EB-12/2008.
(EB-69/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2008. április 17-én, csütörtökön, 10 órakor
Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalában
(Pécs, Széchenyi tér 1.)
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása*
Tasnádi Péter, Pécs Megyei Jogú Város polgármesterének tájékoztatója*
Tájékoztató a migráció egészségügyi hatásairól*
Dr. Szilárd István címzetes egyetemi tanár előadása*
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Czinege Imre (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) Gyula Ferencnének (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)
Tasnádi Péter, Pécs Megyei Jogú város polgármestere
Dr. Szilárd István címzetes egyetemi tanár, PTE ÁOK Klinika Infektológiai és Migráció-egészségügyi Tanszék, a Nemzetközi Migrációs Szervezet főtanácsosa
Dr. Ternák Gábor egyetemi tanár (Katasztrófa-orvostani és Oxyológiai Intézet)
Kovács L. Gábor egyetemi tanár, az Orvostudományi és Egészségtudományi Koordinációs Központ elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 28 perc. )
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm mindenekelőtt vendéglátóinkat, Pécs Megyei Jogú Város polgármesterét, Tasnádi Péter képviselőtársunkat és a sok meghívott vendégünket, és megállapítom, hogy a bizottság helyettesítésekkel határozatképes. Ezen a kihelyezett ülésünkön a migráció egészségügyi hatásairól beszélgetnénk egy tájékoztató alapján. De mielőtt erre sor kerülne, egyrészt tájékoztatom a bizottságot arról, hogy ezt a részét a kihelyezett ülésnek mostantól számítva körülbelül olyan 1 órás, 1 óra 10 perces időtartamra tervezzük, meghallgatnánk majd Szilárd professzor úr tájékoztatóját, és nyilván arról beszélgetnénk. Ezt követően lehetőség van egy büféebédre itt, a szomszédos teremben, majd látogatást tehetünk a pécsi egyetem általános orvostudományi karán, és megtekinthetjük a diagnosztikai központot. A házelnök asszony, Szili Katalin és polgármester úr majd újra csatlakozik hozzánk, és 14 óra 30 perckor egy sajtóbeszélgetésre kerülhet sor, aztán megállapodás szerint lehetőség van kulturális programra, de azt tervezzük, hogy mivel busszal jöttünk, 4 óra körül indulnánk vissza. Ennyit a nap programjáról.
Azt kérem, merthogy ez egy szabályos bizottsági ülés, akkor fogadjuk el a napirendet is. Tehát kérdezem, hogy a napirendi ajánlást elfogadjuk-e. (Szavazás.) Megállapítom, hogy egyhangúlag elfogadtuk.
Mielőtt a napirendre térnénk, vendéglátónk, Tasnádi Péter polgármester úr egy rövid tájékoztatót tartana a városról és az egészségügyéről. Polgármester úr!
Tasnádi Péter, Pécs Megyei Jogú Város polgármesterének tájékoztatója
TASNÁDI PÉTER (MSZP), Pécs polgármestere: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottsági Tagok! Tisztelettel, barátsággal köszöntöm önöket, köszöntelek benneteket, azt szoktuk mondani, hogy Európa kulturális fővárosában, de azt hiszem, az is talán jellemző erre a városra, hogy a magyar mediterrán városában. Nagyon reméltem, hogy ma valóban egy olyan időjárás fogad benneteket, amelyik ehhez a szlogenhez illik, és ez tényleg látható, hogy valóban a város mutatja most már azt az arcát, amelyik egyre szebb. Tudom, hogy nagyon fontos, érdemi témát tárgyaltok, ezért nem is akarom az időt hosszan elnyújtani, én két kérdésről szeretnék nagyon röviden szólni és tájékoztatni benneteket. Azon kívül, hogy elmondom természetesen, hogy nagyon örülök, hogy a parlament bizottsága kihelyezett ülés keretében Pécsre látogatott. Tegnap az Európai ügyek bizottsága, valamint az Európai Unió 26 tagországából Budapestre delegált nagykövetek voltak itt Pécsett, ők is tájékozódtak. Ezeknek a találkozóknak két dolog miatt is örülünk. Az egyik: azon kívül, hogy örülünk, hogy persze ellátogatnak ebbe a több mint 2 ezer éves múlttal rendelkező városba, ezért azt is kérem, hogy aki teheti, a program végén egy rövid időre akár a Cella Septichorába és a látogatóközpontba egy pár perces beugrásra, ami persze nehéz, mert pár perc alatt nem lehet végiglátogatni, érdemes elmenni. Ez az az objektum, ahol az ókeresztény sírkamrák és a világörökségi emlékek találhatók, amelyre Pécs városa annak idején megkapta a világörökségi diplomát. Tehát igazán érdemes egy rövid látogatást tenni, ha az ismerősök, barátok, rokonok között olyan valaki van, akit érdekel intenzíven ez az időszak, akkor nem kell elmenni Rómáig vagy Európa más országaiba, Pécsett is meg lehet tekinteni ezeket az emlékeket. Vagy érdemes a nemrég felújított Zsolnay Múzeumot is megismerni, amely most már olyan körülmények között került elhelyezésre, amelyik már valóban XXI. századi és korszerű, és büszkék vagyunk a Zsolnay-hagyományra.
Két dolog van, amiről szeretnék röviden tájékoztatást adni. Az egyik az, amit mindig feltesznek nekem a parlamenti folyosón is a képviselőtársaim, hogy tényleg olyan nagy baj van Pécsett ezzel az Európa kulturális fővárosával, mert Pécs nemcsak magát és nemcsak ezt a régiót, hanem az egész nemzetet fogja képviselni 2010-ben.
Szeretném elmondani önöknek, nektek, hogy nincs olyan nagyon nagy baj. Arról van szó, hogy persze, a sajtó mindig egy-egy elemet, hogy valaki távozik vagy elmegy, azt szeret felkapni. Tegnap ezt állapították meg a nagykövetek is, hogy amikor szisztematikusan végigbeszéljük az ügyet, akkor azért azt látható, hogy persze itt nagyon kemény munka folyik. Persze, tarthatnánk előrébb is a folyamatokban és én is jobban örülnék, ha most már nem tudtatok volna bejönni a Széchenyi térre kocsival, mert a Széchenyi tér is teljesen megújításra kerül 2010-re, és szinte valamennyi jelentősebb közterünket felújítjuk. Készül egy nagy könyvtár, tudásközpont az egyetemmel közösen, amelyik valóban európai léptékű lesz, építünk egy nagy koncert- és konferenciaközpontot, tehát kétfunkciós lesz, és építünk emellett egy nagy kiállítótermet. Az egész Zsolnay-gyár területét, amelyik úgy gondolom, hogy egy hihetetlen értéke Európának, felújítjuk és egy új kulturális negyed alakul ki, és rengeteg kisebb előadás lesz.
A regionális operatív program keretében Pécs erre 29 milliárd forinttal pályázhat, amelyhez a saját erőt is hozzátéve, mintegy 34 milliárdos fejlesztés valósul meg, csak kulturális területen a következő időszakban a városban. Úgy gondolom, hogy Magyarországon ilyen léptékű és mértékű kulturális beruházás még nem történt az elmúlt hosszú-hosszú évekre visszatekintő időszakban, most nem akarok nagyon visszamenni a történelemben.
Világos, hogy ez nagyon bonyolult folyamat. Több partnerrel egyetemben nagyon szoros együttműködésben valósítjuk meg a több projektet, a megyei önkormányzattal, annak ellenére, hogy más politikai összetétele van, nagyon korrekt partneri viszonyban vagyunk Hargitai Jánosékkal, és egyeztetünk. Egy biztos, hogy én azért, és értsétek meg, hogy olyan beruházást, amelyik utána nem fenntartható vagy adott esetben belerokkanna a város vagy a fenntartó, olyat nem támogatok, és éppen ezért ezt mérlegeltük, hogy inkább készüljön el nem 2010. január 1-jére, hanem 2010. március végére, de ami megépül, az olyan léptékű legyen, amit utána az itt élők és az idelátogatók - mert 2010 egy kiemelt év lesz, ezt nem szabad elfelejteni - is tudják használni, korszerű és megfelelő legyen. Ezt pedig nem lehet elkapkodni, ezt be kell látni, ahogy az egészségügyi integrációt sem kapkodjuk el az egyetemmel és a megyei önkormányzattal. Azt hiszem, hogy ha elkapkodott döntéseket hozunk, akkor azért nagyon nagy árat kell fizetni, ezért jobb megelőzni, és ebben a városban is van rá példa, de ti is tudtok mondani országosan olyan példákat, ahol azt lehet mondani, hogy inkább kellett volna még egy kicsit gondolkodni vagy egyeztetni a folyamatban.
Tehát nincs alapvetően nagy gond, mi is harcolunk az idővel és állandó kényszerben vagyunk, ezt tudjuk, de higgyétek el, hogy mindenki azon van, hogy segítse ezt a folyamatot, és nagyon szeretném, ha ez a magyar sajátosság, hogy kívülről persze van egyfajta depresszió is, hogy úgyse fog sikerülni, úgyis balhé lesz, ezen túlmennénk, és valahogy egy olyan szemléletet kellene azért sugallnunk és segíteni, hogy ne irigykedjünk, hanem próbáljuk meg ezt a folyamatot segíteni. Higgyétek el, higgyék el, hogy mindent megteszünk, bármikor, bárkit, bármilyen ügyben ezzel kapcsolatban nagyon szívesen tájékoztatunk, ahogy ezt tegnap is megtettük.
A másik az egészségügyi integráció, és most ránéztem a napirendi pontra, és visszaugrottam egy pillanatot az időben. Én a megyei önkormányzatnál dolgoztam, amikor kisebbségi ügyekkel is foglalkoztam, és élénken bennem van, amikor a délszláv háború igazán tombolt itt tőlünk 20-30 kilométerre légvonalban, akkor ez a város és ez a térség, egészen a siklósi, harkányi határig, mohácsi határig volt olyan időszak vagy voltak olyan napok, amikor 50-60 ezer menekültet fogadott be egyik pillanatról a másikra. Igazán nem volt ez a térség felkészülve akkor erre, humanitárius szempontból, családi kapcsolatok, kisebbségi kapcsolatok, az itt élő és az ott élő horvátok, illetve szerbek révén hirtelen lepte el ezt a várost.
Nem akarok külpolitikával foglalkozni, az elmúlt héten jártam ezekben az országokban, egy-egy ilyen félnapos látogatáson partnervárosunkban, Novi Sad-ban és Sarajevóban, Eszéken, és azt látom, hogy bár ne legyen soha többet az a borzalom, ami akkor történt, de nem lehet kizárni azt, hogy történhetnek még olyan események, amikor ez a térség ismételten, ha nem is olyan léptékben vagy nem is olyan nagy számban, de rá lesz kényszerülve arra, hogy menekülteket, vagy akár csak más bevándorlókat fogadjon. Úgy gondolom, hogy erre azért fel kell készülni ennek a régiónak, illetve ennek a városnak, illetve az ebben a városban lévő intézményeknek is. Szerintem igazából a mai napig nem készültünk fel erre, és ha megint egy hasonló helyzet lenne, akkor lennének kérdések, amelyeket meg kellene oldani. Megoldanánk, ebben nem kételkedem, de azért jobb, ha minden potenciális lehetőségre felkészülünk.
Az egészségügyi integráció tekintetében szeretnék annyit elmondani - és tényleg nem elvéve a munka elől a lehetőséget -, hogy tényleg úgy gondolom, hogy az elmúlt években egy nagyon intenzív együttműködés, együttgondolkodás alakult ki a három fenntartó között: az egyetem, a megyei önkormányzat és a városi önkormányzat, amely a legkisebb szereplő adottságait tekintve és az intézményt tekintve a maga járóbeteg-ellátórendszerével, az ahhoz kapcsolódó kifejezetten települési önkormányzathoz kötődő ellátórendszerrel, az Pécs Város Önkormányzata, de mi maximálisan hívei vagyunk, hogy olyan mértékű és olyan léptékű ellátórendszert kell fenntartani, amelyik viszonylag a mindenkori körülmények között jól finanszírozható. Ki kell szűrni és meg kell szüntetni a párhuzamosságokat, tehát kevesebb legyen, és valóban a betegeket és az ellátottakat és a prevenciót is szolgáló intézményrendszer legyen, és ebben mind a megyei önkormányzat, mind az egyetem, mind a város partner volt. Megállapodásokat kötöttünk, az integráció tekintetében megállapodtunk nagyon sok fontos tartalmi kérdésben. Ezt a testületek mind a megyei önkormányzatnál, mind nálunk, mind az egyetem szenátusa jóváhagyta, ugyanazt a tartalmú szöveget. Persze, egy biztos - de talán délután erről még tudunk beszélni -, hogy az ördög mindig a részletekben van, tehát általános megállapodást persze mindig könnyű kötni, aztán amikor belemegyünk a részletekbe, látjuk, hogy akkor jönnek elő az igazán nehéz kérdések. Mindenestre én optimista vagyok és eltökélt abban a dologban, hogy még a "közös" intézmény vagy cég vagy fenntartás - most nem gazdasági társaságra gondolok -, konzorcium mellett eddig is elkötelezettek voltunk, és a későbbiekben is elkötelezettek vagyunk ezzel kapcsolatban. Pécs egy olyan regionális egészségügyi centrum, amely rengeteg problémával küzd, mint általában a magyar egészségügy ismert és kevésbé ismert betegségei, de ha kellően bölcsek leszünk, mind a három szereplő, akkor megoldjuk, és ha a bizottságnak ehhez vannak javaslatai, véleménye, akár kritikája, azt készséggel fogadjuk. Köszönöm még egyszer, hogy eljöttetek, eljöttek, és eredményes tanácskozást kívánok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Polgármester urat el kell engednünk, mert közgyűlés is van, minden van ma a városban. A Népegészségügyi Tudományos Társaság kongresszusa is kezdődik, ott nekem 13 órakor egy rövid előadás erejéig fel kell tűnnöm, úgyhogy sok minden zajlik párhuzamosan, izgalmas, mozgalmas az élet. De mielőtt elengedjük polgármester urat, megkérdezem, hogy a bizottság tagjainak van-e most itt kérdése a polgármester úrhoz. (Nincs jelzés.) Nincsen. Akkor köszönjük szépen.
Itt mondok köszönetet Nyul István képviselőtársunknak, aki kezdeményezte és megszervezte ezt a bizottsági ülést, és elmondom, hogy a meghívott vendégeink sorában itt van Rács Zoltán, a Megyei Önkormányzat egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi bizottságának elnöke, Nyögéri Lajos, a városi önkormányzat népjóléti bizottságának elnöke, Németh Péter egyetemi tanár, az általános orvostudományi kar dékánja, Csernus Valér professzor úr az ÁOK dékánhelyettese, Miseta Attila egyetemi tanár, az ÁOK dékánhelyettese, Nyárády professzor az ÁOK dékánhelyettese szintén, én csak itt a meghívottak listáját mondom el, a professzorok széles köre, de még külön kiemelném Kovács L. Gábor professzor urat, aki az Orvostudományi és Egészségtudományi Koordinációs Központ elnöke is. Elnézést, ha valakiket kihagytam, de egy hosszú lista van.
Tájékoztató a migráció egészségügyi hatásairól
Akkor azt javaslom, hogy térjünk rá azért arra, amiért most még külön is itt vagyunk, ez pedig a migráció egészségügyi hatásai. Ez egy kicsit úgy a szőnyeg alá söpört téma az egészségügyben, nemcsak nálunk, hanem az Európai Unióban is, pedig egy olyan kihívás, amivel érdemes foglalkozni, érdemes erről tájékozódni, hiszen ha csak annyit mondok, hogy Magyarország a schengeni egyezményhez csatlakozott, sőt e tekintetben az Európai Unió délkeleti kapuja is vagyunk, a schengeni határövezeti egyezménynek nincs humán-egészségügyi követelményrendszere a mai napig, miközben élelmiszerbiztonsági és állategészségügyi követelményrendszer van. Tehát egy kicsit túl is mutat a mi kompetenciánkon, hogy ezzel elkezdünk foglalkozni, én úgy érzem, hogy időnként ilyen kihívásokkal is kell szembesülni, és nemcsak - ha úgy tetszik - a napi ügyekkel foglalkozni.
Arra kérem Szilárd professzor urat, aki nem csupán egy ilyen kutatócsoportot irányít a pécsi egyetemen, hanem éveken át dolgozott a Nemzetközi Migrációs Szervezetnél, és jelenleg is szakértője ennek a szervezetnek, hogy akkor segítsen nekünk eligazodni. Egy húszperces prezentációban professzor úré a szó!
Dr. Szilárd István címzetes egyetemi tanár előadása
DR. SZILÁRD ISTVÁN címzetes egyetemi tanár, a Nemzetközi Migrációs Szervezet főtanácsosa: Elnök Úr! Polgármester Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Kollégák! Még mielőtt a polgármester úr elmegy, hadd csatlakozzam a kulturális főváros programhoz, amelynek szlogenje az, hogy "város határok nélkül". Tehát azt hiszem, hogy valahol szimbolikus az, hogy az Országgyűlés Egészségügyi bizottsága a migrációhoz kapcsolódó egészségügyi problémák tárgyalását pont itt, Pécsett tűzte napirendjére, és emellett még azt szeretném elmondani, hogy a másik oldalon pedig a pécsi tudományegyetem és az általános orvostudományi karnak a törekvése az, hogy itt nem is csak egy hazai, de ezen talán túlmutató regionális migrációs egészségügyi, oktatási, kutatási és szolgáltatói bázist építsen ki. Tehát azt hiszem, hogy mindezek a törekvések valahol eléggé egy irányba mutatnak.
Hadd csatlakozzam Kökény elnök úrnak a Schengennel kapcsolatos megjegyzéséhez, amiről majd az előadásomban részletesebben is szeretnék szólni, hogy a pécsi egyetem az, amelyik a nemzetközi migrációs szervezettel közösen megkapta azt az európai uniós pályázatot, hogy a mind ez ideig és ténylegesen nagyon hiányzó humán-egészségügyi modult a schengeni határőrizeti programhoz dolgozzuk ki, és én nagyon remélem, hogy mindazokkal a törekvésekkel, amelyekkel ma Magyarország, mint az Európai Unió új keleti, délkeleti kapuja, a migráció egészségügyben tenni tud és tenni fog az egész Unió számára is olyan programokat és segítséget tudunk adni, ami kölcsönös. Tehát természetes, hogy elsősorban az ország számára szükséges és hasznos, ugyanakkor ez az Uniónak is érdeke.
Amikor a migráció egészségügyi problémáiról beszélünk, akkor igazából ez most az Európai Unión belül egy mind ez ideig nem tárgyalt, és tulajdonképpen a portugál elnökség volt az, amelyik ezt először napirendjére tűzte, holott ha a történelemben egy kicsit visszamegyünk, egy nem is olyan régi kutatás az, amelyik azt mondta, hogy tulajdonképpen a hettiták már ezt tudatosan alkalmazták, mint biológiai fegyvert. Tularémiával fertőzött állatokat küldtek az ellenséges területekre, ezzel elterjesztve a kórt, már Ehnaton fáraó is megemlékezett a hettita-pestisről.
Ha egy kicsit közelebb jutunk és a nagyságrendet, tehát azt, hogy milyen egészségügyi kockázatot jelent a migráció, akkor Cortez 1519-ben ezer gyalogossal, 15 lovassal lépett Mexikó földjére. Gyakorlatilag elfoglalták az azték birodalmat, amely akkor több mint 25 millió lelket számlált a saccolás szerint, és kevesebb, mint száz év múlva az azték, inka lakosság 1 millióra csökkent. Ami nemcsak a megváltozott életkörülményeknek és a rabszolgamunkának köszönhetően, hanem a Cortezék által behurcolt és az aztékok által, mármint az immunrendszerük által nem ismert betegségek terjedésének volt köszönhető.
Akkor hadd ugorjak egy nagyot: Schengen. A schengeni információs SIS folyamat adatbázisa alapján a 2007 január-márciusi és a 2008 január-márciusi adatokat ha összehasonlítjuk, az illegális migránsok számával, akik Magyarországot tekintették célországnak, akkor pakisztáni, török, bangladesi, iraki és az ismeretlen egy vegyes, zömében afrikai populációt jelent, ha nem a számokat, hanem a trendet nézzük, akkor igazából megdöbbentő, azért, mert 5800 százalék, 3500 százalék, persze, ez abszolút számokra visszafordítva még kevés, de hadd utaljak megint vissza Cortezre, ahol ezer spanyol az, amelyik vitte be a járványokat Mexikóba.
Tehát amikor arról beszélünk, hogy Magyarország azzal, hogy a schengeni határ keletre tolódott, célországgá vált az illegális migráció számára, és a trend egy éven belül már jelzi, és minden előrejelzés azt mondja, hogy ez igazából csak a kezdet. Ha a migrációról összességében beszélünk, akkor a Föld teljes népességének 3 százaléka egy adott évben elhagyja saját országának határait. Ebben mindenféle van, a turistától az illegális migránsig, a menekülttől, akik akár háború, akár természeti katasztrófa van, de maga a nagyságrend óriási.
Elnézést a rossz világítási viszonyokért, ha azt nézzük, hogy az Európai Unión belül milyen adatok vannak, akkor például Svédország lakosságának 12 százaléka az, amelyik nem Svédországban született. Svájcban most tartottak nemrég egy népszavazást, ahol azok voltak a népszavazási kérdések, hogy limitálják a nem svájciak tartós tartózkodási lehetőségét a népesség 18 százalékában. Tehát Svájc, amely közismerten nem túlzottan idegen- és migránsbarát, 18 százalékban gondolkodott, hogy az legyen egy limit.
Tehát amikor arról beszélünk, hogy mit jelent a migráció nagyságrendjében az Európai Unió számára, akkor ebben kell gondolkodnunk, hogy jelen pillanatban 50 millióra teszik az Európai Unión belül a migránsok arányszámát, ez öt magyarországnyi, és ezen belül vannak országok, mint például Svédország, ahol már 12 százalék.
Ha Magyarországot nézzük, akkor azt mondjuk, hogy ezekhez az adatokhoz képest ugyan nem túl sok, de 164 ezer migráns az, aki a legutolsó adatok szerint Magyarországon van, és ez több, mint Pécs lakossága.
Tehát az aránylag alacsony magyarországi adatoknál is ezzel kell számolni, és egy év alatt a növekedés Magyarországon is már közel 6 százalék volt. De jó-e, szükséges-e ez az Európai Unió számára?
Ha a demográfiai előrejelzéseket nézzük, akkor az európai előrejelzés 2050-ig azt mondja, hogy a 60 év feletti európai lakosok száma 72 millióval, 52 százalékkal növekszik, 136 millióról 208 millióra, ami azt jelenti, hogy a fiatal korosztályok aránya Unión belül lényegesen lecsökken, és természetesen a munkaerő és a foglalkozás-egészségügyi és munkaerőpiaci elemzések azt mutatják, ha valami nem történik, akkor elsősorban az alacsony és közepes képzettségű munkaerő hiányában ez a szektor össze is fog omlani.
Tehát amikor az Európai Uniónál nagyságrendekről beszélünk, akkor azt is tudomásul kell venni, hogy ez egyben szükségszerűség is az Unió számára, mert jelen pillanatban, ha a trend nem változik, és erre nem sok jel van, hogy ez a trend megváltozna a demográfiát tekintve, egyszerűen a munkaerőpiac már ezt nem tudja kompenzálni.
Hadd mondjak egy személyes tapasztalatot. Nemrég voltam a milánói egyetemen egy előadáson, ami nekem úgy él, hogy Olaszország volt annak idején, aki küldte a vendégmunkásokat Németországba és Európa más országaiba, és ott elmondták feketén-fehéren, hogy az olasz mezőgazdaság, ha Afrikából nem jönnek idén munkások, akkor összeomlana. Tehát még ilyen országokban is, mint Olaszország, amely valamikor még küldő ország volt, ma befogadó országgá kellett hogy váljon.
Viszont ha a migrációhoz kapcsolódó gondokról beszélünk, akkor azt kell megnézni, hogy ha a földet a humán-egészségügyi index alapján ábrázolja, hozzátesszük a HIV-pozitívok elterjedtségét, ami nagyon korrelál ezzel, ugyanakkor a szokásos migrációs útvonalakat, akkor világos, hogy már csak a gazdasági szükségszerűség szerint egyik oldalról, a szegény oldalról vándorolnak az Unióba és Észak-Amerikába, a másik oldalon viszont, ha az előző ábránál a HIV-fertőzöttséget nézzük, akkor világos, hogy olyan területekről jönnek be, ahol bizonyos fertőző betegségek, többek között a HIV-pozitivitás, TBC messze nagyobb arányban fordul elő, mint az Unió országaiban. Itt nem akarnám húzni az időt, az, hogy a migráció mit jelent egy vándorlásban, sajnos, nem lehet róla jól látni a képet.
Az emberkereskedelem. Évi 500 ezerre teszik a Nyugat-Európába szexuális rabszolgaságra vitt lányok, gyerekek számát, és ebből 120 ezer az, amely a Balkánon keresztül kerül oda. Meg kell mondjam, hogy kétlem azokat a hazai adatokat, amelyek igazából nagyon alacsony nagyságrendeket mutatnak, mert az a 120 ezer hogy és mint kerül oda? Tehát egészen biztos, hogy Magyarország, mint tranzitország, mert sajnos, küldő országgá is váltunk, az emberkereskedelem számára is jelentős, annak mindazon egészségügyi gondjaival.
A vándorlásnak igazából két lényeges oldala van. Az egyik az, hogy teljesen más morbiditású, struktúrájú területekről jönnek be Európába, illetve a másik dolog, hogy teljesen más közegészségügyi ellátási oldalról jönnek be, és itt nem is arról kell igazából gondolkodnunk, hogy aki Szudánból jön be, annak milyen a vakcinációs státusza, Ukrajnában, Oroszországban a közegészségügyi rendszer messze nem azt teljesíti, mint ahogy valamikor volt, és a vakcinációs státuszuk teljesen más. Ennek következtében a határaink mentén újra megjelennek olyan betegségek, amelyekről azt hittük, hogy már nincsenek, diftéria morbilli és még sorolhatnám, de a távol-keleti migráció hatására például Lengyelországban lepraeseteket találtak.
Hadd mondjak most egy-két adatot az Egyesült Királyságból, azon egyszerű okból, hogy pontosan azért, merthogy az Európai Unió idáig nem túlzottan vette komolyan a migrációhoz kapcsolódó egészségügyi gondokat, igazából a migránsokkal kapcsolatos megfelelő hitelességű egészségügyi adatok Angliában vannak, az Európai Unió országaiban nem, és hadd mondjam ezt kritikával Magyarország felé is, hogy amikor erre a bizonyos Schengenhez kapcsolódó uniós pályázatra készültünk és megpróbáltunk magyarországi egészségügyi adatokat gyűjteni a migránsokkal kapcsolatosan, praktikusan nem voltak elérhetők, tehát Schengen-szisztémás regisztráció jelen pillanatban még nem történt.
Hadd menjek csak a végső következtetéshez. Nagy-Britanniában a populáció 80 százaléka az, aki migráns, az összes TBC-esetnek 70 százaléka, az új HIV-pozitív esetek 72 százaléka a migránsok közül kerül ki, de, és igazából ez az, ami számunkra azt hiszem, hogy lényeges, hogy csak 27 százaléka az a TBC-eseteknek, ami az első két évben kerül diagnosztizálásra, és a HIV-pozitív esetek 20 százaléka. Mindez azt mutatja, hogy az egészségügyi ellátórendszer egyik oldala nem foglalkozik még Nagy-Britanniában sem olyan szinten a migránsok egészségi állapotával, ahogy és amint kellene, de a másik - és ez a hosszabb távú dolog -, hogy a migránsok eleve a szociális integrációjuk nehézsége miatt végig, még tíz év után is fogékonyabbak bizonyos betegségekkel szemben, mint az alappopuláció. Tehát az egészségügyi ellátási szisztémának a migránsok speciális egészségügyi ellátási igényeire fel kell készülnie.
Magyarországon szerencsére az esetszámok még messze alacsonyabbak, főleg a HIV-pozitivitás tekintetében. Az is természetes, hogy a migránsokkal való fertőzöttség nem betegséget jelent, hanem ahol illegális migránsok vannak jelen, az a határok mentén van, és azt is meg kell mondjam, hogy jelen pillanatban még sem a TBC, sem a HIV elterjedése nincsen korrelációban Magyarországon a migránsok letelepedésével, de ha nézzük ezeket a bizonyos utakat, amelyeknek Magyarország tulajdonképpen a csomópontjában van, azt hiszem, hogy nem kell túl nagy jóstehetség ahhoz, hogy ez hamarosan növekedni fog. Pláne ha nézzük mindazokat a tendenciákat, amelyeket a Schengenhez kapcsolódás az illegális migrációban jelentett.
Az új Schengen-határ. Nem szoktuk tudni és tudomásul venni, hogy a csatlakozó országok közül, beleértve Lengyelországot is, Magyarország adja a leghosszabb új schengeni határt. Tehát amikor arról beszélünk, hogy a leghosszabb a határszakasz, akkor éppen arról is beszélünk, hogy a legjobban kitett a várható növekvő illegális trendnek. Ez megint sajnos, a vetítésből nem látszik, hogy mit jelent az illegális migráció, ez egy autóülés, amiben az illegális migráns benne van.
Ha a trendeket nézzük, az elején néhány főbb adatot már mutattam. Az ukrán határszakaszon már 41 százalékkal nőtt az illegális migránsok aránya. Az illegális migránsoknak már 64 százaléka Pakisztánból, 27 százaléka Szomáliából, Irakból, Grúziából, Palesztinából, Afganisztánból jött, tehát gyakorlatilag Afrikától Ázsiáig ma Magyarország célországgá vált az illegális migráció számára, amire az egészségügynek természetes, hogy fel kell készülnie.
Ha a határrendészetnek az e hónapra való jóslatait nézzük, akkor itt gyakorlatilag praktikusan ugyanennek a folyamatnak a további növekedéséről beszélnek.
Akkor Schengen. A dolog, ahogy azt Kökény elnök úr elmondta, az egyik oldalon megdöbbentő. Az, hogy amikor az Európai Unió milliárdokat és euromilliárdokat költ a schengeni határőrizetre, amiben sötétben látó rendszertől az on-line új diagnosztikáig minden benne van, csak éppen arról feledkeztek el, hogy a migrációnak ilyen humánegészségügyi hatása van, és amikor én az Unió mellett való szolgálatomnál és felkészülve a schengeni csatlakozásra az ottani kollégákhoz fordultam, hogy akkor adják nekem oda, hogy mik a létező protokollok, hogy ezeknek az implementációban segítsünk, akkor szép nagy kerek szemekkel néztek rám, hogy az pedig nincsen. Holott az állategészségügyben, az élelmiszer-egészségügyben nagyon részletes, szigorú rendszerek vannak.
Itt megint csak azt szeretném elmondani, hogy ez nemcsak az újratámadó TBC, az AIDS, a hepatitis kérdése, hanem a magyar orvosok által már nem ismert, illetve csak tankönyvekből ismert betegségek újbóli feltűnése, hiszen ha olyanok jönnek, akiknek a vakcinációs státusza vagy nulla, vagy lényegesen gyengébb, mint ami Európában szokásos, akkor az orvosok ilyen betegségekkel nem találkoztak, nem készültek fel. És akkor még nem is beszéltem a kulturális különbözőségekről, az egészségügyi szokásokban való különbözőségekről, és világos, hogy a határövezet az, ahol elsősorban fel kell készülni ezekre a dolgokra, és itt kell egy olyan programot elindítani, amelyik egyik oldalon a szabályozórendszer, de a másik oldalon mindazoknak a felkészítését, a határőrtől - most már határrendőrtől - kezdve azoknak az egészségügyi dolgozóknak, akik abban a régióban dolgoznak, hogy felkészüljenek, hiszen olyan trópusi betegségek jelennek meg már Magyarországon is, amelyekre szintén nem készült még fel igazából az orvostársadalom és az egészségügy.
A pécsi egyetem a Nemzetközi Migrációs Szervezettel közösen elnyerte azt a pályázatot, ami a magyar, szlovák és lengyel határok mentén mint egy modell, először felmérjük a tényleges kockázatot, a határőrizetben részt vevő személyzetnek a migrációval kapcsolatos egészségügyi tudását, tudásszintjét, és utána egy tréningprogramot fejlesztünk ki, nemcsak az egészségügyi személyzet, hanem a határőr-személyzet számára is, ami ha sikerül - és reméljük -, európai uniós standarddá fog válni.
Ahogy említettem, Unión belül Lisszabon és a portugál elnökség volt az, amelyik először a migrációhoz kapcsolódó egészségügyi problémákat napirendre tűzte, és ez érthető, hiszen ők a nyugati kapu, és az Afrika felől érkező migráció számukra komoly problémát jelent. Hadd mondjam el halkan, hogy 2011-ben Magyarország az, amelyik az EU-elnökségét fogja adni, és a keletről jövő migráció, ha ezeket a trendeket nézzük, legalább olyan hangsúllyal fog szerepelni.
Amit ők felvetettek, és ez már európai bizottsági állásfoglalásokban is megjelent, az, hogy a migráció egészségügyi problémáihoz kapcsolódóan nincs szakember, nincs tréningprogram, ebben lépni kell, és a foglalkozás-egészségügyi oldala, hiszen ahhoz, hogy amiről beszélünk, hogy milyen mértékben a munkaerőpiacnak szüksége van a migránsokra, az is világos - elnézést, ez nem kirekesztés, hanem a valóság -, de nem a beteg migránsokra. Tehát ahhoz, hogy akik idejönnek, mert a munkaerejüket fel akarják kínálni, azok számára azt a segítséget meg kell adni, hogy egyrészt saját boldogulások számára, másrészt pedig az ország számára, amelyben vannak, amely reméljük, befogadja őket, a munkaerejüket minél jobban, minél effektívebben tudják hasznosítani. Jelen pillanatban munkaegészségügyi vonatkozásában egyetlenegy sor nincs leírva, hogy akár a szabályozást, akár a vizsgálati rendszert ehhez kellene igazítani.
Az egészségügyi ellátásban egy nagyon halvány kezdeményezés volt, a Migrant Friendly Hospitals, ami legalább az egészségügyön belül volt egy szektor, ahol megpróbálták a szolgáltató rendszert migránsbaráttá tenni. Hadd mondjak annyit, hogy pár hét után ki is halt a kezdeményezés. Szóval egyszerűen nincs az Unión belül még mindig igazából helyretéve ennek a szükségessége.
Zárásul hadd mondjam azt, hogy a Pécsi Tudományegyetem és elsősorban az általános orvostudományi kar igyekszik nemcsak hogy lépést tartani, hanem Európában nem azt mondom, hogy elsőként, de néhány masterkurzus már létezik, de igazából koncepciózus, ahol az oktatás, a kutatás és a szolgáltatás együtt jelen van, ez jelen pillanatban Európában sehol sincs. A pécsi egyetem ezt tűzte a zászlajára, és hadd mondjam, hogy ez nemcsak elhatározás kérdése, hanem az egyetemnek megvan az a nemcsak szellemi, de gyakorlati kapacitása is ehhez, hiszen ha most csak a teremben ülőket nézem, akkor Ternák professzor úr, Huszár tanár úr, jómagam is, mindannyian a migrációs egészségügyi ellátásnak, a katasztrófaellátásnak a területein a gyakorlatban is ott voltunk, és mindezt most az egyetemen belül is igyekszünk kamatoztatni. Amit jelenleg teszünk, ez a program, amelyről röviden beszámoltam, a kutatási program, de egy többlépcsős, tehát az alapképzésben is, a masterképzésben és a doktori képzésben is jelen lévő migrációs egészségügy az, amit meg akarunk honosítani. Remélem, hogy erre az Európai Uniótól támogatást kapunk, már csak azért is, mert mint mondtam, jelen pillanatban Unión belül ez nem létezik. Amerikában ennek már nagyon jó hagyományai vannak.
Ha minden jól megy, akkor itt az egyetemen ezt folytatjuk, és itt meg kell hogy mondjam, hogy dékán úr volt az, aki e mögé a kezdeményezés mögé állt, és szeretném azt is megköszönni, hogy az én hazajövetelemet mindezzel elősegítette. Nagyon remélem, hogy ebben lépni tudunk, és természetes, hogy a célunk az, hogy a migránsok számára is az egészséget biztosítani tudjuk, mindazon okok mellett - még ezt is hozzá kell tennem -, hogy természetesen ez humanitárius kötelezettségünk is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen professzor úr előadását. Nagyon izgalmas volt, sok mindent végig kell gondolnunk. Megkérdezem, hogy ki kíván hozzászólni, kérdezni? Azt gondolom, hogy ezt egy körben kezelhetjük. Mikola István alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm. Tekintettel arra, hogy ez egy egészségügyi szakbizottság, egy pár ilyen szakmai kérdést hadd szabadjon feltenni, néhány megjegyzést is téve. Jól emlékszem, hogy 1993-ban - akkor én az infektológiai szakmai kollégiumnak voltam az elnöke, Ternák Gábor valami egzotikus vidéken járt akkor éppen, emlékszem, és egyszer kitűztük napirendi pontként ezt a témát, és ott nagyon sok érdekes dolog elhangzott, amelynek kapcsán gyakorlatilag semmi nem történt máig sem. Például elhangzott az, hogy nem is annyira a migráció volumene, mint inkább az üteme nagyon érdekes, hiszen a populációs immunitás alakulása a robbanásszerű migrációs hatásokra nem tud reagálni, de hosszú távon az a csere, emberek bejövetele, kimenetele, amely hordoz magában bizonyos mikroflórát is, az a populációs immunitás alakításában, és ha ez lassan történik, akkor tulajdonképpen egy ilyen védő jelentőségű dolog.
Nem történt azon a téren se semmi, és emlékszem, most eszembe jutott, ezt is akkor tárgyaltuk, hogy bizonyos kórokozók más-más területeken más-más betegségeket okoznak. Talán emlékszel rá, tárgyaltuk az Epstein Barr vírust, amelyik nálunk mononukleózist okoz, Afrikában Burkitt lymphomát, Kínában az otolaryngealis karcinómát. Tehát a magyar orvos nincs arra felkészülve, hogy a migránsoknak már jól ismert, hazánkban ismert és egészen más típusú betegséget okozó kórokozóját ilyen szempontból is értékelje.
És még valami: most a humángenetikai adatok védelméről szóló törvénytervezetet tárgyaljuk, és ennek kapcsán jó néhány új ismerethez jutottunk. Nagyon érdekes, hogy például az amerikaiak sorban írják a cikkeket arról, hogy az Amerikában élő afroamerikaiakat, tehát Afrikából származó, már több generáció óta ott élő amerikaiakat például a hypertónia vonatkozásában másképp kell kezelni, más a genetikai állományuk. A gyógyszergyártók rájöttek erre, hogy egyéni gyógyszerkutatásokat, egyénre irányuló gyógyszerkutatásokat kell folytatni.
Tehát ha ilyen tömegű a migráció, akkor arra is fel kell készülni, hogy a hagyományos betegségeket nem a klasszikus megközelítésben kell gyógyítani, hanem valami új módszert kell alkalmazni. És ha az ember ehhez hozzáveszi - és ez inkább csak a téma jelentőségét hangsúlyozná, hogy itt nemcsak betegségekről van szó, hanem itt más szocializációt hoznak, más kultúrát hoznak magukkal, nemrégen Németországban voltam, ahol hallottam egy ilyen vitát még a muszlimok fejkendővitája kapcsán, és kiállt egy fiatal muszlim nő, úgy megfenyegette a németeket, azt mondta, hogy csak ne támadják őket, mert "mi teleszüljük ezt a földet, majd meglátják, itt egészen más kultúra lesz, a németek megnézhetik magukat". Ennek van egy csomó olyan vonatkozása is, amelyik tulajdonképpen a hagyományos berendezkedést, kultúrát, szocializációt, gyakorlatot fogja alapvetően megváltoztatni.
Tehát inkább csak azért mondtam el ezt, mert nagyon fontosnak tartom, mivel most egészségügyi kérdésekről van szó, hogy valóban felkészítsük az egészségügyi szakembereket és az istenadta népet is arra, hogy itt egészen új kihívásoknak kell megfelelni, ami nem olyan borzasztó, csak tudnia kell róla, hogy itt új dolgok vannak, amelyek új megközelítést igényelnek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyul István következik.
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem azt, hogy elfogadták meghívásunkat, képviselőtársaim, elnök úr, alelnök urak, vendégeink, valamint professzor urak. Úgy gondolom, ahogy azt a meghíváskor is mondtam, hogy nagyon jó szakmai program vár ránk, és természetesen a délutáni kulturális programot is javaslom minden "idegennek", aki Pécsre jött vendégként.
A hozzászólásomra rátérve. Több évtizeddel ezelőtti emlékem van, amikor is valamikor régen, egy Boszniába járó bosnyák ember, Mekkában járt és ott himlőgyanú megbetegedése vetődött fel. Erre fel a déli határokon - és ebben személyesen részt vettem - himlőzárlatot rendeltek el, melynek során a Horvátországból - akkor még Jugoszláviából - érkező minden utasnak himlőoltásnak kellett adni, magyarnak is, idegennek egyaránt.
Már változott a világ, a himlő mint olyan, már nem világveszély, ma már megszűnt a himlő kötelező védőoltás is, de akkor is, azóta is hosszú távon működött a mohácsi kórházban egy fertőző osztály, amely karanténfeladatokat is ellátott, és nemcsak a szárazföldi, hanem a vízi forgalom miatt is, hiszen távoli vidékekről jöttek hozzánk hajósok, akik hozhattak bármiféle betegséget. Tehát odafigyelt a régi egészségügy is ezekre a problémákra.
A másik példám: tíz évvel ezelőtt egy rokonom Romániából jött át dolgozni, egy hiányszakmába jött dolgozni, és külön kellett bekísérnem Pécsre különböző egészségügyi vizsgálatok megtételére, ebben volt röntgenvizsgálat, bőrgyógyászati vizsgálat, laborvizsgálat, miegyéb, és ugyanott találkoztam egy egyetemre meghívott emberrel, aki a pécsi egyetemre előadónak került meghívásra, ugyanúgy egészségügyi vizsgálatnak vetették alá, ilyen előírások mellett. Ha arra gondolunk, hogy ahhoz képest, hogy most nagy közös schengeni határrá váltunk, valahol talán valamilyen módon egy visszafejlődés következett be, hiszen nem is lehet követni, most ha nyugatról jön hozzánk valaki, azt hiszem, egészségügyi előírások nélkül is alkalmazzák sok helyen, ha legális az alkalmazása, akkor az üzemorvosok még valamiféle szűrővizsgálatot tudnak csinálni, de azt hiszem, hogy ez túl kevés ahhoz, hogy egy TBC-t felderítsen bárki is. Ma már a kötelező mellkasszűrés is kiment a divatból, tehát ha egy új dolgozó belép egy üzembe, már ezt sem vizsgálják, nem beszélve a HIV-vizsgálatról.
Tehát azt hiszem, hogy az egészségügynek erre fel kellene készülnie. Ha pedig arra gondolok, hogy még úgy ahogy a hivatalos határátátkelőknél valamifajta szigorított, az eddiginél sokkal lényegesebb és hatékonyabb ellenőrzés történik, ezt tanúsítom, mert a lenti, az udvari határnak a viszonyait jól ismerem, ennek ellenére a zöldhatáron rendkívül sok olyan ember jöhet be, akit nem tudunk nyomon követni. Ezt az úgynevezett belső felderítés is nagyon nehezen fogja felderíteni, és azt nem tudom, hogy a menekülttáborokban, amelyek legálisan működnek, milyen egészségügyi előírások vannak, kötelezőek-e ezek, mert valahol azért ilyen szempontból úgy gondolom, hogy szigorítani kellene a feltételeket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Havas Szófia!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Én is rögtön az elején szeretném megköszönni professzor úr előadását, rendkívül gondolatébresztő volt. Közben nekem is számos ötletem támadt. Csak úgy végiggondolva: beszéltünk arról, hogy Schengen miatt nyugatról is, keletről is jönnek, de ahogy végiggondoltam, hogy az elmúlt évek, évtizedek alatt én például nem hallottam arról, hogy a kínaiak betegek lennének, vagy ne adj' isten akár meg is halnának... (Dr. Mikola István: És hol vannak eltemetve?)... igen, hol vannak eltemetve. A populációszámot csak becsülni lehet, hogy hány tízezres nagyságrendet ér el, az egészségi állapotukról pedig még csak a leghalványabb fogalmunk sincs. Ha végiggondoljuk, akkor azért a menekülttábor - ahogy Nyul István is mondta - egy zárt, viszonylag ellenőrzött hely, a kínai populációról például semmit nem tudunk, ami úgy gondolom, hogy elsősorban inkább hatósági feladat, hogy miért nem történik meg ellenőrzése, nem tudom, ugyanis nyilván keletről - ahogy professzor úr is említette - számos olyan, akár ismeretlen betegség tud bejönni, ami viszonylag hamar tud terjedni, főleg hogy köztünk élnek.
Másrészt nekem egy olyan javaslatom lenne, hogy valóban egyrészt jogszabályi szinten, a munkaegészségügyi vizsgálatokat szigorítani, tehát kötelezővé tenni, akár külföldi munkaerő alkalmazásánál is, tehát azért legyünk reálisak, emögé természetesen valamilyen forrást is kell rendelni. Ha belegondolunk, hogy azért ezeknek a vizsgálatoknak elég komoly költségei vannak, akár csak a kötelező mellkasröntgent tekintve vagy magának az üzemorvosi alkalmazásnak a díját. Tehát nem véletlen, hogy maguk a munkaadók is igyekeznek elkerülni azt, hogy leszűrjék vagy leszűressék a dolgozóikat ennek a költségei miatt. Tehát vagy forrást rendelni hozzá vagy ennek a költségét, ami most jelenleg jogszabályban rendezett, ezt kellene felülvizsgálni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több képviselői hozzászólás, akkor Ternák professzor úr!
DR. TERNÁK GÁBOR egyetemi tanár (Katasztrófa-orvostani és Oxyológiai Intézet): Én az infektológia területén dolgozom, Istvánnal régóta ismerjük egymást, és a probléma ugyanaz, mint ami 10-15 évvel ezelőtt volt. Sokszor elhangzott, hogy ezeknek a migrációban érintetteknek a zöme fertőző betegséget hordoz. A fertőző betegségekkel kapcsolatos tudásszintje az orvosoknak meredeken zuhan, nem beszélve arról, hogy különböző pénzügyi, gazdasági okok miatt a fertőző osztály nem kifizetődő. De bocsánat, a tűzoltóság az? Valamit el kell hárítani, fel kell ismerni, és amire már Szilárd professzor úr utalt, az országba bejönnek és kóvályognak olyan betegek, akiket nem kezelnek, és kérem, afrikai álomkóros eseteket fedeztünk fel, volt kettő Magyarországon, ami világszenzáció. Merő véletlenségből sikerült megtalálni, de Kalahazar nevű betegségünk is volt, nem beszélve arról, hogy volt olyan év itt Pécsett, hogy több maláriás beteget észleltünk az osztályon, mint májgyulladásos beteget.
Tehát ennek sem a rendszere, sem valamilyen koncepciója nincs, hogy hogyan lehetne ezt a tendenciát, hogy a tudásszint csökken, megállítani. Egy példát hadd mondjak. A Budapesti Orvostudományi Egyetemen máig nem önálló diszciplína a fertőző betegségek oktatása. Egyedül itt Pécsett külön tantárgyi dolog. Van kezdeményezés Debrecenben, de például a Szegeden az infektológiát elfogadva, a belgyógyászat és a gyermekgyógyászat, és kiváló kardiológusok beszélnek fertőző betegségekről, Budapesten is körülbelül így van. Mondjuk tudom azt, hogy a maláriát az oktatja, aki Afrikába jár vadászni. (Derültség.) Ez nagyon dicséretes dolog.
Ezekkel a történetekkel arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a probléma sokkal mélyebb, mint amiről most beszélünk, és a rohadás folyamatát nyomon lehet követni tíz éve. Most már az országban úgy állunk, hogy nem mindegyik megyében van olyan fertőző osztály, ahol ha a mostani generáció elmegy nyugdíjba vagy valami baleset éri, megszűnik az infektológiai betegellátás, nincs utánpótlás. Például ahol korábban dolgoztam, a szekszárdi kórházban, tíz éve nem lehet kettőnél többre emelni az orvoslétszámot, például Egerben, ahol meghalt a főorvos az infektológiai osztályon, nincs, aki elvállalja ezt a feladatot. Sorolnám még, csak a probléma súlyosságára szeretném felhívni a figyelmet.
A pécsi egyetem az egyetlen, amelyik felvállalta az országban a migráció oktatását és az infektológiát, itt létezik olyan tanszék, amelyik a nevében is hordozza azt a tevékenységet, amivel itt foglalkozni akarunk, és úgy vélem, hogy ez az a felismerés, ami született, hogy ez egy perspektivikus dolog és nem kihalásra ítélt, és ezer ága-boga van, amire Szilárd professzor úr is utalt. Úgy vélem, hogy ha itt nem történnek sürgős lépések, akkor valóban nagyon szomorú helyzet fog kialakulni, a nem felismert infektológiai esetek tekintetében.
ELNÖK: Köszönömszépen. Megkérdezem Szilárd professzor urat, hogy kíván-e reflektálni az elhangzottakra.
DR. SZILÁRD ISTVÁN címzetes egyetemi tanár, PTE ÁOK Klinika Infektológiai és Migráció-egészségügyi Tanszék, a Nemzetközi Migrációs Szervezet főtanácsosa: Nagyon köszönöm a hozzászólásokat, hiszen gyakorlatilag más-más aspektusból ugyanazt erősítették meg, amit én szándékoztam a bizottság elé egy rövid áttekintésben nyújtani. Köszönöm szépen még egyszer a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A következő javaslatot szeretném tenni. Érzékelve természetesen, hogy miközben meg vagyunk döbbenve, hogy ilyen helyzetek, olykor anekdotaszámba menő történetek előfordulnak itt, azért ez sajnos, nemcsak Magyarországon, szinte az Európai Unió valamennyi országában lehet ilyen példákat mondani. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a tanulságokra a mai konzultáció tanulságaira ennek a bizottságnak feladata felhívni a kormány figyelmét, elsősorban a külpolitikáért és az egészségpolitikáért felelős miniszter figyelmét és a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter figyelmét. Abban a tekintetben egyrészt, hogy a schengeni határövezethez való csatlakozással számolni kell - úgy, ahogy ezt itt is láttuk mind a legális, mind a szabályozatlan migráció növekedésével, és ebből az is következik a mi területünkön, döntően a közegészségügy területén, hogy speciális kihívásoknak kell megfelelni. Ezért azután a foglalkozás-egészségügyi vonzatokkal, a speciális szűrővizsgálatok iránti szükséglet növekedésével, az infektológiai szakma különböző gondjainak megoldásával, képzés, utánpótlás, stb., amiről itt beszéltünk, komolyan és rendszerszerűen foglalkozni kell. Azt gondolom, arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a Pécsi Tudományegyetemen elindult egy ilyen munka, tehát részben humánerőforrás-képzési, részben kutatási kapacitás megteremtésére tett az egyetem vezetése erőfeszítéseket, amelyeket értékelünk.
Azt hiszem, hogy érdemes azt is megfontolásra ajánlani a kormánynak, hogy miután - ahogy ez professzor úr előadásában is szerepelt - 2011-ben az Európai Unió magyar elnökséget kap, lehet azon gondolkodni, hogy egy lehetséges prioritásként jelenjen meg az egészség és a migráció összefüggései, pontosan azért, amit itt is láttunk, hogy az Unió keleti és délkeleti kapuján át érkező migráció egészségügyi gondjaival mi találkozunk. Úgyhogy érdemes lenne, ha a bizottság ajánlaná a kormánynak, hogy ennek megfelelő javaslatot terjesszen az Európai Bizottság felé.
Körülbelül ezeket a következtetéseket tudom levonni a mai konzultációból. Nem szavaztatnék róla, mert itt bólogatást látok. Ezért azt gondolom, hogy anélkül, hogy most egy formális határozatot hoznánk, megkeresem ebben az ügyben az érintett minisztereket. Azt gondolom, hogy ezzel ezt a napirendet lezárhatnánk, és nagyon köszönjük, hogy erre a tájékozódásra itt lehetőségünk volt.
Most az a helyzet, hogy fél 12 van. Tehát van lehetőségünk a szomszéd teremben néhány szendvics elfogyasztására. Közben kiderítjük, hogy hogyan tudunk elindulni az egyetemre. Kovács professzor úr jelentkezik, elmondaná a programot, hallgassuk meg még ezt a bizottsági ülés keretében.
DR. KOVÁCS L. GÁBOR egyetemi tanár, az Orvostudományi és Egészségtudományi Koordinációs Központ elnöke: Az egyetemi programra az lenne a javaslatom, ha ez elfogadható, hogy amikor az elnök úr kiadja az indulási parancsot...
ELNÖK: Amikor megállapodtunk.
DR. KOVÁCS L. GÁBOR egyetemi tanár, az Orvostudományi és Egészségtudományi Koordinációs Központ elnöke: Tehát akkor fél egykor elindulnánk, mi az egyetemi kocsival előremennénk, a 400 ágyas klinika mentőbejárójához érkeznénk, ott parkolóhelyeket foglaltunk. Felmennénk egyből a VII. emeletre, ott egy prezentációt kapnánk az uniós fejlesztésekről röviden, mindenki a kezébe is kapná az egyetem elképzeléseit az uniós fejlesztésről, a VII. emeleti teraszról meg is tudnánk mutatni mindent, és utána lemennénk a földszintre, ahol bemutatnánk a szűrőközpontot, és onnan át tudnánk sétálni a házelnök asszony és az elnök úr sajtótájékoztatójára.
ELNÖK: Jó. Tehát ez azt jelenti, hogy a bizottsági ülést most befejezzük. Lehetőség van arra, hogy mindenki az evés mellett relaxáljon, és akkor a ház elől 12.30 órakor indulnánk tovább, tehát egy óra múlva. Azzal, hogy azt kérem, hogy a pécsi egyetemi látogatás elején a csapatot az alelnök urak vezessék, mert nekem közben el kell szaladni a megnyitó rövid előadást megtartani a Népegészségügyi Tudományos Társaság ülésén, és akkor fél 2 után csatlakozni tudok. A busszal megyünk, és akik személyautóval jöttek, azok is majd követhetik a buszt, tehát ez megoldható. Tehát fél egykor indulás a parkolóból, és alelnök urakat kérem meg, hogy a csapatot irányítsák. (Dr. Mikola István: Ne aggódj, átvesszük az irányítást! - Derültség.)
Köszönöm szépen. Az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 34 perc)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezetők: Pavlánszky Éva