EB-8/2009.
(EB-99/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2009. március 18-án, szerdán, 10 órakor
a Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központ
II. emeleti Orvos Vegytan Könyvtárában
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Dr. Tulassay Tivadar, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektorának tájékoztatója *
A napirend megállapítása, elfogadása *
Beszámoló az ágazati kutatásfejlesztés helyzetéről és az Egészségügyi Tudományos Tanács szerepéről *
Dr. Mandl József, az Egészségügyi Tudományos Tanács titkárának szóbeli kiegészítése *
Válaszok, reagálások a vitában elhangzottakra *
Dr. Mandl József, az Egészségügyi Tudományos Tanács titkára *
Dr. Tulassay Tivadar, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektora *
Dr. Ádám Veronika rektorhelyettes (Semmelweis Orvostudományi Egyetem) *
Dr. Kollai Márk egyetemi tanár (Semmelweis Orvostudományi Egyetem) *
Dr. Karádi István dékán (Semmelweis Orvostudományi Egyetem) *
Dr. Stubnya Gusztáv főigazgató (Semmelweis Orvostudományi Egyetem) *
Dr. Romics László akadémikus (Egészségügyi Tudományos Tanács) *
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Gyula Ferencné (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Pesti Imrének (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Kupper Andrásnak (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Tulassay Tivadar egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektora
Dr. Stubnya Gusztáv stratégiai, működésfejlesztési és igazgatásszervezési főigazgató (Semmelweis Orvostudományi Egyetem)
Dr. Mandl József titkár, az Egészségügyi Tudományos Tanács titkára, az MTA levelező tagja
Dr. Kollai Márk egyetemi tanár, az orvostudomány doktora, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem általános rektorhelyettese
Dr. Ádám Veronika egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tudományos rektorhelyettese
Dr. Karádi István egyetemi tanár, az orvostudomány doktora, a Semmelweis Egyetem ÁOK dékánja
Dr. Romics László egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, az Egészségügyi Tudományos Tanács tagja
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc. )
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, az Egészségügyi bizottság kihelyezett ülését megnyitom. Megállapítom, hogy a helyettesítésekkel határozatképesek vagyunk. Mindjárt szeretném megköszönni, hogy a Semmelweis Egyetem meghívott bennünket, és alkalmunk lesz a tanácskozás után az új elméleti orvostudományi központot megtekinteni, tehát erre majd nyilván a bizottsági ülés végén, hogy ez hogyan, milyen módon tud megtörténni, kapunk tájékoztatást.
Köszöntöm itt a bizottsági ülésen házigazdánkat, Tulassay rektor urat, és köszöntöm a kar dékánjait, az egyetem vezetését, szinte teljes számban. Igazán megtiszteltetés számunkra, hogy sok egyéb más fontos feladatuk mellett valamennyien itt vannak, és még egyszer megköszönöm a meghívást.
Tisztelt Bizottság! Napirend előtt két dolgot szeretnék mondani. Egyrészt valamennyiünk nevében szeretnék gratulálni Sótonyi Péter professzor úrnak, aki március 15-e alkalmából Széchenyi-díj kitüntetésben részesült. (Taps.) Úgy érzem, hogy az igazságügyi orvostan területén kifejtett munkásságával megszolgálta ezt, és további eredményes, jó munkát, jó egészséget szeretnénk kívánni.
Tisztelt Bizottság! Elmondanám, hogy a jövő héten szerdán, a szokott helyen 9 órakor kezdenénk az ülést az adótörvényekkel, majd körülbelül 10 órától a Budapesti Egészségügyi Modell tapasztalatairól tárgyalnánk, és az ÁSZ közgyógyellátási jelentése is napirenden szerepelne. Tehát ennek megfelelően javaslom a tisztelt bizottságnak, hogy az egy hét múlva esedékes ülés kapcsán az idő- és napirendjüket tervezzék.
Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy napirend előtt a bizottsági tagok részéről van-e bejelentenivaló. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor megkérném szintén napirend előtt rektor urat, hogy mutassa be egy kicsit az épületet, és az egyetem részéről szóljon néhány szót.
Dr. Tulassay Tivadar, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektorának tájékoztatója
DR. TULASSAY TIVADAR, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektora: Elnök Úr! Alelnök Urak! Akadémiai Osztályelnök Úr! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha megengedik, leülök a köszöntés után, és néhány percben megköszönöm azt, hogy a parlament Egészségügyi bizottsága egy kihelyezett ülést a Semmelweis Egyetem új épületében tart, abban az épületben, amelyik az egyetem elmúlt éveinek a fejlesztését eddig megkoronázta, nem teljes körűen, mert még további fejlesztéseket is tervezünk.
Valóban szükség volt arra, hogy azon az egyetemen, amelyik a hagyományait, volumenét, minőségét tekintve kiemelkedik a közép-európai, de azt is mondhatom, hogy az európai dimenzióban, szükség volt egy olyan épületre, amely az elméleti kutatáshoz, oktatáshoz és a külföldi diákok fogadásához méltó körülményeket biztosít. Tehát ebben az épületben látjuk most vendégül a parlament Egészségügyi bizottságát, amely PPP-konstrukcióban jött létre. Az épület építészeti nívódíjat kapott az elmúlt időszakban - Nobel-díjat akartam mondani, de ez csak lapszus -, és azt hiszem, hogy akik ide beköltöztek, és akik látogatják az épületet, azok maximális elismeréssel szólnak az elhelyezésről, a lehetőségekről és a kultúrájáról.
Az épületet önök - már akiket érdekel - meg fogják tudni tekinteni, egy nagyon szakszerű és részletes vezetéssel, Mészáros igazgató úr szervezi ezt a látogatást.
Néhány szót inkább arról beszélnék, amit önök egyébként jól tudnak, de ebben a pozíciómban ilyen lehetőséget ki kell hogy használjak. Tehát arról a néhány adatról szeretnék egy-két percben beszélni, amelyik az egyetemet jellemzi.
Ha az oktatását tekintjük, akkor 10 ezer körüli vagy egy kicsit több mint 10 ezer körüli hallgató jár az egyetem öt karára, és nagyon fontos azt megemlíteni, hogy dinamikusan növekvő, 2,5 ezer idegen hallgatója van az egyetemnek az angol és a német nyelvű oktatásunk keretén belül. 25 évvel ezelőtt indult el a német nyelvű oktatás, és 20 évvel ezelőtt indult el az angol nyelvű képzés.
Ez azt jelenti, mivel ezek térítéses képzési formák, hogy az egyetem állami költségvetésének kiegészítéséhez közel 3 milliárd forinttal járulnak hozzá azok a hallgatók, akik a térítéses oktatást a Semmelweis Egyetemen vállalják. Nagyon nagy és jó a visszhangja az egyetemen szerzett diplomának és az egyetem reputációjának e tekintetben.
Mindenképpen hozzájárulhatott az idegen nyelvű oktatás magas színvonala ahhoz, hogy az egyetem kiterjessze a képzési formáit Budapesten kívülre. Az elmúlt évben székhelyen kívüli képzési formában akkreditáltuk a hamburgi Szent György Kórházat, amelyik klinikai képzésre teljes akkreditációt kapott, és ezáltal egy olyan európai oktatási hálózatot próbálunk kialakítani, amelybe a Semmelweis Egyetem beágyazódása még mélyebb lesz.
Nemcsak az általános orvoskaron értünk el külföldi képzési akkreditációt, hanem az egészségtudományi karon is, gyógytornászképzésben az egyik luganói egyetemmel jött létre egy megállapodás, és a fogorvos-tudományi kar pedig előrehaladott tárgyalásokat folytat arról - aláírás előtt van a szerződés -, hogy a szakorvosi továbbképzés területén egy berlini és egy heidelbergi egyetemmel közös networkot fog létrehozni. Az oktatásunkat beteljesíti a doktori iskola, amelyik az egyik legeredményesebb doktori iskola a magyar felsőoktatásban.
Szeretném elmondani azt, hogy az oktatás mellett a másik nagyon fontos feladatunk a kutatás, a kutatásfejlesztés és innováció az elmúlt időszakban. Az innováció is hozzákerült az egyetemi szlogenekhez.
Az egyetem kutatási potenciálja azzal jellemezhető, hogy az évtizedes felmérések alapján a szokásos scientometriai adatokat figyelembe véve, a Magyar Tudományos Akadémia intézetei, illetőleg az ELTE mögött rendre a harmadik helyen szerepel az az egyetem, amelynek az oktatói létszáma, ha erre vetítjük fajlagosan a publikációk eredményét, akkor netán egy-két hellyel még előrébb is léphetne, de a hagyományos kimutatások nem ezt szolgálják.
Jelentős egyébként az az elmozdulás, amelyik az alap- és alkalmazott kutatásban az innovatív kutatások felé is elmozdult. Létrehoztunk és létrejött egy teljes technológiai transzfert biztosító előbb iroda, majd most már száz százalékos egyetemi tulajdonú kft., olyan klasztert működtet, amelyik a közép-magyarországi régióban, a Debreceni Egyetemet leszámítva, ebben az egész közép-európai régióban az egyik legdinamikusabb biomedicinális technológiai transzfert, klasztert tudja biztosítani.
Önöket biztosan a számok is érdeklik. A Semmelweis Egyetem éves szinten 2,5-2,6 milliárd forint pályázati pénzzel rendelkezik. Ha emlékeznek arra, hogy közel 3 milliárd forint az, amelyik az idegen nyelvű oktatásból jön, és az egyetem oktatási, tehát a totál költségvetése körülbelül 55-56 milliárd forint, ebből 28 milliárd a betegellátásból jön, akkor azt is látják, hogy ez a két tétel, tehát az egyetem saját erejéből történő hazai orvosképzéshez és egészségügyi képzéshez történő hozzájárulása igen jelentős.
Természetesen a harmadik fontos feladata az egyetemnek az egészségügyi ellátásban való szerepvállalás. Itt a statisztikák szerint az országos betegellátás 6 százalékát viszi, és ezzel az ágyszámhoz, az orvosokhoz, a logisztikához és a facilitáshoz képest, ahhoz viszonyítva valóban az ország egyik, ha nem a legnagyobb egészségügyi ellátó intézménye.
Kétségtelen tény, hogy mindezek mellett azt kell mondanom, hogy hátrányos helyzetben van az egyetem. Nem azért van hátrányos helyzetben, mert önerőből nem tudta a saját rezervkapacitásait felmutatni, hanem azért van hátrányos helyzetben, mert az élet úgy hozta, hogy a központi régióban a fejlesztésekre szánt pénzek az egy főre jutó GDP magas százaléka miatt kizárják az itt lévő egyetemeket bizonyos fejlesztési pénzekből.
Csak fájdalommal tudom azt mondani, hogy a debreceni, a szegedi és a pécsi barátaink most legutóbb a TIOP-pályázat kapcsán 10-15 milliárd többlet fejlesztési pénzhez jutottak, a budapesti egyetemek közül egyikre sem jutott, tehát - most az Egészségügyi bizottság ülése lévén, a Semmelweis Egyetemről beszélünk - ez elmaradt. A versenyhelyzetünket, a kétségtelenül meglévő, európai dimenziókban is meglévő versenyelőnyünket veszélyezteti az, ha ezeket a forrásokat, az adottságokat természetesen nem megkérdőjelezve, valamilyen módon nem tudjuk más forrásból kanalizálni. Vannak még eldöntendő pályázati lehetőségeink, amelyben arra kérem az Egészségügyi bizottságot is, hogy ezt is tartsa szem előtt, nevezetesen hogy ha és amennyiben itt a Semmelweis Egyetem a jelenlegi helyzetében csak magára van utalva, saját bevételeire, saját ügyességére és okosságára, az nem fogja tudni kompenzálni azt a friss pénzt, amelyiket a vidéki egyetemek megkaptak, és prognosztizálható, hogy a következő években lépéshátrányba fog kerülni. Ez nem érdeke sem Budapestnek, sem Magyarországnak, mert minden tiszteletem a vidéki kollégáké, jó barátaim mind, de a geopolitikai helyzetet ismerve, Budapest az Budapest, a Semmelweis Egyetem az Semmelweis Egyetem. Budapestet néha összekeverik Bukaresttel, a Semmelweis Egyetemet még soha nem keverték össze a bukaresti orvosképző karral.
Röviden, és valóban csak dióhéjban ennyit akartam mondani, és köszöntöm önöket még egyszer nagy tisztelettel, és külön öröm számomra, hogy az Egészségügyi bizottság a kihelyezett ülését itt tartja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen rektor úr, és valóban elgondolkodtam azon, amikor jó néhány évtizeddel ezelőtt erre az egyetemre jártam, és megnézve itt kívülről az elméleti tömb épületét, bizony, ilyen lehetőségek nem voltak, igaz, még Nagyvárad téri tömb sem volt annak idején. Tehát mindenképpen óriási a fejlődés, persze, az összes problémával együtt. Hadd mondjam rektor úrnak is, és az egyetem vezetésének, hogy egy héttel ezelőtt kapott a bizottság tájékoztatást az Új Magyarország Fejlesztési Terv programjainak, pályázatainak állásáról, egy elég részletes eszmecserét folytattunk ebben a kérdésben, és valóban a közép-magyarországi régió területén még vannak nem jelentéktelen összegű eldöntetlen programok, ahol azt gondolom, hogy a Semmelweis Egyetem is igen jó eséllyel kaphat támogatásokat. Tehát nyilván az uniós szabályokat nem tudjuk felülírni, de természetesen ezt értjük és támogatjuk.
Napirend előtti bemutatkozásról volt szó, de kihelyezett ülést tartunk, ezért egyrészt szeretném megkérdezni, hogy az egyetem más vezetőinek esetleg van-e valami olyan megjegyzésük, mielőtt rátérünk a kutatásfejlesztési kérdések tárgyalására, amit szeretnének megtenni, vagy esetleg képviselőtársaimnak van-e rövid megjegyzése vagy kérdése. (Nincs jelzés.) Köszönöm szépen.
A napirend megállapítása, elfogadása
Köszönjük szépen rektor úr tájékoztatóját, és akkor megkérdezem a bizottságot, hogy az írásban kiküldött napirendi javaslatot, amely lényegében az ágazati kutatásfejlesztés helyzetével foglalkozik, támogatjuk-e, elfogadjuk-e. Kérem, hogy szavazzunk is róla! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi ajánlást elfogadta.
Beszámoló az ágazati kutatásfejlesztés helyzetéről és az Egészségügyi Tudományos Tanács szerepéről
Beszámoló következik az ágazati kutatásfejlesztés helyzetéről és az Egészségügyi Tudományos Tanács szerepéről. Képviselőtársaim korábban megkapták azt a tartalmas, informatív anyagot, amelyet Mandl József professzor úr, az Egészségügyi Tudományos Tanács titkára készített, az Egészségügyi Tudományos Tanács elnökségének bevonásával, a minisztérium jóváhagyásával. Itt van Sólyom Olimpia főosztályvezető-helyettes asszony is, tisztelettel köszöntöm.
Megkérdezem professzor urat, hogy szóbeli kiegészítést kíván-e tenni? (Dr. Mandl József: Igen.) Tessék parancsolni, professzor úr!
Dr. Mandl József, az Egészségügyi Tudományos Tanács titkárának szóbeli kiegészítése
DR. MANDL JÓZSEF, az Egészségügyi Tudományos Tanács titkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt nagyon szeretném megköszönni azt, hogy ezt a napirendet a bizottság napirendjére vette. Mi ezt rendkívül fontosnak és nagyon lényegesnek tartjuk. Különösen azért, mert az állami szerepvállalás a különböző K+F területeknél meglehetősen eltérő. Úgy véljük, az egészségügyben meghatározó, nem az egészségügy az egyetlen ilyen terület, talán ilyennek tekinthető a környezetvédelem vagy az agrárium is Magyarországon.
Az anyag azzal kezdődik - és ez egy nagyon lényeges dolog -, hogy mi nagyon szeretnénk, ha a parlament döntene abban, hogy Magyarország mennyit fordít egészségügyi kutatásokra. Jelen helyzetben kizárólag az egészségügyi tárca esetében van ez így, az egészségügyi tárca költségvetéséről a parlament dönt, és természetesen hogy a tárca mennyit fordít ilyen célokra, az parlamenti kompetencia. Azonban jelen pillanatban Magyarországon az egészségügyi kutatásokat elsősorban nem az egészségügyi tárca finanszírozza, ahogy ez az anyagból is kiderül, és ez egy vitatható helyzet.
Az egészségügyi tárca az egyetlen, ahol tárcakutatás ma még létezik. Ezért szeretnék az elmúlt 17 év valamennyi miniszterének köszönetet mondani, hogy ezt megtartották, és ezt a tárca ma is tudja folytatni. Vitatható az, hogy ilyen nincs, mert ha a sokat emlegetett lisszaboni elvekre gondolunk, hogy a K+F a GDP 3 százaléka, ott azért volt még egy nagyon lényeges dolog, és ez egy kicsit háttérbe szorult, és ez az, hogy a kutatásfejlesztésnek az ágazati politika részének kellene lennie.
Magyarországon a kutatásfejlesztés luxus, valamilyen extra dolognak tekintett valami, és nem épül be szervesen a politikába. Az anyagban részletesen szó van arról, hogy ez egy interdiszciplináris terület. Milyen hatása van a gyógyszeriparra, biotechnológiai iparra, a bioinformatikára, egyáltalán az informatikára? Milyen hatása van a felsőoktatásra? Rektor úr beszélt az idegen nyelvű képzésről, ennek az összes vonzatáról én nem akarok beszélni, de egyet azért elmondanék. Itt van nálam a Nature elmúlt heti, vagy egy pár héttel ezelőtti száma, a címlapon az van, hogy "How to survive the recession?" És mi van ebben az újságban? Az van, hogy: "Medical research scores big in US stimulus bill.", tehát hogy az Obama-csomag milyen pluszpénzt ad az egészségügyi kutatásokra azért, hogy a recessziót túléljük.
Mi történik Magyarországon? Ha recesszió van, azonnal a tudományos kutatások esnek áldozatul. Én tudom azt, hogy Magyarország és az Egyesült Államok nehezen összehasonlítható, tudom azt, hogy egészen mások a viszonyok, de azért meggondolandó, hogy miben látják a kiutat, és miben látják az előrelépést máshol, és hogy ennek milyen felhajtó hatása van számos ipari területre, erre még visszatérnék.
Az Egészségügyi Tudományos Tanácsot nyilvánvalóan a jelenlévők közül többen nagyon jól ismerik. Elnök úr pályafutása során többször is kapcsolatba került az ETT-vel. Az egyik alelnök úr közel tíz évig az ETT elnökségi tagja volt. (Dr. Mikola István: Nyolc.) Kilenc, ezen vita van köztünk. (Derültség.) A másik alelnök úr az ETT Tudományos és Kutatásetikai Bizottságában tevékenykedett, úgyhogy én erről csak annyit mondanék, hogy az ETT-t azért hozták létre 1868-ban, illetve jogelődjét, hogy a szakma és a politika közötti kapcsolatot próbálja biztosítani és lehetővé tenni.
El kell mondanom, hogy nem olyan időket élünk, amikor a különböző gondolkodású és meggyőződésű emberek egymás társaságát keresik. Azt szeretném elmondani, hogy az ETT elnöksége abszolút politikamentesen működik ezekben az időkben, és azt is elmondom, hogy az ETT elnöksége úgy hozza a döntéseit, hogy konszenzusig beszéljük meg a dolgokat. Adott esetben rengeteg konfliktusos helyzet van, és nagyon sokszor a támadások középpontjában vagyunk, ennek ellenére így próbáljuk csinálni. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos dolog. Nem akarok az ETT különböző bizottságairól és egyéb testületeiről beszélni és annak feladatköreiről, azt azonban láthatják a kutatások összefoglaló táblázataiból, hogy Magyarországon nagyon szerencsésen egy ilyen központi hely alakult ki abból a szempontból, hogy az etikai véleményezés és a kutatásokról való információk valahol összesítve rendelkezésre állnak, és ebből az is látszik - és itt visszatérnék az előzőekre -, hogy az iparral és a termékkel való kapcsolat mennyire dinamikusan fejlődik Magyarországon. Tehát az a fajta tevékenység, hogy biztosítsuk az ipar és a felsőoktatás, az ipar és a kutatás kapcsolatát, az egy olyan tendencia, ami azért érvényesül. Ez több éve megindult, és azért hadd mondjam el, hogy a RET-program sikere az NKTH részéről nagyon fontos. Tehát látom azt a szemléletformáló erőt ebben az intézetben is, ahol mi most ülünk, mert a véletlen úgy hozta, hogy ennek az intézetnek én vagyok most a vezetője, tehát látom azt, hogy milyen módon alakítja át a kutatótársadalom gondolkodását. Ez tulajdonképpen az elméleti kutatások és a klinikai kutatások összhangját is jelenti, illetve az ipari kutatások és a tudományos kutatás kapcsolatát.
Itt azonban adott esetben - és erre az anyagban is próbáltunk kitérni - némileg úgy érzem, hogy azt a megalapozó tevékenységet, ami megalapozza ezeket a transzlációs kutatásokat, ami tulajdonképpen ezekben az intézetekben is zajlik, amelynek egyikében most ülünk, itt az alap- és az elméleti kutatás egy kicsit háttérbe kerül, és a különböző nagy projektek mellett nem esik szó arról, hogy valahogy ezeket ki kell fejleszteni, ki kell alakítani, azt a kutatóréteget fel kell nevelni, és ezeknek az intézményeknek vagy intézeteknek ebben igen nagy szerepük van.
A Semmelweis Egyetemről rektor úr beszélt, és nyilvánvalóan nem akarom összekeverni a referensi funkciót azzal, hogy én a Semmelweis Egyetem egyik oktatója vagyok. De itt vagyunk ezen a helyen, és azért azt talán el kellene mondani, hogy ennek az egyetemnek nincsen kampusza. Ezen már nagyon nem lehet segíteni. Itt azonban az, hogy ez az épület idekerült, egy nagyon lényeges fejlesztési pont, hiszen itt van közel a külső klinikai tömb, itt van például az I. számú Gyermekklinika, ahol kitűnő, elméletileg is megalapozott kutatócsoport működik, itt van az Anatómiai és a Pathológiai Intézet, tehát ez mind a hallgatók szempontjából, mind pedig az elméleti kutatások szempontjából nagyon komolyan azt jelenti, hogy ez a bizonyos kritikus tömeg, amiről mindig szó van, most kialakul.
Ez a kritikus tömeg azért már korábban is rendelkezésre állt. Ezt a szót használta a rektor úr, hogy kutatási potenciál. Azt azért elmondanám, hogy az impact factor nem minden, az impact factorral lehet ezt meg azt mondani, de az impact factor mindenképpen egyet jelent: nemzetközi szintű teljesítményt, és a nemzetközi szintű teljesítmény tekintetében ez az épület, az itt lévő intézetek a Semmelweis Egyetem teljesítményének 60 százalékát produkálják. A Puskin utcától kezdve, mert ez még a Puskin utca, illetőleg a meglehetősen méltatlan körülmények között működő II. számú Élettani Intézetig, tehát ez a 60 százalék, ami most jóval jobb körülmények közé került, ez azért egy meglehetősen lényeges a Semmelweis Egyetem egész teljesítménye szempontjából. Nagyon remélem, hogy az Egészségügyi Minisztérium ebben az évben meg tudja hirdetni a tárcakutatási pályázatot, és azt is remélem, hogy miniszter úrnak azt a törekvését, hogy az NKTH Innovációs Alapjából egy jelentős összeget kapjunk, és ennek eredményeképpen egy jelentős kutatási pályázat alakuljon ki az elkövetkező három évre úgy, hogy azok az összegek, amelyeket láttak a táblázatban, talán nagyobbak legyenek, remélem, hogy siker koronázza. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az érdekes és valóban komoly kérdéseket felvető szóbeli kiegészítést, és különösen jóleső érzéssel nyugtáztam azt, amit professzor úr mondott azzal kapcsolatban, hogy az ETT vezetésében különböző gondolkodású, különböző indíttatású tudósok végül is konszenzusra tudnak jutni nehéz kérdésekben. Ez bizony, üzenet a mi világunknak is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor a konzultáció szabályai szerint kérdésekre, észrevételekre van mód. Schvarcz alelnök úr jelentkezett.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Rektor Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönjük szépen a meghívást, és mindjárt Mandl professzor úr anyagához szeretnék részben hozzászólni, részben kérdést feltenni.
Az anyagban szerepel az őssejtkutatás és az egész őssejtkutatással kapcsolatos téma kifejtése. Meg kell mondanom, hogy a betegek különféle elvárásokkal tekintenek ezekre a kutatásokra, és nagyon várják ezeket a híreket, amelyek most Amerikából is egyre inkább érkeznek és Európa más országából, hogy ilyen és ilyen őssejtterápiás dolgok indultak el. Vannak ennek Magyarországon is intézményei, de úgy látom, a legnagyobb gond - mint régi TUKEB-tag -, hogy itt ennek a jogszabályi háttere eléggé nehézkes Magyarországon, hiszen az őssejtnyerés, az őssejtszaporítás és az őssejtterápia gyakorlatilag jogszabályi keretek miatt eléggé korlátozott.
Terveznek-e ebben a vonatkozásban valami változtatást, hiszen mindig komoly vihart kavar a parlamenti jogalkotásban ezeknek a genetikai kérdéseknek a felvetése, mert itt azért nincs olyan konszenzus, mint az ETT-n belül, viszont nagyon nagy az elvárás.
A másik pedig az innovációval kapcsolatos. Én Molnár miniszter úrnak említettem már egy nagyon jó európai példát, és azért is lenne érdemes ezzel foglalkozni, hiszen most az Unió idehelyezte az innovációs központját. A finnek egy innovációs egyetemet hoztak létre, ami 2009 szeptemberétől már működik, és olyan embereket képeznek, akik foglalkoznak ezzel az innovációval, megpróbálják összeszervezni az innovációban érdekelt tárcákat. Ott a közgazdasági egyetem, a művészeti képzés, a jogi egyetem és a műszaki egyetem lépett be ebbe az innovációs egyetembe. De elgondolkodtató, hogy ha ott az orvostudományok jelentős mértékben szerepelnek a minősítettek arányában Magyarországon, és az impact factora majdnem azt lehet mondani, hogy az orvostudományi kutatóknak a legmagasabb összességében, akkor ebbe az irányba kellene elmenni.
A másik pedig: a kutatóbázisok vonatkozásában számos gyógyszergyártó, aki most Magyarországon gyárt, kutatási bázist hoz létre, nem tud-e ebbe bekapcsolódni az egyetem, vagy nem kívánnak-e, mert az egy picit furcsa, hogy nagy gyógyszercégek kutatóbázisokat hoznak létre, az egyetem pedig panaszkodik arra, hogy nincs kutatóbázisa. Nem lehetne-e esetleg valamilyen módon együttműködni ezekkel a kutatóhelyekkel?
Örömmel nyugtázzuk azt, hogy az egészségügybe befektető cégek a kutatásfejlesztési központjaikat egyre inkább Magyarországra hozzák, tehát itt is van lehetősége az egyetemnek bekapcsolódni.
A másik pedig: a környezetvédelmi doktorképzéssel foglalkozna-e az egyetem, mert van egy ilyen irányzat, hogy az egészségügyben, tehát az orvosképzésben egy ilyen új ág jelenne meg, a környezetvédelmi szakvizsgával rendelkező orvosok, hiszen nagyon sok az átfedés ebben a dologban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További észrevétel, kérdés, megjegyzés? Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntök én is mindenkit. Azt hiszem, elárulhatom, hogy ez a bizottság tegnap is ülést tartott, persze az elsősorban politikai jellegű vitát tartalmazott, és csak azért emlékezek meg erről, mert többünk szájából elhangzott egy olyan vélekedés, miszerint a humánszektor, az egészségügy, az oktatás és természetesen ezen belül a kutatás, kutatásfejlesztés is gazdasági hatékonysági tényező. Ezt azért említem most meg, mert teljes szemléletváltásra lenne szükség, amit a Nature-ből idéztél, és amit nagyon sok helyen látunk most, nevezetesen hogy ezekbe a szektorokba primer invesztíciót tesznek különböző országok, és nemcsak a leggazdagabb országok, hanem például Egyiptom, most kaptam a híreket, hogy kórházakat építenek, ezzel fellendítik az építőipart, mert korszerű kórházépítési elveket vallván, kis ágyszámú kórházat hoznak létre, és mellé hoteleket építenek. Ez egy komoly megrendelés az építőiparnak.
A kutatás területén sokkal több ilyen kapcsolódás van a gazdasággal. Azt hiszem, azt gondolom, sürgetem és szükségét látom, és ezért itt is szóvá teszem, hogy itt alapvető szemléletváltásra lenne szükség. Tehát az a megközelítés, ami újból és újból pénzből akar pénzt csinálni, és valamiféle gazdasági, pénzügyi spekulációval próbálja a gazdasági válságot megszüntetni, vagy kilábalást ebből a globális problémából, az szerintem eleve kudarcra, halálra ítélt. Az egészségügyi szektorba, az oktatási szektorba, a kutatásfejlesztésbe, általában a humán szektorokba kellene invesztálni.
Ez különösen érdekes itt, hiszen tudjuk jól, hogy az ágazati kutatásfejlesztés - az egészségügyre gondolok most - Magyarországon a vezető, és eredményeiben is élenjáró kutatási fejlesztési forma, tehát nagyon aktuális, hogy erről beszéljünk.
Örömmel tapasztalom azt, hogy az utóbbi időben az egyetemen - persze kívülről látjuk, nem leszek nagyon szakszerű - valami új típusú found-raising, pénzalapképzés is megindult, és ezt nagyon nagyra értékelem. Sokáig úgy láttuk a tudóstársadalmat és a tudományokat, hogy egy kicsit elszigetelten, mint egy ilyen üvegbúrában teszik a dolgukat, most úgy tűnik, hogy kiléptek a valódi életbe, piaci kapcsolatokat teremtettek, gazdasági kapcsolatok élnek. Egyszóval megindult egy korszerű found-raising, egy pénzalapképzés, Stubnya Gusztáv úr tevékenységére is gondolok itt, aki ebben oszlopos részt vállalt, és ennek az irányultságnak nagy tisztelettel adózunk, és szeretném megkérdezni, hogy vannak-e még ezen a területen további tartalékok? Ugyanis meggyőződésem, hogy be kell kapcsolódnia a humán szektornak és a kutatásfejlesztésnek a nagy piacba, hiszen egyébként nem lehet forrásokhoz jutni, az állam nem fog bővelkedni a későbbiekben sem - legalábbis Magyarországon nagyon úgy néz - forrásokban, viszont tudna segíteni olyan kapcsolódási pontokat, amelyek a korszerű pénzalapképzésnek további lehetőségeit jelenthetnék.
Még egy kérdésem lenne. Sokszor hallunk és olvasunk arról, hogy az egyetemeken a külföldi hallgatók képzése egyre nagyobb részt jelent az összegyetemi képzésen belül. Nemrégen egy kihelyezett ülésen Debrecenben voltunk, ahol elmondta az ottani rektor úr, hogy a külföldi hallgatók száma már meghaladja a magyar hallgatók számát. Ez nagyon érdekes volt számunkra. A kérdésem az lenne, hogy ha a külföldi hallgatók egyre nagyobb számban, nagyobb arányban a képzésben történő részvétele a kutatásfejlesztést segíti, ösztönzi, vagy valamiféle inkább antagonisztikus hatás van a kutatásfejlesztés és a külföldi hallgatók képzése között, vagy valamiféle ilyen egymást segítő, potencírozó, szinergisztikus hatás érvényesül ebben?
Tehát nagyon röviden: milyen hatással van a külföldi hallgatók egyre nagyobb arányú képzése a hazai ágazati kutatásfejlesztésre? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Van-e további megjegyzés, észrevétel, kérdés? Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Az a helyzet, hogy meghatva vagyok itt, ahol emlékeim szerint olyan 30 évvel ezelőtt végeztem. Meghatva és jó érzéssel vagyok itt.
Néhány egyszerű számadatot szeretnék kérdezni. Arról volt szó, hogy a Puskin utcai tömbbel a kapcsolat hogyan alakult. Kérdezem, hogy van-e még a Puskin utcában képzés, vagy ezzel az megszűnt?
Nagyon fontos az egyetem együttműködése a külső élettel, társadalommal, gazdasággal. Kérdezem, hogy Magyarország más orvosi egyetemeivel - különösen a kutatásfejlesztésben - van-e együttműködés? Azt szeretném kérdezni - ez is egy nagyon egyszerű kérdés -, hogy hány telephelye van a Semmelweis Egyetemnek, mert számos helyre mentünk mi okulni annak idején, és úgy gondolom, hogy ez nem sokat javult azóta.
Nyilván a válságból kivezető ágazat nagyon fontos része az egészségügy és a szociális ágazat. Van hová menni az embereknek, és amit alelnök úr is mondott, azt hiszem, hogy az egészségügyi intézményeknek, kutatásfejlesztésnek az építése, felkarolása mindenképpen a jövő útja. Való igaz, hogy ma nem ezt követi az egészségügyi vezetés, egyáltalán az ország vezetése, nyilván ezen változtatni kell. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pesti képviselő úr!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Rektor Úr! Tisztelt Professzor Urak! A tudományos világból a hétköznapokba szállnék le. Amint a beszámolóból hallottam, az intézmény, az egyetem a bevételének közel felét az egészségügyi ellátásból, az alapfinanszírozásból szerzi. A közép-magyarországi régióban, a fővárosban - és mint fővárosi képviselő is szólnék - jelen van tulajdonosként az egyetem, mint betegellátó, maga a főváros a maga 12 intézményével, jelen vannak az egyházak, és van néhány magánintézmény.
A kérdésem az lenne, hogy lát-e az egyetem vezetése, egyrészt milyennek ítéli meg az együttműködést a többi tulajdonossal, van-e abban lehetőség, van-e abban további szinergia, hogy az együttműködést tovább javítva, akár az ellátásban egy költségcsökkentést érhessen el az egyetem és a többi ellátásban részt vevő tulajdonos. Egyrészt megfelelőnek tartják-e a fővárosban a betegellátással foglalkozó tulajdonosok együttműködését? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További észrevételek?
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Szabad még egy mondatot mondani?
ELNÖK: Persze.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Elnézést, hogy még egyszer szólok, de amit Schvarcz Tibor kollégám, alelnök úr felvetett - az őssejtkérdésre gondolok -, azért itt most tudósok között ülünk, jó lenne, ha erről hallanánk néhány szót, mert én eddig abban a tudatban voltam, hogy Magyarországon az e körüli szabályozás nagyjából rendben van. Azt is tudom, hogy Európa nagyon megosztott, de az utóbbi időben az amerikai elnöknek egy intézkedését a sajtó rendkívül tévesen és hibásan interpretálta, azt mondván, hogy Obama feloldotta az embrionális őssejtkutatás minden lehetőségét. Szó sincs erről, tudjuk, hiszen bizonyos sejtvonalaknak sem oldotta fel, csak a tudományos kutatás céljára szolgáló felhasználását engedte meg, akkor is úgy, hogy 120 napot adott a tudósoknak, hogy erre vonatkozóan új etikai szabályozást csináljanak. Tehát ez rosszul lett a sajtóban interpretálva.
Úgy tudtam, hogy nálunk ez kellő módon szabályozott, beleértve azt, hogy Európa nagyon megosztott Angliától Németországig, az egyikben liberális, a másikban rendkívül konzervatív szabályozás van életben. Azt is tudom, hogy az európai illetékes szervek is állást foglaltak ebben a kérdésben, ott is nagyon megosztott volt a társaság. De azért én is szeretném tudni, hogy szükség van-e itt most újabb szabályozásra, vagy egy nagyon gyakorlati kérdésem van, hogy az ETT-t ostromolják az embrionális őssejtek tudományos kutatás céljára való felhasználása tekintetében? Tehát kellene tudnunk, és használjuk ki most a lehetőséget, hogy tényleg, hogyan áll most ez a kérdés, mert hozzánk is nagyon sok érdeklődés fut be. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További észrevétel? (Nincs jelzés.) Nincsen. Akkor én egyrészt azt szeretném persze megjegyezni, hogy különböző országok különböző módon tudnak reagálni a gazdasági, pénzügyi válságra. Emlékszem arra, amikor több alkalommal az Egyesült Államokban alkalmam volt konzultálni a Nemzeti Egészségügyi Intézet, az NIH vezetésével és látogatást tenni a kampuszain. Tehát a NIH éves költségvetése a grantokkal, tehát a kutatási pályázati pénzekkel együttesen úgy körülbelül megfelel az éves magyar GDP összegének, tehát egy kicsit mások a problémák, tehát ebből a szempontból értem az Obama-programot. Egyiptomban pedig még az extenzív fejlesztések korszakát élik. Magyarországon azt hiszem, már nem kórházakat kellene építeni, és valószínűleg nem is a fejlesztési lehetőségekkel van a probléma, hanem a működtetési gondokkal, csak a magyar államháztartásnak az a nagy baja, hogy minden jövedelemtulajdonos olyan mértékig eladósodott, és a külső hitelezés gondja gyakorlatilag nem oldható fel úgy, hogy mi most úgy reagálunk, hogy rövid távon a deficitet növeljük. De ez egy másik napirend.
Visszatérve mindahhoz, amit itt hallottunk, én is azt kérdezném más összefüggésekben, amire képviselőtársaim már utaltak: egy évvel ezelőtt nem nagy vita után, de hosszú és alapos előkészítést követően a Magyar Országgyűlés meglehetős többséggel elfogadott egy törvényt a humángenetikai adatok védelméről. Szélesebb összefüggésben érdekelne az, hogy egy évvel a törvény elfogadása után lát-e az Egészségügyi Tudományos Tanács haladást, hogyan halad ennek a végrehajtása? Lehet-e azt mondani, hogy érdemes volt, tudtuk azokat a kérdéseket kezelni, amelyek a legégetőbbek, vagy kimaradt valami? Egyáltalán, ha így meg lehet ezt fogalmazni: hogyan halad ennek a törvénynek a végrehajtása?
Köszönöm szépen. A konzultációt lezárva, sokféle kérdés hangzott el, nyilván vannak olyan kérdések, észrevételek, amelyekre az ETT titkára, Mandl professzor úr válaszol, és van olyan, amire rektor úr válaszol, és természetesen a lehetőség adott, hogy az egyetem vezetői, rektorhelyettes asszony, főigazgató urak, dékán urak, ha kívánnak, megszólalhatnak. Nem tudom, hogy akkor hogyan osszuk meg a lehetőségeket. Professzor úr!
Válaszok, reagálások a vitában elhangzottakra
Dr. Mandl József, az Egészségügyi Tudományos Tanács titkára
DR. MANDL JÓZSEF, az Egészségügyi Tudományos Tanács titkára: Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a kérdéseket, és akkor először talán az őssejt-komplexumra reagálnék, annál is inkább, mert ha elnökségi üléseken az első félórában ez a szó nem hangzik el, akkor Romics akadémikus megkérdezi, hogy biztosan minden rendben van-e. Úgyhogy meglehetősen gyakran szoktunk ezzel a kérdéskörrel foglalkozni.
Röviden összefoglalva: folyamatosan próbáljuk követni az eseményeket, és folyamatosan próbálunk tevőlegesen beavatkozni. Őssejtbizottságot hoztunk létre Sarkadi Balázs vezetésével, az aktuális szakmai kérdések folyamatos követésére.
Úgy érezzük, hogy a jogalkotás Magyarországon rendben van. A genetikai törvényt a parlament végül is konszenzussal fogadta el, amit az ETT készített elő szakmailag, és úgy érzem, hogy ez egy nagyon lényegi előrelépés volt. Azok a döntések, amelyek most történnek, azok politikai döntések. Obama a közpénzekből finanszírozott őssejtkutatással kapcsolatban jelentett be döntéseket, ami az amerikai adófizetők pénze felhasználására vonatkozik, de nem arra a pénzre, amit adott esetben magánbefektetők erre fordítanak.
Ami nincs rendben a jogalkotással, az az, hogy az őssejtkutatás alapvető problémája az, hogy a kutatás alanya nem fizethet a kutatásért. Egy gyógyszerkutatásnál ez nem probléma, mert maga a gyógyszer, a tabletta, amit kap, az nem igazán költséges. Nyilván amíg oda eljutnak, az nagyon költséges, de a kutatásnál ezt nem fizettetik ki. De az őssejtterápiánál maga a terápia rendkívül költséges. Tehát a kutatás fázisában ez egy probléma, hogy a beteg nem fizethet, mert kutatásról van szó, és akkor ki fizesse ezt? Mert például Debrecenben vannak olyan kutatások, amelyek esetleg eredménnyel kecsegtetnek, és akkor hogyan legyen ez?
Az ETT egy jogalkotási javaslattal él a minisztérium felé, amiben a német modellt próbálnánk követni. Ennek a lényege az, hogy kiemelt intézmények kapjanak lehetőséget arra, hogy ilyen munkát végezzenek, és ennek teremtsük meg a feltételeit. Ezzel szeretnénk megelőzni az ukrajnai, kínai és egyéb különböző csodahelyeket, és szeretnénk, hogy ez kontrollált formában legyen, és itt a kutatási rendeletnek az ilyen értelmű módosítása vetődik fel.
Ma semmi nem gátolja Magyarországon azt, hogy egy embrionális őssejttel kapcsolatos protokollt beadjanak. Nem adtak be. Tehát nincs ilyen, nem érkezett hozzánk olyan protokoll, amit a TUKEB azért utasított volna el, mert például az Egyesült Államokban ezt közpénzzel nem támogatják, vagy mert az Európai Unió európai uniós pénzzel nem támogatja. Ugyanis ez a másik: az Európai Unió sem támogat a keretprogramokban olyan típusú embrionális őssejtekkel kapcsolatos kutatást, ami lényegében arról szól, hogy embriókat egy ideig életben tartsanak terápiás őssejtkutatás céljából, mert ez a kulcskérdés, hogy az in vitro fertilizáció kapcsán a többletembriókat hány napig tartsák életben, egyáltalán ne tartsák életben, mi történjen. Ezzel itt ütköznek a különböző szemléletek, és ez a kulcskérdés, és ez tulajdonképpen az Obama-javaslat vagy Obama-döntés lényege is, és itt volt a különbség, elsősorban a demokrata és a republikánus párt választási programjai között is.
Tehát ebben az értelemben érdemben az ETT a kutatási rendelet módosítására tesz javaslatot, a tárca vezetőinek ezt már elmondtuk, a német minta alapján, ezen dolgozunk jelen pillanatban.
Az innovációval kapcsolatban. A kutatóegyetem koncepció időről időre előjön. A kutatóegyetem egy nagyon lényegi pontja lenne annak, hogy az elaprózott felsőoktatási intézményhálózat csomópontjait kiragadják ebből a rendszerből, és plusz lehetőséget adjanak. Ez azonban ilyen 3-4 éves pályázatokkal biztosan nem megy. Különösen úgy nem megy, hogy a győztes pályázatot aztán spin-off cégként le akarják választani az egyetemről, mert ez valahol egy ellentmondás, és ez szerintem nincsen végiggondolva, ahogy látom ezeket a különböző javaslatokat.
Még egyszer megismételném, hogy az NKTH regionális egyetemi tudásközpont programját sikeresnek gondoljuk. Egyértelműen látszott a szemléletmódosulás, és az eredmények is egyértelműen ezt mutatják. A kutatást én az egyetemi lét alapjának tartom. Nem volt a kérdések között és nem is akarnék válaszolni azokra a kérdésekre, amelyek nyilván rektor úr illetékességi körébe, illetve az egyetem itt lévő más vezetői illetékességi körébe tartoznak. Azt azonban elmondanám egy olyan intézet tagjaként, ami kezdettől fogva részt vesz a német és az angol oktatásban, hogy kutatás nélkül nem lenne külföldi oktatás Magyarországon ilyen szinten, ezt állítom. Az a nyelvtudás, az az intelligens oktatógárda nem lenne. Tehát nem lehet ezt így nézni, nem lehet ezeket a szeleteket leválasztani, hogy oktatók, meg kutatók, hogy most ez hogyan van.
Nyilvánvalóan egész Közép-Európában azok az egyetemek, amelyek ténylegesen sikeres, sok éves idegen nyelvű oktatási programot tudtak bonyolítani, kizárólag azok, ahol ismert nemzetközi szintű kutatás folyik - ahogy azt rektor úr mondta -, a Semmelweis Egyetemet nem tévesztik össze, a Károly Egyetemmel sem tévesztik össze, azt tudják, hogy Prágában van. Hiába, itt lehetett csinálni pénzért diplomákat, menjünk fel az internetre, minden nap három ilyen van, hogy ha pénzért veszek PhD-t és mindent. Ez arról szól, hogy ez egy hosszú távú dolog, ez egy bizalmon alapuló dolog, és itt a kutatásnak alapvető jelentősége van. Nem kerülve meg azt a kérdést, hogy az idegen nyelvű oktatás bizonyos értelemben rontja a kutatást abból a szempontból, hogy rendkívül nagy terheket ró az oktató személyzetre, azonban ez az oktató személyzet csak akkor marad meg, ha a kutatási feltételeket biztosítják. És ha nincsen ilyen ETT-pályázat és nincsenek azok a pályázatok, csak csúcspályázatok vannak, csak Lisziewich Juliannát támogatják 3 milliárd forinttal, akkor ebből nem lesz kutatás ezeken az egyetemeken.
Tehát ez egy kulcsmomentum, hogy adják meg a lehetőségét annak, hogy egy adjunktus tudjon dolgozni, tudjon pályázni és adjanak neki lehetőséget.
A gyógyszercégekkel kapcsolatban, a kutatóbázisokkal kapcsolatban, az egyetemi tevékenységgel kapcsolatban inkább rektor úr fog nyilván válaszolni, de ezt az ETT is a maga módján minden eszközzel próbálja és próbálta elősegíteni a különböző kutatási pályázatain, és ez egy nagyon lényeges tevékenység, hogy elősegítsük az elmélet-klinikum és az ipar-egyetem kapcsolatát, és ebben az ETT mindent megpróbál megtenni.
Azt hiszem, hogy ami az ETT-re vonatkozott, arra én válaszoltam. Abban az esetben, ha nem, akkor tessék ezt megmondani, hogy mi az, amit nem kellően világítottam meg, de nem akarok olyan kérdésekről beszélni, ami szerintem inkább a Semmelweis Egyetem kompetenciája. Ugyan a Semmelweis Egyetem része vagyok magam is, de egy más összefüggésben.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tulassay rektor úr!
Dr. Tulassay Tivadar, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektora
DR. TULASSAY TIVADAR, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektora: Köszönöm szépen. Néhány kérdést felírtam magamnak, és miután rájöttem, hogy a kérdések egyike-másika az egyetem jelenlegi vezetőségének, menedzsmentjének szól, amit én nem kezdtem el jegyzetelni, majd kérem az itt lévő rektorhelyetteseket, munkatársakat, hogy próbáljanak akkor kijavítani, vagy az elmaradt kérdésekre válaszolni.
Az iparral való kapcsolat többször elhangzott, és Mandl professzor úr utalt rá. Amint ezt Schvarcz alelnök úr mondta, magától értetődő lenne, hogy egy nagy ipari cég az egyetemi bázison próbáljon fejleszteni, azonban a világ az elmúlt időszakban mégiscsak abba az irányba ment el, hogy a biomedicinális kutatások, ha most leszűkítjük, akkor két nagy bázison állnak: a gyógyszerkutatások és azok az orvosieszköz-fejlesztések, amelyeket a mindennapi kutatásban és a betegellátásban is használunk. Ez természetesen nagyon egyszerűsíti a dolgot.
De mindegyikben ott van az a titok, amely miatt egy nagyon zárt fejlesztő egységben tudják ezt elképzelni és megvalósítani. A szingapúri egyetem mellé települt a Siemens teljes fejlesztő parkja, tehát ott fejlesztik az összes és legújabb MR-t és a PET/MR-t és az összes többit, kódszámmal és csak speciálisan védett bejutási lehetőség van, őrségeken keresztül lehet oda bejutni, egyszerűen azért, mert a kutatásfejlesztésnek ez a fajta ipari titkot biztosító mivolta csak ott garantált.
Az egyetem nyitott, és egy kutatóbázis, amelyik az egyetemen van, ez egy kicsit antagonisztikus ezzel a fajta nagyon zárt, jogilag is szabályozott kutatásfejlesztéssel. De ez természetesen nem zárja ki azt, hogy az ipar is kapcsolódjék az egyetemekhez, és az egyetemek is megpróbáljanak az ipar irányába elmozdulni. Klasszikusan jó és stratégiai kapcsolata van minden egyetemnek, jelesül ezért a Semmelweisnek is a Richter Gedeon Nyrt.-vel, és ha itt szó esett többször a regionális egyetemi tudásközpontokról, ezekben és a Semmelweisében is a Richter volt az az ipari partner, amelyik megfelelő, a kutatásfejlesztésnek - ha a gyógyszerfejlesztésről beszélünk - kifutási lehetőséget biztosító ipari partnerséget biztosított.
A Richter rendszeres pályázatokat ír ki az egyetemen, rendszeres fiatal kutatói támogatást és ösztöndíjat ad. Tehát ezek az instrumentáriumok kialakultak. Kétségtelen tény, hogy az a recesszió, ami itt van, és amit mindannyian észlelünk és tudunk, az nem kedvez annak, hogy a saját profitját, osztalékát féltő ipari cégek ebből nagyobb részt különítsenek el támogatásra vagy fejlesztésre. A támogatást még azzal is szeretném kiegészíteni, hogy ez nemcsak támogatás, hanem bizonyos nagy pályázatok esetében az önrész, ami korábban 50 százalék volt, vannak olyan pályázatok, ahol ez most már 70 százalékra emelkedett fel. Ha milliárdos pályázatokról beszélünk, az az egyetemek oldaláról nehezen teljesíthető. Tehát kétségtelenül ez az az ipari együttműködés, amelyben az ipar eddig, a lehetőségeihez képest nagyvonalúbb. Vannak azonban Magyarországon olyan ipari fejlesztő középvállalatok is, amelyek mondjuk a képalkotó diagnosztikában nemzetközi tényezővé nőnek ki, és az ezekkel való konzorciális együttműködés igen erősen körvonalazódik.
Az egyetemekkel való kapcsolat szerves és adott, tehát a többi orvosi egyetemmel való kapcsolat. Megemlítem azt, hogy ugyanakkor van egyfajta kompetíció is. Érthető kompetíció, hiszen egy akadémiai kutató szeretne első lenni egy bizonyos kutatási témában, ha a szabadalmat és az innovációt vesszük figyelembe, és mondjuk szabadalmaztatni akarja az újdonságát, akkor ezért van egy kompetíció. De ezzel együtt az akadémiai, egyetemi szféra nagy szinergiával működik, és inkább azt tudom mondani jellemzésül, hogy ez egy harmonikus együttműködés.
Kérdés hangzott el, hogy az egyetem hány telephelyen működik, a Puskin utca sorsával, stb.-vel kapcsolatosan. A Puskin utcát a korábbi kormányrendelkezések egyértelműen az ELTE tulajdonaként könyvelték el. Tehát amikor ez az épület megépült, akkor a Puskin utcai, hajdan egyébként az orvoskar céljaira létrehozott önálló épületet az ELTE kezelői tulajdonába adtuk át, és ott egy más típusú, az ELTE fejlesztését szolgáló épület-átalakítás zajlik jelen pillanatban is.
Az korábban is elhangzott, hogy nincs egy egységes kampusz. Minden törekvésünk az elmúlt tíz évben arra irányult, hogy legalább egy kampusz-szerű helyzet jöjjön létre a Semmelweis Egyetemen, aminek a súlypontja nagyjából a Nagyvárad tér és az Üllői út 26. között van, és ahogy Mandl professzor úr is említette, ez az épület is egyfajta kampuszt szolgál. Tehát ne kelljen órákat utazni a hallgatóknak, illetőleg a kutatásban, a fejlesztésben az az együttlét, a fizikai közelség is olyan megtermékenyítően hat és hathat - nemzetközi példákat is tudnék ide idézni -, amely most már lényegében realitás, és egy, ezen a területen kialakuló kampusz-szerű elhelyezkedést szolgálta minden PPP-beruházásunk is.
Ezzel együtt Budán is van egy jelentős központja az egyetemnek, amely a kardiovaszkuláris központ és a Kútvölgyi környékére lokalizálódik. Budán van még egy jelentős telephelye az egyetemnek, amely a sporttudományi kar, a korábbi TF épületállományára vonatkozik. És ha most csak az orvosi vonatkozásra gondolunk, akkor van egy elvarratlan - de tervekkel rendelkezünk a dolgok elvarrása szempontjából - szál, ez az Orthopédiai Klinika, amely valóban most már egyedül áll, egy olyan épületben, amelyben az Egészségügyi Minisztérium, a hajdani Szabolcs utca, és még néhány, talán a Fővárosi Önkormányzat is tulajdonos. Tehát egy olyan komplexum, amelytől minden tulajdonos vagy vagyonkezelői jogokkal felruházott szervezet szeretne szabadulni, korszerűtlenül dolgozik az Orthopédiai Klinika, vannak erre egyébként határozott elképzeléseink.
Egyébként az egyetem talpon maradásának vagy fejlődésének egy nagyon komoly bázisa az az ingatlanportfólió, amelynek a hasznosításához a legutolsó felsőoktatási törvény igen jelentős tétellel járult hozzá. Nem titok, hogy amióta én második ciklusú rektorságomat töltöm, tehát amióta én ebben a pozícióban vagyok, néhány kisebb ingatlantól eltekintve, nem sikerült az ingatlanokat úgy hasznosítani, ahogy azt az akkori törvények lehetővé tették volna. Elsősorban egyébként a rendkívül körülményes állami bürokráciát említeném meg ezen a területen.
Reméljük, hogy az új ingatlanhasznosítási lehetőségek olyan önrészeket tudnak biztosítani, amely természetesen csak az egyetemfejlesztési és intézményfejlesztési célban megfogalmazott célokra hasznosíthatóak lesznek majd.
Az ingatlantelephelyek száma száz fölött van. Ebben természetesen vannak olyan bejegyzési számosságok is, hogy mondjuk a nyilvánvalóan egy telephely három-négy helyrajzi számon van bejelentve, de egyébként - ahogy elmondtam - az Üllői út környékén, és az egészségtudományi kart is idegondolom, mert a Vas utcai szintén korábban egy egyetemfejlesztési pénzen megvalósult hallatlanul színvonalas beruházás, tehát az is ezt a kampusz-szerű területet erősíti és fejleszti.
Komoly kérdés hangzott el, hogy a budapesti, illetőleg a központi régiónak a több tulajdonosú egészségügyi ellátást nyújtó együttműködése milyen. Nagyon őszintén azt mondom, hogy semleges, de azt is mondhatnám, hogy semmilyen. Évente leülünk háromszor, négyszer, és kellemesen megbeszéljük, hogy mit kellene tenni. Van erre hivatalos szerv, a regionális egyetemi tanács...
ELNÖK: Egészségügyi tanács.
DR. TULASSAY TIVADAR, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektora: Bocsánat, lapszus, de itt most mégis az egyetemi rész mutatkozik be. Igen, az Egészségügyi Tanács, de igazából azok a középtávú fejlesztések elképzelések, hogy több tulajdonos, melyik területen és milyen irányba kellene és akar fejleszteni, és ezek összehangolása megtörténik-e a minisztériummal, az egyházakkal, az önkormányzatokkal, mert Pest megye is ide sorolódik, az egyetemmel, az - ezt biztosan tudják a jelenlévők, lehet, hogy a kérdés is erre irányult - igazából hiányzik. Ez azért rossz egyébként, mert ha felröppennek a sajtóban hírek, akkor nyilatkozik az egyik fél, nyilatkozik a másik fél, ki akar mit einstandolni, hol lehetne jobb ingatlan-beruházással egy bécsi Allgemeines Krankenhaus-nak megfelelő épületmonstrumot létrehozni, anélkül, hogy ezt racionálisan átgondoltuk volna, hogy az elmúlt 30 évben a kórházfejlesztések hová mennek, melyik területre kellene fókuszálni, és a meglévő adottságokat hogyan lehetne egymást támogatva jobban kihasználni.
A különböző tulajdonosok és a tulajdonosokat irányító ágazati hatóságok természetesen nem segítik ezt a megoldást.
Én elég nyitott vagyok és nyitott voltam mindenre, azt nem szeretem, amikor meg akarják mondani, hogy az egyetemnek hogyan kell viselkednie bizonyos helyzetekben, illetőleg hogy számos esetben érződött az, hogy az egyetem - most olyan dolgot mondok, amit lehet, hogy utána szégyelleni fogok - útban van bizonyos tendenciáknak.
Hölgyeim és Uraim! Az egyetem akkor is egyetem lesz, ha a rektorát nem Tulassay Tivadarnak fogják hívni. Ez elég régóta itt van, és nem lesz megkerülhető. Tehát amíg nem mondjuk azt, hogy egyetemi képzésre, orvosképzésre, egészségügyi felsőfokú képzésre és azoknak a gyakorlati kivitelezésére szükség van, addig onnan kellene elindulni, hogy mi az, ami ehhez a feladathoz, állami feladathoz maximálisan fontos, és ami megvan, akkor ahhoz kellene igazítani a többit.
A világon ez valójában így működik. Én nem Budapesten lakom, de budapestiként büszke lennék arra, hogy van egy Semmelweis Egyetem. Ezt igazából hiányolom a budapesti és a központi régióban, nem büszkék a Semmelweis Egyetemre. Nem is tudják, hogy van. Nekem Demszky főpolgármester úrral egyetlenegyszer volt módom találkozni, eljött az egyetemre, akkor is abban a kérdéskörben keresett meg, hogy odaadom-e a Kútvölgyi úti kórházat vagy nem. Valószínűleg ez nem az az együttműködés, amelyik egy ideális együttműködés főváros és egyetem között. A minisztériumokkal mindig jó volt a kapcsolatunk, az országos intézeteink révén többször felmerült, hogy az országos intézeteknek a szervezeti, logisztikai formája hogyan illeszkedhet az egyetemhez, tehát ha az a kérdés, hogy milyen az együttműködés, akkor azt mondom, hogy semleges. Javítható-e? Kötelességünk, hogy javítsuk, és ez egy általános elvárás, hogy ezen az elkövetkezendőkben történjen javítás.
Biztosan kihagytam pár dolgot, de akkor arra majd kollégáim válaszolnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen, rektor úr. Azt javaslom, hogy a fővárosi különböző tulajdonú egészségügyi intézmények együttműködésének a kérdését részleteiben ne nyissuk ki, annál is inkább, mert a jövő héten a bizottság részletesen, külön napirendként foglalkozik a Budapesti Egészségügyi Modell helyzetével, amikor főpolgármester-helyettes urat meghallgatjuk e tekintetben. Nyilván a bizottságnak ebben közvetlenül nincs kompetenciája, de azért azt gondolom, hogy fontos a mai információk birtokában is tájékozódni és véleményt mondani ezekről a kérdésekről. Rektor urat egyébként szívesen látjuk ennél a napirendnél, amennyiben ideje megengedi.
Megkérdezem, hogy esetleg az egyetemi vezetők részéről valamilyen kiegészítés van-e, a rektorhelyettesek, dékán urak részéről? Ádám Veronika rektorhelyettes asszony!
Dr. Ádám Veronika rektorhelyettes (Semmelweis Orvostudományi Egyetem)
DR. ÁDÁM VERONIKA rektorhelyettes (Semmelweis Orvostudományi Egyetem): A vitában a bizottság mindkét alelnöke más-más összefüggésben említést tett arról, hogy milyen fontos és kívánatos egyszersmind az egyetem found-raising tevékenysége, és én ilyen összefüggésben értékelem Schvarcz alelnök úr kérdését is, hogy az orvos-egészségügyi, biológiai kutatások hogyan veszik igénybe a magyar gyógyszeripart.
Rektor úr minden aspektusát összefoglalta annak, ahogy a Semmelweis Egyetem ezzel a lehetőséggel él. Én egyetlenegy dolgot tennék ehhez hozzá, azt, hogy Magyarország általában - és ilyen értelemben a Semmelweis Egyetem is - nagyon korlátozott lehetőségekkel rendelkezik a klasszikus found-raising szempontjából, értelemszerűen azért, mert azok a foundok, alapítványok, amelyek a világban működnek és nagyon sok, nagyon komoly összeggel tudnak a kutatáshoz hozzájárulni, Magyarországon egyszerűen nincsenek. Ebben az országban ennek nincs még kultúrája, és talán nincs még elég "gazdagság", mert ezek jórészt a világban magánalapítványok, magáncégek és magánemberek által létrehozott alapítványok. Ezek Magyarországon nincsenek.
A gyógyszeriparral kapcsolatban viszont csak annyit tennék hozzá ahhoz, amit rektor úr elmondott, aki elmondta, hogy a Richter Gedeonnal az egyetemünknek milyen kiváló és gyümölcsöző a kapcsolata, hogy Magyarországon a Richter Gedeon Nyrt. az egyetlen olyan gyógyszergyár, amely egyáltalán a magyar orvosbiológiai kutatásokat támogatni tudja, érdemben természetesen, mert kisebb cégek vannak, de az a nagyságrend nem az, amiről mi beszélünk.
Ez annak a sajátos magyar privatizációnak a következménye, amelynek eredményeként a Richter Gedeon Nyrt. maradt az egyetlen olyan magyar gyógyszergyár, ami nem magyar főtulajdonú, hanem a menedzsmentje legalább magyar. Tehát az ott meghozott döntésekben érvényesül az a szempont, hogy a kutatásra és innovációra szánt költségvetési részüket a magyar orvosbiológiai kutatások támogatására szánják.
Tehát valahol érdemes lenne figyelembe venni azt, hogy a magyar orvosbiológiai kutatás lehetőségei a foundok és a gyógyszeripari kapcsolatok szempontjából nagyon-nagyon korlátozottak. Ezt a lehetőséget talán figyelembe lehetne venni ott, és ez a mondandóm másik része, amit szintén érintett ez a megbeszélés, nevezetesen Mandl professzor úr említette, hogy talán az NKTH-ból lehetőség nyílik a miniszter úr kezdeményezésére egy olyan összeg átcsoportosítására, amely kifejezetten az ETT kezelésében szolgálná a magyar egészségügyi kutatásokat. Ez egy nagyon jó dolog, de nem egy intézményesített formájában nagyon esetlegessé teszi azt, hogy a mindenkori két miniszter meg tud-e és hogyan tud egymással megállapodni. Talán én felvetem azt a lehetőséget, hogy az Egészségügyi bizottság tudna abban segíteni az orvosbiológiai kutatásoknak, hogy ha támogatná azt, hogy az NKTH rendelkezésére álló igen komoly összeg - ott 40-45 milliárdos költségvetésről beszélünk - egy adott részét orvosbiológiai kutatások finanszírozására fordítsa, és ennek talán az elbírálásában részt kellene kapni az ETT-nek. Ha többre nem, legalább egy rábólintásra, tudniillik mindnyájan tudjuk, hogy az NKTH által meghozott döntések és kutatási innovációs támogatások - hogy fogalmazzak finoman - sokszor a szakma csodálkozását váltották ki. Ez bizonyára tudná erősíteni a döntések szakmai megalapozottságát, ha az ETT-nek ebben legalább egy rábólintási lehetősége lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További észrevétel van-e? Kollai Márk rektorhelyettes úr!
Dr. Kollai Márk egyetemi tanár (Semmelweis Orvostudományi Egyetem)
DR. KOLLAI MÁRK egyetemi tanár (Semmelweis Orvostudományi Egyetem): Köszönöm a szót. Elhangzott az a kérdés, hogy az idegen nyelvű oktatás hogyan interferál az egyetemen folyó kutatási tevékenységgel. Ez egy összetett kérdés, mert részben nyilvánvalóan időigényes, tekintve, hogy például az általános orvosi karon a tavalyi évben közel 300 magyar hallgató mellett felvettünk 240 hallgatót az angol, és ugyancsak 240 hallgatót a német nyelvű oktatásra. Tehát több idegen nyelvű hallgatót oktatunk az általános orvosi karon, mint magyar hallgatót. Nyilvánvaló, hogy ez ezzel arányos oktatási terhelést is jelent, ami valahonnan az időt és az energiát elviszi.
Ugyanakkor viszont az idegen nyelvű oktatás tandíjaiból befolyó összeg elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy ezek az intézetek működni tudjanak. Az OKM-től kapott támogatás a bérkeretre elegendő, tehát az intézeti infrastruktúra fenntartását, a kutatási és oktatási infrastruktúra fenntartását ebből az idegen nyelvű oktatásból befolyó összegből fedezzük, és nemcsak az idegen nyelvű hallgatók oktatását, de a magyar nyelvű hallgatók oktatását is. Magyarán: ez ilyen szempontból nem egy kiegészítő keret, hanem egy elengedhetetlen forrás.
Ha már nálam van a szó, akkor egy aggasztó jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. Tegnap történt, ez egy friss élmény. Sebész kollégákkal beszélgettem, akikkel egy kutatási együttműködésünk van, a Transzplantációs Klinikáról, akik máj- és vesetranszplantációt végeznek, és a kutatási programmal kapcsolatos megbeszélések után szó került sok mindenre, és többek között arra, hogy egyre nagyobb a száma azoknak a májelégtelenségeknek, amelyek ismeretlen etiológiájúak. Tehát nem hepatitis, nem alkoholos, hanem ismeretlen. És ami még aggasztóbb, hogy ebbe a betegségcsoportba fiatal betegek tartoznak. Kiderült az, hogy amikor a lelkiismeretes klinikusok mégiscsak rákérdeztek az anamnézisre és a hozzátartozókat is részletesen kikérdezték, egyre több esetben kiderült az, hogy valamilyen gyógyhatású készítményt fogyasztottak, valamilyen méregtelenítő kúrán vettek részt. A múlt héten történt egy ilyen eset a transzplantációs klinikán, egy 19 éves lányt transzplantáltak, aki az esküvője előtt egy méregtelenítő kúrán vett részt, és akut májelégtelenség fejlődött ki nála, ami nem akarom ezt túlmagyarázni ennek a témának a jelentőségét. Ezek a teák ott vannak a polcokon, és az összetételük bizonyos fokig gyártási titok. Nemcsak egészségkárosítóak, hanem komoly anyagi vonzatuk is van, mert egy májtranszplantáció igen komoly pénzbe kerül.
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez egy komoly veszély.
ELNÖK: Köszönöm szépen, rektorhelyettes úr. Gondolom, az Egészségügyi Tudományos Tanács esetleg elnökségi ülésen foglalkozhatna ezzel a kérdéssel, és lehet, hogy a gyógyszer-engedélyező vagy gyógyhatású termékeket engedélyező szervek figyelmét fel lehet hívni erre.
DR. MANDL JÓZSEF, az Egészségügyi Tudományos Tanács titkára: Elnézést kérek, annyit hadd reagáljak, hogy az ETT több beadványt adott be az élelmiszerbiztonság kérdésében a minisztériumnak. Nem értünk egyet a jelenlegi rendszerrel. Nagyon veszélyesnek tartjuk, hogy az egész átkerült az agrártárcához. Rengeteg visszaélés van. Ebben a rengeteg visszaélésben az ETT különböző pereket, illetve eljárásokat kezdeményezett az ügyészségnél, különböző esetekben az ügyészség mindig visszautasította. Jelen pillanatban a legfőbb ügyész helyettesénél van a beadványunk, ami az ügyészi határozatokat mellékeli, amelyek elemi tájékozatlanságról tesznek tanúbizonyságot, illetőleg olyan orvosi kérdésekbe mennek bele, ami nem jogi kérdés. Mondok egy példát: a Celladam. Az ügyészi döntésben le van írva az, hogy tekintettel arra, hogy csak az áttéteket akadályozza meg a Celladam, de nem ígér teljes gyógyulást a betegnek, ilyen értelemben minden rendben van. Ezt Magyarországon egy ügyészi határozat tartalmazza, ezt felterjesztettük a jogalkalmazó szerveknek. Tehát az egész ilyen irányú piac Magyarországon és az egész tevékenység kicsúszott az egészségügy ellenőrzése alól. Mi ezt helytelenítjük, és ezt a tárcának többször jeleztük.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha már itt tartunk, hadd jegyezzem meg, hogy a bizottság természetesen kész arra, hogy a maga lehetőségei kapcsán, nem a szereptévesztés hibájába esve, és átvéve a végrehajtó hatalom felelősségét, de bizonyos szignalizációs lehetőségekkel tud élni. Egyrészt, ha ilyen megkeresést kapunk, akár az FVM számára bizonyos kérdéseket fel tudunk vetni, lehet, hogy nagyobb súllyal, másrészt pedig, ahogy ezt professzor asszony az előbb mondta, arra én kész vagyok, ha Mandl professzor úr ebben segítséget nyújt, akkor komolyan megtámogatjuk azt, hogy az Innovációs Alapból az egészségügy kapjon támogatást, és kész vagyok, hogy a kutatásokért felelős tárca nélküli miniszterhez forduljak. Köszönöm szépen.
Karádi István professzor úr, az ÁOK dékánja kért szót.
Dr. Karádi István dékán (Semmelweis Orvostudományi Egyetem)
DR. KARÁDI ISTVÁN dékán (Semmelweis Orvostudományi Egyetem): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Rektor Úr! Csak két rövid témát szeretnék felvetni. Az egyik kérdés arról szólt, hogy a külföldiek oktatása és a kutatás kapcsolata, hogy vajon, ezek egymást segítik, akadályozzák a jövőben, vagy akár a múltban. Azt tudnám mondani, hogy az egyetem devizás bevétele, tehát a külföldi oktatás kifejezetten segíti a kutatást, hiszen bizonyos olyan tartalékbevételeket, amelyek a dékán kezébe kerülnek, tehát az általános orvosi kar döntése nyomán használódnak fel, ezek egy jó részét olyan kutatási projektek kiegészítésére, megsegítésére használjuk fel, amelyek nem nyertek végül is finanszírozási lehetőséget az OTKA vagy esetleges ETT-pályázaton. Inkább az OTKA-ról van szó.
Azt láthatjuk, hogy a kutatási finanszírozás beszűkülésével az OTKA-n nyert pályázatok száma jelentősen lecsökkent, és van egy olyan középgárda, aki nemzetközi vonatkozásban is kiemelkedőnek tekinthető, de nem jut kutatási pénzekhez Magyarországon. Amit említett Mandl professzor úr, ez az a gárda, aki oktatja is a külföldieket, és ez az a gárda, aki kutatni is akar, hiszen ez neki életcélja. Ezeket segítjük meg részben ezekből az összegekből. Tehát vica versa segíti a devizás oktatás a kutatást, a kutatás pedig az oktatási minőséget.
A másik téma, amit meg szeretnék említeni, az a klinikai kutatások. Amerika és Európa két különböző módon fejlődött az egyetemeket illetően. Amerikában az oktatókórházak alakultak ki azon az alapon, hogy a nagy kórházakhoz kutatóbázisok csatlakoztak és abból alakultak ki a későbbi egyetemek. Magyarországon fordítva van a helyzet. Mi az angolszász, mondhatnánk azt, hogy angliai modellt vettük át, az egyetemek klinikáin folyik a kutatás, ide koncentrálódik elsősorban. Megemlíteném azt, hogy az ipar és a kutatás kapcsolatában a klinikai kutatásoknak rendkívüli szerepe van, különösen a gyógyszerkutatások terén. Itt van előrelépési lehetőségünk. Ha a klinikák megkapják azt az infrastrukturális és humán lehetőséget, hogy a kutatásban intenzíven részt vegyenek, és itt elsősorban infrastrukturális problémáik vannak, akkor rendkívül segíthetik az ipar és a kutatás kapcsolatát.
Hadd említsem meg, hogy a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati Klinikája és Gyermekgyógyászati klinikája jelenleg, mint klinikák olyan szintű kutatást végeznek eredményességben, mint egy közepes elméleti nyugati tanszék vagy intézet. Tehát feltétlenül nemzetközi szinten mozognak, és ezt nem szabad kihagyni, hogy ezek a klinikai kutatások közvetlenül az ipari célokkal is összekapcsolva, fejlődést hozzanak a kutatásba.
ELNÖK: Köszönöm szépen, professzor úr! Stubnya Gusztáv!
Dr. Stubnya Gusztáv főigazgató (Semmelweis Orvostudományi Egyetem)
DR. STUBNYA GUSZTÁV főigazgató (Semmelweis Orvostudományi Egyetem): Három rövid kérdéshez szeretnék hozzászólni. Az egyik: Puskás képviselő úr kérdezte és nem kapott még rá választ, hogy a három vidéki egyetem és a Semmelweis Egyetem között milyen típusú kapcsolat van. Nyilván részben rektor úr válaszolt rá, nyilván kutatócsoportok szintjén úgy gondolom, hogy tökéletes a kapcsolat, és tulajdonképpen most már négy és fél éve az egyetemek, illetve klinikai központok szintjén is, az Egyetemi Klinikák Szövetsége keretében ez a kapcsolat formalizálódott, tehát úgy gondolom, hogy egy egészen harmonikus kapcsolat figyelhető meg.
A másik kérdés, amihez több mindenki hozzászólt, de Schvarcz alelnök úr vetette fel: ez a bizonyos gyógyszeripar és az egyetemek kapcsolata. Ma Magyarországon azt mindenki látja és tudja, hogy 2007-től 2013-ig alapvetően mind a közintézmények, mind pedig a piaci profitorientált intézmények befektetési logikáját erőteljesen meghatározza az európai pénzek felhasználása. Ami a bizottsági ülés elején elhangzott, hogy a közép-magyarországi régió szerencsétlen helyzetben van, ez erre is igaz, tehát nemcsak az egészségügyi típusú pénzek felhasználásánál, hanem a K+F típusú pénzeknél is. Hiszen ha én gyógyszergyárként, profitorientált gyógyszergyárként gondolkodom és úgy keresem, hogy hová teszem ki a pénzemet és hogyan próbálok meg befektetni, nyilván azt a lehetőséget választom, ahol a saját befektetéseim egy részét európai pénzből vagy az Új Magyarország Fejlesztési Tervből befolyó pénzből tudom megvalósítani.
Erre a központi régióban is volt kezdeményezés, a bizonyos Pólus-programok keretében, de sajnálatos módon a közép-magyarországi régióban ez többé-kevésbé elhalt, és az a fajta Medi Pólus-koncepció, aminek egyébként a középpontja pontosan az a hely lett volna, ahol most ülünk, ez nem váltotta be azokat a reményeket, amivel 3-4 évvel ezelőtt elindult.
Az utolsó kvázi egy apróság, ami nyilván az Egészségügyi bizottság érdeklődését felkeltheti, és egy kicsit továbbgörgetve azt, amit Karádi dékán úr mondott: a klinikai kutatások esetében amennyiben születik olyan eredmény, amely részben szabadalmaztatódik, részben pedig egyértelművé válik, hogy a betegellátásban hasznosítható, nem csatornáztatható át ma Magyarországon az egészségügyi ellátásba. Az egyetemen is számos olyan példa van, és nem akarom az összest felsorolni, csak egyet említek: például a 3 Teslás MR-vizsgáló készüléket és az ahhoz kapcsolódó eljárásokat, ami típusosan a regionális egyetemi tudásközpont keretében került az egyetemre. Ez eljutott a végére abban az értelemben, hogy a kutatásfejlesztési tevékenységet elvégeztük rajta, a betegellátásra úgy, ahogy, valamilyen módon próbáltuk használni, de egyszerűen azokat az eljárásokat, amelyek egyébként költséghatékonyak, és bizonyos kórházi bennfekvéseket is ki tudnának váltani, nem lehet átcsatornázni az egészségügy napi rutinszerű eljárásába.
Úgy gondolom, hogy ez közép- és hosszú távon mindenképpen egy megoldandó feladat, mert Magyarország a többi országgal összehasonlítva óhatatlanul lemarad abban, hogy az új innovatív orvosi technológiákat, mind diagnosztikus, mind terápiás beavatkozásokat a közfinanszírozott rendszerébe behozza. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy több pénzt kérnénk, hanem ezekkel az eljárásokkal pontosan ki lehetne váltani egyéb eljárásokat, amelyeket jelen pillanatban mégiscsak finanszíroz a közellátás. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van egy másik fontos elem, az egész úgynevezett OEP-befogadási gyakorlatnak a kérdése. Ismereteim szerint készül egy új szabályozás, de a probléma mindig az, hogy a befogadásra óriási az igény és a csábítás, de a befogadás törlésére pedig mindig megmozdulnak komoly erők.
Romics akadémikus úr kért még szót, az ETT elnökségének tagja.
Dr. Romics László akadémikus (Egészségügyi Tudományos Tanács)
DR. ROMICS LÁSZLÓ akadémikus, az Egészségügyi Tudományos Tanács elnökségének tagja: Nem tudom, van-e jogosultságom nekem itt megszólalni.
ELNÖK: Hogyne!
DR. ROMICS LÁSZLÓ akadémikus, az Egészségügyi Tudományos Tanács elnökségének tagja: Tulajdonképpen nem mondok újat, csak szeretném aláhúzni azt, amit rektor úr mondott. Ja, és nagyon megütötte a fülemet az, amit elnök úr mondott, hogy a jövő héten tárgyalja a bizottság a főváros, és gondolom, az agglomeráció ellátásának a kérdését, ami 3 millió ember ellátását fogja megtárgyalni.
A dolognak nagy múltja van, sosem volt jó a főváros és az egyetem között a kapcsolat, én nagyon jól emlékszem, még Bartha főorvos idejéből is a vitákra, öreg vagyok és nagyon sok mindent tudok.
Akkor, amikor rektorhelyettes voltam, 19 évvel ezelőtt, akkor indult egy munka a főváros és az egyetem között, hogy a ritka kórképeket és az ellátásokat ne párhuzamosan csinálja az egyetem és egyes kórházak. Ez a felmérés akkor megtörtént, akkor váltás volt és elmaradt az egész dolog, nem lett belőle semmi. Amikor rektor lettem, akkor újra megpróbáltam ezt feléleszteni. Magyarországon egyetlen emberhez nem jutottam be, többszöri intervenció után, az Demszky Gábor volt. Nem volt olyan miniszterelnök, pedig több kormány volt, vagy bármilyen pénzügyminiszter vagy külügyminiszter, akihez nem jutottam be, kivéve Demszky Gábort.
Ennek ellenére megpróbáltunk valamit, teljes sikertelenséggel, falba ütköztünk, és semmiféle közös kollaboráció kialakítására nem volt lehetősége Budapestnek és az egyetemnek. Azt gondolom, hogy ebből tanulni kellene. Ma már a medicina olyan mértékben diverzifikálódik, és mindenhez új, speciális műszer kell, hogy nincs értelme, hogy egy utcával arrébb ugyanazt csinálják, mint amit az egyetemen, vagy amit a kórházban csinálnak.
Magyarul: rendkívül fontos lenne az, hogy a nem rutineljárásban lévő tevékenységek, ritkább kórképek, ritkább műtétek, ritkább eljárások ne párhuzamosan történjenek, hanem egy geográfiai elosztás alapján, hogy ne kelljen Újpestről Budára utazni, Budáról Kistarcsára, de valamilyen módon meg kellene csinálni azt, hogy ezt felmérni és a párhuzamosságokat kiküszöbölni. Ennek van anyagi, szakmai vonatkozása is. Tehát szeretném megerősíteni rektor úrnak ezt a kívánságát.
A másik dolgot inkább csak érdekességképpen említem meg, amit Kollai rektorhelyettes úr említett: én mindig ideges leszek attól, bár közismert rólam, hogy paraszolvenciaellenes voltam örök életemben, hogy különböző értékelések vannak, hogy mennyi a paraszolvencia. Egyetlenegy értékelést nem láttam még egyetlenegy irományban sem, egyetlenegy újságban sem, egyetlenegy portálon sem, hogy mennyi a paramedicinára költött pénz. Most valami volt, valamelyik újságban, valahol láttam, hogy ez is milliárdos nagyságrendű, nem is milliárdos, hanem százmilliárdos nagyságrendű, és ebben kárt is csinálunk.
Amit rektorhelyettes úr mondott, az ismert, a zöldteáról kiderült, hogy hosszú távon nefrotoxikus, és még egy csomó más dolog, ami Magyarországon nincsen rendezve, és az az igazság, hogy Európában sincs rendezve. Az ETT számtalanszor tárgyalta. Ebből előbb-utóbb botrányok lesznek.
Én a magam részéről, és ezt nem a hátuk mögött mondom, nagyon sajnálom, hogy Pécsett az Igazságügyi Intézetben indult el ennek az oktatása, ráadásul az Akadémiára hivatkozva, hogy az Akadémia mit fogadott el öt évvel vagy tíz évvel ezelőtt, hogy mi az, ami elfogadható a paramedicinából. Meg kell mondanom, hogy én előszedtem az akadémiai irattárból azt, ami elfogadott. Pécsett sokkal többet akarnak oktatni, mint amit az Akadémia akkor elfogadott olyannak, amiben lehet valami tudományos alap.
Ez egy probléma, ami előbb-utóbb fel fog merülni, és ez valamelyik egészségügyi bizottságnak a témája lesz, vagy valamelyik kormánynak a témája lesz.
ELNÖK: Köszönöm szépen, akadémikus úr, fontos az, hogy az ETT titkára és a minisztérium képviselője is hallotta ezt. Ismereteim szerint napirenden van a nem konvencionális eljárásokról szóló kormányrendelet szigorítása. Tehát fontos az, amit elmondott professzor úr. Köszönöm szépen.
Mielőtt megköszönnénk a konzultációt, szeretném elmondani, hogy Schvarcz alelnök úr egy kérdésére nem kapott választ, a környezet-egészségügyi, környezetvédelmi képzéssel kapcsolatban esetleg kíván-e valaki megjegyzést tenni ebben az ügyben? Rektor úr!
DR. TULASSAY TIVADAR, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektora: Sajnálom, hogy elmulasztottam a választ. Az egyetem arról is híres, hogy proaktívan próbál elébe menni a problémáknak, és számos olyan szakot indított és akkreditáltatott Magyarországon, amely újszerű: infobionika, biotechnológia, döntően persze ebben a tárgykörben mozgott az eddigi aktivitásunk.
Nagyon nyitott volnék arra, hogy ezt megvizsgáljuk, és akár más társegyetemekkel vagy más egyetemekkel együtt egy szakindítási kezdeményezést indítsunk el a MAB-nál és akkor ez a kérdés végül is orvosi részről is, egészségügyi részről is, környezetvédelmi részről is megoldást nyerhet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az a feladatom, hogy lezárva a konzultációt, megköszönjem rektor úrnak, hogy lehetőséget adott arra, hogy az egyetem új épületében erre az ülésre, és azt gondolom, hogy érdekes, izgalmas kérdéseket felvető konzultációra sor kerüljön. Megköszönöm az Egészségügyi Tudományos Tanács tájékoztatóját, sok gondolat merült fel, és biztos vagyok benne, hogy ez egyúttal feladatot is jelent, nemcsak az ETT, de az egészségügyi kormányzat számára is, nekünk is van min gondolkodni, és sokat tanultunk. Köszönöm szépen ezt a lehetőséget.
Tehát ezt a napirendi pontot lezárom, és mielőtt arra kerülne sor, hogy az épület megtekintésének részleteit megismerjük, valószínűleg ez nem igényel jegyzőkönyvi rögzítést, megkérdezem, hogy más természetű egyebek megjegyzése van-e valakinek. (Nincs jelzés.) Ha nincsen, akkor a bizottsági ülést bezárom. A jövő héten találkozunk.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 35 perc)
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva