3. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: A társadalmi egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat (T/4550. szám) (Dr. Mikola István (Fidesz) és Dr. Nagy Kálmán (KDNP) képviselők önálló indítványa)

4. Egyebek

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent:

Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke

Dr. Schvarcz Tibor (MSZP) alelnök
Dr. Mikola István (Fidesz) alelnök
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)

Helyettesítési megbízást adott:

Dr. Havas Szófia (MSZP) dr. Vojnik Máriának (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) Gyula Ferencnének (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) dr. Kupper Andrásnak (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP) megérkezéséig dr. Puskás Tivadarnak (KNDP)

Meghívottak részéről

Hozzászólók:

Dr. Matejka Zsuzsanna kabinetfőnök (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Székely Tamás főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár)
Dr. Varga Ferenc elnök (Magyar Kórházszövetség)
Dr. Rácz Jenő főigazgató főorvos (Magyar Kórházszövetség)

(Az ülés kezdetének időpontja: 09. 06 órakor)

Elnöki megnyitó

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok hölgyeim és uraim. Köszöntöm az egészségügyi bizottság tagjait és a meghívott vendégeket. Az ülésünk határozatképes.

Napirend előtti elnöki bejelentések

Napirend előtt tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a Nemzeti Egészségügyi Tanács elnökének a beadványát képviselőtársaim között szétosztattam, ez a gyógyszer-gazdaságossági törvény végrehajtásával kapcsolatos néhány megállapításra vonatkozik. Megkérdezem, hogy napirend előtt van-e bejelentenivaló. (Nincs jelentkező.) Nincsen.

A napirendre az írásban kiküldöttek szerint tenném meg az indítványomat. Megkérdezem, hogy ki szavaz igennel. (Szavazás.) A napirendi ajánlást képviselőtársaim elfogadták.

Döntés a bizottság 2008. I. félévi munkaprogramjának elfogadásáról

Soron következik a bizottság 2008. évi I. félévi munkaprogramjának elfogadásáról szóló előterjesztést. Elektronikus úton is közzétettük ezt és most írásban is megkapták. Szokás szerint az Országgyűlés törvényjavaslatok, országgyűlési határozattervezetek, tárgysorozatba-vételek ebben nem szerepelnek, az egyes napirendi pontok a bizottság ellenőrző funkciójához kapcsolódnak. Ezek az indítványok és javaslatok részben konkrét képviselői kezdeményezések, részben korábbi döntéseinkből következő javaslatok.

A bizottság adós még két kihelyezett üléssel is, ezt újra meg újra szerepeltetjük, remélhetőleg 2008-ban a gyulai és pécsi meghívásnak eleget tudunk tenni, és talán felhívnám még arra a figyelmet, hogy indokoltnak gondoltunk egy olyan nyíltnapot, amely a népegészségügyi stratégia meghirdetésének 5. évfordulója alkalmából történne, különös tekintettel a roma egészségprogram esélyeire. Illetőleg talán érdemes lenne visszatérni egy régi kezdeményezéshez, a bizottságban közreműködő képviselők emlékeznek arra, hogy nyolc évvel ezelőtt a visegrádi országok törvényhozásainak egészségügyi bizottságaival találkoztunk, a reformok addigi helyzetéről váltottunk szót és talán érdemes lenne ezt megismételni, hogy a bizottság jóváhagyja, egy ilyen kezdeményezést is tennénk. Én előterjesztőként ennyit szerettem volna megtenni. Kinek van kérdése vagy további indítványa? Puskás képviselő úr!

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Átnézvén ezt a programot, nagyon jónak találtam az elsősegélynyújtás kérdésének megtárgyalását. Úgy gondolom, hogy tárgysorozatba kéne venni. Márciusban látok egy Mentőszolgálat stabilizációs programról szóló, annak alakulásáról szóló pontot, szerintem ahhoz kapcsolódóan azt kérném szépen megtárgyalni. Tehát az elsősegélynyújtás helyzetének, oktatásának kérdéséről, hogy ha az Egészségügyi bizottság tartana egy beszámolót, érdeklődő összejövetelt, az a segítségnyújtás szellemiségének fejlődését eredményezhetné. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A laikus elsősegélynyújtásra gondolt, ugye?

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Igen, és ennek oktatására.

ELNÖK: Világos. Van-e egyéb észrevétel, indítvány? (Nincs jelentkező.) Nincs. Megkérdezem a bizottságot, hogy Puskás képviselő úr javaslatát is figyelembe véve, elfogadják-e ezt a tervezetet. (Szavazás.) A bizottság a munkaprogramot egyhangúlag elfogadta ezzel a kiegészítéssel.

Tájékoztató az egészségügyi ellátórendszer működéséről (a 2006. évi CXXXII. tv. 16. § (5) bekezdése szerinti beszámoló előkészítéséről)

Soron következik a tájékoztató az egészségügyi ellátórendszer működéséről. Emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy törvényi kötelezettségünk, hogy erre visszatérjünk majd a törvény 16. szakasz (5) bekezdése alapján hivatalosan is, hiszen a bizottság feladata az értékelés és kezdeményezés is, ha szükségesnek látjuk a törvény módosítására, de ennek még nem jött el az ideje. Tehát ez, ha úgy tetszik, egy előzetes tájékozódás, amit ma tudunk tenni. Képviselőtársaim két írásos anyagot kaptak, egy terjedelmes anyagot az egészségügyi tárca részéről, amely sok adatot, információt tartalmaz, továbbá egy rövidebb összefoglalót a területi ellátási kötelezettség ügyeivel összefüggésben. És felkértem a Magyar Kórházszövetséget arra, hogy az ellátórendszer működéséről a törvény végrehajtása kapcsán bocsássanak rendelkezésünkre egy tájékoztatót. Ez is elkészült és Varga Ferenc elnök úr Rácz Jenő, a leendő elnök itt is vannak, köszöntöm őket és köszönöm, hogy ezt rendelkezésünkre bocsátották, ezt is megkapták képviselőtársaim.

A kormány részéről Matejka Zsuzsa kabinetfőnök asszony és Székely Tamás, az OEP főigazgatója vannak jelen és megkérdezem, hogy az írásos anyaghoz szóbeli kiegészítést kívánnak-e tenni. Megadom a szót.

Dr. Matejka Zsuzsanna kiegészítője

DR. MATEJKA ZSUZSANNA kabinetfőnök (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az elmúlt másfél év egyik legnagyobb jelentőségű és a legnagyobb munkát és áldozatokat igénylő tevékenységéről szól lényegében ez a struktúraátalakításról szóló tájékoztató, amelyet az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény alapozott meg. Gyakorlatilag ennek a törvénynek az alapkoncepciója az volt, hogy a parlament törvényi szinten határozza meg azokat az országos feladatkörű intézeteket és azokat a súlyponti kórházakat, amelyeknél osztályos szinten határozódik meg a jövőben működtethető kapacitásoknak a köre.

Ugyanakkor a nem súlyponti és nem országos feladatköri intézmények vonatkozásában a törvény koncepciójában egy szakmacsoportonkénti bontást hagyott jóvá a parlament, mely meghatározza regionálisan az aktív és a krónikus ágyak számát. A törvény eredeti koncepciója szerint és a tényleges megvalósulás szerint is a RET-ek lettek volna jogosultak felosztani ezeket, a régiók számára rendelkezésre álló kapacitásokat, ezek az egyezkedések azonban sajnálatos módon nem jártak sikerrel, és így gyakorlatilag az egészségügyi miniszter kényszerült arra, hogy határozatban állapítsa meg a nem súlyponti kórházaknak a jövőbeni ágyszámát osztályos szinteken.

Az intézményi ellátási területek vonatkozásában a törvény lehetőséget biztosított arra, hogy a terület módosításáról is lehessen dönteni. Ez a kezdetekben arról szólt, hogy gyakorlatilag a tulajdonos-fenntartók és az érintett intézmények közötti megállapodás eredményeként lehetett volna módosítani ezeket a területi ellátási kötelezettségeket. Azonban ez a gyakorlatban a különböző érdekütközések miatt nem működött, így később, az év folyamán szükség volt arra, hogy módosításra kerüljön a törvény ezen passzusa és az ÁNTSZ kapott arra jogosítványt, hogy amennyiben indokolt esetben a felek nem tudnak megegyezni területi ellátási kötelezettségek átadásáról, akkor az ÁNTSZ ellátási érdekből dönthessen a területi ellátási kötelezettségek átadásáról.

A kapacitásátalakítás lényegében az első negyedévet követően április 1-jétől a második negyedév első napjától lépett hatályba és a 173 fekvőbeteg gyógyintézet közül hat kórház, azaz az intézmények 3,4 százalékának közfinanszírozása szűnt meg és 12 kórház, ami az intézmények 5,8 százaléka, aktív fekvőbeteg-szakellátás közfinanszírozásában már a továbbiakban nem vesz részt ezen időponttól, csak krónikus ellátásban, illetve járóbeteg-szakellátásban és 33 intézmény esetében egy vagy több kihasználatlan aktív szakmacsoport közfinanszírozása szűnt meg.

Az egészségügyi szolgáltatók 2007. április 1-jével egy szolgáltató kivételével megkötötték az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral a finanszírozási szerződéseket. Tehát azt lehet mondani, hogy a finanszírozás oldaláról lényegében fennakadás nem volt. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az, hogy az új szerződéseknél 83 egészségügyi szolgáltató záradékolta a finanszírozási szerződés aláírását, ezekben a záradékokban leginkább a teljesítményvolumen-korlátnak a megállapítását kifogásolták, illetve az ellátási terület megállapítására vonatkozóan jelentettek be kifogásokat. Az intézmények- és tulajdonos-fenntartóiknak ezen reklamációk kivizsgálásra kerültek és megállapítódott az esetek döntő többségében, hogy a vonatkozó jogi szabályozásokat nem vették figyelembe ezek a záradékok, ezért ezeknek a további kezelésére nem volt mód. Ami ennek a struktúraátalakításnak az egyik leglátványosabb eredménye, az az, hogy a honvédelmi, a rendészeti és a vasút-egészségügyi állami intézmények az országos gyógyintézeti központtal összevonásra kerültek és jelentős, majdnem 50 százalékos ágyszámcsökkentés mellett létrejött a nagyon korszerű Állami Egészségügyi Központ. Ennek a létrejötte mellett nagyon jelentős átalakítás volt a struktúraátalakítás keretében az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet feladatainak a többi központi régióban működő intézményhez való átadása, illetve átszervezése. Szintén nagyon jelentős és nagyon sok munkát, erőfeszítést igénylő feladat volt a Svábhegyi Országos Gyermekallergológiai Pulmonológiai és Fejlődésneurológiai Intézetnek a megszüntetése, illetve a más ellátó intézményekhez való kapacitás átsorolása.

A teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a miniszteri határozatok - azt lehet mondani, hogy - jelentős részét az intézmények, illetve tulajdonos-fenntartóik megtámadták és ezek a perek gyakorlatilag szeptember 18. óta folynak. Ami az anyagban szerepel, az a szeptember 18. és a december 4. közti időszakban lefolyt pereknek az eredményjelentése. Érdemi tárgyalás nélkül elutasította a bíróság a Magyar Orvosi Kamara keresetét, mivel a MOK ebben az ügyben nem számított ügyfélnek.

Keresetet elutasító jogerős ítélet született eddig 22 intézmény vonatkozásában, a tárgyalás elnapolásra került hat intézmény esetében és a keresetet visszavonta két intézmény, illetve az őket képviselő magánszemély. Ezek a perek a jövő év elején is folytatódni fognak.

A struktúraátalakításnak egy nagyon jelentős koncepcionális segítő rendszere volt az, hogy már tervezetten a 2007. évi költségvetésben mintegy 15 milliárd forint összeget biztosított arra a parlament, hogy úgynevezett kiegészítő díjazások, kiegészítő teljesítményvolumen-korlátlehetőségek keretében segítse a tárca, illetve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a struktúraátalakítással kapcsolatos feladatok végrehajtását. Ezen túlmenően, amint ez tételesen és intézményi szinten is be van mutatva a rendszerben, a járulékbevételi többletek, illetve a kasszamegtakarítások eredményeként egy plusz 25 milliárd forintos összeg került, illetve kerül - napjainkban is majd az utolsó részlete - kiutalásra az intézmények felé.

Ezen plusz összegeknek a konkrét tételes bemutatását tartalmazza intézményi szinten az anyag. Ezen kiegészítő díjazások keretében forrást biztosított arra a kormányzat, hogy az étkezés körülményei is javításra kerüljenek az intézményekben. Ez egy olyan három hónapra kétmilliárd forintos összeg keretében valósult meg, aminek a 2008. évben is a költségvetési fedezete biztosított, és ilyen módon ez egy tartós javulást jelent.

A TVK-meghatározásokkal kapcsolatosan, amit részletesen jogszabály rögzített az egyes intézményeknél, jelentős változás volt az, hogy a szülés mint esemény, kikerült a meghatározott TVK alól és ezt TVK-mentesítve számolhatják el az intézmények.

A teljesítményvolumen-korlát a struktúraátalakítás keretében a járóbeteg-szakellátásban 4 százalékkal növelésre került az ágyszám-leépítéseket követően. A kezdeti tapasztalatok azok voltak, hogy az így megemelkedett járóbeteg TVK-t az intézmények nem tudták az első hónapokban kihasználni, mostanra azonban azt látjuk, hogy az őszi hónapokra a járóbeteg TVK-k kihasználásának egy jelentős meglódulása következett be. Javult a krónikus fekvőbeteg-ellátásnak a finanszírozása is és a struktúraátalakítást segítendő kiírásra került egy úgynevezett egynapos sebészeti ellátásra vonatkozó pályázat, amire gyakorlatilag azok az intézmények tudtak pályázni, ahol az aktív ágyak megszűntek és a továbbiakban csak krónikus ágyak, illetve járóbeteg-szakellátás működik, de önálló rendelőintézetek tudtak pályázni és kezdődhet el az egynapos sebészeti ellátásnak a nyugat-európai szinthez való nagyon-nagyon lassú és még nagyon-nagyon kezdetleges felzárkóztatása.

A struktúraátalakítást magát tételesen is segítette a kormányzat. 2006-ban meg lett hirdetve egy 6,5 milliárdos pályázat, amelyben még az intézmények önként adhatták le az aktív ágyaikat és ezért, illetve az új krónikus kapacitások kialakításáért kaphattak finanszírozási támogatást és ebben az évben 2007-ben pedig egy 7,5 milliárdos kórház-átalakítási pályázat került, amely 7,5 milliárd forintos pályázatnak az egyes régiók közötti felosztását külön táblázat mutatja az elszámoló rendszerben. A 7,5 milliárdon túl még a kormány 3,5 milliárd forint összegű támogatást biztosított a központi költségvetés általános tartaléka részére a központi intézmények struktúraátalakításának segítésére.

Összesen struktúraátalakítás segítésére 115 egészségügyi szolgáltató támogatására került sor, akikkel a megyei egészségbiztosítási pénztárak kötötték meg a szerződéseiket. Ami most még ebből a struktúraátalakítási folyamatból és ennek a finanszírozásából hátra van, az a decemberi 25 milliárdból hátra lévő 5 milliárd forint összegnek az intézményenkénti szétosztása, ami ezután fog következni. Illetve az E-Alapban év végén jelentkező tartaléknak a szétosztása 3,6 milliárd forint értékben, amely a teljesítményekkel arányosan, a struktúraátalakítást követő teljesítményekkel arányosan kerül szétosztásra az intézmények között. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Főigazgató Úr!

Dr. Székely Tamás kiegészítője

DR. SZÉKELY TAMÁS (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Köszönöm szépen. Néhány számmal szeretném kiegészíteni a kabinetfőnök által elmondottakat. Tehát az E-Alapnak a költségvetési kiadási főösszege 713,8 milliárd forintra volt pozícionálva, a kormány döntésének megfelelően ez 728 milliárd forintra emelkedett. Ha megnézzük a TVK-k alakulását, akkor úgy néz ki, hogy a 2006. második félévet a 2007. második félévhez, tehát a struktúraátalakításhoz viszonyítjuk, a TVK értéke 13 százalékkal csökkent 1.207.000-ről 1.058.000-re, miközben az intézményi kapacitás durván 25 százalékkal csökkent. Ha ehhez hozzáadjuk egyfelől a 24,8 milliárd forintos kiegészítő díjat, akkor gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy összességében a kifizetések meghaladják a 2006. év II. félévi kifizetéseket, tehát félév/félév vonatkozásában. Az összevont szakellátásunk, figyelembe véve a járóbeteg-szakellátás megemelt TVK-ját és kifizetéseit, a krónikus kapacitások növekedését és kifizetéseit, valamint az aktív fekvőbeteg-szakellátás struktúraátalakításából adódó alapdíjemelést és súlyszámcsökkentést, akkor összességében 4,7 milliárd forinttal költöttünk többet a kisebb struktúrára, mint az elmúlt év azonos időszakában. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem a Kórház Szövetség képviselőit, hogy kívánnak-e szólni. Varga úr, tessék.

Varga Ferenc kiegészítője

VARGA FERENC elnök (Magyar Kórházszövetség): Köszönöm a lehetőséget, hogy az Egészségügyi bizottság számára tájékoztatót készíthettünk. Nagyon röviden annyit mondanék róla, hogy ez a tájékoztató tükrözi a Kórházszövetség állásfoglalásait az egészségügyi reformfolyamattal kapcsolatban, illetve azt az álláspontot, amit a Kórházszövetség a tárcával való egyeztetések során képviselt.

Kiemelném azt, hogy a finanszírozással kapcsolatban a továbbiakban is azt gondolom, hogy a kórházaknak arra van szükségük, hogy a működésükhöz több forrást kapjanak. A másik nagyon fontos kérdés a humánerőforrás-kérdés, amit az anyagban szintén említünk, ez a jövőben meghatározhatja a magyar egészségügy lehetőségeit, hiszen azok a lehetőségek, amelyek korábban keletről rendelkezésre álltak, ezek mindig szűkebben állnak rendelkezésre, ez az egyik része a dolognak. A másik pedig, hogy a magyar egészségügyi dolgozók bérezése olyan, hogy egyáltalán nem vonzó az ittmaradásra, tehát mindenképpen számolni kell azzal, hogy elindul egy elvándorlás, illetve fokozatosan azon gondolkodnak most már nemcsak a szakorvosok, hanem a szakdolgozók is, hogy nyugaton keressenek maguknak állást. Tehát a finanszírozással együttesen rendkívül fontosnak tartom azt, akár ha egy szűkebb egészségügyi ellátó struktúra működik Magyarországon, hogy ennek a szakember-ellátottsága biztosítva legyen, ennek pedig elengedhetetlen feltétele az, hogy nagyon gyorsan próbáljuk az európai uniós bérekhez legalább a felzárkózást megkezdeni. Köszönöm szépen.

Kérdések, hozzászólások

ELNÖK: Köszönöm szépen. Konzultációs jellegű a napirend, tehát a kérdések és a vélemények egy körben tudnak elhangozni. Puskás képviselő úr, parancsoljon!

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót elnök úr. Néhány kérdésem lenne, igyekszem keveset beszélni. Úgy tudom, hogy a fekvőbeteg-intézeteknek gazdasági felmérése, gazdasági helyzetének értékelése csak részben történt meg a múlt esztendőben. Kérdezem, hogy várható-e, hogy pontos felmérések lesznek ezt illetően. Az anyagban olvastuk, hogy úgy néz ki, hogy pillanatnyilag 50 milliárd forint hiányra taksálják azt az összeget, ami az előző év hasonló időszakához képest működésre volt.

A másik kérdés. A kompenzáció már elhangzott. A TVK-kompenzáció egy nagyon-nagyon üdvözlendő dolog, csak időben ez úgy alakult, hogy abban az időszakban volt nyáron, amikor egyébként is a kapacitások általában csökkenni szoktak, tehát az elosztása nem volt megfelelő.

A szülésre a TVK nem vonatkozik, viszont a szüléshez kapcsolódóan az újszülött-ellátás bizonyos szektoraira vonatkozik, úgyhogy itt diszkrepancia látszik a két dolog között.

A következő kérdés az étkezés kérdése. Nagyon fontos, hogy mit eszünk a kórházban. Én voltam már beteg kórházban, nem nagyon izgatott, hogy úgy mégis mi közül választhatok, örültem, hogy megmaradtam. Mindenesetre nagyon fontos kérdés persze az étkezés.

Egynapos sebészet. Üdvözlendő a pályázat. Az a helyzet, hogy ebben az intézmények egy része az, amelyekben aktív ágyak maradtak, súlyponti kórházak nem vehettek részt ebben a bizonyos pályázatban, ez nagyon helyes, csak a következő dolog történt: megnézték, hogy hol van szabad kapacitás, a szabad kapacitások terhére elmentek az ország egyik végéből a másikba, például Szombathelyről Budapestre, megcsinálták a beavatkozást, aztán utána indult vissza a csapat. Tehát a statisztikából sem látszik, hogy mi történt, mert nem jelenik meg plusz, illetve mínusz teljesítményként. Úgy néz ki, hogy olyan betegutakkal bíró rendszert építünk ki, amit nem lehet a statisztikával sem követni. Tehát ebben a kérdésben azt kéne felmérni, hogy a beteg lakásához közel hol lehet olyan ellátást biztosítani, ami számára megfelelő. Az egynapos sebészetben messzemenően egyetértünk, csak ennek a lokalizációja nem biztos, hogy jó.

Előjegyzés-várólista. Az előjegyzés az én fejemben a diagnosztikus kapacitás végét jelentette, annyit tudtunk adott esetben adott eszközzel megvizsgálni. A várólista azt mondja számomra, hogy van egy pénz, a pénzből mennyi beavatkozást tudunk megcsinálni. Várható-e, hogy ez változik?

Szakorvoshiány. Én úgy gondolom, hogy lassan már elviselhetetlenné válik. Az ügyeletekkel kapcsolatban készült egy felmérés, a felmérésből a 80 intézet, aki választ adott a kérdésekre, közülük 15 volt olyan, ahol jól megoldhatták ezt. Ez nyilvánvalóan egyéb dolgok mellett szakorvos-ellátottság kérdése.

A mobilitásprogram. Hogy finoman mondjam, nem sok eredményt hozott. Várható-e, hogy ennek folyományaként valamiféle másik, a letelepedést segítő program lesz a következőkben?

Vizitdíj-napidíj kérdéséhez. Van egy részletkérdés, miszerint az emelt napidíj, ami 1000 forint, abból az OEP 300 forintként értékeli és abból juttat vissza az intézeteknek. Hol van a különbség?

Még egy kérdés a vizitdíjjal kapcsolatban. A mutatók alapján úgy néz ki, hogy 15-20 százalékkal kevesebb az orvos-betegtalálkozás. Félő, hogy a népegészségügyi prioritásokat nem sikerül betartanunk, hiszen éppen a társadalom veszélyeztetett része lesz az, aki nem tudja igénybe venni a szolgáltatásokat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvarcz alelnök úr!

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Nagyon rövid kérdést szeretnék feltenni a Kórházszövetség anyagával kapcsolatosan. Az adósságállománynál, egészen katasztrofális, 36 intézménynek nincs tartozása című dolog fordul elő. Mivel magyarázható ez a nagy fokú szórás? Csak menedzsmentproblémával vagy mi a magyarázata ennek?

ELNÖK: Köszönöm. Vojnik képviselő asszony!

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! A rendelkezésre álló papírok és a szóbeli kiegészítések alapján azt szeretném, hogy ha megvizsgálnánk ezekben a papírokban lévő, némiképp egymásnak ellentmondó adatokat. Vagyis azt kellene értelmezni és lehet, hogy nem a mai bizottsági ülésen, hogy ennek mi van a hátterében. Mert volt egy struktúraátalakítás, amelyiknek az eredményeképpen 25 százalékkal csökkentek az intézményi kapacitások. Ebből azt gondolná az ember, hogy a felszabaduló, csökkentett kapacitások kevesebb ráfordítást, kevesebb és racionálisabban szervezhető humánerőforrás-igényt jelentettek. A másik oldaláról azt látjuk, hogy a TVK kevésbé csökkent, mint a kapacitások, ebből azt láthatnánk, hogy a megmaradó kapacitásokon kicsivel több lehetőség van az eredményes gyógyításra. Azt gondolnánk, hogy ezzel a 25 százalékkal csökkentett kapacitáson nem azt, a Kórházszövetség által elénk tárt adatot kellene látnunk, hogy az ő interpretációjukban a hiányszakmák száma még inkább növekedett vagy az ott dolgozó kollégák száma, hova lettek az orvosok. Nem jó vagy az én számomra nem eléggé világos, ez az "elmentek a magánszférába", de hát ha a magánszférában vannak, ott is nyilván betegeket kell, hogy lássanak el. Ezt nyilván arra kellene, hogy alapozzák, hogy valamilyen módon a betegek hozzájuk fordultak és nem a közszolgáltatásokat vették igénybe vagy olyan közszolgáltatásokat, amelyek a magánszférával állnak szerződéses kapcsolatban. Vagyis úgy látom, hogy ezeknek a változásoknak az összefüggéseit még igazából nem vizsgálta meg senki, ezért azt szeretném, hogy ha nem elsősorban a viták, hanem az eredményes megbeszélés, ha úgy tetszik, több konszenzus-megbeszélésre lenne ebben a dologban szükség, mert lehet, hogy ebben a helyzetben mégiscsak vannak összefüggések, amik még nincsenek előttünk.

Azt mondja a Kórházszövetség és mégiscsak azt gondolom, hogy az ő adatait feltétlenül fontos lenne, hogy igénybe vegyük, hogy bővült a szakorvosi hiányszakmák köre. De hová lettek az eddig hiányszakmában dolgozó kollégáink? Hiszen a súlyponti kórházak feladataihoz nem lettek többen, mert ez is benne van a kórházszövetségi papírokban, legalábbis kiolvashatóan. Azt írja a Kórházszövetség, hogy ezekben az intézményekben azt várnánk, hogy a folyamatos betegellátás biztonságára különösen kell, hogy ügyeljenek. De a papírból az derül ki, hogy a válaszoló intézmények közül 21 intézménynél következett be változás az ügyeletekben és 18 intézménynél csökkent a szervezett ügyeletek száma. Ez elég? Vagy nem önkéntes volt a csökkentés? Hogy látják el a feladatukat? És van még egy szektor, amire próbálok makacsul visszatérni, de remélem, hogy ezzel másik is egyet tudnak érteni, hogy ha nem vált be az a lehetőség, hogy a regionális egészségügyi tanácsok tehetnek a megszűnő fekvő kapacitásaik terhére javaslatot a járóbeteg-szakellátások fejlesztésére, ha ez közel egy év alatt nem következett be, akkor lehet, hogy a bizottságnak kellene kezdeményezni. Ha van erre egy valóságos, a betegek vagy a megbetegedési mutatók által indokolt szükséglet, hogy akkor azokat a szükségleteket itt más módon szervezve, más szabályozással elégítsük ki. Ezért én azt gondolom, ebben a kérdésben is minden körülmények között lépni kell.

A másik oldalról egy kicsit azt is hiányoltam mind a tárca, mind a partnerszervezetek részéről, hogy az együttműködésben hogyan kell továbblépni. Mert az is egy fontos dolog, hogy a bizottság elé tárják az érintettek az átállás problémáit, amikről meg kell állapítanunk, hogy nem jelentéktelenek. Sem számosságukban, sem a minőségükben nem jelentéktelenek. De akkor hogyan közösen tovább?

Tehát elnök úrnak azt a javaslatot tenném, hogy amennyiben a bizottság ezzel egyetért, talán mi magunk legyünk kezdeményezői ilyen típusú konszenzusmegbeszéléseknek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Engem egy picit megdöbbentett Vojnik képviselő asszony a konszenzussal kapcsolatos igényével. Tulajdonképpen egyet lehet vele érteni, de sokkal jobb lenne, ha egy szabály megváltoztatását megelőzően törekedne a kormány a konszenzusra és nem erőszakolna át változtatásokat, mert akkor nagyobb az esély arra, hogy kevesebb zavar keletkezik a rendszerben. Nagyon furcsának hangzik azután, hogy az elmúlt években semmi mást nem tapasztalunk. Nem azt, hogy az ellenzékkel nem hajlandó konszenzusra törekedni a kormány, hanem totálisan szembemegy az egész társadalommal az egészségügy átalakítását illetően. Ellentmondások valóban vannak az anyagban, én úgy gondolom, hogy ha nem szelektíven olvasgatjuk a különböző részeket, akkor talán lehet magyarázatokat találni ezekre az ellentmondásokra. Mert például nehezen mérhető az, vagy nem tudom, hogy vannak-e arra statisztikai adatok, hogy a TVK-n felüli teljesítések milyenek. Az eladósodás nyilván bizonyos mértékig mutatja, hogy milyen arányú a betegellátás a TVK-n felül, mert az egészségügyi intézmény nem teheti meg azt, hogy kérem eddig volt a TVK-m, becsukom az ajtót, hát majd tessék jövő hónap január 1-jén jelentkezni, mert akkor újra ellátja. Ebből adódik ez a fokozatos és elég jelentős nagyságú eladósodás, és itt a hiányszakmák tekintetében, a szakorvoshiány tekintetében gondolom, hogy a munkaidődirektíva változtatása komoly problémákat okoz, tehát ilyen szempontból szerintem nincs ellentmondás. Kérdésem is, hogy van-e adata a minisztériumnak vagy a Kórházszövetségnek, hogy a TKV-n felül mekkora esetszámot láttak el az intézmények adott időszakban.

A minisztériumi anyagban a gyógyintézeti központ megszüntetésével kapcsolatban jól értelmezem-e, hogy maga a csontvelő-transzplantáció az összevont Szent László-Szent István Kórházba került és a labort meg elvitték máshová? Tehát területileg két különböző helyen van a labor?

Törekedett-e a minisztérium, végzett-e felmérést, hogy a betegek mit szóltak? Milyen a betegelégedettségi mutató itt az átalakítás kapcsán? Mert nem árt néha megkérdezni, hogy mégis, nekik mi a véleményük. Főigazgató úr azt mondja, hogy négymilliárd forinttal több a gyógyító-megelőző ellátásra várhatóan az idei évi kifizetés, mint a múlt évi. Jól értettem a kiegészítését? (Dr. Székely Tamás: A II. félév vonatkozásában ötmilliárddal több, a summaösszesen kiadásban 15 milliárddal.) Az hány százaléka a gyógyító-megelőzőnek? Másfél? Kettő? Egy egész valamennyi. Tessék mondani, van felmérés, hogy az egészségügyi infláció mekkora? Mert azt körülbelül tudjuk, hogy bőven hét százalékot meghaladó az átlaginfláció, de azért az egészségügyön belül akár a gyógyszer-árváltozások, ha bár tudom, hogy kommunikálják, hogy nagyon jól járt mindenki idén, mert csökkennek a gyógyszerárak, de azért a kórházaknak, az intézményeknek ezzel kapcsolatosan más a véleményük, és ott vannak az energiaár-változások, amik azért jelentős mértékben befolyásolóak.

Kabinetfőnök asszonynak mondom, hogy most három hónapra finanszírozzuk, hogy délután zserbót ehessenek a betegek, ez nagyon szép dolog, csak tessék nekem mondani, hogy hol van a költségvetésben ennek a fedezete március után? Hány százalékkal nő az aktív fekvőbeteg-ellátás költségvetése? Mert ha emlékeim nem csalnak, a 4 százalékot talán alig haladja meg, jelenleg a már benyújtott költségvetési adatokhoz képest a makroadatok változnak hónapról hónapra, tehát úgy fog a kormánypárti többség egy költségvetést 17-én elfogadni, hogy az abban szereplő inflációs adatok nem validak, annál jóval magasabbak lesznek. És várható egy olyan energiaár-változás, ami kifejezetten meglódítja az inflációt az egészségügyben, akkor tessék mondani, hol van ennek a fedezete! Legalább ne kommunikálják, ha már ilyet csinálnak, mert február 28-án még választani fog a beteg, de március 1-jén ennek már nem lesz meg a fedezete, mert ezt a költségvetés nem biztosítja.

Mi van az ingatlanokkal? A kiürült ingatlanokkal? Mi van az OPNI-val? Mi van a svábhegyi intézettel? Az OPNI-ban még folyik bizonyos fokú tevékenység, de a Svábhegy teljesen kiürült. Mi van azoknak az eszközállományával, mekkora annak az értéke, mi lett a további sorsa? Erről egy sort nem lehet olvasni, pedig nagyon érdekes, mert gondolom, hogy 100 milliós, ha nem milliárdos nagyságrendű ingó- és ingatlanvagyonról van szó.

Mennyibe kerül az állagmegóvás, mennyit szánnak erre, vagy már megtörtént a megegyezés, hogy kinek fogják eladni? Azért vannak itt egyéb kérdések is ezzel kapcsolatban, jó lenne ezekről is hallani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Czinege képviselő úr!

DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Legelőször is megköszönöm a minisztérium anyagát, amelyik bőséges tájékoztató és külön megköszönöm, hogy együttolvashattam a Kórházszövetség anyagával. Én úgy gondolom, hogy a kettővel együtt, bár ezt most utólag kaptam meg, tudok következtetéseket levonni. Az Egészségügyi Minisztérium anyaga egy statikus anyag, azt mondja részletesen, hogy milyen változások történtek, a Kórházszövetség pedig felhívja a figyelmet, hogy a változásokból milyen problémák adódnak, amely problémák megoldásában az Egészségügyi bizottságnak feladata van. Örömmel olvastam, hogy a területi kórházak vonatkozásában mind a kapacitás, mind az ellátási terület változásában lehet látni eredményeket. Magyarul, amit egy kicsit félremért a szakma, azt korrigálni szeretné. A súlyponti kórházak vonatkozásában ezt nem nagyon látom és ebben egyetértek a Kórházszövetség anyagával. Nagyon fontos lenne az is, ha most már határozottan kijelölnénk a legmagasabb ellátási szintet, a progresszív ellátás legmagasabb szintjén a hozzáférés és a finanszírozás szempontjából.

Maximálisan egyetértek Vojnik képviselőtársammal, miután az anyag számtalan kételyt és ellentmondást is ébresztett bennem, hogy ezen változtatások révén létrejöttek-e azok a pozitív jelzések, amire vártunk, ezért ezt az anyagot úgy tekintem, hogy a jövő évben folyamatosan foglalkozni kell vele.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy még a szakmán belül is nagy tévedés van arról, hogy mi az egynapos sebészet. Az egynapos sebészetet nem szabad összekeverni az ambuláns sebészettel. Az egynapos sebészetnek megvannak azok a feltételei, amiket sokszor még kórházak sem tudnak. Vannak szakmán belüli, kórházon belüli feltételei és vannak kórházon kívüli feltételei, ezért elborzadva hallottam képviselőtársamat, hogy elturnézunk ide-oda, utána megcsináljuk az egynapos sebészetet és elküldjük a beteget valahová, aztán majd csak lesz valahol.

El kell menni Angliába, Angliában az egynapos sebészeten átesett beteget 24 órán belül a sebész szakorvos az otthonában felkeresi. Tehát, amikor az egynapos sebészetről beszélünk, az nem a kirakatba tett és spórolós technika, annak megvannak bizony azok a feltételei is, hogy olyan helyen lehet végezni, ahol a műtő csak arra az egy célra használható.

Szeretném mondani, hogy tapasztaljuk azt, hogy a TVK-n felüli teljesítmény finanszírozásnál a kórházak hiányának egy részét az adja - és ebben a menedzsment felelőssége megvan -, hogy a krónikus betegellátásban a betegek felvételének az időbeszabályozása nem történik meg. Az viszont nagy hibának számítana, ha az akut felvételt korlátoznák, hiszen az akut felvétel teljesen más.

Én a magam részéről, ellentétben képviselőtársammal, soha nem voltam betegként kórházban, de ha betegként lennék, akkor nagyon örülnék neki, hogy ha a táplálkozásom változatos lenne, és higgyék el és talán az itt lévő, nem képviselőtársaimnak mondom, hogy egy olyan gesztus, amikor a nyári melegben azt mondják a betegnek, hogy mit tetszik kívánni, teát vagy ásványvizet vagy bármi mást, az jól esik nekik, tehát ez egy fontos dolog. Azt viszont szeretném megkérdezni, hogy a HBCS-be beleépítetten történik-e ez a táplálkozás, mert nehogy úgy járjunk, mint az 50 százalékos fizetésemelés, hogy egy darabig megkapták külön a kórházak, utána pedig a HBCS-ben ennek nem volt meg a fedezete. Tehát akkor, amikor ilyen intézkedéseket hozunk, szeretném kérni, hogy ez kiszámítható legyen.

Utolsó mondat: én magam azt szeretném kérni, hogy a jövő évi munkarendben hamarabb foglalkozzunk azzal, hogy kialakultak-e a súlyponti kórházakban azok a feltételek, amelyek arra alkalmasak, hogy ott magas szintű betegellátás legyen, röviden kialakultak a humán erőforrás oldaláról és a technika oldaláról a feltételek. Mert egy kialakított rendszer csak akkor működik, hogy ha azt megtöltjük élettel. Ez az élettel való megtöltést még ebben a pillanatban egy kicsit hiányosságot szenved, hogy óvatosan fogalmazzak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr!

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Néhány kérdést szeretnék felvetni és néhány véleményt hozzáfűzni az előterjesztéshez, ami elég light-osra sikeredett, a Kórházszövetségé is, de az utóbbi anyaga azért lényegese egyértelműbben fogalmaz, mint itt a nagyon rövid hozzászólás.

Úgy látom, hogy a forráscsökkentést, ami a konvergenciaprogramnak súlyos következménye az egészségügyi ágazatra nézve, nem sikerült a tárcának átvezetnie az ágazaton. Zűrzavar van, ellátási gondok vannak, szolgáltatásszűkítés van az egészségügyben. Erre nem tért ki az anyag, de azért szeretném hangsúlyozni, hogy a kapacitáscsökkentés, a teljesítményvolumen-korlát, a várólisták, a hozzáférés esélyének a csökkentése, a vizitdíj, a lakossági sarcok mind a szolgáltatásokhoz való hozzáférést nehezítik, illetve szűkítik a kötelező általános egészségbiztosításnak a szolgáltatástartalmát, mint ahogy szűkíti az a nem régen kormányzati anyagban megjelent megállapítás is, miszerint az orvosnál gyógyszert felírató betegek 10-15 százaléka nem váltja ki a gyógyszertárban a gyógyszereit. Tehát az ágazatban egy komoly szolgáltatászűkítés zajlik, a konvergenciaprogram kényszere diktálta forrásszűkítést nem sikerült átvezetni az ágazaton.

Néhány olyan kérdésem lenne, ami az anyagban bár utalás szintjén talán szerepel, de mégsem egyértelmű. Mi lesz ezekkel a bújtatott profilokkal? Több intézményben bújtatott profilok vannak összecsipegetett TVK-kal, szabályozatlan felvevő területekkel. Hogy lesz ez a következő évben? Mi lesz a bújtatott szakmákkal, az ott dolgozó bújtatott személyzettel, bújtatott orvosokkal? Elég sok ilyen van a kórházakban. A struktúraátalakítás, a kapacitások átalakítása, mindannyian tudjuk és a kórházi anyagokból valahol a sorok között ez kiolvasható, nem lett végigvezetve, márpedig a modern menedzsment azt mondja, hogy ha egy döntés elérkezett a végrehajtás irreverzibilis szakaszába, azt, ha még rá is jöttem, hogy rossz volt a döntés, akkor is végre kell hajtani, mert egyébként anarchia lesz. Nem lett végrehajtva a kapacitáscsökkentés és a struktúraátalakítás az ágazatban. Ennek a zavarait sokáig visszük magunkon, de hogy ha egy új biztosítási konstrukció erre épül, akkor totális lesz a zűrzavar az ágazatban.

Elhangzott utalás a Matejka Zsuzsanna előadásában az OPNI-ra. Elhangzott, hogy megtörtént az átszervezés, gyakorlatilag befejeződött, szeretném megkérdezni, hogy mi van a Merényi Gusztáv Kórházban a hely kialakításával. Vagy éppen a pszichiátriai fertőző betegek elhelyezésével? Gyermekek elhelyezésével? A Heim Pál fogadóterületeinek az áthelyezésével? A strok-ellátással? Tehát akkor ezek most már mind rendben vannak? Mert mi ezeken a területeken igen nagy ellátási zavarokat látunk.

Szeretném megkérdezni, hogy van-e már elképzelés az új HBCS-súlyszámokhoz tartozó forintértékekről. Ezt Székely Tamás főigazgató úrtól kérdezem, ugyanis az ágazatot ez nagyon izgatja, mi lesz a következő esztendőben, hiszen a mi számításaink szerint az egészségügyi ráfordítások az ez évi 4,72 százalékról 4,39 százalékra csökkennek a következő évben. Tehát hogy lesznek a teljesítményfinanszírozás paraméterei beállítva? Van-e erre vonatkozóan már valami elképzelés, pláne számadat?

Szerintem abba kellene hagyni a regionális egészségügyi tanácsok struktúraátalakításban, kapacitásalakításban a felelősségük felvetését, illetve a felelősségtételüket. Eleve szerencsétlen volt ez a dolog, mi akkor ezt opponáltuk is, túl nagy felelősséget kaptak az erre felkészületlen regionális egészségügyi tanácsok a magyar egészségügy fekvőbeteg-ellátó struktúrájának az átrendezésében, nyilvánvaló, hogy ezzel nem is birkózhattak meg. Én itt az állami felelősséget vetném fel és az állam felelősségét hangsúlyoznám ezeknek a kérdéseknek a szabályozásában. Nem késő még, de azt gondolom, sürgősen át kell tekinteni a kialakult helyzetet, mert zavar van az ellátórendszerben. Végül többen érintették már a kérdést, mi lesz a felszabaduló ingatlanokkal, hova lettek a leszerelt műszerek, hová kerülnek a most éppen, mondjuk az OPNI-ból nagy értékű képalkotó technológia leszerelt berendezései. Ki gondoskodik az állagmegóvásról? De én úgy tenném fel a kérdést, hogy az egészségügyi célvagyonnak mi lesz a sorsa? Az állam valóban felelősséget érez-e az egészségügynek a vagyonáért? Hogy kívánja ezt kezelni, hogy kívánja ezt a célvagyont az egészségügy javára kamatoztatni, használni? Ugyanis sok helyen látjuk, hogy széthordják ezt a közvagyont és néhány épületről most már tudjuk, hogy nem az egészségügy javára szolgál a továbbiakban, hanem egészen más célokat fog szolgálni és ezt aggódva látjuk. Valamilyen formában az egészségügyi célvagyont, azt a célvagyont, amelyik a kötelező általános egészségbiztosítási rendszerben kellene, hogy érvényesüljön, azt meg kellene őrizni. Egyelőre ennyi. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm alelnök úr. Tóth képviselő úr!

DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Szeretném megkérdezni, hogy ezt az orvoshiányt, amit itt összegzett a Kórházszövetség 93 intézmény által megadott adatok alapján, ehhez a minimumfeltételek szolgáltak-e kiindulási alapnak vagy az intézetek ezt az ügyeletek és egyéb leterheltségük alapján számították. Ugyanaz a kérdés vonatkozik arra is, hogy itt 282,5 orvostöbblet szerepel. Ez mit jelent, ez az orvostöbblet? Tehát a számítotthoz képest, a minimumhoz képest ennyivel több orvos dolgozik az intézményben? Tudom, hogy orvoshiány van és eléggé elszomorító példa, hogy megjelent olyan úgynevezett kritikus szakma, eddig ezt mindenki tudta, hogy az aneszteziológia, a radiológia, a labor, a traumatológia, de például máshol a belgyógyászat szerepel ezek szerint az adatok szerint.

Már elhangzott az a kérdés, hogy hová tűnt Demon Hill. Az az 1000, illetve az ellenzéki oldalról 1500-nak datált pesti orvos hová tűnt az elmúlt időszakban?

Van az 5. oldalon egy mondat, hogy az Egészségbiztosítási Felügyelet elsősorban a szolgáltatói oldalt ellenőrző és szankcionáló feladatkörével nem értünk egyet. Ezt szeretném, ha egy picit részletesebben elmondaná, hogy mit ért ez alatt.

És még egy megjegyzést szeretnék tenni: igaza van Csáky képviselő úrnak, hogy jó lenne minden döntés és egyéb beavatkozás előtt az előzetes egyeztetéseket, vitákat, egyebeket tisztázni, de a konszenzusos megbeszélés akkor zajlik, amikor vita van, itt pedig egyértelmű, hogy az ágazat és a Kórházszövetség anyagában vannak eltérő adatok. Ezt kellene, ha úgy tetszik, konszenzusra juttatni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik képviselő asszony!

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnézést, hogy újra szót kérek, csak örülök, hogy a bizottságban csak Csáky képviselő úr értette félre a szavaimat, én pont arra gondoltam, amit Tóth képviselő úr mondott. Amiért azonban szót kértem, az valami, amit ennél a bizottsági asztalnál is tisztáznunk kell. Én szeretnék szót emelni a minisztériumnak azon döntése mellett, hogy az egészségügyi intézményekben a betegek táplálására nagyobb figyelmet fordítanak. Nem kell ahhoz országgyűlési képviselőnek lenni, még csak egészségügyi szakembernek sem, csak tájékozott laikusnak, hogy azt a mindenki által ismert adatot is visszaidézze, miszerint a betegek nagy része, aki intézménybe, kórházba kerül betegség okán, már az induláskor malnutrícióban van. Vagyis azt jelenti, hogy a tápláltsági állapota nagyon súlyos kívánni valót hagy maga után. Nemcsak a daganatos betegekre gondolok, hanem általában a betegek jelentős részére, ez maga induláskor egy súlyos hendikep. Ha ehhez műtéteket gondolunk hozzá, amelyek a betegség által indokoltak, akkor mindenki tudja, aki ezt tudni akarja, hogy a gyógyulási esélyeit az is befolyásolja, hogy a kórházban ezt követően milyen táplálásban részesül. És nem arról van szó, hogy kap-e délután sütikét, hanem arról, hogy a dietetikusnak megfelelően, az elvárásoknak megfelelően a fehérjepótlás, a szénhidrát-, a vitaminpótlás megfelelő-e. Ezért a rendszerrel persze egyetértek, azzal meg nagyon nem, hogy az úgy interpretálódott, minthogyha ez a szükséges forrás valami, "legyen még egy libacomb", mert ez teljes félreértése az egész kezdeményezésnek, ezért hallgassunk a szakma képviselőire, a dietetikusokra, a kórházi szakemberekre. És azt gondolom, hogy a tárca a jövőben is fordítson nagyobb figyelmet arra, hogy a betegek tápláltsága és a kórházi érkeztetés megfelelő legyen a szakma szabályai szerint. Köszönöm.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Egyrészt én nem értettem félre a képviselő asszony konszenzusra vonatkozó mondatait, a kettő egymástól teljesen független. Ez egy általános megjegyzés volt, hogy ha mondjuk egy-egy változtatás előtt történnének egyeztetések, törekednének konszenzusra, akkor ilyen iszonyatos zavarok nem következnének be. Senki nem állította, én sem állítottam azt, hogy mondjuk sajnálnánk, hogy az étkezési szokásokat kiemelten figyeli a kormányzat, de azt egy ilyen kifejezett píárakciónak tartjuk, amikor miniszter asszony kuktáskodik az egyik kórházban a tévék előtt és osztogatja az ennivalót, miközben a szakmából jövők tudják jól, hogy február végéig címkézett módon lehet, hogy erre biztosítva vannak a források, de majd meghalljuk, hogy mennyivel emelkedik a HBCS-alapdíj és az mennyiben fogja fedezni ezeket a szükségleteket. Ezt nem így kell intézni. Ez egy píárakció és ez lejáratása az egész szakmának tulajdonképpen. Én erre utaltam, hogy ez a "vakulj magyar!" effektus, amit nagy előszeretettel alkalmaz a kormány, hogy ilyen látszatakciókkal próbálja bizonyítani az alkalmasságát, illetve próbálja elfedni az alkalmatlanságát, mert ennek semmiféle fedezete nincs a jövő évi egészségügyi költségvetésben és ez maximális becsapása a betegeknek és ezekkel mind az a gond, hogy a betegek nem a Horváth miniszter asszony előtt fognak protestálni az ellen, hogy miért nem kapják meg azt, amit a televízióban megígért a miniszter asszony, hanem az orvosokkal és a nővérekkel fognak konfrontálódni. Mérhetetlenül káros az egészségügyi kormányzatnak az ilyen jellegű tevékenysége.

ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Mielőtt visszaadnám a szót az előterjesztőknek, néhány szót szeretnék szólni. Nagyon egyetértek Mikola alelnök úrral (Dr. Mikola István: Na!!) a tekintetben, amikor azt mondja, hogy ha egyszer elindult egy változás, akkor nagyon következetesen végig kell ezeket vinni. Nem szeretnék felidézni egy manapság már ritkán citált német filozófust, aki azt mondta, hogy ha valami változást akarunk, akkor változtatni is kell. Hegelről van egyébként szó (Dr. Mikola István: Kitaláltuk.). Nem könnyen indult el ez a változás, nehezítette ezt kivárás, szabályozási problémák. De én azt gondolom, hogy muszáj felgyorsítani ezt és következetesnek lenni. Én látok abban gondot, hogy a struktúraátalakítást a remélt humánpolitikai mozgás talán éppen az intézményi kivárás miatt és nem elégséges módon indította el, tehát én magam is azt szorgalmazom, hogy 2008-ban biztos több ilyen feladat lesz, hogy a mobilitásprogram mindenképpen folytatódjon, sőt szélesedjen ki. Egyetértek azokkal, akik az egynapos sebészet, egynapos beavatkozás kérdéséről szóltak, szakmai és pénzügyi értelemben is. Azt gondolom, hogy ebben van szabályozási, van ösztönzési feladat, bizony komoly a lemaradás. Az európai országok többségében még mindig sokkal több beavatkozást engedélyeznek, végeznek egynapos sebészet keretében és a szakmai feltételrendszer ügyében is van a szakmai kollégiumoknak is dolga.

Nem esett most szó, csak áttételesen, de azért hadd utaljak a munkaidő-direktívának való megfelelés kérdésére, azért figyeljünk arra, hogy ez a téma újból napirenden van az Európai Unióban és lehet, hogy a szlovén vagy francia elnökség alatt születik egy sokkal rugalmasabb szabályozás, amire egyébként elég régóta várunk és szükség lenne rá. Emlékeztetem magunkat arra, hogy az elfogadott munkaprogram szerint negyedév múlva erre a kérdésre visszatérünk és akkor már feltehetőleg konkrét javaslatokat is hoz a tárca, hogy pontosan hol és milyen módon kell a törvényi szabályozáson változtatni. Ezért nagyon is időszerűnek érzem az arra történő figyelemfelhívást, hogy most nagy szükség van arra, hogy ezeket a további, a törvény végrehajtásának a kérdéseit a partnerekkel, a szakmai szervezetekkel, szövetségekkel igyekezzenek megbeszélni és bíztatom is a szaktárcát, a kormányzat képviselőit, hogy váljék intenzívebbé az együttműködés ezen a területen.

Azt 2008 tekintetében ne felejtsük el, hogy a feladat az is, hogy egyfajta, a szolgáltatói versenyre történő felkészülést is elő kell tudni segíteni mindannak, ami történik és ide értem a területi ellátási kötelezettség, a TVK indokolt korrigálásának az ügyeit, a humán erőforrás kérdéseket.

Amit Vojnik Mária képviselőtársam mondott, a járóbeteg-ellátásról, az egynapos beavatkozások ösztönzése tekintetében, a bizottság tavaly március 21-én 3/2006-2010 számú állásfoglalásában már egyszer felhívta a kormány figyelmét arra, hogy gondoskodni kell a járóbeteg-szakellátás és az egynapos sebészet finanszírozásának érzékelhető javításáról és TVK-jának növeléséről. Úgyhogy én a magam részéről szeretném, hogy ha ennek a bizottsági állásfoglalásnak a tárca és az OEP következetesen érvényt tudna szerezni, mint ahogy, amit Czinege képviselőtársam mondott, a progresszív ellátással kapcsolatos feladatoknak a megoldása, tehát a TVK-szabályozás, de ha szükség, a jogszabály-módosítások is ebbe az irányba is mennének és haladnának. Szóval én úgy tekintem ezt a mai konzultációt, mint egy adalékot az áprilisi tárgyalás előkészítéséhez és ennek kapcsán nagyon sokféle kérdésben megfogalmazott feladat, ajánlás hangzott el a tárca felé, tehát nem gondolom, hogy a mai napon ez ügyben nekünk most állást kellene foglalni, de a képviselőtársaim minden oldalról tettek fel olyan kérdéseket, mondtak el észrevételeket, amelyeket a további munkában nagyon is indokolt figyelembe venni és egy-egy részkérdésre akár humán erőforrás, szakképzés, egyéb ügyek, már korábban is vissza fogunk térni.

Visszaadom a szót az előterjesztőknek azzal, hogy azt javaslom, hogy a Kórházszövetség kezdje. Varga elnök úr!

Varga Ferenc reagálása

VARGA FERENC elnök (Magyar Kórházszövetség): Köszönöm a lehetőséget. Schvarcz alelnök úrnak az adósságfelméréssel kapcsolatos kérdésére annyit tudok mondani, hogy ezt a felmérést nem a Kórházszövetség csinálta, hanem a minisztérium. Mi éveken keresztül az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületével és a minisztériummal együttesen csináltuk a kórházi felméréseket három aláírással ment ki ez a felmérés. Ez egy idő óta megszakadt, tavaly nem volt felmérés, az idén volt, ezt magára vállalta a minisztérium. A javaslatom az, hogy a későbbiekben jó lenne, ha a minisztérium, az egyesület és a Kórházszövetség együttes felmérést végezne. Nagyobb ráhatásunk van a kórházakra ilyen formában. Hogy mi a szórás oka, erre volt itt több utalás. A legfőbb oka valóban az, hogy a TVK-n felüli teljesítményeket nem fizetik ki és ha azt vesszük alapul, hogy 60 százaléka az eladósodott kórházaknak súlyponti kórház, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem tudja tovább küldeni a betegeket, neki el kell látni, ezért pénzt nem kap, nyilván belecsúszik egy adósságba, ugyanez vonatkozik a klinikákra is. Ezért van az a milliárdos nagyságrendű adóssága annak az egy klinikának, illetve egyetemnek, de a többi megyei kórház is ezért adósodik el.

A területi kórházak ebből a szempontból kellemesebb helyzetben vannak, mert, ha figyelik a TVK-t, azt mondja, hogy a beteget tovább tudom küldeni, ezért viszont nyilván panaszkodik a súlyponti kórház. Az, hogy menedzsmenthibák is szerepet játszanak-e ebben, természetesen ezt sem zárom ki, azonban, ha azt nézem, hogy Magyarországon milyen színvonalon, tehát jó színvonalon folyik ma több helyen is a menedzserképzés, azt gondolom, hogy ennek kevés szerepe van.

Amire viszont utalnék: ha végignézzük, hogy hány kórházban történt első számú vezetőcsere az elmúlt időszakban, nem szakmai, hanem politikai okokból, akkor ezen kéne változtatni és szakmai kvalitásokat figyelembe venni akkor, amikor egy kórház munkáját megítélik. A Kórházszövetség ezt szakmailag nézi. Természetesen lehetősége van a politikának a vezetőcserére, de én azt hiszem, ennek a következményeit is viselni kell.

Hova lettek a szakorvosok? Hangzott el. Egy részük átment privátba és nem hajlandó a települést elhagyni. Abban a szakmában, ahol megtalálja a számítását, inkább ott marad vagy kivár. Mert jelen pillanatban egy bizonytalansági tényező van, nem szívesen mozdul el. Itt mindjárt kapcsolódnék a mobilitásprogramhoz, ez szerintem egy teljesen elsikerült program. Gyakorlatilag az ösztönzés nem elég, másrészt a 100 km-en felül ad valamit, de ez nem sok és ezt is megadóztatják később, szükség lenne esetleg egy 50 km-en belülire, amire semmi segítséget nem kap a mobilitásprogramban. Ezenkívül csak közalkalmazotti munkaviszonyba mehet, amikor elhagy egy munkahelyet, ez nincs összhangban azzal, hogy azt mondjuk, hogy próbáljon gazdasági társaság vagy más formában működni a kórház. Ez nem ösztönző. De ugyanez vonatkozik a szakdolgozókra is, nemcsak a szakorvosokra.

Még egy dolog. Azt figyelembe kell venni, hogy milyen Magyarországon az orvosok korfája. Van egy csomó nyugdíjas orvos, aki dolgozik, megszűnik a munkahelye, nem lesz hajlandó elmenni 10 vagy 50 km-re se tovább, azt mondja, hogy inkább ennyi nyugdíjért otthon maradok és már nyugodt vagyok.

Felmerült az ügyeletek kérdése. Mi felmérettük azt, hogy hogyan viszonyulnak a kórházak az ügyeletek ellátásához. Nagyon sok kórház nem tudja az ügyeleteit kiállítani, ezért készenléteket szervez, nagyon sok problémát vethet fel ez olyan szakmákban, ahol a készenlét ne a legmegfelelőbb forma ahhoz, hogy el lehessen látni a beteget, nem beszélve arról, hogy itt jó néhány évvel ezelőtt a sürgősségi ellátási program, mentőellátás segítése, ez valahogy kicsit talán lassabban ment, tehát ma még nem teljesen kiépült, és így azok a kórházak, amelyek most áttértek a készenlétre az ügyeletük helyett, nem biztos, hogy tudják akár sürgősségi fogadóhelyen is ellátni a beteget. Ezáltal a sajtóból is ismert betegküldözgetés, illetve a mentőkkel kapcsolatos problémakör áll elő.

A tárcával való együttműködés. Hadd mondjam most a tárca dicséretére, hogy tényleg szinte minden két hétben minden kérdésben meg vagyunk hívva és tárgyalunk a tárcával. Azt nem mondom, hogy ennek az előkészítése olyan, hogy ebben mindjárt Kórházszövetségként akár testületi véleményt tudjunk mondani, mert hiszen egy-két nappal előtte megkapott anyagról nem biztos, hogy lehet testületi állásfoglalást képviselni egy személyben, de a törekvés természetesen megvan arra, hogy ez a partneri kapcsolat, kórházszövetség és a tárca között jó legyen. Egyébként mi sem jelzi jobban azt, hogy ez egy javuló együttműködés, hogy ezt meg is mondtuk, hogy gyakorlatilag hiába ülünk itt, nagyon jókat tudunk beszélgetni, akár két órán keresztül is, de ez nem jelenti azt, hogy a Kórházszövetség bármiben is itt most testületileg állást foglaljon. Előzetes egyeztetés. Nagyon jó lenne, hogy ha ez tényleg jól előkészítve történne meg.

Eladósodás, hiányszakmák kérdése. Az eladósodásra válaszoltam. A hiányszakmák nem most keletkeztek, még esetleg fokozódtak. Ebben egyértelműen az is szerepet játszik, hogy egy csomó helyen a munkaidő irányelveknek megfelelően megpróbálják a műszakot szervezni ahol lehet, illetve ennek eleget tenni és ehhez most már kevés a jelenleg rendelkezésre álló szakorvosszám.

Hogy a TVK-n felül mekkora esetszámot látnak el a kórházak, ezt a Kórházszövetség nem figyeli. Nem is tudja figyelni, erre talán a főigazgató úr tud választ adni, hiszen a kifizetetlen teljesítményekből tudja azt, hogy egy-egy kórház mit jelenthet, mit fizet ki neki.

Mikola alelnök úrnak: a szolgáltatásszűkítés valóban megvan, ennek van egy racionális része, ami a Kórházszövetség is elismer és azt gondolom, hogy mi megpróbálunk kellő távolságot tartani mindenféle irányzattól és azt gondolom, hogy ezeknek egy részével, a szolgáltatásszűkítéssel is egyet kell hogy értsünk. Egy átrendeződési folyamat is van és ennek egy részét nyilván a lakosság is úgy éli meg, hogy szolgáltatásszűkítés. Azonban arra tényleg oda kell figyelni, hogy azok, akik leginkább rászorulnak, ne érezzék úgy, hogy ez a szolgáltatásszűkítés számukra olyan nagy hátrányt jelent. Ezen kell gondolkodni, illetve ebben kell tenni többet a politikának is és gondolom, hogy nekünk is, a Kórházszövetségnek.

A bújtatott profilokról nem tudok, erre talán majd a tárca tud válaszolni.

Szakorvoshiány számítása a felmérésben. Az, hogy hány szakorvos hiányzik? Ez 2006-os felmérés, azóta már változott a helyzet, de rosszabb irányba. Azt gondolom, az említett okoknál fogva még kevesebb a szakorvos, relatíve is kevesebb és hogyan számítjuk ki. Aki gyakorló kórházigazgató vagy akár kórházban dolgozó, az a következőképpen mondja: van egy feladat, ami nem ugyanaz két kórházban, mert az egyiknél instrumentumokat is kezelni kell, akár egy belgyógyászatban ultrahangot, stb., ott nyilván kevesebb szakember is elég annak a bizonyos feladatnak az ellátására. Ezt az osztályvezető tudja nagyjából meghatározni, hogy mennyi a szakorvoshiánya ahhoz a feladathoz. A másik, amit a kórházvezetés próbál a benchmarking elve alapján egy másik kórházhoz viszonyítva meghatározni, ez is egyfajta szakorvosi dolog. Ez a két szám különbözik. Aztán megvan a minimumfeltétel, ami előírja, hogy ennyinek kellene lenni. Ez néhány esetben túlzó, néhány esetben pedig kevés. Tehát ez is egy szakorvoshiány. Úgyhogy rendkívül nehéz annak a megítélése, hogy egy kórházban egy adott osztályon mondjuk a szakorvoshiány hogy alakul.

Az Egészségbiztosítási Felügyelet. Mi kezdettől fogva, mikor megalakult, azt mondtuk, hogy most már van képviselete a betegnek, a lakosságnak, de nincs képviselete az ellátóknak. És nagyon szerettük volna és egy ilyen javaslat ment, hogy amikor nekem van panaszom valamire, akár még a betegre is, de például egy alacsony finanszírozásra, mert ebből adódnak bizonyos dolgok vagy a fenntartóval kapcsolatos bizonyos feladatok elmaradására, amik engem befolyásolnak mint kórházvezetőt a saját munkám végzésében, nekünk is lehessen valahová "panaszkodni". Ez a lehetősége nincs meg a Kórházszövetségnek.

A másik téma, hogy véleményünk szerint a Biztosításfelügyelet ma a kórházi jelzések alapján úgy jelenik meg, mint a mumus. Ha valami van, megjelenik a Felügyelet, mindjárt bírság, meg hiányosságok felmérése következik és utána a kórház elmarasztalása következik be. Azt mondanánk, hogy ezt talán egy kicsit vissza kéne fogni, a másik oldalon pedig olyan témakörökkel is foglalkozik a Biztosításfelügyelet, ami egész banális dolog. Ezekbe részletesen nem mennék bele. Egy csomó olyan feladatot is átvesz, mint például a minőségbiztosítással kapcsolatos kérdések, aminek megvan az állami felügyelete vagy akár az ÁNTSZ-nek a minimumfeltétekkel kapcsolatos kérdésköre is bizonyos mértékig odakerül. Akkor ez az egész indikátorkérdés, ami egy külön téma lenne, és szeretném itt is elmondani, hogy a kórházszövetségi kórházak nem félnek attól, hogy felkerül a honlapra az, melyik kórházban hányan halnak meg, meg milyen a császármetszések aránya, meg egyéb ilyenek, csak tegyük mellé azt a néhány mondatot, amiből a lakosság helyes következtetést tud levonni. Nem megyek bele a részletekbe itt sem.

Élelmezés. Vojnik kórház asszony itt a malnutríciót említette. Ez valóban így van. Mi egyetértünk azzal, hogy kaptak a kórházak erre bizonyos összegeket. Az egy más kérdés, hogy hogy fog ez beépülni valóban a jövő évi költségvetésbe, azonban egy dolgot a másik oldalról is le kell tenni. Velünk a tárca egyeztetett erről, mi ezt javasoltuk, sőt azt mondtuk, hogy ne hegyezzük ki ezt élelmezésre, hanem valami higiéné, plusz élelmezéssel kapcsolatos csomag kerüljön ki, ami most tényleg társadalmilag úgy kommunikálódott, hogy ez a beteg számára élelmezési javulását fogja jelenteni. Mi a menedzsment nagyobb mozgásterét szerettük volna ebben elérni a következők miatt. Szintén nem politikai, hanem racionális érvek. Egy aktív kórházban ma 4-5 napos átlagos ápolási idő van, nem 12, mint jó néhány évvel ezelőtt. Az első egy-két nap kivizsgálásokkal telik el. Amikor nem kap a beteg enni vagy legalábbis diétára fogjuk. A 3-4. napon elmegy, tehát a malnutrícióját néhány nap alatt nem tudja megoldani, kétségtelen, hogy jó a narancs, meg a banán a 3-4. napon és mi ennek örülünk és nem ellene beszélek.

Még egyszer azt mondom, hogy ha a menedzsment tudta volna ezt úgy kezelni, akkor lehet sokkal jobban felhasználható lett volna ez a pénz.

Kökény elnök úrnak: természetesen a változásokat végig kell vinni és ebben mi partnerek vagyunk. Természetesen mi is szeretnénk nyilván, hogy a beteg érdekei érvényesüljenek.

Az egynapos sebészetre a következőt: mindenki beszél róla, még az egészségügyi dolgozók között is, de senki nem érti, nem tudja, de mindenki hozzászól. Én bent vagyok ebben a kódkarbantartó bizottságban most már jó néhány éve és még a szakemberek között is más-más megítélése van és nem olyan egyértelmű. Az egyik azt mondja, egynapos sebészet, pedig ez nem sebészet, az egynapos ellátások finanszírozását talán az OEP érti a legjobban, az más akkor, amikor pontban finanszírozom, más, amikor HBCS-ben, más, amikor harmonizálom ezt a kettőt, nem minden beavatkozás kerül bele ebbe a körbe. Szóval itt is még egy kis zavar van, én azt tanácsolom csak, hogy ehhez óvatosan nyúljon bárki, akár egy ilyen bizottság is, amikor az ezzel foglalkozók is néha vitába keverednek egymással. A másik kérdés, ne felejtsük el, én nem szeretném ezeket a számokat felhozni, amelyek a nyugati összehasonlítást hozzák az egynapos ellátásokhoz, mert egész más viszonyok vannak nyugaton, egész másképp kellene ezeket az adatokat értékelni. Nagyon röviden ennyit mondtam volna. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem volt nagyon rövid, ez 22 perc volt, arra kérem a többi válaszadót, hogy lehetőség szerint 3, uszkve 4 percben szíveskedjenek válaszolni. És amennyiben mód és lehetőség van, bizonyos írásbeli lehetőségeket is vegyünk figyelembe, de nagyon értékesnek tartjuk Varga elnök úr gondolatait, mert egy gondolkodási mechanizmust is jelzett a Kórházszövetség, hogyan értékeli és látja ezt a helyzetet. Elnézést, csak azért tettem az észrevételt, mert ő úgy érezte, hogy nagyon rövid volt, nekünk pedig sokféle egyéb dolgunk is van. Rácz miniszter úré a szó.

Dr. Rácz Jenő reagálása

DR. RÁCZ JENŐ (Magyar Kórházszövetség): Köszönöm szépen. Röviden igyekszem összefoglalni, kifejezetten csak a tájékoztatóról szeretnék beszélni. Egy 70 oldalas, kiválóan összeállított, korrekt, részletes anyagot kaptunk, valószínűleg adminisztrációs hiba folytán úgy érzem, hogy nálam hiányzik az utolsó négy oldal. Gondolom, erre volt felírva, hogy ezek voltak a célok, ebből ezek valósultak meg, ennyit részlegesen sikerült megvalósítani, ez pedig nem jött össze és gondolom, az utolsó oldalra volt felírva, hogy ennek következtében ilyen feladataink vannak a jó irányoknak a továbbvitelére és az anomáliák megszüntetésére pedig ezeket kívánjuk megtenni. Gondolom, ez az áprilisi tájékoztatóba majd részletesen bekerül.

Tudom, hogy nem egyszerű feladatot adtam ezzel a tárcának, tekintettel arra, hogy nagyon pontosan láttuk, hogy a reform előtt meghatároztuk, hogy mik az anomáliák, többé-kevésbé az is meghatározásra került, hogy milyen irányba kellene menni. Egyet nem határoztunk meg, hogy hogyan mérjük a változásokat. Mivel és milyen paraméterekkel? Mik lesznek az indikátorok? Ennek következtében nem tudunk objektív véleményt adni arra vonatkozóan, hogy az elmúlt egy évben a megtett intézkedések hatására javult-e a hatékonyság, a minőség, a biztonság, javult-e a hozzáférés, csökkent-e az esélyegyenlőtlenség és adott esetben az elégedettség elsősorban a betegek részéről javult-e. Így tényleg csak szubjektív véleményeket lehet hallani arra minden oldalról, így lehet egymásnak teljesen ellentmondó véleményként megfogalmazni, hogy 17 százalékkal javult az egy ágyra jutó aktív finanszírozás, tehát a kórházak jobb helyzetbe kerültek és emellett azt meghatározni, hogy ilyen magas még soha nem volt a kórházi adósságállomány. Így lehet azt kommunikálni, hogy a vizitdíj és a kórházi napidíj több tíz milliárd forinttal javította az intézmények pozícióját, ugyanakkor egy kórház számára az körülbelül 50 milliós mínuszt jelent a likviditásában. Az, hogy a reform gyakorlatilag sikertörténet vagy adott esetben csak káoszt okozott és nem tudjuk összehasonlítani azt, hogy minden egészségügy között a magyar egészségügy a leghatékonyabb, avagy minden negyedik beteget rosszul kezelünk az egészségügyi ellátórendszerben. Épp ezért szükségesnek tartom, hogy az objektív megítélés miatt meghatározzuk az indikátorokat, meghatározzuk a mérési módszereket, a mérési időpontokat. Ebben a Kórházszövetség mind a monitorozásban, mind az indikátorok kidolgozásában az aktív közreműködését felvállalja és most ezúton is felajánlja. Én most a karácsony közeledtével ennek fejében mindössze csak annyit szeretnék kérni, hogy tételezzük fel minden egyes szereplőről, a minisztertől kezdve az utolsó takarítónőig, hogy mindenki az egészségügyi ellátórendszerben a lehető legjobb tehetséges szerint kívánja végezni a saját feladatait. És aki adott esetben az aggályait fogalmazza meg, azt elsősorban azért teszi, hogy jobban és hatékonyabban tudjuk működtetni ezt a rendszert. Mint ahogy ezen a területen nem várhatjuk úgy a Messiást karácsonykor, mint adott esetben a magánéletben, hanem mi is törekednénk arra a konszenzusra, amit államtitkár asszony és Vojnik Mária is megfogalmazott. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, most feladták a leckét a szaktárcának és az OEP-nek azzal együtt, hogy nyilván ezek a megrendelések itt a következő hónapok munkáira vonatkoznak, megadom a szót a kormányzat képviselőinek.

Dr. Matejka Zsuzsanna reagálása

DR. MATEJKA ZSUZSANNA (Egészségügyi Minisztérium): Nagyon szépen köszönjük az anyagról adott kritikákat, illetve a jobbító szándékú javaslatokat. Azt hiszem, hogy ez a mai tanácskozás sokban fogja azt segíteni, hogy egy letisztultabb, kikristályosodottabb anyag tudjon majd tavasszal a bizottság elé kerülni és hogy a vizsgálódások irányai is tudjanak pontosodni.

Néhány fő dologra térnék csak ki, mert a Kórházszövetség tisztelt képviselői jó néhány dologra megadták a választ.

A mobilitásprogrammal kapcsolatban szeretném azt kiegészítő tájékoztatásként elmondani, hogy jogosak a kritikák a mobilitásprogrammal kapcsolatosan, de nem is annyira a mobilitásprogrammal kapcsolatban, hanem ezzel párhuzamosan gondot okozott az, hogy gyakorlatilag a felmentés-végkielégítési pénzek kifizetése nem egy összegben történt, hanem havonta és ilyen módon hónapokra húzódott el ennek a kifizetése és az egészségügyben dolgozók ezért nem érezték a szükségét az azonnali elhelyezkedésnek. Most lehet érezni azt, hogy kezdenek kifutni ezek a felmentés-végkielégítési folyamatok és nagyobb lett az érdeklődés a mobilitásprogram iránt és éppen ezért meghosszabbításra is került a mobilitásprogram és várhatóan még többletpénzek is lesznek ebbe bekanalizálva, 500 millió forint állt rendelkezésre első körben a mobilitásprogramra, és továbbra is szeretnénk arra bíztatni az egészségügyben dolgozókat, hogy ezt vegyék igénybe.

Az intézmények gazdálkodási helyzetével kapcsolatosan több hozzászólás volt, itt annyit szeretnék elmondani, hogy a tárca többszörösen is vizsgálta, segítséget is kapva, kérve a Kórházszövetségtől, az intézmények helyzetét. Azt lehet mondani, hogy a legutóbbi felmérés alapján három nagy csoportra tudtuk osztani az intézményeket. Vannak azok az intézmények, akik már a reform elindítása előtt, tehát 2006 előttről cipelik az adósságukat és azt görgetik tovább, ez az intézményeknek egy ilyen 25 százaléka, ahol a gazdálkodási problémák, a menedzselési gondok már korábban is megvoltak. Van az intézményeknek egy olyan köre, amelyek a reform keretében, illetve a konvergenciaprogram keretében a finanszírozásátalakításokkal összefüggésben kerültek nehezebb helyzetbe.

Szeretném azt elmondani, hogy a tárcának nem volt, nincs és nem is lesz lehetősége arra, hogy az állami célvagyont elkótyavetyélje, mert az új vagyontörvény értelmében a Vagyongazdálkodási Tanács fog dönteni ezeknek az értékesítéséről, illetve a Vagyongazdálkodási Tanács fogja végezni az értékesítést magát. Az eszközöknek a börzéjét az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet, mint megszüntetési biztos keretében szervezte meg a tárca, illetve szervezi, itt a működő intézeteknek van elsőséges, jutányos áron tudják ezeket az eszközöket megvenni, illetve bizonyos szociális intézményekbe pedig a kevésbé értékes eszközök ingyenesen kerülnek átadásra.

Még egy dolgot szeretnék elmondani a gyógyszerfogyasztás csökkentésével kapcsolatos alelnöki észrevételről. Azt látjuk a gyógyszerforgalmi adatok alapján, hogy meglepő módon napi adagban kifejezve nő a gyógyszerfogyasztás. Ugyanakkor az árak különböző mozgásaival, leginkább a lefelé való mozgásaival csökkennek a kiadások. Tehát ez a bizonyos 10-15 százalék nem váltja ki a gyógyszereit, ezek a kifejezetten növekedő gyógyszer-felhasználási adatok nehezen egyeztethetők össze. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Főigazgató Úr!

DR. SZÉKELY TAMÁS (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Kérdésként hangzott el, hogy a TVK kompenzációt, illetve a többlet TVK-t miért így osztottuk ki. Akkor állt rendelkezésre elégséges költségvetési forrás, ez az intézményeknek a TVK-felhasználását olyan értelemben nem befolyásolta, hogy miután göngyölhető a TVK-maradvány, ezért abban az esetben, hogy ha nem tudták az adott hónapban, nyáron, amikor egyébként is alacsonyabb a forgalom, akkor az ősszel felhasználásra kerülhetett. Szintén kérdésként vetődött fel, hogy miért van úgy, hogy míg a szülés TVK-mentes, addig a szülészeti események kapcsán a csecsemőellátás nem TVK-mentes. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy míg szülni elvileg bárhol lehet és éppen ezért ez nem tervezhető és ezzel, hogy a szülés TVK-ja nincs megkötve, ezért a szülés bárhol bekövetkezhet, ugyanakkor a megszületett csecsemők közül azok, akik sürgősségi ellátást igényelnek, perinatális intenzív centrumban igényelnek ellátást, operálni kell őket, ez nem minden intézményben alkalmazható. A dedikált TVK-k rendszerével, ahol többek közt csecsemő- és gyermekgyógyászatra is dedikált TVK-k állnak rendelkezésre, azok az intézmények, amelyek rendelkeznek a súlyos állapotú újszülöttek ellátási lehetőségével, ott a dedikált TVK-k úgy kerültek meghatározásra, hogy az eddigi ellátott ilyen jellegű eseteknek a finanszírozására lehetőség legyen és érvényes ezekre a dedikált TVK-kra az a szabály is, hogy ezt másra felhasználni nem lehet, tehát ilyen formában próbáltuk meg ezt biztosítani.

Az egynapos pályázatokkal kapcsolatban valóban fennáll az a probléma, amit Puskás képviselő úr elmondott. Ez ügyben egy vizsgálatot folytatunk. Nagyon sokan vettek részt úgy az egynapos ellátásra kiírt pályázatunkon, hogy megpályázták önálló szakrendelők. A feltételeket úgy biztosították, hogy egy fekvőbeteg intézménnyel kötöttek egy mögöttes szerződést és gyakorlatilag az aktív fekvőbeteg-intézmény látja el továbbra is az egynapos ellátást. Erre vonatkozólag egy felmérés van folyamatban és ha bebizonyosodik, hogy így van, sajnos a szerződés nem zárja ki ennek a lehetőségét, akkor megpróbáljuk valamiféle szerződésmódosítással a megfelelő irányba terelni ezt a kérdéskört.

Arra a kérdésre, hogy a emelt napidíj kérdését hogy könyveljük, megmondom őszintén, nem igazán értem. Hiszen az intézmények a kötelező jelentés keretében megküldik nekünk azt, hogy milyen jogcímen mennyi vizitdíjat szedtek be és ennek megfelelően utalványozzuk nekik ezt az összeget. Itt probléma maximum abból lehet és keletkezik is gyakorlatilag majdnem minden intézmény vonatkozásában, hogy az általuk számlán nyilvántartott összeg és a nekünk megküldött összeg között, tehát az intézmény saját nyilvántartásában ellentmondások vannak. Illetve abból keletkezhet még ellentmondás, hogy ha stimmel a kiadott nyugta, a nekünk megküldött adatsor és valamiért ez az eset nem kerülhet finanszírozásra, például a teljesség igénye nélkül valaki bent fekszik egy kórházban krónikus betegként, fizeti a napidíjat és mindeközben ennek a betegnek a nevére lejelentenek nekünk járóbeteg-ellátást és/vagy gyógyszerkiváltást, akkor ezt mi hibalistára tesszük. Ez azt jelenti, hogy amíg ez nem tisztázódik, addig nem történik meg a finanszírozás, ez okozhat a vizitdíj-elszámolásban problematikát.

Felvetődött az a kérdés, hogy 15-20 százalékkal kevesebb az orvos-betegtalálkozások száma, tehát kvázi a betegek nem tudják igénybe venni vagy a vizitdíj vagy egyéb okok miatt. Amikor a rendszer bevezetésre került, valóban 15-20 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest az igénybevétel, mostanra ez egy emelkedő tendenciát mutat, tehát az olló az elmúlt évekhez képest csökkent. Most már nem igaz ez a 15-20 százalék.

A TVK feletti teljesítmények vizsgálatával kapcsolatban kérdezte Csáky képviselő úr, hogy vizsgáljuk-e. Vizsgáljuk. Országos szinten durván 2 százalék az, amit a TVK felett jelentenek az intézmények. Természetesen egyes intézmények vonatkozásában meglehetősen nagy szórások vannak, van olyan intézmény, ami 20 százalékkal fölötte van a TVK-jának, van olyan intézmény, amelyik nem teljesíti a TVK-ját, summaösszesenben durván 2 százalék. Ez nyilvánvalóan az intézményi menedzsmentnek, hogy úgy mondjam a pozitív hozzáállása a kérdéshez, hiszen, ahogy itt a Kórházszövetség képviselője is mondta, a ki nem fizetett teljesítmények az egyik oka az intézményi eladósodottságnak, nyilvánvalóan a menedzsment ráhat arra, hogy a TVK környékére kerüljenek a teljesítmények beállításra.

Szintén Csáky képviselő úr kérdezte, hogy a bár a csontvelő-transzplantáció a Szent István Kórházhoz került, a laborral mi történt. Az OGYK Labor tevékenységét, amit egyébként a Daróczi úti telephelyen végzett az intézmény, alapvetően két csoportba lehetett osztani. Az egyik az, amit kizárólag az OGYK-nak és csontvelő-transzplantáció céljára végzett, illetve a másik tevékenység, amit bármilyen intézmény részére. A korábbi OGYK ilyen irányú labor és pulmanológiai tevékenységének azt a részét, amit kizárólag az OGYK-nak végzett, azt megkapta a Szent László Kórház, tehát ketté lett osztva ez a bizonyos kapacitás és természetesen a hozzátartozó TVK és az a része a kapacitásnak és a TVK-nak, ami az ország egész területére végzett szolgáltatást, ez került az OVSZ-be. Tehát gyakorlatilag, ami a csontvelő-transzplantációhoz elengedhetetlenül szükséges, az a Szent László Kórházban rendelkezésre áll.

Többlet-kifizetés és az infláció viszonyáról kérdezett még a képviselő úr. Kétségkívül, ha a számokat egymás mellé tesszük, az infláció mértéke és a többletkifizetés mértéke nem összehasonlítható, mint ahogy az aktuális struktúra és a korábbi struktúra sem összehasonlítható. Tehát ahogy elmondtam, 25 százalékos struktúraváltozás történt, ehhez képest sem a TVK mennyisége, ami 13 százalék, és ha ehhez hozzávesszük, hogy az alapdíj növekedett, akkor azért az azonos struktúrára igaz, amit a képviselő úr mondott, erre a csökkentett struktúrára úgy gondolom, hogy benne lehet a fedezete.

Az étkezés vonatkozásában a jövő évi költségvetés tartalmazza az ez évi negyedéves kétmilliárdos kifizetésnek a fedezetét, hiszen a fekvőbeteg-ellátásban az ez évre várható 385 milliárd forintos ténykiadás jövő évre 400 milliárd forint előirányzatot tartalmaz. És itt válaszolnék Czinege képviselő úr kérdésére, hogy a HBCS-kbe beépítésre került az étkezési normatíva, méghozzá úgy, hogy minden HBCS a normatívnap arányában megemelésre kerül az étkezési differenciával. Természetesen, miután átlagfinanszírozásról van szó, azokban az esetekben rövidebb lesz az ápolási idő, akkor nyerni fog az intézmény.

Krónikus ellátások vonatkozásában a szorzók kerülnek módosításra. Ugyanolyan arányban, hogy a differenciát tartalmazza.

Mikola alelnök úr kérdezte, hogy mi lesz a bújtatott profilokkal. Kétféleképpen tudnám értelmezni a kérdést. Az egyik értelmezés, ami arról szól, hogy volt egy miniszteri határozat a kapacitásra és nem úgy dolgozik az intézmény, tehát nem szüntette meg azt a bizonyos tevékenységet. Ha ezt gondolta alelnök úr a felvetésében, akkor ezt mi nem számoljuk el, hiszen azt a fajta tevékenységet, amire nincsen szerződésünk, ideértve szemészet, fül-orr-gégészet, nem sorolom, az ebbe a kategóriába tartozó HBCS-ket nem számoljuk el. Ha a képviselő úr arra gondolt, ami szintén egy lehetséges megközelítés, hogy van olyan intézmény, aki mondjuk csak belgyógyászati osztállyal rendelkezik, de korábban is volt ennek a belgyógyászatnak haematológiai, immunológiai, bármilyen egyéb jellegű profilja, ennek elismerése érdekében folyik egy jogszabály-módosítás, ami várhatóan a közeljövőben elfogadásra kerül. Gyakorlatilag az év első részétől hatályos lesz és abból kiindulva, hogy az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény szakmacsoportonként nevesítette a kapacitásokat, ami vagy a törvényben vagy a miniszteri határozatban voltak, a szakmacsoporton belül lesz lehetőség arra, hogy azok a szakmák, amik korábban megvoltak és működőképesek voltak, nevesítésre kerülhessenek.

A HBCS-forintértékkel kapcsolatban volt még alelnök úrnak kérdése. Erre vonatkozólag jelen pillanatban még nincsen döntés. Ha összerakjuk a költségvetésben rendelkezésre álló pénzt, akkor, miután egy szorzatról van szó, TVK szorozva alapdíjjal, itt ez egy eldöntendő kérdés, hogy mit próbáljunk kezelni. Az egyik lehetséges kezelés, hogy az elszámolható TVK-k mennyiségét növeljük ugyanolyan arányban, mint amilyen arányban költségvetési forrásunk van vagy változatlan TVK mellett alapdíjat növelünk. Erre vonatkozólag jelen pillanatban még nincsen döntés. Ha és amennyiben a parlament elfogadja a költségvetési törvényt, akkor a 43/1099-es kormányrendelet mellékletében kihirdetésre kerül az elszámolható TVK-mennyiség és ezt követően kerülhet meghatározásra az alapdíj kérdése.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárom a konzultációt azzal, hogy a jegyzőkönyvet szokás szerint az érintetteknek elküldjük ezekkel az észrevételekkel, azzal, hogy a három hónappal későbbi tárgyalásra a felkészülésnél ezeket a szempontokat vegyék figyelembe. Csáky képviselő úr, tessék!

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Csak hogy jól hallottam-e főigazgató urat, 385 milliárdról 400 milliárdra növekszik. Szerény számításom szerint ez 3,8 százalékos növekmény. Ugye jól számoltam? A költségvetésben 4,5 százalékos az infláció tervezése, amit már most a gazdasági elemzők 5 százalék fölé várnak, akkor változatlan feltételekkel változatlan a TVK-betegforgalom, tessék mondani: hol van ebben a fedezet?

DR. SZÉKELY TAMÁS (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Csak annyi megjegyzés, hogy a 2007. évi költségvetés első félévi része a 2007. év első félévi struktúrához tartalmazott fedezetet. Ehhez képest 2008-ban egész évben egy csökkentett struktúra fog működni. Úgy is mondhatnám, hogy a 2007. évi átlagos struktúra, ha félév alatt 25 százalékkal csökkent, akkor éves szinten 12,5 százalékkal csökkent, tehát ha nominálisan ugyanakkora lenne a forrás és egyébként a struktúra 12,5 százalékkal csökkent lett volna, akkor egységnyi kapacitásra 12,5 százalékkal több pénz jutna és akkor ehhez lehet még hozzászámolni azt a bizonyos 3,8 százalékot.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezt a napirendi pontot lezártuk. Nem tartunk szünetet, mert egy nem túl hosszú napirendi tárgyalás van hátra.

Soron következik képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről döntés. A társadalmi egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslatot képviselőtársaim 4550-es számon tanulmányozhatták. Ezt az indítványt Mikola István és Nagy Kálmán képviselőtársaink nyújtották be. Az előterjesztők részéről itt van Mikola István, megadom a szót.

Dr. Mikola István szóbeli kiegészítője

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Remélem, elnök úr a rövidségre való utalásával nem azt jelezte, hogy bizonyos döntések már megszülettek. Remélem, hogy nem így van. Nagyon fontos ügyről van szó, azzal szeretném kezdeni, hogy a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség a Kereszténydemokrata Néppárttal vállalta annak a civil kezdeményezésként született önálló törvénytervezetnek a parlament elé hozatalát, amelyben egy társadalmi egészségbiztosítási ellátási rendszert, mint egy alternatívát a jelenlegi kormányzati üzleti biztosítós elképzeléseinek kívánunk állítani.

Az anyagot a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal dolgozta ki Gilly Gyula, Jankó András szakértői irányításával. Ebben a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség is részt vett. Az anyag civil kezdeményezés a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal és több, mint száz, az előterjesztést támogató civil szervezetnek a kezdeményezéseként született, tehát igen nagy társadalmi támogatottságot élvez.

Néhány dolgot szeretnék az előterjesztéssel kapcsolatban megjegyezni tudván azt, hogy tárgysorozatba-vételről van szó, nem általános vitára való alkalmasságnak a megítéléséről, tehát túlságosan mély szakmai részletekbe most a felvezetésben nem mennék bele. Természetesen, ha ebben vita alakul ki, szívesen részt veszünk benne.

A törvénytervezet a társadalmi egészségbiztosítási eljárásról szól és szándékaiban az új rendszernek a népegészségügyi hozadékára, az ebből származtatható, ennek működtetéséből származtatható populációs egészségnyereségre koncentrál.

Mi úgy tekintjük a meglévő társadalombiztosítási rendszer egészségbiztosítási szisztémájának a megújítását, hiszen erre vonatkozik a törvénytervezet, mint az 1989-90-től tartó, az egészségügy átalakítására vonatkozó folyamatnak a folyatását. Szeretnék utalni arra, hiszen nagyon sok téves információ lát napvilágot napjainkban ezzel kapcsolatban, hogy a rendszerváltozást követően igen nagy változások történtek a társadalombiztosítás nagy rendszerében, talán ezek közül két történést említenék. Az egyik a társadalombiztosítás leválasztása a központi költségvetésről, tehát önállóvá tétele, a másik pedig a társadalombiztosítás nagy gondoskodó rendszerén belül az egészségbiztosítási ágazatnak az önállóvá tétele, önálló járulékfedezettel, munkaadói-munkavállalói járulékbefizetésekkel. A jelenlegi törvénytervezet ennek a folyamatnak a folytatásaként a meglévő egészségbiztosítási rendszernek a továbbfejlesztését jelenti.

A törvénytervezet alapgondolatában az állami gondoskodást hangsúlyozza, egységes rendszerben, egybiztosítós rendszerben képzeli el a jövő egészségbiztosítását, figyelve arra a nemzetközileg egyre elmélyülő folyamatra, szándékra, irányultságra, amely az egészséghatás-becslés technológiai rendszerét jelenti, amely a kormányokat felelőssé teszi, működésük alatt még a ciklusidőben a tevékenységükből származó népegészségügyi hozadékot illetően. Ma a fejlett országoknak a magas döntéshozói, kormányai arra koncentrálnak, hogy a jogszabályokat, mindenféle jogszabályt már a döntés-előkészítés időszakában vizsgáljanak meg, annak a majdani jogszabálynak a hatályossá válása után az abból származó populációs egészségnyereség vagy éppen veszteség szempontjából. Tehát ma a világ abba az irányba megy, hogy államok kormányai felelősséget vállalnak a népegészségügyért és éppen ezért az egészségügyi ellátórendszerért és az azt működtető finanszírozási nagyrendszerekért is.

Mi a nemzeti kockázatközösségben, a szolidaritás elvének a megtartásában gondolkodunk, tehát értékváltást nem tartunk időszerűnek.

Nem fogadjuk el azt a megközelítést, hogy az állam feltétlenül rossz gazda. Az állam lehet jó gazda, mint nagyon sok nemzetközi példa, nagyon sok nemzeti egészségbiztosítási konstrukció ezt bizonyítja. Az állam viselhet felelősséget a rendszerben, működtethet gazdaságilag racionális, olcsó rendszereket és fenntarthatja a szolidaritásnak az érvényesülését.

Nemzeti társadalmi egészségbiztosítási intézetet kívánunk létrehozni az Országos Egészségbiztosítási Pénztár helyén, és ezt az intézetet nem kormányhivatalként, hanem közvetlenül a parlament irányítása alá kívánjuk helyezni. Tehát ilyen értelemben eltávolítjuk a napi pártpolitikától.

Társadalmi kontrollt kívánunk a rendszernek az irányításában megvalósítani, ennek a formájára vonatkozóan egy tervezetet tartalmaz a törvény-előterjesztés, ez a munkaadók, munkavállalók és a felelős állami, kormányzati szerveknek a részvételével felálló társadalmi kontrollt testesíti meg, jelenti.

Úgy gondoljuk, hogy a kötelező általános egészségbiztosítást szükségletekre kellene alapozni, ezzel ugyan sok újat nem mondok, de mi a szükségleteket társadalmi közmegegyezésben kívánjuk meghatározni, és a szükségleteket népegészségügyi, térségi trendekre kívánjuk alapozni, amiről sokszor beszélünk. Területenként kívánunk meghatározni olyan népegészségügyi trendeket, amelyek mentén prioritások állíthatók fel az egészségügyi ellátás vonatkozásában, és a forrásallokációt ezen prioritások mentén kívánjuk kezelni azért, hogy a rendszernek az allokációs hatékonysága és így következményként a gazdasági racionalitása maximális, azaz optimális lehessen közgazdasági értelemben.

Ilyen értelemben - megint csak a nemzetközi gyakorlatra utalok - a tényekre, adatokra, népegészségügyi tényekre, adatokra alapozott egészségpolitikát kívánunk folytatni.

Még néhány kiemelést szeretnék tenni: az anyag tartalmazza a szabályozott szolgáltatási verseny lehetőségét, tartalmazza az oly sokat vitatott szektorsemleges finanszírozás lehetőségét is. Itt hozzáteszem zárójelben, hogy mi szektorsemleges finanszírozáson azt érjük, hogy tulajdonosi helyzettől függetlenül ez a bizonyos új intézmény, a nemzeti társadalmi egészségbiztosítási intézet valóban szolgáltatást vásárol az egészségügyi szolgáltatásokat nyújtóktól. Amikor ezt említem, akkor szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy törvénytervezet, amelyik a társadalmi akaratot tükrözi, természetesen sok pontjában le kell folytatni azokat a vitákat, amelyek a végső optimális megoldás kikristályosodásához nélkülözhetetlenek.

Nem zárja ki, illetve tartalmazza a törvénytervezet a térségi decentralizáció lehetőségét is. Végül szeretném kiemelni, hogy alternatívaként szolgál ez a törvénytervezet, remélem, senki nem akarja megakadályozni ennek a nyílt vitáját az Országgyűlésben, a legfőbb népképviseleti testületben. Ez az alternatív megoldás véleményünk szerint olcsóbb, a betegek érdekét szolgálja és gazdasági racionalitást hordoz. Köszönöm szépen.

Kérdések, észrevételek

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdés, illetőleg hozzászólás következik. Schvarcz alelnök úr.

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Bár alelnök úr azt mondta, hogy nem nagyon kíván itt a részletekbe bocsátkozni a törvénytervezet ismertetése kapcsán, azért néhány részletkérdésről szeretném megkérdezni. Az anyagban számos helyen szerepel külön-jogszabályra való hivatkozás, ez is elég számost, bár a törvénytervezetünknél szemünkre vetették, hogy több száz külön-jogszabályi hivatkozás van, hát ebben is van legalább annyi. Szerepelteti a várólista fogalmát, amit eddig tűzzel-vassal próbáltak kiirtani a rendszerből és minket ostoroztak érte. Egy bizonyos mennyiségi korlátot vezetne be a szolgáltatókkal szemben. Ezt hogyan kell értelmezni? Majd hirtelen, minden várakozástól függetlenül megjelenik a fejkvótaalapú finanszírozás és a tartalékképzés fogalma az egész törvénytervezetben.

Amit nagyon sérelmezünk, az az, hogy a betegjogi képviselet intézményét az új, létrehozandó nemzeti intézményhez kívánja sorolni, ami az abszolút független betegjogi rendszerből egy, a szolgáltató által finanszírozott betegjogi képviseletet hozna létre. Ha teljesen komolyan veszik ezt a törvényjavaslatot, akkor a benyújtás ideje november 28., a törvény hatálybalépése pedig 2008. január 1-je lenne, ezt ugye nem gondolták komolyan?! A törvénytervezet megszüntetné a Felügyeletet, és ami teljesen furcsa, hogy az egész kormányzati struktúra alá rendelné, az új nemzeti társadalombiztosítási intézethez az összes fejlesztésnek az eldöntését, kikapcsolva a regionális egészségügyi tanácsokat. Tehát egy teljesen centralizált fejlesztést venne be a rendszerbe. Azt hiszem, ezen már túl vagyunk.

Ami nagyon furcsa számomra és amit nem értek, hogy a törvénytervezetben több alkalommal visszatér arra, hogy sem nonprofit, sem forprofit szolgáltatókkal nem kívánna ez az új intézet szerződést kötni, sőt az általános indoklásban az is szerepel, hogy a jelenleg, az egészségügyben ilyen alapon működő szolgáltatókat is - hogy is mondjam? - kitenné a rendszerből, hiszen arra utal, hogy ezekhez folyik ki a társadalombiztosítás pénze. Ez magyarra lefordítva azt jelentené, hogy a most alkalmazott diagnosztikai, művesekezelés és számos, már privatizált szolgáltatóval működő ellátásokat visszaállamosítaná a törvénytervezet. Ezek lennének a kérdéseim. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki képviselő asszony!

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Én abból az ellentmondásból indulok ki, amikor értékelem ezt a javaslatot, amit maga Mikola képviselő úr fogalmazott meg, hogy ti. véleményük szerint értékváltás nem szükséges az egészségügyben. Ha nem szükséges, akkor miért is kell új törvényt alkotni? Ennek a törvénynek a jelentős része a meglévő társadalombiztosítási ellátásokról szóló törvénnyel azonos. Én azt gondolom, hogy új törvényt éppen hogy akkor kell alkotni, hogy ha paradigmaváltásra, értékváltásra van szükség. Ilyen módon ezt a javaslatot, ha tetszik, fölöslegesnek tartom, érzékelem, hogy van benne jó néhány olyan részletkérdés, amit átír, például átkereszteli az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat szerintem egy kicsit rosszabb fogalomra, merthogy nemzeti társadalmi egészségbiztosítási intézet lényegesen rosszabbul fejezi ki azt a lényeget, amit értékváltani pedig nem akar.

Én magam is fennakadtam azon, hogy hányszor is szerepel a különtörvényre, külön-jogszabályra való hivatkozás a javaslatban. Én is azért voltam erre érzékeny, mert hogy ilyen irányból is érte kritika a most elfogadásra kerülő törvényt, csak a 14. oldalon hét ilyen utalás szerepel. Megszámoltam.

Tekintettel arra, hogy nem általános vitáról van szó, hanem tárgysorozatba-vételről, részletesebben nem mennék bele, azt gondolom, hogy a lényeget megfogalmaztam, ezért az SZDSZ nem tartja alkalmasnak arra, hogy tárgysorozatba vegyük a javaslatot.

ELNÖK: Garai képviselő úr!

DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Nem teljesen szakmai megjegyzés, kicsit szégyellem is magam, de azért kénytelen vagyok elmondani és elnézést kérek Mikola alelnök úrtól. Tárgyaltunk más törvényjavaslatot is és gyakran az önök frakciója nem nyom gombot, kivonul, elmennek. Most az önök javaslatát kellene tárgyalni, most hol vannak? Köszönöm szépen.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Egy ideje figyeltem, hogy hogyan alakul ez a most benyújtott indítvány, hiszen az előzményei és a médiában való meghírelése a korábbiakban már jó másfél-két hónapja erőteljesen elkezdődött és figyelem azokat a vitákat is, amelyeket a benyújtó szószólója, vezérképviselője Gilly Gyula úr a különféle vitákban megtesz észrevételeket. Egy ponton szeretném elmondani, hogy alelnök úrral ellentétben én úgy látom, hogy nem alternatívája a parlament előtt fekvő zárószavazás előtt álló törvényjavaslatnak az önök által benyújtott indítvány, és nem azért, mert azt mondja elnök úr és ezért vitatkoznék vele, hanem mert tényszerűen nem az. Az alelnök úr azt mondja, hogy a mienknek ez azért alternatívája, mert ez egységes társadalombiztosítást ír le szemben azzal, ami a parlament előtt fekszik. És minden félreértés elkerülése végett szeretném újra és újra leszögezni, hogy akik legalább a preambulumig eljutnak a jelenleg benyújtott törvényjavaslat olvasásában, azok pontosan tudják, hogy ez egy egybiztosító-többpénztáros modell, amelyben a benyújtott törvénytervezet az egységes társadalombiztosítás több pénztár kisebbségi tulajdonossal rendelkező magánszereplővel és meghatározó állami többséggel. A működő társadalombiztosítás alapelvei maradéktalanul érvényesülnek ebben a törvényjavaslatban, mert az egészségügy finanszírozása, a forrásokkal való rendelkezés a jövőben is az egységes nemzeti kockázatközösségen alapuló szolidaritáselvű kötelező társadalombiztosítás keretében zajlik. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót elnök úr. A benyújtott törvénytervezet a civil szervezetek, valamint jó néhány szakmai szervezet véleményét tartalmazza. Úgy gondolom, hogy most itt a tárgysorozatba-vételről beszélünk. Nagy valószínűséggel ez nem részletkérdések tárgyalását, hanem a fő csapásirány meghatározását jelentik. Ez az egyik dolog.

A másik az, hogy az én frakciótársam Nagy Kálmán az egyik előterjesztő nem érkezett még ide, elnézést kérek az ő nevében is, be kellett mennie az osztályra, jön, valahol Miskolc és Budapest között van. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Nem kívántam részt venni, miután alapvetően tárgysorozatba-vételről van szó, azzal azért vitatkoznék Vojnik képviselő asszonnyal, hogy alternatíva, nem alternatíva, illetve, hogy egységes vagy nem egységes, mert azért tisztázzuk, hogy az egész rendszer nemcsak finanszírozói oldalból áll, hanem szolgáltatói oldalból is áll és ez a parlament előtt végszavazás előtt álló törvényjavaslat a szolgáltatói szinten megbontja az egységet. És csak egyetlen egy példát mondok, vélhetően azért, mert nagyon a törvényjavaslat végén van a záró paragrafusok körében, hogy amennyiben a parlamenti többség megszavazza a pénztárakról szóló törvényt, akkor pl. megszűnik az egészségbiztosítási törvénynek a 3. §-a, mert így rendelkezik a zárórendelkezésben, amelyik kimondja ma még Magyarországon, hogy mindenkinek a szükségleteinek megfelelő, de azonos szintű ellátás jár. Na ez fog megszűnni a 3. § kivételével, tehát a szolgáltatói oldalon ez az egység meg fog szűnni és igenis ezzel kapcsolatosan alternatíva ez a mostani. És úgy gondolom, hogy egy parlamentáris demokráciában nem kell attól félni, hogy ha igen nagy támogatottságot élvez ez a beadvány, akkor legalább erről tárgyalunk a parlament keretein belül. Az a tisztességes, hogy ezzel kapcsolatban is elmondhatja mindenki a szakmai álláspontját és ugyanúgy a végén a parlamenti többség dönt erről.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik Máriának szót adok, de arra felhívom a figyelmet, hogy nem a 4221-es, zárószavazás előtt álló törvénytervezet újra megnyitott részletes vitáját folytatjuk.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök úr, csak azért kértem újra szót, mert természetesen nem Csáky képviselő úrral kívánok polemizálni. Alelnök úr azt mondta, hogy ez a törvényjavaslat alternatívája a most benyújtott törvényjavaslatnak, én pedig azt az álláspontomat fogalmaztam meg, hogy nem alternatívája, mert ez is az egységes, szolidaritáselvű, nemzeti kockázatközösségen alapuló kötelező társadalombiztosítást írja le és azért kértem szót elnök úr, hogy elmondjam Csáky képviselő úrnak, hogy a megszüntetett szakaszt a törvényjavaslat elején, az alapelvek rögzítésénél szó szerint meg fogja találni. A megkülönböztetés nélküli hozzáférés jogát. Köszönöm szépen. És természetesen továbbra is a benyújtók érvelésére fogok figyelni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt visszaadnám a szót az előterjesztőnek, megjegyezném, hogy a tárgysorozatba-vételnél nem szükséges a kormány képviselőinek meghallgatása, ezért, ha ilyen igény nincs, nem adnék szót.

Ha utána az általános vitára szóló döntés indokolt, ezt meg kell kérdezni, de a tárgysorozatba-vételnél a házszabályi rendelkezések a kijelölt bizottság szuverenitását garantálják. Alelnök úr!

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Engem megtiszteltek a kormányzat képviselői, hogy itt voltak és meghallgattak, még ha nem kötelező a részvételük, akkor is. Köszönöm a megjegyzéseket, abból indultam ki a rövid bevezetőmben, hogy itt tárgysorozatba-vételről van szó és nem általános vitáról. Folytathatunk általános vitát is, mi is igyekeztünk felkészülni, de én arra kérem az egészségügyi bizottságot, hogy ne vesse el ennek a törvénytervezetnek a parlament elé bocsátását, hiszen ez egy furcsa akció lenne. Ismétlem: több, mint száz civil szervezet, közte Orvosi Kamara, Szakdolgozói Kamara, a szakszervezetek, a reprezentatívok, nagyon sokan támogatják ennek a törvénytervezetnek a parlament előtti megjelenését és vitáját, remélem, hogy ezt csírájában nem fogják elfojtani és még egyszer remélem, hogy elnök úr nem azért utalta rövidségre, mert itt valamilyen prejudikatív döntés született már. Merem remélni, hogy nem így van.

Nagyon röviden a felvetett kérdésekre. Schvarcz úr kérdéseire. Persze, hogy vannak külön jogszabályokra hivatkozások, közel sem annyi, mint a parlament előtt lévő törvénytervezetben. Össze kell számolni. A várólista ebben a törvénytervezetben nem a szolgáltatásszűkítésnek az eszközeként jelenik meg. Nyilván erről is kell majd beszélgetnünk, ha a részletes vita megkezdődik, akkor természetesen érvelni fogunk a mi elképzelésünk mellett. Nem a szolgáltatásszűkítés eszköze és a kiadások átütemezési eszköze. Említettem, hogy szolgáltatói vásárlás folyik az elképzelések szerint a törvénytervezetben, ami azt jelenti, hogy nem mennyiségileg korlátozzuk a szolgáltatókat, hanem a minőségre és a népegészségügyi hozadékra koncentrálva az új egészségbiztosítási struktúra szolgáltatást fog vásárolni, jó minőségű szolgáltatást az egészségügyi szolgáltatást nyújtóktól.

A betegjogokat nem kívánja a törvénytervezet és az azt benyújtó civil szervezetek korlátozni, a hatálybalépés természetesen önöktől függ, illetve a parlamenttől függ, valamilyen időpontot meg kell jelölni ebben a törvénytervezetben. Mi azon vagyunk, tekintettel a most parlament előtt vitán lévő és végszavazás előtt álló törvénytervezetre, arra törekszünk, hogy minél hamarabb hatályba léphessen, hiszen a jelenlegi törvénytervezettől csak anarchiát várunk az ágazatban és már vészforgatókönyveket sem látunk, meglehetősen borúsan látjuk a jövőt. Ennek a jövőnek a kezelésére ennek a törvénytervezetnek a törvénnyé avatása fontos lenne.

A Felügyeletet azért nem kívánjuk így tovább működtetni, mert kormányhivatalból ennek a felügyeletnek a funkcióját nem látjuk tisztának, biztosítottnak. Csak utalok arra, hogy éppen a mai napon a bizottsági vitában a Kórházszövetség is kérdéseket tett fel ezzel kapcsolatban, miért egyoldalú a Felügyelet vizsgálódása, egyáltalán miért nem lát el olyan generális feladatokat, amelyeket elvárnánk tőle. Miért nem végi magyarul a szolgáltatót is például a finanszírozóval szemben?

A fejlesztéseket centralizálnánk. Régi elvárásunk ez. Össze-visszamennek a fejlesztések, lobbihatásokra, pártpolitikai befolyásokra, össze-vissza, ezt így tovább nem lehet fenntartani, tessék csak például a nagyértékű képalkotó technológiára gondolni, ebben igenis az állami felelősségnek és a központi irányító gondolatnak kell érvényesülnie.

Említettem a szektorsemlegességet tartalmazza a törvénytervezet, nagy viták voltak ennek a passzusnak a megfogalmazásakor, hiszen nyilvánvaló, hogy azt jelenti, hogy bizonyos verseny megjelenik az egészségügyben, hiszen említettem, hogy ez a tulajdoni formától, nemcsak profit, meg nonprofit, hanem tulajdoni formától függően teszi lehetővé az új egészségbiztosítási szervezetnek a szolgáltatások vásárlását.

Béki Gabriella képviselő asszonynak mondom, hogy mi abban a törvénytervezetben, ami most vita előtt van, illetve végszavazás előtt van, sajnos most már ebben mi értékváltást látunk és ilyen értelemben nemhogy nem fölöslegesnek nem látjuk a jelenlegi törvénytervezetet, hanem szükségesnek látjuk. Mi a társadalombiztosítás felmondását látjuk abban az üzleti biztosítós rendszerben és nemcsak mi látjuk így, hanem azok a civil szervezetek, amelyek ennek ellenpontot kívánnak állítani. Mi ezt akarjuk ezzel a törvénytervezettel éppen jelölni, hogy nem vállaljuk fel azt az értékváltást, ami véleményünk szerint hiába van a preambulumban megjelölve, a társadalombiztosítás, az egyenlő hozzáférés esélye és a szolidaritás feladatását jelenti. Nagy Kálmán képviselő úr megérkezett időközben. Egyébként pedig jelzem, hogy sajnos ebben a hektikus időszakban nemcsak nekünk, hanem önöknek is mindenféle összejövetelek vannak, frakción belüli ülések vannak, hiszen készülünk a parlament hétfői végszavazására, többek között az egészségbiztosítási törvénytervezettel kapcsolatban, tehát azért most hiányos volt a létszámunk, de a kellő szavazat a Házszabály által lehetővé tett helyettesítésekkel nálunk is megvolt ugyanúgy, mint a másik oldalon. Egyébként pedig a Fidesz és a KDNP egyhangúlag támogatja ennek a civil kezdeményezésnek a parlamenti vitáját, most éppen a tárgysorozatba-vételét, ezért is vállaltuk fel a Nemzeti Kerekasztalnak ezt a közvetítő tevékenységet.

Vojnik Mária asszonynak: véleményünk szerint alternatíva és véleményünk szerint a jelenleg vita alatt álló, végszavazás előtt álló törvénytervezet megbontja az egységes társadalombiztosítás rendszerét, és ehelyett üzleti biztosítást léptet életbe. Nagyon drámai volt számunkra az egyik liberális közgazdász megjegyzése néhány nappal ezelőtt, Mihályi Péter úrról van szó, aki azt mondta, nem pontosan, de ez volt a lényege: mindegy mit fogad el december 17-én a parlament, ez úgyis kisimul és tiszta rendszer lesz. Ez a gondolat ugyancsak megragadt a fejünkben, hiszen a világban mindenhol ezt láttuk, ha egyszer az üzlet beteszi a lábát az egészségbiztosításba, hiába vállal akár többségi tulajdont, felelősséget kezdetben az állam, előbb-utóbb ez tiszta üzleti rendszerré válik. Tehát mi ezt így látjuk.

Én arra kérem önöket, hogy ne akadályozzák meg ennek a civil társadalmi kezdeményezésnek a parlamenti tárgysorozatba-vételét, engedjenek utat neki és mindenki kifejtheti a szakmai véleményét, mint ahogy mi is megtettük az önök törvénytervezetével kapcsolatban ennek a vitája során is. Köszönöm szépen. (Dr. Nagy Kálmán jelentkezik.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Sajnos nem tudok szót adni, képviselő úr, mert a vitát lezártuk. (Dr. Nagy Kálmán: Fontos bejelentenivalóm van.) Akkor egyebek között, majd szavazás után. Köszönöm szépen.

Határozathozatal

Azt gondolom, hogy Mikola képviselő úr behatóan válaszolt. Tárgysorozatba-vételről határoz a bizottság. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy a 4150-es számú törvényjavaslatot ki kívánja az Országgyűlés tárgysorozatába venni, ki szavaz igennel. (Szavazás.) Nyolc. Ki szavaz ellene? (Szavazás.) Tizenhárom. Megállapítom, hogy a törvényjavaslatot a bizottság nem vette tárgysorozatba.

Egyebek

Egyebek következnek. Most tudok szót adni a képviselő úrnak, ha kíván szólni. Parancsoljon!

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Elnök Úr! Elnézést a hivatalos ügyek miatt, hogy késtem, pedig nagyon igyekeztem. Egyet szeretnék elmondani, azt, hogy az Országgyűlés elnöke ma bejelentést tett, amelyben kérte azt, hogy a végszavazást februárra halasszák el. Az Országgyűlés elnöke ezt nem vétetlenül tette. Önöknek lelkiismereti probléma kell, hogy legyen, ami történik ebben az országban. Lelkiismereti probléma kell legyen, mert itt nem arról van szó, hogy egyszerűen a biztosítási modell változik meg, hanem arról van szó, hogy megváltozik az a légkör, amelyikben a beteget fogadja az orvos és fordítva. Önök nagyon komoly erkölcsi felelősséggel tartoznak és nemcsak maguknak, a hozzátartozóiknak, a választóiknak, a körülöttük lévő embereknek. Nem kis dologról van szó! Nem véletlen, hogy az Országgyűlés elnöke ezt megfontolásra ítélte és súlyosan terhes az, hogy egyhangúlag elutasították ezt. Ez azt jelenti, hogy jelenleg az a probléma, hogy egy olyan egészségügyi törvényt, amelyik előre évekre befolyásolja az embereknek a sorsát és az életét, összekötik a miniszterelnök és a koalíció megmaradásával. Ez elfogadhatatlan számomra. De elfogadhatatlan mindannyiunk számára, aki az egészségügyben dolgozik. És még lehetőséget sem adtak, hogy a parlament megtárgyalja azt a fajta törvényt, amelyik ezt a lehetőséget, hogy az üzleti biztosítás bejöjjön az országba, és megváltozzon a légköre az orvoslásnak, megvitassuk. Pedig higgyék el, ha e törvény elfogadása után egy rákos betegnél azt kérik a családtagok, hogy hadd maradjon még a kórházban 2-3 napig, nem fogják engedni, meg nem fizeti ki a biztosító és ezt önök idézik elő! Ezzel a felelősséggel gondolkozzanak a hétfői végszavazásnál. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem nyitunk vitát a 4221-es számú törvényjavaslatról, és a szocialista frakción belüli vitákat pedig a szocialista frakció kezeli, mint ahogy más frakció vitájába sem szoktunk beleszólni. (Dr. Nagy Kálmán: Ezt az Országgyűlés elnöke jelentette be!) Képviselő Úr! Nem kért szót, úgyhogy rendreutasítom. (Dr. Mikola István: Esetleg távozzunk is, nincsen értelme itt lenni.) Tisztelt Bizottság! Ha egyebekben nincs más, (Dr. Mikola István: Nincs, nincs!) akkor december 17-én 9 órakor a bizottság még egy ülést tart a zárószavazás előtti módosító indítványok áttekintése érdekében. És tájékoztatom a bizottságot arról is, hogy 2008. február 5-én tartanánk az Egészségügyi bizottság első ülését. Köszönöm szépen.

(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 30 perc.)

Dr. Kökény Mihály
a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia