EB-16/2008.
(EB-73/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2008. május 14-én, szerdán 9 órakor
a Képviselői Irodaház 562. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása *
Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat (T/5727. szám) (Általános vita) *
Dr. Schlammadinger József szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Határozathozatal *
Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5728. szám, új/átdolgozott változat a T/5393. szám helyett) (Általános vita) *
Dr. Schlammadinger József szóbeli kiegészítője *
Kérdések *
Válaszok *
Határozathozatal *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat *
Határozathozatal *
Egyebek *
1. Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat (T/5727. szám) (Általános vita)
2. Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5728. szám, új/átdolgozott változat a T/5393. szám helyett) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
3. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5474. szám) (Dr. Kóka János, Gusztos Péter, Horn Gábor, Dr. Molnár Lajos, Geberle Erzsébet, Dr. Magyar Bálint, Dr. Sándor Klára és Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) képviselők önálló indítványa)
4. Egyebek
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Czinege Imre (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Kupper András (Fidesz) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Schlammadinger József főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Raffay Bálint szakmai tanácsadó (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Jászberényi Éva szakmai tanácsadó (Egészségügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 03 perc. )
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, megjelent vendégeinket, a sajtó munkatársait. Az Egészségügyi bizottság ülését megnyitom. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. Ebben a teremben vagyunk ezen a héten, mert a bizottság üléstermét felújítják. Ennek az az oka, hogy a Duna-parti részére az irodaháznak egységesen és minden szobára klímát szerelnek és most ezen a héten a bizottsági ülésteremre került sor. Remélhetőleg a jövő héten már az eredeti helyen fogunk ülésezni. De ez attól függ, hogy a munka hogyan halad.
A napirend előtt tájékoztatom a bizottság tagjait, hogy a tegnapi ülésnapon az Országgyűlés Béki Gabriella képviselő asszony helyébe Bőhm Andrást választotta meg a bizottság új tagjának, aki ma nem tud jelen lenni. Bőhm András az SZDSZ fővárosi politikusa, de szokás szerint a következő alkalommal a bemutatkozást megejtjük. Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a laikus elsősegélynyújtással kapcsolatos bizottsági állásfoglalásra Bajnai Gordon miniszter úr egy megítélésem szerint pozitív levélben reagált. Ezt szétosztattam a bizottság tagjai között. Remélhetőleg ezek az intézkedések megszületnek és ennek megfelelően a laikus elsősegélynyújtás felértékelődik.
Tisztelt Bizottság! A jövő héten külföldi hivatalos utam miatt Schvarcz alelnök urat kértem fel a bizottság ülésének vezetésére. Erre majd a plenáris ülés napirendjének az ismeretében valószínűleg szerdán kerül sor, de ezt csak majd akkor tudjuk pontosan, ha döntött a Házbizottság. Mert szerdán is plenáris ülésnap van. A bennünket érdeklő törvények tárgyalására szerdán kerül sor, akkor abban az esetben elképzelhető, hogy a módosító indítványok megtárgyalására 26-án, hétfőn kerül sor. Erről a szokásos módon a bizottság tagjai még ezen a héten értesítést kapnak.
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy napirend előtt van-e valakinek mondandója. Horváth Zsolt képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! A kötelezően létrehozandó Ellenőrző albizottságnak két tagja kivált az albizottságból: Béki Gabriella az SZDSZ részéről, illetve Vojnik Mária, mivel államtitkári funkciót tölt be, ezért arra szeretném kérni az érintett pártokat, hogy a bizottság tagjai közül tegyenek javaslatot az Ellenőrző albizottság tagjaira. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más megjegyzés nincs. Ez nyilván az SZDSZ részéről Bőhm Andrást jelenti, illetve az MSZP-s képviselők delegálnak valakit Vojnik Mária helyére. Azért is üdvözlöm ezt, mert ez azt jelenti, hogy várhatóan most már inkább az őszi ülésszakot illetően az Ellenőrző albizottság újra munkához lát. Ami fontos lenne, hiszen nem fogunk tudni mindent a bizottság napirendjére tűzni. Köszönöm szépen.
A napirendre az írásban kiküldött meghívónak megfelelően, a módosított meghívónak megfelelően tennék javaslatot. Kérdezem, hogy képviselőtársaim elfogadják-e a napirendi javaslatot. (Szavazás.) A napirendet a bizottság elfogadta.
Soron következik az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának a megállapítása. A kormányt Schlammadinger József főosztályvezető úr és Horváth István főosztályvezető-helyettes úr képviseli.
Dr. Schlammadinger József szóbeli kiegészítése
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Azt gondolom, hogy a tisztelt bizottság előtt a javaslat benyújtását megelőző előzményekről részleteiben szólni nem kell. Azt gondolom, hogy az a társadalmi, szakmai konszenzushiány, ami blokkolta a törvény érdemi működését, hatályosulását, mindegyikőjük előtt pontosan ismert. Ennek alapján, a körülményeket is mérlegelve hozta a kormány azt a döntést, amit természetesen a maga részéről nem egy célnak tekint csupán, hanem egy eszköznek ahhoz, hogy elinduljon egy egyeztetett törvényjavaslat valódi előkészítése, tehát hozta meg azt a döntést, hogy a törvényjavaslat - idézőjelbe tett - visszavonásáról terjeszt egy javaslatot a ház elé. Nyilvánvalóan a visszavonás a dolog természetéből adódóan annak jogi tartamát nem pontosan fedi. Hiszen ez a törvény részben már hatályba lépett, részben hatályba nem lépett rendelkezéseket tartalmaz. Ebből adódóan a visszavonás ilyen értelemben, jogi értelemben nem értelmezhető.
Ebben a kettős bontásban nyújtotta be a kormány a javaslatát a törvény visszavonása kapcsán, nevezetesen a törvényben szereplő rendelkezéseket két csoportra bontotta: hatályba lépett és hatályba nem lépő rendelkezéseket a még hatályba nem lépett rendelkezések tekintetében, ami a pénztári rendszer átalakításának, majdani működésének, tulajdonosi szerkezetének meghatározása szempontjából a relevánsabb rendelkezéscsomagot jelentette, ezek hatályba léptetését nem engedi a törvényjavaslat. Miközben a másik rendelkezési csomag tekintetében, tehát ami már a hatályba lépett rendelkezéseket tartalmazza, ott megvizsgálta az egyes rendelkezéseket és vagy a már hatályba lépett rendelkezés hatályon kívül helyezésére tett javaslatot, vagy pedig és hangsúlyozottan azon rendelkezések tekintetében, amelyek a jövőbeni pénztári működésmodell érdemi kérdését nem érintik. Ezen rendelkezéseknek döntően egyetlen "bűnük" volt, hogy ebben a törvényjavaslatban kaptak helyet, de olyan rendelkezésekről van szó, amelyek egyébként az egészségügyi ellátórendszer szempontjából fontosak, de nem a pénztári rendszer működésével - ilyen értelemben - közvetlenül összefüggőek. Ezeknek a további hatályban maradására tesz a javaslat egyértelmű javaslatot a tisztelt Ház számára. Ezek közül jelesül egy-két példa, ami - azt gondolom, hogy - mindenképpen szükséges ahhoz, hogy azokat a kétkedéseket esetleg eloszlassa, hogy itt valójában a modellválasztással összefüggő rendelkezések életben tartásáról van szó. Ilyen az intézményi várólista, a pénztár és a betegfogadási lista kettősségének a törvényben szereplő szabályozása. A betegfogadási lista, járóbeteg-ellátásban, intézményi várólista tipikusan a fekvőbeteg-ellátásban, abban a kötelezetti körben, amelyet a törvény maga meghatároz. Ilyennek tekinthető az elszámolási nyilatkozat megszüntetése az alapellátásban, ami, azt gondolom, hogy megint nyilvánvaló, hogy nem a pénztári modellválasztással összefüggő rendelkezés. Ilyenek azok a felhatalmazó rendelkezések, amelyek a várólista, illetőleg a betegfogadási lista részletes jogszabályi meghatározására a kormánynak felhatalmazást adtak. Ilyen a felügyeleti tanács működésével, összetételével összefüggő jogszabályi változás, amely a felügyeleti tanácsnál egyrészt a tagok körét bővítette, másrészről pedig a mandátumadás, a jelölésre jogosult szerveket kiegészítette a Miniszterelnöki Hivatallal. Jelesül ezekről a rendelkezésekről van szó, egyébként pedig az EGT-államban külföldön igénybe vett ellátás későbbi elszámolásának hat hónapos határidőben történő meghatározása, ami szintén egy olyan technikai norma volt, amiről azt gondoljuk, hogy a további működés szempontjából lényeges. Példaként egyelőre ennyit mondanék. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető úr. Azt gondolom, hogy a kérdéseket és észrevételeket egy körben kezelhetjük. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Már aggódtam, hogy nem lesz hozzászóló, úgyhogy azért ragadtam meg a lehetőséget. Tisztelt Egészségügyi bizottság! Azért azt javaslom, hogy ilyen könnyen ne menjünk el emellett a kérdés mellett. Itt egy botrányos történetről van szó és emlékezzünk csak meg ennek a különböző stációiról, mert a tanulságokat meg kell vonni. Reméljük, hogy a demokráciában még egyszer ilyen botrány nem történhet, mint ennek a törvénynek a sorsa, az egész menete. Ami kezdődött azzal, hogy Magyarországon az egészségügyi reformban a kormányzat egy modellváltás lehetőségét varrta be, ami abból állt, hogy az egészségbiztosítást üzleti, piaci alapokra helyezi. Vagyis az Egészségbiztosítási Pénztárat multinacionális pénzügyi magánbefektetőkkel mintegy kivásároltatja, itt az első elképzelésre gondolok, és Magyarországon egy amerikai vagy holland típusú üzleti biztosítást csinál. Visszaemlékszem arra is, amikor pontosan egy évvel ezelőtt meghívták a volt egészségügyi minisztert, akit személyesen is ismertem, aki egy hónapra kapott meghívást, hogy a holland modell tanulságait, a magyar egészségbiztosítási reform előkészítése során próbálja érvényesíteni, 30 ezer euróért egy hónapra, ami 7,5 millió forintot jelent. Nagyon szép havidíj mondhatom. Mi akkor már megszólaltunk és elmondtuk, hogy talán szerencsésebb lenne a magyar szakértőkre is hallgatni, szerencsés lenne ránk is hallgatni, akik ugyancsak közel négy évtizede élünk az egészségügyben, sokan foglalkoztunk társadalombiztosítási kérdésekkel, publikáltunk, írtunk róla, részt vettünk a társadalombiztosításnak a folyamataiban, egyes reformelemeinek az előkészítésében. De amikor megszólaltunk és kifogásoltuk a magyarországi kulturális, társadalombiztosítási szolidaritási hagyományokhoz nem illő modellváltást, akkor bennünket még az ennél az asztalnál ülő Egészségügyi bizottsági vezetők is kútmérgezéssel, hisztériakeltéssel vádoltak. Visszautasítottuk akkor ezt, bebizonyosodott, hogy igazunk volt, amikor felhívtuk a figyelmet ennek a modellváltásnak a veszélyeire. Majd sorban megszólaltak a különböző szakértők, olyanok is, akik jobboldali elhajlással nem vádolhatók és felhívták a figyelmet arra, hogy ez az irányultság, amit a kormányzat egészségügyi reformként és azon belül egészségbiztosítási reformként próbál elővezetni, ez nem megvalósítható. Majd különböző kompromisszumokba mentek a politikai, hatalmi oldalnak a szereplői és előállt az a párducfoltos változat, amiben a pénzügyi magánbefektetők, a multinacionális biztosítótársaságok az Egészségbiztosítási Pénzalapnak immár csak 49 százalékáig vásárolhatnak ki, amit mi továbbra is botrányosnak tartottunk, sőt úgy láttuk, hogy a kormányzat tetézi a bajt, hiszen ezzel a kompromisszumos megoldással a világon sehol be nem vált biztosítási rendszert próbál Magyarországon kreálni. Amikor ennek a veszélyeire felhívtuk a figyelmet, újra különböző támadások értek bennünket, megint csak kútmérgezés, megint csak hisztériakeltés.
Tisztelt Képviselőtársaim, akik az Egészségügyi bizottságban ülnek, nem árt erre visszaemlékezni most, amikor nagyon elegánsan, mintegy hivatkozva a konszenzus hiányára visszavonják ezt a törvényt. Majd tovább lehet folytatni a sort. Nem akarom ezt most már részletesen taglalni, a lényeg az, hogy önök elárulták a társadalombiztosítást, elárulták az egészségbiztosítást és most elegánsan mintegy borítsunk fátylat a múltra, "a múltat végképp eltörölni", próbálnak ebből a helyzetből kivonulni. A baj csak az, hogy ezt meg lehet tenni, de romokat hagynak maguk után, hiszen közben az egészségügyi reform során az ágazatban káosz, ellátási problémák, ellátatlan betegfelvevő területek, kijelöletlen betegutak és mindenféle zűrök támadtak, beleértve ebbe egyes szakmáknak a tönkretételét, lemészárolását, orvosteameknek a szétverését, füstölgő romokon ülünk. Nem lehet elegánsan kivonulni ebből.
Azt várjuk, hogy tessenek önkritikát gyakorolni, és legalább valami megjegyzést tenni felénk, hogy akkor, amikor a szakmai érveinket próbáltuk hangoztatni, akkor igenis igazat szóltunk és nem kútmérgezést folytattunk és nem hisztériát keltettünk. Ez mára beigazolódott. Tehát azt várjuk a kormányzattól, hogy vonja meg ennek az egész szörnyűségnek, ami az egészségbiztosítás átalakulása kapcsán történt, vonja meg a konzekvenciáit és legalább olyan gesztusokat tegyen, amiben elismeri, hogy az irány téves volt, az irány rossz volt, idegen volt a magyarországi szociális biztonsági rendszerhez, egyáltalán a magyar kulturális hagyományokhoz. Mi elmondhatjuk, hogy igenis megvédtük a társadalombiztosítás és szeretném elmondani, hogy a továbbiakban is meg fogjuk védeni, hiszen magunk mögött tudjuk azt a civil társadalmat, szakmai szervezeteket, orvosokat, a szakszervezeteket, beteg egyesületeket és a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalt és sok mindenkit, amellyel ma már meg tudjuk védeni a társadalombiztosítást. Az emberek megérezték a szolidaritás erejét és mára elsajátították azokat a technikákat, amelyekkel képesek a társadalombiztosítást, a szolidaritási rendszer legnagyobb pillérét megvédeni. Mert felhívom a szíves figyelmét a kormányzatnak, hogy semmiféle cseles kísérletet ne tegyen újra a társadalombiztosítás, a szolidaritás, az egészségbiztosítás egységes nemzeti kockázatközösségre épülő szolidaritási rendszere megbontására, mert sikertelen lesz ez a kezdeményezés.
Azzal fejezem be, hogy mi természetesen támogatjuk a visszavonásra irányuló törekvéseket, de nem mondunk le arról, hogy a kormányzat gesztusokat tegyen olyan értelemben, amellyel elismeri, hogy az a szakmapolitikai oppozíció, amelyet folytattunk, az igenis igaz volt, az nem hisztériakeltés, nem kútmérgezés, hanem az emberek biztonságának, a szociális biztonság megvédésének nagyon fontos akciója volt. Mondhatom azt, hogy ebben a parlamenti időszakban az ellenzék, az egészségügyben dolgozó szakmapolitikai ellenzék igenis eredményesen működött közre. Tehát várjuk azt, hogy vonják meg a konzekvenciákat, elegánsan nem vonulhatnak ki ebből a helyzetből, tisztelt kormánypárti képviselők. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bár általában a végén szoktam szólni, de személyes érintettség okán szeretnék szót adni magamnak. (Dr. Mikola István: Nem említettem nevet.) Hát ennél az asztalnál ülök... (Dr. Mikola István: Ja, igen, de nagy az asztal!) Azzal szeretném kezdeni, hogy az egészségbiztosítás átalakításáról a koalíció annak idején szerintem egy ma is vállalható kompromisszumot kötött. A helyzet azonban megváltozott. Nem megyek a részletekbe én sem. Többek között a Szabad Demokraták Szövetsége elhagyta a koalíciót és ismert politikai események és körülmények kapcsán a befektetői érdeklődés hiányában esélytelenné vált a törvényben megszabott rendben a kisebbségi részvényértékesítés. Ezért új törvényre van szükség és a politikai realitások azt diktálják, hogy ezen a régi visszavonásán át vezessen az út, ami természetesen nem azt jelenti, hogy a Magyar Szocialista Párt kormánya nem kíván semmit sem csinálni az egészségbiztosítással, mert szükség van átalakításra, de szakmai és politikai egyeztetések sorozatán keresztül kívánja megtenni ehhez a javaslatot, amire nyilván a következő hetek, nyári hónapok adnak esélyt. Muszáj megjegyeznem azonban azt is, hogy a 2008. évi I. törvény az egészségbiztosítási pénztárakról nem akart egy versengő több biztosítós rendszert bevezetni. Lehet, hogy voltak, akik ezt akarták, de a Magyar Szocialista Párt semmilyen módon nem versengő üzleti biztosítós modellt akart. Tehát a társadalombiztosítás, az egységes kockázatközösséget senki nem akarta szétverni, különösen nem akart sem amerikai, sem holland típusú rendszert e tekintetben megcsinálni. Tehát szó nincs arról, hogy valahol valaki a szociális biztonság alapintézményét szét akarta volna verni. Én nem lennék annyira nagyon büszke arra, hogy egyébként az elmúlt két esztendőben nagyon sokféle egyébként megérett változáshoz sem tudtuk megkapni az ellenzék támogatását. Szakmai javaslatokra gondolok, gyógyszerpiac szabályozásától kezdve mondhatnám, a várólista szabályozásán át egészen a biztosítási csomagok meghatározásáig sok minden más is történt, ami talán éppen a biztosítási reform árnyékában nem kapott elég figyelmet.
De én azt gondolom, hogy az nem felel meg a valóságnak, hogy semmi nem történt és hogy egyébként a magyar egészségügyet csak káosz és füstöltő romok jellemzik. Mi - talán politikusok is - a magunk vitájával együttesen vagyunk azért felelősek, hogy általában is van az egészségügy és intézményei iránt egy társadalmi bizalomvesztés. De szerintem előre kell nézni, a realitásokat figyelembe kell venni, ennek megfelelően fog reményem szerint a kormány a közeljövőben majd javaslatot tenni arra, hogy milyen rendező elvek mentén, milyen szabályokkal korszerűsítse az egészségbiztosítás intézményrendszerét - időt hagyva szakmai és sokoldalú politikai egyeztetésekre a következő hetekben és hónapokban és talán remélem, hogy ebben nem annyira, ha úgy tetszik, a múlttal foglalkozva, de azért mégiscsak szükséges bizonyos területeken változtatni - fogunk tudni eljutni valamiféle egyetértésig. Ennyit szerettem volna elmondani, természetesen a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát támogatjuk. Köszönöm szépen. Nagy Kálmán, parancsoljon.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Én azt, ami történt, mégiscsak tragikusnak érzem. Másfél év elment. Másfél év! Ami borzalmas nagy idő. Ez alatt olyan dolgok alakultak ki a magyar egészségügyben, amelyek mindannyiunk életét, aki ebben a szakmában dolgozik, megnehezítették. Megnehezítették a betegek életét. Én nem gondolom, hogy ebből a kompromisszum hiánya miatt csak így ki lehet lépni. Én azt gondolom és arra szólítjuk fel a kormányt, hogy ne csináljon semmit az elkövetkező időkben, csak rendet. De ne próbálja megújítani megint az egészségbiztosítást, mert akkor a jó Isten mentsen meg bennünket mindentől. Tehát olyanfajta helyzetet csináljon, amiben a most felhalmozódott károkat, az ellátatlan betegeket, azt, hogy várólistán halnak meg betegek, hogy megszűntek kórházak, hogy a rendelésekre nem jutnak be a betegek megfelelően, ezeket próbálja a helyére rakni, de nehogy valamilyen új koncepcióba kezdjen bele, mert ennek az új koncepciónak a lehetősége számukra már lejárt. Ennek már vége. Elindultak egy kormányprogrammal, amelyben ez szerepelt. Akkor, amikor ez a kormányprogram megjelent és ugye az első lépés a Zöld könyv volt, mi azt mondtuk, hogy számos olyan szubjektív elemet is tartalmaz, ami abszolút elfogadhatatlan számunkra. De az objektív elemek nincsenek előre kidolgozva. Se társadalmi egyetértés nincs hozzá, se a szakmai szervezetek meghallgatása. Tehát én azt gondolom, hogy most ne kezdjünk előre egy új program kidolgozásához, mert annak beláthatatlan lesz a vége. De azt nagyon kérjük, hogy csináljanak rendet, olyan rendet, amit pontosan az elmúlt időszak idézett elő és ez mindannyiunk kérése. Az egész társadalom kérése. Mert a társadalom azért szavazott így, ahogy szavazott, mert ő azt akarja, hogy ebben a dologban végre rend legyen. Korrekt előretekintő munka folyjon, aminek most a legfontosabb feladata az elkövetkező másfél évben, hogy valamennyire rendet lehessen tenni az egészségügyben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Juhászné Lévai Katalin, tessék.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Természetesen támogatom az előttünk fekvő törvényjavaslatot, ugyanakkor Mikola alelnök úr megjegyzéseihez néhány gondolatot engedjenek meg. Azt gondolom, hogy igenis pánikkeltés volt az önök részéről, nem felelős ellenzéki magatartás akkor, amikor folyamatosan az általunk benyújtott javaslatokat elferdítve, valótlanságokat állítva a törvénnyel szemben olyan állításokat tettek, amelyekkel riogatták a magyar állampolgárokat. Nemcsak a magyar állampolgárokat, hanem önök is hozzájárultak ahhoz, hogy a valótlan állításaikkal elriasszák azokat a befektetőket, akikről egyébként Kökény elnök úr is beszélt, hogy a helyzet ilyetén változásában az önök felelőssége egyértelműen megfogalmazható.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy amikor arról beszélünk, hogy egy működőképes egészségügyet szeretnénk, ebben az egyben értünk egyet a rendszerváltás óta. Az a kérdés, hogy ebben milyen felelősséggel veszünk részt közösen. Önök a korábbi javaslatot, amit most visszavonunk az említett okok miatt, sem támogatták, abban sem vettek részt konstruktívan, egyetlen épkézláb módosító indítványt nem fogalmaztak meg, akkor kérdezem én, hogyan szeretnének önök kilábalást ebből a helyzetből. Egyetértek azzal, hogy elindítottunk egy folyamatot, jó néhány törvény megindította az átalakítását az egészségügynek és azt gondolom, hogy ezt be kell fejezni és ez a kormány meg fogja tenni azokat a szükséges lépéseket, amelyek valóban elengedhetetlenek ahhoz, hogy a továbbiakban a járóbeteg-, illetve a háziorvosi ellátást követően a szakellátásban, illetve a fekvőbeteg-ellátásban is egy normálisan működő, racionális és finanszírozható egészségügy kerekedjen ki.
Én most is szeretném önöknek felajánlani, hogy a szakmaiságuk alapján szíveskedjenek hozzájárulni ahhoz, hogy a következő időszakban valóban tegyük működőképessé az egészségügyet, és várjuk konstruktív javaslataikat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az előttem szólók elmondták, hogy másfél éven keresztül - nincs szebb kifejezés - szórakoztak az emberekkel egészségbiztosítási reform címszó alatt. Tönkre verték a magyar egészségügyi ellátórendszernek a rendjét. Ezeknek a károknak egy része nem lehet forintban számszerűsítve meghatározható. Életévekben ki lehet fejezni, a szakmának vannak erre számításai. Jelentős egészségben eltöltött életévet vesztett el az ország ezen idő alatt. De számszerűsíthetően is el lehet mondani, hogy milyen károkat okoztak. Hát ennek a 22 pénztárnak a megalapítása a Pénzügyminisztérium szerint 440 millió forintba került. Csak kommunikációra 500 millió forintot tetszettek elkölteni. És ezeknek az embereknek, akik a pénztárakban határozott idejű munkaszerződéssel vannak, ha ki kell fizetni az erre az időre szóló szerződésben megnevezett fizetését, az további 500 millió forint. Ez másfélmilliárd forint. Amit kidobtak az ablakon.
Beszélhetünk arról, hogy mit lehet csinálni a jövőben, ha megnevezik a felelősöket és ha elszámolnak az okozott károkkal. És igen, ideje van végre a felelősségre vonásnak is. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha egy munkahelyen dolgozó ember a töredék kárt okozza, az ellen fegyelmi eljárást indítanak. Ha olyan, akkor büntető eljárást folytatnak le. Az egész országban szabadon lehet rombolást végezni, mindenféle felelősségre vonás nélkül? Egyszerűen csak odébb lépünk a politikából? Képviselőtársaim, azt gondolom, hogy ez az alapja annak, hogy el lehessen indulni előre és meg lehessen kezdeni annak a kárnak a helyretételét, amit az elmúlt két évben egészségügyi ámokfutás címszó alatt a kormányzat rendezett. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót elnök úr. A tisztelt alelnök úr gesztusokat vár tőlünk a törvény visszavonása kapcsán, visszakérdezek, hogy mihez kérnek gesztusokat. Ahhoz, hogy tüntetés volt a parlament előtt, ahhoz, hogy Molotov-koktélt dobáltak a törvény menetében a képviselők házára? Ehhez nem lehet gesztusokat adni. Azt elismerjük, hogy a törvénytervezet megalakulásának körülményeit a koalíciós egyezmények hozták így, a szocialista párt eredeti programjában nem szerepelt versengő biztosítás, biztosítási modell, mi a regionális átalakítást és a biztosítás átalakítását terveztük a kormányprogramunkban.
Az emlékeimbe, ha visszamegyek, nagyon sokat foglalkozott mindegyik ciklus azzal, hogy átalakítsa az egészségügyet, hiszen Nagy Kálmánra utalnék, mindig rendet szerettünk volna tenni, mindegyik ciklusban rendet akartak tenni az egészségügyben, mert mindenki érezte, hogy nem jól működik a rendszer. A nagy ellátórendszerek átalakítása mindig is napirenden volt. Mi hozzáláttunk az egészségügy átalakításához, de eredetileg 2002-től az ellenzéknek legitimációs problémái voltak, ezt lépten-nyomon kifejezte. Kifejezte 2002-ben, 2006-ban, nem tudta elviselni azt, hogy a választásoknál vereséget szenvedett és nem tudta elviselni azt, hogy nem ő alakítja az egész ország menetét.
Beszéltek arról, hogy megvédték a társadalombiztosítást, beszéltek a szolidaritásról. A szolidaritásnak vannak technikái, de az, hogy a B középet kivitték az utcára, nem hiszem, hogy a szolidaritás technikái közé tartozik és tényleg volt kútmérgezés és tényleg volt félrevezetés, mert számos fórumon részt vettünk és vitatkoztunk, és amikor elmondtuk az egész átalakulás lényegét, kezdték megérteni az emberek és kezdték világosan látni, hogy mire is megy ki ez az egész. A Fidesz csak elutasította az egész átalakulási folyamatot és hiába beszél itt Nagy Kálmán arról, hogy rend kell és minőség, mert amikor minőséget és rendet akart a változtatás az egészségügyben, akkor mindenki lázadt ellene és mindenkit fellázítottak, bevontak abba, hogy ellenezze. Utalnék a cseh néppárt egyik nyilatkozatára: egy romboló ellenzékkel volt dolgunk, rombolta az összes olyan folyamatot, amit mi szerettünk volna az egészségügy átalakításában megcélozni.
Ha azt nézzük, hogy az átalakítás és a társadalombiztosítás megvédése mit jelentett, az egészségügy átalakításában volt az első korszakban az alapellátás, majd utána a kórháztörvény egy, kórháztörvény kettő, majd különféle kísérletek és a társadalombiztosítás önkormányzatainak a felszámolása. Hogy ha a társadalombiztosítás megvédéséről beszélünk, nem hiszem, hogy sok szemrehányás illet minket az ellenzék részéről. Az, hogy a szavazáson ki miről mondott véleményt: itt egy kérdésről mondtak véleményt, de kezdettől fogva ezt a szavazást úgy aposztrofálták, hogy ez egy kormánybuktató, rendszerváltó, hatalmi kérdéseket eldöntő szavazás, holott csak a vizitdíjról, az ápolási díjról és a tandíjról szólt. Ezt kiszélesítették.
Felelősök. Újabban a Fidesz felelősségre vonást követel. Ez igen veszélyes politikai játék, visszatérne a politikai gyakorlathoz az '50-es évekből, amikor politikai okokból felelősöket kerestek és kreáltak. Csak elutasítás volt itt az egész egészségügyi átalakítás folyamán. Gesztusokat várnak. Mi elismerjük, hogy tévedtünk, a koalíciós szerződés kapcsán kényszerültünk bele ebbe a megoldásba, megpróbáltuk ebből kihozni a legjobbat, amit a programunk szerint elfogadhatónak tartottunk. Ez volt a magántőke részleges beengedése, regionális átszervezés, nem mondom tovább.
De valószínű, hogy ha most egy jó tündér megjelenne és egyet csettintene és azt mondaná a Fidesznek, hogy itt a hatalom, tedd rendbe az egészet, a nagy ellátórendszereket, a nyugdíjat, az egészségügyet, az oktatást, nem tudom, mit csinálnának. Nagyon nehéz kérdések lesznek ezek és nem spórolható meg a jövőben sem, bárki lesz a következő kormány, és vissza kell térni alapkérdésekhez, amikről most itt fellengzősen azt mondták, hogy füstölgő romokon ülünk és tönkrevágtuk az egész rendszert, hozzá kell nyúlni ezekhez a kérdésekhez előbb-utóbb, bármennyire fog fájni, mindenkinek meg kell tenni.
Az egész időszakra az volt jellemző, hogy mennél rosszabb az országnak, annál jobb a Fidesznek. Ezt szerintem abba kellene hagyni. Abba kellene hagyni, mert a nyugdíjrendszer átalakítása, az oktatás, az egészségügy átalakítása várat magára. A következő kormányzati ciklusnak meg kell tenni és ha ilyen hozzáállással és ilyen módon megyünk ezekbe a dolgokba, lesz népszavazás ezekről a kérdésekről és belekényszerülünk abba, hogy nem jelenhet meg a magántőke az egészségügyben hosszú távon, mert a népszavazás ezt lehetetlenné teszi, akkor egyre nehezebb lesz ennek a kérdésnek a megoldása.
Az nem igaz, hogy 400 millió forint és másfélmilliárd a biztosítási pénztárak átalakítása. Ha figyelt volna valaki a miniszter úr interpellációra adott válaszára, a 400 millió forint visszakerül a felszámolás kapcsán a Kincstárba, a pénztár egyszemélyes igazgatóinak kifizetett munkabére lesz, ami költséget jelent ebben a kérdésben. Mert ez a másfélmilliárdos pénzkidobás megint a szokásos félrevezetése a társadalomnak és megint a hangulatkeltés egyik eleme.
A gesztusok vonatkozásában: azzal nem értek egyet, hogy ne folytassuk az átalakítást, hiszen mindenki tudja, hogy a biztosítót magát rendbe kell tenni. Azzal itt az asztalnál többször egyetértés volt, hogy a biztosítási rendszernek az az alapja, hogy végre megteremtettük a valódi biztosítási szisztémát, az mindenki számára jó és elfogadható volt. Ennek eredményeként a befizetések száma nőtt és javult a kassza egyensúlya. Ezen az úton lehet továbbhaladni, biztosítási jogviszony erősítése, befizetések erősítése, és a valódi biztosítói szerepnek a kialakítása és a biztosításvásárlás, a minőség irányába való elmozdulás a rendteremtés egyik része, ezekben lehet továbbmenni. Ha jól tudom, a Fidesz egészségügyi programjának egy olyan alkotócsapata van, aki kevésbé agresszív és kevésbé látványos szónoki részekre törekszik, inkább konszenzuális, olyan programelemeket tartalmazó részeket lehet hallani a programból, amivel mi is egyet tudunk érteni és ami most szerepel a következő átalakítási terveinkben. Tehát ezek lennének azok a gesztusok, hogy a hátralévő két évben itt egy-két dolgot még meg kellene tenni, ki kellene munkálni, mert nem állhat meg az egészségügy átalakítása, ezt mindenki nagyon jól tudja. Bármilyen nagy hangzatos szavakat mondanak: hogy lemészároltuk, füstölgő romok, tönkre tettük, elvesztett életévek. Ezek jól hangzanak laikusoknak, de ha belegondolnak, hogy esetleg önöknek kell majd ezt a későbbiekben rendbe tenni vagy önöknek kellett volna ugyanezeket megcsinálni, akkor semmiképpen nem könnyű a feladat. Nincs akkora rombolás az egészségügyben, amit ez alatt a két év alatt nem lehet visszafordítani és nem lehet egy jól működő rendszert kialakítani.
Én azt hiszem, az lenne a gesztus a részünkről, hogy ebben működjünk együtt és most már a szakmai szervezetek, miután látták, hogy van konszenzuskészség ebben a kormányzatban és rendbe tett egy-két kérdést, ezen az úton tovább lehet menni. Nem hiszem, hogy a felelősségre vonás és a társadalom további félrevezetése az, ami ebben a vonatkozásban célravezető lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr következik.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Megmondom őszintén, azt hittem, hogy hamar túljutunk ezen a javaslaton, hiszen az előterjesztéssel a parlament 90 százaléka egyetért, de ha már megelőlegezzük az általános vitát, és keveredik időnként a 2006. évi CXXXII. törvény hatásainak az elemzése, mert azért itt az ellátórendszer működését illetően az a törvényjavaslat, ami gondokat okoz, nem mondanám, hogy az ellenzék nem csinált semmit, nem számoltam végig, de száz darab körüli módosító indítvány, számtalan problémafelvető javaslat előzte meg ezt a törvényjavaslatot, illetve kísérte. Ez egy drága kísérlet volt és nem a pénztárak megalakításával kapcsolatos költségek ezek, hanem a különböző konferenciák, meg háttértanulmányok, és az a valóban eléggé feszült politikai hangulat, ami a polémia körül kialakult, ez a probléma.
Az, hogy riogatás vagy nem riogatás, ez egy akadémikus felvetés jelen állapotban, hiszen a törvény hál' Istennek nem hatályosult, nem tudta azokat a negatív hatásait - amit változatlanul annak érzünk - beteljesíteni, tehát erről teljesen felesleges vitázni. Egy szempontból azonban a mindkét oldalon ülő politikai erők a tanulságot levonhatják, hogy ellátórendszert átalakítani, ilyen agresszív módon törvényt áterőltetni a törvényhozáson nem lehet. Ez vagy előbb vagy utóbb megbosszulja magát és a korrekciók sokkal többe kerülnek. Tehát ez mindenki számára tanulság kell, hogy legyen a későbbiek folyamán is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési képviselő asszony.
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Tisztelt Bizottság! 2006 óta vagyok országgyűlési képviselő, az egészségügyről szóló törvények az első pillanattól kezdve a politikáról szóltak és még véletlenül sem a szakmáról. A magyar egészségügy húszéves története egy-két kivételtől eltekintve éppen emiatt skandalumok történetéről szól. Ahány orvos volt, annyi vélemény alakult ki. Végre megszületett 2008 I. törvénye, amely várhatóan, ahogy gondoltuk, koraszülöttként jön a világra. Koraszülöttként jött, amelyben benne volt az, hogy talán nem lesz egészen egészséges felnőtt, de az is benne volt, hogy sikeres felnőtté váljon.
Azt a kőkemény munkát, amivel próbáltunk - a húsz éve sodródó és a betegek, az orvosok kiszolgáltatottságát konzerváló rendszeren - egy igazságos, átlátható, a betegek számára jól kezelhető és lehetőleg a társadalom számára tartósan fenntartható rendszert biztosítani, önök nem hagyták, önök ezt a koraszülöttet nem hagyták élni. Kivetették népszavazás erejénél fogva az inkubátorból és még az esélyt sem adták meg ennek, pedig semmi más esélye nem volt ennek az egészségügynek. És amikor romhalmazról beszélünk, igen, egy koraszülött halála utána óriási szomorúság van, válság van és nem tudjuk, soha nem fogjuk megtudni, hogy ez a koraszülött valóban be tudta volna-e tölteni azt, amit a "szülei" vártak volna tőle.
Ezzel a módszerrel - amiről valaki azt mondta, hogy a Fidesz elmúlt másfél éves munkája sikeres volt - halálra ítéltünk egy koraszülöttet és ezt nem tartom sikeresnek semmilyen szinten sem. Még egy próbát megért volna, főleg, hogy húsz éve nem született olyan törvény, amely kezelte volna az igazságos, nyugatias típusú biztosítást, hogy a beteg befizet egy összeget a biztosításba és utána pontosan tudja, hogy mit kaphat. Nem kaptuk meg ezt az esélyt és nem kapta meg az egész ország ezt az esélyt. Konzerváltuk a hálapénzt, ezzel a betegek abszolút kiszolgáltatottságát, azt, hogy továbbra is kontroll nélkül működik az egészségügy nagyobb része. Nem tudom, hány helyen tartanak rendszeresen konzíliumot és azok milyen színvonalúak, de ezért valakinek bizony felelnie kell. És ez nem egy pillanatos felelősség, ahogy önök ezt be akarják állítani.
Egy-egy ilyen nagy alrendszernek az átalakítását szolgáló törvénynek 5-10 év távlatában várható a hatása. Önök ezt nem engedték meg ennek a koraszülöttnek. Ennek a koraszülöttségnek megvoltak az objektív okai. Az, hogy most miért kellett ezt gyorsan csinálni és miért így alakult? Hiába voltak beadva a különböző javaslatok, meg a legvégén jött be egy törvényjavaslat, aminek nagyon kevés része volt alkalmazható, hogy azt nem nevezném megfelelő partneri javaslatnak. Tehát én ezt az egészet az inkubátorból való kivételnek tartom, a felelősség azé, aki lekapcsolta ezt az éretlen gyermeket a gépekről. Az, hogy a jövőben mi lesz, hogy tudja a magyar társadalom 5-10 év távlatában fenntartani az egészségügynek a finanszírozását belátható módon, hogy tudja a nyugdíjakat finanszírozni, ez a kérdés. Még ebben az évben is közel ezermilliárd forint kell a nyugdíjakra és az egészségügyi járulékok kiegészítésére. Ennek a következménye feltehetőleg az lesz, hogy egyre növekvő mértékben abból az adóból kell majd egyre nagyobb összeget az egészségügyi járulékokhoz kiegészítésképpen tenni, amelyet - nagyon jól tudjuk - 25 százaléka fizeti be a magyar lakosságnak. Tehát még egyszer: hogy ki miért felelős, ebben a kontextusban is vizsgálandó. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen. Mi még azelőtt, hogy fogantatás volt, azt mondtuk, hogy ez így nem jó. Nem jó, nem jó, hogy beengedjük a magyar egészségügybe a versenyt. Nem az ellátásba, hanem a társadalombiztosításba. Úgyhogy ezzel a kérdéssel - úgy gondolom, hogy - többet nem igen kéne foglalkozni. Az, hogy kinek mi a felelőssége, ezt majd a történelem megmondja. Most pillanatnyilag káosz van és a káosz érdekes módon ez alatt a két év alatt fokozódott. Az, hogy ma ellátják Magyarországon a betegeket, az egy dolognak köszönhető, annak, hogy az egészségügyben dolgozók, ápolók, orvosok és mindenki erejét megfeszítve, hivatástudatát elővéve dolgozik. Ellátja a betegeket és nem törődik azzal, hogy mi itt az Egészségügyi bizottság keretei között sokszor - úgy gondolom, hogy - méltatlan politikai vitát folytatunk. Egy Egészségügyi bizottságnak véleményem szerint az is a feladata, hogy az egészségügy számára megfelelő körülményeket teremtsen. Ezt vegye ki akár az egész kormányzati érdekből és igenis az egészségügynek az a feladata, hogy próbálja meg az ő érdekeit érvényesíteni. Nyilvánvalóan a másik, harmadik, negyedik ágazat hasonlóképpen az ő érdekeit kívánja prioritásként egy kormány szinten érvényesíteni. Arról volt szó, hogy romboló ellenzék. Schvarcz képviselő úr mondta. Ha romboló ellenzék van, akkor csak azért lehet romboló, mert romboló volt a kormányzat. Schvarcz alelnök úr mondta, hogy tévedtek. Igen, tévedni tetszettek, de ha más volt a véleményünk korábban is erről a dologról, akkor ne az legyen a lényege ennek a dolognak, hogy lekapcsoltuk az inkubátort, meg kiöntöttük a vízzel együtt az újszülöttet, hanem próbáljunk meg valamit tenni. Arról volt szó, hogy fejezzük be a múltat és ne arra hivatkozzunk. Igenis, a múlton állunk tisztelettel, úgyhogy a múltat nem tudjuk elfelejteni, abból építkezünk. Rendet kívánunk tenni. Igen, úgy gondolom, hogy az egészségügy egy olyan tevékenység, amelyet megfelelő szabályok közé kell tenni. Egyébként az egészségügyben fejetlenség van és nem lehet dolgozni rendesen. Bizony azzal, hogy ezt az egészségbiztosítási törvényt igyekeztek a magyar egészségügybe berakni, ezzel nem a rendet, hanem a rendetlenséget hozták be a rendszerbe. Vége van az I. törvénynek, akkor meg kéne nézni az I. törvény megszüntetését szolgáló törvénynek a részleteiben, hogy ezek az alkotmányunkkal harmonizálnak vagy nem. De ez ismételten kormányzati feladat és felelősség. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pesti képviselő úr!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Valóban előző képviselőtársaimra reagálva azt tudom mondani, hogy tisztességtelen politikai és üzleti alku volt az, amely a 2008-as I. törvényt ismételten életben tartotta.
Önök sem döntötték el valójában, hogy mit mondjanak és gondoljanak róla, hiszen vállalhatónak nevezte ezt Kökény képviselőtársam, Schvarcz képviselő úr már arról beszélt, hogy tévedtünk, Nyakó képviselő úr pedig azt mondta, hogy a szocialisták közül korábban ezt senki sem akarta. Én a törvény visszavonásához nem gratulálnék, ez egy kötelező lépés volt, egy népakarat és szakma akarata volt, hiszen a szakmai szervezetek között, az egészségügyi szakpolitikusok között, kutatóintézetek szakemberei közül alig lehetett egyet-kettőt találni, aki támogatta volna mindazt, ami az elmúlt időszakban zajlott. Éppen ezért valóban elvesztegetett ez az egy év, tudomásul kell venni, hogy ebben az egy évben valóban építkezhettünk volna.
De nemcsak mi, nemcsak szakpolitikusok, nemcsak a Fidesz mondott negatív véleményt a reformról, illetve a reform utolsó lépéséről, a több pénztáras modellről, hanem tulajdonképpen a főváros szabad demokrata és szocialista politikusai is. Mindazt, ami zajlott a fővárosban, nyíltan vállalták, hogy kár történt, kárrendezésre van szükség. Semmilyen tekintetben nem lehet pozitívnak tekinteni egy olyan reformfolyamatot, amelyben az OPNI-val kapcsolatban ombudsmani elítélés volt, a Budai Gyerekkórházzal kapcsolatban ismételten ombudsmani elítélés történt és gyakorlatilag valóban romokban hever a magyar egészségügy.
Végezetül pedig hadd mondjam el, hogy milyen állapotban van a magyar egészségügy, arról a legjobb, ha az európai egészségügyi fogyasztói indexet megnézzük. Egy év alatt a 14. helyről a 24. helyre csúszott vissza a magyar egészségügy. Ezért a felelősség önöket terheli.
Utolsó mondat talán: Schvarcz képviselőtársam kútmérgezésről, a B középnek a politikába történő bevezetéséről és a Molotov-koktélokról beszélt és úgy tűnt, mintha ránk tolta volna. Tisztelt Képviselőtársam! Határozottan visszautasítom, ezek KGB-s módszerek, hogy ránk tolják a koktéldobálókat. Engedje meg, a Keller-Kapolyi ügyet nem mi generáltuk, ez nem ránk jellemző, úgyhogy kérem szépen, ha B középről, Molotov-koktélokról beszél, igyekezzen a kormánypártok körül alaposabban körülnézni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt ajánlom magunknak, hogy a vita ezen részét tekintsük lezártnak és ne nyissuk ki, mert hosszúra vezetne. Nem gondolom, hogy most ezzel kéne foglalkozni, lennének nekem is észrevételeim még, de megtartom magamnak őket. Spiák képviselő asszony!
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Lévai Katalin képviselő asszonynak mondanám, amit mondok. Mindaz, amit az ellenzéki képviselők mondtak és tettek, nem csupán riogatás és pánikkeltés volt, és egyébként ezt bizonyítja a népszavazás eredménye is, hiszen 3.300.000 magyar állampolgár gondolta ezt ugyanígy. Lehet, hogy nehezebb élethelyzetből láttam a hatásokat, hiszen egy hátrányos helyzetű kistérség rendelőjében dolgozom. Mit is jelentettek ezek a mindennapi orvosi gyakorlatban?
A vizitdíj, amely távol tartotta a betegeket az orvostól és a gondozott betegeimről csak hírből hallottam, hogy ne is várjam őket, mert kórházba kerültek vagy már meghaltak. Ez valóság. Mert választani kellett ezeknek a betegeknek, hogy melyik gyógyszert váltsák ki, mert dobozdíjat kellett fizetni a gyógyszerek kiváltásáért és ez már nem fért bele a keretbe. Vagy a várólista. Szívbetegeim közül néhányan már csak akkor kerültek katéterezésre, amikor elszenvedték a szívinfarktust. Én ezeket a törvényeket a betegeimen keresztül a mindennapok orvosi gyakorlatában, a valóságban éltem meg, ezért visszautasítom azt, hogy riogatásnak vagy pánikkeltésnek nevezzük. És engem vagy a képviselőtársaimat felelősség ezért nem terheli. Én mint képviselő is nemmel szavaztam. És nagyon sok orvostársammal együtt ebben a káoszban is igyekeztünk ellátni a betegeket. A felelősség nem a miénk, hanem a kormánypárti képviselőké. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Heintz képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Lassan a vita vége felé egy óra elteltével az az érzésem ellenzéki képviselőként, hogy személy szerint én, illetve mi valamennyien ellenzékiek vagyunk felelősek azért, mert szegény kormánynak vissza kell vonnia az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt. Ez az eddigi vita során kiderült.
Koraszülött volt a törvény? Hát lehet, csak akkor a kormány nem adta meg a pénzt, hogy a koraszülött életben maradjon.
Kökény elnök úr az előbb említette, hogy azért kell ezt megcsinálni, mert a koalíciót elhagyta az SZDSZ. Nem! Az SZDSZ azért hagyta el a koalíciót, mert úgy döntött a kormány, hogy ezt a törvény visszavonja. Ezt tisztázzuk, mert nem mindegy, hogy milyen sorrendben történnek a dolgok. Csak egy a baj, hogy az SZDSZ, a kistestvér, miközben leverte a herendi vázát, kiborította a bilit vagy legyünk szakszerűek: az ágytálat, most egymás vádoljuk, közben bűz van, de nem mi tehetünk róla. Azért ezt tisztázzuk már, hiszen számos esetben négyszemközt, sőt egyéb fórumokon is megegyeztünk, hogy sem önök, sem mi nem kívántuk a nyereségérdekelt, több biztosítós rendszert. Most pedig, mikor a kormány visszavonni kényszerül, mi vagyunk érte a felelősök, hogy ezt önöknek meg kell tenni, mert mi gyújtogatunk, robbantgatunk, egyebet teszünk és félrevezetjük az embereket. Önök sem akartam nyereségérdekelt biztosítót, csak az SZDSZ-szel kötött paktumban ezt lenyelték és lenyelették az egész magyar társadalommal. Erről szól a történet, erről beszélünk egy órája.
Hogy ennek anyagi vonzatai voltak, rendben van. Nem személyes akasztást kíván az ember, amikor azt mondja, hogy felelősöket kell találni, de azt ki kellene mondani és a tabula rasahoz, a hátralévő két évben való ténylegesen szakmai munkához az szükséges lenne, hogy azt viszont tisztázzuk már, hogy ezért az az SZDSZ vezette egészségpolitika a felelős, amelyik önöket is berángatta a málnásba, minket is elvitt, csak mi már málnát sem találtunk, mert azt már megette közben a maci, és eközben az egészségügy állt, ahogy állt. De ezt önök nem fogják megtenni, tudják miért: mert a szükséges igenekre szükség van a parlamentben. Ezért, ha a koalíció nem is létezik hivatalosan, papíron, de de facto szükségük van rá, tehát nem fogják kijelenteni, hogy a két év ámokfutásáért az SZDSZ, az önök kistestvére, a kisebbik koalíciós partner a felelős. Ezt azért egy óra után jó lenne elmondani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Ágnes, tessék!
DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm a szót. A törvénynek a visszavonásával kapcsolatosan egyre inkább sajátságos értelmezéseket hallgatok itt a szocialista képviselőtársak részéről és azért nem szabad olyan gyorsan ezen túllépnünk, mert kétéves intervallumot zárunk le. Ez a lavina, amit önök, szocialista képviselőtársaim elindítottak, az 2006 nyarán indult el. Ez egy károkozási lavina volt, amit talán most ezzel a visszavonással és hárommillió ember akaratával, szakmai szervezetek akaratával, civil szervezetek akaratával megállítottunk. Ezzel el kell számolni, hogy felhatalmazás nélkül elkezdtek az egészségügyben olyan folyamatokat elindítani, ami lavinát indított. Nem erre kaptak a választóktól önök 2006-ban felhatalmazást. Nem lehet ez elől elmenekülni. Kilencvenöt százalékkal megkurtították 2006 nyarán a kórházak finanszírozását. Ősszel egyértelműen behozták azokat a rendelkezéseket, amikor a kamarák kötelező tagságát megszüntették, megszüntették, mert felállították az egészségbiztosítási felügyeletet, utána jött a struktúraátalakítása elképzelésük, nagyon jól tudjuk, hogy ez milyen kórházbezárásokhoz vezetett, milyen nehéz helyzetbe hozta a kórházakat. A mai napig súlyos helyzetben vannak a kórházak. Képviselőtársnőmnek azt mondanám, hogy azon aggódott volna inkább, amikor a kenézi kórházat 50 százalékkal lefejezték ez alatt a két év alatt, amikor az ő kórházában, a Hajdu-Bihar megyeiben 50 százalékkal kevesebb ágyat biztosított ez a törvény és nagyon nehéz helyzetbe hozta a Hajdu-Bihar megyei embereket az ellátásban. Tehát igenis károk következtek be ez alatt a két év alatt és ezt semmi más nem tudta megállítani csak az emberek véleménynyilvánítása, amit a március 9-i népszavazás hozott.
Miért mondom, hogy károk? Azért mondom, hogy károk, mert ez alatt a két év alatt hatástanulmányok sorozatát készítették, konferenciákat szerveztek, ezek mind pénzbe kerültek. Szakértőket alkalmaztak, beszéljünk arról, hogy hány kommunikációs anyagot készítettek, mennyiért készítették ezeket, mennyiért jelentek meg az újságban az értelmetlen hirdetések? Ezeknek a sorozatáról kellene beszélni, ezt mondjuk mi kárnak. És kárnak mondjuk azt, hogy bezártak kórházat, kárnak mondjuk a várólistákat, kárnak mondom azt is, hogy amikor szép szavakkal arról beszélnek, hogy jönnek az EU-s források, a mai napig az egészségügyi kiemelt projektek nem indultak el, sehol nincsenek. Úgy szüntették meg a kórházakat, hogy helyettük más nem épült. Ennek a felelősségét mindenkinek viselnie kell. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az egészségbiztosítási törvényt önök hányszor szavazták meg. Mindannyian! Egymás után, decemberben, februárban felálltak és név szerint kivétel nélkül önök megszavazták az egészségbiztosítási törvényt. Nem számít önöknek az sem, hogy a köztársasági elnök véleményt alkotott erről. Az sem vették figyelembe. De végül is ezért mondjuk mi azt sikernek, hogy az emberek meg tudták állítani ez a károkozási lavinát, amelyet önök ez alatt a két év alatt folytattak. Ez fejeződik be a mai napon és ezért van jelentősége annak, hogy ez a törvény a mai napon visszavonásra kerül. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kormánypárti oldalon Schvarcz alelnök úr, képviselőtársaim és jó magam elmondtuk a véleményünket, most még egyszer ugyanezt nem fogjuk elmondani, a jegyzőkönyvet lehet tanulmányozni. Viszont személyes érintettség címén még nagyon röviden, egy percre szót adok Juhászné Lévai Katalinnak és utána lezárom a vitát.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Én szocialistaként is vállalom, hogy kétszer szavaztam meg a törvényt és érzem a felelősségét annak, hogy nem sikerült végigvinni azt az átalakítást, amit egyébként ebben a törvényben azokkal az elvekkel, amelyeket itt már többen elmondtunk, képviseltünk, és én azt gondolom, hogy folytatni kell az egészségügyi átalakítást és a módszerekben sem lehet sokkal újabbat mondani.
Hajdú-Bihar megyeiként pedig azt mondom, hogy bár mindenütt ilyen kiváló ellátásban részesülnének az emberek, viszont egy klinika, két kórház az, ami rendelkezésre áll és azt tudom mondani képviselőtársaimnak, hogy még mindig sok a kórházi ágy Magyarországon, merthogy a struktúrát egészen másképp kellene átalakítani, amit önök megakadályoztak most és az elmúlt időszakban is azzal, ahogyan politizáltak. Arra pedig felhívnám a figyelmét a képviselőtársamnak, hogy egyébként vizet prédikálnak és bort isznak természetesen, hiszen Debrecen és Hajdú-Bihar megye a legszebb példája annak, ahol egyébként fideszes vezetés van, hogy hogyan kell a magántőkét bevonni az egészségügybe, lásd Kenézi Kórház, a holding szervezése, egy ember három vállalkozás tetején is ül és a magántőkét az önök többségével sikerült bevonni az egészségügybe és remélem, be fogja bizonyítani a működképességét.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A vitát lezártam, a 2006. évi CXXXII. törvényről egyébként még június elején egy jelentést meghallgatunk és bőven lesz alkalom, hogy annak a hatásait és a szükséges módosításokat megbeszéljük. (Dr. Mikola István: bla-bla-bla.) Tisztelt Bizottság! Az elmúlt két év egészségpolitikai történéseinek megítéléséről nem kell szavaznunk, mert ez nem a mai napirend tárgya, bár ezt a politikai vitát lefolytattuk. Azt gondolom, hogy főosztályvezető úr nem kíván válaszolni, hiszen politikai vita volt erről, tehát a törvényjavaslatot érintően érdemi kérdés, amire a szakértő apparátus válaszolni tud, nem hangzott el.
Ezért szavazunk: ki tartja az 5727-es számú javaslatot általános vitára alkalmasnak? (Szavazás.) Köszönöm. A bizottság egyhangúlag alkalmasnak tartotta általános vitára.
Tisztelt Bizottság! Alelnök társaimmal konzultáltam és azt a javaslatot teszem, hogy tekintve, hogy itt politikai vita folyt és a plenáris ülésen is ez a vita fog folytatódni, a bizottság külön ne állítson előadót, hiszen mindenki majd a politikai megnyilvánulását a pártok számára rendelkezésre bocsátott időben meg fogja tenni. Tehát miután a törvényjavaslat tartamát illetően a bizottság érdemben vitát nem folytatott, hanem a körülményekről és az egészségpolitikai összefüggésekről cserélt eszmét, a bizottság ne állítson előadót. Horváth Zsolt ügyrendben kér szót, tessék!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kérdezem, hogy mivel jól láthatóan teljesen más politikai következtetéssorozat végén jutottunk el ugyanahhoz a szavazathoz, lát abban kifogásolni valót vagy házszabályellenes lenne az, hogy ezen politikai vélemények hangsúlyozására a bizottság két előadót állítana, egy olyat, akit a kormánypárt állít és egy olyat, aki az ellenzék oldaláról fejti ki azt, hogy hogyan jutottunk el mindketten az igen szavazatig.
ELNÖK: A Házszabály akkor ad lehetőséget többségi és kisebbségi előadóra, két előadóra nem ad lehetőséget a Házszabály bizottsági viták esetében, hogy ha eltérő vélemények kapcsán eltérő szavazati arányok vannak. Ha csak egy ellenszavazat is lenne, akkor nyilván neki joga lenne, ha kérné, kisebbségi előadó állítására. Ilyen precedens nem volt, ezért tettem azt a javaslatot házszabályszerű keretek között, egyébként lehet e tekintetben házszabály-értelmezést kérni, ha kell, akár szavaztatok is arról, de az a javaslatom, hogy mindenki a képviselői hozzászólása értelmében fejtse ki a véleményét. Ez úgyis nyilvánvaló lesz e tekintetben. Tehát nem gondolom, hogy gyakorlatilag a bizottsági vitát külön érdemes lenne ebben interpretálni, hiszen úgyis gyakorlatilag ugyanezekkel az érvekkel mindez el fog hangzani. Még egyszer mondom: egy előadó állítására van lehetőség. Én ezt a javaslatot teszem, ha a képviselő úr kívánja, szavaztatok róla.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Nem kívánom elnök úr, elfogadom az érvelést.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Soron következik az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Megadom a szót Schlammadinger József főosztályvezető úrnak.
Dr. Schlammadinger József szóbeli kiegészítője
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Egy olyan törvényjavaslat került a Ház asztalára, amely jelenlegi tartalmában talán mindenki egyetértését elnyeri abban, hogy olyan kérdések megoldására kíván választ adni, amelyek döntően és jellemzően jogharmonizációs szempontból, kisebb arányban sürgősen választ igénylő egészségügyi szakmai kérdésekben próbálnak meg a hatályos jogrendszerben megfelelő törvényi alapot teremteni az esetleges további kormányrendeleti vagy miniszteri rendeleti szintű szabályozáshoz.
Jellemző módon jogharmonizációs kérdéseket érint a javaslat. Három témakört szeretnék jelzésértékkel kiemelni. Az egyik, hogy egy jogi hiányt orvosol a javaslat akkor, amikor a 2001. évi C. törvény, amely az elismerési törvény néven fut a hatályos jogrendszerben, nem szabályozza a törvényi lábát, alapját a nem EU-s államokban megszerzett egészségügyi szakirányú szakképesítések magyarországi elismerésének. E tekintetben nyilvánvalóan igény és nemcsak jogalkotási, hanem érdemi jogalkalmazói igény is az, hogy az elismerési törvénynek megfelelően, annak mentén, azok eljárási szabályainak alapulvételével ezt a szabályozási űrt ez a törvény hiánypótló jelleggel betöltse.
A másik ilyen kérdés, ami vélhetően teljes egyetértésben jogharmonizációs kérdésként kezelhető és kezelendő, ez az a körülmény, miszerint 2007-ben az Európai Unió Bizottsága, illetve Tanácsa elfogadta az 1907/2007-es uniós rendeletet, az úgynevezett REACH-rendelet, ami a kémiai biztonsági szabályozást helyezte új jogi alapokra. Mintegy afféle rendelet, közvetlenül hatályos és jellegéből és tartalmából adódóan döntően azt a filozófiát követi, hogy a kémiai biztonság területén a tagállami szuverenitást némiképpen korlátozva, a kémiai biztonság területén a szabályozást minél inkább igyekszik uniós hatáskörbe sorolni. Döntően a kémiai biztonsági törvény hatálya alá tartozó veszélyes anyagok, készítmények osztályozását az ezen termékkörbe tartozó termékek Európai Vegyianyag Ügynökség keretében történő regisztrációját, ami értelemszerűen csökkenti a tagállami szabályozás lehetőségét és mozgásterét. Természetesen extrém esetekben, amelyek elkerülésében mindannyian bízunk, fenntartva a tagállami szabályozás lehetőségét. Például a rendelet tartalmaz egy záradékot bizonyos veszélyes anyagok, készítmények tekintetében, amely egy-egy tagállam tekintetében különös körülményt vet fel, amikor az önálló szabályozás igénye felmerül, akkor rendkívüli, rövid időszakra vonatkozó átmeneti rendelkezéseket léptethetnek életbe. Nem sérti a javaslat a kémiai biztonságot már csak azért sem, mert mindaddig, amíg az Európai Vegyianyag Ügynökség érdemben működni nem kezd, addig bizonyos nemzeti kompetenciákat fenntartunk, továbbra is működik az egységes magyarországi vegyianyag-regiszter, továbbá valamennyi, Magyarországon veszélyes anyagokkal, készítményekkel végzett tevékenységet átmeneti jelleggel mindenképpen a törvény továbbra is biztosítja, ezeknek a tevékenységeknek a bejelentését fenntartja.
Egy harmadik elem, ami szintén nagyon fontos és az NFT kereteire tekintettel természetesen ez is összefügg uniós tagságunkkal, ez az úgynevezett egységes ágazati humánerőforrás-monitoringrendszer törvényi alapjának a megteremtése, amelyet a TÁMOP keretében a kormány tavaly határozattal támogatandó célként elfogadott. Ennek koordinációjával az Egészségügyi Közigazgatási és Engedélyezési Hivatalt jelölte meg. Természetesen ahhoz, hogy ez az egységes ágazati humánerőforrás-monitoringrendszer működni tudjon, ahhoz ennek a hangsúlyozottan anonim módon kezelt adatbázisnak megfelelő adatokkal kell rendelkeznie. Az adatszolgáltatás rendjét és forrását jelöli meg ez a törvényjavaslat akkor, amikor a működési nyilvántartásból hangsúlyozottan anonim módon bizonyos adatkört hozzárendel ehhez a monitoringrendszerhez és ebben az adatbázisban ezeket az adatokat kezelendőnek és kezelhetőnek jelöli meg. Ez persze együtt jár azzal, hogy magával a működési nyilvántartással is, legalábbis a kezelt adatok körét illetően kezdenünk kellett valamit. Ezt megteszi a javaslat, bővíti az adatkört mindazon tekintetben, amely tekintetben magának a monitoringrendszernek adatra, információra, ahhoz, hogy ez a döntés- előkészítés számára, illetőleg a humánerőforrás-stratégia felállítása számára adatot szolgáltasson, működni tudjon.
Vannak természetesen a javaslatban nem szervesen a jogharmonizációhoz illeszkedő javaslatok, de ezek is régóta a szakmai megoldás igényével merültek fel. Ilyen például off label szabályozás törvényi alapjainak a megteremtése, ami szintén szükséges ahhoz ágazati rendelet formájában a kérdést tovább, a szakmai biztonság jegyében és érdekeinek keretei között szabályozni tudjuk miniszteri rendeletben. Röviden ennyi, a kérdésekre pedig szükség szerint válaszolunk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kinek van kérdése?
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen. A 25. §-t tekintsük át, ott arról van szó, hogy a forgalombahozatali engedélyben jóváhagyott alkalmazási előírásban szereplő területen lehet használni a gyógyszert, magyarul, hogy ha valamilyen indikációs területre törzskönyvezték, akkor csak arra használható. Mindannyian tudjuk, hogy nagyon sok fontos gyógyszernél más a törzskönyvezés Magyarországon és egy picit szélesebb körű Európában. Ez egy jelentős konfliktust jelent az orvos számára, hiszen éppen uniós beteget lát el abban az országban, a gyógyszer arra az indikációs területre is törzskönyvezve van, itt Magyarországon pedig nincs. De a betegek is tudják, hogy akár nyugati ismerőseik arra az indikációs területre használják, itthon nem lehet erre használni. Amikor kongresszusra mennek, igen nehéz helyzetben vannak az orvosok, hiszen egységes európai guideline-ok szólnak és ezekben a szakmai útmutatásokban benne van, hogy mire lehet alkalmazni ezt a gyógyszert. Ez ezen szűkít. Nyilvánvaló, van egy lehetőség, külön engedélyt lehet kérni, de a mindennapos gyakorlatban ez egy olyan merev rendszer, hogy szinte használhatatlan. Hogyan látja ezt a minisztérium, nem gondolja-e azt, hogy ez a fajta szabályozás túlságosan merev? Hogy ha legalább az Európai Unió tagjai vagyunk és az európai szakmai útmutatás jellege lehetővé teszi, hogy más indikációs területen is alkalmazzák ezeket a gyógyszereket, akkor ne ragaszkodjunk szigorúan csak a hazai indikációs területhez. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Kicsit vitatkoznék Pesti képviselőtársammal, pontosan ez a törvényi hely rendelkezik arról, hogy az off label alkalmazások lehetővé válnak. Talán képviselőtársam majd megerősít abban, hogy például a gyerekleukémiák kezelésében vagy a gyerekdaganatok kezelésében használt gyógyszereket aki alkalmazta, az szabálysértést vagy bűncselekményt követett el, mivel nem volt indikációra forgalmazva az a gyógyszer. A meghozott 32-es rendelet lehetővé teszi egy csomó olyan gyógyszer alkalmazását gyerekgyógyászati vonatkozásban, gyerekonkológia vonatkozásában, amik eddig nem voltak, egy gyorsított engedélyezési folyamat kapcsán, tehát mindenképpen üdvözlendőnek tartom ezt a részét. Ez gyorsítja bizonyos gyógyszerek alkalmazását, mert a gyártók jelentős része ezeket a gyógyszereket, mivel kis számú beteganyagon kell őket alkalmazni, nem törzskönyvezi ezekre az esetekre, nem törzskönyvezi gyerekgyógyászati vonatkozásban a gyógyszerek jelentős részét, mert nem éri meg, ezért aki gyerekgyógyászatban olyan gyógyszereket alkalmaz, amelyeket felnőttgyógyászatban használnak, az gyakorlatilag szabálysértést követ el. Ez megnyitja a lehetőséget arra, hogy az off label vagy indikáción túli alkalmazásban ezeket a gyógyszereket lehessen használni.
Egy kérdést is szeretnék feltenni: a humán monitoringrendszer hogyan illeszkedik a jelenlegi, különféle szervezeteknél lévő nyilvántartási rendszerekhez, továbbképzési rendszerhez. Mennyiben harmonizál ezekkel, illetve mennyiben kell átalakítani ezt a rendszert ahhoz, hogy ez kompakt módon beilleszkedjen ezekbe a most meglévő rendszerekbe.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Spiák képviselő asszony, tessék.
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy kérdésem volna, ez a 24. §-hoz kapcsolódik. "A kábítószerekkel, illetve pszichotróp anyagokkal kapcsolatos egyes engedélyezési eljárásokért, illetve az engedély kiadásáért, pontosításáért a külön jogszabályban meghatározottak szerint igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni." Ez idáig nem kellett ilyen szolgáltatási díjat fizetni, és ha most kell, akkor ezt mi indokolja? Köszönöm.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Ez az kérdés, amelyikben mi szorosan együttműködtünk a kormánypárttal és a minisztériummal is, hogy ez a törvény megszülessen. Ami azt mutatja, hogy értelmes kompromisszumra mindig is hajlandóak voltunk, illetve ez azt is mutatja, hogy egy olyan kérdés megoldását segítettük elő, amelyik égető problémája a gyerekgyógyászatnak, a hematológiának, a neurológiának, tehát számos olyan szaktudománynak, amelyiknél ez betegek ezreit érinti.
Azt is köszönjük, hogy igen rövid határidővel is lehetővé tették a gyógyszerek alkalmazását. Ezt is kértük, hogy ez belátható időn belül megtörténjen. Mégis van két megjegyzésem: a törvény nem rendezi azoknak a gyógyszereknek a problémáját, amelyek nagyon gyakran kerülnek alkalmazásra és már évek óta a mindennapi gyakorlatban benne vannak. Ilyen például a Furosemid. Nincs gyerekgyógyászati indikáció. Vízhajtónak nincsen gyerekgyógyászati indikációja, ezzel szemben az orvos minden áldott nap beadja. Tehát minden áldott nap törvénytelenül adja be. De vannak más ilyen gyógyszerek is, másfajta, ugyanilyen fontosságú, nagy tömeget érintő gyógyszerek. Ezekkel nem lehet azt csinálni, hogy mindig két nappal előtte az OGYI-nak felterjesztjük, hogy adjon engedélyt ennek a gyógyszernek a beadására. Ez egy lehetetlen állapot. A törvény ebben a vonatkozásban mégis előrelépés, mert bizonyos scitosztatikus protokolloknál, bizonyos daganat elleni kezeléseknél valóban a két nap elegendő, bár kétségtelen, a szakmai kollégium és mi is úgy kértük, hogy elegendő a bejelentési kötelezettség, ha a szakmai kollégium protokolljában szerepel. Hogy ne kelljen az, hogy 48 óráig várunk arra, hogy beadhatjuk-e a gyógyszert, hanem mivel a minisztérium által is jóváhagyott protokollban szerepel, elegendő a bejelentési kötelezettség. Tehát én azt gondolom, hogy mindezek ellenére ez a törvény ebben a vonatkozásban előrelépést jelent és azt gondolom, hogy arra sarkalná az Egészségügyi Minisztériumot és az új vezetést, hogy próbáljon meg a napi munkánkat segítő munkában gondolkodni és ne kovácsoljanak újabb nagyobb terveket, mert ez esetleg újabb nagyobb problémákat vet fel. Úgyhogy megköszönjük ezt a munkát, különösen megköszönjük a szakállamtitkár asszony ezzel kapcsolatos munkáját.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Nekem kérdésem lennének. A 3. § (21) bekezdésében az áll, hogy "feltétele lehet, valamint a megszerzett szakmai tapasztalat figyelembevétele". Ki határozza meg, hogy mi az a szakmai tapasztalat, amit figyelembe lehet venni és milyen tartalommal?
Az ágazati humánerőforrás-monitoringrendszerrel kapcsolatban ez figyelembe veszi-e a szakmai tapasztalatot. Mert az adatok fel vannak sorolva, de az, hogy egy adott szakterületen mennyi időt töltött el, adott esetben fontos lehet.
Nagyon érdekes a 8. §, a kémiai biztonsággal kapcsolatos. A törvény alkalmazásában a kémiai biztonság meghatározása azzal zárul, hogy "amely egyidejűleg tekintetbe veszi a fejlődés fenntarthatóságának szükségességét". Ez egy gumimeghatározás, mert vagy van kémiai biztonság vagy nincs. Mi indokolja, hogy ezt a részt betették?
Szintén ebben a paragrafusban a tevékenységek felsorolása, a veszélyes anyagok ártalmatlanítása. Ez tevékenység vagy nem, mert ez nincs benne a felsorolásban.
A 9. § (4) bekezdése azt mondja, hogy "az emberi egészség és a környezetvédelme érdekében a jogszabály elrendelheti". Melyik jogszabály rendelheti el?
Mint ahogy a (6) bekezdés azt mondja, hogy "kormányrendelet előírhatja". Vagy van kormányrendelet vagy nincs, vagy előírja vagy nem írja elő. Ezek a törvényi megfogalmazások tipikus kiskapukat jelentenek véleményem szerint. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszaadom a szót főosztályvezető úrnak.
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. A kollégáim is kiegészítenek majd időközben.
Rögtön az igazgatási szolgáltatási díjjal kezdeném. Nem új, ezért a tevékenységért ilyen díjat jelenleg is fizetni kell. Ami új, az az, hogy egészen ez évig elegendő volt az illetéktörvénynek az az általános felhatalmazása, amely a mindenkori miniszter számára egy általános felhatalmazást adott arra, hogy igazgatásszolgáltatási díjakat meghatározzon. Ezért az egyes specifikus ágazati szolgáltatási díjak jogforrási szintje pillanatnyilag ez is. Azonban az alkotmányosság jegyében az az irányadó jogalkotási, a jogalkotást is meghatározó döntés született, amely szerint az illetéktörvény ilyen értelemben, mint általános felhatalmazás nem elég, hanem minden egyes igazgatási szolgáltatási díjhoz minden egyes ágazat tekintetében külön tételesen megjelölt felhatalmazás szükséges. Amiben az ágazatot felügyelő miniszternek mozgástere van, az az igazgatási díj mértékének a meghatározása. Azonban a jogcímet csak törvényben és konkrét törvényi helyen lehet megteremteni. Tehát amely igazgatásszolgáltatási díjak ebben a törvényben érintve vannak és nemcsak a kábítószereknél kerül ez elő, hanem még legalább egy-két helyen, a kémiai biztonság területén is, ott ez ennek a törvényi jogcímnek a megteremtését jelenti, de nem új igazgatásszolgáltatási díjakról, ergo nem új teherről van szó. Nem is új bevételi forrásról. A mértéket pedig ez nem érinti.
Monitoringrendszer. Nagyjából azt gondolom, hogy a kérdések mögött ugyanazok a megfontolások állnak. Való igaz, hogy a monitoringrendszert be kell illesztenünk - még akkor is, ha ez hangsúlyozottan nem személyazonosító adatokat kezel - abba az adatrendszerbe, ami egy adattár létrehozására végső soron majd alkalmas lesz. Adatgazdák sok helyen vannak. Mi magunk is úgy ítéljük meg és nyilván, ha erre a tisztelt képviselők egyetértőleg szándékukat nyilvánítják, ez az adatgazdai kör az adatforrások tekintetében még bővítésre is szorul, jelesül elsősorban a működési nyilvántartást vezető Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal, ahol azon adatok jó része, így tehát a szakmai tapasztalat kérdésére is vonatkozó adathalmaz is rendelkezése áll, amely a monitoringrendszer működtetésére alkalmas. Nyilvánvalóan a rendszer átgondolást igényel a tekintetben is, hiszen itt vannak fogyatékosságok.
Azt gondoljuk, hogy valóban túl kell lépni a működési nyilvántartás körén és ahhoz, hogy egy hatékonyan, jól működő átfogó monitoringrendszert tudjunk működtetni, ahhoz bizony az adatszolgáltatók körébe be kell vonni az állami munkaerő-piaci szerv hatósági intézményrendszerét, például a munkaügyi központokat, szükség szerint magukat az egészségügyi szolgáltatókat, akik közvetlenül aktuális adatokat tudnak szolgáltatni, az oktatási helyeket, amelyek naprakész strukturált adatbázist jelenthetnek a humánerőforrás-monitoringrendszer működése kapcsán. Tehát azt gondolom, hogy ez a rendelkezés az első lökést kell, hogy megadja ahhoz, hogy akár közösen végiggondoljuk és egy végső adatbázist kialakíthassunk a rendszer működőképességének érdekében.
Az off label rendszerek működése kapcsán részben Jászberényi Éva kolléganőm fogja a választ megadni, de vélhetőleg itt képviselő úr hozzászólásában az egyedi import és az off label kérdése egy kicsit keveredett. Ennél az off label rendszernél kifejezetten csakis azokról a rendelésekről van szó, amelyek egyetlen más tagállamban nem szerepelnek az alkalmazási előírásban. Itt nemcsak a magyar alkalmazási előírásban való nem szereplés vagy akár egy tagállam alkalmazási előírásában nem szereplés a kizáró ok vagy fontos ok az off label szempontjából, hanem az, hogy egyetlen gyógyszer alkalmazási előíratában ez ne szerepeljen tagállami hovatartozástól függetlenül. Minden más kérdés az egyedi import kategóriájába tartozik.
A kémiai biztonság fogalma, Csáky képviselő úr jelzett egy, valóban a jog szintjén akceptálható felvetést, ami nyilván nem védelme a normaszövegnek, a hatályos kémiai biztonsági törvényből átvett szövegről van szó. Ez nem új elem tehát. A fogalommeghatározások alapvetően nem újak. Ott az, hogy megnyílt egyáltalán ez a törvényi hely, annak csak az volt az oka, hogy a közösségi rendeletalkotás okán számos korábbi, a törvényben szereplő fogalmi definíciót ki kellett hagynunk a törvényből, hiszen ezek önálló életet élnek a közösségi rendeletben. Tehát ebben a jogszabályban fölöslegessé vagy zavaróvá váltak.
Az ártalmatlanítás olyan tevékenység-e, ami a törvény hatálya alá tartozik-e. Nyilván attól függ. Például a hulladék, amelyet a hulladékgazdálkodási törvény veszélyes hulladékként szabályoz, nem tartozik ilyen értelemben a törvény hatálya alá. Azonban és itt vannak azok a kiskapuk, amikről Csáky képviselő úr beszélt, minden további nélkül mód és lehetőség van arra, hogy akár törvény vagy kormányrendeleti szinten bizonyos esetekben ennek a törvénynek a rendelkezéseit hozzárendeljük olyan veszélyes anyagokhoz és készítményekhez, amelyek pillanatnyilag a törvény tárgyi hatálya tekintetében a kivételi listán szerepelnek. Ennek nincsen akadálya, ezt nyilván egyedi igény szerint lehet és kell eldönteni, hogy akár a címkézés, a veszélyes anyagok csomagolása tekintetében, akár általánosságban is, hiszen erre a törvény lehetőséget ad, a hatályos szöveg szerint is, csak ott a törvényt tekinti az egyetlen lehetséges jogforrásnak, ebben az az újdonság, hogy kormányrendelet szintjére is letelepíthetővé teszi a szabályozást, módot és lehetőséget ad a kémiai biztonságról szóló törvény egyes rendelkezéseinek a szükség szerinti alkalmazására. És akkor most a kollégáknak adnám át a szót.
DR. JÁSZBERÉNYI ÉVA (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Én az indikáción túli gyógyszerrendeléssel kapcsolatban szólnék. Ahogy önök is említették, ez a törvény a kereteit adja meg az off label rendelésnek. Ehhez kapcsolódni fog egy végrehajtási rendelet, egy miniszteri rendelet, amiben a részletszabályokat meg tudjuk határozni.
Amiket törvényi szinten nem találnak, annak nem az az oka, hogy nem kívánjuk szabályozni, illetve kimaradtak, hanem elegendőnek tartjuk alacsonyabb jogforrási szinten ezeket meghatározni. Ilyen például a betegtájékoztatásra vonatkozó rész, illetve amit professzor úr is említett. Azon készítmények esete, amik tömegesen fordulnak elő rendelésben és itt valóban elképzelhető akár egy egyszerűsített eljárási rend akár úgy, hogy amikor már egyszer az OGYI engedélyezte az alkalmazást, adott esetben egy bejelentési kötelezettség előírása. De ezeket úgy gondoltuk, hogy elegendő miniszteri rendeleti szinten szabályozni.
A másik kérdés a gyerekgyógyászati készítmények. Itt is nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy addig, amíg az EU-s kötelezettség alapján a gyártóknak törzskönyvezniük kell a készítményeiket gyerekindikációra, addig ezzel a jogszabállyal lehetővé tudjuk tenni a készítmények alkalmazását.
A másik kérdésre már a főosztályvezető úr nagyjából választ adott, hogy itt tényleg azokról a gyógyszerekről van szó, amelyek az adott indikációra sehol nincsenek törzskönyvezve. Sok olyan van, amit említett, hogy más EU-s országokban bővebb indikációs körre adják be a törzskönyvezési kérelmet a gyártók. De itt ebben az esetben már több éve rendelkezésre áll az a lehetőség az orvosoknak, illetve a betegeiknek, hogy egyedi importtal behozathatják ezeket a készítményeket, ha nálunk nem érhetőek el. Ez továbbra is elérhető. EGT-tagállam esetén csak egy bejelentés kell, azon kívül pedig az OGYI ad egy engedélyt.
DR. RAFFAY BÁLINT (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A Csáky képviselő úrnak adott választ szeretném annyiban kiegészíteni, a szakmai tapasztalat figyelembevételével kapcsolatban tett fel kérdést a harmadik államban megszerzett diplomák elismerésével összefüggésben, tehát röviden az a válasz lényege, hogy az Európai Unió a szakorvosi, szakfogorvosi diplomáknak a minimális képzési követelményeit szabályozta. Tehát megadta azokat a paramétereket, amelyeknek, ha egy képzés megfelelt, az európai uniós jog alapján ezek a képesítések elismerésre kerülhetnek. Harmadik országban szerzett ilyen típusú oklevelek tekintetében nincsen ilyen anyagi szabályrendszer. Az elismerési törvény hatálya pedig az egyetemi diploma, illetve a tudományos fokozat elismerésénél megáll. Ezért merült fel az, hogy az egészségügyi ágazatban szükséges szabályozni, hogy milyen feltételek mellett ismerhető el egy harmadik országban szerzett szakorvosi oklevél. Feltételek nélkül az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal akkor tudja csak elismerni, hogy ha ez a külföldi képzés mind idejét, mind tartalmát tekintve megfelelt a hazai képzési követelményeknek. Ha nincs így, egy szakértőt vesz igénybe, aki megvizsgálja a konkrét kérelmező curriculumát, és a szakmai tapasztalat figyelembevétele például azokban az esetekben fontos, ahol Magyarországon egy ráépített szakképesítésről van szó. Egy többéves szakorvosi diploma megszerzését követően van lehetőség megszerezni egy ilyet. Ha külföldön egy kétéves képzés során szerezték meg ezt az oklevelet, akkor az vélhetően nem lesz a magyar követelményeknek megfelelő képzés, ezért javaslatot tehet arra a szakértő, hogy a kérelmező valamilyen további vizsgát tegyen le.
ELNÖK: Köszönjük szépen a válaszokat. Ki tartja a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak? (Szavazás.) Tizenhárom igen, nyolc nem és egy tartózkodással a bizottság támogatja az általános vitára való alkalmasságot. Schvarcz alelnök úr lesz a többségi előadó és Nagy Kálmán a kisebbségi előadó. Köszönöm szépen.
Következik a döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. Kóka János és képviselőtársai indítványáról van szó. Az előterjesztők nem jelentek meg a bizottsági ülésen, de ez nem akadálya a döntésnek.
Tisztelt Bizottság! A magam részéről áttanulmányozva ezt a javaslatot úgy látom, hogy egy, a számítások hiányoznak, nem tudjuk meg, hogy ennek a javaslatnak az érvénybe léptetése az Egészségbiztosítási Alapra milyen hatást gyakorolna, figyelembe véve a szerződéssel nem rendelkező egészségügyi szolgáltatók bevonását. Alkalmanként a finanszírozási körben nem látjuk azt sem, hogy azonos elbírálása lesz-e mondjuk egy hiánypótló szakrendelésnek mondjuk egy magánkézben lévő nagy értékű diagnosztikai szolgáltatás bevonásával. Én a magam részéről, ha képviselőtársaim nem érzik szükségesnek, ennek alapján azt javaslom, hogy a bizottság utasítsa el a tárgysorozatba-vételt. Nem nyitnék különösebben vitát róla, lévén, hogy az előterjesztők sem tudnak válaszolni, de szót adok, ha bárkinek igénye van rá. Igen, Horváth Zsolt, tessék!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! A benyújtott javaslattal - ahogy ön is mondja - kinyitja az egészségbiztosítási pénztárnak az eddig meglévő zártságát, ennek következtében pillanatnyilag megbecsülhetetlen, hogy mekkora költségnövekedést jelent a társadalombiztosításnak. Ezen kívül áttolja a társadalombiztosítás hangsúlyát a jelenlegi, többségében önkormányzati és állami ellátási szektorból az egyelőre ismeretlen magánszektor irányába. Harmadrészt pedig ellentmond az eddig elfogadott egészségbiztosításról, illetve az egészségügy finanszírozásáról szóló törvényjavaslatoknak, kormányrendeletnek, illetve miniszteri rendeleteknek. Ennek alapján kíváncsi lennék a kormány véleményére, de a magunk részéről ez a javaslat elfogadhatatlan. Tehát mi is azt mondjuk, hogy ne vegyük tárgysorozatba.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Az, hogy egy szektorsemleges szolgáltatás és finanszírozás valósuljon meg az egészségügyben, ezzel - gondolom - mindannyian egyetértünk. Azonban ezzel a törvényjavaslattal mintegy fordítva ülnek a lóra, hiszen egyéb olyan jogi környezetet kell biztosítani, ami a folyamatos működést biztosíthatja, a finanszírozási problémákról már szó esett. Én még egy aspektusát vetném fel: az egészségügyben a jogállási kérdéseket is tisztázni kell, hiszen egy olyan egészségtelen keveredés következhet be, ami sokféle visszaélésre adhatna alkalmat.
ELNÖK: Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Ezt a törvényjavaslatot a leghatározottabban ellenzem és kérem a szocialista képviselőtársaimat, hogy tegyenek ők is így. Ugyanis ez több, mint a szektorsemlegesség érvényre juttatása. Ez olyan lehetőséget ad, amit nem kívánunk. Azt, hogy aki például kórházban dolgozik, illetve magánrendelést folytat, hatással legyen a magánrendelésén keresztül a kórházi ellátásra. Ezt én antihumánusnak, erkölcstelennek, a beterjesztést is elfogadhatatlannak tartom és úgy érzem, hogy tisztességes orvos ilyen formátumban egyszerűen nem foglalhat állást. Úgyhogy maximálisan elutalnám, tárgyalásra sem tartom alkalmasnak ezt az indítványt.
ELNÖK: Nyul képviselő úr!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Az előterjesztő nincs jelen, ezért nehéz kérdéseket feltenni, de úgy vélem, hogy amiről szó volt előzetesen, hogy olyan területeken, ahol nincs megfelelő szolgáltatás, ott bizony magánbefektetővel, illetve magánszolgáltatóval lehessen szerződést kötni, ez gondolom, ma is élő dolog.
Azért szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy eléggé kesze-kusza a helyzet ezen a téren, mert magánrendelőben lévő orvosok, ha OEP-szerződésük van, adhatnak javaslatot háziorvos felé például gyógyszerfelírásra is fél év és három hónapos időszakra is. Úgy érzem, inkább a tisztázás irányába kéne elmozdulnunk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, nincs több hozzászólás. A kormány a javaslatot nem tárgyalta meg ismereteim szerint, ezért erről kormányálláspont nincsen. Szavazzunk! Ki támogatja az önálló indítvány tárgysorozatba-vételét? (Szavazás.) Senki. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) Húsz. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Kettő. A bizottság elutasított az indítvány tárgysorozatba-vételét. Azért arra a kormány figyelmét felhívom, hogy van élő probléma, amit rendezni kell, majd akkor, amikor elindul egy gondolkodás az egészségügy-finanszírozási rendszer kérdéseiben, és ezzel nyilván foglalkozni kell.
Megadom a szót Puskás képviselő úrnak.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Valószínűleg tapasztalatlanságomnak tudható be a dolog: beterjesztettek egy 5656. számú törvénytervezetet a közbeszerzésről. A közbeszerzési törvénynek a 254. § (3) bekezdése alapján az egészségügyi intézmények működtetése kikerül a közbeszerzési körből. Az Egészségügyi bizottság ezt a törvényt nem tárgyalja. Kérdezem én, hogy lehetőség van-e arra, hogy az Egészségügyi bizottság is tárgyalja?
ELNÖK: A bizottság nem nyert kijelölést, az ismereteim szerint itt egy harmonizációs lépésről van szó a közbeszerzési törvény és az ősszel egyébként az Egészségügyi bizottság által is tárgyalt, az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat módosításának és a közbeszerzési törvény összhangjának a megteremtéséről. Egyéb más tekintetben azt akkor itt végigtárgyaltuk, itt ugyanannak a pontnak az átvezetéséről van szó, ezért, éppen azért, hogy a jogalkalmazó szervek egységesen állást tudjanak foglalni, nem volt olyan kezdeményezés, hogy az Egészségügyi bizottságnak ezt tárgyalnia kell. A képviselő úrnak egyébként lehetősége van a plenáris vitában e tekintetben felszólalni. Köszönöm szépen. A bizottság ülését bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 00 perc)
dr. Kökény Mihály
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia