EB/21/2009.
(EB-112/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2009. június 24-én, szerdán, 10 órakor
a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat
Szász Endre termében
(Miskolc, Városház tér 1.)
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések
Dr. Ódor Ferenc, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnökének köszöntője
Tájékoztató a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szakellátó intézmények finanszírozásáról
Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár szóbeli kiegészítése
Dr. Bodnár Judit regionális tiszti főorvos szóbeli tájékoztatója
Dr. Kovácsy Zsombor, az Egészségbiztosítási Felügyelet elnökének tájékoztatója
Kérdések, észrevételek, vélemények
Dr. Bodnár Ilona regionális tiszti főorvos válaszai az elhangzottakra
Dr. Csiba Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház főigazgatójának válaszai az elhangzottakra
Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár reagálása a vitában elhangzottakra
(Szünet: 11.30 - 12.00)
Az ülés résztvevői
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Czinege Imre (MSZP) dr. Nyul Istvánnak (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP) dr. Juhászné Lévai Katalinnak (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP) dr. Nagy Kálmánnak (KDNP)
Dr. Ódor Ferenc, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke
Dr. Vojnik Mária államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Bodnár Judit regionális tiszti főorvos
Dr. Dérer István, az Észak-Magyarországi Regionális Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója
Dr. Kovácsy Zsombor, az Egészségbiztosítási Felügyelet elnöke
Dr. Csiba Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház főigazgatója
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 04 perc. )
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, vendéglátóinkat, és köszönöm Borsod-Abaúj-Zemplén megye önkormányzata számára, hogy lehetővé tették a kihelyezett ülést. Köszönöm a meghívást Ódor elnök úrnak.
Megállapítom, hogy a bizottság helyettesítésekkel, de szűken határozatképes. Napirend előtt, mielőtt szót adnék elnök úrnak, hogy köszöntsön bennünket, szeretném elmondani a bizottság tagjainak, hogy itt vannak a körünkben a megyei önkormányzat tisztségviselői, Ódor Ferenc elnök úron kívül Sója Szabolcs, a Megyei Közgyűlés alelnöke, Kovács János főjegyző úr, Farkasné Jakó Ildikó, az egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi főosztály vezetője, dr. Kacsándiné dr. Macsári Zsuzsanna egészségügyi osztályvezető, Koleszár Lajos úr, a Közgyűlés Egészségügyi bizottságának elnöke. A Megyei Önkormányzat fenntartásában lévő kórházak vezetői: Csiba főigazgató úr, Kása igazgató úr, Tiba Sándor igazgató úr, a Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának képviselői. Köszönöm szépen, hogy eljöttek és elkészítették a bizottság számára a tájékoztatót.
Ez a bizottságnak a tavaszi ülésszakon az utolsó olyan ülése, amikor a parlament plenáris menetrendjéhez igazodva még ülésezünk, tehát ha nincs rendkívüli körülmény, akkor az őszi ülésszakon fogunk találkozni. Tehát most szeretném megköszönni mindenkinek a segítségét és a munkáját a tavaszi ülésszakon, és bejelenteni azt emlékeztetőül, hogy pénteken 10 órakor a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosítására benyújtott bizottsági önálló indítványról egy szakmapolitikai konzultációt szervezünk a bizottság ülésteremében, ahová a kereskedelmi szervezetek, illetve az egészségfejlesztési szervezetek számára biztosítunk lehetőséget, hogy véleményt mondjanak. Tehát a bizottság tagjai közül azok, akik ráérnek, szívesen látjuk őket, az ülésről egyébként jegyzőkönyv készül, és majd hozzáférhető lesz. Tehát ez egy szakmapolitikai konzultáció pénteken.
Még arról szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy a múlt héten fogadtam a gyógyszerész szakmai szervezetek képviselőit. A megbeszélés tárgya az Európai Közösségek Bírósága május 19-ei döntései voltak. A szervezetek azt kérték, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvényben bizonyos módosítások, moratórium legyen a további liberalizációs lépésekkel kapcsolatban. Megállapodtunk abban, hogy a bírósági döntés következtében jogalkotási kényszer nincs, azonban ők éreznek lépéskényszert, és abban maradtunk, hogy az őszi ülésszakon megnézzük - nyilván a kormánnyal való konzultáció alapján is -, hogy milyen módosításokra van szükség és lehetőség.
Ennyit szerettem volna én elmondani napirend előtt. Ódor elnök úrnak adnék szót, és akkor még a napirend elfogadása előtt, ha más kéri, neki is. Elnök úr!
Dr. Ódor Ferenc, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnökének köszöntője
DR. ÓDOR FERENC, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke: Köszönöm szépen. A megyei önkormányzat képviseletében vagyunk itt néhányan, akik tisztségviselőként, illetve szakmai vezetőként tudjuk örömünket kifejezni, hogy a parlament Egészségügyi bizottságának ülése itt van. Köszöntöm államtitkár asszonyt, aki a szomszéd megyéből származva, bizonyára talán még jobban ismeri a mi gondjainkat, mint az egész ország gondjait. De örömeink is vannak életszerűen, ezekről majd az előadásokban bizonyára a bizottság tisztelt tagjai, képviselőtársaim hallani fognak, és ha szabad, a bizottság ülését követő mintegy fél órára, 40 percre szeretném még igénybe venni a türelmüket és idejüket a képviselő asszonyoknak, uraknak, a Megyei Önkormányzat Kórházában, amely itt van körülbelül 5 perc távolságra gépkocsival, oda várjuk szeretettel a kedves jelenlévőket. Egy részében egy kis harapnivalót készített a kórházban dolgozó csapatunk, másrészt pedig Csiba főigazgató úr reményeink szerint egy rövid, tömör bemutatását tudja mindannak adni, amiben most már a második ciklusban dolgozik a megyei önkormányzat testülete.
2006 nyarán, az előző ciklusban volt egy olyan döntésünk, hogy itt egy kórházfejlesztést szeretnénk elérni európai uniós forrásokból, és most államtitkár asszony mondta, hogy napról napra közelebb vagyunk a döntéshez. Reméljük, hogy a döntés olyan lesz, ami azt a lehetőséget adja nekünk, hogy valamikor majd a következő parlamenti és önkormányzati ciklusban, 2012-ben vagy az azt követő évben ismét meghívjuk a parlament bizottságát, meghívjuk az egészségügyi vezetőket, jöjjenek el, nézzék meg, hogy ez a döntés milyen lett tárgyiasultan.
Az önkormányzatunkról, hogy miért is kértük és miért is örülünk annak, hogy eljött a parlament Egészségügyi bizottsága. Öt kórházat tart fenn a megyei önkormányzat, nagy létszám-összevonásokra is lehetne akár gondolni ebben, de egyelőre tudjuk tartani a távolságaink miatt. Az ország második legnagyobb területű megyéje vagyunk, és ilyen értelemben nagy távolságokra lévő kórházakat kell működtetnünk. Sajnálatos módon, a kiemelt kategóriából van egy kórházunk, amely onnan indult, és a zúdulásban egész lement az aktív ágyak elvesztéséig, ez a miskolci Szent Ferenc Kórház. Itt működik aktív kórházként a megyei kórházunk, és van egy pszichiátriai betegeket kezelő, illetve Mezőkövesden egy olyan kórház, amely a mozgásproblémákkal küszködőket gyógyító, reumatológiai szakkórház. Ez egy európai uniós forrásból lett felújítva az előző ciklusban. Sikerült végül is megtartani az ágyszámot, mert majdnem a szerződés ellenére lecsökkent, de aztán megmaradt, és van egy szikszói kórházunk, amelyet szintén az aktívból a krónikus és ápolási otthonos megoldás felé vitt a törvény, aminek mi nem örültünk. Egyelőre ezzel a kalappal kell köszönnünk, ami van.
Annyit tudok örömmel mondani, ha mondjuk ez talán egy hónappal ezelőtt van, akkor még nagyobb örömmel tudom mondani, hogy egyelőre pénzügyileg - lekopogva itt az asztalon - rendben vannak a kórházaink. Amint most látjuk vagy halljuk a gazdasági igazgatók jelentéseit ebben, hogy ha már az őszi ülésszak idejében jönne a bizottság, akkor lehet, hogy mást kellene mondanom, most még örömmel annyit tudok mondani, hogy látva a gondokat is, egyelőre a fizetésképtelenség problémája nem áll fenn. Kifizetjük a számláinkat, nincsenek hátralékaink, és tudjuk a betegeket fogadni.
A megyei önkormányzat ezen ciklusban komoly elbocsátásokat volt kénytelen végrehajtani az egészségügy területén, 400 főnek az elbocsátása volt, ez a kórház-átalakítások időszakában, az ágyszámok csökkentése, illetve minősítésének csökkentése időszakában. Most egyelőre szeretnénk tartani a létszámainkat, illetve bizonyos fejlesztések után majd meglátjuk, hogy mi lesz, de azt gondolom, hogy majd valószínűleg a következő ciklusban történik meg.
Tehát még egyszer szeretettel köszöntöm a bizottságot, a kedves vendégeket, örülök, hogy ennek az ülésnek itt van lehetősége Miskolcon. Azt reméljük, hogy jó emlékeiben marad a bizottság tagjainak, és ebbe reményeink szerint beletartozhat az a prezentáció, illetve az a kis vendéglátás is, amit a kórházban szeretnénk önök felé adni, és kérjük, hogy fogadják azt is majd egy kis empátiával, hiszen mi meg vagyunk róla győződve, hogy jó terveket és jó elképzeléseket tudtunk most már a kormány elé benyújtani. Várjuk a pozitív visszajelzést és a bizottság megjegyzéseit, pozitívakat, és ha kell, akkor bírálókat is.
Elnök úr, köszönöm, hogy volt alkalmam megszólalni, elnézést, ha hosszabb voltam.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Más napirend előtti jelentkezést nem látván, arra teszek javaslatot, hogy az írásban kiküldött napirendi javaslatot tárgyaljuk meg úgy, hogy a három tájékoztató felett együttesen nyíljon meg a vita, konzultációról van szó, és ezt követően úgy, ahogy elnök úr invitált bennünket, kerüljön majd sor egy látogatásra a megyei kórházban.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy elfogadjuk-e a napirendet. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta.
Tisztelt Bizottság! A napirend összeállításában az Egészségügyi Minisztérium aktív szerepet vállalt, ennek a koordinálásában, és nagy tisztelettel most köszöntöm Vojnik Mária államtitkár asszonyt, és köszönöm, hogy a megyei dekoncentrált szervezetek anyagait egy részletes, rengeteg táblázattal is kiegészített jelentésben a bizottság rendelkezésére bocsátották. Volt idő ezt tanulmányozni.
Az a javaslatom, hogy hallgassuk meg államtitkár asszonyt, azt követően, ha kiegészítenivalója van, akkor - és köszöntöm egyúttal a jelentéseket összeállítókat - dr. Bodnár Judit tiszti főorvos asszonyt, Dérer Istvánt, a Regionális Egészségbiztosítási Pénztár igazgatóját, illetőleg Kovácsy Zsombor urat, az Egészségbiztosítási Felügyelet elnökét, amennyiben kívánnak a szóbeli kiegészítésekhez csatlakozni, és ezt követően kerüljön sor a konzultációra.
Tájékoztató a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szakellátó intézmények finanszírozásáról
Miután rengeteg írásos anyag rendelkezésre áll, gondolom, hogy ezek a szóbeli kiegészítések tömörek, rövidek tudnak lenni. Államtitkár asszonynak adok szót.
Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár szóbeli kiegészítése
DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Egy nem teljesen szokványos anyagot készítettünk az Egészségügyi bizottság tagjai számára, amelyben bár a napirend a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szakellátás helyzetéről szól kitüntetetten, mégis úgy gondoltuk, hogy a régió egészségügyi ellátásában meghatározó részt vállaló Borsod-Abaúj-Zemplén megyei ellátók és döntéshozók számára is fontos, hogy bemutassuk az észak-magyarországi régió valamennyi megyéjének és az egészségügyi szakellátás minden szegmensének a helyzetét az ellátás megszervezése, az ellátás finanszírozása, az ellátás minőségi körülményeit illetően. A mellékletekben külön bemutatjuk önöknek, hogy az elmúlt időszakban milyen fejlesztések szolgálták a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, a Nógrád és Heves megyei betegek egészségügyi ellátását.
Ebből az előterjesztésből az értő olvasó láthatja, hogy az egészségügyi ellátás megszervezésében, mint ahogy az egész országban, úgy ebben a régióban is a legnagyobb feladat az esélyegyenlőség megteremtése, az egészségügyi ellátásokhoz való azonos esélyű hozzáférés biztosítása. Noha az egészségügyi ellátás megszervezésében a szolgáltatók elfoglalták a maguk némiképp történelmileg is meghatározott helyét, nem egyszerűen a progresszivitás szintje szerint szerveződnek az ellátások, hanem az ellátásban feltalálhatók azok a tradicionális elemek, amelyek az elmúlt 50 évben a régió iparosodásából, a sajátos gazdasági szerkezetből és a lakosság megosztásából hozták is magukkal az ellátó struktúrát.
Ennek a változásnak a lekövetése és a hozzáférésben mutatkozó különbségek kisimítása, az új technológiák befogadása, a kompetenciák szerinti ellátások megszervezése nemcsak a világon, hanem Magyarországon és ebben a régióban is egy nagyon nagy kihívás, és az egészségügy szereplőinek, a döntéshozónak, a finanszírozónak, az ellátások minőségéért felelősnek és a tulajdonosoknak a különlegesen megszervezett együttműködését igényli.
Elnök úr már utalt rá, hogy a tulajdonosok, a megyei önkormányzat kitüntetett felelősséget visel az egészségügyi ellátások megszervezéséért, és hogy ennek meg is van az eredménye. Én pedig az 1. számú mellékletre szeretném az önök figyelmét felhívni, amelyben jól látható, hogy a címzett és céltámogatásokkal, az egészségügyi eszközpark fejlesztésével, a regionális és európai és az országot érintő európai uniós források bevonásával milyen új lehetőségek nyíltak meg.
Aki összeadja ezeknek a mellékleteknek a pénzügyi forrásoldalát, az láthatja, hogy milliárdokban mérhető az az egészségügyi fejlesztés, ami ebbe a régióba, illetve a megyébe érkezett. Ennek egyetlen célja van: úgy megszervezni, úgy biztosítani az ellátásokat, hogy oda koncentráljuk az egészségügyi ellátások zömét és lehetőségét, ahol a csúcstechnológiához a legnagyobb tudásbázist tudjuk rendelni, mert csak akkor nem pazarlunk, ha az eszköz és a szakember a megfelelő kompetenciákkal, a megfelelő feladatok ellátására áll készen.
Az Egészségügyi bizottság múlt heti, és azt megelőző heti ülésén miniszter úr és magam is részletes írásos előterjesztésekkel megalapozott, és az egészségügyi bizottsági vitában alaposan megtárgyalt módon előkészítette ezt a mai kihelyezett ülést, hiszen az egészségbiztosítás finanszírozási helyzetét tekintettük át a múlt héten, azt megelőzően pedig az ellátó struktúra átalakítását. Így aztán a bizottság tisztelt tagjai teljes mértékben képben vannak azt illetően, hogy milyen lehetőségünk és milyen mozgásterünk van.
A bizottság múlt heti ülésén részletesen bemutattuk az egészségbiztosítás gyógyító, megelőző ellátásaira 2009-ben az egészségbiztosítási törvényben meghatározott feltételek közötti mozgásterünket, és azt is, hogy hogyan válaszoltak a kórházak arra a lehetőségre, hogy a volumenkorlátok eltörlése, amelyet minden egészségügyi szereplő akart, egy fix és egy mozgó finanszírozási technika alkalmazásával hogyan változhatott meg az elmúlt időszakban.
Kiderült, hogy ez az alkalmazkodás ehhez a finanszírozási technikához nem zökkenőmentes, a kórházak a maguk sajátos érdekeit is figyelembe véve, adtak egy választ, és ebben bizonyos eltérések és ellentmondások - hogy ilyen kicsit eufemisztikusan fejezzem ki magam - megtalálhatók. Ezért az Egészségbiztosítási Pénztár, mint a finanszírozásért felelős szervezet, a teljesítmények értékelésekor és utóellenőrzésekor komoly tapasztalatokat szerzett. Itt van az Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozási főosztályának felelős munkatársa, ő segítségünkre lehet, ha ilyen kérdés felmerül. Az azonban látható, hogy noha az egészségbiztosítási alapoknak a bevételi oldala a gazdasági válság miatt nagyon kritikus helyzetben van, hiszen itt Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Miskolcon is szembesültek azzal, hogy munkahelyek szűnnek meg, ez sajnos, automatikusan azt jelenti, hogy a munkáltatók és munkavállalók befizetései csökkennek, miközben a kiadások egyáltalán nem.
Azt tudtuk garantálni, hogy a költségvetési törvényben a kötelező kiigazításon, az év elején történt zároláson túl más megszorító intézkedés az E. Alapot nem érinti. Ennek megfelelően az első féléves adatokat bemutatva azt láttuk, hogy az országosra és a régióra is érvényes ez. A régió egészségügyi ellátó helyein a tavalyi év azonos időszakát figyelembe véve, az ellátásra nem kevesebb, hanem nominálisan több forrás érkezett. Ez úgy, ahogy elnök úr mondta, azt jelenti, hogy az egészségügyi intézmények a maguk szigorú gazdálkodása mellett ma a lehetőségeiket ki tudják használni.
Az év második felében természetesen a megadott finanszírozási feltételek mellett a költségvetésben megszabott források erejéig van lehetőségünk arra, hogy az egészségügyi intézményekben a működést finanszírozzuk. Ez még nagyobb figyelemre, még összeszedettebb gazdálkodásra kell hogy intse a tulajdonosokat és a szolgáltatókat.
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, és ez az írásos előterjesztés további mellékleteiben jól látható, a fejlesztéseknek határozott irányt szabtunk. Miközben az első, a korábbi periódusban a Humán Erőforrások Operatív Programjában a felzárkóztatás a három felzárkóztató régióra koncentrált: az észak-magyarországi, az észak-alföldi és a nyugat-dunántúli régióra, amelyből a megyei kórháznak és az informatikának, a vezetést támogató rendszereknek a fejlesztése történt meg, az Új Magyarország Fejlesztési Tervben célzottan írtunk ki eddig is, és írunk ki a jövőben is pályázatokat. Ennek a legnagyobb, Miskolc megyei egészségügyi ellátását és a régió egészségügyi ellátását meghatározó pályázata, amelyik remélem, valóban most már a célegyenesbe érkezik, és már lassan a kivitelezés lesz soron, az "Infrastruktúra-fejlesztés az egészségpólusokban" címet viseli, amelyre a megyei egyetemi oktató kórház az úgynevezett "Csillagpont" projekttel pályázott. Ez egy olyan fejlesztést határoz meg, amelyik a célját tekintve a népegészségügyi szempontból legfontosabb fejlesztéseket irányozza elő, egy költséghatékony, gazdaságilag jobban irányítható, jobban szervezhető struktúrában.
A kormány mai napirendjén ez a "Csillagpont" projektet is magában foglaló infrastruktúra-fejlesztéshez kapcsolódó előterjesztés is van, amelyikben remélhetőleg a kormány kedvező döntéseket fog hozni. Ezeket természetesen megelőlegezni nem tudom, végül is Nemzeti Fejlesztési Minisztérium támogatja ennek a "Csillagpont" projektnek a megvalósulását.
A másik fejlesztési irány a sürgősségi betegellátás fejlesztése. Ebben is eredményesen és jól pályáztak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei egészségügyi szolgáltatók.
A harmadik és ugyancsak a szakellátás részét képezi, hogy közelebb vigyük az emberekhez a járóbeteg-szakellátást, azokhoz a területekhez és kistérségekhez, ahol az elérhető kórházak több mint 20 kilométerre vannak a településektől, és ahol az önkormányzati társulások úgy találják, hogy a megpályázott fejlesztésekkel legalább 20 ezer ember egészségügyi ellátását tudják a járóbeteg-szakellátás szintjén megszervezni és biztosítani.
Akkor azokat a további pályázatokat nem mondom, csak még kettőt szeretnék megemlíteni, amelyek szorosan a gyógyító ellátáshoz kapcsolódnak: a humánerőforrás- fejlesztési pályázatok. Ezekben képzésekre és azoknak a szakembereknek a letelepedésére szolgál az európai uniós pénz, hogy ahol az orvosláshoz új orvosi szakmákra van szükség, vagy a team-ek letelepedésére van szükség, vagy a diagnosztikus onkológiai szakmákban szakemberek biztosítására van szükség, erre szolgálnak ezek a humánerőforrás-fejlesztési pályázatok.
Én a magam szóbeli kiegészítését azzal fejezném be, hogy ha a fejlesztések megvalósulnak, akkor jobb szerkezetben, könnyebben érhetik el az emberek az egészségügyi ellátást. Ez nem pótolja, hogy a tulajdonosok és az egészségügyi szolgáltatók a mainál jobb kooperációban és koordinációban, sokkal kevésbé a versengésre, és sokkal inkább az együttműködésre koncentrálva segítsék, és mivel Mikola úr is itt ül (Dr. Mikola István: Látom, hogy nagyon rám nézett!), ezért természetesen az ön által mindig elmondottat, igen, a népegészségügyi szempontok szerint a legnagyobb egészségnyereséget kell ebben elérni.
Ezt azért hagytam a végére, mert ebben soha közöttünk semmilyen vita nem volt. Önöknek jó tanácskozást kívánok, és ha vannak kérdések, a szakemberek állnak velem együtt a rendelkezésükre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm államtitkár asszony szóbeli kiegészítését, és ahogy ezt jóváhagytuk, akkor megteremtenénk arra a lehetőséget, hogy az anyagok összeállításában részt vevő regionális szakértők, illetőleg elnök úr is mondjanak néhány szót.
Először megkérdezem a regionális tiszti főorvos asszonyt, Bodnár Juditot, hogy kíván-e néhány mondatot mondani. Tessék parancsolni, tiszti főorvos asszony!
Dr. Bodnár Judit regionális tiszti főorvos szóbeli tájékoztatója
DR. BODNÁR JUDIT regionális tiszti főorvos: Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Tisztelt Elnök Urak! Államtitkár Asszony! Tisztelt Meghívottak! Természetesen megtisztelő és felelősségteljes feladat számomra, hogy a címben megadott felkérésnek eleget tegyek. Közben itt lefagyott a gép, ami elő volt készítve egy kis prezentációra, mindjárt újra elindítjuk.
Az írásos összefoglalóban tényszerűen és tárgyszerűen, időrendi sorrendben jelenítettük meg a 2007. április 1-je óta eltelt időszak legfontosabb egészségügyi igazgatási eseményeit Borsod-Abaúj-Zemplén megye fekvő- és járóbeteg-szakellátási intézményeiben.
A térképen feltüntettük azokat a súlyponti és területi kórházainkat, amelyek közül döntő többségében az aktív ellátást nyújtókat "A" betűvel, a rehabilitációt, illetve krónikus ellátást nyújtókat "R" betűvel jelöltük. El kell mondanom, hogy a miskolci kórházak vonatkozásában a két városi, a diósgyőri és a Semmelweis Kórház összevonásából létrejött a MEK, és miután a Miskolci Egészségügyi Központnak és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórháznak voltak párhuzamosan működő szakterületei, a racionalizálás következtében átalakult és a traumatológiai teljes fekvőbeteg-ellátás a megyei kórházba került át, a pszichiátria döntő többségében a később MISEK névre keresztelt városi intézménybe került.
Ugyancsak jelentős volt szakmai szempontból, hogy a városi kórház két intenzív ágy átadásával segítette és bővítette a megyei kórház intenzíves kapacitását, és létrejött egy 7 ágyas, elkülönülten működő kardiológiai intenzív osztály a megyei kórházban, ami a régióban is egyedülálló.
A 2007-ben kialakult területi ellátási kötelezettségek módosítása részben a fenntartók egyeztetésével történt. Hatóságunkra pedig akkor hárult ez a feladat, amikor ilyen egyezség nem jött létre, így 2007-ben egy, 2008-ban hat eljárást folytattunk le, és a 2009-re áthúzódott, főleg a Boldva-völgyi településeket érintő ügy még folyamatban van.
Azért az új fekvőbeteg-struktúrát érintően két olyan problémára hívnám fel a figyelmet, amit mi részben a hatóság részéről a betegbeutalási rendben tudunk kezelni. Az egyik a progresszív betegellátás, a másik pedig a krónikus, rehabilitációs, ápolási szakmáknak, a területi ellátási kötelezettségeknek a részben szabályozatlan volta.
Számunkra is mindig örömteli, hiszen még jó néhány kórházunknak vannak építészeti szempontból korszerűsítésre szoruló osztályai, részlegei, amikor fejlesztésekről beszélhetünk, és természetesen közös felelősségünk a betegellátás biztonsága ezen időszakokban is, amikor most például a MISEK-ben a szülészeti-nőgyógyászati osztály rekonstrukciója zajlik, de ugyanakkor az átmeneti ellátás is megfelelő szinten működtethető.
Éppen ezért külön figyelemmel és nagy várakozással tekintünk az elé a fejlesztés elé, amely a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórháznak a "Csillagpont" projektjével kapcsolatos, és nagyon várjuk és készülünk, és azt hiszem, a mai napon erről lesz még sok mindenki által szó, most nem is részletezném, de természetesen támogató nyilatkozattal segítjük mi is a megvalósulást.
A 2009 első félévében lezajlott működtetésiforma-változásokkal kapcsolatban csak annyit mondanék, hogy a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően zajlottak, a közfinanszírozott és szakmai struktúra, spektrum megtartásával működnek tovább azok az intézmények, amelyeket érintett. Február 1-jétől a DE OEC kazincbarcikai városi kórház, március 1-jétől a MISEK Nonprofit Kft., és április 1-jétől az Almási Balogh Pál ózdi kórházat érintette ez a dolog.
Eközben természetesen hatóságunk részéről zajlottak azok a 2008 májusától indult országos komplex ellenőrzések, amelyek orvosszakmai, ápolási, higiénés és egészségügy-igazgatási szempontból értékelték úgy a súlyponti, mint a területi kórházainkat is, ezek kiterjedtek a sebészeti, traumatológiai, urológiai, orthopédiai, szülészet-nőgyógyászati, csecsemő és gyermekosztályokra és a sürgősségi betegellátó helyekre. Annak ellenére, hogy néhány tekintetben szűkösek a tárgyi és a személyi feltételek, azt tapasztaltuk, hogy az érintett kórházak vezetői hasznosnak ítélték ezeket az ellenőrzéseket, és támogatják azokat a hiánypótlásokat, amelyeket kértünk, ennek a megvalósításában partnerek vagyunk.
A járóbeteg-szakellátást illetően megyénkben elég sok szolgáltató van feltüntetve, de itt az elérhetőségi szempontokat is figyelembe véve, látható, hogy a Bodrogköz lakosainak a TIOP-program pályázatból megvalósuló cigándi, illetve a leendő gönci rendelőintézet fogja javítani az elérhetőséget. A tokaji rendelőintézet, egészségügyi központ részére is lehetőség van fejlesztésre, illetve a ÉMOP-pályázatokból pedig a szerencsi önálló szakrendelő és a tiszaújvárosi élhet kapacitásbővítési, -átcsoportosítási lehetőségekkel.
Egyébként a 2009. január 1-jétől lehetőséget nyújtó szakmák közötti kapacitás-átcsoportosítási kérelmek 6 szolgáltató részéről érkeztek be eddig intézetünkbe 397 szakorvosi óra/hét és 33 ágy vonatkozásában. Ezek az OEP-véleményt követően kerülnek elbírálásra.
Összességében: én bízom abban, hogy az esetleges nehézségek ellenére munkatársaimmal együtt eredményesen, a törvényi előírásokat betartva és betartatva tudunk részt venni a továbbiakban is az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésében, a lakosság egészségi állapotának javításában. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen tiszti főorvos asszony gondolatait. Megkérdezem Dérer István igazgató urat, az Észak-Magyarországi Regionális Egészségbiztosítási Pénztár részéről, hogy kívánja-e kiegészíteni az írásos előterjesztéseket.
DR. DÉRER ISTVÁN, az Észak-Magyarországi Regionális Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója: Csak nagyon röviden tájékoztatnám a tisztelt bizottságot. Mi is köszönjük a lehetőséget, hogy gondolataink egy részét leírhattuk. A történet az, hogy mindenképpen szeretnénk az ilyen végrehajtó jellegű oldalról egy picikét a szolgáltatás oldalára elmozdulni, és elég sok tényező van, amiben úgy gondolom, hogy kell és lehet előrelépni.
Az tagadhatatlan, hogy a mi együttműködésünk talán még szorosabb, szimbiotikusabb az OEP-pel, mint ez az ÁNTSZ esetében működik a napi gyakorlatban. Remélhetőleg ez egyre inkább a kölcsönösen előnyös alapokra fog helyeződni, mert bizonyos fokig a megosztásokat ezen az ágon is gondolom, jó lenne megvalósítani. Ugyanez vonatkozik az ellenőrzési potenciálra is. Új ellenőrzési feladatokat kaptunk 2009. január 1-jétől, gondolok itt a minőség ellenőrzésére.
Ugyanazzal a problémával szembesülünk a mindennapi életben, miként az ellátórendszerben, amelynek humán problémái vannak. Nem biztos, hogy mindenfajta ellenőrzési potenciált belátható időn belül tudunk megfelelő minőségben produkálni. Amit lehet, megteszünk, a szakemberek itt tartása, illetve felvétele miatt.
Érdekességként és figyelemfelhívásként is jelzem, hogy az ország lakosságszám tekintetében és területileg is második legnagyobb megyéjében nem történik változás, egy darab aktív ellenőrző főorvos marad 2009. december 31-éig. Ezzel azért nagy dolgokat nem hinném, hogy tudunk művelni, tehát mindenképpen át kell gondolni a "hogyan tovább"-ot, akkor, amikor már informatikailag eljutottunk oda - és itt mindig az OEP-re tértem rá -, hogy a szűrőprogramok, az informatikai folyamatba épített ellenőrzések hatásfoka látványosan és jelentősen javul. Akkor, amikor kialakulóban van az ellenőrzés protokollja, akkor, amikor tudomásom szerint jelentős támogatással lehetőséget kaptunk a pénzügyi, finanszírozási ellenőrzés beindítására.
Lehet, hogy azzal szembesülünk, hogy meglesznek a tartalmi formák, de nem lesz meg a humán lehetőség ezeknek a végrehajtására. Ezt mindenképpen szerettem volna önöknek is elmondani.
Még egy gondolatot engedjenek meg a helyi szervezetek működéséről. Az ellenőrzési potenciál tartalmi átalakításán túl 9 kistérségi ügyfélszolgálati pontot indítottunk be. Ebből 6 már effektíve, teljes kapacitással üzemel. Úgy gondoljuk, hogy a lakosság megfelelő tájékoztatása és a hozzáférése legalább olyan fontos, mint az intézményekkel való napi szintű kapcsolattartás. Ebben nekem még személy szerint is vannak hiátusaim, de munkatársaimmal együtt mindent megteszünk azért, hogy a még meg nem változtatott intézményeket, intézményvezetőket is tudjuk együttműködésre ösztönözni.
Azt hiszem, ez az ÁNTSZ-szel korrekt módon elindult az év elejétől. Gondolok itt például arra, hogy az APEH-megállapítás kapcsán közös téziseket, sarokpontokat tudtunk felállítani rendezőelvként, illetve abban is megvan az egyezőség, hogy milyen módon képzeljük el például a progresszivitás irányába a területi ellátási kötelezettség továbbgondolását. Erre lehet majd allokálni később a finanszírozási szerződéseket, és a tervezett új finanszírozási szerződésekben is a működési engedélyeket, az általános és egyenértékes, elfogadott potenciálokat.
A finanszírozás technikájáról, illetve összegekről azért nem beszélnék, mert az egyik legnagyobb tudora itt ül velem szemben az OEP részéről, úgyhogy ő biztosan szakavatottabban tud előadni technológiákat. Amit mi látunk, az az, hogy a működési ág kapcsán a finanszírozás főösszegeire tudunk reflektálni, illetve az ennek arányos visszatérítési lehetőségeire. Erre az ellenőrzési problémákat elmondtam.
A 2001-2006 között megvalósult beruházást pedig érdemes talán az aktív egészségügyi ingatlanok eszközértékével és annak az amortizációs rátájával összevetni, az világosan megmutatja, hogy milyen tendencia van jelen pillanatban az egészségügyben. Mi úgy látjuk a szerződések napi végrehajtása kapcsán, hogy az ingatlan- és gép-műszer oldalon jóval előbbre vagyunk, mint akár az allokációs oldalon, illetve államtitkár asszony említette, ami az egyik legfontosabb, hogy az együttműködésnek az intézményesített kialakításában hatalmas tartalékokat látunk. Ez a régió esetében több milliárd forint, adott esetben egy kisebb kórháznak az éves finanszírozása.
Ehhez a párbeszédhez regionális szinten döntési hatáskörre is lenne középtávon szükség, lépésről lépésre kialakítani ennek a különböző egyezményes formáit. Úgy gondolom, hogy az érintett hatóságok és az intézmények között létezhet olyan együttműködés, ami a közös érdekeket és a forráskihasználások liberalizációját távlatilag elősegítheti.
Bármilyen egyéb kérdésben szívesen állok rendelkezésre, ha van lehetőségem.
ELNÖK: Köszönöm szépen igazgató úr szavait. Megadom a lehetőséget Kovácsy Zsombor elnök úrnak.
Dr. Kovácsy Zsombor, az Egészségbiztosítási Felügyelet elnökének tájékoztatója
DR. KOVÁCSY ZSOMBOR, az Egészségbiztosítási Felügyelet elnöke: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Két mondatban összegezném az írásos részanyagainkat. Az egyik az volna, hogy ugyanazok a problémák láthatók biztosított jogi oldalról ebben a megyében, ebben a régióban, mint az országban bárhol máshol. Tehát tud az ország tanulni a régiók problémáiból, és fordítva is igaz mindez. A megkezdett beruházás folyamatossága ne szenvedjen késedelmet, a végleges ellátási dokumentációs problémák, amit máshol is gyakran feltárunk.
A másik pedig az volna, hogy ahogy a kényelmi szolgáltatások, a különböző lehetőségek, mind a szakmai, mind a kiegészítő lehetőségek hozzáférhetőségét vizsgáljuk. Azt láthatjuk, hogy nem határozza meg a földrajzi elhelyezkedés, az üzemméret, a kórház szakmai küldetése azt, hogy miként érvényesülnek ezek a lehetőségek, tehát van kis kórház, nem annyira központi földrajzi elhelyezkedésű kórház is, ahol a menedzsment pénzt, odafigyelést tud szánni ezekre a dolgokra, és nagyon jó eredményeket tudtak az indikátor-rendszerünk alapján elérni azokban a tényezőkben, amelyek nemzetközi mérések részét képezve, meghatározzák azt, hogy milyen annak az ellátásnak a minősége, főleg nem a szakmai, hanem a kiegészítő vonatkozásokban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Élve az alkalommal, itt szeretném megköszönni Kovácsy Zsombor elnök úr munkáját az Egészségbiztosítási Felügyelet élén. A bizottság együttműködő partnereként dolgozott. Képviselőtársaim ismerik, hogy személyes elhatározásból megválik a tisztségétől július 1-jén, és a köszönet mellett szeretnék további eredményes szakmai munkát kívánni neki és jó egészséget.
Köszönöm szépen. A szóbeli kiegészítések és az írásos előterjesztések alapján a konzultációra kerülne sor, a kérdések, vélemények elmondására van lehetőség. Ki kíván szólni, tisztelt képviselőtársaim?
Kérdések, észrevételek, vélemények
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Én szeretnék, csak nem előre. Kálmán, nem te akarsz előre szólni?
ELNÖK: Bárki kezdheti.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Az a helyzet, hogy én mint vendég, majd a vendégek sorában.
ELNÖK: Mikola István alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Néhány kérdést szeretnék feltenni. Kapcsolódnék a Dérer István úr által elmondottakhoz, hogy a regionális együttműködésben milliárdos tartalékok vannak. Valahogy így hangzott el ez a mondat. Kíváncsi lennék arra, hogy ez a regionális együttműködés és ezeknek a tartalékoknak a feltárása milyen szinten, hogyan történhetne? Tehát arról van itt szó, hogy a progresszív ellátásnak az újraszabályozása, vagy helyesebb, optimálisabb beállítása, az ehhez szükséges betegirányítás újragondolása eredményezne ilyen milliárdos forrásfelszabadítást, vagy pedig horizontálisan az intézmények közötti együttműködésben vannak ezek a tartalékok?
Nem tudom, érted-e a kérdésemet? Tehát hol vannak valóban ilyen pufferkapacitások még? Újra kellene gondolni regionálisan a progresszív ellátás különböző szintjeit, például meg kellene határozni, hogy mi az a súlyponti kórház, ez nagyon jó lenne, látom, hogy törekszünk erre, de jó lenne, ha ezt egzakt módon meghatároznánk, vagy pedig az intézmények közötti jobb kommunikációt, talán jobb betegelosztást? Erre lennék kíváncsi.
Lenne néhány kérdésem, amit már útközben, miközben vezettem az autót, gondoltam ki. Itt van egy kiválóan gazdálkodó megyei kórház, amelyik eddig mindenféle finanszírozási változást - mondhatom, hogy krízist -, forráselvonást, turbulenciát túlélt, kiváló, gyakorlott, nagy praxissal rendelkező menedzsmentről van szó. Hogyan látja ezt a legújabb vegyes finanszírozást, és ennek a kihívásait? Ugyanis óriási ellentmondást látunk a tárca megnyilatkozásai és az alulról jövő vélemények, például ma az egyetemi klinikák állásfoglalása között, miközben laptopokról és briliáns táblázatokról látjuk a számokat, interpretálják felénk, miközben egyre több pénz megy ki a szakellátásba. Közben az intézmények vészkiáltásokat eregetnek, mondván, hogy ezt már nem lehet túlélni, itt a 70 százalékos bázis és a 30 százalékos - az összteljesítménytől függő - lebegő pontos, lebeg ő súlyszámos, degresszív finanszírozásra gondolok. Ez a következő kérdésem.
Az ehhez kapcsolódó harmadik kérdésem, ha szabad még egy kicsit feltartani önöket ezzel, akkor az lenne, hogy egy költségvetési intézmény, amelyik pénzforgalmi szemléletű gazdálkodást folytat, hogyan képes kezelni, vagy van-e egyáltalán menedzsment technikája, elgondolása arra vonatkozóan, hogy ezeket az évközi változásokat hogyan tudja kezelni? A kiszámíthatóság már a múlté. Tehát én a legnagyobb problémának talán nem is a forráshiányt - ami igen nagy probléma -, hanem a költségvetési típusú intézmények gazdálkodásában a kiszámíthatatlanságot látom, hiszen nem lehet másképp egy ilyen intézményben gazdálkodni, minthogy legalább éves távlatban tudom azt, hogy mennyi pénz áll rendelkezésemre. Hogyan látják ezt a kérdést?
Vannak-e olyan észlelések itt, a megyében, miszerint a nagyon nagy mértékű foglalkoztatási problémák, amelyekről tudjuk, hogy itt különösen súlyosak, terhelik az egészségügyet, megjelennek a háziorvosnál testi bajokban szenvedő munkanélküli emberek, tehát egyáltalán lehet-e arra számítani, vagy látják-e ennek jeleit, esetleg prevalencia, bizonyos betegségek incidenciáját tekintve, hogy a foglalkoztatásban meglévő problémák az egészségügyben, mint fokozott terhelés jelennek meg?
Ha vannak ilyen észlelések, az nagyon hasznos lenne nekünk, mert ennek a kezelésére fel kell készülni. Érdekesen látjuk, hogy a világban, ahol a gazdasági válság elmélyült, ott az egészségügyet és az oktatást megerősítik. Tehát nem pénzt vonnak ki belőle, hanem megerősítik, mert ezek azok a védőhálók, amelyekkel a válság leginkább kezelhető, és a szociális krízishelyzetek megelőzhetők.
Szeretném megkérdezni végül azt, hogy a háziorvosi praxisok - és láttunk statisztikákat ezeknek a betöltöttségi állapotára vonatkozóan, vagy éppen a háziorvosoknak a korátlagára vonatkozóan - itt, a megyében hogyan állnak? Államtitkár asszony szólt, nagyon jó, hogy szólt róla, hogy a humánerőforrás-gondokkal kiemelten kell foglalkozni, ez a mai egészségügy egyik legnagyobb problémája, és hosszú távon krízishelyzeteket vetít előre a jelenlegi állapot, hogy a háziorvosi praxisok, tehát az első orvoshoz jutás lehetőségének a letéteményesei betöltésére a megfelelő színvonalon működni képes, népegészségügyi szemlélettel is eltelt háziorvosok biztosítására vonatkozóan, humánerőforrás biztosítására vonatkozóan van-e valami elképzelésük? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Képviselőtársaim, vannak-e további észrevételek, hozzászólások? Nagy Kálmán!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Én is túlzottan optimistának tartom ezt a jelenlegi beszámolóját az Egészségbiztosítási Pénztár képviselőjének, elsősorban azért, mert mi ezt egyáltalán nem így látjuk, és valahogy az egész környezet, mintegy tragédiát sejtve, próbál a jelenlegi helyzetből valamilyen kiutat keresni.
Nem akarok példákat felsorolni, nem akarom elmondani azt újra, hogy az egyetemi klinikáknak a mostani vezetői milyen jellegű felhívást tettek közzé. Csak utalni akarok arra, hogy ez abszolút nem véletlen, közel előrelátható volt, csak utalni akarok arra, hogy a megyei kórházak hasonló jellegű felhívást tettek közzé, és átlagosan 800 millió, 1 milliárd forintos évi hiányt prognosztizáltak az egészségügyi ellátásból. Akkor azt gondolom, hogy ezek a problémák, amelyekre válaszol az Egészségbiztosítási Pénztár, bizonyos ellátási formákat ki sem fizetett, visszatartott mindaddig, amíg az ellenőrzését el nem végzi. Tehát mindannyian tudjuk, hogy milyen típusú ellátásokról van szó.
Mindezek az én véleményem szerint, keresem az enyhe kifejezést, de tragédiát sejtetnek, az ellátás teljes összeomlását. Azt is el szeretném mondani, hogy ez nem kárpótolja azt sem, hogy jelenleg ilyen rendszerszerűen, a pólus-program révén fejlesztések előtt állunk. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi finanszírozási háttér nagyon jelentősen inszufficiens. Azt gondolom, hogy ez már kormányzati oldalról is egy bevallott tény, tehát nem valamilyenfajta újdonságot mondok.
Azt is el kell mondanom, hogy a közvetlen gyakorlati ellátás, a gyakorlati gyógyítás hiányjellegű, és azt kell mondanom, hogy a mindennapi ellátásból hiányoznak alapvető gyógyszerek. Azt is el kell mondanom, hogy az elmúlt időszakban tett különböző kormányzati intézkedések a válságot még súlyosbították. A daganatos betegek ellátásával, de egyébként a betegek ellátásával kapcsolatos, indikáción túli kezelésekkel kapcsolatos problémák, amelyek jelenleg is fontos tényezők és meghatározó tényezők egyes betegek ellátásában, ezek nemcsak az orvosok részéről, hanem a betegek részéről is súlyos problémákat vetnek fel.
Azt gondolom, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye, de a régió különösen nagyon jelentős gondokat mutat abban a vonatkozásban, hogy az úgynevezett vegyes ellátórendszer együttes működése hogyan felügyelhető, hogyan működtethető, milyen biztonságot jelent a betegek számára. Ugyanis ebben a régióban vannak azok a kórházak, amelyek éppen most akarnak visszatérni a profitjellegű finanszírozásról a nonprofit jellegű finanszírozásra. Ezekkel a tényekkel szembe kell nézni. Ezek olyan jellegű hibák, amelyeknek a kulminálása direkt veszélyeztetik a közvetlen betegellátást.
Tehát azt gondolom, hogy amikor erről beszélünk, akkor ha a pozitívumokat említjük, akkor tételesen fel kell sorolni a negatívumokat is, amelyek megjelennek.
Tovább nehezíti a mindennapi orvosi gyakorlatot az a kérdés, hogy a kórházvezetők olyan jellegű intézkedésre kényszerülnek, amelyeket nem lehet takarékosságnak nevezni, hanem egyszerűen olyan szűkre fogják a gyógyítási keretet, amilyen szűkre csak lehetséges. Azt kérdezem meg, hogy hol van ebben a rendszerben tartalék? Én ezt, mint mindennapi gyakorló orvos is tudom, méghozzá nagy értékű beavatkozásokat végzünk, hihetetlenül szűkre szabják, és muszáj nekik megtenni. A kórházvezetők szembekerülnek a dolgozóikkal, mert muszáj nekik, képesnek kell lenniük arra, hogy a lehető legalacsonyabb személyzettel, a minimumfeltételekre alapozva dolgozzanak. De kérdezem én, a múltkor azt a választ kaptam, hogy "ön sem kívánja, hogy a minimumfeltételek hiányában dolgozzon egy intézmény, és azt az osztályt be kell csukni." Nem gondolják azt, hogy ez sorozatos osztálybezárásokhoz, végső soron kórházbezárásokhoz vezethet?
Tehát ez egy olyan jellegű probléma ma, hogy a dolgozókat nem tudjuk megtartani. És itt van például az egészségügyi dolgozóknak a speciális helyzete, az ápolónők, az orvosok helyzete, a nyugdíjtörvény ezzel kapcsolatos problémái. Tehát azt kell mondanom, hogy egy ilyen óriási kupac ez. Nem tudom, hová nyúljak, mert mindenütt baj van. Akkor nem kellene ezekkel a tényekkel szembenézni, és egy realisztikusabb beszámolót hozzáfűzni ehhez a dologhoz, amelyet most államtitkár asszony elmondott?
Mi nagyon örülünk egyébként a póluskórháznak, hihetetlenül várjuk Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, hogy megvalósuljon, de úgy érzem, hogy ennek a kórháznak ebben a városban már tíz évvel ezelőtt meg kellett volna valósulnia. A rendszerszerű ellátásban például a városi kórháznak, a jelenleg MISEK Kft. nonprofit intézménynek szintén legalább tíz évvel ezelőtt kellett volna átalakulnia. Ez a rendszer olyan hiányosságokkal küzd, amelyiket nem lehet egyik napról a másikra pótolni, hiszen ez nem is jelenik meg a beszámolóban sem.
Azt gondolom, hogy amikor ezt elmondom, és talán elnézést kérek, sokat gondolkodtam, hogy én, mint a vendéglátók része, ilyen kellemetlen dolgokat mondjak-e, de mivel nem először mondtam, hanem Mikola István képviselő úr is elmondta előttem, ezért úgy éreztem, hogy mégiscsak elmondhatom. (Dr. Mikola István: Nagyon helyes!)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tóth István képviselő úr következik.
DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Először is úgy gondolom, hogy egy igen részletes és nagyon jól használható anyagot kaptunk, a táblázatokkal együtt 75 oldal, közte néhány oldal szöveges rész és rengeteg táblázat. Azt hiszem, hogy az egészségügyi szakemberek nagy haszonnal forgathatják.
Bár el kell mondanom, hogy az összehasonlítás például szakmailag meglehetősen nehézkes, és majd fogok rá példákat is mondani. Ettől függetlenül, ha itt most egy kicsit abba az irányba mentünk, hogy negatívumok és pozitívumok, akkor hadd kezdjem már azzal a pozitívummal, hogy ha összefoglalva, ahogy ebben az anyagban benne vannak azok a beruházások és fejlesztések, amelyek a régióban, azon belül Borsod megyében is megvoltak, szerintem összehasonlításban is abszolút megállja a helyét az előző évekkel, évtizedekkel kapcsolatosan. Egyébként az itt ülő egészségügyi vezetők nagy része nem tudja, most csak szűkebb hazámban, Borsod megyében tulajdonképpen egy bő másfél évtized alatt lényegében nem tudunk olyan kórházi intézményt mondani, amelyiknek legalább a 75 százaléka ne újult volna meg. Szóval ez azért szerintem nem egy elhanyagolható és egy elfeledhető dolog.
Tehát amikor az anomáliákról beszélünk, akkor szerintem ezt a pozitív dolgot mindenféleképpen ki kell emelni.
A negatívumok vonatkozásában két idézetet, ha megengedik, kiemelnék az anyagból. A 13. oldalon a szakmai ellenőrzés tapasztalatairól: megyénkben, tehát Borsodban 3 súlyponti és 2 területi kórházat érintett az ellenőrzés: Ózd, Sátoraljaújhely, Kazincbarcika esetén, az ellenőrzött szakmában az osztályok az éppen elégséges minimális orvoslétszámmal működnek, a járóbeteg-szakrendelést pedig félállású nyugdíjasokkal, közreműködőkkel tudják ellátni, de a megyei kórház traumatológiájának a megnövekedett járó- és fekvőbeteg-forgalmával arányban sem növekedtek kellőképpen a személyi és a tárgyi feltételek.
Tehát ez, amit említettünk, ez kétségkívül a régiónak és ezen belül Borsod megyének ez a neuralgikus pontja szintén évtizedek óta. Említettem viszont, hogy nagyon jók az anyagok és a táblázatok, de borzasztóan nehezen összehasonlíthatók, legalábbis az én számomra - pedig elég sokat foglalkoztam mostanában a dologgal -, például a 16. oldalon a régió aktív és krónikus fekvőbeteg-szakellátóinak a betegforgalmi adatai vannak, ágyszám, esetszám, betegszám, ágykihasználtság és a case-mix index alapján. Az ágyszámhoz még a bontást is beírták, hogy hány aktív, hány krónikus, de így is meglehetősen nehéz szakmailag, mert nem mindegy, hogy hány aktív és hány krónikus ággyal rendelkezik például az intézmény. Érdekes az esetszám, betegszám összefüggés is. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb intézmények, tehát a nagyobb szakmai profillal rendelkezők ilyen szempontból a viszonylag kisebb betegszámból is egy nagyobb esetszámot tudnak csinálni.
Az ágykihasználtság vonatkozásában például nagyon nehezen tudnám megmagyarázni, és elnézést kérek, itt most nem akarok dehonesztáló jelzőt sehová se tenni, de például Gyöngyös és Hatvan vonatkozásában szinte ugyanaz az aktív és a krónikus ágyszám, 428, illetve 445, de az egyik oldalon 72 százalékos az ágykihasználtság, a másik oldalon pedig majdnem 100 százalékos. Tehát itt 28 százalékos a különbség, itt nyilván van valami megmagyarázható. Tehát ha ennek a helyi vezetők ellenőrzéssel is utánamennek, akkor itt biztosan kiderül valami.
Ilyen szempontból úgy látom, hogy az adatokat azért figyelték a kórházi vezetők, mert az a teljesítményfokozódás mindenféleképpen arra utal, hogy a menedzsment nagyon komolyan veszi és komolyan oda próbál hatni, amennyire lehet. Ezért úgy mondom, hogy azt tudom mondani, amit az előző bizottsági ülésen is említettem, ez egy kicsit Kálmánnak is válasz, mert ő azt vetette fel, hogy hol a tartalék. A rendszerben mindenféleképpen van tartalék. Az, hogy ez egyes intézményekben mennyire lehet kézzelfogható, tudom, hogy a megyei kórház vagy Lajosék kórháza például kifejezetten csúcsra járatva megy, tehát onnan már szervezési, szerkezeti változtatásokkal viszonylag kevesebbet lehetne megtenni. Azt is tudom, hogy a humánerőforrás vonatkozásában is, amennyire lehetett, ők csúcsra járatva és finanszírozva, amennyire az adott körülmények engedik, működnek. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a kisebb intézményekben viszont nagyon komoly tartalék van a szerkezeti, szervezeti változtatásokban, itt a munkaszervezéstől kezdve az intézményi infrastruktúra és azon belüli rezsiköltségek vonatkozásában még igen jelentős megtakarítás lehet. Ennek bizonyítására azért hadd tegyem hozzá, hogy nem véletlenül "kapkodtak" viszonylag nem piacképes és nem nagyon kelendő intézmények után itt Ózdtól kezdve Kazincbarcikáig, azért csak "elkelt", bár nem kifejezetten tervezett módon, de ezek a működtetésbe adások azt jelzik, hogy azért... az, hogy aztán mennyire fog sikerülni a dolog, erre most van "negatív példa", Eger és környéke, bár azon belül a cégcsoporton belül is Hatvan és Gyöngyös nem ugyanaz a helyzet.
Tehát ezért mondom, hogy ezt elég nehéz összehasonlítani. Én azért mindenféleképpen a tartalékot ott látnám, hogy ha a szereplők, ahogy az előző bizottsági ülésen is mondtam, nagyon bízom benne, hogy még mindig úgy érzik, hogy egy csónakban vannak, és jelenleg a csapat egyik fele azzal van elfoglalva, hogy a különféle lyukakon befolyó vizet igyekszik kimeríteni, mások pedig még mindig fúrják a lyukakat. Úgyhogy nagyon jó lenne, ha ezt a munkamegosztást egy kicsit másképp adnánk elő.
Az ágazat irányítása a finanszírozási anomáliák rendezésében egyértelműen érdekelt úgy gondolom, az OEP-pel együtt. Tehát itt a kódkarbantartás, a sokat emlegetett ABCS, tehát ambuláns betegcsoportok adott esetben finanszírozásba állítása, vagy az ápolási esetek vonatkozásában kisebb léptékű, de ha csak korrekciók történnek, például már az is sokat változtathatna. Az OEP vonatkozásában a pontos, gyors, korrekt ellenőrzés és ne általánosítva, hanem ha iksz, ipszilon rosszul kódolt, rosszul csinálta, teljesen mindegy, azokat elemezni kell, de ezen a "kiöntjük a gyereket a fürdővízzel együtt" metóduson, amit 30-egynéhány év óta gyakorolunk, mindenféleképpen változtatni kell. A kórházak, illetve a szolgáltatók pedig azt mondanám, és ha most visszaemlékszem a régebbi aktív kórházműködtetésre, a kezdeti nyüszítések, nyögések ellenére rá kell állni, és ezt meg is találták, legalábbis itt, a megyén belül, összefogva, alkalmazkodni kell ezekhez a körülményekhez. Azt hiszem, akkor ez mindenféleképpen megoldható.
Az persze más kérdés, hogy a jelenlegi finanszírozás mellett kétségkívül most úgy áll, hogy a félév vonatkozásában a nagyobb részét elköltöttük, tehát a második félévben, tényszerűen tehát több áramlott le az intézményekhez. Tehát ezt sem érdemes ilyen szempontból vitatni. Azt viszont, hogy ennek milyen hatásai lehetnek év végén, az mindenféleképpen végiggondolandó.
Azt hiszem, ezt az anyagot még nagyon sokszor fogom előszedni és átnézni, és még egyszer szeretném megköszönni az összeállítóknak, mert tényleg nagyon tanulságos.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Hadd mondjak néhány gondolatot én is. Megköszönve az előterjesztéseket és az adatokat, amelyek elgondolkodtatnak valamennyiünket, hogy optimista vagy pesszimista tónusban kommentáljuk-e ezeket, azt sokszor persze a politikai pozíció is meghatározza, de én azt gondolom, hogy itt a szakbizottságban elsősorban realista hangvételre van szükség.
Én magam is a sajtóból tájékozódtam különböző felhívásokról, megyei kórházak, egyetemi klinikák, és most az autóban, amikor jöttem ide, egy más ügyben felhívtam a Debreceni Egyetem vezetőit. Azt tudom mondani a tisztelt bizottságnak, hogy a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségügyi Centrumának vezetése nem tudott róla, hogy az ő nevükben bárki felhívást adott volna ki. De nyilván most sajtóhíreket nem feladatunk megítélni és értékelni.
Ami a finanszírozási rendszer tapasztalatait illeti, a bizottság a legutóbbi ülésén hosszan vitatta a jelentést, hozzáteszem, hogy egy hónap adatait ismerjük, és ebből persze le is kell vonni következtetéseket. Tanulnunk kell belőle, de a rend olyan, és az egész szisztéma természetéből az adódik, hogy ez változik hónapról hónapra, tehát nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mi lesz az év végén. Ez kétségkívül kiszámíthatósági problémákat jelent. De ahogy a bizottság múlt heti ülésén is megállapítottuk, azért az biztos, hogy igaz, hogy egy elvárható vagy elgondolt mértékű szolidaritás az intézmények között nem érvényesült, és a tételes szakmai ellenőrzéseknek pedig minden olyan kérdéses esetben van helye, amikor közpénzt utalványozunk. Azt gondolom, hogy ettől pedig nem lehet eltekinteni.
Az jogos kérdés, hogy egy ilyen pénzügyi, gazdasági válsághelyzetben indokolt volt-e a korlátok feloldása, és az is igaz persze, hogy semmilyen bázisfinanszírozás visszaállítása önmagában nem garantálná a működőképességet.
Ezzel együtt van olyan dolgunk - ezt elkezdtük már a múlt héten is - hogy számba vegyük, hogy milyen szakmai szabályokat kell változtatni, sőt milyen törvényeket kell megalkotnunk vagy módosítanunk annak érdekében, hogy a szakellátás alkalmazkodó képességét elő tudjuk segíteni. Ez a lista hosszú, az elszámolás alapjául szolgáló kódrendszer korszerűsítésének felgyorsításától a szakmai minimumfeltételek módosításáig terjed, de ide tartozik a súlyponti kórházakkal szemben támasztott követelmények rögzítése, éppen úgy, mint a protokollok folyamatos megújítása. Ennek alapján a finanszírozási eljárásrendek kiadása vagy módosítása szükséges, és persze, a közfeladat ellátásának a garanciáit is meg kell határoznunk, a működésiforma-váltás kereteit, ideértve azt is, hogy a térségi együttműködést is, ha jogszabályban kell ösztönöznünk, mondjuk például egy új törvényben, akkor lehet, hogy ezt is meg kell tennünk. Tehát úgy gondolom, hogy itt van dolgunk, és a mai ülés információkkal és adalékokkal szolgál, hogy mit kell, mikor és hogyan tenni.
Ami a gazdasági, pénzügyi válság hatásait illeti, alelnök úr erről beszélt. Persze, ez mindenhol nagy gond, a visegrádi négyek, illetőleg a balti országok csoportjában egyetlenegy sem akad, amelyik meg tudta volna őrizni a finanszírozás eddig elért szintjét. 6-10 százalékkal csökkent az elmúlt hónapokban az egészségügyi finanszírozás mértéke. A balti országokban a legjelentősebben, és kétségtelen, nem tudnak a nemzetközi szervezetek sem mást tenni, csak ajánlásokat tesznek prioritásokra, azok érvényesítésére, mint ahogy mi is igyekeztünk ezt tenni. Nyilvánvaló, hogy ez a prioritási lista az alapellátással, a mentéssel, a sürgősségi ellátással kezdődik, és persze, nyilván a racionalizálás, az együttműködés tartalékainak a kiaknázásáig terjed, amellyel kapcsolatban alelnök úr is feltett itt egy kérdést. És persze, itt van a humánerőforrás összes gondja és kérdése, és én is örülök annak, hogy államtitkár asszony erről beszélt, és nemcsak az uniós fejlesztésekről van itt szó.
Ha már Borsod-Abaúj-Zemplén megye vendégei vagyunk, akkor azért muszáj arra emlékeztetnem képviselőtársaimat és az itt ülőket is, hogy a közelmúltban a kormány által elfogadott új szakorvosképzési rendszer is végső soron a hátrányos helyzetben lévő megyéket segíti ebben a tekintetben. Tehát érdemes ezt is végiggondolni, mint ahogy van dolgunk, értettem a rövid megjegyzését Nagy Kálmán képviselő úrnak a nyugdíjkérdésben is. Igen, lehet, hogy most egy olyan helyzet van, hogy a korhatár előtt nyugdíjazottak keresetkorlátjára vonatkozó rendelkezéseket felül kell vizsgálni, egyebek mellett azért is, mert ez a szakértelmet, szaktudást, gyakorlatot igénylő munkakörökben, mint például az egészségügyi vagy oktatási ágazat, az most generál további munkaerőhiányt. Akkor azt gondolom, hogy dolgunk alkalmazkodni ezen a területen is, és szeretném képviselő urat megnyugtatni, hogy folyik már ilyen munka, sőt, lehet, hogy törvényjavaslat benyújtására is rövidesen sor kerül.
Ami az esélyegyenlőség kérdéseit illeti, én örülök annak, hogy itt sokat beszélünk és közösen tudunk jóleső érzéssel számot adni arról, hogy a megyei kórház egy nagyon nagy léptékű fejlesztés előtt áll. Én mégis ismételten csak felhívom a figyelmüket arra, hogy legalább ilyen jelentős a megye és az itt élő emberek ellátása szempontjából az a sokféle kisebb fejlesztés is, amely a kistérségekre, a szakrendelőkre irányul, és persze, figyeltünk arra is, amit a regionális tiszti főorvos, illetve a regionális egészségbiztosítási pénztár vezetője mondott, hogy nem feledkezhetünk el egy ilyen helyzetben a dekoncentrált szervezetek, az ÁNTSZ, OEP regionális szervezetei működési feltételeinek a biztosításáról, mert e tekintetben nyilván van dolgunk, feladatunk, amikor majd a költségvetés tervezetét vitatjuk. Ilyen szempontból is tanulságosak voltak a kiegészítések és a hozzászólások.
Tisztelt Bizottság! Elmondtunk néhány dolgot, azt gondolom, hogy az előterjesztők és a megszólítottak reagálása indokolt. Nyilván a pénztár vezetője, de kapott kérdést Csiba Gábor úr is, a megyei kórház főigazgatója, ha kíván reflektálni, akkor most erre adunk lehetőséget, vagy más is, aki még szólni kíván az elhangzottak kapcsán, és nyilván államtitkár asszony a végén majd még néhány megjegyzést tenni fog.
Kérdezem, hogy ki kezdené a reagálást. A finanszírozó képviseletében Dérer igazgató úr, tessék parancsolni!
DR. DÉRER ISTVÁN: Alelnök úr kérdésében benne is volt a válasz, azt hiszem, konzekvensen próbáltuk az elmúlt években képviselni, tehát a mindenkori finanszírozási főösszegtől függően a nagy rendszerek működésében van tartalék, és ezt nem egy elcsépelt módon szeretném mondani, hanem komoly tartalommal is. Igazából a horizontális és a vertikális rendszer átalakítását is mindenképpen lépésről lépésre és előkészítetten, fokozatosan kell folytatnunk, mint a két irányból látva tartalékokat a rendszerben.
Az a terv, hogy helyi szintre kerülnek döntési kompetenciák, akkor rögtön megjelenik az interregionális együttműködés kérdése is. Vegyük csak a DE OEC példáját, amely egy Borsod megyei intézményt üzemeltet. Tehát végig kell gondolni a folyamat másik irányú iterációját is véleményem szerint. Abban is talán többekkel azonos a véleményünk, és ebben 16 év tapasztalatáról tudok beszámolni az egészségbiztosításban, hogy jelen rendszerben az elsődleges és a legfontosabb tényező - ami talán jó is, hogy így van - egy kórház életében, az a menedzsment és annak stabilitása, valamint a humánerőforrás-helyzet, ami viszont erősen összefügg a menedzsment ez irányú kompetencia-képességeivel. Utána jön valahol a földrajzi, illetve bázisállapotnak a mátrixa. Látjuk azt, néha írogatunk is róla vagy előadjuk az egyetemen, hogy egy kórház elhelyezkedése, a szociális, demográfiai, egyéb tényezők mennyire meghatározzák azt a kört, ami a bevételi iterációban megjelenik, gondolok itt egy félkörös ellátási területre, egy határmenti kórház helyzetére, aki egy 90 ezer fős, szociálisan nagyon rossz helyzetben lévő betegkörrel nehezen tud versenyezni például egy elszívó budapesti hatással. Ezek teljesen természetes folyamatok, amelyeket monitorozunk és próbálunk javaslati szinten kezelni is.
Ugyanígy aki a rekonstrukciók időszakában kapta a finanszírozási alapokat, az teljesen másképp indult el az évek során és a mindenkori finanszírozási technikákkal és technológiákkal más alapról kellett szembesülni, és utána jött az, amit talán az elnök úr is megemlített az összefoglalóhoz fűzött véleményében, hogy valahol a szakmai fejlesztések és a közgazdasági üzemméret a mai helyzetben megítélésünk szerint csak ezután következik. Ez nem biztos, hogy egy tudományosan megalapozott folyamat, ezeken mindenképpen el kell majd gondolkodni a további jogszabályi változások kapcsán is.
Illetve legelőször 2000-ben éltük át ezt a dolgot, és alapkérdés, ha a tartalékokról kell valamit mondanom, hogy gyakorlatilag az alapellátás és a szakellátás valamilyen érdekközössége, és ennek a szakmai és mondjuk ki: pénzügyi vonulata is nagyon érdekes. Tehát van egy tartalék a rendszerben, erre viszont az ellenőrzési gyakorlatunk kapcsán is meggyőző és ékesszóló bizonyítékokat tudunk felsorakoztatni. Nagyon kevés ország engedheti meg magának azt, hogy 100 betegből az alapellátásban 89 biztos, hogy továbbutalásra kerül. Nem biztos, hogy így kellene működni, ennek megvannak a közvetlen kassza kihatásai, betegjogi hatásai, tehát mindenképpen várjuk és szeretnénk, mint finanszírozó szakigazgatási és végrehajtó szervezet ebben is a lépésről lépésre történő módosításokat. Illetve még egyet szeretnék, és akkor nem húznám tovább az időt, hogy valamilyen módon a szerződéskötési lehetőség az lehetőség legyen, ne kötelezettség minden esetben, mert valakinek befolyásolni kell pont a párhuzamosságokat, és a tartaléknál ez az egyik dolog. Én ki merem mondani, mert a HospInvest csoportnak a pénzügyi ellenőrzését végezzük, elég sok tapasztalatot le tudtunk szűrni, hogy Hatvan és Gyöngyös vonatkozásában is van uralkodó kórház, itt kell keresgélni egy picikét a 18 százalékos eltérést. Nézzük meg, hogy ugyanaz az orvosigazgató, ugyanaz az első számú vezető, ki, honnan jött, és mi az elsődleges preferencia. Tehát vannak nagyon egyszerű okok, tényezők, amelyeket látunk, és reméljük, hogy szépen, fokozatosan az egészségpolitika ezeket beépíti a változás során. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tiszti főorvos asszony kapott kérdést a lakosság egészségi állapotával összefüggésben, hogy a foglalkoztatási változások, a munkanélküliség növekedése ezt hogyan befolyásolta a térségben, vagy ha egyébként is kíván megjegyzést tenni, megadom a szót.
Dr. Bodnár Ilona regionális tiszti főorvos válaszai az elhangzottakra
DR. BODNÁR ILONA regionális tiszti főorvos: Köszönöm. Röviden a konkrét kérdésre: 24 háziorvosi körzet működik helyettesítéssel Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, volt ettől már több is, de ezek olyan kistérségekben: Ózd, Encs, Szerencs, Mezőcsát működnek így, amelyek gazdaságilag hátrányos helyzetűek, elmaradottak, és az önálló praxisként való működtetésük sem gazdaságos. Az OALI segítségével két praxis a közelmúltban pályázat által került betöltésre, viszont az április 1-jétől megváltozott jogszabályoknak köszönhetően lehetőség lesz bármilyen szintű szakvizsgával egyénileg megszerezni ezt a lehetőség, hogy háziorvosként működhessenek szakemberek. Figyelembe véve azt is, hogy itt is a háziorvosoknak a korcsoportos megoszlása az országoshoz hasonlóan az idősebb korúak irányába tolódott el, ezért is nagyon fontos, hogy ez a rendszer jobban működjön.
Egyébként pedig a lakosság egészségi állapotára vonatkozóan azt tudnám megerősíteni, hogy azért döntően itt is a keringési és a daganatos megbetegedések okozta halálokok vezetnek a 60 éven aluliak tekintetében. Ehhez járul még hozzá, talán a szegénységgel és az itteni emberek nem túl egészségtudatos magatartásával összefüggésben, hogy az emésztőrendszeri és ezen belül a májbetegségek szerepe a halálozásban nagyon jelentős. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, tiszti főorvos asszony. Van-e valami adat az elmúlt egy év változásaival kapcsolatban, vagy valami olyan benyomás, ami a válsághatásokkal hozható összefüggésbe? Tudom, hogy az epidemiológia és a mérések ezt lassan képesek követni, de ezzel együtt kérdezem, mert nyilván ez érdekes lehet a bizottság számára.
DR. BODNÁR ILONA regionális tiszti főorvos: Számszerű adatokat most nem tudok konkrétan mondani ezzel kapcsolatban, nyilván ezt minden évben vizsgáljuk és a megyei közgyűlés számára a beszámolónkban elemezzük, hogy milyenek a megbetegedési viszonyok. Biztos, hogy nagyobb arányú a betegforgalom a különböző intézményekben. Egyértelműen a kórházvezetőkkel, az egészségügyi bizottságban elhangzó információk is azt erősítik meg, hogy nagyobb a betegforgalom a válság óta.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csiba Gábor főigazgató úr!
Dr. Csiba Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház főigazgatójának válaszai az elhangzottakra
DR. CSIBA GÁBOR, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház főigazgatója: Köszönöm szépen a lehetőséget és a dicséreteket is... (Dr. Mikola István: Ténymegállapítás volt.) Alapvetően arról volt szó, hogy hogyan tud egy intézmény igazodni ehhez a hektikus szituációhoz, ami ma az egészségügyben vagy az egészségfinanszírozásban van. Mindenki a bevételi oldalról beszél, ami a megyei kórház viszonylatában a bemutatott anyag szerint 480 millió forintos többletet jelent. Ehhez hozzá kell tennem, hogy ez a kórház nem ugyanaz, mint amelyik az egy évvel ezelőtti kórház volt, ugyanis dupla akkora traumatológiája van, eggyel több lineáris gyorsítója működik az egy évvel ezelőtti állapothoz képest. Ne felejtsük el, hogy három hónapig a Heves Megyei Kórház, a HospInvest által üzemeltetett kórház kardiológiai ellátását is megkaptuk, bár annak még nem kaptuk meg az ellenértékét. Tehát e mögött a többletpénz mögött hál' istennek vagy sajnos egy többletfeladat is állt, de ha a többletbevételt mondjuk, akkor a többletkiadásról is essen szó, ugyanis pontosan 5 százalékkal fog megnőni a kórházak kiadása, egészen pontosan a bér 5 százalékkal, az áfa 5 százalékkal. Az összes többiről ne beszéljünk, hogy infláció meg euró meg nem tudom, micsoda. Ez az 5 százalék a megyei kórház viszonylatában 750 millió forint többletkiadást jelent. 15 milliárdos a költségvetésünk, 750 millió forintos a többletkiadás.
Tehát ezt kellene egy 10 százalékos bevételcsökkenés mellett valahogy menedzselni, ezt a 750 milliós többletkiadást, ami értelemszerűen lehetetlen, tehát ha lehetne, akkor eddig voltak akkora tartalékok a kórházban, amit nem fedtünk fel, és akkor hibásak voltunk.
Mégis mit próbál tenni egy intézmény? Ez olyan, mint egy nagy hajó, ha elhatározzuk, hogy fordulunk, akkor három hónap múlva fordul a hajó. Megpróbáljuk a betegbeáramlást csökkenteni. Nagyon rosszul hangzik, de gazdasági értelemben most nem érdeke a kórháznak a sok többletbeteg ellátása, hiszen a több beteg többe kerül, a kevesebb beteg - és nyilván ez az új finanszírozás tulajdonképpen ezt preferálja - pedig kevesebbe kerül. Tehát ez az egyik lehetőség, aminek az a következménye, hogy sorban állás indul meg az ellátásért. Művi vagy nem művi, de mindenképpen sorbanállás-növekedés lesz.
Hogyan érjük ezt el? Mi például azt csináljuk, hogy heti egy alkalommal műtőasztalokat állítunk le, tehát ha nincs műtőasztal, nem lehet operálni. Ez az egyik lehetőség.
A másik pedig a költségek csökkentése. Egy közintézményben vagy közfinanszírozott intézményben nagyon nehéz a létszámmal való csökkentésre gondolni, hiszen a létszám kötött, részben a minimumfeltétel, részben a közalkalmazottiság okán nehéz változtatni. Mindenkinek először a nyugdíjasok jutnak az eszébe. Nálunk a radiológián az orvosok 60 százaléka nyugdíjas, vagy nyugdíj mellett dolgozik vagy nyugdíjszerű ellátást kap. Ha őket elküldenénk, akkor gyakorlatilag nem lenne radiológiai ellátás. Tehát ez például egy nem megoldható dolog
Az összes szerződésünket felülvizsgáljuk, ahol lehet, módosításokat eszközlünk, de az az általam júliustól prognosztizált bevételkiesés, ami mínusz 200 millió forintot jelent havonta, ezekkel a módszerekkel biztosan nem kezelhetőek. A kórháznak van annyi tartaléka, hogy körülbelül augusztus végéig még nem jelenik meg kifizetetlen számlák formájában, csak szeptembertől indulna meg a kifizetetlen számlák sora.
Az, hogy sok betege van egy kórháznak, és ez meglep bárkit, hogy egy kicsivel több beteg van egy intézményben, ez nem biztos, hogy a bűvészkedés következménye. A megyei kórházban 2008 májusának viszonylatában 17061 betegvolt, 2009 hasonló időszakában pedig 19314. Tehát 2 ezer valahány százzal több beteg jelent meg. Ennek sima, egyszerű oka van: bejelentették a Diósgyőri Acélművek bezárását, bejelentették a Borsodchem-ből 1000 vagy 1200 ember elbocsátását, egyszerű emberi reakció: táppénzre menekülnek, régen elhalasztott problémájukat elhozzák a kórházba, és nekünk el kell őket látni, nyilvánvalóan megfelelő sorrendben, de akkor is ez az embertömeg azon túl, hogy nem fizet társadalombiztosítási járulékot, megjelenik az ellátórendszerben, és erre oda kellene figyelni. Ebben az időszakban a kórháznak 4700-zal több HBCS-je volt ennyi beteg után, viszont a bevétele egészen pontosan 24 millióval kevesebb volt erre a három hónapra vonatkoztatva, mint az előző év azonos időszakában.
Tehát nyilván lehet mindent sokféleképpen mondani, de a lényeg, hogy több beteget, magasabb HBCS-t produkálva, nem kaptunk több pénzt és a kiadásnövekedések azok, amelyek az intézményeket biztosan rossz irányba viszik, és akkor ugyan fordul a hajó, fordul a hajó, de úgy járunk, mint a Titanic, hogy nem bírja a jéghegyet elkerülni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Akkor megadom a szót államtitkár asszonynak.
Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár reagálása a vitában elhangzottakra
DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Főigazgató úr könnyű labdát adott fel nekem, csak szeretném elmondani, hogy a Titanicon észlelni kellett volna a jéghegyet. Ma már mindenki tudja, hogy a kapitány hibájából süllyedt el, de azt gondolom, hogy ez az a megjegyzés, amelyiket csak azért kellett megtennem, mert főigazgató úr is megtette.
Ami a korábbi kérdéseket illeti, amelyeket a regionális egészségpénztár, illetve a regionális tiszti főorvosi szolgálat vezetője megválaszolt, csak szeretném nekik megköszönni azt a munkát, amivel előkészítették az írásos előterjesztést, szerintem a bizottság tagjai számára kimerítő választ adtak. Ha megengedi, alelnök úr, én csak egyetlen kiegészítést tennék ahhoz, amit Dérer úr mondott, hogy hol vannak még lehetőségek és tartalékok.
Utaltam rá a bevezető előadásban, hogy egy nagyon jelentős informatikai fejlesztés zajlott le a régióban. Ez részben a vezetést támogató informatikai rendszerek, részben pedig az intézmények közötti egészségügyi adattovábbítás és kommunikáció lehetőségét és kötelezettségét is adta. Azt gondolom, hogy az, amire a REP-igazgató is utalt, hogy nagyon fontos lenne, hogy jól kihasználjuk az ebben rejlő lehetőségeket. Ez tervezhetőbbé tenne ellátásokat, jobb kommunikációt adna az egészségügyi szolgáltatók között. Hamarabb észre lehetne venni azokat a kockázatokat, amelyeket most már csak nagyjából az adott időpillanatban tudnak az intézmények felmérni, és ráadásul egyenletesebb teljesítménytervezés is lehetne, már a diagnosztikában rejlő lehetőséget nem is mondom el, hiszen ezek mindenki számára adottak.
Nagy Kálmán képviselő úrnak azt szeretném mondani, hogy képviselő úr, én ebben az előterjesztésben adatokat és tényeket láttam. Nagyjából semmihez nem fűztünk kommentárt, sem a REP, sem az ÁNTSZ. Értelmezett adatokat, hogy segítse a bizottság munkáját, de nem tartalmazott értékítéletet, se jó, se rossz irányba. Ezért azt gondolom, hogy se optimistábbra, se pesszimistábbra nem festettük a képet, mint amilyen. A szerkezet is tény, és a finanszírozási lehetőségben is a tényeket mutattuk be.
Azzal gondoltuk szolgálni a bizottság munkáját és a régió és a megye egészségügyi ellátásáért felelős vezetők munkáját is, hogy lehetőséget kapjanak ezeknek az adatoknak a magukra való lefordítására, az értékelésre és a tervezésre is. Ahogyan Tóth képviselő úr elmondta, hogy jól kiolvashatók belőle az adottságok közötti egyenlőtlenségek is, amin még bizony, nagyon sokat kellene változtatni, ami megnyilvánul az ágykihasználásban, az adott teljesítményben, az ellátásszervezésben. Szeretnénk, ha kezdenének vele valamit, mert ezek információk, amelyekre a stratégiaalkotásnál is számíthatnak.
Nem értek egyet képviselő úrral sokadszor abban a kérdésben, ahogy elmondja a minimumfeltételek megkövetelését követő katasztrófákat. Képviselő úr, az a határozott álláspontom, hogy az a kórházi osztály, ahol a gyógyításnak nincsenek meg a szakmai feltételei és nincs hozzá szakember és orvos, az nem gyógyítás. Azt gondolom, hogy ebben az ügyben inkább szövetkeznünk kellene, mint harcolnunk egymással. Tehát nem gondolom, hogy ahol a diagnosztika és a terápia nem megfelelő, ahol a daganatos betegségek - hiszen ön ezt szakemberként gyakorolja - esetén nincsenek meg a gyógyításnak ezek a feltételei, ott szerintem nem szabad a beteget kockáztatni. Én ezt így látom. Lehet közöttünk ebben véleménykülönbség, akkor ez a véleménykülönbség megmaradt. Én csak azt tudom mondani, hogy ezzel bármilyen hosszú távon is (Dr. Nagy Kálmán: Szövetkezzünk, államtitkár asszony, pénz kell hozzá!) Szakember kell hozzá, ellátásszervezés kell hozzá, ha mindenhová csinálunk egy kicsi valamit, azt tudom mondani, hogy arra tényleg nincsen pénzünk. A világ se ebbe az irányba halad.
A főigazgató úr és a finanszírozás kapcsán, én úgy gondolom, hogy lehet ezeket a dolgokat csűrni-csavarni, a számok magukért beszélnek. Azt mondták, hogy a klinikák szövetsége, amelyről elnök úr már elmondta, hogy legalább a négyből egy biztosan nem volt benne, de a Pécsi Tudományegyetemnek az előző féléves finanszírozásához képest, tehát 2008-2009-es első félévét fogom összehasonlítani a számokkal. A Pécsi Tudományegyetemnél ez 800 millió forint többlet. A Debreceni Egyetemnél közel 1,5 milliárd forintos többlet, a Semmelweis Egyetemnél közel 2 milliárd forintos többlet, és nagyon sajnálom, főigazgató úr, de azt tudom mondani, hogy a 2008 első félévében a 7 milliárd 482 millió forinthoz képest 2009 első féléve 7 milliárd 963 millió forint, az sajnálom, akkor is közel 500 millió forinttal több. Ezt nem lehet másképp mondani. És a folyamatos kivonásról főigazgató úr: 2004-ben ennek a kórháznak 10 milliárd 673 millió forintos bevétele volt. Ez 2005-ben 12 milliárd 160 milliónál több, 2006-ban 12 milliárd 930 milliónál több, 2007-ben 14 milliárdnál több, 2008-ban 16 milliárd 224 millió. Lehet, hogy a növekedés üteme nem az, mint ahogy főigazgató úr szeretné, két dolog azonban biztos: minden évben jelentősen nőtt a forrás, biztosan nem vettünk el forrásokat, az egészségügy általános lehetőségei közül senki nem tudja magát függetleníteni. Van itt egy kis világválság, arról beszéltünk, megszűnnek munkahelyek, nincsenek olyan csodák, hogy a források szűkülnek, mi pedig tovább tudjuk növelni, sajnos, nem. Én szeretném, tehát bárcsak lenne erre lehetőségünk, de nem tudjuk ezt megtenni. (Dr. Mikola István: Harcolni kell!) Azért kell harcolni, hogy amink van, azt tartsuk meg. (Dr. Mikola István: Meg többért is kell harcolni!)
Azt tudom mondani, hogy úgy gondolom, hogy talán a politikai forgás lehetőséget ad önöknek, hogy ebben az ügyben ügyesebbek legyenek, mint mi. Én élve az elnök úr adta lehetőséggel, majd időnként eljövök és meg is fogom nézni és tapasztalni. (Dr. Ódor Ferenc: Remélem.) Reméli, mondja elnök úr. Én a magam részéről az ígéretet állom.
Nyugdíjas foglalkoztatás ügyben, ami a röntgenes nyugdíjas kollégákat illeti. Egy tévedést szeretnék eloszlatni. Aki elment nyugdíjba, a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárban, akkor ez a lehetősége neki megvolt. Most nyugdíjasként dolgozik, nincsen visszavonva ez a korlát, de azt javasolnám megfontolni mindenkinek, hogy aki 55 évesen azzal a lehetőséggel ment el nyugdíjba, hogy ő ezt a lehetőséget megragadja, most valóban indokolt-e két társadalombiztosítási jogviszonyt létesíteni vele? Vagy kínál a kórház neki egy megfelelő munkafeltételt, egy megfelelő lehetőséggel, de akiről ön beszélt, azok nyugdíjasok, ahogy a háziorvosok túlnyomó többsége is sajnos. Nem arról van szó, hogy előrehozott nyugdíjban van, és most őt ilyen mértékben fenyegeti a foglalkoztatásból adódó kockázat, hanem hogy már elérte a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, és sok okból, többek között, hogy az egzisztencia-vállalkozását nem tudja megszüntetni, mert nem tud elmenni nyugdíjba.
Tehát más okai vannak ennek. Őket nem a nyugdíjtörvények változása fogja érzékenyen érinteni.
Főigazgató úrral én egyetértek egy csomó dologban, hogy milyen jelentős feladatokat kapott, és ezzel változásokat is generáltunk a bevételi és a kiadási oldalon is természetesen, hiszen másképp kell ellátni egy kevésbé eszköz- és innováció-igényes szakmában, mint egy pont ilyenben. De én csak szeretnék két dolgot mondani. Az egyik, hogy a többletbevételeknél meg kell nézni, hogy kaptak-e önök többletkapacitást ennek a feladatnak az ellátásához. Én tudom, hogy nem eleget, de azt is tudom, hogy kaptak. A másik, hogy főigazgató úr kihagyta, hogy természetesen a járulékcsökkenés is érinteni fogja önöket, vagyis a munkáltatói járulékcsökkentés. (Dr. Csiba Gábor: 50 millió forint volt, az áfát ellensúlyozza.) Igen, erről van szó. Csakhogy azt gondolom, hogy mindig a kettőt is kell mondani. Tehát úgy gondolom, hogy sok sikert kívánok önöknek, nem hiszem, hogy létezne vagy helyes lenne az a beállítás, hogy a fejlesztések nem hoznak igazi fejlődést, hiszen a működtetésre nincs annyi pénzünk, amennyit szeretnénk. A fejlesztés hoz egy költséghatékonyságot, hoz egy technológiai újítást, hoz egy korszerűbb betegellátást, egy gyorsabb és hatékonyabb gyógyulási lehetőséget, e nélkül biztosan nem mennének a dolgok.
Én tehát még egyszer sok sikert kívánok, és köszönöm a lehetőséget. Javaslom, hogy ezt az összeállítást, amit a kollégák megtettek, tudják hasznosítani, ne csak az Egészségügyi bizottság tagjai, hanem a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei egészségügyért dolgozó döntéshozók és a szolgáltatók is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Köszönöm államtitkár asszony szavait. A konzultációt lezárom. Hogy a félreértéseket eloszlassuk, természetesen nem a nyugdíjkorhatárt betöltöttek keresetkorlátozásáról beszéltünk, hanem van egy sajátos, majd 2010-ben hatályba lépő szabály az előrehozott korengedményes, korkedvezményes nyugdíjak esetében, erre vonatkozott az, amit mondtam, hogy gondolkodunk azon, hogy bizonyos szabályokat érdemes-e oldani. (Dr. Vojnik Mária: Nem a mostaniakról.) Nem a mostaniakról van szó, valószínűleg én nem fogalmaztam pontosan, de akkor talán ezt fontos volt elmondani.
Képviselőtársaim! A múlt héten alelnök úrral voltunk egy fórumon, ahol volt miniszterek elmélkedtek a média és szakértők jelenlétében arról, hogy milyen dolgunk van, és hogy mit tudunk mondani az egészségügyről. Sokféle irodalmi és történelmi hasonlat elhangzott oldott légkörben, és most hadd idézzek fel valamit ezzel kapcsolatban. Bár ezt így hosszan nem mondták el, de én most mégis elmondanám röviden. Talán sokan ismerik Karinthy novelláját, a Krisztust és Barabást. Krisztus feltámad, az emberek újra választhatnak, és Poncius Pilátus azt kérdezi, hogy kit bocsássak szabadon. Az emberek külön-külön azt mondják, hogy a Názáretit, de ez együtt mégis úgy hangzik, hogy Barabást, mármint a rablógyilkost.
Azt gondolom, hogy létezhet fordított szituáció, amikor talán mi együtt, közösen szövetkezve és összefogva jobbak vagyunk, mint külön-külön. Persze, kell vitatkoznunk, a véleményünket elmondani és a véleménykülönbségeket is regisztrálni kell, de szerintem most olyan a helyzet, olyan sokféle feszültség van, hogy igen, lehet vitatkozni, ahogy államtitkár asszony mondta, de közben pedig szövetkezni kell.
Talán ez lehet a mai konzultáció tanulsága, és sok más hasonló vitánk tanulsága is. Ennek a gondolatnak a jegyében zárom le ezt a konzultációt, és majd kívánok képviselőtársaimnak megfelelő kikapcsolódást biztosító nyári pihenést az utolsó bizottsági ülés végén. Mielőtt a bizottsági ülés formális részét bezárnám, még egyszer szeretném elnök úrnak, munkatársainak megköszönni, hogy meghívtak bennünket, és lehetőséget adtak arra, hogy tájékozódjunk. Én azt gondolom, hogy a szünetet követően már informális keretek között tudjuk meglátogatni a kórházat, és nyilván, ha most a bizottsági ülést bezártam, akkor a házigazdáink elmondják, hogy hogyan gondolták, milyen feltételek között tudunk a látogatásnak eleget tenni.
Mindenesetre még egyszer köszönöm képviselőtársaimnak, akik végül is vették a fáradságot, remélem, nem bánták meg, hogy eljöttek itt együtt tanulni, sajnálom, hogy többen lemondták a részvételt, de a jegyzőkönyvet majd elolvashatják. Államtitkár asszonynak is köszönöm, hogy segítette a munkánkat, mint ahogy az összes előterjesztőnek. Köszönöm a munkáját.
A bizottsági ülést bezárom, és ha nincs rendkívüli körülmény, akkor miután a parlament plenáris ülése szeptember 14-én kezdődik, várhatóan az első bizottsági ülés szeptember 7-e, 8-a időszakában lesz, tehát azon a héten fogjuk majd megtartani.
Még egyszer addig is kívánok mindenkinek hasznos időtöltést, kellemes nyári pihenést. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 54 perc)
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva