EB-19/2008.
(EB-76/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2008. június 4-én, szerdán, 9 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása*
Tájékoztató az egészségügyi ellátórendszer működéséről a 2006. évi CXXXII. törvény 16. § (5) bekezdése alapján*
Határozathozatal a tárgyalás elnapolásáról*
Az egészségügyi alapellátás és járóbeteg-szakellátás új finanszírozási rendszerének kialakításáról szóló J/5885. számú jelentés*
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter szóbeli kiegészítése*
Kérdések, vélemények, reagálások*
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Bőhm András (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Czinege Imre (MSZP) dr. Tittmann Jánosnak (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP) megérkezéséig dr. Perjési Klárának (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) Gyula Ferencnének (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) megérkezéséig dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz) dr. Spiák Ibolyának (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Molnár Ágnesnek (Fidesz)
Dr. Bőhm András (SZDSZ) távozása után dr. Perjési Klárának (MSZP)
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 05 perc. )
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó reggelt kívánok! Köszöntöm az Egészségügyi bizottság tagjait, a meghívott vendégeket. Megállapítom, hogy a bizottság ülése határozatképes a helyettesítésekkel. Köszöntöm miniszter urat és munkatársait.
Napirend előtt meg is kérem mindjárt miniszter urat, hogy a minisztérium vezetői csapatát mutassa be a bizottság tagjai számára. A múltkori ülésen a bizottság már megismerte Medgyasszay Melinda egészségpolitikai szakállamtitkár asszonyt, és a vezetők többi részének a bemutatására kerülne most sor. Megadom a szót miniszter úrnak erre.
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Úr! Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Tekintettel arra, hogy munkánkat közösen végezzük, ezért fontosnak tartottuk elnök úrral, hogy a közvetlen munkatársaimat be tudjam mutatni önöknek. Jobbomon Horváth Zoltán úr, a gazdaságpolitikai szakállamtitkár. Horváth úr korábban a Baranya megyei kórháznak volt gazdasági igazgatója, majd főigazgatója. Bíró Boldizsár úr a kabinetfőnököm, azt hiszem, őt mindenki ismeri a bizottságban. Pordán államtitkár úr a jogi és koordinációs területet fogja vinni. Pordán úr korábban is dolgozott hasonló beosztásban, illetve közigazgatási államtitkárként az Egészségügyi Minisztériumban. Az OEP megbízott főigazgatója pedig Rendek Vilma asszony, aki a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnak volt az igazgatója korábban, a megbízása előtt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy kívánnak-e valakinek kérdést feltenni. (Nincs jelzés.) Ha nincs ilyen igény, akkor a csapatnak jó munkát kívánok, és köszönöm szépen, hogy e célból eljöttek, de természetesen a bizottsági ülés további részében is szívesen látjuk őket.
Napirend előtt felhívom a figyelmet arra, hogy a fogyasztóvédelmi eseti bizottság tájékoztatója az étrend-kiegészítők fogyasztóvédelmi kérdéseivel kapcsolatban mindenki rendelkezésére áll, tehát ezt a tájékoztatót kiosztattam.
Ugyancsak felhívom a bizottság figyelmét arra, hogy holnap az Aesculap Akadémián, amely a Szent Imre Kórház területén található, 9 órai kezdettel egy betegbiztonsági konferencia megrendezésére kerül sor. Elektronikus úton is felhívtuk erre a képviselők figyelmét. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy aki jelentkezni kíván, akkor még a mai napon ezt tegye meg, bár a határidő tegnap volt.
Napirend előtt tájékoztatom a bizottságot arról, hogy úgy, ahogy erről a legutóbbi ülésen szó esett, és el is vállaltam, tájékozódtam a második szakvizsga-térítéssel kapcsolatos kérdésekről, és az derült ki, hogy a 66/1999-es egészségügyi miniszteri rendelet 2003 augusztusától hatályos módosítása szerint, ha valaki újabb, elsőként megszerezhető szakképzésre jelentkezik, az egyetem csak akkor fogadhatja el a jelentkezését, ha a szakmában az első szakirányú szakképzésre jelentkezők elfogadása után betöltetlen képzési kapacitással rendelkezik. Az újabb elsőként megszerezhető szakképzés és a ráépített szakképzés költségeit az egyetem állapítja meg, tehát egyetemi hatáskörbe került ez a kérdés.
A jelenlegi helyzetben a pécsi és a szegedi egyetemen nincs költsége a képzésnek, a debreceni egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában vannak költségek, illetőleg a Semmelweis Egyetemen szabtak meg térítési díjakat. Azonban arra hívom fel a figyelmet, hogy az Egészségügyi Minisztérium vezetése a nyár folyamán a szakképzés egészének áttekintése kapcsán átvizsgálja ezt is, és az egyetemekkel tárgyalni fognak, hogy megfelelő és méltányos megoldás szülessen. Tehát ez a pillanatnyi helyzet.
Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Ez a pillanatnyi helyzet elfogadhatatlan, és a leghatározottabban tiltakozom ellene, és minden fórumon mindent meg fogok tenni, hogy ne realizálódjon. Gyakorlatilag a második szakvizsga lehetetlenné vált, és igazságtalan is, ugyanis az egyetemek a szakképzésnek csak egy bizonyos részét nyújtják. A többségükben a szakképzés időszakát más intézményekben töltik a szakképzendők. Nemcsak a gyerekgyógyászatban, csak most azt fogom felhozni példának, 80 ezer forintot kell fizetni 130 ezer forintos fizetésből, és utána kell két évig, az összesen 960 ezer forint. Nem lesz haematológus, kardiológus, nefrológus, egy csomó olyan gyerekgyógyászati ráépített szakma meg fog szűnni, mert nem fognak jelentkezni a hallgatók, a kórházak pedig a képzési díjat nem fogják kifizetni. Ez botrányos és elfogadhatatlan! De ugyanez van más alap-szakvizsgáknál, ahol ráépített szakvizsga van. Hangsúlyozom: 130 ezer forintos fizetésekből akarnak az egyetemek havonta 80 ezer forint képzési díjat kifizettetni úgy, hogy a gyakorlati idő jelentős részét nem is ott töltik. Én ezt elfogadhatatlannak tartom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt tudom mondani, hogy jelenleg ez az egyetemi autonómia hatáskörébe tartozik. Öt éve ez a hatályos szabályozás, de a minisztérium ezt át fogja tekinteni, felülvizsgálja és a bizottságot tájékoztatja.
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy más napirend előtti bejelentenivaló vagy vélemény van-e. (Nincs jelzés.) Nincs.
A napirendre az írásban kiküldött meghívó szerint tennék javaslatot, mégpedig úgy, hogy az 1-es és a 2-es napirendi pontot cseréljük fel, és a 2-es napirendi pont kapcsán pedig ügyrendi javaslatot szeretnék majd tenni. De most csak a napirendről szavaznánk, hogy először a 2-es, azután az 1-es. Ki támogatja eszerint a napirendi ajánlás elfogadását? (Szavazás.) Köszönöm szépen.
A bizottság többsége ezt elfogadta.
A 2-es napirendi pont kapcsán, ami egy jelentés az egészségügyi alapellátás és járóbeteg-szakellátás új finanszírozási rendszerének kialakításáról, az előterjesztővel egyeztetve a következő ügyrendi javaslatot szeretném tenni. Ez a jelentés lényegében megegyezik azzal az elképzelési rendszerrel, amelyről a bizottság részletesen is tárgyalt egy hónappal ezelőtt. Az intézkedések egy részét a kormány megtette, a másik részét tervezi megtenni, illetőleg az első napirendi pont kapcsán a tájékoztatóban erről szó lesz.
Miután ez egy jelentés, amelynek a megtárgyalására, illetve az általános vitára való alkalmasságra a Házszabály szerint a házelnök asszony kijelölte a bizottságot, az az ügyrendi javaslatom van, hogy a bizottság most erről a jelentésről, lévén, hogy már tárgyaltunk, vita nélkül határozzon. Tehát csak azt állapítsuk meg, hogy általános vitára alkalmas, és egyébként pedig, ha majd a Ház elé kerül ősszel, akkor nyilván érdemi vitát lehet erről folytatni, a bizottság pedig érdemben koncentráljon a másik, tehát a napirendi javaslatban elsőként szereplő tájékoztató érdemi megvitatására.
Ez az ügyrendi javaslatom. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Érdekes, gondolkodtam, hogy mi van emögött a nagyon okos vagy okosnak tűnő ügyrendi javaslat mögött. Először is nem tárgyaltuk meg részleteiben ezt az anyagot. Ha jól emlékszem, akkor egykörös megbeszélést folytattunk a múltkor egy kicsit ötletbörzének kinéző anyag felett. De véleményem szerint ebben olyan horderejű kérdések szerepelnek, amelyek nem teszik lehetővé azt, hogy mi itt, a bizottságban egy részletes, időt is ráfordító vitát megspóroljunk. Tehát kérem elnök urat, hogy új javaslattal álljon elő, vagy elnapoljuk ennek a vitáját, de megtartjuk, de az semmiképpen nem lehetséges, hogy a parlament előtt szembesüljünk ezzel az anyaggal, mert érdemi megjegyzéseink lennének ehhez. Mi áttanulmányoztuk, most fejeztük be ennek az anyagnak az áttanulmányozását, és azt gondolom, hogy a tárca számára is fontos megjegyzéseket és kérdéseket is tudnánk feltenni ezzel kapcsolatban.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e ehhez valaki hozzászólni? (Nincs jelzés.) Akkor megkérdezem a bizottságot egyébiránt lesz mód és lehetőség érdemben a járóbeteg-szakellátás új finanszírozási rendszerére, az alapellátás ügyeire is visszatérni, és ennek a tárgyalására is visszatérni, itt azonban van egy jelentés, amely egy jelentés, tehát ebből nem következik semmi más. A jelentés műfajban a plenáris ülés gyakorlatilag csak a jelentés elfogadásáról vagy elvetéséről hoz határozatot, ha és amennyiben egyáltalán kitűzik tárgyalásra, ezt nem tudom, nem a mi hatáskörünk, állást foglalni azonban kell. Ezért megismétlem ezt a javaslatot... (Dr. Csáky András jelentkezik.)... igen, Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnézést, elnök úr, de azért legalább a törvényeket tartsuk be. Valóban a miniszterjelölt korában vagy a közvetlen kinevezését követően miniszter úr tájékoztatott az elképzeléseiről, majd azzal zárta a tájékoztatást, hogy erről készül egy anyag, amit be fognak nyújtani a parlament elé. Ergo: a parlament elé benyújtott anyagról nem tárgyalt a bizottság. Elképzelésekről tárgyalt, tehát ebből következően az, hogy itt vita nélkül, tárgyalás nélkül döntsünk az általános vitára alkalmasságról vagy sem, ez szerintem a Házszabály súlyos megsértése. Óvnám magunkat attól, hogy egy ilyen dologba fussunk bele, miután úgyis szeptemberben kerül ez csak a parlament elé, ha egyáltalán tárgyalja, nem értem, hogy miért szükséges ezt ilyen módon elintézni, miért nem hagyunk rá időt? Gondolom, miniszter úr sem zárkózik el az elől, hogy tárgyaljunk erről az anyagról, és a kérdéseinket feltegyük.
Tehát semmi nem indokolja ezt a metódust.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor azt a javaslatot teszem, ha a bizottság ezt így látja, hogy a 2-es napirendet, amit most tulajdonképpen egyelőre ügyrendi formában elkezdtünk tárgyalni, a bizottság napolja el. Bár kétségtelen, hogy ez lehetőséget ad az előterjesztőnek, hogy közben ugyan intézkedések lesznek, hogy esetleg a jelentést új változatban vagy kiegészítéssel nyújtsa majd be, és akkor a tárgyalást az Egészségügyi Minisztérium előterjesztésében az őszi ülésszak kezdetén tegyük meg, nyilván az akkori helyzetnek megfelelően.
Határozathozatal a tárgyalás elnapolásáról
Tehát a javaslatom az, ha a bizottság úgy látja, hogy érdemben kíván erről tárgyalni, hogy ezt a napirendi pontot, tehát az 5885. számú jelentést a bizottság most ne tárgyalja, napolja el. Ki támogatja ezt a javaslatot, az elnapolást? (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság többsége ezt elfogadta.
Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Azért szeretném megjegyezni, hogy továbbra sem értjük, hogy miért kell ezt elnapolni? Ki fél itt? Mitől fél? Hogy belekezdünk legalább ebbe a vitába? Nem értem. Vagy az idő szorít bennünket? Azért legalább valami magyarázatot kérnénk erre. Miért kell elnapolni ezt a témát? Hiszen aktuális kérdésekről van szó egytől egyig. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Alelnök Úr! Ahogy elmondtam a bevezetőben, a jelentés első része a megtett intézkedésekről számol be, ezek az intézkedések egyébként megegyeznek azzal az intézkedési csomaggal, amelyre az április végi, egyébként nem felületes, hanem szerintem elég kimerítő tárgyaláson akkor miniszterjelölt úr, mint az OEP főigazgatója javaslatot tett. Hozzáteszem, hogy a bizottság nagy többsége ezt szimpátiával kísérte. A másik része még tervezett intézkedés, de erről is érdemben tárgyaltunk. Aki a két jelentést összeveti, sok különbséget ebben nem lát, ezért merült fel az, hogy lévén egy jelentésről van szó, és különböző részekben, törvényalkotási kérdéseket illetően is és a járóbeteg-szakellátás területén is különböző javaslatok ide, a bizottságra visszajönnek, most ebben a formában nem biztos, hogy külön kell újratárgyalni egy hónap múltán erről a jelentésről. Ezért merült fel... (Dr. Mikola István: Kitűztétek!) Ha benne van a házbizottsági kijelölésben, akkor én általában ezt ki szoktam tűzni, mint a bizottság elnöke megfelelő határidőn belül, de az előbb úgy döntöttünk, hogy elnapoljuk őszre ezt a tárgyalást.
Soron következik az egészségügyi ellátórendszer működéséről a 2006. évi CXXXII. törvény 16. § (5) bekezdése alapján készített tájékoztató. Emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy ebben a törvényben az Országgyűlés úgy rendelkezett, hogy az egészségügyért felelős miniszter évente megvizsgálja az ellátórendszer működését, és ennek eredményéről beszámolóban tájékoztatja az Egészségügyi bizottságot, azzal, hogy ezen kötelezettségének a miniszter először 2008. május 31-éig kell hogy eleget tegyen.
A miniszter úr ennek a kötelezettségének eleget tett, a mai napirendi pont előadójaként személyesen is vállalta, hogy a bizottság előtt megjelenik, munkatársaival együtt. Megadom a szót miniszter úrnak, hogy a jelentés szóbeli kiegészítésére kerítsen sort.
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter szóbeli kiegészítése
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az anyaghoz nem is annyira kiegészítést fűznék, hanem néhány, úgy vélem, lényegi kérdésre szeretném fókuszálni a figyelmet.
Tehát a törvény végrehajtása befejeződött. Ezt követően a szolgáltatók 51 esetben fordultak bírósághoz. A bíróság 44 esetben a keresetet elutasító, jogerős határozatot hozott, 4 esetben a felperesek a keresettől elálltak, 2 esetben a per folyamatban van, és 1 esetben a perbeli jogképesség hiánya miatt a keresetet a bíróság elutasította.
Az Eftv.-ben létezik egy jogszabályhely, melynek értelmében a súlyponti kórházak a kapacitásuk maximum 10 százalékáig átcsoportosítást kezdeményezhetnek. 18 ilyen kérelem érkezett a minisztériumhoz, 16 elbírálásra került, egy van elbírálás alatt, egyet hiánypótlásra küldtünk vissza, ez május 21-ei állapot szerint van. Kiemelném, hogy csecsemő- és gyermekgyógyászat, PIC, krónikus ellátás és traumatológiai ellátás tekintetében a kérelmek a kapacitások csökkentésére irányultak elsősorban.
Voltak olyan intézeteink, országos intézetek, melyeknek a közfinanszírozása megszűnt. Ide tartozik az OPNI is. Az OPNI-val kapcsolatban számos kérdés érkezett részben a bizottság tagjai, részben egyéb országgyűlési képviselőktől. Szeretném elmondani, hogy az OPNI megszűnésével a pszichiátriai aktív kapacitások nem csökkentek, és az OPNI aktív pszichiátriai feladatait - hogy úgy mondjam - tömbszerűen, tehát lehetőség szerint egyes osztályokat helyeztünk át, így 40 ágyat a Nyírő Gyula Kórházba, a Szent János Kórházba 26 ágyat, a Flór Ferenc Kórházba 20 ágyat, és a Semmelweis Egyetemre 95 ágyat.
A területi ellátási kötelezettség módosítására szintén lehetőséget ad az Eftv. Összesen 165 esetben került a minisztérium hatáskörébe területi ellátási kötelezettség módosítása. Ebből a nagyobbik részt települési önkormányzat kezdeményezte, illetve régión belül 51, régión kívül 26 kezdeményezés irányult. Ebből 62 elbírálásra került. Ezeket a területi ellátási kötelezettségeket átvezette az Egészségbiztosítási Pénztár, ennek kapcsán körülbelül 3 ezer súlyszámnyi teljesítmény-volumenkorlát került át egyes intézményektől más intézményekbe.
Két pályázati kiírás történt, 6,5 illetve 7,5 milliárd forint értékben a struktúramódosítási pályázatok elbírálására. Ezeket a pénzeket kifizettük az érintett intézményeknek. Az intézmények elszámolása a 6,5 milliárdos pályázat vonatkozásában már megtörtént, illetve folyamatban van a másik pályázat vonatkozásában.
A struktúramódosítással kapcsolatban az egynapos sebészeti ellátások körének bővítésére pályázatot írt ki az Egészségbiztosítási Pénztár. A pályázat eredményeképpen az egynapos ellátásban ellátott esetek száma durván 17 százalékkal emelkedett.
Az anyagban megpróbáltuk indikátorok alapján elemezni a struktúraváltás hatását. Néhány indikátorra próbálnék ráfókuszálni. Az ágykihasználtság az onkológia vonatkozásában a hét régióból öt régióban emelkedett. Ha megnézzük az átlagos ápolási időt, mint indikátort, ez mindegyik régióban csökkent. Az ellátott biztosítottak arányának szintén a csökkenését figyelhetjük meg, érdekes viszont, hogy az egy betegre, tehát egy taj-számra jutó kórházi ellátások száma viszont minimálisan növekedett.
Ha megnézzük, akkor a területen kívüli esetszámok a közép-magyarországi régióban a legnagyobb arányban fordulnak elő, ez egyébként körülbelül 55 százalék, a többi régióban 22-48 százalék között szór. Nyilvánvalóan ez a magas szám a közép-magyarországi régióban részben az egyetem, részben az országos intézetek jelenlétével magyarázható.
Ha megvizsgáljuk a súlyponti kórházakat, egyértelműen látszik, hogy a súlyponti kórházakban az ellátott esetek súlyosabbak voltak, mint a területi kórházakban. Történt egy összehasonlítás 2007 első féléve vonatkozásában, amikor még nem súlyponti kórházak voltak, de ugyanabban az intézményi körben. Ehhez az időszakhoz képest is emelkedett az esetösszetételi index, és látszik, hogy a súlyponti kórházak a kapacitásuknál nagyobb arányban vesznek részt a betegellátásban, mint a területi kórházak.
A törvény végrehajtása kapcsán felmerült néhány probléma, és ezzel kapcsolatban javaslatokkal is szeretnék élni. A leglényegesebb problémának a befogadási szabályok hiányát vélelmezzük, ami két területen is lényeges. Az egyik: az Új Magyarország Fejlesztési Terv kapcsán a pályázatok az esetek egy részében kapacitásnövelésről szólnak. Erre jelen pillanatban nincs pontos jogi lehetőség, a sürgősségi betegellátás pályázatainak befogadására szintén nincsen.
Amit mindenképpen javasolnánk a szabályozás változtatásának irányában: a fekvőbeteg-szakellátásban a kapacitás-átcsoportosítási és átkonvertálási szabályokat szükséges módosítani, a járóbeteg-szakellátás vonatkozásában annak a merev szabályozásnak, hogy a 2006. december 31-én finanszírozott kapacitásokat kell a fenntartónak fenntartani, illetve a pénztárnak finanszírozni, ezt mindenképpen oldani kell, hiszen a struktúraváltást követően a járóbeteg-szakellátást hozzá kellene igazítani a megváltozott fekvőbeteg-ellátáshoz.
Ennek megfelelően szükségessé válik részben az Eftv. vonatkozó szakaszainak módosítása, a végrehajtásáról rendelkező 361/2006-os kormányrendelet módosítása, illetve az egészségügyi szakellátási kötelezettségről szóló, illetve egyes egészségügyi törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXIV. törvény egyes rendelkezéseinek a módosítása.
Körülbelül ennyit szerettem volna kiegészítésképpen elmondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Akkor képviselőtársaimé a szó. Kérdések, vélemények? Kérdezem, ki kíván szólni. Pesti Imre képviselő úr!
Kérdések, vélemények, reagálások
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A kezemben tartom ezt a jelentést, végigolvasva vagy egy részét átnézve, kérdés számomra, hogy ez jelentéstervezet vagy elvárás? Azért nagyon sok olyan dolog fogalmazódik meg benne a jelentés címszó alatt, amely valójában meg sem valósult, tehát tervezet.
Másodsorban pedig a jelentésből hiányolom, hogy egy kerek egész értékelés is megfogalmazódjon. A kétlépcsős ágyszámcsökkentés első lépcsőjében 5 ezer ágyat, majd később 25,4 százalékban csökkentettek aktív ágyakat. Nem került kellőképpen megvilágításra, hogy mi is lett ennek az eredménye. Valóban mit hozott ez a magyar egészségügynek? Jó irányba haladtunk-e? Például hogy csak a járóbeteg-szakellátásban a várólista 60 nap, ez azért korábban nem volt itt tapasztalható. Vagy a fekvőbeteg-ellátásban az átlagos várakozási idő eléri az egy évet. Mit jelentett ez a betegellátás szakmai színvonalában? Akkor, amikor az ágyszámleépítés következtében szakmai kollégiumok nyilatkoznak és közlik, hogy a szülészet-nőgyógyászat, a pszichiátria és a gyermekgyógyászat területén olyan kapacitáscsökkentés történt, ami a szakmai ellátás színvonalát rontotta, sőt ennek fenntartása tovább fogja rontani, tovább veszélyezteti a megfelelő szintű orvosi ellátást.
Keveset hallunk a kórházak adósságállományának alakulásáról. Ennek a rendelkezésnek az eredményeként egyetlenegy év alatt megduplázódott a kórházak adósságállománya. Nem látom, hogy majd ennek a kezelése hogyan fog történni.
Fontos szakmai mutató egyébként, hogy az orvostársadalom a változások után hogyan érzi magát ebben a rendszerben, és azt látjuk, hogy az orvostársadalom migrációja felgyorsult, elmennek az országból. Szomorú adat számomra egy kutatóintézet állításai szerint, hogy a szakvizsgára váró rezidensek 60 százaléka nem óhajt Magyarországon dolgozni, távozni szeretne. Az elkövetkezendő években, akár a következő évtizedben már olyan súlyos orvoshiányt fog Magyarországon okozni, amelynek szerintem a kezelését most kellene elkezdeni.
Fontos, hogy ez a törvény egy olyan közeget vagy egy olyan környezetet teremtett, amelyben elindultak vagy felgyorsultak igen botrányos kórházprivatizációk. Ön is jól tudja, tudom, hogy nem a minisztérium hatásköre, de nem mehet el a minisztérium szó nélkül amellett, ami jelenleg zajlik Heves megyében. Azok a kórházprivatizációk nem a politika álláspontja szerint, hanem a közbeszerzési döntőbizottság szerint is folyamatosan vagy rendszeresen kívánnivalót hagynak maguk után.
Nagyon fontos látni azt is, hogy az európai egészségügyi fogyasztói indexben Magyarország egyetlenegy év alatt tíz helyet csúszott vissza. Mindez azt jelzi, hogy ez a jelentés, ami előttünk van, ez egyrészt valamilyen helyzetfelmérés, de még egyszer mondom: egyfajta tervezet is, hiszen itt szerepel, hogy a járóbeteg-szakellátásban a kapacitások 40 százalékát el kell osztani, ami 2007 januárja és áprilisa között volt, annak 40 százalékát a járóbeteg-szakellátásban kell felosztani. Ez nem történt meg, tehát ez gyakorlatilag elvárás vagy ábránd vagy álom számunkra, örülök, ha ez egyszer valamikor megvalósul. Egyébként a legnagyobb hibája és ott okozott káoszt ez a rendszer, hogy miközben a betegek 41,5 százalékát igyekezett a kormányzat kiszorítani a kórházi ellátásból, a járóbeteg-ellátásban nem teremtette meg a feltételét annak, hogy ezeket a betegeket ott ellássák. Nem történt fejlesztés a járóbeteg-szakellátásban. Ennek a legszebb példája a főváros, amely a legnagyobb kórházüzemeltető az országban, a legnagyobb tulajdonos az országban, azokat a forrásokat, amelyeket arra tett félre, ha majd fejlesztés lesz a járóbeteg-szakellátásban, azt a közgyűlésén visszaadta, mert sehol nem kellett önrész, merthogy nem történt fejlesztés. Ez egy komoly hiányosság.
Mindezek alapján köszönöm ezt a jelentést, de tudomásul kell venni, hogy ez egy tervezet, egyfajta elvárások gyűjteménye, és fontosnak tartanám, hogy megfogalmazódjon benne, hogy mit kell tenni annak a káosznak a felszámolására, azoknak az anomáliáknak a felszámolására, amelyeket az elmúlt két év okozott. A legfontosabb teendő az egészségügyben a béke megteremtése érdekében, hogy a reformok eredményeként létrejött anomáliák felszámolásra kerüljenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr4
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Ez az összeállítás szomorúsággal tölt el. Elsősorban azért, bár alapos, de arról igyekszik szellemiségében meggyőzni bennünket, hogy ami az elmúlt két évben történt, az alapjában véve helyénvaló, azon kellene egyet-kettőt változtatni, és akkor mehetnénk tovább. Úgy gondolom, hogy ez nem így van.
Az összeállítás egyébként részdolgokkal foglalkozik, illetve egy részével foglalkozik az egészségügynek, az egészségügyi ellátórendszernek, számos dolog kimaradt, nincs szó a mentésről, a mentés-betegszállításról, nincs szó benne az alapellátásról. Tehát egy egészségügyi rendszer két nagyon lényeges része, az alapellátás az egyik legnagyobb része, említés szintjén sem szerepel. Ha részletenként vesszük, akkor formai megjegyzés ugyan, de a táblázatoknak nincs se címük, se számuk, se semmi. Természetesen, ha az ember figyelmesen olvasta, akkor azért megtalálta a helyeket.
Nézzük a 8. oldalon lévő táblázatot, és az ott lévő kérdéseket. Azt szeretném kérdezni, tisztelt miniszter úr, hogy az aktív ágyakat érintő kapacitás-redukciókat megtárgyalták-e az érintettekkel? Tehát volt-e ilyen tárgyalás, egyeztetés, vagy pedig csak megtörtént?
Hogy rátérjek a táblázatra, nem értettem, hogy a dentoalveoláris sebészetnél a 16 ágy, ami eltűnt, az mit jelent. Lehet, hogy csak a tájékozatlanságom, sőt biztos, hogy a tájékozatlanságom eredménye, de erre szeretnék választ kapni.
A következő nagy csoport, amivel foglalkoznék, az OPNI megszüntetésével kialakult helyzet. Arról van szó, hogy a krónikus ágyak megszüntetésénél, a krónikus ágyak csökkentésénél azt említik érvként, hogy számos szociális indikációjú ágy szerepelt a finanszírozott krónikus ágyak között. Kérdezem én, hogy ezt a vizsgálatot kiterjesztik-e az ország egészére? Ezek szerint akkor ugyanis mindenhol van.
Említette miniszter úr, hogy a funkciót felosztották különböző intézmények között. Igen, az ágyszámok némileg csökkentek. Tudom, hogy nem nagyon jelentős, de mondjuk az intenzív betegellátás ágyszáma 8-ról 4-re csökkent, az nekem jelentős mértékű csökkentést jelent.
A következőkben: a területi ellátási kötelezettség. Azon kívül, hogy az ellátási kötelezettség, a beutalási rend számos esetben - hogy úgy mondjam - a térkép figyelembevétele nélkül történt, néhány település kimaradt ebből, ezt jeleztük, van egy-két ilyen Vas megyei település is. Nem nagyon történt semmi, Zsédenyről van szó egyébként, ha konkrétumot akarok mondani.
A következő nagy csokor az lenne, hogy azoknál az intézményeknél, ahol megszűnt az aktív ellátás és krónikus ellátásúvá váltak, az elején, az első hónapban külön finanszírozás alapján az aktív ellátást finanszírozták. Ez a későbbiekben nem történt meg, illetve ilyen lehetőség nincs. Az intézmény ott van, alapjában véve ügyelet is van, nagy általánosságban előfordulnak dolgok, és időnként az intézménybe betévednek emberek, akik aktív ellátása szükségeltetik.
Teljesítmény-volumenkorlát. Kérdezem, hogy tervezik-e a teljesítmény-volumenkorlát fölötti ellátások valamiféle finanszírozását. Úgy emlékszem, hogy miniszter úr a tegnapi nyilatkozatában tett erre valamiféle említést. Jól emlékszem-e, kérdezem.
A következő: arról volt szó, hogy az egynapos sebészetre, majd a struktúra-átalakításra pályázatokat írtak ki, az összeg is szerepelt. Igen, csak az a baj, hogy kénytelenek voltak ezek az intézetek az orvosaikat elküldeni vagy elküldték. Úgyhogy a pályázat kiírása egy kicsit így későn történt meg.
A következő nagy csokor hadd szóljon a várólistákról. Elnézést kérek, elkéstem, kaptam egy táblázatot, ez lett volna az egyik kérdésem, hogy honnan lehet megtudni, hogy most hol, merre, mekkora a várólista, de akkor ez nyilvánvalóan itt van.
Ez akkor a következő kérdésemet is biztosan megfejti, hogy van-e az országban olyan hely, ahol most elmehetek a csípőmet megoperáltatni? A másik kérdésem persze: miért a betegnek kell elmenni iksz messzeségbe, miért nem lehet a teljesítményt odaküldeni, illetve ott finanszírozni?
Van egy rettenetesen nagy baj, és talán ez a legnagyobb baja a magyar egészségügynek és ennek az összeállításnak. Nem foglalkozik az összeállítás a személyi ellátottsággal, a humán erőforrás kérdésével. Mind ápolói szinten, mind orvosi szinten a képzéssel és a foglalkoztatással rettentő nagy baj van. (Általános zaj.) A kérdéseim sorát most már azzal az egy kérdéssel fejezem be, mert látom, hogy a türelem fogyóban van, hogy 8-10 év múlva ki fog ellátni bennünket? A képzésben nagyon nagy hiátusok vannak. Ezzel kellene foglalkozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyáltalán nem voltunk türelmetlenek, nagy figyelemmel követtük képviselő úr mondandóját. (Dr. Puskás Tivadar: Köszönöm, elnök úr!) Ki kíván szólni? Perjési képviselő asszony!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Kedves Jelenlévők! A kérdésem előtt talán egy megjegyzés. Az egészségügyet valamikor félkatonai szervezetként tartották nyilván és kezelték, pontosan amiatt, hogy élet-halál kérdéséről van szó adott esetben, tehát sokkal erősebbek voltak a függelmi viszonyok, és ennek megfelelően az ellenőrzési viszonyok is. A rendszerváltozás után ebből az élet-halál kérdésből csak az orvosi, a humánoldala maradt meg, és a szemem láttára - lehet, hogy nem mindenkinek ugyanez a véleménye - az egészségügy ellenőrző rendszere gyakorlatilag adminisztratív eszközökkel nagyon kevéssé érvényesült.
A kérdésem arra irányul itt a beszámoló kapcsán, hogy itt látunk számokat, fontos számok, fontos mutatók, de azt, hogy valaki vizsgálta-e vagy tervezi-e a minisztérium a jövőben, mert azt nagyon jól tudjuk, hogy itt egy olyan komoly logisztikai munkát kell egy menedzsmentnek egy kórház esetében, vagy akár az egész egészségügyi ellátórendszer tekintetében elvégezni, amely nem mindennapi kvalitásokat, ismereteket követel. Tehát vizsgálta-e valaki és fogja-e, hogy hogyan történi, főleg a súlyponti kórházakban a szervezési része? Tehát egy dolog, hogy van egy jogszabály, van egy törvény, egy másik dolog, hogy azt hogyan hajtják végre, hogyan történik a végrehajtás ellenőrzése.
A másik: itt valóban a személyek alkalmassága, és itt utalnék Puskás képviselőtársam hozzászólására, mert a mennyiség is igaz. De hogy alkalmas személyek, tehát ahol olyan nagyok a várakozási listák akkor konkrétan, ott most milyen a szervezettség, megtett-e mindent a menedzsment, hogy ezt kiküszöbölje, azok, akiken múlnak ezek a bizonyos műtétek, ott alkalmasak-e azok a kollégáink arra, olyan mennyiségben és minőségben, ami elvárható tőlük?
A harmadik kérdésem az adóssággal kapcsolatos. Tényleg folyamatosan halljuk, hogy így el vannak adósodva, úgy el vannak adósodva a kórházak. Van-e olyan statisztika, hogy a 167 engedélyezett kórházból mégis hány az eladósodott, és külön a kiemelt kórházaknál ez mit jelent, hány százalékuknál van ez, vagy pedig ez egy generális, általános dolog, és ez az össz-eladósodás milyen jellegű?
Csak egy megjegyzés: itt megint elhangzott a magántőke és a privatizáció az egészségügyben. Jól emlékszem, amikor az iskolák privatizációja ellen senki fel nem lépett. Csak gondolja végig mindenki, hogy hány nem önkormányzati iskola van, és hányféle magániskola. Jó, nem annyira fajsúlyos a piac szempontjából az iskola, ettől függetlenül ugyanúgy humándolgokról van szó, mint az egészségügynél. Miért isten ellen való vétek az egyiknél, hogy igenis, engedjük be, mivel rászakadt Magyarországra a piac a piacgazdasággal, a másiknál pedig egyáltalán nem akarunk semmilyen szinten, holott a költségek zömét éppen a piaci verseny adja. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon részletes és eléggé nehezen emészthető anyag, de korrektnek nevezhető. Miniszter úr egy csomó indikátort próbált idézni az anyagból, hogy milyen összehasonlítások alapján próbálják az átalakítás hatásait mérni. Egy dolog hiányzik az egészből: a beteg. Azt tudjuk, hogy az egyes intézmények... (Dr. Mikola István: Kérlek, hogy egy kicsit vedd már közelebb a mikrofont! Csendesen beszélsz!)
ELNÖK: Igen, és azt is kérem, hogy azért, hogy a képviselő urat tudjuk figyelni, az egymás közötti beszélgetést egy kicsit mérsékeljük.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm. Tehát az egyes intézmények nyilvánvalóan saját jól felfogott érdekükből is betegelégedettségi vizsgálatokat végeznek, de ez nem mellőzheti egy központi felmérés igényét, hogy az egész átalakítással kapcsolatban, akiért történik elméletileg az átalakítás, annak mi a véleménye róla, milyen hibákat észlel, habár egy nagyon kiszolgáltatott helyzetben lévő partnerről van szó, de ezt nagyon hiányolom ebből az anyagból, hogy megemlítésre sem kerül, hogy vannak ilyen törekvések. Csak magánvéleménye szerint miniszter úr, bár ebben a pozícióban nem lehet magánvéleménye, milyennek minősíti a mai magyar egészségügyi ellátást?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tukacs képviselő úr!
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Ez egy jó kérdés volt. Még mindig ezen mosolygok, Csáky képviselő úr kérdésén.
Tisztelt Bizottság! A terjedelmes és természetesen szakmai és politikai vitát kiváltó jelentés tartalmaz néhány javasolt irányt a változásokra. Úgy érzem, hogy muszáj lenne szólnunk erről is néhány szót. Abszolút természetesnek gondolom azt, hogy a helyzeten, a helyzet megítélésén és a jelentésben foglaltak megítélésén folyik a legtöbbet a vita, mégis a két javasolt irány: részben a befogadási szabályok változtatására tett javaslatok, részben pedig azok a szabályozási változtatási javaslatok, amelyeket a jelentés a végén megfogalmaz, lényegesek. Nemcsak abból a szempontból, hogy tartalmaznak néhány olyan megállapítást, különösen a szabályozás változtatására vonatkozóan, amelyek érdemi és lényegi vitákat kell hogy felvessenek, és ezzel érdemes egy kicsit foglalkozni. Különösen igaz ez a járóbeteg-szakellátásnál, az, hogy országos kapacitásmennyiségre tesz javaslatot a szabályozás-változásban, és keményen érinti az önkormányzatok ellátási kötelezettségének tartalmát. A két megfogalmazott javaslati pont, mely szerint részben definiálni kellene, hogy mi az, ami az önkormányzatok számára kötelezően előírt, és milyen kapacitásokat kell hogy működtessen, ez lényegi pont. Nem tudok eltekinteni attól a szemponttól sem, hogy az önkormányzatok esetében ez együttműködést igényel a parlament pártjai között.
A törvényi változtatás nagy valószínűséggel egy olyan együttműködést kell hogy igényeljen, amely nagy többséggel, adott esetben kétharmaddal is módosít. Ezért tehát azt javaslom, hogy ne hagyjuk szó nélkül ezeket a javasolt tartalmakat, váltsunk róla szót, nézzük meg, hogy ezek a szakmai irányok valóságosan elfogadhatóak-e, alkalmazhatóak-e, és van-e bennünk szándék, hogy ebben változtassunk.
Miniszter úr, a jelentés megállapításaival, tartalmával a magam részéről egyetértek, egy nagyon aprólékos, és egyébként a címre utaló jelentés, mert nem nagyon várhatunk el egy teljes és átfogó jelentést az egészségügy állapotáról. Ez volt a mosolyom oka Csáky képviselő úr esetén is, amikor a cím azonban egészen másra utal, a cím rögzíti ennek a jelentésnek a tartalmát, és ennek a jelentés természetesen megfelel. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor kézbe vettem ezt az anyagot, akkor arra gondoltam, hogy ez a másfél-két éves egészségügyi reformnak mintegy zárójelentéséül fog szolgálni. Jelentésül szolgálhat, de az értékelésnek, ami a jövőre vonatkozóan fontos lenne, nem találjuk benne a nyomát sem.
Szeretném javasolni, mivel az országban sok helyen történnek betegelégedettségi vizsgálatok, össze kellene ezeket gyűjteni. Több nagy szolgáltató intézet hosszú évek óta, kontrolling keretében vagy attól függetlenül foglalkozik betegelégedettségi vizsgálatokkal. Ez egy bonyolult technológiai rendszer, ma már sok helyen a menedzsment részeként ezt nagyon magas szinten űzik, én javaslom a minisztériumnak, hogy gyűjtse össze a szolgáltató intézetektől a betegelégedettségi vizsgálatokat, és ennek alapján is próbálja megítélni az elmúlt két évet. És nem is ez lenne a legfontosabb, hanem az, hogy ebből muníciót lehetne szerezni a következő időszakra vonatkozóan.
Anélkül, hogy az anyag részletes taglalásába belemennék, két dologgal szeretnék csak foglalkozni. Az egyik néhány megjegyzés lenne, a másik pedig egy kérdés.
Mélységesen nem értek egyet a "pszichiátriában minden rendben van" megjegyzésekkel, kapacitások nem szűkültek. Végül is az anyagból az derül ki, hogy az OPNI, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása egy racionális lépés volt. Szeretném emlékeztetni miniszter urat arra, hogy az ombudsman jelentésében fogalmazta meg, hogy komoly emberi jogi aggodalmakat lát az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása kapcsán; Takács Albert úrra gondolok, aki ugyan amikor miniszter lett, elfeledkezett erről a témáról, de együtt ültünk az OPNI-ban egy összevont bizottsági ülésen, ahol kijelentette, hogy komoly emberi jogi sérelmek érték a betegeket, akiket ott látnak el.
Mi a mai napig 12 öngyilkos esetről tudunk, azonnal elbocsátott vagy éppen kirakott, kirúgott betegek oldaláról. Kérem miniszter urat, hogy nézzen ennek utána, szívesen megjelölöm az intézményt is, ahol ezt a dokumentációt megtalálja. Ezek már tragikus fordulatai ennek a struktúra-átalakításnak, amellyel foglalkozni kellene. Nem biztos, hogy csak a minisztériumnak, hanem jogászoknak, emberi jogi kérdésekkel foglalkozó szakembereknek. Ez meg is fog egyébként hamarosan indulni.
A pszichiátriai férőhelyek számáról pedig annyit, hogy elhúzódott ugyan az intézet kiürítése, de mi nyomon követtük - és itt bizottsági szinten is - azt a cirkuszt, ami a betegek elhelyezésével kapcsolatban zajlott, olyan elhelyezéssel kapcsolatban, amely férőhelyeken a magas szintű, minőségi pszichiátriai ellátás minimális feltételeit sem tudták megteremteni, máig nem teremtették meg egyébként.
Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy tessenek odafigyelni most is az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetre, amiben most éppen színházi előadásokat tartanak. Meg kellene nézni, hogy ki engedi be oda azt a bizonyos színtársulatot, amelyik a kápolnában rendezi a rendezvényét, majd végigjárják az egész intézményt, jegyet nem lehet kapni az előadásokra, mert zárt körben történnek. Ki ez a színházi társulat? Hová tartozik, kikhez tartozik, milyen feladatot teljesít ott, és egyáltalán ki engedi be ebbe az intézetbe ezt a társulatot?
Nem tudom, hogy a jelentés mikor zárult le, azt hallottam, hogy pénteken került fel az internetre, én hétfőn kaptam kézbe, de szeretném megkérdezni, hogy a Mátrai Állami Gyógyintézet sorsát illetően mikor, miért, milyen döntés született? A sajtóból hallottuk, olvastuk, érdekes módon az Egészségügyi bizottságban ülünk, állítólag itt törvényhozók, döntéshozók vagyunk, de nem értesültünk arról, hogy hosszú idő óta tervezik a Mátrai Állami Gyógyintézet, az országos intézet átadását, a cirkuszt ugyan sejtettük mögötte, hiszen Gyöngyös pályázott rá, tőkés befektető körök pályáztak rá, a Hosp-Invest pályázott rá, és egyszer csak egy varázsmozdulattal átkerült az intézmény a Debreceni Egyetemhez. Szeretnénk ennek a részleteit tudni, milyen jogi megfontolásból, milyen szakmai megfontolásból, követi-e ezt a lépést az intézmény struktúrájának megváltozása, mondjuk az aktív pulmonológiai ellátás megváltozás, és egyáltalán hogyan lehet az, hogy ilyen vonal alatt, minden tájékoztatás nélkül csak a sajtóból értesülve kerül egy ilyen nagyon jelentős lépés elénk. Jelent-e valamit, jelenti-e ez a változás azt, hogy folytatódnak a strukturális átalakítások, csak éppen most már nem politikai vihart keltve, hanem a kulisszák mögötti, általunk ismeretlen, előkészítésében sem látott lépések, döntések kapcsán? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Gyula Ferencné képviselő asszony!
GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Miniszter Úr! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Csáky képviselőtársammal értek egyet, hogy valóban egy nagyon terjedelmes, ugyanakkor korrekt anyagról van szó. Korrekt anyagról, amelynek azt gondolom, hogy szinte minden bekezdéséhez ettől függetlenül lehet kérdést fűzni és véleményt mondani.
Én összesen két kérdést szeretnék miniszter úrnak feltenni. Az egyiket a 20. oldallal kapcsolatban, amely a várólistákról, várakozási időről szól. Azt szeretném megkérdezni, hogy a szükséges informatikai fejlesztések, mármint ahol hiányzik, tudjuk-e ennek valamilyen határidejét, hogy a kórházaknak mikorra kell ezeket elvégezni, hogy a jelentéstétel ne okozzon problémát?
A másik pedig az egynapos sebészeti ellátások kérdéskörével foglalkozik. Azért elgondolkodtató az a két számadat, ami a nyugat-európai százalékot mutatja be, illetve a magyarországi rendkívül alacsony, 2,1 százalék körüli mutatót.
Kérdésem, hogy az itt leírtakon kívül a szakmai szabályok konzervativizmusának feloldására még mit tervez a minisztérium, hiszen ha matematikai feladatot végzek el, akkor azt mondom, hogy 25-szörösére kellene itt emelnünk az egynapos beavatkozások számát ahhoz, hogy a nyugat-európai átlaghoz közelítsünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Az anyagot áttanulmányozva, több olyan jellegű megállapításom van, amelyik elsősorban azokra a tényszerű kérdésekre vonatkozik, amelyikből néhány dolog világosan kiderül, anélkül, hogy ezeknek a tényeknek a kapcsán valamiféle következtetéseket vontak volna le, és értékelték volna ezeket a tényeket.
Az egyik igen fontos tény az, hogy Észak-Magyarországon a legsúlyosabb a helyzet. Olyan súlyos, hogy az egyszerűen elfogadhatatlan! Nincs olyan mutató, amelyben az észak-magyarországi régió ne a legelmaradottabb lenne, akár kapacitás vonatkozásában, akár a krónikusbeteg-ellátás, bármelyik szakma vonatkozásában. Ez a kétéves program 2006-ban egyfajta kiegyenlítődési célt tűzött ki maga elé.
A másik dolog az, amelyik elfogadhatatlan, amely csak érintőlegesen derül ki, hogy az országban e miatt a kialakult kaotikus helyzet miatt egyes intézmények privilegizált szerepkörben, bizonyos nagy intézmények privilegizált szerepkörben tündökölnek, és elsősorban nem a betegellátásra, hanem a pénzszerzésre koncentrálnak, elszívnak ellátási formákat. Ezt minden gond nélkül támogatja a minisztérium, sokszor pályázat nélkül, ugyanakkor azt is hozzáteszem, hogy olyan dolgok fordulnak elő, amelyet itt például soha nem említettünk, azt, hogy ebben az országban - ami szintén elfogadhatatlan - az elmúlt tíz évben négyszer cserélték ki egy csontvelő-transzplantációs osztály helyét. Az utolsó cserére 3 milliárd forintot kaptak. Ilyen gazdag ország, ahol egyik pillanatban lesöpörnek egy transzplantációs osztályt, áttesznek a másik helyre, a földön nincs. Hozzátenném azt, hogy nézzük a csecsemő- és gyermek-egészségügyi ellátást. A legnagyobb ágyveszteséget a csecsemő- és gyermek-egészségügyi ellátás és a PIC szenvedte el az egész országban. Ugyanakkor olyan jellegű tervek vannak, hogy az édesanyák majd menjenek vissza dolgozni, ami persze olcsó munkaerőt jelent, ne legyenek a gyerekükkel, ugyanakkor a megbetegedések száma a bölcsődékben a sokszorosára emelkedik. Vajon, ki fogja egy szűkített ellátás mellett ezt ellátni? Hol van ebben az egészben a koncepció?
Azt nem értem az egész struktúraátalakítással kapcsolatosan, hogy volt-e valamilyen egységes elképzelés mögötte? És miért van az, hogy amíg egy elmaradott, szegény vidéknek a preferenciáját tűzi ki célul egy működés, ennek a végén kiderül, hogy ez legalább vagy még elmaradottabb, mint bármikor volt, és önök eszközöket adnak azoknak az intézményeknek a kezébe, amelyek a képzés révén preferenciát kapnak, hogy ez még elmaradottabb legyen, és úgy gondolják, hogy össze lehet vonni mondjuk a Sátoraljaújhelytől északra lévő ellátást a debreceni klinika ellátásával. A debreceni klinika például pályázott Gyöngyösre, pályázott Egerbe, pályázott Kazincbarcikára, mindenhová pályázott az égadta világon, csak azt nem értem, hogy ezek mögött a pályázatok mögött mi a realitás. Milyen jellegű támogatással kap egy intézmény akkora preferenciát, hogy az összes egyetem közül például ez az egy intézmény, amely kimagaslóan nyereséges és nem veszteséges.
Miniszter úr, nem azért, mert ez az egyetem olyan kiválóan működik, a többi pedig olyan rosszul, hogy a kettő között ilyenfajta differencia legyen.
Megmondom őszintén, például azokat a terveket, amelyeket mi csináltunk, például úgy, hogy a gyermekonkológiai ellátást centralizáltuk, az azért volt, miniszter úr, hogy akkreditáltatni tudjuk. Például a debreceni és a miskolci gyermekonkológiai centrumot azért tettük egy kalapba, hogy megkapjuk hozzá a nemzeti akkreditációt. Miskolcon van a gyermektranszplantáció, és ugyanolyan onko-haematológiai ellátás, mint Debrecenben, de Debrecenben a diagnosztikus háttér jobb. De ez nem azt jelenti, hogy mi egyetlenegy helyet akarunk csinálni, mert akkor a szerencsétlen leukémiásnak fel kell ülnie a vonatra mondjuk a Sátoraljaújhely mögött lévő kis helységből és be kell jönni az ellátásra, nem beszélve arról, hogy ebben a rendszerben, amelyiket én most itt áttekintettem, ma is az derül ki, hogy semmiféle reális, jól átgondolt magatartás nem volt. El kell mondanom miniszter úrnak azt is, hogy olyan jellegű volt a területi felosztás, hogy például Miskolcon a gyermek-egészségügyi központban van négy gyerekneurológus és szakrendelés folyamatosan van. A Miskolctól 7 kilométerre lévő Felsőzsolcán, ahová városi busz jár, ott a betegek a budapesti gyermekneurológiai szakrendeléshez voltak integrálva, a gyermekneurológiai osztályhoz. Kértük az egyetemek vezetőit, hogy ha a 7-es buszra lehet felülni, akkor miért kell felmenni Budapestre egy gyerekneurológiai ellátásra? Azt mondta mind a két klinika igazgatója, hogy ragaszkodik ehhez az ellátási formához.
Mondják meg, hogy mit tettek az országban lévő jelentős különbségek felszámolására? Az a véleményem, hogy az elmúlt két évben semmit, és ez tükrözi, csak a következtetés nincsen levonva belőle. Azzal, hogy ágyakat szüntetünk meg, azzal, hogy ellátási formákat szüntetünk meg, azzal, hogy felszámolunk központokat, nem oldódott meg semmi. Mondanék egy példát. Miniszter úr, Észak-Magyarországon az ideiglenes működési engedélyt kapó osztályok száma több mint 50 százalék az egész országos átlag vonatkozásában, emlékképeim szerint valami 127 osztály kapott ideiglenes működési engedélyt, ebből 67 az észak-magyarországi régióban, mert nincs orvos, és nem is lesz, és ott van a beteg. Tehát teljesen fölösleges egyfajta luxusközpontokat kialakítani, és azokba nyomni és pumpálni a pénzt, miközben másutt pedig súlyos ellátási deficienciák vannak.
Azt gondolom, hogy itt lenne az ideje bizonyos fajta reális szembenézésnek, és én nézegetem ezeket a táblázatokat, de lehet, hogy ezekből nem egyforma következtetést vonunk le, de ezek a táblázatok pontosan ezt a nagyon-nagyon elszomorító tényt tükrözik.
Tehát azt kell mondanom, hogy az elmúlt két évben az egészségügyben nem történt csak baj, szomorúság, ellátatlanság, és azt is el kell mondanom, hogy az utóbbi időben egyébbel nem foglalkozom, ez a telefon folyamatosan csörög, amelyiken azt kérdezik a betegek, hogy hogyan kerülnek és hol ellátásra és hogyan tudunk segíteni. Higgye el, miniszter úr, hogy én tisztességes ember vagyok, és nem fogok a várólistán - nem is tudnék, de nem is akarok - egy nappal sem senkit előresegíteni, márpedig ez folyamatosan csörög emiatt.
Azt gondolom, amikor végiggondoljuk azokat a dolgokat, amelyek körülöttünk történnek - és ez egyértelműen kiderül -, akkor azt kell mondanom, hogy ez az a jelentés, ami tökéletesen azt mutatja, hogy a szakma, a valós értékelés, a realitás, az önmagunkkal való szembenézés és a valamiféle irányba való haladás, ez egyértelműen nem tükröződik ebben a jelentésben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyul képviselő úr.
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Úgy mérem fel, hogy ez a jelentés összességében egy indikátor valójában, és az eddigi történéseknek valamifajta összegzését jelenti, és egyfajta kiindulópont arra vonatkozóan, hogy mik a tennivalók.
A 38. oldalra hívnám fel a figyelmet, amely "Az ágykihasználtság-változás az aktív ellátásban" fejezetet foglalja össze. Itt a hét régiót illetően összmegállapításként hangzik el, hogy itt az onkológiai szakma, ahol az ágykihasználtság jelentősen növekedett, tehát felhívja a figyelmet arra a területre, ahol igen-igen sok tennivalónk van. Több régióban a gyermekellátáshoz kapcsolódó szakmák ágykihasználtsága csökkent a legjelentősebben. Itt többször elhangzott a gyerekgyógyászattal kapcsolatos fekvőbeteg-ellátás hiánya és problémája. Szeretném elmondani azt, hogy ha szétnézünk a világban, azt látjuk, hogy másutt is a fekvőbeteg-ellátó intézetekben a gyermekágyak száma tendenciózusan csökken. Ennek azért oka az is - hál' istennek a másik oldalról -, hogy a gyermekellátás területi ellátása jelentősen jó Magyarországon, remélhetőleg még jobb lesz, arra gondolok, hogy nagyon sok jó védőoltásunk van, a preventív tevékenység nagyon jó, a területen marad a beteg gyermekek jó része, és ténylegesen csak azok kerülnek kórházba, akiknek tényleg kórházi ellátásra van szükségük. Ha abban gondolkodunk, hogy az alapellátást, járóbeteg-szakellátást erősítjük, gondolok itt a gondozóintézetekre, aki régóta csinálja a gyerekgyógyászatot, tudja jól, hogy az allergiás eseteknek egy jó részét már a gondozóintézetek ellátják, nagyon kevés kerül be a fekvőbeteg-ellátásba. Tehát nem volt véletlen az, hogy a fekvőbeteg-ellátásban a gyerekágylétszám csökken, és azt merem mondani, kellő felelősséggel, hogy sajnos, ez a tendencia a jövőben is fokozódni fog.
Az más kérdés, hogy szükségesek a gyerekgyógyászati intézmények. Ezt senki nem vitatja, és ha csak arra építünk, hogy teljesítményfinanszírozás, ezek az intézmények ellehetetlenülnek. Tehát itt a teljesítményfinanszírozást úgy kell átgondolni, hogy a teljesítmény, a bevétel azt a viszonylag kevesebb, de kötelezően ellátandó gyermekellátási szükségletet is ki tudja elégíteni, tehát a betegellátás ilyen téren átgondolandó, és amennyire tudom, természetesen a gyermekellátásban az úgynevezett HBCS is más elbírálás alá esik, ez eddig is így volt, azt hiszem, ezt a vonulatot kell inkább erősíteni.
Tehát fel lehet tenni úgy a kérdést, hogy a területen megvan-e az esélyegyenlőség. Valóban, ha nagy területi különbségek vannak, vannak olyan családok, ahol nagyon nehéz 50-60-80 kilométerre elvinni a gyermeket, amikor fekvőbeteg-gyógyintézetbe kell helyezni.
Ezeket a kérdéseket át kell gondolni, de az is kétségtelen, hogy a gyermekellátásban egyfajta jó vonulat indult el, ennek oka jórészt a fekvőbeteg-ellátó ágylétszám csökkenése, a másik oldalról viszont arra is gondolnunk kell, hogy a meglévő intézményeket szakmailag, anyagilag mindenképpen meg kell erősíteni.
Az egynapos sebészetet illetően itt már elhangzott ez a dolog, hogy első időben úgy tűnt, hogy nagyon nagy igény van az egynapos sebészet felfuttatására, a másik oldalról az ember azt látja, hogy ugyanakkor ezzel a lehetőséggel sokan nem élnek, mert még mindig jobban jár, ha a gyermeket vagy a felnőttet vagy bárkit felveszi a sebészeti osztályra, ennek a finanszírozása mindig eltér az egynapos sebészetétől. De a tendencia mindenképpen az, hogy itt is az alapellátás, járóbeteg-szakellátás irányába gondolkodva, ez a vonal fog nálunk is várhatóan erősödni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem képviselőtársaimat, kér-e még valaki szót. (Nincs jelzés.) Ha esetleg még valaki gondolkodik, hadd mondjak el néhány gondolatot.
Azt gondolom, hogy ha változtatunk egy egészségügyi rendszeren, az egészségügyi rendszer szerkezetén, felborul egy status quo, az mindig mindenhol, szerte a világon kivált indulatokat és érzelmeket. Nincs ez másképp más országban sem, Norvégiától Európán kívüli országokig, ahol láttam ilyesmit.
Úgy látom, hogy elindultunk, elmozdultunk egy racionálisabb igénybevételre késztető, karcsúbb ellátórendszer irányába, nagyon sok konfliktussal, hibákkal is, sérelmekkel is, végrehajtási fegyelmezetlenséggel is, de mégiscsak elindultunk, és nem nagyon hiszem, hogy volt e tekintetben más út. Érdemes tehát az ezzel kapcsolatos nemzetközi tanulmányokat is megnézni.
Én magát a jelentést korrektnek gondolom, kormánypárti oldalról több képviselőtársam is elmondta ezt. Pesti képviselő úrhoz is csatlakozom, igen, ez egy helyzetfelmérés is és egy tervezet is további intézkedésekre. Nagy értéknek tartom azt, hogy megjelölnek ebben - és ezt egy új elemnek gondolom - indikátorokat, hiszen erről korábban nem volt szó, tehát akkor, amikor folyamatosan figyelemmel lehet majd kísérni a közép- és hosszú távú hatásait a szerkezetváltozásoknak, akkor ezt bizonyos mutatókhoz, bizonyos indikátorokhoz lehet majd a jövőben kötni. Egy része már most követhető, egy másik része pedig nyilvánvalóan még majd ezután követhető.
Arra is felhívom a figyelmet, hogy megfogalmazott miniszter úr több javaslatot, hogy mi mindent kellene csinálni. Tehát vannak jogalkotási feladatok, van jogalkotási feladat, törvényalkotási feladat is ezen a területen, ha valóban ebbe a rendszerbe indokolt rugalmasságot akarunk vinni, akkor ilyen dolgaink vannak, és arra is felhívom a 1figyelmet, amit Tukacs képviselő úr mondott, hogy könnyebb lenne a dolgunk, ha bizonyos kétharmados ügyekben is meg lehetne állapodni az önkormányzati szférát illetően.
Csatlakozom Csáky képviselő úr és Mikola alelnök úr javaslatához is, akik a betegelégedettségi vizsgálatokra hívták fel a figyelmet. Azt gondolom, hogy ilyen munkákat a betegjogi, ellátottjogi közalapítvány eddig is végzett, de ez megrendelhető tőlük, össze lehet valóban szedni számos ilyen típusú vizsgálatot, a fontos e tekintetben az, hogy lássunk világosan, miközben persze azt hiszem, hogy a beteg közérzete, nagyon sok minden más is befolyásolja. Persze, sok mindent számon lehet kérni egy ilyen jelentésen, de azért ez a jelentés valóban a CXXXII-es törvényről szól, a 2006. évi törvényről, és azt hiszem, hogy a magánműködtető bevonását vagy az egészségügyi migráció egyébként sokkal szélesebb összefüggésrendszerét elég nehéz ezen számon kérni, még akkor is, ha bizonyos kapcsolatok is megállapíthatók ezen a területen.
Én a magam részéről még két kérdést feltennék, félig-meddig érintették képviselőtársaim. Az egyik, hogy ha a ma hatályos súlyponti kórházi kört nézzük, van-e miniszter úrnak a gondolatai között olyan, hogy ezen a körön így vagy úgy, pozitív vagy negatív értelemben változtassunk, vagy ezt most egyelőre még korai kérdésnek tartja?
A másik kérdésem arra vonatkozik, amit a sajtó is megszellőztetett, implicit módon tartalmazza a jelentés, hogy valamilyen szabályozás indokolt abban, hogy ott, ahol egy meghatározott, nyilván ez is kérdés, hogy ezt hogyan tudjuk tulajdonképpen pontosan mérni, tehát indokolatlanul, valamilyen módon nem megfelelő, ez már persze minőségi kérdés, esetleg finanszírozási következményekkel is, tehát túlságosan hosszú a várólista, akkor bizonyos átirányítási jogosítványokat a finanszírozó kaphat vagy kaphatna. E tekintetben van-e a minisztériumnak elképzelése, illetve jogszabályalkotási terve?
Összességében tehát én ezt egy vitára alkalmas, korrekt jelentésnek tartom, nem kell róla döntenünk, hiszen az Egészségügyi bizottsága dolga az, hogy megnézze ezt, és megfelelő javaslatokat formáljon és tegyen. Nyilván ezért is fontos, hogy most, amikor a jelentés először idekerül a bizottsághoz, akkor miniszter úr személyesen vállalta az előterjesztő szerepét, amit én szeretnék külön is megköszönni.
Megkérdezem képviselőtársaimat, kívánnak-e még szólni. (Nincs jelzés.) Nem.
Akkor visszaadom a szót miniszter úrnak.
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először is szeretném elmondani - és ez számos észrevételre lenne reakció -, hogy jelen esetben a feladatunk a CXXXII-es törvény végrehajtása tapasztalatainak az összegyűjtése. Ennek megfelelően értelemszerűen nem tartozott a feladatkörünkbe, hogy akár a súlyponti kórházak megnevezése, kapacitása, tehát a rendelet 1. számú mellékletével, 2. számú mellékletével kapcsolatos bármiféle kritikát megfogalmazzunk. A feladat az volt, hogy végigtekintsük, hogy az egy év alatt mi történt az ellátórendszerben, a törvényben meghatározott ágyszámok kialakításra kerültek-e, illetve ennek kapcsán részben milyen betegmozgások, milyen kapacitás-kimutatások, betegforgalmi változások stb. történtek. Tehát ezt mindenképpen elöljáróban szeretném elmondani.
Azt is szeretném elmondani, hogy összességében a régiók közötti különbségek a struktúraváltás kapcsán mindenképpen csökkentek. Az anyagban található egy táblázat az elején, ami egy kis nemzetközi kitekintést mutat, az aktív kapacitás az európai uniós 15-ök, illetve 27-ek vonatkozásában, ahol azt kell mondanom, hogy jelen pillanatban Magyarországon az aktív kapacitások magasabbak. Ez nem jelenti azt, hogy egyébként bármiféle változást vagy további csökkentést terveznénk a kapacitásban. De elmondanám, hogy ezen kapacitáson belül a kiindulási helyzethez képest a régiókban vagy a régiók közötti eltérések mindenképpen csökkentek.
Akkor megpróbálnék válaszolni a kérdésekre. Pesti képviselő úr kérdései: az ágyszámcsökkentés eredményei. Erre vonatkozólag a betegforgalmi adatokat, kihasználtsági mutatókat tartalmazza az anyag, nyilvánvalóan következtetések levonását, és ezt nemcsak Pesti képviselő úr, hanem számos képviselő is a hozzászólásában megemlítette. Az anyag két helyen tartalmaz véleményem szerint véleményt és javasolt szabályozási irányt: az egyik a 22. oldal, a várólista szabályozásával kapcsolatos lehetséges alternatívák, illetve a 48. oldaltól kezdve tulajdonképpen a felmerült problémák lehetséges kezelési iránya.
Nagyon sok hozzászóló érintette akár egyes szakmák vonatkozásában, akár általában a rendszernek hogy úgy mondjam a merevségét. Erre teszünk kísérletet akkor, amikor azt javasoljuk, hogy az Eftv.-t módosítani kellene, és azt szeretném elmondani, hogy két oka volt annak, hogy személyesen szerettem volna eljönni, illetve személyesen jöttem el és megtartottam. Az egyik dolog az, hogy mindenképpen úgy gondolom, hogy a tárca vezetőjének van felelőssége abban, hogy hogyan történt a végrehajtása egy bizonyos törvénynek, ami a tárcát érinti.
A másik, és ez az előremutató része, hogy arról szeretnék kommunikálni önökkel, ahogy Tukacs képviselő úr is mondta, hogy itt van számos javaslat, és hogy ebben próbáljak - abban az esetben természetesen, ha a jelenlévők számára elfogadható ez az irányvonal - egyeztetni a későbbiekben, illetve elvében, hogy erre a jelenlévő képviselők hajlandóak lennének-e az együttműködésre.
Visszatérve most már a konkrét kérdésekre. A várólisták hosszával kapcsolatban szeretném elmondani, hogy olyan értelemben egy kicsit rossz helyzetbe kerültünk, eddig nem volt igazából várólista-szabályozás. Ennek megfelelően arra vonatkozó valid és releváns adataink, hogy egyébként mi zajlik, nem nagyon voltak. Úgy gondolom, hogy az egészségügyi reform egyik jelentős eredménye, hogy ki mertük mondani, hogy igen, van várólista, ezt folyamatosan monitorozzuk. Egyébként 60 helyről, 60 intézménytől kaptunk erre vonatkozólag jelzést. Állíthatnám azt is, hogy akkor a többi kórházban nincs várólista, én inkább azt hiszem, hogy az intézmények nem teljesítették felénk a kötelezettségeket.
Mindenképpen az Egészségbiztosítási Felügyelet adatai alapján ezzel a kérdéssel foglalkozni kívánunk, mindenképpen rendezni kellene azt a kérdéskört, hogy a betegeknek ne kelljen indokolatlanul várakozniuk. Hozzá szeretném persze tenni, hogy a várólistákkal kapcsolatos szabályozás szakmai tartalmát is - hogy úgy mondjam - meg kellene valamilyen úton-módon határoznunk, hiszen várólistára kerülhet olyan beteg is, akinek egyébként szüksége lenne egy olyan beavatkozásra, amit el kívánnak végezni rajta, illetve várólistára vár, csak nem biztos, hogy akkor, amikor felkerült a várólistára, már akkor el kellene végezni a beavatkozást. Úgy is mondhatnám, hogy attól, hogy egy beteget meg lehet operálni, nem biztos, hogy azonnal meg kell operálni.
A kórházi adósságállománnyal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy legutóbb egy felmérést kezdeményeztünk 2008. március 31-ével kértünk adatokat az intézményektől. Még nincs meg ennek a feldolgozása, így csak a tavalyi év végi adatokat, tehát a 2007. december 31-ei adatokat tudom elmondani, de azt hiszem, ez is jelzésértékű, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük a kórházi adósságállományt. A súlyponti szféra össztartozása 31 milliárd forint, ebből lejárt 9,2 milliárd forint, nagyjából az összkórházi adósságból a súlyponti kórházak az 50 százalékot képviselik. 15 olyan súlyponti kórház van, aminek 100 millió fölötti lejárt tartozása van. Az intézmények adósságállományának állásáról egyébként információim szerint az Egészségügyi Minisztérium be szokott számolni az Egészségügyi bizottságnak, tehát úgy gondolom, amint megleszünk ezzel a március 31-ei adatok feldolgozásával, és a bizottság igényli, illetve elnök úr lehetőséget ad, akkor a legújabb felmérés eredményét mindenképpen megosztanám a bizottsággal. Hozzá szeretném tenni, hogy nyilvánvalóan az adósság kialakulásának egyik oka lehet a finanszírozási rendszer, lehet a TVK-rendszer, amellett azért ne menjünk el szó nélkül, hogy egészen biztos, hogy ennek azért menedzsment-okai is lehetségesek. Tehát ezt a kérdéskört nyilvánvalóan úgy kellene értékelnünk.
Pesti képviselő úr is feltett a humán erőforrással kapcsolatban, orvosok migrációjával kapcsolatban, rezidensek távozásával kapcsolatban kérdéseket. Én azért elmondanám, hogy a humán erőforrással kapcsolatos problematika akár orvosi, akár szakdolgozói vonatkozással, az azért nem feltétlenül függ össze a jelen törvény végrehajtásával, mert az, hogy hány orvosunk van éppen, pontosan az orvosképzés hosszából, illetve a szakorvosképzés hosszából adódóan, ezeknek a régebbi folyamatoknak a hatása is benne van. Kétségkívül a struktúraváltás kapcsán esetlegesen bizonytalanná váló egzisztenciák is belejátszanak abba, hogy az orvosok elhagyják akár a pályát, akár az országot. Erre vonatkozóan a meghallgatásomkor és azóta is számos fórumon tettem amellett hitet és fogadalmat - hogy úgy mondjam -, hogy ezt a kérdést mindenképpen rendezni szeretném. Nem véletlen egyébként, hogy a szakképzésről szóló jogszabály tervezetét, amit elődeink készítettek elő, azt visszavonattuk. Ezt az egész kérdéskört globálisan szeretnénk szabályozni, amiben egyébként kitérnénk arra a részre is, amit elnök úr a napirend előtt felvetett, a második szakvizsga, illetve a ráépített szakvizsga megszerzésének a szabályozásával kapcsolatban.
A kórházprivatizációval kapcsolatban azt mondanám, hogy ez jelen esetben nem az Eftv.-vel kapcsolatos dolog, voltak olyan intézmények, amelyek a törvény végrehajtása előtt már privatizálva voltak, illetve zajlottak privatizációs folyamatok. Úgy gondolom, hogy ez az önkormányzatoknak az önkormányzati törvényben rögzített egyik lehetőségük. Nyilvánvalóan - és ezt is számos helyen elmondtam - természetesen a jogszabályok maradéktalan betartásával lehet ilyet végrehajtani.
A járóbeteg-ellátás fejlesztése valóban nem történt meg, ami a kapacitásokat illeti. Erre az anyag végén tettünk javaslatot, hogy hogyan szeretnénk megoldani. Azt azért szeretném elmondani, hogy a járó TVK-kat megemeltük, ezzel együtt a járó TVK-k kihasználtsága alacsony. De ezzel kapcsolatban szeretném mondani - és ez egyébként az egynapos ellátásra vonatkozó kérdések egy részére is válasz -, hogy megjelent a 9/1993-as NM-rendelet módosítása, ami kibővítette részben az egynapos ellátásokat, másrészt a 43/1999-es kormányrendelet módosítása, most már lehetőséget ad arra, hogy a ki nem használt járóbeteg TVK terhére egynapos, illetve nappali ellátásokat végezzenek. Tehát úgy gondolom, hogy a megemelt TVK-keretek jobb kihasználására a jogszabályi lehetőségeket megteremtettük.
Puskás képviselő úr kérdéseire. Ez az Eftv. végrehajtásáról szól, ezért nem foglalkozunk a mentés és betegszállítás kérdésével. Mindenesetre felvetésként ezt megfogadjuk, hogy a következő ilyen alkalommal, amikor beszámolunk, akkor esetleg meg tudjuk nézni és adatot szolgáltatunk a betegszállítás vonatkozásában az egyes intézmények, rendelők, illetve a lakhely és a kórház közötti betegszállítási kimutatásokról, mert ez egy érdekes vetülete lehet a kórházi struktúraváltásnak.
A dentoalveoláris sebészet megszüntetését a szakma kezdeményezte, de csak annyiban, hogy a szájsebészetbe kerüljön beolvasztásra. A táblázat tartalmazza, hogy a szájsebészeti kapacitások summa összesenben egy ággyal csökkentek, ez abból adódik, hogy volt egyrészt ez a dentoalveoláris sebészet vonatkozásában növekedés, másfelől pedig a szájsebészetben volt egy csökkentés. Egyébként egy darab ilyen dentoalveoláris sebészet működött az országban. Ilyen elnevezéssel tevékenységében azonban szájsebészeti feladatokat látott el.
Az OPNI intenzív kapacitásainak csökkentésével kapcsolatban: az OPNI-nak intenzív kapacitása a stroke-ellátással kapcsolatban volt. A stroke-ellátás átkerült az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetbe, ahol egyébként az intenzív kapacitások rendelkezésre állnak.
Az, hogy a területi ellátási kötelezettségből Zsédény kimaradt, a területi ellátási kötelezettség vonatkozásában mindenképpen törekedtünk arra, hogy minden szakmára kapjon minden település területi ellátási kötelezettséget. Utánanézek, erre nyilván kapásból nem tudok válaszolni, hogy Zsédény kimaradt vagy nem maradt ki.
Az egynapos pályázat vonatkozásában, hogy az orvosok egy része elment a határozat, illetve a pályázati kiírás között, ez részben igaz. Azért mondom így, hogy részben igaz, ugyanis valóban később jelent meg a pályázat, de miután közalkalmazottakról volt szó, ezért ők még a felmentési idejüket kellett elvileg hogy töltsék, júniusban jelent meg a pályázat. Április 30-áig lehetőséget kapott minden intézmény arra, hogy az aktuálisan bent fekvő betegük továbbra is ellátásra kerüljön, ezt követően kaphatták kézbe a felmentésükről szóló okiratot. Tehát itt mindenképpen átfedés kellett hogy legyen a két intézkedés között.
Hogy miért kell a betegnek a csípőprotézis miatt elmennie a településről, úgy gondolom, hogy ez egy minőségi kritérium, hogy centrumokban végezzük a csípőprotézis-ellátást. Egyebekben pedig a leghosszabb ellátási vagy leghosszabb várakozási idővel rendelkező intézményben az erre vonatkozó kapacitások, illetve a TVK-k nincsenek rögzítve, hogy az intézmény a teljesítményének mekkora részét használja fel egy adott beavatkozásra. Tehát ez alkalmasint menedzsmentkérdés is lehet nyilvánvalóan.
Perjési képviselő asszony a súlyponti kórházakkal kapcsolatban kérdezett. Egyrészt - és ez elnök úr kérdésére is válasz lenne - szeretném definiálni a súlyponti kórházakat. Tehát igenis, legyen egy definíció, hogy mit értünk súlyponti kórház alatt, meghatározásra kell hogy kerüljön, hogy ezek a súlyponti intézmények milyen feladatokat kell hogy ellássanak, és úgy gondolom, hogy legalábbis az a kör a súlyponti intézmények közül, ami jelen pillanatban a megyei kórház kategóriába tartozik, ott azonos feladatokat, azonos struktúrát - mármint most szakmai struktúrára gondolok, nem feltétlenül azonos kapacitásmértékekre -, azonos minimumfeltételeket és azonos személyi feltételeket szeretnénk biztosítani, mert úgy gondolom, hogy ilyen körön lehetne az egyenlőséget, illetve az egyenlő hozzáféréshez való jogot leginkább biztosítani.
Az adósság, illetve az eladósodottság vonatkozásában már korábban válaszoltam.
Csáky képviselő úr is és más képviselők is felvetették a betegelégedettség kérdését, abszolút egyetértek vele. Kezdeményeztem egyrészt az Egészségbiztosítási Felügyeletnél, hogy csináljanak egy betegelégedettségi vizsgálatot, és a következő ilyen beszámolónkba már bekerül, de meg kell mondanom, hogy későn jutott eszünkbe ez a kérdéskör, én szerettem volna egy olyan kimutatást is csatolni, hogy az Egészségbiztosítási Felügyelethez érkezett panaszok száma, elintézési módja, és ez bizonyos fokig, mint a betegelégedettséget vagy betegelégedetlenség kérdését tudta volna kezelni. Csáky képviselő úr azon kérdésére, hogy milyen a mai egészségügyi ellátás, azt tudom válaszolni, hogy változatos, és ebben benne van a rendkívül magas szint és körülmény, és természetesen ennek az ellentéte is.
Tukacs képviselő úr hozzászólását nagyon szépen köszönöm. Én is úgy gondolom - de ezt már korábban is mondtam -, hogy a szabályozási kérdések véleményem szerint a leglényegesebb kérdések, amelyek az anyag végén találhatók, és ebben mindenképpen szeretném, ha a bizottság tagjai egyetértenek az itt felsorolt irányokkal, akkor kérem, hogy ebben támogassanak.
Mikola alelnök úr kérdésére a jövőre vonatkozó elképzelések: én azért úgy gondolom, hogy ebben benne vannak, illetve van egy kormányhatározat, ami nyilvános. Ez a biztosítási rendszerrel is összefügg, de egyébként az egészségügyi ellátórendszerrel is összefügg. Miután ez egy kormányhatározatban szerepel, azt a részét ide nem tettük bele, itt csak a struktúrával kapcsolatos elképzeléseinket szerepeltettük.
A betegelégedettségi vizsgálattal, ahogy már mondtam Csáky képviselő úr kérdésére, egyetértek.
Szeretném azt az információt akkor alelnök úrtól megkérni, ez a 12 öngyilkos és környéke, mert ha ez valóban annyit jelent, hogy jelentős mértékben megnövekedett, tehát azért nem tudok és nem is szeretnék erre most kapásból válaszolni, erre vonatkozólag kérek információt, nyilván ki fogom vizsgáltatni. Hasonlóképpen egyébként, mint a pszichiátria, az OPNI területén lévő színházi előadások kérdéskörét. Úgy gondolom, hogy ez nem feltétlenül megengedhető, de az mindenképpen elengedhetetlen, hogy a tárca vezetősége, akihez egyébként tartozik az OPNI jelen pillanatban, tudjon az ott folyó dolgokról.
A Mátrai Állami Gyógyintézet vonatkozásában: egyrészt egy elvi döntés van erre vonatkozóan. Az elvi döntés abból indult ki, hogy jelen pillanatban is a Mátrai Állami Gyógyintézet a Debreceni Egyetem oktatókórháza. A Debreceni Egyetem is benyújtott egy igényt rá, jelen pillanatban a tárcánál azt vizsgáljuk, hogy egyáltalán ez az átadás jogilag hogyan oldható meg, illetve hogy az ott lévő 100 szociális ágy elhelyezése megoldható-e, illetve a szociálisan rászorult betegek elhelyezése hogyan oldható meg. Ez egy elvi jelentőségű döntés, tehát nincs arról szó, hogy bárki megkapta volna.
Gyula Ferencné kérdésével kapcsolatban: egyrészt az informatikai fejlesztés a várólistákkal kapcsolatban, ez zajlik, részben a jogszabályban az OEP-nek volt ezzel kapcsolatban feladata, az OEP ezt a feladatot teljesítette... (Általános zaj.)
ELNÖK: Elnézést, miniszter úr, szeretném kérni képviselőtársaimat és a meghívott vendégeket, hogy az alapzajt egy kicsit mérsékeljük, mert most már nekem is egyre nehezebb követni a válaszokat. Köszönöm szépen.
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen. Az egynapos ellátás arányával kapcsolatban egyrészt elmondanám, hogy a 9/1993-as módosításában szélesítettük a kört, másrészt nemsokára, tehát szeptemberre lejárnak a korábbi pályázatok, azoknak az eredményeit figyelembe véve, úgy gondolom, hogy egy újabb pályázat kiírására mindenképpen szükség lesz, és azokat a problémákat, amelyek itt menet közben derültek ki, többek között az, hogy a pályázó intézmény "alvállalkozókkal" csináltatta, miközben semmi köze nem volt a történethez, egy olyan pályázati kiírással próbálnánk kezelni, hogy erre véletlenül se legyen esély.
Nagy Kálmán képviselő úr kérdéseire: úgy gondolom, hogy az anyag számos indikátor alapján értékeli az elmúlt időszak történéseit, a tényeket tartalmazza. Az, hogy a gyermek- és a PIC-ellátás kapacitásai csökkentek a legjelentősebben, erre azt kell mondanom, hogy egyfelől jogalkotói szándék is volt erre nyilván, hiszen ezért lettek a kapacitások így meghatározva, de nem véletlenül emeltem ki egyébként, hogy a súlyponti kórházak a 10 százalékos átcsoportosítás keretében egyébként pontosan ugyanezeknek a kapacitásoknak a további csökkentését kérték. Úgy gondolom, hogy az intézményi menedzsment, illetve az intézményt fenntartó zömmel önkormányzatok átgondolták és a szükségletekhez megfelelően igyekeztek kialakítani a kapacitásokat. (Dr. Nagy Kálmán: Ez a vagdalásos technika, nulla ágyig lehet csökkenteni.) 10 százalékot lehet csökkenteni.
A gyesre vonatkozó kérdéssel kapcsolatban azt kell mondanom, hogy ez nem tartozik e törvény végrehajtásának a kérdéséhez.
A pályázatok vonatkozásában megmondom őszintén, hogy igazából nem értettem a kérdést. Jelen pillanatban, ha az NFT-re vagy az Új Magyarország Fejlesztési Tervre gondolt a képviselő úr, akkor jelen pillanatban van egy futó pályázat, ami közvetlenül eredményhirdetés előtt áll, ez a kistérségi pályázat, van a Pólus-pályázat, ami - hogy úgy mondjam - egy meghívott intézményi körre vonatkozik, ezen kívül lesz az onkológiai centrumok pályázata, a sürgősségi centrumok pályázata, nem egészen értem a kérdést. (Nagy Kálmán: Miniszter úr, új feladatokra milliárd forintot kaptak.)
ELNÖK: Elnézést, képviselő úr, szót kell kérni, ez nem egy magánbeszélgetés. (Dr. Nagy Kálmán: Kérdezett engem a miniszter úr!) De akkor szót kell kérni, van egy Házszabály. Tehát befejezi a miniszter úr, és szót adok önnek.
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: A területi ellátási kötelezettség jogszabály vonatkozásában úgy gondolom, hogy egyrészt jelen pillanatban is megvan a lehetőség arra, hogy intézményfenntartó kezdeményezhesse. A jogszabály módosításra került tavaly szeptember környékén, és onnantól kezdve az ÁNTSZ kapott olyan jogosítványt, hogy ne kelljen a két intézménynek feltétlenül megállapodnia egymással, pontosan az olyan kérdések rendezése érdekében, amit képviselő úr is mondott. Ha a betegellátás érdekében bizonyítottan jó az a kezdeményezés, akkor az ÁNTSZ egyébként ebben hozhat olyan döntést, ami kötelező érvényű. Tehát ezt a jogszabályhelyet a 2006. évi CXXXII-esből ajánlanám a képviselő úr figyelmébe.
Az ideiglenes működési engedélyek vonatkozásában pedig nem feltétlenül a személyi feltételek hiánya, sokkal inkább a tárgyi feltételek hiánya az, ami miatt ideiglenes működési engedélyt kaptak az intézmények. De esetleg erre vonatkozólag az ÁNTSZ-től kérek kiegészítő információt, akár Észak-Magyarország, akár az ország vonatkozásában, hogy ahol ideiglenes a működési engedély, hol személyi és hol tárgyi feltételrendszer miatt volt.
Nyul képviselő úr hozzászólását köszönöm szépen. Valóban nemzetközi tendencia a gyermekágyszámok csökkentése. Valóban igaz, hogy a prevencióval, védőoltásokkal, illetve a területen dolgozó megfelelő szakképzettségű orvosok definitív ellátása kapcsán a gyermekgyógyászati kapacitások mindenhol csökkennek. Arra természetesen figyelni kell, hogy azért az a fajta kapacitás, ami mindenképpen szükséges ahhoz, hogy aki a területen, illetve a járóbeteg-ellátásban nem látható el, annak a fekvőbeteg-ellátási lehetősége megmaradjon.
Kökény elnök úr két kérdésére: a súlyponti körön úgy gondolom, hogy nem kellene változtatni, viszont mindenképpen definiálni kellene a feladatot és az idetartozó minimumfeltételeket.
A várólista-szabályozásra három lehetséges alternatívát tartalmaz az anyag, még nincs döntés abban, hogy a három közül melyiket, vagy esetleg valamelyiknek a mixét alkalmazzuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem szeretnék igazságtalan lenni senkivel szemben sem, Nagy Kálmán képviselő úrral sem, ezért most megkérdezem, hogy van-e még valakinek kérdése vagy véleménye. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Megítélésem szerint nem válaszolt a leglényegesebb kérdésre. Egy: kívánnak-e valamit tenni, hogy az Észak-Magyarországon lévő, jelenleg tarthatatlan helyzet változzon? Kettő: az, hogy ne más régióval próbálják megoldatni az észak-magyarországi feladatokat, és éppen az összefoglaló értékelésből pontosan ezt hiányoltam, hogy vajon, meghatározunk-e egy célt egy adott területen a betegellátásban? De egy adott célt egy betegellátásban csak visszavetítve lehet meghatározni. Például miniszter úr is tudja, hogy az utóbbi időben megszűnt a csecsemőhalálozás csökkenése Magyarországon, és nemcsak ez a probléma, hogy azt mondják, hogy megszüntetik az ágyakat, hogy lejjebb veszik, mert mondok egy példát. Azt mondta nekem a nyíregyházi megyei főorvos, hogy hidd el nekem, nekünk a legjobb az ellátás, mert a legkevesebb ággyal látjuk el ugyanazt a beteganyagot vagy nagyobbat az országban, mint az összes többi helyen. Azt mondtam neki, hogy Feri, nincs olyan ágy, amelyiket ne lehetne csökkenteni. Amit Nyul képviselő úr mondott, abban az a probléma, hogy nyáron egy gyerekosztály ágykihasználása 40 százalék, télen pedig 100 százalék. Ha megnézzük, akkor a kettő átlaga csak 60 százalék, és azonnal le kell építeni 40 százalék ágyat belőle!
Tehát itt a problémákat nem tudom, hogy mennyire világosan tudom interpretálni a miniszter úr felé, tehát nekünk ebben semmiféle olyan jellegű koncepciónk, aminek alapján meghatároznánk valami olyan jellegű célt, például az én véleményem szerint nem ilyen célokat kell kitűzni, hanem olyan célokat kell kitűzni, hogy valamely betegcsoportban, valamely eszközzel, valamilyen formában és általánosan Magyarországon javítsuk az ellátást. Nálunk, Észak-Magyarországon nemhogy szakorvos - mert szakorvos sem lesz ezzel a rendszerrel -, hanem orvos sem lesz, és olyan súlyos orvoshiány van, és olyan hatalmas nehézségekkel küzdenek az észak-magyarországi intézmények, és csak egyetlenegy lehetőség van rá: az, hogy miskolci székhellyel egy regionális fejlesztést hajtsanak végre. Ne próbálják összemosni, hogy majd Budapestről hoznak valamit vagy Debrecenből hoznak valamit, ezek nem jó koncepciók.
Az a legnagyobb baj, hogy megkérdezte tőlem miniszter úr, hogy hogyan lehet pályázat nélkül pénzt szerezni. Úgy, hogy egyik helyen megszüntetek egy transzplantációs osztályt, amit felépítettünk milliárd forintokért, a másik helyen pedig megbízok új feladat ellátásával egy másik kórházat, és annak is adok milliárd forintot. Így. Mindenféle pályáztatás nélkül lehet pénzt szerezni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt kérem, hogy ne nyissuk újra a vitát, csak rövid kérdéseket tegyük fel értelmezés céljából. Pesti képviselő úr!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Igyekszem nagyon rövid lenni. A múlt héten kaptunk a miniszter úrtól egy levelet, Mikola István alelnök úrral közösen írtuk, amelyben a miniszter úr válaszolta, hogy a reformprogramhoz a szakmai tanulmányok elkészítése közel 218 millió forintba került. Felteszem a kérdést, hogy nem gondolja-e, hogy a budapesti egészségügyi modell tanulmányi költsége 330 millió, ennek a másfélszerese, ez nem gátlástalanul magas összeg-e, ha az egész reformhoz csak 218 millió kellett, mármint a reformot támogató tanulmányokhoz? Köszönöm.
ELNÖK: Mikola alelnök úr.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): A végén nagyon röviden szeretném a következőt megjegyezni. Mi továbbra is úgy látjuk most a struktúrára vonatkozó jelentés, beszámoló, értékelés kapcsán, hogy ez a struktúra nem adekvát a Magyarország különböző térségeiben valid adatokkal alátámasztott vagy néhány helyen talán nem egészen valid adatokkal megállapítható epidemiológiai helyzethez. Tehát mi továbbra is azt gondoljuk, hogy amikor itt a struktúraváltást értékeljük vagy bemutatjuk, akkor vissza kellene térni ahhoz a technológiához, amit a Világbank követ, a tényekre, adatokra, méghozzá népegészségügyi, epidemiológiai tényekre, adatokra alapozott kapacitástervezésre, ehhez illeszkedő finanszírozásra és folytathatnám tovább. Ez annál is aktuálisabb, bár nem tárgyaltuk az eredetileg első napirendi pontot, amit továbbra is sajnálok, mert ott a szűrővizsgálatok nagyon ki vannak emelve. Ha most ebben az országban elkezdünk szűrni, akkor itt tömegével fognak látens, fel nem fedezett betegségek megjelenni, amelyeknek akkor az ellátását meg kell oldani.
Tehát az egész magyar egészségügyi ellátórendszert térségi, mondhatnám azt is, hogy regionális, népegészségügyi, megbetegedési, halálozási, csecsemőhalandósági, születéskor várható átlagos élettartam és más valid adatokra, trendekre kellene építeni, és semmi nem akadályoz meg bennünket, hogy egy ilyen elméleti gondolatfuttatást tegyünk, egy ideális kapacitást, egy ideális struktúrát kialakítsunk, és ehhez próbáljuk illeszteni azt, ami most véleményünk szerint torz formában létrejött. Mi egy ilyen típusú gondolkodásban lennénk partnerek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Persze először arról is közmegegyezés kell, hogy mit tekintünk evidenciának, merthogy a múlt hét végén a Világbank egy bécsi konferenciáján voltam, a kelet-európai reformok tapasztalatairól tárgyaltunk, és némi cinizmussal azt mondta a Világbank szakértője, hogy mi az evidencián alapuló egészségpolitika, az minden országban más és más, de nem akarok ebbe belemenni.
Én a magam részéről azt mondom, hogy egyrészt tényleg folyamatosan monitorozni érdemes ezeket a folyamatokat, ha a küszöbön álló nyári parlamenti szünetben is van arra mód és lehetőség, hogy képviselőtársaimhoz eljuttassunk olyan információs dokumentumokat, anyagokat, amelyekre miniszter úr tett ígéretet: adósságállomány, Egészségbiztosítási Alap mérlege, működési engedélyek, stb. Tehát nyitottak vagyunk e tekintetben, és azt gondolom, hogy ha a minisztérium úgy gondolja, hogy a nyári hónapokat is érdemes kihasználni különböző ügyekben konzultációra, akkor erre is van mód és lehetőség, hiszen a két ülésszak között a bizottság tud ülést tartani, ha a bizottság tagjainak meghatározott része ezt írásban kéri. Tehát ha van olyan helyzet, hogy ezt szükségesnek tudjuk közösen tartani, akkor össze tudunk jönni, ha ez fontos és indokolt. Miniszter úr!
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Nagy Kálmán képviselő úr kérdésére azért szeretném egyrészt elmondani, hogy Miskolcon van a legnagyobb gyermekintézmény ma Magyarországon. Az, hogy más régióban lássák el a betegeket vagy ne más régióban lássák el a betegeket, nyilvánvalóan törekedni kell arra, hogy a lakóhelyhez legközelebb, a legmagasabb szintű ellátást kell kapni. Azzal a felvetéssel, hogy csontvelő-transzplantációra mennyi pénz, azért szeretném elmondani, hogy az az intézmény, amely ott a Daróci úton működik, ahol semmiféle infrastruktúra a csontvelő-transzplantáción kívül nem volt, úgy gondolom, hogy az szakmailag megengedhetetlen volt, hogy még konzíliumra is a beteget, a transzplantáció előtt álló beteget mentővel kellett átvinni, és egyébként, ha konziliáriust kellett hozzá hívni, akkor az vagy átjött a Szent Imre Kórházból vagy nem. Ez volt egyébként az indoka, hogy az Országos Gyógyintézeti Központba került. Az Országos Gyógyintézeti Központ megszüntetésre került, és így került a László Kórházba, oda, ahol egyébként van csontvelő-transzplantáció. Tehát ezt nyilvánvalóan mérlegelni kell a pénzek mozgásával kapcsolatban.
Az ágykihasználtság vonatkozásában köszönöm szépen az információt, hogy nyáron kisebb, télen nagyobb. Jelzem, az OEP napi ágykihasználtságot számol, hogy a száz százalék fölötti ágykihasználtságot, amit egyébként jogszabály ír elő, be tudja tartani. Tehát sajnos, vagy szerencsére nem úgy számolunk, hogy a nyári 40 és a téli 100 az együtt 140/2, azaz 70, hanem napi tény-ágykihasználtságunk van a téli időszak vonatkozásában is, ahol egyébként nem feltétlenül 100 százalék a kihasználtság.
Pesti képviselő úr kérdésére csak azt tudnám mondani, hogy nem tudok állást foglalni a kérdésben. (Dr. Pesti Imre: Pedig szeretném!) Nem tudok állást foglalni. Ha látnám egészen pontosan azt, hogy mire kíván a főváros ennyi pénzt áldozni, és a jelenlévők mindegyike most azt mondaná, hogy abból a 218 millió forintból nagyon jó eredményt sikerült a reform megalapozására elkölteni, akkor lehetne összevetni a kettőt. De azért a hozzászólásokból számomra most az derült ki, hogy legalábbis a struktúraváltással kapcsolatban a képviselők egy része azt mondta, hogy nem megalapozott, stb., tehát ad abszurdum mondhatnám azt is, hogy ha nem jó az eredmény, akkor sok volt a pénz, mondhatnám azt is, hogy ha többet költöttek volna rá, lehet, hogy jobb eredmény jön ki. A főváros szakmai tartalmát pedig nem ismerem, tehát ezért nem mondanék ezzel kapcsolatban véleményt.
Mikola képviselő úrnak, hogy a struktúra nem azonos a szükségletekkel, ezzel természetesen egyetértek, és nyitott vagyok bármi olyan kezdeményezésre, ami arról szólna, hogy akkor valamilyen tudományos megalapozottsággal próbáljuk meghatározni a kapacitásokat. Nagyon remélem, hogy a regionális egyeztető tanácsok, amelyeknek kötelezettségük van, hogy június 30-áig az új struktúrát előadják, ilyen tudományos megalapozottsággal készítik el a munkájukat, és ha ez így lesz, akkor meg fogom köszönni nekik, és természetesen fel fogjuk majd használni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A napirendi pont vitáját lezárom. Megköszönöm miniszter úr tájékoztatóját és válaszait.
Egyebek. Van-e valakinek bejelentenivalója? Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Nekem kérdésem lenne és sajnálom is, hogy felteszem. Hogyan van most ez a bizottság? Most véletlenül belenéztem a helyettesítési listába, és láttam, hogy Bőhm András úr távozott és az MSZP egyik képviselőjére bízta a helyettesítését. Akkor most hogyan vagyunk mi itt ellenzék és kormányoldal? Azért ezen jó lenne elgondolkodni. Nem várok rá választ, csak felteszem a kérdést, mert azt gondoltam, hogy mondjuk rám bízza Bőhm András a helyettesítését, mert ez lenne a logikus, hiszen ők most ellenzéki párt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez ugyan nem választ igénylő kérdés, de megjegyzem... (Dr. Mikola István: Nem is várok rá!)... hogy a képviselők egyéni joga, hogy kit bíznak meg helyettesítéssel, különösképpen, ha egy párt egy képviselővel rendelkezik a bizottságban. Tehát azt gondolom, hogy egyébként Bőhm képviselő urat erről alelnök úr megkérdezheti legközelebb. (Dr. Mikola István: Szívesen vállaljuk a lehetőséget!)
Tisztelt Bizottság! Szeretném bejelenteni, hogy ezzel az üléssel a rendes ülésszakban, a tavaszi ülésszakban is véget ért a bizottság munkája. Az első bizottsági hét ősszel a szeptember 8-án kezdődő hét lesz, a második félévi munkatervre akkor fogok javaslatot tenni a kormány jogalkotási tervének ismeretében, de kérem képviselőtársaimat, hogy addig is szíveskedjenek esetleg javaslataikkal a bizottság titkárságát - úgy, ahogy ezt már korábban kértük - megkeresni. Akinek lehetősége van rá, és nyilván mindenkinek van lehetősége rá, hogy a nyár egy bizonyos részében pihenjen, regenerálódjon, ehhez minden jót, jó egészséget kívánok. Ezt kívánom a sajtó munkatársainak és mindazoknak, akik figyelték a bizottság munkáját. Köszönöm szépen.
(Az ülés végének időpontja: 11 óra 00 perc.)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezetők: Pavlánszky Éva