EB/5/2009.
(EB-96/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2009. március 4-én, szerdán, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása*
Az Egészségügyi Minisztérium az Egészség Évtizedének Népegészségügyi Programja 2007. évi előrehaladásáról készült jelentésének megvitatása*
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter szóbeli kiegészítése*
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter reagálása az elhangzottakra*
További kérdések, hozzászólások*
Dr. Falus Ferenc országos tiszti főorvos reagálása az elhangzottakra*
Dr. Nemeskéri Marianna főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) válaszai*
Konzultáció a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosításáról*
A bizottsági ülésen részt vevő vendégek hozzászólásai*
Dr. Szécsi László (Országos Dohányfüstmentes Egyesület)*
Dr. Mucsi János (Dohányzás Elleni Koalíció)*
Félix Péter (Füstirtók Alapítvány)*
Dr. Ábrahám Attila miniszteri megbízott (Egészségügyi Minisztérium) reagálásai az elhangzottakra*
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Fetser János (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Mikola István (Fidesz) dr. Kupper Andrásnak (Fidesz)
Dr. Nyul István (MSZP) dr. Garai Istvánnak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) dr. Molnár Ágnesnek (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Csáky Andrásnak (MDF)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter
Dr. Nemeskéri Marianna főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Ábrahám Attila miniszteri megbízott (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Schlammadinger József főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Falus Ferenc országos tiszti főorvos
Félix Péter, a Füstirtók Egyesületének elnöke
Dr. Mucsi János gödöllői tüdőgondozó tüdőgyógyász, a Dohányzás Elleni Koalíció alelnöke
Dr. Szécsi László, az Országos Dohányfüstmentes Egyesület alelnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 04 perc. )
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket, és mindazokat, akik a bizottság munkája iránt érdeklődnek. Az Egészségügyi bizottság ülését megkezdjük. Megállapítom, hogy helyettesítésekkel határozatképesek vagyunk.
Tisztelt Bizottság! Napirend előtt tájékoztatom képviselőtársaimat arról, hogy a bizottság küldöttsége a múlt héten látogatást tett Csehországban. Schvarcz alelnök úrral, Horváth Zsolt és Csáky András képviselőtársaimmal úgy gondolom, hogy egy nagyon érdekes, eredményes látogatást tettünk. A beszámolót képviselőtársaim itt, az asztalon megtalálják, kérem, hogy tanulmányozzák.
Annyit szeretnék így elmondani nagyon dióhéjban a látogatásról, hogy Csehországban is az egészségügyi átalakulás viták kereszttüzében áll, ugyanolyan túlpolitizált sok vita, mint ahogy ez nálunk is megszokott. Érvek, ellenérvek csapnak össze. Bizonyos értelemben kísértetiesen emlékeztetnek a tavalyi magyarországi vitákra, akár a lakossági önrész, akár az egészségbiztosítás magánosításának a kérdését nézzük. Két különbség azonban van: egyrészt az, hogy az alkalmazkodásban a cseh egészségügynek van tartaléka, jelenleg 260 kórházuk van a 10 milliós Csehországban, és a másik, hogy a közkiadások GDP-arányosan 0,7-0,8 százalékkal nagyobbak, mint nálunk.
A másik különbség politikai természetű, hogy ott egy jobbközép, törékeny parlamenti támogatottsággal rendelkező kormány érvel a reformok mellett, és egy egyre népszerűbb baloldali ellenzék az, amelyik opponál. Egyebek mellett a vizitdíj bevezetése, a biztosítási rendszer átalakításával kapcsolatos javaslatok tavaly ősszel földcsuszamlásszerű szociáldemokrata győzelmet eredményeztek a regionális választásokon.
Mindenesetre úgy gondolom, hogy sok tanulságot magunkénak tudhatunk, ha bárkinek bármilyen kérdése van, szívesen válaszolunk a delegáció tagjaival együtt. Úgy gondolom, mindenképpen az a tanulság - és ezt elmondtuk cseh barátainknak is, képviselőtársainknak ott -, hogy a reformkényszer nem vezethet a változások túlpörgetéséhez, túlpolitizált vitákhoz és az egyeztetések elmulasztásához.
Azt a javaslatot cseh kollégáink örömmel fogadták, hogy a visegrádi négyek egészségügyi bizottságainak egy rendszeres tapasztalatcseréjére szükség lenne, hiszen nagyon hasonlóak a kihívások, és nem utolsósorban az európai uniós tevékenységre sem árt közösen felkészülni egészségpolitikai kérdésekben. Tehát kérem képviselőtársaimat, hogy tanulmányozzák a jelentést.
Tájékoztatom továbbá a bizottságot arról, hogy az egészségügyi miniszter úr megküldte az OEP által üzemeltetett biztosítási jogviszony ellenőrzésére szolgáló programrendszer januári hibája keletkezési körülményeiről, okairól és az ezzel kapcsolatos felelősség megállapításáról szóló vizsgálati jelentést. Ezt elektronikus úton kapták meg képviselőtársaim.
Február 20-án a bizottság a Debreceni Egyetem vendégeként egy kihelyezett ülést tartott az egészség-hatásvizsgálatokról. Sajnos, betegségem miatt távol kellett hogy maradjak, de úgy gondolom, hogy az ott jelen volt és az ülésen részt vett képviselőtársaim nevében is szólok, amikor talán itt a bizottság rendes ülésén köszönetemet fejezem ki a Debreceni Egyetemnek, a népegészségügyi kar vezetőinek, Ádány professzor asszonynak a vendéglátásért, az ülés megszervezéséért, és helyes, ha mindezt a jegyzőkönyvben is rögzítjük.
Tisztelt Bizottság! Szeretném elmondani azt is, hogy a Nemzeti Egészségügyi Tanács különböző állásfoglalásokat bocsátott rendelkezésünkre, és ezeket elektronikus úton tegnap továbbítottuk. Továbbá azt is elmondanám, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház vezetése meghívta a bizottságot kihelyezett ülésre. Úgy tudom, több képviselőtársam vagy minden bizottsági tag megkapta a meghívót. Azonban ez a meghívás július 2-ára szól, tehát akkor már túl vagyunk a bizottság tavaszi ülésszakán. Júliusban a parlament nem tart ülést, tehát kihelyezett bizottsági tanácskozásra ez az idő nem alkalmas, azonban bátorítom képviselőtársaimat, hogy egyénenként menjenek el Miskolcra, hiszen ez a rendezvény kapcsolódik a Semmelweis napi ünnepségekhez, és egyébként magam is szándékozom ezen részt venni, és ebben a szellemben kívánok válaszolni a főigazgató főorvos úr meghívására. Tehát kihelyezett ülést a parlamenti ülésszak idején tudunk tartani.
Végül, de nem utolsósorban emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy február 18-án napirend előtt Mikola István alelnök úr hozzászólásában a gazdasági recesszió, árfolyamváltozás egészségügyi rendszert érintő várható hatásainak a következményeire hívta fel a figyelmet, és arra kérte a bizottság elnökét, hogy teremtsen majd lehetőséget arra, hogy ezzel kapcsolatban kerüljön sor konzultációra. Időközben a kormány, miniszter úr is jelentett be terveket különböző intézkedésekre.
Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy miniszter úrral abban állapodtunk meg, hogy március 17-én, egy keddi napon a bizottság ülésén egy konzultációt folytatunk, hogy a magyar egészségügyi ágazat hogyan alkalmazkodik a gazdasági válság következményeihez, milyen intézkedések várhatók. Döntések ebben a kérdésben nem születtek még, és ez az első alkalom, hogy ez meg tud történni, mert miniszter úr a jövő héten külföldön tartózkodik. Tehát március 17-én, keddre tervezzük ezt a konzultációt, várhatóan a délelőtti órákban. Hozzáteszem, hogy azon a héten szerdán is tervezünk ülést a Semmelweis Egyetem meghívására, kihelyezett ülést az új egyetemi campus megtekintésére. Tehát március 17-én várhatóan különböző háttértájékoztatókat is fogunk kapni ebben a témakörben.
Napirend előtt ezt szerettem volna elmondani. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e valaki napirend előtt szólni. Kupper képviselő úr!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kérdezni szeretnék, hogy értesültünk arról, hogy a 30 milliárdos forráskivonásra a miniszter a kormányülésre valamilyen javaslatot fog beterjeszteni. A mai Népszabadság közölte, hogy ez a javaslattétel valamilyen halasztást szenved. Van-e arra lehetősége a bizottságnak, hogy a készülő javaslatokról, és esetlegesen erről az új finanszírozási rendszerről valamilyen tájékoztatást kapjon, még mielőtt erről definitív döntés születik? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e más kérdés vagy napirend előtti bejelentés? (Nincs jelzés.) Nincsen. Miután abban a helyzetben vagyunk, hogy miniszter úr már nem először, és az utóbbi időben rendszeresen megtiszteli a bizottság ülését, megadnám a szót neki, ha kíván erre a kérdésre reagálni, azzal, hogy a megállapodásunk úgy szól, hogy március 17-én tud a bizottság rendelkezésére állni egy olyan típusú konzultációra, amely nemcsak az intézkedésekkel, hanem a várható hatásokkal kapcsolatos, úgy, ahogy ezt Mikola alelnök úr korábban kérte.
De most Kupper képviselő úr kérdésével kapcsolatban megkérdezem miniszter urat, hogy tud-e valamit elmondani.
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tehát egy anyagot terjesztettem nem a kormány, hanem a szakmapolitikai konzultációra a kormány megfelelő szervezete elé. Ha és amennyiben jóváhagyják azt az anyagot, akkor mielőtt a kormány elé kerül, természetesen erről, a főbb dolgokról tudom tájékoztatni a jelen lévőket, gondolom, írásos formában vélhetően.
ELNÖK: Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Hatályban van az a törvény a nyilvánossággal kapcsolatban, hogy minden ilyen döntés előtt ezeket az anyagokat nyilvánosságra kell hozni, nyilvános vitára kell bocsátani. Miért nem rakja ki a tárca a honlapjára ezt az anyagot? Úgy gondolom, hogy ez van olyan fajsúlyú, és mondom, a hatályos törvény szerint - most pontosan nem tudom a törvény címét, de ami az elektronikus nyilvánossággal kapcsolatos - ezeket nyilvánosságra kell hozni.
Tehát kérem a tárcát, hogy tartsa be a szabályokat, és bocsássa nyilvános vitára ezt az igen komoly és fajsúlyos kérdést.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor ez a kérés elhangzott. Tehát azon túl, hogy március 17-én ezt a konzultációt egy külön erre a célra összehívott bizottsági ülésen megejtjük, miniszter úr arról biztosított bennünket, ha a szakmapolitikai tárcaközi egyeztetés befejeződik, akkor ennek az írásos anyagát a bizottság tagjai feltehetően elektronikus úton megkapják. Tehát ez nyilván azt jelenti, hogy ez megtörténhet, akár még a jövő héten, függően attól, hogy a döntés mikor születik meg.
Tehát én ezt így értelmezem, és akkor ezt a kérést miniszter úr hallotta. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Akkor a napirend előtti észrevételeket lezárva, az írásban kiküldött ajánlás szerint tennék javaslatot a napirendre. Megkérdezem, hogy ezzel kapcsolatban van-e észrevétel. (Nincs jelzés.) Nincs.
Akkor kérdezem, hogy ki támogatja a napirendi javaslatot. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi ajánlást egyhangúlag elfogadta.
Soron következik a népegészségügyi program 2007. évi előrehaladásáról készült jelentés megvitatása. Annyit bocsátanék előre, hogy évről évre ismétlődő programról van szó, és az is szokás, hogy ilyenkor, bár a teljes körű adatállomány egy korábbi időszakról, most 2007-ről áll rendelkezésünkre, de a tárca ezt folyamatosan kiegészíti. Tehát most is írásban képviselőtársaim kaptak néhány információt a 2008. évi tapasztalatokról, és egy nagyon rövid kitekintést az idei tervekről is. Tehát így folyamatában látjuk a népegészségügyi program ügyeit, kérdéseit.
Tisztelt Bizottság! Még egyszer köszöntöm miniszter urat, aki a kormányülés kezdetéig tud rendelkezésünkre állni. Miniszter úron kívül itt van Falus Ferenc országos tiszti főorvos úr a napirend előadójaként, illetőleg itt van Nemeskéri Marianna főosztályvezető asszony, Ábrahám Attila miniszteri megbízott, illetőleg az Országos Tiszti Főorvosi Hivatal több vezető munkatársa.
Megkérdezem miniszter urat, hogy kívánja-e a népegészségügyi jelentéseket szóban kiegészíteni. (Dr. Székely Tamás: Igen.) Igen. Miniszter úré a szó!
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter szóbeli kiegészítése
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, hogy a korábban megküldött 2007. évi anyag olyan értelemben komplett, hogy ahhoz kiegészítéseket nem is fűznék. Inkább, tekintettel arra, hogy 2009 februárjában, sőt már 2009 márciusában vagyunk, ezért adnék egy rövid összefoglalót 2008-ról, illetve a 2009-es elképzeléseket is vázolnám.
Ha nézzük, akkor 2007-hez képest 2008-ban elég jelentős összeget fordítottunk a népegészségügyi feladatok ellátására. Ez 2007-ben 465 millió forint volt, ehhez képest 2008-ban 1,3 milliárd forint volt. Ez egy nagyon jelentős növekedés. Különös tekintettel, ha számba vesszük azt, hogy a népegészségügyi programokra 2008 év elején összesen 800 millió forintot terveztek, tehát ahhoz képest a tényleges teljesítés körülbelül 500 millió forinttal meghaladja ezt.
2009-re szintén jelen pillanatban 800 millió forint előirányzat áll rendelkezésünkre a népegészségügyi programra, én nagyon remélem, hogy hasonlóan a tavalyi évhez, szintén tudunk a gazdasági helyzettől függetlenül többletforrást találni a népegészségügyi programra.
Ha néhány olyan projektet kiemelnék az elmúlt évből, amit nagyon lényegesnek tartunk, ez mindenképpen "A kistelepülésen lakók komplex népegészségügyi szűrésének elősegítése" című pályázatunk, ahol a 2000 fő alatti településekre elmentünk, elmegyünk, mert ez a program tavaly év végén indult, tehát jelen pillanatban is folyamatban van, és ott a lakosságnak a teljes szűrését elvégezzük.
Szintén egy nagyon lényeges, kiemelendő dolognak tartom a védőnői méhnyakszűrési mintaprogram elindítását. Korábban az állami számvevőszéki vizsgálat is megállapította, hogy az Európai Unió más országaiban nem feltétlenül orvosok végzik a mintavételt, Magyarországon eddig orvosok végezték a mintavételt. Elindítottunk egy olyan programot, melynek keretében a mintavételre megtanítjuk a védőnőket, és innentől kezdve ebben a mintaprogramban a védőnők veszik le a kenetet, eljuttatják a cytológiai vizsgálat helyére, ott értékelik egyrészt magát a mintát, másrészt értékelik, hogy jól vette-e le a mintát a védőnő. Abban az esetben, hogy ha ez a projekt - hogy úgy mondjam - pozitív eredménnyel zárul, akkor úgy gondolom, hogy áttérhetnénk arra, hogy szélesebb körben, nemcsak mintaprogram keretén belül a védőnők tudnák a mintavételt megoldani. Ezzel úgy gondolom, hogy javítani lehetne a lakosság átszűrését.
Szintén lényeges programpontnak tartom az elsősegélynyújtással összefüggésben a hirtelen szívhalál megelőzésére kidolgozott oktatási programot, aminek a tananyaga - hogy úgy mondjam - elkészült tavaly, az év végén, és idén megkezdődik ennek az oktatása. 2008-ról még szeretném elmondani, hogy két esetben jelent meg a program abszolút nyilvánosan, hiszen a parlamenti nyílt nap keretében, 2008 novemberében volt egy népegészségügyi nap, illetve volt egy egészség-hatásvizsgálat konferencia 2008 októberében.
2009-re kitekintve, abból a szempontból mindenképpen pozitívnak tűnik a 2009-es év, hogy európai uniós források is rendelkezésre állnak a népegészségügyi programmal kapcsolatban. Ezek közül nagyon lényegesnek tartom, hogy a HEFOP keretében az észak-alföldi régióban kialakított egészségmonitorozási hálózat mintájára a másik hat régióban is egy egészségmonitorozási rendszert tervezünk kiépíteni, amely kiírás folyamatban van, hamarosan a pályázók a szerződés kötéséhez fognak eljutni.
Ezen kívül van pénz, szintén európai uniós forrás, egymilliárd forint, a tudományos alapokon nyugvó egészségfejlesztési ismeretek kidolgozására. Úgy gondolom, hogy ez a két forrás összességében nagyobb, mint amit az elmúlt években népegészségügyre költöttünk, ezen kívül van a programjainkra a 800 millió forint, amit - ahogy említettem - próbálunk megfejelni. Márciusban el tudjuk indítani a SZ.É.P. programunkat, ami szintén egy szűrési program, aminek a lényege az, hogy a leghátrányosabb helyzetben lévő 40 településre elmegy a szűrőkamion, és azokat a hátrányos helyzetű embereket meg tudja vizsgálni, akik egyébként akár képzettségük, végzettségük szempontjából nem érzik ezt lényeges kérdésnek, akár anyagi helyzetük okán nem tudnak elmenni a szervezett szűrővizsgálatokra. Ez a program márciustól az év második feléig fog tartani, és terveink szerint ezeken a helyszíneken több mint százezer hátrányos helyzetű ember szűrését végezzük el.
Ezt a két kiegészítést gondoltam tehát 2008-2009 vonatkozásában elmondani. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Konzultációs jelleggel tárgyaljuk a napirendet, tehát kérdések és észrevételek hangozhatnak el képviselőtársaim részéről. Miniszter úr még körülbelül egy jó 20-25 percet tud körünkben maradni. Ha megengedik képviselőtársaim, én örülök és fontosnak tartom azt, hogy a népegészségügyi program továbbvitelét és folytatását miniszter úr annyira fontosnak tartja, hogy itt az előterjesztést személyesen mutatta be a bizottságnak. Annyit tennék hozzá, és nyilván nem a 2007-es jelentéshez, hanem a jelenlegi helyzet értékeléséhez, hogy nagyon komolyan sürgetném azt, hogy az uniós források, a Társadalmi Megújulás Operatív Programban tervezett fejlesztési források, pályázatok minél hamarabb nyerjenek kiírást, hiszen ezek jelentős része az egészségvédelem, az egészségmegőrzés színterén nyerhet felhasználást, és ösztönözheti ott az egészségvédelem megteremtését. Tehát nagyon-nagyon jó lenne, ha ebben valamiféle gyorsítás lenne lehetséges, hiszen érzékelhető kisebb késés ebben. Másrészt szintén az egészségtudatosság szempontjából fontosnak tartom, hogy most már harmadik alkalommal és kifejezetten a kistelepüléseken, a hátrányos helyzetű kistelepüléseken indul el a SZ.É.P. program. Ez egy fontos elem.
Egy dolgot kérdeznék, hogy van-e a tárcának javaslata, elképzelése abban a tekintetben, hogy valamilyen alkoholpolitika is kapcsolódik a dohányzásra való rászokás megelőzéséhez, egyáltalán a dohányzásról való leszokás támogatásának ügyéhez, hiszen ebben a tárca és az ÁNTSZ és az intézmények aktívabbak, mint az alkoholpolitika kérdésében. Tehát azt gondolom, hogy ez egy fontos elem lenne.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kinek van kérdése, észrevétele az elhangzottakkal vagy az írásos anyagokkal összefüggésben? Czinege képviselő úr!
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Véleményem szerint a népegészségügyi program nemcsak azért fontos, mert segítségével meggyőződhetünk az ország egészségügyi állapotáról, hanem nagy segítséget nyújt abban is, hogy a rendelkezésre álló forrásokat hogyan osszuk szét, hiszen a forrásallokáció egyik fontos szempontjának kell lennie, hogy a népegészségügyi rossz mutatóknak megfelelően kell a forrásokat szétosztani. Hogy egy egyszerű és talán iskolás példát mondjak: azoknál az eszkimóknál, ahol nincs infarktus-betegség, mert soha nem magas a koleszterinszint, nem lenne ezt érdemes mondjuk a szűrőprogramba bevenni. Ez volt az első megjegyzésem.
A másik megjegyzésem az, hogy a népegészségügyi program talán segít megváltoztatni azt a szemléletet, amelyik évtizedeken keresztül tapasztalható volt, hogy ha - és ezt mondtam már, és elnézést kérek - száz embert megkérdeznek az utcán, hogy mondjon egy szót magáról az egészségről, akkor egészséget és betegséget mond, a népegészségügyi program pedig felhívja a figyelmet, hogy a legfőbb szó az egészség és az egészség értéke, és a legfőbb célunk annak a megőrzése. Másképpen: a népegészségügyi program segíti az embereket rádöbbenteni arra, hogy az egészség olyan dolog, hogy saját magának az egyénnek a felelősségét is jelenti egyrészt, másodsorban jelenti magának az egészségügyi szakmának a felelősségét, és harmadsorban jelenti a társadalom felelősséget. Mert ha ezen három téma nem jön egyszerre össze, akkor semmiféle segítséget nem kapunk és nem érünk el javulást.
Örömmel láttam a 2007-2013 közötti programhoz a forrásokat, és ahogy itt nézem, hihetetlen összeg, 62 milliárd forint, és ezt én nagy örömmel vettem. Megnéztem, hogy benne van-e a kedvenc témám. Sokat dolgoztam a vastagbélszűrő vizsgálatokkal, és nem találom a vastagbélszűrő vizsgálatokat. Talán emlékszik a tisztelt bizottság, illetve azok, akik itt voltak, hogy egy 2007-es felmérést végeztem Magyarországon olyan szempontból, hogy mennyit költöttünk a vastagbél-daganatos betegség gyógyítására, és ez meghaladta a 12 milliárd forintot, és azért volt 9 milliárd a kemoterápia, mert a betegek 70 százaléka áttétes formában került az operáló sebész elé.
Ezért felhívnám a figyelmet arra, hogy jelöljük meg ezt a vastagbélszűrő programot, és ha már rábíztuk a különböző bizottságokra, hogy hogyan szűrjék, hogy most a széklet Wéberrel vagy colonoscopiával, azon én már nem is vitatkozom, csak szeretném, ha miniszter úr erre tudna válaszolni, hogy megindul-e, mennyi pénzért és hol indul meg?
Szeretném megjegyezni, és nagyon örülök, hogy miniszter úr lényegében sebész és érsebész szakorvos kollégám, hogy a Sebész Szakmai Kollégium már részletesen kidolgozta azokat a feltételeket, ahol el lehet a vastagbél-szűrővizsgálatokat végezni vagy befejezni colonoscopiás vizsgálattal. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyula Ferencné!
GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A háziorvosokkal és a polgármesterekkel, akik a választókörzetemben tevékenykednek, tartottunk egy mini konferenciát - ha szabad így fogalmaznunk -, amelynek az volt az összegzése, hogy sajnos, mivel egy halmozottan hátrányos helyzetű kistérségről van szó, az emberek igen keveset tudnak áldozni az egészségükért.
Ezért próbálkozunk azzal, hogy ha helyben szervezzük meg a szűréseket, akkor oda talán jobban eljönnek az emberek. Ez a tapasztalat a legklasszikusabb, a tüdőszűrés vonatkozásában is.
Ezért nagyon örülök, hogy a SZ.É.P. program folytatódik, hiszen minden olyan lehetőség, ami házhoz viszi a szolgáltatást, a megelőzésben nagyon nagy szerepet játszik, és ahogy néztem, a két legnagyobb lélekszámú kisvárosomba érkezik a SZ.É.P. program, amit nagyon köszönök.
A másik megjegyzésem pedig a kihelyezett debreceni ülésünk után fogalmazódott meg bennem, amikor is részletes előadást hallottunk arról, hogy az egészségügyi hatásvizsgálatoknak milyen nagy szerepe van. Azt szeretném kérdezni, hogy a minisztérium tud-e valamit tenni, és mit tud tenni azért, hogy az egészségügyi hatásvizsgálatok száma növekedjen? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Ha valaki végigolvassa ezt a tájékoztatót az Egészség évtizedének népegészségügyi programja 2007. évi előrehaladásáról, mondjuk kívülálló és nem ismeri a magyar viszonyokat, akkor nagyon elcsodálkozik, hogy a szilárd hulladék rekultivációjától kezdődően az "Együnk több húst, mert túlkínálat van a piacon" című, és különben zárójelbe beteszik, hogy alacsony a koleszterintartalma, tehát ilyen marketing jellegű részek is vannak benne. Szemben azzal, amit Czinege képviselőtársam mondott, nem tudunk meggyőződni az ország egészségügyi állapotáról, nem tudjuk azt, hogy egy-egy meghatározott célprogramban hányan vesznek részt és annak mi a kimenetele, mi az eredménye. Nem tudom, hogy egy ilyen dohányzás elleni program kapcsán, ami mondjuk egy célcsoportot érint, annak mi az effektivitása és mi az eredménye, hányan szoknak le.
Tehát egy ilyen hihetetlenül szétfolyó, időnként bizonyos tárcák esetében úgy tűnik, hogy a kötelezően ellátandó egészségügyi feladatokat a népegészségügyi program keretén belül próbálnak elvégeztetni. Azért egy ilyen részletesebb mögétekintés egy kérdéssorozattal nem ártana, vélhetőleg majd ezt meg is kell tenni.
1993-as az első nagyon alapos, és ami tulajdonképpen a fundamentumot illeti, a rendszerváltoztatás utáni népegészségügyi programunk a Kertai-program, és végeredményben ugyanott tartunk, bár úgy haladgatunk, haladgatunk, ahogy a kor is halad előre. Ha mondjuk az európai összehasonlításban nézzük: az átlagos életkor növekedésében nem szűkült az olló, mondjuk húsz év alatt az ember várta, hogy ha erre fókuszálunk, akkor ott eredményeket érünk el, a halálozásokat illetően vannak javuló tendenciák, de ha szakmailag mögénézünk, akkor azt nem feltétlenül ilyen népegészségügyi program, hanem a világnak a fejlődése és azoknak az új technológiáknak, az új gyógyszereknek a rendszerbe kerülése hozta magával.
Úgyhogy persze, nagyon jó, hogy van, évente egyszer tárgyalunk róla, aztán minden megy tovább. Jó lenne szerintem jóval szűkebb, jóval célzottabb, és jóval megalapozottabb programokat készíteni, és végre azokat a hatásvizsgálatokat is mögérakni, hogy egy-egy ilyen programnak valóban mi a hatása.
Két konkrét kérdésem van. Az egyik szakmai jellegű kérdés, a nőgyógyászati, cytológiai szűrés. Ki is tér az anyag arra, hogy alapvetően adminisztrációs, és lehet, hogy adatvédelmi okok miatt jóval nagyobb az átszűrtség, mint ami a programunkban jelentkezik. Ez egy kényes területe az egészségügyi ellátásnak, egy olyan magánszférát érint, ahol az orvos-beteg kapcsolat nem feltétlenül intézményesített formában, hanem jelentős része magán-nőgyógyászoknál folytatódik. Korábban már szó volt arról, hogy valamilyen megoldást találunk arra, hogy taj-alapú jelentésen keresztül, valahogy egy teljes képet kapjunk arról, hogy ténylegesen hányan vesznek részt, akkor biztosan sokkal kedvezőbb adatokhoz jutunk.
A másik pedig a Nemzeti Rákellenes Program. Habár történtek lépések "az egészségügyi ellátórendszer korszerűsítése" kapcsán az onkológiai ellátás zavarainak a kiküszöbölésére, de ha a megkapott anyagokat nézzük, különösen a Magyar Rákellenes Liga anyagát, illetve kevésbé a Hospice anyagát, abból azért az olvasható ki a sorok közül, hogy zavarok vannak az ellátórendszerben. Ha netán valaki úgy érzi, olyan tüneteket észlel magán, hogy daganatos beteg, akkor tulajdonképpen még a háziorvosa se nagyon tudja felrajzolni azt a pályát, hogy melyek azok az állomások, amelyeket végigjárva vagy kizárják, és akkor megnyugszik, vagy ha felfedezésre kerül, akkor gyorsan és hatékonyan kerüljön kezelésre. A hatékonysággal nincsen baj, hiszen úgy gondolom, a magyar onkológiai ellátás az európai szakmai csúcsnak megfelelő, a gyorsasággal azonban nagyon nagy gond van.
Ez hihetetlenül nagy gond az egyén számára, még ha szakmailag azt mondjuk, hogy bizonyos daganatos betegségek esetében egy-két hetes vagy egy-két hónapos várakozás olyan nagy kárt nem okoz, az egyén szempontjából, ha mindenki belegondol, hogy tudja azt, hogy van benne egy ilyen kór, a rendszer hibája miatt heteket, hónapokat késik, akkor az nagyon nagy károkat okoz.
Kérdezem miniszter urat, itt az anyagban is benne van, hogy már évek óta kínlódunk ezzel: ez az onkológiai centrumok, illetve az onko-teamek működésével kapcsolatos miniszteri rendelet. Miért nem készül már el végre, miért nem jön ki, és mit kívánnak ezzel kapcsolatban tenni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék utalni a bizottság debreceni kihelyezett ülésére, ahol ugyanis az evidenciákon alapuló népegészségügyi programok bölcsőjeként már működik egy komoly monitorozás, és európai szinten egy Egészség Obszervatórium. Tehát a debreceni népegészségügyi iskola már megkezdte a felmérést, és már nagyon pontos, egzakt adatokkal rendelkezik, hiszen a hatásköre kiterjed több mint 2 millió magyarországi lakosra. Tehát itt már pontos epidemiológiai adatokat tudunk találni, és ennek megfelelően meg tudjuk szabni az irányokat.
Én is azt kérdezném, hogy az egészség-hatásvizsgálatokat ki kívánja-e a tárca terjeszteni olyan szinten, hogy a most elinduló nagy fejlesztések egészséghatástani vizsgálataiba bevonják-e ezt az iskolát?
Én is hiányolom az alkoholprogram markánsabb megjelenítését. Ami örvendetes, hogy a Nemzeti Alaptantervbe bekerül az egészségtan, és egy egészségtudatosabb magatartás felé irányítja már az elkövetkezendő generációt, és az elsősegélynyújtás oktatásával is mindenképpen elindul az ismeretek terjesztése, és az, hogy ez széles körben megvalósul, ez csak javítja a lakosság egészségtudatos magatartását.
Abban kérném a tárca segítségét, és ez egy kormányzati szerep is, hogy itt a népegészségügyi programok interszektorialitása nem domborodik ki kellőképpen, hiszen rengeteg forrás áll rendelkezésre különféle tárcáknál, ezeknek a hatékony elköltése még mindig várat magára, ezeket lehetne hatékonyabban, jobban összpontosítottan elkölteni.
Egy picit vitatkoznék Csáky Andrással, hiszen Józan Péter utóbbi cikkére hivatkozva azért javultak - nagyon keveset, de javultak - a halálozási mutatók, és egy picit elindult valami az életmódváltozásban is. Itt a parlamentnek azért komoly szerepe van, hiszen ha elindítjuk a dohányzásellenes programot és kiszélesítjük - mint ahogy a következő napirendi pontunk erről szól majd -, akkor ez egy javulást eredményezhet, és az alkoholprogramnál mindenképpen kell valamit tenni.
Nemcsak a népegészségügyi mutatók és a halálozási mutatók javultak, és ez nemcsak azért van, mert olyan technológiák és gyógyszerek kerültek be, hanem olyan központok kezdték meg a működésüket, mint amit Debrecenben is láttunk, hogy az infarktuskezelés már világszínvonalú, és egyre több helyen elérhető, és ez nagyon sokat javított az infarktushalálozásban Magyarországon.
Az onkológiai program vonatkozásában én is azt mondom, hogy a cytológiai szűréseket mindenképpen helyre kellene tenni, és a tíz központot, amit itt megjelöltek, azt felül kellene vizsgálni. De mindenképpen csak azt tudnám javasolni, hogy központokban történjék a daganatos betegek kezelése, mert ez egy nagyon komoly dolog, felkészültséget igényel, felszerelést, és mindenképpen olyan szakemberek jelenlétét, akik tudják, értik és merik ezeket a betegeket kezelni. Nincs értelme annak, hogy kis kórházakban daganatos betegeket kezeljünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Valóban nagyon sok minden történt, de talán nem elegendő. De hogy aránylag sok minden történt, abban egészen biztosan, azon túl, hogy sok csapat dolgozik együtt - és nem szokásom, de most muszáj egy személyes megjegyzést tennem -, az elmúlt években komoly szerepe volt Péterfia Éva asszonynak, aki sokáig köztisztviselőként, ÁNTSZ, majd minisztériumi főosztályvezetőként, a Népegészségügyi Programiroda vezetőjeként dolgozott, de március 1-jétől megvált a feladatától, és más területen folytatja tovább a munkáját. Szakértőként továbbra is áll rendelkezésünkre. Itt van most, sokszor volt bizottsági ülésen is, és engedje meg, hogy itt is megköszönjem az eddigi munkáját. Azt gondolom, hogy ennek itt és most helye van.
Megszakítanám egy kicsit a hozzászólások sorát, mert miniszter úrnak el kell mennie a kormányülésre, és megkérdezem, hogy az eddig elhangzottak közül valamire kíván-e reagálni. (Dr. Székely Tamás: Igen.) Igen. Miniszter úr!
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter reagálása az elhangzottakra
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen a szót. Elhangzott elnök úrtól, hogy az alkoholprobléma kezelésére van-e elképzelés. Van, az OAI elkészítette az alkoholpolitikai alapelképzelést, amit aztán 2008-ban aktualizáltunk, és ez év júniusában lesz a LEGOP-nak a záróvitája, ott véglegeznénk az alkohollal kapcsolatos elképzeléseinket.
Czinege képviselő úr kérdésére, a vastagbélszűrésre. A vastagbélszűrésre van egy projektünk 2009. június 30-áig, melynek keretében 45 millió forinttal elindítjuk a szűrést. Ez az okkult vérzés kimutatásáról szól, de a szűrés mellett azért itt is szeretném hangsúlyozni a kollégáknak, háziorvos, sebész kollégáknak a szerepét, mert végül is azért a rektális digitális vizsgálat, mint a legegyszerűbb vizsgálat, és ami egyébként egy általános vizsgálat körébe is beletartozik, ennek az elvégzése esetén mondjuk az ujjal elérhető magasságban lévő tumoroknak egy elég jelentős része kiszűrhető.
Gyula Ferencné kérdezte, hogy mit teszünk azért, hogy a hatásvizsgálatok egyre gyakoribbak legyenek. Erre vonatkozóan az OEFI-nek van egy konkrét feladata, hogy a hatásvizsgálatokkal kapcsolatos elképzeléseket gyűjtse össze, az ezzel kapcsolatos standardokat állítsa össze. Azt azért szeretném elmondani, hogy mind a gyógyszer, mind a gyógyászati segédeszköz vonatkozásában már hatásvizsgálat történik a befogadás előtt. Készítünk egy orvosi technológiák befogadásával kapcsolatos jogszabályt, amiben szintén fontos szerepe lesz a hatásvizsgálatoknak.
Csáky képviselő úr felvetésére: ez a taj-alapú jelentés és a magánnőgyógyászok jelentései, itt sajnos, egy elég nagy ellentét van a magánnőgyógyászok és közöttünk. Nagyon egyszerű a történet: ha ő taj-szám alapon jelent, akkor alkalmasint az APEH-hoz is információk állnak elő az ő forgalmáról, fizetési kötelezettség, tehát nemigen szeretnének a magánnőgyógyászok taj-alapon jelenteni az OEP-nek, márpedig ahhoz, hogy tudjuk azt, hogy hol történt szűrés, hol nem, finanszírozzuk, nem finanszírozzuk az ezzel kapcsolatos cytológiát, ez bizony, taj-alapú jelentéshez kötött.
Nem állítom, hogy onkológiában nagyon jól állunk, de azért képviselő úr figyelmébe ajánlanám a Magyar Onkológia című havilapban nemrég megjelent cikket, amiben a cikk írója nem kevesebbet állít, minthogy a tüdődaganatok túlélési idejében hatalmas nagyot léptünk előre, és ezzel most már az uniós átlag környékére kerültünk, sőt egyes országokat meg is előztünk. A cikk írója pont azt hangsúlyozza, hogy sikerült lerövidíteni az időt az első tünetek jelentkezése és a definitív terápia megkezdése között, és ez eredményezi ezt a javuló túlélési időt. Azt szeretném, ha az egyéb onkológiai betegségekben szintén a panaszok jelentkezése és a definitív ellátás közötti időt le lehetne rövidíteni.
Schvarcz képviselő úrnak azzal a felvetésével abszolút egyetértek, hogy mindenképpen interszektoriálisan együtt kell működni, hiszen minden tárcánál van valamiféle forrás arra, amire azt lehet mondani, hogy bővebb vagy szűkebb értelmezésben a népegészségügyet szolgálja. Nyilván, ha ezt összehangoltan tudnánk kezelni, akkor ennek a hatékonysága sokkal jobb lenne. Azzal a felvetéssel pedig természetesen egyetértünk, hogy a daganatos betegeket centrumban kezeljék, egyébként a minimumfeltételekről szóló jogszabályba az onko-team, mint fogalom bekerült, az onko-team mint fogalom mellett a tevékenysége is szabályozásra került, tehát ezt sikerült megoldani. Ez egyébként feltétele volt annak, hogy az onkológiai centrumokra tervezett európai uniós pályázatunkat kiírjuk. Ez a pályázat a napokban fel fog kerülni a honlapunkra és megkezdődik a társadalmi vita, ezt követően a pályázat kiírásra fog kerülni. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter urat elengedjük, de a kérdések sorát folytatjuk. Három képviselő neve van itt előttem: Havas képviselő asszony, Puskás képviselő úr, Juhászné Lévai Katalin.
Havas képviselő asszonyé a szó!
További kérdések, hozzászólások
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Igyekszem nagyon röviden fogalmazni. Czinege doktornak a colonoscopia állandó visszatérő problémája, nekem idevágóan kedvenc témám a jövedéki adó, illetve az alkohol és dohánytermékek jövedéki adójából származó bevételek egy részének az egészségügyre történő fordítása. Tekintettel arra, hogy Magyarországon a három vezető halálok a szív- és érrendszeri betegségek, a daganatos betegségek, illetve azon belül is a vezető a tüdődaganat, illetve most már a harmadik helyre feljött a májelégtelenség, egyik alapvető oka ennek a két élvezeti szernek a túlzott abúzusa, hogy úgy mondjam, illetve az egészségtelen táplálkozás, ami ezzel azért valahol össze is függ.
Az én konkrét javaslatom az lenne, hogy nemsokára tárgyaljuk újfent a jövedéki adóról szóló törvénytervezetet, javaslom, hogy a bizottság ezzel kapcsolatban készítsen egy módosító indítványt, ami arról szól, hogy az ebből származó bevételek egy részét forgassuk vissza az egészségügyi ellátórendszerbe, és ha kell, ezen belül pedig a prevencióra. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Fontos, amit képviselő asszony mondott. Azt gondolom, hogy részben nyitott kapukat dönget, mert a válságkezelés kapcsán - mint ismeretes - a jövedéki adó növelése napirenden van, és ennek, illetőleg a fogyasztást terhelő többi adónak egyre nagyobb jelentősége lesz az egészségbiztosítás bevételi oldalán. De biztos, hogy a részletekkel még találkozunk. Puskás képviselő úr következik.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Alapjában véve a népegészségügyi szűréseken megjelentek száma összességében csökkent. Ennek nyilvánvalóan oka van, és ezeket az okokat kellene megkeresni.
Nyilván mindenki előtt ismert az, hogy a szűréseken talált pozitív eredményt mutató beteg útja aztán később időnként nehézkessé válik. Nehézkessé válik, mert jön a várólista, és ha kiszűrtük a beteget, utána a várólistán szegény bekerül abba a rendbe, amivel a sorsa megpecsételődik. Tehát kérdezem én, hogy ezzel mit lehet kezdeni? Kérdezem, hogy az ÁNTSZ, aki azért a népegészségügyi program gazdája, a megnyirbált lehetőségeivel, létszámával, pénzével hogyan tud megfelelni a feladatnak?
A népegészségügyi programok különböző akciói utófinanszírozású történések. A kistérségekben ezeket rendkívül nehéz végrehajtani. Lehet-e valahogy ezt anyagilag támogatni, mert kistérségekben ezeket a programokat, szűréseket indítani az utófinanszírozással nagyon nehéz.
A háziorvosok. Szó volt róla, hogy a népegészségügyi szempontból nagyon fontos szűrések elindításánál a háziorvosoknak kulcsszerepe van. A háziorvosokat tudjuk-e befolyásolni, tudjuk-e ösztönözni arra - egy-két lehetőség persze lenne -, hogy minél inkább a szűréseket is favorizálják?
A SZ.É.P. programról hallottunk, megy tovább, nagyszerű. Arról volt szó, hogy ez már a harmadik indítása lesz. Az előző kettőnek az eredményei nyilvánvalóan megvannak. Hol lehet hozzájutni? Milyen népegészségügyi következtetéseket vontunk le belőle?
Kórháztelepítések. Ezzel volt tele az utóbbi két esztendőnk, az egészségügy struktúrájának átalakítása. Nem látszott, sokszor nem látszott az, hogy ezeket a népegészségügyi mutatókat figyelembe vettük vagy vették volna az egészségügy struktúrájának átalakításánál.
Az élelmiszer-biztonságról. Az egészségkultúra része nyilvánvalóan a táplálkozásunknak a mikéntje és az összetétele is. Azt hiszem, mindannyiunk számára ismert és egyértelmű, hogy igazából úgy lehet befolyásolni a táplálkozás szerkezetét, hogy ha anyagilag abba az irányba próbáljuk tendálni a lakosságot, hogy az egészséges táplálkozást favorizálja. Ebbe az irányba tettünk-e lépést, tettek-e lépést?
A költségvetésről elhangzott itt különböző nagyszerű adat, 430 milliárd, aztán 1,3 milliárd volt a tavalyi évben. Én 600 millióra emlékeztem a költségvetésből, megnyugtatott miniszter úr itt az előző hozzászólásában, hogy 800 millió van a népegészségügyi programokra. Ez elegendő? Úgy gondolom, hogy nagyon nehéz helyzetben vagyunk, ilyenkor a prevencióra rendkívül nagy hangsúlyt kell fektetni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Csak felhívom a szíves figyelmét, hogy a 2007-es népegészségügyi jelentés 60. oldalán olvasható néhány adat és tény a korábbi Szűréssel az Életért Programról. Annak idején ennek a programnak a Miniszterelnöki Hivatal volt a gazdája, ez most átkerült az egészségügyi tárcához. De megkérjük a minisztériumot arra, hogy a kiszűrtekről, a kiszűrtek sorsával kapcsolatos adatokról akkor adjon majd egy részletesebb tájékoztatást, úgy, ahogy ezt képviselő úr is indítványozta.
Juhászné Lévai Katalin következik.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Először is azt gondolom, hogy folyamatosan kapunk tájékoztatást arról, hogy hogyan is halad ez a népegészségügyi program, és folyamatosan felvetjük azt a gondot, problémát, hogy úgy érzékelhető, hogy szétaprózottak azok a források - Csáky képviselőtársam is beszélt már erről -, amelyek rendelkezésre állnak.
Úgy látom, hogy a 2007. évi kitekintésben sem kap igazán helyet az, hogy a pályázati forrásokat néhány dologra koncentráljuk, és igyekszünk egy irányba mutatni a különböző területekről, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy az oktatástól a foglalkoztatás-politikáig mindenütt van valamennyi pénz arra, hogy ezeket a programokat folytassuk. Van-e valamifajta tárcák közötti koordináció ebben az ügyben?
A másik dolog, ami számomra fontos, hogy az NFT II-ben, a HEFOP-ban, TÁMOP-ban milyen ütemben kerül kiírásra az ezzel kapcsolatos pályázati forrás? Itt többen keresik, főleg civil szervezetek, amelyek szeretnének pályázni, és elég nehéz megmondani, hogy mikor, hol található. Tehát nem nagyon látom, hogy kellő ütemben kerül kiírásra az ehhez kapcsolódó pályázati forrás.
Egy speciális kérdés: a leghátrányosabb vagy a társadalom perifériájára szorult emberek között azt gondolom, hogy nagyon kemény gondokkal, problémákkal küszködünk az egészségmegőrzés, egyáltalán az egészségügyi állapotfelmérés kapcsán. Konkrétan itt a cigány lakosságra gondolok. Azt hiszem, hogy ez egy olyan problémakör, amellyel ezen a területen mindenképpen kiemelten kell foglalkozni. Készül-e erre a tárca, és milyen területen, mert azt gondolom, hogy most, amikor egyéb más problémákkal is a figyelem középpontjába kerül, ezen a területen nekünk mindenképpen az egészségmegőrzésre és az egészségi állapotfelmérésre is nagyon komoly összegeket kellene szánni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Ágnes képviselő asszony!
DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Miniszter úr hozzászólását, kommentárját hallgatva, igazság szerint optimista is lehetnék, mert miniszter úr megnyugtatott bennünket, hogy a népegészségügyi program van, létezik, és az elmúlt évben és a jelenlegi esztendőben is egyre több forrás fog rendelkezésre állni a népegészségügyi program megvalósításához.
Úgy gondolom, hogy sajnos, ez nem így van. Nem így van, és ehhez nem kell nagy tudás, csak éppen a szakembereknek és a szakmának a véleményét kell ezzel kapcsolatosan meghallgatni, és akkor egymás között őszintén beszélhetünk arról, hogy valóban sikerült a népegészségügyi program különböző alprogramjaiban a célokat és az irányokat kijelölni, a szakma meghatározta ezeket már évekkel ezelőtt, és sajnos, évek óta ennek a végrehajtásában egy toporgás figyelhető meg.
Mindig csak beszélünk arról, hogy ilyen szűrőprogramokat indítunk el, olyan szűrőprogramokat indítunk el, lépésről lépésre haladunk előre, de a valóságban, ha a szakma véleményét megnézzük, akkor ez nem így történik.
Itt vannak előttünk a Nemzeti Egészségügyi Tanács határozatai és véleményei, és igenis, az mérvadó kell hogy legyen minden képviselő számára, és ha ezeket valaki elolvassa, akkor világosan lehet látni, hogy a népegészségügyi program megalkotásra került, a népegészségügyi programhoz mindig olyan forrásokat rendelünk, amiről csak beszélni lehet, most például EU-s forrásokat rendelünk. Lehet róla beszélni, hogy megvalósítjuk az egészségügyi ellátórendszer működését az EU-s forrásokból, megvalósítjuk a népegészségügyi program operatív részét az EU-s forrásokból, de kérem szépen, hol vannak ezek az EU-s források? Késnek. Mondjuk azt, hogy késnek. Akkor csak finoman fogalmaztunk, hogy késnek. Ugyanakkor pedig az ellátórendszerben egy borzasztó inszufficiencia, egy elégtelen működés figyelhető meg.
Ha itt részletesen nézzük, és ha én a szakterületem kapcsán csak a "Közös kincsünk a gyermek" program megvalósítását nézem, akkor világos célokat tűztünk ki ebben a programban. Az újszülöttek életminőségének a javítását tűztük ki célul. Az elmúlt hónapokban számtalanszor beszéltünk arról, hogy a PIC-ek, tehát a perinatális intenzív centrumok borzasztó nehéz helyzetben vannak, alapítványi pénzekből szerzik be a műszereiket, ezen keresztül tudják biztosítani a koraszülött-ellátást. Tudás van ezekben a perinatális intenzív centrumokban, tudja a szakma, hogy mit kell tenni a koraszülöttek életben maradásáért, oda kell tenni az eszközöket, oda kell tenni a forrást, hogy legyen elég neonatológus orvos, ott legyenek a neonatológusok minden szülésnél, elérhetőek legyenek, és megfelelő időben a koraszülött-mentő hálózatokon keresztül, amit egyedi módon kiépítettek Magyarországon, oda kell tenni a koraszülött-mentésbe a forrást. Nem tesszük oda a forrást a koraszülött-mentésbe. Ebből mi következik? Miről beszélünk akkor, hogy az újszülöttek életminőségét javítani akarjuk? Miről beszélünk akkor, amikor azt mondjuk, hogy a gyermekorvosi alapellátó rendszert meg akarjuk erősíteni?
Magyarországon a gyermekorvosi ellátórendszer - tegyük össze a kezünket és becsüljük meg, hogy ilyen működik a többi országhoz képest - halódik, mert a gyermekorvosok életkora sajnálatos módon magas, tehát nyugdíjasként végzik a feladatukat az alapellátó hálózatban. Ösztönözni kell a fiatalokat, hogy újra a gyermekorvosi szakmát válasszák. Hogyan tudjuk ezeket a programokat véghez vinni, ha az ellátást nem fogjuk megerősíteni?
Iskola- és ifjúság-egészségügy. Számtalanszor megfogalmaztuk a célt. Ott is ugyanaz a szakemberhiány van. Tegyünk be a rendszerbe forrást, és akkor lehet majd a népegészségügyi program megvalósításáról beszélni. De ugyanezt el lehet mondani a járóbeteg-ellátásról, szintén szakemberhiány van, tegyünk azért valamit, hogy azt a humánerőforrás-katasztrófát, ami veszélyként fenyeget a gyermekgyógyászatban, megakadályozzuk.
Úgy gondolom, hogy ha a "Közös kincsünk a gyermek" programon túltekintünk, akkor igenis, nézzük meg az onkológiai ellátást. Valóban, hol van az onkológiai centrumok kijelölése? Kószálnak a betegek. Ha tudjuk azt, hogy hogyan kell az onkológiai beteget gyógyítani, akkor jelöljük ki az onko-teameket, jelöljük ki az onkológiai centrumokat, lendüljünk előre, és tudják a helyes betegutat a háziorvosok alkalmazni.
Azt gondolom, hogy... (Zaj, közbeszólások.) Köszönöm szépen, majd bizonyára elmondja képviselőtársam is a véleményét. Én ezzel a hozzászólásommal csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy magunk között is legyünk őszinték. Tehát legyünk őszinték, áll a népegészségügyi program, és a szakma véleményét figyelembe kell venni. Lehet arról beszélni, hogy elindítjuk a kistérségekbe és a hátrányos helyzetű térségekbe a szűrőbuszokat, nagyon helyes, de ez nem elégséges, hanem ezekben a programokban olyan célokat tűztünk ki, amire jelenleg nincsen forrás. Ez az EU-s forrásokból csak szándék szintjén valósítható meg továbbra is. A népegészségügyi program megvalósításához arra van szükség, hogy nagyon pontosan leírjuk a feladatokat, ezekhez a feladatokhoz kijelöljünk felelősöket, és kijelöljenek határidőket. Egy kicsit kétkedve fogadom március 5-én azt, hogy elindul a vastagbélrák-szűrés júniusban. Én nem látom ennek az előkészítettségét.
Tehát arra szeretném felhívni a figyelmet és a kormányzat figyelmét is - sajnos, miniszter úr már nincsen jelen -, hogy a népegészségügyi program áll, és továbbra is csak beszélünk róla, és a konkrét intézkedések abban a helyzetben, amikor most is arról beszélgetünk, hogy 30 milliárd forint kivonásra kerül az egészségügyből, akkor még további bizonytalansági tényezők fognak belépni a megvalósításba. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Természetesen miniszter úr olvassa majd a jegyzőkönyvet, másrészt pedig az Új Magyarország Fejlesztési Terv összes projektjének az állása a bizottság jövő heti ülésén szerepel. Havas képviselő asszony!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen, csak egy mondat kedvéért kértem szót. Képviselőtársam említette a szakemberhiányt, ami az egyik lehetséges oka a népegészségügyi program általa vélt megállásának. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy az Orvosi Kamara, amelynek egyébiránt feladata is az, hogy a magyar egészségügy területén lévő problémákat jelezze, jó lenne, ha nem toborzó leveleket küldene ki az egészségügyi dolgozóknak, amiben felhívja a figyelmet és közvetítői szerepet vállal külföldi munkavállalásokhoz mind a skandináv, mind nyugati országokba. Úgy gondolom, hogy ha és amennyiben valóban aggódnak a magyar egészségügyi ellátásért, illetve a programjaink megvalósításáért, akkor nem kell közreműködni abban, hogy kiközvetítsék az egészségügyi dolgozókat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. De a humánerőforrás-kérdések nem szerepelnek a mai bizottsági ülés napirendjén, úgyhogy az a kérésem, hogy csak a népegészségügyhöz, ha lehet, és annak - ha úgy tetszik - a tényleg közvetlen összefüggéseire utaljunk, mert akkor a minden mindennel összefügg alapon nagyon messze tudunk elmenni. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Bocsánatot kérek, lehet, hogy nem a tárgyhoz tartozó dologhoz, Havas képviselő asszonyhoz szólnék, és kérdezném, tessék szíves lenni megmutatni már ezt a toborzó levelet, mert olyan sokszor hivatkoznak rá, de én még ilyet nem kaptam. Nem is tudok arról, hogy ilyet postáztak volna. (Dr. Havas Szófia: Megígérem, hogy a következő bizottsági ülésre hozom magammal.) Köszönöm. Levelezzünk egymással.
ELNÖK: Kérem, hogy ezt a vitát a folyosón szíveskedjenek képviselőtársaim folytatni.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm, de fennhangon hangzott el.
ELNÖK: Azzal zárom le ezt a konzultációt, hogy én személy szerint úgy látom, hogy inkább az jellemző a népegészségügyi programra, hogy hullámzások vannak, hullámhegyek, hullámvölgyek. Van egy prioritásképzés, ami azt gondolom, óhatatlanul helyes, mert amikor 2001-ben, aztán 2003-ban parlamenti döntéssel zöld utat kapott maga a projekt, akkor még 19-20 prioritás volt. Ha 20 prioritás van, akkor egy sincs. Vannak kétségtelen eredmények és haladások, gondoljunk csak akár az emlőrákszűrésre vagy az iskolai büféhálózatra, vagy hogy a Debreceni Egyetem népegészségügyi kara létrejött, és nagyon komoly tudományos és szakmai infrastruktúráját adja ennek az egész programnak, mint ahogy ezt képviselőtársaim látták, de utalhatnék számos környezet-egészségügyi programra és fejlesztésre is, más területeken pedig komoly elmaradás van. Ezt is együtt kell látni.
Ezzel együtt azt hiszem, és azt gondolom, hogy a népegészségügy egyfajta kapu is. Tehát itt persze elmondhatjuk, hogy a járóbeteg-ellátás, gyerekellátás, háziorvosi ellátás területén vagy szakember nincs, vagy érdekeltség nincs, és ebben is rengeteg igazság van. Mégis azt gondolom, és azt hiszem - és ezt támasztják alá bizonyítékok is -, hogy döntően és alapvetően az emberek egészsége mégis jellemző módon egészségügyön kívüli tényezőktől függ. Ebben a tekintetben pedig ez a program számunkra egy esély, hogy más szektorokat, más intézményrendszereket tudjunk megszólítani, és ha úgy tetszik, az egészség érdekeit markánsabban tudjuk képviselni. Hozzáteszem, hogy szerintem sem vagyunk ebben eléggé sikeresek.
Ezekkel a gondolatokkal megkérdezem tiszti főorvos urat, főosztályvezető asszonyt, hogy ki válaszol, hogyan történik mindez. Falus Ferenc tiszti főorvos úré a szó.
Dr. Falus Ferenc országos tiszti főorvos reagálása az elhangzottakra
DR. FALUS FERENC országos tiszti főorvos: Köszönöm a szót, elnök úr. Ha megengedik, akkor néhány reflexió az elhangzottakra.
Puskás képviselő úr említette, hogy a szűrésen megjelentek száma csökkent. Nekünk erről nincs tudomásunk, az emlőszűréseken többen jelentek meg, a cervix-szűrések száma szerintünk értékelhetetlen, tehát ilyen értelemben azt gondolom, hogy az átszűrtséget nem tükrözi.
Az az adat viszont mégiscsak elgondolkodtató, hogy ha a cytológiai vizsgálatok számát nézzük, amiről van egy becsült adatunk az országban, az viszont emelkedik, tehát ott nincsen olyan nagy probléma, tehát annak alapján ez az 5-7 százalékos átszűrtség a valóságban valószínűleg azért 30 százalék körül lehet. Azt reméljük, hogy a védőnői mintaprogram segítségével, ha az sikeres lesz és azt ki tudjuk terjeszteni, akkor a cytológiai vizsgálatok száma még nagyságrenddel növekedhet.
Említette képviselő úr, hogy mit tud kezdeni az ÁNTSZ a megnyirbált lehetőségeivel. Örömmel tájékoztatom a képviselő urakat, hölgyeket arról, hogy egyelőre a lehetőségeink ebben az évben nem kerültek megnyirbálásra. Tehát az ebben az évben bevezetett takarékossági intézkedések kevésbé érintettek minket, mint az egészségügyi tárca egyéb intézeteit. Ez természetesen nem változtat a korábbi években bekövetkezett - hogy úgy mondjam - nyirbálás hatásain, de nem vagyunk rosszabb helyzetben idén egyelőre, mint a tavalyi évben voltunk.
A kistérségekben hogyan lehet végrehajtani a szűréseket. Engedjék meg, hogy nagyon gyorsan elmeséljem egy kolléganőm édes-bús történetét egy kistérségi szűrésről, aki egy kórháznak volt az ápolási igazgatója, és a háziorvosát felhívta szokás szerint, hogy kérné szépen, hogy a szokásos gyógyszereit írja fel, ami korábban úgy történt, hogy a recept valahogy a patikába megérkezett, és az orvos-beteg találkozás itt a két egészségügyi dolgozó között virtuálisan történt meg. Most közölték, hogy nincs recept, mert a kolléganő az emlőszűrésről szóló igazolást nem mutatta be a háziorvosnak, és miután a háziorvos célprémiumban volt ebben az ügyben érdekelt, ezért ő is tudta, hogy neki bár kellene menni, előbbre hozta a programját, hogy az emlőszűrésen megjelenjen, majd meg is kapta a gyógyszereit. Tehát mindenki tetszése szerint értékelheti a dolgot, de megvannak az eszközei azért annak, méghozzá nem is túl sok pénzből, hogy egy háziorvost is ösztönözni lehessen beavatkozásokra. Nem példamutatónak ajánlanám ezt az ötletet, csak azt akarom mondani, hogy vannak az országban ilyen pozitív eredménnyel járó kezdeményezések is.
Mi viszont azon dolgozunk, hogy a kistérségekben olyan egészségkoalíciót tudjunk létrehozni, amivel tartósan segíteni tudjuk azt, hogy a betegek ellátása és az ellátás igénybevételének a hajlandósága javuljon.
A SZ.É.P. programmal kapcsolatban annyit hadd említsek meg, hogy ha őszintén beszélünk, akkor nekem is voltak fenntartásaim, amikor indult. A SZ.É.P. program egyértelmű siker. Siker, méghozzá abból a szempontból, hogy felhívta a figyelmet arra, hogy az egészség fontos, és a szűrés fontos. Ez egészen biztos, hogy így történt. A kérdés csak az, hogy miért, és erre nem tudom a pontos választ.
Miért van az, hogy ugyanazok a lakosok, akik mondjuk 20-25 perc várakozás után már idegesek egy szakrendelőben, kisszéket vittek a hétvégén a szűrésre, és ott üldögéltek több ezren egész nap. Tehát valamit, mint egészségügyi intézményt működtetők, nem tudunk arról, hogy hogyan kell a lakosságot odahívni, miért volt a SZ.É.P. programnak - és nemcsak a SZ.É.P. programnak, hanem az összes ilyen hétvégi szűrésnek - sikere. Azt gondolom, hogy le kellene vonnunk ebből a tanulságokat a saját magunk számára is.
A kórháztelepítéseket említette képviselő úr. A népegészségügyi mutatók figyelembevételére az ÁNTSZ-nek meglesz a lehetősége a továbbiakban a kapacitások átcsoportosításánál való véleményezésnél. Az OLEF-szűrésnek, tehát az országos lakossági egészségfelmérésnek egy szűkített változatát ebben az évben megpróbáljuk megcsinálni, akkor is valamennyire frissebb adatokhoz fogunk jutni.
Az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban sajnálatosan nincs módom nyilatkozni, de az egészséges táplálkozással kapcsolatban, ahogy elnök úr említette már, a büféprogram tulajdonképpen sikeres, az almaprogram sikeres, a vízprogram sikeres, tehát vannak olyan módszereink, amelyeknek az elterjesztésével kellene lényegesebben foglalkoznunk.
Tehát ha "a megfelelő táplálkozás, a több mozgás és a káros szenvedélyek elkerülése" című három fő vonalhoz tudjuk felsorakoztatni a propagandánkat, akkor ez megfelelő.
Említette képviselő úr, hogy elég-e a pénz ehhez. Azt gondolom, hogy a pénz ehhez elegendő. Ehhez nem túl sok pénz kell, hanem elsősorban saját magunk meggyőzése. Hadd említsem itt meg azt, hogy a "Nincs de!" programja a Médiauniónak pont most indult el, ebből a szempontból azt gondolom, hogy ez a "Nincs de!" nagyon szerencsés ilyen szempontból.
Juhászné Lévai Katalin képviselő asszony említette, hogy a programok koncentrálására és a tárcaközi koordinációra történik-e törekvés. Történik ilyen, jelenleg is dolgozunk együtt a Szociális Minisztériummal elsősorban a kistérségi program kialakításán. Nagyon munkafázisban van a dolog, de valószínűleg vagy reményeim szerint fel fog ez a fajta együttműködés gyorsulni, éppen azért, mert itt lehetőség lenne arra, hogy a kistérségekben legalább egy évre a fizetését biztosítani tudjuk azoknak a mondjuk ilyen értelemben már nem igazi önkénteseknek, akik ezt az egészségnevelési, egészségőrzési, esetmenedzseri programot csinálnák. Ennek megvannak az anyagai, és most esély is van talán arra, hogy ebből valami történni fog.
Molnár Ágnes képviselő asszonynak említeném, hogy az Európai Unióban három olyan szűrőprogram van összesen, amit evidenciák alapján költséghatékonyan, az Európai Unió szerint végezni lehet: ez az emlőszűrés, a méhnyakrákszűrés és a vastagbélszűrés. Nem olyan régen megjelent az Európai Unió honlapján egy táblázat arról, hogy az Európai Unió országaiból ezek közül melyik, milyen stádiumban van. Nézve az ábrát, olyan nagyon rosszul nem állunk abban, ahogy végezzük ezeket a programokat.
Amit itt nagyon lényegesnek tartok én személy szerint, hogy figyelembe vegyünk, az az, hogy az egészségnyeresége milyen ezeknek a programoknak, és mit érünk el ezzel. Ebből a szempontból én itt természetesen a saját véleményemet mondom. Az országos körű vastagbélszűrés bevezetése a módszertől függően mondjuk 1,7-17 milliárd forint körüli összeget igényelne, attól függően, hogy ezt hogyan végezzük. Azt gondolom, hogy abban a helyzetben, amiben ma a magyar egészségügy intézményei vannak, elsősorban például a PIC-ek miatt - és ezt a gyermekgyógyász szakmai kollégiumi értekezleten el is mondtam - érdemes ezen gondolkodni, hogy ha rendelkezésünkre áll ilyen nagyságrendű összeg, akkor azt hová érdemes betenni, hol van a nagyobb egészségnyereség. Azt gondolom, hogy ezt érdemes vizsgálni.
Tehát ebben az évben a vastagbélszűrésre, tulajdonképpen a program finomítására zajlik egy program, ami nem lesz átfogó, ugyanakkor tudomásom van arról, hogy a minisztériumban vizsgálják annak a lehetőségét, hogy hogyan lehetne megsegíteni azt, hogy a PIC-ekben a felszereltség hiányosságait vagy az eszközök korát fiatalítani hogyan lehetne.
Nagy örömmel vettem képviselő asszonynak azt a mondatát, hogy minden szülésnél legyen neonatológus orvos, én ezt maximálisan támogatom, egy pár, egyéb kezdeményezéssel szemben.
Az iskola- és ifjúság-egészségügy: itt sajnos, a szakmának is nagyon sok tennivalója lenne. Nagyon jó lenne, ha a különböző szakterületeken dolgozók megpróbálnának egymással is megegyezni. Itt ezt több egyeztetéssel próbáltuk elősegíteni, de úgy tűnik, hogy elég komoly szakmai viták vannak ennek kapcsán, amit enyhíteni kellene.
Itt az az érzésem, hogy amit képviselő asszony mond, erre az a válasz, hogy melyik ujjamat harapjam meg. Tehát ha egyszerre mindenre van pénz, akkor mindegyiket meg tudjuk oldani, pont az egészségnyereség lehetne az és a népegészségügyi mutatók, amik alapján döntenünk kellene arról, hogy a rendelkezésre álló forrást mire fordítjuk, és ez most mindegy, hogy mekkora, mert a legnagyobb összegnél is ezt mérlegelni kell, hogy hol a legnagyobb ennek a nyeresége. Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem főosztályvezető asszonyt, kíván-e valamit hozzátenni. Nemeskéri Marianna!
Dr. Nemeskéri Marianna főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) válaszai
DR. NEMESKÉRI MARIANNA főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon kevés hozzáfűznivalóm van. Molnár Ágnes képviselő asszonynak jelezném, hogy mind a Peter Czerny Alapítvány, mind a vidéki koraszülött-mentő szolgálat jelentős, mintegy 70-70 milliós támogatásban részesül az Egészségügyi Minisztériumtól. Ha a centrumok ki vannak jelölve, akkor biztos, hogy a hozzáférési lehetőség megfelelő lesz.
Azt gondolnám, hogy nagyon fontos dolog lenne megemlíteni azt, hogy pontosan a gyermek-egészségügyi ellátás keretében a pneumococcus-oltás bevezetése Európában teljesen egyedülálló módon történt, mert végül is úgy tűnik, hogy a legveszélyeztetettebb korosztály teljes egészében át van oltva. Erre a tárca a forrást biztosította, illetve természetesen kormányzati támogatásból sikerült ezt a programot megindítani.
A pályázati kiírásokról annyit, hogy a tárca intenzíven foglalkozik, és valóban nagyon fontos dolog, hogy ezek a pályázati források minél hamarabb kiírásra kerüljenek, hogy ezeket aztán igénybe lehessen venni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A konzultációt lezárva, arra kérem tiszti főorvos urat, miniszter urat és a tárcát, hogy az itt elhangzottak figyelembevételével, megfelelő prioritásképzéssel folytassák a népegészségügyi programot. Valóban vannak komoly hiányosságok, persze, van haladás is, és fontos az, hogy a bizottság időről időre folytasson vitát a program állásáról.
Konzultáció a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosításáról
Tisztelt Bizottság! Soron következik a konzultáció a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosításáról, hogy pontosabban fogalmazzak: a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosításáról. Ennek a napirendnek furcsa módon most én lennék az előadója, hiszen egy konzultációt szeretnénk, és engedjék meg, hogy néhány percben a következőket bocsássam előre.
Egy évvel ezelőtt, akkor még a liberális vezetésű tárca, tervezte, hogy a törvénymódosítás napirendre kerül, de a miniszterváltás miatt ez elmaradt. Azóta több vita folyt erről. Hadd mondjam el, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban informális pártközi egyeztetések is zajlottak ebben az ügyben, érvek, ellenérvek hangzottak el, hogy indokolt-e, milyen feltételrendszerben lehetséges a szigorítás, szankcionálható-e hatékonyan, vagy inkább a meglévő jogszabályokat kellene betartani, és így tovább.
Hadd mondjam el azt is, hogy az elmúlt napokban az Európai Unió egyik illetékes biztosa, Spidla biztos úr, aki a szociális kérdésekért és a foglalkoztatásért felelős, azt mondta, hogy az év végén újjáválasztandó Európai Bizottság egyik feladata lesz az Unió egész területére kiterjedő direktíva megalkotása. Nem várnának most már a tagországokra, és javasolnák azt, hogy az Unió területén teljes körben a munkahelyeken, ideértve a vendéglátó-egységeket is, a dohányzáskorlátozás valósuljon meg.
Ezt azért említem, mert korábban ilyen nyilatkozattal eddig nem találkoztunk. Igaz, hogy volt vita, zöld könyv, de idáig nem jutottak el.
Másrészt látjuk azt, hogy Magyarországon is önkormányzati kezdeményezéseket valósítanak meg, hiszen az önkormányzatok Hódmezővásárhelytől a fővárosig rendeletben tiltják meg a dohányzást, jellemzően gyermekjátszótereken, aluljárókban.
Tisztelt Képviselőtársaim! A mai bizottsági konzultációra készülve, az Egészségügyi Minisztérium - és ezt szeretném is megköszönni - elkészített egy jogszabálytervezetet az 1999. évi XLII. törvény módosítására, indokolással, normaszöveggel, és bizonyos elemeket tekintve különböző változatokkal. Lényegében ez a mai konzultáció tárgya. Készültek háttéranyagok is, ezt képviselőtársaim elektronikus úton már korábban megkapták, így felhívom a figyelmet arra, hogy az Egészségügyi Világszervezet dohányzás elleni keretegyezmény titkársága egy irányelvet bocsátott ki a dohányfüst-expozíció elleni védelemről, illetőleg az Országgyűlési Könyvtár összefoglalta számunkra, hogy az uniós országokban a közterületeken, közintézményekben, munkahelyeken hogyan állnak a dohányzási tilalommal. Röviden azt mondhatom, hogy úgy félúton van az Unió, hiszen azt lehet látni, hogy van, ahol teljes körű a tiltás, és van, ahol még annyi se történt, mint Magyarországon.
Rendelkezésünkre áll, és képviselőtársaim is megkapták az Országos Egészségfejlesztési Intézet tavalyi hatásvizsgálatát. Arra hívom fel a figyelmet, hogy mind korábbi közvélemény-kutatások, mind az Eurobarometer-vizsgálatok azt mutatják, hogy Magyarországon többségi támogatása van a nemdohányzók védelméről szóló törvény szigorításának.
Ennek a mai tárgyalásnak azt a címet adtuk, hogy konzultáció. A mai napon egy véleménycserét javaslok. Azt javaslom, hogy mérjük fel, milyen esélye van annak - az összes körülményre való tekintettel -, hogy ez a törvényjavaslat, ha és amennyiben például a bizottság ezt önálló indítvánnyá érleli, akkor többségi támogatást kaphat a Magyar Országgyűlésben. Beszéljünk dilemmákról, szakmai vagy más természetű dilemmákról, azt gondolom, terítsük ki a lapokat az asztalra. Vannak itt szakértők, rendelkezésre állnak, és hadd mondjam el, hogy itt van körünkben az Egészségügyi Minisztérium több képviselője, mindenekelőtt Schlammadinger József főosztályvezető-helyettes úr, aki régóta foglalkozik a témában a szabályozás kérdéseivel, rendelkezésünkre áll, ha bármilyen kérdésünk van. Itt van Ábrahám Attila miniszteri megbízott úr, itt van az országos tiszti főorvos úr és helyettese, rendelkezésünkre állnak, ha és amennyiben van kérdés. Itt vannak a civil szervezetek képviselői is természetesen, tőlük is lehet kérdezni. Dohányzás Elleni Koalíció jött létre szakmai civil szervezetekből az elmúlt években, azt gondolom, hogy ezt képviselőtársaim követték, hiszen van ennek is jelentősége.
Én tehát ezekkel a gondolatokkal vezetném be ezt a konzultációt. Az a javaslatom, hogy képviselőtársaim mondják el a véleményüket, mit, hogyan látnak, merre menjünk ebben az ügyben tovább, menjünk-e tovább. Ha kérik, akkor természetesen a megszólított szakemberek szívesen válaszolnak a kérdésekre.
Ezzel a bevezetéssel adnék szót képviselőtársaimnak. A mai napon nem tervezünk határozathozatalt, ha úgy látjuk, akkor természetesen folytatni fogjuk. Tehát ez a javaslatom a mai napra.
Tisztelt Bizottság! Ki kíván szólni! Gyula Ferencné képviselő asszony jelentkezett.
GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Köszönöm a háttéranyagokat, nagy érdeklődéssel olvastam, és valamennyi anyagból megállapítható, hogy számos mértékadó tudományos testület állapította meg, hogy a másodlagos dohányfüst rákkeltő. Elnök úr a kiegészítésében vagy felvezetőjében elmondta, hogy kik és mit tesznek azért, hogy minél kevesebb legyen a lehetősége azoknak, akik úgymond másodlagos dohányfüst-kibocsátók. Én azonban egy dologra sehol sem találtam választ, mégpedig arra, hogy vajon, kik és mit tudnak tenni azért, hogy a gyermekek a családon belül ne legyenek áldozatai a másodlagos dohányfüst hatásának? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kupper képviselő úr!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is - hogy úgy mondjam - néhány alapvetést érdemes megtenni ez ügyben. Azt gondolom, hogy helyes, ha az Egészségügyi bizottság kinyilvánítja azt, hogy a legfontosabb népegészségügyi kérdésnek tartja a dohányzás visszaszorítását. És az, amiről Gyula Ferencné képviselőtársunk beszélt, tehát hogy a nemdohányzókat korosztálytól függetlenül meg kell kímélni a dohányfüsttől, ez lehet az egyik fő célkitűzés. A másik nem kevésbé fontos célkitűzésnek azt kell megjelölnünk, hogy a fiatalokat visszatartsuk és az első cigarettától megkíméljük, a rászokáshoz vezető utat próbáljuk valahogy elnehezíteni.
Ugyanakkor ilyenkor mindig elő szokott kerülni az is, hogy egyébként a dohányosok az emberi szabadságjogokra hivatkozva keresik azokat a kiskapukat, hogy hol, miként gyújthatnának rá minél gyakrabban.
Szerintem az iránnyal általában vagy összességében, amit a konzultációra megküldött anyagok megfogalmaznak, megcéloznak, azokkal alapvetően egyet lehet érteni, azonban valóban az egyik probléma - és ez is előkerül az anyagok között - az, hogy hogyan lehet ezt a dolgot szankcionálni, illetve hol, kinek a dolga szankcionálni. Nyilván az intézményekben az ÁNTSZ-nek lehet ebben szerepet biztosítani, de a híradások egyre gyakrabban szólnak arról, hogy egyes önkormányzatok már a közterületi dohányzást is elkezdték szabályozni. Azt gondolom, hogy egy ilyen jogszabálynak akkor arról is kell szólnia, hogy a közterület-felügyelőknek ebben a kérdésben milyen jogosítványokat adunk.
Megtaláltak minket, gondolom, nemcsak engem, olyan anyagok is, amelyek a civilek bevonását kezdeményezik ebbe a körbe. Tehát azt gondolom, hogy minél több szereplője lesz az ellenőrzésnek, a szankcionálásnak, annál nagyobb nyomatékkal vetődik fel az a kérdés, hogy vajon, ezekre a feladatokra milyen forrásokat tudunk szánni. Elegendő-e pusztán a büntetésből befolyt pénz, illetve maga a büntetés ez ügyben visszatart-e, vagy elegendő a jó példa, én ez ügyben egy kicsit szkeptikus vagyok.
A szankcionálás kérdéskörén túl pedig azt gondolom, hogy ennek az egész ügynek persze, népegészségügyi szempontokat is figyelembe kell venni, de azzal, hogy az önkormányzatok már teszik meg a saját intézkedéseiket a saját hatáskörükben, azt gondolom, hogy akár ennek a javaslatnak, akár ha a minisztérium a jogszabály irányába valamilyen előkészítési folyamatban előrébb jut, akkor érdemes lenne ebbe bevonni nemcsak az Egészségügyi bizottságot, hanem talán az önkormányzati bizottságot is. Ha jól tudom, a gazdasági bizottság már tárgyalt erről az ügyről, de mindenképpen helyesnek tartanám, ha az önkormányzati bizottság is ebben a történetben a véleményét el tudná mondani és a javaslatait meg tudná fogalmazni.
Tehát ami nyitva áll szerintem, az az önkormányzatok felől valamiféle állásfoglalás, illetve a szabályozásban jobban körbe kellene járni a szankcionálás lehetőségét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban a bizottságban már folytattunk informális konzultációt ennek a törvénynek a további sorsáról, és rengeteg ötlet, javaslat merült fel, hogy hogyan lehetne továbblépni. Én elsősorban nemcsak a rászokás elleni kampányt említeném, hanem a politikusok, véleményhordozók személyes példamutatásának a fontosságát is. Addig, amíg a parlamentben nem tudunk rendet tenni dohányos és nem dohányos kollégáink között, addig nagyon nehéz azt mondani a társadalom számára, hogy íme, mi meghoztuk és megcsináljuk. De nagyon érdekes módon álltak hozzá ehhez a kérdéshez - és ez is követendő példa lehet - Európa számos országában, mert ott nem azt mondták, hogy a dohányosok dolgát kell szigorítani és megnehezíteni, hogy rágyújtson, hanem azt kell nézni, hogy aki nem dohányzik, annak mihez van joga. Joga van az egészséges levegőhöz, az egészséges környezethez, joga van ahhoz, hogy ő füstmentesen egye meg a vacsoráját vagy szórakozzon és igya meg a pohár sörét egy vendéglátó-ipari helyen.
Nagyon fontos a civilek bevonása, mert ha megnézzük, Amerikában például nagyon kevés embert lehet látni, aki az utcán dohányzik. Tehát már a közterületeken sem dohányoznak, és nem nagyon szankcionálják, de azért érdemes körülnézni, hogy Magyarországon mennyi csikket lehet látni az utcán, mennyi csikket lehet látni itt, ott, amott, míg ugyanez egy nagyobb amerikai városban szinte elképzelhetetlen.
Kétségtelen, hogy fontos a szankciók szerepe, és az, hogy ki ellenőriz és ki büntet, és mennyire büntet meg, de valóban itt azzal egyetértenék, hogy ha elindult egy ilyen alulról jövő kezdeményezés, hogy az önkormányzatok sporadikusan és minden törvényi háttér nélkül kezdik szabályozni, hogy mi számít náluk közterületnek, hol szabad dohányozni, hol nem, akkor legalább ezekben a kérdésekben meg kellene ezeket a dolgokat előzni, és fokozatosan előrelépni, hogy közterületekről, rendezvényekről, ifjúsági és gyermekintézmények környékéről, az egészségügyi intézmények környékéről kitiltani a dohányzást, és ebben lehetne előrelépni.
Ami nagyon nagy gondot jelent, és mivel konzultációs a napirend, beszéljünk nyíltan. Itt többször felmerült a "kiskocsmák népe" fogalom, hogy mi lesz a kiskocsmák népével, mi lesz azokkal a falusi vendéglátóhelyekkel, amely az egyedüli hely a faluban, ahol összejönnek az emberek, ahol egy fröccs, egy sör és egy cigaretta mellett diskurálnak, és ezeknek a vendéglátóhelyeknek a forgalma majd drámaian csökken, és így tovább.
Ezt lehet dramatizálni, de azt hiszem, ebben is lehet azt az elvet követni, hogy a fokozatosság. Lépjünk előbbre először a közterületek, utazás, aluljárók, játszóterek, gyerekintézmények, közintézmények területén és itt szigorítsunk és szankcionáljunk, és ez fokozatosan, egy kicsit mentálisan is befolyásolná a társadalmat, hogy lám-lám, megint szigorítottunk. A másik pedig, hogy ha most konzultációról beszélünk, egy ilyen nehéz gazdasági helyzetben, amikor egyre kevesebb az emberek jövedelme, annak biztos, hogy van társadalmi elfogadottsága, hogy 600 forint körül van egy doboz cigaretta, hogy esetleg azt a pénzt másra is lehet költeni. Tehát gondolkodjanak el az emberek azon, hogy nem cigarettát veszek, inkább nem gyújtok rá, hanem inkább másra költöm azt a pénzt. Biztos, hogy ez egy társadalmi párbeszédet, a civilek bevonását nagymértékben igényli, és azt mondom, hogy az egészségügyi dolgozóknak és a politikai véleményhordozóknak az egyéni példamutatása is döntő kell hogy legyen ebben a kérdésben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Nyilvánvalóan nagyon fontos dolog az, hogy a dohányzást csökkentsük. Végre van egy olyan egyértelműen meghatározott dolog, aminek a csökkentése az egészségünket javítja. Hát tegyük meg! Azt hiszem, hogy a szemléletünkkel van baj, mert állandóan szankcionálni akarunk. Fontos persze, hogy legyenek szankciók, de a példamutatásról szó volt itt, Schvarcz képviselő úr mondta éppen az Országházban való dohányzást, persze a kijelölt helyen. Nehéz lenne megszüntetni, de ezzel is kellene valamit tenni.
A másik dolog: az nagyon fontos, hogy ne gyújtsunk rá, és a másik dolog, hogy talán megmenthetők néhányan azok közül, akik dohányoznak. Tehát én ezt a másik részét is lényegesnek tartom, hogy a dohányzókat próbáljuk leszoktatni, akármilyen módszerrel, és biztosan lehet találni helyet ebben a törvénytervezetben vagy leendő törvényben, ahová ezt is belerakjuk.
Szó volt itt arról, hogy önkormányzati kérdés, és az önkormányzati bizottsággal is meg kellene tárgyaltatni, hogy a különböző közterületeken hogyan lehetne csökkenteni vagy korlátozni a dohányzást. Nem vagyok egészen pontosan járatos a dologban, de nyilvánvalóan ez messzemenően anyagi kérdés, tehát a gazdasági bizottságnak nyilván lesznek megjegyzései a tiltással kapcsolatban. Szerintem el kellene jutnunk oda, hogy az váljék divattá, hogy nem dohányzik valaki, és nem az, amit az '50-es évek vagy '60-as évek filmjeiben láttunk, amikor a főszereplő cigarettával a kezében jelenik meg. Reméljük, hogy mostanában már nem készülnek ilyen filmek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem látok több jelentkezőt ebben a kérdésben.
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem a bizottságot, hogy szervezetenként két-két perc időtartamban, és legfeljebb három embernek adunk-e szót a jelentkezés kapcsán. Egyetértünk ezzel? (A bizottság tagjai jelzik, hogy igen.)
A bizottsági ülésen részt vevő vendégek hozzászólásai
Dr. Szécsi László (Országos Dohányfüstmentes Egyesület)
DR. SZÉCSI LÁSZLÓ (Országos Dohányfüstmentes Egyesület): Dr. Szécsi László vagyok, az Országos Dohányfüstmentes Egyesület alelnöke. Elhangzott itt több gondolat, és a megelőzés kell, hogy a legfontosabb legyen. Tudniillik a dohányos életkora 60 év. Amikor ezek meghalnak, helyettük mást kell találni, aki szintén felveszi a cigarettát és 60 éven keresztül - illetve most már úgy néz ki, hogy 50 éven keresztül - vinni fogja.
Négy vagy öt éve próbáljuk elérni azt, hogy a társadalmi szervezetek ügyfélként szerepeljenek a nemdohányzókról szóló törvényben. Ingyen csinálunk mindent, felderítünk mindent, odatesszük az asztalra, és nem érünk vele semmit, mert ha véletlenül a végrehajtó szervnek nem áll kedvében vagy módjában, akkor az egész megáll.
A gazdasági reklámtörvényben ügyfelek vagyunk, ott el tudunk menni a bíróságig, és ott rengeteg pert megnyertünk. Itt, ebben az esetben mindig belerakta az Egészségügyi Minisztérium, hogy ügyfelek legyünk, és az utolsó pillanatban, amikor odakerül a parlament elé, valahogy csodálatos módon mindig kikerül belőle. Ezt szeretnénk elérni első helyen, hogy az ügyfél jogállása megillesse a nemdohányzókról szóló törvényben a társadalmi szervezeteket.
Azon kívül lenne egy pár más gondolatunk is: a lépcsőházakban való dohányzással kapcsolatban rengeteg telefon, levél és egyéb jön, hogy nem tudják kibírni, mert bejön az ajtó alatt és egyebek. Arra nekünk jelenleg nincs semmink, habár más országokban létezik.
A következő pedig, hogy a gazdasági reklámtörvény pontosítását a nemdohányzók védelméről szóló törvény adja meg. Itt kellene meghatározni például azt, hogy az utcáról, üzleten kívülről nem szabadna hogy látható legyen a reklám, hiszen a reklámmal veszik rá a fiatalokat. Köszönöm a szót, mert látom, hogy lejárt az idő.
ELNÖK: Köszönöm szépen az önmérsékletet. Akkor menjünk tovább a jelentkezések sorrendjében. Mucsi János úr, aki a Dohányzás Elleni Koalíció képviselője, tüdőgyógyász egyébként. Tessék parancsolni!
Dr. Mucsi János (Dohányzás Elleni Koalíció)
DR. MUCSI JÁNOS (Dohányzás Elleni Koalíció): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm, hogy megspórolta az időt a bemutatással. A jelenlegi jogszabálytervezet számos helyen alkotmányossági kérdéseket vet fel, mert mindenkinek joga van az egészséges környezethez a szórakozásban és a munkahelyén egyaránt. Tehát ennek megfelelően minden zárt közterületen, illetve olyan helyen meg kell tiltani a dohányzást, ahol szükségszerűen munkavégzés folyik, vendéglátó-ipari egységekben, tömegközlekedési eszközökön, a kalauzt nem lehet kényszeríteni arra, hogy dohányzóvagonba bemenjen, és a pincért sem lehet kényszeríteni, hogy füstös helyen dolgozzon, függetlenül attól, hogy kis kocsmáról van szó vagy nagy étteremről.
Ugyancsak tiltani javaslom a dohányzást bizonyos nyílt közterületeken, amelyeket elsősorban gyermekek tartózkodására hoztak létre, például játszóterek, óvodák, iskolák udvara, illetve amelyek a nemdohányzók által elkerülhetetlenül használandók, ilyenek az aluljárók vagy a tömegközlekedési eszközök megállóhelyei, illetve a zárt közterületek bejáratának a környéke. Megengedhetetlen, hogy egy üzlet, egy iskola, egy parlament vagy akár egy kórház vagy rendelőintézet bejáratánál dohányozzanak, és a betegeknek szükségszerűen át kelljen menni a rákkeltő, asztmás rohamot kiváltó füstön.
Meg kell határozni azokat a szabályokat, hogy milyen feltételek mellett lehet kijelölni dohányzóhelyet, ezt én csatoltan elküldtem elnök úrnak, mert más országokban meghozták, hogy milyen ajtó, milyen elszívó berendezés, és ott nem lehet végezni se munkát, takarítani sem, amíg ott dohányoznak, mert a takarítónő is ember, neki is joga van az egészséges környezethez, és milyen minőségű berendezésekre van szükség.
A szankciókkal kapcsolatban úgy gondolom, hogy a közlekedésbiztonság meghozta a megfelelő példát, határozott szankciókkal el tudták érni, hogy egy-két hónap alatt 30 százalékkal csökkenjen a halálos balesetek száma. A környező országokban megvannak a megfelelő szankciók, ahol eredményesen működik, itt 50-150 euró között van a bírság, attól függ, hogy a dohányzót büntetik vagy a tulajdonost büntetik, illetve néhány napos bezárással büntetik azokat a vendéglátó-ipari egységeket, ahol a szolgáltató nem tartja be a törvényt.
Tehát úgy gondolom, hogy a szankciók szükségesek, ésszerűen kell alkalmazni, de elrettentő erejűnek kell lennie. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, és azt is, hogy betartotta az időkorlátot. Akkor Félix Péter úr következik a Füstirtók Alapítvány képviseletében. Tessék parancsolni!
Félix Péter (Füstirtók Alapítvány)
FÉLIX PÉTER (Füstirtók Alapítvány): Szeretettel köszöntök mindenkit. Hat éve küzdünk a gyermekdohányzás visszaszorítása érdekében és katasztrofális a helyzet. Az utolsó percben vagyunk, már a tízévesek rendszeresen dohányoznak ma Magyarországon, az óvodások 10 százaléka kipróbálta a cigarettát. Nem lehet tovább hátrálni! Ezért nagyon kérem, hogy ébresztő, parlamenti képviselők, tovább így nem mehet!
Azt kérnénk, hogy nagyon szigorú és azonnali tiltásokat vezessenek be a dohányzásban. Nem lehet a kiskocsmák népét nézni, ahol az átlagos légszennyezettségi normaérték most egy amerikai felmérés szerint - mert a magyarok nem mérnek fel - 155 mikrogramm/köbméteres érték, miközben a kültéri szmogriadó 100 mikrogramm. Tehát gyakorlatilag életveszélyben vannak azok, akik a vendéglátó-ipari egységekbe bemennek, vagy ott dolgoznak.
Ezért azt javasoljuk, hogy egyrészt meg kell teremteni az ÁNTSZ-eknek és a fogyasztóvédelmi szervezeteknek az érdekeltségét az ellenőrzésben, mert jelenleg szabotálják az ellenőrzéseket, gyakorlatilag nincsenek ellenőrzések, ha vannak, azok is ilyen kampányjellegűek, egyszer ezer ember kiszalad, megállapítják, hogy mi van, és utána nem történik semmi.
Tehát gyakorlatilag a bírságösszegeknek egy pontosan meghatároztuk, hogy mit javasolnánk, hogy hogyan kellene a bírságösszegeket elosztani, meg kell teremteni azoknak a civil szervezeteknek is anyagi érdekeltségét, hiszen az nem várható, hogy a Füstirtók Alapítvány 91 pert vitt tavaly és tavalyelőtt, ebből 86-ot megnyertünk, és egyetlen fillér perköltséget sem kaphatunk, mert a civil szervezeteknek nincs munkadíj-elszámolási jogosítványa, ezért hiába nyerünk, akkor is nekünk kell fizetni. Már elvéreznek ezek a szervezetek.
A Szécsi doktorral együttesen indított reklámfelügyeleti eljárásokban 1,1 milliárd forint bírságot szabtak ki eddig a fogyasztóvédelmi hatóságok jogerősen, itt hatalmas jogsértésekről van szó. Tehát könyörögve kérek mindenkit, hogy észhez kell térni, szigorúan szankcionálni, mind a munkahelyeken be kell tiltani a dohányzást, mind a közforgalmi intézményekben, sportrendezvényeken, a buszmegállók és a tömegközlekedési eszközök megállóiban se lehessen dohányozni.
Tehát az európai uniós szabványokat, amely 14 országban már megvolt, azonnal át kell venni, nincsen határidő, mert gyakorlatilag elképesztő mértékű gyermekdohányzás van. Tegnap voltam a lányom gimnáziumában, 34-en dohányoztak a gyerekek. Magyarországon nincs olyan gyerek, aki azért nem tud cigarettázni, mert nem tudja megvenni, mert a kutya se ellenőrzi, olyan kicsik a kockázatok, hiába hozunk szankciókat, ha azt az ÁNTSZ meg a fogyasztóvédelem úgysem fogja ellenőrizni.
Ezért az ÁNTSZ-t és a fogyasztóvédelmet anyagilag érdekeltté kell tenni, hogy kimenjenek, mert amíg nekik kerül pénzbe az ellenőrzés, és csak púp a hátukon, addig nem csinálják. Az ÁNTSZ 9 év alatt 30 millió forint egészségvédelmi bírságot vetett ki, a fogyasztóvédelem pedig 8 év alatt 10 millió forintot, ami fogyasztóvédelmi jellegű. Közben pedig ott vannak az élelmiszerboltok pénztárai fölött a dohányreklámok, most is hagyják egyelőre, ha egy gyerek kakaót vásárol, akkor is kötelező legyen neki nézni a dohányreklámokat. Tragikus a helyzet!
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Javaslatot fogok tenni, de előtte az a kérésem, hogy hallgassuk meg még a minisztérium képviselőjét. Ábrahám Attila miniszteri biztos úr!
Dr. Ábrahám Attila miniszteri megbízott (Egészségügyi Minisztérium) reagálásai az elhangzottakra
DR. ÁBRAHÁM ATTILA miniszteri megbízott (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Fontos lenne szerintem a további munkához néhány alapvetést rögzíteni. Ez a jelenlegi tervezet, ami a nemdohányzók védelméről szóló törvényt szigorítaná, ezt az Egészségügyi bizottság jegyezné, az Egészségügyi Minisztérium pedig technikai segítőként, szakmai segítőként ebben közreműködik. Ahhoz, hogy a további segítségnyújtás a részünkről működhessen, tudni kellene a segítségnyújtás várt irányát, tehát hogy miben segítsünk.
Ennek az anyagnak nagy érdeme, hogy a régóta esedékes szigorítás irányába lép el. Ennek kapcsán azonban szeretném bizonyos pontokban az Egészségügyi Minisztérium szakmai álláspontját ismertetni. Úgy gondolom, hogy ez csatlakozik azokhoz a felvetésekhez, amelyek akár a tisztelt képviselőktől, vagy akár a civil szervezetek tisztelt képviselőitől elhangzottak észrevételként.
Rendezi ez a jelenlegi tervezet a negatív hatásköri ütközést, hogy akár a fogyasztóvédelem, akár az ÁNTSZ megállapított bizonyos esetekben hatáskör hiányát, ezt egyértelműen telepíti ez a módosítás, egyszerűbb és tisztább lesz a viszony, hogy ki jogosult ellenőrzésre, és az egészségügyi bírság kiszabására.
Érdekes, hogy a jelenleg hatályos szöveg is tartalmazza az ÁNTSZ érdekeltségét, amennyiben a kiszabott egészségügyi bírság meghatározott hányada az ÁNTSZ-nél marad. Tehát ennyiben ez az érdekeltség jelenleg is él.
A szankcionálást én azért nem vetném el, mint lehetőséget, és fontos kényszerítő eszközt. Tovább bővül ebben a tervezetben, abba az irányba, hogy nemcsak a dohányzás miatt egészségügyi bírság kiszabására kötelezett, rajtaütés vagy tettenérés esetében a dohányzót kívánja szankcionálni a tervezet, hanem azt is, akinek feladata lenne, hogy ott betartassa azokat a rendelkezéseket, amelyek a nemdohányzók védelmében életbe léptek. Hogy a parlamentben ebben milyen viszonyok vannak a folyosón, én azt nem tudom, ez nemcsak a példamutatás irányából negatív, hanem a normakövetés hiányát is vetíti a társadalom felé. Tehát hogy mit lehetne a parlamenti folyosókon tenni, jogászként talán a legegyszerűbbnek azt javasolnám, hogy a jelenleg hatályos vagy a módosított jogszabályokat tessék alkalmazni. Ha ez nem megy, annak kétes üzenete van a társadalom felé, még egyszer utalok rá, hogy a normakövetés negligálására akaratlanul is biztat.
Úgy gondolom, hogy a tervezetnek további előnye, hogy a legneuralgikusabb pontokra világít rá. Ebben viszont szeretném kérni a tisztelt bizottságot arra, hogy jelölje meg azt az irányt, amely irányba a segítséget a további finomításra várja tőlünk. Ha megengedi, elnök úr, muszáj lenne itt ezen a négy ponton végigmenni.
Az egyik a közterületek kérdése. Az Egészségügyi Minisztérium legmegingathatatlanabb álláspontja, hogy a szigorúbb verziót, tehát a teljes intézményi kiterjesztést javasolja, nem kíván kivételeket tenni kiskocsmák esetében sem. Azt el tudjuk fogadni, hogy időbelileg fokozatosan hatályba léptetni ezeket a rendelkezéseket. Már most jelezve a bizottság felé, hogy az időbeli eltoltság, mint fokozatos hatálybaléptetés azt a veszélyt hordozza magában, hogy felerősödnek azok a lobbitevékenységek, amelyek esetleg később a felpuhítás irányába hatnak.
Mindezeknek a kockázatoknak a figyelembevételével is a legszigorúbb verziót támogatjuk, tehát sehol se lehessen, kivétel nélkül, a fokozott hatálybaléptetést viszont tudjuk támogatni.
Az egészségügyi ellátó intézmények tekintetében is az a) és a b) változat közül - a pszichiátria kivételével - a teljes dohányzási tilalom mellett áll az egészségügyi szolgáltatók esetében az Egészségügyi Minisztérium. Amennyiben ebbe az irányba kívánja a bizottság, hogy a munkálatok folytatódjanak és a jogi tervezet kidolgozásra kerüljön, akkor kérném majd megjelölni. Tehát a jelenlegi szöveges verzióba az a) változat került, ami egy enyhébb változatot igényelt csak felmutatva kidolgozni, mi a b) változat mellett vagyunk, tehát a teljes dohányzási tilalom az egészségügyi szolgáltatóknál, megjegyzés: a pszichiátria kivételével.
A tömegközlekedési eszközök tekintetében, ideértve a vonatokat is, a teljes dohányzási tilalom mellett áll az Egészségügyi Minisztérium szakmai álláspontja. A jelenleg a) verzióként beépítésre került nem a teljes tiltást favorizálja, csak a 100 kilométernél rövidebb kiinduló és célállomás közötti vonatok esetében, a 100 kilométernél hosszabb utazás esetében a jelenleg megszövegezésre került változatban szerepel a dohányzóhely kijelölésével, az első vagy utolsó kocsiban a dohányosok számára helyeket fenntartani, azzal, hogy az üzembentartó ebben az esetben is egy-egy járatot dohányzásmentessé nyilváníthat. Ezzel szemben az Egészségügyi Minisztérium álláspontja az, hogy kivétel nélkül, a 100 kilométernél rövidebb vagy hosszabb távon a teljes dohányzási tilalom bevezetése irányába gondolnánk az összes tömegközlekedési eszköz figyelembevételével. Itt is a bizottság iránymutatására várunk, hogy a munka a végleges szövegtervezetben akkor most melyik irányba kerüljön kidolgozásra. Az a legmegalapozottabb meggyőződésünk, hogy a teljes dohányzás tiltása szükséges.
A forgalmazási szabályok tekintetében is kétségtelen a szigorítási szándék - helyesen. Elkülönítést ír elő főszabályszerűen, vagy úgy, hogy önálló üzletben a dohánytermékek forgalmazására, vagy pedig az üzlethelyiség elkülönült részén, esetleg polcon. Itt a jelenleg megalkotott szövegben az, hogy van-e az üzlethelyiségnek erre alkalmas része, azt az üzlettulajdonosra bízza, legfeljebb ha egészségügyi bírság kerül kiszabásra, merthogy az ÁNTSZ ellenőrzése szerint pedig lenne rá mód, de az üzletvezető azt mondja, hogy nincsen mód, hogy elkülönítse, akkor majd a bírósági gyakorlatból körvonalazódik ki.
Ezért a mi álláspontunk az, hogy nem célszerű a bírói gyakorlatra bízni annak a kijelölését vagy megítélését, hogy lehetséges-e elkülönített hely. Ezért például négyzetméter megjelölésével, tegyük fel, hogy 20 négyzetméternél nagyobb üzlethelyiség esetében kötelező az elkülönített hely leválasztása vagy külön polc a forgalmazásra.
Ebben a kérdésben is természetesen várjuk a bizottságtól, kvázi megrendelőnktől az irányt, hogy melyik irányba tudjuk jogtechnikai, kodifikációs szempontból a munkát elvégezni.
Tehát ez az a négy sarkalatos pont, amely helyesen a középpontba került az anyagban. Azzal a megkötéssel, hogy mindegyik esetben a zérótoleranciát képviseli az Egészségügyi Minisztérium szakmai álláspontként, és várja a bizottságtól azokat az instrukciókat, amelyként a végleges változat, mint a bizottság saját anyaga, önálló indítványa elkészülhessen. Köszönöm a szót, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszteri megbízott úr szavait. Ebből világosan kiderül, hogy az egészségügyi tárca tehát határozott és szigorú változatot képvisel e tekintetben, ami azt gondolom, hogy az egészségpolitika dolga, feladata, és szerintem nem is lehet másképp az Egészségügyi bizottságban.
Ami a vitát illeti, csak egy megjegyzést szeretnék tenni. Az európai szabályozások túlnyomó része pontosan a környezeti dohányfüst megismert súlyos ártalmai kapcsán a közintézményi, munkahelyi, vendéglátó-ipari dohányzáskorlátozáshoz alapvetően munkavédelmi oldalról közelít. Tehát ezért vezették be Írországban is szinte kivétel nélkül a pubokban, kocsmákban a korlátozást, és még jó néhány más országban is, hiszen az ott dolgozó nem válogathat, hogy eltűri-e, igen vagy nem a füstöt. Azok a megoldások, hogy kijelölnek egy-egy helyet, de nincs felszolgálás ott, ezek valójában nem váltak be.
Ami a fokozatosság kérdését illeti. Egy időbeli fokozatosság természetesen kezelhető, az kevésbé, hogy mondjuk bizonyos kisebb vidéki vendéglátóhelyeket mentesítenénk, ezt Németországban megpróbálták, az alkotmánybíróság azonnal kidobta ezt a szabályozást. Innentől kezdve jó néhány német tartományban a visszájára fordult a szándék. Tehát valószínűleg ebbe a csapdába nem kellene belesétálni.
Most elmondanám, hogy a vita és a tisztelt vendégeink hozzászólása alapján mi a javaslatom a továbbiakra nézve.
Először is egyetértve azzal a jó néhány hozzászólással, amely a politikusok példamutatásával kapcsolatos, javaslom, hogy a bizottság kérje meg az Országgyűlés elnökét, hogy a parlamentben és egyáltalán mindazokon a helyeken, ahol a képviselők megfordulnak, tényleg nézze meg, hogy milyen további szigorítások tehetők, illetőleg fel kellene hívni a személyes példamutatás fontosságára politikustársaink figyelmét. Azt gondolom, hogy egy egészségügyi bizottság egy ilyen kezdeményezést és javaslatot nyugodtan tehet ebben az ügyben.
Tehát ez lenne az első javaslatom, hogy az Országgyűlés elnökét erre kérjük meg a bizottság vitája alapján.
Másodszor: az a javaslatom, hogy a bizottság kérje meg az országgyűlési frakciókat, hogy az önálló indítványra irányuló kezdeményezés ismeretében vitassák meg, hogy milyen pontokat tudnak támogatni, milyeneket nem tudnak támogatni, tehát kérjük meg a frakciókat erre.
Ami pedig a különböző más területek álláspontját illeti, egyetértek azzal, hogy helyes, ha kiterjesztjük ezt a konzultációt. Ezért azt javaslom, hogy a bizottság foglaljon úgy állást, hogy felkérjük az Országgyűlés önkormányzati, oktatási, gazdasági, emberi jogi, alkotmányügyi és szociális bizottságát, hogy vizsgálják meg adott határidőn belül az álláspontjukat ezzel kapcsolatban. Küldjük meg az egészségügyi tárca által elkészített tervezetet.
Azt gondolom, hogy mindez lebonyolítható lehetőség szerint áprilisig, és akkor a bizottság vissza tud térni ennek a javaslatnak az értékelésére, és addig a frakciók is kialakíthatják az álláspontjukat ebben a kérdésben.
Tehát ez a javaslatom. Kérdezem a bizottságot, hogy egyetértés van-e ezekkel a javaslatokkal. (A bizottság tagjai jelzik, hogy igen.) Bólogatást látok, nem kérek szavazást. Tehát mondhatjuk azt, hogy a bizottság ezt egyhangúlag támogatta.
Köszönöm szépen. A konzultációt lezárom. Egyebekben van-e észrevétel? (Nincs jelzés.) Nincs.
A jövő héten szerdán, 10 órai kezdettel a bizottság itt, a szokott helyen tart ülést, és a Nemzeti Fejlesztési Terv programjairól és a regionális operatív programokról kapunk majd tájékoztatást, egy fontos ülés lesz. Az azt követő héten pedig, ahogy említettem, majd két bizottsági ülés is lesz, hiszen a válság kérdéseivel kapcsolatban kedden találkozunk, és szerdán a Semmelweis Egyetemen. Köszönöm szépen.
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 06 perc.)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva