EB-27/2008.
(EB-84/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2008. november 11-én, kedden, 14 órakor
a Képviselői Irodaház II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló(k) *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter meghallgatása a Házszabály 68. § (3) bekezdése alapján *
Dr. Székely Tamás bevezető szavai *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Schvarcz Tibor *
Dr. Csáky András *
Dr. Mikola István *
Dr. Havas Szófia *
Dr. Puskás Tivadar *
Dr. Horváth Zsolt *
Tukacs István *
Dr. Nagy Kálmán *
Dr. Garai István *
Dr. Pesti Imre *
Dr. Czinege Imre *
Dr. Heintz Tamás *
Dr. Kupper András *
Dr. Székely Tamás válaszai *
Vélemények *
Dr. Nagy Kálmán *
Dr. Havas Szófia *
Dr. Pesti Imre *
Dr. Csáky András *
Dr. Juhászné Lévai Katalin *
Dr. Kupper András *
Dr. Heintz Tamás *
Dr. Puskás Tivadar *
Dr. Schvarcz Tibor *
Dr. Mikola István *
Dr. Székely Tamás reflexiója *
Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6645. szám) *
Dr. Székely Tamás szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Székely Tamás válaszai *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Mikola István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Garai István (MSZP) dr. Czinege Imrének (MSZP) - megérkezéséig
Dr. Havas Szófia (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP) - távozása után
Dr.Nyul István (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter
Dr. Vojnik Mária egészségügyi államtitkár
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 03 perc)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Köszöntöm bizottságunk tagjait, a meghívott vendégeket, az érdeklődők képviselőit, a sajtó munkatársait. A bizottság ülését megnyitom; megállapítom, hogy az ülés határozatképes.
A napirend előtti megjegyzéseimet a holnapi ülésnapra halasztanám, de megkérdezem, hogy van-e másnak napirend előtt bejelentenivalója. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt.
Tisztelt Bizottság! Az írásban kiküldött ajánlás szerint tennék javaslatot a napirendre. Megkérdezem, hogy ki támogatja a napirend elfogadását, ki szavaz igennel. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter meghallgatása a Házszabály 68. § (3) bekezdése alapján
Soron következik dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter úr meghallgatása a Házszabály 68. § (3) bekezdése alapján.
Emlékeztetem a bizottság tagjait, hogy a bizottság tagjainak kétötöde, ellenzéki képviselőtársaink kezdeményezték dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter úr meghallgatását. A meghallgatás indoka: a pénzügyi válság és a készülő újabb megszorító csomag hatására az egészségügy finanszírozhatósága bizonytalanná vált. Ezzel kapcsolatban, és az egészségügyi ellátórendszer működőképességének biztosítása érdekében teendő intézkedésekről kívánják meghallgatni miniszter urat.
Köszöntöm egészségügyi miniszter urat, államtitkár asszonyt, munkatársaikat. A szokásos eljárás szerint haladnánk: miniszter úr bevezetőt tart, ezt követően képviselőtársaim feltehetik a kérdéseiket, miniszter úr ezekre a kérdésekre összevontan válaszolni fog, és utána megjegyzéseket lehet tenni. Ezt követően kerül sor a meghallgatás lezárására. Felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy a mai ülésnapon még egy napirend megtárgyalására kerül sor egy törvényjavaslat általános vitájával kapcsolatban, tehát őrizzük meg a határozatképességet, egyébként itt is miniszter úr lesz az előterjesztő. Ezt csak azért mondom, mert a 2. napirendben érintjük a benyújtott törvényt, tehát azt javaslom, hogy az 1. napirend keretében ezt a kérdést ne érintsük. Köszönöm szépen.
Miniszter urat illeti a szó.
Dr. Székely Tamás bevezető szavai
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Kezemben van a bizottság ülésének a jegyzőkönyve, ahol kezdeményezték az én meghallgatásomat. Ahogy látom, itt a felvetések alapvetően három kérdéskör köré csoportosíthatóak. Ha szó szerint idézem, akkor elhangzott az, hogy torzak az ellátórendszerbeli kapacitások, eltorzult a finanszírozás és a 2007. évi megtakarításokkal kapcsolatban vetődtek fel kérdések.
Szeretném elmondani a kapacitások vonatkozásában, hogy a parlament előtt van az egyes egészségügyi törvények módosításáról szóló törvénytervezetünk, amelynek jövő hét szerdán lesz az expozéja, illetve az általános vitája. Ez a törvénytervezet többek között szabályozni fogja az egészségügyi ellátórendszer kapacitásait. Terveink szerint, illetve a beadott jogszabály rendelkezései szerint a járóbeteg-szakellátásban lehetővé teszi azokon a területeken a járóbeteg-ellátási kapacitások fejlesztését, ahol megszűnt az aktív fekvőbeteg-ellátás, illetve csökkent az aktív fekvőbeteg-ellátás kapacitása, és egy abszolút rugalmas szabályozási lehetőséget teremt mind a fekvőbeteg-ellátásban, mind a járóbeteg-ellátásban, mind a krónikus ellátásában az egyes ellátási formák közötti kapacitások átcsoportosítására.
Itt, most, ebben a napirendi pontban nem mondanám el a tervezett törvény összes javaslatát, mindenesetre arra kérem az Egészségügyi bizottság minden tagját, pártállástól függetlenül, hogy azt a törvénytervezetet - ami egyébként a felvetés szerint jelenleg torz -, mindenki támogassa, aki úgy gondolja, hogy a kapacitások módosítása egy indokolt szükséglet jelen pillanatban.
A következő kérdéskör a gazdasági válsággal, a gyógyító-megelőző ellátásokkal, illetve a finanszírozással kapcsolatos kérdéskör. Ezzel kapcsolatban egyrészt szeretném elmondani, hogy a 2009. évi E. Alap költségvetésének tervezése során a kormány eredeti céljait természetesen az első alkalommal benyújtott költségvetés tervezete tartalmazta, ahol a 2008. évi várható előirányzathoz képest körülbelül 6,5 százalékos előirányzat-növekedés történt volna, ennek megfelelően az elképzelések szerint 777 milliárd forint lett volna az E. Alap költségvetése.
A gazdasági válságra való tekintettel, illetve a kormány döntésének megfelelően, hogy a tizenharmadik havi bér a közszférában nem kerül kifizetésre, ennek megfelelően került ez az előirányzat csökkentésre, de azért szeretném elmondani, hogy néhány lényegi területen - úgy, mint háziorvos, háziorvosi ügyeleti ellátás - 2,7 milliárdos fejlesztés van előirányozva, és hasonlóképpen azokon a területeken, ahol vagy népegészségügyi szempontból, vagy ellátási szempontból indokolt, mindenképpen fejlesztéseket terveztünk. Így a védőnői ellátás vonatkozásában van fejlesztés, az otthoni szakápolás vonatkozásában van fejlesztési előirányzatunk, mentés vonatkozásában van fejlesztési előirányzatunk, és az összevont szakellátás vonatkozásában, részben a járóbeteg-szakellátás, részben pedig a speciális fekvőbeteg-ellátás finanszírozásában van fejlesztési előirányzatunk. Ezeken a kasszákon összesen 10,2 milliárd forintnyi fejlesztési előirányzatunk van. Természetszerűleg, miután a benyújtott költségvetési törvény módosult a módosító indítvány által, ez a harmadik variációja a költségvetési törvénynek, és ehhez több módosító indítvány készült. Érdemben csak akkor tudunk számszakilag nyilatkozni, amikor a módosító indítványok tárgyalásáról, illetve elfogadásáról az Országgyűlés döntött.
Végül a 2007. évi maradvány vonatkozásában szeretném elmondani, hogy a parlament tegnap elfogadta a 2007. évi zárszámadási törvényt, azzal a kiegészítéssel, amit az egészségügyi bizottság képviseletében Kökény úr terjesztett elő. Ennek az a lényege, hogy az a maradvány, ami az E. Alap vonatkozásában 27,4 milliárd forint volt, kizárólag az egészségbiztosítási kiadások forrásául szolgálhat, tehát ennyit az elmúlt évi maradvány felhasználásának lehetőségeiről. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy egyéni képviselői minőségben terjesztettem elő ezt az indítványt, ami egyébként beépült a törvénybe. Felhívom a figyelmet arra, hogy a szaktárca a mai miniszteri meghallgatáshoz egy rövid háttéranyagot is készített, amely áttekintést nyújt a miniszter úr hivatalba lépése óta eltelt fél év munkáiról, az Egészségügyi Minisztérium tevékenységéről, a megjelent jogszabályokról; azt gondolom, hogy ez a mai meghallgatáson túl is hasznosan segíti a bizottság munkáját.
A kérdésekre kerül sor. Képviselőtársaimé a szó, tessék parancsolni! Ki kíván kérdezni? (Jelzésre:) Schvarcz alelnök úr, tessék!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Asszony! Szeretném megkérdezni, hogy az itt említett gazdasági világválság kapcsán hogyan változik a népegészségügyi program; milyen elemek változnak, vagy egyáltalán nem változik-e a népegészségügyi program. A másik, hogy szó volt itt a kódkarbantartásról a korábbi időszakban. Bekövetkezik-e ez a kódkarbantartás, és milyen mértékben?
A korábbi években szó volt arról, hogy a szociális és az egészségügyi szféra határterületein lévő ápolásfinanszírozási, illetve az egész ápolási rendszer szétválik, és lesz egy szociális és egy egészségügyi típusú. Ez a jelenlegi költségvetés fényében változik-e? Mind a két terület jelentős forrásokat költ ápolásra, és valamilyen egyszerűsítés kapcsán források szabadíthatók fel ezen a téren, tehát ha pontosan elhatárolódna, hogy mi tartozik a szociális ellátásba, mi az egészségügybe, akár még megtakarítás vagy ésszerűsítés is elképzelhető ebben a vonatkozásban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Valószínűleg lemaradtam valamiről.
Miniszter Úr! Nem tudom, hogy ugyanazt a költségvetést nézzük-e. Ön itt - akár az alapellátást, akár a védőnői szolgáltatást illetően - fejlesztési lehetőségekről beszél, holott, ha nagy nehezen összerakjuk a számokat, akkor nominálisan a 2008-as törvényi előirányzathoz képest 23 milliárd 348 millió forinttal alacsonyabb a jövő évi természetbeli ellátások nagysága; a várható teljesítéshez képest is közel 23 milliárd a csökkenés nominálisan, tehát ebben még az infláció nincs benne.
Az ön által említett háziorvosi szolgálat esetén az első költségvetéshez kiadott mellékletekben a várható teljesítés háziorvosnál 80 milliárd 318 millió. A legújabb - nem tudom, hogy ez-e a legújabb miniszter úr interpretációja alapján -, hogy jövő évben erre a területre 74 milliárd 836 millió forint jut, úgyhogy nem tudom, hogy hol vannak itt a fejlesztések, vagy ezek szerint van már egy ötödik változat is a költségvetést illetően. Kérem, hogy ossza meg legalább a bizottság képviselő tagjaival - ha már ilyen zárt körben vagyunk - a héten egy egészségügyi konferencián lebegtetett információját, hogy ha jól emlékszem, nominálisan az idei évi várható teljesítéshez képest, mert az mínusz 23 milliót azért, ami jelenleg az adatokban szerepel, egy 10-15 milliárddal nagyobb összeg fog jutni az egészségügy számára. Azért beavathatna minket, hogy honnan, milyen forrásból, vagy mi várható. Megmondom őszintén, nem néztem végig a 165 darab módosító javaslatot, csak a Veres János képviselő úr által - mert ebben a minőségében képviselő, amikor módosító javaslatot nyújt be - benyújtott módosító javaslatot futottam végig, és ott én erre vonatkozó utalásokat nem találtam.
Kaptunk egy háttéranyagot, amit ha az ember a kezébe vesz, akkor azt gondolná, hogy ez itt már a Kánaán, itt minden olyan jól megy. Csak egy pontra szeretnék utalni: humánerőforrás-fejlesztés uniós források bevonásával, munkaerő-megtartó képesség. Örülnék, ha ezt egy kicsit részletesebben megismerhetnénk. Jelenleg, sajnos, azt tapasztaljuk, hogy az ágazatból áramlanak ki a munkavállalók, jól képzett szakemberek hagyják itt az országot, sőt most már középszintről is a kollégák, nővérek, ápolók vagy nyugat felé veszik az irányt, vagy pedig egyszerűen otthagyják az ágazatot, mert mind a munkakörülmények, mind pedig alapvetően a bérek tarthatatlanok. A kormányprogramban - nem a legutóbbi kormány, még az azt megelőző kormány, ugyanis már hat éve szocialista, nyugodtan mondhatom ebből a szempontból, -szabad demokrata kormányzás áldásos tevékenységét élvezheti az ágazat - az uniós bérekhez való felzárkózás szerepel, hogy legalább a háromnegyedét érje el. Hol állunk az úton? Miniszter úr szerint mikor fogjuk ezt elérni, és milyen lépéseket tervez ebből a szempontból?
Végül, de nem utolsósorban, egészségügyi miniszterként miért engedte, miért ment bele abba, hogy egy tollvonással 110 milliárdot meghaladó összeget vegyenek ki az egészségbiztosítás büdzséjéből, azzal, hogy a gyedet teljes egészében, járulékával ráterhelték az Egészségbiztosítási Alapra? Jóllehet, az a koncepció - és ezt miniszter úr is, meg mielőtt miniszter volt, akkor is és most is -, a profiltisztítás kapcsán mindig azt vallotta, hogy ezeket az abszolút nem az egészségügy területéhez tartozó területeket le kell választani.
Miért engedte ezt az egészet? Miért nem tiltakozott ellene? Miért nem harcolt ezért a több mint 110 milliárd forintért? Azt hiszem, lehet, hogy nem is lett volna miniszteri meghallgatás, ha ez belekerül a büdzsébe, és mondjuk 800 milliárd fölé kerül az egészségbiztosításban a természetbeni ellátások költségvetése. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy kormánypárti képviselő is legyen, én is szeretnék kettőt kérdezni, aztán Mikola alelnök úr következik.
Említette miniszter úr a 2007. évi többlettel kapcsolatos rendelkezést, ami valamikor majd az ágazat rendelkezésére áll, nyilván a pénzügyi helyzettől függően. De én hadd kérdezzek arra, hogy mit lehet tudni az idei, tehát a 2008. évi szufficit ügyéről, tehát van-e arra esély, hogy itt az ágazatban bizonyos fontos és égető gondok megoldása érdekében ennek a felhasználására sor tud kerülni.
A másik kérdésem a pénzbeli ellátásokkal kapcsolatos. Ugye most mindenkit a gyógyító ellátás működése izgat, mégis azt gondolom, hogy korábban voltak olyan tervek, hogy ha bizonyos pénzbeli ellátásokon változtatunk, például a táppénz kérdésében, és egy olyan ösztönzést vezetnénk mondjuk be, hogy érzékeltetjük az igénybevevővel, a pácienssel azt, ha mondjuk az egyébiránt ugyanolyan biztonságos és egyenértékű egynapos ellátást, sebészetet választja adott esetben, és nem a kórházi beavatkozást, akkor ez esetleg egy ösztönzést jelenthet az ő számára, mondjuk egy néhány százalékponttal magasabb táppénz tekintetében. Állnak-e még ezek a tervek, tehát tudunk-e ilyen változásokról is beszélni a pénzbeli ellátások módosítása körében?
Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Miniszter úr bevezetője közben azon gondolkodtam, hogy amikor beszél, akkor mindig olyan meggyőzően tudja mondani a számokat, hogy a laikusnak valószínűleg az az érzése támadhat, hogy itt minden a legnagyobb rendben van. De az orvosi kamara ülésén, a gyógyszerészkamara összejövetelein, a szakdolgozói kamara összejövetelein is óriási szakadék tátong a miniszter által elmondottak és az ott ülőknek a helyzet nehézségét észlelő érzései, számai között, ezt valamilyen módon fel kellene oldani.
Én a miniszteri meghallgatáson, amikor a miniszter alkalmasságáról győződtünk meg, kihangsúlyoztam, hogy úgy láttam, hogy a miniszter nincs igazán tisztában a helyzettel, amibe beleállt, és most még inkább úgy látom, hogy nemigen látja azt a helyzetet, vagy nem érzi, vagy valamilyen kommunikációs technikával el akarja fedni, ami ma az egészségügyben van. Nagyon nehéz helyzet van az egészségügyben: frusztrált dolgozók, leromló infrastruktúra, mindenhol válság, elvándorló orvosok, és nem akarom tovább részletezni, hiszen mindannyian ismerjük ezt a jelenséget, ami végső soron a betegellátás biztonságát már nemcsak veszélyezteti, hanem megingatta. Elégedetlen betegek, ellátatlan betegek, várólistán lévő betegek és folytathatom tovább.
Még néhány hónappal ezelőtt arról hallottunk, hogy jönnek az európai források, a Partnerség-programban azt olvassuk legalább öt helyen, hogy fenntartható fejlődés lesz az egészségügyben. Ön tett egy olyan nyilatkozatot, valamikor ez év októbere végén, hogy az egészségügy a 2009-es költségvetés kedvezményezettje lesz, kiemelt kondíciókat fog élvezni az egészségügy, megtakarítások képződnek, ezeket majd felosztjuk az ágazatban, és most azt látjuk, hogy ehelyett az egészségügy talán soha nem látott rossz költségvetési pozícióba kerül, tulajdonképpen tőzsdei alkufolyamatokban dőlnek el az egészségügyi keretszámok. Azt látjuk, hogy nem lesz tizenharmadik havi bér, tiltakoznak az ápolási szakmában dolgozók, hogy 6-8 százalékos reálkereset-csökkenést kell elviselniük, és egyáltalán, nő az ágazatban a frusztráció, és nem vigasztal bennünket az, hogy bekerült a megalapozó törvénybe, hogy a 2007. évi maradványt csak az egészségügyben lehet felhasználni. Nem vagyunk biztosak abban, hogy ez tényleg az egészségügyben lesz felhasználva, hiszen a 2009. évi költségvetés tervezetében nem látjuk ezt a pénzmaradványt, márpedig úgy gondoljuk, hogy ott kellene lennie.
Szeretnék emlékeztetni arra, hogy mi, itt, az Egészségügyi bizottságban, ellenzéki politikusok, tettünk egy olyan javaslatot, miszerint ezeket a maradványokat oda kellene adni a kórházaknak, hiszen összegében körülbelül annyit képeznek, mint amennyi a kórházak lejárt határidejű tartozása ma, 60-70 milliárd forint közötti összegről van szó, és előre kellene hozni a három hónappal késleltetett finanszírozást két hónapra. Nem tudom, hogy miért nem fontolták meg ezt a javaslatot, ez a kórházvilágnak, a fekvőbeteg-szakellátásnak legalább átmeneti likviditási biztonságot adott volna, de úgy látszik, hogy ez a javaslat elszállt. Nem bízunk már abban, hogy az ilyen tartalékalapba helyezés valóban azt jelenti, hogy az egészségügyben bármikor, valamikor fel tudjuk használni ezeket az irdatlan nagy összegeket. Annál inkább nem hiszünk ebben, mert a parlamenti vitában néhány héttel ezelőtt a pénzügyi államtitkár kijelentette, hogy ez a pénz nincs, nem tudja, hogy miről vitatkozunk, mert ez a pénz nincs. Tehát nem látjuk a 2009. évi költségvetésben, ezért ebben bizonytalanok vagyunk.
A pénzügyi válsághelyzetre, gazdasági válsághelyzetre hivatkozva pedig azt kell mondjam, hogy az egészségügyben mi, akik régen vagyunk a pályán - és azt hiszem, hogy ön is, meg én is több mint három évtizede, magam már harminchatodik éve vagyok az egészségügyben -, megéltük már többször azt a helyzetet, hogy a társadalmi, gazdasági, pénzügyi nehézségek, a foglalkoztatás helyzetének a romlása, a hajléktalanság megszaporodása, az elszegényedés előbb-utóbb mindig az egészségügyre jelentett tehertételt. Egy csúnya szót is gyártottunk erre, a medikalizáció szót: a társadalmi bajok, az egzisztenciális válság, a szegénység okozta problémák, maga az élethelyzet előbb-utóbb lelki, majd lelki-testi, pszichoszomatikus és testi betegségekben megjelenve óriási terhet jelent az egészségügy számára. Mert hová lehet bevinni egy válsághelyzetben lévő, mondjuk munkanélkülivé vált, otthon fűteni nem tudó, egyedül élő embert, mint a kórházba? Tehát éppen ezekben a helyzetekben, ahol gazdasági, pénzügyi, társadalmi válság van, kellene megerősíteni a társadalomnak azokat a szektorait, az egészségügyet, a szociális területet - és az oktatást is hozzáteszem -, amelyek az emberek számára valamiféle végső menedéket tudnak ebben a helyzetben jelenteni.
Milyen érdekes, hogy a napokban Krugman úr, a friss közgazdasági Nobel-díjas ugyanezt fejtegette több megnyilatkozásában is, hogy a gazdasági-társadalmi válsághelyzetek közepette a szociális szektort kell megerősíteni. Mi pedig nem ezt tesszük, hanem mint ahogy említettem, költségvetési alkukban, tőzsdefolyamatok alkuiban az egészségügy keretszámait visszanyírjuk. Nem helyeseljük ezt a magatartást! Azt gondolom, hogy önnek, mint egészségügyi miniszternek egy kicsit harcosabban - nem kicsit, nagyon harcosabban - kellene képviselni az ágazat érdekeit, jobban oda kellene figyelni a gyógyszerészek, az orvosok, az ápolók és a betegek gondjaira. Nem számokat akarunk, amiket sokszor nem is értünk, meg nem is látunk, mert ön más számokat mond sokszor, mint amit mi tudunk, ez legutóbb a gyógyszerészek összejövetelén, de az orvosi összejövetelen is kiderült, hogy más számokról beszél, mint amikről a szakma tud. Tehát mi nem ezeket akarjuk hallani, hanem látni akarjuk azt, hogy a kormányzati osztozkodásból az egészségügy - és hozzáteszem, azok a szektorok, amelyek egy ilyen helyzetben megerősítésre várnak, és amelyeket meg kellene erősíteni - jobb kondíciókkal kerül ki, tehát erőteljesebb ágazati képviseletet szeretnénk látni.
És még néhány megjegyzést szeretnék tenni. Ez a költségvetés, mi úgy látjuk, a "Merjünk kicsik lenni!" filozófia beteljesedése. "Merjünk kicsik lenni!" - most aztán valóban kicsik leszünk; nem tudom, hogy hogyan fogjuk megúszni ezt a 2009-es évet, mert úgy látom, hogy nemcsak az anyagi tartalékok, hanem az egészségügyi ágazatban dolgozók mentális tartalékai is kimerülőben vannak. Frusztráció van az intézetekben, ami egyre nehezebben kezelhető; a betegellátás megérzi ezt, és főleg a beteg, aki gyógyírt keres a bajára. Kérjük a minisztert, hogy nagyobb empátiával, és sokkal erőteljesebb ágazati érdekképviselettel vonuljon fel az egészségügy érdekében, mert nehéz idők jönnek, ezt mi is látjuk, és ez a megújuló hatalmas tehertétel - ami a pénzügyi, gazdasági válság következtében nyilván be fog következni - megroppanthatja az egyébként is nagyon gyenge lábakon álló, rossz kondíciók között dolgozó egészségügyi ágazatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Havas képviselő asszony, aztán Puskás képviselő úr.
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Először is miniszter úr és a magam nevében is szeretnék bocsánatot kérni, hogy viszonylag alacsony telepatikus képességgel rendelkeztünk, és nem láttuk előre a gazdasági világválságot; megígérjük, hogy soha többet ilyen nem fog előfordulni, és legközelebb mindig előre fogjuk ezt jelezni. Ez az egyik.
A másik: amennyire a viszonylag rövid távú memóriám engedi, úgy emlékszem, hogy a tegnapi szavazás során ellenzéki kollégáink elfogadták a plafontörvényt. Feltételezem, hogy ez szintén az egészségügy forrásainak növelését szolgálta, kiemelten azt, hogy ha és amennyiben esetleg az Egészség-biztosítási Alap átlépi a teljesítményét, akkor ne legyen olyan forrás, ami esetleg ezt tudja pótolni. Feltételezem, hogy csak ezért kellett elfogadni, mert sokkal jobban aggódnak a költségvetés kordában tartásáért, mint mi.
Az ehhez kapcsolódó kérdésem úgy hangzana, hogy miniszter úr mégis esetleg mit tud tenni azért, hogy a plafontörvény ellenében hátha az egészségügy számára, illetve az E. Alap számára tud forrásokat biztosítani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Néhány kérdésem lenne, de előtte engedtessék meg, hogy emlékeztessek arra, hogy jó néhány héttel ezelőtt az ellenzéki oldal gazdaságpolitikusai jelezték és mondták, hogy a gazdaság nagy bajban van, és mondták, hogy a világban a válság jelei látszódnak.
Hadd kérdezzek néhány dolgot egészségügyi miniszter úrtól. A TVK, azaz a teljesítményvolumen-korlát anomáliával kapcsolatban milyen elképzelései vannak? Úgy gondolom ugyanis, hogy amikor az egyes beavatkozásoknak az a gátja, hogy nem tudjuk eléggé finanszírozni, akkor ez nem előre vezető út.
A következő: támogatja-e azt, hogy a sürgősségi rendszer egységesen, egységes keretek között működjön? Támogatja-e azt, hogy az egész sürgősségi ellátórendszer finanszírozási rendszere, tehát minden stációjának - az orvosi ügyeletnek, a mentőszolgálatnak, illetve a sürgősségi osztálynak - egységes legyen? Tudom, erre az lesz a válasz egy része - és ennek nagyon örülünk -, hogy az európai uniós forrásokból 2010-ig egyszer 10 milliárdot, aztán utána 4 milliárdot, aztán iksz milliárdot kapunk; ennek nagyon örülök, csak addig mi lesz. Másodszor: volt egy pályázat, ez lezajlott, és úgy tudom, hogy a pályázat pillanatnyilag még mindig nem érkezett el a befejezéshez.
Szeretném megkérdezni azt, hogy az elsősegélynyújtás oktatásával kapcsolatban volt egy egészségügyi bizottsági ülés, amely után egy állásfoglalás született, és az állásfoglalás alapján bizonyos jogszabály-változtatásra van szükség a gépjárművezetők vizsgáztatásával kapcsolatban. Történt-e ezzel az üggyel kapcsolatban valami? A következő kérdésem szintén ehhez kapcsolódik, hogy egységes elsősegélynyújtó tananyag kidolgozásához nyújt-e valamilyen segítséget a tárca, illetve milyet.
A következő a köztestületi kamarák: az idei költségvetésben külön sor már nem is szerepel erre. Kérdezem, hogy miniszter úr prioritásnak tartja-e azt, hogy az Orvosi Kamara, a Gyógyszerész Kamara, illetve az önök által létrehozott Szakdolgozói Kamara működjék, és megfelelően betöltse a hivatását. A szakmai kollégiumok választásában ezeknek a kamaráknak véleményem szerint továbbra is fontos szerepük van. Ezekről mi a véleménye?
Háziorvosi rendszer. A háziorvosi rendszer finanszírozása 2003 óta nem változott, a kártyapénz nem változott. Elképzelhető-e, hogy ebben valami változás lesz? Az utolsó, az emberi erőforrással kapcsolatos kérdésem: sem presztízse, sem pénze, sem paripája, azaz dologi költsége pillanatnyilag nincs az egészségügynek. Vissza kellene adni, ugyanis egyébként rettentő nagy baj lesz. Milyen elképzelései vannak miniszter úrnak az emberi erőforrás lehetőségeinek emelésére? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Egyetlenegy területtel szeretnék foglalkozni, egyetlenegy kérdésem lenne, ez pedig az egészségügyben dolgozó közalkalmazottak, köztisztviselők reálbércsökkenése. Ha valaki az egészségügy területén nem több műszakban dolgozik, és nem végez túlmunkát, csak normál munkaidőben dolgozik, akkor a következő évben várható reálbércsökkenése elérheti a 12 százalékot is, sőt akár meg is haladhatja azt. Azt is tudjuk, hogy már az elmúlt években elvesztettek körülbelül 6-7 százalék reálbért, ez 3-3,5 év alatt 20 százalékos reálbércsökkenés, tehát egyötöde a jövedelmeknek; ez gyakorlatilag elviselhetetlen. Azokat a kollégákat, akik több műszakban dolgoznak, vagy akik jelentős túlmunkát végeznek - úgy, ahogy már korábban elhangzott -, kevésbé érinti a reálbérveszteség, hiszen a tizenharmadik havi bér nem tartalmaz túlmunkadíjat és műszakpótlékot; ebből adódik, hogy itt alacsonyabb a százalék.
A kérdés az, hogy lát-e valamilyen lehetőséget, illetve milyen módon próbálja meg kezelni ezt a kialakult feszültséget a miniszter úr, illetve ezen keresztül a kormány. Alapvetően elhibázott lépésnek tartom a reálbércsökkentést ezen a területen, két ok miatt. Az egyik ok az, hogy ez az ágazat jelen pillanatban is jelentős munkaerőgondokkal küszködik; mindenki tudja, tisztában van vele, hogy jelentősen elmarad a hazai köztisztviselői, közalkalmazotti bérektől is az egészségügyben, a versenyszférától még jobban, az országhatáron túl ugyanilyen munkáért szerezhető bérnél pedig nagyságrenddel kisebb is lehet, ami tovább fokozza a területről való elvándorlást. A most okozott kár, azt gondolom, amit ez fog okozni - a további elvándorlás -, tartósan sokkal nagyobb költségekkel hozható helyre. Azoknak az embereknek a visszaszerzése tehát, akik most emiatt a következő esztendőben el fogják hagyni ezt a területet, vagy akik eleve nem is jönnek ide, azoknak az újbóli rendszerbe állítása lényegesen magasabb költség mellett történik meg, mint amennyit ezen most meg lehet takarítani, ezért azt gondolom, hogy ez ezen a területen elhibázott lépés. A másik ok, amiért elhibázott - Mikola István már elmondta, de az itt ülők valamennyien tudják -, szakszóval a társadalmi problémák medikalizációja: igenis, megjelenik, és betegségben fog megjelenni. A szociális gondok betegség formájában fognak megjelenni, amit tovább ront egyébként, hogy ellentétben azzal, amelyet a tankönyvek és más kormányok válságok idején tesznek, a szociális ágazat megerősítése és a szociális védőháló sűrűbbre fonása helyett a kormány pont ezen a területen óhajt megtakarítani.
Ez egyébként két szempontból hibás. Egyrészt emberileg hibás, mert amikor a válság miatt egyre többen szorulnak segítségre, átmeneti segítségre, akkor nyírni meg azt a rendszert, amelyik erre képes lenne, az véleményem szerint nem egy humánus eljárás. De közgazdaságilag is hibás, hiszen a segélyezésre és a legelesettebb rétegek, illetve a mélybe hullani készülő rétegek támogatása nem megtakarítást, hanem direktfogyasztást eredményez, ami egyébként a kilábalás és a gazdasági növekedés egyik legjobb motorja a társadalmakban. Ezt tankönyvek leírják, tehát ezt nem miniszter úron kérem számon, ezt csak mint elhibázott kormányzati lépést említem meg. De mindez összességében azt jelenti, hogy ezen a területen nem szabad vágni. Ez a második lépés, ami miatt azt gondolom, hogy az ezen a területen dolgozók - közalkalmazottak, köztisztviselők - reálbércsökkentése messzemenően elhibázott lépés.
Az a kérdésem, hogy legalább az egészségügy területén miniszter úr hogyan óhajtja kezelni ezt a problémát, mit tud tenni ennek érdekében, hogyan fogja megoldani a munkaerő-elvándorlást, hogyan segíti, hogy a kórházak, a járóbeteg-szakrendelők, az alapellátó intézetek megoldják ezt a problémát. Nyilván a minisztérium néhány intézményt tart fenn, az egészségügy legnagyobb részét önkormányzatok tartják fenn, akik egyébként patthelyzetbe kerülnek vagy a csődhelyzet szélére sodródnak, amit látunk, hiszen nem egy, nem két település ment már csődbe, és úgy tűnik, hogy a kistelepüléseken ez a hullám folytatódni fog.
Még egyszer kérdezem: a közalkalmazottak, köztisztviselők reálbércsökkenésére mi a minisztérium válasza? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tukacs István, aztán Nagy Kálmán következik.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Asszony! Azt hiszem, hogy Havas képviselő asszony a maga nevében ígérje azt, ha nem bántódik meg, hogy válságot előre fogunk jelezni, mert nemhogy nem tudjuk, hanem a hatásairól sincs még semmiféle pontos információnk - sajnos. (Dr. Horváth Zsolt: Leszámítva, amikor te okozod!) Nem tudjuk megítélni azt, hogy a reálgazdaságban is megjelenő válság kapcsán milyen foglalkoztatási változás lesz a következő évben, esetleg években. Azért beszélek erről, mert számomra az E. Alap bevételi oldala is legalább annyira fontos, mint a kiadási oldala. Azt azért már látjuk, hogy a hiteligényes ágazatokban, ott, ahol a vásárlók hitelből fedezik a vásárlásaikat - személygépkocsi-vásárlás, lakásvásárlás -, a reálgazdasági válság ezeket az ágazatokat már elérte, és a gazdasági társaságok reakciója erre nagyjából egy irányba mutat: csökkenteni a költségeket, főleg a bérköltségeket. Ezért tehát jó eséllyel készülhetünk arra, hogy a foglalkoztatási adatokban változás lesz, ami nyilván a járulékbefizetésben is változást okoz majd a következő évben.
A kérdésem, tisztelt miniszter úr, az lenne, hogy van-e arra mód, hogy a 2009-es év során folyamatosan értékeljük majd ezeket a megjelenő negatív jelenségeket, ennek hatásait az E. Alapra és a konzekvenciáit is.
A másik kérdésem az OEP szervezeti és tartalmi átalakítására irányul, mert hiszen a Biztonság és partnerség program alapján 2010-ig ezt a tárca megcélozta. Nyilván az átalakítás tartalmi ügyei a fontosak, szervezeti ügyeiben inkább annyi, hogy vajon kíván-e valamilyen különforrást ez az átalakítás, hiszen célszerű lenne most minél kevesebbet fordítani erre.
Néhány, illetve pontosan két tisztázó típusú kérdésem is lenne, ha ebben tud segíteni a bizottságnak és nekem.
Egyrészt nyilván az Egészségügyi bizottság tagjai tapasztalati adatok alapján beszélnek a pályaelhagyókról, illetve az egészségügyben foglalkoztatottak elvándorlásáról. Tudunk-e erről valamilyen pontos számot, hogy nagyjából láthassuk, hogy valójában miről van szó, hiszen az egyéni tapasztalatok nem biztos, hogy teljesen egybeesnek ezzel.
A másik tisztázó jellegű kérdésem a kórházi tartozások ügyére vonatkozna, hiszen általában beszélni nem tudok kórházi tartozásokról, gondolom, általában egyetlen képviselőtársam, bizottsági tagtársam sem beszél erről, hiszen ezeknek intézményenként vagy gazdasági társaságonként más-más a szerkezete, más-más az oka, és más-más a lehetséges következménye is. Erről mi a véleménye, a tartozások kezeléséről?
Tisztelt Miniszter Úr! A költségvetés készítése nagyon kivételes körülmények között zajlik most, ezt mindannyian látjuk. A kivételes körülmények indokoltak egy ilyen pénzügyi és gazdasági válság, illetve magyarországi hatásai esetén, nyilván a kezelésében az elmondott 10,7 milliárdos fejlesztés mellett is számtalan keservet kell elszenvedni. Biztos vagyok benne, hogy a tárca szintjén és kormányzati szinten is folyamatosan formálódik a következő évre vonatkozó pénzügyi kondíciók rendszere, ennek összeállítása. Mégis meg kell jegyezzem, és ez már nem önnek szóló kérdés, hanem úgy általában a bizottsági kérdésekhez kapcsolódó vélemény, hogy mindannyian indokoltnak találjuk az ágazatba a plusz költségvetési források juttatását. Mikola alelnök úr indokoltnak találja ezt az oktatásban, indokoltnak találja a szociális szférában, gondolom - és ezt már előző bizottsági ülésen volt alkalmam elmondani - az agrárszférában dolgozók a maguk ágazatát és így tovább. Ugyanakkor mindemellett azt látom, hogy fogalmazódnak meg olyan koncepciók, hogy az indokolt költések, tehát a pluszok, az egyes ágazatok megtámogatása mellett ehhez képest még történjen adócsökkentés, történjen járulékcsökkentés, és történjen egy valamiféle belsőkereslet-élénkítés, ami nyilván megint csak pénzeket kíván, hiszen arról van szó, hogy emberek és gazdasági társaságok többet vásárolnak. Itt szerettem volna megjegyezni, hogy ilyen fajta részletei egy-egy programnak vagy egy-egy elgondolásnak mindig indokoltak, összességében azonban ezek tarthatatlanok. Köszönöm szépen, elnök úr!
ELNÖK: Köszönöm. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! A magyar gyógyszerészek fórumán az Egészségügyi bizottság egyik tagja, szocialista képviselőtársam azt mondta, hogy a liberális gazdaságpolitikának vége - így lerövidítve. Akkor én megkérdezném, hogy a liberális egészségpolitikának is vége van-e.
A másik kérdésem: ön egy háttéranyagot adott ki; itt szocialista képviselőtársaim arról beszélnek, hogy válság van a világban, válság van Magyarországon, és nem jelezték ezt. Önnek nincsenek problémái? Ebben a háttéranyagban ön egyetlen problémát sem sorol fel, csupa pozitívum van soronként felsorolva, minden nagyon jó, mindenben eredményeket értünk el, egyik eredmény jobb, mint a másik. Amit én nem értek, és amit Mikola alelnök úr is említett, ezek a számok. Amikor a gyógyszerész nagygyűlés volt, előtte a gyógyszerészkamara ülésén szocialista és ellenzéki képviselőtársaimmal együtt négyen részt vettünk, és ott a Semmelweis Egyetem gazdasági szakértője felsorolt egy csomó számadatot, ami a gyógyszerellátással kapcsolatos. Aztán a gyógyszerészeti nagygyűlésen, a gyógyszerészeti fórumon ön ezektől teljesen eltérő táblázatokat, teljesen eltérő eredményeket sorolt fel. Igazából éppen ezért nem tudjuk, hogy mik a valós számok, hogy ezek mögött a valós számok mögött milyen jellegű értékek vannak. Ugye szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a gyógyszerészek összejövetelén egyetlenegy lényegi ígéretet nem tett azokkal kapcsolatosan, amilyen kérdéseket feltettek. Hasonló információm van, bár ott nem voltam jelen, amikor az orvosi kamara hasonló ülése volt, és a hangulat olyan mértékű elégedetlenséget tükrözött, ami azt hiszem, az ön számára is impresszionáló volt. Én egy ilyen szituációban számos problémát leírnék, amiről azt mondom, hogy kérem, nem tudjuk megoldani. Reálbércsökkenésről beszélnek az egészségügyi ágazatban mindenütt.
Itt nem szerepel sehol ez a tény! Akkor senkit nem fognak elbocsátani? Ez a tény sem szerepel itt egyáltalán. Itt minden jó lesz az elkövetkezendő öt évben? Az a helyzet, hogy mi az elmúlt időszak intézkedéseit keveselljük. Nekünk az a salátatörvény is egy hatalmas csalódás, amit benyújtottak, tulajdonképpen az egészségügy lényegi problémáira nem ad választ, sőt, sokszor olyan mértékű megtakarítási vagy pénzbeszerzési vágyat látunk, hogy például a salátatörvény egyik legfontosabb momentuma az, hogy milyen fajta igazgatási és eljárási díjakat lehet beszedni és milyen formátumban. Mi például arra is felhívtuk miniszter úr figyelmét interpellációk keretében, hogy a pneumococcus-vakcináció nem jelent megtakarítást azzal, hogy csak azoknak nyújtjuk, akik ezt kérik, hanem éppen ellenkezőleg, és tudomásom szerint az ÁNTSZ sem úgy, kötelező védőoltásnak terjesztette be, mint ahogy 17 európai országban kötelező védőoltás. Ha elkezdjük oltani, akkor a következő generáció, az utána következő generáció alapján valamilyenfajta eradikáció lehetséges, mármint hogy a populációban nem jelennek meg a kórokozók. Én ezt csak azért idéztem példaként, hogy valóban szembenézünk a tényekkel, valóban arról van itt szó, hogy meg akarjuk oldani az egészségügy problémáját? Én ezt nem látom, mert két évig azt hallottuk, és folyamatosan tárgyaltuk, hogy az egészségügy borzasztóan rossz, rettenetesen rossz, válságban van, kezelni kell, módosítani kell, és állandóan módosítottunk, üléseztünk. Most, amikor arról van szó, hogy még nagyobb válság van, mert eddig ilyen fajta pénzügyi válságról nem tudtunk, itt nincsen semmi baj, amit meg kell oldanunk közösen?
Önök folyamatosan arról beszéltek, hogy működjünk együtt, tegyünk meg minden lépést. Ötpárti tárgyaláson vettem részt a minisztériumban ebben a vonatkozásban. Egy olyan törvényt tárgyaltunk ötpárti tárgyaláson, ami már be volt nyújtva; nem egy olyan törvényt, amelyik előkészítés alatt van, hanem egy benyújtott törvényt tárgyaltunk meg ötpárti tárgyaláson. Megmondom őszintén, hogy akkor igazából nem értem ezt a háttéranyagot, és nem tudok vele mit kezdeni, és ismételten felteszem a kérdést, mivel a törvényjavaslatban sem látok semmi ilyen változást, hogy valóban vége van-e a liberális egészségpolitikának. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Garai képviselő úr, aztán Pesti képviselő úr.
DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igaz, hogy a kérdések fázisában vagyunk, de azért vélemények is elhangzanak. Nem tisztem miniszter urat megvédeni, de azért én úgy gondolom, hogy tisztelt ellenzéki képviselőtársaim végzik, végzitek a dolgotokat, hiányosságokat tártok fel, kritikai megjegyzéseket tesztek, ezzel szemben én úgy gondolom - ez egy természetes dolog -, hogy miniszter úrnak meg az a dolga, hogy elmondja, hogy mit tett az elmúlt időszakban, és ezt valamilyen módon dokumentálja.
Kétségtelen, hogy ezzel paralel a nehézségeket is sorra lehet venni, én azért úgy gondolom, hogy ebben az anyagban számos olyan dolog van, amire lehet azt mondani, hogy kevés, lehetne még több, de azért komoly tények és komoly problémák megoldásában legalábbis az első lépéseket tették, vagy legalábbis fájdalomcsillapító hatással éltek, hogy legalább orvosi kifejezéssel éljek. Nem akarok végigmenni ezen az összeállításon, de azért úgy gondolom, hogy a vizitdíjmizériával összefüggésben azért a háziorvosok finanszírozási összegének emelkedése, lehet azt mondani, hogy kevés, de azért számottevő, és bizonyos értelemben valamelyest kompenzálta a vizitdíjjal kapcsolatos kieséseket. Ugyanakkor kétségtelen - mint gyakorló orvos, jómagam is tudom, látom, a betegeim beszámolnak erről -, hogy nagyon sok gyógyszer most is drága, nehezen hozzáférhető, de jelentős változások vannak ezen a területen. Bizonyos készítmények - ugyanolyan hatástartalmú, ugyanolyan hatóanyagú készítmények - jelentősen olcsóbbak, és megfelelő orvosi, illetve beteg hozzáállással a megfelelő helyettesítés ugyanolyan hatékony terápia formájában megoldható; természetesen vannak kivételek.
Még egy dolgot hadd említsek meg: óriási jelentőségűnek tartom a kistérségi szakellátórendszer bővítését, amely egyfajta paradigmaváltás, és egy igen jelentős változás lesz az elkövetkezendő egy-két évben. Szó volt arról, hogy most válság van, nincs válság, ki mit lát előre, milyen jóslásokba bocsátkozhatunk bele. Lehet, hogy az évszámot eltévesztem, de kedves képviselőtársaimnak - ha jól emlékszem, 2002-ről van szó - 152 milliárd forint volt betervezve még az utolsó Orbán-kormány idején a gyógyszerkassza támogatására, és ebből lett 209 milliárd. Nem tudom, jól emlékszem-e; ha nem, miniszter úr ki fog javítani. Pedig akkor még nem volt semmiféle világválság, gazdasági válság. Én azt mondom, hogy ha csak ez az egyetlenegy eset az, amikor a másik oldal, ti, önök valamit nem láttatok száz százalékig pontosan előre, akkor talán elképzelhető, hogy a másik oldal is nehezebb helyzetben, bizonyos szituációban nem biztos, hogy minden válságjelenséget egyértelműen lát előre, illetve mélységében és mennyiségében egyértelműen prognosztizálni tud. Talán ebből is következik az, hogy ennek gyógyítása, operációja vagy aneszteziája nyilván különböző lépéseket követel meg. Én úgy érzem, hogy miniszter úr ezen a területen sokkal hatékonyabb és mondhatni azt, hogy effektívebb, mint az elmúlt időszakban funkcionáló kollégái, mert én úgy gondolom - és itt megint pártsemlegesként említeném meg -, ismertem jó néhány költségvetést, ahol az egészségügy a jelenlegi szituációnál békésebb körülmények között sokkal nagyobb vesztese volt a kialakult költségvetési vitának. Én azt mondom, hogy nem Kánaán a mostani, de ahhoz képest, amilyen félelmeink voltak, ha tudjuk tartani a jelenlegi helyzetet, én úgy gondolom, hogy valamilyen módon még egy minimális előrelépés is elképzelhető. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Pesti képviselő úr!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Megjelentek! Túloldali képviselőimet hallva már-már a szovjet pártkongresszus hangulata idéződik fel. Azért ennyire nincs minden rendben, mint ahogy itt elhangzik.
Egy picit tekintsünk arra, hogy milyen állapotban érte a magyar egészségügyet ez a mostani gazdasági válság. 2006-ban. Az egészségügyi költségvetés 2007-ben jelentős forráskivonást szenvedett el. A Zöld könyvben fogalmazták meg, hogy az egészségügyből GDP-arányosan 0,9 százalékot ki kell vonni, összesen 250 milliárdot. Az elmúlt két vagy három évnek az egészségügy volt a vesztese, amelyet egy elhibázott gazdaságpolitika oltárán áldoztak fel. Megérkezett a gazdasági válság, s ebben a gazdasági válságban megint az egészségügy az, amely az egyik legnagyobb áldozatot hozza. Csak most, ebben a költségvetésben közel 130 milliárdot vonnak ki az egészségügyből; lehet a számokkal bűvészkedni, de valóban ennyi összeget vonnak ki az egészségügyből. Olyan finanszírozási gondokkal küzd a magyar egészségügy, hogy ezt már nem viseli el, és valóban - akár tetszik, akár nem - a magyar egészségügyben a humanitárius katasztrófa veszélye fenyeget bennünket.
A másik, amiről szeretnék pár szót mondani: miniszter úr ezt a háttéranyagot elkészítette, és valóban ez egy ilyen diadalmenet. Persze, ahogy képviselőtársam mondta, miniszter úrnak valóban a sikereket kell elmondani, szerintem ez helyénvaló, de látom, jó tanítója volt a miniszter úrnak: Rodolfo, aki azt mondta, hogy "Nézzétek a kezemet! Vigyázat, csalok!". Ennek az új formája: "Nézzétek a laptopomat! Vigyázat, manipulálok!", ugyanis, ha a 3. pontot nézem, akkor arról beszél a miniszter úr, hogy a betegek is jól jártak 2008-ban, 5-7 százalékkal kevesebbet fognak gyógyszerre költeni, majd azt mondja, hogy 2007-ben is átlagosan 23 százalékkal csökkent több készítmény ára.
Miniszter Úr! Valóban, kevesebbet költöttünk egészében véve gyógyszerre, de azért, mert az emberek nem tudták kiváltani a gyógyszert. Ezt nem én találom ki, hanem önöktől tudom, ugyanis az Országos Egészségbiztosítási Pénztár egyik szakanyagában megjelent, hogy a DOT, a terápiás dózis költsége 27 százalékkal emelkedett - ez az önök adata. Az a beteg tehát, aki kiváltja a gyógyszert, akinek van rá pénze, az 27 százalékkal többet fizetett 2007-ben, mint korábban; ennyivel emelkedett, tehát nem csökkent. (Dr. Vojnik Mária felé:) Lehet fejet ingatni, de ez az Egészségbiztosítási Pénztár anyaga. Szerintem ennyire nem szép a kép! De ha már úgy gondoljuk, hogy ez is kevés, akkor elég az ÁSZ jelentését megnézni, ahol az ÁSZ azt mondja, hogy 50 milliárddal több bevétel jött be, ebből 20 milliárdot a gyógyszergyártók fizettek be, 30 milliárddal többet a betegek, az ÁSZ is megerősíti mindezt. Tehát szerintem nem árt, ha az adatok nemcsak pontosak, hanem még korrektek is.
A másik kérdés: képviselőtársam beszélt arról, hogy milyen jó, hogy a háziorvosi rendszerben történt egy nem jelentős, de mégis tetten érhető forrásbevonás. Azt gondolom, hogy ez az antré, ahogy a miniszter úr akkor belépett, mindannyiunk számára szimpatikus volt. A baj az, hogy ennek több mint felét el fogja vinni a következő évi költségvetés, merthogy abban 3,9 milliárdot kivonnak a háziorvosi rendszerből, tehát már nem olyan szép, mint ahogy azt gondoltuk.
Van egy másik kérdés, ami az elmúlt években a kedélyeket borzolta, és ma sem történik semmi, ez pedig az OPNI kérdése. Az ombudsman megjelentette kifogásait, nem felel meg a valóságnak az ombudsman állítása szerint sem, hogy minden beteg elhelyezésre került, hiszen ágyak tűntek el, és ha a rendőrségtől kérünk anyagot, akkor a rendőrség tud arról, hogy egy újfajta bűnözés kezd megjelenni, a pszichiátriai betegek bűnözése. Sajnos ez is azt igazolja, hogy az OPNI-ból kikerülő betegeknek nincs ma megfelelő ellátásuk.
Emlékszem, miniszter úr említette volt, hogy itt állnak az uniós források, és komolyan attól féltünk, hogy az eurómilliók fognak bennünket elönteni. Szeretném jelezni, hogy a főváros a pályázatokhoz szükséges önrészt az elmúlt évhez hasonlóan az idén is visszaadta a főváros költségvetésének, mert nem tudott pályázni, mert nem volt pályázat. Visszaadta.
A legvégén szeretnék egy olyan kérdést feltenni, ami személyesen a miniszter úrhoz szólna. Engedje meg, miniszter úr, hadd kérdezzem meg! Valamennyiünk számára kellemetlen, ami Egerben zajlik, és nyilvánvalóan többször interpelláltunk, és miniszter úr azt mondta, hogy ehhez nekünk nagyon nincs közünk. Büntetőjogi felelősséget én nem kérhetek számon, de szavahihetőséget igen. Az OEP úgy kötött szerződést, hogy nem kért nullás igazolást. Az ÁNTSZ úgy adott engedélyt, hogy nem járt a helyszínen. Miniszter úr nem fejtett ki lobbit annak érdekében, hogy szerződést kössön a megyei közgyűlés a Hospinvesttel? Szavahihetőségének megtartása forog most kockán, kérem szépen, erről nyilatkozzon! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Czinege képviselő úr!
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Nehezen tudom megállni ezen kérdések után, hogy ne kezdjek vitát és ne vitatkozzak képviselőtársaimmal, de betartom azt a szabályt, hogy a mai napon, ezekben a percekben a miniszter úrnak teszünk fel kérdéseket, nagyon fontos kérdéseket, taktikai-stratégiai kérdéseket.
Szóba került az, hogy az egészségügyben a finanszírozásnak két forrása van, ugye a járulék és az adó. Én hozzátennék egy harmadik forrást is: az a szerkezetben lévő működési tartalék, amelyre nekem egy évvel ezelőtt egy hazánkból elszármazott sebészkolléga hívta fel a figyelmem. Nevezetesen, hogy Magyarországon két évvel ezelőtt a sebészeti osztályokon kezelt betegek 40 százaléka nem az aktív sebészeti osztályokra való beteg volt. Amikor azt mondjuk, hogy bevételi oldalról kell járulék és adó, és a járulékot meghatározza a gazdasági válság okozta elbocsátás... Szeretném felhívni a figyelmet, hogy én megelőzöm Mikola alelnök urat, miután ebben a bizottságban én vagyok az, aki a legtöbbet dolgozott az egészségügyben, a legtöbb tapasztalatom van, és ezért szomorú vagyok, hogy néhány kolléga ezen a miniszteri meghallgatáson nem az egészségügy problémáiról beszélt, hanem a sajtónak üzent populista módon.
Szeretnék két kérdést feltenni miniszter úrnak. Az egyik kérdés előzménye az, hogy a korszerű technológia, a korszerű gyógyítás lényege az - és csak a kórházi ellátásról szeretnék beszélni, talán megengedhető, hiszen én egész életemben kórházban dolgoztam -, hogy ha korszerű technológiával, korszerű technikával gyógyítunk, akkor a hotelszolgáltatás költségét csökkenteni tudjuk. A hotelszolgáltatást egyébként is csökkenteni kell, mert a hotelszolgáltatás túlburjánzása például Angliában az érsebészeten hihetetlen problémákat okozott, az érsebészeti ágyak 70 százaléka staphylococcus-fertőzésekkel szenved, és úgy volt, hogy Magyarországon át kell venni. Én egy fontos dolognak tartom, és ezt kérdezem miniszter úrtól, hogy egyetért-e azzal, hogy az egészségügybe azért kell a technológiai fejlesztést, a high-techet behozni, hogy ezzel együtt csökkentsük azt a kiadást, amelyet a hotelszolgáltatás jelent. Ez az egyik kérdésem.
A másik kérdésem: szeretne-e miniszter úr változtatni azon a módszeren - megint a szűkebb szakmámat tekintem elsődlegesen, de bármelyik szakmára vonatkozik -, hogy a különböző terápiás eljárásrendek kidolgozásánál, a különböző megoldásoknál igénybe veszi és kéri a szakmai kollégiumok segítségét oly módon, hogy a döntés előtt tudjanak segítséget adni, oly módon, hogy a döntést követően, ha esetleg a politika akar ebbe beleszólni, akkor ők a segítségüket is adják? Szeretném tehát azt kérdezni, hogy egyetért-e azzal miniszter úr, hogy a jövőben bármely szakmai kollégium, bármely szakmai szervezet kérését jobban igénybe kell venni ahhoz, hogy egy hatékonyabb, költséghatékony és fenntartható egészségügyet hozzunk létre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelentkezésre:) Heintz képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Valóban, fél évvel ezelőtt, amikor az ön miniszterjelölti meghallgatása történt a Parlament Nagy Imre termében, akkor önre mind az ellenzék, mind a kormánypárti képviselők, mind a sajtó másképp tekintett, mint elődeire. Az nyilvánvaló volt, hogy önnek volt gyerekszobája, ellentétben két elődjével, és a kommunikációs készsége lényegesen nagyobb. (Dr. Mikola István: Afrika-show.) És valóban reméltünk, akik már két éve szenvedtük az előző két miniszter tevékenységét, nem képviselőként, hanem gyakorló orvosként, reménykedtünk. Ez a remény fél évig tartott, illetve egészen akkor jelentett ez komoly problémát, amikor tárgyalni kezdtük az ön által most beterjesztett salátatörvényt. Azért hivatkozok most erre, mert ön is említette, tehát azt hiszem, hogy így korrekt.
Nos, röviden érintve még egyszer két elődjét, ön egy nagyon rossz örökséget örökölt, amit igazából nem tudott, vagy lehet, hogy nem akart rendbe hozni, és közbejött a nem jósolható válság. Mert tegyük hozzá, hogy az igazi problémát az okozta, hogy 2002 és 2008 között a két elődje tönkretette az egészségügyet. Azt mondják, hogy nem tettek mást, mint a konvergenciaprogramnak kívántak megfelelni, ön pedig próbált tenni valamit, de most itt a válság, és ugyanúgy tehetetlen, mint a miniszterelnök, ugyanúgy tehetetlen ön, aki meg szeretné oldani, mert a válság befejezi azt a munkát, azt a rombolást, amit a két elődje elkezdett.
De azért nem ilyen egyszerű a dolog! Ugyanis, ha vesszük ezt az iratot, amit sajnos csak most kaptunk meg, tehát többen nem olvastuk végig, mert önre figyeltünk - miközben beszél, mégsem illik olvasni -, de a 11 pontos elért eredményei közül, a 11 pontos sikerekből engedje meg, hogy háromra, az egyikre részletesebben is kitérjek.
Az 1. pont az alapellátásról szól. Gyanítottuk, hogy miniszter lesz, hiszen önt jelölte ki a miniszterelnök arra, hogy a háziorvosokkal egyezkedjen úgymond, tehát annak ellenére, hogy harciasan kijelentette, hogy nem lesz itt vizitdíj-visszapótlás, de azért önnek mégiscsak a zsebébe dugtak néhány tízmilliárdocskát, hogy ezt rendezze le a háziorvosokkal, ezt ön megtette, miniszter is lett egykettőre, tehát ez nagyon helyes. (Közbeszólás: 6 volt az a néhány tízmilliárd.) Ja, csak hat volt, igen, tavalyra annyi tellett, vagy idénre...
ELNÖK: Képviselőtársaim!)
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Csak hat volt, igen, de arra az évre; tavalyra az volt. (Moraj.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Őrizzük meg a meghallgatás komolyságát! (Dr. Heintz Tamás: Családias a hangulat.) Igen, de azért a miniszter úr meghallgatása egy komoly esemény, és arra kérek mindenkit - és elnézést, képviselő úr, a végén akartam szólni, de ha már emiatt szóltam, elmondom -, hogy Székely Tamás miniszter úr és nem az elődeinek a meghallgatása folyik. Kérem, hogy ezt vegyük figyelembe! (Dr. Horváth Zsolt: Nem is őt szidtuk, hanem az elődeit.)
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Éppen erről van szó. Elnök Úr! Ha megengedi, azért tényleg egy örökséget ápol a jelenlegi miniszter; nehogy már elfelejtsük az elmúlt két évet. (Dr. Mikola István: Nem felejtjük el!) Nem felejtjük el soha, az biztos.
Folytatnám. Az 1. pontban ön az alapellátás javuló helyzetéről ír, külön kiemelve a gyermek- és a vegyes praxisok finanszírozásának növelését. Itt kérdést tennék fel önnek, ha lehetne. A korábban már tárgyalt, és azóta visszavont adótörvények, amelyek a költségvetést megalapozzák, úgy tűnik, hogy ismételten tülekednek elő, és ezek megjelennek; ott újra szerepelni kíván benne valamilyen módon a cégautóadó. Kérdezem öntől, hogy az alapellátásban, illetve azokban az ellátási formákban, ahol kötelező az OEP által, az ÁNTSZ által előírt dolog, hogy a szolgálatoknak legyen saját gépkocsija, és dolgozzon vele, van-e mód arra, tudja-e ez képviselni az alapellátásban dolgozókat, hogy a cégautóadót valamilyen formában töröljék el, vagy térítsék vissza nekik. Ugyanez vonatkozik az önkormányzatok által beszedett, méltatlan iparűzési adóra is.
A második kérdésem az lenne, a 9. pontban ön arra hivatkozik, hogy igén egyszeri pluszforrást sikerült biztosítani az egynapos ellátás fejlesztésére, a várólisták csökkentésére és a súlyponti kórházak tevékenységének támogatására, amelynek egyébként nem örültek, a nyakukba zuhant a pénz, és ész nélkül kellett szervezni az ellátást, mint azt nyilván ön is tudja, de a lényeg az, hogy egyszeri pluszforrás volt. A várólistákat csökkentette ön ezzel a finanszírozással, amit szerzett, és közben, ha rápillantok a költségvetés legutóbbi számaira, nem is tudom, hogy melyik, talán W-verzióra, akkor itt az van, hogy például a vérellátó költségeiből jelentős összegeket vonnak ki. Ez a legutóbbi verzió szerint már csak 8,9 milliárd forint, a korábbiban, tehát a 2008-as előirányzatban 11,9 milliárd forint volt; ha jól számolom, akkor ez 3 milliárd forint mínusz. Azt tudjuk jól, hogy vér nélkül komoly műtéteket nem igen végzünk, tehát ha a vérellátás akadozni fog a visszavont költségvetési támogatás miatt, akkor a várólisták vélhetően növekedni fognak, mert nem tudják a műtéteket elvégezni vérhiányban az orvosok, hiába van TVK-juk, vagy hívják bárhogy.
Végül, de nem utolsósorban - és itt is visszautalnék újra a ma tárgyalandó, egyes egészségügyi törvények módosításáról szóló törvényjavaslatra - a 4. pontban ön sikerként említi, hogy a gyógyszerellátás biztonságát a lakosság területi hozzáférésének elősegítésével kell biztosítani, és írja, hogy az ön adatai szerint 345 közforgalmú, 35 fiók- és 12 kézi gyógyszertár engedélyezésére került sor 2008 októberéig. Megemlíti, hogy vannak települések - 27 fiók és 10 kézi gyógyszertár -, ahol korábban nem volt egy sem.
Egy picikét nézzük meg itt az egész miniszterségének a jellegét és apoteózisát, hogyan alakul ön a bizalmas és szimpatikus emberből olyanná, aki esetleg nem tartja a szavát, vagy esetleg nem tudja tartani. Ehhez nem kell mást tennünk, minthogy elővesszük az e törvény kapcsán önnek a Gyógyszerész Kamarával való tárgyalásait, illetve nem tárgyalásait. Először is, hogy az adatok pontosak legyenek, és hogy a média is érzékelje, hogy miről van itt szó, ha eddig nem tudná: valóban, november 1-jéig létrejött 325 patika. Kevesebbet ír a kamara, mint amit ön: nyilvánvalóan elmaradtak. Az összetétel igazán érdekes. Mindösszesen 8 patika létesült - másfél éves időtávlatról beszélünk - olyan településen, ahol korábban nem volt, egy patika létesült összesen, amely 24 órát tart nyitva. Az 5 000 főnél nagyobb településre a másik patikától 1 kilométeren túl 8 darab; olyan, amelyik ügyeleti szolgálatot ellátó egészségügyi szolgáltatóhoz kapcsolódik, tehát hogy az éjszakai ügyelet mellett lenne gyógyszertár, abból egészen egy darab sem, pedig ez alapvető feladat lett volna; olyan területen, ahol 5 kilométeres körzetben nincs gyógyszertár, tehát végre lenne, épül egy, ott szintén egy darab sem. A korábbi feltételeknek megfelelően, tehát a személyi jogú gyógyszerészet alapján 4 darab patika, fiókgyógyszertárból alakult közforgalmú patika 12 darab, heti 40 óra, plusz folyamatos készenlét alapján 6 darab. Akik nyitottak egy gyógyszertárat, 60 órát nyitva tartják, és egy honlapot működtetnek, amelyen a beteg megrendelheti gyógyszerét, amelyet térítésmentesen házhoz visznek, az 286 darab; azt hiszem, ez az adat mindent elárul. Jogos volt a szakma, a kamara és ha emlékeznek rá, a mi tiltakozásunk is annak idején. Mióta ez a törvény életbe lépett, megszűnt 26 közforgalmú gyógyszertár; úgy tudjuk, hogy ebből 19 véglegesen. Nos, ezek azok az adatok, amelyeket ön így tálalt nekünk ebben a leiratban. Nyilván ez ugyanazt tartalmazza, csak nincs részletesen kifejtve. Nem kétlem, hogy ön ugyanazokból az adatokból, tehát a valóságból dolgozott.
Nézzünk meg még valamit, amit az úgymond salátatörvény kapcsán beszéljünk meg. Az ott lévő 2006. évi XCVIII. törvény, tehát a gyógyszer-gazdaságossági törvény - amelyet utána úgy is csúfoltunk, hogy kérdezze meg patikusát és benzinkutasát - az a törvény, amely itt szóba került. Ön és munkatársai nyilván sokat egyeztettek a Gyógyszerész Kamara képviselőivel, akik sérelmezik - nyilván ezt ön is tudja -, hogy minden korábbi javaslatukat nem vették be a tervezetbe. Amikor a meglévő törvénytervezet kapcsán már egyeztetés volt, akkor bár szóban és a nyilvánosság előtt elkötelezte magát az ön gyógyszerügyekért felelős szakállamtitkára, hogy ezeket a hiányos módosításokat befogadják, mégis mindarról, amiről beszélünk, semmi nem szerepel ebben a törvényben.
Azért tartom fontosnak, hogy ezt elmondjam, mert ez az ön fényképe ma nekünk. Ha ezen tud javítani - a képet előhívja, vagy pedig az önnél lévő laptoppal elektronikus úton ezt a képet élessé teszi -, az nagyon jót tenne a magyar egészségügynek. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Felhívom a figyelmet, hogy a 6645. számú törvényjavaslat általános vitájára a következő napirend keretében kerül sor (Dr. Heintz Tamás: Miniszter úr utalt rá, elnézést kérek, sőt hosszan utalt rá.), de úgy veszem, hogy a hozzászólásának az utolsó része már az általános vitához kapcsolódott. A kérdések sorát szeretném lezárni. (Dr. Kupper András jelentkezik.)
Kupper képviselő úr! Elnézést, nem láttam jelentkezni. Tessék parancsolni!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Én jelentkeztem, és abban bíztam, hogy elnök úr jegyzi is.
ELNÖK: Jegyeztem is, de csöndesen.
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Bizottsági Tagok és Vendégeink! Most egy kicsit zavarban vagyok, hogy milyen számokból lehet dolgozni és milyenekből nem. Elhangzott, hogy miniszter úr nem azokból a számokból dolgozik, mint amiből a Gyógyszerész Kamara. Nyilvánvaló, hogy itt a költségvetés kapcsán felmerült az is, hogy azok a számok, amelyek a parlament asztalán fekszenek, menet közben is változhatnak, úgyhogy miniszter úr még ezekben a számokban sem lehet bizonyos.
Hadd idézzek, csak azért, hogy egy konkrétumot is megkérdezzek, egy olyan adatot, ami tegnap került nyilvánosság elé, nevezetesen, hogy a gyógyszerkasszában megmaradt 30 milliárd forint. Különböző élményeink vannak arról, hogy az egészségügyben megmaradt forrásokkal mi történik, ezért én szeretném miniszter úr ígéretét hallani arra nézvést, hogy ezzel a 30 milliárd forinttal vajon tényleg az fog-e történni, ami a sajtóhíradások szerint tervbe került, tehát hogy ez a 30 milliárd forint ott marad a gyógyszerészeknél; erre szeretném mindenképpen miniszter úr ígéretét megkapni.
Havas és Tukacs képviselőtársaim hosszan vitatkoztak azon, hogy vajon a válságban mennyi felelősségük van és mennyire lehetett ezt előre jósolni, pláne hogy a válság következményeit mennyire tudják megjósolni. Én csak azt szeretném mondani, hogy abban azért állapodjunk meg, hogy a jelenlegi kormánynak - a jelenleginek és a megelőzőnek, tehát a hatéves kormányzásnak - súlyos felelőssége van, hogy ez a válság Magyarországot abban az állapotában találta meg, amiben most van. Ez az ország nem lett volna ilyen nagy bajban, ha ennek az országnak a gazdaságpolitikáját nem önök, de legalább nem így irányítják.
A másik konkrét kérdésem, amit miniszter úrtól szeretnék megkérdezni, az az, hogy riasztó méreteket öltenek azok a becslések, amelyek a munkanélküliségre, a munkanélküliség növekedésére vonatkoznak az elkövetkezendő egy-másfél, esetleg két évben. A munkanélküliség önmagában is súlyos probléma, de különös problémát jelent ez az egészségügyben, illetve az egészségügy finanszírozása szempontjából, hiszen az egészségügy a járulékbevételek csökkenésével bevételektől esik el, illetve a táppénzfizetési kötelezettséggel a kiadásai megnövekednek. Tehát én azt szeretném kérdezni, hogy miniszter úr ennek kapcsán milyen munkanélküliségi adatokkal, milyen kiadásnövekedéssel és milyen bevételkiesésekkel számol.
Végezetül azt, amit Puskás Tivadar képviselőtársam már jelzett, hogy a kamaráknak nincsen önálló költségvetési sora, csak azért tartom furcsának, mert egyébként kormánypárti képviselő is jelezte, hogy a kötelező kamarai tagság eltörlése bizony az etikai szabályozások kérdésében súlyos problémát vet fel, és vannak olyan szocialista képviselők, akik már azt nyilatkozzák, hogy bizony támogatnának olyan típusú kezdeményezéseket, amelyek a kamarák számára bizonyos jogosítványokat visszaadnának. Nota bene mi természetesen a kötelező kamarai tagság mellett vagyunk továbbra is, tehát ha ez a kérdés elő fog kerülni, akkor mi a kötelező kamarai tagság mellett fogunk érvelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kérdések sorát lezárnám - most próbáltam nagyon alaposan körbenézni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter úr válaszai következnek, és utána lehetőség van rövid véleménynyilvánításokra. Miniszter úr!
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr.
A Schvarcz képviselő úr által feltett kérdésekre: népegészségügyi programokra a 2008. évi költségvetésben 600 millió forint van tervezve a tárca költségvetésében, a 2009. évi költségvetésben 800 millió forint. Ezért aztán a népegészségügyi programokban fejlesztési lehetőségünk van, az irányelvek egyébként nem változnak, amiket a Biztonság és partnerség programban megjelöltünk, azt fogjuk folytatni.
A kódkarbantartás vonatkozásában: a kódkarbantartás megkezdődött, november 1-jétől adnak az intézmények a november 1-je után ellátott betegekkel kapcsolatban adatokat, jövő évre 200 millió forint van tervezve erre a célra, a kódkarbantartás befejezésére.
Az ápolás és a szociális szféra közös vonatkozásaival kapcsolatban a Szociális Minisztériummal tartunk egyeztetéseket. A szakmai típusú egyeztetés pontosan a krónikus kapacitások, ápolási kapacitások, illetve a szociális szférában lévő kapacitások összehangolásáról szól egyfelől, másfelől a kórházi kapacitások csökkentése kapcsán a kiürülő kubatúrákban esetlegesen az adott önkormányzat fenntartásában lévő egészségügyi intézmények egy bizonyos területén, esetleg a szociális intézmények részére ezek a területek lehetőséget biztosítanánk arra, hogy az önkormányzat a szociális ellátásban résztvevőket ezeknek a kórházaknak a szabad kubatúrájában lássa el.
Csáky képviselő úr kérdése: a költségvetés számai összesen és konkrétan, hogy mi, mivel és hogyan, akkor először is makroszinten. A 2008. évi törvény szerinti előirányzat 741,4 milliárd forint volt, amiből 17,3 milliárd forint volt a vizitdíj. Miután a népszavazás úgy döntött a vizitdíjról, hogy nem lesz, ezért a 741,4 milliárdból ezt az összeget, úgy gondolnám, ki kellene vonni. A 741 mínusz 17 rögtön 724 milliárdot jelent. Ehhez képest a legutolsó variációja a gyógyító-megelőző ellátásoknak 733,4 milliárd, ez egyébként 9 milliárdos többletet tartalmaz, egyebekben pedig módosító indítvány készül annak a rendezésére, hogy a tizenharmadik havi bér kapcsán elvonásra javasolt összeg nagysága ne abban az összegben legyen meghatározva, ahogy ez a PM által meghatározásra került. Ezt nagyjából olyan 3 milliárd forintra van becsülve, ugye 9 + 3 = 12, ez adja a fedezetet egyebekben arra az összegre, ami a számból 10 és 15 milliárd forint között elhangzott.
Konkrétan például, ha a háziorvosi kasszát megnézzük, a háziorvosi kassza előirányzata 69 milliárd forint volt. Ezt aztán azzal a bizonyos egyezséggel, amit még OEP-főigazgatóként kötöttem, 75 milliárd forintra emeltük meg, de ebben is volt egy 5 milliárdos vizitdíj-előirányzat, ezért ezt célszerű részben levonni, részben beépítjük azt az összeget, ami ezzel a megegyezéssel odakerült. Ennek megfelelően a 74,7 milliárd forintos előirányzat egyértelműen több mint a vizitdíj nélkül számított ez évi előirányzat - és most hadd ne mondjam végig kasszasoronként, ugyanez az elv, tekintettel arra, hogy a vizitdíjjal nem tudunk számolni, ezért úgy gondolnám, hogy azzal tán nem is kellene számolnunk.
Humánerőforrás-megtartó képesség és bérek vonatkozásában szeretném elmondani, hogy a TÁMOP 6.2.2. B pályázat európai uniós pénz, 7 milliárd forint forrás van arra, hogy a hiányszakmák vonatkozásában az európai uniós forrásokból mind orvosi, mind szakdolgozói szinten kiegészítő támogatást lehessen biztosítani, ezt az uniós forrásból két éven keresztül lehet biztosítani, ezt követően a pályázóknak még egy évig kell ezen a bérszínvonalon tovább foglalkoztatni az ily módon alkalmazott dolgozókat. Egyébként pedig ugyanezen program A verziójában 3,5 milliárd forint áll rendelkezésre a szakképzések támogatására, ide értve azt is, hogy ha egy egészségügyi dolgozó a szakképzés érdekében nem a munkahelyén van, és a munkahelyén pótolni kell őt, erre is felhasználható ez az összeg.
A gyes és gyed vonatkozásában a kivonás nem 110 milliárd forint, hanem 69 milliárd forint. Ehhez képest azt kell mondjam, hogy a mintán a gyed egy biztosítási jogviszonyhoz köthető, és a kieső kereset pótlására szolgáló pénzbeli ellátás, és mint tudjuk, a pénzbeli ellátások járulékalappal és járulékfizetéssel teremthetők meg, ezért rendelkezik úgy a gyed vonatkozásában a jelenleg hatályos törvényi szabályozás, hogy kifizetésének feltétele 180 nap társadalombiztosítási jogviszonyban eltöltött idő. Tehát én úgy gondolom, hogy az a megoldás, hogy ezt a társadalombiztosítás forrásaiból fizetik, azért olyan nagy problémát nem jelent.
Egyébként, ha a bevételi struktúráját nézzük az E. Alapnak, akkor körülbelül úgy néz ki, hogy több mint 300 milliárd forint az az összeg, amit a központi költségvetés ad át az E. Alapnak, és nyilvánvalóan ez az összeg az, ami a járulékfizetésen felül kerül felhasználásra az E. Alapban.
Itt szeretném megköszönni Kupper képviselő úr megjegyzését: úgy tűnik, hogy az ellenzéki képviselők közül egyedül ő vette észre, hogy a járulékbevételek csökkenésével kell kalkulálnunk. Ha egyensúly körüli tervezést tervezünk, ha csökkennek a járulékok, csökken a foglalkoztatás, csökkennek az adóbevételek, akkor vélhetően a kiadásokat is célszerű csökkenteni.
Kökény képviselő úr kérdezte a 2008. évi szufficit esélyét. A 2008. évi szufficit vonatkozásában változatlanul azt mondom, amit korábban mondtam: az E. Alapban keletkező megtakarításokat az E. Alapban kell felhasználni, ebben a kormány nem változtatta meg a nézetét. A szufficit pontos összegét majd akkor lehet meglátni, amikor ténylegesen megtörtént az összes kifizetés, illetve azok a befizetések, amik a gyógyszergyártóktól várhatók, valóban megérkeztek. Valóban volt egy olyan javaslat a költségvetési törvény benyújtását megelőzően, hogy akik az egynapos ellátásban, illetve a kúraszerű ellátásban vesznek részt, azoknak a betegeknek a táppénze ne 60 százalékos legyen, mint a kórházi bent fekvés alatt, hanem 70 százalékos, lévén, hogy járóbeteg-ellátás. Ezt sajnos a törvény végleges formája nem tartalmazza.
Mikola képviselő úr igazándiból egy kérdést tett fel, mert egyébként én úgy gondolom, hogy véleményezte a munkámat: ez a három hónap helyett két hónapra előrehozott finanszírozás. Abból kiindulva, hogy durván 740 milliárd forint a gyógyító-megelőző ellátások költségvetése, durván 60 milliárd forint összeg kellene arra, hogy ezt meg tudjuk oldani, ehhez képest a 2007. évi maradvány 27 milliárd forint volt, tehát ezt vélhetőleg nem tudjuk megoldani. Mindenesetre, miután a parlament a tegnapi ülésén elfogadta, hogy az egészségügyben használható fel ez az összeg, nyilvánvalóan törvényi szabályozás kérdése, hogy hogyan kerül ez az E. Alapban felhasználásra.
Havas képviselő asszony felvetése, hogy a plafontörvény dacára hogyan tudunk többletet biztosítani. Ezt a gyógyító-megelőző ellátások vonatkozásában úgy lehet megoldani, hogy a természetbeni ellátások közös előirányzatként kezelődnek a jövőben, és ennek megfelelően, miután a kormányzati elképzelés az, hogy az E. Alapban keletkező pénzek ott kerüljenek felhasználásra, ha bármilyen előirányzaton maradvány van, akkor ezzel a másik két előirányzat túlléphető.
Puskás képviselő úr a TVK-anomáliák vonatkozásában tett fel kérdést. A tervezett salátatörvényünk a struktúrát megpróbálja a helyére tenni - ezúton is majd visszatérünk arra a salátatörvény tárgyalásánál -, és én úgy gondolom, hogy a TVK-t akkor lehet rendbe tenni, amikor a struktúrát a helyére tettük. Igen, támogatjuk az egységes sürgősségi ellátást. A finanszírozás rendszere, hogy egységes legyen, vagy nem: én úgy gondolom, hogy semmiképpen sem célszerű, hogy egységes legyen, hiszen nagy valószínűséggel, azt kell mondanom, hogy a háziorvosi ügyeleti ellátás forrásigénye, egy mentőegység üzemben tartásának a forrásigénye és egy sürgősségi osztály fenntartásának a forrásigénye nem egyforma. Mindenesetre azért szeretném elmondani ezzel kapcsolatban, hogy a sürgősségi ellátásra kiírt pályázatok értékelés, illetve eredményhirdetés alatt állnak, sőt megjelent a honlapon a kihirdetett eredmény. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy most már az intézményeken van a sor, hogy egyfelől a szerződéskötéssel megkeressék az Egészségbiztosítási Pénztárat, hiszen az OEP honlapján és a Közlönyben is közzétételre kerültek a nyertesek, másfelől a sürgősségi ellátás vonatkozásában a sürgősségi osztályok fix díját augusztusban egy kormányrendelettel megemeltük, és ugyanitt emeltük meg a háziorvosi sürgősségi ellátás díjtételét.
Az elsősegélynyújtással kapcsolatos tanfolyam, illetve oktatási anyag készítése folyamatban van; kezdettől fogva azt mondtuk, hogy a 2009-2010. tanévben tervezzük bevezetni. A szakmai kollégiumokról szóló jogszabály módosítása folyamatban van, ennek tervezetét megküldtük a szakmai kollégiumoknak, várjuk a válaszokat; a kamarák természetesen továbbra is jelölhetnek tagokat a szakmai kollégiumba. Képviselő úr "a háziorvosi szolgálatok finanszírozása nem változott" felvetésére azt tudom mondani, hogy ez januárhoz képest átlagosan 150-170 ezer forinttal nőtt. Természetszerűleg - ami egyébként több mint kétszerese a jelenlegi minimálbérnek - erre lehet azt mondani, hogy ez nem számít, ez nem egy érdemi változás, kinek-kinek az anyagi lehetőségei figyelembevételével. A háziorvosi ellátás finanszírozásának módosítására továbbra is a teljesítményelv bevezetését tervezzük, és emellett a minőségi kritériumrendszer bevezetését is; mind a kettőt jelen pillanatban az alapellátási intézménnyel, illetve a háziorvosokkal egyeztetjük.
Horváth képviselő úr felvetésére: a reálbércsökkenés mértéke. Saját magammal ellentétben most nem mondanék számokat, hanem azt mondanám, hogy az elfogadott költségvetést követően tudjuk ezt a kérdéskört megbeszélni. Csak szeretném felhívni képviselő úr figyelmét, hogy az E. Alap költségvetésének sorában van egy olyan tervezet, ami mintegy 15,8 milliárd forint értékben a 2009. évi bérintézkedés fedezete. Ebből az OÉT-en, illetve EÜÉT-en kötött megállapodásoknak megfelelően, illetve a soros béremelésre nyújthat majd fedezetet ez az összeg. A társadalmi problémák medikalizációjával egyetértek, de azt azért hozzátenném, hogy nagy valószínűsséggel a társadalmi problémák medikalizációja nemcsak egészségügyi vonalon nyilvánul meg. Mondhatnám úgy is, hogy attól, hogy valakit elbocsátanak, nagy valószínűséggel nem feltétlenül kell, hogy megoperálják őt (Dr. Mikola István: Cinizmus!), természetesen pszichés, illetve pszichoszomatikus betegségei előfordulhatnak.
Az önkormányzatok csődbemenetele akkor gondolnám, hogy reális veszély, ha az önkormányzatok többsége fenntartói kötelezettségének eleget tett volna. Azt kell mondanom, hogy egy-két kivételtől eltekintve ez nincs így, de azért hozzá kell tennem, hogy vannak olyan önkormányzatok is, akik nemcsak a fenntartói kötelezettségüknek tesznek eleget, hanem még a működési költségekhez is hozzájárulnak; nyilván önkormányzata válogatja a kérdést.
Tukacs képviselő úr felvetésére: a költségvetés valóban tartalmaz lehetőséget arra, hogy a 2009. évi tényleges történések értékelése kapcsán módosítás történhessen a költségvetésben. Ez egyébként egy abszolút negatívan tervezett költségvetés, hiszen GDP-csökkenéssel, foglalkoztatáscsökkentéssel számol, ezért mindenképpen van lehetőség a javításra. A pályaelhagyók vonatkozásában konkrét számok: szakdolgozói vonatkozásban 2007-ben 915 fő, 2006-ban 862 fő, 2005-ben 1008 fő hagyta el az egészségügyi ágazatot. Azt, hogy az orvosok közül mekkora az elvándorlás aránya, nem tudjuk megmondani pontosan; eddig az EEKH 625 jóhírnév-igazolást adott ki. Ha elfogadjuk azt az adatsort, amit az EGVE és a Kórházszövetség közös felmérése alapján megkaptam a struktúraváltást követően, 2007. július 1-jét követően a kórházi krónikus aktív ellátásban, illetve járóbeteg-ellátásban a foglalkoztatott orvosok száma körülbelül 120-szal csökken, a szakdolgozók száma körülbelül 300-zal csökken, tehát ezek a rendelkezésre álló konkrét adatok ebben a témakörben.
Nagy Kálmán képviselő úr felvetésére: először is nagyon szépen köszönöm, hogy volt véleménye az Orvosi Kamarán történtekkel kapcsolatban, ahol ön ugyan nem volt ott, de én ott voltam, és kétségkívül az elején nem találtuk meg egymással a közös hangot, de a végére egész jól sikerült megtalálni a közös hangot. Azt kell mondjam, hogy ebben az anyagban, ami háttéranyag a meghallgatáshoz, azért bátorkodtunk csak a jókat leírni, mert tudtam, hogy a képviselő hölgyek és urak a rosszal maximálisan tisztában vannak, úgyhogy ezért nem soroltuk fel őket.
Pesti képviselő úr felvetésére, hogy ez a meghallgatás olyan, mint az SZKP ülése - gondolom, személyes tapasztalatai vannak arról, hogy ott mi történt. (Derültség az MSZP soraiban.)
A gyógyszerek kiváltása vonatkozásában azt azért szeretném elmondani, hogy az évi 350 millió receptre felírt, tehát egy átlagos emberre jutó évi 35 recept egy kicsit soknak tűnhet, tehát akár gondolkozhatnánk abban is, hogy némiképpen racionalizálódott egyfelől az orvosok vényfelírási szokása, másfelől a lakosság igénybevételi szokása.
A DOT-szám önmagában, tehát a kezelésben töltött napok száma ezzel véleményem szerint ugyanúgy arányos. Természetesen az egy átlagos DOT-ra jutó összeg függ a befogadott gyógyszerek számától és a befogadott gyógyszerek árától. Szeretném elmondani, nyilván nem emlékszik rá képviselő úr, hogy 1999 és 2001 között tán gyógyszerbefogadás nem is volt, és ezzel együtt működött a kassza az előirányzathoz képest 50 milliárd forinttal túlköltő módon.
A háziorvosi kasszából történő kivonással kapcsolatban ismételten elmondom, hogy 150, usque 170 ezer forinttal emelkedett az egy-egy háziorvosi praxis bevétele. Én úgy gondolom, hogy ez akkor nem kivonást jelenthet.
Az OPNI-val kapcsolatban szeretném elmondani, hogy az ombudsman úrral megegyeztünk, és visszavonta számos állítását, amit korábban mondott. Egyebekben arra a felvetésre, hogy az én szavahihetőségem, felolvasnám azt, amit az APEH kiemelt adózók igazgatósága általános főosztály adott ki. Adóigazolás: adóalanynak ezen igazolás kiadásának napján nyilvántartott adótartozása nincs. Budapest, 2008. október 29., ezt oda is adom képviselő úrnak. Arra vonatkozóan, hogy nem járt kint az ÁNTSZ, csak néhány dátumot: ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatal, Tisztelt Miniszter Úr, az egri Hospinvest, satöbbi, 2008. november 6-án az ÁNTSZ kint volt ellenőrizni, ezt-azt találta, nem olvasnám fel, van ilyen 5-éről, 4-éről, 3-áról, 2-áról.
És akkor, ha már az én szavahihetőségem felvetődött - és ezeket a dokumentumokat természetesen be tudom mutatni önnek -, szeretném, ha ön benyújtana egy dokumentumot, ami a rendőrségtől származik, és hitelt érdemlően bizonyítja azt, miszerint egy speciális bűnözés alakult ki Magyarországon, nevezetesen az elmebetegek bűnözése. Tehát egy hivatalos számokkal alátámasztott anyagot várok, amit a rendőrkapitányság ad ki, az ön szavahihetőségének az érdekében.
Természetesen Czinege képviselő úrral egyetértek, hogy a technológiai befogadások többek közt arra is jók, hogy a kórházi benntartózkodás idejét lerövidítsék, és így a hotelszolgáltatás rövidebb ideig tartó volta miatt megtakarítást jelenthessen. A terápiás eljárásrendeket természetesen a szakmai kollégiumok véleménye alapján készítjük el.
Heintz képviselő úr kérdése: gyermek-, vegyespraxis-bevételnövekedés, ezt már mondtam.
A vérellátás csökkentésével kapcsolatban szeretném elmondani képviselő úrnak, hogy a vérellátó részben az állami bevételekből, részben a vérkészítmények eladásából, részben pedig a plazmatermékek eladásából gazdálkodik, tehát összességében az állami támogatás mértékének a nagyságából a vérellátó pontos bevételeire nem tudunk következtetni.
A patikaliberalizáció vonatkozásában szeretném elmondani, hogy a törvény egy konjunktív feltételt tartalmaz, tehát önmagában azért, hogy valaki mekkora lakosságszám ellátását vállalja, milyen távolságban van egy másik patikától, csak akkor nyithat ott új patikát, ha hosszabb nyitva tartást vállal. Nem volt kötelező a 24 órás nyitva tartás (Dr. Heintz Tamás, dr. Horváth Zsolt: Nem így van!), tehát arra hivatkozni, hogy csak egy vállalta a 24 órás nyitva tartást, úgy gondolom, hogy nem korrekt. (Dr. Horváth Zsolt: Nem így történt!) A hosszított nyitva tartás mellett viszont vállalni kellett egyéb szolgáltatásokat is. Ezt egyébként az újonnan megnyílt patikák vállalták, és ehhez képest az ellenőrzés azt bizonyította (Dr. Heintz Tamás: Rossz a törvény!), hogy a nyitva tartás vonatkozásában mindenki a beadott működésiengedély-kérelemben foglaltaknak megfelelő időben tartott nyitva (Dr. Heintz Tamás: Nem ezt mondtam! Rossz a törvény!), és azok a patikák, amik többletszolgáltatást vállaltak, alkalmasak arra, hogy ezt a többletszolgáltatást nyújtsák.
Kupper képviselő úr felvetésére, hogy a gyógyszerkasszában megmaradt 30 milliárd forint. Véleményem szerint - bár ez a sajtóban jelent meg - nem 30 milliárd forint lesz, tekintettel arra, hogy a gyógyszerkassza előirányzata 342 milliárd forintjából a céltartalék soron szerepel 32 milliárd. A tényleges patikai gyógyszerforgalomra előirányzott 300 milliárd forint túlköltésre került, tehát összességében lesz maradvány, de annak nem 30 milliárd a mértéke. Ezt, ahogy már korábban elmondtam, az egészségügyben szándékszik felhasználni a kormány. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Rövid véleményekre van lehetőség. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy e tekintetben először két percre magamnak adjak szót, mindenki szót fog kapni természetesen. (Nincs ellenvetés.)
Tisztelt Bizottság! Senki nem mondta kormánypárti oldalon szerintem, hogy itt most Kánaán van, azonban azt gondolom, hogy azt állítani, hogy humanitárius katasztrófa fenyeget, legalább ennyire túlzás. Ugyanakkor úgy sem tehetünk szerintem, mintha semmi nem lenne, mintha nem lenne pénzügyi válság annak az összes következményeivel, és eközben természetesen ugyanúgy gondolkodunk és cselekszünk, mint akkor, amikor viszonylag konszolidáltak voltak a körülmények, és nekünk is fájdalmas, hogy bizonyos lépéseket meg kell tenni. Ebben persze nagyon sok minden benne van, de azért nem sorolom fel mindazt, hogy hogyan rekedtek meg reformok, és kinek milyen felelőssége volt ebben, mert szerintem most nem a politikai adok-kapok, vagy a múlt sebeinek a feltépése kell, hogy napirenden legyen.
Én elmondtam a parlamentben, plenáris ülésen is, meg korábban is, hogy a magyar egészségügy igen hosszú ideje a nemzeti közmegegyezés várólistáján van, és bár történtek jelentős változások, mégsem tudtunk olyan ügyekhez hozzányúlni, mint a kétharmados önkormányzati törvény, vagy a magántőke megítélésével kapcsolatos álláspontok közelítése. Még hosszan sorolhatnék jó néhány dilemmát és tabut is, amit lehet, hogy most ebben a helyzetben túl kellene valahogyan lépni, annak érdekében, hogy ehhez a helyzethez tudjunk alkalmazkodni.
Ezért én azt gondolom, hogy tényleg azt lenne érdemes nézni - nem feltétlenül a mai miniszteri meghallgatáson, de talán ebből is kiindulva -, hogy mi az, amit tudunk tenni annak érdekében, hogy az ágazat pozícióján mint jogalkotók, törvényhozók tudjunk javítani. Mert persze egyik oldalon nyilván igaz és fontos az, hogy még több pénz és még több pénz, ugyanakkor, akik ezt mondják, a másik oldalon iszonyú mértékű adócsökkentést is javasolnak.
Tehát ezeket a kérdéseket egyszer tényleg komolyan össze kellene rakni, nem biztos, hogy egy ilyen meghallgatáson, ahol itt a média, és nyilván kifelé is beszélünk, ezért aztán nem a legszerencsésebb alkalom.
Mindenképpen azt gondolom, hogy ez a meghallgatás nagyon tanulságos volt abból a szempontból, hogy mit látunk az elmúlt hat hónapból, és mi az, amit tanultunk, vagy mi az, amit nem tanultunk meg kölcsönösen. Én ennyit szerettem volna elmondani.
Nagy Kálmán jelentkezett először, aztán Havas Szófia.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Az egri kórházzal kapcsolatosan el szeretném önnek mondani, hogy több alkalommal felhívtam a figyelmét arra, hogy miután 7 órát töltöttem a Közép-dunántúli Regionális ÁNTSZ-ben, hogy vizsgáljam az egri kórház problémáját, nem kaptam meg a megfelelő lehetőséget az előzetes vizsgálatokra. Ennek ellenére azt állítom, hogy az egri kórházban jelenleg is működtetési problémák vannak; nem is lehet másként. Amit ön mond, a november 6-a, az nem november 1-je előtt van. November 1-jén volt a szerződéskötés, ön pedig november 6-át említett, hogy akkor járt kint az ÁNTSZ, ugyanakkor azt is hozzáteszem, hogy amikor ott voltam a Közép-dunántúli Regionális ÁNTSZ-ben, akkor azt mondták, hogy nem is szándékoznak kimenni, csak a létszámot ellenőrzik. Sőt, azt is el kell mondanom, hogy az október 31-e előtti szombaton a Közép-dunántúli Regionális ÁNTSZ-ben délután is dolgoztak, hogy hétfőn meg tudják adni a működési engedélyt, továbbá azt is elmondom önnek, hogy több mint 600 dolgozó nem kapta meg a kötelező végkielégítést Egerben; ott vannak egy fillér nélkül nővérek és orvosok. Én nagyon tisztelem miniszter úr felkészültségét, de igazán nem vonhatja kétségbe azt, hogy ezek a dolgok létező problémák: tehát november 1-jén kapta meg, kapta kézhez a működési engedélyt az OEP-szerződéssel a jelenleg egri kórházat működtető cég.
A másik dolog, amit szeretnék mondani, hogy nem szabad lebecsülni az elszegényedést. Az elszegényedés és a daganatos betegségek megjelenése között rendkívül szoros korreláció van, és ez tiszta irodalmi adat, tehát aki elszegényedik, és magára marad, az nagyobb valószínűséggel daganatos betegséget kap, és képes meghalni; ez irodalmi tény. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Havas képviselő asszony, Pesti Imre!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Két rövid megjegyzést szeretnék tenni; az egyiket Nagy képviselő úrnak mondanám. Remélem, hasonló időmennyiséget és energiát nem kímélve töltött például Körmenden, amikor a körmendi kórházat egy másik cég privatizálta, és hasonló aggodalommal meglátogatta a helyi ÁNTSZ-t, OEP-et és minden idevágó szervezetet, és kellőképpen ellenőrizte; én csak merem remélni, hogy ők nem felügyelet nélkül garázdálkodtak.
A másik viszont egy konkrét megjegyzés, a Pesti képviselő úr által felvett probléma az OEP-ágyai vonatkozásában. Tisztelettel jelentem, amikor az OPNI ágyait becsuktuk, darabra valamennyit elhelyeztük a többi fővárosi intézményben, mind az akkut, mind pedig a krónikus ágyak vonatkozásában; ebből 400 krónikus ágyat a Szent István-Szent László Kórház vett át. Az már egy nagyon sajnálatos esemény volt, hogy a 400 üres ágyra, ahova várták a krónikus betegeket, mindösszesen 17-et, ismétlem, 17 beteget tudott átküldeni az OPNI, ugyanis több krónikus betege nem volt, aki kórházi ápolásra szorult. Ami pedig az aktív ellátást illeti, ebből 100 ágyat a Semmelweis Egyetem vett át, az összes többit pedig a Nyírő Gyula Kórház és több fővárosi intézmény, ahol pszichiátriai ellátás folyik. Jelenleg is számos intézményt ismerek, ahol nem 100 százalékkal, hanem jóval alacsonyabb kihasználással futnak a pszichiátriai osztályok, és a krónikus pszichiátriai ágyak száma jelenleg sincs feltöltve Budapesten. Köszönöm.
ELNÖK: Akkor most Pesti képviselő úr következik.
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Igyekszem nagyon röviden válaszolni. Képviselőtársam beszélt a szegénység és a betegség összefüggéséről. A jövedelmek csökkenése, a GDP-csökkenése, a lakosság elszegényedése, a reáljövedelem csökkenése valóban a betegségek számát fogja emelni.
A másik, hogy én is köszönöm a miniszter úrnak, hogy november 1-je utáni adatokat sikerült mondani; én nem erről beszéltem, úgyhogy köszönöm, hogy egyetértett velem. Mondta, hogy rendőrkapitánytól hozzak engedélyt: ígérem, ezt fogom tenni, csak még azt nem mondta meg, hogy melyik rendőrkapitányságtól, mert akkor attól fogok kérni.
A harmadik pedig: miniszter úrnak feltettem egy kérdést, amire nem válaszolt, de akkor így értem a választ is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Néhány megjegyzés, miniszter úr. Örömmel hallottam, hogy 600-ról 800 millióra emelkedik a népegészségügyi program; gondolom, azért abban egyetértünk, hogy az elmúlt évek során azért erre több volt. Megjegyzem, hogy elég nehéz helyzetben vagyunk, hisz ez a fejezeti kötetek része volt. A kormány a második variációban benyújtott költségvetés kapcsán be is vallotta, hogy túl macerásnak találta volna a fejezeti köteteket átírni, ezért az eredetivel nyújtotta be a parlament elé, a módosításokban pedig ez még nem is szerepel, úgyhogy egyszerűen tényleg lehetetlen helyzetben van az ember, amikor számokról beszél.
Vizitdíj, nem vizitdíj. Gondolom, abban egyetértünk, hisz egy évvel ezelőtt pont ez volt az egyik vita tárgya, hogy a vizitdíj beleszámítódott - mind az alapellátás, mind a járóbeteg-ellátás, mind a fekvőbeteg-ellátás, a kórházi ápolási napidíj esetében - a költségvetésbe, annak része volt, méghozzá volt egy olyan sor, hogy céltartalék címen ment az egész. Amikor kérték a népszavazást és a megszüntetést, akkor ez nyilvánvalóan nem visszapótlás, mert ez egy kommunikációs harc volt, de belekerült a költségvetésbe pluszként, tehát ez a gyanú része volt, de én most nem is ezzel a részével foglalkozom. Ismételten összeadtam a legutolsó módosítás kapcsán a gyógyító-megelőző ellátásokat: nekem változatlanul 718 milliárd forint, úgyhogy nem tudom, hogy miniszter úr miről beszél. Itt van, számítógépem is van - majd utána együtt összeadjuk -, ez változatlanul 718, és akár 740-ről, akár 739-ről beszélünk, ez nominálisan csökkenést jelent.
A harmadik a receptszám. Gyógyszerészkörökből származó információim szerint a magyarországi gyógyszerárak esetenként bizony, elég magasak még a nyugat-európaihoz viszonyítva is; ez a kormány egyik kommunikációs, illetve tárgyalási eszköze, hogy árcsökkentést érjen el. Lehet receptszámokkal előhozakodni, összehasonlítani, nyilvánvalóan a nyugat-európai vényfelírási szokások és előírások teljesen mások. Csak említeném az OECD legutóbbi, ezzel kapcsolatos tanulmányát, mely az egy főre jutó gyógyszerfogyasztást amerikai dollár alapon hasonlította össze. Az OEC-átlag, ha az emlékeim nem csalnak, 426 dollár volt évente, a magyar átlag 390. Ha ezt összehasonlítom, mondjuk, azokkal a népegészségügyi adatokkal, amiben vitathatatlanul élen állunk, sajnos, akár a daganatos, akár a szív- és érrendszeri, stroke-betegségek, sorolhatnám esetében, ahhoz képest nem lehet azt mondani, hogy gyógyszertúlfogyasztás lenne az országban.
Bérfejlesztés. Az eredeti előirányzatban 27 milliárd szerepelt ezen a soron, ez a legutóbbi módosítással lett 15,8 milliárd. Változatlanul ugyanazt a problémát fogja okozni, mint amit az idei évben okozott, hogy azok az egészségügyi intézmények, amelyek hallgattak a kormány szavára, és nem költségvetési intézményként működnek, hanem kijöttek a költségvetési lét alól, és ugyanúgy közfeladatot ellátva, ugyanúgy önkormányzati 100 százalékos tulajdonú gazdasági társaságként folytatták a tevékenységüket, ezekből a pénzekből kiszorulnak. Emlékszünk rá, volt egy egészségügyi bizottsági ülés is ezzel kapcsolatban - akkor még miniszter úr, mint OEP-főigazgató volt itt -, és erre akkor ígéretet kaptunk, hogy ez megoldásra kerül, de nem került megoldásra. Úgy látszik, most megint ezt a trükköt fogják játszani, és az azokban az intézményekben dolgozók, amelyek így átalakultak, ismételten rosszabbul fognak járni.
Végül, de nem utolsósorban: hitelválság. Úgy gondolom, hogy egy családban, ha mondjuk gazdasági nehézség alakul ki, az egyik szülő mondjuk munkanélkülivé válik, és a bevételek nem úgy alakulnak, akkor nem a gyerek gyógyszerén fognak spórolni, nem azon fognak spórolni, hogy mondjuk a kötelező szűrővizsgálatra vagy egyéb vizsgálatokra elvigyék-e a gyereket, hanem más területeken spórolnak. Ez vonatkozik az úgynevezett költségvetési plafonnal kapcsolatban is, ez a költségvetésre vonatkozik, azon belül a mindenkori kormány lehetősége és felelőssége is az, hogy hangsúlyozza, hogy mi az, amit fontosnak tart, mi az, amire azt mondja, hogy nehéz időben ezeket az értékeket meg kell tartani, hisz ha most elveszett, félek tőle, hogy a későbbiek folyamán nem pótolható.
Itt azonban azt tapasztaljuk, és ha már az SZKP szóba jött, újságolvasó ember voltam a régi rendszerben is, meg a mostani rendszerben is, és időnként az az érzésem, hogy olyan nagy változás az újságok stílusát illetően nincsen, legfeljebb színesedett a paletta. De emlékszünk arra is - (Tukacs István felé:) és örülök, hogy visszajött képviselő úr -, a hetvenes évek második felében, amikor a nagy gazdasági illetve olajválság kezdett kialakulni a világon, akkor először az volt, hogy ide az nem gyűrűzik be. Aztán, mit ad isten, begyűrűzött és komoly gondokat okozott. Az Egyesült Államokból induló hitelválsággal kapcsolatban másfél-két hónappal ezelőtt a miniszterelnök úr szájából azt hallottuk, hogy ez ide nem gyűrűzik be, ez minket nem érint, a bankok is hihetetlenül erősek, stabilak. Miniszter úr is azt mondta egy augusztus végi, szeptemberi sajtóbeszélgetésen, ha emlékeim nem csalnak, hogy kíváncsi lesz majd, hogy a név szerinti szavazás során, a költségvetés szavazása során melyik ellenzéki képviselő fog nemet mondani az egészségügyi béremelésre. Megmondom őszintén, én itt olyan nagy egészségügyi béremelési lehetőségeket nem látok (Dr. Heintz Tamás: Rossz a szemed...), persze nyilvánvalóan mindig a munkáltató fizetné, a munkáltató az ezzel kapcsolatos felelős, az ostor pedig az egészségügyi szolgáltatókon, az ápolókon, a betegeken fog csattanni, mert ők kerülnek kapcsolatba a betegekkel, és ezt a konfliktust nekik kell elviselni.
Azt akarom mondani, hogy az a kormány kompetenciája, hogy a különböző területeket milyen módon finanszírozza vagy nem finanszírozza. Itt ezek a régi pártállami reflexek jöttek elő: gond van, elővesszük a fűnyírót, aztán keresztülmegyünk mindenen, nem érdekes, hogy azzal mi lesz, mindenhonnan levágunk így-úgy, időnként még azért büntetünk is bizonyos területeket. Az nagyon jól látszik bizonyos levonások kapcsán, hogy mintha egy kicsit túlméretezték volna a fűnyírást, mintha alacsonyabbra rakták volna a késeket ebből a szempontból.
Tehát arra hivatkozni, hogy hitelválság van, meg gond van, lehet, de én úgy gondolom, hogy az egészségügyet illetően nem nagyon ildomos, hisz ez a terület védelmet élvezett volna, különösen ez után az öt év után, amit magunk mögött hagytunk, amely folyamatosan visszavonulót jelent az egészségügyben dolgozók számára, az ágazatban dolgozók számára, folyamatos veszteség a betegek számára. Úgyhogy én kérem, hogy azért ezt gondoljuk végig, és amennyiben lehet - habár én nagy lehetőséget erre nem látok, mert adatok sincsenek... Szóval ez azért abszurd. Úgy gondolom, hogy ez a politikatörténetbe be fog vonulni, és néhány összesített adat kivételével fogalmunk sincs, hogy mélyebb tartalmában a költségvetés mit tartalmaz, mert úgy gondolta a kormány, hogy ő nem bajlódik ezekkel a fejezeti kötetekkel, nem dolgozza át az egészet, majd keresztülveri úgy, ahogy van, december 15-én. Az újkori történelemben ugye volt olyan költségvetési tárgyalás, illetve szavazás, amikor december 31-én, éjfél előtt nem sokkal fogadta el a parlament a költségvetést, úgyhogy ha komolyan gondolná a kormány, akkor azért figyelembe venné és tisztelné a parlamentarizmust annyira, hogy megfelelő adatokat szolgáltat a parlamenti képviselők számára, és nem erőből, cinikus módon hajtja végre a költségvetést.
És valóban, miniszter úr, igaza van: ha valakit elbocsátanak a munkahelyéről, azt nem kell megoperálni, de attól még nagyon nehéz helyzetben van, attól még valóban lehet, hogy szomatizálni fog, sőt, az esetek túlnyomó többségében szomatizálni fog, és nem hiszem, hogy ha mondjuk ilyen cinizmussal találkozik, az az ő helyzetén segíteni fog. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ügyrendi észrevételem van. A listámon még hat jelentkező van, akik szeretnének szólni. A bizottság elnöksége azt javasolja, hogy utána ne tartsunk szünetet, hanem egyenesen menjünk a 2. napirendi pontra. Ezért aztán azt kérem, hogy mindezt vegyük figyelembe a hozzászólásoknál!
Most Juhászné Lévai Katalinnak adok szót.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Szomorúan tapasztalom, tisztelt bizottság, hogy a nemzethalál vízióját vázoltuk itt az elmúlt két órában. Azt gondolom, hogy azért valamennyiünknek felelősséggel kell végiggondolni azt, hogy a rendszerváltás óta ezt a nagy ellátórendszert, mint az egészségügy, kormányok cselekedetei által hogyan sikerült a feje tetejéről a talpára állítani. Ebben egy szeletet vizsgálunk most, ami viszonylag - időben legalábbis - egy rövid szelet, de mégis azt gondolom, hogy amikor értékelünk egy miniszteri tevékenységet, akkor azt kell szemügyre venni, hogy a lehetőségek között, amelyek korlátosak - most különösen, ha majd a jövő évet fogjuk megtárgyalni -, sikerült-e olyan prioritásokat bevállalni és elindítani, amellyel ez a feje tetejéről a talpára állítás megtörténik.
Azt gondolom, hogy az elmúlt időszak, az elmúlt két év viharokkal volt tele, és az egészségügy változásánál megakadályozta azt a politikai adok-kapok, hogy egyébként az a nagy ellátórendszer, ami elsősorban a fekvőbeteg-ellátást érinti, valóban racionálisan, a rendelkezésre álló forrásokat a leghatékonyabban tudja kihasználni, nem tudtuk megcsinálni, és ilyen helyzetben kellett valamilyen módon mégis pozitív irányban megmozdítani a rendszert. Ennek egyik eleme az, hogy ha félünk - és joggal félünk, valóban így van - az elszegényedéstől, a munkanélküliségtől és minden egyébtől, akkor először is arra, ahol az emberek laknak, a háziorvosi szolgáltatásra, a népegészségügyre, ezek azok a területek, amelyekre koncentrálni kell, és igyekezni kell a lakosság szolgálatában ezeket a terepeket úgy megerősíteni, hogy a lehetőségekhez mérten mindent megkapjanak. Azt gondolom, hogy ebben az irányban indultak el a dolgok. A háziorvosi praxisok megerősödtek, azt a forrást, a mit egyébként ma már visszasírunk ugye, hogy a 300 forintos vizitdíj kell vagy nem kell, visszakapta a rendszer, és azt gondolom, hogy megnyugtatóan működik. Lehet, hogy vannak még korrigálandó területek, de mindent megtettünk annak érdekében az elmúlt időszakban, miniszter úr vezényletével, hogy ez a terep rendben legyen.
A népegészségügyhöz kapcsolódóan az európai uniós forrásoknál meghirdetésre kerülnek azok a pályázatok, amelyek kiegészítik ezt a rendszert, hisz valóban azt gondolom, erre kellene koncentrálni, a járóbeteg-szakrendelésre, tehát a középszint is megnyugtató módon, a már meghirdetett újabb pályázati fordulóval remélhetőleg elérhetővé válik és a helyére kerül, valóban itt van továbbra is a probléma, a fekvőbeteg-ellátásnál, itt is azt gondolom, hogy a racionális átalakítást nem lehet megspórolni. Van egy költségvetési lehetőségünk, most ebben az évben ez nagyon kemény lesz, azt gondolom, hogy valamennyiünk felelőssége lenne az, hogy ebből a jelenleg rendelkezésre álló forrásból, szintén prioritások mentén, próbáljuk valamilyen módon megnyugtatóan és túlélhető módon, a válságot ismerve az egészségügy működtetését biztosítani. Én óva intenék attól, hogy felelősen gondolkodó emberek azt próbálják bizonygatni, hogy ez az egészségügyi ellátás egyébként alkalmatlan a feladata ellátására, mert számomra a nemzethalál-vízió felvázolása ezt jelentette, márpedig én azt gondolom, hogy nagyon messze vagyunk attól, hogy ez a rendszer működésképtelen legyen és összeomoljon. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kupper képviselő úr!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): A bizottság elnökségének a kérését megértve én csak nagyon röviden, két mondatban szeretnék reagálni. Ha már itt miniszter úr Pesti képviselőtársammal ebbe a vitába keveredett, akkor csak azt javaslom, hogy miniszter úr nézzen utána az öngyilkossági statisztikáknak, hogy azok hogyan változtak meg, különösen azokban a régiókban, ahol a pszichiátriai ágyak száma megváltozott, hogy az öngyilkosságok száma és a pszichiátriai ágyak számának változása milyen korrelációt mutat.
A másik mondatom, amit szeretnék elmondani, hogy nehéz is volna egyébként vitatkozni miniszter úrral, mert egyetlenegy kérdésemre sem válaszolt; ugyan beszélt az általam felvetett kérdésekről, de egyetlenegy kérdésemre sem válaszolt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a példamutató tömörségét is. Heintz képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Az előző kérdéskörben miniszter úrtól kérdeztem a cégautóadó, illetve az iparűzési adó megvalósításának esélyét ön szerint, amely az alapellátást illeti. Engedje meg, hogy először ne a Magyar Orvosi Kamara, alapellátási szervezetek, hanem csak a kisvárosom orvosainak kérését, kérdéseit röviden felsoroljam, mert valahol itt lesz talán a megoldás; majd később mondom, hogy miért.
A két előbb említett feladatkörön túl kérik az adminisztráció csökkentését. Tisztelt miniszter úr, a havi B300-as jelentés, lakonikus orvosi egyszerűséggel marhaság - írja itt valaki, hogy majdnem mind az. Javaslatokat ne kérjünk feleslegesen. Tudjuk jól, hogy nem fog meggyógyulni az az asztmás, az az inkontinens beteg; ne kelljen 70-80 éves embereket inkontinenciabetét-javaslat miatt urológiára rohangáltatni; a rhinitis allergica, asthma bronchiale is ritkán gyógyul meg fél év alatt. Ezekben kérik az ön segítségét, hiszen ez pluszterhelés a szakrendelésen és az alapellátásban dolgozók részére, és mellesleg - idézőjelben mellesleg, ez a legfontosabb - a beteg is három helyen van rángatva. A tüdőszűrést részint érinti az ön összefoglalója, de azért hadd jegyezzük már meg, hogy itt hosszú éveken keresztül az ember betegbarát-szeretetből csalni kényszerült, vagy kitárta a kezét, és tudta, hogy a betegnek 2 000 forintot kell letennie. Ez rendben van nagyjából, de azért erre figyelni kellene a jövőben. Nagyon kérik az alapellátás dolgozói, hogy ne vezessék be a teljesítményarányos finanszírozást, ugyanis mindenki tud írni, főleg, aki nem dolgozik, tehát ezt nem tartják jónak az alapellátás jelen állapotában.
Egy apró kérdés a betegszállítás ügyében. Jelenleg is van ilyen - nyilván talán nem Budapest belvárosában, de mégiscsak 8 millión élnek vidéken -, nagyon sokan élnek rendkívül rossz körülmények között, hadd mondjam ki, putriban, világítás, mindenféle lehetőség nélkül. Ilyenkor egy orvosi hívás azt jelenti, hogy az ember kimegy, és vagy visz magával aggregátort is az EKG és a defibrillátor mellé, vagy pedig meglehetősen szánalmasan tud gyógyítani. Ez a kérdés a kollégáknak kérésük, hogy a betegszállítást meg lehessen oldani ezekről a rendkívül rossz vizsgálati helyekről az alapellátás rendelőjébe is; nem hiszem, hogy ez hatalmas összeg lenne.
Ennyit a kollégáimról, és most menjünk egy picikét a gyógyszerészekhez, mert azt hiszem, hogy nem egészen értettük egymást. A helyzet az, hogy az ön feje fölött glória volt, tisztelt miniszter úr, egy fél évvel ezelőtt, és bíztunk önben tényleg két év után; semmi nemzethalálról nincs szó, bíztunk. Ezek után itt van a salátatörvény, és most elmondom a konkrét ügyet. Pontosan tudja, hogy a Gyógyszerész Kamara, a gyógyszerészek képviselői mit mondanak - ha ön nem, akkor az ön szakállamtitkára -, és se időben meghívva nincsenek, hanem kapnak egy kész törvényt, és a javaslatokkal senki nem törődik, sőt itt a kész törvényjavaslatban ebből gyakorlatilag semmi sincs benne. Miért tartom ezt én fontosnak? Azért, mert állítólag a betegekért, az emberekért vagyunk itt - azt mondják, hogy milyen lózung, marhaság, de nem, ez a lényege -, de nincs pénzünk, azt hiszem, hogy ezt elismerik mindannyian, a nemzethalál helyett viszont a miniszterelnök pénzhiányt emleget igen gyakran, tehát lehet, hogy igaza van, de ezt mások is mondták már régebben.
Egyetlen megoldás van, hogy ezt a betegtömeget kiszolgáló, három kamara által némileg még összefogott, időnként jobban is összefogott, az embereket kiszolgáló réteget, a gyógyszerészeket, az ápolókat és az orvosokat becsüljük már meg végre. Amit elmondtam itt, amit kérnek a gyógyszerészek, amit kérnek a kollégáim, amit kérnének a szakdolgozók, az nem pénzkérdés elsősorban, hanem hozzáállás kérdése. Ebből van nagyon elegük az embereknek, ebből van elegük a kollégáimnak, a szakdolgozóknak, a gyógyszerészeknek és az orvosoknak is, mert két éve hülyének nézik őket - elnézést a szóért -, gyereknek, infantiliseknek nézik őket, vagy jön a másik verzió - és ezt a hangot ön is megütötte sajnos, bár én nem voltam ott, de a televízióban követtem néhány mondatát -, amely szerint ott a hivatástudat. No, ezt fejezzük be, mert ebből van elege mindenkinek, aki valaha betette a lábát az egészségügy romos szentélyébe, mert ez elfogyott; elfogyott.
Nincs nemzethalál-vízió, tisztelt képviselőasszony, egy viszont van: nagyon nagy baj van az egészségügyben. Több pénzt nem tudnak adni a rendszerbe, de az ott dolgozó embereket becsüljék meg, figyeljenek rájuk, valódi legyen az a konszenzus, amit ön emleget, amit ön és a kollégái is tesznek, és ezzel a csapattal ki lehet tartani. Jelen pillanatban, azt mondta az előbb képviselő asszony, hogy fejjel lefelé áll az egész, és talpra kellene állítani. Nem, képviselő asszony: fejjel lefelé zuhan az egész, ugyanúgy, mint Horváth Ágnes a Zambézi fölött, csak nincs a lábunkon gumikötél, és le fogunk zuhanni. Ezt a gumikötelet viszont egy jelentheti, hogy összefogunk végre. Nem pénzt kunyerálunk, mert nem fognak adni, hanem ez a csapat álljon már össze tényleg egyszer, és szakmailag oldja meg a dolgokat, akkor viszont nem lehet így bánni a kamarákkal. Nem pénzt kérnek, hanem azt, hogy becsüljék meg őket, vegyük őket emberszámba, mondják azt, hogy a gyógyszerész, az orvos el tudja dönteni magáról, hogy közéjük való, vagy sem. Nem kell más kamarát, más testületet csinálni, mert ha a jogászok megtehetik, urambocsá!, ez a két másik társaság is biztos, hogy alkalmas lehetne rá. Szerintem ezt kérjük öntől, miniszter úr, és reméljük, hogy ez sikeres lesz, és év végén ebből valamit össze tudunk hozni, különös tekintettel a ma még tárgyalandó törvényre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen. Ez akár végszónak is jó volt, úgyhogy csupán néhány mondatot mondanék.
Az első, hogy a kártyapénzzel kapcsolatban - én úgy gondolom, miniszter úr, hogy mindketten tudjuk - elbeszéltünk egymás mellett. Én azt emlegettem, hogy 2003-ban volt utoljára jelentős kártyapénzemelés az alapellátásban; mindketten tudjuk, hogy így volt.
A következő: a finanszírozási technikáról beszéltem a sürgősségi ellátásban, és nem az egyik, másik vagy a harmadik ágazat nominális pénzbeli nagyságáról.
A harmadik dolog, tisztelt miniszter úr: Nagy Kálmán képviselőtársam a gyógyszerészeknél, ha jól emlékszem, ott ült ön mellett, úgyhogy ez az ottlétére vonatkozó kérdésre a válasz.
Volt egy olyan kérdés, hogy honnan lehet tudni, hogy mennyi a pályaelhagyó, illetve a külföldre menő: úgy tudom, hogy megfelelő időnként a kamara rendszeresen tájékoztatást ad erről.
Az utolsó, bár Heintz Tamást nem tudom felülmúlni: nekem az a véleményem, hogy az egészségügyben dolgozóknak igenis a hivatástudata az, ami számos esetben még mindig olyan színvonalon tartja az egészségügyet, amilyen színvonalon van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Schvarcz képviselő úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért egy picit a cinizmus légköre lengte be a mai meghallgatást. Néhány dologra szeretném felhívni a figyelmet. Heintz Tamás elmondta, hogy ebben a helyzetben mindenképpen összefogásra lenne szükség, és azt hiszem, hogy az alapot - nagyon plasztikusan fogalmazott, hogy az egészségügy romos szentélyében örökséget ápolunk - talán megadta a miniszter úr megnyugtató egyénisége és konszenzuskeresése. Megmutatkozott ez a hévízi falusi háziorvosi kongresszus után tett intézkedéssorozatában, és én úgy láttam, hogy a Gyógyszerész Kamara nagygyűlésén sem volt teljesen ellenséges a légkör - voltak mozzanatok, amikor a hangulat egy picit "magasabb" volt -, ugyanúgy az Orvosi Kamara nagygyűléséről kapott jelentésben sem volt minden teljesen veszve.
Hogy milyen örökséget ápolunk? Meg kellene nézni, hogy ennek az örökségnek felelőssége hogyan oszlik meg a kormánypárt és az ellenzék között, mert mindig emlegetnek Bezzegországokat: Bezzegország bezzegkormányai megcsinálták a nagy ellátórendszer átalakítását, mi nem tudtuk megcsinálni. Hogy miért nem tudtuk megcsinálni? Azért nézzen mindenki magába: lehet, hogy rossz volt a mi hozzáállásunk, de azért az önöké sem volt az az összefogást gerjesztő vagy segítő. Most a szemünkre hányják, hogy hol tartunk öt, hat év után. Azért emlékszem olyan miniszterre is, akit az ágazat hatalmas lelkesedéssel fogadott, majd később olyan intézkedéseket volt kénytelen megtenni pénzhiány és más miatt, amiket a kötelesség, illetve a lehetőségek adtak.
Az egészségügyben mindig figyelembe kell venni a lehetőségeket, és most ilyen lehetőségeink vannak. Azt, hogy ez a költségvetés milyen, ahhoz képest kell néznünk, hogy milyen lehetőségeink vannak. Azzal egyetértünk, hogy az egészségügy, a szociálpolitika, a gazdaságélénkítés lenne ebben a helyzetben a kitörés; de miből törjünk ki és kivel? (Dr. Horváth Zsolt: A gúzsból.) Tehát most, ebben a törvényben megmutatkozik az, amit önök itt mondtak, hogy válsághelyzetben össze kellene fogni. Már tettünk kísérletet arra, hogy leülünk és megtárgyaljuk azokat a lehetőségeket, hogy miket lehet javítani az ágazatban, a struktúrán, a különféle szabályzókon, az egyes törvényeken konkrétan, és ha ez megmutatkozik abban, hogy ezt tudják támogatni, akkor szavakban is tényleg azt lehet mondani, hogy azért vannak, hogy javítsunk az egészségügyön.
Az egész mai szereplésre rányomta a bélyegét az, amit a média produkált itt, főleg az elektronikus médiára gondolok: a bizottsági ülés előtti sajtótájékoztató, majd addig forgatott a média, amíg az ellenzéki képviselők kérdeztek, amikor elmondtuk volna a választ, és elmondtuk volna a tényeket és a realitásokat, akkor mindenki összepakolt és elment. Valószínűleg az a tárgyilagos, többoldalú tájékoztatás és a demokratikus sajtó része, hogy minden oldal véleményét közölni kell az érintettekkel, hogy tudjanak tájékozódni. Itt felvázolták a nemzethalál vízióját az egész folyamatban. Azért el kellene gondolkodni, képviselőtársaim! A politikai váltógazdaságban, ha most nemzethalál van, akkor a következő választások után, ne adj' úristen, mi lesz? (Dr. Mikola István: Már akkor semmi.) Már akkor semmi? Akkor most mindenképpen meg kell oldani ezt a gondot, és amíg lehet, most kellene megoldanunk, és most kellene összefognunk. Ennek ékes példája lehet majd a következő törvényjavaslat, ahol megmutatkozhat az, hogy önök mennyire veszik komolyan azt, amit itt elmondtak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr utolsóként.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Nagyon röviden. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Szeretném elmondani így a végén, hogy azért kezdeményeztük ezt a meghallgatást, mert úgy láttuk, hogy nagyon nagy a baj. Mi több alkalommal összeültünk és végigrágtuk azokat a problémafelvetéseket, amelyek egy részének itt hangot is tudtunk adni, és azzal a szándékkal hívtuk meg önt, és ültünk le ide az asztalhoz - és megkaptuk a politikai felhatalmazást ehhez -, hogy ebben a nagy bajban valamiféle partnerséggel végre az ágazat érdekében harcolni fogunk a jó költségvetési kondíciókért. Mert elegünk van abból, és nem hiszem, hogy a két oldal között, akik itt ülünk, különbség van, hogy mi mindig valahol másnak az oltárán áldozzuk fel a lehetőségeinket. Most tényleg baj van, nemcsak mi mondjuk, neves közgazdászok, ahogy idéztem, Krugman úr például, de mások is, hogy ebben a bajban meg kell erősíteni azt a vonalat, ahová az emberek a problémáikkal menekülni tudnak.
Csalódás volt a meghallgatás. Mi partnerségre gondoltunk, azt gondoltuk, hogy most talán vállt vállnak vetve tudunk egyszer meglódulni, és ebben a szerencsétlen költségvetési kondícióban a lehető legjobb dolgot kiharcolni a magunk számára. Úgy tűnik, hogy ez nem sikerül, a partnerség most sem jött össze, de nem fogjuk ezt feladni.
Ami viszont rendkívül bánt bennünket, az a lekezelő, helyenként cinikus hangnem. Mi is az egészségügyben élünk, sok mindent tudunk, tanultunk, és időnként a miniszter úr megjegyzései megaláztak bennünket - gondolok itt az "aki fázik", meg "aki bajban van", meg a "ha a bajok medikalizálódnak, azt meg kell operálni vagy nem kell megoperálni", vagy gyűjtsük be a rendőrségtől az adatokat. Ha miniszter úr kéri, a rendőrség kiadja az adatokat. Szeretném elmondani, hogy a jelenlegi jogszabályok értelmében az Igazságügyi Orvostani Intézet is köteles kiadni az öngyilkosságokra vonatkozó adatokat. Mi küszöbökön átbújva tudunk adatokhoz jutni, önnek sokkal egyszerűbb ezt megtenni, úgyhogy javaslom és kérem is, hogy tegye meg.
Csalódás számunkra ez a meghallgatás, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ami pedig a felelősséget illeti - és ezzel be is fejezem -, nem tudom, hogy ki minősítette kútmérgezésnek, meg hisztériának a mi megjegyzéseinket, javaslatainkat a kapacitáskiosztás történéseivel kapcsolatban, vagy éppen az egészségbiztosítási rendszer privatizációjával kapcsolatban, hol söpörték le minden javaslatunkat, minden javaslatunkat - nem fogjuk elfelejteni. Tehát amikor Schvarcz Tibor úr arról beszél, hogy az ellenzék felelőssége, akkor szeretném javasolni, hogy nézze meg azokat a javaslatokat, amelyek akár szóban, akár írásban jelentek meg a bizottság előtt, vagy éppen a parlament előtt, mit fogadtak el ezekből. Semmit! Tehát továbbra is úgy érezzük, hogy nem vagyunk része ezeknek a folyamatoknak, a Partnerség-program csak civilben létezik, önök nem törekszenek arra, hogy partnerség legyen az egészségügy helyzetének a javítására a politikai felek között. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lenne mit mondani, de lezárom a vitát, a meghallgatást.
Miniszter úr kíván-e az elhangzottakra második körben röviden reflektálni?
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Tényleg csak nagyon röviden.
Egy pontosítást szeretnék tenni: én nem az öngyilkosságok adatait kértem a képviselő úrtól, hanem ő azt állította, hogy van olyan rendőrségi tanulmány, ami arról szól, hogy a bűnözés medikalizálódott. Én ezt kértem; ennek a tanulmánynak a címét, a szerzőjét, a megjelenési helyét kérem, nyilván azt a híres irodalmi hivatkozást szeretném látni, mert nagyon gyakran úgy beszélgetünk, hogy ami a sajtóban megjelenik, azt egyesek tényként fogadják el, amik tények, azokat negálják. Ilyen volt egyébként az a megjegyzés is, hogy én a hivatástudatra hivatkoztam. Ezt a tévéből sikerült meghallania képviselő úrnak, szó szerint a következőképpen hangzott a dolog: "Egyrészt köszönöm mindenkinek azt a hivatástudatot, ami még mindig összetartja az egészségügy működtetését. Másrészt hivatástudat alatt én nem azt értem, hogy az egészségügyi dolgozók, szakdolgozók elvtelenül hagyják magukat kizsákmányolni, ámde nekem a hivatástudatba az is beletartozik, hogy abban a munkaidőben, ami a normál munkaidejébe tartozik az embernek, a hozzá forduló beteget megfelelő empátiával és a definitív terápia szükségével lássa el." Egész pontosan így hangzott, nagyon sajnálom, hogy ennyi jelent meg a sajtóban. Én azt szeretném kérni, hogy ne sajtónyilatkozatok alapján ítéljük meg egymást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Azért volt egy mondata alelnök úrnak, hogy látszik a fény az alagút végén, a partnerség, amit nem fogunk feladni, az erre való törekvés. Ennek a reményben zárom le a mai meghallgatást, köszönöm szépen, miniszter úr.
Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6645. szám)
Soron következik - ahogy említettem, nem tartva szünetet - az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet képviselőtársaim 6645. számon kaptak kézhez már hetekkel ezelőtt, tehát volt idő, lehetőség ezt tanulmányozni. Első helyen kijelölt bizottságként ma az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Az előadó a kormány nevében miniszter úr, megadom a szót.
Dr. Székely Tamás szóbeli kiegészítése
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden összefoglalva: a törvényjavaslat az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításával kapcsolatban hét darab törvény módosítását tartalmazza. Ezek közül négy olyan törvénymódosítás, ami, hogy úgy mondjam, érdemi, a másik három részben jogharmonizációt szolgál, részben uniós jogharmonizációt szolgál, részben pontosításokat tartalmaz.
A kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény rendelkezik egyrészt a gyógyászati segédeszköz fogalmáról, ez jogharmonizációs kérdés is, hiszen a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátásról szóló törvényben nem ugyanez a fogalom van, tehát itt egy átvezetés történik, a két törvény közti összhangot kívántuk ezzel megteremteni.
Az igazgatási térítési díjak szükségére az illetéktörvény módosítása miatt van szükség, tehát jelen pillanatban nincs felhatalmazás arra, hogy igazgatási térítési díjakat szedjenek azok az egyébként közigazgatási tevékenységet végző intézmények, amelyeknek a költségvetése úgy lett tervezve, hogy bevételi oldalon ezek az igazgatásszolgáltatási díjak vannak. A kiemelt indikációhoz kötött támogatásban részesített gyógyszerekért a dobozonkénti díj meghatározásából az egységes díj kikerült, ennek indoka az, hogy az Eü100-on használt vagy rendelt gyógyszerekhez, függetlenül a gyógyszer árától, 300 forint maximális térítési díj társult, tekintettel arra, hogy az Eü100-on felírt gyógyszerek közé befogadásra kerültek olyan nagy értékű gyógyszerek, amiknél ez a 300 forint elenyésző. Természetszerűleg nem kívántunk a százalékos mértéken változtatni, tehát az Eü100-on, de úgy gondoljuk, hogy jelzésértékként ezek esetében a 300 forint magasabb lehetne.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény a védőoltásokkal kapcsolatban tartalmaz egy új szabályozást. Az átmeneti jellegű védőoltás alóli mentesítés eddig közigazgatási hatósági eljárás keretében történt. Gyakran megszűnt az az ok, mire ez az eljárás lefutott, amely miatt mentesítették a védőoltás alól a gyermeket, ezért ez most halasztásnak fog minősülni.
A mentés és betegszállítás szétválasztásának törvényi szintű szabályozása nem következett be a mentés, betegszállítás január 1-jei szétválasztásával, ezt pótolja a jogszabály, illetve a működési nyilvántartásra vonatkozó rendelkezéseket módosítja.
A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátásról szóló jogszabályban az Alkotmánybíróság határozata eltörölte a gyógyszerlátogatói díjat, azonban erről a bevételről az E. Alap nem mondhat le, ezért figyelembe véve az alkotmánybírósági döntést, az új szabályozás véleményünk szerint megfelel az alkotmánybírósági döntésnek.
A minőségi és hatékony gyógyszerrendelés szabályairól szóló kormányrendelet-tervezet, amely korábban a felíró orvosok nem megfelelő vényfelírási gyakorlatát pénzbeli szankcióval büntette volna, most egy továbbképzést rendel a helyébe, ilyen értelemben módosul a jogszabály, illetve a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásból való kizárására, közismert nevén delistázásra vonatkozó szabályok módosultak. Ez egyértelműen napban került ez meghatározásra. Ezzel egyrészt a három hónapos vényfelírási lehetőségeket próbáltuk összhangba hozni a delistázással, hogy ne fordulhasson
elő az, hogy egy betegnek háromhavi gyógyszeradagot írnak fel, és amikor a második vagy harmadik alkalommal kívánja kiváltani a gyógyszert, akkor már egy delistázott készítményt vált ki, esetenként társadalombiztosítási támogatás nélkül. Ez egyben bizonyos fokig a gyógyszerészeknek is segítséget jelent, megakadályozza a raktárkészlet elértéktelenedését, hiszen nem egyik napról a másikra történik a delistázás, hanem egy jól behatárolható időkeretben.
Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény módosítását egyrészt a járóbeteg-szakellátás kapacitásainak felszabadítása indokolta, másrészt az alkotmánybírósági döntés miatt, hogy úgy mondjam, a befagyasztott rendszer rugalmassá tétele. Ezt egyrészt úgy kívánjuk szabályozni, hogy meghatározzuk, hogy a járóbeteg-szakellátásban országos szinten mi a minimálisan finanszírozandó kapacitás, illetve ezt országos szinten milyen mértékben lehet megemelni. Ez az érték országos szinten 5 százalékot jelent. A szakellátási kapacitások éves felülvizsgálatának, elosztásának és módosításának szempontrendszere van benne még a jogszabályban, a tartósan kihasználatlan kapacitások felülvizsgálatának lehetősége van benne a rendszerben, valamint az egyes ellátási formák, fekvő, járó, aktív fekvő, krónikus fekvő, illetve járó közti kapacitás-átcsoportosítások lehetőségének biztosítása van még benne a törvényi rendelkezésekben. Ez a négy lényegi törvényi módosítás.
Kevésbé lényeges, ámde a jelenleg meglévő egészségügyi adatvagyon érdekében az egészségügyi adatok kezelésével kapcsolatos törvényi szabályozást is módosítottuk. Tíz évig lehetett a pénztárnak megőriznie a birtokába került egészségügyi ellátással, illetve finanszírozással kapcsolatosa adatokat, ezt sikerült tizenöt évre megemelni.
Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosítása a működési engedélyezési eljárással kapcsolatos, aminek az a lényege, hogy akik gyermeket vállalnak, és igénybe veszik utána három évig a gyest, illetve a gyedet, ha ezt az ötéves képzési ciklus második részében teszik, akkor úgy jár le a működési engedélyük, hogy nem is tudtak róla, tehát nem kaptak lehetőséget, hogy megújítsák a működési engedélyüket. Ez a jogszabályváltozás lehetőséget ad arra, hogy ezeknél az egészségügyi dolgozóknál, illetve szakdolgozóknál lehessen pótolni, és ne automatikusan kerüljenek kizárásra.
A hetedik törvény, az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről, és a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény a gyógyszerismertetésre vonatkozó alkotmánybírósági határozattal összefüggő rendelkezéseket módosítja.
Ezen kívül módosításra kerül a felsőoktatásról szóló törvény, amelynek értelmében a gyógyszerészek egyetemi doktori címet tudnak kapni.
Körülbelül ezek azok a jogszabályok, amelyek módosításra kerültek, illetve a főbb vonalak az előbb általam elmondottak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a miniszter úr ismertetését. Megnyitom a vitát. Azt javaslom, hogy a kérdéseket és a hozzászólásokat egy körben tegyük meg. Nagy Kálmán képviselő úr jelentkezett.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Részben ismeri is a véleményemet, az alapálláspont az volt, hogy ebben a törvényben számos olyan dolog van, amely jól és megfelelően rendezi azt a jelenleg problémát okozó törvényi szabályozást, amelyet mindannyian, vagy mind a ketten, akik részt vettünk ezen az ötpárti megegyezésen, elmondtunk. Vannak olyan dolgok, amelyek szerintünk pontosításra szorulnak, többek között, amit a miniszter úr említett is. Nekem változatlanul más a véleményem, az, hogy az egészségügyi államigazgatási szervhez való fordulás a védőoltás-mentesítésnél egy bonyolult procedúra, és annál sokkal egyszerűbb megoldást kell választani. Ez Nyugat-Európában mindenütt így van.
Az én véleményem az, hogy - ez egy apró dolog - nemcsak a szerv szállítása életmentés, hanem a szöveteknek és a sejteknek a szállítása is, éppen ezért ez ugyanabba a kategóriába tartozik, tehát ezt sem lehet elfelejteni.
Továbbá az én véleményem az, hogy az egészségügyi dolgozót nagyon könnyen törlik a nyilvántartásból. Én meghosszabbítanám a továbbképzésre kötelezettség időpontjait, mert azt gondolom, hogy ebből baj lesz, tudniillik ennyi idő alatt, mint amit megszabnak, nagyon nehéz, vagy majdnem lehetetlen teljesíteni azt, ami egy egészségügyi dolgozó felé kötelességként megjelenik. Legalábbis az első időpontot 120 napra, a következőt pedig 60 napra módosítanám.
Összességében van két olyan része a törvénynek, amelyekre a legnagyobb jóindulattal is azt kell mondanunk, hogy bár ott is vannak olyan elemek, amelyekkel egyetértünk -, amely például a gyógyszerész kamara kérését is méltányolja -, de összességében ezek azok, ahol igazából egészen más a nézetrendszerünk a probléma megítélésével kapcsolatosan. Mi azt gondoljuk, hogy például a miniszter felelőssége a kapacitáselosztásokkal kapcsolatosan abszolút. Azt gondolom, hogy az alkotmánybírósági döntés is e felé irányul, tehát ezt nem lehet valamilyen fajta módosítgatásokkal megoldani, hogy ez ne így legyen.
Azt kell mondanom, hogy bár a törvénynek kifejezetten vannak olyan részei, amelyek a pontosításra, egy dolog korrektebb szabályozására törekednek, de alapvetően két részletében, az egészségügyi fejlesztésről szóló törvény részleteiben, illetve a gyógyszer-gazdaságossági törvény vonatkozásában jelentős változást, előrelépést nem hozott. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelentkezésre:) Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Úgy tudom, hogy a tárca több részletben készítette el a törvényjavaslatot: külön készítette el a gyógyszer-gazdaságossági törvény módosítását, külön készült el az egészségügyi és külön a kórháztörvény módosítása. Nagyon sajnálatos, hogy együtt nyújtották be. Változatlanul az a véleményünk, hogy megfontolásra ajánljuk, hogy jó lenne gyorsan visszavonni, és külön-külön benyújtani, hogy nehogy egy eleme miatt más szükséges módosítások ne tudjanak átmenni.
Néhány kérdésem lenne. A 4. § ugye behozza az egészségügyi tevékenység meghatározását. Ha valaki végignézi, a 3. §-ban már lesz egészségügyi tevékenység, egészségügyi szolgáltatás, egészségügyi ellátás. Ez szerintem nagyon nagy zavarokat fog okozni, itt azért valami tisztázás kellene.
A 6. §: mentésnek minősül továbbá a mentési készenlét biztosítása balesetek helyszínén. Ha már baleset van, akkor az már nem biztosítás, az már mentés. (Közbeszólás: Van ilyen.) Lehet, és tudom, hogy a mostani szabályozásban is így van, csak az ember... (Puskás Tivadar közbeszólására reagálva:) Puskás Tivadar azt mondja, hogy hagyjam, ugorjunk... (Derültség. - Közbeszólás: Igaza van!) Én úgy gondolom, hogy nemcsak mentőtiszteknek és mentőorvosoknak készül ez a jogszabály, nem árt, ha mondjuk a mezei állampolgárok is tudják, hogy mi mit jelent. Számomra megfogalmazásában furcsa az, hogy "baleset helyszínén készenlét biztosítása". Akkor tulajdonképpen kilométerenként egy-egy mentőt kellene rakni, mert lehet, hogy ott baleset lesz, és akkor... Na, mindegy, jó!
Én nem látom, miniszter úr, az LII. törvényben azt, hogy itt olyan nagy belső átcsoportosítási lehetőségek lennének a kapacitásokat illetően. Alapvetően ehhez a részhez az alkotmánybírósági döntés miatt kellett nyúlni. A szakmának is hellyel-közzel az a kívánsága, hogy egy adott egészségügyi intézményen belül lehessen ezeket a kapacitásokat adott esetben viszonylag jóval rugalmasabban változtatni, arról nem beszélve, hogy ahol mondjuk kórház-rendelőintézeti egység van, ott esetleg bizonyos mértékű konvertálás hadd menjen végbe, mondjuk fekvőből járóba, ha az élet úgy hozza. Én ezt még mindig nem érzékelem ebben a törvényben.
A mellékletekben... Ugye van a 3-as számú melléklet a törvényhez. Nyilvánvalóan saját szakmámat néztem elsősorban, szövettan-kórszövettan. Ha ez az anatómiai intézetekre is vonatkozik, akkor értem, de miután a fejezet címe patológia és kórszövettan, a szövettan és a kórszövettan mindenképpen külön fejlesztésnek minősül. Azt sem értem, hogy miért a laboratóriumi diagnosztikához kerül a genetikai laboratóriumi diagnosztika; bizony kőkemény genetikai vizsgálatok folynak kórszövettani laboratóriumokban, miniszter úr is nagyon jól tudja, és ez a felsorolás itt valahogy túl szét van szabdalva, az egész, nem tudom, hogy mi az értelme. Önálló citológiai, citopatológiai laborról én nem tudok, bizonyára van nőgyógyászati területen, és lehet, hogy még OEP-finanszírozása is van, de az a része, főleg úgy, hogy már szakvizsgához kötött, és alapvetően, ha információm nem csal, csak patológiai szakvizsgával rendelkezők ráépítettként szerezhetik meg ezt a szakképesítést, tehát nincs értelme így a szétszabdalásnak. Nem tudom, hogy ennek van-e valami külön foka, vagy hogy ki állította ezt össze, látta-e ezt szakmai kollégium, netán-tán ő követte el, akkor nagyon meg lennék lepődve, illetve tudom, hogy nem ő követte el, mert megkérdeztem őket, legalábbis mint kollégium, egységesen ők ebben nem foglaltak állást.
Ismételten sajnálom, hogy nem külön kerültek benyújtásra ezek a törvényjavaslatok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úr előtt hadd adjak magamnak is szót kormányzati vagy kormánypárti oldalról.
Aki azt gondolja, hogy ez az egészségügy nagy, kódex jellegű törvénye, azt gondolom, hogy téved, hiszen a módosításaival együtt a tizenegy évvel ezelőtt megalkotott egészségügyi és egészségbiztosítási törvények szerintem kielégítően funkcionálnak. Ez a - egyébként tíznek számoltam a módosított törvényeket - tíz törvényt érintő módosításcsomag három irányból értékelhető. Részben vannak az Alkotmánybíróság által igényelt korrekciók, ezekről szólt miniszter úr, hiszen nyilván a kapacitásokat érintő törvényi szabályozás, tehát az egészségügyi ellátás fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény nem maradhat úgy, hogy van egy struktúra, és egyébként, ha nem teszünk semmit, akkor senki nem tud ehhez hozzányúlni, mert az eljárási rendet az Alkotmánybíróság kifogásolta, tehát ezen változtatni kell, és ugyanez érvényes a gyógyszerismertetői díjra is.
Tehát vannak az Alkotmánybíróság által igényelt korrekciók, és vannak jogharmonizációs feladatok, amelyeket meg kellett oldani, ilyen például a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló uniós irányelvvel való összhang, és vannak olyan kérdések, amelyeket az élet, a józan ész által igényelt változtatások sorába lehet sorolni.
Annyit tennék ehhez hozzá, hogy az mindenképpen cél volt, hogy a két, a közelmúltban hozott reformtörvény működőképes legyen, és olyan módon legyen működőképes, hogy figyelembe véve az adott gazdasági-pénzügyi helyzetet is, a szabályozás, mondjuk a gyógyszerkassza esetében, ne veszélyeztesse az egyensúlyt vagy az egyensúlyközeli állapotot, vagy legalábbis ne billenjen ez meg. Ez mindenképpen döntő szempont volt, amikor azt kellett értékelni, hogy mi az, ami ide bekerülhet, és mi az, ami nem kerülhet be. Én nagyon fontosnak tartom azt is, hogy az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényben olyan megoldásokra tesz az előterjesztő javaslatot a kapacitások rugalmasabb újraelosztása körében, ahol a biztosító kezdeményez, a regionális egészségügyi tanácsok véleményeznek, és a döntéshozatal tulajdonképpen decentralizált, a tisztifőorvos dönthet, tehát ha úgy tetszik, egy picit távolabb visszük a politikától ezt a döntési, korrekciós mechanizmust.
Az is borzasztóan fontos, hogy végre elindulunk egy olyan úton, amiről régen volt szó, és régen akartunk valamit tenni, jelesül ha egy szolgáltató a protokollokat, az eljárásrendeket nem megfelelő módon teljesíti, akkor az Egészségbiztosító módosíthat a szerződésen, tehát az ellátási feladatot, az adott tevékenységet más intézménynek adhatja át. Én azt gondolom, hogy ez a betegbiztonság szempontjából fontos kérdés, mint ahogy az is fontos, hogy a járóbeteg-ellátó kapacitások, amelyek tudjuk jól, hogy befagytak 2006. december 31-én, most eséllyel kioldódnak, hiszen itt is lehetőség lesz az igényeknek megfelelő, rugalmas újraelosztásra, nyilván egy folyamatos vizsgálat alapján.
Mindezek alapján tehát, nem azt gondolva, hogy ez a törvények törvénye, de a realitások talaján mozgó előterjesztés, én javaslom, hogy az általános vitára bocsátást támogassuk.
Horváth Zsolt képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr, Képviselőtársaim! Köztudott, hogy a miniszter úr meghívta a parlamenti pártok képviselőit a törvényjavaslat kapcsán egy egyeztetésre, ezért az álláspontunk már ismert mind a miniszter úr előtt, mind pedig a bizottsági elnök úr, és a többi párt képviselői előtt. Ez a következő, röviden összefoglalva:
Sajnáljuk, hogy a törvényjavaslat benyújtását követően került sor erre a megbeszélésre, mert ha hamarabb történt volna meg, akkor talán teljesülhetett volna a leghőbb vágyunk, az, hogy ezeket a törvényeket ne egy törvényben módosítsuk. Volt már ilyenre példa egyébként, hogy párhuzamosan futott az egészségügynek jó néhány alapvető törvénye, ha visszaemlékeznek, 2006 szeptemberében így indított akkor még Molnár Lajos egészségügyi miniszter. Ez azért fontos, mert ha bizonyos törvények - itt összesen mi tízet számoltunk össze, de a nagyobb jelentőségűekből, az egészségügy meghatározó törvényeiből négy darab van benne - egyetlen törvényben vannak módosítva, akkor nincs lehetőségünk választani a közül, hogy melyikkel értünk egyet, és melyikkel nem.
Az nagyon tiszteletre méltó dolog, hogy önök összefogást kérnek, és az ember össze is fog, de nem tud összefogni olyan célok érdekében, amelyekkel alapvetően nem ért egyet, vagy az ahhoz elvezető út elfogadhatatlan a számára, mert az eszközei elfogadhatatlanok. Erre ne is várjanak, ne is kérjenek tőlünk ilyet! Bizonyos értelemben, azt gondolom, visszaélnek az összefogás kérésével. Mi készséggel összefogunk, de az alapvető céljainkat nem tudjuk megváltoztatni, mert az alapvetően elhibázott lépéseket, hiába kérik az összefogást, nem tudjuk támogatni, mert azzal csak ártani fogunk.
Elmondjuk, hogy szerintünk melyek ezek a lépések. Sokszor elmondtuk, hogy melyik az a két törvény, amelynek alapvető elemeivel nem értünk egyet. Az egyik a gyógyszer-gazdaságossággal kapcsolatos törvényjavaslat, a másik pedig az egészségügy fejlesztésével kapcsolatos törvényjavaslat. Tekintettel arra, hogy ezeknél a törvényeknél koncepcionálisan nem tudjuk elfogadni az irányt, így annak módosításával sem fogjuk tudni legalizálni, és nem fogunk tudni hozzájárulni ahhoz, hogy ezeket ilyen formában elfogadjuk. Ha ezekbe a törvényjavaslatokba bekerültek volna, vagy talán bekerülnének még alapvető elemek, amelyek megfordítanák annak a liberális gondolatvilágnak a végig vitelét, amiről ezek a törvényjavaslatok mind a mai napig szólnak, akkor megfontolandó lenne, hogy ezeket lehet-e támogatni, vagy nem lehet támogatni.
Ugyanakkor bekerült egy csomó olyan kérdés ebbe a salátatörvénybe, amellyel egyetértünk, amelyre az egészségügynek, az egészségügyi irányításra szüksége van. Ennek ellenére az lett volna jó, ha külön törvényben tudjuk ezeket megtenni, mert akkor lehetőségünk lenne arra, hogy azokat a részeket el tudjuk fogadni, és együtt garantáljuk a parlamentben a többséget.
Sajnos, még egyszer mondom, ilyen értelemben későn történt meg a meghívás. Ugyan jeleztük, kértük a miniszter urat, hogy ha ez lehetséges, akkor esetleg vonják vissza, és akár még aznap nyújtsák be külön-külön törvényben, de erre nem láttak lehetőséget. Gondolom, ezt majd megindokolják, hogy miért.
Ennek függvényében a törvényjavaslatnak azon részeit, amelyekkel egyetértünk, illetve azon részeit, amelyekről azt gondoljuk, hogy módosító javaslatokkal javítható, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség - és ezt nyugodtan mondhatom a Kereszténydemokrata Néppárttal együtt - a parlamenti munkában mindent el fog követni annak érdekében, hogy a lehető legjobb, és a saját elveinkkel is összeegyeztethető törvényjavaslat szülessen. Ugyanakkor, amíg ezek a nagy, kardinális kérdések ebben a két törvényben nem változnak meg, vagy nem kerül beemelésre az, ami egyébként kimaradt a törvényből...
A legfontosabb kérdések kimaradtak a törvényből, amelyeket újra kell szabályozni. Csak egyetlen példa: a patikaliberalizáció mint kérdés kimaradt ebből a törvényjavaslatból, szemmel láthatóan nem működik, szemmel láthatóan az a javaslat, amely kinyitotta a patikák irányába, azt jelenti, hogy gyakorlatilag egy internetes honlapot kell működtetni. Jelen pillanatban nem nagyon tudok róla, hogy a magyar emberek házhozszállítást kértek volna interneten keresztül, tehát ez gyakorlatilag egy gumiszabály volt. Én magam elmondtam a parlamentben többször, hogy ez semmi másról nem szól, csak arról, hogy fölé lehessen menni a patikatörvénynek, és ki lehessen nyitni ezt az egyébként zárt piacvédő rendszert. Az volt az elv, hogy teljesen felesleges piacot védeni, sőt ki kell nyitni, a piac szabadsága majd megoldja a gyógyszer-kiskereskedelem minden gondját. Nem ez történt, az ellenkezője történik.
A másik elem, amely szintén nem szerepel ebben a törvényben, pedig koncepcionálisan hozzá kellene nyúlni, az pedig a személyi jog kérdése a patikák területén. Ehhez sem nyúltak hozzá, itt is levitték a személyi jogot, megteremtve ezzel a gyógyszertárláncok legális lehetőségét.
Egyikkel sem értünk egyet, sőt, ahogy én hallottam annak idején, a szocialista párt sem értett vele egyet. Akkor miért nem csináljuk vissza? Ilyen koncepcionális kérdések nem merülnek föl, és amíg ezek nem merülnek föl, addig ne várják, hogy ebben a két törvényjavaslatban a mi támogatásunkat meg tudják szerezni, összefogás ide, összefogás oda, mert egyébként a magyar gyógyszertári kiskereskedelemnek éppen azokra a javaslatokra van szüksége, amelyeket mi mondunk, ez mély meggyőződésünk.
Összefoglalva: ha a törvényt darabokra sikerült volna bontani, akkor természetesen az igazgatáshoz, szervezéshez, irányításhoz szükséges részeihez a parlamenti többségét garantálni tudnánk, így azonban a zárószavazásnál nem tudjuk garantálni a törvény teljes egészének támogatását a magunk részéről. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én úgy látom, mindig a zárszó után szólok. (Derültség.)
ELNÖK: Nem volt még zárszó, még vita van.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Én úgy gondolom, hogy Horváth képviselő úr elmondta a zárszót, magyarul, a darabokra szedett törvénytervezet, amely - összeszámoltuk - tíz darab törvényt módosít, jobb lett volna szétszedve, úgy támogathatóvá válna számunkra is. Három dolgot szeretnék gyorsan elmondani.
Az egyik: a piac szabályzásáról volt szó. Azt mondták annak idején a patikánál, hogy kinyitjuk a piacot ezzel, hogy - tudom, hogy gyógyszerészek is egyetértettek vele - a nagy bevételű patikáknál másképp van a járulékfizetés, illetve az adófizetés. Úgy gondolom, ez a piactörvénnyel egy kicsit ellenkező.
A mentés, betegszállítás ügyében nem a c), hanem a d) ponttal kapcsolatban gondolhatom-e azt, hogy ezzel, hogy a rendezvénybiztosítás mentészetté válik, sikerül olyan jogi környezetet teremteni, amellyel az Országos Mentőszolgálatnál is piacképessé válik ebben a dologban.
A 7. § d) pontjában a fertőzésveszély és a kóros magatartás szerintem mindenképpen mentőszállítást igényel, tehát ez nem betegszállítás a mai fogalmak szerint. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Schvarcz alelnök úr.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tulajdonképpen ezzel a törvénnyel nem az a baj, ami benne van, az nagyjából elfogadható, itt már elhangzott, és az ötpárti egyeztetésen is elhangzott, hogy az a gond, ami nincs benne. A tíz benyújtott törvényből kettő olyan, amely tulajdonképpen lényeges, és amin még kellett volna, vagy még lehetne változtatni. Ez részben kérdés is a tárca felé, hogy milyen részeket lehetne esetleg megnyitni annak érdekében, hogy megtaláljuk azt a konszenzust, amely a meghirdetett partnerség és a bizalom helyreállításához szükséges az ágazatban.
Hogy ez salátatörvényben jött be vagy sem: a régi képviselőknek és az öreg embereknek van egy gondjuk, amíg emlékeznek, addig emlékeznek. Én emlékszem, hogy a dajkaterhesség visszavonása a halászatról szóló törvényben történt meg annak idején, tehát nincs mit egymás szemére vetni (Derültség.), de kétségtelen, hogy a salátaforma nem mindig célravezető ilyen tekintetben.
A törvénynek számos olyan része van, amelyet a kényszer, illetve az uniós csatlakozás szült - kényszer alatt az Alkotmánybíróságra gondolok -, tehát azoknak a változtatása jó és megfelelő. Azt szeretném - itt főleg az ellenzéki képviselőtársaimhoz fordulok -, hogy nézzük meg, mik azok a lehetőségek, amelyeket a tárca is el tud fogadni, mi is támogatni tudnánk, amelyek jobbá, gördülékenyebbé tehetik, a viszonyt pedig partneribbé tennék az ágazatban.
Erre kérnék a tárcától választ, én ebben a formában mindenképpen elfogadásra javaslom, de azt hiszem, hogy ezen kell még közösen dolgozni számos aspektusból. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Két rövid kérdésem lenne, az egyik az irányított betegellátási rendszerhez kapcsolódik. Miniszter urat kérdezném: ugye megszűnik az irányított betegellátási rendszer? Mi itt, a bizottság előtt többször felvetettük azokat a problémákat, amelyek ezzel az intézménnyel kapcsolatban tetten érhetőek voltak, nevezetesen hogy ezeknek nem volt az egészségbiztosítással szerződésük, tehát nem volt szerződéses jogviszonyuk. Az rendben van, hogy szakmailag le kell zárni, bár jó lenne kiértékelni, több kísérlet történt erre már, de igazi kiértékelése még ennek a technológiai rendszernek nem történt meg. Elszámoltatás lesz-e? Nem volt szerződéses jogviszony, de valahol azért el kellene számolni azokkal a milliárdokkal, amelyeket az irányított betegellátási rendszerben felhasználtunk, és célszerű lenne ezt egy szakmai kiértékeléssel együtt megtenni, hogy lehessen látni, hogy a forintok valóban jó helyre kerültek-e.
A másik rövid kérdésem, hogy nem gondolják a tárca vezetői, hogy e helyett a kapacitáskiosztás-korrekció helyett, ami egy bonyolult rendszerben le van írva ebben a törvénytervezetben - RET-ek, államigazgatási szerv, szolgáltatóintézet, fenntartó, ki kezdeményezheti, hol születnek a végső döntések - nem lett volna-e helyesebb az egész struktúra újragondolása; nevezetesen a kapacitások regionális térségi epidemiológiai trendek alapján történő újragondolása és egy új szükségletkommunikáció lefolytatása, hiszen az egyik legnagyobb problémának mi azt látjuk, hogy a meglévő szükségletekhez nem adekvát a jelenlegi kapacitás. Egyetértünk abban, hogy ezt korrigálni kell, de ez az út, ami a törvénytervezetben le van írva, ez egy évtizedes program, és mi olyan torznak látjuk ezt a rendszert. Talán érdemes lett volna egy olyan alternatív megoldásban is gondolkodni, hogy valóban regionális epidemiológiai adatok, tények alapján felépíteni azt a rendszert, amely valóban a térségi szükségletek kielégítésére, úgy kapacitásában, mint szakemberrel történő ellátásában, mint technológiai rendszerében adekvát lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelentkezésre:) Heintz Tamás képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Valóban átlagosan, közszóval salátatörvénynek hívjuk ezt a törvényt, ami talán tíz különféle levélkéből áll össze, de engedjék meg, hogy ma este a "tízlevelű lóherécske" törvényének nevezzem ezt el, annál is inkább, mert ugye vannak benne olyan elemek, amelyek a megvadult lóra emlékeztetnek, vagy arra, aki nem igen tudja, hogy mit tesz és miért tesz, és ezekre lenne majd szükségünk megkérdezni. Lehetne ez a törvény tizenkét levelű is, és akkor mondanánk, hogy van három négylevelű lóherénk, de nem ez történik, hanem jól felfogott érdekben, beskatulyázva azok, amelyek itt fontosak. Ami ténylegesen hiányzik, Horváth képviselőtársam elmondta, nem ismételném meg. Ma egy sajnos ki nem vett, sajnos nem külön tárgyalt törvényről szólnék, amely a 2006. évi XCVIII. törvény, a gyógyszer-gazdaságossági törvény.
Mazsolázok egy picikét! A törvény 24. § (2) bekezdése kereskedelmi gyakorlatról beszél. Úgy gondoljuk, hogy a kereskedelmi gyakorlat a szatócs. Előfordult nálunk az egyetemen, hogy hülyéskedtünk a patikusjelöltekkel, hogy te úgyis szatócs leszel, meg kereskedő, mert árulod a gyógyszert, de ők ezt nem így gondolják, és nem is ez az ő dolguk igazából, tehát ők nem kereskedők. Ez a "kereskedelmi gyakorlat" kifejezés a forgalmazóra, a nagykereskedőre illik, és nem a gyógyszerészre.
Ennek kapcsán ott van a következő, hogy marketing vagy egyéb kereskedelmi kommunikáció. Ez megint olyan, ha tényleg valami olyan árut kellene eladni, ha más a feladata a gyógyszerésznek, illetve az eladónak... Egyrészt nem erről van szó, hiszen egy gyógyító szakemberről van szó, ezért javasolnánk a szakmailag indokolt fogyasztás előmozdítását, amikor megbeszéli a beteggel, hogy mit miért használjon, másrészt ne reklámozza a hatóanyagot, hát nem is azt teszi.
Ugyanezen paragrafus (3) bekezdésében, az x) pontban fogyasztónak nevezzük a gyógyulni vágyó betérő betegeket. Javasoljuk, hogy itt a "beteg" szerepeljen, bár egyetértünk azzal, hogy a fogyasztóvédelmi törvénynek valamiféle hatása van erre, de azért a beteg mégse váljon fogyasztóvá, amikor lemegy a tumorellenes gyógyszeréért vagy egyéb szeréért a patikába.
Még egyet engedjenek meg! A következő, tehát a 25. § 11/A §-ában: tilos a forgalomba hozatali engedéllyel nem rendelkező gyógyszerre vonatkozó kereskedelmi gyakorlat. Akkor mi lesz az egyedi importgyógyszerekkel? - kérdezzük ennek fényében.
És még egyszer: elhangzott ma, hogy mi lesz, mi van a kimaradt, feladatokból kimaradt törvényjavaslatokkal. Ennél a törvénynél is kimaradt, amit ön és munkatársai pontosan tudnak, hiszen megbeszélték, hiszen pontosan tudják a gyógyszerészek szakmai álláspontját, tudják a kamara álláspontját. Ennek ellenére egy nagyon fontos feladatot nem oldottak meg, és ennek komoly következményei lehetnek az ágazat gyógyszerészeire.
Miután lehet, hogy nem mindenkihez jutott el ebből egy példány, tizenegy módosítást javasoltak a gyógyszerészek, amelyből egyet sem tudtak befogadni, sem ebbe a törvénybe, sem pedig az önállóan megalkotott gyógyszer-gazdaságossági törvénybe.
Kérik a patikusok a többletszolgáltatások díjazását, amikor effektíve pluszmunkát végeznek, ugye szellemi tevékenységre gondolunk, mondjuk például ahelyett, hogy egyébként feleslegesen ellenőrzik másod- vagy harmadízben is a tajszám-jogosultságot, ez teljesen felesleges, semmi értelme.
A patikaalapítás feltételeinek módosítását javasolták és kérték módosítani, amelyet hosszú nyitva tartáshoz és ügyeleti ellátáshoz kössenek. Ez ma nem feladat, Horváth képviselőtársam is említette, hogy 60 órás heti munkaidő, plusz egy hónap megoldja minden fájdalmát az új alapítónak. A patikaalapítás feltételei között fontosnak tartják, hogy ha az egészségügyi intézményhez kötődik, akkor az ügyeleti ellátás is nőjön, illetve együtt adjon ellátását az egészségügyi szolgáltató és a patikus.
Az elektronikus tájékoztatórendszerrel komoly gondok vannak a fiók- és a kézipatikákban, amelyet javasolnak, kérnek nyomdai alapúvá tenni, hiszen ott minden esetben vagy a gyógyszerész - ugye a fiókpatikában - vagy pedig kézipatikában az orvos személyes közreműködésével történik. Mellette internetezgetni egy olyan kézipatikában, vagy egy olyan orvosi rendelőben, ahol hetente egyszer van rendelés, meglehetősen nagy luxus, tudjuk, ennek vannak bizonyos költségei, ami nem is kevés.
Javaslatokat tettek a személyi jogról való lemondás gyakorlatára, majd pedig a felelős vezető gyógyszerész képzettségének és ötéves gyakorlatának kérésére.
A gyógyszerészek jogait határozzák meg egy másik javaslatban, a gyógyszertárat működtető képében, tehát nem pusztán résztvevő, hanem aktív és döntésképes, döntési helyzetben lévő ember legyen.
A bt.-ben az orvos a számviteli törvény alapján mértékadó befolyást ne szerezhessen, ez a nyolcadik kérésük.
A kilencedik az, hogy az offshore-cégek kizárását valósítsa meg a törvény a gazdasági társaságokból, amelyekben ezek a gyógyszertárak működnek és működhetnek, valamint a közfinanszírozásban nem részesülő gyógyszerek árainak a forgalmazó általi meghatározásának törlését. Tehát ne az döntse el, hogy mennyibe kerül a gyógyszer, aki forgalmazza, hanem a patikus. Nyilván nem fogja drágábban adni, ha tudja ezt olcsóbban is.
És végül a jelenlegi szabályok szerint 2010. január 1-jétől elszabadul a pokol, illetve a patikaliberalizáció. A szakemberek, a kamara kérése az, hogy három évet még húzzanak rá, három évig legyen türelmes a liberális világ ehhez a kis csapathoz, amelyet úgy hívnak, hogy magyar patikusság. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A vitát lezárom. Miniszter úré a szó.
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Megpróbálnék nagyon röviden válaszolni.
Több képviselő is érintette, hogy jó lett volna, ha külön-külön adtuk volna be a törvényeket. Végül is a kormány így döntött, így van beadva. Nyilvánvalóan azt kellett mérlegelni, hogy az a szükséges jogszabály-módosítás, ami elengedhetetlenül kell ahhoz, hogy javítani tudjunk a helyzeten, az benne legyen.
Ha tíz törvénnyé szabdaljuk szét, akkor előállhatott volna az a helyzet, hogy bizonyos törvények elfogadása és el nem fogadása... A teljesség igénye nélkül: ha az oktatási törvény elfogadásra kerül, tehát lehetnek gyógyszerész doktorok, de mondjuk az Heintz képviselő úr által felsoroltak közül kettő kimarad, és ezt követően a biztonságos és gazdaságos gyógyszerellátásról szóló törvény nem kerül megszavazásra, akkor teljesen fölösleges lett volna megszavazni az elsőt. Ez elvi kérdés volt, megpróbáltuk úgy összerakni, hogy ez lehetőség legyen.
Nagy Kálmán képviselő úr mentesítéssel kapcsolatos véleménye az Alkotmánybíróság határozatával ütközik, ugyanis azért tettük be ezt a közigazgatási eljárási lehetőséget, mert máskülönben nem lett volna lehetőség a fellebbezésre.
A működési nyilvántartással kapcsolatban ez a módosítás jóval megengedőbb módosítás, itt lazítottunk, pontosan az érintettek érdekében.
A miniszter felelőssége a kapacitások elosztásában azért nem lenne célszerű, hiszen ebben az esetben csak bírósági út lehetne a másodfok, és a magyar jogalkalmazásban elég hosszú idő telik el, mire eljutunk egy jogerős bírósági ítéletig.
Csáky képviselő úrnak: az átcsoportosításra, úgy gondolom, az 56. § számos rendelkezést tartalmaz, és mindegyik arról szól, hogy a szolgáltató a fenntartójával egyetértésben hogy, mint csoportosíthat át szakmacsoportok között ellátási formánként évente két alkalommal. Van egy ettől független, másik eljárási rend, amely kapcsán az egyes szolgáltatók is átcsoportosíthatnak évente egy alkalommal.
A 3. számú melléklettel kapcsolatban azt a dilemmát próbáltuk meg kezelni, hogy próbáljunk-e bármiféle tipizálást csinálni, aztán ezt kihagytuk, és a jelenleg szerződött mindenféle kapacitást beletettük, mert attól tartottunk, hogy ha valamilyen szakma kimarad ebből, akkor abból megint nagy üvöltözés támad, hogy mi legyen. Ez egy kiindulási állapot. Nem határoztuk meg, hogy milyen szakmában mennyi a minimális óraszám, ezekből a szakmákból kell azt a 344 ezer órát minimálisan lekötni, illetve ehhez képest lehet öt százalékkal több a summa összesben, tehát ez, hogy úgy mondjam, az élethez igazodik inkább, mint bármiféle szakmai szabályt követ, és tényleg csak az volt az oka, nehogy kihagyjunk valamit, ha elkezdünk tipizálni, és ebből legyen problémánk.
Horváth képviselő úrnak: úgy gondolom, hogy az azzal kapcsolatos véleményemet elmondtam, hogy részleteiben kellett volna.
A mentéssel kapcsolatos, Puskás képviselő úr által feltett kérdésre igen a válasz, tehát ez valóban arról szól, hogy a mentő is be tud szállni a rendezvénybiztosításba. A betegszállítással kapcsolatos d) ponttal kapcsolatban: a jelenlegi szabályozás is ugyanez.
Schvarcz képviselő úr kérdésére, hogy mit lehet betenni, nem tudok válaszolni, mert akkor végig kellene nézni a sok törvény összes jogszabályhelyét. Úgy gondolom, már az ötpárti egyeztetés is arról szólt, hogy elvileg nyitottak vagyunk, ha van javaslat, akkor konzultáljunk róla.
Mikola képviselő úr felvetésére, az IBR megszüntetésére és elszámolására: a törvény 74. és 75. §-a feketén-fehéren leírja, hogy el kell számolnia a pénzekkel.
Arra, hogy a kapacitások epidemiológiai alapon kerüljenek újból meghatározásra: annak a polémiának a kinyitását szerettük volna elkerülni, hogy kinek hány ágy, hogy, mint. Úgy gondolom, hogy az évenkénti kétszeri átcsoportosítási lehetőség az összkapacitás 10-10 százalékába, plusz az intézmények közötti átcsoportosítási lehetőség évente egyszeri kötelező felülvizsgálatával, plusz a kihasználatlan kapacitásokkal való gazdálkodás keretén belül gyorsan, fenntartói egyetértésekkel ez a kérdéskör kezelhető lenne.
Heintz képviselő úr felsorolta, hogy mi mindent hagytunk ki a kamarai elképzelések közül, illetve két felvetése volt. A 24. § egy az egyben uniós jogharmonizációs kötelezettségünk, és a 11/A § vonatkozásában véleményem szerint az egyedi import a szó klasszikus értelmében nem minősül kereskedelmi tevékenységnek.
A gyógyszerész kamara javaslatai közül, azt kell hogy mondjam, volt olyan, amit beépítettünk, a teljesség igénye nélkül: a gyógyszerész doktori cím, és az ő javaslatuk volt a delistázás kérdése, az ő javaslatuk volt a szolidaritási díj. Úgy gondolom, ha befogadtuk volna a gyógyszerész kamara összes javaslatát, akkor most azt kellene hallgatnunk, hogy milyen minisztérium az, ahol rendelésre teljesülnek a kérések. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszter úr reflexióit. Szavazás következik.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Megkérdezem a képviselőtársaimat, ki tartja a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Tizenhárom igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) Kilenc. Nem tartózkodott senki. Köszönöm szépen. A bizottság ilyen arányban általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot.
A többségi előadó az elnök, a kisebbségi előadó Horváth képviselő úr.
Az általános vitára jövő héten szerdán reggel kerül sor, mert kedden a költségvetés részletes vitája lesz, ebből adódóan a jövő heti bizottsági ülés szerdán valószínűleg kettő-három órakor fog kezdődni, a költségvetési második körös módosítók megbeszélése miatt is. Köszönöm szépen.
Az egyebekben van-e megjegyzés? (Nincs jelzés.) Holnap reggel tíz órakor, remélhetőleg a mainál rövidebb bizottsági ülésen találkozunk. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 17 óra 15 perc)
|
Dr. Kökény Mihály a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Várszegi Krisztina, Biczó Andrea és Takács Aliz