korszerű rendszerre. Ma már szerencsére a praxis összköltségéhez képest annyira csökkentek az internetdíjak, hogy ennek a kezelése már nem fog komoly forrásoldali problémát jelenteni. Természetesen számtalan egyéb lehetőség is felmerült. Elnézést, hogy nem azzal kezdtem, hogy mindez természetesen nemcsak ezt a bizottságot érdekli, hanem a szakmát is, hiszen az OALI szervezésében komoly szakmai vita folyik minderről. Nagyon vastag dokumentáció az, amit a főigazgató úr ide is eljuttatott, és minden háziorvos megkapott. Ebben számtalan olyan felvetés van, mint például a praxisjog megvásárlásának a könnyítése, ahol a mögöttes gazdálkodó szervezet, a praxistulajdonos akár lízing formájában fizeti, de nem egy összegben kell a nettó saját jövedelméből kifizetnie. Számtalan hasonló dolgon még gondolkodunk. Kérdés nélkül ennyivel egészíteném ki az előterjesztést. A főigazgató úrral együtt készségesen válaszunk a kérdésekre.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr.
Megkérdezem a főigazgató urat, hogy akar-e most kiegészítést tenni. (Dr. Balogh Sándor nemet int.) Akkor majd nyilván a konzultáció után.
Tisztelt Bizottság! Konzultációs napirendről van szó, ezért a kérdéseket és észrevételeket kezeljük egy körben. A dolog természetéből adódóan megkérdezem a képviselőtársaimat, hogy ki kíván kérdezni vagy véleményt mondani. (Dr. Horváth Zsolt jelentkezik.) Horváth Zsolt képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelettel szeretném megkérdezni a minisztérium képviselőit a következőről. A háziorvosi ügyeleti rendről szóló tájékoztatásban - legalábbis ami hozzám eljutott - nem találtam egyetlen mondatot sem a fogorvosi ügyeletről, márpedig azt gondolom, hogy ez is az alapellátás része. Szeretném, ha erről is kaphatnánk tájékoztatást. Ha tudnának erről valamit mondani, hogy ez pillanatnyilag hogyan áll az országban. Rendszeresen elfelejtik egyébként a háziorvosok között megemlíteni a fogorvosokat, az alapellátásban dolgozó kollégákat. Jelzem, hogy ők is háziorvosok a törvény erejénél fogva. Kérem, hogy ezt is vegyék bele. A tájékoztatástól függően szeretnék majd megjegyzéseket tenni. Kíváncsi vagyok, hogy ezen a területen most mi a helyzet. Köszönöm.
ELNÖK: Nyul képviselő úr!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm. Két anyagot kaptunk. A második anyag az ügyeleti rendszerre vonatkozik. Ez nekem megnyugtatóbb volt, mint az előző adat, amely a 2005-ös statisztikát mutatta, ahhoz képest már szép változás van.
Az internetszolgáltatással kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a térségünkben a kollégák, a gyerek- és háziorvosok egyaránt rendelkeznek internetszolgáltatással. Annál is inkább fontosnak tartották, hogy megcsinálják, mert január 1-jétől a jogviszony-ellenőrzést is tudják végezni, a fekvőbeteg-gyógyintézetbe náluk már most is előjegyzés történik. Úgy gondolom, az internetre való áttérés kérdését mindenképpen fel kellene gyorsítani. Ahol nem működik, mindenképpen szorgalmazni kellene. Ehhez valóban költségvetési forrásokat is kell teremteni. Igen, a védőnőkkel, az ÁNTSZ-szel, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, a rendelőintézettel és a kórházzal való kapcsolattartás rendkívül fontos. Ezen keresztül el lehetne jutni oda is, hogy a napi gyakorlatban a zárójelentés, a leletek és egyebek a háziorvos, a kezelőorvos, a beutaló orvos rendelkezésére álljanak, és az adatvédelmi dolgokról nem beszélek, de természetesen ez is felvetődik. Itt egy olyan dologról beszélünk, amelynek a megléte már most nagyon fontos lenne, és mindenképpen szorgalmazzuk, hogy mihamarabb történjen meg.
A másik: az anyagban szerepel, hogy a törzskartonon szerepeltetni kell a beteg aktuális egészségi állapotát, és ezt rendszeresen küldeni kell. Úgy gondolom, hogy annak a háziorvosnak, aki lelkiismeretesen és jól végzi a feladatát, ez nem okoz problémát, hiszen naprakészen tisztában van a beteg általános egészségi állapotával, és jó része dokumentált volt eddig is. Ezt csak erre a törzslapra át kell vinni. Remélhetőleg ez nem jelent új munkát, hiszen ez a mindennapi munkájának a szerves része meggyőződésem szerint.
Az ügyelettel kapcsolatosan örvendetes - a másik anyagból kiderül -, hogy egy év alatt gyakorlatilag 10 százalékkal nőtt azon szolgálatok száma, amelyek a központi ügyelet irányába mozdultak el, és ezzel gyakorlatilag az az 50-50 százalékos durva arány megváltozott, hogy a lakosság 50 százalékát központi ügyeletben látják el, a másik 50 százalékát látják el máshogy, tehát készültségi formában. A központi rendszerre való törekvés, ez a folyamat mindenképpen mindannyiunk számára kívánatos. Egy kérdésem lenne ezzel kapcsolatban. Nem derült ki az anyagból, hogy valójában mennyi azon központi ügyeletek száma, amelyek mentőszolgálathoz is kötöttek. Igazából a központin belül jó lenne még ezt a fokot is meglépni. Az lehetne igazán jó megoldás. Példát is tudok erre mondani. Nem nagyvárosban, hanem kisvárosban is működik nálunk olyan szolgálat, amely mentőszolgálathoz kötött. Köszönöm, ennyi lett volna a hozzászólásom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Spiák Ibolya képviselő asszony következik, majd Puskás Tivadar.
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy kérdésem volna. Hogyan érintik a tervezett változások a gyermekgyógyászati alapellátást? Erről nem hallottunk. Az előbb vázolt koncepció rájuk is vonatkozik. Maradnak, vagy megszűnnek?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Több kérdésem lenne, illetve hozzászólnék. A megyémben a mentőszolgálat és az orvosi ügyelet több, mint tíz éve közösen működik Körmenden, és öt éve Szombathelyen. Ez négy ügyeletet jelent. Rendszeres gondjaink vannak a finanszírozással. Az a helyzet, hogy a mentőszolgálatnak nem alapfeladata. A mentőszolgálat, az Országos Mentőszolgálat működésében ez pillanatnyilag idegen test. Kérdezem én, hogy van-e követendő példa, illetve van-e egyértelmű recept arra, hogy milyen módszerrel kellene ezt csinálni. Van-e erre megfelelő pénz? Alakítjuk-e úgy a rendszert, hogy biztonságos legyen nemcsak a betegeknek, hanem a benne dolgozóknak is a fizetésükkel együtt ez a rendszer?
A következő: a tervekkel kapcsolatban hallottuk, hogy a teljesítményelemeket a finanszírozásnál figyelembe veszik. Ezt egészen pontosan nem értettem. Ez azt jelenti, hogy akkor dolgozik legjobban a háziorvos, ha egyáltalán nem vagy nagyon ritkán jön hozzá beteg, mert a prevencióval megoldja a dolgokat - ugye ez is háziorvosi feladat? Milyen mutatók lesznek? Ez a jelenleg érvényes degresszió a háziorvoshoz tartozó betegek számát hogyan érinti a terv szerint? A tervekben örömmel látom, hogy az OEP-é lesz megerősítve az az egyetlen hely, ahova a jelentést küldeni kell, és akkor mint egyetlen biztosító ebben az időszakban - számunkra nagyon kedvező volt ezt olvasni és látni.
A fogorvosi ügyelettel kapcsolatban, amit fölvetett Horváth Zsolt képviselőtársam: pillanatnyilag a szakmai rendelet és a finanszírozási rendelet egymásnak ellentmondó. Várható-e, hogy ezekben valamiféle jogharmonizáció következik be? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Garai képviselő úr!
DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A teljesség igénye nélkül szeretném megkérdezni, hogy a gyógyszerrendeléssel kapcsolatos szankcionálási tervek, amelyek elhalasztódtak és nyilván valamilyen finomításon fognak keresztülesni, milyen stádiumban vannak és milyen szakmai elképzelések mentén történnek. Mert elég nagy felháborodást váltott ki a kollégák körében. Számtalan ellentmondást véltünk felfedezni. Én azt elismerem, hogy nem könnyű dolog ezt átlátni annak, aki nincs benne a gyakorlatban, de azért az erre való törekvést elvárhattuk volna, és akkor talán nem kellene ennyit változtatni.
Tehát két példát mondanék. Milyen elképzelés alapján lehet büntetést kilátásba helyezni, amikor a háziorvosok egy jelentős gyógyszertömeget különböző szakorvosi javaslatok és kórházi zárójelentések alapján kötelesek felírni. Nyilvánvalóan az egy szakmai elöljárói javaslat, másrészt rengeteg olyan gyógyszer van, aminek a kedvezményes felírásához szintén folyamatos szakorvosi javaslat kell, és a sort még tovább folytathatnám.
Egyetlenegy ellentmondást mondanék a mindennapi gyakorlatból. Ismerek egy olyan orvost, aki az összes hypertonia-csoportból - azt hiszem, ebben a táblázatban van öt vagy hat, ami föl van sorolva - mindegyikből az országos átlagnál többet ír fel. Ez egy érdekes dolog, mert a hypertonia megállapítása talán az egyik legegyszerűbb dolog: meg kell mérni a beteg vérnyomását egyszer-kétszer-háromszor vagy ne adj Isten, végül egy 24 órás vérnyomásmérést kell csinálni, és így tovább. Inkább háromszor mérjük, de ez sem olyan bonyolult dolog, és keresztülvihető.
Tehát azt mondom, hogy a hypertonia diagnózisa áll. Ebből következik akkor, hogy ha minden csoportból többet ír fel valaki, az valamilyen módon vagy abszolút indokolatlan - márpedig hypertoniaellenes gyógyszert indokolatlan nem nagyon szoktunk fölírni, mert akkor nagy baj van -, vagy ártani akarunk szándékosan a betegnek vagy az Egészségbiztosítási Pénztárnak, ami nyilvánvalóan nem valószínű. Ez is egy olyan ellentmondás, ami nevetséges. Tehát biztos, hogy elképzelhető, hogy valamilyen populációs eltérés vagy bármilyen más módszertani eltérés szerint a kolléga esetleg jobban dolgozott az átlagnál, mert mindenkinek megmérte a vérnyomását, annak is, akinek ilyen problémája nem volt.
A másik az, hogy egyáltalán hogy lehet országos átlagokat számítani, amikor egészen más mortilitási viszonyok vannak Zala megyében vagy Bács-Kiskun megyében. Kétségtelen, hogy vannak átlagok és bizonyos mértékig ezeket figyelembe lehet és figyelembe kell venni. Összességében azt mondom, hogy jelenlegi állapotában még mindig nevetséges ez az úgymond Korbácsrendelet, ahogy ezt a kollégák hívják. Nagyon szépen kérem, hogy szakmailag és az érintettekkel való konzultáció után mindenféle szakmai kritériumnak megfelelően kellene átdolgozni, és mint az egyik kolléga mondta, hogy a szakmai elvárásokat és a finanszírozási feltételrendszereket maximálisan egyensúlyba és összhangba kellene hozni, mert ezen a területen ez egyáltalán nincs meg, sőt mi több, ez a fenyegetés mind emberileg, mind szakmailag sértő a kollégák számára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr, aztán Csáky képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! Az én véleményem szerint a korábbi és a körzeti orvosok számára - csatlakozni szeretnék képviselőtársamhoz - megjelenő, gyakorlatilag fenyegetésnek minősülő kiadvány - interpelláltam is akkor - etikátlan, tehát egy minisztérium, ha lehet etikátlan, ez egy etikátlanul megjelenő valami.
A korábbi államtitkár úr azt ígérte nekem, hogy ez nem is történik meg, hanem helyette egyfajta pozitív diszkrimináció lesz, tehát éppen azokat fogják valamilyen formában jutalmazni, akik kevesebb gyógyszert írnak fel, tehát nem büntetni fognak.
Felhívnám a minisztérium figyelmét arra, hogy az irodalom nyomon követése során önök rendszeresen hivatkoznak mindig a holland egészségügyi helyzetre. Elmondanám azt, hogy a holland bíróság nemrégen megengedte ugyan az egészségbiztosítóknak azt, hogy bizonyosfajta anyagi előnyt biztosítsanak azoknak az orvosoknak a számára, akik takarékosabban írnak fel gyógyszert. Hozzáteszem, hogy ugyanakkor a Holland Orvosi Kamara nagyon keményen állást foglalt, hogy még ezt sem fogadja el, hogy még ez is etikátlan.
Gondolom, hogy mi sem akarunk egy elmaradt ázsiai ország lenni, ahol büntetni akarjuk az orvosokat azért, mert a betegeknek a legjobbat akarják. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, olvasva az anyagokat - több anyagot nyilvánvalóan - és az egészségügy ügyeivel foglalkozva, bennem megfogalmazódik a kérdés, hogy egy darab Egészségügyi Minisztérium van ma Magyarországon vagy több darab Egészségügyi Minisztérium. (Dr. Horváth Zsolt: Darabokban van. - Közbeszólások.)
ELNÖK: Képviselőtársaim! Kérem, hogy közbeszólásokkal ne zavarják a hozzászólót!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Tudja jól az egyik oldal, hogy mit csinál a másik oldal? Mert miközben itt jó dolgokat olvasunk arról, hogy az alapellátás jelentési rendszere át fog alakulni - az OEP-nek megy egy rekordban -, és nem kell össze-vissza küldeni, közben kapunk egy másik papírt egy másik témában, ami azt írja, hogy az OEP mint ilyen, megszűnik. (Vojnik Mária felé fordulva:) Itt van, hiába néz kedves képviselőtársam: Az OEP jogutódja az alap... (Dr. Vojnik Mária: Csak érdeklődünk András, folytasd! - Derültség.)
ELNÖK: Kérlek, ismételten, hogy tartsuk meg a parlamentáris formákat, a napirenden nem szereplő témákról pedig ne szóljunk!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Ez egy akadémikus kérdés volt, természetesen, ami arra utal, hogy elég nagy fejetlenség van. A másik, amit hiányolok a tájékoztatásból, és ami általában az előterjesztésnek - főleg a közigazgatásban - szoros része szokott lenni, ott felelősök és határidők vannak meghatározva. Az számomra érthetetlen, hogy például mit kell azon gondolkozni és miért kell majd későbbi döntésre várni, hogy mondjuk az alapellátást internettel lássuk el.
Gondolom, végeztek költségszámításokat, de a most fejben történt számításaim alapján a legrosszabb verzió szerint is - habár erre mindig rá szoktak cáfolni a közbeszerzések - évente az 500 milliót a költsége nem érheti el, és az már full, bizonyos szempontból. Tehát miért várnak?
Megütötte a fülemet, amit az államtitkár úr mondott, az egészségház-koncepció. Az utóbbi időben Pest megyét elég sok települési képviselő kereste fel, hogy jelenik illetve jelentek meg magánbefektetők - ez és ugyanaz; megmondom őszintén, eszembe nem jutott, de elhoztam volna az ezzel kapcsolatos anyagokat -, amelyek egészségház-koncepcióval jelentek meg az adott testületnél, koncentráltan, egy helyre megépítenék az alapellátási rendelőket egy patikával együtt. A magán orvosi rendelőt ingyenes használatra átadják a kollégáknak. Akkor ezek szerint ennek a törekvésnek a hátterében a minisztérium áll, illetve van a minisztériumnak kapcsolata - sajnos nem tudom a nevét, nem jut eszembe - az ezzel kapcsolatos beruházóval. Ez azért érdekes dolog lenne, csak a névazonosság ütötte meg a fülemet.
Igazgató úrtól, a kollégáktól kérdezném, hogy - az alapellátást is alapvetően érinti a társadalombiztosítási reform - folytak-e egyeztetések ezzel kapcsolatban, hisz' néhány napon belül a törvényjavaslat a parlament asztalán fekszik. Most ebben a kiadott anyagban valami dereng már, hogy mi az elképzelés, de megkérdezték-e önöket, hogy mégis mit szólnak ehhez, hogy képzelik el a saját helyzetüket a későbbi rendszerben.
Ami visszatérő téma az egészségügy átalakítása kapcsán: alapvetően fekvőbeteg-ellátás vonatkozásában, de a minőségi mutatók mindig teljesen jogosan szóba jönnek. Foglalkoznak-e az alapellátás szintjén minőségi mutatók, indikátorok kidolgozásával? Monitorozzzák-e ?
Azt hiszem, a teremben lévő alapellátási kollégák kivételek ez alól. De mondhatjuk, hogy nem egységes színvonalú az alapellátási struktúra ebből a szempontból, és biztosan lehetne javítani rajta.
Puskás képviselőtársam és mások is említették, hogy az ügyelet és a mentés valamilyen módon való összekapcsolása, ha nem is feltétlenül a működtetés, de az informatika, a riasztás szempontjából hatványozottan fokozná a minőségi mutatókat, illetve kiküszöbölhetne egy csomó felesleges tevékenységet. Miért nem mozdul ebbe az irányba a minisztérium? Miért nem próbál olyan ösztönzőket például az ügyelet finanszírozásába beépíteni, amelyek abba az irányba mennek, amivel a szakma mindenhol egyetért? Szerintem ebben nincs közöttünk vita, hogy ha egységes riasztási rendszerbe be tudjuk vonni az alapellátási ügyeletet, az mindkét fél számára, de alapvetően a betegek számára jelentene pozitívumot. Ezzel miért nem foglalkoznak? Erről nem olvastam az anyagban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Tisztelt Bizottság! Előbb megkérdeztem az elnök úrtól, hogy miért hoztuk ide a napirendet, mert ez az előterjesztés elég harmatos, elég gyengécske, ebből - még ha kerekítjük is - nem sokat tudunk meg az alapellátásnak, mint az egészségügyi ellátórendszer bázisintézményének a jövőjét illetően.
Én egy dologra szeretnék kitérni, a betöltetlen orvosállások gondjára. A napokban fiatalok orvosok és ötöd-hatodéves medikusok körében voltam, és meglepett, amit hallottam, amikor szóba hoztam a háziorvosi rendszert, a betöltetlen állásokat. Hogy finoman fogalmazzak, nem sokan akarnak a háziorvosi területre menni, és még kevesebben akarnak vidékre menni. Ami különösen fájdalmas volt és figyelmet érdemel, hogy szinte senki nem akar olyan helyre menni, ahol nagy a roma populáció száma. Erre különösen oda kell figyelni, hiszen az ő népegészségügyi adataik drámaiak, rosszak.
Érdekes volt a beszélgetés. Néhány dolgot hadd tolmácsoljak ebből! Megfogalmazták, hogy az orvoslás, főleg a vidéki háziorvoslás valahol a vidéki kultúra része, valahol a közéleti szerepvállalást feltételezi, és egymás után felpanaszolták, hogy akkor, amikor a vidék elnéptelenedik, elöregszik, nő a roma populáció száma, akkor, amikor elmegy a posta, elmegy a pap, elmegy a gyógyszerész, mozgógyógyszertárak lesznek, megszűnnek az iskolák, mit keressen ő vidéken, milyen jövője van egy fiatal orvosnak a vidéken. Ezt a dimenziót csak azért szeretném kinyitni, mert nagyon nagy gondokat látok a vidék Magyarországának az ellátását illetően. Azok az egészségügyi reformprogramlépések vagy deformprogramlépések - ki hogy ítéli meg -, amelyeket az elmúlt időszakban megéltünk, egyre inkább úgy tűnnek, hogy inkább a fizetőképes keresletre épülnek, inkább a nyüzsgő nagyvárosokat célozzák, annak a jólétét célozzák, a vidék Magyarországa pedig elnéptelenedik az orvosi ellátás szempontjából is. Azt gondolom, hogy nincs vidéki kultúra vidéki orvos nélkül, háziorvos nélkül, de ezeknek az álláshelyeknek a betöltését szinte lehetetlennek látom.
Balogh Sándor főigazgató úr nyilván tudja, hogy a rezidensekkel is hogy állunk, a háziorvosi rezidensekkel. Nyelveket tanulnak, egy része nem is akar elhelyezkedni a háziorvosi területen, mindenfelé máshova kacsintgat Európába. Én ezt a kérdést olyan súlyúnak érzem, amivel - túl ezen a megint csak azt mondom, harmatos, gyengécske előterjesztésen - tényleg érdemben kellene foglalkozni. Én a magam részéről - de lehet, hogy többen vagyunk így ezzel - szeretnék egy olyan előterjesztést látni, ahol az alapellátás és a vidéki alapellátás is tényleg a magyar egészségügyi ellátórendszernek, helyben a lakosság lakóhelye közelében definitív ellátásra irányuló és erre felkészült szolgáltatás rendszerét jelenti, és tényleg bázisul szolgál az egészségügynek. Azt javaslom, hogy térjünk vissza erre a kérdésre egy alaposabb, átgondoltabb anyaggal, amelyben ezeket a neuralgikus kérdéseket meg kell vitatni. Nagyon nehéz lesz a háziorvosi állásokat a kisfalvakban, a határszéleken, az észak-keleti országrészben betölteni.
Talán még annyit, hogy említettem a roma populáció magas arányát, a nagyon rossz népegészségügyi paramétereiket. Szinte félnek az orvosok - megfogalmazták fiatal orvosok - ezekbe a térségekbe lemenni. Védelmet kérnek, és nem tudják, hogy honnan, kitől kapnak védelmet. Ezekkel a kérdésekkel, még ha kényesnek tűnnek is ezek a kérdések, nagyon sürgősen foglalkozni kell. Főleg a nők, hát, elképzelhetetlen, hogy egy ilyen területen feladatot vállaljanak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyula Ferencné!
GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Előrebocsátom, hogy én nem vagyok orvos, azonban sokat beszélgetek a választókörzetemben az alapellátásban dolgozó orvosokkal és természetesen a kórházi dolgozókkal is. Részben véleményt mondanék, részben kérdést tennék fel. Az államtitkár úr szólt arról, hogy jó lenne, ha a szakdolgozók kompetenciája, kvalifikáltsága emelkedne. A választókörzetemben azt tapasztalom - lehet, hogy egy kicsit túlzó szó, de talán kifejezi a mondanivalóm lényegét -, hogy elűzik azokat, akik magasabb végzettséggel rendelkeznek. Van az egészségügyi szakközépiskolát végzett, a hitképzésben résztvevő és a főiskolai végzettségű, és inkább az elsőre fókuszálnak, mert bér szempontjából lényegesen kevesebb összeget kell számukra fizetni. Ezt megfigyeltem a kórházban is - bizony ott is előfordul, hogy ugyan kiképezik, addig szerződéssel ott van, de aztán nem véglegesítik, mert az ő pénze egészen más. Lát-e arra lehetőséget az államtitkár úr, hogy azok az alapellátásban dolgozó orvosok, akik pontosan a prevenció és a siker érdekében magasabban kvalifikált dolgozót alkalmaznak, mondjuk valami pluszjuttatást kapjanak? Lehet, hogy ez egy morbid gondolat, de azt gondolom, talán ezzel az ő munkájuk minősége is lényegesen emelkedne, ha ezt a lehetőséget megtalálnánk.
Olyan választókörzetem van - ez a második gondolatom -, ahol sajnos van ellátatlan körzet. A negatív mutatókat itt már több képviselőtársamtól hallottam, hogy a roma lakosság jelentősen nő. Ha mondjuk Hencidát mondom, akkor a Hencidai Általános Iskolában már csak és kizárólag romák vannak. A településen még van egy olyan idős korosztály, akik nem a roma populációhoz tartoznak. Azt is tudom, hogy bizony különösen az ügyelet esetén nagyon sok gond van, hiszen mire kiér az orvos mondjuk Berettyóújfaluból, akkorára már a gyereknek nincs is láza, és nem érti, hogy az orvos miért tesz megjegyzést, hiszen amikor telefonált, akkor még volt, mert ugye minden ittyre-fittyre ki kell menniük, mert ha nem, akkor olyan palotaforradalom lesz, hogy valóban védelmet kell adni az orvosnak. Én is azt gondolom, hogy erről beszélnünk kell.
Amit az államtitkár úr elmondott, nem tudom megítélni, hogy vajon sikerül-e ezeket az ellátatlan területeket akár a választókörzetemben is betölteni - remélem, igen. Azt látom, nemcsak az a probléma, hogy ellátatlan egyes terület, hanem akik odajönnek, azok sajnos nem maradnak meg. Ott vannak egy kis ideig, fél évig, aztán ha van egy jobb lehetőségük, rögtön elmennek. Tehát újra oda tértünk vissza, hogy nincs orvosom Darvastól kezdve Magyarhomorogon át.
Még annyit mondanék, hogy örömmel hallottam azt, hogy az egyablakos rendszerrel csak egy helyre kell majd jelenteni, de azt gondolom, nagyon fontos lenne, hogy kevés és egységes program legyen, hogy a kedves rendszergazdák ne házaljanak különböző programokkal. Ha informatikai úton kell jelenteni, akkor nagyon sokat tudunk segíteni a háziorvosainknak, az alapellátásban dolgozó orvosoknak. Többen is mondták, hogy rendben van, a törzskartonokat töltögetik, de ha informatikai úton jelentenek, akkor azt csak egy helyre lehet - úgy tűnik, hogy akkor ez megoldható lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Molnár Ágnes!
DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár urat kérdezném az ügyeleti rendszerrel kapcsolatosan. Örömömre szolgál az, hogy valóban emelkedik a központi ügyeletre áttérések száma, és tudjuk azt, hogy ebben is a fejlettségi színvonal emelkedése lépett elő az utóbbi időben, mert a finanszírozás lehetőséget nyújtott arra, hogy a mentőszolgálattal összekapcsolódjanak ezek a központi ügyeletek, és informatikai szinten - legalábbis a beérkező hívások a diszpécserszolgálaton keresztül - mozgósítják az ügyeletet. Gondolom, az anyagból nem derül ki, hogy milyen számarányban jelenik ez ma meg Magyarországon, de kíváncsi lennék rá, hogy az összes központi ügyelet közül hány százaléknál jelenik meg ez, a mentőszolgálattal összekapcsolt ellátási forma.
De továbbmennék már egy következő szintre, ami szintén megfogalmazódik időnként: a sürgősségi ellátóosztályok létesülésével - ami egyre több helyen megvalósul a kórházakban - a kórházak vezetői részéről felmerül az a jogos kérdés, hogy ezekhez a sürgősségi osztályokhoz, amelyek a törvény megfelelő írásainak megfelelően készülnek el - hátsó mentőbefogadó egységek stb. -, esetleg ambuláns ellátásra egy folyamatos, 24 órás sürgősségi ellátást lehetne létesíteni, ami kiváltja a központi ügyeletet.
Ezt kérdezném én, hogy ezzel kapcsolatosan vannak-e már tervek, elképzelések, lehetséges, járható útnak tartják-e. Ugyanis én ebben lehetőséget látnék, mert szembe kell azzal néznünk, hogy az orvosok száma csökken, ügyeletben idősödő orvosok vannak a területen, az idősödő orvosok természetesen a központi ügyeletben is egyre inkább nehezebben tudnak részt venni. Tehát ha fölfejlesztünk egy sürgősségi osztályt egy kórházban, akkor esetleg lehetne egy sürgősségi ambulancia is.
Még egy dolog az ügyeleti ellátással kapcsolatosan: a gyermekellátás kérdése. Évek óta óriási probléma, hogy kell-e gyermekügyeletet külön szervezni a felnőttügyelet mellett vagy nem? A jogszabályok szerint nem kötelező egyébként, ezt nagyon jól tudjuk. Természetesen a lakosságnak van egy ilyen jellegű igénye, hogy gyerekorvos legyen az ügyeletes. Erről is kérdezném a véleményét, hogy a jövőben ennek a szabályozását hogyan lehetne még jobban pontosítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm. Elnézést, hogy kétszer kértem szót, de más ügyek miatt el kell mennem, és sajnos nem lesz időm megvárni a választ. Szeretném még egyszer fölhívni a figyelmüket a fogorvosi ügyeleti ellátás helyzetére.
Képviselőtársam már említette, hogy a törvényi szabályozás és a hozzárendelt finanszírozás között olyan komoly ellentmondás feszül, amellyel egész egyszerűen nem megvalósítható. Az önkormányzatok egy része saját költségvetéséből kipótolja és ilyen módon - ha máskor nem is - legalább a hétvégén meglévő néhány órás ügyeletet elvállalja. Ezek többnyire a megyei jogú városok.
Ugyanakkor az ország területének nagy részén a fogorvosi ügyeleti ellátás megoldatlan. Ezt mondjuk ki világosan! Viszonylag ritka az, amikor egyébként egy fogászati megbetegedésbe a beteg belehal, és ennek megfelelően is kezelik: maradékelven. Gyakorlatilag a szakmának is megvan egyébként a maga ellenállása e tekintetben: éjszakai ügyeletre gyakorlatilag lehetetlen rávenni a kollégákat, tehát nem azt kívánnám ezzel mondani, hogy maguk a kollégák ne lennének megosztottak e tekintetben, de azt hiszem, azt valamennyien beláthatjuk, hogy legalább két olyan tünet van a fogászati megbetegedéseknél, amelyik indokolja a sürgősséget.
Az egyik a fájdalom - ezt szerintem nem kell bizonyítani senkinek, aki élt már át pulpitises fájdalmat, az tudja, hogy miről beszélünk. Ez egyénileg változó, de viselhetetlen is tud lenni a beteg számára, indokolja a sürgős beavatkozást. Alapvető szakmai tény, hogy az éjszakai órákban ágynyugalomban ez a fájdalom még kifejezetten fokozódik, tehát éjszaka jelentkező fájdalomról van szó. Természetesen nem halnak bele a betegek, csak rendkívül kellemetlen a számukra.
A másik ilyen tünet a vérzés. Általában fogászati beavatkozások után jelenik meg. Ritkán adódik akkora vérzés belőle, amibe a beteg belehalna és elvérezne, de igen, több órán keresztüli folyamatos vérzésekkel ellátatlanul vannak betegek. Ez véleményem szerint nagyon messze áll az uniós normáktól és nagyon messze áll egyébként a szakmától.
Arra kérem, hogy ezen a területen valamilyen módon próbáljanak meg segíteni, ha máshol nem, legalább a nagyvárosokban, ha nem is mindig fogorvos kollégák, de ezen néhány betegség elhárítására kiképzett kollégák elérhetőek legyenek, legyenek ott és a betegek tudjanak hova fordulni. Nem beszélünk egyébként rendkívül bonyolult orvosi beavatkozásokról, ezek jól tanulhatók. Elméletileg még az általános orvosokat is kiképzik erre a néhány beavatkozásra, de gyakorlatilag ez az országban nem történik meg, nem működik. Kérem, hogy ezt gondolja át a tárca, mert teljes az ellátatlanság ezen a területen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két rövid megjegyzést és egy kérdést szeretnék én is feltenni, miközben látom, hogy azért kirajzolódik egyfajta jövőkép és kirajzolódik az is, hogy mik a nagyon komoly problémák és kihívások.
A megjegyzésem az, hogy nagyon fontosnak tartom és talán első helyre állítanám azt, hogy az adminisztrációs terhek érzékelhető mérséklése érdekében nagyon sürgős az, hogy az online internetes kapcsolat rendelkezésre álljon a háziorvosi ellátás teljes spektrumát tekintve.
A másik megjegyzésem a vitával összefüggésben az, hogy persze, hogy magam is el tudok képzelni egy jobb, korrektebb rendeletet, jogszabályt a minőségi gyógyszerrendelés ösztönzésével kapcsolatban. Ha jól tudom, egyébiránt éppen a hatályosulás halasztást kapott, ugyanakkor azonban muszáj, hogy valami érvényben legyen, hiszen tudjuk azt, hogy a háziorvosok közpénzt utalványoznak, amikor vényt írnak. Tehát többféle szempontot korrekt módon össze kell egyeztetni.
A kérdésem azzal kapcsolatos... Kincsit inspirál Mikola alelnök úr felvetése, és érzem azt, hogy kell vele komolyan foglalkozni. Tehát tervez-e a tárca valamiféle markánsabb lépést túl az itt említett területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező háziorvosok bevonásán, a praxisbalépés könnyítésére. Ne adj' Isten a praxistörvény felülvizsgálatára vagy átalakítására gondolok ez ügyben.
Nem akarok még egyszer javaslatot tenni, de magam is azt gondolom, hogy egy fél év múlva, tehát a jövő év elején a bizottság foglalkozzon a hátrányos helyzetű térségek alapellátásnak helyzetével és azzal, hogy e tekintetben mit, hogyan, milyen módon lehet tenni és kérem is ez úton a tárcát, hogy együttműködve önkormányzati érdekképviseletekkel, szakmai szervezetekkel induljon el egy gondolkodási folyamat; ezt nagyon fontosnak tartom. Nem részletezem azokat az indokokat, amelyeket az alelnök úr elmondott. Köszönöm szépen. (Dr. Havas Szófia szólásra jelentkezik. - Dr. Horváth Zsolt elhagyja a termet.)
Egy kis önkorlátozást szeretnék kérni, mert van még napirend és az államtitkár urat a miniszterelnök úr magához hívatta, de kértem, hogy maradjon a napirend végéig. Tessék! Azt kérem, hogy röviden. Havas képviselő asszony!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Szintén ehhez a felvetéshez egy gondolattal kapcsolódva: nemcsak a hátrányos helyzetű térségek alapellátásának kapcsolatos problémáival, hanem ahogy alelnök úr is említette, már a rezidensképzés kapcsán is merülnek fel problémák. Sőt ennek átalakítása során olyan pozitív diszkriminációra lenne szükség, ami ennek a rendszernek ilyen irányú eltolását vagy átalakítását tartalmazza. Tehát amikor egyben kezeljük ezeket a kiemelten hátrányos helyzetű térségeket, akkor a rezidensképzést párhuzamosan is érdemes áttekinteni ebben a vonatkozásban.
ELNÖK: Igen, így értettem én magam is. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Fél mondattal egészíteném ki. Szeretném fölvenni a programba, hogy ez a bizonyos fél év múlva következő beszélgetés szóljon már az ügyeletekről, a háziorvosi ügyeletekről is. Egyáltalán hogy szükség van-e rá vagy nincs szükség rá; a mentőszolgálattal együtt hogyan szerveződjék. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A konzultációt lezárom. Visszaadom a szót az előterjesztőknek. Államtitkár úr!
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm. Miután vélhetően többször fogok ide jönni, hadd maradjunk annyiban, hogy ha valamiről nem tudok, akkor azt mondom, hogy nem tudok, és nem kezdek el mellébeszélni, mert nincs értelme. Horváth Zsolt képviselő úr felvetése abszolút fontos - utána fogok nézni. Az a felkészítés, amit én kaptam erre az értekezletre, valóban most a háziorvosi rendszerrel és ezzel a témával kapcsolatos ügyeket tekintette át. Nagyon köszönöm a képviselő úr második megszólalását, ami árnyalta a kérdést, és esetleg bizonyos támpontokat is ad a továbbiakhoz. Erről várhatóan írásban fogom tájékoztatni a bizottságot, vagy majd a második ülésen, amelyen lehet, hogy az ügyelet kérdése is visszakerül, annak kapcsán tudunk visszatérni.
Nagyon köszönöm Nyul képviselő úrnak, hogy az internet ügyét hasonlóan fontosnak látja - erre ugyanígy többen ráerősítettek. Azt gondolom, hogy ez valóban rövid időn belül megoldható. A szándék most már végre megvan. Nekem könnyebbség, hogy azzal tudok visszamenni a Házba, hogy a bizottságban minden oldalról ezt a felvetést egyértelműen támogatták. Remélem, hogy ebben előrelépésünk lesz.
Megint sokan beszéltek az adminisztrációs problémákról. Valóban egy jó szoftver esetén nem jelent duplázódást a törzskarton kezelése és a napi vezetése. Ezek automatizálható folyamatok.
A gyermekgyógyászatról: a gyermekgyógyászati alapellátással mint olyannal, semmilyen negatívumot vagy változást nem tervez a kormány. Tehát nincs napirenden, hogy kell-e a gyermek-alapellátás, vagy hogy legyen, vagy ezek a kérdések. Ugyanakkor - összevonnám egy másik kérdéssel - a gyermekügyelet megoldását önálló rendszerben egyszerűen humánerőforrás-okok miatt nem tartjuk realitásnak. Itt várhatóan az a megoldás továbbra is, ami van, hogy egyrészt bizonyos alapvető ellátásokat az általános ügyelet meg tud oldani, másrészt pedig az intézményi ellátás, kihagyva ezt az alapellátást, ha a probléma súlyosabb.
Puskás képviselő úr kérdésére válaszolva: visszaemlékeztem arra, hogy 1991-92-ben vagy '93-ban - már nem emlékszem - talán Magyarországon az első olyan ügyeleti megoldás, ami az OMSZ-ra telepítve volt még Debrecenben, az én iniciatívámra született meg, tehát a gondolat egyáltalán nem áll tőlem távol. Hogy ezt adminisztratív eszközökkel kikényszeríteni lehet-e, ebben nem vagyok biztos. De hogy különböző támogatásokkal lehet preferálni, abban igen. Például ennek a beszélgetésnek a kapcsán is megfogalmazódott bennem, hogy a különböző ÚMFT-s kiírásokban ezeket érvényesíteni kell, hogy ahol új mentőállomás épül, ott ennek tudatában készüljön el a kiírás, és egyéb ilyen újabb finanszírozásban és egyéb dolgokban ösztönző lehet.
Többen érintették, és miután itt van először felírva, most reagálnék arra, hogy az egyablakos ügyintézés, amit úgy neveztem, hogy integrált jelentés egy helyre, ez a biztosítási rendszer változásától független kérdés. A biztosítási rendszer átalakításában egyértelmű az álláspontja az egészségügyi kormányzatnak, hogy ezt a fajta terhet nem szabad feleslegesen a szolgáltatókra tenni, hogy külön-külön kezdjenek el a pénztárakkal elszámolni, jelentéseket küldeni, a finanszírozási megérkezéseket nézegetni, reklamálni stb., hanem azért marad meg ez az E-Alap kezelő OEP-jogutód központi szervezet, hogy ne csak a központi feladatokat lássa el, ami nem osztható a rendszerben, hanem egy ilyen elszámolóház legyen, kiszolgáló, a szolgáltatókat kiszolgáló egységként is működjön. Ezt nemcsak az alapellátásban, hanem általában szeretnénk... (Általános zaj.)
ELNÖK: Arra kérem a képviselőtársaimat, hogy kicsit nagyobb figyelemmel kövessük a hozzászólást, mert én sem hallom, hogy mit mond az államtitkár úr. Kérem, hogy figyeljünk az államtitkár úrra!
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A gyógyszer-gazdaságossági törvényt is többen érintették. A tárca álláspontja abban az értelemben véve nagyon merev, hogy ezt a kérdést nem lehet levenni a napirendről. Az elnök úr jól tájékozódott, hogy igen, legalább márciusig ez a kérdés kitolódik, és nem azért, hogy most akkor legyen addig egy kis béke, hanem azért, hogy az itt felvetett kérdésekre jobb válaszok szülessenek. Egyik oldalról minden felvetésben van valamilyen megfontolandó elem, ugyanakkor ha a másik oldalról megnézzük az "A" és "B" praxis gyógyszerfelírási szokásainak különbözőségét, látunk ebben olyan nem magyarázható különbségeket is. Szintén végig lehet gondolni, hogy ebben mennyi a diszpreferáció és a preferáció, azaz csak malus vagy bonus-malus, vagy csak bonus-rendszer. Ezek mind olyan kérdések, amelyeket célszerű végiggondolni.
Nagy Kálmán képviselő úrnak is ugyanezt mondom, hogy igen, ezeket végig kell gondolni. Valóban reális ennek a felvetése ma is, hogy ez ne csak egy büntetési rendszer legyen, hanem akár jutalmazási is.
Csáky képviselő úr hozzászólására tartalmilag már reagáltam. Felírtam magamnak azt, hogy a több-biztosítós rendszer bevezetésében a tárca igen elszánt, de a többminisztériumos rendszer bevezetése nem szerepel a terveink között. Az OEP ebben a funkciójában nem fog megszűnni, hanem ez az utódszervezet, de ezt az előbb mondtam. Teljesen egyetértünk, hogy ebben egy feladat-határidő sokkal elegánsabb lenne. Ha új változattal visszatérünk, akkor ebben ez már bizonyosan fog szerepelni.
Egészségház: ebben az értelemben véve nem egy tárca által elindított program, hanem a regionális operatív programokban az alapellátás integrációját segítő pályázati lehetőség. Ennek értelmében fogalmunk sincs, nem tudom, hogy milyen magánbefektetői körre gondol a képviselő úr. Nincs köze a tárcának ezekhez a körökhöz. Ugyanakkor ha jó célok jelennek meg regionális operatív programokban, amelyek valamilyen módon az ellátatlan területeken erősítik az ellátást, akkor annak örülni tudunk, de nincs sem fizikai, sem pénzügyi vagy kommunikációs kapcsolat sem.
A minőségi indikátorokról szintén több kérdés volt, amelyekről a főigazgató úr fog érdemben beszélni. Ugyanígy többen kérdezték az OMSZ és a központi ügyeletek jelenlegi integráltsági fokát. A papírokból kiderül ugyan, csak kicsit bonyolultan - az ebben való tájékozódást is a főigazgató úr fogja segíteni.
Mikola alelnök úr felvetésével teljesen egyet kell érteni: igen súlyos problémával állunk szemben. Ezzel kezdtem én is, hogy egy nehezen megoldható problémával szembesülünk, és nagyon fontos, hogy a bizottság ezt a kérdést magára vonta. Teljesen egyetértünk abban is, hogy ez túlmutat közvetlen ellátásszervezési kérdéseken, hanem településmegtartó szerepe van. Ezekben egyáltalán nincs vitánk.
Azt tudom mondani, hogy államtitkárként én most a közvetlenül a tárcsa által előkészített lépésekről tudom önöket tájékoztatni. Természetesen úgy a háttérintézményben, mint máshol - és akkor most azt mondom, hogy az ESKI is írt erről ezt-azt még pár héttel ezelőtt - vannak egyéb gondolatok is, amelyek ezt a problémát más eszközökkel is próbálják segíteni megoldani, hiszen én is azt gondolom, hogy a területi pótlék is egy olyan kérdés, amiben ezt kell...
A rezidensképzést is többen érintették, Kökény elnök úr is ezeket említette. Én is azt gondolom, hogy ezen a területen, a hátrányos helyzetű kistérségek ellátásában jó irányba indult el már a tárca, de vannak még tartalékok, vannak még más lehetőségek azzal együtt, hogy a személyes meggyőződésem az, hogy két irányban kell a munkát folytatni.
Egyik oldalról igenis mindent meg kell tenni azért, hogy ahol megoldható, ott tartsuk az orvost vagy visszacsábítsuk, másik oldalról viszont olyan ellátásszervezési megoldásokat, integrációkat kell preferálnunk, amelyek megoldják azokat a problémákat is, amelyek egyéni praxisokkal ezen a módon mégsem oldhatók meg.
Gyula Ferencné hasonló problémákat vetett fel, amire ugyanezekkel az eszközökkel tudunk válaszolni, és szintén köszönöm, hogy az informatika jelentőségét támogatta. Molnár Ágnes kérdését részint Balogh főigazgató úr fogja pontosítani, és annyit mondanék, hogy egyébként az a teljesen jó felvetés annyira jó, hogy például a Tétényi úton már ez működik is. Tehát ennyire életszerű a felvetése, hogy az élet már adott erre választ. Valóban nekünk az a dolgunk, hogy ezt ne csupán helyi ötletek színterévé tegyük, hanem valamilyen preferenciát is tegyünk emellé.
Kökény elnök úr kérdéseire különböző felvetések kapcsán reagáltam, és teljesen egyetértek azzal, hogy az alapellátásnál sokkal szélesebb eszközrendszerrel kell a megerősítést a későbbiekben tenni, és akkor ha ebben a témában visszajövünk, akkor ott ezt meg fogjuk tenni. Ugyanezt tudom Havas képviselő asszonynak is mondani, hogy más válaszokban már elhangzott, amit felvetett, de igen, egyetértünk, hogy a rezidensekre is oda kell ebben figyelni.
Az ügyeletről. Várhatóan akkor, amikor az ellátatlan területekről beszélünk, ez nemcsak nappalra igaz, hanem éjjelre is, tehát bizonyosan kell erről beszélnünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem, hogy Balogh főigazgató úr röviden egészítse ki.
DR. BALOGH SÁNDOR főigazgató (Országos Alapellátási Intézet): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Elnök úr felszólítása nagyon nehéz helyzetbe hoz, hiszen a képviselő hölgyek és urak megjegyzései annyi gondolatot és lehetőséget vetettek fel, hogy borzasztó nehéz rövid választ adni, de igyekszem.
Három pontot emelnék ki általában és nem név szerint, és esetleg egy-egy dologra gyorsan válaszolnék név szerinti felvetésekben. Az egyik az ügyelet, amelyre sajnos a fogorvosi ügyelet vonatkozásában nekem mint intézetnek nincs kompetenciám, mert nincs a feladatkörünkben. Annyi feladatkör lehet, hogy a képzésben és az ellátásban az alapellátásra áthelyezni ezt a súlyt megoldás lehet.
A központi ügyeleteknél - és a megküldött adatok alapján egyértelmű a kérdés - egy rövid dolgot mondanék. '92-től négyféle ügyeleti típus volt az alapellátásban: a készenlét, az összevont, a központi és a 24 órás, mentőre telepített. Mára az első kettő elmaradt, és van a központi meg a mentőre telepített. Ez az itteni statisztikákban úgy jelenik meg, hogy ami itt központi ügyelet, az úgy neveztetik a jogszabályok szerint - csak fogalomban van zavar -, hogy akik kapcsolatban vannak a mentővel, ők a központi ügyeletnek nevezettek, a régi központi ügyelet pedig a nem központi alatt szerepel.
Azt mondhatom, hogy a praxisoknál durván 50-50 százalék, ami mentővel közösen működik, egyébként ez finanszírozásban preferált és a másik, amelyik nem, tehát olyan, hogy nem egy telephelyen működő, több orvos lát el szolgálatot éjszaka, ilyen nincs. Ma már 2006 óta ez gyakorlatilag megszűnt. Ebből is látszik egyébként, hogy Zala megyében nincs központi ügyelet, nullával szerepel - ez nyilván statisztika -, és például Nógrádban pedig nincs nem központi ügyelet, ami nyilván ellentmond és kiegészíti egymást. Persze, a statisztikának mindig megvan az a hibája, hogy csak azt hiszem el, amit magam hamisítottam meg, de magyarázatként érthető azért, hogy mi hogyan van.
Létszámban is nyilván 5-5 millió az ellátás erre-arra a területre, tehát gyakorlatilag ma a központi ügyelet kérdésében csak inkább megegyezésprogram van, mint valós tartalma lenne. A gyerekügyeletnél megválaszolta az államtitkár úr, hogy gyerekügyeletet nem lehet egyszerűen humánerőforrás tekintetében létrehozni. Az ezerhatszázegynéhány gyerekorvos 70 százaléka hölgy, és nem kevesen vannak 80 év felett. Nem kevesen! Közelít a 100-hoz ez a nagyságrend.
1990 és 2007 között a 35 alatti kollégák aránya a 60 fölöttiekhez képest 1:1 volt - '90-ben -, most nyolcszor öregebbek a 60 év fölöttiek, mint a 35 alattiak. Ez a rezidensképzés tekintetében úgy jön össze egyébként, hogy az intézet 12 éve próbál tájékozódni, a háziorvosként működő orvos kollégákról nyilvántartást vezetni. Ezenközben úgy is, hogy kinek van működtetési joga, kinek van receptírási joga, és gyakorlatilag 50 százalék az, aki a rendszerben megjelenik vagy háziorvosként vagy önállóként, legalább receptíróként, akinek lincence van arra, hogy háziorvos lehessen; és 12 év alatt a háziorvosi gárda egynegyede cserélődött le, ha összeadjuk-kivonjuk, akkor is. Ez pedig azt jelenti, hogy 36 év alatt cserélődne le, ez pedig egy emberöltő.
A másik az egészségházzal kapcsolatos dolog. Az államtitkár úr mondta, hogy egy anyagot elhoztam, és rendelkezésre áll, ami sokkal szélesebb kontextusban gondolkodik, mint az előterjesztés. Nyilván ez egy szakmai anyag, ezért lehetett bővebb. Ebben egy szó nem esik egészségházról, így tehát az érdekeltség sem függ össze, bár lehet, hogy nem lenne baj, ha valami kapcsolódása volna érdekeltség tekintetében, de ez csak egy buta vicc volt.
Komolyság: a kistérség a megoldás. Azon belül is az alapellátási központ. A kistérség egy nagyobb egység, mint az alapellátási központ, amelyben 6-8-10-12 orvosnak kell együtt lenni, a kistérségben pedig több központnak kell összeállni, ahol az SBO-ra már egy közös ügyeletet lehet szervezni és adott esetben az erőket normálisan megosztani.
A tartósan üres körzetekről szeretnék még annyit mondani, hogy 2006. év eleje óta van lehetőség költségvetésileg 30 praxisra. Mostanában töltjük be az utolsót, és ennek a száma növekszik. Meghalt már az első kolléga is, aki ilyen tartósan üres körzetben dolgozott, tehát nagyon rövid az élet e tekintetben. Nagyon partnerek egyébként, és rezidensek is jöhetnek erre a lehetőségre kiemelt fizetéssel. Nagyon jó az együttműködés a Szegedi és a Debreceni Egyetemmel. Sokat segítenek a kérdés megoldásában. Van egy pici differencia ebben: önkormányzati kezdeményezés nélkül ezt nem lehet elkezdeni. Mi akarhatjuk, ha valaki nem akarja, akkor úgy marad.
Ez az úgynevezett 100 kistérségbe helyezett gyakornok, aki egy inkubációs időt is jelentene arra, hogy... -150 körül mozog az üres körzetek száma, az egy hónaptól a 30 éve üres körzetekig; ennek egyharmada életképtelen körzet, de ez a szám mostanában nem mozog. Viszont azt az inkubációs időt is meg kell teremteni, míg az illetők, ha odaszoknak, adott esetben beszállhassanak ebbe a rendszerbe. A minőségi mutatókról nagyon röviden annyit, hogy az úgynevezett tételes betegforgalmi jelentésből is a törzskartonok megújításából lehet kihozni azokat az adatokat - 2900-at valószínűleg nem -, ami ezt szakmai alapokra és megfelelő megoldásként informatikával meg lehet lépni.
A gyógyszer-gazdaságosságról annyit szeretnék mondani, hogy a gyógyszerköltségek 50 százalékát - régi statisztika, újabb nincs, tavalyi - a 90 és a 100 százalékos gyógyszerekre költettek el, amely mind szakorvosi javaslatra vagy felírásra történik, tehát a háziorvos a másik 50 százalékát tudja csak befolyásolni.
A szakdolgozói kompetenciát, az országos rendszert kidolgozta. Egyeztetés alatt van, hogy a szakdolgozónak milyen kompetenciája lehet ennek keretén belül. Sok mindenről lehetne beszélni, de azt hiszem, hogy az a hat hónap, amely lehetőséget nyújt, majd a befejezésre és a kiteljesítésre módot fog adni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azzal zárjuk le a napirendet, hogy a fogorvosi ügyeleti kérdésben egy írásos tájékoztatót - gondolom, ez rövid tájékoztató - kérhetünk a minisztériumtól minél előbb. 2008 első félévében a hátrányos helyzetű térségek ellátására, alapellátási ellátására, a rezidens praxisba lépése kérdésére, az ösztönzés stb. ügyekre visszatérünk. Köszönöm szépen, államtitkár úr, főigazgató úr.
Nem tartunk szünetet. Soron következik az Egészségbiztosítási Alap első kilenc hónapos gazdálkodásáról a tájékoztató megbeszélése. Ez egy tájékoztató. Itt van Pálfalvi András megbízott főigazgató úr. Kérem, foglaljon helyet ön, vagy az OEP megfelelő képviselője. Az anyagot írásban megkapták. Kérdezem, hogy az OEP képviselője jelen van-e. (Senki sem jelentkezik.) Nincs jelen. Hát, itt kellene lennie. Főigazgató úr, kérem, foglaljon helyet. (Megtörténik.) Megkérdezem, hogy kíván-e szóban kiegészítést tenni, vagy hallgassuk meg a képviselők kérdéseit. Tessék parancsolni, megbízott főigazgató úr!
PÁLFALVI ANDRÁS megbízott főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Egyelőre nem fűznék hozzá semmit, majd a kérdésekre válaszolnék.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kíván-e valaki kérdést feltenni. Ez valószínűleg olyan, amit nem nagyon tudunk vitatni, de kérdezni nyilvánvalóan lehet. (Dr. Csáky András jelentkezik.) Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Nagyon sajnálom, hogy az államtitkár úr elment. Nem tudom, a tárca képviseletében van-e itt valaki.
ELNÖK: Wágner Péter osztályvezető úr van jelen.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): A tárcának szeretnék kérdést feltenni. Pótlólagos források juttatásáról van szó a fekvőbeteg-intézmények számára. Ennek az elosztási elve nagyon érdekelne azon kívül, hogy kiosztották azt a 10 milliárd forintot. Úgy tűnik, hogy mindazok az egészségügyi intézmények, amelyek a mérhetetlenül nehéz körülményekhez igazodva próbáltak megfelelni az elvárásoknak, a pótlólagos elosztásnál rosszabbul jártak. A tárca az intézmények esetében végiggondolta-e, hogy milyen elvek alapján történjen és kivel egyeztetve? Végiggondolták-e ezt az egészet, hogy milyen módon osztják el, mert ez tipikusan a kézivezérlés az eszköze. Tipikusan arra jó, hogy aki nekem jó, aki nekem tetszik, aki nem nagyon emeli fel a hangját bizonyos dolgok ellen, azt megjutalmazom. Mégis mik azok az elvek, amelyek mentén osztják ezeket a pénzeket? Miért büntetik azokat az intézményeket, amelyek próbálnak megfelelni, akár elviselve a várólisták hosszának növekedését, akár egyéb módon, hogy benne maradjanak a törvényi keretekben?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azért szólok csak közbe, mert meggyőződésem szerint ez a napirend kereteit meghaladja. Ha ehhez képest a tárca tud és kíván válaszolni, akkor válaszoljon. Egyébiránt a miniszter asszony meghallgatásán is vissza lehet erre térni.
Ki kíván kérdést feltenni, esetleg véleményt mondani a tájékoztatóhoz? (Senki sem jelentkezik.) Senki nem jelentkezett. Javaslom, hogy a tájékoztatót vegyük tudomásul.
Kérem, osztályvezető úr, ha kíván, akkor reagáljon!
WÁGNER PÉTER (Egészségügyi Minisztérium): Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! Annyit tudnék mondani, hogy a 10 milliárd felosztása kormányrendeletben megjelent, tehát jogszabályilag rögzítve van, hogy milyen elvek szerint lett felosztva. Itt figyelembe vételre került az, hogy milyen helyzetben vannak az egyes intézmények. Az is figyelembe vételre került a számítás során, hogy melyik intézmény mennyire törekedett arra, hogy a saját helyzetét javítsa, illetve hogy alkalmazkodjon a kialakult helyzethez. Ennek megfelelően különböző súlyszámok lettek beépítve az elosztási metodikába. Amelyik intézmény maga is többet tett azért, hogy javuljon a helyzete, egy magasabb, 1,2-es súlyszámmal került megszorzásra az általános elvek szerint kalkulált összeg, azoknál az intézményeknél, amelyek pedig úgy tűnik, nem nagyon léptek abba az irányba, hogy a saját helyzetüket javítsák, alacsonyabb, 0,8-es szorzó került beépítésre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főigazgató úr!
PÁLFALVI ANDRÁS megbízott főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Köszönöm. Egy rövid kiegészítésem, megjegyzésem lenne. Azon túl, hogy ez egy jogszabályban megjelent elosztási módszer, már csak azért sem merném kézivezérlésnek nevezni, mert a jogszabály megszületésébe bevontuk a szakmai szervezeteket - MKSZ, EGVE. Törekedtünk arra, hogy ez a vád ne hangozhassék el. Nekem meggyőződésem, hogy egy nagyon jó, konszenzusos javaslat alakult ki. A visszacsatolásokból is ugyanezt érezzük. Gyakorlatilag én eddig csak olyan intézménnyel találkoztam, amely ezt a pluszpénzt, ha nem is megköszönte, de legalábbis elégedetten vette tudomásul. Én ezt a negatív részét, amire a képviselő úr célzott, nem tapasztaltam, persze ettől nem zárható ki, az OEP-hez legalábbis nem jutott el ilyen visszhang.
ELNÖK: Köszönöm szépen a tájékoztatót - igényeljük ezt folyamatosan.
Tisztelt Bizottság! Soron következik a zárszámadási törvényjavaslathoz benyújtott, a bizottság hatáskörébe tartozó módosító indítványok megbeszélése. A Pénzügyminisztérium, a kormány, illetőleg az előterjesztő képviseletében Endrész Katalin asszony jelen van. Kérem, foglaljon helyet! (Megtörténik.) Úgy láttuk, hogy kettő ilyen javaslat van, amivel foglalkozni kellene. Mind a kettőt Varga Mihály és Domokos László képviselők nyújtották be.
Az ajánlás - amelyet a képviselőtársaim megkaptak - 1. pontjában egy új 7. §-t javasolnak, amely az Egészségügyi Minisztérium fejezeti igazgatási címének beszámoló jelentését értékelnék. Kérdezem a Pénzügyminisztérium képviselőjét, hogy a kormány milyen véleményt alakított ki erről.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a módosító javaslat elfogadását. A módosító javaslat tulajdonképpen az ÁSZ megállapításait emelné törvényi szintre. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni: hogy mi kerülhet törvénybe, arra vonatkozóan a jogalkotásról szóló törvény, a '87. évi XI. törvény rendelkezik, amely a 2. §-ában tételesen megállapítja, hogy törvényben kell rendelkezni a társadalmi, a gazdasági rendre és az állampolgárok alapvető jogaira, kötelezettségeire vonatkozó szabályokról. Ennek megfelelően nem támogatjuk a módosító javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki támogatja az indítványt? Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Nyolc igen szavazat. A bizottság többsége a javaslatot nem támogatja.
Az ajánlás 3. pontjában a képviselőtársaink hasonlóan bizonyos megállapításokat tesznek. Kérdezem a kormány álláspontját Endrész Katalin asszonytól.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja. Az indoklás ugyanaz.
ELNÖK: Igen, az indoklást hallottuk. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Nyolc igen szavazat. A bizottság nem támogatta ezeket az indítványokat.
Kívánnak-e más indítványról szavazni? (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak. Köszönöm szépen a Pénzügyminisztérium képviselőjének.
Egyebekben van-e megjegyzés? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Köszönöm szépen. Akkor jövő héten kedden 9 órakor találkozunk. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 40 perc)
|
Dr. Kökény Mihály | |
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Vicai Erika és Barna Beáta