EB-7/2008.
(EB-64/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2008. március 12-én, szerdán, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása*
Tájékoztató az Egészség Évtizedének Népegészségügyi Programja 2006. évi előrehaladásáról szóló J/4944. számú jelentésről. Tájékoztató a népegészségügyi program időszerű kérdéseiről*
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium) tájékoztatója*
Dr. Ábrahám Attila miniszteri megbízott kiegészítése*
Dr. Falus Ferenc országos tisztifőorvos hozzászólása*
Válaszok, reagálások a vitában elhangzottakra*
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)*
Dr. Ábrahám Attila miniszteri megbízott*
Dr. Falus Ferenc országos tisztifőorvos*
b) Tájékoztató a népegészségügyi program időszerű kérdéseiről
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Czinege Imre (MSZP) dr. Havas Szófiának (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP) Gyula Ferencnének (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Vojnik Máriának (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP) dr. Nyul Istvánnak (MSZP)
Dr. Kupper András (Fidesz) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Spiák Ibolyának (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Ábrahám Attila miniszteri megbízott (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Falus Ferenc országos tisztifőorvos
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 06 perc. )
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket, a bizottság ülését megnyitom.
Napirend előtt tájékoztatom a bizottság tagjait arról, hogy képviselőtársaimnak kiosztattam az Egészségügyi Minisztérium levelét, amelyben egy korábbi megkeresésünkre reagált, amikor a Segítő Jobb Egészségügyi és Humanitárius Alapítvány problémáival összefüggésben kerestem meg, ez egy tájékoztató levél. Nem kívánok hozzá különösebb kommentárt fűzni, képviselőtársaim rendelkezésére áll a minisztérium, illetőleg a kormány álláspontja.
A legutóbbi ülés végén, vagyis az azt megelőző ülés végén, hiszen találkoztunk hétfőn is, tehát múlt szerdán szóvá tettem, hogy a bizottság korábbi állásfoglalására, a patológia helyzetével kapcsolatos állásfoglalására a szaktárca nem reagált. Egy rövid írásos összefoglalót készítettek, amit szintén eljuttattam a bizottság tagjai számára.
Napirend előtt megjegyezném azt is, hogy a bizottság következő ülésére, a népszavazás következményeit érintő törvényekhez benyújtott módosító javaslatok megtárgyalására hétfőn 9 órakor kerül sor ebben a teremben. Írásos meghívó megy, úgy, ahogy erről már volt szó, tehát március 17-én, hétfőn, 9 órakor tárgyalnánk a módosító indítványokat, mind a két törvényhez a még ma 13 óráig beérkező indítványokat. Azt követően a héten bizottsági ülést nem tervezünk a Húsvétra való tekintettel, és március 26-án, szerdán a Magyar Vöröskereszt székházában kihelyezett ülésen tárgyalnánk a laikus elsősegélynyújtás helyzetéről, illetőleg az Országos Mentőszolgálat stabilizációs intézkedéseiről.
Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy napirend előtt van-e valakinek megjegyzése. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Érdeklődnék, hogy az egy héttel ezelőtti bizottsági ülésen tárgyalt a bizottság arról a költségvetési módosító javaslatomról, mely azt a diszkriminációt szeretné eliminálni, ami a bértámogatással kapcsolatosan a költségvetési intézmények, illetve a közfeladatot ellátó nem költségvetési intézmények vonatkozásában áll fenn. Akkor elnök úr és Vojnik képviselő asszony is azt mondta, hogy egy hét türelmet kérnek, keresik a megoldást, jogosnak tartják a felvetést, így egy hét múlva visszatérünk rá. Eltelt az egy hét, érdeklődnék, hogy hogyan állunk.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Más napirend előtti megjegyzés? (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor arról tudom tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy tettünk ebben az ügyben lépéseket, de a népszavazással összefüggő teendők miatt arra a kormányszervekkel történő egyeztetésre, ami ezt a kérdést tisztázná, nem tudott sor kerülni hétfőn, bár terveztük. Ezért vissza fogunk erre természetesen térni. Remélem, hogy képviselő úrral már menet közben is tudunk beszélni, és tájékoztatni fogom képviselő urat a tárgyalás eredményéről.
Egyébként ismereteim szerint képviselő úr az indítványát időközben benyújtotta egyéni képviselői indítványként is, és a házelnök asszony a költségvetési bizottságot jelölte ki tárgysorozatba-vételről szóló döntés meghozatalára.
Ezt követően akkor megkérdezem, hogy az írásban kiküldött napirendi ajánlást elfogadja-e a bizottság. Ki támogatja? (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi ajánlást elfogadta.
Ezért a mai ülésen a népegészségügy helyzetéről tárgyalunk. Az a javaslatom, hogy a két összefüggő tájékoztatóról együttesen folytassunk konzultációt. Képviselőtársaim rendelkezésére áll a kormány által jóváhagyott, 4944. számon benyújtott jelentés, amely a népegészségügyi program 2006. évi előrehaladásáról szól. Ez az a jelentés, amelyet a 46/2003. számú országgyűlési határozat alapján évente be kell nyújtani. Itt mindig van egy csúszás ennek az ütemezésével, ezért arra kértem a kormányt, hogy készítsenek egy kiegészítést, amely a 2007-ben elvégzett munkát is bemutatja, és a 2008. évi feladatokra is kitér. Arra különös tekintettel, hogy egyrészt átalakult a népegészségügyi program irányításának szerkezete, másrészt - mint képviselőtársaim emlékeznek is rá - a költségvetés tárgyalásánál erre az esztendőre több forrást is biztosítottunk a program végrehajtásához, és nemzetközi pénzeszközök is megnyíltak.
10
11do (elnök)
Tájékoztatom képviselőtársaimat arról is, hogy a Nemzeti Egészségügyi Tanács március 4-én tárgyalt a népegészségügy témaköréről, az írásos véleményüket megküldték számunkra, ezt is képviselőtársaim megkapták írásban.
Végül tekintve, hogy a jelentés a plenáris ülés napirendjére nem kerül a Házbizottság álláspontja szerint, ezért egy állásfoglalás-tervezet is készült, amelyről majd a napirend tárgyalása után kell megalkotni a bizottság véleményét, illetőleg kell majd határozatot hoznunk. Több verzió készült korábban, de ezt a tervezetet javaslom, ezt vegyük figyelembe, amit most írásban is kiosztottunk.
Ezek előrebocsátásával köszöntöm akkor a napirendhez meghívott vendégeket. A kormányt Kincses Gyula államtitkár úr képviseli, továbbá Ábrahám Attila miniszteri megbízott úr, Falus Ferenc országos tisztifőorvos úr, és itt jegyzem meg, hogy az ÁNTSZ is készített egy összefoglalót, amit most tudtunk kiosztani. Meghívtuk az Országos Egészségfejlesztési Intézet vezető munkatársait, Gábor Edina főigazgató van itt, és tisztelettel köszöntöm Ádány Róza professzor asszonyt is, akit azért is hívtunk meg, hiszen az országban egyedül a Debreceni Egyetemen működik egy külön népegészségügyi kar, és azt gondolom, hogy az ő tanácsaikra is a program tervezésénél, értékelésénél és továbbfejlesztésénél szükség van, és természetesen más szakértőket is üdvözlök.
Mindezek után megadom a szót a kormány képviselőinek. Államtitkár úr!
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium) tájékoztatója
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Először is szeretném megköszönni a bizottságnak azt, hogy ilyen kiemelt figyelmet fordít erre az ügyre; nem véletlenül, hiszen Magyarországnak a '80-as évek óta az a problémája, hogy a lakosság egészségi állapota lényegesen rosszabb, mint ami az ország gazdasági, kulturális és egyéb fejlettségéből következne. Először 1994-ben, sajnos az utolsó kormányülésen elfogadott népegészségügyi program kínált erre átfogó választ, ami érthető módon gyakorlatilag forrásul szolgálhatott más tervezéshez, de nem valósult meg, majd 2001-ben indult újra a népegészségügyi program, ami kiterjesztését a 46/2003. országgyűlési határozattal érte el. Azt gondolom, ez azóta is példamutató dolog, hogy milyen egységben fogadta el a parlament, és ez azóta is azt bizonyítja számomra, hogy jó ügyek mentén lehet szakmai és társadalmi konszenzust teremteni. A program innentől kezdve országgyűlési kontroll alatt működik tovább.
A 2006-os jelentést nem kezdeném el részletesen, tételesen ismertetni, és miután ősi diszlexiás családból származom, megkímélném a jelenlévőket attól is, hogy részleteiben felolvasnám a kiegészítő jelentést, illetve tájékoztatást, a kollégák megkapták. Inkább egy-két dolgot kiemelnék a kérdésekre adott válaszokból az elején, hiszen a kormányzat maximálisan egyetért azzal, hogy interszektorális, tárcaközi attitűddel lehet a népegészségügyben eredményt elérni, és abban is teljesen egyetértünk, hogy megfelelő forrásokat kell erre allokálni, erről majd a tervek kapcsán még fogok beszélni.
A prioritások. A szűréseket természetesen a tárca kiemelt prioritásnak tekinti, és itt felmerült az, hogy a vastagbélszűréssel kapcsolatban ezt leállította a tárca, holott erről határozat volt és a többi. Itt szeretném azt egyértelműsíteni, hogy a vastagbélszűrés eddig pilotként működött, nem bevezetett szűrési eljárásként. Azt gondoljuk, hogy a pilotokat nem lehet a végtelenségig fordítani, a pilotok arra valók, hogy ki kell őket értékelni, és a kiértékelés eredményétől függően, vagy rendszerbe kell állítani a szűrést és akkor nem egyesek számára pilotként elérhetővé tenni, hanem mindenki számára, vagy ha a költséghatékonyság, a szenzitivitás, a szelektivitás nem igazolódik megfelelően, akkor azt kell mondani, hogy a pilot alapján nem javasolt a bevezetés. Az erre allokált forrásból viszont a szájüregi daganatok szűrésének tervezése, indítása kerül felhasználásra.
A kardiovaszkuláris prevenció az Új Magyarország fejlesztési terv keretén belül a beruházásokhoz kötötten, az infrastruktúra megteremtésével és a többivel oldható meg. Ugyanígy a daganatos betegségek területén is ebben várunk alapvető fejlődést.
A dohányzási korlátozásokról szintén nem gondolom, hogy hosszan kellene beszélni, a tárca ennek megfelelő szellemben készíti elő a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosítását, az európai gyakorlatnak megfelelő szigorúságú rendelet kerül előkészítésre. Ugyanakkor természetesen tudjuk és az egész népegészségügyi program szemléletében változást jelent, hogy a jogszabályalkotáson, illetve a központi programokon kívül sokkal szélesebb társadalmi kommunikációra, újfajta eszközök, csatornák, a lakosság számára jobb abszorpciós képességgel rendelkező kommunikációs csatornák befogadására is szükség van. Ennek már egy példája volt a Magyar Televízióban a Leteszem a cigit című sorozat, ahol nem csupán tiltással és rendeletekkel, hanem a különböző direkt, indirekt kommunikációs eszközökkel együtt lehet ebben előrelépni.
A drogstratégiáért a Szociális és Munkaügyi Minisztérium a felelős, ugyanakkor mi természetesen ebben tevőlegesen részt veszünk. A finanszírozásról a későbbiekben fogunk érdemben szólni, és ugyanígy az Új Magyarország Fejlesztési Terv programjairól is. Itt azért azt a nem distinkciót, csupán kijelentést szeretném tenni, hogy ugyan a népegészségügyi program nagyon helyesen az egészségügyi ellátórendszeren kívüli eszközökre helyezi a hangsúlyt, hiszen pontosan ez a lényege a dolognak, hogy a megelőzésben egy csomó ellátórendszeren kívüli eszközrendszert is igénybe kell venni, és nemcsak prevenciót értve az ellátórendszeren belül is, de természetesen a lakosság egészségi állapotában az ellátórendszer fejlettsége, színvonala, minősége, hozzáférhetősége is egy érdemi tényező. Tehát ilyen értelemben véve az Új Magyarország Fejlesztési Tervnek nem csupán a direktben népegészségügyi komponensei szolgálják a lakosság egészségi állapotának javulását, hanem mindaz az intézkedés, ami a hozzáférés igazságosságát vagy az egyes kiemelt területek, mint például az onkológia szakmai fejlesztését célozzák.
Ugyanakkor a prevención belül vagy a népegészségügyi programhoz jobban köthető dolgok közül természetesen az egészséges életkezdethez kapcsolódó komplex népegészségügyi programot emelném ki, amit szintén az Új Magyarország Fejlesztési Tervből több tárca együttműködésével alakítunk ki, elsődlegesen a védőnői hálózat támogatására építve, természetesen a szűrések kommunikációját, hiszen nem elég megteremteni a szűrések jogi, gazdasági és szakmai alapját, hanem a lakosság részvételét ebben fokozni kell, és természetesen az egészségmonitorozási program folytatását is, hiszen az egészség-obszervatórium program egy olyan alapot teremt, aminek az eredményeit sokkal jobban kell a reguláris csatornákban, az egészségügyi helyi és központi igazgatásban hasznosítani.
Ami alapvető változást hoz a jövőben, az egyrészt a források bővülése. Tehát önmagában az a tény, hogy csupán a tárcánál 810 millió forint van erre elkülönítve, és az előző évből áthúzódóan is 430 millió forint. Ez már önmagában véve egy komoly forrásbővülést jelent, de általában a népegészségügyi program szemléletéből fakad a szervezetek, források szinergizmusának a fontossága, és így azt kell tudni, hogy részint a Svájci Alap feladatainak vagy támogatási prioritásainak a meghatározásában a népegészségügyi szempontok kiemelten jelentkeznek, a Norvég Alapnál úgyszintén, természetesen WHO-programokban is részt veszünk, és ebből is forrás áramlik be az ágazatba. Ezeknek a lebontását 2008-2009 között még nem tudom megmondani, tehát nem tudok arra válaszolni, hogy ebből a pénzből mennyi kerül 2008-ban és 2009-ben felhasználásra, de összesen a két évre 13,5 milliárd forint nevesíthető közvetlenül a tárca valamilyen befolyása alá tartozó döntési mechanizmusban népegészségügyi célra. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy előrelépés.
Természetesen ennek a forrásfelhasználásnak a hatékonyságát a tárca felelőssége is javítani, de ebben mindenképpen erős ágazatközi és parlamenti együttműködésre számítunk. A Népegészségügyi Tárcaközi Bizottság létező funkció, aminek a tárca államtitkára a vezetője, és így ezzel az eszközzel én kiemelten szeretnék élni ebben a koordinációban.
A minisztérium szervezetében is meg kívánta és meg kívánja erősíteni ennek a területnek a koordinációját. Egyrészt ennek bizonyítéka jobbomon Ábrahám Attila miniszteri megbízott úr, másrészt pedig a kormánynál kezdeményeztük a megfelelő erőforrások biztosítása mellett ennek a területnek a minisztériumon belüli szervezeti megerősítését is.
A partnerséget tartjuk ebben hihetetlenül fontosnak, mert a népegészségügyi programban szerintünk egy kettősségre van szükség. Tehát az induláskori, egy kicsit ilyen felülről való, etatista, hogy egy jól megszervezett program majd jól "megpreventálja" a magyar lakosságot, ennek a központi szervezettségét nem szabad felrúgni vagy alulbecsülni, de ezt feltétlenül ki kell egészíteni azokkal az eszközökkel, ahol más szinergista érdekek, akár például vállalati, üzleti vagy egyéb civil érdekek ebbe az irányba hoznak. Itt a mi egyik feladatunk az, hogy ezeket az egyéb egészségfejlesztési érdekeket megfelelő szakmai támogatással, vagy ha szükséges, kontrollal lássuk el, hogy valóban hatékony, és a lakosság érdekét szolgáló programok valósuljanak meg nagyon széles beágyazásban, és nagyon diverz eszközrendszerrel.
Köszönöm szépen, ennyit szeretnék magamtól kiegészítésként mondani, és ha elnök úr úgy dönt, akkor Ábrahám Attila részletesebben be tud számolni a 2008-as tervekről.
ELNÖK: Azt kérdezem, hogy van-e akkor most miniszteri megbízott úrnak vagy tisztifőorvos úrnak kiegészítése az államtitkár úr által elmondottakhoz röviden.
Dr. Ábrahám Attila miniszteri megbízott kiegészítése
DR. ÁBRAHÁM ATTILA miniszteri megbízott (Egészségügyi Minisztérium): Igen, elnök úr, köszönöm szépen. Nagy tisztelettel köszöntöm a bizottságot. A magam szerepéről annyit szeretnék elmondani, hogy elsősorban koordinációs feladatokkal bíztak meg, illetve feladatomul szabta miniszter asszony azt, hogy a népegészségügy területén ne a gyógyító szempontú megközelítés, hanem az életmódszempontú megközelítés, hogy ha lehet, kapjon nagyobb teret ebben a végzett munkában. Egyetértve, és helyesnek tartva azt, amit államtitkár úr is elmondott, hogy nem egy központi, etatista, felülről jövő programmal próbálunk dolgozni, jól "megpreventálva" - azt hiszem, ez volt a szakszó, amit államtitkár úr használt -, hanem széles együttműködés akár ágazatközi, tárcaközi szinten, akár a civil szervezetek bevonásával elérné ezt a kívánatos célt.
Főbb vonalaiban említeném a 2008-ra rendelkezésre álló összegeket és a tervezett elosztást. Természetesen azzal, hogy ha valaki részletekbe menően érdeklődik, akkor erre is legjobb tudásunk szerint válaszolunk. Tehát ahogy államtitkár úr is említette, a központi költségvetésben az idei évben... (Általános zaj.)
ELNÖK: Elnézést kérek, csak képviselőtársaim figyelmét kérem!
DR. ÁBRAHÁM ATTILA miniszteri megbízott (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm. A 2008-ra költségvetési soron rendelkezésre álló 810 millió forintból 140 millió forint szintén a lokális fejlesztés területére esik, oktatási intézmények, munkahelyek részére, aztán központi módszertani fejlesztések 260 millió forintos nagyságrend, itt a felnőttkori szív- és érrendszeri betegségek gyermekkori, serdülőkori megelőzése, a gyermek-egészségügyi programok támogatása, itt említeném, hogy a "Közös kincsünk a gyermek" folytatásához mintegy 100 millió forintos nagyságrend az előbb említett 260 millión belül, ami rendelkezésre áll. Humán erőforrás, minőségfejlesztés, itt például a debreceni egyetem működési támogatása is szerepel, láttam Ádány Róza professzor asszonyt itt az előbb, központi népegészségügyi feladatokra, mint ágazati, tárcaközi feladatokra, nemzetközi és EU-kötelezettségből adódó feladatokra mintegy 136 millió forint, szervezett, célzott népegészségügyi, onkológiai vizsgálatokra 270 millió forint áll rendelkezésre.
Ahogy az államtitkár úr is utalt rá, amíg 2007-ben mintegy 470 millió forintos nagyságrend volt az az összeg, ami rendelkezésre állt a tárca költségvetésében, ez 2008-ra - az önök munkájának is köszönhetően, lobbitevékenységüknek köszönhetően - 810 millió forintra emelkedett. A tárca tavalyi évi költségvetéséből 430 millió forintot sikerült az idei évre áthozni. Ezt közbeszerzési pályázat útján kívánjuk felhasználni, és ehhez kapcsolódik még egy 6 millió forint értékben kiírt ötletpályázat, ami kifejezetten megint a civil szféra megszólítását célozta abban az irányban, hogy ebből az életmódszempontú megközelítésből - ami alapvetően a táplálkozás, a sportos, aktív életmód felőli szempontokat is igyekszik beemelni a többi meglévő és hasonlóan fontos szempontok mellé - összeálljon egy olyan közös program, ami a 2008. évben megvalósításra kerülhet.
Az államtitkár úr utalt rá, de vannak a 2008. évre is olyan források, amelyek nem kerültek említésre. Például említeném az Európai Unió népegészségügyi programját, amire mint pályázati forrás tekinthetünk országos szinten, akár civil szervezetek, akár kutatóbázisok szintjén. Ez nyilván egy közösségi forrás, de a nagyságrendje ennek megfelelően is meglehetősen nagy, mintegy 45 millió euróról van szó. A WHO-program keretében 280 ezer dollár áll rendelkezésünkre, ez is mint elérhető forrás bővíti és gyarapítja az összegeket.
Arra, amit említett az államtitkár úr az Új Magyarország fejlesztési terv keretén belül, szűrőprogramok országos kommunikációjára, érzékenyítő tréningre az elkövetkezendő két évben 900 millió forint áll rendelkezésre. Nem győzzük hangsúlyozni azt, hogy a szűrővizsgálatok kommunikációjára azért van szükség, mert a részvételi hajlandóság és a részvételi arány meglepően alacsony, különös tekintettel, ha a tőlünk nyugatra lévő, az Európai Unió más országaiban futó népegészségügyi szűrővizsgálatok adataival vetjük össze.
Koragyermekkori fejlesztésre, ami egyébként kapcsolódik részelemeiben a "Közös kincsünk a gyermek" programhoz, 500 millió forint áll rendelkezésre az elkövetkezendő két évben. Ezen kívül regionális alapú, országos egészségmonitorozásra - az államtitkár úr említette ezt az obszervatóriumi rendszert - 900 millió forint áll rendelkezésre.
Külön szeretném hangsúlyozni az Új Magyarország fejlesztési terv keretén belül a Társadalmi Megújulás Operatív Programot, rövidebb nevén a TÁMOP-ot, annak a 6. alfejezetét, amelyben összesen mintegy 10 milliárd forint áll rendelkezésre az elkövetkezendő években, így 2008-ban is reményeink szerint ebből a pénzből már megjelenik a területen számottevő mértékben az egészségnevelő, szemléletformáló életmódprogramokra a pályázati lehetőség, a bizonyítékokon alapuló egészségfejlesztési ismeretek kidolgozása az oktatás különböző szintjei, különböző korosztályai számára. Erre a tervek szerint mintegy 500 millió forint áll rendelkezésre az elkövetkezendő években, így még egyszer hangsúlyozom, reményeim szerint 2008-ban is erre már a pályázatot ki tudjuk írni. Illetve szintén a képzés tekintetében képzési programokra az egészségügyben foglalkoztatottak számára, hiányszakmákban képzésre, kompetenciafejlesztésre 3,5 milliárd forint ezen az előbb említett 10 milliárdon belül, ami az elkövetkezendő években rendelkezésre fog állni, és reményeim szerint hatékonyan segíti azt, hogy a népegészségügy területe anyagi, forrásoldalról is megkapja azt a támogatást, amit - itt önöknek talán nem is kell bizonygatni - az egészség szerepén belül elfoglal.
Ennyit szerettem volna kiegészítésként elmondani, köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Tisztifőorvos úr!
Dr. Falus Ferenc országos tisztifőorvos hozzászólása
DR. FALUS FERENC országos tisztifőorvos: Köszönöm szépen. Köszönjük a lehetőséget, hogy kioszthattuk ezt a 2008. évi munkatervet, megpróbáltuk összegyűjteni, hogy a tisztiorvosi szolgálat és intézményei milyen programokat terveznek. Ez egy ilyen jellegű kiadvány, korábban nem készült ilyen, és ezt még szeretnénk kiegészíteni egy olyan naptár jellegű programmal, amit majd a honlapunkon is megjelenítünk és rendszeresen frissítünk, hogy az adott hónapban milyen népegészségügyi programhoz kötődő rendezvényeket szervezünk, illetve hogy egy összefoglaló képet erről lehessen kapni.
Pillanatnyilag a népegészségügyi program módszertanának a kidolgozása a tisztiorvosi szolgálatnál történik, és a kistérségi intézetek segítségével jut el ez a program a lakosság széles köréhez, illetve ha pályázat kiírására kerül sor, akkor a kistérségi intézetekben dolgozó munkatársaink képesek a civil szervezetek munkáját segíteni és ellenőrizni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Megnyitom a vitát, kérdések, észrevételek következnek. Béki Gabriella képviselő asszony!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Ennek a tájékoztatónak az eredeti címében a 2006. évi program előrehaladása, illetve a 2006. év áttekintése, a 2007. évi források felhasználása, illetve a 2008. évi tervek szerepelnek. Én most azt a minimumprogramot tűztem magam elé, hogy ebből az anyagból a 2006-2007-es évek tényleges felhasználásának az alakulását, ha nem országosan, akkor legalább az Egészségügyi Minisztérium keretében szereplő összeg vonatkozásában át tudjam tekinteni, és tartok tőle, hogy nem sikerül. 2006-ban 929 millió forintot költött a tárca kezelésében a népegészségügyi programra, és az anyagban található egy 2007. évi forrásfelhasználás, ami mindösszesen 465 millió forint. Igaz, hogy a címe szerint azt mondja, hogy "Népegészségügyi szűrővizsgálatok" fejezeti kezelésű előirányzat, de ha végignézzük a tételeket, akkor nemcsak szűrővizsgálatokat találunk benne, hanem konferenciákat, kongresszusokat és sok minden mást is.
Tehát az első kérdésem az, hogy a tárca kezelésében rendelkezésre álló népegészségügyi programra fordítható tényleges összeg mennyi volt, tudunk-e erre válaszolni, mert ezekből az adatokból azt a téves következtetést vonom le, hogy 2007-ben fele akkora, mint 2006-ban, és ehhez képest a tárca kezelésében 2008-ban itt van egy 810 milliós összeg. Amikről Ábrahám úr beszélt, azok nagyságrenddel imponálóbb számok a TÁMOP lehetőségeire hivatkozva, remény van rá, hogy léptékváltás következzen be. Ez az egyik, adatokra irányuló megjegyzésem és kérdésem egyben.
A másik megjegyzésem a múltra vonatkozóan az, hogy az igazán nagy hangsúly itt a szűrővizsgálatokon van láthatóan, miközben az elsődleges prevenciónak a jelentősége - mindig megállapítjuk - lényegesen nagyobb. A szűrés már az egészségügy keretébe vezet bennünket.
Ezekből a népegészségügyi forrásköltésekből nem látszik az a hatékony pénzfelhasználás, hogy az elsődleges prevencióra tevődne át a figyelem, néhány kivételtől eltekintve, mondjuk ilyen kivétel, ami a dohányzásügyben történt. Ez lett volna a harmadik megjegyzésem. Azt én egy jó példának tartom, ami a leszoktatással kapcsolatban a tévében látható volt, ezt a "Leteszem a cigit!" projektet, kifejezetten jó irányú ügynek tartom, nem tudom, hogy történt-e ezzel kapcsolatban bármiféle hatásvizsgálat a nézettségre, reagálásokra vonatkozóan, van-e valami információ? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is gratulálni szeretnék, nagyon szép összeállítást és rengeteg anyagot tartalmazó programot kaptunk. Néhány kérdésem és néhány megjegyzésem lenne, együtt szeretném megtenni őket.
Valami problémát látok abban, hogy a társadalmasítása nem nagyon sikerült ezeknek a programoknak, kivéve az emlőrák vonatkozásában, ahol megmozdult a magyar társadalom, de a többi program vonatkozásában meg kellene találni azokat a zászlóvivőket vagy véleményvezéreket, akik ráállnának ezekre a programokra, és valahogy nem látom az újabb időszakokban a színtér programokat, amelyek nagyobb happeningek formájában megjelennének, és próbálnák erre ráirányítani a figyelmet.
A méhnyakrákszűrésen való részvétel mondjuk meg őszintén, hogy katasztrofális, összességében is, és az emlőrákszűrés vonatkozásában is. A vastagbélrákszűrés kapcsán jó lenne már eldönteni, hogy most egy pilot-projektet fogunk indítani, döntsünk, hogy nem, vagy döntsünk, hogy igen, de nem azt mondanám, hogy vagy-vagy a vastagbéldaganatok szűrése és a szájüregi daganatok vonatkozásában, hanem is-is, hiszen a szájüregi daganatok szűrése az egyik legegyszerűbb, legolcsóbb vizsgálatok közé tartozik, csak egy nagy "á"-t kellene mondania a betegnek valami szakorvos jelenlétében.
Az alkoholprevenció kapcsán most látnék egy nagyon jó lehetőséget. A társadalom elfogadta a zéró toleranciát a vezetés kapcsán, erre kellene ráerősíteni. Most már a vezetők nem mernek alkoholosan beülni a kocsiba, tisztelet a kivételnek. (Zaj, közbeszólások: Az utasok se nagyon! - Derültség.) Az utasok se nagyon. Tehát akkor az utasok felé kellene fordulni. Tehát a zéró toleranciát kezdi elfogadni a társadalom, itt rá kellene erősíteni egy komolyabb alkoholellenes propagandára, mert az alkoholellenes propagandával mindig olyan szőrmentén kezeljük a kérdést. A dohányzás kapcsán nagyon jó programok vannak, elindult valami, de az alkohol kapcsán mindig olyan szemérmetesen lehunyjuk a szemünket, olyan bocsánatos bűnnek tartjuk, hogy valaki iszik.
Azt látom változatlanul, hogy rengeteg forrás van, több tárcánál, és egy picit erősíteném az interszektorális jelleget, ahogy államtitkár úr is elmondta, mert úgy tűnik, hogy így egy picit szétforgácsolódik az a rengeteg forrás. Az, hogy most írják ki a pályázatot arra, hogy a programokat társadalmasítják, ez jó, de egyrészt késő, másrészt pedig a helyi erőket valamilyen módon be kellene vonni, mert én láttam a SZ.É.P. programot közelről is, nagyon jó a program, de azért felülről csinálni programot lehet, de ha a helyi erőket nem tudjuk megmozgatni, nem tudjuk bekapcsolni, akkor lezajlik ez a program, és akkor megállt.
Annak nagyon örülök, hogy már itt az anyagban megjelent az egészségtan-oktatás. Ez azért még mindig nincs egy tantervi szinten, mert valahol ott kellene kezdeni, hogy az iskolában, óvodában kellene tanítani, mert a mi korosztályunkat nehéz változtatni, de a fiataloknál azért valamit lehetne kezdeni, ha korán elkezdik. Itt rá lehetne kapcsolódni a "Szemünk fénye a gyermek" program folytatásaként ezekre az egészségtan-ismeretekre, mert különben ha nem kezdjük el szisztematikusan minden szinten, és főleg a fiataloknál, akkor nagyon nehezen mozdulunk tovább, mert egy népegészségügyi program több tíz év múlva jelentkezik, de mindenképpen 8-10 év, amíg mutat valami hatást. Tehát biztos, hogy sziszifuszi munka, és én még egyszer gratulálok itt a program szervezőinek, és azoknak, akik tevőlegesen részt vesznek benne, de ez nem az a sikerágazat, ami holnap jelentkezik, ezt szisztematikusan minden nap kell csinálni. Úgy tűnik, hogy források vannak, kitartás is van, program is van, akkor azt mondom, hogy csináljuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Havas Szófia!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Néhány kérdés és néhány megjegyzés lenne. Schvarcz alelnök úr már szóba hozta a méhnyakrákszűrés helyzetét, illetve azt a katasztrofális nem részvételt a szűrővizsgálatokon. Tulajdonképpen azt kérdezném meg, hogy a HPV-vírus elleni oltással kapcsolatban rendelkezik-e az ÁNTSZ vagy a tárca valamilyen felméréssel a hatékonysággal kapcsolatban, illetve tudunk-e abban együttműködni, hogy ez az úgy tűnik, hogy igen jó oltás társadalombiztosítási támogatásban részesüljön?
A következő kérdés, illetve ez már egy továbbgondolandó dolog, hogy sok év óta próbálkozik az Egészségügyi bizottság és maguk az egészségpolitikusok az előző bizottsági ülésen is általam már szóba hozott jövedéki adó kérdésével. Úgy gondolom, hogy megkerülhetetlen, hogy ha és amennyiben ez a megszigorítandó dohányzás elleni program szóba kerül, akkor ismét ne kerüljön elő a jövedéki adó kérdése, tekintettel arra, hogy a dohánytermékek, akárcsak az alkoholtartalmú italok bevételéből igen komoly állami bevétel van, és nehezen tudom elképzelni, hogy erről mondjuk viszonylag könnyedén lemondjon, akár csak egy részéről is, akár olyan formában is, hogy visszaforgassa az egészségügybe. Tehát kezdeményeznek-e egy ilyen módosítást vagy egy ilyen előterjesztést?
Már a múltkor is felmerült az ÁNTSZ feladatainak sokrétűsége. A tisztifőorvos urat kérdezném, hogy a forrásokkal hogyan áll jelenleg az ÁNTSZ? Tehát elegendő forrással rendelkezik-e a népegészségügyi kérdéseken túl az olyan alapvető feladatok elvégzésére, mint a járványügyi kérdések, a laboratóriumi vizsgálatok, amiről a múltkor is beszéltünk, az élelmiszerbiztonsági kérdésekkel kapcsolatban? Tehát hogyan áll most ez a forrásoldal?
A dohányzás elleni programot én a magam részéről, mint megrögzött antinikotinista, messzemenően tudom támogatni, de azért megkérdezném, hogy hogyan áll ennek a társadalmi elfogadottsága, mert ismerve a magyar közvélekedést, azért a túl szigorú fellépéssel kapcsolatban is elég sok ellenvéleményt hallottam, és a nemdohányzók körében is túl szigorúnak tartott rendelkezésekkel, elképzelésekkel kapcsolatban mondjuk milyen olyan társadalmi propagandát próbálnak végezni, ami mondjuk ezt a megítélést befolyásolja?
Az utolsó kérdésem: még az előző ciklusban elindult vagy elindítottunk egy olyan komoly programot, ami az egészséges iskolai étkeztetéssel kapcsolatos volt, beleértve, hogy a gyermekek korai rászoktatása, tehát a műélelmiszerek, itt gondolok elsősorban a Mc Donald's-os termékekre, a kólára, stb., az iskolai büfékben árusítandó termékekre, tehát az egészséges életmódra, a táplálkozási szokásokra való rászoktatási program helyzete hogyan áll, illetve milyen eredmények vannak? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyul képviselő úr, aztán Gyula Ferencné.
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a lehetőséget. Itt az anyag, ami nagyon jól összeszedett, és jól tájékoztat mindenkit, ennek a végén van egy összesítő táblázat, ami azt mutatja, hogy 4,4 milliárd állt rendelkezésre a népegészségügyi programban a múlt évben, és ez mintegy, ha jól emlékszem, tíz tárcánál adódik. Az a kérdésem, hogy megvan-e a megfelelő koordináció a különböző tárcák között ezen anyagi erőforrások célszerű és okos felhasználására, és ebből mindössze közel egymilliárd az egészségügyi tárca rendelkezésre álló kerete, a 2006-os év anyagából legalábbis ez derül ki.
Nagyon fontos lenne, ha nagyobb léptékű erőforrások állnának rendelkezésre, mint ahogy hallottuk a tájékoztatóban, nagyon fontos lenne egy összehangolt, koordinált működés is, az eddiginél célszerűbb felhasználása a forrásoknak.
Konkrétan itt nagyon érdekes dolog az, hogy különböző térségekben történtek vizsgálatok, de valahol úgy érzem, hogy a rendszerszerűség hiányzik belőle, tehát az, hogy a programok minél nagyobb körben kerüljenek elterjesztésre, és a szűrés tevőlegesen jó eredményeket hozzon. Ez valahol nem igazán derül ki ebből, mert úgy néz ki, hogy még mindig az indikátor, még mindig a mérések szintjén tartunk, és következtetéseket kívánunk levonni, holott öt év eltelt már a népegészségügyi programból, tehát félidőnél tartunk.
Nagyon érdekes dolog - többen kitértek erre - a cervixrák, a méhnyakrák szűrése. Itt egy nagyon érdekes kezdeményezéssel találkoztam, ami Zala megyében történt: védőnőket képeztek ki a cervixkenet levételének végzésére. Nem tudom, hogy ott a részvételi arány ezzel milyen mértékben nőtt meg, de ezt országos programmá is lehet szinte tenni. Ehhez kapcsolódóan nem tudom, lehet, hogy véletlen volt, de nem kéne mérlegelés tárgyává tenni a vastagbél- és a szájüregi daganat közti különbséget, mind a kettőt kéne feltétlenül folytatni, hiszen óriási népbetegségről van szó a vastagbél esetében is. Mintegy ötezer az évi halálozás vastagbélrákban Magyarországon, ez a sebészeti szakkollégium véleménye, Czinege kolléga erről bővebben tudna is beszélni, tehát olyan programról van szó, ami rendkívül fontos lenne, és tovább kell vinni.
Még egy megjegyzésem lenne. Látjuk, hogy ezekben a programokban az alapellátásnak elengedhetetlen, óriási szerepe van, védődőnek, ápolónőnek és a háziorvosnak magának is. Úgy gondolom, hogy ez az a terület, ahol a munkájukat ezen a téren erősíteni lehet, nyilvánvalóan a megfelelő anyagi ellenszolgáltatás fejében, tehát ezen a területen - ha így gondolkodunk, rendszerszerűvé kívánjuk tenni a szűrési programot, mert ez óhatatlanul szükséges - ennek az anyagi fedezetét is mindenképp biztosítani kell.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyula Ferencné!
GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nagy érdeklődéssel olvastam a miniszter asszony, illetve az országos tisztifőorvos úr által összeállított anyagot, de én inkább most a gyakorlatról szeretnék beszélni, és az ott tapasztaltak alapján fogalmaztam meg a kérdéseimet is.
Bármilyen lokális vagy akár regionális konferencián, rendezvényen vettem részt, mindenütt elhangzott valamilyen módon, valamilyen szövegkörnyezetben az, hogy a népegészségügyi program végrehajtása az egész társadalom érdeke, valamint az a vágy, hogy az uniós tagországokhoz hasonlóan mi is szeretnénk annyi esztendőt megélni, mint uniós nő- és férfitársaink.
Először a tisztifőorvos úrtól szeretném kérdezni, hogy e gyakran hangoztatott célok érdekében a kistelepüléseken a korábbi időszakban elterjedt szokás volt, hogy a mozgó szűrőbuszok megjelentek, és ezt a helyi önkormányzatok segítették olyan módon, hogy kialakították a megfelelő technikai hátteret, sőt az ezzel járó költségeket is vállalták. Az emberek azzal értékelték ezt a lehetőséget, hogy nagyon sokan elmentek, elment még az a 75-80 éves néni vagy bácsi is, aki el tudott döcögni a helyi szűrés színhelyére, de biztos, hogy már nem vállalja azt, hogy akár 15-20 kilométert utazzon különböző szűrésekre. Tehát azt szeretném kérdezni, hogy van-e remény arra, hogy ezek a kistelepülések ezt a korábbi szolgáltatást élvezhessék.
Ábrahám Attila megbízott úr szólt röviden a civilek bevonásáról. El kell mondanom, hogy a választókörzetemben nagyon sok kistelepülés van, számszerűen huszonkilenc, és elég magas az egészséggel foglalkozó civil szervezetek száma. Ma már gyakorlattá vált - nyilván sokan és sokat tettek ezért -, hogy nincs olyan falunap vagy egyéb ilyen nagyobb rendezvény, hogy ne lenne egészségsátor, ahol vérnyomást mérnek meg vércukorszintet, életmódtanácsokat adnak, egészségtotót lehet kitölteni vagy éppen egészséges étrendet ajánlanak receptekkel együtt. Érdemes lenne véleményem szerint tudni - ezt kérdezem Ábrahám Attila úrtól -, hogy mennyi pénzre számíthatnak a civilek, akik ezt a feladatot elvállalják; mindig a pénzből van a legkevesebb. Azt gondolom, hogy ők szívesen együttműködnek a szakmai szervezetekkel, örömmel vállalják ezt a feladatot, és talán tőlük el is fogadják jobban az emberek, hiszen ott élnek közöttük, jó ismerőseik.
Ehhez kapcsolódva még egy megjegyzésem lenne. Éppen ma reggel, készülődés közben a televízió adását néztem, ahol szólt az ezzel foglalkozó főorvos arról, hogy drasztikusan megemelkedett a HIV-fertőzöttek száma. Ezzel kapcsolatosan hallhatunk-e valamifajta adatot, prevenciót vagy egyéb olyan intézkedést, amely ezt próbálná visszaszorítani?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Juhászné Lévai Katalin következik, aztán megyünk tovább.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Először is én is köszönöm ezt a részletes tájékoztatást, és azt gondolom, ahhoz mindenképpen hasznos volt, hogy néhány konklúziót leszűrve esetleg végiggondoljuk azt, hogy ezen a nagyon széles skálán, ahol mozog most a népegészségügy és a prevenció, van-e neki igazi gazdája. Nekem ez a kérdés tevődik fel, hogy van-e igazi gazdája ennek a programnak, aki prioritások mentén is rendszerbe tudja szervezni az egészet, mert érezzük, hogy mindennel kellene foglalkoznunk, foglalkozik is mindennel, de a prioritásokat mégiscsak meg kellene jelölni. Ebben egyet, a dohányzásellenes fellépést érzékelem, de lehet, hogy érdemes lenne még kettő-három nagyobb dolgot elindítani, s azt mondani, hogy bizonyos időszakban ezekre próbálunk hangsúlyt helyezni, hisz egyszerre valószínűleg nem megy, egyrészt személyi felkészültségben, másrészt pedig azt gondolom, hogy a forrásokat is nyilvánvalóan koncentrálni kellene bizonyos ügyekre.
Ehhez kapcsolódik az, hogy ha van igazi gazda, akkor a cél- és eszközrendszert is oda kellene rendelni a hazai és az európai uniós források koordinációjával. Többen utaltak már arra, hogy túlságosan szétaprózott az a forrás, ami rendelkezésre áll, és párhuzamosságok is megfigyelhetők egyébként a tevékenységben.
Fontosnak tartom azt, hogy beszéljük azokról is, aki nem ép emberek, tehát fogyatékkal élő emberek, róluk is szól valahol az anyag. Hogyan tudunk felkészülni arra, hogy az esélyegyenlőség jegyében ők is hozzáférhessenek azokhoz a szűrővizsgálatokhoz, programokhoz, amelyek számukra is mindenféleképpen fontos lenne, hogy gyerekkortól kezdve elérhetők legyenek?
Egy új dolog nekem, illetve nem új, csak most, hogy odafigyelünk újra rá, a munkavédelem és az egészségvédelem. Ebben a mai világban, amikor pici munkahelyek vannak és nem elsősorban nagy foglalkoztatók, hogyan tud együttműködni az egészségvédelem és a munkavédelem a Munkaügyi Főfelügyelettel és a többi, és milyen rendszerességgel tudja követni vagy pedig csak kampányszerű ellenőrzésekkel az egészségvédelmet a munkahelyeken?
Nevelés, oktatás. Várható-e az, hogy valóban beépül nemcsak a pedagógusképzésbe az egészségvédelem, hanem tananyagként kötelezően megjelenik? Ugyanis azt gondolom, hogy most az oktatás jelentős átalakításával mindenféleképpen kezdeményezni kellene, hogy épüljön ez be kötelező módon, ne csak osztályfőnöki órán, hanem esetleg végig lehetne gondolni, hogy kötelező legyen egészen az óvodától akár tizennyolc éves korig, hisz megdöbbentő dolog az, hogy mennyire nem felkészültek a fiataljaink, abszolút nem találkoznak ezekkel a dolgokkal az iskolában, esetleg csak kampányszerűen. (Dr. Mikola István távozik az ülésről.)
Az ÁNTSZ kondícióira lennék kíváncsi, nem a forrást tekintve, mert azt nagyjából tudom. Nyilván ebből adódik az, hogy véleményem szerint pontosan a társadalmasítással lehetne az erőket mozgósítani a program végrehajtására, hiszen azt tapasztalom - lehet, hogy rosszul látom -, hogy azért az ÁNTSZ-nél elég szűk kapacitás van, egy-egy ember vagy egy-két ember az, aki ezeket a programokat szervezi, ellenőrzi, és kevesen sorakoznak fel hozzájuk civil szervezetek.
Tehát számomra kérdés az, hogy egyáltalán van-e áttekintésünk arról, hogy hány olyan civil szervezet van, egy számot, ha lehetne hallani, akik egyáltalán részt vesznek ezekben a programokban, és rendszeresen lehet velük találkozni. (A Fidesz képviselői távoznak az ülésteremből.)
Hasonlóan Schvarcz Tiborhoz, én is örülök, hogy a Szűréssel az Életért Program folytatódni fog, de túlságosan felülről vezéreltnek érzékelem ezt a Szűréssel az Életért Programot, gyakorlatilag a helyi társadalom aktivitására sokkal jobban kellene építeni ezeknél a szűrőprogramoknál.
Gyakorlatilag azt mindenféleképpen fontosnak tartanám még egyszer, hogy prioritások mentén kezdjünk el dolgozni, mert a hatékonyság egy ilyen szerteágazó programnál azt gondolom, hogy talán egy-egy területen akkor mérhető lenne, mert így mindenbe belecsapunk, konferencia konferencia hátán, ettől még egy egészségtudatos magatartás nem biztos, hogy megjelenik az állampolgárok körében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr, aztán Nagy Kálmán, aztán Csáky képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A népegészségügy fejlesztése mindenképpen a jövő záloga. Azt is tudjuk mindannyian, hogy az egészség nem az egészségügyben keletkezik, tehát alapjában véve két nagyon fontos dolog van. Az egyik az oktatás, tehát hogy egészségtudatos életre neveljük a gyerekeket, a másik pedig, hogy az árakkal igyekezzünk úgy befolyásolni az életünket, hogy egészséges dolgokat vegyünk, együnk, igyunk.
A testmozgás rendkívül fontos. Úgy gondolom, nagyon fontos az, hogy testnevelésórák legyenek a felsőoktatásban is. Bár emlékszem rá, amikor egyetemisták voltunk, emlékeim szerint az első két esztendőben volt csak tornaóra, de szükség volt rá. Úgy tudom, hogy ennek most már néhány éve vége, vissza kellene állítani.
Egészségtan: rendkívül fontos lenne, hogy egészen kis korban olyan tudást szerezzenek az emberek, hogy az egészségkultúra emelkedik. Nem hiszem, hogy a tegnapelőtt megszüntetett intézkedéssel kellett volna az egészségkultúrájukat az embereknek fejleszteni, mindenki nyilván tudja, hogy mire gondolok.
Az elsősegélynyújtás oktatását én továbbra is nagyon fontos dolognak tartom. Nagyon fontos dolognak tartom a szemléletet, és magát a tárgyi tudást. Ezt tanóra keretében meg lehetne tenni, ezen egészségtan keretében oktatni lehetne. Nagyon lényeges.
A közlekedésbiztonsági dolgok: kárhely-parancsnoki továbbképzésről jöttem, immáron két napja tart a dolog. Nagyon egyszerű: például az autópályákon történő baleseteket nem tudjuk megközelíteni vagy nagyon nehezen, egyszerűen azért, mert mondjuk Magyarországon nem vezettük be, az emberek fejébe nem ültettük bele, hogy amikor megáll a sor az autópályán, akkor igyekezzenek két oldalra húzódni, mert nagy valószínűséggel valaki jönni fog hátulról, aki segíteni akar, magyarul a mentőautó meg tudja közelíteni. Úgy gondolom, hogy ez kis pénz, csak el kellene mondani sok helyen, bele kellene tenni a programba, vagy kitenni három táblát, hogy ha áll a sor, akkor menjetek jobb oldalra vagy bal oldalra, szóval a szélére, hogy el tudjon menni a mentő. Úgy gondolom, hogy ez praktikus dolog, ilyenekkel tudjuk az egészségnevelést igazából jóvá és hasznossá tenni. Köszönöm szépen. Abban bízom, hogy mindenki egyetért. Olyan dolgokat sikerült mondanom talán, amivel nagyjából mindenki egyetért. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ebben a bizottságban népegészségügyi jellegű kérdésekben elég egységes szokott lenni a bizottság. Ez több ciklusra visszanyúló hagyomány, ezért most Nagy Kálmán képviselő úré a szó.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Elnézést kérek, olyan halaszthatatlan dolgom van, hogy el kell mennem rövidesen, azonban néhány dologra szeretnék rákérdezni. Már a 2006-os beszámolóban is kerestem a gyermekekkel kapcsolatos programot, néhányra pedig konkrétan szeretnék rákérdezni. Ilyen, hogy a 3-18 éves gyermekek biológiai állapotának országos reprezentatív vizsgálata megjelent-e publikáció formájában valahol, ki jutott hozzá ezekhez az adatokhoz, milyen jellegű felmérés volt?
A másik a "Közös kincsünk a gyermek" nemzeti csecsemő- és gyermek-egészségügyi program 12 céljához közvetlenül kapcsolódó feladatok. Információim szerint a "Közös kincsünk a gyermek" című program gyakorlatilag leállt, sőt az Egészségügyi Minisztérium honlapjáról is lekerült. Éppen ezért azt gondolom, hogy ennek a kérdésnek az újratárgyalása a Gyermekgyógyászati Társaság vezetőségével, az ezzel kapcsolatos feladatokkal megbízott személyekkel - hiszen akkor megneveztek ezzel kapcsolatosan mind a szakma, mind a minisztérium részéről olyanokat, akik ezt a programot vinni fogják - indokolt lenne.
Továbbá van egy ilyen, hogy Egészségjárat projekt, Egészséges Vérsejt Alapítvány. Ez nem tudom, mit fed. Egy vérsejtet igazából nem tudom, hogyan kell egészségessé tenni, és ez itt 2 millió forintot jelentett. A felnőtt- és gyermekkori szűrővizsgálatokról szórólap készült, én nem ismerek gyerekkori szűrővizsgálatokról szórólapot, a szórólap egyébként legfeljebb a gyerekrendelőkben jelenhetne meg, mert tulajdonképpen a szűrővizsgálatok a gyermekkorban a családi gyermekorvosoknál történnek szinte kizárólagosan.
A másik dolog, amire fel szeretném hívni a figyelmet érintőlegesen, a Falus Ferenc országos tisztifőorvos úr által publikált anyagban, amelyben a daganatos betegségek visszaszorítására van egy ilyen kiadvány, hogy "Kiadvány a daganatos betegek részére", a kiadvány címe: "Daganatos betegségek és étrendkiegészítők". Célcsoport a daganatos betegek, együttműködő partner a Magyar Mesterséges Táplálási Társaság, a felelős az OÉTI, és az időtartam 2008. március 31. Én nem ismerek olyan étrendkiegészítőt, ami a daganatos betegek számára hasznos, ilyen formátumban mondjuk legfeljebb ez a kiadvány arra szolgálhat, hogy mit nem szabad megvenniük, azért, mert ezek az emberek felvásárolnak gyakorlatilag mindent, ami a betegségükkel kapcsolatos, aminek a nagy többsége az amúgy se könnyű helyzetüket anyagilag nehezíti. Ez egy hihetetlen kár. Hogy még ráadásul a Magyar Mesterséges Táplálási Társaság az együttműködő partner, az a csúcsa, mert a mesterséges táplálás egészen másképpen folyik, mint a szájon keresztüli étrendkiegészítők adása a daganatos betegek részére. Az egész gyakorlatilag egyfajta zavar, amelyet én magam se értek. Kérem, hogy nézzenek utána ennek a dolognak, hogy mi ez.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A jegyzőkönyvben nyilván a választ megtalálja majd, természetesen figyelemmel meghallgatjuk a tárca válaszát, de most Csáky képviselő úr következik.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Remélem, hogy az ellenzéki képviselők most már tovább nem fogynak. (Dr. Puskás Tivadar: Maradok!)
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Én is maradok, de azért az utolsó a villanyt kapcsolja le! (Derültség.)
Visszatérve a napirendhez: megmondom őszintén, előbb jelent meg a parlament honlapján, hogy benyújtotta a kormány a jelentést, és megkapta a számot, majd néhány nap elteltével került fel maga a szöveg is.
Amikor először kerestem és ezt a tényt konstatáltam, akkor átfutott rajtam, hogy mi az, amit várok ettől az anyagtól, és nyilvánvalóan az ember megfogalmazza az elmúlt - most már lassan azt lehet mondani - évtizedek tapasztalata alapján, hogy egy népegészségügyi programnak a célja az egészségnyereség, az egészségben töltött évek kitolása, a minél koraibb fázisban felismert megbetegedések a hatékony gyógyítás érdekében. Megjelent az anyag, és végigolvasva egy meghatározhatatlan massza került tulajdonképpen az ember elé, itt többen megfogalmazták, hogy talán szétforgácsolódott az egész.
Nagyon sok esetben a programok kapcsán nincsenek indikátorok, nagyon várom - azt hiszem, itt olvastam -, egy ÁSZ-vizsgálat folyik épp a népegészségügyi szűrővizsgálatokkal kapcsolatban, mert évről évre letudjuk, kipipáljuk ezt a napirendet, gondolom, az illetékesek sóhajtanak egyet, hogy na, ezen is túlvagyunk, mi kapkodva túllépünk rajta, és reménykedünk, hogy majd a jövő valamit hoz. Az államtitkár úr említette a '93-94-es időket, a bázist, az úgynevezett Kertay-programot, akkor azért nem azt képzeltük, hogy tizenöt év múlva, mondjuk, egy olyan népegészségügyi programból ez fog megvalósulni, illetve lényegében nem tudom, hogy mi valósult meg, mert az egymást követő programok mindig arra hivatkoznak, az a fundamentum teljesen jogosan.
Ugyanakkor, ha a Statisztikai Évkönyvet a kezünkbe vesszük vagy a havi jelentéseket látjuk, emelkednek vagy időszakonként jó esetben stagnálnak a daganatos halálozásoknak a számai, egyre korábbi korban kerülnek előtérbe, ugyanígy a kardiovaszkuláris is. Itt már említésre került valóban, hogy a tendenciáját tekintve összességében azért még hál' istennek számszerűleg nem olyan nagy ez a szám, habár elég jelentős forrásokat - a rendelkezésre álló forrásokon belül értem -, arányát tekintve elég jelentős forrásokat fordítunk a HIV-fertőzésre, és azt hiszem, az eredménye enyhén szólva kétséges.
Ideje lenne elgondolkozni azon, hogy talán nem jó az irány, nem jó a megközelítés. Igaz, hogy a társadalmi környezet is nagyon rossz, hiszen ez egy kétszereplős játék. Alapvetően egy önbizalommal rendelkező, jövőképpel rendelkező társadalom - és ez a fontos - sokkal fogékonyabb ezek iránt a programok iránt, egy olyan társadalom, amelyben van felelősségérzet és tudja, hogy saját magáért és a környezetéért is felelősséggel bír. Tény és való, hogy erről azért már évek óta nagyon nem beszélhetünk.
Nyilvánvalóan ez nem az anyaggal foglalkozók, a területen dolgozók hibája, ez valahol a politika hibája, az irányító hibája, de hangsúlyozom, végig kellene gondolni, hogy jó-e ez így, a kevesebb, a koncentráltabb nem lenne-e több adott esetben. Nem tudok mit kezdeni ezzel. Ha valaki megnézi a minisztérium forrásainak a felsorolását, majdnem mindegyik minisztériumban szerepel az "Egészséges életmód programja, az emberi egészség kockázati tényezőinek csökkentése" szó szerint, aztán az Oktatási Minisztérium csak 11 milliót költött rá, a Pénzügyminisztérium gálánsabb volt, 160 milliót, a Környezetvédelmi Minisztérium bizonyára 900 milliót, de magából az anyagból nem derül ki, hogy most ennek a hátterében mi van. Nekem néha az az érzésem, hogy egyébként kötelező feladatokat próbálnak ezekbe a projektekbe beletolni, ezzel saját maguk számára más területen forrást felszabadítani. Nem tudom pontosan, hogy mi van, de utána fogok nézni. A Környezetvédelmi Minisztériumban ilyen tétel nincs, most hirtelen megnéztem, ott van valóban egy környezet-egészségügyi akcióprogram 980 millióért, de ez a bűvös "Egészséges életmód program, az emberi egészség kockázati tényezőinek csökkentése" valami univerzális projekt lehet, amit lehet, hogy több helyen el tudtak sütni, de hogy ez mit tartalmaz pontosan, majd utána fogunk nézni, kíváncsiak vagyunk.
Summa summarum: nem olyan időket élünk, ami kedvezne ezeknek a programoknak, de mindezek ellenére - most már tizenöt évre visszatekintve - a hatékonyság kérdéses, úgy gondolom, hogy kérdéses. Egyetértve azzal, hogy a primer prevenció a fontos, és azért a szekunder sem elhanyagolandó, ha a szekunder prevencióval kapcsolatosan az egészségügy állapotát, környezetét nézzük, hogy mennyire kontraindikált a működése ezzel kapcsolatban, akkor azt kell mondanunk, hogy az egyik oldalon próbálunk valami jót tenni, a másik oldalon pedig hathatós lépéseket teszünk annak érdekében, hogy nehogy hatékony legyen. Ezt is érdemes lenne végiggondolni, itt már régóta megy a huzavona, hogy talán a volumenkorlát alól jó lenne kivonni a kiszűrt esetek további kezelését. Igaz, hogy erre azt mondják, hogy ez a galád egészségügy ezzel vissza fog élni és akkor majd össze-vissza lesz. Csak példaként mondom, hogy sokkal komplexebb kérdésről van szó.
Summa summarum: megköszönve valóban, hisz nyilvánvalóan van benne nagyon sok munka. A másik, bocsánat, amit még elfelejtettem, a Leteszem a cigit program a kampány arcát tekintve nagyon tetszett. Én mint állampolgár ennek a programnak a kivételével... Megmondom őszintén, azért néztem meg magát az egészet, mert jé, egy ismerős. Megmondom őszintén, egy tisztességes cigist leszoktatni nagyon nehéz, hihetetlenül nehéz, és ha ehhez is például valaki az egyéb kiegészítőket, mondjuk, egy tapaszsorozatot meg akar venni, az nem kis kiadás ebből a szempontból, tehát ezt is végig lehetne gondolni. (Közbeszólás: Olcsóbb a cigi!) Olcsóbb a cigi, így van momentán még, de majd a jövedéki adót az év végéig úgyis meg kell emelni, tehát már nem lesz olyan olcsó.
Egyébként én mint állampolgár sem a lakókörnyezetemben, sem az országot járva - mi elég sokat járjuk - nem találkozom, nem ütközöm bele egyetlenegy egészségügyi programba se. Nyilvánvalóan nem is keresem, de egy hatékony egészségügyi programnak szerintem ütősnek kellene lennie, és amikor megyek az utcán, akkor a szemembe vágjon vagy amikor kinyitok egy újságot, a szemembe vágjon. Nem találkozom ilyennel, és ezt nem kritikaként, hanem csak gondolatként vetem fel, hogy erről az oldalról is meg kell közelíteni, hogy fel kell hívni ezekre a figyelmet, fel kell kelteni az igényt ezekkel kapcsolatban.
Azért, hogy kihasználjam, hogy mind az államtitkár úr, mind a tisztifőorvos úr itt van, a felülvizsgálatokkal kapcsolatosan Czinege képviselő úrral együttesen több ízben interpretált fájdalmunkat ismételten felszínre hozzam. Az is tarthatatlan, hogy van egy ceglédi kórház, amelynek van egy modern mammográfiás gépe, de szűrővizsgálatokba nem kapcsolódhat bele ilyen-olyan okoknál fogva, és Kerepestarcsára kellene menni az érintetteknek szűrővizsgálatra. Nem lehet csodálkozni, hogy nem járnak nagy kedvvel. És hogy erre nem lehet megoldást találni, pedig kormánypárti képviselő is, ellenzéki képviselői is mindent megmozgatott, ez azért azt mutatja, hogy ezen a téren sincs minden jól.
Köszönöm, hogy meghallgattak, elnézést, ha egy kicsit hosszabb voltam.
ELNÖK: Hát igen, köszönöm szépen. Csáky képviselő úr utolsó felvetésével kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy itt nem válasz kellene, hanem intézkedés. Szerintem huszonnégy órás feladat, szeretném mondani.
Béki képviselő asszony!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést, hogy még egyszer szólok, de van egy olyan fehér foltja, egy olyan területe az életnek, illetve a népegészségügyi programnak, ami azt lehet mondani, hogy a legsúlyosabb probléma népegészségügyi szempontból, teljesen fehér folt és ez az alkoholprobléma.
Néztem ezeket az anyagokat. Utóbb már az alkohol szó leírásra kerül, de gyakorlatilag nincs mögötte semmi. Egyszerűen nincs alkohollal kapcsolatos semmiféle népegészségügyi program. Néztem az ÁNTSZ anyagát is itt 2008-ra, illetve ezeket a fejezeteket, ahol előbukkan, és sokáig elő se bukkant az alkohol szó. Most, hogy előbukkan, most sincs semmi. Általában a droggal párhuzamosan bukkan elő, és ha 3-4 oldal erről szól, akkor az alkohol két mondat, és a többi négy oldal a drogprevenció. Pedig a két probléma méreteiben összehasonlíthatatlan. Az alkoholhoz képest drogprobléma nincs.
Ha már ez így eszembe jutott, mert ezt évről évre kifogásolom, akkor szeretnék rákérdezni, hogy helyesek-e azok az információim, hogy azok a támogatások, amelyek eddig voltak, például az Addiktológiai Intézetnek vagy a Támasz-pontoknak, hogy ezek csökkentek, jelentősen csökkentek?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Mielőtt visszaadnám a szót az előterjesztőknek, én is szeretném néhány gondolatomat megosztani a bizottsággal és a meghívottakkal.
Van déjá vu érzésem, mit mondjak, ugyanis az észrevételek jó része tavaly, tavalyelőtt is elhangzott, és azt is képzelhetném, hogy egy 2006-os vagy 2007-es bizottsági ülésen vagyok, amivel nem azt akarom mondani, hogy tiszteletre méltó erőfeszítésekkel az érintettek és a felelősök nem dolgoztak. Sok minden történt, de nem elég, és az kétségtelen, hogy a 2007-es évben - szerintem is jól érzékeli Béki képviselő asszony - a pénzügyi lehetőségek is némileg szűkültek, emiatt lassult a program, tehát az egy helyben topogás is jellemzővé vált.
Úgy gondolom, hogy az mindenképpen indokolt, hogy az egészségügyi rendszer átalakítása mellett a tárcának legyen energiája és kapacitása a népegészségügyi stratégia lendületbe hozására. Hogy erre miért van szükség, nem hiszem, hogy ebben a bizottságban ezt hosszan magyarázni kellene, de erre esélyt ad az a forrástöbblet, amit részben a mi erőfeszítéseinkkel a költségvetés most biztosít, és az ezt kiegészítő európai és más nemzetközi lehetőségek. És talán van politikai szándék is arra, hogy mindez megtörténjen.
A gyenge láncszem azonban a források tekintetében is és egyébként is úgy érzem, a koordináció. Valahogy nem tudjuk eléggé - és persze, nem az itt ülők hibája és felelőssége ez - összkormányzati projektként kezelni ezt. Miközben halljuk a jó példákat, a Miniszterelnöki Hivatal elindította a Szűréssel az életért, rövidebben SZÉP elnevezésű programot, ami egy egészségkínálatot mutat fel, ha úgy tetszik, felkelti az érdeklődést, jó dolog, de ebben is úgy érzem, hogy lehetne - mondták képviselőtársaim - jobban támaszkodni a helyi társadalomra és más tárcákra is. Van kezdeményezés. Ott a zöld tárca. Rengeteg program zajlik, és mintha ott is lazult volna az együttműködés, pedig kellene a környezet-egészségügy ürügyén is, hogy ezek az ügyek menjenek előre, és akkor még nem is beszéltem eleget az oktatásügy vagy a szociális és munkaügyi tárca lehetőségeiről, és a tárcaközi együttműködés ezer ok miatt, amit lehet természetesen magyarázni, én ezt pontosan tudom, hogy szervezet-szociológiailag egy kormány hogyan működik, de nem aknázzuk ki ezeket a lehetőségeket.
Ezért is hívom fel arra a figyelmet, hogy a bizottság szeretne a népegészségügyi program megszületésének ötödik évfordulóján ebben valami kezdeményezést tenni és nyújtani. Éppen ezért gondoljuk azt, ami az állásfoglalás-tervezetben is szerepel, hogy ezen a nyílt napon azt tudnánk tenni, hogy valamennyi érintett kormányzati szerv meghívásával és megfelelő előkészítéssel egy olyan "Egészség a más politikákban" címmel, más parlamenti szakbizottságokkal és kormányzati szervekkel próbálunk gondolkodni ezen a bizonyos koordináción. Lehet, hogy némi kis továbbképzésre is szükségük van az érintetteknek, majd ez ügyben azt gondolom, hogy professzor asszonnyal is konzultálunk, hogy ezen alkalommal talán esetleg érdemes lenne egyfajta "továbbképző előadást" is tartani, amikor erre sort kerítünk május végén, június elején.
Azt gondolom emellett, hogy az egész népegészségügyi program számára, ha már a debreceni egyetemet említettem, a szakmai tudományos háttér lehetőségeket is jobban ki kellene használni. Az Új Magyarország Fejlesztési Tervnek itt van az egészségmonitorozási vonulata, az arra előirányzott 900 millió forint irdatlan összeg arra, és ott van egy hihetetlen kapacitás, tehát azt gondolom, hogy ezt az esélyt aztán végképp nem szabad elszalasztani, tisztelt bizottság.
Ami a szűrővizsgálatokat illeti: egyetértve persze azzal, hogy a népegészségügy nemcsak szűrésről szól, nem szabad erre leszűkíteni, nagyon sok minden másról, tehát az egészség számtalan más összetevőjéről és aspektusáról is kell beszélni persze, de ami a szűrővizsgálatokat illeti. Tudom, hogy az Állami Számvevőszék ezt a vizsgálatot befejezte, de még nem véglegesítette. A bizottság erről fog tárgyalni, amennyiben az Állami Számvevőszék hivatalosan benyújtja a vizsgálatot. Sokféle megfontolandó tanács szerepel ebben, én egy korábbi tervezetet láttam, miközben úgy tűnik, hogy az emlőszűrésben van haladás, valóban, úgy, ahogy ezt itt hallottuk, a méhnyakrákszűrés esetén elég rosszak az eredmények. Én magam is erőteljesen szorgalmaznám azt, hogy az orvos közreműködése nélküli védőnőkkel végzett kenetvétel és cytológiai vizsgálat legyen ennek a fő jellemzője, mert a dolog pont azért nem megy, mert egy ilyen átfogó nagy nőgyógyászati szakvizsgálat keretében akartuk mindezt megcsinálni. Szerintem itt egy koncepcionális, gyors felülvizsgálat kellene, miközben munkadöntések erről már 2005-ben születtek, mégis itt is 2008-at írunk, és sajnos, ez az ügy is megállt.
A vastagbélszűrés tekintetében pedig úgy látom, hogy szakmai döntést kellene hozni ebben a kérdésben, itt egy kicsit megosztott a szakma is ennek a technikájában, kiterjesztésében, egyebeket illetően. Ennek megfelelően lehet továbblépni, de én már akkor is örülnék, ha az emlőszűrés és a cervixszűrés megfelelő módon menne és haladna.
Nem javaslom magunknak azt, hogy miközben oda kell figyelni a HIV-fertőzöttek számának növekedésére, de ezt most valami szörnyűséges tragédiaként éljük meg. Összességében a tavalyi fertőzöttszám 80-ról 120-ra emelkedett, ami persze, egy emelkedés, de azért azt kell nézni, hogy hogyan állunk Kelet-Európában e tekintetben. Arra mindenképpen felhívja a figyelmet, hogy a szexuális neveléssel kapcsolatos iskolai programjaink megújításra szorulnak.
Nagyon erősen támogatom azokat az észrevételeket, amelyek az alkoholpolitika szükségességére hívták fel a figyelmet, és itt Béki képviselő asszony, Schvarcz Tibor képviselő úr is beszéltek erről.
Összességében tehát azt gondolom, hogy mindezek figyelembevételével és megszívlelésével kellene előrelépni, és elérnünk azt, hogy valóban mindenki érzékelje azt, hogy ez egy hosszú távú befektetés, és többet tenni annak érdekében, és muszáj, hogy a civil szféra is mozogjon.
Persze nem úgy, hogy csak állami pénzeket öntünk ebbe bele, hanem voltak korábban olyan kezdeményezések, hogy ez azért egyfajta tripartit együttműködésben történjen, hogy az állami, önkormányzati, a civil szféra és az üzleti vállalkozói terület együttesen próbáljon erőfeszítéseket tenni. Erre voltak jó példák, például ilyen volt a Liliom program a méhnyakrák-szűrés kapcsán, amit szerintem érdemes folytatni. De ezt nem részletezem azzal együtt, hogy egy kicsit megritkult a végére a képviselők padsora. Fontosnak gondolom, hogy ezt kitűztük. Jobban örültem volna, ha néhány területen láttuk volna a haladást, de az esélyeket most nagyon egyértelműen látom, és nagyon ösztönözném a kormányzat képviselőit és mindenkit, hogy éljünk ezekkel.
Tisztelt Bizottság! A vitát lezárva megadnám a szót a kormány képviselőinek, és arra kérem őket, hogy rövid és konkrét megjegyzéseket tegyenek a kérdésekre, látva azt, hogy sajnos nincsen borzasztó sok időnk, tehát nagyon kérem az önmérsékletet.
Válaszok, reagálások a vitában elhangzottakra
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Egyetértek az elnök úr azon megállapításával - és ez Béki képviselő asszonynak is válasz -, hogy valóban a népegészségügyi program 2007-ben úgy forrásában, mint egyéb prioritásában egyfajta visszaesést szenvedett, ugyanakkor 2008-ra részint a forrásoldalról lényeges megerősítés nem várható, hanem ez már tényhelyzet. Ugyanakkor köszönöm, hogy ha a bizottság értékeli a tárcának azt a szándékát, ami az ehhez való szervezeti, ágazatirányítási megerősítést is hozzá kívánja rendelni, hiszen akkor tudjuk azokat a több képviselő által felvetett kérdéseket kezelni, amelyek részint az egységes koordinációját jelentik a különböző forrásoknak. Ez a sajátossága megmarad a programnak, hogy különböző forrásokból azoknak a sajátos felhasználási logikája szerint kell a programot megvalósítani, és nekünk ugyanakkor valamilyen szakmai koordinációt kell biztosítani abban, hogy a különböző források saját logikájú felhasználása még is egy szinergista célt és egységes végeredményt eredményezzen.
A Leteszem a cigit egyébként a nem túl szerencsés idősáv ellenére körülbelül 400 ezren nézték az információink szerint. Lehet, hogy ez a kampány arcának is volt betudható, és azért örülök, hogy a képviselő úr érdeklődését is legalább az arc felkeltette.
Schvarcz képviselő úr felvetésére reagálva én is azt gondolom, hogy nem alternatíva, hogy a test melyik oldaláról közeledünk a szűrésben, tehát a szájüreg vagy a vastagbél felől, ez a megközelítésbeli különbség (Derültség) - elnézést kérek - nem szembeállítandó semmiképpen, ugyanakkor nem tudom azt a néhai fül-orr-gégész, tehát nem államtitkári véleményemet véka alá rejteni, hogy jártam egy egyetemre, ott tanultunk szakma alapvető szabályait, tehát ha megvizsgál egy beteget egy háziorvos, egy fül-orr-gégész, egy fogász, de adott esetben egy belgyógyász, akkor ez mindig a szájüreg megtekintésével együtt társul, és ezt szerintem mindig ilyen értelemben véve szűrésként kell elvégezni, és komolyan gondolom azt, hogy a fel nem ismert eseteknél a szakmai és adott esetben az egyéb felelősségre vonást is meg lehet kezdeni. Nem létezik az, hogy egy fül-orr-gégész, egy fogász vagy egy háziorvos nem néz bele egy szájba vagy nem vesz észre valamit.
Az alkoholügyet többen vetették fel, valóban ennek utána kell jobban menni. Várhatóan egyébként a társadalom toleranciája az egyes viselkedésinorma-eltérésekkel szemben különböző, már csak azért is, mert az alkohol nem tekinthető viselkedésinorma-eltérésnek, ha valamennyire főszabályszerű is, de a közgondolkozásban ebben valóban előrébb kell lépni. Ha az átlagost tekintjük - és ez a kívánatos -, a norma szó önmagában egy kettős értelmű szó, és ebből fakadhat mindez.
A SZ.É.P. programmal kapcsolatban többen nyilatkoztak, és itt szintén Kökény elnök úr felvetésével egyetértve be kell vallanom, hogy én magam is egy érési folyamat részese vagyok, mert én is sokáig - amit Csáky képviselő úr is mondott - az ilyen egészségnyereség, tehát nagyon szigorú szakmai megközelítésben az ilyen SZ.É.P. program jellegű, inkább kommunikációs dolgokat először kevésbé szerettem. Most azt gondolom, hogy a kettő együtt igaz, ezekbe a programokba kell belevinnünk azt a fajta szakmaiságot, azt a fajta eredménykötelmet, hogy hogyan tudjuk az itt kiszűrt eseteknek a gondozásba vételét, az ágazatban való garantált becsatornázását biztosítani, ugyanakkor meg el kell ismerni, hogy ezek a programok a saját kommunikációs eszközeik miatt sokkal sikeresebbek, sokkal több emberhez jutnak el, mint azok, amiket mi "tudósok" - most itt magamra mondom - tervezünk meg és azzal az eszközrendszerrel kívánunk érvényesíteni.
A HPV-re és a többire, Havas képviselő asszony kérdésére majd Falus főorvos úr fog reagálni. Nyul képviselő úr is, illetve Kökény elnök úr is említette, teljesen egyetértek a diplomás nővérek, a szakdolgozók jobb bevonásával a szűrésbe. Teljesen egyetértek azzal, hogy nem kell túlkomplikálni, szóval azt a képességünket, hogy mindig a megoldhatatlanság szintjére tolunk fel egy problémát a komplexitásban, vissza kell nyesni, kézzelfogható, megoldható programokat kell csinálni, és ráadásul a hölgyekhez néha jobban el is tudnak védőnői, szakdolgozói szinten jutni, mint egy komplexebb vizsgálat szintjén.
Az alapellátásban szintén minden értelemben véve egyetértünk, és ez most itt a vizitdíj-kompenzáció kapcsán is előkerülő kérdés, hogy hogyan tudunk ellenőrzött többletfeladatokat, amelyek prevenciót szolgálnak, az alapellátásban definiálni, ami ugyanakkor a többletforrást is és a praxisok stabilitását is jelenti, tehát ezt mindenképpen egy abszolút követendő iránynak tartom.
A HIV-kérdésről volt szó. Mind a két véleménnyel egyetértek, mert egyik oldalról most ez az "emelkedés" kicsit túl van dimenzionálva, hiszen egy nagyon alacsony számban van emelkedés, de én is azt gondolom, hogy ez a szerencsés állapot, hogy a környező országokhoz képest ennyivel jobb Magyarországon a helyzet, csak komoly erőfeszítések árán lesz tartható, tehát a jelenlegi jó helyzet nem ment fel bennünket a cselekvési kényszer alól, mert a környező országokban sokkal-sokkal rosszabb a helyzet, tehát sok munkával lehet ezt az előnyünket valamennyire megtartani.
Juhászné Lévai Katalinnal teljesen egyetértek abban, hogy priorálás kell, régi mondásunk, hogy akinek számtalan prioritása van, annak nincs prioritása. Tehát ezt meg kell találni, ugyanakkor ha az a kritika, hogy itt évről évre lavírozik, evickél vagy rövid távon építkezik mindig a népegészségügyi program, azért a prioritásokban - ha a megfogalmazásokban nem is meg az abszolút hangsúlyokban van is eltolódás - egy relatíve konzekvens építkezés van a népegészségügyi programok óta. Külön problémát jelent e tekintetben, hogy a cél- és eszközprioritások időnként keverednek, tehát hol dohányzásról beszélünk, hol szív- és érrendszeri betegségről, holott mind a két esetben ugyanarról beszélünk, csak egyszer eszközként, máskor célprioritásként tételezve mindezt. Súgtak nekem, hogy 310 civil szervezettel állunk kapcsolatban.
Többeknek a népegészségtan oktatásával kapcsolatban volt kérdése. A tárcának ez régi vágya, és itt nem tudok mást tenni, mint a jelen lévő, illetve a jelen nem lévő képviselőkhöz fordulni abban segítségként, hogy ez az illetékes tárcánál is ismerődjön el megfelelő prioritásként. Mi ebben minden együttműködésre, szakmai előkészítésre, segítségre készek vagyunk, ugyanakkor ez nem a mi lehetséges kompetenciánk.
Puskás képviselő úr: köszönöm szépen a megjegyzéseket, és elnök úr már lereagálta, hogy igen, szerencsére ez itt egy olyan terület, ahol van az egyetértésre gyakorlat, példa és esély. Külön személyes egyetértésemmel találkozik az, hogy a sürgősségi ellátás fejlesztésében mi vagyunk legközelebb saját magunkhoz, tehát itt, amikor az időablak kiemelt fontosságú, itt a laikus elsősegély relatív szakszerűsége vagy legalább a laikus elsősegélyben a nil nocere elv érvényesítése, bocsánat, az, amikor a megközelíthetőséget biztosítom, legalább azt, hogy ne ártsak azzal, hogy elállom én, a laikus annak az útját, aki ért hozzá. Tehát ezért mondom, hogy ezzel maximálisan egyetértek. Köszönöm szépen.
Nagy Kálmán képviselő úr konkrét kérdéseire lehet, hogy felkérem munkatársaimat, hogy írásban adjanak választ, mert úgyis a jegyzőkönyvön keresztül leveleznénk, akkor pedig egyszerűbb, ha ez így történik, és nem raboljuk most egymás idejét ezzel.
Csáky képviselő úr kérdéseire: más kontextusban részben már választ adtam, hogy hogyan lehet valóban prioritássá tenni mindezt, abban, hogy egy társadalmi környezet közepesen szerencsés része ennek a dolognak, ebben egyetértünk, de minket ez nem ment fel a cselekvés kényszere alól.
Kökény elnök úr megjegyzéseire is zömmel reagáltam, illetve köszönettel fogadtam azokat. Kérdezném, hogy nagyon röviden, kötelező módon...
ELNÖK: Természetesen, mindjárt megszólítom az urakat is, csak annyit szeretnék megjegyezni a jegyzőkönyv kedvéért, hogy a bizottság munkatervében szerepel a "Közös kincsünk a gyermek" programmal való foglalkozás tavasszal, tehát szó nincs arról, hogy ez megszűnt volna vagy lekerült volna a napirendről, és nyilván akkor Nagy Kálmán képviselőtársunk is kellő figyelemmel fogja tudni követni az előterjesztést és részt vesz a vitában.
Akkor tisztifőorvos úr vagy miniszteri megbízott úr szól először? Tessék parancsolni, Ábrahám Attila!
Dr. Ábrahám Attila miniszteri megbízott
DR. ÁBRAHÁM ATTILA miniszteri megbízott (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Igazából két konkrét kérdést címeztek felém. Az egyik "a civilek mennyi pénzt..." kezdetű kérdés. Itt a Társadalmi Megújulás Operatív Programra tudok újra visszautalni, amelyben az elkövetkezendő években 6 milliárd forint áll rendelkezésre, kifejezetten civil szervezetek számára pályázati lehetőséggel. Most nem részletezném: egészséges ifjúság, az idősek egészségi állapotának javítása, esélyegyenlőség az egészségért. Itt felmerült a fogyatékkal élők bekapcsolódási lehetősége, tehát ez a Társadalmi Megújulás Operatív Program foglalja keretbe és biztosít forrásokat ezekre a területekre.
Ami a kérdés második része volt, ez az AIDS, a szexuális felvilágosítás kérdése. Nem kell túldimenzionálni, egyetértek Kökény elnök úrral, az idei költségvetési forrásainkban is rendelkezésre áll akár a Sziget Fesztiválon, akár különböző civil szervezetek támogatása, anonim AIDS tanácsadó szolgálatok működtetésén keresztül, illetve természetesen az iskolai sex edukáció témáját kell itt még említeni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztifőorvos úré a szó.
Dr. Falus Ferenc országos tisztifőorvos
DR. FALUS FERENC országos tisztifőorvos: Köszönöm szépen. A népegészségügyi programoknak azt gondolom, hogy a legfontosabb célja mégis az egészségben eltöltött életévek számának növelése. Tehát ez alá a prioritás alá szeretnénk rendelni az összes programunkat, és az indikátorokat is ennek alapján szeretnénk nézni, hogy az adott program hozza-e azt a hatást, hogy hozzájáruljon ehhez a célhoz.
Itt van egy nagyon súlyos kérdés, amit többen érintettek, hogy maga a program a fontos, vagy az, hogy a program látható legyen a médiában vagy a felületeken. Tehát itt azért vizsgálni kellene ezt a kérdést, hogy a hatás szempontjából az, hogy ha én minden sarkon látok egy óriásplakátot, hogy ne dohányozz, az befolyásolja-e ezt a viselkedésemet, vagy más faktorok is befolyásolják. Természetesen mindegyik, csak itt a rendelkezésre álló pénz az első, vagy ebben az időszakban elsősorban a különböző metodikák kidolgozására és hatásvizsgálatára fordítódott. Ha ennél több pénz áll rendelkezésünkre, akkor tudunk olyan országos kampányokat csinálni, ami mondjuk megkerülhetetlenné válik és láthatóvá válik ebből a szempontból.
A számomra rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik, hogy a munkahelyi környezet az, ami a leginkább befolyásoló, egészségnevelő faktor, természetesen a család után. Tehát azt gondolom, hogy az ezen a területen végzett tevékenység kiemelten fontos lenne. Ezen belül pedig külön kérném a tisztelt képviselők, illetve a bizottság támogatását abban, hogy az egészséggel kapcsolatos kormányzati felelősségnek az egészségügyi miniszter kezében való megtartását és összpontosítását támogassák, ez most különös tekintettel a munkahelyi egészségvédelemmel kapcsolatos ügyekben is elő fog kerülni.
Itt négy olyan tevékenységi terület van az egészségügy természetbeni munkáján kívül, ami nagyon lényeges. Az egyik a környezeti hatásokkal kapcsolatos ügyek, a másik a járványügy, amiről keveset szoktunk beszélni, de ez is egy nagyon súlyos népegészségügyi kérdés, és ebben azért elég jól állunk még pillanatnyilag. Tehát itt van az a határpont, amit meg kell tartanunk. A harmadik ez a medikalizált szűrési tevékenység, ami pillanatnyilag zajlik, és sajnos, csak ténylegesen negyedik helyre szorul ezen belül az egészségnevelés kérdésköre, amire lényegesen nagyobb súlyt kellene helyezni, és lényegesen nagyobb hatékonysággal kellene ezt csinálni.
Az emlőszűrésekkel kapcsolatban: ami a tisztiorvosi szolgálatot illeti, mi ezeket a programokat előkészítettük, itt sajnos, a pénz és a befogadás lassúsága van, nemcsak Cegléd az, amiben ha szabad azt mondani, hogy sikertelenek voltunk ennek a végigvitelében, például a Jahn Ferenc Kórház ügyében én személy szerint egyéves lobbizással nem tudtam elérni azt az eredményt, hogy a program ott elinduljon. De maga az emlőszűrési program azt gondolom, hogy jó nyomon halad, és az talán megnyugtató módon működik. Itt a mi feladatunk pillanatnyilag az, hogy azokat a sebészeti centrumokat jobban tudjuk koncentrálni, ahol a műtéteket végzik, és az ezzel kapcsolatos ellenőrzési tevékenységünket kellene fokoznunk.
A méhnyakrákszűréssel kapcsolatban itt egy nagyon lényeges dolog van, hogy fogalmunk nincs arról, hogy hány méhnyakrákszűrés történik az országban, hiszen csak arról van adatunk, ami az ÁNTSZ szervezésében történt méhnyakrákszűréseket összpontosítja. Tehát itt nekünk szükségünk lenne valamilyen olyan jogszabályi segítségre, ami szektorsemlegesen tenné kötelezővé azt, hogy a méhnyakrákszűrések elvégzéséről jelentés történjen.
Ugyanitt szeretném mondani, hogy a mi részünkről a szakdolgozói szűréseket maximálisan támogatjuk, és ha erre megfelelő lehetőségünk és támogatásunk van, akkor ezt terjeszteni szeretnénk.
A vastagbélszűrésekkel kapcsolatban engedtessék meg nekem annak az előzetes eredménynek a közlése, hogy véleményem szerint, illetve a számomra rendelkezésre álló adatok - magyar és európai uniós adatok - alapján a vastagbélszűrés folyamatos végzése indokolt lenne. A részletes eredmények természetesen még a magyarországi programokról nem állnak rendelkezésre, de ha rajtunk múlik, akkor mi támogatni fogjuk azt, hogy a vastagbélszűrés kiterjedten folyjon.
Az alkoholprobléma: elkészült a nemzeti alkoholpolitikai program, 15 millió forint áll nevesítve a rendelkezésére, és az Országos Addiktológiai Intézet szomorú és sanyarú sorsa nem túl sok garanciát nyújt arra, hogy az alkoholpolitikai program a közeljövőben széles körű sikereket fog nyújtani.
Itt térünk rá a pénzre és forrásokra, ha megengedik, tehát a tisztiorvosi szolgálat rendelkezésére álló pénz a meghatározott feladatokhoz képest szűkösen, de ebben az évben elegendő. Itt is szeretném ismételten megköszönni az eredeti előterjesztéshez képesti növekedést.
Azt azért tudni kell, hogy a tisztiorvosi szolgálat működésének kulcsa a kistérségi intézetek hatékonysága. Ha a kistérségi intézetekben a létszámot nem tudjuk megtartani a jelenlegi szinten, illetve növelni vagy elméletileg a feladatokhoz szükséges létszámkeretet mindenütt betölteni, akkor meggyengül a tisztiorvosi szolgálat hatékonysága, és ez az egészségnevelési programokra is igaz.
A mi kérésünk az lenne önökhöz, hogy amennyiben lehetséges, minden törvényalkotási folyamatnak a végére kerüljön oda - ugyanúgy, mint ahogy az egyéb szempontok vizsgálata az államtitkári előterjesztésben van - az egészséghatás-vizsgálat rögzítése. Ha nincs egészséghatása, akkor kerüljön oda, hogy egészséghatása nincs, egészséghatása nem ismert, de kerüljön ez végiggondolásra.
Ha megengedik, még egy utolsó gyors mondat a HPV-szűréssel kapcsolatos ügyekről. Ebben az évben - ha ennek a nagyobb összegű, hároméves vakcinavásárlásnak a hatását kiszűrjük - valamivel több mint 3,5 milliárd forintot fordítottunk a vakcinációs programra. A mi számításaink szerint jelenleg a méhnyakrák elleni vakcina hatékonyságára hat év tudományos bizonyíték van. Az ECDC állásfoglalása azt mondja, hogy az oltás hatékony, de a tagállamokra bízza ennek a bevezetését. 3,5 milliárd usque 15 milliárd forintba kerülne az elindítása ennek a programnak, nyilvánvalóan hatékony lenne, de pillanatnyilag azzal is számolnia kellene a költségvetésnek, hogy adott esetben néhány év múlva az oltást ismételni kell. Tessenek szívesek lenni ezt meggondolni, különben nem ez az egyetlen olyan oltás, ami rendelkezésre áll vagy a közeljövőben meg fog jelenni, ami különböző betegségek megelőzősét szolgálja. Azt gondolom, hogy erre a kérdésre hathavonta vissza kell térnünk, és mérlegelnünk kell ennek az újból és újból történő vizsgálatát.
Még egy utolsót engedjenek meg. A mozgó szűrőbuszok bevezetését az én részemről maximálisan támogatom. Amennyi buszunk pillanatnyilag van, illetve az országban van, ezeknek a programját is szeretnénk valamilyen módon koncentrálni, nagyon sok tennivalónk van ebben az ügyben.
Köszönöm a figyelmet, és engedjék meg, hogy még egyszer az egészséghatás törvényi vizsgálatát megismételjem a végén. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A válaszok elhangzása után és mielőtt még erre az állásfoglalás-tervezetre térnénk, kérnék a bizottságtól majd arra is - legalább bólintással - felhatalmazást, hogy az Addiktológiai Intézet ügyének rendezése tekintetében forduljak a kormányhoz, mert ez fontos az alkoholpolitika érdekében; hogy erőteljesen szorgalmazzuk a szakdolgozói cervixszűréseket - ez az európai gyakorlat, szeretném mondani, egyedül Magyarországon van az, hogy átfogó, komplex nőgyógyászati vizsgálat keretében történik mindez, azt gondolom, hogy ez is a problémák egyik forrása; hogy az egészséghatás-vizsgálat tekintetében is tegyek ilyen típusú lépéseket, nyilván ez a jogalkotási törvény módosítását illeti.
Csak egy megjegyzést, és köszönöm a nagyon szakszerű válaszát Falus Ferenc tisztifőorvos úrnak. A HPV elleni védőoltással kapcsolatban magam azt gondolom, hogy várhatóan a piacon meg fog jelenni más vakcina is, és ez nyilván az árakat majd kedvezően befolyásolja, mert pillanatnyilag ezzel együtt úgy látom, hogy amíg sajnos 100 ezer forintos nagyságrendű egy adag három szakaszból álló oltás, addig nyilván nagyon nehéz arról beszélni - nemcsak Magyarországon -, hogy ezt tömegesen be lehet-e vezetni. Azért várható, hogy a monopólium megszűnik, és akkor majd más lesz a helyzet. Azt hiszem, hogy ez hasznos ülés volt.
Azt kérdezem, hogy az írásban kiosztott tervezethez - mindazokon túlmenően, hogy persze a jegyzőkönyvek eljutnak az érintettekhez meg ezekben az ügyekben megkeressük a kormány felelőseit, és elkezdjük a nyíltnap előkészítését ebben a szellemben - van-e még észrevétel. (Senki sem jelentkezik.) Nincs.
Akkor ki támogatja az írásos tervezetet? (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy az állásfoglalás-tervezetet a bizottság elfogadta, és akkor azt a szokásos rendben juttatjuk el a kormány képviselőihez, illetve az Országgyűlés honlapján hozzáférhető.
Az egyebekben megkérdezem, tisztelt bizottság, hogy van-e valakinek észrevétele, megjegyzése. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor köszönöm szépen a részvételt. Hétfő reggel 9 órakor kerül sor a jelzett napirenddel a bizottság következő ülésére.
Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 55 perc)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezetők: Ipacs Tiborné és Szűcs Dóra