az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2007. október 30-án, kedden, 13 órakor
a Képviselői Irodaház V/567. számú tanácstermében
megtartott üléséről

Dr. Schvarcz Tibor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Mikola István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)

Dr. Schvarcz Tibor (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP) dr. Czinege Imrének (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP) dr. Nyul Istvánnak(MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Vojnik Máriának (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz) dr. Csáky Andrásnak (MDF)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Nagy Kálmánnak (KDNP)

Dr. Matejka Zsuzsanna kabinetfőnök (Egészségügyi Minisztérium)
Lóránt Szabolcs vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Dr. Székely Tamás főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár)
Horváth Tamás elnök (Magyar Gyógyszerész Kamara)
Dr. Buzás László (Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége)
Dr. Székely Krisztina elnök (Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete)

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, hölgyeim és uraim! Köszöntöm az Országgyűlés egészségügyi bizottságának tagjait, a meghívott vendégeket. Megállapítom, hogy a bizottság a helyettesítésekkel együtt határozatképes.

Tisztelt Bizottság! Néhány napirend előtti bejelentésem és javaslatom lenne. Először is arról tájékoztatom a bizottságot, hogy a 2007. évi költségvetésről szóló, 4093. számon benyújtott törvényjavaslathoz a módosító indítványokat még a nap végéig várhatjuk, ezért várhatóan szükség lesz arra, hogy ezek megtárgyalására hétfőn, november 5-én, mint ahogy ezt előzetesen jeleztük, 9 órakor egy rövid ülésre kerítsünk sort. Kérem, hogy ezt vegyük tekintetbe! Sajnos az nem várható, hogy a mai bizottsági ülés időtartamában ez lezárul, mert akkor még egyebekben ki tudnánk egészíteni a napirendet, de ez nem várható.

Másodszor: szeretném tájékoztatni a bizottságot arról, hogy miniszterelnök úr október 29-ei hatállyal Székely Tamás doktort nevezte ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatójának. Köszöntöm Székely urat, és a bizottság szokásai szerint röviden megadom a szót, hogy ha kíván, akkor e minőségében mondjon néhány szót.

DR. SZÉKELY TAMÁS főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Csak annyit szeretnék elmondani a bizottságnak, hogy ahogy a pályázatomban is leírtam, az előttünk álló év legfontosabb feladata az kell hogy legyen véleményem szerint, hogy azokat a munkákat, amik kellenek ahhoz, hogy a társadalombiztosítás rendszere jól működjön a továbbiakban is, haladéktalanul elvégezzük. Mit értek ez alatt? Az összes olyan adatbázist, amit jelen pillanatban az OEP kezel – jogosultsági adatbázis, gyógyszer adatbázisok, biztosítotti adatbázis, elszámoló programok – mindenképpen ki kell tisztítani, közhitelessé kell tenni, és akkreditálni kell. Tehát ez lenne a jövő év legnagyobb feladata.

A másik nagy kihívás természetszerűleg a felkészülés arra a rendszerre, ami majd az új biztosítási rendszerről szól. Nyilvánvalóan erre a felkészülés csak azt követően kezdődhet majd meg, amikor a parlament a jelen pillanatban még tervezet formájában lévő törvényt elfogadja, és akkor, amikor már pontosan ismert lesz az a feltételrendszer, amiben a társadalombiztosítás a továbbiakban működni fog, akkor az ehhez szükséges struktúrát, illetve személyi, létszámmozgásokat el kell végezni. Körülbelül ennyit szeretnék most elmondani. Köszönöm szépen a lehetőséget.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gratulálunk, jó munkát kívánunk! Azt gondolom, hogy gyakran lesz főigazgató úr a bizottság vendége, mint ahogy különböző korábbi megbízatásai időszakában is az volt, és segítette a bizottság munkáját.

Tájékoztatom a bizottságot a továbbiakban arról, hogy az Országos Kardiológiai Intézet főigazgatója levelet küldött a bizottságnak, ezt szétosztattam, amelyben arról tájékoztatott, amit tudunk a sajtóból is, hogy sikeres gyermekszív-transzplantáció történt október 18-án, és a gyermek állapota azóta sem ad okot aggodalomra; ez egy komoly szakmai teljesítmény. Egyúttal a főigazgató úr a parlamenti képviselők segítségét kérte a tekintetben, hogy hívjuk fel a figyelmet a szervadományozás fontosságára.

Tisztelt Bizottság! E tekintetben a kollégákkal egy bizottsági állásfoglalás-tervezetet készítettünk, ezt is kiosztattam. Visszatérnénk rá az egyebekben, kérem a bizottság tagjait, hogy szíveskedjenek ezt tanulmányozni időközben, hogy van-e ehhez indítvány, módosító indítvány, mert az egyebekben erről állást foglalnánk.

Tájékoztatom a bizottság tagjait arról, hogy a Miniszterelnöki Hivatal a szűrővizsgálatok népszerűsítése érdekében országos kampányt indított az egészségügyi tárcával közösen, egymást követő szombatokon, egészen karácsonyig különböző rendezvényekre kerül sor Budapesten és vidéken. Az ezzel kapcsolatos információs anyagot is megkapták képviselőtársaim.

Ugyancsak felhívom a figyelmet arra, hogy az Országgyűlési Könyvtár összeállított egy tanulságos, rövid kis dokumentumgyűjteményt az otthonszüléssel kapcsolatban, sok vihart kavart ez a kérdés az elmúlt hetekben. Ezt képviselőtársaim elektronikus úton kapták meg, köszönetet mondok az Országgyűlési Könyvtár munkatárainak a tevékenységükért.

Tájékoztatom a bizottság tagjait arról, hogy a Cseh Köztársaság egészségügyi minisztere Magyarországra látogat ezekben a napokban, és november 8-án szeretné a bizottságot felkeresni. Ez a jövő csütörtököt jelenti, ezt kérték tőlünk, november 8-án, 11 órakor egy óra időtartamban fogadjuk a cseh minisztert és delegációját. Arra kérem a frakciókat, a bizottság tagjait, hogy akinek erre a programra lehetősége van, az jelezze a bizottság titkárságán, és akkor itt a cseh delegációt együttesen tudnánk fogadni. Ha bárkinek egyéb információra ez ügyben szüksége van, a bizottság titkársága rendelkezésre áll.

Ugyancsak szeretném elmondani a bizottság tisztelt tagjainak, hogy november 15-én, csütörtökön, a Patika Egészségpénztár egy egész napos programot rendez, Az egészség nemzeti érték címmel. A bizottság több tagja szereplője ennek a programnak, a meghívót szintén elektronikus úton megkapták képviselőtársaim, november 15-én 9 óra 30 perctől, a Batthyány téren horgonyzó Széchenyi hajón kerül sor a programra.

Tájékoztatom a bizottság tagjait arról, hogy a főigazgató úr által is említett egészségbiztosítási átalakítási törvényt a kormány várhatóan a mai nap hátralévő részében benyújtja az Országgyűlésnek. A bizottság, ha a kijelölés megtörténik, a jövő heti ülésén, tehát november 7-én, szerdán tartja az általános vitát.

Ugyancsak november 7-én kell sort keríteni a költségvetés első körös módosító indítványainak a megtárgyalására, tehát arra szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy ez egy hosszabb bizottsági ülés lesz, ezért a tervek szerint – egyelőre csak a tervek szerint – az ülést 8 óra 30 perckor kezdenénk szerdán, a költségvetéssel.

Ugyancsak megemlítem a rend kedvéért, bár ezt az egybeesést számos ok miatt nem tudjuk kiküszöbölni, nagyon sok minden zajlik a parlamentben, hogy a mezőgazdasági bizottsággal a "Bor és egészség" nyílt napnak társrendezői vagyunk, de ez a program is a november 7-i ülésnapon lesz a felsőházi teremben.

Tisztelt Bizottság! Még arról szeretnék említést tenni, hogy a novemberi programokat igyekszünk szerdai napokra ütemezni, tehát így november 14-én tervezünk visszatérni a mentés, betegszállítás ügyére, ahogy erre korábban vállalást tettünk.

November 21-én a patológia, illetőleg az ezzel kapcsolatos minőségbiztosítás kérdései szerepelnének napirenden, és november 28-án tárgyalnánk terv szerint az egészségbiztosítási csomag módosító indítványairól. Ez a novemberi terv. Azért említem, hogy ezt lehessen tervezni; nyilván az élet ezt alakíthatja, de pillanatnyilag ez a terv.

Ugyancsak kérem képviselőtársaimat – most még elég korán van –, hogy szíveskedjenek gondolkodni, és esetleg javaslatot tenni a 2008. évi első félévi munkatervvel kapcsolatban a bizottság titkárságán.

Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy van-e napirend előtt kérdés, bejelentenivaló. (Jelzésre:) Nyul képviselő úr!

DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Nekem kérdésem lenne csupán. Terveztük a Pécsi Orvostudományi Egyetemen való látogatást ebben a félévben. Ez összejön, vagy pedig ezt el kell halasztani?

ELNÖK: Én úgy ítélem meg, hogy a feszített tempó ezt nem teszi lehetővé: vannak meghívásaink. Én úgy látom, hogy a 2008. évi első félév munkaterve ezt lehetővé fogja tenni, és talán a körülmények, időjárás is alkalmasabb lesz erre. Több olyan program is van, ami miatt ez érdekes lehet számunkra. Csak egyet említek: a napokban itt járt a Pécsi Egyetem egy új kutatócsoportja részéről Szilárd István doktor, aki megbízást kapott, hogy a migránsok egészségügyével foglalkozzon. Ez is egy olyan kérdés, amit mondjuk egy ilyen kihelyezett program keretében meg tudunk nézni. Ez indokolt, köszönjük szépen, és vissza fogunk rá térni; nem mertem egyelőre egy távolabbi helyszínen kihelyezett ülést tervezni. Van-e egyéb? (Nincs jelentkező.)

Tisztelt Bizottság! A napirendre aszerint tennék javaslatot, hogy a 3. napirendként jelölt, általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat ne szerepeljen a mai ülés napirendjén, tekintetbe véve, hogy a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító indítvány nem érkezett.

Kérdezem eszerint a bizottságot, hogy elfogadják-e a két napirendi pontot, illetve az "egyebeket". (Szavazás.)

Soron következik a biztonságos és gazdaságos gyógyszerellátás és -forgalmazás szabályozási céljainak megvalósulásáról készített tájékoztató. Emlékeztetem a bizottságot, hogy ez a tájékoztató, amit ismételten kiküldtünk, rendelkezésre áll; nem tudtunk erre két héttel ezelőtt sort keríteni. A gyógyszer-gazdaságossági törvény előírásainak megfelelően kell ezt tárgyalnunk.

Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a Magyar Gyógyszerész Kamara, továbbá a két nagy gyártói szövetség, az Innovatív Gyártók és a MAGYOSZ írásos véleményt készített – képviselőtársaim mind a kettőt megkapták –, itt vannak a szervezetek képviselői is, és ha a bizottság ehhez hozzájárul, akkor természetesen a szokásoknak megfelelően rövid hozzászólási lehetőséget is kapnak. A szaktárcát, illetőleg a kormányt Matejka Zsuzsanna, az Egészségügyi Minisztérium kabinetfőnöke, illetőleg Székely Tamás főigazgató úr képviseli az Országos Egészség-biztosítási Pénztár részéről.

DR. MATEJKA ZSUZSANNA kabinetfőnök (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönjük szépen a lehetőséget, hogy a bizottság kiemelten foglalkozik ezzel a témával, ilyen elhalasztott módon is. Először is elnézést kell kérnem, mert az anyagban a 42. oldalon a kötszerek támogatására vonatkozó kimutatás félreértelmezhető, mert a kötszerfelhasználás a forgalmazók székhelye szerint került vizsgálatra, és emiatt van az, hogy egy országos forgalmazási joggal rendelkező, Baranya megyei székhelyű forgalmazó következtében néz ki úgy, mintha Baranya megyében nagyobb lenne a kötszerfelhasználás, mint amennyi a fővárosban. Nem TAJ-szám szerint történt a kigyűjtés, úgyhogy elnézést kérünk, ez félrevezető.

Általánosságban, nagyon röviden azt szeretném elmondani, hogy azt gondolom, hogy azt, hogy az Országgyűlés, illetve a kormány milyen fontosnak ítéli a gyógyszerellátás ügyét, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a korábbi többéves próbálkozások, megállapodások, jogi szabályozások után végül is törvényben szabályozta ezt a kérdést. Ennek a törvénynek két nagy része van: az egyik része foglalkozik magával a támogatási rendszerrel, és ennek a támogatási rendszernek a létévé tett tulajdonképpen minden olyan technikát, amit az európai tagállamokban elvileg és gyakorlatilag alkalmaznak. Ezek közül a legnagyobb hatású a 12 százalékos befizetési kötelezettség, a sávos befizetési kötelezettség, az orvoslátogatók után fizetendő regisztrációs díj, a delistázás jogintézménye, a fixesítés szigorú szabályai, az 1 százalékos, referenciakészítménnyé válási határ bevezetése. Ezek együttesen tulajdonképpen alapvetően lehetővé tették – az új támogatási kulcsok és a 300 forintos minimális térítési díj bevezetésével –, hogy a kassza az idén tartható lesz, ami ahhoz képest mindenféleképpen egy nagy eredmény, hogy milyen korábbi sikertelen erőfeszítések voltak a kasszatartással kapcsolatosan.

A törvény második része foglalkozik a forgalmazási rendszer átalakításával, a forgalmazási rendszer liberalizációjával. Itt lényegében arról számolunk be, hogy a gyógyszertárak nyitásával kapcsolatos szabályozások könnyítése mentén elindult egyfajta kiegyenlítődés abban, hogy az egyes gyógyszertárak jövedelmezősége közötti óriási különbség olyan értelemben csökken, hogy a kifejezetten nagy forgalmú, nagy árbevételű gyógyszertárak környékén nyílnak meg a további gyógyszertárak, és ennek következtében az árrések kiegyenlítődése irányába történik egy elmozdulás. A törvénynek egy jelentős eleme az új szereplő megjelenése a gyógyszerellátási rendszerben az Egészségbiztosítási Felügyelet vonatkozásában. Az Egészségbiztosítási Felügyelet lényegében egy rendkívül fontos szerepet tölt be az egész ellátási rendszerben: az Egészségbiztosítási Felügyelethez került a befogadásokkal, illetve az OEP-határozatokkal kapcsolatos másodfokú eljárás elvégzése, amivel kapcsolatosan eddig csak és kizárólag pozitív tapasztalatok vannak.

Új elem a törvényben az, hogy lényegében a rendszer valamennyi szereplőjét bevonja az ellátás finanszírozásába, és megjelenik az úgynevezett szolidaritás a forgalmazási rendszeren belül mind a nagykereskedők, mind pedig a gyógyszertárak vonatkozásában. Nagyon sok javaslat és kritika érkezett az elmúlt közel háromnegyed év alatt, amióta hatályba lépett a törvény, hogy milyen területeken kellene magát a törvényt vagy a törvényi felhatalmazás alapján kidolgozott végrehajtási rendeleteket módosítani.

Szeretnék tájékoztatást adni arról, hogy aminek a módosításán és az újragondolásán dolgozunk, az lényegében, azt lehet mondani, hogy három fő terület. Az egyik a gazdaságos gyógyszerrendelést ösztönző rendelet, amit népi nyelven korbácsrendeletként is szoktak emlegetni. Ezen a területen rengeteg használható tapasztalatot és javaslatot kaptunk a különböző szervezetektől, ezen javaslatok alapján felülvizsgálatra kerül ez a jogszabálycsomag, és várhatóan az év végére ki fog alakulni egy olyan módosítása ennek a rendeletnek, amely azokat, az induláskor tapasztalható hiányosságokat és jogos kritikákat kezeli, ami az ösztönzővel kapcsolatosan leírásra, illetve elmondásra került a tárca felé.

A másik nagy terület, amin intenzíven munkálkodunk: jelenleg folynak az egyeztetések, a gyógyszer-kiskereskedelmi árrés újragondolása. Itt nem kifejezetten az árrést szeretné módosítani a kormányzat, hanem egy olyan rendszert szeretne bevezetni, amely a gyógyszertárakat, a gyógyszerészeket ösztönzi a generikus helyettesítésben, és mintegy javadalmazza a generikus helyettesítés elvégzését. Ezzel kapcsolatosan egy olyan metodikát szeretnénk kialakítani, hogy a lakosságnak ez többletkiadást ne okozzon, a kasszát jelentősen ne terhelje meg, ugyanakkor egyértelműen javítsa döntően a kisforgalmú gyógyszertárak jövedelmezőségét.

A harmadik terület, aminek az előkészítésén jelenleg munkálkodik a tárca a gyógyszerellátás mentén is, ez a jogviszony-ellenőrzés. A jogviszony-ellenőrzés januártól a közforgalmú gyógyszertárakban és a gyógyászatisegédeszköz-forgalmazóknál is kötelező lesz. Itt nagyon fontos azt elmondani, hogy ezeken a helyeken a jogviszonynak csak az ellenőrzése fog megtörténni. Ha az illető biztosítottról az derül ki, hogy nem történt utána járulékfizetés, akkor is jogosult a tb-támogatás igénybevételére, azaz a gyógyszertár vagy gyógyászatisegédeszköz-forgalmazó tb-támogatással a vényre kiadja a gyógyszert, a gyógyászati segédeszközt, a be nem fizetett járulék ügyében pedig az APEH hivatott eljárni és behajtani a járulékot.

Ezen túlmenően várható, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvény vonatkozásában néhány, a befizetéseket pontosító technikai módosításra fog az elkövetkezendőkben sor kerülni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem főigazgató urat, kíván-e szólni. (Dr. Székely Tamás jelzésére:) Nem kíván szólni.

Tisztelt Bizottság! Két lehetőségünk van. Szakmai szervezetek, érdekképviseletek jelezték, hogy röviden kívánnak szólni. Most tegyük-e ezt meg, vagy pedig a vita során? (Többen: Most! – dr. Mikola István: A vita során. Először a képviselők szóljanak hozzá.) Több, ellentétes vélemény látszik itt a bólogatásokból, tehát szavazásra teszem fel a kérdést. Ki gondolja azt, hogy most szóljanak az érdekképviseletek, szakmai szervezetek? Ki kívánja ezt most? (Szavazás. – Látható többség.) Ki nem? (Szavazás.) Ez a kisebbség.

Akkor sort kerítünk a hozzászólásokra. Nálam két jelentkezés van: Horváth Tamás úr, a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke, illetőleg a gyártói szövetségek képviselője. Ha kíván szólni, legyen szíves mikrofonhoz fáradni! (Dr. Nagy Kálmán elhagyja az üléstermet.) Abban maradtunk előzetesen, hogy három-négy perc erejéig adok szót. Tessék, Horváth elnök úr!

DR. HORVÁTH TAMÁS elnök (Magyar Gyógyszerész Kamara): Köszönöm szépen a lehetőséget. Elnök Úr! Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mi a jelentéssel kapcsolatban egy levéllel fordultunk önökhöz. A levél első részében a minisztériumba elküldött korábbi álláspontunkat ismertettük, a második részében pedig a jelentésben foglaltak kritikáját írtuk le, néhány hibás adatra, néhány hibás értelmezésre, és téves következtetésekre hívtuk fel a figyelmet. E levél elejében arra is utaltunk, hogy korábbi, szóbeli és írásbeli ígéretek ellenére nem volt lehetőségünk a jelentés elkészítésében együttműködni a minisztériummal, ami talán azért lett volna jó, hogy ezek a hibák ne kerüljenek bele, viszont azok a jelzések, amiket korábban elküldtünk a tárca felé, bekerülhettek volna a jelentésbe.

Amennyiben röviden össze kellene foglalnom, hogy mik voltak a fő jelzéseink, akkor szeretném elmondani, hogy amennyiben nem történik néhány változtatás és néhány kiigazítás a törvényben, a hármas jelszó – a minőségi, fenntartható és hozzáférhető, mind a három – veszélybe kerülhet az álláspontunk szerint. Az ellátórendszer nagyobbik részében minőségi problémák jelenhetnek meg, bizony a fenntarthatóság is veszélyben van, ennek megfelelően úgy gondoljuk, hogy előbb-utóbb a hozzáférés is problémás lesz bizonyos területeken.

Két fő témakört szeretnék jelezni. Az egyik a létesítés és a tulajdonlás kérdése, a másik pedig a gyógyszer-gazdaságossági törvény következtében előállt gazdasági helyezet a gyógyszertáraknál, az ellátórendszer stabilitása és a jövedelmezőség kérdése.

A létesítéssel kapcsolatban mindannyian tudjuk, hogy a cél az volt, hogy a törvénymódosítással a vállalt többletszolgáltatások alapján a hozzáférés, a szolgáltatás javuljon. Tapasztalatunk az elmúlt időszakban létesült, több gyógyszertár szolgáltatásait figyelembe véve, hogy lényegi nyitvatartásiidő-növekmény, ügyeletes gyógyszertárak számának növekedése nem történt meg, és a létesítésben az a cél, hogy a vidéki ellátást javítsa a lehetőség, ez sem teljesült, hiszen a több mint száz létesült gyógyszertárból mindössze négy létesült ötezer alatti lakosú településen, körülbelül a 40 százaléka Budapesten, és a maradék praktikusan húszezer lakos és budapesti nagyságrend között.

Tehát úgy gondoljuk, hogy ez mindenképpen indokol egy finomítást. Valós többletszolgáltatásokra van szükség, oda vissza kellene térni, ahonnan tulajdonképpen az egész gondolat elindult: például 24 órás nyitva tartás, vagy folyamatos, állandó ügyelet vállalása határozatlan időre. Úgy gondoljuk, hogy ezek azok, amik a beteg, a fogyasztó számára valóban lényegi, érezhető többletszolgáltatást jelentenének.

Tulajdonlással kapcsolatban a cél az volt, hogy a gazdasági társasághoz kerülő irányítással, rugalmasabb piaci alkalmazkodással verseny teremtődjön, és ennek a beteg számára meglegyenek a hasznai. Azt tapasztaljuk, hogy ezzel szemben a létesült gyógyszertárak tulajdonosi körében a gyógyszerforgalomban egyéb módon érdekelt tulajdonosok, a betegérdekkel, a biztosítói érdekkel szemben gyártói, nagykereskedői, orvostulajdonosok és off-shore cégek jelentek meg. Ez is, azt gondoljuk, hogy mindenképpen beavatkozást igényel, valamilyen szabályozása a tulajdonlásnak szükséges a jövőben.

A másik a jövedelmezőség, mint fő téma. Ezzel kapcsolatban, bár maga a gazdaságossági törvény közvetlenül magát a jövedelmezőséget nem szabályozza, de nyilvánvalóan abból a szempontból elérte a célját, hogy egy 15 éves trend fordult meg, változott meg, és az állandó, folyamatos, monoton forgalomnövekedéssel szemben egy forgalom-visszaesés, és ezzel kapcsolatban pedig egy jövedelmezőségcsökkenés van. A jövedelmezőségnek pedig az ellátórendszer nagyobbik részét kitevő, kisebb forgalmú gyógyszertárak stabilitása miatt van jelentősége. Itt – ahogy kabinetfőnök asszony is említette – mindenképpen látjuk, hogy a tárca is érzékeli ezt a problémát, de szeretnénk, ha hatékony és megfelelő beavatkozás történne. Súlyos a probléma: ezt többször, több helyen elmondtuk. Szeretnénk, ha komolyan vennék a jelzéseinket. Számszerűen le tudjuk vezetni, hogy gyakorlatilag a gyógyszertárak több mint fele, mintegy 1300 gyógyszertár tevékenysége gazdaságilag az idei évben és a jövő évben – a tendenciákat figyelembe véve – nem értelmezhető, nulla vagy mínusz eredményt fog mutatni.

Van néhány kisebb pont, aminek különösen van jelentősége – erre szeretném még felhívni a figyelmet. Az egyik az úgynevezett tájékoztatórendszer kérdése. Ezzel kapcsolatban időben, kezdettől fogva elküldtük a jelzéseinket, hogy a törvény jelenlegi formájában az a rendelkezés, ami egy elektronikus vagy valamilyen tájékoztatórendszert előír, kezelhetetlen helyzetet idéz elő a gyógyszertárak többségében. Erre egy reális, a beteg érdekeit figyelembe vevő, de kezelhető megoldást szeretnénk javasolni, ami azt jelenti, hogy presztízs jellegű, több százezer forintos beruházásra ne késztessenek olyan gyógyszertárakat, amelyek nyilvánvalóan nem rendelkeznek azzal a tőkeerővel, ami ehhez szükséges. Köszönöm szépen a lehetőséget.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Székely Krisztina asszony következik az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete részéről.

SZÉKELY KRISZTINA elnök (Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete): Köszönöm szépen. Közös levéllel fordultunk a MAGYOSZ-szal az egészségügyi bizottsághoz; én megpróbálom ennek a tartalmát nagyon röviden ismertetni, és ha valamit kihagytam, akkor megkérem Buzás doktort, hogy azt tegye még hozzá.

Megkaptuk ezt a jelentést a gyógyszer-gazdaságossági törvény hatásáról, és közösen az volt az észrevételünk, hogy a jelentés körülbelül ugyanúgy készült, mint maga a törvény, tehát semmiféle valódi modellezés, analízis, számítás, az érdekeltek megkérdezése nem előzte meg. Ez tehát egy rendkívül egyoldalúan leírt anyag, amiben mi is számos számszaki, elég bántó hibát is felfedeztünk, valamint egy olyanfajta optimizmust a törvény hatásával kapcsolatban, amire egyáltalán nem gondoljuk, hogy oka van a tárcának. Valóban, rövid távon csökkenti a gyógyszerkassza kiadásait, azonban egyáltalán nem vizsgálja a jelentés, hogy ennek milyen hatása van jelenleg, és milyen hatása lesz a gyógyszerellátás többi szereplőjére.

Két apró kiigazítást szeretnék tenni már az elején. Azok a törvény által bevezetett eljárások, mint az orvoslátogatók után fizetendő 5 millió forintos regisztrációs díj, valamint az egyes készítmények delistázása az áruk miatt, az elhangzottaktól eltérően az EU-ban nem fordul elő, tehát erre nincsen példa, és ezért az Európai Bizottság jelenleg vizsgálja is a regisztrációs díj fizetésének az EU-jogszabályokkal való megfelelését. Az orvosokat szankcionáló jogszabállyal kapcsolatban örömmel halljuk, hogy megkezdődött a felülvizsgálat, de olyan heves szakmai ellenállást váltott ki ez a rendelkezés, hogy ez is mutatja, hogy sokkal érdemesebb lett volna előzetesen megkérdezni a hozzáértők véleményét, és akkor ezek a feltételek nem maradtak volna benne. Nem az életbe léptetés után jelentkező hibákról van szó, hiszen a hatásában nem lépett még életbe, és el is lett halasztva jövő évre.

Röviden, úgy látjuk, hogy ez a törvény valóban elősegíti a gyógyszerkassza betartását, főleg azért, mert jelentősen csökkentette a gyógyszerkészítmények támogatását; év elején 50 százalékkal csökkentek a támogatások, így természetes, hogy betartható a gyógyszerkassza, ebben különleges varázslat nincs is. A többi technika, ami benne van – a gyógyszergyártóktól beszedett 12 százalék, ami szintén a gyógyszerkasszába kerül bele –, természetes, hogy ezt segíti elő, nem történt azonban semmilyen vizsgálat, hogy hogyan hatott a betegellátásra, a gyógyszerellátásra ez a törvény, változtak-e morbiditási, mortalitási adatok, milyen a betegelégedettség, hogyan hat az orvosok gyógyszerelési terápiájára. Az év elején tapasztalhattunk egy kaotikus kapkodást, amikor olyan készítményeket preferált az orvosi felírás, amik nem voltak kaphatók, aztán ez nagyjából kiegyenlítődött, és különféle közvélemény-kutatások révén az látható most, hogy a gyógyszerváltás erőltetett, erőszakos rákényszerítése az orvosok negyedrészében és a lakosság közel felében ellenállásra lelt. A Szinapszis Kft. által készített reprezentatív felmérés ezeket az adatokat mutatja, hogy az ilyenfajta durva beleszólás a gyógyszeres terápiába minden szereplő ellenállását kiváltja, és végül is nem éri el a hatását.

A számok azt mutatják, hogy a betegek terhei az első fél évben a 2006-os betegterhekhez képest jelentősen, 23 százalékkal nőttek, azzal együtt, hogy a kiváltott dobozszám 17 százalékkal csökkent – ezek igen aggasztó adatok. Különösen kitérnék arra, hogy a jelentés sikerként könyveli el, hogy jelentősen csökken az inzulinfelhasználás: ez rettenetesen ijesztő. A cukorbeteg-egyesület vezetője szerint természetes, hogyha jelentős csökkenés van, akkor ez nem a visszaélések megszűnését jelenti, hiszen 300 forint senkit nem tart vissza attól, hogy utána az ingyen inzulint külföldön adja el adott esetben, hanem azt jelenti, hogy sok beteg spórol az inzulinnal, tehát rendszeresen kevesebbet ad be, illetve nem vált ki új adagot. Ezt megtehetik, azonnali következmények nincsenek, de a későbbi szövődményes következmények igen riasztóak lehetnek. A delistázás hatására is körülbelül száz gyógyszernek megszűnt a támogatása, tehát ezek a betegek mindenképpen problémával és kötelező gyógyszerváltással álltak szemben. Sajnos nagyon kevés – ez az állandó problémánk – új hatóanyag kapott támogatást, az anyagban szereplő huszonöttel szemben kilenc új hatóanyag kapott csak támogatást, és ezek közül is számos olyan van, amelyik harmadvonalbeli terápiát, igen kevés beteg kezelését jelenti, tehát nem a nagyterápiára számot tartó készítmények kerültek befogadásra.

Szeretnék még kitérni a gyógyszergyártói befizetések problematikájára. Itt olyan téves táblázatok vannak az anyagban, aminek szerintem egy ilyen jelentésben azért szemet kellett volna szúrnia valakinek. Egyrészt azt írja, hogy a gyógyszergyártók csak a 70 százalékát fizették be az elvártnak, másrészt utána a táblázat szerint viszont többet fizettek be; ez az egész jelentés színvonalára azért elég rossz fényt vet. Hogy a gyógyszergyártók valóban kevesebbet fizettek be, mint az elvárt, ez biztosan így van, hiszen még mindig nem tisztázódtak pontosan azok a problémák, amik a külföldi forgalomba hozatali engedély tulajdonosainak befizetéseivel kapcsolatosak. Az APEH-hel az utolsó egyeztetés október 4-én volt; azóta sem kaptunk kielégítő választ a különböző kérdésekre, és a megoldás azóta sem lett tisztázva.

Az összegzés alapján tehát úgy gondoljuk, hogy az a fajta konzekvencia, amit a jelentés levon, hogy tökéletesen sikerült ez a gyógyszer-gazdaságossági törvény, és semmit nem kell rajta változtatni, mert ez így jó, ahogy van, semmiképpen nem állja meg a helyét. Mi úgy gondoljuk, hogy a gyógyszergyártókat terhelő túlzottan nagy anyagi terhek, a betegekre kötelezően ráerőltetett rendszeres gyógyszerváltás, valamint az orvosok által használatra kötelezett, úgynevezett színes szoftver használata – megjegyzem, hogy még azóta sem sikerült a törvényben előírt, akkreditált szoftvert létrehozni, de még az akkreditáló helyet sem – sajnos éreztetni fogja nem is hosszú, hanem rövid távon a hátrányos hatását

Tehát mi ezen a fórumon is mindenképpen azt szeretnénk kérni, hogy több helyen kerüljön meghallgatásra a szakmai szervezetek véleménye, és kerüljön módosításra a törvény. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Buzás úrnak még egy percre adok szót, a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségének igazgatója. Tessék, parancsolni!

DR. BUZÁS LÁSZLÓ igazgató (Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetsége): Köszönöm szépen. A magyar gyártókat, mint egészségügyi beszállítókat még az is jellemzi, hogy a magyar ipar részei, tehát a gyógyszeripar részei, egy százéves, nagy múltú, és világszerte elismert ágazatnak, 15 ezer főt foglalkoztat, komoly exportja van, beruházásai, K+F-je, ami az adott térség fejlődését mindig elősegítette és segíti. Ezért is furcsa, hogy nem mutatja be az anyag, hogy a megtakarítások mellett milyen veszteség van abból, hogy a kisebb foglalkoztatottság, a kisebb K+F, a kisebb beruházások milyen adó- és járulékcsökkenést jelentenek viszont.

Azt lehet látni, hogy két csoportba osztható a gyártók, ha szabad úgy mondani, nyomorítása, az egyik a befizetések – ez a háromféle, amit Krisztina mondott –, a másik pedig a delistázás, folyamatos fixesítés. Az első három olyan pluszadókat jelent, amilyen más ágazatokban nincsen, és természetesen csökkenti a versenyképességet a régióban. Egy innovatív ágazat mehet tönkre! Felhívom a szíves figyelmüket a lisszaboni célkitűzésekre, amelyben a K+F GDP-hez viszonyított arányát jelentősen növelni kellene. Ebben ugyan melyik lenne a legfőbb ágazat Magyarországon, ha nem a gyógyszeripar, amelynek a K+F-je a feldolgozóipari K+F felét teszi ki, illetve több mint felét? Tehát veszélyben van így a lisszaboni dolog is.

A másik az, hogy ha a betegeknek a térítési díj százaléka másfélszeresére nőtt – márpedig így nőtt, nem akarom elmondani, hogy a 10-ből hogyan lett 15, a 30-ból 45 satöbbi –, akkor ez a másfélszeresre való emelkedés azt igényli a kormány részéről nyilván, és ez tapasztalható, hogy maga a fogyasztói ár pedig a kétharmad részére csökkenjen. Hiszen háromketted szorozva kétharmaddal, akkor adja ki azt az egyet, azt a változatlant, amennyit fizetniük kellett a betegeknek korábban. Persze nyilván belpolitikai cél az, hogy a betegek egy év után, mert állítólag ez az egyensúly helyreáll év végére, ne fizessenek sokkal többet, de ezt a célt a gyártók kell hogy megfizessék a delistázáson és a folyamatos fixesítésen keresztül.

Úgy látjuk, hogy már túl jól sikerült ennek a sok-sok eszköznek az alkalmazása, eszközök egész arzenálját vetette be a szabályozás, ezt mutatja, hogy szufficit keletkezik, tehát a tervezett 364 milliárd helyett elég lesz várhatóan 330 is. Ezeket szerettem volna hozzátenni még.

ELNÖK: Köszönöm szépen, igazgató úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Konzultációs a napirend, tehát kérdések, egyéb észrevételek következhetnek, és utána történik meg a reagálás.

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Szerencsésebbnek tartottam volna, ha először a képviselők mondhatják el a véleményüket, általában ez szokott lenni a bizottsági üléseken. Viszont most, hogy meghallgattuk a szakma szervezetei jelen lévő képviselőit, hiányérzetem van: hol vannak a betegszervezetek képviselői? Jó lett volna, ha elmondják a véleményüket, mert rajtuk csattan az ostor. Tehát nagyon féloldalasnak látom így ezt a dolgot.

Azt is hiányolom, hogy a minisztérium felsővezetői nincsenek itt. Nagyon tisztelem Matejka Zsuzsa doktornőt, de egyszer már csatáztunk ezen, amikor a Pszichiátriai Intézet bezárásáról folyt a vita, és a tárca a kabinetvezetőt delegálta az összevont bizottsági ülésekre. Nem tudom, hol a miniszter asszony, van most már államtitkár, van most már helyettes államtitkár, úgy tudom, még a gyógyszerügyi főosztály is működik – vagy lehet, hogy már nem működik –, nem értem az egészet, hogy miért a kabinetvezetőnek kell a tárcát egy ilyen jelentős tárgyaláson képviselnie.

Néhány kérdésem lenne. Az elnök úr felé azért szeretném még egyszer nyomatékosan jelezni, hogy ilyenkor hívjuk meg a betegszervezeteket is. Ha egy gyógyszer-liberalizációs nagy szabályozás hatásait vizsgáljuk, akkor a bizottságnak féloldalas a munkája, ha nem hívjuk meg a Rák Ligát, a Diabéteszesek Egyesületét, és azokat a szervezeteket, amelyeknek az élete függ a gyógyszerpiac, a gyógyszerellátás rendjének a jó, kiegyensúlyozott működésétől.

A kérdéseim a következők lennének – bár már érintették a gyártók képviselői: van-e arra valamiféle számítás, adat, hogy a gyógyszeripar újkori szabályozás keretében meglehetősen nehézre szabott működése milyen nemzetgazdasági kihatású. Nagy gyógyszercégek tőzsdén vannak, tehát ennek nagyon komoly nemzetgazdasági kihatása kell hogy legyen. Mérték ezt, vagy egyáltalán, van-e már valamiféle adat ezzel kapcsolatban?

Hallottuk itt a magyar gyógyszergyártás versenyképességére vonatkozó gyártói megjegyzést. Én is sokfelől kaptam erre információkat, hogy miközben a kormányzat a versenyképesség növelését tűzte a zászlójára, közben úgy tűnik, hogy a hazai ipart, a hazai gyógyszergyártást, ami egy óriási, sok évtizedes, nagy kultúra, meglehetősen nehéz helyzetbe hozta.

Szeretném megkérdezni, hogy milyen tapasztalatok vannak a legolcsóbb gyógyszerek felírására vonatkozó kényszerrel kapcsolatban. Tömegével kell átállítani a betegeket, ugye százezrével állítják át a betegeket új gyógyszerekre. Vannak-e ezzel kapcsolatban tapasztalatok? Mennyibe kerül ez? Mit szólnak ehhez a betegek? Egyáltalán: költséghatékonyság szempontjából, amit megint csak a zászlajára tűzött a tárca, hogy kell értékelni ezt a legolcsóbb gyógyszer felírására vonatkozó kényszert? Ugye, mi, orvosok, jól tudjuk azt, hogy a beteg nem a legolcsóbb szertől gyógyul, hanem a leghatásosabb szertől gyógyul, ami abban a betegségben esetleg nem tíz nap alatt, hanem két nap alatt lábra állítja, még akkor is, ha drágább gyógyszerrel történik a kezelés, és mehet vissza a munkájába, meg a családjához. Tehát vannak-e erre vonatkozóan valamiféle adatok?

Elhangzott itt az igény a morbiditási, mortalitási, tehát a népegészségügyi vonatkozásokat illetően is. Valószínű, hogy csak később lesz egyértelmű ilyen adat, de azért az aggodalom ott van a fejünkben, hogy ezek a tömeges átállítások, ez a kényszer, az orvosnak olyan helyzetbe hozása, hogy számára pénzügyi-gazdasági és más szakemberek diktálják a gyógyszerfelírásra vonatkozó új szabályokat, ez aggodalmas.

Szeretném megkérdezni, hogy van-e valami új eljárásrend a befogadásokkal kapcsolatban. Ellentmondást látok az anyagban az új szerek befogadásával kapcsolatban. Ha jól emlékszem, akkor a nemzetközi gyártók kommentárjában olvastam, hogy nem huszonegynéhány, hanem tulajdonképpen kilenc hatóanyag befogadására került sor. Mindannyian tudjuk, hogy nagyon hosszú a várólista az új szerek befogadását illetően. Van-e ebben valamiféle elképzelés, hogy fog ez a következőkben történni, egyáltalán a magyar gyógyszerkincs szinten tartását hogyan képzeli a tárca. Mert jó, nyomjuk az olcsó gyógyszereket, a generikumokat, egyet is értünk ezzel, bár nem azzal a módszerrel, amivel ez történik, de hogy lesz a nagy értékű, nagy hatású gyógyszerek befogadása, hogyan áll vissza a magyar gyógyszerkincsnek valahol az egyensúlya.

Szeretném megkérdezni, hogy akkor most mi van ezekkel a gyógyszergyártói befizetésekkel. Mert elolvasom az anyagot, elolvasom a gyártók megjegyzéseit, az ÁSZ jelentését. Itt nekem úgy tűnik, hogy ebben valamiféle anarchia van. Lehet, hogy nem jól értelmezem, de szeretnék erre választ kapni, hogy akkor itt most igazság van-e, rend van-e, kiszámíthatóság van-e. Tehát a gyógyszergyártói befizetésekkel mi a helyzet?

Szeretném megkérdezni a tárca képviselőjét, hogy mit szólnak ehhez, hogy most már egyre több vizsgálódás jelzi, hogy a betegek egy része – általában tíz százalékot jeleznek – nem váltja ki a patikában azt a gyógyszert, amit felír számára az orvos. Ez egy tragédia! Mit szólnak ehhez, vagy mit kívánnak tenni ezzel összefüggésben? És ha ehhez hozzáveszem még azt is, hogy a betegek egy része – itt is különböző számok keringenek, 15-17 százaléka – nem is megy el az orvoshoz, a vizitdíj, meg különböző lakossági sarcok tartják vissza ettől. Mit szólnak ehhez? Hogyan kívánják ezt a helyzetet kezelni, vagy orvosolni, vagy mit akarnak ezzel kapcsolatban tenni?

Még néhány kérdésem van. A patikaliberalizáció. Azt most már tudjuk, hogy nem a fiatal gyógyszerészek jutnak patikára, hogy nem a kistelepüléseken létesülnek gyógyszertárak, hanem ott, ahol a fizetőképes kereslet van, de én is kaptam jelzéseket arra vonatkozóan, és az egyik anyagban is szerepel egy ilyen megállapítás, hogy pénzügyi befektetők, tőkebefektetők vásárolják fel a patikákat, off-shore cégek lesznek a patikák tulajdonosai. Nem is azt kérdezem, hogy ez gazdasági szempontból mit jelent, hanem hogy látják a kormányzat képviselői, hogy a gyógyszerbiztonság szempontjából mit jelent ez. Mert ahol ez megtörtént, ott a gyógyszerbiztonság megingott, és tudunk erre nemzetközi példákat, én is tudok erre példákat. Felmérték-e ezt, hogy valóban a magyarországi, egzisztenciavállalkozásként indult kiskereskedelmi egységek, a patikák kivitele off-shore cégekbe, pénzügyi befektetők tulajdonába, ez milyen kihatással van a gyógyszerbiztonságra, és természetesen az ellátásra is.

Lesz még egy második kör, ugye, ahol megjegyzéseket lehet tenni? (Dr. Czinege Imre: Nem lesz.) Ne mondd azt, hogy nem, mert ezt nem te fogod eldönteni, ne haragudj; ez egy bizottsági vita. Ez a kérdés olyan horderejű kérdés, amit itt egy fél óra alatt nem lehet eldönteni. Meg kell találni a módját annak, hogy ezt az úgynevezett gyógyszer-gazdaságossági törvényt megvitassuk, aminek kihatásai a gyógyszerpiacon katasztrofálisak. Ezért kellett volna idehívni a betegegyesületeket, hogy ezt méltó módon és normális időráfordítással kezeljük, nem egy parlamenti ülés keretében, mert szeretném mindenkinek mondani, hogy közben megy a parlamenti ülés, ahol éppen a költségvetésnek többek között az egészségügyi vonatkozásairól folyik a vita. Nehogy már az legyen, hogy most fél óra alatt lezárjuk ezt a kérdést! Óriási horderejű kérdésről van szó, ami a lakosságot közvetlenül érinti. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Általában igyekszem elkerülni, hogy rögtön reagáljak, de három olyan ügy is volt, amire muszáj reagálni. Hogy a tárca, illetőleg a kormány kit jelöl a napirendi pont előadójának, az a kormány felelőssége. Meghallgatást lehet kezdeményezni, az egy konkrét állami vezetőre irányul, egyébként ez a kormányzati felelősség kérdéskörébe tartozik. Ami a betegszervezeteket illeti, azt tudom mondani, hogyha a bizottság ezt igényli, be fogjuk szerezni a betegszervezetek véleményét a jelentésről.

A költségvetés általános vitája, szeretném mondani, 13 óra 30 perckor lezárult. Ezt a mai napirendet úgy kellett megtervezni az ünnepekre való tekintettel, mindenképpen tekintetbe véve az adótörvényekkel összefüggő módosító indítványok tárgyalását, hogy a mai napon kerítsünk erre sort, tehát azért, hogy ennek ilyen az időzítése, legfeljebb a naptárt és az ünnepek beosztását lehet felelőssé tenni. Azt pedig, hogy a vélemények, kérdések és a válaszadás után kíván-e a bizottság egy további kört nyitni, el fogjuk közösen dönteni; ezt nem az elnök fogja eldönteni. Ha van ilyen igény, akkor erről szavaztatni fogok. (Dr. Mikola István: Helyes!) Remélem, alelnök úr elfogadja a válaszaimat. (Dr. Mikola István: Abszolút helyesnek tartom.) Köszönöm szépen.

DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Ma a 4600 támogatott termék közül 1500 fixesített. Szeretném megkérdezni, hogy ez az ütem milyen jelleggel megy tovább. Ahogy az ember látja, úgy néz ki, hogy a fixesítési jog azért valamilyen módon kiszámíthatóvá teszi egyrészt a biztosító, illetve a beteg költségeit.

Ehhez kapcsolódóan lenne még egy kérdésem, hogy Nagy–Britanniában, Németországban, ahol látjuk, hogy nagyon sok generikus termék jelent meg – nyilván több mint nálunk –, a felébe, illetve a töredékébe kerül ugyanaz a generikus termék, mint hazánkban, tehát nyilván ez is egy ilyen folyamat. A kérdésem az, hogy nálunk a generikus termék megjelenésén kívül milyen támogatási formák vannak, ami ezt lehetővé teszi, ha van egyáltalán ilyen. Hogy a generikus programnak mi a szabályozó szerepe, ez kétségtelen, árcsökkentő hatású, de azért valóban felveti a kérdést, amit felvetett az előbb Mikola képviselőtársam is, hogy az originális termék piacon való megjelenését ez mennyiben befolyásolja, és valóban nagy értékű gyógyszerek nem kerülnek ki a piacra előbb-utóbb a szabályozás következtében.

Egy másik kérdésre nem kaptunk választ – lehet, hogy talán egyértelműen nem hangzott el –, hogy zárt-e be gyógyszertár a gyógyszertár-liberalizáció során, azaz jutott-e gyógyszertár olyan helyzetbe, hogy ellehetetlenült. Itt hallottuk, hogy 1300 gyógyszertárnál vannak problémák, és ebben nyilván közrejátszottak a nyitások és a szaporulatok e gyógyszertárak szintjén. Jelen pillanatban azt halljuk, hogy a generikus termékek mellett, amelyek olcsóbbak, a szabadárassá vált, nem támogatott termékek valami egyensúlyt teremtenek, és ezen egyensúlyteremtésben nyilvánvalóan a befizetések, a szolidaritási alap is közrejátszhat. Ez az egyensúly így kihegyezve és erre alapozva milyen sokáig tartható? Valóban bekövetkezik-e az, amit itt kamaraelnök úr mondott, hogy több gyógyszertár csődbe került?

Megjelenik az anyagban az is, hogy a mozgó gyógyszertárak kérdése is nagyon komolyan felvetődik, mint olyan, ami a gyógyszerellátást javítaná, mert az egyértelműen kiderül az anyagból is, hogy az új gyógyszertárak valóban a nagy forgalmú, nagy lakosságsűrűségű területeken jöttek létre, és nem a kis falvakban, ahol talán kívánatosabb lett volna. Egyelőre ennyi, köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr, Perjési képviselő asszony.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Három rövid kérdésem lenne. Szó volt már a gyógyszeripari képviselők regisztrációs díjával kapcsolatban arról – olvasható is az Európai Unió honlapján –, hogy május 11-én Charles Lewitt annak az aggodalmának adott hangot, hogy ez a megoldás talán a szerződés 43., 49. §-ait sérti. Azt írja, hogy ezzel kapcsolatban kérdéssel fordult a magyar hatóságokhoz, a múlt heti információim alapján azonban a magyar hatóságok nem akarnak neki válaszolni. Mi az átfutási ideje egy ilyen dolognak? Miért nem válaszolnak? Ez az egyik kérdésem.

A másik: engem is megdöbbentett a jelentésben az inzulinnal kapcsolatban az "eseti kiváltók" című megfogalmazás. Én úgy gondolom, hogy ez nagyon komoly, ennek utána kell nézni, mert vagy a felírás volt nem megalapozott adott esetben, vagy pedig ebben az országban cukorbetegek súlyos állapotban lehetnek, vagy kerülhetnek. Azt is tudjuk jól, hogy a toplistán azért négy szer szerepel – ebből az anyag az antibiotikumokat és az inzulint említi. Mi van az antidepresszánsokkal, amely szintén egy jelentős mennyiséget fogyasztott korábban a gyógyszerkasszából, és mi van a daganatellenes szerekkel? Ez az a négy az, ami tulajdonképpen nagymértékben fogyasztotta a gyógyszerkasszát. Erről hallgat a jelentés; jó lenne, ha ezt tudnánk.

Évek óta hirdetjük, mert azt mondom, hogy ez tulajdonképpen kormánytól független, hogy a generikus programot előtérbe kell helyezni. Hogy áll a generikus program? Én ezt nem olvastam, vagy lehet, hogy figyelmetlenül olvastam. Mennyire sikerült a gyógyszerfogyasztáson belül a generikumok arányát növelni? Más cikkekből azt véltem kiolvasni, hogy ezen a téren tulajdonképpen egy tapodtat sem tudtunk előrehaladni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési Klára képviselő asszony, aztán Puskás képviselő úr.

DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Elnök Úr! Főigazgató Úr! Tisztelt Jelenlévők! Mint mindig hiányolni szoktam, most is az a gondom, hogy nem valamilyen rendszerben tárgyalunk egy-egy kérdést, hanem kiragadunk bizonyos dolgokat, és úgy próbálunk ad hoc jelleggel különböző bizonyítékokat találni.

Mielőtt a kérdésemet feltenném, engedjenek meg egy nagyon rövid eszmefuttatást. Egyik oldalról 1990-től a magyar gyógyszerügyben, a gyógyszergyártóknál, -forgalmazóknál, patikáknál valóban egy olyan fejlődési vonulat ment végig, amely a nyugati színvonalú gyógyszerforgalmazást, -kiszolgálást tette lehetővé – ez volt az egyik oldal. A másik oldala az volt, hogy minden évben kiszámíthatatlanul és befolyásolhatatlan módon növekedett a gyógyszerköltségekre fordítandó összeg. Az egészségügy meghatározó szereplői, az orvosok, jövedelmük jelentős részét nem a kórházaktól és az egészségügyi intézményektől kapták, hanem a gyógyszergyártóktól és -forgalmazóktól, a másik oldala pedig az, hogy a magyar emberek aránytalanul jóval magasabb mennyiségben szedték a gyógyszert, éppen a támogatottság folytán. Van egy olyan társadalom, amelyben az igények és a szükségletek szerint részesül mindenki mindenből; ezt a társadalmat nem úgy hívják, amelyikben most mi élünk. Itt egyrészről van egy rendszer, amely különböző alrendszereinek valamilyen összefüggésben kell lenniük egymással – ez vonatkozik erre is.

A kérdésem a következő. Mint mondta Horváth elnök úr... (Az MSZP képviselői felé:) Kérhetek figyelmet a képviselőtársaktól?

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem érzékeltem most, hogy nagy zaj lett volna, de természetesen kérem a képviselőtársaimat, hogy figyelemmel hallgassunk minden hozzászólót.

DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Én is végighallgatok mindenkit, megjegyzés nélkül.

Mondta, hogy várhatóan ilyen-olyan gondok és problémák lesznek. Most ezek valósak, vagy továbbra is csak várhatóak és feltételesek?

Az én személyes tapasztalatom egyébként az, legalábbis Békés megyében, hogy a gyógyszertárak például nem kérnek ügyeleti díjat, mióta ez a gyógyszer-gazdaságossági törvény bejött, tehát ez biztos, hogy a betegeknek jó. Vagy az, hogy kevesebb gyógyszert szed. Egyik oldalon igaz lehet, hogy adott esetben bizonyos beteg nem jut hozzá ahhoz a gyógyszerhez, ami kell. A másik oldalról meg nem hiszem el, hogy ne ismernének önök is olyan diabéteszes betegeket, akik tudják, hogy amikor vétkeznek, akkor bizony több adag inzulint használnak fel, éppen azért, hogy szinten tartsák magukat.

Tehát ez az egyik kérdés, hogy ezek a félelmek továbbra is csak félelmek, és várhatóak, vagy reálisak.

A másik azzal függ össze, hogy ha az egészségbiztosítás rendszerének átalakítása megtörténne, már ott is szó van arról, hogy abban az esetben például megszűnik az egészségügyi szolgáltatóknál a teljesítményvolumen-korlát, és sok olyan szankcionáló dolog, ami a rendszer féken tartását szolgálja. Az a kérdésem a főigazgató úrhoz és kabinetfőnök asszonyhoz, hogy ha az egészségbiztosítás rendszerének az átalakításáról szóló törvény megvalósul, akkor ezek a bizonyos felvetett, elnök asszony által is felvetett félelmek és gondok, problémák – nemcsak az orvoslátogatókra gondolok –, amiket itt Bogsch Erik úr is, Székely Krisztina asszony felsorolnak, hogy ezek közül várható, hogy ugyanolyan analóg módon törlésre kerülnek az egészségbiztosítás rendszerének átalakulása után, mert az új egészségpénztáraknak lesz majd a feladata, hogy ezeket kezelje. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr következik, utána Béki Gabriella.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány kérdést szeretnék feltenni az anyaggal, illetve a gyógyszerellátással kapcsolatban.

Először a gyógyszer-gazdaságossági törvény ugye azt mondotta, hogy regisztrációs díjat kell fizetni az orvoslátogatók után. Ez életbe lépett, és olyat olvastam, hogy mintegy 600 orvoslátogató jogviszonya ebben a minőségében megszűnt. Kérdezem én, van-e arról tudásunk, hogy ők hol dolgoznak, hol vannak.

A következő: a háziorvosok közül többen küzdenek azzal, hogy a korábbiakban a Magyar Közlönyben rendszeresen megjelent egybefűzve az éppen használatos gyógyszerek listája. Ez most nem jelent így meg. Kérdezem: várható-e, hogy valamikor a közeljövőben ez így megjelenik?

A következő: azt mondták otthon, hogy drága ruhát kell venni, mert szegények vagyunk ahhoz, hogy olcsót vehessünk. Én kérdezem, hogy azt a bizonyos szoftvert, ami kiválasztja a leginkább olcsó gyógyszert a betegnek, kívánjuk-e, vagy kívánják-e átalakítani úgy, hogy a leghatásosabb gyógyszert kapja meg a beteg, hiszen szegények vagyunk ahhoz, hogy ne engedhessük meg magunknak, hogy mindenben a legolcsóbbat kapjuk.

A következő kérdésem: korábban már kétszer elhangzott, korábban már interpelláltam is – ez öt hónappal ezelőtt történt – az alapjában véve költségvetési hiányt okozó külföldi gyógyszergyártók befizetési lehetetlensége miatt, és úgy hallottam, hogy ez a kérdés nem oldódott meg. Tehát olyan külföldi cégek, amelyek nem magyar adóalanyok, nem tudják befizetni az adójukat. Azt hittem, régen megoldódott a dolog, de itt hallottuk, két felvetésben is, hogy ez nem így van. Ez költségvetési hiányt jelent alapjában véve. Mikor várható, hogy ez a kérdés megoldódik és orvoslódik?

A következő kérdés az inzulinnal, illetve a daganatellenes szerekkel kapcsolatban jutott eszembe: Szilágyi Tibor, a dohányzásellenes koalíció vezetőjének állásfoglalása a dohányzásleszoktató kampányok megjelentetéséről, fizetéséről, a megjelentetés módjáról segítséget kér. Hallottam, hogy módosítások lesznek ebben a bizonyos gyógyszer-gazdaságossági törvényben. Ennek van emlékeim szerint egy olyan passzusa, amelyik kivételt tesz a különböző hirdetések tiltásában. Kérdezem, hogy oda ezeket nem lehetne-e behozni, ezeket a népegészségügyileg fontos dolgokat.

Aztán a következő: a gyógyszerkassza, úgy néz ki, hogy való igaz, a 768 milliárdról 739-740 milliárdra csökken. Csupán a lakossági befizetések aránya összességében egy olyan 32-38 milliárd forinttal nő. Így való igaz, hogy a gyógyszerkasszában lehet csökkentett értéket adni, csak ezt a lakosság vállára terheljük. A lakosságnak ezt el kell mondani.

Van egy ilyen kérdésem, azt hiszem, valami utalás van az anyagban erre, hogy száznál több új gyógyszertár készült, illetve annyi kapott engedélyt. Ezeknek a földrajzi eloszlásáról van-e valami kimutatás? Ezt kérdezem.

Alapjában véve elfogytak, úgy látom, a kérdéseim, úgyhogy köszönöm szépen. Ha találok még, akkor a következő körben igyekszem elmondani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Türelemmel hallgattuk képviselő urat. (Dr. Puskás Tivadar: Köszönöm.) Mielőtt szót adok Béki Gabriella képviselő asszonynak, akit Czinege képviselő úr követ majd, tájékoztatom a bizottságot, hogy azt az információt kaptam, hogy a rákbetegek betegszervezeteit meghívtuk a mai ülésre, de nem kaptunk jelzést, hogy miért nincsenek itt, de nincsenek itt, ezt tájékoztatásul mondom.

A másik oldalon pedig a Nemzeti Egészségügyi Tanácsban szereplő betegszervezeteknek egy betegszervezeti alelnöke is van, tehát rajtuk keresztül fogjuk ezt a véleményezést, amit alelnök úr felvetett, bonyolítani, mert hiszen több ezer betegszervezet van, valamilyen rendszerszerű megoldás kell.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kihasználva az alkalmat, hogy a gyógyszerről tárgyalunk, egy jövőre irányuló kérdést szeretnék feltenni. A gyógyszer-gazdaságossági törvény eléggé szigorú rabattot, befizetési kötelezettséget ír elő a gyógyszerforgalmazóknak. Jelenleg ezt a kötelezettséget nem írja elő a tápszerforgalmazóknak, de az a hír járja, hogy tervezi a tárca, hogy számukra is előír ilyet.

Azt gondolom, hogy ez többek között azért hozza nagyon súlyos helyzetbe őket, mert éppen egy olyan helyzetet élünk át, hogy a világon körülbelül 80 százalékkal emelkedik a tej ára, ami a legfontosabb alapanyaga ezeknek a termékeknek.

Ezen kívül tudomásom szerint az Unióban a tápszereket ilyen típusú befizetési kötelezettséggel nem terhelik. A kérdésem egyrészt az, hogy igaz-e, hogy ilyen tervek vannak, másrészt az, hogy ezek a befizetési kötelezettségek ugyanolyanok lesznek-e, mint amelyek általában a gyártókra vonatkoznak, harmadrészt pedig az, hogy történik-e háttéregyeztetés, -tárgyalás az érintettekkel, mint ahogy ez megtörtént annak idején a gyógyszerforgalmazás terheinek kialakítása idején. Köszönöm. (Derültség a meghívottak soraiban. – Közbeszólás a meghívottaktól: Olyan biztos van! – Dr. Mikola István: Ez hatott!)

ELNÖK: Kérem, hogy őrizzük meg a bizottsági ülés rendjét, fegyelmét. Czinege képviselő úré a szó.

DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Mielőtt a kérdésemet feltenném, három rövid megjegyzést teszek. Én magam a bizottság tagjaként úgy érzem, hogy kettős felelősségem van: felelős vagyok azért, mint a bizottság tagja, hogy a magyarországi betegek megfelelő terápiában részesüljenek, megfelelő gyógyszerekhez jussanak, és felelős vagyok azért, mint a bizottság tagja, hogy ehhez a gyógyszerbeszerzéshez szükséges anyagi fedezetet valahogy megteremtsük.

Második megjegyzés: választókerületem egyik falujában polgármester úrral együtt meglátogattunk egy családot, és megkérdeztem az idős nénitől, hogy vannak-e gyógyszerei, amit nem használ. Ezeket a gyógyszereket elvittem a patikába, és megkértem a patikusnőt, hogy állítsa össze, hogy mennyit ér: 480 ezer forint értékű gyógyszer volt a néninél.

Harmadik megjegyzésem: amikor a gyógyszerről, a gyógyszer áráról beszélünk, akkor azt ne hasonlítsuk össze egy olyan árral, mint a kőolajár. Jól tudjuk, hiszen itt mindenki szakember, valaki még gyógyszert forgalmaz is talán, hogy a gyógyszerek áraiban az Európai Unión belül igen nagy különbségek vannak, és ez teszi lehetővé az úgynevezett paralelkereskedelmet, tehát amikor hallgatom a gyógyszergyártókat, akkor azért ezt mi, a bizottság tagjai tudjuk, hogy egy gyógyszer ára nagyon nagy különbségeket rejt magában.

A következő kérdéseket szeretném feltenni. Miután néhány, választókerületemben lévő kistelepülésen a patikusoknak nagyon nagy gondjuk van azzal, hogy nem tudnak megfelelő gyógyszerkészletet fenntartani, ezért helyesnek tartottam azt, hogy szolidaritási adóból segíteni fogjuk a kispatikákat. Szeretném megkérdezni, hogy ez megvalósult-e, és milyen összegben, mennyire javítottuk.

Második kérdésem: ellentmondás volt a kassza megtakarítása, a betegek megtakarítása, a kormányoldali anyagban és a tisztelt Innovatív Gyógyszergyártók közötti anyagban. (Székely Krisztina: OEP-adat!) Konkrétan szeretnék választ kapni arra, hogy ez mennyi milliárd. Én összeadtam hirtelen, és az én számításom szerint 40 milliárd is volt és 20 milliárd is.

A következő kérdésem pedig az, hogy szintén vita van arról, hogy mekkora a befogadott gyógyszerek száma. Szeretném megkérdezni, hogy a befogadott új készítmények figyelembe veszik-e a népegészségügyi adatainkat, vagy ezek a befogadott készítmények raritásokra befogadottak, vagy pedig azok, amelyek a magyar lakosságot sújtják. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e kérdést feltenni még valaki? (Nincs jelentkező.) Ha nem, akkor magam is szeretnék két, eddig még nem elhangzott kérdést feltenni. Az egyik a gyógyászati segédeszközökre vonatkozik. Jóllehet, erről külön tárgyaltunk szeptember 26-án, de maga a jelentés érinti a törvény tartalmából adódóan is a gyógyászatisegédeszköz-ellátást. Szeptemberben beszéltünk arról, hogy még októberben várhatók bizonyos korrekciós lépések, amelyek a hozzáférést javítják egy szerencsétlen sorsú kör számára – nem szeretném mindegyiket felsorolni –, amely az aktív kerekes székektől kezdve a végtagprotézis termékkörig terjed ki, az ortopéd cipőkig és így tovább. Szeretném megkérdezni, hogy erre a korrekcióra sor kerül-e, hogyan áll ez a dolog.

A másik kérdés bizonyos értelemben a betegterhekkel kapcsolatos kérdés. Azt tudjuk, hogy a dolog természetéből adódóan most nem tudtuk úgy kezelni, ahogy szerettük volna. Ez egy kérdés, hogy a fixesítés és a helyettesítés esélyt ad az olcsóbb, de hatékony gyógyszerek igénybevételére, de itt a hangsúly bizonyos értelemben a kiszámíthatóságon van. A kérdés tehát az, hogy tervezi-e a tárca azt, amit igen sokan mondanak, hogy az első év után épp a kiszámíthatóság érdekében át kellene térni az évenkénti kétszeri fixesítésre. Tervezi-e ezt a tárca? E tekintetben milyen elképzelések vannak?

Tisztelt Bizottság! Ha nincs több kérdés, akkor arra kérem az előterjesztőket, hogy a konkrét válaszokat adják meg; ez nyilván valamilyen munkamegosztásban történik. Megkérdezem a kormányt, hogy ki kezdi. (Jelzésre:) Kabinetfőnök asszony, parancsoljon!

DR. MATEJKA ZSUZSANNA kabinetfőnök (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Az elmúlt években az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, illetve a tárca a bizottság előtt a gyógyszer és a gyógyászati segédeszközök vonatkozásában többször számolt be, és mindig az volt az egyik probléma, hogy mekkora túlköltés van; most lényegében egy ellenkező tendencia miatt kapjuk itt a számon kérést. Azt gondolom, hogy függetlenül attól, hogy milyen fájdalmakat okoz ez az egyes szereplőknek, azért azt el kell ismerni, hogy ez a törvény és a hozzá kapcsolódó egyéb szabályozások a kassza tartásában jelentős eredményeket hoztak.

Mikola alelnök úr kérdéseire próbálok először válaszolni. A gyógyszeriparra gyakorolt hatás vonatkozásában azt gondolom, hogy egyértelműen kimondhatjuk, hogy nem az E-Alap feladata az, hogy a gyógyszeripar K+F-jére fedezetet biztosítson. Ezeket a hazai gyógyszeripart és az egyéb, Magyarországon beruházásokat végrehajtó cégeket más vonalon, a gazdasági tárca irányából szükséges támogatni. Azt, hogy magára a gyógyszeriparra milyen hatással volt nemzetgazdasági szinten ez a fajta szabályozás, azt gondolom, hogy az eltelt nem egészen háromnegyed év után még nem lehet teljes egészében realisztikusan megítélni, azonban itt azt kell tájékoztatásul adnom, hogy van a kormányzatban egy olyan szándék, hogy ezt, mint összkormányzati, több tárcát érintő kormányzati feladatot végrehajtsa, és vizsgálja meg.

Milyen tapasztalatok vannak az átállításokkal kapcsolatosan? Itt gyakorlatilag a betegek gyógyszerkiváltásának csökkenése is többszörösen felvetődött. Szeretném azt elmondani, hogy folyamatosan monitorozzuk gyógyszercsoportonként a felhasználások alakulását. (Dr. Schvarcz Tibor az ülésterembe érkezik.) Most egészen konkrétan a legutóbbi vizsgálatot azért végeztük el, hogy megnézzük, hogy a gazdaságos gyógyszerrendelésre ösztönző tájékoztatás elindítása óta, tehát tavasz óta az, hogy az orvosok megkapják a rájuk vonatkozó mutatókat, mennyire befolyásolta a gyógyszerrendelési gyakorlatot. Sajnálattal azt állapítottuk meg, hogy semmiféle átrendeződés nem tapasztalható a szakorvosoknál és az alapellátás orvosainál, tehát hónapról hónapra, ahogy ezek a bizonyos BSúlyok megállapításra kerülnek, az egyes orvosok minősítése ezzel kapcsolatosan nem változik.

Szeretném azt elmondani, hogy nyilvánvaló, hogy vannak a felhasználásban struktúraátalakulásra utaló jelek, amelyek inkább azt mutatják, hogy gyakorlatilag a kisebb kiszerelésekről, nagyon helyesen, a fajlagosan olcsóbb, nagyobb kiszerelések irányába megy el a felhasználás.

Van hatása a felhasználásban, bár a vártnál sokkal kevesebb, a 90 napos vényérvényesség bevezetésének is. Bizonyos értelemben ez is éreztette hatását, de megmondjuk őszintén, hogy mi sokkal nagyobb mértékűen számítottunk arra, hogy ezzel a lehetőséggel a gyógyszert rendelő orvosok élni fognak. Ehhez képest ennek a gyakorlatban való érvényesülése mérsékeltebb.

Azt kell elmondjuk, hogy ha a megbetegedések vonatkozásában lenne valamilyen olyan mérhető tendencia, ami azt mutatná, hogy például az inzulinra szoruló cukorbetegek gyakrabban kerülne be kritikus állapotban kórházba, vagy járóbeteg-szakrendelőbe, akkor ezeknek az adatoknak a HBCS-ben, a németpontjelentésekben és a táppénzes adatokban jelentkeznie kellene. Semmiféle tendenciózus változást a kórházak jelentéseiben, a megbetegedési gyakorlatokban, a járóbeteg-szakellátás igénybevételében nem tapasztaltunk, és gyakorlatilag azt kell mondani, hogy még a táppénz vonatkozásában is csökkenés van. Tehát nem utal arra a többi mérőszám, hogy itt valamilyen nagy, negatív hatások jelentkeznének.

Azt azért be kell valljuk őszintén, hogy egy igazi, nagy gyógyszerfogyasztó nép voltunk és vagyunk, és ha tíz százalékkal csökken a gyógyszerfogyasztás, az azért még nem tragikus mértékű gyógyszerfogyasztás-csökkenés Magyarországon.

A befogadások vonatkozásában azt kell elmondanom, hogy 2007. évre 8 milliárd forint áll rendelkezésre az OEP gyógyszerkasszájában az új gyógyszerek befogadására, és itt, ellentétben az elhangzottakkal, egészen konkrétan 24 új hatóanyag került befogadásra. Itt van a lista, fel is tudjuk olvasni, ha kívánják, hogy mely hatóanyagok ezek, amelyek befogadásra kerültek. Szeretném azt megemlíteni, hogy van ennek a befogadásnak sajnos egy előszobája, ez a méltányossági gyógyszer-finanszírozás, amelyben folyamatosan megjelennek az újabbnál újabb készítmények, és gyakorlatilag ezek mintegy ilyen előszobáját képezik a befogadásnak, és ezen a méltányossági gyógyszerkasszán igen-igen jelentős túllépés van. Most, a költségvetési törvény módosítása kapcsán éppen ki kell egészíteni ezt a kasszát, tehát lényegében ez is egy ilyen finanszírozásként jelenik meg sajnos a rendszerben.

A gyártói befizetések vonatkozásában – és itt több kérdésre válaszolnék egyidejűleg – azért vannak ellentmondások a kimutatásokban, a saját anyagainkban is, és a gyógyszergyártók által elkészített számokban is, mert az APEH rendszerben – ahogy a kórházaknál háromhónapos késés van a finanszírozásban, ugyanúgy az APEH-rendszerben is – van egy háromhónapos késés a kimutatásokban, és ezért más az, hogy tényszerűen mi történt meg, és más az, hogy az APEH-től milyen adatok jöttek be.

A Gyógyszerész Kamara részéről is, és alelnök úr részéről is felvetődött az a kérdés, hogy milyen tulajdonosok jelennek meg a gyógyszertárak vonatkozásában. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy ez a probléma a személyi jogos régi rendszer vonatkozásában is megvolt, hiszen nagyon sokszor és jogosan ágált az ellen a kamara és a gyógyszerész-társadalom, hogy végül is a gyógyszerészek mögött sok esetben különböző pénzügyi befektetők jelentek meg, és nem volt valós tulajdonuk a gyógyszerészeknek, gyógyszertáraknak. Azt gondoljuk, hogy részben egy kicsit talán tisztul is a helyzet ebben a vonatkozásban.

Nyul képviselő úrnak válaszolva: a fixesítés vonatkozásában szeretne az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a tárca lehetőség szerint továbbmenni, ez a nemzetközi gyakorlat is. Tehát ahogy az újabb, azonos hatóanyagú, illetve azonos gyógyszercsoportba tartozó gyógyszerek kerülnek be a rendszerbe, úgy a fixesítésbe bevont termékek köre is folyamatosan növekszik.

A gyógyszertár kerülhet-e olyan helyzetbe, hogy ellehetetlenül? Nyilvánvalóan azért is foglalkozik a tárca az OEP-pel közösen azzal, hogy ezt a bizonyos gyógyszer-kiskereskedelmi árrés dolgot újra tudjuk gondolni, ahogy a bevezetőmben is említettem, hogy a kisforgalmú gyógyszertárak esetében a biztonságos működést tudjuk garantálni, és egyben ösztönözzük azt, hogy azon referenciakészítménynél olcsóbb készítmények, amelyeknek el kell érni a referenciává váláshoz a megfelelő forgalmat, kiadására legyenek ösztönözve a gyógyszerészek, és ily módon hamarabb tudják elérni a referenciává váláshoz szükséges forgalmat.

A kisforgalmú gyógyszertárak mellett létrehozandó... Kisforgalmú gyógyszertárak nem akarnak létesülni lényegében, mert az emberek nem akarnak olyan helyen gyógyszertárakat létesíteni, ahol várhatóan nem lesz jövedelmező. Ezért gondolkodik a tárca azon, hogy a mozgó gyógyszertárak jogszabályi lehetőségét megteremtse, hogy ezeken a településeken is lehessen biztosítani a gyógyszerellátást, és valóban megjelenhessen a kistelepüléseken is, a nagyon kicsi településeken is a gyógyszertár.

Csáky képviselő úrnak az inzulinnal kapcsolatosan szeretném azt elmondani, hogy nem a folyamatos inzulinfogyasztók inzulinfogyasztása csökkent, hanem gyakorlatilag ezek az úgynevezett, inzulint ritkán kiváltó betegek száma csökkent érzékelhetően. Korábbi elemzések azt mutatták, hogy érthetetlenül nagy mennyiségű inzulinkiváltások voltak az ország bizonyos területein, és az adatok arra utalnak, hogy ezek a nagy volumenű, koncentrált eseti kiváltások csökkentek. Még egyszer szeretném azt hangsúlyozni, hogy az intézményi teljesítményjelentésekben nincsen nyoma annak, hogy valamilyen, inzulinellátással kapcsolatos probléma lenne, és ilyen jellegű panaszokkal nagyobb betegszám jelenne meg az ellátórendszerben.

Azt nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a daganatellenes szerek vonatkozásában egyrészt a befogadások döntően erre a területre koncentrálódnak, és a méltányossági keret kidurranása is lényegében a daganatellenes szerek esetében tapasztalható. Itt továbbra is folyik az a, azt lehet mondani, innováció, ami eddig is, az elmúlt években jellemző volt. Itt semmiféle csökkenés, inkább további növekedés van a felhasználásban, és ezt maximálisan támogatjuk mi is, illetve támogatja az OEP maga is.

Perjési Klára képviselő asszony biztosítási törvénnyel kapcsolatos kérdésére válaszolva – és gondolom, Székely doktor majd ezzel kapcsolatosan kiegészít –, az az elképzelés, és azt fogja tartalmazni a törvényjavaslat, hogy a gyógyszertárak és a gyógyászatisegédeszköz-forgalmazók esetében a pénztáraknak nem lesz egy olyan szerződéskötési szabadsága, mint ahogy szabadabbak lesznek esetleg a minőség alapján a szolgáltatók vonatkozásában, hanem valamennyi biztosított az ország valamennyi gyógyszertárában és gyógyászatisegédeszköz-forgalmazójánál kiválthatja a vényeket. Ezért egy olyan rendszert fog javasolni a törvényjavaslat, hogy a gyógyszertárakkal gyakorlatilag az alapkezelő fog szerződést kötni, a gyógyászatisegédeszköz-forgalmazókkal is, és a pénztárak és a gyógyszertárak közötti szerződéskötésre lényegében akkor kerül sor, ha a pénztár még valami extra szolgáltatást kíván biztosítani a saját biztosítottjainak, illetve maga az egész támogatási rendszer egységes marad, és az alapkezelőnél, központosítva lesz kezelve.

Puskás képviselő úrnak válaszolva szeretném azt elmondani, és egy picit szeretnék annyiban vitatkozni ezzel a felvetéssel, hogy onnan indultunk el, amikor a gyógyszer-gazdaságossági törvény hatályba lépett, hogy minden tíz magyar orvosra jutott egy orvoslátogató – azt gondolom, hogy ez egy döbbenetesen nem kívánatos szám –, és most ott tartunk, nem jól tetszik tudni az adatot, hogy 819 orvoslátogató került törlésre. Őszintén reméljük, hogy ezek az ellátórendszerbe mentek vissza, visszamentek gyógyítani (Dr. Mikola István: Hova?), mert az lenne a kívánatos, sajnálatos módon azonban nem tömeges ez a gyógyításba való visszavándorlás, és különböző, egyéb metodikákkal végül is igyekeznek visszaszivárogni a forgalmazókhoz ezek az emberkék. A lista a gyógyszerekkel kapcsolatosan a honlapon havonta megújul, és a jogszabály szerint évente kétszer van kötelezettség a megjelentetésre.

A gyógyszer-gazdaságossági törvény módosítását javasolta képviselő úr a vényköteles, dohányzásról leszoktató készítmény vonatkozásában. Ebben az ügyben az Országos Gyógyszerészeti Intézettől is kértünk már állásfoglalást. Nem nagyon támogatná azt a tárca, hogy egy kifejezetten vényköteles gyógyszer, aminek rendelése az orvos döntéséhez kötött, szabadon legyen reklámozható. Az ÁNTSZ a gyógyszertárak számának alakulásáról és a gyógyszertáron kívüli gyógyszer-forgalmazási engedélyekről hetente küld jelentést a minisztérium részére, ezért pontosan tudjuk azt, hogy hogyan alakulnak ezek a számok.

A lakossági teher emelkedésével kapcsolatosan el kell mondani, hogy még a gyógyszergyártók által készített kimutatás is azt mutatja, hogy a gyógyszerterhek növekedése ténylegesen alig haladta meg a 10 százalékot a támogatott gyógyszerek kiváltása után a patikában otthagyott összeg vonatkozásában. Azt azonban őszintén meg kell mondani, hogy tekintettel arra, hogy felszabadult a nem támogatott gyógyszerek forgalmazása, az árrése, a patikán kívüli forgalmazás, ezekre vonatkozóan teljesen pontos adatokat nem tudunk mondani, tehát amit tudunk, az a támogatott gyógyszereknél jelentkező lakossági többletkiadás.

Béki Gabriellának szeretném tájékoztatásul mondani, hogy a tárca valóban készíti elő azt, hogy a tápszerek gyártóira és forgalmazóira is hasonló szabályok legyenek érvényben, mint amilyenek a gyógyszergyártókra. Itt annyiban pontosítanék azért egy kicsit, hogy a tápszerforgalmazók esetében a magyar támogatási rendszer egy kicsit bőkezűbb, mint amilyen az európai gyakorlat. Általában az EU-tagországokban sokkal kisebb a támogatása, vagy nincs támogatása azoknak a tápszereknek, amiket nálunk támogatunk, ezért azt gondoljuk, hogy nem jogos az, hogy a gyógyszergyártókat kvázi sanyargatjuk ezekkel a befizetési kötelezettségekkel, és a tápszergyártók ebből kimaradnak.

Czinege képviselő úrnak mondanám, hogy 869 gyógyszertár fizetett be az APEH három hónappal tolódó kimutatása után szolidaritási díjat, aminek az összege 54,4 millió forint, és ezt ötszáz gyógyszertár kapta meg, de még egyszer mondom, hogy háromhónapos csúszással vannak ezek az adatok, tehát a tényleges befizetés valószínűleg ennél jóval több.

Kökény elnök úr gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatos kérdésére szeretném elmondani, hogy előkészítés alatt van a jogszabály-módosítás, már megtörtént a szövetséggel az egyeztetés, és a konkrét módosítások pontosítása van napirenden a tárcánál. Az évenkénti kétszeri fixesítéssel kapcsolatos lehetőséget a szakemberek vizsgálják az OEP-nél és a minisztériumnál is. Nyilvánvaló, hogy egy ilyenfajta változást akkor érdemes a kassza szempontjából bevezetni, ha az látszik, hogy a negyedéves fixesítés kihatása már nem előnyös a kasszára, vagy lecseng ez az árcsökkentő hatás. Most még ezt nem látjuk, ezért egyelőre a negyedéves, illetve a féléves fixesítés bevezetését még nem tartanánk annyira aktuálisnak.

DR. SZÉKELY TAMÁS főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Néhány kérdésre válaszolva, amire kabinetfőnök asszony nem adott választ: egyrészt Perjési képviselő asszony biztosítási rendszerrel kapcsolatos kérdésére még annyi kiegészítés, hogy az alap kezelőjénél lenne egy egységes gyógyszertörzs, tehát minden egészségbiztosítási pénztárnál ugyanaz a gyógyszerkör kerülne támogatásra, és a támogatási mérték ugyanaz lenne minden esetben, tehát a hozzáférhetőség ilyen értelemben nem változna.

Puskás képviselő úr kérdésére, hogy hogyan lehet hozzáférni ahhoz az információhoz, hogy mik a támogatott gyógyszerek: jelen pillanatban évente kétszer írja elő a jogszabály az OEP-nek a közzétételt. Ez rendszerint megtörténik, és naprakész nyilvántartás van elérhetően az OEP honlapján, tehát tulajdonképpen ez az információ rendelkezésre áll.

Czinege képviselő úr kérdésére egyrészt a betegterhekkel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy az a táblázat, amit a gyártói szövetségektől kaptunk, nemcsak a tb-támogatott gyógyszerkörre vonatkozik, hanem a teljes gyógyszerkörre is. Szeptemberig az összbetegteher, amit a betegek gyógyszerért kifizettek, körülbelül 90 milliárd forint volt; az év végéig 115 milliárd forint lesz a várható betegteher, 2006-ban pedig 105 milliárd forint volt a betegteher, tehát durván 10 milliárdos betegteher-növekedés várható.

Ez kétségkívül abból adódik, hogy a kulcsok változtatásából durván egy 53 milliárd forintos betegteher-növekedés volt várható, de ehhez képest a volumencsökkenés, tehát a vásárolt gyógyszerkészítmények számának csökkenése miatt 5 milliárd forinttal ez csökkent. A helyettesítés hatására 25 milliárd forintos betegteher-csökkentés történt, és az árcsökkentések hatására várhatóan egy 13 milliárd forintos betegteher-csökkenés történik. Ennek a két tényezőnek a szaldója adja azt a durván 10 milliárd forintos betegteher-növekedést amiről szó volt.

Szintén Czinege képviselő úr kérdése volt, hogy a befogadott készítmények ritkaságok-e, vagy pedig a jelenlegi, hogy úgy mondjam, megbetegedési csoportoknak megfelelnek-e. A válasz igen, mert elsősorban daganatos, kardiovaszkuláris betegségekre alkalmazható, illetve asztmaellenes szerek voltak azok, amik alapvetően befogadásra kerültek.

Elhangzott az a kérdés is, hogy a befogadásokra fordított pénzösszeg körülbelül mennyi. 2006-ban durván 15 milliárd forint volt az az összeg, amit az újonnan befogadott gyógyszerek támogatására költöttünk, 2007-ben egyelőre ez az összeg 8 milliárd forint, figyelembe véve természetesen, hogy azok között a gyógyszerek között, amik befogadásra kerültek, azért vannak a második félévben, augusztusban, júliusban, júniusban befogadott készítmények is. Kevés az a készítmény, ami rögtön az év elején került befogadásra, de ilyen is van, például a Hepsera és az Aclasta nevű gyógyszerek, amik január 1-jével kerültek befogadásra. Nyilván az itt kiáramló összegek részben az árszínvonallal, részben pedig a befogadás időpontjával és a gyógyszerek felhasználásával kapcsolatosak.

A gyógyászatisegédeszköz-rendeletet módosítani tervezzük, ez tárcaegyeztetésen van, és néhány kiemelten fontos kérdésben azt tudnám mondani, hogy például a dongalábra szolgáló lábortézisek eddigi 85 százalékos támogatása 100 százalékosra növekszik, a gyermekcipőkre vonatkozó támogatási mérték, ami jelen pillanatban 70 százalékos támogatás, szintén 100 százalékra növekszik, és a 12. számú – közgyógyellátásra felírható – gyógyászati segédeszközök listájának aktualizálása folyamatban van.

Az új gyógyszertárak vonatkozásában: ezer lakos alatti településen öt új gyógyszertár került finanszírozásra, befogadásra, és az ezer és ötezer közötti lélekszámú településeken 17 darab gyógyszertár került befogadásra. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kormányzati oldalon van még kiegészítés? (Nincs jelentkező.)

Megkérdezem, hogy a véleménykörben ki kíván szólni. (Több képviselő jelentkezésére:) Igen, csináljunk akkor egy listát...

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnézést, elnök úr, de kérdésekre nem kaptunk válaszokat! Először azt tisztázzuk!

ELNÖK: Azt gondolom, hogy ebben a körben el lehet ezt mondani, és akkor természetesen visszaadjuk a szót az előterjesztőknek. Tehát szólni kíván Csáky képviselő úr, Mikola alelnök úr, Nyul képviselő úr, Puskás képviselő úr, Vojnik Mária... (Vojnik Mária: Én nem, köszönöm!) Elnézést, akkor nem.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm. Két kérdésemre nem kaptam választ a háromból. Az egyik az európai bizottsági megkeresés; a másik pedig a generikus program, hogy mennyivel növekedett mondjuk az elmúlt egy évben a generikusok aránya a gyógyszerfogyasztásban.

ELNÖK: Meg fogjuk kérni az előterjesztőt, hogy a következő körben, a reagálásoknál erről ejtsen szót.

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Szeretném megismételni az előbbi javaslatomat, és kérem, hogy elnök úr szavaztasson róla, ugyanis folyik a parlament ülése, vissza kell mennünk. Javaslom azt, hogy rövid határidőn belül – és persze ezt egyeztetni kell majd – térjünk vissza erre a kérdésre, mert rengeteg kérdés és megjegyzés maradt bennünk. Feltehetem például az ÁSZ a véleményét a lakossági teher növekedésével kapcsolatban, ami egyáltalán nem egyezik a Székely Tamás úr által itt elmondottakkal. Az ÁSZ egy nemzeti intézmény, komolyan kell venni az adatait, tehát én szeretnék ebben még tovább tárgyalni, de nem húznám most az időt. Az elhangzott adatokat mind meg kell vizsgálnunk, itt ellentmondásos adatok vannak. Kérem, hogy elnök úr tegye fel a kérdést szavazásra, térjünk vissza erre a kérdésre, nagyon nagy horderejű dologról van szó. Köszönöm szépen.

DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Egy kérdést járnék kicsit körbe. Jövő év áprilisától úgy néz ki, hogy a háziorvosok szankcionálásra kerülnek, ha tíz százalékkal meghaladják az országos átlagot a gyógyszerek felírásánál. A 6600 háziorvos közül 4200-nál adat szerepel, hogy két százalékkal lépték túl, tehát nyilvánvaló, hogy szankcionálásra várhatóan nem kerül sor. A többi 2400-nál mi a helyzet? Lehet, hogy van olyan is, aki egyáltalán nem lépte túl, és nyilván van olyan, aki 10 százalékot is meghaladóan ír elő gyógyszert. Azért érdekes dolog ez, mert a gyógyszerforgalmazásban kiemelt szerepe van az orvosoknak, ezt mindannyian tudjuk. Ne járjunk úgy, mint az egyszerű szabó, hogy előbb vágunk, utána mérünk.

Valójában több kérdés vetődik fel a szankcionálás előtt. Egyrészt jogviszony kérdése. A háziorvos önmagában, háziorvosként tevékenykedik-e, vagy esetleg üzemorvosként is ír fel gyógyszereket, avagy, uram bocsá', magánorvosként netán neurológiai, elmegyógyászati készítmények felírására is jogosult.

Másrészt van adat arra is, hogy a háziorvosok szakorvosi javaslatra, fekvőbeteg-szakorvosi javaslatra írnak fel bizonyos készítményeket. Durván ilyen adat van, hogy 30 százalékban, és rögtön kötöttek is azok a gyógyszerek, és gyakorlatilag ez is az ő számlájukra írandó.

Van még egy dolog: tudjuk azt, hogy bizonyos gyógyszerekhez ragaszkodik a beteg, és originális terméket is felírhat, megfelelő dokumentáció mellett.

Van-e olyan szoftver, amely esetleg már előzetesen tájékoztatja az OEP-et arról, hogy ezekre a kérdésekre tud-e a háziorvos is időben és jókor válaszolni, hiszen ha a szankcionálás megtörténte után próbálja ezeket a kérdéseket megmagyarázni, és ezekre választ adni, már problémássá válhat.

Aztán van az OEP-nek ez a gyönyörű programja, voltunk ott, és helyszínen is láttuk, hogy különböző színekkel sávokra vannak osztva a különböző készítmények, a zöld, a sárga és a piros, és a piros lehetőleg tilos című fejezet. Azt hiszem, a naprakészséget valóban fenn kell tartani, de van olyan program is, amit például én is ismerek, ahol csak a támogatott gyógyszerek szerepelnek, a nem támogatott nem szerepel rajta, holott a vénynyomtatásnál ez elengedhetetlenül fontos lenne, hiszen nem tudjuk kinyomtatni a vényt, ha nincs rajta a nem támogatott gyógyszer, hiszen a háziorvos sokszor ír fel nem támogatottat is nyilvánvalóan.

Tehát én azt javasolnám, hogy a szoftver kérdésében előre kellene haladni. És még egy nagyon fontos kérdés: a rendszergazdákkal is valahogy egy jobb kapcsolatot kellene fenntartani, naprakészen, hiszen a rendszergazdák futtatnak olyan gyógyszerlistákat is, amelyeken már törzskönyvből kitörölt gyógyszerek is szerepelnek, tehát ez is problémaként jelentkezik, ezeket is valahogy nyomon kellene követni. Azt hiszem, hogy itt valahol az egységesítésnek nagyon nagy létjogosultsága lenne, hiszen egységes adatszolgáltatással sokkal könnyebb lenne mindenkinek a dolga a jövőre nézve. Köszönöm.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Két dolgot szeretnék megjegyezni. Az egyik, tisztelettel mondom Székely Tamás főigazgató úrnak, hogy tudom, hogy az OEP honlapján megtalálható ez a lista. Én arról beszéltem, hogy körzeti orvos – jaj, bocsánat, háziorvos – szerencsétlen, ha mondjuk eltalálja, hogy ki a beteg, és abban az esetben éppen olyan helyszín van, akkor nem biztos, hogy hozzáfér az OEP-honlaphoz, úgyhogy tudja vinni magával mondjuk esetleg a Közlönyt, úgyhogy ez a gyakorló ember számára szükségeltetik. (Közbeszólás: Feje is van!) Van feje is, világos, csak a gyakorló orvosok feje kápos, és nem káptalan. (Derültség.)

Még egy kérdésem van. Az, ami a támogatással kapcsolatban elhangzott, világos és egyértelmű volt. Pontosan nem tudom ismételni, hogy melyik eljárás, illetve gyógyszer támogatása növekedett, de ennek, úgy gondolom, a számszerű előfordulása Magyarországon nem olyan nagyságú, mint például az acetil-szalicilsav bizonyos nevű készítményének a használata, amely mondjuk 87 forintos ár helyett ötszázvalahány forint, tehát a támogatási kategóriája a 80 százalékból, azt hiszem, az 50 százalékba került. Azért mondom, hogyha átlagot számolunk, abban az esetben lehet az átlagot úgy számolni, hogy ilyen eredménye legyen, vagy lehet úgy számolni, hogy valós eredménye legyen. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én a magam részéről csak annyit szeretnék mondani, hogy minden feszültséggel együtt azért mégiscsak ez az első olyan év, amikor nem arról kell tárgyalni, hogy hogyan pótoljuk a kassza hiányait, és azért végül is, ami megtakarítást elérünk, az azért benne marad az Egészségbiztosítási Alapban; lehet, hogy nem a gyógyszerkasszában, más területeken. Ezzel együtt én úgy gondolom, hogy most jön az az időszak, amikor a törvényben foglaltak stabilizálására kell helyezni a hangsúlyt; meg kell azt néznünk 2008-ban. Most nem hiszem, hogy a szigorú szabályok azonnali oldásának meglennének a feltételei, de azt igen, hogy 2008-ban erre komolyan vissza kell térni. Változatlanul felvetem a gyógyszerellátásban az évenkénti négyszeri fixesítés megszüntetésének kérdését, és hasonló a helyzet – de ezt hallottuk az előterjesztőtől is – a gyógyszerfelírás ösztönzésével kapcsolatos rendelkezések áttekintésénél is, hogy a szankció mellett ez kellő ösztönzést jelentsen, ideértve a generikus helyettesítésnek nemcsak a gyógyszerésznél, hanem az orvosoknál történő megfelelő ösztönzését is. Én azt gondolom, hogy a befizetési kötelezettségekre vonatkozó törvényi szabályok pontosítása is fontos, ezt is hallottuk itt, részben a költségvetési törvény elfogadása miatt is, másrészt pedig, hogy ne legyenek ilyen értelmezési zavarok és jogértelmezési viták, amiről ugyancsak hallottunk. Megfontolásra javaslom a kormánynak azt is, hogy ott, ahol a patikai jövedelmezőség alakulása gondot jelent, ezt a fajta árréskérdést adott esetben a generikus helyettesítés ösztönzésével összekötve szabályozzuk, próbáljuk megoldani. Azt is látom, hogy az intézeti gyógyszertárakkal kapcsolatos miniszteri rendeleti szabályozás hellyel-közzel túl szigorúra sikeredett; itt is érdemes lenne néhány kérdést újragondolni, és újraszabályozni.

Visszaadom a szót az előterjesztőknek, de elmondom, hogyha elhangzottak a válaszok, akkor három kérdésben szeretnék javaslatot tenni. Az egyik, hogy szokás szerint a jegyzőkönyvet küldjük el a kormánynak, a másik, hogy a betegszervezetek véleményét kérdezzük meg a Nemzeti Egészségügyi Tanácson keresztül, a harmadik pedig az a kérdés, hogy mikor térünk vissza erre a kérdésre; erre is szeretnék javaslatot tenni, és természetesen, ahogy alelnök úr ezt javasolta, erről szavazni is fogunk.

Az előterjesztőket megkérdezem, hogy mire kívánnak reagálni. (Jelzésre:) Főigazgató Úr! Székely Tamás!

DR. SZÉKELY TAMÁS főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Csáky képviselő úr két meg nem válaszolt kérdésével kapcsolatban: nehéz erre a generikus kérdésre válaszolni, mert a DOT és a dobozszám, tehát a terápiás napok száma és a dobozszám növekedett, viszont az érték csökkent, mert a referenciakészítmények ára lefelé ment. Erre vonatkozóan pontos kimutatást tudnánk írásban adni képviselő úrnak, ha ez elfogadható lenne.

Az európai uniós kérdésfelvetésével kapcsolatban: kérdés, hivatalos megkeresés, és utána jön az Uniónak egy rendelkezése. Itt egy kérdés történt, de nem kaptuk meg a kérdést: ez a válasz. (Dr. Csáky András közbeszólása.)

ELNÖK: Elnézést kérek! A bizottsági ülést jegyzőkönyvezni kell, tehát magánbeszélgetést ne folytassunk.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnézést kérek, elnök úr. Csak azt jegyeztem meg, hogy akkor ezek szerint valóban tárgyalta az Európai Unió honlapja; erre az volt főigazgató úr válasza, hogy ők, mint nem tudom, micsoda...

DR. SZÉKELY TAMÁS főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Mint Egészségügyi Minisztérium, hivatalosan az Európai Uniótól ilyen értelmű megkeresést nem kapott.

DR. SZÉKELY TAMÁS főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Nyul képviselő úr kérdéseivel kapcsolatban egyrészt szeretném elmondani, hogy a teljes ösztönzőrendszer újragondolása jelen pillanatban folyamatban van. Itt az újragondolás körébe tartozik, hogy a háziorvosi érdekeltségi rendszer különválna, tehát nem egységesen kezelnénk az orvosokat, hanem külön értékelnénk a háziorvosokat, külön értékelnénk a járóbeteg-szakellátás orvosait. Ezen kívül módosítanánk azokat a határokat, ami fölött szankció lenne; módosítanánk a gyógyszerkört, elvárt érték kerülne bevezetésre – ezzel kapcsolatban modellszámítások folynak –, tehát nagy valószínűséggel ez a rendszer a jelen, ismert formájában nem kerül bevezetésre. Amit viszont a gyógyszertörzsekkel és a programmal kapcsolatban mondott, arra a bemutatkozásomkor többek között céloztam, amikor azt mondtam, hogy az adatbázisokat közhitelessé kell tenni. Lesz egy közhiteles gyógyszeradatbázis, ami kötelezően használandó mindenki részére, és akkor ezzel kezelhető lenne az, hogy valamiben már rég delistázott készítmények vannak, illetve nem szerepel bármilyen gyógyszeradatbázisban az a gyógyszer, ami már befogadásra került.

Puskás képviselő úrnak elmondanám, hogy nyomtatott formában kétszer megjelenik, végül is a Közlönyben megjelenik, tehát magával tudja vinni. Arra a kérdésfelvetésre, hogy természetesen az átlag hibájából sok minden következik, tudunk majd csinálni egy olyan számítást, amikor végignézzük a teljes gyógyszerkör vonatkozásában. Ez egy nagy munka, de nyilvánvalóan akkor lehet erről érdemben nyilatkozni, ha végignézzük a tavalyi gyógyszerforgalmat, az ez évi gyógyszerforgalmat, a támogatási mértékeket, és akkor ebből szám szerint kihozható, hogy pontosan mennyi a betegterhek változása, mert addig tulajdonképpen itt számháború történik, hogy ennyi vagy nem ennyi. Végül is van egy 2006. évi tényleges gyógyszer-támogatási kiadásunk, amit a 2007. évi zárszámadási törvényben szerepeltetünk, lesz egy ugyanilyen adatbázisunk 2007 vonatkozásában, és akkor tulajdonképpen ATC-csoportonként, ATC-hatóanyagonként végig lehet nézni, hogy mi hogyan változott. Azzal a bizonyos acetil-szalicilsavval kapcsolatos kérdésre, illetve felvetésre: a támogatási mérték 70 százalékról 50 százalékra változott, és így van olyan acetil-szalicilsav tartalmú készítmény, aminek az ára körülbelül annyi, mint a gyógyszerek minimális térítési díja, azaz 300 forint környékén. Van ilyen készítmény is. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A meghallgatást lezárom. Megköszönöm a szakmai szervezetek képviselőinek, a kormány képviselőinek a részvételét.

Azt szeretném javasolni, tisztelt bizottság, hogy az egészségügyi miniszter asszony és az OEP főigazgatója a jegyzőkönyvet kapja meg, azzal, hogy az abban foglaltakat és a bizottság javaslatait fontolják meg. Javaslom továbbá, hogy a Nemzeti Egészségügyi Tanács elnökén keresztül a betegszervezetek, az ott képviselt betegszervezetek – ernyőszervezetekről van szó – véleményét szerezzük be minél hamarabb, másrészt pedig egy fél év múlva, tehát március 31-éig bezáróan térjünk vissza ennek a kérdésnek a tárgyalására. Kérdezem, hogy ez így elfogadható-e.

Soron következik az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz beérkezett, a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító indítványok megvitatása. Ezt a javaslatot a képviselők 3892. számon kapták meg. Az ajánlás tervezetét a képviselők megkapták. A bizottság titkársága azt jelezte, hogy összesen három indítványról kell állást foglalnunk. (Zaj.)

Kérem képviselőtársaimat, foglaljanak helyet, mert rövid napirendnek ígérkezik, és még egy szavazás van, tehát szerintem öt perc.

Az ajánlás 1. pontjában Schvarcz Tibor és képviselőtársai javaslata arról szól, hogy a munkáltató a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként az egészségpénztárakba a havi minimálbér ne húsz, hanem harminc százalékát fizethesse.

Kérdezem erről a kormány álláspontját. Köszöntöm a Pénzügyminisztérium részéről Lóránt Szabolcs tanácsos urat. Tessék parancsolni!

LÓRÁNT SZABOLCS vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót. A kormány támogatja.

ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja a javaslatot.

Az ajánlás 20. pontja érint még bennünket, amelyben Bánki Erik és képviselőtársai az egészségpénztári kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatások körének a pontosítását indítványozzák. Tanácsos urat kérdezem.

LÓRÁNT SZABOLCS vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.

ELNÖK: A kormány nem támogatja ezt a javaslatot. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Senki, egyharmad sem támogatja.

Bánki Erik és képviselőtársai javaslata arról szól, hogy az egészségpénztár életmódjavító szolgáltatásként kiemelten a fogyatékkal élők sportolásához szükséges sporteszközöket is megszerezhesse, illetőleg ehhez is kapjon támogatást.

LÓRÁNT SZABOLCS vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja. (Vojnik Mária: Kérdezhetek?)

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Azt szeretném megkérdezni, hogy ha a kapcsolódó módosító indítvány nem a gazdasági bizottság előkészítő ajánláshoz kapcsolódna, hanem a törvényjavaslat megfelelő szövegéhez, tartalmilag sem támogatná a tárca vagy a kormány.

LÓRÁNT SZABOLCS vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium): Köszönöm. Igazából a tartalmával egyet lehet érteni. Azért nem támogatja a kormány ezt a módosító indítványt, mert az indítvány a szöveget kiegészítené azzal, hogy a fogyatékkal élők sportolásához szükséges speciális sporteszközök is az életmódjavító egészségpénztári szolgáltatások körbe tartoznának. Ez a módosítás vagy kiegészítés igazából szükségtelen, mert ezek az eszközök már benne vannak a törvényjavaslat által benyújtott szövegben, tehát nem szükséges kiegészíteni ezzel. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki támogatja az indítványt? (Szavazás. – 3) A bizottság többsége nem támogatja. Köszönöm szépen.

Egyebekben, tisztelt képviselőtársaim, szeretnék visszatérni a napirend előtt említett, transzplantációs üggyel kapcsolatos állásfoglalásra, tudták a tervezetet képviselőtársaim tanulmányozni. A szervdonáció fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet, mert ez így, ebben a formában kikerül a honlapra, eljut a képviselőkhöz.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Javaslom még egy mondattal kiegészíteni az állásfoglalást, egy utolsó mondattal: felkéri egyben az egészségügyi tárcát – ugye ez csatlakozik az utolsó előtti bekezdéshez –, hogy a jövő évi költségvetésben a donációval kapcsolatos forrásokat felső korlát nélkül biztosítsa.

Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy erre a tételre, más egyébbel együttesen, 480 millió forint áll rendelkezésre. Enyhén szólva kétséges, hogy ez elegendő erre, ezért mi, gondolom, nyugodtan javasolhatjuk, hogy ez felső korlát nélkül legyen, mert ez is egyik akadálya a donációval kapcsolatos kérdésnek. Ezt nem kerülhetjük meg, a finanszírozási részt.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt ajánlanám megfontolásra, hogy ebben a készülő állásfoglalásban ne adjunk-e hangsúlyt az élődonoros lehetőségnek, hiszen ma azért mégiscsak, különösen a gyerekek esetében nagyon fontos lenne, hogy ennek a népszerűsítését, vagy a lehetőség propagálását is tudatosítsuk az emberekkel, hogy nemcsak kadáverből lehet szervet vagy szövetet adományozni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Azt javaslom, hogy miután azért ez eljut minden képviselőhöz, kikerül a honlapra, ezeket a javaslatokat megnézzük, hogyan tudjuk pontosan, precízen megfogalmazni, és miután hétfőn reggel amúgy is egy rövid ülést kell tartani a költségvetéssel összefüggésben, hétfőn reggel 9 órakor, akkorra egy javított szöveget hozok, és állást tudunk erről foglalni. Azt gondolom, ezen a három-négy napon nem múlik.

Kérdezem, hogy ez így elfogadható-e, mert hétfőn 9 órakor – akik nem voltak itt, még egyszer mondom – a 2007. évi költségvetés ügyében, aminek most zárul majd le az általános vitája, ülést kell tartani, és akkor térnénk erre vissza, hogy ezt meg tudjuk beszélni.

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Mennyi időt fog igénybe venni ez a bizottsági ülés?

ELNÖK: Szerintem 15 percet. (Dr. Mikola István: Rendben.) Itt fogjuk tartani, mert gondolom, frakcióülések lesznek, a szociális bizottság ülése 9 óra 30 perkor kezdődik, tehát ezért tűzzük 9 órára. Kérem, hogy ezt vegyük figyelembe, és a bizottság titkársága majd még egyszer értesítse a képviselőket, hogy a négynapos ünnep miatt erre emlékezzenek.

Jegyzőkönyv*