EB-4/2009.
(EB-95/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2009. február 20-án, pénteken, 11 órakor
a Debreceni Orvos- és Egészségtudományi Centrum főépületének Nagytanácstermében (Debrecen, Nagyerdei körút 98.)
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása *
Az egészség-hatásvizsgálatok hazai elterjesztése és intézményi kialakítása *
Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár bevezetője *
Prof. Dr. Ádány Róza egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kara dékánjának előadása *
Kincses Gyula, az ESKI főigazgatójának hozzászólása *
Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár válaszai *
Prof. Dr. Ádány Róza egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kara dékánjának válaszai *
Elnököl: Dr. Schvarcz Tibor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Kökény Mihály (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP) dr. Juhászné Lévai Katalinnak (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP) Gyula Ferencnének (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Csáky András (MDF) dr. Nagy Kálmánnak (KDNP)
Dr. Vojnik Mária államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Kincses Gyula főigazgató (Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet)
Dr. Makara Péter szociológus
Dr. Paragh György egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának elnöke
Dr. Ádány Róza egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karának dékánja
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 02 perc. )
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm önöket az Egészségügyi bizottság kihelyezett ülésén Debrecenben. Külön, megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Vojnik Mária államtitkár asszonyt, Paragh György professzor urat, az egyetem Egészségügyi Centrumának vezetőjét, Kincses Gyula urat az ESKI főigazgatóját, Ádány Róza professzor asszonyt, mint házigazdánkat, és mindazokat köszöntöm, akik figyelemmel kísérik a mai bizottsági ülésünket.
Azért is választottuk Debrecent a bizottság kihelyezett ülésének színhelyéül, mert az itt folyó munka, az Egészség Obszervatórium, a népegészségügyi kar tevékenysége példaértékű nemcsak hazánkban az egyetemek között, hanem a régióban is. Az egészség-hatásvizsgálatokat szeretnénk a jövőben minél szélesebb körben terjeszteni. Szeretnénk létrehozni egy szemléletváltást, egy változást a gondolkodásban a döntéshozók részéről, hogy minden egyes döntésüknél vegyék figyelembe azt, hogy milyen hatással bír az egészségre, milyen hatással bír a környezet-egészségügyre, egyáltalán milyen hatásvizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy a tevékenységük megvalósuljon.
Ez egy nagyon hosszú és nehéz folyamat, hiszen az amszterdami döntés óta az Európai Unióban ennek érvényt kellene szerezni, de mindenütt nehezen megy ez a dolog. Hosszú folyamat, és ennek azért egy komoly lépcsőjéhez érkeztünk, azáltal is, hogy itt egy kihelyezett bizottsági ülést tartunk.
A mai bizottsági ülést megnyitom, és felkérem Paragh György professzor urat a házigazdák nevében, hogy köszöntse a mai rendezvényt.
DR. PARAGH GYÖRGY, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának vezetője: Tisztelt Alelnök Úr! Szeretném köszönteni Vojnik Mária államtitkár asszonyt, Schvarcz Tibor alelnök urat és Mikola István alelnök urat. Úgy gondolom, hogy a korábbi hagyományoknak megfelelően ebben az évben negyedik alkalommal tartjuk meg a Kapcsolat Napját. Ennek a Kapcsolat Napjának a kezdetekor az volt az elképzelésünk, hogy ilyenkor találkozunk a szakma, a tudomány képviselőivel, a gazdasági partnerekkel és a politika szereplőivel. Amikor az ez évi Kapcsolat Napját szerveztük, akkor azt beszéltük a vezetésen belül, hogy jó lenne, ha az Egészségügyi bizottságot meg tudnánk nyerni annak, hogy jöjjenek ide, legyen itt egy kihelyezett ülés, és az egészség-hatásvizsgálattal foglalkozna ez az ülés.
Úgy gondoljuk, hogy az Egészségügyi bizottság azzal, hogy az ülését itt tartja, ez egy nagy megtiszteltetés a Centrum számára, és a Kapcsolat napi rendezvényeinket is jelentős mértékben emeli, annak a színvonalát ez a kihelyezett ülés.
Ezen kívül 38 ilyen rendezvény lesz a Centrum területén a mai napon és a holnapi napon. Azt kérném a bizottság tagjaitól, hogy vegyenek részt ezeken a rendezvényeken, és ismerkedjenek meg a Centrum életével, lássák azt, hogy hogyan tevékenykedünk, mit csinálunk. Azt szeretnénk, hogy ha innen, a Kapcsolat Napja után eltávoznak, akkor azzal a gondolattal menjenek haza, hogy érdemes volt ide, Debrecenbe eljönni, és esetleg a jövőben is szívesen jönnek ilyen vagy más formában a Centrumba.
Én az ittléthez, ehhez a mai tanácskozáshoz eredményes munkát kívánok, és azt remélem, hogy jól fogják érezni magukat. Köszönöm szépen még egyszer a bizottság tagjainak, hogy elfogadták meghívásunkat. Köszönöm.
Az egészség-hatásvizsgálatok hazai elterjesztése és intézményi kialakítása
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most rátérnénk a bizottság egyetlen napirendi pontjára, az egészség-hatásvizsgálatok hazai elterjesztése és intézményi kialakítása. Ez a mai bizottsági ülésünk témája. Elsőként megadom a szót Vojnik Mária államtitkár asszonynak.
Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár bevezetője
DR. VOJNIK MÁRIA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm az Egészségügyi Minisztérium nevében a megjelenteket és tisztelettel köszöntöm a bizottság jelen lévő képviselőit is. Ez az alkalom és ez a rendezvény egy ilyen tisztelgés a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Centruma előtt is, amelynek dolgozói, kutatói, oktatói élen járnak a népegészségügy területén, és akiknek a munkássága eredményeképpen Magyarországon így működik az a népegészségügyi iskola, amelynek a kutatási eredményeitől reméljük és várjuk azt az egészségtudományi és társadalmi szemléletformálást és alakítást, amelynek eredményeként a magyar lakosság egészségi állapotában lényeges javulás következik be. A munkásságuk eredményeképpen a politikai döntéshozók és az egészségügyi szakemberek egy új szemlélettel közelítik az egészségügyet és a népegészségügyet, és akiknek a munkássága révén egy új generáció nő fel, részben az egészségtudatos magatartás kialakításában, részben azoknak a kutatásoknak az eredményeképpen változik meg a szemléletünk, amelyek a betegségek kialakulása, lefolyása, egy egész populációs szintű egészségnyereség irányába mozdul el. Ezért én külön szeretném megragadni az alkalmat, hogy gratulálhassak Ádány Róza professzor asszonynak a Szilárd Leó professzori ösztöndíj elnyeréséhez, amelyet az egész életműve és a jelenlegi kutatási irányok elérésében folytatott munkássága révén nyert el. Sok sikert kívánok, és gratulálok neki, és természetesen az egyetemnek is.
Hölgyeim és Uraim! A mai témánk az egészséghatás-értékelés, mely fogalom mindannyiunk előtt ismert, és amely hatásvizsgálat a XX. század végén született, mint fogalom, és folyamatosan felértékelődő tudományterület. Hiszen az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint az egészség-hatásvizsgálatok és becslések azok a kombinált elemzési eljárások, amelyek alapján gazdasági, szakágazati döntések, politikák, projektek, szabályozások népesség-egészségre gyakorolt potenciális hatásai, illetve azoknak a népességen belüli megoszlásaként értékelhető, és amely tudomány kialakulását az Egészségügyi Világszervezet számára készített úgynevezett Lalonde-jelentés alapozott meg, amely kutatás először mutatott rá arra, hogy a populációs szintű egészségi állapotot meghatározó tényező nemcsak az egészségügyi ellátások minősége, fejlettsége, hanem a környezeti hatások, az életmód és mindazok a tényezők, amelyek ennek az alakításában meghatározók.
Ez a jelentés és ez a fogalom-meghatározás szoros összefüggésbe került az egészség fogalom fejlődésével, hiszen az egészséget a korábbiakban is hagyományosan a betegség hiányaként értékelték, és így érthető, ha az egészséget meghatározó tényezőnek elsősorban a betegség gyógyítását értékelték.
Ezért hozott egy alapvető változást az Egészségügyi Világszervezet új meghatározása, amikor rögzítette az egészség célállapotát, amikor az egészséget a teljes testi, lelki és szociális jólétként definiálta.
Ez a megközelítés egy alapvető paradigmaváltást eredményezett, hiszen most már az egészséget nemcsak a betegség hiányaként fogalmazta meg, hanem egy funkcionális állapotként, amelybe beletartozik az egészségfeltételek biztosítása is.
Ennek a riportnak, a jelentésnek, amelyre az előbb hivatkoztam, az egészségi állapotban a megállapításai szerint az alábbiak játsszák a meghatározó szerepet. Az egyén genetikai állománya, az életmód és az életmódot elsődlegesen meghatározó tényezők, az egészségügyi ellátás, annak a hozzáférhetősége, az egészségügyi ellátás fejlettsége, minősége, a közfinanszírozás csomagtartalma, az egyén problémakezelő képessége, informáltsága, pozíciója. Mindezek alapján kimondhatjuk, hogy az egészség, bár nem az egészségügyben keletkezik és legtöbbször nem is ott vész el, az egészségi állapot meghatározottsága igen széles körű, ezért minden cselekedetnek, döntésnek van valamilyen hatása az egészségre, és hogy ezek a hatások mérhetők és megbecsülhetők, ezért az egészségközpontú politika megköveteli ezeknek a figyelembevételét minden egészségpolitikai tartalmú döntésnél.
Ezért azt gondolom, hogy az egészségre, amely soktényezős, mérhető paramétereket vetíthetünk az egészségi állapotra nézve is, és a döntéseinkre is, de mi úgy gondolom, hogy két fontos tényezőt vizsgálhatunk és kell is, hogy vizsgáljunk: az egészségügyi ellátás, technológiák, azok fejlettsége és hatékonysága, és az egyes gyógyításon kívüli cselekedetek, döntések, szabályozások, forrásallokáció és beruházás, és azoknak az egészségre gyakorolt hatása.
Hölgyeim és Uraim! Az Egészségügyi bizottság munkáját segítendő, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet és az Országos Egészségfejlesztési Intézet egy dokumentummal segítette a bizottsági tagok tájékozódását és a mai tárgyalás eredményességét. Azt gondolom, hogy a résztvevőknek az Egészségügyi bizottság munkatársai szívesen rendelkezésre bocsátják ezeket a dokumentumokat, és én, miközben a bizottságnak jó munkát kívánok, egyúttal felajánlom, hogy az ESKI főigazgatójával - aki ennek a debreceni egyetemnek ugyancsak jeles volt diákja, szerénységemmel együtt - rendelkezésre állunk, és a főigazgató úr igyekszik a felmerülő kérdésekre válaszolni, ahogy itt van az OEFI igazgatója is, és úgy gondolom, hogy a két szakember és a jelen lévő szakemberek közreműködésével ma egy eredményes és az egészségpolitikai döntéseket segítő tanácskozás zajlik.
Ezért a bizottságnak jó tanácskozást kívánok, önöknek, az egyetem dolgozóinak, kutatóinak és munkatársainak pedig köszönöm a meghívást.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Én azért továbbmennék államtitkár asszonynál, nemcsak ketten ennek az egyetemnek a végzős diákjai, hanem a bizottság tagjai közül még vannak néhányan, akik a debreceni egyetemen végeztek. Tehát ez is mutatja, hogy az egyetem nemcsak orvosokat, hanem orvos politikusokat és politikus orvosokat is képzett, hiszen mint hallottuk, a népegészségügy kérdéseinek megközelítése egy átfogó, interdiszciplináris szemléletet igényel, és ebben a politikának döntő szerepe van. Az itt végzettek megáldottak politikusi vénával is, a nagypolitikában, kispolitikában egyaránt szerepelnek, és a döntéshozásban egyre inkább igyekszünk figyelembe venni az itt hallottakat.
Ezen bevezető után megadnám a szót Ádány Róza professzor asszonynak, aki a mai bizottsági ülésünk előadója, és egyben ennek a témának elismert nemzetközi szakértője is. Parancsoljon!
Prof. Dr. Ádány Róza egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kara dékánjának előadása
PROF. DR. ÁDÁNY RÓZA egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karának dékánja: Köszönöm szépen, alelnök úr. Államtitkár Asszony! Alelnök Urak! Kedves Vendégek! Az, hogy Schvarcz alelnök úr ilyen elismeréssel szólt a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum hozzájárulásáról az egészségpolitikus-képzés területén, az jólesik nekünk. Úgy elrévedeztem azon, hogy vajon, mi lesz később, hogy most már ez év szeptemberétől elindítjuk az egészségpolitika-tervezés és finanszírozás mesterszakot is és politikusokat is fogunk képezni, nehogy kiszorítsunk már mi, debreceniek mindenkit az egészségpolitika-csinálás területéről, mert például Mikola alelnök úrért nagy kár lenne. (Derültség.)
Az elmúlt évben, 2008. október 30-án a Friedrich Ebert Alapítvány és az Országos Egészségfejlesztési Intézet közös rendezvényeként Makara Péter főigazgató-helyettes úr szervezésében egy nagyon fontos rendezvényre került sor, amelyik címében viselte a kérdést: érték-e az egészség a döntéshozatali folyamatban? És ahelyett, hogy erre kézenfekvően nemmel válaszoltunk volna, ehelyett egy szimpóziumot tartottunk, és ott egyértelműen sikerként könyvelem azt el, hogy az Egészségügyi bizottság elnöke, Kökény Mihály úr, és az alelnöke, Mikola István úr együttesen fogalmazták azt meg, hogy az egészség-hatásvizsgálatoknak, ami az egészséget a döntéshozatali folyamatokban valóban értékké teszi és értékként jeleníti meg, annak teret kell hódítani Magyarországon. Nem elég a meglévő jogi szabályozás, annak érvényt kell szerezni. Ennek a megvalósításában az Egészségügyi bizottság úttörő szerepet vállal és élére áll annak a tevékenységnek, hogy az egészség-hatásvizsgálatok hazai intézményesítésére mielőbb adekvát módon sor kerüljön.
Úgy gondoltuk, hogy a bizottság munkáját segítendő, és mintegy tisztelegve a bizottság bölcsessége előtt, ami megnyilvánul abban is, hogy kihelyezett ülését Debrecenben tartja, egy Népegészségügy tematikus számot jelentettünk meg. A Népegészségügy folyóirat újraindítása az elmúlt év közepén kezdődött, ezúton is köszönöm a tárcának, hogy meghozta azt a döntést, hogy szigorú szakmai talajra helyezi a továbbiakban a Népegészségügy folyóirat működtetését, és ezzel a Debreceni Egyetem népegészségügyi karát, valamint a Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesületének Szövetségét bízta meg.
Ennek a tematikus számnak, amelyet itt találnak valamennyien az asztalon, a meghívott szerkesztője Makara Péter tanár úr, és vele együttműködésben alakítottuk ki ennek a lapszámnak a tematikáját, és kértük fel a közlemények íróit arra, hogy a megfelelő kontribúcióval járuljanak hozzá ennek a lapszámnak a teljessé tételéhez. Ami persze nem sikerült, de egészen visszanyúlva ahhoz a ponthoz, hogy 1999 decemberében megjelent az a történelmi jelentőségű göteborgi konszenzus-nyilatkozat, ami az egészség-hatásvizsgálatok európai intézményesítését célozza, egészen addig visszanyúlva, ebben a lapszámban mi egy történeti áttekintést adunk az egészség-hatásvizsgálatok nemzetközi történetéről, kiemelve ezen belül az egészség-hatásvizsgálatok nemzetközi és európai uniós jogi és politikai hátterének kialakulását, és az egészség-hatásvizsgálat szerepét az interszektoriális döntéshozatali folyamatokban.
Valamint "Az egészség-hatásvizsgálatok sanyarú krónikája hazánkban" címmel Makara Péter és munkatársai foglalták össze a hazai tapasztalatokat - Makara Péter, aki a göteborgi konszenzus-nyilatkozat fogalmazásánál is jelen volt -, rávilágítva arra, hogy míg a szakmai feltételek adottak, a döntéshozói igények lényegében hiányoznak hazánkban.
Az egészség-hatásvizsgálatok magyarországi jogi hátteréről is készült egy összefoglaló tanulmány, amely bemutatja azt, hogy bár jelenleg a hazai jogrendszer biztosítja az egészség-hatásvizsgálatok végzéséhez szükséges feltételeket, ami nem jelenti azt, hogy az egészség-hatásvizsgálatok gyakorlattá tételéhez nem kell további jogalkotási tevékenység, és nem szükséges további pontosítás. Az egészség-hatásvizsgálat módszertanáról készítettünk mi egy elrettentő tanulmányt azért, hogy egy módszertani összefoglaló jelenjen meg a teljesség igényével. De nem azért, hogy az egészség-hatásvizsgálatokat egy komplex ó-borzadályként mutassuk be, ahol tulajdonképpen egyvalakinek jó, aki az egészség-hatásvizsgálatot készíti, mert megéri ennek a folyamatnak a komplexitását.
Ez egy áttekintő módszertani tanulmány, és természetesen az egyszerűsített, mintegy sematizált EHV-módszertan nemcsak hogy rendelkezésre áll, mi magunk évek óta alkalmazzuk. Célja ezeknek az egészség-hatásvizsgálatoknak, hogy mindig pontosan azonosítsa, lehetőség szerint pontosan, sosem lehet egészen pontosan, egy adott intézkedésnek - legyen az jogalkotás, gazdasági intézkedés, projekttervezés, implementálás - a várható egészséghatásai között a negatív és a pozitív hatásokat, vagy tegyen javaslatot arra, hogy miként lehet a pozitív hatásokat erősíteni és a negatívakat gyengíteni, ha lehet, akkor teljesen eliminálni.
Az egészség-hatásvizsgálatnak egyébként a menete alapvetően egyszerű, csak éppen a szaknyelve kissé bonyolult. Meg kell becsülni azt, hogy van-e szükség egészség-hatásvizsgálatra, és ha igen, akkor a megfelelő emberek bevonásával elvégezni egy pontos, elemző hatásbecslést, ezt a döntéshozók rendelkezésére bocsátani, és egyben javaslatot tenni arra az összefoglaló véleményben, hogy a várható hatásokat hogyan kezeljék. Utána majd az egészségpolitikusok jellemző bölcsessége ezt a napi implementáció szintjén kezeli.
Ez a tanulmány tartalmazza a mai európai, sőt ha úgy tetszik, világgyakorlatot, ki, milyen sémát alkalmaz. Vannak ennek a szakterületnek vezető nagyhatalmai, mint akár a kanadaiak, akár az írek, és az ő tapasztalataik most már évtizedekre nyúlnak vissza, ezeket értékesíteni lehet és kell.
Az egészség-hatásvizsgálatok széles körű bevezetését támogató projektek. Az Európai Unió keretprogramjai címmel Gabriel Gulyas - egyébként Gulyás Gábor - írt egy összefoglaló tanulmányt, aki úgy a 6-os, mint a 7-es keretprogramban is egy-egy egészség-hatásvizsgálati projektet vezet, és az nekünk külön szerencse, hogy mind a két projektben tulajdonosként működik közre a Debreceni Egyetem népegészségügyi kara. Komoly tapasztalatokat szereztünk a részvétellel.
Az egészség-hatásvizsgálat és a helyi döntéshozatal kapcsolatáról, már a gyakorlati tapasztalatokról Pécsről érkezett egy tanulmány De Blasio Antonio tollából, aki bemutatja azt, hogy az eszköz, melynek segítségével az elvégzett hatásvizsgálat döntés-előkészítéshez kapcsolódó munkaszakaszaival kapcsolatban megfelelő ismereteink vannak, és az önkormányzatok hivatali apparátusában dolgozó szakemberek számára ezek az ismeretek közvetíthetők, egy fontos közreműködésnek érzem.
A panelprogram egészség-hatásvizsgálatát, amit az Országos Egészségfejlesztési Intézet végzett el, és a közreműködő szerzők ennek a hatásvizsgálatnak a tanulságait közreadják, egy példaként szolgál az egészség-hatásvizsgálatokról konkrét példaként.
Végül bátorkodtunk Makara tanár úrral egy ajánlást készíteni az egészség-hatásvizsgálatok akkreditációs feltételrendszerének és eljárásrendjének kialakítására vonatkozóan. Ez az ajánlás nem konkrétumokat tartalmaz, nem lehet, nem a mi feladatunk ennek megtétele. Viszont szempontrendszert próbáltunk rögzíteni, és összefoglalni azt, hogy az intézményesítéshez milyen megoldandó feladatokkal szembesülünk. És az EHV-tevékenység minőségi értékelési rendszerének szempontjait meg kell határoznunk, az akkreditációs tevékenység dimenzióit, át kell tekintenünk, hogy milyen akkreditációs rendszerek működnek és milyen a nemzetközi gyakorlat ezen a területen. A szükségletekhez, lehetőségekhez legjobban alkalmazkodó bevezetési tervet ki kell alakítani, hogy mit adaptálunk, és hogyan adaptálunk. Szakmai irányelveket kell kiadni az EHV kiválasztott területein, és rögzíteni kell az intézmény-akkreditáció feltételrendszerét, már az elején megakadályozandó azt, hogy Magyarországon ne az legyen az egészség-hatásvizsgáló, aki annak mondja magát.
Az akkreditációs dokumentáció és az eljárásrendek kialakítása a kiválasztott területeken szintén alapfeltétel, az EHV akkreditációs testületét létre kell hozni, és az EHV-projektek nyomon követési és értékelési rendszerét ki kell dolgozni az ezzel összefüggő módszertannal együtt.
Mi beszámoltunk erről a Magyar Tudományos Akadémia megelőző orvostudományi bizottságának legutóbbi ülésén, hogy a parlament Egészségügyi bizottsága milyen nemes feladatot vállalt az egészség-hatásvizsgálatok jövőjének menedzselése terén, és arra kért engem a bizottság, hogy közvetítsem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megelőző orvostudományi, tudományos bizottsága teljes erkölcsi és szakmai támogatását ajánlja fel az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának az egészség-hatásvizsgálatok hazai elterjesztését, intézményesítését és szabályozását célzó szakmapolitikai programjához. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ígérem, hogy a bizottság tevékenységével azon leszünk, hogy ezt maradéktalanul teljesítsük. Mivel a mai napirendünk konzultációs napirend, megkérdezem az itt jelen lévő tisztelt hallgatóság tagjait, a bizottsági tagokat, hogy ki kíván hozzászólni az adott témához. Maradjunk abban, hogy egy képviselő és egy nem képviselő sorrendben adnám meg a szót. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! Valakinek el kell kezdeni. Nekem egy kérdésem lenne a jelen lévő kormányzati képviselőhöz, mivel meggyőződésem, hogy szemléletváltásra van elsősorban szükség, hogy a kormányzatnak kell kezdeményezni vizsgálatokat, megrendelést adni a műhelyeknek, hogy már a döntés-előkészítés szakaszában a népegészségügyi szempontokat érvényesíteni tudja, vagyis amikor megszületik egy kodifikáció, egy szabályozás, mintegy be tudja mérni, hogy annak a gyakorlati alkalmazásából milyen populációs szintű egészségnyereség vagy éppen veszteség származik.
A kisördög munkál bennem, hogy most, amikor a közteherviselés jelenlegi rendjében, gyakorlatában alapvető változások lesznek, hallunk erről, látjuk, olvassuk, gazdasági, pénzügyi válság van, áfa-emelésre gondolok, járulékváltozásra, csökkenésre, a rehabilitációs járulék emelésére vagy éppen a forinttal kapcsolatos problémákra, a forintérték romlására, ebből nyilvánvaló, hogy egy csomó olyan helyzet adódhat, amiben népegészségügyi megfontolásokat is kellene tennünk, hogy finoman fogalmazzak. Tehát felmerült-e a kormányban most az, hogy használja ezeket a műhelyeket, és megpróbálja most, amikor éppen elkezdődik ez a döntés-előkészítés, bemérni azt, hogy ezeknek a közteherviselési rendszerben eszközölt változásoknak lesznek-e, és ha igen, milyen népegészségügyi hatásai?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel konzultációs napirend van, a kérdések és vélemények egyben elhangozhatnak. Ki kíván szólni? Kincses Gyula főigazgató úr!
Kincses Gyula, az ESKI főigazgatójának hozzászólása
KINCSES GYULA főigazgató (Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet): Nagyon szépen köszönöm. (Sípol a mikrofon.) Eggyel kisebb hangú meghatottságot szerettem volna megütni ennél, de valóban örülök annak, hogy több itt végzett, tanult kollégám is úgy érzi, hogy jó ide hazajönni. Én, miután a szüleim itt élnek, gyakran járok erre, de minden alkalommal valamiért megérint ennek az egyetemnek és ennek a teremnek a hangulata.
A témában rendkívül fontosnak tartom államtitkár asszonynak azt a megközelítését, hogy az egészség fogalom fejlődése adta meg annak az alapját, hogy ez valós kérdésévé válhat nemcsak ennek a parlamenti bizottsági ülésnek, hanem a megvalósításnak is esélyt ad. Tehát hagyományosan úgy éltünk, hogy az egészségügy szokásokra alapult, és úgy gondoltuk, hogy a gyógyítás az, ami meghatározza az egészségi állapotot. Ennek a fogalomfejlődését államtitkár asszony elmondta.
Azt szeretném még hozzátenni, hogy magának a szakmának a fejlődésére is a szokások helyett a tudományos megalapozottság, a protokoll, az alaposság és a számon kérhető feldolgozottság a jellemző. Tehát ezért az egészséggel kapcsolatos fogalmakban, a gyógyító ellátásokban az egészségügyi technológiai értékelés az, ami jelenleg az egészség hatását méri, hatásosságát, hatékonyságát, költséghatékonyságát. Ehhez a gyógyításban protokollok társulnak, amelyek ennek a megfelelő eredményességét tudják vizsgálni.
Az egyéb cselekedeteknek, szabályozásnak, projekteknek a hatását, az egészségre gyakorolt hatását az egészség-hatáselemzés méri, és van egy harmadik tudományterület: a betegség-tehervizsgálatok, amelyek pedig ezeknek a betegségeknek vagy hatásoknak a gazdasági terheit jelenítik meg elsősorban, nem pedig az egészségi állapotra gyakorolt hatását.
Tehát így áll össze az az új népegészségügyi szemlélet, amelyik részint az egészségügyi technológiáknak a minél pontosabb, biztosabb és hatékonyabb alkalmazását biztosítja, másrészt az egyéni cselekedeteknek, döntéseknek az egészségre, ugyanúgy, mint az egészségi állapotra, illetve a gazdaságra és a költségekre gyakorolt hatását elemzi.
Amit én mindehhez még hozzá szeretnék tenni, hogy egy rendkívül dinamikusan fejlődő tudományterületről van szó, éppen ezért az alkalmazásba illesztéssel különböző technikai variációk merülnek fel. Amiben én bizonyos vagyok, hogy ez nem olyan, mint az áram vagy a víz, hogy be lehet vezetni, tehát különböző szintjei vannak a döntéseknek, és különböző szinteken kell alkalmazni, értve ez alatt az egyes beruházásokkal kapcsolatban a helyi önkormányzati szinteket, és értve ez alatt természetesen a kormányzati cselekvéseket, és vélhetően más-más szabályozásban, más-más módon lehet mindezt megtenni.
Problémaként az szokott még felmerülni, hogy a politikai döntési ciklusok és a tudomány alapossága eltérő életciklusokban mozog, és erre az a jó megoldás, amiben a bizottság anyaga, illetve a professzor asszony által is felvázolt mechanizmusban egy gyors előértékelés, illetve hatásbecslés alkalmas lehet arra, hogy minden egyes érdemi javaslatnál legalább szóba kerüljön ez a téma, hogy eldöntsük, hogy van, nincs, kell, nem kell, és ha ez a vizsgálat vagy ez az előszűrés pozitív, akkor realitás az, hogy az érdemi kérdésekre jut szakmai kapacitás.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Tóth Istvánnak, utána Nagy Kálmán következik.
DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Először is nagy örömmel és tisztelettel köszöntöm a volt alma materem mai vezetőit és képviselőit, és köszönöm a kedves viszontlátási lehetőséget. Sajnálom, hogy azt kell mondani, hogy az egészségpolitikusi képzés csak ebben az évben fog indulni, tehát ez jó 30 évvel ezelőtt nem volt. Bár lehet, hogy ha az én időmben lett volna, akkor én most nem ülnék itt.
Gratulálok professzor asszony munkásságához, és egy kérdésem lenne ez után a szubjektív bevezető után. Az anyag is említi, hogy a döntés-előkészítők, döntéshozók elsősorban azokat a lehetőleg rövid, költséghatékony módszereknek az alkalmazását igénylik, amelyek révén az egészséghatások minél jobb megközelíthetőséggel becsülhetők, illetve forintosíthatók, ez nagyon fontos a mai időszakban.
Azt kérném professzor asszonytól, hogy ha tudna konkrét példákat mondani a jelenleg is elsősorban már folyó szűrési metódusok tekintetében.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Nagy Kálmán képviselőtársunknak.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Kollégák! Tisztelt Elnökség! Én is szeretettel üdvözlöm a többségben barátaimat és volt munkatársaimat, akik jelen vannak.
Én egy egészen konkrét dolgot szeretnék kérdezni. A panelfelújítási program a 12/2001-es kormányrendelethez kötődik. Az itt olvasott cikkben Gazdagréten és Nyíregyházán, Józsavárosban végeztek el ilyen jellegű vizsgálatokat. Hasonló vizsgálatokat mi is elkezdtünk, éspedig a lübecki egyetem tanárával, éspedig Miskolcon az Avason, ahol mintegy 38 ezer ember él, és a nagyon nagy többsége panelben.
Úgy látom, hogy lehet, hogy amiatt, mert egy kis fáziseltolódás van, de itt a legújabb panelfelújítási program előtt semmilyen egészségügyi-hatásvizsgálat nem készült. De amikor mi ezeket a vizsgálatokat megnéztük, amit a lübecki egyetem tanára csinált - ő építészmérnök -, akkor számtalan javaslat megfogalmazódott. Ilyen a 37 ezres panel lakótelep részekre bontása. Ilyen volt például az egyes épületek visszabontása, mert a jelenlegi helyzet elfogadhatatlan. Ilyen az épületnek önmagában való szigetelése és lezárása, számtalan hőutat teremtve, újból lehetőséget ad, hogy az allergiás betegségek, a különböző olyan jellegű, valóban népegészségügyi problémák, mint az asztma, az ekcematózus folyamatok tömegével jelenjenek meg. Ilyenek azok a szociális lakások, amelyek az extrém fokú munkanélküliségből adódnak. Ilyenek a lakótelepi füvezés, amelyiknek komoly és nagyon jelentős egészségügyi hatása van.
Azt akarom elmondani, hogy készítettünk akkor egy többoldalas munkatervet ezzel kapcsolatosan, sőt megpróbáltuk szétbontani magát a lakótelepet. Megpróbáltuk a különböző rétegeit életkor, munkahely szerint szétbontani, aszerint, hogy honnan jött, eredet szerint - mármint úgy értem az eredetet, hogy honnan került be, vidékre került-e be, mert a lakosság egy része vidékről került be, a környező területekről, másrészt pedig a gyárban dolgozott, és úgy került ezekre a területekre.
Azt gondolom, hogy ha ilyen jellegű nagy programot indítanak és Káli Sándor országgyűlési képviselő a parlamentben a múlt héten számolt be, hogy milyen sikeres a panelprogram, el kell mondanom, hogy előtte sokkal szívesebben láttam volna egy egészségügyi hatástani vizsgálatot, amelyik tisztázza azt, hogy igazából amikor ezeket a házakat felújítják, túl azon, amit itt nem is akarok részletezni, hogy mekkora költségteher hárul a lakókra részletfizetésben, és azt hogyan tudják kifizetni, ami áttételesen szociális probléma, hogy egy ilyen jellegű felújításnál, tehát egy ilyen nagy területen - de Józsavárost is kiválóan ismerem, Gazdagrétet csak úgy kívülről láttam - komplex vizsgálatnak kell készülnie, és azt meg kell előznie mindenféle egyéb rekonstrukciónak.
Amíg ez nem történik meg, addig igazából mindig csak utólagosan lehet lemérni, hogy egy ilyen jellegű programnak mi lesz az eredménye. Azt gondolom, hogy Magyarországon erre hihetetlenül nagy szükség van. Ennek a nyomai jelenleg az Avas lakótelepen a bűnözés emelkedésével háromféle őrző-védő szolgálat kialakításában jelennek meg: így jelen pillanatban az Avas lakótelepen van rendőrség, polgárőrség és azon felül Budapestről lehívott városőrség. További őrséget nem is akarok mondani, ezek önmagában nem oldják fel, megmondom, a Vörös Őrségre gondoltam, de az már rég elmúlt. Szóval az a helyzet, hogy olyan jellegű munkát kell elvégezni előtte, amelyben tényleg látjuk azt, hogy ennek a munkának, amikor elvégeztük, akkor konkrét, hatékony eredményei vannak az emberek életére. Ez hihetetlenül befolyásol akár egy panelrekonstrukciós programot, a panelek átépítését, az emberek közérzetét, azt a morális egyensúlyt, aminek egy lakótelepen mindenféleképpen meg kell valósulnia.
Tisztelettel kérem Ádány Róza professzor asszonyt, hogy ha ilyen jellegű vizsgálatok a rekonstrukció előtt nem voltak, akkor minden esetben induljanak el, mert ez lenne az alapja annak, hogy valós eredményeket tudunk lemérni, és ennek következtében valós, a tervezésnek az egészségügyi, szociális részét valóban figyelembe tudjuk venni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Makara Péternek adom meg a szót.
DR. MAKARA PÉTER szociológus: Köszönöm szépen. A panelprogram elemzése, mint egy állatorvosi ló mutatja be mindazokat a dilemmákat, amellyel az egészség-hatásvizsgálat szembetalálja magát ma Magyarországon, és amelyben az országgyűlési bizottság kitüntető érdeklődése óriási segítséget és előrelépést jelent.
Az eddigi egészség-hatásvizsgálatok kulturált egészségpolitikai vezetők alibi akciói voltak, hogy kipipáljuk, hogy ilyen is történik Magyarországon. Az Országgyűlés népegészségügyi célú támogatási keretéből adtak 4-5-6 millió forintot, nem olyan sok pénz az. Viszonylag egy olcsó eszköz a hatásvizsgálat, hogy készüljön ilyen. Először született egy döntés, hogy csináljunk egészség-hatásvizsgálatot, utána, na, miről is lehetne egészség-hatásvizsgálatot csinálni?
Előbb a tárca vezetői gondolkodtak el, holott az egészség-hatásvizsgálat igénye par excellance más tárcától kellene, hogy érkezzék. Tehát itt már a gondolat genezisében hiányzott a valós politikai igény az ágazatközi együttműködés mozgalmára.
Ez a panelvizsgálat, ami egy jóval hosszabb tanulmány, városkutatók, szociológusok, környezet-egészségügyi szakemberek, népegészségügyi szakemberek együttműködéseként egy jóval gazdagabb anyagként elkészült. Nem tudom az állításokat bizonyítani, de ki merem jelenteni, hogy a minisztériumi megrendelők, akik több példányban megkapták ezt az anyagot, ők se olvasták el saját maguk sem, bizonyosan nem juttatták el az érintett tárcához. Közben egyébként választások voltak, a tárcastruktúra átalakult, tehát sem az építésügyben, sem az egészségügyben döntéshozó ezt komolyan nem olvasta el, és nem mérlegelte.
Az egészség-hatásvizsgálat soha nem pusztán tudomány, hanem mindig egy valós politikai folyamat részeként kell, hogy funkcionáljon. Ez az organikus, funkcionális szerepe az egészség-hatásvizsgálatnak mind a mai napig csak alacsonyabb döntési szinten, tehát önkormányzatoknál, ahol ez valós igényként, valós megrendelésként megjelent, ott történt is olyan. Például a panelprogram hatására, a csepeliek hallottak erről, és a Csepeli Önkormányzat már valóban a saját igényeinek megfelelően rendelt el egy ilyen kisebb vizsgálatot. Ez lenne a legnagyobb pozitív hatása egyébként a panelvizsgálatnak.
Nos, mit lehet tenni a mai rendszerben? Amikor válság van, ami mint tudjuk, nem jó az egészségnek, de ennek az egészséghatását nem érdemes vizsgálni, mert ebből nem kínálkoznak alternatív politikai döntések, és a válságban kisebb a költségvetésben az a diszkrecionális rész, aminél lehet dönteni, hogy egészségbarátabb módon vagy kevésbé egészségbarát módon döntöm el. Ezzel együtt a fejlesztéspolitikában bűn nem elvégezni azokat az egészség-hatásvizsgálatokat, amelyek igen lényeges módon befolyásolják stratégiai értelemben a lakosság egészségét, különös tekintettel a társadalmi egyenlőtlenségekre, illetve a hátrányos helyzetű térségekre. Ha nem is kötelező formában, hiszen kapacitással nem is bírnánk, de hogy ezt el kellene kezdeni, és hogy itt ugyan az egészségügyi tárca a kovács szerepét eljátszhatja, de itt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől és az Új Magyarország Fejlesztési Tervtől kellene a valós igénynek megjelennie, ez egy alapkérdés.
A holland rendszerben, ami azért szintén az ír mellett az egyik legélenjáróbb Európában, ott a parlament egészségügyi bizottsága az, amelyik kezdeményező szerepet játszik. A kormány jogalkotási tervét szűri, tehát a jogalkotási terv minden egyes tételét. A bizottság egy ordinális skálarendszerben leosztályozza, hogy mennyire fontos az egészség szempontjából, mennyire igényelne hatásvizsgálatot, és ennek alapján adják ki egy szakmailag hivatott konzorciumnak, amelyhez hasonlóval mi megint csak potenciálisan rendelkeznénk, ha lenne a bizottságnak egy ilyen tevékenysége, és ezt meg lehetne tenni.
Ilyen értelemben az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának egy tárcaközi érdekközvetítő szerep artikulálható lenne. A dolog nem kerülne olyan nagyon sokba, mert a kis szakértői becslések nem drága vizsgálatok, egy-két millióból megúszhatók lennének, az a tudás meglenne hozzá. Nyilván eleinte nem mindent kellene kalapálni és egészség-hatásvizsgálattal felmérni, de azokat a kulcskérdéseket ki kellene tudni választani, erre képesek lennénk. Ez egy óriási dolog lenne, ha az első évben akárcsak egy, kettő, és még nagyon messze vagyunk nagy prospektivitásoktól, egyelőre isten őrizzen bennünket attól, de az, hogy a legfontosabb kulcskérdésekben legyen az egészséghatás egy szempont, hogy ez a gondolkodásmód bekerüljön a magyar politikai kultúrába, ezt egy alapkérdésnek tartanám, és ebben nagyon-nagyon szeretnénk kérni az önök segítségét.
Az akkreditációs rendszert, ahogy a professzor asszony javasolta, úgy gondolom, hogy erről a minisztérium már meg is adta a megbízást, megindult a népegészségügyi akkreditációs rendszer kialakítása, ott a következő lépés az egészség-hatásvizsgálatok lesznek, tehát mi a szakma oldaláról meg fogjuk tenni. A hiányzó politikai igényt persze, mi nem tudjuk pótolni, és az interszektoriális mechanizmusokat, de az országgyűlési bizottság ezért nagyon sokat tehet, és bármilyen furcsa: a válság körülményei között, amikor nincs pénz, ez az egészség, az egészségügy érdekvédelmének az egyik leghatékonyabb eleme lehet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Juhászné Lévai Katalin!
JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Jelenlévők! Azt gondolom, hogy valóban a Debreceni Egyetem a népegészségügy érdekében Magyarországon kiemelkedőt teljesít, ugyanakkor teljesen egyetértek az előttem szólóval, de a kérdésem arra irányul, hogy ki a megrendelő ezeknél a vizsgálatoknál és kutatásoknál? Professzor asszony hogyan látja, mit tehetne a magyar kormányzat az európai uniós fejlesztések kezdetén, mert azt gondolom, hogy még igazán nem indultak be a nagy fejlesztések. Van-e megrendelő stratégiailag egészségvizsgálatra a nagyon nagy beruházásoknál, gondolok a vasút fejlesztésére, vízügyi témában, tehát kap-e a kormányzat részéről megrendelést ez a szakmai terület? Illetve a gyakorlat oldaláról kik a megrendelők az egészségvizsgálatnál? Nagy beruházásoknál multinacionális cégek, magáncégek, önkormányzatok kérnek-e ilyen vizsgálatot, mert azt gondolom, hogy itt lehetne igazán a gyakorlatban alkalmazni ezt, illetve azt gondolom, hogy a finanszírozása is ilyen módon oldható meg ennek a problémának.
Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a társadalom egészét érintő kérdésről lenne szó. Valóban a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok kutatásában az egészségnek, mint meghatározó dolognak az ember életére, milyen hatása van? Itt látom, hogy önök végeztek egy vizsgálatot a roma lakosság körében a lakhatás kérdésével kapcsolatosan. Ez milyen megrendelésre történt, és megismerhetnénk-e majd részletesen ezt a kutatást? Hiszen azt gondolom, hogy ez egy olyan problémakör, amellyel nekünk feltétlenül foglalkoznunk kell, és a rendszerváltás óta nem igazán sikerült előrelépni ebben a kérdésben, és bizony, meghatároz nagyon sok olyan teendőt, amellyel a szociálpolitikában a következő időszakban nekünk hangsúlyozottan foglalkozni kell.
A kutatások indításában milyen szerepet játszanak azok a hallgatók, akik az önök tanítványai? Hogyan tud a hallgatói társadalom is már bekapcsolódni abba a gyakorlatban felvetődő problémáknak a megismerésébe és kutatásába, illetve hogyan épülnek be ezek később aztán a társadalmi gondolkodásba, egyáltalán a tudományos munkába? Tehát tudnak-e közreműködni abban, hogy különösen a szociális, egészségügyi problémák feltárásában, az esélyegyenlőség kérdésében olyan témaköröket írnak ki a hallgatók számára, amellyel kvázi egy-egy dolgozat, TDK, szakdolgozat kapcsán mégis valami értékeset tudunk megismerni a társadalomról. Ha erről mondana nekem néhány szót. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy a hallgatóság soraiból kíván-e valaki kérdést feltenni vagy hozzászólni. (Nincs jelzés.) Amennyiben nem, akkor a konzultációs napirendet lezárom, és az elhangzás sorrendjében a kérdésekre megadnám a válasz lehetőségét. Vojnik Mária államtitkár asszony!
Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár válaszai
DR. VOJNIK MÁRIA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! A felmerült kérdések túlnyomó többségét a kérdést feltevők érdemben maguk is meg tudják válaszolni, mégis két szempontot szeretnék itt önök elé tárni annak bizonyítékaként, hogy a kormány és az Egészségügyi Minisztérium nemcsak hogy komolyan veszi ezt a nagyon jelentősen fejlődésnek indult tudományt, hanem a gyakorlati eredményeire is számít.
Az első valódi döntést ebben az ügyben, amely kézzelfoghatóan érinti a gyógyítást és az egészségfejlesztést, az a bizonyos 32/2004-es ESZCSM-rendelet hozta, amelyik arról szól, hogy az egészségügyi technológiák eredményességét, hatékonyságát, költséghatékonyságát gazdasági, társadalmi következmények szempontjából értékelő eljárások összességét egy rendeletben foglalta össze.
Ennek az eredménye az lett, hogy amikor egy egészségügyi eljárást, fejlesztést, technológia-befogadást a társadalombiztosításba vagy a gyógyításba értékelünk és mérlegelünk, akkor mérlegelni kell, hogy az adott technológia milyen költség mellett milyen egészségnyereséget hoz, illetve hogy az adott probléma kezelésére rendelkezésre álló egyéb technológiákhoz képest ez az új technológia milyen hatásosságú és milyen költséghatékonyságú.
Ezért először kell minden ilyen technológiát alávetni legalább azoknak az értékeléseknek, amelyek a következő elemeket tartalmazzák. Az egészségügyi szolgáltatás-szükséglet bemutatását, ez az epidemiológiát, a betegség hatásait, a betegségteher-, ahogy az ESKI főigazgatója is mondta, az egészségjavulást alátámasztó klinikai evidenciák bemutatását, a költséghatékonyság-elemzést, a közkiadásokra gyakorolt hatását és ezt a technológiai elemzést, és ugyancsak csatlakoznék ahhoz a követelményrendszerhez, amelyet az egészség-hatásvizsgálatokhoz fűznek. Hogy tudniillik transzparensen kell a társadalmi párbeszédben, a nyilvánosságnak bemutatva, közzétéve véleményeket, egy iterációhoz alakítva, módosítva megfogalmazni. Ezért azt gondolom, hogy ha nem is lehetünk nagyon büszkék arra, hogy mi minden eredményt értünk el, azért azt gondolom, arra igenis, hogy közösen tettünk ebbe az irányba egy nagyon határozott és mindeddig következetesen végrehajtott lépést.
Azt is szeretném mondani, hogy természetesen igaza van Makara úrnak a szenvedélyes hozzászólásában, amikor azt hiányolja, hogy az interszektoriális politikák nem elég hatékonyak és nem elég elkötelezettek. Mégis úgy vélem, hogy azért az, ha kicsi lépésnek is kell értékelni, de nagyon határozott és ebbe az irányba elkötelezett lépésnek, hogy valamennyi kormányelőterjesztést, törvényjavaslatot, ágazati miniszteri rendeletet kötelezően fel kell szerelni a bemutatáskor az alábbi kellékekkel: a várható szakmai hatások, a várható gazdasági hatások és a várható társadalmi hatások bemutatásával. Ha ön azt mondja, hogy ezeknek a bemutatása gyakran formális vagy nem eléggé tudományosan megalapozott, akkor azt gondolom, hogy igen. Ebben nagyon határozott minőségi javulásra van szükség, de ahogy a professzor asszony és ön is mondta, azért ennek az a feltétele, hogy ugyancsak az egészség-hatásvizsgálatokhoz kapcsolódó tudományos bizonyítékokat és evidenciákat figyelembe véve, határozottan ennek az eljárásnak meg kell adni a módszertanát. Ezeket akkreditálni kell, hogy ne lehessen senki, aki azt mondhassa, hogy én most elvégeztem egy ilyen vizsgálatot, innentől kezdve ezen az úton kéretik haladni, mert nem kell elhinni, pusztán azért, mert valaki szakértőnek és hatásvizsgálónak gondolja magát, hogy ez a hatásvizsgálat, és a hatásvizsgáló valid az adott probléma megoldása szempontjából.
Ezért úgy vélem, hogy azok a lépések, amelyeket megtettünk, mondanék továbbiakat, mondjuk a népegészségügyi fejlesztések, egészségügyi fejlesztések európai uniós források lehívása és allokálása ügyében a Debreceni Egyetem maga a konkrét példa, hogy az Iker-program, melyet mondjuk az Egészség Obszervatórium címen foglalunk össze, az egy nagyon alapos megfontoláson és hatásvizsgálaton is átesett, ezért nyerhettük el ennek a programnak a végrehajtási lehetőségét. Ezért kerülhetett többek között az Auguszta-program ide, ahová került. Azt gondolom, hogy remélem, ennek az eredménye lesz, hogy a további fejlesztések is, és ez most nemcsak a konkrét egy-két éven belüli fejlesztésekre vonatkozik, ez egy hosszú távú egészségpolitika, vagy szakmapolitikák és ágazati politikák meghatározása, hogy a jövőben mindig figyelembe kell venni ezeket a szempontokat.
Én egyetértek Nagy Kálmán professzor úrral, képviselőtársammal, hogy feltehetően 2001-ben nem voltak nagy hatásvizsgálatok a panelprogram elindításakor, ha azt mondja képviselő úr, igen, mégis azt gondolom, hogy a döntés - visszamenőleg a tanulmány maga is bizonyítja - nagyon is helyes volt. Noha nem járt valódi és kimutatható szomatikus egészségjavulással, mert ettől feltehetőleg ilyet nem is vártunk. De a tanulmánynak az a megállapítása, hogy az emberek elégedettségét, lelki komfortérzését, a közösséghez való tartozásának érzését erősítette, az egy olyan mentális egészségügyi javulást hoz, amelyet a legnagyobb hatásúnak kell értékelni,. Ez arra kell hogy biztasson bennünket, hogy minden más szempont figyelembevételével, amelyet jogosnak gondolunk, hogy még mi mindent kellett volna vagy még kell a jövőben figyelembe venni - és erre nemzetközi technikák is vannak, hogy hogyan kell ezt majd csinálni -, azért az a döntés azt gondolom, hogy visszamenőleg is igazolódott a nagy eredményekben. Tehát nincs okunk a döntés miatt aggályoskodni.
Az utolsó: az, hogy mennyire vagyunk elkötelezettek, mert ezt szinte minden hozzászóló érintette. Nem bizonyíthatja jobban az elkötelezettségünket az, minthogy a népegészségügyi iskolán ilyen típusú képzés, tudományos munka folyik, és ez támogatást kap, hogy ezek az egészség-hatásvizsgálatok akkreditált körülmények között folyhatnak a jövőben, és én ehhez személyi garanciákat is látok, és azt gondolom, hogy ezt nagyon nagy elégedettséggel vehetjük tudomásul. Az pedig, hogy a mindenkori Országgyűlés Egészségügyi bizottságának ez egy prioritása, az pedig azt gondolom, hogy az a tény, hogy itt ül az Egészségügyi bizottság maga, a legprominensebb képviselői által idedelegálva, a parlamenti képviselők pártállásától függetlenül, azt bizonyítja, hogy a parlament minden politikai képviselete ezt a kérdést a maga számára rendkívül fontosnak és folyamatosan szem előtt tartandónak tartja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a méltató szavakat az Egészségügyi bizottság képviselői részéről. Én egy bűnt követtem el az imént, úgyhogy megadnám a szót Gyula Ferencnének, aki jelezte, hogy még kíván szólni, ezáltal természetesen nyílott további hozzászólásra is lehetőség, amennyiben igény van rá.
GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Gondoltam, hogy valaki a tisztelt hallgatóság közül fog szólni, ugyanis ezt a sorrendet jelölte meg alelnök úr a bizottsági ülés elején, és így nem jelentkeztem. Köszönöm szépen a lehetőséget.
Azokra a kérdésekre, amelyekről gondolkodtam, részben választ kaptam, de azért szeretnék ennek hangsúlyt adni. Ugyanis azokat az anyagokat, amelyeket megkaptam elektronikus úton, volt lehetőségem elolvasni, és azt kell mondanom, hogy én nem vagyok orvos és nem az egészségügyben dolgozom, csak az Egészségügyi bizottságban, hogy számtalan olyan gondolatot vetett fel bennem, amelyet magamban is rendeznem kellett. Nevezetesen azt, hogy milyen sokszínű lehet az a tevékenység, amit a népegészségügyben végezni lehet. Különösen izgalmassá teszi számomra az elolvasott anyagot az a gondolat, hogy vajon, hányféle szinten, milyen helyzetekben, körülmények között lehet egészségügyi hatásvizsgálatokat végezni, és ennek milyen hatása van az adott feladatra vagy témára?
Hogy mennyit tud erről, és ez lenne a kérdésem lényege professzor asszony felé, hogy mit tudunk segíteni, hogy a közgondolkodásban az egészség-hatásvizsgálatok rendszere, célja, lehetősége nagyobb hangsúlyt kapjon, és valóban olyan megrendelések érkezzenek, amelyek a valóságot szolgálják, valós igényeket szolgálnak. Hiszen Makara professzor úr elmondta valóban szenvedélyes hozzászólásában, hogy valaki meghallotta ezt a panelvizsgálatot, és ő már a saját maga számára megrendelte, és akkor gondolom, hogy a városfejlesztési politikájában nyilván használta, mert valamilyen céllal csak megrendelte. Érdekelne, hogy ebben mi, az Egészségügyi bizottság tagjai miben tudunk segíteni, vagy úgy egyáltalán tényleg városban lakó polgárként is azt gondolom, hogy bizony, nálunk is szét lehetne nézni, hogy mit lehetne csinálni, milyen vizsgálatok kellenének, amellyel az itt élő emberek életminőségét javítani tudnánk?
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólásra buzdítanám a hallgatóság tagjait. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok. Akkor megadnám a válaszadás lehetőségét Ádány Róza professzor asszonynak.
Prof. Dr. Ádány Róza egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kara dékánjának válaszai
PROF. DR. ÁDÁNY RÓZA egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karának dékánja: Köszönöm szépen, alelnök úr. A kérdésekre igyekszem a teljesség igényével válaszolni. Hadd haladjak ülésrendben, mert az arcokhoz kötöttem a kérdéseket, és nem az elhangzás sorrendjéhez.
Nagy Kálmán képviselő úr felvetette azt, hogy a panelprogramok hatásvizsgálatával kapcsolatban akár további elvárások is megfogalmazhatók, illetve a hatásvizsgálat következtetéseinek érvényesítése terén elvárások fogalmazhatók meg a program kivitelezői irányába. Én ezzel egyetértek, és miután az egészség-hatásvizsgálat az implementációt megelőzően nem történt meg, ha úgy tetszik, menet közben történt hatásvizsgálat, itt úgy érzem, hogy helye lenne az egyébként nem szokásos retrospektív hatásvizsgálatnak, hogy meghatározott időtartam elteltével nézzük meg valóban mindazokat, amelyeket Nagy Kálmán képviselő úr felvetett, hogy ezekkel a problémákkal kell-e szembesülnünk, mert a panelprogram Magyarországon nem tűnik lezárható projektnek, és a következtetéseket a továbbiakban érvényesítsük.
Tóth István képviselő úr kérdései arra irányultak, hogy tulajdonképpen kik a hatásvizsgálatok megrendelői ebben az országban. Na, ezen a ponton probléma van. Azt hiszem, hogy ez jogalkotási kérdés is, hogy nevesítsük, hogy kik azok, illetve mik azok a döntés-előkészítői, döntéshozói stádiumok, ahol az egészség-hatásvizsgálat eredményeit számon kell kérni kormányzati szinten, az önkormányzatok szintjén egy-egy Új Magyarország Fejlesztési Terv projekt milliárdjainak kiutalásánál a zöld lámpa megadása előtt az egészség-hatásvizsgálatok eredményeit, illetve az ehhez kapcsolódó intézkedési tervet, hogy hogyan kívánják akkor kezelni az EHV által felvetett problémákat.
Ugyanis Magyarországon van jogi alap, de van joghézag is. A jogi alap az a 314/2005-ös kormányrendelet, ami 2005 karácsonyán jelent meg, ami az egészség-hatásvizsgálatokat a környezeti hatásvizsgálat és egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részeként írja elő, ami nem elég. Ugyanis nagyon leszűkít. Mit üzen ez? Azt, hogy ha valami nagyberuházás, ahol akár a tüntetést is várhatom, az érintett lakosság tüntetését, ott nekem meg kell csinálni, érdekem megcsinálni, és akkor máris válaszolok képviselő úrnak, hogy milyen megrendelésekre végeztünk egészség-hatásvizsgálatot: mint a nyergesújfalui cementgyár létesítéséhez kapcsolódó egészség-hatásvizsgálat, a környezeti hatásvizsgálat részeként, vagy a Richter Gedeon debreceni telephelyének a létesítése kapcsán. Tehát amikor a beruházó közvetlen igényeként fogalmazódott az meg - mintegy önvédelmi szempontként -, hogy egészség-hatásvizsgálat nélkül a környezet-hatásvizsgálatot, illetve környezethasználati engedélyezési eljárást ne indítsam el. Ezt mindig igazolták a történések, hogy bizony, erre nagy szükség volt. De most úgy gondolom, hogy úgy a kormányzat, mint az önkormányzati szinten szűrni kell a beruházási terveket, hogy hol van szükség egészség-hatásvizsgálatra, és ebben a jogalkotás szintjén tud segíteni a bizottság.
Milyen megrendelések voltak egyébként? Európai uniós megrendelések. Mi a roma lakhatási problémák egészség-hatásvizsgálatát sem magyar megrendelésre végeztük el, hanem egy európai uniós 6-os keretprogram keretében végeztük el. Ebből az jött ki végül is, hogy együtt a román, a szlovák, a bolgár kollégákkal, az már csak egy egyéni kezdeményezés volt részünkről, hogy ne csak mi, hanem terjesszük ki a kelet-közép-európai térségre, mert a roma kérdés nem magyar probléma. A roma kérdés nem kelet-közép-európai probléma. A romakérdés a határok nélküli Európa problémája, és bizonyos mértékig már érzik. Ezért készülhetett el ilyen egészség-hatásvizsgálat.
A minőségi bortermelésre való átállás egészség-hatásvizsgálata szintén egy ilyen megrendelésre, európai uniós megrendelésre készült. De kormányzati megrendelésre készültek egészség-hatásvizsgálatok, ezek nem hozzánk kapcsolódnak, hanem az Országos Egészségfejlesztési Intézethez, így készült el az akadálymentesítési program vagy a panelprogram egészség-hatásvizsgálata. Most mi is kaptunk kormányzati megrendelést a dohányzás-ellenes törvény szigorítását célzó rendelettervezet egészség-hatásvizsgálatára vonatkozóan. Úgy gondolom, hogy az, hogy egyáltalán kinek kell kérni és kinek kell ennek a vizsgálatnak az eredményeit természetesen racionálisan felhasználni, EHV-direktívákat megfogalmaz, nem is fogalmazhat meg. Ennek a megfogalmazásában úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon tudna segíteni az Egészségügyi bizottság.
Lévai képviselő asszony kérdezte, hogy ezen a területen hol vannak a mi diákjaink. Holnap 10 órakor találkoznak nálunk a népegészségügyi iskola baráti köre tart találkozót. Én meg fogom tőlük kérdezni, hogy hol vannak ezen a területen, és közvetítem, hogy nekik is ebben szerepet kellene vállalni. Egyébként meg kell mondanom, hogy azok a diákjaink, akik például az önkormányzatoknak az egészségügyi bizottságában vagy szociális bizottságában dolgoznak, azok ennek az igénynek a megfogalmazását az önkormányzati politika irányába közvetítik.
Ezzel kapcsolatban ezt tudom mondani, és azt hiszem, hogy Gyula Ferencné képviselő asszony kérdéseire is itt válaszoltam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy minden tekintetben kimerítettük a kérdéseket és a válaszokat. Nagyon tartalmas és nagyon érdekes volt ez a mai délelőtt. Itt zömmel orvosok vannak, az orvostudományban és az emberi létben vannak ciklusok, vannak rövidebb ciklusok, 28 napos holtciklusok, általában az egész életre a ciklikusság a jellemző. Sajnos, a politikára is rányomja a ciklikusság a bélyegét, és az Egészségügyi bizottság a stílusából, az összetételéből és a hozzáállásából adódóan azért a bizottsági üléseken olyan kérdésekkel is foglalkozik, amelyek túlmutatnak egy-egy parlamenti cikluson. Gondolok itt a nagyfokú konszenzusra a bizottság munkájában és az egyetértésre abban, hogy a népegészségügyi program folytatódjon, és a kisiklások ellenére csak visszatettük a megfelelő pályára a népegészségügyi programot. Ennek a konszenzusos továbbvitelét mindenképpen a bizottság tagjai garantálják.
A másik, amiben állandóan harcot folytatunk, az az interszektoriális megközelítése ezeknek a problémáknak, hiszen ezt nem sajátíthatja ki egyetlen bizottság, egyetlen tárca. Ezek, mint itt a mai napon is elhangzott, több tárcát érintenek, az élet minden területét és számos minisztériumnak a hatáskörét is érintik ezek a kérdések.
A mai napon érdekes módon felértékelődött és nagyon előtérbe került a panelprogram. Ez annál is inkább érdekes, hiszen komoly lakásépítési időszak volt az, amikor panelházak épültek, és nemcsak Magyarországon, szerte a világon panelekben lakott az emberek nagy többsége, és ezeknek a megújítására láttunk nagyon jó példákat, például a volt NDK területén, de számos nyugat-európai országban is újítják fel a paneleket. Ha ezeket a tapasztalatokat nekünk sikerül átvenni és egészség-hatásvizsgálatok is megelőzhetik, akkor a mai ülésünknek már nem volt céltalan a megvalósulása.
Annál is inkább érdekes és Ádány professzor asszonynak mondanám, hogy lehetőség van arra, hiszen most készült el az építőipar megújítását szolgáló mintegy 1800 milliárd forint értékű beruházás, aminek Baráth Etele képviselőtársunk az egyik mentora. Én felhívom az ő figyelmét arra, hogy keresse meg professzor asszonyt, és nézzék meg ezeknek a most induló beruházásoknak az egészség-hatásvizsgálatát, mert mindenképpen fontos lenne, hogy ha már ennyi pénzt elköltünk arra, hogy építsünk, akkor legalább ezeknek az egészség-hatásvizsgálatát nézzük meg.
Itt a mai napon ez így nem hangsúlyozódott ki, de nagyon nagy szerepe van a civileknek az egész kérdésfelfogásban. A civilek, akik megnyilvánulnak a különféle zöldmozgalmakban, amikor a környezetüket védik. Nyergesújfalu kérdését nagyon jól ismerem, hiszen Komárom megyében van, és iszonyú nagy vita volt a korábban ott működő eternit- és cementgyár kapcsán, annak egészségkárosító hatása kapcsán, és nagyon nagy a vita, hogy egyáltalán lehet-e ott újra cementgyártással foglalkozni, felmerülhet ez a kérdés.
Az igények. Tulajdonképpen bennünk, döntéshozókban, politikacsinálókban fel kell merülnie ennek az igénynek, hogy mindig nézzünk egészség-hatásvizsgálatokat, és a mostani jogalkotási folyamatokban már benne van az, hogy kezdjük átvenni az uniós gyakorlatot, hogy különféle törvények alkotásánál raportőri munkacsoportok alakulnak, és én biztatom majd magunkat, hogy számos törvény megalkotásában létrejövő raportőri munkacsoportokba menjünk be, és nézzük meg, hogy annak milyen egészségtani hatása van. Most már egy csomó olyan törvényben részt veszünk, amelyek korábban nemcsak az egészségügyet érintették, és most már az egészségügy törvényhozásának a része. De részt veszünk ezekben a raportőri munkacsoportokban és figyelünk.
A másik a válság. A válságnak ki kell használni az előnyeit, a válságnak vannak előnyei is, nemcsak hátrányai. Meg kell nézni, és szigorúbban nézzük meg azokat a kérdéseket, amelyekre eddig nem figyeltünk, mert most rá vagyunk kényszerítve anyagiakból, munkahely-megőrzésből és egy csomó mindenből, hogy figyeljünk ezekre a kérdésekre. Itt felmerül a dohányzás kérdése.
A bizottságunk többször nekifutott a nemdohányzók védelméről szóló törvény szigorításának, mindkét oldalról felmerült a vendéglős lobbi nagyon erős befolyásolása a kiskocsmákkal, a kiskocsmák népével, hogy mekkora bevételkiesést jelent, és hoztak rá példákat, hogy mekkora politikai hatása van ennek. De ha az embereknek megélhetési gondjuk lesz, akkor nem tudom, hogy 6-700 forintot fognak-e költeni egy doboz cigarettára.
Tehát el kell magyarázni... (Közbeszólás: Fognak.)... valószínű, hogy fognak, de el kell magyarázni, hogy azért itt a lehetőség arra, hogy váltsunk, lépjünk. Ez a válságnak egy olyan hatása, amit ki kellene talán használni, hogy elgondolkodtatjuk az embereket arról, hogy változtassunk az életmódunkon, változtassunk a szokásainkon, hiszen ez anyagiakban is jelentős.
A másik pedig egy tényleg nagyon nehéz kérdés, ez az európai uniós fejlesztési források egészségügyre költött része, hogy ott történtek-e hatásvizsgálatok. Itt elhangzott, hogy ez bűn. Valóban elkövettünk néhány bűnt, és itt azért nagyon erős volt a lobbierő és a lobbitevékenység. Mindenképpen azt kell mondani, hogy a jövőben körültekintőbben nézzük meg, és nemcsak azt kell nézni, hogy milyen a rentabilitása ezeknek az új egészségügyi beruházásoknak, hanem milyen hatást váltanak ki, milyen egészségjavító hatást az ottani környezetükben.
Tehát van mit tennünk, a szemléletváltásunk szempontjából fontos ez a mai tanácskozás, és azt hiszem, hogy a jövőben is támaszkodnánk, ha lehet, a népegészségügyi főiskola ilyen tevékenységére, és köszönjük az értékes tanácskozást, az anyagokat, és már többször volt Ádány Róza professzor asszony a bizottság vendége élőben is, nagyon szívesen látjuk a bizottság ülésén a népegészségügyi kérdésekben, és más egészség-hatástani vizsgálatokban is.
Még egyszer megköszönöm, hogy meghívtak minket, és engedjék meg, hogy ezt átadjam az Egyetemi Centrum vezetőjének, az Országházról szóló könyvet, és megköszönjem a meghívásunkat. (Dr. Schvarcz Tibor átadja a könyvet dr. Paragh Györgynek. - Taps.) Még egyszer megköszönöm a mai tanácskozást és a részvételt.
DR. PARAGH GYÖRGY a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának vezetője: Köszönöm szépen az Egészségügyi bizottság alelnökének az ajándékát és azt a megtiszteltetést is az Egészségügyi bizottság tagjai részéről, amelyben méltatták a Centrum korábbi munkáját. Az Egészségügyi bizottság tagjainak szeretném felhívni a figyelmét, hogy mindegyikük talán egy kis szatyrot a székén, amely szatyorban a 90 éves orvosképzés történetét és fogorvosképzés történetét találják meg. Azt hiszem, hogy abban is egy rövid áttekintést kapnak arról, hogy a Centrumban dolgozók egyrészt személyükben is milyen teljesítményt produkáltak, és a Centrum egésze is az elmúlt időszakban.
Az előzetes megbeszélés alapján a bizottsági ülést követően a bizottság tagjainak szeretnénk bemutatni az Auguszta programot. Édes István professzor úr, az Auguszta igazgatója fogja ezt megtenni, mindenkit szeretettel várunk ezen a bemutatáson. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A mai ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 30 perc)
|
Dr. Schvarcz Tibor |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva