EB-15/2008.
(EB-72/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2008. május 7-én, szerdán, 10.30 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása*
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről:*
Az e-cigaretta emberi szervezetre gyakorolt hatásairól szóló H/5423. számú határozati javaslat*
Koszorús László (Fidesz) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások, válaszok*
Határozathozatal a tárgysorozatba-vételről*
Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat*
Koszorús László (Fidesz) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások, reagálások*
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról*
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló*
Dr. Szabó Máté szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások, reagálások*
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról*
Az adatvédelmi biztos 2007. évi beszámolója*
Dr. Szabó Máté szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások, reagálások*
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról*
Az e-cigaretta emberi szervezetre gyakorolt hatásairól szóló határozati javaslat (H/5423. szám)
(Koszorús László, Szijjártó Péter és Ágh Péter (Fidesz) képviselők önálló indítványa)
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Garai István (MSZP) Gyula Ferencnének (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP) megérkezéséig dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Nyúl István (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP) megérkezéséig dr. Csáky Andrásnak (MDF)
Koszorús László (Fidesz)
Dr. Falus Ferenc országos tisztifőorvos
Dr. Szepezdi Zsuzsanna főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Földi János elnökségi tag (Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége)
Dr. Szabó Máté országgyűlési biztos
Sziklai Júlia (Országgyűlési Biztosi Hivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 35 perc. )
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, a meghívott vendégeket, a bizottság ülését megnyitom. Megállapítom, hogy a bizottság helyettesítésekkel határozatképes.
Napirend előtt tájékoztatom a bizottság tagjait, hogy az Országgyűlés hétfőn Vojnik Mária képviselőtársunk helyett, aki mint ismeretes, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára lett, Tukacs István képviselő urat választotta meg az Egészségügyi bizottság tagjának. Tukacs István képviselő urat köszöntöm abból az alkalomból, hogy első alkalommal van itt közöttünk, és megadom a szót, hogy röviden mutatkozzon be szokásainknak megfelelően.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Jó napot kívánok! Szervusztok! A bemutatkozást azzal szeretném kezdeni, hogy bár az asztalnak ezen az oldalán ülőkkel az egészségbiztosítási törvény ügyében viszonylag sokat dolgoztunk együtt, az rólam köztudott, hogy nem orvos és az eddigiek során nem egészségpolitikus vagyok. Igyekszem azért a bizottság munkájában szerény közgazdasági tudásomhoz mérten részt venni. Köszönöm elnök úrnak a bemutatást, és köszönöm a megelőlegezett bizalmat ebben a tárgykörben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tukacs István nemcsak a költségvetési bizottság tagja, ilyen típusú ismeretekre egyébként rászorulunk, de jelentős önkormányzati ismeretekkel is rendelkezik, hiszen éveken át Nyíregyháza alpolgármestereként is tevékenykedett.
Tisztelt Bizottság! Tájékoztatom képviselőtársaimat arról is, hogy az egészségügyi miniszter úr, Székely Tamás, hiszen megüresedett az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatói széke, megbízott főigazgatónak dr. Rendek Vilma asszonyt nevezte ki, aki a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár vezetője. Természetesen az állásra majd pályázatot írnak ki.
Felhívom a figyelmet arra, hogy 5597. számon egy jelentést nyújtott be a kormány, a Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről. Ezt rendszeresen benyújtják. Nem kerül ez feltehetőleg külön a parlament napirendjére, de ajánlom a képviselő hölgyeknek és uraknak a jelentés tanulmányozását. Annyit jegyeznék meg, hogy több is történhetett volna az egészségügyi harmonizáció területén, mint amennyi történt 2007-ben.
Képviselőtársaim ugyancsak megkapták közvetlenül is a Pszichiátriai Szakmai Kollégium hozzám írt levelét, ennek előzménye már egy levélváltás volt. Annyit jegyeznék meg, hogy én a magam részéről azt hangsúlyoztam még egy korábbi népegészségügyi tárgyalás kapcsán, hogy a mentális egészség értéke, az addiktológia szerepe, helye nem attól függ, hogy létezik-e egy külön, kis létszámú országos intézet, hanem hogy egy szakfelügyeleti tevékenység, a szakmai kollégiumi munka mennyire tud érdemben folyni, ezt mennyire veszik komolyan, milyen a forrásallokáció, illetőleg az ellátórendszeren túlmenően a primer prevenció körében milyen tárcaközi együttműködés érvényesül.
Annyit szeretnék még mondani, hogy Pünkösd rövidebb hetében, tehát Pünkösd utáni héten a plenáris ülésre kedden és szerdán kerül sor, de bizottsági ülést várhatóan majd a plenáris ülés napirendjétől függően május 14-én, kedden délelőtt tartanánk. Ennek napirendjén tárgysorozatba-vétel és általános viták szerepelnek. Ezt szeretném csak előzetesen jelezni. Változhat az ülés időpontja attól függően, hogy a plenáris ülés napirendjével milyen ütközés alakul ki.
Megállok. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy napirend előtt van-e megjegyzés, észrevétel? Mikola István alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Nem tudom megállni, hogy Kökény Mihály elnök úrnak a szavaihoz néhány megjegyzést ne fűzzek. Mi nagyon sajnáljuk az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet megszüntetését, és nemcsak az országos intézet megszüntetését, hanem a szakmának a lemészárlását, most se találok jobb szót erre, hiszen az intézmény megszüntetése nem önmagában egyedülálló jelenség, hanem érinti a járóbeteg-szakellátást, az ambuláns ellátást is.
A dolog annyival súlyosabb, hogy ezeknek a betegeknek, akik döntő részben ott nyertek, kaptak kezelést, az országos intézetben, és persze, a járóbeteg-szakellátásban ezeknek nincs betegségbelátásuk, ezek az állampolgáraink súlyos emberi jogi sérelmeket szenvedtek el, amelynek a konzekvenciáját még a következőkben meg kell vonni. Ennek még súlyos következményei kell hogy legyenek. A bajt tetézi az Addiktológiai Intézet megszüntetése, ami folyamatban van, Magyarországon egymillió szenvedélybeteg van körülbelül, ezeknek körülbelül még kétmillió családtagjával lehet számolni, összesen hárommillió ember, aki érintett ebben a kérdésben. Tehát ne bagatellizáljuk el ezt a kérdést, a következőkben erről még sok szót kell ejtenünk, és ezt a dolgot rendbe kell tennünk. Lehet, hogy ez az új kormányra marad, de rendbe kell tenni ezt a dolgot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e más észrevétel? (Nincs jelzés.) Nincsen. Alelnök úr erős szavakat használt, nem dolgom, hogy ezt természetesen minősítsem. (Dr. Mikola István: Nem.) Azonban annyit szeretnék megjegyezni, hogy nyilván a pszichiátria, az addiktológiai ellátás helyzete nem annak a kérdése, hogy központi, országos intézet van, létezik, hanem hogy milyen módon biztosított az ellátórendszerben a fekvőbeteg- és járóbeteg-ellátásra szorulók megfelelő ellátása. Egyetértek, van dolog ebben a tekintetben. Ha van ilyen kezdeményezés, akkor természetesen megfelelő, Házszabály által előírt módon lehet arra módot találnunk, hogy foglalkozzunk a továbbiakban is ezekkel a kérdésekkel.
Tisztelt Bizottság! A napirendre az írásban kiküldött javaslat szerint tennék ajánlást. Ehhez nem tennék kiegészítést. Megkérdezem, hogy az írásos meghívóban szereplő javaslattal ki az, aki egyetért. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi ajánlást egyhangúlag elfogadta.
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről:
Az e-cigaretta emberi szervezetre gyakorolt hatásairól szóló H/5423. számú határozati javaslat
Soron következik képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről szóló döntés. Koszorús László és képviselőtársai az e-cigaretta emberi szervezetre gyakorolt hatásairól szóló határozati javaslatukat új változatban is benyújtották. Volt egy korábbi változat is, és most van egy új változat is, amelyet képviselőtársaink 5423. számon kaptak meg. Megadom a szót az előterjesztő képviselőnek, Koszorús képviselő úrnak.
Koszorús László (Fidesz) szóbeli kiegészítése
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz) előterjesztő: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kiosztásra került maga a képviselői önálló indítvány. Talán egy-másfél percben összefoglalnám, hogy miről is szól jelen esetben ez az indítvány.
Nemcsak Németországban, Angliában, de Hollandiában is egyre nagyobb mértékben terjed el, és ez a fajta tendencia kezd Kelet-Európában is megvalósulni, miszerint az e-cigaretta - ez egy elektromos cigaretta - kezd hódítani a magyar piacon. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy tollat, amiben lényegében van egy nikotinkapszula, ebben van egy kisebb elektromos motor, az felhevíti ezt a nikotinkapszulát, és így nikotingőz jut el a szájon keresztül a felhasználóhoz.
A problémánk ezzel a termékkel az, hogy jelen pillanatban semmiféle garancia nincsen arra, hogy ez ténylegesen - mint ahogy a reklámban sokszor feltüntetik - leszoktató hatású, hiszen többnyire inhalátorként van forgalomban, 18 év alattiak is hozzájuthatnak, szóval jelen pillanatban semmiféle biztosíték nincs arra, hogy ez ténylegesen leszoktató hatású. Nem lehet tudni azt, hogy milyen káros hatásokat okoz az emberi szervezetben, ha ezt rendszeresen használják. Nagyjából 30 ezer forintba kerül egy ilyen készülék, reklámozni is lehet, ellentétben a dohánytermékekkel, hiszen nem minősül cigarettának, mert a jogszabályoknak megfelelően nincsen benne dohánylevél, illetve a jogszabályok lehetővé teszik azt, hogy ezt a terméket forgalmazni lehet.
Úgy gondoljuk, hogy mint Egészségügyi bizottságnak is javasoljuk, és úgy gondoljuk, hogy nekünk, felelős képviselőknek kell valamit tennünk annak érdekében, hogy ezek a termékek valamilyen besorolás alá kerüljenek. Mi tárgyaltunk Rapi Katalinnal, aki az Egészségügyi Minisztérium volt államtitkára, Falus Ferenc tisztifőorvos úrral, Koós Tamással, Gábor Edinával, szépen megpróbáltuk körülbástyázni az elmúlt két-három hónapban ennek a terméknek a helyzetét, illetve körülbástyázni azt a fajta érvrendszert, amiben készülhetett, hogy egy országgyűlési határozati javaslat formájában kezdjünk el közösen azon gondolkodni, hogy az ilyen és ehhez hasonló termékeket hogyan tudjuk visszaszorítani a piacról, illetve hogyan tudjuk legalábbis egy olyan kordába terelni, amelyek jelen esetben mondjuk azok a leszoktató termékek, mint a nikotinrágó vagy a nikotintapaszok, amelyeket rendszerezett módon patikákban lehet megvásárolni.
Továbbá probléma az is, hogy a jelenlegi vizsgálatok alapján ugyanazt a hatást éri el ez az e-cigaretta, mint a sima cigaretta, azaz a nikotin a szervezetben, ha ezt ki lehetne mutatni, akkor hegycsúcsonként, gyorsan ér el az agyhoz, ami ugyanaz, mint a cigarettánál, míg a nikotintapaszok vagy azok, amelyek ténylegesen be vannak vizsgálva, a leszoktató termékeknél, egy ilyen hosszan elnyúló leszoktató hatást ér el az a nikotinmennyiség, ami az emberi szervezetbe jut.
Tehát úgy gondolom, hogy fel kell lépnünk, úgy gondolom, hogy kell valamilyen szabályozást hozni, Hollandiában már ezt a terméket visszaszorították. Tegyünk valamit közösen annak érdekében, hogy azok, akik tömegesen használják ezt az eszközt, azok tudják magukat biztonságban, hogy ez nem egy rossz termék, hanem hosszabb távon még akár a leszokásban is segít. Jelen esetben, mivel 18 év alattiak is hozzáférhetnek, illetve nem tudjuk, hogy milyen hatást gyakorol a szervezetre, úgy gondolom, hogy ez az emberi egészségre veszélyes. Tegyünk közösen valamit annak érdekében, hogy aki le akar szokni a cigarettáról - hiszen tudjuk, hogy könnyebb rászokni, mint később arról leszokni -, az egy normális úton ezt megtehesse.
Ehhez kérem az önök támogatását. Örülnék annak is, ha esetleg a hatóságokat kérjük fel, hogy ebben működjenek közre, azért választottuk az országgyűlési határozati formát, hiszen ellenzéki politikusként más verziót sajnos, a jelenlegi parlamentáris demokrácia nekünk nem ad. Ehhez kérem az önök támogatását, illetve ha esetleg kérdés van, akkor szívesen válaszolok rá. Köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úrnak a nagyon precíz és szakszerű kiegészítését, valóban én is az elmúlt napokban tájékozódtam arról, hogy mi ez a termék, de képviselő úr nagyon pontos tájékoztatást adott. Megkérdezem, hogy van-e képviselőtársaim részéről kérdés vagy észrevétel. Puskás képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, válaszok
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Én csak üdvözölni szeretném ismételten ezt a dolgot, hogy a dohányzás mindenféle és fajta módját, annak ártalmas hatását három fiatalember, a három beterjesztő szeretné, ha megelőznénk. Ez nagyon fontos dolog szellemiségében. Úgy gondolom, mindenkinek támogatni kell. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e más észrevétel? (Nincs jelzés.) Nincs. Én a magam részéről azt mondanám, hogy valóban egy valamilyen új termékről van szó, ahol talán nem történt meg a termék megfelelő minősítése, és komoly kockázatok és komoly gondok vannak a tekintetben, hogy figyelembe véve a nikotinpumpát és egyáltalán a nikotinfüggést kialakító veszélyt, ez a termék mondjuk milyen módon ment át a szükséges minősítéseken és vizsgálatokon.
Ugyanakkor szokatlan és furcsa dolog egy konkrét termék megítélését egy országgyűlési határozatban kérni. Bizonyos értelemben ilyen precedenst - megpróbáltam utánanézni - nem találtam. Én a magam részéről egyébként nem gondolom, hogy erről parlamenti határozatot kellene hozni, mert utána szélesre nyitjuk a kapukat, és minden termék ügyében hozhatnánk parlamenti határozatokat. Ellenben, ha ilyen felhatalmazást kapok a bizottságtól, azt gondolom, hogy hivatalosan az Országos Gyógyszerészeti Intézethez fordulok, részben a dolog minősítése ügyében, továbbá - és ezzel egyidejűleg is, nem bevárva az OGYI-véleményt - a Fogyasztóvédelmi Hatósághoz is, hiszen ha nem minősül gyógyszernek vagy gyógyhatású terméknek - valószínűleg nem -, akkor viszont itt egy fogyasztóvédelmi eljárást kell kezdeményezni. De nem vagyok benne biztos, hogy ehhez egy parlamenti technikát kell választani, miközben az ügy fontos, és amire képviselő úr felhívta a figyelmet, azért csak köszönettel tartozunk. Ugyanakkor azonban egy parlamenti határozatot nem gondolom, hogy kellene hozni e tekintetben.
De itt a konkrét, szabályszerűen benyújtott határozati javaslat, visszaadom a szót az előterjesztőnek, és megkérdezem, hogy kíván-e reflektálni, mielőtt a benyújtott indítványról a bizottság döntést hoz.
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz) előterjesztő: Nagyon szépen köszönöm. Igen, azt mi is érzékeltük, hogy természetesen az országgyűlési határozati javaslat nem biztos, hogy a legmegfelelőbb forma, viszont más eszközünk nincsen, ha az ellenzéki politizálást tekintjük. Nekünk már az egy nagy segítség lenne, ha az OGYI véleményt adna, vagy valamilyen folyamat elindulna, hogy vizsgáljuk be a terméket. Az a baj, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóságnak erre nincsen lehetősége, ennek is utánanéztünk, viszont ha a terméket vagy a termékeket forgalmazó cégeket rá tudjuk arra kényszeríteni, hogy vizsgáltassák be, és essen át azon a bevizsgálási folyamaton, ami hozzásegíthet ahhoz, hogy akár lehessen ez egy gyógyhatású készítmény vagy kiderül róla, hogy nem, már az is egy jó válasz, és már akkor is megtettük azt a lépést, hogy megvédjük a fogyasztókat, megvédjük a vásárlókat attól, hogy ne adj' isten később esetleg még nagyobb problémával szembesüljenek egészségügyi szempontból.
Tehát ha ezt a bizottság vagy az elnök úr megteszi hivatalos formában, hogy a hivatalok felé egy ilyen felkérést elküld, már az is egy nagy segítség, és köszönöm a bizottságnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Természetesen a döntéstől függetlenül ezt megteszem az OGYI felé is, itt van tisztifőorvos úr, és együtt közösen meg fogjuk ezt tenni, természetesen az itt kapott információkat is figyelembe véve.
Határozathozatal a tárgysorozatba-vételről
Most azonban megkérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja, hogy az Országgyűlés tárgysorozatába kerüljön az 5423. számú önálló indítvány. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) 7 igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság nem vette tárgysorozatba a javaslatot, ellenben kérem a bizottság felhatalmazását, hogy egyrészt az Országos Gyógyszerészeti Intézethez forduljak, illetőleg az országos tisztifőorvos és a tárca segítségével megfelelő lépéseket tegyünk a Fogyasztóvédelmi Hatóság irányába. Erről nem szavaztatnék, mert úgy látom, hogy ebben azért van egyetértés.
Köszönöm szépen, képviselő úr. Alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Bocsánat, szabad egy megjegyzést tennem a szavazás után?
ELNÖK: Tessék!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Elnézést kérek, nem lehet ezt azonnali hatállyal betiltani? Országos tisztifőorvos urat kérdezem, a nikotinnal meg lehet ölni egy embert, ebben nikotin van. Nincs más módszer? Megvizsgálták ezt? Valahogy a mi Egészségügyi bizottságunkat elkerülte ez a kérdés, nagyon sajnálom, jobb lett volna, ha velünk is konzultáltok ebben a kérdésben. Itt valódi nikotint visznek be közvetlenül a szervezetbe, ami gyorsan felszívódik. Ez egy képtelenség! Ezt azonnal be kellene tiltani!
Nincs az Egészségügyi bizottságnak valami olyan lehetősége, hogy ezt egy kicsit nyomósabban követelje? Nincs benne, hogy milyen a dózistartalma, semmi nincs benne, azonnal be kellene tiltani, ki kellene vonni a forgalomból. Mi ki fogunk lépni a közvélemény elé ezzel! Ezt muszáj megtenni, ezt nem lehet így az útjára engedni.
ELNÖK: Megkérem országos tisztifőorvos urat, hogy mondjon ebben valamit, de azt szeretném elmondani, hogy én is csak kaptam egy ilyen - mondjuk - reklámanyagot, hogy ez valódi tájékoztatónak minősül-e, igen vagy nem, nem lehet tudni, az Utazás kiállításon valaki találkozott ezzel a termékkel, sajnos, a gyártót sem tudjuk pontosan beazonosítani. De mindenképpen azt gondolom, hogy ezzel együtt kell tenni ebben lépéseket. Én a magam részéről, amire a bizottság, illetőleg a Házszabály feljogosít, azt megteszem, de természetesen a termék betiltására törvényes lehetőségünk nincsen, és a bizottságnak sincsen. Tisztifőorvos úr!
DR. FALUS FERENC tisztifőorvos: Köszönöm szépen. Mi viszonylag határozottan léptünk fel ebben az ügyben, úgy tekintjük a pillanatnyi jogi állásfoglalás alapján, hogy engedély nélküli gyógyszerhatóanyag-forgalmazás zajlik. Az eszköz engedélyezése tisztázatlan számunkra pillanatnyilag, az ezzel kapcsolatos vizsgálat ezekben a percekben folyik, a Közgazdaságtudományi Egyetemen egy egészségnapon jelent meg egy standnál, feltehetően egy hálózatos értékesítés részeként valaki, a mi intézkedésünk következtében, legalábbis a bemutatót és az árusítást megszüntettük, és a hatósági eljárást elindítottuk. Az uniós állásfoglalás is valószínűleg a hatóanyaggal kapcsolatban várható, hogy nem lehet hatóanyagot árusítani, patikában árulhatnák, a megfelelő engedélyekkel adott esetben.
ELNÖK: Köszönöm szépen az állásfoglalást. Tehát az egyik lehetőség, hogy engedély nélküli gyógyszerforgalmazás vagy hatóanyag-forgalmazás történt vagy történik, és ennek megfelelően van lehetőség az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat fellépésére. Ez ügyben kérem tisztifőorvos urat, hogy a vizsgálat befejeztével haladéktalanul tájékoztasson bennünket. Másrészt pedig külön is egy nagyon szoros határidővel megkeresem az OGYI-t, illetőleg a fogyasztóvédelmi szerveket. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Soron következik az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet szintén Koszorús László képviselő úr, több képviselőtársával együtt nyújtott be, új változatban az 5481. számon hozzáférhető ez az indítvány. Egy konkrét ponton javasolják kiegészíteni az említett törvényt. Megadom a szót a képviselő úrnak.
Koszorús László (Fidesz) szóbeli kiegészítése
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz) előterjesztő: Köszönöm szépen a szót. Tényleg csak nagyon röviden. Szintúgy egy hasonló fogyasztóvédelmi kérdést próbálunk megoldani. Van egy 2005-ös egészségügyi miniszteri rendelet, ami arról szól, hogy a vakoknak és gyengénlátóknak hogyan tudunk biztosítani olyan betegtájékoztatókat, amelyek adott esetben számunkra, látók számára is teljesen evidens módon, alanyi jogon jár. A jelenlegi kialakult rendszer úgy szól, hogy a civil szervezetek kérésére a gyógyszergyártó cégeknek - ha van erre igény - ezt elküldik, és konkrétan nem határoz meg semmilyen formát. Mi ezt szeretnénk egy kicsit pontosítani, hiszen a kialakult szokás sajnos, egyelőre úgy néz ki, hogy a gyógyszergyártó cégek ezt internetes formában küldik meg a vakok és gyengénlátók számára. Aki nem rendelkezik internetes hozzáféréssel vagy méregdrága felolvasó szoftverrel, az nem juthat hozzá ehhez a betegtájékoztatóhoz. 65 ezer ember érintett, úgy gondolom, hogy az egyenlő bánásmód jegyében, és természetesen fogyasztóvédelmi szemüveg mögül tekintve az ügyet, lépnünk kell, és meg kell határoznunk konkrét értesítési lehetőséget.
Mi itt első körben a Braille-írást, illetve a hanghordozón való tájékoztatót jelöltük meg. Teljesen nyilvánvaló módon a hanghordozón a CD-t vagy a kazettát kell érteni, Spanyolországban ez a modell már működik. Annyival pontosítanánk a jelenlegi miniszteri rendeletet - ezt egy önálló indítvány formájában szeretnénk megtenni -, hogy a jövőben, akik kérik, és ha a dolog életszerűségét nézzük, akkor beláthatjuk mindannyian, hogy aki elmegy az orvoshoz és ott már megkapja a gyógyszereit, illetve az adagolást, utána elmegy a patikába, ott is megkérdezi, nem valószínű, hogy utána fog rendelni betegtájékoztatót. De ha mégis, akkor adjuk meg a lehetőséget a vak és gyengénlátó polgártársainknak, hogy tudjanak tájékozódni. Ezt a gyógyszergyártó cég küldje el nekik a jövőben Braille-írással vagy hanghordozó formában. Itt van még egy telefonos lehetőség, ami egyébként most kerül ebbe a rendszerbe.
Eddig az volt ezzel a problémánk, hogy fizetni kellett érte. Úgy tudom, hogy a gyógyszergyártók aktívan tárgyalnak az Egészségügyi minisztériummal annak érdekében, hogy ez a lehetőség ingyenessé váljon, és akkor még egy újabb lehetőséget lehet a vakok és gyengénlátók számára biztosítani.
Nagyon örülök annak, hogy az ifjúsági és szociális bizottság egyhangúlag tárgysorozatba vette, úgy gondolom, ismételten egy jó dolgot tudunk végrehajtani, nem kerül senkinek pénzébe, ha a vakok és gyengénlátók is tudnak a jövőben tájékozódni. Annyival egészítjük majd ki hosszabb távon a javaslatot, hogy nem az érdekképviseleti szervezetek kérésére, hanem eléje még beszúrnánk egyetlenegy szót, hogy a beteg kérésének megfelelően az érdekképviseleti szervezet, azaz civil szervezet kérhet, nehogy véletlenül előforduljon az, hogy az érdekképviseleti szervezetek betáraznak több ezer Braille-írásos - hiszen az egy nagyon drága folyamat - betegtájékoztatót vagy CD-ket, hanem ha az egyénnek van erre igénye, azt közvetíti a civil szervezet a gyógyszergyártó felé, és a gyógyszergyártó megküldi. Szerintem ismételten egy jó dolgot teszünk, és az egyenlő bánásmód jegyében járunk el. Ehhez kérem itt is - mint ahogy az ifjúsági és szociális bizottságban ez már megtörtént, ott tárgysorozatba vették - az önök támogatását. Köszönöm szépen.
Kérdések, hozzászólások, reagálások
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Eltér itt a feladatunk az előző napirenddel összehasonlítva, hiszen most általános vitára történő alkalmasságról kell döntenünk, hiszen a tárgysorozatba-vételről az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság döntött. Ezért van itt most napirenden. Ezért általános vitáról lévén szó, meg kell kérdeznem a kormány képviselőjét. Szepezdi Zsuzsanna főosztályvezető asszonyt kérem akkor, hogy az általános vitára való alkalmasságról, mielőtt a vitát megnyitnám, e tekintetben az Egészségügyi Minisztérium részéről mondjon véleményt.
DR. SZEPEZDI ZSUZSANNA főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Alelnök Urak! Tisztelt Bizottság! A címkeszövegről és a betegtájékoztatóról szóló rendelet alapja az a 2001/83-as közösségi direktíva, aminek a 2004-es év folyamán történt egy módosítása, és két olyan pont is van, ami a vakokat és a gyengénlátókat érinti. Ezek a rendelkezések szó szerint átvételre kerültek mind a törvényben, mind ebben az úgynevezett 32/2005-ös miniszteri rendeletben, és nagyon fontosnak tartottuk akkor is, és most is kiemelni azt, hogy azért nem kerültek megnevezésre a különböző formái ennek a rendelkezésre bocsátásnak - most a betegtájékoztatók különböző formájáról van szó -, merthogy ezeknek a száma tulajdonképpen végtelennek mondható. Ezért nem tartjuk célszerűnek kiemelni ezek közül egyet vagy kettőt, a Braille-írást vagy esetleg a hanghordozó formátumot.
A kezemben van a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének is egy közleménye, miszerint ők kifejezetten az elektronikus formátumot tartják célszerűnek. Hozzá kell azt is tennünk, hogy azért a vakok és a gyengénlátó betegeknek csak egy törtrésze az, aki a Braille-írás olvasására képes, ez körülbelül 4-5 ezer beteg lehet. Célszerűen ezek a betegek azok, akik már vakon születtek, vagy pedig nagyon fiatal korban lettek gyengénlátók, illetve vakok, úgyhogy még el tudták sajátítani a Braille-írás képességét. A krónikus betegségben szenvedők viszont a másik populáció, akik időskorban és más egyéb betegség során váltak gyengénlátókká. Tehát mindenképpen célszerűnek tartjuk nem bekorlátozni egy vagy két formátumra ezt a rendelkezésre bocsátást. Továbbá felhívnám a figyelmet, hogy az Országos Gyógyszerészeti Intézetnél elérhető ez a hangos betegtájékoztató formátum, ami működik, ezen kívül van egy élő szakemberes tájékoztató szolgálat is, ahol nemcsak a vakok, a gyengénlátók és a szakemberek, hanem bármilyen érdeklődő is a gyógyszerekkel kapcsolatosan, a használatával kapcsolatosan naprakész, pontos információt kaphat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát ha jól értem, a kormány nem támogatja az indítvány általános vitára bocsátását.
DR. SZEPEZDI ZSUZSANNA főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatja a törvényi szintre emelését.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Ki kíván ehhez hozzászólni vagy kérdezni? Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Most nehéz helyzetben vagyunk, mert az esélyegyenlőség jegyében azt gondolom, hogy egy fontos kérdés nyílt ki. Engem egy kicsit zavar, hogy a tárca részéről olyan érvelést hallottunk, amelyik a javaslattal szemben foglal állást, miközben én sem érzem úgy, hogy ez a javaslat pontosan megoldja a felvetett problémát. Különösen azért nem érzem, mert ebben a kérdésben számomra kitüntetett fontossággal az bír, hogy az érintettek, az érintettek érdekvédelmi szervezetei fontosnak tartják-e, és jónak tartják-e a szabályozást.
Tehát amikor szót kértem, akkor többek között azért is tettem, hogy erre a vonatkozásra rákérdezzek. Tudom, hogy volt háttéregyeztetés, mint ahogy azt is tudom, hogy az érintett érdekvédelmi szervezet nem ért egyet a javaslattal. Tehát a kérdés arra irányul, hogy mennyire tartja a képviselő úr eredményesnek és megnyugtatónak azt az egyeztetést, ami eddig lezajlott, és lát-e megoldást abba az irányba, hogy az érdekeltekkel, az érintett érdekvédelmi szervezetekkel megnyugtató megállapodásra jussanak?
Itt merül fel bennem az a kérdés, tekintettel arra, hogy látom, hogy itt van a vakok érdekvédelmi szövetségének az elnöke, hogy esetleg megszólíthatjuk-e őket ebben a vitában. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, ki kíván még hozzászólni. Havas Szófia!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Én bizonyos szempontból csatlakoznék Béki képviselő asszonyhoz, legalábbis számomra a minisztérium álláspontja ebben a kérdésben több ok miatt is maximálisan meggyőző. Egyrészt az előterjesztők részéről nem láttam az indítványban egy olyan, bármilyen jellegű írást, ami arra utalt volna, hogy egyeztettek a Vakok és Gyengénlátók Szövetségével. Számomra az derül ki, hogy ugyan az érintettek nem értenek egyet vele, de akkor is boldogítani kívánják őket. Másrészt pedig, ahogy a minisztérium képviselője elmondta, a törvénytervezet beszűkítené a lehetőségeket, és olyan módon korlátozná a hozzáférést a betegtájékoztatókhoz, ami rontaná ezeknek a vak, illetve gyengénlátó embereknek a lehetőségét ahhoz, hogy hozzájussanak a megfelelő szintű tájékoztatáshoz.
Úgy gondolom, hogy ebben az esetben maximálisan körültekintően és az EU-normatíváknak megfelelően járt el a tárca, úgyhogy én a magam részéről csatlakozni tudok hozzá. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még képviselői észrevétel vagy hozzászólás? (Nincs jelzés.) Nincsen. Akkor a magam részéről csak annyit vetnék fel, hogy megnéztem az európai uniós irányelvet. Az uniós irányelv szövege a legkülönbözőbb technikákat ajánlja a vakok és gyengénlátók számára. Ehhez képest ez a javaslat egy kicsit szigorúbban bekorlátozná ezt két területre. Tehát ezt el kell mondanom, megnéztem.
A másik, hogy azért azt is fel kell vetni, hogy ha ilyen kötelezettséget írunk elő a törvényben, annak rendkívül jelentős költségkihatása is van a gyártó cégek számára. Tehát ezt is mérlegelni kell.
Megkérdezem a bizottságot, hogy a javaslatnak megfelelően hozzájárul-e ahhoz, hogy Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége képviseletében dr. Földi János úr, elnökségi tag két perc erejéig szót kapjon? Hozzájárul-e ehhez a bizottság? (Szavazás.) Igen. Köszönöm szépen.
Akkor megadom a szót Földi doktornak, hogy mondja el véleményét. Köszönöm szépen.
DR. FÖLDI JÁNOS elnökségi tag (Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége): Köszöntöm a tisztelt bizottságot, és köszönöm, hogy szót adtak. Őszintén megmondom, nem értem a kormány álláspontját, illetve az ellenhangokat. Azért nem értem, mert mielőtt a javaslat idekerült, volt egy egyeztetés, ahol elhangzott - ahogy az elnök úr is mondta -, hogy költségvonzatok merülnek itt fel a kérdésben. A gyógyszerforgalmazók vállaltak minden költséget, tehát ez semmilyen pluszköltséget a kormány felé nem jelent. Az a javaslatban szereplő bővítése a megszövegezésnek, ami az Európai Unió szövegében is szerepelt, hogy megfelelő formában hozzáférhetővé kell tenni a vakoknak és gyengénlátóknak a tájékoztatókat, elvileg ezt fejtené ki a javaslat, illetve adna formákat, amilyen formában ez a megfelelő formájú hozzáférés biztosítottá válik. Tehát a pontírást, a hanghordozót, illetve itt felmerült a telefon. Az, hogy konkrétan ezt a két formát kizárólagosan említsük meg, azt természetesen szövetségünk sem gondolja, ezt a "többek között" szöveggel szokták általában a jogszabályokban meghatározni, és ebbe a "többek között"-be elvileg bármilyen forma belefér.
Azért kérném, hogy támogassák ezt a javaslatot, mert mondom: egyrészt a civil szervezetek, az érdekképviseleti szervezetek egyetértenek vele, és a gyógyszerforgalmazók ennek minden költségét vállalták, és minden ezzel kapcsolatos teendőt vállaltak, tehát a kormányra ez semmilyen pluszterhet nem ró. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Havas Szófia!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Akkor elnézést, lehet, hogy én nem tudok pontosan olvasni, az 1. § 4. pontja: "A forgalomba-hozatali engedély jogosultjának a betegtájékoztatót a betegek érdekképviseleti szervezeteinek kérésére Braille-írással vagy hanghordozón rendelkezésre kell bocsátani." (Zaj, közbeszólás a jelenlévők soraiból: Is!") Akkor tessék elolvasni!
ELNÖK: Elnézést kérek, nem lehet beleszólni a vitába, úgyhogy muszáj figyelmeztetnem!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Én igyekeztem pontosan felolvasni, úgyhogy én azt olvastam fel, ami előttünk van szó szerint. Ez magyarra lefordítva, elnézést, az én magyar nyelvi ismereteim alapján kizárólagosan ezt a kettőt jelenti. Akkor tessék elolvasni a szöveget! Itt pontosan ez a kettő van benne, ez pedig a törvény megfogalmazása szerint kizárólagosan ezt a két hordozót jelenti.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Akkor hallottuk a véleményeket. Visszaadom a szót az előterjesztőnek, Koszorús képviselő úrnak.
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz) előterjesztő: Köszönöm szépen. Nagyon röviden: valószínűleg itt egy technikai malőr lehetett, az 5481-es javaslatról tárgyalunk, abban ott van az "is". Tehát valószínűleg Havas Szófiának egy rossz példány lett kiadva, elnézést a technikai malőrért, nem az én hibám.
Röviden reagálnék, és nem szeretném az idejüket húzni, hiszen még más napirendek is vannak. Egyetértek azzal, amit a Vakok és Gyengénlátók Szövetségének vezetője is elmondott, hogy igenis, kell felelősen ezen a területen is dolgoznunk. Nem értek egyet azzal, hogy az Egészségügyi Minisztérium miért zárkózik el egy olyan kérdéskörtől, ami egyébként kinyitná azt a lehetőséget - és most általános vitára való alkalmasságról szavazunk -, teljesen nyilvánvaló az, hogy ezen még lehet csiszolni, kell is csiszolni, ezért vagyunk együtt, itt a bizottságban is, illetve a parlamentben is szakértők, akik még ezen tudnak csiszolni. A szándékot kell nézni, teljesen evidens az, hogy ha kibővítjük azt, hogy telefonon, kibővítjük azt a lehetőséget, hogy Braille-írással, kibővítjük azt, hogy hanghordozón is hozzájuthassanak, akkor egy jó dolgot teszünk. Nem gondolom azt, hogy ennyire el kellene zárkózni, hiszen éppen segítenünk kell.
Tehát egyetértek Béki Gabriellával, miszerint ezen az ügyön igenis, dolgozni kell, és egyetértek azzal, hogy általános vitára ezt mindenféleképpen tovább kell vinni.
Havas Szófiának a hozzászólását nem kommentálnám, hiszen érződik, hogy itt még azért dolgozni kell az ügyön. Köszönöm a lehetőséget.
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Határozathozatal következik. Megkérdezem a bizottságot, hogy ki tartja a javaslatot általános vitára alkalmasnak, ki szavaz igennel? (Szavazás.) 11 igen. Ki szavaz nemmel? (Nincs jelzés.) Ki tartózkodott? (Szavazás.) 12 tartózkodás.
Tehát 11:12 arányban a bizottság általános vitára nem tartotta alkalmasnak.
Nem tudom, hogy ki fogják-e tűzni plenáris ülésre, de jelöljünk meg szerintem többségi és kisebbségi előadót e tekintetben, mert nyilván ez házbizottsági döntést igényel. A többségi előadó Havas Szófia. Kisebbségi előadó? (Béki Gabriella jelentkezik.) Béki Gabriella. (Dr. Mikola István: Ja, hogy most ellenzéki? Persze!) Rendben. (Dr. Heintz Tamás: Ha közben megegyeznek, akkor majd mondom a kisebbségit. - Derültség, zaj.)
Tisztelt Bizottság! Nem tartanánk szünetet, csak kérünk egy gyors helycserét. A további napirendi pontokon szívesen látunk mindenkit, de most az ombudsmani beszámolók következnek, és engedjük be a terembe viszonylag gyorsan a biztos urat.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló
Soron következik az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló. (Általános zaj.) Kérem, hogy úgy menjenek ki, hogy a biztos úr be tudjon jönni, mert így nem tudjuk folytatni. (Dr. Szabó Máté belép az ülésterembe.) Tessék helyet foglalni!
Köszöntöm Szabó Máté urat, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát. Jelentését, a 2007. évi jelentést egy könyv formában képviselőtársaim kézhez kapták, és ez elektronikus úton is hozzáférhető 5016. számon. Az általános vitára két hét múlva kerül sor a parlamentben, de erről a bizottságnak is állást kell foglalnia. Egy sajátos helyzet van, hiszen időközben személyi változás is történt, a tavalyi évben, még az év egy részében Lenkovics Barnabás úr töltötte be az ombudsman szerepkörét, de most az egész évről Szabó Máté biztos úr fog egy rövid tájékoztatást adni, miután közben sikerült helyet foglalni, még egyszer tisztelettel köszöntve, a szóbeli kiegészítés céljából megadom a szót. Tessék parancsolni!
Dr. Szabó Máté szóbeli kiegészítése
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen, hogy lehetőséget kapok, hogy viszonylag frissen beszámoljak, mi az, hogy viszonylag? Hat hónap. Minél jelent az frissességet? Az ombudsmannál szerintem igen, mert hatéves a garancia, tehát ez fél év, kiszámíthatjuk, hogy én még egy ombudsman-bébi vagyok vagy egy magzat, vagy nem is tudom. Tehát elődeim vannak, több mint egy, tehát legalább négy, mint egy rendes családban, tehát szülők, nagyszülők, Lenkovics, Takács, Kaltenbach és Péterfalvi, hiszen ők helyettesítették Lenkovicsot, és a munkájuk mind benne van a jelentésekben. Most pedig az általános jelentésről van szó, tehát Péterfalvi itt, mint az általános biztos több hónapos helyettese szerepel.
Tehát lehet mondani, hogy az itt előterjesztett anyag és munka döntő többségében mind a négy elődöm, tehát a nagyszülői és szülői vonalról származik, én csak mintegy felszámolóbiztosként, mint egy céget, amiből kiszálltak a vállalkozók, csak itt képviselem ezt a dolgot, és bizonyos értelemben természetesen magaménak kell hogy tekintsem, és állok rendelkezésekre a kérdésekre és hozzászólásokra. Tehát igen kevés hozzátennivalóm van tulajdonképpen az anyaghoz emiatt, hiszen a munka dandárját ők végezték. Természetesen vállalom az ő hagyományaikat, mint egy szülőét és nagyszülőét kell egy gyermeknek vagy magzatnak, és azt mondom, hogy felvállalom természetesen minden akciójukat, amelyek nagyon sokfélék és sokrétűek voltak. Hiszen önök, mint az egészségpolitika aktív alakítói, nagyon jól tudják, hogy ezekben az években az egészségpolitika azon politikaterületek közé tartozik, ahol a jelentős átalakulások és gyors változások zajlottak és zajlanak. Ezek olyan jelentős változások és gyors átalakulások, amelyek makrotársadalmi rendszereket érintenek, amelyek mindenki számára fontosak, hiszen amellett, hogy itt biztosként vagyok jelen, én egy beteg is vagyok természetesen, különböző szakorvosi rendelések betege és páciense, és mindenki az Magyarországon sajnos, már a magzatok is.
Tehát ilyen értelemben ez egy igen általános állampolgári téma, hogy az egészséghez való jog, és ez a szervezeti, politikai átalakulás, ami még messze nem befejezett, és azt se tudjuk - legalábbis állampolgárként nem -, hogy mennyiben reverzibilis vagy irreverzibilis, rajta hagyta mindenképpen a nyomát az állampolgári panaszokon.
Az állampolgári panaszok, ha összehasonlítjuk 2006-ot és 2007-et, ezek nem statisztikai számok, de legalább 2 százalékos növekedést mutatnak. Tehát kár itt statisztikáról beszélni, hiszen ezek 50-es, 100-as, pár ezres mennyiségek, ez nem statisztika, ez csak valamilyen demonstrálása bizonyos tendenciáknak. Tehát a tendencia - hogy úgy mondjam - a növekedés. Ez teljesen természetes és normális jelenség. Úgy gondolom, hogy az ilyen átalakulások, amelyek az állampolgárok nagyon-nagyon széles körét, vagy szinte mindegyikét érintik, természetes módon váltanak ki panaszt belőlük. Ilyen értelemben az egészségügy egy panaszosabb politikaterületté vált, éppen az átalakulások következtében, hasonlóan az oktatáshoz és a szociális szférához, mint mondjuk mások, ahol nincsenek ilyen nagy és még folyamatban lévő változások.
Természetesen az ombudsmani hivatalban próbálunk ezzel a megnövekedett mennyiséggel számolni, és nem is annyira mennyiségről van inkább szó, mint a minőségről, hiszen minden panasz annak a panaszosnak, aki azt megteszi, aki nemcsak egyén, hanem lehet, hogy esetleg nagy társadalmi szervezet vagy egy nagyobb civil szervezet, vagy egyéneknek egy olyan csoportja, akik egy nagyobb társadalmi kört jelentenek, tehát ilyen értelemben nem csupán mennyiségileg érdekes az, hogy van valamicske növekedés a panaszokban - nem dramatikus egyébként -, hanem a minőségük, a jellegük is mindenképpen arra utal, hogy az emberek ezekben az egészségügyi átalakulásokban keresik a helyüket, és az ő egészséghez való joguk biztosítását.
Nemrégiben javasoltam az akkor még egészségügyi miniszter asszonynak azt, hogy ezek a nagy átalakulások olyan jellegűek, amelyek esetleg szükségessé tehetnék - természetesen a döntéshozók belátásától és döntésétől függően - egy miniszteri egészségügyi biztosnak, tehát egy egészségügyi ombudsmannak a létrehozását, ilyenek Európában számosak. Például Nagy-Britanniában - ez nagy és pozitívan megítélt ország Magyarországon - az általános biztost hívják úgy, hogy a polgári jogok és az egészségi jogok biztosa. Tehát ilyen értelemben ez egy nagyon-nagyon kiemelt terület. Azt gondolom, lehet, hogy nem nagyon hosszú távra, de legalábbis addig, amíg az egészségügynek ez a nagy strukturális átalakulása zajlik, talán érdemes lenne megfontolni önöknek, mint döntéshozóknak és a mindenkori egészségügyi minisztereknek - akik tudjuk, hogy nagyon gyorsan változnak újabban, nyilván ennek a nagy folyamatnak az eredményeképpen - azt, hogy vajon, nem lenne-e érdemes, és nem növelné-e a folyamat legitimációját, az elfogadottságát az állampolgárok körében, ha az egészségügyi minisztériumi rendszeren belül fordulhatnának egy olyan biztoshoz, akinek a személye garanciát és bizalmat jelent. Egy olyan valakihez, akinek a jogi, etikai, orvosi, egészségügyi kompetenciája megkérdőjelezhetetlen, tehát hiteles személyiség, közel áll a döntéshozatalhoz, és rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel az állampolgárok panaszait gyorsan közvetítheti a miniszteri pozíciót betöltő személy, illetve az Egészségügyi Minisztérium felső köre felé.
Horváth Ágnes válasza az volt, hogy az új ellenőrzési rendszer ezt nagymértékben megoldja, vagy teljes mértékben meg fogja oldani ezt a problémát. Én azonban azért merészelem mégis újra szóba hozni ezt önöknek megfontolásra, azért is, mert egy barátom azt mondta, hogy ha már megválasztottak ombudsmannak, és ha úgy gondolom, hogy van egy jó ötletem, azt mondjam el. Tehát úgy gondolom, hogy ez nem egy rossz ötlet továbbra sem, mert növelné ennek az átalakulásnak a legitimitását, és az állampolgárokban, akik véleményem szerint, még ha nem is mennyiségileg, de minőségben új típusú problémákról számolnak be panaszaikban, talán nagyobb bizalmat és egy közvetlenebb kapcsolatot jelentene a reform vezetőihez, döntéshozóihoz, menedzselőihez, mint az általános biztosi iroda, amelynek a körülbelül 30 fős személyzetén belül mondjuk 2,5-3 kolléga, kolléganő - általában kolléganő - tud foglalkozni egészségügyi kérdésekkel. Az egészségügyi ombudsman, a miniszteri biztos jelenléte a miniszteriális szakigazgatáson belül sokkal közvetlenebb információt, közvetlenebb visszacsatolást tenne lehetővé mind a minisztériumhoz, mind pedig a szakmához, és szerintem a legitimációt is növelhetné.
Természetesen enélkül is el tudjuk látni a panaszoknak nem mondom, hogy áradatát, de mennyiségben és minőségben növekvő folyamát, és igyekszünk ajánlásokat tenni, illetve az egyéni ügyeket kivizsgálni. Azonban megfontolásra javasolnám önöknek távlatilag, perspektivikusan a reform időszakára, illetve annak a közvetlen következményeit megmutató időszakra egy ilyen jellegű intézményes újítás lehetőségét, hiszen az oktatásban is ez a miniszteri biztosi intézmény úgy gondolom, hogy az elmúlt tíz évben bemutatta, megmutatta az ő hatékonyságát és alkalmasságát.
Tekintve, hogy én csak leszármazottja vagyok ennek a négy kitűnő ombudsmannak, csupán ennyit szerettem volna mondani. Az utóbbi ötlet egyébként szintén nem az én ötletem, hanem Lenkovics Barnabásé, meg kell emlékezni róla, lehet, hogy már önök előtt is megtette ezt a javaslatát, amikor őt megkérdezték a jövő nemzedékek biztosáról, elsősorban a zöld, környezeti ombudsmanról, akkor azt mondta, hogy szerinte ilyenre nincs szükség, hanem helyette egészségügyi biztosra volna szükség. Tudjuk, hogy a döntéshozatal máshogy alakult, van elvileg, jogszabályi szinten jövő nemzedékek biztosa, és nincs miniszteri egészségügyi biztos. De még nem zárult le a történelem, és önök írják azt az egészségügyben, és minden bizonnyal nagyon fontos lesz, hiszen majd a jövő generációk az önök munkáját sok idő után majd a magyar egészségügy egy válságos és remélhetőleg produktív szakaszának, időszakának fogják tekinteni, és majd ezeket az egészségügyi minisztereket és egészségügyi döntéshozókat fontos és hosszú távú folyamatokat elindító személyeknek és koncepcióknak fogják tekinteni, tartani, akiknek a hatása majd hosszabb távon fogja kialakítani az egészségügyi politikának és a magyar egészségügy profilját. Köszönöm szépen szíves figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm biztos úr érdekes és jövőbe mutató gondolatait. (Dr. Heintz Tamás: Múltba néző!) Valóban az egészségügyi igazgatás, a betegjogok nagyon hagyományos területe az ombudsman munkájának, vizsgálatainak, és a jelentésben is elég komoly terjedelmet kapnak a vizsgálatok, megfontolások e tárgykörben.
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy kinek van véleménye vagy kérdése a jelentéssel kapcsolatban biztos úrhoz vagy munkatársaihoz. Megnyitom a vitát. Van-e észrevétel vagy kérdés? Béki Gabriella!
Kérdések, hozzászólások, reagálások
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Észrevételt inkább az egészségügyi biztossal kapcsolatos megjegyzéseihez szeretnék tenni ombudsman úrnak, mert nekem volt alkalmam már másik bizottságban a jelentésről véleményt mondani, amit idén is nagyon alaposnak és nagyon tartalmasnak gondolok.
Ami az egészségügyi biztost illeti, azt gondolom, hogy az elhangzott formában semmiképpen nem támogatnék egy ilyen gondolatot. Hihetetlenül fontos az ombudsman függetlensége. Az ombudsman rendszeresen egy tárca intézkedéseivel szemben foglal állást. Tehát nem lehet őt egy szakterületen belül egy minisztériumba vagy egy miniszter alá becsatornázva elképzelni, abból viszont, amit mondott az előbb, úgy értettem, mintha ott találná meg inkább speciálisan egy ilyen ágazatnak a szerepét.
Nagyon sokan vannak egyébként az SZDSZ-en belül is, akik még a zöld ombudsman létrehozásának gondolatát is vitatták és vitatják ma is. Ha elindulunk ezen az úton, akkor a lehető legtöbb szakterület rövid időn belül jelentkezhet, hogy nekik agrárombudsman kell, energia ombudsman és akármilyen ombudsman, ez pedig nyilvánvalóan nem használna ennek az intézménynek.
Azt gondolom, hogy egy függetlenséget, ennek az intézménynek a közügyi függetlenségét éppen hogy inkább erősíteni kell, és nem szétforgácsolni szakterületenként. Sokkal nagyobb a súlya a szavának, ha a jelen körülmények között szólal meg egy általános ombudsman és mond valami üzenetet az egészségügy problémáival kapcsolatban, mint ahogy tudná tenni ezt más körülmények között. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más észrevétel, kérdés? Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Béki Gabriella szájából elhangzottakra reflektálva, azért én nem vetném el teljesen ezt a gondolatot. Részben egyetértek abban, hogy egy ilyen szubordinált helyzetben nem nagyon lenne mozgástér. Az egészségüggyel inkább ombudsman úrnak - ha szabad - szeretném mondani, hogy igen nagy probléma az, hogy ha az ember reformot akar csinálni, akkor az óhatatlanul érdeksérelmet okoz akkor, ha nincs a reform mögött nagy társadalmi támogatottság. Mert miről szól az egészségügy? Arról szól - most az általános kötelező rendszerről beszélek persze -, hogy miközben az egészségügyi szolgáltatásokkal szemben differenciáltak és végtelenek az igények, mindenki a szerveit ki akarja cseréltetni, 120 évig akar élni, a modern orvostudomány minden lehetőségéből, ráadásul az egyenlő hozzáférés esélyével mindenki részesülni akar. Ugyanakkor az ellátórendszerek előtt a nagy kihívás az, hogy hogyan lehet ezeket a differenciált igényeket szükségletté konvertálni, vagyis társadalmi közmegegyezésben egy mindenki számára egyenlő hozzáférési esélyt jelentő szintre redukálni. Tehát az igényeket a szükséglet szintjére kell redukálni.
Most ott a gond, hogy ha "gyorsan halad" egy reform, ha türelmetlenek vagyunk, akkor a társadalom nem képes ezt a közmegegyezést, konszenzust létrehozni, vagyis nem képes elfogadni azt, hogy az orvosi lehetőségek, amelyek exponenciálisan fejlődnek, és a gazdasági megengedhetőség között egy olyan konfliktus van, amiben csak valamiféle közmegegyezéssel lehet a parttalan igényeket szükségletté redukálni.
Tehát ha ezt a gondolatot latolgatom, akkor oda jutok, hogy tulajdonképpen egy jó kormány a legjobb ombudsman, amelyik erre figyelemmel készíti elő a reformlépéseket, erre időt hagy, türelmet hagy, kommunikál, és megpróbálja az embereket olyan pozícióba hozni, hogy értelmezni tudják ezt az orvosi lehetőségrendszer és a gazdasági megengedhetőség között lévő konfliktust, és ennek a kezelési technológiát, kormányzati technológiáit fogadják el.
Ugyanakkor emellett azt kell mondjam, hogy nem lenne rossz, ha az állampolgári jogok ombudsmanja az egészségügyhöz komolyan értő, megfelelő létszámú apparátussal rendelkezne egy ilyen hektikus folyamatban, mint amit most mi reformnak nevezünk. Hiszen megéltük itt - és látom, a jelentésben is néhány dologra kitértek a szakértők - intézmények bezárását, gyakorlatilag szakmáknak a visszavágását, majd megszüntetését, pszichoirtó akciókra gondolok, ahol éppen Takács Albert az OPNI-ban kihelyezett ülésünkön elmondta, hogy komoly emberi jogi sérelmeket és aggályokat lát. Amikor miniszter lett, ezt persze elfelejtette, ennek semmiféle konzekvenciája nem lett.
Tehát azt gondolom, hogy a mai intézményrendszerben is komolyabban kellene venni az egészségügyben bekövetkezett sérelmeket. Tehát súlyos emberi jogi aggodalmak keletkeztek néhány intézet bezárása kapcsán felnőttekben, betegségbelátással nem bíró elmebetegekben, de gyermekekben is, és ezeket nem szabadna ad acta tenni. Ezeket ki kellene vizsgálni, éppen azért, hogy az az előbbi gondolatom érvényesülhessen, és a hatalom is belássa, hogy az egészségügyben szükségletalapú ellátást egyenlő esélyek, hozzáférési esélyek, az equity fenntartásával csak nagyon türelmesen, nagyon előkészítve, és mindig valamiféle társadalmi közmegegyezésre törekedve lehet csinálni.
Többet kellene foglalkozniuk az egészségüggyel, ebben mi szívesen segítünk és segítenénk is, és ismétlem: nem arról van szó, hogy valakit ellenőrizni vagy nyakon vágni vagy kontrollálni vagy opponálni belülről vagy kívülről, hanem ezt a természetes folyamatot segítve, az egészségügy megújulásához, mindenki javára történő megújulásához hozzájárulni.
Azt javaslom ombudsman úrnak, hogy ha lehet, és ha lehetőséget ad arra, akkor azért ezt a gondolatot a későbbiekben próbáljuk kifejteni, és próbáljunk ebben a kérdésben tenni valamit, mert egy kicsit árvának érezzük magunkat itt az egészségügyi reform kapcsán az állampolgári jogok figyelőszolgálatával kapcsolatban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További megjegyzés, észrevétel? Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Úgy gondolom, hogy a probléma bizonyos fokig az, hogy az egészségügyben az igazságukat kereső emberek egy merőben adminisztratív rendszerrel találkoznak. Ez a merőben adminisztratív rendszer az érdekükben sértett csoportok vagy emberek számára képtelen értelmezni azt, hogy ők miért nem részesülnek abban, ami számukra hitük szerint jár. Ez egy rendkívül komoly gond, az előző törvény alatt tömegével merült fel ez a probléma gyógyításra váró betegek, elbocsátott nővérek vagy orvosok kapcsán, éppen ezért az a gond valóban, hogy ezt egy szubordinált szerepkörben nem lehet megoldani. Nem is lehet ebben a formátumban felvetni.
Azon felül a panaszokat azok az egyének képtelenek a társadalom számára objektivizálni, nem tudják világosan megfogalmazni azokat a panaszokat, amelyek felmerülnek.
Ezek a panaszok egy egészen higgadt elemzés kapcsán nem mindig jogszerűtlenek, sőt azt sem mondom, hogy feltétlenül azt jelentik, hogy drágábbá teszik az ellátást, de mindenféleképpen erkölcsösebbé. Ez azért egy kihagyhatatlan tényező az orvoslásból. Egyébként bármilyen állami működésből sem lehet kihagyni.
Gondolkodni kell azon a megoldáson, hogy hogyan lehetne ezt bevinni, de hogy ma jelen pillanatban nincsen olyan független és ezeket a kérdéseket elbíráló, ezekben a kérdésekben tanácsot adó, ezeket a kérdéseket a társadalom számára feltáró rendszer, az száz százalékosan biztos. Illetve a kórházak működtetnek úgynevezett ombudsmanokat, ahol meg lehet jelenni, és ahol igazából elmondják az emberek az adott kórházzal, az adott intézménnyel kapcsolatos problémáikat, vagy egy adott ellátó személlyel kapcsolatos problémáikat, ami azért egyébként nagyon hasznos. Ugyan sokszor ez az orvosok és a nővérek előtt úgy jelenik meg, hogy ez ellenük van, de nem így van, mert ez egy tiszta szemű szemléletmódot biztosít, a saját gyakorlatomban, amikor fiatal orvos került az intézménybe vagy kerül hozzám, az én ellátási területemre, akkor egy idő után megkérem, hogy nagyon őszintén mondja el, hogy hogyan látja azt, amit mi csinálunk. Ugyanis kiderül, hogy abba a hibába esünk, mint amikor valaki a saját disszertációját ötödször olvassa el, meg hetedszer, meg tizedszer, és már nem tud rajta javítani, nem érti, képtelen már korrigálni, és képtelen azt az álláspontot magáévá tenni, csak nem teljességében, amit az illető elmond.
Tehát elgondolkodtató dolog, valószínűleg az az intézményrendszer, amelyik amúgy is rendkívül bonyolult, azt vetné fel, hogy ez még csak egy újabb költségvetési kiadás. Tehát gondolkodni kell azon, hogy ennek azért a realitása micsoda, de hogy az emberek, a betegek azt nem értik, hogy a csoportok vagy az ő személyes, ezzel kapcsolatos véleményük miért nem kerül felszínre, vagy miért csak egy hosszú és bonyolult jogi procedúra után, amikor már szinte értelmetlenné válik a megoldás, az száz százalékosan biztos. Úgyhogy a magam részéről köszönöm a felvetést.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czinege képviselő úr!
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Úgy gondolom, hogy a XXI. század orvosának, az orvostudománynak, a gyógyításnak a legnagyobb dilemmája, etikai problémája az, ami úgy fogalmazható meg - és csatlakozom alelnök úrhoz -, hogy hogyan osztjuk szét azt az anyagi lehetőséget, amelyet a tudományos-technikai fejlődés a gyógyításra ad nekünk, úgy, hogy az lehetőleg igazságos legyen. Ha ilyen szempontból nézem a kérdést, akkor egy egészségügyi ombudsmannak igen nagy szerepe lenne, illetve olyan feladatot vállalna magára, amiben nagyon nehéz lenne dönteni.
Mint hosszú ideig gyakorló orvos, egy példát mondanék. Ahhoz, hogy a májrákos betegeket meggyógyítsuk, a kemoterápiának a 750 betegre az éves költsége 1 milliárd 110 millió forintnál nagyobb összeg. Ha úgy tekintjük, hogy ezeknek a betegeknek az egyedüli gyógyítási esélye ez - és nem mondom, hogy ennek a gyógyításnak azért a halálozási aránya elég nagy, és nem mondom a gyógyszer nevét sem természetesen -, akkor el kell gondolkodni, hogy ezt az 1 milliárd 110 millió forintot megfelelően használjuk-e. De ha a tüdőátültetésre gondolok vagy akármi másra, számomra a legnagyobb gondot az jelenti, hogy eldönteni a törvényhozónak, de a legnagyobb gondot az jelenti a gyakorló orvosnak, hogy amikor az egyént nézzük, mindent meg kell tenni, mert egy orvos azért esküdött fel, hogy megmenti az életét. De amikor az egészet nézzük, és itt jön az ombudsman szerepe, akkor azt kell eldönteni, hogy az anyagi lehetőségek és a technikai lehetőségek közötti ellentmondást hogyan lehet a legigazságosabb módon feloldani, és ez egy komoly etikai probléma. Ha az ombudsman ebben tud segíteni, akkor ez jó, de túl nagy terhet vállalna magára, ha ő lenne a döntőbíró abban, ami lényegében egy szakmai döntés, és nem is egyszerű döntésről lenne szó. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Heintz képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlési Biztos Úr! Én a korábbi években részint családi érintettség okán is, néztem a lisztérzékenyekkel kapcsolatos ombudsmani állásfoglalást, és a 2005-ös anyagban találtam utoljára arra vonatkozó utalást, sőt állásfoglalást az ombudsman részéről, hogy a lisztérzékenyek, táplálékallergiások ellátása ma Magyarországon nem megoldott. Ebben tulajdonképpen az állampolgárok jogok között szereplő számos tény is sérült. Ha fellapozzuk, akkor számos pontjában érinti ezt a jogsértést.
Ugyanakkor ennek kapcsán - és erre hivatkoztam is 2006-ban - két éve lesz lassan, hogy kérdést intéztem ezen kormány első miniszteréhez, aki ígéretet tett arra, hogy ezt a dolgot majd igyekszik rendezni, nem kezelni, mert ha egy politikus kezel valamit, akkor semmit nem csinál, de úgy néz ki, mintha csinálna valamit, tehát hogy rendezi. Nem történt meg. Eltelt két esztendő, nagy szerencsére MSZP-s képviselőtársammal együtt és a lisztérzékenyek egyesületének elnökével együtt, a gyártókkal együtt leültünk és próbáltunk ebben az ügyben tenni valamit. Az OEP írt vissza olyan típusú válaszleveleket, amely ismételten, és ebben Rapi Katalin szakállamtitkár asszony volt az utolsó érintett, aki a munkaügyi és szociális miniszterhez rakta vissza a kérdést, tehát akik teljesen nem értik, hogy miről van szó. Ezek után néhány nappal, az elmúlt héten pedig újdonsült harmadik miniszter urunk meghallgatásakor, amikor ezt a kérdést feltettem neki, egyet ígért, hogy ő már többet nem ígér semmit.
Mondom mindezt azért, mert az ön elődje, 2005-ben leiratban írta meg, minden következmény nélkül, hogy ezzel az üggyel foglalkozni kell, ezzel a kormányzatnak, a parlamentnek döntés szinten törődnie kell, mert ez százezer embert érint. Az előbb viszont, amikor itt a Braille-írással írt tájékoztatónál nem kapta meg a javaslat a többséget, akkor elgondolkodtam, hiszen ott nincs összesen százezer látássérült, ebből is lényegesen kevesebb, aki nem tud olvasni, és láthatóan le lettek fütyülve, kisebbségi vélemény lett az, hogy ezzel törődjön a parlament. Itt is "csak" százezer emberről van szó, akinek az egyetlen lehetőség arra, hogy biztonsággal vagy nagyobb százalékban biztonsággal elkerülje azokat a súlyos betegségeket, amelyekbe idő előtt belehal, vagy pedig olyan szövődményei lesznek, amelynek a költségei lényegesen nagyobbak, mint az, hogy x,y kenyeret vagy egyebet egyen. Számomra elfogadhatatlan, elfogadhatatlan a százezer betegre nézve is, és nagyon rossz üzenetnek tartom azt, hogy erre egy miniszter a miniszteri meghallgatáson azt mondja, hogy a visszaélések elkerülése végett ezt nem fogják támogatni.
Tehát eleve rablóbandának nézni a százezer lisztérzékenyt, hogy ő majd az utcán vagy bárhol fogja árulni a lisztérzékeny kenyerét, ez zűrös. Azért is vetettem fel ezt, mert ezt tényleg két éve még leírta a biztos úr elődje, ebben az írásban már nem találunk rá utalást, ugyanakkor pedig a kérdés megoldásért kiált.
Gyula Ferencné képviselő asszony is itt ül velem szemben, ezt a kérdést feltette egy hete miniszter úrnak is, akkor sem kaptunk választ. Azért tartom ezt nagyon fontosnak, mert remélem, hogy most abban az űrben, amikor ténylegesen sokan kicserélődtek a minisztériumban, van esély arra, hogy ezt tényleg egy ötpárti egyezséggel oldjuk meg. Mondjam azt: végre legyen jelszó az, hogy adjunk végre kenyeret a lisztérzékenyek kezébe, és ezt ötpárti szinten a mai rendszerben megoldani, amikor ténylegesen arról van szó, hogy csak egymást vagyunk hajlandók megenni és utálni, egy nagyon fontos jelzés lenne a társadalom számára és önmagunk számára is, hogy ez azért nem egészen így van. Ebben kérem az ön véleményét is, illetve képviselőtársaim véleményét is, ha van nekik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még észrevétel vagy kérdés? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor tisztelt képviselőtársaim, ami a lisztérzékeny emberek problémáját illeti, én nem emlékszem arra, de majd közben megnézem a jegyzőkönyvet, hogy miniszterjelölt úr - azóta már miniszter úr - itt "rablóbanda" kifejezést használt volna, de meg fogjuk nézni. (Dr. Heintz Tamás: A visszaélés szót használta, ez azt jelenti számomra.) Emellett pedig a tárca képviselőjét megkérem arra, hogy nézzük meg, hogy ebben az ügyben mit, hogyan, milyen módon lehet tenni. De azt gondolom, hogy a minősítések helyett érdemben nézzük meg, hogy mit érdemes és célszerű tenni.
Ami a jelentést illeti, én magam is nagyon értékes munkának gondolom, hiszen szembesülünk mi, képviselők azzal, hogy valójában az egyes területeken, szükségszerűen itt az egészségügyi, betegjogi, társadalombiztosítási kérdéseket nézzük ebben a bizottságban, de más területeken is milyen emberi jogi problémákkal szembesülünk a döntéshozatalnál és a jogalkalmazásnál, és ha úgy tetszik, ez egyfajta tükör. Ezért azt gondolom, hogy nemcsak évente egyszer célszerű ezzel számot vetni, egyébként az ombudsman segítő munkájával és tevékenységével a konkrét vizsgálatok kapcsán is találkozott ez a bizottság, hiszen ellenőrzési albizottság vagy napirend előtti hozzászólások kapcsán is itt egy-egy konkrét állásfoglalással foglalkoztunk, valószínűleg ezekre most ezért sem célszerű kitérni.
Az kétségtelenül igaz, hogy a nagy átalakulás, a reformok során az ombudsmanra nagy nyomás nehezedik. Én magam is örülök, hogy Mikola István alelnök úr elmondta, hogy bizony, ilyenkor számot kell vetni azzal, hogy más a népegészségügyi mutatókra alapozható szükséglet, és megint más az az igény - és a magyar nyelv ezt a kettőt nagyon jól megkülönbözteti, és talán néha nem árt ezt fogalmilag is rendbe rakni akkor, amikor mi, politikusok beszélünk erről -, bizony, ahhoz, hogy valami iránytűvel rendelkezzünk, ezt figyelembe kell venni.
És igen, érdeksérelmek vannak, olykor túldimenzionáltan is megjelennek egyes csoportok érdekei, betegérdekek köntösében, nem könnyű ez a helyzet. Attól óvnám magunkat, hogy azt próbáljuk mondani, hogy a jó kormány a legjobb ombudsman, mert akkor bizonyos történelmi analógiákra utalhatnék, nem biztos, hogy ez jó irány lenne. (Dr. Mikola István: Nem biztos!) Én a szektoriális ombudsman ügyében bizonytalan vagyok. Azért vagyok bizonytalan, merthogy végül is részben itt elhangzottak képviselőtársaim részéről, hogy jó dolog-e egy-egy tárca rendszerébe és döntéshozatali rendszerébe beépíteni egy ombudsmant, másrészt pedig ez messzire vezetne, hiszen ez szintén minden szakterületen megfogalmazható.
Ne felejtsük el, hogy 11 évvel ezelőtt, akkor még innovatív módon a magyar egészségügy megszületett törvénye egy betegjogi fejezetet hozott létre, a betegjogi képviselők intézményei jöttek létre, elkezdtük megtanulni, hogy hogyan éljünk ezekkel a jogokkal, aztán létrejött egy biztosításfelügyelet is.
Azt gondolom, hogy érdemes majd ezeket a tanulságokat és az együttműködés lehetőségeit is egyszer egy ilyen értékelésnél számba venni. De ezzel együtt azt gondolom, hogy biztos úr tevékenysége és gondolatai most képviselőtársaim fantáziáját megmozgatták, és ezért is hálásak lehetünk. Tehát azzal adnám vissza a szót ombudsman úrnak, hogy ha kíván, akkor ezekre az elgondolásokra, javaslatokra reagáljon, és akkor utána állást foglalunk.
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen ezeket a nagyon színvonalas és elgondolkodtató kérdésfeltevéseket. Többen mondták már nekem, hogy itt egy olyan bizottságba jövök, ahol nagy szakmai és szektorális szakértelem, és igazgatási szakértelem is kumulálódik, és hogy viselkedjek rendesen, mert itt egy komoly szakmai grémiummal találkozom. Természetesen én csak egy nemtudomka vagyok az egészségügy labirintusában, egy beteg a sok-sok közül, úgyhogy nagy tisztelettel hallgatom az önök véleményét és megszívlelem azt.
Béki képviselő asszonyt azzal szeretném megnyugtatni a másik bizottságban felvetettekkel kapcsolatosan, hogy már a transzparensebb adatkezelés, tehát a demonstráció vonatkozásában határozott lépéseket tettünk, és jövőre már jóval áttekinthetőbbé fogjuk tenni mindenki számára az adatainkat.
Volt egy egészségügyi tárgyú kérdés, amelyet egyik volt egészségügyi miniszter, Molnár képviselő úr tett fel a nemzetbiztonsági bizottságban arra hivatkozva, hogy másutt ő ezt nem kérdezheti meg, én csak megemlíteném, mert nagyon elgondolkodtató kérdés volt. Tehát azt a kérdést vetette fel, hogy az ombudsmani tevékenység az egészségüggyel kapcsolatosan reaktív vagy proaktív legyen. Ezt ő így fogalmazta meg, és nagyon színvonalasan fejtette ki, nem is tudom visszaadni a szavait. Tehát a panaszokkal felmutatott trendek, tehát ahogy Kökény úr - aki szintén az egészségügyet vezette bizonyos ideig - mondta, tehát egy tükör tartása az egészségpolitika felé azzal, hogy bemutatjuk a panaszok világát, vagy pedig proaktív, tehát bizonyos értelemben hivatalos vizsgálatok és bizonyos minőségekre - mint például a lisztérzékenyek - koncentráló tevékenység. Én erre csak azt mondhatom, hogy mind a kettőre szükség van. Tehát ugyebár a panaszok az állampolgári igényeket jelzik, ezért a kormány is nyilván megkapja a panaszokat, amelyek odajutnak, a képviselők is, és nagyon sok intézmény, az ombudsmani intézmény függetlensége lehetővé teszi azt, hogy az emberek ott - ahogy ön említette - bizonyos értelemben kevesebb önkontrollal, de kinyilvánítsák expresszív módon az igényeiket. Erre is szükség van, és ezeket dokumentálni kell, és ebből tanulni kell, és amit önök említettek többen is, hogy vajon, a mi irodánknak az anyagi és szakmai lehetőségei mennyiben alapozzák meg a proaktív tevékenységet. Nagyon nehéz.
Megkérem Borza Beát, hogy mutassa meg magát egy pillanatra, ő a mi egészségügyi centrumunk, aki netán nem ismeri, és Szilágyi Júlia, aki a pszichoterapeutánk, aki - ahogy ön említette - a hozzánk érkező, sok esetben mentálisan nem tudom, hogy sérült-e, de mondjuk egy kicsit furán dimenzionált panaszokkal is foglalkozik. Tehát tulajdonképpen ők itt a mi szakmai hátterünk. Nincs lehetőségünk arra, hogy eseti megbízásokkal szakértőket kapcsoljunk be, hiszen nagyon sok köztisztviselő dolgozik itt. Nagyon jó lenne, ha lenne közöttünk olyan, akinek orvosi szakértelme van vagy egészségügyi szakértelme és jogi, nem nagyon tudom, és ahogy említették, jó lenne, ha az egészségügyi szakértelemnek egy nagyobb aránya lehetne közöttünk jelen. Természetesen azok a dicséretek vagy elismerések, amelyek a jelentésnek szóltak, azok nem nekem, hanem elődeimnek szóltak, és az elődeimnek is a stabil munkatársainak, akik itt vannak, és örülnek annak, ha elismerik azt a munkát, amit ők végeznek, és úgy látom, hogy ez a bizottság már régóta elismeri ennek a munkának a fontosságát.
Nagyon érdekes volt a kérdésfeltevésük a szükségletek, igények, az igazságosság, az equity problémakörében. Az ombudsman nem az igazságosság és a döntés letéteményese, az ombudsman nem dönt, az ombudsman közvetít, közvetíti a lakosság, az állampolgárok igényeit a döntéshozók felé. Bár jövőre lesz az ombudsmani bicentenárium, tehát a svédek 1808-ban az oroszoktól elszenvedett vereség hatására vezették be az intézményt, hogy a polgári panaszok, a közigazgatással szembeni panaszok eljussanak az uralkodóhoz. Az uralkodó most a jó kormány. Minden kormány jó, ha demokratikusan választják, és a jó parlament, tehát akinek a biztosa van. Ilyen értelemben ez a közvetítés a feladatunk, és egyik ombudsmannak sem a döntés, és az igazságosságot önök képviselik, önök döntenek, az egészségpolitika kialakítói. Igen, valóban egy nagy-nagy probléma az igazságosság az egészségügyben, az equity az egészségügyben, hogyan tudunk mi ebben a vonatkozásban többet tenni, azt meg fogjuk próbálni a magunk szerény lehetőségei között, és természetesen permanensen szívesen működünk együtt a bizottság bármely tagjával, és minden esetben nyitottak vagyunk az önök kezdeményezései, illetve esetleg az önökhöz érkező állampolgári panaszok előtt. Tehát szívesen várjuk azokat.
Esetleg megfontolható lenne, bár lehet, hogy van is ilyen, én tájékozatlan vagyok az Egészségügyi Minisztérium honlapját illetően, de mi például az állampolgári jogok biztosának hivatalában most egy gyermekeknek szánt honlapot hozunk létre, ahol az ő sajátos nyelvükön, játékosan tudják megfogalmazni az igényeiket, amelyek nem olyan panaszok, mint a felnőtteké. Nem lehetne-e a betegeknek egy panasz honlapot nyitni az Egészségügyi Minisztérium honlapján, a betegeknek a sajátos logikája és megfogalmazásai szerint, amelyeket időnként megválaszolnának, revideálnának. Használni kellene a modern technológia által nyújtott részvételi lehetőségeket, kommunikációs lehetőségeket. Ez is valami olyan lenne, ami az önök által említett betegköröket és mondjuk nem a legfőbb döntéshozót, de valakiket, a minisztérium egyfajta szakmai testületét esetleg egy kommunikációs viszonyba hozhatná.
A redisztribúció, amit Czinege képviselő úr említett, egy nagyon fontos dolog. Önök gyakorolják, és a minisztérium gyakorolja a redisztribúciót, tehát semmiképp sem ombudsmani problémakör. Természetesen minden korábbi ombudsmani döntés jogosságát és helyességét általában elismertem nagypapám és szüleim vonatkozásában, tehát a lisztérzékenyekkel kapcsolatosan is nyilvánvalóan ugyanaz az álláspont, és gondolom, hogy ezt nem kell megismételni.
Nagyon köszönöm Kökény úr megjegyzését, hogy jó tükör, ezek szerint nem görbe, tehát akkor örülök neki, ha látják benne az egészségügy problémát, mert ez ennek a célja.
Engedjék meg, hogy jóllehet a szavazás előtt, de mégis még a figyelemnek egy bizonyos pillanatában, és az elnökséget lehetőleg ezzel egyáltalán nem korrumpálva, hanem csak tulajdonképpen egy demonstrációs céllal néhány ilyen demonstrációs ajándékot juttassak el nekik, mint minden jó magaviseletű bizottságban, aki elfogadja a jelentésünket remélhetőleg. "Emberi méltóság korlátok nélkül", ez az ez évi szlogenünk, az embléma pedig egy olyan pad, aminek nincs ilyen középtámlája, tehát ahol a hajléktalan ember kinyújtózhat rajta, és még nem növelik a szenvedéseit azzal, hogy még ott sem tud feküdni. E jelben igyekszünk az emberi méltóságot korlátok nélkül a betegek számára is biztosítani, de természetesen együttműködve azzal az igen széles és nagyon differenciált panasz és fellebbviteli rendszerrel, amit a betegjogi képviselők, az egészségügyi felügyelet stb. jelent. Én azért az önök súlyos szakmai érvei mellett azért örülök, hogy Kökény úr azt mondta, hogy bizonyos fantáziát és reakciót jelenthet ez az ötlet, és kérem, hogy gondolkodjanak rajta, az mindig segít, ezt az orvostudományból is tudják.
Egyébként a krízis kifejezést a politikatudomány Hippokratészhoz vezeti vissza, tehát hogy a krízisállapotról dönteni kell. Ilyen értelemben az orvostudomány és a politika úgyis kéz a kézben járnak egymással már az ókor óta, és főleg azok, akik mind a két területet, a politikát és az orvostudományt is képviselik, azt hiszem, manapság, amikor sokan beszélnek az egészségügy kríziséről, természetesen ez a diagnózis függvénye, hogy arról beszélünk vagy nem, és hogy milyen döntés születik abban, amputáció, stb., ezt a felelős feladatot látják el önök, és örülök, ha eme felelős feladathoz egy objektívnak tűnő vagy elfogadható tükörképpel járulunk hozzá. (Dr. Fazekas Juditnak:) Megkérem önt, hogy adja át a zacskókat a jelenleg férfiakból álló elnökségnek.
ELNÖK: Köszönöm szépen biztos úr szavait, és az ajándékokat is. Úgy érzem, hogy ez azt mutatja, hogy az ombudsmani hivatal és vezetése, munkatársai, ha úgy tetszik, a korszerű marketingeszközökkel is akarnak élni, és azt hiszem, fontos ez, hogy igen, ilyenféle módon is egy kicsit próbáljuk ismertté tenni magát ezt az intézményt. Köszönjük szépen. De a jelentés alapján is hozzáteszem: nagyon értékesnek tartjuk a munkát, nem most először, hanem amióta ebben a bizottságban évről évre alkalmunk van a jelentést megvitatni és személyesen találkozni a mindenkori ombudsmannal.
Annyit tennék még hozzá, hogy az egészségügyi tárca esetleg megfontolhatja ezt a javaslatot, hogy a honlapján a betegek számára valamilyen fórumot nyit a betegjogokkal kapcsolatban. Nyilván a tárca képviselői itt vannak, megfontolják ezt a javaslatot.
Ami pedig a miniszteri meghallgatást illeti, bekérettem az előbb a jegyzőkönyvet, és a bizottságnak szeretném elmondani, hogy Gyula Ferencné és Heintz Tamás képviselőtársunk felvetéseire Székely Tamás miniszter úr szó szerint a következőket válaszolta:
"A lisztérzékenység vonatkozásában a gluténmentes tápszerek támogatása azért nem megoldott jelen pillanatban, mert törvényi szintű szabályozás van érvényben, amikor is az egészségbiztosítási törvény úgy rendelkezik, hogy a gluténmentes étrend nem minősül különleges igényt kielégítő tápszernek. Nyilvánvalóan itt egy törvényi módosításra lenne szükség ahhoz, hogy ez kezelhető legyen. Egyébként a keményítőt támogatjuk, mint gyógyszer-alapanyagot, 50 százalékban támogatjuk, illetve létezik egy EÜ-100 ponton támogatott része. Az élelmiszerek támogatását nagyon nehéz lenne megoldani, mert egyrészt nyilvánvalóan ellenőrzési kérdések, de úgy gondolom, hogy nem ígérném meg, mert mások már megígérték, és én inkább kevesebbet ígérek, és akkor azt viszont teljesítem. Utánanézünk, hogy lehet-e valamilyen megoldást találni erre, hiszen viszonylag egy nagy, széles betegcsoportot érint a kérdéskör."
Én itt most az utolsó mondatra való tekintettel hívnám fel a tárca és a tárca parlamenti titkársága figyelmét miniszter úr e megjegyzésére. Tehát a korrektség kedvéért úgy gondoltam, hogy helyes volt ezt most itt felolvasnom.
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
Akkor visszatérve az ombudsmani jelentéshez: kérdezem a bizottságot, hogy ki tartja általános vitára alkalmasnak az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről benyújtott beszámolót. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy egyhangúlag alkalmasnak találtuk.
Bizottsági előadót állítunk-e? Ki kíván előadó lenni ebben? Úgy emlékszem, hogy két hét múlva kerül sor erre. (Dr. Szabó Máté: Május 21-én.) Igen. Ki kíván előadó lenni e kérdésben? Van-e ilyen igény? (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor nyilván a vitában részt veszünk, de a bizottság előadót nem állít.
Az adatvédelmi biztos 2007. évi beszámolója
Tisztelt Bizottság! Soron következik az adatvédelmi biztos beszámolója, ezt 5014. számon kapták kézhez képviselőtársaim elektronikus úton is. Tekintetbe véve azt, hogy adatvédelmi biztost nem sikerült az Országgyűlésnek megválasztani, ezért most helyettesítő jogkörében ugyancsak Szabó Máté biztos úr az előterjesztő. Megkérdezem, hogy kívánja-e kiegészíteni.
Dr. Szabó Máté szóbeli kiegészítése
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Tehát itt ez a perszonálunió bizonyos problémákra hívja fel a figyelmet, amelyek önök előtt jól ismertek. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a sárga kötésű beszámolót Péterfalvi Attila jegyezte, én csak a nevemet adtam hozzá. Ez a munka az ő és a munkatársainak a produktuma, ők hozták létre, és ők igyekeztek ebben a vonatkozásban szintén egy lehetőleg nem görbe tükröt tartani az egészségpolitika felé. A problémák ugyanazok, ugyanaz az arc tekint egy másik tükörbe - hogy úgy mondjam -, és remélhetőleg egyik sem görbe. Bár ismerjük azokat a jó kis tükröket, amelyeket a falra lehet tenni, és ha megfordítom, akkor nagyít, ha vissza, akkor normál, döntsék el, hogy ez milyen, mondják el a véleményüket ebben a vonatkozásban.
Az általános állampolgárjogi szempontokról beszéltünk eddig, amelyek tulajdonképpen minden egyébre kiterjednek az egészségügy alapjogi kérdéseivel kapcsolatosan, mint az adatvédelem. Nem tudom, hogy a kisebbségi biztosnak lesz-e itt ma beszámolója...
ELNÖK: Nem.
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Kisebbségi biztosi beszámoló nem szokott lenni, a jövő nemzedékét majd meglátják, ha lesz, de mindenesetre adatvédelem volt és van. Tehát látják azt, hogy ugyanazok a problémák, ugyanaz az átalakulás, hasonló módon, de más módon, adatvédelmi szempontból kerül elő, ebben a véleményem szerint, itt mondjuk belső és külső is vagyok ebben, tehát külsőként azt mondom, hogy egy színvonalas, alapos munkát végzett Péterfalvi Attila, tehát odafigyeltek azokra a kérdésekre, amelyek adatvédelmi szempontból felmerültek.
Egy tipikus különbség az általános biztos és az adatvédelmi biztosi szempontok között, hogy adatvédelmi igényt, panaszt megfogalmazni már kvalifikáltabb szinten lehet. Tehát minden beteg panaszkodik és panaszkodhat, mert azért megy az orvoshoz, bár aztán később az ombudsmanhoz. Tehát ilyen értelemben az adatvédelmi panasz megfogalmazásához való képesség már egy komoly hátteret igényel, tehát itt gyakorlatilag szakmai, professzionális panaszokról van szó, vagy inkább hivatalból indult vizsgálatokról, amelyek intézményekhez, nagyobb társadalmi szervezetekhez és nem állampolgárok sokaságához kötődnek. Tehát ilyen értelemben itt a panaszszámról beszélni nem érdemes, itt minőségi kérdésekről van szó az adatvédelem esetében. Másrészt az adatvédelemnek egy általános sajátossága, ami jelen esetben itt annyira talán nem jelenik meg a jelentésben, de a jelentés egészében igen, hogy európai és nemzetközi beágyazottságúként jelent meg az adatvédelmi érzékenység és jog. Ez egy sokadik generációs állampolgári jog, egy új típusú, szinte azt mondanám, hogy posztmodern típusú alapjog.
Tehát ilyen értelemben ez nemzetközileg párhuzamosan alakult ki és fejlődött a posztkommunista országokban és a nyugati demokráciákban is, hiszen az előbb említett 200 év előny Svédország esetében nem lehet meg. Tehát ilyen értelemben a magyar adatvédelem tulajdonképpen paritásban van a nyugat-európai adatvédelem és az Egyesült Államok-beli adatvédelem fejlődésével, sőt lehet mondani, hogy az én rövid vendégszerepléseim során, amikor külföldön voltam vagy a belső problémákkal találkoztam, lehet mondani azt, vagy én azt merném mondani, mint ilyen külső-belső, hogy a magyar adatvédelem munkáját Európában és a világon nem mondom azt, hogy példamutatónak, mint olyat, de mindenesetre egy elismerésre méltónak és jegyzettnek tekintik a nemzetközi közösségben. Tehát egy komolyan veendő adatvédelmi tevékenység folyik Magyarországon az egészségügyben is és az egyéb területeken is. Éppen ezért nagyon jó lenne, és itt tulajdonképpen nem is tudom, hogy milyen vonatkozásban, de azt szeretném mondani, hogy nagyon jó lenne, ha lenne adatvédelmi biztos hat évre, tudniillik a jelenlegi vendégszereplés állapota szerintem kezd kínossá válni. Nem nekem, mert én csinálhatom ezt, de a munkatársak számára.
Tehát az, ha havonta egy újabb személyre, egy újabb potenciális politikára - már nem az önök politikáját értem alatta, hanem adatvédelmi tekintetben - szegezik a tekintetüket és abból a szempontból szelektálják a jövő alternatíváikat, elképzeléseiket, hogy ezzel az emberrel hogyan tudok majd együtt dolgozni hat évig, aztán utána jön egy ilyen havibajnak nevezhető választás, ami engem mindig arra emlékeztet, mint a híres Gandhi-filmben mentek a sót párolni akarók, és a sómonopólium ellen tiltakozók a kapu felé, és ott álltak az ólmosbotos rendőrök és mindig az első kettőt ütötték le és azt vitték el. Tehát ilyen értelemben most ez az ombusman-csapkodás, tehát amit önök is bizonyos értelemben tevőlegesen végeznek, ez hosszabb távon tönkre fogja tenni a magyar adatvédelemnek a nemzetközileg és Európában elismert standardjait, mert ezek a kollégák egy idő után el fognak menni, fegyelmezetlenségek adódnak most már, tehát lassacskán majd fegyelmi problémák fognak fellépni. Egy ilyen állapotban nagyon nehéz összetartani azt, amit 12 év alatt megcsináltak.
Tehát azt hiszem, ez egy jóval negatívabb kép az adatvédelem jövőjéről, de ez önökön múlik, önök döntenek majd legközelebb is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Nem az országgyűlésibiztos-választás tanulságai kapcsán, mert ebben a bizottságnak, mint bizottságnak nincs kompetenciája, tehát azt kérem, hogy ezzel kapcsolatban ne szóljunk hozzá, de a jelentés tartalmát illetően van-e kérdés vagy észrevétel? Mikola alelnök úr!
Kérdések, hozzászólások, reagálások
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Ombudsman Úr! Tisztelt Bizottság! Nem szakterületem az adatvédelem, de ez egy rendkívül értékes, nagyon érdekes anyag. Tehát mindenkit buzdítok arra, hogy olvasson bele, legalább az egészségügyi vonatkozásokba.
Két dolgot szeretnék felvetni, két kérdést. Az egyik: az elmúlt két évnek az egyik nagy izgalmat keltett jelensége a társadalombiztosítási jogviszony-ellenőrzés. Szerepel is az anyagban, a közteherviselés megszigorítása kapcsán, annak menetében, mint egy egészségügyi reformlépés elemeként is sor került a társadalombiztosítási jogviszony ellenőrzésére, vagyis a járulékfizetés számonkérésére. Ott érzem egy kicsit egyoldalúnak az anyagban szereplő fejezetet, hogy ez kizárólag a potyautasnak minősített munkavállalói járulék fizetése, illetve a közteherviselés alóli kibújás majdani szankcionálására vonatkozott. Hiányzik belőle, és a kérdésem arra irányulna, hogy kompetenciája-e az ombudsmannak, illetve a hivatalának a munkaadók járulékfizetésének ellenőrzése?
Magyarországon a társadalombiztosításnak nem elsősorban a potyautasok, hanem az állami nagyvállalatok tartoztak, tartoznak, még akkor is, ha jóváírták időnként költségvetési manőverekkel ezeket a hellyel-közzel százmilliárdos nagyságrendű tartozásokat, nem találtam szót arról a jelentésben, hogy mi van a munkaadókkal, akik ugyancsak Magyarországon társadalombiztosítási járulékra kötelezettek. Ezt a kérdést egyszer elő kell venni, mert óriási forráskiesést jelent a társadalombiztosítás számára, ismétlem: állami hatáskörben működő nagyvállalatoknak a járulékkimaradása. Tehát itt nemcsak a potyautasokról van szó, és nem is elsősorban róluk, a kisemberekről, hanem az állami nagyvállalatokról.
A másik kérdés, amit szeretnék felvetni, ez az egészségügyi dokumentációk kérdése. Több egészségügyi intézmény átalakult, némelyek bezárásra kerültek, és ezeknek a dokumentációja, sorsa máig nincs elrendezve. Örülök, hogy az anyag kitér erre, csak persze mi egészségügyi bizottság vagyunk, és én is ebben ülök, én még inkább súlyoznám ezt a kérdést, hiszen ezek között voltak számunkra rendkívül fájdalmas dolgok, amelyek most is fennálló, súlyos problémát jelentenek, hiszen a nemzeti kulturális örökség részét is képezik ezek a dokumentumok, ezek az identitáshordozó anyagoknak is minősíthető, óriási adathalmazok. Gondolok itt Báthory Erzsébet kórlapjára vagy éppen neves politikusok, most nem jelölöm meg őket, hiszen közöttük is több elmebeteg és lelkibetegségben szenvedő volt, vagy éppen a kulturális élet jeles egyéniségei, mondhatom Latinovits Zoltántól egészen József Attiláig, és lehet sorolni tovább, ezek a hallatlan nagy értékű dokumentációk ma sincsenek igazán a helyükön, nincs ezeknek a sorsa rendezve. Időnként a sajtóban hírek kerülnek napvilágra, hogy rágják a patkányok, elöntötte ezeket a víz, a lényeg az, hogy nincsenek biztonságba helyezve.
Ezzel a kérdéssel én egy kicsit nyomatékosabban foglalkoznék, hiszen ismétlem: ez a magyar kulturális örökségnek, ezen belül pedig az egészségügynek egy igen nagy értéke. Nem szabadna hagyni veszendőbe menni ezeket, márpedig napról-napra ezeknek az állaga romlik, az elhelyezése pedig késik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Van-e más kérdés vagy észrevétel? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor lezárom a vitát, és két konkrét kérdés, vagy pontosabban részben ajánlás is elhangzott, Biztos úr, ha gondolja, akkor röviden reflektáljon, tessék!
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen Mikola képviselő úrnak a nagyon lényegi kérdéseit, és majd erre Sziklai Júlia fog válaszolni, aki ennek a területnek... (Dr. Mikola István: Szilágyi vagy Sziklai Júlia?)... Elnézést, két Júlia van, az egyik Sziklai, a másik Szilágyi. Itt látjuk rögtön az adatvédelem nagy fontosságát. (Derültség.)
Én csak elvileg szeretném mondani azt, hogy mondja, hogy fájó. Igen, az egészségügy betegségei, azt hiszem, olvastam egyszer egy ilyen tanulmányt, ez egy érdekes öngyógyítási folyamat, amit itt önök végeznek. A fájdalom az egészségügyben, hol fáj neki, és hol, milyen terápiát alkalmaznak.
Amit ön felvet, én csak általában egy mondatot mondanék hozzá, mielőtt átadom a szót a szakembernek: a kulturális örökségvédelem és emberi jogok. Az emberi jogok a liberális demokrácia tradíciója, individuális megközelítés. Nagyon nehéz a kulturális örökségvédelmet és az emberi jogokat összehozni, de igyekszünk. Tehát úgy gondolom, hogy szükséges, tehát a kollektív tradíciók védelmében, az emberi jogoknak egy olyan - amerikai kifejezéssel - kommunitarista értelmezését adni, amely a kollektív érdekvédelem, a kollektív tradícióvédelem és emberi jogok között valamilyen kapcsolatot létesít, nemcsak e tekintetben, hanem más vonatkozásban is. Tehát erre mint általános biztos, igyekezni fogok a magam részéről. Akkor megkérném Sziklai, és nem Szilágyi Júliát, hogy röviden szóljon.
ELNÖK: Sziklai Júlia asszony, az ombudsmani hivatal munkatára. (Dr. Szabó Máté: És politológus is.)
SZIKLAI JÚLIA (Országgyűlési Biztosi Hivatal): Köszönöm. Tehát az első kérdésre válaszolnék: ez egy panaszra indult vizsgálat volt, tehát nem hivatalból vizsgáltuk az egész rendszert, és a panasz, illetve a vizsgálat is kizárólag az OEP honlapján működtetett szolgáltatás törvényességére, illetve ennek a feltételének a vizsgálatára terjedt ki. Tehát nem is volt cél, hogy kompletten a teljes rendszert vizsgáljuk. A vizsgálat során természetesen az OEP-pel együttműködve nagyon hasznos információkat szereztünk, és az állásfoglalásban ezeket feltüntettük, de talán a jövőben, ha erre igény merül fel, vagy akár hivatalból is, egy ilyen komplettebb vizsgálat is indulhat.
A második kérdésre pedig: itt nem én voltam az ügy gazdája, hanem az itt szintén jelenlévő kolléganőm, de azért azt el tudom mondani, hogy az volt az alapvető probléma a megszűnő intézmények iratanyagának sorsával kapcsolatban, hogy erről a kérdésről senki nem rendelkezett, erről a kérdésről senki nem gondolkodott, amikor ezeket a döntéseket meghozták. Itt elsősorban a figyelemfelhívás volt a cél, hogy itt nagyon komoly egészségügyi iratanyag raktározódott fel ezekben a megszűnő intézményekben, és ezeknek a sorsát valahogy rendezni kell.
Történelmi értékeket képviselő iratanyagok eleve a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba, illetve Könyvtárba kerültek volna, szerintem ott az elhelyezésük egyébként is megoldott, és ők mondták is, hogy ezeket szívesen átveszik. A nagy kérdés számunkra igazából az úgynevezett kisemberek, a normál betegek iratainak megfelelő elhelyezése volt, és itt is a jogi helyzet, a jogi keretek megfelelő megteremtése. Ebben elég sok sikert sikerült elérni, aztán hogy a végrehajtással mi a helyzet, talán a következő beszámolóban lesz erről szó.
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen a válaszokat. Akkor határozzunk! Ki tartja az adatvédelmi biztos 2007. évi beszámolóját általános vitára alkalmasnak? (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatta a beszámoló általános vitára bocsátását.
Előadót állítunk-e? (Nincs jelzés.) Nem.
Egyebek következnek. Béki Gabriella képviselő asszony!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a lehetőséget. Egy számomra szomorú bejelentést szeretnék tenni. Vélhetőleg ma vettem részt utoljára a bizottsági ülésen, mert az egészségügyi bizottsági tagságomról lemondtam a frakcióban. Világossá szeretném tenni mindenki számára, hogy én ebben a bizottságban szeretek, szerettem dolgozni, és mindenkinek szeretném megköszönni a kollegiális, jó kapcsolatot, amit itt a heves viták ellenére sikerült kialakítani. Ennek a döntésnek, amit meghoztam, a hátterében szakmai konfliktus áll. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Azt hiszem, valamennyiünk nevében mondhatom, hogy sajnáljuk, hogy egy ilyen döntésre kényszerült. Megértve, de bízom benne, hogy azért ez még egy olyan esélyt is ad, hogy esetleg az egészség- és szociálpolitika területén, akár a plenáris ülésen is, de talán majd a későbbiekben a bizottságban újra tudunk találkozni. Mindenesetre szeretném a bizottság nevében is bizottsági tagként végzett munkáját megköszönni és nagyra értékelni.
Tisztelt Bizottság! Van-e egyéb? (Nincs jelzés.) Ha nincsen, akkor a jövő héten a már említett napirendek kapcsán, várhatóan jövő szerdán találkozunk. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 20 perc)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezetők: Pavlánszky Éva