EB-10/2008.
(EB-67/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2008. április 2-án, szerdán, 10 órakor
a Képviselői Irodaház 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Elnöki bevezető *
Napirend előtti elnöki bejelentések *
Napirend előtti észrevételek *
A napirend megállapítása *
Bizottsági állásfoglalás elfogadása a laikus elsősegélynyújtás helyzetéről, oktatásáról *
Elnöki előterjesztés *
Hozzászólások *
Szavazás *
Az ápolási díj, valamint a hozzátartozóikat otthon ápoló személyeket segítő intézményrendszer továbbfejlesztésének lehetőségéről szóló jelentés (J/3332. szám) általános vitája; az ápolási díj, valamint a hozzátartozóikat otthon ápoló személyeket segítő intézményrendszer továbbfejlesztésének lehetőségéről szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/4056. szám) általános vitája első helyen kijelölt bizottságként (Az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság önálló indítványa) *
Kőnig Éva (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) hozzászólása *
Kérdések, hozzászólások, válaszok *
Kőnig Éva (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai, reflexiói *
Szavazás a jelentés általános vitára való alkalmasságáról *
Szavazás a határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A humángenetikai adatok védelméről, valamint a humángenetikai vizsgálatok és kutatások szabályairól szóló T/5312. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Dr. Baraczka Mariann (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok, reflexiók *
Szavazás *
Tájékoztató a biztonságos és gazdaságos gyógyszerellátás és -forgalmazás szabályozási céljainak megvalósulásáról szóló 2006. évi XCVIII. törvény végrehajtásának tapasztalatairól - a betegszervezetek véleményének megismerése *
Elnöki bevezető *
Szóbeli kiegészítések *
Kérdések, hozzászólások a bizottság tagjai részéről *
Hozzászólások a meghívott vendégek részéről *
Dr. Baraczka Mariann (Egészségügyi Minisztérium) válaszai, reflexiói *
Elnöki zárszó *
Egyebek *
6. Egyebek
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Mikola István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Gyula Ferencné (MSZP) dr. Juhászné Lévai Katalinnak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz) dr. Kupper Andrásnak (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Spiák Ibolyának (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) dr. Csáky Andrásnak (MDF)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Baraczka Mariann, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára
Dr. Székely Tamás, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója
Dr. Schlammadinger József, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője
Kőnig Éva, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője
Horváth Tamás, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke
Székely Krisztina, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke
Dr. Koltai Tünde (Nemzeti Egészségügyi Tanács)
Prof. dr. Mandl József, az Egészségügyi Tudományos Tanács titkára
Dr. Hegedűs Lajos, az OFT társelnöke, MEOSZ, a FESZT elnöke
Prof. dr. Falus András akadémikus
Prof. dr. Kosztolányi György akadémikus
Prof. dr. Sándor Judit (CEU)
Pós Péter (Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 08 perc)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Bizottság! Köszöntöm a bizottság tagjait, a meghívott vendégeket. Köszönettel nyugtázom a nagy érdeklődést, de erre való tekintettel azt kérem mindenkitől, hogy a lehető legminimálisabbra szorítsák a mozgásokat, mert aki jön-megy, mozog, nehézzé teszi a képviselők számára, hogy kellően tudjanak figyelni az ülésen.
Napirend előtti elnöki bejelentések
A napirend tárgyalása előtt a következőket szeretném bejelenteni. A jövő heti bizottsági ülést, függően attól, hogy a humángenetikai adatok védelméről szóló törvényjavaslat plenáris vitája hogyan alakul, elképzelhető, hogy a keddi ülésnapon tartanánk meg olyan okok miatt, hogy az elnöknek külföldre kell utaznia. Ez attól függ, hogy tudunk-e megfelelő időzítést találni, illetve szükség van-e a bizottság ülésének az összehívására. Jelezném, hogy ebben az esetben 8-án, kedden lenne ülés úgy, hogy a plenáris vitát semmilyen módon ne zavarja.
Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy április 17-én az eredetileg tervezett időpontban sor kerül a bizottság pécsi kihelyezett ülésére, amelynek napirendjén a migráció egészségügyi hatásai szerepelnek, illetőleg a Pécsi Egyetem Diagnosztikus Centrumának a megtekintése. Ellátogatunk az önkormányzathoz is, és konzultációkra lesz lehetőség 17-én, csütörtökön. Az ülésen Szili Katalin házelnök asszony is részt vesz. Erre való tekintettel kérem a képviselőtársaimat, hogy a bizottság ülésén jelenjenek majd meg, illetve ennek megfelelően tervezzék az április 17-i napot.
Az elmúlt időszakban érkezett néhány információs anyagot, beadványt a képviselőtársaim megkapták, így egyebek között a várólista alapján nyújtott ellátások részletes szabályairól szóló, még Nagy Kálmán képviselőtársunk felvetése alapján a minisztériumba küldött megkeresésemre adott választ, továbbá egy tájékoztatást a ritka betegségek ellátó központjainak kialakításáról és ezek európai hálózatainak felépítéséről. A házelnök asszony meghívására volt egy konzultáció március 19-én ebben az ügyben. A képviselőtársaim figyelmébe ajánlom ezt a kérdést, az Európai Unió is kiemelt figyelmet fordít erre.
Úgyszintén a házelnök petíciót vett át "A rák ellen, az emberért, a holnapért!" Társadalmi Alapítványtól, amely petíció a "Bioélelmiszert a menzákra!" című kezdeményezés alapján azt indítványozza, hogy a bölcsődékben, óvodákban, iskolákban vegyszermentes alapanyagokból készített ételeket forgalmazhassanak. Ezt a petíciót a bejelentés után az oktatási és kulturális miniszter úrhoz, illetőleg a népegészségügyi program miniszteri biztosához fogom továbbítani.
A nemdohányzók fokozottabb védelme érdekében tervezett szabályozáshoz egy érdekes hatástanulmány készült - ezt elektronikus úton juttattam el képviselőtársaimhoz -, amely új adatokat, új felméréseket is tartalmaz, hazai adatokat is. Ez mindenképpen muníciót jelenthet egy irányított társadalmi vita számára.
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy napirend előtt van-e észrevétel. (Dr. Mikola István és dr. Csáky András jelentkezik.) Mikola István alelnök úr, utána Csáky képviselő úr.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Kérem, hogy valamikor a közeljövőben foglalkozzunk az egészségbiztosítási törvény végrehajtásának a helyzetével, vizsgáljuk meg, milyen alapon, milyen szempontok szerint történt meg - szinte puccsszerűen - az egészségbiztosítási pénztárak leendő vezetőinek a kinevezése. Azért javaslom ezt, mert nem szeretném még egyszer megélni azt a helyzetet, mint amit Major úrnak az egészségbiztosítás élére történt kinevezése okozott annak idején - nem akarom már bántani őt, de a terminológiával tisztában nem lévő, nem szakembert neveztek ki az ország egyik legnagyobb intézménye és pénzalapja irányítójának. Most ebben a névsorban is látom egy csomó olyan személy nevét, akinek fogalma sincs az egész nagyrendszerről. Én tehát szeretném, ha a bizottság tájékozódna a hatályos egészségbiztosítási törvény végrehajtásával kapcsolatos helyzetről és állásról. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Én csak érdeklődnék - még egy hetet is kihagytam - a 2008. évi béremelés központi forrásból történő támogatásával kapcsolatos megkülönböztetés megszüntetése kapcsán. Ennek érdekében az elnök úr ígéretet tett, hogy hathatós lépések fognak történni, és ezekről majd tájékoztatja a bizottságot. Kérdezem, hogy megtörténtek-e ezek a hathatós lépések, és mi várható ebben az ügyben.
ELNÖK: Van-e más napirend előtti megjegyzés? (Senki nem jelentkezik.) Nincs.
Ami az alelnök úr javaslatát illeti, a szaktárca készített egy kétoldalas összefoglalót - most kaptam kézhez én magam is - a hatályos törvény végrehajtásáról. Ez egy rövid elszámolás, amelyet képviselőtársaim természetesen meg fognak kapni. Napirendre tűzhetjük ezt a kérdést, de szeretném jelezni, hogy ebben az ügyben nyilvánvalóan várható kormányzati kezdeményezés a következő hetekben. Ezzel összhangban természetesen vissza fogunk térni az alelnök úr kezdeményezésére.
Ami pedig Csáky képviselő úr javaslatát illeti, folytak ebben az ügyben konzultációk. A kérdés most már a közintézmények jogállásával kapcsolatos törvény meghozatalával is összefüggésben van, a Pénzügyminisztérium intenzíven foglalkozik ezzel. Én nem látom annak akadályát, hogy egy bizottsági napirend keretében konzultációt folytassunk a Pénzügyminisztérium képviselőivel ebben az ügyben. Megnézzük, hogy hogyan tudjuk akkor ezt kitűzni.
Erre a két kérdésre akkor vissza tudnánk térni.
Az írásban kiküldött napirenddel kapcsolatban arra tennék javaslatot, hogy a 2. és a 3. napirendi pont vitájára együttesen kerüljön sor, azzal, hogy természetesen külön-külön hozunk határozatot. Egyéb más kiegészítenivaló nincsen. Megkérdezem, hogy ezzel a módosítással elfogadják-e az írásban kiküldött napirendet. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi javaslatot elfogadta.
Bizottsági állásfoglalás elfogadása a laikus elsősegélynyújtás helyzetéről, oktatásáról
Az első napirendi pontban a Magyar Vöröskeresztnél tartott kihelyezett ülésünkre szeretnénk visszatérni. Akkor beható eszmecserét folytattunk a laikus elsősegélynyújtásról, és annak kapcsán összeállítottunk egy tervezetet, amely bizonyos konkrét feladatokat fogalmaz meg. Igyekeztünk ezt szikáran megfogalmazni, a javaslat ott van képviselőtársaim előtt az asztalon. Az állásfoglalás, amelyet a múltkor említettek számára küldenénk meg, és a szokásos módon közzétennénk, tulajdonképpen úgy fogalmaz, hogy a laikus elsősegélynyújtás népszerűsítése az oktatás, szervezés, népegészségügy keretében egy alapvető és fontos cél, és négy konkrét ügyben kívánja a bizottság sürgős kormányzati lépés megtételét, úgy, ahogy arról a bizottság múltkori ülésén szó volt - nem ismétlem el az elmondottakat. E felett nyitnánk vitát. Ki kíván hozzászólni? (Dr. Puskás Tivadar jelentkezik.)
Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ehhez az állásfoglaláshoz lenne egy szövegszerű kiegészítésem. A 2. pont alatt, ahol a gépjárművezetői engedély megszerzéséhez szükséges elsősegélynyújtás-képzésről beszélünk, az utolsó előtti sor azt mondja, hogy: "készség szintű elsajátítása", ami helyett én azt javaslom: "elsajátítását biztosító, Vöröskereszt által szervezett és kontrollált tanfolyamok elvégzése a jogosítvány megszerzésének feltétele". Ez volt a lényeg.
A vizsgáztatás ma is törvényben meghatározott dolog. Ez volt a lényeg. Abban állapodtunk meg legutóbb a Vöröskeresztnél, hogy kerüljön be a jogszabály szövegébe a tanfolyam elvégzése. Ezzel a kiegészítéssel kérem szépen ezt megtenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Elnézést, képviselő úr, a szövegszerű javaslatot még egyszer szeretném kérni.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Elsajátítását biztosító, a Vöröskereszt által szervezett és kontrollált tanfolyamok elvégzése is a jogosítvány megszerzésének feltétele legyen. Köszönöm.
ELNÖK: Van-e egyéb észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs észrevétel.
Két szavazás következik. Kérdezem, hogy az állásfoglalás kiegészítését ki támogatja. Puskás képviselő úr indítványáról van szó. Ki fogadja el? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság elfogadta.
Most az állásfoglalás-tervezet egészéről szavazunk. Ki támogatja? (Szavazás.) Köszönöm szépen. A bizottság támogatja. Akkor eszerint fogjuk módosítani az állásfoglalás-tervezetet.
Az ápolási díj, valamint a hozzátartozóikat otthon ápoló személyeket segítő intézményrendszer továbbfejlesztésének lehetőségéről szóló jelentés (J/3332. szám) általános vitája; az ápolási díj, valamint a hozzátartozóikat otthon ápoló személyeket segítő intézményrendszer továbbfejlesztésének lehetőségéről szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/4056. szám) általános vitája első helyen kijelölt bizottságként (Az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság önálló indítványa)
Soron következik az ápolási díj, valamint a hozzátartozóikat otthon ápoló személyeket segítő intézményrendszer továbbfejlesztésének lehetőségéről szóló jelentés, amely 3332. számon áll rendelkezésünkre. Ezt az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság egy határozati javaslattal egészítette ki, amely határozati javaslat szintén a képviselőtársaim rendelkezésére áll, a száma 4056. Ez a határozati javaslat a jelentés elfogadását indítványozza az Országgyűlés számára. Várhatóan a plenáris ülés napirendjére kerül a program a közeljövőben, ezért a jelentés és a határozati javaslat vitáját meg kell ejtenünk, és szavaznunk is kell arról, hogy általános vitára alkalmas-e ez a jelentés.
A jelentést a szociális és munkaügyi tárca készítette el, de hozzá kell tennem, hogy még korábban, 2007-ben. A bizottsági javaslat is 2007 októberéből származik. Várhatóan most kerül a plenáris ülés elé. Köszöntöm a szaktárca részéről Kőnig Éva főosztályvezető asszonyt. Megadom neki a szót, hogy ha röviden kívánja, akkor egészítse ki az írásban foglaltakat.
Kőnig Éva (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) hozzászólása
KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a lehetőséget. Tisztelettel üdvözlöm a képviselő urakat. Maga a jelentés népi kezdeményezés kapcsán, az Értelmi Sérültek és Családtagjaik Jogvédő Egyesületének 2005-ben benyújtott népi kezdeményezésével indult el. Ez a kezdeményezés javasolta az ápolási tevékenység munkaviszonyként történő elismerését és a munkabérrel megegyező ápolási díj biztosítását. Ilyen formában az Országgyűlés ezt a kezdeményezést nem fogadta el, viszont a téma fontosságára tekintettel hozott egy országgyűlési határozatot, amelyben felkérte a kormányt, hogy vizsgálja meg az ápolási díj továbbfejlesztési lehetőségét, az ápoló személyeket segítő szolgáltatások helyzetét, illetve hogy hogyan tudják segíteni az ápolást végző személyeket.
Ezen országgyűlési határozatnak megfelelően készült el a jelentés. A jelentés az ott feltett öt kérdésre adott választ, illetve körbejárta a témakört, nemzetközi kitekintést is adva róla. A fő kérdése, egyik napirendi pontja volt ennek az országgyűlési határozatnak, hogy lehet-e biztosítani az ápolási díjat, vagyis bevezetni az ápolásbiztosítás rendszerét Magyarországon. Megvizsgáltuk, hogy milyen külföldi tapasztalatok vannak, főleg a német modellt mintegy alapmodellt, amely biztosítási elven működik, és járulékfizetésre alapozódik. Az ápolási rászorultságot különböző kategóriákba sorolva teszi lehetővé az ápolásra szoruló személy számára, hogy a szolgáltatásokat igénybe vegye. Ezt a modellt több ország is követte. Van, ahol a költségvetésből finanszírozzák, van, ahol pedig járulékokból.
E téma kapcsán a jelentés megállapítja, hogy ez hosszú távon mindenképpen indokolt, de jelenleg nincsenek meg a bevezetésének sem a pénzügyi, sem a szervezeti, sem a szakmai feltételei. Ezért a jelentés inkább egy olyan modellkísérletre tesz javaslatot, amely az ápolási díjban részesülőknek egy ilyen foglalkoztatási jogviszonyhoz kapcsolásával történne meg. Ez az európai uniós forrásokból valósulna meg. Most van előkészítés alatt. A szolgáltatások fejlesztése elindult. Pont a tavalyi évi szociális törvény módosítása, a költségvetési törvény lehetőséget adott a differenciáltabb házi gondozás, illetve a bentlakásos intézményi ellátás biztosítására. Itt már megvalósult, hogy a bekerülés, az ápolás feltétele a gondozási szükséglet alapján történjen. Tehát mind a szolgáltatási szektorban adottak a feltételek ahhoz, hogy fejlesztésre kerülnek, mind az ápolási díjnál ez a modellkísérleti program szolgálná szintén a házi gondozáshoz kapcsoltan, hogy az ápolási díjban részesülők, e tevékenységet végzők nagyobb anyagi, illetve erkölcsi elismerése történjen meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítését, főosztályvezető asszony.
Kérdezem, hogy van-e kérdés vagy észrevétel. (Béki Gabriella jelentkezik.) Béki Gabriella képviselő asszony!
Kérdések, hozzászólások, válaszok
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Azt szeretném kérni a bizottság és a jegyzőkönyv számára, hogy egészítse ki a tárca képviselője az elhangzott információkat néhány adattal. Hányan vannak ma ápolási díjon országosan, és ez a változás, ami foglalkozássá minősíti bizonyos esetekben az ápolás végzését, hány embert fog érinteni?
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Más kérdés vagy észrevétel van-e? (Dr. Puskás Tivadar jelentkezik.) Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Néhány megjegyzésem, illetve kérdésem lenne. Nagyon szép az anyag, előrelépéseket tartalmaz, de a továbbfejlődés azon fontos lépései ebben nem látszódnak, amelyekre igen-igen nagy szükség lenne. Az előterjesztésben is elhangzott, hogy ha az ápolási díj a minimálbérrel egyező, akkor mint munkajövedelem jelenik meg. Ez pszichésen és szerintem amúgy is nagyon lényeges lenne. Ez egy foglalkozás, és tudom nagyon jól a változás alapján, hogy a 10 éves ápolás munkaviszonynak számít, utána nyugdíj jár. Ennek ellenére ha ez munkajövedelemként, munkabérként jelenik meg, úgy gondolom, ez lényeges lenne, akkor a minimálbér lenne a kiinduló összeg. Szerintem nagyon fontos az ápolási biztosítás bevezetése. Valóban elhangzott, vannak külföldi példák. Az ápolási biztosítás mondjuk az önkéntes nyugdíjpénztárakhoz hasonló módon kerülhetne be a rendszerbe.
Tudom, elhangzott az is, hogy egyszer majd modellkísérlet lesz ebből a dologból. Szerintem ezen túl kellene lépni, vagyunk olyan szituációban, amelyben ezt meg lehet tenni.
A következő kérdésem ezekkel a csengőn keresztül vagy - rosszul fogalmazok - riasztószolgálattal történő... Hogy hívják ezeket? (Közbeszólások: Jelzőrendszer!) Jelzőrendszer, köszönöm szépen. Nekem már korábban is voltak mindenféle ötleteim olyan, folyamatos, nonstop szolgálatot, ügyeletet biztosító szolgáltatókkal való összevonásra, ami esetleg anyagilag is, az ellátásban is valamiféle közös munkát eredményezne. Ez messze vezet persze, és majd beszéljünk róla. Most a konkrét kérdésem az lenne, hogy tudunk-e adatot arra, hogy hány ilyen jelzőrendszeres szolgálat működik mondjuk a hazában. Tehát hány darab ilyen van? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.
Van-e egyéb észrevétel vagy kérdés? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Akkor visszaadom a szót az előterjesztőnek, Kőnig Éva asszonyé a szó.
Kőnig Éva (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai, reflexiói
KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Béki Gabriella képviselő asszony kérdésére: jelenleg körülbelül 50 ezer fő részesül ápolási díjban, 60 százalékuk alanyi jogosultsági alapon kapja, másik részének pedig méltányossági alapon az önkormányzat állapítja meg. Magába a modellkísérletbe még EU-s források bevonásával sincs lehetőség mindenkit bevonni, nem is ez a cél, hiszen ez csak egy későbbi intézkedés előkészítése. A jelenlegi tervezet szerint tízezer fő kerülne bevonásra: az első évben ezer fő, a jövő évben terveink szerint szintén ezer fő, 2012-ig pedig további 9 ezer főre van tervezve a TÁMOP intézkedési keretében ez a kísérlet. Itt az ápolási díj kiegészülne a munkabér 50 százalékával. Ez alapozná meg a továbbiakat.
A jelzőrendszeres házi segítségnyújtó szolgálat az utóbbi években igen sokat fejlődött, több mint 20 ezer helyen működik jelenleg, tehát 20 ezer ilyen jelzőrendszeres házi segítségnyújtás van.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Bocsánat, azt kérdeztem, hogy hány szolgáltató van. Hány szolgáltató van?
KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Biztos, hogy ennél kevesebb, de nekünk erről van statisztikai adatunk. Nem 20 ezer ember, hanem 20 ezer szolgálat, van olyan szolgáltató, amely több szolgálatot is fenntart, tehát több helyen is fenntart szolgálatot. Ez 20 ezer szolgálatot jelent.
ELNÖK: A minisztériumnak nyilván arról lehet adata, amiről jelentés van, és ami szerepel a statisztikában. (Zaj.)
Főosztályvezető asszony, van még valami? (Kőnig Éva nemet int.) Nincs más. Köszönöm szépen.
Én is azt gondolom, hogy ez egy előremutató, progresszív jelentés egy csomó feladattal, amit az elmúlt években ez a bizottság is több alkalommal szorgalmazott, sőt akik régebbi képviselők, tudják, hogy a bizottság jogelődje is szorgalmazta ezeket - gondolok az ápolásbiztosítás ügyére. Ezt is napirenden kellene tartani.
Szavazás a jelentés általános vitára való alkalmasságáról
Mindezekkel együtt megkérdezem, hogy ki az, aki a bizottság részéről a jelentést, magát a jelentést általános vitára alkalmasnak tartja. A jelentés ügyében ki szavaz tehát igennel? (Szavazás.) Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) Ki tartózkodott? (Szavazás.) 13 igennel, 0 nem szavazattal és 10 tartózkodással a jelentést a bizottság általános vitára ajánlja.
Szavazás a határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról
Ugyanezt kérdezem a határozati javaslatról. Ki az, aki a határozati javaslatot támogatja? (Szavazás.) Tizenhárom. Ki nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Tíz.
Kíván-e előadót állítani a bizottság? (Senki nem jelentkezik.) Nem kíván.
Köszönöm szépen. Ezt a két napirendi pontot is lezártuk. (Kőnig Évának:) Köszönjük szépen.
A humángenetikai adatok védelméről, valamint a humángenetikai vizsgálatok és kutatások szabályairól szóló T/5312. számú törvényjavaslat (Általános vita)
Soron következik a humángenetikai adatok védelméről, valamint a humángenetikai vizsgálatok és kutatások szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája. A javaslatot 5312. számon kapták meg képviselőtársaim. (Többen igyekeznek elhagyni az üléstermet.) Elnézést kérek, örülnék, ha a tárca képviselője be tudna jönni a terembe, merthogy... (Dr. Mikola István: Küzdjön! - Derültség.) Kérem a bizottság munkatársait, hogy segítsenek. (Dr. Baraczka Mariann és dr. Schlammadinger József a terembe lép.) Köszönöm szépen. Itt van Baraczka Mariann szakállamtitkár asszony és Schlammadinger József főosztályvezető úr a munkatársaikkal együtt. Itt van Mandl József úr, az Egészségügyi Tudományos Tanács titkára, őt is és a szakértőket is köszöntöm, mindazokat, akik jelen vannak, hiszen egy olyan törvényjavaslatról van szó, amelynek az előkészítése hosszú ideje folyik, és amely törvényjavaslatot a szakmai és társadalmi egyeztetések egy olyan folyamata érlelte ki, amelyet a mai időszakban - előrebocsátva mondanám ezt - példaértékűnek tekinthetünk. Itt van Falus András akadémikus úr, őt is köszöntöm. Köszöntöm Kosztolányi professzor urat is, Sándor Judit asszonyt is. Még hosszan kellene sorolni a szakértőket, de e helyett megadom a szót a tárca képviselőinek, hogy rövid szóbeli kiegészítést tegyenek a törvényjavaslathoz.
Dr. Baraczka Mariann (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tényleg csak nagyon röviden, néhány bevezető mondatot szeretnék mondani a törvényjavaslattal kapcsolatban.
Azt gondolom, példaértékű előkészítő munkával, a jogtudomány és a szakmai tudományok rendkívül magas szakmai ismerettel rendelkező képviselői által előkészítetten, rendkívül széles szakmai és társadalmi vitát követő végső formában kerül most a genetikai adatok védelméről szóló törvénytervezet a parlament elé. Azt gondolom, hogy ezzel a szabályozással Magyarország a szabályozást e tárgykörben már megkezdő, illetve szabályozást előkészítő nemzetek úttörői közé tartozik minden tekintetben: egyrészt az önrendelkezési jog védelme, másrészt a szakmaisághoz fűződő társadalmi érdekek védelme, azt gondolom, egyensúlyban lévő és megfelelő szintű szabályozásának az előkészítésével.
Tulajdonképpen három tárgykört köt össze: elsősorban a humángenetikai adatok védelmét és nyilván a humángenetikai minták tárolására, kezelésére, az abból származó adatok továbbítására vonatkozó szabályokat, illetve azon intézmények - amelyeket a jövőben biobankokként fogunk definiálni - működésére vonatkozó alapvető szabályokat, amelyek ezeket a mintákat tárolják, kezelik, illetve amelyek a kutatásokat és a terápiás célú vizsgálatokat végzik.
Azt gondolom, természetes kiindulópontként a 2002. évi VI. törvénnyel elfogadott oviedói egyezményből levezethető szabályozást tartjuk önmagunkra nézve kötelezőnek mind a szabályozás kialakítása, mind annak filozófiája és logikája mentén.
Röviden ennyit szeretnék bevezetőként elmondani. A törvény részletes és általános indoklásából, azt gondolom, megismerhető a törvény filozófiája, célja, tartalma. A szabályozással kapcsolatos részletes kérdések megválaszolására nagyon szívesen állunk rendelkezésre részben mi, részben a meghívott szakértők. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony.
Megnyitom a vitát. Ki kíván kérdést feltenni vagy hozzászólni? (Dr. Csáky András jelentkezik.) Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. (A világítás egy pillanatra megszűnik.) Remélem, nem én vertem ki a biztosítékot... (Derültség.) Valóban, ahogy az államtitkár asszony elmondta, volt alkalmuk informálódni. Tényleg nagyon széles körű előkészítés és egyeztetés előzte meg ez a törvényjavaslatot, amely mérhetetlenül fontos, és a címén jóval túlmutat. Ha az ember végigolvassa, akkor főleg a XX. századi európai történelem alapján félelem is fogja el. Volt alkalmam az előkészítőkkel végigkonzultálni az egész törvényjavaslatot. Ott is felvetettem a kérdéseket, és részben kaptam válaszokat.
Itt is néhány gondolatot hadd mondjak el ezzel kapcsolatban, illetve kérdést vetnék fel. Az értelmező rendelkezések között a közeli hozzátartozóval kapcsolatban - genetikáról van szó - azt a választ kaptam, hogy ez kizárólag az információszerzésre vonatkozik, de az élettárs jelenik meg. Genetikai szempontból eléggé nehezen definiálható. Valóban elfogadhatunk bizonyos élethelyzetet, amikor információátadás szükséges, de akkor ebből a szempontból mindegy, hogy élettárs, vagy nem élettárs... (Dr. Mikola István: Bandi, hangosabban egy kicsit - ne haragudj, nem lehet hallani.) Akkor a tévé munkatársának a mikrofonját kicsit hátrébb tolom, és az én mikrofonomat pedig előrébb...
ELNÖK: Azt javaslom, hogy nagyobb figyelemmel kísérjük a képviselő úr szavait. Úgy látom, a mikrofonját már közelebb húzta magához a képviselő úr.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Remélem, funkcionalitásában nem gátolom a tévé mikrofonját, mert azt nem venném a lelkemre. Tehát egyéb közösségekre is érvényes ez az információátadás bizonyos esetekben. Nem tudom, hogy valamilyen pontosítás kell, vagy nem kell - csak gondolatokat vetek fel.
A 8. § a beleegyező nyilatkozat kapcsán arról szól, hogy genetikai mintát vegyenek. Gondolom, az a cél, hogy ezek a genetikai minták kizárólag egészségügyi célú minták lehetnek. Ez érinti a populációs szintű kutatások kérdéskörét is. Ezt szerintem jóval egyértelműbben kell rögzíteni ebben a törvényben. Mindenhol le kell írni, hogy kizárólagosan csak egészségügyi célú. Tudom, az értelmező rendelkezésekben utal arra, hogy mit tekint ilyen jellegű kutatásnak, csak egy mérhetetlenül érzékeny dologról van szó. Minden olyan kiskaput, amely esetleges kijátszásra ad lehetőséget, szerintem be kell csukni.
A 10. § (3) bekezdése a közeli hozzátartozó megismerési jogát, bizonyos adatok megismerési jogát taglalja. Itt megint abba a dilemmába ütközünk, hogy ez egy diszpozitív jellegű megismerés, hogy a hozzátartozó kezdeményezése alapján történik. Hogy könnyebben lehessen megérteni, példaként hadd hozzam: kórházi orvosok vannak közöttünk, gondolom, még mindig úgy van, hogy havonta, negyedévente megkapják az osztályok, hogy kérem, az adott térségben X. Y.-nak szalmonellafertőzése van, szalmonellaürítő. Ez a probléma felmerül mondjuk a HIV-fertőzöttek esetében, hogy milyen jogosultság van ennek a megismerésében, amikor a környezetet veszélyezteti. Egy picit sántít a párhuzam, de ha egy hozzátartozót érintő genetikai defektust találnak, akkor várni kell-e arra, hogy a hozzátartozónak esetlegesen tudomására jut, hogy milyen veszély fenyegeti, vagy a szolgáltatónak van-e valamilyen kötelezettsége. Számomra így vetődik fel a probléma, hogy ez egy diszpozitív lehetőség. Ha megismeri, ez nyilvánvaló, vagy pedig valamilyen szabályozás van, hogy az átörökítést valahogy próbáljuk megszakítani, még ha megakadályozni nem is tudjuk.
Azt hiszem, ennyiben tudnám kiegészíteni, amit észleltem és problémaként merül fel. Ismételten hangsúlyozom, hogy a populációs szintű kutatások kapcsán főleg az anonimizálás az, ami alapvető fontosságú. Gondolom, nem diszkreditálom Falus professzor urat, hogy vele konzultáltam, hogy milyen mélységig kell ezeket anonimizálni, vagy sem.
Nekünk, a Magyar Demokrata Fórumnak az a véleménye, hogy a lehető legnagyobb anonimizálás szükséges. Ha egy kutatás kapcsán valamilyen eredmények megszületnek, akkor azok napvilágot látnak, és az adott kezelőorvos abból visszamenőlegesen következtetni tud arra, hogy az ő betege érintett lehet-e, vagy sem. Ebben vita volt köztünk. Ezt nem titkolom. Nekünk az a véleményünk, hogy ezeket a lehető legszigorúbban és legkeményebben kell kezelni. Köszönöm szépen. Különben nagyon jó a törvény.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Mikola alelnök úr következik, aztán Czinege képviselő úr. (Dr. Czinege Imre: Átadom a lehetőséget. - Dr. Mikola István. Valami fontosat akarsz mondani, a végére akarod hagyni. - Dr. Czinege Imre: Udvarias vagyok. - Derültség.)
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy olyan törvény, amelynek az előkészítése ciklusokon keresztül történt, ilyen értelemben érdemes kiemelni a jelenlegi törvénykezési gyakorlatból. Valóban ennek az előkészítése hosszú éveken keresztül folyt nagy vitákban. A törvény a legkényesebb kérdéseket elkerülte, az őssejtprogrammal kapcsolatos asszisztált reprodukcióval kapcsolatos kérdéseket. Ilyen értelemben sokkal kevésbé megosztó jellegű, mintha ezeket tartalmazta volna. Ezt pozitívumnak tudom be, tehát egy alapos, ciklusokon keresztül történő szakmai előkészítés után került ide elénk.
Egy néhány kérdést szeretnék feltenni. Kicsit félünk ettől a szabályozástól, meg kell mondjam, rendkívül bonyolult, és a mélységeit nehéz a nem kifejezetten ezzel a területtel foglalkozó embernek átlátni, még ha az egészségügyben bír is jártassággal. Inkább a félelmek eloszlatása érdekében néhány nagyon egyszerű kérdést szeretnék feltenni. Egy ilyen biobank nagy nemzeti érték nyilvánvalóan, ami sok mindenre használható, esetleg még visszaélésekre is okot adhat. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen biobanknak nagyon sok nemzetközi kapcsolódással kell rendelkeznie, ha a vizsgálatokra gondolok, reprezentatív vizsgálatok igényével történnek különböző vizsgálódások. Garantálja-e azt pillanatnyilag a nemzetközi szabályozás, hogy az adatvédelem ebben a nemzetközi kitekintésben is érvényesíthető e kodifikáció alapján? Nem tudom, érthető-e, amit kérdezni akarok. Ma egy globális világban élünk, a genetikai adatok sok szempontból, sok irányban felhasználhatók, akár még nemzeti érdekekkel szemben is külföldi manipulációkon keresztül.
Szeretném megkérdezni, hogy ki a tulajdonosa ennek a biobanknak. Mennyire garantált az, hogy az állami felügyelet, az állami tulajdonlás egy ilyen genetikai adattömegen megmarad? A tulajdonviszonyok kérdésesek. Ki a tulajdonosa egy ilyen biobanknak? Ezt azért is kérdezem, mert annak idején, amikor az első AIDS-es minták gyűjtése történt, akkor óriási gondjaink voltak, hogy ezek a mintatömegek hova kerülnek. Jól emlékszem, amikor elhagytam az Országos Vérellátó Szolgálatot 2001-ben, a nagy megkönnyebbülésem egyik oka az volt, hogy ezt az AIDS-es adathalmot is a hátam mögött hagyhattam, mert nagyon hiányosnak tartottam ennek a tulajdonlásával, szabályozásával kapcsolatos akkori helyzetet. Ki a tulajdonos tehát? Garantálható-e az, hogy az állam a felügyeleti ellenőrző szerepét hosszú távon is meg tudja őrizni?
Végül még egy kérdés, ami nagyon izgalmas. Most az általam érintőlegesen elért nemzetközi irodalomra gondolok, ahol etnikai vizsgálatok folynak a génadatokkal, humángenetikai adatokkal kapcsolatban. Az etnikai vizsgálatok nagyon kényes dolgok. Ennek vonatkozásában a szabályozás esetleges visszaélésekre, azok elkerülésére garanciát ad-e? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czinege képviselő úr következik.
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Azért engedtem előre az alelnök urat (Dr. Mikola István: Na?!), mert azt mondhatom, hogy azok a kérdések, amelyek bennem felmerültek, ebben a törvényjavaslatban már megoldásra kerültek, én tehát inkább a véleményemet szeretném elmondani.
Körülbelül 20-25 éve a tudományos-technikai fejlődés lehetővé tette, hogy a genetikai eredményeket, a genetikai tudomány módszereit a diagnosztikában, a megelőzésben és a gyógyításban is felhasználják. Ugyanakkor maga a tudomány és a társadalom is szembesült azzal, hogy bizonyos szempontból ellentétes érdekek is vannak, szembesült azzal, hogy a genetika az emberek olyan tulajdonságaival foglalkozik, amelyek csak az ő sajátjuk, és a kutató lényegében az emberi személyiségi jegyekkel foglalkozik. Egy olyan törvényi szabályozást kell tehát alkotni, amelyben az egyén személyiségi védelme és a kutatás szabadsága egyszerre biztosítva van.
Gyakorló orvosként azt mondom, hogy a genetika hihetetlen fejlődés előtt áll, és nagyon sok betegség van, amely néhány évtized múlva azért merül feledésbe, mert genetikai módon gyógyítani tudjuk. Ezért én úgy gondolom, hogy az előttünk álló törvényjavaslat, amely hét fejezetében túlnyomó többségében szabályozza azokat a jogokat, amelyek az egyéneket védik, megfelel azoknak az elvárásoknak, amelyek az Európai Unió országaira, de az egész világra jellemzőek.
Szeretném kiemelni, hogy fontosnak tartom, hogy a törvényjavaslat konkrétan tartalmazza a genetikai adatok kezelésével kapcsolatos szabályokat, szabályozza a tájékoztatáshoz való jogot, szabályozza az önrendelkezési jogot, és meghatározza azt, hogy ezeket a kutatásokat milyen feltételek mellett lehet végezni. És nagyon fontos - csatlakozom az alelnök úrhoz -, hogy meghatározza azokat az elvárásokat is, amelyek a biobankok fenntartásához, a biobankok működéséhez szükségesek.
Miután tudományos kutatásról van szó, egyszerre tapasztaljuk, hogy a kutatók védik a saját kutatási eredményeiket, ugyanakkor a kutatóktól elvárható, hogy ki is cseréljék egymással ezeket az eredményeket. Ezért nem véletlen, hogy a törvényjavaslat foglalkozik azzal, hogy hogyan történik ezeknek az adatoknak a külföldre juttatása, hogyan történik az úgynevezett adatok cseréjével az úgynevezett személyiségvédelem.
Én úgy gondolom, hogy azért is lehet támogatni ezt a törvényjavaslatot - és magam és a szocialista frakció szempontjából én támogatom is -, mert előttünk áll egy 1999 óta végzett munka, amelyben valóban több kormányzati cikluson átívelő munka van, előttünk áll az a fontos munka, amelynek a témájával először csak az orvosok és a jogászok foglalkoztak, és utána vette át az Egészségügyi Tudományos Tanács. És példaértékűnek tartom azért, mert a jogszabályi környezete mind a magyar jogban, mind az európai jogban megfelel, nincs benne eltérés, és példaértékűnek tartom, hogy nemcsak a tudomány művelői, hanem az ombudsmanok, a civil szféra, az egyházak képviselői is részt vettek ennek a törvényjavaslatnak a kidolgozásában. Ezért én azt gondolom, hogy nem kell sokat győzködni képviselőtársaimat arról, hogy ezt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találjuk, és ezt én támogatom.
Éppen amiatt, mert itt vannak a szakértők, nem akarok abba a hibába esni, hogy rosszul válaszolok Csáky András kérdésére. Nekem is volt szerencsém személyesen találkozni a szakértőkkel, így azokat a kételyeket, amelyek felmerültek bennünk, tisztáztuk. Úgyhogy azzal fejezem be, hogy kérem, támogassuk ezt a törvényjavaslatot, hogy a plenáris ülésen tárgyalásra kerüljön. Köszönöm szépen. (Dr. Schvarcz Tibor jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kétségtelen, hogy egy nagyon példaértékű törvényalkotás eredményével találkozunk a mai bizottsági ülésen. Még az előző és még az előtte lévő bizottság is foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, a háttérvizsgálatokkal, a szakértői véleményekkel. Amit itt látunk, az egy konszenzusos, viszonylag lecsupaszított és az adatokat jól védő törvénytervezet.
Mikola alelnök úr szájából elhangzott már, hogy miket került el ez a törvényjavaslat. De az élet azért megy tovább, számos olyan dolog van ma már a köztudatban, amelyről előbb-utóbb véleményt kell alkotni, jogszabályt kell alkotni, számos európai ország előttünk jár ebben a jogalkotási folyamatban. Vannak olyan országok, amelyekben ezeket a jogszabályokat nem hozták meg, de ugyanúgy csinálnak mindenféle genetikai beavatkozást, mintha mi sem történt volna - gondolok itt az oroszokra. Tehát előbb-utóbb szembe kell találkoznunk ezzel a problémakörrel, hiszen most már reklámozzák az őssejtterápiát, elindultak őssejt-gyógyítóközpontok. Nagyon nehéz ezt a társadalommal elfogadtatni, de nagyon nagy elvárást keltettek ezek a kutatások bizonyos betegségek gyógyításában, a humánreprodukciós beavatkozások vonatkozásában szintén vannak olyan problémák, amelyekkel előbb-utóbb valamilyen módon szembe kell nézni, és törvényt kell róluk alkotni.
Kérdezem a minisztérium képviselőit és a szakértőket, hogy hogyan tovább, hiszen bizonyos daganatok gyógyításában - Czinege Imre ezt nagyon propagálta - genetikai módszerek is léteznek már, például a vastagbéldaganat gyógyításában, előbb-utóbb tehát találkozunk ezekkel valamilyen módon. Mikor és hogyan lehetne visszatérni ezekre, és mi a véleményük erről a szakértőknek, a tárcának a jogalkotás vonatkozásában, mikor, hogyan és milyen módon lehet ezt megtenni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több hozzászólás (Senki nem jelentkezik.), akkor először az előterjesztőnek adnék szót, és ha a szakértők közül valaki szót kér, anélkül, hogy részletes szakértői vitákat nyitnánk meg, mert az nem a bizottság feladata, de ha a szakértőink közül valaki úgy gondolja, hogy érdemi információval segíti a bizottság munkáját, kérem, jelezze ezt nálam, és akkor szót kaphat.
Államtitkár asszony!
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Annyit szeretnék előzetesen elmondani, hogy szeretném, ha a három szakértő, akit meghívtunk a tárca részéről, akik az előkészítésben részt vettek, Sándor Judit, Kosztolányi professzor úr, illetve Falus professzor úr is megoszthatna velünk néhány szót a törvényjavaslat kiemelt jelentőségére tekintettel.
Mindenféleképpen fontosnak tartom elmondani, hogy a meglévő ágazati mögöttes jogszabályaink: mind a büntető törvénykönyv a nem jogszerű magatartásokkal kapcsolatos büntetőjogi fenyegetettség tekintetében, mind az egészségügyi törvény, mind az egészségügyi adatok kezeléséről szóló törvény megmarad hivatkozott háttérjogszabályként. Ez egy speciális, különösen fontos védelmi területet érintő szabályozás, egy további specifikáció, ami még magasabb szintű védelmet biztosít ezeknek az adatoknak, illetve a már meglévő mintakollekcióknak. Azt gondolom, hogy ezzel a speciális szabályozással tényleg egy nagyon magas szintű adatvédelmet, illetve egyéni, személyi védelmet tudunk biztosítani.
A biobankokkal kapcsolatban arra nézve, amit Mikola alelnök úr mondott, hadd mondjam el, hogy ezek vagy egészségügyi szolgáltatók, működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltatók, vagy kutatóhelyek, amelyek szintén valamilyen orvosi egyetemhez vagy valamilyen kutatóhelyhez kapcsolódnak. Nagyon fontos garanciális szabály, hogy mindegyik regisztrálva kell hogy legyen, és az ÁNTSZ működési engedélye mindegyiknek a birtokában kell hogy legyen. Ezek tehát nem ilyen levegőben lógó, újonnan kinövő, új intézményrendszerek, hanem meglévő szolgáltatók.
Nagyon fontos garanciális szabály, és azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat jelentőségét tovább erősíti, hogy rengeteg genetikai minta, adat van most egészségügyi szolgáltatóknál többé-kevésbé szabályozatlanul, illetve az azokból származó adatok többé-kevésbé szabályozatlanul állnak rendelkezésre. A már meglévő állományokkal, mintakollekciókkal kapcsolatos jövőbeni magatartásokat is egyértelműen rögzíti, annyiban, hogy 2009-ig van egy türelmi idő, addig be kell szerezni a hozzájáruló nyilatkozatokat, azt követően már csak archiválni lehet, és zárt módon lehet ezeket a mintakollekciókat megtartani. Azt gondolom, a kollégák fognak a kérdésekre részletes válaszokat adni.
A tulajdon tekintetében hadd biztosítsam az alelnök urat: semmiféle ilyen lehetséges külső veszély nem fenyeget, hiszen ezek meglévő egészségügyi szolgáltatók.
Falus professzor úr szeretne még hozzászólni.
ELNÖK: A tárca részéről van-e még észrevétel?
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Van egy munkamegosztás.
ELNÖK: Világos! Schlammadinger főosztályvezető úr!
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Egy-két gondolatot mondanék legfőképpen abban a körben, amely kérdésekre a szakállamtitkár asszony nem válaszolt. Ez a kérdés megint Mikola alelnök úr felvetéséhez kapcsolódik, főleg a nemzetközi adatforgalom, az adatáramlás, az információáramlás kérdése, amelyben mind Falus professzor úr, mind Mandl professzor úr meg fog szólalni. Azt gondolom, az információátadás és az információtovábbítás jellegét, azt a fajta védelmi szintet, amit ezzel a törvénnyel el lehet érni, a törvény garantálja azáltal, hogy a harmadik országba történő adattovábbítás fő formája az anonim adatközlés, amely személyazonosító adatoktól lecsupaszított módon garantálja azt, hogy a bizonyos személyazonosító adatokkal történő összekapcsolás lehetősége és az ebből adódó fokozott visszaélési lehetőség a lehető legszűkebb körre korlátozódjon. Másrészt pedig a nemzetközi adatforgalomban, mintaforgalomban garanciális szabály az is, hogy az adatvédelem bizonyos szintjét, amely sztenderdizált módon a miénk, illetőleg a közösségi jogban egyébként már szabályozott módon meglévő, illetőleg az oviedói egyezményből levezethető módon a számunkra mértékadó államokban rendelkezésre áll, ezek a mienkével megegyező szinten biztosítottak legyenek. Nyilván nehezen összemérhető minőségekről van szó, azonban azt gondolom, ennek egy sztenderdizált módját meg kell teremteni, és meg is teremti a nemzetközi adattovábbításban a partnerek közötti együttműködés keretében a szabályozás, a nemzeti és a közösségi szintű.
Csáky képviselő úr felvetéséhez is kapcsolódva, amit a közvetlen hozzátartozó kapcsán elmondott, azt gondolom, nehezen vitatható, hogy esetleg a közvetlen hozzátartozói körbe tartozó személyek körét érdemes még egyszer felülvizsgálni, a képviselő úr különösen utalt az élettársi problémára. Annyit hadd jegyezzek meg, hogy a közvetlen hozzátartozóknak az információhoz való hozzájutása célhoz kötött, célhoz rendelt. A törvény ezt pontosan szabályozza. Ha jól emlékszem, a 10. § (3) bekezdésben tetten érhető a dolog. Nyilvánvalóan közvetlen hozzátartozó csak ott, csak úgy, csak abban a körben jöhet szóba, amennyiben az esetében ezek a célok egyáltalán fennállhatnak és megvalósulhatnak. Ilyeténképpen jöhet szóba az élettársi kapcsolat is. Az más kérdés például, hogy az utód szempontjából nyilván élettársi kapcsolaton kívül is szóba jöhetne bizonyos személyi kör.
Azonban azt gondolom, pontosan a szabályozás parttalanná válása okán, hogy bizonyos jogviszonyok, jogállások keretei közé mégiscsak szükséges ezt a rendszert valahogy beplántálni éppen azért, hogy ne alakuljon ki egy olyan információs boom, amely e törvény céljaival nyilvánvalóan ellentétes. Ezért került be az élettársi kapcsolat, és ezért nem került be más, nem mintha természetesen az utódnemzés lehetősége más típusú viszonyokban nem merülhetne fel, de ezen egyébként lehet hangosan gondolkodnunk. (Derültség. - Dr. Mikola István: Gondolkodunk is! - Dr. Garai István: Egyfolytában ezen gondolkodunk, most is! - Derültség.) Egymás között és nyilván végiggondoljuk, hogy hogyan lehetne esetleg a közvetlen hozzátartozói kört tovább szűkíteni, vagy éppen szükség szerint kiterjeszteni az információhoz való hozzájutás lehetőségét.
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Annyit tennék hozzá, hogy ilyen új típusú jogviszonyok jöttek létre a közelmúltban a bejegyzett élettársi kapcsolat esetében. Hogy egy magasabb szintű védelmet írjunk elő, esetleg gondolkodhatunk azon, hogy ezt még tovább szűkítjük, tehát csak bejegyzett élettársi kapcsolat esetén tesszük be a közeli hozzátartozó fogalmat.
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Ez a szűkítés irányában ható. Bővítés is lehet, csak mondom, az onnantól kezdve már nem konkrét jogviszonyok vagy jogállások mentén történik. Azt gondolom, egyelőre röviden ennyi. Nyilvánvalóan amennyiben még felmerül bennem valami, vagy másban kérdésként felmerül, természetesen hozzászólok, illetve válaszolok.
Most a professzor úr kíván szólni.
ELNÖK: Akkor hallgassuk meg a szakértőket! Mandl professzor úr következik, az ETT titkára.
PROF. DR. MANDL JÓZSEF (Egészségügyi Tudományos Tanács): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ahogy a bizottság elnöke, alelnöke és egyes tagjai megjegyezték, rendkívül lényeges momentum, hogy mit tartalmaz a törvény, és mit nem tartalmaz a törvénytervezet. A "nem tartalmaz" legalább ennyire jelentős, ugyanis el akartuk kerülni azt a problémát, hogy olyan kérdésekkel is foglalkozzunk, amelyekben még nincs konszenzus, és amelyek sokkal nehezebbek. Ugyanakkor kellett foglalkozni ezzel a kérdéssel azért, mert ez egy fehér folt jelen pillanatban a magyar jogalkotásban, és akadályozta a magyar kutatók európai uniós pályázatokon történő részvételét. Tehát rendkívül nehéz helyzet volt, hogy Magyarországon ez nincs szabályozva.
Ami a kutatásokat illeti, különösen az őssejtkutatásokat, nyolc éven keresztül vettem részt az Európai Unió kutatási programbizottságában. Ott volt egy nagyon érdekes megközelítés. Nagyon sok esetben nem jogi szabályozással, hanem etikai bizottsági állásfoglalással kísérték figyelemmel a kutatás fejlődését, és próbáltak medert szabni a dolgoknak. Az őssejtkutatás esetében ez történik ma Magyarországon. Európai uniós állásfoglalásokkal összhangban a jog szerinti etikai bizottságok figyelemmel kísérik a kérdést, állandó állásfoglalásokat adnak ki, és jelen pillanatban semmilyen olyan akadály Magyarországon az őssejtkutatások előtt nincsen, tehát nyugodtan folytatható az európai uniós jogrendnek megfelelően és a jogelveknek, a harmonizációs szempontoknak megfelelve. Nagyon nehéz egy kutatási kérdésben jogszabályt alkotni, és nagyon nehéz megfelelni azoknak az elveknek, hogy megakadályozzuk, ugyanakkor megfelelő mederben tartsuk a kutatásokat Magyarországon. Megítélésem szerint ez jelen pillanatban rendben van. A konkrét genetikai törvénnyel kapcsolatos kérdésekben pedig az ETT három szakértőjét javasolnám megkérdezni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, így is fog történni. Először Falus András akadémikus úré a szó.
PROF. DR. FALUS ANDRÁS akadémikus: Köszönöm szépen a lehetőséget. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Három dologra szeretnék reflektálni, három konkrét dologra az elhangzás sorrendjében. Csáky képviselő úr egy megjegyzésére reflektálnék, amely a minták anonimizálásának a kérdésére vonatkozott. A nemzetközi gyakorlat ebben kétféle titkosítást ismer. Az egyik az irreverzíbilis, amikor megsemmisítik azokat a személyi adatokat, amelyek az adott mintához, DNS-hez, fehérjéhez, sejthez, szövethez kapcsolódnak, és csak azt lehet tudni, hogy milyen rasszba tartozik. Ez majd a második megjegyzésem lenne, amely Mikola alelnök úr hozzászólásához is kapcsolódik. Tehát semmilyen személyes adat nincs, hanem az életkor, esetleg a neme, az etnikuma és hogy milyen betegségről van szó, mondjuk magas vérnyomása volt. Ez egy nagyon jó megoldás populációgenetikai vizsgálatra, antropológiai vizsgálatokra, de nem igazán alkalmas arra, amit Csáky képviselő úr is nagyon helyesen felvetett, az igazán egészségügyi célokra való genetikai kutatásra. Egyetlenegy példát szeretnék mondani: ha valaki valamilyen tumoros megbetegedésben szenved, és genetikai adatokat, genetikai paramétereket rendelnek hozzá, az egyik legfontosabb kérdés az, hogy milyen a túlélési ideje, tehát ezzel a genetikai háttérrel még mennyi ideig él, erre a gyógyszeres kezelésre hogyan reagál, és ez nem tetten érhető akkor, ha megszűnik az adat. Vannak olyan alapvetően egészségügyi motivációs vonatkozások, amelyek ezt biztosítják. Hogy a nem irreverzíbilis anonimizáció kódoltan hogy történik a kezelőorvos, a biobank és kutató felé, hogy itt milyen visszafordíthatatlan kódrendszereket lehet betenni, ez gyakorlatilag száz százalékos biztonságot jelent. Ez az anonimizálásra vonatkozó megjegyzés.
Mikola alelnök úr etnikumokkal kapcsolatos kérdése rendkívül fontos. Igenis rasszok között nagyon jelentős genetikai különbségek vannak. A szklerózis multiplex például különböző etnikumokban más génekhez és más génvariánsokhoz kötődik, teljesen más az orientális, más a fekete és a kaukázói. Nagyon fontos különbséget tenni. Nagy újsághír, bulvárszintű hírtömeg volt arról, hogy az Egyesült Államokban az afroamerikaiak más gyógyszereket kapnak magas vérnyomás esetén. Igen, mert a genetikai hátterük, az angiotensin convertase-tól kezdve egyéb dolgokig más, és mást kell tenni. Tehát nagyon kényes kérdés, de a megoldás, az ezzel való tudományos szembenézés teljes mértékben a különbözőség lehetőségének ilyen szintű elismerése, hangsúlyozva, hogy nagyon-nagyon kényes kérdésről van szó.
Nagyon fontos, hogy Schvarcz alelnök úr felvetette a génterápia kérdését. Ez a jövő kérdése. Ebben nincs - Mandl professzor úr is említette -, nem volt sem béranya, sem semmilyen klónozás, bár a bizottságot először klónbizottságnak nevezték, amikor létrejött. Nem, ebben genetikaiadat-védelemről, humángenetikai kutatásról és biobankról van szó. Ennek ellenére teljesen egyetértek azzal, hogy a jövő, akár diagnosztikaszintem, a tumordiagnosztika holnapja teljesen egyértelműen a komparatív genon-hibridizáció, de a terápia is kötelezi a törvényhozót arra, hogy ezt kerettörvénynek tekintse, és bizonyos idő eltelte után kötelezően átnézze például a génterápia még kényesebb kérdései vonatkozásában.
Még egy általános megjegyzés: nagyon örülök az elhangzottaknak, és tényleg nagyon köszönök mindenféle hozzászólást. Az a jóakarat és jóindulat és pozitív attitűd, amit én személyesen minden résztvevőtől kaptam, az engem nagyon jelentős optimizmusra serkent. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Falus professzor szavait. Nem tudom, Sándor Judit vagy Kosztolányi professzor úr folytatja-e. (Prof. dr. Sándor Judit jelentkezik.) Sándor Judit professzor asszony, a Közép-európai Egyetem tanára következik.
PROF. DR. SÁNDOR JUDIT (CEU): Én is köszönöm szépen a megtisztelő meghívást. Valóban egy hosszú munka után készült el ez a tervezet. Talán azt lehetne mondani, hogy a legelső tervezet megszületésével szinte egyidejűleg Kosztolányi professzorral mi egy olyan nemzetközi dokumentumot készítettünk elő egy nyolcfős szövegezőbizottságban, amely 191 ország számára írta elő a normákat a genetikai adatok kezelése, tárolása, gyűjtése, archiválása terén. Akkor az volt az elképzelésünk, hogy talán Magyarország lesz az első ország, amely ezt implementálja, de az idő közben továbbgördült, és az az igazság, hogy én talán nem is bánom azt, hogy egyre hangsúlyosabb szerepet kapott a szövegtervezetekben a biobankok kérdése. A szövegezés első gondolata az volt, és ez megjelent a képviselői hozzászólásokban is, hogy megpróbáljuk a személyt fokozottabban védeni az - a szakirodalomban így nevezik: - genetikai redukcionizmussal szemben, hogy az egyén ne legyen leegyszerűsíthető a saját genetikai adatainak az összességére, hanem mint komplex személyiséget tiszteljük és kezeljük. Ez volt az egyik legfontosabb érv a szabályozás mellett: a genetikai diszkrimináció tilalma és a genetikai adatoknak - ahogy a bevezetőjében az államtitkár asszony is utalt rá - egy fokozottabb védelme.
Magyarországon nagyon komoly tradíciói vannak az adatvédelemnek, és talán ezért van az, hogy ez a törvényjavaslat elsősorban adatvédelmi vonatkozású. Vannak olyan országok, ahol a genetikai kutatásokról létezik törvény, van, ahol kifejezetten a biobankokról van törvény - azt hiszem, mindenki ismeri az észt és az izlandi példákat -, van, ahol nagyon komoly, átfogó bioetikai szabályozásban született. De egyre több ország alkot jogot ezen a területen, és úgy néz ki, hogy sajnos nem kerülhetjük el a jövőben, hogy még tovább cizellálódjon ez a szabályozás. Hiszen a jelenlegi törvénytervezet 4. §-a kimondja - és ez válasz az egyik aggodalomra -, hogy itt tulajdonképpen egy nagyon szűk körű adatkezelésről beszélünk: csak abban az esetben vonatkozik ez a törvény az adatkezelésre, amikor genetikai vizsgálat, illetve humángenetikai kutatás céljából kezelik a genetikai adatot. Tehát a törvény alapján más célból nem lehet adatot kezelni. Sokakban felvetődik itt, hogy biztosítási, büntetőjogi, származásmegállapítási és számos más vonatkozásban is lehetnek aggodalmak. Ez a törvényjavaslat tulajdonképpen ennek az első szeletét fogja át hangsúlyosabban. Részint már erre is vannak büntetőjogi normák, erre is történt utalás, és természetesen ez az egész jogszabály támaszkodik azokra a korábbi adatvédelmi normákra, amelyek megszülettek, és nagyon komoly egyeztetés folyt az adatvédelmi biztos, a mindenkori adatvédelmi biztos irodájával is, szintén több lépcsőben.
Én is azt gondolom, hogy a 29. § (4) bekezdése eloszlatja azokat az aggodalmakat, hogy külföldre olyan adattovábbítás történik, amely nem felel meg e törvény normáinak, tehát ezt a szigorúságot elvárja az adattovábbítás során is. Egyébként ez az adatvédelem megfelelőségének az elvéből is következik az európai uniós direktíva alapján.
Nagyon nagy vita volt azon, hogy milyen szinten kezeljük az adatokat. Az első tervezetekben döntően anonimizált adatokról volt szó. Egy olyan anyaggal van dolgunk, amelynek a létrejötte közben rengeteg országban jelent meg törvény, Strasbourgban elkezdett foglalkozni ezekkel a kérdésekkel a CDBS, most például a biztosítást veszik górcső alá, korábban az egészségügyi célból végzett genetikai teszteket és szűrővizsgálatokat nézték. Itt előkerült az, számos országban, például Izlandon is előkerültek olyan törekvések, hogy ne anonimizálják a mintákat, néha éppen az érdekeltek védelmében, hanem a főszabály a kódolt minta legyen, hiszen akkor, ha bármi probléma van, valamilyen módon még kikereshető az illető.
Azt kell mondjam, más országok gyakorlatával összevetve egy viszonylag szigorú adatvédelmi megközelítés az, ami ebben a törvényben van. Sokan felvetették azt, és ez részint igaz, hogy a genetikai adatnak az anonimizálásáról, illetve a mintaanonimizálásról másképpen beszélhetünk, mint egy általános adat esetében. Ezért, éppen ezeknek az aggodalmaknak a kiküszöbölésére született meg ez a háromszintű anonimizálási forma. Megjegyzem, hogy a genetikai kutatások esetében mindig el kell különíteni a mintával kapcsolatos jogokat és az adattal kapcsolatos jogokat, ezt kell konzekvensen visszahozni a törvénytervezetben. Nagyon sok helyen előfordult az, hogy nemcsak hogy az adatot kívánták visszavonni, hanem a mintát is, és azt csak akkor tudjuk visszavonni, ha nem anonimizált. Hogyha anonimizált, akkor már nem lehet a mintát visszavonni, és sokak esetében ez is aggodalmakra adott okot. Ezért van az, hogy a törvénytervezet sokkal inkább a kódolt adatok felé mozdult el.
Az új témák esetében, én is azt mondom, le kellett határolni a szabályozást. Ez egy olyan gyorsan fejlődő terület, hogy lehet, hogy pár év múlva túl általános is lesz ez a megközelítés, és vissza kell térni például arra, hogy a biztosítók milyen módon kezelik az adatokat. Teljesen egyetértek azzal, hogy az őssejt- és más kérdésekre tekintettel az egészségügyi törvény fejezetei, amelyek a kutatásra vagy a reprodukcióra vonatkoznak, ettől a törvénytől teljesen függetlenül áttekintésre érdemesek. Hadd legyen szabad ajánlanom a francia szenátusi gyakorlatot, miszerint az ilyen törvényeket, a bioetikára vonatkozó törvényeket meghatározott évente rendszeresen felülvizsgálják. Tehát visszatérnek rá, megnézik, hogy a tudomány új eredményeinek a fényében hol szükséges alakítani. Ezek tehát nem kőtáblába vésett normák, hiszen '97-ben teljesen más aggodalmak voltak, akkor az emberi klónozástól való félelem volt az elsődleges aggodalom. Sokkal később jelent meg például az őssejtkutatások felé fordulás, és napjainkban, azt gondolom, a törvény legjelentősebb eleme az, hogy megpróbál tiszta helyzetet teremteni a mindenfajta mintagyűjtemények kapcsán, amelyek intézményeken, osztályokon, klinikákon léteznek, hogy ezek legitim módon működjenek, egy megfelelő, tisztes határidőt kitűzve számukra, hogy átalakulhassanak bionbankká, és ilyen formában működhessenek.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm, professzor asszony. Kosztolányi professzor úr!
PROF. DR. KOSZTOLÁNYI GYÖRGY akadémikus: Köszönöm szépen, elnök úr. Könnyű a helyzetem, fogom tudni tartani az időt, hiszen már majdnem minden lényeges dolgot elmondtak előttem. (Derültség.) Én egy konkrét és két általános kérdésre szeretnék reagálni.
A konkrét megjegyzés - lévén én vagyok az egyetlen a most felszólalók között, aki betegekkel foglalkozik - nyilvánvalóan Csáky képviselő úr és Czinege képviselő úr felvetésére fog válaszolni. A legnehezebb kérdés az, hogy a mindennapos orvosi gyakorlatba egyre inkább belépő genetikai tesztek, amelyek most már a mindennapos gyógyítás, diagnosztika részei, hogyan kerüljenek titkosításra, hogyan kerüljenek közlésre a hozzátartozók felé. Meg kell mondjam, a nemzetközi testületek sem tudnak erre egyértelmű választ adni. A szakmának és a testületeknek az a véleménye, hogy a genetikai teszt a páciens kizárólagos tulajdona, vele lehet közölni. Ha olyan az a lelet, hogy az a családtagokra is vetül, és a családtagok érdekében a tudomásukra kellene hozni, a genetikai tanácsadónak mindent el kell követnie azért, hogy meggyőzze az egyént, hogy ő adja tovább a családtagjai felé ezt az információt. Ha így nézzük, akkor például egy élettársi közösségben élő, sőt a férj és a feleség sem tartozik ebbe a körbe, hiszen az egyén vizsgálati lelelte nem vetül a választott társra. De ez egy nagyon nehéz kérdés.
Most jön a két általános válasz a két alelnök úr kérdésére, felvetésére, ami részben az előző pontra is vetül. Mikola alelnök úr említette már, igen, 1999-ben határoztuk el Judittal, hogy nekiállunk ennek. Csak hogy jelezzem az idő múlását: akkor Oberfrank Ferenc biztatott bennünket arra, hogy ez egy nagy kerettörvény legyen. Ez a biotechnológiával kapcsolatos valamennyi területet érinti, és ez válasz Schvarcz alelnök úrnak is, hogy ebben benne van a génterápia és minden ilyen vonatkozás, amivel most ez a törvény-előterjesztés nem foglalkozik, de mindenképpen ott van még ez a tíz pont. Előbb-utóbb ennek neki kell állni, és foglalkozni kell ezzel.
A másik perspektíva befelé irányul, amire Baraczka államtitkár asszony is tett már utalást és Schlammadinger főosztályvezető úr is. Ez egy olyan kerettörvény, amely végrehajtási utasításait rendeleti szinten tovább kell elemeznünk, például a leletközlést, kinek adjuk információt, mi legyen a pontos beleegyező nyilatkozat, amely - még egyszer mondom - nagyon nehezen lesz szabályozható, rendeleti úton kell majd szabályozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schlammadinger főosztályvezető úr kívánt még szólni.
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Bocsánat, elnök úr, úgy gondolom, egy kérdésre nem adtunk választ, bár Kosztolányi professzor úr hozzászólása az utolsó mondataiban ehhez közelített. Csáky képviselő úr az egészségügyi szolgáltatók felelősségét, illetőleg feladatait firtatta a hozzátartozókkal történő kommunikáció kapcsán. Ezzel kapcsolatban nyilvánvalóan annyit tudunk jelezni, hogy a tervezet aktív szerepet szán a szolgáltatóknak, a szolgáltatói aktivitás azonban annyiban korlátozott szükségképpen, amennyiben két dolog kell hozzá. Kell egy genetikai adatról szóló információ, amely a szolgáltatónál rendelkezésre áll, másrészt pedig információ arról, hogy van egy olyan releváns személy, akivel az információt meg kell osztani. Ha ez a két tényező teljesül, akkor proaktív magatartásra kényszeríti a szolgáltatót a tervezet annyiban, amennyiben a genetikai adat tulajdonosának mindenféle aktivitása nélkül a közvetlen kommunikáció lehetőségét genetikai tanácsadás keretében biztosítani kell. Természetesen nem jelent kontaktkutatást, hanem meglévő információkon alapuló szükség szerinti kapcsolatfelvételt. Az elsődleges felelőse ennek a fajta kapcsolatfelvételnek - a tervezet is jelzi - maga a genetikai adat, információ tulajdonosa, akinek felelőssége és feladata az, hogy a szükséges információkat azokhoz a személyekhez, akikről a kezelőorvosnak szükségképpen nem feltétlenül van tudomása, eljuttassa, és a szükséges orvosszakmai lépések megtételére is adott esetben ösztönözze az információkhoz való hozzájutást, illetőleg az abból levont konzekvenciák megszerzése, megteremtése érdekében.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárom a vitát. Falus professzor úr példáit hallgatva arra gondoltam, hogy a politikának alázattal és türelemmel illik figyelnie a tudományra, főleg akkor, amikor ilyen érzékeny a szabályozási terület. Én magam is azt hiszem, hogy ez a mai vita megalapozta a plenáris ülésen a bizottság álláspontját, ezért most arról tudunk szavazni, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk-e a humángenetikai adatok védelméről, valamint a humángenetikai vizsgálatok és kutatások szabályairól szóló törvényjavaslatot.
Ki szavaz igennel? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.
Azt javaslom, hogy Czinege Imre képviselőtársunk legyen a bizottság előadója az általános vitában. (Dr. Czinege Imre: Köszönöm szépen.) Köszönöm szépen.
Köszönöm szépen a szakértők részvételét. Most tíz perc szünetet fogunk tartani. (Közbeszólások: Ne! Ne! Ötöt!) Tíz perc szünetet tartunk, mert egy kis mozgásra, a szakértők cseréjére is szükség van, de utána egy irányított konzultációra fogok javaslatot tenni az időkeret tekintetében is. Szeretném, ha meg tudnánk őrizni a határozatképességünket. Köszönöm szépen.
(Szünet: 11.24 - 11.37 óráig)
Tájékoztató a biztonságos és gazdaságos gyógyszerellátás és -forgalmazás szabályozási céljainak megvalósulásáról szóló 2006. évi XCVIII. törvény végrehajtásának tapasztalatairól - a betegszervezetek véleményének megismerése
ELNÖK: Folytatjuk a munkát, tisztelt képviselőtársaim. Soron következik a tájékoztató a biztonságos és gazdaságos gyógyszerellátás és -forgalmazás szabályozási céljainak megvalósulásáról szóló 2006. évi XCVIII. törvény végrehajtásának tapasztalatairól a betegszervezetek véleményének megismerésével együtt.
Képviselőtársaim! Mielőtt ennek az egyébként széles érdeklődést kiváltó napirendi pontnak a tárgyalásához hozzákezdenénk, néhány megjegyzést szeretnék előrebocsátani, egyeztetve az alelnök urakkal is. Egyrészt ez egy kifejezetten tájékoztató, konzultációs jellegű napirendi pont, határozatot nem fogunk hozni. Másrészt azt szeretném kérni, hogy miután nyilván szinte lehetetlen, hogy a téma összes elágazását bejárjuk a mai napon, és elég sok más dolga is volt és van még a bizottság tagjainak, azt kérem, hogy nagy önmérséklettel szíveskedjen vendég, előterjesztő, hozzászóló, mindenki hozzászólni. Kérem, hogy aki a vendégek közül hozzá akar szólni, az írásban juttassa el nekem a jelzését, a hozzászólása maximum másfél perces legyen, és előre kérem mindenkinek a felhatalmazását, hogy megvonhassam a szót, ha nem tartják be az időt. Muszáj ehhez ragaszkodni.
Azt kérem, hogy a tárca, amely egy részletes jelentést tett, most úgy tartson szóbeli kiegészítést, hogy rögtön kitér röviden négy kérdésre - lehet, hogy ezzel egy picit előrébb leszünk a vitát illetően. Egyrészt térjen ki a betegterhek ügyére, hiszen a betegszervezeteket ez érdekli, ez izgatja. Nyilván látjuk a tájékoztatóból is, hogy a törvény megvalósításának részben ára volt a betegterhek átmeneti növelése, azonban azt is érzékeljük, hogy a generikus verseny, a fixesítés, a szakmai struktúra változása mostanra már visszavetette a tehernövekedést, sőt vannak bizonyos prognózisok is e tekintetben, tehát erre röviden ki kellene térni.
Másodszor számos javaslatot láttunk, képviselőtársaim írásban megkapták a Magyosz, az Innovatív Gyógyszergyártók, a Gyógyszerészi Kamara, az orvostechnikai eszközt gyártók és a Nemzeti Egészségügyi Tanács - amely szervezetben a betegszervezetek is képviseltetik magukat - véleményét, ezt még a tavalyi év végén juttatták el hozzánk. Többféle javaslat van. Itt most arra kérdeznék rá, hogy az elmúlt 15 hónap tapasztalatai alapján van-e olyan lépés, intézkedés az itt felvetett körben, ideértve elsősorban a gyógyszerpiac szereplőinek a javaslatait - delistázás, a fixesítési gyakoriság ritkítása, s a többi -, amelyet reálisnak látnak, ezek segítik-e a törvény finomhangolását az eredeti célok sérelme nélkül, és ha nem most, akkor mikor.
A harmadik ilyen jellegű kérdésem azzal kapcsolatos, hogy a Magyar Gyógyszerészi Kamara egy igen komoly munkát végzett a törvény értékelését illetően, és azt eljuttatta a tárcának, rendelkezésre bocsátotta, az anyagot ismeri a bizottság is, legalábbis többen megkaptuk. Itt elsősorban arra kérdeznék rá, hogy a gyógyszertárak működőképessége, jövedelmezősége, a kispatikák működőképessége érdekében terveznek-e intézkedéseket, és milyen intézkedést terveznek.
És kérem, hogy csak nagyon érintőlegesen, egy-két mondatban - merthogy a törvénynek ez is tárgya - szóljanak a gyógyászatisegédeszköz-piacról, ahol, úgy látom, volt talán egy kis előrelépés a végrehajtásban, a piac szereplőivel a folyamatos konzultációkban. Úgy látják-e, hogy az egyeztetéseknek megvolt a megfelelő eredménye, és hogyan megyünk tovább?
Azt szeretnénk tehát, hogyha ezekben a témákban hallanánk egy nagyon rövid ismertetést. Baraczka Mariann szakállamtitkár asszony, illetőleg Székely Tamás, az OEP főigazgatója képviseli a kormányt.
Szakállamtitkár asszony!
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Tisztelt Bizottság! A tárca az elmúlt év novemberében adott egy átfogó jelentést a gyógyszerpiaccal kapcsolatos törvény akkori végrehajtási tapasztalatairól, az addig beérkezett eredményekről, tapasztalatokról és természetesen a gyógyszer-gazdaságossági törvény hatásairól. Akkor az a döntés született, hogy ez év márciusában térjünk vissza a témára, hiszen akkor tudunk egy teljes év információinak a birtokában átfogó képet adni a gyógyszer-gazdaságossági törvény eredményeiről, nyilván a betegterhek változásáról, növekedéséről, csökkenéséről, a gyógyszerpiac alakulásáról.
Ez a jelentés, azt gondolom, teljes, átfogó képet ad a törvény valamennyi szabályozási területéről a forgalomba hozataltól kezdve a támogatásokon át a reklámozásig, az ismertetésig, illetve a gyógyszertárak létesítésével és működésével kapcsolatos szabályozás során eddig beérkezett jogalkalmazói tapasztalatokról. Azt gondolom, összességében mind a főigazgató úr, mind én szóltam a tekintetben, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvény a költségvetésben meghatározott előirányzaton belül maradt, a korábbi évek sajnos negatív tapasztalatai után egyensúlyi állapotban a gyógyszerek árához nyújtott támogatás során kifizetett összegekben, illetve a gyógyszertárak létesítése során megnyílt a piac, és új gyógyszertárak létesültek. E tekintetben azt gondolom, ez mindenféleképpen előremutató, és nyugodt szívvel ülhetünk itt.
Ami az elnök úr által is felvetett első kérdést illeti - talán a betegszervezeteket legjobban érintő, illetve a lakosság szempontjából legjobban az érdeklődés középpontjában álló kérdés -, a betegteher-növekedéssel kapcsolatos kérdésére azt tudom mondani, hogy mindannyiunk számára ismert, hogy tavaly januárban egy nagyon jelentős mértékű támogatáscsökkenést volt kénytelen az egészségügyi tárca hatályba léptetni. Ennek eredménye gyakorlatilag a forgalmazók által meghatározott tulajdonképpeni termelői ár csökkenésével nem számolva egy körülbelül 50 milliárd forintos betegteher-növekedést irányzott volna elő. Természetesen ahhoz, hogy ezt a képet megértsük, tudnunk kell, hogy a gyógyszerpiacra vonatkozó szabályozás gyakorlatilag olyan, mint egy puzzle. Különböző elemeinek mozgatása esetén különböző hatásokat érhetünk el egyszerre. Nem tudjuk bizonyos elemét kiemelni, nem tudjuk csak azt mondani, hogy ezt felejtsük el, ezt tegyük a helyére, ha az egész rendszerre vonatkozóan összképet nem tudunk modellezni.
Ezért is gondoltuk úgy, természetesen egy évet mindenféleképpen várni kell a tekintetben, hogy a jövőre vonatkozóan megoldásokat, elképzeléseket minden bizonyossággal és pont a kassza stabilitásának megőrzése érdekében megfogalmazhassunk. A betegteher-növekedésre visszatérve: ha a képviselő hölgyek fellapozzák a 37. oldalt, látják, hogy gyakorlatilag évekre visszamenőleg hogyan alakultak a betegterhek változásai. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a trendnek megfelelően ez a tavalyi évben közel 15,5 százalékos betegteher-emelkedés egy ekkora támogatáscsökkentést követően, azt gondolom, mindenféleképpen annak a megoldásnak a működőképességét igazolja, amely az évente négyszer történő fixesítési, illetve a delistázással kapcsolatos törvényi szabályok szükségességét igazolja. Ennek hiányában valószínűleg nem tudtuk volna 15 százalékban, illetve 20 százalék alatt tartani a betegteher-növekedést, figyelembe véve, hogy ezek olyan eszközei az árhoz nyújtott támogatás megoldásainak, amelyek pontosan ezt a célt, tehát a betegterhek csökkenését eredményezik. Természetes, hogy vannak ebben vitáink mind a forgalomba hozatali engedély jogosultjaival, lett légyen az Magyarországon működő cég vagy adott esetben már külföldi székhellyel rendelkező vállalkozás, hiszen itt az érdekek és az érdekvonalak nem feltétlenül egybeeső módon állnak rendelkezésre. Azt gondolom, hogy ezeknek az elemeknek a fenntartása mindenféleképpen indokolt.
Meg kell azonban vizsgálni, hogy bizonyos változások milyen eredményt okozhatnak. Semmiféleképpen nem javasolnánk olyan változást, amit előtte ne modelleznénk. Egyelőre trendben az látszik, hogy nagy valószínűség szerint az idei évben is tudjuk tartani az előirányzatot, tehát a kassza egyensúlya szempontjából ez a megoldás még akkor is, ha a megszűnő vizitdíj kapcsán a megszűnő új betegszabályozási eszköz, mint a vizitdíjfizetés, a rendszerből gyakorlatilag a tegnapi nappal megszűnt. Tehát vélelmezhetően egy megnövekedett betegszámra és vényforgalomra számíthatunk.
Az adatok tekintetében hadd kérjem, hogy a főigazgató úr adjon egyértelmű számokat. Mindenesetre azt gondolom, a gyógyszer-gazdaságossági törvénynek számos olyan passzusa van, amely álláspontunk szerint mindenféleképpen szükséges és maradandó eleme kell, hogy maradjon a jövőbeni rendszernek is. Ilyenek természetesen az elfogadott transzparenciaszabályok, amelyek a befogadás, illetve a támogatásából történő kizárás alapvető szabályait határozzák meg. Vannak azonban nyilván olyan elemei, amelyek a jövőre vonatkozóan újragondolásra kell, hogy kerüljenek. Ezek elsősorban az innovatív készítmények befogadásával kapcsolatos problémák, amelyek jelenleg nem teljesen transzparens módon, nem teljesen a közösségi jogi irányelvvel összeegyeztethető módon vannak a törvényben. Ennek egyedüli oka az, hogy a magyar jogrendszer sajnos nagyon nehezen tudja kezelni azt a megoldást, amely az árhoz nyújtott támogatások során az úgynevezett emelt, illetve kiemelt indikációhoz kötötten rendelhető gyógyszerek számára vonatkozik. Az orvosi kötelmet is egyúttal meg kell, hogy fogalmazza, tehát hogy milyen orvos rendelheti el az emelt, illetve kiemelt támogatással az adott gyógyszert, illetve azt a kérdést, hogy ebben a befogadási döntést 90 napon belül meg kell hozni. Ez elsősorban a jogrendszerünkből adódó és nem a tárca, illetve az Országgyűlés egy olyan hanyagsága, amit nem tud kellőképpen kezelni, hanem sajnos a jogrendszerünkben kell olyan megoldást kialakítanunk, amely erre hathatós választ jelenthet. Ez nyilván az idei év egyik nagyon fontos és kiemelt feladata lesz.
Részben összevontam néhány kérdéskört. A delistázás, illetve a negyedévi fixesítés azok a kérdések, amelyek visszatérően igénypontjai a különböző érdekképviseleti szerveknek, elsősorban a gyártói, forgalmazói oldalról. Ez az időszak az, amikor minden érdekképviseletet egy kis nyugalomra kérnék. Üljünk le, gondoljuk végig, végezzünk számításokat, vizsgáljuk meg, hogy bizonyos módosítások eredményeként nem fordított megoldásokra, tehát nem egy fals eredményre jutunk-e a tekintetben, hogy bizony olyan hatóanyagcsoportoknál, amelyek azért szép számmal vannak, illetve olyan hatóanyagoknál, amelyek esetében a közeljövőben lejárnak a szabadalmi védelmek, adott esetben nem pont a betegterhek csökkenésének az akadályát teremtjük-e meg azzal, hogy adott esetben változtatunk a fixesítés gyakoriságán.
A delistázással kapcsolatban, azt gondolom, nyilvánvaló, hogy ebben a szisztémában, a törvény mostani kötöttségében valószínűleg nem szükséges már fenntartani. Elsősorban és jelesül a terápiás fix csoportokra meghatározott küszöbérték esetleges újragondolását tartom ilyen lehetséges megoldásnak, tekintettel arra, hogy figyelembe kell vennünk egyrészt a lisszaboni ágendát, ami az innováció irányában feltétlen elkötelezettséget vár a nemzetállamoktól, másrészt pedig azt a tényt, hogy mi sem szeretnénk adott esetben egy árverseny eredményeként hatóanyagot veszíteni, és attól mint terápiás lehetőségtől megfosztani a betegeket. Ez tehát két olyan kérdéskör, amelyben szintén azt kell mondjam, hogy miután törvényalkotási tárgykörben szabályozott kérdés, az elkövetkező időszaknak kell választ találnia rá, és nagy valószínűséggel a következő fél évben az Országgyűlés elé kerülő esetleges törvénymódosítás során kell majd egyértelmű döntést eredményeznie.
A törvény másik nagy szegmense a lakossági gyógyszerellátásnak az infrastrukturális része, tehát a gyógyszertárak létesítése, illetve a patikán kívüli gyógyszerforgalom és a vonatkozó szabályok megteremtése. E tekintetben abszolút értékelem és elfogadom a Gyógyszerészi Kamara minden olyan aggodalmát, amely az újonnan nyíló gyógyszertárak eredményeként a már meglévő gyógyszertáraknál jelentkezett forgalomcsökkenésről ad tanúbizonyságot, mi magunk is érzékeltük ezt. Ez azonban több mindennek az eredménye lehet, mint azt mondtam. Egyrészt nyilván 100 milliárd forinttal kevesebbet költött a társadalombiztosítás a kasszájából gyógyszertámogatásra, ami nyilván jelentékenyen érinti és eredményezi a patikák jövedelmezhetőségét. Másrészt az új gyógyszertárak létesítésével a meglévő árréstömeg nyilván több szereplő között oszlik meg. Épp ezért határozott elképzelése a tárcának, hogy ha nem is az árrésszabályozás felülvizsgálatát - hiszen az egyértelműen a betegterhek valamilyenfajta növekedését eredményezi a megváltoztathatatlan támogatási kulcsok és retorika mentén -, hanem adott esetben azt a gyógyszerészi magatartást, részben a gyógyszerészi gondozáshoz, részben pedig adott esetben az azonos hatóanyagú készítmények közül az alacsonyabb árú készítmény felajánlásához fűződő aktív gyógyszerészi tevékenységet valamilyen ösztönző megoldással beépíti a rendszerbe. Az erre vonatkozó szabályozást előkészítettük, és az idén megszavazott pénztártörvény már módosította is a gyógyszer-gazdaságossági törvénynek azt a passzusát, amely megteremti ennek a fajta patikai ösztönzőrendszernek a kialakítását. Ezt reményeink szerint a közeljövőben az Országgyűlés elé kerülő, úgynevezett egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvénycsomag még pontosabban, precízebben fogalmazza meg. Ennek a végrehajtási szabályrendszere már elkészült, és ha és amennyiben a parlament tárgyalni fogja ezt a törvényjavaslatot, az erre vonatkozó végrehajtási szabályt is be fogjuk mutatni, amely egyfajta ösztönzés, egyfajta segítség lehet a gyógyszerészek számára.
Természetesen azt gondolom, számos olyan kérdés van ma a gyógyszertári működés tekintetében, amely már hosszú évek óta megoldandó probléma. Gondolok itt az ügyeleti szabályozásra, az ügyeleti szabályozással kapcsolatos anomáliákra, annak a felülvizsgálatára. Erre nézve is elkezdődött egy aktív szakmai munka, amelyben részben a Gyógyszerészi Kamara - amelynek aktív részvételét köszönjük -, részben az ÁNTSZ, a szakma vett részt, és a minisztérium szakértői, illetve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szakértői számára hathatós és, azt hiszem, konstruktív együttműködésről adtak tanúbizonyságot.
A gyógyászati segédeszközök tekintetében, azt gondolom, nyilván és nyíltan kimondhatjuk, hogy a 2006-os sokk után elkezdődött egy szisztematikus és a termékcsoportokra lebontott újragondolás, aminek eredményeként tavaly júliusban módosult a támogatott gyógyászati segédeszközökre korábban megállapított támogatási kulcsok mértéke, jelentős számban megnöveltük az árhoz nyújtott támogatási százalékok mértékét; illetve e tekintetben részben a transzparenciára irányuló folyamatos felülvizsgálat, részben pedig a szakmai előkészítés eredményeként folyamatosan tisztult a gyógyászati segédeszközök tekintetében kialakult úgynevezett fix csoportok köre. E tekintetben is folyamatos párbeszéd van az érdekképviseleti szervek, a forgalmazók között. Azt gondolom, néhány olyan kérdésben, amelyben szintén hosszú ideje nem volt megfelelő és hatékony válasz - gondolok itt az egyedi gyógyászati segédeszközt gyártók problémáira -, sikerült megoldást találnunk, részben pedig, azt gondolom, itt is szakszerű, pontos és minden körülményre kitekintő megoldásokat kell keresnünk pontosan a stabilitás megőrzése érdekében.
És akkor most hadd adjam át a szót!
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főigazgató úr!
DR. SZÉKELY TAMÁS, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója: Csak néhány számot mondanék. Gyógyszertámogatásra 2006-ban 362 milliárd forintot, 2007-ben 292 milliárd forintot költöttünk, tehát 70 milliárd a differencia. A lakossági terhek 2006-ban 105 milliárd forintot, 2007-ben 119 milliárdot tettek ki, ez tehát 14 milliárddal volt több, ahogy azt a szakállamtitkár asszony is mondta. Itt azonban nem szabad elfelejteni azt, hogy gyakorlatilag mindkét évben körülbelül 100 milliárdos volt a gyógyszerforgalom a nem támogatotti körben, tehát ahol a lakosság teljes áron vásárolt. Ugyanezt a számot érdemes végiggondolni olyan értelemben is, hogy ebben a szegmensben, tehát a támogatotti szegmensben a patikai árrés 29 milliárd forinttal csökkent 2006 és 2007 vonatkozásában, de ez csak a támogatotti körre vonatkozik, a nem támogatotti körben ezekkel a számokkal nyilván korrigálni kell.
A gyógyászati segédeszköz vonatkozásában a lakossági térítési díj 2006-ban 11,1 milliárd forint volt, 1007-ben 11,4 milliárd forintot tettek ki. Itt a lakossági térítési díj növekedése körülbelül 3 százalék volt.
Körülbelül ennyit mondanék, köszönöm, hogy szót kaptam.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítéseket.
Ahogy az elején jeleztem, akik írásban jelentkeznek, azoknak fogok tudni szót adni. Eddig összesen hárman jelentkeztek. Először a képviselőké a szó, a meghívott szervezetek képviselői a végén fognak szót kapni. Képviselőtársaim kérdései és véleménye következik. Ki kíván hozzászólni? (Dr. Garai István jelentkezik.)
Garai képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások a bizottság tagjai részéről
DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Vágjunk bele a közepébe: az úgynevezett korbácsrendeletről szeretnék egy pár szót szólni. Látom, hogy itt van egyfajta előrelépés. Szó szerint idézek a jelentésből: "A 2007. évi monitorizálás során problémaként merült fel a szakorvosi javaslatra felírt gyógyszerekre kifizetett tb-támogatás beleszámítása a háziorvosok értékelésébe. Így a háziorvosok adott esetben olyan gyógyszerrendelés miatt kerülnének büntetésre, amelyre semmilyen befolyásuk nincs.". És itt már a megoldások irányába lép a jelentés, illetve tudom, hogy a jogszabály átalakítása folyamatban van. Persze az ember azt kérdezné, hogy miért volt ez egy annyira bonyolult összefüggés, amit eredetileg nem lehetett észrevenni, mert azért aki mondjuk járt rendelő környékén, ne adj' isten még gyógyított is az életében, az nagyon könnyen átláthatta volna ezt.
Utána - hogy azért annyira még ne örüljünk - azt mondja a jelentés: "A háziorvosok esetében kizárólag a normatív, azaz az általános jogcímen felírt készítményekre kifizetett tb-támogatás venne részt az értékelésben, tehát a szakorvos által javasolt, emelt, illetve kiemelt jogcímemmel rendelt gyógyszerek nem kerülnének értékelésre.". Ennek kezdek örülni, mert ez logikus. Csak azt kérdezem én tisztelettel, hogy el tetszenek-e gondolni, hogy körülbelül hány százalékban van akármilyen szakorvosi javaslat egy napi háziorvosi rendelésen, ami nem egészségügyi térítésiköteles, s a többi, s a többi. Mert azért nem csak ilyen szakorvosi javaslatok vannak ám. Én utánanéztem, ez olyan 40-50 százalék körül van.
Hadd mondjak egy példát, hogy hogyan lehet beleszaladni ebbe a rendeletbe. Arra lehet vetemedni, hogy például valaki bejön egy akármilyen panasszal, és mivel az az átkozott háziorvos mindenkinek megméri a vérnyomását, az átlagosnál valamivel több hipertóniást szűr ki. Ebből következik, hogy vélhetően különböző protokollok alapján elküldi a betegeket különböző szakrendelésekre, szemészetre, neurológiára, kardiológiára, ide-oda-amoda, ott is írnak fel nekik gyógyszert, és az nem eü. tér. köteles lesz, hanem akármi általános címen. Az általános címen visszajön egy javaslat, a háziorvos meg természetesen - azt gondolom, ez is kötelező - felírja. Így rengeteg bújtatott általános rendelési címen kerülő gyógyszer esik bele ebbe a százalékos büntető részbe, amiből utána hátrány lesz. Ha ezután ne adj' isten! még ő is elkezdi kezelni a hipertóniás beteget, olyan statisztika lesz, hogy az összes - hangsúlyozom, az összes - hipertónia-gyógyszerből többet ír az átlagnál. Mi lehet itt a baj? Baj lehet az, hogy valamilyen arrogancia folytán vagy szakmai tudatlanságból felírogatja ezeket a gyógyszereket. Hál' istennek, ezek a gyógyszerek olyanok, hogy ha valakinek feleslegesen írják fel, egyszer vagy kétszer fel lehet írni, utána már nem, mert hanyatt esik és padlót fog. Nyilvánvalóan csak indokolt esetben lehet ilyen gyógyszereket felírni. Hangsúlyozom, hogy ha a különböző diagnosztikus és terápiás protokolloknak eleget teszünk, akkor nagyon sok olyan szakorvosi indirekt javaslat kerül be a rendszerbe, amely általános javaslat, és utána ez a rendszer soha nem fogja tudni, hogy iksz gyógyszert most a saját elképzelésem szerint vagy éppen szakorvosi javaslatra írtam fel.
A következő kérdés, hogy mi van azokkal a javaslatokkal, amelyek kórházi zárójelentés alapján az általános gyógyszerekre vonatkoznak. Kérem tisztelettel, az is benne lesz a statisztikában, az is valamilyen szakorvosi javaslat, csak nem eü. tér. köteles, és nem a régi 90 és 100 százalék. Ezt sem tudja senki differenciálni, hogy én az iksz kutyagumit a saját javaslatomra találtam ki, vagy rajta volt egy három hónappal azelőtti kórházi zárójelentésen, ami végül is egy kardiológus szakorvosnak volt az ötlete vagy javaslata, de általános jogcímen kerül a gyógyszer felírásra. Ez a rendszer ezt sem tudja monitorizálni, tehát az orvost azért fogja büntetni, mert egyszerűen csak azt teszi, amit a kórházi zárójelentésben felírtak a betegnek, hogy ezt még egyszer felírja a számára.
Egyébként ez a rendszer és ennek a hektikussága rendkívül alkalmas arra, hogy hergeljük az orvosokat és a betegeket. Gyógyszert nem mondok, csak a végét, több ilyen van egyébként, MR a vége. Felfuttattatunk egy gyógyszert, utána szakorvosi javaslathoz kötjük, ezután pedig egy átlagos rendelésen fél tucat vagy egy tucat beteg - hogy is fogalmazzak - a magyar nyelv különböző szavait használva, általában felszólító módban közelíti meg egyrészt a háziorvost, másrészt a szakorvost, illetve az egészségügyi adminisztrációt. Minden hétre jut egy új gyógyszer, amikor kiderül, hogy ami eddig simán ment, ezután majd szakorvosi javaslatra fog menni, és lehet sorban állni a rendelőintézetben, aztán újra sorban állni és így tovább, és így tovább. Ezen is el kellett volna, vagy el lehetne gondolkodni.
Olvastam egy megjegyzést ezzel kapcsolatban különböző szaklapokban, hogy apelláta nem lesz, illetve nincs. Nagyon érdekes dolog, hogy bármilyen államigazgatási vagy jogi eljárásban, amelynek alapvetően anyagi konzekvenciái is vannak, milyen jogorvoslati lehetőség van, illetve lesz. Tehát mit tehet az a kolléga, aki egyszer csak besokall, és azt mondja, hogy kérem tisztelettel - mindjárt befejezem, ez az utolsó mondat -, nekem elegem van ebből a vegzálásból, hogy továbbra is olyan dolgokért akarnak engem szakmailag elmarasztalni, ne adj' isten! még anyagilag is hátrányokat alkalmazni velem szemben, amelyek - még nem is volt teljes kör, amit elmondtam, de ez a mindennapi gyakorlatban benne van - nem rajtam múlnak, a betegek magasabb szintű szakmai ellátása érdekében szakorvosi háttérrel rendelt gyógyszereken alapszik, vagy éppen intézeti javaslatra rendelt gyógyszereken alapszik, és hangsúlyozom még egyszer, ami nem kiemelt indikáció és támogatásos gyógyszerről van szó, hanem általános módon rendelt gyógyszerekről.
Örülök, hogy ez jó irányba mozdult el, de ez még mindig nem teljes. Most nemcsak a saját véleményemet mondtam el - nagyon sok kollégával beszéltem erről. Ha a jogalkotó ezt figyelembe veszi, akkor örülök neki, ha pedig nem, akkor nem örülök neki, és újra el fogom mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A jogalkotó gondolkodik, hiszen a 17. rendelet felfüggesztése újabb 3 hónappal történt meg. Ezt csak azért mondom, hogy azt hiszem, sok mindent lehet mondani, de tulajdonképpen egy még nem élő rendeletről nem kell beszélni, tudunk még erről konzultálni.
A képviselőtársaim közül ki kíván szólni? (Több képviselő jelzi hozzászólási szándékát.) Akkor csináljunk egy kasszát: Nyul képviselő úr, Havas képviselő asszony, Puskás képviselő úr, Mikola alelnök úr jelentkezett.
Nyul képviselő úr, tessék!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Azt hiszem, hogy amikor a fixesítésről és a generikus termék megjelenéséről beszélünk, nem egyedi jelenség Magyarországnak ez a gyakorlata, hiszen egész Nyugat-Európában működik. Igen, tudom tanúsítani azt is, hogy Németországban szankcionálják az adatokat. Kétségtelen, hogy aki a fixdíjas rendszerben a mégis drágább és megszokott gyógyszert választja, többet fizet ki a gyógyszertárakban. Olyan anyag is volt előttünk, hogy a németországi iksz gyógyszer abszolút értékben is olcsóbb, mint például a magyarországiak ennek következtében. Tehát én azt mondom, hogy ez egy jó irány. Az más dolog, ami nehéz helyzetbe hozza időnként a gyógyszergyártókat és a forgalmazókat, hiszen az árrésük jelentősen megváltozik, és az egyéb költségük miatt nehéz helyzetbe kerülnek. El tudom képzelni, hogy gyógyszerellátási problémákat is okozhat, hogy gyógyszerek fognak eltűnni a piacról. Hallottuk, hogy mindezen intézkedések mellett némiképp a lakosság terhei nőttek a támogatott gyógyszerek körében. De nem tudjuk, hiszen valójában az árrés sem meghatározható, ugyanis szabadárassá vált nagyon sok termék. Ezen a téren van bőven tennivaló, de valahol az irány mindenképpen követhető. Gyakorló orvosként mondhatom, valóban olyan szoftverek állnak rendelkezésre, amelyek kimutatottan megmondják, hogy mennyibe kerül a gyógyszer a betegnek, és kétségtelenül azonos molekulán belül kell valamihez kötni magunkat. Talán valami oldást, könnyítést lehetne csinálni.
Kétségtelen, hogy amit Garai képviselőtársam elmondott, valóban így van. A szakorvosok által felírt gyógyszerek jelentős lekötöttséget jelentenek a háziorvosnak. Nem tudom persze, hogy a szakorvosok miért nem írhatják fel, miért nem az ő munkakörükhöz tartozik ennek az ellátása. Más központi rendeletek vannak közgyógy- és egyéb témákból adódóan is. Az elindult folyamatot alapvetően jónak tartom, ezen belül lehet, hogy szabályozni kell még valamit, de az eredmények már eddig is bizonyították, hogy jó úton indultunk el. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Havas képviselő asszony!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. A rendelettel kapcsolatban teljesen egyetértek az előttem szólókkal. Az anomáliákról én magam is elég sokat tudnék mesélni, de megkímélem önöket.
Én egy ponttal foglalkoznék, amely - pláne ma - szintén elég komoly problémákat okoz, és amit az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete is felvetett. A 3. pontjukban az orvoslátogatók után fizetendő regisztrációs díjjal kapcsolatos felvetésről van szó, pontosabban ennek a szövődményeiről. Valóban elég nagy számban csökkent az orvoslátogatók száma. Itt elsősorban az orvos, illetve gyógyszerész végzettségű kollégákról van szó, akiknek az elhelyezkedésük valóban elég problémásnak tekinthető - iksz év a gyógyszergyártásban, illetve orvoslátogatóként, hiszen nehéz visszakeveredni a szakmába, különös tekintettel arra, hogy szabályozókkal nehezített a visszatérés is. Van erre valamilyen adat, hogy valóban sikerült-e az intézkedéssel kapcsolatban pluszbevételre szert tenni - mint ahogy gondolom, ez eredetileg a cél volt -, vagy tulajdonképpen ahogy írja is a vélemény, ez nem történt meg? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szerencse, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvény nem most kerül szavazásra, mert nagy bajban lenne - úgy hallom. Egy-két gyenge kérdésem lenne. Azt szeretném megkérdezni, hogy a külföldön bejegyzett forgalmazóktól hogyan történik az adók bevétele, beszedése. Ők nem magyar adóalanyok - annak idején ebből volt probléma. Sikerült-e ezt megoldani? Történt-e valami?
A fixesítésről én sem beszélek, bár a gyakorló orvosok velem együtt nagyon-nagyon szeretnék, ha félévente történne fixesítés.
A patikán kívüli gyógyszerek árára vonatkozóan elképzelhető, hogy az én hírforrásommal volt baj? Körülbelül három héttel ezelőtt az interneten megjelent egy hír a patikán kívüli gyógyszerek vonatkozásában. Aztán meg akartam mutatni a feleségemnek a hírt, de nem sikerült - ez két órával később volt -, mert már lekerült a világhálóról, illetve annak a magyar részéről. Magyarul: emelkedik vagy nem emelkedik az ár, hír vagy kacsa volt ez?
A következő kérdés - mi itt annak idején rémhíreket terjesztettünk -: szeretném megkérdezni, hogy van-e adat arra nézve, hogy az új patikák közül, amelyek a gyógyszer-gazdaságossági törvény és a patikaliberalizáció után jöttek létre, hány nyílt meg kistelepüléseken, olyan helyen, ahol eddig mondjuk nem volt patika. Aztán esetleg arra nézve van-e adat, hogy ezek közül hánynak a tulajdonosai lettek fiatal gyógyszerészek?
Egyelőre ennyi, köszönöm. (Dr. Mikola István jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm. Mikola István alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Nekem az a véleményem, hogy ilyen anyagokat nem szabadna a bizottság elé hozni - és ezzel nem az előterjesztők rendkívül nagy munkáját akarom leértékelni -, mert ez egy annyira komplex anyag, amelynek az áttekintése, megvitatása valamilyen kihelyezett, legalább egész napos ülést igényelne. Itt bele-belekapkodunk egy-egy témába, bár nagyra értékelem az elnök úr próbálkozását, hogy négy irányba próbálja a kérdéseket vagy a megjegyzéseket kicsalni belőlünk. Tehát egy rendkívül komplex anyagról van szó. Arra gondoltam, hogy én a betegterhekkel kapcsolatban teszek megjegyzéseket, de akkor ezt most elhagyom, hiszen néhányan már megtették ezeket az észrevételeket. Én most a gyógyszer-kiskereskedelemmel kapcsolatban szeretnék néhány megjegyzést tenni és kérdést feltenni.
Aggódva látjuk azt, hogy a rendszerváltás után a mintegy sikertörténetként is szolgáló gyógyszer-kiskereskedelem magánosítását, ezt a bonyolult folyamatban, gyógyszerészek segítségével kialakított rendszert veszély fenyegeti. Minden adat arra utal, hogy a gyógyszer-kiskereskedelemnek a rendszere legalábbis elszegényedőben, elsorvadóban van, miközben a gyógyszerforgalmazás liberalizációja kapcsán új gyógyszertárak nyílnak, amelyekkel kapcsolatban különleges elvárások sincsenek pluszszolgálatások nyújtása irányában. Az árréstömeg többfelé oszlik. Azt is látjuk, hogy a befektetői akarat, az új patikák létesítésére vonatkozó szándék nem igazolja vissza a kormányzat célkitűzéseit, miszerint majd az elmaradottabb vidékeken fognak új gyógyszertárak nyílni, hanem a Váci utca közepén nyílnak az új gyógyszertárak, vagyis ott, ahol a fizetőképes kereslet van, a nagyvárosok belső régióiban. Úgy látjuk tehát, hogy az esélyegyenlőség a professzionális gyógyszer-expediálás terén nemhogy nőne, hanem inkább csökken.
Sikertörténet volt a gyógyszertárak magánosításra, a betéti társaságok létrehozása, a menedzsmentjogokkal is felruházott személyi jogos gyógyszerészek pozícióba hozása, az egzisztenciavállalkozások magyarországi kiépülése az egészségügyben. És olyan furcsán tekintjük ezt a folyamatot, mert mintha éppen szembemenne a kormányzat azzal a szándékával, hogy az egészségügybe forrást von be, magánpénzeket von be; éppen hogy ledarálni készül a gyógyszerforgalmazás liberalizációjával azt a nemzeti érdekkörben, hatáskörben mozgó gyógyszer-kiskereskedelmet, amelyet - mint ahogy az előbb említettem - Magyarországon sikertörténetként könyveltünk el, és amelyet egész Európa sikertörténetnek tartott. Tehát éppen hogy a magánosítással, a szakmai vállalkozásokkal, az egzisztenciavállalkozásokkal fordul szembe a kormányzat.
Azt is meg kell jegyeznem, hogy nagyon szomorúan látom azt a jelenséget, miszerint gyógyszerészek a rendszerváltozás után komoly pénzeket tettek a gyógyszertáraikba, felújították azokat - hiszen én még emlékszem a '60-as, '70-es, '80-as évek patikáira, és látom a mostaniakat is -, igen nagy beruházást tettek, magántőkéjükből, magánforrásaikból feljavították ezeket a gyógyszertárakat, és azt látom, hogy azokat most mintegy kiárusítjuk a globális tőkének. Hiszen egyre több off-shore cég tulajdonában lévő új gyógyszertár jelenik meg, pénzügyi befektetők nyomulnak mindenféle egészségházakkal és mindenféle új konstrukcióban gyógyszertárak létesítésében. Ezt a folyamatot én szomorúnak tartom, és kérdezem a tárcát, hogy észleli-e ezt, illetve akar-e valamit tenni annak érdekében, hogy a magyarországi gyógyszer-kiskereskedelemben a gyógyszerészek egzisztenciavállalkozásként tovább tudják működtetni a gyógyszertáraikat.
Egy nagyobb veszélyt is látok ebben: egy tőkekoncentráció folyik a gyógyszerpiacon. A gyártók, a nagykereskedők, most már a kiskereskedelmet is involválva, ezt a területet az irányítás szempontjából mintegy elviszik a kormánytól, az egészségügyi tárcától. Nem tudom, hogy hogy lesz befolyásunk a gyógyszerpiacra, hogyha annak az utolsó nagyon fontos területét is, a beteggel való közvetlen érintkezést jelentő gyógyszer-kiskereskedelmet beengedjük ebbe a tőkekoncentrációs folyamatba. Én tehát aggasztó folyamatokat látok itt, és szeretném megkérdezni a tárcát, hogy észleli-e ezt, és akar-e ennek ellenében tenni valamit.
Még egy-két megjegyzés.
Az árréssel kapcsolatban elhangzott néhány vélemény. Annak idején én is szembesültem ezzel a problémával, és kínokat is elszenvedtem. Az árréskérdés egy nagyon érzékeny kérdés a gyógyszertárakkal kapcsolatban. Most újabb kihívásként merül fel az árrés-valorizáció, egyáltalán az árréskérdés rendezésére valamiféle koncepcióalkotásnak a szükségessége, hiszen most már nyilvánvaló, hogy egyrészt a gyógyszerforgalmazás liberalizációja, másrészt pedig a gyógyszerterületen beállt alapvető strukturális, belső változások lassan ellehetetlenítik a gyógyszertárakat. Azt gondolom, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvény módosítása során kellene tenni valamit az árrés területén is abba az irányba, hogy a gyógyszertári árrés legalább a nagykereskedelmi árrés mértékével változzék, mert ebből a gyógyszertárak nyilván nem fogják tudni fenntartani magukat, és a nemzeti érdekkörben lévő gyógyszertárak versenyhátrányt szenvednek el a most alakulókkal, a pénzügyi befektetőkkel és a különböző globális tőkés vállalkozásokkal szemben.
Szorgalmazni szeretném - és ezzel be is fejezem, bár annyi mindent kellene még elmondani; nem szerencsés ennek a hatalmas témának az ilyen rövid időkeretben történő tárgyalása -, hogy nagyon időszerűnek látnám a gyógyszer-kiskereskedelem repatriációjára vonatkozó elképzelések újbóli felelevenítését, és mi ezt meg is fogjuk tenni, hogyha lehetőségünk lesz rá. Hiszen, ismétlem, ha ezt kiengedjük a kezünkből, az egész gyógyszerpiac kimegy a kezünkből. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselői hozzászólásra több igényt nem látok - abban maradtunk, hogy ez egy konzultáció -, és hat vendég jelezte hozzászólási szándékát. Egyezzünk meg abban, kérem, hogy két-két percet kapnak. Meg is szavaztatom a bizottságot arról, hogy ki ért ezzel egyet. (Szavazás.) Igen, megszavaztuk, köszönöm szépen. Muszáj ezt betartani, hogy kellő figyelemmel tudjuk kísérni. Kérem, hogy majd szíveskedjenek egy-egy mikrofonhoz ülni.
Először Hegedűs Lajos elnök urat szólítom a Fogyatékos Emberek Szövetsége Tanácsa részéről, és kérem, hogy szíveskedjék betartani az időkeretet. Tessék!
Hozzászólások a meghívott vendégek részéről
DR. HEGEDŰS LAJOS (Fogyatékos Emberek Szövetsége Tanácsa): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A gyógyászati segédeszközökről viszonylag kevés szó esett - én erre nézve szeretnék néhány reflexiót mondani, tényleg csak távirati stílusban a két percre is tekintettel.
A térítési díjakkal kapcsolatban elhangzott egy adat. Szeretném elmondani azt, hogy a térítési díjak csekély mértékű növekedése egy 25 százalékos forgalomcsökkenés mellett következett be, amely 25 százalékos forgalomcsökkenés nem a tényleges keresletcsökkenésből, hanem a fizetőképes kereslet csökkenéséből, tehát a térítési díjak növekedéséből adódott. Erre szeretném felhívni a bizottság figyelmét, hogy azért tisztában legyenek azzal, hogy ez a kép ennyire árnyalt.
A következő, amiről beszélni szeretnék a jövőre nézve, hogy a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gyógyászati segédeszköz- és a gyógyszerbefogadás, -forgalmazás nagyon-nagyon eltérő terület. Érdemes lenne végiggondolni, és végig kell gondolni, hogy azokat az eltéréseket, amelyek ezen a területen vannak, a törvénynek határozottan kellene szabályoznia, én azt is el tudom képzelni, hogy ezeket külön kellene szabályozni, mert két, egymástól nagyon-nagyon, radikálisan eltérő területről van szó.
A következő, amiről beszélnék, hogy nagyon sok esetben a forgalomcsökkenésre és mindenre az a válasz, hogy van egy befogadási törvény. Csakhogy a befogadás nem azonos a támogatással. Hogy egy segédeszközt befogadnak, nem mondom azt, hogy annak nincs jelentősége, de nem ez a döntő, hanem a támogatás mértéke. A befogadással kapcsolatban egy-két reflexiót mondanék. Azt tapasztaljuk, hogy magasak a befogadási díjak. Ezek akadályozzák az új, innovatív termékek megjelenését, különösen azokban az esetekben, ahol viszonylag kevés forgalom várható, mert egy-egy területet ellátó eszközről van szó. Arányában a várható forgalomhoz képest rendkívül magasak a befogadási díjak. A befogadással kapcsolatban csak egyetlenegy anomáliát szeretnék felvetni. Ortopéd cipő esetében magát az alapcipőt és a hozzá tartozó tartozékokat külön-külön be kell fogadtatni. Majd ha egyediben összeraknak egy cipőt, akkor újra be kellene fogadtatni azt az egyedi cipőt, amely - azt gondolom - így nincs rendben, hiszen itt befogadott termékekből összeállított speciális, annak az embernek szabott termékről van szó. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy erre oda kellene figyelni a jövőben.
Nagyon hiányzik a termékismertetési szabályozásból egy egységes, mindenki számára hozzáférhető katalógus, csak hogy három pozitívat is mondjak. Pozitív változások is történtek, megjelent az aktív kerekesszék, a digitális hallókészülék, tehát néhány olyan dolog, amelyet a betegszervezetek régóta szorgalmaztak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Koltai Tünde asszony következik, aki a Nemzeti Egészségügyi Tanácsot képviseli.
DR. KOLTAI TÜNDE (Nemzeti Egészségügyi Tanács): Köszönöm szépen a szót. Nagyon gyors szeretnék lenni. Három olyan dolog van, amely azt gondolom, fontos, és kicsit hangsúlyosabb ahhoz az anyaghoz képest, amit mi átküldtünk önöknek. Hogy a gyógyító hatásúnak mondott, gyógyhatásúnak nevezett készítmények reklámja és egyebe, azt gondolom, ez a törvény nem vonatkozik rájuk. Viszont nagyon fontos lenne, mert nagyon sok beteg ember a jogos, az igazolt gyógykezelése helyett iszonyatos pénzeket költ el kuruzslásra és ilyen dolgokra. Erre csak a figyelmet szeretném felhívni.
A másik dolog a ritka betegségek terápiájának a támogatása és befogadása. Erről már volt ugyan szó, de azt gondolom, ez nagyon fontos lenne, és ha kell, a NET nevében minden segítséget megígérek önöknek, illetve szeretném elmondani, hogy vannak olyan betegségek, amelyeknek sem gyógyszere, sem egyéb más terápiája nincsen, viszont hatékony lehet más segítség. Ezeknek a befogadása vagy a figyelemfelhívás érdekében szeretném még elmondani, hogy konkrétan például a cereáliára gondolok, a gluténmentes diétás dolgok támogatási hiányára.
A harmadik, hogy a lakosság oktatása, az egészség kultúrájának növelése nagyon fontos. Ez igazából a tyúk-tojás kérdése: előbb a pedagógusok képzésébe kellene beépíteni - nagyon hosszú. Azt gondolom, hogy az egészségügyi szolgáltatókat vagy a szürkeállományt - amely ebben a teremben is itt van - jobban be kellene vonni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pós Péter elnök úr következik, az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége részéről.
PÓS PÉTER (Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden szeretnék hozzászólni. Azt hiszem, elég bőven leírtam az álláspontomat, most nem fogom elmondani azokat a mondatokat, amelyek kapcsán finom figyelmeztetést kaptam, hogy ilyesmiről ne beszéljek.
Az OGYI által nem helyettesíthető gyógyszereknek minősített gyógyszerek minősítés nélküli szoftverekkel való folyamatos helyettesítését szeretném említeni, amit már múlt év közepe óta először a miniszter asszonynak levélben megírtam. Érdemi, valós mondatokat tartalmazó választ erre nem kaptam. A Nemzeti Egészségügyi Tanácsban is többször felhoztam ezt a kérdést. Az anyagban benne van, hogy a Nemzeti Egészségügyi Tanácsban kik milyen ígéreteket tettek az ügyben. Erről semmilyen visszajelzés azután nem keletkezett, sőt a Nemzeti Egészségügyi Tanács jegyzőkönyve rendkívül hiányosan rögzítődött. Szeretném megemlíteni, hogy lassan másfél éve folyik megfelelő végrehajtási rendelet hiányában a gyógyszer-helyettesítés. Nem tudom, időközben az utolsó hetekben ez megszületett-e. Amikor a Nemzeti Egészségügyi Tanács legutóbb tárgyalta, akkor még nem.
Még egyet szeretnék megemlíteni: vannak olyan gyógyszerek, nagyon fontos asztmagyógyszerek, amelyek támogatását úgy vonták meg, hogy az OGYI helyettesítési listája szerint ezek nem pótolhatók. A leadott anyagom utolsó oldalán van a leghangsúlyosabb rész összefoglalása. Szeretném megkérni a képviselő urakat, hogy ha döntést nem is hoznak, de képviseljék a parlamentben a kérésünket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökének, Horváth Tamás úrnak adom meg a szót.
HORVÁTH TAMÁS (Magyar Gyógyszerészi Kamara): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Képviselő Urak! Önök 2007 októberében figyelemre méltó körültekintéssel hat hónapra elhalasztották a gyógyszer-gazdaságossági törvény értékelését. Tették ezt az akkori minisztériumi jelentés egyoldalú volta miatt, és megfelelőséget éreztek és éreznek a gyógyszerellátó rendszer működéséért.
Mi történt azóta, az elmúlt félévben? Ma már rendelkezünk az egész 2007. évre vonatkozó adatokkal. A gyógyszerforgalmazás, a gyógyszertárak helyzete egyértelmű képet mutat. A tendenciák jobban követhetők. Látható, hogy 2007 első negyedéve minden szempontból eltér a többitől. Látható, hogy 2007 negyedik negyedéve és 2008 első negyedéve adatai gyorsuló ütemű változást mutatnak az új patikák száma, elhelyezkedése és a tulajdonosi viszonyok tekintetében. Körültekintő figyelmükre apellálva kérem, analitikusan vizsgálják meg, hogy teljesült-e a törvényalkotói szándék, amikor a létesülő gyógyszertárak nem a vidék ellátását javítják, amikor a gyógyszertárak működési feltételeiben több mint 20 százalékos pozícióromlás van, amikor a patikák közel fele üzemgazdasági értelemben veszteségessé vált, látens csődök és nyílt patikabezárások vannak.
Teljesült-e a szándék, amikor az ellátás minőségét és biztonságát veszélyeztető folyamatok indultak be, amikor a városokban létesülő gyógyszertárakban erősödik a külföldi tulajdonosi dominancia, és amikor a törvény pontatlanságai a kiegyensúlyozott működést gátolják? Teljesült-e a szándék, hogy úgy vizsgáljuk, hogy a minisztériumi jelentés ma sem kiegyensúlyozott erről a törvényről?
Az eltelt időszakban a finomszabályozást igénylő pontok nyilvánvalóvá váltak, és ezek a törvény nagyon rövid határidejű korrekcióját igénylik. Illetékességi körünkbe tartozó kodifikált, szövegszerű javaslatainkat ágazati egyeztetés után hivatalból eljuttattuk a minisztériumba. Kérjük a tisztelt bizottságot, hogy támogassák ezeket, és a jövőben is folyamatosan kövessék figyelemmel a gyógyszerforgalmazás és a patikák működésének változásait. A gyógyszer-gazdaságossági törvény módosításain túl az árrésrendszer pedig azonnali kiigazítást kíván. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen az elnök úr szavait és önmérsékletét.
Székely Krisztina asszony, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke következik.
SZÉKELY KRISZTINA (Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete): Köszönöm szépen. A tárca beszámolójából gyakorlatilag azt láthattuk, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvény keretében főként és kizárólag fiskális témakörrel törődtek. Abban reménykedünk, hogy a változások során a tárca visszatér arra, hogy az egészségügyi ellátást, a terápiát és a betegek érdekeit helyezze elsősorban a látókörébe. Ezzel kapcsolatban három dolgot szeretnék megemlíteni, ami nekünk visszatérő kérésünk, és ezzel találkozunk a betegek, a gyakorló orvosok igényeiben is, ez az a bizonyos negyedéves fixesítés. Semmilyen tanulmány nem bizonyítja, hogy bármi olyan előnye lett volna ennek a fixesítésnek, gyakoriságnak, amely indokolná a fenntartását. Sokszor látható, hogy már csak 1-2 forintos árcsökkentéseket hoznak a gyártók azért, hogy bizonyos pozíciókat elérjenek, illetve kizárjanak más készítményeket a támogatási körből.
Elsősorban azt is figyelembe kell venni, hogy ez milyen terheket ró azokra a betegekre, akik ragaszkodnak a jól bevált készítményükhöz minden egyéb igyekezet ellenére. Itt térek rá a delistázásra, amit szóvá tettünk szakmai szervezetekkel együtt számtalan alkalommal. Tulajdonképpen az asztmagyógyszerek esetében is az történt, hogy teljes támogatásmegvonás történt olyan terápiás fixesítés miatt, amely szakmailag indokolatlan is, viszont a betegekre hatalmas terheket ró. Ez semmivel nem támasztható alá, tehát ezt meg kellene szüntetni.
A harmadik dolog, amiről csak érintőlegesen hallottunk, és szeretném, hogyha a figyelmüket ráirányítanák, az, hogy az a bizonyos gyógyszertári ösztönzés milyen veszélyeket rejt magában. Amennyiben a gyógyszerész azért kap dotációt, ha nem azt a gyógyszert adja ki, amely a recepten szerepel, amelyet a beteg az orvossal megbeszélt, amely a beteg igénye is, akkor ez oda fog vezetni, hogy egy újabb betegelégedetlenségre teremtünk alkalmat. Ne kényszerítsük erre, ne vezessük át a vak embert az úton, hogyha nem akar átmenni! Ha a beteg kifizetné azt a gyógyszert, amit meg szeretne vásárolni, és ragaszkodik hozzá, ne legyen érdekelt a gyógyszerész abban, hogy azt lecserélje! Ezt nagyon könnyű elérni: egyszerűen azt mondja, hogy más gyógyszer nem kapható, nincs is raktáron.
Az államtitkár asszonynak arra a mondatára szeretnék még reflektálni, hogy a jelenlegi szabályozás bizonyos része nem felel meg az uniós direktívának. Ez valóban így van, mi négy éve folyamatosan hangoztatjuk, hogy elfogadhatatlan, hogy államigazgatási eljárás, méghozzá kettő, határidőhöz nem köthető államigazgatási eljárás van a gyógyszer-befogadási folyamatban. Ezt ki kell venni, egyszerűen ki kell venni a törvényből, nem szabad államigazgatási határozathozatalhoz kötni magát a folyamatot. Ezzel most már szerencsére az Európai Unió Bizottsága is foglalkozik, ugyanúgy, mint az orvoslátogatók után fizetendő díjjal, ami véleményünk szerint nem felel meg alkotmányossági követelményeknek.
Szeretném elmondani, hogy volt már ebből a körből szocialista párti indítvány a törvénymódosításra éppen ezeknek a betegzaklató intézkedéseknek, a negyedéves fixesítésnek és a delistázásnak az eltörlésére. Kérem, hogy térjünk ezekhez vissza, és kerüljön újra napirendre a téma.
Az utolsó mondat: most már látható, hogy magára az adózásra és a törvénynek erre a részére semmi szükség nem volt. Ugyanannyit fizettek a gyógyszergyártók adóként, mint amennyit az előző évben önkéntesen befizettek, és amennyit befizettek volna idén is, és akkor nem lenne most az egész törvény fölött még egy alkotmánybírósági eljárás továbbra is fennálló veszedelme, hogy esetleg mégsem bizonyul alkotmányosnak az eljárás. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ebben a körben utolsóként Búzás Lászlóé a szó a magyar gyógyszergyártók képviseletében. Parancsoljon!
DR. BÚZÁS LÁSZLÓ (MAGYOSZ): Köszönöm szépen a lehetőséget. Valóban szufficites lett a gyógyszerkassza, amit az Egészségügyi Minisztérium nagy sikerként értékelt. Fel kellene azonban készülni arra - és meg kellene nézni ennek a másik oldalát, tehát elemezni kellene -, hogy milyen árat fizetett ezért a gyógyszeripar és a nemzetgazdaság. Mi összeadtuk, és az jött ki, hogy körülbelül 33 milliárd forint elvonással sújtotta a törvény a gyártókat, a mi gyártóinkat, ami gyakorlatilag megegyezik a K+F-ráfordítások összegével. Ezek a különadók, tehát a 12 százalék, az orvoslátogatói díj, az egyéb elvonások és ez a túlhajszolt, már-már irracionális gyógyszerár-csökkentési intézkedéssorozat ahhoz vezetett, hogy a gyártóknak vissza kell fogniuk, csökkenteniük kell a beruházásaikat, a K+F-kiadásaikat, vagy egyes beruházásaikat külföldre, távol-keleti országokba kell kivinniük. Hangsúlyozom, hogy egy ilyen innovatív ágazatban a K+F csökkenése vagy ne adj' isten megszűnése az iparnak a halálát jelenti, egy igen ágazat csak vegetálhat.
A hazai ipar húzóágazatának tekinthető magyar gyógyszeripart ezzel az átgondolatlan törvényi szabályozással végül is sikerült olyan helyzetbe kényszeríteni, amelyből baj lesz, mégpedig középtávon, mert sem a konvergenciaprogramnak, sem a lisszaboni stratégiában vállaltaknak nem fogunk tudni megfelelni. Az sem lehet cél, hogy Indiából vagy Kínából, Pakisztánból, tehát olyan országokból jöjjenek be késztermékek, amelyekben exportszubvenció van, amelyekkel tehát egészen más versenyfeltételek közepette kellene nekünk versenyeznünk. Az EU már vizsgálja ezt, de a magyar törvényalkotóknak is oda kellene erre figyelniük. Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy az országnak exportorientált, komoly nemzetgazdasági hozzájárulást jelentő, a K+F-tevékenységben is élen járó hazai gyógyszeriparra van szüksége, de ez a törvény ezzel sajnos pont ellentétes irányba mutat.
A másik a 12 százalékos adó kérdése. A 2008. január 1-jével módosított Gytv. azt mondja, hogy kifejezetten transzparens a szabályozás, az volt a kommunikáció, hogy az adózás egyszerűsítése, pontosítása miatt történtek meg a módosítások, miközben, hogyha kiszámítjuk, az előző évi terhekhez képest esetenként akár 50 százalékos pluszterhet is rónak a gyártókra. Úgy módosították a törvényt, hogy a folyó ügyekről nem rendelkeztek, és a 2007. évben nyilatkozattal vállalt árcsökkentési kedvezmények hároméves elszámolhatóságát egyoldalúan és önkényesen értelmezve módosították - ebből adódik ez a pluszteher. Nagyon szeretnénk, sőt hadd mondjam úgy, hogy elvárjuk, hogy partnerként kezeljék a gyártókat a törvénymódosítás előkészítése során, és hogy a hiányosságokat, hibákat igyekezzünk kiküszöbölni.
Annyit mondanék még, hogy a módosítási javaslataink közül a legfontosabb pontosan ennek a hároméves árcsökkentési kedvezménynek a három évre való elszámolhatósága, a delistázási korlát eltörlése, az évi kétszeri fixesítés bőven elég lenne, a DOT korlát 3 százalékra való visszaállítása, a támogatás felülvizsgálata, transzparenssé tétele, az új generikus gyógyszerek piacra lépési feltételének, az originális mínusz 30 százalékos feltételnek a visszaállítása, a támogatásvolumen-szerződések nyilvánossá tételének jogszabályi előírása kellene. Kiemelném azt, hogy azt, ami a legutóbbi időkben felvetődött, hogy a referenciakészítmények és az annál olcsóbbak után a patikák pluszjuttatásban részesülnének, mi nem tartjuk jó megoldásnak; helyette az árrésrendszer átdolgozását, áttekintését tudnánk támogatni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Ami a határidőket illeti, a törvény 89. §-a előírta, hogy a kormánynak 2007. szeptember 30-áig kellett jelentést tennie a gyógyszer-gazdaságossági törvény szabályozási céljainak gyakorlati megvalósulásáról. Ennek a kormány eleget tett, hiszen itt a bizottsági ülésen erről tárgyaltunk, azzal, hogy a folyamatokat egészében nem tudjuk megítélni. Akkor maradtunk abban, hogy fél év után újra foglalkozunk ezzel.
Olyan helyzet alakult ki, hogy sok minden más napirenddel, politikai fejleményekkel ütközik ennek a fontos kérdésnek a tárgyalása, ezért azt hiszem, hogy egy szűkre szabott vitában nagyon nehéz is volt minden kérdést felvetni, de nagyon sok írásos anyag is rendelkezésre áll. Én most arra kérem a tárcát, hogy nagyon röviden és csak a konkrét kérdésekre reagáljanak, miközben azt ajánlom a figyelmükbe és a kormány figyelmébe a bizottság nevében - és erre a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter figyelmét is szándékozom felhívni -, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvény végrehajtása, illetőleg a tapasztalatok levonása és értékelése érdekében az eddiginél intenzívebb szakmai és civil párbeszédre van szükség.
Valószínűleg körülbelül idáig tudunk ma eljutni, ennél messzebb nem tudunk jutni, ez egy tájékoztató napirendi pont. De hogy van teendő, azt mindannyian érezzük.
Visszaadom a szót az előterjesztőknek.
Dr. Baraczka Mariann (Egészségügyi Minisztérium) válaszai, reflexiói
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy nagyon széleskörű volt a tanácskozás, és tényleg a gyógyszerpiac szinte valamennyi kérdése felszínre került ebben a konzultatív párbeszédben. A képviselő urak által elmondottakkal kezdeném, utána természetesen a szakértők által felvetettekre is válaszolok...
ELNÖK: Államtitkár asszony, az a kérésem, hogy csak nagyon konkrétan, és ne nyissunk elvi vitákat.
DR. BARACZKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nagyon röviden és érintőlegesen szólnék, pár percet szeretnék még igénybe venni a bizottság idejéből.
Azt gondolom, hogy a Garai képviselő úr által felvetett korbácsrendelettel kapcsolatban már az elnök úr is válaszolt, hogy a további finomhangolása, illetve újragondolása előtt állunk. Mindenesetre megnyugtatásképpen azért elmondanám, hogy a háziorvos által rendelt mennyiség nem befolyásolja a visszatérítési kötelezettséget. A zárójelentésben hatóanyagnéven kell megjelölni az alkalmazott gyógyszert, úgyhogy azt gondolom, itt természetesen szintén nem befolyásolja egyoldalúan a szakorvos az orvosi rendelést. Van még számos olyan kérdés, amely itt nem merült fel, amelyet egyébként a tárca úgy ítélt meg, hogy jogos és értékelhető szakmai javaslat, amely a kidolgozás alatt álló rendelettervezetben már megfogalmazást nyert. Továbbtoltuk a határidőt, ezeket értékeljük, tovább finomítjuk, és nyilvánvaló, hogy a kormány a közeljövőben újra visszatér erre a kérdéskörre, és hathatós választ ad.
Azt is el kell mondanunk, hogy hátravan ennek a kérdésnek még egy precizírozása, lévén a mai szisztémában nem lehet egyoldalúan visszatérítésre kötelezni a szolgáltatókat, a háziorvosokat, a szakorvosokat, hiszen a jelenlegi gyógyszer-gazdaságossági törvény azt mondja, hogy ezt a finanszírozási szerződésben kell rögzíteni, és miután szerződéses kötelem, ehhez mind a két félnek hozzá kell járulnia. Ennek tehát van egy olyan típusú akadálya is, hogy a finanszírozási szerződésekben ez most nem jelenik meg. Hogyha ezt a kérdéskört hathatósan akarjuk kezelni, akkor az ennek megfelelő szabályozását a gyógyszer-gazdaságossági törvényben nyilvánvalóan meg kell tenni.
Köszönöm Nyul képviselő úrnak, hogy jelezte, hogy a fixesítés egy nemzetközi gyakorlat. Hadd hívjam fel a figyelmet a közelmúltban a Európai Bizottság által készített Toolbox-dokumentumra, amely összefoglalja az Európában alkalmazott támogatási technikákat és metodikákat, és azt kell hogy mondjam, hogy Magyarország valamennyi elemét használja, tehát nemcsak a hatóanyag-, hanem a terápiás fixesítést, a volumenszerződéseket, a gyártói visszatérítést. Az egyetlen elem, amelyet Magyarország önállóként vezetett be, az úgynevezett sávos kockázatmegosztás a gyógyszerkassza túlköltése esetén, amely egy abszolút új megoldás. Azt gondolom, hogy ez természetesen egy olyan eszköz, amely a betarthatóságot, tehát a gyógyszerkassza mindenkori betarthatóságát célozza meg, de ez egy abszolút új elem.
Havas képviselő asszony felvetésére - bár nincs itt a képviselő asszony - elmondanám, hogy az orvoslátogatókkal kapcsolatos szigorító szabályozásunk, illetve a gyógyszer-gazdaságossági törvényben az ehhez kapcsolódó befizetési kötelezettség egyszerre két dolgot célzott meg: egyrészt az egyre fokozódó, és azt gondolom, a bizottság valamennyi szereplője által elismert indokolatlan gyógyszerlátogatói találkozások számának egyfajta visszaszorítását; másrészt pedig miután jelentős részben támogatott gyógyszerekről beszélünk - hiszen a szakmai célú reklámozás elsősorban, tudjuk, volumenében legjobban a támogatott gyógyszerkört érinti -, ennek a valamilyenfajta ellensúlyozását. Ezt természetesen megvizsgáltuk, hiszen erre vonatkozóan volt bizottsági megkeresés. Azt kell mondjam, csak és kizárólag a tekintetben volt kérdése az Európai Közösségnek, hogy diszkriminatív-e a szabályozásunk, azaz a magyarországi, illetve a külföldön letelepedett vagy külföldi jogalanyok tekintetében azonos tartalmú szabályozást fogalmazunk-e meg. Erre egyértelműen azt a választ tudjuk mondani, hogy ez szektorsemleges.
Puskás képviselő úrnak a külföldi forgalomba hozatali engedélyekkel kapcsolatos anomáliák kapcsán azt mondanám, hogy azt gondolom, ez egyébként kezelhető volt, hiszen az adóigazgatás tudja, lévén nemzetközi egyezményekkel kapcsolatban megfelelő megoldások vannak a pénzügyi tárgyú igazgatásban. Ez azonban pont decemberben pontosítást nyert, hogy külföldi székhelyű vállalkozások esetében, ha a jogalany nem kéri az adószámot, az APEH hivatalból akkor is megadja neki, így utolérhető lesz, és végrehajtható lesz a be nem fizetett, befizetendő összeg. Ez rendeztük, tehát ez most megnyugtató megoldást nyert.
Mikola képviselő úrnak a gyógyszertárak létesítésével, működésével, illetve a kispatikák helyzetével kapcsolatos felvetésére hadd említsem meg, hogy a tavalyi költségvetési törvény 1,28 milliárd forintot különített el az úgynevezett hátrányos helyzetű kispatikák támogatására vonatkozóan, amelynek a forrása egyrészt egy költségvetési összeg, másrészt pedig az úgynevezett szolidaritási adóból befolyt keretlehetőség. Ebből az 1,28 milliárd forintból 376,7 millió forintot igényeltek a gyógyszertárak. Meg kell vizsgálni, hogy ennek az igénylési - hogy mondjam? - inaktivitásnak mik lehetnek az okai, hogy túlságosan bonyolult-e az eljárás, amellyel hozzájuthatnak, vagy az elosztás rendszere, a végrehajtási joganyag ad valamilyen nagyon markáns szabályozást, amely miatt bizonyos kör, amelynél megváltozott az árrésbevétel, már nem juthat hozzá a megfelelő összeghez. Ennek a felülvizsgálata folyamatban van - ez egy kormányrendeleti szintű szabályozás -, a közeljövőben valószínűleg vissza fogunk térni erre a kérdéskörre. Mindenféleképpen azt gondolom azonban, hogy ha azt a metodikát követjük, hogy egy állami támogatást - mert ez egyértelműen állami támogatás - a közösségi normáknak megfelelően kérelmezni kell, tehát a korábbiakkal ellentétben, amikor az OEP állapította meg, és küldte ki hivatalból azt az árrésbevételt el nem érő gyógyszertárak számára a támogatást, ezt megfordítjuk, és egy patikai, egy forgalmazói, egy vállalkozói aktivitáshoz kötjük az igénybevétel lehetőségét, az, azt gondolom, nemcsak az állami támogatások jellegéből adódik, hanem egyébként is, a szolgáltatókkal kapcsolatos információk megszerzéséhez fűződő állami érdeket is jelzi. Mindenesetre a támogatási összegek, mértékek, illetve a hozzáférés szabályait nyilván felül kell vizsgálni.
A patikák létesítésével kapcsolatban azt gondolom, de az összefoglaló tanulmány is jelzi, hogy az ezer fő alatti lakosú települések az olyan települések, amelyek kistelepülések, ahol korábban nem létezett gyógyszertár. Nemcsak a tekintetben kell szerintem fókuszba vonni ezt a témát, hogy ami létesül, az egy közforgalmú gyógyszertár-e, hanem azt is, hogy az a forgalmazásnak egy milyen típusában, milyen megoldásában kínál lehetőséget. Azt gondoljuk, az a biztos, hogyha közeli megoldásokkal jut hozzá a lakosság a gyógyszerhez, lett légyen az fiókgyógyszertár már meglévő vállalkozáshoz kapcsolódva, vagy kézigyógyszertár az orvosi rendelőben. E tekintetben, azt gondolom, a szám azért jelzi, hogy bizonyos kistelepüléseken, amelyeken korábban nem volt gyógyszerellátás, már megjelent új gyógyszertár.
A szakmai érdekképviseleti szervek felvetéseivel kapcsolatban az egyedi gyógyászati segédeszközre vonatkozó hozzászólásra hadd válaszoljak! Épp a közelmúltban volt itt egy pontosítás, hogy az egyedi méretvétel alapján készült gyógyászati segédeszközök tekintetében mind a termék, mind az ahhoz kapcsolódó tartozék benyújtható egy kérelemben, tehát egyszerűsödött az adminisztráció e tekintetben.
A ritka betegségek kezelése és az orphan drugokkal kapcsolatos befogadási eljárás olyan kérdés, problematika, amellyel, azt gondolom, Európa is küzd. Itt a megnyert életévvel kapcsolatban vannak kérdések mind szakmai oldalról, mind a technológiai értékelés során, mind a biztosító szempontjából. Készülünk a gyógyszer-gazdasági törvényben erre hathatós választ adni, egyfajta, pontosan a ritka betegség jellegéhez kapcsolódó és a termék specialitásából adódó, kicsit finomabb, enyhébb befogadási eljárást megfogalmazni.
Horváth Tamásnak: azt gondolom, hogy felülvizsgáljuk, és folyamatosan együttműködtünk. Szerintem a tárca és a Magyar Gyógyszerészi Kamara között egy elég aktív párbeszéd volt mind a készülő végrehajtási rendeletek, a gyógyszertárak létesítésével összefüggésben készülő rendeletek, mind egyébként az ön által is és Mikola alelnök úr által is megfogalmazott árrés-valorizáció kérdésében. Itt egy dolgot kell szem előtt tartani: hogy minden árrésmódosítás betegteher-növekedést eredményez, amennyiben mi ott változtatunk, az a betegek forintjába kerül. Azt gondolom, hogy ezeket a társadalmi érdekeket egyenlő mértékben kell kezelni, és meg kell nézni, hogy milyen olyan hathatós megoldásokat tudunk teremteni, amelyek adott esetben a legkevésbé a harmadik felet, azaz a beteget érintik.
Székely Krisztina megjegyzéseivel kapcsolatban: természetesen nyilván vannak olyan kérdések, amelyekben, tudjuk, már régóta kihívás előtt áll a kormány, illetve vannak a szabályozást előkészítő, pontosan ezekkel az innovatív termékekkel kapcsolatos kérdéskörök. Ezt szeretnénk rendezni, erre készülünk, és a gyógyszer-gazdaságossági törvényben, azt gondolom, ezt most pontosan rögzíteni is fogjuk.
Hogy a negyedéves fixesítés ne hozna eredményt, illetve hogy most már csak egy-két forintos árcsökkentések történnek. Én ezt másképpen értékelem. A januárban kihirdetett fixesítés egy közel 6 milliárd forintos megtakarítást hozott éves szinten, az áprilisi is körülbelül ugyanekkora mértékűt. Hogy ez a rendszer tovább fenntartható-e, ahhoz azt is látnunk kell, hogy a következő fixesítéseknél valóban marad-e az a trend, amelyet a tavalyi évben többé-kevésbé láttunk, vagy átalakul.
Hogy alkotmányossági szempontból valaki kifogásol egy kialakított normarendszert, az, én azt gondolom, a jogállamiság természetes velejárója - szerencsénk, hogy ezt megfelelő fórumokon meg tudjuk tenni. Pont a gyógyszer-gazdaságossági törvény patikaliberalizációval kapcsolatos részeiről nyilatkozott meg az Alkotmánybíróság a közelmúltban, és a megoldást, a kialakítandó szabályozást alkotmányosnak tekintette. E tekintetben tehát, azt gondolom, lehetnek kérdések a forgalmazói oldalon az alkotmányossággal kapcsolatban, de pont a szolidaritási adót, ami aztán a leghúsbavágóbb volt a Gyógyszerészi Kamara számára, az ott kialakítandó szabályozást alkotmányosnak tekintette az Alkotmánybíróság.
Búzás főigazgató úrnak azt válaszolnám, hogy minden olyan igény elhangzott itt a forgalmazói oldal részéről, amely a gyógyszer-gazdaságossági törvény eredményeként, illetve a végrehajtási rendeletekben nem a gyógyszer-gazdaságossági törvény, hanem egy 2004 óta létező elem visszaállítását jelentené. Egyet vártam: mikor jön az, hogy és a termelői áraknak az inflációval való növekedését szeretnénk valahogy megfogalmazni. Én nem gondolnám, hogy minden elemét annulálni kellene ennek a törvénynek, hiszen az egyértelmű eredménye kézzelfogható, ugyanakkor természetes, hogy a tárcának az ágazattal való kapcsolatát aktívabbá kell tenni, bár én úgy gondolom, hogy mind a transzparenciarendelet, mind a gyógyszer-gazdaságosság szempontjából irányadó egyéb jogszabályok tekintetében egy nagyon aktív, nagyon fontos és nagyon határozott párbeszéd van az érdekképviseleti szervekkel, hiszen többször átküldtünk véleményezésre minden tervezetet.
Főigazgató úrnak adnám át a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Székely Tamás: Nem, köszönöm.) Nem kíván szólni a főigazgató úr, köszönöm szépen.
A vitát lezárom. Azt gondolom, senki nem beszélt arról, ha én jól érzékeltem, hogy a törvényt vissza kellene vonni, hanem arról volt szó (Dr. Mikola István: Ezt most akartuk mondani! - Derültség.), hogy további párbeszéd szükséges annak érdekében, hogy a konkrét tapasztalatok birtokában mit és hogyan kell ezen változtatni. Én erre a párbeszédre és megfelelő empátiára kérem a gyógyszerpiac valamennyi résztvevőjét, ideértve a kormány képviselőit is.
A napirendi pontot lezárom.
Egyebekben, ha nincs más észrevétel, csak azt szeretném kérni, hogy az április 17-ei pécsi kihelyezett ülésre a jelentkezéseket - merthogy aki busszal akar jönni, annak természetesen biztosítjuk a lejutást - legkésőbb hétfőig tegyük meg a bizottság titkárságán, hogy tervezni lehessen a közlekedést. A bizottsági ülést valószínűleg 10 órakor kezdjük majd vagy az egyetemen vagy az önkormányzat megfelelő termében. Valószínűleg egy másfél órás ülés lesz a migrációval összefüggésben, aztán látogatásra kerül sor, valamint lehetőség lesz ott helyben szakmai és kulturális programok bonyolítására is. Ez tehát egy egész napos program lesz. (Dr. Nyul István jelentkezik.)
Nyul képviselő úr, tessék!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Az elnök úr szavait szeretném megerősíteni. A Pécsi Orvostudományi Egyetem és a város vezetése nagy tisztelettel és szeretettel várja a bizottság tagjait. Azt hiszem, hogy egy nagyon szép szakmai programunk lesz, és miután Pécs az Európa Kulturális Fővárosa címmel is rendelkezik, szeretnénk megmutatni (Alig hallgatóan:), hogy valójában ez nem volt véletlen.
ELNÖK: Valójában ez nem...? (Közbeszólások: Nem volt véletlen!) Ja, hogy nem véletlen, hogy erre pályáztak. Igenis.
Köszönöm szépen. A bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 52 perc)
Dr. Kökény Mihály
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese és Vicai Erika