EB-31/2007.
(EB-51/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2007. november 7-én, szerdán, 8.34 órai kezdettel
a Képviselői Irodaház 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat:*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászólók*
Megnyitó*
Napirend előtti bejelentések, tájékoztatók*
Találkozó a cseh delegációval*
A Nemzeti Egészségügyi Tanács ülése, képviselőjének a bizottság ülésein való részvétele*
Ábrahám Attila kinevezése*
A bizottság soron következő ülésének időpontja*
A bizottság szervtranszplantációs állásfoglalás-tervezete*
A napirend elfogadása*
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló T/3860. számú törvényjavaslat*
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása*
Dr. Csáky András (MDF) felvetése*
Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátása igénybevételének rendjéről szóló T/4221. számú törvényjavaslat (Általános vita)*
Dr. Kincses Gyula (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése*
Kérdések*
Válaszok*
Hozzászólások, vélemények*
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról*
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése*
3.Egyebek
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP) alelnök
Dr. Mikola István (Fidesz) alelnök
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Czinege Imre (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP) megérkezéséig dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) távollétében dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) megérkezéséig Gyula Ferencnének (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP) távollétében dr. Nyul Istvánnak (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ) dr. Havas Szófiának (MSZP)
Nyenyestánné Endrész Katalin (Pénzügyminisztérium)
Borissza Gyula (Pénzügyminisztérium)
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Schlammadinger József főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 8 óra 34 perc)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm az Egészségügyi bizottság tagjait, kedves vendégeinket! Tisztelt bizottság, íz ülést megkezdjük. Megállapítom, hogy a bizottság helyettesítésekkel határozatképes.
Napirend előtti bejelentések, tájékoztatók
Mielőtt a napirendre rátérnénk, napirend előtt a következőket szeretném elmondani, illetőleg bejelenteni. Egyrészt mint ismeretes, a cseh miniszter holnap, november 8-án a bizottsággal is szeretne találkozni - csak jelezném, hogy nem kaptunk visszajelzést a képviselőtársaktól. 11 óra 15 perctől körülbelül egy órát szeretne konzultálni velünk, tehát aki képviselőtársaim közül megengedheti magának, hogy itt legyen, azt természetesen szívesen látjuk. Tehát holnap, 11 óra 15 perckor kerülne sor erre a találkozóra a cseh delegációval. (Dr. Havas Szófia: Hol?) Ebben a teremben.
A Nemzeti Egészségügyi Tanács ülése, képviselőjének a bizottság ülésein való részvétele
Jelezném, hogy a tegnapi napon a házelnök asszony meghívására - ahogy ezt a bizottság tagjai egyébiránt szintén tudják - a Nemzeti Egészségügyi Tanács a Parlament épületében tartott ülést a házelnök asszony részvételével. Elmondták terveiket, törekvéseiket, a korábbiakhoz képest sokkal dinamikusabb és láthatóbb tevékenységre készülnek. Az elnök asszony kérésére lehetőséget biztosítunk arra, hogy a Nemzeti Egészségügyi Tanács elnöke vagy elnökének képviselője rendszeresen részt vegyen a bizottságunk ülésén is. Erről is szerettem volna a bizottságot tájékoztatni.
Ugyancsak tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a tegnapi nappal az egészségügyi miniszter asszony Ábrahám Attila urat, a Nemzeti Sporthivatal volt elnökét megbízta miniszteri megbízottként a népegészségügyi program koordinációjával és bizonyos tárcaközi feladatok ellátásával. Úgy gondolom, hogy valamelyik soron következő bizottsági ülésen megismerkednénk Ábrahám úrral, hiszen fontos az, hogy a népegészségügyi program hogyan alakul a következő időszakban.
A bizottság soron következő ülésének időpontja
Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a jövő hétre a plenáris ülések ismeretében bizottsági ülést nem tervezünk, tekintettel arra, hogy kedden, tehát november 13-án 10 óra időkeretben a költségvetés részletes vitájára, szerdán, november 14-én pedig az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény általános vitájának megkezdésére kerül sor. Ezért a soron következő bizottsági ülést november 20-ára, keddre tervezzük, mert valószínűleg akkor, azon a héten is szerdán kerül sor az általános vita folytatására. Ezt a tervezés érdekében mondom - mindez a Házbizottság döntésének megfelelően persze változhat. Ha és amennyiben a költségvetést megalapozó törvényekhez kapcsolódó módosító indítványt nyújtanak be, akkor előrejelzünk esetleg egy rövid hétfői bizottsági ülést, de ezt majd a helyzet dönti el. Most nem volt ilyen módosító indítvány, ezért is maradt el az egyébként bejelentett hétfői ülés.
A bizottság szervtranszplantációs állásfoglalás-tervezete
Végül szeretném, ha napirend előtt egy pillanatra visszatérnénk a szervtranszplantációs állásfoglalás-tervezetünkre. Erről a legutóbbi bizottsági ülésen tárgyaltunk, és az indítványoknak megfelelően egy kiegészített javaslat van képviselőtársaim előtt - erről beszéltünk a múltkori alkalommal. Két ponton egészítettük ki a tervezetet: az élődonoros adományozás fontosságára való figyelemfelhívással, illetőleg az anyagi források tekintetében. Azt gondolom, hogy bár ezt a múltkor egyetértés fogadta, de mivel most van itt a bizottság előtt a módosított papír, megkérdezem a bizottságot, hogy ezt el tudjuk-e ebben a formában fogadni, mert akkor ez bejárja a szokott útját, kikerül a honlapra, és eljut minden képviselőhöz. Kíván-e ehhez valaki hozzászólni? (Senki nem jelentkezik.) Nem. Akkor kérdezem, hogy elfogadjuk-e ezt a szervtranszplantációs állásfoglalást. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság ezt a javaslatomat elfogadta.
Tisztelt Bizottság! Még mindig napirend előtt megkérdezem, hogy kíván-e valaki hozzászólni napirend előtt. (Senki nem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt.
A napirendre aszerint tennék javaslatot, hogy a második napirendi pontra, tehát a költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására azért nem kerül sor, mert a bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslat nem érkezett. Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy ezzel a módosítással elfogadja-e a napirendi ajánlást. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a napirendi ajánlást a bizottság elfogadta.
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló T/3860. számú törvényjavaslat
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása
Soron következik a jövő évi költségvetésről szóló törvényjavaslathoz benyújtott, a bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása. A kormányt Nyenyestánné Endrész Katalin főosztályvezető-helyettes asszony, valamint Borissza Gyula szakmai főtanácsadó úr képviseli a Pénzügyminisztériumból - köszöntöm őket. Az egészségügyi tárca képviselője, Domokos főosztályvezető-helyettes úr is jelen van, ha és amennyiben olyan kérdés merül fel, ő fog válaszolni.
Képviselőtársaim előtt ott van a három kötet, és ott van az az összesítés is, amelyet az első körben megvitatásra ajánlunk. Most az elsőkörös, fejezetek közötti átcsoportosítást indítványozó javaslatokkal foglalkozunk. Természetesen ha bárki jelzi, hogy még más indítványról is szavazzunk, akkor ez eszerint meg fog történni. Az I. kötetben viszonylag kevés indítványról kell állást foglalnunk, tisztelt bizottság.
A 369. számú javaslat érinti elsőként az egészségügyi bizottságot. (Zaj, közbeszólások: Nekünk nincs lista?) Nincs lista? (Dr. Hegedűs Judit: Csak az elnökségnek van.) Akkor fogunk mindenkinek másolni nagyon gyorsan. Kérem, hogy ezt soron kívül csinálják meg, addig nagyon pontosan fogom mondani, hogy melyik oldalon van.
Tehát a 369. számú ajánlási pont, amelyik megtalálható az I. kötet 135. oldalán, arról szól, hogy azt javasolja Hock Zoltán és Herényi Károly képviselő úr, hogy az Élelmiszerbiztonsági Hivatal támogatását emeljük meg, ami most már a földművelésügyi tárcánál van, de azért ez mégis érinti a bizottság tevékenységét, mégpedig a 245. ponttal van ez összefüggésben, de hogy ne kelljen keresni, mondom, hogy a Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs előirányzata terhére.
Kérdezem a kormány képviselőjét erről a javaslatról.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Tisztelettel köszöntöm a bizottságot. A kormány nem támogatja a módosító indítványt.
ELNÖK: A kormány ezt nem támogatja. Megkérdezem, ki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) 2 igen. Egyharmad sem támogatja. Köszönöm szépen.
Az ajánlás 472. pontja, amelyik az I. kötet 173. oldalán található: Szabó Erika és képviselőtársai azt indítványozzák, hogy a GKM akadálymentes közlekedés fejlesztési előirányzata egészüljön ki 160 millió forinttal, mégpedig bizonyos külügyi előirányzatok terhére. Ezt már a II. kötetben tartalmazza a 701. és a 707. pont. Tehát a külügyi előirányzatok terhére, ha meg kívánja valaki nézni, akkor ezekben a pontokban van, de az ajánlás bennünket érintő lényeges eleme a 472. pontban található, az ajánlás 173. oldalán, az I. kötetben. Kérdezem a kormány képviselőjét.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a javaslatot.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a bizottság tagjait, ki támogatja ezt az indítványt. (Szavazás.) 9 igen. Tehát a bizottság több mint egyharmada támogatja, de ez nem a többség.
Az ajánlás II. kötetében a 832. ajánlási pontot kérem, hogy nézzük meg, és ezen a környéken maradunk is, mert most már a minisztérium, az egészségügyi tárca fejezeti előirányzatai következnek. Ez a II. kötet 305. oldalán kezdődik el. Itt Domokos László képviselő úr azt javasolja, hogy az Egészségügyi Minisztérium központi igazgatásának és más egészségügyi minisztériumi előirányzatok terhére is Békésszentandrás úthálózatát fejlesszük. Ezt azért mondom, hogy ne kelljen mindig lapozni, bizonyos dolgokat előre megnéztem, úgyhogy ezzel könnyítendő a képviselők tájékozódását. Kérem a kormány képviselőjének véleményét az ajánlás 832. és összefüggő pontjairól.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatja a kormány ezt a javaslatot. Ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 833. pontjában és az ezzel összefüggő pontokban Lengyel Zoltán képviselő úr szintén az Egészségügyi Minisztérium bizonyos előirányzatait kívánja megkurtítani annak érdekében, hogy az M8-as autópálya fejlesztéséhez vagy munkáinak előkészítéséhez több forrás jusson. Kérdezem a kormány képviselőjét.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a javaslatot. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy több módosító indítvány is javasol olyat, hogy az igazgatási kiadások, konkrétan a személyi juttatások csökkentéséből kíván megvalósítani bizonyos programokat. Csak ehhez hozzátenném, hogy természetesen ezt úgy lehet megtenni, hogy ha az igazgatási szervnél létszámcsökkentést rendelnek el, aminek viszont a vonatkozó Ktv. és egyéb munkaügyi szabályokra vonatkozóan a költségmegtakarító hatása nem jelentkezne egyébként sem 2008-ban.
Tehát ez nem egy valós forrást vonna el. Ennél azért mondtam, mert a későbbiek során is több ilyen módosító indítvány lesz, és ezekre mind érvényes ez a jelzés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes asszony. Most már majd nem fogom ilyen részletesen mondani, mert időközben mindenki megkapta ezeket a számokat. Tehát megkérdezem, hogy ki támogatja ezt a javaslatot, Lengyel képviselő úr javaslatát. Ki szavaz igennel? (Nincs jelzés.) Senki. Tehát a bizottság egyharmada sem támogatja.
A 834. pontban és az összefüggő pontokban Zsigó Róbert képviselő úr javaslata arról szól, hogy az egészségügyi tárca és persze, más előirányzatok terhére a közoktatási önkormányzati normatívák emelésére kerüljön sor. Remélem, jól foglaltam össze ezeket a pontokat, és arra kérem a kormány képviselőjét, hogy ha a képviselők tájékoztatása érdekében is van egy-két megjegyeznivalója, majd tegye meg.
Kérdezem a kormány képviselőjét erről a javaslatról.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány a javaslatot. Olyan előirányzatokat csökkentene, amire már utaltam az előzőben, hogy nem valós forrást venne el.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy ki támogatja ezt a javaslatot. (Szavazás.) A többség nem támogatja.
Az ajánlás 835. pontjában Pettkó András képviselőtársunk javaslata az, hogy az ÁNTSZ előirányzataiból egy 20 milliós összeget külön az AIDS-programhoz nevesítve tegyünk át. Kérdezem a kormány képviselőjét.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány a javaslatot. Az Egészségügyi Minisztérium fejezetben az egészségügyi ellátási és fejlesztési feladatok előirányzata alatt a népegészségügyi és egészségfejlesztési célokra 483 millió forintos előirányzatot tervezett a tárca. Ebből a keretből az AIDS elleni küzdelem feladataira fordíthatók források.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, ki támogatja Pettkó úr javaslatát. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) 7 igen. Tehát a többség nem támogatja.
Az ajánlás 836. pontjában Hadházy Sándor képviselő úr azt javasolja, hogy 600 millió forinttal, ha jól látom, a kommunikációs előirányzat terhére az ÁNTSZ előirányzatát emeljük meg. Kérdezem a kormány képviselőjét.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány. A lakossági tájékoztatáshoz kapcsolódó feladatok az Új Magyarország Fejlesztési Terv intézkedéseihez kapcsolódó tájékoztatási feladatokra, a már megkezdett reformok, az oktatási, egészségügyi, közigazgatási reformok intézkedéseinek a részletes tájékoztatására szolgálnak. Nem lehetséges ilyen összeggel csökkenteni a tervezett keretet.
ELNÖK: Köszönöm.
Kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja ezt az indítványt. (Szavazás.) Kilenc. A többség nem támogatja.
Az ajánlás 837. pontjában Schvarcz Tibor és képviselőtársai 2 milliárd forinttal javasolják az ÁNTSZ előirányzatának megemelését számos egyéb más előirányzat terhére. (Dr. Horváth Zsolt: Mik azok? Nézzük meg, mik azok!) A főosztályvezető-helyettes asszonyt kérdezem.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány, tekintettel arra, ahonnan a javaslat pénzt hozna át erre a feladatra, tehát az ÁNTSZ megemelt támogatására. A kormány a megjelölt források csökkentésére nem lát lehetőséget. Az FVM Mezőgazdasági Hivatal kiadásait, az OKM-nek a 2008. év mint reneszánsz év rendezvényeihez kapcsolódó előirányzatát, illetve a kormányzati informatika működtetésének a kiadásait csökkentené a javaslat. Nem támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja ezt az indítványt. (Szavazás.) Kérdezem, volt-e ellene valaki. (Senki nem jelentkezik.) Senki. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatta ezt az indítványt.
Az ajánlás 838. pontjában Pokorni Zoltán és képviselőtársai 1 milliárd forintot vennének el az ÁNTSZ-től, ha jól látom, különböző egyéb más, nyilván fontos célokra. Főosztályvezető-helyettes asszony?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány. Ez annak a csomagnak a része, amely a közoktatási normatívák összesen 49,5 milliárd forinttal való megemelését célozza.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Ki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) A bizottság ezt egyharmad arányban sem támogatja.
Az ajánlás 839. pontjában Pokorni Zoltán képviselő úr egy másik összefüggésben is tett javaslatot. Hozzáteszem, hogy az ÁNTSZ-en kívül ez az Országos Orvosszakértői Intézetet, pontosabban annak jogutódját is érinti, amely most már a szociális tárcánál tevékenykedik - csak felhívom erre a figyelmet. Kérdezem a kormány véleményét - gondolom, hasonló az álláspont.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány. Ugyanazokra a célokra, tehát a közoktatási normatívákra csoportosítaná át a forrásokat, mint az előző javaslat.
ELNÖK: Megkérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 840. pontjában Gógl Árpád képviselő úr 20 milliárd forinttal emelné... (Közbeszólások: Millió!) ..., millió, igen, köszönöm szépen. (Közbeszólások.) Nem lenne rossz, de ez csak egy 20 milliós emelést jelentene, amit a regionális fejlesztési tanácsoktól venne át. A képviselő úr tehát 20 millió forintos kiegészítést javasol. A kormány véleményét kérdezem.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatják. (Közbeszólás: Az ÁNTSZ-hez menne?) Az ÁNTSZ-hez menne, igen.
Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Kilenc. A bizottság többsége nem támogatja.
Az ajánlás 841. pontjában Mikola István alelnök úr és képviselőtársai összesen - egy nagyobb csomag részeként - 4,5 milliárd forintos támogatáskiegészítést javasolnak az ÁNTSZ számára. Erről kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a javaslatot. Ahonnan átcsoportosítani tervezi a javaslat az előirányzatot, az a kormányzati negyed előkészítésével kapcsolatos feladatok előirányzata. A kormány álláspontja szerint ezt a munkát meg kell kezdeni annak érdekében, hogy a majdani minisztériumi működtetéssel kapcsolatos kiadások a jövőben csökkenthetők legyenek. (Dr. Mikola István: Érdekes indoklás!)
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Kilenc. A bizottság nem támogatja. (Dr. Mikola István: A kormányzati negyed fontosabb, mint az ÁNTSZ!)
Az ajánlás 842. pontjában Domokos képviselő úr a szaktárca szakképzési előirányzatának 50 milliós csökkentését javasolja, egy GKM-előirányzatot kíván növelni. A kormány álláspontját kérdezem.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány. A GKM-ben inkubátorházak megvalósítására csoportosítaná át a forrást, de a szakképző intézmények alatti intézményhálózat működését jelentősen megnehezítené, ellehetetlenítené a forrásátcsoportosítás.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Ki támogatja a képviselő úr javaslatát? (Szavazás.) Senki.
Az ajánlás 843. pontjában szintén Domokos képviselő úr 50 milliós csökkentése szerepel ugyancsak hasonló céllal. Kérdezem a kormány képviselőjét.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány. Több olyan módosító indítvány is lesz, amely az egészségügyi forrásokat egyedi útfejlesztésre kívánja átcsoportosítani. Az egyes egyedi belterületi, külterületi útfelújítások nem kerülnek nevesítésre külön-külön a költségvetési törvényben, úgyhogy semmiképpen nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja a 843. és a vele összefüggő ajánlási pontot? (Szavazás.) Senki.
Az ajánlás 844. pontjában Vincze képviselő úr szintén a szakképzési előirányzathoz nyúlna hozzá, ezúttal 24 millió forint erejéig. A kormány álláspontja lényegében elhangzott, de meg kell kérdeznem ennél a módosító indítványnál is.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány. Ez a javaslat az FVM vízügyi feladatokra tenné át a 24 millió forintot. Nem támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Egyharmad sem.
A 845. pontban szintén Vincze képviselő úr 20 milliós szakképzési előirányzat-csökkentési javaslatáról kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány. Az indítvány agrárkutatási célokat javasol finanszírozni ebből a pénzből. Nem a céllal nem értünk egyet, hanem ennek a szak- és továbbképző intézményi előirányzatnak a csökkentését nem tartjuk támogathatónak.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Ki támogatja a 845. pont alatti javaslatot? (Szavazás.) Senki nem támogatja.
A 846. pontban Puskás Tivadar képviselőtársunk mindösszesen 2 milliós kiegészítést javasol a Mentőszolgálat számára. (Dr. Puskás Tivadar jelentkezik.) Először a kormány álláspontját kérdezem, aztán szót adok.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány a javaslatot.
ELNÖK: Nem támogatja. (Dr. Puskás Tivadarnak:) Képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Annyit szeretnék mondani, hogy ez az emelés a Mentőmúzeum megsegítésére vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy mint költségvetési szerv a Mentőszolgálat a jogi személy, de itt a Kresz Géza Mentőmúzeumról van szó, ahogy a következőben is, mert ennek két része van, van egy szombathelyi és egy budapesti mentőmúzeumrésze. Köszönöm.
ELNÖK: És miből vette el, képviselő úr? Mert azt most itt nem látom. (Közbeszólások.) A képviselő úré a szó.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium megfelelő tételéből. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tehát a kormány nem támogatta ezt a javaslatot. Megkérdezem a bizottságot, ki támogatja az előirányzatot. (Szavazás.) Kilenc. A bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 847. pontjában Puskás képviselő úr 6 milliós, a Mentőszolgálat számára ajánlott kiegészítéséről kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Ezt is a...? (Dr. Puskás Tivadar jelentkezik.) Igen, képviselő úr, tessék!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Ennek két egysége van: van egy fővárosi és egy szombathelyi egysége. (Közbeszólás: Ez a szombathelyi?) Nem, ez az első, tehát ez a budapesti rész. Köszönöm szépen. Kérem, szíveskedjenek támogatni.
ELNÖK: Megkérdezem a bizottságot, ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) 9 igen. A bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 848. pontjában Puskás Tivadar és képviselőtársai egy sokkal jelentősebb támogatásra tesznek javaslatot, egy 4,9 milliárd forintos kiegészítést a 428-as HM-előirányzat terhére. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem tudja támogatni a javaslatot. Ahonnan a forrást átcsoportosítaná, a HM hivatalai előirányzat biztosít fedezetet a HM-nek a pénzügyi, gazdálkodási, logisztikai, katonai, kutatási feladatainak teljesítéséhez. Ezen túlmenően veszélyeztetné a módosító indítvány elfogadása a NATO rigai csúcsértekezletén tett vállalásunkat, miszerint a GDP 1,17 százalékát fordítjuk védelmi kiadásokra.
ELNÖK: Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Egy magyarázatként szolgáló mondat: a 2006-os kiadást azzal az összeggel kívántuk megemelni egyszer, hogy az idei évben 2 milliárd forintot kap a Mentőszolgálat, és akkor azt az ígérvényt kaptuk, hogy ezt az összeget még 2 milliárd forinttal a működés lehetősége miatt megemelik. Ezt kívántuk ezzel a módosítóval beadni. Köszönöm. Kérem, támogatni szíveskedjenek.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) 10 igen. Megállapítom, hogy a többség nem támogatta.
Az ajánlás 849. pontjában Mikola István és képviselőtársai javaslata az Országos Vérellátó Szolgálat előirányzatának 500 millió forintos kiegészítésére tesz javaslatot, mégpedig informatikai, távközlési előirányzatok rovására. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány nem támogatja a javaslatot. Ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) 12 igen. Ki nem támogatta a javaslatot? (0) Ki tartózkodott a javaslatnál? (Szavazás.) 11 tartózkodás. Akkor ezt támogatta a bizottság.
Szatmáry Kristóf képviselő úr javaslata az ajánlás 850. pontjában átmeneti gondozóházat létesítene, beruházási kiegészítést javasol az Egészségügyi Minisztérium számára egy új soron. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja. A későbbiek során is több ilyen lesz, amelyek egyedi, önkormányzati fenntartású egészségügyi intézmények beruházásához, felújításához biztosítanának forrást. Az Egészségügyi Minisztérium költségvetése nem tartalmaz ilyen előirányzatokat, egyedi önkormányzati létesítmény-fejlesztéseket. Tehát nem támogatjuk.
ELNÖK: Most ilyen javaslatok jönnek sorban. Kérdezem a bizottság tagjait, ki támogatja ezt a javaslatot. (Nincs jelzés.) Senki.
Az ajánlás 851. pontjában tehát egy hasonló javaslat van, ezúttal 500 millió forintot javasolnak a berettyóújfalui strandfürdő hidroterápiás gyógyközpontjára. A kormány álláspontja?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Az érintettek. 2 igen. A bizottság egyharmada sem támogatja.
Czira Szabolcs képviselő úr javaslata az abonyi mikrotérség járóbeteg-szakellátás kapacitásfejlesztésére irányozna elő 100 millió forintot. A kormány álláspontja?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) 10 igen. A bizottság többsége nem támogatja.
Czira Szabolcs képviselő úr másik javaslata a 853. pontban Nagykőrös önkormányzat rehabilitációs szakkórházának fejlesztésére 400 milliót javasol. A kormány álláspontját kérdezem.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatják. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) 10 igen. A bizottság nem támogatja.
A 854. pontban Lázár képviselő úr Hódmezővásárhelyen szakrendelőt, mentőállomást építene 960 milliós támogatással. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) 10 igen. A bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 855. pontjában Domokos képviselő úr a szarvasi szakrendelő átépítéséhez 800 millió forintot indítványoz. A kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Ki támogatja a 855. pontot? (Szavazás.) 10 igen. Tehát a bizottság többsége ezt sem támogatta.
A 856. pontban Bebes képviselő úr a körmendi Batthyány-Stratman Kórház rekonstrukciójához 1 milliárd 605 millió forintot igényelne. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatja. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja. (Szavazás.) 10 igen. A bizottság többsége nem támogatta.
Áder képviselő úr a 857. pontban a csornai háziorvosi rendelő felújítására kérne 70 millió forintot. A kormány álláspontja?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) 10 igen. A bizottság többsége nem támogatta.
Áder képviselő úr másik javaslata a 858. pontban található, a csornai Margit Kórház struktúra-átalakításához 50 millió forintot kér. A kormány véleményét kérdezem.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatja a kormány. Ki támogatja? (Szavazás.) 10 igen. A bizottság nem támogatja.
A 859. pontban Bebes képviselő úr Őriszentpéteren mentőállomás megépítéséhez 25 millió forintot nevesítetten igényelne. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Bocsánatot kérek, gondolom, hogy képviselő úr késett azzal, hogy visszavonja az indítványt, másfél éve átadtuk az őriszentpéteri mentőállomást. (Derültség.)
ELNÖK: Köszönjük a kiegészítést. A kormány nem támogatta. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) 1 igen. A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 860. pontban Bebes képviselő úr további javaslata a körmendi mentőállomás felújítására 20 millió forintot igényel. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatja a kormány. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) 10 igen. A többség nem támogatta.
Az ajánlás 861. pontjában Spiák Ibolya képviselő asszony Pusztaottlaka orvosi rendelőjének felújításához 40 millió forintot igényel. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Ki támogatja? (Szavazás.) 10 igen. A bizottság többsége nem támogatja.
A 862. pontban Spiák képviselő asszony Mezőkovácsháza szakrendelő-intézetének felújításához 100 millió forintot igényelne. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatja a kormány ezt a javaslatot. Kérdezem, ki támogatja. (Szavazás.) 10 igen. A többség nem támogatta.
A 863. pontban Gógl Árpád képviselő úr az oltóanyag-beszerzés kiegészítését javasolja 50 millió forinttal. (Dr. Schvarcz Tibor: Honnan?) Azt nem is látom, hogy honnan, de megkérdezzük, hogy honnan. Őszintén szólva, itt egy elég jelentős összeg pici kiegészítéséről van szó. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány. Ahonnan elvenne forrást, az az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnak az államháztartáson kívüli szervezetek támogatása, ahol a területfejlesztési törvény alapján létrejövő területi információs rendszer és dokumentációs központ működtetését célozza az a forrás. Tehát nem támogatjuk. Az oltóanyag beszerzésére tervezett keret a vonatkozó szerződések alapján felmerülő kifizetési kötelezettségekre fedezetet biztosít.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Megkérdezem a bizottságot, hogy a 863. pontot ki támogatja. (Szavazás.) A többség nem támogatta. Köszönöm szépen.
Az ajánlás 864. pontjában Schvarcz Tibor és képviselőtársai 400 millió forinttal kívánják növelni a népegészségügyi programok támogatási összegét. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a javaslatot. A Miniszterelnöki Hivatal központi szolgáltatási főigazgatóságának az előirányzatai terhére történne az átcsoportosítás, ami a kormány álláspontja szerint azokat a feladatokat lehetetlenítené el, amelyeket azon a jogcímen terveztek.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja a javaslatot a 864. pont szerint.
A 865. pontban Révész Máriusz és képviselőtársai az egészségügyi tárca fejlesztési feladatok előirányzatát 100 millió forinttal kívánná csökkenteni, nyilván egyéb fontos oktatási célok miatt. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatja a kormány.
Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Egyharmad sem támogatja.
A 866. és a 867. pontot már érintettük, ezért most a 868. pont következik, amelyben egy csomagnak az egészségügyet is érintő pontjában Zsigó Róbert képviselő úr és képviselőtársai szintén egy csökkentést indítványoznak, mégpedig az ágazati célelőirányzatokból 150 millió forintot vennének el. A kormány álláspontját kérdezem.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) Egyharmad sem, a 868. pontot tehát a bizottság egyharmada sem támogatta.
Az ajánlás 869. pontjában Mikola István és képviselőtársai a határon túli magyarok egészségügyi ellátásának a támogatását 120 millió forinttal kívánnák növelni. Erről kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatja a kormány. (Dr. Mikola István: Miért nem?) Az alelnök úr szeretné részletesebben tudni, hogy miért.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Tulajdonképpen a forráslába miatt nem támogatja a kormány. Az információs társadalom kiteljesedése előirányzatból csoportosítaná át a jelzett forrást az indítványozó, és tekintettel arra, hogy az információ fejlesztésében a lemaradásunk az Európai Unió országaival, sőt a környező országokkal szemben is jelentős, ezért ezeknek a pénzeknek a csökkentését a kormány nem tudja támogatni.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja ezt az előirányzatot. (Szavazás.) Tíz. A többség nem támogatta.
Az ajánlás 870. pontjában Mikola István és képviselőtársai a kisforgalmú patikák működtetési támogatási előirányzatát 700 millió forinttal kívánnák növelni. A főosztályvezető-helyettes asszonyt kérdezem. (Közbeszólás: És hogy honnan?!) Igen, azt is kérdezem, hogy honnan.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Egyrészt a MEH igazgatásából venne el 600 millió forintot, másrészt pedig a kormányzati információs feladatokból venne el 100 millió forintot. Ezzel kapcsolatban jelezném, hogy idén 800 millió forint körüli összeg van a kisforgalmú gyógyszertárak támogatására, amiből a prognózisok szerint körülbelül 400 millió forintos nagyságrendű kiadás kerül teljesítésre. Az idei várható folyamatok fényében került kialakításra a jövő évi előirányzat.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes asszony.
Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy ki támogatja a 870. pontot. (Szavazás.) Tíz. A többség nem támogatta.
Az ajánlás 871. pontjában Mikola István és képviselőtársai a Magyar Orvosi Kamara támogatásának egy 30 milliós növelését indítványozzák 40 millió forint erejéig, egy pénzügyminisztériumi előirányzatot javasolnak ebből a célból csökkenteni. Kérdezem a főosztályvezető-helyettes asszonyt.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány nem támogatja.
Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Tíz. A többség nem támogatta.
Az ajánlás 872. pontjában szintén Mikola István alelnök úr és képviselőtársai a Gyógyszerészi Kamara támogatását növelnék szintén egy pénzügyminisztériumi előirányzatnak a rovására. A kormány képviselőjét kérdezem.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány ezt az indítványt sem támogatja.
Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Tíz. A többség nem támogatja.
Az ajánlás 873. pontjában Mikola István és képviselőtársai a Szakdolgozói Kamara támogatását egészítenék ki 15 millió forinttal - úgy látom, itt egy másik előirányzat szerepel a 713. pontban. Kérem is majd a főosztályvezető-helyettes asszonyt, hogy mondja meg, melyik az, amikor értékeli a javaslatot.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A javaslat a Külügyminisztérium kommunikációs célú előirányzataiból csoportosítana át forrást. A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja ezt a javaslatot.
Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Tíz. A többség nem támogatja.
Az ajánlás 874. pontjában Mikola István és képviselőtársai a Magyar Vöröskereszt 60 millió forintos támogatáskiegészítését javasolják. Az ajánlási számból azt látom, hogy valahonnan a gazdasági vagy a földművelésügyi tárcától vennék el ezt az összeget. A főosztályvezető-helyettes asszony felvilágosít.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Igen, az FVM igazgatási kiadásait kívánja csökkenteni. A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja ezt az indítványt.
A bizottságot kérdezem, ki támogatja. (Szavazás.) A többség nem támogatja.
Az ajánlás 875. pontjában Mikola képviselő úr képviselőtársaival közös javaslata a rákbetegek szervezeteinek támogatását emelné 15 millió forinttal. Kérdezem a főosztályvezető-helyettes asszonyt, hogy honnan - azt hiszem, MEH-előirányzatról van szó -, mi a másik lába a javaslatnak.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a javaslatot. (Dr. Nagy Kálmán jelentkezik.)
ELNÖK: Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Indokolást kérhetek?
ELNÖK: A képviselő úr indokolást kér.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Ahonnan a forrást átcsoportosítaná a javaslattevő képviselő úr, az a közszolgálati és minőségfejlesztési feladatok finanszírozását szolgálná. Ennek az előirányzatnak a célja az, hogy a központi közigazgatásban valóban egy minőségileg megfelelő szakembergárda alakuljon ki, erre, a folyamatos fejlesztésre, képzésre szolgál forrásként az előirányzat. (Dr. Mikola István jelentkezik.)
ELNÖK: Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Szeretném megkérdezni, hogy az indoklásoknál, az elutasításra vonatkozó kormányzati indoklásoknál mindenhol a lábakkal kezdik-e az indoklást. Mert a módosító javaslatok motivációja itt, ebben az esetben a rákbetegek érdekképviselete ügyének a segítése. Furcsának tartom most már sorozatban azt az indoklást, hogy a láb, hogy kommunikációs kiadásokat csökkentünk mondjuk a Külügyminisztériumnál vagy hogy éppen a kormányzati negyedtől vonnánk el. Nem azt kellene nézni, hogy milyen célokat szolgálna a törvényhozó képviselőknek az indítványa? Azt kérdezném akkor nagyon röviden, hogy a kormányzat azzal foglalkozik, hogy a lábakat nézi, és nem is érdekli az, hogy milyen céllal és milyen indokkal születnek meg ezek a módosító javaslatok?
ELNÖK: Van-e egyéb észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Főosztályvezető-helyettes asszony!
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány a benyújtott költségvetésben meghatározta azokat a kormányzati célokat, prioritásokat, amelyekhez a forrásokat hozzárendelte. Természetesen ha más elképzelés van, minden esetben meg kell vizsgálni azt, hogy nem sérülnek-e azok a célok, amelyek a benyújtott költségvetési törvényjavaslatban kijelölésre kerültek. Ennyit tudnék ezzel kapcsolatban elmondani. Tehát nyilván minden esetben meg kell vizsgálni, hogy ahonnan az indítványozó elveszi az összeget, az ott meghatározott feladatok, célok nem fognak-e sérülni.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja az ajánlás 875. pontját? Ki szavaz igennel e tekintetben? (Szavazás.) A többség támogatja ezt a javaslatot.
Az ajánlásban most ugornánk, és a II. kötet 348. oldalán a 947. számmal jelzett indítványra térnénk, Pettkó András képviselő úr javaslatáról van szó, amely 200 millió forinttal növelné a szociális tárcánál a kábítószer-prevencióval kapcsolatos feladatok pénzügyi támogatását. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Miért?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A lakossági tájékoztatási feladatokból vonna el 200 millió forintot, és már a korábban kifejtettek szerint erre a kormány nem lát lehetőséget.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság tagjait, ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) 11 igen. Ezek szerint a bizottság nem támogatja.
Lukács Zoltán és képviselőtársai szintén ezt az előirányzatot javasolnák a 948. pontban 250 millió forinttal megemelni. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a javaslatot. Engedjék meg, hogy az előző vita ellenére mégiscsak indokoljam egy picit a lábát is. A Szociális Minisztérium regionális képzőközpontok előirányzatából vonná el a 250 millió forintot. A regionális képzőközpontokban azoknak a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű embereknek a képzése is folyik, akiknek a képzése más körülmények között egyébként reménytelen lenne. Tehát a képzéssel az esetleges munkába való visszaintegrálásuk, illetve integrálásuk valósulhat meg, ami társadalmi szempontból kiemelkedő jelentőségű.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, ki támogatja a 948. pontot. (Szavazás.) 10 igen. A bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 949. pontjában Török Zsolt képviselő úr szintén 250 milliós emelést javasol a kábítószer-fogyasztás megelőzése területén. Megjegyezném, hogy az ajánlásban felvetődik, illetőleg felvetik az ajánlás készítői a javaslat házszabály-szerűségét, merthogy a tartalékot célozta meg, de erről majd a költségvetési bizottságnak, mint első helyen kijelölt bizottságnak kell döntenie. Mi foglaljunk állást, hogy ha mégis házszabály-szerűnek minősítenék.
Kérdezem tehát akkor a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány, a módosító javaslat formahibás is, tehát a mérlegben kíván módosítani, ami nem kezelhető módosító indítványként.
ELNÖK: Spiák képviselő asszony!
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kormányképviselők! Azt szeretném elmondani, hogy úgy látom, itt a kábítószerrel kapcsolatos módosító javaslatok sorra elvéreznek. Megszületett egy nemzeti drogstratégia, és ez még időarányosan sem tudott megvalósulni, még a rövid távú céljaiban sem, és mindig forráshiányra hivatkozva. Most itt lenne a nagyszerű lehetőség, hogy forrásokat rendeljünk ehhez a stratégiához, és akkor talán egy kicsit előbbre jutnánk a megoldásban. Köszönöm.
ELNÖK: Perjési képviselő asszony!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Tisztelt Jelenlévők! Csak képviselő asszonynak mondanám, hogy most van kiírva ilyen pályázat, tehát minél többféle szerv pályázhat drogstratégiára és drogprevencióra.
ELNÖK: Ez most a jövő évi forrásokat érintő ajánlás, tisztelt képviselőtársaim, bár hozzáteszem, hogy nekem változatlanul az egésszel az a problémám, hogy a prevenció különböző területei - és nagyon is egybefüggő területei - elég szétparcellázottak a költségvetésben. Tehát mondjuk én ezt szívesebben látnám együtt a népegészségüggyel, de ez most egy másik kérdés, csak ha már ez a vita kinyílt, ezt az egy mondatot megengedtem magamnak.
Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy ki támogatná ezt az indítványt. (Szavazás.) A többség támogatta. Nyilván ezt az ügyet intézményesen kell kezelni.
Az ajánlás 962. pontjához lapozzunk, a II. kötet 353. oldalán. Itt Hirt Ferenc és képviselőtársai a mozgáskorlátozottak közlekedési támogatásának több mint egymilliárd forintos növelését kérik. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a javaslatot. Hozzátenném, hogy a jövő évi költségvetési törvényjavaslatban is a mozgáskorlátozottak közlekedési támogatásának előirányzata felülről nyitott, miután a hozzájutási feltételek normatív alapon meghatározottak. Tehát az előirányzat kialakítása az idei várható teljesítés alapján történt. De ha több kiadásra lesz szükség, természetesen ennek nem lesz akadálya, de nem tartjuk valószínűnek.
ELNÖK: Köszönöm. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) 10 igen. A bizottság nem támogatta.
Az ajánlás 964. pontjában Domokos és Babák képviselő urak Kondoros, Kardos intézményeinek akadálymentesítéséhez igényelnének 60 millió forintot.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) 10 igen. A bizottság nem támogatja.
A 965. pontban Lázár képviselő úr Hódmezővásárhelyen tesz ugyanerre javaslatot, tehát akadálymentesítésre kér többletforrást. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A többség nem támogatta.
Az ajánlás 966. pontjában Domokos képviselő úr Kardos intézményi akadálymentesítéséhez kér támogatást. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Ki támogatja a 966. pontot? (Szavazás.) A többség nem támogatta.
A 967. pontban Latorcai és Domokos képviselő urak Gyomaendrőd akadálymentesítéséhez 30 milliót kérnének.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A többség nem támogatja.
Az ajánlás 977. pontjára térjünk át, amely a 359. oldalon található, civil szervezetek támogatásáról van szó. Az ajánlás 977. pontjában Cseresnyés Péter és képviselőtársai a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének támogatás-kiegészítését kérik. Kérdezem a kormány véleményét erről.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány. (Dr. Mikola István: Miért nem?)
ELNÖK: Alelnök úr kérdezi, hogy miért nem.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Megint csak azt kell mondanom, hogy a PM-fejezetben megtervezett előirányzatból venné el a forrást. Ennek az előirányzatnak az a célja, hogy a Pénzügyminisztérium felügyelete alá tartozó szervezetek részére egy egységes informatikai hálózatot, központot teremtsenek meg, annak érdekében, hogy a mai kornak megfelelő informatika az APEH-nél, a VPOP-nél, a Kincstárnál egységesen megvalósítható legyen.
ELNÖK: Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Visszaemlékszem arra a meglehetősen drámai televízióműsorra, ahol az egészségügyi miniszter asszony megrótta a siketek és nagyothallók szervezetének vezetőjét, miszerint nem jó az érdekérvényesítő képességük, a nagyothallóknak és a siketeknek. Ez a szervezet erőlködik, kínlódik, azt gondolom, hogy itt a lábat is hallva, végül is informatikához, kommunikációhoz, szervezéshez kapcsolódó dolgokról van szó, ezt a 200 millió forintot biztosítani kellene nekik, éppen azért, hogy az érdekérvényesítő lehetőségeik bővüljenek. Több ezer, sok ezer emberről van szó, közöttük gyerekek, akik a gyógyászati segédeszköz-ellátás problémái miatt kínlódnak a hallókészülékekkel, nem kapják meg időben a hallókészülékeiket, ennek következtében nem tanulnak meg beszélni. Én személyesen ismerem ezt a szervezetet és annak némelyik vezetőjét. Valóban nagyon nehéz helyzetben vannak, és egy kis pénzzel igen nagy hatású, és azt gondolom, hogy társadalmi méretekben is mindenképpen pozitív hozadékot jelentő segítséget nyújthatna a bizottság. Én tehát arra kérem a Pénzügyminisztérium képviselőjét is és a bizottság tagjait is, hogy ezt a viszonylag kis tételt, ezt a többi között talán eltörpülő tételt próbálják meg komolyan venni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm.
Kérdezem a bizottság tagjait, ki támogatja az ajánlás 977. pontját. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Tíz. A többség nem támogatta.
Az ajánlás 978. pontjában képviselőtársaink, szintén Hirt Ferenc és képviselőtársai a MEOSZ, tehát a mozgáskorlátozottak szövetségének a támogatáskiegészítését indítványozzák. Kérdezem a kormány véleményét.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatja a kormány.
Ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) Tíz. A többség nem támogatta.
Az ajánlás 979. pontjában Borsos képviselő úr és képviselőtársai a Vakok és Gyengénlátók Szövetségének a támogatását kívánják növelni. A kormány álláspontját kérdezem.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) Tíz. A többség nem támogatta.
Az ajánlás 980. pontjában Borsos képviselő úr, Korózs Lajos képviselő úr és többen az Autisták és Autisztikusok Országos Szövetségének a támogatási megjelenését kérik 57 millió forint erejéig. A kormány álláspontját kérdezem erről az indítványról.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány. (Dr. Nagy Kálmán jelentkezik.)
ELNÖK: Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Az indoklást hallhatnánk?
ELNÖK: Indokolást kér a képviselő úr.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Azt szeretném elmondani, hogy az autistaszervezetek az Oktatási és Kulturális Minisztérium költségvetéséből kapnak támogatást. Mindenféleképpen szerencsésebb dolog lenne, hogyha egy bizonyos feladat egy tárca költségvetéséből kerülne támogatásra, mert ha ez szét van darabolva, tehát ha ebből a fejezetből is kap egy szervezet, meg egy másik fejezetből is kap, az az átláthatatlanságot növeli. Ezt a módosító indítványt nem támogatjuk tehát. (Dr. Nagy Kálmán jelentkezik.)
ELNÖK: Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Megkérdezhetem, hogy mennyi az az összeg?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nincs lebontva, tehát egy keretösszeg van, de a fejezeti kötetben meg vannak jelenítve az autistaszervezetek. Nincs lebontva konkrétan, az oktatási minisztérium fejezetében egy keretösszeg van meghatározva.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tudja, főosztályvezető-helyettes asszony, hogy egyszerre vannak egészségügyi és oktatási feladatok az autisták esetében, tehát ez nem bontható le.
ELNÖK: Köszönjük. (Dr. Vojnik Mária jelentkezik.) Vojnik képviselő asszony!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Azt gondolom, hogy ennek a támogatási keretnek a megszavazása fontos dolog. Ha felhívjuk az indítványtevő képviselőtársaink figyelmét arra, hogy melyik fejezetben legyen a támogatás, onnantól kezdve az már lehet az ő második kezdeményezésük. Nem ez a kérdés, hanem az, hogy ezt a civil szervezeti támogatást egyébként a bizottság meg akarja-e tenni. Szeretném elmondani, hogy mi támogatni fogjuk az indítványt.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Megkérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) A bizottság túlnyomó többsége támogatja. Köszönöm szépen.
A II. kötet legvégén, az 1019. pontban Bóka István képviselő úr a jelzőrendszeres házi segítségnyújtással kapcsolatban tesz egy javaslatot. A kormány képviselőjét kérdezem, hogy támogatják-e a javaslatot.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány nem támogatja.
Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Tíz. A bizottság többsége nem támogatja. Köszönöm szépen.
Az ajánlás III. kötetében is van, tisztelt képviselőtársaim, néhány indítvány, amelyről állást kell foglalnunk.
Az 1146. pontban, amely a 499. oldalon található, Navracsics Tibor és a Fidesz-képviselőcsoport tagjai, valamint Semjén Zsolt és képviselőtársai a vizitdíj visszatérítésének támogatását indítványozzák egy nagyobb csomag részeként. A kormány álláspontját kérdezem erről a pontról.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja. Jelzem, hogy ez is egy automatikusan túlteljesülő előirányzatként szerepel a költségvetésben, tehát hogyha magasabb lesz a kiadási igény, akkor ez mindenféle módosítás nélkül teljesíthető lesz.
ELNÖK: Köszönöm.
Ki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) Tíz. A bizottság többsége nem támogatja.
Az ajánlás 1213. pontjához lapozzunk, képviselőtársaim, amely a III. kötet végén található meg, mégpedig az 567. oldalon. A javaslatban az Egészségbiztosítási Alap előirányzatainak a módosítására tesz javaslatot a Fidesz és a KDNP képviselőcsoportja. Ez egy nagy csomag, amely lényegében minden területen az egészségbiztosítás gyógyító-megelőző előirányzatainál, illetőleg a gyógyszer-támogatási előirányzatnál tesz javaslatot emelésre. Ez itt a soron következő összes pontot tartalmazza, ez mind egy indítvánnyal függ össze. Ennek, úgy látom, szintén a Miniszterelnöki Hivatal a lába, de ha rosszul láttam, elmondja a Pénzügyminisztérium képviselője. Tessék, parancsoljon, Borissza Gyula szakmai főtanácsadó úr!
BORISSZA GYULA (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! A forrásoldal megjelölésénél gyakorlatilag... (Megszólal egy mobiltelefon.)
ELNÖK: Kérem szépen az ülésteremben mellőzni a telefonok használatát, mert elég sokan vagyunk. Kérem a vendégeinket, ellenőrizzék, hogy a mobiltelefonjaik kikapcsolt állapotban vannak-e. Köszönöm szépen.
Tessék, főtanácsadó úr!
BORISSZA GYULA (Pénzügyminisztérium): Tehát a forrásmegjelölésnek a nagy része gyakorlatilag az adósságszolgálati kiadások előirányzatának a csökkentését jelentené. Ezt a kormány nem tudja támogatni. Tudni kell, hogy ez az előirányzat nyitott előirányzat, ezt az adósságszolgálatot viszont mindenképpen teljesíteni kell. Amennyiben ez az előirányzat csökken, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy a költségvetési egyenleg romlani fog. Ezért a kormány semmiképpen nem tudja támogatni a javaslatot.
A másik forrásrésze szintén a Miniszterelnökségnél a központi szolgáltatási főigazgatóság előirányzatait csökkentené, amely főigazgatóság biztosítja a kormányzati szervek műszaki, gazdasági, elhelyezési feltételeit, továbbá üzemeltetési, vagyonkezelési feladatokat lát el. Ennek az előirányzatnak a csökkentése szintén veszélyezteti ezen feladatok ellátását. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm.
Megkérdezem a bizottság tagjait, ki támogatja ezt az módosítócsomagot. (Szavazás.) Tíz. Megállapítom, hogy a bizottság többsége nem támogatta.
Az 1221. pontban Iván László és képviselőtársai a gyógyászati segédeszközkasszát 300 millió forinttal ajánlanák kiegészíteni. A kormány álláspontját kérdezem.
BORISSZA GYULA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja. Ezt a 300 millió forintot a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium előirányzatából venné le. A források szűkössége miatt nem támogatható, amely a Nemzeti Környezetvédelmi Program előirányzatát csökkentené.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság tagjait, ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) 10 igen. A bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 1222. pontjában Schvarcz Tibor és képviselőtársai ugyancsak a gyógyászati segédeszköz támogatás előirányzatát 2 milliárd forinttal javasolják növelni. Kérdezem a kormány álláspontját.
BORISSZA GYULA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja. A forrást a Miniszterelnökség informatikai rendszerek működtetéséből teremtené meg, amely veszélyeztetné a rendszerek működtetését a jövőben.
ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A bizottság szinte egyhangúlag támogatja az indítványt.
Az ajánlás 1223. pontjában Mikola István és képviselőtársai ugyancsak a gyógyászati segédeszköz támogatás előirányzatot, de 6 milliárd forinttal javasolják emelni. Kérdezem a főtanácsadó urat.
BORISSZA GYULA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja. A közigazgatási és elektronikus közszolgáltatások központi hivatalának működéséből venne le 6 milliárdot az indítvány. Ez a hivatal működtetését és a feladatok ellátását veszélyeztetné, amely okmányirodai rendszerek és eszközök karbantartása többek között.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság tagjait, ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) 10 igen. Tehát a többség nem támogatta.
Az ajánlás 1224. pontjában Mikola István képviselő úr és képviselőtársai az Egészségbiztosítási Alaphoz kapcsolódó, tehát az OEP működési költségvetésének az emelését indítványozzák. Kérdezem ezzel kapcsolatban a kormány álláspontját.
BORISSZA GYULA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. (Dr. Horváth Zsolt: Miért?) Miért?
BORISSZA GYULA (Pénzügyminisztérium): A Központi Szolgáltatási Főigazgatóság előirányzatait csökkenti, amelynek szükség van a működtetésére a jövőben is. (Dr. Mikola István: Mi ez a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság?)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kérdezem, hogy ki támogatja... (Dr. Mikola István: Kérdés volt.)... elnézést, kérdés van. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Mi ez a Központi Szolgáltatási Igazgatóság?
BORISSZA GYULA (Pénzügyminisztérium): Gyakorlatilag ez a főigazgatóság biztosítja a kormány és szervei, valamint a Miniszterelnöki Hivatal működéséhez szükséges gazdasági, műszaki és elhelyezési feltételeket, és a HM kivételével ellátja a minisztériumok működéséhez szükséges ellátási, üzemeltetési, vagyonkezelési feladatokat.
ELNÖK: Alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Az Egészségbiztosítási Pénztár pedig a kötelező általános egészségbiztosítási szolgáltatásokat szervezi, biztosítja 10 millió magyar állampolgár részére, szeretnénk megjegyezni.
ELNÖK: Megkérdezem a bizottság tagjait, ki támogatja ezt az indítványt. (Szavazás.) 10 igen. A többség nem támogatta.
Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e olyan indítvány, amelyről kérnek állásfoglalást, és nem tárgyaltunk róla. (Nincs jelzés.) Nincs ilyen.
Tisztelt Bizottság! Akkor ezt a napirendi pontot lezártuk, és tíz perc szünet után folytatnánk.
(Szünet: 9.43 - 9.53 óráig)
ELNÖK: Tisztelt bizottság, folytatjuk a munkát.
Mielőtt a következő napirendi pontra áttérnénk, Csáky András képviselő úr, aki technikai okok miatt az ülés kezdetén nem tudott jelen lenni, szeretne egy percben napirend előtti minőségben egy más témához szólni. Javaslom, hogy adjunk neki szót, tehát Csáky képviselő úré a szó.
Dr. Csáky András (MDF) felvetése
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr, és tényleg elnézést kérek, a közlekedés zaklatott ma.
A tegnapi nap folyamán szavazott a parlament az adótörvények módosításáról. A több száz módosítás közben vettük észre - ebből adódott, hogy az MDF-frakció összevissza szavazott -, hogy a költségvetési bizottság egy új XXVII. fejezettel bővítette ki az adótörvényeket, amely jelentős mértékben módosítja a gyógyszertörvényt, a gyógyszer-gazdaságossági törvényt, és ezen belül szó van a tápszerek megadóztatásáról is, amiről már korábban is esett szó.
Meggyőződésünk, hogy házszabály-ellenes az egész, másrészt érthetetlen, hogy erről a bizottság miért nem tárgyalt - vélhetőleg azért, mert az egészségügyi bizottság ülése után született a költségvetési bizottságnak ez a felvetése. Információnk szerint semmiféle szakmai egyeztetés nem történt ez ügyben. Egy szakkérdésről van szó, amelyhez valamilyen kapcsolódó módosító javaslattal mindenféleképpen hozzá kellene nyúlni. A múltkor, amikor szóba került ez az egész, én úgy vettem ki, hogy az egészségügyi bizottság nem nagyon tudna támogatni egy olyan módosítást, amely a tápszereket ugyanolyan módon megadóztatná, ahogy azt a gyógyszertörvény írja.
Ezt most felvetem, és kérem, hogy valamilyen módon tárgyaljunk erről az ügyről, elnök úr, mert ez így nem maradhat. Főleg az az eljárás, ahogy ez az egész ment, az egészségügyi bizottság háta mögött, anélkül, hogy mi tudtunk volna erről, és hogy alapvetően egészségügyi kérdéseket érintő dolgokba babrál bele a költségvetési bizottság a mi véleményünk nélkül, az elfogadhatatlan. Én tehát azt is javaslom, hogy az ügyrendi bizottsághoz is forduljunk ebben az ügyben. Meggyőződésem, hogy a dolog házszabály-ellenes - habár ebben a költségvetési bizottság hivatott dönteni -, hiszen egy teljesen új fejezettel bővítette ki az adótörvényeket.
Csak ennyit szerettem volna mondani, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezt napirend előtti bejelentésként kezelnénk. Csak annyit jegyzek meg, hogy valóban a költségvetési bizottság nyújtotta be ezt az indítványt; emlékeim szerint befizetési kötelezettségekre, jellemzően nem szakmai kérdésekre vonatkozott ez a javaslat. Kapcsolódó módosító indítvány benyújtására nincs már lehetőség, mert zárószavazás előtti állapotban van az adócsomag, tehát itt már csak a koherencia keretében lehet indítványt tenni. Ebben az ügyben, mármint a házszabályszerűség tekintetében a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja és természetesen a képviselő úr is tud az ügyrendi bizottsághoz fordulni.
Én azt javaslom, hogy ne nyissunk most e felett vitát, és térjünk rá a következő napirendi pontra.
Soron következik az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátása igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat, amelyet képviselőtársaim T/4221. számon kaptak meg. Szeretném megjegyezni, hogy most először a bizottság tagjai CD lemezen egy - információim szerint - nagy terjedelmű hatástanulmányt is kézhez kaptak, amely most készült el, és amelyet a bizottság tagjai most kaptak meg, de úgy tudom, hogy ez rövidesen a parlament honlapján is szerepelni fog.
A napirendi pont előadója a kormány nevében dr. Kincses Gyula államtitkár úr, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára, akit köszöntök, de jelen van még a szaktárca több illetékes képviselője is.
Szóbeli kiegészítésre megadom a szót az államtitkár úrnak.
Dr. Kincses Gyula (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Hölgyek! Képviselő Urak! Tisztelt Megjelentek! Azt gondolom, hogy nagyon jelentős állomásához érkeztünk az egészségügyi reformnak, hiszen általában ennek a kormányzati ciklusnak egy jelentős vállalása a koalíció részéről az egészségügy megújítása, ami három pilléren nyugszik: az egészségügy szerkezetátalakítása, a népegészségügyi program megújított folytatása és a biztosítás reformja.
Azt gondolom, illetlenség lenne arról hosszan beszélnem, hogy a jelenlegi rendszer nem jó sem orvosnak, sem betegnek, sem az államnak, hiszen nem fenntartható, nem finanszírozható, és nagyon komoly egyenlőtlenségeket, igazságtalanságokat, szerkezeti és egyéb torzulásokat is tartalmaz.
Azt is vélhetően mindenki jól tudja, hogy az átalakításban nincs egyetlen európai út. Nem lehet azt mondani, hogy márpedig ez az európai tendencia, és ezért bárki szemezgethet, hogy a világ merre megy, mert a világ elég sok irányba megy ebben a tekintetben. Ugyanakkor számunkra mérvadó lehet az, hogy a visegrádi országok, amelyekhez gazdasági, társadalmi fejlettségünk, történeti hagyományaink leginkább kötnek, ott a visegrádi országok most már a lengyel választás új programjával mind egy irányba mennek, és e tekintetben ez a törvénytervezet ebbe a tendenciába illik.
Az utóbbi hetekben, hónapokban rendkívül sok félelem látott napvilágot, féltés, aggodalom ezzel kapcsolatban. Ezek között van reális, kivitatandó, és van vélhetően csak felületességen vagy tájékozatlanságon alapuló, hiszen nem kívánok érdemben foglalkozni azokkal a véleményekkel, amelyek amerikanizálódástól féltik a magyar egészségügyet. Tehát Magyarországon semmi ilyen jellegű veszély vagy esély nincsen.
A tervezett változások tehát nem alakítják üzleti biztosítássá a rendszert, megmarad a társadalombiztosítás egységes rendszere, nem lesz semmilyen értelemben véve egy amerikai típusú üzleti elvű rendszer, ugyanakkor érdemben nem jogszűkítő.
A másik bevezető gondolat, amiről szeretnék beszélni, hogy valahogy olyan országba kerültünk, ahol mindig a különbözőségekről beszélünk, holott sokkal-sokkal több az egyetértés. Úgy tűnik, egyetértés van széles körben a reform szükségességében, a szükségesség mellett úgy érzem, hogy egyetértés van a reform alapelveiben és alapirányaiban, tehát abban, hogy egy egységes nemzeti kockázatközösségen alapuló, a szolidaritást fenntartó, illetve megerősítő változásra van szükség. Véleménykülönbség az alapelveket szolgáló modellek kiválasztásában van alapvetően, és az alapelvekben való egyetértésben nagy örömömre szolgált, hogy nemrégiben a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal által is jegyzett javaslat szintén ugyanezeket az elveket erősíti meg.
A javaslat kialakulását szintén nem részletezném hosszan, hiszen mindenki tudja, hogy hosszú vita előzte meg, úgy a koalíción belül, mint a társadalomban. A koalíciós vita lényege abból fakadt, hogy a koalíciós kormánynak eltérő programja, illetve pontosabban a két pártnak eltérő értékhierarchiája, értékprioritása van. Ezért érthető az, hogy a szocialista álláspont alapvetően az igazságosságot, az egyenlőtlenségek megszüntetését, az ellátásszervezés hatékonyságát és a fejlesztési és működési források összehangolhatóságát, tehát a területi elvet tekintette meghatározónak, a szabad demokraták viszont egy önszabályozó, versenyen alapuló, a választás szabadságára és a tulajdonosi érdekeltségben lévő tartós motivációra alapuló rendszert tartottak fontosnak. Ebből jött egy kompromisszum, amelyik egy tisztességes kompromisszum, hiszen egyrészt megőrzi a területi elvet és megőrzi az alapelveket, amelyek a szocialistáknak fontosak voltak, ugyanakkor lehetőséget teremt a versenyre.
A törvényben lefektetett alapelvek: Fennmarad a nemzeti kockázatközösség, hiszen teljes körűen kötelező marad a részvétel, egységes a járulék, tehát nem lehet pénztáranként vagy bármilyen módon a járulékban szelektálni, egységes marad tartalmát tekintve, tehát a szolgáltatásokat és a garanciákat tekintve az ellátási csomag, egységes marad technikailag a járulékbeszedés, tehát nem ró a rendszerre többletterhet, ugyanakkor ebből az egységesen beszedett pénzből fejkvóta alapú leosztással kapják a pénztárak a szolgáltatásvásárlás keretét. Erősödik a szolidaritás és javul az igazságosság ebben a rendszerben, hiszen egyrészt egy ellenőrzött, számon kért járulékfizetés van, ami nemcsak a "potyautasokra" vagy nem rendezett jogviszonyúakra vonatkozik, hanem most már az állam is minden, önállóan járulékfizetésre nem képes személy után járulékot fizet. Ugyanakkor ezek alapján kimondható, hogy megteremtődik az igazságosságnak, a kiegyenlítésnek az eszköze, hiszen mindazok a problémák, amelyek ennek kapcsán felszínre kerültek, nem a jogszabály következményei, hanem a jogszabály tesz lehetőséget ezeknek a kimutatására, majd korrekciójára.
Tehát az egységes társadalombiztosításon belül az OEP feladatai kettéválnak. Lesz az Országos Kockázatközösségi Alap, ami gyakorlatilag az E-Alap utóda, és annak a kezelője a központi feladatok ellátására, ugyanakkor megyei területekből felépülő, puzzle-elemszerűen összeálló választható egészségbiztosítási pénztárak jönnek létre, amelyek a fejkvóta alapján leosztott pénzből szervezik az ellátást vagy vásárolják az ellátást a pénztártagoknak.
A központi kezelőszervnél maradnak azok a feladatok, amelyeket értelmetlen lenne decentralizálni, itt a jogviszony-nyilvántartástól a taj-szám és EU-kártya kiosztáson át, a nemzetközi feladatokon keresztül a feladatfinanszírozású ellátásokra gondolok, mint például a mentés. Természetesen ez a központi kezelőszerv fogja meghatározni és nyilvántartani a pénztárak fejkvóta-bevételét, egyenlegét, stb., de az egyablakos ügyintézés szellemében ez intézi a szolgáltatók elszámolását, tehát nem szükséges az egyes szolgáltatóknak pénztáranként szétrakni a cédulákat, hogy akkor ezt vajon, ki is fogja fizetni, és mikor kapom meg érte a pénzt, hanem ugyanúgy egy helyre jelentenek a szolgáltatók, majd egyben kapják meg a bevételüket.
Az egészségbiztosítási pénztárak kialakulását tudjuk, hogy 18+4 pénztár jön létre, 18 megye és a központi régió négy részre osztva, száz százalékos állami tulajdonú részvénytársaságként, a forgalomképes részvények 49 százaléka árverezés útján kerül értékesítésre, és az így kialakult pénztárak, ha az egyéb feltételeknek, mint például feltőkésítés 3 milliárd forintra, szakmai feltételek stb. megfelelnek, akkor kezdhetik meg majd a működésüket.
Nagyon lényeges annak a tisztázása, hogy a szabályhozás ebben a rendszerben hogyan módosul. A legfontosabb dolog számomra, hogy a rendszer alapvető paramétereit, tehát kereteit továbbra is a parlament, illetve a kormány szabja meg, tehát a pénztári világon kívül történnek azok a döntések, ami a biztosítottak körére, a járulékfizetésre, illetve az ellátási csomag alapvető paramétereire vonatkoznak.
A biztosítási rendszeren belül a részletszabályokban két bizottság: a díjtétel és a fejkvóta bizottság az, ami meghatározó. Ezek javaslattevő szervek, tehát a miniszter adott esetben a pénzügyminiszterrel együtt hozza meg azokat a szabályokat, természetesen jogszabályban.
Kritikus kérdésként szokták emlegetni a kisebbségi tulajdonos jogait, beleszólási lehetőségeit, ezért erről külön szólnék. Teljesen egyértelmű számunkra először is az, amit mondtam, hogy a rendszer egészét meghatározó döntések a pénztári világon kívül történnek, tehát se a kisebbségi, se a többségi tulajdonos nem tud e tekintetben beleszólni, hanem a parlament, a kormány, illetve az egyéb, a jogalkotási hierarchiában lévő minisztériumok azok, amelyek a fő szabályokat meghozzák. Másrészt a pénztárban való befolyás is egy bonyolult egyensúlyként áll elő, hiszen háromszintű a pénztár irányítása, és ebben az, ami a pénztár alapvető ügyeit meghatározza: pénzügyi tervek, osztalék, az alapszabály, a közgyűlés kompetenciájába tartoznak, ahol az állam szavazattöbbsége megvan, tehát ott tulajdonosarányos a döntés. Az igazgatóságban, amely a pénztár operatív, technikai, szervezési, életviteli dolgait dönti el elsődlegesen, ott valóban az a helyzet, hogy egy bonyolult együttdöntési mechanizmus végeredményeként a kisebbségi tulajdonos által delegált vezérigazgató tud szavazategyenlőség esetén döntést hozni, tehát ott megvan erre a lehetőségük. A felügyelőbizottságban pedig, amely az egésznek a működését ellenőrzi, kontrollálja, megint szó nem lehet a kisebbségi tulajdonos döntési prioritásáról, olyannyira nem, hogy annak az elnökét a Számvevőszék delegálja.
Összegzésül azt szeretném elmondani, hogy a beterjesztett törvényjavaslat a félelmekkel és aggályokkal ellentétben nem gyengíti, hanem erősíti a szolidaritást és az igazságot, és lehetőséget ad a területi egyenlőtlenségek kiegészítésére, ugyanakkor távolítja a rendszert a politikától, nagyobb önállóságot és kiszámíthatóságot ad neki, egy fenntartható, finanszírozható pályára tudja állítani az egész rendszert, úgy a társadalombiztosítást, mint az egészségügyi rendszert. Másrészt lényegesen ügyfélbarátabb, betegközpontúbb lesz az egész rendszer, hiszen az OEP eddigi kifizető szerepe helyett a biztosítottak... (Zaj.) Túl messze vagyok a mikrofontól?
ELNÖK: Elnézést kérek, egy kicsit nagy itt a zaj, az egyéb irányú interakció (Derültség.), de figyelemmel hallgatjuk államtitkár urat.
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Bocsánat! Zárógondolatként azt akartam mondani, hogy az egész nem a biztosítókról szól, nem a pénztárakról szól, hiába ez a címe, hanem a biztosítottakról, hiszen arról szól, hogy ma az országos egészségbiztosítás gyakorlatilag nem képvisel biztosítotti érdeket, nem nyújt számára információt, szolgáltatást, érdekképviseletet, míg egy választható pénztárnak ez az alapvető értelme és célja. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr.
Tisztelt Bizottság! Nagy terjedelmű, jelentős törvényjavaslatról van szó, ezért azt javaslom, hogy az első körben csak kérdésekkel foglalkozzunk, és azt követően, ha a válaszokat meghallgattuk, legyen lehetőség a vélemények elmondására. Ki kíván kérdést feltenni, tisztelt képviselőtársaim? (Dr. Juhászné Lévai Katalin, dr. Molnár Ágnes és dr. Havas Szófia jelentkezik.) Juhászné Lévai Katalin!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Azt szeretném megkérdezni az államtitkár úrtól, hogy a szakmai és civil szervezetekkel, érdekképviseletekkel milyen módon történt meg az egyeztetés, és mi a véleményük. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Ágnes képviselő asszony!
DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, mikor láthatjuk a kapcsolódó jogszabályokat, amelyekről ez a biankó törvénytervezet beszél? Szeretném tudni, hogy az új szövegváltozatban a díjtételbizottság már miért nem jogi személy. A díjtételbizottságba miért került be a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter képviselője? Mikor ismerhetjük meg a díjtételbizottság működési szabályzatát? Szeretném látni azokat a modellszámításokat, amelyek alapján a díjak a tényleges költségeket fedezni tudják, és szeretnénk tudni azt is, hogy a díjtételbizottságban a fenntartóknak és a szolgáltatóknak az érdekeit ki fogja képviselni. Gondoltak-e arra, hogy a hatályos nyugdíjtörvény szerint 2013-ban szja-köteles lesz a nyugdíj, és mikortól kell az egészségügyi járulékot a nyugdíjak után fizetni, ezzel számoltak-e? Köszönöm, első körben ezek a kérdéseim.
ELNÖK: Egy kör lesz a kérdésekre, egy kör lesz a véleményekre. Havas képviselő asszony!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Elnézést, én több körben szeretnék kérdezni, először mondjuk a generálisabb kérdéseket tenném fel, és amikor már belemegyünk a részletes törvényszövegbe...
ELNÖK: Képviselő asszony, most tegyük fel az összes kérdést, azt kérem.
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Jó. Képviselőtársam a kérdések egy részét már feltette, úgyhogy mennék tovább.
Milyen kapcsolatban áll a törvény a jelenleg érvényben lévő önkormányzati törvénnyel, az önkormányzatok, tulajdonosok felelősségével, ellátási felelősségével, hol és milyen módon tud összhangba kerülni azzal? Ugyanide csatlakozik az, hogy a szabad orvos- és intézményválasztás hogy valósul meg ennek a törvénynek a végrehajtása során.
Valóban úgy gondolják-e a törvény alkotói, hogy a díjtétel-, illetve a fejkvótabizottság, amely a törvény értelmezésében tanácsadó testület, végül is olyan hatáskörrel rendelkezik a törvény másik részében, amely bizonyos szempontból parlamenti hatáskört von el, ilyen például egy biztosítási csomag meghatározásának a módosítása.
Generális kérdésként szeretném feltenni azt, hogy a törvény értelmezésében hol és milyen módon kerül be az a pluszpénz, ami gyakorlatilag az egész törvényt, a biztosítási rendszerünk átalakítását indokolná, vagyis az a reményeink szerinti plusztőke, amely segítené az egészségügyi ellátást.
Jól értelmeztem-e azt, hogy már 20 milliós alaptőkével meg lehet alapítani egy pénztárat? Ha jól számolok - ugyan nem matematikus vagyok -, ennek a 49 százaléka mondjuk 9,9 millió forint. Ebben az esetben én magam is úgy gondolom, hogy egy pénztára alapítójaként szeretnék inkább a jövőben regnálni. (Dr. Mikola István: Nocsak?!)
A következő, amit szintén nehezen tudtam értelmezni a törvényjavaslatban, ezért kérdezném meg, hogy véletlen vagy a törvényalkotó tudatos szándéka-e, hogy tételesen felsorolja azokat a köztörvényes bűnöket, amelyek után, a szabadulást követően valaki biztosító tulajdonosaként felléphet a rendszerben. Ugyanakkor egy másik paragrafusban, amelyben a menedzsmentet taglalja, a büntetlen előélet alapvető követelmény. Ha erre valami magyarázatot tudnánk kapni!
További kérdésem, hogy valóban úgy gondolják-e a törvény alkotói, hogy a Biztosításfelügyelet lenne az a szerv, amely ilyen pénzügytechnikai feladatokat, mint amit a törvény leír, a PSZÁF-fal vagy egyéb pénzügyi, banki felügyelettel szemben engedélyező hatóságként, pénzügyi hatóságként szerepelne, és olyan feladatokat látna el, amelyek, én úgy gondolom, messzemenően nem tartoznak a jog- és hatáskörébe, és amelyre nézve nem is rendelkezik megfelelő kapacitással.
Jól értelmeztem-e a törvényjavaslatban, hogy ugyan azt írják, hogy három évig nem lehet profitot kivenni, ugyanakkor az osztalék kivételére évente kerülhet sor. Nehezen értelmezhető számomra, hogy ezt hogyan gondolták a törvény alkotói. Megjelenik szintén az alaptőke emelésének szükségessége, és ahhoz, hogy az 51:49 százalék megmaradjon, ehhez szükséges az állami tulajdonú oldal emelése is. Hol van ennek a fedezete, illetve a költségvetési törvény vagy melyik törvény rendelkezik erről?
További kérdésem, hogy történt-e egyeztetés az adatvédelemmel kapcsolatban, akár az ombudsmannal, akár alkotmányossági kérdésekkel kapcsolatban, hol, milyen betegadatok kerülhetnek ki a rendszerből? Mit tartalmaz a preferáló szerződés, kikkel köthető, és milyen kautélák alapján? Erről szintén nincs részletezve semmi a törvényben. Elnézést, első körben csak ennyi, aztán majd folytatom.
ELNÖK: A kérdések tekintetében most szükséges minden kérdést feltenni, utána a véleményekre tud sor kerülni. Pesti képviselő úr következik, aztán Spiák Ibolya, majd Kupper András.
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Az igazgatóság összetételére vonatkoztatva már beszélt, azért mégis szeretném megkérdezni, hogy mi az oka annak, hogy a kisebbségi tulajdonos kezébe kerül az igazgatóság irányítása?
A másik kérdés, hogy az egészségbiztosítási pénztáraknak joguk van egészségügyi intézményeket vásárolni. Nem gondolja-e, hogy azok az intézmények, amelyek majd az egészségbiztosítási pénztár tulajdonában vannak, azok nagyobb lehetőséget kapnak a piacon, és éppen a verseny, amit szeretnénk, az fog veszélybe kerülni, az fog sérülni, hogy az egészségbiztosítási pénztár saját intézményei versenyeznek majd a nem az egészségbiztosítási pénztár tulajdonában lévő intézményekkel?
Arról is beszéltünk, hogy a különbség csökken a régiók között. Azzal, hogy lesznek kiemelt, extra intézmények vagy egészen különleges intézmények, éppen a biztosító tulajdonában, a régiókból hoznak el betegeket, velük együtt a fejkvótát. Magyarul: nem csökken, hanem növekszik a különbség a különböző régiók között. Nem gondolja-e, hogy ez a veszély valóban fennáll? Nyilvánvalóan a szelektálás az intézmények között valóban fennáll-e ez alapján?
Több törvény korábban is volt már, más országokban is törvényeket hoztak a betegek szelektálását megelőzendő. Nem gondolja-e, hogy ennek ellenére itt is érvényesülni fog a szelektálás? Hiszen két azonos korú beteg között is jelentős különbség van, az egyik betegebb, a másik kevésbé, és nyilvánvalóan a biztosítónak érdeke, hogy azok a betegek, akikre többet kell költeni, esetleg más biztosítóhoz kerüljenek.
Visszavásárlási ár. Kockázatról beszélünk, a biztosítónak vagy a befektetőnek a piacról történő kilépéskor miért biztosítunk garanciát a visszavásárlásban arra, hogy ne szenvedjen veszteséget? Hol itt a kockázat az ő részéről?
Korábban szerepelt a választott bíróság kérdése. Vajon, itt, ha választott bíróságról van szó, a választott bíróság kialakítása nem jelenti-e - ezt most a korábbi törvénytervezetben láttam - már előre egy vitás kérdésben az Egészségbiztosítási Pénztárnak valamiféle előny biztosítását? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Arra kérném képviselőtársaimat, de elsősorban a meghívott vendégeket, hogy akinek egyéb más ügyben megbeszélnivalója van, azt a folyosón tegye, mert zavarják a jegyzőkönyvvezetők és a bizottság munkáját is. Elnézést, sajnos, nekem időnként az a dolgom, hogy ilyen kellemetlen dolgokat mondjak. Spiák képviselő asszony következik.
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Több konkrét kérdésem is volna a törvénytervezettel kapcsolatban. Hogyan lehetséges a járulékok szinten tartása, az ellátások szinten tartása és a működési költségek növekedése egyidejűleg? A működési költségek növekedéséből származó hátrányt önmagában a verseny hogyan fogja majd ellensúlyozni? Az igazgatóságban mi lesz az úgynevezett belső tag szerepe? Az igazgatóság kizárólagos hatáskörét mellékletben állapítják meg, miért nem a szövegtörzsben? A minimális tőke hány napi működésre elég? Az egészségügyi szolgáltató tartós kapacitáshiányával számolnak a törvénytervezetben, mitől fog kialakulni az egészségügyi szolgáltatók tartós kapacitáshiánya? Mi van akkor, ha a pénztárhoz rendelt valamennyi kórháznak lesz 60 napnál régebbi köztartozása, mert ezek szerint egyetlen kórházzal sem kötnek majd szerződést. Akkor hol fogják ellátni a fekvőbetegeket? A fejkvótaszámítás konkrét mechanizmusa miért nem került be a törvénytervezetbe? A pénztárak nyereségének hány százalékát kell kötelezően egészségügyi beruházásokra fordítani? Köszönöm szépen. Ennyi lenne első körben.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kupper képviselő úr!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor haladjunk sorban ugyanezeken a kérdéseken, amelyeket már képviselőtársaim részben elkezdtek feszegetni. Havas képviselő asszony jelezte, hogy itt az önkormányzati fenntartású kórházak vonatkozásában azért vannak olyan jogszabályok, amelyek azok működését és a tulajdonosi jogokat, fenntartói jogokat rögzítik. Arra a problémára szeretnék valamiféle magyarázatot, választ kapni, hogy vannak ma a jelenlegi önkormányzati kórházak, hogy hogyan köt velük majd szerződést a biztosító, ha ezek egyébként akár egy egész régió területén mind 60 napos tartozással rendelkeznek? Ez egy kérdés, de a következő kérdés az, hogy mi van akkor, ha a biztosító egyszer úgy gondolja, hogy saját maga épít egy kórházat? Na, akkor aztán tényleg az lesz, hogy már az orvos is a biztosító kezében lesz, a biztosítótól fog függeni, és a biztosító elvárásának fog mindent alávetni.
Az ellátásoknál miért a várólista a főszabály? A pénztár miért érdekelt a várólisták rövidítésében, amikor a várólista céltartaléka neki, a biztosítónak fog kamatozni? Ha a beteg a várólistáról átmegy más pénztárhoz, ahol vélhetően rövidebb, de ugyanez a várólista, akkor az a biztosítónak színtiszta haszon lesz. Egyelőre ennyi. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az első kérdésem az lenne, hogy nem érzik-e úgy, hogy az ellátásra közpénz az, amit bevettünk, és hogy ha ebből a profitorientált biztosító nyereséget vesz ki, akkor ez a közpénznek a nyereségként való kivételét jelenti? A közpénz nyereség lesz.
A következő kérdésem: ennek a nyereségnek, osztaléknak az elosztásában ugyan a tulajdonosi arányra, a 49:51 százalékra vonatkoznak a szabályzatok, de hogy az osztalék milyen arányban, kié lesz, erre semmiféle utalás nincs. Tehát lehetséges, hogy a 49 százalékos kisebbségi tulajdonos viszi el a nyereség 50, 60, 99,9 százalékát.
A harmadik: a jegyzett tőke 20 millió forint. Ez egy kicsit kevésnek tűnik, mert a hitelintézeteknél 2000 millió, 20 milliárd forint. Én sem lévén matematikus, de ha visszaosztom, akkor ez azt jelenti, hogy ha 500 ezer ember kell egy biztosítóba, ez azt jelenti, hogy 40 forint/biztosított a biztosíték. Természetesen kicsi a valószínűsége, hogy egyszerre mind az 500 ezren ellátásra szorulunk, de akármi is lehet.
A következő kérdésem: a gazdasági társaságokra vonatkozó törvények egy része vonatkozik ezekre a pénztárakra. Hogy lehet ez? Hogy lehet az, hogy van olyan gazdasági társaság, amelyre nem vonatkozik minden törvény, amelyre nem vonatkozik minden gazdasági társaságra vonatkozó törvény?
Szintén nehezen magyarázható jogilag az, hogy az államnak mint többségi tulajdonosnak a kisebbségi tulajdonra elővásárlási és -vételi joga van. Vagy ez van, vagy az van, de ez így nehezen működik.
A következő kérdésem: a gazdasági társaságok, tehát ezek a pénztárak határozzák meg azt, milyen ellátási csomagot adnak a betegnek - mert nyilvánvaló, hogy ha nincs köztük különbség, akkor tök fölösleges különböző társaságokat csinálni. Ebben hol van az esélyegyenlőség?
Még egy kérdésem van: a szolgáltatások vásárlásánál a pénztár azokat a szolgáltatókat részesíti előnyben, amelyekkel ő szerződést kötött. Hol van itt a szabad orvosválasztás lehetősége? A gyógyszertámogatásra ugyanez vonatkozik, tehát azokban a patikákban van gyógyszer-támogatási lehetőség, amely patikákkal a pénztár szerződést kötött.
Köszönöm, az első körben ennyi. (Dr. Mikola István jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kérdéseknek egy köre van, szeretném jelezni. Mikola István alelnök úr következik.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Néhány rövid kérdést szeretnék feltenni. Honnan lesz több pénz a rendszerben? Miből, honnan, kitől? Mit jelent itt a verseny és a piac? Hiszen a piacra lépést korlátozzák, nincs meg a piacra lépés szabadsága a rendszerben, az elején be lehet szállni, aztán később biztosítóként már csak akkor, hogyha valaki tönkremegy, vagy éppen kiszáll a rendszerből. Ez egy versenyellenes szabályozás.
Ha a szolgáltatói oldalt nézem, akkor ebből a törvénytervezetből az sugárzik, hogy mindenkinek szükségletalapú ellátást kell nyújtani, se többet, se kevesebbet. A szolgáltatói kapacitások leszűkítése azt jelenti, hogy a szolgáltatói oldalon sincs versenylehetőség, hiszen a szűk kapacitásokat a biztosítóknak le kell kötniük ahhoz, hogy a kötelező egészségbiztosítás szolgáltatásait biztosítani tudják. Mondhatom tehát azt is, hogy már e szerint a törvénytervezet szerint is - pláne ha felpuhul - tulajdonképpen nemhogy verseny meg piac lenne, hanem gúzsba van kötve a biztosító is, és gúzsba van kötve a szolgáltató is, szó sincs semmiféle versenyről.
Szeretném megkérdezni, hogy nem gondolják-e, hogy a verseny tulajdonképpen egy területen lehetséges: a kisebb kockázatú alanynak a megszerzésében. Minden korosztályon belül a kisebb ráfordítást igénylő tagnak a megszerzésében lehet verseny, a nemzetközi gyakorlat is ezt mutatja.
Szeretném megkérdezni, hogy hol van az orvos ebben a rendszerben. Amikor az egészségügynek a költséghatékonyságáról, a gazdasági racionalitásról beszélünk, akkor pontosan tudjuk, hogy ez az orvosszerephez kötődik, hiszen az orvos költi el a pénzt a rendszerben. Az ő költségérzékenysége akkor tud költséghatékonnyá válni, a szerepe akkor lesz gazdaságilag racionalitást hordozó szerep, hogyha olyan szabályozórendszerben tud dolgozni, ahol ez valóban érvényesülhet. Belegondoltam - ez egy kis eszmefuttatás, de kérdőjelet teszek a végére, elnök úr, ne aggódjon! (Derültség.) -, hogy jön egy biztosító, majd lesz egy árverés, hozzájut bagóért mondjuk a 49 százalékhoz, mert az az 50-100 milliárd, amit ettől remélnek, az 1600 milliárdhoz képest, amennyi az alapban dübörög, semmi, az el is megy a biztosítási irodák felállítására meg egyéb dolgokra. Mondjuk jön ez a biztosító, megvesz egy-két kórházat, gyakorlatilag ezekben a kórházakban majd mindenféle preferenciaszerződéseket - vagy nem is tudom, hogy hívják - fog kötni, plusz 10 százalék, mínusz 10 százalék. A saját kórházában? A saját orvosának a bőrére? Rabszolgává válik az orvos a rendszerben. Van-e valami elképzelés, hogy mit fognak ennek ellenében tenni, ahol valóban az orvosnak a költségérzékenysége, költséghatékonysága érvényesülhet? Azt már csak megjegyzem, hogy az egész tervezet egy pénzügyi, fiskális szemléletből fakad, ugyanakkor pedig az orvoslás, a gyógyítás nemcsak az, mert nemcsak annyi, hogy kettő meg kettő, az négy, hanem az egy spirituális tevékenység is. Ez a megközelítés teljesen kimaradt ebből a rendszerből.
Örülök ugyan ennek a hatástanulmánynak, de szeretném megkérdezni, hogy ezt most akkor a szünetben fogjuk elolvasni? Vagy milyen munícióul szolgál ez ehhez a vitához? Azért ezt kellene tudnunk, mert ez egy kerettörvény, amelynek nem látjuk a végrehajtási rendeleteit. Nem számoltam pontosan össze, de körülbelül 20-25 utalás meg felhatalmazások vannak arra, hogy jönnek majd végrehajtási rendeletek. Nem is lehet értelmezni e nélkül ezt az egész törvénytervezetet. A hatástanulmányoknak örülünk, de hova ez a rohanás, kérem szépen? Itt egy hatalmas értékváltásról, paradigmaváltásról van szó, talán meg kellene tisztelni a törvényhozókat azzal, hogy képbe hozzuk őket, hogy bemutatjuk legalább a tervezeteit azoknak a végrehajtási rendeleteknek, amelyekben a részletek tisztázottak, tehát hogy hogy gondolják ezt.
Végül, ha szabad, miután már régen ismerem az államtitkár urat, egy személyes kérdésem is lenne hozzá. 1990-ben miniszteri biztosként vezettem azt a bizottságot, amely a rendszerváltás nagy egészségügyi programját, a cselekvési programot elkészítette. Mi abban alapelveket rögzítettünk. Most honnan ez a megvilágosodás? Ott mi lándzsát törtünk a társadalombiztosítás mellett. Ez nem az, meggyőződésem. Itt egy hatalmas értékváltás van, ez már nem társadalombiztosítás, ez egy üzleti biztosítás. Honnan ez a nagy megvilágosodás, az eltérés az 1990-ben, a rendszerváltáskor rögzített alapelvektől, amikor mi egy egységes, állami felelősség mellett működő társadalombiztosításban gondolkodtunk, és úgy gondoltuk, hogy ennek a társadalombiztosításnak a továbbfejlesztése, azon belül az egészségbiztosítás továbbfejlesztése lesz az a prioritás, az a stratégiai célkitűzés, amit mi a rendszernek a fejlesztésekor vinni fogunk. Köszönöm szépen. (Dr. Csáky András jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr következik.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Hál' istennek sok minden elhangzott. Ha jól értelmezem a törvénytervezetet - leszögezve, hogy azért az gyalázatos, hogy számunkra ennyi időt hagytak, mert a minisztérium az előzetes bejelentéshez képest napokkal később nyújtotta be a törvényjavaslatot, ezt leszögezem, és lehet, hogy emiatt értelmezési gondok merülnek fel... (Dr. Mikola István: Kapcsold be, légy szíves, a mikrofon! - Közbeszólások: Nem hallani!) Be van kapcsolva. (Közbeszólás: Vegyél nagy levegőt!) Vegyek nagyobb levegőt... (Derültség.)
ELNÖK: Figyelmet kérek szépen, képviselőtársaim. Azért sem hallunk mindig mindent, mert vannak egymás közötti beszélgetések. Ezért is kérem folyamatosan azt, hogy ne zavarjuk a hozzászólót. (Dr. Mikola István: Van egy kis izgalom, érthető.)
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Ha jól értelmezem a pénztár és a szolgáltató közötti szerződést, azt tulajdonképpen a polgári törvénykönyv világába utalja maga a törvényjavaslat, ami - gyenge jogi ismereteim alapján mondom - azt feltételezi, hogy két egyenrangú fél szabad megállapodásáról van szó. Az egyenrangúság, tudjuk jól, ebben az esetben nem áll fenn. De mi a helyzet abban az esetben - és itt Havas Szonja képviselő asszonyhoz csatlakozom -, ha mondjuk a pénztár az egyik szolgáltatóval valamilyen oknál fogva nem kíván szerződést kötni? Akkor ott, azon a területen az adott önkormányzat területi ellátási kötelezettségét ki fogja garantálni?
Tegnap egy napilapban azt olvastam - nem számoltam utána, mert éjszaka már nem volt hozzá türelmem -, hogy százat meghaladó a törvényi felhatalmazások száma a végrehajtási rendeleteket illetően. Az első négy fejezet tulajdonképpen jövő év január 1-jével lép életbe, néhány hét múlva, és tucatnyi nagyságrendű az a végrehajtásirendelet-szám, amire az első négy fejezet hivatkozik. Én úgy gondolom, hogy azok ismerete nélkül lényegében fogalmunk sem lehet arról, hogy működik az egész rendszer.
Jól értelmezem-e, hogy a forgalomképes részvények értékesítéséből befolyó összeg semmi másra nem szolgál, mint magának a pénztáraknak a felállására? Itt a 151. §-ban taglalja, hogy mire lehet felhasználni: alaptőke, eredménytartalék, működési célú támogatás, fejlesztési célú támogatás. Tehát ez nem jelent a rendszernek plusz pénzt, mármint az egészségügyi ellátórendszernek.
Elhangzott az adatvédelmi biztos. Igen, az adatvédelmi biztos kapott három napot, hogy véleményezze. Miért nem vették figyelembe az adatvédelmi biztos észrevételeit, amit eljuttatott a tárcához? Ugyanis nem látható, hogy átvezették volna.
Találkoztak-e - hiszen nyilvánvalóan itt a nagy háttértanulmányban nemzetközi kitekintés is van - a világban olyannal, hogy adott nemzet társadalombiztosítását szabályozó törvényben azt írják le, hogy az adott nemzet nyelvén kötelesek egy dokumentumot leírni? Itt a 21. § (5) bekezdése azt írja, hogy a belső ellenőr a jelentéseit köteles magyar nyelven is elkészíteni. Ebből következik, hogy akkor a többi dokumentumot nem köteles a pénztár magyar nyelven elkészíteni? Mégis hogyan képzelik ezt? Van-e egyáltalán erre precedens a világban, hogy egy adott nemzet társadalombiztosításával kapcsolatban felmerülhet az, hogy nem az adott nemzet nyelvén készülnek el a dokumentumok? Képtelenség, szóval tényleg elképesztő ez az egész!
Mennyi az átfutási idő a finanszírozást illetően? Marad a 43-as rendelet életben ezzel kapcsolatban? Ugyanis ez a törvényből nem derül ki, és ez egy olyan kiszolgáltatott helyzetet jelent, főleg ha az autorizációt vesszük tekintetbe, mi van, hogy ha az autorizáció tekintetében vita van mondjuk a beteg és a biztosító között? Akkor ott ki fog dönteni? A Felügyelet fog dönteni nap mint nap erről? És mennyi idő alatt fog dönteni? Mi van, hogy ha elszámolási vita van mondjuk az adott pénztár és a szolgáltató között? Fogja magát a pénztár és nem fog fizetni, aztán majd a bíróságon a polgári törvénykönyv alapján vagy nem tudom, minek az alapján majd a későbbiek folyamán 1-2-3-4-5 év múlva döntenek arról, hogy most akkor jogos vagy nem jogos?
Ezek azok a gyakorlati kérdések, amelyek lehet, hogy majd a végrehajtási rendeletekben benne lesznek, de úgy gondolom, hogy ezek ismerete nélkül, még aki támogat is egy ilyen rendszert, nem hiszem, hogy jó szívvel tudna dönteni és támogatni egy ilyen rendszert. Jó lenne, ha erről azért valami felvilágosítást kapnánk, hogy a gyakorlatban hogyan működik ez az egész, hiszen ez nagyon rövid idő. Nagyon nagy bátorságról tett tanúbizonyságot a tárca akkor, amikor például a minőségi indikátorok dolgával kapcsolatban január 1-jével adta magának a határidőt, mert az az első négy fejezetben van benne, és a jogalkotási törvény értelmében a törvény hatálybalépésével egyidejűleg a végrehajtási rendeleteknek is készen kell lenniük. Tudjuk jól, hogy évek óta nem tudta ezt megcsinálni senki, mert a 21 lépés, meg előtte a 100 lépés és a 200 lépés, és nem tudom, még milyen lépések programjában is szerepelt, és semmi történt az elmúlt évek alatt. Mi ez a nagy felvilágosodás, vagy hol tart ez az egész? Erről is jó lenne, ha hallhatnánk valamit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagy Kálmán képviselő úr következik.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Államtitkár úrhoz néhány kérdést szeretnék feltenni. Az egyik: nem találtam meg az anyagban a nagy értékű beavatkozásokkal kapcsolatos állásfoglalást. Ezek is fejkvótával lesznek korrigálva? Olyan beavatkozásoknál, ahol egy-egy biztosítónál két-három emberrel kell szerződést kötni? Mit fogunk tenni ebben a szituációban?
Az ezzel kapcsolatos jogvita hogyan fog alakulni? Ugyanúgy, mint az Egyesült Államokban, hogy két év múlva derül ki, hogy a beteget meg kellett volna mondjuk transzplantálni, de a transzplantáció nem történt meg, és kapunk 20 vagy 50 millió forintos kártérítést? Aztán maga a törvény magában hordja azt, hogy ez nem verseny, a négy pesti biztosító olyan versenyelőnyben van, hogy azt nem is lehet kifejezni. Ha valaki elkezd gondolkodni, és azt mondja, hogy ez a négy pesti biztosító mindenfajta intézménnyel szerződést köt, mindegyik budapesti intézménnyel, akkor én Vásárosnaményban azt mondom, hogy itt legfeljebb a körzeti orvosom ellát, aztán majd, ha én valamit akarok, valami rendkívüli beavatkozást vagy kórházi beavatkozást, stb., valamelyik pesti intézmény közül biztosan tudok egyet találni, amelyik mondjuk jobban megoperálja a pancreasomat, mint a helyi kórház.
Tehát ez egyszerűen nem versenyhelyzet. Nekik lesz 2 millió emberük, összesen 8 millió, és mi lesz, vidéken elsivatagosodás lesz? Ismerek kórházakat, amelyeknek reményük sincs arra, hogy konszolidálják ezt a helyzetet, hogy egyáltalán biztosítási szerződést kössenek. Még a következő évre sincs reményük. Ezekkel mi lesz? Hány ember lesz munkanélküli, hány nővér, hány orvos? Felmérték-e ezeket a lehetőségeket?
Továbbá az, hogy a Ptk. a jogalanyok mellérendelt viszonyáról beszél, itt csak a pénztáraknak van előnye, a szolgáltatóknak pedig csak hátránya. Még egy olyan dolgot szeretnék hozzátenni, hogy mi történik a külföldi biztosítóval való elszámoláskor? Mi történik akkor, ha olyan jellegű beavatkozást kell elvégezni, amit Magyarországon nem tudnak elvégezni, és eddig ez a biztosítottnak járt? Ezekről abszolút nem szól a törvény. Itt nem kis pénzekről van szó, hatalmas összegekről. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Horváth Zsolt képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. (Általános zaj.)
ELNÖK: A kérdéseknél tartunk, és mindenkitől figyelmet kérnék.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Négy kérdést szeretnék feltenni. Az első kérdésem az, államtitkár úr, hogy korábbi kommunikációjából a tárcának ismerjük azokat az állításait, hogy 1. nem nő a járulékok nagysága, tehát változatlan járuléknagyság lesz a jövőben is. 2. emelkedni fog a működési költség, 3. ezek a biztosítók - én azért változatlanul biztosítóknak fogom őket hívni -, ezek a nyereségérdekelt biztosítók profitot vihetnek ki.
Államtitkár Úr! Oldja fel nekem ezt az ellentmondást, hogy ha nem növekszik a betegek terhe vagy a magyar társadalom terhe, ugyanakkora lesz a járulék kiszabása és a járulékbevétel, és ezek a biztosítók profitot realizálnak, illetve nyilvánvalóan megnő a működési költség, hiszen az ügyfelek toborzása egyéb járulékos költségeket jelent, és az informatikáról még nem is beszéltünk, akkor ez mégis hogyan fog összejönni? Formállogikával, a számtan alapján furcsa eredmény jön ki belőle.
További kérdés, hogy azt az egyébként nem csekély többletköltséget, amit például csak annak az informatikai rendszernek a kiépítése jelent, amely képes kezelni azt, hogy 10 millió magyar polgár akár 10-15 vagy 20 biztosítóhoz - teljesen változatos módon - fog átkerülni, hol egyikhez, hol másikhoz, ezek nyilvánvalóan meglehetősen változatos módon fognak szerződéseket kötni szolgáltatókkal, többször ugyanazzal a szolgáltatóval fog több biztosító is szerződést kötni és vice versa. Ez egy meglehetősen komoly informatikai probléma, nagyságrendileg is megközelítheti a 100 milliárd forintot ez a beruházás. Honnan fog előkerülni ez a pénz, és ki fogja ezt fizetni? Ugye, nem a magyar adófizetők fogják fizetni, államtitkár úr? Ugye, nem egy kész rendszert akarnak kiépíteni nekik, amit utána a fenekük alá tesznek?
A következő kérdésem, a második. Azt mondták, hogy a pénztárak nem gyűjthetnek információt a magyar emberek egészségi állapotáról, szokásairól, életmódjáról. A helyzet az, hogy már gyűjtöttek. Ezt önök ugyanolyan jól tudják, mint mi, hiszen beszámolt róla a sajtó. Ehhez képest egy kumma szót nem hallottunk a tárcától, hogy mit próbálnak ez ellen tenni, mit fognak csinálni. Gyakorlatilag szerintem felmérték a magyar társadalmat. Ez egy nem kis probléma, államtitkár úr. Ezek után már az indulásnál tudják, hogy mely régiókra mennyit fognak licitálni, és hogyan. A jövőben mi fogja garantálni, hogy ez nem történik meg, mert az adott biztosító pénztár nem fog, de más gyűjthet, más végezhet önkéntes felméréseket, más szervezhet akciókat, hogy adja meg ezt az adatát és kap tőlem két bónuszt, három buszjeggyel kevesebbet kell vásárolnia. Pillanatok alatt fel lehet mérni a magyar lakosságot. Egy olyan helyzetben, amikor az emberek ilyen gazdasági környezetben, ilyen szociális állapotban vannak, mint amilyenben ma Magyarországon vannak, apró forintért, fillérekért lehet nagyon fontos információkat, adatokat nyerni.
Államtitkár úr, mi fogja garantálni azt, hogy az a pénztár, amelyik már biztosítottakkal rendelkezik, az nem fogja megismerni a biztosítottak egészségi állapotát? Ez egy fából vaskarika, ön se gondolta ezt komolyan. És ezt követően, ha már beléptek a biztosítók, akkor mi fogja megadni azt a biztosítékot, hogy a biztosító nem kezd el majd szelektálni? Nemzetközi tapasztalatból tudjuk, hogy szelektál, de önök változatlanul nem törődnek a nemzetközi adatokkal, azt állítják, hogy ez nem fog megtörténni. Akkor én azt kérdezem, hogy miért nem fog megtörténni. Erre nyilván jó magyarázatuk van, csak még énhozzám nem jutott el.
A harmadik kérdés: nem tudom megmondani önnek a pontos adatot, mert ilyen mélységben nem olvastam el a tervezett költségvetés számait, és nincs itt a fejemben - ez az én hibám -, de azért az nagyjából megbecsülhető, hogy egy átlag magyar polgár után mekkora járulékbevétellel számolunk egy évben. Vannak itt szakemberek, esetleg majd kijavítják az adatot, de biztosan állíthatjuk, hogy egy átlagos magyar jövedelem után olyan 150 ezer forint környékén lehet az egészségügyi kasszába befizetett járulék - hogyha nem ennyi, ha kevesebb vagy több, akkor majd kiigazítják, de nagyságrendileg nem tévedek. Önök azt mondták, hogy 50 milliárd forint bevételt remélnek. Ez azt jelenti, hogy ha az 50 milliárdot elosztom 10 millióval - a kisebb pontatlanságokat megint nézzék el! -, akkor 5 ezer forintot fog fizetni egy belépő biztosító egy magyar ember járulékáért, jövőben megszerezhető járulékáért, ami olyan 150 ezer forint körül van. Önök szerint ez egyáltalán arányos? Önök szerint ez ésszerű? És ezt hány évre adják el? Ha az önök szándékait nézem, akkor most és mindörökre, ha a Fidesz szándékait nézem, akkor mondjuk - rossz esetben - 2010-ig. (Derültség.) De ez már erre az időszakra sem rossz üzlet. Tartalmazza a 2008., a 2009. és a 2010. évi járulékot, de mondjuk hogyha csak 2009-ben tudja először beszedni a járulékot, akkor is két éve van, az durván 300 ezer forint, és 5 ezret ad azért, hogy e fölött a pénz fölött rendelkezzék. Ha az államtitkár úr tovább folytatja a számolást, önök azt mondták, hogy ebből a működési költség, amit egyébként ki fognak tudni venni, minimum 7 százalék környékén van, de minden további nélkül fel fog menni 10 százalékra is - akkor már nem volt rossz üzlet, még ha csak két évre is. Számoljanak velem együtt!
Arra azért szeretnék választ kapni, miért gondolják azt, hogy 5 ezer forint/főért kell eladni ezt a jogot. Miért nem tudunk ennél magasabb árat érvényesíteni? Mondom még egyszer: mi tiltakozunk az egész rendszer ellen, de ha már egyszer elénk hoznak egy ilyet, akkor ez egy fontos kérdés. Mi ez a mérhetetlen áron alul történő - mert meggyőződésem, hogy az - kiárusítási kísérlet?
És akkor, államtitkár úr, ne haragudjon, hogy én is megteszem, és ha Mikola István miniszter úr, alelnök úr nem tette volna meg, én kérdezném meg, hiszen szintén régóta ismerjük egymást. Részben még amikor a Miniszterelnöki Hivatalban voltam államtitkár 2001-ben, majd később, az egészségügyi minisztériumban számtalan tanulmányt olvastam öntől, az ön tollából, amelyben az egy és oszthatatlan biztosításnak az előnyeit ecsetelte, és arról próbált meggyőzni bennünket, amikor csak a gondolata felmerült a Fideszben, hogy esetleg több biztosítónak kellene lennie, nagyon komoly és jól átgondolt tanulmányokat küldött hozzám, olvastam azokat. Mi az oka annak, hogy ez most megváltozott? Mi történt? A közgazdaságtan változott meg, vagy az egészségügy fejlődése változott a világban ekkorát? Mi az oka ennek? Mert azért ez számomra egy magyarázatra szoruló változás. Köszönöm szépen. (Dr. Havas Szófia jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen.
A második körben jelentkezett Havas Szófia, de megkérdezem, hogy kíván-e még valaki kérdést feltenni rajta kívül. (Senki nem jelentkezik.) Nem. Akkor Havas Szófia még egyszer.
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Igyekszem gyors lenni, már csak két kérdésem van. Az egyik, hogy a pénztáralapítás kapcsán jól értelmeztem-e azt, hogy az három körben zajlana: hogyha az első két körben a licitnél nem sikerül eladni megfelelő összegért a pénztárat, akkor a harmadik körben végül is nem az államra szállna át, hanem viszonylag alacsony összegért meg lehetne azt szerezni. Jól értelmeztem-e ezt a paragrafust?
A másik egy még konkrétabb kérdés. Az 51. oldalon, a 70. § f) pontjában teljesítményigazolásokról ír a törvénytervezet, amikor is bizonyos ellátások igazolását megtagadhatja a biztosító, a pénztár. Ezekben az esetekben, amikor vita támad mondjuk a pénztár és a szolgáltató között egy adott szolgáltatás kifizetése kapcsán, ki dönt ezekben a kérdésekben? Ki dönti el, hogy az intézmény, a szolgáltató valóban teljesített-e, és hogy a pénztárnak azt ki kell fizetnie a szolgáltató felé? Erre sem találtam pontos utalást. (Dr. Garai István: A független magyar bíróság!) Három év múlva?!
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony.
A kérdések köre után - számos kérdés volt, száz fölötti kérdést számoltam össze magamban, ha minden alkérdést is hozzáveszek - most meghallgatjuk a választ, azzal, hogy az államtitkár úr a kormányt és a kormány előterjesztését képviseli, személyes vagy a személyét érintő kérdésekre nem köteles válaszolni. Gondolom, megosztja a válaszadás felelősségét a kollégákkal, de kérem majd, hogy ezt jelezze. Kincses Gyula államtitkár úré a szó.
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, és valóban fogom kérni, hogy pár technikai kérdésben segítsenek ki a kollégáim.
Az első kérdés az egyeztetés. Igen részletes és rendkívül intenzív, koncentrált egyeztetés folyt. Amely szervezeteket csak így hirtelen fel tudok sorolni: Magyar Orvosi Kamara, Magyar Gyógyszerészi Kamara, Magyar Szakdolgozói Kamara, Humán Egészségügyi Magánszolgáltatók, Medicina 2000, MAGYOSZ, Innovatív Gyógyszergyártók Szövetsége, Védőnők Egyesülete, Kórházszövetség, különböző szintű önkormányzati szövetségek, védőoltásgyártók, Nagycsaládosok Országos Egyesülete, szakmai kollégiumok, külön az Egyetemi Klinikák Szövetsége... (Közbeszólás az ellenzéki képviselők soraiból: És mit mondtak?! - Dr. Horváth Zsolt: És ki támogatta?! - Zaj. - Az elnök csenget.)
ELNÖK: Elnézést kérek! Azt kérem, tisztelt bizottság és kedves meghívottak, hogy akinek halaszthatatlan közfeladata van, az az üléstermen kívül tegyen annak eleget. Az államtitkár úré a szó.
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A törvénytervezet koncepciójáról tehát formálisan is igen részletes és intenzív egyeztetés folyt. Azt el kell mondanom a képviselő asszonynak, hogy ennek kapcsán csak kismértékben változott az elképzelés, ez valóban így van, mert olyan véleményeket beépíteni egy javaslatba, hogy ne legyen, jogszabályszerűen vagy integrálóan valóban nehéz.
Molnár Ágnes képviselő asszony, de többen is kérdezték, teljes joggal, hogy a Vhr.-ek hol vannak. Mindenki ismeri azt a rendkívül bonyolult egyeztetési, szakmai, politikai folyamatot, amelynek kapcsán a törvényjavaslat benyújtásra került. Azt hiszem, egyáltalán nem formális udvariasság azt mondani itt, hogy a törvény akkor lesz kész, amikor megszavazásra kerül. Tehát egy viszonylag mozgó célpont ez. Természetesen jó előanyagok vannak, de olymértékű variációkra kellett volna Vhr.-eket elkészíteni, amelyek formális, technikai elkészítése most még nem volt lehetséges.
A MEH miért van benne a díjtételbizottságban? Végig az a szándék vezetett bennünket, hogy a rendszer érdemi paramétereit minél távolabb vigyük a pénztárvilágtól, tehát ne azok dönthessenek róla, akiknek a pénze ezen múlik, és ilyen értelemben véve ha az államigazgatás dönt - hiszen jogszabályok fogják a díjtétel-egyeztető bizottság javaslatait meghatározni -, akkor, azt gondoltuk, a két illetékes szakminiszter: az egyik, aki állja a költséget és aki az államháztartás egészéért felelős, a másik, aki szakmailag felelős az egészért, mellett annak a minisztériumnak célszerű ebbe személyt delegálnia, aki általában az összkormányzati érdekeket, a kormányzati koordinációt tudja képviselni.
A nyugdíjasok. Ezt nem ez a törvény rendezi (Közbeszólás: Tudjuk!), de ezt nagyon komoly eredménynek... Bocsánat, a törvény sok mindenről nem szól. Nem szól arról - mert ezt külön törvény rendezi -, hogy ki a biztosított, hogy milyen járulékfizetési kötelezettség van, milyen az ellátási csomag. Ezeket mind külön törvények és jogszabályok rendezik. Tehát ugyanakkor alapvetőnek érzem azt az ebben az évben elinduló változást, amely szerint az állam fizet minden önálló járulékfizetésre nem képes, így a nyugdíjasok után is járulékot. Tehát ez az szja-s kérdés e tekintetben várhatóan nem lesz releváns.
Havas képviselő asszony az Ötv.-vel kapcsolatban szólt. Megint azt tudom mondani, hogy feles törvény kétharmados törvényt nem módosít, tehát az önkormányzati törvényből fakadó kötelezettségek, illetve az egyéb törvényekből fakadó ellátási kötelezettségek állnak. Olyan kapcsolatban van ez a törvény azokkal a törvényekkel, hogy szerződéskötési kötelezettséget ír elő az ellátási kötelezettséggel rendelkező intézmények számára.
Parancsolj!
ELNÖK: Schlammadinger József főosztályvezető úr!
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr, egy mondat kiegészítésképpen: természetesen az önkormányzatok felelőssége továbbra is a kapacitások mértékében meghatározott, tehát a rendszer ezt a kérdést jelen állás szerint még nem érinti. Ilyen módon tehát az önkormányzatok felelősségét természetesen közvetlenül nem érinti. Annyiban igen, amennyiben a törvényben meghatározott szerződéskötési rendszer kell, hogy garanciát teremtsen arra, hogy az önkormányzatok felelősségének, közjogi felelősségének mértékét a kapacitások lekötésével a pénztárak önmagukban és összességükben is biztosítsák. Természetesen hozzátartozik az igazsághoz, hogy ennek a törvénynek az elfogadása az elkövetkezendő egy évben mindenképpen fontos feladatot ró mind a tárcára, mind a parlamentre a tekintetben, hogy szükség szerint a kapacitástörvény finomhangolását elvégezze. Ez úgy gondolom, és nyilvánvaló, hogy meg is fog történni. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor államtitkár úr, parancsoljon!
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A díjtétel bizottság - pontosan az előzőekből is fakadóan - nem von el semmilyen parlamenti hatáskört, hiszen a díjtétel bizottság alapvetően a részletszabályokra tesz megfelelő javaslatot, illetve bármilyen javaslata van, azt a benne lévő tárcaképviselőkön keresztül tudja megtenni. Javaslattételi joga viszont bárkinek van, ha a változás mértéke olyan, hogy az törvénymódosítást érdemel, akkor ezt nem a díjtétel bizottság fogja megtenni, hanem az illetékes tárcák fognak törvényjavaslatot kezdeményezni, és törvényről mindig a parlament dönt, tehát ilyen értelemben véve semmilyen parlamenti hatáskör-elvonásról nem lehet szó.
Többen kérdezték, és lehet, hogy itt válaszolok erre részletesebben, hogy akkor mennyi pluszpénz, mire lesz ez felhasználva. Tehát a tárca álláspontja az, hogy az egész átalakításnak a működés hatékonysága, illetve az ügyfélbarát vagy betegbarát rendszer kialakítása a célja, nem pedig a létező forráshiányok, mint forrás jellegű pótlása. Tehát igen, szükség van az ágazat pénzügyi konszolidációjára, de ennek az alapvető eszköze a mi felfogásunk szerint a szerkezet és a működés konszolidálása, nem pedig egy változatlan struktúrába és működésbe való ismételt pénzbevonás, ami mindig csak lélegzetvételhez juttatja a rendszert, nem pedig tartósan fenntartható pályára állítja.
Tehát ennek a tervezetnek vagy konstrukciónak nem elsődlegesen a minél több pénzbevonás a célja, ezzel nehogy bárki azt higgye, hogy nem szeretnénk minél többet elérni, de nem a pénzszerzés a célja, hanem az a cél, hogy a működési hatékonyság megteremtéséhez szükséges költségeket valóban az új szereplők hozzák a rendszerbe, tehát az államnak ez ne kerüljön pénzébe. Tehát nem a gázártámogatás növelése, hanem a fűtéskorszerűsítés, hogy egy lehet, hogy nem teljesen jó analógiával éljek, de a lényeg a rendszer hatékonyságának a javítása.
A képviselő asszony mondta, hogy végül is a 20 milliónak mennyi a 49 százaléka, akkor ő is elgondolkodik azon, hogy akkor már alapít egy pénztárat. A törvény erre nem ad lehetőséget. Tehát a törvény megmondja azt, hogy hány pénztárat és kizárólag a magyar állam állapíthat, és ennek a forgalomképes, későbbi kisebbségi részvénycsomagjára lehet majd licitálni, és ennek a bevétele teremti meg aztán valóban részint az állam tőkeemelési követelményeit, részint pedig mindannak a pénztárszervezési, illetve ellátás-szervezési fejlesztésnek a forrását, ami a rendszerbe a hatékonyság- és minőségjavulást hozhatja.
Szintén többen kérdezték, és azt hiszem, képviselő asszony is, hogy akkor az osztalék kinek, milyen arányban megy ki. Nagyon egyszerű a válasz: erről a többségi tulajdonos van döntési pozícióban. Tehát az alapszabály rendelkezik róla. Az alapszabály elfogadása pedig közgyűlési hatáskör, tehát a kisebbségi tulajdonos nem tud rákényszeríteni a többségi tulajdonosra az osztalékban preferált... (Dr. Mikola István: Jogilag!) Igen.
Az 51-49 százalékarány mindenképpen, mint szavazat és tulajdon megmarad független. Az adatvédelem: szintén többen kérdezték. Természetesen történt egyeztetés. Az IRM-től kapott észrevételek nagyon részletesek voltak, és ezek figyelembe is lettek véve. Itt valamilyen eltérő információbázison állunk, mert az adatvédelmi biztostól mi nem kaptunk választ. (Dr. Csáky András: Akkor átadom a levelet.)
ELNÖK: Azt kérem, hogy hagyjuk, hogy az államtitkár úr befejezze a válaszolást, és lesz arra mód, hogy vélemény formájában elmondjuk. Tessék parancsolni, államtitkár úr!
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A preferáló szerződés kérdése. A preferáló szerződésben egyértelműen ki kell jelenteni azt, hogy ez a bizonyos plusz-mínusz 10 százalék ez mínusz, csak az ellátási kötelezettséggel nem rendelkező szolgáltatókra, akik többletként vagy választék-bővítőként szeretnének a rendszerbe bekerülni, azokra lehet igaz. Tehát nem tudja rákényszeríteni a pénztár a kórházak összességére az előnytelen feltételt. Tehát kizárólag plusz lehet akkor, hogy ha ő valamilyen módon szeretne intézményeket preferálni.
A preferáló szerződésnek a neve is a szándékra utal, amely szerint ezek ajánlott vagy javasolt, vagy a fő betegáramlás irányát jelző, szándékolt betegutakat jelentenek, nem pedig valamilyen kötelezettséget.
Pesti képviselő úr kérdése volt, hogy az igazgatóság irányításában mi a többség oka. Egy picit talán illetlenül hosszúra is nyúlt bevezetőmben próbáltam elmondani, hogy egyrészt itt egy bonyolult egyensúly van, ahol nem a pénztár egészében - lásd például alapszabály - és az érdemi kérdésekben van a kisebbségi tulajdonosnak bármilyen szerepe. Másrészt, ha úgy döntünk, hogy behozunk egy kisebbségi tulajdonost, és az már az eddigi kérdésekből és nemcsak az én válaszomból kiderült, hogy itt nem a családi ezüst eladásáról van szó, és azért kell szegényt beengedni, merthogy a pénzére van szükség, hanem egy másfajta érdekeltség, másfajta működés, másfajta szervezeti kultúra az, ami ebben a rendszerben egy hatékonyságjavulást hozhat, akkor azt gondoljuk, hogy ehhez a működés megszervezésében bizonyos eszközrendszert engedni kell a kisebbségi tulajdonosnak.
Tehát ez az oka annak, hogy ezen a szinten az irányítást valóban ő kontrollálja, sem a rendszer egészében, tehát a díjtételektől kezdve az ellátási csomag járulékokig, sem a pénztár működésének érdemi kérdéseiben nincs meghatározó szerepe. Valóban, az operatív működésben van, azért engedjük be tudniillik, hogy ott valamit tudjon csinálni, és hatékonyabb és jobb legyen.
Megint többen kérdezték, és én nem vagyok hajlandó ebben farizeus álláspontot képviselni, hogy akkor a szolgáltatói versennyel mi lesz. Kezdhetném onnan is, hogy elolvastam azt a törvényjavaslatot vagy -módosítást, amelyet az Ellenzéki Kerekasztal is jelez, és abban is egy szükségletalapú tervezésről beszélnek. Ma a világ azért alapvetően abba az irányba megy, hogy a közpénzből hatékony ellátást kell garanciával tudni nyújtani a betegeknek. Ennek a garantált megkettőzése azért, hogy mindenütt választani lehessen, nem költséghatékony, de ez nemcsak pénz kérdése, hanem egyszerűen szakmailag is egy csomó esetben lehetetlen, hiszen nem lehet annyi szakmai centrumot felépíteni, s a többi. Mi tehát ugyan azt gondoljuk, hogy a versenyt ez a dolog érdemben nem szűkíti le a szolgáltatók között, hiszen a preferált szerződések nem zárják ki az egyéb szolgáltatók igénybevételét, csupán orientálják a beteget. Ennek ellenére, pontosan ez az elgondolás lényege, hogy miután minden más gondolkodás is ugyanebbe a korlátba ütközik bele, ugyanígy a szolgáltatók versenyének is objektív szakmai és pénzügyi korlátai vannak. Ezért kell a szolgáltatók-vásárlók versenyét megteremteni, ami egy másfajta érdekeltséget tud behozni.
A szelekció kizárása. A szelekcióval kapcsolatban három dolgot szeretnék elmondani. Az első, hogy a törvénytervezet alapvető célja valóban a szelekció - fogalmazzak akkor precízen - lehetőségének a maximális minimalizálása. Így van, ahol válogatni lehet, hogy mindenütt irányítottan megy a válogatás. Ezért tehát én sem fogom azt mondani, hogy meg lehet oldani azt, amit a világon sehol nem oldottak meg. Ugyanakkor ha belegondolunk abba, hogy milyen kockázatszelekciókat engednek meg más országok rendszerei, és az ott milyen társadalmi problémákat okoz, például Németországban, ahol lehet ágazatonként biztosítót csinálni, gazdag ágazatoknak lehet külön biztosítót csinálni alacsonyabb járulékért, lehet bármilyen célcsoport szerint biztosítót szervezni, mégsem gondoljuk azt, hogy Németországban egy társadalmi-szociális katasztrófa van, hogy ott emiatt vannak hihetetlen egyenlőtlenségek rétegek és csoportok között. Azt gondoljuk tehát, hogy ez a fajta szelekciós kockázat amiatt, hogy a csoportokra való lövés, a csoportos toborzás nem lehetséges, és ezért hiába szerez információt bizonyos szokásokról, elutasítani nem utasíthat el senkit a biztosító. Mi tehát nem gondoljuk azt, hogy a jelenlegi ki nem mutatott egyenlőtlenségeknél... És akkor ne legyünk farizeusok, hogy ma, azt gondoljuk, mindenkinek egyenlő hozzáférési esélye van az egészségügyi rendszerhez. Éppen hogy azt gondoljuk, hogy a biztosító választása teremti meg a jogegyenlőség mellett a jogérvényesítés egyenlőségét is, hiszen ma az igazi probléma a jogérvényesítési egyenlőtlenségekben van, hiszen egy elzárt település szociálisan elzárt lakosának jogilag, a törvény szerint ugyanolyan lehetősége van az ellátást igénybe venni, mint bárkinek, ugyanakkor ezt a jogérvényesítést ma nem tudja megtenni. Ha van egy "ügynöke", akit ő választott, akinek azon múlik, hogy hozzá fog-e tartozni, hogy érvényesíti-e a jogait, akkor ez még javulhat is.
Választott bíróság. Azt gondolom, hogy a választott bíróság intézményét én nem kérdőjelezem meg. Egyrészt két fél választja, ezért, bocsánat, nem értem az aggályt. Mert nem a kisebbségi tulajdonos választja ki a bíróságot, a választott bíróság működésének az a lényege, hogy közösen választják ki, és ha a másik fél nem fogadja el, akkor nem fogadja el.
Miért van garancia a visszavásárlásra? Valóban arról van szó, hogy egy rendszerben, egy indulásnál, ha a rendszernek vannak bizonytalanságai, akkor mindaz a tulajdonvédelem másokat is megillet, itt is megilleti.
Spisák képviselő asszony... (Közbeszólások: Spiák!)
ELNÖK: Spiák Ibolya képviselő asszony.
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Bocsánat, elnézését kérem, bocsánatot kérek!
Azt is többen kérdezték, hogy egymást kizáróak-e azok az állításaink, hogy nem fogunk járulékot emelni, nem fogunk csomagot csökkenteni, ugyanakkor nő a működési költség, és, ha szűken is, de valami kis haszna is megtérül majd a befektetőnek. Ezeknek a kérdéseknek az egymást kizárólagosságát vetették fel többen. Az első állítás az, hogy mindannyian minden egyéb beszélgetésben abból indulunk ki, hogy a magyar egészségügyben még mindig érdemi működési és ellátásszervezési tartalékok vannak. (Közbeszólás az ellenzéki képviselők soraiból: Ez az, ami nem igaz!) Elég, ha arra gondolunk, hogy az irányított betegellátásnál is tulajdonképpen egy rentábilis folyamatról van szó eszközrendszer nélkül, ahol sokkal-sokkal kisebb eszközük van, az IBR-ek nem tudják tudniillik kedvükre átcsoportosítani a kasszák között a különböző szolgáltatások költségeit. Mi tehát egyértelműen azt gondoljuk, hogy a működés hatékonyságából, az ellátási szintek közötti tevékenységátrendezésből, abból, hogy nem kerül feleslegesen az ellátás magasabb szintjére az, amit alacsonyabb szinten is meg lehet oldani, abból, hogy lekerülnek a pénztárak kezéről azok a fékek, hogy ha valóban igaz az, hogy a házi szakápolás olcsóbb, akkor arra tudnak több pénzt tenni, ha valóban igaz az, hogy a megelőzés olcsóbb, akkor abba tud befektetni, és ezáltal tudja megteremteni mindennek a forrását.
Kupper képviselő úr kérdezte, mi van akkor, hogyha a biztosító épít egy kórházat. Többek kérdésére egyértelműen azt kell válaszolnom, hogy a törvény végrehajtási rendeletei ellátási garanciákat fognak tartalmazni, a biztosító tehát nem teheti meg azt..., két dolgot nem tehet meg. Az egyik, amit nem tehet meg, hogy ha biztosított él valahol, és az ő ellátására kötelezett egy intézmény, akkor azzal ne kössön szerződést, másrészt pedig azt, hogy az ellátási normatíván belül ne kössön szerződést valamilyen intézménnyel, tehát nem küldheti tovább indokolatlanul nagy távolságra a beteget. Ha a biztosító épít egy kórházat, és az ott egy hiánypótló intézmény, akkor szerintem mindenki boldog lesz. Ha a biztosító ezt rosszul mérte fel, és ezzel rosszul döntött, és a betegek vagy az ellátók ezzel elégedetlenek, és nem működik, akkor ezt a biztosítót egyszerűen ott fogják hagyni a biztosítottak. Én tehát ennek a kockázatát nem látom. (Zaj. - Az elnök csenget.)
ELNÖK: Kérem képviselőtársaimat, hogy figyelemmel hallgassuk az államtitkár urat.
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Puskás képviselő úr kérdezte, hogy közpénz kerülhet-e egyáltalán nyereségként bárkihez. Értem a kérdést, és jogos a kérdés. Én azt gondolom, hogy ez a kérdés ma nem kérdés, hiszen 1990 óta az egész egészségbiztosítási rendszerünk arról szól, hogy szektorsemleges finanszírozás van, és ezért ha valaki elvégezte azt a feladatot, amit azért a pénzért el kellett végezni, akkor attól függően, hogy ő milyen cégformájú, hogy közintézmény vagy pedig vállalkozás, kaphat. Ennek a nyereségnek a felhasználásába más szektorokban nem szólunk bele, ellentétben ezzel, ahol ezt szabályozzuk. Tehát ma is igenis, közpénzből, a mi járulékunkból van nyeresége, profitja a multiknak, mint gyógyszergyáraknak, és most nehogy megsértődjenek a jelen lévő gyógyszergyártók, ezt nem felrovásként vagy bajként mondom, ettől van gyógyszerellátás Magyarországon, hogy ez így működik.
De ugyanígy az egészségügyi szolgáltatóknál a high tech diagnosztikában stb. szintén cégek, tehát nem egzisztencia-vállalkozások, mint a háziorvosoknál, és ezért nem velük példálóztam ebben az esetben, tehát én e tekintetben nem látok ebben különbséget. Engem az érdekel, hogy a biztosított kárára megy-e ez vagy nem. Ha a biztosított kárára megy, akkor a veszteségért is kár, amit a biztosító betesz, mert akkor rosszabb lett a rendszer, ha a biztosítottnak ettől jobb lesz, akkor engem nem tud zavarni az, hogy ha ebből profit lesz.
Osztalékkivétel, stb., erről beszéltünk, hogy ezt mi szabja meg. Az elővásárlási és vételi jogra esetleg kérlek, reagálj már.
ELNÖK: Főosztályvezető úr!
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy mint ahogy a polgári jogban általában, ebben a törvényben is azért az elővásárlási jog és a vételi jog problematikája szétválik. Tehát ezek nem egymással összehasonlítható, nem egymással versengő intézmények, mint ahogy a törvény maga is eltérő feltételrendszer mellett enged az állam számára hol elővásárlási jogot, hol vételi jogot. Az elővásárlási jog szükségképpen kapcsolódott mindig egy adásvételi szerződéshez, tehát mindenképpen van egy eladási szándék, és valószínűsíthetően lesz mellé egy vételi szándék is a másik oldalon. Ezt előzi meg minden esetben az állam elővásárlási joga.
A vételi jog mögé nem kapcsolódik egy adásvételi szándék, a vételi jog olyan helyzeteket old meg, ahol bizonyos részvények, példának okáért az EBT felszámolása és egyebek okán gazdátlanul maradhatnának. Itt kapcsolódik be az állam, és szerez meg olyan részvényeket, amelyek vételi jog hiányában tulajdonképpen nem rendelődnének hozzá automatikusan ipso iure egyetlen tulajdonoshoz sem.
Tehát gyakorlatilag egy ilyen segédszabályként, a helyzetet kezelő szabályként, ahol beléptetődik ezen keresztül az állam felelőssége is, az EBT-ben való további tulajdonszerzés érdekében, amely tulajdoni hányadot természetesen később aztán pályázat útján részvény formában majd értékesít, amely megoldja azt a kérdést, hogy mi van ilyenkor a tulajdonos nélkül maradó részvénnyel és az ebben megtestesülő tulajdoni hányaddal.
Tehát úgy gondolom, gyakorlatilag ez nem egy konfúz helyzet, ami itt a törvényben van, a törvény jogcímenkénti bontásban megfelelőképpen kezeli.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr folytatja.
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Még feltétlenül fontos Puskás képviselő úr megjegyzéséből kiemelni azt, amit a gyógyszerellátással kapcsolatban mondott. Általában szándékunk az, hogy se a szolgáltatók, se a betegek életét ne nehezítsük meg, ezért a gyógyszerellátásban nemhogy preferált szerződés nincs, hanem pénztáranként kötött szerződés sincs, központilag a kezelő szerv automatikusan minden gyógyszertárral szerződést köt. Tehát nem kell a betegnek majd azt vizsgálni, hogy ez a patika vajon, az én pénztárammal szerződött-e, és akkor mi van, vagy hogyan van.
Ez maximum ott jön elő, hogy ha majd később, az előző évek eredményének terhére valamilyen bónuszokat akar adni a pénztár, azt lehet, hogy akkor ő majd hozzáköti bizonyos patikákhoz, de ezzel még bőven ráérünk, mert előbb legyen pénztár, utána eredmény, és utána jöhetnek a bónuszok.
Az alelnök úr kérdéseire. Honnan lesz több pénz? Ismételten azt tudom mondani, hogy ez a törvény nem a forrásteremtés oldalával foglalkozik, hanem a forrásfelhasználással (Dr. Mikola István: Ja? - Derültség.), és általában is, az előzőekben elmondtam, hogy az egészségbiztosítás forrásait a parlament szabja meg a makrogazdasági és egyéb lehetőségek, a konvergenciaprogram stb. függvényében. Ez a törvény azt célozza, hogy azt a forrást, amit a parlament erre a célra megszavaz, hogyan lehet hatékonyabban, több egészségnyereséggel és több betegelégedettséggel nyújtani.
A versennyel kapcsolatos kérdéseire már az előzőekben próbáltam válaszolni, és szintén arra is, hogy a vételárat szeretnénk minél magasabban tudni, de erre nem nekünk van befolyásunk, hogy mennyi. Ugyanakkor várhatóan a piac a politikai bizonytalanságot is beárazza egyébként.
Hol van az orvos? Ez egy igen érdemi kérdés. Azt gondolom, hogy az orvosok tömegének vagy zömének az érdeke egy számon kérhetőbb, tisztázottabb, protokollszerűbben működő rendszer. Nem mond ellen szerintem egymásnak a kettőnk állítása, tehát nem vagyok híve annak, hogy az evidence based alapú gyógyítást szembeállítsam a spirituális értékek emlegetésével, mert igenis, az orvos-beteg kapcsolatban mindig van valami plusz, mindig van valami személyes, de nem gondolom azt, hogy ez a szakmai protokollok, illetve a protokollszerű működés alól mentesítene. Tehát nem tartom a két dolgot kizárónak. Attól, hogy valaki a szakma szabályai szerint működik, még nem fog elgépiesedni. Ugyanakkor, ha egy kiszámíthatóbb rendszerben, nagyobb védelemmel dolgozik az orvos, hiszen tudja, hogy mi a dolga, tudja, hogy mi a csomag, hogy ha pontosan meg van határozva az ellátási csomag, ezért többletbevételeket kaphat az orvos, illetve az intézmény, akkor ez a működési feltételeket is javítja.
Alelnök úr valóban jól emlékszik arra, hogy a '90-es évek elején is és több szakaszban is dolgoztunk együtt. Ugyan elnök úr mondta, hogy nem vagyok köteles ezekre a kérdésekre válaszolni, de én ebben semmilyen szégyellnivalót, titkolnivalót vagy magyarázkodnivalót nem érzek.
Horváth Zsolt kérdésénél azt akartam azért hozzátenni, hogy a változás joga engem is illessen meg, ne csak a Fideszt, mert abban a szituációban félig-meddig ellentétes oldalt foglaltunk el mind a ketten. Tehát ilyen értelemben véve... (Dr. Horváth Zsolt: Én nem.)... jó, azt mondtam, hogy ne csak a Fideszt. Nem Horváth Zsoltot mondtam, hanem a Fideszt.
De lényegesebbnek Mikola alelnök úr kérdését érzem. Valóban azt gondolom, hogy egy rendszer fejlődik, evolutív és bizonyos változástűrő képessége van, másrészt pedig az egyszeri rendszer-beavatkozások eredménye vagy feltárható nyeresége elévül. Tehát 1990-91-ben hatalmas változás volt az, hogy az Állami Egészségügyi Szolgálatból átment egy biztosítási rendszerbe, egy bázisfinanszírozásból átment egy teljesítményfinanszírozásba a rendszer, és akkor még egy több-biztosítós modellnek - az MDF eredeti programja egyébként a több-biztosítós modell volt, és az országgyűlési határozat is '90-ig erről szólt - nem voltak meg a technikai, műszaki, szakmai feltételei, és egyszerűen túl sok lett volna a változás. Akkor az a lépés volt fontosabb. Ma már azt gondolom, hogy önmagában a HBCS-rendszer vagy a TVK-rendszer tekergetésével, finomhangolásával ez a rendszer már nem újítható meg, újabb érdemi változásra van szükség, és a szolgáltatói oldal mellett a finanszírozó oldalhoz is hozzá kell nyúlni.
Csáky képviselő úr kérdései. A pénztár és a szolgáltató szerződését két egyenrangú fél köti, és akkor hogyan van ez. Mindig szeretem azért a jelen helyzethez is hasonlítani a dolgot, tehát nem gondolom azt, hogy ma két teljesen egyenrangú fél szerződéséről lenne szó. Ezt csak azért mondom, hogy ha még ennek a két egyenrangú fél szerződésének vannak is vagy lesznek is bizonyos korlátai, a jelen helyzethez képest ezt mindenképpen pozitív elmozdulásnak tartom.
Mi van, ha nincs megkötve a szerződés? Köteles szerződést kötni. Az elérési normatívák alapján biztosítania kell az ellátást.
Te is kérdeztél a befolyó összegről. Így van! Elsőlegesen a rendszerkorszerűsítésre, a hatékonyságnövelést szolgáló eszközökre lesz költve, és amennyiben az összeg több, akkor, nagyon remélem, a bizottság is el fog az ügyben járni, hogy az ágazaton belül maradjon ez a pénz. De valóban nem gondoljuk ezt elégnek az ellátórendszer fejlesztésére.
Minőségi indikátorok. Jelentem, ez az egyik dolog, ahol azért elég jól állunk. Lehet, hogy régóta húzódik a dolog, de a felügyelet belépésével ez a munka nagyon felgyorsult. Az előző állásomból fakadóan tudom - mert az ESZKI ebben nagyon aktívan közreműködött -, hogy ez a munka jól áll, tehát ezt a dátumot én nem féltem, ezt tarthatónak tartom.
Az adott ország nyelve. Ez az IRM kérésére került be, várhatóan egy felesleges, túlbiztosított pontosításként, és nem gondolják azt, hogy mást nem kell magyar nyelven leírni, de erre Schlammadinger főosztályvezető úr válaszol.
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Azt gondolom, hogy teljes egészében egyetértünk a képviselői jelzéssel. Ez valóban egy túlbiztosíték a rendszerben, pontosan azért, hogy ne váljon aszimmetrikussá és félreérthetővé a nyelvhasználattal kapcsolatos rendelkezésállománya ennek a törvényjavaslatnak, amely pillanatnyilag egy elemből áll. Itt, azt gondolom, egy módosító indítvánnyal mindenképpen készséggel áll elő a kormányzati oldal, mert ez így valóban szerencsétlen. És most a képviselői jelzés felvilágosított bennünket az ügyben is, hogy ez milyen további félreértésekre vezethet, és azt gondolom, ezt mindenképpen el kell kerülni. Úgyhogy köszönjük a jelzést. Ez volt a szándék.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen.
Nagy Kálmán képviselő úrnak jó hírem van: a nagy értékű beavatkozások nem kerülnek leosztásra a fejkvótaalapban, és ezért azok, amelyek valóban egyrészt aránytalanul terhelnének egyes pénztárakat, másrészt - ami a nagyobb veszély - mert ezeket a pénztártagokat akkor a pénztárak megpróbálnák kiutálni, azaz kockázatszelekcióra indíthatná őket, ezért ezek továbbra is az egységes alapból, az Országos Kockázatkezelési Alapból lesznek finanszírozva. Ugyanez igaz, technikailag mindenképpen, a külföldi ellátásokra is. Tehát egyrészt mint technikai szervezet ezt a hivatal intézi, és aztán ha ez egyébként olyan ellátás és olyan költség, amely a fejkvótaalapba tartozik, akkor azon keresztül bonyolítja az egyenleget, ha pedig ugyanilyen kiemelt, nagy összegű dolog, akkor annak a kockázatát is az Országos Kockázatkezelési Alap, tehát az egységes alap viseli. Ezért is mondtuk mindig azt, hogy megmarad a nemzeti kockázatközösség, és csak az osztható kockázatok kerülnek le.
Horváth Zsolt úr kérdéseire, azt hiszem, egyrészt válaszoltam, hiszen te is kérdezted, hogy hogy lehet igaz egyszerre az, hogy nem nő a járulék, és a többi, és a többi.
Informatika. Teljesen egyetértünk abban, hogy ennek a rendszernek az egyik feltétele egy informatikai modernizálás, és azt gondolom, hogy nemcsak a biztosítói, hanem a szolgáltatói oldalról is, mert ez az, ami egyrészt megkönnyíti a szolgáltatók életét, rövidebbé teheti az elszámolási periódusokat, s a többi, másrészt ez a beteg érdeke is, hiszen különböző előjegyzések, eredmény-, leletátadások, s a többi kapcsán ez a gyógyítás hatékonyságát is elő fogja segíteni. Ki fizeti? Ez az izgalmasabb kérdés, nem az, hogy mire jó. A biztosítói oldalét egyértelműen a kisebbségi tulajdonos fizeti. A szolgáltatói oldalnál kell több oldalról forrást keresni, ott az Új Magyarország fejlesztési tervtől kezdve egyéb lehetőségeket is vizsgálunk.
Hogy arányos-e, és hogy mennyiért adjuk el? Szeretném elkerülni azt a csapdát, mint hogyha a minisztérium szeretné ezt olcsón adni, tehát nem akarok bármi ilyen kommunikációs csapdába kerülni, mert erről szó nincs. Tehát az, hogy valaki azt mondja, hogy a cél az, hogy létrejöjjön egy modernebb rendszer, és ezért annyiért kell odaadni, amennyit adnak érte, nem pedig irreális álmokat szőni, az nem azt jelenti, hogy nem akarjuk maximális áron adni. Ezért van licit, hiszen ha a dolog működik, ha ebben a befektetők lehetőséget látnak, akkor magasabb áron fog elkelni.
2010-ig nem vehet ki pénzt, tehát három évig semmiképpen nem tudja megtéríteni a beruházását. Azt az egy mondatát nem értettem a képviselő úrnak, hogy 10 százalék működési költségből már rendezni tudja ezt; 3,5 százalékban van a törvénytervezetben maximálva. (Dr. Mikola István: A kimutatható! - Dr. Horváth Zsolt: Ki fogja venni a 10 százalékot, egész biztos, államtitkár úr!)
ELNÖK: Elnézést kérek!
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Én azt gondolom, hogy a felügyelőbizottságtól kezdve a PSZÁF-on keresztül a felügyeletig ezt árgus szemekkel figyelik majd (Dr. Mikola István: Mind a költségvetést!), és az ellenzéki is azért van, hogy erre nagyon fognak vigyázni.
ELNÖK: Schlammadinger főosztályvezető úr válaszol még néhány kérdésre.
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Két apróságra - apróságra? - szeretnék válaszolni, ami a dolog súlyánál fogva nem apróság, de a felvetések összességéhez képest számban mindenképpen kis számú észrevétel van, amelyhez még hozzá szeretnék tenni valamit.
Az államtitkár úr az osztalékkivétel szabályaival kapcsolatosan jelezte már azt, hogy miután ez közgyűlési hatáskör, itt mindenképpen a többségi döntéshozatali mechanizmus érvényesül. Rögtön hozzáteszem, hogy ez egyébként az alapszabály kötelező tartalmi eleme. Jelzem, hogy ha az I. melléklet 4. pontját megnézik a képviselő hölgyek és urak, láthatják, hogy az osztalékkivétel mindig a névérték arányához igazodhat, tehát innentől kezdve igazándiból nem is szükséges ennek a szabálynak az érvényesítése, ez egy többségi döntés, hiszen ez kódolva van már magában a törvényben mint kötelező tartalmi elem.
A másik, hogy esetlegesen itt olcsóbban lehet hozzájutni tulajdoni hányadokhoz. Ez nyilván benne van egy bizonyos eseménysor követésével a rendszerben, azonban hozzátartozik az is, hogy részvényértékesítésre mindig pályázat útján kerülhet sor. Tehát az alapítás időszakában is, amikor a törvényjavaslat maga átmeneti rendelkezésként megfogalmaz egy többlépcsős eseménysort, amelynek végül is döntően egy célja van: hogy ne maradjon az országban olyan terület, ahol biztosítottak ellátatlanul maradnak. Ehhez képest valóban minden mást alárendelt ennek a szempontnak a törvényjavaslat, azt gondolom, nagyon helyesen, azonban ebben az esetben is törekszik arra, hogy részvényértékesítésre minden esetben, még amikor kisegítő szabályként is, tehát amikor adott esetben el nem kelt megye tekintetében kerül sor utólagosan a magyar állam által kiajánlott módon újra egy részvényfelajánlásra - az 500 ezer főt el nem érő kisebbségi tulajdonosokra gondolok, akik nem érték el azt a minimumot, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy EBP-t működtethessenek -, ebben az esetben is a pályázat rendszer érvényesül. Az más kérdés, hogy a pályázat és a licit útján milyen árfekvésű részvényleosztások mellett kerül sor a részvények, illetve a tulajdoni hányadok kiosztására, de mindenképpen megjelenít egyfajta üzleti érintettséget, üzleti megközelítést az, hogy itt nem a magyar állam kvázi hatósági áron, egy általa meghatározott hatósági áron kezd el utólag - mentendő a rendszerben valahol keletkező lyukakat - részvényeket osztogatni, hanem ezt újra aláveti a piaci követelményeknek a részvényértékesítés formájában. Aztán hogy ez számszakilag mit hoz, azt nyilván az események döntik el az elkövetkezendő évben.
ELNÖK: Államtitkár úr, befejezték?
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, igen.
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A véleménykör előtt - és ott majd lehet utalni arra, hogy esetleg ki mire nem kapott választ - 8 perc szünetet tartunk, 11 óra 50 perckor folytatjuk.
(Szünet: 11.40 - 11.50 óráig)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Képviselőtársaim! Folytatjuk a munkát. Folytatjuk a 4221. számon benyújtott törvényjavaslat bizottsági előkészítését. A képviselői vélemények következnek. Először megadom a szót Mikola alelnök úrnak.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Néhány rövid mondatot, megjegyzést szeretnék szólni. Egyetértek államtitkár úrnak azokkal a szavaival - és köszönöm, hogy válaszolt erre a személyes jellegű kérésemre -, hogy valóban változnak az emberek, joga az embernek másnak lenni ma, mint volt tegnap, és ezt észrevenni is tisztesség, mondja Aquinói Tamás. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy változni lehet, de látom a kormányzati szereplőkön is a feszültséget, az aggodalmat, és azokat a belső vívódásokat, amelyekkel ezt az előkészítetlen törvénytervezetet idehozták elénk. Nyilvánvaló, hogy mivel az egészségügyi igazgatásban, egyáltalán a rendszerben nagyon járatosak, pontosan tudják, hogy milyen mélységei vannak ennek a szabályozásnak, mennyi tisztázatlan része van, ami a betegek számára kockázatot, a döntéshozók számára pedig különböző veszélyeket jelenthet.
Mi úgy gondoljuk, hogy előkészítetlen ez a törvénytervezet, és szeretném megjegyezni, hogy azért Magyarországon van egy törvény - és ezt a jogász kormányzati képviselőnek mondom, főosztályvezető úrnak -, a jogalkotásról szóló törvény, amelyik előírja azt, hogy igenis, a végrehajtási rendeletekkel felszerelve, hatástanulmányokkal felszerelve kellene a törvényhozók elé engedni egy ilyen bonyolult szabályozást. Én belátom azt, hogy ez időt igényel, és azt, hogy egy jelenlegi állapotban lévő törvénytervezethez nagyon sok variációban kellene végrehajtási rendeletterveket elkészíteni, mégis újra megjegyzem, az előbb is megtettem, hogy értelmezhetetlen így a törvény-előterjesztés, a tervezet maga. Hiányoljuk belőle a népegészségügyi megalapozást.
Hiába szól a fejkvótáról néhány mondatban ez a törvénytervezet, ebben nincs kihangsúlyozva, hogy a fejkvóta-számításoknál térségi, területi, népegészségügyi, megbetegedési, halálozási, születéskor várható élettartam, csecsemőhalandóság és egyéb népegészségügyi adatokat, trendeket figyelembe vennének. A jó fejkvóta csak így működhet, és a rendszer megalapozása szempontjából én ezt kulcsfontosságúnak érzem, ennek így kellene lennie.
Ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy ez óriási informatikai felkészültséget igényel, valid népegészségügyi adatokat igényel, amelyre a felkészülés egyrészt az invesztíciót tekintve nagyon igényes, másrészt pedig idő szempontjából is nagy szükség lenne ennek a dolognak az előkészítésére, tehát sok időre lenne szükség. Mi továbbra is úgy látjuk, hogy egy értékváltásra készül a kormányzat. Ez már nem társadalombiztosítás, hiába próbálják ezt bizonygatni. Ez már nem nemzeti kockázatközösség, ez egy üzleti biztosítás, ahol az igen nagy érdekérvényesítő képességű, majdan kartellba tömörülő magánbiztosítók óriási befolyást fognak gyakorolni a kormányzati szabályozó tevékenységre. Ez mindig, mindenhol a világon így történt, nálunk is azokon a területeken, ahol a magántőke szinte kizárólagos szerepet kapott - művese-ellátás -, ez így történt. Ezt végigéltük mi, akik már régen dolgozunk az egészségügyben.
Továbbra is azt gondolom, hogy az orvosszerepet nagyon komolyan kellene venni, és ez nem merülhet ki a protokollokban. A protokollok egyébként nem arra valók, hogy az orvost ennek alapján jogilag és gazdaságilag felelősségre vonják. A protokollok a szakma sajátjai, azok az orvosi eljárásrendek, amelyeket a szakma az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség konfliktusát mintegy kezelendő, saját maga számára kidolgozott. És ezeknek is segítenek, ez nem az ellenőrzés, a Felügyelet, meg a vegzatúra kezébe való, és hivatkozási alapul szolgálható rend. Tehát ezt jó lenne figyelembe venni, az orvos szerepét önmagában a protokollok, főleg ha ezek ilyen felelősségre vonó szándékkal is szerveződnek, ezek nem biztosítják. Tehát továbbra is várunk arra, hogy egy biztosítási reformban az orvosszerep - ismétlem: a rendszer legköltséghatékonyabb tényezőjének a szerepe - megfelelő módon legyen kezelve.
Nem látjuk az ágazatnak a többletforrás-biztosítást, de most "örömmel" hallottam, hogy nem is erről volt szó. Én azért még visszaemlékszem, hogy a törvénytervezet születésekor igenis, erről volt szó, hogy pluszforrás kell az ágazatba, magánforrást, magántőkét kell bevonni, majd jönnek a biztosítók és behoznak egy csomó pénzt, de akkor ezek szerint ez a szándék már eliminálódott, és itt valami másról szól ez a történet. Ez további megalapozási zavarokat jelent, vagy legalábbis kelt bennünk.
Ami igazán furcsa számunkra, akik nem vagyunk járatosak a biztosítói világban, hogy ezek a leendő biztosítók nem azzal fognak foglalkozni, amihez értenek. Ezek itt közvetítői, lebonyolító szerepet fognak vinni, mosolygok azon, hogy majd ellátásszervezést végeznek? Nem értenek hozzá. Betegutakat terveznek? Nem értenek hozzá, ez nem az ő asztaluk. Ezek biztosítók, ezek pénzügyi kockázatanalíziseket, biztosításmatematikai számításokat végezni tudó szervezetek, nem egy lebonyolító, közvetítői szerep az ő szerepük, és főleg nem a betegirányítás és az ellátásszervezés, amit úgy állítanak be a kormányzati előterjesztők, mintha ez a rendszer hatékonysága szempontjából most majd kiteljesedne a biztosítók közreműködésével.
Szó sincs róla! Nem ez a biztosítók szaktudása, nem ez a szerepe. Azt gondolom, hogy a biztosítók az érdekeltséget a következő helyeken fogják megtalálni. Kedvező fejkvóták kilobbizása. Ebben nagyok lesznek, főleg akkor, hogy ha 22 kis indiánból majd marad 4 vagy 5 a piacon, ezek óriási érdekérvényesítő képességet fognak gyakorolni, mint ahogy a világon ez mindenhol így történik. Nem látok kellő garanciát a lefölözésekkel szemben, igenis, minden korcsoporton belül - fejkvóta-leosztásra gondolok - a kisebb ráfordításigényű, a kisebb kockázatot jelentő tagokat fogják maguknak toborozni. És hogy a világon erre milyen rafinált technikák vannak, azt néhányan láttuk, elég csak nem leültetni az oda betérőt, elég egy-két tanácsot adni neki, hogy talán jobban járna, ha a konkurens biztosítóhoz menne át, a világon ennek a legrafináltabb, sokszor kegyetlen módszereit lehet látni.
A biztosítók kénytelenek lesznek élni ezzel, ha a piacon akarnak maradni, és még azt a 2 százalékban maximált profitot is el akarják könyvelni.
A másik törekvésük lehet az, hogy a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatástömegét csökkentsék a nagy lobbierejüknél fogva, és átcsúsztassák a szolgáltatások egy részét a kiegészítő szférába, a direkt fizetőképes keresletre épülő ellátási tartományba. Azt gondolom, hogy a legnagyobb aktivitást az önrészek növelése területén fogják kifejteni, mert ez is nemzetközi gyakorlat, mindenhol az önrészek növelése a legkönnyebben járható út a biztosítók számára, ami pedig a lakosság terheit fogja növelni. És ha itt a 2-3 millió szegényre gondolok, a nyugdíjasokra, a rászorultakra, akkor ez egy meglehetősen nehéz, szociális válsággal, katasztrófával fenyegető irányultság lenne.
Végül, ha közvetve is, de a járulékemelés lehetősége is benne van ebben a rendszerben, ne tagadjuk, hiszen ha önmegtartó módon akar működni, akkor a legnagyobb bevételi forrással is valaminek történnie kell. Ezek pedig az államot folyamatos intervenciókra, versenyen kívüli, adminisztratív szabályozásokra fogják ösztökélni, ami már megint a rendszert egyre inkább elviszi a piac, a jó értelemben vett verseny és a betegellátás szempontjából gyarapodást jelenthető aktivitásoktól.
Ha a biztosítók ezt a 2 százalékos profitot abszolválják, nagyon egyszerű kiszámítani, hogy ez egy óriási összeg lesz, ez tízmilliárdokban mérhető összeg lesz, tehát ha valamiért megéri nekik beszállni ebbe a rendszerbe, akkor valószínű, hogy ez az, mert előbb-utóbb, ha csak 2 százalékkal is, de itt is annyi pénzügyi lehetőség van ennek a kimutatására és eltüntetésére, de ha csak 2 százalék profitot könyvelnek is el, ez akkor is több tízmilliárdra rúghat, ez pedig már az egész biztosítási rendszert egy lehetetlen helyzetbe hozhatja. Mondhatom azt is egy kicsit blikkfangosan, hogy halálosan biztos üzleti biztosító lesz ebből a mostani társadalombiztosításból; halálosan biztos üzleti biztosító, ami biztos talán a biztosítóknak a profitjukat illetően, de halálos a betegnek a következményeket tekintve.
Azt gondolom, hogy a társadalom számára nem jó hír ez a törvénytervezet, nem jó hír. Az előbb az államtitkár úr felsorolta a rengeteg szervezetet, amellyel tárgyaltak - úgy magamban mondogattam, hogy ez sem támogatja, ez sem támogatja, ez sem támogatja, sőt ez most tüntetést szervez ellene, mert a napokban nagy demonstrációk is lesznek, a szakszervezeti konföderáció éppen itt, a Parlament előtt fog demonstrálni. Nincs társadalmi támogatottsága ennek a törvénytervezetnek, ennek az irányultságnak. És azt gondolom - ha megengedik, megfogalmazom -, valamennyien haza fogunk menni, és fogunk találkozni a nagycsaládosokkal meg a közösségeinkkel, ahol ugyancsak nagy az érzékenység most ennek a változásnak a dolgában, és ha ezt a törvény-előterjesztést szabadjára engedjük, ha ezt útjára engedjük ebben az állapotában, bizony nem lesz könnyű visszamennünk az otthonunkba, a területünkre, a közösségeinkbe, akik pedig területi képviselők, azoknak nem lesz könnyű a választóikkal szembenézni. Köszönöm szépen. (Dr. Schvarcz Tibor jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az elhangzott fenyegetések ellenére elmondanám a munkacsoportunk véleményét.
Mi változatlanul úgy tartjuk, hogy ez a törvénytervezet az egységes társadalombiztosításról szól, ahol több pénztár van. Nem véletlenül tartott ennek a koalíciós egyeztetésnek az időtartama ilyen sokáig, hiszen rengeteg vívódással mentünk bele ebbe a törvénytervezetbe, és úgy tekintjük, hogy az itt előttünk fekvő szövegjavaslat nem egy végleges szövegjavaslat, hiszen a frakcióülés és a munkacsoport megjelölte mindazokat az irányokat, amelyeken szeretnénk változtatni a törvénytervezet kapcsán.
Szólt a vita arról, hogy mi lesz a parlament szerepe, és mi lesz, ami megmarad az egységes társadalombiztosításból. Megmarad a nemzeti kockázatközösség, a kötelező egészségbiztosítás, a jövedelemarányos járulékfizetés, és nem változik a járulék nagysága. Ami fontos és ami a törvénytervezetben még nem teljesen kristálytisztán fogalmazódott meg, az az, hogy a parlament mire szeretne ránézni: az mindenképpen a fejkvóta megállapítása, a fejkvóta nagysága.
Amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaltuk, tulajdonképpen három-négy sarkalatos pontját találtuk: a területi elosztás kérdése, a fejkvóta kérdése és az, hogy egy működőképes rendszer jöjjön létre, úgy, hogy pluszforrások teremtődjenek az egészségügy számára. A pénztáralapítás összes körülményei kapcsán elhangzott az a vita, hogy mekkora az az összeg, amiért mi a 49 százalékot a pénztáraknak értékesíteni szeretnénk. Semmi esetre sem az az összeg, ami jelenleg a törvénytervezetben szerepel, az a 3 milliárd pénztáranként, mert akkor tulajdonképpen ez - hogy is mondjam? - nem lenne egy méltányos dolog az 1500 milliárdos pénztárértékhez, az OEP-kasszához képest. Tehát mindenképpen olyan mennyiségű forrásnak a rendszerbe vitelét szeretnénk elérni, amelyből lehet fejleszteni, amelyből lehet garanciát biztosítani, és amelyből a nagy értékű ellátásokat is lehet, esetleg pénztáranként is, segíteni valamilyen módon és működtetni.
A tárgyalások során az ellátásbiztonság és az önkormányzatok kapcsán egy nagyon nehéz és nagyon komoly kérdés merült fel, ez pedig a kötelező kapacitások lekötése a pénztárak részéről. Mindenképpen azt mondtuk - a koalíciós tárgyalások során egy nagyon hosszú vitasorozat volt ezzel kapcsolatosan -, hogy a pénztáraknak, az adott szolgáltatóknak az elérési utakat, az elérési távolságokat és az elérési időket figyelembe véve kell hogy legyen egy kötelező kapacitáslekötése, ami biztonság a beteg számára és biztonság a szolgáltatók számára is.
A háziorvos vonatkozásában a rendszer nem változik, ahogy nem változik a gyógyszerellátás biztonsága szempontjából sem, hiszen bárhol, bármelyik gyógyszertárban kiválthatja a biztosított a vényét és a gyógyászati segédeszközét.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a menedzsmentjogok területén tovább finomodjanak a dolgok, és ami elhangzott, és ami egy sarkalatos kérdés számunkra - bár Mikola alelnök úr által hozott példa, a művesepélda így is nézhető meg úgy is nézhető -, hogy például a művese-szolgáltatás kapcsán a beengedett magánszolgáltatók egy színvonaljavulást és egy ellátási biztonságot jelentettek. Ha ezt a jó oldalt tudjuk megteremteni a kivihető osztalék és a járulékbefizetők arányában, tehát hogy a szolgáltatás minősége és mennyisége javuljon a palettán, akkor mindenképpen elértük ezt, és akkor ez egy sikeres dolog volt.
Ami még nagyon sarkalatos kérdése ennek a törvényjavaslatnak, az a várólisták és a várólisták kezelésének a kérdése, az, hogy kinél legyen a várólista, hogy ki kezelje a várólistát, és hogy mi legyen a várólistákkal. Ez további finomításokat von maga után.
Mi mindenképpen azt mondjuk, hogy ez valóban egy olyan jellegű törvénytervezet, amely egy rendszerváltást, egy paradigmaváltást hoz létre az egész egészségügyi ellátás területén, de meg szeretnénk őrizni az alapértékeinket, és mindenképpen egy olyan, működőképes - csupa nagybetűvel mondom: működőképes - rendszert kívánunk létrehozni, amely a jelenlegi ellátásban meglévő anomáliákat mindenképpen kiküszöböli.
Szó esett itt arról, hogy esetleg megjelennek majd a kiegészítő biztosítások. Mi a kormányprogramunkban mondtuk is, és most sem lépünk vissza attól, hogy bizonyos területeken engedni kell a kiegészítő biztosításoknak, gondolok itt az ápolásbiztosításra, a balesetbiztosításra. Ezeknek az ágazatoknak a megteremtése, plusz ez az egybiztosítós-többpénztáras törvénytervezet mindenképpen azt eredményezné, hogy javulna az ellátás biztonsága. És mi nem szeretnénk itt egy válságot, egy katasztrófát előidézni, ezek csak jóslatok.
Hogy most mennyien tüntetnek, és mennyiben vannak ellene, és hogy haza merünk-e menni - mert nem véletlen kapjuk a fenyegetéseket az interneten személyesen, újságban, bárhol -, abból adódik, hogy félremagyarázzák számos részét ennek a törvényjavaslatnak, orientáltan kiragadnak részeket, amelyek még nincsenek is benne a törvénytervezetben. A végrehajtási utasításokkal nagyon sok minden szabályozható még a jövőben. Nem véletlen, hogy most ez a törvény egy kerettörvény. Ez a kerettörvény arra jó, hogy 2008. január 1-jével elindulhat egy rendszer, de számos törvényt kell még módosítani: az egészségbiztosítási törvényt, az adatvédelmi törvényt, a tb-törvényt és mindent, ami ehhez kapcsolódik, módosítani kell. De ahhoz, hogy elinduljon a rendszer, ezt szükséges létrehozni.
Én arra számítottam, - elnézést, most egy kicsit szubjektív leszek -, hogy a mai bizottsági vitában nagyobb vihar lesz a rendszer környékén. Nagyon tárgyszerű, nagyon a törvénytervezethez kapcsolódó kérdések merültek fel mindkét oldalról, és a mindkét oldalról elhangzott kérdések és vélemények azt láttatják, hogy módosító javaslatokkal működőképessé tehető ez a törvényjavaslat. Hangsúlyozni szeretném: mi mindenképpen egy olyan rendszert szeretnénk létrehozni, amely nem a betegek kárára, hanem a betegek javára szolgál, és mindenképpen egy működőképes rendszer fog felállni 2009-re. Köszönöm szépen. (Dr. Horváth Zsolt jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyos értelemben megváltozott a törvény korábbi előkészítésének a kommunikációja az államtitkár úr egy nagyon fontos mondatát követően, amelyet fel is írtam: hogy nem a forrásteremtéssel, hanem a -felhasználással foglalkozik ez a törvény, merthogy eddig nem erről volt szó. A miniszter asszony kommunikációs bukfenceit végighallgatva végig arról a fából vaskarikáról beszélt nekünk a parlamentben, hogy az üzleti biztosítók mekkora pénzt fognak befektetni, és hogy ezzel mennyivel gazdaságosabb, olcsóbb és jobb lesz a magyar egészségügyi ellátás, és hogy mennyivel jobban fognak járni a betegek.
Még egyet engedjen meg, államtitkár úr, aztán, azt hiszem, teljesen jogosan le is zárhatjuk ezt a történetet. Amióta - és ez elég régen volt már - a Közgazdaság-tudományi Egyetemen Orosz Éva előadásait volt szerencsém meghallgatni a különböző társadalombiztosítási és egészségbiztosítási modellekről, amikor még azt sem tudtam, hogy én valaha az életben a politika közelébe kerülök, már akkor is az volt az álláspontom, hogy az egybiztosítós rendszerek össztársadalmi hasznossága sokkal nagyobb, mint a versengő üzleti biztosítóké. Ebből kiindulva egy nagyon szilárd és nagyon határozott erkölcsi és szakmai tudásbeli alapról merem azt állítani, hogy ennek a rendszernek a bevezetése nem fogja a magyar társadalom hasznát szolgálni. Ez a rendelkezésre álló erőforrásoknak nem az optimális allokációját fogja eredményezni, ennek nagyon komoly szakirodalma van, és olyan szakemberek is állítják egybehangzóan, akik nem köthetők sem a jobb, sem a baloldalhoz, hanem egyszerűen a tudományos életben letett eredményeik alapján ez nyilvánvaló.
Tehát innentől kezdve azt gondolom, hogy az egész törvényjavaslat parlament elé kerülése és annak a módozatai, ahogyan ez a parlamenten finom szóval átvezetésre, erős szóval átverésre kerül, az sok tekintetben a jogállamiság határát súrolja. Bár a törvényesség határán túl van, hiszen a jogalkotásról szóló törvényt két lábbal tiporjuk, de ezt nem nagyon róhatjuk egymás szemére, mert minden kormányzati időszakban ezek a hiányosságok fennálltak. Erről a tárca jogászai pontos képpel bírnak, mi magunk is, képviselők mind a két oldalról, ezért ezt nem tudom felróni, de azt igen, hogy ha visszaemlékeznek, korábban Molnár Lajostól, később miniszter asszonytól többször is meghallgattuk azt a parlamentben, kérdésre válaszolva, hogy nem lesz több-biztosítós modell, nem lesznek versengő üzleti biztosítók Magyarországon.
Most azzal talán egy kicsit bagatellizálnák a dolgot, ha azt mondanák, hogy ezek nem biztosítók, hanem pénztárak, tehát nagyon kérem - ezt mondom én kommunikációs bukfencnek -, hogy ezeken tegyük már túl magunkat. Mindegy, hogy minek nevezzük, attól az még az, ami.
Ezért azt gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak nincs helye Magyarországon. Fölösleges, ráadásul azt is elismerik, hogy a világon ilyen rendszer még sehol nem működik, tehát ilyen értelemben kísérlet is. De mindezeken túl az egyik legnagyobb problémája az, hogy ez veszélyes, ez kifejezetten veszélyes. A veszélyekhez képest rendkívül előkészítetlen, az, hogy a parlamentet egy üres biankó papír aláírására kényszerítik, ezt nevezhetjük úgy is, hogy kerettörvény, de nevezhetjük úgy is, hogy egy üres csekket, vagy egy üres papírt aláírunk, és azt mondjuk, hogy majd kitalálják később, hogy hogyan legyen.
Ebben a törvényjavaslatban ugyanis nagyon sok olyan van, ami abszolút tisztázatlan. De még egyszer mondom: szerintem alapjaiban elhibázott, nem szolgálja a magyar társadalom érdekét, nem fogja javítani az egészségügyi ellátás színvonalát, viszont garantáltan emelni fogja az egészségügy költségét. Ez az, amit biztosan meg lehet állapítani. Ennek ellenére - számomra érthetetlen módon - rendkívüli erőszakossággal viszi át a tárca ezt a törvényjavaslatot a parlamenten.
Kármentésről beszélhetnénk, de azt gondolom, hogy a törvény nincs abban az állapotban - és ebben nem értek Schvarcz képviselő úrral -, hogy ezt módosító javaslatokkal helyre lehessen pofozni, hiszen az irány elhibázott, amerre megy, az nem jó. Tehát ha abba az irányba haladunk, minden egyes lépéssel egyre rosszabb helyzetbe kerülünk, ezért nincs értelme módosító javaslatokkal ezen a törvényen reparálni.
Ugyanakkor talán csak a következő kormányzat segítésére, amely reményeim szerint Fidesz vezette kormányzat lesz, de a következő kormányzat segítése érdekében, hogy ebből a törvényjavaslatból valamilyen módon ki lehessen majd hátrálni, illetve a magyar emberek és biztosítottak védelme érdekében, hogy ne teljesen védtelenül szabaduljon rá a tőke, ha már nem hajlandók megtenni azt, hogy visszavonják ezt a törvényjavaslatot, az én álláspontom szerint három sarkalatos kérdés van, amelyben meg kell tartani vagy a kormány vagy a parlament döntési jogosítványát. Az egyik az, amelyik megkerülhetetlen, és megint miniszter asszony kommunikációs bukfencei közé tartozik, hogy kisebbségi tulajdont fognak szerezni. Igen ám, de a kisebbségi tulajdonosok a felügyelőbizottságban többségbe fognak kerülni. Méghozzá egy nagyon ravasz módon: úgy fognak többségbe kerülni, hogy az igazgatóság tagjának két személyére a vagyonkezelő, egy tagjának személyére az egészségbiztosításért felelős miniszter fog javaslatot tenni, három tagjának személyére a kisebbségi tulajdonos tesz javaslatot - ez hat főből áll -, majd szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt, az elnököt pedig a kisebbségi tulajdonos adja.
Ez azt jelenti, hogy a kisebbségi tulajdonosok döntő jogkört kapnak a menedzsmentben. Ez elfogadhatatlan és megengedhetetlen. Ez megengedhetetlen! Ez az első lépés, amit, ha egyáltalán minden intelmünk ellenére ezen az úton akarnak továbbmenni, korrigálniuk kell. Korrigálniuk kell, a többségi állami tulajdonosnak többségi szavazatának kell ebben a rendszerben lenni. Ha ez nem garantálható, akkor nem lehet megvédeni a magyar polgárokat, nem lehet megvédeni a magyar embereket.
A második sarkalatos pont pedig a díjtétel, és ez a díjtétel bizottság kérdésköre. Megint nézzük meg a törvényjavaslat szövegét, a 53. § (1) bekezdését, a díjtétel bizottság egy-egy tagjára az egészségbiztosításért felelős miniszter, az államháztartásért felelős miniszter és a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter tesz javaslatot - ez eddig három fő -, két tagjára pedig a pénztárak együttesen tesznek javaslatot. Ez öt fő. Az ember azt gondolná, hogy rendben vagyunk, mert a 3:2 jó, majd a 6. pontban jön egy egyszerű mondat: a díjtétel bizottság b), d), és e) pont szerinti döntéseit tagjainak négyötödös többségével hozza meg. Gratulálok! Ügyes! De elolvassuk a törvényt.
Vagyis a második pont, ahol azt kérem tisztelettel önöktől, hogy ha egyáltalán úgy érzik, hogy ez a törvény reparálható vagy nincs lehetőségük a tiszta megoldást választani, és a törvényt a kormánnyal visszavonatni, akkor ez a második ilyen.
A harmadik pedig a fejkvóta kérdése. A fejkvóta bizottságnál még érdekesebb a törvényjavaslat, mert elmondja, hogy ez a miniszter tanácsadó szerve, és ellentétben a díjtétel bizottsággal, itt azt sem mondja meg, hogy egyébként ezzel a tanáccsal ki fog ebben majd valamilyen döntést hozni. Tehát nem találtam meg ezt a törvényben, bizonyára valahol el van benne rejtve. Nézzék el nekem, hogy 130 oldal, nem találtam meg.
Most segítek önöknek, azt gondolom, hogy ez a kérdés, a fejkvóta szabályozása, amit abszolút parlamenti hatáskörben kell tartani. Ezt nem lehet a Magyar Országgyűlés hatásköréből kiengedni. Az, hogy a járulékot hogyan és milyen alapon osszuk fel, és mik legyenek azok a népegészségügyi és egyéb mutatók, amelyeket Mikola István alelnök úr elmondott, azt nem lehet kiengedni a Magyar Országgyűlés döntéséből.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalóan mondom el a saját álláspontomat: véleményem szerint ez a törvény nem szolgálja a magyar társadalom javát. Ha önök politikai okok és koalíciós kényszer miatt nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot visszavonhassák, akkor minimum három ponton kell módosítani ahhoz, hogy egyáltalán esélyt kapjon a mindenkori kormányzat ennek a hatalmas üzleti érdeknek a kordában tartására, ez pedig az, hogy a többségi tulajdonosnak kell többségi szavazatának lenni a menedzsmentben, a fejkvóta elosztásáról és annak a módozatáról a Magyar Országgyűlésnek kell döntenie, a harmadik, hogy a díjtétel bizottságban megengedhetetlen az, hogy a biztosítók szavazatának a feltétele legyen az, hogy egyáltalán eldönthessék, hogy milyen kezelési rendek járnak az embereknek, mi az a kezelés, amit hajlandók kifizetni, és mi az, amit nem.
Ha ezt a három feltételt megteszik, abban az esetben valamilyen szinten mentették a kárt, képviselőtársaim. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Garai képviselő úr, utána Nagy Kálmán képviselő úr.
DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Engedtessék meg néhány szubjektív megjegyzés, illetve önkormányzati szemszögből is pár szót hadd szóljak, mint egy szerencsés vagy szerencsétlen tulajdonos önkormányzat tagja.
Egy általános megjegyzés, hogy az elmúlt időszakban azért a magyar egészségügyben igen komoly strukturális és finanszírozási változások történtek, melyeknek egy részével, mondjuk azt, hogy jelentős részével én is egyetértettem, sőt mi több, meg is szavaztam, egy csomó dologgal pedig nem értek egyet, nem értünk egyet. Egy viszont biztos, hogy ilyen változásokat, akár jó vagy rossz irányba, meg tudtunk oldani több biztosító nélkül. Tehát ez egy logikai következtetés, hogy nem tartom egyértelműnek és kizáró oknak, hogy a magyar egészségügy felvirágoztatását csak több biztosító, illetve pénztár keretein belül lehet megvalósítani, ami önmagában nem zárja ki, hogy esetleg ez lehet a jövő iránya.
Nyilvánvalóan ennek a dolognak az elején vagyunk, habár elég gyorsan kellene hogy haladjunk. Én hagyom magam meggyőzni ebbe az irányba, azt is őszintén megmondom, hogy most még nem vagyok meggyőzve.
Államtitkár úr egy-két példát említett. Azért nagyon örülnék annak, hogy ha ez nemcsak az elosztásról szólna, hanem előbb-utóbb valami többletforrásról is, mert akkor egy Münchausen-törvényt alkotnánk meg, illetve annak egy továbbfejlesztett változatát. Mert hogyha nincsen további forrásbevonás, akkor a reálérték csökkenésével az a hajmennyiség és a hajnak a hossza is csökken, és nem biztos, hogy ezt nekünk fel kell vállalnunk, vagy egyértelműen támogatnunk kell.
És akkor az önkormányzat oldala. Az államtitkár úr mondta a gázártámogatás példáját. Ez egy nagyon jó hasonlat. Valami hasonlót az önkormányzati szintre is lehet extrapolálni, mert az önkormányzatnak az önkormányzati törvény értelmében ellátási felelősség van, míg a lakónak meg fűtenie kell, mert egyébként megfagy. Ahogy a lakónak több dologra nincsen ráhatása, mondjuk a gázárra, a gázártámogatásra és a gáz fűtőértékére, lassan az önkormányzatoknak sincs ráhatásuk egy-két alapvető dologra, például a struktúrára, amit az elmúlt időszakban szépen átírtunk, azt mondom, hogy részben szakmailag indokoltan egyébként. Ebbe nem akarok a részletekbe belemenni, de hogy bizonyos műtéteket bizonyos kórházakban nem kell elvégezni, az magától értetődő. A finanszírozásról szintén nem érdemes beszélni, mert az meg úgy havonta vagy pár havonta szokott változni, aztán nem nagyon kérdezik meg a tulajdonos önkormányzatot, hogy mennyivel tetszene hozzájárulni a fejlesztésekhez, a fenntartásokhoz, illetve most már a működési költségekhez is. Elnézést kérek, egy kis kitétel: ha ez így halad, akkor ez olyan lesz - és ez megint egy extrém példa -, hogy körülbelül egy hetünk van mint önkormányzatoknak arra, hogy vasutat vegyünk át. Ma már átépítünk, finanszírozunk, jönnek a vasutak, és én mint tulajdonos önkormányzati képviselő azt mondom, hogy a következő az lesz, hogy az atomerőművet is át kell venni (Derültség.), és amikor azt is modernizáljuk, informatikai rendszereket építünk ki, mint ebben az új egészségügyben, akkor ki fog derülni, hogy most már be lehet zárni azt is, mert jön a zöldenergia.
Egy önkormányzat számára tehát egy elképesztő helyzet az, amikor a kötelezettségeinket el kell látnunk, és utána az általunk felhalmozott vagyon és szolgáltatás az értékét veszti, mert van egy strukturális vagy egy financiális változás, ami nyilvánvalóan egy teljesen új feltételrendszert eredményez. És igazából ezeket az átjárásokat, érintkezési pontokat a tulajdonos önkormányzat, a finanszírozó, a biztosítók, pénztárak vonatkozásában jelen pillanatban és jelen olvasatban nem látom egyértelműen megnyugtatónak.
Verseny, német példa. Szó volt arról, hogy ez egyedi, magyar példa, erre még sehol a világon nem volt példa - egyébként ettől ez még lehet működőképes, elképzelhető, hogy az, tehát önmagában ez nem kizáró ok. Ugyanakkor egy német példát, ahol egy másfajta gazdaság van, ahol másfajta morbiditási, szociológiai, földrajzi viszonyok vannak, nyilvánvalóan nem lehet ide alkalmazni. Egészen más a gazdagok versenye, meg egészen más a szegények versenye, és ez nemcsak a sportra érvényes, hanem az egészségügyi ellátók versenyére is.
Kérdés persze az, hogy mi lesz a lemaradottakkal, mert egy versenyben vannak, akik elöl vannak, meg vannak, akik hátul vannak. Abban az esetben, ha ezek a lemaradottak nagyon lemaradnak, akkor kérdés az, hogy ezekkel az elérési utakkal meg elérési távolságokkal térben és időben mi lesz, tehát hogy mi lesz azokkal a kórházakkal, amelyek ezt a szerintem kicsit eklektikus strukturális és finanszírozási versenyt, akadályversenyt nem tudják teljes mértékben hibátlanul venni.
Teljesen egyetértek azzal is, hogy a mai orvoslás elsősorban tudományos alapon kell hogy nyugodjon, de mint gyakorló orvos azt is vallom, hogy ennek a spirituális megközelítésnek és az orvos-beteg kapcsolatnak alapvető jelentősége van. És ha a szabad orvosválasztásnak az ésszerűség határain belüli korlátozottsága vagy korlátozása olvasható ki vagy következtethető ki ebből a későbbiekben, akkor számomra az igazából nem elfogadható.
Amikor azt mondom, hogy valamilyen módon mégis előre kellene haladni, én is úgy érzem, hogy ennek az elképzelésnek vannak pozitívumai, de azok lassan vagy középtávon jelentkeznek, a veszedelmek vagy a veszélyeztetettségek pedig, ahogy azt valamikor az oskolában nekem is tanították, úgy érzem, nagyon gyorsan, azonnal. A szakmai konszenzus, ami, én úgy érzem, ebben a teremben vagy a folyosón sok tekintetben megvan a két oldal között, és hogy felelősségteljesen tudunk gondolkodni, kevés. Ahhoz, hogy egy ilyen mértékű átalakulás sikeresen megtörténjen, valóban kell egy társadalmi konszenzus, egy politikai és médiakonszenzusra való törekvés, aminek a maximális hiányát érzem ma a nagypolitikában - hangsúlyozom: nem itt - és egyéb területeken is, márpedig e nélkül egy ilyen átalakítást nagyon nehéz lesz véghezvinni és kommunikálni. Egyetlenegy példát említek: sajnálatos események voltak az elmúlt időszakban is, amelyeknek kimondva vagy kimondatlanul valószínűleg semmi közül nem volt a politikához és az egészségügyi reformhoz, de mindannyian emlékszünk ezeknek az interpretálására és negatív megközelítésére.
Ugyanakkor azt mondom, hogy változtatni kell, és előre kell haladni, de - és most egy nagyon eufemisztikus megfogalmazás következik - a gazdasági és a pénzügyi kultúrának a szintje ma Magyarországon olyan, amilyen, annak a mindennapi megnyilvánulásait szenvedjük, nevezetesen a közpénzek búvópatakszerű áramlását és hasznosulását. Ha ebbe a zsákutcába belemegyünk, akkor az egész reform hitelét vesztheti.
Összességében tehát azt mondom, hogy változtatni kell, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt ilyen gyorsan kell megtenni, és hogy ilyen gyorsan meg lehet tenni a rengeteg leselkedő veszély miatt. Ugyanakkor fogadókész vagyok a további meggyőzésre, és ezzel a megjegyzéssel fogom ennek a törvényjavaslatnak az általános vitára való alkalmasságát megszavazni, mert akkor még további meggyőzési lehetőségek nyílnak meg. (Derültség.) Köszönöm szépen. (Dr. Nagy Kálmán és dr. Havas Szófia jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr, utána Havas képviselő asszony következik.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelettel megköszönöm Garai képviselő úrnak azt, amit elmondott, azért, mert tényeiben és sokfajta megvilágításában nagyon egyezik azzal a véleménnyel, amit magam kialakítottam erről a törvényjavaslatról. Úgy érzem, hogy ez egy rossz időben született rossz törvényjavaslat, amely homokra épül, lévén hogy önök nem sokkal ezelőtt a sajtóban úgy interpretálták, hogy a törvények megszületésének a sorrendje nem megfelelő. Vagyis most egy olyan törvényt tárgyalunk, amelynek vagy már meg kellett volna születnie, vagy bár sose született volna meg.
A másik dolog az, hogy ez a törvényjavaslat rendkívül álságos. Nézzük meg a címét! Mi, amikor képviselőként társadalmi felelősséget hordozunk, akkor - én egyáltalán nem tanultam közgazdaságtant, de akkor is ezt gondolom - azoknak, akikkel szembenézünk, tisztességesen a szemébe kell mondani azt, hogy miről van szó. Ha nem mondjuk tisztességesen a szemükbe, akkor szembekerülünk önmagunkkal.
A következő dolog az, hogy azért az nem tagadható, hogy ebben az országban politikai válság van, erkölcsi és szociális válság is van, és ez a törvényjavaslat ebben az időpontban született meg ezzel a címmel. A cím ködösíti az egészet, mint hogyha nem egy másik folyóba lépnénk bele, hanem ugyanabba, csak kicsit módosítgatnánk dolgokat, hogy ezután másként menjen. És kit csap be ez a törvény? Becsapja a biztosítókat, mert, hangsúlyozom, a biztosítók azt mondják, hogy nem tudjuk, hogy jegyet veszünk a meccsre, vagy a stadion egy részét kell-e megvennünk, ez egy nagyon lényegi kérdés, és még azt sem tudjuk, hogy meddig nézhetjük a meccset, mert a félidő közepén - és mi ezt megígértük, és végre fogjuk hajtani - visszacsinálják az egészet, a félidő közepén, a második gól előtt felállítják őket, és azt mondják nekik, hogy tessenek kifáradni a nézőtérről.
A következő dolog az, hogy mindannyian elismerjük azt, hogy hihetetlen horderejű ügyről van szó. Én tapasztalatlan vagyok abban, hogy hogy folynak ezek a dolgok, nincs sokévtizedes tapasztalatom abban, hogy hogy folynak az ilyen jellegű bizottsági ülések, de amikor nálunk nagyon nagy baj van, vagy amikor akármiről döntő véleményt kell mondani, sőt annak az előkészítő szakában is engem kegyetlenül odarángatnak a munkatársaim, hogy gyere ide, és mondd meg, hogy mit csináljunk, hogy legyen. Miért nincsen itt a miniszter asszony? Miért nem vívódik velünk? Az az igazság, hogy nem kétlem, tudom, hogy a munkatársai kiválóan informálják... (Dr. Kincses Gyula: Kormányülés van, elnézést!) Tessék? (Dr. Kincses Gyula: Kormányülés van!) Akkor máskor kellene a bizottsági ülést megrendezni. Én azt gondolom, hogy ebben a formátumban neki éreznie kell a kitapintható légkört. Én nem értek egyet Schvarcz képviselő úrral, én nem gondoltam arra, hogy itt ki fog pukkanni egy hatalmas luftballon, ez mégis kulturált emberek egyfajta tárgyalási módszere egy adott dologról, miért lenne itt bármifajta botrány? Az nem itt zajlik. Az benne zajlik az emberekben. Az benne zajlik az emberekben, mert született egy törvény, és ez a törvény abszolút nem gondolkodik azoknak a fejével, akiké. Azok, akik betegek lesznek, akik jövendő betegek, nincsenek benne semmiféle társadalmi és egészségügyi prioritások, nincs megfogalmazva az, hogy igazából miért csináljuk. Ezt most már nem akarom ismételni, de az a tény, hogy azt mondják nekem, hogy menjek ki valahová dolgozni, de fizessek még 60 millió forintot, és akkor én majd ügyesen tudom szervezni az ellátást. Ezt miért csináljuk? Akkor becsapjuk a biztosítókat, de becsapjuk az embereket. Azért csapja be a törvény az embereket, mert igazából nem tudják, hogy ami kialakul körülöttük, mögöttük és fölöttük, egy olyan rendszer, amelybe valaki az egészsége, az értelmi képességei és a szociális helyzete alapján kapcsolódik be. Ez nagyon lényeges elem. Ugyanis az a helyzet, hogy az az ember, aki jól tud választani, az bizonyosan, az száz százalékosan biztos, hogy jobb helyzetbe kerül.
Mi eddig nem tettünk különbséget az emberek között, hogy az egyik okosabb, a másik pedig kevésbé okosabb. Itt erről is folyik a dolog.
Végül azt gondolom, hogy nem old meg semmit. Számos dologban egyszerűen becsapjuk magunkat. Súlyosbító tényező az, hogy például azt mondják, hogy a díjtétel bizottság összetételét megváltoztattuk. Ezt kommunikálták a sajtóban, aztán most Horváth Zsolt képviselő úr elmondta, hogy tulajdonképpen az égadta világon semmi nem változott. A díjtétel bizottságban változatlanul a meghatározó az, aki kívülről jön, vagyis a magánbiztosító.
Tehát azt gondolom, hogy ezt a törvényt nem szabad rászabadítani a társadalomra. Ma nem szabad rászabadítani a társadalomra. Egy kialakult, fix, stabilabb értékrenddel rendelkező, biztos anyagi alapokon álló, önmagát és önbecsülését visszanyert társadalomra igen, másképp pedig nem. Tehát azt gondolom, hogy ennek a törvénynek a visszavonását javaslom.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mielőtt Havas képviselő asszonynak szót adnék, szeretném megtudni, hogy ki kíván még hozzászólni, hogy megcsináljuk a hátralévő beosztást. (Többen jelentkeznek.)
Akkor most listát mondanék, nem feltétlenül sorrendet, mert egy ellenzéki, egy kormánypárti, amíg erre lehetőség van. Tehát Havas képviselő asszony, Perjési képviselő asszony, Csáky képviselő úr, Puskás képviselő úr, Pesti képviselő úr, Kupper képviselő úr, Juhászné Lévai Katalin.
Havas képviselő asszonyé a szó.
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A következő megjegyzéssel kezdeném. Az, hogy át kell alakítani valamit a rendszerünkön, hogy milyen mélységben, erről most nem szeretnék hosszan értekezni, az nem mai történet. Ez kormányokon átívelő szándék, gondolat. Abban is sok éve egyetértés van, és a jelenlévő szereplők, akik sok-sok éve ismerik egymást vagy együtt dolgoznak, számos alkalommal próbálkoztak - és sokszor sikerrel is - abban, hogy közösen gondolkodjanak, tekintettel arra, hogy az egészségügyi ellátórendszer átalakítása vagy bármilyen módon történő változtatása nem négyéves ciklushoz kötődik.
Ahhoz, hogy itt valóban, akár konszenzuson, akár hatékony működésben egyetértés szülessen, ehhez természetesen olyan törvény kell, olyan módosítások kellenek, amelyek valamilyen szinten tükrözik az egészségügy szereplőinek mind szolgáltatói, mind politikai, önkormányzati, minden téren való szereplők szándékait vagy legalábbis azoknak egy részét. Sokszor hoztuk fel példaként a Németországban lezajlott egészségügyi reform változásait, amikor is bizony, olyan módosítások történtek, amelyben mind a két oldal egyetértett.
Én is úgy gondolom, hogy csak olyan lépéseket érdemes tenni, amiben legalábbis valamilyen szinten konszenzus van.
Schvarcz képviselő úr elmondta a munkacsoport álláspontját ezzel kapcsolatban. Én is azt mondom, hogy természetesen ennek a törvénynek számos hibája van, sőt azt kell mondanom, hogy nagyon sok sebből vérzik. Vannak olyan sarokpontok, amelyekre több képviselőtársam is célzott, magam is úgy gondolom, hogy ezeknek a változtatása nélkül nehezen képzelhető el ennek a törvénynek a maradéktalan elfogadása. Ilyen a menedzsment-jogok, amelyekről beszéltünk, a díjtételek, a fejkvóta, az önkormányzatok szerepe, és ne felejtsük el, mint igen fontos tételt, hogy egyáltalán egy működőképes rendszer jöjjön létre. Ugyanilyen fontos, hogy valóban megjelenjen annak a pluszforrásnak a lehetősége, ami azt mutatja, hogy ha már valamiért módosítjuk, átírjuk az egészségbiztosítást Magyarországon, akkor ezt olyan pluszforrásért tesszük, ami utána az ágazatba tud visszafolyni. Ellenkező esetben ennek túl sok értelmét én a magam részéről nem látnám.
Államtitkár úr is ezzel kezdte bevezetőjében, hogy a két koalíciós partner közötti tárgyalások elhúzódása alapvetően egy értékkülönbségben vagy megközelítésbeli különbségben rejlik, és ha az általános indoklást nézzük, rögtön az elején azt kéri a törvény alkotója, hogy legyen változás az agyakban, legyen változás a hozzáállásban, az állam szerepéről alkotott felfogásunkban. Úgy gondolom, hogy valóban itt van az alapvető különbség a két párt megközelítése között. Másképp szemléljük mi az állam szerepét, különös tekintettel az egészségügyi ellátásban, mint koalíciós partnerünk, másképp gondolkodunk a versenyről, másképp gondolkodunk a korlátozott versenyről, a korlátozott piacról, ami az egészségügy tekintetében feltétlenül indokolt.
Én is úgy gondolom, ahogy Garai képviselő úr, hogy változtatni kell és érdemes. Sokan tudjuk, hogy nagyon sok probléma van az egészségügyi ellátórendszerben. Ezeknek a megváltoztatása, a betegellátás javítása, az egyenlő hozzáférés biztosítása valamennyiünk számára elsődleges feladat. Én is úgy gondolom, hogy ezekkel a jobbító módosító indítványokkal, ha egy működő, egy működhető törvényt sikerül alkotnunk, akkor már legalábbis céljaink nagy részét elértük.
Befejezésül engedjenek meg egy pár konkrétumot. Nem kaptam választ továbbra sem arra a felvetésemre, ami röviden úgy mondanám, hogy a büntetlen előéletre vonatkozó szabály. Úgy gondolom, hogy egy ilyen jellegű átalakításnál, ahol nagyon kell vigyáznunk a látszatra is, mert mint tudjuk, nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani, egy ilyen - hogy mondjam - többféleképpen értelmezhető paragrafus esetében úgy gondolom, hogy ez nehezen kivitelezhető.
Ugyanez vonatkozik a törvény szövegéből, bár nem expressis verbis, de a paragrafusok olvasása alapján az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szerepének jelentős csökkenésére, amit én úgy gondolok, hogy semmilyen módon nem szabad és nem is lehet engedni. Már csak azért sem, mert ez az a szolgálat, amely minden népegészségügyi feladatok ellátására, illetve a szakmai színvonal biztosítására hivatott, és az ő szerepét nem gyengíteni, hanem erősíteni kell véleményem szerint.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor ahogy a listában szerepel, most ellenzéki képviselő következik. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Először egy tévhitet hadd tisztázzak! Az államtitkár úr kommunikációjában ma is és az utóbbi időben már többször előfordult, hogy a rendszerváltoztatást követően az akkori legnagyobb kormánypárt is több-biztosítós modellben gondolkodott, és ez képeződött le abban az inkriminált 60/1991-es országgyűlési határozatban. Azért azt tisztázzuk, hogy az nem egy üzleti alapú több-biztosítós rendszerről, hanem az önálló biztosítási ágak egymás mellett történő megjelenéséről szól, úgymint ápolásbiztosítás, balesetbiztosítás, önkéntes kiegészítő biztosítás, ami lényegében - legalábbis az önkéntes kiegészítő biztosítás tekintetében - most is benne van rendszerben. Ez az egyik.
A másik tévhit, amit el szeretnék oszlatni az államtitkár úr esetében, mert a válaszban azt mondta, örömmel, hogy ebben az évben elindult a nyugdíjasok és az inaktívak utáni állami finanszírozás. Ez az úgynevezett nemzeti kockázatközösség most már a harmadik évben szerepel a költségvetésben, de ha visszatekintünk, akkor ez a szintén az Antall-kormányhoz köthető úgynevezett keresztfinanszírozásnak a folytatása, amit 1997-ben az új nyugdíjtörvény oltárán áldozott fel az akkori szocialista-szabad demokrata kormány. Csak Vojnik képviselő asszonynak mondom, mert két vagy három bizottsági üléssel ezelőtt arról vitatkoztunk, hogy ez jelentős összeg volt-e vagy sem, hogy itt van a '96-os zárszámadás, ez az összeg '96-ban 64,5 milliárd volt, és az inflációval volarizálva 10 év alatt 1200 milliárd került ki így az egészségügyből.
De ami a törvénytervezetet illeti, nem vitatta az államtitkár úr sem, a főosztályvezető úr sem, hogy számtalan dolog ismeretlen előttünk: a több mint száz végrehajtási rendelet. Akceptálva azt, amit a főosztályvezető úr mondott, hogy a végrehajtási rendeleteknek a megalkotásához szükséges, hogy egy végleges törvényszöveg legyen, én úgy gondolom, hogy a végrehajtási rendeletek között vannak olyanok, amelyek nagy biztonsággal nem fognak változni, tehát ezeket mindenféleképpen be lehetne mutatni, és ezek viszont alapvetőek. Arról volt szó - nagy meglepetéssel hallgattam -, hogy ellátási kötelezettséget fog előírni a végrehajtási rendelet. Ez - csak végiggondolva a törvényjavaslatot - a törvényjavaslattal ellentétes, ebből következőleg alkotmányellenes, ha netán ilyen végrehajtási rendelet születik. Mi egyetértenénk egy ellátási kötelezettséggel, de akkor az a törvényben jelenjen meg!
A tárca kommunikációja valóban paradigmaváltáson esett át, nemcsak a forrásteremtés-forrásfelhasználás, hanem a kockázatok tekintetében is. Az egy új elem volt az államtitkár úr expozéjában, illetve a kérdésekre adott válaszokban, hogy nem tudja kizárni ő sem a kockázatszelekciót, mint ahogy a világon sehol nem tudták kizárni azt az üzleti momentumokat is tartalmazó biztosítási rendszerek, pénztárak esetében kizárni. Az, hogy ez az új rendszer a jogérvényesítési egyenetlenséget, ahogy az államtitkár úr fogalmazott, javítani fogja, nagy naívizmusra és idealizmusra vall az államtitkár úr részéről. Ez az új rendszer a más most meglévő és fönnmaradó - mert ez a rendszer természetéből fakad - információs aszimmetriát még jobban fel fogja erősíteni, ebből következően a betegek kiszolgáltatottságát még erősebbé fogja tenni. Nem lesz érdekelt egyetlenegy üzleti pénztár sem abban, hogy egy zsákfaluban lévő állampolgárt mondjuk bevonjon az egészségügyi ellátórendszerbe, és rá pénzt költsön, nagyon jó neki az az állapot, ami most van. Ebből a szempontból tehát biztosan rosszabb lesz a helyzet.
Az egészségügyi szolgáltatók kiszolgáltatottsága is nőni fog. Maga ez a törvénytervezet nagyon súlyos problémákra nem ad választ. Nem orvosolja az amortizáció kérdését, nem orvosolja a tőkebepótlás kérdését, marad a duális finanszírozás, a duális finanszírozás esetében, miután feltételeket támaszthat majd a biztosító a szolgáltatóval szemben, és megkövetelhet bizonyos beruházásokat, lehetetlen helyzetbe kerülhetnek az önkormányzatok. Hisz ez a törvénytervezet nem oldja meg azt az önkormányzat megalakulása óta meglévő problémát, hogy egy-egy önkormányzatra mondjuk egy kórház üzemeltetése, működtetése esetén 20-25-40-50 településnek az egészségügyi ellátása és az ahhoz kapcsolódó felújítási-beruházási költségek terhelődnek rá. Ez a törvény hatálybalépését követően markánsabban fog megjelenni. Lehet, hogy ez a cél indirekt módon, mert így be lehet majd zárni intézményeket, és tovább lehet szűkíteni az ellátórendszert, a hozzáférést, ami a végén valóban profitot eredményezhet az egész rendszeren belül.
Ahogy ezt a háttéranyagot most a rendelkezésünkre bocsátották, egy udvariatlan dolog a kormány részéről, hogy a parlamenti képviselőket semmibe nem veszi. A múlt hét második felére volt ígérvény arra, hogy ezt az anyagot megkapjuk, és ezt így idehozni, lerakni azzal, hogy beszéljünk a törvényről, enyhén szólva is a parlamentáris demokráciának a megcsúfolása. De gondolom, hogy lesznek benne adatok arra vonatkozóan, hogy azokban az országokban - mindig nagyon nagy szeretettel hozzák fel példaként Hollandiát -, ahol üzleti momentum jelenik meg az egészségügyi ellátórendszerben a finanszírozási oldalon, előbb-utóbb költségrobbanás lép fel, a pénztárak előbb-utóbb olyan monopolhelyzetbe kerülnek, olyan zsarolási potenciállal rendelkeznek, amelyek az adott ország költségvetését szétfeszítik. Itt van Hollandia példája. Gondolom, az államtitkár úr sem tagadja azt, hogy annak a kockázatközösségnek vagy nem tudom minek hívják, kockázati alapnak a feltöltése Hollandiában is szükségessé vált az elmúlt időszakban, pont azért, mert ezeket az üzleti elemeket beengedték.
Hosszan lehetne sorolni ezeket a dolgokat, tulajdonképpen a kérdések sorát is hosszan lehetett volna folytatni, és szerintem azért megérdemelne egy hosszabb ülést, sőt még két ülést is ez a téma, hisz nem volt idő az anyag részletes tanulmányozására. A törvény alapján az van az ember előtt - mondjuk ha a végén lesz 10 darab biztosító -, hogy 10 önálló rendszer fog működni, nem tudjuk, milyen lesz az informatikai hátterük, azok hogy fognak egymáshoz kapcsolódni, hogy lesz-e kompatibilitás a rendszerek között, hogy az átjárások hogy lesznek biztosíthatók. Tudom, erre azt mondják, hogy majd végrehajtási rendelettel fogják ezt megoldani, de én úgy gondolom, hogy azért ezekről is jó lenne beszélni, jó lenne ezekről többet hallani.
Az már előrelépés - és ezzel, gondolom, kormánypárti képviselők is egyetértenek -, hogy hihetetlen sok kockázatot rejt magában ennek a rendszernek a bevezetése. Abban is egyet kell hogy értsünk, hogy jelenleg az egészségügyi ellátórendszer nincs nyugalmi állapotban, nem arról van szó, hogy működik, hogy minden beteg tudja, hol kap ellátást, hogy minden intézmény tudja, milyen források állnak a rendelkezésére, hogy mondjuk a következő hónapra vagy fél évre előre tud tervezni; fogalmunk nincs, hogy mi lesz a járóbeteg-ellátással, és egy csomó más, jelenleg is felmerülő kérdés tisztázásra vár. Erre ráengedni plusz még egy ilyen elemet, az egyszerűen tényleg beláthatatlan következményekkel járhat. Ezért mindenkinek a figyelmét felhívom, hogy ez szakmaiatlan.
A tudós emberek felszisszennek, de azért a Központi Statisztikai Hivatalnak a halálozási statisztikáira tekintsünk már rá, mert hónapról hónapra romlanak ezek az adatok. Demagógia lenne a részemről azt mondani, és nem mondom, hogy az eddigi változtatásoknak szerepe volt ebben, de hogy a trend rossz irányba fordult, az biztos. És akkor, amikor egy ilyen rendszerhez hozzányúlunk, ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Tehát nem látjuk azt, hogy akár módosításokkal is, arról nem is beszélve, hogy az alapkoncepciót illetően nem értünk egyet, tehát ez elfogadhatatlan. A döntés nyilvánvalóan a kormánypárti képviselők kezében van, csak akkor, amikor döntenek erről, akkor ezért ezeket gondolják végig. Bízom benne, hogy józanul fognak dönteni, ami azt fogja eredményezni, hogy ez a rendszer nem kerül bevezetésre január 1-jén. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Perjési képviselő asszony!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Jelenlévők! Nem véletlen, hogy eddig egyetlenegy kormány sem mert hozzányúlni az 1993-as egészségbiztosítási változások életbe lépése után egy újabb reformhoz, holott az 1993-ban bevezetett finanszírozási rendszerről már mindenki tudta egy éven belül, hogy nem jó. Azóta eltelt 13 év. Azt mindnyájan tudjuk, hogy nemcsak a magyar költségvetésnek vagy az államnak az egyik legnagyobb alrendszeréről van szó, mondhatjuk a legspeciálisabbról is, és én itt a holisztikus jelzőt feltétlenül mellétenném a spirituális mellé. Tehát soha nem csak a pillanatból kell kiindulnia az orvosnak sem - ahogy semmi másból nem indulhatunk ki, csak a pillanatból -, hanem az előzményekből és a következtetésekből, az elkövetkezendő időre.
Azokkal tudok egyetérteni, akik fenn kívánják tartani a közös társadalombiztosítást, igazságosságot akarnak a rendszerben, és azt akarják, hogy a magyar államnak egy fenntartható, igazságos, társadalmi szolidaritáson alapuló egészségbiztosítási rendszere legyen. Úgy érzem, hogy ez a törvény ezt megteszi.
Az általános vitára bocsátásról. Én örülök, hogy ez a törvény elkészült, ilyen politikai miliőben, ami az elmúlt bő egy év alatt kialakult. A politikai válsággal és erkölcsi válsággal maximálisan egyetértek, olyan szinten folyik a lélekmérgezés - nevezhetném ennek is -, amikor egyfolytában csak azt sulykoljuk bele, hogy minden rossz, minden gazemberségből történik, és azt sugalljuk, hogy az, aki ezt próbálja csinálni, az csak az eredendő gonoszságra képes. Óhatatlan, valamennyien jól ismerjük a szuggesztiót, ha ezt nagyon sulykoljuk, a végén még elhisszük, és sajnos, ez Magyarország hangulatára nagyon rányomja a bélyegét. Kíváncsi lennék, bár én nem fogok 50 év múlva élni, hogy ezt a korszakot hogyan fogja az utókor majd megítélni.
Értelemszerűen nem érthetek egyet azokkal, akik fenn akarják tartani ezt a jelenlegi igazságtalan és nem esélyegyenlőségre törekvő rendszert, amellett, hogy egyre nagyobb költségvetési hányadot kell más területekről átcsoportosítani. Ennek a törvénynek a megalkotásához nemcsak orvosokra volt szükség. Itt nagyon sok tudomány képviselőjének a tudását alkalmazni kellett, és köztük elsődlegesen a közgazdaságét. Tehát amikor arról volt szó, hogy a biztosító mit akar, hogyan akar, nem tudom, hányan dolgoztak részvénytársaságban vagy valamilyen gazdasági társaságban valamilyen szinten, de gondolom, azt mindenki tudja, hogy egy bizonyos nagyságú vállalkozáshoz bizonyos képességekre, képzettségekre, tapasztalatokra van szükség. Azzal, hogy helyből mindenki szándékosan a rosszindulatot feltételezi, én soha nem fogok tudni egyetérteni. Az természetes, hogy egy profitorientált cég mindig a nyereségre törekszik, ez természetes. Azért kell az 51 százalékos állami tulajdont biztosítani. És aki azt mondja, hogy ez egy profi biztosítás, az nem mond igazat folyamatosan. Ez ma is többször elhangzott.
A másik. A XXI. században vagyunk. A magyar gazdaságot sokan szidják így meg úgy, mindenfajta politikai hezitálásra meg bakugrásokra a '90-ben elindított gazdaság még csoda, hogy működik. Kialakítottak olyan gazdaságirányítási, szervezetirányítási rendszereket, modelleket, amelyeket nem azt mondom, hogy száz százalékban át kell venni, de ami jó, és alkalmazható az egészségügynek az igazságossá tételére, a fenntarthatóságának biztosítására, azokat igenis, át kell venni. Én személy szerint támogatom azt, hogy a menedzsmentben pontosan ezért legyen benne a biztosítók embere, akiket majd a felügyelőbizottság, az állam, a parlament kellően kontrollálhat. De mondja meg nekem ma valaki, hogy a mai magyar egészségbiztosítóban dolgozó köztisztviselők közül kinek van ilyen ismerete, amit ezek a részvénytársaságok majd megkívánnak? Ez az egyik.
A másik, hogy 5 ezer forint, hogy milyen olcsó, illetve sok vagy kevés. Itt nemcsak a jog megvásárlásáról van szó. Nincsen kiépítve Magyarországon az egészségbiztosítás ügyfélszolgálati rendszere. Azt valakinek ki kell építeni. Azt az üzleti biztosító, ha elnyeri, neki kötelezettsége, benne van a törvényben, ott van a szerződéstervezete, kedves kolléganő, a szíves figyelmébe ajánlom, pontosan benne van, hogy a 25 ezer lakost elérő településeken ügyfélszolgálatokat kell létrehozni, egy csomó feltétel benne van, amit itt önök kifogásként felhoznak. Tehát aki nem olvassa el az anyagot, az ne beszéljen róla, csak olyan, aki elolvasta, és konkrétan meg tudja mondani, hogy hol van az, amit mond.
Tehát az állami kontroll szerepe elengedhetetlen, pontosan amiatt, de hogy ne engedjük be azokat, akiknek a szakértelme képessé teszi ezeknek az új dolgoknak a működtetésére, én azt nem tudom elképzelni.
A másik, hogy a járulékbevétel nem fog nőni. Persze, hogy fog nőni a járulékbevétel. Ha lesz 4,5 százalékos béremelés például a jövő évben, akkor a bértömegnek megfelelő járulékbevétel is növekszik. Tehát ilyet ne mondjunk, hogy nem akar járulékbevételt, automatikus lesz, ha lesz béremelés, az független ettől. A jövedelemre is, meg erre is visszahat, mert amit a megelőzésre és egyéb szolgáltatásokat be fognak vezetni, nincsenek megfizetve az egészségügyi dolgozók. Ha a biztosító meg akarja szerezni valamelyik terület működtetését és meg akarja tartani, hiszen a páciensek kétszer válthatnak biztosítót, akkor neki megfelelő épületeket, személyzetet, ellátást kell biztosítania. Ez viszont megint pénzbe kerül.
Egyébként én nagyon szívesen fogadást is kötnék arra, hogy minimum 200 milliárd forint fog bejönni a licitálás után. Ez a minimum. (Dr. Mikola István: Hová?) Az, hogy hová jön be, az egy más kérdés. (Derültség, zaj.)
ELNÖK: Kérem képviselőtársaimat, hogy türelmesen hallgassuk a hozzászólót.
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Fontos kérdés az, hogy az állam adósságainak csökkentésére megy vagy visszaforgatjuk... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Zuschlag!)... kikérem magamnak, hogy Zuschlaghoz hasonlítson engem bárki! Azon túl, hogy nem is vagyok párttag. Kikérem magamnak!
ELNÖK: Kérem, tartózkodjunk a személyes megjegyzésektől minden oldalon. (Dr. Kupper András: Nem volt ilyesmi! - Dr. Horváth Zsolt: Semmi köze nem volt a képviselő asszony mondandójához!) Eddig nagy önmérsékletet tanúsított mindenki.
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Őszintén örülök neki, ha így van.
ELNÖK: Akkor kérem, hogy folytassa, képviselő asszony.
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Akkor be is fejezem, mielőtt még nagyobb vihart kavarok, hogy nagyon jól tudjuk, hogy a biztos rosszat is az emberek 95 százaléka szívesebben választja, mint a bizonytalan jót. Viszont az élet lételeme a változás. Ezt meg lehet akadályozni átmeneti ideig, és akkor ott robban a gát, vagy pedig megpróbáljuk mi magunk irányítgatni ezt, és alkalmazni mindazokat a lehetőségeket, amelyek ezt megteszik.
Nagyon bízom benne, hogy a tavalyi öt törvény után, amelyet sajnos, az ellenzéki képviselők mindent megtettek, hogy lejárassanak, rossz érzést keltsenek benne, hogy ez az utolsó ne jöjjön be, hogy ne fejeződjön be a finanszírozásával, nagyon szomorú lennék, egész Magyarország érdekében, mindannyiunk érdekében, mert itt sokkal nagyobb horderejű kérdésről van szó, ebben az egyben igazat adok Nagy Kálmán kollégámnak. (Dr. Mikola István: Na!) Nagyon nagy horderejű kérdésről van szó. Ha mi nem vagyunk képesek hosszú távon gondolkodni, akkor ez a törvény nem fog megszületni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselőtársaim! Még négy jelentkező van nálam felírva. Puskás képviselő úré a szó.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon sok okos és szép megjegyzés hangzott el. A feltett kérdések közül néhányra nem kaptam választ, de én úgy gondolom, ne foglalkozzunk már ezzel, részletkérdésekről beszéltünk. A politikának igenis az egyik, talán fő feladata az, hogy megmondja, miből lesz valami, és miből nem lesz valami, hogy mire adunk pénzt, és mire nem adunk. Kicsit szomorú voltam a költségvetési vita előző részében, mert számos olyan javaslatunk volt, amely az egészségügy ágazatába hozott volna pénzt, és rendszeresen nem szavazták meg ezeket. Mi, úgy gondoljuk, ezeket megszavaztuk. És most kanyarodnék ehhez a törvényjavaslathoz.
Számomra részletkérdésekről lehet vitatkozni, de nem biztos, hogy ez vezet valahova. Továbbra is úgy érzem, hogy a közpénznek valamelyest kivételét, nyereségként történő kivételét jelenti a rendszer, de egy egészen biztos: amikor elindult, az egészségügybe való forrásbevonásként indult el a több-biztosítós rendszer, ez volt az ok. Most ott tartunk, hogy szó sincs forrásbevonásról; arról van szó, hogy van egy adott pénzmennyiség, annak az elosztását próbáljuk most másképpen megcsinálni. Én úgy gondolom, ez a szegény magyar egészségügy, amelyben nap mint nap dolgozunk, bizony nagyon kevés tartalékkal rendelkezik már, és ha egyszer nem tudunk forrást bevonni, akkor alakíthatunk rajta, de a beteg ettől nem fog jobban járni, mert a beteget egy érdekli: az, hogy rendesen, becsületesen el legyen látva. Köszönöm szépen. (Dr. Juhászné Lévai Katalin jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Juhászné Lévai Katalin képviselő asszony!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor a konvergenciaprogramot elfogadtuk, és azóta is több olyan törvényt módosítottunk, és új törvények születtek, amelyek az egészségügy területén mind a szolgáltatás, mind a finanszírozás oldaláról jelentős átalakításokat tettek meg. Azt gondolom, hogy ezt követően ma már talán okafogyott arról beszélni, hogy szükséges-e az a reform, amely itt fekszik előttünk, jóllehet én magam is számtalan kérdéssel viaskodom és számtalan problémát vetek fel. Ezzel kapcsolatban köszönetet is mondok egyébként ellenzéki képviselőtársaimnak, mert azt gondolom, hogy ahogyan a kérdéseiket és a véleményüket megfogalmazták, azzal mégiscsak elismerik, hogy szükség van a rendszerben a változtatásra, és a kérdéseikkel segítettek - és, remélem, a módosító indítványaikkal is segíteni fognak - nekünk abban, hogy az előttünk lévő törvényjavaslatot jobbá tegyük. A törvényjavaslat ugyan igyekszik nagyon sok területet átfogni, valljuk be őszintén, eltérő részletességgel és eltérő színvonalon tudja megfogalmazni az elvárásokat, de, azt gondolom, nem lehet kérdéses, hogy nekünk ezen az úton végig kell mennünk.
Természetesen számomra is problémát okozott az, hogy ha eldöntöttük, hogy szükség van biztosítási reformra, akkor meg kell vizsgálni, hogy ezt milyen keretek között lehet a leghatékonyabban csinálni, mármint a szolgáltatást és az egészségmegőrzést, az emberek, az állampolgárok kiszolgálását. Nem lehet kérdés az, hogy a magántőke bevonását azért céloztuk meg, mert úgy gondoltuk, hogy a többlettőke bevonásával lehet a szolgáltatás színvonalát és a hatékonyságot is növelni. Számomra tehát akkor elfogadható ez a törvény, hogyha ezeknek a garanciáit úgy látom, hogy a többség véleménye megfogalmazódhat azokban az ügyekben, amelyekről itt beszéltünk: a menedzsment, a fejkvóta, a díjtétel, és én úgy vélem, hogy módosító javaslatokkal lehetőségünk van arra, hogy ezeket a garanciákat, amelyek ma nem elégségesek számomra sem a törvényjavaslatban, megadjuk. És én arra kérem képviselőtársaim többségét is, hogy segítsenek ebben.
Ugyanakkor azt gondolom, hogy a garanciáknál nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra - és ezt hiányolom is a törvényjavaslatból -, hogy a civil kontroll hogyan fog érvényesülni. Erről, a beteg oldaláról nem nagyon beszéltünk még. Én ezt nagyon fontosnak tartom, és egyelőre nem látom a törvényjavaslatban, hogy hol lehet magának a betegnek is beleszólnia esetleg abba, hogy mi történik a pénzével, és hol mondhatja esetleg azt, hogy a számára szükséges szolgáltatásokat jól vagy rosszul tudja-e nyújtani az a biztosító, amely a licitálás során nyer.
Hol van az esélyegyenlőség és annak a garanciája, amit a fejkvóta kérdésénél vetek fel? Én egy olyan térségből jövök, ahol az állampolgárok egészségi állapota nem igazán jó. Lesz-e arra lehetőség - és erre nem látok választ jelenleg -, hogy a fejkvóták megállapításánál, ami, egyetértek, csak a parlamentben történhet meg, hogyan lehet kiegyenlíteni azokat a különbségeket, amelyek ma jelentősen jelen vannak az egészségügy működésében?
Többen felvetették azt is, hogy lassúbb menetrend kell, és hogy odázzuk el ennek a törvénynek a meghozatalát. Én azt mondom, hogy nem a törvény meghozatalát kell elodázni - természetesen, amint említettem, korrigálni szükséges -, hanem a rendszer bevezetésének az egyes fázisai közötti időt lenne célszerű végiggondolni és széthúzni, hogy egy-egy lépés bevezetésénél legyen idő a korrekcióra, hisz nincs illúzióm, hogy többször hozzá kell majd nyúlni ehhez a törvényhez, ha a gyakorlatban bevezetjük, és elkezd működni. Köszönöm szépen. (Dr. Pesti Imre jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pesti képviselő úr!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A konkrétumokból kiindulva, picit a reformnak a tükrében szeretnék morális, szakmai, pénzügyi és politikai aggályokat megfogalmazni.
Az elmúlt év őszén, decemberben született meg a struktúraátalakításról szóló törvény, amely most lépett életbe. Ennek eredményeként jelentős forráskivonás történt az egészségügyben, volumenkorlát van, és az intézmények nagy része vagy jelentős része épphogy működik, a működésképtelenség határán van. Mint egy, a fővárosban tevékenykedő politikus, a fővárosi egészségügyi bizottságban ténykedő politikus néhány kórház, néhány kiemelt, súlyponti kórház gazdálkodását látva azt tudom mondani, hogy ezek a kórházak gyakorlatilag nagyon közel állnak ahhoz, hogy 60 napon túli adósságuk legyen, nem beszélve a kiskórházakról. A törvényjavaslatban az szerepel, hogy ezekkel majd nem fog szerződést kötni a biztosító. Magyarul mi hoztuk, a törvénytervezet, a reform hozta ezeket a kórházakat abba a helyzetbe, amelybe kerültek, most pedig megbüntetjük őket, és azt mondjuk, hogy veletek nem kötünk szerződést - legalábbis lehetőséget ad majd erre a biztosítóknak a törvénytervezet.
Ez természetesen a szolgáltatókkal szemben is rendkívüli mértékben inkorrekt, és a szolgáltatókhoz tartozó sok-sok ezer-tízezer-százezer beteggel szemben is inkorrekt, hogy azok a kórházat, amelyet addig az ellátásukat biztosították, tönkre fognak menni. Nem véletlen, hogy - ahogy jeleztük - 25-30 kórházat nagy valószínűséggel be kell zárni, ami mindenféleképpen elfogadhatatlan, és ez természetesen egy komoly morális probléma.
Szakmai probléma, az elmúlt időszakban, hosszú ideje megfogalmazódott, de az uniós országok között is látjuk, hogy a magyar népegészségügyi mutatók a legrosszabbak, ebben a sorban az uniós országok között az utolsó helyen vagy az utolsóelőtti helyen állunk. Ez a fajta biztosítási átalakítás erre a kérdésre egyáltalán nem ad választ, sőt a biztosítók sohasem voltak érdekeltek, nem is érdekeltek a népegészségügyi programok szervezésében, nem érdekeltek azok finanszírozásában, így egyáltalában nem várható, hogy a legfontosabb népegészségügyi mutatóink, a magyar társadalom legfontosabb mortalitási és morbiditási mutatói a népegészségügyi programon keresztül a biztosítók által kezelve, gondozva legyenek.
Néhány pénzügyi aggály. A biztosító boldogan jelentette, hogy most már szufficites és nincs hiány az Egészségbiztosítási Alapnál. Hogy ennek mi az ára, ezt nem taglalnám, de ez megtörtént e nélkül a biztosítási reform nélkül. Ennek a biztosítási reformnak a bevezetése, a több biztosító megjelenésének nincs ilyen pénzügyi indítéka.
Nagyon kellemetlen és szerencsétlen az, hogy megszabtunk egy határidőt, hogy mikor szeretnénk, mikorra kell piacra dobni ezt a 49 százalékos részesedést. Úgy tűnik, hogy egy eladási kényszerbe lavíroztuk bele magunkat, és ez a vásárló számára rendkívüli előnyökkel jár. Szerintem sokkal szerencsésebb lett volna, ha egy nagyon magas árat mondunk, és azt mondjuk, hogy ha fizetik, akkor vihetik, ha nem, akkor természetesen elállunk ettől a rendszertől. Magyarul: az eladási kényszer egyértelműen a vásárlóknak, a vevők igényeit elégíti ki.
Politikai szempontból egy ilyen nagy átalakítás nyilvánvalóan nem egy-két évre, hanem hosszú évekre, akár évtizedekre is szól, és ez semmilyen tekintetben nem megy a társadalmi támogatottság nélkül.
Államtitkár úr felsorolta itt azokat a szervezeteket, akikkel konzultáció történt, azonban egyetlenegyet sem mondott olyat, és valószínűleg sokat nem is tud, akik ezt az átalakítást támogatták volna. Azt gondolom, hogy ha nincs meg az a kritikus tömeg, ha csak a Szabad Demokraták Szövetségét és annak tagságát nem vesszük kritikus tömegnek, akkor azt mondhatom, hogy valóban ehhez az átalakításhoz nincs meg az a kritikus tömeg, amely miatt ezt meg lehetne tenni, nincs társadalmi támogatottság, ez nem egy hosszú távra szóló átalakítás, rövid távú üzleti érdekeket szolgál. Ezért én a magam részéről politikai, pénzügyi, szakmai és morális kifogásokat fogalmazok meg, és nem támogatnám a több-biztosítós modell bevezetését. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt Kupper képviselő úr következne, hadd adjak szót önmagamnak néhány rövid megjegyzés erejéig.
Tisztelt Képviselőtársaim! Először is itt felsejlett az előbb a nagy koalíció víziója. (Derültség.) Ami azt illeti, egy ilyen horderejű törvény stabilitása a mainál szélesebb politikai hátteret igényelne, ez jó lenne, csakhogy átmeneti gazdaságú országokban nincs példa erre. Tessék csak körülnézni a visegrádi országokban, fejlett politikai kultúra, fejlett piacgazdaság esetén persze, erre van. Ezért a mai koalíció felelőssége az egészségügyi reform.
Másodszor: én úgy látom a mai vita ellenére is, hogy ez egy egységes társadalombiztosítási modell, több pénztárral, potenciális magánszereplőkkel, és nem egy klasszikus értelemben vett több-biztosítós modell, ahol a magánszereplők befektetőként és nem biztosítóként viselkedhetnek, mert nem kezelnek kockázatot, mert nem alkalmazhatnak biztosítottakként más és más járulékmértéket, tehát számos attribútuma a több-biztosítós rendszernek hiányzik.
Harmadszor. Hatékony, szervezett minőségi ellátást szeretnénk. Igen, ezt szeretnénk. Azt hiszem, hogy ebben talán még vita sincs, és a betegpozíciók javítását is, de azért felteszem a kérdést: vajon, az OEP működésének eddigi 17 évében a különböző technikák, kísérletek, felügyelőbizottság, tb-önkormányzat és így tovább, változott valami? Sikerült elérni ezeket a szándékokat? Sajnos, nem sikerült.
Végül: ez a törvényjavaslat, mi is azt mondjuk, hogy nem tökéletes, és megnyugtatom Horváth Zsolt képviselőtársamat, hogy nemcsak három ponton akarunk rajta módosítani, sokkal több ponton, hogy valóban jobban kiállja az idő próbáját.
Megadom a szót Kupper képviselő úrnak.
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Arról esett szó a vitában, hogy vajon, a profitorientált biztosítók a pályáztatásnál mennyi pénzzel fognak megjelenni az egészségügy színpadán. Az első kérdés persze, és látom, hogy itt az MSZP és az SZDSZ között ebben van egy vita, hogy mekkora legyen az az összeg, ami akkor itt bekerül a rendszerbe. Én itt azért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez egyáltalán nem biztos, hogy bennmarad a rendszerben. Ugyanis a jelenleg elénk tárt egyetlenegy dokumentum sem ad arra semmiféle garanciát, hogy ez az egészségügyben kerül felhasználásra.
Magyarán: ma egyelőre csak arról folyik a vita, egy ilyen piaci alkudozás folyik arról, hogy ugyan, mennyit is ér meg nekünk az egészségügyi biztosítás, mennyit ér meg nekünk az, hogy odaadjuk a magántőkének azt, ami ma a nemzeti kockázatközösségben egyetlenegy társadalombiztosítás rendszerében van benne.
Azt gondolom, hogy egy ilyen piaci versenybe, egy ilyen licitbe nem helyes az MSZP részéről, hogy ha belemegy, mindaddig, amíg nincsenek benne a törvényben, a jogszabályokban, az elénk tárt végrehajtási rendeletekben azok a garanciák, hogy ez a pénz benne marad az egészségügyben, és nem járunk úgy, mint mondjuk Feriheggyel, hogy egyszer csak keletkezik - merthogy egyébként van - jó néhány olyan lyuk a költségvetésben, amit pont ezzel az összeggel kell majd betömni.
Teljesen egyetértek egyébként Garai Istvánnak azzal a véleménnyel, hogy nincsen meggyőződve, merthogy nem vagyunk meggyőzve arról, hogy kizárólag ez az egyetlenegy olyan rendszer, ami a jelenlegi hibákat garantáltan ki fogja javítani. Akár a miniszteri meghallgatás, akár a parlamenti egészségügyi vitanap, de akár ez a mai egészségügyi bizottsági vita sem győzött meg senkit arról, hogy vajon, mi is az a momentuma ennek a reformlépésnek, ami garanciát jelent arra, hogy innentől kezdve aztán minden sokkal jobb lesz. Mi az a minőség- vagy hatékonyságjavító intézkedés, amit mi magunk ne tudnánk megtenni?
Valóban, Kökény elnök úrnak abban igaza van, hogy hosszú évek óta látjuk azt, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár nem úgy működik, ahogy azt szeretnénk, de vajon, miért nem azt elemezzük ki, hogy miért nem az Egészségbiztosítási Pénztár az a szervünk, amelyik hatékonyabban kellene hogy működjön?
Egyetértek természetesen Schvarcz képviselő úrral abban, és azt örömmel hallottam, hogy magáévá tette ezt a kifejezést, hogy valóban paradigmaváltás előtt áll az egészségügy, de azt gondolom, hogy egy paradigmaváltásra így nem kerülhet sor, mint ahogy most sor kerül, és ahogy Horváth Zsolt jelezte, egyszerűen egy rossz úton indulunk el valóban, és ezért ezt a törvényt még módosításokkal sem szabad elfogadni.
Most hadd emlékeztessek arra, hogy hogyan is került elénk ez a paradigmaváltás. Csak azért mondom el ezt most, mert immár ez nem egy véletlenszerű, első alkalom, de azt látjuk, hogy az egészségügy valamennyi reformintézkedése úgy kerül a parlament, illetve a bizottság asztalára, hogy a szükséges háttértanulmányok nincsenek időben elénk tárva, a társadalmi, szakmai vita nincsen megfelelő tisztességgel levezetve. Persze, tudjuk, hogy Molnár Lajos szereti a kávéházi beszélgetéseket szakmai, társadalmi egyeztetésnek nevezni, de azt gondolom, hogy ez nem pipálható ki ezzel.
Tehát addig, amíg úgy kerülnek be a parlament asztalára törvényjavaslatok, pláne ilyen paradigmaváltás-szerű törvényjavaslatok, hogy az előterjesztő a jogalkotásról szóló jogszabályokat megkerüli, akkor itt arról van szó, hogy Magyarországon a törvényhozás nem tartja be a saját maga által hozott eljárási szabályokat. Szerintem egész egyszerűen alkotmányossági problémáról van szó, ha a jogalkotó a saját törvényeit nem tartja be.
A társadalmi vita szükségességére pedig azért hívom fel a figyelmet, és ráadásul nemcsak én teszem ezt, hanem a nagytiszteletű házelnök asszony is, mert ha jól értettem a tegnapi, tegnapelőtti nyilatkozatait, akkor ő arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak hogy beterjeszteni nem szabad olyan javaslatokat, amelyek mögött nincsen széles körű társadalmi konszenzus, hanem az így meghozott - értsd: a korábbi egészségügyi reformlépéseket - törvényeket vissza kell vonni.
Azt gondolom ezek után, és mindezeket lezárva, hogy egyetlenegy esetben járna el helyesen az előterjesztő, ha a saját indítványát visszavonná. Ezt a törvényt semmilyen módosítással nem lehet jobbá tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A listámon az utolsó hozzászóló Béki képviselő asszony.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Cserébe rövid leszek és egy ötórás bizottsági ülés végén nem élek vissza képviselőtársaim türelmével. De fontosnak tartom, hogy leszögezzem a szabad demokraták képviselőcsoportjának álláspontját, ami nem fog meglepetést okozni és támogató. Általános vitára alkalmasnak tartjuk az anyagot.
Szeretném hangsúlyozni, hogy óriási munka az, amit a minisztérium elvégzett (Dr. Kupper András: Izzadtságszag is van!), hiszen ebben a vitában is arról beszéltünk sokat, képviselőtársaim is sokat idézték, hogy nem kitaposott úton közlekedünk. Egy folyamatnak egy stádiumában vagyunk, mégpedig abban a stádiumában, amikor ennek a bizottságnak, képviselőtársaimnak a felelőssége nagyon-nagyon felértékelődik abban, hogy végül is milyen törvény születik. Én az együttműködésüket szeretném kérni, emlékeztetve Kornai Jánosnak azokra a nagyon fontos megállapításaira, hogy egy-egy rendszer nem önmagában véve jó vagy rossz, nem abszolút jó vagy abszolút rossz, ami között választhatunk, hanem mindegyik megoldásnak, mindegyik modellnek vannak előnyei, vannak hátrányai. Azt gondolom, hogy ebben a szakaszban az a feladatunk, hogy ennek a modellnek az előnyeit próbáljuk meg erősíteni ebben a törvényben. Úgy érzékeltem mindabból, amit államtitkár úr is összefoglalt, hogy vannak nyitott és vannak kinyitható kérdések, következésképpen nem mindegy, hogy hogyan foglalunk állást. Azt gondolom, hogy az előttünk lévő szakaszt arra kellene használni, hogy abból kiindulva, amit rettentően fontosnak tartok, hogy tudniillik az alapelvekben egyetértés van, még akkor is egyetértés van, hogy ha ezt az ellenzék nagyon sokszor nem mondja ki, vagy tipikusan nem mondja ki, de mi is a társadalombiztosítás szolidaritás elvének a megőrzésével fogalmaztuk ezt a javaslatot. Következésképp azt remélem, hogy legalábbis felelősséggel gondolkodó képviselőtársaim partnerek abban, hogy az általános vitában, illetve a részletes vitában a jobbítás szándékával nyúljunk hozzá ehhez az anyaghoz.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A vitát lezárom.
Megkérdezem az államtitkár urat, hogy kíván-e szólni.
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm, nem. (Derültség. - Dr. Mikola István: Gyors döntés volt! - Dr. Kupper András: És bölcs! - Közbeszólások.)
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Tisztelt Bizottság! Szavazás következik az általános vitára való alkalmasság kérdéséről. Kérdezem a bizottságot, hogy a 4221. számú törvényjavaslatot ki tartja általános vitára alkalmasnak. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Tizenhárom igen. Ki mond nemet? (Szavazás.) Tíz.
Megállapítom, hogy a bizottság 13:10 arányban általános vitára alkalmasnak tartotta a javaslatot.
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése
A többségi előadó Tittmann képviselő úr, Szocialista Párt. Ki lesz a kisebbségi előadó? (Dr. Mikola István jelentkezik.) Mikola alelnök úr, Fidesz.
A jegyzőkönyv hétfő reggel rendelkezésre fog állni. A plenáris általános vitára szerdán reggel, 8 órakor kerül sor, ezért is nem fogunk a jövő héten ülést tartani. (Dr. Horváth Zsolt jelentkezik.)
Az egyebekben, vagy még ehhez? (Dr. Horváth Zsolt: Ehhez!) Ehhez. Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Egy technikai jellegű dolog, elnök úr. Kérhetjük, hogy elektronikus úton kapjuk meg?
ELNÖK: Természetesen elektronikus úton jut el mindenkihez a jegyzőkönyv hétfőn reggel, úgyhogy lesz idő felkészülni.
Megkérdezem, hogy egyebekben kíván-e valaki bejelentést tenni. (Senki nem jelentkezik.) Senki nem kíván bejelentést tenni.
Köszönöm szépen a türelmüket, a bizottsági ülést bezárom. Köszönöm.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 24 perc)
Dr. Kökény Mihály
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Ipacs Tiborné és Molnár Emese