EB-23/2008.
(EB-80/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2008. október 1-jén, szerdán, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása*
Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló T/6291. számú törvényjavaslat*
Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése*
Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) válaszai az elhangzottakra*
Dr. Nagy Imre főtanácsos (Pénzügyminisztérium) válaszai a vitában elhangzottakra*
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról*
Tájékoztató a szakorvos- és szakgyógyszerész-képzés tervezett változásairól. Beszámoló az egészségügyi szakemberképzés kihívásairól és az adaptáció lehetőségeiről*
Dr. Nemeskéri Marianna főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások, észrevételek*
A bizottsági ülésre meghívott vendégek hozzászólásai*
Prof. dr. Erős István, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke*
Dr. Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke*
Dr. Nemeskéri Marianna főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) válaszai*
Dr. Fock Erzsébet osztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) válaszai*
Az ülés résztvevői
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Bőhm András (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Czinege Imre (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr.Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Kupper András (Fidesz) távozása után dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Nemeskéri Marianna főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Fock Erzsébet osztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Szikszainé dr. Bérces Anna (Pénzügyminisztérium)
Nagy Imre főtanácsos (Pénzügyminisztérium)
Prof. dr. Erős István (Magyar Gyógyszerészi Kamara)
Dr. Papp Magor elnök (Magyar Rezidens Szövetség)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 00 perc. )
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, képviselőtársaimat, a meghívott vendégeket, akik figyelnek a bizottság munkájára. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
A napirend előtt tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy hétfőn házelnök asszony találkozott a bizottsági elnökökkel. Elmondta, hogy az őszi ülésszakon a kormány 51 törvényjavaslat tárgyalását kérte, ebből is kiemelkedik természetesen - ahogy minden őszi ülésszakon - a jövő évi költségvetés tárgyalása. Ennek zárószavazását december 15-ére tervezi a Ház.
Elnök asszony a bizottsági elnököktől és a bizottságoktól is fegyelmezett munkát kért, azt különösen, hogy hétfőn csak rendkívüli esetekben tartsunk ülést - mi nem nagyon szoktunk -, és ez lehetőség szerint csak a zárószavazást megelőző egyeztetésekre vonatkozzon. Üdvözli a Ház vezetése azokat a bizottsági kezdeményezéseket, amelyek szakmai konferenciák, nyílt napok tartására irányulnak, ezt támogatják is. A munkatervünkben el is fogadtuk azt, hogy november 20-án a népegészségügyi program öt évéről tartunk egy szakmai konferenciát a Felsőházi teremben, ahogy emlékeznek rá képviselőtársaim.
Elhangzott, hogy mód és lehetőség van zártláncú televíziós közvetítésekre, egyenes közvetítésekre. Itt egy bővülést jelent az, hogy a jövőben előzetes egyeztetés alapján erre a célra a Delegációs terem is rendelkezésre áll, elsősorban meghallgatások jönnek szóba.
A nemzetközi kapcsolatok tekintetében változatlanul csak a szomszédos országokba, illetőleg az uniós országokba történő kiutazásokat és fogadásokat támogatják. Október végéig kell a 2009. évi igényeket jelezni. Nekünk egy csehországi utunk még folyamatban van, várhatóan erre majd novemberben sort lehet keríteni, ha a cseh partnerbizottság jelzi a visszaigazolásában, hogy mikor fogadókész.
Tisztelt Bizottság! Mint ahogy erről már szeptemberben szóltam, az Európai Parlament és a Tanács közzétette irányelvét a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről. A Házszabály 134/B §-a alapján házelnök asszony kijelölt bennünket egyeztetési eljárásban való részvételre, mert ez az irányelv most már hivatalosan is megérkezett a Magyar Országgyűléshez, és az Európai ügyek bizottsága részéről ez a megkeresés megérkezett.
Azt javaslom a bizottságnak, hogy azt a megoldást kövessük, amennyiben elfogadható, hogy az uniós ügyekben leginkább jártas képviselőtársunkat, Czinege Imre doktort - aki most nem tud itt lenni, de ezzel egyetért - kérjük meg, hogy raportőrként járjon el ebben a kérdésben, és a bizottság november 5-ei ülésén, ez közel van már a határidőhöz, tárgyaljuk ezt az ő jelentése alapján. Egy szakmai véleményt kell majd kialakítani erről. Természetesen a jelentés alapján ezt a meghívottak jelenlétében megvitatjuk, és egy szakmai véleményt adunk erről az irányelvről, és azt az Európai ügyek bizottsága fogja majd döntés formájában - nyilván az ő szempontjaikat is figyelembe véve - a Házszabály szerint véglegezni.
Megkérdezem, hogy az eljárással kapcsolatban van-e kifogás vagy észrevétel vagy más javaslat. (Nincs jelzés.) Nincs. Nem kérnék szavazást, de ha ebben nagyjából egyetértés van, akkor eszerint járnánk el.
Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a jövő héten, hacsak a holnapi házbizottság más menetrendet nem állapít meg, akkor a bizottsági ülést a szokásoktól eltérően kedden, 10 órai kezdettel, tehát 7-én, kedden, 10 órai kezdettel tartanánk, azért, mert aznap délután 2 órakor politikai vitanapra kerül sor, és szerdán az ülésszak harmadik plenáris napján az adó- és járuléktörvények általános vitájára kerül sor. Nem gondolom, hogy célszerű lenne, ha ez a bizottsági ülést keresztezné. A kedd reggeli tervezett napirend nem érinti a bizottság munkáját, ezért kedden 10 órakor a zárszámadáshoz benyújtott módosító indítványokról tárgyalnánk, és az elfogadott, korábban megállapított menetrend szerint a magántőke szerepvállalásával kapcsolatos napirendet a minisztérium és az OEP előterjesztené.
Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy napirend előtt van-e észrevétel. (Nincs jelzés.) Nem látok jelentkezőt. Megkérdezem, hogy az írásban kiküldött napirendi javaslatot elfogadja-e a bizottság. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Köszönöm.
Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi ajánlást egyhangúlag elfogadta.
Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló T/6291. számú törvényjavaslat
Soron következik az adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája, ezt 6291. számon kapták meg képviselőtársaim. A Pénzügyminisztérium, az Egészségügyi Minisztérium csapata itt van. A Pénzügyminisztérium részéről a szóbeli kiegészítést Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető asszony teszi meg. Megadom a szót!
Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az adó- és járuléktörvények évenkénti módosítása mindig egy elég bonyolult feladat, szintén hasonlóan a zárszámadáshoz vagy a költségvetéshez, hiszen most is 29 törvény módosításával kapcsolatos javaslatot fogalmaz meg a benyújtott törvényjavaslat. A kérdések különösen sajátosak, hiszen nagyon sok olyan cél jelenik meg ebben a csomagban, ami részben a konvergenciaprogram teljesítését próbálja segíteni, a másik oldalról pedig annak a régi problémának próbálja elkezdeni egy útját, ami a közterhek, tehát a bérterhek csökkentése irányába is próbál lépni.
Mint jeleztem, a kormány egyik fő célja nyilván a konvergenciaprogram végrehajtása, hiszen a következő évi költségvetési törvényjavaslatban - ami már szintén önök előtt van, legalábbis az I-es kötet - a konvergenciaprogramnak megfelelően 3,2 százalékos hiánycél fogalmazódik meg. Tehát igazából mind a bevételek, mind a kiadások vonatkozásában mindenképpen ebbe az irányba kell lépni.
Ennek ellenére vagy emellett is a kormány rendkívül fontosnak tartja, hogy a már régóta hangoztatott és az adótanácsadó cégek által is emlegetett irányba - és ez valóban részben jogos -, a közterhek, tehát a bérterhek csökkentése irányába is megteszi az első lépést a javaslat. Ez egészen konkrétan azt jelenti, hogy a kormány meghirdette, hogy tervei szerint összességében 10 százalékos tehercsökkentést szeretne megvalósítani fokozatosan a bérek vonatkozásában. Ennek első lépéseként jelenik meg a törvényjavaslatban 2009 áprilisától egy 4 százalékos tehercsökkenés, ami egészen konkrétan úgy jelenik meg, hogy igazából a járulékfizetésbe egy, a személyi jövedelemadózáshoz hasonló sávos rendszert visz be, ami azt jelenti, hogy a csökkentett járulék egy adott szintig, tehát egy adott kereseti szintig érvényesül, az azt meghaladó részre pedig változatlanul a ma érvényes járulékmértékek érvényesülnek.
Pontosan a tisztelt bizottság feladat- és hatáskörébe tartozó Egészségbiztosítási Alap vonatkozásában jelenik meg a köztehercsökkentés egyik része. Ez egészen konkrétan a minimálbér kétszereséig érvényesül, egy 2,5 százalékos tehercsökkenés. Most a munkáltatói egészségbiztosítási járulékról beszélek, tehát itt van a 2,5 százalék, és a másik 1,5 százalék - mert említettem, hogy összességében 4 százalékos tehercsökkenést javaslunk - pedig a munkaadóijárulék-fizetésnél jelenik meg. Tehát még egyszer: a munkáltatók terheit szeretnénk csökkenteni, tehát nem az egyéni járulékot, hanem a munkáltatók terheit. Tehát egyrészt a munkáltatónak az egészségbiztosítási járulékfizetése csökken a mostani 5 százalékhoz képest 2,5 százalékra, a minimálbér kétszereséig, és ugyanebben a konstrukcióban a munkaadóijárulék-fizetés is, tehát ott is a minimálbér kétszeres szintjéig a mostani általános 3 százalékhoz képest 1,5 százalék a munkaadó terhe a következő év áprilisától. Tehát a javaslat szerint a következő évben, 2009-ben április 1-jétől valósul meg ez a köztehercsökkenés.
Tehát mint hangsúlyoztam: ez az első lépése ennek a történetnek, és nyilván az a célja a kormánynak, hogy további lépések legyenek ebben a kérdésben.
A másik fő cél, és pontosan ez a járulékcsökkentés is ebbe az irányba mutat, a versenyképesség javítása és a foglalkoztatás ösztönzése. Természetesen az is világos, hogy nem önmagában egy adó- és járuléktörvény-csomag tudja megvalósítani a foglalkoztatás-ösztönzést. Ahogy az előterjesztés és az általános indoklás is utal rá, hamarosan a parlament elé kerül egy, az "Út a munkához" címen eddig ismert csomag, aminek a célja ugyancsak a foglalkoztatás-bővítés, különösen azokra a foglalkoztatási körökre, azokra a munkavállalókra fókuszálva, akiknek nehéz a munkaerőpiacon történő elhelyezkedése, illetve azokra a régiókra, ahol probléma van, tehát így a hátrányos helyzetű térségekre. De én ezt csak megemlítem önöknek, mert nyilván ez nem a Pénzügyminisztériumhoz tartozik, hanem a szociális és munkaügyi tárca fogja hamarosan a kormány nevében ezt a csomagot önök elé benyújtani.
A másik részkérdés az adórendszer egyszerűsítése. Ebben is történtek már lépések az elmúlt időszakban, ebbe az irányba is próbálunk továbbhaladni. Ilyen kérdés például a személyi jövedelemadózásban a 100 ezer forintos jövedelemhatárhoz kötött kedvezmények érvényesítésének egyszerűsítése. Sőt, itt egy következő egyéb lépésre is sor kerül, éppen ez már a fehérítés irányába ható kérdés, hogy a háztartással kapcsolatos bizonyos költségek, például fűtéskorszerűsítés költsége meghatározott jövedelemkorlátig megengedett ebben a keretben, tehát egy új kör is bekerül igazából ebbe a körbe. Tehát ez is éppenséggel a fehérítés irányába próbál haladni.
A másik fő célkitűzése ennek a csomagnak a feketegazdaság visszaszorítása, ebbe az irányba is próbálunk lépni. Részben az adóhatóságnak, vámhatóságnak bizonyos jogosítványok, további jogosítványok biztosításával, másrészt pedig a készpénzforgalom további visszaszorítása érdekében is megfogalmazódnak javaslatok, ami pontosan ugyanúgy a fehérítés irányába, a feketegazdaság visszaszorítása irányába próbál lépni. De a tisztelt bizottság feladat- és hatáskörébe tartozó ügyben is ehhez kapcsolódó kérdés, hogy a jogviszony-ellenőrzés kapcsán további lépéseket javaslunk, részben a társadalombiztosítási járulékról szóló törvényben, részben pedig az adózás rendjéről szóló törvényben, pontosan azért, hogy zárjanak ezek a rendszerek, minél kevesebb úgynevezett potyautas legyen jelen ebben a rendszerben, és mindenki mögött tisztázott legyen a jogviszony megléte vagy nem léte. Tehát azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos kérdés az Egészségbiztosítási Alap finanszírozásában.
A következő ilyen fontos célkitűzése ennek a csomagnak az ellenőrzési és a szankcionálási rendszer fejlesztése, hiszen nyilván mindenféle intézkedés, jogszabály-módosítás akkor tud eredményes lenni, ha annak az ellenőrzése és a szankcionálása is biztosított, hiszen kell visszatartó erő. Tehát nyilván ebbe az irányba is fontos lépni.
Még egy-két dolgot elmondanék a hatásokról. Itt összességében még egyszer hangsúlyoznám, hogy ez az adócsomag alapvetően a munkáltatói terhek csökkentésére koncentrál. Ez azt jelenti, hogy összességében a nettó adótehercsökkenés a törvényjavaslat alapján a következő évben 167 milliárd forint. Ebből a lakosságot 45 milliárd érinti, a vállalkozásokat pedig 122 milliárd forint. Tehát ennek a csomagnak a döntő része a vállalkozások esetében jelenik meg.
Még annyit, hogy az önök bizottságához tartozó ügyben jeleztem, hogy a munkáltatói terhek csökkentésének egy része az egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettségnél jelenik meg a következő évben. Ennek ellenére - mint önök is látják - nyilván már a költségvetési törvényjavaslatban, igazából az Egészségbiztosítási Alapnál nullszaldóhoz közeli helyzet van, hiszen 5 milliárd körüli hiánnyal számolunk az Egészségbiztosítási Alap jövő évi költségvetésében. Tehát annak ellenére, hogy ennek egy része ott jelenik meg, azért az E-alap helyzetét ez nem igazán nagyon érinti.
Még felhívnám egy önöket érintő változásra a figyelmet, ami igazából más európai uniós változásokhoz igazodik. Ez arról szól, hogy a gyógyhatású készítmények esetében egy határidőkitolás van 2011-ig, ennek megfelelően a jövedéki adóban, tehát itt is az áfában igazából egy határidőkitolás van, mert az eredeti mentesség 2009-cel letelt volna, tehát itt is egy összhangot próbálunk biztosítani. Köszönöm szépen, ezeket szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Csak azért, hogy jól értem-e, tehát pontosan tudjuk, nyilván a bizottságot a köztehermérséklés és ezen belül a járulékcsökkentés érinti, tehát az egészségbiztosítási munkáltatói járulék csökkenne 2,5 százalékkal, és az a bizonyos 1,5 százalékos munkaadói járulék a foglalkoztatás elősegítését szolgálná, tehát tulajdonképpen a Foglalkoztatási Alap forrásait jelentő járulékról van szó.
Tehát az egészségbiztosítási munkáltatói járulékra ebből a 4 százalékból a minimálbér kétszereséig 2,5 százalék esik. Csak szerettem volna a vitákat elkerülendő, ezt megerősíteni. De főosztályvezető asszony bólogat.
Ezen túlmenően néhány részletszabály érinti a bizottságot, és természetesen ennek majd a hatásait a költségvetés elemzésénél kell figyelembe vennünk. Köszönöm szépen.
Megnyitom a vitát. Kérdések, hozzászólások, vélemények. Az első jelentkező Bőhm András képviselő úr.
DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Kérdésem lenne. Tehát a munkáltatói járulékcsökkenés ellenére igazából az Alapban nullszaldóközeli mérleget terveznek év végére. Jól értem-e, hogy akkor ez a növekvő munkavállalói járulékokból tevődik ki, vagy pedig másokból? A növekedést úgy értem, hogy nyilván a bérhez sincs semmiféle korlátozó intézkedés hozzárendelve. Ha pedig jól értem, akkor úgy tűnik, hogy az élőmunka költségei semmivel nem csökkennek, tehát ennek versenyképességi szempontból igen kevés hatása látszik. Annyi látszik, hogy a vállalkozói környezet valamivel kedvezőbb, de az élőmunka költségei nemhogy nem csökkennek, hanem esetleg növekednek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tukacs képviselő úr!
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Az előttünk fekvő javaslathoz szeretnék néhány, szerintem a bizottság számára is fontos megállapítást tenni, illetve javaslatokat megfogalmazni.
Kétségtelen, hogy azok a célok, amelyeket főosztályvezető asszony is említett, csak hosszabb távon érhetők el. Az előttünk fekvő adójavaslat az első lépése ennek. Ebben az adó- és járulékcsökkentési javaslatban néhány dolog számunkra a következő években fontos, és nemcsak a 2009. évi költségvetésben.
Tehát egyrészt messze egyetértek abban elnök úrral, hogy a költségvetés vizsgálatakor egészen pontos elemzés alá kell venni azt a helyzetet, hogy a kieső járulékbevétel, a költségvetésbe befolyó többletek, illetve a költségvetés által átvállalt, E-alapban megjelenő pénzek mit jelentenek, milyen viszonyban vannak egymással. Hiszen gondolom, hogy az alapmegállapításunk az, hogy a vállalkozói járulékterhek csökkentése nem eredményezheti azt, hogy az E-alap bevételei csorbát szenvednek a következő időszakban.
A másik, amit meg szeretnék fogalmazni, arról szól, hogy ha - mint ahogy az előterjesztő említette - ez egy folyamat, akkor nyilvánvalóan ebben a folyamatban ezt a bizonyos vizsgálatot évről évre el kell végezni, hiszen ha egy 3-4 évre tervezett, nagyjából 10 százalékot megcélzó járulékcsökkentésről van szó, akkor ez az elkövetkezendő 3-4 évben ugyanúgy meg fog jelenni évről évre a költségvetésben, mint bevételkiesés az E-alapnál, és ezt nyilvánvalóan korrigálni kell.
A második dolog, amit említeni szeretnék, hogy az előttünk fekvő javaslat nem túl egyszerű, tehát elég ágas-bogas. Érződik rajta az a munka, hogy sokféle szempontnak kellett eleget tenni. A sokféle szempont között az egyik az egyszerűsítések kérdésköre, és bár látszólag csak nagyon távolról érintett a bizottság mondjuk a cégautók adózásának változtatásában, mégis érintett, hiszen alaposan meg kell vizsgálnunk a mentességek körét ebben a tekintetben. Úgy érzem, hogy az alapjavaslatban szereplő mentességi körök jók, tehát mindazok, amelyek például mentéshez, betegszállításhoz kapcsolódnak, azok nagyjából rendben vannak. Mégis úgy látom, hogy a vita során azért meg kell ezt majd szemlélnünk.
A harmadik dolog, amit mindenképpen meg kell említenem, hogy amennyiben igaz - és persze, igaz - az a 122 milliárdos vállalkozói szférában történő adócsökkentés, úgy a bizottság feladatkörébe tartozik, hogy a nonprofit szervezetekre való szabályozást áttekintse az előttünk fekvő javaslat szerint. Én magam a javaslatot erősítem ebben a tekintetben. Erősítem azért, mert a nonprofit szervezetek vállalkozási tevékenységére hoz - valljuk be - szigorító szabályokat, mégis ezek a szigorító szabályok jelentik azt a lehetőséget, hogy nem lehet megkerülni vagy elkerülni látszólag nonprofit szervezetek mögé bújva a vállalkozásból szerzett jövedelem adóztatását.
Összességében egyébként a javaslatról az a véleményem, hogy egy nagyon hosszú idő alatt, és nagyon fáradságos, izzadtságos munkával kikínlódott csökkentési javaslatról van szó. Önmagában egyetértek az előterjesztő asszonnyal, nem fog önmagában vállalkozásokat élénkíteni sem, mert például az üzleti környezet változása, az üzleti környezet segítése és az adó- és járulékcsökkentésen túlmenő intézkedések is szükségesek. Köszönöm szépen, elnök úr, hogy ezeket elmondhattam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr, Havas képviselő asszony, Heintz képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Kérdezném, hogy jól számolom-e, hogy folyó áron ez az Egészségbiztosítási Alapot mintegy 90 milliárd forint körüli bevételkieséssel érinti? Ha 167 milliárd a tervezett csökkentés, akkor annak körülbelül a 60 százaléka érinti az alapot, a másik fele a foglalkoztatást. Ha nem jól számolom, akkor mennyi konkrétan az az összeg, amennyivel csökken az Alap? Illetve amit még Tukacs képviselő úr is mondott, és bevallom őszintén, hogy a mentességek körét nem találtam a gépjárműadó kapcsán. Ha erről kaphatnánk valamilyen tájékoztatást, ugyanis például az alapellátást illetően, és bizonyos szakellátásokat illetően is komoly bevételkiesést, illetve pluszköltséget jelent, tehát nem az, hogy csökkentené a kiadásokat, hanem növelné is.
Nekem az a véleményem, hogy tarthatatlan az, teljesen mindegy, hogy konvergenciaprogramnak vagy nem tudom, milyen gazdasági megszorításoknak nevezzük, hogy a költségvetés mindenkor az egészségügyön próbál spórolni. Évek óta megy ez a tendencia, elfogadhatatlan, hogy azt az ágat, amelyet stabilizálni kellene, hiszen egy elvesztett élet utólag nem pótolható, egy rokkantosításból visszahozni egy embert jóval nagyobb költségbe kerül a költségvetésnek is, mint most a forrásokat biztosítani. Ez a szemlélet elfogadhatatlan, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki. Szerintem itt az Egészségügyi bizottságban egy ilyen adótörvényt elfogadni, amely jelentős mértékben csökkenti az egészségügy mozgásterét, az tarthatatlan. Tehát ez egy nagyon rossz irány véleményem szerint. Nehéz időszakokban pont a humánerőforrást, az oktatást, az egészségügyet kellene védeni, azt kellene a jobb időkre átmenteni, abba kellene pluszpénzeket fektetni, hiszen ma már hál' istennek a közgazdászok is elismerik azt, hogy a gazdasági fejlődésünk egyik akadálya ennek a nemzetnek a népegészségügyi állapota, úgyhogy ebből a szempontból ez az adótörvény támogathatatlan.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Havas képviselő asszony!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnézést, én egy kicsit másképp közelíteném meg, mert valószínűleg itt filozófiai félreértésben vagyunk. Bár végtelenül tisztelem főosztályvezető asszonyt, én úgy gondolom, hogy itt azzal, hogy a járulékok csökkennek mind a munkáltató, mind a munkavállaló részéről, ebből számomra nem következik egyértelműen, hogy az E-alap bevételei csökkennének. Nekem ez azt jelenti, hogy többen fognak járulékot fizetni. Végül is nekünk az a célunk, hogy az eddig járulékot nem fizetők körét azzal, hogy csökkentjük az adóterheket, bevonjuk az adófizetői körbe.
Tehát én ezt az egy az egyben logikai összefüggést itt nem látnám, de példának fel tudom hozni, hogy valamennyien tudjuk, a tegnapi vita kapcsán is felmerültek azok a nagy cégek, de mondhatnék akár minisztériumokat is, akik évek óta nem fizetnek munkáltatói járulékokat, például a MÁV sok-sok milliárdos adósságát említeném. Tehát végül is, ha ezek mind bekerülnek az E-alapba, az egyáltalán nem biztos, hogy bármekkora összeggel, tervezetten csökkentené az Egészségbiztosítási Alapot. Tehát úgy gondolom, hogy ha a járulékfizetők száma nő, akkor végül is ez a hiány vagy virtuális hiány megoldható.
Tukacs képviselőtársam és Csáky képviselő úr is szóba hozta a gépjárműadóval kapcsolatos kérdéseket. Az elképzelés természetesen arról szól, hogy az egészségügyi tevékenységet végző, tehát akár megkülönböztető jelzést használó gépjárműveket, de ez vonatkozik az ügyeleti gépjárművekre is, tehát akik ügyeleti szolgálatot látnak el, de ideértve akár az intézményi betegszállító gépjárműveket, amelyek akár kis buszok, akár személyszállítók, és intézmények között betegeket szállítanak, reményeink szerint azt is be tudjuk emelni az adómentes körbe, tekintettel arra, hogy ez egy olyan kiválthatatlan egészségügyi tevékenység, amit véleményünk szerint adómentessé kell tenni a gépjárműadó kapcsán.
Amivel viszont úgy gondolom, hogy valóban komolyan foglalkozni kell, az a nonprofit szervezetek. Valamennyien tudjuk, hogy alapítványokon és egyebeken keresztül olyan adómentes tevékenység folyik, illetve olyan mértékű pénzkifolyatások történnek, amit valóban ennél komolyabb szabályokkal kell megfogni, illetve az adózásba visszaforgatni. De ez vonatkozik az egészségügyi gépektől, műszerektől kezdve a legkülönbözőbb tevékenységen át. Tehát nyilván erre is szigorúbb szabályozást kell hozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt továbbadom a szót Heintz képviselő úrnak, csak a jegyzőkönyv kedvéért szeretném azt megjegyezni, hogy munkavállalói járulékcsökkentésről itt most nincs szó, csak munkaadói járulékról van szó, tehát ebben a javaslatban ez nincs. Csak ráerősítenék arra a kérdésre, ami a képviselő asszony szavaiban benne rejlett, hogy jó lenne, ha kitérnének ezeknek a különböző állami vagy állami többségű nagy cégek, közintézmények tartozásaira e tekintetben, mert sok legenda is van. Vannak tényleges problémák, de szerintem egy része már túlélő legenda a tartozásoknál, tehát a bizottság értékelné, ha a minisztérium erre külön is reagálna, hogy ezzel a kérdéssel hogyan állunk. Képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően az alapellátással kapcsolatos adóváltozásokról, illetve adóváltoztatási javaslataimról szeretnék most néhány szót szólni önökhöz két ügyben. Az egyik a cégautóadó, a másik pedig az iparűzési adó.
Tudjuk jól, hogy nemrég élt át egy nagyon heves, és most él át egy lassúbb, nem olyan látványos krízist az alapellátás is a finanszírozását tekintve. Látván a 2009. évi terveket, úgy tűnik, hogy az alapellátásba nem fog lényegesen több pénz áramolni, mint az idén történt, és vegyük azt az alapesetet, ami a leggyakoribb, hogy a háziorvosok többsége kizárólagosan a járulékokból befizetett OEP-bevételekből gazdálkodik. Vidéken főleg elenyésző azoknak a száma, akik üzemorvosi tevékenységből, ügynöki tevékenységből vagy egyéb módon próbálják magukat fenntartani. Ezt elöljáróban, és akkor konkrétan.
A cégautóadóval kapcsolatban, ahol egy rövid számítás alapján egyértelmű, hogy egy 5 millió forint értékű, átlagosnak mondható gépjármű esetében éves szinten 350 ezer forint adót fog fizetni a háziorvos, ezt indokolatlannak tartjuk, illetve a másik kérdés az, hogy ez, mármint a cégautó tartása az alapellátásban a működési engedély feltétele, amit az ÁNTSZ ellenőriz, illetve az OEP nem adja ki másképp a működési engedélyt.
Tehát a javaslatom az első menetben, hogy az alapellátásban a személyes orvosi ellátásra szolgáló gépjármű, tehát mondhatjuk azt nyugodtan, hogy praxisonként egy gépjármű esetében indokoltnak tartjuk azt, hogy a cégautóra mentességet élvezzen az alapellátás orvosa.
A második: ha azon gondolkodnak, hogy esetleg azon tevékenység ellátásához, amely nem az alapellátás, tehát az említett üzemorvosi vagy ügynöki tevékenység, ott számlák keletkeznek, annak arányában esetleg lehet gondolkodni azon, hogy mégiscsak folyjon be valami adó, de az alapellátásnál, ahol csak OEP-bevétel van, ott méltánytalannak tartom az OEP által kiutalt járuléknak az ismételt megadóztatását cégautóadó formájában.
A második pont az iparűzési adó. Régi fájdalma az alapellátás orvosainak, hiszen jól tudjuk, hogy az önkormányzatok kötelező feladatát vállalják át egy szerződés keretén belül, és kevés kivételtől eltekintve szigorúan és kizárólagosan az OEP-bevételt engedi át az önkormányzat az alapellátás orvosainak. Jelentkezik bizonyos elenyészőnek mondható bevétel, amelyet térítéses ellátásként vesznek igénybe a betegek: jogosítvány, injekciók beadása, igazolások kiadása, van néhány ilyen történet, de alapvetően itt is elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen azt a pénzt, azt a bevételt adóztatja meg az önkormányzat, amelyet ő korábban, amikor még "kutya bajuk nem volt a háziorvosoknak", tehát alkalmazottak voltak, akkor egyszerűen kifizetett az orvosnak és mindent biztosított az ellátásához, lényegesen jobban, mint ezt ma az orvosok meg tudják oldani, többek között a finanszírozás elégtelensége miatt is.
Ez az összeg sajnos, nem olyan jelentős, de tartalmát tekintve viszont rendkívül komoly jelzésérték lenne az alapellátásban dolgozó kollégák elismerésére vonatkozóan, hogy tényleg komolyan vesszük őket, és ezt a fajta járulék-megadóztatást nem végezzük.
Ezért ebben is kérném az állásfoglalásukat, illetve kérem a bizottság támogatását ahhoz, hogy amennyiben ezt a kormányzat elutasítja, akkor módosító indítványt szeretnék ebben a két témában benyújtani, és ehhez kérem a kollégák támogatását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány rövid megjegyzésem lenne. Az, hogy az egészségügyből ismételten pénz vonódik ki, úgy gondolom, hogy ez nem jó irány, de ez már itt elhangzott. Ezt az Egészségügyi bizottságnak sehogy nem kellene támogatni.
Szerepel a társadalombiztosítási járulékokról szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításának szövegében az, hogy az elkövetkezendő években törekednek erre a 10 százalékpontos csökkentésre. Ez az "elkövetkezendő évek" eléggé tág határt jelent, tudom, hogy nem lehet meghatározni, de mégis, hogy egy ciklus, két ciklus, szóval valahogy pontosabban kellene talán megfogalmazni.
A következő: ez a bizonyos 4 százalékos csökkenés, ha jól figyeltem... (Zaj, közbeszólások.) Hangosabban beszéljek? Megpróbálok. (Zaj, közbeszólások: Meg gyorsabban is!) Gyorsabban is? A kettőnek nem tudok megfelelni. Vagy hangosabban, vagy gyorsabban, ez így nem megy. (Derültség, zaj.)
ELNÖK: Képviselő úrnál van a szó!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr, hogy megvédett. Tehát a 4 százalékos járulékcsökkenésnél azt hallottam, az ennek az értelme, hogy kifehéríti a gazdaságot. Félek, hogy ismét a szürkegazdaságnak fog kedvezni, hiszen adtunk egy határt, illetve az szerepel ebben, hogy ez a minimálbér kétszereséig alkalmazandó. Félő, hogy nem lesznek nagyobb keresetű emberek.
A következő: a megkülönböztető jelzésekkel kapcsolatban úgy gondolom, nehezen meghatározható, hogy mik lesznek azok a járművek, amelyek egészségügyi feladatot látnak el, de kivonódnak az adó alól. Valahogy meg kellene teremteni ennek mindenképpen a módját, sehogy nem gondolom, hogy a megkülönböztető jelzés használatával, szóval ezt ne tágítsuk ki.
Az utolsó rövid mondatom arról szólna, hogy messzemenően egyetértek az iparűzési adó kérdésében a Heintz Tamás képviselő úr által felvetettekkel. Én a saját családomban élem meg ezt már 10-egynéhány éve, hogy az iparűzési adó nem akkora, amekkora negatív érzést vált ki a háziorvos kollégákból. Amúgy az OEP-bevételt adóztatjuk meg ebben a dologban.
Tehát szerintem ez mindenképpen jót tenne az egészségügynek, a hangulatnak, ha ezt megszüntetnék. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jelentkezett ismételten Tukacs képviselő úr, de először a még nem szólt képviselőknek szeretnék szót adni, utána természetesen ismételt hozzászólásra is van mód.
Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Néhány dologra szeretném a figyelmet felhívni. A világban van egy olyan tendencia, erősödik egy olyan gyakorlat, ami szerint a munkaadók a jó kondíciójú humánerőforrás megszerzéséért egyre nagyobb felelősséget vállalnak a közkiadásokban, így például átvállalják a munkavállalóiknak a társadalombiztosítási járulékát. Ezt csak azért jegyzem meg, hogy érdemes erre figyelni, mert mi nem éppen ebbe az irányba megyünk. Bár megértem azt, hogy vállalkozásélénkítés szempontjából jelentősége van a munkaadói járulék csökkentésének, de ez nem egyezik azokkal a trendekkel, amelyekre az előbb utaltam. Ma a munkaadók inkább a jó minőségű, jó kondíciójú, egészséges humánerőforrás megszerzésében érdekeltek, és ismétlem, hogy ennek érdekében áldozatokat is vállalnak, nagyobb közteherviselésben vesznek részt.
A kieső járulékbevétellel kapcsolatban néhány olyan gondolatom támadt, aminek már többször hangot adtam, de most megint felerősödik bennem, mint egy tendencia, hogy relatíve felerősödik az egészségbiztosítás nagy szolidaritási rendszerén belül a jövedelemarányos járulékokkal, tehát a szolidaritás alapjával szemben a fix összegű hozzájárulás volumene. Ezt károsnak tartom akkor is, ha ez a munkaadókat, a munkavállalókat vagy éppen a központi költségvetést jelenti. Látunk olyan tendenciákat, ami szerint a központi költségvetés ilyen gyámkodást próbál az egészségbiztosítás pénzalapja fölött felvállalni. Úgy tűnik, mintha kezdődne az egészségbiztosítás foundjának a bedarálása a központi költségvetés alá, és ezt azért szemlélem aggodalommal, mert annak idején nagy vívmányként értékeltük, hogy a társadalombiztosítás egységes, nagy gondoskodó rendszerén belül két önálló pénzalapot hozunk létre, önálló járulékfedezettel, és ezeknek a pénzalapoknak önálló költségvetést teremtünk.
Most úgy tűnik, hogy elég nagy hatalommal, mintha elkezdenének itt az egységes egészségbiztosítási pénzalap felett, a szolidaritási elvet finoman kisiklatva, alig észrevehető módon, a fix összegű befizetések felé araszolva, a szolidaritás elvének csorbításával valamiféle új pénzügyi rendszert kreálni. Tudom, hogy a gondolat egy kicsit túlszalad ezen a munkaadóijárulék-csökkentésen, de jó idő óta, évek óta megfigyelhető ez a tendencia, és azért hívom fel rá a figyelmet, mert ez a nagy szolidaritási rendszer végét jelentheti, ha ez a továbbiakban is így folytatódik.
Végül megjegyzem azt, hogy a kieső járulékbevétel egy nagyon kényes kérdés, ha a 2009. évi költségvetési tervek irányszámát nézem, ami az egészségügynek 2,8 százalékos forrásbővülést jelent, ami tragikus a mostani gazdasági helyzetet, energiaárakat vagy éppen az infláció mértékét nézve. Tehát ez az ágazatnak egy folyamatos kondícióvesztését jelenti, és szó sincs már arról, amit a miniszter néhány héttel ezelőtt egy programjában meghirdetett, hogy itt az ágazatban fenntartható fejlődést próbálunk rövid távon elérni, ennek már valamiféle holdtávolságra való, legfeljebb az alagút végén valami gyenge fényét láthatjuk, de semmiféleképpen nem ebbe az irányba tartunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Garai képviselő úr!
DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megrögzött közalkalmazottként hadd szóljak a vállalkozó háziorvos kollégák mellett, mert először is tegyük fel azt a kérdést, hogy mire vállalkozunk vagy vállalkoznak. Egy igazi vállalkozás elég komoly szabadságfokot rejt magában. Természetes dolog, hogy a gyógyításnak azért egy kötöttpályás valaminek kell lennie számtalan szempontból, de ha ezeknek az anyagi kondícióit nézzük, finanszírozási, pénzügyi, adókondícióit, akkor ezen mégiscsak egy kicsit túl kell hogy lépjünk.
Tehát egy egészségügyi vállalkozásnak és egy háziorvosi vállalkozásnak a tartalma kötött, rendkívül sok jogszabályban, etikai szabályban és szakmai szabályban ez kötve van. Tehát igazából a nyújtott szolgáltatás mennyisége, minősége nem kívánságműsor, tehát ezt nem a vállalkozó kolléga dönti el. Éppen ebből következik áttételesen és közvetlenül, hogy a vállalkozás költségeit és az általa felszámítható "árat" sem igazából a kollégák szabályozzák, szabják meg. És még van egy utolsó tétel, ami mondjuk a vállalkozásoknál egy meghatározó tétel: a bevétel, az ár, mert ezt se mi, illetve ti, illetve a többi kollégák szabályozzák vagy szabják meg.
Tehát erre szoktam én azt mondani, hogy ez a vállalkozás egy hatalmas nagy kvázi vállalkozás, nem is biztos, hogy ez a szó igazából jó meghatározás, de ettől most tekintsünk el és ilyenfajta vitát ne nyissunk.
Teljes mértékig egyetértek azzal, hogy az úgynevezett kötelező önkormányzati feladat támogatási része egyébként a minimális mértékű közalkalmazott kollégáknál sem egy hawaii - ahogy ezt szokták mondani -, és teljesen hektikus, de a vállalkozásoknál ez nyilván kiesik ebből a kérdéskörből. Tehát rengeteg olyan tényező van, ami miatt úgy gondolom, hogy tartalmilag is, számtalan szakmai szempontból is idegen test a vállalkozó kollégák iparűzési adóval való terhelése. Nem tudom, hogy ez egy mekkora érték lehet, erre majd kérnék választ. Tehát úgy gondolom, hogy ennek van egy valódi tartalma, majd ez kiderül, hogy mennyi, de legalább akkora gesztusértékű tartalma lenne, ami beleilleszthető lenne abba a folyamatba, amit a miniszter úr részéről azért az elmúlt időben, hetekben, különböző finanszírozási kérdések tárgyalásakor és egyéb szabályok tárgyalásakor, és valamiféle jövőkép felfestésekor tapasztaltunk. Tehát én a magam részéről is támogatom ezt a felvetést, amit a kollégák mondtak, hogy az iparűzési adót ilyen szempontból ne támogassuk, illetve ne legyen felszámolva. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pesti képviselő úr!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak egy rövid kérdésem lenne. A munkaadói járulék csökkentése nyilvánvalóan az E-alap csökkenését vonja maga után. A kérdésem pedig az, hogy milyen egészségpolitikai célt fogalmaztak meg, amelyet úgy gondolják, hogy ez a fajta járulékcsökkentés támogatni fog? Összhangban van-e valamilyen egészségpolitikai céllal, vagy egyfajta adópolitikához fognak majd egészségpolitikai célokat hozzárendelni? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úr! Az ismételt hozzászólásokra a végén kerül sor.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Kérdésem volna, mint korábban önkormányzatban dolgozó ember. Állampolgárként valóban könnyebbség, ha az okmányirodákban lehet használni bankkártyát, ez régi vágya mindenkinek, akinek egyébként van kártyája és rendszeresen fizet vele, elég macerás elmenni a csekkel a postára, visszajönni, kétszer sorba állni, tehát maga az eljárás támogatandó.
A kérdés bennem mindig az, hogy ha az önkormányzatokat kötelezzük arra, hogy megcsinálják ezt, ki fogja a költségét viselni? Ki fogja ennek a költségét viselni? Továbbá, amennyire jól tudom, bár nem pénzügyi szakember vagyok, a bankkártya-használat esetén, ha nem is az, aki éppen fogyaszt, tehát aki fizet a bankkártyával, de akinél fizetünk, ő bizony, ezután egy bizonyos összeget befizet annak a pénzintézetnek, aki ezt működteti. A következő kérdés: ki fogja ennek a költségét állni?
További kérdésem lenne, ez pedig a személyi jövedelemadóban érvényesíthető kedvezmények, amennyire ezt sikeresen olvastuk ki, akkor ez folyamatosan fogyó mértékben, 3,9 millió forintos éves jövedelemhatár felett egyáltalán nem lesz igénybe vehető, ha jól értelmeztük a szabályt. Nekem egy elvi problémám van ezzel a dologgal. Mindig azt mondtuk, hogy a személyi jövedelemadóból adott kedvezmények nem szociálpolitikai célokat szolgálnak, hanem gazdasági vagy egyéb más szempontokat, az állam által preferált szempontokat próbálja elősegíteni a személyijövedelemadó-kedvezmény formájában. Ha beleteszünk egy ilyen korlátot, ami teljesen nyilvánvalóan a szociális rendszerre jellemző korlát, akkor megint a kettőt keverjük, a szezont a fazonnal. Nekem elviekben van problémám ezzel a rendszerrel, tehát most vagy támogatjuk azt, hogy a magán-nyugdíjpénztárakba vagy kiegészítő pénztárakba befizessenek az emberek, akkor miért fogy el a kedvezmény lehetősége egy bizonyos jövedelem fölött? Akkor ezek egymásnak ellentmondó dolgok. Vagy ha azt akarjuk, hogy fehéredjen a lakásfelújításnál a számlaadás, akkor miért csak annak a számláját fehérítjük, akinek 3,9 millió forintig van jövedelme, akinek pedig afölött van, annak pedig nem fehérítjük? Tehát ezek egymásnak teljesen ellentmondó elvi tételek, egyébként azzal együtt, hogy az támogatható, hogy mondjuk a gyermekgondozás címszó alatt az ember valóban adókedvezményhez juthasson. De megint felvetődik bennem, hogy akkor ez csak azoknak jár, akik 3,9 milliónál kevesebbet keresnek egy évben? Ez nem olyan nagy összeg ám, tehát nem nagy összegről beszélünk. Ezt szeretném szóvá tenni. Megfontolandónak tartom, hogy ezt a rendszert kitisztítsák, és akkor valódi elvek mentén menjen. Ennyi.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most akkor azoknak a képviselőtársaimnak adok szót, akik már szóltak, mert nem látok már új jelentkezőt. Három ilyen jelentkezőt láttam: Tukacs képviselő úr, Bőhm képviselő úr és Havas képviselő asszony. Tessék, Tukacs képviselő úr!
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Igyekszem - Puskás képviselőtársamhoz hasonlóan - példás rövidséggel elmondani azt a néhány reflexiót, amelyet a képviselőtársaim hozzászólásai gerjesztenek. Egyrészt szeretném javasolni az előterjesztő főosztályvezető asszonynak, hogy tegye világossá azt az állapotot, helyzetet, mely szerint a kieső 4 százalék járulékcsökkentés az E-alapot ugyanilyen mértékben nem csökkenti.
Ezt a szóbeli kiegészítésében ugyan elmondta, de miután néhány képviselőtársam kérdésbe rejtve állította, vagy állította egyértelműen, hogy ennyivel csökken az E-alapban felhasználható összeg mértéke, azt gondolom, hogy a válaszadásban, ha teheti, akkor tegye világossá ezt a helyzetet.
A másik rövid reflexióm arra vonatkozna, hogy a 4 százalék járulékcsökkentésnek nem a feketegazdaság fehérítéséhez van köze, hanem annak az állapotnak az oldásához, mely azt jelenti, hogy Belgium után mi vagyunk a második ország, ahol a munkabérre rakódó járulékterhek a legmagasabbak, ezért ezt csökkenteni kell.
A harmadik: végignézem az önkormányzatok és a saját önkormányzatom küszködését a vállalkozó háziorvosokkal az iparűzési adó ügyében. Ennek a küszködésnek sokfajta eredménye szokott születni, az önkormányzatok és a vállalkozó háziorvosok általában találnak valamilyen köztes megoldást, ami természetesen nem mindig teljes értékű. Teljesen megértem az iparűzési adóra vonatkozó érveket a vállalkozó háziorvosok részéről, de ha emlékeim nem csalnak, akkor az iparűzési adóval kapcsolatban nem azért nem került eddig sor bármilyen döntésre, mert ez nem logikus, hanem azért nem került ilyenre sor, mert a versenysemlegesség elve alapján ezt nem lehet megtenni. (Dr. Mikola István: Ez közszolgálat!)
Végül az utolsó egy kis pontosítás lenne. Cégautóügyben mindannyiunkat általában azok a kivételek érdekelnek itt a bizottságban, amelyek a mentességet megadják valamilyen szolgáltatás vagy állami kötelezettség, mentés, betegszállítás, más ügyében. Azt szeretném jelezni a tisztelt bizottságnak, hogy amit Puskás képviselőtársam említett, mégpedig a cégautó adójának magas mértéke, az néhány szocialista kollégámat is berzenkedésre késztette, és egy alternatív javaslat is készülődik ebben a tekintetben.
Ennek az alternatív javaslatnak az a lényege, hogy minél többen fizessenek minél kevesebb cégautóadót, a mentességek körét megvitatjuk, ugyanakkor egy bekerülési érték, ár, tulajdon-adóztatás helyett egyfajta átalányadóztatásra tesz majd kísérletet.
Végül a minimálbér kétszeresére vonatkozó 4 százalékos javaslat nemcsak rájuk vonatkozik, a személyi jövedelemadóhoz hasonlóan minden munkavállalóra érvényes, jövedelemhatártól teljesen függetlenül, csak a 140 ezren felül másképpen fizet járulékot. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Havas képviselő asszony elállt a szólástól. Bőhm képviselő úr!
DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Én még rövidebben szólnék, és be is fogom tartani. Tehát egyrészt az E-alap csökkenésével kapcsolatban szerintem ez egy nem jó vita. Tehát ha a bevétel igazoltan csökken, akkor az E-alap csak abban az esetben marad változatlan mértékű, ismerve a költségvetés számait is, ha a munkavállalói bérköltségekkel járó befizetések nőnek. Tehát magyarul: igazából az inflációval fedezzük - ez a dolog vége - a kieső jövedelmet. Ez valóban nem tűnik egy megnyugtató megoldásnak.
Igazából a vállalkozói környezet javítását sem tudom elfogadni, azt gondolom, hogy ez nem több, mint egy szociálpolitikai intézkedés a munkáltatók számára. Nem sokkal jelent többet, legalábbis közgazdasági értelemben, politikai értelemben most nem mennék bele.
A másik, mert itt mindenki nagyon egyetértésben van érthető okokból az iparűzési adóval kapcsolatban. Hadd mondjam el, hogy én nagyon nem értek egyet a felvetésekkel, abszolút módon nem. Ez megint egy olyan dolog, nemcsak az, hogy versenysemlegesség, de az önkormányzatnak nem ajándékot, jutalmat, sarcot fizetnek, abból közvilágítás van, út van, zöldfelület van, mindaz, ami egy vállalkozást kellemesebbé tesz. Az pedig egy részletkérdés, hogy ez néhány százmilliárd kiesést jelent összességében, az iparűzési adó az egyetlen valóban likvid bevétele az önkormányzatoknak. Tehát akkor hozzá kell tenni, hogy ha kiesik a bevétel, milyen állami forrást biztosítsunk. Most megint ott tartunk, az elegáns és modern adószemléletnél, hogy amikor az adott szakma érdekelt, akkor az adócsökkentés egy fontos kérdés, amikor a köz érdekében kellene meghatározni, hogy miből, akkor rá lehet mutatni az államra vagy az önkormányzatra.
Tehát csak azért jelzem, hogy én ebben a nagy egységben nem vagyok benne ebben a kérdésben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy technikai megjegyzés: a klíma nem működik, és ablakot kellett nyitni. Mindenki vegye magához közelebb a mikrofont, és hangosan és tagoltan szíveskedjék beszélni! Köszönöm szépen.
Heintz képviselő úr jelentkezett még egyszer!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ne vegyék erőszakosságnak, vagy vegyék nyugodtan annak, mert küzdeni kell, különben nincs értelme az egésznek. Szóval a Bőhm képviselőtársam által említettek abszolút nem felelnek meg a valóságnak két dolog miatt. Az egyik: az a pénz, amit az OEP kiutalna az önkormányzatoknak, semmi másra nem fordítható, mint egészségügyi ellátásra. Pont. Első mondat vége.
A második. Tehát minden olyan fillér, amit iparűzési adó gyanánt az alapellátástól elvonnak, törvénytelen. Lássuk át! Ismétlem még egyszer: ugyanakkor a háziorvos által ott beszedett, számára beszedett egyéb szolgáltatás természetesen adóköteles.
Még egy mondat: hol van itt versenysemlegességgel kapcsolatos probléma? Ki versenyez ma egy háziorvossal? Ki hajlandó egyáltalán dolgozni? Ki az egyébként, az a másik vállalkozás, aki másképp akarná versenyeztetni ezt az egész dolgot és megoldani? Tehát itt valahol komoly gond van, ez nem eszterga-vállalkozás, nem kerékcentírozó, akármi, ez alapellátás még egyszer, amit járulékokból befizetett OEP-támogatásból közfeladatot látnak el a doktorok, és az önkormányzat, amikor ezt a pénzt megkapná, mint önkormányzat, akkor alkalmazza a doktort, alkalmazza az asszisztensnőt, fenntartaná a rendelőt, gyógyszereket venne, és így tovább, most ehelyett ezt a pénzt szerződés keretében odaadja a háziorvosnak, és utána galád módon megadóztatja. Ha ezt a parlamentben nem döntjük el, akkor minden jegyző - nagyon okosan - azt fogja mondani, amit Bőhm képviselőtársam, hogy az EU-direktívák és a versenysemlegesség miatt mi sajnos, nem. Tehát ezt a parlamentben lehet eldönteni, ennek itt van lehetősége.
Úgy érzem, hogy van erre egyfajta jóra való hajlás és reménység itt, ebben a teremben, tehát ezt azért használhatnánk a jövőben, hogy valóban a kollégáknak nem olyan sok pénzt, de mondjuk átlagosan évi 150-200 ezer forintot a zsebükben hagyjunk, nem beszélve a fenyegető cégautóadóról sem. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor értsünk abban egyet, hogy most már csak az iparűzésiadó-ügyben szóljunk, ha lehet kérnem. Képviselő úr, abban a témakörben?
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Igen. Én jelen esetben részben egyet tudok érteni Bőhm képviselőtársammal, sőt azokkal, akik azt mondják, hogy a versenysemlegesség egy olyan érték, amit meg kell őrizni. Ezt én is így gondolom. Miután az önkormányzat az OEP-pénzből finanszírozza a háziorvosokat, akkor, amikor a háziorvos magánvállalkozó lesz, akkor ezt az OEP-pénzt odaadja neki, és azt mondja, hogy csináld. A bevételének 95 százaléka ez a feladat. Miután az önkormányzatok nem fizetnek iparűzési adót, és ugyanazt a feladatot ugyanabból a forrásból látja el, azt gondolom, hogy ezért ésszerű a versenysemlegesség megtartása miatt, hogy a háziorvosok ne fizessenek iparűzési adót. Köszönöm.
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Még egy verzió. (Derültség.)
ELNÖK: Van-e még? Bőhm képviselő úr!
DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Aztán persze kiszállok ebből a vitából, igazából csak azért szólok hozzá, mert Heintz képviselő úr - nyilván fogalmazási nehézségek miatt - azt mondta, hogy teljes egészében valótlan, amit én mondok, egyébként nem szólnék. De ez a felvetés, hogy OEP-pénzből van a bevétel, azt csak erre a célra lehet fordítani, az odáig OEP-pénz, amíg utalja az OEP, onnantól kezdve ez költség és bevétel, mint minden más. Tehát ebből a bevételből a háziorvos kiflit is vesz, meg kuglófot meg tejet (Dr. Mikola István: Még rétest is! - Derültség.), és ezen kívül befizeti az iparűzési adót. Tehát ez nem egy érv, hogy az OEP-pénzből csak oda lehet fordítani. (Zaj, közbeszólások.)
ELNÖK: Akkor körbejártuk ezt az iparűzésiadó-ügyet. Sok érv elhangzott, tisztelt képviselőtársaim! Mindazonáltal, ha emlékeim nem csalnak, mint régi képviselőnek, ez a kérdés olyan 10-12 éve napirenden van a Magyar Országgyűlésben. Különböző kormányok kaptak lehetőséget, sokszor felmerült, a legkülönbözőbb okok miatt ezt nem sikerült megoldani. Én azonban azért azt ajánlom magunknak, hogy érdemes elgondolkodni azon, miközben minden érvet tiszteletben lehet tartani, mégis ez egy olyan ügy, olyan kérdés, amiben valamiféle megoldás kell, sok megoldás volt már, tehát érdemes lenne ezen gondolkodni, különösen egy olyan évben, amikor mondjuk úgy, hogy van annak súlya, jelentősége, hogy valamilyen gesztust alkalmazunk ebben a körben. Emlékezzünk csak tényleg arra a nagyon fontos programelemre, ami itt a háziorvosi szerepkör erősítésére vonatkozott.
Tehát szeretném, ha ebben az ügyben lenne valamiféle javaslatunk. Tisztelettel ajánlom magunknak a gondolkodást.
Még egy megjegyzés. Az Egészségbiztosítási Alap a nemzeti kockázatközösség része, és e tekintetben azt gondolom, az egy nemzetközi tendencia, hogy a bevételi oldalon Németországban, Franciaországban egyre inkább a bérjárulékok csökkenése mellett megjelennek átengedett adóbevételek. Az egy másik kérdés, hogy ennek megtörténik-e a címkézése, igen vagy nem, de azt azért látnunk kell, hogy sehol Európában pusztán bérjárulékokból, és különösen akkor, amikor a versenyképesség erősítése ilyen fontos, nem tud az Egészségbiztosítási Alap gazdálkodni.
Ezért azt gondolom, azt, hogy csak ilyen értelemben járulékban gondolkodunk, kezdi túlhaladni az idő. Ezzel együtt nagyon fontos érték, hogy az Egészségbiztosítási Alapba megfelelő összegek kerüljenek, nyilván sokféle technikával, mi is próbálunk alkalmazni ilyen technikákat, de ez egy fontos kérdés, hogy az Egészségbiztosítási Alap működőképességét tudjuk biztosítani.
Sok kérdés, észrevétel elhangzott, kérem akkor az előterjesztőket, hogy szíveskedjenek erre reflektálni. Főosztályvezető asszony!
Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) válaszai az elhangzottakra
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Jelzem, hogy a kollégáim is fognak segíteni, mert azért mindent én sem tudok teljesen. Úgy érzem igazából, hogy egy kicsit megelőlegeztük a költségvetés vitáját, lehet, hogy én is szerepet játszottam ebben, hogy jeleztem, hogy az E-alapnál a hiány minimális. Azért egy picit megpróbálom elmondani, hogy az Egészségbiztosítási Alapnak természetesen nemcsak a munkáltatói járulék a bevétele, hanem az egyéni járulék is. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ami itt a javaslatban szerepel, ez nem azt jelenti, hogy teljes körűen érvényesítem a munkáltatói járuléknál a csökkentést, hanem csak egy meghatározott jövedelemszintig. Ez azt jelenti, hogy azoknál, ahol magasabb ez a jövedelem, ott természetesen a meghaladó részre változatlanul ugyanazok a mértékek érvényesülnek, tehát ott is az 5 százalékos mérték változatlanul él, tehát ott nincs csökkentés az ezt meghaladó résznél.
Ha megnézik a kereseti adatokat, akkor eléggé nyilvánvaló, hogy egyrészt már a járulékcsökkentés hatása is teljesen más ahhoz viszonyítva, ha egy teljes körű járulékcsökkentést hajtanék végre, hiszen ott igazából, ha 1 százalékos járulékot csökkentünk, annak az éves szintű kihatása 80 milliárd forint körül van, ha 1 százalékot csökkentenénk teljes körűen. Ennek a 2,5 százalékosnak viszont a hatásait számolva - egy kicsit túl volt becsülve a 90 milliárd forint - 75-80 milliárd forint körül van 2009-ben. Hangsúlyozva egyrészt ezt a sávos történetet, másrészt pedig azt, hogy áprilistól van a történet bevezetése. Tehát igazából a 2009. évben ennek nyolc havi kihatása van az Egészségbiztosítási Alapnál, mert a járulékfizetés mindig csúsztatott, tehát az áprilist majd májusban kell fizetni, tehát négy hónap vonatkozásában még nem érvényesül igazából ennek a hatása. Ez az egyik része.
A másik: utaltam arra, hogy a munkáltatói járuléknál sem teljes körűen jelentkezik egyrészt ennek a hatása, másrészt van egyéni járulék is, ami önmagában is 6 százalékos kötelezettség, ami változatlan marad. Szeretném elmondani, hogy ott nincs felső határa az egyéni egészségbiztosítási járuléknak, tehát ott a bérintézkedések, ezeknek a hatása természetesen a bevételeknél változatlanul jelentkezik.
A másik dolog, amire itt a vita során is volt már utalás, a költségvetés, bár nem címkézetten, de ma is elég szépen hozzájárul az Egészségbiztosítási Alap bevételeihez, tehát nem címkézetten, hogy ez áfából, jövedéki adóból vagy miből van, de tény az, hogy a nemzeti kockázatközösség története egy 300 milliárd forintot meghaladó bevételt jelent az Egészségbiztosítási Alap számára. Ott is természetesen megjelenik egy növekedés, hiszen az önök által tavaly elfogadott törvényi szabályozás szerint a 2009. évtől a tervezett inflációnak megfelelően növelni kell a nemzeti kockázatközösség, tehát az egészségügyi szolgáltatási járulék mértékét, és ennek megfelelően a tervezett inflációval arányban a mostani 4350 forint a következő évben 4500 forint, tehát amit a költségvetés fizet kvázi ilyen fejkvótaszerűen a járulékot külön nem fizetők után, tehát a nyugdíjasoktól kezdve, ott is a 4350 forint 4500 forintra emelkedik. Tehát itt is van egy növekedés ebben a vonatkozásban.
A másik történet ugyanez, tehát a legjelentősebb költségvetési átcsoportosítás a nemzeti kockázatközösség összege, de ezen túlmenően ahogy a gyesen, gyeden lévők után is van egy járulékfizetés, hogy az egészségbiztosítási ellátásuk biztosított legyen, természetesen ez is nem 1-2 forintos tétel az Egészségbiztosítási Alapnál. Természetesen mindezeket a folyamatokat figyelembe véve alakul ki az a helyzet, amit én itt jeleztem önöknek, de majd nyilván a költségvetési tárgyalás során ezt jobban ki fogjuk vesézni. De azért van ez a helyzet, hogy körülbelül 5 milliárd forint körüli hiánnyal számolunk a következő évben, tehát az Egészségbiztosítási Alapnál.
Elhangzott itt egy olyan észrevétel, miszerint az általam emlegetett 10 százalékos tehercsökkenés megjelenne a járuléktörvényben. Szeretném elmondani, hogy nem jelenik meg a járuléktörvényben. Egyértelműen kormányzati szándék, hogy erre sor kerüljön, de most ez a törvénymódosítási csomag a 2009. évi intézkedéseket fogalmazza meg, tehát az nincs benne, hogy 2010-ben mi fog történni ezen a területen.
Nyilván ez annak is függvénye, hogy mennyire sikerül ez az egész folyamat a 2009. év során, természetesen ez a fehérítés és egyebek. Nagyon bízunk benne, hogy ez meg fog történni, de természetesen költségvetési tervezési szempontból kellő óvatosság van igazából ebben az eljárásban. Tehát erre, mint ahogy a korábbi program is tartalmazza, tartalékokat kell képezni a 2009-es költségvetésben, annak érdekében, hogy ez biztonsággal működjön.
A másik kérdés, ami itt megfogalmazódott, az szja-kedvezményekkel kapcsolatos kérdés. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy az önkéntes pénztári kérdések teljesen másképp futnak, tehát például a nyugdíjpénztári kedvezmények, attól függően, hogy valaki milyen közel van a nyugdíjkorhatárhoz, tehát ott mások az összeghatárok, és ott nincsen jövedelemhatárhoz kötöttség. Tehát ez nem általános, mindenre kiterjedő dolog a jövedelemhatárhoz kötöttség. Vannak olyan részek, ahol ez nem érvényesül, és ez pont az öngondoskodás esetében van, hogy ezek nem érvényesülnek. Tehát ezekben nincs változás.
Ezek a részek pedig, amit elmondott képviselő úr, az szja-kedvezményeknél nem először van a jövedelemhatárhoz kötve a kedvezmény érvényesítése, ez már pár éve így van, hogy bizonyos kedvezményeknél bizonyos jövedelemhatárok érvényesülnek. Igazából ebben nincsen változás.
Ami ugyancsak felvetődött itt, az a másik kérdés, hogy a háztartáshoz, a fűtéskorszerűsítéshez kapcsolódóan miért van jövedelemhatár. Itt nyilvánvalóan meg kell nézni, hogy ennek milyen a hatása, tehát el kell indulni valahol, és nyilván majd meglátjuk, hogy ez a történet hogyan fog működni, és azt követően lehet majd meglátni, hogy ezzel mit lehet igazából tenni.
Lépjünk tovább. Az elnök úr által feltett kérdés a kintlévőségek ügyében. Elnézést, de most erre nem voltunk éppen felkészülve, legutóbb a zárszámadási tárgyalás során, az ÁSZ-jelentésből is idézve, megállapítást nyert az ÁSZ által is, hogy ebben a vonatkozásban jelentős lépések történtek az elmúlt időszakban. Természetesen, ha a tisztelt bizottságnak igénye van az újabb, a 2008. évi adatokra, természetesen állunk rendelkezésre, de ezt most nem tudom biztosítani. Az adóhatósággal konzultálva, ezt rövid időn belül tudjuk produkálni, tehát ez nem okoz igazából problémát.
Igazából a többi kérdésben, tehát a cégautóadó, az iparűzési idő, illetve az okmányirodás bankkártyahasználat ügyében pedig kérném tisztelt kollégám segítségét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Igényeljük természetesen a kintlévőségekkel kapcsolatos tájékoztatót, úgyhogy kérem, hogy akkor egy írásos tájékoztatót juttassanak el nekünk. Arra kérem a kollégákat, hogy a nevet és a beosztást a hozzászólás elején szíveskedjenek bemondani. Köszönöm.
Dr. Nagy Imre főtanácsos (Pénzügyminisztérium) válaszai a vitában elhangzottakra
DR. NAGY IMRE (Pénzügyminisztérium): Jó napot kívánok! Dr. Nagy Imre vagyok, a Pénzügyminisztérium főtanácsosa.
Három tárgykör vetődött fel, kezdeném a legrövidebbel, a bankkártya okmányirodai használatával. A bankkártyahasználat értelemszerűen tranzakciós díjjal jár, ami maximum 2 százalék szokott lenni, ami mindenképpen kevesebb lesz, mint a mostani sárgacsekk-költsége az okmányirodát fenntartó önkormányzatoknak, és az is csak azon díjak kapcsán érintheti őket, ami őket illeti meg, amit most is viselnek. Tehát ez nem járhat számukra többletköltséggel, szerintem megtakarítással, néhány száz forint megtakarítással fog járni részükre. Értelemszerűen az illetékek és a nem őket megillető díjak eddig sem befolyásolták az ő költségvetésüket. Tehát ez nem lehet korlátja a bankkártyahasználatnak a jövőben.
Az iparűzési adót érzem még itt ilyen értelemben rövid témának, hiszen az iparűzési adó esetében ez egy elvi kérdés, úgy általában az egészségügyi szolgáltatások, a közeljövőben már a kórházak némelyike is üzleti céllal működik, hogy mely szolgáltatások tárgya, nem tárgya az iparűzési adónak. Jelenleg gyakorlatilag mindenki tárgya. Ez egy parlamenti vita kérdése, hogy meddig terjed. Azon településeken, ahol nem vállalkozó háziorvos látja el, ott is biztosan végiggondolták, hogy megéri-e vállalkozásban folytatni, ha nem éri meg, akkor nem kell. Nem illik ilyet mondanom, de nem muszáj abban folytatni, hiszen van rá példa, aki nem így végzi. (Dr. Heintz Tamás: Ez gyenge volt!) Tehát annak tudatában vállalják a háziorvosok, hogy ez a teher őket fogja terhelni, ha például könyvelőt is foglalkoztatnak és sorolhatnék még ezer dolgot, ami egy vállalkozási tevékenységgel jár.
A cégautóadó kapcsán is felvetődik a háziorvosok kérdése. A cégautóadó nem terheli a háziorvos azon járművét, amit szakfeladat-ellátásra használ, a feleségéét már értelemszerűen igen.
A cégautóadó-kedvezmények köre ezen előterjesztés szerint igen szűk, tehát sem közintézmények, sem minisztériumok, senki nem mentes. Néhány kifejezetten kiemelten közhasznú cél, rokkantak szállítása, például a háziorvosi ügyelet autója, amin értelemszerűen kék villogó van, tehát nagyon szűk az a terület, aki most mentes ebben a pillanatban. Értelemszerűen, mint ami el is hangzott, az a cél, hogy többen fizessenek kevesebbet, mint ma. Számítások szerint 20-30 százalékkal lesz kevesebb a teher, viszont nagyobb lesz a kör, akire kiterjed. Tehát a cégautóadó nem kifejezetten cégek járműveiről, nem magáncélú használati járművekről szól, tehát értelemszerűen azon intézmények, amelyek meg tudják oldani a tevékenységüket nem személyautó felhasználásával, akkor azoknak a járművei mentesek lesznek, hiszen nem tárgyai az adónemnek.
Azt pedig megkülönböztetni, hogy egy ötszemélyes autó vagy egy hat-, hétszemélyes autó, személyautó vagy kisbusz, azt nagyon jól tudjuk, hogy borzasztóan nehéz, hiszen ugyanaz a járműkategória, ugyanazok a paraméterek, ugyanaz a tömeg, vezetői engedély, műszaki besorolás, minden egyforma alá tartozik, ezért szokták az intézmények is úgy megoldani, hiszen teherautóban is lehet több embert szállítani, összecsukható ülésekkel, tehát intézmények, szociális, egészségügyi intézmények... (Közbeszólás: ZSUK-ot is lehet!)... igen, ZSUK-ot is lehet lócával. Tehát ugyanúgy, mint régen, tehát a mai napig is, ha jellemzően például egy étkeztetésnél egy járművet használnak, azt nem személyautóval vagy személyautó besorolású járművel oldják meg az intézmények ma sem. A kisbusz pedig nem tárgya. (Zaj, közbeszólások.)
ELNÖK: Az adótanácsadói tevékenységet megköszönve, kérdezem, hogy még a minisztérium képviselői részéről kívánnak-e megjegyzést tenni. (Nincs jelzés.) Nem kívánnak.
Tisztelt Bizottság! Akkor arra kérem a Pénzügyminisztérium képviselőit, hogy egyrészt a kintlévőségekkel kapcsolatos tájékoztatót szíveskedjenek megküldeni, másrészt arra kérném szintén a Pénzügyminisztériumot, hogy további mérlegelés céljából - ha ez megoldható - kérnénk egy kimutatást, nyilván az APEH-en keresztül, de a minisztériumtól, hogy a háziorvosi praxisok iparűzési adójával kapcsolatos bevétel nagysága mekkora. Azt is kérnénk, hogy mivel sokféle gyakorlat alakult ki részben az önkormányzatok támogatása, a helyi rendeletek kapcsán, ha ezzel kapcsolatban kaphatnánk egy áttekintést, a létező gyakorlatokról. Egyébként én megerősítem, mert sok ilyen javaslatunk volt, elvérzett különböző okok miatt, hogy az mindenképpen indokolt és mérlegelendő, hogy a háziorvosi bevételnek az a része, amely az Egészségbiztosítási Alapból származik - mert van ott lőfegyvertartástól mindenféle egyébig, ez nyilván nem ide tartozó kérdés, mármint az ezzel kapcsolatos engedélyek, befizetések, díjak -, erre mondjuk valamiféle méltányos elbírálás, mentesítés kérdését mindenképpen érdemes napirenden tartani. Ha ezzel kapcsolatban néhány adatot kaphatnánk, ez nyilván elősegítené a további munkát.
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
Ezek után megkérdezem a bizottságot, hogy az adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára bocsátását ki támogatja, ki szavaz igennel? (Szavazás.) 12 igen szavazat. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) 11 nem szavazat.
Megállapítom, hogy a bizottság 12:11 arányban általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.
A többségi előadó szerepét az elnök vállalja magára, a kisebbségi előadó szerepét pedig Mikola alelnök úr vállalja. (Dr. Mikola István: Örömmel! - Derültség.) A jegyzőkönyvet nyilván rendelkezésre bocsátjuk, lehetőség szerint hétfőn, ez a szerdai ülésnapon kerül tárgyalásra, ha a házbizottság ezen holnap nem változtat, tehát ezért tartunk kedden reggel bizottsági ülést.
Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen. Lezárom ezt a napirendi pontot. Megkérdezem, hogy tartsunk-e tíz perc szünetet? (Közbeszólások: Nem.) Tehát az a vélemény, hogy folytassuk.
Akkor kérem, hogy történjen meg egy helycsere. Tehát szünet nélkül folytatjuk, mert képviselőtársaink sok egyéb elfoglaltságára való tekintettel mindent figyelemmel szeretnénk megtárgyalni, de nyilván kevés az idő.
Tisztelt Bizottság! Soron következik a tájékoztató a szakorvos- és szakgyógyszerész-képzés tervezett változásairól. Ehhez kapcsolódóan a felkérésünkre a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központja jó néhány háttéranyagot rendelkezésünkre bocsátott, ami egy kicsit szélesebbre tárja a horizontot, hiszen ezek az információs anyagok a humánerőforrás-stratégia egészébe ágyazva vizsgálják a kérdéseket. Hozzáteszem, hogy a bizottság most nyilván a felsőfokú szakemberképzéssel kapcsolatos változásokról tud elsősorban beszélni. Mindenképpen nagyon köszönjük, hogy a felkérésünkre a szakemberképzés kihívásaival kapcsolatban számos háttéranyagot kaptunk.
Sok meghívottunk van. Tisztelt Bizottság! A javaslatom az, hogy a tárgyalás fő alapja a minisztérium szakmai koncepciója legyen, a többi javaslatot természetesen háttéranyagként kezeljük, és akik a képviselőkön kívül kívánnak szólni, ezt majd jelezzék, nyilván a vitában van erre lehetőség. Tehát a két ponttal, a) és b) ponttal jelzett napirendet együttesen kezelnénk, hiszen szoros összefüggések vannak. A szaktárcát Nemeskéri Marianna főosztályvezető asszony képviseli, illetőleg Fock Erzsébet osztályvezető asszony. Itt vannak a Magyar Rezidens Szövetség, a hallgatói önkormányzatok képviselői, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központja, Szócska igazgató úr és munkatársai. Azt javaslom, hogy hallgassuk meg, ha kívánnak szóbeli kiegészítést tenni, a minisztérium képviselőit, utána nyíljon meg a vita, és ha mások is hozzá kívánnak szólni, akkor erre a végén lesz majd lehetőség. Hozzáteszem, hogy akkor kérem, hogy akik a meghívottak közül kívánnak szólni, ezt jelezzék.
Megadom a szót a minisztérium képviselőinek. Főosztályvezető asszony!
Dr. Nemeskéri Marianna főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. NEMESKÉRI MARIANNA főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A szakorvosképzés változtatásának szükségessége tudomásom szerint régóta napirenden van. Az elmúlt években jöttek olyan tapasztalatok, amelyek alapján megpróbáltunk egy olyan módosítást elkészíteni, aminek egyrészt célja, hogy a térítésmentesség megtartása mellett a hiányszakmák felé irányuljanak kollégák, az alkalmazói igényekhez szerettünk volna közelíteni, illetve központilag finanszírozott álláshelyeket tervezünk kialakítani, amelyeket csak a háziorvos-jelöltek, illetve az egészségpolitika szempontjai által indokolt területek számára kell fenntartani. Szerettük volna a rezidensek kapcsolatát szorosabbra fűzni leendő munkáltatóikkal, illetve szó esik még a második és további szakképzés támogatásáról.
Úgy gondolnám, hogy egy rövid összefoglaló táblázatot hoztam, amiben összehasonlítanánk a jelenlegi helyzetet, és azt a megcélozni kívánt helyzetet, amivel ezeket a célokat biztosítani tudnánk.
A munkaviszonyban jelenleg a törzsképzés alatt a hallgatók az egyetemmel állnak jogviszonyban, a szakképzés alatt pedig azzal a kórházzal, ahol majd vagy szakorvosként tovább dolgoznak, vagy legalábbis addig az ideig, amíg a szakképzés időtartama tart, a munkaviszonyuk ott lenne.
A módosítás lényege az, hogy mindkét időszak alatt a kórházzal lennének munkaviszonyban a rezidensek, a központi gyakornokok viszont az egyetemmel. A munkabért illetően ma a törzsképzés alatt a központi költségvetés fizeti a rezidensek bérét, a szakképzés alatt már, mivel kórházi státuszban vannak, a kórház fizet. A módosításban mindkét időszak alatt a kórház fizetné a rezidensek munkabérét, kivéve a központi gyakornokokat, ami a költségvetésből jönne.
Abban az esetben, ha a rezidensképzés alatt például bizonyos időt eltöltenek a rezidensek a kórházban, a jelenlegi helyzetben az egyetem rendel ki a kórházhoz, helyettesítésre fordítható támogatás pillanatnyilag nincsen. Az új rendszerben a kórház rendel ki szükség esetén az egyetemhez, és a hiányzó időtartamra a kórház helyettesítésre fordítható támogatást kapna.
Jelenleg a hiányszakmákban bérkiegészítés nincsen. A tervezett változtatásban a Kjt. H1-es kategóriának megfelelő 50 százalékot lehetne bérkiegészítésként fizetni. A képzési díj törzsképzés alatt normatíva jellegű, a szakképzés alatt szintén normatíva. A következő időszakban a törzsképzés alatt normatíva tutor-mentor díj kerülne fizetésre, és a szakképzés alatt pedig normatíva-alapú lenne a díjazás.
A második és további ráépített szakképesítések megszerzésében pillanatnyilag támogatás nincsen. A dolgozó, illetve az orvos vagy maga fizeti a ráépített szakképesítések díját, vagy ha a munkáltató úgy ítéli meg, hogy számára fontos az, hogy ráépített szakképesítéssel bíró orvosa legyen, akkor a munkáltató átvállalhatja, de a lényeg az, hogy végül is itt központi támogatás nincsen. Képzési normatívával gondolnánk a módosítást megoldani.
Ezek a változtatások azt eredményeznék, hogy a jelenlegi 850 fő/évvel szemben 1200 fő/év orvos kerülhetne bele a szakképzési rendszerbe. A tényleges keretszám megállapítása az Egészségügyi Felsőfokú Szakirányú Szakképzési és Továbbképzési Bizottság javaslata alapján a miniszter által történik, míg a jövőben a keretszám megállapítására alakított bizottság javaslatára a miniszter döntene.
A szakmánkénti megoszlás a kórházak igényei szerint történne a jövőben. A jelöltek rendszerbevételi eljárását az egyetem végzi most, a jövőben pedig az egyetem, illetve a leendő munkáltató jelenlétében végezné az egyetem.
Tanulmányi szerződés jelenleg nincsen abban az időben, amíg a rezidensek a központi gyakornoki rendszerben vannak. A következő módosítás szerint azonban kötelező lenne a tanulmányi szerződés. Tulajdonképpen ez egyrészt a munkáltatót is kötné ahhoz, hogy ő alkalmazza a frissen végzett orvost, másrészt pedig kötelezné bizonyos ott dolgozásra a frissen végzett orvosokat is. Tehát a tanulmányi szerződés értelmében addig az ideig, ameddig az ösztöndíjat, illetve ameddig a bért kapja, addig a szakképesítés megszerzése után továbbra is ott dolgozik az illető intézményben.
Önkéntes segítőként jelenleg a rezidens dolgozhat a kórházban, a módosítás szerint viszont az önkéntes segítői státusz megszűnne. Tehát nem alkalmazható az orvos a jövőben önkéntes segítőként az intézményekben. Köszönöm szépen.
Kérdések, hozzászólások, észrevételek
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Most egy koncepcióról van szó, amely nyilván - az itteni vitát is beleértve - egy egyeztetési szakaszban van, és ennek megfelelően majd a kormány dönteni fog. Az elképzelések szerint - ahogy ezt olvastuk is az anyagban -, ha a rendelet megszületik, az új rendszer a 2009 őszétől szakorvosképzésbe vagy felsőfokú szakemberképzésbe kerülő kollégáinkra, orvosokra, fogorvosokra, gyógyszerészekre vonatkozna. Konzultációs napirendről van szó. Most képviselőtársaimé a szó, és közben kérem, ha a meghívottak majd ebben szólni kívánnak, ezt írásban jelezzék.
Ki kíván kérdezni vagy véleményt mondani az elhangzottakról? Annyit szeretnék kérni, hogy a könnyebb áttekinthetőség kedvéért főosztályvezető asszony beszélt egy táblázatról, megkaphatnánk-e? Lesokszorosítják, és a képviselők megkapják. (Dr. Nemeskéri Marianna: Természetesen, igen.) Köszönjük szépen.
Juhászné Lévai Katalin, aztán Nagy Kálmán!
JUHÁSZNÉ DR. LÉVAI KATALIN (MSZP): A foglalkoztatás szempontjából, illetve a hiányszakmák pótlása szempontjából mindenképpen egy kiszámíthatóbb dolognak tartom a jelenleginél ezt a tervezetet. Azt gondolom, mindenképpen támogatandó az, hogy nem alkalmazva már semmi, a munkahelyhez kötést akkor, amikor elvégezte az egyetemet, rezidensként valószínűbb, ha az adott kórházhoz kötődik a fiatal, akkor szakmai feladatot úgy bíznak rá, mint ahogy most nem minden esetben, és a szakmai feladat függvényében nyilvánvalóan, miután tudják, hogy számítani fognak rá vagy számíthatnak rá majd mint szakorvosra az adott területen, nagy valószínűséggel komolyabban veszik az odafigyelést a fiatalokra. Tehát szakmai szempontból is mindenképpen azt gondolom, hogy megnyugtatóbb a jelenlegi helyzetnél.
Persze, azt gondolom, azt is végig kellene gondolni, hogy ez egy nagyon irányított képzés vagy szakmai képzés, és nyilvánvalóan megnehezíti azt a helyzetet, hogy esetleg a fiatal mégsem a hiányszakma iránt érdeklődik, hanem valami más iránt. Tehát vele szemben azért egy eléggé hátrányos megkülönböztetés, azokkal szemben, akik mondjuk úgy veszik, hogy akkor sem azt pályázzák meg, ami meg van hirdetve, mert ők mondjuk nőgyógyászok szeretnének lenni, ami majdnem hiányszakma esetleg Magyarországon, és akkor nem kapnak támogatást utána, stb. Tehát lehet, hogy ezt megnehezíti.
Ami nekem esetleg gondot okoz, beszélgetve fiatalokkal, hogy ők ezt úgy élik meg, hogy ez egyfajta röghöz kötöttséget jelent, viszonylag hosszú időszakon keresztül, hiszen ha ő szerződik egy kórházzal, a végzést követően még négy évet vagy maximum négy évet kell neki eltölteni az adott munkahelyen. Azért adódhatnak olyan helyzetek, hogy nem igazán érzi jól magát, nem jön össze, tehát nem tudja szakmailag sem azt megkapni, amit szeretne. Tehát ilyen esetben nyilvánvalóan vissza kell fizetnie időarányosan azt az összeget, amit kapott az államtól végül is ehhez a képzéshez, tehát visszafizetési kötelezettsége van.
Egyébként ez a tanulmányi szerződés a munka törvénykönyve értelmében is ismert, és minden esetben a munkáltató és a munkavállaló között megkötendő, tehát itt nem alkalmazunk mást, mint a jelenlegi munka törvénykönyvét, amennyiben munkaadói és munkavállalói viszony jön létre a két személy között.
Ez az önkéntes segítő is egy olyan probléma volt, ami végül is ennek a kijátszását tette volna lehetővé a kórházak részéről, hiszen azok, akik viszonylag könnyebb helyzetben vannak, és a szakképzés ideje alatt tudják biztosítani saját forrásból az életüket, tehát kvázi szociális helyzettől függően, önkéntesként ki lehetne játszani ezt a helyzetet. Tehát nagyon helyesnek tartom azt, hogy az önkéntes segítő, mint olyan, ebben a rendszerben szűnjön meg, és ne lehessen ilyen módon rezidensként, illetve utána szakképesítést szerezni. Tehát ezzel a részével maximálisan egyetértek.
Egyet vetnék még itt fel, tudom, hogy ez talán nem ide tartozik, de a társadalom egy részében hasonló problémát vet fel az, ha valaki megszerzi a szakképesítést, és utána egyből külföldre megy dolgozni. Oda kellene erre is figyelni, hogy egyébként ott is alkalmazni lehetne azt, hogy visszafizeti a ráfordított összeget, amellyel kiképezzük. Erről is jó lenne, ha a tárca valamilyen módon majd egy előterjesztést hozna ide elénk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr, aztán Csáky képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Azt szeretném elmondani, hogy a jelenlegi rezidensrendszer önmagában eurokonform, bár Európában transzfúziológiai szakvizsga nincsen, és igazából az a helyzet, hogy a rezidensrendszerben feltételezhetően ez a központi gyakornoki rendszer a családiorvos-képzésre vonatkozik, és azoknak lesz a központi képzése.
Számos olyan dolgot fogalmaznék meg, amelyet én problémának érzek. Az egyik az, hogy az önök elképzelése szerint azonnal a kórházhoz kerül a végzett orvostanhallgató, és ott kerül állásba. Azonban a kórházak nagyon különbözőek, van, amelyik a rezidensképzés vonatkozásában mondjuk 80 százalékos akkreditációval rendelkezik, van, amelyik pedig sokkal kevesebbel. Továbbra is kimondottan azok a kórházak kerülnek hátrányba, amelyek messzebb vannak, rosszabb infrastruktúrájuk van, hosszabb ideig kell nélkülözniük az orvost, és gyakorlatilag nehezebben is fognak szerződni oda. Ez a helyzet egyszerűen tovább fokozza ezt a megoldatlanságot. Nem beszélve arról, hogy a kórházak - sosem szoktam ezt használni, de most nem találok jobb szót - forráshiánnyal küszködnek, nincs pénzük, éppen ezért alapvetően a lehető legminimálisabb létszámot határozzák meg. A minimumfeltételek ma olyan kevés orvost tartalmaznak, hogy az a vicc határát súrolja, azzal gyakorlatilag elláttatni nem lehet. Mondok egy példát: egy fertőzőbeteg-szakorvossal lehet üzemeltetni egy fertőző osztályt. Tehát ez önmagában egyszerűen elfogadhatatlan rendszerében.
Így ezt valahogy ki kell egyenlíteni. Én most is úgy gondolom, hogy a rezidensképzésnél egy központi alapból legyenek finanszírozva a rezidensek, amely központi alapra pályázhat a kórház, tehát az adott kórház pályázhat, ahány rezidense van, és ennek megfelelően legyen kifizetve. Ez a képzési támogatás ne legyen rövidebb, mint két év, mert itt beszéltek ennek a lerövidítéséről, hat hónapról, tizenkét hónapról, ne legyen rövidebb, mint két év.
Az egyetemek aránytalanul jó helyzetbe, bizonyos kórházak pedig aránytalanul rossz helyzetbe kerültek a képzés során, ez már most is így volt. Ezt a rendszert mindenféleképpen ki kell egyenlíteni, és a rezidensszámot a működő orvoslétszám arányában határozzák meg. Akkor még mindig felmerül az a kérdés, hogy mi értelme van a rendszerbeléptetési szakvizsgának, különösen akkor, ha a kórház maga szerződteti az orvost, a másikat pedig nem szerződteti, akkor versenyeztetjük a kettőt egymással, amelyiknek van szerződése, meg amelyiknek nincsen?
Összességében ezek a hibák nagyon-nagyon lényegesek, és még az is, hogy hiába van az 50 százalékos fizetés-kiegészítés, de olyan alacsony a fizetés, hogy ez alig jelent valami pluszt azok számára. Éppen ezért a hiányszakmák továbbra is hiányszakmák maradnak, és az egész valójában nem jelent valódi megoldást.
A második szakvizsgával kapcsolatosan pedig azt kell elmondanom, hogy ez aztán meg végképp igazságtalan. Ugyanis az egyetemek számára a második szakvizsga esetén a következő helyzet alakul ki. Ők a második szakvizsgára a saját orvosaiknak a képzési támogatás vonatkozásában felmentést adnak. Ezzel szemben azok, akik valahonnan máshonnan akarják megszerezni, ezek pedig a teljes összeget fizessék ki a zsebükből, különösen ha a kórház nem óhajtja finanszírozni őket. Mondjuk, ha teszem azt, a kórház finanszírozza, akkor megint az egyetemekkel szemben hátrányba kerülnek a kórházak. De azért azt is el kell mondanom, hogy ma az egyetemek például a második szakvizsga vonatkozásában csak részképzőhelyek. Számos olyan szakvizsga van, ahol az egyetem esetenként nem tudja nyújtani a teljes képzést, muszáj elmenni egy másik kórházba, mert a szakmának az a része nincsen meg.
Ez a tutor-mentori kiegyenlítés egy elég faramuci helyzet, gyakorlatilag az egyetem olyanért vesz fel pénzt esetenként, amiért nem dolgozott meg. Tehát végig kell gondolni elölről ezt a rendszert, és azt gondolom, hogy még az elveken is módosítani kell ahhoz, hogy ez működőképes lehessen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Elolvasva az anyagot, és nézve ezt a táblázatot, úgy tűnik számomra, hogy a tárca két szempontot figyelt alapvetően. Az egyik az, hogy az adott költségvetési kereten belül maradjon, tehát ezen belül egy átrendeződés történjen, a másik pedig: választ próbál arra adni, hogy mit lehet tenni azzal az erősödő tendenciával, hogy a friss, képzett szakorvosok migrációja felerősödött.
Erre ad egy röghöz kötést, ami nem fogja megoldani ezt a problémát, hiszen a visszafizetés intézményét egy esetleg külföldi munkavállaló, miután Európában is növekszik az orvoshiány, és nagyon nagy szükség van jól képzett szakorvosokra, egy pillanat alatt át fogják vállalni, tehát vélhetőleg ez olyan nagy problémát nem okoz.
A hiányszakma mára relatívvá vált. Úgy gondolom, hogy itt Budapesten is lehet számos példát hozni, hogy egész teamek hagyják el az adott intézményt, és abban a pillanatban abban az egészségügyi intézményben hiányszakmává válik, hogy maradjak mondjuk a saját szakmámnál, a pathológiánál, elmennek Svédországba, ide, oda, amoda, abban a pillanatban itt a központban hiányszakma. Tehát ez nehezen kezelhető ebből a szempontból.
Ez a módosítás nem ad választ arra a mérhetetlen aránytalanságra, ami az aktív kollégák területi elhelyezkedésére vonatkozik. Nem tudom, hogy a háttéranyagban, a Szócska Miklósék-féle anyagban vagy más tanulmányban olvastam-e, hogy az aktív orvosok közel 50 százaléka Budapesthez kötődik, a praxisukat itt végzik. Ezek a megoldások erre nem adnak választ. Arról nem is beszélve, hogy ez a megoldás, ahogy Nagy Kálmán is mondja, a további szolgáltatói centralizáció irányába visz. Itt a sima területi kórházak problémáit nem fogja megoldani. Mi még úgy voltunk, hogy elfoglaltuk a helyünket a kórházban, készültünk a szakvizsgára az osztályvezető főorvosunk mellett, ha egy adott szegmense a szakterületnek nem volt biztosítva az intézményben, akkor országos intézetben vagy valahol azt a két hetet, egy hónapot, ami kellett, eltöltöttük, és azért kellett csak annyi, miután nem volt profilja az az adott intézménynek, tehát nem volt olyan súlyú a szakképzésben. Tehát valóban az lesz, hogy maga a szakemberképzés is, és majd az ellátás is nyilvánvalóan az egyetemek és egy-két nagyobb, még azt se mondom, hogy minden súlyponti kórház esetében történik, hiszen ha végignéznénk és kapnánk egy ilyen kimutatást, hogy mondjuk a súlyponti kórházak esetében a képzési akkreditáció hol áll, azt hiszem, meglepődnénk, hogy milyen kevés helyen lehet szakorvost képezni. Tehát azt a munkaerőhiányt, ami most akutan jelentkezik, ez nem oldja meg. Vagy egy generális egészségügyi humánerőforrás-felzárkóztatás szükséges, és nem azt mondom, hogy itt rögtön, azonnal, egyik napról a másikra, de ha nem tudja a mindenkori politika maga elé célként kitűzni, hogy - ami csak zárójelbe teszem, a szocialista kormány programjában benne volt - a ciklus végére az uniós bérek 75 százalékára felzárkóztatja az egészségügyet, inkább lefelé megyünk, tehát az olló nyílik, nem csökken ebből a szempontból, ha ez egy valóban elhihető és hangsúlyozom: elhihető, ami azt jelenti, hogy ebben mindkét oldalnak egyet kell érteni. Emlékeztetek mindenkit, a NATO-csatlakozás előtt volt egy olyan megállapodás, hogy a csatlakozás biztosítása érdekében évről évre bizonyos mértékig a hadsereg költségvetését növelni fogjuk, az más kérdés, hogy a kormány ezt nem tartotta be. Ezért mondom, hogy mindkét oldalnak ebből a szempontból meg kell állapodni, ha ez nem történik meg, lehet itt átcsoportosítani, lehet itt azt mondani, hogy 50 százalékát, csak az 50 százalék a nettó 30 ezer forintot sem éri el. Ez azt jelenti, hogy egy évi kreditpont megszerzésére sem elég az adott kollégának, mert közben a másik oldalon a kormány azt mondta, hogy kivonul a posztgraduális képzés finanszírozásából és azt az intézményekre, illetve az esetek túlnyomó többségében a munkavállalókra terhelte, 30 ezer forint még egy kétnapos továbbképzés költségét sem fedezi, még a felét sem fedezi. Tehát ez nem egy olyan nagy vonzerő.
Tehát itt mondom: az a gond, hogy megint egy fiskális szemlélet uralkodott, hogy költségen belül maradjunk, és próbáljunk valamilyen megoldást találni ahhoz, hogy bizonyos intézmények számára a friss szakorvos biztosítva legyen. Ez lenne ez a kötelező tanulmányi szerződés. Ez az egészségügy problémáját nem fogja megoldani, a szakadék a térségek között növekedni fog az ellátást és a szakképzettséget illetően, tehát ez nem egy jó út ebből a szempontból véleményem szerint.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Egészségügyi bizottság! Nekem az anyaggal a legnagyobb gondom az, hogy ez egyértelműen az orvos, szakorvos közalkalmazotti jogállására épül. Márpedig szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy most már igazán itt az ideje annak, hogy ezt alapvetően végiggondoljuk. Európában a domináns orvos jogállás a szabad szellemi foglalkozású orvos jogállás, persze elsősorban a szakorvosoknál.
2001-ben a polgári kormány törvényt alkotott, a CVII-es törvényt, amelyiknek az egyik fejezete erről szólt, a szabad szellemi foglalkozású orvoslásról. Szeretnék arra is utalni, hogy nem változott az orvossal kapcsolatos közvélekedés, az orvos Hippokratész óta szabad szellemi foglalkozású szakember, Hippokratész azt mondta, hogy művész. Tehát valahol nem kellene leragadnunk ennél a közalkalmazotti jogállásnál, már csak azért sem, mert Magyarországon egyre több a szerződéses jogviszonyban dolgozó orvos, a pathológiában, nem is sorolom fel, egy csomó szakmában, de most már az aneszteziológus is szabad szellemi foglalkozású.
Mi annak idején ezt az orvos jogállást azzal definiáltuk, hogy a végrehajtási jogszabályalkotásban ez ott teljesedik ki, hogy az orvos, a szakorvos szakorvosi díjtételeit jogszabályban kell meghatározni és kihirdetni a szakmával való egyetértésben, és ez a szabad szellemi foglalkozású szakorvos, aki természetesen a szakképesítésével önálló munkára való alkalmasságot is szerzett, ez dolgozhat szerződéses jogviszonyban is. A kórházak nyilván a jól felkészült szakorvost fogják keresni, hiszen az az érdekük, hogy oda bevigyék a betegeket, a szakorvos a jól felszerelt kórházat keresi, hiszen az az érdeke, hogy jó infrastruktúrával, technológiai feltételekkel rendelkező kórházban dolgozzon, a biztosító pedig ugyancsak a jó szakorvossal fog szerződést kötni, hiszen az az érdeke, hogy ne szövődményekre kelljen kifizetnie a közpénzt vagy éppen ne túlápolásra kelljen költenie a pénzt.
Tehát ebben egy olyan potencírozó verseny van, ami egyértelműen a jobb minőségű betegellátásért, vagyis a betegért folyik. Szerintem egy ilyen, meglehetősen nagy változásnál nem szabadna ezt az európai tendenciát figyelmen kívül hagyni, Magyarországnak is utat kell nyitni a szabad szellemi foglalkozású szakorvoslásnak, a díjtételekkel való szerződésekben megalapozott elszámolásnak. Ezt pedig azért hangsúlyozom, mert az anyag, amelyik a közalkalmazotti létre alapoz, ez végül is tényleg röghöz köti az orvost. Tehát eszembe jut, és bocsánat a személyes megjegyzésért, évfolyamtársam volt Gloviczki Péter, aki most az érsebész-világkongresszus elnöke, aki egy rendkívüli tehetség volt, már az első években kiderült, hogy olyan kézügyességgel és felkészültséggel rendelkezik, hogy csúcsra tör. Ezt most négy évre lekötni esetleg egy olyan intézményben, amelyikhez elszegődött akkor, amikor még ő sem volt tudatában a kivételes képességeinek, azt gondolom, hogy mindenképpen veszteség a szakma, és elsősorban a betegellátás szempontjából.
Tehát minden ilyen röghöz kötöttséget, ilyen szerződéses jogviszonyban történt intézményhez kötést, lehorgonyzást az orvosnál, aki szabad szellemi foglalkozású művészként kell, hogy végezze a feladatát, nem tartok helyesnek.
Tehát idejét látnám annak, hogy itt történjen végre egy nagy gondolat, és hagyjunk utat - nem azt mondom, hogy kötelező érvénnyel, de hagyjunk utat - azoknak az európai trendeknek, amelyek már a vonal alatt Magyarországon is begyűrűznek. Évek óta látjuk ezt, terjed a szabad szellemi foglalkozású szakorvosok száma Magyarországon is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr, aztán Havas képviselő asszony!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen. Ha jól értettem, akkor itt a szakorvosképzésről beszélünk, de a nem orvos végzettségű szakemberekről is szólhatunk?
ELNÖK: Nem, a felsőfokú, tehát szakorvos, gyógyszerész, fogorvos, ezekre vonatkozik. (Dr. Mikola István: Most hagyd a nővéreket! - Derültség.)
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Ez biztosan nagyon jó, ha a struktúráját változtatjuk itt a dolognak. Nekem megütötte a szememet "Az egészségügy emberi erőforrásai" című Szócska-Eke cikkben, hogy megkérdezték a fiatal orvosokat, medikusokat, hogy mekkora fizetés lenne számukra elég, és úgy veszem észre, hogy nem egészen a duplájára vágynak, mint amit kapnak. Ez volt az egyik kérdés.
A másik kérdés pedig az volt, hogy hogyan tervezik az életüket, mennyien mennek el külföldre. Ez viszont megdöbbentő volt, hogy a külföldre elmenni szándékozó fiatal kollégák száma rettentően nagy. Vannak országok, ahol azt várják, hogy végezzenek már a magyar jól képzett emberek, és akkor ők ezt megfizetik. Úgy gondolom, nagyon drága a képzés, azért kezdtem azzal a pénzértékkel, azzal a kívánalommal, ami gyakorlatilag a dupláját jelentette a mostani pénzeknek, hogy ekkorát kellene beraknunk, berakni az egészségügyi kormányzatnak ahhoz, hogy az orvosmunkaerő-probléma egy része megoldódjék. Ez semmi más kérdés, csak politikai kérdés. Az, hogy ki fogja fizetni a rezidenseket, hogyan lesz a rendszer, nagyon fontos dolog, de ha nem teszünk bele pénzt, akkor úgy gondolom, hogy nem jutunk előbbre. Tragikus a helyzet.
Azt szerettem volna még kérdezni, hogy a hiányszakmákban ma hány rezidens van, mondjuk hány pathológus rezidens van, mert két évvel ezelőtt egy pathológus rezidens volt Magyarországon. Reméljük, nőtt a számuk. Melyek a hiányszakmák? Én a saját szakmámról tudom, hogy a sürgészetben rettentő nagy hiánnyal küzdünk. Tehát melyek a hiányszakmák? Ez pedig, hogy 50 százalékot adunk rá, úgy gondolom, hogy nem megoldás. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Havas képviselő asszony, majd Horváth képviselő úr!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Nagy örömmel hallgattam alelnök úr véleményét a szabad szellemi foglalkozású orvosok számának növeléséről. Én merem remélni, hogy ez természetesen egy generális gondolat, és nyilván ez azt is jelenti, hogy a jövőben nem fognak akadályt gördíteni intézmények átalakításához, ahol gazdasági társasággá alakulnak intézmények, és mondjuk a közalkalmazotti létből alkalmazottá vagy szabad foglalkozásúvá válnak. Gondolom, hogy ez akkor csökkenti az egy főre jutó tüntetések számát is, valószínűleg ez sok békességet fog hozni az országban.
Ugyan nem hallottam Nagy Kálmán képviselőtársamat, csak megkérdeztem kolléganőmet, miután az egész problémát ő vetette fel, és szeretnék csatlakozni az egyetemek által nagyon szorosan kézben tartott, és ennek következtében nagyon súlyos költségekkel járó szakorvosképzéshez, illetve én ehhez csatolnám még a különböző szakmák kötelező szinten tartó tanfolyamainak a hihetetlen költségeit. Tehát ha ezeket is meg tudnánk nyitni, illetve akár az oktatókórházi rendszert bevezetni, ez azért véleményem szerint nagyon sokat tudna segíteni mind a szakorvosképzésen, mind azon a szakemberhiányon, ami egyébként jelenleg létezik.
Ami a hiányszakmákat illeti, szintén Szócska Miklóséktól, nem ebben a mostani körben, én korábban kaptam számos tanulmányt az európai trendekről, ahol egyébként a hiányszakmák száma hihetetlen tempóban nő. Tehát amíg mondjuk a mi időnkben volt két-három-négy hiányszakma, ma már a kardiológustól a belgyógyászig nagyon súlyos hiányok vannak, beleértve egyébként a székesfővárost is, ahol ugyanezekben a szakmákban már nagy hiányok vannak. Ez európai trend, tehát az Európai Unión belül is nagyon hiányokat képez, aminek egyik oka pontosan az a munkaerő-direktíva, aminek a megváltoztatása számos ország érdeke, ennek ellenére nem tud megváltozni. Gyakorlatilag olyan hihetetlen számú szakembert igényel, amelyet egyetlen ország sem képes az oktatásban megoldani. Például ezért van az, hogy Anglia, amelyik egyébként nagyon komolyan veszi a munkaerő-direktívát, nagy számban foglalkoztat magyar orvosokat, nemcsak főállásban, hanem akár ügyeleti feladatokra is, hétvégére, pontosan azért, hogy ennek az EU-direktívának megfeleljen.
Nekünk marad az, hogy akkor továbbra is keletről pótoljuk a hiányzó munkaerőt. Nyilván az is biztos, hogy a dolgozók, és itt elsősorban nyilván az orvos kollégák bérének vagy jövedelmének növelése nélkül lehetetlen, hogy megtartsuk az ágazatban, és ez valóban elsősorban a fiatalokra vonatkozik. Ugyanis az idősebb korosztály még úgy lendületből és megszokásból, és abba szocializálódott, hogy a szakmában maradjon, de a fiatalok már valóban egészen más mentalitással kerülnek ki az egyetemről, és vagy egyáltalán elhagyják az ágazatot, a szakmát, vagy valóban az EU-n belül más országokban keresnek boldogulást. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth képviselő úr, majd Pesti képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem először van már a bizottság előtt ez a rezidenskérdés, illetve több más törvény kapcsán is rendszeresen szót ejtünk a munkaerő kérdéséről, a jól képzett orvosi munkaerő problémájáról.
Amit itt az előbb képviselő asszony mondott, valóban így van, csak képzeljék el, hogy Angliában, az angol rendszernek megéri kifizetni egy magyar orvosnak a repülőjegyet oda-vissza egy hétvégi ügyeletért, és még így is többszörösét kapja az orvos az ügyeleti díjban annak, mint amit Magyarországon megkereshetne. Tehát azért valahol a rendszerre fordítható pénzek olyan mértékű aránytalansága van, és olyan mértékű Magyarországon az elmaradás, amivel tartósan, egy szabad munkaerő-piacos világban, egy Unión belül nem fogunk tudni megélni. Nem lehet. Szép dolog a hazaszeretet, de az orvosok, akik erre tették fel az életüket, eszközöket akarnak, gyógyítani akarnak, és normális családi életet akarnak élni. Erre vágynak, és ha ezt nem kapják meg a hazájukban, el fognak menni. Ezt látjuk. Ezt gondoltam így globálisan.
Akkor most egy részletkérdésnek tűnő: a hiányszakmák. Tudom, hogy elsőre furcsának fog hangzani, de ha nem teszünk valamit hamarosan, a fogorvos is hiányszakma lesz Magyarországon. Hatalmas évfolyamok ejtik ki a fúrót a kezükből most. Az '50-es években az első nagy fogorvosképzés idején óriási évfolyamokat képeztek ki Magyarországon, és ők most nem mondom, hogy nyugdíjba mennek, mert azon már túl vannak, most jutnak el oda, hogy az aktív pályájukat kényszerűségből, vagy más okok miatt, de abbahagyják. Kisebb településeken állami szolgálatban dolgozó fogorvost találni már ma sem egyszerű történet.
Eddig úgy emlékeztem, hogy ahhoz, hogy egy fogorvos egy praxisban önállóan dolgozhasson vagy magánpraxist folytathasson, ahhoz szükség volt a szakvizsga megszerzésére, amelyet két év alatt szerzett meg. Most ebben a háttértanulmányban azt olvastam, hogy azért nem kell a központi gyakornoki rendszer, nem feltétlenül kell a fogorvosok számára, mert az egyetemi végzettségükkel önálló tevékenységet folytathatnak. Ez az én hibám, nem tudom, mikor változott meg így a szabályozás, és hogy valóban így van-e, de azt viszont tudom, és nem bírálni akarom az egyetemeket és az ott folyó képzést, de gyakorlatilag egy fogorvostanhallgató a szigorúan vett két éves vagy három éves olyan szakmai képzése alatt, amikor már beteggel foglalkozik és betegekkel dolgozik, mire elsajátítja ezeket, nagyjából azt mondhatjuk, hogy elkészít egy, maximum két teljes kivehető fogpótlást, ha szerencséje van, akkor tud készíteni egy körhidat, ha nincs szerencséje, akkor nem tud. Ez addig jobban ment egyébként, mert amíg kifizették a betegeknek a technikai díjat, addig persze, mindig volt, aki bevállalta a hallgatóval járó fájdalmat, plusz fájdalmat és kellemetlenséget, de cserébe kapott egy jó minőségű munkát ingyen. Amióta ez nincs, vagy nagyon korlátozott, azóta gyakorlatilag alig van esélyük a hallgatóknak ilyen munkák elvégzésére.
Amit pedig várunk tőlük, hogy egy rendelésen 15-16-17 beteggel, ez a fogászatban nem kevés egyébként egy hatórás rendelési idő alatt, egy 16-17 beteges rendelést a-z-ig azonnal elvigyen. Képtelen rá! Saját magam példáján, kollégáim, barátaim példáján tudom, hogy igenis, kell az az öreg orvos, vagy nem biztos, hogy öreg, de tapasztalt orvos, aki mellé beáll az ember, aki megtanítja azt, hogy hogyan lehet egyáltalán egy rendelést szervezni, vezetni, hogyan kell azt irányítani. Hogyan kell a betegek behívási sorrendjét megcsinálni, ezt az egyetemen nem lehet megtanulni. Ez olyan, amit helyben, ott kell, és erre kell az a két év gyakorlat, ami után szakvizsgát kell tenni.
Igen ám, csak Magyarországon a rendszerváltozás óta a fogászatban már nincsenek nagy rendelőintézetek, mint előtte volt, nincsenek kórházban férőhelyek. Ki fog ennek az embernek fizetést adni, munkát adni? Kihez fog elmenni szakvizsgát tenni? A családja fogja bevállalni neki ezt a két évet, hogy egyáltalán tényleg megtanulja a fogászatot, megszerezze a gyakorlatot? Mert az alapján, ami legalábbis itt ebből számomra felsejlik, ezt a költséget nincs kórház, aki átvállalja, nincs rendelőintézet, aki átvállalja. A kórháznak nem kell fogorvos, nagy rendelőintézetek már nincsenek. Funkcionálisan privatizált fogorvosok vannak, és magánfogászati klinikák vannak, piaci alapon, pénzért, és vannak államilag finanszírozott fogorvosi szolgáltatók, akiknek az államilag finanszírozott pénze arra sem elég, hogy ellássa azt a körzetet, amit neki el kellene látni, legyünk őszinték. Hogyan fog ő ott még egy kollégát alkalmazni? Honnan lesz még egy szék? Vagy egy széken fognak ketten nyomulni? Hogyan fognak ezek az emberek szakvizsgához jutni, ha minden kikerül az egyetem alól?
Nagyon kérem, hogy a fogorvosokra vonatkozó részét újra kell gondolni, vagy akkor azt kell mondani, hogy kérem, majd valahogy megtanulja kinn, az életben, ha szerencséje van, aztán majd valahogy elkísérletezget embertársainkon, ami azért nem kevés fájdalommal jár, ezt higgyék el. Szerintem átgondolatlan. Tehát nagyon kérem, hogy a fogorvosokra vonatkozó részét mindenképpen gondolják újra. Megváltás volt nekik annak idején, amikor a központi gyakornoki rendszer elindult. Előtte, akik ott velem együtt végeztek, ott ment a vadászat, hogy kinek tud valaki, nagybácsi, nagynéni - nem hozom be a politikát - valahol egy állást találni, ahol befogadják őket, és akkor legalább szakvizsgája lehet, mert utána majd' csak elindul, nyit egy rendelőt, aztán vagy bejön neki vagy nem.
Tehát nagyon kérem, hogy ezt gondolják végig, meggyőződésem, hogy szükség van a fogorvosoknál a szakvizsga letételére. Lehet, hogy elegánsnak tűnik, de nem jó megoldás, ha ez alól mentesítjük őket. Azt gondolom, hogy az egyetem azt a napi rutint még nem tudja biztosítani számukra, ami egy nyugodt, stabil munkavégzéshez kell. Különösen nem, ha egyébként az elvégzett munkája után majd polgári jogi és büntető felelősséget is fog vállalni, és a kellően be nem gyakorolt és rosszul elvégzett munkák után neki kell majd megfizetni az okozott kárt. Ezzel teljesen lehetetlen helyzetbe hozzuk a fiatal kollégákat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Pesti képviselő úr!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnézést, csak Havas képviselőtársam nagy ívű és alapos mondataiban volt egy félreérthető üzenet, és miután ennek nagyon komoly egészségpolitikai következménye van, kell hogy ezt most tisztázzuk.
Csak egyetlenegy dolog: ahhoz, hogy az orvos szellemi szabadfoglalkozású legyen, nem fontos a kórházaknak gazdasági társaságként működni. Ma is tapasztaljuk, itt mi együtt a fővárosban, hogy a költségvetési intézményben szerződéssel dolgoznak orvosok, tehát a költségvetési intézményekben is működhet a szellemi szabadfoglalkozás. Csak ennyit, köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Erről jövő héten a bizottság ülésén úgyis tárgyalunk. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Köszönöm, hogy ismételten szót kaptam. Havas képviselő asszony csak árnyalataiban tudja azt, amiről én beszéltem, ezt szeretném leszögezni. A másik dolog pedig az, hogy Magyarországon az orvoslásban, a betegápolásban a tüntetések nem politikai jellegűek. A harmadik dolog pedig az, hogy felhívnám a minisztérium figyelmét, mert ez jelenik meg, hogy azért mennek el külföldre az orvosok, mert nem kapnak elég pénzt. Valószínű, hogy akik képzettek, és ilyen gyakorta van, hogy odajön hozzám egy fiatal orvos, aki már képzett, és azt mondja, hogy írjak neki egy támogató levelet azért, mert ő iksz helyre óhajt menni dolgozni. De külföldön nem az ifjú orvosokat keresik, akik még nem tudnak semmit, olyan értelemben, hogy gyakorlatuk nincsen; mindent tudnak, csak gyakorlatuk nincsen. Nem ezeket keresik, hanem azokat keresik, akik kiképzett orvosok. El kell mondanom, hogy az a baj, hogy kiképezni nagyon nehéz az orvosokat, mert szétesett egy csomó szakmai műhely. Nincs, és az utóbbi időben drámaian csökken ezeknek a szakmai műhelyeknek a száma.
Tehát amit az előbb elmondtak, annak az a lényege, hogy ha valahová elmegy valaki, akkor ott meg kell tanulni azt a szakmát úgy, hogy elnézést talán a profán hasonlatért, a fiatal orvosoknak azt szoktam mondani, hogy annyira kell megtanulnod azt, amit csinálsz nálam, hogy ha pucéran, egy fonendoszkóppal leültetnek téged az utca közepére, úgy is kell tudnod. Tehát erre kell megtanítani, hogy meg tudjon csinálni, el tudjon végezni dolgokat. Ez drámaian csökkent, és ez pontosan annak az egészségpolitikának a következménye, ami az elmúlt években történt. És ez a legnagyobb baj, hogy még abból a kevésből is elmennek az orvosok, akiket kiképeztünk, akire azt mondják, hogy ő most már tudja azt, amit kell csinálni, és valóban szüksége van rá az embereknek.
Erre lenne érdemes odafigyelni, és igazából ez az, amelyiket én a továbbiakban sokkal inkább féltek, mint bármit, mert ahhoz, hogy valaki működőképes legyen egy szakmában, ahhoz olyanfajta felkészítés szükséges azokban az időszakokban, és ez sokszor nem a tanfolyamokon teremtődik meg, hanem éppen ellenkezőleg: ott, direkt módon a betegágy mellett, ma ott kell elvégezni bizonyos munkákat.
Továbbá felhívnám a figyelmüket arra, hogy az egyetemek erre nem képesek. Tehát a gyakorlati képzés ma az egyetemek legnagyobb problémája, az gyakorlatilag széthullóban van. Részben azért, mert csökken a betegeik száma, részben azért, mert ez egy mellékes feladattá változott. Tehát azt gondolom, hogy a vészharangot kellene megkongatni, és méghozzá nagyon erősen, mert a magyar orvoslásban eddig a képzési formák vonatkozásában európai viszonylatban is jó helyen álltunk. Most ez drámaian romlik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is egy pár gondolatot hadd mondjak. Egyrészt azt hiszem, hogy a magyar egészségügy egészének a konfliktusait, bajait nem lehet ezen a minisztériumi koncepción számon kérni. Persze, hogy szerteágazó összefüggések vannak, de ez a minisztériumi koncepció döntően és alapvetően a felsőfokú egészségügyi szakképzés egy lehetséges átalakítási irányát vázolja fel. Azt hiszem, hogy a maihoz képest egy árnyaltabb, differenciáltabb szisztémára tesz javaslatot, azt többen mondták, és ezekhez a véleményekhez szeretnék csatlakozni, hogy helyes módon kevésbé egyetemcentrikus, jobban figyelembe veszi a szolgáltatói igényeket. Én külön kiemelném a tanulmányi szerződéssel kapcsolatos javaslatot, és persze, ma ismereteim szerint mintegy 8 milliárd forintot fordítunk egészségügyi szakképzésre, felsőfokú szakképzésre, ennek a támogatására. Ezen lehet vitatkozni, hogy sok vagy kevés, nyilván több jobb lenne. De az egy másik kérdés, hogy ez a pénz, ami rendelkezésre áll, milyen hatásfokkal hasznosul.
Szerintem ebben a javaslatban ez jobban érvényesül, mármint az, hogy milyen hatásfokkal hasznosuljon, jobb hatásfokkal.
Még egy dolog: nagyon sok javaslat hangzott el, amit nyilván az anyag készítői figyelembe tudnának venni és fognak is venni. Én azért arra komolyan felhívom a figyelmet, amit itt, bár különböző összefüggésekben képviselőtársaim, alelnök úr is elmondott, hogy változik az egészségügy. Tehát az orvos, a felsőfokú egészségügyi végzettségű szakember vállalkozó, szellemi szabadfoglalkozású, hogy maga ez a képzési rendszer hogyan készít fel erre a létre, hogyan veszi figyelembe ezeket a szempontokat, ez egy nagyon fontos kihívás.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy említettem, vannak meghívott vendégek, ketten kértek összesen szót, két-két perc erejéig adjunk erre lehetőséget. Szeretném elmondani, hogy Szócska igazgató úr sajnos, nem bírta külföldi utazása miatt kivárni azt, amíg most a képviselői vélemények tükrében véleményt tudna mondani, mert egybeesett egy hivatalos konferencián való részvétele a bizottság ülésével, ezen nem tudtunk változtatni, tehát ő már nincs a körünkben.
Először Erős István professzor úrnak, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnökének adnék szót két percre, ha egyetértenek, tessék idejönni a mikrofonhoz, majd dr. Papp Magort, a Magyar Rezidens Szövetség megbízott elnökét hallgassuk meg. Először professzor úr, tessék parancsolni!
A bizottsági ülésre meghívott vendégek hozzászólásai
Prof. dr. Erős István, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke
PROF. DR. ERŐS ISTVÁN, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót. Erős István vagyok, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke, és a szegedi egyetem tanára.
Itt sok szó esett - joggal - a szakorvosképzés gondjairól, én hadd árnyaljam ezt a problémát a szakgyógyszerész-képzés gondjaival. A szakorvos és szakgyógyszerész-képzés, bár azonos jogi környezetben szabályoztatik, azért némi alapvető különbség van a két képzési rendszerben.
Az egyik különbség az - legalábbis én úgy látom, meglehetősen szubjektíven -, hogy a szakorvosképzés, bár ezer sebből vérzik, de a tisztelt bizottság most azon fáradozik, hogy ezeket a sebeket valamilyen módon orvosolja, a szakgyógyszerész-képzés pedig - legyünk tárgyilagosak - a megszűnés szélén áll. Miért?
Azért, mert az állami finanszírozás gyakorlatice megszűnt, és így nem tudott a szakma felkészülni arra, hogy ha az állami finanszírozás megszűnik, akkor hogyan legyen ennek a rendszernek a kontinuitása.
Szabadjon elmondani azt, hogy Magyarországon 1972 óta van szakgyógyszerész-képzés, Európában elsőként volt, és számos európai országban minket tekintettek mintának. Úgy gondolom, hogy bár nagyon elfogult vagyok, hiszen az új típusú szakképzés körül igen sokat bábáskodtam, ezt nézzék el nekem, de azért egy komoly szakmai értéket ne hagyjunk veszendőbe menni. Nagyon logikusnak tűnik az az érv, hogy az állam azért vonult ki a szakgyógyszerész-képzés finanszírozásából, mert ezek a fiatal szakemberek a magánszférában helyezkednek el, tehát a magángyógyszertárakban fognak dolgozni, és a magánszféra ne várja az államtól, hogy a posztgraduális szakemberszükségletét ő finanszírozza, nem kevés pénzzel. Na, persze ez sem egészen így van, merthogy a kórházi gyógyszerészek azért nem a magánszférában dolgoznak, és ha valahol speciális, tehát a graduális képzésben el nem sajátítható feladatok vannak, az pont a kórházi gyógyszerészek feladata.
De tovább árnyalnám a helyzetet: a gyógyszeripar, bár jóllehet a gyógyszeripar már nagyjából magántulajdonban van, de itt van a TEVA Zrt., ami a világ egyik legnagyobb generikus gyógyszergyártó üzeme, ő rendszeresen bombáz minket, hogy adjunk fiatal szakembereket a kutatásfejlesztésbe, illetőleg a termelésirányításba. Nem panaszkodni akarok és nem a gondjaimat sorolni, szeretnék egy kivezető utat mutatni. Egy rövid anyagot készítettem, amit tavaly eljuttattam elnök úrnak és a bizottság tagjainak, de természetesen nem várom, hogy erre az anyagra mindenki emlékezzen, hiszen az Egészségügyi bizottságnak számos fontosabb, nagyobb horderejű kérdést is meg kellett oldani.
Itt a következő javaslatot tenném. A szakképzés financiális része három elemből tevődik össze: a rezidensek bére, a járuléka, a dologi kiadások és az egyetem költségei. A rezidensek bére és járuléka, ez a legnagyobb volumenű költség, nagyon durván úgy számolgattam, hogy ha évi 300 rezidenst veszünk, ez körülbelül olyan 700-800 millió, ebben Fock Erzsébet vagy megerősít vagy megcáfol. Ezt a 7-800 milliót a szakma átvállalja. Persze, ebben a rendszerben a szakgyógyszerész-jelöltek nem rezidensek lesznek, hanem a magángyógyszertárakban munkavállalók. Ehhez viszont szükség van motivációra. Mi motiválja a munkáltatót és a munkavállalót, hogy lépjen be a szakképzés rendszerébe?
Egy roppant egyszerű megoldást terjesztenék a tisztelt bizottság elé. Az egészségügyi törvényben szerepel, hogy szakfeladatot csak az a szakember láthat el, akinek megvan a szükséges szakvizsgája, amennyiben nincs meg, ezt a szakfeladatot csak felügyelet mellett végezheti.
A legutóbbi rendelet, ami a közforgalmú gyógyszertárak, fiókgyógyszertárak, kézigyógyszertárak működési rendjére vonatkozik, taxatíve felsorolja, hogy melyek ezek a szakfeladatok, például a gyógyszerek expediálása, gyógyszerek készítése, gyógyszerekkel kapcsolatos információk és a gyógyszerészi gondozás. Pusztán egy fél mondattal kellene ezt a jogszabályt kiegészíteni, azzal a fél mondattal, hogy amennyiben a gyógyszerésznek nincs meg a megfelelő szakirányú szakképzettsége, ezt a feladatot csak felügyelet mellett oldhatja meg, és ezzel meglenne a kellő motiváció a tulajdonos részéről is, és a fiatal szakember részéről is. Elnök úr, köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, professzor úr. Dr. Papp Magor, Magyar Rezidens Szövetség.
Dr. Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke
DR. PAPP MAGOR, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke: Köszönöm a szót. Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Először is köszönjük a meghívást mind a rezidensek, mind a hallgatói önkormányzatok nevében. Sajnos, nem kaptuk meg a minisztérium szakmai anyagát, úgyhogy érdemben az eddigi folyamatra, illetve a most elhangzottakra, illetve erre a táblázatra tudunk reagálni. Nagyon szívesen vennénk, ha ezt megkapnánk, és akkor részletesebben is ki tudnánk fejteni.
Továbbá szívesen meghallgattuk volna az egyetemeknek, illetve az egyéb szakmai szervezeteknek is az ez irányú véleményét, akiket itt nem láttam a meghívottak között. Röviden mégis összefoglalva hallgatói, illetve rezidensi szemszögből mindazokat a dolgokat, átalakításokat, amelyek most napirenden vannak, nagyon sok olyan pozitívuma figyelhető meg, amely előrevezető. Ilyen például az, hogy a jelölt és a munkáltató között szorosabb, közvetlen kapcsolat jön létre. Mi pozitívnak látjuk, bár az 50 százalékos béremelés valóban nem egy minőségi ugrás, de a szándékot, hogy nagyobb bérezést kíván adni a minisztérium azoknak a rezidenseknek, akik a hiányszakmákban helyezkednek el, maga az elmozdulás úgy gondoljuk, hogy egy pozitív dolog.
Az önkéntes gyakornokság eltörlése is számunkra egy megnyugtató dolog, ugyanis nem csinál rabszolgákat a rezidensekből vagy a frissen végzett orvosokból a rendszer, amire sajnos, igen szomorú példák vannak az utóbbi időből.
Amire szeretnénk felhívni a figyelmet, az az, hogy a kompetenciaszintek részletes definiálása segítené a rezidensek beilleszkedését, tehát azt, hogy az általános orvos, a törzsképzést elvégzett orvos milyen plusz feladatokra lesz jogosult önállóan, ez a hasznosíthatóságát növeli a rezidenseknek, illetve a jelölteknek.
Kértük tavasszal - bízunk benne, hogy ez belekerül a tervezetbe - a hároméves előrejelzést, amely tervezhetőbb életpályát tesz lehetővé, már harmadévtől tudják a hallgatók, hogy hová, mekkora eséllyel tudnak bekapcsolódni. Itt elhangzott az 1200 fő/éves kapacitás lehetősége az új tervezetnek. Ennek a kereteiről mi nem sokat tudunk. Úgy gondoljuk, hogy ha ez valóban egy reális dolog, akkor ez szintén egy pozitívum.
Amire viszont hangsúlyosan szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy legalább a végzett orvosok plusz 15-20 százaléknyi rezidenshely az, amit minimálisan szükségesnek tartunk az eddigiek alapján, hogy aki Magyarországon orvosként végez, az el tudjon helyezkedni a rendszerben.
Ez többször előkerült, hogy a külföldiek beáramlása nem kontrollálható. Az elmúlt évek gyakorlata az, hogy viszonylag konstans létszámban, főleg erdélyi orvosok érkeznek a rezidensrendszerbe, ennek a száma körülbelül száz főben prognosztizálható, és ezáltal megadja azt a mozgásteret, hogy ha őket is be akarjuk vonzani - márpedig miért ne akarnánk, hiszen őket nem kellett kiképezni, csak már rezidensként hasznosíthatjuk őket -, akkor ők is be tudjanak kerülni. Nincsen szó egy drasztikus létszámnövekedésről a jelentkezők között. Tehát a végzett orvosok, plusz 15 százaléknyi rezidenshelyet tartunk minimálisan szükségesnek. Abban az esetben, ha a kórház a finanszírozó, felmerül az a kérdés, hogy ha nem kerül annyi álláspályázat kiírásra, akkor mi történik. Van-e olyan pufferkapacitása a rendszernek, hogy ezt a többletlétszámot akár a központi gyakornoki rendszer újra életre hívásával, kifejezetten a hiányszakmák tekintetében megvalósítsa? Ebben az esetben ez számunkra megnyugtató lenne. Ha ez nem történik meg, akkor minden évben kritikus az, hogy ugyan van a minisztériumnak egy előrejelzése adott esetben, de hogy valóban azok a kórházak kiírják-e az álláspályázatokat. Tehát mindenképpen ezt a plusz garanciát fontosnak tartjuk beépíteni a rendszerbe.
Ami a kötelezettségvállalást illeti a szakképzésen túl: a szakképzés idejére a kötelezettségvállalást mi is jónak tartjuk, pont a kiszámíthatóság végett. A szakképzésen túl viszont úgy gondoljuk, hogy ez egy rossz megoldás, több különböző okból kifolyólag. Egyrészt a frissen szakképzett orvosok azok, akik ha kimennek egy-két évre külföldre, nézzük az ideális esetet, akkor ott tudnak nyelvet tanulni, ott tudnak tapasztalatot, széles látókört szerezni, amit haza tudnak hozni, akkor a leginkább mobilisak, hiszen még nincsen családjuk, nincsen olyan kötöttségük idehaza. Ilyenkor van lehetőségük arra, hogy ezt megtegyék.
Úgy gondolom, az igazi megoldás az, hogy vonzóvá tegyük itthon a szakorvosi pályát, és ne kötöttségekkel hozzuk ezt létre. A hallgatói önkormányzatok, illetve a Magyar Rezidens Szövetség közösen kidolgozott egy szakmai anyagot, ami sajnos, csak mostanra, nem olyan rég készült el. Ha valaki kéri, ezt nagyon szívesen rendelkezésre bocsátjuk. Több nemzetközi példát is tanulmányoztunk, több ország van hasonló helyzetben, mint Magyarország, ebbe most nem mennék részletesen bele, ilyen például Lettország, ahol olyan pozitív diszkriminációkkal vonzzák vissza és tartják otthon az orvosokat, amelyek gyakorlatilag lelassítják és visszafordítják a szakorvosok külföldre menetelét.
Ez a négy év abból a szempontból sem megoldás, hogy a felmérések szerint leginkább a 8-10 éves gyakorlattal rendelkező orvosok azok, akik külföldre mennek, tehát 35-45 év között. Ezt már nem akadályozza meg ez a rendszer. Úgy gondoljuk, hogy ők is azért mennek el, merthogy számukra élhetetlenné vált az itthoni rendszer, és nem azért, mert alapvetően ők külföldön szeretnék leélni az életüket.
Ennek megfelelően, amit még fontosnak tartok, az a fizetések konszolidálása. Az elemzésben, én sajnos, nem láttam, de egy hasonlót igen, és lehet, hogy ugyanezek a számok szerepelnek benne, amelyben a rezidensek meg lettek kérdezve a nettó fizetések tekintetében. Nem szerepelnek hatalmas összegek. Tehát a kezdő rezidensi fizetést 200 ezer forintos nettóban állapították meg a megkérdezett rezidensek, és ez emelkedne fel lépcsőzetesen tíz év alatt 400 ezer forintra. Úgy gondolom, hogy ezek nem akkora hatalmas összegek, hogy ne lehetne őket előállítani. (Dr. Havas Szófia: Kinek?)
Az a gyakorlati tapasztalatunk, megkérdezvén nagyon sok rezidenst, hogy ha egy állásból nem tudják összeszedni ezt a fizetést, mivel a minimális életszükségletükhöz ez szükséges, akkor elmennek másod- és harmadállást vállalni. Ezáltal a törzsképzés alatt nincs energiájuk fizikailag, idejük, hogy részt vegyenek a képzésben, hogy tanuljanak, tehát a gyakorlati része nem valósul meg a törzsképzésnek emiatt. Ezért van az, hogy 5-10 év alatt olyan szintű kiégést produkálnak, ami által ők ki akarnak ebből a rendszerből szabadulni. Úgy gondoljuk, hogy egy elhibázott megoldás a kötöttségek növelése, nagyon riasztó ez a rezidensek számára.
Tehát az előbb elmondottak alapján mi ezt nem tartjuk elfogadhatónak. Abban az esetben, ha egy rezidens többlettámogatást vesz igénybe, abban az esetben igen, tehát aki a plusz 50 százalékot elfogadja, és hiányszakmába jelentkezik, ebben az esetben, ha ez neki egy lehetőség, akkor elfogadhatónak tartjuk, hogy a többlettámogatásért plusz éveket jelöljön meg. De azt, hogy az alap-rezidensképzés plusz a szakorvosképzésen túli kötöttséggel járjon, ráadásul konkrét kórházhoz megjelölt kötöttséggel, ezt nem tartjuk elfogadhatónak.
Amit még fontosnak tartok elmondani, nagyon röviden az, hogy az országon belüli migráció szintén nagyon fontos, tehát amit itt elmondtam, és részletesen kidolgozott munkaszerződést szeretnénk látni, nyilván akkor tudjuk véleményezni, hogy ez számunkra vállalható-e, hogy mik ebben a jogaink és kötelezettségeink, és ebben vannak ezek a négyéves kapcsolattal való igen komoly aggályaink.
Végezetül egy gyakorlati példát mondanék el, amire nem adott jelenleg választ a rezidensképzés. A háziorvosoknak igen kritikus jelenleg a helyzetük abból a szempontból, hogy vannak körülbelül 5 ezren. 57 év az átlagéletkoruk, és jelenleg éves szinten körülbelül 70-80 rezidenst képez ki a rendszer országosan. Ha ezt felszorozzuk akár 40 munkaévvel, ez 3 ezer háziorvos szakorvost jelent. Úgy gondolom, hogy ezek mentén több olyan szakterület van, és most a háziorvoslást azért emeltem ki, mert ez egy igen kritikus állapotban lévő szakterület, ahol drasztikusan szükséges a keretszámokat emelni, mert nagyon hamar összeomlás várható a rendszerben. Ezért ez kifejezetten fontos.
Még egyszer hangsúlyoznám, hogy azt a szakmai anyagot, amit elkészítettünk, nagyon szívesen a bizottság rendelkezésére bocsátjuk, illetve minden érdeklődő számára. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Figyelmesen hallgattuk az észrevételeket, és igényeljük is ezt a koncepciót, és akkor a bizottság tagjai ezt megkapják, ha sikerül hozzánk ezt eljuttatni.
Természetesen a mai bizottsági ülés a stratégiáról való tájékozódást szolgálta ebben a napirendben, és nem pótolja azt az egyeztetést, amelyet a kormányzati szerveknek kell lefolytatniuk az ágazati szereplőkkel, amikor majd jogi normatervezet keretét ölti ez a javaslat. Tehát nyilván ez az egyeztetés különböző szereplőkkel meg fog történni, tehát ezt tanácsolom, és ezt is feltételezem.
A mai bizottsági ülésen nyilván az irányokról lehetett és volt szükséges véleményt mondani. A tárcát arra kérem, hogy a kérdésekre válaszoljanak elsősorban, hiszen sokféle vélemény elhangzott, de elhangzottak konkrét kérdések is. (Általános zaj.) Figyelmet kérek! Amennyiben erre rövid válaszokat kaphatnánk, azt köszönjük szépen. Ki fog válaszolni? Nemeskéri Marianna! Tessék parancsolni!
Dr. Nemeskéri Marianna főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) válaszai
DR. NEMESKÉRI MARIANNA főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Juhászné Lévai Katalin képviselő asszony kérdésére válaszolom, hogy a hiányszakmákat nemcsak szakmánként, hanem területenként is tervezzük meghatározni, és ezt évente tervezzük felülvizsgálni. Tehát nem egy kőbe vésett állapotot képzelünk el, hanem egy állandóan felülvizsgált, és a szükségletekhez igazított helyzetet. Nem gondolnám, hogy irányított képzésről lenne szó, hiszen a frissen végzett orvos önként választja azt a szakmát, amit ő akar, ami a pluszpénz elfogadását illeti, ha erre gondolt a képviselő asszony, akkor úgy gondolom, hogy ez lehet egy irányított, de én attól még szabadon választottnak gondolom, hiszen a frissen végzett orvos eldönti, hogy mit akar.
Az intézményi hozzárendelésről. Azoknak a szolgáltatóknak, akiknek nagyon kellenek az emberek, a költségvetésük függvényében van módjuk arra, hogy ne csak a kezdő rezidensi, illetve orvosi munkabért fizessék, hanem hogy magukhoz láncolják a kollégákat, vagy - hogy is mondjam - ne is magukhoz láncolják, hanem kedvet csináljanak ahhoz, hogy abban az intézményben dolgozzanak, van lehetőségük több pénzt fizetni. Természetesen azért ez nemcsak a pénz kérdése, hanem a munkakörülmények kérdése is, hogy az orvos szeretne-e abban az intézményben dolgozni vagy nem.
Nagy professzor úr véleményére mondanám, hogy igaz, hogy a kórházak között nagy különbségek vannak. Elképzelhető, hogy ilyen intézkedések mellett is nehezen fognak tudni maguknak orvosokat, tehát pályakezdőket találni a kisebb kórházak. A nagyobb kórházaknak, legalábbis a súlypontiaknak van joguk rezidensi részképzésre, és ők talán ebből a szempontból jobb pozícióban vannak.
Nem érintek minden kérdést, mert megosztjuk a válaszokat egymás között. Csáky képviselő úr kérdésére azt válaszolhatom, hogy a pathológia természetesen szerepel a hiányszakmák között, de van még egy néhány, többek között a háziorvosok, a radiológusok, a laboratóriumi szakma, oxiológia, a transzfúziológiát kuriózumként említem, mert transzfúziológiára ebben az évben egyetlenegy rezidens sem jelentkezett, de ez tényleg különlegesség, mert az uniós országokban nincs ilyen szakvizsga.
Az orvos közalkalmazotti státuszra, amit Mikola alelnök úr felvetett: természetesen a tárca tudja azt, hogy az intézményekben ma a jogszerű foglalkoztatási lehetőségek lehetnek közalkalmazotti, szabad foglalkozású vállalkozói, illetve vállalkozói alkalmazások. Igen, csak az a baj, hogy a vállalkozói és a szabad foglalkozású alkalmazásoknál az orvos önállóan felel az ő munkavégzéséért, és a frissen végzett orvosoknak, illetve a rezidenseknek nincsen önálló munkavégzési jogosítványuk. Tehát úgy gondolom, hogy ezeket az alkalmazási formákat természetesen a jövőben alkalmazni kell, de azt hiszem, hogy ez nem a frissen végzettek és a rezidensek kategóriája.
Puskás képviselő úrnak mondanám, hogy valóban kevés a fedezet, de a fedezetet azzal, hogy a kórházakhoz rendelődnek a pályakezdők, végül is meg lehet növelni, mert ez a kórházakban az üresen lévő állásokra úgyis megtervezett pénzből kerülne kifizetésre, és a kórházak természetesen olyan állásokat hirdethetnének meg, ahol üres állásról van szó, illetve garanciát vállal arra, hogy amit meghirdet, ott a jelentkezőt fizetni is fogja.
A fogorvosokról részletesebben nem beszélnék, csak annyit mondanék, hogy igen, a fogorvosi képzéssel valóban vannak problémák. Tudomásunk van arról, hogy a magánpraxisokban a rezidenseket nem szívesen fogadták, először is, mert pénzkifizetés volt, azonban a fogorvosi tevékenység finanszírozására történtek változások, és olyan változás van kilátásban, hogy a rezidensek teljesítményeit is el lehet számolni, de maximum a fogorvos teljesítményének 50 százalékáig. Tehát ezáltal a fogorvosi praxisok egy kicsit több jövedelemhez juthatnának.
Való igaz, hogy nincsenek nagy rendelők, tehát nem tudja megszerezni azt a gyakorlatot, ami a végzettségéhez szükséges. Az egyetemek ebben az évben csak és kizárólag ők alkalmaznak rezidens fogorvosokat. Sajnos, az Európai Unióhoz csatlakozásunk kényszerített arra, hogy a frissen végzett fogorvos is kaphasson praxisjogot, a kolléganőm erről bővebben fog beszélni. Természetesen a szakmai kollégiummal folyamatos egyeztetés zajlik, ők nem tartják helyesnek ezt a megoldást, azonban úgy gondolom, hogy az uniós ügyekben valamifajta megoldást kell találni. Természetesen tájékozódtam arról, hogy a gyakorlati képzés nemcsak az általános orvosoknál, hanem a fogorvosoknál is elégtelen az egyetemeken, protetikában nem lehet olyan tudásra szert tenni az ötéves egyetemi képzés alatt, amivel ő önállóan meg tudja csinálni ezeket a tevékenységeket.
A gyógyszerészképzésről annyit, hogy igen, ismerjük, hogy a gyógyszerészekkel komoly gondok vannak a rezidensképzést illetően, és ahogy professzor úr említette, valóban a kórházi gyógyszerészeknél óriási problémák vannak az utánpótlással. Ebben az irányban szintén a kolléganőm fog válaszokat adni.
Papp Magor úr kérdéseire annyit mondanék, csak a kompetenciához szólnék: természetesen ezt az anyagot az egyetemekkel egyeztettük, és az egyetemekkel a kompetencia kérdésében intenzív levelezést folytatunk. Kivétel nélkül minden egyetemtől azt kaptuk, hogy önálló orvosi tevékenység végzésére sem a frissen végzett orvos, sem a rezidens nem alkalmazható, önálló orvosi tevékenységet felügyelet nélkül csak akkor végezhetnek, amikor a szakképesítésüket megszerzik.
Természetesen, amikor a rezidensi alapképzésen túl vannak, jelenleg is, a kórházakban alkalmazzák a kollégákat bizonyos tevékenységek végzésére, de csak és kizárólag úgy, hogy ügyelni nem ügyelhetnek, csak szakorvos felügyelete mellett, szakrendeléseket természetesen csak szakorvos felügyelete mellett csinálhatnak. Sürgősségi osztályokon csak úgy dolgozhatnak, ha ott van mellettük a szakorvosi felügyelet, tehát gyakorlatilag úgy gondolom, hogy erről nem tudok többet mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azzal adnám át a szót Fock Erzsébet osztályvezető asszonynak rövid, konkrét válaszokra, hogy persze, egyszer azon nagyon komolyan el kellene gondolkodni, hogy a megszerzett orvosi diploma mire jogosít, mind kompetenciában, és túl kellene lépni különböző helyi és intézményi és egyetemi lobbiérdekeken. Ez a határozott véleményem.
Fock Erzsébet osztályvezető asszony, tessék!
Dr. Fock Erzsébet osztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) válaszai
DR. FOCK ERZSÉBET osztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Rögtön csatlakoznék itt az elnök úr által most elmondottakhoz azzal, hogy pontosan ez a helyzet a fogorvosok és gyógyszerészek esetében. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk után teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy aki az Európai Unióban bárhol máshol fogorvosi diplomát szerzett, az nálunk, Magyarországon is azonnal jogosult arra, hogy praxist nyisson.
Innentől nem tehettük meg azt, hogy mi viszont a Magyarországon végzett fogorvosok számára előírjuk a kétéves szakorvosi képzést, ezért szerepel az anyagban az, ami szerepel, és ugyanez vonatkozik a gyógyszerészekre is.
A gyógyszerészek esetében javaslat szerepel az anyagban arra is, hogy esetleg a Szakképzési Alapból megpróbálnánk a szakgyógyszerész-képzésre lehetőséget kapni, hogy ezt erre fordíthassuk a továbbiakban. Ez ezt a problémát kezelné.
A fogorvosoknál is és a gyógyszerészeknél egyébként a központi gyakornoki rendszernek az a maradványa, amit az új javaslat is tartalmaz, lehetőséget ad arra, hogy ilyen szakmákra képezzünk, természetesen igen csökkentett számban.
Ami a kirendeléssel kapcsolatos kérdéseket illeti, illetve a képzőhelyekkel kapcsolatos kérdést illeti, alapvetően meghatározta a 11/1998-as egészségügyi miniszteri rendelet, hogy minek kell megfelelnie az intézménynek ahhoz, hogy képzőhely legyen. Magyarországon nagyon kevés olyan kórház van, amelyiknek egy, de inkább majdnem mindegyik osztálya valamilyen szinten, részben vagy teljesen ne lenne akkreditálva a képzésre, mert megfelelnek a feltételnek.
Amikor a kórháznak ki kell rendelnie a gyakornokát, a rezidensét, akkor kapja a helyettesítési díjat, tehát neki meglesz a módja arra, hogy kirendelje arra az időre, amíg onnan el kell rendelnie máshová a gyakorlat végzésére. Így a szakma jó megtanulása ezzel remélhetőleg biztosítva lesz.
Maguk a képzések egyébként végig támogatottak, nem két évig, hanem egészen hosszú ideig támogatottak, gyakorlatilag mindazon időtartam alatt, amit a jogszabály a szakvizsgára előír. A fél-, illetve egyéves támogatás csak a helyettesítési díjra vonatkozik, tehát fél-, illetve egy évre lehet a helyettesítését támogatni, azaz a kirendelési idejét a rezidensnek.
A második szakvizsgánál is az a helyzet, hogy támogatni szeretnénk a második szakvizsga megszerzését, illetve azzal, hogy maximáljuk azt a díjat, amit az egyetemek a második szakvizsgáért szedhetnek, a jelenlegi igen magas képzési díjakat megpróbálnánk egy elviselhető és kifizethető díjra csökkenteni.
A hiányszakmákkal kapcsolatban a javaslattervezet tulajdonképpen a területi hiányszakmákat is kezeli, tehát adott esetben, ha a budapesti hiányszakma merül fel, abban az esetben is van lehetőség arra, hogy ez a bizonyos bizottság, amelyik a miniszter számára javaslatot tesz, igenis, azt mondja, hogy Budapesten nincs elegendő szülészorvos, fogorvos, pathológus, bármi más, és azt Budapesten is hiányszakmává nyilvánítsa. A hiányszakmákkal további problémánk az, hogy nem tudjuk befolyásolni, illetve remélhetőleg ezzel a fizetés-kiegészítéssel tudjuk befolyásolni a jelentkezőket. Ebben az évben a húsz meghirdetett pathológusi állásra 11-en jelentkeztek.
Általában egyébként ugyanez a helyzet minden szakmánál, hogy mindenki azt szeretné, ha több állást jelentetnénk meg, ugyanígy a háziorvosoknál is. Van azonban egy végzős hallgatói szám, ebben az évben 250. Ennek az egytizede számára lesz háziorvosi állás meghirdetve, a többi szakmára is gondolnunk kell. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A konzultációt, amely nagyon tanulságos volt, lezárom, és azt kérem, hogy az itt elhangzottakat a koncepció további formálásánál és egyeztetésénél szíveskedjenek figyelembe venni. Természetesen a jegyzőkönyvet miniszter úr megkapja, és azt is kérem, hogy az érdekképviseletekkel kezdődjön el az egyeztetés.
Köszönöm szépen az előterjesztők részvételét. A napirendi pontot lezárva, megkérdezem, hogy egyebekben van-e észrevétel. (Nincs jelzés.) Nincsen. Köszönöm szépen. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy hacsak a házbizottság a jövő héten másképp nem dönt, illetőleg a héten a jövő heti ülésről, akkor a bizottsági ülésre kedden kerül sor, és nem szerdán. Köszönöm szépen.
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 45 perc.)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva