EB-22/2008.
(EB-79/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2008. szeptember 24-én, szerdán, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések*
A második Nemzeti Környezetvédelmi Program 2005-2006. évi végrehajtásáról szóló J/6168. számú jelentés*
Dr. Gergely Erzsébet főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése*
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról*
Beszámoló az Új Magyarország Fejlesztési Terv egészségügyi fejlesztéseinek aktuális helyzetéről*
Dr. Balogh Tamás főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése*
Dr. Balogh Tamás főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) válaszai az elhangzottakra*
Tájékoztató a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodásról*
Dr. Miskovits Eszter, az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatójának válaszai az elhangzott kérdésekre*
Az ülés résztvevői
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Garai István (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP) dr. Juhászné Lévai Katalinnak (MSZP)
Dr.Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP) dr. Nyul Istvánnak (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Csáky Andrásnak (MDF)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP) távozása után dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Gergely Erzsébet főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Balogh Tamás főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium
Dr. Nemeskéri Marianna főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Miskovits Eszter főigazgató (Országos Vérellátó Szolgálat)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 00 perc. )
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait és a meghívott vendégeket. A helyettesítésekkel együtt a bizottság szűken, de határozatképes.
Tisztelt Bizottság! Napirend előtt tájékoztatom a bizottságot arról, hogy Horváth Zsolt képviselő úrral, az ellenőrző albizottság vezetőjével reggel konzultáltam, aki nem tud a mai ülésen részt venni, de arról tájékoztatott, hogy megegyezés született az ellenőrző albizottság összetételét illetően. Ahhoz, hogy most a kormánypárt-ellenzék arányokat tartani tudjuk és a 6 főt ne haladja meg a bizottság létszáma, egy szóval módosítanunk kell az Egészségügyi bizottság ügyrendjét, ami a jövőben úgy hangozna, hogy az ellenőrző albizottságba minden képviselőcsoport 1-2, illetve 3 tagot delegálhat. Tehát nem "delegál", hanem "delegálhat", úgy, hogy az albizottságban azonos számú kormánypárti és ellenzéki képviselő tevékenykedjen.
A megállapodás szerint akkor az ellenőrzési albizottságban a kormánypárti oldalt Tukacs István, Tóth István és Nyul István képviselőtársaink reprezentálják, az ellenzéki oldalt Horváth Zsolt, aki a bizottságot vezeti, Nagy Kálmán és Csáky András képviselőtársaink. Az ügyrenddel együtt kérdezem, hogy akkor ezt a megállapodást a bizottság eszerint elfogadja-e. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy ezt egyhangúlag elfogadjuk, és eszerint az ügyrendet is módosítottuk.
Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy nagy örömünkre újraindult a Népegészségügy című folyóirat, ezt a jövőben a Debreceni Egyetem népegészségügyi kara adja ki, Ádány Róza professzor asszony a főszerkesztő, és az első számból kaptunk egy tiszteletpéldányt, ezt minden képviselőtársam megkapta. Felhívom a figyelmet, hogy azt tervezzük, hogy november 20-án a népegészségügyi programmal kapcsolatban egy nyílt napot rendezünk, erről már szóltam, folyik ennek az előkészítése, ha előrébb haladunk, akkor természetesen részletesen is megbeszéljük ezt a bizottságban.
Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy terveztük ugyan, hogy október 1-jén, 2-án Gyulán kihelyezett ülést tartunk, azonban a hozzám eljutott információk alapján részben a frakciók egyéb programja miatt, részben az érdeklődés hiányában ezt most el kell halasztani, tehát erre nem tud sor kerülni. Ellenben a jövő héten a bizottság napirendjén előreláthatólag az adótörvények általános vitája, illetőleg a szakképzés kérdései szerepelnek.
Megkérdezem, hogy napirend előtt van-e hozzászólás. Alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Anélkül, hogy részletes elemzésbe belefognék, a tegnapi napon az Alkotmánybíróság több pontban alkotmányellenesnek nyilvánította a 2006. évi CXXXII. törvényt, vagyis az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényt.
Az alkotmánybírósági határozat több nagyon lényeges pontját érinti ennek a jogszabálynak, éppen ezért szeretném felhívni a bizottság figyelmét, hogy különös gondot fordítsunk erre a tegnapi határozatra, a határozatban foglaltakra, hiszen úgy érezzük, úgy látjuk, hogy a kormányzatnak bizonyos cselekvési kényszere következik a határozatból.
Néhány dolgot szeretnék kiemelni nagyon röviden, ismétlem: anélkül, hogy a részletes elemzésébe ennek a határozatnak, illetve a megcsonkított törvény hatásának belefognék. Tehát az első, ami nagyon fontos, és amit végig kellene bizottsági szinten is gondolni, az Alkotmánybíróság kritikával illette és alkotmányellenesnek minősítette a kapacitás elosztásának a rendjét, a normatív szabályok meg nem létét, és ez azért nagyon fontos, mert tudjuk, hogy az úgynevezett egészségügyi reform kapcsán egy torz struktúra jött létre, amelynek a további kezelése, rendezése, igazítása nem tűr halasztást. Sürgősen törvényi szinten meg kell határozni azokat a normatív szabályokat, azokat a szakmai és egyéb eljárásrendeket, amelyek alapján az eltorzult struktúra kezelése lehetővé válik. Erre az Alkotmánybíróság szerint törvényi szinten kell lehetőséget teremteni, és felhatalmazást adni a miniszternek a további lépések megtételéhez.
Az alkotmánybírósági döntés érinti a teljesítmény-volumenkorlát jelenlegi rendszerét is. Itt a bizottságban is többször kritizáltuk a teljesítmény-volumenkorlát költségvetési típusú szabályozási rendszerét, amely a teljesítményfinanszírozási, outpout-orientált finanszírozási rendbe nem illeszkedik. Itt is úgy érezzük, hogy a kormányzatnak sürgős teendői vannak.
Végül még egy dolgot kiemelnék, amelyet az Alkotmánybíróság kritikával illetett: a szakellátás elérési szabályait, amely az egyenlő hozzáférés esélyét és egyáltalán a polgároknak a fekvőbeteg-szakellátásban történő gyógyulási esélyeit érinti.
Tehát azt kérem a bizottságtól, hogy hívjuk fel a kormányzat figyelmét, hogy értékelje a 2006. évi CXXXII. törvénynek most már az alkotmánybírósági határozattal illetett további sorsát, és alkossa meg azokat a jogszabályokat, köztük törvényeket is, amelyek a jelenlegi helyzet kezeléséhez alapvetően szükségesek, és amelyek megadják az egészségügyi kormányzatnak és a miniszternek azt a lehetőséget, hogy az eltorzult struktúrát, az eltorzult finanszírozást, a betegek hozzáférési esélyeit kezeli, rendbe teszi, a szükséges korrekciókat elvégzi. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Az én véleményem az, hogy tisztelettel arra kérném a Szocialista Párt delegáltjait az Egészségügyi bizottságban, hogy azt érjék el, hogy a törvényt vonják vissza, úgy egészében vonják vissza. A törvény egy hibás koncepció alapján született. Ezt a hibás koncepciót mi sem tükrözi a legjobban, minthogy a miniszter és annak szűk köre döntötte el azt, hogy melyik kórházban hány ágy és hogyan fog regnálni Magyarországon.
Kérem önöket, hogy ezt a törvényt semmilyen formában ne kényszerítsék rá a magyar egészségügyre. Egy új koncepciót kell alkotni, és egy új koncepció mentén kell a törvényt meghatározni. A kormányszóvivő által mondottakkal szemben ez a törvény nem javítható. Már elindultak olyan kedvezőtlen folyamatok a törvény hatásaként az országban, amelyek felmérhetetlen károkat okoznak. Tehát szó sincs arról, hogy itt némi korrekcióval, egyes paragrafusok átdolgozásával valamit meg lehetne oldani. Új törvényt kell alkotni, új egészségügyi koncepció mentén, és erre tisztelettel felhívom mindenkinek a figyelmét.
A mi esetünkben sokkal nagyobb az ezzel kapcsolatos felelősség, mint egy átlagos törvényhozóé, képviselőé azért, mert mi közvetlenül tapasztaljuk a súlyát a törvény végrehajtásának, ez az egyik, a másik dolog, amelyik nagyon lényeges eleme, az, hogy közvetlenül látjuk a betegekkel kapcsolatos különböző olyan jellegű megjelenési formáit a törvénynek, amelyek kifejezetten hátrányosak, ellátási zavarokat és egyes esetekben ennek következményeként egyes embereknek az életét veszélyezteti. Nekünk meg kell tenni az ezzel kapcsolatos lépéseket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy van-e még ehhez hozzászólás. (Nincs jelzés.) Nincsen.
Tisztelt Bizottság! Azt szeretném mondani, elsősorban alelnök úr szavaira reagálva, hogy az Alkotmánybíróság tegnapi döntése valóban szabályozási feladatokat von maga után a kormány számára. A kormány ismereteim szerint előterjesztést készül ebben az ügyben tenni. Az őszi ülésszak jogalkotási tervében egyébként szerepel is a kérdés, hiszen más okok miatt is tervezte a kormány, hogy a 2006. évi CXXXII. törvényhez hozzá kíván nyúlni. Gondolok itt a járóbeteg-ellátás kapacitásaival kapcsolatban. Nyilván az Alkotmánybíróság eljárásjogi iránymutatásainak is meg kell felelni, tehát a törvény-előterjesztésre ismereteim szerint még októberben számíthatunk.
Még annyit szeretnék elmondani, hogy képviselőtársaim írásban megkapták Puskás képviselő úr múlt heti kérdésére a mentési és betegszállítási kassza kapcsán a minisztérium válaszát. Még annyi kötelezettségem van, hogy elmondjam, hogy a nemzetközi kapcsolatok ügyében az általunk kezdeményezett cseh kiutazásra a csehországi választások miatt nincs lehetőség. Erre valószínűleg csak novemberben van mód. Ellenben a szlovák partnerbizottság Budapestre látogat, és valószínűleg november 5-én, szerdán egy találkozót szervezni fogunk a bizottsági üléshez kapcsolódóan. Nyilván erre még visszatérünk.
A bizottság napirendjére, a mai ülés napirendjére az írásban kiküldött meghívó szerint tennék javaslatot. Ki támogatja a napirendi ajánlást? (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy ezt elfogadtuk.
Soron következik egy, a parlament napirendjére is kerülő, a bizottságot érintő jelentés ügye, a második Nemzeti Környezetvédelmi Program végrehajtásáról szóló jelentés, ez rendelkezésre áll 6168. számon. Az előterjesztő a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviseletében Gergely Erzsébet főosztályvezető-helyettes asszony, az egészségügyi tárca részéről Dura Gyula főigazgató úr van itt, aki a Nemzeti Környezet-egészségügyi Intézet vezetője. Rövid szóbeli kiegészítésre megadom a szót főosztályvezető-helyettes asszonynak.
DR. GERGELY ERZSÉBET főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Csak néhány olyan elemet szeretnék kiemelni a programból, amely kifejezetten ezen bizottság szempontjából érdekes, hogy Magyarország középtávú környezetügyi programjának ezen két évében milyen előrehaladást sikerült elérni.
Az első, amit szeretnék kiemelni, az a levegőtisztaság, hiszen ez elsősorban a városi lakosság jelentős része szempontjából egy nagyon fontos kérdés. Itt összefoglalhatjuk, hogy a környezetet terhelő szennyezőanyag-kibocsátás e téren jelentősen csökkent, különösen a szén-dioxid tekintetében. Ott gyakorlatilag harmadára csökkent 2000 óta, és számos olyan intézkedés is volt, amely az NOx, illetve a PM10 tekintetében a helyzet javítását célozta. Meg kell azonban állapítani, hogy e téren, a közlekedés terén még további fejlesztések szükségesek ahhoz, hogy ne legyenek túllépések, mint ebben az időszakban, amikor 9 településen a túllépések megvalósultak.
Ugyancsak ehhez kapcsolható nagyon fontos probléma, amely mind nagyobb réteget érint, a különböző allergén anyagok okozta légúti megbetegedés. A 2005. évben jogszabályi változtatások történtek, amely egy határozottabb vonalat és egy egységes keretet teremtett annak érdekében, hogy sokkal hatékonyabb operatív intézkedésekre kerüljön sor. Ennek része volt az is, hogy megyei parlagfűmentesítési bizottságok alakultak, amelyek saját hatáskörben a területükön intézkedtek, de gyakorlatilag a műholdfelvételes veszélyeztetettségi térkép, az ehhez kapcsolódó intézkedések, bírságolások, illetve az elvégzett munkálatok is hozzásegítettek ahhoz, hogy lényegesen javult ebben az időszakban a pollenkoncentráció. Az első évben, 2005-ben a megbetegedések száma is némiképp csökkent, 2006-ban viszont ez megfordult, és ismét növekedni kezdett.
Tehát ezen a téren további intézkedésekre van szükség. Természetesen folytatódik a közműprogram is, és nagyon fontos az, amit az Aerobiológiai Hálózat fejlesztésével sikerült elérni, tehát hogy ne csupán a hatótényező oldalról próbáljuk meg segíteni a lakosságot, hanem a folyamatos tájékoztatással, az előrejelzéssel, hiszen ma már egyéb eszközök is vannak, amivel a tünetek, illetve a megbetegedések csökkenthetők.
A beltéri környezetminőség esetében kiemelném még a Szemünk fénye programot, amely gyakorlatilag iskolákban, egyéb közintézményekben az egészséges és energiatakarékos világítási rendszerek kialakítását célozta, illetve az azbesztprogram részeként elkészült a lakóépületek adatbázisa, és több régióban a veszélyeztetettségi kategóriába sorolás is, amely már konkrétan megszabja, hogy mely területeket, épületeket mikorra kell azbesztmentesíteni.
Az ivóvízellátás terén maga a bekötött lakások száma növekedett, a nem megfelelő ivóvízzel ellátott lakosság száma, aránya kismértékben csökkent. E téren mind kormányzati főművi fejlesztések, mind a TIOP-ból és a Kohéziós Alapból való fejlesztések, címzett támogatás és gazdálkodói beruházások is történtek. Azt kell mondani, hogy különösen az észak-alföldi programnak ebben az időszakban még az előkészítése volt, tehát az itteni pozitív elmozdulás az elkövetkező években még sokkal nagyobb lehet.
Természetesen nagyon fontos az is, hogy a vízbázisainkat megfelelően védjük. Ennek érdekében a nitrátterhelés csökkentése az EU-irányelv alapján, vagy pedig az agrár-környezetgazdálkodás támogatása, a szakértői rendszer kiépítése, mind azt szolgálta, hogy maguk a vízbázisok is sokkal tisztább vízalapot adjanak a kitermeléshez.
Hasonlóképpen be tudok számolni arról, hogy a két évben 5 százalékkal növekedett a szennyvízelvezető-hálózatba és tisztítórendszerbe bekötött lakások aránya, évente 2-3 százalékkal, most már hosszú évek óta a közműolló zárul, és most már eljutottunk oda, hogy az összegyűjtött vizek 70 százaléka már biológiai tisztításra kerül.
Hasonlóan javultak a természetes fürdővizek és a medencés vizek terén is a vízminőségi állapotmutatók, új vízdiagnosztikai módszereket vezettek be, és a WHO vízbiztonsági programjának az intézkedései is ebben az időszakban már elkezdődtek, úgyhogy ez mind hosszú távon megalapozza, hogy e téren továbblépés legyen. Kiemelném még a Kék Hullám mozgalmat, amibe egyre több strand, fürdőhely bekapcsolódik, ami egy különleges ösztönző, és egyrészt a lakosságot is támogatja.
Az élelmiszerbiztonság egy kiemelt kérdés volt ebben az időszakban. Egyrészt azért, mert több probléma volt, másrészt pedig, mert az élelmiszerhigiéniáról szóló európai közösségi rendeletek kapcsán egy nagyon kiterjedt ellenőrzési folyamat indult meg. Ha áttekintjük, az előállítók, kereskedők és egyéb résztvevők láncolatán keresztül több mint 68 ezer ellenőrző vizsgálatra került sor, és további vizsgálatok folytak mind a növényvédő szerek hatóanyag-maradékára vonatkozóan, mind a termésnövelő anyagokból származó toxikus vegyianyag-tartalomra vonatkozóan. Ezek nem csupán vizsgálati eredményeket hoztak, hanem nagyon sok esetben megfelelő intézkedéseket is, ami adott esetben a forgalomból való kivonást és egyebeket jelentette.
Egyetlenegyet még kiemelnék e témakörben, a koegzisztencia törvényt, ami a GMO-k hazai alkalmazása terén úgy természetvédelmi, mint humánegészségügyi szempontból egy nagyon fontos dolog. Itt az nagy előrelépésnek tekinthető, hogy a parlament ezt a törvényt elfogadta.
Amit még kiemelnék, az az országos kármentesítési program végrehajtása. A budafoki barlanglakások, illetve a nagytétényi Metallokémia gyár kármentesítése az a két nagy projekt, ami ebben az időszakban lezajlott. Most már például a Metallokémiánál az idénre az összes beruházás lezárul, az egész terület kármentesítése, rehabilitációja megtörténik, és úgy gondoljuk, hogy ez nagyon fontos az ott élő lakosság szempontjából.
Ha a pénzügyi értékelésről még egy zárómondatot mondhatnék, akkor összefoglalóan az mondható el, hogy a két évben mintegy 785 milliárd forint volt a program költségvetése. 2006-ban lényegesen nagyobb, mint 2005-ben, hiszen az EU-források ebben az időszakban kezdtek el nagyobb arányban felhasználásra kerülni. Ennek megfelelően a környezet-egészségügyi és élelmiszerbiztonsági akcióprogram céljaira is gyakorlatilag ebben az időszakban háromszorosára nőtt a ráfordítás. Ezt természetesen nem önmagában kell nézni, hiszen az összes egyéb tematikus akcióprogram, mint például a kármentesítés, amely egy másik programban szerepel, annak az eredményei is ennek a tematikus programnak a céljait is szolgálják. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes asszony. Van-e kérdés vagy észrevétel? (Nincs jelzés.) Nem látok jelentkezőt.
Én csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy persze, sok részkérdéssel a bizottság külön-külön foglalkozott, csak az élelmiszerbiztonság ügyét emelném ki. Persze, azzal a gonddal szembenézünk, hogy ez egy két éve lezárt jelentés, és közben az idő halad, és mire idejut a parlament elé, addigra már újabb és újabb kihívások vannak ezen a területen is. Tehát nem jó, nem szerencsés, hogy ilyen késéssel tudunk ezekről az ügyekről beszélni.
Csak arra hívnám fel a figyelmet, és kérem is a környezetvédelmi tárcát és a kormányt - és azt gondolom, hogy ebben a bizottságban a képviselőtársaim csatlakoznak hozzá -, hogy a humánegészség szempontjai még inkább és még erősebben jelenjenek meg ebben a munkában, hiszen Európa azért sok tekintetben a nemzetközi szervezetek tevékenységében is ezeket az ügyeket környezet- és egészségprogramként viszi és kezeli. Hogy mást ne mondjak, 2004-ben egy mai napig emlegetett európai környezetvédelmi és egészségügyi miniszteri konferenciát tartottunk, ahol azért sok olyan döntés is született - gondolok a gyermek-környezetegészségügyi akcióprogramra -, amit ez a jelentés nem igazán tükröz vissza sok ponton, ezt általában meg kell hogy jegyezzem. Tehát örülnék annak, ha ilyen szempontból még erőteljesebb lenne az együttműködés és az egészség szempontjainak az érvényesítése.
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
Tehát ezeket ajánlanám a figyelmükbe. Ez rövidesen a plenáris ülésen tárgyalásra kerül, tehát szavaznunk kell, ki tartja a jelentést általános vitára alkalmasnak? Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Tartózkodott-e valaki? (Szavazás.) 1 tartózkodás.
Tehát 1 tartózkodással a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta a jelentést. Köszönöm szépen. Előadót nem állítunk, gondolom, a vitában majd részt fogunk venni, ha ezt kitűzi a Ház.
Beszámoló az Új Magyarország Fejlesztési Terv egészségügyi fejlesztéseinek aktuális helyzetéről
Tisztelt Bizottság! Soron következik az Új Magyarország Fejlesztési Terv egészségügyi fejlesztéseinek aktuális helyzetéről szóló beszámoló. A szaktárcát az érintett terület főosztályvezetője, dr. Balogh Tamás úr képviseli. A bizottság egy terjedelmes anyagot kapott. Hozzáteszem, és emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy márciusban foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, és akkor abban maradtunk, hogy időről időre visszatérünk ezekre az ügyekre. Ez annál is inkább indokolt, hiszen lényegében most már a nyár folyamán elindultak fontos projektek, döntések születtek, tehát ezért is fontos, hogy a terület, az ágazat számára jelentős fejlesztési lehetőségek megvalósítását figyelemmel kísérjük.
Kérem akkor főosztályvezető urat, hogy az írásos anyagot szíveskedjék kiegészíteni.
Dr. Balogh Tamás főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. BALOGH TAMÁS főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy beszámolhatunk ezekről, a legutóbbi időszakban történt fejleményekről. Az anyag valóban viszonylag terjedelmes, viszont a 29-33. oldalig található összefoglaló egy nagyon rövid, nagyon strukturált áttekintést ad arról, hogy a március 5-ei legutóbbi meghallgatásig, illetve az azóta eltelt időben milyen eredményességgel működött a tárca.
Ez alapján megállapítható, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Tervből az egészségügyre jutó mintegy 450-480 milliárd forint nagyságrendű támogatásból, itt az eltérés az árfolyamkülönbségből, illetve a számítási módokból adódhat, erre tekintettel már most felhívom a tisztelt bizottság tagjainak figyelmét arra, hogy az összefoglaló anyagban található táblázatokban mindenütt a 245 forintos árfolyammal számoltunk, illetve a támogatások nagyságrendjének a feltüntetésénél a tiszta támogatási adatokat, tehát az önrész nélküli uniós forrásból érkező adatokat tüntettük fel.
Tehát ezekre tekintettel megállapítható, hogy a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program tekintetében 9 konstrukcióban összesen 187 milliárd forint értékű fejlesztés indult el március 5-éig, ehhez előkészítés alatt álló támogatási konstrukciókkal csatlakozik a március 5-e óta eltelt időszak. Konkrétan a struktúraváltást támogató kórházi infrastruktúra-fejlesztés tekintetében mintegy 50 milliárd forintos támogatás áll előkészítés alatt, illetve a regionális onkológiai hálózat kialakítása tekintetében további 7 milliárd forintos támogatás áll előkészítés alatt. Mindkettő esetében a társadalmi egyeztetésre bocsátás várható időpontja a következő hónap, tehát 2008 október vége.
A Társadalmi Megújulás Operatív Program egészségügyi fejlesztései tekintetében március 5-éig 11 konstrukció 20,3 milliárd forint értékben készült el. Ehhez március 5-e óta további két pályázati kiírással zárkózott fel a tárca. Május 9-én, illetve május 6-án jelent meg további két konstrukció 1,2 milliárd forint értékben.
A regionális operatív programok tekintetében az eredetileg tervezetthez képest lassúbb a regionális operatív programok forrásfelhasználása. A meghirdetések megtörténtek, azonban elbírálás még nincs. A tisztelt bizottság tagjainak tájékoztatása érdekében a 33. oldaltól kezdődően összefoglaltuk tételesen, hogy az egyes regionális operatív programokban jelenleg milyen elbírálás alatt lévő, beadott pályázatok vannak. Az adatokat a Regionális Operatív Programok Irányító Hatóságától szereztük be, az ő tájékoztatásuk szerint ebben a hónapban, legkésőbb a jövő hónap első felében valamennyi esetben megtörténik a bírálat.
Ezzel a rövid összefoglalóval köszönném meg a bizottság figyelmét, és kérem, ha van kérdésük, tegyék fel, állok rendelkezésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető úr. Akkor képviselőtársaimé a szó. Ki kíván kérdezni vagy megjegyzést tenni? Nyul képviselő úr!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Itt a 11. oldalon szerepel, hogy a Dél-Dunántúlon a Regionális Operatív Program és a TIOP-pályázatok átfedése miatt itt felfüggesztésre került a pályázatok bírálata, értékelése. Egy másik oldalon pedig azt találom, hogy szeptember 15-ig mód van újabb pályázatok beadására. Viszont a pályázatok elbírálása szeptember második felében fog történni, vagy már meg is történt, már lassan túl vagyunk rajta. A kérdésem az, hogy a dél-dunántúli régió ettől nem szenved-e hátrányt, bekerülnek-e a bírált pályázatok közé így késedelemmel is a Regionális Operatív Program pályázatai, nyilvánvalóan a TIOP-pályázatok később jönnek, gondolom, azok nem fognak elkésni ettől. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Juhászné Lévai Katalin!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): A tervezett pályázati kiírásokban úgy tűnik, hogy csúszás van. Le lesz-e 2008 végéig kötve minden forrás, amit terveztünk elkölteni, mármint pályázati kiírással, mert a felhasználása nyilván ezt követően történik meg.
A járóbeteg-szakrendelők esetében nem került minden forrás felhasználásra. Mikorra várható még egy kör kiírása? Ez érdekelne engem. Illetve az, hogy a most készülő regionális operatív programoknál, ami már 2009-2010-es időszakra készül, mennyire tudnak együttműködni, hogy az országos koncepció az egészségügy fejlesztésében, illetve a helyi ügyek szinkronban legyenek? Ugyanis az tapasztalható, hogy ugyanúgy járóbeteg-szakrendelés, kistérségi rendelők felújításának a tömkelege, itt az elnyert pályázatokban is látszik, és megvan-e ehhez az a szakmai háttér, amelyik ezeknek a működtetéséhez szükséges? Tehát odafigyelünk-e az egyeztetéseknél a regionális operatív programok, illetve az országosan elfogadott koncepció közötti összhangra? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr, aztán Csáky képviselő úr.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Az előttem szóló képviselő asszony a működtetéshez szükséges szakmai háttér szükségességét vetette fel. Én pedig megint szeretnék előhozni egy olyan kérdést, amit már többször exponáltunk, többször beszéltünk róla, mindig megjegyeztük, hogy a működtetési vonatkozásokkal többet kellene foglalkozni. Tehát itt fejlesztünk, fejlesztünk, aztán elkészül a fejlesztés, és azt pedig működtetni kellene, és soha nem kapunk olyan anyagot, ahol a fejlesztéseknek ezek az irdatlan számai a működtetési oldalon, a működtetéshez szükséges forrásokkal is - legalább valamilyen hozzávetőleges tájékoztató adatok formájában - fel vannak szerelve.
Tehát most az az érzésünk, és erről újra meg újra beszélni kell, hogy itt ezermilliárdok vannak fejlesztésre, de az, hogy miből fogjuk ezt működtetni, főleg egy olyan helyzetben, ahol folyamatos forráskivonás van az egészségügyben, ezzel a kérdéssel mintha nem szembesülnénk. Én az egész beszámolónak azt a címet adtam volna szívem szerint, hogy "fenntartható egészségügyi fejlesztésének aktuális helyzetéről szóló tájékoztatás". Annál is inkább hangsúlyozom ezt, mert a néhány héttel ezelőtt napvilágot látott, a miniszter által szignált, az egészségügy további teendőit csokorba foglaló anyagban négyszer vagy ötször szerepel a "fenntartható fejlődés" kifejezés. Mitől lesz fenntartható ez a fejlesztés, ami itt ezekben az európai forráskörökben történik?
Tehát szeretném kifejezni azt a határozott igényünket, hogy egyszer a tárca tegyen le egy olyan anyagot az asztalra, amiben benne vannak a fejlesztések, és azoknak a működtetési, költségvetési vonatkozásai is. Ez pedig annál is inkább fontos, mert most megint jön egy költségvetési törvénytervezet a parlament elé, ahol számolni kell ezeknek a fejlesztéseknek a befogadásával a működtetési oldalon. Tehát valahol az OEP költségvetési törvényében, az egészségbiztosítás költségvetési törvényében meg kellene jeleníteni, méghozzá interaktív módon, kapcsolódva a fejlesztésekhez a működtetési forrásigényeket is, és ezt biztosítani kellene. Egyébként megint oda jutunk, mint sok korábbi fejlesztéssel, ahol elkészült a nagy mű, addig mindenki rettenetesen örült neki, meg még élt is belőle - ez egy zárójeles megjegyzés -, és utána, amikor el kell kezdeni működtetni, akkor áll üresen, kong az ürességtől, mert sem a szakmai feltételek, személyi ellátottság, de főleg a finanszírozási feltételek nincsenek meg a működtetéshez, hozzáteszem: a fenntartható módon történő működtetéshez.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Csáky képviselő úr következik.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Én itt a humán beruházásokkal kapcsolatosan szeretnék valami bővebb tájékoztatást, mert itt 2007-2008-ban a 9. oldalon lévő 4-es tábla alapján lényegében már félig-meddig lezáruló projektekről kellene, hogy szó legyen. Magában az életben azonban ezt nem nagyon tapasztaljuk, hogy hogyan állnak ezek, az egészségfejlesztési alapismeretek elfogadása hogyan integrálódik bele az oktatásba, hogyan áll a humánerőforrás-monitoring, annak is most már le kellett volna zárulnia. Mit jelentenek pontosan a képzési programok az ágazatban foglalkoztatottak számára, hiszen pont egy tavalyi vagy tavalyelőtti kormányrendelet alapján szűnt meg a posztgraduális továbbképzések központi támogatása, ami a kreditpontok szerzéséhez szükséges, és ez nagyon sok helyen nagyon sok problémát okoz az ágazatban.
Tehát erről szeretnék bővebben hallani. Illetve az 50. oldalon a közép-magyarországi járóbeteg-szakellátás fejlesztésével kapcsolatban van egy projekt, ami úgy szól, hogy Pest megye dél-keleti területi igényeit kiszolgáló alapfokú járóbeteg-szakellátás fejlesztése. Ez pontosan mit jelent helyileg, hol valósul ez meg, és mi az, hogy alapfokú járóbeteg-szakellátás? Mert vagy járóbeteg-, vagy alapellátás van, akkor pontosan ez alatt mit értünk?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tőlem egészen szokatlan módon a sürgészettel kapcsolatos kérdéseim lennének. A 6. oldal táblázatában szereplő 17 milliárd forintról érdeklődöm a sürgősségi osztályok, illetve a légimentés fejlesztésére. Úgy nézem, hogy ebben az évben lejárt pályázatról van szó, a légimentésre hol, melyik országban sikerült ebből, és konkrétan milyen fejlesztést megvalósítani?
A következő kérdés: a 19. oldalon szerepel egy olyan megjegyzés, arra a bizonyos 3,5 milliárdos mentésirányítási, fejlesztési projektre, amelyet egyébként tudtommal a februári határidő előtt a mentőszolgálat leadott, elfogadta az illetékes hatóságok tömkelege, és a következő megjegyzés van: az OMSZ és a tárca kérésére új tervezési felhívás került kiadásra.
Emlékeim szerint való igaz, hogy volt körülbelül három vagy két hónappal ezelőtt egy sajtóhír ezzel kapcsolatban, miszerint új közbeszerzési pályázatot indítanak, de az nem új tervezési, hanem közbeszerzési pályázat. Bár megjegyzem, hogy a közbeszerzési döntőbizottság - vagy nem tudom pontosan, hogy hívják ezt a szervet - is megfelelőnek találta azt a bizonyos tervet. Tehát mi újság ezzel a 3,5 milliárd, illetve a hozzá való 600 millió, tehát 4,1 milliárd forintos pályázattal?
Azért is kérdezem, hiszen van egy Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, és ennek a honlapjára tegnap rákattintottam, ami azt mondja, hogy azt a bizonyos projektet lezártnak minősítette, a pályázatot. Mi újság van? Tehát a 19. oldalon szereplő OMSZ és tárca kérésére új tervezési felhívás került kiadásra, ez szerepel az egyikben, a másik pedig az, hogy lezárták a projektet.
A negyedik gyönge kérdésem arra vonatkozna, most nem vagyok pontosan felkészült az ügyben, hogy 2006 decembere végén - és bocsánat, hogy a számot nem tudom - írásbeli kérdést adtam fel az egészségügyi miniszter úrnak, aki válaszolt is a kérdésre. Ez a védőruha vonatkozású kérdés volt a mentőszolgálatnál. A mentők csináltak egy tervet, ez 2 milliárd forintra vonatkozott. A válaszban, amit a miniszter úr megadott, abban egy európai uniós pályázatra hivatkozik, amely forrásul szolgál majd a védőruha megteremtéséhez. Kérdezem én, hogy ez a kérdés pillanatnyilag hogyan áll? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Havas képviselő asszony!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Én csak alelnök úr gondolatát folytatnám tovább. Ő azt mondta, hogy amikor pályázatok elbírálására kerül a sor, akkor a tárca miért nem méri fel, hogy mennyiben fenntartható ez a fejlődés. Én azért ezen egy kicsit továbbgondolkodnék, mert nemcsak az infrastruktúra, hanem a humán erőforrás is elég komoly problémát okoz, de úgy gondolom, hogy rossz felé címezte alelnök úr, mert ez se nem a fejlesztési ügynökség, sem pedig a tárca kompetenciája, elsősorban azoké, akik pályáznak ezekre a forrásokra. Azok az önkormányzatok, amelyek pontosan tudják, hogy nem fogják tudni később fenntartani, működtetni, illetve szakemberrel ellátni. Viszont ha a tárca ebbe megpróbál beleszólni, akkor olyan lobbiérdekekbe tenyerel bele, amit viszont az önálló önkormányzatok viszonylag rosszul tolerálnak.
Tehát úgy gondolom, hogy itt elsősorban a pályázók azok, akik nem átgondoltan teszik meg javaslataikat, az más kérdés, hogy mennyiben lehet ezeket szakmai vonalon megtámadni, illetve hatályon kívül helyezni, miután valamennyien tudjuk, hogy egy-egy intézmény fejlesztése, vagy akár új intézmények megépítése komoly politikai kampányfogás, amit én egyébként egy rendkívül veszélyes dolognak tartok, pontosan a fent említettek miatt.
Tehát úgy gondolom, hogy inkább az új beruházások építése helyett a már meglévők megfelelő szintre hozása lenne a célszerű, ahol egyáltalán vannak szakemberek, akik el tudják látni ezt a feladatot. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czinege képviselő úr!
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Részben csatlakozva alelnök úrhoz, részben Havas képviselő asszonyhoz, azt gondolom, hogy a medicina, az orvostudomány fejlődését figyelembe kell venni akkor, amikor országosan vagy régióban fejlesztést végzünk. Tíz évvel ezelőtt a kardiológiai osztály nem azt jelentette, mint most. El kell ismernünk azt, hogy most már azt jelenti a kardiológia, ahol rögtön meg tudják csinálni a chronographiát, meg tudják csinálni a thrombolízist és stentet is tudnak beültetni.
Tehát az előttem lévő anyag nagy része olyan, ami gondolom, az épületfelújítást jelenti, de feltehetőleg nem figyeltünk oda vagy majd később fogjuk megfigyelni azt, hogy olyan szakmai fejlesztéseknek van értelme, amely koncentráltan, a tudomány eszközeit felhasználva, nagyon rövid ápolással, költséghatékonyan is fenntarthatóan működik. Tehát itt gondolok csak mondjuk az érbetegek nagy számára. Értelmetlen Magyarországon 6-7-nél több központot fenntartani, mert egyszerűen nincsen meg az a szakembergárda, ahol ezeket a modern, újszerű, a betegeknek rövid idő alatt gyógyulást hozó módszereket tudnánk alkalmazni.
Amikor egy fejlesztést az Egészségügyi bizottság vizsgál és véleményez, akkor ezeket a szempontokat is figyelembe kell venni, mert ezek a szempontok azok, amelyek meghatározzák azt, hogy hogyan tudjuk hatékonyan felhasználni ezeket az igen nagy, tetemes forrásokat.
Nem tudom, hogy most az itt lévő előadó mennyire kompetens abban, hogy a humánerőforrásról is beszéljen, de nagyon fontos dolog, hogy az Egészségügyi bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy amikor létrehozunk egy központot mondjuk az érsebészeti ellátásra, akkor ennek a humánerőforrás oldalát is figyelni kell, csak azt nem tudom, hogy erre pont ön mondjuk éppen kompetens-e válaszolni.
Tehát ezt szerettem volna hozzátenni, részben csatlakozva az előttem szólókhoz, hogy nagyon buta dolog lenne üres rendelőket létrehozni egy öt évvel ezelőtti technológiával, hiszen az a high-tech ami bevonult a medicinába, az most már teljesen más típusú gondolkodást, gyógyítást jelent. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mikola István alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Azért, ha a tisztelt bizottság megengedi, egy-két dolgot hadd hangsúlyozzak. Az ellátás biztonsága az egészségügyi kormányzat feladata. Az állam alkotmányos felelősséget visz a kötelező általános egészségbiztosítás finanszírozásában. Az alkotmány 70/D paragrafusa kimondja, hogy az állam garanciát kell vállaljon - így fordítom, mert ez van benne - az egészségügyi ellátórendszer működtetésére, természetesen a kötelező általános egészségbiztosítás szükségletalapú szolgáltatásai vonatkozásában. Ez alól semmi nem menti fel az államot, és nem lehet áttenni ezt a felelősséget az önkormányzatokra. A működtetés pedig központi pénzalapból történik, az állam törvényekkel, éves költségvetési törvényekkel szabályozza az egészségbiztosítás költségvetését.
Tehát ezt azért ne felejtsük el, az utóbbi időben túl sok megjegyzést hallunk arra nézve, hogy az önkormányzatnak ellátási felelőssége van. Nem, az ellátás biztonsága a kötelező általános egészségbiztosítás vonatkozásában állami felelősség, és az egészségügyi kormányzat felelőssége.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor valószínűleg utolsó megszólalóként most a beszélgetésben, és egy-két kérdést is majd feltéve, ehhez a vitához annyit mondanék, hogy persze, az igaz, hogy az államnak alkotmányos kötelezettségei vannak, ugyanakkor itt nap mint nap látjuk azt, hogy bizonyos egészségügyi feladatok, felelősségek és kötelezettségek kétharmados törvénnyel az önkormányzatokhoz való delegálása milyen feszültségeket jelent, sajnos. Ez is azt mutatja, hogy lehet, hogy ez csak álom, egyszer majd jó lenne ezekben a kérdésekben szót érteniük egymással a különböző politikai erőknek.
Tisztelt Bizottság! Azt érzékelem, hogy persze, miközben az is baj, ha nincs pénz, az is, ha van, és hogy egy példátlan nagyságrendű egészségügyi fejlesztési projekt, mint ami az Új Magyarország Fejlesztési Tervben rendelkezésre áll, hogy ezt hogyan fogjuk tudni hatékonyan menedzselni, ez igenis, egy fontos és nagy kérdés, és ennek vannak ilyen értelemben politikai vonzatai. Ezért azt hiszem, hogy helyes, ha a bizottság nagyon rendszeresen tájékozódik, tehát mindenekelőtt megerősítem azt, hogy igenis, igényeljük azt, amit még márciusban döntöttünk, hogy negyedévente nem biztos, hogy mindig napirendre lehet tűzni, de kapjunk erről tájékoztatást.
Másrészt, amit alelnök úr is említett, a fenntarthatóság szempontjainak az érvényesülését nagyon lényegesnek gondoljuk. Részben abban is, hogy végig kell gondolni minden esetben a működtetési következményeket, és tényleg célszerű lenne egy következő alkalommal arra kitérni, hogy a belépő új fejlesztéseknek a működtetési következményeivel hogyan és milyen módon tudunk számolni, hiszen ilyen kötelezettség természetesen van, már csak az uniós előírások miatt is. De ide értem a humánerőforrás-ügyeket is, és az is borzasztó fontos, hogy minden esetben a döntések úgy, ahogy ezt egy uniós projektnél megkövetelhetjük, transzparensen szülessenek meg.
Még két kérdést szeretnék feltenni. Az egyik, hogy hogyan értékeli főosztályvezető úr most itt az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján a szaktárca és a szaktárcánál ezzel foglalkozó szakemberek és az NFÜ együttműködését? Másrészt szeretném, ha röviden kitérne a meghirdetés előtt álló népegészségügyi tárgyú projektekre, hiszen ez is egy nagyon jelentős elemet jelent egyébként a Társadalmi Megújulás Operatív Programjában, és bevallom őszintén, azt szeretném, ha arra térne ki, hogy úgy érzi-e, hogy itt a meghirdetésre váró intézkedések, illetőleg a különböző címzett és egyébként széles kedvezményezetti kört vegyesen tartalmazó egyes programok meghirdetésénél megvan-e a meghirdetéshez is, az összeállításhoz is, illetőleg a projekt későbbi megvalósításához szükséges szakmai kapacitás. Azt elégségesnek gondolja-e, rendben van-e ez, kell-e ebben a tekintetben valamilyen intézkedést tenni a minisztériumnak, vagy másoknak?
Köszönöm szépen. Elnézést, igen sokféle észrevételt tettünk és kérdést tettünk fel. Visszaadom önnek a szót!
Dr. Balogh Tamás főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) válaszai az elhangzottakra
DR. BALOGH TAMÁS főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Sorrendben haladnék akkor a tisztelt bizottság részéről felmerült kérdések megválaszolásában.
Nyul képviselő úr felvetette, hogy a Dél-Dunántúlon rendben van-e minden, illetve nem szenved-e késedelmet az anyagban közölt felfüggesztés miatt az eljárás. A felfüggesztést augusztus végén a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, illetve a ROP Irányító Hatóság feloldotta. Ennek megfelelően még ebben a hónapban, tehát a hónap vége előtt - a pontos dátumot egyelőre még nem küldték meg - újra összehívják a bírálóbizottságot, és ennek megfelelően sor kerül az immár mindenféle koherenciaproblémától mentessé tett dél-dunántúli programok továbbvitelére.
Lévai Katalin képviselő asszony említette, hogy mintha csúszás volna, illetve hogy lekötünk-e minden forrást. Ezt majd csak a programidőszak végén fogjuk látni, hogy lekötjük-e. Annyi biztos, hogy a március 5-ei időszakban nagyobb csúszás mutatkozott, és ahhoz képest nagyobb ütemben működik a forrásfelhasználás. Nem mondom, hogy ideális, vannak bizonyos csúszások, ezek többnyire adminisztratív okokra vezethetők vissza. Elsősorban arra tekintettel, hogy mindegyik pályázati kiírás a megjelenés előtt kötelező minőségbiztosítások sorozatán esik át, és minden olyan esetben, amikor ez a minőségbiztosítás, vagy ennek bármely eleme késedelmet szenved, amelyet egyébként nem a tárca végez, onnantól kezdve természetesen az egész folyamatra kihat. Ezeket a csúszásokat igyekszünk minél kisebb mértékűre faragni, amennyiben módunkban áll.
A járóbeteg-ellátásban nem került mindent forrás felhasználásra, mikor lesz második kör? A második kör ebben az évben 2008. december 15-étől 2009. január 16-áig tartó beadási határidővel került meghirdetésre, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján a dokumentáció már hozzáférhető. Az érintett pályázók tájékoztatására több körben kerül sor, az első körre éppen a tegnapi nap folyamán a minisztériumban, a továbbiakra pedig október első napjaiban a Strukturális Alapok Programiroda képviselőinek bevonásával.
A ROP-okkal együtt tudunk-e működni, a járóbeteg-ellátás, illetve az egyéb fejlesztések tekintetében duplikációk előfordulnak-e, odafigyelünk-e a ROP-okra, hogy ne legyen átfedés? Természetesen odafigyelünk. A regionális ágazati egyeztetések ugyanabban a rendszerben működnek, mint az elemi tervezés időszakában, tehát ha nem is havi rendszerességgel, de negyedévente, többször találkoznak az ágazati, illetve a regionális operatív programokért felelős hatóságok képviselői. Tudni kell azonban azt, hogy a regionális operatív programok tervezéséért első helyi felelősséget minden ROP tekintetében a regionális egészségügyi tanácsok, de még inkább a regionális fejlesztési tanácsok és a fejlesztési ügynökségek viselnek. Ezekben a testületekben, a fejlesztési tanácsban az Egészségügyi Minisztérium is képviselettel rendelkezik, de a többségi szavazás elve alapján leszavazható. Tehát itt a tárca által elvárt tartalom, elvárt koherencia érvényesítése közel sem olyan egyszerű, mint amennyire azt a józan ész adott esetben diktálná.
Tehát a helyben megfogalmazott elvárások érvényesítésére a helyi szereplőknek a dolog lényegéből adódóan jóval nagyobb szabadságuk van. Ehhez a tárca alkalmazkodni kénytelen, minden alkalommal, amikor ez problémaként felmerülhet, természetesen a szükséges elvárható, a döntéshozók figyelmét orientáló figyelemfelhívásokat minden alkalommal írásban is megtesszük.
Alelnök úr kérdése a működés finanszírozási hátterével kapcsolatban: jelen összefoglaló elején, a bevezetőben hivatkoztam a 2007. február 7-ei első bizottsági meghallgatásra, ahol az Új Magyarország Fejlesztési Terv első alkalommal szóba került. Ennek az összefoglalónak egy önálló fejezete foglalkozott a fenntarthatósággal, körülbelül 10-15 oldalon keresztül. Az való igaz, hogy abban a tervezési időszakban, amikor pályázatok még nem kerültek beadásra, pályázóra lebontva nem lehetett ezekhez még fenntarthatósági számításokat hozzárendelni, pusztán azt az elvet ismertette, amelynek mentén megpróbálja a tárca garantálni azt, hogy a működés során többletkiadások ne keletkezzenek.
Talán megbocsátják nekem, ha most felidézem, hogy ebben mit tartalmazott ez az anyag. Csak arra tekintettel teszem ezt, hogy ez valamennyi pályázati kiírásba is bekerült. Tehát két módon tudunk vagy próbálunk meg gondoskodni arról, hogy a működési többletkiadások keletkezését elkerüljük, éspedig az egyik mód a régión belüli kapacitások intézmények közötti átadás-átvétele, a másik mód pedig az intézményen belüli kapacitás-átalakítás, illetve struktúra-átalakítás. Ez tehát azt jelenti, hogy ha az országban a pályázati felhívás közzétételekor összesen lekötött, közfinanszírozott kapacitás mennyisége iksz, akkor a pályázat megvalósítása eredményeképpen sem nőhet iksz plusz n-re.
A teljesítmény-volumenkorláttal kapcsolatban persze, még meg lehetne kérdezni, hogy ez milyen típusú, illetve egyáltalán teljesítménynövekmény-e, ami szintén többletfinanszírozási igényhez vezethet, milyen típusú torzító hatást gyakorol ezeknek a működési kiadásoknak az alakulására. Itt azt kell mondanom, hogy ez attól függ, hogy milyen teljesítmény-volumenkorlátra vonatkozó jogszabályok kerülnek elfogadásra. A jelenlegi rendszerben a TVK próbálja biztosítani azt, hogy szintén ilyen működési többletkiadások ne keletkezzenek.
Természetesen akceptálva a bizottság több alkalommal hangsúlyozott kérését, a legközelebbi alkalommal vagy adott esetben ettől függetlenül, ha eseti kérés erre felmerül, akkor az Országos Egészségbiztosítási Pénztár bevonásával most már számadatokkal is tudjuk, tehát nemcsak az elvet tudjuk közölni, hanem ehhez azt hiszem, elvárható most már, hogy számokat is hozzá tudjunk rendelni.
Az elv azonban - elnézést, erre nyomatékosan felhívnám a figyelmet - minden egyes pályázati kiírásban benne van. A fenntarthatósággal kapcsolatban több alkalommal felmerült a humánerőforrás kérdése. A hatályos minimumfeltételekre vonatkozó jogszabályi előírások betartása valamennyi pályázóval szemben elvárás. Tehát csak abban az esetben fordulhatna elő, hogy úgymond üres intézményeket fejlesztünk, amelyek mind műszerezettség, mind a korszerű technológia szempontjából hiányosak, mind a szükséges humánerőforrás szempontjából elégtelenek, ha felhatalmaznánk a pályázókat arra, hogy a hatályos jogszabályokat ne tartsák be. Minthogy azonban ott valamennyi pályázatban a minimumrendelet is a pályázók által kötelezően betartandó jogszabályok között szerepel, ezen túlmenően pedig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség külön is vizsgálja a fenntarthatósági szempontokat, minden pályázat értékelésében az értékelési pontrendszert tartalmazó táblázat egy külön része a fenntarthatóság, amely a szervezeti fenntarthatóságot is tartalmazza, és többé-kevésbé egységes pontozási szempontok alapján kerülnek értékelésre ezek a pályázatok, 100 pont maximális adható pontszámmal. Ennek a teljes pontszámnak az egyötödét, tehát 20 pontot tesz ki csak a fenntarthatósággal kapcsolatos szempontok értékelése, és pályázatoktól függően, a pályázatok sajátosságaira tekintettel ebből a húszból mindig meg van határozva egy minimális pontszám. Az pályázónként, feladónként eltérő, hogy mennyi ez a minimumérték a húszból, de aki nem éri el ezt a minimumértéket, az nem nyilvánítható nyertesnek. Tehát dacára annak, hogy 100 pontból 20 pontot, tehát az egyötödét reprezentálják a fenntarthatósági szempontok, ha ebből a 20-ból nem éri el a kötelező minimumot, akkor sem részesíthető támogatásban, ha egyébként a többi szempont tekintetében nagyon kiválóan teljesít a pályázó.
Csáky képviselő úr részéről felmerült a humánerőforrás-beruházásokkal kapcsolatos kérdés, hogy ezek hogyan állnának, illetve hogy a humánerőforrás-monitoring, valamint a TÁMOP 6.2.2. intézkedése, a foglalkoztatás támogatása hogyan áll. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a humánerőforrás-monitoring az előre jelzett ütemtervnek megfelelően halad, a megvalósíthatósági tanulmányok elkészültek. Ezeknek az egyeztetése, minőségbiztosítása folyamatban van, a szükséges jogszabályok, illetve azoknak a módosítása megkezdődött. A tárca a múlt heti vezetői értekezletén döntött arról, hogy ezt az Országgyűlés elé terjeszti, ahol ez törvényi szintű, ahol pedig miniszteri hatáskörben, illetve kormányrendelet szintjén megoldható, ott is megtörténik ez. Jelen pillanatban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Humánerőforrás-programok Irányító Hatóságának a jóváhagyását várjuk a folytatáshoz. Tehát itt is egy előzetes minőségbiztosítási folyamatról van szó. A megvalósíthatósági tanulmány elkészítését nekik is hitelesíteniük kell, és ha ez megtörténik, akkor folytatódik a továbbiakban.
A mentés-légimentés kapcsán kaptunk szintén kérdést... (Dr. Csáky András: Arra még nem kaptam választ, hogy ez a Pest megyei alapfokú járóbeteg-szakellátás mit jelent.)
ELNÖK: Elnézést, nem hallom, képviselő úr, és a jegyzőkönyvben nem tudjuk rögzíteni.
DR. BALOGH TAMÁS főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Hogy Pest megye délkeleti területi igényét kiszolgáló alapfokú járóbeteg-szakellátás fejlesztése mit jelent. Annyit tudok, hogy bevallom őszintén, ezt most intézményre nem tudom megnevezni, ezek is a ROP IH-tól származó adatok, viszont valamennyi szakmai, vagy itt feltüntetett pályázat esetében ugyanaz a szakmai tartalom. Tehát ezek járóbeteg-szakrendelőintézeti fejlesztéseket jelentenek. Az, hogy a pályázó éppen ezt a címet választotta neki, hogy az alapfokú járóbeteg-szakellátás fejlesztése, ez a szíve joga, ez nem a kiírásnak az elnevezése. A kiírás "A kistérségi járóbeteg-szakellátás fejlesztése a közép-magyarországi régióban" címet viselte. Az ezen pályázatból támogatható tevékenységek körébe alapvetően infrastruktúrafejlesztés tartozik, épületbővítés, korszerűsítés, komfortosítás, a felszereltség javítása a minimumfeltételeknek megfelelően és informatikai eszközfejlesztés. Tehát hogy a pályázó épp ezt a címet adta a pályázatának, ez az ő szabad döntésén múlik.
Akkor visszatérve a mentés-légimentésre. Az anyag 16. oldalán lehet erre vonatkozóan bővebb információkat találni. A mentés-légimentéssel kapcsolatban a módosított szakmai koncepció elkészült az OMSZ részéről. Elfogadása azt követően várható, hogy ha kiderül az anyag végén, a 33. oldaltól az 50. oldalig azonosított regionális operatív programbeli pályázatok eredménye, tehát ha tudjuk, hogy ezen belül melyek azok a pályázatok, amelyek egyébként mentőállomásokkal kapcsolatos fejlesztést is tartalmaztak, hiszen ez nemcsak légimentésre vonatkozik, hanem mentés és légimentés. Tehát újonnan építendő, cserélendő, illetve felújítandó földi mentőbázisok fejlesztéséről is szó van benne, és ezt a regionális operatív programokhoz pályázatot benyújtó önkormányzatok is, illetve ezek közül néhány is a pályázatában támogatandó tevékenységként szerepeltette.
Tehát azt elkerülendő, hogy két helyszínen, két külön forrásból valósuljon meg fejlesztés, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség előírása a kettős finanszírozás tilalma, erre tekintettel be kell várnunk ezeknek a regionális operatív programoknak az értékelési eredményeit. A ROP IH tájékoztatása szerint erre az értékelésre - mint ahogy mondtam - ennek a hónapnak a végén, a következő hónap elején kerítenek sort.
A mentésirányítással kapcsolatban is kaptunk kérdést, a 19. oldalon, hol tart, mi újság vele, és eltérés van-e az NFÜ honlapján lévő információ, illetve a tárcainformáció között. Az az információ, ami az NFÜ honlapján olvasható, miszerint lezárt ez a dolog, ez azt jelenti, hogy erre a felhívásra pályázati dokumentációt beadni már nem lehet. Tehát nem azt jelenti, hogy a pályázat készen van, megvalósult, a források kihelyezésre kerültek és a támogatási szerződést megkötötték. A lezárult státuszú, ilyen jelzésű felhívások azt jelentik, hogy arra a felhívásra pályázatot beadni már nem lehet az NFÜ honlapján.
Erre tekintettel gyakorlatilag az általunk szolgáltatott információ és az NFÜ honlapján lévő információ nem zárja ki egymást, illetve egymásnak megfelelnek. Azt, hogy az OMSZ és a tárca kérésére új tervezési felhívás került kiadásra, az indokolja, hogy az OMSZ által korábban beadott megvalósíthatósági tanulmányban a mentésirányítási rendszer, illetve az integrált vezetésirányítási rendszer közötti költségmegosztás aránytalanul magas volt a kettő között, és ennek az újradolgozását fenntarthatósági szempontokból kértük, amelyet az OMSZ is magára nézve szükségesnek tartott, illetve elismert.
A védőruha beszerzése...
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Bocsánat, ehhez...
ELNÖK: Elnézést kérek, hadd fejezze be, és utána vissza lehet kérdezni.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Elnézést kérek, elnök úr, csak elfelejtem. (Derültség.)
DR. BALOGH TAMÁS főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): A 2006 decembere végén feltett, a miniszter úrhoz intézett írásbeli kérdéssel kapcsolatban a védőruha-beszerzésre vonatkozóan írásos állásfoglalás beszerzését kértük az Európai Bizottságtól, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kollégáitól. Ez az állásfoglalás megérkezett, és eszerint a védőruha-beszerzés ebben a pályázatban nem támogatható. Ez az az információ, amivel a kérdésére válaszolni tudok. Az, hogy ezeknek az eszközöknek, illetve védőruhának a beszerzését ezen a pályázaton kívül más uniós forrás támogatná, erről nincs tudomásom.
Havas Szófia képviselő asszony kérdése, hogy miért nem méri fel a tárca, hogy fenntartható-e a fejlesztés. Azt hiszem, hogy erre az alelnök úrnak adott korábbi válaszomban reagáltam. Elhangzott szintén a bizottság részéről, hogy feltehetőleg nem figyelünk oda arra, hogy koncentráltan történő fejlesztés, korszerű műszerelés és megfelelő humánerőforrás kerüljön be a pályázatokba, azt hiszem, erre is válaszoltam már a korábbiakban.
Azt hiszem, ezzel minden kérdésre válaszoltam. Kérem a tisztelt bizottságot, hogy ha a megadott válaszokkal kapcsolatban további kérdések felmerülnek, tegyék fel, állok rendelkezésükre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr valamire rá akart kérdezni. Tessék!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Akkor, ha megkaptam a szót, két dolog, ami megütötte a fülemet. Az egyik. Való igaz, itt a 6. oldal környékén van, hogy az OMSZ elkészítette a módosított szakmai koncepciót. Ez a mentőállomásokra, illetve mire vonatkozik? Ezt szeretném megkérdezni, mert ez nyilván az a 11,5 milliárdos pályázat.
A másik, amiről szó van, és leállították, ez a 4,1 milliárdos pályázat a mentésirányítás kérdésében. Akkor most, ha még egyszer elmondaná nekem részletesen, ugyanis akkor, amikor leállították a pályázatot, arról volt szó, hogy új közbeszerzési eljárást indítanak. Most erről van szó, vagy nem?
A harmadik megjegyzésem. Ezek szerint a több mint egy évvel ezelőtt kapott miniszteri válasz korrigálódott, úgyhogy köszönöm szépen a szóbeli kiegészítést, mert én is mindig abban voltam, hogy az a válasz, amit Molnár miniszter úr írt nekem, az releváns és várhatjuk, hogy végrehajtják. Akkor, ha esetleg ebből kapnék egy másolatot, azt nagyon megköszönném.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor ezt majd nyilván külön elintézik Puskás képviselő úrral. Tukacs képviselő úr még valamit szeretne kérdezni.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Egy nagyon rövid kérdést szeretnék feltenni, ugyanis racionálisnak tűnik a pályázati elbírálásoknál az a pontszám-számítási rendszer, amely a fenntarthatóságot úgy díjazza, hogy minimumfeltételhez köti. A kérdésem erre vonatkozna, hogy tudunk-e olyan pályázati elbírálásokról, ahol ez a minimumfeltétel nem teljesült és el is utasították őket, tehát hogy megtörtént-e?
A kérdésem után pedig egy megjegyzést, ha megengednek. Tudom, hogy nem az én dolgom ezt tisztázni, de azt gondolom, hogy a tisztelt előterjesztő tudja, vagy legalábbis sejti, hogy a bizottság tagjainak nem az a problémája, hogy a pályázati kiírásokban és az elbírálásokban nem teljesülnek a fenntarthatósággal, a humánerőforrással és minden egyébbel kapcsolatos előírások, hanem a valóságban nem teljesülésért aggódnak, hogy ilyen szép magyarsággal fejezzem ki magam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ezt különösképpen éreztük, és ez az aggódás ma a járóbeteg-ellátás pályázatainál volt tetten érhető. Muszáj nekem is megismételnem a két kérdésemet, mert ezt nem érintette főosztályvezető úr. A népegészségüggyel kapcsolatban a kapacitás kérdése, hogy van-e megfelelő szakmai kapacitás a sajátos területet érintő pályázati kiírásoknál, ez az egyik. A másik pedig az NFÜ-vel való együttműködés, és természetesen úgy ítéltem meg, hogy ugyan nem is reagált rá, de korábban a kicsit összefoglalónak is szánt megjegyzéseimmel egyetértett, és akkor ezt a tárca követni fogja. Köszönöm szépen. Tessék parancsolni!
DR. BALOGH TAMÁS főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Elnézést kérek, hogy elnök úr kérdésére az előbb nem adtam választ, valóban, elmulasztottam lapozni egy utolsót. Ennek megfelelően akkor most az erre történő válaszadással kezdeném. A tárca tervezésben közreműködő kollégáinak a humánerőforrás minősége megfelelő, létszáma a kormányzati létszámcsökkentések logikájához igazodóan azt hiszem, nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy nem elégséges, de ezzel nem vagyunk egyedül szerintem, sem az Egészségügyi Minisztériumban, sem máshol.
A konkrét adatokról annyit, hogy 2005 novemberében, a legutóbbi létszámcsökkentés előtt 14 fő látta el a tervezéssel összefüggő feladatokat a főosztályon, ma 7 fő dolgozik ezen a területen, nem kevesebb, hanem több feladatellátás tekintetében.
Puskás képviselő úr kérdésére, hogy új közbeszerzésről van-e szó vagy sem, azt kell válaszolnom, hogy is. Tehát a közbeszerzéssel kapcsolatban is valóban új eljárás van folyamatban tudomásom szerint, illetőleg a tervezési felhívást is módosítani kellett annak megfelelően, hogy az előző tervezési felhívás alapján olyan válasz, illetve olyan programdokumentum érkezett be, amely lehetőséget adott arra, hogy ezeket a kifogásolt részletkérdéseket az OMSZ be tudja építeni a pályázatába. Olyan típusú tervezési felhívásra van szükség, amely alapján egyértelmű válaszadást tudunk elvárni, amely nem engedi meg azt, hogy a két fejleszteni kívánt nagy szakterület közötti költségmegosztásban aránytalanságok maradhassanak.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Bocsánat, de nem értettem, nem tudom, hogy mi az a két nagy szakterület.
DR. BALOGH TAMÁS főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Amelyre az előbb hivatkoztam, ez a mentésirányítási rendszer, illetve az integrált vezetésirányítási rendszer. Az egyik alapvetően egy technikai, egy technológiai fejlesztés a mentésirányításban, illetve alapvetően a projektmenedzsmenttel, az irányítással összefüggő személyi kérdések fedezetére nyitva álló költségelemek közötti aránytalanságról beszélek. Gyakorlatilag nemes egyszerűséggel fogalmazva: az OMSZ pályázatában túlságosan nagy, körülbelül ötször akkora költséget állítottak be a saját kollégáik számára esedékes kifizetésre, beleértve a projektmenedzsmentben részt vevő személyek díjazását is, mint amennyit a technikai fejlesztésre, amely kétségkívül szükséges. Ezt az aránytalanságot kívánjuk orvosolni azzal, ami most történik.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor lezárnám ezt a vitát...
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Bocsánatot kérek, ezt még szeretném elmondani. Tehát akkor ez azt jelenti, hogy akik csinálták a pályázatot, saját maguknak több pénzt adtak. (Dr. Balogh Tamás: Erről van szó, ezért nem fogadjuk el.) Tehát akkor ez világos, de akkor hogyan lehet, hogy az első körökben ezt elfogadták, és az OMSZ mikor jut hozzá ehhez a pénzhez? Szóval mikor lesz ebből nekünk mentésirányító rendszerünk? Az, hogy nyilvánvalóan nem mi írtuk a pályázatot, de mi, és a magyar nép szeretné használni a mentésirányító rendszert, azért, mert nyilvánvalóan valaki úgy osztotta, ahogy lehetett, illetve ahogy számára kedvező volt, ebből az látszik, hogy az Országos Mentőszolgálatnál a mentésirányítási rendszer később valósul meg, ha egyáltalán megvalósul.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A mentésirányítást azért természetesen nem össznépi, 10 millió ember használja, ezt csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Bocsánatot kérek, a mentésirányítás azt jelenti, hogy betelefonálok segítségért.
ELNÖK: Képviselő úr nem kért szót, úgyhogy kérem, hogy akkor a főosztályvezető úr válaszoljon, lezárjuk ezt, és utána a többi részt nyilván más módon lehet akkor megbeszélni.
DR. BALOGH TAMÁS főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): A mentésirányítási konstrukciót éppen, mert tisztában vagyunk a fontosságával, szeretnénk minél hamarabb megtenni, hogy teljesedésbe mehessen. Ennek a tervezett időpontja szintén október vége. Nem rajtunk múlik azonban, hiszen még csak nem is mi írjuk a pályázatot, hanem az OMSZ. Mi annyit tehetünk, amennyit az anyagban, a beszámolóban jeleztem, hogy a tervezési felhívás pontosításával igyekszünk még szűkebbre szabni azt a mozgásteret, amelyen belül ilyen aránytalanságok elképzelhetők. Ezt megtettük. Ennek megfelelően zajlik az anyag átdolgozása, ezt az OMSZ készíti, tehát ez alapvetően tőlük függ, amennyire ezt a jelen állapotban meg lehet ítélni.
Tukacs képviselő úrnak adós vagyok még egy válasszal, hogy a valóságprobléma nem a kiírás. (Tukacs István: Nem kérdeztem, csak megjegyeztem, hogy történt-e valójában kiírás.) Igen, történt, hiszen Havas képviselő asszony is, illetve a korábbiakban is felmerült olyan kérdés, hogy mikor kerül sor a járóbeteg-ellátások tekintetében az új kiírásokra.
Azért van szükség új kiírásokra, mert elutasítottuk őket, többek között a fenntarthatóság hiánya miatt. Tehát eddig tíz pályázatot utasítottak el azért, mert a fenntarthatóság szempontjai kifogásolhatóak voltak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Puskás Tivadar jelentkezik.) Szeretném akkor ezt a vitát lezárni. Lezárjuk ezt a vitát, nyilván meg lehet külön kérdezni, hiszen most már oda-vissza kérdések voltak, úgyhogy kérem, képviselő úr, hogy ezt külön tisztázzák az előadóval. (Dr. Mikola István: Egy nagyon fontos mondatot szeretne mondani Puskás képviselő úr!) Ha képviselő úr egy mondatot mond, akkor utána mindenkinek szót kell adni, és még négy órát itt ülünk. Tessék, képviselő úr, egy mondat!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Akkor már meg se merem köszönni, mert ez egy mondat. (Derültség.)
ELNÖK: Ez már a második. (Derültség.)
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Értettem. Azt szeretném, hogy tisztán lássa mindenki, hogy az, hogy mentésirányítás, nem egy vállalatirányítást jelent, hanem azt jelenti, hogy a segélyhívás beérkezik, és a rendszer erre válaszol. Tehát most erről van szó, és nem a vállalatirányítási rendszerről. Úgy gondolom, hogy ne menjünk el innen úgy, hogy ezt nem tudjuk pontosan, és elnézést kérek, ha elnök úrnak most új információt sikerült adnom. Köszönöm. Bocsánat, többet nem szólok.
ELNÖK: Képviselő Úr! Őszintén megmondom, hogy csodálkozom azon, hogy a bizottság tagjainak ilyen ismereteit kétségbe vonja, tisztában van szinte minden bizottsági tag azzal, amit most elmondott, de efölött most már tényleg ne nyissunk vitát.
Lezárom a napirendi pontot. Arra kérem főosztályvezető urat és a tárcát, hogy a korábban elhangzott kérésnek megfelelően akkor a következő, jövő év elején esedékes összefoglalóban nagyon alaposan nézzük meg a működtetési szempontokat, a fenntarthatósági szempontokat, úgy, ahogy ezt Mikola alelnök úr és több képviselőtársunk is kérte, és külön figyelmébe ajánlom a tárcának a népegészségügyi programokkal kapcsolatos sajátos igényeket és kérdéseket is. Nyilván ehhez majd más napirendek kapcsán még módunkban lesz hozzászólni.
Mindenképpen köszönöm szépen az egyébként alapos beszámolót és főosztályvezető úr válaszait. A napirendi pontot lezárom.
Tájékoztató a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodásról
Soron következik a tájékoztató a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodásról, amelyet a szaktárca, illetőleg az Országos Vérellátó Szolgálat közösen előterjesztett. Az írásos anyagot, a demonstratív szép anyagot megkapták képviselőtársaim. A szaktárcát Nemeskéri Marianna főosztályvezető asszony képviseli, és itt van az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatója, dr. Miskovits Eszter. Tessék odafáradni, mert nyilván esetleg olyan kérdések felmerülhetnek, amire önnek kell válaszolnia.
Meg is kérdezem a szaktárcát, illetőleg az OVSZ főigazgatóját, hogy kívánnak-e az írásos anyaghoz kiegészítést tenni.
DR. NEMESKÉRI MARIANNA főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, hogy ez a tájékoztató a vérellátásnak azokra a kérdéseire, amelyek szigorúan a vérgazdálkodással foglalkoznak, minden részletében kitér, úgyhogy a tárca nem kíván szóbeli kiegészítést tenni.
ELNÖK: Főigazgató asszony!
DR. MISKOVITS ESZTER főigazgató (Országos Vérellátó Szolgálat): Köszönöm szépen, nem kívánok kiegészítést tenni.
ELNÖK: Akkor konzultációs a napirend. Köszönjük a szép beszámolót, tájékoztatót. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy ki kíván kérdést feltenni vagy véleményt mondani. Mikola István alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Abban bíztam, hogy valaki előttem szólni fog. (Dr. Schvarcz Tibor: Nem mertünk! - Derültség.) Persze, nem mertetek. Megértem.
Tisztelt Bizottság! Az anyagot áttanulmányozva, ami egy kicsit fényesre sikerült, tudjuk azért, hogy a vérellátással mindig voltak és vannak is komoly problémák, de megállapítható az anyagból és az adatokat nézve, hogy Magyarországon vérbiztonság van, és a nemzeti önellátás rendületlen, hogy így mondjam. Ugyanakkor tudunk arról, hogy nagyon komoly gondok vannak a véradásszervezéssel, egyáltalán a lakosság hozzáállása is ebben a kicsit izgatott társadalmi, politikai helyzetben megváltozott, ezért tudjuk, hogy a véradásszervezés sokkal nehezebb, mint korábban volt. Ennek ellenére érdemére szolgál az Országos Vérellátó Szolgálatnak, hogy a vérbiztonságot - ismétlem - megőrizte, és a nemzeti önellátásra való törekvések is teljesek.
Egy kérdést szeretnék felvetni a donorok védelmében. Egyre többet hallunk arról, olvasunk arról, hogy a vérek szűrése most már Európában több helyen új technológiákkal történik, gondolok itt arra, mint korábbi véradós - én is szembesültem már akkor ezzel a kihívással, de akkor még nagyon kísérleti stádiumban volt, mára már gyakorlattá vált -, hogy túl a jelenleg Magyarországon rutinszerűen végzett szerológiai szűréseken, nukleinsav-szűrési technikákat is bevezettek. Nem olyan régen több hír látott napvilágot, talán a legdrámaibb Dániából, ami szerint HIV-vel fertőztek meg - persze, véletlenül - a szerológiai szűréseket maradéktalanul végrehajtva Dániában több akceptort, több vérre szoruló embert. Ezek drámai történések, amelyek mindig világhírré válnak, és a konzekvenciák levonása kinek-kinek, mindegyik országnak felelőssége.
Azt szeretném kérdezni, és aztán egy javaslattal is szeretnék élni, hogy a donorok szűrésében a nukleinsav-szűrési technológia bevezetése napirenden van-e, foglalkoznak-e ezzel a kérdéssel. Hiszen tudjuk azt, hogy a vírusok átvitele elsősorban a hepatitis B, C vírusnak, de a HIV-vírusnak az átvitele is ezzel a módszerrel kiküszöbölhető, vagyis tovább minimalizálható, az a bizonyos ablak-jelenség, ami ebben a helyzetben a veszély forrását, mérhető tartományát jelenti, az lerövidíthető, méghozzá radikálisan lerövidíthető.
Annak idején csináltunk számításokat, és ezeket most újragondoltuk. Egy ilyen technológiának a bevezetése a magyarországi vérellátó szolgálat számára egy-másfélmilliárd forint többletköltséget igényel. Én felvetem ezt a kérdést azért is, mert a költségvetési tárgyalások most kezdődnek, nyilvánvaló, hogy a vérellátással kiemelten kell foglalkoznunk, mint ahogy úgy emlékszem, tavaly is megtettük ezt, az OMSZ-szal, a vérellátással, és még néhány ilyen nagyon érzékeny területtel. Tehát kérdezem, hogy megfontolták-e, napirenden van-e, indokoltnak látják-e a nukleinsav-szűrésnek, az úgynevezett NAT-szűrésnek Magyarországon a bevezetését?
Hozzáteszem ehhez, hogy ennek is többféle technológiai formája létezik, tehát ennek a részleteibe talán nem érdemes most belemenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Azt szeretném megkérdezni, hogy az informatikai fejlesztések kapcsán van-e lehetőség arra, illetve megoldódott-e az a probléma, hogy a különféle kiszállásos szűréseken a donorok adatait egységes számítástechnikai rendszerbe vigyék, illetve a donorok adatainak az informatikai rendszerbe való bevitele megoldott-e, és hogyan tudják-e ezeket az adatokat kezelni a rendszeren belül és mennyire gyorsan? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Juhászné Lévai Katalin!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): A társadalmi megbecsülés oldaláról szeretnék érdeklődni, mert nyilvánvalóan nagyon fontos dolog az, hogy mennyien vállalkoznak arra, hogy önkéntesen vért adnak, és a törvény kimondja azt, hogy kiemelt megbecsülés illeti meg azokat, akik véradóként többször is adnak vért. Mit jelent ez, mit takar ez valójában, hogy kiemelt megbecsülés, mi a tapasztalatuk, illetve mi az, amit tudnak adni?
A munkáltatók részéről egyértelmű. Hiába írja elő a munka törvénykönyve, hogy el kell engedni, egyrészt van egy félelem nyilvánvalóan a munkavállalók részéről is, hogy nem is mernek kéredzkedni, tudnak-e valamit lépni ebben az ügyben, illetve a kommunikáció, a népszerűsítés oldaláról van-e valamilyen eszköz az önök kezében arra, hogy mégis a munkaadókat is rávegyék arra, hogy működjenek együtt ebben az ügyben?
Az ágy melletti toborzásról azt írják, hogy Európa más országaiban ennek nagyon nagy hagyománya van, mi az oka annak, hogy nálunk ezt idegenkedve fogadják? Van ennek esetleg jogi háttere is, vagy félelem, vagy pedig egyszerűen szokatlan számunkra ez a forma?
A kelet-magyarországi szakorvos-utánpótlás után érdeklődnék, hogy ebben az ügyben tudtak-e vagy tudnak-e valamit lépni, hogy az orvostanhallgatók, akik közül azért azt gondolom, nagyon sokan küszködnek azzal, hogy nem igazán tudnak rezidensként ma elhelyezkedni, ismerjük ezt a problémát, esetleg nem lehet-e valamivel csábítóvá tenni a részükre, hogy válasszák ezt a szakmát is, ha már orvosként működnek és végeznek? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy kérdésem és egy megjegyzésem lenne. A kérdésem az, hogy a donorok véradási számát nyilván tudják-e tartani megfelelően, hol lehet ehhez pontosan hozzájutni?
A másik a megjegyzés. Úgy gondolom, hogy aki vért ad, az óriási nagy dolgot tesz, hiszen segít a másiknak. Ennek a társadalmi megbecsülése való igaz, hogy nem olyan, amilyen kellene, hogy legyen. Szerintem a politikusok feladata, hogy ezt valamelyest helyre tegyék adókedvezménnyel vagy olyan viselkedésformákkal, amelyek ezt megbecsültté teszik a társadalomban.
Amikor a vizitdíj annak idején működött, szerencsére egy törvénymódosításban elfogadták azt a javaslatomat, ami a 30-szoros véradók vizitdíjmentességére vonatkozott. Most Istennek legyen hála, megszűnt a vizitdíj, valamiféle adókedvezménnyel, a tb-járulék csökkentésével, valamilyen mechanizmussal segíteni kellene vagy segíteni szeretnénk - és én ezt a politikustársaknak mondom. Köszönöm.
ELNÖK: Nyul képviselő úr!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): A 10. oldalon szerepel az a megfogalmazás, hogy bizonyos kényszer hatására több kórházi véradóállomást megszűnés fenyegetett, és akkor inkább a kórház vette át a működésüket, itt két kórházról is szó van az anyagban. A kérdés az, hogy a kórházaknak ez a megoldás egy jó megoldás-e, nem jelent-e plusz anyagi terhet, illetve ilyen alapon hosszú távon működtethető-e a véradóállomás?
A másik oldalon ugyanez a megjegyzésem, ott viszont a vértranszfúziós munkát végző kórházi osztályok szűntek meg, mint ilyen jellegű dolog, ezt az OVSZ vette át és működteti tovább. Tehát itt anyagi oldalról is nagyon meg kell nézni a kérdést, hogy hosszú távon ez a kétfajta megoldás hogyan működtethető.
A másik: a társadalmi megbecsüléssel kapcsolatosan lenne nekem is kérdésem, az, hogy jelen pillanatban még jól állunk, tehát a véradók száma számszerűen jó, a teljes vérről átment a vérvétel a minőségi véradás irányába, ez is egy jó irányú elmozdulás, a társadalom érzi a kellő súlyát ennek az egész munkának, tevékenységnek. Az iskolai nevelés terén kitérünk erre, az egészségnevelés terén eléggé foglalkozunk ezzel a kérdéssel, és szeretném megkérdezni, hogy a Vöröskeresztnek jelen pillanatban milyen közreműködő tevékenysége lehet? Tudjuk, hogy valamikor rendkívül fontos tevékenységet végzett a Vöröskereszt a véradás tekintetében. Köszönöm.
ELNÖK: Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Három kérdésem lenne. Itt a nemzetközi vonatkozásokkal kapcsolatban azt írja az anyag - ez egy nagyon érdekes mondat -, hogy az önellátás, tehát a vérkészítményekkel történő önellátás uniós kérdésnek tekinthető és nem nemzeti önellátási problémának. Exportálunk-e vérkészítményeket vagy sem? Ez az egyik.
A másik, ami számomra érthetetlen, az anyagban valahol az szerepel, hogy hiteles adatok tulajdonképpen a vérkészítmények kiadásáról vannak, a felhasználást illetően nem rendelkezünk adatokkal. Ha tapasztalataim nem csalnak, egy ilyen transzfúzió beadását követően ki kell tölteni a megfelelő adatokat. Ezeket miért nem kérik vissza, vagy miért nem kötik a további vérellátást ahhoz, hogy azok az intézmények, amelyek ezt nem teljesítik, vagy nem így történik, akkor a továbbiakban nem részesülhetnek ebben.
A harmadik pedig: itt az elmúlt időszakban a vérkészítmények árának az emelkedéséről is ír az anyag. Ezt a HBCS-ben érvényesítette-e a tárca vagy sem?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem látok több jelentkezőt, sőt azok a kérdések, amelyeket én szerettem volna feltenni, már elhangzottak. Ezért én csak megköszönöm és értékesnek tartom a beszámolót, azt hiszem, ezt többen kiemelték. Visszaadom a szót az előterjesztőknek. Nem tudom, hogy főigazgató asszony vagy főosztályvezető asszony szól-e először, tessék eldönteni.
DR. MISKOVITS ESZTER főigazgató (Országos Vérellátó Szolgálat): Eldöntöttük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor főigazgató asszonyé a szó!
DR. MISKOVITS ESZTER főigazgató (Országos Vérellátó Szolgálat): Köszönöm szépen a kérdéseket. Az első kérdésre alelnök úrnak válaszolnék a NAT-tal kapcsolatban. Egy kis megjegyzést megtennék, hogy Dániában sajnos, alkalmazták a NAT-vizsgálatot, emellett csúszott be a HIV pozitív beteg. Ez csak egy részletkérdés. De sajnos, mi is többször terveztük, hogy bevezetjük a nuklein-amplifikációs tesztet, és azért mondom, hogy sajnos, mert többszöri költségszámítás alapján tényleg 1 milliárd 400 millió forint forrást igényelne. Még akkor is, ha ezt centralizáltan csinálnánk, hiszen ma már van lehetőség arra, hogy az egységes informatikai rendszer kapcsán az eredmények mindenütt megjelennének az országban, a begyűjtés jelentene gondot az ország minden területéről, hiszen a NAT-vizsgálat azt jelentené, hogy akkor a készítmények kiadása előtt ezt a vizsgálatot el kell végezni, ami azt jelenti, hogy ez bizonyos vérkészítmények esetében 2-3 nap.
De mindenféleképpen napirenden tartjuk ezt a kérdést. Kétféle módszer létezik a világon, mind a kettő hasonló költségeket igényelne, és az Országos Vérellátó Szolgálat stratégiai tervében ez már korábban is szerepelt, nem vettük le a napirendről. Ennyit tudok mondani válaszképpen, és kétségkívül lényegesen csökkenti azt az úgynevezett ablakperiódust, tehát a vírus jelenlétének a kimutathatóságát időben.
A másik: félig-meddig már választ adtam Schvarcz alelnök úrnak, hogy az egységes donor adatbázis vagy nyilvántartás megteremtődött-e. Igen, 2004 és 2008 között, tehát idén októberben fejezzük be - mert napok kérdése - azt az informatikai rendszert, amelyet négy éven keresztül építettünk, és amely teljesen egységes donor- és országos betegnyilvántartó rendszert biztosít a vércsoportvizsgálatok és a véradók területén, ami azt jelenti, hogy most egy adattisztítás folyik, hiszen amikor két különböző informatikai rendszert 28 állomáson összefésülünk, akkor nyilvánvalóan adathalmozódások vannak. Ma úgy látszik, hogy a rendszerben körülbelül 300-350 ezer donor van, akik régi véradók és folyamatos véradók, tehát akik a magyar bázist képviselik. Sajnos, itt egy következő kérdésre azt a választ adnám, hogy az elmúlt években ezeknek az embereknek, akik 30-40-50-60-szoros véradók, az életkoruk nagyon előrement, tehát azzal kell szembenéznünk az elkövetkezendő időben, hogy az ifjúság körében nagyon aktív szervezéssel, de nehezen találjuk meg ennek a donorbázisnak a pótlását, és ezek az emberek előbb-utóbb több okból kiesnek a véradók táborából. Részben azért, mert elérték azt a kort, részben pedig sajnos, azért, mert az elmúlt évek során az ismert népegészségügyi adatok számunkra is nyilvánvalóvá váltak. Az a kiszűrési arány, amelyik korábban 8-10 százalékos volt az egészséges donorok körében, az ma átlagban Magyarországon 12 százalék, de vannak megyék, ahol 16 százalék. Ez megint csak csökkenti az egységes donor-adatbázist.
Lévai képviselő asszony kérdése a társadalmi megbecsülés. Mi még mindig elégedetlenek vagyunk, sajnos, magunk is. Mi magunk sem tudunk elég forrást fordítani arra, hogy a donorainkat megbecsüljék, de én próbálom sokszor hangsúlyozni, hogy ez egy olyan ingyenes adomány, amit ha nem kapnánk a donoroktól, akkor az ország vérellátása zavart szenvedne, mert vért semmilyen szintetikus módon előállítani a mai tudásunkkal még nem lehet.
Többször tettünk javaslatot, és szeretném elmondani, hogy itt ül mellettem a Vöröskereszt képviselője, Koltai Attiláné, közösen a Vöröskereszttel nagyon sok javaslatot tettünk arra, hogy valamilyen megbecsülésben és komolyabb megbecsülésben részesüljenek a donorok, tekintettel arra, hogy ahogy elérik ezt az 50-60 éves kort, nagyon sokan betegek lesznek, és előnyt jelentett a vizitdíj elengedése, amikor ez napirenden volt. Nagyon örültek a donorok, nagyon boldogok voltak, akkor 70-80 ezer igazolást adtunk ki rövid idő alatt, amit nagy megbecsüléssel hordoztak magukkal, és érezték azt, hogy ez komoly előnyt jelent a járóbeteg-szakellátás területén. Jelenleg nincs ilyen megbecsülési lehetőség, úgyhogy csak kisebb ajándékokkal és donorünnepségekkel tudunk eleget tenni ennek.
Az ágy melletti toborzásra válaszolnám azt, hogy elkezdtük. Nagyon nagy ellenállásba ütközik a kórházi orvosok részéről. Ez egy pluszfeladat, hiszen el kell beszélgetni azzal a műtétre kerülő vagy egyéb okokból vérterápiára szoruló beteggel, hogy bizony, ezt jó lenne pótolni, mert az ő számára adott véreket teljesen ismeretlen egészséges önkéntes donorok adták, és ha esetleg tudnának a családban barátok, ismerősök, rokonok és munkatársak között keresni olyanokat, akik ezt pótolnák, akkor jó néven vennénk. Erre született egy felhívás, amit most terjesztünk a kórházakban, és megbeszéltük a kórházi vezetőkkel, illetve ez éppen folyamatban van, hogy ezt a kórlapba, a betegeknek a házirend mellé tájékoztatásképpen beteszik.
Tehát elindult ez, ami Nyugat-Európában ma már divat, hiszen tudni kell, hogy Angliában úgynevezett elektív, tervezhető műtétet csak úgy végeznek el betegen, ha megszervezi a saját vérszükségletét.
A kelet-magyarországi szakorvos-utánpótlással kapcsolatban szeretném mondani, hogy hiányzik. Mind Nyíregyháza, mind Miskolc, mind Debrecen messze alulreprezentált diplomás munkatársakban, mint az ország nyugati fele, elsősorban utalnék Győrre, Veszprémre, és még Pécsett és az egyetemi városokban is elégséges a diplomás munkatárs, mindamellett, hogy a transzfúziológia hiányszakma. Hiányszakmának minősül, ezért is próbáltuk megtenni a lépéseket, hogy esetleg ne kerüljön ki a finanszírozott rezidensképzésből.
Most tettünk olyan felhívást - aki Kelet-Magyarországon olvassa az újságokat, vagy az Egészségügyi Közlönyt, ezzel szembesül -, hogy kiemelt bérezéssel keresünk orvosokat Debrecenbe és Nyíregyházára. Részben olyanokat, akik az alacsony bérek miatt az elmúlt időszakokban elvándoroltak a transzfúziológiából, szeretnénk visszakapni őket, részben pedig esetleg klinikus orvosokat, akik vállalnák a szakvizsga letételét. Mindamellett, hogy a rezidenseinket is a megtartás érdekében alkalmazzuk a rezidensi időszak alatt is szerződéssel, donorvizsgáló orvosként.
A véradóállomások, kórházi transzfúziós osztályok viszonya, megszűnése, amely a 10. oldalon szerepel, erre szeretnék választ adni. Itt a 10. oldalon két dolog miatt szűntek meg vagy zártunk be vérellátókat vagy adtunk vissza kórházaknak. Az egyik dolog az volt, hogy irracionális volt az Országos Vérellátó Szolgálat területi egységeként működtetni néhány vérellátót. Ilyen volt Gödöllő, ami mögött nincs olyan egészségügyi szolgáltató, akit közvetlenül el kellett látni. Ezt integráltuk a fővárosi ellátáshoz. Kerepestarcsát korábban is a Péterfy Sándor utcai Kórház látta el részben. Pillanatnyilag Kerepestarcsát a Péterfy Sándor utca Kórház területén található OVSZ területi vérellátó látja el, a Delej utcai területi vérellátó a gyermekellátást biztosította. Itt arról volt szó, hogy az európai uniós követelmények olyan technológiai feladat elé állították az Országos Vérellátó Szolgálatot, hogy az úgynevezett osztott, szűrt készítményeket, amelyeket gyerekellátásra biztosítunk, azt egy magas minőségi színvonalon kell elkészíteni, és ezt most a fővárosban csináljuk, a budai területi vérellátóban. Innen történik Budapest gyermekellátása.
A többi, a mohácsi és a szentesi vérellátók esetében pedig az történt, hogy a szentesi kórházzal és önkormányzattal történt megegyezés kapcsán ők racionálisan tudják működtetni és kívánják a továbbiakban működtetni a vérellátót, úgyhogy ez visszaadásra került a kórháznak. Jelenleg is úgy tudom, hogy magas hatásfokkal dolgoznak, jó vérvételi területük van. Természetesen az általuk levett vérért az Országos Vérellátó Szolgálat fizet. Tehát ők ezt a tevékenységet pénzért végzik. A mohácsi kórház esetében pedig a tevékenység annyira beszűkült, gyakorlatilag a vérvételekre és a rutin vércsoport-szerológiai vizsgálatokra, hogy azt a kórház részben a laboratóriumba integrálva ellátja, a vérvételi tevékenységet pedig egy nagyon szűkített vérvételi brigáddal, költséghatékonyabban, mint ahogy azt az Országos Vérellátó Szolgálat tette.
A donorok száma és a honlap viszonylata. Nem tüntettük fel a donorok számát. Azt tudjuk feltüntetni, hogy 450 ezer vérvétel történik plusz-mínusz 10 százalék évente az országban. Elég egyenletes az igény, bár a vérfelhasználás minimálisan emelkedik. Ezt az egyik ábrán megpróbáltuk ábrázolni, miszerint volt egy viszonylag nagy olló, ami teljesen leszűkült, ami azt jelenti, hogy korábban némi selejttel vagy fel nem használt készítményekkel dolgozott az Országos Vérellátó Szolgálat. Ez gyakorlatilag most már 1 százalékra vagy 1 százalék alá csökkent éves viszonylatban.
Minden levett vért gyakorlatilag beadnak, ami azt bizonyítja, hogy emelkedik az igény a vérekre vagy inkább vérkészítményekre - inkább ezt mondanám - az egészségügyi szolgáltatóknál. A másik pedig az, hogy miért nincs rátekintésünk a beadott vérekre. Igaz, kétségkívül igaz, hogy van egy karton, amin vissza kell jelentsenek, de ezt a 450 ezer készítményt egyenként tudomásul venni, hogy jelenti vagy nem jelenti, akkor adta be vagy két nappal később, nagyon nehéz. Ez soha nem ment. Én voltam gyakorló orvos, mi se teljesítettük ezt mindig.
A lehetőséget próbáltuk megkeresni, hogy milyen módon tudunk visszajelzést kapni. A Norvég Alap pályázatán nyertünk egy olyan informatikai fejlesztési lehetőséget, az idei évben kötöttük meg a szerződést, amivel a 19 nagy vérfelhasználó intézmény - és szándékosan nem mondok megyei kórházat vagy súlyponti kórházat, mert a vérhasználás mértékét vettük figyelembe - és a 4 egyetem on line kapcsolatba fog kerülni az Országos Vérellátó Szolgálattal, ami azt jelenti, hogy kénytelenek az informatikai rendszer kapcsán egyrészt igényelni, másrészt pedig azon keresztül visszajelenteni. Tehát lényegesen könnyebb lesz ennek a kérdésnek a kezelése, nagyobb lesz a rátekintésünk. Ez is volt részben a cél.
Az uniós önellátás vagy a nemzeti önellátás. Nemzeti önellátás van. Az Unió direktívája úgy szabályoz, hogy nincs nemzeti vérkészlet, ami azt jelenti, hogy ha az Unióban bárhol valami különleges vércsoportra vagy különleges esemény kapcsán vérre van szükség, akkor az Unió tagországai egymást kisegíthetik vagy ki is segítik, azonban minden országnak törekednie kell az önellátásra. Ez nem azt jelenti, hogy ezt a fogalmat az Unió ilyen módon szabályozta, hogy kötelező az önellátás, illetve törekedni kell az önellátásra, nincs vérexport, szeretném elmondani. Magyarországon minden készítmény helyben marad és minden készítmény felhasználása itt történik.
A következő kérdés, hogy véráremelés kétszer történt, 2005-ben egy 10 százalékos és 2008-ban egy 4 százalékos véráremelés az elmúlt idők során, és mindkét alkalommal a HBCS-ba való beépítése megtörtént a készítményeknek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem főosztályvezető asszonyt, kíván-e szólni. Tessék parancsolni!
DR. NEMESKÉRI MARIANNA főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm a szót. Egy-két apró kiegészítést szeretnék tenni, illetve arra szeretnék fókuszálni, hogy az orvos-utánpótlás kérdésében mit tervezünk. A jövő heti bizottsági ülésre fog bejönni az az anyag, ami a posztgraduális képzéssel kapcsolatos jogszabály-módosításokról szól, és végső soron a minisztérium is azt tervezi, hogy a hiányszakmákban, ami tudjuk, hogy a transzfúziológián kívül még körülbelül nyolc hiányszakma van nyilvántartva, azokban a hiányszakmákban részben központi gyakornoki rendszert vezetnénk be, részben pedig a kórházakban kerülnének alkalmazásra ezek a kollégák, és ezeknek a kollégáknak még plusz ösztöndíjat adna a minisztérium.
Nyilvánvalóan a források korlátozottak, tehát úgy gondolom, hogy minden igényt valószínűleg nem tudunk kielégíteni, de a törekvés legalább megindult arra, hogy a hiányszakmákban próbáljunk valamit tenni az orvosi ellátottság biztosítására. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a nagyon részletes és nagyon alapos válaszokat, és azt gondolom, hogy megnyugtatóak ezek. Bár van dolgunk, hiszen az, hogy egyáltalán a vérbiztonságot, a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás színvonalát fenn tudjuk tartani, ahhoz azért nagyon komoly társadalmi közreműködés is szükséges, és saját magunk és mindenki figyelmét erre fel kell hívnunk. Most elhangzottak kérdések, javaslatok, úgyhogy ezekre vissza fogunk tudni térni.
Még egyszer köszönöm szépen, a napirendi pontot lezárom.
Egyebek. Van-e valakinek megjegyeznivalója, kérdése? (Nincs jelzés.) Nincsen. A jövő héten - ahogy említettem - az adótörvények tárgyalására és a szakképzéssel kapcsolatos előterjesztések megbeszélésére kerül sor. Köszönöm szépen.
(Az ülés végének időpontja: 11 óra 50 perc.)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva