EB-18/2008.
(EB-75/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2008. május 28-án, szerdán, 10 órakor
a Képviselői Irodaház 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Elnöki megnyitó 6
Napirend előtti elnöki bejelentések *
Hozzászólások *
A napirend elfogadása *
Tájékoztató a Közös kincsünk a gyermek népegészségügyi program haladásáról *
Szóbeli kiegészítések *
Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár *
Dr. Medgyasszay Melinda egészségügyi minisztériumi szakállamtitkár *
Hozzászólások a meghívottak részéről *
Dr. Kiss István (MOTESZ) *
Dr. Békefi Dezső ("Közös kincsünk a gyermek" programtanács) *
Kérdések, hozzászólások a bizottság tagjai részéről *
Válaszok, reflexiók *
Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár *
Dr. Medgyasszay Melinda egészségügyi minisztériumi szakállamtitkár *
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló T/5450. számú törvényjavaslat *
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló T/5451. számú törvényjavaslat *
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása *
Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/5728 számú törvényjavaslat (új/átdolgozott változat a T/5393. szám helyett) *
Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása első helyen kijelölt bizottságként *
Egyebek *
6. Egyebek
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Mikola István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Mikola István (Fidesz) dr. Kupper Andrásnak (Fidesz)
Dr. Mikola István (Fidesz) dr. Kupper András távozása után megérkezéséig dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Garai István (MSZP) dr. Czinege Imrének (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Tukacs István (MSZP) megérkezéséig dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Kupper András (Fidesz) távozása után dr. Spiák Ibolyának (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)
Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár
Dr. Medgyasszay Melinda, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára
Dr. Schlammadinger József főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Kocsner Tibor főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Andréka Tamás főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Köncse Tamásné szakértő (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Dr. Elek Márton fogalmazó (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Dr. Kiss István, a MOTESZ elnöke
Dr. Békefi Dezső, a "Közös kincsünk a gyermek" programtanács elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 03 perc)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm az Egészségügyi bizottság tagjait, és egyben kérem a meghívottakat és képviselőtársaimat, hogy a mobiltelefonokat szíveskedjenek néma üzemmódra állítani vagy kikapcsolni.
Napirend előtti elnöki bejelentések
Tisztelt Bizottság! Napirend előtt szeretném elmondani, hogy az orvos szakmai kollégiumok és szakmai társaságok egy megkeresést intéztek a bizottsághoz, amelyet nagyon sok szakmai kollégium aláírt, és amelynek az a lényege, hogy a minőségi és hatékony gyógyszerelés ösztönzéséről szóló 17/2007. számú kormányrendelet tekintetében legyen lehetőség további konzultációkra, mert azt etikai és egészség-gazdaságtani szempontból változatlanul aggályosnak gondolják, és mindaddig kérik a hatálybaléptetés elhalasztását, amíg multidiszciplináris egyeztetés keretében kialakításra nem kerül a hatékony gyógyszerelés valamennyi érdekelt fél által elfogadható, lehetséges szabályozórendszere. Nagyon sok társaság és kollégium aláírta ezt a levelet, aki látni akarja, a bizottság titkárságán hozzáférhető.
Köszönöm Schvarcz alelnök úrnak, hogy vezette a múlt heti bizottsági ülést. Az Egészségügyi Világszervezet közgyűlésén vettem részt. Ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani, hogy számos olyan kérdés kerül előtérbe a nemzetközi egészségpolitikában, amellyel a bizottság is foglalkozott, és úgy gondolom, fontos tudni arról, hogy akár a migráció hatásaival kapcsolatos kérdések, akár a klímaváltozás ügyei napirendre kerülnek. Fontos tehát az, hogy e tekintetben a kormányzat is figyelje a nemzetközi ajánlásokat, hiszen ezek a kérdések olyan kihívások, amelyek számunkra is sok feladatot jelentenek.
Örömmel számolok be arról, hogy hosszú huzavona után az Egészségügyi Világszervezet közgyűlése elfogadott egy határozatot az alkoholfogyasztás egészségkárosító hatásának megelőzéséről, aminek azért örülök, mert ez előrevetíti, hogy a dohányzás és a kábítószer mellett az eddig kevés figyelmet kapó alkoholpolitika ügye iránt végre talán itthon is nagyobb lehet az érdeklődés. Azt mondanám, hogy nagy előrelépés, hogy végre megállapodás született az Egészségügyi Világszervezetben az egészségügyi innováció, a szellemi tulajdon, a stratégia kérdéseiről, aminek megint csak azért van fontossága, mert ez a határozat és a stratégia elősegíti, hogy a gyógyszer-innováció ne csak oda koncentrálódjon, ahol fizetőképes kereslet van, tehát árpolitikai eszközökkel, technológiai transzferekkel segíteni kell azt, hogy ebben a tekintetben a hozzáférési esélyek jobbak legyenek. Egyes egyedül a gyógyszerhamisítás visszaszorításáról szóló határozat ügyében nem sikerült megállapodni, de remélem, hogy erre majd legközelebb sor kerül.
Tájékoztatom a bizottságot arról is, hogy az egészségügyi tárcával konzultációt folytattunk a második orvosi szakképesítés megszerzése ügyében - emlékeztetem a bizottság tagjait, hogy a legutóbbi ülésen erről szó esett. A szaktárca erre kérdésre ősszel tud visszatérni - azt ajánlom a bizottságnak, hogy ezt fogadjuk el -, amikor a rezidensképzés, a szakképzés összes kérdése előkerül, és amikor ilyen tervezett napirendjeink is lehetnek, hiszen még egy csomó egyeztetés előtt áll a szaktárca. (Dr. Nagy Kálmán jelentkezik.) Szót adok, ha befejeztem. ...Úgyhogy ebben a tekintetben kérem a bizottság megértését és türelmét.
Végül de nem utolsósorban elmondanám, hogy a jövő héten, szerdán, 10 órakor az egészségügy-fejlesztési törvény, a 2006. évi CXXXII. törvény - aki ezt így jobban ismeri -, tehát a kapacitástörvény végrehajtásáról szóló beszámoló kerül napirendre. Törvényi kötelezettség, hogy ide kell hozni, és ennek a kormány természetesen eleget tesz. Ezt követően a rendes ülésszak idején ugyan nem tervezünk már bizottsági ülést, de a szaktárca várhatóan kezdeményezni fog június hónapban vagy július elején egy konzultációt a bizottsággal az egészségbiztosítási rendszer átalakításának lehetséges irányairól, modelljeiről. Erre tehát nyilván nem a rendes ülésszak keretében kerül sor. Konzultálni fogunk, hogy mikor tudjuk ezt a nyári szünetben kitűzni, és hogy milyen menetrendben, csak szerettem volna, ha képviselőtársaim gondolnak erre. Tehát egy ilyen kezdeményezés várható, nyilván házszabályszerű keretek között.
Ezeket szerettem volna napirend előtt elmondani.
Nagy Kálmán képviselő úr jelentkezett. (Dr. Csáky András jelentkezik.) Csáky képviselő úr is jelentkezett.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Elnök úr, azért tudom ezt nehezen elfogadni, mert szeptemberig le kell adni a szakvizsgára való jelentkezéseket, a második szakvizsgára való jelentkezéseket, és akik második szakvizsgára jelentkeznek, azok előtt nem tiszta ez a kép. Ezenfelül esetleg egy évfolyam teljesen fizetős lesz. Úgyhogy ez ebben a formátumban, hogy ezt a dolgot nem tárgyaljuk meg, azt gondolom, nem lenne helyes. Én mindenféleképpen azt javaslom, hogy az utolsó bizottsági ülésen essen erről szól.
ELNÖK: Megkérdezem az államtitkár asszonyt, akit köszöntök - a napirend elfogadása után szerettem volna Vojnik Mária államtitkár asszonyt köszönteni -, hogy e tekintetben van-e javaslata. Államtitkár asszony!
DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Azért kezdeményeztük, tisztelt bizottság, hogy az orvosi szakképesítésekről egyben tárgyaljunk, mert ennek minden eleme összefügg egymással. Ha a képviselő úrnak konkrét kérdése van, amelyet a tárca meg tud válaszolni, szívesen állunk a képviselő úr rendelkezésére.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, egy elemet valóban ne ragadjunk ki ebben a kérdésben. Azt hiszem, hogy pártfogó módon foglalkozik ezzel a tárca, és azért is korai ennek a kérdésnek a jövő heti ülésen való érintése, mert a tárca még további konzultációkat tervez a Rezidens Szövetséggel, az egyetemekkel, tehát nem áll még készen a dolog. Hatálybalépésre, pontosabban alkalmazásra a rendelet 2009 őszén fog kerülni, tehát nem előbb, ezért aztán azt gondolom, nem történik nagy baj, hogyha ősszel térünk rá vissza. (Dr. Nagy Kálmán jelentkezik.)
Nagy Kálmán képviselő úr, tessék!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Elnök úr, az a probléma, hogy lehet, hogy ezek összefüggenek egymással szakmailag, de elkülönülnek anyagilag, mert míg az előbbiekért nem kell fizetni, ezért konkrétan fizetni kell egyes egyetemeken - nem minden egyetemen - szeptembertől. Éppen ezért ennek a kérdésnek valamilyen formában rendeződnie kell. A legutóbbi üléseken, összejöveteleken, amelyeken az egyetemek vezetői is ott voltak, mindenkitől azt kértem, adjon világos választ arra, hogy be fogják-e vezetni ezt szeptembertől, mondtam, hogy annak is örülök, ha megcáfolja valaki, hogy nem fogják bevezetni. Senki nem cáfolta meg. 80 ezer forintot kifizetni havonta egy második szakvizsgáért, ami, ha megszorozzuk, 960 ezer forintot jelent évente. Éppen ezért azt gondolom, csak annyi kell, hogy azt mondják: szeptembertől nincs meg erre a megfelelő lehetőség, nincs készség az egyetemeken arra nézve, hogy ilyen jellegű változtatásokat eszközöljenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Akkor azt javaslom, hogy tájékozódom, és jövő héten napirend előtt tájékoztatom a bizottságot - de önálló napirendi pontként nem tűznénk ki -, hogy milyen szándékok és tervek vannak. A jövő héten napirend előtt visszatérünk erre.
Van-e más hozzászólás? (Dr. Csáky András jelentkezik.) Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Gondolom, hogy a jövő heti napirendi ponttal, a kapacitástörvény hatásainak a felülvizsgálatával vagy áttekintésével kapcsolatban készül előterjesztés a minisztériumban. Nagyon szeretném, hogyha azt péntekig megkapnánk, ugyanis a hétfő délutáni, hétfő esti anyagkiküldés eléggé limitálja a lehetőségét annak - hétfőn és kedden ugyanis parlament van -, hogy alaposan fel lehessen készülni. Azt kérem tehát, hogy péntekig vagy legkésőbb pénteken kapjuk meg az ezzel kapcsolatos előterjesztést. (Dr. Vojnik Mária bólogat.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az államtitkár asszony bólogat, szót is szeretne kérni, de a válasz az, hogy igen.
DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Igen.
ELNÖK: Tehát pénteken mindenki megkapja az anyagot - általában igyekszünk pénteken megküldeni az anyagokat. A mai napirenddel kapcsolatban ez egy rendkívüli helyzet volt, mert pénteken még hátravolt a civilekkel való egyeztetés, és hétfőn nyert kiküldést az írásos anyag. Általában arra törekszünk, hogy a képviselők pénteken megkapják az anyagot, igyekszünk erre figyelni, és erre az államtitkár asszony most általános jelleggel is ígéretet tett.
Van-e egyéb más napirend előtti megjegyzés? (Senki nem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt. Akkor arra teszek javaslatot, hogy az írásban kiküldött javaslatnak megfelelően tárgyaljunk a napirendi pontokról. Ki támogatja a napirendi javaslatot? Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Egyhangúnak látom.
Megállapítom, hogy a bizottság - amely egyébként határozatképes - elfogadta a napirendi ajánlást.
Tájékoztató a Közös kincsünk a gyermek népegészségügyi program haladásáról
Így soron következik a Közös kincsünk a gyermek elnevezésű népegészségügyi program haladásáról szóló tájékoztató. Képviselőtársaim a jobb tájékozódás érdekében az eredeti programszöveget is megkapták, amelyet 2005 novemberében indítottak el. Az egészségügyi tárca készített egy tájékoztatót, és ugyancsak kaptunk egy tájékoztatót és összefoglalót a programtanács elnökétől, Békefi Dezső tanár úrtól, aki itt van a körünkben. Ezért aztán a konzultációhoz a feltételek rendelkezésre állnak. Az a javaslatom, hogy a konzultációs napirendnél alkalmazott eljárást kövessük, tehát az egészségügyi tárca képviselője után röviden, két percben hallgassuk meg a MOTESZ elnökét, Kiss István doktort, valamint Békefi Dezső doktort, a programtanács elnökét - ezek rövid hozzászólások lesznek -, utána pedig tegyük fel a kérdéseinket, illetve mondjuk el a véleményünket.
Megadom a szót Vojnik Mária államtitkár asszonynak.
Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár
DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a bizottságot, és bemutassam önöknek a tárca új egészségpolitikai szakállamtitkárát, Medgyasszay Melinda asszonyt, aki végzettségét tekintve orvos, és ismeretekkel rendelkezik a társadalom-orvostan, a népegészségügy és a finanszírozás kérdéseit tekintve is, hiszen utolsó munkahelye az Egészségbiztosítási Pénztár volt. Ezért, azt gondolom, egyformán számíthatnak rá azok, akik a népegészségügy kérdései iránt érdeklődnek különös affinitással, és azok is, akik figyelmének homlokterében az egészségpolitika finanszírozási oldala áll.
Tisztelt Bizottság! Elkészítettük a Közös kincsünk a gyermek nemzeti csecsemő- és gyermek-egészségügyi program haladásáról szóló beszámolónkat, és azt írásos formában is eljuttattuk a bizottság tagjainak. A jelentésünket megtárgyalta a programtanács. Mivel elég részletes az írásos beszámoló, ezért hosszú szóbeli kiegészítést nem fűznénk hozzá. Arra kérjük a bizottság tagjait, hogy ezt a több mint száz szakmai és civil szervezet közreműködésével elkészített stratégiai anyagot tárgyalja meg, és javító, kritizáló megjegyzéseivel, észrevételeivel és kérdéseivel segítse ennek a programnak a haladását.
Az elnök úr engedelmével átadnám a szót a szakállamtitkár asszonynak.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Én is köszöntöm dr. Medgyasszay Melinda szakállamtitkár asszonyt! Bízom benne, hogy gyakran lesz a bizottság vendége számos kérdésben, szeretettel látjuk.
Egyúttal tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a jövő heti ülésünk előtt a tárca többi új, kinevezett szakállamtitkára, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár megbízott főigazgatója is bemutatkozna.
Szakállamtitkár asszony!
Dr. Medgyasszay Melinda egészségügyi minisztériumi szakállamtitkár
DR. MEDGYASSZAY MELINDA egészségügyi minisztériumi szakállamtitkár: Nagyon szépen köszönöm. Nagy tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ebben a székben ülve részt vehetek a bizottság ülésén. Tőlem telhetően nagyon fogok igyekezni azon, hogy minden szakmai és civil szervezettel együttműködve, ehhez a programhoz hasonlóan lelkes emberek támogatásával jobb irányba vagy jó irányba menjünk tovább a tárca vezetésének a támogatásával.
Az anyaghoz mindösszesen annyi kiegészítést szeretnék fűzni, hogy nagyon szeretném megköszönni az abban részt vevő civil és szakmai szervezetek, kollégák munkáját. Azt gondolom, a részletes anyagból kiviláglik, hogy nagyon sokan és nagyon sokat tettek azért, hogy a program haladjon.
A programtanács mostani, május 21-ei ülésén arról határozott, hogy az anyag ismeretében, a bizottság javaslatainak a figyelembevételével fogja tovább alakítani a programot, és fog továbblépni azokon a területeken, amelyeket a program előirányoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor most megadom a szót Kiss István elnök úrnak, ha kíván szólni - úgy tudom, hogy igen; tessék mikrofonhoz fáradni - egy rövid hozzászólásra, illetve Békefi Dezső úrnak is szót adok majd, hogy néhány konkrét üggyel egészítse ki az ismereteket.
Tessék, Kiss István elnök úr!
Hozzászólások a meghívottak részéről
DR. KISS ISTVÁN, a MOTESZ elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt parlamenti Bizottság! Elöljáróban a MOTESZ nevében is szeretném megköszönni, hogy napirendre, illetve konzultációs napirendre került a nemzeti egészségügyi programok egyike, a csecsemő- és gyermek-egészségügyi program. Ennek azért nagy a jelentősége, mert ez akár példa értékű is lehet. Az elmúlt két évben a MOTESZ megbízást kapott nemcsak a szív- és érrendszeri, hanem az összes nemzeti egészségügyi program koordinálására, és ennek kapcsán van áttekintésünk arra vonatkozóan, hogy van egy olyan aspektus, amely a két év során nem valósult meg, és nagy reményeket fűzünk az Egészségügyi bizottság segítségéhez, illetőleg a tárca további lépéseihez, ugyanis a népegészségügyi program és a nemzeti egészségügyi program számos ponton kapcsolódik, de nem ugyanaz. A nemzeti egészségügyi programokban megfogalmazott célkitűzések használhatók és alkalmasak az egészségügy átalakításában a strukturális reformoktól és változtatásoktól kezdve egészen a szakmai változtatásokig, míg ezeknek a nemzeti egészségügyi programoknak a népegészségügyi része kapcsolódik az egyébkénti nemzeti népegészségügyi programhoz, itt fedésben vannak, és ezeket közösen kell végezni. Ez sok esetben elmosódik, összemosódik. Amit mi az eddigiekben hiányoltunk, az az, hogy a nemzeti egészségügyi programoknak, így a csecsemő- és gyermek-egészségügyi programnak nem volt meg az a szintű támogatása, amely a szerkezetátalakítást, a szakmai fejlődést biztosította volna, és ezen keresztül a program kitűzött céljaihoz bármilyen segítséget vagy a megvalósulásra lehetőséget nyújtott volna.
Mindezek alapján és a mostani konzultációs megbeszélés eredményeképpen azt várjuk, hogy ez a program is és a többi nemzeti egészségügyi program is meg fogja kapni ezt a fajta beépülést az egészségügy átalakításába, és meg fogja kapni azt a támogatást, ami nemcsak és nem kifejezetten anyagi, hanem egy olyan erkölcsi elismerése ezeknek a létrehozott programoknak és felvállalása ezeknek a célkitűzéseknek, ami biztos, hogy a további fejlődést fogja elősegíteni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Békefi Dezső tanár úr kért röviden szót, aki az egyik kezdeményezője volt ennek a programnak annak idején, és azóta is vezeti a programtanácsot. Tessék parancsolni!
Dr. Békefi Dezső (Közös kincsünk a gyermek programtanács)
DR. BÉKEFI DEZSŐ a Közös kincsünk a gyermek programtanács elnöke: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégek! Én a gyermekek nevében nagyon köszönöm ezt a nagy érdeklődést, és azt, hogy remélhetőleg új lendületet kap így a Közös kincsünk a gyermek program, mert nagy lelkesedéssel, a szakma konszenzusával történt tulajdonképpen a megfogalmazása is és az indulása is 2005-ben, majd - nyilván egy kicsit a hangsúlyok áthelyeződése miatt is - az elmúlt közel két évben lelassult. Medgyasszay államtitkár asszony említette, hogy megindult egy újrafogalmazása az egésznek. Én azt kérem a bizottságtól, hogy ebben álljon támogató segítséggel a szakma és konkrétan a programtanács mögé, és remélhetőleg a minisztérium mögé is, mert - nem akarom megismételni az írásban megküldött anyagban szereplőket - tényleg sok minden általános dolog kerül jobb helyzetbe, és jobb lesz a gyermekeknek Magyarországon, hogyha ezt meg tudjuk valósítani.
A most kiosztott négy, eredetileg színes anyag a program egyes pontjainak a megvalósulási helyzetét mutatja. Van egy, amely azt mutatja, hogy mivel kapcsolatban érzem azt, hogy le vagyunk maradva. Van egy olyan, amely azt mutatja, hogy mivel lehetne foglalkozni, amihez nem is kellene olyan sok pénz - ebbe beletartozik például a Nagy Kálmán képviselő úr által említett dolog, a második szakvizsga, mert hiszen a gyermekgyógyászati specialitások, hogyha nem kellő számban képzünk gyermekgyógyászt, be fognak fulladni. Az utolsó pedig az idén feltehetőleg vagy remélhetőleg vagy talán biztosan a rendelkezésünkre álló pénznek az elosztási javaslatát tartalmazza.
Nagyon szépen köszönöm az érdeklődést és hogy meghallgattak.
Kérdések, hozzászólások a bizottság tagjai részéről
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimé a szó. Ki kíván kérdezni vagy megjegyzést tenni? (Dr. Nyul István jelentkezik.) Nyul képviselő úr!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Először kérdezünk, és majd utána mondunk véleményt, vagy egyben lehet? (Közbeszólások: Egyben! - Dr. Nagy Kálmán jelentkezik.)
ELNÖK: Egy kört tartunk, tehát azt kérem képviselőtársaimtól, hogy kérdés és vélemény legyen együtt, kinek hogy és mint. Aztán Nagy Kálmán következik.
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Azt hiszem, minden elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy egy nagyon jó anyagot kaptunk, és egy nagyon jó két-két és fél éves munkáról történt itt beszámolás. Gondolom, hogy amikor a programtanács elkezdte a működését, nem voltak könnyű helyzetben, de a működésük eredményeképpen azt látjuk, hogy egy nagyon jó, eredményes munka folyt. Én mindenképpen azt mondanám, hogy ugyanezt a munkát ugyanez a programtanács folytassa tovább ebben a szellemben. Csak néhány dolgot szeretnék ebből az anyagból kiemelni, ami a gyerekgyógyászat és a gyakorló gyerekgyógyász szempontjából is rendkívül fontos.
A tandemszűrés, amelyből négy volt, felemelkedett immár 24-re, ami rendkívül fontos dolog. Ennek nyilván megvan az anyagiköltség-vonzata, laboratóriumoknak át kellett erre állniuk, de örömmel jelentem, hogy működik a rendszer, naprakészen működik a rendszer, tegnap külön is meggyőződtem arról, hogy ténylegesen működik. Ne felejtsük el azt se, hogy a védőnők, az iskolai védőnők száma az utóbbi két évben a duplájára nőtt, nyilvánvaló tehát, hogy ezen megemelkedett, humán erőforrás oldalról meglévő létszám rendkívül hatékonyan és jól működik az iskolai és a középiskolai ellátásban.
Külön szeretnék szólni az anyatejellátásról. Az anyatej örökbecsű témánk. Csak arra utalnék, hogy '97-ben 19 százalékos volt az anyatejjel ellátott csecsemők száma Magyarországon, 2006-ban ez az arány - országos adat van előttem - 42 százalék volt, és el kell mondjam azt, hogy a tízéves népegészségügyi programban célkitűzéssé vált, hogy 15 százalékkal növekedjen az anyatejes csecsemők száma. Jelenthetem, hogy már 2008-2009-re meglesz ez a 15 százalékos emelkedés. Ez számszerűsítve azt jelenti, hogy a csecsemők több mint 50 százaléka 6 hónapos korig anyatejes ellátásban részesül, ami rendkívül fontos, és mi, akik tudjuk, hogy több évtizede mi történt, tudjuk azt is, hogy ez egy rendkívül jelentős előrelépést jelent.
A védőoltásokról külön szeretnék szólni. A védőoltások menetrendje - az anyagban is szerepel - átalakult, eredményesen és jól alakult át a menetrendje, gyakorlatilag a BCG után 2 hónapos kortól történik már a védőoltás 2, 3 és 4 hónapos korban, majd 15 és 18 hónapos korban, a hároméves megszűnt, aztán a hatéves és az iskolai közösségben történő oltás változatlan. Itt szeretném megjegyezni, ami talán az anyagban is szerepel, de lehet, hogy nem is itt, hanem másutt olvastam, hogy valójában az iskolában történő védőoltásokat nem kellene kihozni a területi ellátásra, mert ez a rendszer jól működik, beváltan működik, ezt nem szabad bolygatni, mindenképpen jó ez a megoldási forma. Mint gyerekgyógyász elmondhatom azt, hogy mióta például a HIV..., nem a HIV, az még nem működik, hanem amióta a Haemophylus influenzae elleni védőoltás beépült ezekbe az oltásrendszerekbe, gyakorlatilag jelentős mértékben csökkent ezen megbetegedések száma. Én azt hiszem, hogy ez egy nagyon jó előrelépést jelent.
Azt gondolom - de ezt azért meg kell kérdezzem itt -, a Pneumococcus-oltás a másik olyan téma, amely rendkívüli módon csökkentené az akkut bakteriális megbetegedések számát, súlyos fertőzéseket tudnánk vele megelőzni. Meg kell mondjam, hogy a mindennapi gyakorlatban mi ezt már ajánljuk, jó néhány gyereknek meg is adjuk, megadtuk, de ha ennek a körét valahogy ki tudnánk bővíteni, az rendkívül hatékony és jó lenne. Itt szeretném megemlíteni, hogy Amerikában, ahol kötelező a Pneumococcus-védőoltás, érdekes módon a nasopharyngealis hordozók száma azon korcsoportban és azon populációban is csökkent, ahol nem történt védőoltás. Ott is a gyerekeket oltják természetesen, de érdekes módon az időskorú lakosság körében, amelynél is ajánlott a Pneumococcus-oltás, szintén jelentősen lecsökkent a fertőzések száma, hiszen gyakorlatilag egy általános védettséget és egy jobb helyzetet teremtett. Ezért javaslom, ezért lenne jó, hogyha ezt a védőoltásformát be tudnánk hozni a gyakorlatba. El kell mondjam azt, hogy a felvilágosító munka eredményeképpen azért a még fakultatív oltások, tehát a kullancsprevenció terén is nagy az előrelépés. A Meningococcus elleni védőoltások száma is jelentősen növekedett az utóbbi években, van rá igény, kapják is a gyermekeink, és ugyanezt lehet elmondani most már a Varicelláról is, hiszen az ellen is van már elérhető védőoltásunk. A HPV-nél természetesen vannak gondok, anyagi vonzata van nyilvánvalóan, és ez azért nem tartozik napjaink kötelező védőoltásai közé.
Szeretném elmondani azt, hogy a gyermek-háziorvosok által javasolt témakörök, amelyek az anyagban szerepelnek, rendkívül üdvözítőek, jók. Én azzal a gondolattal szeretném ezeket kiegészíteni, hogy az MSZSZ-szolgálatnak a működését a területen mindenképpen erősíteni kell, meg kell teremteni ennek a lehetőségét, mert nem elég kis praxisközösségeket létrehozni és azon belül gyerekgyógyászatnak működni, rengeteg olyan terület lesz még, ahol kis praxisközösségek nem jönnek létre, de az MSZSZ-szolgálatnak mindenképpen ott kellene lennie.
Az iskolai egészségoktatás kapcsán kiemelném, hogy nem sokan tudják, hogy például a védőnők rendkívüli módon jól dolgoznak az egészségügyben, az iskola-egészségügyben. Számomra egy új programpont volt például az, hogy a középiskolák jó részében megtanították az emlő és a testis önvizsgálatát. Emlékeztetnék arra, hogy a testisdaganatok fiatalfelnőtt-korban jelentkeznek általában, tehát nagyon fontos, hogy ez a dolog is beépült a rendszerbe, és ma már működik.
Anyatejes világnap 2006 májusában volt, de azóta is minden évben működik az anyatejes világnap, területenként is, tehát mindenképpen előrelépés történt itt is.
Nagyon jelentős dolognak tartom azt, hogy a koraszülöttek, akik közül nagyon sok PIC-ben kezdi az életét, egy országos, központi nyilvántartásba kerülnének bele, és létrejön az országos informatikai rendszer, amely szintén a közös munkát viszi előre és segíti.
Zárszónak csak annyit mondanék még, hogy nagyon nagy dolognak tartom a szívtranszplantációnak a megtörténtét Magyarországon, ez egy új utat nyitott előttünk, és 2007 októberétől ezen a téren is egy jelentős előrelépés történt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy ha idegen kifejezést is használnak, azt magyarul is mondják - néha nehéz ezeket követni, és a teremben nem mindenki érti az orvosi szaknyelvet. A testis a here, és nem akarom itt végigmondani...
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Az emlő, az emlő, azt úgy mondtam, emlő.
ELNÖK: Igen, igen, csak néha nehéz követni.
A sorrend: Nagy Kálmán képviselő úr, utána Gyula Ferencné képviselő asszony, majd Puskás képviselő úr következik, aztán megyünk tovább. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Mivel én magam nem vagyok gyerekgyógyász-specialista, éppen ezért szakemberek segítségével elemeztem tavaly, és utána interpelláltam a miniszter urat. Akkor szintén elmondtam azt, hogy a Közös kincsünk a gyermek című kormányprogram gyakorlatilag leállt.
Néhány olyan dologra szeretném felhívni a figyelmet, amit én abszolút fontosnak érzek.
Az Egészségügyi Minisztérium 8 milliárd forint pályázható, elnyerhető pénzt ígért a gyermekegészségügy fejlesztésére. Ez a pénz nincs.
Terv született a gyermeket váró anyák gondozásának felülvizsgálatára, a gondozás minőségének és hatékonyságának a javítására. Az a véleményünk, sokaknak, akik közvetlenül ezen a területen dolgoznak, az a véleménye, hogy a helyzet rosszabb, mint bármikor volt.
Terv volt, hogy a progresszív ellátás keretében a fenyegető koraszülések esetén megszervezik az úgynevezett méhen belüli szállítást. A programból semmi nem valósult meg, össze is omlott ez a fajta típusú ellátás.
A születéskor az újszülött néhány csepp véréből 30 különböző szűrővizsgálatot ígértek, aminek a határideje 2006. január 1-je volt. Ez egy fél évvel később valósult meg, az interpelláció után.
Az újszülötteket ellátó intenzív centrumok műszerezettségének fejlesztését ígérte a minisztérium - nem történt meg.
Nyul képviselő úr említette, és igazából azt kell mondanom, hogy nagyon fontos, hogy kiemelte, hogy a falvakban a mozgó gyermekszakorvosi szolgálat finanszírozás hiányában nem működik.
Növelni akarták a gyermekgyógyász szakorvosjelöltek számát, mert a szakma elöregedett. 70 éves emberek ügyelnek, 70 éven felüli emberek ügyelnek a városokban. 200 új gyermekszakorvosra lenne szükség - nincs.
A rendelőkben a családi gyermekorvosoknál és -háziorvosoknál egyfajta nagyobb mobilitást akartak a kórházak és a családi gyermekorvosi hálózat között. Ez nincs meg.
Folyamatos együttműködést ígértek, és amikor én ezt az összegzést készítettem - ez tavaly ősszel volt -, egy éve nem volt konzultáció. Akkor most miről beszélünk? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az én listám szerint Gyula Ferencné képviselő asszony, Puskás képviselő úr, Csáky képviselő úr, Schvarcz alelnök úr, majd Tóth István képviselő úr és Mikola alelnök úr szerepel. Ki kíván még szólni? Csak egy hogy fel tudjuk mérni. (Senki nem jelentkezik.) Nagyjából így néz ki. Köszönöm szépen.
Akkor Gyula Ferencné képviselő asszony következik.
GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Látva képviselőtársaim jelentkezését, nagyszámú jelentkezését nagyon rövid leszek. A minisztériumtól és a programtanács elnökétől megkapott írásos anyagot én konkrétnak, világosnak és előremutatónak tartom. Három kérdésben azonban szeretnék állást foglalni.
Én egy nagyon halmozottan hátrányos helyzetű térség egyéni képviselője vagyok, és egy megyei konferenciára készülve még annál is rosszabb képről tudtam beszámolni, mint ami a minisztérium anyagában szerepel, nevezetesen a hátrányos helyzetű gyermekek elhanyagoltságából, táplálkozásából és egyéb okokból adódó problémákról. Ezért mi, egy civil szervezettel összefogva, kifejezetten roma nőknek szerveztünk képzést, amely pont ezekre a problémákra és ezeknek a problémáknak a megoldására, hétköznapi, gyakorlati kezelésére fókuszálódott egyéb más dologgal is összevonva. Én partnerséget szeretnék ajánlani, illetve azt, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben próbáljunk olyanfajta képzéseket szervezni, amelyeknek mi a gyakorlati hasznát monitoringoztuk. Megállapítható, hogy ezeket az asszonyokat talán a helyi közösségek is többre tartották, mert részt vettek egy tízhónapos képzésen, erről papírt is kaptak, és ezáltal, azt gondolom, bátrabban mertek szólni is, és ha bementünk egy olyan lakásba, ahol képzett nő volt a háziasszony, ott, azt gondolom, egész más körülmények fogadtak bennünket. Én tehát hiszek a képzés erejében, és azt gondolom, hogy a gyermek- és csecsemővédelemben ennek olyan gyakorlati haszna van, ami látható és mérhető.
A második állításom, amit el szeretnék mondani, az, hogy igen, a serdülőkorban lévő fiataloknál úgy a képi információhordozók, mint a képzések jelentősek lehetnek. Itt azt szeretném a tisztelt jelenlévők figyelmébe ajánlani, a döntéshozók figyelmébe, önmagunkéba is, de természetesen a minisztériuméba is, hogy a vöröskeresztes bázisiskolákra jobban kellene számítani, ugyanis a bázisiskola-cím elnyerése azt jelenti a gyakorlatban, hogy ott a pedagógusok, az iskolavezetés és a gyerekek részéről valóban sokkal nagyobb fogadókészség van a mentésre, egyáltalán az egészségügyi kérdések ismertetésére, fórumokra és a gyakorlati képzésre.
A harmadik dolog, amiről szólni szeretnék, az az, hogy az anyag valahol beszél arról, hogy felmérést végeztek a gyermekotthonokban lévő gyerekek mentális és egészségi állapotáról. A minisztérium figyelmébe ajánlanám - és ez nyilván az oktatási minisztériumra is tartozik -, hogy a még meglévő gyermekotthonok kiváltását folytatni kellene. Szemmel látható és világos eredményeket hozott, amikor 2002 és 2006 között Hajdú-Bihar megye önkormányzata nagyon sok pénzt áldozott arra, hogy két gyermekotthont, két nagy gyermekotthont lakásotthonokká alakított át, és az ott lévő gyerekek magatartása, beilleszkedése, az oktatásban való eredménye, mentális állapota sokkal jobb képet mutatott, mint az egy maradék, meglévő gyermekotthonunkban élőké. Kérem, hogy erre a kérdésre is figyeljenek.
Végül a XIII. fejezetben leírtakhoz csak azt kívánom, hogy az itt foglaltak valósuljanak meg, mert nagyon biztató és eredményes munkát ígérőek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány kérdésem, kiegészítésem lenne az anyaghoz.
Azt szeretném megkérdezni, hogy a kórházstruktúra átalakítása, a súlypontok áthelyezése, illetve jó néhány osztály megszüntetése, mondjuk szülészeti osztály megszüntetése vagy mondjuk gyermekgyógyászati osztály kapacitásának a csökkentése milyen hatással volt a gyerekellátásra. Az, hogy változott az alapelv, hogy a progresszivitás szemléletéből a területi ellátás került előtérbe, az hogy befolyásolta az ország különböző helyein az elérhetőséget? Kistérségekben a gyermekgyógyászat mint ellátási lehetőség hogy kerül elő? A kistérségekben lehetőség van-e arra, hogy a gyermekkel gyermekgyógyász foglalkozzék?
A következő kérdésem, hogy a gyermekszakorvos-képzés, illetve a szakorvosképzés egy olyan problémát vetett fel szerintem - hallottuk a Nagy Kálmán képviselőtársam által elmondottakat -, ami igencsak lényeges, hiszen a társszakvizsgák megszerzése egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, nemcsak a gyerekgyógyászatnál, hanem például a sürgészetben is, úgyhogy ebben is egyformán gondolkodunk. (Közbeszólások: Sürgészet? Sürgősségi ellátás!) Oxiológiát is mondhattam volna, de egyszerűen sürgészetet mondtam. (Közbeszólás: Magyarította!)
Egészségnevelés, elsősegélynyújtás - azt hiszem, ez a VII. fejezetben szerepel. Úgy gondolom, nagyon lényeges az, hogy az egészségnevelés egészen kis korban rendszerszerűen oktatódjék, tantervben oktatódjék - itt is számos alkalommal elhangzott ez. Nem akarom emlegetni, hogy az elsősegélynyújtás, a segítés eszméje szerintem az embernek az egyik legfontosabb tevékenysége. Ennek mindenképpen a fejlesztése szükséges.
Idefelé jövet a rádióban a gyerekétkeztetésről hallottam egy riportot. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, mert olyanokat mondtak, mint hogy a gyerekek nem tudják megnevezni azt, hogy mit esznek. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy senki nem tudja megnevezni azt, amit esznek (Derültség. - Dr. Heintz Tamás: Még sosem látott olyat!), de ez egy dolog. A másik pedig - és ez a képzéssel kapcsolatos -, hogy egyszerűen nem neveljük a gyerekeket arra, hogy meg tudják fogalmazni, mi az az étel, amit esznek. És hogy visszatérjek a kérdés elejére: azt mondták a gyermekélelmezéssel foglalkozók, hogy alapjában véve nem a szakmai kívánalom, hanem az anyagi határ az, ami megszabja, hogy mit adnak a gyerekeknek. Én úgy gondolom, ezen is messzemenően fejleszteni kellene. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Csáky András!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Megmondom őszintén, nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert tudom, hogy az egész programban nagyon sok nagyon lelkes szakembernek a munkája van benne. Azonban ha elindulunk a kályhától, hogy mi volt a cél, ha elővesszük például a 2005. november 11-én, a miniszterelnök úr által tartott sajtótájékoztató háttéranyagát, az azt mondja, hogy ez egy részletes szakmai program, 13 célt és 56, konkrét határidőhöz kötött feladatot tartalmaz. Majd ha a kezünkbe vesszük a programtanács elnökének a kimutatását, akkor azt kell mondjuk, hogy ennek az 56 konkrét határidőnek a túlnyomó többsége - miután most kaptuk meg, nem tudtam utánaszámolni - már lejárt, egyes esetekben már rég lejárt, 2006-os határidők vannak. Csak példaként mondom, hogy ami anyagot most hétfőn megkaptunk, abban van ez a 13-as cél, a programtanács működésének újraindítása és fenntartása, és ha ott az utolsó mondatot elolvassuk, akkor azt látjuk, hogy: "Továbbá döntés született a programtanács újbóli működtetésének tárgyában is.". Ez, én úgy gondolom, önmagáért beszél.
A megvalósult célok tekintetében - 7 valósult meg az 56-ból, és szerény számítások szerint 40 fölött kellene már tartanunk - örvendetes, hogy a gyermek-transzplantáció beindult, de én úgy gondolom, hogy ez a programtól független, hiszen ez nem egy miniszterelnöki elhatározás kérdése, ez több év előkészítő munkájának az eredményeként valósult meg.
Ezen kívül felmérésekről, illetve az anyagcsereszűrés kapcsolatáról van szó. Nem tudom, és akkor ezt meg is kérdezem, hogy ezt protokollszerűen, minden gyermek esetében elvégzik-e. Nekem az az információm, hogy nem, és hogy ez lényegében a védőoltás. (Dr. Nyul István jelzésére:) A "protokollszerű" alatt azt értem - Nyul képviselő úr ingatja a fejét -, hogy amikor megszületik a gyermek, akkor kötelező-e nála elvégezni ezt, és hogy ez a vizsgálati anyag a gyermek alapellátási dokumentációjának a részét képezi-e. Tehát erre vonatkozott a kérdésem.
Nyul képviselő úr örvendezett az anyatejes ellátással, illetve a szoptatással kapcsolatosan. Nemzeti szoptatási tanács, vagy minek hívják ezt a bizottságot? (Közbeszólások: Bizottság!) A jóisten nagyon szeret engem, az elmúlt időszakban nagyapa lettem, ebből kifolyólag... (Közbeszólások: Gratulálunk! - Dr. Heintz Tamás: Ünnepeljük meg!) ..., ebből kifolyólag a szoptatással kapcsolatos... (Zaj.)
ELNÖK: Gratulálunk, de figyelmet kérek, és kérem, ne zavarjuk a képviselő urat a hozzászólásban.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Tehát a szoptatással kapcsolatos dolgokat a gyakorlatban is fel tudtam mérni, és leánygyermekemnek mutattam ezt, kérve, nézze meg, és mondja el, mi a véleménye róla. Azt mondta: tudod, nem tanács kellene, hanem csecsemősnővér, mert akkor, amikor 14-15 újszülött van az osztályon, és két csecsemősnővér rohangál össze-vissza, a szerencsétlen anyukák nem tudnak kitől kérdezni, mert fizikailag lehetetlen, hogy minden anyukának a megfelelő időben, a megfelelő időtartamban és megfelelő tanácsokat adva meg tudják a szoptatást. Nyilvánvaló, hogy akinek megfelelő családi háttere van, annak az édesanyja elmondja a saját tapasztalatait - a mi esetünkben is így volt -, de azért ez így nincs rendben.
Az anyatejgyűjtés sincs rendben. Hány anyatejgyűjtő-állomást van ma Magyarországon? Ennek - csak úgy tájékoztatom önöket - mintegy a fekete-piacgazdasága kezd kialakulni, a szűrővizsgálatok miatt és maguknak az anyatejgyűjtő-állomásoknak a megszűnése miatt ennek a szervezettsége jóformán egyenlő a nullával. Ez úgy megy, hogy a védőnő, hogyha nagyon akkurátus - és az esetek túlnyomó többségében a védőnő nagyon akkurátus -, akkor keres egy másik anyukát, és tulajdonképpen az egészségügyi rendszeren kívül oldják meg ezt az egészet, ami hihetetlen veszélyeket hord magában, de az édesanya jót akar a saját gyermekének, és mindenféle megoldásba belemegy. Én nem hiszem, hogy ez egy előrelépést jelentene ezen a téren. Jó lenne ezt is megvizsgálni.
Van-e adatunk arról, hogy hány csecsemősnővér van ma Magyarországon, aki kifejezetten aktívan az újszülöttellátásban dolgozik? Mert hogy hányan végeztek, az egy dolog. Az anyatejgyűjtő-központokat is megkérdeztem. Összefoglalva végig lehetne menni minden ponton.
Én úgy gondolom, hogy a programtanács elnökének a tájékoztatója, amit most kaptunk meg, egy korrekt tájékoztató, csak nagyon jó lenne, hogyha arról is készülne anyag - és ezt javaslom is az elnök úrnak, javaslom, hogy a nyarat szánja erre a minisztérium, és tájékoztasson minket róla -, hogy mi miért nem valósult meg. A célok túlnyomó többsége a kitűzött határidőre nem készült el. Itt most lehet nézegetni a színskálákat, feltehetően jóindulatúan satíroztak, de azt gondolom, nagyon nagy gondban lenne a tárca, ha programpontonként végigmennénk az anyagon, ha programpontonként választ kellene adnia arra, hogy melyik programponttal mit tettek, és ha nem tettek semmit, miért nem tettek semmit. Ezt kellene megvizsgálni. Azért mondom ezt - és ezzel zárom -, mert nagyon sajnálom azokat, akik a programban részt vesznek, hiszen bizonyára hihetetlen munkát áldoztak rá, és bizonyára önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, hogy az elég nehezen védhetőt kell védeniük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ellentétben Csáky képviselőtársammal ezt én egy nagyon jól összefogott és előremutató anyagnak tartom. Elhangzott már a részünkről, hogy miben tartjuk jónak ezt az anyagot. Néhány kérdést szeretnék feltenni... (Megszólal egy mobiltelefon.)
ELNÖK: Elnézést kérek! Azt kértem, hogy a telefonokat kapcsoljuk ki vagy állítsuk némára. Ezt nagyon nyomatékosan szeretném megismételni, különben valami más rezsimet fogunk bevezetni. Köszönöm szépen. (Dr. Mikola István: Micsoda fenyegetések hangoznak el?! - Derültség.)
Alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. A kérdésem az lenne, hogy a tárca felmérte-e, illetve kíván-e foglalkozni azzal a kérdéssel, amely a jövő bizottsági ülés napirendjén szerepel, tehát a struktúraátalakítás áttekintésének a kérdésével, és azon belül a perinatális intenzív centrumok működésével, helyzetével, azzal, hogy az egész hálózat hogyan alakult ezután.
A kissúlyú koraszülöttek gondozása és a koraszülöttek száma miatt tennék egy javaslatot a tárcának: most van az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál egy felzárkóztatási program, ahol igen jelentős anyagi források állnak rendelkezésre. A korai felzárkóztatáshoz kellene kapcsolni a kissúlyú koraszülöttek gondozásának a kérdését, hiszen ha már itt nem történik meg ezeknek a kissúlyú koraszülötteknek a gondozása, akkor egy olyan hátrányos helyzetet hoznak magukkal, amit nagyon nehéz a későbbiek során, óvodás- és kisiskoláskorban ledolgozni. Ez ügyben tehát mindenképpen vegyék fel a kapcsolatot az oktatási tárcával, és kapcsolják össze ezt a két dolgot, hiszen ezáltal egy csomó, a későbbiekben halmozottan hátrányos helyzetű gyereket lehetne a rendszerből kivenni, hogyha nem jutnának el odáig. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Néhány dolgot szeretnék felvetni, amelyek talán nem tartoznak szorosan a témához, de mivel napi izgalmakat váltanak ki, javaslom, hogy terjesszük ki a vitát ezekre is, hiszen a közös kincsünk a gyermek kérdéskört tárgyaljuk. A kérdésem az lenne, hogy nem hiányzik-e a Schöpf-Mérei Anyavédelmi Központ. Vagy tudjuk pótolni a svábhegyi gyermekgyógyintézetet, főleg a gyermek-fejlődésneurológiában az egész országban irányító súllyal működő szakmát? Nincs gond a gyermekpszichiátria terén az utóbbi időben elég drasztikus módon megvalósított változtatások kapcsán? Gyermekpszichológia. Rengeteg pszichés probléma van a gyermekek között. Nem hiányoznak ezek az ellátások? Van a tárcának valami terve arra vonatkozóan, hogy ezeket pótolni fogja, ha tényleg úgy érzi, hogy hiányoznak?
Jó lenne beszélni - ha már a közös kincsünk a gyermek témát tárgyaljuk - a gyermekek dohányzásáról. Ha elmegyünk az iskolák előtt, amikor befejeződik a tanítás, zúdulnak ki a gyerekek, és a serdülő kamaszok már az ajtóban rágyújtanak a cigarettára. Van-e valami akcióterv? Tudom, hogy ez mindannyiunknak a felelőssége, de akcióterv ezzel kapcsolatban van-e? Egyre nagyobb számban szednek a gyerekek pszichostimulánsokat, aztán itt van a diszkódrogok forgalmazása, és ha továbbviszem a kérdést, akkor jönnek az ebből fakadó súlyos, most már a közéletet nyugtalanító jelenségek: tanárverések, gyermekgyilkosság. Tehát olyan helyzetekkel állunk szemben, amelyeknek a gyökere valószínűleg ott van, abban a témakörben, amely témakörrel ez a bizottsági napirendi pont is foglalkozik.
Végül egy kérdést vetnék fel: nem kellene végre komolyan foglalkozni az egészségtan-oktatásnak a reguláris tanrendbe történő felvételével? Annak idején mi is tettünk erre kísérletet, és tudom, nem könnyű az oktatási tárcával, mert mindig a matematikát meg a fizikát tartják komolyabb tárgyaknak. De meggyőződésem, hogy elérkeztünk oda, hogy ha az iskolákban nem foglalkozunk kellő súllyal a gyermekek egészségével, mentális egészségével, nevelésével is, és valóban csak ezeket az életben sokszor, legalábbis nem mindig használható ismereteket, azt a hatalmas elméleti tudásanyagot sajátíttatjuk el velük, akkor bizony nagyon súlyos társadalmi problémákkal kell a későbbiekben számolnunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő képviselők jelentkeztek még: Tóth István képviselő úr, Horváth Zsolt képviselő úr, Juhászné Lévai Katalin és Havas Szófia. Kér-e még valaki szót? (Senki nem jelentkezik.) Nem látok mást. Akkor itt lezárom a hozzászólók névsorát.
Tóth képviselő úr!
DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Köszönöm. Én a minisztériumi anyagot, összeállítást nagyon jónak tartom, szerintem sok munkát és gondos odafigyelést tükröz. Nagyon örültem ennek a Békefi tanár úr által összeállított, színes diagrammnak is, bár az a baj, hogy mi ezt szürke-fehérben látjuk, és így egy kicsit nehezebb áttekinteni. Ezért is kértem, és nagyon szépen köszönöm, hogy át tetszett adni.
A feladatok elvégzéséről elég sokat beszélt Csáky doktor. Én nem azt számolgattam, hogy hét megvalósult, nyolcban nem történt semmi, 20-30-ban történt lépés. Én inkább a késést tartom nagyobb problémának, mert ott sokkal több azoknak a jelzéseknek a száma, hogy ezekben nem történtek lépések.
Egy feladatról vagy egy feladatkörről szeretnék egy kicsit bővebben szólni, a másikkal, az egészségneveléssel kapcsolatban Mikola doktor úr elmondta, amit akartam, abban teljes egészében egyetértek vele, az lett volna a másik része annak, amit el szerettem volna mondani. Én mindenféleképpen forszíroznám az iskolai testneveléssel kapcsolatos dolgokat. A stratégiában le van írva - és ezek eléggé közismert adatok -, hogy nő a fiatalkori mozgásszervi betegségek száma, erősen csökken a fiatalság fizikai terhelhetősége. Szerintem megdöbbentő adat, hogy egy viszonylag kis fizikai terheléssel járó tesztet az egyötödük igen gyenge vagy gyenge minősítéssel nem tud megoldani, és csak a 30 százalékuk olyan, aki elfogadható vagy jónak minősíthető fizikai minősítést kaphat. És egyre fiatalabb korban és egyre több a kövér gyerek. Mind a három vonatkozásban, ezeknek a megelőzésében jelentősen segítene a kötelező iskolai testnevelés, illetve testmozgás bevezetése, illetőleg a gyógytornának a folytatása. Az előző ciklusban az akkori sportbizottság vonatkozásában igyekeztünk ezt a dolgot bevezettetni, de az Oktatási Minisztérium ellenállásán megbukott ez az ügy, erről a volt államtitkár úr talán többet is tudna mondani. Most is úgy van a minősítésben - ez egyébként a 3. cél 6. feladata a programban -, hogy nem sok történt benne, persze ezt is meg lehet fogalmazni finomabban, hogy történtek benne ugyan lépések, de mindenféleképpen úgy gondolom, hogy erőteljesebb lépés kellene. Úgy van ez a következő programban minősítve, hogy lehetne, és nem kellene hozzá sok pénz. Én ezt mindenképpen átminősíteném úgy, hogy bár drága, de nagyon kellene, és azért gondolom, hogy drága, mert az iskolai testnevelés feltételei, a pedagógusok bérezése és sok-sok minden más elég komoly pénzt igényelne. Ettől függetlenül azt hiszem, hogy a három tárcának, az oktatási minisztériumnak, a Pénzügyminisztériumnak és az Egészségügyi Minisztériumnak nagyon gyorsan össze kellene ülnie, és én arra biztatnám a tárcát, hogy ha lehet, akkor ebben az Egészségügyi Minisztérium legyen valami vezető, koordinátor. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Horváth Zsolt következik.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én Csáky Andráshoz kapcsolódnék, nem mint nagyapa (Derültség.), hanem mint kétszeres apa, aki végigélte ugyanazokat a nehézségeket. Valóban azt gondolom - személyes tapasztalatom is ezt mondja -, hogy alapvetően a kórházi intézményben, az alatt az első néhány nap alatt eldől, hogy a későbbiekben a gyermekek anyatejes táplálást fognak-e kapni vagy nem, tehát az egy kulcshely, és relatíve nem kerül sokba. Tehát ez azért igazából nem kerül sokba, és ha ott ezzel valaki foglalkozna, akkor szerintem jelentősen lehetne növelni az első hat hónapban gyakorlatilag csak anyatejjel táplált gyermekek számát az országban.
A másik, amire a képviselő úr utalt, az az anyatejgyűjtés helyzete, hogy az anyatejgyűjtést egy input finanszírozással finanszírozza az Egészségbiztosítási Pénztár, a védőnői kasszán belül van egyébként erre a finanszírozás. Önmagában a rendszer működtetésére egy bizonyos méret fölött - és itt hangsúlyozom: egy bizonyos méret fölött - a jelenlegi finanszírozás elégséges, dúskálni nem lehet belőle, de meg lehet csinálni. Két dolog van, amire szeretném felhívni a figyelmüket. Az egyik, hogy ez egy önként vállalható feladat, és emiatt rendkívül nagy eltérések vannak az országban. Vannak olyan városok, települések, ahol az önkormányzat, pontosabban az önkormányzat egészségügyi intézményeit vezető emberek ezt fontosnak tartották, ott ezt megszervezték. Hadd mondjam el önöknek, Kecskeméten mi ezt úgy szerveztük meg, hogy építettünk egy külön erre szolgáló állomást, volt kiképzett szakemberünk, vásároltunk egy autót, átalakítottuk, helybe járnak, felvásárolják, és utána a szükséges helyre továbbviszik. Ebben az esetben ez a rendszer működik. De azoknál az önkormányzatoknál, amelyeknek például nincs kialakított anyatejgyűjtő-állomásuk, vagy nem egy százezres városról van szó - még egyszer mondom: a méret nagyon sokat számít -, azoknál az önkormányzatoknál az első beruházás, az első invesztíció nagyon kellene. Tehát ha erre ők pályázhatnának, vagy ha erre lennének források, ha az első lépésekben segítséget kapnának, a későbbiekben tudnák működtetni, azt gondolom. Az esélyegyenlőség a tekintetben, hogy egy kisgyermek egy kistelepülésre, egy faluba vagy egy nagyobb városba születik-e, ezen a területen abszolút nem megoldott, tehát ha valaki egy pici faluba születik, akkor vagy szerencséje van, és az édesanyja tudja szoptatni, vagy ha nincs szerencséje, akkor kialakulhat az, amiről a képviselő úr beszél - ma már talán nem a gyereket adják át a szomszédba megetetni, hanem a tejet viszik át, de akkor egy ilyen jellegű csereforgalom kezd kialakulni -, ami viszont egészségügyi szempontból nem feltétlenül a legoptimálisabb. Kérem tehát, hogy ezen a téren gondolják végig, melyik az a településméret, ahol érdemes még ilyeneket fenntartani, vagy például a kistérségek is alkalmasak lennének erre, és hogy ennek valamifajta... Én nem mondom, hogy tegyük kötelezővé, mert szegény önkormányzatok már most is bajban vannak, de tegyük számukra vonzóvá, hogy ilyet létrehozzanak, üzemeltessenek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Juhászné Lévai Katalin!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tisztelt Bizottság! A hozzászólások is mutatták, hogy a gyermekekről való gondoskodás egy sokkal komplexebb feladat, mint hogy csak egy szegmensét vizsgáljuk; nem is tudunk csak ennél az egy szegmensnél maradni, hogy az egészségügy területén mi mindent tettünk meg, és mit kell még megtennünk a következő időszakban. Azt gondolom, teljesen helyénvaló az a kezdeményezés többek részéről, hogy érdemes lenne egy olyan kerekasztal-beszélgetést összehozni, amely legalább három vagy négy tárcának a gyermekekre vonatkozó programjához, illetve annak időarányos végrehajtásához kapcsolódik.
Felvetődött itt is, és éppen most van a parlament előtt az Új tudás programja, amely a gyermekek esélyével már a születéstől kezdve, egészen csecsemőkortól az óvodáig kísérve olyan programot hoz be, amely összhangban van ezzel a programmal, hisz a csecsemőgondozás, a védőnői ellátás fejlesztése és minden egyéb ott is megfogalmazódik. Ez egy olyan határterület, ahol, azt gondolom, a két dolognak mindenképp kapcsolódnia kellene. De elfogadtunk egy, a gyermekek esélyegyenlőségét szolgáló vagy a gyermekszegénység elleni küzdelemre vonatkozó olyan programot is, amelynek szintén az időarányos végrehajtása történik. Tehát számos olyan terület kapcsolódik magához a problémához, amelyet együtt, közösen, az egyéb más szakmák képviselőivel lehetne igazán a helyére tenni, hogy mi mindent tudtunk tenni annak érdekében, hogy a gyermekeink egészséges felnőttek lehessenek.
Számos területen nyilvánvalóan nem elegendő csak az egészségügy oldaláról végiggondolni a finanszírozást, hisz a fejlesztések és a feltételrendszer nagyon sok esetben európai uniós forrásokból valósítható meg. Nagyon jó lenne látni, hogy a források hogyan állnak rendelkezésre, és hogy hogyan lehet az európai uniós forrásokkal megjeleníteni azt, amit itt nagyon helyesen megkaptunk 2008-ra, hogy a fejlesztések oldaláról milyen európai uniós forrásokkal tudjuk kiegészíteni, és hogyan tudjuk ezt koordinálni. Azt gondolom, hogy ez a kettő nagyon szorosan összefügg, mert nem csak hazai forrás, sőt elsősorban nem hazai forrás kérdése, amiről itt beszélünk.
Nemrég volt lehetőségünk több képviselőtársammal részt venni Hajdúszoboszlón egy rendezvényen a Gyermekonkológiai Társasággal. Visszaigazolom azt, hogy itt a feladatok között szereplő 12-es cél, a gyermekek egészségi állapotára, egészségügyi ellátása minőségére vonatkozó indikátorok meghatározása mennyire fontos szakmai feladat. Ott szinte ezt kérték számon, és nagyon örülök neki, hogy 2008-ra ez kiemelt feladatként, a finanszírozás oldaláról is kiemelt feladatként jelenik meg ebben a táblázatban.
A rehabilitáció kérdése a másik olyan dolog számomra, ami nyilván nem csak gyermekrehabilitáció, az is. Az egész rehabilitációs programunk viszonylag késésben van a tervekhez képest, és én nagyon fontos dolognak tartanám, hogy szintén az európai uniós források, a programkiírások mentén megnézzük, magának a bizottságnak is meg kellene néznie, hogy a ROP-ok, tehát a regionális operatív programok hogyan jelenítik meg ezt a feladatot, mert a finanszírozás, a feltételrendszer nagyon sok esetben ott jelenik meg, és ott kellene megint megkeresni, hogy összhangban vannak-e ezekkel a célkitűzésekkel.
Köszönöm szépen, hogy egy ilyen áttekintést kaptunk. Természetes dolognak tartom, hogy mindig többet szeretnénk, mint amennyit a lehetőségeink engednek, de ez már csak egy emberi tulajdonság, és mi emberek vagyunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Havas képviselő asszony!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Eredetileg nem akartam hozzászólni, csak elhangzott néhány olyan megállapítás, amelynek a tényszerűségét kénytelen vagyok pontosítani a minisztérium helyett.
Kezdjük rögtön Mikola képviselő úr véleményével (Dr. Mikola István: Na?!), amit a fejlődésneurológia, a gyermekpszichiátria, s a többi, megszüntetésével kapcsolatban elmondott. Tisztelettel jelentem, a fejlődésneurológia tovább működik a Szent Margit Kórház, illetve az Egyesített Észak-budai Kórház területén változatlan szakmai tartalommal, 20 ágyon - korábban is fillérre-forintra ugyanennyiből és ugyanennyi ágyon működött -, vadonatúj, most kialakított osztályon, ragyogó körülmények között. Az OPNI-ból elkerült gyermekpszichiátria a Heim Pál Kórházban működik tovább átmeneti jelleggel. Most a Nyírő Gyula Kórházban van, most újítják fel azt a helyet, a Delej utcai ingatlant, ahova a gyermekpszichiátria a megfelelő szakmai háttérrel költözni fog a jövőben. Ennyit a tényekről.
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy amit a tárcától kérnénk számon a dohányzástól kezdve a gyerekgyilkosságig, beleértve akár az amerikai tinédzserek lövöldözését is, az, én úgy gondolom, nem az egészségügyi tárca ügye. Én úgy gondolom, ezek olyan társadalmi problémák, amelyeknek a megoldása nem egy tárca, nem két tárca, hanem az egész társadalom ügye. Amit mi tenni tudunk - és azt hiszem, ebben hosszú évek óta közösen munkálkodunk; az eredménye még valóban nem teljesen tökéletes -, az a megfelelő időben elkezdett egészségügyi képzés az iskolákban. E tekintetben az együttműködés az oktatási tárcával, gondolom, jelentős mértékben javítható, és akkor már nemcsak matematikára és fizikára, hanem akár ne adj' isten az egészségnevelésre is sor fog kerülni. De azért itt is engedjenek meg egy gondolatot! Ez azért messzemenően nemcsak az iskoláknak a dolga és a feladata, mert azért amit a gyerekek odahaza, a szülői házban vagy a barátok között látnak, az legalább annyira meghatározó, mint amit az iskola tud számukra nyújtani. Úgyhogy én azt hiszem, hogy ami a tárca vagy a tárcák feladata, azt maximálisan meg fogják oldani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Összeomlott vagy halad? Polarizált véleményeket hallottunk a programról. Énszerintem halad, de az tény és való, hogy az elmúlt hónapokban, egy-két évben nem volt olyan prioritása ennek a programnak, amelyet megszolgált volna. Én úgy láttam, hogy van szándék a változásra, a tárca vezetésében van elkötelezettség, hogy új lendületet kapjon ez a program.
Azt gondolom, hogy akkor, amikor azt feszegetjük, hogy a pohár félig tele van-e vagy félig üres, akkor azért legyünk egy kicsit optimistábbak, mint azt egy ilyen politikai testületben talán el lehetne várni, hogy ne bátortalanítsuk el azokat, akik egyébként nagyon sokat invesztáltak már ebbe a programba mentálisan, szakmailag, és akik a továbbiakban is szeretnék mindezt megtenni. Én nem tartom lebecsülendőnek mindazt, ami itt elhangzott az újszülöttkori szűrésektől a gyerek-szívtranszplantációig bezárólag, ugyanakkor van néhány olyan szempont, amelyet biztosan érdemes figyelembe venni, gondolok itt a multidiszciplinaritás mellett az ágazatközi együttműködés ügyére és fontosságára. Én azt nagyon tudom támogatni, amit Mikola István alelnök úr mondott el akár a dohányzás elleni küzdelem fontossága tekintetében, akár az egészségtan oktatásával kapcsolatos megfontolásokról. (Dr. Mikola István: Na végre!) Azt hiszem, egy egészségügyi bizottságban ezekkel a javaslatokkal egyet kell értenünk, és nemcsak egyet kell vele értenünk, hanem tenni is kell ezek érdekében, meg kell tenni, amit mi meg tudunk tenni. Most arra gondolok például, hogy hétfőn szavazunk a gazdasági reklámtörvényről, és kérdés, hogy az egészségügyi bizottságban van-e elég elszántság - tudom, hogy nem csak rajtunk múlik -, tudunk-e olyan javaslatokat támogatni, amelyek ezt nem engedik, mármint a dohányreklám-tilalom felpuhítását. Ezek konkrét, gyakorlati kérdések.
Nagyon sok képviselői javaslat elhangzott itt az anyatejügytől kezdve a gyerekszegénység-programmal való összehangolásig. Azt gondolom, hogy a bizottságnak arra nem nagyon van lehetősége, hogy minden hónapban napirendre tűzze ezt a beszámolást, hiszen más programjaink is vannak, de azt szívesen vesszük, ha egy-egy fontosabb ügyről a minisztérium egy rövid, írásos tájékoztatást kap, azt a képviselők megkapják, bár nem feltétlenül kerülne a bizottság napirendjére. Illetőleg a talán működni kívánó ellenőrző albizottság is feltehet ilyen kérdéseket, és akkor nyilván gyakrabban tudunk foglalkozni a kérdésekkel, és gyakrabban tudunk képet kapni a program valóságos haladásáról.
Ezeknek a javaslatoknak a felvetésével adnám vissza a szót az előterjesztőnek, először Vojnik Mária államtitkár asszonynak.
Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár
DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először is azt szeretném elmondani, hogy a beszámoló vagy a program haladásáról szóló jelentésünk készítésekor egyáltalán nem akartunk sem kozmetikázni, sem szépíteni, sem a tényeket nem akartuk elhallgatni, ez természetesen sem a programtanácsnak, sem az egészségpolitikusoknak, sem az egész társadalomnak nem lehet érdeke. Nem egyéni versenyzők futnak ezen a pályán, és nem érdekes, hogy ki győz. Csak egy programnak szabad győznie: a Közös kincsünk a gyermek programnak kell győznie, úgy, ahogy a képviselő hölgyek és urak elmondták, a gyerekeink érdekében. Ezért köszönettel veszünk minden kritikát és megjegyzést. Természetesen semmilyen nyomás nem volt a programtanácson, és ilyen értelemben nem kellett megvédenie a védhetetlent. Ez az anyag éppúgy feltárja azokat az elemeket, amelyekkel adósak vagyunk a program haladásában, mint ahogy híven beszámol arról, amit hála istennek mindannyiunk érdekében már meg tudtunk tenni.
A szakállamtitkár asszony néhány kérdésre külön is ki fog térni, én két dologról szeretnék mindenképpen szólni. Az egyik az a kérdéscsoport, amely azt firtatta, hogy a gyermek-egészségügyi ellátást szolgáló szolgáltatási struktúra a változásokkal most milyen helyzetben van. Nemcsak a kapacitásszabályozási törvény előrehaladásáról és annak a következményeiről küldünk írásos anyagot - ugyancsak kozmetikázás nélkül - a tisztelt bizottságnak, hanem abban benne lesz természetesen a gyermekellátás is. Puskás képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy ebben különösen javaslom figyelni az 5-ös célt: a gyermek-fekvőbeteg osztályok racionalizálása fejezetet, ahol a feladat úgy szól, hogy meg kell vizsgálni az alacsony ágyszámú és kihasználtságú, kevés szakemberrel rendelkező gyermekosztályok struktúramódosítással történő átalakítását, lehetőség szerint nappali kórházzá, térségi, kistérségi központi ügyeleti központtá, esetleg rehabilitációs intézménnyé történő átalakítását. Mert a gyermekgyógyászok nagyon tudják, hogy a gyerekkel való bánás különös szakmai felelősséget követel meg, és mindent, ami csak féloldalas ellátást nyújt, nyugodtan nevezhetünk elégtelennek. Vagyis az a szülészeti osztály, ahol nincs neonatológus és neonatológiai ellátás, nem tekinthető védendő struktúrának, de ebben szerintem nekünk semmilyen vitánk nem lehet.
Ugyancsak erre válaszolva szeretném elmondani képviselőtársaimnak, hogy természetesen bemutatjuk, a tisztelt bizottság már tárgyalta is, hogy akár a Pólus-programok fejlesztésekor, akár a sürgősségi ellátás fejlesztésekor, akár a gyermekonkológiai onkológiai ellátás fejlesztésekor komoly forrásokat kívánunk bevonni erre a területre az európai uniós forrásokból. Abban a bizonyos KIOP-os pályázatban, a Pólus-programok fejlesztésében kitüntetett célként van megjelölve a perinatális intenzív centrumok kialakítása, az onkológiai programban az onkológiai, gyermekonkológiai ellátás fejlesztése, és így tovább. És természetesen minden tanácsot megfogadunk.
Igen, azt gondolom, az ágazat nem elég ennek a programnak a végrehajtásához, de azt gondolom, nem csak azt kell elvárni, hogy partnerség legyen a különféle ágazatok között. Én most megint megismétlem: ez a partnerség köztünk, országgyűlési képviselők, a pártok képviselői között is elengedhetetlen.
Az elnök úr engedelmével a szakállamtitkár asszony térne ki a konkrét kérdésekre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor néhány rövid választ kérünk a szakállamtitkár asszonytól.
Dr. Medgyasszay Melinda egészségügyi minisztériumi szakállamtitkár
DR. MEDGYASSZAY MELINDA egészségügyi minisztériumi szakállamtitkár: Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget. Nagyon köszönöm a kritikákat is, és még jobban köszönöm a javaslatokat. Valóban, a program a realitást tükrözi. Én csak néhány rövid dologra szeretnék kitérni.
A struktúra átvilágítása természetesen ki fog térni a gyerekgyógyászatra és a gyerekonkológia helyzetére, és természetesen a jelen van helyzetből újra fogjuk beszélni a szakmával, hogy mi az, amit ők a legégetőbbnek, legsürgősebbnek tartanak, aminek az esetleges módosítását, alakítását tartják szükségesnek, és mi az, ami távlati célként kitűzésre kerülhet.
Ehhez kapcsolódna egy rövid megjegyzésem a szakorvosképzés kapcsán. Igazából a gyermekgyógyászat és általában a szakorvosképzés, a szükséges szakorvosszám, a szükséges szubspecialitások száma, illetve hogy egy adott szubspecialitásnál a gyerekgyógyászat mint szakma nagy kebelében, vagy esetleg a másik rész, tehát mondjuk a pulmonológia vagy a kardiológia kebelében kerüljön-e sor ezekre a képzésekre, és hogy a két szakma, a sok szakma között valamiféle megegyezés szülessen ennek a kezeléséről, struktúrájáról, kódolásáról, tehát a rendszerbe való elhelyezéséről, tehát mindezek kapcsán megkezdtük a tárgyalásokat a szakmai kollégiumokkal.
A népegészségügyi rész kapcsán Nyul képviselő úrnak szeretném mondani, hogy a Pneumococcus-vakcinával kapcsolatosan jelen pillanatban a rendelkezésünkre álló forrásokkal, lehetőségekkel egy kvázi pilot jellegű programban működünk. Ez azt jelenti, hogy a 2 éves kor alatti veszélyeztetett gyermekek kapcsán már megtörtént a szerződéskötés 160 ezer oltóanyag beszerzésére, ez egy 2 milliárdos forrást igényel. Azt gondolom, hogy ha ez a program megvalósul, akkor ezt a gyermekgyógyász szakorvosoknak, a szakmai szervezeteknek a bevonásával értékeljük, és annak alapján tudunk javaslatot tenni arra, hogy ennek a további kiszélesítése indokolt-e avagy nem, és amennyiben igen, akkor milyen körben, és hogyan lehet beleilleszteni esetlegesen akár a kötelező védőoltási rendszerbe.
Hasonlóképpen a protokollról szeretném elmondani, hogy az újszülöttkori szűrések protokollja szakmailag korrekt módon elészült - meg kell mondanom, ez természetesen nem a minisztérium, hanem a szakma érdeme -, és ennek az alkalmazása egyebekben kötelező. Abban az esetben tehát, ha a képviselő úrnak bármi olyan információja van, hogy ez valahol nem valósul meg - ezt az esélyegyenlőség jegyében is mondom -, azt tényleg nagyon kérnénk jelezni, mert természetesen azonnal ellenőrzést fogunk kezdeményezni annak az ellátónak a megvizsgálására, amely nem hajtotta végre a gyermek érdekében egyébként abszolút szükséges teendőket.
Az anyatejellátás kapcsán nagyon köszönöm a képviselő úr javaslatát. Az anyatejgyűjtő-állomásokhoz szakmailag hadd legyen egyetlen megjegyzésem! Ennek kapcsán van egy kérés a szakma felé - és ezt ők már tudják a programtanács kapcsán is. Nincs teljes szakmai egyetértés abban, hogy anyatejgyűjtő-állomásokon kezelt tejjel vagy pedig natúr tejjel kellene-e pótolni az esetleg kieső anyatejet. Itt az a probléma, hogy azok az értékes fehérjék, amelyek az anyatejben egyébként rendelkezésre állnak, és amelyek a gyermek immunológiai védettségét elősegítik, azok bármilyen, egyébként nagyon helyes higiénés rendszabály alapján végzett hőkezelés során sérülhetnek. Ebben a kérdésben bizonyos szakmai csoportok között nincs teljes egyetértés. Mi azt szeretnénk kérni, hogy szülessen erről konszenzus, és a szakmai konszenzus megszületése után van erre mód.
Egy megjegyzésem lenne még ezzel kapcsolatban: nem teljesen feketegazdaság ez a történet. Az egészségbiztosítás árhoz nyújtott támogatással, vényre történő felírással, gyermekorvos által történő vényes felírással és a védőnő kezelésében támogatja az úgymond idegen anyatejjel végzett ellátást, és ehhez a szakmai felügyeletet a védőnők nagyon korrekt módon biztosítják. Tehát csak olyan esetben kerül erre sor, amikor egyébként a higiénés szabályok védhetőek.
Az egészségnevelés kapcsán hadd legyen annyi megjegyzésem, az anyag ezt részletesen tartalmazza, hogy az ezzel foglalkozó szakembereink már elkészítettek nem egy, nem két olyan anyagot, amely akár az iskolai testneveléssel, akár a dohányzásról való leszoktatással, akár azzal foglalkozik, hogy hogyan lehetne egy valamiféle egészségtárgyat beilleszteni a kötelező oktatásba. Igazából nincs közöttünk semmiféle nézeteltérés abban, hogy ez alapvetően fontos, és gyermekeink egészsége, de - legyünk önzőek! - a saját sorsunk, a nemzet sorsa szempontjából is rendkívül fontos, hogy ez valamilyen módon az oktatás szerves részét képezze. Az erre vonatkozó anyagok kvázi a program keretén belül tulajdonképpen elkészültek, de nagyon kérem abban az Egészségügyi bizottság mint entitás és az egyes személyek támogatását is, hogy ez a tárcák közötti fontossági sorrendben ne mint az utolsó kerüljön be a kötelező oktatási programba.
Még egyszer nagyon köszönöm az észrevételeiket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony.
Lezárom a napirendi pont vitáját. Nagyon sok javaslatot hallottunk. Kérem, hogy az elhangzottakat a tárca és a szakmai szervezetek fontolják meg, vegyék figyelembe. A bizottság örömmel ad helyet akár az ellenőrző albizottságban, akár külön tájékoztató keretében annak, hogy egy-egy kérdésről konzultáljunk, de egyébként meg rendszeres információt szeretnénk kérni.
Köszönöm szépen, a napirendi pontot lezárván tíz perc szünetet tartunk (Közbeszólások: Miért?!), de azt kérem, hogy őrizzük meg a határozatképességet. Azért kérem ezt, hogy közben a terem kiürüljön, mert aztán mások jönnek vissza... (Közbeszólások: Legyen három perc!) Akkor a kompromisszum az, hogy hat perc, tehát 11 óra 30 perckor folytatjuk. Szerintem a többi napirendi pontot egy fél óra alatt meg tudjuk tárgyalni. Köszönöm szépen.
(Szünet: 11.24 - 11.30 óráig)
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló T/5450. számú törvényjavaslat
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a munkát. Kérem képviselőtársaimat és a bizottság munkája iránt érdeklődőket, hogy foglaljanak helyet.
Soron következik az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 5450. számú törvényjavaslathoz benyújtott, a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. A földművelésügyi és vidékfejlesztési tárca részéről Kocsner Tibor főosztályvezető úr és kollégái vannak jelen. A bizottság feladatkörébe a mi kimutatásunk szerint nem túl sok, néhány módosító indítvány tartozik.
Az ajánlás, amelyet képviselőtársai megkaptak, 4. pontjában Medgyasszay László és Font Sándor képviselő urak a hatósági eljárással kapcsolatban javasolják a törvényjavaslat 8. §-át új bekezdéssel kiegészíteni. Kérdezem a kormány álláspontját. Ki fogja mondani?
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Andréka Tamás, a földművelésügyi minisztérium jogi főosztályának helyettes vezetője vagyok.
ELNÖK: Andréka Tamás úr mondja tehát a kormány álláspontját.
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnök úr, kormányálláspontot nem tudok mondani, mert még jelenleg is ülésezik a kormány; úgynevezett egyeztetett álláspontot tudok mondani, ami a Miniszterelnöki Hivatal és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium bevonásával került kialakításra.
A 4. ajánlási pont alatt szereplő kapcsolódó módosító javaslatot nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatják. Ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) Kilenc igen. A bizottság tehát nem támogatja.
Az ajánlás 5. pontjában Herbály Imre és képviselőtársai... (Dr. Csáky András jelentkezik. - Dr. Horváth Zsolt: Csáky képviselő úr valamit szeretne!)
Csáky képviselő úr, tessék!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Nem tudom, hogy lehet-e kérdezni.
ELNÖK: Lehet, persze, csak nem volt egyértelmű jelzés.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Egyrészt kérdezném az indokát, másrészt a módosításból számomra úgy tűnik, hogy ez a megfelelő végzettség, amivel ilyen döntéseket lehet hozni. Mert ez azt indukálja, hogy itt akkor ezek szerint nem megfelelő végzettséggel rendelkezők hoznak ilyen döntéseket.
ELNÖK: Kérem, hogy röviden tessenek indokolni az álláspontot. (Zaj.) Kis figyelmet kérek. Kocsner Tibor főosztályvezető úr, tessék!
DR. KOCSNER TIBOR (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnök úr, köszönöm szépen. A javaslatot azért nem tudja támogatni a kormány, mert az eredeti tervezetben a 2. pontban az élelmiszerlánc-felügyeleti szervet nevezi meg mint fogyaszthatósági döntést hozó szervet, tehát nem köztisztviselők döntenek. Amire az előterjesztés eredendően irányult volna, az az a kérdés, hogy állati eredetű élelmiszer esetében a húsvizsgálattal kapcsolatban döntést csak állatorvos hozhat, de ezt az európai élelmiszerjog már tartalmazza. Ez az előterjesztés, javaslat tehát semmi másról nem szól, mint a jelenlegi helyzetnek a törvényi szinten való deklarálásáról, de ezt az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv értelemszerűen ebben a formában amúgy is alkalmazza, tehát ezt az európai jogrendszer már tartalmazza. Ezért nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Jó.
Az 5. pontról, Herbály Imre és képviselőtársai javaslatáról mi a tárca álláspontja?
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatják. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A többség támogatja.
Az ajánlás 6. pontjában Medgyasszay és Font képviselő urak kiegészítése arra irányul, hogy az élelmiszerjelölésnek tartalmaznia kell az előállító vállalkozás nevét. Kérdezem a tárca álláspontját.
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnök úr, ezt a kapcsolódó módosító indítványt az előterjesztők visszavonták.
ELNÖK: Visszavonták ezt a javaslatot?
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Jó, tehát akkor erről nem foglalunk állást. Köszönöm az információt.
Az ajánlás 8. pontjában Medgyasszay és Font képviselő urak javaslatáról mi a tárca álláspontja?
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatják. Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Az ajánlás 13. pontját javaslom még a bizottság megfontolására. Ebben a javaslat Medgyasszay és Font képviselő urak részleteznék a felügyeleti, állami feladatokat ellátókat, kiegészítve az országos főállatorvossal. Kérdezem a szaktárca álláspontját.
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Mert?
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem egészen másfél évvel a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal létrehozatala után nincs napirenden annak a megszüntetése.
ELNÖK: Világos. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Ketten, tehát a bizottság egyharmada sem támogatja.
Kérdezem képviselőtársaimat, kívánnak-e valamilyen, ebben az ajánlásban szereplő más kérdésről szavazni vagy állást foglalni, tehát van-e még olyan javaslat, amelyről szavazni kívánnak? (Senki nem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt. Akkor ezt a napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen.
A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló T/5451. számú törvényjavaslat
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása
Soron következik a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 5451. számú törvényjavaslat kapcsán a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. Itt is rendelkezésünkre áll egy kiegészítő javaslat. A felelős előterjesztő ebben az esetben - új nevén - a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, amelynek a részéről Köncse Tamásné asszony van jelen. Az urat megkérem, legyen kedves mondani a nevét.
DR. ELEK MÁRTON (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Dr. Elek Márton.
ELNÖK: Dr. Elek Márton úr van még jelen, aki nyilván a szaktárcát képviseli, mert a kormány még nem foglalt állást erről a kérdésről.
Itt négy olyan indítványt látok, amelyről beszélni kellene.
Az ajánlás 1. pontjában Szanyi Tibor és Józsa István képviselő urak a törvény alkalmazásában megfogalmaznák az egészségügyi intézmény fogalmát, visszahivatkozva az egészségügyi törvényre. A szaktárca álláspontját kérdezem, felhívva a figyelmet arra, hogy ez összefügg az ajánlás 8. és 13. pontjával is.
KÖNCSE TAMÁSNÉ (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatják. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A többség támogatja a javaslatot.
Az ajánlás 5. pontjában szintén Szanyi Tibor és Józsa István képviselő urak kiegészítenék a reklámtilalom általános megfogalmazását a gyermek- és fiatalkorúak tekintetében. Kérdezem a szaktárca véleményét.
KÖNCSE TAMÁSNÉ (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja a szaktárca ezt a javaslatot. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Az ajánlás 6. pontjában Szanyi Tibor és Tatai-Tóth András képviselő urak javaslata ugyancsak kiegészíti, hogy a fiatalkorúakkal foglalkozó intézményekben milyen korlátok vannak, illetőleg kiegészíti a felsorolást is. Kérdezem a kormány álláspontját.
KÖNCSE TAMÁSNÉ (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Támogatjuk. (Dr. Havas Szófia és dr. Csáky András jelentkezik.)
ELNÖK: Egy pillanat, kérdés van. Havas Szófia, aztán Csáky András következik.
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Ha jól értem, akkor a középiskola ki van húzva belőle.
KÖNCSE TAMÁSNÉ (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Igen...
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Csak azért, mert az óvodával kiegészíti, a középiskolát kihúzza, tehát azért...
KÖNCSE TAMÁSNÉ (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Szeretném pontosítani.
ELNÖK: Egy pillanat, még hallgassuk meg Csáky András képviselő urat!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Pont ugyanerre akartam felhívni a figyelmet, hogy itt azért egy nagyon-nagyon kemény lazítás van, mert bölcsődében, óvodában ez olyan nagyon nem merül fel, de a középiskolák az egyik legfrekventáltabb helyei ennek. Arról nem is beszélve, hogy a középiskola így egymagában mint meghatározás egy elég képlékeny dolog - "középfokú tanintézmény" a helyes megnevezés szerintem -, úgyhogy semmiféleképpen ne támogassuk, hogy fellazítsák ezt az egészet. És akkor felvetődik, hogy a "középiskolá"-t "középfokú tanintézménnyé" kellene alakítani, mert egyébként meghatározhatatlan. (Dr. Havas Szófia és dr. Horváth Zsolt jelentkezik.)
ELNÖK: Havas Szófia, Horváth Zsolt.
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Én úgy gondolom, hogy ehhez egy kapcsolódó módosító kellene. Az óvoda nyugodtan benne maradhat, valamint a középiskola is, és akkor esetleg egy olyan módosítás lehetne, hogy középfokú tanintézmény, mert vannak szakközépiskolák, szakmunkásképző intézmények, s a többi, tehát bármilyen középfokú intézményről szó van. Egy bizottsági kapcsolódó módosító javaslattal javaslom ezt módosítani, ha javaslat van rá. (Gyula Ferencné: Szó nem lehet róla, hogy kimaradjon a középiskola!)
ELNÖK: Horváth Zsolt képviselő úr következik. (Gyula Ferencnének:) Képviselő asszony, tessék szót kérni, és akkor szót adok.
Horváth Zsolt!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Egyetértek Havas képviselő asszonnyal. Én nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy jogszabályi szinten, kodifikált szinten is megfeleljen, de úgy látom, egyetértés van közöttünk abban, hogy a középfokú oktatási intézményekre is érdemes lenne ezt kiterjeszteni. Ha jól értelmezem a módosító javaslatot, akkor ez pontosabban fogalmazza meg, a gyerekjóléti alapellátást, a gyerekvédelmi szakellátást megfogalmazza, de egy hasonló pontosítás kellene a középfokú intézményekre is az én álláspontom szerint. Azt nem tudom, elnök úr, hogy technikailag itt most egy kapcsolódó módosító javaslattal tudjuk-e ezt rendezni, vagy ezt hogyan lehet megcsinálni. Mi a magunk részéről partnerek vagyunk ebben, és szeretnénk, ha a parlament szavazhatna erről.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő lehetősége van a bizottságnak meghallgatva a vitát: a kormány támogatja ezt a javaslatot, a bizottságnak ettől függetlenül valahogy állást kell foglalnia erről. A bizottságnak azonban van egy olyan lehetősége, hogy itt és most, a bizottsági ülésen bizottsági indítványt nyújtson be - kapcsolódót már nem lehet benyújtani, de mint kijelölt bizottságnak lehetősége van a bizottságnak arra, hogy bizottsági módosító javaslatot nyújtson be.
A javaslatom az elhangzottak alapján az, hogy a kapcsolódó indítvány úgy nyerjen megfogalmazást, hogy: "gyermekjóléti alapellátást és gyermekvédelmi szakellátást nyújtó intézményben, óvodában, általános iskolában, középfokú oktatási intézményben és általános iskolai vagy középiskolai tanulókat fogadó kollégiumokban", s a többi, a többi folytatódik, a többi része szerintem rendben van. Akkor egy ilyen intézkedési terv nyújtanánk be, azzal, hogy nem indokolt a középiskolákban, illetve a középiskolai tanulókat fogadó kollégiumokban a reklámtevékenységnek helyet adni - egy ilyen rövid indokolást lehet hozzátenni. Ha a bizottság megbíz egy ilyen tartalmú javaslat beadásával, akkor ezt a bizottság elnöke be fogja nyújtani. (Közbeszólások: Hogy hangzik akkor pontosan?) Tehát: középfokú oktatási intézményben és általános iskolai vagy középiskolai tanulókat fogadó, s a többi - a többi marad ugyanúgy, ahogy volt. Ez lenne a változás, az indokolást pedig megfogalmazzuk. Miután ezt a bizottság nyújtja be, nem kérem a minisztérium köztisztviselőit, hogy erről foglaljanak állást, mert hiszen erre nyilván nincs felhatalmazásuk.
Először arról a javaslatról szavazunk, amelyet Szanyi Tibor és Tatai-Tóth András nyújtott be. Ki támogatja ezt a javaslatot? (Szavazás.) Senki.
Ki támogatja azt, hogy az általam az előbb ismertetett tartalommal bizottsági indítványt nyújtsunk be? (Szavazás.) Támogatja a bizottság.
Akkor ezt elkészítjük, és benyújtjuk.
Az ajánlás 7. pontjában Szanyi Tibor, Józsa István, Schvarcz Tibor, Nyul István és Tóth István képviselő urak az alkoholtartalmú italok reklámjával kapcsolatos tilalmat egészítik ki, illetőleg ezzel kapcsolatban fogalmazzák át az eredeti szöveget. A kormány álláspontját kérdezem erről.
KÖNCSE TAMÁSNÉ (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatják. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) A bizottság támogatja ezt a javaslatot.
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy a képviselők találnak-e még olyan javaslatot a kiegészítő ajánlásban, amelyről nem szavaztunk, de kívánnak szavazni. (Senki nem jelentkezik.) Nem látok ilyen jelzést. Köszönöm szépen.
Akkor tehát egy bizottsági indítványt nyújtunk be ennek a napirendi pontnak a kapcsán.
Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/5728. számú törvényjavaslat (új/átdolgozott változat a T/5393. szám helyett)
Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása első helyen kijelölt bizottságként
Soron következik az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz - amelyet új változatban 5278. számon kaptunk kézhez - benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. Két ilyen ajánlási pont van, és ezen túlmenően két bizottsági módosító javaslatra nézve is van kezdeményezés. Mind a két ajánlási pontról - bár, ha jól látom, a kettő lényegében egy indítvány volt, mind a kettőt Csáky képviselő úr nyújtotta be - külön foglalunk állást. A szaktárcát Schlammadinger József főosztályvezető úr képviseli, akit köszöntök, és mindjárt meg is kérdezem, hogy az ajánlás 1. pontjáról, amely a gyógyszerrendelés szabályait egészítené ki egy fontos ponttal, mi a szaktárca álláspontja, hiszen a kormány még itt sem döntött.
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Támogatja a szaktárca, és előzetes, egyeztetett álláspont szerint a kormány kompetens tényezői a javaslatot támogatják.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság támogatja.
Megkérdezem, hogy az ajánlás 2. pontjáról - amely nyilván ezzel összefüggésben van - mi a főosztályvezető úr álláspontja.
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Igen, részben-egészben összefügg az 1. ponttal is, és ezért is, meg önmagában is támogatjuk a javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm. Ki támogatja? (Szavazás.) Köszönöm szépen, támogatjuk.
Akkor ezt a két ajánlási pontot támogattuk.
Nézzük meg a két bizottsági indítványt! Az egyik, amelyet most a kezembe vettem, a törvényjavaslat 7. § (1) bekezdésének a módosítását tartalmazza, egy felhatalmazó rendelkezést változtatna meg. Kérem, hogy nézzük meg az indokolást, mert az tartalmazza a dolog lényegét. Főosztályvezető úr!
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Ezzel a javaslattervezettel egyetértünk. Ez pontosítja a javaslatot, annyiban, amennyiben a korábbi, tehát az eredeti szöveg szerint az alap- és működési nyilvántartást vezető szerv kijelölésére kapna a kormány felhatalmazást, miután azonban az alapnyilvántartást vezető szerv kijelölésére általában az egészségügyi államigazgatási szerv körében már kapott a kormány egy általános érvényű felhatalmazást, ezért ez az alapnyilvántartás tekintetében duplikálná a kormány ismételt, kijelölő felhatalmazását. Tehát ilyen értelemben tautológiát eredményezne a dolog, ha ez nem kerülne benyújtásra.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy ki támogatja, hogy ezt a javaslatot benyújtsuk. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Köszönöm szépen, meggyőző volt az érvelés.
A másik kezdeményezés, amely az ajánlás 30. § (4) bekezdésére, aztán az azt követő szakaszokra irányul, úgy látom, jogtechnikai jellegű. Erről kérdezem a főosztályvezető urat.
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Abszolút jogtechnikai jellegű. Szövegében gyakorlatilag megegyezik a már korábban támogatott, /8. szám alatt futó módosító indítvánnyal. Egy tekintetben helyesbítés, a b), d) pont tekintetében, ahol a /8. számú indítvány a 34. § (3) bekezdésének d) pontjára utal, amikor az elhagyandó szövegrészt jelzi, és az nem a d) pontban van, hanem az alábontott szövegben, a felsorolás után. Ez tehát korrigálja a /8. számú indítványt, abszolút jogtechnikai természetű javaslat.
ELNÖK: Ki támogatja az indítvány benyújtását? (Szavazás.) Egyhangúnak látom, tehát akkor ezt az indítványt is benyújtjuk. Köszönöm szépen.
Az egyebekben csak arra hívom fel a figyelmet, hogy írásban már kértük a bizottság tagjait, hogy tegyenek javaslatot a II. félévi munkatervre. Erről nyilván majd az első őszi ülésen fogunk tudni dönteni.
A rendes tavaszi ülésszak utolsó ülésére jövő szerdán, 10 órakor kerül sor a már jelzett napirenddel.
Van-e az egyebekben más észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen.
Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 50 perc)
Dr. Kökény Mihály
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese