EB-33/2007.
(EB-53/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2007. november 21-én, szerdán 09.00 órakor
a Képviselői Irodaház 567. számú tárgyalótermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki megnyitó, napirendi előtti bejelentések *
Napirend előtt: dr. Ábrahám Attila miniszteri biztos bemutatkozása *
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4305. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
Tájékoztató a fekvőbeteg ellátó intézmények minőségi mutatóinak országos elemzéséről, illetőleg a patológiai ellátás helyzetéről *
Az állásfoglalás fölötti vita *
Szavazás a bizottsági állásfoglalás elfogadásáról *
Dr. Göndöcs Zsigmond hozzászólása *
1. A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/3860. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
2. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4305. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
3. a) Tájékoztató a fekvőbeteg ellátó intézmények minőségi mutatóinak országos elemzéséről
b) Tájékoztató a patológiai ellátás helyzetéről
4. Tájékoztató a mentés-betegszállítás és a sürgősségi ellátás fejlesztéséről
5. Egyebek
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP) alelnök
Dr. Mikola István (Fidesz) alelnök
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF).
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Garai István (MSZP) dr. Czinege Imrének (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP) dr. Vojnik Máriának (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Pesti Imrének (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Csáky Andrásnak (MDF)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Horváth László főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Bertalan Ildikó főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Engelbrecht Imre főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium)
Tímár Krisztina (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Szy Ildikó (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Ábrahám Attila népegészségügyi miniszteri megbízott
Dr. Varga László főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Nyenyestánné Endrész Katalin főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Dr. Göndöcs Zsigmond főigazgató (Országos Mentőszolgálat)
Dr. Surján György mb. főigazgató (Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet)
Prof. Dr. Schaff Zsuzsa egyetemi tanár, a II. sz. Patológiai Intézet vezetője, a Patológiai Szakmai Kollégium elnöke
Prof. Dr. Keller Éva, az Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet igazgatója
Dr. Sápi Zoltán egyetemi docens, országos patológus szakfelügyelő
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 06 perc)
Elnöki megnyitó, napirendi előtti bejelentések
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait és a meghívott vendégeket. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Napirend előtt tisztelettel köszöntöm Ábrahám Attila urat, akit a közelmúltban a népegészségügyi koordináció miniszteri biztosává neveztek ki. Ábrahám Attila úr olimpiai bajnok, a Nemzeti Sporthivatal volt elnöke, és szokásainknak megfelelően, ha az egészségügyben személyi változás történik, az új szereplő számára egy rövid bemutatkozási lehetőséget szoktunk adni. Meg is kérem miniszteri biztos urat, hogy az elképzeléseit egy rövid időkeretben mutassa be a bizottságnak azzal, hogy természetesen elég gyakran foglalkozunk népegészségüggyel. Feltehetőleg a jövő év elején is erre sor kerül, akkor huzamosabb ideig lesz a vendégünk. Mindenféle tájékoztatást, jelentést, kezdeményezést szívesen vesz az Országgyűlés Egészségügyi bizottsága. Miniszteri biztos úr, tessék parancsolni.
Napirend előtt: dr. Ábrahám Attila miniszteri biztos bemutatkozása
DR. ÁBRAHÁM ATTIILA miniszteri biztos: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a lehetőséget, hogy néhány mondatban beszélhetek az elképzeléseimről. Köszönöm a bizottságnak, hogy meghallgatnak. Ahogy elnök úr említette, élsportolói háttérrel rendelkezem, ezen kívül 1991-ben testnevelő tanárként diplomáztam, 1999-ben jogászként, 2004 és 2006 között a Nemzeti Sporthivatalt vezettem. Ezeket az adatokat azért tartottam fontosnak elmondani, mert úgy érzem, hogy amikor a személyekre esett a választás, erre a koordinációs miniszteri megbízotti szerepre, akkor nagy súllyal esett latba az egészséges életmód, a mozgás előtérbe helyezése, hangsúlyozása a népegészségügyi feladatok téren.
Bizonyára önöknek is feltűnt, hogy az elmúlt időszakban a népegészségügy kérdése mintha egy picit háttérbe szorult volna. Ennek ellenére természetesen fontos területről van szó, noha zajlik a biztosítási rendszer átalakítása, az egészségügyi ellátórendszer átalakítása, úgy gondolom, hogy a népegészségügyi stratégiában megfogalmazott és elkezdett cselekvések folytatása, amennyiben szükséges, korrekciója nem szakmai tartalmában, hanem inkább volumenében, hatékonyságában, hiszen a meghirdetett szűrővizsgálatokon még mindig viszonylag alacsony a részvételi hajlandóság, kiemelt célként a méhnyakrákszűrés, emlőszűrés - és bár a szakma vitatkozik a vastagbélszűrés szakmai tartalmáról, nyilván ez a terület is szerepel a szűrőprogramban.
Amit szeretnék elérni új elemként: az egészséges életmód szerepe, a testmozgás, a táplálkozás kerüljön be a népegészségügy megvalósítandó feladatai közé hangsúlyosabban.
Köszönöm azt a felajánlott segítséget és élni is kívánok vele, ami a bizottságban ülők szakmai tapasztalatát, hozzáértését jelenti a területhez, számítok az alkotó együttműködés és segítés közös gyümölcsére. Köszönöm elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy akar-e valaki kérdést feltenni. (Nincs jelentkező.) Köszönjük szépen, várjuk a kezdeményezést, aktivitást. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Az, hogy nincs kérdés, ez nem azt jelenti, hogy nem lenne kérdés, csak úgy gondolom, hogy méltatlan lenne néhány percben elintézni ezt az ügyet, tehát egy alkalmas időpontban, egy önálló napirendként visszatérhetnénk rá.
10.
PÉ 11
ELNÖK: Én ezzel magam is egyetértek. Jeleztem is, hogy ahogy ezt szoktuk, a februári éves jelentés tárgyalása lesz valószínűleg az első olyan alkalom, amikor módunk és lehetőségünk lesz áttekinteni az idei munkát, a jövő évi prioritások kérdését és nyilván az anyagi hátteret is, a koordinációs lehetőséget. Én csak egy dolgot mondanék, hogy felhívom miniszteri megbízott úr figyelmét arra, hogy a bizottság a legutóbbi ülésen kapott egy civil kezdeményezésről tájékoztatást a nemdohányzók védelméről szóló törvény szigorításával kapcsolatban, biztosan önhöz is eljutott, és majd ezzel kapcsolatban is kíváncsiak vagyunk a véleményére. Köszönöm szépen. (Megérkezik dr. Mikola István.)
Tisztelt Bizottság! A napirend előtt szeretném még kérni a bizottság tagjait, hogy a 2008. évi első félévi munkatervhez - ha lehetséges - a következő 8-10 napban tegyenek javaslatot. Gyűlnek ezek már, továbbá tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a 4221-es, az egészségbiztosítási pénztárakkal foglalkozó törvényhez a tegnap zárásig 232 módosító indítványt nyújtottak be képviselőtársaink. Ezekkel a bizottság a jövő heti ülésén fog foglalkozni. Ez lesz az egyetlen napirendi pont. Most már felhívom a figyelmet arra, hogy miután minden indítványt meg kell tárgyalnunk, ezért egyeztetni fogok arról, hogy a jövő szerdai ülésnapon igen korán tudjuk ezt elkezdeni.
Ezt mondom azért is, mert előző nap nem tudunk bizottsági ülést tartani, hiszen a költségvetés első körös indítványairól a határozathozatalra kerül sor a parlamentben, tehát november 28-án tárgyalja a bizottság ezeket az indítványokat.
Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy napirend előtt van-e észrevétel. (Nincs jelzés.) Nincsen. Akkor a napirendre az írásban kiküldött napirendi ajánlás szerint tennék javaslatot. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy elfogadják-e ezt a javaslatot. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi ajánlást egyhangúlag elfogadta.
Soron következik a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. Ezek az első körös indítványok. A kormányt Nyenyestánné Endrész Katalin főosztályvezető-helyettes asszony képviseli a Pénzügyminisztériumból.
Néhány ilyen javaslat van mindösszesen ebben a körben. a 728/1-es javaslat az 517-es módosító indítvány. Tehát az Egészségügyi Minisztérium fejezetnél található mindez, a 75. oldalon. Selmeczi Gabriella képviselő asszony az Egészségügyi Minisztérium igazgatási támogatását csökkentené, és ebből Érd útburkolatának helyreállítására szánna forrást. Megkérdezem a kormány képviselőjét, hogy mi a véleménye erről.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Tisztelettel köszöntöm a bizottságot. A kormány nem támogatja a módosító indítványt.
ELNÖK: Megkérdezem, hogy észrevétel van-e. (Nincs jelzés.) Nincs. Ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
Az ajánlás 754/1. pontjában Erdős Norbert képviselő úr javasolja, hogy Békés kistérségi járóbeteg-ellátás jogcímén egy új előirányzat kerüljön felvételre a fejezeti költségvetésbe, és ezt a MEH-igazgatásból venné el. Főosztályvezető-helyettes asszony!
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány a javaslatot.
ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) 6 igen. Ki nem támogatja a javaslatot? (Szavazás.) 13 nem. A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
Az ajánlás 762/1. pontjában Gógl Árpád és Németh Zsolt képviselőtársaink a Segítő Jobb Alapítvány támogatását javasolják 350 millió forintos értékben a MEH informatikai előirányzatának terhére. Kérdezem a kormány képviselőjének álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány a javaslatot.
ELNÖK: A kormány nem támogatja ezt a javaslatot. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) 8 igen. A bizottság nem támogatja, de egyharmadot kapott.
Az ajánlás 831/1. pontjában - ez a pont a 82. oldalon található - Winkfein Csaba és képviselőtársai a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatok támogatásának növelésére tesznek javaslatot a MEH céltartalék rovására. Kérdezem főosztályvezető-helyettes asszonyt.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány a javaslatot.
ELNÖK: A kormány ezt a javaslatot nem támogatja. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) 2 igen. A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
Az ajánlás 852/1. pontjában - ezt megtaláljuk a 86. oldalon - Bernáth Ildikó képviselő asszony az értelmi fogyatékosok szervezetének támogatására tesz javaslatot, de tulajdonképpen az összefüggések miatt kérem, hogy együtt nézzük ezt a következő 853/1., 854/1., 855/1., 855/2., 856/1. számú javaslattal. Valamennyi tulajdonképpen arról szól, hogy a fogyatékkal élők különböző érdekképviseleteinek támogatási előirányzatait növelné meg különböző címeken, az FVM-előirányzatból.
20
la/21. elnök
Kérdezem a kormányt álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk. Tudom, hogy az indokolásommal kapcsolatban alelnök úr már kifogásolta, hogy a lábát vagyok kénytelen indokolni, de a Mezőgazdasági és Szakigazgatási Hivatal költségvetése az idei év bázisán végrehajtva a kormányzati elképzeléseket és a tervezési körirat paramétereit lett kiszámítva. Tehát, hogy ha az csökkentésre kerül, akkor a működőképessége kerülne veszélybe, úgyhogy ezt nem tudjuk támogatni.
ELNÖK: Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Azt gondolom, hogy sokan vagyunk, akiknek a fogyatékos szervezetek fontosak. Ez a javaslat viszont nem jó. Én nem a lábával akarom indokolni, hanem magával a javaslattal. Azért nem támogatom. Ésszerűtlen. Itt mindegyik civil szervezetnek az eddigi százmilliós nagyságrendű keretét egyszerűen megduplázni... És arról is akarok, hogy az Autisták Szövetségének a támogatásával kapcsolatban, amiért én magam is szót emeltem és az ő igényük 57 millió forint volt, ebben a javaslatban 507 millió forint került. Lehet, hogy ez elírás, de itt 507 millió forint van. Egyszerűen irreális.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki támogatja a képviselő asszony javaslatát? (Szavazás.) Nyolc. A bizottság többsége nem támogatta.
Még egy javaslat van. A 891/1-es indítványban a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás normatívájának emelésére tesz javaslatot Bóka István képviselő úr.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. A bizottság nem támogatja.
Soron következik a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása. Az ajánlásban összesen három pont érinti a bizottság hatáskörét. Az 5-ös ponttal kezdünk. Köszöntöm a kormány részéről megjelent szakértőt.
VARGA LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Jó napot kívánok! Csak tárcaálláspontot tudok egyelőre mondani, a szakmai véleményünk szerint nem támogatjuk ezt a javaslatot. Két irányú a javaslat, egyrészt a jogalkotás, másrészt a jogalkalmazás területén kíván változtatást a törvényjavaslathoz képest. A jogalkotás területén az egyetértési jog helyett együttes rendeletalkotást irányoz elő az egészségügyi és a munkaügyi miniszter között a munkahelyi kémiai biztonság tekintetében. A másik pedig a jogalkalmazás tekintetében a ma hatályos kémiai biztonsági törvény 32. §-ához képest, amely a hatóságok ellenőrzési jogát fogalmazza meg, ahhoz képest néhány elemet vezet be és tulajdonképpen teljes körűen újraszabályozná a 32. §-ban foglaltakat. Az 1. pont tekintetében tavaly született az a 368-as kormányrendelet, ami a két tárca között a szakmai integráció konzekvens levezetéseként a jogalkotásban is áttelepítette a munkaügyi miniszterhez első helyi felelősségként a munkavédelemmel kapcsolatos jogalkotást. Véleményünk szerint az egyetértési jog kifejezi az egészségügyi miniszter szakmai kompetenciáját ebben a jogalkotásban, de továbbra is kizárólag a munkaügyi miniszter szabályozná javaslatunk szerint is a munkaegészségüggyel és a munkabiztonsággal kapcsolatos kérdésköröket. Ezt tartjuk továbbra is irányadónak.
A másik kérdés a jogalkalmazás. A kémiai biztonsági törvény 32. szakaszának csupán egyetlen joghelyét, a 32. § (1) bek. c) pontját javasolja a törvényjavaslat módosítani, kifejezetten a szakmai integráció következményeként. Tehát ott, ahol eddig munkabiztonsági hatósági munka, most már munkaegészségügyi és együtt munkabiztonsági feladatok ellenőrzéséről lenne szó. Tehát csak egy technikai módosítás. Ehhez képest a javaslat megnyitja teljesen ennek a 32. §-nak minden részletét és ebben nagyon sok szabály szerepel ehhez képest. Más hatóságok jogköre, a jogosítványok kiegészítése. Még a nem biztos tényállás esetében is előzetes értesítési kötelezettséget róna a hatóságokra, az ÁNTSZ irányába, illetve a jogerős határozat megküldése, valamint adatvédelmi aggályokat is felvet, értesítené, illetve kezdeményezne bizonyos jogi aktusokat az ÁNTSZ irányába, például gyártás korlátozása, eltiltási jog gyakorlása. Tehát úgy érezzük, hogy ebben jóval többet nyitna meg és olyan kérdéseket érint, amit mindenképpen az érintett hatóságokkal kellene egyeztetni, illetve átvizsgálni ezeket a jogosítványokat, hogy valóban szükségesek-e ebben a tervezett formában. Mivel az eredeti javaslathoz képest, amely csupán jogtechnikai módosítást irányzott elő, ez egy olyan volumenű érdemi kérdést vet fel, amit álláspontunk szerint nem a munkavédelmi törvény jelenleg futó módosítása során kellene rendezni.
Még egy utolsó gondolat: az Egészségügyi Minisztériummal kapcsolatban elindultak bizonyos tárgyalások a munkaügyi tárca részéről, hogy a kémiai biztonság, mint szabályozási tárgynak az átgondolását és bizonyos korrekcióját szeretnénk kezdeményezni. Véleményünk szerint a munkahelyi kémiai biztonság elnevezésétől függetlenül nem igazán klasszikusan kémiai biztonsági terület, mint ahogy az alapvető európai uniós irányelv is megfogalmazza, a dolgozóknak bizonyos technológiákban a veszélyes anyagok és készítmények munkaegészségügyi, munkabiztonsági kockázatai ellen védő intézkedések, tehát kifejezetten a munkavédelmi keretirányelv és nem a kémiai biztonsági irányelv hatálya alá tartozó kérdéskör, tehát ennek a szelekcióját próbáljuk a szakmai egyeztetéseken majd előirányozni. Ezzel szemben viszont ez a korábbi álláspont rögzítené. Tehát most még ezt nem tartjuk megalapozottnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm az indokolást. Kíván-e ehhez valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Ki támogatja ezeket az ajánlási pontokat? (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja ezt az indítványt. Köszönöm szépen.
Soron következik a fekvőbeteg ellátó intézmények minőségi mutatóinak országos elemzéséről szóló tájékoztató, illetőleg a patológiai ellátás helyzetéről szóló tájékoztató együttes megvitatása. Előzményként el kell azt mondanom, hogy a bizottság tavasszal Csáky András képviselőtársunk kezdeményezésére már foglalkozott ezzel a kérdéssel és május 23-i ülésén le is folytatott egy rövid vitát, amire azért került sor, mert egy tanulmány megállapításaira hivatkozva a miniszter asszony olyan nyilatkozatot tett akkor, hogy "a kórházban elhunytak kórbonctani és klinikai diagnózisai között több, mint 20 százalék eltérés van, és minden negyedik beteget félrekezelnek".
30
PÉ 31 (Elnök)
Ezzel kapcsolatban akkor Kovács Attila akkori államtitkár úr részvételével folytattunk egy konzultációt, és akkor megállapodtunk abban, hogy visszatérünk ősszel erre a kérdésre, és ez történik most a munkaterv szerint. Az Egészségügyi Rendszertudományi Iroda, ez az ESKI szerve, készített számunkra egy összeállítást, ezt képviselőtársaink megkapták elektronikus úton. Ugyancsak rendelkezésre áll egy nagyon rövid összefoglaló a patológiai ellátás helyzetéről és problémáiról. Ezen túlmenően felhívom a figyelmet arra, hogy Csáky András képviselőtársunk készített egy bizottsági állásfoglalás-tervezetet is a patológia helyzetéről, amit ha a vita kapcsán ki kell egészíteni, akkor kiegészítéssel, de ez lehetne - ha úgy tetszik - a mai napirendi pont egyik kimenetele, hogy egy ilyen állásfoglalást teszünk, amennyiben a bizottság ezzel egyetért.
A napirendhez számos meghívott vendégünk van. Tisztelt Bizottság! Az egészségügyi tárcát a napirend kapcsán Tímár Krisztina főosztályvezető-helyettes asszony képviseli, itt van dr. Surján György megbízott főigazgató úr az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézetből, illetőleg a patológiai ellátás helyzetével kapcsolatos kérdéseinkre nagyon sok kiváló szakember tud majd választ adni. Itt van a Szakmai Kollégium elnöke, professzor asszony dr. Schaff Zsuzsanna, tisztelettel köszöntöm, Keller Éva professzor asszony az Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet igazgatója, Sápi Zoltán egyetemi docens, szakfelügyelő, Orosz Zsolt, a Magyar Patológus Társaság elnöke, Vass László főorvos, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórházból, dr. Kulka Janina egyetemi docens, a Magyar Patológus Társaság főtitkára.
Tisztelt Bizottság! Azt javaslom, hogy hallgassuk meg a szaktárca vagy az ESKI képviselőit, illetve a szakma képviselőit arról, hogy ezt a kérdést hogyan látják, amit napirendre tűztünk. Ha kívánnak valamit hozzátenni az írásos előterjesztésekhez, mindenekelőtt bevezetésképpen, kérem, hogy szíveskedjenek eldönteni, hogy most ki kíván egy rövid időkeretben szólni, és aztán a konzultáció szokásos rendje szerint haladjunk, és akkor lehet kérdéseket feltenni, véleményt mondani, és kérem képviselőtársaimat, hogy közben az állásfoglalás-tervezetet is szíveskedjenek tanulmányozni.
Akkor megadom a szót először a minisztérium képviselőjének.
Dr. Tímár Krisztina (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. TÍMÁR KRISZTINA főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottsági Tagok! Nagyon szépen köszönjük a meghívást. A nagyon rövid bevezetésben a következőket mondanám el. Ami az előző ülés, a májusi ülés konklúzióját illeti, azt röviden összefoglalva: a munkaanyagot megkapták, de majd Surján doktor nagyon röviden összefoglalja a lényegét.
Ami a minisztériumot illeti, mi nagyon örültünk, hogy lehetőség van arra, hogy a patológia helyzete áttekintésre kerüljön. Mindannyian tudjuk, hogy a patológia és a patológusok szerepe tulajdonképpen a középpontban kell és kellene hogy álljon a betegek ellátásában, és az azt követő diagnosztika következtében a terápia és a kezelések meghatározásában és továbbfolytatásában.
Sajnos, maga a Kollégium, illetve a Patológus Társaság évek óta küzd azzal, mind a szakemberképzés, mind a szakemberek hiányával, magában a szakképzésekben való részvétellel, de azért el kell mondani, hogy a minőségbiztosítást elsőként vezették be, és már évek óta komoly pénzt és energiát fordítanak arra, hogy a boncolások és a patológiában a szövettani diagnózisok és az új technikák is megfelelően bevezetésre kerüljenek.
A minisztérium érzékeli, hogy itt problémák vannak mind a képzésben, a finanszírozásban és az egész patológiának, az osztályoknak a felszereltségében, az új diagnosztikai eljárások bevezetésében. Én erről nem szólnék, mert ezt ismerve, majd a professzor asszony mondaná el. De azt azért elmondanám, hogy próbálkozunk lehetőségeket biztosítani, ugyan csak apró lépésekkel előrehaladni, de nem könnyű bármelyik szakmának, nemcsak a patológiának biztosítani mindazokat a feltételeket, amelyeket ma az Európai Unió elvárna tőlünk, hogy magában az egész egészségügyben, nemcsak a reformok végrehajtásában, hanem a betegbiztonság megteremtődjön.
Tehát hiába igyekszik mondjuk a patológia időben megcsinálni a szövettani vizsgálatokat, de a lehetőségek nem olyanok, hiába az egész Patológus Társaság az erejét megfeszítve dolgozik, nincs lehetőség, keveset fordítottunk nyilván mi is a lehetőségekre, hogy helyzetbe hozzuk, fejlesztéseket nem hoztunk létre, tehát ezeket magunkra vállaljuk, de most úgy érzem, hogy lehetőséget látunk arra, hogy a továbbiakban a patológia is megkapja azokat a fejlesztéseket, illetve a problémák megoldását együttesen majd előre tudjuk vinni.
Akkor átadnám a szót az ESKI főigazgatójának, hogy röviden összefoglalja a májusi munkaanyagban végzett dolgokat, azt követően pedig professzor asszonynak adnám át a szót, hogy a patológusok problémáit részletesen elmondhassa.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor átadom a szót Surján György főigazgató úrnak.
Dr. Surján György (ESKI) szóbeli kiegészítése
DR. SURJÁN GYÖRGY, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet főigazgatója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Összesen két mondatot szeretnék hozzátenni az írásos előterjesztéshez. Az egyik összefoglalása az egésznek, miszerint azt gondoljuk, hogy ez a bizonyos tanulmány egy rendkívül kényes kérdésre tapintott rá. Számos módszertani problémát felvet maga a tanulmány, de mindenképpen azt támogatnánk és azt szeretnénk, ha ezzel a kérdéssel a szakpolitika intenzíven foglalkozna, és erre mindenféleképpen jó volt ez a tanulmány, hogy felhívja a figyelmet a minőség fontosságára.
A másik gondolat, amit hozzá szeretnék tenni, és ami sajátos módon nincs benne az írásos előterjesztésben, hogy azt szeretnénk támogatni, hogy ha a szakpolitika erősebben támaszkodna azokra a civil, illetve szakmai szervezetekre, amelyek egy-egy ilyen kérdéssel amúgy is foglalkoznak. Sok esetben jutott el hozzánk olyan észrevétel tudományos egyesületek, szakmai kollégiumok tagjaitól, hogy a rendelkezésre álló szakértelmet mintha a szakpolitika nem mindig venné kellően igénybe. Ennek két előnye lenne: egyrészt, hogy azok a módszertani problémák, amelyek például ebben a tanulmányban jelen vannak, ezeket tudná a szakma segíteni, hogy tisztázódjanak. Másrészt, ha egy szélesebb körű szakmai munka előzi meg ezeket a tanulmányokat, vizsgálódásokat, akkor a szakma részéről a fogadtatás is kedvezőbb tudna lenni. Köszönöm szépen, én ennyit szeretnék hozzátenni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor még egyszer köszöntöm, és megadom a szót Schaff Zsuzsanna professzor asszonynak.
Prof. dr. Schaff Zsuzsa szóbeli kiegészítése
PROF. DR. SCHAFF ZSUZSA, a Patológiai Szakmai Kollégium elnöke: Köszönöm szépen. Jó reggelt kívánok! Tisztelt Bizottság! Tímár Krisztina nagyon sok minden olyat elmondott, amit én nagy örömmel hallgattam, hogy a minisztérium tisztában van a patológia problémájával. Talán itt sokan emlékeznek, hogy 2000-ben mi egy nagyon részletes anyagot adtunk le, amikor felmértük osztályra vonatkozóan a létszámot, a kort, az egyes osztályokon végzett anyagfeldolgozást, és most éppen anélkül, hogy részletesen számokkal bombáznám önöket, a tendenciát szeretném elmondani a 2000-es állapotokhoz képest a következő sorrendben. Nagyon röviden a patológia jelenlegi helyzete, a személyi és ezzel kapcsolatosan a képzés problémái, egyes financiális kérdések, ezen belül a szűrés, de ahogy örömmel hallom, az februárban újra terítékre kerül, és szeretném, ha minket is beszámítanának ebbe.
40
la/41 (Schaff)
Ugyanakkor mi a jövőképpel kapcsolatosan szeretnénk, ha valamiféle intézkedési terv történne.
A patológia helyzete. Azt hiszem, sokan megkapták, de aki nem, itt kimenőben felveheti a Magyar Tudományban megjelent összefoglalást, amelyben Lapis professzor szerkesztésében a vezető magyar patológusok vázolták fel a patológia megváltozott szerepét. Nagyon sokan nehezményezzük, hogy még szakmai körökben is, amikor patológiáról beszélnek, a véreskezű alkoholista, cigarettázó, kórboncnok képe jelenik meg különböző variációkban (Derültség.) és krimikben. (ELNÖK: Értjük a derültség okát.) Nagyon szívesen látunk bárkit az egyetemi intézmények patológiáján, hogy hogyan alakult át alapvetően a patológia. Én úgy fogalmazom mindig, hogy a holtak tudományából az élők tudományává vált és a gyógyító diagnosztikus munka alapjává. Ugye nemcsak a diagnosztika alakul? És itt elnézést azoktól a diagnosztikus társszakmáktól, a laboratóriumtól és a képalkotóktól, amelyek egy-egy pillanatnyi helyzetet rögzítenek és nem egy végső diagnózist adnak meg. A patológia a biopsziás munkában is, tehát az anyagok szövettani vizsgálata során az élőből nyert biopsziákban is végső diagnózist ad. Egy diagnózisalkotó szakterület és manapság a terápia hatásosságának a lemérője. Vagy fokmérője. Másrészről az alapvető átalakulás, hogy a nagy anyagokból a kis anyagok felé megyünk el, és abból minél pontosabb diagnózist várunk. Tehát ma tűbiopsziákat csinálunk, kivéve a műtéti preparátumokat, aspirációs cytológiát, néhány sejtből mondjuk meg azt a diagnózist, amely a célorientált terápia alapja. Majd erre még utalni fogok a financiális kérdések kapcsán is, hiszen egy teljesen mesterséges szétválasztása van a diagnosztikus és a terápiás kasszának. Tehát nem fogják fel azt jogszabályra hivatkozva, hogy akár az OEP-en vagy nem tudom, milyen biztosítási rendszeren belül két kassza működik és a kettő között nincs átjárás. Közben, ha egy pontos patológiai diagnózis van, ami belekerül esetleg 20 ezer forintba, a négymilliós, ötmilliós terápiás költséget nem kell kifizetni. Most nem beszélek a terápiás vonatkozásokról, hogy hiába kezelek beteget. Tehát kizárólag financiális és örülök, hogy itt vannak a Pénzügyminisztériumból is. Okokra szeretnék hivatkozni. Mit von maga után? Egy nagyon fontos specializációt. Mindnyájan tudjuk a nagy patológusokat, Romhányi neve egy fogalom, aki mindent látott és tudott, ahogy szokták mondani a patológusoktól. Ma nincs olyan patológus és itt lévő, pedig abszolút kiemelkedő szakemberek vannak a patológia részéről, aki mindent tud. Ma specializáció van. Ez viszont két következményt von maga után, hogy a szakemberképzést alapvetően át kell alakítani és a rendszerben lévő pénzeket igenis centralizáltan kell alkalmazni. Itt átalakulóban van a kórházak bezárása, anyagok áttelepítése, megváltozása, de ez köszönőviszonyban nincs a patológia területén megvalósuló centralizációval, ahol pedig az anyag szállítható. És itt nincs a szakmának lehetősége. Ezt egy problémaként vetem fel, amit úgy érzek, hogy a jövőben ezzel foglalkozni kell.
Na most, mindez a személyi kérdéseket veti fel. Az előző 2000-es beszámolónkban vészharangot kongattunk meg, akkor a nyugdíjasokkal együtt körülbelül olyan 290-300 patológus dolgozott. Ma ez csökkent és a nyugdíjasok száma ma nagyon emelkedett. Alig lehet találni majdhogynem 60-on felüli szakembert, néhány határeset is van a jelenlévő kollégák részéről, sajnos én már nem ide tartozom, de számos olyan kolléga fog kimenni fizikailag vagy szellemileg a rendszerből és nincs utánpótlás. Akkor is jeleztük, de most vidéki kórházakban egy-két személy vagy másfél személy látja el a patológiai ellátást, aminek az alapján terápiás beavatkozások következnek, amelynek óriási anyagi következménye van. Elnézést, szándékosan erre hivatkozom, nem az erkölcsi részére csak, mert hiába, vagy éppen nem megfelelő terápiában részesülnek a betegek.
Ezt a fiatalok képzésével lehet megvalósítani és itt pozitívum, hogy éppen egyik tanártársam, Kopper professzornak a hathatós segítségével belépünk az európai képzési rendszerbe, de azáltal, hogy a mi patológusaink európai diplomát fognak szerezni, kinyílik a kapu és tízszeres fizetésért elkapkodják a magyar patológusokat. Tehát ha én az - és itt mint egy intézetvezető beszélek, de - orvosoknak 150 ezer forint bruttó fizetést tudok adni és a sokat emlegetett paraszolvenciát, azt hiszem, nem kell emlegetnem, hogy ez a patológiában nem létezik, tehát amíg 80-100 ezer forintot tudunk fizetni a patológusoknak, addig itt nem lesz patológusképzés és ez, mint egy indikátor, aláássa az egész orvosképzést.
De, és itt utalnék arra, hogy mennyire rossz még így is az elosztás a TVK-ra. Két, számomra teljesen érthetetlen pont, amit logikusan nem tudok felfogni: nagy nehezen kiharcoltuk a miniszter asszonynál, az OEP-nél, hogy a boncolásokat nem lehet TVK alá tenni, legfontosabb minőségellenőrző rendszer. Úgy tudtuk, hogy benne van, ugyanúgy a szülés. Teljesen érthetetlen módon kivették. A boncolást mi nem tudjuk generálni, a halottak számát és adott esetben a szükséges boncolások számát. Most úgy tudom, kivették, valaki valahol kihúzta a rendszerből, ami nem patológuskörökben is teljes megdöbbenést kelt. De ahogy megtörténik a specializáció, kórházak bezárása, a kórházaknak valódi lehetősége nincs, hogy specializált intézetbe küldjék az anyagot. Példát mondok: számos itt lévő, egy szakterület kiemelkedő képviselője, lágyrész, emlő, hogy magamat is említsem, máj, én nagyon szívesen ellátnék egy országos anyagot, tehát számos anyagot, de a TVK nem engedi. Senki nem fizet érte. Most mondhatom, hogy át lehetne csoportosítani és levelezhetnék, hogy fizessék ki, de ezt a kérdést meg kéne oldani, mert ez valamilyen módon gátja a centralizációnak és teljesen illogikus.
Nagyon nagy félelmünk van és miniszter asszonynak, valamint a Biztosításfelügyeletnek több levélben szóvá tettük, hogy ha a biztosítási rendszerben változás történik - de a jelenlegi rendszerben is - teljesen megoldatlannak látjuk az ellenőrzés kérdését. Mert ha több biztosító lesz - elnézést, hogy így fogalmazok - én úgy érzem, hogy nincs az a biztosító, amelyik nem az anyagi kérdéseket veszi előtérbe. Annak fogja adni a szerződést, aki legalacsonyabban végzi el azt a feladatot. Hiába írjuk mi le pont szerint, hogy hogy kell, lesz egy-egy bírósági ügy, de nagy tömegben, gyakorlatilag jelenleg nincs biztosításfelügyelet szakmai rész. Csak az egyes kiugró esetekben. Ezt mi több alkalommal leírtuk, Kovácsy Zsomborral is beszéltem személyesen, illetve írásban elküldtem ezt az anyagot. A legutolsó levelem augusztus valahányadikán ment a júniusit követve. Még semmiféle visszajelzést nem kaptam és olyat se, hogy üljünk le és tárgyaljuk meg, hogyan lehetne ezt változtatni. Erre mondhatják azt, itt ül az országos felülvizsgáló főorvos, aki amellett egyetemi docens, aki amellett főállásban itt van és kap, azt hiszem, 40 ezer forint bruttó díjazást ezért a tevékenységért.
50.
PÉ 51 (Schaff Zsuzsa)
Ugyanez a területi felügyelő főorvosokra is igaz. Ki várja azt el, hogy 40 vagy 20 ezer forint bruttóért ő szakmailag ellenőrzi ezt? Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt ne engedjük ki, bármilyen biztosító rendszer kezébe ne tegyük át, mert az a szakma és a legfontosabb ellenőrző funkció, minőségellenőrző funkciónak a kiesését fogja jelenteni.
Azt szeretném kérni, és ezzel a többi kollégámnak is, természetesen a kérdésekre is nagy örömmel válaszolnánk, hogy én nagyon szeretném, és úgy tudom, hogy ebben az előterjesztésben is szerepel, hogy a minisztériummal együtt egy úgynevezett intézkedési tervet záros határidővel valósíthassunk meg. Csak azt szeretném kérni, hogy ez ne egy előadó szintjén történő tárgyalások formájában történjék, aki aztán elfelejti és senkire nem tudunk hivatkozni, hanem olyan szintű minisztériumi emberrel, a döntésben valóban szerepet játszó szakemberrel tárgyalhassunk és munkálhassuk ki záros határidőn belül ezt az intézkedési tervet, amely esetleg segítheti, hogy a patológia ebből a mélyrepülésből kikerüljön, és főleg a jövőt figyelembe véve a fiatalok itt tartásában és az egész magyar diagnosztika és terápia fejlesztésében részt vehet. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen, professzor asszony. Úgy tudom, hogy Keller Éva professzor asszony is kívánna szólni.
Prof. Dr. Keller Éva, az Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet igazgatójának szóbeli kiegészítése
PROF. DR. KELLER ÉVA, az Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet igazgatója: Tisztelt Bizottság! Tulajdonképpen professzor asszony elmondta a patológia helyzetét és teljes mértékben egyetértek, mint társszakma. Ugyanakkor az igazságügyi területről kivonul teljes egészében az Egészségügyi Minisztérium, és itt nincsen semmi finanszírozás, semmi kapcsolódás. A két szakma mindenesetre együtt van bizonyos területeken, például a boncolásnál.
Külön meg szeretném erősíteni, hogy az egyetlen minőségbiztosítás a patológiákon a boncolás. Boncolások nélkül nem fogunk tudni értékelni. A Biztosítási Felügyeletnek dolgozik az intézetünk, tehát bizonyos részeket értékel. Amennyiben nincs hozzá boncjegyzőkönyv, az utolsó mentsvárat elvesszük az orvosoktól és a védelmüket, ha nem tudjuk elvenni a TVK-t tőle. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenképpen el legyen véve a TVK, és megmaradjon ez a minőségbiztosítási terület.
Szeretném, ha a patológiánál, amikor tárgyalásra kerül, bekerüljön a területi boncolások kérdése. Ez számos jogszabály-változtatás miatt van, nem szeretnék róla beszélni, azt kérem, hogy mindenképpen vegyék be a területi boncolásokat ebbe az anyagba, mert nagyon fontos lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Akkor megnyitnám a vitát, a kérdések, hozzászólások lehetősége következik. Azt javaslom, hogy most az ügyhöz és az előterjesztett anyagokhoz szóljunk hozzá, és majd a végén vegyük elő az állásfoglalás kérdését. Vojnik Mária képviselő asszony!
Kérdések, hozzászólások
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Afelől szeretnék véleményt hallani vagy tájékoztatást, az előterjesztők és az előzetesen megküldött írásos anyagok is arról szólnak, hogy a hystológia, cytológia, a molekuláris diagnosztika ma már elengedhetetlen része a korszerű orvoslásnak. Nemcsak a patológus szakma miatt, hanem a célzott terápia miatt is. Így tehát elsősorban most az Egészségügyi Minisztérium képviselőit szeretném megkérdezni, hogy a diagnosztikus és terápiás protokollokban véleményem szerint benne foglaltatnak ezek a kötelező diagnosztikai eljárások, és a másik oldaláról van ennek egy kézenfekvő szabályozása, vagyis hogy akkor tekinthető egy kezelés korrektnek, ha a diagnózis felállításakor vagy a kezelés eredményességének ellenőrzésekor ezek a vizsgálatok megtörténnek. Vagyis a másik oldaláról az a kérdésem, hogy van-e erre nézve megvalósítási terv, hogy tudniillik akkor lehet elszámolni és finanszírozni egy betegség kezelését, ha abban egyébként a kezelő adatot közöl arra nézve, hogy ez a beavatkozás megtörtént. Úgy gondolom, hogy akkor nem kell kanosszát járni a patológusnak, hogy megengedjék neki, hogy részt vegyen a beteg kezelésében a baj megállapításakor, és nem kell mintegy igazoló jelentést küldenie a saját tevékenységéről, mert ezek a dolgok ma éppen olyan evidenciák kellene hogy legyenek, mint ahogy bármely orvoslásbeli evidencia a XXI. században. Akkor nem kell kérelemmel fordulni, mert nem tekinthető kezelésnek vagy bajmegállapításnak az, ahol a szakma szabályai szerint az ilyen típusú beavatkozások nem történtek meg, és ezeket nem regisztrálják, vagy nem jelentik.
Kérdezem a véleményüket, és a tervezetre is kíváncsi vagyok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Havas Szófia!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Én egy viszonylag rövid kérdést tennék fel, nem tudom, professzor asszony tud-e rá válaszolni, vagy a minisztérium képviselői, hogy nem is annyira a patológia, mint a patológusok helyzetét kérdezném ma az országban. Egyrészt az anyag is említi és saját tapasztalatom is, hogy alacsony a számuk, és rendkívüli módon elidősödött a szakma. Azt kérdezném, hogy ma hogyan látják az országban, azokban az intézményekben, ahol mondjuk elsősorban manuális szakmákat végeznek, és amelyekhez mondjuk nélkülözhetetlen gyakorlatilag egy patológiai háttér megléte, vagyis cytológiai vagy hystológiai vizsgálatok végzése, hogy hogyan állunk az országban intézmények vonatkozásában patológusokkal? Magyarul: milyen az ellátottság, illetve milyen biztonsággal lehet ezekben az intézményekben végezni azokat a beavatkozásokat, amelyekhez patológusháttér elengedhetetlen? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Azt szeretném megkérdezni, hogy itt szó volt a területi boncolásokról vagy a vidéki boncolásokról, hogy az elvégzett boncolások arányában milyen súllyal játszanak szerepet a nem anyaintézményben, hanem a más társkórházakban végzett boncolások, és ez még inkább megnehezíti a patológusok helyzetét, szerepét, hiszen ki kell szállni a boncolás elvégzésére. Ez még inkább elvonja a diagnosztikus munkától. Tehát ez is oka annak, hogy visszaesett a boncolások száma az anyaintézetekben.
A másik pedig: most folyik egy felülvizsgálat annak a tekintetében, hogy hol lehet daganatos betegeket kezelni, illetve hol, milyen sebészeti beavatkozásokat lehet végezni. Ezt párhuzamosan nem kívánják-e összekapcsolni azzal, hogy van-e ennek patológiai és laboratóriumi háttere, és akkor így kiadni ezeknek az intézeteknek, osztályoknak, sebészeteknek az akkreditációját, hogy van-e mögötte biztos diagnosztikai háttér, mert akkor nem ér semmit az egész, ha úgy műtenek, hogy nincs biztos szövettani és cytológiai háttér ezek mögött.
Az anyag említi, hogy bizonyos informatikai módszerekkel összekapcsolt patológiai osztályok működnek, hogy mennyi ezeknek a száma és milyen fejlesztéseket tervez a minisztérium ebben a vonatkozásban. Tényleg tarthatatlan az egész finanszírozási kérdés, mert elég nevetségesen hangzik, de a vidéki boncolások kapcsán a patológus még mindig járóbeteget boncol, tehát járóbetegként számolják el a vidéki boncolásokat. Mikor kívánnak már ettől eltérni, és mikor kívánják véglegesen, rendesen finanszírozni és a helyére tenni ezt a kérdést? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Egy kérdést szeretnék feltenni a centralizációval kapcsolatban. Ha jól értettem, akkor itt arról van szó, hogy valamiféle szakmához kötődő, központi szakmai irányítás, forráselosztás segítené a patológia hatékonyságát.
60
la/61. Mikola
Egy olyan tendenciát látunk Magyarországon, de nemcsak itt, máshol is, hogy bizonyos szakmák, így a patológia is sokszor vállalkozás formájában működik, ma a gazdasági törvény széles lehetőséget ad mindenféle nyereségérdekelt, nonprofit, sőt közhasznú gazdasági társaságok létrehozására. Magyarországon is látunk egy ilyen folyamatot, a patológiában is és ez nyilván ki fog teljesedni, hiszen ez egy jó vonal, az egzisztenciavállalkozásokat támogatni kell, az egzisztenciavállalkozáson azt értjük, hogy ezek szakmai vállalkozások. Egy ilyen centralizációs törekvés esetén, ezzel teljesen egyetértek, tehát ahol van valami egységes központból jó értelemben vezényelt szakmairányítás és racionális forráselosztás. Egy ilyen rendszerben hogy lehet kezelni az eléggé elburjánzó egzisztenciavállalkozásokat? Köszönöm szépen.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KNDP): Köszönöm a szót. Ehhez kapcsolódó a kérdésem. Mindenképpen érdemes egyes speciális területeket centralizálni. Hogy kerül oda a vizsgálandó anyag? Van-e rendszere ennek a szállításnak? Tudom, ez egy nagyon pici része az egésznek. Van-e rendszere ennek? Ki fizeti és mi a módja?
A másik kérdésem: klinikapatológiai értekezletek, amik a sava-borsa amúgy az kórházi orvoslásnak. Az anyagban szerepel, hogy ezeknek a száma csökkent. Van-e erre valami valós szám vagy pedig a tendenciát érezzük csak?
A harmadik dolog pedig, hogy a rezidensek száma nyilvánvalóan jelentősen csökkent a patológusképzésben. Tudunk-e valami jövőképet adni a fiatal patológusoknak azon kívül, hogy elmennek külföldre? Köszönöm.
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Egy rövid kérdést szeretnék feltenni. A diagnosztikus szakmában mindenütt gond a szakemberhiány. Mondok egy másik példát: a képalkotó eljárások. Rutinszerűen használják a telemedicinát. Lát-e a professzorasszony lehetőséget abban, hogy egy metszet elkészítéséhez, amihez nem szükséges szakorvos, jól képzett szakember kell, a metszetet esetleg a telemedicina segítségével el lehetne konzultációs célból elküldeni akár centrumokba is?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky András!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Hát igen, a metszethez az anyagot el kell készíteni, ki kell választani a preparátumból azt a területet, ami sajnos nem tudja nélkülözni az orvos jelenlétét. Egyrészt a Surján igazgató úrtól kérdezném, hogy hogy áll ezeknek az indikátoroknak a kérdésköre. A tárgyalás alatt lévő tb-törvény kifejezetten arról rendelkezik, hogy a különböző intézmények összehasonlítása érdekében egy egységes indikátorrendszert kell felállítani, és miközben nagyon informatív a kapott anyag, ez inkább csak a kérdések sorát gyarapítja, nem arról tájékoztat minket, hogy itt vagy ott áll, tehát hogy áll ez az egész kérdéskör, mert a hatályba léptetéshez nagyon közeleg.
Sápi docens urat kérdezném, mint az ÁNTSZ vezető orvosa, hogy mennyiben rendezett a magánrendelők, az egynapos sebészet kérdésköre, tehát van-e ellenőrzés. A jogszabály kimondja azt, hogy minden élőből eltávolított szövetet, bizonyos szemlencse kivételével, szövettani vizsgálat alá kell vetni. Az utóbbi időben örvendetes vagy nem örvendetes módon a különböző magánjellegű tevékenységek megnövekedtek és tapasztalatból is mondhatom a saját osztályunkat illetően, hogy bizonyos szakmák esetében nem is találkozunk ilyen anyagokkal. Van-e erre kapacitás vagy ellenőrzés, illetve van-e ellenőrzés egyáltalán, tehát központilag kiadják-e ellenőrizni?
Szintén kérdezném, hogy az önálló szakorvosi rendelőintézetek patológiai kódja hogy áll, illetve hogy nem áll. Ezt a minisztériumtól kérdezem. Itt a volumenkorlát kapcsán derült ki, hogy az önálló szakrendelő intézetek esetében a diagnosztikus finanszírozás, miután önálló kóddal nem rendelkeznek, nem számolhatnak el. Valóban nem ő nézi meg, csak az adott intézmény, ahová bekerülnek ezek az anyagok, azokra az önálló szakrendelőkre vonatkozó volumeneket nem kapnak. Ez semmiféleképpen nem rendezett, úgy gondolom, hogy ez nem vita tárgya, ez tény és való. Professzor asszony mondta, hogy a nagy felől megyünk a kicsibe, a diagnosztikát illetően, de abban, gondolom, egyetértünk, hogy a nagy nélkül kicsi nincsen. Ezt szögezzük le, mert azt az érzetet kelti az emberben, hogy talán előbb-utóbb eljutunk odáig, hogy a molekuláris patológia elegendő, soha molekuláris patológiát sem cytológia, sem hystológia nélkül nem lehet végezni. Ez ezt jelenti.
Van-e olyan információ, a minisztériumot kérdezem, mert valahol hallottam, hogy a területen elhunytak boncolásával iszonyú nagy gond van. És valóban hozott anyagból dolgozik a szakma, tehát itt ebben az esetben volumenkorlátot meghatározni nem lehet. És ez a hystológiára is érvényes. Mi nem tudjuk generálni a hystológiai vizsgálatok számát, mi már az adott klinikai osztálytól kapunk és már az adott klinikai osztály esetében érvényesül egy bizonyos volumenkorlát, tehát logikailag sem fér össze az egész. Ez érvényes a területi elhunytakra, de vannak olyan információk, hogy a jövő évtől kezdődően talán a rendőrorvosi vizsgálatokat is mintegy rá akarják terhelni, tehát az egy-szakértős vizsgálatokat is rá akarják terhelni a szakmára, azaz ezt a jellegű tevékenységét a rendőrség mintha fel akarná számolni. Van-e ilyen információ? Igaz vagy sem?
Az utánpótlás kérdésére csak egy megjegyzést tennék. Nyilvánvalóan anyagi jellegű problémák vannak, a professzor asszony hogy látja, a szakma presztízséért mit tud tenni. Én büszke vagyok, hogy Sebő professzor úr tanítványa voltam. A Sebő professzor úr büszke arra, hogy ő Baló-tanítvány volt. Hogy áll a szakma ezen a területen? Mi a véleményük ezzel kapcsolatban? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki még kérdezni vagy hozzászólni? Nyul képviselő úr!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Ugyan nem vagyok patológus, de örülök, hogy azon orvosok közé tartozom, aki Romhányi-tanítvány volt és meggyőződésem, hogy a patológia az orvosképzésnek is alapja. Tehát a jó iskolák kitűnő orvosokat tudtak nevelni és kiváló patológiai iskolákból jöttek ki nagyon jó klinikusok. Ez az egyik oldala. Az orvosképzésnek is kritériuma az, hogy milyen patológiai iskolák működnek orvosegyetemeken.
Az is mindennapi probléma már, hogy a területi kórházakban kiszállásos alapon történik a boncolás és sokszor az orvosigazgatók felmentést adnak az boncolás alól egyszerűen anyagi okok miatt. Az pedig, hogy a TVK-t korlátok alá szorítjuk, az a terápiát is tönkre fogja tenni előbb-utóbb és ezt valóban nem lehet elfogadni. Ha pedig nem tudjuk a fiatalokat itt tartani és a képzést valahogy megoldani, az egész orvostudomány minőségileg rendkívül rossz helyre fog kerülni. Köszönöm szépen.
70.
PÉ 71
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én is szeretnék egy kérdésre ráerősíteni, vagy pontosabban ebben valamilyen egyértelmű választ kapni az egészségügyi tárcától. Akkor most a boncolásnál van-e volumenkorlát, igen vagy nem, vagy pontosabban e tekintetben a 2008. évi finanszírozási elképzelések és tervek hogyan néznek ki, hiszen nyilván a minőségbiztosítás szempontjából fontos az, hogy ezen a területen az igényeket a szakma ki tudja elégíteni, és itt ne legyen olyan típusú finanszírozási határ, mint a klinikumban. Nyilván ez fontos számunkra, úgyhogy ebben szeretném, ha a tárca egyértelműen állást tudna foglalni.
Tisztelt Bizottság! Akkor sokféle kérdés, észrevétel elhangzott. Akkor valamilyen menetben és sorrendben kérnénk a válaszokat. Ki kezdi?
DR. TÍMÁR KRISZTINA főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium): A tárca megválaszolja a hozzá érkezett kérdéseket, és utána pedig a szakma.
ELNÖK: Jó, akkor tessék parancsolni, Tímár Krisztináé először a szó.
Válaszok az elhangzott kérdésekre, felvetésekre
DR. TÍMÁR KRISZTINA (főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium): Remélem, hogy létjogosultsága is van a hozzászólásunknak vagy állásfoglalásunknak, a diploma megszerzéséig négy évig TDK-s voltam a Baló-intézetben és tudományos munkák végzésére is megfelelő minősítést kaptam a máj és a vese amyloidozisáról szóló tanulmányomért, tehát valami alapja is van.
A tárca a következőt mondja a finanszírozásról. Hosszú idő óta a kódkarbantartó bizottság is dolgozik rajta, Sápi tanár úr is a kódkarbantartó bizottság tagja, és az ő kifejezett kérésére hosszú átvizsgálásra kerültek a patológia finanszírozási kérdései. Ebben megállapításra került, hogy ugyan azt mondja az OEP, hogy a HBCS-ben benne van a patológus szerepe is, de azért érzékelni kell mindannyiunknak, hogy ezt egy virtuális benne lévő finanszírozásnak mondhatjuk, mert ha az intézményben fekvő beteg számára kért szövettani vagy egyéb vizsgálatok a patológia szempontjából történő vizsgálatok, akkor, ha nem az intézményben történik a megfelelő vizsgálat, a visszafinanszírozása a két kórház között, illetve a patológia szempontjából nem igazán történik meg, mondhatnám azt is, hogy nem történik meg.
Ha járóbeteg-szakrendelés formájában számolódik el a patológiai beavatkozás, akkor ezeknek a járóbeteg-szakmakódoknak, a patológiai beavatkozásoknak van finanszírozása, csak nagyon kevés, hogy finom legyek.
Ami a mi vizsgálatunkat illeti, az a megállapodás született, hogy kiegészítő HBCS készítése van folyamatban, ami arra irányulna, hogy minden olyan vizsgálat esetén, ami a patológus feladatait látja el, akkor ez a kiegészítő HBCS mellétéve, az a finanszírozás a patológust fogja érinteni, illetve a patológus fogja megkapni.
Átvizsgálásra kerültek továbbá azok a molekuláris biológiai eljárások, amelyek a patológiai diagnózisokat előreviszik. Ezeknek a vizsgálatoknak az áttekintésénél valóban így van, és ez egy hiányosságunk volt, és a szakfelügyelő főorvos úr hívta fel rá a figyelmet, hogy 2004-ben már döntés született a kódkarbantartó bizottságunknál, hogy egy speciális vizsgálat, egy molekuláris biológiai vizsgálat bekerüljön, ezt a hiányt most pótoljuk, és a most megjelenő módosított finanszírozási jogszabályba bekerül, hogy a kijelölt patológiák, onkológiák, illetve az egyetemek ezt a vizsgálatot elvégezhessék.
Mindannyian tudjuk, hogy a molekuláris biológiai vizsgálatok keretszám alapján történnek, tehát a finanszírozás egy külön keretet határoz meg, és az ezekben lévő vizsgálatoknak, intézményeknek a keretszámát a miniszter asszony, illetve a mindenkori miniszter határozza meg, nemcsak most, hanem évekkel ezelőtt is.
Azt kell mondanom, hogy az évekre visszamenőleg nézve, és szellemi munkánkat is beleadva, úgy érzékelem, nagyon nehéz a bizonyos lobbik kivédése. A szakma megteszi, mind a laborszakma, mind a patológus szakma, mindenki, aki használja ezt a diagnosztikai eljárást, megteszi az elmúlt évek és a hozzáérkezett anyagok számának átvizsgálását követve, megadja azt a keretszámot, amit ő szeretne csinálni, mert a hozzá érkező anyagok, illetve a tőle kért vizsgálatok száma ezt indokolja. Ezek a számok sajnos, mindig többek, mint a megengedett finanszírozási keret, és ezen belül nagyon kevés mozgástér van. Én ebben nem tudok állást foglalni, hogy a döntések miért úgy születnek, ahogy születtek. Vannak benne szakmai döntések, de nem mindig vannak benne szakmai döntések, vannak egyéb elképzelések is.
Úgy érzékelem, hogy a HBCS-kérdésében és a német pontszámok emelése valójában most a kódkarbantartó bizottság másfél éves feladatával, soron kívül, óriási nagy munkával az összes homogén betegségcsoport és járóbeteg szakmakódoknak az egész finanszírozási átvizsgálása történik tételesen, tehát a valós szakmai tartalomnak, illetve a finanszírozásnak a meghatározása érdekében óriási adatfeldolgozással, tehát nem úgy, hogy tíz kórlap és akkor azoknak a betegségeknek, hanem minden egyesnek. Nagyon sokan vannak benne, nagyon nagy munka. Biztos, hogy ki fog jönni egy olyan érték, amely a valóságban megmondja, hogy mennyi a valós értéke ma egy beavatkozásnak vagy egy diagnosztikai vagy terápiás kezelésnek, hogy aztán erre a későbbiekben valós érték jöjjön ki. Utoljára 1994-ben volt értékelés, tehát nagyon sok idő telt el azóta, a költségek azóta megváltoztak, tehát most megpróbálunk létrehozni egy valós költségszámítást, ami aztán nem jelenti azt, hogy valóban ez a finanszírozás így fog történni.
Tehát részemről a finanszírozásról ezeket tudom elmondani. Bocsánat, még a legfontosabb kérdés a TVK mentesítése. Én egy őszinte ember vagyok, a szakmai főosztály megtette az előterjesztést a szakmai indokkal együtt a TVK-mentesítésre. A döntés nem így történt. Most, hogy ide kellett jönni, ismételten feltettük a kérdést, hogy ezt meg fogják tőlem kérdezni, és a válasz mi lesz. Tehát nekem válaszolnom kell, hogy gondolkodunk rajta, tehát a TVK-mentesítésen. Én mást nem mondhatok. Nem az én szintem a döntés, a munka elkészült. (Dr. Mikola István: Értjük.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Világos.
DR. TÍMÁR KRISZTINA főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium): Még a minisztériumot érintő kérdésekre Szy Ildikó válaszolna.
DR. SZY ILDIKÓ (Egészségügyi Minisztérium): Jó napot kívánok! Akkor a bemutatás megtörtént. A minőségügyi osztályt vezetem. Két kérdés érinti a mi szakterületünket a feltett kérdések közül. Megfordított sorrendben válaszolnék. Először Csáky képviselő úr indikátorokra vonatkozó kérdésére.
Tulajdonképpen az, hogy itt ülünk ma és a patológiáról beszélünk, azt gondolom, hogy pont ezzel a kérdéskörrel függ össze. A minőségi indikátorok vizsgálata azt a célt szolgálja, hogy jelzőrendszer legyen, jelzőszám legyen az egészségügyi ellátás minőségére vonatkozóan. A felmérés is arra volt jó, hogy jelezte több területen, többek között a patológia területén, hogy mélyebb, alaposabb vizsgálatra van szükség.
Magyarországon indikátormérésre, gyűjtésre több különböző szervezet vállalkozott az elmúlt években. A minőségügy fejlesztése, folyamatos javítása céljából gyűjtöttek indikátort különböző szakemberek, ugyanakkor az utóbbi hónapokban, egy évben felmerült egy másik cél: az nem a minőségfejlesztés, hanem inkább a büntető, szankcionáló célkitűzése a minőségi adatok gyűjtésének.
Azt gondolom, hogy felső vezetői döntés az, hogy az összegyűjtött indikátorokat mire használjuk, ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy egy problémára hogyan kérdezünk rá, az már a cél által meghatározott. Tehát az indikátorok kérdéskörében el kell dönteni az egészségpolitikusoknak azt, hogy minőségfejlesztésre önkéntesen, valóban a szakmai munka minőségének feltárását kezdeményezzük, vagy 50-60 adatot, különböző adatrendszereket kényszerítünk intézményekre, és ezeket nyilvánosságra hozva, a szolgáltatókat bármilyen kellemetlen helyzetbe is hozhatjuk. E két szélsőség között kell valamilyen köztes átmenetet képviselnünk.
A szakfelügyelet létrejöttével a szakfelügyelő főorvosok feladata az, hogy a szakmai protokollokban megfogalmazott mérhető minőségi mutatókat ellenőrizzék. Jelenleg öt szakterületen gyűjtünk célzott indikátorokat az ellátásra vonatkozóan, decemberre készül el ennek a jelentésnek az összegzése. Nagyon szívesen, ha igényt tartanak rá, megküldjük és bemutatjuk azt a munkát, ami a szakfelügyelet és a minőségfejlesztés területén ebben az évben készült.
80
la/81 (Sy)
Ehhez kapcsolódik a protokollok készítése. Az elmúlt évben minden szakterület készített nagyon sok protokollt, ezek között ki kell emelnem a patológiát, amely a szakterületéről nagyon sok témában írt módszertani levelet, ugyanakkor az elmúlt évben azt tűzték ki célul, hogy ezeket a protokollokat és irányelveket nem szakterületenként, hanem multidiszciplinárisan készítjük el, tehát egy-egy betegutat lefedően minden érintett szakterület bevonásával készül ez a protokoll. Jelenleg az onkológia területén küzdünk most már lassan egy éve, hogy ilyen jellegű anyagok készüljenek. Ugyanakkor, amiről be tudok számolni, például az emlőrák vonatkozásában van egy multidiszciplináris protokollunk és ennek az alapján egy olyan finanszírozási protokollt készítünk, amire képviselő asszony is célzott, ami a betegutat lefedve a valós szükségletek alapján, a bevont társszakmával együtt nagyon pontosan rögzíti azokat a finanszírozási tételeket, amelyeket a társadalombiztosítás az adott beteg ellátása során kifizet és vállal. Én azt gondolom, hogy ez egyrészt mintaértékű lesz a protokollok tekintetében, másrészt az egész HBCS-rendszernek az objektivitását és valós költséghátterét bebizonyítani, illetve lefedni fogja.
Ugyanakkor el kell mondani, hogy ezek a munkák nem mennek gyorsan, mert azok az emberek, akik ebben részt vesznek, a betegágy mellett több műszakban dolgozó orvosok, ápolók, tehát mind a szabadidejük mellett vállalják ezt a tevékenységet, tehát nem várható el tőlük az, hogy iszonyú tempóban készüljenek, ezért egy picit lassabbnak tűnik ez a munka, mint amennyire szeretnénk. Ennyit tudtam mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főigazgató úr, Surján György úr következik.
DR. SURJÁN GYÖRGY (Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet): Köszönöm szépen. Kapcsolódnék az indikátorokkal kapcsolatban elmondottakhoz, hiszen a kérdés részben hozzánk is szólt. Intézetünk együtt dolgozik a Biztosításfelügyelettel egy indikátorkészlet kidolgozásán. Azonban a minőség egy sok szempontú valami, tehát más a Biztosításfelügyelet vagy a biztosító számára értelmezett minőség, mint a beteg vagy az orvos számára értelmezett. Éppen ezért is van az, amit Szy Ildikó mondott, hogy sokan foglalkoznak indikátorok előállításával és mérésével és ez talán így természetes. Ami problémát mi látunk, az az adott minőségnek a kérdése. Részben statisztikai adatokból, részben a személytelenített finanszírozási jelentésekből tudunk dolgozni és nagyon sok minőségi adatot, minőségi problémát látunk, aminek a legjobb gyógymódja meggyőződésünk szerint az, hogy ha elkezdjük az adatokat sokcélúan használni. Ennek érdekében működik intézetünk honlapján egy interneten elérhető adatbázis, ami bárki számára ezeket statisztikailag vizsgálhatóvá teszi. Hadd csináljak ennek most itt egy kis reklámot és kérném, hogy a képviselők vegyék ezt igénybe és használják, és ha valami abnormális dolgot látnak benne, akkor jelezzenek vissza nekünk, hogy ki tudjuk nyomozni és ki tudjuk tisztítani az adatokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Örömmel vesszük, hogy az ESKI kiadványaira vagy a honlapján megjelenő új anyagokra ezzel kapcsolatban is, meg egyébként is felhívja a bizottság tagjainak a figyelmét, akár a titkárságon keresztül és ezt továbbítani tudjuk. (Dr. Surján György: Élni fogunk a lehetőséggel. Köszönöm.) Köszönöm szépen. Schaff Zsuzsa professzor asszonyé a szó.
PROF. DR. SCHAFF ZSUZSA (Patológiai Szakmai Kollégium): Köszönöm szépen. Ha megengedi elnök úr, gyorsan válaszolok néhány kérdésre és szeretném, ha a kollégáim az egyes speciális kérdésekre kitérhetnének.
Vojnik Mária képviselő asszonynak azt szeretném mondani, hogy részben megválaszolásra került, hogy a HBCS-ben lévő patológia gyakran virtuális. Ez különösen akkor érvényesül, nem akkor, amikor egy appendektomiás anyagot kell vizsgálni pár ezer forintos vizsgálatért, de ha mondjuk egy bonyolultabb tumordiagnosztikáról van szó, ami elviszi a HBCS értékét. Tehát hiába beszélünk homogén betegcsoportról, néha egyes vizsgálatok értéke magasabb, mint a sebészeknek általában jutó összeg. És itt sajnálatosan, minél magasabb szintű egy intézmény és itt kiemelten említeném meg, nemcsak azért, mert én is egyetemi ember vagyok, az egyetemek helyzetét, tehát a kiemelt intézményeket, ahová a bonyolultabb esetek kerülnek műtétre például. Azoknak a patológiai feldolgozása is sokkal több, és ez a progresszív betegellátás nincs beépítve a rendszerbe, illetve olyan csekély mértékben, hogy nem fizeti. Mindenki ismeri Kupcsulik professzor úr vehemenciáját, akivel én mint társpatológia napi vitában vagyok, aki odaírja nekem, hogy patológiai alapvizsgálatot kérek. Hát erre azt mondom: és mi lesz a beteggel? Hát azt mondja: elviszed az összes HBCS-met. Most vért adjak a betegnek, etessem a beteget vagy esetleg tiszta ágyneműt adjak? Tehát ez napi szinten rendkívül élesen vetődik fel. Benne van, de nincs is benne. Viszont ezzel kapcsolatban nagyon örvendetes, amit itt hallhattunk, ha az megvalósul, ha valóban itt történik valamifajta elkülönítés.
Havas Szófiának: én erre azt mondom, hogy olyan intézménybe, bármilyen kiváló az a patológus, ahol egy van és egy részállásban bejáró 70-80 éves patológus, ott nem lesz minőségi munka. Nagyon örvendetesnek tartom azt, ha a sebészeti és az onkológiai akkreditációval kapcsolatosan a patológiát is mellérendelik. Mert valahogy nagyon elfeledkeznek erről, mint hogy ha nem volna lényeges, hogy azt az emlőt hogy veszik ki, hogy operálják vagy azt a malignus tumort utána mivel kezelik. Ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés. Én úgy ítélem meg, hogy nincs igazi biztonság ott, ahol minimális a személyi feltétel. Manapság - az általunk rendkívül nagyra becsült Romhányi professzor úr mindent tudott - a patológia megváltozott, nem tudhatunk mindent. Ott ahol egy évben öt pancreas endokrin tumort látnak, ott nem szabad diagnosztizálni vagy ahol egy évben két Klatskin tumort látnak vagy egy májbeli gumót vagy egy tumort, ott nem szabad diagnosztizálni. És ezt a kórházigazgatók valahol nem veszik figyelembe, mert ott nekik pénzbe kerül, ha mondjuk elküldik xy-hoz konzíliumra, azt ki kell fizetnie. Ezzel szemben a saját patológusa majd ír valamit és a beteggel - már elnézést - nem tudjuk, hogy mi lesz. Tehát ez nagyon fontos.
Schvarcz alelnök úr felvetette a terület-vidék arányt. Majd megkérem Keller professzor asszonyt, hogy erre válaszoljon. Azt hiszem, az akkreditáció kérdésére utaltam.
Az informatikai rendszer. Csodálatos, létezik, több szimpóziumot tartottunk, ez a jövő útja, de tudomásul kell venni, hogy ez még jelenleg arra, hogy vidékről elküldjék konzíliumba, még ez így nem működik. Európai tendencia, most volt egy szimpózium több helyen, bevezetésre kerül, oktatásra csodálatos és a jövő ez lesz. Most utasították el például a Semmelweis Egyetem nagy pályázatát éppen ezzel kapcsolatosan, nem értjük, hogy miért, egy európai projektbe pályáztunk és visszajött, hogy ez nem aktuális, mert állítólag ilyen van, szerintünk nincs.
Mikola alelnök úrnak válaszolva: abszolút! Nagyon örülök, hogy a centralizációt ő is úgy látja, hogy támogatni kell, de nagyon oda kell figyelni az egyre szaporodó magánvállalkozásokra, ami ugyanakkor számunkra a túlélés, mert hát nem lehet azt, hogy mi nem privatizálunk, mi csak éhbérért dolgozunk, mert a fiatalok elmennek. Miért nincs patológus? Azért legyünk reálisak! Mert a legrosszabbul fizetett szakma, a legnehezebb szakma és ha elmegyünk egy társaságba és azt mondjuk, hogy patológusok vagyunk, akkor visszahúzódnak, hogy most nem ülünk egy asztalhoz, mint annak idején a vizeletet kóstoló orvossal sem ültek le az arisztokraták egy asztalhoz vagy legalábbis nem fogtak vele kezet. (Derültség.)
90.
PÉ 91 (Schaff Zsuzsa)
Itt nagyon fontosnak tartom azt, ami nincs szabályozva, hogy amikor létrejönnek ezek a vállalkozások nagyobb számban és várható, a kollégium ellenőrzése, véleménye legyen meg. Ne történhessen úgy, hogy csak a minimumfeltételek megvannak, kipipálom, és utána lehet, hogy egy nem arra alkalmas személy, nem megfelelő szinten leszerződik egy iksz biztosítóval, és mindnyájan tudjuk, hogy alkalmatlan arra.
Puskás Tivadar kérdezte a szállítást. Ez gyakorlatilag úgy történik, hogy ha körzetben van, átrohan valaki a metrón, például ha az egyik intézménybe szállítjuk, postán, de ennek a logisztikájának a kidolgozására éppen Mikó professzor úr adott be, és mi is beadtunk korábban számos tervet. Ez logisztikai kérdés, ahogy a H-Med meg tudta oldani országosan, mert pénzt vártak abból, miért ne tudná ezt megoldani egy jól szervezett terület?
A klinikopatológia. Azt hiszem, hogy erre nincs felmérés, de egy nagyon fontos probléma vetődik fel. Én, aki a Baló iskolán nőttem fel, és imádtam a nagy veszekedéseket, aztán Lapis professzor alatt, ahol minden repült és a jelzőktől kezdve egymásnak estek a résztvevők, ma bizonyos értelemben félünk nyílt klinikopatológiákat tartani, egyszerűen azért, mert ott ülnek a jogászok. Tehát ha nem ellenőrizzük, akkor nem tudom, hogy ki jön be, aki már ott várja a számunkra logikus, szakmailag magyarázható, a belefér mindenbe szakmailag, és eszünkbe nem jut kártérítést vagy olyan jogi eljárást indítani, amit az az eset magával vonna, mert ha ez lenne, átadnánk Keller professzor asszonyéknak az igazságügyi orvoslásba, de fél mindenki. Ehelyett van egy más formája a klinikopatológiáknak, hogy mi megyünk ki, nálunk rendszeresen, a gyerekklinikán és több helyen az osztályokra, és az orvosértekezleteken tárgyaljuk meg ellenőrzötten.
Sajnos, a nagy klinikopatológiák ma az érdekes esetek felé mennek el, mert a laikusok félremagyarázhatják, és abból mondjuk tévéhírek vagy Blikk stb. cikkek születhetnek.
A rezidensszám csökken, ezt nagyon szeretnénk változtatni. Azt hiszem, hogy ez egy külön megbeszélést érdemel, erre utaltunk. Ugyan most van elég rezidensünk, de két év után, amikor lejár a fizetése, akkor nagyon problémás, hogy már pénzért hová tudom elhelyezni a szakképzése idejére, mert azt mondja az a kórházigazgató, mindenki a patológián akar spórolni, nekem nincs sebészem, akkor inkább a sebészt vagy a belgyógyászt tartom meg.
Czinege képviselő úrnak: szakemberhiány a képalkotásban, telemedicina. Azt hiszem, arra utaltam a válaszomban.
Csáky András képviselő úr számos kérdésére azt hiszem, válaszoltak. Itt a nagy nélkül nincs kicsi, vagy kicsi nélkül nincs nagy, természetesen én itt a tűbiopsziára, aspirációs biopsziára utaltam, tehát a klasszikus szövettanra, ha elolvassák a Magyar Tudománynak éppen az általam írt részét, az erről szól, de teljesen egyetértek. Utánpótlás, a szakma presztízse, finanszírozás, tudomásul kell venni, hogy az embernek, most nem akarok materialista tanokra hivatkozni, egyszerűen valamiből meg kell élnie. Ha nem fizetjük meg, a tíz éve dolgozó szakorvosnak 160 ezer forint bruttót tudok adni, akkor nincs miről beszélni utánpótlásban, mert a fiatalok olyan területre mennek, ahol minimálisan meg tudnak élni. Remélem, hogy a patológiában nem kell fizetni a képzésért, az megölné, úgy tudom, hogy a kivételek között van, mert utána nem tudja miből visszafizetni. Tehát az egy nonszensz.
Azt hiszem, hogy itt a Romhányi iskolára már utaltam, az orvosképzés fontossága, ez az egyetemeken alapvető, és arra is, hogy számos vidéki kórházban nincs patológiai osztály. Itt felül kell vizsgálni azt is, hogy ott lehet-e és meddig terjedhet a sebészi beavatkozás.
Végül itt hallottunk Kökény elnök úrnak a minisztériumtól szóló választ, hogy gondolkodunk rajta. Mi nagyon reméljük, hogy ez a gondolkodás azt az abszolút orvosi logikát fogja közvetíteni, és úgy tudom, ha szabad azt mondani, miniszter asszony többek között nekem személyesen is megígérte ennek a megvalósulását. Persze, gondolom, őt is kötik a Pénzügyminisztérium szabályozásai, de ez egy annyira evidens mindenki számára, hogy merem remélni, hogy ezt mindenki belátja.
Köszönöm, és szeretném, ha a tisztifőorvosnak és néhány más kollégámnak is szót adnának.
ELNÖK: Keller Éva professzor asszony!
PROF. DR. KELLER ÉVA, az Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet igazgatója: Én a területen kívüli halottakról egy gyors összefoglalót. Területen kívüli halotton azt értjük, amikor a 34/1999-es BM-IM-rendelet következtében a tisztázatlan halálokok kikerültek az igazságügyi, illetve a hatósági boncolások köréből, ezek kerültek át a patológiákra. Ezek a legnehezebb halottak, hiszen ott el kellene dönteni, hogy mi baja volt a halottnak. Jelen pillanatban ezeknek a számát csak becsülni tudjuk, hogy ebből mennyit engednek el és mennyit nem, Budapestet tudom önöknek mondani, a mi intézetünk jelen pillanatban 1200 halottat boncol területen kívül. Ez egy iszonyatosan nagy szám, a pénteki napon ezért is mindenképpen jönni akartam, 30 halott került beszállításra.
Ezt azért tessék végiggondolni, hogy 700 halottra van TVK-nk. Tovább nem szeretném ragozni.
A következő: én soha nem megyek ki a sajtóhoz, ugyanis úgy gondolom, hogy a halottak ellátása nem lehet sajtó kérdése, és nem is szeretném kivinni. Ezért gondolom, hogy mindenképpen meg kell szüntetni a TVK-t, ezt így nem lehet csinálni.
A másik: a bizottság rendelkezésére tudom bocsátani, ugyanis én tudományos alapon begyűjtöttem a halálozást. Engem is meglepett, ugyanis a '90-es évektől drasztikusan csökkent a boncolások száma. Tehát ez megvan, Budapest lakosságára vetítve mindent feldolgoztam a KSH segítségével. Szívesen rendelkezésre bocsátom. Ennek az lett a következménye, mert ez azért nem jár következmény nélkül, hogy mi csökken ezzel együtt? Ezzel együtt csökken az öngyilkosok száma, az öngyilkosokon belül kiknek a száma fog csökkenni? Teljesen természetesen a gyógyszeres öngyilkosok száma, és ezen belül a nők gyógyszeres öngyilkossága. Tehát azt hiszem, hogy ez egy abszolút bizonyíték arra, és ezt szívesen odaadom önöknek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük a nagyon komoly, frappáns és tömör választ. Egyébként szívesen vesszük ezt a statisztikát. Köszönöm szépen. Nagyon rövid reflexiót kérünk szépen.
DR. SÁPI ZOLTÁN egyetemi docens, országos patológus szakfelügyelő: Tisztelettel köszöntöm én is a bizottságot. Mint országos patológus szakfelügyelő, szeretnék nagyon röviden néhány kiegészítést tenni.
Nagyon röviden a telepatológiával kapcsolatosan például technikailag ez a kérdés abszolút megoldható lenne, hiszen ott tartunk, hogy virtuális metszeteket lehet küldeni. De hogy fogalma legyen mindenkinek, hogy ez mit jelentene, ha ezt tényleg szeretnénk működtetni, a minisztérium meghirdetett egy pályázatot, el is nyertük, már egy éve, talán most lesz belőle valami. Két helyen tudnak felállítani egy olyan rendszert, ahonnan lehet virtuális metszeteket küldeni. Én vállaltam ennek az elemzését. Ez kerül 17 millió forintba. Az az idő, amit én ráfordítok, hogy ezeket a virtuális metszeteket átnézzem, az immunokat is hozzáértve, ez körülbelül háromszoros idő ahhoz képest, mint amikor normálisan megnézem a metszetet a mikroszkópban. Ennek a finanszírozása nulla, tehát nincs megoldva.
Tehát ha én felvállalok egy ilyen dolgot, akkor ez azt jelenti, hogy napokig oldhatom meg az eseteket, anélkül, hogy foglalkoznék a saját eseteimmel, és nem fizeti senki. Tehát egy ilyen országos hálózatnak a felállítása azt jelentené, hogy csak a technikai beruházás olyan 150 milliót igényelne, és utána meg kellene oldani a finanszírozását ennek a konzíliumnak, ennek a speciális konzíliumnak, hiszen itt semmit nem lehet elszámolni, tisztán szellemi munkáról van szó gyakorlatilag. Tehát ennyit a telepatológiához.
A klinikopatológiával kapcsolatosan vannak adatok, mert ezekre is rákérdezünk. Teljesen személyfüggő. Értelemszerűen, ahol egy patológus van vagy kettő, ott praktikusan nem tartanak, ahol olyan az illető, ott nagyon komolyan veszik, van olyan hely, ahol nyolcat is tartanak. Átlagosan a szakmailag elfogadott a négy lenne, és természetesen, ahogy hallottuk, ez aztán speciális kis klinikopatológiákra lebomlik, vagy tulajdonképpen ezek váltják fel. Gyakorlatilag nagyon vegyes a helyzet, nagyon sok helyen nagyon jól megy, nagyon sok helyen pedig teljesen hiányzik.
Csáky képviselő úr a magánvállalkozásokkal kapcsolatosan: ez egy nagy probléma. A szakfelügyeletnek elvileg lenne rálátása, de praktikusan nincs.
100
la/101 (Sápi)
Arról van szó, hogy ha egy sebész magánsebészeti tevékenységet vagy nőgyógyászati tevékenységet folytat, meg sem kapja az ÁNTSZ-engedélyt anélkül, hogy ne legyen patológiai háttere. A kérdés az, hogy abból a kivett anyagból mennyit küld el, illetve hova küldi. Sajnos nem egyszer egyszerűen kidobják ezeket a kivett anyagokat, limphomától kezdve a legkülönbözőbb, súlyosnak ítélt eseteket. Természetesen erről az embernek tudomása van, ha találkozunk ilyennel, a kórházigazgatónak jelezzük, megteszi a lépéseket, amik elég enyhék - meg kell, hogy mondjam -, de gyakorlatilag bizonyos esetekben egyszerűen nincs visszacsatolási rendszer, amiről reálisan meg tudnánk állapítani, hogy mennyi anyag kerül vagy vissza a kórházba anélkül, hogy megfelelő helyre kerülne vagy egyszerűen kidobják. Sajnos ez a probléma van. Nagyon nehéz ellenőrizni.
A rezidensképzéssel kapcsolatosan még csak annyit, hogy gyakorlatilag rezidenseket képzünk, a probléma ott van, hogy nagyon sokan lelkiismereti vagy tanulási kedvből elvégzik a patológiát, de rögtön el is mennek sebészeti vagy belgyógyászati szakvizsgát tesznek, mert valahogy meg kell élniük vagy pedig elmennek külföldre. Tehát relatíve vannak rezidensek csak nem válik belőlük patológus, legalábbis tartósan nem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nézzük meg az állásfoglalásra tett javaslatot, amit Csáky András képviselő úr készített. Köszönöm szépen neki. Efölött megnyitom a vitát. Schvarcz alelnök úr.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm. Az 5-ös ponthoz szeretnék egy kis korrekciót javasolni: a szakorvosok átlagéletkora, migrációja miatt jelentős hiány mutatkozik patológus-szakorvosban. És ott egyidejűleg megfelelő szakmai és anyagi perspektívát kell kínálni a területen dolgozók részére. Ezzel egészíteném ki. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm. Én egy kérdést szeretnék feltenni nagyra becsült szomszédomnak. "Indokolt a szakmai kollégium és a társaság hatáskörének erősítése". Ez mit jelent?
ELNÖK: Én összesen két területen szeretnék korrekciót. Az egyik a 3. bekezdésben az utolsó mondat, a szakmai felügyeletet szerintem senki nem akarja megszüntetni. Tehát én úgy fogalmaznám, hogy a szakmai felügyeletet erősíteni szükséges a privatizált osztályokon, szakrendeléseken. Ez lenne az egyik indítványom. A másik pedig, a következő bekezdést bővíteném a következők szerint: a patológia független és növekvő finanszírozása ... folytatódik, hogy minőségellenőrző funkciója maradéktalanul kihasználható legyen. És egy új mondattal folytatódna ez a vitára való tekintettel: a szakterületen alkalmazott népegészségügyi és minőségbiztosítási súllyal rendelkező eljárások finanszírozási korlátait fel kell oldani. Ezek lennének a kiegészítéseim. Mikola alelnök úr.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Én is szeretnék egy kiegészítést javasolni abból a megfontolásból kiindulva, hogy a patológiának mint szakmának, tudománynak, igen nagy felelőssége van a tényekre, adatokra alapozó egészségügyi makrostratégiák, az egészségpolitika kialakításában és az utóbbi években, talán évtizedben egy olyan tendenciát figyeltünk meg, bár ez most hál' Istennek kezd megfordulni, ami szerint a morbiditási, mortalitási adatoknak a validitása sokszor megkérdőjelezhető, hogy nagyon finoman fogalmazzak. Tehát én azt javaslom megfontolásra, hogy az első pontban az egészségügy átalakítása során kiemelkedő jelentőségű a patológia szerepe, az egészségügyi ellátórendszer népegészségügyi tényekre, adatokra alapozott megújításában, a minőségellenőrzésben, a költséghatékony gyógykezelésben. Feltétlen ezt a dimenziót megnyitnám, mert így lehet a patológiát, mint szakmát elhelyezni az egészségügyi ellátórendszernek a nagy folyamataiban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky András!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm. A kiegészítésekkel maximálisan egyet tudunk érteni, de ez a bizottság kompetenciája. Amit tanult kedves szomszédom (Derültség.) kérdez, az tulajdonképpen a magánosítás előretörése a szakmán belül, a szakmai irányításnak a fellazulását vonja maga után. A szakma is erről nyilatkozott, ez arra utalna, hogy valamilyen olyan metódust kellene rendszerbe állítani, ami ezeket az anomáliákat megelőzheti, illetve kiküszöbölheti.
Szavazás a bizottsági állásfoglalás elfogadásáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Négy kiegészítés érkezett. Kívánja-e valaki, hogy külön szavazzunk az egyes kiegészítésekről? Én egyetértést láttam egyébként. (Nincs jelentkező.) Akkor az észrevételekkel kiegészített állásfoglalásról kérdezem a bizottság véleményét. (Szavazás.) A bizottság egyhangúan elfogadta. A szokásos eljárás szerint helyezzük ki a honlapra, illetőleg küldjük el az illetékeseknek.
A továbbiakban ehhez még egy javaslatot szeretnék tenni, hogy a készítendő intézkedési tervben a bizottság két, ha úgy tetszik, szakértő tagjának a részvételét kérjük a minisztériumtól, Schvarcz alelnök úrét és Csáky képviselő úrét, ha az érintettek ezzel egyetértenek. Bólintanak. Akkor ezt én jelezni fogom miniszter asszonynak. Erről nem kell szavazni, csak ezt is vegye a bizottság így tudomásul. Köszönöm szépen. Öt perc technikai szünetet tartunk.
(A bizottság rövid szünetet tart.)
110.
PÉ 111
Tájékoztató a mentés-betegszállítás és a sürgősségi ellátás fejlesztéséről
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatnánk a munkát. Soron következik a mentés, betegszállítás kérdésében a napirend. Tehát a tájékoztató megbeszélése. Emlékeztetem a bizottságot arra, hogy már ebben a félévben, két hónappal ezelőtt foglalkoztunk a mentés, betegszállítás ügyével, több indítványt is tettünk. A hétfői parlamenti szavazás tette azt lehetővé, hogy azt a bizonyos 2 milliárd forintos kiegészítést a mentők megkaphassák, amiről már korábban itt a bizottság ülésén is szó esett.
A mai tárgyalásra munkaterv szerint kerül sor, de miután erről részletesen beszéltünk, azt gondolom, hogy ez egy viszonylag tömör napirend lehet, tehát ha úgy tetszik, egy követés a tekintetben, hogy mi történt, hogyan haladunk, hiszen ez azért egy kiemelt figyelmet érdemlő kérdés azt gondolom, valamennyiünk számára.
Tisztelt Bizottság! Az előterjesztői oldalon a szaktárcát képviselik egészen sokan. Engelbrecht Imre főosztályvezető-helyettes úr, Horváth főosztályvezető úr itt van, és itt van az Országos Mentőszolgálat részéről Göndöcs Zsigmond főigazgató, Kónya Zoltán gazdasági igazgató úr. Köszöntöm őket, mint előterjesztőket, és kérem, hogy a szóbeli kiegészítést tegyék meg.
Horváth főosztályvezető úr!
Horváth László (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
HORVÁTH LÁSZLÓ főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Ha megengedik, akkor én kezdeném. Azzal a technikai kiegészítéssel, hogy a minisztérium részéről Bertalan Ildikó főosztályvezető asszony is itt ül, aki fejlesztéspolitikával foglalkozik.
ELNÖK: Igen, elnézést, csak közben sajnos, takarásba került. Láttam a listát, csak közben azt hittem, hogy kiment. Tehát köszöntöm önt is.
HORVÁTH LÁSZLÓ főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Ez csak a klasszikus felállás miatt van, az egyikünk írni, a másik olvasni, a harmadik számolni tud. (Derültség.) Azt majd önökre bízom, hogy beazonosítsák, hogy ki, melyikhez ért.
Alig több valóban, mint másfél hónapja, hogy abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy a mentés, illetve a mentőszolgálat helyzetét a tisztelt bizottság tekintse át, illetve tárgyalja. Most nagyon kényelmes lenne az én szerepem, és nagyon örülnék, ha azzal kezdhetném a mondanivalómat, hogy tulajdonképpen ebben a másfél hónapban gyakorlatilag mindent megoldottunk, többszörösére nőtt a mentőszolgálat finanszírozása, Göndöcs főigazgató úr naponta három levelet ír, hogy visszafizethesse a támogatás egy részét, mert nem tudja mire költeni, és bocsánat a személyeskedésért, annyit még ha megengednek, hogy Puskás képviselő úr majd egy interpellációt nyújthat be, hogy tiltakozik a mentőszolgálat túlfinanszírozottsága miatt. (Dr. Puskás Tivadar: Ha ott tartunk, meglesz.)
Nem tartunk itt, úgyhogy rögtön ezzel kezdem. Ebben a kis háttéranyagban, tájékoztatóban csak arra vállalkoztunk, hogy nagyon röviden, szinte vázlatszerűen felsoroljuk azokat az intézkedéscsomagokat, azokat az idősávokat és dimenziókat, amelyekben mi most gondolkodunk annak érdekében, hogy a mentőszolgálatot rövid távon kimozdítsuk ebből a likviditási spirálból, amibe belekerült, közép- illetve hosszabb távon pedig stabilizáljuk a helyzetüket, és egy jól működő mentőszolgálatot tudjunk működtetni és produkálni.
Úgy gondoljuk, hogy alapvetően három problémakörben vagy idősíkban tudjuk a feladatainkat elképzelni. Értelemszerűen rövid, közép, illetve valamivel hosszabb távon, mint a közép. Rövid távon anélkül, hogy önöket most kormányhatározat-számokkal terhelném, csak megemlítem, bár ez ismert, mert többször elhangzott már, két kormánydöntés született az idén a mentőszolgálat rendkívüli támogatásáról, összességében 2,5 milliárd forintról, amely a 2008-as költségvetésbe is beépül, és bár tudom, hogy főigazgató úrékkal ennek a támogatásnak a megítélése tekintetében van némi véleménykülönbségünk, azonban tény, hogy ez a forrás rendelkezésre áll.
Nagyon nagy reményeket fűzünk, és amikor azt mondom, hogy közép, illetve hosszú távon, ez nem azt jelenti, hogy a feladatokat akkor szeretnénk megkezdeni, minden feladatot indítunk, csak ezeknek a hatása érződik valamivel később. Egyetértésben a mentőszolgálattal, nagyon nagy reményeket fűzünk ahhoz, hogy a kontrolling tevékenységet fokozzuk, a minőségbiztosítás, feladatok parametrizálása, mert ha ez nem történik meg, akkor továbbra is fennáll az egyébként bázisfinanszírozott költségvetési intézmények körében általános probléma, hogy akkor megkérdezzük, hogy mennyi, és ha azt mondjuk, hogy 40, akkor mi 40, akkor visszakérdezünk, hogy mi mennyi.
120
la/121 (Horváth)
Tehát magyarul ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, hogy elégséges források állnak-e rendelkezésre a Mentőszolgálat működtetésére, ahhoz meg kell fogalmaznunk minél több, számokkal is kifejezhető paraméterrel, hogy milyen Mentőszolgálatot akarunk. És ebben a főigazgató úrékkal azonos a véleményünk. Ki kell alakítanunk azt a Mentőszolgálatot, amely minőségében, mennyiségében is meghatározott feladatok alapján is már az új egészségügyi struktúrához igazodottan működik. Ismert önök előtt, hogy kincstári biztos tevékenykedik most az intézménynél. Ha jól tudom, ezekben a percekben is zajlik a biztos és a Mentőszolgálat által javasolt feladatoknak a kiértékelése, amelyben hasonló célkitűzések szerepelnek, mint amit én említettem.
Végül nagy reményeket fűzünk az uniós forrásokhoz, amelyektől azt várjuk, hogy a Mentőszolgálatnál mind a technikai infrastruktúra stabilizálódjon, mind pedig vállalatvezetési, ha úgy tetszik irányítástecnikai módszerek korszerűsítése történjen.
Tényleg röviden, csak kiemelésszerűen szerettem volna megerősíteni azok közül néhányat, amelyet a háttéranyagokban is említettünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kíván szólni még?
Dr. Göndöcs Zsigmond hozzászólása
DR. GÖNDÖCS ZSIGMOND főigazgató (Országos Mentőszolgálat): Kezdem a végén: valóban a Magyar Államkincstárban ma reggel zajlott egy megbeszélés. Ez egy közbülső értékelése volt a kincstári biztosi jelentésnek, illetve intézkedési tervnek, ez még csak az általános intézkedési terv. Itt az fogalmazódott meg a kincstári elnök úr részéről is, hogy egy konkrétabb tervet közösen dolgozzunk ki, konkrét határidőkkel.
Mi is nagyon sokat várunk az Új Magyarország fejlesztési tervtől fejlesztés tekintetében, ugyanakkor ami nekünk a problémát okozza és amiben napi egyeztetésben vagyunk a minisztériummal, ahogy a főosztályvezető úr is mondta, az a működési költségek alakulása. Nagyon köszönjük az Egészségügyi bizottság segítségét abban, hogy megkapjuk a kétmilliárd forintot ahhoz, hogy talpra álljunk. Azonban a 2008. évi költségvetéssel is kell majd valamit kezdenünk, 2008-ban ezt valószínűleg ki kell egészíteni, hiszen a legutolsó Egészségügyi bizottsági ülés óta leültem a Magyar Mentők és Betegszállítók Országos Egyesületével, röviden az Alternatív Betegszállítók Szövetségével, hogy beszéljük meg, hogy kinek mit jelent a mentés és betegszállítás szétválasztása és ott az fogalmazódott meg, hogy az alternatívok számára elsősorban a betegkísérős szállítást csinálnák és a szakkíséretet igénylő betegszállításokat, ami évente 700 ezer körülbelül, ezt az Országos Mentőszolgálat csinálná továbbra is. Nyilván ez a drágább fajta betegszállítás, szakembert igényel és szakfelszerelést. Ha ezeket a feladatokat megfogalmazzuk, akkor ehhez kell a forrásokat rendelni és ebben hál' Istennek a minisztérium vezetőit is sikerült meggyőznünk, hogy hogy állunk, úgyhogy éppen a napokban folyik az egyeztetés arról, hogy milyen extra forrásokat tudnak számunkra biztosítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kért szót?
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Elhangzott, hogy ez a 2,5 milliárd forint a jövő évi költségvetésbe be van építve. Megmondom őszintén, hogy ezt nem látjuk, ha jól emlékszem, nominálisan csökken mind a mentés, mint a szállítás esetében az összeg. Mégis ez hol jelentkezik, illetve a szükséges forrásokat a működés fenntartásához mégis hogy képzeli a tárca? Hogy fogja tudni biztosítani? Kapacitást csökkent, embereket bocsát el vagy milyen módon próbálja egyensúlyba hozni a költségvetést?
130.
PÉ 131 (Csáky)
Itt a célok között változatlanul most már évek óta szerepel a 15 perces kiszállás. A tapasztalatok inkább azt mutatják, hogy az arányok romlanak. Elég sok ilyen jellegű panasz érkezik, hogy nemhogy nőnének az arányok, hanem bizony, nagyon sokszor probléma van akut, sürgős szállításkérés esetében is a 15 perccel, amire részben azt mondják, hogy az irányítás átalakításával eléggé kaotikus az irányítás átalakítása. Az anyagban azt olvashatjuk, hogy még további szűkítés, tehát centralizáció következik, a 26-ról ha jól emlékszem, 20 központra, hogy nem gondolják, hogy azért csak felül kellene vizsgálni ezt az egészet? Vagy legalábbis addig párhuzamosan működtetni ezeket a rendszereket, amíg egy új rendszer nem járatódik be, mert itt azért emberéletekről van szó, a mentés esetében mindenféleképpen emberéletekről van szó. Egyelőre ennyi. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr, majd Béki Gabriella!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen. Néhány rövid kérdésem lenne. Az egyik: február 27-én a miniszteri biztos úr itt volt, azon a helyen ült, ahol most Göndöcs főigazgató bajtárs, azt mondotta, hogy a mentés és a betegszállítás szétválasztása tudja, hogy drágább lesz, de az a lényeg, hogy jobb legyen. Tehát a költségvetésben mind a mentés, mind a betegszállítás összege nominálisan csökkent. Hogyan képzeljük, hogy egy bevallottan drágább szétválasztás kevesebb pénzből megvalósítható?
Másrészt a tervezetben az OEP 2005. évi költségvetésének szöveges indoklásában szerepel az, hogy a két órán belüli mentőfeladatoknak a mentés kategóriába sorolása plusz 2 milliárd forintot involvált a költségvetésünkbe. Ezt Gál Ilona államtitkár asszony mondotta. Ez megtörtént, ha jól emlékszem, júniusban, és a következő 2 milliárd forint pedig a likviditási gondok kezelésére szeptemberi dátumú. Ehelyett a gyógyító-megelőző ellátások 2005. évi előirányzatának tervezésében mínusz 2 milliárd forint szerepel ezen a táblázaton. Tisztelettel kérdezem, hogy ez a mínusz 2 milliárd forint hogyan értelmezhető?
A következő: az ügyelet és a mentőszolgálat közös működésével kapcsolatban kérem az állásfoglalást, van-e erre a feladatra pénz, érdemes-e továbbra is így működtetni ebben a formában a háziorvosi ügyeleteket?
A betegszállításnak ma törvényi felelőse nincs. Ez 2005-ben kikerült a mentőszolgálat kötelező feladatai közül. Ma nincs törvényi felelőse. Kérdezem én, hogy lesz-e.
A következő kérdés. Arról beszél a tervezet, hogy 2008. január 1-jétől a mentés és betegszállítás különválasztódik. Kérdezem, hogy a betegszállító szervezeteknek lesz-e ellátási kötelezettségük, mert egyébként nehezen értelmezhető a dolog.
Még ide visszakanyarodom, miszerint a három és hat órán belüli szállításoknak a pénze nincs benne egyik kasszában sem. Ez olyan 600 millió forint körülire taksálható.
A koraszülöttmentés: ez 289 millióval szerepel ebben a költségvetési tervezetben. Benne van az OMSZ költségvetésében. Tehát mint feladatot megkaptuk, a pénzt is megkaptuk, de összességében az OMSZ költségvetése akkor ezzel is csökkent, mert az plusz feladat és pluszként kaptuk meg. Ugyanígy jártunk, illetve nem egészen ugyanígy jártunk a légimentéssel. A légimentésnek olyan 890 millió forint körüli összege benne szerepel az OMSZ költségvetésében, és a légimentőknek külön van egy költségvetése.
Kérdezem én, hogy ezt a kérdést hogyan lehet rendezni? Még két tiszteletteljes kérdésem van az anyaggal kapcsolatban. Az szerepel valahol, hogy a TIOP-program 3,5 milliárd forintos. Én 4,1 milliárdos beruházásra emlékeztem. Tudom, hogy ez a közép-magyarországi dolgokkal kapcsolatos. Kérdezem én, hogy ez a különbség olyan 0,6 milliárd forint, ezzel mi lesz, ez megjelenik majd valahol, kétszer jelenik meg, esetleg egyszer sem? Ez a kérdésem.
És még egy kérdés az anyaggal kapcsolatban: ebben szerepel olyan, hogy majd lesznek ingatlanok, amelyeket értékesítenek. Milyen ingatlanok, ki mondja meg, hogy fölösleges, kié lesz a pénz? Ilyen kérdéseim lennének. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Felhívom a figyelmet, hogy kérdések és vélemények elmondása egy körben történik, utána már erre nem nagyon lesz lehetőség. Van-e további kérdés? Béki Gabriella jelentkezett.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Rövid leszek, mert már több mindent megkérdezett előttem Puskás Tivadar, amit magam is akartam kérdezni. Igazából a kincstári biztos intézkedési terv feladványaival kapcsolatban az utolsó bajuszt szeretném, ha értelmeznék. Itt a felhasználási terv kettő, azaz 2 millió forint szakszerű és hatékony felhasználására irányul. Kétkedve gondolom, hogy ez 2 millió forint, vélhetőleg egy elírás, de ha egy kincstári biztos el tud ilyet írni, akkor az aggasztó.
ELNÖK: Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Rendkívül gyengének tartom ezt az anyagot, és lehet, hogy a mi felelősségünk is benne van talán, hogy egy kicsit később kellett volna visszatérni erre a mentő, mentéskonszolidációs kérdéskörre, és javaslom is itt mindjárt elnök úrnak és a bizottságnak, hogy térjünk erre vissza, nézzük meg a kincstári biztosi jelentést, nagyon kíváncsi vagyok rá. Nyilván ebben pénzügyi, számszaki megfontolások is vannak. Én ebben az anyagban és a beszámolóban semmiféle konszolidációs lehetőséget nem látok ezekkel a lózungszerű megfogalmazásokkal, és hogy helytől és időtől független, egységesen magas szakmai színvonalú szolgáltatások biztosítása, ez olyan, mint az alkotmány. Ez lehet egy szép irányelv, de itt most konszolidálni kellene egy ágazatot, tehát itt nekünk valami konkrétumot kellene látni.
Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy zavarok vannak a tervekben, a mentőszolgálat terveiben és a 2008. évi költségvetési tervezetben, valahogy a kettő mintha nem illene össze. Szeretném arra ráirányítani a figyelmet, hogy minden fejlesztésnek működtetési forrásigénye van, tehát itt nagyon össze kell hangolni a mentőszolgálat fejlesztési terveit, elképzeléseit, és a majdani működtetési forrásigényt, mert a kettő nélkül nem megy. Nehogy az legyen most, hogy fejlesztések történnek, nem látjuk, hogy ez a 2-2,5 milliárd mire fog fordíttatni, és azoknak a működtetési többletköltség-igénye, vonzata pedig nem jelenik meg a költségvetésben.
Tehát itt ezt a kettőt szorosan össze kell hangolni, mert akkor ez a meglévő probléma, ami már dekompenzációval fenyegetett nemrégen, ez újra fog termelődni.
Szeretnénk azt is tisztán látni és nem biztos, hogy most kell erre a kérdésemre választ kapnom, hiszen az anyagból ez nem derül ki, a költségvetési törvénytervezetből sem derül ki, hogy a szállítás forrásai tulajdonképpen hogyan lesznek? Most akkor melyik fajta szállítást honnan, ki fogja finanszírozni, milyen felelősséggel? Ebben én legalábbis, bár nyilván ebben az én tájékozatlanságom is benne van, de én ebben zavarokat látok.
140
la/141 (Mikola)
Tehát tisztázni kellene végre, hogy a szállítás, ha levált és azt végig kéne vinni, levált a Mentőszolgálattól, az milyen belső struktúrát jelent, milyen típusú szállításokat jelent, melyik típusúnak ki a felelőse, mint ahogy Puskás Tivadar felvetette: ki ennek a felelősségre vonható gazdája, tulajdonosa, működtetője, fenntartó felelősséget vivője? És ezek a különböző szállítási típusok milyen forrásokból fognak történni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyul doktor!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Nagyon rövid leszek, Mikola képviselőtársam gondolatát folytatnám. A kérdés az, hogy kristálytisztán sikerül-e a szállítás és a tényleges mentést elválasztani. Úgy tűnik, hogy nem. Az alternatívok inkább olyan szállításokat vállalnak, ahol a szakmai háttér nem szükséges, bár véleményem szerint egy beteg szállításkor bármikor olyan helyzetbe kerülhet, hogy szakszemélyzetre is szükség lenne. Ezt nehéz lesz kristálytisztán szétválasztani.
Itt olvasunk arról, hogy 3,5 vagy 4,1 milliárd forintos projekt áll rendelkezésre a TIOP-on belül. Az egész országra kiterjedően meg kell szervezni az informatikarendszert, mert ez szükséges a mentés javításához.
A másik kérdésem a koraszülött-mentés lenne. Jó lett volna egy év tanulsága után foglalkozni ismét a kérdéssel, hiszen most egy év el fog telni, lennének tapasztalatok, annak tükrében kéne az egész rendszert még egyszer átnézni, hogy meg kell-e szüntetni, lehet-e megszüntetni a közalapítványt mint olyat és ennek sorsáról így kéne majd dönteni. Bennem továbbra is problémát jelent az, hogy azért akárhogy is nézzük hivatalos szakemberekre van szükség a koraszülött-szállításnál és a gyereknek és a koraszülött-mentésnek az egybevétele is problémás, hiszen más szakembert igényel a szállítás. Ez átgondolandó mindenképpen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Bocsánat, hogy ismét szót kértem, köszönöm, hogy kaptam. Nyul képviselő úr kezdte feszegetni a mentés-betegszállítás szétválasztásának lehetőségét és annak az eredményét. Azt hiszem, hogy erről már sokat beszéltünk itt, azt kérdezem a minisztériumtól, illetve az Országos Mentőszolgálat vezetésétől, hogy ha egyetértünk abban, hogy a mentés-betegszállítás együttes művelése a legolcsóbb rendszer adott hatékonyság mellett, tehát adott pénzből ez a leghatékonyabb, ami működött, akkor folytatjuk-e ezt a szétválasztást. Szóval sok pénzünk van-e? Én örülök neki, ha sok van, mert világos, hogy az egyik egy feladat, a másik egy feladat, csak azt az eredményt nem fogjuk elérni, hogy kevesebb autóra lesz szükség, hiszen a mentést ennyi autóval tudjuk megcsinálni ilyen színvonalon. Hogy ha közben ezek a mentőautók beteget szállítatnak még, akkor hasznot hajtanak, ha nem szállítanak beteget, akkor is lehet hasznot hajtatni velük, mert képzik magukat a bajtársak, amikor éppen nincs feladatuk. Nekem ez a nagy dilemmám, hogy egy drágább rendszerbe kezdünk bele most, amikor szorít a cipő.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth főosztályvezető úr, tessék!
HORVÁTH LÁSZLÓ (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A bevezetőmben többen között erre is céloztam, hogy igazából tudni kéne már, hogy mi mennyibe kerül és ami kerül valamibe, amögött igazából mi van. Többször elhangzott hivatkozva egyébként a miniszteri megbízottra is, hogy drágább lesz a szétválasztás. Én ezt kérdésként el tudom fogadni, határozott kijelentésként nem vagyok ebben biztos. Ez nem vonatkozik a Mentőszolgálat jelenlegi menedzsmentjére. A legtöbb problémánk a Mentőszolgálat nyilvántartási rendszerével az volt, hogy nem lehetett pontosan kiszámolni, hogy a mentés és a betegszállítás közül melyik "nyereséges" és melyik veszteséges. Az a vélemény fogalmazódott meg általánosságban, hogy a betegszállítás veszteséges. Ha egy veszteséges tevékenységet csökkentünk, az hogy okozhatja a veszteségek további növekedését? Az volna a logikus, hogy egy veszteséges tevékenység csökkentéséből relatíve egy más feladatra fordítható forrásbővülés következik. Ha drágulna a leválasztás a betegszállítás és a mentés között, azt el tudom fogadni, hogy esetleges eszközigény miatt, tehát ha a szállítási feladatot átvállalóknak eszközbeszerzésre van szükségük, ilyen értelemben igen, de ugyanakkor az is általános vélemény volt a Mentőszolgálat részéről is, hogy az alternatívak olcsóbban tudják ellátni a betegszállítási feladatokat. Úgyhogy én nem vagyok ebben biztos és nem vagyok arról meggyőződve, hogy a leválasztás összességében drágább lesz.
A légi mentéssel kapcsolatosan, amit képviselő úr mondott, értettem, csak a problémát nem vagyok biztos, hogy tökéletesen. Az, hogy két helyen van a költségvetése a légi mentésnek, illetve a Mentőszolgálatnak. A helyzet a következő: a légi mentő a Mentőszolgálat tulajdonában lévő cég pillanatnyilag. Ebből kifolyólag a forrás, a légi mentőszolgálat forrásainak egy része valóban a Mentőszolgálat költségvetésébe van beépítve, hiszen légi mentést korábban is végzett a Mentőszolgálat. Az, ami máshol van, mert van a tárca költségvetésében is, hogy bonyolítsam a helyzetet, az a mentőhelikopterek bérleménye. A működtetés és üzemeltetés forrásai vannak a Mentőszolgálat költségvetésében, amelyeket ő ennek a Kht.-nak a működtetésére fordít.
Valóban némi aszinkron látszik a költségvetésben. A 2,5 milliárd forintos költségnövekmény az E-Alap mentéskasszájába van beépítve, az el fog jutni a Mentőszolgálat költségvetésébe. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Engem különösen érdekel még a két első kérdés, hogy a 2,5 milliárd beépítése milyen módon történik. Lehet, hogy az én figyelmemet kerülte el. Illetve a 15 perces kiérkezés is konkrétum volt.
HORVÁTH LÁSZLÓ (Egészségügyi Minisztérium): Bocsánat, azt hittem, hogy válaszoltam a 2,5 milliárd forint beépítésére, az E-Alap költségvetésében a mentéskasszában van benne. És az OMSZ mint bázisfinanszírozott intézmény fogja ezt megkapni.
DR. GÖNDÖCS ZSIGMOND főigazgató (Országos Mentőszolgálat): Tisztelt Bizottság! Az első kérdéshez két számot írtam. 2000 évben az Országos Mentőszolgálat költségvetése 24 milliárd 65 millió forint volt, 2008-ra 22,9 milliárd forint. Magyarul ez valóban csökkenést mutat, de a főosztályvezető úr a teljes igazságot mondta azzal, hogy a mentési kassza, ezen belül a költségvetésen belül 2,5 milliárd forinttal megemelődött.
150.
PÉ 151 (Göndöcs)
Viszont hiányzik a saját bevételek közül 2 milliárd forint, amit eddig a betegszállításból nyertünk, és igazán most ennek az egyeztetése zajlik a minisztériummal, hogy továbbra is mi ehhez a kasszához hozzá tudjunk férni. Tehát erre utaltam az elején, amikor mondtam, hogy ezt még egyeztetjük, és akkor valószínűleg zavar nélkül tudunk működni 2008-ban.
A 15 percen belüli kiérkezés, ha az év hónapjait nézzük, hullámzást mutat, valóban van visszaesés, magyarul: kevesebb esetben érünk ki 15 percen belül, de ez a változás az 1 százalékon belül van, tehát szignifikáns különbséget még nem lehet kijelenteni erről.
Egyébként a 15 percet - csak hogy egyértelmű legyen - a mentési feladatok, azonnalos feladatok értelmezésében kell vizsgálni, nem az összes OMSZ-feladat értelmezésében.
Költséges a szétválasztás. Itt markánsan elkülönül a véleményünk Horváth főosztályvezető úrral, de ezt meg szoktuk beszélni. Mivel a múltkor is elhangzott olyan kijelentés a bizottság előtt, ami szerintem nem biztos, hogy úgy volt jó, ezért mondanám a saját álláspontunkat, aztán lehet, hogy ezen is vitatkozni lehet.
Nekünk van egy mentésre lévő kocsiparkunk, egy alapfeladat ellátására rendelkező kocsipark. Ez a kocsipark végez betegszállítást is, szakkíséretes betegszállítást. Magyarul: ezek az emberek akkor is bent ülnének a mentőállomáson, ha nem lenne szakkíséretes betegszállításunk. Ez azt is jelenti, hogy ha betegszállítást végzünk, akkor ott bérköltség már nincsen, hiszen az kifizettük, kizárólag az üzemanyag és a kopási költség. Ezért volt fals az az információ, ami a múlt alkalommal elhangzott, hogy a mentőszolgálatnak drágább a betegszállítás, mint az alternatívoknak. Ez egyszerűen nem igaz.
Az, hogy mennyi a költségek szétválasztása, azt nyilván szakembereknek kell megítélni. Én nem szakemberként úgy látom, hogy természetesen van költsége.
Az ügyelet kérdése hangzott el. Koncepciózusan azt gondolom, hogy az egészségpolitikának, az egészségügynek, amikor a prehospitális sürgősségi ellátás fejlesztéséről beszél, akkor gondolni kell a háziorvosokra is, illetve a gyerekekre is. Tehát abban bízom, hogy itt a fejlesztés nemcsak minket fog érinteni, hanem a háziorvosi ügyeleteket is, esetleg közösen, összehangoltan, konkrétan az irányítási rendszerünkbe befogadva ezeket az ügyeletirányításokat, hatékonyabbá téve. Magyarul: a válaszom az, hogy igen, számolunk az orvosi ügyeletekkel együttműködésre hosszú távon.
Lesz-e a magyar mentőszolgálatok egyesületének ellátási kötelezettsége. az emlékeztető tartalmazza, hogy ők vállalják. Tehát ők térben és időben folyamatos szolgáltatást vállalnak azokra a feladatokra, amelyeket elvállalnak.
A koraszülöttmentésnél a 289 millió külön jelent meg a mentőszolgálatnál. Tavaly is külön kaptuk erre a pénzt, és idén is külön kaptuk. Természetesen van koncepciónk a koraszülöttmentés - ha megengedik, hogy most a szaktémánál maradjak - megváltoztatására, már ez év közepén elkészült egy közös anyag Engelbrecht főosztályvezető-helyettes úrral, de ez pluszköltségeket jelent. Tehát ameddig erre nem tudunk pluszköltségeket fordítani, addig ezt a rendszert tudjuk fenntartani.
A légi mentők költségvetése: szerepel külön soron a költségvetésben, 300 millió forint, illetve a szűkülő jövő évi lehetőségeinkről, hogy mennyit tudunk juttatni a légi mentésre, hiszen ebben a pillanatban az OMSZ költségvetéséből, azon keresztül finanszírozódik a légi mentés. Ez azt is jelenti, hogy ha nekünk kevesebb a pénzünk, akkor kevesebbet tudunk erre a célra is fordítani.
Az ingatlanhelyzetünkkel kapcsolatban: az ingatlanhelyzetünk felmérése folyik, új ingatlan vásárlása nélkül nem tudunk olyan nagy értékű ingatlanokat feladni, ami jelentős bevételi forrást jelentene, ahhoz mindenféleképpen az ott dolgozó embereket el kell helyezni. Van egy vagy két olyan ingatlanunk, amit ki tudunk váltani új mentőállomás építésére, azokat lehet értékesíteni, hiszen azok korszerűtlenek voltak, felújításra alkalmatlanok.
Mikola képviselő úr mondta, hogy a szándék az, vagy bizonyos feltételek mellett újratermelődhetnek ezek a gondok, pont ez a célunk, hogy ne termelődjenek újra. Pont ennek az érdekében követünk el mindent. Teljesen egyetértek azzal, hiszen ezzel kezdtem én is, hogy a feladatokat kell meghatározni. Tehát valóban a szétválasztásról beszélünk, és ebben az értelemben is konzultálunk a minisztériummal, ehhez felső vezetői döntés kell, hogy mit jelent a szétválasztás, hol húzzuk meg ezt a határt. Ha ez megvan, akkor lehet arról beszélni, hogy nekünk milyen erőforrások, humán, illetve anyagi erőforrások kellenek ahhoz, hogy ezt a feladatot ellássuk. Ugyanakkor nem lehet olyan módon a szétválasztást megvalósítani, amire látjuk, hogy esetleg a másik oldal, az alternatív oldal képtelen. Tehát ezt úgy kell meghatározni, hogy mind a két szervezet képes legyen ezt ellátni.
Nyul képviselő úrnak mondanám, itt részben reagáltam a koraszülöttmentésre, a másik dolog, hogy természetesen azzal szakmailag tökéletesen egyetértek, hogy bármelyik betegszállítás változhat úgy meg, hogy a betegnek hirtelen sürgős szüksége van orvosi segítségre. De ha egy taxiban utazik valaki vagy egy buszon, ez akkor is előfordulhat, ezért van a mentés. Tehát mi is az olyan saját kocsijaink helyett, amelyben beteget szállítanak, ha a beteg állapota rosszabbodik, akkor mentőkocsit küldünk orvossal, mentőtiszttel, hogy segítsen ebben az esetben. Ugyanezt az alternatívokkal is meg szoktuk tenni, hiszen ilyen szempontból megvan az együttműködésünk.
Puskás képviselő úr tette fel azt a kérdést, hogy szétválasztható-e, folytassuk-e a szétválasztást. Azt gondolom, hogy a mentés és betegszállítás szétválasztása egészségpolitikai döntés. Ezt én szakmai oldalról teljes mellszélességgel tudom támogatni. Nyilván ennek a feltételeit meg kell teremteni, és ezen kell dolgoznunk, de szakmailag az egy tökéletes program, hogy a mentőszolgálat mentsen. Itt a kérdés mindig az, hogy ki, mit ért mentés alatt.
Jelenleg mentés alatt az előre tervezhetetlen, utcai összeesés, karambol, stb., azonnalos betegszállítás, amely szakkíséretet igényel, és két órán belüli betegszállítás, amely szintén szakkíséretet igényel, és van egy nagy rész, amely szakkíséretes betegszállítás, de nem mentés. Ezt kell nekünk jövőre is megfinanszíroztatni. Köszönöm szépen. Ha bármilyen kérdés van, készséggel válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A következő javaslatokat gondolom tenni. Fogjuk úgy fel, hogy ez egy közbülső tájékoztató, azt azonban látnunk kell, hogy a mentés szervezetének az átépítése, korszerűsítése a kívánatosnál lassabban és nehézkesebben halad. Azt gondolom, hogy az alapvető kérdés az, hogy mi az Országos Mentőszolgálat feladata, mi az, ami a mentésügy biztonságát szolgálja, vagy egyáltalán a mentés, mint közfeladat biztonságát szolgálja, és ehhez képest kell meghatározni azt, hogy a betegszállításról hogyan vélekedünk, hozzátéve azt, hogy egyszer már jó lenne erről világos költségbecsléseket is pontosan látni.
Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy a 2008. évi költségvetés végrehajtásánál a gazdálkodásnál különös óvatosság és figyelem szükséges, nehogy a kitűzött célokkal - a 15 perces időkorlát kiterjesztése, a mindennapok biztonságának javítása stb. - ellentétes intézkedések váljanak szükségessé. Ugyancsak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nem látjuk eléggé világosan a humán erőforrás helyzetet, és bizony, felülvizsgálandó és korszerűsítendő a pótlékolási és túlórarendszer, ismereteim szerint ezekre a kincstári biztos úr is javaslatot tett.
Azt gondolom, hogy a kincstári biztos úr jelentését is el kell kérnünk, azzal, hogy a bizottságnak a jövő év elején erre vissza kell térnie, látva a folyamatokat, amelyekben már bizony, van néhány aggodalomra okot adó tényező. Ezért is javaslom azt, tekintve, hogy itt azért az egészségügyi tárca illetékességét is messze meghaladó kérdésről van szó, hgoy a bizottság javasolja a kormánynak, hogy a kormány számoltassa be az egészségügyi minisztert 2008 januárjában arról, hogy az Országos Mentőszolgálat helyzete, gazdálkodása hogyan alakul, milyen intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a kívánt célokat el lehessen érni, és a mentés biztonsága garantálható legyen.
Összességében ezekre a következtetésekre jutottam, és természetesen, ha ebben egyetértés van, akkor megteszem a javaslatomat az illetékeseknek.
Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Egy nagyon fontos kérdésre nem kaptam választ, ez a 3-6 órán belüli feladatoknak mintegy 600 millió forintnyi összege. Nagyon jókat tetszett mondani drága elnök úr, csak az a helyzet, hogy a 3-6 órán belüli feladatokat holnap is végezni kell, meg holnapután is, csak pénz nincs. Honnan lesz?
HORVÁTH LÁSZLÓ (Egészségügyi Minisztérium): Én erre azt mondtam, hogy van olyan szakkíséretes szállítás, amelyik nem mentés. Ez a 3-6 órán túli. Ott a pénz a betegszállítási kasszában. Arról folyik a minisztériummal a megállapodás, hogy mi ehhez hozzá tudunk férni. Ez a válasz.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem kérek szavazást, mert bólogatást láttam, ennek megfelelően tenném meg a szükséges intézkedéseket.
Egyebekben van-e valakinek megjegyzése, észrevétele? (Nincs jelentkező.) Arra hívnám fel a figyelmet még egyszer, hogy a jövő héten költségvetéssel foglalkozunk, már 8 órakor elkezdenénk szerdán a módosító indítványok tárgyalását. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 45 perc.)
Dr. Kökény Mihály
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia és Pavlánszky Éva