EB/3/2009.
(EB-94/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2009. február 18-án, szerdán, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása *
A Kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről (2007. november - 2008. október) szóló J/ 6554. számú jelentés és a H/6555. számú határozati javaslat *
Winkfein Csaba, az eseti bizottság elnökének szóbeli kiegészítése *
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Winkfein Csaba, az eseti bizottság elnökének válaszai az elhangzottakra *
Müller Éva (Egészségügyi Minisztérium) válaszai *
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai *
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról *
Tájékoztató a gyógyszer-gazdaságossági törvénynek a gyógyszertárakra gyakorolt hatásáról *
Dr. Héjja Mária (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Horváth Tamás, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökének szóbeli kiegészítése *
Torjákné Amberger Teréz (Gazdasági Versenyhivatal) szóbeli kiegészítése *
Dr. Héjja Mária (Egészségügyi Minisztérium) válaszai a vitában elhangzottakra *
Horváth Tamás, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökének válaszai *
Torjákné Amberger Teréz (Gazdasági és Versenyhivatal) válaszai *
1/a) A Kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről (2007. november - 2008. október) szóló jelentés (J/6554. szám)
(A Kábítószerügyi eseti bizottság önálló indítványa
(Általános vita)
1/b) A Kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről (2007. november - 2008. október) szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/6555. szám)
(A Kábítószerügyi eseti bizottság önálló indítványa)
(Általános vita)
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Fetser János (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Fetser János (MSZP) megérkezéséig dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP) megérkezéséig Gyula Ferencnének (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz) dr. Spiák Ibolyának (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Csáky András (MDF) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Winkfein Csaba, a Kábítószerügyi eseti bizottság elnöke
Müller Éva főtanácsos (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Héjja Mária főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Portörő Péter igazgató (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Torjákné Amberger Teréz irodavezető (Gazdasági Versenyhivatal)
Horváth Tamás elnök (Magyar Gyógyszerészi Kamara)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 03 perc. )
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket, az Egészségügyi bizottság ülését megkezdjük. Megállapítom, hogy a bizottság helyettesítésekkel határozatképes.
Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend előtt szeretném elmondani, hogy a finn egészségügyi bizottság elnökének holnapra tervezett látogatása elmarad, mert Juha Rehula úr megbetegedett. Egy későbbi időpontban tudjuk majd fogadni.
Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a péntekre tervezett kihelyezett bizottsági ülés előkészítő anyagait részben elektronikus úton ma reggel továbbítottuk. Az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Egészségfejlesztési Intézet különböző háttéranyagokat készített, ezeket képviselőtársaim figyelmébe ajánlom, valamint vendéglátóink, a Debreceni Egyetem népegészségügyi kara a bizottsági ülés tiszteletére a napirendhez igazodóan a Népegészségügy című folyóirat különszámát is megjelentette. Ezt most képviselőtársaimnak kiosztattam, úgyhogy azt gondolom, megfelelő munícióval tudunk részt venni a 11 órakor kezdődő kihelyezett bizottsági ülésen. Ennek a helyszíne az Orvos- és Egészségtudományi Centrum főépületének nagy tanácsterme, Debrecen, Nagyerdei körút 98. Tehát a bizottsági ülés holnapután, pénteken, 11 órakor kezdődik.
Ugyancsak elmondom a bizottságnak, hogy jövő hétre a bizottság nem tervez ülést, tekintettel arra, hogy szerdán a bizottság delegációja Csehországba utazik. Ezért március 4-én, szerdára tervezünk ülést, ahol a 2007-es népegészségügyi jelentés szerepel napirenden, ezt is megkapják most képviselőtársaim, illetőleg a javaslat a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosítására. Ezt a hétvégén ki fogom küldeni képviselőtársaimnak.
Szeretném még elmondani azt is, hogy az Állami Számvevőszék benyújtotta a közgyógyellátási rendszer működésének ellenőrzéséről szóló jelentést. Ezt egyeztettük az érintettekkel, és azt tervezem, hogy március 25-én - hogy legyen elég idő ezt elolvasni, tanulmányozni - a bizottság ezt napirendre tűzné.
Ennyit szerettem volna napirend előtt elmondani. Megkérdezem képviselőtársaimat, ki kíván napirend előtt szólni. Schvarcz alelnök úr, majd Mikola alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tájékoztatni szeretném a bizottságot, hogy tegnap az Akadémián sor került - most már második alkalommal - az Astellas-díj átadására. Ennek a díjnak az a lényege, hogy betegek javaslata alapján adják. Ők megírják, hogy miért tartják kiválónak azt az orvost, akivel kapcsolatba kerültek, és akkor egy zsűri mintegy 500 beérkezett javaslatból választott ki három olyan kollégát, aki Astellas-díjat kapott, közülük kettő körzeti orvos, tehát háziorvos, egy gyereksebész adjunktus, és különdíjat kapott az Országos Mentőszolgálat, mivel rengeteg javaslat érkezett a betegek részéről a mentők jó munkája kapcsán. Orvoscsoportot nem tudtak megnevezni, ezért a bírálóbizottság külön a mentőszerveknek adta az Astellas-díjat.
Egy másik bejelentésem is lenne, és szeretném kérni a bizottságot, hogy támogassa ezt a kezdeményezést. Április 18-a a betegjogi világnap, és a betegjogok érvényesülése érdekében a Nemzeti Egészségügyi Tanács, a Társaság a szabadságjogokért egy betegjogi konferenciát szeretne összehívni, és ha az Egészségügyi bizottság ezt maradéktalanul tudná támogatni, az nagyon jó lenne. Ebben az előkészítésben és a munkában részt venne az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, a Betegjogi és Ellátottjogi Közalapítvány, a Biztosítás-felügyelet, a betegszervezetek, különféle, az egészségügyben működő társadalmi szervezetek, az OEP regionális pénztárak és a fogyasztóvédelem.
Tehát kérném a bizottság tagjai, hogy ha lehet, akkor egyöntetűen az egész bizottság álljon ezen kezdeményezés mögé, és minél többen vegyünk részt ezen a konferencián, melynek várható időpontja április 18-a, és a minisztériumban kerülne megrendezésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Természetesen az ilyen kezdeményezéseket - ahogy mindig is - támogatni szoktuk. Ezt is javaslom, hogy támogassuk. Mikola alelnök úr is szót kért.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Mint köztudott, a kormányzat a közteherviselés nagy rendszereiben, így az adórendszerben és a járulékrendszerben is alapvető változásokra készül. Bár írásos anyag még nincs a kezünkben, de tegnapelőtt a parlament plenáris ülésén elhangzott az adórendszerben, a járulékfizetési rendszerben és más költségvetési, pénzügyi rendszerekben tervezett változtatásokkal kapcsolatos bejelentés. Én arra szeretném felhívni a bizottság figyelmét, hogy a tervezett változtatások, amelyeknek a kodifikált anyagát is állítólag két héten belül megkapjuk - vagy némelyiket már megkapjuk -, mélyen érintik az egészségügyi szolgáltató rendszert.
Azt javasolnám, hogy kérjük fel az egészségügyi kormányzatot és név szerint a miniszter urat, hogy kellő időben - és hangsúlyozom: kellő időben - adjon tájékoztatást arról, hogy hogyan érinti az egészségügyi szolgáltató intézeteket az áfa növelése, hogyan érinti a járulékcsökkentés, hogyan érinti a forintleértékelés, milyen hatásai lesznek ennek a kórházakra, rendelőintézetekre, általában az egészségügyi szolgáltatókra, és milyen lépéseket óhajt tenni a kormányzat a kompenzáció terén.
Szeretném jelezni, hogy az egészségügyi intézmények működési költségeit az áfa emelése, 3 százalékkal tervezett emelése jelentősen meg fogja növelni, és tekintettel arra, hogy az egészségügyi intézmények jóformán minden technológiai eszközt, fogyóeszközöket, az orvosláshoz szükséges felszereléseket a világpiacról vásárolnak, a forint drasztikus, drámai romlása ugyancsak mély kihatással van az egészségügyi intézetek működésére.
A mai napon hallottuk, hogy az egészségügyi tárcától is elvonások lesznek, nem tudjuk még pontosan, hogy ezek honnan, mint, milyen módon fognak történni, de javaslom az Egészségügyi bizottságnak, hogy sürgősen kérjen tájékoztatást a kormányzattól, nem megvárva addig, amíg dekompenzációs jelek mutatkoznak a szolgáltató intézetek szintjén. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr figyelemfelhívó mondatait miniszter úrnak tolmácsolni fogom. Azt tudom megjegyezni természetesen, hogy nyilván a gazdasági válság hatása alól senki, semmilyen módon nem tudja magát kivonni. Azt látom, hogy nyilván a GDP-nek a vártnál nagyobb csökkenése elsősorban az egészségbiztosítási ágazatot a járulékmérséklésen keresztül érinti, tehát várhatóan a járulékbevételek alakulása is a tervezettnél kisebb mértékben teljesül, túl az egyébként bejelentett járulékcsökkenésen, hiszen a foglalkoztatottak száma is csökken.
Nyilván ehhez a kisebb bevételhez kell igazítani a tervezett kiadásokat, de ahogy alelnök úr is célzott erre, ismereteim szerint nincs végleges döntés arról, hogy ez az Egészségbiztosítási Alap kiadási oldalát hogyan érinti. Megjelentek különböző számok, elhangzottak, de ennek a technikája, megoldása még nem véglegesült. Azt gondolom, abban vagyunk érdekeltek, hogy ebben a helyzetben is az Egészségbiztosítási Alap egyensúlyát meg tudjuk őrizni, és a betegellátás költségvetési forrásait megfelelően tudjuk biztosítani. Nyilván azt kell megnézni, hogy hogyan lehet bizonyos finanszírozási technikákat úgy alakítani, hogy költségtakarékosabb legyen a gazdálkodás, elsősorban védve a népegészségügyi szempontból fontos és kiemelten fontos területeket. Nem hiszem, hogy ezt itt a bizottságban fel kellene sorolni.
Természetesen alelnök úr mondatait miniszter úrnak tolmácsolni fogom, és ha és amennyiben tudunk erről valamit, akkor a bizottság erre vissza fog térni. De a kormány a vizsgálaton még nem jutott túl ismereteim szerint.
Tisztelt Bizottság! Nem lévén más napirend előtti bejelentés, a napirendre az írásban kiküldött javaslat szerint tenném meg az ajánlást, és ebben a sorrendben. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy elfogadják-e a napirendi javaslatot. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a napirendi ajánlást elfogadtuk.
Ezért soron következik a Kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentés, a Kábítószerügyi eseti bizottság önálló indítványa, melyet képviselőtársaim J/6554. számon, és a kapcsolódó határozati javaslatot H/6555. számon kapták kézhez. A honlapról megszerezhető volt az írásos előterjesztés.
Köszöntöm az eseti bizottság elnökét, Winkfein Csaba képviselőtársunkat. Itt van Portörő Péter úr, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium igazgatója, illetőleg Müller Éva főtanácsos asszony az Egészségügyi Minisztériumból, ha kérdés van. Megadom a szót elnök úrnak szóbeli kiegészítés céljából.
Winkfein Csaba, az eseti bizottság elnökének szóbeli kiegészítése
WINKFEIN CSABA, a Kábítószerügyi eseti bizottság elnöke: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mint ahogy az ülés előtt hallottam, nagyon részletesen meg tudták ismerni az anyagot, így az összefoglalótól eltekintenék az elején. Természetesen, ha kérdés van, akkor megpróbálunk válaszolni rá.
Mivel ez a negyedik bizottsági meghallgatás a jelentéssel kapcsolatban, ezért azt gondolom, hogy az elején érdemes egy pár tapasztalatot elmondani az eddigi bizottsági ülésekről.
Az egyik, hogy ez a jelentés a Kábítószerügyi eseti bizottság 2007 novembere és 2008 októbere közötti időszakát foglalja össze, nem összetévesztendő a kormány kábítószerügyi jelentésével. Szeretném kérni, hogy erről a bizonyos időszakról és az eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentésről tárgyaljunk.
A másik, ami tegnap jött elő az Emberi jogi bizottságban, hogy az OPNI ügyét hozták elő. Jelezném, hogy ezzel a tavalyi évben a jelentésünkben foglalkoztunk, és ezzel kapcsolatban a különböző általános és más egyéb vitákban igen részletesen tárgyaltunk. Mivel a munkatervünkben az OPNI ügye már nem volt benne, ezért nem is jeleztük a jelentésben ezt a kérdést, hiszen úgy gondoltuk, hogy a tavalyi évben erről már szó esett.
A harmadik kérdés volt, hogy az Országos Addiktológiai Intézettel mi történt. Jeleztem a tegnapi bizottsági üléseken is, hogy az Országos Addiktológiai Intézet jogutódja az Országos Addiktológiai Centrum lett, és ezzel kapcsolatban a bizottság következő, március havi ülésén fog tárgyalni, ahol meghallgatjuk majd az új centrum működését, megismerhetjük a centrum új vezető asszonyát, illetve egy tágabb témakörben a szenvedélybetegségek témakörét is meg fogjuk ismerni, nemcsak a kábítószerügy, hanem az alkoholprobléma, a játékszenvedély és más egyéb kérdésköröket ott fogjuk tárgyalni a márciusi ülésünkön.
Ezt csak így rövid bevezetésként szerettem volna elmondani. Természetesen, ha van kérdés, akkor megpróbálunk rá válaszolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Megkérdezem a kormány képviselőit, akarnak-e kiegészítést tenni. Portörő Péter igazgató úr!
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
PORTÖRŐ PÉTER igazgató (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Egy rövid kiegészítést szeretnék tenni. A kormány támogatja ezt a jelentést, ugyanis a jelentésben foglaltak összhangban vannak a Nemzeti Drogstratégia pillérein megfogalmazott célkitűzések vizsgálatával, áttekintésével, valamennyi kiemelt problémával foglalkozik ez a jelentés, ami jelenleg aktuális. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főtanácsos asszony? (Müller Éva: Köszönöm szépen, nem kívánok szólni.) Nem kíván.
Akkor megnyitom a vitát. Kérdéseket, véleményeket egy körben kezeljük. Spiák Ibolya képviselő asszony!
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Néhány kérdésem azért volna, bár a jelentést részleteiben ismerem és az eseti bizottságnak tagja vagyok, úgyhogy természetesen ott is feltehettem, fel is tettem, de talán megválaszolatlanul maradtak, és most a jelentésből sem tudtam ezeket kiolvasni.
Leginkább feszít az a kérdés, amit az egyik eseti bizottságon ugyan a nyáron tárgyaltunk, ez a kilenc haláleset volt, az a sajnálatos esemény, hogy a nyáron kilenc ember halt meg kábítószer-túladagolásban. Amikor az eseti bizottság legutóbb ezzel foglalkozott, akkor még nem tudtak konkrét vizsgálati eredményekről beszámolni. Azóta már jó idő eltelt, úgyhogy remélem, hogy most megnyugtató választ kapok a kérdéseimre.
Tehát sikerült-e valamiféle összefüggést találni a kilenc haláleset között, illetve kiderült-e, hogy ezek az elhunyt betegek, emberek részt vettek-e mondjuk valamilyen kezelésben, akár tűcsere programban vagy netán Metadon-kezelésben?
Szeretnék tudni még a tűcsere-programok hatékonyságáról is, erről sem tudtam. Hány tűt osztottak ki, hány fecskendőt osztottak ki, és mondjuk ezek közül mennyi került vissza. Azaz, önök szerint milyen hatékonyan működik ez a módszer, milyen indikátorokat használnak, hogy megállapítsák mondjuk, hogy a Hepatitis C fertőzések vagy az AIDS fertőzés ezáltal csökken?
Az Addiktológiai Intézet és az OPNI kérdését akkor nem feszegetem, de azért mégis szeretném elmondani, hogy az egészségügyi reformok bizony, nagyon komoly károkat okoztak ebben az ellátórendszerben. Az Országos Addiktológiai Intézettől ezer órányi kapacitást vettek el, és tűnt el a rendszerből, azt nem tudni, hogy hová, az OPNI-nak pedig jelenleg 240 szakorvosi óraszáma van, amely szintén nem került vissza a rendszerbe.
Ma Magyarországon körülbelül 1 millió 450 ezer diák van, szeretném tudni - ezt sem olvastam ki a jelentésből -, hogy hány oktatási intézményben hány gyerek vett részt drogprevencióban.
Egy számszerű, tényleges kérdésem is volna, ezt a jelentésből idézem. Azt írják, hogy jelenleg kilenc kezelési központ nyújt szubsztitúciós terápiát évente körülbelül 700-800 kliensnek, ennek éves költsége 21 millió forint. Az éves szinten 21 millió forint alacsony összegnek tűnik, azaz a szám nem lehet valós. Ha viszont valós, akkor további számításokat és vizsgálatokat tartunk szükségesnek, ugyanis ha éves szinten 21 millió forint a költség, az havi átlagban 1 millió 750 ezer forint, ezt elosztva 700-zal, mondjuk egy felhasználóra 2500 forint jut, ami irreálisan alacsony szám. (A teremben megszólal egy mobiltelefon.) Vagy arról van szó, hogy ez a 700 fő csak rövidebb időt tölt el a Metadon-programban, pedig több hónapot kellene, akkor pedig mi van a kezelési protokollal, ha nem, akkor pedig téves számok jelentek meg ebben a jelentésben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném felkérni a képviselőtársaimat és meghívott vendégeinket, hogy mobiltelefonjaikat néma üzemmódban vagy kikapcsolt állapotban próbálják tartani, a bizottság ülésének megzavarása nemkívánatos.
Kérdezem képviselőtársaimat, ki kíván szólni. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Szeretnék kérdést feltenni. Nem tudom, hogy ki az illetékes, az eseti bizottság elnöke vagy az Egészségügyi Minisztérium képviselője. Korábban a különféle kábítószerügyi programoknál azért jobban lehetett látni az interdiszciplináris megközelítést, tehát több tárca, több szervezet vett részt ebben a programban. Ebben a programban mennyire mutatkozik ez meg?
Voltak olyan programok, ahol a rendőrségtől kezdve az igazságügyi és mindenféle más tárca is bekapcsolódott a programba, másrészt pedig arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a WHO összes ajánlásában, az összes népegészségügyi programban, az összes megelőző programban szerepel a kábítószerügy is, mint komplex része az egészségügyi megelőző programoknak, hogyan áll ehhez a bizottság és milyen módon látja ennek a komplexitását? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány kérdésem lenne. A számok alakulásával kapcsolatban szeretnék kérdezni. Itt az van írva, hogy 2007-hez képest a drogbetegek száma csökkent. Örülhetünk neki, hiszen akkor nagyon jól végezzük a munkánkat. Csak az a helyzet, hogy belenézvén a számokba, az látszik, hogy az orvosnál, illetve a kezelési helyeken megjelent betegek száma csökkent, ami nem egyenlő a drogbetegek számának csökkenésével. Ebben tessék nekem segíteni, hogy ez 13 százalék, aztán 25 százalék, máshol 29 százalékot olvasok, hogy ez pontosan hogyan van.
A következő kérdésem. A detoxikálás és az akut drogabúzus között egyértelmű a kapcsolat. Az a helyzet, hogy az akut toxikus beteg nyilván a sürgősségi osztályra való, ellátják, a sürgősségi osztály jellegéből adódóan ott maximum 24 óráig van a beteg, utána hová kerül? Számos helyen megszűntek azok a fekvő-, illetve járóbeteg-ágyak, intézmények, helyek, ahová egy akut abúzus után a betegek kerülhetnek.
A következő kérdésem. Olvasom az anyagban, hogy 2008-ra elkészültek a szakmai protokollok. A kisördög előjött belőlem, és az jut az eszembe, hogy 2006-ban és 2007-ben átalakítottuk, átalakították az egészségügyi rendszert, akkor annak milyen jellegű tapasztalatok, mutatók voltak az alapjai? Aztán olvasható, hogy ha a beteg társbetegségként szenved valamiféle szenvedélybetegségben, jobb szorzóval fizetik a megfelelő osztály megfelelő betegét. Ez nyilvánvalóan fals eredményt hoz. Várható-e, hogy valamit javítanak ezen a finanszírozási helyzeten?
Egy másik helyen szintén a finanszírozással kapcsolatos dolog: a fekvőbeteg-intézményeknél, ha fekvőbeteg-otthonokban van a drogbeteg, abban az esetben, ha valamiféle járóbeteg társbetegségét kezelik, akkor onnan ki kell venni. Ezt a finanszírozási bakit valahogy kívánják-e javítani?
Metadon. Az olvasható, hogy vannak helyek, ahol nem hozzáférhető. Nevesíthető-e ez, hogy hol nem hozzáférhető, és milyen egyéb szerek vannak, amelyek ezt kiválthatnák?
Aztán van egy olyan kérdésem, hogy meg tudjuk-e becsülni, hogy úgy nagyjából mennyi pénzbe kerül a drogprobléma Magyarországnak, úgy egészében? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e még észrevétel vagy kérdés? Nyul képviselő úr!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Úgy gondolom, hogy rendkívül nagy jelentőségű kérdést tárgyalunk ma, és gyakorlatilag csak egy állomáshoz érkeztünk el, de nem a végállomáshoz nyilvánvalóan. Gondolok itt arra, hogy itt valójában egy ötpárti együttműködésről van szó, hiszen az egész társadalmat érintő problémáról van szó. Négy tárca között van együttműködés: az egészségügyi, a szociális, az önkormányzati és az oktatási tárca között. Akkreditációs bizottság jött létre, amely úgy tudom, szintén működik, és összefogja valahogy ezt a tevékenységet.
Én ezt a jelentést azért tartom nagyon jónak, mert valahol a problémafeltárás szintjén nagyon szép eredményeket ért el, hiszen a szakértők megfogalmazták a tényleges tennivalókat, a véleményeket, és valahogy utat is jelöltek ki. Gyakorlatilag 2009 szeptemberében lesz egy, én talán úgy mondanám, hogy zárójelentés, amely összefoglalja az eddigi jelentésekben megfogalmazottakat, és ténylegesen egy olyan stratégiát tud majd kijelölni, amelynek mentén eredményesebben lehet dolgozni, még az eddigieknél is.
Azt hiszem, hogy az igazi kérdésekre adott válaszokat ez fogja majd megadni a tennivalókat illetően. Itt gondolok az eddiginél hatékonyabb preventív tevékenységre is. Működik, de ennél hatékonyabbnak kell lennie.
Itt az anyagban szerepel, hogy az ötödik osztályosokig menne le a preventív tevékenység. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy a 8-10 éves gyerekek is sajnos, fővárosunkban szipuznak. Tehát nem biztos, hogy ez az osztályos megközelítés elegendő lesz, valószínűleg még lejjebb kell menni a felvilágosítás terén.
Érdekes problémafelvetés az is, hogy az egészségügy átalakítása során miért van az, hogy az egészségügyi ellátórendszerből a szociális rendszerek felé mennek át a betegek. Aztán felveti az anyag azt is, hogy szakemberképzési hiányok is vannak. Igen, valójában vannak. Talán ez a stratégia jelöli ki azt a lehetőséget és azokat az utakat, amelynek révén a területi egyenlőtlenség is megszűnik, hiszen azt is tudjuk, hogy az országon belül rendkívüli módon eltérő részben az addiktológiai ellátás, részben pedig a rehabilitációs tevékenység.
Itt az az adat, hogy kevesebb drogbeteg jelentkezett, ez megtévesztő lehet természetesen. Ez adódhat az elérhetőség hiányából, és több minden más dologból is adódhat. A drogokon belül az kimutatható volt, hogy az ópiátok használatában némiképp csökkenés mutatkozott az utóbbi időben, de a többi drog tekintetében ez nem volt látható.
Összességében a jelentést - mivel most a jelentésről beszélünk - jónak tartom, ez jó célokat jelölt ki, és valahol megjelöli a közös tevékenység határát is. Azért arról se szabad elfeledkezni, hogy ugyan sok rehabilitációs ágy jött létre az átalakítás során az aktív ágyak megszűnésével, de itt tartalommal nem tudjuk megtölteni a szakemberek hiánya miatt.
Az is kiderül ebből az anyagból, hogy ha ezen a téren lépni akarunk, akkor bizony, a négy tárcának át kell dolgoznia a saját költségvetését, mert egészen biztos, hogy az eddigi anyagi háttér kevés lesz a további eredményes működéshez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Egy nagyon rövid kérdésem lenne, bár elméleti jellegű, de talán lesznek gyakorlati konzekvenciái is. A szakirodalomban nagy vita folyik a Metadon használatával kapcsolatban. Rengeteg a visszaélés, világszerte rengeteg a visszaélés. A Metadon egy kábítószer, amit végül is a kábítószereseknél használunk, bizonyos állapotok rendezésére. Legutóbb azt hiszem, a British Medical Journal és a Nature is cikkezett arról, hogy alternatív megoldásokat kell keresni a Metadon alkalmazásával paralel vagy talán azt helyettesítendő. Van-e a bizottságnak valamiféle hosszú távú elképzelése ezen a területen?
Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy a Metadonnal nálunk is voltak visszaélések, és ebből rendőrségi és mindenféle ügyek támadtak. Időközben az az ember érzése, hogy egy kicsit parttalanul, túl szabadon használják a Metadont. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt visszaadnám a szót az előterjesztőnek és a kormány képviselőinek, hogy válaszoljanak az észrevételekre, legyen szabad néhány megjegyzést tennem, és azt gondolom, hogy közbülső állomásnál vagyunk, hiszen az eseti bizottság egy konkrét időszak munkájáról tett jelentést, és nyilván további tevékenység még szükséges ahhoz, hogy egy hosszabb időszak tendenciáiból lehessen következtetést levonni. Mindenesetre én személy szerint nem látom a kábítószerhelyzet eldurvulását, tehát nem lehet azt mondani, miközben a tendenciák sajnos, ismertek, de mondjuk például azt mondani, hogy a büntetőpolitikai intézkedések változása se pro, se kontra nem vezetett alapvető eltérésekhez az epidemiológiai adatokban.
Egy kicsit azt erősíteném, amit Schvarcz alelnök úr mondott néhány perccel ezelőtt, jelesül arra hívom fel a figyelmet, hogy a droghasználat nem választható el az életmód, az egészségkockázatok kezelésének ügyétől, annak egészétől. Hiszen bizonyított tény - azt gondolom, ezt képviselőtársaim is tudják, ismerik -, hogy a drog, a dohányzás, az alkohol, a játékszenvedélyek azonos tőről fakadnak. Ezért nekem nagyon határozottan az a véleményem, hogy az ellenük folytatott küzdelem is a maihoz képest egy sokkal integráltabb megközelítést, koncepciót és hozzáteszem: infrastruktúrát igényelne.
Egy picit szomorúan látom azt, mintha most kevésbé helyeznék előtérbe a többszektorú megelőzési programokat, mint amilyen mondjuk annak idején a D.A.D.A. program volt. Jó lenne azon komolyan elgondolkodni a bizottság további munkája során, és valamennyiünknek is, hogy jó-e az úgy, hogy egyébként a drogstratégia úgy alakult, hogy a szociális tárcának egyfajta felelőssége a drog elleni küzdelem szervezése, irányítása, a dohányzás elleni küzdelem a népegészségügy része, alkoholpolitikáról pedig pillanatnyilag annak ellenére, hogy erre többször felhívtuk a figyelmet, nem nagyon beszélhetünk. Tehát én ezt javaslom, hogy fontoljuk majd meg, majd nyilván szóba kerülnek ezek a kérdések a plenáris ülés vitájában is.
Tisztelt Bizottság! Akkor a vitát lezárom, és visszaadom a szót - nem tudom, milyen rendszerben kívánnak válaszolni - Winkfein Csabának, az eseti bizottság elnökének. Képviselő úr, parancsoljon!
Winkfein Csaba, az eseti bizottság elnökének válaszai az elhangzottakra
WINKFEIN CSABA, a Kábítószerügyi eseti bizottság elnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egyrészt örülök annak, hogy ilyen érdemi, szakmai vita alakult ki, csak jelezném itt az elején, hogy ezek a kérdések, amelyeket most itt képviselőtársaim is felvetettek, a bizottság tagjai felvetettek, ezekről mi az elmúlt egy évben több órán keresztül tárgyaltunk, vitatkoztunk, véleményeket, szakmai javaslatokat fogalmaztunk meg. Annak nagyon örülnék, hogy ha képviselőtársaimat ennyire érdekli ez a téma, eljönnének a bizottsági ülésre, és segítenék az ott folyó munkát, hiszen úgy tudunk előrébb lépni, ha minél több vélemény, javaslat megfogalmazódik.
Alelnök asszony kezdte a mai hozzászólásokat. Ő a nyári túladagolási esetekről kérdezett minket. Alelnök asszonynak az a szerencséje, hogy egyrészt ő, mint az eseti bizottság alelnöke, ott tud lenni minden alkalommal, és részt tud venni ezekben a vitákban. Nagyon pontosan tudja, hogy a rendkívüli bizottsági ülést szeptember 2-án azért hívtuk össze, hogy azonnal, gyorsan képet kapjunk arról, hogy milyen helyzet alakult ki. Másrészt pedig közösen fogalmaztuk meg alelnök asszonnyal, hogy a lehető legrövidebb időn belül vissza fogunk erre a témára térni. Ezt meg is tettük. Sajnos, ebbe az időszakba nem fért bele, ezért decemberi ülésünkön tárgyaltuk ezt igen részletesen, több órán keresztül, sajnálom, hogy alelnök asszony ezen a bizottsági ülésen nem tudott részt venni. Alelnök asszony, ha ennyire fontosnak tartja ezt a témát, akkor nagyon szerencsés lett volna, ha ott van, de megkönnyítem az ön munkáját, ezért elhoztam a jegyzőkönyvet, hogy oda tudjam adni az ülés után, és akkor részletesen el tudja olvasni, hogy milyen észrevételek, javaslatok voltak a decemberi ülésünkön. (Dr. Spiák Ibolya közbeszól.) Ha folytathatom, elnök úr, akkor szeretném.
ELNÖK: Tessék!
WINKFEIN CSABA, a Kábítószerügyi eseti bizottság elnöke: Köszönöm szépen. A prevenció kérdéskörével kapcsolatban: örülök neki, hogy nagyon sokan felvetették ezt a témakört, hiszen mi is kiemelt területként kezeltük. Próbáltunk ahhoz a szakmai javaslathoz igazodni, ami a nemzeti stratégiában is megfogalmazódik: 12 prevenciós színtér van - itt többen szóltak erről -: család, iskola, munkahely, szórakozóhely, rendőrségi bűnmegelőzés, stb. Ezzel kapcsolatban írt ki a Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2007-ben is pályázatokat. Nagyon fontos, hogy olyan pályázatok jelenjenek meg, amelyek nagyon sok gyerekhez, nagyon sok diákhoz eljutnak.
Kérdés volt az, hogy ez hogyan jelenik meg. Ha azt mondjuk, hogy évenként körülbelül 120-150 ezer diákot érnek el ezek a programok, 2008-2009-ben az 5-11. évfolyamos diákok 30 százalékot érték vagy érik el, 2010-re pedig az a kitűzött cél, hogy minden, közoktatásban részt vevő 5-8. évfolyamos diák részesüljön drogprevencióban.
Emellett az iskolák pedagógiai programjának része kell, hogy legyen az egészségnevelési, egészségfejlesztési stratégia, és ennek keretében a szenvedélykeltő szerekkel kapcsolatos megelőzés is.
Megfigyelhető és nagyon fontos folyamat, hogy a pedagógus-továbbképzést folytassuk, de úgy, hogy a prevenciós programokat akkreditáljuk, és a minőségbiztosítással is megfelelően el legyenek látva.
Ezen kívül iskolán kívüli program volt többek között a Háló-mozi program, a kortársképzés, több mint 40 városban mutatták be a "Köztes átmenetek - a drogról" című kiállítást, a Sziget Fesztivál Civil Faluja, a Szenvedélyek napja, a kábítószerellenes világnap, a "Biztonságos szórakozóhely" program, a "Drogmentes munkahely" program, de a Magyar Honvédségen és a büntetés-végrehajtáson belül is működnek különböző prevenciós programok.
Elnök úr szólt a D.A.D.A. programról. Jelenthetjük, hogy ez a program újraindult, frissítették. Ezen kívül, amit nagyon fontosnak tartottunk a prevencióval kapcsolatban, és ezért több civil szervezetet is meghallgattunk a bizottsági ülésen, ez pedig az internet-alapú tájékoztatás javítása. Itt egyrészt az NDI információs portálját szeretnénk javítani, másrészt pedig azt kértük a Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól, hogy az idei pályázatában az internet-alapú tájékoztatás létrehozására, kiszélesítésére, fenntartására is figyeljenek oda, és a lehetőségükhöz mérten a pályázatokban erre legyenek tekintettel.
Még egy reagálás: Puskás képviselő úr az egészségügyi ellátások helyzetével kapcsolatban szólt arról, hogy különböző vélemények jelennek meg a jelentésben. Ez azért van, hiszen a jelentést a bizottság képviselő tagjai, illetve az öt frakció szakértői készítették el. A jelentésben egyrészt megjelent az Egészségügyi Minisztérium, illetve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szakmai véleménye, másrészt pedig a bizottság tagjai, illetve szakértői máshogy látták ezt a kérdést, ezért az is megjelent a jelentés részében, hiszen ez egy egyéves időszakot átölelő jelentés, amiben különböző vélemények jelennek meg. Úgy szerettük volna - mert így hiteles -, ha mind a két oldal álláspontja megjelenik. Erre részletesebben az Egészségügyi Minisztérium fog válaszolni.
Én röviden ennyit mondanék. Ha van további kérdés, akkor szívesen válaszolok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Lezártuk a kérdések sorát, de mielőtt a kormány képviselői röviden reagálnak, személyes érintettség kapcsán szót adok Spiák Ibolya képviselő asszonynak.
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Tisztelettel megköszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Nagyon sajnálom, hogy most így rám pirított úgymond. Meg lehet nézni a jegyzőkönyveket, én valamennyi ülésen részt vettem, és ezen az egy ülésen valóban nem, de ennek nyomós oka volt. El is olvastam a jegyzőkönyvet, és nem kaptam választ ezekre a kérdéseimre, amiket már többször feltettem. Azért ismételtem meg konkrétan, és úgy gondolom, hogy önnek, mint a bizottság elnökének én itt most, amikor ön egy jelentésről beszámol, feltehetem. Konkrét kérdéseket tettem fel, egyetlen konkrét kérdésemre választ nem kaptam.
Kérem, mondja el nekem, milyen összefüggéseket találtak a halálesetek között, részt vettek-e Metadon-programban ezek a betegek, tűcsere-programban, kezelésben. Megkérdezem, jogom van hozzá, és legyen szíves, válaszolni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Rövid választ kérek.
WINKFEIN CSABA, a Kábítószerügyi eseti bizottság elnöke: Köszönöm szépen. Rövid válasz lesz. Mivel jeleztem az elején, hogy a válaszokat megosztjuk, ezért röviden szerettem volna reagálni az elején, és az Egészségügyi Minisztérium fog részletesen válaszolni erre a kérdésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Portörő Péter igazgató úr vagy Müller Éva főtanácsos asszony?
Müller Éva (Egészségügyi Minisztérium) válaszai
MÜLLER ÉVA főtanácsos (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Valószínűleg én fogom kezdeni. Igyekszem összekapcsolni a kérdéseket, remélem, nem fogok kifelejteni egyet sem.
Ha megengedik, akkor az OPNI-OAI-kérdéssel kezdeném. Néhány hónapot vissza kell mennem a történetben. Amikor dr. Székely Tamás miniszter úr hivatalba lépett, azonnal egyeztetést kezdeményezett a pszichiátriai és az addiktológiai terület képviselőivel. Ezen tájékozódás során nem csupán azt kívánta megnézni, hogy az országos intézetek feladatátadása hogyan valósult meg, hanem arról is tájékozódni kívánt, hogy milyen a helyzete a jelenlegi ellátórendszernek.
Egy nagyon szoros szakmai együttműködés vette kezdetét az őszi időszakban. Ennek következtében egy több irányú intézkedéscsomag született. Részint miniszter úr döntött az Országos Pszichiátriai Központ felállításáról, ami november 1-jén kezdte meg a működését. Ez az intézet nem fog betegellátást végezni, viszont a pszichiátriai szakterület módszertani tevékenységét biztosítani tudja, illetve az összes olyan funkciót, ami bármilyen módszertani intézettől elvárható, teljesíteni tudja.
Mivel az OPNI jogutód nélkül szűnt meg, ezért mindenképpen úgy gondolom, hogy egy nagyon fontos lépés a központ felállítása a szakma vonatkozásában. Az Országos Addiktológiai Intézet jogutóddal szűnt meg. A feladatokat az Addiktológiai Centrum vette át. Itt a kapacitásokhoz kapcsolódóan máris szeretném jelezni, hogy a 2007-et megelőző időszakban az Országos Addiktológiai Intézet öt támasz-gondozóval működött.
A Spiák képviselő asszony által említett ezer óra kapacitáscsökkenés onnan adódott, hogy az intézet akkori igazgatója saját hatáskörben megpróbálta racionalizálni az intézet működését. Kétségtelen, hogy ezer óra kapacitás elvonásra került az intézettől, de ennek az az oka, hogy ezekben az időkben nem engedhetjük meg magunknak, hogy kihasználatlan kapacitások legyenek.
Az OAI betegszáma, kihasználtsági mutatói nagyon alacsonyak voltak, és máshol viszont olyan kapacitásigények jelentek meg, amit a tárcának rendeznie kellett.
Az OPNI-ban működő drogmegelőzési központ és ambulancia kapacitásai - heti 226 óra orvosi és nem orvosi kapacitásról volt szó - maradéktalanul felosztásra kerültek. Azok a szolgáltatók kapták meg Budapesten, illetve Budapest környékén, Budakeszin egészen pontosan, ahol előzőleg is működött addiktológiai tevékenység, illetve ezek a szolgáltatók, akik ezeket a kapacitásokat feladatátadással megkapták, jelenleg nem rendelkeztek vagy nagyon-nagyon minimális kapacitással rendelkeztek. Ezek között például a Kék Pont Ambulanciát emelném ki, amelyet szinte mindannyian jól ismerünk, körülbelül 10 óra szakorvosi kapacitása volt, közfinanszírozott kapacitással rendelkezett maga a Kék Pont Ambulancia.
Szeretném folytatni a betegszám-csökkenéssel. Nem állnak még egyértelmű adatok és ismeretek rendelkezésünkre arra vonatkozóan, hogy mi okozhatta a betegszám-csökkenést. Ez nagyon-nagyon hosszas vizsgálatokat eredményezne, és folyamatosan az OEP vizsgálja ennek a körülményeit. Egyes szakértői állásfoglalások valóban arról szólnak, hogy esetleg a finanszírozás módosulása vagy az ellátórendszer módosítása befolyásolhatta a betegszám alakulását.
Fontosnak tartom ugyanakkor jelezni, hogy ezt egyelőre még nem tudtuk bizonyítani. Azt, hogy 2007-ben volt egy fixdíj-csökkenés a rendszerben, ezt a különböző ellátók nagyon különböző módon érezték meg. A nagyobb, magasabb forgalmú ambulanciák vagy ellátóhelyek gyakorlatilag észrevétel nélkül át tudtak suhanni ezen a rendszerváltáson, a kisebb, alacsony forgalmú szolgáltatóknál azonban azt éreztük, hogy sem a TVK-t nem tudták kihasználni, sem pedig nem tudtak magasabb teljesítménymutatókat produkálni. Ennek a szenvedélybetegségek sajátos jellege az oka, ami természetesen számunkra is ismert, éppen ebből adódóan a fix díj további csökkentését nem is tervezte a tárca.
Talán annyit ezzel kapcsolatban még fontosnak tartok kiemelni, hogy akkor, amikor az Egészségügyi Minisztérium ezt az eltérő hatást érzékelte, haladéktalanul jogszabály-módosítást kezdeményezett. Itt a kódokhoz kapcsolódóan feltétlenül fontosnak tartom elmondani, hogy azonnali jogszabály-módosítást követően kinyitottuk annak a lehetőségét, hogy az addiktológiai szolgáltatást végző intézmények - és ez a pszichiátriai szakterületet is érintette - sokkal szélesebb körben jelenthetnek. Ennek a hatásai pontosan még nem érzékelhetők, de a szakmai kollégium benyomásai, illetve a tárcához érkezett jelzések egyértelműen azt mutatják, hogy jelentős mértékben sikerült javítani a finanszírozás körülményeit.
Amit mindenképpen fontosnak tartok még kiemelni, szintén a finanszírozáshoz kapcsolódva, hogy miniszter úr kezdeményezése, ez a szakma, illetve a tárca közötti együttműködés azt eredményezte, hogy egyfajta kódfinanszírozási együttműködés vette kezdetét. Több ülésen tárgyaltunk a tárcával. Az egyes szakterületek elküldték a szakmai javaslataikat, és a kódrevízió jelenleg is folyamatban van. Kétségtelen, hogy a tárca a finanszírozás vonatkozásában mindenképpen a teljesítmények figyelését tartja szem előtt.
De azt szeretném hangsúlyozni, hogy az addiktológia, pszichiátria területén pont a sajátos motiváció, a betegek sajátos compliance-e miatt ez rendkívül nagyfokú érzékenységet igényel.
A Metadon-programokkal kapcsolatban. Valóban nem elérhető mindenhol a Metadon-program. Ennek valóban az az oka, hogy a szakmát is nagyon megosztja. Úgy gondolom, hogy többek számára ismert, hogy 2005-ben a tárca megpróbálta megvizsgálni az egészségügyi ellátórendszer aktivitását arra vonatkozóan, hogy mi lehet a probléma, amiért nem lehet. Valóban megosztott a szakma, ezt tudomásul kellett venni.
Kétségtelen az is - és eljutnak ilyen információk hozzánk is -, hogy vannak visszaélések. Éppen ezért az egészségügyi tárca a múlt évben befogadta a Suboxone névre hallgató gyógyszert, amit 2008. október 1-jétől OEP-támogatással alkalmazhatnak a szolgáltatók. Míg a Metadon-programot elsősorban a drogambulanciák alkalmazták, addig a Suboxone-nál arra is van lehetőség, hogy sokkal szélesebb körben alkalmazzák a különböző szolgáltatók. Egyértelműen azt reméljük, hogy ez segíteni fogja a Metadon hozzáférését.
A detoxikálás kérdésköre. Az egészségügyi tárca elkötelezett abban, hogy a toxikus betegek ellátása egyértelműen a sürgősségi betegellátás kompetenciájába tartozik. 2002-ben erről a Pszichiátriai Szakmai Kollégium egyébként kiadott egy módszertani irányelvet, és azt gondolom, hogy ebben a kérdésben semmilyen szakmai vita nincs. Kétségtelen ugyanakkor, hogy ma is azt tapasztaljuk, hogy a pszichiátriai osztályokon landolnak sok esetben a toxikus állapotú betegek, amit valóban megengedhetetlennek tartunk, éppen azért, merthogy a kapacitásokat ezek a betegek terhelik, és nem adekvát a megoldás.
Az Egészségügyi Minisztérium március hónapban foglalkozik egyébként a detoxikálók kérdésével is, az országos tiszti főorvos úr bevonásával szeretnénk előmozdítani azt, hogy a betegek a megfelelő ellátásban részesüljenek.
Egy picit én magam is megszólítva érzem magam a szakemberkérdést illetően, hiszen minden egyes fejlesztésünket korlátozza a szakemberek hiánya. Magyarországon a pszichiáterek, addiktológusok száma alacsony, az Egészségügyi Minisztériummal szintén folyamatban van egy megoldási javaslat kidolgozása. A tárca azt tervezi, hogy egy külön juttatás kialakításával próbálja a szakemberképzést kezelni.
A Metadon költségeire, a 21 millió forintra vonatkozóan. Hogy őszinte legyek, nem rendelkezünk pontos információkkal arra vonatkozóan, hogy ez a szám hogyan jött ki. Amit az egészségügyi tárca képviseletében el tudok mondani, hogy nyilván van egy elszámolható része a Metadon-programnak, azonban a fixdíj bizonyos eleme tartalmaz olyan tevékenységeket, ami nagyon nehezen tetten érhető a szolgáltatásban, ez pedig a pszichoszociális tevékenység. Ezzel csak azt szerettem volna jelezni, hogy így adódik össze az a tétel, amit ki lehet számolni, hogy ebben a 21 millió forintban a fix díjban tartalmazott pszichoszociális szolgáltatás, vagy csak konkrétan a Metadon adása vesz részt, ezt ebben a pillanatban nem tudom megmondani.
Talán jelzésértékű lehet a Suboxone-nal kapcsolatos tervezésünk, amiben azt látjuk, hogy a Suboxone bevezetése az első évben várhatóan 90 millió forintot fog - csak az arányok miatt tartom ezt fontosnak elmondani - jelenteni. Éppen azért, mert azt reméljük, hogy egy magasabb hozzáférést tudunk biztosítani, egy magasabb betegszám fog bekerülni a rendszerbe, ez a későbbi években 2-300 millió forintosra emelheti ezt a tételt, amivel kalkulálnunk kell.
Remélem, hogy mindenre sikerült választ adnom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a konkrét válaszokat. Portörő Péter igazgató úr!
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai
PORTÖRŐ PÉTER igazgató (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Röviden szeretnék néhány olyan kérdésre válaszolni, amiről eddig talán nem esett szó. Azt nagyon fontos látnunk az elmúlt évek adatai alapján, hogy a magyarországi kábítószerhelyzet alakulásában drámai változás nem történt az elmúlt évben sem. Azokat az indikátorokat megvizsgálva, amelyek alapján ezt össze tudjuk hasonlítani, meg tudjuk vizsgálni, azt látjuk, hogy egyre inkább hasonlítunk az egyéb európai uniós országok állapotához.
Elhangzott egy kérdés az ártalomcsökkentő tűcsere-programok hatékonyságával kapcsolatban. Ez nagyon fontos kérdés, összekapcsolva ezt a kérdést a drog-halálesetek megelőzésével is, általában a kezelésben való lét, a kapcsolat az ellátórendszerekkel csökkenti a túladagolásos esetek kockázatát. Ezért is nagyon fontosak ezek az ártalomcsökkentő programok, és hogy hatékonyak, azt onnan látjuk, hogy egyelőre Magyarországon nincs HIV, AIDS-probléma az intravénás szerhasználók között, nem látszik ilyen probléma, és szinten lehetett tartani a Hepatitis-fertőzéseket is. Ez egy ilyen 25 százalékos arányt mutat megközelítőleg. Ha összehasonlítjuk egy olyan országgal, ahol nem működnek ezek a programok, északkeleti szomszédainkat alapul véve, akkor azt látjuk, hogy ott igen komoly gondokat okozhat a különböző járványok, HIV-fertőzés, Hepatitis-fertőzés szempontjából. Magyarországon évről évre egyre több tű kerül becserélésre, visszavételre, egy ilyen százezres nagyságrendet tudok így példaképpen mondani.
Az iskolai drogprevenciós programokban részt vevő diákok - elnök úr elmondta - 30 százaléka, ha 450 ezer diákot veszünk alapul, egy ilyen 150 ezer diák elérése valósul meg. Ha sikerülne ezeket a programokat, ezt a kínálatot egy akkreditációs rendszerbe irányítani, amelyre megvannak az elképzelések, és az előkészítése zajlik, akkor sikerülhet kiterjeszteni ezt a számot egy szélesebb körben, és az egészségnevelés, egészségfejlesztés valamennyi területét integráltan kezelve, egy átfogó prevenciós beavatkozás valósulhat meg.
A közkiadásokra vonatkozó kérdés: 10 milliárd forintot fordít a magyar állam egy 2005-ös vizsgálat alapján a kábítószer-probléma kezelésére, ebben benne van valamennyi pillér, a büntető-igazságszolgáltatás, stb.
Amit még szeretnék elmondani, hogy a Kábítószerügyi koordinációs bizottság struktúrája leképezi azt a szereplői kört, akik a kábítószer-problémában érintettek. Hasonlóan más országokhoz is, ez a struktúra biztosítja azokat az ágazati szempontokat, amelyeknek az együttes kezelése kormányzati szinten mindenképpen fontos. A drogstratégiával kapcsolatban ez a bizottság kiegészült a civil szervezetek munkájával, civil képviselők dolgoznak benne, nagyobb ernyőszervezetek képviselői. Tehát a koordináció ilyen szempontból magas szinten biztosított.
Végezetül a túladagolásos halálesetekkel kapcsolatban annyit szeretnék elmondani, hogy speciális okokra nem derült fény a vizsgálatok során, holott nagyon alapos vizsgálat volt ebben a témakörben, mind az egészségügyi ellátásban való részvételük megvizsgálásra került, mind a hozzátartozókkal interjúk felvételére került sor. Voltak kezelésben ezek az áldozatok, Metadon-programban is volt némelyikük. Tehát azt lehet látni, hogy a kezelésben maradás mindenképpen azt indikálja, hogy ezek az esetek talán jobb hatékonysággal megelőzhetőek, hiszen ezek a kezelésben való időpontok egy korábbi időszakra esnek, tehát korábban voltak kezelésben. Ezért az utógondozásra nagy hangsúlyt kell fektetni, másrészt az információk eljuttatása például az alacsony küszöbű ártalomcsökkentő programokon keresztül szintén csökkentheti ennek a túladagolásnak a kockázatait. Itt az esetek halmozódását láttuk.
Nagyon szomorú bármelyik haláleset, itt egymás után következtek be ezek a tragédiák. A különleges helyzetet ez teremtette, hogy ezek nagyon szorosan egymás után következtek be. Egyébként 25 haláleset volt az elmúlt évben. Köszönöm szépen.
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Lezárva a vitát, határoznunk kell arról, hogy a jelentés, illetőleg a határozati javaslat általános vitára alkalmas-e. Ez két szavazást jelent. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy a 6554. számú jelentést ki tartja általános vitára alkalmasnak. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) 12 igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) 6 nem.
Megkérdezem a határozati javaslattal kapcsolatban - mert ügyrendileg erről külön kell szavazni -, hogy ki szavaz igennel a határozati javaslat általános vitára való alkalmasságával kapcsolatban. (Szavazás.) 12 igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) 6 nem.
Megállapítom, hogy általános vitára mind a két dokumentumot a bizottság alkalmasnak tartotta.
A plenáris ülésen jövő héten kedden kerül sor előzetes információm szerint a napirend tárgyalására. Kíván-e a bizottság előadót állítani, tehát aki ott tud lenni ezen? (Nincs jelzés.) Többségi, illetőleg gondolom, kisebbségi előadó is szükséges. Van-e e tekintetben jelentkezés, vagy elmondják a vitában képviselőként a véleményüket. (Dr. Mikola István: Kell kisebbségi előadó!) Kell kisebbségi előadó? Akkor gondolom, Spiák Ibolya képviselő asszony lesz a kisebbségi, a többségi pedig ... (Dr. Nyul István jelentkezik.)... Nyul István.
Kérem, hogy döntsük el. (Szavazás.) Egyhangú. Tehát Nyul István képviselő úr a többségi előadó. Gondolom, egyben történik a tárgyalás, együttes általános vita lesz.
Tájékoztató a gyógyszer-gazdaságossági törvénynek a gyógyszertárakra gyakorolt hatásáról
Köszönöm szépen. A napirendi pontot lezárva, áttérünk a következő pontra. Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a tájékoztató a gyógyszer-gazdaságossági törvénynek a gyógyszertárakra gyakorolt hatásáról.
Tisztelt Képviselőtársaim! Munkaterv szerint tárgyalunk erről a kérdésről. Három tájékoztató van a birtokunkban. Az Egészségügyi Minisztérium készített egy rövid jelentést, elektronikus úton képviselőtársaim megkapták. A Magyar Gyógyszerészi Kamara is adott számunkra egy beszámolót, egy tájékoztatót, illetőleg a Gazdasági Versenyhivatal is adott tájékoztatót.
Kérem, hogy a tájékoztatót készítők szíveskedjenek ott az asztal végén helyet foglalni. Köszöntöm Héjja Mária főosztályvezető asszonyt az Egészségügyi Minisztérium részéről, Horváth Tamás elnök urat a Magyar Gyógyszerészi Kamara képviseletében, és Torjákné Amberger Teréz irodavezető asszonyt a Gazdasági Versenyhivataltól.
Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a Spatium Consulting Kft., közvéleménykutató cég a patikai próbavásárlásokkal kapcsolatban készített egy prezentációt. Ennek az anyagát képviselőtársaim írásban előzetesen szintén megkapták elektronikus úton. Ha ezzel kapcsolatban felmerül kérdés, természetesen akár ezt is le lehet vetíteni. Elektronikus úton, de írásban is, aki kéri, rendelkezésére áll. Köszönöm szépen. Ha van ilyen igény, akkor erről is fogunk tudni beszélni.
Azt kérem az előterjesztőktől, hogy ha lehetséges, akkor röviden egészítsék ki szóban, amit az írásos anyaghoz hozzátenni gondolnak, és akkor konzultálunk a felvetett kérdésekről.
Először megadom a szót főosztályvezető asszonynak, hogy ha a napirenddel kapcsolatban van szóbeli kiegészítése, tegye meg!
Dr. Héjja Mária (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. HÉJJA MÁRIA főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A biztonságos és gazdaságos gyógyszerész, gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszer-forgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvénynek a gyógyszertárak helyzetére gyakorolt hatásáról készítettünk beszámolót.
A Gyftv. hatályba lépése óta, 2008. december 31-ig 392 új közforgalmú gyógyszertár kezdte meg a működését, ebből 37 fiók és 11 kézi gyógyszertár ezen belül. A létesítések nagyobb száma az 5 ezer főnél nagyobb településeken történt, ezt nyilvánvalóan az indokolja, hogy a gyógyszertárak kereskedelmi tevékenysége összefüggő azzal a potenciális felvevő körrel, ami őket körülveszi, illetve az üzleti siker lehetősége.
2008 végéig 87 gyógyszertár szűnt meg, ebből 32 közforgalmú, és három volt olyan településen, ahol nem működik másik közforgalmú gyógyszertár. Ezen kívül 61 közvetlen lakossági ellátást végző intézeti gyógyszertár biztosítja a betegek ellátását.
A patikaliberalizáció mindenképpen egyfajta versenyt indukált a gyógyszertárak között, és ennek a versenynek a következtében a napi nyitva tartási idő megnövekedett, és egyre több azon gyógyszertárak száma, amelyek szombaton és vasárnap is nyitva tartanak. Három gyógyszertár - kettő budapesti és egy kecskeméti - 24 órás nyitva tartást is vállalt.
Van olyan is, amikor a 65-70 órát vállaló gyógyszertár visszaáll a minimálisan előírt 60 óra nyitva tartásra. Nyilván emögött a személyzeti feltételeknek az esetleges problémái állhatnak.
Az ügyeleti ellátásba 115, a készenléti szolgálatba pedig 4 újonnan létesített gyógyszertár kapcsolódott bele. A gyógyszertáron kívüli forgalmazásról csak annyit szeretnék mondani, hogy a kezdeti lendület tulajdonképpen megtörtént. Ma is csak körülbelül az OTC-forgalom egy százalékát teszi ki a gyógyszertáron kívüli forgalmazás, és a magyar posta, aki indult annak idején ezen a piaci szegmensen, ezt a fajta forgalmazási tevékenységét befejezte.
A Gyftv. a szolidaritási díjról is rendelkezett, illetve rendelkezik, mégpedig azok a gyógyszertárak, amelyeknek a negyedéves árréstömege 10 millió forintnál nagyobb, kötelesek szolidaritási díj fizetésére. Ez 2007-ben 118 millió forint volt, 2008-ban pedig 132 millió forint.
Az a tábla, ami tulajdonképpen az árréstömeg függvényében megszabja, hogy melyik gyógyszertárnak mennyi szolidaritási díjat kell fizetnie, módosult, a Gyftv. 2008 decemberi módosítása kapcsán, mégpedig a Gyógyszerészi Kamara javaslatai szerint.
Új elem a rendszerben a gyógyszerészi gondozás, aminek szintén ebben az említett módosításban bekerült a definíciója, és ezen definíció mentén most dolgozunk a 41-es kormányrendelet módosításán, és ebben fogjuk a gyógyszerészi gondozás részletszabályait pontosan lefektetni.
Problémás volt a maximált ár kérdése is, és ez most a 10/2009-es rendelettel remélhetőleg rendeződik, és a maximált ár közzétételével kapcsolatos hiányosság tulajdonképpen így megoldódik. Az OGYI fogja közzétenni a maximált árakat.
A kis patikák működési célú támogatásban részesülhetnek. 2008-ban 750, 2009-ben pedig 786 ilyen gyógyszertár volt, és ennek értelmében 2007-ben 376 millió forintot, 2008-ban pedig 638 millió forintot kaptak a rászoruló gyógyszertárak. Ez részben a szolidaritási díjból tevődik össze, a másik része pedig a minisztérium alapjából kerül ki.
A finanszírozási előleg, amit eddig igényelhettek a gyógyszertárak, egy évben egyszer, és utána az év folyamán visszatörlesztették az OEP-nek, ez most egy kicsit jogszabályilag problémába ütközik, de dolgozunk azon, és az előterjesztés már elkészült és a költségvetési törvény módosításával vissza fog kerülni remélhetőleg az a fejezeti sor, amin lehetőség lesz a kisforgalmú gyógyszertárak működőképességét ebben a formában is támogatni.
Ez nem valamiféle meggondolatlan vagy átgondolatlan lépés volt, mivel ez egy elég komoly adminisztráció az OEP-en belül. Azt feltételezzük, hogy mivel az online elszámolás egyébként is már teszt üzemmódban van, és 2009 második félévében működni fog remélhetőleg, az annyira fogja egyszerűsíteni a rendszert és remélhetőleg a költségeket is csökkenteni, hogy ezért úgy tűnt, hogy ez nem fog működési zavarokat okozni, ha erre a finanszírozási előlegre nyitott lehetőség bezáródik. De a Gyógyszerészi Kamara jelezte, hogy ez komoly probléma, ezért gyakorlatilag mindent megteszünk, hogy akkor ez a dolog visszaállhasson.
A többletszolgáltatásokkal kapcsolatban szeretném még elmondani, hogy a 41-es rendeletben szintén szeretnénk majd ezt is rendezni, lehet, hogy részben azért, merthogy ezek a szolgáltatások még egy kicsit megelőzik országos szinten a korukat, tehát az online rendelést. De ezzel együtt is a szolgáltatások igénybevételének alacsony aránya mögött elképzelhető, hogy a nem megfelelő kommunikáció áll, és ezért szeretnénk a 41-esben előírni majd, hogy az a gyógyszertár, amely vállalta a többletszolgáltatást, hogy ezt mindenképpen jól látható módon feltüntesse majd a betegek számára, hogy ez elérhető és megoldható.
Ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Horváth Tamás elnök úrnak.
Horváth Tamás, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökének szóbeli kiegészítése
HORVÁTH TAMÁS, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, az előterjesztésünket ismertnek vehetem, ezért nem ennek egy rövid összefoglalóját szeretném elmondani, hanem néhány olyan tipikus jelenségre szeretném felhívni a figyelmet, amely egyre inkább meghatározza a mindennapjainkat.
Példák. S. városban a többedik gyógyszertár létesült, többletszolgáltatásként készenlétet vállalva. Az engedélyt megadják, holott a városban évtizedek óta ügyeleti ellátás van.
Újonnan nyílt a gyógyszertár, heti hét napon, napi 12 órát tart nyitva, egy gyógyszerészt foglalkoztat, aki viszont nem tud mindig bent lenni. Távollétében egy szakasszisztens látja el a betegeket, rajtuk kívül a gyógyszertárban csak kereskedelmi végzettségű dolgozókat alkalmaznak.
Vagy: egy nagyvárosban fiatal gyógyszerész kezdeményezi a gyógyszertár létesítését. A személyi jogot és az engedélyeket megszerzi, a patika megnyit. A nyitást követően négy nappal közgyűlést tartanak, ahol ismert láncműködtetők off-shore céges háttérrel többségi irányító pozícióba kerülnek. A módszert több esetben ismétli.
Vagy: gyógyszertárlánc új gyógyszertár nyitását kezdeményezi. Megnevezi a személyi jogos gyógyszert. Nyitás után pár nappal viszont felelős vezetőként egy frissen végzett gyógyszerész kollégát alkalmaz. A gyógyszertártánc ezt a technikát több alkalommal ismétli.
Nézzünk más eseteket. V. városban önkormányzati támogatással egészségház létesül, négy orvosi rendelővel. Mivel a kiszemelt telek egyházi ingatlan, a befektető az egészségház mellett 300 fő befogadóképességű templom építését is vállalja. A beruházó feltétele: gyógyszertár létesítése.
Vagy: M. városban az önkormányzat nyolc egészségház létesítését kezdeményezi, melyre pályázatot ír ki. Mindegyik egészségházban gyógyszertár létesítését is kiköti. Ennek bevételéből kell a beruházásnak megtérülnie.
Más: A. városban a polgármester utasítja az orvosokat, hogy a betegeket a recepttel a városi kórház gyógyszertárába irányítsák.
Például: egy 5500 lakosú településen 2008 őszén új gyógyszertár létesül. A régi gyógyszertár mára eladósodik a nagykereskedőknél, az új gyógyszertárnak pedig nincs még megfelelő készlete. Ma a betegek a két gyógyszertár között ingáznak, mert egyikben sincs szükséges gyógyszer. Az eddigi kiegyensúlyozott ellátás ezen a településen felborul.
Vagy nézzük Sz. várost, ez megyeszékhely, 38 gyógyszertárral. Ebből 7 bizonyíthatóan egy befektető csoport kezében van, ám a 7 gyógyszertár együttes forgalma ma már a város összforgalmának 50 százalékát teszi ki, a háttérben az agresszív marketingpolitika húzódik meg.
Vagy nézzük: egy nemrég nyílt gyógyszertárban dolgozó gyógyszerész azt mondja a magisztrális gyógyszerkészítésről: "mi ilyennel nem foglalkozunk", és kéri a segítséget másik patikában, hogy készítsék el az ő készítményét.
Képzés. Asszisztensképző záróvizsga néhány héttel ezelőtt egy vidéki városban. Kiderül, hogy a vizsgázók többsége még soha nem készített kúpot, szuszpenziót, nem osztott port és nem olvasott receptet. A képzőhelynek nincs tanlaborja, az asszisztensjelöltek egy részének nincs patikai munkahelye. A gyógyszertant ápoló végzettségű személy tanítja.
Vagy: egy nagyvárosban rejtett kamerás felvétel. Az utcáról bejövő személy Tegretolt kér, és szó nélkül megkapja. Ez tíz esetben négyszer ismétlődik.
Vagy még: a vényen az orvos a helyettesítést nem tiltja le, a patikusnak viszont a gyógyszertár tulajdonosa megtiltja, mert ez árréskiesést okoz.
Tisztelt Bizottság! Ezeket a példákat a gyógyszerbiztonság, az ellátásbiztonság és a szolgáltatásminőség helyzetére hoztam. Ezek olyan példák - és sorolhatnám még az eseteket sokáig -, ami a rendszer diszfunkcionális működésének a jelei. Nem állítom, hogy korábban nem voltak a jogszabályi rendelkezéseket kijátszó, a szakmai és etikai normákat figyelmen kívül hagyó jelenségek, de ezeknek az a tömege, amivel ma szembe kell néznünk, elképzelhetetlen volt.
Lehet voluntarista módjára csak az új gyógyszertárak létrejöttének örülni, vagy a verseny fokozódásán mérni a rendszer működésének hatékonyságát. De rendkívül súlyos kockázat, ha a diszfunkcionális működés normává válik, és ma ennek a folyamatát látjuk.
Tisztelt Bizottság! Állítsák meg ezt a folyamatot. Most önökön a felelősség, hogy a gyógyszerészet a társadalmi elvárásoknak megfelelően működhessen. Minden olyan változtatásban, amely ebbe az irányba visz, a kamara együttműködésére számíthatnak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Irodavezető asszony kíván szólni? Tessék parancsolni!
Torjákné Amberger Teréz (Gazdasági Versenyhivatal) szóbeli kiegészítése
TORJÁKNÉ AMBERGER TERÉZ irodavezető (Gazdasági Versenyhivatal): Néhány kommentárt én is fűznék ehhez a történethez. A Gazdasági Versenyhivatal a benyújtott levélben is úgy értékelte, hogy a folyamat, ami elindult, és ami az elmúlt két évben lezajlott, az kifejezetten, legalábbis a mi várakozásainknak megfelelően zajlott le. Azt, hogy más mit várt, azt mi nem tudhatjuk, de az biztos, hogy általában azon történéseknek lehettünk a tanúi, amiket egy racionális gazdasági alapú várakozást feltételezve egyáltalán lehetett prognosztizálni.
Tehát azokon a helyeken nyíltak meg a gyógyszertárak, ahol gazdaságos megtérülést lehetett várni, és azokon a helyeken pedig természetesen nem, ahol korábban is a gazdaságos üzemméret alatti gyógyszertárak fenntartását már évek óta az állam kiegészítő területi támogatásokkal segítette. Ez a probléma nem változott, vagy tekinthetjük ezt nem problémának is, hiszen a piacnak az a sajátossága és egyáltalán a befektetéseknek, hogy oda fognak menni, ahol profitabilitás várható, és oda nem mennek, ahol nem várható a befektetések megtérülése.
Az is egyértelműen látszik, és itt az Egészségügyi Minisztérium képviselője akár számokkal is alá tudta támasztani, hogy a verseny hatására azokon a helyeken, ahol az intenzitás fokozódott, ott bizony, a nyitva tartási időkkel, az elérésekkel kapcsolatos minőségi szint - hogy úgy mondjam - növekedett. Más oldalról viszont azokon a pontokon, ahol adott esetben egy-egy gyógyszertár eddig kiesett, ott biztosan azoknak az embereknek a gyógyszerhez jutási lehetőségei vagy ráfordításai nőttek, hogy eljussanak a legközelebbi patikába.
Azonban azt kell mondani, hogy azok a fajta rugalmas alkalmazkodások, amelyek az elhelyezés helyének a megválasztásában az elmúlt tíz évben akadályt képeztek, tehát az, hogy adott esetben egy patika helyszínének megváltoztatása engedélyhez kötött volt, azok megszűntek. Ezáltal bizony, egyes helyeken bezárnak gyógyszertárak a városokban is, és inkább olyan pontokra mennek, ahol a kínálat jobban megjelenik, mert ez mutatja azt, hogy rugalmasan alkalmazkodik a tulajdonos a piaci elvárásokhoz.
Azok a problémák, amelyeket elnök úr mondott, én úgy gondolom, hogy jelentős része ma is élő jogszabályokban tiltott gyakorlat. Tehát itt arról van szó, hogy adott esetben az egészségügyi szakmai szervezeteknek, felügyeletet gyakorló intézményeknek az ellenőrzési jogosítványait gyakorolni kell, és adott esetben szankcionálni kell ezeket a típusú gyakorlatokat. Gondolok itt a vényköteles gyógyszerek vény nélküli kiadására vagy ezekre a jelenségekre. Korábban is voltak már tapasztalhatók ilyen problémák, az, ami egészségügyi típusú kockázatnövekedést jelent, azt nyilvánvaló, hogy a megfelelő hatóságok megfelelő szankciókkal kell hogy visszaszorítsák.
A Versenyhivatalnak a saját hatáskörében az elmúlt két évben alig voltak teendői ezen a piacon, legalábbis érdemben semmivel több nem volt, mint a megelőző időszakokban. Tehát hogy a láncosodás, mint úgymond probléma, milyen nagyságrendet öltött, arra azt tudjuk mondani, hogy érdemben nem változott. Ez lehet, hogy annak a következménye, hogy ebben a két évben azért volt egyfajta visszaesése vagy legalábbis nem bővült olyan dinamikusan a gyógyszerpiac a támogatási rendszer változása következtében, ebből következően mondjuk azok a tulajdonosok, akik a profitjukat korábban kivitték a rendszerből, azok az éppen aktuális profitjukból nem fektettek be a felvásárlásokra. Tehát alig volt ilyen szempontból tulajdonosi típusú mozgás, összesen a legnagyobb, száz fölötti gyógyszertárat üzemeltető korábbi vállalkozás mintegy 6-7 gyógyszertárral két lépcsőben bővítette a portfolióját. Amit adott esetben Sz. városról és hasonló helyekről el lehet mondani, az az, hogy azok a fajta tulajdonosi kapcsolatok, amelyek korábban rejtve maradtak, azok most harsányabban jelennek meg kifelé is. Ebből következően, amit mindenki sejtett, az most már nyilvános, és gyakorlatilag nem az történt, hogy itt valami koncentráció-növekedés következett volna be, hanem a korábbi, egyébként a cégadatokból már a 2004-es időszakban is lehetett látni azt, hogy milyen fajta tulajdonosi háttér van az ilyen intézmények mögött. Az most már látható és nyilvános, és nyilvánvaló, hogy a nagy forgalom azoknál a gyógyszertári vállalkozásoknál, ahol ilyen szempontból a kereskedelmi aktivitás növelésére helyezték a hangsúlyt a versenyben, és az árversenyre, a promóciós versenyre, ott ez nagyon mellbevágó módon megjelent az elmúlt időszakban. Bár kétségtelen, hogy ennek a jelei már a korábbi években is megjelentek, még ha valamivel lefojtottabb formában is.
Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy az etikai típusú problémák jelentkezése adott esetben éppen az etikai szervezetek azok, amelyek alkalmasak ezeknek a problémáknak valamilyen szinten a rendezésére. A piaci versenyben mind a kétféle aktivitásnak, akár a szakmai minőség növelésében megnyilvánuló versenynek, akár az ár- és promóciós versenynek megvan a maga létjogosultsága. Más-más szereplői a piacnak jellemzően más-más stratégiákat folytatnak. Ebből következően önmagában az, hogy létezik esetleg a gyógyszertár-tulajdonosoknak vagy a gyógyszerészeknek egy olyan csoportja, amely majd a minőségi versenyre és standardizált egészségügyi szolgáltatások, kiegészítő szolgáltatás nyújtásában fog magának versenyelőnyt kovácsolni, az egy olyanfajta iránya a versenynek, amit adott esetben egy biztosítónak - legyen az magán, vagy legyen az közbiztosító - érdemes kihasználnia. Ugyanis innentől kezdve egy szelektív vásárlóként kihasználhatja azt, hogy ezek a fajta szolgáltatások az egészségügy finanszírozásában is plusz előnyt jelenthetnek, hiszen a magasabb szintű ellátási helyeket mentesíthetik adott esetben a betegforgalomtól. Azokban az országokban, ahol a gyógyszertári piac nem kizárólag a kereskedelmi jellegű árrésbevételekből tartja fenn magát, hanem az árrésbevétel elég jelentős része ma is az egészségbiztosítótól származik, de emellett megjelenik konkrét szolgáltatásvásárlóként is, az kifejezetten ki tudja használni azt, hogy ezen a piacon van egy szolgáltatói verseny. Innentől kezdve, mint vevő, abba a helyzetbe kerül, hogy tud feltételeket diktálni, és tud minőségi követelményeket támasztani arra, hogy ezekért a plusz szolgáltatásokért, mondom: akár kiegészítő biztosítóként, akár pedig állami biztosítóként akár díjakat is fizessen.
Ebből következőn mi úgy látjuk, hogy az, amit 2006-ban nagyjából lehetett várni, hogy be fog következni, az bekövetkezett. Az, amit akkor is lehetett látni, hogy a minőségbiztosítás és ezek a típusú veszélyek területén bizony, megnőnek az államnak az ellenőrzési típusú felelősségei, erre - hogy úgy mondjam - vannak jelek, hogy itt azért fokozni kell az aktivitást. Az pedig, hogy a versenyből és a szolgáltatásminőség javulásából származó előnyöket adott esetben akár az OEP, akár a kiegészítő pénztárak kihasználják, annak pedig megvannak a lehetőségei. Nyilvánvaló, hogy abban az esetben fog ez minél előbb bekövetkezni, ha maga a gyógyszerészi szakma, maga a gyógyszertári tulajdonosoknak kialakul egy olyan csoportja, amely képes arra, hogy egyfajta standardizált szolgáltatási minőséget tudjon kínálni a vásárlói oldalnak. Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkezdjük a konzultációt. Ki kíván hozzászólni? Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném megkérdezni, hogy felmérés készült-e annak idején a patikaellátatlan területekről, a fehér foltokról? Emlékeim szerint 2006-ban ennek a gyógyszer-gazdaságossági törvénynek ez volt az egyik fő indikációja, hogy majd most aztán mindenhová patika kerül. Mintha ennek az ellenkezőjét hallottuk volna.
Tehát kérdezem, hogy készült-e ilyen felmérés korábban, és ez hogyan alakult a mostani időre?
Aztán gyógyszer-hamisítási fronton hogy állunk? Készült-e erről valamiféle vizsgálat? Itt a gyógyszer-árusítási liberalizáció valamiféle olyan eredményt hozott-e, ami a gyógyszer-hamisítási piacot vagy nem tudom, hogyan mondjam, ennek az érvényesülését elősegítette, szóval volt-e erről vizsgálat?
Aztán a gyógyszerészi gondozás egy nagyon fontos dolog. De itt a Kamara képviselőjétől hallottuk, hogy olyan patikák nyíltak meg, ahol a kezdő patikus az elején odaadta az ő személyi jogát, és utána már az sem volt, nemhogy személyében ott volt, akkor ezt hogyan kívánják megvalósítani?
Nem volt szó róla, a fixesítés idejével kapcsolatban, mint gyakorló orvos, terveznek-e változást. Tehát ez a bevezetett negyedéves fixesítés megváltozik-e? Végezetül van egy gonosz kérdésem: sikeresnek gondolják-e - bár hallottam, hogy sikeresnek gondolják - ennek a törvénynek a megvalósulását, illetve következményeit? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt Nyul képviselő úrnak adnék szót, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a napirend a gyógyszertárakkal kapcsolatos hatásokra terjed ki, tehát most a gyógyszer-gazdaságossági törvény egyéb elemeivel kapcsolatban nem megyünk a részletekbe. (Dr. Mikola István: Pedig nagy a kísértés! - Derültség.) Ennek ellenére, ha gondolja, főosztályvezető asszony, válaszolhat (Dr. Mikola István: Igény volna rá!), de kérem képviselőtársaimat, hogy a patikákra koncentráljunk.
Nyul képviselő úr!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én is egy kérdéssel kezdeném, és ez egy elgondolkodtató kérdés. Kívánatos-e a gyógyszertár-láncolatok további bővítése? Ma a gyógyszertárak mintegy 25 százaléka láncolatban működik az előttünk lévő anyag szerint.
Az egészségház-konstrukció. Ez ténylegesen egy elindult folyamat, de el szeretném ezzel kapcsolatban mondani, és kétségtelen, hogy egy olyan versenyhelyzetet teremt, ahol a kis patikák hátrányt fognak szenvedni, az ott lévő, a környéken lévők patikák.
A másik: azt is el szeretném mindjárt mondani, hogy sok esetben gyógyszertárak mellett létesülnek orvosi rendelők, amit a gyógyszertár hoz létre, és hoz oda magánrendelő orvost, aki ott dolgozik. De optikus szaküzletben is működik például szemész szakorvos, és nálunk példa van arra is, hogy a fogászati laborban pedig fogszakorvos működik, tulajdonképpen a technikus alkalmazásában. Tehát furcsa helyzetek adódnak azért itt az egészségügyi ellátásban ma már.
Aztán az is példa, hogy a Tescóban egy nagyon távol lakó illető tulajdonos kibérelt már helyet, és most halássza, most próbálja megszerezni hozzá a szakszemélyzetet. Élő példa.
Az is az anyagból derül ki, hogy az árréstömeg csökkenése folyamatosan az utóbbi években látható. Ez a kis patikákat egyre nehezebb helyzetbe hozza. Az anyagból látható az is, hogy a megszűnt 87 gyógyszertár közül három olyan község van, ahol már nem elérhető gyógyszer, tehát megszűnt a gyógyszertár, nyilván nem rentábilis.
Ez a folyamat várhatóan erősödni fog ebben a versenyhelyzetben, és részben az Egészségügyi Minisztériumnak, az OEP-nek, részben pedig a nagy patikáknak kell valamilyen módon finanszírozni, hogy a kis patikák valahogy még életben maradjanak, bár ezeknek a csődközeli patikáknak a száma várhatóan növekedni fog a jelenlegi tendencia szerint.
Szakemberhiány. Igen, ez élő probléma lesz. Nem tudom, van-e ilyen felmérés, a háziorvosok körében nagyon magas már az idős korosztály száma, nem tudom, hogy itt a gyógyszerész-társadalomban hogy áll ez a helyzet, lehet, hogy nem ilyen súlyos, mint nálunk, orvosvonalon. Az kétségtelen, hogy gyógyszerészek hiányoznak ezekből az új patikákból sok esetben, és ami nagyon hiányos, az pedig az expediáló asszisztensek számának csökkenése. Ezen a téren is tehát a szakemberképzés irányba el kellene indulnunk, el kellene mozdulni. Itt egy olyan folyamat indult be, amely még nem biztosítja a szakemberellátást is ezekhez.
A tulajdonosok sokszor - ez is az anyagból derül ki - diktálnak a szakembereknek, a gyógyszerészeknek és nem szakmapolitikai dolgok érvényesülnek, hanem árpolitikai dolgok jönnek előtérbe, ami nem biztos, hogy túlzottan jó. Átmenetileg lehet, hogy a betegnek jó, de a rendszer működését tekintve biztos, hogy nem jó.
Itt volt egy felmérés, ami az anyagban előttünk volt, hogy próbavásárlásokat csináltak. Nem tudom, hogy országosan megnézték-e azt, hogy a magisztrális készítményeket tekintve hány gyógyszertár képes arra, hogy azonnal is ellássa a magisztrális recepttel rendelkező beteget. Sajnos, van egy olyan meglátásom, ezt csak szűkebb körömben látom, hogy bizony, patikáról patikára küldik nem egy esetben a beteget, és nem az első patika fogja neki a magisztrális készítményt elkészíteni.
A másik dolog, hogy a magisztrális készítmények terén kétségtelenül van egy csökkenés. A mai orvosok jó része már kevéssé dolgozik magisztrális készítményekkel, csak a korombeli, idősebb orvosok.
Az is egy érdekes dolog lenne, valamikor a mintavétel is működött a gyógyszertárakban, gyakorlatilag a mindennapi életben ma már visszaszorult, pedig ez valaha egy szakmaiságot, egy minőségi biztonságot jelentett a betegnek elsősorban.
A szabadpiaci versenyben azért megállapítható az, hogy a tőkeerős és monopolhelyzetbe kerülő láncolatok egyre erősebb helyzetbe kerülnek, a kis patikák jövője pedig ebből adódóan megkérdőjelezhető.
Nagyon érdekes az árképzés dolga is. Az is probléma sokszor a patikák részéről, ha előre nem látják az árváltozásokat. Egy árcsökkenés a betegnek kétségtelenül jó. De ha készletez a gyógyszertár egy nagyobb tételt, az a nyakán marad, ez viszont személyes kárként könyvelhető el. Ha hozzátesszük, hogy a kis patikák is ebben a rendszerben működnek, ez őket még nehezebb helyzetbe hozza, mint eddig,
Az árcsökkenést pedig valahogy - meggyőződésem szerint - nyilvánosságra kellene hozni, vagy rendszerbe foglalni negyedévenként, félévenként, akármiképpen, és valahol ez is egy biztonságot jelentene mindenképpen.
Egy biztos: beszélhetünk mi itt gazdasági versenyről, egyebekről, egyet leszögezhetünk: a gyógyszertár ma már elismerten egészségügyi intézmény, a gyógyszer pedig nem lehet közönséges áru. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Garai képviselő úr!
DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek, ha ismétlésekbe bocsátkozok, mert képviselőtársaim biztosan részletesen elolvasták ezeket a jelentéseket, tájékoztatókat, amelyeket az Egészségügyi Minisztérium, a Gazdasági Versenyhivatal, illetve a Kamara a rendelkezésünkre bocsátott. Ebben vannak pozitívumok és negatívumok, számos ellentétet és ellentmondást vélek én is felfedezni, tehát bőségesen van mit tennünk az elkövetkezendő hónapokban.
Ugyanakkor a Gyógyszerészi Kamara tájékoztatójában van egy-két olyan mondat, amivel nem tudok mit kezdeni, és ezek elég súlyos mondatok. Tehát a helyzet rossz, rosszabb, talán a legrosszabb, és a gyógyszerész szakmával kapcsolatosan az a három mondat, amit magamnak aláhúztam. "Az etikai színvonal érezhetően romlik." Itt kapcsolódnék Nyul képviselőtársam utolsó mondataihoz, hogy a gyógyszer nem olyan, mint a felmosó nem tudom én micsoda, szóval az egy speciális valami. Azt hiszem, hogy ezt ebben a körben különösképpen nem kell részletezni. És ha itt az etikai színvonal érezhetően romlik, akkor - meg a betegekről van szó, nem pénzről van szó elsősorban, nem az orvosokról van szó, nem a gyógyszerészekről van szó, ezt ki merem mondani, talán a betegekről van szó.
"A Kamarának nincs lehetősége arra, hogy ez ellen érdemben lépjen fel, az etikai szabályozás rossz." Erre azt mondom, hogy ezen lehetne változtatni, talán ez nem egy olyan dolog, amit pillanatok alatt nem tudnánk megoldani.
Utána: "Ma a gyógyszertári üzemvitel alakításában a forgalombővítés és a profitszempontok elsődlegessége biztosított a szakmai megfontolások helyett." Ez már nagyon nagy baj. Tehát abban az esetben, ha a szakma és az etika háttérbe szorul, profitorientált elképzelések mellett vagy mögött vagy előtt, akkor nagyon nagy baj van.
De ami nekem nagyon nem tetszik, és ezen felvezetés után ez az utolsó mondat, amit idéznék: "Terjed a szakmai szabályokat figyelmen kívül hagyó gyógyszer-expediálási gyakorlat."
Én egy olyan típusú fickó vagyok, és azt hiszem, ez többször kiderült már, hogy itt a két oldal egy oldalt ül, ha ilyen kérdésekről van szó. De ebben a mondatban benne van, hogy "a szakmai szabályokat figyelmen kívül hagyó". Tehát ebből a szempontból mindegynek tartom, hogy ez most teszem fel egy valamikor még úgymond jobboldali kormány által hozott szakmai szabály vagy éppen egy baloldali kormány által hozott szakmai szabály. (Dr. Mikola István: Te még emlékszel rá!) Így van, én még emlékszem ezekre a dolgokra. Szóval vannak valamilyen szakmai szabályok. Úgy gondolom, hogy mind a két oldal jó szakmai szabályokat próbált létrehozni, és vannak jó szakmai szabályok. Tisztelettel kérdezem, hogy ez mit jelent, hogy "a szakmai szabályokat figyelmen kívül hagyó expediálási gyakorlat"? Egyszerűen ez egy kriminális mondat ebben a jelentésben, mert ha ez igaz, akkor borzalmasan nagy baj van, mert akkor már nem az előző mondatok vannak érvényben, hogy érezhetően romlik, és hogy különböző, ilyen-olyan érdekek majd egyszer csak elhatalmasodva, háttérbe szorítják a betegek érdekeit. Akkor azt mondom, hogy itt már vészhelyzet van, tehát akkor valamit csinálni kell!
Ez az egyik megjegyzésem. Ha ez így nem igaz, és ez csak egy általánosságban ideírt mondat és rébusz, akkor kérem azt mondani, hogy ez nem így van. De ha így van, akkor konkrét példákkal, konkrét megoldási javaslatokkal kérek előállni, és azért van az Egészségügyi bizottság, hogy ide letegye a névjegyét, hogy ilyen gyakorlat ne valósulhasson meg Magyarországon, hogy ha kell, akkor a tekintélyünkkel, hogy ha kell, akkor adott esetben jogszabály-módosítási kezdeményezéssel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Feltehetném a költői kérdést, hogy akkor ez most már piac? Arról beszélgettünk itt évekkel ezelőtt, de talán mondhatom, hogy évek óta, hogy a gyógyszer nagypiacokon egy veszélyes tendencia indult el, ami mára kiteljesedni látszik, nevezetesen a tőkekoncentráció olyan mértéket öltött a gyártók, nagykereskedők között, amelyik ma már úgy tűnik, hogy involválja, bekebelezi a gyógyszer-kiskereskedelmet is.
Mi azt mondtuk, és én is, mint annak idején kormányzati szereplő, hogy a gyógyszer-kiskereskedelmet nemzeti érdekkörben kell tartani, mert a kormány szabályozási tevékenysége, egyáltalán a kormányzati akarat ezen keresztül tud érvényesülni.
Ma egyértelműen úgy tűnik, főleg itt a Gazdasági Versenyhivatal jelentését látva, egyértelműen valami piaci tényezőként tudjuk be ezt a nagyon fontos szakmai vonalat. Azért akadtam meg egy pillanatra, mert még előttem van a parlamenti több fejezetben folytatott vita, ahol a kormányoldal azzal érvelt, hogy azért kell a patikaliberalizációt megcsinálni, mert akkor a kistérségben, a rosszul ellátott térségekben is lesz patika, és a fiatal gyógyszerészek majd patikákhoz fognak jutni.
Most olvasom a Versenyhivatal jelentésében, hogy összességében az elmúlt két év gyógyszertári piacnyitással összefüggő eseményei a GVH álláspontja szerint teljes egészében a reális várakozások mentén alakultak. Akkor a kormányzat várakozásai nem voltak reálisak? Vagy hogy van ez most? Nem ott létesültek a patikák, ahol rosszul ellátott térségek voltak, szó sincs róla, valamennyien ismerjük a napi gyakorlatot. Szó sincs arról, hogy most a fiatal gyógyszerész patikához juthat. Én egyáltalán a Gazdasági Versenyhivatal kompetenciáját alapvetően megkérdőjelezem ebben a kérdésben. Mint egy piaci tényezőt, egy piaci szegmenst kezeli a magyarországi gyógyszertárakat, a gyógyszer-kiskereskedelmet. Pedig nem azok, kérem szépen!
Tehát azt szeretném mondani, hogy továbbra is nagyon aktuálisnak érzem azt a programot, amiben annak idején itt vitákat folytattunk, de úgy tűnt, hogy valamiféle közös nevezőn vagyunk, a magyarországi gyógyszertárakat repatriálni kell. Ezen pedig azt értem, hogy a gazdasági társaságokban, ahol a személyi jogos gyógyszerésznek tulajdoni hányada van, azt a tulajdoni hányadot fel kell vinni 50 százalék fölé, és a menedzsment-jogokat a szakembernek, a gyógyszerésznek kell biztosítani. Ha ezt nem csináljuk meg, akkor a magyarországi gyógyszerellátásban nagyon komoly gondokkal kell számolni, és ismétlem: az állam szabályozó tevékenysége csak nagyon korlátozottan érvényesülhet.
A folyamat nagyon rossz úton van, ezt meg kell mondanom, ebből nagyon sok baj lesz. Mélységesen nem értek egyet a Gazdasági Versenyhivatal jelentésével. Valami örömódákat zeng ez a szöveg, amit itt kaptunk, ez a néhány oldalas szöveg. Én éppen azt látom, hogy nagyon rossz irányba megy a dolog: rossz az ellátás, visszaélések vannak, üzletnek, piacnak tekintik a magyarországi gyógyszer-kiskereskedelmet. Nyomulnak a gyártók, egyre több gyógyszertárat szereznek meg, tényleg így van, hogy off-shore tulajdonnal, és építik az egészségházakat, aminek a feltétele az, hogy gyógyszertár legyen benne. Miért kell gyógyszertárnak benne lenni? Azért, mert egy csomó pénzt ki lehet szedni így a gyógyszertáron keresztül, mert piaci tényezőnek fogják fel a gyógyszertárakat.
Egyetértek a Gyógyszerészi Kamara megjegyzéseivel, és nagyon remélem, hogy a legközelebbi jövőben alapvető változás lesz ezen a téren, hogy a Gyógyszerészi Kamara vissza fogja kapni azt a jogosítványt - nagyon remélem -, hogy igenis, megfelelő szabályozások mentén, bizonyos lakosságot, bizonyos területet ellátva létesülhetnek gyógyszertárak, ebben kompetenciája lesz, és minden jogot és lehetőséget megkap ahhoz, hogy a szakmai vonalat, az etikus gyógyszerészetet meg tudja védeni és meg tudja tartani.
A kormány akkor jár el helyesen, ha itt nem dobja a lovak közé a gyeplőt, hanem igenis, a gyógyszer-kiskereskedelmet úgy tekinti, mint az egészségügy, de a kötelező általános egészségbiztosítás szerves részének, ami a lakosság jó ellátása érdekében igenis, nagyon szabályozott körülmények között, állami felügyelettel és nem a piac szabályozásainak, szabályozó rendszereinek kitéve kell, hogy működjön. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tulajdonképpen egy nagyon érdekes helyzet alakult ki itt a mai bizottsági ülésen, mert három jelentést tárgyalunk, és a három jelentésnek három hangvétele, három hangsúlya és három színezete van.
Az egyik kifejezetten a verseny oldaláról nézi az egész gyógyszer-kereskedelmet. Abból a szempontból ez a jelentés, mint a versenynek, és a piacnak megfelel, de tulajdonképpen a törvénymódosításban kimondtuk, hogy a kiskereskedelmi ellátásban a patika egészségügyi tevékenységnek számít, tehát nem piacorientált.
A másik pedig a minisztériumnak egy viszonylag jól összefogott, és főleg a száraz számokra korlátozódó jelentését látjuk, és látjuk a Gyógyszerészi Kamarának a picit sötétebbre festett jelentését. Mindegyik jelentésben van néhány olyan dolog, ami kiemelendő és ami aláhúzandó.
Itt alapvetően több szempontot kell, hogy megoldjon ez a kérdés. Először is a legfontosabb a gyógyszerellátás biztonsága, a másik a szakmaisága, és utoljára mondanám az egésznek a rentabilitását. Sok esetben a rentabilitás oldaláról közelítik meg ezt a kérdést, és az a fő dolog, hogy az egzisztencia-vállalkozások megmaradjanak, és főleg magyar kézben, ez is egy álláspont ebben a kérdésben. Mi azt mondjuk, hogy a kis patikákat kell megtartani elsősorban, ott, ahol az ellátás biztonsága miatt erre szükség van, meg is tettük és meg is tesszük azokat az intézkedéseket. Itt várjuk a Kamarától azokat a javaslatokat, hogy mik azok a javaslatai a Kamarának, hogy a kis patikák ellátásbiztonsága megmaradjon, tehát ott, azon a területen, ahol iksz mennyiségű lakosság van, ne dőljenek be, ne kelljen a lakosoknak elmenni messzire a gyógyszerükért.
A másik pedig, hogy a láncosodás kapcsán van a Gyógyszerészi Kamarának egy olyan mondata, hogy pontosan nem tudják, hogy mekkora nagyságú és milyen mértékű a láncosodás. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, hogy kik vannak a láncok mögött: ezek mögött vannak gyógyszerészek, vannak orvosok, vannak nagykereskedő cégek és vannak off-shore cégek. Szeretném már egyszer pontosan látni, hogy kik, mik, milyen módon, mert ilyen rébuszokban beszél mindenki, hogy ilyen lánc alakult ki, olyan lánc alakult ki, tudunk nagy patikákat, amelyek nemcsak az Alföldön szerepelnek, hanem már a Dunántúlon is van fiókpatikájuk, és milliárdos forgalmakat bonyolítanak le egy év alatt. Akkor ott nem gyógyszerész áll mögötte? Tehát ilyen szempontból is meg kellene nézni.
A másik pedig: a támogatás kapcsán szó volt arról, hogy megkapják az előleget a kis patikák, másrészt pedig a kis patikáknak nyújtandó támogatás befolyik egyrészt a szolidaritás díjból, másrészt pedig egy törvénymódosítással lehetőségük nyílik majd arra, amit a közeljövőben megteszünk, hogy a kis patikák megkapják a megfelelő támogatást.
A láncosodás ellen és a repatriotizálás mellett hatna talán az, ha az Európai Bíróság meghozná a határozatát, mert az olasz és a német példák alapján akkor ki lehetne azt mondani, hogy mindenképpen védik a nemzeti érdeket. Nagyon érdekes két dolog van itt, az ellenőrzés és a próbavásárlás. Vajon, kinek kellene ellenőriznie azt, hogy a patikákban megfelelő szakmai színvonal van? Az ÁNTSZ-nek és a gyógyszerészi hálózatnak, az ÁNTSZ hálózatának. Végez ellenőrzéseket? Szankcionál?
Tehát meg kellene nézni a minisztérium részéről, hogy az ÁNTSZ mit ellenőriz, és ha ellenőriz, és szabálytalanságot talál a törvény betűje értelmében, akkor miért nem szankcionál? Milyen módon szankcionál?
Beígértek fűt és fát az új patikanyitások kapcsán, legtöbbször a házhoz szállítást és az on-line rendelést. A kistelepüléseken Mari néninek két dolog áll rendelkezésére: az internet és az, hogy házhoz szállíttassa a gyógyszert, amikor mindig az volt a legkézenfekvőbb, hogy elmegy a patikába és a gyógyszerészétől is tanácsot kér.
A másik pedig a próbavásárlások tapasztalatai. Eléggé lesújtó kép van. A patikus szó nélkül megy el a legtöbb esetben amellett, amikor a beteg nem tudja a gyógyszerét kiváltani, mert drága. Tehát egy büdös szót nem szól a betegnek, hogy most segítsek rajta, ne segítsek rajta, ez hozzáállás és etika kérdése. Másrészt a generikus programról beszélgettünk már a Gyógyszerészi Kamarával. A generikus program megoldás lenne a drágulás ellen, jó lenne a betegnek, ha a generikus programot minél szélesebben lehetne működtetni, de ki érdekelt a generikus programban? Egyedül a gyógyszerkassza. Ki ellenérdekelt? Mindenki. A gyártó, a forgalmazó, a kereskedő, mindenki a generikus programban ellenérdekelt, mert a patikusnak csökken az árrése, a nagykereskedőnek nem éri meg, holott vannak olyan országok, ahol az elsődlegesen felírható szer generikum, az elsődlegesen helyettesítéskor kiadható gyógyszer generikum.
Az egészségház-koncepcióval kapcsolatban. Jeleztem már itt több esetben, hogy ezeket legtöbb esetben az önkormányzatok kezdeményezik, és voltak olyan városok, ahol az önkormányzati vezetés leállította az egészségház-koncepciót. De mindenütt nem állítják le az egészségház-koncepciókat. Ezeket nem a kormányzat találja ki, ezeket ott helyben a vállalkozások, önkormányzatok generálják legtöbb esetben. Tehát ezt a parlamenten számon kérni lehet, hogy állítsuk le, de egy önkormányzat hatáskörébe nem avatkozhat be a parlament, hogy ha azt mondja, hogy én szeretnék egy egészségházat csinálni ilyen és ilyen alapon. Az önkormányzat belátására kellene bízni, politikai hovatartozás nélkül, hogy megcsinálja ezt, és behazudnak olyan adatokat, hogy a patika ilyen és ilyen mértékben el fogja tudni tartani azt a területet, azt az egészségházat. Nagyobb összegeket hazudnak be, mint amennyi a jelenleg ott működő összes patikaforgalom.
Tehát ezeket valakinek meg kellene nézni, aki elbírálja ezeket a pályázatokat, ez nem a mi kompetenciánk.
Tehát azt tudom mondani, hogy abban a tekintetben kellene nekünk felülvizsgálni - és itt számítunk a Kamarára -, hogy biztonság, szakmaiság és utolsósorban a rentabilitás. Tehát most mindent felülír a rentabilitás kérdése, és mindig a rentabilitásról hallunk legtöbbet, hogy miért csináljuk, mert nem rentábilis, mert gondjaink vannak. Tehát ezt a három dolgot valahogyan úgy kellene megcsinálni, hogy megmaradjanak az egzisztenciális lehetőségek, a szakmaiság is meglegyen, és meglegyen a rentabilitás is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mondjuk úgy, hogy a kevésbé fiatalabb képviselők talán még emlékeznek Komlós Jánosra, aki egy műsorral rendelkezett annak idején, és azt mondta, hogy az érem harmadik oldala. Azt hiszem, ez volt a műsor címe. Igen, itt is úgy látjuk, hogy az éremnek nemcsak kettő, hanem valószínűleg több oldala is van, de legalább három, mint ahogy ezt az elénk került jelentésekből és a hozzáfűzött észrevételekből is látjuk.
Én persze óvakodnék attól, hogy ezt a kérdést egyoldalúan kezeljük ma, hiszen meggyőződésem az, hogy a gyógyszertári rendszert is úgy kell néznünk, hogy az egyszerre és együttesen tölt be egészségügyi funkciókat és az egészségügyi intézményi rendszer részét képezik, de ugyanakkor mégiscsak egy sajátos piacszeletet is jelentenek. Egyszerre a kettőt.
Én azok közé tartozom, akik azt mondják, hogy minden észrevételt meghallgatva, elolvasva a jelentéseket, azt nem látom, hogy legalábbis most a patikalétesítési szabályokban alapvető törvényi módosítást indokolt lenne sürgősen tenni. Azt nem állítom, hogy alacsonyabb szintű jogszabályokat nem kellene módosítani, és néhány ponton egyébként nem kellene lépni, esett itt szó például a gyógyszerészi gondozás normatív szabályainak a megalkotásáról, amit magam is sürgetnék. De azért azt látnunk kell, hogy az kétségtelen, hogy bizonyos szegmensekben, ha nem is mindenhol az országban, de a lakosság hozzáférése javult a gyógyszertári szolgáltatásokhoz. Tehát én emlékszem arra az időszakra, amikor Budapesten a hétvégén alig volt nyitva patika, kilométereket kellett autózni. Most ehhez képest, és nemcsak Budapesten, igaz, hogy nem a legkisebb településeken, de városokban, lakótelepeken, bevásárlóközpontokban a lakossági igényekhez igazodó nyitva tartással működnek gyógyszertárak. És amiről még kevés szó esett, de bekapcsolódtak tulajdonképpen a lakossági ellátásba az intézeti gyógyszertárak is. Tehát ha úgy tetszik, ez is egy lehetőség.
Azzal is egyetértek, hogy azt is vizsgálni kell, hogy a hálózat bővítésének mennyiben akadálya a szakemberhiány, és itt már képviselőtársaim közül többen emlegették a szakasszisztens-képzés ügyét. Tehát e tekintetben biztos, hogy érdemes lenne komoly lépéseket tenni.
Nyilván az kétségbe vonhatatlan, hogy a gyógyszertárak működésére hat a gazdasági, pénzügyi környezet, nemcsak a vizsgált törvény. Ezért az a határozott véleményem, hogy végig kell gondolni - mint ahogy jó néhány gyógyszertár végig is gondolja ezt, az újonnan létesítettek közül is néhány, jártam ilyenekben -, hogy a profilbővítés, az egészségmegőrzési tevékenység, a házhoz szállítás, az online rendelés, ezek mind-mind az alkalmazkodás részét képezik. Az más kérdés, hogy ez az utóbbi kettő a kelleténél lassabban terjed. De azt azért szeretném elmondani, hogy azt ne várjuk, hogy a gyógyszertárak működésével kapcsolatos valamennyi plusz-szolgáltatást egészségbiztosítási forrásból fogjuk tudni finanszírozni. Ezért keresni kell egyéb lehetőségeket, hogy mit lehet tenni ebben. Csak utalok arra, amit Schvarcz alelnök úr elmondott, lehet, hogy bizonyos komoly lépéseket kellene tennünk a generikus készítmények piacra lépésének megkönnyítésében, akár nota bene még, ha úgy tetszik, ebben árréskorrekciókra is gondolok. Ha ez is egy megoldás, akkor igen, szakítani kell néhány dogmával. Tudom, hogy ez nem egy könnyű dolog, de ha ez más országokban sikerült, akkor itt is sikerülhetne.
Üdvözlöm azt, hogy minél hamarabb találjuk meg a törvényi megoldást a kis patikák támogatásában, az előlegfinanszírozás tekintetében, tehát ebben nyilván a segítséget meg kell adni. Azért azt is felvetem a kis patikák ügyében - de ez inkább csak egy kérdőjel -, hogy kell-e, szükséges-e mondjuk például egy olyan jogszabály-módosítás, amely bizonyos települési lakosságszám szint alatt megtiltaná azt, hogy egynél több gyógyszertár létesüljön. Lehet, hogy ez 3 ezer, lehet, hogy ez 4 ezer, nem tudom, ezt inkább csak hangos gondolkodásként vetem fel, mert ilyen kis településeken már nem szolgáltatások versenyeznek egymással, hanem sokkal inkább tőkeerők mérik össze erejüket.
Persze, a magam részéről azért jó lenne megbízható adatokat látni arról, hogy akkor most hogyan is vagyunk ezekkel a láncokkal, meg egyáltalán ilyen szempontból a hatályos versenyszabályokat megsértő vagy annak tűnő alakulatok tevékenysége hogyan nézhető és hogyan vizsgálható, mert ebben mondjuk mondunk példákat, vannak gyanújelek, de azért evidenciákat kevéssé látunk, és a jelentés sem foglalkozik ezzel, illetőleg több jelentés sem. De akkor minderre pedig figyelni kell.
Azt hiszem, az is figyelmet érdemel, amit talán kevéssé látunk, hogy az OTC-készítmények patikán kívüli forgalmazása elmarad a várakozástól. Meg kellene azt is nézni, hogy valójában mi ennek az oka, hiszen van egy-két ügy, ahol talán valóban lakossági érdeket szolgálna, ha ez egy-két helyen nagyobb lenne, nem tudom, érdemes majd ennek is a vizsgálatát elvégezni.
Én úgy látom, és örülök annak, hogy a tárca ebben előrehalad, hogy az online elszámolásnak a most már a közeljövőben várható bevezetése felgyorsíthatja a támogatásokat. Tehát én ezt mindenképpen fontosnak tartom. Talán majd jó lenne tudni azt is, hogy ez mit hozhat, mit jelenthet.
Végül, de nem utolsósorban, ezt több képviselőtársam is említette: nagyon világos, hogy törvényben rögzített szolgáltatási követelmények vannak. Vannak vállalások, feltételek, amellyel lehetővé vált az eddigi határokon túlmenően patikáknak a nyitása. Megtartják-e ezt a követelményrendszert az új patikák? Megtartják-e a betegbiztonsági követelményeket? Erről hallottunk példákat. Ezért azt gondolom, hogy mindenképpen indokolt, hogy a szaktárca és az országos tiszti főorvos figyelmét felhívjuk arra, hogy erősítsék az ellenőrzési tevékenységet, ezt mindenképpen fontosnak gondolom, és az említett kérdésekben pedig nyilván a bizottság nyitott különböző javaslatokra. Tehát fontosnak tartom, ha a vélemények különböztek is, már csak az előterjesztői körben is, és nyilván képviselőtársaim részéről is, hogy ezzel a kérdéssel rendszeresen foglalkozzunk. Köszönöm szépen.
Visszaadnám a szót, hogy az előterjesztők reagáljanak az elhangzottakra, nem tudom, milyen sorrendben kívánnak. Főosztályvezető asszony!
Dr. Héjja Mária (Egészségügyi Minisztérium) válaszai a vitában elhangzottakra
DR. HÉJJA MÁRIA főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Akkor én kezdeném. Próbáltam folyamatosan jegyzetelni, de mivel több olyan kérdés volt, amit többen is érintettek, ezért nem fogom mindig elmondani, de remélem, hogy sikerül.
Az első, ami már a Gyógyszerészi Kamara előterjesztésében is benne volt, a személyi kérdések, a patikusok, illetve a szakasszisztensek száma, különösen az új gyógyszertárakban. Ennek a kérdésnek a rendezésére lehetőség van a szakmai személyi minimumfeltételek keretén belül a 41-es rendeletben, ami most nyitva van, és bizonyos értelemben megoldás lehet. Másik oldalról úgy tudom, hogy az egyetemi képzésben most van egy olyan tendencia, hogy a felvehető gyógyszerész-hallgatók száma magasabb lesz. Illetve a szakasszisztens-képzéshez annyit szeretnék mondani, hogy éppen a tegnapi nap folyamán megkerestem a 3-as főosztályon ezzel foglalkozó kolléganőt, és beszéltünk róla, hogy természetesen erre szabad a pálya és nyitott a lehetőség, hogy ha az élet hozott új kihívásokat és új problémákat, hogy akkor a szakasszisztens-képzést ehhez adaptáljuk és kialakítjuk azt a rendszert, ami kielégíti azokat a kívánalmakat, aminek meg kell felelniük. Gondolok itt elsősorban arra, hogy a 41-es rendelet lehetővé teszi a szakasszisztenseknek a gyógyszer-expediálást, és ezzel is próbálnánk, különösen a kistelepüléseken működő fiókpatikák gondján segíteni.
Még volt egy másik, nem volt nevesítve ugyan, az egri HospInvest kórházról volt szó. Tavaly decemberben Kupper András képviselő úr intézett miniszter úrhoz kérdést azzal kapcsolatban, hogy Egerben bizonyos patikákba küldik a betegeket kiváltani a receptet. Ezen a héten kaptuk meg az OEP felmérését, az ellenőrzés kiértékelését, aminek alapján készítjük képviselő úrnak a részletes válaszlevelet. 15 ezer vényt néztek át egy adott időszakban, és nem volt olyan számbeli kiváltási anomália, ami szignifikánsan arra utalt volna, hogy egy bizonyos rendelő vagy a rendelőintézet receptjeit tömegesen egy adott patikában váltották volna ki. Feltételezem, hogy erre gondolhatott elnök úr, amikor erre utalt.
Azt, hogy készült-e felmérés a patikával rosszul ellátott helyekről, megmondom őszintén, nem tudom, és közben Molnár Márk kollégára is kisandítottam, és ő is intette a szemével, hogy ő sem tud róla. De azt hiszem, nyilvánvaló mindannyiunk számára, hogy a kistelepülések voltak patikával rosszul ellátva. Bizonyos értelemben, amivel pedig nem számolt senki, mert nem is számolhattunk, hogy lényeges ellátás- és hozzáférés-javulást jelentett az, hogy a megnyíló bevásárlóközpontokban, plázákban, a Tescókban, ahová nagyon sok ember elmegy, nyilván a kistelepülésekről is sokan odajárnak vásárolni, akik közelebb laknak relatíve, hogy ott elérhetővé vált egy helyen a gyógyszertárhoz való hozzáférés, ami nyilván valóban egy komoly versenyhátrányt jelent a város egyéb tradicionális helyein fellelhető gyógyszertáraknak.
A gyógyszer-hamisítással kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy itt nagyon komoly proaktivitás van nemcsak Magyarország, hanem az egész Unió részéről a hamisítás elleni nemzeti testület létrehozásában, illetve ennek a testületnek a munkája az, ami részben biztosíték arra, hogy egyrészt folyamatosan nyomon követik ezeket a tendenciákat, nemcsak magyarországi, hanem egész uniós szinten. Tudomásom van arról, hogy az Unió most készül ebben a témában a direktíva további finomítására és mélyítésére. Azt gondolom, hogy nagyon fontos ez a terület, hiszen azon túl, hogy a gyógyszer önmagában nemcsak egy kémiai vegyület, hanem az a biztonságot és a bizalmat is kell, hogy jelentse. Ezért a gyógyszer-kereskedelem a kezdetektől úgy alakult ki, hogy minden szintjén megvolt a megfelelő minőségbiztosító szakember, akinek kvázi ez az egyik fő feladata, hogy ügyeljen arra, hogy az ellátási láncon kívülről ne kerülhessen be gyógyszer a rendszerbe. Több alkalommal volt ebben a témában a minisztériumban megbeszélés azoknak a meghívottaknak a részvételével, akik érintettek lehetnek ebben, túl a hamisítás-ellenes nemzeti testület rendszeres ülésein, és nem találkoztak még az ebben a kérdésben érintett szakemberek olyan problémával, ami azt jelentené, hogy ez egyáltalán előfordulhat Magyarországon, hogy patika hamis gyógyszert árul. De mondjuk a múlt héten volt itt a mongol egészségügyi miniszter, és ő elmondta, hogy náluk ez valóban komoly probléma. Tehát ezért is van így, hogy ezt az Unió ennyire komolyan veszi.
A fixesítéssel kapcsolatban: valóban több verziója felmerült, hogy a négyszeri fixesítés helyett legyen kétszeri, illetve az a kompromisszumos megoldás is kezdett körvonalazódni, hogy a régi gyógyszerekre marad a kétszeri fixesítés, de mivel ebben az évben is várunk még úgynevezett nagy generikumokat, tehát amelyek olyan nagyon nagy forgalmú gyógyszereket tudnak kiváltani, és ezzel komoly megtakarítást jelenthetnek a kasszának, hogy ezeknek a piacra lépését nem korlátozzuk a kétszeri fixesítéssel. (Dr. Puskás Tivadar: Négyszeri!) Igen, bocsánat. Tehát ezek a kérdések még most jelenleg nyitva vannak.
A patikaláncok bővítésével kapcsolatban Nyul képviselő úr hozta ezt szóba, a tavalyi második félévben volt egy szintén úgy emlékszem, miniszter úrhoz intézett kérdés, és ennek kapcsán akkor az ÁNTSZ-től is bekértük az új patikák tulajdonosait, illetve egy elég sziszifuszi munkával átnéztük a Cégbíróság honlapján fellelhető tulajdonosi szerkezetet. Nem volt könnyű, mivel sokszor más néven vannak, és abból lehet következtetni, hogy valószínű, hogy lánc, hogy egy telephely van. Tehát valamilyen módon tetten érhető. Azt az anyagot én szívesen elküldöm, abból - teljesen összhangban a Gazdasági Versenyhivatal megállapításával - nem tűnt úgy, hogy a láncosodás nagyon tömeges lenne, de három-négy hónap eltelt most már azóta, ezeket az adatokat újra tudjuk nézni, mert elképzelhető, hogy valamilyen tendencia leszűrhető ebből.
Az árréstömeggel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy valóban csökkent 2008-ban 2,8 százalékkal az árréstömeg, tehát ez körülbelül úgy néz ki tendenciájában, hogy 2000-2006 között megduplázódott az árréstömeg. 2007-ben a 2006-oshoz képest körülbelül 8,6 százalékkal csökkent, és a tavalyi év folyamán volt egy 2,8 százalékos további csökkenés. Tehát valóban a patikák helyzetét nem javította az, hogy egyrészt megjelentek az új versenytársak, másrészt pedig a generikus lehetőség megnyílása miatt le tudtunk cserélni rengeteg gyógyszert olcsóbbra. Viszont ennek eredményeként tudtunk gyakorlatilag több mint 15 olyan új innovatív készítményt befogadni a piacra, ami azt hiszem, hogy a betegeknek nagyon fontos.
Néhány évvel ezelőtt, ha valaki azt a diagnózist kapta, hogy tüdőrák, akkor körülbelül tudta, hogy nagyon gyorsan kell rendeznie a dolgait, mert nem számíthat sok jóra. Most egy E.G.F.R. + tüdőrák jó eséllyel meg is gyógyulhat egy adott, bizonyos molekuláris szinten ható készítménytől. Ezt csak azért mondom el, hogy ezeket az új és valóban hatékony készítményeket be kell fogadnunk, és meg kell teremteni mindenképpen a lehetőségét ezeknek a befogadásoknak.
Nagyon sok gyógyszer kikerült egyébként a külön keretből EÜ-100-ra, és nyilván ez is az egyik oka, hogy tovább nem csökkent az árréstömeg.
A szakemberhiánnyal kapcsolatban már utaltam rá, hogy ez most egy nyitott kérdés, és egyrészt a 41-es szintjén, másrészt pedig a képzési protokollok kialakítása, tehát ez most egyébként is az EKI-vel, illetve az MKI-vel közösen folyik már ez a munka. Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy az expediáló szakasszisztensek száma problémát jelenthet.
Az ÁNTSZ ellenőrző szerepe is több hozzászólásban felszínre került. Mi elég szoros kapcsolatban vagyunk az ÁNTSZ ellenőrző főgyógyszerészeivel. Gyakorlatilag ez a hálózat létezik, működik, végzik a munkájukat, nyilván nagyon sok munkát jelent nekik az új gyógyszertárak engedélyeinek kiadása és ezek körülményeinek a vizsgálata. Egy részletes jelentést fogunk tőlük kérni abban a tekintetben, hogy az elmúlt évben mennyi vizsgálat történt, és milyen szankciók voltak, nem tudok erről most számszerű adatokat mondani. Ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony válaszait. Megkérdezem a Kamara elnökét, kíván-e reagálni.
Horváth Tamás, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökének válaszai
HORVÁTH TAMÁS, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke: Köszönöm, elnök úr. Én az elhangzás sorrendjében szeretnék néhány választ adni. Puskás képviselő úr számára: felmérés nem kellett, tudhattuk, 3700 lakosonként volt átlagosan Magyarországon gyógyszertár. Egy stabil, tervezhető rendszerben, egy jól működő ellátórendszer működött. Ennek a szabályozását változtattuk meg. (Dr. Puskás Tivadar: Nem értette félre a kérdésemet?) Nem.
A gondozással kapcsolatban említette: a személyi, tárgyi feltételeket rendeletben szabályozza a minisztérium. Ebben folyamatosan egyeztetésben vagyunk, reméljük, megszületik, részletes lesz, de nagyon fontosnak véljük a számonkérését és a szankcionálást is, amennyiben valaki ettől eltér. Majd említeni fogom később is ezt az igényünket. (Dr. Puskás Tivadar: Ezt sem értette félre.) Nem.
A harmadikat sem értettem félre, amikor azt mondta, hogy ezen az oldalon mindenki azt mondta, hogy siker. Én nem mondom, hogy siker. (Dr. Puskás Tivadar: Akkor ezt sem értette félre.)
ELNÖK: Képviselő úr, az elnök úrnál van a szó!
HORVÁTH TAMÁS, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke: Köszönöm. Nyul képviselő úr az egészségház-koncepciót említette. Szeretnék itt néhány lényegi pontot kiemelni. Mi történik egy ilyen koncepcióban?
Történik egyrészt egy forráskivonás a gyógyszer-forgalmazásból, hiszen más ellátórendszernek az infrastruktúráját beruházzák az itt keletkezett pénzből. Történik vény- és betegirányítás. Közös irányítás alá kerül az orvos és a gyógyszerész. Ez egyenként sem jó irány, így egyben pedig mindenképpen egy veszélyes tendencia.
Az asszisztensképzéssel kapcsolatban említettem példát, hogy milyen az asszisztensképzés, mikkel találkoztunk itt. Szeretném elmondani, hogy ez nem számbeli probléma, nem az a baj, hogy kevés, én minőségi problémákat említettem. Amíg ezt nem sikerül rendbe tenni, addig nincs arra remény, hogy megfelelő számban, megfelelő képzettségű szakember kerüljön asszisztensként a gyógyszertárba.
A készletproblémákkal kapcsolatban: elnézést, előtte a magisztrális készítményről. Világos, hogy itt egy leépülés van, ezt akárhogy kerülgetjük, ki kell mondanunk. Sajnos, arról van szó, hogy magas szakmai munkaigényű, alacsony jövedelmezőségű tevékenység, ha piac van és verseny van, erre egy reakciót tesz maga a piaci szereplő: távol tartja magától. Erre hoztam példát.
A készletproblémákról: főosztályvezető asszony említette, hogy felvetődött az, hogy a fixesítés ritkábban legyen. Világos, hogy az árcsökkentések mértéke most már úgy csökken, hogy nincs értelme fenntartani teljes gyógyszerkörben ezt a negyedévenkénti fixesítést, ez a készletezési problémákat, az igazodás lehetőségét javíthatja.
Garai képviselő úr. Az etikai színvonal romlik. Igen, romlik, pontosan, méghozzá mindannyian tudjuk, hogy miért. Hiszen volt egy korábbi rendszer, ne hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy a törvénnyel párhuzamosan a kamarai törvényt is átalakították. Ennek a következménye részben az, hogy nincsen etikai rendszer. A korábbi megszűnt, a kamarai jogosítványaink megszűntek, új etikai rendszer praktikusan nem működik. Olyanok dolgoznak az egészségügyben, bármely területén, akiknél nincs rálátás, nincs számon kérés gyakorlatilag.
A szakmai szabályokat figyelmen kívül hagyó gyakorlat. Az van, hogy a profitérdek szabályoz, egész egyszerűen erről van itt szó. Eladni, eladni az akciókkal odacsalt vevőknek, itt teljesítménybérben alkalmazott kiadókat alkalmaznak az újonnan létesült gyógyszertárakban. Azért mondok kiadókat, mert nem gyógyszerész, mondjuk két hete fodrász volt, ma pedig asszisztensként ott adja ki a gyógyszert teljesítménybérben. Ilyen folyamatok vannak.
Egyértelműen és nyugodtan rögzíthetjük, hogy a profitérdek szembemegy a társadalmi érdekkel, kezelni kell ezt a helyzetet.
Mikola alelnök úrnak köszönöm szépen, ön sorozatosan a repatriálás, állami szabályozás, szakmai kamarai kompetenciák témakörében mindig egyféleképpen nyilatkozik, és ezt köszönöm.
Schvarcz alelnök úrnak pedig, aki azt mondta, hogy háromféle árnyalatot láttunk itt, igen, mi úgy gondolom, hogy két éve ugyanazt mondjuk. A minisztérium már problémákat jelent, és úgy látom, hogy a Versenyhivatal pedig rugalmasan elmozdul korábbi álláspontjáról, és ma már realitásokról is beszél. Az írásbeli anyagban az volt, talán érdemként az is szerepelt, hogy nem omlott össze a gyógyszerellátás rendszere.
A generikus programmal kapcsolatban. Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy 2007 októberében történt egy bejelentés, hogy a generikus gyógyszerek forgalmazásában fennálló ellenérdekeltség csökkentésére a kormány 3 milliárd forintot szándékozik a gyógyszertáraknak juttatni. A mai napig nem történt meg. Meg kellene tenni. Valószínűleg akkor ez a program működőképesebb lenne.
Végül: Kökény elnök úrnak köszönöm szépen, hogy legalább a kis patikák védelmében azért mégiscsak a létesítési szabályozás valamilyen igényét veti fel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Irodavezető asszony kíván szólni? Parancsoljon!
Torjákné Amberger Teréz (Gazdasági és Versenyhivatal) válaszai
TORJÁKNÉ AMBERGER TERÉZ irodavezető (Gazdasági és Versenyhivatal): Köszönöm. Egy valamire szeretném felhívni legelőször a figyelmet. Arra, hogy a gyógyszertárak privatizációja óta ez az ágazat profitérdekeltség alapján működik. Lehet tagadni, lehet a homokba dugni a fejünket, de azóta, amióta magánvállalkozások működtetik a gyógyszertárakat és nem az állam, azóta a profitérdekeltség megjelent az ágazatban.
A patikáknak, illetve a gyógyszer-nagykereskedelemnek, kiskereskedelemnek a monopolhelyzetét érintően azt kell mondanom, hogy a tények az állításokat nem támasztják alá. Nincsenek monopóliumok ezen a piacon, sem a gyógyszer-kiskereskedelemben, sem a nagykereskedelemben, sem pedig a gyártás szintjén jellemzően nincsen. A vertikális integrációt gyakorlatilag a gyógyszertári törvény '94-es hatályba lépése óta legálisan lehet végrehajtani. A gyógyszertári törvény '94 óta lehetővé teszi azt, hogy gyógyszertárat lehessen szerezni külső befektetőknek, és a közvetlen tulajdonlást akadályozta valamilyen szinten a törvény, de a közvetett tulajdonlással történő irányításszerzésnek gyakorlatilag nincsen akadálya azóta, amióta a gyógyszertárakat az állam eladta.
Ez megjelent már a '90-es években a versenyfelügyeleti eljárásokban, lehetett látni ezekben azt, hogy mely gyógyszergyáraknak van közvetett módon érdekeltségük gyógyszertárakban. Ugyancsak lehetett látni azt, hogy a gyógyszer-nagykereskedelemnek milyen közvetett érdekeltségei vannak gyógyszertárakban. Ez se akkor nem volt jelentős, se eddig még most nem jelentős, de természetesen nem zárható ki az, hogy a piaci folyamatok megváltoznak. Én azonban azt mondom, hogy a legális lehetőség 1994 óta törvény által biztosított volt, és ez a gyógyszertári törvényben '94 óta benne volt.
A vertikális integrációnak igazából az adott nagy lökést, amikor az állam a Hungaropharmát a gyáraknak adta el, és igazából akkor vált veszélyessé az, hogy ez a piac - különösen a gyógyszer-nagykereskedelem szintje - duopolistává válik, tehát hogy a korábbi, valamivel többszereplős és bizonyos értelemben kiegyensúlyozottabb piaci részesedésekkel jellemezhető helyzet kétszereplőssé válik, és ezáltal a gyógyszer-nagykereskedelem szintjén a verseny érdemi csökkentését lehetett prognosztizálni.
A versenytörvény szerint a Versenyhivatal csak akkor tagadhatta volna meg a gyógyszer-nagykereskedelemben az engedély kiadását, ha monopolhelyzetet hozott volna létre, azonban mint tudjuk, a másik csoport, a Főnix-csoport piaci részesedése elég jelentős. Ebből következően monopolhelyzetről ott se beszélhetünk. Így az tényállapot, és azóta még tovább erősödött, hogy a kétszereplős, a duopolista jellege a piacnak megvan. Ebből követően a Versenyhivatal egyébként folyamatosan aggódik amiatt, hogy ez a típusú versenyhelyzet vagy csökkentett versennyel jellemezhető helyzet könnyebbé teszi a horizontális típusú koordinációkat is, az egymásra való figyelés kevesebb - hogy is mondjam - energiát kíván a cégektől. Ebből következően a gyógyszer-nagykereskedelem versenyhelyzete némileg moderáltabb, mint mondjuk más piacokon.
A gyógyszer-nagykereskedelem és a gyógyszertár-piac könnyen megtámadható, azonban általában nem olyan nagy befektetéseket igényel más iparágakhoz képest. Ebből következően azért olyan nagyon nem kell emiatt aggódni.
A megtámadhatóság éppen abból látszik, hogy hány gyógyszertárat sikerült itt két év alatt megalakítani, és az is látszik ebből, hogy olyan nagy-nagy befektetést ez a terület nem igényel. Ebből következően nincsenek olyan nagy belépési korlátok azóta, amióta a törvény a korábbi drasztikus - hogy így mondjam - effektív tilalmat megszüntette.
A városok és a kistelepülések versenyhelyzete nyilvánvalóan mindig egy ilyen típusú szolgáltatási területen más. Azt is lehet tudni, hogy önmagában amiatt, mert általában ezek a földrajzi piacok, amelyek az elérési távolságokkal szoktak összefüggeni, azoknak a nagysága, azok - hogy is mondjam - kisebb versenyintenzitásnak vannak kitéve. A gyógyszer-gazdaságossági törvény arra vonatkozó korlátozó szabályt tartalmazott, amilyen területi alapú versenynek a megszűnése ellen hat. Nyilvánvalóan azonban, hogy adott esetben a már piacon lévő vállalkozások ne nyithassanak új gyógyszertárat, ilyen típusú szabályozást nem tartalmazott. Ebből következően azt, hogy egyes városokban a már jelen lévő és korábban is erős pozíciókat birtokló láncok adott esetben újabb gyógyszertárakat nyitottak, ezt magát nem akadályozza a szabályozás. Ebből következően ilyen típusú koncentráció, növekedés egyes régiókban bekövetkezhet. Erre azt tudja az ember mondani, hogy ha ezeknek a vállalatoknak a profitabilitása olyan nagy lesz, hogy ez érdemi profitnövekedést jelent azoknak is, akkor azért mások is beléphetnek ezekre a piacokra. Tehát a verseny fenyegetettsége, a piacra való belépés lehetősége más számára is adott, nemcsak számukra. Ebből következően nem kell azért attól félni, hogy a verseny megszűnik ezeken a területeken, ezekben a városokban, ezekben a régiókban.
Ugyancsak lehet tudni azt az ilyen típusú piacokon a verseny természetéről, hogy önmagában az, hogy a városokban növekszik a verseny, ez nem oldja meg azoknak a területeknek a problémáját, ahol eleve kevés a verseny. Nincs ilyen típusú összekapcsolás, vagy csak áttételesen. 2003-ban, amikor a Versenyhivatal elkészítette a gyógyszerpiaci elemzését, akkor is az volt statisztikailag a helyzet, hogy minden harmadik községben működött gyógyszertár, a városokban pedig természetesen nagyobb volt az egy lakosra jutó gyógyszertárak száma akkor is. Ez abba az irányba természetesen megváltozott, hogy a városokban több lett, ez azonban a városokban növelte meg az egymás elleni harc erősségét.
Tényszerűen azt tudom elmondani, hogy a Versenyhivatal hatáskörébe tartozóan, ami részben a tisztességtelen üzleti gyakorlatokról szóló törvénynek a betartását, részben a versenytörvény fogyasztó megtévesztési szabályának alkalmazását jelenti, tételes panaszok, bejelentések, jogsértési eljárások vagy jogsértést megállapító határozatok az elmúlt két évben nem születtek. Tehát ami a promóciós verseny tisztességtelenségét illeti úgymond, azt törvényesen nem alátámasztott állításnak tartom én jelen állapotban. Ugyancsak jelen állapotban azt mondom, hogy a kartell és az erőfölény versenytörvényi definíciója értelmében sem beszélhettünk eddig sem monopóliumokról, sem pedig megszűnő versenyről, sőt inkább a verseny élesedéséről beszélhettünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárom a napirendet azzal, hogy ahogy említettem, néhány ügyben a miniszter úr figyelmét felhívom a bizottsági ülésen elhangzottakra, ezt most nem ismétlem el, kivéve azt, hogy az ellenőrzés programjának a megalkotását és erősítését igényeljük a törvényben rögzített szolgáltatói követelmények folyamatos figyelemmel kísérése, a betegbiztonság ellenőrzése tekintetében.
Köszönöm szépen az előterjesztőinknek, vendégeinknek, hogy a bizottságot képbe hozták ezekben az ügyekben, nyilván vissza-visszatérünk ezekre a kérdésekre. Köszönöm szépen.
Az egyebek jönnek. Ebben a tekintetben megadom a szót főosztályvezető asszonynak, mert egy percben reagálni kíván a szaktárca nevében Nagy Kálmán képviselő úrnak az off-label készítmények ügyében a múlt alkalommal napirend előtt elhangzott észrevételére. Héjja Mária főosztályvezető asszonyé a szó!
DR. HÉJJA MÁRIA főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Azt szeretném elmondani ezzel az off-labellel kapcsolatban, hogy semmilyen szándékunk nem volt, hogy olyan súlyos helyzetet hozzunk létre a jogszabály megalkotásánál, mint amiről képviselő úr említést tett, és reméljük is azt, hogy a helyzet nem ennyire súlyos.
Egy jogszabály nyilván akkor lehet maradéktalanul tökéletes, és tudja betölteni a szerepét, ha a terület felől jön az igény a megalkotására. Itt részben ez volt az egyik ok, ami miatt nekifogtunk már 2006-ban, hogy megcsináljuk, hiszen az orvos kollégákat bizonyos szakterületen nagyon sok támadás érte, különösen azért, mert főleg gyermek indikációkban nem voltak gyógyszerek törzskönyvezve úgy, abban a formában, amit mi ma törzskönyvnek tekintünk, ezért bizonyos szervezetek támadták ezeket az orvosokat. Ez volt az egyik bázis, amiről kiindulva szerettük volna megoldani ezt a helyzetet.
A másik, hogy tulajdonképpen az új innovatív terápiák robbanásával van egy bizonyos befogadási kényszer, hiszen olyan hatékony terápiák jönnek, másrészt pedig nemzetközileg is komoly problémákat okoz az, hogy finanszíroztatni akarnak olyan gyógyszereket és olyan eljárásokat, amelyek még csak esetlegesen egy publikációban valahol megjelentek. 2008 áprilisában jelent meg a JAMA-ban ez a cikk, ami már erre a veszélyre hívja fel a figyelmet.
Nyilvánvaló, hogy ez egyfajta proaktivitás volt részünkről, hogy ebben a rendeletben ezt a helyzetet is szerettük volna valamilyen módon megoldani és kezelni. Ugyanis ezt csak ilyen rövid példaként mondanám, hogy például van most olyan gyógyszer a krónikus myeloid leukémia kezelésére, amikor olyan 6-800 beteg éves kezelése 6 milliárd forintba kerül. Tehát óriási tudományos nyomás van hál' istennek a kasszán, és emiatt azoknak az elvárásoknak valamilyen módon jogilag is meg kell felelnünk, amikor még nincs meg az a teljes törzskönyvezés, ami valóban bizonyítja annak a gyógyszernek a hatékonyságát és alkalmazhatóságát.
A problémák részben abból fakadnak, hogy az evidenciákon alapuló orvoslás keretein belül gyakorlatilag három dimenzió van, ami mellett a mai állás szerint el kell fogadnunk egy gyógyszert kvázi indikáción belülinek. Az egyik az, amikor a gyógyszer már annyira régi, hogy tankönyvi adatként használják és használták a kollégák. Erre az 5-FU esetét tudom említeni, amit 40 évig próbáltak a vastagbélrákban, minden létező módon, infúzióban, bólusban, 24 órát, 48 órát, kronomodulált módon, és ezek a dolgok egyáltalán nem jönnek így ki az 5-FU alkalmazási előiratából, hanem egyszerűen oda van írva, hogy rosszindulatú daganat, és zárójelben pár tumor fel van sorolva.
A másik az, amikor egy terápia már annyira a szokások része, hogy nemzetközi guideline-ok is említést tesznek róla, a harmadik pedig, amikor a gyógyszer indikációjában szerepel. Az indikációnál nemcsak a szöveg számít, hogy szóbelileg meg van említve az a diagnózis, hanem nagyon fontos, hogy tudjuk a kezelési sémát, hogy mikor, hogyan adja, és tudjuk a dózist is. Ez általában azokból a klinikai vizsgálatokból jön ki, amelyek a törzskönyvezés mögött állnak. Nyilván ez a legtökéletesebb helyzet, és a mai új gyógyszereket már mind ezek szerint törzskönyvezik, és ilyeneknél könnyű helyzetben vagyunk.
Ahol a nehéz helyzet van, és ezt az off-label hozta most felszínre, ezek a régi terápiák, amiket mindenképpen valóban kezelnünk kell, és megoldást kell rá találni, illetve a megoldást a rendelet szemlélete adja, ami valószínű, hogy egy picit szerencsétlenül nem ment át túl jól, hogy mi szeretnénk, hogy ezek a tankönyvi adat szintjén és nemzetközi guideline szintjén meglévő, már régen létező dolgok ne legyenek off-labelnek tekinthetők.
Egyébként mivel ezek részben az onkológiára fókuszálódnak, és az ott befogadott protokollokat megnéztük, a tavalyi év folyamán a 132 ezer kezelési esetből 10 ezer az, ami indikáción túlinak tekinthető, 7,7 százalék, tehát nem olyan túl magas az arány. Megkaptam most a szakma képviselőitől, például az onkológiában 18 olyan protokollt találtak, amire valamilyen módon ráhúzható, hogy off-label, de mondom: ha ezt a tankönyvi adat és guideline szemléletet belevisszük, akkor már még kevésbé, és ezek a protokollok mondjuk mindenképpen szükségesek a terápiában.
Mi azon leszünk, hogy a rendelet esetleges olyan típusú ellentmondásait, amelyek a napi gyakorlatot esetlegesen nehezítik, megoldjuk és kisimítsuk. Azt tudom, hogy az OGYI rendkívül rugalmasan és gyorsan próbál reagálni, és eddig viszonylag kevés kérvény érkezett ebben az ügyben az OGYI-ba.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Arra kérném a szaktárcát, hogy erről a bizonyos rugalmasabb kezelésről, tehát arról, hogy ha és amennyiben az adott indikációra nem törzskönyvezett, de nemzetközi protokollban, tankönyvben szereplő készítmények vagy készítménycsoportok alkalmazására kerül sor - és lényegében Nagy Kálmán képviselő úr erről beszélt -, akkor a rendelet ilyen típusú értelmezése tekintetében az OGYI-nak, az OEP-nek és minden más érdekelt szervnek adjon valamilyen világos állásfoglalást (Dr. Mikola István: Írásban.), illetőleg konzultálni kellene. Írásban, igen.
A másik kérdés pedig az, hogy nyilván ebben a tekintetben, ha valamilyen jogi konfliktusra kerül sor vagy bírósági eljárásra műhiba, felelősségbiztosítás és egyéb kérdésben, lehet, hogy valóban konzultálni kellene az igazságügyi tárcával, hogy indokolt-e ebben a kérdésben a rendeletnek valamilyen kiegészítése. Én mindenképpen köszönöm azt, hogy egy viszonylag gyors választ kaptunk erre. Nyilván képviselő úr majd a jegyzőkönyvből elolvassa, hogy milyen válasz született. De az fontos, hogy mindazt, amit főosztályvezető asszony elmondott, azt az érintett hatóságok, intézmények írásban is megkapják a szaktárcától, hogy ezt a szemléletet érvényesítsék a rendelet alkalmazásáról, illetőleg ehhez szükséges az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal egy konzultáció, hogy adott esetben, bár erre még nem került sor, de ha mégis bírósági eljárásra kerül sor, akkor ez elegendő-e.
Köszönöm szépen. Egyebekben van-e még más kiegészítés? (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor még egyszer felhívom a figyelmet, hogy pénteken 11 órakor Debrecenben tart a bizottság ülést az egyetemen. Köszönöm szépen.
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 30 perc.)
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva