EB-34/2008.
(EB-91/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2008. december 10-én, szerdán 10 órakor
Nagykanizsán, a Nagykanizsa Megyei Jogú Város
Polgármesteri Hivatala Dísztermébe
összehívott és napirend elfogadása nélkül
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Cseresnyés Péter alpolgármester köszöntője *
Dr. Csidei Irén szóbeli tájékoztatója *
Dr. Kvarda Attila szóbeli tájékoztatója *
Dr. Kovács József főigazgató tájékoztatója *
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Marton István, Nagykanizsa polgármestere
Cseresnyés Péter Nagykanizsa alpolgármestere, Fidesz országgyűlési képviselő
Dr. Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgatója
Dr. Kvarda Attila, a Zala Megyei Kórház stratégiai igazgatóhelyettese
Dr. Kovács József, a Nagykanizsai Dorottya Kórház főigazgatója
Dr. Halász Gabriella (Zala Megyei Közgyűlés)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 07 perc. )
(Az Egészségügyi Bizottság napirend elfogadása nélküli
informális, tájékozódó jellegű tanácskozást tart.)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait. Megállapítom, hogy tanácskozóképes létszámban vagyunk jelen és mindjárt az első szó a köszöneté. Szeretném megköszönni a megyei jogú város polgármesterének, Nagykanizsa polgármesterének, Marton István úrnak a meghívást és ugyancsak köszönöm a meghívást Cseresnyés Péter alpolgármester úrnak. A kihelyezett ülést megkezdjük. Ez az utolsó ülése a bizottságnak az őszi ülésszakon.
Bejelentem, hogy legközelebb bizottsági ülést már a tavaszi ülésszak keretében 2009. február 11-én tervezünk, majd az elfogadott munkaterv szerinti programnak megfelelően. Megkérdezem a képviselőtársaimat, hogy kívánnak-e valamilyen bejelentést tenni. (Nincs jelentkező.) Nem. Az a javaslatom, hogy tájékozódjunk Zala megye és Nagykanizsa megyei jogú város egészségügyi ellátásáról, hallgassuk meg vendéglátónkat, polgármester urat, aztán alpolgármester urat, azt követően Csidei Irént, a megyei kórház főigazgató asszonyát és Kovács József főigazgató urat, Nagykanizsa Megyei Jogú Város Kanizsai Dorottya Kórházának a főigazgatóját egy rövid köszöntés, illetőleg tájékoztatás erejéig, majd konzultációval folytassuk az eszmecserét. Nyilván a képviselők felteszik majd a kérdéseiket, elmondják megjegyzéseiket. Polgármester úr, öné a szó.
MARTON ISTVÁN, Nagykanizsa polgármestere: Jó napot kívánok. Tisztelettel köszöntöm az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának képviselő tagjait, hölgyeket és urakat. Nagykanizsa az ország 21. legnagyobb városa, a 23 megyei jogú város egyike. Most már csak talán egyezerrel vagyunk fölötte az országos átlagnak, korábban a népesség a 60 ezerhez közelített. Intézményrendszerünk ehhez van közelítve, illetve a térségi szerep ellátására. Ha a szűkebb szakmaspecifikus részeket nézzük, akkor Nagykanizsa vonzáskörzete 110 ezer fő, gyakorlatilag a városi létszámnak a duplája, amelynek az ellátásáról többek között kell a Nagykanizsai Dorottya Kórháznak gondoskodnia. A város kistérségi központ is, 28 település tartozik ide, azt kell, hogy mondjam ezzel kapcsolatban, hogy a kistérségi tevékenység, miután a korábbi 48-as létszám lecsökkent, mivel Zalakaros kivált, lényegesen hatékonyabbá vált és még az első ciklusban fogalmaztam meg azt, hogy Kanizsának központnak és nem szigetnek kell lenni a térségben.
Ha egy rövid városnézésre is fordítanának időt, akkor láthatnák, hogy ennek a városnak nagyon régi tisztes polgári hagyományai vannak. Én nagyon bízom abban, hogy önöknek a mai tanácskozása eredményes lesz, annak külön örülök, hogy a kórházi dolgozókat szép számmal látom körünkben. Mikor bejöttem, féltem egy kicsit, hogy ekkora asztal, ki fogja ezt körbevenni. Elnök úr egy kis türelmi idővel később kezdte az ülést és szerintem így nagyon szép létszámmal vagyunk jelen, és én azt hiszem, hogy ha a tanácskozás eredményes lesz, megérte ezt a meghívást megtenni. Nem az első kihelyezett ülés a városunkban, az önök bizottságának az első. Gondolom, bár nem ismerem a metodikáját a kihelyezett üléseknek, de négyévenként egyszer egy ilyen szakbizottság egy ilyen méretű városba illik, hogy eljusson.
Jó tanácskozást kívánok önöknek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elmondhatom, hogy azt szoktuk tenni, az a bizottság gyakorlata, hogy félévente egy-egy kihelyezett ülést tart. Az előző félévben Pécsett jártunk, ahol a Pécsi Orvostudományi Egyetem egy-egy részlegét néztük meg. Az is nagyon eredményes kihelyezett bizottsági ülés volt. Ez régi hagyomány az Egészségügyi bizottságban is. Köszönöm szépen a szíves invitálást. Megadom a szót alpolgármester úrnak.
Cseresnyés Péter alpolgármester köszöntője
CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz), Nagykanizsa alpolgármestere: Tisztelt Bizottság! Sok szeretettel köszöntöm önöket. Polgármester úr sok mindent elárult már a városunkról. Én csak abbéli örömömet szeretném kifejezni, hogy Nagykanizsára eljutott rövid időn belül már egy második parlamenti szakbizottság, ugyanis az a tapasztalatom, hogy ha valaki elhív valakit Budapestről Nagykanizsára, mindjárt megkérdezi, hogy milyen messze van. Régebben még azt kérdezték, mennyi ideig tart, míg ideérünk, mert sajnos a végeken vagyunk, 200 valahány km-re Budapesttől és Budapestről nézve ez a világ vége. Úgyhogy ezért is szeretném kifejezni abbéli örömömet, hogy Nagykanizsán vannak. Azt kívánom önöknek, hogy ez a tanácskozás a tekintetben is eredményes legyen, hogy egy kórház, egy olyan megyei jogú város kórháza, amelyik nem megyeszékhely, bemutathassa gondjait, megismerjék problémáit és azzal a munkával, amelyet a parlamentben végeznek, ezeken a nehézségeken tudjanak segíteni, hiszen egyszerű állampolgárként is tapasztalhatják, hogy a magyar egészségügyben nagy gondok vannak, amin rövid időn belül változtatni kell. Remélem, hogy ez a jobbító szándék, amely minden szakpolitikus és politikusnak a szándékában ott van, továbbítódni fog, eléri majd a célját akkor, amikor a tapasztalatokat is fel fogják használni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az az igazság, hogy a távolság az kétségtelenül több, mint 200 km, de az utazást lerövidíti az autópálya, tehát megközelíthetőség szempontjából Nagykanizsa most már előnyös helyzetben van.
Hallgassuk meg a két tájékoztató, amely biztos sok gondolatot ad a konzultációhoz, először Csidei Irén főigazgató asszonyt kérem. Aki, ha jól látom Kvarda Attila volt megyei tisztifőorvossal közös prezentációját a megye egészségügyi ellátásáról és helyzetéről fogja megtartani.
Dr. Csidei Irén szóbeli tájékoztatója
DR. CSIDEI IRÉN, a Zala Megyei Kórház főigazgatója: Köszönöm szépen. Zala megye egészségügyi ellátórendszeréről beszámolni csak úgy szabad, ha meglátjuk, hogy Zala megyében milyen betegségviszonyok vannak és milyen egészségügyi állapotban vannak az emberek. Ezért szerettünk volna ketten tájékoztatást adni erről és meg is kérem Kvarda Attila urat, stratégiai igazgatóhelyettest, hogy röviden számoljon be nekünk. Köszönöm.
Dr. Kvarda Attila szóbeli tájékoztatója
DR. KVARDA ATTILA, a Zala Megyei Kórház stratégiai igazgatóhelyettese: Tisztelettel köszöntöm önöket. Ha kicsit visszatekintünk az 1800-as évekre, ahogy alpolgármester úr mondta, a végeken, komoly problémák vannak az egészségügyi állapottal, és igaz, hogy akkor természetesen más egészségügyi problémák voltak, más megbetegedések foglalkoztatták az orvosokat, de ha megnézzük az akkori rizikótényezőket, még a mai nap is nagyon sokkal találkozhatunk, amelyek befolyásolják a lakosság egészségi állapotát.
Hogy milyen egészségügyi struktúra látja el a lakosságot? Zala megyében két súlyponti kórház található, Zalaegerszegen és Kanizsán. Két országos ellátást nyújtó intézmény van, a Szent András Kórház Hévízen és az ÁEK intézménye szintén Hévízen. Két önálló rendelőintézet működik, az egyik Lentiben, a másik Zalaszentgrót városában. Itt szeretném kiemelni mindkét rendelőintézet szerepét, hiszen a későbbiekben látni fogjuk, hogy olyan kistérségben helyezkednek el, ahol az egészségügyi állapot rendkívül kedvezőtlen. Az alapellátást Zala megyében is, mint országosan, a felnőtt, gyermek, illetve a vegyes praxisok biztosítják. Az alapellátásban működő praxisok száma elegendő, a felnőtt praxisok által ellátott lakosság száma körülbelül egyezik az országos átlaggal, a fogorvosi körzetek számát tartjuk egy kicsit alacsonynak, a fogorvosi helyzet átalakulása befolyásolta ezt az ellátást.
A fekvőbeteg intézményrendszer-struktúra változása, ahogy a táblázatban is lehet látni, ekképpen zajlott le, a megye összes ágyszámának a csökkenése következett be, ami azt jelentette, hogy az aktív ágyak 473-mal csökkentek, a krónikus, illetve rehabilitációs ágyak száma emelkedett, így az összes csökkenés 259 volt 2007-ben. Ezek az intézmények, ha a fekvőbeteg-ellátást nézzük, akkor az elmúlt évben 80 ezer fekvőbeteget láttak el, 2006-ban kilencezer beteget láttak el, a kórházak, illetve rendelőintézetek járóbeteg-ellátása a múlt évben meghaladta a kétmillió esetet. Tehát azt gondolom, hogy nagyon szép teljesítményt mutatnak az intézmények és minden munkatárs megfeszített munkatempójára szükség van, hogy ezt a betegforgalmat tudják biztosítani.
Az ellátott lakosságszámot lehet látni, hogy adott ellátási területen hány fő él. Természetesen vannak olyan ellátási formák, amelyek túlmutatnak a területi ellátási kötelezettségen, például a Zala Megyei Kórházban a kardiovaszkuláris központ vagy a szívsebészet nemcsak megyei feladatokat lát el, hanem regionális feladatokat is biztosítania kell. Ebben 1-es, 2-es és 3-as progresszivitási szinten működnek a fekvőbeteg-intézmények. Rendkívül fontos, hogy a kórházak a megyében, valamint a régióban is együttműködjenek, ennek nagyon szép példája a sürgősségi ellátás szervezése, és itt nemcsak a kórházak együttműködése fontos, hanem fontos, hogy a sürgősségi ellátást nyújtó fekvőbeteg-intézmények az alapellátással, illetve a mentőszolgálattal is együttműködjenek, hogy valóban a megfelelő szintű ellátás legyen biztosítva.
Mindhárom fekvőbeteg-intézményben működik minőségirányítási rendszer, illetve mindenhol alkalmazzák a vezetőirányítási rendszereket, amelyek rendkívül fontosak.
Hogyan is néz ki Zala megye lakosságának egészségi állapota mint befolyásoló tényező az egészségügyi intézmények működésére? A korfáról egyértelműen látszik, hogy egy idősödő populációval állunk szemben, csökken a születések száma, tehát meghatározó, hogy az intézményekben milyen ellátásokra kell összpontosítani és melyek azok a prioritások, amelyek mentén a fejlesztéseket létre kell hoznunk, hogy valóban a szükségleteknek megfelelő egészségügyi ellátást lehessen biztosítani.
A születéskor várható élettartam az egyik népegészségügyi mutató, a kicsit emelkedő tendencia a Nyugat-Dunántúlon, illetve Zala megyében is fellelhető, ez mindenképpen pozitívum.
A halandóság megoszlása a nyugat-dunántúli régióban, illetve három város is fel van tüntetve. Szintén két oldallal került jelzésre az EU-s átlag, itt nem annyira kedvező a kép, mint az előbb a várható élettartamnál. A három nagyvárosban a halandóságok nem csökkennek olyan nagymértékben, bizonyos években sajnos emelkedő tendenciát is látunk a halandóságban. Nem mehetünk el anélkül, hogy ne nézzük meg Zala megye kistérségének az egészségügyi állapotát, hiszen minden egészségügyi szolgáltatónak a munkáját ez rendkívüli mértékben befolyásolja.
Az összhalálozást nézve említettem a rendelőintézetek szerepét. Jobb oldalt található Zalaszentgrót és Letenye kistérség mutatója. Egyértelműen a legmagasabbak a megyében. Ez a két kistérség az egészségi állapot szempontjából hátrányos helyzetű. Azt gondolom, hogy a megye egészségügyi vezetőinek ez egy nagy kihívást fog jelenteni, nem a jövőben, hanem a közeljövőben, hogy ezen a területen az egészségügyi ellátást úgy kell fejleszteni és olyan struktúrát kell kialakítani, amivel valóban a megelőzhető halálozások arányszámai csökkenthetők.
A vezető halálokok megoszlása Zala megyében rendkívül hasonlít az országos átlaghoz. Talán egy kicsit feltűnőbb és markánsabban jelentkezik a nők körében a keringési rendszer miatti halálozás, mint ahogy az országos átlag mutatta, a férfiak körében a daganatos halálozási arány egyértelműen az országos átlaghoz hasonlít. Két halálozást szeretnék kiemelni, a keringési és a daganatos betegségek halálozásának a problémakörét. Ahogy említettem, a hátrányos helyzetű kistérségekben sajnos nagyon magas a halálozás éveken keresztül.
Azt gondolom, hogy az egészségügyi ellátórendszer fejlesztése, illetve a megelőző beavatkozásoknak a megvalósítása nagyon fontos abból a szempontból, hogy egy adott beteg ezt a szolgáltatást hogyan éri el, milyen a hozzáférhetősége, az elérhetősége. Ha Zalaegerszeget nézzük, itt létrehozásra került a kardiovaszkuláris centrum. Egyértelműen látszik, hogy ennek az elérhetősége a lakosok számára sokkal jobb, mint a majdnem 50 km-re lévő kistérségekben élők számára. Ez egy ékes példája annak, hogy hová milyen ellátási formát telepítsünk, illetve az amögötti ellátást hogyan valósítsuk meg. A daganatok szerinti halálozást kettébontottuk korcsoportokra, azért kellett megnéznünk a 25 és 40 éves korban a daganatok miatti halálozást, mert mindannyiunk számára köztudott, hogy egyre jobban a fiatalok körében is jelentkezik. Sok esetben a kockázati tényezők, a rizikófaktorok, a szenvedélybetegségek miatt fordulnak elő, tehát nagyon komolynak kell vennünk a daganatos betegségek megelőzését és korai felismerését.
Idősebb korban természetesen magasabb a halálozás, csak szeretném kiemelni a két kistérséget, amely egészségügyi szempontból hátrányos helyzetűnek ítélhető meg.
Mit tartunk prioritásnak? Ugyanolyan prioritásként kezeljük a szív- és érrendszeri betegségeket, illetve az olyan ellátások bevezetését és működtetését, amely a későbbi szövődményeket vagy beavatkozásokat is csökkentené. Rendkívül fontosnak tartjuk a szűrővizsgálatok továbbfejlesztését és a részvételi arány növelését.
Köszönöm szépen. Visszaadnám a szót főigazgató asszonynak.
DR. CSIDEI IRÉN főigazgató: Köszönöm szépen. Ahhoz képest, hogy az egészségügyi ellátórendszer működését igazítsuk a betegségekhez, az igényekhez, nyilván szükség volt ezeknek az adatoknak az ismeretére. Engedjék meg, hogy bemutassam ezt a táblát, méltán büszkék lehetünk rá. Van egy megyei kórház Zala megyében, amely ilyen eredményekkel rendelkezik. A legbüszkébbek természetesen a 2006. évi Év Kórháza-díjra vagyunk, illetve a szintén 2006-os évi Nemzeti Minőségi díjra, amit először kaptunk meg az országban.
A fejlesztési stratégiánkat az előbb elhangzott tájékoztatóra alapozva állítottuk fel.
A neurológiai osztály átköltöztetése a strokcentrum miatt volt szükséges, hiszen a betegek szállítása erősen befolyásolja a betegség lefolyását. Az onkológiai ellátás fejlesztése kiemelt szerepet kapott az intézményben. Ebben a kúraszerű ellátások meghonosítása, illetve a Zala Megyei Kórház onkológiai osztálya vezető szerepet játszik az onkológiai betegek ellátásában.
Új programunk az online kapcsolat, amit azért is forszírozunk, hiszen nem választható külön az egészségügyi ellátórendszer egyetlen szintje sem a betegellátás javítása miatt. Az alapellátás, a rendelőintézetek, a megyében lévő intézmények egy online kapcsolatrendszeren tudnak kapcsolódni a Zala Megyei Kórházhoz. Tehát nem kell a betegnek kétszer utaznia. Egy nagyon hatékony munkaszervezési struktúrát igazítunk munkaszervezési és kapacitásfelmérést végezhetünk intézményi szinten a radiológián, az intenzív osztályon, hogy a kapacitásaink megfelelően legyenek kihasználva. A minőségirányítási rendszernek a továbbfejlesztése nyilvánvalóan meg kell hogy történjen. Ez a szükségleteknek is megfelel és most már a szakmai protokoll irányába fog elmenni a rendszer fejlesztése. A vezetésirányítási rendszereket már említette az igazgató úr, a humánerőforrásra ki fogok térni. A betegellátásban, egy intézmény működésében alapvető kell hogy legyen a stabil gazdálkodás, amelynek jelen pillanatban nagyon nagy nehézségeit látjuk.
A főbb stratégiai céljaink is a szükségletekhez igazodnak. Az emberi erőforrást helyeztük most előtérbe, kompetenciaszint, ösztöndíjrendszer, szakmai presztízs és újra csak a stabil gazdálkodás, ami nem maradhat ki.
A Zala Megyei Kórházban 1992 óta működik a kontrollingrendszer, akkor vezettünk be, és néhány évnek el kellett telnie, mire használható és összehasonlítható adatokat kaptunk. 1997-től figyeltük folyamatosan az árbevétel és a költség alakulását, 2005-ben érte utol egymást a két oldal. 2006-7-ben sajnos a bevételeinket meghaladták a költségeink. A bevételek növelése nem lehetséges és itt a TVK van.
Néhány kiemelt jelentőségű ellátási területünk van. A kardiológia és a szívcentrum ellátott esetszámát mutatja 2004-től folyamatosan éves szinten, hiszen ezeknek az esetszámoknak a vizsgálata, részletes elemzése nagyon fontos abból a szempontból, hogy változik-e egyáltalán az igénybevétel. Ugyanezt mondom el az onkológiai ellátásról is, ott a centrumok kialakításának megfelelően változott, nőtt 2007-re már az ellátott esetszám. Ez egyrészt az egynapos kezelések felfutásából adódik, hiszen a betegnek is sokkal előnyösebb.
Fontosnak tartjuk a felvilágosítást és a szűrések propagálását, ez fontos feladat, bár azt szokták mondani, hogy ez nem az egészségügyi intézmények feladata, de fel kell vállalnunk. A különbség 2004 és 2005 között ott látható, hogy itt indult be az a világbanki projekt, miben részt veszünk mi is és nagyon jó eredményeket értünk el. Sajnos a pénzügyi konstrukciók miatt nem értük el azt a szűrési átlagot, amit kívánatosnak tartanánk. Ez egy fontos feladat.
Végzünk egészségfejlesztési tevékenységet is. Egészségnevelőt alkalmaz a Zala Megyei Kórház, hiszen 1500-nál több dolgozója van a Zala Megyei Kórháznak. A kórházi dolgozók hozzáállása nagyon fontos bizonyos szűrővizsgálatokban, bizonyos étkezési szokások megváltozásában, az egészségügyi dolgozóknak óriási hatásuk van a betegekre, azok hozzátartozóira, bármilyen, egészségügyi állapot megváltozására irányuló kérdésben. Azt mondhatom másfél év tapasztalatával, hogy igen nagy rá az igény. Sikerült a saját dolgozóinkat is megmozdítani ebben az ügyben A prioritásainkat láthatják itt, konfliktuskezeléssel is foglalkozunk és feszültségoldással, ami nagyon fontossá vált az elmúlt években.
Vannak a kórházi dolgozók számára kialakított szűrőprogramok, illetve a tanácsadások, oktatások. Most éppen a mammográfiás tervezésünk van, vastagbélrák-szűrési programunk is van, a nagy igényre tekintettel rendszeressé kívánjuk tenni az intézményben.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak és bízom benne, hogy a jelen helyzetben, ami az egészségügyi intézményeket érinti, ezek között a makrogazdasági mutatók között is tovább tudunk fejlődni, mert ez a mi feladatunk. És az önök segítségét abban kérem, hogy ezeknek a lehetőségeknek tudjunk alapot biztosítani. Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm szépen a prezentációját és különösen azt, hogy ilyen figyelmet fordítanak a dolgozók egészségfejlesztésével összefüggő tevékenységekre, ez tényleg egyedülálló az országban. Kérem Kovács József urat, hogy a prezentációját tartsa meg.
Dr. Kovács József főigazgató tájékoztatója
DR. KOVÁCS JÓZSEF, a Nagykanizsai Dorottya Kórház főigazgatója: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlési Bizottság! Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy ellátogattak a városunkba és a kórházunkba. Szeretnénk megosztani a bizottsággal a megszerzett tapasztalatainkat talán olyan analógiával, mint ahogy a cseppben lehet érezni a tengert. Kórházunk neve Kanizsai Dorottya Kórház, ő Perényi Imrének volt a felesége. II. Lajos király nagy elismeréssel adózott Kanizsai Dorottyának, akinek a legnagyobb érdeme a sok jótékonysága mellett az volt, hogy 1526. augusztus 29-én a mohácsi csatában elesetteknek megadta a végtisztességet, amit ő a 400 jobbágyával megtett, amire más férfi akkor nem vállalkozott. A kórházunkat 1885-ben alapították. Ellátási területünk Somogy megye kanizsai oldali részére terjed ki, így 103 ezer lakosra. 15 szakmacsoportban nyújtunk ellátást, jelenleg 502 ágyunk van, heti 2200 szakorvosi óraszámban.
A betegforgalmunk 22-23 ezer a fekvő esetben. A kórház személyzete jelenleg 886 dolgozó, akikbe beleértem azokat a kollégákat is, akik vállalkozási formában folytatják a munkájukat, ők a közalkalmazotti létszámban nem szerepelnek.
A kórháznak vannak erősségei és gyengeségei, erről egy-egy mondatban tennék említést. Erősségnek tekintem, hogy egy telephelyen sikerül a kórházat működtetni, korábban több telephelyes volt. Ez megkönnyíti a kórház működését. Részben tömbrendszerű, ami azt jelenti, hogy van egy hétemeletes központi blokkunk, ami szintén könnyebbséget jelent a működésben.
Infrastrukturálisan nagyon jónak mondható a kórház a betegelhelyezési feltételek vonatkozásában. Az elmúlt években megtörtént rekonstrukcióknak köszönhetően a betegek igen komfortos körülmények között kerülnek gyógyításra.
A kórházban nyolc éve létesült egy digitális radiológia számos szakmai előnnyel jár a vizsgálatok és szakmai konzultációk során. A pavilonos rendszer felszámolására, illetve csökkentésére törekszünk. A szakrendelőnk a '60-70-es években épült, ami a megnövekedett forgalom miatt erősen elhasználódott, elöregedett műszerekkel rendelkezünk. Bizonyos diagnosztikai területeknél, labor, patológia, mikrobiológia, a vérellátó esetében az elhelyezési feltételek elég spártainak mondhatók, mindenképpen javításra szorul ez a terület. Műszerek hiányoznak és a műtő korszerűsítésre szorul, mert már több, mint 30 évvel ezelőtt alakították ki.
Az egészségügyi reform kórházunkat érintő elemét, mint lehetőségeket emelném ki, de ez nehézségeket is jelent a kórházunk számára. Korábban a Kanizsai Dorottya Kórház városi kórház kategóriájában volt, és ebből a 2006. évi CXXXII. törvény súlyponti kórházzá tette. Bekerültünk abba a 39 kórházba, amelyek az egészségügyi ellátás gerincét képezik. Ez egy városi kórháznak nagy kihívás és egyben nagy lehetőséget is jelent. 156 aktív ágy került elvonásra, ez az egyik legnagyobb mértékű volt a súlyponti kórházak közül. Ez 36 százalék aktívágyszám-elvonást jelentett nálunk. A krónikus ágyszámnál minimálisan, 22-vel növekedett az ágyszámunk. A kapacitáshoz tartozó TVK-k is jelentősen megváltoztak az egészségügyi reform következében. 2006-ban még 22 ezer volt az éves súlyszám, 2007-ben ez 18 ezerre, 20 százalékkal csökkent és 2008-ban tovább csökkent 17 ezer nagyságrendre. A reform kapcsán a vizitdíjat is meg kellett oldanunk. Ezzel egy időben került sor az ügyeleti rendszer változására.
A kórházunkban a reform a következő területeket érintette. Néhány gondolatot az elhelyezési feltételekről, személyi feltételekről, a szakfeladatainkra kifejtett hatásokról, ügyeleti rendszerről és egyebekről.
Az elhelyezési feltételek vonatkozásában komplett ápolási egységek megszűnését jelentette kórházunkban az a bizonyos 156 aktív ágy. Az érintettek, elsősorban a szülészet és a sebészet, ahol a legjelentősebbek voltak. A pszichiátria esetében inkább átstrukturálódást jelentett, az aktív ágyból krónikussá való átalakítást jelentette. Ápolási egységek szűntek meg, amely egyben azt jelentette, hogy a megszűnő egységek miatt bizonyos költöztetés zajlott le a kórházban, egy tömbösítési programot hajtottunk végre, amelynek a végeredménye végett egy pavilont ki tudtunk vonni a betegellátásból, ez az épület a volt geriátria épülete, amely az átköltözések során megszüntetésre került és ez működési költség-megtakarítást is jelentett. Jelenleg ezt az épületet nővér szállóként hasznosítjuk.
A többi osztályon felszabaduló kapacitások nem tették lehetővé komplett ápolási egységek megszüntetését, ezért ott a betegek komfortosabb körülmények közé kerültek, az alacsonyabb ágyszámú kórtermekben való elhelyezést értjük ez alatt, illetve a felszabaduló kapacitásból térítéses ápolási egységeket alakítottunk ki, amely a betegeknek kényelmesebb elhelyezést jelent. A gyermekosztályon pedig a megszűnő ágyak esetében gyermek-anya szálló egységeket alakítottunk ki, amely nagy sikernek örvend a betegek körében. Azok a betegek is szívesen veszik igénybe, akiknél a gyermek esetében az egészségbiztosítási pénztár nem finanszírozza a szülők elhelyezését.
Ezekhez a lépésekhez különböző pályázati lehetőségeket igényeltünk, illetve a későbbiekben is tervezzük. Itt elsősorban a sürgősségi betegellátás fejlesztésére kiírt pályázaton veszünk rész, ez jelenleg van folyamatban. Illetve a tömbösítés során a struktúraváltást támogató infrastruktúrafejlesztésekre van szükségünk pályázatra, amelyben az elavult szórványépületeinknek a felszámolását tervezzük, a járóbeteg-szakrendelők felújítását, illetve új ellátási formák vezetését.
A személyi feltételek a következőképpen változtak a Kanizsai Dorottya Kórházban. Nyilván a leesett TVK-ból nagyon jól kalkulálható az intézmények bevétele, költségvetése, illetve ahhoz a 156 ágyhoz tartozó személyi feltételnek nem tudtunk a továbbiakban feladatot adni. Az azonnali létszámintézkedések mellett egy százfős csoportos létszámleépítésre került sor 2007-ben, amely 10 százalékos, tehát elég jelentősnek mondható, ilyen mértékű nem volt korábban tapasztalható a kórházban. Elsősorban nyugdíjazással próbáltuk enyhíteni ennek a hatásait. Nagy része a szakdolgozókat és a gazdasági-műszaki terület dolgozóit érintette. Ebből a leépítésből mintegy 180 millió forintos éves bérmegtakarítást kalkulált a kórház, amely ebben az évben a 13. havi bérkifizetéssel, illetve a hat százalékos béremeléssel gyakorlatilag paritásban van, és ezeket a megtakarításokat felemésztette, úgyhogy körülbelül ugyanolyan egyensúly van, nem kerültünk gazdaságilag kedvezőbb helyzetbe.
Az új feladatok, amiket a súlypont jelleg ad a kórháznak, ezek elsősorban a sürgősségi osztály, amelyet öt ágyon alakítottunk ki. A kúraszerű nappali ellátásokat is szerettük volna meghonosítani a kórházban, amellyel a kieső beteganyag ambuláns formában történő ellátását szerettük volna folytatni. Ez pályázati formában nem nyert támogatást. A továbbiakban is törekszünk arra, hogy ezeket az ambuláns ellátási formákat bevezethessük.
Bevezettük a kórházban a betegszállítást, amelyet három betegszállító személygépkocsival sikerült létrehozni. Ez igen jól segíti az aktív osztályok, illetve a kórház betegforgóját, a hozzá kapcsolódó feladatokat könnyen és jól tudjuk szervezetten végrehajtani.
A felszabaduló kapacitások helyeként térítéses betegápoló helyeket alakítottunk ki. Ezek egyéb bevételeket hoznak.
A sürgősségi betegellátás a 103 ezer kanizsai és Kanizsa környéki lakosnak egy nagyon nagyfokú biztonságot ad a korábbihoz képest. 24 órás fullszervizt kaphatnak akár beutalóval vagy anélkül érkező betegek és egy diagnosztikai környezetben gyakorlatilag minden olyan problémát meg lehet oldani, ami az ügyeleti ellátásban merül fel. De természetesen figyelembe vettük azt is, hogy ez egészségpolitikai prioritás, illetve a sürgősségi osztály köré van szervezve az ügyelet.
Kialakításánál az is motivált bennünket, hogy a sürgősségi osztály jelentős munkaerőt tudott foglalkoztatni, ezáltal is lehetett a létszámleépítés hatásait enyhíteni. Ez belső átcsoportosításból, traumatológiai ágyakból alakult ki. A kórház saját pénzügyi forrásaiból 15 millió forint ráfordítással alakítottuk ki.
Az ügyeleti átszervezés a reform idejére esett. Ezt amúgy is végre kellett volna hajtani. Az ellátási formáktól függően különböző gyógyszereket alkalmaztunk. Ahol szakmailag lehetséges volt, neurológián, pszichiátrián, geriátrián összevont ügyeletek formájában csináltuk, illetve bizonyos szakmánként készenléti rendszerrel oldjuk meg. Az ügyeleti sor létszáma 36 főről 24-re csökkent, jelentős megtakarítást értünk el. Orvosi oldalon ez persze jövedelemkieséssel jár. Összességével nekünk hasonló nagyságrendbe kerül az ügyelet biztosítása, mint korábban.
Egyéb területeken a vizitdíj vonatkozásában, amit 2007 áprilisától kellett bevezetni, manuálisan oldottuk meg, ezzel munkahelyeket sikerült megtartanunk.
A költségcsökkentés egyéb eszközeit is használtuk, de ezek a reform nélkül ugyanúgy szükségesek voltak.
Az aktív ágyszámok országos alakulása látható ezen a grafikonon, hogy tulajdonképpen országosan hogyan változott a reform során a betegforgalom és a kapacitás. Az aktív ágyszám lecsökkent 47 ezerre a korábbi 60 ezerről. Az elszámolt súlyszám is fokozatosan csökkent, hiszen a betegforgalomhoz teljesen arányosan kapcsolódott a teljesítmény volumenkorlát. Ágykihasználásban aktív vonalon 2006-ban 70-75 százalék körül mozgott, a TVK, a degresszió kiszorította a betegellátásból a betegeinket, így a megmaradó kapacitásnál lerontotta az ágykihasználást, amely akkor állt vissza, amikor az aktív ágyak során is jelentős csökkenés volt tapasztalható. A Kanizsai Dorottya Kórháznál havi 2200 körüli betegforgalmunk volt 2005-ben a degressziónál. 1700-1800 körül van most az ellátott betegszámunk. A krónikus ellátásban megnövekedtek az ágyszámok, a betegszámok, itt egy 35 millió forint plusz volt tapasztalható, a járóbeteg-szakellátás területén lecsökkent az esetszám is a vizitdíj bevezetését követően.
Összefoglalásként a kórházban a struktúraváltozás miatt az összkapacitásunk 21,3 százalékkal csökkent, a fekvő betegforgalmunk 7,5 százalékkal csökkent. Az aktívban 8,8 százalék volt ez. TVK feletti teljesítményünk is keletkezett, amelyet 3,1 százalékkal léptük túl. Az aktív ágykihasználásunk úgy alakult az elmúlt években, hogy 2006-ban 72 százalék volt, 2007-ben 70, majd most 74 százalékra emelkedett. A krónikus ágyak számának a növekedésével, illetve abból adódóan, hogy az aktív ágyon el nem látható betegek átkerültek krónikus ágyra, nagyon jelentősen megemelkedett 86 százalékra. Az összkórházi ágykihasználásunk az elmúlt 3-4 év alatt fokozatosan emelkedett 72 százalékról 77 százalékra. A szerkezetváltás átalakításához az Egészségügyi Minisztérium nyújtott támogatást, 12 millió forint pályázati támogatást nyújtott. A kiadási oldalon a tömbösítés az üzemeltetési költségek csökkentésével járt. A létszámcsökkentésnél a kalkulált megtakarítást az ez évi 13 havi, illetve a hat százalékos bérnövekedés egyensúlya, felemésztette tulajdonképpen. Létszámcsökkentés nélkül valószínűleg ezt nem lehetett volna végrehajtani, illetve e nélkül a tömbösítési program nélkül a kórház gazdasági egyensúlyát nem lehetett volna megőrizni.
Több száz millió forint kieső pénz volt abból, hogy a betegforgalmunk lecsökkent, de az OEP-kasszánál keletkezett jelentős kasszamaradvány, ezeknek az év végi visszaosztása, amihez valamennyi kórház hozzájutott teljesítményarányosan, egyensúlyban tartotta a gazdálkodásunkat.
Amikor megszűnt a vizitdíj, napidíj, a betegforgalom visszaállt csaknem az eredeti szintre, elsősorban a járóbeteg-szakellátásban. A háziorvosokkal beszélgetve az volt a véleményünk, hogy az alapellátásban lehet, hogy szerencsés lett volna megtartani, de a járóbeteg-szakellátásban a szakellátáshoz való hozzáférést ez akadályozta.
Összefoglalásképpen ezeket tudtam elmondani és nagyon köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm szépen a beszámolókat. Azt gondolom, hogy ez megalapozza azt, hogy a képviselőtársaim kérdezzenek, illetőleg véleményt mondjanak. Most ennek van itt az ideje. Köszöntöm képviselőtársunkat, Nagy Kálmán úr is megérkezett, így kilenc képviselő van, ami nagyszerű egy kihelyezett ülésen. Megkérdezem a képviselőtársaimat, hogy kérdése, illetőleg véleménye kinek van. Alelnök úr, tessék!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Sok szeretettel köszöntök mindenkit. Nagyon örülök, hogy ezt a kihelyezett ülést végül is megtartottuk, hiszen itt egy megyének a nagyon is analitikus, számokkal illusztrált helyzetéről, az egészségügy valós helyzetéről tudtunk számot kapni. Köszönöm, hogy ez egy népegészségügyi helyzet elemzésével kezdődött. Nagyon sokszor hangot adok annak, hogy az egészségpolitikának, az egészségstratégiának térségi, népegészségügyi adatokra kell épülnie és valahol a kapacitásokat, a finanszírozást, az egész allokációs rendszert a térségi, népegészségügyi adatokhoz kell igazítania. A világ is ezt az utat követi, amikor tényekre, népegészségügyi tényekre alapozott egészségstratégiát készít.
Nagyon sok új adatot tudtam meg, én mint zalacsányi lakos, Zalacsány 999. polgára vagyok, ötödik éve, azt is megtudtam, hogy hátrányos helyzetű kistérségben élek, a zalaszentgróti kistérségben. Oda fogok erre természetesen figyelni, sőt ennek most már az okait is látom. Szeretnék gratulálni a térség kórházainak, a megyei kórháznak, a nagykanizsai kórháznak, mert ezekben a nem könnyű időkben, ahol a kiszámíthatatlanság, sokszor az áttekinthetetlenség, a hektikus, sokkszerű változások, teljesítményvolumen-korlát, ez nekem vörös posztó, mert egyszerűen nem tudom megérteni, hogy egy teljesítményelvű finanszírozási rendszerhez hogy lehet kapcsolni egy költségvetési típusú maradványérdekelt szemléletet tükröző és jelentő másik inadekvát technológiai rendszert, amivel agyonvágják a teljesítményorientált rendszerek igazi lényegét. De ezen körülmények között egy kórházat vezetni, egy egészségügyi intézményt vezetni egy különösen nehéz feladat. Magam is három nagy kórházat, egészségügyi intézményt vezettem, van is összehasonlítási alapom, amikor azt mondom, hogy azért bizony ma elvezetni egy ilyen nagyüzemet egy kicsit nehezebb, mint egy ilyen miniszteri tárcát elvezetni. Sokkal komplexebb, sokkal összetettebb, és mint ahogy az előbb mondtam, ezek a hektikus változások nagy próbatételt jelentenek Magyarország legnagyobb üzemeinek a vezetésénél. Mert a kórházak Magyarország legnagyobb gazdasági üzemei, ezt szeretném hangsúlyozni. Itt is a nagykanizsai kórház közel 5 milliárdos, a zalaegerszegi közel 10 milliárdos költségvetési intézmény, ezek Magyarország legnagyobb és legbonyolultabb nagyüzemei, amelyek sokkal bonyolultabbak, mint például egy hajógyár vagy gazdasági üzem.
Különösen gratulálok a nagykanizsai kórháznak, hiszen én még emlékszem azokra az időkre sok évvel ezelőtt, amikor csőd közeli állapotban volt ez a kórház és most ahogy követem a kórház sorsát, azt látom, hogy gazdasági egyensúlyban van és nagy csodálattal adózok ennek a ténynek, mert nem mindegyik magyarországi kórház mondhatja el ezt magáról. Az ágyszámcsökkentések, a létszámcsökkentés, az orvosok elvándorlása, a pályának a súlyos humánerőforrás-gondjai is úgy tűnik, hogy kezelhetők. Bár ma minden magyarországi kórházban gondok vannak ekörül, az ÁNTSZ jelzi, hogy itt is, ott is, amott is szakemberhiánnyal küzdenek. Itt pedig a végeken és bocsánat a kifejezésért, mégis csak a működőképességet fenn tudják tartani. Bár tudunk arról, hogy intenzív osztályon, egy-egy szakterületen vannak orvosgondok, de ezek nem is olyan nagy gondok, mint egy-egy budapesti kórházban, hiszen tudnák nagyon sokat mesélni arról, hogy egyes szakmák területén a fővárosban is milyen gondokkal kell küszködni.
Én kívánom az intézményeknek, hogy ezt a 2009-es évet is abszolválni tudják, ami sokkal nehezebb lesz, mint a korábbi évek és most, amikor a parlamentben is a korábbi költségvetési tárgyalásokat folytattuk, keveset beszélünk arról, hogy a legnagyobb gondunk nem is a kiadások lefaragása, hanem bevételi oldalon mutatkozik, hiszen akkor, amikor egyenesen csökkennek a bérek, akkor a jövedelemarányos járulékok, amelyek az egészségbiztosítási kassza legnagyobb bevételi forrásai, elég elkeserítő kondíciót jeleznek, tehát a bevételi oldalon látom a legnagyobb problémákat. Nem akarok a költségvetés részleteibe most belemenni, de úgy érezzük, hogy a 2009. év nagyon nehéz év lesz az egészségügynek, ami feltétlenül szükségessé teszi, högy a kórházak élén felkészült vezetők álljanak.
Kovács Józsefet régóta ismerem, a minisztériumban a munkáját régóta követtem, sőt egy ideig a főnöke is voltam, de úgy tűnik, hogy azok a finanszírozási ismeretek, azok a professzionális menedzsmentismeretek, amiket ő elsajátított, azok nagyon is kamatoztathatók egy ilyen bonyolult intézménynek, egy kórháznak a vezetésében. Kívánom, hogy talpon maradjon a kórház, kívánom, hogy a zalaegerszegi kórháznak is, hogy ezt a kiemelt pozícióját a kórházak között tartsa meg, hiszen évek óta úgy tűnik, hogy Magyarország egyik zászlós hajója, ha nem éppen A zászlós hajója, ugyancsak egy régi - bocsánat, hölgyre nem illik azt mondani, hogy régi, de egy régi professzionális menedzsmenttel az élén, én főigazgató asszonyra gondolok, aki nem régi, de rengeteg tapasztalattal bíró szakember. (Derültség.)
Kívánom még egyszer az Egészségügyi bizottságnak, hogy minél több ilyen kihelyezett ülést tartsunk, hiszen ezek nagyon friss és nagyon hasznos élmények, adatok számunkra, amely bennünket újabb munícióval tud eltölteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kíván kérdezni? Nyul képviselő úr!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Örömmel láttam, hogy az úgynevezett végeken lévő megyei kórház rendkívül széles adatokkal rendelkezik. Nekem az alapellátást illető kérdésem lenne. 169 százalékos a megyében. Gondolom, ez országosan ismert. Központi kórház működik, ezen belül van egy olyan terület, ahol a mentőszolgálat látja el ezt a feladatot.
A kérdésem az lenne, hogy a meglévő mentőállomások mindegyike rendelkezik-e esetkocsival. A sürgősségi betegellátásnak ez adja meg a lényegét. Sok évvel ezelőtt itt egy komoly kardiológiai centrum jött létre. Összehasonlítva az ország más megyéivel, ahol nem jött létre ilyen centrum, érdekes adat jönne ki. Tehát van, ahol ez jelentette a fejlődés ütemét és ahol megyei kórház kiemelten foglalkozik ezzel a területtel. És szeretném megjegyezni, hogy Mohácsról jöttem, ami még inkább a végeken van, de a mutatókat illetően Zala megye egyáltalán nem tartozik a végek közé. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés vagy megjegyzés?
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen. Egy kérdést szeretnék feltenni. A halálozásban a letenyei és a zalaszentgróti kistérség volt, ahol feltűnően nagy volt a halálozás. Én úgy láttam, hogy a kardiológiai centrumtól való távolság volt elsősorban az a tábla, amelyik ezzel passzolt. Jól gondolom-e, hogy ez a magasabb halálozásnak az oka? Mert ezen, gondolom, lehet javítani valamit.
A mentős kérdésre hadd válaszoljak. Nyolc mentőállomás van Zala megyében, négyben van esetrohamkocsi, négyben nincs. Szeretnénk, hogy ha ebben fejlődés lenne. Egyébként Lentiben és Keszthelyen van még 24 órás ügyelet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagy Kálmán, tessék!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Elnézést kérek, hogy késtem, de volt egy baleset az úton. Tudom nagyon jól, hogy a Zala megyei gyermekgyógyászat mindig kiváló volt. Kitűnő felszereltségű a Kanizsai Dorottya Kórháznak a csecsemő- és gyermekosztálya, és ez rendkívül boldoggá tesz. Annyit szeretnék mondani, hogy a világon és Magyarországon válság van, és lehet, hogy nincs pénz, az orvoslás respektálja. Nem érdekli, hogy nincs pénz, éppen ezért óriási jelentősége van, hogy összeszervezzük a munkánkat, hogy mindenki hozzájusson a gyógyszerhez. A beteggyógyítás nem a sok pénz kérdése. A beteget ez csak másodlagosan érdekli. De nem gondolom, hogy Magyarországnak vissza kell mennie Ázsiába, Magyarországnak Európa felé kell mennie. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tóth képviselő úr!
DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Én nagyon rövid leszek, én az SBO tapasztalatairól szeretnék hallani.
ELNÖK: Molnár Ágnes képviselő asszony!
DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm szépen mindkét kórházvezetésnek ezt a nagyon kimerítő tájékoztatást. A jelenlegi finanszírozási rendszerben, ami az elmúlt két év folyamán ismertté vált sajnos a kórházvezetők számára és ennek eredményeként az ellátott betegek számára, nagyon nagy teljesítmény, amit ez a két kórház végez. Nagy teljesítmény, hogy talpon vannak ezek a kórházak és abból a finanszírozásból, amit kapnak ezek a súlyponti intézmények, ilyen betegellátást tudnak nyújtani és ilyen színvonalú gazdálkodást folytatnak. Azt szeretném kérdezni, bár nem látom Manninger Jenő megyei közgyűlési elnök urat, remélem, nem felejtettük el meghívni, mert Zala megye ellátásáért csak a megyei közgyűlés elnöke a felelős, de helyette az intézmény két képviselője jelen van és kérdezném tehát, hogy milyen támogatással tudja az önkormányzat a Zala megyei súlyponti kórháznak a működését segíteni, illetve milyen fejlesztésekre tud forrást biztosítani. Nagyon jól tudjuk, hogy ebben az OEP-finanszírozásban az amortizáció még továbbra sem jelenik meg, ez óriási terhet ró a kórházakra, duális finanszírozási rendszer van, ennek az eredményeként csak a működést finanszírozza az OEP és a többit pedig a fenntartó önkormányzatoknak kell biztosítani. Ez az egyik kérdésem. Zalaegerszeg és Nagykanizsa felé is, hogy ez hogyan valósul meg. A másik kérdéskör pedig, nagyon jól tudjuk, hogy az egészségügynek és az utóbbi időben kezdünk csak erről beszélgetni sajnálatos módon, hogy humán-egészségügyi és emberi erőforrás katasztrófa fenyeget az egészségügyi ellátórendszerben. Azt kérdezném, hogy mint gyakorló kórházigazgató, mit tapasztalnak az utóbbi hónapokban, hetekben, hogyan alakul az emberi erőforrás hiánya. Amikor megüresednek státusok, milyen a jelentkezéseknek az aránya, hogyan tudják betölteni, milyen az orvosoknak és a szakdolgozóknak a korösszetétele? Ezek a számadatok előrevetítik nekünk azt a jövőben való és idő halasztást nem tűrő stratégiának a megalkotását, ami ezt a humánerőforrás-katasztrófát az egészségügyi ellátórendszerben veszélyezteti. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretnék én is néhány szóval szólni. Megköszönöm vendéglátóinknak ezt a tájékoztatást, nagyon informatív volt és hasznos volt a bizottságunk számára. Valóban én is úgy látom, hogy itt a nyugat-dunántúli régióban és Zala megyében egyszerre érvényesülnek a népegészségügyi helyzetre kedvező tendenciák a nyugati határszél okán, ugyanakkor Zala megyében az aprófalvas településszerkezet okán is, meg kedvezőtlen tendenciák is vannak, ahogy hallottuk elérhetőségi problémák vannak. Amivel egyébként számol a megye egészségpolitikai stratégiája, mint hallottuk. És szeretném is üdvözöli a telemedicina fejlesztésével, az onlinekapcsolat erősítésével kapcsolatos elképzeléseket, csak hiszem, hogy ennek komolyan hangot kell adni. Nyilván ehhez hozzátartozik képzés is, meg továbbképzés is, a betegtájékoztatás is borzasztó fontos, hiszen ez alapvetően megváltoztatja az egészségügyi ellátáshoz, a hozzáféréshez az attitűdöket. Lehet, hogy máshol kevéssé figyelnek, de a humánerőforrás stratégiákban igenis helye van a munkahelyi egészségvédelemnek és én ezt nagyon pozitívan ítélem meg.
Folytathatnánk a vitáinkat, talán most nem itt van a helye a bizottságban. Sokszor megbeszéljük, hogy a változó szükségletekhez, a kimaradó pénzügyi szükségletekhez mi a helyes alkalmazkodás. Mi mindent lehet tenni. Van egy zárt kassza, el lehet kerülni a TVK-t, csak akkor számolni kell a finanszírozásnak bizonyos mértékű kiszámíthatatlanságát hozó helyzetével.
A bizottságban nem kérdés az, hogy mindannyian mondjuk, hogy persze, kellene több pénzt, meg több pénz. Azt tudom most mondani a kormány ismeretei szerint ma dönt az idei egészségbiztosítási alap szuficitfelhasználásról, a mértékről, amit az intézményi ellátásban és elsősorban a szakellátási intézmények számára továbbítani fognak. Tehát nyilván, ha ez a döntés megszületik, akkor legalábbis az idei évben egyfajta könnyebbséget majd lehet tapasztalni.
Alelnök úr szólt a 2009-es költségvetés kínlódásairól és én is egyetértek azzal, hogy a bevételi oldalra legalább annyira figyelni kell, mint a kiadási korlátokra, a jelenlegi költségvetés végszavazás előtt áll, az Egészségbiztosítási Alap gyógyító-megelőző kasszája a 15 milliárdos tartalékkal együtt körülbelül 743 milliárd forint körül fog alakulni. Ami lényegében az idei teljesítéssel azonos. Azzal, hogy ez most a közszférában a 13. havi kötelezettség nélkül van.
Ugyanakkor bízom abban, hogy a következő napokban, hetekben még születhet az érdekegyeztetés folyamatában a közszférát érintő olyan megállapodás, amely elsősorban a közepes és kisebb keresetű közalkalmazottak számára egy bérkompenzáció keretében a 13. havi juttatással azonos mértékű lehetőségeket tud garantálni. Nyilván ez a következő hetek egyeztetésének a tükrében értékelendő, a jövő évi költségvetés tervezete tartalmaz ilyen típusú tartalékban lévő előirányzatot több, mint százmillió forint értékben. Egy ilyen időszak bizony professzionális menedzsmentet igényel, bizony nem könnyű kórházvezetést vállalni ebben az időszakban és sok konfliktust is kell vállalni.
Magam is kérdezném a nagykanizsai kórház vezetésétől, hogy az utóbbi napokban olvashattunk híreket, hogy elsősorban a kis klinikumok területén komoly problémák jelentkeztek bizonyos értelemben váratlanul is, hogy tudnak-e és találtak-e e tekintetben megoldást. Napokon belül döntés várható a szakorvosképzés új rendszeréről. Ez kormánykompetencia, a bizottságban is tárgyaltunk erről. Ha ez előjön 2009-től, akkor az akkreditált kórházakban nagyobb lehetőség lesz a szakorvosképzésre, tehát megszűnik ennek az egyetemcentrikussága, legalábbis egy nagyobb egyensúly alakul ki. Felkészültek-e Nagykanizsán, Zalaegerszegen arra, hogy adott esetben a végzés után jelentkező orvosokat szakorvosképzés céljából is ebbe a rendszerbe fogadni tudják.
Még egyszer szeretném megköszönni a tartalmas és informatív beszámolókat és visszaadnám a szót.
DR. CSIDEI IRÉN, a Zala Megyei Kórház főigazgatója: Köszönöm szépen. Hadd köszöntem a megyei kórház képviseletében Halász Gabriella osztályvezető asszonyt, akit az elején nem volt módom bemutatni. Nagyon köszönöm, hogy ennyi hozzászólás volt és bízom benne, hogy ez nemcsak az egészségügyben lévő anomáliáknak, hanem a két intézmény által felvetett problémáknak is az oka. Többen szóltak és gyakorlatilag az alapellátástól az egész magas szintű orvosi ellátásig mindent érintenek ezek a kérdések.
A finanszírozás a működésről szól. Fejlesztéseket és olyan gépműszerbeszerzéseket nem tartalmaz, amelyekre magas szintű betegellátást nyújtó intézményeknek szüksége van. A megyei önkormányzattal csak szoros együttműködésben tudunk előrelépni, hiszen az intézmény anyagi forrásai nagyon korlátozottak a fejlesztéseket illetően. És az elmúlt két évben már érzékelhető egy olyan fajta szándék a tulajdonos részéről, hogy ezekben a fejlesztésekben segítséget nyújt. Azonban látni kell, hogy ezek a források nem feneketlen zsákok, hiszen a megyei önkormányzatnak nincs lehetősége ilyen forrásokat felszabadítani, és óriási erőfeszítésbe kerül, míg az intézménynek ezt tudja biztosítani. És adott esetben nem is mindig támogatásként tudja odaadni, hanem valamilyen konstrukcióban visszatérítendő támogatásként tudjuk megszerezni. Viszont ez arra jó, hogy az aktuális és a legégetőbb fejlesztési feladatainkat el tudjuk végezni. Ez egy óriási segítség az intézmény számára. Ahogy elnök úr mondta az elején, tízmilliárdos költségvetése van a Zala Megyei Kórháznak és a dologi bérarány, bármennyire is meglepő, közel 50-50 százalék. Hogy ennek mi az oka? Nagyon sokfajta arányt látunk több intézmény esetében. Hallottam 57-43, de hallottam 72-28-as arányt is. A bér az első. Amikor egy nagy eszközháttérrel rendelkező intézményről beszélünk, ott nyilván a dologi költségek sokkal magasabb arányt képviselnek, mint a bérköltségek. De ha ebben továbbmegyünk, áttérünk arra a felvetésére a képviselő asszonynak, amit a humánerőforrásról mondott. Nemcsak a bér a probléma az egészségügyi ellátórendszerben, mert jelenleg még azt mondom, hogy szinte egyedileg jelentkezik, de rendszerprobléma lesz. Ennek az oka most még csak az, hogy egyes szakmákat érintően vannak problémák a humánerőforrással, ez egy átmeneti időszak, és sajnos sokkal súlyosabb lesz a helyzet a következő időszakban. Nemcsak az orvosellátottságban és itt nemcsak a fiatal orvosokra, rezidensekre gondolok, hanem kiforrott és nagy szaktudással rendelkező szakorvosokról is beszélünk. Nem lesz olyan erő, amivel meg tudjuk tartani a munkatársakat. Nincs egy olyan életpálya, amit fel tudunk tárni egy frissen végzett szakorvosnak, hogy szakmai előrelépések, újdonságok bevezetése, új eszközök használata és egyébként meg tudunk egzisztenciálisan is élni. Ezek nem érnek össze a jelenlegi rendszer kapcsán és ezt nagyon súlyos problémának érzem.
Hasonló megközelítésű a szakdolgozói helyzet. Ott sincs egy életpályamodell és egy olyan felfutása szakmai megfelelésnek, amivel meg tudnánk tartani a dolgozóinkat. De sajnos nemcsak ez van, hanem új dolgozónk nem lesz, szakképzett specialista, hiszen megszűnnek a szakközépiskolák, nem jelentkeznek a fiatalemberek ápolónak. Szakasszisztensnek sem, holott a másik oldalról szorítják az intézményeket a jogszabályok. Ez egy borzasztó szorító helyzet. Nem terelném el a szót, a stabilitás biztosításában nagyon pesszimista vagyok. De a legnagyobb gondot három éven belül a szakember-ellátottság fogja okozni. A szakemberellátásra jelen pillanatban nem látok esélyt hosszú távon. Azt tudjuk biztosítani, hogy nyugdíjas korú munkatársaink ellátják a feladatokat, de mi lesz akkor, ha ők elmennek nyugdíjba. Márpedig el fognak menni. Az intézmény törekszik arra, hogy részt vegyen a szakorvosképzésben és rezidenseket hozzon az intézménybe. Ennek nagy nehézségei vannak olyan szempontból, hogy nem kötődnek bizonyos intézményekhez a rezidensek. Néha hirdetünk meg olyan állásokat, amire rezidens szeretnénk felvenni, ez nem találkozik a minisztérium vagy a szakmapolitika fiskális elvárásaival, az igényt nem tudják hozzáigazítani a lehetőséghez. Nem hirdettünk meg például ebben a régióban egyetlen egy infektológus rezidensi állást sem, annak ellenére, hogy jelentkező van végre egy hiányszakmára. És nem tudjuk infektológusnak elindítani, mert az egyetem nem hirdette meg. A másik, hogy általában, mint minden ember, a dolgoknak a könnyebb oldalát akarják megfogni és könnyebben maradnak az egyetem környékén a rezidensek. Azt szeretnénk, hogy a rezidensek kikerülhessenek a súlyponti kórházakba, hiszen ott gyakorlati tapasztalatokat szereznek. Ezt ismerjük a rezidens kollégák elmondásából, hogy több gyakorlatot szereznek és több kötődésük van az intézményhez, innen talán könnyebb lenne az utánpótlása. Talán jobb lenne, mert nem tudjuk, hogy hol vannak a végzett orvosok.
A másik, hogy a TVK szinte teljesen eltüntette azt a fajta progresszív ellátási lehetőséget, amit eddig észleltünk. A megyei intézmények közül kettő súlyponti kórház, nincs szabályozva, hogy mi is ez a súlyponti kórház, mi ez az ellátási szint, amit meg kell tennie és melyik területen, mert a megyében a korábbi progresszivitásnak megfelelően a megyei kórház nem küldheti tovább a betegeket. Viszont a Zala Megyei Kórházban és a Kanizsai Kórházban egy mellkasfelvétel is többe kerül, mint egy kisebb városi kórházban, mert más az infrastruktúra mögötte, mások a költségelemek. Tehát ebben ez az egyenlősdi nagyon-nagyon idejét múlt dolog, mert most azt becsüljük meg, hogy magas szintű ellátást nyújt a súlypont kórház, akkor azt meg kell fizetni. Elnézést, ha nem válaszoltam valamire, szíveskedjenek felhívni rá a figyelmet. De Kvarda igazgató úrnak adnám át a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kvarda Attiláé a szó.
DR. KVARDA ATTILA stratégiai igazgatóhelyettes: Köszönöm szépen. Örülök nekik, hogy az alapellátás szóba került, hiszen azt gondolom, hogy igaz, hogy kórházi működésről beszéltünk, de az egészségügyi rendszerben rendkívül fontos az alapellátás. Úgy ítélem meg, hogy a közeljövőben még fontosabb lesz, hiszen tudjuk és érezzük a kórházak működését, a finanszírozási problémákat, a stabilitásnak a rendkívül nagy problémáját. Elengedhetetlen, hogy az alapellátás is megfelelő szinten működjön, illetve még magasabb szintre hozzuk.
Zala megyében még viszonylag jól áll az alapellátás Kelet-Magyarországhoz viszonyítva. A megyei háziorvosi praxisoknál kevesebb, mint öt összesen a tartósan betöltetlen. Ezek helyettesítéssel kerülnek ellátásra. Természetesen, hogy ha a háziorvosok életkorát nézzük, közel vannak a nyugdíjhoz és ez fogja jelenteni a problémát, hogy kikkel lehet pótolni a praxist felhagyó vagy a gyógyítást felhagyó idősebb kollégákat. Különösen nehéz ez azokon a helyeken, ahol - és említettem, hogy egy háziorvosi praxisnak az ellátott lakosszáma 1100 és 1200 körül van átlagban, de vannak olyan háziorvosok a megyében, ahol egy háziorvosi praxishoz ez az 1200 fő egy településen él. És ebből kettő vagy három zsáktelepülés, tehát az orvosnak a mozgása, a beteghez való kimenetele sokkal több energiát igényel, mint mondjuk egy megyeszékhelyen vagy egy nagyobb városban. És ez néha kicsit visszatartja a jelentkezőket. Természetesen az utánpótlásnál az alapellátásban ugyanez a helyzet, mint a fekvőbeteg-ellátásban. Egyébként szoros együttműködés van az alapellátás és a mentők között. Ez Zalaegerszegen valósul meg, ahol közösen működtetjük a diszpécserszolgálatot, úgy tűnik, hogy ez meghozta azt az előnyt, amit el lehetett tőle várni. Természetesen finomítani kell ezen az együttműködésen különösen azért, hogy bizonyos terheket a fekvőbeteg-intézményekről az ilyen közösen működtetett ügyeletek leegyenek.
Letenye és Zalaszentgrót mortalitási helyzete. Természetesen meghatározóak a kardiovasculáris betegségek miatti halálozások, azonban az, hogy az összhalálozást tekintve hátrányos helyzetűnek nevezzük a két kistérséget, hozzájár az is, hogy egy-egy más megbetegedések, mint a légzőszerv miatti halálozások vagy az emésztőrendszer miatti halálozások is nagyobb arányban fordulnak elő. De azzal teljesen egyetértek, hogy a sürgősségi ellátás és a mentővel való együttműködés rendkívül fontos.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Halász Gabriellának.
DR. HALÁSZ GABRIELLA (Zala Megyei Közgyűlés): Köszönöm szépen. Engedjék meg, hogy nagy szeretettel köszöntem őket itt Zalában, lokálpatriótaként mondom, hogy az ország egyik legszebb megyéjében.
Felmerült kérdésként, hogy mivel is támogatja a fenntartó a Zala Megyei Kórházat. Nagy számot fogok mondani, néhány év alatt közel egymilliárd forintot biztosítunk a Zala Megyei Kórháznak, hiszen a tavaly átadott beruházások 40 százalékát az önkormányzat állta, ami 600 millió forint volt. Továbbá több, mint 90 millió forintot biztosítunk az SO1 sürgősségi osztály megvalósításához és éppen néhány hete született döntés arról, hogy a radiológia digitalizációjához további kétszázmillió forintot adunk. Ez nagyon szép, de azért szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezt a megyei önkormányzat adja, amelynek a finanszírozása évek óta romlik, a megyei kórház a 25 intézményből egy intézmény. A 300 ezer közalkalmazottunk közül 1500 a megyei kórházban dolgozik.
Még egy dolgot emelnék ki, hogy ennél sokkal erőteljesebb legyen a koordináció mind megyei, mind regionális szinten. Pillanatnyilag nem látom azt a fórumot és közös érdekfelismerést vagy fórumot, amely ezt valóban élővé teszi.
Az alapellátásról is esett itt szó, nagyon sajnálom, néha úgy tűnik, hogy az egészségügy csak a kórházakból áll. Nagyon sok múlik az alapellátáson is. Szeretném felhívni a kiskórházak problémájára a figyelmet. Köszönöm szépen.
DR. KOVÁCS JÓZSEF, a Nagykanizsai Dorottya Kórház főigazgatója: Köszönöm szépen a szót. Az, hogy a kórházban a szerkezetváltást végrehajtottuk, elsősorban a munkatársaink érdeme. Tóth képviselő úr beszélt a sürgősségi betegellátásról. Hát nem egyet volt már módomban látni, amikor még kísérleti stádiumban voltak. Problémával jár egy ilyen beindítása, részben azért, mert nehezen fogadja be maga a kórház, az ott lévő munka nem olyan kellemes, ott valóban egész éjjel dolgozni kell és nagy megterhelés van, kevesebb erkölcsi elismeréssel. Az egészségüggyel kapcsolatos összes problémákat oda zúdítják be, a szociális ügyeket is. Emlékeznek biztos, hogy amikor nagy hideg volt, a hajléktalanokat fel kellett vennünk, sajnos ma is ugyanúgy esnek be ezek a betegek. A sürgősségi osztály kialakításánál jelentős segítséget jelentett az, hogy súlyponti kórházzá minősült a kórház és ez az első, amit valóban akartunk, hogy ténylegesen felnőjünk ahhoz a feladathoz, hogy városi kórházból súlyponti kórház lehessünk.
Korábban a szakrendelőben egy-egy sürgős eset mindig felborította a szakrendelést és még a normális rendeléseket sem lehetett folytatni emiatt, ezeket gyakorlatilag átvette a sürgősségi osztály. A betegnek nagyon jó, mert nem tévednek el az egészségügy labirintusában. A sürgősségi osztályról nem kerül tovább olyan osztályra, ami esetleg inadekvát volna a betegség szempontjából. Nagyon jó tapasztalat, hogy a digitális radiológia miatt a betegfelvétel közvetlenül látható a kezelőorvosnál a sürgősségi osztályon, ezt látom az egyik legnagyobb előnyének a digitális radiológiának. A felvétel pillanatától gyakorlatilag a traumatológus láthatja a leletet.
Mindamellett a sürgősségi szakorvos nagyon kevés, Puskás doktor tudja ezt. Nagyon kevés szakorvos van, nagyon magas pénzügyi követelményeket támasztanak a kórházzal szemben. A forgalom, ahogy említettem, 400-450 beteg/hét, ami azt mutatja, hogy indokolt a működtetése.
Molnár képviselő asszony kérdezte a fenntartóval kapcsolatos támogatásokat. Jelentős támogatás kapunk Nagykanizsa város önkormányzatától. A különböző pályázati projektjeinkhez a tervezési költségeket az önkormányzat kezeli, illetve ezeknek az önrészét korábbi határozatok alapján szándéknyilatkozatban természetesen ő vállalja és reméljük, hogy ezek realizálódnak is.
A humánerőforrás nagyon komoly probléma, ez országos jelenség, ezt nem kell részletezni. A mi tapasztalatunk szerint az orvosok két irányba mennek tovább a kórházból. Egyrészt Skandináviába, másrészt háziorvosi praxisba. A háziorvosi ellátást én úgy látom, hogy mindig is a kórházi orvosokból pótolódik vissza. Nálunk is egyfajta generációváltás zajlik háziorvosi szinten. Nagyon komoly munkát igényel ennek a visszapótlása. Ennek ellenére a kórházi orvosellátottság nem romlott.
A TVK-ra egy újfajta definíciót találtunk ki, ez gyakorlatilag egy felülről korlátozott bázisfinanszírozás. Meg kell küzdenünk azért, hogy a bázisunkat, amit az OEP TVK-ban meghatároz, megkapjuk. Ha túllépjük, akkor is bázisfinanszírozás van. Ezzel zárnám és köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen a válaszokat. Lezárnánk az ülést azzal, hogy ismételten megköszönjük a meghívóinknak ezt a lehetőséget. A bizottság a konkrét meghívásoknak tud eleget tenni, de igyekszünk mi is aktívabbak lenni ezen a területen.
Most sajtótájékoztatót fogunk tartani, utána pedig megtekintjük a Dorottya Kórház különböző részlegeit. Köszönöm szépen.
(A Kanizsai Dorottya kórházban történt látogatás során a bizottság tagjai a következő osztályokat tekintették meg a kórház vezetésével:
a Sürgősségi Betegellátó Osztályt dr. Kele Ágnes mb. főorvosnő bemutatásával,
a Csecsemő- és Gyermekosztályt dr. Baranyi Enikő osztályvezető főorvosnő bemutatásával,
a Mikrobiológiai Laboratóriumot Bálint István osztályvezető bemutatásával,
a Rehabilitációs Osztályt és a járóbeteg-szakrendeléseket dr. Fliszár Mária osztályvezető főorvosnő bemutatásával, valamint
a Tüdőszűrő- tüdőgondozó Állomást.)
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 30 perc.)
Dr. Kökény Mihály
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia