EB-26/2008.
(EB-83/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2008. október 29-én, szerdán 10 órakor
a Képviselői Irodaház 562. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések *
Szavazás Mikola István ügyrendi javaslatáról *
Szavazás a napirendi javaslatról *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6572. szám) (Általános vita) *
Szikszainé dr. Bérces Anna szóbeli kiegészítője *
Szikszainé dr. Bérces Anna válaszai *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám, új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett) (Általános vita) és az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról (T/6571/1. szám) *
Szikszainé dr. Bérces Anna szóbeli kiegészítője *
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról *
A költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló T/6573. számú törvényjavaslat *
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) szóbeli tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások, reagálások *
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról *
Bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B §-ának (4) bekezdése alapján: Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről *
Dr. Czinege Imre (MSZP) szóbeli tájékoztatója *
Novák Katalin főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, reagálások *
Tájékoztató az influenza világjárványra való felkészülésről *
Dr. Bujdosó László szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, reagálások *
1. A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6572. szám) (Általános vita)
2. a) A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám, új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett) (Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról (T/6571/1. szám)
3. A költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslat (T/6573. szám) (Általános vita)
4. Bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B. §-ának (4) bekezdése alapján:
Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről [COM(2008)414;2008/0142/COD]
5. Tájékoztató az influenza világjárványra való felkészülésről
6. Egyebek
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Bőhm András (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Gyula Ferencné (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP) dr. Nyul Istvánnak (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) megérkezéséig dr. Tittmann Jánosnak (MSZP)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) távozása után dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Bőhm András (SZDSZ) távozása után dr. Havas Szófiának (MSZP)
Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Novák Katalin főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Csépán Magdolna igazgató-helyettes (Állami Számvevőszék)
Ungár Klára főigazgató-helyettes (Országos Egészségbiztosítási Pénztár)
Dr. Horváth László főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Falus Ferenc országos tisztifőorvos
Dr. Bujdosó László (Nemzeti Influenza Pandémia Prevenciós Bizottság)
Dr. Mészáros Árpád főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Radnóty Gábor szakmai főtanácsadó (Egészségügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 07 perc. )
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait és a meghívott vendégeket. A bizottság a helyettesítésekkel határozatképes.
Tisztelt Bizottság! Az elmúlt két hét a globális pénzügyi válságról és hatásainak mérsékléséről szólt. Ezért történt az, hogy a kormány új változatban, átdolgozott költségvetési javaslatot nyújtott be a jövő évre, amely kapcsán még további korrekciókra lehet számítani, mint az majd a napirend tárgyalásánál kiderül. Ezért került sor október 18-án a nemzeti csúcsértekezletre, ahol a bizottság elnökeként az egészségügyről egyedüliként volt alkalmam néhány percet szólni. Ennek egy írásos szó szerinti változatát képviselőtársaimnak további megfontolás céljából kiosztattam, hiszen lehetséges, hogy előbb-utóbb szükséges lenne néhány olyan nagy kérdést elővenni, amelyekben nem jutottunk dűlőre az elmúlt ciklusok során. Tehát javaslom, hogy képviselőtársaim tanulmányozzák.
Tisztelt Bizottság! Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a Házszabály előírásának megfelelően Mikola István alelnök úr és további kilenc képviselőtársa kezdeményezték dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter úr meghallgatását. Tekintetbe véve a pénzügyi válság hatásait az egészségügy finanszírozhatóságára. Ezt a kezdeményezést, ahol az indoklás is olvasható, képviselőtársaim szintén megkapták.
Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy miniszter úrral konzultáltam, alelnök urat is tájékoztattam, hogy erre a meghallgatásra két hét múlva vagy november 11-én vagy november 12-én tud sor kerülni összefüggésben a kormány által már benyújtott 6645. számú, az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításával kapcsolatos általános vitára is. Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban a kormány egyébként ötpárti egyeztetést kezdeményezett és erre az Egészségügyi Minisztériumban holnap kerül sor.
Tisztelt Bizottság! Elmondanám azt is napirend előtt, hogy a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló, 6133. számú törvényjavaslathoz a bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslat nem érkezett, ezért erről a bizottság nem tárgyal.
Meghívást kaptam, erről már korábban esett szó a bizottsági ülésen és a munkatervünkben szerepel is, de most hivatalos formában is, Nagykanizsa megyei jogú város polgármesteréről és alpolgármesterétől, hogy tartsunk kihelyezett ülést. Egyébként ezt jóváhagytuk már a munkatervben. A feladatainkat áttekintve arra tennék javaslatot, hogy ha és amennyiben a törvények tárgyalása és a költségvetés tárgyalása ezt lehetővé teszi, ennek a meghívásnak december 10-én tegyünk eleget.
Tájékoztatom a bizottságot arról is, hogy az Egészségügyi Világszervezet egyik rendezvényén Horvátországban járva látogatást tettem a horvát parlamentben és találkoztam Andrea Hebrang úrral, a parlament egészségügyi és szociális bizottsága elnökével. Ez volt a két ország parlamenti kapcsolataiban az első egészségügyi bizottsági elnöki találkozó. Hebrang úr elmondta, hogy a horvát egészségbiztosítás nagyon jelentős deficittel küzd, hiszen mindeddig halogatták a szerkezeti változtatásokat és felajánlottam azt, hogy szívesen megosztjuk az európai uniós tagságra készülő Horvátország törvényhozásával a magyar parlament eljárás rendjének tapasztalatait az EU-döntések előkészítésében, amit nagy köszönettel elfogadott.
Felhívom képviselőtársaim figyelmét arra, hogy november 13-án a házelnök asszony védnökségével egy környezetpolitikai fórumra kerül sor tíz órakor a Felsőházi Teremben és ennek témája a klímaváltozás lenne, tekintetbe véve ennek egészségügyi hatásait, ajánlom ezt képviselőtársaim figyelmébe.
Végül, de nem utolsó sorban tájékoztatom képviselőtársaimat arról, hogy jól halad a népegészségügyi programmal kapcsolatos, november 20-ra tervezett nyílt nap előkészítése. A részletekről a következő heti elektronikus postával képviselőtársaim tájékoztatást kapnak. Kormányzati, szakmai képviselők is elfogadták a meghívást, megítélésem szerint a korábbiakhoz hasonló konstruktív eszmecserét tudunk remélhetőleg folytatni, tehát november 20-án csütörtökön.
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy napirend előtt van-e hozzászólás. Mikola alelnök úr, parancsoljon.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem értettem pontosan, hogy a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetésének a tárgyalása most hogy fog történni. Hiszen kezünkben van egy írott anyag, ebből készültünk. Most hallom, de már reggel a rádió is ezt mondja, hogy át lesz dolgozva a költségvetés. Most akkor írott anyag nélkül fogjuk tárgyalni a 2009. éves költségvetésnek az egészségügyi vonatkozásait? Egyáltalán a Házszabály értelmében lehetséges ez? Ez egy óriási horderejű kérdés, felvetem és kérdezem az elnök urat, hogy van-e valami információja azzal kapcsolatban, hogy hogyan fog ez történni. Nem elég a szóbeli tájékoztatás a minisztérium embereitől, nekünk írásos költségvetési törvénytervezetet kell látnunk és azon kell dolgoznunk. Megjegyzem, hogy napok óta foglalkozunk ennek a költségvetésnek az egészségügyi vonatkozásaival, számolunk, szorzunk-osztunk, tehát, ha most szóban még lényegi változtatások hangzanak el a pénzügyi válság vagy IMF-hitelre tekintettel, akkor ez egy meglehetősen furcsa általános vitára való alkalmasságra való előkészítés és ilyen értelmű döntés lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Mikorra készül el az új változat írásos javaslata? Egyben javaslom is, hogy ennek alapján most a költségvetésről ne tárgyaljunk. A többi napirendi pont tárgyalása után függesszük fel a bizottság ülését, és hétvégén valamikor legyen egy folytatása ennek az ülésnek. Mert tényleg, írásos anyag nélkül fölösleges tárgyalni.
ELNÖK: Egyéb kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Annyit szeretnék elmondani, hogy ez a vita egyébként lezajlott tegnap az Országgyűlés Költségvetési és pénzügyi bizottságában is. Azt tudom mondani, hogy a napirenden a 6571. sz. törvényjavaslat, tehát az átdolgozott változat szerepel. Azonban, ahogy ezt majd hallani is fogjuk, az elmúlt napok fejleményei tükrében néhány ponton korrekciók várhatók. Ezeket a következő napokban a költségvetés tárgyalásának a menetében módosító indítványként kezelve fogják benyújtani. Tehát nem készült új változat, újabb tervezet a jövő évi költségvetésről szóló törvényhez. Tehát azt tudom mondani, hogy figyelembe véve a Ház menetrendjét is és azt, hogy a jövő héten sor kerül a költségvetési törvényjavaslat általános vitájára hétfői kezdettel egészen csütörtökig, ideértve a péntekre tervezett megalapozó törvény tárgyalásait is, annak indokát nem látom, hogy ezt a kérdést a napirendről most levegyük.
Szavazás Mikola István ügyrendi javaslatáról
Azonban úgy értelmezem, hogy Mikola alelnök úr ügyrendi javaslatot tett, ezért erről külön fogunk szavazni. A bizottság leveszi-e a napirendről a jövő évi költségvetés tárgyalását, én ezt a kérdést teszem fel. Kérdezem, hogy ki támogatja az ügyrendi indítványt. (Szavazás.) Tíz igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenhárom. A bizottság az ügyrendi indítványt elvetette.
Szavazás a napirendi javaslatról
Ezért megkérdezem, hogy a napirendi ajánlást ki támogatja? (Szavazás.) Tizenhárom. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Ezt támogatja a bizottság.
Soron következik a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. A kormány képviseletében a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője, Szikszainé Bérces Anna van itt. Megadom a szót.
Szikszainé dr. Bérces Anna szóbeli kiegészítője
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! A törvénymódosítási csomag első részeként elmondanám, hogy itt igazából az, hogy egy külön csomag jelenik meg a költségvetés kapcsán, egy 2006-os alkotmánybírósági döntés következménye, hiszen akkor mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy azt a megoldást, ami a költségvetési törvényjavaslatoknál és a zárszámadásoknál is előadódott, hogy egyéb törvénymódosításokat is tartalmaztak a javaslatok, alkotmányellenesnek találta. Azóta kell tiszta törvényjavaslatokat benyújtani. Tehát a költségvetés önmagában a költségvetésről szól és az ezt megalapozó törvénymódosítások pedig külön csomagban kerülnek önök elé.
Ez a törvénycsomag 18 törvény módosítására tesz javaslatot. Itt azt emelném ki, ami a bizottság feladatkörébe tartozik.
A javaslatok egy része az időközben visszavonásra került adó- és járulékcsomagból, és ahelyett már az új változatként benyújtott másik változatban szerepelt. Az ilyen egyik dolog a közteheralapok egységesítésének a kérdése, ami elég régen napirenden lévő kérdés. Ez arról szól, hogy a munkáltatók adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében ugyanaz lenne az alapja a munkaadó járuléknak és a szakképzési hozzájárulásnak, mint a társadalombiztosítási járulék. Tehát ezek a különbségek, amelyek az egyes közteherfizetési kötelezettségnél eddig fennálltak, a következő évtől megszűnnének. Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy itt a kormánynak semmi olyan szándéka nincs, hogy bevételi többletet érjen el, ezek nullszaldós történetek. Ha megnézik a Munkaerő-piaci Alap költségvetését, a szakképzési hozzájárulás előirányzatot például, abban semmi olyan változás nincs, ami ebből adódna, tehát itt abszolút az adminisztráció egyszerűsítése a cél.
A másik dolog az egészségügyi szolgáltatási járulék kérdése. Ez duplikáltan is önökhöz tartozik, hiszen egyrészt az elmúlt évben került elfogadásra az a konstrukció, ami ez év január 1-jétől működik. Miszerint az egészségügyi szolgáltatási járulék a korábbi differenciált különböző alapok alapján meghatározott fizetési kötelezettség helyett egy egységes fix összegű fizetési kötelezettséggé vált, ami azt jelenti, hogy ez év január 1-jétől az egészségügyi szolgáltatási járuléknak az összege 4350 forint havonta, a napi pedig 145 forint. Ez azért érdekes, hiszen az Egészségbiztosítási Alap számára a költségvetés ennek kapcsán igen komoly bevételeket ad át az úgynevezett nemzeti kockázatközösség keretében, ahol ugyancsak az egészségügyi szolgáltatási járulék az alapja ennek a fizetési kötelezettségnek. Itt hatmillió feletti állampolgár után fizet a költségvetés. A nyugdíjasoktól kezdve az iskolásokig. Tehát ezt az összeget érinti alapvetően.
Már a tavaly elfogadott törvénymódosítások során meghirdetésre került az, hogy a 2009-es évtől ez az egészségügyi szolgáltatási járulék a tervezett infláció összegének megfelelően emelkedik a 2009-es évtől. A költségvetést megalapozó törvénymódosítási csomag tartalmazza az ezzel kapcsolatos összegváltozást, ami arról szól, hogy a mostani 4350 forint a következő év januárjától 4500 forintra és napi 150 forintra emelkedik. Ez természetesen azzal is jár, ahogy nyilván a következő napirendi pontnál látják, az Egészségbiztosítási Alap ilyen típusú bevételeinél, hogy elég jelentősen emelkedik az az összeg, amit a költségvetés ilyen jogcímen fizet. Egészen konkrétan 313,6 milliárd forintot jelent az Egészségbiztosítási Alap számára a következő évben ez a bevételi forrás.
Itt picit rendhagyó módon egy könnyítő típusú rendelkezés is megjelenik a benyújtott, költségvetés megalapozó törvénymódosítási csomagban. Ez a nyugdíjas vállalkozókat érinti, pontosan az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetéssel összefüggésben. Ez arról szól, hogy az ez évtől elfogadott törvényi szabályozás alapján azok a nyugdíj vállalkozók, akiknél ilyen duplikáció van, egyrészt egyéni vállalkozóként is tevékenykednek, másrészt pedig társas vállalkozásnak a személyesen közreműködő tagjai, ők a mai szabályok szerint kétszer kell, hogy megfizessék ezt a 4350 forintot. Most erre vonatkozóan változtatást tartalmaz a járulék. Konkrétan arról szól, hogy a következő évtől ez a duplikáció megszűnik és ilyen esetben is egyszer kell megfizetni az egészségügyi szolgáltatási járulékot. Tehát ebben a körben van egyfajta tehercsökkenés a következő évtől a vállalkozók esetében. Ez önmagában nem jelentős tétel, azért engedünk annak, hogy itt némi enyhítés legyen a fizetési kötelezettség vonatkozásában.
Kiemelném még, hogy bizonyos módosítás van azzal kapcsolatban, hogy a gyermekgondozási díj finanszírozása a járulék szerint 2009. évtől teljes egészében az Egészségbiztosítási Alapból történik. Ennek kapcsán az alap terheként jelenik meg annak érdekében, hogy a gyeden lévők is nyugdíjszolgálati időt szerezzenek. Nyugdíjbiztosítási járulékfizetési kötelezettség is van, ennek a terhei is 2009-től az Egészségbiztosítási Alapnál jelenik meg. Természetesen mint bevételt, a Nyugdíjbiztosítási Alapnál ezzel kapcsolatban a vonatkozó törvényi szabályozást is módosítani kell.
A 18 törvénymódosítás között kiemelendő az államháztartás törvény módosítására vonatkozó javaslat. Az egyik változás, ami régóta téma, hogy jó lenne látni együtt a szociális ellátásokat, ennek keretében egy olyan járulékot tartalmaz az Áht. módosítása, hogy a Kincstárnál egy szociális nyilvántartási rendszer kerül kialakításra az általa folyósított ellátások vonatkozásában, amihez hozzáférést kapnak a jegyzők is. Ennek azért van jelentősége, hogy az önkormányzatok által megállapítandó juttatásoknál legyen egy információ, hogy kinek milyen egyéb juttatása van. Ez egy igen fontos kérdés. A javaslat szerint ez a rendszer a következő év július 1-jétől fog működni.
A másik változás, ami az Állami Számvevőszék által régóta szorgalmazott, az arról szól, hogy az elkülönített állami pénzalapok esetében az auditálás a javaslat szerint 2010-től az ÁSZ módszertana szerint fog történni, tehát ez is egy régi kérdés. Itt van egy átmeneti idő 2010-től. Például a Nyugdíjbiztosítási Alap esetében egy szerződés van érvényben 2009-re. Ezért van, hogy 2010-től kerül alkalmazásra ez a szabályozás.
A többi módosítás részben a PM-szabályozásokkal függ össze. Az illetéktörvény ma hatályos rendelkezései szerint úgynevezett igazgatási szolgáltatási díjat törvényi felhatalmazás alapján lehet meghatározni. A majd nem sokára önök elé kerülő egészségbiztosítási, egészségügyi törvénycsomagban is szerepel ezzel kapcsolatos szabályozás, hogy az egészségügyi ágazatban ennek meglegyen a megfelelő törvényi szabálya. Itt más ágazatok esetében jelenik meg ezzel kapcsolatos szabályozás. Ilyen például a kulturális örökség védelméről szóló. Egy csomó ilyen szerepel, ami az illetéktörvénnyel való összhangot kívánja biztosítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Ki kíván hozzászólni? Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Egészségügyben dolgozóként és egészségügyi kérdésekkel foglalkozóként azért elég nehezen lehet elfogadni, hogy a kormány, illetve a különböző pártok egészségpolitikusai által eddig vallott profiltisztítás elvében az egészségügyet illetően, hogy bizonyos szociális és egyéb juttatásokat lehetőleg ne az E-alap terhére teljesítsünk, most egy 180 fokos fordulat következett be. Az első változatban még csak a gyed 50 százaléka, a másodikban már 100 százaléka, ez most még megspékelve a nyugdíjjárulékkal is, ez szerény számítások szerint 110 milliárd forintot meghaladó forráskivonás az egészségügyből. Nem tudom, hogy miért változott meg a tárca, illetve a kormány ezzel kapcsolatos koncepciója.
Főosztályvezető asszony a nemzeti kockázatközösség kapcsán egy hihetetlen nagy előrelépésnek tartja, persze minden fillérnek örülni kell, ez igaz, hogy 4500 forint lett az összeg. De ha összehasonlítjuk, hogy az aktív keresők által fizetett egy főre eső járulék az én szerény számításaim szerint - bár itt manapság már költségvetési számokból számolni olyan nagyon nem érdemes, mert semmi nem igaz, mint kiderült -, azért a húszezer forintot meghaladja. Ha ezt a két dolgot egymással szembe állítom, olyan nagy szolidaritás a költségvetés részéről az inaktívakat illetően nincsen. De ez még nem lenne gond, hogy ha közben különböző csatornákon ismét deficitessé teszik az E-alapot. Ez a következő napirend kérdése. Elfogadhatatlan az, hogy jóléti kiadásokat terhelnek rá az egészségbiztosítás kasszájára.
ELNÖK: Köszönöm. Egyéb észrevétel? (Nincs jelentkező.) Annyit jegyeznék meg régi képviselőként, hogy arra emlékszem, hogy a '90-es években nem volt gyed-megtérítés, hanem az teljes egészben az egészségbiztosításnak járulékból fizetett ellátása volt. Azután 1999-ben vezette be a törvény azt, hogy a költségvetés megtéríti a gyermekgondozási díj összegét az Egészségbiztosítási Alapnak. Hozzáteszem, hogy abban valószínűleg igaza van a képviselő úrnak, hogy akkor, amikor elindult a profiltisztítás, ennek a típusú pénzbeli ellátásnak az átvitele máshová nem történt meg, mint ahogy megtörtént a korhatár alatti rokkant nyugdíjaknak az elvétele az Egészségbiztosítási Alapból. Az én felfogásom szerint egyébként a pénzbeli ellátások közül egyes egyedül a táppénznek lenne valóságos helye az E-alapból finanszírozott ellátások között. De amennyire én látom, gyakorlatilag a gyednek ilyen típusú átalakítása az egészségügyi tevékenységgel kapcsolatos finanszírozást összességében nem érinti. Nem ez befolyásolja - megítélésem szerint - az alap egyensúlyi helyzetét.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Valóban a '90-es évek elején más volt a helyzet, de a járulék mértéke is más volt. Tehát ezt csak így lehet összehasonlítani. Az meg játék a számokkal, hogy mi rendíti meg és mi nem. Egy biztos, az egészségügyi intézmények adósságállománya közelít a 70 milliárdhoz, itt most 110 milliárdot kivesznek a kasszából, akkor lehet erre azt mondani, hogy nem ez rendíti meg, szerintem azért ez alapvetően megrendíti a kasszát, amikor elméletileg szufficitesnek kéne lenni. Most sikerült megint a költségvetési hiány egy jelentős részét az egészségügyre ráterhelni, majd utána mutogatni, hogy pazarlók vagytok és hogy rosszul gazdálkodtok. Ez azért elfogadhatatlan így.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pesti képviselő úr.
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Jól értettem-e, hogy a nyugdíjasok után a központi költségvetésből 4500 forint kerül befizetésre? Szeretném megkérdezni, hogy 2005-2006-ban mennyit fizettek be, mert ismeretem szerint ez 5300 forint volt. Köszönöm.
ELNÖK: Egyéb észrevétel? (Nincs jelentkező.) Lezárom a vitát, visszaadom a szót a főosztályvezető asszonynak.
Szikszainé dr. Bérces Anna válaszai
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen egyrészt elnök úrnak a történeti visszatekintést, hiszen a gyed esetében valóban a bevezetésekor ez járulékból finanszírozott ellátás volt annál is inkább, hiszen az egész konstrukció biztosítási elven alapul, hiszen ez az előfeltétele annak, hogy valaki gyedet kapjon. Az kétségtelen, hogy volt ebben némi változás, hiszen egy időben megszüntetésre került a gyed mint olyan, majd amikor visszahozásra került, akkor történt az a döntés, hogy bár biztosítási jellege megmaradt, hiszen az a jogosultsági feltétel, hogy megfelelő biztosítási előzmény legyen, az változatlanul megmaradt a visszahozott gyedkonstrukciónál, a finanszírozásnál viszont az adott körülmények között az volt a döntés, hogy költségvetésből történjen. De a gyed mindig is biztosítási jogviszonyhoz kötött ellátás volt. És itt most kerül igazából a helyére ez a történet, hiszen ez egy táppénz jellegű ellátás bizonyos korlátokkal. Tehát ez a szakmaisága ennek a dolognak. Itt egy megkezdett út végigvitele van, hiszen már ettől az évtől 50 százalékban az alap finanszírozta a gyedkiadásokat.
A nemzeti kockázatközösséggel kapcsolatban feltett kérdésre, valóban utaltam arra, hogy maga az, hogy mit hogy fizetünk, korábban egy eléggé vegyes történet volt, mert ahány típusú ellátás volt, majdnem annak megfelelő volt az, hogy mi annak a fizetési kötelezettségnek az alapja, ami akkor korábban a minimálbér x százalékában volt meghatározva. Ott valóban volt, amikor az ellátás volt az alapja, a nyugdíjasok esetében is az ellátás volt az alapja. Tehát meghatároztuk, hogy mennyi a következő évben az ellátás. De volt olyan eset valóban, amikor a minimálbér volt az alapja. Tehát nagyon vegyes volt a története egészen ez év elejéig. Az előző évben ez más volt. Volt, amikor 11 százalék volt, aztán volt, amikor 9 százalék. De még egyszer hangsúlyozom, hogy az ellátásnak volt az x százaléka, tehát a nyugdíjasok esetében az ellátás volt az alapja. Ezen volt parlamenti döntés, hogy megváltozik az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetés konstrukciója és ennek keretében változott meg ez is, hogy a nemzeti kockázatközösség keretében mit fizet a költségvetés. Jelzem, már erre az évre is magasabb fizetési kötelezettséget jelentett a költségvetés számára az előzőekhez képest. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot? (Szavazás.) Tizenhárom. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) Tíz. A bizottság általános vitára alkalmasnak tartja. A törvényjavaslat tárgyalására a jövő héten pénteken kerül sor. Ennek tükrében is kérdezem a bizottságot, hogy kívánnak-e előadót állítani vagy pedig nyilván a hozzászólásokban is elhangzanak a vélemények. Nem kötelező, de ez még az előadói kör rendszerében megy. Nem látok jelentkezőt, akkor nem állítunk előadót.
Soron következik a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája. Megadom a szót a kormány képviselőjének.
Szikszainé dr. Bérces Anna szóbeli kiegészítője
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen. Igazából a napirend megszavazása előtti vita is jelezte, hogy elég sajátos körülmények között tárgyaljuk a 2009-es költségvetést. Az összes körülmény, a mai világunk is sajátos, hiszen abszolút új kihívásoknak kell tudni megfelelni. Korábban, amikor az eredeti törvényjavaslat benyújtásra került, ezek a körülmények még nem voltak ennyire egyértelműek. Egy felelős kormánynak felelőssége az is, hogy ezekhez a viszonyokhoz idomuljon és adott esetben az a rendhagyó helyzet is előadódjon, hogy új változatot nyújtson be a korábban benyújtott költségvetési törvényjavaslathoz képest.
Úgy, ahogy elnök úr is az előzetes napirendi vitában jelezte, most a bizottság az új változatot tárgyalja meg. Én is a mondandómat az új változatra fogom alapvetően felépíteni, de természetesen, ahogy itt is elhangzott, néhány dologra ki fogok térni, hiszen ezek a dolgok, különösen a tegnapi költségvetési bizottsági megbeszélés nyomán, ismertek nagyjából, de természetesen én nem fogok tudni abszolút konkrétumokat mondani, hiszen egyrészt ezek még egyeztetés alatt állnak, részben pedig a kormány most is foglalkozik ezzel a kérdéssel a mai ülésén, úgyhogy én most nyilván nem vagyok abban a helyzetben, hogy teljes konkrétumokat mondjak el. Természetesen az egész új költségvetési törvényjavaslat-változatnak az alapvető momentuma a makrogazdasági feltételek megváltozása. Míg az eredetileg benyújtott költségvetési törvényjavaslat még 3 százalékos GDP-növekedéssel számolt, az önök előtt lévő költségvetési törvényjavaslat-változat 1,2 százalékos gazdasági növekedéssel számol. Ami pozitívum a korábbihoz képest, hogy jelentősen csökken az infláció, tehát az itt jelzettben a 2008. évi 6,4 százalékoshoz képest a járulék 3,9 százalékos fogyasztói árindexváltozással számol. Természetesen ezek a gazdasági változások egyéb változásokat is indukálnak.
Ilyen például, az önök bizottságának az ügykörét annyira nem érinti, de például a nyugellátásoknál is a nyugdíjemelés a törvény például a svájci indexálás alapján a tervezett infláció és a tervezett nettó átlagkereset-növekedés alapján kerül meghatározásra. Ott már a korábbiakhoz képest egy drasztikusabb változás van, tehát az eredetileg benyújtott törvényjavaslat 5,6 százalékos nyugdíjemeléssel számol. A most benyújtott változat ezekből a makrováltozásokból adódóan 3,9 százalékos nyugdíjemeléssel számol, ami a nyugdíjszerű ellátásokat is ugyanúgy érinti, tehát ugyanúgy ez a 3,9 százalékos növekedés szerepel január 1-jétől. Tulajdonképpen más fontos változás is van a korábbiakhoz képest, hiszen az eredetileg benyújtott törvényjavaslat még számol a köztehercsökkenéssel, ami az Egészségbiztosítási Alapot is jelentősen érintette volna. Hiszen a 2009 áprilisától tervezett járulékteher-csökkenésből, a 4 százalékos mértékből 2,5 százalék az alapot érintette volna. Erre az új benyújtott változat alapján nem kerül sor, tehát a közteher-csökkenés nem történik meg 2009-ben. Ennek megfelelően az alap bevételei is változnak természetesen. Tehát a bevételeket ennek figyelembevételével, tehát, hogy változatlanul 5 százalékos a munkáltatói járulék és hat százalékos az egyéni járulék, ezzel kerül számításra. És természetesen a makropálya változásai. Tehát nyilván a kereseti adatok, a várható kereseti növekedés alapján kerül meghatározásra a bevétele.
A másik ilyen fontos tétel, amire már az előzőekben a költségvetést megalapozó törvénymódosítás keretében már beszéltünk, ez egyrészt az egészségügyi szolgáltatási járuléknak a változása, ami az Egészségbiztosítási Alap számára, mint mondtam, a nemzeti kockázatközösség keretében 313,6 milliárd forintot jelent a következő évben. Tehát az egészségügyi szolgáltatási járulék 4350 forintról 4500 forintra emelkedik a következő évtől. Az egészségügyi hozzájárulásban a tervek szerint nincsen változás, tehát ott is ez a 1950 forintként változatlanul szerepel. A benyújtott járulék szerint az összes járulék és hozzájárulás bevételösszege együttesen 1077,5 milliárd forint.
A 2009. évi előirányzatok közül kiemelném a gyógyító-megelőző ellátás előirányzatát. Erre vonatkozóan az önök előtt lévő törvényjavaslat 749,9 milliárd forintos előirányzatot tartalmaz. Szeretném kiemelni, hogy ez az előirányzat egyéb fejlesztésekre is lehetőséget ad az elképzelések szerint. Összességében ez a fejlesztés 10,3 milliárd forintot jelent. Ebből a háziorvosi ellátásnál 2,7 milliárd forint szerepel a részleges teljesítményarányos díjazás bevezetésére, az összegvont szakellátásnál 4,9 milliárd forint, amiből az egyik tétel az egymilliárd forintos egynapos ellátási tevékenység fejlesztése, 0,5 milliárd forint a rehabilitációs tevékenység fejlesztése, 3,4 milliárd forint a nagy értékű műtétek tételes elszámolású eszközök, gyógyszerek fejlesztése.
Ugyancsak tartalmaz fejlesztést a járulék a mentésnél és a betegszállításnál, összességében 1,3 milliárd forint összegben. Ami az üzemanyagköltségekkel összefüggő járulék igazából és ugyancsak az önök által mindig szorgalmazott fogászati ellátásnál is 1,4 milliárd forintos fejlesztés szerepel.
Az előbbiekben említett gyógyító-megelőző ellátás előirányzatán, a 749,9 milliárd forinton felüli további lehetőség, ami az alap költségvetésében szerepel, ez a 27 milliárd forint, ami a bérintézkedésekkel kapcsolatos előirányzat és ezt is figyelembe véve a gyógyító-megelőző ellátásnál 776,9 milliárd forint szerepel az önök előtt lévő járulékban.
A gyógyszertámogatás esetében nyilván önök is tudják, hogy a korábbi időszakban a gyógyszertámogatás igen neuralgikus pontja volt az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének. Most igazából 2007, illetve 2008 évben is igen pozitív változás van ebben a vonatkozásban. Azt azért szeretném elmondani, hogy mindezen körülmények között is a gyógyszertámogatásnál a 2008. évi várható gyógyszerkiadáshoz képest 23 milliárd forintos többlet van. Tehát igazából ez is - azt gondolom, hogy - figyelemre méltó. Itt egy 349 milliárd forintos előirányzatról van szó. Ugyancsak kiemelendő a gyógyászati segédeszköz-ellátásnál, -támogatásnál, hogy egy 1,8 milliárd forintos többlet van a 2008-as évhez képest.
Még szeretnék kitérni az alappal kapcsolatban a működési kiadások vonatkozására. Ahol egyrészt volt egy létszámfejlesztés a különböző feladatokkal összefüggésben. Az egyik az utazási költségtérítés, elszámolás, a másik a jogviszony-ellenőrzés, a harmadik pedig a közgyógyellátási feladatokkal kapcsolatos. Tehát az ezzel kapcsolatos létszámfejlesztésnek a fedezetét is tartalmazza a működési költségvetés. Sőt informatikai fejlesztésre is 1,4 milliárd forint szerepel.
Kétségtelen, hogy az alapnál némi hiány jelenik meg a 2007. évi szufficithez képest, de ez igazából annyira minimális, hogy nullszaldóhoz közelinek mondható igazából az alap helyzete.
Néhány szót szeretnék szólni az egészségügyi tárca költségvetéséről. Részben fontos az Országos Rehabilitációs Intézet rekonstrukciójának a folytatása, ugyancsak fontosnak tartom a légimentéssel összefüggő bérletidíj-tételt, ami 800 millió forintot jelent. A következő ilyen fontos tételnek tartom az oltóanyag-beszerzés ütemezett kifizetését, ami több, mint négymilliárd forint. Ez is mindenképpen figyelemre méltó. Idetartozik, hogy a népegészségügyi program folytatódik a következő évben is és kiemelendő a társadalmi szervezetek támogatása. Ezek között például a Magyar Vöröskereszt támogatása is, ami megjelenik a fejezet költségvetésében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Csépán Magdolna igazgatóhelyettes asszonynak.
DR. CSÉPÁN MAGDOLNA (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! A 2009. évi költségvetésről készített véleményünk a sajátos körülményekre tekintettel tükrözik ezt a helyzetet. A helyszíni ellenőrzést mi már szeptember elején lezártuk és ehhez képest megvártuk a szeptember 29-én benyújtott költségvetési törvényjavaslatot. Így készült el a végleges véleményünk. Ezt azért mondom el, hogy az anyagnak van egy nagyobb terjedelmű része, amit mellékleteknek nevezünk. Ez tulajdonképpen ennek a szeptember 29-i változatlan a megállapításait tartalmazza. A vélemény elején van, mintegy 40 oldalnyi összegzés, amilyen rövid idő alatt össze tudtuk foglalni a főbb változásokat, a lényeget próbáltuk kiemelni.
Az Egészségbiztosítási Alap tekintetében úgy gondolom, hogy a mellékletben foglalt megállapítások helytállóak most is. Különösen a gyógyító-megelőző ellátásra és a gyógyszertámogatásokra gondolok itt, ami mindnyájunk által ismerten a legkritikusabb terület. Hiszen itt az eredeti előirányzatok lényegesen nem változtak, sőt a gyógyító ellátás esetében még némi, mintegy 5 milliárd forintnyi emelkedés is mutatkozik.
Szikszai kolléganő elmondta a gyed történetét, engem szakmailag ez nagyon meggyőz, hogy ez biztosítási ellátás és ez így van jól és most kerülnek helyére a dolgok, de azt azért zárójelben mondom, nem hallgathatom el, hogy azért került sor erre a második változatban - úgy gondolom én -, mert elmaradt a járulékcsökkentés, keletkezett egy bevételi többlet és ennek a kiadási oldalon az a párja, hogy a gyed teljes kiadását az E-alap viseli és a járulékot a Nyugdíj Alapnak az E-alap fizeti meg. Tehát a szakmai megalapozottsághoz képest ezt szerettem volna egy kicsit kiegészíteni. Egyebekben pedig, ha kérdésük van, válaszolok szívesen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy az egészségbiztosítás, illetve a minisztérium részéről most van-e hozzászólási igény. (Nincs jelentkező.) A vita része nem tud más lenni, mint az írásban előttünk lévő költségvetés, egyébként pedig, mint ahogy az elején említettem, módosító indítványok várhatók. Ezek az Egészségbiztosítási Alapot, illetőleg az Egészségügyi Minisztérium költségvetését nyilvánvalóan egy újabb, visszafogottabb makrogazdasági pálya kapcsán, illetőleg, ha ilyen döntés születik, a közszférára vonatkozó bérintézkedések kapcsán érinthetik. Megnyitom a vitát. Ki kér szót? Csáky András képviselő úré a szó.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Én csak kérdezem a Pénzügyminisztérium képviselőjét, hogy ugye jól látom, hogy a benyújtott új változatban a fejezeti adatokat elfelejtették módosítani? Egy költségvetésen belül ugyanarról a témáról három adatsor van, ami jóformán lehetetlenné teszi az értékelést. Főosztályvezető asszony a GDP-növekedést illetően korrekcióról tett említést, 1,2 százalékról, a sajtóban pedig az jelenik meg, hogy most már az új nulla, illetve mínusz irányába megy. Ezzel kalkulálnak-e? Ez az egyik.
A másik, ami nagyon fontos, hogy a foglalkoztatottság alakulása milyen lesz. Hangsúlyozom, nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert nem tudjuk, hogy milyen számokkal operálunk most, amit tudunk, hogy a bérpolitikai intézkedések fedezete külön soron jelenik meg. Valahol azt olvastam, most már nem tudom, hogy sajtóban vagy ezekben az anyagokban, hogy ugyanaz fog lejátszódni, mint ami az idei évben, hogy kizárólag csak a költségvetési intézményekre kívánják kiterjeszteni ezt. Ez igaz-e? Illetve miért nem építik bele a különböző kasszákba ezt a 27 milliárd forintot? Az alapdíj, illetve a német-pont alapján a járóbeteg-ellátásnak a különböző intézmények részére így teljesítményarányosan lehetne szétosztani ezt az összeget.
Említésre került az oltóanyag kérdésköre. Ha emlékeim nem csalnak, az idei évi költségvetés tárgyalásakor az előretekintő sorok között az idei évre valóban 4 milliárd 500 millió forint volt beállítva és ezt azzal indokolta a tárca, hogy keret-megállapodás született, ha jól emlékszem, öt évre vonatkozóan a szükséges oltóanyagok beszerzését illetően. Azonban örvendetes módon és ezt pozitívumként kell megemlíteni, a pneumococcus kétéves korig történő ingyenes oltása is az utóbbi hetekben végre dűlőre jutott, még ha vita is van arról, hogy ez bekerüljön a kötelező közé vagy nem, de az információk alapján az érintett lakosságnak több, mint 70 százaléka veszi igénybe, aminek elég jelentős a költségvetési kihatása. Ez az oltóanyag-finanszírozásra szánt összeg tartalmazza-e a pneumococcust vagy ez az előre lekötött kontingensekkel kimerül?
A vérellátást illetően, ha emlékeim nem csalnak, 240 millióval emelkedik az idei évi büdzsé, és ezt az írott anyagban azzal indokolja, hogy az idei évben volt egy áremelkedés és annak egy áthúzódó hatása. Áthúzódó hatás érvényesül csak vagy pedig várható, hogy a következő évben is emelni fognak? Hiszen a szakma részéről van egy ilyen igény, hogy még jobban emeljük a vérkészítmények árát. Ez viszont jelentősen befolyásolja mondjuk a gyógyító ellátást.
Nem gondolja-e a tárca, hogy akkor, amikor mindenhol megszorítások vannak, akkor a kommunikációra szánt százmillió forintot jobb lenne beforgatni valamelyik alapnak vagy kasszának a működésére? Illetve változatlanul felmerül a kérdés, amit nyilvánvalóan a miniszter úrtól is meg fogunk kérdezni: mit kíván tenni a tárca annak érdekében, hogy az egészségügyi intézmények ellen fenyegetően jelentkező csődeljárásokat a hihetetlen adósságállomány miatt mintegy kivédje, megelőzze. Van-e erre stratégiai terve a költségvetést illetően, hogy ha és amennyiben elindul ez a folyamat, hiszen a beszállítók az egyre szűkülő hitellehetőségek miatt egyre nehezebb helyzetbe kerülnek és vélhetőleg nem fogják tovább finanszírozni az egészségügy működését, akkor ezzel mit kívánnak tenni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. A költségvetés áttanulmányozása kapcsán felmerült bennem egy nagy kérdés, hogy az alkufolyamatokban kalkulált előirányzatok biztosítják-e az ellátás kötelező színvonalát, ami egy alkotmányból levezethető emberi jog.
Nagyon érdekes, a napokban a mostani Nobel-díjas közgazdász klubban megnyilatkozott és azt mondta, hogy válsághelyzetben az egészségügyi ellátás színvonalának megőrzése, sőt kiterjesztése alapvető fontosságú. Ezt szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek, hiszen egy pénzügyi-gazdasági válsághelyzetben vagyunk. Én nemcsak a mostani költségvetésben, hanem a néhány évvel korábbiban is már megfigyeltem, de valamennyien így vagyunk ezzel, hogy az inflációs hatást nem tervezték. Most sem tervezték 2009-ben a költségvetésben, úgy tudom, 3,9 százalékos az infláció. Ennek a tervezése sehol nem jelenik meg. Ami annál inkább sajnálatos, mert az infláció nagyon komolyan sújtja az egészségügyi szolgáltatókat, azoknak a likviditását rontja. Néhány dolgot szeretnék kiemelni a teljesség igénye nélkül.
A gyógyító-megelőző ellátásoknak a 2009-es tervekben szereplő GDP-arányos mértéke a 2006-os 3 százalékról 2,5 százalékra csökkent. Ez egy elgondolkodtató adat, legalábbis mi ezt számoltuk ki. Egyértelmű, hogy az állam kevesebbet költ egészségügyre a 2009-es jelenleg előttünk lévő tervek szerint. Aggasztónak tartjuk azt, hogy a 2009-es éves költségvetésben sehol nem jelenik meg az új struktúrával kapcsolatos szerkezetváltozás. Ezt le kellett volna képezni a költségvetésben. Mi úgy látjuk, hogy a 2009-es évnek az egyik legnagyobb tehertétele a torz struktúra és az ennek következtében ugyancsak eltorzult finanszírozás összhangjának a hiánya. De látom, hogy nagyon nehéz ezt költségvetési szinten leképezni, de feltétlenül szükséges lett volna ebben egy kicsit mélyebbre ásni magát a költségvetés alkotóinak. Tehát a struktúra- és teljesítményelvű finanszírozás között egy olyan diszharmónia van, ami a működőképesség szempontjából egy veszélyeztető tényező. Mi úgy látjuk, hogy ebben a költségvetésben 2009-ben bérfejlesztésre nincs előirányzat. Ezt szeretném, hogy ha a válaszban az előterjesztők egy kicsit részleteznék.
Úgy tűnik továbbra is, hogy az egészségügyi ellátórendszernek a működőképessége két dolog miatt lehetséges talán 2009-ben is egy nagyon szerény színvonalon. Ez a két dolog pedig a bérek és az ágazat infrastrukturális, technológiai helyzetének a nem szinten tartása. Tehát az ára a működőképesség fenntarthatóságának a nem európai bérek az egészségügyben és az ágazat infrastrukturális, épület-, technológiai rendszerének a folyamatos leromlása. Szó sincs itt fenntarthatóságról, főleg nem fenntartható fejlődésről, amivel kapcsolatban a korábbi hetekben, hónapokban kormányzati anyagok jelentek meg.
Úgy látjuk, hogy van néhány komoly vesztese ennek a költségvetésnek, az egyik az ÁNTSZ. Az ÁNTSZ folyamatosan mostohán kezelt intézménye az államnak. Nem értjük, hogy miért, hiszen a népegészségügyi program megvalósítása szempontjából alapvető szerepe lenne. Súlyos veszteségeket szenved el 2009-ben a népegészségügyi program, bármelyik elemére gondolok, hiszen az ehhez szükséges források továbbra sem állnak rendelkezésre. Mi úgy látjuk, hogy a népegészségügyi nagyprogramok csak a retorika szintjén maradtak fenn, a megvalósításuk gyakorlatilag megállt.
Vesztesnek érezzük a vérellátást. Csáky képviselő úr már utalt rá, hogy a vérellátásban a vérkészítmények előállítási költségeinek a növekedése emellett a költségvetési lehetőség mellett egyértelműen odavezet, hogy a vérkészítményeknek a térítési díja - nem ára van, térítési díja van - nőni fog, ami tovább nehezíti a kórházak gazdasági helyzetét, rontja a kórházak likviditását. Meg szeretném jegyezni, hogy hiszen a bizottság előtt már szóba került, hogy a vérellátásban új technológiákat is be kéne vezetni, így például a hepatitis C és a HIV-vírus szűrésére NAT-technológiákat, hiszen tudjuk, hogy Európában ez már alapvető elvárás, hogy a nagyon érzékeny nukleinsav-vizsgálati módszereket is használjuk. Ezeknek a ráfordítási igénye jelentős lenne, nemhogy nem jelenik meg a költségvetésben, hanem egyenesen a jelenlegi módszereknek a működőképessége megőrzése is gondokat fog okozni.
Az Országos Mentőszolgálat is vesztese ennek a költségvetésnek, de részletesen nem szólok, hiszen Puskás Tivadar képviselő úr úgyis fog erről részletesen beszélni. Szeretném még kiemelni a méltányossági gyógyszertámogatások ügyét. Itt úgy tudjuk, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár számításai szerint 8-8,5 milliárd forintra lett volna szükség ehhez. Ez az összeg majdnem megfeleződik ebben a költségvetésben. Tudjuk, hogy a méltányossági gyógyszertámogatás egy nagyon fontos ügy, hiszen nagyon drága gyógyszerek, daganatos betegségek, különleges súlyos betegségek gyógyszerkészítményei tartoznak ebbe a nagy csoportba. Ennek a kalkulált összegének a megfelezése előre vetíti a súlyos problémákat ezeknek a nehéz betegségeknek a kezelésében.
Vesztesnek érezzük a patikákat azért, mert nincs szó a költségvetési törvénytervezetben a gyógyszerészi gondoskodás nagy intézményrendszerének a támogatásáról, ami annál is inkább fontos lenne, hiszen a gyógyszerészek, a patikák komoly veszteségeket szenvednek el az olcsó, generikus gyógyszerek kiszolgáltatási kényszere kapcsán. Nem éri meg, magyarul anyagilag veszteség éri őket az ilyen kényszerhelyzetek kapcsán, és ez a gyógyszerészi gondoskodás, ami az etikai gyógyszerészetnek egy nagyon fontos szakmai vonulata, valamiféle támogatást érdemelne. Be is ígérték a patikusoknak ezt a támogatást körülbelül négy milliárd forint összegben, a költségvetésben szó sincs róla, úgy néz ki, hogy ez teljesen kimaradt.
Gondnak látjuk a társadalmi szervezetek, betegegyesületek, rákbetegek szövetsége és a különböző hivatásrendi köztestületek, Magyar Orvos Kamara, Magyar Gyógyszerészeti Kamara, Ápolási Kamara forrásainak az egy fejezetbe történő összevonását. Nincs már külön támogatása a hivatásrendi köztestületeknek, ez előre vetíti a további szétzilálását ennek a nagyon fontos területnek és elsősorban a Magyar Orvosi Kamara lehetőségeit fogja szűkíteni, ami nagyon nagy gond az etikai, morális orvoslás vonatkozásában.
Vesztesnek látjuk a Vöröskeresztet és évek óta nem értjük azt, hogy miért kezeli a költségvetés ilyen szigorúan, ilyen visszafogottan a Vöröskeresztet. A Vöröskeresztnek nagyon nagy feladatai vannak, elsősegélynyújtás, véradásszervezés területén. Tavaly is gond volt ez a bizottság előtt, úgy tudom, akkor módosító javaslatokkal sikerült elérni, hogy valamiféle többletforrást kapott a Vöröskereszt. Nem értjük azt, hogy most miért kezelik ilyen mostohán.
Ezekhez módosító javaslatokat fogunk beadni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kíván hozzászólni? Garai képviselő úr.
DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Az előttünk lévő számok és azok várható alakulása túlzott optimizmusra valóban nem adtak alapot. Ugyanakkor alelnök úr a gyógyító-megelőző kassza GDP-arányos százalékát 2,5 százaléknak számolta. Előttem van az Állami Számvevőszék jelentése, ez 2,6 százalékra taksálja. Erre olyan büszkék nem lehetünk, de mégsem 2,5, hanem 2,5. Na most, itt hallottunk egy következő számot, ami 776,9 volt, ha jól emlékszem. Ha tovább számolgatunk, ez már 2,66. És minden rosszban van valami jó, mert itt ezek a számoszlopok egyfajta minimális GDP-arányos emelkedéssel számoltak. Tehát, hogy ha valami 0 százalék körüli emelkedés lesz és a módosított tervhez képest ez nem változik, akkor ez képes lesz 2,8 százalékra nőni. Ha nem lesz GDP-növekedés és változatlan marad a gyógyító-megelőző kassza olyan mértékben, ahogy hallottuk az előterjesztők részéről, akkor ez a több úgy lesz kevesebb, hogy a kevesebb lesz több. Tehát 2,8 százalék lesz. Tehát igazat adok alelnök úrnak abban, hogy ez kevés. (Dr. Mikola István: Az is kevés, hogy igazat adsz.) (Derültség.) Legalább abban a tudatban lehetünk, hogy nem 2,5, hanem vagy 2,6 vagy 2,8. Ha 3,8 lenne, akkor egészen más volna a helyzet. (Dr. Mikola István: Küzdjetek, küzdjetek!) Küzdünk. Köszönöm szépen. Ebben konszenzus van.
ELNÖK: Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Alapelvként azt gondolom, hogy a spórolásból eddig senki nem gazdagodott meg és nem várható akkor ebből a költségvetésből sem, hogy kifele lábaljunk a bajból. Amúgy hallottuk itt a megállapításokat, hogy az egészségügy húzóágazat és annak kéne, hogy legyen, hiszen egyre inkább ott tartunk, hogy nem lesz egészséges magyar ember, aki dolgozzon. Úgyhogy bizony nem jó irányzat az, hogy ha az egészségügyből tovább csökkentjük a lehetőségeket és a pénzeket.
Örülök, hogy az egytized százalék Garai képviselő úrnak tetszett. Való igaz 2,6 százalék manapság a gyógyító-megelőző kassza, de ha kicsit kitekintünk a fejlettebb országok irányába, akkor szégyenkezhetünk, úgyhogy ebben valóban teljes a konszenzus.
Az Egészségügyi Minisztériumnak a költségvetése 170 milliárd forintról szépen csöndesen 122 milliárdra csökkent. Mi az oka? Tudom, hogy ezt az ott dolgozók nyilván nem mondhatják és meg sem kérdezhetik, de én azért hadd kérdezzem meg, hogy ez a minisztérium munkáját mennyiben érinti.
Az ÁNTSZ-ről volt szó.
A mentésre jutó összeg úgy néz ki, hogy nagyon kellemes, hiszen nominálisan némi plusz értéket tartalmaz. Ha mögé nézünk, akkor ebben azért szerepel majd félmilliárd forint saját bevétel azóta, hogy a Mentőszolgálat betegszállítást nem csinál, azóta megvalósíthatatlannak látszik. Egy. Kettő: vannak olyan tartozások - a Legfelsőbb Bíróság által meghatározott pénzösszegről van szó -, amit ki kell fizetni. Ez majd' kétmilliárd forint. Van egy olyan miniszteri ígéret - Molnár miniszter úr ígérte -, hogy védőruhája lesz a mentőknek. A forrást ugyan rosszul jelölte meg, de számítunk a védőruhára, ez bizony kétmilliárd forint körüli összeg.
A koraszülöttmentés és a légimentés természetesen szerepel az Országos Mentőszolgálat pénzében is, említette is a főosztályvezető asszony a 840 millió forintot, való igaz, ez a lízingdíj. Azoknak a helikoptereknek a lízingdíja, amit két évvel ezelőtt vásároltunk. Sőt ez még valószínű, a jövő évi költségvetésben is benne lesz, úgyhogy ez jelentősen növeli az OMSZ költségvetését. Csak ebből egy fillért nem látunk, mert átmentő költség.
Aztán ez már a Vöröskeresztre is vonatkozik. Van egy olyan Egészségügyi bizottsági állásfoglalás, amelyben bizonyos dolgokat végre kell hajtanunk vagy legalábbis jó lenne, ha végrehajtanánk. Ehhez tartozik például az elsősegélynyújtás-oktatás. Az elsősegélynyújtás-oktatás, meg egyáltalán az oxiológiai oktatás sem pénzben, sem személyben, tehát státusban nem jelenik meg a Mentőszolgálatnál. Mint feladatot igyekszik ellátni, jelentős pénzbeli hiányt jelent.
Vöröskereszt. A Vöröskereszt szervezi a véradást. A Vöröskereszt nem nagyon tud már ennek a feladatnak megfelelni, a támogatás összege nominálisan is csökkent valamelyest, úgyhogy ebben a kérdésben is úgy gondolom, hogy tovább kell menni.
A köztestületekről szó volt. Nagyon lényeges, hogy egy címszó alatt szerepelnek a köztestületek úgy en bloc és itt szerepelnek a különböző társadalmi szervezetek, ilyen, hogy rákbeteg szervezetek például. Szóval egyszer csökkent a finanszírozás összege, másodszor meg nem vesszük külön, tehát érdemes lenne talán különvenni és nem megválni ezektől a civil szervezetektől, illetve kamaráktól.
Megint szó volt a gyed 60 milliárd forintos összegének az egészségügy pénzéből történő fizetéséről. Még egy dolgot említenék. Annak ellenére, hogy várólisták vannak, szufficites volt a társadalombiztosítás kasszája. Hol vannak ezek a pénzek? Hová kerültek? Mert úgy tudom, hogy a költségvetés elvitte őket. Az emberek járulékot a gyógyításukra fizettek be, szeretnék, ha itt hasznosulna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Bizottság! Az egészségügyben évek óta feszült a pénzügyi helyzet. Végül is nincs lezárva a 2007-es év és nem lesz lezárva a 2008-as év sem. És attól tartok, amelyik nagyon lényeges tényező, hogy az egészségügy mint veszteséghalmozó abban az esetben, hogy ha az egészségügyi ellátás és fejlesztési feladatok ilyen mértékben csökkennek, főleg a fejlesztési feladatok, akkor ezek további veszteségeknek a forrásai lesznek.
Ma, amikor a kórházak 70 százaléka pavilonrendszerű és hatalmas költséggel dolgoznak én a nyomát sem látom, hogy ebben valamilyen változás legyen. Az elmúlt évek ebben a vonatkozásban egyetlen dolgot csináltak - végül is a költségvetés is erre nyomta a különböző, ezzel kapcsolatos intézményrendszereket -, hogy szűkítik ezeket az intézményrendszereket, de ugyanakkor ezeknek a korszerűsítése nyomaiban sem történt meg. Egy pavilonrendszerű és egy tömbrendszerű kórház között hatalmas önköltségbeli különbség van. Mikor akarnak önök valamilyen változást elérni ebben a helyzetben? Mert úgy tűnik, ez soha nem valósul meg és ez hihetetlen baj, mert ehhez a korszerűtlen struktúrához nagyon korszerűtlen betegellátás tartozik. A rendszerszerűsége megváltozik-e a betegellátásnak? Ehhez a struktúrához más személyzet tartozik, ahhoz más bér tartozik. Ezek mind olyan mértékben terhelik a költségvetést, amire remény sincs, hogy kilábaljon belőle.
A népegészségügyi programra 600 millió forintot terveztek és ez azért elég érdekes annak a tükrében, hogy mondjuk a Közös kincsünk a gyermek programnak a fejlesztését ígérték, amelyiknek egyes tételei biztos az egésznek elvennék a felét. Tehát szó nincs arról, hogy az iskola-egészségügy fejlesztése várható-e, mi történik vele, mi lesz ezzel.
A köztestületek támogatásával kapcsolatosan pedig csak azt tudom elmondani, hogy önök azt egyáltalán nem mérlegelik soha, hogy például az alapítványok milyen pénzt hoznak be az egészségügybe társadalmi közadakozásból. A tőlük való támogatás megvonása egyúttal fejlesztési megvonás. Akkor derült ki, amikor önök kórházakat szüntettek meg, hogy az alapítványok milyen jelentős műszerhányaddal rendelkeznek a kórházakban most. Ezeknek a támogatásmegvonása a fejlesztéseknek további megvonását jelenti.
A Vöröskereszttel kapcsolatosan pedig azt tudom mondani, hogy önök átszervezik a vérellátást, regionális jellegűvé teszik. És egyúttal a Vöröskereszt munkáját is ezzel kapcsolatosan, mert a Vöröskereszt donorszervező tevékenysége teljes mértékben megváltozik. Már most prognosztizálni tudom a vérhiányt. Már most, amelyik időről időre felmerül. A vérkészletek csökkentése a jelen szituációban ezzel a költségvetéssel már most prognosztizálható.
A következő: az ellen a leghatározottabban tiltakozom, hogy a gyedet táppénz jellegű ellátásnak lehessen nevezni. A táppénz egy megszerzett jog. A gyed az egy szociális juttatás. Ez a kettőnek az összekeverése és ebbe a formába való beállítása a járulékfizetőket súlyosan érinti. Ők általában azzal érvelnek, hogy én sok pénzt fizetek be járulékba és mit kapok vissza!
A gyógyító-megelőző kassza mintegy 3,4 százalékban csökken reálértékben. 35-40 milliárd forinttal növekednek a betegek gyógyszerterhei, az ember néha döbbenten áll. Azért, mert tegnap egy gyógyszer konferencián voltam és azt szeretném megkérdezni, hogy Magyarországon a számok így napról napra változnak? Hogy nincs egy objektív szám? Ahány szervezet, annyiféle adatot tart nyilván? Hogy nem lehet egy meghatározott stabil reálértékre támaszkodni? Néha úgy érzi az ember, hogy azért nem lehet tervezni, mert a számadatok egy hét múlva mások lesznek. Mit fogunk tenni? Újrakezdjük ezt a bizottsági ülést elölről?
A Mentőszolgálat vonatkozásában azt szeretném elmondani, hogy önök hiányra terveznek. Például a gyermekmentés vonatkozásában. Ezek a szervezetek nagyon fontos feladatot látnak el. Például a koraszülött-mentésnél kifejezetten, de a gyerekmentésnél is súlyos károsodásokat előznek meg, amely hosszú társadalmi teher akár egy nemzedék vonatkozásában is. Ezek úgy vannak tervezve, hogy kapnak egy kis pénzt, aztán a többit gyűjtsék össze. Éppen ezért, összegyűjtenek valamennyi pénzt, de kipukkan a mentőautó kereke, már nem működik az ellátás. Ez történik például a Szegedi Klinikán. Érthetetlen máig is, hogy miért kell ilyen fontosságú szervezeteknek kilincselni, a minisztériumoknak ismételt leveleket írni, a televízióban megjelenni, hogy a működésüket fenn tudják tartani.
Idetenném még azt, hogy nem látok jelentős változást a védőnők által végzett munka kapcsán. Ez egy évek óta állandóan forrponton lévő téma, folyamatosan foglalkozunk vele, csak gyakorlatilag változás ebben a vonatkozásban nem történik. Összességében azt kell elmondanom, hogy a költségvetés egy alapvetően regresszív jellegű, nagyon jelentős visszalépés. Az egészségügy számára összességében presztízsveszteség és előrevetíti a jövőbeni fejlődés teljes hiányát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pesti képviselő úr!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Korábban 2,9 százalékos GDP-növekedéssel tervezték a költségvetést, majd amikor 1,9 százalékra mérséklődött a várható növekedés, úgy gondolták, hogy új költségvetést kell előterjeszteni. Most a legújabb adatok szerint 0,9-1 százalékos GDP-csökkenés várható, közel 2,2 százalékpontos különbség. Nagyobb változás és mégis tárgyaljuk a költségvetést. Úgy gondoljuk, hogy ez nem következetes. Finoman fogalmazva.
A másik, hogy többször elhangzott, hogy nincs forráskivonás az egészségügyből. 2009-ben 1,2 százalékpontos - és elnézést kérek, de amit most mondok, az most 11 óra 35 perckor érvényes, nem tudjuk, hogy öt perc múlva nem változik-e -, tehát 2,6 százalékos részesedése volt az Egészségbiztosítási Alapnak, pontosabban a gyógyító-megelőző ellátásnak a kasszából, 1,2 százalékos GDP-növekedés mellett. Ahogy a részesedés nem változik és közben lesz 1 százalékpontos GDP-csökkenés, ez teljesen egyértelmű, hogy jelentős forráskivonás történik a gyógyító-megelőző ellátásokból.
Számomra az a szomorú, hogy ha 2006-tól 2009-ig végignézzük az egészségügyre fordított vagy a gyógyító-megelőző ellátásokra fordított összegeket, akkor egyértelmű, hogy reálértékben jelentős forráskivonás történt. Ezen kívül, ha a gyedre figyelünk, illetve korábban az E-alapból a központi költségvetésbe átutalt összegekre, akkor nyugodtan összeszámolhatjuk, hogy 2006 és 2009 között valóban egy 230-250 milliárd forint nettó forráskivonás történt. Reálértékben pedig még plusz 100 milliárd forráskivonás történt az egészségügyi kasszából.
Most hogy van egy világgazdasági válság és nagyon sok ágazatot érint, de elfogadhatatlan, hogy egy elhibázott reformpolitika vagy gazdaságpolitika eredményeként az egészségügyi ágazat volt vesztes 2009-is, most pedig ismét az egészségügyi ágazat lesz az az ágazat, amelyik az egyik legnagyobb vesztese lesz a világgazdasági változásnak. Úgy tűnik, hogy a magyar polgárok egészségét resztliként nevezi a kormányzat. Szívesebben nevezem már resztliágazatnak.
Két vagy három fontos kérdés, amelyet nem említ a költségvetés. Képviselőtársam előttem már említette, hogy a gyógyító-megelőző ellátásokból az egyik legnagyobb összeg a kórházak működtetésére fordítódik. A kórházak több, mint 30 százaléka csődhelyzetben van, 60 napon túli adósságállományuk meghaladja a 60 milliárdot, egyes felmérések szerint közel százmilliárd az ágazat vesztesége és ezzel nem foglalkozik ez a költségvetés.
A másik a humán erőforrás kérdése. Az elkövetkezendő időszakban, sőt a jelenben is az ágazat egyik legnagyobb problémája a humán erőforrás kérdése. Amikor több, mint kétezer orvos elment, amikor a rezidensek 70 százaléka nem kíván maradni, most ismételten nem történik bérfejlesztés. Ez elfogadhatatlan. Ellehetetleníti az egészségügyi dolgozók rendszerben tartását. Olyan humánerőforrás-gondok lépnek fel, amelyek katasztrofális helyzetet idéznek elő.
10
PÉ 11 (Pesti Imre)
A harmadik kérdésem: nyilvánvalóan az IMF-fel zajlott tárgyalások úgy tűnik, hogy többnyire titokban, a parlamentet alkotó pártok egy részének bevonása nélkül zajlik. Korábban olyan hírek jártak, hogy az IMF minden alkalommal nagyon komoly egészségügyi megszorítást kért, kórházak bezárását kérte. Szeretném tudni, hogy a mostani megállapodásnak van-e valamiféle relevanciája az egészségügyi ellátást illetően?
Mikola képviselőtársam, elnökhelyettes úr Krugman Nobel-díjas közgazdászt idézte, és hadd mondjam azt, hogy az Európai Unió egészségügyi és fogyasztóvédelmi főbiztosa, Markos Kyprianou pedig arról beszélt, hogy az egészségügybe történő befektetések egy versenyképes gazdaságot és egy hátteret biztosítanak. Tehát a forráskivonás az egészségügyből a versenyképességünket veszélyezteti, kifejezetten negatív irányba befolyásolja.
De a WHO jelenlegi igazgató asszony, Chan asszony szintén arról nyilatkozott az elmúlt napokban, hogy gazdasági válság idején nem forrásokat kell kivonni, hanem éppen forrásokat kell hozni a későbbi kitörés érdekében az egészségügybe.
Mindezek alapján nyugodtan mondhatom, hogy ez a költségvetés-tervezet teljesen átgondolatlan, az egészségügyre vonatkoztatva kapkodó és ami a legfontosabb: ez az egészségügy számára egy öngyilkos költségvetés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném itt a kormánypárti oldalt is erősíteni, ezért szeretnék néhány dolgot képviselőként mondani, tisztelt képviselőtársaim, utána Kupper képviselő úr következik.
Az látszik, hogy a parlament most ebben a helyzetben nem állt át egy válságüzemmódra. Az tény, hogy a változások a pénzpiacokon és a gazdaságban gyorsabbak annál, hogy ehhez a parlament a szokásos eljárásrendben alkalmazkodni tudjon. Ugyanakkor az is kétségtelen követelmény - és ehhez megértésre van szükség -, hogy az ország január 1-jén egy érvényes költségvetéssel rendelkezzen, mert azt gondolom, annál nagyobb baj, hogy nincs költségvetés, nehezen érhet bennünket.
Úgy látom, hogy ez egy stabilizációt szolgáló költségvetés, amit még egy nem látható mélységű recessziót előrevetítő pénzügyi krízis kezdetén fogadunk el. Nyilván egy ilyen helyzetben csak egy lehet a cél, hogy ennek a válságnak az emberekre gyakorolt hatását igyekezzünk minimalizálni, hogy a fellépő államfinanszírozási zavarok ne okozzanak a kelleténél nagyobb működési gondokat. Persze, nemcsak Magyarországon, de szerintem az Unió valamennyi országában is - ide értem a nemzetközi szervezeteket is - most nincs olyan, aki ne azt mondaná, hogy a keresletet vissza kell fogni, itt alkalmazkodni kell a piacszűküléshez és takarékosan kell gazdálkodni, és ez az állam forrásaira is érvényes, tehát ott is kiadásszűkítésre van szükség. Bizonyos értelemben nálunk is van egy választási lehetőség, hogy most engedjünk annak, hogy de mégis növeljünk valamennyire béreket, vagy pedig a munkahelyeket védjük.
Nagyon-nagyon sok vállalásunk volt és van, csak az a kérdés, hogy most módunkban áll-e úgy tenni, mintha mi sem történt volna, és érvényesnek tekintjük azt, hogy minden ilyen típusú vállalást 2009-ben tudni kell teljesíteni, mert természetesen én is azt gondolom, hogy a humán erőforrástól kezdve a népegészségügy számos pontjáig, érvényesnek kell tekinteni a vállalásainkat, csak ezekhez most nem, vagy nem tudunk annyi forrást rendelni, mint amennyit szeretnénk.
Nem mennék bele abba a vitába, hogy mi idézte azt elő, hogy a magyar gazdaság ilyen sérülékeny, mert gondolom, erről majd a plenáris ülésen eleget fogunk vitatkozni, de nekünk, egészségpolitikusoknak ebben a helyzetben az én megítélésem szerint az a dolgunk, hogy egyfajta prioritási rendszert is képezve, azt nézzük meg, hogy mit kell elsősorban védeni. Nyilván mentés, sürgősség, azt, hogy meglegyen az uniós fejlesztések önrésze, olyan fejlesztések, amelyek nagyon fontos fejlesztések, hogy meg tudjuk őrizni a gyógyszer-, a gyógyászati segédeszköz-ellátás színvonalát, alapvetően a működőképességet, még ha egy szerényebb szinten is, és ehhez képest kell tudnunk azt elképzelni, hogy az Egészségbiztosítási Alap előirányzatai összességében nem, vagy csak minimális mértékben tudnak növekedni.
Szó esett itt az adósság kérdéséről is, ha jól emlékszem, Csáky képviselő úr tette szóvá. Én ezt azért, ahogy mindig is szoktam, most is óvatosan kezelném, nem eltakarva a probléma lényegét, de azért azt látnunk kell, hogy ezek a tartozások a teljes egészségügyi intézmény egy meghatározott kis részére érvényesek, legalábbis azt az adatot azért hadd osszam meg a bizottság tagjaival, hogy a fizetési határidőn túli szállítói állomány 80 százalékát 2008 első félév végén 24 intézmény halmozta fel, a teljes állomány fele pedig 7 intézménynél koncentrálódik. Tehát nyilvánvaló, hogy erre is figyelni kell, és persze, nagyon szép számokat lehet mondani, de azért mindig az a lényeg, hogy mennyi a lejárt tartozásállomány. 2008 első félévében 2007 első félévéhez viszonyítva ez összességében 20 százalékkal mérséklődött. Tehát óvatosan érdemes ezt kezelni.
Mint ahogy egy régi vita a forráskivonás kérdése is. Azt tudom mondani, hogy a szükségletek arányában nem tudtuk a forrásainkat növelni, de ez nem azt jelenti, hogy nominálisan csökkentek volna. Persze lehet, hogy ezt egyesek a szavakkal való játéknak tartják, csak azt gondolom, hogy érdemes ezt pontosan tudni és látni, hogy hogyan érdemes kezelni.
Pesti képviselő úr szóba hozta - egy kicsit mumusként is - a Nemzetközi Valutaalapot, az IMF-et. (Dr. Pesti Imre: Csak kérdeztem.) Megnyugtatom képviselő urat, merthogy egy-két dolgot ezzel kapcsolatban ismerek, hogy az egészségügyet illetően semmilyen igény nem hangzott el ezzel kapcsolatban. Az pedig nyilvánvaló, hogy minden nemzetközi partner arra inti Magyarországot, hogy óvatosak legyenek az előrejelzésekben egyik oldalon, a másik oldalon pedig egyensúlyt vagy egyensúlyközeli állapotot állítsanak elő az államháztartásban, ehhez igazítsák a kiadásokat, és óva intenek ilyen tekintetben bevételcsökkenéstől, adócsökkenéstől bennünket.
Tulajdonképpen, ha úgy tetszik, ezek a meglehetősen makrojellegű megfogalmazások azok, amelyek érvényesek voltak, az egészségügyi rendszer szerkezetéhez, programjához pedig nyilván majd a kormány képviselői is hozzászólnak, ha kívánnak, de nem hangzott el semmiféle ilyen típusú igény.
Nagyon sok tétellel összefüggő megjegyzés is elhangzott. Azért azt persze látnunk kell, csak egy ügyre, az ÁNTSZ-re és a népegészségügyre még röviden hadd térjek ki, hogy az ÁNTSZ-ben bekövetkezett egy profiltisztítás, miközben pedig az oltóanyag tekintetében külön soron, külön programként jelennek meg azok a tételek, amelyek aztán korábban az ÁNTSZ költségvetésének a részét képezték. A népegészségügynél pedig nem feledkezhetünk el arról, amit itt a bizottság ülésén is tárgyaltunk, hogy most nyílnak meg azok az európai uniós források a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében, amelyeket népegészségügyi célra tudunk hasznosítani, szűréssel összefüggésben, térségi egészségprogramokkal összefüggésben, amelyet szintén figyelembe kell venni, több milliárdos nagyságrendű forrásról van szó. Természetesen ezeket a forrásokat és ezek felhasználási lehetőségét nem érinti a mostani helyzet, de nyilván a népegészségügyi előirányzatok kezelésénél ezt is tekintetbe kell és célszerű venni.
Tehát azt gondolom, hogy nem jókedvvel és optimistán tudjuk ezt a költségvetést kezelni, de a realitások talaján azt gondolom, hogy ez egy olyan javaslat, amelyet lehet és szükséges is támogatni.
Kupper képviselő úr! (Dr. Mikola István: Ezek után?)
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Ugyan nem jelentkeztem, de olyan magas labdákat dobott fel, hogy akár muszáj is lehetne hozzászólni. (Derültség.)
ELNÖK: Nem kötelező. (Derültség.)
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Ha már itt nevetgélünk, hadd hozzak elő egy régi anekdotát. Volt még az antivilágban egy folyóirat, aminek az volt a címe, hogy Magyarország. Annak volt egy főszerkesztője, aki egyszer egy váratlan fordulattal azt hiszem, Ausztráliába kihelyezett nagykövet lett. Amikor elmesélték a történetet, hogy miért, akkor egy interjú állt az ő kiküldetése hátterében, az interjú során megkérdezték külföldi újságírók a főszerkesztő urat, hogy maguknak tényleg mindig megmondják, hogy mit kell az újságban megírni? Erre a főszerkesztő úrnak az volt a bölcs válasza, hogy nem, nem, mi azt már tudjuk magunktól.
Ezzel, amit elnök úr az IMF-ről mondott, megnyugtatott minket, hogy nem, nem, semmilyen előírása nincsen az IMF-nek, nem, önök ezt megcsinálják maguktól. Tehát ezért jutott ez az anekdota az eszembe.
Tehát ha baj van az országban - márpedig világgazdasági válság idején persze, az országban is baj van -, hol van a kitörési pont? Ha minden vezető közgazdász azt mondja, hogy amikor baj van, amikor megszorítások vannak, akkor az embereknek kell valahová visszavonulni, akkor meg kell erősíteni a szociális és az egészségügyi ágazatot, akkor hogy mondhatja elnök úr azt, hogy megértjük, nehéz a helyzet, és akkor nekünk is vissza kell vonulni. Nem! Azt kellene mondania, legalább az Egészségügyi bizottságnak, hogy nem, pont az Egészségügyi bizottságnak és a Szociális bizottságnak nemet kellene mondania erre a költségvetési módosításra. Arra a költségvetési módosításra, amiről tudjuk egyébként, hogy valószínűleg még rosszabb átiratok vagy módosítások fognak érkezni, hiszen a helyzet még rosszabb, mint amire mondjuk egy vagy két héttel ezelőtt számítottunk.
Ezt a kitörési pontot, ezt a védelmet ez a költségvetés nem biztosítja, azt gondolom, hogy nekünk ezt a módosítást sem szabad elfogadnunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt Tukacs képviselő úrnak szót adok, csak annyit jegyeznék meg, hogy néhai Ipper Pálról van szó egyébként, aki nem a Magyarország főszerkesztője volt, hanem a Magyar Rádiónak volt az egyik vezető szerkesztője, aztán valóban, de előléptetésként lett nagykövet Ausztráliában. Tukacs képviselő úr! (Dr. Kupper András: De a lényeg stimmel! - Derültség.)
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Mindkét előző hozzászóló tárgyi tudásának nagy tisztelettel adózok, hogy egyrészt ismerte az anekdotát Kupper képviselő úr, elnök úr pedig azt, hogy mi volt a pontos státusza a főszerkesztőnek.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az elsőként benyújtott költségvetési javaslat a globális világgazdasági pénzügyi válság okán visszavonásra került - helyesen. Reagálni kellett arra a helyzetre, amely fenyegette hazánkat, és nyilván nem tudta magát kivonni a globális pénzügyi folyamatokból és az európai folyamatokból sem. Ez a pénzügyi és most már reálgazdasági válság is arra késztette a kormányt, hogy a jelenleg előttünk fekvő második változathoz is módosításokat fűzzön.
Ezért elöljáróban azt szeretném elmondani, hogy az ügyrendi javaslat leszavazása után is tisztelettel adózom a bizottság minden tagjának, hogy ennek ellenére egy szakmai vitát folytat az előttünk fekvő költségvetési javaslatról, annak tudatában, hogy ez szinte minden lényeges elemében át lesz írva. Két ok miatt. (Derültség. - Dr. Mikola István: Ez egy jó hír!)
Úgy gondolom, tisztelt bizottság, hogy ennek azért a következő időszak szempontjából elég nagy jelentősége van, és miután a bizottság jókedve osztatlan ebben a tárgykörben, én ezt a jókedvet szeretném egy kicsit oszlatni, ha nem haragszanak meg érte.
Azért szeretném eloszlatni, mert a második verziós költségvetési javaslatnak már egy költségvetési cél átértékelése is az oka volt, nevezetesen az, hogy csökkenjen a költségvetési hiány, és ezért a nemzetközi pénzpiacoknak való kitettség. A tárca részéről megfogalmazódó módosító indítványoknak a döntő részét az ország finanszírozhatóságának az igénye adja. Nevezzük ezt IMF-fel kötött megállapodásnak, de a megállapodás hátterében az van, hogy finanszírozni kellene az országot.
Míg láttunk Európában olyan példát magunk előtt, ahol a nemzeti valuta, ha összevetnénk a forint-euró relációval, mondjuk 800 forintra gyengül, ha forint-euróról beszélnénk és konvertálnánk ezt hazai viszonyokra, amíg a befektetések döntő része veszíti el az értékét, amíg egyes iparágakban most már látnivaló, hogy sokan kerülnek utcára, nem lebecsülendő az a tény, hogy vajon, mit tudunk megtenni közösen azért, hogy ezeket elkerüljük.
Ebben a tekintetben tehát én a Nobel-díjas közgazdász, Krugman úr nézeteit osztom, itt az Egészségügyi bizottságban természetesen. Azt szeretném felidézni mindenkinek, hogy bizonyára a Mezőgazdasági bizottságban jelenleg a mezőgazdaság foglalkoztató és megtartó képességéről beszélnek, mint prioritásról, az Oktatási bizottságban, ha még üléseznek az ellenzéki képviselők hiányában - mint olvasom -, akkor az oktatás megtartó erejéről, mint kitörési pontról beszélnek, és a Gazdasági bizottságban bizonyára fő prioritásként kezelik a mikro-, kis- és középvállalkozások megsegítését a következő időszakra.
Ezzel csak azt akartam jelezni, hogy lehet nekünk bármekkora konszenzusunk itt, ebben a szobában arról, hogy mi az, ami a válságban az egészségügyi ágazat fokozott támogatásával kitörési pontot jelent, úgy látom, hogy ebben azért politikai konszenzus még nem született, hogy finom legyek.
A másik, amit mondani szeretnék, az az, hogy ebben a helyzetben egy kicsit módosító indítványok szemügyre vétele után, talán másfajta célokat is szemügyre kellene vennünk, mint az E-alapot, illetve a fejezeti szintű költségvetési javaslatot. Nagy valószínűséggel - ez az én magánvéleményem - azon fogunk először elgondolkodni, hogy vajon, a költségvetésnek milyen értelemben kell biztosítani, hogy a foglalkoztatás szintje ne csökkenjen drasztikusan hazánkban, ezáltal biztosítva az E-alap bevételeit is. Én ezt tartom első számú célnak.
Tehát természetesen magam is tudnék nagyon hosszú hiánylistákat csinálni az ágazat valóságos hiányairól, de ha a következő költségvetés nem teremt arra lehetőséget, hogy a foglalkoztatás szintje ne csökkenjen drasztikusan, nem azt mondtam, hogy nőjön, mert ilyen álmai senkinek nem lehetnek, akkor nem lesznek bevételei az E-alapnak, és ez bizony, katasztrofális hatásokkal járhat.
A másik, hogy tekintve az IMF-megállapodás kapcsán felszínre került javaslatokat, én az Egészségügyi bizottság tagjaival valószínűleg azon fogok gondolkodni, hogy az ágazatban milyenek lesznek a bérezési viszonyok, és az-e a választási lehetőség, hogy az ágazatban a közszféra részeként elbocsátások történnek, vagy megmarad a foglalkoztatás szintje egy nominális értéken való fizetés meghagyásával. Persze, természetesen van képviselőtársam, aki ezt roppantul humorosnak találja, csak én pedig a helyzetet nem találom humorosnak, amiben most vagyunk, és ezekkel a kérdésekkel szembesülni fogunk, mert sokkal nagyobb a gond, mint amekkorát erről feltételezünk.
A harmadik ilyen tételként - elnök úrral egyetértve - nagy valószínűséggel azon fogunk gondolkodni, hogy mik azok a prioritások, amit abból a pénzből, amelyet a módosító javaslatok után látunk magunk előtt, meg fogunk tenni. Én ebben az elnök úr sorrendjét egyébként támogatom, tehát egy jó sorrendnek látom azt, amit elkezdett sorolni. Ezek lesznek a kérdések, mert az nagy valószínűséggel nem lesz kérdés, hogy mindenbe, ahol hiányokat látunk, forrásokat tegyünk.
Azért szóltam a költségvetés általános kérdéseiről, mint az egészségügyet érintő ügyekről, mert fő tétel lesz az, hogy mennyi bevétellel tudunk számolni. Fő tétel lesz az, hogy lesznek-e befizetései ennek az alapnak, fő tétel lesz az, hogy milyen a foglalkoztatás szintje, és fő tétel lesz az, hogy vajon, átmenetieknek tekinthetők-e azok a 2009-re tervezett intézkedések, amelyeket az IMF kapcsán látunk.
Tehát azt gondolom, és tényleg nagyon komolyan is gondolom, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt bizottság, hogy mindenkinek tiszteletben tartva a szakmája iránti mélységes elhivatottságát, az ágazat ügyei iránti mélységes elkötelezettségét - és ezt mondom: halálosan komolyan gondolom -, ennek ellenére is úgy gondolom, hogy a kérdések egy kicsit másról fognak szólni, és ettől mi nem próbálhatunk meg kitérni. Nem viselkedhetünk úgy, hogy a zenekar még játszik a Titanicon, és ebben mi leszünk a zenekar, ha úgy gondoljuk, hogy elég az ágazat gondjait felsorolni, és a költségvetésből pedig valamilyen részt kérni ehhez.
Elnézést kérek, hogy az általános jókedvet egy kicsit elrontottam ezzel, amit mondok, de úgy gondolom, hogy ezek lesznek azok a kérdések, amiről az általános vita kapcsán nekünk gondolkodni kell, és válaszokat kell rá találni.
Két ügyre szeretnék még reagálni, ami elhangzott a vitában. Nem osztom azt az elképzelést, hogy egy költségvetésnek reagálnia kell arra, hogy az intézmények adósságállománya hogyan alakult és mekkora, automatikusan és mindenfajta megfontolás nélkül.
Kökény elnök úr szólt erről a helyzetről. Úgy gondolom, hogy minden intézmény helyzete és adósságállománya, és egyébként az adósságállomány összetétele más és más, és más és más annak az oka, hogy ez miért történik meg. Ezért ezeknek az egyenként való vizsgálata nem lenne haszontalan, és egy pontos tájékozódás arról, hogy valójában mi történik ezekben az intézményekben.
A másik história az IMF. Nem lesz az IMF-megállapodásnak egyetlen mondata sem, amely arról szól, hogy az egészségügyben mi történik. Egyetlen mondata sem lesz róla. Ennek ellenére egyvalamit jogosan kér az, aki úgy próbál segíteni az ország finanszírozhatóságán egy nemzetközi pénzügyi szervezetként, hogy kedvező hitelfelvételi lehetőséget nyit meg ehhez a finanszírozáshoz. Nyilván egyvalamit elvárhat: azt várhatja el, hogy reális tervezés történjen meg a költségvetés esetében. Sajnos, ebben az esetben a reális tervezés a gazdasági növekedésnek nem a plusz-valamennyi, hanem inkább a mínusz-valamennyi sávja lesz. Lehet különböző okokat sorolni, hogy ez miért történik meg és miért nem, és miért sérülékeny úgymond Magyarország és miért nem, de az az ország, amelynek a partnerei döntően egy olyan szférában vannak, akik szintén gazdasági bajokkal küszködnek, hogy ne mondjam: Németország maga is nulla tájékára jósolja a maga gazdasági növekedését, mint fő partnerünk, akkor bizony, elgondolkodtató, hogy ezt az IMF-igényt, amely reális, konzervatív és óvatos tervezésre int bennünket, méltányoljuk. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy aki még nem szólt, olyan kíván-e szólni. Második hozzászólásra Csáky képviselő úré a szó.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Három kérdést akartam feltenni, de Tukacs képviselő úr megrendítő és időnként plasztikus hozzászólására hadd reagáljak.
A zenekar a Titanicon. Képviselő úr, ha a kapitány figyelt volna, akkor el lehetett volna kerülni a jéghegyet. És akkor, amikor felvetettem azt, hogy az intézmények adósságállományával foglalkozni kell, akkor ez megint egy ilyen jéghegy, aminek hagyjuk, hogy menjen neki a hajó, és aztán majd kezdünk el kapkodni, amikor ezek a hullámok beindulnak. Ennyi a megjegyzés.
Amit elfelejtettem az első körben: a gyógyító-megelőző ellátások 2009. évi előirányzata tervezéséről szóló tábla részletesen bontja az összevont szakellátást, és az idei évben külön soron szerepel a CT/MRI 11 milliárd 208 millió forinttal, a következő évi tervezéssel ez eltűnik, vélhetőleg a járóbeteg-szakellátásba csúszik bele.
Jól gondolom-e, illetve ennek a veszélyére szeretném felhívni a figyelmet, ha ezt a játóbeteg-szakellátásba így berakják, akkor ez ugyanazzal az eredménnyel fog járni, mint évekkel ezelőtt a laborkassza, egyszerűen mutálni fogja az egész járóbetegkasszát. Ez így elfogadhatatlan, illetve kíváncsi lennék, hogy terveznek-e óraszámemelést vagy plusz óraszámkapacitás-befogadást ezen képalkotó eljárások esetében.
Várható-e változás az alapdíj, illetve a német pont esetében, és mikor várható, van-e ilyen terv? És végül, de nem utolsósorban, bár nem tudom, hogy meg merjem-e kérdezni, van-e arra lehetőség - itt a kormánypárti képviselőket kérdezem -, hogy mondjuk úgy a hétvégéig, szombat-vasárnapig legalább a végső számokról egy táblázatot kapjunk, hogy tudjuk, hogy miről beszélünk az általános vita kapcsán, mind a bevételi oldalt, mind a kiadási oldalt, mert tényleg itt egy hosszú, sötét alagútban négereket próbálunk megtalálni, ez így elég nehéz tárgyalási mód. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, hogy nagyon komoly, plasztikus hasonlatokkal és irodalmi, anekdota-példákkal fűszerezzük a mondanivalókat. Most akkor szeretnék egy kasszát csinálni, hogy ki kíván még szólni, és utána lezárom a vitát.
Pesti képviselő úr!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Szívesen átadom alelnök úrnak.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tiéd a szó!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Tukacs képviselő úrnak is szeretnék válaszolni, ugyanakkor egyfajta elképzelést vagy szemléletet is szeretnék megvilágítani. Talán két évvel ezelőtt közgazdászokkal beszélgettünk, és szóba jött, hogy forráskivonás történik az egészségügyből, és milyen pici az érdekérvényesítő képességünk. Akkor a közgazdász a maga közgazdasági szemléletével azt mondta, hogy nem baj, majd egyre nagyobb konfliktus lesz, egyre több haláleset lesz, és majd rá fog jönni a társadalom arra, hogy sokkal jobban kell finanszírozni.
Ez egy nagyon szigorú közgazdasági szemlélet. Az autóiparban ez valószínűleg használható is, de azt gondolom, hogy az egészségügyben nem. Tehát szeretném jelezni, hogy akkor, amikor az egészségügyből forráskivonás történik, akkor nemcsak munkahelyekről van szó, más ágazatról, hanem a jövőnkről is. Hiszen az egészségügybe történő forrásbevonás a kitörést és a jövőt is jelenti. Ezért gondolom fontosnak, hogy egy picit másként tekintsünk az egészségügyi ágazatra.
Nem szeretnék abba a vitába belemenni, hogy ki ennek az okozója és miért kerültünk ide, hiszen ez nem vitakérdés, ez mindenki számára egyértelmű. De az fontos, hogy az elmúlt két évnek az egészségügy egyértelműen a vesztese lett. Igazán rosszul fogadjuk el, hogy most ismételten mi leszünk a vesztesei, vagy legalábbis a vesztesek között az egyik kiemelt vesztes leszünk. Ez az, amit mi nehezen tudunk elfogadni.
Ezért kérem a képviselő urat arra, és mindenkit, hogy azzal a felelősséggel nyilatkozzon az egészségügyről, hogy nem autót gyártunk, nem kempingbútorokat, hanem az egészségügy emberéletekről szól és a jövőről, és ez a fontosabb: a kitörésről szól. Erről beszélt Markos Kyprianou, erről beszélt a WHO vezetője, és egyébként Krugman úr is erről beszélt. Pontosan erről. Nem beszélt mezőgazdaságról, nem beszélt más ágazatról, hanem csak az egészségügyről.
Tehát ez azt jelzi, hogy ez egy másfajta megközelítést igényel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Viszontválaszokra már nem szeretnék szót adni, ezért csak azt mondanám, hogy mindenki kellő felelősséggel nyilatkozik, nyilván az ellenzék a saját felelőssége okán, a kormány a saját felelőssége okán, ideértve a kormánypártokat is. Az idézet, amit képviselő úr Markos Kyprianou korábbi EU-főbiztosnak, egészségügyért és fogyasztóvédelemért felelős biztos úrnak tulajdonít, az annyiban szorul pontosításra, hogy Kyprianou úr az egészségről beszélt, és nem az egészségügy egészéről, hanem az egészségbe történő befektetésről. Egyébként pontos a szöveg.
Alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen másodszor is a szót. Egy dologra szeretném ráirányítani még a figyelmet, mielőtt itt a válaszokra és a szavazásra kerülne sor.
Minden pénzügyi, gazdasági krízis az emberek életének a megnehezüléséhez vezet. Nő a munkanélküliség, fáznak az emberek, nem tudják a jó minőségű élelmiszert megvásárolni, munka nélkül maradnak, a munkanélküliség pár év múlva mindenképpen szomatikus betegségekbe torkollik, tehát a bajok, a társadalmi bajok, a szociális problémák medikalizálódnak. Ez a gazdasági, pénzügyi krízishelyzetekben, ha visszagondolok az 1929-33-as gazdasági válságra, tömeges öngyilkosságokhoz, betegségekhez vezetett, és ez most sem fog másképp kinézni. Tudjuk, hogy nő az öngyilkosok száma, most már naponta heten fejezik be az életüket saját kezük által. Tehát várható az, hogy a gazdasági, pénzügyi krízis miatt - és jó, hogy Tukacs képviselő úr is itt van, mert egy felkészült közgazdász van közöttünk, de jó, ha erre is ráirányul a figyelme - a bajok, a társadalmi, gazdasági bajok, a frusztráció, a szegénység medikalizálódik, lelki problémákat, majd lelki, testi, pszichoszomatikus, majd szomatikus betegségeket okoz, amelyeknek a terhe az egészségügyre zúdul rá. A magyar egészségügy történetében ez jól nyomon követhető.
Ez azt jelenti, hogy feltehető - bár ne így legyen -, hogy az ágazaton fokozódó nyomás lesz. Most nemhogy erre nincs felkészülve, hanem a folyamatos működőképesség fenntartására sincs felkészülve.
Még egy gondolat a végén, ha szabad. Az egészségügy majdnem mindenhol kezd húzóágazat lenni. Látom, hogy Indiában a gazdasági prosperitás fő tényezője, Thaiföld gazdasága abból él, amerikai különjáratok viszik az amerikai betegeket Thaiföldre. Most Magyarországon az egészségügyben megvan... (Szikszainé dr. Bérces Anna felé:) Ha főosztályvezető asszony nem hiszi, szívesen elbeszélgetek vele, nem szerencsés, ha mosolyog a megjegyzéseimen, ez az igazság, a fejlődő világban az egészségügy gazdasági húzóágazat kezd lenni, éppen ezért Magyarországon is invesztálni kellene az egészségügybe.
Itt ültünk ebben a Házban a Magyar Nemzeti Bank elnökével, aki egy szűk körben előadást tartott, és felvázolta azokat a területeket, amelyekbe történő invesztáció a magyar egészségügy szempontjából fontos lenne. Az első helyen az oktatás szerepelt, a második helyen az egészségügy szerepelt. Tehát jó, ha a pénzügyi körök is tudomásul veszik, hogy az egészségügyben ma még Magyarországon megvan az a szoftver, ami ha kellő infrastruktúrával, technológiával társul, akkor a gazdasági prosperitásnak alapvető tényezője lehet. Ezt évek óta elmondjuk, de valahogy erre évek óta nem irányul figyelem. Most pedig azt éljük meg, hogy egyenesen egy megszorítás - mert akárhogy vesszük ezt a költségvetést, ez egy megszorító költségvetés - kezd érvényesülni az egészségügyben, ami tovább rontja annak a sanszát is, hogy valóban az egészségügy tekintettel a rázúduló társadalmi, gazdasági bajokból származó többletterhekre, egyáltalán működőképes állapotban tudjon maradni, és ezt a helyzetet viselni tudja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A vitát lezárom. Visszaadom a szót az előterjesztőknek. Megkérdezem először az ÁSZ képviselőjét, hogy kíván-e reagálni. (Dr. Csépán Magdolna: Köszönöm szépen, nem.) Nem hangzott el olyan kérdés, ami az ÁSZ-ra vonatkozik. Köszönöm szépen Csépán Magdolnának.
Megkérdezem főosztályvezető asszonyt, hogy esetleg kérdezzük-e meg előtte az egészségügyi tárcát és az OEP-et, hogy kívánnak-e valamire válaszolni, vagy hogyan legyen?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Elnök Úr! Ha egyetért azzal, én megpróbálnék azokra a kérdésekre válaszolni, amelyek a költségvetéssel szorosan összefüggenek, és ami részletesen a tárca költségvetése, azokban pedig átadnám a szót. Tehát ezt javasolnám, ha egyetértenek vele.
ELNÖK: Jó, rendben van. Akkor főosztályvezető asszonyé a szó.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Elnézést, nagyon nem akartam ilyennel kezdeni, de alelnök úr megjegyzését azért hadd kérjem ki magamnak. Természetesen én semmiféle megjegyzést nem fűzök az ön megbeszéléséhez, én a kolléganőmmel konzultáltam, pont azért, hogy a megfelelő szakmai választ meg tudjam önnek adni. Tehát ne haragudjon, ezt kikérem magamnak, én nem szoktam megjegyzéseket tenni a képviselők megnyilvánulásaihoz, hiszen én köztisztviselő vagyok, nekem az a dolgom, hogy szakmailag válaszoljak az itt felmerülő kérdésekre. Ne haragudjanak, ezt muszáj volt elmondanom. Elég régóta működöm együtt a bizottsággal, ilyen atrocitás itt engem még nem ért, úgyhogy ne haragudjon, erre muszáj volt reagálni. Köszönöm szépen.
Akkor megpróbálok szakmailag válaszolni a kérdésekre. Csáky képviselő úr első kérdése a fejezeti kötetekkel kapcsolatos, ami valójában helyénvaló, hiszen a fejezeti kötetek olyan időpontban kerültek beadásra a törvényi előírásnak megfelelően - hiszen október 15-e a törvény szerint a beadás határideje -, amikor az eredeti költségvetéshez készültek. Ennek kapcsán azt szeretném elmondani, hogy valóban volt egy szakmai polémia azon, hogy készüljenek-e új fejezeti kötetek vagy sem. Jelenleg az a megállapodás, hogy ha ilyen igény merül fel az egyes területeken, akkor természetesen lehet készíteni új fejezeti köteteket, de jelen felállásban ezek vannak beadva. Tehát ez még igazából egy függő történet. Természetesen, ha ilyen igény van, akkor állunk rendelkezésre, és ezt meg lehet tenni. Tehát ez a Pénzügyminisztérium vezetésének az álláspontja.
A GDP-vel kapcsolatban merült fel kérdés. Én a bevezetőmben is jeleztem, hogy jelen tervezet, amiről tárgyalunk, 1,2 százalékos GDP-növekedéssel számol. Arról, hogy a következő, valószínűsíthetően módosítókkal idekerülő változat mivel számol, azt én még nem tudom megmondani, de nagy valószínűséggel ez változni fog, tehát ez nyilvánvalóan a megváltozott körülményeknek megfelelően lejjebb fog menni. Tehát a konkrét mértékéről jelenleg nem tudok mit mondani.
A következő kérdése a foglalkoztatottság alakulásával függött össze. Gondolom, az nyilvánvaló, hogy ilyen szituációban nem lehet foglalkoztatás-bővülésről beszélni, egyértelmű, hogy a foglalkoztatás csökkenésével kell reálisan számolni.
A következő kérdés a 27 milliárd forint felosztására vonatkozott. Itt már néhány éve, illetve az idei béremelés is úgy valósult meg, hogy a közszférára vonatkozóan vállalt, a törvényben előírt körre történt a konkrét bérelőirányzat odaadása, viszont az egész egészségügyi finanszírozási rendszerből adódóan, miután itt egy szektorsemleges finanszírozás van, a következő évben, tehát 2008-ban az egyéb, tehát mondjuk akár bt. vagy egyéb formában működő szervezeteknek is megvan már a finanszírozásban a fedezete, hiszen beépült a gyógyító-megelőző előirányzatba, tehát a 2009. évi előirányzatba a 2008-as bér már beépült.
Tehát ugyanez az elképzelés van a 2009. évre, tehát valóban, ahogy ön mondja, a 2008-as konstrukció működne 2009-ben is, ahol ha olyan megállapodás lesz, hogy a közszférában bérfejlesztés van, akkor itt a törvény szerint odaadásra kerül, az egyéb körökben pedig ugyanezzel a követő konstrukcióval történne a bér finanszírozása.
Itt egy csomó olyan kérdés merült fel, ami a tárcával kapcsolatos, tehát az oltóanyag, vérellátás kérdéskörében. Az oltóanyag kapcsán csak annyit, hogy valóban a pneumococcus egy újdonság ebben a finanszírozási körben. Annyit, hogy ennek a 2008. évi finanszírozása egyértelműen biztosított, sőt az idei előirányzat, az idei forrás egészen biztos, hogy elégséges. A 2009-esről pedig más forrásból, tehát valószínűsíthetően tartalékból történik majd a finanszírozás biztosítása, hiszen a kormány ezt a programot tovább akarja folytatni, tehát még az adott körülmények között is mindenképpen.
A következő kérdése alelnök úrnak a GDP-arányossággal kapcsolatban volt. Köszönöm szépen Garai úrnak az ezzel kapcsolatos megjegyzését, hiszen valóban ez a helyzet, hogy miután változtak a számok, nem azt mondom, hogy egetverően, de igazából egy GDP-arányos növekedés van a mostani változatban. Tehát az eredetileg beadott 2,63 százalék volt, most pedig 2,73 százalék. Tehát nem azt mondom, hogy egetverő, de végül is van egy pozitív elmozdulás ebben a vonatkozásban.
A méltányossági gyógyszernél valóban egy olyan változás van, hogy az előirányzat azért változik és azért csökken, merthogy egy rész beépül a normál támogatási körbe, tehát itt egy konstrukcionális változás van, nem pedig forráskivonás. Azt hiszem, hogy ezt fontos volt elmondani.
A következő kérdés a lakossági gyógyszertérítéssel kapcsolatos volt. Kétségtelen, hogy az elmúlt évben nagyobb áremelkedés volt, tehát fogyasztói árnövekedés volt ebben a körben, tehát a gyógyszerek esetében tavaly 17,5 százalékos volt a növekedés, most viszont igazából ez nagyon minimalizáltra ment, és igazából most csak a gyógyszerárral számolva 2,3 százalék, az egészhez viszonyítva pedig 0,3 százalék. Tehát a 2008-as évben már önök is nyilván tapasztalják, hogy éppenséggel a gyógyszerárak csökkenése volt már többször meghirdetve ebben az évben is. Én természetesen a támogatott gyógyszerekről beszélek, mert a nem támogatott az egy külön kérdés, tehát az nem idetartozó történet.
Az alapítványok támogatásával kapcsolatban volt itt egy felvetés, ami arról szólt, hogy itt az alapítványok fontosságát emelte ki. Én ezt nem vitatom. Itt egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az alapítványok, társadalmi szervezetek támogatására a Nemzeti Civil Alapprogramból vannak jelentős források biztosítva. Ott is szeretném felhívni a figyelmet, hogy ahhoz képest, hogy két évben befagyasztása volt a Nemzeti Civil Alapprogram előirányzatnak, ez összességében 6,8 milliárd forint volt, ez a következő évben 7,7 milliárd forintra emelkedik, és ezt pont az előbbiekben tárgyalt költségvetést megalapozó törvénymódosítási csomag rögzíti, tehát itt is van egy ilyen lehetőség, ami az alapítványok működésének segítését tudja szolgálni.
A gyedről már előzetesen beszélgettünk, de azt azért szeretném megerősíteni, hogy ez egy biztosítási rendszer, tehát itt alapvető feltétel - még egyszer mondom -, hogy valaki gyedet kapjon, hogy ahhoz legyen megfelelő biztosítási előzménye. Tehát ezt a részét nem igazán lehet vitatni, hiszen aki nem rendelkezik megfelelő biztosítási előzménnyel, az nem tud gyedet kapni. Tehát úgy gondolom, hogy ez helyes.
Felvetődött az, hogy a költségvetés forrásokat vont volna ki az egészségügyből, az Egészségbiztosítási Alapból. Itt is csak néhány számot szeretnék elmondani. A 2005-ös évben effektíve az Egészségbiztosítási Alapnak 375 milliárdos hiánya volt, amit a költségvetés finanszírozott meg igazából, és ha most megnézzük a 2009. évi költségvetést, akkor az összes bevételnek körülbelül a 30 százalékát biztosítja a költségvetési támogatás, tehát egyrészt az emlegetett 313,6 milliárd forint, ami a nemzeti kockázatközösség, illetve az egyéb támogatások. Tehát összességében a forráskivonást nem igazán tudnám a számszaki oldalról megerősíteni.
Akkor átadnám a szót a tárcának, ha lehet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt továbbmegyünk, csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a bizottság nagyra értékeli a munkát segítő köztisztviselők tevékenységét, és főosztályvezető asszony régi partnerünk, becsüljük. Arra mindig vigyázunk, hogy ne vonjuk be politikai vitáinkba a köztisztviselőket, ugyanakkor azt gondolom, hogy kölcsönösen is valamennyiünknek ebben a helyzetben egymás érzékenységére tekintettel kell lennünk.
Akkor Horváth főosztályvezető úré a szó.
DR. HORVÁTH LÁSZLÓ főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Igyekszem nagyon röviden ugyan, de lehetőség szerint minden felvetett kérdésre valamilyen módon reagálni.
Az, hogy valami sok vagy kevés, az természetesen lehet vita tárgya, az lehet nagyon szubjektív. Az, hogy valami válságban van-e vagy nem, az is. Mint az előbb említettem, a mindenkori Egészségügyi bizottság 27. éve kénytelen elviselni ilyen költségvetési időszakban a jelenlétemet, azért hadd emlékeztessem önöket arra, hogy legalábbis amikor én itt voltam, egyetlenegy alkalommal sem mondtam azt, de a tárca bármelyik képviselője sem, hogy ennél a költségvetésnél, amit mi most benyújtottunk, jobbat el sem tudunk képzelni, és az a maximális forrás, amit egyáltalán a témák bármelyikére rá lehetne fordítani.
Most sem fogok azt mondani, de azért engedjék meg, hogy a tekintetben kétségemet fejezzem ki, hogy az a költségvetés - és most tárcaköltségvetésről beszélek -, amely minden létező forrást egybevetve lényegében az ideivel, tehát a 2008. évivel azonos nagyságrendű forrásfelhasználást tesz lehetővé a jövő évben, azt vesztesnek tekintsem, vagy valamiféle súlyos restrikciót elszenvedőnek, azt azért kétségbe vonom. De vesztesnek a Mentőszolgálatot sem tekinteném, akinek a működési költségvetésébe tisztán egymilliárd be van építve működésiköltség-többletre. Ugyancsak nem tekinteném azt a költségvetést vesztesnek, vagy valamiféle súlyosan károsodott költségvetésnek, ahol azért az ismert külgazdasági feltételek mellett is nagyon komoly fejlesztési lehetőségek vannak beépítve. Nem fogom elismételni, mert Szikszai főosztályvezető asszony ezeket lényegében elmondta, csak egy-két dologgal egészíteném ki, amiről eddig nem volt szó.
A jövő évben el fogjuk indítani a Kardiológiai Intézet haemodinamikai fejlesztését, legalábbis annak első ütemét. Ez nagyságrendileg egymilliárdhoz közelítő, a Korányi Intézet bronchológiai laborjának a teljes gép-műszercseréjét le fogjuk bonyolítani, és most nem megyek bele, azért vannak a mi költségvetésünkben olyan témák, amelyek mindenképpen fejlesztést jelentenek.
Ennyi általános jellegű bevezető után megpróbálok részleteiben válaszolni. Csáky képviselő úrnak az oltóanyaggal kapcsolatos kérdésére főosztályvezető asszony válaszolt, én csak megerősítem, hogy kormánygaranciával rendelkezünk a szükséges többletforrások biztosításához.
A vérellátás, illetve az Országos Vérellátó Szolgálat helyzete. Ez egy érdekes dolog. Azért annyit hadd mondjak el, hogy persze, a tárca foglalkozik vele, nem új keletű ez a probléma számunkra sem. Én a magam részéről nem vagyok meggyőződve arról, hogy a megoldást a térítési díjak felemelése jelentené. Amikor az OVSZ nehéz helyzetbe kerül, ennek az az oka általában, hogy nagyon nagy a kintlévősége. Standard egymilliárd forint körüli kintlévősége van az OVSZ-nek. Azt gondolom, hogy a megoldást sokkal inkább az jelentené, ha ezt a kintlévőséget valamilyen módon fel tudnánk számolni. Félek attól, hogy egy esetleges áremelés - hangsúlyozom: ez az én véleményem - vagy térítésidíj-emelés inkább a kintlévőségállományt növelné, és nem az OVSZ helyzetét javítaná.
Mikola alelnök úr kérdésére a kommunikációs 100 millió forinttal kapcsolatban, hogy a tárca gondolkodik-e más célokra fordítani. Azért erre szeretném megjegyezni, hogy ennek a kommunikációs keretnek a nagy része a népegészségügyi programhoz tartozó kommunikációval függ össze, de ezzel együtt nem egy kőbevésett szám ez. Tehát ha máshol lenne szükséges felhasználni ennek egy részét, akkor nyilvánvalóan a tárca erre kész. De azt hangsúlyozom, hogy ez nem politikai célú, hanem szakmai célú kommunikációnak a fedezete.
Intézményi csődhelyzet, foglalkozik-e ezzel a tárca. Erre a részére biztosan tudok válaszolni, persze, hogy foglalkozik, a tárca rendszeresen monitorozza az adósságállomány helyzetét. A kolléganő, aki ennek a főosztálynak a vezetője, jelen is van. Én annyi megjegyzést szeretnék azért tenni, és elnök úr is válaszolt erre a kérdésre, hogy központi intézmény csődhelyzetben nincsen. Likviditási problémák vannak nálunk is természetesen egy-két intézménynél, azokat év közben megfelelő módon kezelni kell. Hangsúlyozom: azonban ezek sem hozzá nem értő gazdálkodási okra vezethetők vissza, sokkal inkább strukturális problémákra, de kezelhető.
A 2009-es bérfejlesztés fedezete: igen, arra főosztályvezető asszony válaszolt, a céltartalékból rendelkezésre áll.
Az ÁNTSZ. A tárca költségvetésének összeállításakor nem először, mert ez egy pár éve már így van, elsődleges prioritásként kezeljük az intézményhálózat működtetési feltételeinek biztosítását. Ez most is így történt. Remélem, hogy ez egy picit látszik is a költségvetésen. (Megérkezik az ülésre dr. Falus Ferenc.) Az a néhány kényszerű restrikció, támogatáscsökkenés, ami a tárcát érte, annak a nagy része a szakmai programoknál csapódott le és terhelődött. Igyekeztünk a lehető legkisebb mértékben az intézményhálózatot terhelni. És nem azért, mert tisztifőorvos úr most jelent meg, pontosan tudja, már sokszor beszéltünk erről, én is azt mondom, hogy az intézményhálózat egyik legnehezebb helyzetben lévő intézménye valóban az ÁNTSZ. De ez nem valamiféle szeretethiányból fakad, egész egyszerűen egy matematikai szükségszerűség, nem lekicsinyelve a problémát természetesen. De ennek az az oka, hogy ha meg tetszenek nézni a költségvetésben, a legnagyobb mértékű költségvetési támogatás az ÁNTSZ költségvetésében van. Ergo: egy minimális százalékos mértékű csökkenés összegszerűségében náluk borzasztó nagy mértékű csökkentést vagy elvonást jelent. Ezt év közben mi lehetőség szerint természetesen nemcsak náluk, minden olyan intézetnél, ahol ez problémát jelent, megpróbáljuk kezelni.
Summázva: igen, egyetértek alelnök úrral abban, hogy az ÁNTSZ-nek nem lesz könnyű éve, de azt is szeretném jelezni, hogy kiemelt figyelmet élvez a Szolgálat. Tehát nagyon sok olyan vezetői értekezlet és alkalom van a Házban, amikor ezek a problémák szóba kerülnek és meg is fogjuk oldani.
A népegészségügyi program. Ez az egyik olyan program, amire lehet mondani most, hogy sok vagy lehet, hogy kevés, én bevallom, olyan költségvetési évvel még nem találkoztam, amikor ne az hangzott volna el, hogy kevés, hiszen a sokszorosát el lehetne erre költeni. Valóban a szöveges indoklásunkban 600 millió szerepel. Mi úgy gondoljuk, hogy egyéb forrásokból kiegészítve 6-800 millió forintos forrást tudunk ebből a költségvetésből biztosítani.
Az OMSZ-ról külön szeretnék egy-két dolgot mondani, mert sok kérdés merült fel. A társadalmi szervezetekről röviden két dolgot. Az egyik: mi sem gondoljuk, hogy ez a forrás elégséges vagy sok erre a célra, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a társadalmi szervezetek egyes feladataikhoz más szakmaiprogram-keretekből is részesülnek támogatásban. Megint csak a népegészségügyi programot említem, és egy-két egészségügyi tartalmú szakmai programot, tehát azokra is lehet benevezni és pályázni.
A másik, amit szeretnék megjegyezni, ez az összevonás. Számítottunk rá, hogy nem lesz népszerű, de az oka pontosan az volt, hogy ne törvényben garantált és minden körülmények között biztosítandó támogatás legyen minden szervezet számára, hanem pontosan meg tudjunk alkudni azokban a feladatokban, amelyeket ezek a társadalmi szervezetek vagy kamarák felvállalnak, és próbáljuk meg azokat finanszírozni is. Tehát nyílt volt a szándék, nem valamiféle hátsó szándék volt benne.
A Vöröskereszt. Nem nagyon volt még olyan év, amikor a Vöröskereszt támogatását valóban ne egészítettük volna ki. Ennek nem az az oka, hogy alultervezünk, hiányra tervezünk, és nevezhetnénk sokféleképpen, hanem egy picit szeretnénk - és elnézést kérek, ha ilyet mondok - a Vöröskeresztet egy picit rábírni arra, hogy maga is keressen nagyobb intenzitással forrásokat a feladatai ellátásához. Tettünk is erre egy kísérletet, ami nem mondom, hogy sikertelen volt, tavalyelőtt, 2007-ben, amikor azt mondtuk neki, hogy amennyi forrást sajátforrás-körben össze tudnak szedni, annyit mi még ráteszünk a költségvetésükre. Azt most nem mondom, hogy ilyen ajánlatot tudunk tenni ebben a helyzetben, de abban majdnem biztos vagyok, hogy ha forrástöbblethez jut a tárca, akkor a Vöröskereszt lesz az egyik, aki számításba kerül.
De - és ne vegyék tényleg cinikus megjegyzésnek részemről - persze nagyon sok tételről elmondták, hogy kevés, meg nem elégséges. De olyan költségvetés vagy olyan mátrix - ha úgy tetszik - nincsen, aminek a sarokszáma egy adott összeg, a belseje meg növelhető korlátozás nélkül. Abban biztos vagyok, mert gondolom, majd fognak módosító indítványokat benyújtani, hogy ahonnan majd el akarják venni, mert akkor valaminek a terhére kell majd ezeket a tételeket kiegészíteni, azoknak a feladatoknak a mentségére is elmondhatom, hogy bizony, súlyos feladatok, nélkülözhetetlen feladatok, tehát bármelyik tételt próbáljuk csökkenteni, biztos, hogy lesz, aki azt fogja mondani, hogy onnan nem lehet.
És akkor a Mentőszolgálat. Képviselő úr, valami félreértés lehet a számokban, és ha erre lehetőség adódik, akkor egyeztessük. Nálam a tárca kiadási előirányzata tavaly 121 milliárd volt, nem 170 milliárd, 2004-ben pedig 124 milliárd. Tehát ha úgy vesszük, egy pár százalékban nominálértékben ez még növekedett is, de még egyszer mondom: kész vagyok erre, hogy egyeztessünk.
Ami az elvesztett bírósági pert illeti az OMSZ-nál: igen, ez uszkve olyan 1,5-1,8 milliárd körül van. Pont a mai kormányülés fog dönteni a forrás egy részének a biztosításáról. Tehát magyarul: természetesen az állam garantálja ennek a kifizetését. A Mentőszolgálat dolgozik azon, hogy ennek az ütemezését előállítsa, hiszen nem egyszerre kell ezt az összeget kifizetni, hanem bizonyos ütemezés szerint. Summázva: a forrás meglesz rá.
A védőruha egy szakállas probléma. A jövő évben megkezdjük - ezt azért örömmel jelentem - a munkaruha-probléma megoldását. Nem teljes összegben, mert 2 milliárdunk nincs rá, 3-400 milliót szánunk most, e pillanatban arra, hogy elindítsuk ezt a programot.
Amikor a Nemzeti Fejlesztési Terv szóba került, akkor láttam, hogy nem kellően nyerte el képviselő úr tetszését, de azért nem is a költségvetés témája, nem is fogok erről beszélni, mert nem is az én feladatom, de azért ne tessék már vesztesnek nevezni azt az intézményt, ami a Nemzeti Fejlesztési Tervből több tízmilliárdos fejlesztésben részesült, a múltban is, és 2009-ben, 2010-ben is. Tehát az egyik legnagyobb fejlesztendő terület az Országos Mentőszolgálat, vagy a mentés, ha úgy tetszik. Azért ezeket ne kezeljük úgy, mintha nem létezne. De mondhatnám azt is, hogy a légimentés eszközparkjára fordított bérleti díjakra képviselő úr jelezte, hogy az az OMSZ számára semmi, hiszen ez megvolt tavaly is, meglesz jövőre is. Könyörgöm, a költségvetésünkben 9 milliárd forint determináció van nagyságrendileg. A determináció alatt mi értjük a korábban vagy szerződéssel vagy valamilyen más módon vállalt kötelezettségeket, tehát amelyek fix kötelezettséget jelentenek. Egy-két évvel ezelőtt az volt a probléma, hogy nincs légimentés, most megvan. Igen, ezek a költségek még évekig fel fognak merülni, na de kvázi ezt úgy tekinteni, mintha ez nem lenne, akkor én nem tudok mást mondani, minthogy a költségvetésünkben 9 milliárd forint van, aminek semmi értelme. A működtetési feltételek megvannak, az eszközpark megvan hozzá, azt gondolom, hogy ezt azért ne kezeljük negatívumként.
A védőnői hálózat fejlesztésére azt tudom mondani, hogy 350 millió forintot adtunk pluszban a 2009-es költségvetésben, és a tárca készíti a szakmai elképzelését a kormány felé a hálózat jövőjével kapcsolatosan. Remélem, hogy nem hagytam ki sokat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem nyitjuk újra a vitát, persze, lehet még kérdezni. Megkérdezem az egészségbiztosítás képviselőit, kívánnak-e valamilyen megjegyzést tenni. Főigazgató-helyettes asszony.
UNGÁR KLÁRA főigazgató-helyettes (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Köszönöm a szót, elnök úr. Két konkrét kérdést kaptunk. Az egyik: a finanszírozás változik-e vagy a módja, technikája. Nincs erről ismeretünk, illetve a benyújtás előtt álló törvénytervezetekben sincs sem a HBCS, sem a német pont változására terv a mi ismereteink szerint.
CT/MRI: a kérdés jogos, ott van a járóbeteg-résznél. Ha egy fél mondatot elnök úr megenged, hogy amennyit a sajtóból lehet tudni a tervezett változásokkal kapcsolatban, alapvetően az E-alap költségvetésénél, ha a köztisztviselők bérének stopja megtörténik, vagy a tizenharmadik havi bér megszűnik, ez lényegében az OEP működési költségeit fogja érinteni, és nem az E-alap többi részét.
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Akkor állást kell arról foglalnunk, hogy a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitára alkalmas-e. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) 13 igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás. - Dr. Pesti Imre: Nem tudjuk, hogy mire szavazunk nemmel! - Derültség.) 10 nem.
Megállapítom, hogy a bizottság 13:10 arányban általános vitára alkalmasnak tartotta a költségvetést.
A szokásoknak és a Házszabálynak megfelelően a többségnek írásban és a kisebbségnek is írásban kell továbbítani a véleményt, a határidő erre holnap reggel. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnök urat azért kérem, hogy egy határidőt mondjanak, mikor kapjuk meg a valós számokat?
ELNÖK: Képviselő Úr! Az én információim szerint módosító indítványok formájában a hétvégén be fogják nyújtani a makrogazdasági pálya kiegészítését, módosítását, és az ebből eredő eltéréseket. A kormány a mai ülésén tárgyal ezekről a részletekről. Pillanatnyilag ennyit tudok mondani önnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Most szünetet tartunk, még van szavazás, muszáj 15 perc szünetet tartani, de remélem, utána rövidek tudunk lenni. Tehát 12 óra 45-kor folytatjuk a munkát.
(Szünet: 12.30 - 12.45 óráig)
A költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló T/6573. számú törvényjavaslat
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a munkát. Soron következik a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló T/6573. számon benyújtott törvényjavaslat általános vitája, pontosabban az általános vitára való alkalmasság megállapítása. A kormány nevében az előterjesztő dr. Aradi Zsolt, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője.
Főosztályvezető úr!
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) szóbeli tájékoztatója
DR. ARADI ZSOLT főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! A benyújtott törvényjavaslat a közpénzügyi törvénycsomag része, amelynek az első blokkja körülbelül egy éve a parlament előtt van, ez önmagában is egy törvénycsomag, és ez is egy több törvényből álló törvényjavaslat. A költségvetési szervek jogállásáról szól az egyik törvényjavaslat, a másik pedig az államháztartásról szóló törvény több ponton való módosítása, amelynek a gerincét alkotja a költségvetési szervek gazdálkodásáról szóló rész.
Ez a törvényjavaslat éppen azáltal, hogy a jogállási rész teljesen új törvényt jelent, az államháztartásról szóló törvényjavaslatnak pedig a meghatározó része a jelenlegi VII. fejezetének a teljes cseréjét jelenti, tartalmában is alapvetően túllép az államháztartás viteléről szóló törvényen, és reformértékű részelemeket tartalmaz. Szemléletében összekapcsolja a fiskális törekvéseket és az intézménygazdálkodási és intézményműködtetési, hatékonysági követelményeket.
Ezen kívül aktuális követelményekre is reagál, például arra a költségvetési helyzetre, ami jelenleg van.
A törvényjavaslat kiterjedése igen széles, 14 ezer költségvetési szervet érint. A GDP hányadában ezeknek a költségvetési szerveknek a kiadása mintegy 20 százalékot tesz ki, az államháztartásban pedig mintegy 35 százalékot. Ebben a körben 750 ezer ember dolgozik. Tehát azt hiszem, a fontossága kétségtelen.
Tartalmában markánsan költségvetési szemléletet képvisel. Két ponton jelenti a meghaladását ennek a klasszikus költségvetési szemléletnek. Egyrészt hasznosítja az üzemgazdasági szemléletnek a gazdálkodásban való eredményeit, másodszor azokon a területeken, ahol a peremfeltételek piaciak, röviden - nem ez a törvény fő témája - jelzi, hogy ott viszont a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok alkalmazása célszerű.
Tehát a meghatározó elem a költségvetési kontroll, a kormányzati kontroll, a felügyeleti kontroll erősítése, másodsorban az üzemgazdasági szemlélet, harmadsorban pedig annak a területnek a kijelölése, ha úgy tetszik, korlátozó jelleggel, hogy a gazdasági társaságokat hol célszerű piaci viszonyok fennállása esetén fenntartani.
El kell mondani, hogy az egészségügyi terület jellemzői, peremfeltételei és a jelenlegi szabályozói egy kicsit mintául szolgáltak. Úgy tűnik, hogy ez a terület élen jár, nem teljesen egyedül, de mindenesetre élen jár a gazdálkodási szabályok megalkotásában, korszerűségében és alkalmazásában, és az úgynevezett közintézeti intézménytípust jelentős mértékben erről a területről adaptáltuk, illetőleg ennek a szabályait. Tehát az előrelépés az egészségügy területén viszonylag kisebb, mint nagyon sok más intézménytípusnál, amely a gazdálkodás korszerűségében még nem lépett előre akkorát, mint az egészségügy.
Jó néhány olyan elem van ebben a szabályozásban, amely az egészségügyi intézmények számára nagyon-nagyon ismerős, alkalmazzák, ilyen a protokoll, a teljesítményfinanszírozás, a többes vezetés, a könyvvizsgáló, az üzemgazdasági szemlélet, ami most általános érvénnyel fogalmazódik meg a hasonló peremfeltételekkel és ismérvekkel jelentkező költségvetési szerveknél. Ugyanakkor nyitott a szabályozás az irányban, hogy akár az egészségügyi intézmények bizonyos körében, ahol törvény mondja, és egyedi kiválasztás alapján, olyan konstrukciók kerülhessenek bevezetésre - tehát még egyszer: külön törvény alapján és egyedi döntések alapján olyan konstrukciók legyenek -, amelyekre ma a költségvetési intézmények általában nincsenek felhatalmazva. Ilyenek például a likviditási hitel és a fejlesztési hitel, ilyen az értékpapír-vásárlási lehetőség, a testületi vezetés, az átcsoportosítások lehetősége a költségvetésen belül, a maradványok ésszerűbb kezelése. Egy alternatíva a gazdasági társaságokba való átlépéshez képest, tehát egy választási lehetőség, hogy bizonyos körülmények között ne legyen szükségszerű gazdasági társaságba átmenni. Lehet foglalkozni a klinikák sorsával, természetesen itt sem előíró jellegű a szabályozás, hanem más törvényre való utalás, és ilyen a jogi személyiségű szervezeti egység konstrukciójának a bevezetése, amire eddig nem volt általános lehetőség.
Amivel nem foglalkozik a jogszabály, az a foglalkoztatási szabályok, tehát a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak jogállása, ezzel természetszerűleg nem foglalkozik a jogszabály, továbbá nem foglalkozik vagyoni kérdésekkel, azt más törvényekre bízza. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető úr. Kérdés, észrevétel van-e? Mikola alelnök úr!
Kérdések, hozzászólások, reagálások
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnézést kérek, egy filozofikus kérdést szeretnék feltenni, nevezetesen, hogy az egészségügyben keveredik egymással a költségvetési szemléletű gazdálkodás, a pénzforgalmi szemlélet, a maradványérdekeltség, és a gazdasági társaságokra jellemző rend. Fel lehet-e oldani, vagy az anyag tartalmaz-e valami olyan passzust - nem olvastam át az egészet -, amelyik ezt valamilyen módon kezelni, feloldani tudja? Tehát azt hiszem, az előterjesztő érti, mire gondolok. Tehát van egy ilyen pénzforgalmi szemléletű, maradványérdekeltségű, klasszikus költségvetési gazdálkodási forma, mellette egy teljesítményelvű finanszírozás, ami egy kicsit már a gazdasági társasági formációk jellemzője, és a kettő között állandó feszültség van, főleg a teljesítmény-volumenkorlát bevezetése után. Az utóbbi egy költségvetési típusú elem, ugyanakkor a teljesítményelvű finanszírozás pedig nem az.
Tehát van-e ebben a kodifikációban valami olyan dolog, ami ennek a feszültségnek az egészségügyben a kezelésére vagy feloldására alkalmas lenne? Köszönöm szépen.
ELNÖK: További észrevétel vagy kérdés? (Nincs jelzés.) Nekem annyi megjegyzésem lenne, hogy ezt egy nagyon fontos és 2009-ben kibontakozó módon egy reformértékű javaslatnak tartom. Sok bizonytalanságot próbál oldani a törvényjavaslat, tehát támogatandónak gondolom ezt. Ennek mentén aztán majd számos más kérdés szabályozására is sort lehet keríteni, ideértem például akár a magántőke szerepvállalását is az egészségügyben, amit egyébként nem olyan régen tárgyaltunk a bizottságban.
Tehát komoly átalakítás igényével nyúl a kérdéshez a javaslat. Az egy kérdés, hogy az idősáv, amit meghagy, elegendő-e, hiszen itt 2009. május 15-éig, illetve június 1-jéig el kell készülni. Tehát ez bizonyos értelemben egy kérdés, hogy végrehajthatók-e a feladatok.
Akkor még két speciálisan egészségügyi jellegű rövid megjegyzés, hogy a zárórendelkezések között szerepel a közalapítványokra vonatkozóan egy megjegyzés, amiből számomra az következik, hogy a betegjogi alapítvány működése nehézségekbe ütközhet, hiszen itt bizonyos önálló bevételeket írna elő a javaslat, illetőleg ezek hiányában az alapítvány megszüntetését. Persze, lehet, hogy egyéb megoldást is lehet találni, tehát ezt inkább csak dilemmaként jelzem.
A másik pedig az egészségügyben az Országos Etikai Tanács jogállásának a meghatározásával még csak egyet lehet érteni, de hogy a regionális egészségügyi tanácsokat közhatalmi költségvetési szervként minősítsük, azt egy kicsit túlzásnak gondolom, hiszen most majd a még tárgyalás előtt álló törvény az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról más irányban hatna. Köszönöm szépen.
A vitát lezárom. Főosztályvezető úr!
DR. ARADI ZSOLT főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a kérdéseket. Mikola képviselő úr kérdésére a válasz az, hogy ha a jogszabálynak egyetlenegy elemét lehetne kiemelni, tudniillik azt, hogy a költségvetési szervek eddig homogénnek tekintett hatalmas csoportját, tehát ezt a 14 ezer költségvetési szervet eddig egynek tekintettük, most pedig négy csoportba rendezzük: közhatalmi szervekre, közintézményekre, közintézetekre, annak egy altípusaként a vállalkozó közintézetre és a közüzemekre, akkor azt kell mondani, hogy itt azt a skálát írja le ez a jogszabály, nemcsak megnevezésében, hanem mögé rendezve a konstrukció jogi és gazdálkodási elemeit, méghozzá differenciáltan, akkor ha egy célt lehet mondani, akkor pontosan az, amit Mikola úr mondott, hogy az intézményeket meg kell különböztetni abban, hogy az átlaghoz képest, az egyformán szabályozott átlaghoz képest eltérően működjenek és eltérően gazdálkodjanak.
Azok az intézmények - és ezek közé tartozik az egészségügy -, amelyek nem a klasszikus költségvetési terület, hogy annak más gazdálkodási szabályai vannak, mert más forrásai vannak, más irányítása van, más finanszírozási rendszere van, természetesen nem lehetséges, hogy azokkal a kamerális feltételekkel működjék és gazdálkodjék, mint ami ma van a költségvetési rendszerben.
Tehát pontosan erről van szó, hogy az üzemgazdasági szemlélet jegyében pont az egészségügyre - hozzáteszem, hogy ezen kívül a felsőoktatásra vagyunk figyelemmel, a művészeti területre és a kutatásra, tehát nincs egyedül az egészségügy, egy intézménytípus, egy intézményi kör van, amelyikben igen, ezt a kettősséget, a két kultúrát, ami van, és ami két szélsőség, tehát az egyik az igazgatási típusú szervek, a másik szélsőség a Gt., hogy azt mondjuk, hogy nem ez az alternatíva. A költségvetési szervi körön belül ezzel a bizonyos tagolással, amit az előbb már felsoroltam, intézménytípusokkal, megoldjuk azt, hogy azok az intézmények, amelyek közelebb állnak a gazdálkodó szervekhez, ott az lesz az elsődleges, ami oda kell. Tehát azt az ésszerűséget, azt a racionalitást, a működésnek és a gazdálkodásszervezésnek azt a racionalitását, amit ez lehetővé tesz, azt a költségvetési szervi körön belül is meg tudjuk oldani. Megoldjuk, csak példaként mondom, ez nem az a szint, de mégiscsak mondom, hogy az intézmények tevékenységét differenciáltan kezeljük. Tehát egy intézmény az nem egy gazdálkodás, többféle tevékenység, többféle költség, többféle mellérendelt bevétel, illetve költség.
Tehát az eredmény egyrészt a kamerális könyvelés, a pénzforgalmi típusú könyvelést is közelítjük az üzemgazdasági, az eredményszemléletűhöz, másrészt az eredményszemléletű könyvelést elsődlegessé tesszük azoknál a költségvetési szerveknél, amelyekről itt beszélünk. Az más kérdés, hogy nem hisszük azt mi sem, hogy mondjuk az egészségügy egy homogén közeg volna. Tehát azért nem biztos, hogy minden egyes egészségügyi intézménynél ez a korrekt válasz, amit most mondtam, hanem amelyek ehhez a piachoz közel álló jellemzőkkel bírnak, ott igaz, amit most az előbb elmondtam. Ezt majd annak idején meg kell beszélni.
Mivel itt arról van szó, hogy az a szigorúan technikai jellegű, valamikor a '90-es évek elején kialakult államháztartási törvény az államháztartás technikai működtetését, eljárási szabályait tárgyalta, ezen most már próbálunk túllépni, és megteremteni a fiskális követelmények és az intézmények hatékony működés közötti kapcsolatot. Tehát nem szabad ezt csinálni, amit most csinálunk, hogy mindenkinek igaza van. Igaza van a fiskális szempontoknak is, a fiskális kereteknek, és igaza van az intézményeknek is, mert mindenki azt csinál, amit akar, és mindenki külön-külön érvényesíteni az érdekeit. Pont erről van szó, hogy ezeket az érdekeket össze kell hangolni.
Ez egy nagy munka. Ha ezt a parlament ebben az évben elfogadja, akkor jó, akkor rendben van. Akkor egy év elég, mert miről van szó? Fél év alatt, amit Kökény elnök úr mondott, a fél év csak arra kell - nem lesz fél év, mert az intézmények dolgoznak év elején, költségvetést csinálnak, beszámolót csinálnak, tehát ezeket a feladatokat pénzügyesekre szokták bízni. De azért át kell nézni az alapító okiratokat, át kell gondolni, hogy ebben a rendszerben, ami itt le van írva, marad-e úgy minden, ahogy most van, mert így is lehet dönteni. Tehát itt most nem az a feladat, hogy feldúljuk a rendszert, itt akár rögzíteni lehet egy jelenlegi állapotot. Tehát az adminisztráció nem feltétlenül azt jelenti, hogy most mindent szétírunk, és mindent megváltoztatunk, hanem megismerjük a saját magunk által működtetett rendszert. Ez fél év. De a gazdálkodási szabályok csak 2010-től igazak. Tehát az első lépés az intézmények besorolása, ismétlem: lehet, hogy a mai rendszer változatlanul hagyásával. Ha nincs hozzá energia, nem kell átszervezni az intézményeket a jelenlegi állapothoz képest, aki előkészítette, gondolt rá, az megteheti, aki nem akarja átszervezni az intézményét, a szabály azt mondja, hogy 1+2 év. Tehát három év is van arra, ha valakinek a gazdálkodási rendszerét meg akarják változtatni.
Tehát nem ilyen szigorú ez, el kell kezdeni ezt a munkát, ezalatt pedig a számvitel is igazodik, úgy, ahogy azt ez a rendszer követeli.
A betegjogi alapítványt illetően: itt is igaz az, amit az előbb mondtam, tehát a három év. Tehát egy év múlva kell kezdeményezni az átalakítást akkor, ha a jogszabály hatálybalépését követően két éven át fennáll az a feltétel, amit Kökény elnök úr mondott. Két év, és akkor még egy évig lehet előkészíteni. Ez az egyik dolog.
A másik dolog pedig, hogy nyilvánvaló, ha megtörténik ez az áttekintés, és megállapítható, hogy van valami olyan szempont a szóban forgó közalapítvány esetében, amire ez a szabály nem gondolt, mert itt a forrás van, mi azt mondjuk, hogy tegyük tisztába a félcivil, félállami szervezeteket és az állami szervezeteket, és határozzuk meg ezek egymáshoz való viszonyát. Ha úgy látjuk, hogy valamit nem vettünk figyelembe, akkor ki lehet találni ez alatt a 2+1 év alatt, sőt akár korábban is valamilyen más megoldást ennek a közalapítványnak a működésére.
Még egy kérdés volt: bevallom, nem ismerem az ügyet, tehát az Etikai Tanács dolgát. Ezt meg kell beszélnünk, hogy mi erre a megoldás. Tehát itt szigorúan költségvetési szervekről van szó, és egy határeset, hogy mi a munkaszervezeteket szoktuk besorolni, nem a tanácsokat, de lehet, hogy más esetről van szó, akkor ezt az egyedi ügyet természetesen elrendezzük.
Valami olyasmit szeretnék mondani, hogy ez a törvény nem akar mindent elrendezni. Tehát az, hogy közelít a pénzügyi szabályozás, a funkcionális szabályozás az ágazatiakhoz, az nem azt jelenti, hogy átveszi a szerepüket. Tehát erről szó nincs. Ez nem jelent olyan típusú beavatkozást, inkább azt a sínt, azt az utat teremti meg, hogy hogyan érthetjük meg egymást, hogy a kétféle követelményt - vagy ha tetszik: háromféle követelményt - hogyan lehet összhangba hozni egymással. Ehhez szükség van az ágazati törvényekre is. Köszönöm szépen.
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető úr. Szavazzunk! Ki tartja a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak? Ki szavaz igennel? (Szavazás.) 13 igen. Ki szavaz nemmel? (Nincs jelzés.) Ki tartózkodott? (Szavazás.) 8 tartózkodás.
Tehát 13 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül és 8 tartózkodással általános vitára alkalmas. Kíván-e a bizottság előadót állítani? November közepén kezdődik a plenáris tárgyalás. (Nincs jelzés.) Nem kívánunk. Köszönöm szépen, főosztályvezető úr.
Tisztelt Bizottság! Soron következik bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134. §-ában foglaltak szerint, egy európai uniós tervezethez, jelesül a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló tanácsi irányelvtervezetről van szó.
Egy korábbi ülésen Czinege Imre képviselőtársunkat megkértük arra, hogy működjön közre egyfajta ilyen raportőri szerepkörben, abban, hogy ezt egy kicsit jobban megértsük. A kormányt Novák Katalin főosztályvezető asszony, Mészáros Árpád főosztályvezető-helyettes úr képviseli, és képviselőtársaim egy tervezetet kézhez kaptak, amelyet ha a bizottság így vagy más formában elfogad, akkor a Házszabály szerint majd az Európai ügyek bizottságához kell továbbítanunk.
Czinege képviselő úrnak adok szót. Tessék!
Dr. Czinege Imre (MSZP) szóbeli tájékoztatója
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy első mondatban Soltész Lajos professzor úrra emlékezzek, aki egyszer megtanított arra, hogy a résztvevők létszáma és az érdeklődés fordított arányban áll egymással. Tehát elég sokan elmentek, de abban bízom, hogy aki itt maradt, az érdeklődik a téma iránt.
Számomra, aki elolvasta a joganyagot, megpróbáltam tájékozódni az angol és a magyar nyelvűben, egy csomó kétely támadt, amelynek a megoldásához ez a másfél oldalas összefoglaló nem teljesen ad számomra megnyugtató választ. Azzal kell kezdeni, hogy az Európai Unió alapelvei, ami tudjuk, az a négy dolog, hogy a személyek, aztán a szolgáltatás, a tőke szabad áramlása és a 152-es szerződési cikkely, amely azt mondja ki, hogy a nemzetállamok kötelesek az egészségügyi szolgáltatást megszervezni, arra hamar rájött az Európai Unió, hogy ellentétben állnak egymással. Nevezetesen van egy tanácsi irányelv, amelyről az előbb főosztályvezető asszony azt mondta, hogy ne is említsem, de mégis említem azt is, és annak a másik módját, ez az 1408/71-es és a 883/2004-es, azt mondja, hogy bizonyos feltételek esetén egy Magyarországon élő ember részt vehet európai uniós egészségügyi szolgáltatásban. Nevezetesen, ha itt biztosítása van Magyarországon, és be tudja bizonyítani, hogy túl hosszú ideig tart az a várakozási időpont, amely mondjuk a műtétre kellene, akkor jogában áll külföldre menni. Ilyenkor a tagállam biztosítója teljes mértékben fizeti ezt a költséget.
Igen ám, de ahogy az idő előrehaladt, és az emberek elkezdtek gondolkodni azon, hogy milyen jó lenne, ha elmennének más tagországba, nem turistaként és úgy részt venni, hanem szolgáltatásvásárlóként. Tehát megindult a határokon keresztül a forgalom, betegmobilitásnak hívjuk, ha a beteg kiválaszt egy intézetet és elmegy oda operáltatni magát, aztán olyan is előfordul most már, hogy az országok között van egy úgynevezett távszolgáltatás, ami azt jelenti, hogy egy Magyarországon lévő szolgáltató egy másik országban lévő beteget úgy gyógyít meg, hogy felhasználja a telemedicina minden eszközét, aztán az is előfordul, hogy valamelyik ország szolgáltatója átveszi a telephelyét egy másik országba, és előfordul negyedik esetben az, amivel mi itt szembesülünk sajnos, hogy mondjuk egy Magyarországon lévő doktor elmegy dolgozni más intézetbe. Tehát megindult egy ilyenfajta szabad áramlás.
Ugyanakkor meg kell mondani, hogy kell valami olyan szabályozót alkotni, amely azt biztosítja, hogy az Európai Unió tagállamainak emberei tudják, hogy milyen jogosítvány érheti őket, de ugyanakkor olyan szabályozót is, hogy a tagállamok egészségügyi szolgáltatói ne kerüljenek nehéz finanszírozási és egyéb helyzetbe. Ezért az Európai Bíróság, amely nem először szembesül az Európai Unióval, először egy luxemburgi embert, aki azt a galádságot követte el, hogy elment Belgiumba és kiváltotta a szemüvegkeretét, és utána meglepődött, hogy nem kapja meg az érte járó pénzt, feljelentette az intézetet az Európai Bíróságon, az Európai Bíróság pedig azt mondta, hogy szabálytalan. Ezért az Európai Bíróság elkezdte meghatározni azokat a feltételeket, hogy milyen feltételek esetén tud egy tagállam egyik páciense, betege egy másik tagállamban szolgáltatást venni.
Meghatározta azt, hogy mi a kórházi ellátás, meghatározta, hogy mi az egészségügyi, nem kórházi ellátás, és az a nehéz helyzet állt elő, hogy az Európai Bíróság az európai jogrendszer része, azonban a közösségi jog nem vezette át, és jogbizonytalanság alakult ki, hiszen vannak bírósági döntések, és az európai jogrendszer ezt nem vezette át, ezért az emberek se tudják és a szolgáltatások se, hogy miről van szó.
Ezért kellett kitalálni egy olyan újfajta irányelvet, amely arról szól, hogy hogyan is szabályozza a jövőben az Európai Unió a határokon túli ellátást. Hogy ez mennyire nehéz, csak azt szeretném mondani, hogy nekem körülbelül két hétig tartott, amíg megpróbáltam megfogalmazni először egy 9-oldalas összefoglalót, aztán ezt megrövidítettem három oldalra, aztán másfél oldalra, mert minden egyes passzusa, cikke olyan kételyeket ébreszt bennem, amelyeknek a tárgyalása az elkövetkezendő jövő feladata.
Néhány dolgot szeretnék elmondani. Helyesnek tartom azt, hogy az irányelvet megalkotja az Európai Unió, helyesnek tartom azt, hogy Magyarország foglalkozik vele. Azért tartom helyesnek, mert ebben az újfajta irányelvben van néhány nagyon jó és nagyon követendő dolog.
Az egyik ilyen például számomra az úgynevezett referenciahálózat létrehozása. Arról van szó, hogy bizonyos ritka betegségekben érdemes létrehozni egy európai központú helyet, ami azt jelenti, hogy az Európai Unió minden állama ott megfelelő ellátásban részesül. Ha arra gondolok, hogy az Európai Unió tagja Málta például, amelynek 400 ezer lakosa van, értelmetlen bizonyos nehéz feltételeket biztosító orvosi ellátást létrehozni, ezért én a referenciahálózat létrehozását fontosnak tartom.
Fontos döntés az, hogy hogyan határozzuk meg az úgynevezett nem kórházi ellátást. Azt irányelv azt mondja ki, hogy ha nem kórházi ellátást veszek igénybe külföldön, és itthon biztosított vagyok, akkor annak az összegét az itteni biztosító kénytelen megtéríteni, feltéve, hogy ez az ellátás egyébként Magyarországon például benne van ebben a rendszerben. Meghatározza a kórházi ellátás fogalmát, és itt már kételyeim vannak.
A kórházi ellátás fogalmának meghatározásában az egyik fontos dolog, hogy kórházi ellátás az, amelyikben legalább egy éjszakát el kell a betegnek a kórházban tölteni, ez idáig jó. A másik pedig azt mondja, hogy a kórházi ellátásba tartoznak azok a bonyolult technikát igénylő ellátások, amelyek számos bonyolultság miatt ide tartoznak. Kételyeim vannak, hogy hogyan lehet ezt meghatározni. Ezeknek költségvonzata is van.
Most mondom a költségeket. Még az előző irányelvek szerint tehát, ha valaki külföldre megy azért, mert nincs elég ideje kivárni és meg tudja indokolni, hogy miért kell a műtét, a biztosító teljes mértékben fizet. Ebben az esetben az irányelv szerint egy kórházi ellátás díját az otthoni biztosító díja határozza meg. Persze a nemzeti egészségügyi ellátásnak van joga kivételt tenni, szeretnék egy magyarországi kivételt mondani: úgy is határozhat, hogy valamilyen ellátást nem Magyarországon végzi, hanem külföldi végezteti, ilyenkor természetesen az egész pénzt fizetni kell. Gondoljunk itt csak a mindenki által ismert tüdőátültetésre, amit Ausztriában végeznek.
A következő passzus, ami bennem kételyeket ébresztett fel, az, hogy más, ha egy magyar ember megy Angliába, és más, ha egy angol ember jön ide, mert az angol biztosító alapellátási összege magasabb, mint a magyar. A törvény vagy a javaslat azt mondja - egy kicsit homályosan határozza meg -, hogy nem élhet a beteg a meggazdagodással, tehát nem csinálhatja azt, hogy Angliából sorban idejön megoperáltatni magát magasabb pénzért, a különbséget pedig zsebre teszi. Ez egy olyan szempontból fontos meghatározás, hogy nagyjából egyensúlyt teremt.
Van ennek a javaslatnak számomra egy nehezen értelmezhető és gondokat okozó része, és ezért volt az, hogy az Európai Parlament hosszú vita után sem tudott írásos véleményt alkotni erről a javaslatról, nevezetesen, hogy ne forduljon elő az, hogy mondjuk egy magyarországi olcsóbb ellátás miatt a külföldről idejövő betegek indokolatlanul hosszú várólistát alakítsanak ki, illetőleg tönkretegyék azt a nemzeti egészségügyi rendszert, amit létrehoztunk. Igaz, hogy a javaslat megfogalmazza azt, hogy a betegek szabad áramlását korlátozhatja az, hogy ha olyan kárt okozhat a nemzeti egészségügyi rendszerben, akár finanszírozási oldalról, amely az ottani ellátást veszélyezteti.
Még két rövid gondolat. Szó van arról is, amit el nem tudok képzelni, hogy hogyan lehet megvalósítani, hogy a bármely országban felírt vényt, bármely tagország kiválthatja, ugyanakkor megjelöli azt is, hogy a mellékhatások jelentkezése esetén az otthoni kezelőorvosa a felelős. Tehát itt el vagyunk maradva azzal, hogy az Európai Uniónak egy egységes vényrendszert kellene létrehoznia.
Akkor mondok még három dolgot, amit pozitívnak tartok. Pozitívnak tartom azt, hogy kialakuljon a tagállamok között egy olyan technológiai rendszer, egy olyan informatikai rendszer, amely kompatibilis egymással, hogy ne csak a transzplantációnál tudják ezt használni, hanem az egészségügyi ellátásnál. Ez egy fontos dolog. Fontosnak tartom azt, hogy a javaslat biztosítja a betegnek azt a jogát, hogy a saját dokumentációjához hozzáférhet, de biztosítja azt is, hogy ne éljenek vissza ezzel a dokumentációval. Hogy aztán ebből mikor lesz valami, az utolsó cikkben van egy megjegyzés, hogy amikor a tagországok a saját véleményüket összegzik, és ezt majd az Európai Unió megtárgyalja, akkor öt év elteltével jó lenne, ha valami egységes rendszer alakulna ki.
Alelnök úr szóba hozta az előbbi téma kapcsán - és ez az utolsó gondolat - az egészségturizmust. Ahogy én észrevettem az általam áttanulmányozott dokumentum alapján, vannak országok, ahol arra kell törekedni, hogy ne alakuljon ki úgynevezett egészségturizmus, mert nem látom annak a feltételeit, hogy biztosítanánk azt a jogot, hogy a saját országaink betegeit el tudnánk látni. Nem tudom azt, hogy a várólisták megnövekedésével hogyan lehetne belecsatlakoztatni mondjuk az Angliából idejövő betegek áradatát. Ez a jövendő feladata.
Összefoglalva tehát azt szeretném kérni a bizottságtól, elnök úrtól és a főosztályvezető asszonytól, hogy mivel rendkívül sokrétű, szerteágazó problémáról van szó, hogy a mostani állásfoglalás mellett a jövő évben, egy fél év múlva nézzük meg - miután történik egy januári bizottsági ülés, amely foglalkozik az Európai Unióban ezzel -, hogy milyen feltételekkel, milyen jogosítványokkal vehetünk részt ebben a határokon átnyúló egészségügyi ellátásban.
Elnézést, hogy egy kicsit hosszú voltam, de olyan sok mindent olvastam, hogy gyorsan elmondtam, és elképzelhető, hogy nem is mondtam el mindent teljesen egzaktan, akkor főosztályvezető asszony kisegít, vagy ha kérdeznek a tisztelt tagtársak, természetesen válaszolok. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen Imre raportőri munkáját, és azt gondolom, hogy nagy élvezettel figyeltük és hallgattuk, úgyhogy ez a fontos kérdés.
Most megadom a szót az egészségügyi tárca képviselőjének, Novák Katalin főosztályvezető asszonynak.
Novák Katalin főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
NOVÁK KATALIN főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm. Czinege képviselő úr nagyon sok mindent elmondott abból, amit én is elmondtam volna, és úgy gondolom, hogy nagyon jól összefoglalta, és nagyon jól megvilágította azt, hogy milyen bonyolultak ennek a szabályozástervezetnek az összefüggései. Ezt tükrözi az is, hogy az Országgyűlésnek benyújtott induló tárgyalási álláspontunkban mi is talán a szokásosnál részletesebben elemeztük az összefüggéseket és az előzményeket.
Azt szeretném a magam részéről kiemelni, hogy az irányelvtervezet elkészítésének szükségességét véglegesen az húzta alá, hogy amikor 2006-ban elfogadásra került a belsőpiaci szolgáltatásokról szóló irányelv, akkor a tagállamok többségének, és ezek között Magyarországnak is az álláspontja alapján ezen általános szolgáltatási irányelv hatálya alól az egészségügyi szolgáltatások kizárásra kerültek, pontosan többségében ezen speciális vonásai miatt.
Az irányelvtervezet szabályozása és célja szintén rendkívül összetett, mint ez kiderült. Egyrészt az a jogbizonytalanság, amit az 1408/71-es rendelet alkalmazásához kapcsolódóan született európai bírósági határozatok keletkeztettek, amelyeknek valóban nem került sor a jogszabályban történő rögzítésére, és az én megjegyzésem sem arra irányult, hogy ne említsük az 1408-as rendeletet, mert anélkül ezt az irányelvtervezetet tárgyalni sem lehet, hanem arra, hogy ennek az irányelvnek már az új, módosított változatát is elfogadta a Tanács és a Parlament, csak még nem lépett hatályba, mert a végrehajtási rendelet még tárgyalás alatt van. Ez az új rendelet sem tartalmazza az Európai Bíróság döntéseinek megfelelő szabályozásokat, tehát valóban szükségessé vált, hogy az ebben az irányelvtervezetben kerüljön szabályozásra
Szintén tükröződik ebben egy másik folyamat, az egységes belsőpiaci kiteljesedése kapcsán és egyéb más folyamatok kapcsán is egyre inkább előtérbe kerülnek az egészségügyi kérdések az Európai Unióban, és az Európai Unió Tanácsa 2006 júniusában elfogadott egy következtetést, amely az Európai Unió tagállamai egészségügyi rendszereinek közös alapelveit és értékeit rögzíti, amelyek az egyetemesség, minőségi ellátáshoz történő hozzáférés, egyenlőség és szolidaritás. Ez az irányelvtervezet próbál ennek az érvényesüléséhez bizonyos fajta kereteket adni.
Pontosan a folyamatok részeként a tagállamok részéről szintén felmerült egy fokozottabb együttműködési igény számos területen, az elektronikus egészségügy, adatbiztonság, információcsere, technológiai értékelés, referenciaközpontok hálózatának kialakítása, amelyhez szintén megpróbálja az irányelvtervezet a kereteket megteremteni.
Képviselő úr abszolút jól kimutatta azt, hogy talán a legnehezebb feladat annak az összehangolása, amely az alapszerződés 49. cikkében megfogalmazásra kerül a szolgáltatások szabad áramlása kapcsán, illetve ugyanez az alapszerződés 152. cikkelye rögzíti, hogy az egészségügyi szolgáltatások szervezése, finanszírozása tagállami hatáskörben marad. Én ezt nem ellentétnek mondanám, hanem inkább egy olyan helyzetnek, amely bonyolulttá teszi ezeknek a kérdéseknek a megoldását, de talán úgy gondolom, hogy ettől a kihívások nagyobbak.
Az előzőekből következően tehát a főbb szabályozási területei magának az irányelvnek: egyrészt az egészségügyi ellátórendszerek közös értékei és alapelvei megvalósításához néhány szabályozás. Ezek közül azért azt kiemelném, hogy az irányelv rögzíti, hogy a szolgáltatást nyújtó tagállamnak a felelőssége az, hogy megfelelő minőségű szolgáltatást nyújtson, garantálja a minőséget, biztosítja ennek a minőségi követelményeknek való megfelelésnek az ellenőrzését, a betegjogoknak, a betegbiztonságnak az érvényesülését, a panasztételi jogok érvényesülését, a felelősségbiztosítás érvényesítését, de magát a szabályozást és annak ellenőrzését tagállami hatáskörben hagyja. Tehát úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos szabályozási kérdés, hiszen az általános szolgáltatás irányába ez volt az egyik problémás kérdés, hogy ez ott másképp kerül szabályozásra.
Szintén szabályozásra kerül a másik országban igénybe vett egészségügyi ellátás térítésének a kérdése, és itt a belföldi költségek mértékéig szabályozza az irányelvtervezet a költségek megtérítését. Itt utalnék arra, amit képviselő úr mondott, hogy a beteg azért nem kereshet azon, hogy ő máshová ment ellátást keresni, olyan helyre, ahol olcsóbb az ellátás, tehát ha abban az országban alacsonyabbak voltak a tényleges költségek, akkor az a tényleges költségek mértékéig szól, és nem az esetleges magasabb belföldi költségek mértékéig.
Itt természetesen valóban nagyon bonyolult kérdéskör, hogy járóbeteg-ellátás, illetve nem kórházi ellátás, és kórházi ellátás esetén hogyan különíthető el eleve ez a két ellátási forma, és kórházi ellátás esetén előzetes engedélyezéshez lehet kötni a másik államban igénybe vett ellátást. Ez szintén nagyon sarkalatos kérdés, és itt valóban nagyon fontos a szoros lehatárolása annak, hogy mi az, amit az 1408/71-es rendelet szabályoz, és ebbe a körbe tartozik például az is, hogy a magyar betegek tüdőátültetésre Ausztriába mennek, ők ennek a rendeletnek az alapján mennek, és a társadalombiztosítás téríti. Valóban teljes térítés mellett kell a beteget kiküldeni, ha Magyarországon megfelelő időn belül, megfelelő ellátást nem tudunk nyújtani, és minden olyan esetben, amikor itthon nyújtható lenne az ellátás, akkor továbbra is kérdéses, hogy milyen esetekben tartunk fenn előzetes engedélyezési eljárást, hiszen a túlzott kiáramlás veszélyeztetheti a kapacitástervezést, az ellátórendszerek fenntarthatóságát. Pontosan ezért van a térítés mértéke a hazai költségek mértékéig megszabva.
A harmadik szabályozási terület az európai egészségügyi együttműködés fejlesztése kereteinek a megteremtése. Mi is nagyon fontosnak tartjuk, amit képviselő úr kiemelt, a referencia-intézetek hálózatainak a kialakulását, különösen első fázisban a ritka betegségek ellátása vonatkozásában, és minden más, technológiai értékelési, adatgyűjtési és egyéb együttműködési kérdéseket. Valóban nagyon bonyolult kérdéseket vetnek fel például a receptelfogadási kérdések, itt ehhez kapcsolódik az elektronikus receptek kialakítása, és valóban a receptekre vonatkozóan az általános követelményeknek, a formai követelményeknek a megfogalmazása. De azért e mögött a javaslat mögött van az Európai Unión belül a már létező, rendkívül kiterjedt szabályozás a gyógyszerek minőségére vonatkozóan, tehát azért abból kell kiindulnunk, hogy minden tagállamban azonos minőségű gyógyszereket árusítanak a gyógyszertárakban, többségében szinte ugyanazokat a termékeket is.
A kormány álláspontja az, hogy fontos, hogy ezeket a kérdéseket közösségi szinten szabályozzuk, fontos, hogy a határon átnyúló egészségügyi ellátás területén a betegjogok jobban érvényesíthetőek legyenek, hogy egyértelmű legyen a szabályozás, hogy a tagállamok közötti együttműködés fejlődjön, ugyanakkor a kormány álláspontja nagyon határozottan az, hogy a tagállami hatásköröket tiszteletben kell tartani. Úgy gondoljuk, hogy a tervezetnek néhány javaslata ezen túlmegy, tehát ezeket meg kell vizsgálni, és szükség szerint módosítani kell, és természetesen az ellátórendszer működőképességének fenntartását is nagyon fontosnak tartjuk.
Az előkészítő tárgyalásokon, hiszen azért azok már megkezdődtek, néhány tárgyalási forduló már lezárult, Magyarország vizsgálati fenntartást jelentett be egyelőre az irányelvtervezet egészére, és úgy tűnik, hogy ennek a tervezetnek a vitája bizony, nagyon erősen el fog húzódni, mert a tagállamok többségének meglehetősen sok észrevétele van.
Azt hadd tegyem még hozzá, hogy az irányelv végrehajtásakor - és ez benne van az álláspontban is, amit benyújtottunk - nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az egyenlőtlenségek ne növekedjenek a betegmozgás hatására. Vagyis ne alakulhasson ki olyan helyzet az országok között, hogy a jobb módú tagállamokból a gyógyulást keresőknek még jobban kibővülnek a lehetőségei, és bárhová el tudnak menni gyógykezelést keresni, ugyanakkor a kevésbé jómódú tagállamoknak esetleg a lehetőségei még azáltal is beszűkülnek, hogy hozzájuk is áramlanak a többi tagállamból, és esetleg már náluk is várólisták vannak.
Tehát azért egy kulcskérdés a várólistáknak és a hazai ellátási kötelezettségeknek az összefüggése, tehát úgy gondoljuk, hogy erről azért még biztosan sok vita lesz, de reméljük, hogy ez kezelhető lesz. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és kérjük a támogatásukat.
ELNÖK: Köszönöm szépen az alapos szakvéleményt, illetve a kormány álláspontjának az ismertetését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ki kíván hozzászólni? (Nincs jelzés.) Ha nincs jelentkező, én javaslatot szeretnék tenni a Czinege képviselő úr által elmondottak és a főosztályvezető asszony által elmondottak kapcsán az írásos, itt kiosztott kétoldalas vélemény néhány ponton való kiegészítésére, és ez a következő lenne. Mindegyik az f) ponttal kapcsolatos, tehát a bizottság véleménye nyilván, hiszen a többi az előzményeket írja le.
Az első francia bekezdésben, ami úgy végződik, hogy "... ne veszélyeztesse az egészségügy finanszírozásának egyensúlyát és az ellátórendszer működőképességét", utána vesszőt tennénk, és folytatnánk, hogy "ne vezessen a hazai várólista-szabályozást felpuhító egészségturizmushoz."
A következő: egy új fekete ponttal azt mondanánk, hogy "a bizottság támogatja a több tagállamból speciális kezelésekre betegeket fogadó úgynevezett referenciaközpontok létrehozását." - egy külön pontként.
Ott, ahol a problémákat jelezzük, ott még két francia bekezdést írnánk, az egyik, hogy "a kórházi ellátás fogalma nem egyértelmű", illetőleg a gyógyszerrendelés egységes szabályozásának a hiányára is utalnánk.
Végül úgy fejeznénk be, hogy "A bizottság 2009 első félévében vissza kíván térni az irányelvtervezet tárgyalásának helyzetére."
Tehát az elhangzottak alapján, ha jól értelmeztem még a fontosabb megjegyzéseket, ezzel javaslom kiegészíteni ezt a tervezetet, amelyet itt most kiosztottunk, és azt gondolom, hogy képviselőtársaim követni tudták.
Alelnök úr!
Kérdések, hozzászólások, reagálások
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Én támogatom az egységesítési törekvéseket, annál is inkább, mert a WHO is megfogalmazta a fehér könyvében az európai egészségügyi rendszerek, biztosítási rendszerek egységesítésére vonatkozó szándékát. Néhány dolgot, ha szabad, nagyon röviden megjegyeznék.
Ez a biztosítási alapú ellátásokra vonatkozik. Ha Európa valóban azt akarja, hogy a biztosítási alapú ellátások tekintetében, szolgáltatások tekintetében valamiféle átjárhatóság legyen, akkor miért nem hoz létre az Európai Unió, vagyis miért nem szerepel ebben az anyagban, hogy valamiféle kiegyenlítő alapot hoz létre? Hiszen ha nemzeti hatáskörben vannak a kötelező általános egészségbiztosítási szolgáltatások, akkor ez azt is jelenti, hogy minden országban, minden nemzetállamban más a szükséglet, hiszen a szükséglet egy társadalmi kommunikációban vagy egy társadalmi konszenzusban redukált igényt jelent. Ez azt jelenti, hogy ez pillanatnyilag mindenhol más és más. Én most nem bonyolítani akarom a dolgokat, csak egy kicsit a kérdés alapfilozófiáját boncolgatni. Tehát ez azt jelenti, hogy ha tényleg egységesíteni akarjuk, vagy legalábbis ilyen törekvéseket táplálunk, az egészségügyi ellátásokat, akkor Európának azzal kellene foglalkoznia - vagy azzal is kellene foglalkoznia, de talán elsősorban -, hogy valamiféle kiegyenlítő alapot hoz létre, amiből a szükségletek közötti differenciákat figyelembe véve, a dolog menedzselhető.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy vannak a dolognak olyan vonatkozásai is szerintem, amelyek nem kerültek itt szóba, például hogy az orvosoknak nemzetközi felelősségbiztosítással kellene rendelkezniük. Ha az ember ezt végiggondolja, hogy ez mivel jár, ez egy nem egyszerű kérdés.
Nem akarom tovább bonyolítani azzal, hogy azért az egészségügyi ellátás, az orvoslás egy kultúra is, ami feltételezi, hogy az ellátó orvosnak, a szolgáltató intézetnek valahol a beteg környezetét is ismernie kell, de ez már azt mondják, hogy sámánkodás, ma már egészen elgépiesedett a rendszer, és nem is folytatom ezt a gondolatot. De javaslom, hogy jegyezzük meg azt is, hogy akkor a biztosítási rendszerek közötti átjárhatósághoz fel kellene az európai közösségnek valamiféle közös alapot, kiegyenlítő kasszát - nem tudom, hogyan lehetne ezt nevezni - állítani. Köszönöm szépen.
De mi támogatni fogjuk, vagy legalábbis én támogatni fogom ezt a javaslatot, mert fontos.
ELNÖK: Van-e még hozzászólás? Havas képviselő asszony!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Nekem csak egy javaslatom lenne tulajdonképpen, amivel célszerű lenne foglalkozni, legalábbis ami egy komoly problémát okoz, és nemcsak ennek a munkaerő-direktívának a kérdése, ami azért elég szorosan kapcsolódik ide.
Én ezt valószínűleg egyszerűbben megoldhatónak látnám, mint a biztosítási rendszerek közötti átjárhatóságot, mivel az olyan szinten különbözik az NHS-től a teljes magánbiztosítókig, hogy viszonylag nehezen tudnám elképzelni azt az alapot, hogy ki, mennyit és hogyan fizessen be. De a munkaidő-direktíva egységesítése valóban azt hiszem, az egyik kulcskérdés. Mindenhol problémát okoz, a megoldása nagyon komoly összegeket emészt fel, és azért ez is az egyik legsúlyosabb oka az orvosvándorlásnak Európában.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több észrevétel, megkérdezem főosztályvezető asszonyt, kíván-e szólni. Parancsoljon!
NOVÁK KATALIN főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm. Azt hiszem, Mikola alelnök úr már a messze, távolabbi jövőben gondolkodik, az irányelvtervezet a biztosítók közötti átjárhatóságot egyelőre tulajdonképpen odáig oldja meg, vagy odáig nyitja ki, ami már egyébként az 1408/71-es rendeletben is kinyílt, hogy a biztosítók a másik nevében ellátják a beteget. De a térítés és a fizetési kötelezettség mindig az adott biztosítóé, és tulajdonképpen a tagállamok többsége sem javasolja még a jelenlegi fázisban csak az ellátórendszerek átjárhatóságát, de csak az ilyen fajta átjárhatóságot, és az ellátás színvonalának a közelítését. Attól tartok, hogy ez még a nagyon távoli jövő az egységes Európában.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor az a javaslatom, merthogy igyekszünk itt komplex álláspontot megfogalmazni, hogy amit alelnök úr javasolt, egy zárójeles megjegyzésben azért jelezzük ott, amikor a finanszírozásról van szó, szó szerint úgy, hogy "a biztosítási rendszerek átjárhatóságának megkönnyítésére a későbbiekben megfontolható európai szinten kiegyenlítő alap létrehozása".
Azt gondolom, egy kicsit gondolni kell arra, hogy majd mi lesz még utánunk. A munkaidő-irányelvvel kapcsolatos kérdés egy fontos ügy, de én ezt most nem tenném ide, ebbe a keretbe, mert nem ebbe a szabályozási körbe tartozik. Ráadásul nem egészségügy-specifikus.
Akkor ezekkel - nem ismétlem meg még egyszer - a kiegészítésekkel, amelyeket az előbb felolvastam, és most még igyekeztem az alelnök úr javaslatát is belevenni ebbe a javaslatba, de ha kívánja a bizottság, még egyszer felolvasom, kívánja? (Többen jelzik, hogy nem.) Nem. Akkor ki támogatja ezt, mint véleményt, ki szavaz igennel? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság ezt egyhangúlag támogatta.
Ennek megfelelően továbbítjuk a véleményt az Európai ügyek bizottságához.
Megköszönöm képviselő úr munkáját és a minisztérium nemzetközi főosztályának a közreműködését és segítségét. Köszönöm szépen.
Tájékoztató az influenza világjárványra való felkészülésről
Soron következik az influenza világjárványra való felkészülésről a tájékoztató. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy korábban Mikola István alelnök úr kezdeményezte, hogy ezzel foglalkozzunk. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy idén februárban zárt ülésen tárgyaltuk a Pandémia Prevenciós Bizottság tájékoztatóját, és 6/2006-2010. számon állásfoglalást is elfogadtunk ebben az ügyben, amiben bizonyos irányokat jeleztünk. Közben elkészült a nemzeti pandémiás terv korszerűsített változata, amit egyébként elektronikus úton, ha jól emlékszem, valamikor a nyár elején képviselőtársaim megkaptak.
A tájékoztató előadói szóbeli kiegészítés céljából az országos tisztifőorvos úr, Falus Ferenc, itt van, köszöntöm, és Bujdosó László, a regionális tisztifőorvosként, a Nemzeti Pandémiás Bizottság vezetője. Itt van a szaktárca részéről is, ha ilyen kérdés merül fel, úgy látom, Radnóty Gábor szakmai főtanácsadó úr. Megadom a szót, nem tudom, ki kíván szólni, egy nagyon rövid írásos tájékoztatót kaptunk, de ha van szóbeli kiegészítés, akkor tegyük meg. Nem tartunk zárt ülést, ebben ilyen igény nem merült fel, tehát erre tekintettel kérem, hogy tegyék meg a kiegészítést.
DR. FALUS FERENC országos tisztifőorvos: Nem kívánnánk szóbeli kiegészítést tenni, csak a kérdésekre válaszolni.
ELNÖK: Bujdosó úr?
Dr. Bujdosó László szóbeli kiegészítése
DR. BUJDOSÓ LÁSZLÓ, a Nemzeti Influenza Pandémia Prevenciós Bizottság vezetője: Néhány dolgot csak azért, hogy továbbra is egyértelmű legyen az Egészségügyi bizottság számára is, hogy az influenza pandémiás felkészülés egy komplex feladat, és valamennyi olyan eszközzel és valamennyi olyan témával, ami segíthet egy influenza pandémiás felkészülésben, illetve egy pandémiás járvány kezelésében, azzal foglalkozunk, és természetesen folyamatosan téma.
A komplexitás érzékeltetése előtt egy dolgot szeretnék jelezni, hogy a korábbi egészségügyi bizottsági üléshez képest a kockázata egy pandémiának semennyiben nem változott. Tehát nemrég volt Lisszabonban a harmadik Európai Influenza Konferencia, egyértelműen kimondta, hogy továbbra is magas a kockázata egy influenza pandémia kialakulásának, és a vírus abból a három tulajdonságból, amit magára szedhet, kettővel már rendelkezik. Tehát nagy madárinfluenza-járványokat csinál, az embert is képes megfertőzni, megbetegíteni, és megölni is, 63 százalékos egyébként a letalitása ennek a fertőzésnek jelen pillanatban. Egyet nem tud még: influenzaként terjedni az emberek között, tehát a humán-influenzához hasonló módon terjedni.
Az mondható ki ez alapján, hogy influenza pandémia mindenképpen lesz, csak azt nem tudjuk megmondani, hogy mikor, és még nem tudjuk megmondani, hogy milyen vírus okozza. Mindenképpen 50 százalék fölé teszik annak az esélyét, hogy az elkövetkezendő tíz éven belül influenza pandémia alakul ki.
Ami a komplexitást illeti, természetesen az előterjesztésben is szerepel a védőoltás, mint egy megfelelő eszköz. Szó esik a szezonális védőoltásról és szó esik a pandémiás védőoltásról is. Nem esik szó az előterjesztésben az antivirális gyógyszerek készletezéséről, természetesen szükség van antivirális gyógyszerek készletezésére. Bizottságunk javaslata szerint nem is egyféle gyógyszerrel, hanem többféle gyógyszerrel kellene ebben az esetben számolni, és mindenképpen szükség van a gyógyszerkészletek kiegészítésére vagy növelésére. A több lábon állásnak alapvetően a vírusban kialakuló rezisztencia lehet az oka.
Fontosnak tartjuk a maszkok szerepét. Úgy tűnik, hogy egy speciális antivirális maszk kifejlesztése zajlik, és ezzel lehetőség lesz arra, hogy tovább kiegészítsük az eszköztárunkat. Fontosnak érezzük a kommunikációt, pandémiás honlap indult, www.pandemia.hu címen. Fontosnak tartjuk egy kialakult pandémiában a megfelelő szervezési intézkedéseket, tömegrendezvények tiltását, iskolák bezárását, és így tovább, és fontos, amiről az előterjesztés is szól, az ország működése szempontjából kiemelt cégek, intézmények, vállalatok felkészítése, velük saját tervek készíttetése és annak a támogatása, hogy ezek az intézmények, vállalatok, cégek saját készletekkel is rendelkezzenek egy pandémia esetére. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítést. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e észrevétel. Alelnök úr!
Kérdések, hozzászólások, reagálások
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Még komolyabban kellene venni ezt az egész kérdést, szeretném megjegyezni, mert ez az előterjesztés - hogy is mondjam - elég harmatosra sikerült. Ilyen nagy garral belevágtunk az influenzahelyzet áttekintésébe, titkos ülést, vagyis zárt ülést tartottunk, máig sem értem, hogy miért, és végül is nem nagyon jutottunk előre, mert ma sem kapunk tiszta képet a készletekről, hogy milyen tervei vannak a kormányzatnak a készletezéssel kapcsolatban. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ha mégis előfordul egy pandémia - és az utolsó, ha jól emlékszem, talán '71-ben vagy '73-ban volt, már nagyon aktuális, hogy legyen, reméljük, hogy nem lesz most -, ez egy bődületes ügy lesz. Tehát itt fel kell készülni arra, főleg a mostani turizmust, a földrészek átjárhatóságát figyelembe véve, ha egy esetlegesen létrejövő, teljesen új vírustörzs semmiféle protektív immunitást nem talál egyik földrészen sem, akkor az az első néhány nap vagy egy-két hét kritikus lesz, ameddig a vakcinát sikerül előállítani, és ha nem rendelkezünk kellő antivirális készletekkel, akkor ebből még baj is lehet.
Tehát csak azt tanácsolom a tisztelt bizottságnak, hogy tartsa napirenden a dolgot, mert ebből nagyon nagy baj lehet, és ha a WHO figyelemfelkeltő megnyilatkozásaira gondolok, vagy éppen a Lisszabonban elhangzottakra, akkor azt mondom, hogy a világ eléggé fel van spannolva ebben az ügyben. Mi egy kicsit csendesen vagyunk, úgy megbújunk most a világgazdasági válság mögött, és nem biztos, hogy ez jó politika. Tehát azt javaslom, hogy ezt talán a kormányzatnak egy kicsit komolyabban kellene vennie. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Havas képviselő asszony!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Mélységesen egyetértek természetesen azzal, hogy fel kell készülnünk, csak egy picit emlékeztetném magunkat, hogy ültünk mi már - ahogy alelnök úr említette - titkos ülésen a madárinfluenzával kapcsolatban. (Dr. Schvarcz Tibor: Zárt ülésen!) Tudom, ez a humor volt. Tehát a madárinfluenza kapcsán, amikor ugyanez a pánikhangulat merült fel, hogy a kormányzat nincs kellőképpen felkészülve, amikor itt van az ajtóban a madárinfluenza. Szerencsére azért nem kopogtatott és nem lépett be.
Volt szerencsém részt venni egy nemzetközi konferencián, ahol szintén az influenza pandémia várható időpontja vagy valószínűsége volt terítéken. Azért ott sem úgy merült fel a kérdés, hogy egy napon belül az egész világot elárasztja, és szinte semmi védekezés nincs rá. Semmi ilyesmiről nincsen szó. Valóban a turizmus, a globalizáció felgyorsítja a terjedést, de még a legnagyobb pánikhangulatban sem hangzott el olyan, hogy ez viszonylag rövid időn belül, és nagyon nagy pusztítást végezve vonulna végig az egész világon, és valóban körülbelül ez előtt 30 évvel volt az utolsó nagy pandémia, de ez nem jelenti azt, hogy mondjuk ez kötelező jelleggel meg kell hogy ismétlődjön. Mondjuk azért az igazi nagy spanyol is majdnem száz éve volt, úgyhogy azért talán sikerül megúszni. (Dr. Mikola István: Körülbelül 70 évenként.) Alsó hangon. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Én mint laikus, csak kérdéseket szeretnék feltenni. A vírus nagyfokú variabilitása miatt egy új mutáns antigén szerkezetének a meghatározása után, amelyik már valószínűleg tömegjárványt okoz, körülbelül mikor, mennyi idővel tud átállni Magyarország a vakcina gyártására? Milyen vakcinatömeget milyen idő alatt tud előállítani? Az átoltottságot milyen időszak alatt, mennyi idő alatt tudja biztosítani a lakosság számára? Ezt sajnos, nem is az irodalomból, hanem ezt csak a sajtóhírekből olvastam, hogy egy olyan mutáns van kialakulóban, amelyik korábban, a populációban nem jelent meg semmilyen formában, tehát a populáció védettsége gyakorlatilag nulla. Ezért kérdezem ezeket a válaszokat.
Az ezzel kapcsolatos kapacitása Magyarországnak az eddigi formából kielégítő volt, de azért elgondolkodtató, mert korábban ilyenfajta kihívással nem néztünk szembe, úgyhogy ezért kérdezném ezt meg.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Zárt ülést egyébként azért tartottunk korábban, mert az akkori egészségügyi miniszter ezt hivatalosan kérte, tekintetbe véve, hogy az állami és szolgálati titok hatálya alatt szereplő adatok szóba kerültek. Tehát ebben a tekintetben a bizottság elnökének nincs választási vagy mérlegelési lehetősége.
Egyébként pedig nekem is az a véleményem, hogy annak ellenére, hogy nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy 30 éve volt meg 70 éve volt, ezeket a kockázatokat a mai globalizált világban borzasztó komolyan kell venni.
Visszaadom a szót a kérdésekre adandó válasz érdekében az előterjesztőknek. Bujdosó úr!
DR. BUJDOSÓ LÁSZLÓ, a Nemzeti Influenza Pandémia Prevenciós Bizottság vezetője: Én kezdeném. Köszönöm szépen. Talán azzal kezdeném, hogy a védőoltások vonatkozásában teljesen egyetértek azzal, amit képviselő úr mondott. A védőoltások vonatkozásában Magyarország nagyhatalom, már az influenza-védőoltások vonatkozásában ezt tudni kell. Nemcsak a WHO által, reverzgenetikai módszerekkel előállított oltóvírus felhasználásával vagyunk képesek oltóanyagot előállítani, hanem a vad vírusból is képesek vagyunk rá, és a vad vírus elleni oltóanyagot Magyarországon törzskönyveztette is a gyártó cég, úgyhogy a világon elsőként és egyedül Magyarország rendelkezik vad vírus ellen oltóanyaggal.
A világ az oltóanyagot ezek szerint kétféle módon fogja tudni előállítani. Az egyik módszer az Egészségügyi Világszervezet által generált és szervezett módszer. Izolálják a vírust abban az országban, ahol kialakul, amilyen gyorsan csak lehet, ezt követően az Egészségügyi Világszervezet reverzgenetikai módszerekkel a saját laboratóriumaiban uszkve 3-6 hónap alatt készíti el azt a bizonyos oltóvírust, amit szétküld a világ oltóanyaggyártással rendelkező gyárainak, amelyek a saját technológiájukkal ebből oltóanyagot fognak előállítani.
A magyar módszer, a vad vírusból történő oltóanyag-előállítás annyiban különbözik ettől, hogy körülbelül feleannyi idő alatt, mint a WHO, képesek vagyunk oltóvírust előállítani a vad vírusból, tehát amit a WHO 3-6 hónap alatt csinál, azt mi nagyjából 4-6 hét alatt vagyunk képesek előállítani. Ezt követően a magyar technológia 8 hét alatt készíti el az első 500 ezer adat oltóanyagot. A kapacitás növelése is megtörtént, nem kizárt, hogy ez a mennyiség elérheti az 1 millió adagot is az első héten, tehát a nyolcadik héten, és ezt követően minden héten ugyanennyi, 500 ezer, uszkve 1 millió adat oltóanyagot vagyunk képesek előállítani. Nem is nagyon tudnánk többet eloltani. Tehát az oltási rendszerünk is úgy szervezett, hogy körülbelül ahogy gyártja a gyártó az oltóanyagot, úgy vagyunk képesek ezt a mennyiséget eloltani.
Tehát nagyjából az a mennyiség, ami már egy járványt képes megfogni, és ez körülbelül 4 millió adag oltás, ami képes Magyarországon is egy járványt megfogni, ez látható, hogy nagyjából szintén olyan 4-8 hét alatt készülne el. Tehát amint hozzájutunk a vírushoz, ahhoz képest nagyjából 3-4 hónap alatt tudjuk teljesíteni az oltóanyag-előállítást, és ezzel párhuzamosan az oltásokat is.
Nem szabad még megfeledkezni arról az időről, ami nagyjából tíz nap, két hét, amíg a beoltottakban a védettség ki is alakul. Tehát ennyivel még meg kell növelni ezt az időt.
Egyébként ami a jelenlegi helyzetet illeti, ma a H5N1-es madárinfluenza-vírusnak a legnagyobb az esélye, hogy pandémiás vírussá alakuljon, de nem kizárólag a H5N1-es van a köztudatban, a tudományos világban, a H9N2-es például szintén olyan helyzetben van, hogy képes lehet arra, hogy pandémiás vírussá alakuljon. Semmi más nem kell hozzá, mint a szezonális humáninfluenza-vírusnak egy osztódó sejtben össze kell találkozni a madárinfluenza vírusával. Erre a legnagyobb esély egyrészt a Távol-Keleten van meg, másrészt a sertés lehet leginkább az a köztes gazda, amelynek az osztódó sejtjeiben, lévén, hogy a sertést képes megfertőzni a humán influenzavírus és a madárinfluenzavírus is, az ő sejtjeiben alakulhatna ki a géncsere folytán az az új vírus, amelyik már képes az emberek között humán influenza módjára terjedni.
A kapacitás Magyarországon tehát az oltóanyag-előállításra adott. Azt a magyar módszert, ami arról szól, hogy mi gyártjuk magunknak a szezonális influenza elleni oltóanyagot, és az a kapacitás rendelkezésre áll, és bármikor képesek vagyunk pandémiás oltóanyagot előállítani, az véleményünk szerint egy, a világban mindenképpen terjesztendő módszer. Meggyőződésünk, hogy igazán hatékonyan lassítani a vírus terjedését a világban csak egy, a magyarhoz hasonló felkészültséggel és módszerekkel rendelkező országban lehet.
Egyébként ami a terjedést illeti, azt még hozzátenném, hogy a '68-69-es hongkongi influenzajárvány vírusa hat hónap alatt ért Magyarországra. Nagyon fontos az, hogy amikor a pandémiás vírus kialakul, akkor az északi féltekén nyár van vagy tél. Ha az északi féltekén nyár van, akkor nem várható, hogy hozzánk hetek vagy napok alatt elér, és járványt képes okozni egy pandémiás vírus. Akkor valószínűleg a déli féltekén okozza először a nagy járványt, és hozzánk az influenzajárványos időszakban érve tud járványt okozni, úgyhogy még a szerencsére is szükség lesz ahhoz, hogy a felkészülésünk igazán megfelelő legyen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Falus Ferenc országos tisztifőorvos úr!
DR. FALUS FERENC országos tisztifőorvos: Köszönöm szépen. Két dologgal szeretném ezt kiegészíteni, aminek a fontosságát szeretném kiemelni.
Az egyik a nemzetközi egészségügyi rendszabályok bevezetésének fontossága. Erre részben nemzetközi kötelezettségünk van, részben pedig ezeknek a segítségével képes a világ ezt a terjedési folyamatot érdemben lassítani. Tehát ha ez a képességünk nincs meg nekünk is és a szomszédos országoknak is, akkor sokkal hamarabb fog a járvány ideérni, és sokkal később fogjuk észlelni is a járvány kitörését.
A másik a személyi védőeszközök fontossága, amivel megint hosszú heteket lehet nyerni az életnek - egész egyszerűen fogalmazva. Az én becslésem szerint legalább 600 millió darab maszkot kellene az országban tartani. Ez nem azt jelenti, hogy ezt állami készletben kellene megvásárolni, ez körülbelül olyan másfélmilliárd forint, hanem az országban raktároztatni kellene ezt a mennyiséget, vagy gyártókapacitás kell hozzá. Ugyanis abban a pillanatban, amikor a világjárvány elindul, akkor maszkból ugyanolyan hiány lesz, mint a gyógyszerből vagy a vakcinából.
Pillanatnyilag kaptunk pénzt arra, hogy az ÁNTSZ járványügyi felderítő csoportjai számára bővítsük a maszk-készletünket, ez 130 ilyen kis 4 fős csoport számára egy hónapra szükséges maszk volt, egy maszkot 6 óráig lehet használni az előírás szerint, és jelenleg is van raktáron egyhónapi készletünk, ami elsősorban a járványügyi felderítő csoportban részt vevők védelmét szolgálja, de azt gondolom, hogy gondoskodni kellene arról, hogy a maszkellátás készletei megfelelően biztonságosak legyenek, legalábbis arra a pillanatra, amikor erre szükség van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A nemzetközi egészségügyi rendszabályokról, tehát az IHR, az International Health Regulation-ről szóló Nemzetközi Egészségügyi Világszervezet által elfogadott szabályozásnak még a ratifikációja várat magára, tehát a törvényi kihirdetése, ha jól tudom, még nem történt meg, úgyhogy kérem is a szaktárcát, hogy ezt minél hamarabb terjesszék elő. Ez fontos lenne szintén, ha már így szóba került.
Köszönöm szépen a tájékoztatót, és azt gondolom, hogy időről időre vissza kell térni erre az ügyre, ennek minden fontos elemére. Köszönöm szépen. A napirendet lezárom.
Egyebekben azt jegyezném meg, hogy jövő héten a bizottság a költségvetés plenáris vitája miatt nem tartana ülést, azonban az azt követő héten két ülésre kerülne sor. Valószínűleg 11-én, kedden délután meghallgatnánk az egészségügyi miniszter urat, merthogy szerdán kormányülés van, és erre ez nem alkalmas, és akkor ennek kapcsán második pontként beszélnénk az egyes egészségügyi törvények módosításáról szóló javaslat általános vitára való alkalmasságáról, szerdán pedig a költségvetési módosító indítványok tárgyalására kerülne sor a szokott rendben. Ezt azért mondanám, hogy a mai tudásunk szerint így tervezhető a következő hét utáni hét.
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy egyebek van-e még? (Nincs jelzés.) Nincs. Köszönöm szépen.
(Az ülés végének időpontja: 14 óra 00 perc.)
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva és Lajtai Szilvia