EB-14/2008.
(EB-71/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2008. április 29-én, kedden, 13 órakor
a Parlament főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása *
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszterjelölt bemutatkozása *
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszterjelölt válaszai az elhangzott kérdésekre *
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Czinege Imre (MSZP) megérkezéséig dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Vojnik Máriának (MSZP)
Dr. Kupper András (Fidesz) megérkezéséig dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) megérkezéséig dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszterjelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 02 perc. )
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, megjelent vendégeinket, a sajtó munkatársait. Az Egészségügyi bizottság ülését megnyitom. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
A napirend előtt tájékoztatom a bizottság tagjait, hogy jövő héten, május 7-én, szerdán a szokott helyen és időben tartunk ülést. Ennek napirendjén tárgysorozatba-vételek, illetőleg az ombudsmanok beszámolói szerepelnek, tehát május 7-én, a szerda délelőtti ülésen.
Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy napirend előtt van-e bejelentenivaló, tájékoztatnivaló. (Nincs jelzés.) Nincsen. Akkor az írásban kiküldött napirendi ajánlás szerint tennék javaslatot a bizottság munkájára. Megkérdezem, hogy ki támogatja a napirendi javaslatot, ki szavaz igennel? (Szavazás.) Köszönöm.
Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi javaslatot elfogadta.
Egyetlen napirendi pontunk van, miniszterjelölti meghallgatás.
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Tisztelt Bizottság! Házelnök asszony tájékoztatott arról, hogy miniszterelnök úr az alkotmány 33. § (4) bekezdésében foglaltak szerint javaslatot kíván tenni a köztársasági elnöknek dr. Székely Tamás úr egészségügyi miniszterré történő kinevezésére, ezért a bizottsági meghallgatás kezdeményezésére sor került. Képviselőtársaim miniszterjelölt úr - akit tisztelettel köszöntök - életrajzát megtalálják itt, az asztalokon kiosztva, és egy rövid összeállítást is néhány sajtóbeli megnyilvánulásáról. Az életrajz is rendelkezésre áll.
Tisztelt Bizottság! Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy miniszterelnök úr az egészségügyi tárcához ugyancsak a tegnapi napon kezdeményezte Vojnik Mária képviselőtársunk államtitkári kinevezését. Gratulálok, és jelzem, hogy ebből adódóan várhatóan ez a bizottsági ülés az, ahol mint bizottsági tag vesz részt, de bízunk benne, hogy a továbbiakban is számíthatunk az együttműködésére, és sokszor lesz a vendégünk.
Tisztelt Bizottság! Az ilyenkor szokott menetrendben haladnánk, tehát Székely Tamás miniszterjelölt úr bemutatkozását és expozéját követően kérdések feltételére nyílik majd mód. A kérdésekre összevontan válaszol miniszterjelölt úr, majd második körben véleményt lehet mondani, azt követően pedig szavazunk miniszterjelölt úr támogatásáról. Eszerint haladnánk, nincs tehát semmi változás ebben a tekintetben, ezért megadom a szót Székely Tamás miniszterjelölt úrnak.
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszterjelölt bemutatkozása
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Tisztelt Bizottság! Az életrajzomról nem szeretnék beszélni, egyrészt azért, mert a kiküldött anyag tartalmazza, másrészt pedig nagyon sok olyan ember ül itt a bizottságban, akihez több évtizedes kapcsolat fűz, nem akarnám az összeset felsorolni, de van olyan kolléga, akivel 1978-ban együtt mentőztem, van olyan kolléga, akivel 1979-ben az első munkahelyemen együtt dolgoztam, van olyan kolléga, aki amikor főigazgatónak neveztek ki a Balassa János Kórházba, akkor a mentorom volt, mert a korábbi főigazgató úr ezt kérte tőlem.
Nagyon sokszor jártam már ebben a bizottságban, többféle minőségben is, hiszen voltam OEP főosztályvezetőként és OEP főigazgató-helyettesként, főigazgatóként is, tehát én a személyes részletekről nem beszélnék.
Úgy gondolom, hogy az én jelölésem alapvetően a szakmai munkám miatt történt, és hozzátéve persze, hogy miniszternek lenni egy politikai kérdés is. Nyilvánvalóan megpróbálok szakmai felvetésekre szakmai válaszokat adni. Úgy gondolom, hogy az egészségügynek azt a rendkívül nagy átpolitizáltságát, ami itt az elmúlt időszakban volt, valamennyire csökkenteni kellene, mert ennek eredményeképpen úgy vélem, hogy az egészségügybe vetett bizalom csökkent, megingott, az orvosi, illetve az egészségügyi dolgozók szakmai presztízse csökkent, és szerintem ezt vissza kellene állítani. A betegnek bízni kell az orvosában, illetve a gyógyításban, hiszen korábban, amikor orvosként dolgoztam, személyes tapasztalatom is az volt, hogy azok a betegek, akik hittek a gyógyulásukban, illetve bíztak az orvosukban, azok sokkal inkább meggyógyultak, mint azok a betegek, akik mindezekben nem bíztak, illetve feladták.
A biztosítottaknak is meg kellene erősíteni a bizalmát, tudniuk kell, hogy a befizetett járulékért vagy a korábban befizetett járulékokért a szolidaritás elve alapján ellátást fog kapni, sőt minőségi ellátást fog kapni.
Az ellátásban résztvevőknek mindenképpen tudniuk kell, hogy ha ezt a szakmát választják, tehát akár orvos, akár szakdolgozó, akár gyógyszerész, akár valamilyen gyártó vagy akár valamilyen forgalmazó, akkor egy olyan szakmát választott, ami egy megfelelő megélhetést biztosít neki, magas a társadalmi presztízse akkor, ha megfelelő minőségű szolgáltatást nyújt, ha megfelelő terméket árul, illetve gyárt. Úgy gondolom, hogy ehhez sok minden egyéb mellett természetszerűleg kiszámíthatóság is kell, aminek többek között a jogszabályok időtállóságában is meg kell nyilvánulnia. Ehhez pontos, egyértelmű jogszabályok kellenek, ahhoz, hogy ezt meg lehessen fogalmazni, ahhoz mindenképpen a betegszervezetekkel, illetve az orvosi szakmai szervezetekkel való konzultáció ad lehetőséget.
Az egy másik kérdés, hogy a kihirdetett jogszabályoknak könnyen érthetőknek kell lenni, megfelelő türelmi időt kell biztosítani ahhoz, hogy fel lehessen készülniük rá, utána viszont a jogszabályok mindenkire vonatkoznak, ezeket a jogszabályokat be kell tartani.
Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a rendszernek finanszírozhatónak kell lennie. Úgy gondolom, hogy ha visszanézünk az elmúlt egy-két évre, akkor ennek a finanszírozásnak az alapelemeit megteremtettük, hiszen mind a jogviszony-ellenőrzéssel, mind pedig a biztonságos és gazdaságos gyógyszerellátásról szóló törvénnyel meg tudtuk oldani, hogy tavaly a bevételek nagysága, illetve a kiadások számíthatósága révén szufficitessé vált a kassza. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy azt a szufficitet, ami az egészségügyben keletkezik, tehát járulékbefizetésekből és/vagy adóbevételekből származik, és az egészségügyi ellátás céljaira tartalmazza ezt a költségvetés, azt mindenképpen az egészségügyön belül kell felhasználni.
Nagyon lényeges a népegészségügy kérdése. Nem ismételnék számokat, nagyon sokan elmondták már előttem is, hogy az Európai Unióban is, és más fejlett országokhoz képest is nálunk nagyon rosszak a népegészségügyi mutatók. Mindenképpen szeretnék a megelőzésre, az egészséges életmódra, tehát a népegészségügyre különös gondot fordítani, és a korábban már beindított népegészségügyi programokat mindenképpen folytatni szeretném, a Rákellenes Program, a Közös kincsünk a gyermek, a szív és érrendszeri, illetve a sürgősségi programok folytatását szeretném folytatni.
Úgy gondolom, hogy a társminisztériumokkal való kapcsolattartás mindenképpen kiemelten fontos. Gondolok itt arra, hogy például az Oktatási Minisztériummal az iskolaegészségügy és környéke, egészségnevelés kérdése, a Munkaügyi Minisztériummal a foglalkozás-egészségügyi kérdések, és természetesen a Pénzügyminisztériummal való kapcsolattartás során is szeretnénk elérni, hogy az Egészségügyi Minisztérium, illetve az E-Alap gazdálkodása közös eredményként, megfelelően történhessen.
Néhány elvi kérdésről szeretnék még beszélni. Számomra nagyon fontos és lényeges kérdés, hogy biztosítási alapon szervezett nemzeti kockázatközösség alapján működjön a rendszer. Nagyon lényeges a prevenció, a gyógyítás, a rehabilitáció egysége. Azt hiszem, itt a jelenlévők mindannyian tudják, hogy jelen pillanatban nagyon a gyógyítás irányába mozdult el a rendszer. Úgy gondolom, hogy megfelelő prevencióval, illetve a gyógyítottak megfelelő rehabilitálásával ezen mindenképpen javítani kellene.
Megfelelő szinten kell hogy az ellátások megtörténjenek, hiszen ez egy költséghatékony történet. A kiszámítható jogszabályi környezetet és jogszabálykövető magatartást gondolnám, hogy mindenképpen figyelembe kellene venni.
Egy befogadáspolitikát kellene kialakítani, hiszen gyógyszer, gyógyászati segédeszköz vonatkozásában van egy transzparencia-rendeletünk, ami úgy néz ki, hogy működik, jól működik. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kellene javítani rajta. Ezzel együtt az orvosi technológiák befogadása, ezzel együtt az egyes intézmények, intézményrendszerek vagy akár egyes feladatok és technológiák intézménybe történő befogadásának is úgy gondolom, meg kellene teremteni egy transzparens, átlátható formáját.
Minősített informatikai adatbázisokat szeretnék működtetni. Azt hiszem, minden jelenlévő előtt ismert, hogy számos adatbázisunk van, amelyek elvben ugyanarról kellene hogy szóljanak, de mégis az adatok között különbözőségek vannak. Úgy gondolom, hogy a szolgáltatókra háruló adminisztrációs terheket lehetőség szerint csökkenteni kellene, hogy az így fennmaradó idejüket a betegeik gyógyítására fordíthassák.
A rendszer fejlesztésében részt vevő összes érintett - gondolok itt az Egészségügyi Minisztérium, az önkormányzatok, biztosító, ÁNTSZ, szolgáltatók és így tovább - szerepének az újragondolása és formalizálása szükséges. És végül, de nem utolsósorban a Nemzeti Fejlesztési Tervben foglalt forráslehetőségek mihamarabbi és maximális kihasználását gondolnám.
Néhány gyakorlati gondolat, mert az eddigiek elvi kérdések voltak. A háziorvosi, illetve a járóbeteg-ellátás finanszírozásának stabilizációját mindenképpen meg kellene oldani. Örömmel jelenthetem be egyébként, hogy mielőtt ide jöttem, aláírtuk a megegyezést az Orvosi Kamarával, amiről a Kamara képviselői is és én is úgy gondolom, hogy ez az első lépés a háziorvosi ellátás stabilizációjának irányába.
A közeljövőben mindenképpen végig kellene gondolni a területi ellátási kötelezettség, a teljesítmény-volumenkorlátok és kapacitások kapcsolatát. Mindenképpen a humánerőforrás-kérdésről gondolkodnunk kell, hiszen ez az egyik leglényegesebb, nem véletlenül kezdtem ezzel, hogy a presztízst biztosítani kell. Úgy gondolom, hogy ha arra gondolunk, hogy egy orvos képzése körülbelül tíz év, egy szakdolgozó képzése körülbelül négy év, akkor úgy gondolom, hogy időben el kell kezdeni azt a munkát, aminek eredményeképpen azok az orvosok, akikre szükségünk van, akkor, amikor valóban szükség lesz rá, rendelkezésre álljanak.
A sürgősség kérdését mindenképpen rendezni kell, hiszen jelen pillanatban van mentőszolgálatunk, van háziorvosi ügyeleti ellátásunk, intézményben vannak intézményi ügyeletek, központi ügyeletek, ezt valamilyen úton-módon mindenképpen rendezni kell, és nem lehet elmenni a mellett a kérdéskör mellett sem, hogy ma nem minden súlyponti kórház rendelkezik sürgősségi fogadóhellyel.
A szakmai finanszírozási protokollokat mindenképpen tovább kell fejlesztenünk, és kialakítani, hogy ezek tényleg szakmai protokollok legyenek, evidenciákon alapuljanak és ezek képezzék a finanszírozási protokollok alapját. Átfogó díjparaméter-karbantartást kell folytatnunk, amit elkezdtünk már korábban is, szeretném, ha az év végére eljuthatnánk a végére.
Végül, de nem utolsósorban szeretném, ha egy ellenőrzésről szóló jogszabályt alkotnánk meg, ami lehet, hogy csak rendeleti szintű lenne, nem kell, hogy magas szintű jogszabály legyen, de egyrészt legyenek jogszabályba foglalva az ellenőrzendők feladatai, lehetőségei és esetleges rendezésének formái, és természetesen az ellenőrzőknek ugyanezek a lehetőségei legyenek meg.
Nagyon röviden körülbelül ennyit szerettem volna elmondani, és természetszerűleg várom a képviselő hölgyek és urak kérdéseit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr összefoglalóját. Kérem képviselőtársaimat, hogy tegyék fel kérdéseiket. Ki kíván kérdezni? Horváth Zsolt képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelettel köszöntöm miniszterjelölt urat. Négy egyszerű kérdést szeretnék feltenni. Az egyik kérdés arra vonatkozik, hogy egyetért-e úgy is, mint az OEP volt főigazgatója azzal, hogy 7 vagy esetleg több önálló gazdasági egységre szedjék szét a magyar egészségbiztosítást?
A második kérdésem az, hogy miniszterként elfogadhatónak tartja-e azt, hogy Bács-Kiskun megyében a térképet meghazudtolva sikerült a kiskunhalasi kórházból súlyponti kórházat csinálni, miközben Baja sokkal alkalmasabb lett volna erre a helyre. Esetleg tervezi-e ennek a felülvizsgálatát?
A harmadik kérdésem az, hogy azt a PET-CT-t, amit Gyurcsány Ferenc átadott Kecskeméten a Bács-Kiskun megyei kórházban, azt végre befogadja-e az Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozásra, vagy továbbra is egy ilyen szép nagy beruházás üresen fog ott állni?
A negyedik pedig az, hogy eddig minden miniszter megígérte, hogy a Bács-Kiskun megyei Kórház haemodynamikai laborját be fogják fogadni az Egészségbiztosítási Pénztárban, eddig egyik miniszter sem teljesítette. A kérdésem az, hogy az ön minisztersége alatt a Bács-Kiskun megyeiek hozzájuthatnak-e ehhez az egészségügyi ellátási formához? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is köszöntöm miniszterjelölt urat, nekem is néhány egyszerű kérdésem lenne. Meg szeretném kérdezni, hogy a gyógyszerellátás biztonsága érdekében a kis patikák finanszírozásában tervez-e valamit a minisztérium, ugyanis a legnagyobb gond jelenleg a vidéki patikák helyzete.
A másik a GYSE vonatkozásában egy átlátható befogadás szükségeltetne, illetve régi gondja a GYSE szakmának a GYSE-katalógus hiánya.
A harmadik kérdésem: függetlenül intézményektől és intézetektől, hogyan látja a pszichiátria helyzetét? És a kiegészítő biztosítások közül az ápolásbiztosítással kapcsolatosan mi a véleménye? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pesti képviselő úr, utána Havas képviselő asszony!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Én is köszöntöm miniszterjelölt urat. A kérdésem: a népszavazás után a 22 egészségbiztosítási pénztárból minden bizonnyal már csak 7 lesz, de mégis 22 vezérigazgatóval kötöttek szerződést 2010. március 11-ig. A kérdésem, hogy fenn kívánja-e tartani ezeket a szerződéseket, mikor szűnnének meg ezek?
A másik kérdésem: korábban az OPNI, illetve a Budai Gyermekkórház Kht. bezárása kapcsán az ombudsmani jelentés többször is kifogásolta az intézkedést, az elkövetkezendő időszakban óhajt-e figyelni az ombudsman jelentésére?
A harmadik kérdés pedig a Heim Pál Gyermekkórházzal kapcsolatos. Köztudomású, hogy Magyarország legnagyobb gyermekkórháza. Éppen egy adminisztrációs hiba folytán 400 TVK-t veszített. Kívánja-e ezt az elvesztett TVK-t visszaadni, hiszen az intézmény folyamatosan bukdácsol, folyamatosan csődbiztos vezeti, gyakorlatilag tarthatatlan ez az állapot. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Havas képviselő asszony következik, de a jegyzőkönyv elkészítését segítendő, megjegyezném, hogy már itt annyira rövidítésekben beszélünk, hogy TVK, teljesítmény-volumenkorlát, GYSE, gyógyászati segédeszköz, csak hogy egyszerű legyen, és valószínűleg az utódaink is előbb-utóbb el akarják majd olvasni.
Havas képviselő asszony!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Én is köszöntöm miniszterjelölt urat. Nekem egy rövid kérdésem lenne. Említette, hogy a sürgősségi ellátással is kívánnak foglalkozni, illetve a program folytatását. Én csak annyit kérdeznék, hogy hogyan kívánná továbbvinni a szállítás, illetve a mentés kérdését, mind pénzügyi, mind szakmai vonatkozásban, mivel ezen a területen azért merültek fel problémák az utóbbi időszakban, sok feszültség jelentkezett. Tehát hogy mit tudunk ebben a kérdésben tenni, vagy mit tervez miniszterjelölt úr? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Ágnes képviselő asszony!
DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszöntöm a miniszterelnökjelölt urat. (Derültség.), bocsánat, miniszterjelölt urat, én már megelőlegeztem. (Derültség.)
Az ellátórendszer finanszírozásának a megváltozása egy éve bevezetésre került, a kis kórházak helyzetén hogyan kíván változtatni? Csorna, Keszthely és sorolhatnám, nagyon nehéz helyzetbe kerültek ezek a kórházak az ellátórendszer strukturális változása következtében és a finanszírozás megváltozása miatt. Mit kíván tenni ezeknek a kórházaknak a továbbélése szempontjából?
A másik kérdésem az úgynevezett sürgősségi betegellátó osztályok létesülését hallom, hogy ön is a jövőben támogatja. A nagy kérdés ezzel kapcsolatosan a finanszírozásuk. Befogadásra kerülnek ezek az osztályok, de a finanszírozásukat hogyan kívánja megoldani?
A harmadik kérdésem az lenne, hogy a gyermekellátás területén jelentős visszafejlesztések következtek be az elmúlt évben. Hogyan kívánja biztonságossá tenni a koraszülöttellátást a finanszírozáson keresztül? Több alkalommal kérdeztem a miniszter asszonytól, hogy a TVK alóli mentesítésére gondol-e, hogyan kívánja biztonságossá tenni a koraszülöttmentés kérdését, a koraszülött-mentőszolgálat kérdését, azon kívül hogy a mentőszolgálatban biztosítanak valamifajta forrást, hogyan akarja a garanciális elemeket megteremteni?
Ezen kívül olvastam egy évvel ezelőtti nyilatkozatát, amelyben felveti ön, hogy a teljesítmény-volumenkorlát eltörlése helyett ön a jövőben egy területi ellátási kötelezettséget és progresszivitást is figyelembe vevő finanszírozási rendszerben gondolkodik. A kérdésem az lenne, hogy hogyan kívánja és mikortól kívánja ennek a TVK-rendszernek a felülvizsgálatát, illetve az ebben említett új rendszer bevezetését? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Nyul képviselő úr!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm miniszterjelölt urat, és az elmúlt héten bizottsági ülésen, mint az OEP főigazgatója, biztató tárgyalásokról számolt be a háziorvosok szakmai képviselőivel. Ott több programpontot láttunk. Alapvetően, ami a bizottság jó részét megfogta, az az, hogy egyfajta új filozófia jelent meg a háziorvosok finanszírozásában, megjelent jelentősen a teljesítmény, mint olyan, tehát a teljesítményre utaló pontok is bekerültek. Anélkül, hogy most pontos részleteket kérnék, és örömmel hallottam, hogy végre megállapodás is született, hogy valójában egy-két elemet el lehet-e ebből mondani, és a jövő évtől várható-e esetleg újabb módosítás? Kiemelten szeretnék választ kapni esetleg arra, hogy a gyermek-háziorvosok esetében hogyan történik ez? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm. Üdvözlöm miniszterjelölt urat. Néhány kérdésem lenne. A döntések előkészítésében a Magyar Orvosi Kamarát, a szakmai kollégiumokat, esetleg a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalt kívánja-e bevonni a későbbiekben, hiszen az előző időszakban ezek igencsak kívül maradtak a döntés-előkészítésben.
A következő: a sürgősségi ellátással, a mentőszolgálattal kapcsolatban. A kincstári biztosi jelentés, amely mostanában fejeződött be, azt tartalmazza, hogy a tárca alultervezte az Országos Mentőszolgálat pénzét. Mit kíván tenni miniszterjelölt úr ebben a dologban?
A tárca úgy tervezi, hogy öt év alatt a 90 százalékos 15 percen belüli kiérkezést elérik a mentőszolgálatnál. Kérdezem, hogy milyen tervei vannak miniszterjelölt úrnak ennek megvalósítására?
A következő: Molnár Lajos miniszter úr egy évvel ezelőtt írásbeli kérdésemre azt a választ adta, hogy a ruházatunk kérdése - a munkaruháról van szó - megoldódik. Azóta sem történt semmi. Mit tervez miniszterjelölt úr?
A következő: az ÁNTSZ funkciójában, illetve működésében megerősítésre vár. Kívánja-e miniszterjelölt úr megtenni? Tervez-e valamit az OPNI-val kapcsolatban?
Az alapellátás kérdésében sikerült elérnünk egy bizonyos fejlődést. Mi a távlati terv a kártyapénzt illetően, illetve a szervezet működését illetően?
Az utolsó kérdésem: a haemodynamikai laboroknál a TVK-t megszünteti-e? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Garai képviselő úr következik.
DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Elnök Úr! Köszönöm a szót. Horváth Zsolt képviselőtársamhoz szeretnék kapcsolódni, mint Bács-Kiskun megyei képviselő, és úgy gondolom, hogy parlamenti együttműködésünk az elmúlt években ebből a szempontból példaszerű volt, akár a kecskeméti PET-CT vagy a haemodynamikai laboratórium beindításával, finanszírozásával foglalkozó különböző parlamenti műfajú kísérleteinkre gondolok. Talán egy kicsit humorosan mondhatnám azt is, hogy már több cikluson átívelő ígérethalmazzal rendelkezünk a legkülönbözőbb szintű egészségügyi adminisztrációk részéről, és nagyon szépen kérjük - azt hiszem, fogalmazhatok többes számban is - az érintett betegek és potenciális betegek nevében is, hogy miniszterjelölt úr miniszterként majd legyen szíves segítségünkre lenni, és nyilvánvalóan azokat a szakmai potenciálokat, azokat a lehetőségeket és kívánalmakat, amelyeket számos szakmai fórum megerősített az elmúlt időszakban, kapcsolódóan a prevencióhoz, a népegészségügyi programokhoz, nyilvánvalóan a két legveszélyesebb betegségcsoporttal összefüggő diagnosztikai és terápiás beavatkozások kiterjesztéséhez, ezt legyen szíves, pártfogásába venni, amit azt gondolom, hogy előre is köszönünk, ha így lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Spiák képviselő asszony!
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ön 2007 júniusától a járóbeteg-szakellátás átalakításának miniszteri biztosa volt. A kérdéseim a járóbeteg-szakellátással kapcsolatosak.
A kórházi struktúra átalakítása után, azzal párhuzamosan az volt az ígéret, hogy a járóbeteg-szakellátók megerősítésre kerülnek, azonban ez a mai napig csak ígéret maradt. Milyen intézkedéseket, milyen változásokat tervez a járóbeteg-szakellátás területén, hogy ezek valóban megerősödjenek?
A vizitdíj eltörlése a járóbeteg-szakellátókat is hátrányosan érintette, örömmel hallottam, hogy az alapellátásban már sikerült megegyezni. Mit tervez a járóbeteg-szakellátás esetében a kompenzáció tekintetében, lát-e forrásokat, lehetőségeket, azon felül, hogy a taj-számok ellenőrzéséből valami csekélyke összeg befolyik majd?
A vizitdíj bevezetése miatt 2007-ben a járóbeteg-szakellátók nem tudták lehívni volumenkorlátig sem a teljesítményüket, és mintegy 1,5 milliárd forint maradt benn a kasszában. Lát-e rá lehetőséget, hogy ez a pénz visszakerüljön az intézményekhez?
Ön az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet miniszteri biztosa is volt, bár már képviselőtársaim feltették a kérdést, én is megismételném, hogy mit gondol, mi a véleménye az OPNI és az Országos Addiktológiai Intézet bezárásáról, és hogy az országos intézeteknek ön szerint van-e valami jelentőségük, szükségesek-e az országos intézetek?
Még egy rövid kérdés: tervezi-e bevonni a magántőkét az egészségügybe? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési képviselő asszony következik.
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Résztvevők! Egyszerű a kérdésem: azt kérdezném Székely Tamás úrtól, hogy lát-e reményt arra, hogy belátható időn belül az egészségügyben dolgozó orvosok és szakdolgozók helyzete azt a helyet foglalja el és nyeri el a társadalmi hierarchiában, amely általában a fejlett nyugati államokban őket megilleti? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Miniszterelnökjelölt Úr! (Derültség. - Dr. Mikola István: Most változás lesz!) Az az igazság, hogy ezek a nyelvbotlások jelentenek valamit. (Derültség, zaj.) Tehát azt szeretném megkérdezni, hogy az én vízióim szerint... (Általános zaj.) Megköszönném, ha csend lenne.
Az én vízióim szerint, és általában én azt tanultam, hogy mindent meghatároz egy tevékenységben egy embernek egy dologról, egy rendszerről kialakult koncepciója. Azt szeretném megkérdezni, hogy a zöld könyv által meghatározott reformkoncepcióba az ön koncepciója beilleszthető-e?
A második kérdésem az, hogy mi a véleménye az egészségbiztosítási törvényről. Vissza kell vonni? Módosítani kell? Mi a véleménye a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal által készített törvényről? Részt vesz-e a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal ülésein? Ugyanis véleményem szerint biztosan meghívást fog kapni erre.
A következő az, hogy mi lesz a kórházak nagy adósságállományával. Miskolcon a városi - hangsúlyozom: a városi, nem a megyei - kórháznak 1,1 milliárd forint adósságállománya volt, és ezt nem sikerült konszolidálni.
A következő kérdésem az, hogy változik-e a finanszírozási módszere a nagy értékű beavatkozásoknak vagy változatlan marad? És a legutolsó kérdésem az, hogy folytatódik-e a Közös kincsünk a gyermek program, és remélem, hogy miniszterjelölt úr valóra váltja azt a nyelvbotlást, amit az elmúlt időszakban itt kétszer is ejtettünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez nem minősül kérdésnek, inkább csak egy megjegyzésnek. Gyula Ferencné képviselő asszony!
GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Három olyan kérdést szeretnék feltenni, amely az esélyegyenlőség tárgykörében azt gondolom, hogy nagyon fontos. Én egy halmozottan hátrányos helyzetű kistérség képviselője vagyok, ezért talán megérti, hogy miért ezeket a kérdéseket teszem fel.
Szeretném megkérdezni, hogy az igen jelentős fejlesztési források felhasználását kívánja-e és hogyan kívánja esetleg gyorsítani miniszterjelölt úr?
A másik rövid kérdésem: térségemben is, de ismereteim szerint az egész országban súlyos gondokat jelent a tartósan be nem töltött praxisok léte, helyzete. (Zaj, közbeszólás: Van helyettesítés!) Igen, van helyettesítés, de korántsem azt az ellátást tudja nyújtani, mintha betöltött praxisról lenne szó. Ezen hogyan kíván esetleg segíteni, helyzetbe hozni ezeket a körzeteket?
A harmadik kérdésem pedig nagyon perifériálisnak tűnik, de mégis egyre több embert érint Magyarországon, és elég gyakran keresnek meg ezzel a kérdéssel, szóba jöhet-e valamilyen módon az egyre növekvő lisztérzékenységben szenvedők támogatása? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ha egy kérdéssel el lehetne intézni az egészet: túlélésre vagy építkezésre számít a működése alatt? Habitusát ismerve, feltehetően az utóbbira, de megvalósíthatónak tart-e bárminemű építkezést az egészségügyben a források fokozatos kivonása mellett, illetve milyen forrásbővítési lehetőséget lát, és itt kérem, ne az uniós pénzekre gondoljon, mert az a beruházásokra vonatkozik, itt működtetési gondok és feszültségek vannak.
Hogyan kívánja feloldani a népegészségügyi programban megfogalmazott szűrővizsgálatok és a volumenkorlát permanensen fennálló ellentmondásait? Mi lesz a sorsa a parlament előtt fekvő T/5395. számú törvényjavaslatnak, amely az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szól, és a korábbi egészségügyi kormányzat jó szokásának megfelelően, semmiféle lényegi egyeztetés a törvényjavaslat benyújtását nem előzte meg. Tervezi-e a kodifikáció újrakezdését?
Mi az elképzelése a 17/2007-es, úgynevezett korbácsrendelettel kapcsolatban, ami önmagában feloldhatatlan jogi paradoxonokat tartalmaz megítélésem szerint. A fenyegetettség állapota változatlanul fennáll, folyamatosan a tárca idáig a hatálybalépést tologatta, de úgy gondolom, hogy miután nyitottnak tűnik jelölt úr az érintettekkel történő tárgyalásra, talán az egész újragondolását kellene kezdeményezni.
Áprilisban a tárca közigazgatási egyeztetésre bocsátotta a 16/2006-os miniszteri rendeletet, az orvostechnikai eszközökről szólót, és információim szerint ennek során mind az ÁNTSZ, mind az OEP, mind a szakmai szervezetek - tulajdonképpen az egyszer használatos orvostechnikai eszközök újrafelhasználásáról szól a rendelet, csak akik a szám alapján nem tudták beazonosítani - egyet nem értésüket fejezték ki, és hihetetlenül nagy kockázatokat láttak a rendelet módosításában. Információim szerint néhány órával vagy néhány nappal ezelőtt miniszter asszony mégis aláírta - a tiltakozások ellenére - ezt a rendeletet. Jelölt úr nem gondolja-e, miután az OEP sem értett egyet a rendelettel, újragondolni ennek az egészét?
És akkor hadd lobbizzak én is, mint ahogy más is, ugyanis pont ma egy hónapja, mint OEP-főigazgató tett ígéretet a ceglédi kórház volumenrendezésével kapcsolatban. Ez a mai napig nem történt meg, igaz, hogy holnap lesz a határidő, de kétségeim vannak, illetve korábban itt az Egészségügyi bizottság ülésén a népegészségügyi program mammográfiás részét illetően elnök úr a jelenlévő államtitkár úrnak mintegy feladatul adta, hogy oldják meg a ceglédi mammográfia befogadását, már a szűrővizsgálatok tekintetében, és elnök úr nem tájékoztatott még erről minket, hogy erre választ kapott volna. Mi lesz ennek a sorsa, ha ilyet kérdezhetnék?
És a humán erőforrásról is szó volt, ijesztő mértékű az elvándorlás, középkáder szinten is. A statisztikai évkönyv 2006-os adatai szerint a humán-egészségügyben 2006-ban 107 ezer forint volt a nettó átlagjövedelem, jelölt úr a miniszterségének a végén hogyan tervezi, és a jogi környezetet figyelembe véve, mondjuk szűk két esztendőre gondolva, mennyi lesz az átlag nettókeresete az egészségügyi dolgozóknak, mit kíván ezen a területen is tenni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bár egy miniszteri meghallgatás nem feltétlenül a lobbizás terepe, de megjegyezném, hogy képviselő úrnak jogos a felvetése, ami a ceglédi mammográfiát illeti, valóban a népegészségügyi program tárgyalásakor erről szót ejtettünk, és azért nem adtam erről tájékoztatást, mert én magam sem kaptam még tájékoztatást ebben az ügyben.
Béki képviselő asszony!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelölt Úr! Itt már egy nagyon hosszú lista alakult ki kérdésekből, de én is szeretnék még hármat hozzátenni.
Az első szerintem a legfontosabb népegészségügyi problémára utal, az alkoholproblémára, tudniillik miben látja a tárca feladatát e tekintetben, különös tekintettel az Addiktológiai Intézet megszüntetésére?
A másik kérdés, a másik terület a pszichiátriai ellátásra vonatkozik, erre sok kérdés irányult, úgyhogy én csak a gyermekpszichiátria helyzetére vonatkozó kérdéssel szeretném kiegészíteni.
A harmadik kérdésem pedig, hogy időszerűnek tartja-e a magánszolgáltatók bevonását a tb-finanszírozásba?
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Heintz Tamás képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Elnök úr a meghallgatás elején azt mondta, hogy a szokott menetrend szerint. Igen, két év alatt így tavasztájt a harmadik egészségügyi minisztert van módunk meghallgatni, ami nem tesz jót a szakmának, és nem is tett jót a szakmának.
Az elmúlt két évről elmondható az, hogy egyfajta káoszfelszámolási kormánybiztosra lenne igazából szükség, ezt ön, mint miniszter, reméljük, hogy megteszi. A belépője rendkívül jó, és ezt köszönjük, hogy ebben közreműködött, hiszen a jövő héten lesz két hónapja, hogy az ország alapellátása, illetve az alapellátást végző orvosok és a betegek bizonytalanságban vannak, emlékszünk az ominózus mondatra: "A költségvetésnek nincs módjában, a kormánynak, a miniszterelnöknek pedig nincs szándékában pótolni a vizitdíjat." Engedje meg, hogy belépésként ezt a háziorvosok, illetve a betegek nevében megköszönjem önnek, rendkívül jó belépőt, entrée-t adott önnek a miniszterelnök úr, reméljük, hogy ez a bizalom a jövőben is épül tovább.
Miért is? Itt ül körünkben Kincses Gyula államtitkár úr, aki néhány hónappal ezelőtt rádiónyilatkozatban közölte és ön is utalt erre, hogy a gyógyító orvosok az alapellátásban 60-70 százalékban adminisztrálnak, a maradék 30 százalék időben gyógyítanak. Az első kérdésem tehát ez lenne, ez ellen mit kíván tenni, hogy valóban az alapellátásban gyógyítani tudjanak, és a definitív módon helyben ellátott beteg ne kerüljön abba a kórházba, amely már nincs, hiszen megszüntették. Tehát a kevesebb kórház miatt nyilván - és erről csak szóban esett szó az elmúlt két évben - az alapellátás, illetve a járóbeteg-ellátás fejlesztésére konkrétan milyen tervek vannak az ön fejében?
A káoszfelszámolás másik kérdése az, hogy a trezorokkal mi újság van? (Derültség.) Mikor kapnak újabb haladékot a kórházak, illetve hogyan áll ez a rendkívül épületes és okos ötlet, amelyet miniszter asszony távoztában a nyakunkba tett?
A következő kérdés: a múlt héten interpelláltam miniszter asszonyt, valóban be kívánják vezetni a 2 ezer forintos díjat azok számára, akik valamilyen oknál fogva beutaló nélkül érkeznek a szakrendelésre? Amikor bizonyítható az, hogy indokolt volt ez, aki kistelepülésen él, tudja, hogy nem Budapest az egész ország, és 30-20-15 kilométert kell menni egy beutalóért, és utána az ellenkező irányba a kórházba ugyanennyit. Tehát hogy ebben lesz-e valami változás, jelenleg 2 ezer forintos, úgymond büntető vizitdíjról hallunk, a vizitdíjat persze lehet felejteni, ez nyilván csak hasonlat.
Kérdezném, hogy a diplomás ápolónőkkel és egyáltalán a közszférával, azzal a közalkalmazotti szférával mi van, amely most az egészségügyben a legnagyobb bajban van, rendkívül kevesen akarnak elmenni ápolónőnek, úgymond középkádernek, csábítják őket külföldre, mi ebben a teendő, mert nagyon nagy a baj, ezt nyilván ön legalább úgy tudja, mint a többiek.
Kérdezném én is, Gyula Ferencné képviselő asszonyhoz csatlakozva, a lisztérzékenyekkel való bánásmód szükségességét, 100 ezer emberről van szó minimálisan, de inkább nagyobb ez a szám, és egyre nő. Két évvel ezelőtt kérdeztem, még Molnár miniszter urat erről a kérdésről, aki azt mondta, hogy ebben a kérdésben, tehát a lisztérzékenyeknek a szükséges élelmiszerek viszonylatában segíteni fog és ezt át fogják tenni valamilyen módon OEP-finanszírozott anyagnak. Ebben a kérdésben tavaly egyeztettünk direkt, nagyon helyesen szocialista képviselőtársammal, gyártókat kerestünk meg, a gyártók beadták az OEP-hez a megfelelő kérelmeket és el lettek utasítva. Tehát a labda ott pattog az önök térfelén, kérném, hogy ebben segítsen, nagyon sok embernek nagyon nagy szüksége lenne erre.
Végül az utolsó kérdésem: liberálisok nélkül hogyan képzeli a többséget? Tehát legkésőbb ősszel, illetve még karácsony előtt el kell fogadni azt a költségvetést, amely tartalmazza az egészségügynek a 2009-re szükséges költségvetését is. Tehát együttműködést vagy egyesével kötendő alkukat remél a liberálisokkal? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Juhászné Lévai Katalin képviselő asszony következik.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Miniszterjelölt úrtól szeretném megkérdezni azt, elsősorban a betegek oldaláról, hogy a betegjogi képviseleti szervezetekkel, illetve azokkal a problémákkal, amelyeket a betegek azért az ellátás során jeleznek és tapasztalnak, hogyan kívánja az ellenőrzést a rendszer egészében erősíteni, illetve milyen szerepet szán ennek a jövőben?
Egy nagyon fontos probléma a várólisták léte, ezzel kapcsolatosan milyen intézkedéseket tervez? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kupper képviselő úr!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! A mi ismeretségünk meglehetősen régi, még abból az időből származik, amikor ön a Vas utcai Kórházat igazgatta. Akkor rengeteget beszélgettünk a fővárosi kórházstruktúráról, és ezeket az akkori beszélgetéseket visszaidézve szeretném most megkérdezni az ön véleményét arról, hogy mit gondol ön a budapesti központi régióban lévő kórházak számáról, mit gondol ön azokról az elképzelésekről, amelyeket időről-időre a város egyes egészségpolitikusai megfogalmaznak, hogy egyes intézményeket integrálni kell, más ellátásformákat koncentrálni, tehát most kifejezetten külön kérdés vonatkozik az intézményintegrációra, és egy másik az ellátások koncentrációjára. Végül egy aktuális kérdést tennék fel, hogy mi a véleménye, illetve kívánja-e segíteni azt a folyamatot, amit a város úgy fogalmaz meg, hogy a kórházak gazdasági életét el akarja választani a gyógyító tevékenységtől, és az összes fővárosi kórház gazdálkodását központosítani kívánja?
Tehát arról szeretném megkérdezni, hogy egyetért-e ön ezzel a folyamattal, illetve hogy kívánja-e elősegíteni ilyen típusú gazdálkodási modell megvalósítását az országban másutt is? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy ki kíván még kérdést feltenni? Mikola alelnök úrnak adok szót.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Az elhangzott kérdésekben probléma, probléma, egymás hegyén-hátán, kaotikus a helyzet az egészségügyben. Tulajdonképpen egy rövid kérdéssel is elintézhetném az érdeklődő irányultságomat: akar még ezek után is miniszter lenni? (Derültség.) Még esetleg meggondolhatja, hiszen egy olyan helyzetbe lép be, ami azonnali, tűzoltó jellegű tevékenységet is igényel, ugyanakkor pedig valamiféle stratégiát is kellene végre alkotni, közép- és hosszú távú egészségpolitikai stratégiát. Nagyon nagy szükség lenne rá.
Nehéz időszakban vállalta a miniszterjelöltséget, Szkülla és Kharübdisz között hajózik, ezt a jegyzőkönyvnek mondom. Valóban nagyon keskeny az a rés, amin keresztül, mint kis mozgástérben majd tevékenykedni fog, és ezzel kapcsolatban a kérdésem az lenne, hogy történt-e valami előzetes egyeztetés, paktum - mondjuk így szokták ezt hívni - az egymással szemben álló hatalmi, kormányzati szándékok között, kijelölték-e önnek azt a mozgásteret, amelyben például az egészségbiztosításnak a minden oldalról felvetett problémáját, vagyis a nagy rendszer átalakításának kérdését kezelnie kell? Ön akkor lett az OEP főigazgatója, amikor már készen volt az az egészségbiztosítási átalakításra vonatkozó törvénytervezet, amelyik először egymással versengő biztosítókban, teljes privatizációban, majd pénztárakban, majd mindenféle irányított betegellátással kapcsolatos elképzelésekben látta a nagy rendszer átalakításának lehetőségét, de az ön főigazgatói szerepvállalása nagyrészt az egészségbiztosítás intézményének, az OEP-nek a feloszlatására vonatkozott. Önnek kellett volna az OEP-et felszámolni.
Kérdezem, hogy most hogyan látja ezt a kérdést? Akkor egy szerepet vállalt, nagyon nehéz szerepet, egy teljes egészségbiztosításirendszer-átalakításban az OEP, a jelenlegi intézmény elveszett volna. Megváltozott-e a véleménye ezzel kapcsolatban?
Többen felvetették, hogy ez a 22 kicsi indián, ezek a kis kinevezett pénztárigazgatók, nem is tudom, hol vannak ezek, hol az intézményük, egyáltalán nem is értjük ezt az egész folyamatot, ez most akkor hogyan lesz rendezve? Valóban hogyan akarja az egészségbiztosítás stratégiáját, jövőbeli stratégiáját megszabni, hiszen a kormány elé az előterjesztést az egészségügyi miniszternek kell készítenie, és ezt kell szignálnia, hogyan lesz ez az átalakítás, marad, ahogy az előbb mondta, a biztosítási alapon szerveződött nemzeti kockázatközösség, az egységes egészségbiztosítási rendszer, vagy akár területi, vagy regionális részvénytársaságként működő pénztárakra tagoljuk? Alapvető kérdések, a következő két év politikáját nagyban meg fogják szabni ezek a kérdések.
Minden oldalról felvetették, és nyilvánvaló, hogy a nép hangja is abba az irányba hallatszik, hogy a pszichiátriával, a pszichiátriai ellátással valamit kezdeni kell. Véget akar-e vetni annak a pszichoirtó hadviselésnek, amelyet bizonyos szekta folytat és az ahhoz társult, a politikában is társult erők folytatnak, amelynek révén lemészárolták az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, nemrégen bezárták az Addiktológiai Intézetet, ahol közel egymillió szenvedélybetegnek, döntően alkoholbetegnek... (Dr. Kökény Mihály felé fordulva:) Megvárom, míg elnök úr befejezi, mert látom, hogy már készíti a választ. (Derültség.) Én se szoktam beszélni, amikor ő beszél, de mindegy.
Tehát most megismétlem ezt a kérdést, mert nagyon fontosnak tartom: tehát annak a pszichoirtó hadviselésnek véget akar-e vetni, amelyik folyik, és amelynek révén lemészárolták az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, és bezárták a közel egymillió szenvedélybetegnek, döntően alkoholbetegeknek az ellátását irányító Országos Addiktológiai Intézetet, és jelezném, hogy a folyamat nem ért véget, most a gyermekpszichiátriai ellátást kérdőjelezik meg. Alapvetően fontos kérdés azt gondolom, hogy egy egészségügyi miniszter erre a választ nem kerülheti meg, már csak azért sem, mert alapvető népegészségügyi kérdésről van szó. Nagyon örülök, hogy említette, hogy a népegészségügyet, mint prioritást kívánja kezelni az egészségpolitikájában, mint stratégiai kérdést, az egymillió szenvedélybeteg ügye Magyarországon alapvető, súlyos népegészségügyi kérdés, az ezeknek a kezelésére szolgáló intézményrendszer megkurtítása, bezárása, lemészárlása különleges, fontos ügy, amelynek révén nemcsak népegészségügyi károk, hanem súlyos emberi jogi sérelmek is keletkeztek. Mit akar tenni ezeknek az orvoslására?
A következő rövid kérdésem: a forrásteremtés, a fund-raising terén mit akar tenni? Maradhat-e ez a konvergenciaprogram diktálta óriási mértékű elvonás az egészségügyben, amelynek révén eladósodik az intézményrendszer, és hovatovább dekompenzálódnak a nagy szolgáltató intézmények. Van-e elképzelése arra vonatkozóan, hogy a 2009. évi költségvetés előkészítésekor, ami nemsokára megkezdődik a parlament előtt, milyen munícióval, milyen erővel, az ágazat melletti kiállással kíván majd a kormányzaton belül érvényt szerezni az egészségügy súlyos forráshiányát orvosló szabályozásoknak? A legnagyobb gond a forráshiány ma is az egészségügyben.
Azt csak felvetem, mert tudom, hogy stratéga, hogy vannak-e elképzelései arra vonatkozóan, hogy az ágazat konszolidációs programját, ami 2002-ben asztalfiókban maradt, alig-alig kezdődött meg, elővegyük és közösen, az ellenzékkel együtt - ebben partnerek lennénk - gondolkodjunk azon, hogy hogyan lehet közgazdaságilag is értelmezhetővé tenni az egészségügy működtetését, vagyis végre azt a tőkehányadot, a tőkehasználatidíj-elszámolás, amortizáció, eszközvisszapótlás forrásfedezetét beépíteni a rendszerbe. Ehhez kapcsolódó nagy kérdés az, hogy mi lesz ezekkel az európai fejlesztési pénzekkel, hiszen ahol fejlesztünk, ott mindig működtetési többletköltségvonzat is jelentkezik. Fel van-e készülve a kormányzat, és van-e az Egészségügyi Minisztériumnak - vagy lesz-e, inkább így kérdezem - arra vonatkozó szakmai programja, hogy ezeket a fejlesztéseket a működtetési oldalon, tehát a járulékbevételekből származó oldalon, a pénzalap oldalán hogyan fogjuk kezelni, hogyan fogjuk ezeket befogadni?
Az utolsó kérdésem, hogy hogyan látja az Egészségügyi bizottság szerepét? Az eddigi tárca balkézről kezelte az Egészségügyi bizottságot, amelyiknek ellenőrző szerepe van, feladata van, azt mondom, hogy kötelessége van a kormányzat szerve, az Egészségügyi Minisztérium működése felett, miniszter asszony nem nagyon tisztelt meg bennünket a partnerséggel, a kérdéseinkre nem válaszolt, a parlamentben nem is emlékszem, hogy egyetlen felvetett kérdésünkre érdemi választ adott volna. Azt szeretném kérdezni, hogy számíthatunk-e arra, hogy itt alapvető változás lesz, az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának a szerepe végre úgy, ahogy a jogszabályok ezt előírják, lehetővé válik, fog-e ebben segíteni, kapunk-e érdemi tájékoztatókat, egyáltalán az együttműködést ezzel a nagyon fontos grémiummal fogja-e támogatni, segíteni, és érdemben ezt az ügyet kezelni fogja-e?
Végül még egy kérdés, hogy milyen gesztusokat kíván tenni az ellenzék felé? (Derültség.) Eddig úgy éreztük, hogy ki vagyunk rekesztve mindenféle döntés-előkészítésből, együttgondolkodásból, méltatlan helyzeteket értünk meg, a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal által elkészített törvénytervezetet még tárgysorozatba sem tudtuk vetetni. Tehát vannak-e elképzelései, bár most nem tudom már pontosan, hogy ki az ellenzék, vannak nagy kérdések a fejemben, de mondjuk a Fidesz-Magyar Polgári Szövetséggel, a Kereszténydemokrata Néppárttal, a nagy szövetséggel kapcsolatban az együttműködést hogyan képzeli el, esetleg van-e a tarsolyában valami? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Puskás képviselő úr jelentkezett ismételt kérdésre. Tessék, képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, bár alelnök úr úgy gondolom, hogy messzemenően nagy ívű kérdéssorával az én apró, rendszerre vonatkozó kérdéseimet elbagatellizálja, már az én szememben, de azért felteszem. Nyilvánvalóan sürgészember a sürgészetről beszél, a sürgősségi ellátás rendszeréről. Úgy gondolom, hogy pillanatnyilag van három stációja: az alapellátási ügyelet, a mentőszolgálat és a sürgősségi osztályok rendszere, ebből kettő működik: az alapellátási ügyelet és a mentőszolgálat. Ezeknek együttműködését preferálja-e miniszterjelölt úr, és a harmadik, a sürgősségi osztály hogyan kapcsolódik ebbe az ön fejében, illetve majd a jövőben? Elképzelhető-e, hogy egy országos hálózathoz, egy országos rendszerhez kapcsolja ezt az egészet? Gondolkodni lehetne rajta, hiszen miniszterjelölt úrnak az a nagy előnye megvan, hogy az Országos Mentőszolgálat működését nem kell neki megtanulni.
A másik nagyon pici kérdésem az lenne, hogy az egynapos sebészetet illetően azok az intézetek kapták a finanszírozás jelentős részét, amelyek fekvőbeteg-ellátást nem csinálnak, a fekvőbeteg-ellátó intézetek jelentős része képes ilyenre. Kérdezem, hogy kapnak-e finanszírozást a későbbiekben erre? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem szeretnék hibázni, körülnézek, nincs több kérdés. Mielőtt visszaadom a szót miniszterjelölt úrnak, hogy válaszoljon a sok-sok kérdésre, annyit szeretnék elmondani, hogy a 22 területi pénztárral kapcsolatos kérdések a Pénzügyminisztérium illetékességi körébe tartoznak. Egyébként tudjuk, hogy a hatályos 2008. évi I. törvény végrehajtását lényegében a kormány felfüggesztette. Itt folyik egy gondolkodás, nyilván miniszterjelölt úr, ha átveszi a hivatalát, ennek a részese lesz. Miniszterjelölt úr!
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszterjelölt válaszai az elhangzott kérdésekre
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszterjelölt: Először is szeretnék megköszönni minden feltett kérdést, mert az, hogy ilyen rengeteg kérdést tettek fel a képviselő hölgyek és urak, azt mutatja, hogy nagyon sok kérdést kell megoldani.
Én itt a válaszomban természetesen megpróbálok részben konkrétan egy-egy kérdésre, ami konkrét kérdést tartalmazott, részben, amelyek elvi kérdéseket tartalmaztak, azokra alkalmasint összevontan válaszolni. Elnézést kérek, ha nem tudok mindenkinek válaszolni, olyan értelemben, hogy úgy gondolom, hogy esetenként a válaszadás előtt gondolkodni kell. Vannak olyan területek, amelyekkel az eddigi munkám során nem találkoztam olyan mértékben, hogy olyan rálátásom lehessen, hogy most erre megalapozottan tudjak válaszolni, és azt semmiképpen sem szeretném, hogy most egy megalapozatlan válasszal esetleg olyat mondjak, amit a későbbiekben vissza kell vonni. Hozzá kell tennem, hogy úgy gondolom, az egy pozitív tulajdonság, ha az ember egy rossz döntés vagy egy rossz válasz után azt tudja mondani, hogy bocsánat, tévedtem, és másképp gondolom.
Akkor ezeket előrebocsátva, Horváth képviselő úr az OEP szétszedése, illetve 22 pénztár, 7 pénztár, gyakorlatilag ez a 2008. évi I. törvény további sorsáról szólna. Úgy gondolom, hogy a 2008. évi I. törvényt mindenképpen végig kell gondolni, többféle megoldás lehetséges arra vonatkozóan, hogy mi legyen a további sorsa. Ezt a döntést nyilvánvalóan minél hamarabb meg kellene hozni, és ez bizonyos fokig kapcsolódik ahhoz a kérdéskörhöz is, ami itt a 22 pénztár kinevezett igazgatójával kapcsolatos. Ezzel kapcsolatban mindenképpen szeretném elmondani, hogy nem 2010-ig van a szerződésük, és nem egymillió forint/hónap a javadalmazásuk, mint ahogy az korábban a sajtóban megjelent. Ezzel együtt ezt a kérdéskört mindenképpen sürgősen rendezni kellene.
Bács-Kiskun megye súlyponti kórházai, PET-CT befogadás, haemodynamika befogadás, és ebben a tárgykörben mások is tettek fel kérdéseket. Én az expozémban is mondtam, hogy a befogadást mindenképpen szabályozni kellene. Volt egyszer egy 50/2002-es kormányrendeletünk, ami nem azt mondom, hogy jó, de legalább szabályozta ezt a kérdéskört, aztán ez a jogszabály hatályon kívül helyeződött, és azóta igazából ezt a kérdéskört nem szabályozza semmi. Azért a befogadásokkal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy van az országnak olyan része, ahol elkészült egy haemodynamikai központ, elég nagy beruházás volt, nincsenek emberek, egy szomszédos városból, ami nem tudom, hogy pontosan kilométerben kifejezve mennyi, körülbelül mondjuk 60 kilométernyi távolságból járnak oda az emberek haemodynamikai vizsgálatokat végezni, amiről nekem az a véleményem, annak idején, amikor érsebészettel foglalkoztam, nekem azt mondták a tanáraim, hogy mindenhol csak olyan beavatkozást kellene végezni, aminek a szövődményeit is el tudják ott helyben látni. Tehát a befogadással kapcsolatban általában azt mondom - és akkor megint visszatérnék arra, hogy humánerőforrás-kérdés ez is, hiszen akkor, amikor úgy döntünk és megtervezzük azt, hogy valahová építünk valamilyen intézményt, akkor úgy gondolom, hogy ennek gondoskodni kell a humánerőforrás-részéről is. Konkrétan úgy gondolom, hogy ha megalkotjuk azt a jogi szabályozást, ami elrendezi a befogadás kérdését - és itt azért gondolok arra is, hogy az a megoldás, hogy valakik úgy gondolják, hogy nekik van pénzük, és akkor kell építeni valamiféle egészségügyi rendszert, azt felépítik, és akkor lobbiznak a befogadásért, azt például Franciaországban úgy kezelik, hogy aki nem rendelkezik előzetes befogadással, azt soha nem fogadják be a társadalombiztosítás rendszerébe. Nem mondom, hogy ez egy jó szabályozás és át kellene venni, de mindenesetre úgy gondolom, hogy mindenképpen egy átgondolt egészségpolitikai fejlesztésre van szükség.
Schvarcz képviselő úr a gyógyszerellátás biztonságával, a kis patikák finanszírozásával kapcsolatban kérdezett. Ezzel kapcsolatban a tárcának volt egy javaslata, most megmondom őszintén, nem tudom pontosan, hogy hol tart, egy olyan javaslat, ahol a generikus helyettesíthetőséget finanszírozta volna a finanszírozó Országos Egészségbiztosítási Pénztár, és így azt a kieső jövedelmet, és azt az elvet, amikor a patikus saját maga ellen kellene hogy dolgozzon, hiszen akkor, amikor egy olcsóbb gyógyszerrel helyettesíti egyébként az orvos által felírt gyógyszert, akkor önmaga ellen tevékenykedik, tehát létezik egy ilyen jogszabálytervezet, ezt nyilvánvalóan végig kell gondolni szakmailag, hogy milyen gyógyszerek vonatkozásában és hogyan lehetne ezt kezelni.
Ezen kívül érdekes módon a kis patikák jelentős része nem vette igénybe azt a szolidaritási díjból származó bevételi lehetőséget, amit egyébként az APEH-tól kell igényelni. Én ezt nem minősítem, csak tényként állapítanám meg.
A gyógyászati segédeszköz befogadás, gyógyászati segédeszköz katalógus vonatkozásában szeretném elmondani, hogy mindenképpen kell egy katalógust csinálnunk, méghozzá egy jó katalógust. Jelen pillanatban majd' 7 ezer gyógyászati segédeszköz van a listán, amelyek mondjuk abban különböznek egymástól, hogy mamma-exstirpatio utáni mellpótlás "A" mintájú csipkével, "B" mintájúval, és most ezt nem mondanám végig, 10-valahány vagy 20-valahány féle. Úgy gondolom, hogy a befogadási rendszer is, a finanszírozási rendszer is jóval egyszerűbb lehetne, ha azt mondanánk, hogy meghatározunk egy minőségi kritériumot, paramétert, aminek alapján azt mondjuk, hogy egy ilyen állapot utáni mellpótló eszköz, és akkor ez lenne a listán, egyszerűbb, áttekinthetőbb lenne az egész folyamat.
A pszichiátria kérdésével nagyon sokan foglalkoztak. Szeretném elmondani, hogy voltam az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézményben is miniszteri megbízott, ez 2004 környékén volt. 2004-ben folyó áron az épület állaga olyan volt, hogy több mint 10 milliárd forintba került volna a felújítása. Ennek megfelelően úgy gondolom, hogy ezt rentábilisan nem lehetett volna felújítani. Az egy másik kérdés - és ezt elmondtam egyébként egy rádióriportban is -, hogy azok a teamek, amelyek ott dolgoztak, rendkívül értékes teamek voltak. Ennek mindenképpen utána kell nézni. Én az OEP-ből nem tudom, nem láttam, hogy a teamekkel pontosan mi történt, úgy gondolom, hogy az a szakmai tudás, ami az OPNI-ban felhalmozódott, az nem egy helyhez kötött, hanem egy szakmai csoporthoz vagy szakmai csoportokhoz kötött tudás volt, ezt mindenképpen célszerű lenne összegyűjteni.
Ezzel kapcsolatban azért szeretném azt is elmondani, hogy az OPNI megszüntetése kapcsán végeztünk egy olyan felmérést, hogy hányan maradtak ellátás nélkül. Ellátás nélkül maradtnak azt a beteget tekintettük, aki az OPNI megszüntetése előtti másfél évben az OPNI-ban ellátásban volt, és ezt követően nem kapott gyógyszert és/vagy a járóbeteg-ellátásban, illetve a háziorvosi ellátásban nem jelent meg. Összesen 84 ilyen beteg van. Az OPNI-ban évente a járóbeteg-ellátásban részt vettek számát is figyelembe véve, több mint 10 ezer beteget láttak el, tehát úgy gondolom, hogy ez nem feltétlenül olyan szám önmagában. Az egy másik kérdés, hogy az OPNI megszüntetése kapcsán a fővárosi summa összesen pszichiátriai kapacitás hogyan változott. A pszichiátriai kapacitások egy része a Nyírő Gyula Kórházba, más részük a Dél-Pesti Kórházba, harmadik részük pedig a Semmelweis Egyetemre került átcsoportosításra.
Pesti képviselő úr kérdezte a 22 pénztárral történő szerződéskötést, fenntartjuk vagy nem tartjuk fenn. Úgy gondolom - ahogy elnök úr is mondta -, hogy egyrészt a Pénzügyminisztérium kötötte meg ezeket a szerződéseket, jelen állás szerint mindenképpen törekedni kellene arra, hogy azoknak az embereknek a jogviszonya - hogy így mondjam -, akik effektív munkát nem végeznek, az mindenképpen rendeződjön. Ezt nyilvánvalóan a Pénzügyminisztériummal, miután ők kötötték a szerződést, a velük való egyeztetés kapcsán lehet megoldani.
Szintén képviselő úr kérdezte az OPNI, illetve a Budai Gyermekkórház megszüntetése kapcsán az ombudsmani jelentésekre történő reflexiót, illetve odafigyelést. Úgy gondolom - amit mondtam az expozémban -, hogy mindenkivel szeretnék egyeztetni. Tehát úgy gondolom, hogy nem véletlenül találták ki azt az intézményt, amit úgy hívnak, hogy ombudsmani rendszer. Nyilvánvalóan kapcsolatban kell lenni, és ha figyelmeztetnek valamire, akkor meg kell fontolni azt, hogy mit mondott és miért mondta.
A Heim Pál Kórház 400 TVK-s visszaadása, erre személyes élményem van, Harmath főigazgató úrral nagyon sokszor egyeztettünk, nagyon sokszor elmondtam neki a lehetséges megoldást, félreértés ne essék, nem paktumról van szó, a fő problémát az okozza, hogy a Heim Pál Gyermekkórház gyermekgyógyászati ellátását ők valamiért belgyógyászati ellátásnak gondolják. Belgyógyászat jogcímen mi nem tudtunk területi ellátási kötelezettséget adni nekik, miután nincs területi ellátási kötelezettségük a belgyógyászat vonatkozásában, de az ágykapacitásuk csökkent, ezért elvontunk tőlük TVK-t, viszont nem adtunk vissza TVK-t.
Itt a megoldás az lenne, nemes egyszerűséggel, természetesen az ÁNTSZ-szel egyeztetve, hogy ezt a bizonyos belgyógyászati 1-es szakmakódot végre, most már ez több éves probléma egyébként, 5-ös gyermekgyógyászati szakmakódra változtatnák, és akkor a probléma megoldódna. Annyit kellene csinálni, hogy egyrészt ő az ÁNTSZ-nél egy ilyen irányú kezdeményezést tesz, és akkor az ÁNTSZ átvezeti ezt a megoldást.
Havas képviselő asszony kérdezi a sürgősséget, illetve hogy hogyan visszük tovább a mentés-betegszállítás témakörét, mit tervezünk. Szeretném azt megállapítani, bár egyhavi eredményünk van erre vonatkozólag, úgy tűnik, hogy a betegszállítás problematikája kezd megoldódni. Ez abból látszik, hogy azóta, amióta ketté lett választva a mentés és a betegszállítás, ezt követően a betegszállítási tevékenységek meredeken elkezdtek emelkedni. Ez arra utalt, hogy vagy a kapacitás elégtelen, vagy valamiféle nem feltétlenül pontos információ alapján történt a szétválasztás.
A legutolsó havi finanszírozás alapján a jelentett teljesítmények minimálisan csökkentek, ez arra utal, hogy lehet, hogy az a kapacitás, ami rendelkezésre áll, most már megfelelő. Hozzá kell tenni, hogy végeztünk egy olyan analízist, ami nem summa összesen betegszállító autó vonatkozásában nézte a kérdéskört, hanem különválasztottuk a fekvő betegszállító autókat és az ülő betegszállító autókat. Ebben azért az ország területén elég nagy egyenlőtlenségek vannak. Úgy gondolom, az egy jó megoldás vagy megközelítés lehetne, hogy külön-külön normatívát állapítanánk meg a kétféle autótípusra, és ebben az esetben ez a kérdéskör kezelhető lenne.
Molnár képviselő asszony kérdezte, hogy az ellátórendszer finanszírozását hogyan kívánjuk átalakítani, mi lesz Csornával, Keszthellyel, illetve a kis intézmények túlélése. Globálisan azt kell hogy mondjam az összes ilyen jellegű kérdésre, hogy végre az ez évi költségvetésben mind a minisztériumban, mind az OEP-nél rendelkezésre áll pénz egy kódkarbantartás elvégzésére. Annak a finanszírozásnak, ami jelen pillanatban folyik - hogy úgy mondjam -, ez a HBCS-finanszírozás, az egyik nagyon nagy problémája az, hogy utoljára 1999-ben volt kódkarbantartás. Nyilvánvalóan azok az értékek, azok az arányok, amelyek akkor meghatározásra kerültek, egyfelől önmagukban sem lehetnek igazak 9 év elteltével, másfelől azzal, hogy az alapdíj folyamatosan emelésre került, azzal ezek az arányok egyre inkább elveszítették a valóságtartalmukat. Úgy gondolom, hogy az év végére ezt a kérdéskört mindenképpen megoldjuk, már olyan értelemben, hogy lesz egy kódkarbantartás, ennek kapcsán most már definiálni lehet azt is - és ez elvben új minimumfeltételeket is jelent -, hogy milyen tevékenységeket, milyen beavatkozásokat, milyen progresszivitási szinten, hol, minimálisan hány darabot lehetne végezni, és ennek körében úgy gondolom, hogy ezeknek az intézményeknek is a helyére kerülhet a finanszírozása.
A SB finanszírozásával kapcsolatban mindenképpen azt gondolom, hogy kell hogy legyen egy olyan fix elem, ami azokat a fix költségeket fedezi, amivel az intézmény akkor is működik, ha éppen nincs egy tömeges katasztrófa, és természetesen kell hogy legyen egy olyan elem, ami az ellátott betegek számával, illetve a közvetlen betegellátási költségekre fedezetet nyújthat.
A gyermekellátás visszafejlesztésével kapcsolatban, illetve a koraszülöttellátással, úgy gondolom, hogy részben a koraszülöttellátás, gondolok itt a perinatális intenzív centrumokra, ezek mindenképpen centrumokban kell hogy történjenek, ebből egy egyenszilárd országos elérhetőséget kell kialakítani, és ehhez kell hozzáigazítani egy nagyon jó koraszülöttmentést. Akkor ennek kapcsán szeretném mondani azt is, hogy mindenképpen meg kell oldani azt a kérdéskört, amit az okoz, hogy számos szolgáltatónak van alvállalkozója vagy egy ilyen közvetett szerződése, és nagyon nagy problémát jelent, hogy az intézmény, amelyiknek nem jó a finanszírozása, nem adja oda azt a pénzt annak a szolgáltatónak, aki egyébként de facto elvégzi a szolgáltatást.
Erre egyébként nekünk lenne megoldásunk - most a "nekünk" alatt az OEP-t értettem vagy az OEP-nek volt megoldása -, hiszen a jelenleg hatályos egészségbiztosítási törvény értelmében a finanszírozási szerződésben foglalt összeget a szerződésbe foglaltakra kell felhasználni, és akkor ezzel a lendülettel mondhatta volna az OEP azt, hogy ez az intézmény, jelen esetben mondjuk például az Országos Mentőszolgálat, aminek a költségvetésébe be van tervezve a koraszülöttmentés, nem arra a célra használta a koraszülöttmentésre szolgáló pénzösszeget, ezért ezt visszavonja az OEP. Ettől persze a koraszülöttmentés nem kapta volna meg a pénzét, és az OMSZ is nagyobb gondba került volna.
Úgy gondolom, hogy ezt a kérdéskört mindenképpen rendezni kell, akkor, amikor az OEP a 2007. április 1-jei szerződéseket megkötötte, pontosan ezért tette bele a szerződésekbe azokat a kérdéseket, amelyek az alvállalkozókra vonatkoztak, de ezzel együtt ennek a kérdésnek a jogi szabályozása jelen pillanatban szerintem nem megfelelő.
Szintén képviselő asszony kérdezte a TVK eltörlését, illetve hogy hogyan gondoljuk, mint gondoljuk. Mindenképpen úgy gondolom - és ez egyébként a járóbeteg-ellátásra is vonatkozik, és ott is ugyanezt az elvet szeretném követni -, hogy mindenképpen a TVK-nak vagy a vásárolt szolgáltatásmennyiségnek az ellátandó terület nagyságához, a progresszivitásban betöltött helyhez és az ellátandó feladathoz kell igazodnia. Ennek megfelelően nyilvánvalóan ezt az egész kérdést szerintem generálisan újra kellene szabályozni.
Nyul képviselő úr a gyermek-háziorvosok, illetve a háziorvosi teljesítményfinanszírozás kérdéskörét vetette fel. Abban a megállapodásban, amit - mint ahogy már említettem - ma írtunk alá a Magyar Orvosi Kamarával, meghatároztuk, hogy a jövő év vonatkozásában számos megoldandó feladat van, ilyen egyébként a háziorvosok teljesítményarányos finanszírozása, amihez én mindenképpen többletforrást gondolok. Tehát nem arról szólna a történet, hogy az egyik háziorvos elveszi a másik háziorvostól a pénzt, és akkor ebben valamiféle boksz kezdődne. Mindenképpen a definitív ellátást szeretnénk honorálni. Számos kérdésben elvében megegyeztünk a kamarával, de azért számos kérdést nyilvánvalóan részletesen ki kell dolgozni, az elmúlt két hét, ami alatt ezt a tárgyalást folytattuk, ez nem volt elégséges ahhoz, hogy abszolút konkrét megoldást terjesszünk elő, de ezt mindenképpen 2009. január 1-jétől szeretnénk megoldani. Tehát úgy gondolom, hogy azért ehhez van még körülbelül nyolc hónapunk, hogy ezt tudjuk kezelni.
Puskás képviselő úr kérdezte, hogy kit kívánok bevonni a döntés-előkészítésbe. Azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen mindenkit, és ez egyben válasz lenne Mikola alelnök úr kérésére is. Nagyon-nagyon komoly partnernek, szövetségesnek gondolom az Egészségügyi bizottságot, és azt kell mondanom, hogy volt egyszer egy egészségügyi bizottsági ülés, amin emlékképeim szerint OEP-főigazgató-helyettesként vettem részt, ahol az Egészségügyi bizottság abszolút egységes volt egyébként. Ez az az időszak volt, amikor többek között arról döntött az az egészségügyi bizottság, hogy valamilyen úton-módon valami többletpénzt kellene vinni az egészségügybe.
Úgy gondolom, hogy az Egészségügyi bizottság minden tervem megvalósításához nagyon nagy támogatást tud nyújtani, ezért szeretnék erre támaszkodni, és kérem, hogy az Egészségügyi bizottság segítsen engem.
Természetszerűleg mindenféle szakmai szervezetet, betegszervezetet is meg fogok hallgatni, hiszen van egy jogalkotási törvény, amely "kötelező" egyeztetést ír elő a jogalkotó részére. Én ezt mindenképpen be kívánom tartani, már csak azért is, hiszen nekem is elvárásom - mint korábban mondtam - a jogkövető magatartás, úgy gondolom, hogy ez alól én sem lehetnék kivétel.
Arra vonatkozóan, hogy az Országos Mentőszolgálat költségvetése alul van-e tervezve vagy nincs, erre én most nem tudok válaszolni, tehát erre nem mondanék semmit. Nyilvánvalóan meg fogjuk vizsgálni, hogy tervezési szempontból történt-e valami probléma vagy nem. Ha valóban alultervezett, akkor végiggondoljuk, hogy milyen megoldási lehetőség van rá.
Elhangzott kérdésként, hogy az ország 90 százalékára 15 percen belüli kiérést, érkezést szeretne biztosítani a tárca. Úgy gondolom, hogy ezzel a kérdéssel mindenképpen foglalkozni kell, már csak azért is, hiszen hasonlóképpen egyébként az egyéb ellátó helyekhez és ellátási formákhoz is, jellemző módon ott a legrosszabb a hozzáférhetőség és a kiérkezési idő, ahol egyébként az összes egyéb ellátáshoz sem jó a hozzáférési idő. Ennek megfelelően ezeken a területeken azt kell mondanom, hogy a lakosság hátrányosabb helyzetben van egészségügyi szempontból is, és vélelmezem, hogy más szempontokból is. Ezt a kérdéskört mindenképpen meg kell oldani. Önmagában természetesen nem elégséges az, hogy a sürgősségi ellátást, illetve az OMSZ kiérkezési időt meg tudjuk oldani, úgy gondolom, hogy részben a betöltetlen háziorvosi praxisok kérdését, alkalmasint ugyanezen a területen, a járóbeteg-szakellátásban lévő, egyébként egyenlőtlenségeket és fehér területeket egyben kellene kezelni ezzel a kérdéssel. Egyetértek képviselő úrral abban, hogy az ÁNTSZ funkcióit meg kell erősíteni. Nagyon nagy szükség van az ÁNTSZ-re, már csak azért is, mert úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy minőségi szolgáltatást tudjunk nyújtani, ahhoz mindenképpen az kell, hogy legyen egy erős engedélyező ÁNTSZ-ünk, aki megvizsgálja, hogy az a feltételrendszer, amiben minőségi munkát lehet végezni, az adott vagy nem adott. Ha ezt úgy ítéli meg az ÁNTSZ, hogy adott, akkor értelemszerűen a pénztár majd finanszírozási szerződést fog kötni vele. Az egy másik kérdés, hogy abban az esetben viszont, hogy ha ezek a feltételek megszűnnek, tehát ezzel csak azt mondanám, hogy nem örök életre szól egy ilyen engedély, azt hiszem, mindenki előtt ismeretes például, hogy a pécsi egyetemről először elment 7 traumatológus, aztán elment a traumatológus professzor is. Most nem tudom megmondani, hogy megszűnt-e a működési engedélye, maradt-e ott annyi traumatológus, amivel a munkát korrektül el lehet végezni, de úgy gondolom, hogy az ÁNTSZ munkája nem egy statikus feladat, hanem az egy dinamikus feladat, aminek kapcsán egyfelől engedélyez, másfelől ellenőriz, és nyilvánvalóan ennek következményei kellenek hogy legyenek.
A kártyapénzt illetően azt kell mondanom, hogy nincsen tervben, mondhatnánk, hogy ennyivel vagy annyi százalékkal több vagy kevesebb. Nem abban gondolkodunk, már csak azért sem, mert van kártyapénz, van fix díj, tehát ez egy többelemű történet, ad abszurdum ha és amennyiben megkérdezzük a háziorvosokat, akkor lehet, hogy egy részük arra az álláspontra helyezkedik, hogy jó neki egy 150 forintos kártyapénz, de mondjuk a fix díj legyen félmillió forint. Tehát ebbe nyilván nem mennék bele, ahogy korábban mondtam: mindenképpen egy teljesítményarányos díjkomponens is bevezetésre kerülne a terveink szerint.
Garai képviselő úr kérdezte: PET-CT befogadás, diagnosztika és környéke, ahogy korábban már mondtam, a befogadást mindenképpen jogszabályban kell szabályozni, és akkor itt nemcsak a PET-CT-re gondolok, de például az úgynevezett HBCS*-k rendszere, szintén nincsen jelen pillanatban megoldva, hogy hogyan kerülhetne befogadásra, és számos olyan tevékenység befogadása és kezelése sincs megoldva, tehát például HBCS*-t kapott egy bizonyos intézet, mert ott volt egy nagy tudású orvos, aki szerzett valamilyen úton-módon egy ehhez szükséges eszközrendszert, mondjuk az orvos összeveszett az intézményi menedzsmenttel, elment máshová, maradt az eszköz ott, ahol van, ott megvan a HBCS* lehetősége, a doktor elment máshová, senki nem tudja használni a gépet, a doktornak nincs gépe, nem kapja meg az intézmény. Ahol ott maradt a történet, ott nem tudják használni, a betegek ellátatlanok, ezt mindenképpen kezelni kellene jogilag, úgy gondolom.
Spiák képviselő asszony a járóbeteg-szakellátás vonatkozásában kérdezte, hogy milyen javaslataink vannak. Egyrészt a járóbeteg-szakellátásban dolgozók képviselőivel abban egyeztünk meg, hogy a tavalyi költségvetéshez képest az ez évi költségvetés 8 milliárd forintos többletösszeget tartalmaz. Ezt ki kellene tudni használni. Nyilvánvalóan ebbe az irányba kell nekünk elmozdulni. A jelenlegi jogi szabályozást, kódkarbantartás, feltételrendszert, a járóbeteg-ellátásban elszámolható tevékenységeket, a csak a járóbeteg-ellátásban elszámolható tevékenységek listáját bővíteni kell, hogy végre megvalósuljon most már az az elképzelés, amit már elég sokszor mondtunk, de a valóságban ezzel ellentétes irányú volt, mert valahogy mindig a fekvőbeteg-ellátás felé mentek el a betegek. Nyilvánvalóan ez anyagi érdekeltségtől is függ, ezt az érdekeltségi rendszert nyilvánvalóan javítani kellene.
Az Országos Addiktológiai Intézet nem szűnt meg, jelentem, két részre oszlott, hogy úgy mondjam. Az egyik része átkerült az OSZMK-ba, ami az ÁNTSZ kezelésében van, ez a szakmai jellegű része, a másik része pedig az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben fog működni május 31-étől.
A magántőke bevonásával kapcsolatban nekem mindenképpen az a véleményem, hogy önmagában az, hogy magántőke vagy nem magántőke, ez sem pozitív, sem negatív. Egyfelől úgy gondolom, hogy az egészségbiztosítási törvényben jelen pillanatban is definiálva van, hogy szektorsemleges finanszírozás van. Vannak olyan szakterületek és ellátási formák, ahol valamiért az "állam" nem kíván részt venni. Ez lehet alkalmasint egész szakterület, lehet alkalmasint egyes területek finanszírozása. Úgy gondolom, hogy ha egy egyenlő hozzáférést próbálnánk elérni különféle ellátási formákban, akkor ha nem zárjuk ki a magántőke részvételét, akkor úgy gondolom, hogy ez mindenképpen pozitív. Hogy mire gondolok? A teljesség igénye nélkül: vannak olyan területek, ahol a járóbeteg-ellátásban nincs járóbeteg-szakrendelő, az önkormányzatoknak nincs pénzük ahhoz, hogy építsenek egy rendelőt. Ha jön valaki, aki azt mondja, hogy ő építene egy rendelőt és ellátná a betegeket, zárjuk ki? Szerintem nem kellene kizárni. Nyilvánvalóan azt a feltételrendszert végig kell gondolni - és akkor ez megint befogadáspolitika -, hogy hogyan, milyen feltételrendszerben és így tovább. Nyilvánvalóan ugyanolyan finanszírozást kell kapnia, mint egy államinak, ezzel együtt úgy gondolom, hogy nem tartanám Istentől elrugaszkodott dolognak azt, ha a magántőke bekerülne.
Perjési képviselő asszony az orvosok, szakdolgozók presztízsével, illetve a bérezéssel kapcsolatban kérdezett. Úgy gondolom, hogy azt mindenképpen meg kellene oldani, hogy visszaálljon a bizalom az egészségügy, az egészségügyi dolgozók irányába. Ne gondolja róluk senki azt, hogy lopnak, csalnak, hazudnak, paraszolvenciáért gyógyítanak, stb. Nyilvánvalóan, ha ezt sikerül visszaállítani egyrészt, másrészt ha sikerül egy kiszámítható életpályát felrajzolni számukra, akkor nyilvánvalóan, ha ehhez megfelelő finanszírozás is társul, akkor vissza fognak térni a szakmákba.
Nagy Kálmán képviselő úr kérdezte, hogy a zöld könyv koncepciójával milyen viszonyban vagyok, hogy úgy mondjam. Úgy gondolom, hogy folytonosságot kell vállalni a zöld könyvben. Ott le voltak írva bizonyos dolgok, bizonyos kérdések, amelyeknek egy része megvalósult, más része nem valósult meg. Úgy gondolom, hogy nem volt egy rossz anyag.
Az egészségbiztosítási törvényben foglaltak, tehát a 2008. évi I. törvény, erre vonatkozóan már válaszoltam, a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal ülésére eddig engem nem hívott senki, ha majd meghívnak, akkor elgondolkodom, hogy mit fogok tenni ez ügyben.
A kórházi adósságállomány nagysága, a miskolci kórház 1,1 milliárd forintja. Nem feltétlenül gondolkodnék konszolidációban. Minden egyes intézmény eladósodása más-más okból adódik. Nem szeretnék visszaélni bizalmas információkkal, pont a miskolci kórház vonatkozásában, de úgy gondolom, hogy egy-két kérdést szeretnék megvizsgálni, mert nem biztos, hogy az összes szerződés, ami a miskolci kórház által köttetett meg, a kórház szempontjából előnyös. Hogy ez mondjuk az 1,1 milliárdhoz hozzájárult vagy nem járult hozzá, értelemszerűen nem tudok erre vonatkozólag nyilatkozni, mint ahogy a - hogy úgy mondjam - bizalmas információk valóságtartalmáról sem tudok nyilatkozni, de a felvetés igen érdekes volt, és szeretném ezt a kérdéskört megvizsgálni.
Ezzel együtt egyébként az intézményi kör eladósodottsága, konszolidációja tárgykörben változatlanul azt mondom, hogy jelen pillanatban egy duális finanszírozás van. Ebben a fenntartóknak kellene bizonyos beruházási tevékenységeket végezni, OEP-pénzből, elvileg a működés finanszírozható, és többek között erre céloztam akkor, amikor azt mondtam, hogy a társminisztériumokkal megpróbálunk egy másmilyen jellegű kapcsolatot kiépíteni, hiszen a zömében önkormányzati intézmények fenntartói az önkormányzatok, és nyilvánvalóan az Önkormányzati Minisztériummal ebben a kérdéskörben úgy gondolom, hogy mindenképpen megegyezés szükséges.
Arra a kérdésre, hogy változik-e a nagy értékű eszközök finanszírozása, úgy gondolom, hogy most még korai lenne válaszolni. Elvben, ha igaz az, hogy egy tényleges költségelszámoláson alapuló finanszírozás, és ez azért számos területen megvalósult már, hiszen a teljesség igénye nélkül például csontvelő-transzplantációban volt felmérés a költségigényekre vonatkozóan, végül is voltak olyan közbeszerzései az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, részben szívbillentyűk vonatkozásában, részben oxigenátorok vonatkozásában, ahol de facto a tényleges költségigényt megfinanszírozta a Pénztár, úgy gondolom, hogy ezen nem feltétlenül kell változtatni. Lehet, hogy a dolognak egy-egy eleme vagy egy-egy tevékenységi kör vagy egy-egy eszköz finanszírozása nem megfelelő, de szerintem globálisan a rendszer nem rossz.
Igen folytatódni fog a Közös kincsünk a gyermek mindenképpen, mert azt hiszem, hogy nem az én zsenimből ered az, hogy a mi jövőnk a gyerek, úgyhogy értelemszerűen ennek folytatódnia kell.
Gyula képviselő asszonynak a fejlesztési források felhasználásának gyorsításával kapcsolatban. Nagyon lényeges kérdés a fejlesztéspolitika, az én információim szerint a TIOP-os pályázatok döntő többsége ki van írva, beadásra került, az értékelést meg kell gyorsítani. Nyilvánvalóan nem ismerhetem az összes pályázatot, de nagyon-nagyon remélem, hogy mindegyik úgy volt kiírva, hogy a humánerőforrás-igénnyel is számolt. Tehát akkor, amikor az értékelés történik, akkor nagyon remélem, hogy az értékelők végiggondolják azt is, hogy lesz-e ott olyan ember, aki munkát végezzen, mert sok pénzünk van, de annyi pénzünk nincsen, hogy megengedhessük magunknak, hogy felépítsünk valamiféle intézményt, ahová egyfelől nem megy orvos és szakdolgozó gyógyítani, és ennek megfelelelően beteg sem megy. Tehát ezt nyilvánvalóan a döntéseknél figyelembe kell venni. Úgy tudom, hogy a pólusprogramok szintén ki vannak írva, itt a beadás hamarosan várható, az SBO-k vonatkozásában a pályázat, az onkológia vonatkozásában a pályázat valamikor az év második felére várható.
Ezzel együtt úgy gondolom, hogy bár gyorsítani kell a fejlesztési források felhasználását, ezt nyilvánvalóan nem kellene ész nélküli pénzszórásban, tehát szakmai elképzelés, fejlesztéspolitika, és ezt így összehangoltan lehetne mindenképpen megoldani.
A lisztérzékenység vonatkozásában a gluténmentes tápszerek támogatása azért nem megoldott jelen pillanatban, mert törvényi szintű szabályozás van érvényben, amikor is az Ebtv. úgy rendelkezik, hogy a gluténmentes étrend nem minősül különleges igényt kielégítő tápszernek, nyilvánvalóan itt egy törvényi módosításra lenne szükség ahhoz, hogy ez kezelhető legyen.
Egyébként a keményítőt támogatjuk, mint a gyógyszer-alapanyagot, 50 százalékban támogatjuk, illetve létezik egy EÜ 100 ponton támogatott része. Az élelmiszerek támogatását nagyon nehéz lenne megoldani, mert egyrészt nyilvánvalóan ellenőrzési kérdések, de úgy gondolom, hogy nem ígérném meg, mert mások már megígérték, és én inkább kevesebbet ígérek, és akkor azt viszont teljesítem, utánanézünk, hogy lehet-e valamilyen megoldást találni erre, hiszen viszonylag egy nagy, széles betegcsoportot érint a kérdéskör.
Csáky képviselő úr vetette fel, hogy túlélés vagy építkezés. Én építkezni jobban szeretek, mint túlélni, bár túlélni sem rossz. (Derültség.) De a viccet félretéve, én építkezni szeretnék. Tehát arra gondolok, hogy szeretném, ha működne ez az egészségügy, és ezt halálkomolyan gondolom. Miután úgy gondolom, hogy az összes itt jelenlévő ember azt szeretné, hogy ha működne az egészségügy, úgy gondolom, hogy ebben mindenki segíteni is fog nekem.
Hogy a források kivonásra kerülnek-e vagy nem, erre azért nehéz bármit is mondani, mert eszeveszett számháború folyik ebben a témakörben, ennyivel csökkent az E-Alap és így tovább. Akkor, amikor arról beszélünk, hogy forráskivonás történt vagy nem történt, meg kell nézni, hogy feladatátrendeződés történt vagy nem történt. Nominálértéken például az E-Alap tavalyhoz képest mintegy 200 milliárd forinttal csökkent, ezt lehet úgy is aposztrofálni, hogy 200 milliárd forráskivonás történt. Ha azt mondjuk, hogy egyébként a feladat átkerült a rokkantnyugdíjjal együtt a nyugdíjellátáshoz, és egyébként ott a kiadási főösszeg 200 milliárddal megnőtt, akkor nem mondanám, hogy ez forráskivonás volt.
Ezzel együtt mindenképpen egyetértek azzal, hogy a forrásbővülés helyét mindenképpen meg kell találni. Ennek az egyik lehetséges módja mindenképpen a járulékfizetők számának növekedése. Erre vonatkozóan az előző ülésen, amikor azt a bizonyos járó-, illetve alapellátási anyagot tárgyaltuk, ott talán említettem is, hogy körülbelül 120 ezerrel több járulékfizetőnk van most, mint nagyjából egy évvel ezelőtt. Tehát mindenképpen úgy gondolom, hogy a forrásbővülés lenne az az irány, amerre el kellene mennünk.
A szűrővizsgálatokat - ahogy mondtam - támogatjuk, és megteremtjük azt is, hogy a szűrővizsgálatok kapcsán kiszűrt betegek ellátására is legyen fedezet mindenképpen, hiszen ha akarom, akkor erre azt mondom, hogy ez egy olyan beruházás, ami a jövőnkbe való beruházás, hiszen ha meggyógyítjuk ezeket az embereket idejekorán, akiket kiszűrtünk, akkor csökkenni fog a halálozás, csökkenni fog a súlyosabb betegek száma, a szövődmények száma, és ezzel tulajdonképpen spóroltunk is.
A T/5395. számú törvényt, amit azt hiszem, salátatörvényként aposztrofálhatunk, úgy gondolom, hogy azt jelen pillanatban visszavonnánk a közigazgatási egyeztetésről, végignéznénk, ha vannak olyan elemek benne, amelyek nagyon szükségesek, hogy most odakerüljenek, akkor nyilvánvalóan azok a részek megmaradhatnak, de ezt mindenképpen végig kellene gondolnunk.
A korbácsrendeletnek nevezett jogszabály-tervezettel kapcsolatban mindenképpen úgy gondolom, hogy ezt is végig kell gondolni, már csak azért is, mert az egy dolog, hogy technikailag mit tud megcsinálni az OEP-informatika, mit nem tud megcsinálni. Azt a részét elég nehéz kezelni, hogy a betegnek joga és lehetősége van arra, hogy drágább gyógyszert válasszon, ezt alkalmasint alá is írhatja, és akkor innentől kezdve a probléma automatikus kezelése nem megoldott. Úgy gondolom, hogy az OEP apparátusa nem képes arra, hogy minden egyes vénynél, ahol felvetődik, hogy nem a legköltséghatékonyabb gyógyszer felírása történt, kimenjen, és akkor grafológusként megállapítsa, hogy Kovács bácsi, aki ezt aláírta, az az aláírás egyébként tényleg Kovács bácsitól származik-e. Tehát van technikai jellegű probléma is vele, és úgy gondolom, hogy a szakmai részét is felül kell vizsgálnunk.
Az orvostechnikai eszközök resterilizálásáról szóló jogszabályt mindenképpen meg kellett hozni, ugyanis annyi történt, hogy mindenki resterilizálta az eszközöket, és nem volt semmiféle szabályozás erre vonatkozólag, mert az nem volt elégséges szabályozás, hogy a gyártó feltüntette az adott terméken azt, hogy nem javasolja a sterilizálását. Nekem ebben a témában van egy nagyon-nagyon régi élményem, annak idején érsebészként egy embolectomia kapcsán beszakadt a Fogarthy-katéter ballonja, és akkor amputációvá fajult a dolog, tehát úgy gondolom, hogy ez nagyon-nagyon komoly kérdéskör. Úgy gondolom, hogy ezt a témát mindenképpen szabályozni kellett, ezért született ez a bizonyos jogszabály.
A ceglédi kórház TVK-ja vonatkozásában, a mammográfia vonatkozásában most hadd ne mondjak semmit, lehet, hogy OEP-főigazgatóként nekem is van saram benne, be is vállalhatnám, meg kell nézni, hogy a processzus, legalábbis már az a processzus, ami a ceglédi és a kerepestarcsai kórház közötti feladatátadás, -átvétel, megállapodás, ÁNTSZ működési engedély módosítás, OEP-hez való beadás, TVK-átalakításból éppenséggel a történet hol áll.
A humán erőforrás vonatkozásában a nettó bérköltség 107 ezer forint jelen pillanatban. Hogy mit szeretnék elérni? Ennél jóval többet, érezhetően többet. Most mondhatnám, hogy 10 százalékos emelés, 20 százalékos emelés, én azt mondom, hogy érezhetően többet.
Béki képviselő asszony kérdezte, hogy hogyan gondolnám, mi a tárca feladata az addiktológiai betegellátásban. Úgy gondolom, hogy egy valóban nagyon-nagyon lényeges kérdéskör ez az addiktológiai ellátás, ahogy Mikola képviselő úr is mondta, körülbelül egymillió szenvedélybeteg van jelenleg Magyarországon, ezeknek a kérdését mindenképpen megnyugtató módon meg kell oldani, hozzátéve persze, hogy az Országos Addiktológiai Intézet, ahogy korábban már említettem, nem szűnik meg.
A gyermekpszichiátriát megmondom egészen pontosan, nincs arra vonatkozóan információm, hogy valamiféle atrocitás érte volna az elmúlt időszakban, ennek nyilván utána fogunk nézni, és ha bármi olyan történt, ami a betegek ellátását érdemben befolyásolhatta, akkor nyilvánvalóan megtennénk azokat a lépéseket, amivel ezt kompenzálni lehet.
Heintz képviselő úr kérdezte, hogy hogyan tudjuk a definitív ellátást biztosítani, illetve a járó- és alapellátásban milyen fejlesztésre gondolunk. Ezt nagyjából, legalábbis elvek szintjén az előző egészségügyi bizottsági ülésen bemutattuk. Tehát végül is arra gondolok, hogy a több szakvizsgával rendelkező kollégák megkapnák azt a lehetőséget, hogy a szakvizsgájuknak megfelelő tevékenységeket elvégezhessék. Nyilvánvalóan nem támogatnám azt a megoldást, amikor tételesen jelentenék, mert akkor egy idő után eljutnánk oda, ahogy a járóbeteg-ellátásban is, hogy a teljesítményeket pörgetik.
Nyilvánvalóan meg kellene vizsgálni emellett, hogy akár diagnosztikára, akár laboratóriumra milyenek a továbbküldési arányok, hozzátéve természetesen, hogy ezt azért nagyon jól meg kell fontolni, mert abban a pillanatban, ha ez egy érdekeltségi szempont lehet, akkor lehet, hogy a beteget nem küldik tovább, és ez nem feltétlenül egy kívánatos szempont, hiszen adott esetben a betegek egészségét lehetne veszélyeztetni. Tehát ezért nagyon óvatosan kellene ezzel a kérdéssel foglalkozni.
Úgy emlékszem, hogy a széfrendelet problematika megoldódott, tehát úgy emlékszem, hogy a minimumfeltételek módosultak, de hadd ne mondjak erre konkrétumot, utána fogok nézni és képviselő urat erről mindenképpen informálom.
A beutaló nélküli 2 ezer forint, ezzel kapcsolatban elmondanám, hogy ez nem egy büntetés és ez nem pótlólagos vizitdíj. Van egy 284/1999-es rendelet, amely gyakorlatilag egy kilencéves rendelet, abban volt ez a rendelkezés. Ezt helyezte hatályon kívül a vizitdíjról szóló rendelkezés, és elvben ez a helyzet állt vissza azzal, hogy a vizitdíj hatályon kívül helyeződött. Teljesen egyetértek azzal, hogy csak azért kórházi beutalót szerezni és autózni 20 kilométert, hogy a beteg ne legyen szankcionálva, ezért semmiképpen sem kell, de azért úgy gondolom, hogy a háziorvosát mindenki meg tudja látogatni, a háziorvostól azt várjuk, hogy a kapuőr szerepének tegyen eleget. Természetszerűleg vannak olyan ellátások, amelyek nem beutalókötelesek, tehát erre nyilvánvalóan nem vonatkozik. Egyebekben ez a jogszabály rendelkezik arról is, tehát nemcsak arról, hogy beutaló nélkül, hanem nem a beutalásnak megfelelő helyre, és akkor itt gondolhatunk arra, hogy ha a háziorvos úgy ítélte meg, hogy a progresszivitási szintnek megfelelő kisvárosi kórházba menjen el a beteg, oda adta ki a beutalót, és akkor ő elment mondjuk az országos intézetbe, ami specialitás. Tehát úgy gondolom, hogy ebben a kontextusban kellene ezt a kérdéskört megvizsgálni.
A diplomás ápoló, ez egy új vagy egy viszonylag új kategória a magyar ápolási rendszerben. Mindenképpen úgy gondolom, hogy ez alkalmasint bizonyos területeken lehetőséget nyújthat bizonyos orvosi tevékenység kiváltására. Nyilvánvalóan ehhez részben az adott területnek az orvosi tevékenységeit, illetve a diplomás ápoló által végzett tevékenységeket kell felülvizsgálni.
A lisztérzékenységről már szóltam korábban. Arra vonatkozólag, hogy a liberálisok nélkül hogyan képzeljük az együttműködést, azt elmondtam, én szeretnék egyeztetni bizottságon belül is, illetve a szakmai szervezetekkel egyaránt.
Juhászné Lévai Katalin a betegjogi képviselet, ellenőrzés, illetve várólista témakörben intézett hozzám kérdést. Úgy gondolom, hogy a betegjogi képviselet rendszere nagyjából kialakult. Úgy gondolom, azzal, hogy van egy egészségbiztosítási felügyeletünk, ezzel ez a problematika ellenőrzés szempontjából rendben van. A várólistát mindenképpen végig kellene gondolni, és azért kellene végiggondolni, mert vannak olyan dolgok, amelyekben nem lehet várólista, ezt mondjuk ki, ez egyértelmű, mert alkalmasint ha várólista van, akkor a beteg fogja magát, aztán nem várja, inkább meghalja magát. Ezt nem kellene megengedni.
Innentől kezdve úgy gondolom, hogy az egyes intézmények várólistára-tételi gyakorlatát, valamint az ott elvégzett beavatkozásokat és a felvett betegeket időről-időre össze kell hasonlítani. Erre lehetőség van, mert úgy tudom, hogy az Egészségbiztosítási Felügyelet honlapján most már a várólisták nyilvánosak, és ennek megfelelően ez a kérdéskör olyan értelemben szabályozható, hogy az Egészségbiztosítási Felügyelet az ezzel kapcsolatos problematikát tudja kezelni.
Kupper képviselő úr a központi régió, kórházszám és környéke témában kérdezett. Nem ismerem abszolút mélységében a fővárosi elképzeléseket. A fővárosi integrációs tervek vonatkozásában úgy gondolom, hogy nyilvánvalóan - és akkor nem a saját jelenlegi szervezetemről, az OEP-ről gondolkodok - vannak dolgok, amelyeket a 22 megyei pénztár, mint önálló jogi személyiség végez, vannak olyan beszerzések, olyan tevékenységek, amelyeket mi, az OEP végzünk. Úgy gondolom, hogy ezt lehet költséghatékonyan működtetni, ha bizonyos feladatokat centralizálnak. Nyilvánvalóan végig kell nézni konkrétan, hogy mik azok a területek, amelyek a centralizációba kerülnének, és mik lennének azok a jogosítványok, amelyek ott maradnának az egyes intézményeknél gazdasági szempontból. Szakmai szempontból, azzal együtt, hogy természetesen a főváros egy nagy területen fekszik, ezzel együtt azért úgy gondolom, hogy mind humán erőforrás szempontból, mind hozzáférhetőségi, mind szakmai szempontból nem lenne káros egy bizonyos fajta centralizáció, ami értelemszerűen nem minden tevékenységre vonatkozna, de például nagyon jó lehetőség lenne onkológiára, ami egyébként meg is valósult, a haemodynamikára, illetve a kardiológiai jellegű ellátásra. Végig kell gondolni, hogy mik azok a szakmák, ahol érdemes centralizálni, és mik azok a szakterületek, ahol viszonylag egy lakosságközelibb ellátást kell nyújtani, és nyilvánvalóan ennek megfelelően vagy ehhez képest kell megtervezni a fővárosi kapacitásokat.
Mikola alelnök úr kérdezte tőlem, hogy tudok-e paktumról a kormányzati erők között. Nem tudok erre vonatkozólag. A kérdése abszolút konkrét volt, hogy én bevállaltam azt, hogy feldarabolom az OEP-et, és most éppen lehet, hogy én, aki arra szegődtem volna, hogy feldarabolom az OEP-et... (Dr. Mikola István: Én finomabban mondtam, valamivel finomabban!) Világos, rendben, bocsánatot kérek, akkor felszámolom, és akkor most mi lesz velem, ha esetleg miniszter leszek, és akkor nincs mit felszámolni.
Én akkor is azt mondtam, és ez egy nagyon komoly kérdés volt akkor, amikor pályáztam az OEP főigazgatói székbe, hogy miért? Hiszen nekem az volt a véleményem, hogy egységes egészségbiztosítás, és akkor most hogy kerülök én oda? És akkor elmondtam, hogy egyfelől úgy gondolom, hogy ha van egy nemzeti kockázatközösség, ez a lényege a történetnek, az, hogy egyébként ez hány pénztárban bonyolódik le, ez már egy kevésbé lényeges kérdés. Már csak azért is, mert azt szoktam mondani, hogy ha szétnézünk a világban, akkor nagyon-nagyon sokféle egészségbiztosítási rendszer van, sőt vannak olyan országok, amelyek nem egészségbiztosítási rendszerben gondolkodnak, hanem nemzeti egészségi ellátásban gondolkodnak, és ez nekem azt sugallja, hogy nincs egyedüli optimális megoldás.
Úgy gondolom, hogy egyébként ez a 2008. évi I. törvény is deklarálta, és ez benne volt a preambulumban, hogy egységes nemzeti kockázatközösség. Úgy tudom, hogy azok a képviselők, akik ezt megszavazták, ezt komolyan is gondolták. Innentől kezdve, amit én is mondtam, hogy én ezt alapelvnek tartom, ez teljesül.
Ennek megfelelően nyilvánvalóan a kormány dönt arra vonatkozólag, hogy mi legyen a 2008. évi I. törvény sorsa, de mint mondtam, miután nincs egyedül üdvözítő megoldás, elképzelhetőnek tartok akár egy olyan működő rendszert, amely 7 regionális pénztárra vonatkozik, egyébként emlékképeim szerint volt olyan, amikor az Országos Egészségbiztosítási Pénztár így működött, és elképzelhetőnek tartok bármilyen megoldást. A dolog lényege, hogy biztosítási alap legyen, nemzeti kockázatközösség legyen, azok a pénzek, amelyek arra a célra folynak be az alapba, hogy egészségügyi ellátást vásároljanak belőle, azért egészségügyi ellátást kell vásárolni.
A pszichiátria vonatkozásában említettem ezt a 84 beteget. Azzal együtt úgy gondolom, hogy a teameknek mindenképpen utána kell nézni. Az Országos Addiktológiai Intézetet nem zárták be, a 2009-es költségvetésnél megpróbálunk mindenféle pótlólagos forrást keresni, és egészen pontosan meg fogjuk nézni, hogy a konvergencia-dokumentum alapján mennyi lehet a kiadási főösszegünk, mert az mindenképpen nagy-nagy hiba lenne, ha véletlenül a lehetséges maximálisnál kevesebb lenne a költségvetési forrásunk.
Úgy gondolom, hogy azzal megkezdhetjük az ágazat konszolidációját, ha elkezdjük a fedezeteket beépíteni. Erre egy nagyon jó lehetőség lesz most a kódkarbantartás. Az NFT-pénzek valóban csak működésre szolgálnak, mindenképpen...
ELNÖK: Fejlesztésre!
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszterjelölt: Bocsánat. Tehát az NFT-pénzek fejlesztésre szolgálnak, és a működési forrást valóban az E-Alapból kell biztosítani. Nagyon remélem, hogy azok a pénzek vagy azok a pályázatok, amelyek kiíródtak eddig, illetve amelyek kiírásra fognak kerülni, azok mindenképpen olyan értelemben racionalizálják az ellátási rendszert, hogy nem lesz lényegi működési többletköltség, hozzátéve azt is, hogy természetesen én is tisztában vagyok azzal, hogy a kínálat mindig keresletet is gerjeszt. Tehát ezt a részét is végig kell gondolni.
Arra a kérdésre, hogy hogyan látom a bizottság szerepét, azt hiszem, hogy már a korábbiakban megválaszoltam.
Végül, de nem utolsósorban Puskás képviselő úr, aki az ügyeletek együttműködése, az SBO-k kapcsolódása, esetleg egy országosan egységes ügyeleti rendszer kialakítása témájában kérdezett. Mindenképpen úgy gondolom, hogy meg kell nézni, hogy ki, mit csinál az ügyeletben. Most a teljesség igénye nélkül számos olyan háziorvosi ügyeletet ismerek, amit egyébként az Országos Mentőszolgálat lát el. Ráadásul azt a zseniális megoldást csinálják ezekben az esetekben mondjuk, hogy megkapják az OEP-pénzt, és azzal kötnek az ügyelet ellátására szerződést, aki az OEP-pénz 90-95 százalékáért vállalja el, és akkor a 100 és a szerződésben szereplő összeg közötti differenciát valaki elteszi, és nem a szerződésben foglalt célra használja fel. Mindenképpen végig kell gondolni. Egy lehetséges irány az, ami más országokban működik, például a kórházakhoz telepített mentőszolgálat, egy másik lehetséges irány, hogy az ügyeleteket az Országos Mentőszolgálat lássa el, és így tovább. Én ebben most nem szeretnék megalapozatlanul bármiféle véleményt mondani. Azzal együtt, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervben az SBO-k fejlesztésére van forrásigényünk, nyilvánvalóan előtte azt a döntést kell meghozni, hogy mi is legyen ezzel az egész ügyeleti ellátással, és ennek megfelelően lehet majd ezeket a pályázatokat kiírni.
Az egynapos sebészet vonatkozásában, hogy azok, akik fekvőbeteg-ellátásban csinálnák, azok kapnak vagy nem kapnak finanszírozást: azok, akik járóbeteg-ellátásban csinálták, azok pályázatként, többlet TVK-ért vállalták, így lehetett vállalni. Mindenkivel, aki fekvőbeteg-ellátásban sebészeti tevékenységet, vagy hogy úgy mondjam, manuális tevékenységet végez, lehetősége van arra, hogy egynapos ellátásra is kössünk velünk szerződést, ez abszolút egy formai kérdés. Az egy másik kérdés, hogy erre többlet TVK-t nem kap, hiszen az egynapos ellátás egy költséghatékony forma.
Azt hiszem, hogy minden kérdésre válaszoltam, de ha esetleg mégsem, akkor kérem, tegyék fel még egyszer.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr, kimerítően, 54 percen keresztül válaszolt a kérdésekre. Annyit jegyeznék meg, valamelyik képviselőtársunk szóvá tette az egyes egészségügyi törvényekről szóló törvényjavaslatot, az nem a közigazgatási egyeztetésen van, hanem az Országgyűlésnek már benyújtották, de nem kezdtük el a tárgyalását. Ezért nyilván a kormánynak kell döntenie arról, hogy átdolgozásra visszakérik-e, igen vagy nem.
Hozzászólások következnek, és most már kérem képviselőtársaimat, hogy újabb kérdésekre ne legyen mód. Nagy Kálmán képviselő úr hozzászólása következik.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Új nekünk ez a hang. A korábbi hangtól azért tér el, mert kezdjük elhinni azt, hogy az orvoslásról van szó abban a bizottságban, amelyikben ülünk, mert a korábbiakban néha olyan érzése volt az embernek, hogy nem arról szól a dolog, hogy milyen a betegnek és az orvosnak a viszonya, hogy az hogyan fog működni, és hogyan legyen tovább és hogyan legyen jobb. Mi nem értünk egyet ezzel a kormánypolitikával, és nem értünk egyet azzal a koncepcióval, amit az elmúlt években ránk mértek. Igazából az a helyzet, hogy nem fogjuk önt támogatni, de azért nem fogjuk önt támogatni, mert nem tudjuk ezt a kormánypolitikát támogatni. Ön nem illik bele ebbe a kormányba. (Derültség.) Ez az elemző hang, ez a megközelítés teljesen szokatlan számomra, és az is, hogy ön igen felkészülten válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket kérdeztünk.
Van néhány dolog, amit megjegyeznék. Ez az, hogy én többre becsülném azokat az embereket, akik az egészségügyben dolgoznak, és különösen a nívós szakembereket, akik az utóbbi időben kényszerből elhagyják a pályát. El kellene ezen gondolkodni. Tönkremennek iskolák, mindig csak intézetekben gondolkodtak, megszüntetjük ezt az intézetet, azt a kórházat, közben elmegy öt orvos, tíz orvos, pedig ezek nagyon tudták azt, amit csináltak. Nem lehet őket pótolni.
Azt gondolom, hogy ugyanez vonatkozik például a gyermekpszichiátriára, amit ön említett. Azért szűnik meg a gyermekpszichiátria, mert nincs orvos, elmegy az orvos, aki ott volt. Tehát ha koncepcióváltás következik be, amihez szívből kívánok önnek erőt és egészséget, a Kereszténydemokrata Néppárt nevében mi minden olyan jobbító szándékú, és a betegek ellátásának minőségét, az orvosok egyéniségének, a felkészültségének, a presztízsének a helyreállítását támogató intézkedést - mert lassan már az orvosok is rehabilitációra szorulnak - támogatni fogunk.
Ugyanakkor azt is kérjük, hogy álljon ellent a további pénzkivonásnak az egészségügyből. Ez minden egészségügyi miniszter egyik legnehezebb feladata. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kétségtelen, hogy szakmailag nagyon magas színvonalú vita folyt itt, és nagyon magas színvonalú válaszokat kaptunk minden részletre kiterjedő kérdésekre, professzionális, felkészült válaszokat. Azzal nem értek egyet, hogy nem értenek egyet a kormánypolitikával, és ezért nem támogatják. Mindenképpen egy új hangnem, egy új stílus és egy új módszer jelenik meg az egészségügyben Székely Tamás miniszterjelölt úr személyében, és mi ezt maximálisan tudjuk támogatni, és maximálisan azon leszünk, hogy az egészségügyben tényleg fejlődést és a betegek javára jobb ellátást tudjunk biztosítani.
Változott a kormány összetétele, változott a miniszter, változott az államtitkár, újak a feladatok, mások a kihívások, azt hiszem, hogy a miniszterjelölt úr ennek megfelel. A szocialista frakció maximálisan tudja támogatni, és kérjük a bizottságot, hogy most a bemutatkozás kapcsán elhangzott jobbító szándékú javaslatok és együttműködési szándékok ne csak szavakban, hanem tettekben is nyilvánuljanak meg, esetleg igen szavazatokban, vagy legalább abban, hogy nem állnak ellent. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. A jelölt úr ugyanúgy tudja, hogy a parlamentáris demokráciákban a kormánytagok meghallgatásának végén a szavazás alapvetően nem szakmai kérdés, hanem politikai kérdés. Mindazok ellenére itt az elhangzott kérdésekből, illetve a válaszok és az eddigi együttmunkálkodás kapcsán úgy gondolom, hogy függetlenül attól, hogy melyik oldalon ülünk, a felkészültségével gond nincsen számunkra, tehát a szakmai felkészültséggel nincs. Az stílusbeli kérdés, hogy hogyan fogalmazzuk meg, hogy nem támogatjuk, vagy pedig amit én a Magyar Demokrata Fórum nevében önnek mondhatok, nem fogok nemmel szavazni, tartózkodni fogok természetesen, egyrészt mert a kormányzati felelősség a másik oldalon van, a másik pedig az, hogy a puding próbája az, hogy megeszik. Bízom abban, hogy azokat az elképzeléseket, amelyeket itt megfogalmazott, azt meg fogja tudni valósítani, és ahogy már az előbb elhangzott, a József Nádor téri függőségi viszonyt egy picit lazítani tudja. Ez nagyon jó lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella képviselő asszony.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én szabad demokrataként nagyon szerencsés választásnak tartom ezt a személyi javaslatot. Azt gondolom, hogy az ágazatnak nagyon nagy szüksége van egy konszenzuskereső, integráló személyre, ezért támogatni fogom a megválasztását.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Mikola képviselő úr, alelnök úr következik.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Tisztelt Jelölt Úr! Látjuk, hogy a koalíció működik, és nincs kétségünk abban a vonatkozásban, hogy a jelölt urat megszavazza-e az Egészségügyi bizottság vagy sem.
Azt szeretném elmondani, hogy kevésnek tartjuk azt, amit Székely Tamás úr itt előadott és a válaszaiban kifejtett. Hogy miért kevésnek? Azért, mert látjuk, hogy elsősorban az aprómunkát, az elrontott helyzetek rendezésére vonatkozó aprólékos, szakmai munkát helyezi előtérbe. Ez nagyon jó, ez pozitív dolog, de amit hiányolunk, az a menedzsment mellett a leadership. Tehát azokat a stratégiai gondolatokat, amelyek az egészségügyet valamiféle új pályára tudják állítani, hiszen a reform zsákutcába jutott, az elődei elrontották a dolgokat, a betegek szenvednek, az orvosok szenvednek, mi nagyon súlyosnak látjuk ezt a helyzetet, és az ebből kivezető utat nem látjuk. Tetézi a problémánkat az is, hogy nincs kormányprogram. Nem tudjuk, hogy ez az új kormány mit akar csinálni, de élünk a gyanúperrel, hogy az új kormányzati politikában az egészségügy megint nem fog kapni prioritást, pedig prioritást kellene kapnia. Nemrégen a Nemzeti Bank elnöke és két helyettese teljes egyetértésben fejtette ki egy szűk körű találkozón, hogy nem lesz addig gazdasági prosperitás, amíg a humán szektorban igazán invesztíciók, fejlesztések nem történnek. Hol lesz az emberi erőforrás biztosítva a gazdasági fejlesztésekhez, fejlődéshez egyáltalán, ha az oktatás, az egészségügy folyamatos forráskivonást szenved el, és olyan mértékben degradálódik a kormányzati munkamegosztásban a súlya, a szerepe, mint azt a mai napon látjuk.
Tehát egyetértünk a menedzsmentre, az aprómunkára vonatkozó szándékokkal, programelemekkel, amelyek itt kifejezésre kerültek, de igazán a leadership-et, a vezetést nem látjuk, a stratégiai gondolkodást nem látjuk.
Azt is el kell mondanom, hogy van egy olyan érzésünk, és itt közben csak pillantásokban, de konzultáltunk egymással, hogy igazán a jelölt úr nem érzékeli a problémákat.
Kedves Miniszterjelölt Úr! A pszichiátria problémája messze nagyobb probléma, az addiktológiát is beleértve, és egyáltalán a lelkibetegek ügyét beleértve, mint a 84 beteg, aki kimaradt az ellátásból. Egyébként a 84-es számot nem fogadom el, mi is a rendszerben élünk, ez messze súlyosabb és nehezebb probléma.
Az Addiktológiai Intézetet pedig bezárták, mondjuk ki, hogy bezárták. Mellébeszélés az, hogy kettéosztották, az egyik része idekerült, a másik része odakerült, az emberi jogi bizottságban néhány nappal ezelőtt meghallgattuk Buda Bélát, meghallgattuk Péterfalvi Attilát, és mindenkit, aki ebben a kérdésben érintett, drámai helyzet bontakozott ki előttünk. Tehát messze drámaibb, mint ahogy itt kifejtésre került. De azt kell mondanom, hogy a kórházbezárások, a patikáknak, a patikusoknak, a nemzeti érdekkörben, hatáskörben, mozgástérben gyógyszer-kiskereskedelem helyzetét is nagyon súlyosnak látjuk, és egyáltalán sorolhatnám tovább azokat a lépéseket, az úgynevezett egészségügyi reform kapcsán, amelyek sikertelenek voltak, és amelyeket ma a betegek és az egész társadalom elszenved. Ennek következtében egy nagyon komoly társadalmi bizalomvesztés is van, amit csak egy teljesen új kormányzati politikával lehetne megváltoztatni, ennek viszont jelenleg a nyomát sem látjuk.
Tehát azt gondoljuk, hogy paradigmaváltásra van szükség, az egészségügynek a kormányzati politikában egészen új pozíciókat kellene elfoglalnia, és egy ilyen nagyléptékű kormányváltásnak - vagy nem tudom, minek nevezzem azt, ami itt most előttünk áll - tartalmaznia kellene egy ilyen megközelítést, és az egészségügyi miniszternek vagy jelöltnek azon kellene dolgoznia már, hogy pozícionálja magát ebben a munkamegosztásban, és az ágazatát természetesen prioritásként próbálja kezeltetni.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a miniszterjelölt úrnak, Székely Tamás úrnak, kollégánknak a felkészültségét messzemenően elismerjük. Ő egy jártas ember az államigazgatásban, jártas ember a szakmában, de ebben a konstellációban nem tudjuk támogatni az ő jelöltségét, és ezt kérem, hogy ne személyes támadásként értékelje, mindenben partnerek vagyunk, ami a rendszer jobbítását szolgálja, de nem látjuk azt a lehetőséget, hogy ön az egészségügyet ebből a nagyon nehéz helyzetéből, túl az aprómunkán, egy stratégiai gondolkodással és egy stratégiát képviselve ki tudná húzni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Havas képviselő asszony!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem tudom, hogy van-e még hozzászóló. Én csak úgy elgondolkodtam képviselőtársaim hozzászólásán. Nekem végtelenül imponáló volt miniszterjelölt úr rendkívüli felkészültsége, beleértve a számadatok ismeretét is, a törvények, rendeletét ismeretét, nem szeretnék végigmutogatni, hogy ki tudna még hasonló felkészültséggel ezekben a kérdésekben nyilatkozni, akár a túloldalról.
Ennél tragikusabbnak látom a helyzetet. Úgy gondolom, hogy itt lenne vagy itt van az a pillanat és az az alkalom, amikor a szakmai összefogást önök is hiányolták a bizottságban, hiányolták azt, hogy nem kérdezik meg önöket eléggé, hogy nem vonják be az előkészítő munkába, számomra viszont csak az derült ki, hogy egy rendkívül felkészült, minden kérdésben jártas miniszterjelöltet kizárólag azért nem tudnak támogatni, mert nem az önök színeiben képviseli az ágazatot.
Úgy gondolom, hogy ha valaki, akár a nemzeti konszenzust szeretné számon kérni a kormányzó oldaltól, akkor természetesen neki is valamilyen módon ehhez hozzá kell járulnia. Ha mással nem, akkor elismeri azt a felkészültséget, azt a szakmai hozzáértést, azt az emberi hozzáállást, amivel jelölt úr, akár csak a háziorvosi kérdést is kezelte. Úgy gondolom, hogy ez elég biztosíték és garancia arra, hogy a maga részéről mind az ágazat érdekeit kiválóan fogja képviselni, mind a konszenzusteremtésben úgy gondolom, hogy önök számára is kiváló példát tud nyújtani.
Ezért nagyon szomorú vagyok, hogy már az első lépésnél, pontosan az önök által hiányolt konszenzust éppen önök azok, akik felborítják. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Számoltam, Székely Tamás úr a tizenkettedik egészségügyi miniszter lesz a rendszerváltás óta. Ez azt is jelenti, hogy átlagosan másfél évig tartott egy-egy miniszter mandátuma 1990 óta. Egyébként ez megfelel az európai országok átlagának, ami mutatja, hogy mindenütt nagyon érzékeny ügy, és konfliktusokkal terhelt az egészségügyi átalakítás irányításának a felelős vállalása.
Magam is azt gondolom, hogy Székely Tamás úr felkészült szakember, elismerésre méltó pályát futott be, és most politikai felelősséget is vállalt, egy olyan időszakban, amikor a reformok, az átalakítás folytatásának a vezénylése mellett, több kompromisszumot, több empátiát és a konszolidációra való készséget is fel kell mutatnia egy megújuló kormányban - nem új kormányban, de egy megújuló kormányban, mert nem új kormány, ezért új kormányprogram sem kell.
Egy olyan helyzetben, amikor - Richard Nixonnal szólva - tudnia kell azt, hogy a barátai azok természetesen többnyire a szövetségesei, nem mindig persze, és hadd előlegezzek meg most valamit, jelesül azt, hogy azt remélem, hogy az ellenfelei pedig nem az ellenségei.
Azt kívánom Székely Tamás úrnak, hogy maradjon ugyanolyan higgadt, türelmes és körültekintő, mint amilyennek most itt a bizottsági meghallgatáson mutatkozott, és államtitkárjelölt asszonnyal együtt, neki is kívánunk sikereket. Össze fog állni ez a vízió, tisztelt képviselőtársaim, érzékelni fogják, és nagyon bízom abban - ahogy ezt kölcsönösen megfogalmaztuk -, hogy a minisztérium vezetése, új vezetése minden tekintetben támaszkodni fog az Országgyűlés Egészségügyi bizottságára, és nem csupán tájékoztatnak bennünket, hanem úgy, ahogy ezt kértük és igényeljük, itt a valóságos szakmai, szakmapolitikai egyeztetések egyik terepe is lesz az Egészségügyi bizottság. Azt gondolom, hogy erre van igényünk, és állunk ilyen feladat elébe.
Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor állást kell foglalnunk. Ki támogatja Székely Tamás miniszterjelölt úr kinevezését? Ki szavaz igennel? (Szavazás.) 13 igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) 9 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 1 tartózkodás.
Tehát megállapítom, hogy a bizottság 13 igen szavazattal, 9 nem szavazattal és 1 tartózkodással támogatja Székely Tamás úr miniszteri kinevezését. Még egyszer sok sikert kívánok Székely Tamás úrnak, bízom benne, hogy sokszor találkozunk a bizottságban.
Megkérdezem, hogy egyebekben van-e valakinek bejelentenivalója, megjegyeznivalója? (Nincs jelzés.) Nincsen. Köszönöm szépen. A bizottság ülését bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 14 perc)
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva