EB/20/2009.
(EB-111/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2009. június 17-én, szerdán, 10 órakor
a Fővárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház
Új Épület földszinti tárgyalótermében
(Budapest, XIV., Róna utca 192-216.)
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása *
Dr. Golub Iván, az Uzsoki utcai Kórház főigazgatójának köszöntője *
A bizottság 2009. I. félévi munkaprogramja *
A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló T/9817. számú törvényjavaslat *
A bizottság hatáskörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslat megvitatása *
Tájékoztató az április hónapban bevezetett szakellátási finanszírozási rendszer első tapasztalatairól *
Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár szóbeli tájékoztatója *
Tájékoztató a Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő kórházak gazdálkodásáról *
Dr. Bognár Ilona ügyosztályvezető (Fővárosi Önkormányzat) szóbeli tájékoztatója *
Tájékoztató az Uzsoki utcai Kórház helyzetéről, gazdálkodásáról, szakmai munkájáról és az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében megvalósuló beruházásokról *
Dr. Golub Iván, az Uzsoki utcai Kórház főigazgatójának szóbeli tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások, vélemények *
Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár válaszai a vitában elhangzottakra *
Dr. Rendek Vilma, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatójának válaszai a vitában elhangzottakra *
Dr. Bognár Ilona ügyosztályvezető (Fővárosi Önkormányzat) válaszai a vitában elhangzottakra *
Dr. Golub Iván, az Uzsoki utcai Kórház főigazgatójának válaszai a vitában elhangzottakra *
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Csáky András (független)
Helyettesítési megbízást adott
Fetser János (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP) dr. Nyul Istvánnak (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP) dr. Havas Szófiának (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) megérkezéséig dr. Czinege Imrének (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz) dr. Nagy Kálmánnak (KDNP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Csáky Andrásnak (független)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Pesti Imrének (Fidesz)
Dr. Vojnik Mária államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Golub Iván, az Uzsoki utcai Kórház főigazgatója
Dr. Rendek Vilma főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár)
Fejes László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Takács László fogalmazó (Pénzügyminisztérium)
Dr. Bognár Ilona főosztályvezető (Fővárosi Önkormányzat)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 00 perc. )
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Tisztelt Bizottság! Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, és köszönöm azt, hogy a Fővárosi Önkormányzat és az Uzsoki utcai Kórház lehetővé tette, hogy itt tarthatunk kihelyezett ülést. Köszönjük a meghívást és a vendéglátást.
Mindenekelőtt technikai észrevételt kell tenni. Az egyik, hogy a jegyzőkönyvezés és a hangrögzítés miatt azt kérem, hogy mindenki várja meg, ameddig a mikrofon majd odaér hozzá. Sajnos, véges számú, összesen három mikrofonunk van, de segítenek abban, hogy ez mindenkihez odaérjen, tehát erre kérem, hogy képviselőtársaim és vendégeink figyeljenek. Másrészt pedig szeretném azt is mondani, hogy az ülést követően lehetőség van arra, hogy képviselőtársaim igény szerint a kórház bármelyik részlegét vagy az építkezést megtekintsék, azonban szükséges, hogy ezt majd jelezzék főigazgató úrnak, dr. Golub Ivánnak, és napirend előtt egy rövid köszöntés erejéig megadom neki a szót. Egyébként köszöntöm Horváth Csaba főpolgármester-helyettes urat is, aki a fenntartó képviseletében jelen van. Köszönöm szépen.
Főigazgató úr!
Dr. Golub Iván, az Uzsoki utcai Kórház főigazgatójának köszöntője
DR. GOLUB IVÁN főigazgató (Uzsoki utcai Kórház): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Alelnök Urak! Tisztelt Bizottsági Tagok! Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Vendégeink! Az Uzsoki utcai Kórház menedzsmentje és munkatársai nevében szeretettel köszöntöm önöket. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a szokásos koreográfia szerint az Uzsokira is, mint egy hazai, átlag, típusos egészségügyi intézményre látogatásuk során sort kerítettek. Szeretném azt elmondani, hogy mi is úgy gondoljuk, hogy bármennyire meghatározó szerepe van egy ilyen intézménynek a hazai és a fővárosi ellátásban, bennünket ugyanúgy a gyarlóságok, az ügyetlenségek, a nem kedvező események és a sikerek, az elért eredmények egyaránt jellemeznek. Én nagyon remélem, hogy a múltunkat bemutató 80 éves jubileumi emlékkönyvünk az eltelt időszakról betekintést nyújt. Ha ki tetszenek jönni és megnézik az építkezést, akár az aulából vagy kintről, akkor találkoznak a jelennel, és ha a prezentációm három ábráját a végén megnézik, akkor esetleg az Uzsoki jövőképével is megismerkedhetnek.
Mi nagyon szerencsésnek érezzük magunkat több szempontból. Először is azért, mert a parlament Egészségügyi bizottsága az én közel 40 éves ismereteim és tapasztalatom alapján még nem volt az Uzsokiban, volt államelnök, miniszterelnök, pártvezető, a legkülönbözőbb szintű magas rangú vendégünk, de a parlamenti bizottságot először tudjuk most köszönteni. Aminek külön örülök és szeretném a köszönetem kifejezni, hogy amikor készültem, és a bizottság összetételét láttam, minimum a bizottság egyharmada tevőlegesen részt vett abban - vagy tulajdonosi vagy politikusi vagy egészségügy-irányítói minőségében -, hogy az Uzsoki az elmúlt 15 évben, amelyben a menedzsertársaimmal, illetve munkatársaimmal irányítjuk a kórházat, el tudta azt érni - és ez nem kizárólag a mi érdemünk -, hogy közel 15 milliárd forintnyi beruházási pénzt kapott, nyilvánvalóan elismerve a szakmai munkát, elismerve a múltat, elismerve a jövőképet és a feladatot.
Én ezt itt a bizottsági tagoknak külön szeretném megköszönni, hiszen e nélkül ez az intézmény ilyen körülmények között és ilyen helyzetben nem tudná köszönteni a vendégeket. Ez mindannyiunk tevőleges, aktív részvétele mellett, mindenekelőtt Zugló lakosságának, a hazai egészségügy szolgálatának szól. Ezt megköszönve örülnék, ha jól éreznék magukat itt, az Uzsokiban, és remélem, hogy egy év múlva, ha befejeződik a második ütem, akkor közösen örülhetünk annak, hogy következhet a harmadik, és az Uzsoki rekonstrukciója tovább folytatódik. Minden magyar egészségügyi intézménynek ezt kívánom, hogy így tudjanak ennek örülni. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, főigazgató úr. Köszöntöm a menedzsment itt jelen lévő tagjait. A munkánkat szokás szerint néhány napirend előtti megjegyzéssel, bejelentéssel kezdenénk.
Egyrészt tájékoztatom képviselőtársaimat arról, hogy ahogy sor került a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosításának benyújtására, több szakmai és civil szervezet igényt jelentett be, hogy konzultációt szeretne folytatni, véleményt szeretne mondani. Úgy gondoltam, hogy erre lehetőséget kell biztosítani, annak ellenére, hogy egyébként, ha a parlamenti bizottság nyújt be törvényjavaslatot, akkor más szabályok érvényesek, mint mondjuk egy kormányzati döntés-előkészítés során. Ezért bejelenteném, hogy június 26-án, pénteken, 10 órára hívtam meg szakmai és civil szervezetek sorát a bizottság üléstermébe, hogy mondják el a véleményüket. Ha lesz rá igény, akkor más konzultáció is lesz, nyilván egészségvédő, vendéglátói-pari és a legkülönbözőbb szervezetekről van szó, körülbelül 20 szervezetről, és ezúton hívom a bizottság erre a konzultációra kíváncsi vagy ráérő tagjait, hogy vegyenek ezen részt. Tehát június 26-án, 10 órakor.
Tájékoztatom a bizottság tagjait arról, hogy a jövő héten szerdán - ahogy ezt korábban terveztük - Miskolcra látogatunk, a bizottsági ülésen a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szakellátás helyzetéről tájékozódunk. Az ülésre a Megyeházán, annak Szász Endre termében kerül majd sor. Arra kérem azonban bizottságunk tagjait, hogy legkésőbb holnap 4 óráig jelentkezzenek azok, akik busszal kívánnak eljönni Miskolcra, azért, mert ennek megfelelő igénylést kell majd a parlament hivatala számára leadni. Esetleg meg is kérdezem, hogy ki az, aki biztosan eljön Miskolcra, és a buszt igénybe kívánja venni. Tehát ki az, aki most ebben állást tud foglalni? (Nincs jelzés.) Most nem látok ilyen jelentkezőt, de azt kérem, hogy a bizottság titkárságára legkésőbb holnap 4 óráig Hegedűs Juditnak jelezzük, mert ennek megfelelően kell ezt előkészítenünk.
Tisztelt Bizottság! Arról is szeretném képviselőtársaimat tájékoztatni, hogy néhány írásos dokumentumot azzal kapcsolatban kiküldtünk az ÁNTSZ közreműködésével, hogy a múlt héten - ahogy ez várható volt - az Egészségügyi Világszervezet a legmagasabb pandémiás készültségi fokozatot elrendelte az új típusú influenzával kapcsolatban. A magyarországi epidemiológiai helyzetben egyébként nincs változás. (Megérkezik az ülésre dr. Kupper András.)
Szeretném ugyancsak azt is bejelenteni, hogy a hosszú viták és egyeztetések után végül a kormány elfogadta és a 122/2009. számon közzétett rendeletében újraszabályozta a szakorvosképzési rendszert, amely 2010-től nyer bevezetést, a június 12-ei Magyar Közlönyben jelent ez meg.
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy napirend előtt van-e esetleg bárkinek az elmondottakhoz vagy máshoz kapcsolódó észrevétele. (Nincs jelzés.) Nincs.
Tisztelt Bizottság! A napirendre az alábbiak szerint tennék javaslatot. Azt javaslom, hogy a 3., 4., 5. számmal jelzett napirendet együttesen, egy konzultáció keretében tárgyaljuk meg az összefüggésekre való tekintettel, éspedig oly módon, hogy először államtitkár asszony az írásban kiküldött tájékoztatót kiegészíti, ugyanezt teszi majd a Fővárosi Önkormányzat képviselője, illetőleg főigazgató úr röviden, hiszen az írásos anyagok kellő mélységben rendelkezésre állnak, és ezt követően erről együttesen nyílik meg a konzultáció.
Ezekkel a kiegészítésekkel kérdezem a bizottság tagjait, hogy elfogadják-e a napirendi javaslatot. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy elfogadtuk a napirendet.
A bizottság 2009. I. félévi munkaprogramja
Tisztelt Bizottság! Ezért soron következik az az előterjesztés, amely azt a címet viseli, hogy a bizottság 2009. második félévi munkaprogramja. Nyilván ez - ahogy ezt szoktuk - nem a törvényjavaslatok és országgyűlési határozati javaslatok körét, hanem az azon túlmenő tájékozódást tartalmazza. Nem tudjuk - és ezt jelzem - pontosan még kiszámítani, hogy hogyan alakul a második félévi munkaprogram, milyen hosszú őszi ülésszakra kell számítani, ezért a korábbiakhoz képest szerényebb a javaslat. Többnyire a korábbi bizottsági, illetőleg képviselői javaslatok nyertek beépítést ebbe a munkaprogramba. Ha látják képviselőtársaim, akkor tulajdonképpen korábbi bizottsági döntések, megállapodások jelentkeznek, köszönnek vissza, ezzel kapcsolatban kérünk az érintettektől tájékoztatást.
Ugyancsak említeném, hogy várhatóan a nyár folyamán az Állami Számvevőszék két fontos ellenőrzést befejez. Ugyan itt a munkatervben azt szerepeltettem, hogy ezeket a jelentéseket tárgyalásra javaslom, hogy adjuk ki az ellenőrzési albizottságnak, de ki kell azt szomorúan jelentenem, hogy egy-egy alkalomtól eltekintve, az ellenőrzési albizottság nem működött. De ennek megfelelően, ha szükséges, bizottsági ülésre is kitűzhetjük, illetőleg az ellenőrzési albizottság is ezt a két kérdést megvitathatja ősszel, amit itt javasoltam.
Írásban mindenki megkapta. Van néhány példány, akinek egyébként szükséges, a bizottság titkársága ezt rendelkezésre tudja bocsátani. Én előzetesen, az ülést megelőzően két javaslatot kaptam. Puskás képviselő úr azt javasolta, hogy a laikus újraélesztéssel kapcsolatos korábbi bizottsági állásfoglalás végrehajtásának helyzetéről tájékozódjunk, illetőleg Schvarcz alelnök úr arra tett javaslatot, hogy a gyógyászati segédeszköz-ellátás helyzetét is nézzük meg, különös tekintettel arra, hogy a múltkori bizottsági ülésen láttuk, hogy az előirányzat túlteljesítése problémákat okozhat.
Tehát én a magam részéről támogatom ezeket a javaslatokat. Tehát azzal terjesztem az írásban kiküldött munkaprogramot elő, hogy ezt a két javaslatot is majd foglaljuk bele a végleges szövegbe.
Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e ehhez valaki hozzászólni. Kupper képviselő úr!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt szeretném megkérdezni, hogy amit alelnök úr vetett fel valamelyik korábbi bizottsági ülésen, hogy az Európai Bíróság döntést hozott az etikus gyógyszerészet ügyében, hogy az mikor kerül a bizottság elé?
ELNÖK: További észrevétel, kérdés? (Nincs jelzés.) Válaszolnék. Az írásban szerepel is, a novemberi programban, hogy akkor, amikor tájékozódunk a gyógyszer-gazdaságossági törvény végrehajtásának tapasztalatairól, akkor - egyébként erről korábban a bizottságban már állást foglaltunk - térünk rá vissza. Tehát az Európai Közösségek Bírósága megfelelő döntése kapcsán szükséges intézkedésekről is tájékozódunk. Hozzáteszem, hogy ismereteim szerint a kormány konzultál a szakmai és érdekképviseleti szervekkel, és ha és amennyiben ezzel kapcsolatosan jogszabály-módosítási javaslat van, lehet, hogy ezek előbb is a bizottság elé kerülnek, hiszen itt most a bizottsági munkaprogramban szokás szerint azokat a törvényjavaslatokat nem szerepeltetjük, amelyeket a kormány előterjeszt, hiszen ezeket majd a kormány jogalkotási terve tartalmazza, amit az ülésszak végén be fognak mutatni.
Ezért nem szerepelnek itt azok a törvényjavaslatok, amelyeket a kormány terjeszt elő. Más? Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Köszönöm, elnök úr. Én azt javaslom mindezek ellenére, hogy ez a gyógyszer-gazdaságossági törvény, illetve a bírósági döntésből esetlegesen következő - mert szerintem kell, hogy következzen - jogalkotási feladatok október elejére kerüljenek, mert november végén, ha és amennyiben mondjuk a bizottság azt javasolja, hogy mindenféleképpen módosítás szükséges, akkor már az idei évből kifutunk a jogalkotás szerint.
ELNÖK: Egyéb? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor javaslom, hogy fogadjuk el Csáky képviselő úr javaslatát, és akkor ez a napirend októberben nyerjen megtárgyalást azzal, hogy ugyancsak azt javaslom, hogy ahogy a kiegészítésben említettem, alelnök úr, illetőleg Puskás képviselő úr javaslata is épüljön be a munkaprogramba.
Ezzel együtt kérdezem, hogy ki fogadja el a munkaprogramot? (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság a munkaprogramot a kiegészítésekkel egyhangúlag elfogadta.
A bizottság hatáskörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslat megvitatása
Tisztelt Bizottság! Soron következik a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatnak a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatokkal kapcsolatos álláspontjának kialakítása. Összesen egy kapcsolódó módosító javaslatról van szó, amit most kiosztattam képviselőtársaimnak.
Ez az indítvány a gazdasági bizottság tegnap benyújtott indítványa. Ez a javaslat megnyitja a gyógyszer-gazdaságossági törvényt, és arra irányul, hogy a Magyarországon működő gyógyszergyártók kutatásfejlesztési tevékenysége 2011-től kapjon további ösztönzést, mégpedig úgy látom, hogy jelentős ösztönzést. A Pénzügyminisztérium képviseletében Fejes László főosztályvezető-helyettes úr van itt, illetőleg a szakértő. Kérdezem a Pénzügyminisztérium képviselőit, hogy egyrészt támogatják-e ezt az indítványt, és azt is kérem, hogy egyúttal adjanak arról tájékoztatást, hogy ennek az indítványnak az elfogadása hogyan befolyásolná a jelenlegi ismeretek szerint az Egészségbiztosítási Alap helyzetét. Megadom a szót.
TAKÁCS LÁSZLÓ szakértő (Pénzügyminisztérium): Takács László, pénzügyminisztériumi szakértő vagyok. Az első kérdésre reagálva: támogatjuk, ugyanis összhangban áll a kormány "Válságkezelés és bizalomerősítés" programjával, továbbá a lisszaboni stratégia növekedést és foglalkoztatást növelő céljaival. Gyakorlatilag, mint az önök előtt is ismeretes, a kormány a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumot ezen célok mentén felkérte, hogy a magyar gazdaság húzóágazatait nevezze meg, és egy akcióprogramot dolgozzon ki. Ebben több ágazat mellett ők a gyógyszeripart jelölték meg, és ezen gyógyszeripar legfőbb tényezőjeként a kutatásfejlesztést és gyakorlatilag a gyógyszergyártást határozták meg.
Ilyen értelemben összhangban áll az előbb idézett európai uniós célokkal, mind pedig a magyar célokkal, és a költségvetési kihatásokra vonatkozóan több számot fogok önök elé tárni. Az egyik szám gyakorlatilag a 2011-től valóban száz százalékban érvényesíthető befizetési kötelezettség magyar gyógyszeripari részét tartalmazza, a magyar gyógyszergyártók 12-13 milliárd forintban, tehát teljesen fogják tudni érvényesíteni ezt az engedményt, ugyanis van annyi K+F ráfordításuk. Ezt a nekik kiküldött K+F kérdőívben visszajelezték.
A következő szám az ehhez hozzátett, Magyarországon külföldi gyógyszergyártók befizetési kötelezettség rovására történő engedmény-érvényesítés lesz. Ez gyakorlatilag 23-26 milliárd, tőlük viszont nem kaptunk megnyugtatóan kitöltött K+F kérdőíveket. Tehát ez egy elvi maximumszint, gyakorlatilag nem tudjuk, hogy mennyi K+F-et valósítanak meg itthon, hazánkban, nem publikus szerintük ez az információ. Így abból tudtunk kiindulni, hogy az itthon K+F-et folytató külföldi cégek és a magyar cégek mennyi befizetési kötelezettséget teljesítettek, és így jön ki ez a 23-26 milliárd forint. Ez viszont várhatóan jóval kisebb lesz, ugyanis beépítésre került egy korlát a törvény szerint, ami meghatározza a minimális K+F költségeket. Tehát ha afölött végez egy cég K+F-et, azt tudja leírni a befizetési kötelezettségből. Ez vélhetően egy akkora korlát, hogy a kisebb cégek nem tudják megugrani, így a 23-26 milliárd forint valóban csak egy elméleti maximum.
A harmadik szám, amit mondok: itt a jelenlegi gazdasági helyzetben a munkahelyteremtést, az új munkahelyek teremtését, illetve a régiek megtartását tűztük ki célul. Amennyiben új szereplőket tudunk vonzani, külföldi tőkét tudunk vonzani kutatásfejlesztéssel Magyarország területére - úgyszintén egy elméleti maximumot tudok mondani -, elméletileg akkor az összes 2010. évi befizetési kötelezettség leírható 2011-ben, ez 40 milliárd forint. De ez azzal az erős feltételezéssel él, hogy új cégek jönnek hazánkba, és meg is tudják ugrani a K+F minimális lécet. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Több képviselőtársunk jelentkezett, úgy látom, hogy ez vitát fog kiváltani. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Lenne egy kérdésem a Pénzügyminisztérium képviselőihez. A korábban elfogadott gyógyszer-gazdaságossági törvényben ez a visszafizetés 2010-től él, lényegesen kisebb százalékkal, ezzel most ez hogyan lesz? Ez megmarad vagy pedig hatályát veszti, és ez egy újabb szakasz, újabb lehetőség? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A végén adunk szót a Pénzügyminisztériumnak. Pesti képviselő úr, aztán Havas képviselő asszony!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hogy ez a 100 százaléknyi engedmény megfelelő, jó, én a magam részéről támogatni tudom. Azt azonban látom már, hogy az elmúlt évek során, de különösen tavaly, idén és az elkövetkezendő évben egyre kevesebbet fordítanak kutatásra a nagy cégek. Én néhány adattal rendelkezem: volt olyan magyar cég, amely 15 milliárdot költött az elmúlt esztendőben, 10 milliárdot fog most költeni, a jövő évre pedig csak néhány milliárdot.
Egyetlenegy gondom van ezzel az előterjesztéssel, hogy 2011-től adja ezeket a kedvezményeket, amikor folyamatosan nő a munkanélküliség, folyamatosan vesznek el munkahelyek, akkor, amikor versenytársaink kinyitják a kaput, és akár egyéb beruházásokban, akár a K+F-ben adnak kedvezményeket, mi a válság kellős közepén miért várunk 2011-ig? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Havas képviselő asszony!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Én egyrészt megkérdezném, hogy itt konkrétan mely magyar gyógyszergyártókról beszélünk, mert istenigazából azért a Richter Gedeonon kívül nem igazán van magyar tulajdonú gyógyszergyárunk, az összes többi külföldi tulajdonú.
Hogy ez száz százalékban leírható, ez végül is egy adókedvezmény. Beszéljünk magyarul, ez egy száz százalékban visszatérítendő adókedvezmény. Most teljesen mindegy, hogy K+F címszó alatt vagy bármilyen egyéb címszó alatt kerül visszafizetésre, vagy az adóból történő leírásra. Engem azért akkor innentől kezdve érdekel egy kicsit, kapcsolódva alelnök úr kérdéséhez, hogy akkor viszont hogyan néz ki ennek alapján a gyógyszergyártók magyarországi adózása? Tehát miután nincsenek arról valid adataink, hogy az anyaországban egy anyacég mennyit költ K+F-re, és az itteni adózását is ennek alapján módosítanánk, csökkentenénk, hogy akkor hogyan nézne ki a jövőben ezeknek a gyógyszergyáraknak az adója? Akár erről az egy magyarról, akár pedig az összes többi külföldi cégről lett légyen szó.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr, majd Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Köszönöm szépen. Csak pontosítani szeretném, hogy ugye, ez a kedvezmény nem érinti a gyógyszergyártók gyógyszerkasszába történő befizetését? Tehát ugye, ez nem csökkenti ezeket az összegeket? (Takács László: De igen.)
ELNÖK: Majd válaszolnak rá.
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Bocsánat, akkor ez egy súlyos kérdés, ez egy nagyon súlyos kérdés. Kérdezem, hogy hogyan kívánja a Pénzügyminisztérium pótolni az így kieső összegeket, mert azért ezek a tízmilliárdok hatalmas összegek, és akkor már megint az egészségügy terhére adnak. Hány új munkahelyet teremtenek ezzel, mi a véleményük? Eddig az elmúlt hetekben, hónapokban folyamatosan munkahelyeket teremt a kormány, a statisztikai adatok pedig azt mutatják, hogy folyamatosan nő a munkanélküliség. Tehát itt valamilyen ellentmondás van. Úgyhogy pontosan mennyivel fogja csökkenteni a gyógyszergyártói befizetést, hogyan fogja ezt kompenzálni a kormány, illetve a Pénzügyminisztérium az egészségügyi kassza számára, és hány új munkahelyre számítanak ezzel a módosítással?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Ehhez szeretnék olyan értelemben csatlakozni, hogy Magyarországon a gyógyszerkutatással kapcsolatos bázis szinte megszűnt. Gyakorlatilag először azt kellene létrehozni, és utána lenne mit támogatni. Ez az egyik.
A másik az, hogy az indoklásban az van, hogy a Magyarországon működő gyógyszergyártók kutatásfejlesztési tevékenysége. Ez így teljesen pontatlan, hogy a Magyarországon működő gyógyszergyártók kutatásfejlesztési tevékenysége. Magyarországon működnek gyógyszergyártók, akiknek itt helyben, Magyarországon nincsen kutatásfejlesztési tevékenységük, sőt a nagyon nagy többségének nincsen kutatásfejlesztési tevékenysége Magyarországon. Ha jól értelmeztem, a K+F pályázattal elnyert valamilyen összeg fölötti összegről van szó, és nyilvánvalóan nem tartozik bele a K+F, tehát a kutatásfejlesztési pályázattal elnyert összeg magába ebbe a dologba.
Azt gondolom, hogy ha reagálnom kell, hogy ez minimális, értékelhetetlen, hogy mennyi munkahelyet hoz létre. Borzalmasan keveset. Éppen ezért egyszerűen nem látom igazából a törvény módosítását ebben a vonatkozásban indokoltnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én azzal kezdem, hogy az egész befizetési rendszerrel kapcsolatban kritikus vagyok, ezt már korábban is elmondtam. Szerintem ezt ki kell majd váltani a gyógyszerpiac valamennyi szereplőjével történő megállapodással. De ha már ez a jelenlegi rend érvényben van, akkor én nagyon megfontolandónak tartom az Egészségügyi bizottság számára, hogy támogatja-e ezt a gazdasági bizottsági javaslatot. Félek attól, hogy ebből káosz lesz, ugyanis valamennyien tudjuk, hogy nem ismerjük pontosan a gyógyszergyártóknak, a Magyarországon működő gyógyszergyártóknak sem a tulajdonosi szerkezetét. Szeretnék utalni arra, hogy a gyártást magát ma nagyon nehéz pontosan definiálni, mert a csomagolás is gyártásnak számít, a csomagolás, a kiszerelés, tehát ez itt egy nagyon nehéz fogalom, hogy mi minősül gyártásnak. Félek attól, hogy ha ez a módosítás megtörténik, akkor rengeteg lobbiérdek fog érvényesülni, fúziók jönnek létre, háttérmegállapodások, látni se fogjuk azokat a papírokat, amelyeket a gyártók egymás között kötnek.
Én két évig voltam a nemzetközi gyógyszergyártók managing directora, tudom, hogy vért izzadtunk, amíg kiderítettünk egy-két ilyen háttérmegállapodást, amelyik messzemenően befolyásolta például a magyar egészségbiztosítás kondícióit, vagy éppen a gyógyszertámogatási rendszert.
Tehát azt hiszem, hogy nekünk látnunk kell, hogy ez a kérdés bonyolultabb, mint ahogy ezt a gazdasági bizottság látja. Én a magam részéről nem fogom támogatni ezt a törvényjavaslatot, és ezt javaslom a többi képviselőnek is, hogy ne támogassuk. És azért sem támogatom, mert ez nagyon jelentős forráskiesést jelent. Tehát én az egész rendszert venném revízió alá, bízom abban, hogy ezt meg is fogjuk tudni tenni, új gyógyszerpiaci megállapodást kötvén, de ez semmiképpen nem szolgál a javunkra és az általunk kezelt, gyógyított, felelősségi körünkbe tartozó betegellátás javára.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt még Schvarcz alelnök úrnak szót adok, én azt gondolom, hogy szükséges a kutatásfejlesztés támogatása és ösztönzése, de meggyőződésem, hogy más típusú adókedvezményekkel és ösztönzéssel is biztosítható lenne, nem feltétlenül az Egészségbiztosítási Alap terhére.
Tehát én ezt a fajta ambivalenciát úgy fogom kifejezni, itt előre megmondom, hogy tartózkodom ennél a szavazásnál. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. A Pénzügyminisztérium képviselői felé intézném a kérdést. A gyógyszer-gazdaságossági törvényben szereplő megállapodás, ami szintén a K+F tevékenységre utalt, azzal a kritikával illettetett, hogy tulajdonképpen azért nem oldható meg azzal a törvénnyel, mert ez adójellegű befizetés, és ezt adótörvényben kell módosítani.
Most látjuk ennek az adótörvénynek a megjelenését, de a 2010. évről nem hallottunk semmit. Másrészt pedig azt a tévedést szeretném eloszlatni, hogy az itt működő cégek nem fordítottak kutatásfejlesztésre jelentős összegeket, hiszen a Richter, a Sanofi és a TEVA komoly milliárdokért kutatási bázisokat hozott létre, ahol gyógyszerkutatások folynak, és magyar kutatókat hoznak vissza akár külföldről is, hogy újabb gyógyszereket fejlesszenek ki.
A megoldásnak ilyetén való beterjesztése nekem is egy picit aggályos, mert korábban másképpen kívánták ezt megoldani, és most eléggé meglepően jött vissza ez a javaslat. Tehát azért egy bővebb magyarázatot kérnénk a Pénzügyminisztérium képviselőitől, hogy miért így és miért ilyen mértékben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyul képviselő úr, és utána még Csáky képviselő úr is szót kért.
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon rövid leszek. Ez a bizottság több alkalommal foglalkozott azzal, hogy most ebben az esetben a dohány jövedéki adójából sikerülne az Egészségügyi bizottság javaslatára például az Egészségbiztosítási Alap növelésére valamennyit átirányítani. Ehhez soha nem kaptunk segítséget, sem pozitív választ. Úgy érzem, hogy ez valóban további elvonást jelentene az Egészségbiztosítási Alaptól valamilyen szinten. Ha ezt kompenzálni lehetne mondjuk az előbb felvetettel, akkor azt mondom, hogy igen, de arra semmi reményt nem látok természetesen. Úgy gondolom, hogy minimum tartózkodni fogok én is.
ELNÖK: Köszönöm. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem szigorúan a témához, de azért azt szögezzük le, hogy ez a módosítás ebben a formában abszolút házszabályellenes, abszolút túlterjeszkedő. Ez azért érdekes, mert amikor ellenzéki oldalról jön egy ilyen jellegű indítvány, akkor a kormányoldal mindig megállapítja a házszabályellenességet és a túlterjeszkedést, ahogy most nézem, vélhetően a Pénzügyminisztérium nyomásának megfelelően ezt házszabályszerűnek fogják minősíteni. Ez azért nagyon furcsa és nagyon sajnálatos.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor sok kérdés, észrevétel elhangzott, visszaadom a szót az előterjesztőknek azzal a megjegyzéssel, hogy a házszabályszerűség megítélésében az első helyen kijelölt bizottság illetékes mindig, mint képviselőtársaim ezt tudják, ez pedig a költségvetési bizottság. Fejes főosztályvezető-helyettes úr!
FEJES LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Én kezdeném, utána a kollégám kiegészítene.
Azzal kezdeném a dolgot, hogy a magyarországi gyártók fogalmát próbálnánk egyértelműsíteni. Nem abból indulnánk ki, hogy ki a tulajdonos, erre az uniós szabályok miatt nincs is lehetőség, az diszkrimináció lenne. Aki Magyarországon kutatásfejlesztési tevékenységet folytat, és ennek a Magyarországon bejegyzett vállalatának a számviteléből szolgáltat adatokat, ezzel tudtuk lehatárolni azt a tevékenységet és azt a teljesítménynagyságot, aminek alapján a támogatás jár.
Én egyetértek azzal, hogy a kutatásfejlesztés nehéz helyzetben van Magyarországon, a megőrzésére, illetve a fejlesztésére szükséges intézkedéseket tenni. Egy olyan helyzetben, amikor Magyarországon egy jelentős befizetési kötelezettséget kell teljesíteni forgalomarányosan, a kutatási tevékenységnek a Magyarországon történő elvégeztetésére erős ösztönzést jelenthet az, hogy a 2009-es kutatásfejlesztési teljesítmény után 20 százalékot, a 2010-es kutatási teljesítmény után pedig 2011-ben száz százalékot el lehessen számolni. Hiszen ezzel a kutatásfejlesztési tevékenység Magyarországon történő elvégzése egy rendkívül jelentős gazdasági előnyt támasztana a gyártók számára, tehát vonzóvá tenné más országokban végzett kutatásfejlesztéseknek a hazahozatalát vagy idetelepítését.
Ez a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium gyógyszerfejlesztési programjának a kulcsa. Ő azt szeretné elérni első lépésben - és a Pénzügyminisztérium ezt támogatta -, hogy Magyarországon először is őrizzük meg a meglévő kutatásfejlesztési tevékenységet, ennek elegendő eszköze, hogy jövőre, miután a 2009-es ráfordításokat már különösebben befolyásolni nem lehet, hogy egy 20 százalékos jelzésértékű, ösztönző jellegű visszatérítést tegyünk lehetővé. Szándékaink szerint a benyújtott módosító indítványba vissza szeretnénk tenni azt a mondatot, ami megőrzi az eredeti törvény szövegét, tehát hogy 2010-ben elszámolható a 2009-es kutatási tevékenység teljesítményértékének a 20 százaléka visszatérítésként, és 2011-től feltehetően ennél meg fog jelenni egyrészt a Magyarországon kutatásfejlesztést jelenleg is nagy tömegben folytató gyártók számára egy jelentős visszatérítés. Ez ösztönzi őket arra, hogy itthon végeztessék el a feladatokat, és reményeink szerint arra is ösztönzést fog jelenteni, hogy azok a gyártók, amelyek Magyarországon jelentős forgalmat bonyolítanak le, azok a kutatásfejlesztési tevékenységüknek egy érzésünk szerint jelentős hányadát itt fogják elvégeztetni. Ezzel Magyarországon nő a foglalkoztatottság, nő az egészségügynek a kutatásfejlesztésből származó bevétele, hiszen ez azért nem egy figyelmen kívül hagyható tényező.
Tehát mi úgy gondoljuk, hogy ez a sajátos helyzet, hogy Magyarországon van ez a forgalomarányos befizetési kötelezettség, és ennek az elengedésével a Magyarországon végzett kutatásfejlesztést, illetve kutatástöbblet-fejlesztést jelentős hányadban tudunk támogatni, ez javítja a foglalkoztatási helyzetet, javítja Magyarországon a magas hozzáadott értékű munkák részarányát. Tehát mi azt gondoltuk, hogy ezt a programot célszerű támogatni.
Sajnálatos, de szokásos gyakorlat Magyarországon, hogy az Egészségbiztosítási Alap bevételeinek nincs igazán közvetlen összefüggése a kiadásokkal, hiszen hosszú időn keresztül a hiánypozíció miatt és a mostani járulékcsökkentések miatt is különféle transzferekre lesz szükség az egészségügy (Dr. Mikola István: Bocsánat, erről szól a történet!) finanszírozásában. Ezekben a transzferekben minden további nélkül figyelembe vehető az, hogy a forgalomarányos támogatást ilyen célokra használjuk fel.
Most ezen kívül azt is figyelembe kell venni, hogy a mostani hazai kutatásfejlesztési teljesítményekből mintegy 10-12 milliárd számolható el majd kutatásfejlesztésként 2011-ben, és ha ennél nagyobb kifizetésre kerül sor, akkor az azt jelenti, hogy Magyarországon többlet-kutatásfejlesztési teljesítmény jött létre, és ezt a többlet-kutatásfejlesztési teljesítményt meg fogjuk adóztatni, meg fogjuk járulékoltatni. Tehát ennek a pénznek egy része meg fog jelenni járulékbevételként, meg fog jelenni adóbevételként, és meg fog jelenni főleg jövedelemként és foglalkoztatásként, méghozzá magas hozzáadott értékű foglalkoztatásként.
Tehát mi ezek alapján a megfontolások alapján javasoljuk, hogy a bizottság támogassa ezt a lépést. Itt arról van szó, hogy elveszítjük a versenyképességet a kutatásfejlesztésben, még rosszabb helyzetbe kerülünk, vagy ezzel a meglehetősen agresszív ösztönzéssel, mert a 20 százalék 2010-ben és a 100 százalék 2011-ben, ez rendkívül jelentős ösztönzést jelent a gyógyszergyártók számára, hogy itthon fejlesszenek, illetve hogy Magyarországon telepedjenek le.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A szakértő úr kíván még valamit hozzátenni?
TAKÁCS LÁSZLÓ szakértő (Pénzügyminisztérium): Egy minimális kiegészítést tennék. Tehát hogy pontosítsuk: ennek a 20 százalékos törvényszövegnek az első mondata jelenleg hatályos, azt koherenciában visszahoznánk, annál is inkább, mert a holnapi államtitkári értekezletre dolgoztuk ki a végrehajtási kormányrendeletet, úgyhogy ez is olvasható lesz.
A további, hogy miért pont 2011? 2010-ben már számoltunk a 20 százalékos befizetési kötelezettség engedmény E. Alap bevételkieső részével, ez 4-5 milliárd forint. Ez be van tervezve, százat nem lehet betervezni, akkor, amikor gyakorlatilag az adó- és járulékcsökkentés tendenciája folytatódik, ez már valóban súlyosan érintené az E. Alap bevételeit. Tehát ez 2010-ben 20 százalékos bevételkiesést jelenthet az E. Alap részére, ez 4-5 milliárd forint.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor a vitát lefolytattuk. Szavazzunk! Ki támogatja a gazdasági bizottság indítványát, ki szavaz igennel? (Nincs jelzés.) Nincs ilyen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) 10 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 12 tartózkodás.
Tehát 10 nemmel, 12 tartózkodással, 0 igennel a bizottság nem támogatja ezt az indítványt. Köszönöm szépen.
Nincsen más olyan indítvány, amelyről most vitát kellene nyitni, hacsak képviselőtársaim ilyet nem jeleznek, de mi nem láttunk most ilyet. (Nincs jelzés.) Ha nincs ilyen jelzés, köszönöm szépen, ezt a napirendi pontot lezártuk. Köszönöm szépen a Pénzügyminisztérium képviselőinek a részvételét.
Soron következik akkor - ahogy elfogadtuk a napirendben - a 3., 4., 5. napirend összevont tárgyalása, éspedig úgy, hogy akkor először államtitkár asszony kiegészítése következik, azután a fővárosé, majd a kórházé, és erről együttesen nyílik meg a vita.
Köszöntöm Vojnik Mária államtitkár asszonyt, Rendek Vilma főigazgató asszonyt, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár részéről, munkatársaikat, és megadom a szót államtitkár asszonynak.
Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár szóbeli tájékoztatója
DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Ez a mai napirendi pont egy állomása annak a bizottsági konzultációnak, megbeszélésnek, amelynek során a tárca előterjesztésében a bizottság megtárgyalta az egészségügyi ellátórendszer működését, a struktúraátalakítás tapasztalatait, az Egészségbiztosítási Alap bevételét és kiadásait az elmúlt héten. A bizottság ma visszatér a szakellátási finanszírozási rendszer első tapasztalatai megtárgyalásával arra a kérdésre, hogy az egészségügyi szolgáltatók bevételei hogyan alakultak az elmúlt évhez viszonyított időszakra, és hogyan gazdálkodhatnak vagy miből gazdálkodhatnak az intézmények. A bizottság kérésére az egészségügyi szakellátási finanszírozási rendszerben tapasztalható eltérésekről, úgy is mondhatjuk néha, hogy anomáliákról is helyes, ha beszámolunk.
A bizottságnak egy elég részletes írásbeli előterjesztést készítettünk, amelyet időben eljuttattunk a bizottság tagjainak. Ebben az első féléves teljesítményekre és természetesen az első féléves kifizetésekre koncentráltunk. Remélem, minden ábra és minden magyarázó szöveg eljutott a bizottság tagjaihoz. Néhány, talán figyelemre méltó adatra szeretném a bizottság tisztelt figyelmét felhívni.
Az első, amelyet önök is tudnak, hogy az egészségbiztosítás kasszájában a 2009-re rendelkezésre álló forrást a költségvetési törvény, illetve az Egészségbiztosítási Alap bevételéről és kiadásáról szóló törvényben meghatároztuk. Ehhez képest a gazdasági válság hatásait figyelembe véve, egy, az aktív fekvőbeteg-ellátó kasszára eső mintegy 8 milliárd 400 millió forintos első félévi kieséssel is számolnunk kellett. Ennél természetesen a bevételkiesés lényegesen nagyobb, azonban a kormány úgy határozott, hogy 2009-ben a várható évi bevételcsökkenések ellenére ezen az összegen túl, amelyet az előbb említettem, az Egészségbiztosítási Alap kiadásai már nem csökkennek. Vagyis a várható 2009. évi aktív ellátásokra fordítható forrás 324 milliárd 979,1 millió forint.
Tisztelt Bizottság! Ebből az is látható és könnyen visszaszámolható, hogy az első félévi időarányos kiadási teljesítmény mennyi lehet. Ehhez képest tudják önök megítélni a 2009. első féléves kifizetést.
Az aktív fekvőbeteg-ellátás első félévi teljesítményének alakulását az első ábra mutatja, súlyszámban mérve. Ebben jól látható, hogy 2008. első félévéhez viszonyítva az egészségügyi szolgáltatók teljesítménye minden hónapban gyakorlatilag - kivéve a január és minimálisan a február hónapot - nőtt. A teljesítményváltozások eredményeképpen a második és a harmadik ábráról azt olvashatják le, hogy a második ábrán az első félévi teljesítmények alakulását milliárd forintban mutatjuk be, azok hogyan változtak, ezért hogy könnyebb legyen a viszonyítás, az aktív fekvőbeteg-szakellátás teljesítményét és az intézmények bevételeit úgy is bemutatjuk, hogy az előző félévi bevételekhez képest a grafikonon azt ábrázoltuk, hogy mennyi a bevételi többlet az első félévben. A további ábrák és bemutatások természetesen részletezik a különféle ellátások, illetve a kasszák bevételeit és kiadásait.
Már az elmúlt bizottsági ülésen is a viták kereszttüzében állt, hogy be tudjuk-e mutatni, hogy az áprilisi teljesítmény, illetve a júliusi kifizetés, illetve a márciusi teljesítmény és a júniusi kifizetés a fekvőbeteg-ellátásban és a járóbeteg-ellátásban HBCS-forint és MEP-pont forint értékben pontosan hogyan változott, akkor a bizottságban Medgyaszai Melinda szakállamtitkár asszony a bizottság türelmét kérte, hiszen a jelentések és a számolások még folyamatban voltak, ezért adatot nem tudott mondani.
Én most szeretném önöknek tájékoztatásképpen elmondani, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár jelenlegi számításai szerint a Kórházszövetséggel kötött megállapodás, egyezség, megegyezés szerint arra tekintettel, hogy a fekvőbeteg-intézményeknek, illetve az egészségügyi szolgáltatóknak a 10 százalék fölötti teljesítmény kifizetését csak akkor vállaljuk, ha annak a teljesítménynek a valódiságát, szakmai helyességét már ellenőriztük, akkor a HBCS lebegő részének a forintértékét 71 500 forintban, a járópont forintértékét pedig 79 fillérben határozzuk meg.
A tájékoztatáshoz hozzátartozik, hogy az április 1-jétől bevezetett új finanszírozási rendszer célja eredetileg is az volt, hogy a források szűkülése ellenére az ellátások nagyobb mértékére egy magasabb finanszírozási értéket biztosítunk, és csak az ezt meghaladó teljesítmény esetére érvényesül a lebegtetett finanszírozási technika. A bevezetett új rendszer egyik eleme az előre meghatározott alapdíjjal finanszírozott teljesítmény, amelynek alapja a 2008. évi teljesítmény 70 százaléka.
Az éves átlag szerint számított szezonális index alapján, tekintettel arra, hogy az időarányos teljesítés, mint láthatták, meghaladja az év első felére a kassza felét, ezért a második félévre az éves előirányzat 49 százaléka jutna. Ehhez képest az időarányostól eltérően - ahogy azt önök az írásos előterjesztésben is olvashatják, és a grafikonon láthatják - mintegy 12 milliárd forinttal nagyobb volt a felhasználás az első félévben.
Tisztelt Bizottság! Azt kérték a képviselők az ágazati minisztériumtól, hogy indokoljuk és mutassuk be, ha lehet, hogy az április havi lejelentett teljesítményekben hogyan alakult a 10 százalék fölötti teljesítés, és hogyan látja az ellenőrző és a finanszírozó, illetve az ágazati minisztérium, hogy mik azok a változások, mik azok a teljesítmények, amelyek ilyen nem várt módon - hiszen a népegészségügyi adatok drámai módon nem változtak, a megbetegedések arányai nem változtak, és nem állítottunk rendszerbe nagyon jelentős, olyan szolgáltatókat és kapacitásokat, hogy ezt egyértelműen a többletteljesítmény magyarázhatná -, jellegzetesen ezt a többletet generálták.
Én néhány ábrát hoztam magammal, de mivel itt ilyen könnyű vetítési lehetőség helyből nem adódott, ezért szeretnék inkább szóban erre egy kiegészítést tenni.
Ha megengedik, akkor oda is megyek, és erről ...
ELNÖK: Van vetítési lehetőség, de a mikrofont ne engedjük el.
DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: De ehhez írásvetítő kell.
ELNÖK: Ja, az nincsen. Akkor maradunk a szóbeli tájékoztatásnál. (Dr. Csáky András: Kifogott a technikán! - Derültség.)
DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Nem én fogtam ki a technikán, de ez a technika ma már a teljes elektronizációra épül, és úgy látom, hogy én hoztam más adatokat.
Nos, visszatérve erre. Ezeket az úgynevezett többletteljesítményeket, többletelszámolásokat egészségügyi miniszter úr a Kórházszövetség ülésén már bemutatta, ilyen értelemben a jelenlévők egy részének nem szolgálhatok túl nagy újdonsággal. Négy ilyen jellegzetességet azonban e nélkül is be tudok mutatni.
Az egyik ilyen jellegzetesség, amelyik bemutatja egy kórház rutinműtéteit, és az abban végrehajtott változásokat, ez lágyéktáji sérvműtétek implantátum beültetésével, lágyék-, köldök- és combsérvműtétek 18 éves kor fölött, amelyeknek meghatározott súlyszámuk van, az elsőnek egy 0,589-es, a másodiknak pedig egy 0,434-es. Ez a betegség és műtéti beavatkozástípus azonban társult egy másik kódolási technikával, és ezt azért mondom el, mert arra is rámutat, hogy valószínűleg ebben a rendszerben is egy jelentős revíziót, felülvizsgálatot érdemes tartani, hiszen ugyanarról a beavatkozásról teljesen más módon is el tud számolni egy intézmény.
Tehát elmondtam a súlyszámokat és a megbetegedéseket, és elmondom a másik változatát is. Ennek a másik verziója: kódolható ez az emésztőrendszer egyéb műtétei társult betegséggel kódokon, ekkor azonban a súlyszám már 1,813. Ezen teljesítményjelentés és a besorolás alapján tehát az eredeti kódolás szerint 14 műtétet, és ugyanebben a műtétben 238 egyéb műtétet lehetett végezni, miközben ugyanarról a tevékenységről beszélünk.
A másik ilyen kérés volt, hogy mutassuk be, hogy mik azok a többletek a teljesítményekben, amelyek jelentős fizetési kiáramlást okoztak. Szeretném elmondani, hogy ebben különösebb utánajárás nélkül is belátható, hogy nagyon alapos vizsgálatra szorul, hogy a jelentés mögött milyen teljesítmény állt. A rosszindulatú daganat kemoterápiája "G" protokoll szerint a változás egy éves átlaghoz képest egy hónap alatt 174,53 százalék. Az esetváltozás az éves átlaghoz viszonyítva 171,3 százalék, a súlyszámváltozás 208,8 százalék. Ez konkrét betegre lefordítva egy hónap alatt 843 betegtöbbletet és 2092 súlyszámtöbbletet jelent. Ugyanebben a betegségtípusban az "E" típusú kemoterápia esetében most már csak az esetszámot és az összes súlyszámtöbbletet mondom: 797 többlet ellátott beteget és 1540 jelentett súlyszámot jelentett.
Még van egy harmadik ugyanilyen kemoterápia, egy másik protokoll szerint természetesen, hiszen itt most a szakemberek tudják, hogy a protokoll szerint az más-más daganattípust is magában foglal: 143 betegtöbbletet és 992 súlyszámtöbbletet jelent. (Dr. Pesti Imre távozik az ülésteremből.)
További jellegzetes többletteljesítmény: az 5 napot meghaladó gépi lélegeztetés, az arc-, száj- és nyaki betegségek kivételével, itt 32 beteggel több, 925 súlyszámmal reprezentálva. Azonban azt alátámasztandó, hogy nagyon érdemes megvizsgálni, hogy a népegészségügyi adatokkal nem korrelálóan hol van egy nagy többletteljesítés, cerebrovaszkuláris betegségek, kivéve TIA, praecerebrális érelzáródással speciális kezelés nélkül felnőttkorban: a többletbeteg 725, 615 súlyszámmal. Veseelégtelenség 18 év fölött: 574 beteg 587 súlyszámmal.
Erre is utaltam, és miniszter úr erre is utalt, amikor azt kértük a Kórházszövetségtől, hogy működjünk együtt abban, hogy ezeknek a jelentett többletteljesítményeknek a szakmai ellenőrzését a Pénztár végezze el.
Szeretnék még egy adatot mondani: ez az egy óra alatt átlagosan ellátott betegek számának toplistája a járóbeteg-szakellátásban. Az egy óra alatt átlagosan ellátott betegek toplistájában lakossági tüdőszűrés egy óra alatt 199,29, fizioterápia 119,25, lakossági tüdőszűrés 100,38 beteg, és nem is mondanám ezt az egész toplistát végig.
Természetesen felmerülhet, hogy ha ez a többletteljesítmény valós, akkor azt várjuk, hogy legalábbis a betegségek egy részében az ellátott betegek csökkentik a várólistán szereplő betegek számát. Megnéztük ugyanezt a betegszámot, és itt most egy következő tevékenységet mondanék. Laparoszkópiás kolecisztektómia: a várólistán 2009 márciusában 116 beteg volt, és miközben az elvégzett laparoszkópiás kolecisztektómiák száma 120 százalékkal nőtt, a várólistán a betegek száma csak 13-mal csökkent.
Mondok egy következő ilyet: azt látjuk, hogy a topellátások vagy lejelentett ellátásokhoz képest ez egy hosszú lista, és ezzel írás nélkül nem terhelem a bizottságot, nincs szinkronban a többlet ellátott beteg a várólistán szereplő betegekkel, vagyis miközben többletellátás volt tervezhető beavatkozásokban, eközben nem változott a várólistán lévők száma.
Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy az adatok két dologra hívják fel a figyelmet. Az egyik az, hogy a bizottságnak nagyjából forintra bemutattuk, hogy mennyi pénzünk van erre az évre, és abból, amit elköltöttünk, két dolgot biztosan lehet látni. Az első félévben a kifizetések szerint nem kevesebbet, hanem többet fizettünk ki, mint az előirányzat, és többet fizettünk ki 14 milliárd forinttal, mint amennyi a tavalyi év azonos időszakára számítható lett volna. Ezért tehát kétségbe vonom azokat az állításokat, amelyek ezután azt mondják, hogy kevesebbet tudott felhasználni az egészségügy a rendelkezésre álló forrásokból.
A másik: azt a tényt szeretném a bizottság elé tárni, amelyet egyáltalán nem titkoltunk sem most, sem a korábbiakban: az egészségbiztosítás kiadási oldalát az Országgyűlés jóváhagyta. Ezt a kiadási oldalt tartanunk kell. Ezt a kiadási oldalt attól függetlenül tudjuk tartani, hogy mint önök a múlt héten és az azelőtti beszámolóban már látták, az Egészségbiztosítási Alap bevételi oldala lényegesen kisebb lesz a tervezettnél. Nincs azonban felhatalmazásunk és lehetőségünk sem, hogy a kiadási oldalt érdemben túllépjük.
A Kórházszövetséggel, az egészségügyi szolgáltatókkal az ágazati minisztérium és a Pénztár folyamatos egyeztetésben van, hogy közösen a legjobb megoldást találjuk meg ahhoz, hogy a forrásainkból ésszerűen tudjunk gazdálkodni. A szolgáltatóknak azonban be kell látni, hogy a teljesítmény nélküli többletjelentés vagy a teljesítmények túlpörgetése abból a közös kasszából vesz el, amelyikből mindannyiunknak kell gazdálkodniuk.
Tisztelt Bizottság! A munkatársainkkal, az Egészségbiztosítási Pénztár munkatársaival a kérdésekre természetesen megpróbálunk válaszolni. Köszönjük szépen.
Tájékoztató a Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő kórházak gazdálkodásáról
ELNÖK: Köszönöm szépen a részletes tájékoztatót. Arra kérem Bognár Ilona ügyosztályvezető asszonyt, hogy rövid kiegészítést tegyen, hogy legyen megfelelő idő és lehetőség a kérdésekre, a konzultációra.
Tessék, Bognár Ilona ügyosztályvezető asszony képviseli most a fenntartót. Köszönöm szépen.
Dr. Bognár Ilona ügyosztályvezető (Fővárosi Önkormányzat) szóbeli tájékoztatója
DR. BOGNÁR ILONA ügyosztályvezető (Fővárosi Önkormányzat): Tisztelettel köszöntöm önöket. A feladatunk az volt, hogy bemutassuk a fővárosi önkormányzati egészségügyi intézmények gazdálkodását.
Kökény elnök úr azt kérte, hogy nagyon rövid legyek, úgyhogy nem fogom végigmondani a szlájdokat, csak egy-egy dolgot. Készítettünk az önök részére egy tájékoztatót, és egy rövid prezentációt. 12 költségvetési intézményünk van és több mint 10 ezer kórházi ággyal rendelkezünk, ebből több mint 6 ezer aktív, több mint 4 ezer krónikus ágy.
Alapvetően feladatunk a főváros területén élő lakosok ellátása, plusz még az agglomeráció, körülbelül 23-26 százalék kórházainkban a Pest megyei betegek ellátotti aránya a fővárosi betegek mellett.
Szakorvosi óráink: több mint 29 ezer szakorvosi óránk van, és több mint 2 ezer nem szakorvosi óra, több mint 2 ezer gondozói szakorvosi óra és 529 gondozó nem szakorvosi óránk. Ennyit a struktúráról
Szeretném elmondani, hogy a 2007-es struktúra-átalakításkor a minisztérium megszűnő intézményeiből nagyon sok feladatot kapott önkormányzatunk. Megszűnt az OPNI, az OBSI, az Országos Baleseti Intézetet átvette a Péterfy kórházunk, az OGYK-ból a csontvelő-transzplantációt, megszűnt a Svábhegyi Gyermekkórház, a fejlődési neurológiát átvette a János Kórház és intézményrendszere.
Ezekhez a feladatokhoz a Fővárosi Önkormányzat több mint 4 milliárd forint forrást kapott infrastruktúra fejlesztésére. Ebből 1,6 milliárd forintot az OEP pályázatán nyertünk el, 870 millió forintot a Baleseti Intézet átalakítására, 1,5 milliárd forintot viszont a csontvelő-transzplantáció kiépítésére a László Kórházban.
EU-s pályázatokon veszünk részt. Két intézményünk pályázata van folyamatban. Az Uzsoki utcai Kórházban - erről főigazgató úr nyilván részletesen fog beszélni - a több mint 6 milliárdos beruházásból 4,4 milliárd forintot pályázunk EU-s forrásból, és a Szent Imre Kórházban a 6,7 milliárd forintos összberuházási költségből 3,2 milliárd forintot. A többi összeget az önkormányzatunk saját forrásból adja.
Az OEP-bevételekről azt szeretném elmondani, hogy az elmúlt évben - ez megtalálható az anyagban - 39 milliárd forintot fizetett ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a teljesítményvolumen-korlát alapján, és ehhez még az elmúlt évben több mint 1 milliárd forintot tudtunk átcsoportosítással hozzátenni. Ezt részben belső átcsoportosítással, 660 milliót más szolgáltatótól, más fenntartótól átvett átcsoportosítással, és kaptunk még év végén a kasszamaradványból 2,1 milliárdot. Tehát tavaly év végén több mint 3 milliárd forintot tudtunk hozzátenni a teljesítményvolumen-korláthoz, ami azt jelentette számunkra, hogy a teljesítményünk, tehát az elfogadott teljesítményünk kifizetésre került a kasszából. Ebben az évben az első félévben ezek az átcsoportosítási lehetőségek nagyon beszűkültek, a fekvőbeteg-ellátásban több mint 200 millió forintot tudtunk átcsoportosítani külső fenntartótól átvett átcsoportosításra, és összesen belső átcsoportosításra csak 25 millió forintot.
A járóbeteg-ellátással együtt olyan 490 millió forint átcsoportosítására került sor, de ezek az átcsoportosítások sajnos, meg fognak szűnni a következő időszakban, tehát ezzel nem tudjuk kiegészíteni.
Mi most úgy számoltuk a hiányunkat, hogy 39 milliárd forint volt tavaly a teljesítményvolumen alapján a bevételünk, ehhez kaptunk több mint 3 milliárd forintot, az 42,5 milliárd forint, tehát ennyi volt az aktív fekvőbeteg-ellátásból a bevételünk. Tehát ehhez képest próbáltuk megbecsülni a mostani rendelkezésre álló adatok alapján, hogy milyen bevételre számíthatnak a kórházaink. Nagyon sok a bizonytalanság, természetesen nemcsak az OEP-bevétel miatt, hanem az infláció, az áfa, az energiaár-emelkedések miatt, tehát sokkal több bizonytalansággal kell terveznünk és nagyon sok hiánnyal ebben a pillanatban.
Tehát az első féléves adatokat úgy számítottuk az OEP-finanszírozásnál, hogy körülbelül egymilliárd forintnyi teljesítmény nem fizetődött ki. Gyakorlatilag már nincs is lehetőség ezt pótolni, mint a múlt évben a kasszából, tehát ezt hiányként számoljuk.
A következő ábránkon azt számolgattuk a kormányrendelet alapján és a mostani féléves adataink alapján, hogy úgy számolunk - és reméljük, hogy nem lesz igazunk -, hogy körülbelül 3 milliárdos aktív fekvőbeteg-ellátás bevételi hiány keletkezik ebben a finanszírozási évben.
A következő ábrán bemutatnánk, hogy amit az elmúlt évben átcsoportosítással tudtunk nyerni, 1 milliárd forint, plusz még 2,1 milliárd forintot kaptunk az OEP-kasszamaradványból, és 289 millió forintot tudunk ebben a félévben átcsoportosítani, ami most nyilván meg fog szűnni.
A kórházaink egy része súlyos likviditási gondokkal küzd, többször volt önkormányzati biztos kirendelve a Heim Pál Kórházba, az Újpesti Kórházba. A Heim Pál Kórházban kétszer is volt, és két különböző önkormányzati biztos, akik megállapították többek között azt, hogy egy kicsit rosszul van megállapítva a Heim Pál Kórház teljesítményvolumen-korlátja, és ebből gazdálkodási megszorításokkal nem lehet kijönni.
A Péterfy Kórház korábban egy nagyon egyensúlyban lévő kórház volt, de azáltal, hogy átvettük az Országos Baleseti Intézetet, átvettük a deficitjeik egy részét is, egy deficites működéssel sajnos, a Kincstár miatt csúszott az átalakítás, ezért gyakorlatilag azok a megtakarítások, amelyeket számoltunk a két intézmény összevonásával, ezek sokkal később realizálódnak. Ezért most a Péterfy kórházunk nagymértékben 30 napon túli adósságállománnyal rendelkezik.
A Károlyi Sándor Kórházban, az újpesti kórházunkban a struktúra-átalakítással került a kórház olyan helyzetbe, hogy megszűnt az aktív osztályaik egy része, és a struktúra-átalakítás következtében olyan bevételkiesés keletkezett, területi ellátási kötelezettség-kivonás történt, amivel nem tudnak olyan bevételt produkálni, amivel ezt a struktúrát meg lehessen finanszírozni és lehessen működtetni. A múlt évben az önkormányzat több mint 500 millió forinttal járult hozzá az újpesti kórház működési gondjaihoz.
A Stomatológiai Intézet ugyan kicsi, viszont azáltal, hogy a sürgősségi szájsebészeti ellátások nem kerülnek elismerésre, ezáltal likviditási gondokkal küzdenek, és miután kis bevételük van, az pont olyan nagyságrendet képvisel az intézet számára, mint az újpesti kórháznak a saját bevételéhez képest a hiánya.
A következő táblákon azt próbáltuk bemutatni, hogy 2008. évben mennyi volt a tervezése a kórházainknak, mennyi volt a tényadat és összehasonlítottuk - ez megvan a kiosztott prezentáción is, de természetesen ezt is oda fogjuk adni -, az első négy hónap bevételi és kiadási spektrumát bemutattuk a megküldött anyagban is.
Ha a következő ábrát nézzük, akkor azt látjuk, hogy 84 milliárd volt a tervezett bevétele az intézményeknek 2008-ban, a tényadat több mint 99 milliárd volt, viszont lényegesen kevesebbet terveztek idén a kórházak, több mint 91 milliárdot. A kórházak tervezésében már benne volt egy óvatosság az idei várható finanszírozási vagy inflációs problémákkal kapcsolatban, de úgy gondolom, hogy igazából sokkal több lesz az a hiány, amit produkál az élet, mint amennyit a kórházaink terveztek.
A következő ábrán azt próbáljuk bemutatni, hogy megváltozott a kiadási spektruma a kórházainknak. A személyi kiadások lényegesen lecsökkentek, és átcsoportosultak dologi kiadásokra. Ez részben a nagyfokú létszámleépítések következménye, részben pedig az, hogy nem közalkalmazottal próbálják meg betölteni az állásokat, hanem közreműködői szerződésekkel.
A következő ábrán a kiadási előirányzatoknak és a teljesítéseknek az összehasonlítása látható. Azt próbáltuk meg bemutatni, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz a 2008. és a 2009. évi kiadások és bevételek, ezek kördiagramon megtalálhatók a kiosztott anyagban is.
A kórházak tartozásállománya lényegesen több mint az elmúlt évben. Az azonos időszaki fordulónapi tartozásállomány majdnem egymilliárd forinttal több, mint az elmúlt évben volt. Most májusban valami miatt csúcsosodott. Ez minden hónapban változik természetesen, ahogy kifizetésre kerülnek a számlák, és ahogy alakulnak a bevételek. Május hónapban különösen nagy volt a kórházaink tartozásállománya, pár kórházunk tartozásállománya, ami prognosztizálható volt az előzőekben felvetítettek miatt, alapvetően megcsúszott, a Péterfy Kórház a Baleseti Intézet miatt, a Heim Pál Kórház, a Stomatológiai Intézet. Ezek is részletesen be vannak mutatva.
A következő ábrán azt próbáltuk megmutatni, ezt még hozzá sem adtuk igazából a veszteséghez, hogy az állami költségvetésből és az önkormányzattól jelentős támogatást kapott korábban, 2008. évben az egészségügyi intézményrendszerünk. Az állami költségvetésből részben az előző évi tizenharmadik havi kifizetése történt és az 5 százalékos béremeléseknek az összege. Ez több mint 3 milliárd volt, amit tovább nem fognak folyósítani, tehát ez igazából hiányozni fog a büdzséből.
Az önkormányzati költségvetési támogatás 1,9 milliárd volt 2008. évben. Amit mi nagyon durva becsléssel próbáltunk meg prognosztizálni, ez a féléves veszteségünk egymilliárd forintra tehető a fekvőbeteg-kasszából. Év végére úgy számolunk, hogy ez 3 milliárd veszteség lesz a finanszírozásban az aktív fekvőbeteg-ellátás vonatkozásában. Az energia- és közüzemi díjak emelkedését több mint egymilliárdban próbáltuk megbecsülni, az áfakulcsváltozást 575 millióban, az infláció hatását, miután az infláció mindig magasabb az egészségügyben, mint más területen, 3,2 milliárdban. Ez több mint 8 milliárd forint.
Azzal szeretném zárni, hogy reméljük, hogy nem lesz igazunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az előadást, a pesszimizmust már kevésbé, de Golub főigazgató úrnak adnék még akkor szót.
Dr. Golub Iván, az Uzsoki utcai Kórház főigazgatójának szóbeli tájékoztatója
DR. GOLUB IVÁN, az Uzsoki utcai Kórház főigazgatója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem fogom ismertetni az Uzsoki részletes gazdasági helyzetének adatait, hiszen a kiküldött anyagokon látható. Inkább a jövőbeni változásokra koncentrálnék. Ezen az egy ábrán talán látható, hogy az elmúlt időszakban a működési kiadásokban a dologi kiadások aránya az elmúlt öt évben látványosan és aránytalanul megnövekedett a személyi juttatásokhoz képest. Ez az ábra azt mutatja, hogy nincs nagyon lehetőség létszámban, bérben és javadalmazásban spórolni. Itt az arány látszik, ami 43 százalékra csökkent a személyi juttatásoknál a közel 50 százalékról, a dologi fordítva. Ezeket lépjük át, nem kívánom részletesen kifejteni. Menjünk tovább.
Azt szeretném bemutatni, hogy a mi számításaink milyen mértékben kongruensek Bognár Ilona előadásával. Miután itt hallottuk államtitkár asszonytól is, hogy a várható HBCS forintérték hogyan alakulhat, erre vonatkozóan itt ezt követően álljunk majd meg. Az április 1-jétől megjelenő finanszírozásnál az Uzsoki 2008. évi teljesítmény-bevétele 6,1 milliárd volt. Ha ebből az EMAF alapján, tehát a fixen finanszírozott összeget megnézzük és hozzáadjuk a TVK-n felüli - szülészet, stb. - súlyszámokat, a várható bevétel 4,6 milliárd. Ehhez csatlakozik az optimista, reális verzió. Ezek nem mi vagyunk, mert a 80 ezer forintos súlyszám - tehát már a lebegőről beszélek, ami az Uzsokiban durván 13 ezer súlyszám -, ha ezt végigszámoljuk, akkor látható, ha 80 ezer lenne a lebegő érték, amit itt az imént 71 ezer körül becsültünk, akkor 8 százalék lenne az Uzsoki bevételi vesztesége.
A következő ábrán van egy még rosszabb "van esélye" verzió, ahol a 70 ezer forintos lebegő pontértékről beszélünk. Itt 10 százalék az a bevételcsökkenés áprilistól, ami egyértelműen azt jelzi, amit Bognár Ilona is említett, hogy a fekvő aktív részen, ami az Uzsokinak szinte a bevétel közel 90 százalékát adja, ennyi lesz a veszteségünk, ezt százmillió forintokban látva, 350-400 millió forint. Ez teljesen kongruens azzal, amit más intézmények számoltak, a Magyar Kórházszövetség adatai is 10-12 százalék körül jelzik.
Az Uzsoki egy olyan szerkezetű intézmény, ahol a járóbeteg-bevétel relatíve csekélyebb, mindössze 10 százalék körüli a 100 százalékhoz viszonyítva. Itt látható, hogy az új finanszírozásnál a fix bevétel 551 millió. Ehhez csatlakozik a járóból a laborteljesítmény, hiszen ezt hozzászámoljuk. Ezzel együtt, ha a 2008. évi adathoz viszonyítjuk a várható lebegő pont forint értékekkel, akkor sajnos, az a realitás, hogy a reális verziónál - számoljuk 80 fillérrel, az imént 79 fillért hallottunk - ez az Uzsokiban 8,2 százalékos bevételcsökkenést jelent. Ha ezt abszolút értékben látjuk, 2009 második félévi hatása 30 millió, a 2008. évitől való eltérés pedig 63 millió.
Ez sajnos, realitás, és egyáltalán nem kétségbe vonva azt a tényt, és engedjék meg, hogy egy mondat erejéig, mint kórházszövetségi előző elnök, Varga elnök urat helyettesítsem. A Magyar Kórházszövetség egyetért azzal - és ez a rendkívüli kongresszusán elhangzott -, hogy a megalapozatlan teljesítményeket meg kell vizsgálni közösen, és ezeket a teljesítményeket kritikusan, igazságosan, de nem általánosítva a rendszerre, felül kell bírálni, és meg kell vonni azokat a javadalmazásokat, amelyek vagy a kódolás hibájából vagy szándékos teljesítménypörgetésből vagy a kódok rendszerének hibáiból adódnak, mert itt ilyet is láttunk. Tehát vannak ziccerhelyzetek, amelyekkel az intézmények élnek, ez az emberi gyarlóság és a teljesítményjelentős gyarlóság következménye.
Hadd beszéljek a jobbik oldaláról. Az Uzsoki első, második rekonstrukciós ütemében engedjék meg, hogy az első ütem eredményét mutassam. A szakmai programunk sarkalatos elemei - erre utaltam a köszöntőmben - gyakorlatilag 5-6 olyan fő pontot tartalmaztak, ahol egy komplex rekonstrukciót, új sugárforrás beszerzését, kardiológiai fejlesztést, SBO-t, mint egy súlyponti kórháznak jelenleg meg nem lévő részét, a területi művese ellátás bővítését terveztük. Zugló 4 művese állomással rendelkezik, 12 lesz a jövőben, a zuglói betegek elkényszerülnek máshová, a minimál invazív sebészet fejlesztése egy házi specialitás, amelyben európai és világhírű szakemberek dolgoznak a kórházban. Nem részletezem, az előbb elmondtam ezt.
A rekonstrukciónk első üteme 2001 végén realizálódott. Akkor miniszter úr, illetve ezt megelőzően Kökény miniszter úr az előkészítésben, Mikola miniszter úr az avatásban és még sokan, akik itt jelen vannak, részt vettünk abban az örömben, ahol a rekonstrukció első üteme eredményeinek örülhettünk. Nevezetesen: új diagnosztikus eszközöket kaptunk, új hotelszárny épült, ez is annak a része, ezen kívül 10 műtőből új steril légtechnikából álló műtőblokk, külső telephelyeket felszámoltunk, az egyházi reprivatizáció okozta zsúfoltságot csökkentettük, hiszen volt olyan intézményrészünk, amit le kellett adni, és az épülettel összefüggő területrendezéssel fel tudtunk számolni például ennek a helyén kertészetet, mosodát, állattartó helyiségeket, stb.
A második ütem, ami a rekonstrukciónk része volt, 2001 végén, amikor átadtuk ezt az épületet, indult volna. Az ismert okok miatt 2007-2008-ra csúszott, ahol a most folyamatban zajló rekonstrukció alapfeladatait láthatjuk. A kórház az onkológiai ellátás súlyponti intézménye a központi régióban, amelynek több évtizedes hagyománya van, involválja a társszakmák részvételét, hiszen az onkosebészet az Uzsoki egyik erőssége.
Traumatológiánk részt vesz a fővárosi ügyeletben, egy olyan helyen dolgozik, amelytől évtizedek után reméljük, hogy megszabadulva, átadjuk azt egy sokkal helyesebb, egy oktatási célú intézménynek a Mexikói úton, és bejön ide a régi főépület rekonstrukciójával a traumatológiai osztályunk.
Ezek a remélt és a várható eredményei a második ütemnek, ami most zajlik. Az ellátás hotelszínvonala európai szintű lehet, elkülönül a fekvő és a járó, elkülönül a személyzeti, illetve a betegterek használata, egy kompakt, olyan koncentráltabb és jobban működtethető intézmény lesz az Uzsoki, amely megfelel az elvárásoknak.
Az ágyszámok vonatkozásában az Uzsoki 40 százalékkal csökkentette az ágyszámát, amelyből 69 ágy jutott most a 2007-es áprilisi változtatásokra.
A beruházás eddigi eredményei: ez fontos, hiszen ezt látjuk most. 2007. április 1-jén a kész terveket módosítani kellett, hiszen megvoltak a rekonstrukció tervei, amikor új szerkezet alakult. Alatta látható, hogy mely osztályainkat érintette. A tulajdonosnak ez pluszköltséget jelentett.
Elkészült 2008 novemberében, néhány hónap alatt a már működő új izotóp-diagnosztikai részlegünk és pathológiánk, ez az "F" épület, amely megtekinthető. A területi ellátási és fővárosi feladatainkat a mai napig maradéktalanul elláttuk, ami egy rendkívül heroikus és nagy megpróbáltatás, hiszen úgy dolgozni, hogy a beteg fekszik, előtte betonbunker épül, por van, nem akarom ecsetelni, de ez egy elképesztő dolog.
Ilyen lesz a régi-új Uzsoki, és itt látszik, és még három diát engedjenek meg, hátul látszik az elkészült új blokk, ahol most ülünk, itt látszik a régi, 80 éves, felújított Uzsoki, és mellette az onkoradiológiai centrumunk, amelynek egy nagyon reményteli jövőképét szeretném befejezésül elmondani. Székely miniszter úr tájékoztatott egy hónappal ezelőtt bennünket és főpolgármester urat is, hogy az évek óta az Uzsoki által és a főváros által kezdeményezett onkoradiológiai fejlesztésre úgy tűnik, hogy 1,3 milliárd forint rendelkezésre állhat, ami pótol egy olyan tevékenységet, amelyre az Uzsokinak évek óta óriási szüksége van.
Az Uzsoki sugárfejlesztési programja ezt tartalmazná. Bővítés és fejlesztés szükséges azért, mert a rendelkezésre álló sugárforrások olyan mértékben elamortizálódtak és olyan teher hárul rájuk, amely ma a működtetés megszüntetésének veszélyével vagy fenyegetettségével jár. Egy kis épületbővítés az onkológiához, ahová új gyorsító kerülne, amely új gyorsító természetesen a régi 1991 óta működő Clinac 600 gyorsító cseréjéből, illetve a még működő 12 éves gyorsítónknak a feltuningolásából állna, amelynek ma az európai szabványhoz viszonyítva másfélszeres a kihasználtsága. Ezek az adatok azt hiszem, egy picit visszautalnak az intézmények teljesítménypörgetésére.
Tessék végiggondolni, hogy egy ilyen onkoradiológiai központ, amely Pesten kívül Nógrád, Heves megyét is ellátja, 3904 beteget lát el, új beteget egy évben, és a külső sugárkezelést igénylő betegek száma 2008-ban 2550. Elképesztően magas szám. Rendkívül nehéz egy olyan intézményben megtagadni az onkosebészeti kiegészítő ellátást, ahol a sugárforrás rendelkezésre áll, ugyanakkor a területi rend olyan, hogy más tekintetben nem tartozik ide a beteg. Ez egy óriási nagy probléma, és ez is bizonyos értelemben teljesítmény-túllépéseket és mozgásokat magyaráz.
Az utolsó ábra, amelyben úgy gondoljuk, hogy ha sikerül a harmadik rekonstrukciós lépcsőt teljesíteni, akkor a sugárterápia várakozási ideje, ami most 6-8 hét, megfelezhető. Drámaian néz ki, amikor két folyosón daganatos betegek arra várnak, hogy bekerüljenek sugárkezelésre egy olyan géphez, amely gép bármelyik pillanatban felmondhatja a szolgálatot. Új technikákat szeretnénk bevezetni, ezek világszínvonalú, de ugyanakkor ma már nélkülözhetetlen technikák, sztereotaxia, intenzitásmodulált, képvezérelt besugárzás, és ami a legdöntőbb: a jelenleginél korszerűbb ellenőrző rendszereket és az európai standardoknak megfelelő minőségbiztosítást szeretnénk ezen a területen biztosítani.
Ez a régi-új épületünk belső udvara lesz, és nagy örömmel várnánk a bizottságot, hogy ha jövőre - a várakozásoknak megfelelően augusztusra - elkészül az épület, akkor együtt örüljünk annak, hogy megvalósult az Uzsokiban egy óriási dolog. Köszönöm. (Dr. Mikola István: Az már jó idő! - Derültség.)
Kérdések, hozzászólások, vélemények
ELNÖK: Köszönjük szépen. Addigra feltehetően a bizottság jogutódját tudja majd főigazgató úr vendégül látni.
Megnyitom a konzultációt az elhangzott három tájékoztatóval összefüggésben. Tehát kérdések, észrevételek egy körben. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Engem különösen államtitkár asszony előadása inspirált, és a megjegyzésem a következő lenne, illetve ha megengedi, akkor néhány kiegészítéssel szolgálnék.
Mindig úgy tudtuk, és a több évtizedes pályánk alapján így tapasztaltuk, hogy egy költségvetési gazdálkodást folytató intézményben a biztonságos gazdálkodás alapfeltétele a kiszámíthatóság. Ezt azért említem, mert mindaz, amit el tetszett mondani, a trükközés, az egyebek - néhány szóval kitérek erre -, azok mind kompenzatórikus, következményes jelenségek. Egy költségvetési intézmény ilyen hektikus viszonyok között, amikor mondjuk jött a TVK, aztán a befagyasztott TVK, most ez a 70-30 százalékos finanszírozás, amit a miniszter úr vegyes finanszírozásnak nevezett, mert a világon ilyen nincsen, olyan kiszámíthatatlanná teszi az intézmények helyzetét, hogy szinte rákényszerülnek arra, hogy technikákat alkalmazzanak.
De úgy látom, hogy az állami vezetés és a politika is rákényszerül erre. Én néhány dolgot felírtam magamnak így emlékeztetőül. Egyéb bevételeket növelnek, a speciális egyéb maradványérdekeltségi rendszernek a feltöltésére pénzt kérnek gyakorlatilag a betegektől különböző ellátási formákat alkalmazva vagy azokra hivatkozva. Különböző lobbizások vannak. Ez kormányszinten is így van, még nem felejtettük el, bár nem tudjuk ma sem, hogy mi a súlyponti kórház, csak sejtéseink vannak, de történt súlyponti kórház kijelölése, egyenesen a pénzügyminiszter által folytatott lobbi kapcsán. A nyírségi kórházra gondolok, nem nevezem meg.
Tehát az egész szerkezet-átalakításban és ebben a hektikus helyzetben még a legmagasabb politika oldaláról is ez az elbizonytalanító lobbizás tetten érhető.
A beszállítók. Most azon gondolkodtam, miközben beszéltünk, hogy meddig tudják még a beszállítók finanszírozni az intézményrendszer működését, hiszen ha egy kórházban nincs kiszámíthatóság, akkor támaszkodhat ugyan egy ideig a beszállítók likviditási biztonságára, de nem akármeddig. Tehát jó lenne meghallgatni egy beszállítót is, vagy a beszállítók szövetségének valamiféle képviselőjét, aki elmondaná, hogy meddig képesek még finanszírozni az intézményeket, meddig képesek még a hiányaikat kezelni, azzal, hogy a számlák kifizetésében különböző haladékokat, moratóriumokat adnak, és nem is folytatom tovább.
Inkább még azt szeretném megjegyezni, hogy két dologra nagyon nagy szükség lenne. Az egyik az, amire tényleg szükség lenne, a másik pedig, úgy gondolom, hogy amin vitatkoznunk kellene és valahol állást kellene foglalnunk, és a következőkben szerintem ez nem elkerülhető.
Az első: sürgősen kellene új ráfordítás-analíziseket csinálni. Tudom, hogy néha folynak ilyenek, de az egész rendszert, az egész finanszírozási, pénzelési rendszert át kellene nézni, hiszen nagyon sok minden megdrágult, eszközök, anyagok, új technológiák léptek be, és úgy látjuk, hogy a karbantartása a ráfordításoknak és a finanszírozás alapjául szolgáló tételeknek nem történik meg.
Amiben szerintem komoly vitát kellene a következő időszakban nyitnunk, hogy fenntartható-e ez az úgynevezett teljesítményelvű finanszírozás. Most a 70-30 százalékra gondolok, vagy pedig azt kell mondani, hogy válsághelyzet van az egészségügyben, legalább átmenetileg vissza kell térni egy budgetariánus finanszírozásra, meg kell mondani, hogy egy évben mennyi pénz jut az intézeteknek, és akkor arra számíthatnak. Ezzel legalább azt el tudnánk érni, hogy a költségvetési intézmények gazdálkodásában valamiféle, legalább átmeneti biztonság lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Csáky képviselő úr, majd Puskás képviselő úr.
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Köszönöm szépen. Igyekszem nagyon rövid lenni. Államtitkár asszony itt azzal dicsekedett, hogy a kormány úgy határozott, hogy tovább nem csökkentik az egészségügyben a kiadásokat. (Dr. Vojnik Mária: Ez egy ténymegállapítás volt.) A ténymegállapítás az, államtitkár asszony, hogy az eddigi zárolások és elvonások miatt a költségvetési törvény határához érkezett a kormány, úgyhogy további csökkentést csak a költségvetés módosításával - amelyet a parlament elé kell beterjeszteni, és amit igyekszik elkerülni a kormány - lehetne eszközölni. Ez is ténymegállapítás.
Ami az összehasonlítást, az első félévi adatokat illeti, ez nagyon nehéz, ugyanis tavaly még érvényben volt a volumenkorlát, tavaly az első félévet illetően kötött pályán mozogtak az intézmények, csak egy nagyon szűk mozgásterük volt egy adott időszakon belül a rendelkezésükre álló volumenek átcsoportosítását illetően. Tehát ezzel kell összehasonlítani a most felszabadult, az ilyen sajátságos módon felszabadult volumeneket.
Jó lenne tudni egyrészt - ezt bizonyára lehet tudni -, hogy tavaly első félévben mennyi volt a felső határon túli jelentések száma, amelyet a volumenkorlát miatt az OEP nem fizetett, illetve amit nem tudunk, hogy a volumenkorlát miatt a tavalyi év első felében az intézmények az ellátások milyen volumenét halasztották, illetve tagadták meg ezek miatt a korlátok miatt. Úgyhogy ezért ezek az összehasonlítások nagyon orientáló jellegűek szerintem.
Ami nagyon figyelemre méltó volt, és sajnos, úgy tűnik, hogy a kormány ismételten előveszi ezt az eszközét, hogy en bloc az egész egészségügyet ilyen csalók gyülekezetének próbálja beállítani. Ugyanis én tudom, hogy vannak nagyon kreatív kollégáink mindenhol, de ez a kreativitás általában egy adott határokon belül szokott mozogni.
Én nem hiszem el, megmondom őszintén, hogy van olyan egészségügyi menedzser, aki mondjuk egy órára 199 tüdőszűrést jelent le, ez még egy nudista strandon sem valósítható meg fizikailag. (Derültség.) Itt vélhetőleg valamilyen rendszerhiba lehet, mint ahogy az államtitkár asszony által említett műtéti beavatkozások kapcsán is, olyan anomáliák derülnek ki, amelyeket korábban nem vettek észre, ez azért az OEP munkáját is minősíti, hogy most hirtelen az eddig elfogadott jelentéseket illetően erélyesen lép fel. Csak kérdés, hogy az így feltárt ellentmondások alapján történő visszavonások mennyire jogszerűek, illetve mennyire jogszerűtlenek, mert ha eddig jó volt, akkor most egy ellenőrzést követően nyilvánvalóan az új jelentéseket eszerint kell alkalmazni, de hogy visszamenőlegesen hogyan lehet ezt érvényesíteni, gondolom, ezt majd a bíróságok eldöntik, ha egyáltalán az intézmények mernek bírósághoz fordulni a kiszolgáltatott helyzetük miatt.
De azért ha már ennyi csalafintaság volt, akkor megkérdezném, mert ha igazak ezek az adatok, hogy itt tulajdonképpen csalnak, hány büntető feljelentést tett a minisztérium vagy az OEP okirat-hamisításért, csalásért vagy egyéb, a büntető törvénykönyvbe ütköző tevékenységért? Ha pedig nem tett, mert még nem ellenőrizte, akkor mindaddig, amíg nem ellenőrzi, és ténylegesen nem állapítja meg a törvényszegést, addig talán ne álljon a nyilvánosság elé ilyen adatokkal, mert változatlanul az a véleményem, hogy az esetek túlnyomó többségében rendszerhibáról van szó, és nem tudatos bűncselekményről van szó, mint ahogy sugallni próbálja az egészségügyi kormányzat, illetve a kormány. Ez tovább erodálja az egészségüggyel szembeni hangulatot, és tovább rontja az egészségügy működésének hatékonyságát, ha így folytatják. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr, majd Havas képviselő asszony!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Csáky képviselő úr rengeteg kérdésben - amit szerettem volna feltenni - megelőzött, hasonló hangulatú volt a dolog. Azon gondolkodtam végig, hogy miért csodálkoztak azon, hogy a TVK eltörlésével megemelkedett a teljesítmény. Azt hiszem, ez egy teljesen természetes dolog volt, hiszen az egészségügynek az a feladata, hogy lássa el a betegeket. Ha ez a korlát megszűnt, akkor én úgy gondolom, teljesen természetes volt, hogy ez felszabadulván, teljesítménynövekedést fog okozni.
Azt szeretném megkérdezni, hogy egyáltalán szó volt itt arról, hogy nem csökkent a várólistán szereplők száma. Államtitkár asszony mondta. Csöndesen megkérdezem, hogy karbantartjuk-e úgy a várólistákat, mint ahogy annak idején karban tartották? Szóval nem az-e az oka, hogy már olyan nagy jelentőséget ennek nem tulajdonítunk?
Aztán a következő: úgy láttam az adatokból, hogy államtitkár asszony azt mondta, hogy 14 milliárddal megnőtt az egészségügyi ellátásra fordított költség. Főigazgató úr azt mondotta, hogy a havi kalkulált összeg körülbelül másfélmilliárddal csökken. Erről volt szó?
ELNÖK: Képviselő úr, tessék befejezni, és majd a végén válaszolnak, ne menet közben kérjük a választ.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Bocsánat, elnök úr. Tehát a kérdésem a következő. Főigazgató úr azt mondja, hogy csökkent a bevétel. Egyértelmű. Államtitkár asszony azt mondja, hogy növekedett a kiadás. A kettő között én mindenképpen diszkrepanciát érzek.
A következő kérdés. A csalást én úgy nevezném, hogy keresi minden intézmény azt a helyet, ahol törvénytelenség nélkül pluszforráshoz juthat. Szóval ez rendszerhiba, és nem hiszem, hogy a szemlélet hibája.
Azt szeretném megkérdezni, hogy a 110 százalék fölötti teljesítmény esetén, amiben megállapodtak a Kórházszövetség és a minisztérium, milyen szakmai mutatók alapján döntik el azt, hogy jogos avagy nem jogos a teljesítményemelkedés?
Aztán az utolsó kérdésem: mi lesz azokkal az intézményekkel, amelyek olyan mértékben fokozták a teljesítményüket, hogy jelentősen meghaladták a rendelkezésre álló összeget? Mi lesz a sorsuk? Mert ők is csak beteget láttak el. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Havas képviselő asszony, majd Nagy Kálmán!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Én igyekeztem úgy, hogy azért mindenkinek legyen némi kérdése. Az első: államtitkár asszonyhoz, illetve Rendek Vilmához két kérdés is lenne. Az előző évi számolásnál, amennyire jól emlékszem, áprilisig még érvényben volt a vizitdíj, napidíj, a népszavazást követően, április 1-jével törlődött el. Tehát azért ez az intézmények bevételét jelentős mértékben befolyásolta. Tehát ez milyen módon került bele a számításokba?
Főigazgató asszonyt kérdezném: számos megyében alakították át az önkormányzatok költségvetési intézményből a gazdasági törvény hatálya alá eső formává az adott térség intézményrendszerét, kft.-vé, részvénytársasággá, stb., és alelnök úr többször említette, hogy a költségvetési intézmények helyzete mennyire súlyos. Ez a formáció mennyiben befolyásolta esetleg az intézmények bevételét? Ha erre vonatkozóan bármilyen adattal rendelkezünk, jó lenne tudni, mert valóban, ha ez egy olyan forma, ami lehetővé teszi az intézményeknek, hogy ha nem is a bevételi, de legalább a kiadási oldalon tudjanak valamilyen pluszforráshoz jutni vagy csökkenteni a kiadásaikat, akkor elképzelhető, hogy ebbe az irányba célszerű elmozdulni, ahogy akár Veszprém megyében, Hajdú megyében, Szabolcs-Szatmár megyében, és sorolhatnám a többi megyét, ahol megtörtént már ez az átalakítás, átalakulás.
Ezzel kapcsolatban is jelezném, hogy még valamelyik korábbi bizottsági ülésünkön, ha jól emlékszem, teljes konszenzussal fogadtunk el egy olyan javaslatot - és remélem, hogy hamar elénk is kerül a kórháztörvény valami olyan formája -, ami ezt a jelenlegi rendszerstruktúrát tudja majd valamilyen módon javítani, akármilyen formációban.
A fővárosi intézmények helyzetével kapcsolatban felvetítette ügyosztályvezető asszony, és magunk is tudjuk, hogy nagyon súlyos problémák várhatók így év végéig. Ezzel kapcsolatban van-e valami elképzelés arra, hogy milyen módon tudna a főváros ebben a kérdésben valami pluszt nyújtani az intézményeinek, vagy milyen olyan átalakítás lenne szükséges, ami ezt a hiányt tudná csökkenteni?
És az utolsó főigazgató úrhoz, illetve a gazdasági igazgató asszony az tulajdonképpen, aki erre vonatkozóan tud majd valamilyen tájékoztatást adni nagyon röviden. Láttuk, hogy szép új épülete lett az Uzsokinak nagyon sokfelé, ez az infrastrukturális változás a kiadási oldalt milyen irányba befolyásolta? Tehát magyarul: csökkentek vagy nőttek az intézmény kiadásai, akár energia, akár fűtés, akármilyen infrastrukturális, kommunális kiadásra gondolok. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Először is szeretnék tisztelettel gratulálni Golub Iván főigazgató úrnak, valóban, amit mutatott számunkra, az nagyon imponáló volt, és én azt gondolom, hogy maga a jellege a kórháznak is olyan, amelyik könnyebben finanszírozhatóvá válik ezzel a módszerrel, ezzel az átépítéssel, hiszen akár a tömbjellegének a fokozódását önmagában látom. Ez az egyik, amit szeretnék elmondani.
Államtitkár asszonynak azt szeretném elmondani, hogy azok a számítások, amelyeket hétfőn, napirend előtt elmondtam, pontosak voltak. Több kórháznak a számításán alapultak. Golub főigazgató úr ezt egyértelműen alátámasztotta. Nyilvánvalóan, ahogy Puskás képviselő úr mondta, csak akkor létezne inkongruencia a már kifizetett és ki nem fizetett dolgok között, ugyanis ezek a számítások a jövőre vonatkoztak, nem a múltra.
A másik dolog az, hogy ha valaki ilyen súlyos dolgokat mond, akkor pontosan kell idéznie, vagy egészen pontosnak kell lenni. Olvasom az önök által kiadott anyagot. "Az OENO 19211 szindróma analízis esetében az országosan lejelentett éves teljesítmény 115 ezer eset, azaz 216 millió német pont." Ki beszélt itt éves teljesítményről? Itt négy hónapról van szó. Ezt beleírni így, ebben a formában, hogy ez kódolási túlkapás? Itt négy hónap kódolási túlkapásáról van szó. Államtitkár asszony majd biztosan kiválóan meg fogja ezt magyarázni, de annál is inkább kiválóan meg kell magyaráznia ezt az egész dolgot, mert utána is azt mondja, hogy "az egyik egyetemi ambulancia havi teljesítményének problematikája". Hányan dolgoztak azon az egyetemi ambulancián? Hány orvos? Hány beteget látott el az a "hány orvos"? És önmagában az, hogy országosan éves szintre és mindig éves szintre hivatkozik. Államtitkár asszony kiválóan tudja, nálamnál jobban, hogy egy beteganyag ingadozása nagyon változó, akár egy intézménynek a szintjén is.
Tisztelettel kérem, különösen akkor, amikor ilyen súlyos kijelentéseket teszünk, akkor azt kell mondani, hogy az OENO 19211 szindróma analízis esetében a márciusban lejelentett teljesítmény, és nem az éves teljesítmény, az áprilisban lejelentett teljesítmény és a februárban lejelentett teljesítmény, mert akkor ki lehet mondani, hogy valaki hazudik. Ha pedig önök nem vették észre, hogy az előző évben ilyen jellegű, rendszerű túlkapás volt, azt nem kell áthárítani egy másik rendszerre, egy következő rendszerre.
Tehát én tudom, hogy nehéz dolgok ezek, én mélyen elítélem azt, ha valaki ebben a vonatkozásban megpróbálja eltitkolni a valóságot. Tudja, miért, államtitkár asszony? Azért, mert akkor nem látszik, hogy mennyire nyomorultak vagyunk.
Tehát azt kell kimutatni, ami van. Ilyen pucéran. Rosszul megy, dolgozunk kevés pénzért, sok beteget megpróbálunk ellátni, és ez mindig azoknak a felelőssége, akik végül is azt a fajta tervezést, ahogy működnie kell ennek a rendszernek, megcsinálják. Ez konkrétan a miénk, konkrétan az államtitkár asszonyé, konkrétan a miniszter úré. Én arra kérem, hogy ha példákat hoznak a túlkapás kódolásokról, akkor a minimális elvárás, hogy az tisztességesen pontos legyen és korrekt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyul képviselő úr!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Az előttünk lévő anyagból kiderül, hogy a súlyszám nőtt, az ellátott betegek száma lényegesen nem nőtt, az ágykihasználás nem javult, a kórházban töltött napok száma ugyanakkor növekedett, a case-mix index növekedett, a várólisták ugyanakkor nem csökkentek. Tehát az egész rendszer így együttesen nem koherens, ellentmondásokkal terhelt akkor, amikor összehasonlítjuk egy felpörgetett betegellátási mutatószámmal.
Várható volt, amikor a TVK feloldásra került, hogy a nagy intézményeknél ilyen felpörgetett, indukált számok kimutatásra kerülnek majd, a betegellátásról sem mond az ember véleményt, amíg tényleg konkrétakat nem tud, de valahol konkrétumokra is lehetne utalni, amikor itt a beszámolót elolvastuk. A kérdésem az, hogy a nagy és a kis intézmények között beigazolódott-e ez a felvetés, a nagy intézményeknél lényegesen nagyobb, a kisebb területi kórházaknál hátrányosabb helyzet alakult-e ki ebből kifolyólag?
A másik kérdés pedig, amikor még többpénztáras rendszerről beszéltünk, akkor az egyik kimondott cél is az volt, hogy a forintoknak a nyomon követése is valahol tisztességesebben történjen. A kérdésem az, hogy az ugyan átalakult jelenlegi MEP el tudja-e látni ezt a feladatot, tehát ténylegesen tisztességes és pontos kontrollrendszert tud-e működtetni a későbbiekben, és egy harmadik dolog lenne még kérdésként, hogy milyen megoldást lehet találnunk? Azt látjuk, hogy az adó- és a járulékbevétel várhatóan nem fog növekedni, esetleg még csökkenhet is. Tehát mindenképpen a meglévő keretek között illene maradni, de a mínusz 14 milliárdos kifizetés nem ezt mutatja, tehát lesznek komoly gondjaink.
Kíváncsian várnám a Kórházszövetség javaslatát. Azt hiszem, hogy a TVK-befagyasztás önmagában nem oldja meg ezt a kérdést. Lehet, hogy struktúra-átalakítást is fel fognak vetni, nem tudom, de elképzelhető több minden, a finanszírozás átgondolása is természetesen szóba jöhet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czinege képviselő úr!
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Talán megengedhető, hogy egy személyes mondatot mondjak az első részben. Amikor én még boldogult sebész főorvos voltam, nagyon sokat tanultam és nagyon sok időt töltöttem az Uzsoki Kórházban. Köszönöm azt, hogy itt lehettem, és nagyon sok betegünket gyógyították, és örömmel látom, hogy hogyan fejlődik.
Úgy tapasztalom, az tudom, hogy nem érdem, csak szerencse, hogy ebben a teremben azt hiszem, én vagyok a legöregebb, aki a legtöbb időt töltötte az egészségügyben, ezért azt is mondhatom, hogy minden turpisságot, ravaszságot, amire képesek a kórházban, én azt tudom. Ez az anyag, ami itt előttünk van, arról szól, hogy van egy bevételi oldal és van egy kiadási oldal. Arról szól, hogy évek óta ez a bevétel és ez a kiadás nincsen egyensúlyban.
Ha én egy matematikus barátomat megkérdezném, hogy addig ki nem megyünk ebből a teremből, amíg meg nem oldjuk ezt a problémát, azt mondaná, hogy ezt nem lehet megoldani, mert az ördög a részletekben van.
Abban az esetben, ha arra gondolok, hogy 2001-ben Győrben Mikola alelnök úr még miniszterként azt mondta az ott lévő sebészeknek - és most idézem, mint klasszikust, többször idéztem már -, hogy nincs értelme, nem értelmezhető, hogy az egészségügynek nincs elég pénze, mert annyi pénze van, amennyi befolyik, és azt lehet szétosztani. Ez ma sem változott, hiszen van egy járulékbevétel és van egy állami kiegészítés.
Amikor ide készültem, megnéztem, hogy mi, kormánypártiak vagy ellenzéki képviselők közül volt-e valaki, aki felállt és azt javasolta, hogy emeljük az egészségügyi hozzájárulás mértékét. Volt-e valaki, a kormánypárti oldalról vagy az ellenzék közül, aki azt mondta, hogy vonjunk el valamilyen részről adóbevételt, és fordítsuk az egészségügyre. Egyikünk sem volt. Én meg tudom magyarázni, hogy miért. Talán azért, mert nem tiszta a lelkiismeretem abból a szempontból, hogy megtörténtek azok az analízisek - most megint alelnök urat idézem -, amely analízisek után meg tudjuk mondani, hogy van-e a rendszerben tartalék, hogy a betegellátásnak megfelelő összeg áll-e rendelkezésre.
Mondom: azok közé tartozom, akik azt mondják, hogy az egészségügy nemcsak a betegek gyógyítását jelenti, hanem a népgazdaságnak az egyik rendkívül fontos ágazata. Lényegében, miután a népgazdaság fontos ágazata, úgy is lehet mondani, hogy munkahelyet teremt, értéket állít elő, és ebben is egyetértünk.
Én azt örömmel vettem államtitkár asszony előadásából, hogy több pénz jut az egészségügyre, de magam, megmondom őszintén, hogy addig, ameddig mélyen nem elemezzük azt, hogy az egészségügyi rendszer Magyarországon hogyan működik, nem tudok állást foglalni abban, hogy ha most csoda történne, és itt most sikerülne elintézni, hogy 20 százalékkal többet tennénk a rendszerbe, hogy ez a rendszer így jobban működne-e.
Arra szeretném kérni az Egészségügyi bizottságot és szeretném kérni a kormánypárti képviselőtársaimat, akik biztosan segítenek benne, de az ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy lépjünk túl azon a leegyszerűsített módszeren, hogy kiállunk a forráskivonás ellen az egészségügyben. Lépjünk túl azon az egyszerűsített megoldáson, hogy ne szüntessünk meg kórházi ágyakat, hanem gondoljunk arra mindannyian, hogy a beteget el kell látni magas színvonalon, gondoljunk mindannyian arra, hogy a high-tech bevonult az egészségügybe, gondoljunk mindannyian arra, hogy az egészségügyet nem a kórházi ágyak jelentik, hanem az a korszerű kórházi struktúra, kórház, ami itt előttünk megvalósult.
Miután az Európai Tanács Egészségügyi bizottságában dolgozom, érdeklődtem, hogy Franciaországban mi történt. Ott is gondok voltak, mindenütt gondok vannak Európában, tehát nem egy istencsapás, hogy mi ezekkel szembenézünk. Egyszerűen azt mondták, hogy nagyon nagy nehézségek árán a szakmai kollégiumok és a szakma tanácsainak a segítségével, annak útmutatásával a politika arra kényszerült, hogy a jobb betegellátás érdekében bizonyos koncentrációkat hajtsunk végre. Ezek a koncentrációk nemcsak a források jobb felhasználását, hanem az itt lévő orvoshiány megoldását is jelenti, hiszen egy koncentrált intézményben erre is megoldás.
Én az anyagot megköszönöm, és ha sikerült meggyőzni a képviselőtársaimat, az itt ülőket, hogy egy egészségügyért aggódó ember szólt hozzá, akkor boldog vagyok.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Számos kérdés elhangzott itt a mai vitában. Én először is szeretném megköszönni az Uzsoki Kórház néhány osztályának azt, hogy nemcsak Nógrádból, Pestről és máshonnan láttak el betegeket, hanem nagyon sok beteget kezelnek az onkoterápiás részlegen Tatabányáról is, és ezért köszönet.
A másik pedig, hogy a korábbi bizottsági üléseken, amikor még a TVK életben volt, akkor állandóan azt hallottuk, hogy a TVK megöli az egészségügyet, töröljük el, az tarthatatlan, csináljunk vele valamit. Csináltunk.
Mit hallunk most? Teljesen ellehetetlenült az egészségügy finanszírozása, nem működik, nem jó ez a finanszírozás. Én visszakérdeznék majd, hogy ha a költségvetési intézmények finanszírozásában visszatérnénk ahhoz, hogy kórházakra szabnánk meg, hogy ki, mennyiből gazdálkodik, akkor milyen alapon szabnánk meg ezeknek a kórházaknak a költségvetését? Az előző évi teljesítmény alapján vagy lobbitevékenységük ereje alapján, vagy egyáltalán hogyan?
Tehát a teljesítményfinanszírozás nem rossz az egészségügyben, csak ahhoz meg kellene határozni pontosan a progresszivitás elvét, meg kellene nézni a súlypontiságot, mitől súlyponti a súlyponti kórház, mi kell oda, mi van a kis kórházakkal, hogyan működik a hozzáférés, hogyan történt a kódok karbantartása, történt-e egyáltalán kódkarbantartás. Ugyanis az itt elhangzott anyagból is kiderül, hogy egy kód alapján sok mindent el lehet számolni, és a lelemény azért jelentős mértékben jelen van az egészségügy finanszírozásában, mint tudjuk, és vannak erre külön programok, még nagyon leleményesnek sem kell lenni, mert adja a program, a gép, hogy egy kód alapján mit lehet elszámolni és milyen kiegészítő tevékenységek számolhatók még el ezzel. Tehát ezt mindenképpen kihasználják a kórházak.
A ráfordítás-analízis. A Kórházszövetség volt elnökétől kérdezem, hogy van-e ma Magyarországon olyan ember, aki meg tudja mondani, hogy egy adott ellátás pontosan mennyibe kerül az egészségügyben? Nincs. Évek óta ezzel a problémával küszködünk. Azért vezettük be a kórházi informatikát, hogy majd megmondjuk, hogy egy vérnyomásos beteg ellátása egy nap mennyibe kerül. Ez kórházanként változik. Nincs ma olyan Magyarországon, aki meg tudná mondani, hogy ez az ellátás ma mennyibe kerül pontosan, és ez mit tartalmaz, mennyi a bérrésze, mennyi a gyógyszerrésze, és így tovább, a gépamortizációtól kezdve minden. Tehát amíg ezeket a kérdéseket nem tisztázzuk, nagyon nehéz az egészségügyet finanszírozni, és mindnyájan örülünk annak, hogy csökkennek a járulékok, de azért az egészségügyi szakpolitikusok egyik szeme azért mindig sír, amikor járulékcsökkentésről beszélünk. Annak ellenére, hogy most már függetlenedett az OEP-költségvetés a járulékfizetés nagyságától, mert a költségvetés szavatolja a szolidaritási elv alapján a hiányzó pénzeket.
Ez a járulékcsökkenés mindig fáj egy kicsit nekünk, hogy ez a mi bevételünket csökkenti, minthogy itt az előző vitában is elhangzott, hogy a K+F tevékenységet talán nem az OEP-kasszából kellene finanszírozni.
Tehát egy kétarcúság jellemzi az egészségügyi szakpolitikusokat: egyrészt szeretnénk a szakmára minél többet fordítani, másrészt pedig tudjuk, hogy milyen korlátai vannak a gazdaságnak.
Én gratulálni szeretnék az Uzsoki Kórház nagy ívű, eddig megvalósult fejlesztéséhez. Én régóta ismerem az Uzsokit, és még a régi épületben is jártam és kezelték ott rokonaimat, és a mostani épülethez képest az azért - hogy is mondjam - nagyon rossz viszonyokat mutatott. Még egyszer köszönet az itt dolgozó sugárterápiás osztálynak, hogy azért Tatabányáról és Komárom-Esztergom megyéből is láttak el jelentős mértékben betegeket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Juhászné Lévai Katalin képviselő asszony, aztán Tóth képviselő úr!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tisztelt Jelenlévők! Képviselőtársaim! Államtitkár asszony beszámolójából egyértelműen kiderült az, hogy van egy kötöttségünk, hogy a számunkra a költségvetésben megszabott korlátot tartani kell. Ugyanakkor reálisan mutatta be, hogy a bevételek csökkenésével kell számolni, illetve ezt mutatják a tényszámok. Hogyan és milyen módon tudjuk ezt feloldani, ha ilyen égető problémák jelentkeznek? Tehát van-e valamilyen elképzelés arra, hogy milyen módon tudunk ebből kijönni?
A másik, amit nagyon fontosnak tartok, hogy megdöbbentő volt számomra ez a beszámoló, és én is azt gondolom, hogy nyilvánvalóan ismerjük, hogy kisebb-nagyobb trükkök persze, mindenütt vannak, és minden szakmában vannak, de én is azt gondolom, hogy a becsület és a tisztesség az, ami minden egészségügyben dolgozót vezérel, és a menedzsmentet is. Ugyanakkor látható-e, hogy a rendszerből hol következik az a pontatlanság, amiből ezek az eltérések adódnak? Az OEP azzal a mérési, illetve ellenőrzési rendszerrel készen áll-e, hogy kimutassa, hogy saját meghatározását, tehát a pontrendszert, a súlyszámokat és minden egyebet korrigáljon, illetve az ellenőrzésnél van-e már olyan rendszer, amivel ezt sürgősen ki lehet iktatni a rendszerből?
Azt is szeretném kérni, hogy az utóbbi időben a szakmát is természetesen jelentősen izgatja, hiszen napvilágot lát nap mint nap, a mai Népszabadságban is olvassuk a gép-műszerbeszerzés, egyéb más működési kiadások, vagy akár a kórházak működésével kapcsolatos megszólalásokat, van, aki aggódva, van, aki ellenségesen közelít ehhez a témához. Mégis egy nagyon fontos gondolatot látok benne, hogy egy új szövetséget kell kötni. Új szövetséget kell kötni nyilván a szakmán belül, aztán a fenntartók esetében, és azt gondolom, hogy a kormányzat esetében, végig kell gondolni, hogy hogyan lehet a rendszerben meglévő - és pontosan, amikor ez a válságos időszak van, és minden fillért meg kell néznünk -, és talán még drasztikusabban jelentkező problémákat megoldani, hiszen láthatjuk, hogy az előrevetítés azt mutatja, hogy a mostani számítások szerint valóban csökkenni fognak azok a bevételek, amelyekkel a kórházak számolhatnak.
A rendszer működésével kapcsolatban saját tapasztalatom az, hogy az elvárásokat is erőteljesebben kellene megfogalmazni a meglévő intézmények felé. Valóban tisztázni kell, hogy mit várok el egy súlyponti kórháztól, mit várok el egy nem súlypontitól, megtagadhat-e bizonyos feladatokat, vagy lehet-e azt mondani, hogy miután én nem vagyok súlyponti, mindent kivágok a nyakamból, és csak azt a minimális betegellátást teljesítem, ami megéri még nekem. Az összes többit pedig továbbítom a súlyponti kórházba, ahol belegebednek az orvosok, ugyanannyi fizetésért természetesen és ugyanannyi javadalmazással, mint az egyéb más intézményekben, és nem bírják ellátni azt az embertömeget. Itt konkrétan Debrecenről és Hajdú-Biharról beszélek, a klinika bizonyos területeken nem bírja ellátni, mert egyedül visz ügyeleteket, ugyanis a többi kórház nem vállalja fel az ügyeletet, hiszen ő nem súlyponti, és ilyen kötelezettséggel nem rendelkezik. Az ott dolgozó orvos pedig bele fog gebedni ebbe, és ahogy hallottuk itt a főigazgató úrtól is, hogy bizony, a javadalmazással és a személyi jövedelmekkel nem nagyon tudjuk kompenzálni ezt a túlterheltséget.
Tehát mindenképpen indokolt lenne véleményem szerint is áttekinteni, amit többször kezdeményezett a bizottság, hogy megfelelő feladatokkal van-e ellátva, megfelelő finanszírozással, megfelelő ellenőrzéssel és elvárással az a rendszer, amelyet természetesen mi fogadtunk el és támogattunk, de úgy gondolom, hogy ha korrekcióra szorul, ahhoz a felelősségteljes korrekciót meg is kell tennünk, hogy ezek az áldatlan állapotok, amelyek jellemzőek, ne legyenek jellemzőek az egészségügyben tovább, és néha ez csak szervezési és ellenőrzési feladatot jelent. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth képviselő úr!
DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Úgy látom, hogy van egy kis egymásra mutogatás, éppen ezért szeretném mindannyiunk figyelmét felhívni, hogy legalábbis reményeim szerint még mindannyian egy hajóban ülünk, az egészségügyi ellátástól kezdve a minisztériumig, az OEP-ig mindenki, tehát ha most így egymásra mutogatunk és egymásra próbáljuk a hibákat hárítani, az nem hiszem, hogy előrevisz. Egyrészt akkor saját magunk alatt fúrjuk a hajót, másrészt pedig úgy gondolom, hogy ez a bűnbakkeresés teljesen fölösleges.
Nagyon gyorsan végig kellene csinálni, amiről Csáky képviselő úr is beszélt, hogy ezeket a kódolási anomáliákat, amelyeket ő rendszerhibaként említett, és amelyek lehetővé teszik ezeket a kvázi stikliket, minél hamarabb ki kellene a rendszerből gyomlálni. Az OEP-nek nagyon gyorsan le kellene bonyolítania korrektül ezeket az ellenőrzéseket, a kórházaknak pedig ahelyett, hogy jajonganának idő előtt időnként, olyan stratégiát kellene kialakítani, amely korrektül kezeli ezeket az adott helyzeteket, és tisztességes válaszokat próbál meg adni. Az Uzsokinak pedig további sikereket kívánok! Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én is szeretnék néhány szót szólni, illetőleg utána még alelnök úr is kíván néhány mondatot mondani. Mindenekelőtt egyrészt én is szeretném még egyszer megköszönni és értékelni az Uzsoki Kórház erőfeszítéseit, és egyúttal ismételten megköszönni valamennyiünk nevében a vendéglátást.
Azt látom, hogy azért, miközben persze sokféle kérdés, hozzászólás elhangzik, nyilván ki-ki milyen oldalhoz tartozik, ez is motiválja azt, hogy hogyan és mit mond. De azért minden hozzászólásban mutatkoznak nagyon felelősségteljes elemek, és biztos vagyok benne, hogy nekünk együtt, mint Egészségügyi bizottság, érdemes azért gondolkodni most itt a jelenlegi finanszírozási adatok, tényadatok ismeretében azon, hogy mit és hogyan kell másképp néznünk, és mit kellene talán változtatnunk.
Valószínűleg naivitás volt azt gondolni, hogy akkor, amikor ez a kettős finanszírozási rendszer a lebegő pontos elemmel bevezetést nyer, akkor valamilyen szolidaritás érvényesül az intézmények között. Nyilván ebben most nagyon gyorsan kinyílt a verseny, mindenki valamire számított. Megkockáztatom, lehet, hogy nem volt szerencsés ebben az időszakban a volumenkorlátot, azt a sokat bírált volumenkorlátot feloldani, de az is biztos, hogy itt az ideje annak, hogy gondolkodnunk kell azon, hogy valójában akkor hogyan és milyen módon érdemes annak a lehetőségét is kiküszöbölni, hogy ebben a bonyolult rendszerben mondjuk teljesítménypörgetés vagy adatmanipuláció - lehet itt a különböző definíciókkal játszadozni - előfordulhasson.
De talán ennél fontosabb kérdés az, hogy hogyan tudja az egészségpolitika, együttműködve a szakmai műhelyekkel, közösen azt elősegíteni, hogy az intézmények a kialakult helyzethez alkalmazkodni vagy jobban alkalmazkodni tudjanak. Nyilván sok elem elhangzott itt, és én csak szorgalmaznám azt, hogy mielőbb szülessenek meg azok a szabályozások, azok az intézkedések, azok a tervezetek, amelyek ezt a fajta alkalmazkodást elősegítik.
Hosszú is lehet ez a lista, csak említeném, mert lényegében utaltak képviselőtársaim is erre, hogy hogyan lehet - ahol erre természetesen készen állunk, és a szakterületek többségében készen állunk - valóban megkövetelni a protokoll szerinti gyógyítást, és hogy olyan sorrendben kerüljön sor azokra a vizsgálatokra, eljárásokra, amelyekben ezek valóban indokoltak és költséghatékonyak, hogy hogyan tudjuk megújítani a minimumfeltétel-rendszert, hogy az a betegbiztonságot is szolgálja, nyilván akkor is, ha adott esetben ennek strukturális következményei lehetnek. Vagy valóban a súlyponti kórház tekintetében mikor és mit kell szabályoznunk, hogy milyen esetekben lehet, és nem lehet továbbküldeni beteget. Vagy mit kell tenni a kódkarbantartás ügyében, ideértve azt a sokat emlegetett ráfordítás-elemzést, de azt is, hogy egyszer tényleg vegyük azt komolyan, hogy ha szakmai tudás szerint biztosan és biztonságosan el lehet látni az adott beteget az ambuláns ellátásban, akkor az a teljesítmény ne legyen fekvőbeteg-intézetben elszámolható.
Valószínűleg ezt a listát hosszan lehetne sorolni, a közfeladat ellátásának biztosítékaitól kezdve egészen addig, hogy adott esetben törvényi szabályozásban mi mindent lehet tenni annak érdekében, amit más országok is megtettek a szakellátás intézményeinek a koncentrációja érdekében.
Valószínűleg ezen közösen és jól kell gondolkodni, és én bízom abban, hogy a tárcának is, a szakmai szervezeteknek is ez a konzultáció valamiféle impulzust ad. Abban is biztos vagyok, hogy persze, azon is gondolkodnunk kell, hogy valójában ilyen szituációban melyek azok az elemek, ahol viszont fontos, hogy az intézmények munkáján segítsünk, vagy legalábbis nézzük azt meg, hogy hogyan lehet tényleg a kevés forrásunkat arra költeni, hogy az a lehető leghatékonyabban hasznosuljon. Már csak olyasmire gondolok itt, hallottuk a fővárosi adatokat, és a fővárosnak lehetőségei vannak - és tudom, hogy akar is ezzel élni -, hogy nagyon gondosan végignézve és előkészítve, de tényleg ha 12 fekvőbeteg-ellátó intézmény fenntartója, akkor bizony, a közbeszerzési, informatikai, logisztikai funkciók egységesítésére mielőbb sor kell hogy kerüljön, mert ez bizony, ésszerűsítési és megtakarítási lehetőségeket kínál. De erről egyébként a bizottság tájékozódott korábban a főpolgármester úr előterjesztéséből.
Tehát azt gondolom, hogy ezekben a kérdésekben mindenképpen érdemes segíteni, mindenképpen érdemes szorgalmazni ezeket az intézkedéseket, mert ez adja annak az esélyét, hogy ebben az időszakban is helyt tudjunk állni, és nyilván nem kerülhető meg természetesen az sem, hogy akkor nagyon világosan nézzük azt meg, hogy mikor, milyen teljesítményjelentés az, amelyik valóságos, valid, hogy ne valamilyen módon általános értelemben bíráljuk az intézményrendszert. Ezért én is azt gondolom, hogy ezekben az esetekben a tételes szakmai ellenőrzésnek helye van, értelme van. Köszönöm szépen.
Alelnök úr is kíván még szólni.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Én is szeretnék gratulálni a kórháznak és a kórházi menedzsmentnek, valóban ezek a megvalósult és megvalósulás előtt álló beruházások, létesítmények mindannyiunk gyönyörűségére szolgálnak. És mivel vendégek vagyunk, azért elég light-os vita folyik itt pillanatnyilag, sokkal keményebb vitákat is szoktunk a Fehér házban steril körülmények között vívni, és nem is akarom elrontani a hangulatot, de nem tudtam magam megtartóztatni egy kérdés feltételétől, amit lassan mondok, hogy mindenki jól megértse. (Derültség.) A kérdés pedig úgy szól, hogy ki kormányzott itt? És azért nézek Czinege Imre képviselőtársamra, mert nagyon meghatott, amit mondtál, Imre, de végig azon gondolkodtam, hogy ki kormányzott itt? Bár a koalíciós partner, a mára radikális ellenzékké vált nem képviselteti itt magát az asztalnál, de minden összegabalyodott, és a kormányzati felelősséget vállalni kell. Összekuszálódott az egészségügy, torz a struktúrája, kesze-kusza a finanszírozása, és egyáltalán nem tudom nem megemlíteni, hogy elmaradt az a folyamat, amit 2001-ben elindítottunk. Akkor azt mondva, hogy még az akkori ellenzék támogatásával is, gondolok itt a konszolidációs folyamatra, amit azért indítottunk, hogy normálisan lehessen gazdálkodni, tőkehasználati díjat el lehessen számolni, az amortizáció, az eszközvisszapótlás kezelhető legyen. Majd megcsináltuk a kórháztörvényt a szabad foglalkozású orvos jogállással, amelyik maga a gazdasági hatékonyság a rendszerben. És akkor nem beszéltem a népegészségügyi programról, ami egyenesen megalapozta az epidemiológiai tényekre, adatokra alapozható egészségpolitikát.
Nem is sorolom tovább, ez a folyamat megszakadt, és hét év óta az MSZP sajnos, az SZDSZ-szel, kart karba öltve kormányzott, és most is ott tartunk, hogy most már ők is kritikát gyakorolnak a saját alkotásuk felett, de azért a konzekvenciákat le kellene vonni, mert ez nyilvánvaló, hogy így nem mehet tovább.
Én azt mondom, hogy most válság van az ágazatban, a mai beszámolók ezt megerősítették, itt egy válságkezelésre, válságmenedzselésre van szükség, ami egyértelmű és sokkal komolyabb állami felelősségvállalást és érvényesítést kell hogy jelentsen, és ennek az egészségügyben mind a szerkezetre, mind a finanszírozásra nézve valamiféle konzekvenciáját meg kell vonni.
Én az előbb az egyikről már szóltam, ez a finanszírozás, amit toldozgatunk, foldozgatunk, biztos, hogy tovább nem mehet, és az is egészen biztos, hogy a felelősségi rendszereket is újra kell gondolni, ha a kormányzatnak az ellátás biztonságáért viselt, vállalt felelősségét a rendszerben érvényesíteni kell.
Én mindenkinek kívánom, hogy ebben valamiféle együttműködés valósuljon meg, mert azzal a hiedelemmel, hittel, illúzióval fel kell hagynunk, hogy mindent jogszabályokkal lehet pótolni. A tisztességet, a betegszeretetet, a morált nem lehet jogszabályokkal pótolni. A parlamentben állandóan jogszabályokat csinálunk, és azt gondoljuk, hogy egy rendszert, ami alapjaiban itt is bebizonyosodott - tehát egymás alól húzzák ki a kórházak a lepedőt, most nyugodtan mondjuk ki -, ezt nem lehet jogszabályokkal pótolni, itt valami másra is szükség van, de ez már egy következő fejezet lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak csendben jegyzem meg a vita kedvéért, hogy szinte egy nagy ívű választási program elemeit hallottuk a múltba való visszatekintéssel (Dr. Mikola István: Időszerű!), bár azt hozzáteszem, hogy azért a mai anomáliák alapját jelentő finanszírozási rendszert 1992-93-ban vezették be elődeink. Mindenki toldozgatott, foldozgatott rajta, hozzáteszem: mindenhol a világon. Ezzel együtt biztos, hogy szükség van a mostani helyzet menedzselésére, arra, hogy az a pénz, ami rendelkezésünkre áll, azt azért nagyon hatékonyan tudjuk felhasználni, és azt pedig örömmel állapítom meg, hogy a hozzászólások túlnyomó része ehhez tett javaslatokat, illetőleg szolgált adalékokkal.
Ezzel visszaadnám a szót az előterjesztőknek, és kérem, hogy akkor beszéljék meg, hogy ki, milyen sorrendben kíván reagálni, és azt kérem, hogy lehetőség szerint tömören, mert az idő előrehaladt. Köszönöm szépen. Államtitkár asszony kezdi.
Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár válaszai a vitában elhangzottakra
DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Eltekintve a végétől, igazán a feladat nagyságához méltó szakmai vita folyt, és mivel alelnök úr első megszólalása az egészségügyi finanszírozás legklasszikusabb és legnehezebb kérdéseit érintette, ezért azt gondolom, hogy a válaszomat két részre fogom én magam is bontani. Nagyon sajnálom, hogy magam is azzal a részével fogom kezdeni, amivel ön befejezte, de úgy gondolom, hogy mi mindannyian, akik arra adtuk a fejünket, hogy politizálunk és a kormányzásban itt vagy ott, a kiszabott feladat szerint részt veszünk, a felelősséget el kell hogy vállaljuk. Kénytelen vagyok egyik felelősként volt miniszter urat egy másik felelősként arra emlékeztetni (Dr. Mikola István: Kökény miniszter úrra tetszik gondolni? - Derültség.)... az alelnök úrnak mondom a választ természetesen. Nos, hogy 2002-ben, amikor a szocialista-szabad demokrata kormány megnyerte a választást, az első dolgunk nemcsak az általános költségvetés újratárgyalása volt, hanem a társadalombiztosítás költségvetésének újratárgyalását is muszáj volt napirendre tűzni. Ennek jó néhány oka volt. A legsúlyosabb okai: a gyógyszerkassza teljes ellehetetlenülése és a kórházak nagyon súlyos finanszírozási helyzete.
Két konszolidációs programot kellett elindítanunk, alelnök úr, erre muszáj, hogy emlékeztessem önt (Dr. Mikola István: Erre nem emlékszem.), hiszen a kórházak mindig ilyen nehéz helyzetben voltak, ezzel nem kisebbítettem a magam felelősségét, csak azt gondolom, hogy ez a felelősség minden helyzetben kinek-kinek kijár.
Még csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy miközben ez a 70 százalékkal megemelt súlyszám forinton fizetett teljesítmény és a 30 százalékos lebegő volt ma a napirendi pont és a vita középpontjában, talán arra is kell hogy emlékeztessünk, hogy 2000 júniusig lebegő pontos finanszírozás volt, és 2000 júliusától lett egy fix finanszírozási elem beépítve. Semmit sem kisebbíti az előttünk lévő problémát az, hogy ezt a megjegyzést megtettem.
Most arra, amire azt gondolom, hogy az alelnök úr legfontosabb szakmai kérdései irányultak. Az egyik: én teljes mértékben osztom az ön álláspontját, amelyet annyival egészítenék ki, hogy nemcsak a költségvetési intézményeknek kell kiszámíthatóan működni, hanem valamennyi gazdálkodási formában, akik közfeladatot látnak el. Ezért szeretném elmondani, hogy a ráfordítás-analízis, az átfogó kódkarbantartás ügyében nagyon jelentős előrelépést tettünk. A szakmai szervezetekkel, az EGVE, a Kórházszövetség, a szakmai kollégiumokkal együtt zajlott 2008 novemberében a teljes rendszerre, tehát a járó-, fekvő ellátásra a tényleges ráfordítás-felmérés. A több mint 27 intézményt magában foglaló felmérés alapján minden ellátás részletes elemzésre került. Most már a jelentések javítása folyamatban van, és a szakmai kollégiumokkal való egyeztetés után mind a HBCS, mind az OENO kódrevíziót meg kell tennünk. Egyetértek minden képviselőtársammal, hogy a technológiaváltásokat nem követték a finanszírozási váltások, talán ezt tartom a legfontosabb és leglényegesebb mozzanatnak.
A másik, hogy fenntartható-e a teljesítményfinanszírozás. Azt gondolom, hogy nem látunk arra törekvést a világban, hogy ettől visszafelé térjenek el az adott rendszerek. Schvarcz alelnök úr utalt arra, hogy igazából a bázisfinanszírozás, mint csábító lehetőség szinte mindig felmerül, azonban a bázis meghatározása egyfelől valószínűleg nagyobb feladatot jelent, mint a teljesítmények figyelembevétele és a ráfordítás-elemzések után a finanszírozás. De azt szeretném mondani, hogy magában véve ezek általában nem garantálják egy adott intézmény működőképességét, hiszen a szakfeladatok változnak, de kivenne egy nagyon jelentős ösztönzőt ebből a rendszerből, hogy az adott egészségügyi intézmény érdekelt legyen abban, hogy magas színvonalú, jó teljesítményt nyújtson a betegek számára.
Nem értek egyet alelnök úrral, teljes tiszteletem mellett, hogy a finanszírozás rendszere rákényszerítené az intézményeket a trükközésre. Azt gondolom, hogy ezt nem tekinthetjük úgy, mint egy elkerülhetetlen fátumot. Amikor azt a finanszírozási korlátot eltöröltük, amelyet a Kórházszövetség, amióta korlát van, mindig eltörölni akart, akkor az a partnerség volt emögött, hogy az egészségügyi intézmények nem trükköznek azért, mert pontosan tudják, hogy nincs két kassza. Vagyis eredetileg mi azt gondoltuk, hogy ebben az együttműködés jó lesz, és úgy gondolom, hogy nagyobbrészt jó is. Ezért mondtam azokat a példákat, amit mondtam, de nagyon nehéz, és itt Csáky képviselő úrnak szeretném mondani - inkább csak a megbeszélés kedvéért -, hogy valóban bűncselekménynek kell-e tekinteni a kódolási hibákat? Ez egy fontos kérdés. Tehát hogy szándékos csalásról beszélhetünk-e. Ez egy nagyon nehezen bizonyítható tétel, de ebből nem következik, hogy ne kellene fellépni a szándékos csalás ellen. Inkább egy példával szeretném megvilágítani, talán képviselő úr ebben engem akár meg is tud erősíteni.
Egy sérvműtét esetében az általam említett kétféle kódolásnak az a második, tehát a nagyon sokkal magasabb súlyszáma, hogy tömlő rezekció, vagy ha szükséges, akkor cseplesz rezekció is történik, erről azonban képviselő úr tudja, hogy betegből kivett bármilyen szövetet és anyagot el kell küldeni szövettani vizsgálatra. Ilyen értelemben tehát az az intézmény, amelyiket lejelentette, de amelyiknek a dokumentációjában erre nézve semmilyen dokumentumot nem találunk, azt gondolom, nyugodtan mondhatjuk, hogy ezt nem kell teljesítménynek elismerni. Legfeljebb az a kérdés vetődik fel, hogy aki a betegből kivett anyaggal semmilyen dokumentációs szinten nem tud semmit kezdeni, annak milyen beszámolási, elszámolási kötelezettsége legyen.
Én most kizárólag a teljesítmény miatt mondtam el ezt a tipikus példát, mert erre kérdezett rá képviselő úr. Képviselő úr mondta, hogy ez a csalók gyülekezete, én nem, határozottan nem. Éppen ezért abban maradtunk, hogy a finanszírozást csak a 10 százalék fölötti teljesítmények esetében nézzük meg, hiszen az ellenőrzés maga - az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója erre válaszolt - a folyamatba beépített, folyamatos, éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a rendszer maga jól fog tudni működni.
Puskás képviselő úr azt kérdezi, hogy miért csodálkozunk, hogy megemelkedett a teljesítmény, ha egyszer eltöröltük a volumenkorlátot. Azért, mert azt gondolom, hogy az egészségügyi szolgáltatást ebben az esetben nem a teljesítmény, hanem a szükséglet-kielégítéshez kellene igazítani. Vagyis, ha képviselő úr azt mondja, hogy nem tartottuk karban a várólistát, akkor képviselő úr azt mondja, hogy az egészségügyi intézmények nem tartották karban a várólistát. Ez nagyon fontos és indokolt megjegyzés, hiszen az egészségügyi intézményeknek ez nem egy önként vállalt feladatuk, az egészségügyi intézményeknek erre nézve szerződéses kötelezettségük van.
Hogyan döntjük el a 110 százalék fölötti teljesítményt? Azt gondolom, hogy ez puszta számolással is eldönthető. Ha félreértettem a képviselő úr kérdését, akkor ezért elnézést kérek.
Havas képviselő asszony kérdésére Rendek Vilma asszony válaszol, a szektorsemleges finanszírozás kérdésében. A vizitdíj eltörlésének a hatását pedig nem a finanszírozásban, hanem a megjelent többlet-betegszámban vagy az intézményhez, orvoshoz fordulásban tudjuk mérni. Ez az adatokból, az önök elé tárt adatokból egyértelműen jól látható.
Nyul képviselő úr kérdezte, hogy várható volt-e a nagy intézményeknél a túlpörgetés. Nem, és a tapasztalataink is megoszlanak. Nem minden nagy intézmény esetében jellemző, de természetesen azt tudjuk mondani, hogy az intézmények nagyságuktól függetlenül menedzsmentfüggő módon válaszoltak erre a lehetőségre.
A regionális egészségbiztosítási pénztár kontrollja úgy gondolom, a helyén van. Ennek köszönhető, hogy ma mindazt, amit önök elé tártam, és mindazt, amit még látni fogunk, egyáltalán módunkban van látni, értelmezni és feldolgozni. Én egyetértek képviselő úrral, hogy a megoldásokat természetesen a tárcának, mint irányító szervnek és a szolgáltatóknak együtt kell megtalálni. Ez akkor is igaz, ha látszólag az érdekeink nem mindig esnek egybe, mert ebben az esetben azt gondolom, hogy az érdekeinknek van egy találkozási pontja. Ez pedig az, amiről Czinege képviselő úr úgy kérdezett, hogy a választ Mikola alelnök úr idézett válaszával adta meg. Önmagában véve a forrás nem értelmezhető. Egy állam egészségügyi közkiadásait csak abban a kontextusban lehet értelmezni, hogy a költségvetésében mennyit határoz meg ennek a teljesítéséhez. A prioritások azok, amelyeket úgy gondolom, hogy újra és újra elő kell venni, vagyis hogy az adott kasszából milyen egészségügyi szükségleteket fogunk kielégíteni, és ebbe természetesen nem férnek bele azok a teljesítmények és azok a szolgáltatások, amelyekben - ahogy ezt már a korábbiakban is mondtuk - ezek a túlpörgetések és a meg nem gondolt lejelentett teljesítések vannak benne.
A rendszerben abban az értelemben van tartalék, ahogy a képviselő úr ezt mondta. Az a tartalék van benne, hogy a gazdálkodásnak vannak-e olyan elemei, amelyeket egy adott egészségügyi szükséglet kielégítéséhez például nem kell felhasználni. A folyamatszabályozásban is vannak tartalékok, és úgy gondolom, hogy abban is vannak tartalékok, hogy olyan egészségügyi szolgáltatót nem szabad engedni szolgáltatást nyújtani, ahol annak a szakmai, személyi és tárgyi feltételei nincsenek, mert legalább abban kellene közöttünk egy közmegegyezés, hogy ezt nem tekintjük egy gyógyításnak. A "valamit csinálunk" ma már a XXI. században nem elég, ahogy a XX. században sem volt elég. Itt egy nagy vita van folyamatosan természetesen, hogy mennyire pótolhatja az orvosi kreativitás és tudás mondjuk bizonyos értelemben a technológiát. Ha úgy tetszik: helyettesítheti-e az intuíció azokat a diagnosztikus képességeket, amelyet másnak kell nyújtani. Itt a vitát természetesen nem a mai bizottságban fogjuk lefolytatni, de én a bizonyítékok híve vagyok, ezért azt gondolom, hogy az intuíció csak mint kisegítő pont jöhet szóba, és nem pótolja a protokoll szerinti gyógyítást, hiszen ezt vetette fel képviselőtársam a kérdésében.
Az átfogó kódkarbantartás ügyére válaszoltam az alelnök úrnak, ezért engedelmükkel nem ismételném meg. A bevételcsökkenés ügyében azt szeretném mondani, képviselő asszony, hogy pontosan kell értelmezni. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak van bevételkiesése azáltal, hogy munkahelyek szűntek meg, és munkáltatói, munkavállalói járulékbefizetések maradnak el. Ez az Egészségbiztosítási Pénztár kiadási oldalán azonban most még úgy jelentkezik, és Csáky képviselő úr kérdésére újra visszautalnék erre, ez nem kozmetika, ez költségvetési törvény kérdése szerintem is, hogy a költségvetési törvényt nem módosítottuk, tehát a kiadási oldalt adottnak kell tekinteni. Ezért a szolgáltatóknál, mint önök is látják, az első félévben nincs bevételi csökkenés, mert a tavalyi évi azonos időszakhoz minden hónapról hónapra bevételi többlet keletkezett. Ha az egytizenkettedes szabályt vennénk figyelembe, az adott lehetőségeinket hónapról hónapra lebontanánk, az a kassza szerint 27,7 milliárd forintos lenne egy hónapra esően. Engedelmükkel akkor ez viszont a tény szerint januárban 29,7, februárban 28,7, márciusban 28,5, áprilisban 27,6, májusban 28,1, júniusban pedig 30,1 milliárd forint volt. Vagyis - és ezt szeretném nagyon sokszor elmondani, hogy az intézményeknél az első félévben a tavalyi évhez képest bevételcsökkenés nem volt. Ehhez képest mindenki más csak akkor állíthat eltérőt, ha erre nézve más objektív számmal rendelkezik, ez azonban az Egészségbiztosítási Pénztár kiadási oldala.
A probléma abban van, hogy az országos büdzsé egy évre ettől még adott. Erre mondtam én a felvezető előadásomban, azt gondolom, minden kozmetikázás nélkül, hogy a kasszát be kell tartani. Nekünk erre nézve nincsen másik felhatalmazásunk, ahogy azt gondolom másnak sem volt.
Ehhez tartozik természetesen még egyetlenegy mondat, amelyet engedelmükkel utolsó előtti mondatként szeretnék mondani a főváros költségvetéséhez. Elhangzott a bevezető előadásban, hogy a tavalyi évben iksz forint az Egészségbiztosítási Pénztártól nem került kifizetésre. Szeretném ezt a kijelentést pontosítani. Mivel volt volumenkorlát, a volumenkorlát a fővárosi kórházakra nézve is érvényes volt. Minden, ami az alatti teljesítmény volt, azok ki lettek fizetve az ország minden egészségügyi intézményében. Ezt azért kellett elmondanom, hogy visszautaljak erre a volumenkorlát-vitára. Ez volt az egyik oka annak, hogy az egészségügyi intézmények, szolgáltatók és tulajdonosok kezdeményezték, hogy ez a volumenkorlát fölötti kifizetés-nélküliség tűnjön el, vagyis hogy valamennyi teljesítményt finanszírozzuk. Ezt azonban természetesen csak az adott büdzsé keretein belül tudtuk megtenni. Ennek pedig az volt az ára, hogy szabtunk egy határt az emelt szintű nagyobb hányadra, és azt mondtuk, hogy a nagyobb hányad fölötti kisebb hányadot a rendelkezésünkre álló forrásokon belül, a lejelentett teljesítmények arányában fogjuk kifizetni.
Nagyon szépen köszönöm a bizottság minden tagjának, véleményem szerint ezek az egészségügy legfontosabb finanszírozási kérdései, amelyeket a bizottság tisztelt tagjai kérdéseikben és véleményükben megfogalmaztak, és én ezekhez a tárca nevében is csak csatlakozok, és remélem, mint a válaszomból kiderült, nagyon is együttműködünk az egészségügyi szolgáltatókkal. Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr, két kérdés megválaszolását hagytam meg Rendek Vilma főigazgató asszonynak, ezért engedelmével továbbadom a szót.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár asszony. Főigazgató asszony!
DR. RENDEK VILMA, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója: Köszönöm szépen. Havas képviselő asszonynak válaszolnám, hogy kétségkívül, itt az áprilisi teljesítmények kifizetése előtt vagy előkészítése során rengeteg elemzést készítettünk, de ilyen típusú legyűjtést, hogy költségvetési gazdálkodási formában működő intézmények vagy pedig gazdasági társaság formájában működő, ilyen legyűjtést nem végeztünk. Számunkra az intézmények bevételének egy része az, amit teljesítményarányos díj jogcímen folyósítunk, tehát az intézmények helyzetére ebből nem tudunk következtetni. Amennyiben ilyen típusú legyűjtésre szükség van, akkor természetesen el tudjuk végezni.
Az ellenőrzésekkel kapcsolatban úgy összességében hadd mondjam el, bár államtitkár asszony már érintette itt a ráfordítás-adatgyűjtést, én azért annyival hadd egészítsem ki, hogy amikor ezt tavaly elkezdtük, akkor a szándékaink szerint 40 intézményt hívtunk be ebbe a rendszerbe. Végül is 27-en vállalták azt, hogy részt vesznek benne.
Tényleg anélkül, hogy intézményeket akarnék emiatt külön venni, de azt muszáj elmondanom, hogy nagyon sokat jelentett volna, ha a Heim Pál Gyermekkórház vállalja többszöri megkeresésünkre az ebben a munkában való részvételt. A gyermekellátásban nagy jelentőségű lett volna, hogy az ország egy vezető intézménye vállalja ezt a többletmunkát, amit elismerünk, hogy egy többletmunka, amit arányaiban abból a forrásból, amit erre a szaktárca rendelkezésre tudott bocsátani, nyilván nem értékarányosan tudunk megtéríteni. De maga a munka olyan jelentőségű, hogy úgy érzem, hogy csak köszönet illeti azokat az intézményeket a kissé aránytalan díjazáson kívül, akik ezt a rendkívüli többletmunkát a rendszer megújítása érdekében vállalták.
Az elszámolási besorolási szabályok pontosítását teljesen indokoltan vetik fel a képviselők, tehát ezt a munkát nagy erővel folytatjuk. Ami még az ellenőrzés kapcsán lényeges: vannak a kifizetés előtti ellenőrzéseink, ennek most igen nagy jelentősége van az új finanszírozási rendszerben, és vannak az utóellenőrzéseink. Az elektronika nagy lehetőségeket adott nekünk, plusz a társadalombiztosító azonosító jel az a közös azonosító, aminek kapcsán az E. Alapból folyósított legkülönbözőbb ellátásokat tudjuk összevetni. Tehát egyfajta kontroll tud lenni egy ilyen kifizetés előtti ellenőrzésnél, és akkor itt egy picit belemegyek abba - bár nem így hangzott el a kérdés -, hogy mi az etalon, amihez mi mérjük tulajdonképpen, hogy mi az, ami helyes, és mi az, ami elfogadható.
Tehát például egy ilyen ellenőrzésben az, hogy a gyógyszerfogyasztás bizonyos diagnózisok esetén megfelel-e annak, amit az elszámolási diagnózis indikálna, ezeket például rendszeresen az utóellenőrzéseknél is előzetesen megnézzük.
A folyamatba épített ellenőrzésre kell hogy törekedjünk, amiatt is - ez pedig leginkább a kifizetés előtti -, mert az ellenőrző főorvosi létszám egy szűk keresztmetszete az ellenőrzésnek. Tehát nyilván arra kell törekednünk, hogy kiváltsuk az élőmunkát, ezért kell a folyamatba épített ellenőrzésre fókuszálnunk.
A létszámról annyit, hogy ugyan kapott többletlétszámra lehetőséget ebben a költségvetési évben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, de nem tudjuk betölteni. És ami számomra meglepő volt, hogy nemcsak vidéken, hanem a fővárosban sem. Tehát nem népszerű, nem keresett lehetőség az orvosok körében ez az ellenőrző főorvosi munkakör. (Dr. Mikola István: Mondjuk ezt nem csodálom! - Derültség.)
Milyen etalonok szerint mérünk? - ha jól értettem a kérdést. A legfontosabb, ami egyértelmű, az az orvosi szakma alapvető szabályai, amit tudnak a területen dolgozó szolgáltatók, és ugyanúgy ismerniük kell az ellenőrző főorvosoknak is. De a szabálykönyv például az az írott protokoll - ha így hívhatom -, ami egy alap protokoll a működéshez. Azon kívül 4 ezer fölötti azoknak a szakmai protokolloknak, ajánlásoknak a száma, amit a szaktárca az évek során - most függetlenül kormányzati ciklusoktól - elkészített. Ezeknek a szakmai protokolloknak az alapján elindult egy munka az Országos Egészségbiztosítási Pénztárban a finanszírozási protokollok kidolgozására. Ez egy olyan típusú munka, ami nem látványos, talán ha most így nem kerül elő, akkor egy jó darabig nem hallanak róla a képviselők. Ugyan a jogszabály, ami erre a munkára vonatkozik, és a szereplőket, a feladatokat, a felelősségeket, a módszertant azonosítja, ezt a jogszabályt a tárca megújította és ennek alapján elindult a tényleges munka.
Nyár végére 20 körüli finanszírozási protokollal az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ki tud állni a szakma elé. Maga ennek a folyamatnak a kidolgozása nyilvános, tehát az elgondolásainkat az OEP honlapján is közzé fogjuk tenni, és a hozzászólásokat várjuk rá. Tehát nem egy mutyi műhelymunka, ha szabad így mondanom és előállunk utána a farbával, hanem a szakma képviselőivel végig egyeztetve kívánjuk ezeket kidolgozni.
Az első 20 protokollt aszerint választottuk ki, hogy a kassza védelmében melyek azok a vagy nagyon gyakori, bár kis értékű elszámolandó eljárások, vagy pedig olyan nagy értékűek, amelyekkel a kassza minél nagyobb részét tudjuk kontroll alá vonni. Tehát ez a munka párhuzamosan kezdődött a ráfordítás-adatgyűjtéssel, kicsit nehezebben halad, de ebben is fogunk tudni már a nyáron eredményeket felmutatni, és ez megkönnyíti akkor az ellenőrzést, illetve meg fogja könnyíteni a szolgáltatóknak a felkészülést egy-egy esetleges ellenőrzésre.
Egy kis kitekintés: tehát a 19211-es kód, ez egy példa volt az anyagban. Tehát az, hogy Angliában ez az OENO kód évi 100 esetet jelent, szemben azzal, hogy Magyarországon 100 ezer esetet, ez egy olyan figyelemfelhívás volt (Dr. Nagy Kálmán: Milyen időtartam?) Egy év volt. (Dr. Nagy Kálmán: Melyik egy év?) A tavalyi egy év. (Dr. Nagy Kálmán: Akkor annak mi köze hozzá?)
DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Azért, mert az idén még több lesz, az a köze hozzá.
ELNÖK: Egy pillanat! Tisztelt Képviselő Úr! Tartsuk be a szabályokat!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Fontosnak tartanám, hogy arról szólna a dolog, amiről szól. (Dr. Mikola István: Igyál egy kávét! - Derültség.)
DR. RENDEK VILMA, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója: A kódolási anomália példájának szántuk ezt a részt.
Az utóellenőrzéseknél pedig szintén az adatállományokra és az elemzési lehetőségekre támaszkodva, úgy egységesítettük országosan, és igyekszünk minőségbiztosítási elemeket is vinni az ellenőrzésbe, hogy az OEP ellenőrzési adatlapokkal készíti elő ezeket az országosan egységes ellenőrzéseket, és így próbálunk meg még ezzel a létszámmal is minél több helyi ellenőrzést kivitelezni.
A 110 százalék feletti megállapításnál, most lehet, hogy nem jól értettem a kérdést, de azért elmondanám, hogy én mit gondolok. Tehát ez summa intézményi 110 százalék, de nyilván úgy nem lehet ellenőrizni, hogy bemegyek a kapun, és akkor a vakvilágba nekiállok mondjuk akár az Uzsokiban is ellenőrizni azért, mert amikor az elszámolásoknál az utolsó belső előzetes kontrollt is lefuttattuk, akkor ez látszódik, hanem tudjuk szervezeti egységekre is azonosítani. De ha az a vízválasztó, hogy minek a 110 százaléka, ha ez volt a kérdés, vagy így gondolta képviselő úr, akkor az intézményi summa összesen teljesítménynek a 110 százalék feletti része, csak célzottan ellenőrizve a saját belső elemzéseinkkel előkészítve, az előző év azonos időszakához képest. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Puskás Tivadar közbeszólására:) Képviselő úr, tessék már szót kérni, vagy pedig a bizottsági ülés után ezt meg lehet beszélni.
Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen főigazgató asszony válaszát. (Dr. Bognár Ilona jelentkezik.) Én nem éreztem, hogy a főváros tekintetében érkezett volna különösebb kérdés. (Dr. Bognár Ilona: Volt egy kérdés.) Ha lehetséges, akkor egy 1 percen belüli választ szeretnénk kapni. Bognár Ilona ügyosztályvezető asszony!
Dr. Bognár Ilona ügyosztályvezető (Fővárosi Önkormányzat) válaszai a vitában elhangzottakra
DR. BOGNÁR ILONA ügyosztályvezető (Fővárosi Önkormányzat): Havas képviselő asszony kérdezte meg, hogy hogyan tovább a fővárosi kórházakkal. Úgy gondolom, hogy ez egyedül nem fog menni. A kórházaknak intézkedési tervet készítettünk, a Fővárosi Önkormányzat, az látszik az adatokból is, hogy sokkal többet fordít és sokkal több forrást biztosít a többi önkormányzathoz képest az intézményeire, de ennek ellenére ez egyedül nem fog menni. Úgy gondolom, hogy sokkal több konszenzus kellene.
Úgy fogalmazta meg Lévai képviselő asszony, hogy új szövetség kell a fenntartók között, és úgy gondolom, hogy ha minden szinten a tisztánlátás megfelelő. Úgy gondolom, hogy ehhez a tisztánlátáshoz próbáltuk hozzáadni a magunkét a főváros részéről most a parlamenti bizottságnak. Minden szintnek megvan a maga felelőssége, úgy a betegnek, úgy az összes egészségügyi dolgozónak és a parlament Egészségügyi bizottságnak is, az egészségügyi kormányzatnak, minden szintnek kell egy tisztánlátás és kell egy tudatos magatartás a változtatáshoz. Köszönöm. (Zaj, közbeszólások: Jó gyors volt! Nem irigyeljük a gyorsírót! - Derültség.)
ELNÖK: Nagyon edzett a gyorsírónk. Köszönöm szépen.
DR. BOGNÁR ILONA ügyosztályvezető (Fővárosi Önkormányzat): Egy percen belül kérte az elnök úr a választ.
ELNÖK: Így van. Köszönöm szépen. Az udvariasság azt kívánja, képviselőtársaim, hogy megkérdezzem, hogy főigazgató úr kíván-e még valamire reagálni. Tessék parancsolni!
Dr. Golub Iván, az Uzsoki utcai Kórház főigazgatójának válaszai a vitában elhangzottakra
DR. GOLUB IVÁN, az Uzsoki utcai Kórház főigazgatója: Utánozom Icát, ha lehet. (Derültség.) Az első kérdés Puskás képviselő úr pontosítása, tehát az Uzsoki egy évre az áprilisi számításai szerint 621 millió, tehát a második félévre 350 millió forinttal kevesebb bevétellel kell hogy számoljon. Ebben benne van a fekvő-, járó-, minden.
A másik kérdés, és engedjék meg, hogy ezt kettős minőségemben válaszoljam meg, egyrészt mint főigazgató, másrészt mint a Kórházszövetség előző elnöke. A legutóbbi kórházszövetségi rendkívüli kongresszuson a szövetség azonnali intézkedést kért abban, hogy a szakmai szervezetek bevonásával, aminek önmagát titulálja, legyen azonnali szakértői tárgyalás folytatás, ami természetesen involválja a finanszírozást, akár a revízióját ennek az általunk TVK-t is elfogadó szervezetnek, és a mostani vegyes finanszírozást is tudomásul vevő szervezetnek az esetleges tények felülvizsgálatára irányuló készségét vagy belátását, ha tudunk jobbat. Nem biztos, hogy tudunk jobbat.
A másik pont: az indokolatlan teljesítménynövekedések ellenőrzésében partnerek vagyunk, ugyanakkor az általánosítások ellen tiltakozunk. Ezt citáltam szó szerint.
A ráfordítás-analízisről szintén szó volt, és engedjék meg, hogy ne mondjam, hogy ki kérdezte. Részt vett benne a Magyar Kórházszövetség, ugyanúgy, ahogy a kódkarbantartási munkában. A gond abban van, amit itt hallottunk, hogy iszonyatos adatközlési elvárás és követelés van az intézmények felé, amit a leépített létszám, a szakértők hiánya miatt - beleértve a saját tulajdonosunknak például a holdingszervezését, beleértve minden adatközlést, OEP-et, bármit - egyszerűen az intézmények képtelenek ellátni hitelesen. Tehát nemcsak arról van szó, hogy kevés pénzt kapnak érte, nincs megfelelő kapacitás.
Az utolsó, hogy szeretném megköszönni az elismerő szavakat. Én nem szoktam általában a mindenkori amerikai elnökök nagy csodálója lenni, de engedjék meg, hogy Theodore Rooseveltet kiemelten citáljam, amikor azt mondom, hogy a magyar kórházak vezetői és az Uzsoki is az ő intelmét figyelembe veszi, amely így szól: "Tedd azt, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy." (Derültség.)
Azt gondolom, hogy ez a bölcsesség áll az Uzsokira is, és köszönöm, hogy itt voltak. (Dr. Nagy Kálmán: Úgy gondolta, hogy ameddig vagy. - Derültség.) Természetesen.
Egy utolsó mondat erre, hogy egy sírkövön azt nem szeretném látni, hogy "Mondtam, hogy beteg vagyok!" (Derültség. - Taps.)
ELNÖK: Egy sírkőre sok mindent ki lehet természetesen írni, mert az emberek többsége sajnos, betegségben halt meg. De ezzel együtt szeretném megköszönni az előterjesztőink válaszait.
A konzultációt azzal szeretném lezárni, hogy csak egy hónap adatainak vagyunk a birtokában. Tehát egyáltalán nem vagyunk a folyamatnak a végén, legfeljebb csak az elején. Örülnék annak, ha az intézmények azt a nagyon sokféle elhangzott felvetést, javaslatot és természetesen a szakpolitika és az egészségügyi kormányzat is mérlegelné, hogy hogyan lehet végül is ennek a rendszernek bizonyos hatásaihoz jobban alkalmazkodni. Az más kérdés, hogy abban is természetesen nyitottnak kell lennünk, hogy ha arra van szükség, hogy valahol valamin változtassunk, akkor pedig nyilván változtatni is kell rajta. Ezzel együtt a bizottság további konzultációkra is készen áll. Ezt tesszük a jövő héten, amikor Borsod megyében fogunk tájékozódni, remélem, hogy képviselőtársaim minél többen ott lesznek ezen a tájékozódáson. Természetesen, bár nyári hónapok következnek, de ha szükséges, vagy akár a kormány is kéri, úgy látom, hogy a finanszírozás kérdései most az egészségpolitika frontvonalában a legizgalmasabb kérdések közé tartoznak, akár készek vagyunk arra is, hogy rendkívüli ülést tartsunk, ha ilyen kezdeményezés érkezik, és erre szükség van. Ezt a kormány is kérheti, ha olyan javaslatok vannak, vagy valamit meg kell vitatni, azt hiszem, hogy ebben a helyzetben ez mindenképpen indokolt lehet.
Tisztelt Bizottság! Ezt a konzultációt lezárva, megkérdezem, hogy az egyebekben van-e valakinek bejelentenivalója, kérdeznivalója, észrevétele. (Nincs jelzés.) Nincsen. Akkor köszönöm szépen, még egyszer szeretném főigazgató úrnak és munkatársainak megköszönni azt, hogy vendégül láttak bennünket, és arra emlékeztetni képviselőtársaimat, ha bárkinek olyan kérése van, hogy az intézmény valamelyik részlegét szeretné látni, vagy valamelyik intézményrészlegen konzultálni szeretne, erre készséggel főigazgató úr lehetőséget biztosít és rendelkezésre áll. Köszönöm szépen. A bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 00 perc)
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva