EB/1/2009.
(EB-92/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2009. február 2-án, hétfőn, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása*
Tájékoztató a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) 2.2.7.: Infrastruktúra-fejlesztés az egészségpólusokban pályázatainak helyzetéről*
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter szóbeli előterjesztése*
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter válaszai a vitában elhangzottakra*
Varju László, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkárának válaszai*
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter válaszai*
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Fetser János (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Mikola István (Fidesz) dr. Nagy Kálmánnak (KDNP)
Dr. Czinege Imre (MSZP) dr. Perjési Klárának (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Garai Istvánnak (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP) dr. Nyul Istvánnak (MSZP)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) dr. Kupper Andrásnak (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter
Horváth Zoltán szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Varju László államtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 04 perc. )
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Kérem, foglaljanak helyet! Köszöntöm a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket. Mint ismeretes, a Fidesz-KDNP képviselői januárban a Házszabály szerint rendkívüli ülést kezdeményeztek a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program egészségpólus-pályázataival kapcsolatban. Szerettük volna ezt a bizottsági ülést januárban összehozni, de a kitűzött január 29-ei tervezett időpontban az Országgyűlés tartott rendkívüli ülést. Egyébiránt a határozatképességet nem tudtuk korábban biztosítani, azonban az, hogy a mai napon kerül sor erre a megbeszélésre, erre a bizottsági ülésre, már nem minősül rendkívüli ülésnek, hiszen a Házszabály szerint február 1-je és június 15-e között az Országgyűlés rendes ülésszakot tart. Tehát ez egy rendes, normális bizottsági ülés a házszabályi előírásnak megfelelően.
Tisztelt Bizottság! Napirend előtt szeretném a képviselőtársaimat néhány dologról tájékoztatni. Egyrészt tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a cseh képviselőház egészségügyi bizottsága kész fogadni a bizottság delegációját. Erre a február 24-27-e közötti időszakban kerül sor. Azt gondolom, hogy ez a cseh egészségügyi reformok, a cseh EU-elnökség kapcsán is egy érdekes látogatás tud lenni. A szokásnak megfelelően két kormánypárti, két ellenzéki képviselő vehet részt a delegációban. Az a kérésem, hogy ha lehetőség van rá, akkor a pártok, illetőleg a frakciók még a héten állapodjanak meg arról, hogy kik vennének részt a delegációban. Ez egy szerda estétől vagy csütörtök reggeltől péntek estig tartó út lenne, viszont fontos megadni a neveket a szükséges technikai előkészületek miatt. Tehát kérem, hogy ezt jelezzék a bizottság titkárságának.
Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a budapesti finn nagykövetség kérte, hogy a finn partnerbizottság elnökét február 19-én fogadjuk. Február 19-e csütörtök, 14 órakor kerülhetne erre sor, úgyhogy kérem, hogy a frakciók képviselői vegyenek részt ezen a várhatóan egyórás programon.
Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma meghívta a bizottságot kihelyezett ülésre, és ez kapcsolódik a Debreceni Egyetem hagyományos Kapcsolat-napi rendezvényeihez. A meghívás február 20-ára, péntekre szól, és az a javaslat, hogy az egészség-hatásvizsgálatok hazai helyzetéről legyen tájékoztatás a szaktárca, illetőleg a Debreceni Egyetem népegészségügyi kara előterjesztésében, és a bizottságot szívesen látják a szombati Kapcsolat napján is, sőt a felajánlás szerint ellátás és szállás is biztosított.
Tehát kérem, hogy a bizottság titkárságán jelezzék, hogy ki tud részt venni. Egyébiránt az a javaslatom, hogy a kihelyezett ülésre a bizottság fogadja el a meghívást, annál is inkább, hiszen tavaly igény volt rá, hogy több kihelyezett ülés legyen.
Azt is szeretném elmondani, hogy egy másik meghívás is érkezett, egyelőre időpont-megjelölés nélkül, ez budapesti, a Semmelweis Egyetem új ferencvárosi elméleti központjának a megtekintésére, és ezzel kapcsolatban az egészségügyi kutatásfejlesztés helyzetének az áttekintésére szól ez a meghívás. Ütemezni fogjuk ezt is. Javaslom, hogy ha majd írásba is adja rektor úr, akkor fogadjuk el ezt a meghívást, ez egy izgalmas hely, én december közepén jártam ott, megnéztem, azt hiszem, hogy mindenképpen tanulságos látogatást tehet a bizottság.
A téli szünetben érkezett iratokat kiosztattam a bizottság tagjainak, így a rotavírusok elleni védőoltással kapcsolatos lakossági tájékoztatót is. Az egészségügyi miniszter úr reagált ezzel kapcsolatban. Ezt a levelet megkapták képviselőtársaim.
A laikus elsősegélynyújtással összefüggő korábbi bizottsági állásfoglalásunkkal kapcsolatban a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára, illetőleg az oktatási miniszter úr tájékoztatóját, levelét, az ezzel kapcsolatos terveket tartalmazó dokumentációt megkapták képviselőtársaim.
Ugyancsak tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a pénzügyminiszter úr reagált arra a megkeresésünkre, amely az Egészségbiztosítási Alap 2007. évi költségvetésében jóváhagyott többlet lehetséges felhasználásával kapcsolatos. A levelet megkapták képviselőtársaim.
Kiosztattam az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatóját a 2009 januárjában hatályba lépő kormány- és miniszteri rendeletek tartalmáról. Azt gondolom, hogy ezek is hasznos és fontos információk.
Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy az Egészségügyi Minisztérium I. félévi munkaterve néhány példányban rendelkezésre áll, egyébként a honlapon is megtekinthető, akit érdekel, az kérje a bizottság titkárságán, néhány példányunk van ebből, ugyancsak az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2007. évi statisztikai évkönyvéből.
Kiosztottam a bizottságnak a Nemzeti Egészségügyi Tanács december 16-ai állásfoglalását, továbbá még arról is tájékoztatom a bizottságot, hogy a kormány még decemberben benyújtotta a 2007. évi népegészségügyi program előrehaladásáról szóló beszámolót, ezt majd időben napirendre fogjuk venni.
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy napirend előtt van-e valakinek bejelentenivalója. (Nincs jelzés.) Nincsen.
Tisztelt Bizottság! Akkor abban kérem a bizottságnak szavazással az állásfoglalását, hogy a Debreceni Egyetem meghívására a bizottság tart-e kihelyezett ülést február 20-án, tehát elfogadjuk-e ezt a meghívást. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy ezt ki támogatja. (Szavazás.) Egyhangúnak látom. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! A napirendre az írásos meghívó alapján teszek javaslatot, azzal, hogy a kezdeményezés rendkívüli volt, de a bizottság most már - február 2-a lévén, ahogy elmondtam az előbb - rendes ülést tart. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy a napirendi ajánlással egyetértenek-e. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi javaslatot elfogadta.
Tehát soron következik egy tájékoztató megbeszélése a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program "Infrastruktúra-fejlesztés az egészségpólusokban" pályázatainak a helyzetéről.
Az Egészségügyi Minisztérium, illetőleg a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium írásos összefoglalóját képviselőtársaim megkapták. Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét a tájékoztató bevezetőjében szereplő bizonyos eljárásjogi, illetőleg titoktartási szabályokkal kapcsolatos információkra.
Köszöntöm Székely Tamás miniszter urat és köszöntöm munkatársait, Horváth Zoltán szakállamtitkár urat is, és örülök, hogy miniszter úr személyesen vállalta azt, hogy részt vesz a bizottság ülésén. Ugyancsak köszöntöm Varju László államtitkár urat, aki a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumot képviseli. Javaslom, hogy a szokásnak megfelelően konzultációs napirendként kezeljük a kérdést, és megadom a szót miniszter úrnak.
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter szóbeli előterjesztése
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az infrastruktúra-fejlesztés az egészségpólusokban, ez a TIOP 2.2.7.-es konstrukció, 2007. december 20-án jelent meg a pályázati felhívás, a beadási határidő 2008. június 15-én kezdődött és 2008. július 1-jén zárult le.
A kedvezményezetti kör a kiírás szerint az orvos- és egészségtudományi képzést folytató intézmények, kivéve a központi régióban lévő intézmény, tehát a három vidéki orvosi egyetem, valamint régiónként maximum egy, a legnagyobb aktív kapacitással rendelkező egészségügyi intézmény lehetett. A rendelkezésre álló forrás 75 milliárd forint volt, az igényelhető támogatási összeg 2 milliárd és 11,1 milliárd közötti összeg volt.
Kilenc pályázat érkezett be, természetesen a kilenc pályázat mindegyike a lehetséges maximális összeget célozta meg, így gyakorlatilag 102 milliárd forint fejlesztési igény érkezett be hozzánk.
A bírálatnál az előre meghirdetett feltételrendszer értelmében minimálisan el kellett érni a lehetséges 100 pontból 60 pontot, ezen felül megvolt minden egyes részelemen belül, hogy mennyi az a minimális pontszám, ami szükséges ahhoz, hogy nyertesnek lehessen kihirdetni a pályázót. Értelemszerűen, miután a források és az igények között egy meglehetősen nagy szakadék tátongott, és érvényes az az uniós előírás, melynek értelmében egy-egy projekt nem csökkenthető 25 százaléknál nagyobb mértékben, így adott volt, hogy ebben a körben, ebben a konstrukcióban, még ha minden egyes pályázó jó pályázatot ír, akkor sem lehetséges kihirdetni mindegyik pályázatot nyertesnek.
Ennek megfelelően megtörtént először az értékelés, a formai, illetve a tartalmi követelményeknek való megfelelés, ezt követte a bírálat. A bírálat során felállításra került egy rangsor, és ezt követően, miután az uniós szabályok szerint az 5 milliárd fölötti támogatások esetén kormánydöntés szükséges a projektekről, a kormány elé került az anyag. A kormány elé kerülő anyag a 75 milliárd forint felosztásáról, illetve 8 lehetséges nyertesről tett javaslatot. A kormány az előterjesztést megtárgyalta, és azt a döntést hozta, hogy egyrészt a forrásokat mintegy 10,2 milliárd forinttal megemeli, másfelől azt a döntést hozta, hogy az egyébként a minimális pontszámot elérő, de a leggyengébb pontszámmal rendelkező székesfehérvári Szent György Kórházat, így, hogy többletforrás került a rendszerbe, tartaléklistára helyezi. Ez egy kormányhatározatban kihirdetésre is került. Körülbelül így tudnám összefoglalni a projekt történetét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e most kiegészítést tenni. (Varju László: Köszönöm, nem.) Nem kíván.
Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor megnyitom a vitát a konzultációs szokásoknak megfelelően, tehát kérdések, észrevételek együtt. Vannak vendégeink, ha bárki szólni kíván, kérem, hogy írásban juttassa el ide, az elnökhöz, ha hozzá kíván szólni.
Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Miniszter úr, örülök, hogy nem a bizottság részére készített összefoglalót ismertette, hanem valóban a pályázati kiírást, amely egyértelműen úgy szól, hogy minden egyes régióban fejlesztési lehetőséghez jusson az egyetemi intézményeken kívül egy-egy kórház. Ennek fényében ön a döntést megfelelőnek tartja-e? Ez egy kérdés.
A másik kérdésem az lenne, hogy a bírálóbizottságot milyen elvek alapján állították össze. Felállítottak-e összeférhetetlenségi szabályokat, vett-e részt az elbírálás folyamatában olyan személy, aki egyértelműen bizonyos intézményekhez köthető?
A megkapott anyag 11. oldalán egy táblázat van, amely a pályázókat, az igényeket, illetve a javasolt támogatási összegeket tartalmazza. Kiemeli itt az anyag, hogy ez nem erősorrend. A bírálóbizottságnak mi volt az erősorrendje? Ha nem az volt, mint ami a jelenlegi fázisban született döntés, akkor ki, milyen alapon és hogyan változtatta meg - mert információim szerint itt azért módosulás történt - ezt a sorrendet?
Ha valaki vesz egy térképet, és berajzolja a különböző nyertes pályázatokat, akkor itt bizonyos, az észak-magyarországi, illetve észak-alföldi régiót illetően egy adott területen belül azért halmozódás tapasztalható. A pályázati kiírás egyértelműen utal arra, hogy az ellátandó betegszámok nem fedhetik egymást, márpedig egy ilyen koncentráció esetén ezek az intézmények egymással fognak versenyezni ezekért a betegekért. Ez a kérdés hogyan áll ebben az ügyben, illetve ez a közép-dunántúli régiót miért nem tartotta alkalmasnak, ha egyébként magát a pályázatot befogadásra és támogatásra alkalmasnak találta a bírálóbizottság, miért hagyták ki a végén?
A forráshiány azért egy érdekes kérdés, mert 2008. január 30-án a Budapest Hotel Corvinban volt egy úgynevezett információs nap kérdés-felelek formájában. Az interneten megtalálható ennek a jegyzőkönyve. Ezen kérdés-felelek napon felmerült az a kérdés, hogy a pályázati igények meg fogják haladni a rendelkezésre álló 75 milliárd forintot. A válasz, nem tudom, hogy kik részéről, illetve a résztvevők itt vannak, de hogy kitől hangzott el, nem tudom, nyilvánvalóan valamelyik ebben kompetens kormányzati tisztségviselő szájából hangzott el, ami egyértelműen az volt, hogy ez a 75 milliárd áll rendelkezésre, több forrást nem tudnak biztosítani.
Ehhez képest örvendetes, hogy azt az 50 milliárdot megnyitották, ami egy másik struktúra-átalakítási alap, azt hiszem, a 2.2.4-es, de ha már megnyitották, akkor miért nem elégítették ki ebből mind a kilencet? Ugyanis a pályázati kiírásban ilyen nem szerepelt, és nem szerepel még most sem, hogy ilyen tartaléklisták lesznek, és majd a következő fordulóban. Milyen következő fordulóban? Mikor, milyen forrásokra alapozva folytatódhat ez az egész? Egyelőre ennyi kérdésem lenne.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Puskás képviselő úr, aztán Perjési Klára!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Egy egészen rövid kérdésem lenne, az egyiket már a múlt héten megkérdeztem. A kedvezményezett kórházak, valamint a regionális feladatokat ellátó központok nem esnek össze. Messzemenően nem esnek össze, ha megnézzük azt a vonalat, ami mondjuk Miskolctól és Kaposvártól északra van, ott egyetlenegy kórház van, amelyik kedvezményezett, és viszonylag nagy a terület egyrészt. Úgy gondolom, hogy a területi elosztásban aránytalanság van.
A másik: ezekkel a bizonyos kialakult, regionális feladatokat ellátó centrumokkal, például a zalaegerszegi szívsebészet, a szombathelyi onkológia, stb., velük mi lesz ezután, hogy ha egyszer a nem kedvezményezett intézetek közé tartoznak? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési képviselő asszony, aztán Kupper András!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Valamennyi Jelenlévő! Ezt a pályázatot nagyon régóta várta az egészségügyi társadalom. Gondolom, nem volt könnyű ezt a komplex anyagot kiírni. A pályázatok összetettsége nagy erőt igényelt valamennyi pályázótól. Világos a pályázati kiírásból, hogy mi a célja ennek a kiírásnak. Az is világos, hogy milyen megalapozottságot, fenntarthatóságot és milyen hozzáadott értéket vár el az egyes pályázóktól.
Azt szeretném megkérdezni, mert itt elég vegyes a kép, hogy milyen eredmények várhatók. A támogatásra ítélt pályázatoknál van, aki nagyon konkrétan fogalmaz, most szándékosan nem mondok kórháznevet, és pontosan látható, hogy ki, ha elnyeri azt a bizonyos összeget, akkor mit tesz le a nemzet asztalára, a betegek érdekében, a másiknál pedig egy nagyon elnagyolt, ilyen általános megfogalmazás szerepel ezeknek az értékeknek a meghatározásánál. Ez az egyik kérdésem.
A másik a helyszíni szemle. Itt most nemcsak az egészségügyi pályázatokra gondolok. Gondolom, minden önkormányzat megtanult az elmúlt években, már a Nemzeti Fejlesztési Terv I. keretében is pályázni. Amit én a legjobban hiányolok, és nem tudom, hogy ebben az esetben sor került-e rá, hogy főleg az 1 milliárd feletti projekteknél a bírálóbizottság csak és kizárólag a benyújtott papírok alapján dönt, vagy a helyszínen tájékozódnak és ellenőrzik az ott, a pályázatban leírtak validitását, hogy azok valóban úgy vannak-e, ahogy a pályázatban szerepelnek, és valóban megvalósíthatók-e az adott földrajzi és egyéb körülményeket figyelembe véve, amit leírnak?
Tehát ez a kérdésem, hogy volt-e helyszíni ellenőrzés, kik végezték ezt a helyszíni ellenőrzést, volt-e összevetése a pályázati beadott adatokkal és a helyszínnel. Itt ugyanis nagyon nagy pénzekről van szó, és egyáltalán nem mindegy, hogy ezek a pénzek elérik-e azt a célt, amire az ország szánja, és tudjuk, hogy nem olyan sok ez a pénz, amit Magyarországnak verejtékkel kell mellétennie hazai önrészként. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kupper képviselő úr, utána Nagy Kálmán.
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Előterjesztők! Rengeteg kérdés elhangzott már a régiókra vonatkozóan, tehát hogy mennyire egyenletes az elosztása az első forduló után kihirdetett eredményeknek, a pénzeknek, és hogy mik a forrásai az átcsoportosításnak.
Hadd kérdezzem meg, hogy a tartalékba helyezés mit jelent, annak mi a pontos tartalma? Mi az esélye annak, hogy akit tartalékba helyeznek, az még nyerhet, mik a feltételei ennek? Illetve egy kicsit továbbfűzve Csáky András képviselőtársam kérdését, nem lehetséges-e az, hogy további átcsoportosítással valamennyi igényt kielégítse a tárca?
Fontos még megkérdezni, bár nyilván nem a mai napirendhez tartozik, hogy ha a súlyponti kórházakhoz, a központi kórházakhoz hozzárendelünk ilyen fejlesztési forrásokat, azok a kórházak, azok az intézmények, amelyek a legnagyobb bajban vannak, a kis- és közepes intézményeink, azoknak lesz-e a közeljövőben valami olyan pályázat, amelyik azok fejlesztését támogatná?
Végezetül harmadik kérdésként, elnök úr a bevezető szavaiban is utalt rá, hogy milyen szigorú titoktartási szabályok vonatkoznak ezekre a pályázatokra. Csak amiatt furcsák nekem ezek a szabályok, hogy végül is közpénzekről és közintézményekről van szó. Miért nem átláthatóak jobban ezek a pályázatok, miért ezek a szigorú titoktartási feltételek? Az első forduló után miért nem lehet nyilvánosságot kapni az elbírálás folyamatának, a szempontoknak és így tovább? Hiszen a szabályok azt mondják ki, hogy csak a végleges eredményhirdetés után lehet az egészet a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tenni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Köszönöm. Igazából a pályázatnak egy rövidített összefoglalása van meg nekünk. Tehát azt kell mondanom, hogy igazán korrektül az egészségügyi értékét, hasznosságát egyes pályázatoknak nem tudjuk értékelni. Nyilvánvalóan a pályáztatóknak ez egy hosszú és komoly munkája volt.
Két dolgot vetnék fel, amelyik igazából nem a pályázatnak, az egész folyamatnak a megkérdőjelezése, hanem azt kell mondanom, elnézést kérek, hogy inkább a kíváncsiság. Az egyik: információim szerint az első kiírásban az egyetemi klinikák nem szerepeltek. A másik kérdésem az, hogy a pénzelosztás természetszerűleg csak aránytalan lehet. Azért mondom, hogy az egésznek a hasznosságát nem tudjuk értékelni, mert nyilvánvalóan van olyan régió, ahol egyetemi klinika van, és mellette van még egy intézmény. Az a régió körülbelül dupla annyi pénzt kap, mint az a régió, ahol nincsen egyetemi klinika.
Tehát igazából az a helyzet, hogy az elmúlt években az egyetemi klinikák számtalan forráshoz jutottak, hogy jól vagy rosszul gazdálkodtak, ezt nem akarom minősíteni. De ez a kérdés jogszerűen merül fel az emberben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, kívánnak-e még szólni? Heintz Tamás képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kaposváriként én egyet tudok mondani, a legfontosabbat, hogy megköszönjem önnek és munkatársainak azt, hogy Kaposvár nyert ezen a pályázaton ebben a körben. Ugyanakkor rendkívül fontosnak tartom azt, hogy mértékegységként lehet venni az egészségügyi vezetésnél az egy miniszterre eső időt, tehát önnél négy miniszterrel korábban már nagyon komoly munka folyt a kaposvári kórházban annak érdekében, hogy ez a projekt, amely most nyert, létrejöjjön. Tehát gyakorlatilag sem a kollégáim, sem sokszor a vezetők sem értették igazából, hogy miről is beszél Repa Imre, miről is beszél az a csapat, amelyik ott a menedzsmentet átvette. Tehát igenis, innen is látszik, hogy mennyire fontos az, hogy helyben az a csapat, amelyik ott érti a munkát, lássa az egészségügyi fejlesztés irányát, és lám, ez találkozott itt a szándékokkal.
Viszont lenne kérdésem. Ez pedig az elmúlt évben átadott - és talán nem függ össze első menetben a kérdésem ezzel, de szerintem nagyon is - szentesi légibázissal kapcsolatos, amelynek az öröme kapcsán hangzott el az, hogy elképzelhető, hogy Pécsről elkerül a légibázis, mégpedig Szekszárdra. Nyilván minden szentnek maga felé hajlik a keze, szentnek nem tartjuk magunkat mi, kaposváriak sem, de ilyenkor mindig elgondolkodunk azon, hogy miért nem Taszár, az otthagyott és egyébként polgári hasznosításra azért beindítani szándékozott repülőtér.
Mondom mindezt azért, mert ebben az ügyben próbáltunk utánanézni. A légimentés honlapján is az látszik, hogy míg a jelenlegi helyzetben a pécsi mentőállomás esetén a hatáskör jelentős részben kilóg az országhatáron túlra, és ez egy fontos szempont, és a szekszárdi megoldásnál pedig az Alföld középső része el lesz látva, viszont - és ezt somogyiként mondom - nálunk keletkezik egy hiátus, mégpedig a dél-nyugat somogyi régióban, Csurgó és környéke lesz kívül ezen a bizonyos bűvös körön, amelyet helikopterrel elérnénk. De ezen túl is úgy gondolom, hogy ha azt fogjuk fel, hogy van a klinikai centrum, Pécs városa, van két póluskórház: Siófok és Szekszárd, akkor ennek a közepén végül is valahol ott csücsül Kaposvár, amely mellett ez a légimentőbázis is elférne. Mondom mindezt azért, mert az a fejlesztés, az a 13 milliárd, amit úgy hallok, hogy ott megvalósul, ahhoz azért odaillene mondjuk az, hogy ezek a helikopterek innen indulnak, és ide érkeznek vissza, annak okán is például, hogy ha egy somogyi beteget mentünk Szekszárdról, akkor egy háromszög-alakot fog lerepülni egy oda-vissza út helyett ebben az esetben a helikopter.
Tehát a kérdésem arra irányulna, hogy ha ennyire elfogadták, és jónak tartják a kaposvári egészségügyi politikusok, pontosabban a helyi szakemberek munkáját, akkor nem gondolható-e át esetleg még egyszer az, hogy ez a légibázis odakerüljön, mintegy megkoronázva a pólusprogram juttatásait? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, kívánnak-e még kérdezni vagy szólni most? (Nincs jelzés.) Nem látok jelentkezőt, ezért visszaadom a szót az előterjesztőknek. Miniszter úr, államtitkár urak, tessék parancsolni! Egészségügyi miniszter úr, tessék!
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter válaszai a vitában elhangzottakra
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót. Megpróbálok akkor a kérdések sorrendjében válaszolni. Csáky képviselő úr mondta, hogy vannak olyan régiók, ahol több intézmény is nyert, és van olyan régió, ami kimaradt, tehát hogy megfelelőnek gondolom-e a döntést.
Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, először is elmondanám, hogy ez egy tipikusan kétfordulós pályázat volt. Az első fordulónak hirdettük ki az eredményét, és tulajdonképpen minden egyes pályázónak útmutatást adunk, hogy milyen irányba kell, hogy továbbfejlessze a pályázatát.
Ezt azért érdemes elmondani, mert ez egyben válasz arra a kérdésre is, hogy akkor, amikor a keretet bővítettük, miért nem fogadtuk el a teljes igényt. Most a teljesség igénye nélkül egy-két szemelvény, hogy miért nem fogadtuk el.
A pályázati útmutatóban benne volt, hogy a nem egészségügyi jellegű fejlesztés alapterületének 270 ezer forintnál nem szabad többnek lennie négyzetméterenként. Gondolunk itt a folyosóra, tehát ami tipikusan nem egészségügyi intézmény. Volt olyan pályázó, ahol egy üvegezett folyosóra beállítottak körülbelül 800 ezer forint/négyzetméter árat. Nem sorolnám a többi extrémitást, csak mondom, hogy többek között azért nem egészítettük ki a beadott pályázatoknak megfelelő összegre a keretet, mert ezt nem kívánjuk akceptálni. Itt a bírálat során elhangzott az, illetve ezt a pályázókkal közöltük is, hogy olyan irányba tessék folytatni a pályázat továbbfejlesztését, főleg építészeti szempontból, hogy a pályázati útmutatóban kiadott négyzetméteráraknál nem szabad többel kalkulálni.
Akkor visszatérve az eredeti kérdésre, hogy a döntés megfelelő volt-e: a pályázat arról szólt, hogy a három vidéki egyetem és ezen kívül minden régióban a legnagyobb intézmény. Innentől kezdve adott volt, hogy lesznek olyan régiók, ahol nem egy nyertes lesz, hanem két nyertes, nyilván ahol az egyetemek vannak, és a másik dolog, hogy az, hogy a pályázati elképzelés az volt, hogy minden régióban legyen egy nyertes, ez nem jelentette azt az elvtelenséget, hogy "meg kell nyeretni" mindenkit, aki beadott pályázatot. Ha most ezzel összevetjük azt, ami szintén Csáky képviselő úrnak volt a kérdése, hogy az év elején volt ez a bizonyos összejövetel, ahol felvetődött, hogy nem lehet kiegészíteni a pályázat összegét, ez azért volt, mert akkor az már egy új pályázat lett volna.
Tehát abban a pillanatban, ahogy megváltozik bármi a pályázati kiírásban, jelesül a pályázati összeg, akkor egy új pályázatot kellett volna kiírni. Ha figyelembe vesszük azt, hogy decemberben került kiírásra a pályázat, és gyakorlatilag egy év volt a pályázatok beadása, értékelése, stb., akkor ez mindenképpen egy csúszást jelentett volna.
Végül, de nem utolsósorban említettem, hogy egy-egy pályázatot 25 százaléknál "jobban" nem lehet meghúzni. Tehát mindenképpen, ha elkezdjük összerakni az igények tükrében a lehetséges nyerteseket, akkor vagy hozunk egy olyan dodonai döntést, hogy nem nyert senki, mert mindenkit jobban meg kell húzni, ezzel lehetett volna garantálni egyébként azt, hogy mindenki beleférjen.
Az összeférhetetlenség, illetve a bírálóbizottság vonatkozásában szavazó tagként részt vettek az NFÜ képviselői, az Egészségügyi Minisztérium két képviselője, egy civil tag és egy tag a STRAPI-ból. Mindenkivel összeférhetetlenségi nyilatkozat került aláírásra, és fel sem vetődött, tehát nem volt intézményi kötődése senkinek sem.
A bírálóbizottságban ezek a tagok szerepeltek. Egyébként szeretném elmondani, hogy a végeredményt követően mindenféle döntés abszolút nyilvánosságot fog kapni. De tekintettel arra, hogy jelen pillanatban az első fordulón vagyunk túl, ezért egy kormányrendeletnek megfelelően, a 16/2006-os kormányrendelet értelmében, amíg a pályázat le nem zárul, addig azok az információk nem adhatók ki.
A bírálóbizottsági erősorrend alapján a legjobb eredményt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Jósa András Kórháza érte el, a második volt a Kaposi Mór Kórház, a harmadik a kecskeméti kórház, a negyedik a B.A.Z. megyei kórház, az ötödik a szegedi tudományegyetem, a hatodik a debreceni egyetem, a hetedik a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat kórháza, a nyolcadik a pécsi egyetem és kilencedik volt a Fejér Megyei Önkormányzat intézménye.
Arra a kérdésre, hogy versengés lesz az egyes régiók között: nyilvánvalóan versengés lesz az egyes régiók között, de szeretném elmondani, hogy a pályázatok alapján, tehát a meghirdetés és a beadott pályázatok alapján itt nincs szó szakmai fejlesztésről, már a szó olyan értelmében, hogy új szakmákat hozzanak be, hanem a meglévő szakmáknál a racionális elhelyezést, illetve a megfelelő eszközökkel történő ellátást, illetve építészeti strukturális beruházásokat célzott a pályázat. A pályázónak kötelező volt bemutatni azt, hogy a régióban és adott esetben a régión kívül hogyan egyeztetett a szóba jöhető egyéb intézményekkel. Ez egyébként egy bírálati szempont is volt, és volt olyan, aki ezen a bírálaton kevés pontot kapott, pontosan azért, mert nem csatolta a régióra vonatkozó egészségügyi fejlesztési tervet.
A második forduló gyakorlatilag arról szól, hogy most megvan a potenciális nyertes lista. A második fordulóban fél éven belül azokat a javításokat, tehát kvázi a fejlesztéseket, mármint a pályázat fejlesztését el kell végezni, pontosan azokon a területeken, amelyeket hiányoltunk, tehát amelyek nem megfelelően lettek kidolgozva.
Ezt követően - és akkor ez magyarázat arra is, hogy mit jelent a tartaléklista - aki fél éven belül ebből a potenciális nyertes körből nem képes megcsinálni azt a pályázatot most már, ami megfelel a bírálatnál elhangzott javításnak, azzal nem fogunk szerződést kötni. Ebben az esetben nyilvánvalóan részben forrás is felszabadul, részben pedig a tartaléklistás előrekerülhet.
Puskás képviselő úr kérdésére, hogy a regionális centrumokkal mi lesz: tisztában vagyunk azzal természetesen, hogy túl azon, hogy minden régióban van a legnagyobb egészségügyi intézmény, de van számos olyan intézmény, ami valamiféle specifikus szakmában működik - például a kardiológiában Zalaegerszeg vagy Vas megyében az idegsebészet -, ezeknek az intézményeknek újabb pályázatokat fogunk tudni meghirdetni, amelyek folyamatban is vannak. Így egyrészt lesz egy struktúraváltást támogató infrastruktúra-fejlesztés a fekvőbeteg-ellátásban, ez most februárban fog megjelenni, egy onkológiai hálózat kialakítására lesz egy fejlesztés, és lesz egy sürgősségi ellátás fejlesztésére irányuló pályázatunk. Ezek azok, amelyek infrastrukturális jellegű pályázatok. Ezen terveink szerint a súlyponti kórházak közül bárki pályázhat. Alapvetően itt is, ennél a pályázatnál is preferálni fogjuk azokat a célokat, amelyek az egyéb célokkal, tehát a népbetegségnek számító cardiovascularis, illetve onkológiai betegségek gyógyításával kapcsolatosak.
Perjési képviselő asszony kérdésére válaszolnám: természetesen volt helyszíni szemle. Tehát az NFÜ, a STRAPI és a minisztérium képviselői minden helyszínre elmentek, megnézték a lehetséges fejlesztéseket, illetve a beadott pályázatban állítottakat a helyszínen is megpróbálták ellenőrizni. Ezért húzódott egyébként viszonylag sokáig a pályázat eredményhirdetése. Terveink szerint először októberben lett volna, aztán novemberben, de viszonylag lassan mentek ezek a helyszíni szemlék, mert sokkal több kérdés vetődött fel a helyszínen a beadott anyaghoz képest, ezeknek a tisztázása zajlott sokáig.
A tartalék kérdésére Kupper képviselő úrnak már válaszoltam. Arra, hogy miért nem került kielégítésre az összes igény, tehát miért nem annyi pénz került átcsoportosításra, úgy gondolom, hogy szintén válaszoltam. Igen, lesz még pályázat, az előbb soroltam. A második forduló után, tehát a végeredményt követően a teljes bírálati anyag elérhetővé és nyilvánossá válik.
Nagy Kálmán képviselő úr kérdésére: úgy tudom, hogy pont fordítva volt, először az egyetemek lettek volna a kedvezményezettek, egy viszonylag nagyobb összeggel, és pontosan azért, mert az előző körben már volt olyan egyetem, amelyik nyert, és nemcsak egyetemcentrikusan szerettük volna a fejlesztéseket megoldani, ezért vettük bele elvileg minden régiónak a legnagyobb egészségügyi intézményét.
Végül Heintz képviselő úr kérdésére, a légimentőbázis: ez valóban egy nehéz kérdés. Ha figyelembe vesszük, hogy körülbelül egy 150 kilométer átmérőjű területet tud lefedni egy helikopter, azt kellett nagyjából összerakni, hogy a lehetséges légibázisok hogyan tudják a legoptimálisabban lefedni az országot. Kétségkívül Pécsnél gyakorlatilag ennek a körnek az egyik fele már átnyúlt volna a szomszédos országba, tehát ezért mindenképpen indokolt volt valamennyivel északabbra helyezni a légimentőbázist.
Taszár vonatkozásában pedig elmondanám, hogy jelen pillanatban is van olyan légimentőbázisunk, ami egy korábbi repülőtér helyszínén üzemel, de ott is új bázist kell építenünk. Tehát önmagában az, hogy Taszár, és hogy ott van egy infrastruktúra, ez nem mentesített volna minket költség szempontjából gyakorlatilag egy akkora nagyságrendű kiadástól, mint Szentesnél.
Az pedig egy nagyon érdekes kérdés, és azt hiszem, nem is lehet rá jó választ adni, hogy a helikopter most ott legyen, ahol egyébként a súlyponti kórház van, tehát onnan indul ki, és oda érkezik. Szentesen is nagyon sokan úgy gondolták, hogy onnantól kezdve, hogy Szentesre került a légimentőbázis, ott a szentesi kórházat kell ezerrel fejleszteni, mert ha már egyszer ott van a légimentőbázis, akkor a szentesi kórház. De én úgy gondolom, hogy ez nem egy jó megközelítés. A légimentésnek pontosan abban rejlik az előnye, hogy viszonylag gyors, egy viszonylag nagy területet könnyen le tud fedni, és végül, de nem utolsósorban azon a területen, ami kimaradt, úgy gondolom, hogy a földi mentőállomások fejlesztésével az elérhetőséget biztosítani lehet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm miniszter úr válaszait. Varju államtitkár úr!
Varju László, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkárának válaszai
VARJU LÁSZLÓ, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkára: Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Annak ellenére, hogy egy részletes összefoglalót adtunk át írásban, ezen túlmenően miniszter úr részletesen kitért a szakmai részekre, és azokra a technikai részekre is, amelyekre a kérdések elhangzottak, mégis engedjék meg, hogy két kérdéskörre ráerősítsek. Éppen annak hangsúlyozása érdekében, hogy mennyire rendkívül fontos maga az eljárás korrektsége, és hogy ez itt ne kérdőjeleződhessen meg, akár még kérdésben sem, a teljes körű és pontos lebonyolítását ilyen értelemben ne lehessen megkérdőjelezni.
Az egyik, amit szeretnék kiemelni, az a kétfordulós eljárásnak a technikai megoldása, amelynek egyik fontos eleme, hogy egy ilyen volumenű és mértékű fejlesztésnél a kormány volt, amely az első forduló után a döntést meghozta. Ilyen szempontból egy olyan folyamat közben vagyunk, amelynél a másik kérdéskör, a titoktartás ilyen szempontból nemcsak a bizottság tagjainak szól, nem elsősorban a külvilágnak szól maga a titoktartás, hanem azt gondolom, hogy a pályázók szempontjából is lényeges, hiszen ők egymással versenyben vannak, ezért éppen hogy az a korrekt eljárás, ha a titoktartás pontos előírásait a jogszabályoknak megfelelően betartjuk.
Ezzel együtt szeretném hangsúlyozni, hogy természetesen, ha a két forduló véget ér, akkor a teljes körű nyilvánosság előtt minden adat hozzáférhető, bárki számára hozzáférhető, és ilyen módon minden ilyen kezdeményezés elébe állunk, amennyiben maga a folyamat, a pályázat lényegében lezajlik.
Azt az egy kiegészítést még engedjék meg nekem, hogy arra az érzésre apelláljak, vagy inkább felkeltsem azt az érzést, hogy itt nem valami véget ért, hanem lényegében most kezdődik az a kimunkáló folyamat, amely a következő időszakban nemcsak a nyertesekre, hanem egyébként a ma nem nyertesekre is vonatkozik. Hiszen az a célkitűzés, ami megfogalmazódott a pályázati kiírásban, de inkább az operatív program stratégiájában, az 2015-ig írja elő mindezeknek a megvalósítását. Tehát ilyen szempontból a most megszerzett tapasztalat azt gondolom, a későbbiekre is majd fontos tapasztalatokat hordoz magában.
Összefoglalva tehát: mind a folyamat, mind pedig annak a lépései megítélésem szerint, megítélésünk szerint megkérdőjelezhetetlen, pontosan zajlik, és szeretnénk azt, ha minél eredményesebben a közeljövőben befejeződne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a válaszokat. Megnyitom még a lehetőséget képviselőtársaimnak, ha hozzá kívánnak szólni. Horváth Zsolt képviselő úr jelentkezett. Tessék, képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Köszönöm a tájékoztatást. A véleményemet szeretném elmondani.
Alapvetően az egy nagyon jó és szerencsés dolog, hogy megértük azt, hogy egyszer végre komolyabb összegű fejlesztési lehetőség nyílik meg nagy kórházak előtt, amelyek gyakorlatilag a magyar népesség jelentős részét az ellátással lefedik. Ezek a nagy megyei kórházak.
Ami engem egy kicsit bánt, az az, hogy ilyen nagyságrend mellett, különösen annak fényében, hogy további forrásokat is megnyitott a kormány, nem nagyon értem, hogy miért kell ebből egy kórháznak kimaradnia, egy akkora méretű kórháznak, mint mondjuk Székesfehérvár. Igen nagy a lefedettsége, amit azon a területen ellát, szakmai szempontból egyébként nem kérdőjelezhető meg a kórház, tehát hogy úgy mondjam, a humánerőforrás rendelkezésre áll. Tudják a szolgáltatásokat ugyanolyan színvonalon nyújtani, mint a többi nagy intézmény, az infrastruktúrája pedig, akik jártak már abban az intézményben, azok tudják, hogy felújításra szorul, bővítésre szorul, olyan technológiával épített épületek vannak még, amelyeket a Szovjetunióból örököltünk meg, és nem igazán bírják az időt. Tehát abszolút indokoltnak tartom.
Azt gondolom, hogy a pályázatnak ez a kétfordulós rendszere egy jó rendszer, amelyikben a befogadások után a pályázatokat hozzá kell igazítani a realitásokhoz - fogalmazzunk így -, és időnként ki kell belőle venni bizonyos álmokat vagy túlzásokat. Jómagam is, amikor államtitkárként a tárcánál pályázatokat kellett néznem, akkor ezt csináltuk, sőt a helyszíni szemlét is megtettük, bár lehet, hogy én nem figyeltem jól a válaszokat, de azt hiszem, talán mintha lett volna róla szó... (Dr. Székely Tamás: Volt róla szó.)... volt róla szó, akkor máson gondolkodtam valószínűleg.
Tehát a helyszíni szemléket is megcsináltuk, ami egyébként szerintem nagyon hasznos, ha ott helyben össze tudjuk vetni az elképzeléseket a lehetőségekkel.
Azt szeretném kérni a tárcától és a kormánytól is, és tulajdonképpen akár még a fehérvári pályázat készítőitől is, hogy valamilyen módon találjanak arra lehetőséget, hogy ez az intézmény is bekerüljön. Szerintem van ott még forrás, amit fel lehet szabadítani, ez prioritás kérdése. Azt gondolom, hogy az pedig az egészségügy számára egy fontos dolog, hogy ne maradjon ki egy olyan intézmény, amelyik képes erre, hogy megcsinálja, ha kell, akkor írják át a pályázatukat, ha kell, akkor a második körre javítsák ki. Azt gondolom, hogy ez a tartalékba helyezés inkább csak egy mondat.
Nem tudom elképzelni azt, hogy felelős vezetők megyei önkormányzatokban, klinikákon, egyetemeken ne tudnák elkészíteni a pályázat második változatát úgy, hogy az meglegyen. Ha ilyenek, akkor egyszerűen alkalmatlanok a munkájukra. Tehát nyilvánvaló, hogy ezért nem fog kiesni senki azok közül, akik már most bent vannak.
Tehát a jó megoldás az, ha újragondolják esetleg a fehérváriak is a pályázatukat, ha ez szükséges, kiigazítják, és próbáljon meg a kormány és a tárca forrást találni rá. Azt gondolom, hogy ez lenne a teljesen európai út, ha szabad így fogalmazni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Nagy Kálmán!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Az egyetemekkel kapcsolatosan annyi megjegyzésem van, hogy ha az egyetemeket versenyeztetik, akkor az egy olyan olimpiai versenyszám, ahol mindenkinek érmet osztanak. Tehát mondjuk elég érdekes lenne a három egyetemet megversenyeztetni, ha a budapestit kihagyjuk. Tehát ez már így önmagában is egy érdekes kérdés.
A másik az, hogy én azt is el tudtam volna képzelni, hogy az Egészségügyi bizottság részéről egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő részt vesz már előzetesen ebben a bizottságban, a bírálóbizottságnak a munkájában.
A harmadik dolog az, hogy a kis kórházaknak ez egy további leépülési tendencia, ahol amúgy is tragédia van. Szinte néha úgy érzi az ember, hogy maguk is tönkre akarják tenni magukat, egyre kevesebb feladatot vállalnak el. Nem érzem azt a rendszert, ami kialakulóban van, hogy ez az egész rendszer belülről működne.
Végül, de nem utolsósorban azt szeretném megkérdezni, hogy megvan-e a pénz? Azért megvan-e a pénz, ugyanis már olyan hosszan húzódik ez az egész valami, már annyi idő óta, a kórházakban, konkrétan abban is, ahol én dolgozom, és engem nem lehet valamilyen egyetem-ellenességgel vádolni, hiszen hosszú-hosszú ideig főállásban egyetemen dolgoztam, tanszéket vezettem. Tehát már hosszú idő óta halljuk, hogy majd jön a pénz, lesz pénz, akkor a pénzt a felére csökkentették, és azért azt is el kell mondanom, hogy Magyarországon súlyos recesszió van, és az embereknek nincs mit dolgozni.
Tehát ilyen nagyszerűen elhúzva a pályázatot, ez azt eredményezi, hogy ez, amelyik egyébként munkahelyet teremtene, hiszen dolgozni kell rajta, ezeket a fejlesztéseket végre kell hajtani, az mikor fog megindulni? Végül is ez most egy fél év. A miniszter úr lát arra garanciát, hogy egy fél év múlva biztosan meglesz ez a pénz? Biztosan szét fogják osztani? Határozott igennel tud rá válaszolni?
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Csáky András!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Szó volt a pályázatok tartalmáról, ez gondolom, legalábbis csak remélem, hogy egy nagyon-nagyon rövid összefoglaló, amit megkaptunk. Időnként mosolyogva olvastam, mert majdnem mindegyik pályázó a morbiditási, mortalitási adatok javítását ígéri, volt, aki azt ígéri, hogy csökken az ilyen rokkantak vagy az olyan rokkantak száma. Hofinak a klasszikus története a sertéstenyésztőkkel jutott az eszembe, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy majd a tárgyalandó népegészségügyi program kivitelezésének nehézségei, azért ezek nem korrelálnak egymással. Arról nem is beszélve, hogy mindaddig, amíg a volumenkorlát fennáll, addig lehet ígéreteket tenni, csak annak a megvalósítása kérdéses. Ennyit a pályázatokról. És abba milliárdokat ölni, hogy a nagy értékű eszközpark átlag élettartama négy hónappal csökkenjen, azért ez is kérdéseket vet fel, mert ilyeneket is lehet olvasni egy-egy pályázatban.
Ami itt aggasztó: bizonyos koncentrációk esetén a fenntarthatóság és a működőképesség. Az eddigi tapasztalatok alapján a mögöttünk hagyott 15-20 év pályázatainak utóellenőrzései sem történtek meg, hogy azok milyen módon hasznosultak vagy milyen módon nem hasznosultak. Ez tény.
Maga a koncepció, hogy minden régió jusson olyan forrásokhoz, ahol olyan intézményi korszerűsítés történik, mert miniszter úr is mondta, hogy nem új szakmák befogadásáról van szó, habár mondjuk én a kiírásban inkább a szükségletalapot hangsúlyoztam volna, hogy előbb azt kellene meghatározni, ahhoz igazítani a struktúrát és akkor úgy fejleszteni, mondjuk ez talán egészségügyi szempontból korrektebb lett volna, de az nehezen elfogadható, hogy itt tényleg egy régió kimaradt. Az az indok, hogy az átvezető folyosót néhány száz forinttal magasabban árazták be, ez mondjuk nem szakmai jellegű dolog, gondolom, hogy ezt lehet korrigálni.
Azt javaslom a bizottságnak, hogy fogadjunk el egy olyan állásfoglalást, hogy a bizottság továbbra is fontosnak tartja azt, hogy minden régió hozzájusson ezekhez a forrásokhoz. (Közbeszólások: Egy kicsit hangosabban!) Elnézést, azt mondják, hogy nem lehet hallani. Kár lenne pedig. (Derültség. - Dr. Heintz Tamás: Szerény vagy!) Igen, ez szerénység. Egyben kérjük meg a tárcát, illetve a kormányt, hogy feltétlenül találjon forrásokat a közép-dunántúli régió pályázatának a befogadására. Úgy gondolom, hogy mint Egészségügyi bizottság, így járunk el korrektül, hiszen szakmai kifogás nem merült fel, ez a tartaléklista nem megoldás, teljesen igaza van Puskás képviselő úrnak vagy Nagy Kálmánnak, már nem tudom, ki mondta, hogy aki a második körben nem tudja megcsinálni a pályázatot, az kérdéseket vet fel. Tehát vélhetőleg kieső pályázó a második körben nem lesz. Ez azt jelenti, hogy a Közép-Dunántúl teljesen kiesik, és akkor még Közép-Magyarországról nem is beszéltem. Ez egy teljesen speciális dolog, hogy főleg a Pest megyei intézmények folyamatosan Budapest miatt hátrányba kerülnek a központi régióban, ha arra is valamilyen megoldás lenne, az nagyon jó lenne. (Közbeszólásra:) Nem is a János Kórház. (Derültség.)
Elnök úr, ezért javaslok egy ilyen kétmondatos határozati javaslatot, hogy fontosnak tartjuk, hogy minden régió fejlesztéshez jusson, és kérjük a tárcát, illetve a kormányt, hogy a közép-dunántúli régió pályázatához forrásokat találjon. Ezt javaslom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Havas képviselő asszony!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Nekem egy kérdésem lenne. Nem tudom, a tárca részéről tudnak-e most így hirtelen válaszolni. Amennyire én emlékszem, Székesfehérvár kapott címzett támogatást iksz éve, elég komoly összeget, ha jól emlékszem, csak nem tudom a pontos összegét, és amennyire emlékeim terjednek, elég komoly problémát okozott utána az intézmény további fenntartása is. Tehát azt én egy erős túlzásnak tartom, hogy a fehérvári kórház nem kapott támogatásokat, mert elég komoly felújítás zajlott a fehérvári kórházban, az összeget nem tudom, valószínűleg a miniszter úr vagy államtitkár úr fogja tudni.
De ha már Csáky képviselő úr szóba hozta a központi régiót, én azért azt megemlíteném, hogy azzal együtt, hogy a központi régióban 3 millió lakos ellátása zajlik, sőt ha hozzávesszük, hogy az ország minden tájáról ide érkeznek betegek, beleértve az egyébként megyei székhelyű intézményeket is - ezt egy OEP-adatbázisból bárki le tudja kérni, hogy hány megyeszékhelyről érkező beteget ápolnak a főváros kórházaiban vagy akár Pest megyében -, úgy gondolom, hogy ha lobbizunk, akkor végső soron a központi régió kellene, hogy a legnagyobb összeget kapja, de tudomásul vesszük azt, hogy a központi régió fejlesztéseire is jóval kevesebb összeg jut, mint amennyire szükség lenne. Tessék végiggondolni, hogy most körülbelül 48 egészségügyi intézmény van, amelyiket nyilván nem lehet fenntartani, és nyilván mindegyiket nem lehet fejleszteni. Tehát ebből kiindulva úgy gondolom, hogy amennyi összeg van, annyiból tudunk csak gazdálkodni. Az pedig, hogy pénzt szerezni, úgy gondolom, az is egy igen komoly lehetőség és igen komoly fegyvertény volt, hogy az ágazat fejlesztésére sikerült ekkora pénzeket szereznünk.
Én magam is természetesen megpróbálok a központi régióért lobbizni, nincsenek - hogy úgy mondjam - vérmes reményeim, de természetesen tudomásul veszem azt is, ha ebben a műfajban nem tudunk olyan sikereket elérni. Én csak önmegtartóztatást szeretnék kérni valamennyi képviselőtársamtól, aki a saját szűkebb pátriájának a fejlesztésére kívánna most komoly összegeket elkülöníteni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kupper képviselő úr!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak szeretném jelezni miniszter úrnak, hogy természetesen láttuk, olvastuk, hogy melyik rendelet szabályozza a titoktartást, de arra a kérdésre, hogy miért születtek ezek a szigorú titoktartási szabályok, erre nem kaptunk választ. Én természetesen egyetértek azokkal a hozzászólásokkal, hogy helyes, hogy az egészségügy kap ilyen fejlesztési forrásokat, csak álságosnak tartom ezt - bizonyos értelemben legalábbis - sikerként kommunikálni.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy 250 milliárd elvonása történt meg az ágazattól, úgyhogy ha most valamennyit visszateszünk az ágazatba, ez természetesen örvendetes, csak szeretném jelezni, hogy a helyes eljárás az lett volna, ha előbb megtörténik a korszerűsítés, előbb történik valamiféle racionalizálás, és utána történik meg a racionalizálás, a fejlesztések eredményeként fölöslegessé vált kapacitások szűkítése. Tehát ez lett volna a helyes sorrend. Most egyelőre fordítva csinálunk mindent. Arról nem is beszélve, amire képviselőtársaim felhívták a figyelmet, hogy egyébként a kis intézmények továbbra is ugyanolyan nagy bajban vannak, és erre semmilyen megnyugtató választ nem kapunk, hogy ezekkel a jövőben mi lesz.
Szeretném jelezni, hogy ha egyébként maga az eljárás átlátható lett volna, vagy gyakrabban kaptunk volna az eljárásról tájékoztatást, akkor részben legalábbis ez az ülés fölöslegessé vált volna, de legalábbis sokkal rövidebb lehetett volna. Azt azonban el kell mondanom, hogy ha Székesfehérvárt már a tartalékok közé sorolta a minisztérium, akkor részben már megvolt ennek a mai bizottsági ülésnek az eredménye, és ha az kell, hogy Székesfehérvár nyerjen, akkor mi szívesen kezdeményezünk még egy rendkívüli ülést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Csáky képviselő úr jelentkezett még egyszer.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm. Csak egy mondat a személyes megtámadtatás miatt. (Derültség.) Úgy gondolom, hogy a központi régió gondja egy külön gond, főleg Budapest vonatkozásában, az túllép ennek a bizottsági ülésnek a keretein. De nem tartom korrektnek azt, ha itt mutogatunk, hogy Fehérvár kapott-e már címzett vagy céltámogatást. Úgy gondolom, hogy Nyíregyháza, Miskolc és Kaposvár is kapott, és még lehetne sorolni, akkor vegyük elő, hogy mondjuk az elmúlt 15 évben melyik intézmény milyen központi forrásból kapott, mert a csatlakozás óta már címzett és céltámogatás, mint ilyen nincsen, átalakult más támogatási formává. De akkor vegyük elő, és nézzük meg, hogy a különböző intézmények mekkora központi forráshoz, extraforráshoz jutottak fejlesztés kapcsán. Szerintem nagyon érdekes számokat fogunk találni. De az állásfoglalási, illetve a határozati javaslatomat továbbra is fenntartom természetesen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyul képviselő úr!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Valóban induláskor ez a pályázat a vidéki egyetemek lehetőségét nyitotta meg első menetben, és az egyetemi vezetések is nagyobb pénzekben gondolkodtak, amikor az első pályázati elgondolásokat leírták.
Később született az a döntés, és nem vitatható, hogy végül is jó döntés volt, hogy jelentős póluskórházak is részt vehessenek ebben a pályázati rendszerben, hiszen nagy szükség van erre is. Azonban azt is el kell mondani, hogy ezzel nyilvánvalóan a források szűkültek le egyetemi szinten, pedig az egyetemek azért mégsem - hogy úgy mondjam - egyszerű súlyponti kórházak, hanem sokkal magasabb csúcsintézmények, tehát tetszik vagy nem tetszik, hosszabb távon csak anyagi erőforrással tudnak előrelépni és fejlődni.
A pécsi egyetem sajátosságairól annyit tudok elmondani, hogy történelmi adottságai révén nehezebb és rosszabb helyzetben van, mint például a szegedi vagy a debreceni. Nem egy tömbösített kórházintézmény és klinikai intézmény, hanem szétszórt, tényleg 22 telephelyen működik. Tehát a 11 milliárdos pályázat létfontosságú az egyetem fenntarthatósága szempontjából is. Azt hiszem, hogy csak újabb erőforrások megnyitása mellett tudjuk bővíteni a meglévő kört, tehát úgy gondolom, hogy ebből 9 intézményt nem lehet létrehozni, hiszen további szűkítést jelent a többire vonatkozóan.
A másik dolog pedig egy kicsit megnyugtató, hogy a kis kórházaknak is nyílik lehetőségük pályázatra, ez az év második felében valószínűleg realizálódni fog. Azt hiszem, hogy ebben a dologban gondolkodunk. Jórészt EU-s pénzekről van szó, de kétségtelenül az induláskor nagyobb léptékben gondolkodott mindenki.
A mentőhelikopterhez egy megjegyzést szeretnék tenni. Megmondom őszintén, mindig is lobbiztam a pécsi egyetemnek a mentőbázisa fenntartása érdekében. Egy időben Taszár is felvetődött, mint lehetőség, úgy volt, hogy ott lesz. Úgy gondolom, hogy hosszú távú megoldásként az lesz várható majd, hogy további légibázisokat is ki kell építeni. Nyilvánvalóan ez nem holnapután lesz, és az, hogy Szekszárdra került, az egy dolog. Azt is tudni kell nyilvánvalóan, hogy a legtöbb légileszállás a klinikáknál, egyetemi intézményeknél fog továbbra is történni. Persze, nem biztos, hogy ott kell lennie a bázisnak is, bár ott egy működő légibázis került sajnos, felszámolásra. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Perjési képviselő asszony!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Köszönöm. Két megjegyzésem lenne az eddig itt elhangzottakkal kapcsolatban: ez Székesfehérvár és Észak-Magyarország. Gondolom, hogy itt a lakosságszámot alapvetően figyelembe vették a bírálati szempontoknál, hogy hol, hány ember van. Úgy tudom, hogy Észak-Magyarország az egyik legzsúfoltabban lakott megyék közé tartozik, az a rész, a Dunántúl pedig nem éppen, sok apró falu van, de nem olyan zsúfolt. bár nem tudom.
Visszatérve, hogy mit, hogyan kellett volna kezdeni. Húsz éve vajúdik az egészségügyi reform, és egy konszolidált állapotban valóban úgy kellett volna csinálni, ahogy képviselőtársam mondja, hogy először ezt, de itt sok mindent lehet mondani az egészségügy helyzetéről, hosszú évek óta, csak azt nem, hogy konszolidált. Tehát amikor vis maior a helyzet, most aztán végképp azzá vált, ilyenkor felborulnak ezek a kautélák.
Visszatérve: amire nem kaptam választ, hogy a helyszíni ellenőrzés világos, hogy azok a valódi célok és feltételek, amiért ez az egész történik, hogy azok mennyire másképp jelennek meg, jó, pici ez az anyag, tehát nem jön ki, de aki csinálta ezeket a kivonatokat, gondolom, azért ezekre koncentrált. Tehát én örülnék, ha a legközelebbi anyagban sokkal pontosabban látható lenne, hogy mely kórház valóban mit tesz le az asztalra, hogyan javul a betegek helyzete, valóban a funkcionális kapcsolatok úgy működnek-e az adott kórházban, hogy urambocsá! például krónikus vagy pszichiátriai rehabilitációs osztályokon hány éves a kórházi tartózkodás átlagideje azoknak, akik ott vannak. Mert ezeket biztos, hogy nem rehabilitációs vagy krónikus osztályként kellene nyilvántartani hosszú évek óta, hanem minimum ápolási osztállyá alakítani, urambocsá! akár szakosított szociális otthonná alakítani. Ezeket figyelik-e ezeknél az átalakításoknál, mert ezek mind-mind azok, amelyekre azt szoktuk mondani, hogy a rejtett tartalékok. Azt hiszem, sokat beszéltem. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Heintz képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Azért nem hagynám ilyen könnyen magam, és hadd mondjam csak azt, hogy Szekszárd is súlyponti kórház, és ha a geometria dönt, akkor ezen a szép egyenesen, amelyen Siófok, Kaposvár és Pécs van felfűzve, bizony, ott van a legszebb helyén Kaposvár, és mellette Taszár, amely nem rendelkezik súlyponti kórházzal, és akkor le lenne fedve az egész országnak ezen része. És ami valóban fontos, említette Perjési képviselő asszony is, de nagyon komoly tények ezek, hogy Somogyban rendkívül sok apró falu van, rendkívül rossz úthálózattal. Komolyan megfontolandó ez a gondolat, ha ez már nem végleges döntés, mert egyébként leszámítva az alföldi hiátust, amit természetesen nyilván elfogadunk és látom magam is a térképen, ezzel komoly dolgokat meg tudnánk oldani, azzal a kiegészítéssel, amit Nyul kolléga mondott, hogy a legfontosabb és egyébként népegészségügyi problémaként is szereplő úti cél leggyakrabban a mentő esetében a pécsi szívcentrum.
Tehát ez egyértelmű, hogy így van, így is lesz. Erre mondtam én a háromszögelést, hogy ha Somogyban, Tolnában, egyéb helyen valakinek mentőhelikopterre van szüksége, Szekszárdról fog elindulni a helikopter, megy Pécsre és vissza. De ez nem a mi dolgunk, nem értünk hozzá, de azért se tudtuk megállni, egyikünk se szerencsére szó nélkül.
A másik viszont az, hogy eltelt a 2007-2013 közötti EU-költségvetési időszakból immáron több mint két év, és ugyanakkor 2006 óta eltelt három év, amikor három költségvetést három különféle, különböző egészségügyi miniszter asszony és urak terjesztettek elő. Mind a három esetben mi, mint ellenzék, és azt hiszem, hogy mint kollégák mind a két oldalon, csak nyilván ők másképp élték ezt meg, hiányoltuk a forrásokat, illetve a működési problémákat, a működési hiányokat azért mindenki elmondta a maga szakmájában, hivatásában. Ilyenkor a válasz az volt, hogy lesz pénz az egészségügyre, mert, és jöttek az EU-s források. Miniszter urat irigyelni lehet, és a kollégái nyilván irigylik, mert ez egy rendkívül sikeres ágazat, amit annak is köszönhet - a kitartásán és az elődjén túl -, hogy a szakma rendkívüli módon igényli ezt a fejlesztést, és nyilván szakemberek voltak azok, akik ezeket a projekteket előkészítették, tehát volt mit elbírálni.
Viszont a csapda még mindig megvan, és én önnek, azok után, hogy megköszöntem már korábban, nem teszem ezt túlságosan sokszor, mert a végén még újsághír lesz, hogy valóban nagyon fontos, hogy ezt ön megtette, csak egy baj van, hogy a fenntarthatóság, a források arra, hogy ezt működtessük, hogyan lesznek meg. Ugyan kaposvári hír, hogy 15 százalékkal csökken majd - ha elkészül 2012-2013-ban - a fűtésdíja legalább az intézménynek, ami egy óriási költség, de ez nem lesz elég ahhoz, hogy a hiányzó forrásokat a működtetéshez fedezze. Itt kívánok önnek szerencsét, hogy a pénzügyeseknél és a kormányfőnél tudjon sikert elérni, mert ezzel viszont baj lesz. Tehát tényleg, lehet örülni, itt az első nagyobb összeg, több tízmilliárd kimegy, de továbbra is áll az, amit ezen az oldalon hangosan, a túloldalon halkan, a szakma pedig üvöltve mond hosszú évek óta, hogy a működtetéshez a források nem állnak rendelkezésre. Csoda kórházakat építhetünk mi az EU-forrásokból, ha nem tudjuk fenntartani, akkor nem megyünk semmire, a kollégáink pedig elmennek és elhagyják az országot. Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Perjési képviselő asszony szóba hozta itt a lakosságszámot. Jó lett volna, ha figyelembe veszi, ha megnézzük: a dél-dunántúli régió 960 ezer lakosára Kaposvár és Pécs nyert pályázatot, a Dél-Alföld esetében 1 millió 300 ezer: Kecskemét, Szeged, az Észak-Alföld 1,5 millió lakos: Debrecen, Nyíregyháza, és ezzel áll szemben az 1,1 millió lakosú Közép-Dunántúl, amelyik nem nyert. Tehát 1,1 millió lakos. Gondolom, ez is indokolja, hogy egy ilyen határozatot elfogadjunk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen. Heintz képviselő úrhoz csatlakoznék a következővel. A légimentés fejlesztése nagyon fontos. Nagyon lényeges, hogy hol van a heliport; szerintem azért nem annyira. Csak egyet ne felejtsünk el, hogy mondjuk légimentőbázis 7 van, és van közel 230 mentőállomás. Szóval ma, nemcsak Magyarországon, a világban a földimentés az, amelyik ellátja a mentés jelentős részét. Szóval nagyon fontos a légimentésről is vitatkozni és nagyon fontos fenntartani is, csak a földimentés szerintem köznapi, és az bizony, nagyon ócska helyzetben van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Szeretnék néhány gondolatot elmondani. Szerintem egy korrekt szakmapolitikai vita folyt, de a bizottság lehetősége ebben a kérdésben alapvetően a tájékozódás. Óvnám magunkat attól, hogy bármilyen formában egy pályázati elbírálásnál akármilyen oldalról a politika befolyását próbáljuk valahogyan mutatni. Ezért is azt hiszem, hogy nem szerencsés, különösen uniós pályázatoknál, ha politikusok vesznek részt, ahogy egyik képviselőtársunk ezt javasolta. Ezért is óvatos lennék a tekintetben, hogy a bizottság határozatot vagy állásfoglalást fogadjon el. Természetesen Csáky képviselő úr javaslatáról fogunk majd szavazni, majd lenne ezzel kapcsolatban egy másik javaslatom is.
Azt hiszem, hogy ez a 85 milliárd forintot is meghaladó fejlesztés a magyar egészségügy történetének legnagyobb értékű fejlesztése, ahol biztos, hogy a szaktárca és a bírálók komolyan törekedtek arra, hogy amennyire ez lehetséges, igyekezzenek a regionális különbségeket is figyelembe venni, és ezek eltüntetését az uniós pályázatnál, ennél az egészségpólus pályázatnál - feltételezem, a többinél is - figyelembe venni és érvényesíteni. De nyilván nem azonos színvonalú pályázatok születtek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bárki, akár én magam is megkérdőjelezném Székesfehérvár szerepét, de nyilvánvaló, hogy valahol, valaki a pályázati rangsor végén volt, mint ahogy ezt hallottuk miniszter úrtól.
A tartaléklista szerintem jelent esélyt, mert egyrészt meghiúsulhat bármelyik kedvezményezettel a szerződéskötés, sőt születhet olyan döntés is, hogy egyéb források szabadulnak fel az uniós pályázatoknál. Tehát nyilván ebben az esetben Székesfehérvárnak, mint megyei kórháznak, nem kell új pályázatot készítenie, hanem figyelembe tudják venni az igényeket.
Még egy gondolatról hadd beszéljek: Heintz képviselő úr említette a fenntarthatóságot, és azt hiszem, ez is egy fontos kérdés. Hadd fejezzem ki - gondolom, valamennyiünk nevében - azt a szándékunkat és azt az igényünket, hogy az egészségügyi tárca vezetése a recesszióra, a pénzügyi, gazdasági válságra is tekintettel vigyázzon arra, hogy az egészségügy működési forrásai ne csökkenjenek ebben a kritikus időszakban, hiszen épp az elmúlt hét során hívta fel az Egészségügyi Világszervezet a kormányok figyelmét erre, hiszen válság, recesszió idején nőnek az egészségügyi szükségletek. Tehát azt gondolom, hogy erre talán nem árt felhívni a figyelmet.
A magam részéről egyébként azt javaslom a bizottságnak - és amíg miniszter úr, államtitkár úr válaszolnak, kérem, hogy ezt fontoljuk meg közben -, hogy a bizottság ne határozatot vagy állásfoglalást hozzon, hanem a két miniszternek írjon egy levelet, amelyben egyrészt jelezzük, hogy tájékozódtunk, megtárgyaltuk az egészségpólus pályázat elbírálásáról szóló tájékoztatót, és jelezzük azt is, hogy az egészségpólus és más fejlesztéseknél is fontosnak tartjuk a regionális különbségek kiegyenlítését, ideértve a közép-dunántúli régiót is.
Az a javaslatom, hogy ennél mélyebben és nevesítve ne menjünk bele, már csak azért is, mert azért más típusú fejlesztések is vannak, itt van az onkológiai pályázat, ahol más közép-dunántúli intézmény érintett, egyébként Közép-Magyarországon is jelentős fejlesztésekről született már döntés, lásd Uzsoki Kórház, Szent Imre Kórház, más kisebb jelentőségű, de azért nem elhanyagolható ambuláns ellátó központok fejlesztésére utalnék. Persze, azt a hátrányt viselve, hogy az egy főre jutó GDP tekintetében Budapestnek van egy olyan szerepe, ami egy kicsit felhúzza ezt, tehát a határ fölé, amikor már nem jogosult az uniós szabályok szerint ilyen típusú pályázatokra az adott régió.
Tehát ez a javaslatom, amit majd a miniszteri és államtitkári válasz után javaslom, hogy beszéljünk meg. Miniszter úr, megkérdezem, hogy kíván-e válaszolni? Tessék!
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter válaszai
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót. Először is: én is köszönöm a bizottságnak, hogy abszolút szakmai, tárgyszerű vitát folytattunk. Két dologra próbálnék centrálni: az egyik kérdéskör a pénz kérdése. A pénz megvan. Tehát teljesen egyértelmű, megvan, és ezzel összefüggésben mondom, hogy a fél év nem azt jelenti, hogy fél évig kell fejleszteni, hanem fél év a maximális idő. Tehát azért így született a döntés, ahogy született, fél évet kapnak az intézmények arra, hogy ezeket a bizonyos pályázati fejlesztéseket elkészítsék. Aki a legjobban áll, az ad abszurdum beadhatja holnap, és meg lehet kötni vele a szerződést. A pénz rendelkezésre áll, félre van téve, tehát ez teljesen egyértelmű, ez a 85 milliárd forint. Ha a pályázatok megfelelőek lesznek, és teljesítik azt a kritériumrendszert, meg fogják kapni a pályázók.
A másik kérdés, amire szeretnék centrálni, ez a hosszú távú működtetés. Tekintettel arra, hogy a pályázat egyértelműen telephely-megszüntetést, tömbösítést, centralizációt írt elő, úgy gondolom, hogy ha ezt a pályázati feltételt és kritériumot megfelelően teljesítik az intézmények és telephelyek szűnnek meg, épületek szűnnek meg adott telephelyen belül, akkor a működtetés is sokkal gazdaságosabb lesz, részben az infrastruktúra működtetése, részben a humán erőforrás működtetése is. Tehát úgy gondolom, hogy ez mindenképpen a költséghatékonyság irányába hat.
Ahogy elnök úr elmondta, a közép-magyarországi régió a Társadalmi Infrastruktúra Programokon nem indulhat, mert a GDP aránya meghaladja az uniós átlag 75 százalékát, ezért a közép-magyarországi régióban csak Regionális Operatív Programokból lehetséges fejlesztéseket csinálni, a képviselők részvétele pedig jogszabályilag kizárt a pályázatok elbírálásában, tehát ezért nem kértünk képviselőket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Varju államtitkár úrnak adom meg a szót.
VARJU LÁSZLÓ, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkára: Köszönöm szépen. Csatlakozom miniszter úrhoz, egy dolgot szeretnék kiemelni, és ezt részben a kormányhatározat is megteszi, hogy minden egyes pályázónak a figyelmét felhívja a fenntarthatóság kialakítására. Ebben a feladatban vagy ennek elvégzésében a kormányhatározat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek külön feladatot is ró, éppen ezért mi törekedni fogunk arra, illetve elvégezzük és ennek eleget teszünk, hogy ez ilyen módon biztosított legyen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zoltán szakállamtitkár úr kíván-e valamit hozzátenni? (Horváth Zoltán: Köszönöm, nem.) Nem.
Akkor visszatérnénk erre a javaslatra. Megkérdezem Csáky képviselő úrtól, hogy ez ebben a formában elfogadható-e, ahogy említettem.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnök úr! Úgy gondolom, hogy nem okozhat problémát az, ha a bizottság állást foglal amellett, hogy mint elvvel, a pályázat alapvető céljával, hogy minden régióban egy fejlesztés megvalósuljon, egyetért. Ennek érdekében, miután szakmai jellegű kifogás sem az írásos anyagban, sem a miniszter úr kiegészítésében a közép-dunántúli régióból pályázó intézménnyel kapcsolatban nem merült fel, mi azt támogatjuk, ami a pályázati kiírásban volt, hogy minden régió, ezért kérjük a kormányt, illetve a tárcát, hogy ehhez forrásokat próbáljon meg biztosítani.
Nem hiszem, hogy ez olyan nagyon rettenetesen súlyos dolog lenne. Egy ilyen határozatot szerintem nyugodtan elfogadhat a bizottság. Azért nagyobb súlya van, mintha elküldjük a jegyzőkönyvet, és biztos vagyok benne, hogy miniszter úr izgatottan várja a jegyzőkönyvet, hogy végre el tudja már olvasni, de aztán bekerül egy fiókba, egy határozat viszont a honlapon is ott van, és időnként rá lehet pillantani, hogy ezekkel a határozatokkal vagy állásfoglalásokkal történt-e valami, vagy nem történt, amit lassan ideje lenne egyéb vonatkozásban is megtenni.
Ezért kérem a bizottság tagjait, hogy ebben támogassanak, és hozzunk egy ilyen határozatot.
ELNÖK: Világos. Akkor két javaslat van az asztalon. Természetesen nemcsak a jegyzőkönyv elküldését, hanem külön két levelet is javasoltam, ahol az érdemi részben az egészségpólus programnál és más fejlesztéseknél is - hiszen napirenden vannak még egyéb pályázatok is, és egyes képviselőtársaink érintették is ezeket - fontosnak tartjuk a regionális különbségek kiegyenlítését, ideértve a közép-dunántúli régiót.
Csáky képviselő úr javaslata az volt, hogy a bizottság állásfoglalást fogadjon el. Ez a műfaj nem határozat, és ebben az állásfoglalásban lényegében a regionális különbségeket az eredeti pályázati kiírásra való utalással kérjük felszámolni, és ennek kapcsán nevesítve említsük meg a székesfehérvári Szent György Kórházat. Tehát ez a két javaslat van.
Először tehát megkérdezem, hogy ki az, aki Csáky képviselő úr javaslatát támogatja. (Szavazás.) 10 igen. Ez nem kapott többséget.
Ki támogatja azt, hogy a két miniszter az elmondottak szerint egy olyan levelet kapjon, amelyben a közép-dunántúli régiót is említve, a regionális különbségek kiegyenlítésére hívjuk fel a figyelmet. Erre ki szavaz igennel? (Szavazás.) 12 igen. Köszönöm szépen. Akkor eszerint fogunk eljárni.
A konzultációt lezárom. Megköszönöm miniszter úrnak, államtitkár úrnak és munkatársaiknak a részvételt.
Egyebek. Van-e észrevétel? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor tájékoztatom a bizottságot, hogy február 11-én, szerdán, 10 órakor az Egészségbiztosítási Felügyelet és az egri Markhot Ferenc Kórház működési feltételeinek ellenőrzéséről szóló tájékoztatók kerülnek napirendre. Tehát a plenáris hetet megelőző héten, február 11-én, szerdán, 10 órakor.
Képviselőtársaimnak felelősségteljes, konstruktív munkát kívánok a félév során. Köszönöm szépen.
(Az ülés végének időpontja: 11 óra 30 perc.)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva