EB/7/2009.
(EB-98/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2009. március 17-én, kedden, 9 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása *
Konzultáció dr. Székely Tamás egészségügyi miniszterrel a pénzügyi-gazdasági válság egészségügyre gyakorolt hatásáról, a kormány intézkedéseiről *
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter tájékoztatója *
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter válaszai, reflexiói *
Dr. Mikola István (Fidesz) képviselő által "Kormányzati átverés, avagy a volumenkorlát nem vész el, csak átalakul" címmel I/9068. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása *
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter kiegészítése *
Dr. Mikola István (Fidesz) hozzászólása *
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter válaszai *
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) képviselő által "Válságkezelés, gyógyszeráremelés" címmel I/9069. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása *
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter kiegészítése *
Dr. Kupper András (Fidesz) hozzászólása *
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter válaszai *
(Bizottsági jelentés készítése)
(Bizottsági jelentés készítése)
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Czinege Imre (MSZP) megérkezéséig Gyula Ferencnének (MSZP)
Fetser János (MSZP) dr. Garai Istvánnak (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP) megérkezéséig dr. Juhászné Lévai Katalinnak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) megérkezéséig dr. Molnár Ágnesnek (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP) megérkezéséig dr. Kupper Andrásnak (Fidesz)
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter
Dr. Csáky András független képviselő
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 03 perc. )
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, képviselőtársaimat, miniszter urat, a meghívott vendégeket, mindazokat, akik figyelemmel kísérik a bizottság munkáját.
Tisztelt Bizottság! Határozatképes számban jelen vagyunk. Napirend előtt három bejelentést szeretnék tenni. Mint ahogy képviselőtársaim előtt ismert, Csáky András képviselőtársunk bejelentette, hogy március 16-ai hatállyal kilép a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Ez azt jelenti a Házszabály 32. § (1) bekezdése alapján, hogy bizottsági tagsága is megszűnik. Ugyanakkor Csáky képviselő úr kérte az elnök asszonyt, hogy független képviselőként bizottsági munkáját továbbra is az Egészségügyi bizottságban végezhesse, azonban erről még döntés nem született, egyeztetést igényel ez a kérdés. Köszöntöm képviselő urat, tanácskozási joggal természetesen itt van közöttünk, és remélem, hogy mód és lehetőség lesz arra, hogy szavazati joggal is folytassa munkáját a bizottságban, hiszen szakmai, szakmapolitikai felkészültsége ezt indokolja. Jelenleg azonban a bizottság létszáma 22 fő, ezt meg kell állapítanunk, és ugyancsak az ellenőrző albizottság létszáma is egy fővel csökkent.
Tisztelt Bizottság! Arról is szeretnék tájékoztatást adni, hogy házelnök asszony a Házszabály 134/B § (4) bekezdése alapján kijelölte az Egészségügyi bizottságot, hogy az Európai ügyek bizottsága által egyeztetési eljárás alá vont öt európai uniós tervezetről alkosson véleményt. Ezek a tervezetek mind gyógyszerüggyel kapcsolatosak, mégpedig - nem olvasom fel, mert hosszú című tervezetek - lényegében betegtájékoztatásra, gyógyszer-mellékhatásra vonatkozó, illetőleg a hamisított gyógyszerek elleni fellépésre vonatkozó tervezetekről van szó. Tekintve azt, hogy itt egy olyan eljárásról van szó, ami sokféle véleményt igényel, az a javaslatom, hogy ezt egy munkacsoport készítse elő, a határidő május közepe, hiszen az Európai Tanács júniusi ülésén kíván ezekkel a tervezetekkel foglalkozni.
Azt javaslom, hogy Schvarcz alelnök úr vezetésével készítse elő egy munkacsoport ezt a tevékenységet, és hozza majd a bizottság elé a májusi első bizottsági ülésen. Természetesen az alelnök úrral való megbeszélés alapján lehet itt jelentkezni, nyilván szakértők igénybevételére is szükség lesz. Azt kérem, hogy ha ebben egyetértünk, akkor április 30-áig olyan formában készüljön el a vélemény, hogy az a bizottság tagjainak a napirend tárgyalásához kiküldhető legyen. Kérem, hogy ezt fogadjuk el ebben a formában. Majd, ha egyéb hozzászólás van, akkor természetesen ezzel kapcsolatban még napirend előtt is meg lehet tenni.
A harmadik bejelentésem arra vonatkozik, hogy a holnapi napon 10 órai kezdettel az előre meghirdetett programnak és meghívónak megfelelően, sor kerül a kihelyezett ülésre a Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központjában. Itt a napirenden az ágazati kutatásfejlesztés helyzete szerepel, és lehetőségünk lesz az egyetem új campusának a meglátogatására is. Tehát kérem képviselőtársaimat, hogy minél nagyobb számban vegyünk részt ezen a kihelyezett ülésen, tehát holnap 10 órakor, a szokott időben, csak nem a szokott helyen.
Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy napirend előtt van-e más, a napirenden szereplő kérdésekhez nem kapcsolódó bejelentés? (Nincs jelzés.) Nincsen. Kérdezem azt, hogy az egyeztetési eljárással kapcsolatos javaslatom elfogadható-e. (Nincs jelzés.) Nem látok ellenvetést. Köszönöm szépen. Akkor eszerint fogunk eljárni.
Ami a napirendet illeti, a tegnapi napon kiegészítésre tettem írásban javaslatot. Arra való tekintettel, hogy a ma meghirdetett konzultáció szorosan kapcsolódik a korábban az Országgyűlés plenáris ülésén szereplő két el nem fogadott interpellációhoz, azt javasoltam, hogy a mai alkalommal, élve a lehetőséggel, hogy miniszter úr itt van, tárgyaljuk meg a bizottsági jelentést is ezzel kapcsolatban. Nyilván ez azt jelenti, hogy a kiegészítő választ itt most írásban kiosztotta a szaktárca. Nyilván a konzultáció is érinti ezeket a kérdéseket, de házszabályszerűen külön-külön majd a konzultáció lezárása után tárgyalunk erről a két interpellációról, és akkor majd az Országgyűlés elé fogjuk írásban terjeszteni úgy, ahogy ez már egyszer korábban is megtörtént és szokásos, és ahogy ezt a szabályaink előírják.
Kérdezem, hogy az írásban kiegészített napirendi javaslattal kapcsolatban van-e észrevétel. (Nincs jelzés.) Ki támogatja a napirendi ajánlást? (Szavazás.) Köszönöm.
Megállapítom, hogy egyhangú a szavazás. Tehát a napirendet elfogadtuk.
Konzultáció dr. Székely Tamás egészségügyi miniszterrel a pénzügyi-gazdasági válság egészségügyre gyakorolt hatásáról, a kormány intézkedéseiről
Soron következik a konzultáció Székely Tamás miniszter úrral a pénzügyi-gazdasági válság egészségügyre gyakorolt hatásáról, a kormány intézkedéseiről. Ezzel kapcsolatban már több előzetes véleménycsere elhangzott a bizottságban, emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy először Mikola alelnök úr kezdeményezte ezt, aztán korábban, a miniszter úr más napirendi pontokhoz kapcsolódó bizottsági üléseken való megjelenése kapcsán is sor került arra, hogy megbeszéljük ezt a mai napirendet. A hétvégén egy rövid írásos anyagot is kaptunk. Ezzel együtt érdeklődéssel várjuk a miniszter úr szóbeli kiegészítését. Miniszter úr!
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter tájékoztatója
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ha az E. Alap január-február havi egyenlegét megvizsgáljuk, a bevételi oldalon egy körülbelül 9 milliárd forintos bevételi elmaradás észlelhető, ami figyelembe véve az alap tervezett éves mínusz 8 milliárd forintos deficitjét időarányosan annyit jelent, hogy a bevételi oldal 7,4 milliárd forinttal marad el a tervezett bevételektől. Ennek alapvetően két oka van: nyilván a foglalkoztatás csökkenése a gazdasági világválság kapcsán, illetve a bérkiáramlás csökkenése ugyanezen ok miatt.
Tekintettel arra, hogy az államháztartás hiánycélját be kell tartani, és az E. Alap az államháztartás része, szükség volt ezekre az intézkedésekre, amelyeknek az eredményeképpen egy 30 milliárd forintos csomagot készített elő a tárca, és ez került be a kormány elé. A 30 milliárd forintos megtakarítás a gyógyító-megelőző ellátás, illetve a gyógyszerellátás között oszlik meg nagyjából; azért mondom azt, hogy nagyjából, mert érintett még a gyógyfürdőellátás, ahol egy 500 millió forintos kiadási megtakarítást irányoztunk elő, illetve az utazásiköltség-térítés, ahol szintén egy 500 millió forintos megtakarítást irányoztunk elő.
A kormány elé bekerült anyagot a kormány azzal a megjegyzéssel fogadta el, hogy az érintett szakmai szervezetekkel egyeztetni kell ezt az anyagot. Ennek megfelelően pénteken történt egy egyeztetés az EGVE, a Kórházszövetség és a Magyar Orvosi Kamara képviselőivel, ahol az érintettek a tárca által elkészített és a kormány által tárgyalt anyagot elfogadták. Ezen kívül tegnap a gyógyszergyártói szövetségekkel, illetve a Magyar Gyógyszerészi Kamarával történt egy egyeztetés, amely olyan értelemben nem zárult le, hogy a MAGYOSZ vállalta, hogy amennyiben alternatív javaslatokat tud kidolgozni, akkor azokat ma 15 óráig megküldi részünkre. Az egyeztetésen természetesen megállapodtunk abban, hogy ezek az esetleges alternatív javaslatok milyen körben mozoghatnak, legalábbis olyan értelemben, hogy a tervezetthez képest a megtakarítási összegnek egyeznie kell, hogy a lakossági terhek nem növekedhetnek, illetve hogy az eü100-on a jelen pillanatban 300 forintos minimális térítési díj nem emelkedhet. Ennek figyelembevételével várunk bármiféle javaslatot a MAGYOSZ képviselőitől. Amennyiben a javaslatok ennek a kritériumrendszernek megfelelnek, és elfogadhatóak, akkor a vonatkozó miniszteri rendelet úgy kerül kihirdetésre.
A kormány, miközben megtárgyalta ezt az előterjesztést, hozott egy elvi jelentőségű döntést, amely arról szól, hogy az év közben tervezett áfaváltozások, illetve a járulékmérték csökkenése kapcsán az E. Alap kiadási előirányzata a jelen tervezethez képest már nem változhat, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy az áfa növeléséből létrejövő terheket, illetve a járulékmérték csökkenéséből származó bevételkiesést kompenzálni fogja valamilyen úton-módon, ez tehát nem fog újabb elvonást jelenteni az E. Alap költségvetéséből. Egyébként készítettünk egy felmérést az EGVÉ-vel, illetve a Kórházszövetséggel, ők úgy kalkulálják, hogy az áfanövekedés hatása 4,8 milliárd forintos többletterhet jelent a kórházi, illetve a járóbeteg-ellátó szektorban, ugyanakkor a járulékcsökkentés mértéke legalábbis ebből a szempontból egy nagyobb összegű megtakarítást tesz lehetővé; a kórházi, illetve a járóbetegellátás-vonalon az áfa-, illetve a járulékmérték-változás hatásának az intézmények számára pozitív lenne az egyenlege, ez a pozitív egyenleg körülbelül 3-4 milliárd forintot jelentene kiadási megtakarítási oldalon az intézményeknek.
Ha részletesen végignézzük, hogy mit fed ez az összeg, akkor a gyógyító-megelőző ellátásokban 13,2 milliárd forint kerül megtakarításra. Ezzel kapcsolatban az általunk készített anyagról a kormánynak az volt a véleménye, hogy a háziorvosi ellátás előirányzatát semmiféle változás ne érintse, tehát a háziorvosi előirányzat változatlan marad. A 13,2 milliárd forint megoszlása úgy néz ki, hogy az összevont szakellátásban, részben a járóbeteg-ellátásban, részben a fekvőbeteg-szakellátásban összességében 10,4 milliárd forint kiadáscsökkentést kell végrehajtani. Ezen kívül más kasszák is érintettek: a művesekassza tekintetében az erre az évre tervezett 500 millió forint növekmény elvonásra kerül; a házi szakápolásra durván 1 milliárd forintos összeg volt növekmény vagy fejlesztés jogcímen előirányozva, amiből 800 millió forint elvonásra kerül; a laboratóriumi ellátásban egy 400 millió forintos elvonás történik meg; a speciális finanszírozású fekvőbeteg-ellátásban egy 100 millió forint nagyságrendű elvonás kerül realizálásra; valamint a betegszállítás vonatkozásában egy 200 millió forintos kiadáscsökkentés került előirányzásra.
A fekvőbeteg-ellátásban a TVK-rendszer megszüntetésre kerül, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy hasonlóképpen ahhoz, ahogy a laboratóriumi finanszírozásban már évek óta van, 70 százalék rögzített alapdíj és a 30 százalék lebegő alapdíj kerül bevezetésre a fekvőbeteg-ellátásban, illetve a járóbeteg-ellátásban is. Lényeges lehet, hogy a fekvőbeteg-ellátásban a 70 százalék meghatározása hogy történik meg. A 70 százalék a 2008-ban jelentett summa összesen teljesítmény alapján kerül meghatározásra. Tehát szakítunk a 2003. évi bázisévként meghatározott TVK-mennyiséggel.
Tekintettel arra, hogy az intézmények alapvetően két csoportba oszthatók, az egyik csoport, aki nagyjából betartotta a TVK-ját, a másik, aki ezen elég rendesen túlterjeszkedett, ezért kiegészítő szabályként a dolog úgy fog működni, hogy aki 105 százalékig, tehát plusz 5 százalékkal lépte át a TVK-ját, annak a jelentett teljesítményének a 70 százaléka képezi a bázist, ami előre meghirdetett fix alapdíjjal, 150 ezer forinttal fog finanszírozódni a továbbiakban, akinek a teljesítménye több mint 5 százalékkal meghaladta a TVK-t, a 105 százalék fölötti részből a területi ellátással kapcsolatos teljesítmény, valamint a területen kívüli ellátással kapcsolatos sürgősségi esetek kerülnek még figyelembevételre. Tehát ez annyit jelent, hogy aki 105 százalék fölött jelentett eddig teljesítményt, abból az elektív, területen kívüli betegek a bázis számításánál nem kerülnek figyelembevételre.
A járóbeteg-szakellátásnál annyiban változik a helyzet, hogy azok az intézmények, amelyek nem használták ki a 2008. évi TVK-jukat, azoknak a 100 százalékosan, egyébként 1 forint 60 fillérrel finanszírozott teljesítménye a 2008. évi tény jelentett teljesítmény, akik 100 százalék fölött jelentettek a járóbeteg-ellátásban teljesítményt, ott a 100 százaléknak vagy a jelentett teljesítménynek a 70 százaléka képezi a bázist. Ez fogja az 1 forint 60 fillérrel történő alapdíjat megadni, és az efölötti részre mondjuk azt, hogy lebegtetett formában kerül kifizetésre.
Részben az eredeti előterjesztés, részben az érintett szakmai szervezetekkel történt egyeztetés kapcsán megegyezés született abban is, hogy a teljesítmény-elfutás érdekében a 10 százalék fölötti teljesítménynövekedés esetén egy OEP helyszíni ellenőrzés fog történni. Tehát a teljesítmény-elfutást ezzel próbáljuk megakadályozni, és természetszerűleg ezzel egy időben most már teljessé vált az OEP-nek az az informatikai rendszere, ami az egy időben végzett különféle ellátásokat hibalistára teszi, tehát ha van olyan beteg, aki egy időben fekvőbeteg-ellátás, járóbeteg-ellátás, CT/MR és/vagy bármi egyéb jelentésben szerepel, azok addig nem kerülnek kifizetésre, amíg nem tisztázódik, hogy a beteg tulajdonképpen hol volt ellátáson.
Ennyi lenne körülbelül a gyógyító-megelőző ellátásokkal kapcsolatos része az előterjesztésnek. Még egy elvi megegyezés született a szakmai képviseletekkel, hogy abban az esetben, ha a lebegtetett díjtétel összege 100 ezer forint alá kerülne, tehát egy extrém teljesítménynövekedés esetén, ebben az esetben megkonzultáljuk, hogy szükséges-e bármilyen úton-módon a jogszabályt módosítanunk.
Azt kell mondanom, hogy a teljesítményfinanszírozás, illetve a TVK bevezetése óta 2005-ben volt a legmagasabb teljesítmény. Akkor még degresszív módon finanszírozásra került minden teljesítmény. Akkor 2 millió 600 ezer körüli súlyszám volt kalkulálható. Ez volt egyébként a 2003-2008. évek közötti legnagyobb teljesítmény. Ha és amennyiben a 2008. évi teljesítmények 10 százalékkal megemelésre kerülnek, illetve finanszírozásra kerülnek, ez szintén 2 millió 600 ezer körüli súlyszám. Tehát azt kell mondanom, hogy ha és amennyiben elfogadjuk, hogy a 2005. évi teljesítmény a szükségletekkel arányban volt, akkor jelen finanszírozási feltételekkel, feltételezve a 10 százalékos túllépést, jelen pillanatban körülbelül ugyanekkora teljesítmény kerülhet finanszírozásra.
A gyógyszerellátás vonatkozásában alapvetően két intézkedésünk van. Az egyik az ellenőrzés fokozása. Ez egy folyamatba épített ellenőrzés lenne. Korábban már kihirdetésre került az a jogszabályunk, ami július 1-jétől egy extra vonalkód bevezetését irányozza elő. Ez az extra vonalkód a kiemelt támogatású gyógyszerkörben a BNO-kódokat, tehát valóban a tényleges indikációt, illetve az orvos szakvizsgáit, illetve felírási jogosultságait tartalmazza.
Ahhoz, hogy ne jelentsen problémát - főleg a háziorvosi körben - a nyomtatási lehetőség kérdése, ezért a 43-as módosítás tartalmaz egy olyan előirányzatot, melynek értelmében egy egyszeri kiegészítő támogatást kapnak a háziorvosi szolgálatok azért, hogy az extra vonalkód nyomtatásához alkalmas nyomtatókat be tudják szerezni. Ez a finanszírozási kormányrendelet módosításának kihirdetését követő következő hónapban lép hatályba.
Ezzel úgy gondoljuk, hogy körülbelül olyan 2-2,5 milliárd forintot tudunk megspórolni a nem megfelelő indikációban és/vagy a nem megfelelő jogosítványokkal rendelkező vények kizárására. Ugyanis ebben a rendszerben egy minősített szoftver is alkalmazásra kerül. A szoftvert az orvos pecsétszáma alapján lehet konfigurálni, a pecsétszám alapján a felírási jogosultságok, tehát úgy, mint szakvizsgák, azok hozzárendelésre kerülnek a programhoz. Így gyakorlatilag, aki a programot alkalmazza, az nem tud felírni olyan gyógyszert, amire nincsen jogosítványa. Hozzá kell tenni persze, hogy a további kézzel felírt gyógyszerek is beváltásra kerülhetnek, tehát nincs szó arról, hogy innentől kezdve csak így lehet, ez egy lehetőség a kollégáknak, hogy ha és amennyiben nem ismerik pontosan az általuk felírható gyógyszereket, akkor ez a szoftver ebben segítséget fog nyújtani.
A gyógyszercsomag nagyobbik része a következő intézkedésekkel foglalható össze. Egyrészt a jelenlegi normatív 85 százalékos kulcs 80 százalékos kulccsá fog átalakulni. Ebben a gyógyszerkörben körülbelül 480 gyógyszer található, ami a 6 ezres gyógyszerkörnek kevesebb, mint 10 százaléka. Ebben a körben a gyógyszerek átlagos ára, a gyógyszerek 95 százaléka ezer forint alatt van. Tehát ez azt jelenti, hogy itt a lakossági tehernövekedés maximum egy száz forintos összeg lehetséges. Erre a gyógyszerkörre egyébként igaz, hogy itt van a legtöbb fixesített gyógyszer, ezért aztán azokban az esetekben, amikor a támogatás ugyan csökken, generikumok befogadásával a gyógyszerek árcsökkentése miatt a lakossági tehernövekedés nem lesz akkora, mint egy másik csoportban, ezért esett egyébként erre a csoportra a választás.
A következő érintett gyógyszerkör a protonpumpa-gátlók támogatásának egységesítése. Jelen pillanatban ebbe a gyógyszerkörbe tartozó gyógyszerek 50-70-90 százalékkal, illetve 55 százalékos támogatással is forgalmazásra kerülnek. Van kiemelt támogatás és normatív támogatás, itt egységesen a támogatási mérték 50 százalékra fog módosulni. Ebben a körben körülbelül 3 milliárd forintos megtakarítást gondolunk.
A következő a demencia, a memóriazavarok és perifériás érbetegségek kezelésében használt orális gyógyszerek, amelyeknek a hatékonysága kétséges. Ezeknek a támogatásának a megszüntetéséről szól a tervezet következő pontja, hozzátéve, hogy az egyébként bizonyítottan hatásos infúziós, illetve intravénás kiszerelésű gyógyszerek a továbbiakban is az eddigi támogatásnak megfelelően, változatlan módon kerülnek támogatásra.
A következő, ami lényeges kérdés, hogy a stroke-betegségeknek a tényleges prevenciójához használt ASA-készítmények támogatását viszont megnöveljük. Ezzel gondolnánk azt, hogy a jelenleg népbetegségnek számító stroke-ok prevenciójában előrelépés történhet. Ez egyébként a stroke-betegek számának csökkenésén keresztül visszahat majd a gyógyító-megelőző ellátásokra.
A következő pont az antiallergiás szerek emelt támogatásának felülvizsgálata. Itt gyakorlatilag azoknak a készítményeknek szüntetjük meg a támogatását, amelyeknek van teljesen analóg, egyébként vény nélkül is kapható, hasonló készítménye.
Nyilvánvaló, hogy ez a támogatási módosítás azokat a betegeket nem fogja érinteni, akik kiemelt támogatással asztmaellenes, illetve antiallergiás szereket kapnak. Körülbelül így jön össze az a csomag, amely 30 milliárd forintról szól.
A gyógyszerek vonatkozásában, el kell mondjam, hogy kettős hatással számolunk: egyrészt nyilvánvaló a támogatási mérték csökkenéséből származó megtakarítás, másrészt a térítési díj növekedéséből származó forgalomcsökkenés adja ki summa összesenben ezeket az összegeket.
Köszönöm szépen, első körben ennyit gondoltam elmondani.
ELNÖK: Köszönöm.
Tisztelt Bizottság! A konzultáció szabályai szerint fogunk eljárni, egy körben, aztán egy külön körben beszélünk majd az interpellációs ügyekről. Kérdezem, ki kíván szólni először. (Dr. Schvarcz Tibor: Kérdés, hozzászólás egyben?) Persze, kérdés, hozzászólás egy körben. (Dr. Mikola István és dr. Pesti Imre jelentkezik.) Pesti képviselő úr! (Dr. Pesti Imre: Az alelnök úr előbb jelentkezett.) Akkor elnézést! Mikola alelnök úr, tessék!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm. ...Nem azért, hogy először szóljak. Köszönöm szépen a szóbeli kiegészítést. Szeretnék néhány kérdést felvetni, aztán néhány megjegyzést tenni.
Az első az, hogy szükségletalapú-e még ez a 2009-ben látott, várható ellátás. Én azt mondom, hogy nem. A 2008-as és a 2007-es sem volt az. A kötelező általános egészségbiztosításnak szükségletalapú ellátásokat kell nyújtania, de ez már messze van ettől, annál is inkább, mert a szükséglet redukált, méghozzá társadalmi közmegegyezésben redukált igényt jelent. Semmiféle társadalmi közmegegyezést nem látok az újabb megszorító intézkedések mentén.
A másik megjegyzésem, kérdésem, hogy nem kellene-e módosítani a 2009. évi költségvetést. Nagyon nehezen tudjuk értelmezni az újabb elvonásokat, megszorításokat, mert ezek egyrészt érintik a költségvetést, másrészt vannak olyan tételek az államháztartásban, amelyek sajnos nem jelennek meg a költségvetésben, de mélyen érintik az egészségügyet - gondolok itt például a soha nem látott európai fejlesztési forrásokra. Ezeket az óriási pénzeszközöket kormányhivatalokból osztják szét és vezénylik, és nincsenek benne a költségvetésben. Nincs benne a költségvetési törvényben az IMF- és a világbanki hitel. Tehát az egészségügynek olyan forrásai, közvetlen vagy közvetett forrásai hiányoznak a költségvetésből, amelyek nagyon megnehezítik ennek a 30 milliárd forintos elvonásnak az ágazattól történő átvezetését, vagy legalábbis ennek az értelmezését. Én itt felvetem azt a kérdést, és kérdezem a miniszter urat, hogy nem látná-e szükségét annak, hogy módosítani kell a 2009. évi költségvetést, különös tekintettel az egészségbiztosítás 2009. évi költségvetési törvényére vonatkozóan.
A következő kérdésem: él-e még a konvergenciaprogram? A konvergenciaprogram 2006 és 2009 között az egészségügyből a GDP 0,9 százalékában kiadáscsökkentést ír elő. Él-e még ez? Ez a 30 milliárdos csökkenés hogy jön össze a konvergenciaprogram kiadáscsökkentő akaratával? Össze van-e fésülve azzal, vagy két teljesen külön csatornán fut a kettő? Ezt azért fontos lenne látnunk.
Újabb kérdés, költői kérdés: azt látjuk, hogy a világon, ahol gazdasági válság van, pénzügyi válság van, beruháznak az egészségügybe, hatalmas primér invesztíciókat tesznek Egyiptomtól az Egyesült Államokig, mert úgy tartják, hogy az egészségügy gazdasági húzóágazat. Kérdezem a miniszter urat, hogy látja-e ezt, valóban a gazdaság húzóágazataként aposztrofálható-e az egészségügy? Nemrégen itt, ebben a házban Simor Andrással és a két helyettesével, a jegybankelnökkel és helyetteseivel folyt egy szűk körű beszélgetés, amelyen Simor András kivetített egy táblázatot, amelyben megjelölte azokat az ágazatokat, amelyek a gazdasági prosperitás és a fenntartható gazdasági fejlődés szempontjából primér invesztícióra szorulnak. Az első helyen az oktatás szerepelt, a második helyen pedig az egészségügy. Meg is kértem a jegybankelnököt, hogy álljon meg egy pillanatra, hadd lássák a többiek is, a gazdasági szakemberek, miszerint a világon az egészségügy húzóágazatnak tekintendő, gazdasági húzóágazatnak. Csak megjegyzem: többfelé utaztam, és láttam, hogy nagyon sok országban új kórházakat építenek most, mellé hoteleket, fellendítve ezzel az építőipart, munkát adva neki, nem is beszélve a rengeteg bonyolult technológiai rendszerről, amelyet az egészségügy használ, és amelyek ma a világon a technika csúcsának számítanak, de gondolhatunk a gyógyszer-innovációra is. Ezek nagyon komoly gazdasági tényezők. Kérdezem tehát, hogy látja-e azt a kormányzat, hogy az egészségügy mint gazdasági húzóágazat szolgálhatna, ha tennénk rá a gazdasági, pénzügyi válságból való kilábalás szempontjából.
Szeretném megkérdezni, hogy a forintleértékelés, az áfa mértékének a 20-ról 23 százalékra történő megemelése, az infláció, amely most nem túl nagy mértékű, de valószínű, hogy nagyobb lesz a mainál, benne van-e ezekben a kalkulációkban, vagy ezek újabb tehertételt jelentenek majd a szolgáltató intézetek számára?
Szeretném felvetni azt a problémát is, hogy az európai fejlesztési források, amelyek, mint említettem, soha nem látott mértékűek az egészségügyben, fognak-e hasznosulni akkor, amikor a működtetés terén folyamatos forráselvonások vannak. Mi, akik nagyon régen dolgozunk már az egészségügyben, megszoktuk, hogy minden fejlesztésnek működtetési többletforrás igénye van. Most azt látjuk, hogy óriási források jönnek az ágazatba a fejlesztési oldalon, ugyanakkor a működtetési lehetőségek folyamatosan szűkülnek. Nem lesz ennek az a következménye, hogy egy csomó létrejött nagyfejlesztést nem fogunk tudni működtetni, mert nem lesz pénzünk rá? A running cost - ahogy a nemzetközi irodalom mondja - lassan elapadóban, a fejlesztési források pedig így nem fognak hasznosulni. Van-e összehangoltság ebben? Most, az újabb forráscsökkenéskor számoltak-e azzal, hogy az eddig is meglévő probléma egyre nehezebben lesz kezelhető?
A következő megjegyzésem a 70 százalékkal kapcsolatos. Az intézmények - legalábbis ahol a menedzsment ép észnél van - nyilván arra fognak törekedni, hogy a 70 százalékos határt lőjék be maguknak, hiszen az a biztonságos, a fölött egy degresszív, lebegőpontos rendszer, illetve inkább azt mondom, hogy egy lebegő súlyszámos rendszer fog érvényesülni, ahol már az összteljesítménytől függ az egyes intézetek bevétele. Lehet-e vállalni annak a kockázatát, hogy nem kapják meg a ráfordításokat?
Apropó ráfordítások. Milyen kalkuláció alapján jött ki ez a 146 forintról 150 forintra történő, súlyszámhoz tartozó emelés? Voltak itt ráfordításanalízisek, költséganalízisek? Vagy ez megint egy ad hoc, az igazi, valódi ráfordításokkal arányban sem lévő szám. Vannak-e e mögött valamiféle számítások, erre nagyon kíváncsi lennék.
Bázisfinanszírozásra térünk vissza, nekem úgy tűnik, vége a teljesítményelvű finanszírozásnak, költségvetési típusú, maradványérdekelt szemléletű, budgetariánus finanszírozási rendszerre tér vissza az egészségügy, ami kétségtelenül jelent egy biztonságot a rendszer számára, egy nyomorúságos szintű biztonságot, de mégis messze elhagyjuk azt a gyakorlatot, ami a nemzetközi gyakorlat: hogy teljesítményelvek alapján történik a finanszírozás.
Van egy újabb aggodalmunk, amely egyre markánsabban jelenik meg a vitáinkban: érvényesül-e még a szolidaritás? Hiszen a szolidaritás a társadalombiztosítás nagyrendszereiben, így az egészségbiztosításban is a jövedelemarányos befizetéseken nyugszik. Most csökkentjük a járulékokat, és növeljük a fix összegű hozzájárulást, tehát szépen toljuk el a rendszert; most már évek óta nyomon követhető több intézkedésben, hogy a jövedelemarányos befizetéseken nyugvó szolidaritás, tehát a tömeges kockázatvállalás irányából folyamatosan az egyéni befizetések, az egyéni kockázatvállalás, az individual risk irányába toljuk el a rendszert. Erre különösen érzékenyek vagyunk, mert nagyon markáns kísérletek történtek két évvel ezelőtt az akkor regnáló miniszternek az akaratából - mondhatom azt, hogy reformdühéből - levezethetően a magán-egészségbiztosítási rendszer kialakítására vonatkozóan, és ennek alapját képezően a tömeges kockázatvállalás helyébe az egyéni kockázatvállalás kényszerét léptetve.
Ha szabad még egy mondat - aztán befejezem, a többieknek is szeretnék szót hagyni -, hogy nagyon sajnálom az orvosokra mért újabb ellenőrzés, megszorítást, már-már a gyógyítás szabadságát korlátozó intézkedéseket. Gondolok itt például arra - és nem akarok most erre részletesen kitérni, mert hosszú lenne -, hogy jönnek a bioszimiler készítmények, jóval olcsóbbak, 20-30 százalékkal, mint az originális szerek, kötelező lesz a felírásuk bizonyos esetekben, tehát az új betegeknek történő gyógyszerrendelésnél. Elő lehet ilyet írni egy orvosnak? Nem az orvosi judícium alapján kell eldönteni azt, hogy milyen gyógyszerrel gyógyítja a beteg problémáját? És egyáltalán ez a rettenetes drákói szigorral történő ellenőrzés, vonalkódok, ez szinte megbénítja az orvosokat. Az orvos a gyógyításhoz szokott, most újabb és újabb kemény adminisztrációs terhekkel lesz sújtva, ráadásul még egy ellenőrzési szigorral a tetejében. Félek attól, hogy az eddig is agyonterhelt, elbizonytalanodott orvosok közül egyre többen fogják feltenni a kérdést: érdemes-e ezt ilyen körülmények között csinálni?
Még egy kérdés a gyógyszerrel kapcsolatban, bár képviselőtársam, beavatott képviselőtársam fog erről részletesebben szólni, vagy talán többen is fognak szólni, a jelenlegi gyakorlat, ahol erőltetjük a generikus programot, mi támogatjuk a generikumoknak a gyógyításban történő egyre nagyobb szerepvállalását, de ezek az erőltetett generikus programok, bioszimilerek nem veszélyeztetik a magyarországi gyógyszerkincs eddigi európai szintű - hogy is mondjam - minőségét?
Miniszter Úr! Tehát nem lát abban veszélyt, hogy az originális, az innovatív szerek folyamatosan, legalábbis egyre nehezebben kerülnek befogadásra, miközben a generikumokat, bioszimilereket és más típusú szereket propagáljuk?
Még a gyógyszerrel kapcsolatban van egy megjegyzésem, hogy hallottuk, bár most a szóbeli beszámolóban erre a kérdésre miniszter úr nem tért ki, hogy bizonyos krónikus betegségekben lehetővé válik a beteg ritkább berendelése, a hosszabb időre történő gyógyszerfelírás. Én ebben is kockázatot látok, hiszen egy most lezárult vizsgálat, egy reprezentatív vizsgálat, a Jedlik Ányos projektnek a vizsgálatára gondolok, amit a Debreceni Egyetem népegészségügyi kara végzett el, reprezentatív vizsgálatról van szó, igazolja, hogy például a legnagyobb tömegű krónikus betegségben, a diabéteszben a betegek mindössze egynegyede van jól beállítva. Ezt a Hgb. - 1C vizsgálatok bizonyítják. Egynegyede van jól beállítva, a háromnegyede rosszul van beállítva, és ennek a háromnegyednek a 40 százaléka olyan rosszul van beállítva, hogy az érrendszeri betegségek rizikója messze nagyobb, mint a normálisan beállított diabétesz esetén. Arról már nem is beszélek, hogy a diabéteszesek kilenctized százaléka hipertóniás is, ők ugyancsak nem jól vannak beállítva. Érdemes ezt a tanulmányt elolvasni.
Tehát ebben azért látok kockázatot, túlsúlyosak, dohányoznak, tehát ezt az óriási betegtömeget, több százezer emberről van szó, ezeket éppen hogy nagyon rendszeresen kellene kontrollálni, és nem elég évente behívni őket, egy diabétesz könnyen felborulhat, kimehet a kézből, elég hozzá néhány plusz kiló felvétele, tehát ezt sokkal keményebben kellene kontrollálni. Én félek attól, hogy ezek a megengedő és költségvetési szempontok szerint, pénzügyi folyamatok által magyarázható - mert igazából nem magyarázható - gyakorlatok, amelyek lábra kapnak, ennek a rengeteg krónikus betegnek csak a bajai és a szövődményei elsúlyosodását, megjelenését, újabb és újabb problémák felvetődését fogja okozni, amelyekre a későbbi kiadások messze nagyobb összegűek lesznek, mintha egy jól beállított, szorosan kezelt esetről lenne szó.
Arra kérem most végül miniszter urat, hogy képviselje keményen az ágazat érdekeit, a 30 milliárd aránytalanul nagy elvonás az egészségügytől. Ha nézzük a megszorító csomagot, aminek ugyan csak bizonyos részleteit látjuk még, mert tegnap is elefántcsontparti megállapodásokról tárgyalt a parlament, akkor, amikor ilyen pénzügyi válságot élünk meg, de reméljük, hogy előbb-utóbb bekerülnek a Ház elé ezek a csomagrészek. Úgy tűnik az eddigi információk alapján, az eddig hozzánk eljutott anyagok alapján, hogy az egészségügy megint aránytalanul veszi ki a részét ebben a pénzügyi megszorításban. Nem tudunk egyetérteni, nem tudjuk elfogadni, ez már tényleg a betegek bőrére megy. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt továbbmegyünk, szeretném átadni az elnöklést Schvarcz alelnök úrnak, mert szeretnék képviselőként szót kérni.
(Az ülés vezetését dr. Schvarcz Tibor, a bizottság alelnöke veszi át.)
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen. Átveszem az elnöklést, és megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak. (Derültség.)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Azért szerettem volna szót kérni, mert részben én is néhány összefoglaló megjegyzést szeretnék tenni, ha már alelnök úr ilyen részletesen szólt az elején, én is itt az elején ezért választottam ezt a megoldást. Igyekszem nagyon röviden tenni.
Egyrészt úgy látom, hogy a kormány nem jókedvében folyamodik ilyen lépésekhez. Van egy pénzügyi-gazdasági válság, hallottuk, hogy csökken a bevétel, ennek a mértéke azért felelősen nem prognosztizálható, de az biztos, hogy csökkenő bevételből nem lehet ugyanannyit, vagy még többet is költeni. És az sem megoldás, hogy növeljük az amúgy is magas állami újraelosztási szintet. Látjuk azt, hogy az már a GDP 50 százalékát is meghaladja. Ez nyilván nem tartható, különösen nem növelhető. Ha egy ilyen helyzet van, akkor ezzel sajnos, szembe kell nézni, és ez az Egészségbiztosítási Alapra is érvényes. Egyébként a parlament előtt van már az adó- és járuléktörvények módosításáról szóló javaslat, fogunk a bizottságban is a jövő héten ezzel foglalkozni. Abban az szerepel, hogy az Egészségbiztosítási Alap bevételei a tervezett 3 százalékos munkáltatói járulékmérsékléssel is kisebbek lesznek, ugyanakkor azonban megerősíteném azt, és felhívom a figyelmet, amiről miniszter úr is beszélt, hogy a 3 százalékos munkáltatói járulékmérséklést még lehet és kell is ellentételezni a fogyasztást terhelő adókból, tehát az áfából, illetőleg a jövedéki adóból. Összességében a bevételi oldalon sokkal nagyobb súllyal jelennek meg ezek az adómértékek. Hozzáteszem, hogy a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, mert szinte valamennyi társadalombiztosítással rendelkező ország hasonlóképpen reagál erre, azonban a foglalkoztatás-csökkenés hatását már kiadásmérséklő intézkedések nélkül aligha lehet kivédeni.
Itt tehát arról van szó, hogy vagy nem teszünk semmit, ezt is lehet, és akkor a válsághatás szétterül a teljes ellátórendszeren, a szürkegazdaság növelésével együtt egyfajta kontrollálatlan eróziónak tesszük ki az egészségügyet, vagy pedig bizonyos beavatkozásokat igyekszünk tenni, olyan beavatkozásokat, amelyek valamilyen alkalmazkodásra késztetik az ágazatot. Azon lehet vitatkozni, hogy ez milyen mértéket jelent. Én számolgattam, most ez a gyógyító-megelőző ellátás összes tervezett előirányzatának körülbelül 2 százalékát jelenti, a gyógyszerkiadásoknak nem éri el összesen a 4 százalékát ez a miniszter úr által vázolt intézkedési csomag. Azt mondhatom, hogy ez más ágazatokhoz képest egy relatív védettséget jelent összességében, miközben láttuk, hogy vannak bizonyos prioritások, mint a háziorvosi ellátás, mentés, népegészségügyi szűrővizsgálatok, és még mondhatnék néhány más példát, és megjelennek elég világos szakmapolitikai szándékok, hogy a járóbeteg-ellátás felé igyekezzünk terelni a betegeket. Láttuk azt is, hogy itt az alapdíj jobban emelkedik, tehát van egy bizonyos ösztönzés, és nyilván arra is érdemes emlékezni, amit miniszter úr úgy fogalmazott meg, hogy ha hagynánk most az egyébként sokat szidott és kényszerű TVK-s rendszert ilyen szituációban, akkor körülbelül az lenne a megoldás, hogy még jobban megszorítsuk a volumenkorlátot. Akkor azzal találkozunk, hogy még inkább igazságtalan diszkrimináció lesz beteg és beteg között, függően attól, hogy a hónap 10-én vagy 20-án került-e kórházba. Itt viszont a szűkös forrásoknak mégis egy méltányosabb és tervezhető elosztásáról van vagy lehet szó.
Nyilván nagyon sok hatást gondosan és alaposan kell monitorozni, és ennek kapcsán kérdezem is miniszter urat, hogy ott és akkor, amikor megpróbáljuk beállítani a rögzített és lebegő alapdíjak kombinációját, és nézzük azt, hogy bázisként mit fogadunk el, és figyelünk arra is, hogy korábban az adott helyzettel kik voltak azok, akik visszaéltek, milyen túllépések keletkeztek, van-e a jogszabályban vagy az intézkedések sorában olyan elem, amely természetesen ilyen körülmények között is figyel arra, preferálja, hogy a teljes körű ellátást nyújtó nagy intézmények, sok profilú intézmények vagy azok a progresszív ellátás csúcsán lévő intézmények, amelyek ugyan egyprofilúak, de óhatatlanul el kellett hogy lássanak onkológiai vagy szívsebészeti beavatkozásra szoruló beteget, ők nem járhatnak rosszabbul, jelesül a pozíciójuk nem romlik, mert azt gondolom, hogy ez is a sokféle intézkedés hatása kapcsán egy indokolható és méltányolható szempont.
Én tehát összességében azt gondolom, hogy kétségtelen, hogy nagyon gondos mérlegelés és felelős gondolkodás szükséges ezekben az ügyekben, de én azért abban bízom, hogy az egyik oldalon sikerül olyan javaslatokat megfogalmazni, amelyek a további gondolkodást, az ésszerű alkalmazkodást segítik, a másik oldalon viszont talán az is fontos, hogy ha és amennyiben ilyen lépések mellett is mód és lehetőség van arra, hogy akár ha a befizetések alakulása kedvezőbben történik meg, akár ha bizonyos kasszákban, mondjuk esetleg a gyógyszerkasszában a várakozásokhoz képest bizonyos maradvány keletkezik, akkor a kormány talál lehetőséget arra, hogy azt a gyógyító-megelőző ellátás területén használja fel.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszaadom az elnöklést Kökény Mihály úrnak.
(Az elnöklést dr. Kökény Mihály, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pesti képviselő úr következik.
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Ha visszatekintünk az elmúlt három évre, mielőtt még válság lett volna, mielőtt még gazdasági válságról beszéltünk volna, már előtte, a Zöld könyvben jelezték, hogy 250 milliárdot ki kívánnak vonni az egészségügyből. Még mielőtt gazdasági válságról beszéltünk volna, a 2009-es költségvetés tervezésekor azzal, hogy a gyed-ellátást beletették az egészségügyi kasszába, csak a gyed-ellátás idehelyezésével ismételten 60-70 milliárd forintot vontak volna ki az egészségügyi kasszából. És most, amikor megszorításról van szó, akkor ismételten jelentős, a Reformszövetség javaslatát háromszorosan túllicitáló forráskivonást vállal be a tárca. Egy vicc jut eszembe. Amikor a cigány a lovát eladni óhajtotta, kivezette, és az nekiment a falnak. Mondták neki, hogy: elnézést, de ez a ló vak. Mire azt válaszolta, hogy: nem vak, csak bátor. (Moraj az MSZP-s képviselők soraiban.) Azt gondolom, az is egy ilyen bátor lépés volt, hogy ennyit kivontak.
A kérdéseim a következők, miniszter úr:
Számoltak-e azzal, hogy az elkövetkező időszakban, amikor a munkanélküliség növekedésével párhuzamosan a járulékbevételek csökkenni fognak, vajon milyen mértékben fognak csökkenni az egészségügyi bevételek? Egyes előrejelzések szerint akár 5-20 százalékkal is csökkenhet az egészségügyi kassza bevétele, ami más előrejelzések szerint vagy másként számolva újabb 30-100 milliárd forint bevételcsökkenést és pozícióromlást jelenthet.
Felvetődik a kérdés - ami már elhangzott Mikola képviselőtársam részéről is -, hogy hogyan változik a kórházak helyzete a bázisfinanszírozás bevezetésével. A főváros éppen nem vádolható azzal, hogy ellenzéki kötődésű lenne, mégis elkészült egy szakmai munka, amely szakmai munka szerint ez a súlyponti kórházaknál 5 százalékos forráskivonást, a nem súlyponti kórházaknál ennél többet, 10 százalék fölötti forráskivonást jelent. Olyan kórházak képviselői, amelyek súlypontiak és jól gazdálkodtak, elmondták, hogy nincs a rendszerben tartalék, kizárt, hogy 1-2 százaléknál többet meg tudnának spórolni anélkül, hogy ne válnának veszteségessé, és ne kerülnének bele egy adósságspirálba.
Volt talán egy víziónk, volt stratégiánk, volt cselekvési program. Most egy olyan válságkezelésről van szó - kérdezem -, amelynek a lényege az, hogy fűnyíróelv alapján mindenhonnan elveszünk? Igazi prioritásokat nem látok. A mai magyar egészségügynek a három fő gondja - talán ebben megegyezünk - az alulfinanszírozottság, a humánerőforrás helyzete, illetve a rendkívül rossz népegészségügyi mutatóink kérdése, és nem látok prioritást ebben. A népegészségügyre nem szánunk jelentősen többet. Nincs prioritás. Hol lesz ebből előrelépés? Úgy tűnik, hogy a jövőt is feléljük ezzel, nem csak a jelent. Nyilvánvalóan nem szerencsés teljes egészében az Amerikai Egyesült Államokkal példálózni, de ha az Obama-programot megnézzük, ott is forráscsökkenésről van szó, de ott komolyan vették a népegészségügyi mutatók javítását, és meghatározták, hogy a népegészségügyi programra többet kell költeni. Én ezt a fajta prioritásszemléletet hiányolom, gyakorlatilag egyértelmű forráskivonást látok.
Azt gondolom, hogy az egészségügynek vesszőfutás az elmúlt három év. Tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy sokkal határozottabban álljon ki az egészségügyért, mert ezzel nemcsak a szakma, nemcsak a betegek, hanem az egész magyar társadalom jövőjét veszélyeztetjük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. (Jelzésre:) Schvarcz alelnök úr, majd Nagy Kálmán képviselő úr következik.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először néhány kérdést szeretnék feltenni.
A miniszter úr megemlítette a bevezetőjében, hogy fennáll az a lehetőség, hogy ha nagyon túlszaladna a kassza, akkor valamilyen módon visszapótlásra lenne lehetőség a központi költségvetésből, ha a bevételcsökkenés akkora mértékű lesz az OEP-nél. Megkérdezem akkor, hogy nem lát-e lehetőséget arra, hogy az egészségügy végfelhasználóként valamilyen módon visszaigényelje az áfát. Hiszen ha amúgy is a költségvetés más forrásaiból lehet visszapótolni a kieső bevételeket, akkor valamilyen módon nem lehetne-e megoldani az áfa-visszaigénylést? Számos ország él ezzel a gyakorlattal.
A másik kérdésem az lenne, hogy tulajdonképpen van-e lehetőség arra, amire a tavalyi év folyamán volt, hogy ha megtakarítás keletkezik a gyógyszerkasszában, vagy valamilyen módon nem futnak el a költségek, és mégis marad valami pénz ebben a rendszerben, akkor az a rendszerben hasznosuljon.
A következőkben hozzászólás keretében egy-két reflexiót szeretnék mondani. Én azt hiszem, hogy ez nem fűnyíróelv, hanem igenis a kiválasztott területeken mérsékelt költségcsökkentés, hiszen az 1140 milliárdos költségekhez képest egy 30 milliárdos megtakarításról van szó.
Megkérdezném Mikola képviselő úrtól, hogy végül is hol él, hiszen azt mondta, hogy az egészségügyben ilyenkor beruházni szoktak. (Dr. Mikola István dr. Székely Tamásra utalva: Tőle kell kérdezni!) Azt hiszem, látta az Auguszta-programot Debrecenben, az egy komoly beruházás, folytatódnak a pólus beruházások, folytatódnak a rendelőintézeti beruházások, és indul a kórház-rekonstrukció következő üteme, tehát mindenképpen van beruházás az egészségügyben. Ezen kívül a gyógyszergyárak most építettek Debrecenben, Budapesten nagy innovációs kutatóbázisokat. Tatabányán épül egy gyár, amely 500 millió egyszer használatos fecskendőt gyárt majd évente, a Coloplast Tatabányán bővíti a tevékenységét. Tehát van beruházás az egészségügyben.
A másik, hogy ez egy bázisfinanszírozás. Mindig az volt a baj, hogy szüntessük meg a TVK-t, mert a TVK megfojtja a kórházakat, hosszú várólistákat eredményez, ellehetetlenülnek, nem kapnak ellátást a betegek. Most a 70 százalékos lebegtetett finanszírozással, nyugodtan ki lehet mondani, 70 százalék után is nyílik valami lehetőség, tehát a 70 százalék után is van élet, nincs az, hogy le kell húznom a rolót, és nem kell azt mondanom, hogy nem látom el a beteget, mert nem kapok érte egy fillért sem, és ez nekem veszteség.
A másik, hogy nemzetközi gyakorlat, hogy az egészségügyet nemcsak járulékokból, hanem adókból is finanszírozzák, és egyre nagyobb arányban finanszírozzák az egészségügyet adókból és egyszeri befizetésekből, fix befizetésekből. Mindig kétlelkűen hallom azokat a kéréseket, hogy csökkentsük az élőmunkára jutó járulékokat, terheket, mert mindig felötlik bennem az egészségpolitikus, hogy igen, de akkor miből fogjuk finanszírozni az egészségügyet? Az egészségügy adókból és járulékokból kiegészített finanszírozást is kap, tehát ha csökkentem a járulékokat, az jó a munkaadóknak és a munkavállalóknak, de ezáltal kevesebb pénz folyik be az egészségügy kasszájába. Tehát ha megegyezés van, és van megegyezés, akkor valahonnan, valamilyen módon finanszírozni kell az egészségügyet.
Még egy dolgot szeretnék mondani, hogy mindig azzal van gond, hogy a generikus program és az ellenőrzés. Számos országban az orvos először csak generikumot írhat fel, és mindig a nagyon jó példának tekintett francia egészségügyi ellátásban megegyeztek az orvosokkal, hogy milyen mértékben fognak felírni koleszterin-csökkentőket, milyen mértékben fognak felírni antibiotikumokat. Ezt a megegyezést évente megkötik a megfelelő szakmai szervezetekkel, és havonta ellenőrzik a doktort, hogy ha túlszalad az antibiotikum-felírás, vagy ha túlszalad a koleszterinszint-csökkentő felírás, akkor először figyelmeztetést kap, utána egy hónapra, három hónapra, fél évre megvonják a receptírási jogát. Tehát mindenütt van ellenőrzés, a német biztosító komolyan ellenőriz. Nem tudom, miért félünk, és miért tartjuk ördögtől valónak az ellenőrzést, hiszen közpénzt utalványoz a doktor, amikor ír egy receptet, közpénzt utalványoz, amikor fölösleges vizsgálatot generál. Azt kell megnézni, hogy szükséges, nem szükséges, pazarló vagy nem pazarló. Erre való az ellenőrzés. Tehát ettől nem hiszem, hogy félni kellene, és ez ellen már mindjárt hangulatot kelteni a szakmán belül, hogy megfojtja a gyógyítás szabadságát. Van a gyógyításnak szabadsága, de van egy költségvetési korlát, tehát ami szakmailag lehetséges, azt nem biztos, hogy meg tudjuk finanszírozni. Ma már majdnem minden lehetséges az egészségügyben, az őssejtkutatástól kezdve komoly terápiákig, de nem biztos, hogy minden esetben meg tudjuk finanszírozni.
Tehát meg kell találni azt az arányt, hogy ez megfelelően sikerüljön. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr következik, majd Havas képviselő asszony és Puskás képviselő úr. Csáky képviselő úrnak a legvégén fogok tudni majd szót adni. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Ha visszaemlékszünk arra, amikor meghallgatta önt az Országgyűlés Egészségügyi bizottsága a kinevezése előtt, akkor idézném önnek azt, hogy "Úgy gondolom, az egészségügynek azt a rendkívül nagy átpolitizáltságát, ami itt az elmúlt időszakban volt, valamennyire csökkenteni kellene, mert ennek eredményeképpen úgy vélem, az egészségügybe vetett bizalom csökkent, megingott, az orvos, illetve az egészségügyi dolgozók szakmai presztízse csökkent.
A biztosítottaknak is meg kellene erősíteni a bizalmát, tudniuk kell, hogy a befizetett járulékért vagy a korábban befizetett járulékokért a szolidaritás elve alapján ellátást fognak kapni, sőt: minőségi ellátást fognak kapni."
Ha ezt idézzük, akkor azt is mellé teszem, hogy amikor ide igyekeztem, tegnap a rádióban hallgattam egy műsort, ahol két neoliberális közgazdász beszélgetett, bár a számoknak az egészségügyben miniszter úr, ma már nem lehet hinni, már réges-régen nem. Egyszerűen nem tudjuk, hogy az, amit kimond valaki a száján, az mennyire fedi a realitást. Ők azt mondták, hogy van az egészségügyben pénz, ahonnan 150 milliárdot - azért mondom magát a számot - ki lehet vonni, van ott még akár 100 milliárd is.
Igazából az a helyzet, hogy az egész tervezésre, sőt az egészségügyre egyfajta közgazdasági szemlélet a jellemző. Távol van már az orvoslástól, az orvoslásnak azoktól a direkt módszereitől, aminek alapján sokszor egy beteget meg lehet gyógyítani.
Miniszter úr, ami ma az egészségügyre a legjobban jellemző, az a túlszabályozottság, szinte minden szabályozva van. Itt is kód, ott is kód, vonalkód, újabb, ki írhatja fel, ezt írhatja fel, ezt nem írhatja fel, ez egy gyakorló orvos életében ma már - bár aligha érhet már bennünket meglepetés - egyszerűen bénítólag hat az orvoslás működtetésére.
A kórházak vezetői, a gyógyító intézmények vezetői megpróbálnak valamilyen formában ehhez alkalmazkodni, ahhoz, hogy a képzés olyan jellegű legyen, hogy a felírási módozatok végül is megtörténjenek egy osztályon. Tehát hogy gyógyszerhez jusson mindenki, de ez egyszerűen szinte lehetetlen. És mindezt, miniszter úr, milyen légkörben tesszük? A struktúrája változik az orvoslásnak.
Az előző bizottsági értekezleten azt mondta az államtitkár úr, hogy nagyon gyakran előfordul az a helyzet, hogy valaki bead egy pályázatot, és mire a pályázatot elbírálják, aki beadta a pályázatot, már nem ugyanaz, nonprofit cégből forprofit céggé válik. Én fel is hívtam az államtitkár úr figyelmét arra, hogy ez két különböző cég, amelyik akkor a pályázatot benyújtotta.
Szintén szeretném elmondani azt, hogy miért kell birizgálni az onkológiai betegek és a szívbetegek ellátását? Ez egyszerűen egy irreális helyzet. Én mélyen tisztelem például a Debreceni Egyetem Auguszta programjának a fejlesztését, de amikor végigmentem, bennem negatív érzések voltak. Azt láttam, amit nem tudom, hogy sokan észrevettek-e, hogy 30 körüli betegre, akik közel mind eszméletlenül feküdtek ott, 2, azaz kettő nővér volt, aki ott álldigált. És amit nem láttam, azokat az emberi vonásokat, amelyek egy ilyen szituációban nagyon fontosak, hogy megjelenjen az, hogy direkt őróla, az emberről van szó, őt akarjuk ápolni.
Nem értem azt sem, hogy például az onkológiai ellátásban a bioszimilaritás egy hihetetlen dolog. Nem tudom, hogy megkérdezte-e miniszter úr a szakértőket, de tudja azt, hogy például az ilyen jellegű készítményeknél a gyárak sem tudják pontosan, hogy mennyi benne a hatóanyag? Azok, akik megcsinálják, tehát az originális készítményeknél. A hatóanyag például egy granulocita-stimuláló faktorban egészen más lehet akkor, ha ez a gyár vagy az a gyár állítja elő. Egyszerűen nincsen valódi egyezés, biológiai egyezés az ilyen készítményekben. Most megcsináljuk azt, hogy eddig a kórházban volt, és aztán kiadjuk a körzeti orvosoknak, hogy adogassátok ti ezeket a készítményeket, és próbáljatok vele csinálni valamit, ha lehet.
Tehát itt az a probléma ebben az egészségügyben, hogy kérik a miniszter urat, hogy óvja meg az egészségügyet. Én pedig úgy érzem, hogy a miniszter úr nem tudja megóvni az egészségügyet, egyszerűen nem tényező ebben a vonatkozásban. Ön naponta felülírja a költségvetést. Tehát az a probléma, hogy nem arról van szó, hogy akarja, nem akarja, hanem nem tudja. Az a helyzet, hogy még március 13-án a Gyógyszerész Kamara honlapján az elnök még azt nyilatkozta, hogy ön március 13-áig egyáltalán nem tárgyalt a gyógyszerészekkel ezekről a készítményekről. Kérdezem én azt, hogy végigvihető ez a tárgyalás addig, amíg a változások bekövetkeznek?
Végiggondolták akár a finanszírozásban a nagy és kis kórházak, a klinikák helyzetét, ezeknek a változását? Ezek mind olyan jellegű tényezők, amelyek összességében több mint elgondolkodtatóak.
Tehát ha vissza kellene térnem arra, amikor mi meghallgattuk önt, a társadalom bizalma ön felé fordult. Azt gondoltuk, hogy két egészségügyi miniszter után, akik nagyon autokratív módon működtek, egyeztetés szinte nem volt, egy új típusú, egy új jellegű, egy újfajta orvosi magatartás kerül az Egészségügyi Minisztériumba. Ma már nem érezzük ezt a betegcentrikusságot, de különösen nem érezzük, ha rákattint valaki az Egészségügyi Minisztérium honlapjára. Ott az utolsó bejelentés azt jeleníti meg, hogy 2007-ben és 2008-ban hatalmas siker volt a gyógyszerellátás, és egy árva szó sincs arról, hogy mi fog történni a következőkben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Akkor a mostani feliratkozás szerinti sorrend: Havas képviselő asszony, Puskás képviselő úr, Nyul képviselő úr, Molnár képviselő asszony, Czinege képviselő úr, és majd megyünk tovább.
Havas képviselő asszony!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igyekszem rövidre fogni. Nekem konkrét kérdéseim, illetve megjegyzéseim lennének. Többen vázolták a képét, hogy hogyan fognak a kórházak itt tönkre menni. Én azért konkrétan megkérdezném a miniszter urat, hogy a sürgősségi ellátás, amely végül is az alfája és ómegája az aktív kórházi intézményi ellátásnak, milyen formában fog változni. Az általam ismert anyag számomra biztosítékot nyújt, de hogyha erről részletesebben hallhatnánk! Magyarul a traumatológiával és mindazzal kapcsolatban, ami a sürgősséghez kapcsolódik - mentés, szállítás -, mi fog változni, vagy egyáltalán fog-e változni valami?
A másik megjegyzésem: már az előző bizottsági ülésen is megemlítettem, de messzemenően csatlakoznék az elnök úrhoz a jövedéki törvény módosításával kapcsolatos véleményt illetően. Én azt hiszem, hogy a forrásaink szűkülésével, vagyis hogyha az ágazat bevételei csökkennek, nyilván erőteljesen nyitni kell ebbe az irányba, és ehhez valamennyi képviselőtársam támogatását szeretném kérni. Tehát amennyiben a jövedéki törvény módosítására sor kerül, és nyilvánvalóan sor fog kerülni rá, akkor támogassák a sokat dédelgetett elképzelésünket, miszerint ebből részesüljön az ágazat - itt elsősorban a dohányra és az alkohol tartalmú italok jövedéki bevételéből származó pénzre gondolok - egy bizonyos százalékban, már csak azért is, mert ezeknek a túlzott abúzusából származó betegek nálunk landolnak, ezt valamennyien tudjuk, és ezeknek az embereknek a kezelése nem kis tétel.
Sajnálom, hogy az én ismereteim szerint a jegybank elnöke nem fordult elő nálunk, és velünk nem tudott hasonló titkokat megosztani, így mi kénytelenek vagyunk a saját tudásunkra alapozni, illetve a gazdasági, pénzügyi élet meglátásait megtudni. Azt, hogy az egészségügy, illetve az egészségügyipar valóban egy húzóágazat lehet, el tudom képzelni, de tekintettel arra, hogy ugyanakkor a nagy elosztórendszerek részét képezi, és Magyarországon - ezt valamennyien tudjuk - igen alacsony a befizetők száma, s ebből kell a 10 millió lakos ellátását fedezni, én azért egyelőre ezt még mindig a veszteséges ágazatok közé sorolom, azzal együtt, hogy nyilván az lenne az ideális állapot, hogyha erre nagyobb pénzeket tudnánk fordítani.
Utolsó gondolatként a gyógyszerellátással kapcsolatos véleményemet mondanám el. Ma Magyarországon, ha jól tudom - nem feltétlenül pontos a szám -, legalább 13 ezer féle gyógyszertermék van forgalomban, és ezek jó része nem generikum, hanem innovatív termék. Én úgy gondolom, ez egy akkora szám, hogy ezen belül minden további nélkül meg lehet találni a betegségek vagy az aktuális betegség megfelelő kezeléséhez a gyógyszereket, akár generikus területen is. Én természetesen nem hiszek abban, hogy itt kizárólag és tisztán a szabad orvosi gondolatok szárnyalnak, mert azért ne becsüljük alá a gyógyszergyártók promóciós tevékenységét, amely jelentős mértékben befolyásolja a gyógyszerfelírási szokásokat, és nyilvánvalóan nem az olcsóbb termékek irányába mutat, és nem arrafelé tolja el a gyógyszerkasszát. Tehát hogyha ezt nem szabályozzuk, illetve nem ellenőrizzük, akkor, én úgy gondolom, valóban olyan szinten tud elszállni a gyógyszerkassza, hogy a hiányt már semmilyen egyéb módon nem tudnánk pótolni vagy visszapótolni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr következik.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Válság van, és minden válságban nagyon fontos az egészségügy és a szociális ellátás, odamenekülhetnek a válságban rosszul járt emberek. Közös hajóban vagyunk, közös hajóban van Magyarország, és ebből kellene kijönni. Részletezem a néhány kérdésemet.
Teljesítményvolumen-korlát. A teljesítményvolumen-korlát e szabályozásával, mondván hogy megszűnt a teljesítményvolumen-korlát, úgy gondolom, egy szinttel lejjebb került a felelősség. Azt, hogy a teljesítményvolumen-korlát igazságtalan volt, nem én mondtam, hanem, tisztelettel, Kökény elnök úr az előbbiekben, fel is kaptam rá a fejemet. Azzal kapcsolatban szeretnék kérdezni, amit a miniszter úr mondott, hogy az alapérték, amelyhez a 70 százalékot számolják, a 2003-as teljesítmény helyett a 2008-as teljesítmény lesz. Remélem, nem nominálértékben változtattuk meg a 2003-ashoz mint alapértékhez való csatlakozás megváltozását! Magyarul azt szeretném megkérdezni, hogy 2003-ban mekkora volt ez az érték százalékosan, és 2008-ban mekkora ez az érték. Gondolom, így lehet összehasonlítani, nem nominálisan. Félő, attól félek, hogy a 2008-as kisebb érték volt, mint a 2003-as - ezt az adatot majd nyilvánvalóan megkapjuk.
A túllépéssel kapcsolatban eltűnődtem azon, hogy ki járt jól: az, aki mindenféle tiltás és fegyelem ellenére túllépte a saját súlyszámát, avagy az, aki fegyelmezett volt - bár nyilvánvaló, hogy aki túllépte, az sem önmagának csinálta a dolgokat, hanem a betegek gyógyítására használta a túllépést. Egy biztos: most mindenki arra fog törekedni, hogy minél kisebb, a 70 százalék körüli teljesítményt érje el, hiszen a lebegtetett összegből - ami nyilvánvalóan kisebb lesz, hiszen várólisták voltak - nem lehet ellátni a betegeket. Magyarul: a felelősség lejjebb került. Tehát a várólista megszűnt, a felelősség viszont a végrehajtóknál, az orvosoknál van.
A következő a háziorvosi ellátás kérdése. Örömmel hallottuk, hogy nem csökken a háziorvosi ellátásra jutó pénz. Ha meggondolom, 2002-ben emelkedett utoljára igazából a kártyapénz - akkor miről beszélünk? A háziorvosi ellátás, úgy gondolom, az egyik alapja az ellátásoknak. 2002-ben emelkedett igazából utoljára a kártyapénz.
Nagy baj van a szakemberekkel, elmennek az orvosaink. A miniszter úr mondta el két vagy talán három héttel ezelőtt, hogy hogy lehet itt tartani az embereket: meg kell fizetni őket, valamiféle jövőképet kell adni nekik, és fejlesztésbe kell bevonni őket. Mi lesz a fejlesztésekkel? Hogy tudjuk megtartani a szakembereinket? Hogy tudjuk megtartani őket, amikor például ápolókat nem is képzünk ma? Van-e erre valamiféle elképzelésünk?
A következő dolog a gyógyszerellátás. Az anyagban szerepel, hogy fokozódik az ellenőrzés - nagyon helyes. Az is szerepel az anyagban, hogy értékelés és továbbképzés lesz az orvosok számára. Azt nem tudom, hogy az értékelés mit jelent, a továbbképzést már el tudom képzelni. Kérdezem én: ki fizeti a továbbképzést, milyen jellegű továbbképzés lesz, kiknek lesz, ki értékel? Szóval ez egy komoly, nagy kérdés.
Sürgősségi ellátás. Nagyon örültem, amikor Havas képviselő asszony azt mondta, hogy a sürgősségi ellátás nagyon fontos része a medicinának, én magam is úgy gondolom.
Az Országos Mentőszolgálat pénze csökkent az első költségvetési tervekhez képest. Két esztendeje nincs kiírva gépkocsitender. Mikor várható, hogy új autókat kapunk? Normálisan száz autó/évre van szüksége egy ilyen nagyságú szolgálatnak. Két éve nincs új autónk.
A sürgősségi ellátásban egyébként, kérdezem én, hogy a szépen beindult sürgősségi betegellátó osztály fejlesztésével mi lesz? Mi lesz a szakemberekkel? Hogyan tudjuk megtartani őket?
Még egy kérdésem van az újszülött-ellátással kapcsolatban. Az újszülött-ellátás, ami egyébként is megnyomorított helyzetű, remélem, nem kerül bele ebbe a csökkentésbe.
Ez pedig már a bónusz kérdésem: a betegszállításról volt szó, 200 millióval csökken a rá jutó pénz. Az a helyzet, hogy a betegszállítás különvált a mentéstől, magánvállalatok csinálják. Nekem rálátásom nincsen. Úgy gondolom, hogy ez egy tisztán pénzügyi vállalkozás lett. A betegszállító azt mondja, hogy nincs pénz, nem viszek beteget. Szóval megszűnt az állami kötelezettsége ennek a dolognak. Mi lesz ezzel a kérdéssel? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr alapos kérdéseit. De azért, miután idézett, legyen szabad megjegyeznem azt, hogy én azt mondtam, hogy ha tovább szorítanánk a volumenkorlátot, az vezetne igazságtalan diszkriminációhoz, és ezzel állítottam szembe a mostani megoldást.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Bocsánat, akkor rosszul értettem.
ELNÖK: Nyul képviselő úr következik, őt Molnár Ágnes követi.
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A gazdasági válság egyértelműen az egészségügyet is érinti, ezt többen körbejárták kérdés és vélemény formájában, ezt nem óhajtom tovább ragozni.
Annyit azért szeretnék hozzátenni, és ezt azért hangsúlyozottan mondanám, hogy az alapellátásban és a járóbeteg-szakellátásban úgy tűnik, hogy nincsen különösebben megszorítás, és azt is el kellene ehhez mondanunk, hogy a járóbeteg-ellátás szintjén még valamifajta emelésről is szó van. És ez megfelel az alapkoncepciónak, nevezetesen annak, hogy a betegellátást egyre inkább az alapellátás és a járóbeteg-szakellátás felé kívánja irányítani a kormányzat.
Azt hiszem, hogy amikor fejlesztésekről beszélünk, hiszen a múlt héten volt erről szó, és ott közösen állapítottuk meg, hogy rendkívül nagy jelentőségű fejlesztések előtt áll a magyar egészségügy, a Mentőszolgálat kiemelten mintegy 20 milliárd forintos fejlesztés előtt áll. A központi sürgősségi ellátás esetében pedig már döntés született, az anyagban szerepelt az is, hogy 31 intézménynél jelentős központi sürgősségi fejlesztés következik be rövidesen. Csak zárójelben jegyzem meg: nyilvánvalóan ez munkaerő-megtartást is fog jelenteni hosszabb távon.
Szeretnék a gyógyszerellátással kapcsolatosan néhány kérdést feltenni. A második félévben újfajta vényt fogunk használni, már a háziorvosi és a járóbeteg-szakellátásban, és az orvosok általában. Ezek a vények alkalmasak lesznek arra, hogy egyfajta extra vonalkód lévén egy ténylegesen naprakész kontrollálást is tudjanak biztosítani. Itt miniszter úr elmondta azt, hogy ott a kompetencia is szóba kerül, nevezetesen az, hogy a felíró orvos mely szakvizsgákkal rendelkezik, és azt a gyógyszert jogosultan írja-e fel vagy nem.
Szeretném azt is megkérdezni, hogy ez a vény alkalmas lesz-e arra is, hogy a nem az orvos által felírt, saját kútfőből eredő gyógyszerekről van szó, hanem szakorvosok által javasolt gyógyszerekre is már ez valamifajta elkülönítési lehetőséget biztosít-e, hiszen ez nagyon fontos a gyógyszerkeret-gazdálkodás szempontjából.
Ehhez kapcsolódna az a kérdésem, és szerintem jó irányba haladunk, amikor a generikus programot tovább folytatjuk, ezzel együtt a fixesítést is mindenképpen tovább kell folytatni, hiszen a generikus program és a fixesítés együttesen kiküszöböl olyan esetleges komplikált helyzeteket, ami adódhat a gyógyszer felírásából. Nevezetesen, ha a beteg ragaszkodik egy gyógyszeréhez, akkor lehetősége van arra, hogy ezt az orvos minden további nélkül felírja, persze, a beteg hozzájárulása nyilvánvalóan itt is szükséges lesz, mert ez is okozhat bizonyos problémákat.
A másik kérdésem az lenne ezzel kapcsolatosan, hogy itt az anyagban szerepel az, hogy a szakmai kollégiumok a cerebro-vaszkuláris gyógyszerek esetében véleményt formáltak. Nekem az a kérdésem, hogy az egyéb gyógyszerváltozásoknál, a protonpumpa-gátlók esetében, az allergia, a memória és egyéb csoportoknál szakmai kollégiumi vélemény volt-e, hogy ilyen változás következik be?
És még egy félreértés szeretnék tisztázni, mert az anyagban az szerepel, hogy a protonpumpa-gátlók esetében szakorvosi javaslatnál a 70 és a 90 százalékos támogatás úgy vélem, megmarad, tehát nem egységes 50 százalékos támogatásról lesz a későbbiekben szó.
Még egy, tulajdonképpen szubjektív véleményem lenne, az allergiás gyógyszerekkel kapcsolatosan. Valóban helyes megállapítás, hogy az enyhe allergiás kórképeknél valóban nem kell mindjárt erőteljes, nagy gyógyszerezést alkalmazni, sokszor a mindennapi gyakorlatban azt látom, hogy gyakorlatilag ágyúval lövünk időnként verébre, és nem tartjuk be azt a szakmai protokollt, ami jó lenne, a lépcsőzetességet a terápia menetében. Azt hiszem, hogy bizonyos akkreditációkat is felül kellene vizsgálni, amikor ilyen javaslatok jönnek, és háziorvosok írnak fel nagyon kemény gyógyszereket, de hál' istennek olyan gyógyszerek vannak, amit háziorvos nem is írhat fel, hanem csak a különböző gondozók. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Ágnes képviselő asszony következik.
DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A megszorító csomag, ami most bevezetésre kerül az egészségügyben, Schvarcz képviselő úrral ellentétben én nem a megszorítások kezdetének tartanám ennek a 30 milliárdnak a kivonását, hanem a megszorítások folytatásának, amit évek óta tapasztalunk. Ez azért is érdekes számomra, mert egy évvel ezelőtt, 2008 áprilisában, éppen a miniszter úrnak a meghallgatásakor tettük fel azt a kérdést, hogy hogyan fogják kibírni a forráskivonást a kis kórházak, hogyan fogják kibírni a forráskivonást a súlyponti kórházak, hogyan viseli el ezt a forráskivonást az ellátórendszer.
Ekkor miniszter úr megnyugtatott bennünket, hogy generálisan fogja év végéig kezelni a finanszírozás kérdését, méghozzá a területi ellátásnak, a progresszivitási szintnek megfelelően, és az ellátott feladatnak megfelelően kerül finanszírozásra az ellátórendszerben minden.
Ezek után azt kérdezem, hogy kibírja ezt a beteg? Feltettük azt a kérdést, hogy ezt a forráskivonást hogyan fogják kibírni a betegek. A betegek ebből természetesen mit fognak látni? Azt fogják látni, hogy a várólista növekedik, azt fogja látni a beteg, hogy az ellátási csomag szűkül, azt fogja látni a beteg, hogy egy definitív ellátásért távolabb kell neki utaznia. Nem azt fogják egyelőre érzékelni a betegek, hogy egyik napról a másikra a kórház meg fog szűnni az ő környezetükben, hanem folyamatosan az ellátás szűkülni fog, nem fogja a befizetett járuléka ellenében ugyanazt, ami várható az ellátáshoz, megkapni.
Ezek a kórházak a mai 30 milliárdos kivonást megelőzően nagyon sokat szenvedtek, miniszter úr. Szenvedtek azért, mert az elmúlt évben az 5 százalékos béremelést ezeknek a kórházaknak kellett lenyelni. Ez egy súlyponti kórház esetében legalább 180-200 milliós forrásbevonást igényelt, annyi veszteséget jelentett. A tizenharmadik havi béreket, amit csak részlegesen kompenzáltak, és a gazdasági társaságoknál, az egyházi intézményeknél, szintén nagyon jól tudjuk, hogy nem kompenzáltak. Ezek szintén egy újabb megszorítást, 210-230 millió forintot jelentettek a súlyponti kórházaknak. Az E-Alap maradványára, amit év végén kiosztottak, sem lehet a jövőben számítani, ez is jelentős mértékű, 400 millió egy súlyponti kórház esetében, aminél sokkal kevesebb lesz ebben az évben, és nem is számíthatnak rá, hogy megkapják. Ezek mindösszességében egy súlyponti kórház számára legalább 800 millió forintos megszorítást jelentenek. Ebben az állapotban érkezett el lényegében az önök 30 milliárdos megszorító csomagja. Ezt még tovább tupírozza az áfaemelés, az az áfaemelés, ami nem megkerülhető a kórházakban a fejlesztések és a műszerbeszerzések miatt sem. Nem megkerülhető a forint árfolyamának a változása, ami súlyos terheket fog róni és már most is ró a kórházakra ugyanebben a kategóriában. És nem megkerülhető az infláció kérdése sem.
Azt lehet tehát mondani, hogy azok az intézkedések, amelyeket a saját stratégiájuk alapján az intézmények kénytelenek voltak elszenvedni a 30 milliárdos megszorító csomag bevezetése előtt, már legalább 8-10 százalékos forráskivonást jelentettek a fekvőbeteg-ellátás rendszeréből. Erre a most megérkező 30 milliárdos megszorítás - ebből legalább 15 milliárd a fekvőbeteg-ellátási részt érinti - további jelentős forrásmegvonást jelent az intézményeknél: a nagyobb intézményeknél 5 százalékost, a kisebb intézményeknél 8-10 százalékosat.
Ezek ismert adatok, kiszámolhatóak most már. Igaz, hogy minket nem tiszteltek meg ezekkel a hatástanulmányokkal, igaz, ezeket nem mutatták be, de mégis, a szakma nagyon jól tudja, hogy mire számíthat a 15 milliárdos forráskivonással a fekvőbeteg-ellátásból. Mindenki nagyon jól tudja, hogy ez a kivonás az ön által említetett területeken kivétel nélkül a betegek kárára fog bekövetkezni. Nem lehet 15 milliárdot ebből az elgyengített lábakon álló ellátórendszerből úgy kivonni, hogy azt mondjuk, hogy az ellátás változatlan marad. Nem bírja ki ez a rendszer.
A gyógyszerkassza. A gyógyszerkasszából való forráskivonásról elég burkoltan és szegényesen beszélt a miniszter úr, nem részletezte, hogy mit tervez a gyógyszerkassza rendszerében, mik lesznek a változások e tekintetben. De most már nyílt titok a daganatos betegek ellátásában a bioszimiler készítménynek a kötelező érvényű bevezetése, amely készítménynek a kötelező érvényű bevezetésére semmifajta nemzetközi tapasztalat nincsen. Az új betegek Magyarországon a jövőben kötelezően bioszimiler készítményt kell hogy kapjanak, az originális készítményeket nem kaphatják meg Magyarországon. Nagyon jól tudjuk, hogy ezt a vérképzés-serkentő készítményt nagyon-nagyon sok daganatos beteg kapja. Nem lehet, nem engedhető meg, hogy az orvos és a beteg elől elzárjuk annak a lehetőségét, hogy hozzájusson az originális készítményhez, és ne csak a bioszimiler készítményhez jusson hozzá.
Miniszter úr, mekkora ez a piac, hadd kérdezzem már meg, hány milliárdot érünk? Több mint 3 milliárdot? Vagy 4 milliárdot, amit leírnak? Ezt a piacot kötelező érvényűen egy érdekcsoportnak adják át abból a meggyőződésből - amire nézve semmifajta nemzetközi tapasztalat nincs -, hogy ez a helyes?
Mit szól ön a gyógyszerár-emelésekhez, amiről egy szóval csak annyit lehet mondani, hogy brutális gyógyszerár-emelések fognak bekövetkezni, és ez a betegeket, a lakosságot fogja terhelni. Erről kell beszélni, miniszter úr. Egy Trental készítmény kapcsán 33 százalékos az áremelés? A Cavinton ára 66 százalékkal fog nőni? Az allergiaellenes szereknél 50 százalékos áremelés van? Koleszterinszint-csökkentő készítmények, vérnyomáscsökkentő szerek 33 százalékos mértékű áremelése fog bekövetkezni? Ezeket a számokat a szakma tegnap délután óta már látja, mert tegnap délután tisztelték meg a szakmát ezekkel az adatokkal. Miniszter úr, ezt nem bírják ki a betegek.
Nem ezt ígérte, mást ígért, az ellátórendszer támogatását ígérte, a forrás biztosítását ígérte, nem pedig azt, hogy a betegek nem kapnak megfelelő ellátást a fekvőbeteg-intézetekben és a járóbeteg-ellátásban, és hogy egy ilyen brutális gyógyszeráremelést kell kibírniuk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Czinege képviselő úr után Kupper képviselő úr, majd Tóth képviselő úr, Garai képviselő úr kíván szólni, és Csáky képviselő úr is jelentkezett, akinek a legvégén tudok szót adni. A kérdések, hozzászólások elhangzása után viszont, a listát lezárván a miniszteri válaszok elhangzása előtt szünetet fogunk tartani - az elnökség ebben maradt -, és a miniszteri válaszok után térünk rá az interpellációkra. Kérem, hogy így tervezzük a dolgokat és a határozatképességet.
Czinege képviselő úr!
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Az asztalnál ülők közül, közülünk jó néhányan 5-10-20-30-40 éve a gyógyítás szolgálatában állunk, és szívünknek nagyon kedves, ha azt mondjuk, hogy minél több pénzt az egészségügyre. 2001-ben volt egy találkozó Győrben a Sebész Társaság és az akkori miniszter között, a minisztert Mikola Istvánnak hívták. A találkozónak az volt a célja, azt kértük, hogy az alulfinanszírozott sebészeti szolgáltatásban legyen valami emelkedés, és azt is mondtuk, hogy kevés a pénz az egészségügyre. Mikola miniszter úr akkor azt mondta, hogy értelmezhetetlen ez a mondat, mert annyi pénz van az egészségügyre, amennyi a járulékból és a hozzá adott adóból bejön.
Én mint orvos, mint aki 40 évet eltöltött a szakmában, tiszta erőből támogatok minden olyan lépést, amely több pénzt hoz az egészségügybe, de amikor ellenzéki képviselőtársaim folyamatosan - 36-szor striguláztam, tehát megfeleltek az elvárásnak - azt mondják, hogy most megszorítás van meg ez van, és, igen, több pénzt az egészségügyre, de akkor mindig tegyük oda azt is, mindig oda kell tenni azt is, hogy emeljük a járulékot, vagy pedig ajánlják fel, hogy mi közösen, az Egészségügyi bizottság nézze át ennek a rendszernek a működését, hogy van-e benne tartalék! Mert csak akkor vagyunk becsületesek és igazságosak, hogy ha amikor elmondjuk, hogy kivonunk, kivonunk meg tönkretesszük, akkor mellétesszük ezeket a dolgokat is, mert a semmiből nem lehet pénz. Ezt csak előzetesen mondtam.
Számomra a 30 milliárd forint... Talán az alelnök úr mondta, hogy még elfogadható az a csökkenés, ami benne van. Elfogadható, annak az aránya is elfogadható, bár jobban szeretném természetesen, ha ez nem következne be. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra - és itt talán csatlakoznék néhány képviselőtársamhoz -, hogy az szintén nagyon fontos dolog, hogy amikor a pénzt elosztjuk, amikor a bevételt, amely a járulékból és az adókból jön, elosztjuk, akkor valami cél szerint osszuk azt szét, és ami a legfontosabb: úgy osszuk szét, hogy a népegészségügyi programot vesszük figyelembe. A XXI. század orvosi, gyógyító munkájának a legnagyobb etikai kihívása az, hogy a lehetségesen gyógyíthatót gyógyítjuk-e, minden pénzt odateszünk-e, vagy hogy egyáltalán mit gyógyítsunk, hogy tüdőátültetésre költsünk-e egy csomó pénzt, vagy azt a pénzt esetleg másra költsük.
Én tehát az mondom, hogy ebben a helyzetben - elfogadva azt, hogy megszorítás van, de felkínálva a lehetőséget -én a magam részéről teljesen nyitott vagyok bármely képviselőtársam előtt, Pesti képviselő úr, de akár Mikola alelnök úr előtt is nyitott vagyok arra, hogy beszéljük meg, hogyan lehet ezt megoldani. Ne csak mindig azt mondjuk, hogy megszorítás van, meg kivonunk, hanem azt is mondjuk meg, hogy hogyan lehetne ezt a rendszert rendesebben működtetni! Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ha Svédországban be tudták vezetni, hogy amikor a gyógyszeréért jelentkezik a beteg a patikában, akkor legelőször is a legolcsóbb gyógyszert és a generikus készítményt adják, akkor Magyarországon is be lehet vezetni, és a betegnek jogában áll azt mondani, hogy én most még plusz ráfizetek iksz összeget, és megkapja azt a gyógyszert, hiszen vannak olyan gyógyszerek, amelyekből 30-40-féle van.
Én örvendetesnek tartom, hogy a sok negatív hír, amit itt ellenzéki képviselőtársaim egy kicsit azért fel is tupíroztak, és tényleg nem jó, hogy ha csökken az egészségügyi ellátásra fordított összeg, de van egy hihetetlenül pozitív dolog: az, hogy az ASA-készítmények támogatása növekszik. Én nemrégen olvastam egy WHO-tanulmányt. A WHO-tanulmány végtelenül egyszerű. Azt írja, hogy ezzel az Aspyrin Protect-tel, aminek az értéke nem nagy, a világon 15 százalékkal lehet csökkenteni a cerebro-vaszkuláris történéseket. Tehát én ezt üdvözlöm és támogatom, hogy ebben benne van ez a program.
Végezetül: mint az Egészségügyi bizottság tagjai, azt gondolom, úgy járunk el helyesen, hogy egyrészt, aki az orvosi szakmából jött, az orvosi hivatás kötelességét is figyelembe veszi, de kénytelenek vagyunk, mint egészségpolitikusok annak a kötelességét is figyelembe venni, hogy hogyan tudjuk racionálisan átláthatóvá tenni ezt a rendszert, és hogyan tudjuk ezeket a forrásokat úgy felhasználni, hogy a legoptimálisabb legyen. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kupper képviselő úr!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is Czinege Imre képviselőtársamra muszáj reagálnom, mert egészen más helyzet volt 2001-ben, egészen más a felelőssége az akkori kormánytagoknak. Azt gondolom, hogy az alapvető probléma abban rejlik, hogy ha egy kormány hét éven keresztül olyan pályára állítja az országot, amilyenre ez a kormány állította, akkor valójában tényleg nem a gyógyszerkassza egy-egy számáról, az egészségügyi kassza egy-egy számáról kellene nekünk vitatkozni, hanem ennek az egész kormányzati elitnek el kellene távoznia, le kellene mondania, és át kellene adnia a hatalmat. Tehát alapvetően ez a probléma.
De most térjünk vissza a jelen előterjesztéshez, amiről nem tudom, hogy micsoda, megmondom őszintén. Miniszter úr arra tett nekünk ígéretet a bizottsági ülésen, hogy azt az anyagot hozza be a bizottság elé tájékoztatásul, amelyet a kormány elé bevitt. Az előző bizottsági ülésen hallottunk arról, hogy egy szakmapolitikai egyeztetés zajlik. Szeretném megtudni, hogy ezt az anyagot tárgyalta-e a kormány. Ha ez az, akkor azt kell mondanom, hogy a kormány szerintem meglehetősen tájékozatlanul, megalapozatlanul hozza meg a maga döntéseit.
Azt gondolom, hogy egy ilyen súlyú döntésnél szükségesek volnának hatástanulmányok. Ezekből a hatástanulmányokból mi semmit sem látunk, és kérdezem: vajon, más látott-e? Sőt, kérdezem: vajon, vannak-e ilyen hatástanulmányok? Attól tartok, hogy ha vannak ilyen hatástanulmányok, akkor azok azért nincsenek itt, mert az bemutatná, hogy az ellátórendszer és a patikák hogyan fognak az elkövetkezendő hónapokban tönkre menni. Azt gondolom, hogy egyébként, ami gyógyszerfronton történik, az 500 patikának kegyelemdöfés.
Hallottunk arról, hogy az egyeztetések milyen tempóban és milyen mélységben zajlottak. Vajon, komolyan vehető-e az az egyeztetés, amely egy nappal - képletesen szólva - a kormányülés előtt zajlik? Mennyire vehető komolyan az az egyeztetés, ahol egyébként rendben van, hogy a szakmai szervezetek részt vettek, ennek örülünk, de hol voltak a szervezetek közül a betegszervezetek? Erről nem hallottunk semmit miniszter úrtól.
Tehát mindaz, amit egyrészt magával az ágazattal csinálunk, az sincs megfelelően előkészítve, de arról nem is beszélve, hogy ha ennek lesz valamilyen társadalmi hatása, arról pedig végképp semmit nem tudunk.
A legnagyobb probléma például, én most a betegellátásról kevesebbet szólnék, inkább a gyógyszerekről és a patikákról szólnék egy pár szót. A 85 százalékos támogatás lecsökken 80 százalékra. Látszólag ez nem sok a támogatás felől, na de a beteg felől? A beteg felől ez 33 százalékos térítésidíj-növekedés. Ráadásul pont azoknál a betegeknél, akik rendszerint nem egy gyógyszert szednek, mert a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők általában 3-4-5-féle gyógyszert szednek, és ezek mind 33 százalékkal fognak növekedni. Tehát hogyan fogja érinteni ezeket a betegeket ez a látszólag csak 5 százalékos támogatáscsökkentés? Azt gondolom, hogy a dolog másik oldala felől is kellene gondolkodni, hogy vajon - persze azt gondoljuk, hogy ez az 5 százalék nem olyan sok - a beteg, aki elmegy a patikába, és ki kellene hogy váltsa a gyógyszerét, az azon kell hogy gondolkozzon, hogy a három-négy gyógyszerből melyiket nem váltja ki, és vajon, nem borul-e fel a teljes terápiás protokoll akkor, ha kénytelen lesz elhagyni egyes gyógyszereket?
Nagyon röviden még csak egy gondolatot hadd vessek fel, és ez a patikák ügye. Drámai adatokat hallottunk már az elmúlt hetekben arról, hogy milyen mértékű a likviditáshiány a gyógyszerészeknél. 10 milliárdra becsülik azt a számot, amely a patikákból hiányzik. 10 milliárdra! A patikák már nem tudnak készletezni. Egyre gyakoribb, és egyre egyszerűbb szerekkel fordul elő az, hogy a beteg elmegy a patikába, és nem tudja kiváltani a szert, ugyanis a patikusok nem tudnak készletezni.
Hallottunk arról ígéretet, hogy a következő félévben egy újfajta vény kerül bevezetésre, és erősíti az elektronikus kontrollját a gyógyszerellátásnak, gyógyszer-felhasználásnak az OEP. Megoldható volna-e - és erre szeretnék miniszter úrtól határozott választ kapni - az online elszámolás, hiszen a patikák legalább ezzel egy picit jobb financiális helyzetbe kerülnének, ha nem egy hónapig kellene meghitelezniük azt, amit az OEP aztán egy hónap múlva kifizet nekik.
Azt gondolom, hogy ez az egész intézkedéscsomag nincsen végiggondolva, a betegek szempontjából nincsen megvizsgálva, hogy vajon, milyen hatása lesz a teljes ellátó struktúrára és a betegekre. Azt gondolom, hogy ez egy megalapozatlan döntés, ha erre a kormány akár elvi igent mondott, és az elkövetkezendőkben ebből valós intézkedések lesznek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth képviselő úr!
DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Köszönöm. Arra kérném miniszter urat, hogy arról adjon tájékoztatást, hogy hogyan áll a kódrevízió ügye, illetve a minimumfeltételek átalakítása. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez nagyon rövid hozzászólás volt. Garai képviselő úr!
DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Czinege kolléga, még egy strigulát húzhatsz, mert valóban én is azt mondom, hogy válság van, és a válság már a folyosóra is belopakodott: elromlott a kávéfőző, de megcsináltam. (Derültség.) Tehát ezt csak azért mondtam el nektek, hogy van remény, tehát minden válságos helyzetet meg lehet oldani, úgyhogy a forró csoki mindenkinek a rendelkezésére áll.
Kupper képviselőtársam is a válsággal kapcsolatosan tett egy megjegyzést, mondjuk stilárisan egy kicsit átbonyolítva a hozzászólásod egy részét, hogy mondjon le, aki lehetetlennek tűnik. Ugye, nem haragszol meg, illetve kedves képviselőtársaim, ugye, nem haragudtok meg, ha felvetem azt a kérdést, amit azért Czinege kolléga és Schvarcz kolléga is feszegetett, hogy igazából senki se jókedvében terjeszt be ilyen elképzeléseket, ami a források szűkösségét jelenti, de valahogy úgy érzem, hogy a konkrét programok vagy az esetleges negatív szükségszerű intézkedések részletesebb kifejtésével az ellenzék általában adós. Március 15-e nemrég múlt el, eszembe jut egy olyan gondolat, hogy ha mondjuk Petőfi is először azt mondta volna, hogy mondjon le, mondjon le, és amikor megvan a mondjon le eredménye, utána fogalmazza meg a 12 pontot, az egy kicsit azért frusztráló hatású lett volna. Tehát nagyon várjuk azokat az elképzeléseket, hogy konkrétan például a gyógyszerkasszával kapcsolatos ellentmondásokat az ellenzéki képviselők hogyan oldanák meg.
Van egy jó hírem, hogy azért volt olyan időszak, amikor nem volt válság. Például nem volt válság 1999-ben. Azért nem volt válság, mert nem szocialista kormány volt, ugyanakkor itt az Egészségügyi bizottság előtt megforduló jelentésből idéznék néhány számot. 1998-ban a támogatott gyógyszerek beteg-gyógyszerköltsége 42 milliárd volt, 1999-ben 52,9 milliárd, a változás 24 százalék. A nem támogatott gyógyszerek 13-ról 32-re mentek fel, összességben a változás 51,2 százalékos gyógyszerár-emelkedés volt ebben az esztendőben.
Tehát hogyha úgy fogalmazna az ellenzék, és kedves képviselőtársaim úgy fogalmaznának, hogy a gyógyszerkassza alakulása mindenkor egy forró pontja volt az egészségügyi kasszának, nagyon nehéz volt ebben konkrét eredményeket elérni, és gyökeresen nem tudtuk ezt megoldani az elmúlt 10 vagy 15 esztendőben, akkor azt mondanám, hogy ez korrekt, mert ha továbbmegyek, 2001-ben a betegköltségek alakulása plusz 17,9 százalék volt. Azt kell tehát mondanom, hogy lehet, hogy mi nem tündöklünk a gyógyszerkassza egyensúlyának a megteremtésében, de bizony a jobboldali kormányzat sem tudott ebben példát mutatni, azok sem, akiktől, azt mondom, most részben jogosan, részben talán kevésbé jogosan és túlzó formában kapunk kritikákat.
Mikola alelnök úr hozzászólásával kapcsolatosan annyit jegyeznék meg, hogy az uniós és IMF-források esetleges megjelenítése a költségvetésben semmiféle megoldást nem jelentene, már a természetüknél fogva sem odavalók, mert ezek a források általában struktúraváltásra, különböző beruházásokra, és semmiféleképpen nem a gyógyító-megelőző kassza vagy éppen a gyógyszerkassza finanszírozására lehetnének felhasználhatók. Ez két, teljesen különálló terület, átfedések sem költségvetési tételeken belül, sem költségvetési tételeken kívül nem lehetségesek.
Ha jól emlékszem, Schvarcz kolléga beszélt a beruházások jelentőségéről. Tegnap Vojnik Mária államtitkár asszony tételesen felsorolta ezeket a területeket, számokat. Csak a póluskórházak 75 plusz 10 milliárd forint, 85,2 milliárd forint értékű beruházást fognak létrehozni, hogyha jól emlékszem, de a különböző kistérségi rendelőintézetek, a struktúraváltás - és még lehetne folytatni a sort -, legalább 150 milliárd forintos többletforrást jelent az egészségügyi struktúraváltásban, a fejlesztésekben, s nem utolsó sorban munkahelyteremtésben és munkahelymegőrzésben az egészségügyön belül és az egészségügyön kívül is. Én tehát úgy gondolom, a lehetőségekhez képest ezen a területen is vannak jó szándékú előrelépések és lehetőségek.
Mondhatná az ember, hogy egyet az ultizóknak, egyet a betlizőknek (Derültség.), tehát a gyógyszerkasszával kapcsolatosan mint gyakorló orvosnak nekem is vannak fenntartásaim, de ezt részben már megbeszéltük, illetve tisztáztuk a miniszter úrral egy szakmai megbeszélésen. Én azt kérem a többi gyakorló orvos kolléga nevében is, hogy ezek a jogszabályok életszerűek legyenek. Nagyon örülök a különböző, ilyen-olyan-amolyan kódos recepteknek, és hogyha mindenki mindennel on-line módon összeköttetésben lenne, akkor nagyon egyszerű volna a szakorvosi javaslatokat lekérdezni akár a rendelőintézetből, akár a kórházakból, de azért ez még nincs meg mindenhol. Erre az a megoldás, amit a miniszter úr mondott is, hogy a kézzel írott recept is ugyanúgy érvényes lesz az emelt, kiemelt gyógyszerek rendelésekor is, csak legfeljebb azt komolyabban ellenőrzik. Erre én azt mondom, hogy igen, kérem, legyen ellenőrzés, mert hogyha indokoltan, megfelelő indikációval írunk fel gyógyszert a megfelelő betegnek, akkor jöhet az ellenőrzés, ha meg nem így tettünk, akkor meg nagyon kell az ellenőrzés.
Ugyanakkor hadd mondjak egy életszerű példát! Elmegy a beteg a szakorvoshoz, utána elmegy a háziorvoshoz - nem aznap, mert senki sem kötelezheti, hogy aznap menjen oda -, és kéri a gyógyszerét, lehetőleg protonpumpa-gátlót, hadd ne mondjam tovább mit, millió és egy más lehetőség van. Mondja az orvos - nem pejoratív értelemben -: Mari néni, hol a javaslat? Mire Mari néni: ja, drága doktor úr, azt otthon felejtettem. Akkor jön a pecsétszám, a dátum meg az egyéb istennyilaharagja, amit ilyenkor rá kell írni. Tehát azt mondom, hogy ez már ilyen szempontból nem életszerű. De nem életszerű a tanya 58. szám alatt, a külterületen sem, ahol - ez személyes példa - megpróbáltuk ezt a papírt előkeresni, és a '60-as évekből származó Rakéta porszívónak természetesen megvolt a jótállása (Derültség.) - lehet, hogy annak a számából lehetett volna generálni egy dátumot, illetve egy orvosi pecsétszámot -, de a szakorvosi javaslat az istenért nem került elő. Lehet, hogy ezek nevetséges vagy megmosolyogtató példák, de ez nem nevetséges, mert azt hiszem, hogy aki betegeket lát el, nap mint nap szembesül ilyen dolgokkal. Hogyha ebben az esetben nem vállalja fel a gyógyító orvos annak a kockázatát, hogy mondjuk emelt finanszírozással, tehát úgymond olcsóbban írja ki a gyógyszereket, akkor lehet, hogy a Mari néni azt mondja: drága doktor úr, kedves fiam, én ezt nem tudom kiváltani, nem váltom ki. Ebben az esetben nyilvánvalóan be fogom ikszelni azt, amit be kell ikszelni - és felvállalom az utólagos ellenőrzést is -, amit természetesen a későbbiekben meg tudok védeni.
Az utolsó megjegyzésem a vonalkódos recepttel kapcsolatos. Korrekt megoldásnak látom, hogy nyomtatótámogatást kapnak az orvosok 10 ezer forint értékben, de megjegyezném, hogy nemrég kellett a nyomtatókat kidobni, mert a jelentési kötelezettség formái is megváltoztak, tehát nemrég vettek a kollégák új nyomtatót, akinek az éppen nem állt a rendelkezésére. Azt kell mondjam tehát, hogy az egészségügy a GDP-növelő hatásban, a számítástechnikai cégek támogatásában is élen fog járni nemsokára, mert először programot kell cserélni, utána nyomtatót, utána gépet, és ez azért folyamatosan, három-négyhavonta vagy félévente be szokott következni. És akkor hadd illusztráljam egy konkrét példával a gazdaságélénkítő hatást, ami szintén idetartozik. Olyan nagyszerű programok vannak, hogy a jelentésnél, amit egy oldalra lehetne írni, legalább két oldalra írjuk, úgy, hogy a másik oldalra már csak az aláírás megy rá. Úgy néz ki tehát, hogy nemcsak a számítástechnikát támogatja a magyar egészségügy, hanem a papírgyárakat is.
Én tehát úgy gondolom, hogy a helyzet nem egyszerű, és közösen, közös felelősséggel a legkevésbé megterhelő megoldást kellene megtalálni. Ugyanakkor azt kérem a miniszter úrtól - és tudom, hogy fogékony rá, mert ezeket a kérdéseket már felvetettem neki négyszemközt -, hogy ezek legyenek életszerűek. Mert ezek a dolgok elsősorban a betegek életét keserítik meg, másodsorban az orvosok életét, és egy ilyen felfokozott helyzetben, amikor a nemzetközi helyzet fokozódik - nemrég volt a Tanú a televízióban -, én úgy gondolom, a gyógyító orvosok és a szakszemélyzet lelki tartaléka is egy nagyon fontos szempont, és ezeket az embereket meg kellene nyerni a reformintézkedések érdekében vagy legalábbis azok elviselésének, ezek az apró, bosszantó dolgok pedig sokszor teljesen lemerítik a gyógyító emberek, gyógyító orvosok energiáit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Két hozzászólás van még hátra a szünetig, mindenkitől önmérsékletet kérek. Heintz képviselő úr, aztán Csáky képviselő úr következik.
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr! Tisztelt Miniszter Úr! Egy évvel ezelőtt, az ön miniszterjelölti meghallgatásán azt mondtam, illetve önt káoszfelszámolási kormánybiztosnak neveztem. Ön akkor túl volt egy tárgyalássorozaton, amelyen az alapellátás orvosaival, illetve a népszavazás eredményeként megszűnt vizitdíjjal foglalkozott, és ezt a kapott pénzből rendezte. Azóta elmúlt egy év, úgy tűnik, a káosz nemigen szűnik, illetve bevégeztetett az a fajta munka, amelyet konvergenciaprogramnak neveztek.
El kell mondani, hogy nem a jelenlegi válság az egyetlen ok, amely miatt most 30 milliárd forint kivonásra kerül, azaz - az ön szavaival élve; ez szellemes, ami nagyon dicséretes - megtörténik a tartalékok feltárása. Ez jó, humoros a miniszter úr, nagyon jó, ez egy jó mondat. A lényeget tekintve az a bizonyos 270 milliárd már bevégeztetett, és erre jön rá most a 30 milliárd forint. Ez nagyon fontos.
Dicső kollégáim elmondták az érveiket, a mi ellenzéki és nyilvánvalóan túlzó, strigulával számolható éveinket, de azért a lényeg az: a nagy munkát az ön elődei elvégezték, tisztelt miniszter úr. Ugyanakkor halkan megjegyzem, hogy volt egy olyan elődje önnek, aki ennél kisebb amputálásért lemondott - szocialista miniszter volt.
Röviden szólnék, mert az elnök úr csúnyán nézett rám, hogy mi az, hogy szólni akarok egy ilyen fontos dologban... (Közbeszólások.) Mindjárt szót kér, és megvonja a szót. (Szórványos derültség.)
Az alapellátás ügyében örvendetes, hogy a ráfordítás nominálisan változatlan marad, de itt se felejtsük el az áfaemeléseket és még ki tudja minek az emelésének az értékét! Azt hiszem, ezt ki tetszettek felejteni az értékelésből.
Az új receptekről annyit, hogy úgy hallottam nagyjából, hogy egy-másfél milliárd forint lesz ennek a bevezetése, ez a bizonyos vonalkódíró automata vagy mi a bánat. Ez egy nagyon jó dolog, csak nem erre van a legjobban szükségünk. Megint arról van szó, hogy van egy remek minisztérium, van egy remek miniszterünk, aki éppen káoszt számol fel, és eközben az a baj, hogy ez azon a munkán, amely a rendelőkben folyik, nem látszik meg, tehát nem erre van szükség. Azért az már nagyon nagy tragédia, amikor halottszemléken hibásan véleményezik a doktorok a dolgot. Az nagyon nagy tragédia, amikor nem mennek ki a félholt orvosok a kint lévő félholthoz. Ennek azért oka van, ezek olyan jelek, amelyeket látni kellene, és nem azzal kellene hergelni őket, hogy most kapnak még egy olyan nyomtatót is, amely briliáns módon fog tudni vonalkódot nyomtatni. Azért álljon már meg a bicikli! Itt nagyon nagy gond van, és ne felejtsük el azt a bizonyos előbb említett közel 800 kollégát, egy évfolyamnyi Semmelweis-hallgatót, aki engedélyt kért, hogy elmehessen az országból. Erre mi veszünk vonalkódíró automatát az alapellátásba. Nem hiszem, hogy - írjad a strigulát! - erre van szükség. (Dr. Czinege Imre: Ezt nem írom! - Derültség.) Tehát tényleg nagyon nagy a baj.
Van nekünk itt, röviden Kupper képviselőtársam elmondta már a gyógyszerügyeket, én azért csak rákérdeznék még egyszer, és elfogadom a svédországi példát, de a generikumok nem ölik meg a magyar gyógyszerkincset, a generikumok nem ölik meg a magyar gyógyszeripart, ami még megmaradt? Van? (Dr. Székely Tamás: Igen.) Ennek örülünk.
A generikum, bocsánatot kérek, egy folyamat, nem a gépről szól, amelyik tablettákat gyárt, számomra az innovációról szól a magyar gyógyszeripar, és nem arról, hogy stempliz egy automata porból tablettát, elnézést, a generikumról már csak ennyit.
Az látható továbbra is, amit egy éve is kérdeztünk öntől, hogy nincs meg a koncepció. Most már meg kellene hogy legyen. Tehát mi a stratégiánk? Alapellátás, járóbeteg-ellátás és csúcskórházak? Mert ha ez, akkor az alapellátást nem lehet így hagyni. A járóbeteg-ellátást nem lehet így szembeállítani a kórházi ellátással, és a mostani európai uniós pénzekből reklámozottan majdan felépített egészségházakat tudni kell finanszírozni. És a 30 milliárd miről szól? Rejtett tartalékról? Miből fizetjük ki az egészségházakat, ha már megépítjük? Miből fizetjük ki azt az őrületesen sok pénzt, amit az EU fog nekünk adni? Mert működtetni kell, és a működtetésből most vonunk ki 30 milliárdot. Hívhatjuk éppen, megcímezhetjük azt gyógyszerköltségnek, ennek, annak, amannak, ezeket a pénzeket kivonjuk az alapellátásból és az egészségügy egészéből.
Amikor önt meghallgattuk, akkor is szóvá tettem, ott ült még ön mellett a korábbi államtitkár úr, Kincses Gyula, ő jelentette ki, hogy az alapellátásban az orvosok 70 százalékban adminisztrálnak. Ez ma már 75. Meddig még? Gyógyítani kell az alapellátásban, mert az emberek lelkileg, testileg össze vannak rogyva, a válság nagyon keményen érinti a családokat, az embereket, és tudni kell hová kinyitni az ajtót. Nincs templom minden településen. Nem lehet ilyen szintre letenni a lelki gondozást és az emberek nyomorúságának a megoldását. Sajnos, az alapellátás fogadja be az éppen kirúgottakat, fogadja azokat, akikkel most közölték, hogy na, holnap nem kell jönni, és így tovább. Nagyon nagy teher van az alapellátáson, és ez nem kórházi csúcstechnológia kérdése, a legfontosabb kérdése ma az egészségügynek, hogy a kollégáimmal, akikkel ebben dolgozunk, tudjunk mit tenni. Az a néhány ezer ember, aki ezekre a végekre kiment, ez nem MR kérdése és nem engedélyezett vagy nem engedélyezett MR kérdése, hogy ki finanszírozza. A leghúsbavágóbb kérdése ez ma az egészségügynek.
Azt hiszem, hogy ezt elmondva, állíthatom, hogy ténylegesen az a bizonyos káosz, amely egy évvel ezelőtt önt fogadta, megmaradt. Ma már a példákkal illusztrálva azt hiszem, hogy csődközeli helyzet fenyeget. De hogy ne legyen rossz kedvünk, Pesti kollégám egy viccel zárta az előbb, ezelőtt másfél órával, annak a bizonyos romának a lovával, én csak elmondanék egy másik viccet. MSZP választási ígéretek: ingyen lesz a szívgyógyszer. Köszönöm, hogy meghallgattak.
(Az ülés vezetését dr. Schvarcz Tibor, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak.
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak Garai képviselő úrnak mondom, hogy olvassa azért a jegyzőkönyveket teljesebben: tapasztaltuk már máskor is, hogy az álláspontokat az üléspontok alapvetően meghatározzák, de ez mindkét oldalról elmondható.
Nagyon könnyen kommunikálható az, hogy ez nem egy olyan nagy tehertétel a magyar egészségügy számára, hiszen ha összességében a megtakarítandó összeget államháztartási szinten nézzük, annak a nagyságához mérjük, az ember azt mondaná, hogy valóban, 30 milliárd nem egy olyan nagy összeg. De mi, akik itt ülünk, nagyon jól tudjuk, hogy egy ilyen gazdasági válság milyen hatással bír egészségügyi szempontból egyrészt a társadalomra, ami nyilvánvalóan egy növekvő igénybevételt fog generálni teljesen természetes módon, és ezzel szemben áll egy mérhetetlen vásárlóerő-csökkenés, aminek az eredője a végén az lehet, hogy nagyobb kárt csinálunk, mint amit esetlegesen a megtakarítással népgazdasági szinten el tudunk érni.
Ezért nem lehet egyetérteni, és ezért valóban más államok azt mondják, hogy ezek azok a területek, amelyeket válság idején mindenféleképpen óvni kell, mert hihetetlen nagy károkat okoz, és azért erre majd rá fogok kérdezni, miniszter úr.
Nagy meglepetéssel hallgattam itt az új finanszírozás bázisául a TVK utólagos átértelmezését. Nem tudom, hogy az Igazságügyi Minisztérium ehhez mit szólt, ez azért abszurd, hogy most visszamenőlegesen másképp értékeljük a TVK-t. Van, ahol csak a 70 százalék, ahol túllépték, ha egyáltalán jelentették, akkor ott a 105 százalék 70 százalékáig, szóval egyrészt az, hogy ezt így visszamenőlegesen megváltoztatják, ez elfogadhatatlan, másrészt pedig gondolom, hogy most az intézmények számolgathatnak, ha tudnak egyáltalán számolni. Önök azt ígérték, hogy kiszámítható és előre tervezhető költségvetést fognak mindig az egészségügy számára biztosítani. Nem tudom, hogy ha ez a tervezhető és kiszámítható költségvetés, akkor valami gond van az értelmezéssel.
Itt elhangzott már valóban a forint-euró árfolyamváltozása. Történtek-e ezzel kapcsolatos modellszámítások, hogy milyen módon befolyásolják az egészségügyet, és ennek milyen hatásai vannak?
Most nagyon röviden a gyógyszerekről. Az nagyon jól hangzik, hogy tulajdonképpen az asztmagyógyszerek esetében nagyon sok nem támogatott készítmény van, tehát ez azt mondja, hogy akkor az eddigi támogatásokat is meg kell szüntetni, legfeljebb csak a súlyos esetek, a szteroid készítmények kapjanak támogatást. Ez iszonyatos veszélyeket hord magában, pont a vásárlóerő-csökkenés miatt financiális okokból a kezelési szokásokat eltolhatja egy nagyon ártalmas irányba. Hiszen ha a családorvos tudja azt, hogy a támogatásmegvonás miatt többszörösére emelkedett, nem vényköteles asztmagyógyszert nem fogja megvásárolni a beteg, az érdekében szteroid készítményt fog alkalmazni, mást nem fog tudni csinálni. Végiggondoltuk-e ezt, vagy végiggondolták-e ezt? Megmondom őszintén, hogy itt az elmúlt hetekben az off-labellel kapcsolatos polémiák miatt kiderült, hogy időnként az embernek az az érzése, hogy bizonyos tárcadöntésekben a szakmaiság mintha háttérbe szorulna, hogy nem olyan megfelelő ebből a szempontból.
Savlekötők. Ezt csak a gasztrointesztinális betegségben szenvedők esetében érvényes, vagy teszem azt, például a kemoterápiában részesülők esetében, mint mellékhatásként fellépő tünetek kezelésére? Ezek nagyon komoly tünetek, és ha nem kezelik ezeket, akkor az egész kezelést veszélyeztetik ezzel, mert a beteg a továbbiakban nem vállalja a kezelést ezek miatt a terhek miatt.
Agyfényesítő. Ezt miniszter úr mondta agyfényesítőként a cerebro-vaszkuláris kórképek esetében. Ezt csak ebben az indikációs területben, mert itt az anyagban felsorolt gyógyszerek közül én tudnék olyat mondani, amelyek nem cerebro-vaszkuláris, hanem egyéb vaszkuláris kórképek esetében orálisan kifejezetten hatásos, támogatás nélkül azonban a beteg részére megvásárolhatatlan. Tényleg nem akarok gyógyszert mondani, ez nem a reklám helye, mekkora ezeknek a változtatásoknak - kérdezem miniszter urat - változatlan fogyasztási szokások, tudom, hogy erre azt mondja, hogy az a cél, hogy a fogyasztási szokások változzanak meg, de változatlan fogyasztási szokások esetén a betegcsoport növekedése?
Kezd átértékelődni ez a szemlélet, hogy az azonos hatóanyag-tartalmú gyógyszerek esetében generálisan lehet azt mondani, hogy itt az olcsóbbat kell választani, mert ugyanaz a hatóanyag. Ma, amikor a mikrobiológia, a diagnosztika egyénre szabottan, gén alapján meg tudja mondani egy gyógyszer esetében, hogy az az adott betegségre és az adott beteget illetően hatékony vagy nem hatékony, át kell értékelni ezeket a dolgokat, nem lehet generálisan ezt mondani, ez hihetetlen nagy kockázatokat rejt magában.
Úgyhogy én azt kérem a miniszter úrtól, hogy a kormány gondolja meg. Ha a tényadatokat nézzük, akkor ez a múlt évi várható teljesítés lehet egy bázis a gyógyító-megelőző ellátást illetően. Ahhoz képest a mostani kivonással, a tervezett kivonással együtt ez nominálisan egy 26 milliárd forintos forráskivonás - miniszter úr, OEP-táblákból dolgozom, úgy látszik, a munkatársai nem készítették fel, de mondom az adatokat. A múlt évi várható teljesítés a gyógyító-megelőző ellátást illetően 740 milliárdot meghaladó összeg az OEP-táblázat alapján, az idei beállított 727 milliárd, ez egy 13 192 milliós csökkenés, és ehhez tesz még hozzá most mínuszban 13 milliárdot. Ez tehát egy 26 milliárdot meghaladó csökkenés a múlt évi teljesítéshez képest, ez 3,5 százalék, és ennek a túlnyomó többségét az összevont szakellátásra terhelik, mert ott hasonló bázisról kiindulva több mint 22 milliárd az elvonás, ez 4,1 százalék nominális csökkenést jelent. Ez óriási, óriási, hihetetlen nagy hiányt fog generálni.
Az egészben az a tragédia, hogy a betegek, illetve az egészségügyi ellátórendszer kerül csapdahelyzetbe, mert ezzel a hihetetlen jó szlogennel, hogy a volumenkorlátot megszüntettük, abban a pillanatban nyakon csíphető az egészségügyi szolgáltató, hogyha netántán gazdasági szempontok alapján próbál mérlegelni egy ellátást illetően - mert kénytelen, mert különben tönkremegy -, és most már arra sem hivatkozhat, hogy, kérem, nem volt már volumenem az ellátásra, mert kihasználtam korábban. A beteg meg, mondom, lehetetlen helyzetbe kerül, mert nem fogja tudni, valóban nem fogja tudni szerintem sem kiváltani a gyógyszereket. Főleg ezek a készítmények, amelyek meg lettek célozva, elég széles körben használtak, és vannak bizonyos tanulmányok, amelyek azt mutatják, hogy bizonyos kórképek bizonyos szociális helyzethez kötődve talán halmozottan fordulnak elő, ahol ez hatványozottan fog rombolni.
Fogadtassa el a kormánnyal, amit ígért az államtitkár asszony, amikor az ülésszak kezdetén pont erre hívtam fel a figyelmet, és Vojnik államtitkár asszony a parlamentben, a napirend előtti hozzászólásomra válaszolva azt mondta, hogy nem vonnak ki, mert a jövedéki adóból és az egyéb adókból befolyó pluszpénzekből kipótolják ezeket a hiányzó összegeket. Nehéz időben szerintem ez egy helyes lépés lenne, korrekt lépés lenne; akkor is nagyon nehéz helyzetben lenne az egészségügy, de nem kellene újabb veszteséget elszenvednie. És végül egyet ne felejtsünk el - ezt a kollégák nagyon jól tudják -: ez a folyamatos megszorítás egy egyre mélyülő morális válságot is okoz az ágazatban; egy egyre mélyülő morális válságot, ami a korrupció melegágya, tudjuk nagyon jól.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárom a vitát, képviselőtársaim, és 11 óra 25 percig szünetet rendelek el. Köszönöm szépen.
(Szünet: 11.17 - 11.27 óráig,
Elnök: dr. Kökény Mihály)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket, folytatjuk a bizottság ülését. Az elhangzott észrevételekre történő reagálás, illetve a kérdésekre történő válaszadás céljából megadom a szót Székely Tamás miniszter úrnak. Miniszter úr!
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter válaszai, reflexiói
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Sorban megyek. Mikola alelnök úr kérdéseire válaszolva nem tartom szükségesnek, illetve a kormány nem tartja szükségesnek a költségvetési törvény módosítását, ugyanis itt a kiadási összegekben nem történik változás. A gyógyító-megelőző ellátások vonatkozásában átcsoportosítás történik a működésiköltség-előleg sorra, a kiadási főösszeg nem változik. Hasonlóképpen nem változik a gyógyszer-előirányzat sem. Ezek az intézkedések hivatottak a kassza betartását, illetve az alacsonyabbra tervezett előirányzatot megoldani.
Természetesen él még a konvergenciaprogram. A konvergenciaprogramban egyébként a GDP százalékában voltak kifejezve a gyógyító-megelőző ellátásra, gyógyszerellátásra vonatkozó kiadási elképzelések, és tekintettel arra, hogy a GDP csökken, ennek megfelelően csökken a gyógyszer- és a gyógyító-megelőző ellátásra fordított kiadás.
A beruházás az egészségügybe Magyarországon az Új Magyarország fejlesztési terv keretén belül valósul meg. Tavaly sikerült kihirdetnünk 25 milliárd forint értékben a kistérségi járóbeteg-ellátó pályázatok programját, illetve a pólusprogramokat durván 75 milliárd forint összegben. Ebben a hónapban mindenképpen kihirdetésre fog kerülni a sürgősségi ellátásnak a programja, ami egy 10 milliárdos program. Körülbelül 70 milliárd forint értékben kihirdetésre kerül a pályázat a struktúraváltó egészségügyi intézményekben. Több mint 10 milliárd forint értékben kihirdetésre kerül a mentés, légi mentés fejlesztése című pályázat. Körülbelül 7 milliárd forint értékben kerül kihirdetésre az onkológiai pályázat. Tehát summa összesenben, úgy gondolom, a beruházás megtörténik az egészségügyben. Egyébként más országokban is ilyen jellegű beruházások történnek az egészségügyben, és nem a működési költségek növeléséről van szó.
Ráfordításanalízist igenis végeztünk. Azt kell hogy mondjam, hogy az elmúlt évekhez képest például a gyógyító-megelőző ellátásokban a HBCS értéke az átlag ápolási idő csökkenésével mintegy 18 milliárd forintos megtakarítást eredményezne, ha és amennyiben ezt teljes egészében rábocsátanánk az ágazatra, de ezt azért nem tennénk meg, hiszen a csökkent kapacitások miatt volt szükség az ápolási idő csökkentésére.
Úgy gondolom, hogy a gyógyítás szabadsága semmiképpen sem szenved semmiféle hátrányt azzal, amikor azt állítjuk, hogy az azonos hatóanyagú, egymással helyettesíthető készítmények közül a generikus készítményeket preferálnánk.
Az alelnök úr említette az egyes gyógyszerek felírhatósági idejének a növelését, például a diabéteszes betegek esetében fél évről egy évre. Itt egy kicsit úgy érzem magam, mint az a bizonyos nyuszi, akinek van a fején, nincs a fején. Egyfelől ha és amennyiben igaz az, hogy 40 százalékuk nincs megfelelően ellátva például a haemoglobin 1Ac-vizsgálattal, akkor ennek alapján azt kell mondjam, hogy a szakorvosok nem végzik el korrektül a munkájukat. A dolog másik része, hogy fölöslegesen terheljük a szakorvosokat, a beteget el kell küldeni a háziorvostól a szakorvoshoz - eddig ezt hallgattuk. Most, amikor ezt az időt egy kicsit meghosszabbítjuk, azt hallgatjuk, hogy szakmailag nem lesz megfelelően kezelve. El kellene dönteni, hogy pontosan mi az optimális megoldás.
Pesti képviselő úrnak a forráskivonással kapcsolatos megjegyzésére ismételten elmondom: többször elhangzik ez a 250 milliárd forint. Ezt a 250 milliárd forintot valaki vezesse már le számszakilag, kivéve azt a részét, amikor a rokkantságinyugdíj-forrással és feladattal együtt átkerült a nyugdíjágazatba. Egyebekben nominálértékben folyamatosan növekszik az E-Alap kiadási főösszege.
A válságkezeléssel kapcsolatban: éppen hogy nem a fűnyíróelvet követjük, hiszen, ahogy említettem, például a gyógyító-megelőző ellátásokon belül a háziorvosi ellátásban nem történik forráskivonás, például a sürgősségi ellátásban, illetve a mentésben szintén nem történik forráskivonás.
Schvarcz képviselő úr, alelnök úr az áfa-visszaigénylés lehetőségét vetette fel. Ez elviekben megoldható lenne, a probléma csak az, hogy az E-Alap részben járulékokból, részben költségvetési forrásokból finanszírozódik, a költségvetés források egy része pedig az áfabevételből származik. Amit visszaigényelhetnének, ugyanaz hiányozhatna a központi költségvetésből és esetleg az E-Alap költségvetéséből is.
A megtakarítás, amennyiben lehetséges és van, illetve ami tavaly az év végén történt, ez a 21 milliárdos utólagos kifizetés, erre a kormány-előterjesztésben van javaslatunk, hogy az év második felétől kezdődően, amikor egyébként a kifizetésekben realizálódnak ezek az intézkedések, ha és amennyiben van lehetőségünk, akkor a gyártói befizetésekből a gyógyító-megelőző ellátásokra át tudunk csoportosítani.
Nagy Kálmán képviselő úr: túlszabályozás, illetve túlbonyolítása a rendszernek. Szeretném elmondani, hogy az új vonalkódos vények éppenséggel egyszerűsítik a rendszert. Adunk hozzá egy ingyenes szoftvert, jelenleg is szoftvert alkalmaznak a háziorvosok a jelentésnél, azt viszont úgy gondolom, hogy egy kicsit annak mintájára, hogy akinek B-kategóriás jogosítványa van, az nem vezethet földmunkagépet, egyébként az eü-pontok is arról szólnak, hogy vannak olyan gyógyszerek, amit csak onkológus szakorvos írhat fel, gyermekgyógyász szakorvos, nem sorolom tovább. Ennek az ellenőrzése és következetes betartása úgy gondolom, semmiféle túlszabályozottságot nem jelent, sőt ez a rendszerben lévő esetleges megtakarításokat jelentheti.
A bioszimiler készítményekkel kapcsolatban több képviselőnek volt észrevétele. Szeretném elmondani, hogy ha az EMEA ezeket a gyógyszereket törzskönyvezi, akkor azért úgy gondolom, hogy akár Magyarországon is használatba lehet venni őket. Szeretném elmondani, hogy szó nincs arról, hogy ezeket a készítményeket egyenértékűnek tartanánk, és helyettesíthetőnek tartanánk az eddigi készítményekkel. Itt egyszerűen arról van szó, hogy az elsőként javasolt gyógyszer a bioszimiler bizonyos indikációkban, arról szerencsére nincsen szó, hogy bármilyen betegnek, aki eddig, nem jó kifejezés jelen esetben az originális, tehát ha a régebbi terméket - inkább így mondanám - használja, ott szó nincs arról, hogy helyettesíteni kellene ezeket a gyógyszereket.
Havas képviselő asszony felvetésére, hogy a sürgősségi ellátás finanszírozása hogyan változik, a 43-as módosítása tartalmaz egy prioritási sort, melynek értelmében természetszerűleg a sürgősségi ellátást mindenképpen biztosítani kell. Ennek kapcsán szeretném elmondani, hogy elvi eltérés van a jelenlegi finanszírozási rendszer és a tervezett új rendszer között, ugyanis eddig az intézmények a TVK fölött nulla, azaz nulla forint teljesítménydíjat kaptak, az új finanszírozás értelmében pedig minden teljesítmény valamilyen összegen ki lesz fizetve, természetszerűleg az igaz, hogy egyes intézmények bevétele függ attól, hogy a többi intézmény milyen teljesítményt jelent. Erre van a megegyezésünk az EGVE-vel, illetve a Kórházszövetséggel, hogy ha egyrészt a teljesítmények növekedése nagyobb, mint 10 százalék, másfelől, ha a lebegtetett alapdíj alacsonyabb lenne, mint százezer forint, akkor megvizsgáljuk a jogszabály módosításának szükségességét.
Puskás képviselő úr azon állítása, hogy 2002 óta nem emelkedett a háziorvosok díjazása, ez úgy gondolom, hogy valamiféle téves információn alapul. 2002-ben 40 milliárd forint volt a háziorvosi előirányzat, 2009-ben 70 milliárd fölött van. Ehhez képest tavaly a háziorvosi finanszírozás átlagosan 150 ezer forinttal emelkedett.
A fejlesztések vonatkozásában azt kell mondanom - és ez szintén több képviselő kérdése volt -, hogy tekintettel arra, hogy a pályázatok úgy lettek kiírva, hogy tömbösítéssel, tehát telephely-megszüntetéssel kell hogy járjanak, kivételesen ebben az esetben ez mindenképpen a működési költségben egy megtakarítást jelenthet.
A minőségi és hatékony gyógyszerrendelésről szóló jogszabályban van benne, hogy azokat az orvosokat továbbképzésre kell küldeni, akik a célértékhez képest jóval drágább gyógyszereket írnak fel. Ezek kreditpontos képzések, és ugyanúgy, ahogy az eddigi kreditpontos képzéseknél, ez önköltséges, tehát a képzésben részt vevő fizeti, jelen esetben is ez fog történni.
Az Országos Mentőszolgálat forrásaival kapcsolatban szeretném elmondani, hogy egyrészt a tavalyi évben sikerült a dolgozók munkaruhájának beszerzését finanszírozni, illetve az OMSZ-MÖSZ-megállapodásban szereplő elmaradások összegét kifizetni. Tehát úgy gondolom, hogy miután ebben az évben erre már nem kell pénzt fordítanunk, ez a forrás elégséges lesz.
A mentés, légimentés fejlesztésében lesz lehetőség új mentőautók beszerzésére. Azt hiszem, hogy az a 100 mentőautó/év, amit képviselő úr említett, arra az időszakra biztosan igaz volt, amikor a Mentőszolgálat még betegszállítási feladatokat is végzett, jelen pillanatban nincsen, tehát úgy gondolom, hogy ez egy alacsonyabb szám. Mindenesetre a mentés, légimentés fejlesztésében erre mindenképpen lesz forrás.
Nyul képviselő úr felvetése, hogy az új vény, illetve kompetencia és szakorvosi felírhatóság, ezt nagyjából megbeszéltük. Az új vény nem kerül többe, a nyomtató automatikusan nyomtatja. Egyébként nem kell semmiféle nyomtatót kidobni, azért jött az az ötlet, hogy erre biztosítsunk külön forrást, mert egy felmérést végeztünk a háziorvosoknál, akiknek még mindig mátrix nyomtatójuk van, ez némiképpen ellene szól annak, hogy nemrég vettek új nyomtatókat, mert mátrix nyomtatók már nincsenek.
Molnár képviselő asszony felvetésére először is szeretném leszögezni, hogy akkor, amikor a gyógyító-megelőző ellátásokból summa összesen 13 milliárd forintot vonunk ki, akkor feltehetőleg nem lehet igaz, hogy csak a fekvőbeteg-ellátásból vonunk ki 10-15 milliárd forintot.
Az a felvetés, hogy a befizetett járulék fejében mi jár a betegnek, és milyenek a csomagok. Én úgy gondolom, hogy nagyon sok olyan járulékfizető van - gondolok itt a nyugdíjasokra -, akik amikor elkezdték a járulékfizetést, még nem volt PET/CT, nem volt laparoszkópiás eljárás, nem volt Avastin, bocsánat, tehát nem volt számos olyan gyógyszer, amely jelen pillanatban már alkalmazásra kerül. Akkor egy másmilyen orvosi technológia volt, most is egy másmilyen orvosi technológia van. Tehát hogy a csomagnak mi a tartalma, elég nehéz összevetni a beteg járulékfizetésének időpontjával.
A bioszimiler készítményekkel kapcsolatban már említettem, hogy szó nincs kötelező helyettesítésről, illetve hogy centrális törzskönyvvel rendelkeznek ezek a gyógyszerek.
Arra a felvetésre, hogy brutális áremelkedés történik, azt tudom mondani, hogy a normatív 85 százalékos készítmények döntő többsége az 500 forint alatti árkategóriába tartozik. Egy 500 forintos készítmény esetében az, hogy 15 százalékot fizetett a beteg eddig, azt jelenti, hogy 75, azaz hetvenöt forintot fizetett a beteg. Most, amikor 20 százalékot fog fizetni, akkor 25 forinttal fog többet fizetni. Kétségkívül, ez százalékban kifejezve egy irdatlan emelkedés, számszakilag azonban hogyha dobozonként 25 forinttal kell többet fizetni, azt én azért nem nevezném brutális áremelkedésnek.
Végeztünk egy olyan számítást is, és végeztünk egy olyan leválogatást is, hogy az ebbe a körbe tartozó gyógyszerek közül az átlagos beteg mennyit szed. Kétségkívül vannak olyan betegek, akik öt-hatféle gyógyszert szednek csak ebből a gyógyszerkörből. Megnéztük, hogy ha a generikumokat, tehát a legolcsóbb vagy referenciatermékeket szednék, akkor mennyi lenne a kiadásnövekedésük: hat gyógyszer esetén lenne körülbelül 700 forint. Azt csak csendben mondom, hogy akkortájt, amikor még egyetemre jártam, azt mondták, hogy az a betegség, amely három gyógyszernél többel gyógyítható, már nem biztos, hogy gyógyítható. Az Amerikai Egyesült Államokban is azt mondják, hogy a túlgyógyszerezettség adja a betegségre fordított kiadások jelentős részét. Tehát az, hogy mondjuk egy betegséget hatféle gyógyszerrel kezeljünk, nem biztos, hogy egy jó megoldás.
Kupper képviselő úr kérdésére válaszolva: természetesen vannak hatástanulmányok a gyógyszer- és a gyógyító-megelőző ellátás vonatkozásában is. Hozzá kell tenni persze, hogy nagyon nehéz olyan hatásszámítást csinálni ebben a lebegőpontos rendszerben, ahol nekünk azt kell modelleznünk, hogy a 140 intézmény közül melyik éppenséggel hány százalékkal fogja növelni a teljesítményt. Megnéztük, mi lenne, ha egységesen 5 százalékkal, ha egységesen 10 százalékkal vagy 15 százalékkal növelnék az intézmények a teljesítményt, illetve inkább úgy mondanám, hogy a summa összteljesítmény növekedne ennyivel, és pontosan ezért vezettük be azt a bizonyos 15 százalékos korlátot.
A patikanyitás kérdésében hogy egy hónap a várakozási idő, nem igaz. A gyógyszertárak önként vállalhatják az egyhetes, kéthetes vagy havi elszámolási lehetőséget. Egyébként az OEP-informatika ezeknek az új vényeknek a bevezetésével alkalmas lesz arra, hogy on-line jelentés alapján történjen az elszámolás. Ezt az év második felében vezetnénk be, és ez ügyben a Gyógyszerészi Kamarával egyeztetéseket folytattunk. Jelen pillanatban a rendszer már alkalmas arra, hogy azok a gyógyszertárak, amelyek önként csatlakoznak ehhez a rendszerhez, egy rövidebb elszámolást tudjanak igénybe venni.
Tóth képviselő úr a kódrevízióra, illetve a minimum-feltételrendszerre kérdezett rá. A kódrevízió jelen pillanatban ott tart, hogy az intézményekkel kötött szerződés alapján az intézmény által megküldött adatok elemzése zajlik. Azt kell hogy mondjam, hogy az intézmények adatszolgáltatása nem a legtökéletesebb, mert akkor, amikor az egyes általuk elvégzett HBCS-knek a költségelemeit összeadjuk, meg összeadjuk, hogy summa összesen mit végeztek, akkor kiderül, hogy esetenként másfél-kétszerese volt a kiadásuk a bevételüknek. Ezért ezeket ismételten ellenőrizni kell.
A minimumfeltételek április végén-május elején kiadásra kerülhetnek, ebben a szakmai kollégiumokkal dolgozunk együtt, úgyhogy az év második felére ez mindenképpen elkészül.
Garai képviselő úr felvetése volt, hogy életszerűek legyenek a változások. Említettem, hogy egyszerűsödik a folyamat, tehát ezzel az új vonalkódos vénnyel semmiféle többletteendő nincs, sőt a gyógyszertárakban, miután vonalkód-olvasóval le lehet olvasni ezeket, a gyógyszerészek munkája megkönnyítésre is kerül.
Heintz képviselő úrnak az áfával kapcsolatos felvetésére szeretném elmondani, hogy ha azt a nagyon durva közelítését vesszük a dolognak, hogy az egészségügyben ma a gyógyító-megelőző ellátások 60 százaléka bérköltség, akkor az áfaemelkedés értelemszerűen a fennmaradó 40 százalékot érintheti csak. Ennek a hatása körülbelül 9 milliárd forint lenne, az 5 százalék járulék mértékű kiadáscsökkentés 20 milliárd forintot jelent, tehát ennek a szaldója az egészségügyi ágazat vonatkozásában pozitív, körülbelül 11 milliárd. Ezt a Kórházszövetség és az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete is elismerte az általuk megküldött anyagban.
A valutaárfolyammal kapcsolatos problematika ügyében megkerestük a Kórházszövetséget és az EGVÉ-t, és készül egy felmérés, amely kimutatja, hogy milyen hatással bír ez az egészségügyi ágazatra.
A működtetésből, Heintz képviselő úr, nem tudunk meg nem is akarunk 30 milliárdot kivonni, hiszen a 30 milliárdos csomag a gyógyszer- plusz a gyógyító-megelőző ellátásokra értendő, és ennek egy része azoknak a bizonyos tartalékoknak a feltárása, amit a képviselő úr is említett.
Csáky képviselő úrnak a tervezhetőbb költségvetéssel kapcsolatban azt kell hogy mondjam, hogy azzal, hogy meghatározzuk, mi a 70 százalék szorozva rögzített alapdíj, azt gondolom, ez egy tervezhető vagy egy tervezhetőbb bevételt jelent. Másfelől pedig úgy gondolom, hogy az, hogy a lebegtetett forrásokból minden ellátásra jut valami ellentétel, szemben a korábbi rendszerrel, ahol viszont voltak olyan tevékenységek, amelyek nem kerültek finanszírozásra, úgy gondolom, mindenképpen egy előrelépés.
Amit számszakilag említett a képviselő úr, hogy a tavalyi év 740, idén 727, és ehhez képest vannak a megvonások, arra azt kell mondjam, hogy a tavalyi év vizitdíjjal együtt volt 740 milliárd, a vizitdíjat a népszavazás eltörölte, úgyhogy azt célszerű kivenni, és így 727 milliárd a tavalyi év. Az ez évi előirányzat céltartalékkal együtt viszont 743 milliárd forint, és akkor ebből kerül elvileg zárolásra ez a 13,2 milliárd forint, s így a tavalyi 723-hoz képest még mindig 730-on állunk.
A progresszivitás. Az ellátás csúcsán álló intézmények ezzel a jelenlegi finanszírozáshoz képest véleményünk szerint és a modellszámítások szerint jobban fognak járni, tekintettel arra, hogy nekik, miután országos intézetek, az egész ország az ellátási területük, ezért náluk a 2008. évi jelentett teljesítmény lesz ennek a bizonyos 70 százalék bázisnak az alapja.
Köszönöm szépen. Megpróbáltam bizonyos kérdésekre vagy bizonyos azonos kérdésekre összefoglalóan válaszolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Megköszönöm a miniszter úr válaszait, azzal, hogy nyilván sok ponton és sok részletben vissza fogunk térni ezekre a kérdésekre a különböző napirendi pontok tárgyalásánál.
Dr. Mikola István (Fidesz) képviselő által "Kormányzati átverés, avagy a volumenkorlát nem vész el, csak átalakul" címmel I/9068. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása
Tisztelt Bizottság! A konzultációt lezárva soron következik második napirendi pontunk: bizottsági jelentés készítése. Dr. Mikola István képviselő úr "Kormányzati átverés, avagy a volumenkorlát nem vész el, csak átalakul" címmel I/9068. számon benyújtott interpellációját az Országgyűlés március 9-én, hétfőn tárgyalta, és az interpellációra adott államtitkári választ a többség nem fogadta el, ezért az interpellációt kiadták bizottságunknak tárgyalásra. Ilyen esetben egy kiegészítő jelentést szoktunk kérni - ez a rövid tájékoztató most képviselőtársaim előtt van.
Nyilván nem választhatjuk el ennek a jelentésnek a tárgyalását, legfeljebb csak ügyrendi és didaktikai szempontból az előző napirendben elhangzottaktól, de kérem képviselőtársaimat, hogy nézzék meg ezt az írásos tájékoztatót. Megkérdezem miniszter urat, hogy az írásban adott kiegészítő válaszhoz kíván-e még egy-két dolgot hozzátenni. Miniszter úr!
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter kiegészítése
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót. Sok mindennel nem szeretném kiegészíteni, már csak azért sem, mert az előző kérdéssel ez szerves összefüggésben van. Tehát a 2008. évi TVK-hoz képest ez a rendszer lehetőséget biztosít arra, hogy egy körülbelül 10 százalékkal nagyobb teljesítmény finanszírozásra kerüljön. Ehhez képest ennek az összteljesítménynek a 70 százaléka egy előre meghatározott, magasabb alapdíjban 150 ezer forinton, illetve a másik része lebegő alapdíjon fog finanszírozódni. Nagyon durva közelítéssel azt kell mondanom, hogy ha az EGVE és a Kórházszövetség megállapodása alapján mondjuk 100 ezer forintnak tekintjük ezt a részt, és a 150 ezer forintos alapdíjat nézzük, akkor ez annyit jelent, hogy az az intézmény, aki azonos teljesítményt jelent, mint a tavalyi évi teljesítménye volt, az körülbelül 138 ezer forintos alapdíjon kerül finanszírozásra 2009-ben, úgy, hogy az összteljesítmények alapján a tavalyi tényleges alapdíj, figyelembe véve a nem finanszírozott teljesítményeket, az durván 150 ezer forint volt.
Ezért aztán az, hogy mennyi az egyes intézménynek a bevétele, ez nyilván a saját jelentésétől, illetve a summa összesen jelentéstől függ. Minden teljesítmény valamilyen értéken finanszírozásra fog kerülni, az az intézménynek a szabad választása lesz, hogy hol éri meg neki ezt a bizonyos teljesítményt abbahagyni. Nem igaz az az állítás, hogy az intézmények 70 százalék körül fognak teljesíteni, hiszen a 70 százalékos teljesítmény - 150 ezer forintos alapdíjjal - 105 ezer forintos bevételt fog nekik jelenteni, ami a 2008. évi 140 ezer forintos bevételükhöz képest körülbelül 30 százalék bevételcsökkentést jelent. Úgy gondolom, hogy ezt az intézmények nem fogják kockáztatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Ki kíván ehhez hozzászólni? Mikola alelnök úr!
Dr. Mikola István (Fidesz) hozzászólása
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Már csak hivatalból is köszönöm a szót. Azért meg kell jegyeznem, hogy miniszter úrral két malomban őrlünk. Mi nem örülünk a 30 milliárdos elvonásnak, sőt az ágazatra nézve tragikusnak tartjuk. Ugyanakkor azt halljuk a miniszteri válaszban, hogy itt tulajdonképpen több pénz lesz, itt valamiféle, az eddigieknél jobb állapot fog bekövetkezni. Elbeszélünk egymás mellett.
Én az interpellációban leírtam mindent, nem kívánom ezt megismételni. Az államtitkár asszony válaszát a parlament nem fogadta el, tehát a kérdés visszakerül a parlament elé. Mindössze egy kérdésem lenne. Azt mondta miniszter úr, hogy ez a rendszer biztosítékot nyújt arra, hogy.... stb. Mi ez a rendszer? Hogyan hívjuk majd ezt a rendszert? Ha teljesítmény-volumenkorlát nincs, mi ez a finanszírozási rendszer?
A világon vannak nagy finanszírozás, van teljesítményfinanszírozás és van másféle finanszírozás is. Akkor ez tulajdonképpen most milyen rendszer? Mert véleményem szerint ez a bázisfinanszírozáshoz való visszatérés, ami egy maradványérdekelt gazdálkodásra kényszeríti az intézeteket, a régen elutált pénzforgalmi szemlélettel költségvetési típusú megoldásokkal. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e egyéb észrevétel? Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Annyit szeretnék kérdezni, hogy jól értettem, hogy 140 ezer volt, és 138 ezer lesz? (Dr. Székely Tamás Igen.) Köszönöm.
ELNÖK: Van-e hozzászólás? (Nincs jelzés.) Ha nincsen, akkor mielőtt visszaadom a szót miniszter úrnak, annyit szeretnék megjegyezni, hogy az egy régi észrevétele a szolgáltatóknak, hogy a volumenkorlát és a nem mindig kiszámítható betegáramlás mellett bizonyos állandó költségek tervezése nagyon-nagyon nehéz volt. És ahogy az előző napirend kapcsán elhangzott a miniszteri válaszban, ha egyszer a volumenkorláton túllépett a teljesítés - ezért vagy azért, mert különböző okai lehettek -, akkor tulajdonképpen az afölött adott teljesítésért nem kaptak egyetlen fillért sem.
Azt gondolom, valóban azt kell mérlegelni, hogy van-e egy rugalmasabb, adott esetben belső szolidaritásra is ösztönző rendszer, ahol a részletes szabályozás kapcsán mód és lehetőség van bizonyos speciális igényeknek a kielégítésére, hiszen ha jól értelmezem az elhangzottakat, igen, a progresszivitás erőteljesebb figyelembevételére, a sürgősség figyelembevételére, tehát bizonyos valóságos szakmai szempontok mérlegelésére, amire az eddigi technikával valójában nem volt meg a lehetőség.
Nyilván - ahogy ezt is hallottuk - követést, monitorozást igényel az új rendszer alkalmazása. Erre is azt hiszem, hogy megvan a szándék, ha jól értettük, az előző tárgyalások során a kórházak és szakrendelők érdekképviseletével a minisztérium vezetése megállapodott. Tehát azt gondolom, hogy ezek figyelembevételével érdemes majd mérlegelnünk azt, hogy az interpellációra adott kiegészítő választ a bizottság elfogadja-e, igen vagy nem, illetőleg a jelentésben ezt hogyan rögzítjük. Természetesen a végső döntést majd a jelentés beérkezése után az Országgyűlés fogja meghozni egy újabb tárgyalás után.
Miniszter úr!
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter válaszai
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Mikola alelnök úr kérdésére azt mondanám, hogy vegyes rendszer (Dr. Mikola István: Erősen!), mivel az alelnök úr által bázisfinanszírozásnak nevezett rendszer egyébként a TVK-ra volt igaz, hiszen minden intézmény teljesítette a TVK-ját, volt egy előre meghatározott alapdíj, innentől kezdve tuti volt, hogy mennyi pénzhez jutnak.
Van ehhez képest az úgynevezett lebegtetett rendszer, amit azt hiszem, a jelen lévők döntő többsége jól ismer, hiszen volt benne része. Annak az volt a határozott nagy hátránya, hogy egy extrém teljesítménynövelésre orientálta az intézményeket, ezt megelőzően volt a bázisfinanszírozás, ahol mindenki arra törekedett, hogy jaj, csak beteget ne kelljen ellátni. Ezért gondoltuk, hogy ez a fajta rendszer, ami ad egyrészt egy bázist, ez a bizonyos 70 százalék, és fölötte teljesítményt, ezt lenne célszerű bevezetni.
Szó nincs itt arról, hogy ez egy zseniális dolog. Igenis, kivonásra kerül pénz, illetve a summa összesen gyógyító-megelőző ellátásban az aktív fekvőbeteg-ellátásra és a járóbeteg-ellátásra fordítható pénz csökkenni fog, és ez jelentkezik a Puskás képviselő úr által feltett alapdíjak vonatkozásában.
Véleményem szerint rugalmasabb lesz a rendszer, mert azt kell mondanom, és nem véletlen, hogy csináljuk ezt a kódkarbantartást, jelen pillanatban vannak olyan HBCS-csoportok, amelyek jelentősen túl vannak értékelve, vannak olyanok, amelyek jelentősen alul vannak értékelve. Az intézmény nyilván a fix díjának, illetve a lebegő pontjának ismeretében el tudja dönteni, hogy milyen ellátásokat finanszíroz, illetve milyen ellátásokat végez. Hozzá kell tennem: ez még mindig jobb rendszer annál, amikor bizonyos teljesítmények nem kerülnek finanszírozásra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor határoznunk kell, hogy a bizottság az interpellált által kiegészített választ elfogadhatónak tartja-e, tehát a Házszabály 117. §-ában foglalt alternatívák közül a kiegészítő választ írásban és szóban megkaptuk. Megkérdezem a bizottságot, ki fogadja el az interpellált által kiegészített választ, ki szavaz igennel? (Szavazás.) 12 igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) 10 nem.
Tehát 12:10 arányban elfogadtuk. A jelentést ennek megfelelően tesszük meg írásban, az elnök kiegészíti, és nyilván az interpelláló képviselők és a frakciók szót kapnak, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Köszönöm szépen.
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) képviselő által "Válságkezelés, gyógyszeráremelés" címmel I/9069. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása
Akkor még egy ugyanilyen ügyünk van: Horváth Zsolt képviselő úr ugyancsak a március 9-ei ülésnapon interpellált Vojnik Mária államtitkár asszonyhoz "Válságkezelés, gyógyszeráremelés" címmel I/9069. számon. Ennek az interpellációnak a tárgyalásánál is az államtitkári választ az Országgyűlés többsége nem fogadta el, ezért kiadták az Egészségügyi bizottságnak. Ugyancsak érkezett írásos kiegészítés, képviselőtársaim ezt most megkapták.
Megkérdezem miniszter urat, hogy kívánja-e ezt kiegészíteni.
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter kiegészítése
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen. Két dologgal próbálnám kiegészíteni. Az egyik - és ez egy lényeges információ -, hogy időközben a betegterhek felmérése teljesen megtörtént a 2008. év vonatkozásában. A 2008. év az az év, ami a rendszerváltás óta először a betegterhekben mínusz 2,5 százalékos változást hozott, tehát 2007-2008 vonatkozásában a betegterhek csökkentek. Ez az egyik információ.
A másik, hogy csak rá szeretnék erősíteni, hogy a gyógyszertámogatási rendszer átalakítása nem fűnyíróelvszerűen történik, körülbelül 600 gyógyszer támogatásának a módosításáról van szó, ezek döntően azokba a csoportokba tartoznak, ahol vannak generikumok, ahol a fixesítés kapcsán az árverseny a legerősebb, ezért aztán a lakossági tehernövekedés a kettő eredményeképpen egyértelműen az infláció alatt marad. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Kérdezem a bizottságot, ki kíván hozzászólni. Kupper képviselő úr!
Dr. Kupper András (Fidesz) hozzászólása
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is az, hogy nagyon nehezen becsülhető az, hogy a betegterhek hogyan változnak, hiszen a betegek is keresik azokat a megoldásokat, hogy a saját terheiket csökkentsék, és lehet, hogy egyébként ezért valamiféle egészségügyi kockázatot vállalnak. Például a legegyszerűbb módja a betegterhek csökkentésének az, hogy ha nem váltják ki valamelyik gyógyszerüket.
Egyébként a miniszteri válasz kiegészítése több ponton visszamutogat a 1998-2002-es évekre. Ezt nem egészen tartom indokoltnak, azt pedig különösen butaságnak tartom - már elnézést a kifejezésért -, hogy ha a 2007-es és a 2008-as éveket összességében hasonlítjuk össze egy négyéves ciklussal, mint az történik egyébként - ha jól látom - a (3) bekezdésben.
A 2007-től bevezetett változások nem eredményezték a betegek által kifizetett összegek átlagon felüli emelkedését, a betegterhek változásának százalékos mértéke nem érte el az 1998-2002-es év közötti mértéket.
Aztán másutt is visszaköszönnek ezek a számok, de alapvetően a kérdés, csak most magára az interpellációra visszatérve, az interpelláció pedig a mostani intézkedésről, arról, hogy 30 milliárdot kívánnak továbbra is elvonni az egészségügyi ágazatból, arról, hogy ennek a gyógyszerek árára és a betegterhekre nézvést milyen hatása van. Azt gondolom, hogy még a mai bizottsági vita után sem kaptunk erre megnyugtató választ. Azt gondolom, hogy most sem volna helyes a bizottság részéről ezt a választ elfogadni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további észrevétel? (Nincs jelzés.) Nincsen. Miniszter úr!
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter válaszai
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Egy kiegészítő megjegyzésem lenne, hogy a terápiás napok száma 2007-2008 vonatkozásában körülbelül 1 százalékkal emelkedett, tehát a betegek 1 százalékkal több gyógyszert fogyasztottak, és mindeközben csökkent a térítési díjuk 2,5 százalékkal. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy a miniszter úr által kiegészített választ ki fogadja el? Ki szavaz igennel? (Szavazás.) 12 igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) 10 nem.
Tehát 12:10 arányban a bizottság elfogadta a választ.
Köszönöm szépen. Egyebek. Kupper képviselő úr!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Az első napirendben csak egy körben lehetett hozzászólni, és én nem kaptam a kérdésekre választ. Miniszter úrtól azt szeretném továbbra is kérdezni, hogy vajon, ez az az anyag, amit a kormány tárgyalt? Illetve ha nem ez az, akkor szeretném az eredetit megkapni, és szeretnék látni hatástanulmányokat is. Van-e erre lehetőségünk?
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: A kormány elé egy hatástanulmányokkal együtt készített anyag ment. Én nem emlékszem arra, hogy azt mondtam volna, de nyilván meg kell nézni a jegyzőkönyvet, hogy a kormány-előterjesztést fogom behozni a bizottság elé konzultációra. Meg kell nézni, de úgy gondolom, hogy a hatásszámításokba minden további nélkül bele lehet nézni.
ELNÖK: Kupper képviselő úr!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Még mindig azt kérdezem, hogy megkaphatjuk-e azt az anyagot, ami a kormány elé ment? Hányszor kell még ezt az egyszerű kérdést feltennem, hogy miniszter úr egyenes választ adjon rá? Igen vagy nem?
ELNÖK: Képviselő úr! A kormány egyébként nyilvános ügyrendje tartalmaz bizonyos, a konkrét előterjesztésre vonatkozó titokvédelmi szabályokat. Ezt nyilván képviselő úr is tudja.
Másrészt: meg lehet nézni a jegyzőkönyvet, azt az ígéretet kaptuk, hogy kapunk írásos tájékoztatást, ahogy én ezt értelmezem, az tartalmilag megegyezik egyébként a kormány intézkedéseivel, tehát a javaslatokkal, amelyek kialakultak. Ezt az azóta eltelt szakmai konzultációk eredményeivel most szóban kiegészítette miniszter úr. Az egy másik kérdés - nyilvánvalóan, és képviselő úr kérdése részben erre irányult -, hogy különböző hatástanulmányokat a bizottság e tekintetben megkaphat-e. Miniszter úr!
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: A hatástanulmányokat természetesen megkaphatja, azért nem akartam válaszolni konkrétan, lévén, hogy nincsenek olyan jogi ismereteim, ami alapján egyértelműen azt mondhassam, hogy egy kormány-előterjesztést, amire egyébként rá van írva, hogy nem nyilvános, az kiadható vagy nem.
Tehát erre én most nem tudnék válaszolni, nyilván meg kell nézni, és erre a kérdésre írásban fogunk válaszolni.
ELNÖK: Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Én arra kérném a miniszter urat, hogy szíveskedjék a kormánnyal konzultálni. Ennek az Egészségügyi bizottságnak a statútuma a kormány és annak az Egészségügyi Minisztériumának az ellenőrzése. A törvényhozói szintről történő ellenőrzése. Nem tudok elképzelni jogállamban egy olyan helyzetet, ahol egy kormány-előterjesztést nem kaphat meg az az Egészségügyi bizottság, amelyik ellenőrzési jogkört gyakorol a kormányzati szerv felett.
Tehát kérjük, hogy ezt a teljes anyagot bocsássák rendelkezésünkre.
ELNÖK: A kérés elhangzott. Tisztelt Bizottság! Én magam, mert az, hogy a kormány konkrét előterjesztésének a szövege ilyen szempontból országgyűlési bizottságnak ugyan milyen feltételrendszerben adható ki, meg fogom kérdezni az ügyrendi kérdésekben hatáskörrel rendelkező bizottságot, illetve a Miniszterelnöki Hivatalt írásban, ismereteim szerint e tekintetben vannak titokvédelmi szabályok, amelyek nem változtak, de én is, mint a bizottság elnöke, a vita alapján ezt írásban meg fogom kérdezni. De szeretném azt mondani, hogy nyilván az intézkedések tekintetében és a tartalom tekintetében azokat az információkat kaptuk meg, amelyek alapján az előterjesztés készült, és bizonyos döntések vagy alternatívák a kormány ülésén megszülettek. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Holnap 10 órakor a Semmelweis Egyetemen a kihelyezett ülésre sor kerül. Aki a helyszínre úgy szeretne eljutni, hogy közösen, fél 10-kor itt az aulából a bizottság munkatársai segítségével van egy közös indulás, mert egyszerűen megközelíthető ez a helyszín, de ha és amennyiben kocsival akar valaki jönni, az egyetem mélygarázsában van lehetőség a parkolásra, de akkor azt a bizottság titkárságán a rendszámot kérem, hogy tessék leadni, mert csak így engedjen be a mélygarázsba.
A mélygarázs a Mester utcából közelíthető meg, a Thaly Kálmán utcán át. A Thaly Kálmán utca a Mester utca felől egyirányú, csak tájékoztatásul jegyzem meg. De akkor előzetesen le kell adni a rendszámot, úgyhogy aki így akar jönni, kérem, hogy Hegedűs Judithoz juttassák el, és holnap 10 órakor találkozunk. Köszönöm szépen.
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 10 perc.)
|
Dr. Kökény Mihály |
|
Dr. Schvarcz Tibor |
Jegyzőkönyvvezetők: Molnár Emese és Pavlánszky Éva