EB/26/2009.
(EB-117/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2009. október 7-én, szerdán, 9 órakor
a Parlament főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása*
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló T/10679. számú törvényjavaslat*
Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése*
Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) válaszai*
Horváth Zoltán szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium) kiegészítése*
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról*
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló T/10554. számú törvényjavaslat*
Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése*
Az Állami Számvevőszék 10554/1. számú véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról*
Lődiné Cser Zsuzsanna osztályvezető (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése*
Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) válaszai*
Horváth Zoltán szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium) válaszai*
Dr. Rendek Vilma főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) válaszai*
Lődiné Cser Zsuzsanna osztályvezető (Állami Számvevőszék) válaszai*
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról*
Tájékoztató az etikai eljárások szabályozásának problémáiról*
Dr. Pordán Endre szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése*
Dr. Harsányi László (Magyar Orvosi Kamara) hozzászólása*
Dr. Hankó Zoltán (Magyar Gyógyszerészi Kamara) hozzászólása*
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Csáky András (független)
Helyettesítési megbízást adott
Fetser János (MSZP) dr. Havas Szófiának (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP) megérkezéséig dr. Czinege Imrének (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP) megérkezéséig dr. Juhászné Lévai Katalinnak (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) távozása után Gyula Ferencnének (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Kupper Andrásnak (Fidesz)
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter
Dr. Oszkó Péter pénzügyminiszter
Dr. Vojnik Mária államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Kovács Attila helyettes országos tiszti főorvos
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 03 perc. )
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó reggelt kívánok! Tisztelt Bizottság! Köszöntöm a bizottság tagjait és az igen nagy számú érdeklődőt, a sajtó munkatársait a bizottság ülésén.
Megállapítom, hogy határozatképes számban jelen vannak a bizottság tagjai. Elkezdjük az ülést.
Tisztelt Bizottság! Napirend előtt tájékoztatom önöket arról, hogy a munkáltatói és a biztosítói járulékbevételek alakulásával kapcsolatban - ahogy ezt kérték képviselőtársaim - egy táblázatot a Pénzügyminisztérium rendelkezésünkre bocsátott, és ezt kiosztattam.
Szokás szerint napirend előtt az influenza pandémia kérdéseivel kellene foglalkoznunk. Annál is inkább, mert szeretném megjegyezni, hogy olyan hírt kaptam, hogy a fő napirendet illetően, a szakellátás finanszírozásának helyzetével kapcsolatos kérdésekről még egyeztetések zajlanak a kormányon belül, és azt jelezték a meghívottak, hogy ezért késni fognak.
Tisztelt Bizottság! Írásban - ahogy az ÁNTSZ vezetése ezt ígérte - kaptunk tájékoztatókat, ezeket elektronikus úton küldtük el, az Országos Tiszti Főorvosi Hivatalból az influenza elleni oltóanyagokról, egy háttéranyagot kaptunk a pandémiás influenza eddigi történéseiről, illetőleg a kommunikációs programokról. Itt van Kovács Attila helyettes országos tiszti főorvos úr, kérem is, hogy szíveskedjék itt helyet foglalni. Azt gondolom, hogy annál is inkább kell erről most beszélnünk napirend előtt, mert az utóbbi napokban elég sok bizonytalanság jelent meg, és hisztériakeltés is volt tapasztalható a védőoltások, a magyar vakcina ellen, ami igen komoly felelőtlenséget árul el, és nem biztos, hogy ezt itt, a bizottságban szó nélkül kell hagynunk.
Mielőtt a helyettes tiszti főorvos úrnak szót adnék, Mikola István alelnök úr kért szót.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Napirend előtt. Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! Szakbizottság vagyunk, akik bár politikai pártokhoz tartozunk, de a szakmai kérdésekben kell hogy egyetértsünk, és úgy gondolom, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban a világjárvánnyá minősített influenza kérdésében nem volt közöttünk szakmai eltérés az álláspontokban. Ezt azért hangsúlyozom, mert mindannyian tudjuk, hiszen az egészségügyben dolgozunk, hogy nagyon komoly kérdésről van szó. Az Egészségügyi Világszervezet negyedikként világjárványt hirdetett a H1N1 influenza terjedő megbetegedéssel kapcsolatban. Tudjuk azt, hogy a malária, a tuberkolózis, az AIDS mellett most a negyedik világjárvány zajlik, ami ugyan Magyarországon egyelőre csak kisebb közösségekben okozott megbetegedést, de ha a világot nézzük, tudjuk, hogy komoly problémáról van szó, hiszen a halálesetek világszerte most már 4 ezer körül járnak, és Európában is 200 körül jár a szerencsétlenül végződött, új típusú influenza okozta megbetegedések száma.
Szakmai szervezet vagyunk, és nagyon fontos az, hogy a lakosság tájékoztatásában is szakmai hangot üssünk meg. Ezt azért hangsúlyozom újfent, mert a kezembe került egy szórólap, amit az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat adott ki, sok példányban terjesztik a lakosság soraiban, "Víz, szappan, kézmosás, öblítés, szárítás, fogd meg, dobd ki, mosd le, rövid figyelemfelkeltés az influenzajárvánnyal kapcsolatban, de ha kinyitjuk ezt a lapot, akkor találunk benne egy nagyon furcsa jelenséget, egy politikus jelenik meg, dr. Oláh Lajos, aki hirdeti magát ebben az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat által összeállított lapban, mondván, hogy "A Magyar Szocialista Párt Hajdú-Bihar megyei országgyűlési képviselőjeként kötelességemnek érzem, hogy tájékoztassam önöket az új típusú influenzával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról." Ezt nem is olvasom tovább. Megengedhetetlen, kérem szépen. Ez botrányos! A politika ne keveredjen bele a szakmai hírlevelekbe, tartsa magát távol ettől. Megállapodtunk abban, hogy szakmai hangot ütünk meg ezzel a nagyon komoly problémával, a világjárvánnyal kapcsolatban, az Egészségügyi bizottság kompetens ebben, kérem, hogy ítéljük ezt el, az országos tiszti főorvos és a hivatala pedig járjon el, hogy ne jelenhessenek meg az általuk jegyzett, szignált, az ő nevükben kiadott hírlevelekben politikai kampányízű hirdetések. Ez rengeteget árt az influenza ügyének, főleg abban a helyzetben, ahol hisztériakeltés folyik. Ha rákattintok az internetre, mindenféle marhaságokat lehet olvasni, amivel összezavarják az embereket, már úgy veti fel sokszor a sajtó is a kérdést, hogy akkor mi okozza a nagyobb bajt: a védőoltás vagy maga az influenza. A felvetés is borzasztó.
Próbáljunk abban tüsténkedni, abban egyetérteni, abban kommunikálni, hogy az emberek lássák be, hogy Magyarországon van egy olyan lehetőség, hogy akár a népesség több mint 50 százalékát átoltva, meg lehet akadályozni ennek a járványfolyamatnak a kibontakozását. Minden lehetőség megvan rá, sőt azt mondom, hogy a kormány is tette a dolgát, ne engedjük be ebbe a politikát, és ne csináljunk politikai kampányt az influenza kérdéséből. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Mielőtt szót adnék Kovács Attila helyettes tiszti főorvos úrnak, hogy részben a múltkor felvetett kérdésekkel kapcsolatban vagy egyébként adjon rövid tájékoztatást, én is láttam egy reggel napilapban azt, hogy az említett képviselő úr az ÁNTSZ honlapjával együtt felhívta a választókörzetében a figyelmet a problémára. Megítélés kérdése, de úgy gondolom, hogy egyébként, ha egyéni képviselők, mint képviselők erre az ügyre felhívják a választóik, a lakosság figyelmét, én nem látok ebben kivetnivalót, ha egyébiránt más mondanivaló ebben nem szerepel. Ezt bárki és bármelyik országgyűlési képviselő szerintem megteheti, azzal együtt nyilván, hogy nem jó, nem szerencsés, ha ez politikai kampány kérdése. (Megérkezik az ülésre dr. Oszkó Péter és dr. Székely Tamás.)
Helyettes tiszti főorvos úrnak adnék akkor szót, megérkeztek közben miniszter urak, de befejezzük ennek a napirendnek a tárgyalását, illetőleg a napirend előtti kérdésnek a tárgyalását. Megadom a szót Kovács Attila helyettes országos tiszti főorvos úrnak.
DR. KOVÁCS ATTILA helyettes országos tiszti főorvos: Tisztelt Bizottság! Nagyon szépen köszönöm a szót a rövid tájékoztatóra. Előzetesen a Mikola alelnök úr által felvetettekkel kapcsolatban annyit, hogy mi azt szoktuk vallani, hogy a vírusnak nincs párttagkönyve, tehát teljesen szakmai mederben kívánjuk tartani a dolgot. Nem tudom, és nem ismert a felső vezetés előtt, hogy ilyen - ha úgy tetszik - politikával összekötött hírlevelünk lenne. A mi hírleveleink színesek, és abszolút csak szakmai tartalmakat tartalmaznak. Nagyon szépen köszönöm, ezt az ügyet meg fogjuk vizsgálni.
A jelenlegi helyzetről egy nagyon rövid tájékoztatót szeretnék adni. Talán köszönhetően a hosszan tartó jó időnek, ami remélem, még tartani is fog, eseménytelen volt az elmúlt hét, tehát az elmúlt hét óta különösebb esemény hál' istennek nem történt epidemiológiai téren.
Az influenzaszerű megbetegedések emelkedése továbbra is rendkívül mérsékelt, tehát a trendvonal nagyon alacsony, az elmúlt heti 12 500-as emelkedéshez képest ezen a héten 14 000, tehát valamivel több esetről kaptunk jelentést. Viszonyt ezen belül a (H1N1)v vírus detektálhatósága továbbra is alacsony maradt. Egyetlenegy közösségi járvány sem fordult elő, akár csak a múlt héten, ami nagyon jó jel, mert tudjuk azt, hogy itt a közösségek, főként az iskolák, óvodák adott esetben a járványnak úgymond a fenntartói. A kormegoszlása szintén hasonló az elmúlt hetiéhez, továbbra is a fiatal felnőttek jelentkeznek ezekkel a problémákkal.
Emellett az epidemiológiai oldalon viszont azért készülnünk kell ebben a hónapban arra is, hogy közben meg fognak jelenni azok az egyéb, ilyenkor szokványos vírusok és vírusfertőzések, amelyek felső légúti hurutokat, különféle, az influenzához többé-kevésbé hasonló tünetekkel járó megbetegedéseket okoznak. Jönnek majd a parainfluenza vírusok, majd a hónap vége felé várhatóan megjelenik az RSW is, mint egy hasonló fertőzés. Tehát erre is készülnünk kell. A felkészülésben az elmúlt hét legfőbb prioritása az influenza-oltóanyagnak mind a szezonális, mind a pandémiás oltóanyagnak a kiszállítása volt. Itt 650-650 ezres kontingens került kiszállításra, amely a mai napon fejeződött be, erre mondtuk, hogy ez az első ütem.
A mai naptól kezdve pedig várhatóan majd várjuk a következő ütemet, amely előrejelzéseim szerint hétfőn kezdődik, és hétfőn az újabb etapot fogjuk kiszállítani. Ebben már a szezonális influenza-védőoltás teljes egésze kiszállításra kerül, és szétosztásra kerül, valamint előre ütemezett módon és nagyon pontos logisztika szerint a következő része a pandémiás vírusnak.
Jelenleg a védőoltások tekintetében még nincs információnk, felállították ennek a surveillance-át, illetve a monitoringját. A pénteki napokon kapunk jelentést, számítva arra, hogy jövő hét elején vagy szerdai napokon adott esetben a tisztelt bizottság elé is tudunk információkat szolgáltatni e tekintetben, és itt folyamatosan figyeljük a kiadott influenza-oltóanyag mennyiséget, mind az ÁNTSZ-eknek, mind a háziorvosok által elvitt mennyiségeket, valamint a háziorvosok által felhasznált mennyiségeket, tehát ezeknek a fogyását is.
Jelenleg a prioritások mentén haladunk, és ezen belül tehát elsősorban az egészségügyi dolgozók, illetve a kockázati csoportok védőoltását céloztuk meg. Természetesen az ajánlásokban benne vannak azok a terhesek is, akiknek az oltása eléggé vitatott volt a sajtón keresztül, tehát nagy vitát generált a sajtón keresztül, emellett pedig a kritikus infrastruktúrát szolgáltatóknak az ellátása zajlik jelenleg. Ez egy vegyes formában történik, hiszen helyi szinteken felmértük azokat a kritikus infrastruktúra-szolgáltatókat, akik helyileg fogják megkapni a védőoltásokat, illetve egyes nagy szolgáltatók, ilyenek, mint a MÁV például, vagy a rendőrség. Ezek jellemzően egyszerre, egy kontingensben kérik a dolgozóik számára, tehát a kritikus dolgozók számára az influenza-védőoltást.
Talán annyit kell még elmondanom, hogy elkészítettük önöknek azt a három anyagot, amely iránt a múlt héten igény merült fel. Ebben egy kicsit - Csáky András képviselő úrnak is kiegészítve - hosszabban taglaltuk az influenza-védőoltás előállításának a folyamatát. Azt kell mondanom magáról a vakcináról, hogy jelen pillanatban Európában három törzskönyvezett vakcina létezik, erről a háromról adtunk jelentést. Jelen pillanatban még készül egy negyedik influenza elleni vakcina, ez a Baxter nevű cég oltóanyaga lesz, de ez úgynevezett under embargo alatt áll még, tehát jelen pillanatban az EMEA nem engedélyezi róla semmiféle információ kiadását, jelenleg van folyamatban a törzskönyvezése, illetve a forgalomba-hozatali lehetősége.
Ebben egy összehasonlító táblázatot, illetve egy összehasonlítást is adunk ezeknek a vakcináknak a milyenségéről, minőségéről. Mint látható, azért rendkívül sok hasonlóság van. Az igazi eltérés elsősorban a magyar vakcinánál a teljes sejtes és elölt vakcina tekintetében van. Meg kell mondanom, hogy egy dologról nem szól itt a jelentés, hogy ennek a vakcinának, a magyar vakcinának adott esetben még előnye lehet, hogy egy úgynevezett T-sejtes választ is indukál, amely egy immunmemóriát indít be, és ez még talán lehetőséget ad arra, hogy tovább emlékezzen a szervezet, mint egy egyéb típusú úgymond vakcinánál. Ez azért is jelentős lehet, bár jelenleg ennek még nem tudjuk felmérni a jelentőségét, de lehet, hogy jelentőséggel bír a tekintetben, hogy láttuk azt, hogy főként a fiatalokat célozza meg az új (H1N1)v vakcina és nem az idősebb korosztályt, és a feltételezések megint csak arról szólnak, hogy itt egy immunmemória dolgozik a régi H1N1-es átfertőzöttség miatt.
A terhesekkel kapcsolatban, hiszen itt a médiában elég komoly csata bontakozott ki vagy ez elég komolyan a közérdeklődés fókuszába került, azt kell mondanom, hogy minden mértékadó szervezet, a WHO, a CDC és az ECDC ajánlást adott ki, hogy igenis, terheseknek a vakcinát be kell adni. Ennek nagyon egyszerű az oka: bár egyetlen vakcina sem vizsgált klinikailag, tehát klinikai teszt csak állatkísérleteknél van, tehát várandósok nem estek át a teszten, viszont figyelmet felkeltő éppen a legutóbbi jelentés, ami az Amerikai Egyesült Államokból érkezett, ahol egyébként hétfőn kezdik el a védőoltást - tehát mi az amerikaiakat is meg tudtunk ebben előzni, ha ez egyáltalán jelent valamit -, hogy legalább 28 terhes nő halt meg, és több mint százan kerültek nagyon súlyos betegséggel kórházba a várandósok közül. Tehát a CBC újra felhívja a figyelmet magára erre a várandós kategóriára.
Kétségtelen tény, hogy itt mást nem lehet tenni, mint egy egyéni kockázatot kell feltárni, és itt az oltóorvos, valamint a várandós közötti megbeszélés, a kockázatoknak az ismerete és az annak alapján történő döntés az, amelyik a megoldást kínálja. Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az influenzához? Azt kérem, hogy lehetőség szerint röviden. Nagy Kálmán képviselő úr, Kupper András képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Remélem, nem fognak megkövezni. Én mint gyerekgyógyász, abszolút oltáspárti vagyok, és a vakcinációt az orvostudomány egyik legnagyobb vívmányának tartom, és azt kívánom, hogy a magyar populáció nagy többségében át legyen oltva influenza-vakcinával, megfelelő védettséggel rendelkezzen. De mégis meg kell kérdeznem öntől: három vakcina van előttünk. Egy magyar vakcina, amelyik élő, attenuált, tehát élő, gyengített, inaktivált vírust tartalmaz 1 viriont, a másik kettő egy víruspartikulát tartalmaz. Ezért kell két oltást adni belőlük. Így a felelősségem és erkölcsileg is úgy érzem, hogy kötelességem megkérdezni, hogy ön a három vakcinát ekvivalensnek tartja hatékonyság, mellékhatások, hosszú távú mellékhatások tekintetében?
És van még egy kérdésem, hogy a beteganyagnak, illetve azoknak az embereknek, akik a kísérletben részt vettek, a vakcina-kipróbálásban, hosszú távú nyomon követésük van-e, és milyen hosszú távú nyomon követést terveznek? Természetesen még egyszer kijelentem, hogy ez egy alapvetően orvosetikai kérdés számomra, és azért tettem fel a kérdést, mert abszolút oltáspárti vagyok, ugyanakkor kötelességem megkérdezni ezt öntől. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kupper képviselő úr!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Helyettes Tiszti Főorvos Úr! Nem tudom megállni szó nélkül, és ezt minden egyes bizottsági ülésen el fogom mondani: a minisztérium, az ÁNTSZ nem tartja be az ígéretét. Az önök által elénk terjesztett kommunikációs anyagból, programból is az tetszik ki, hogy az iskolákba már ki kellett volna küldeni 650 ezer tájékoztatót. Most mondok egy konkrét példát: Újbudán az iskolások osztályonként 5 darabot kaptak. Ez egy konkrét példa, de azt hiszem, jól szemlélteti azt a helyzetet, hogy a lakosság nem tud az egészről semmit. És amiről Mikola alelnök úr beszámolt, a félretájékoztatás, a hamis információk generálása pont azért van, mert a járványnak és a járvány elleni védekezésnek a kommunikációs kampánya minősíthetetlenül rossz. Nem találok rá szavakat. Ha tényleg megelőzni akarjuk a fertőzést - és egyébként ennek legjobb eszköze az oltás, a tömeges oltás -, akkor az oltás mellett kampányolni kell. Nemcsak a higiéniás rendszabályokat kellene tájékoztatásul megküldeni a háztartásokba és a gyerekeknek, hanem az oltás mellett is kampányolni kell. Sem a higiéniás kampányban, sem az oltások melletti kampányban nem történik semmi. Az volna kampány, ha úton-útfélen ebbe az információba botlanánk bele, az erre való rászoktatásra próbálnának minket rávenni ezek a kampányeszközök, de ilyen kampány nem zajlik. Ebből önök elégtelenre vizsgáztak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyul képviselő úr! Röviden, az a kérésem.
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Nagyon rövid leszek, megígérem. Én is azt kérdezném meg, hogy az iskolák feladata tulajdonképpen csak a kampányra szűkül le? Tudniillik az iskolaorvosi hálózat a kötelező védőoltásokat iskolán belül adja. Ha az ő munkájukat ebben a dologban igénybe vennénk, az egész rendszer jobban, praktikusabban működne, iskolán belül is ezeket az oltásokat meg lehetne oldani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Heintz képviselő úr! Pénzügyminiszter úrnak más irányú elfoglaltsága lesz, kormányülés, ezért azt kérem, hogy röviden!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Remélem, influenzás nem lesz, mert beoltatja magát, elnézést a kérdésért, de azt hiszem, nem azért vagyunk itt, hogy rohanva menjünk át ezen a témán.
Tisztelt Helyettes Országos Tiszti Főorvos Úr! A következő problémám van nekem. Az én megyémben és városomban, Somogy megyében és Kaposváron - és azt hiszem, ebben a többiek is megerősítenek, ha itt körülnézek - rendkívül alacsony a betegek beoltási hajlandósága, nincs semmiféle ingerenciájuk arra, hogy az oltást felvegyék. Nagyon kevés az az ember, aki az ajtón kopogna, hogy be akarja magát oltatni. Ugyanez mondható el a kollégákról is. Nagyon rossz a meggyőzöttségük arról, hogy ők egy nagyon jó oltóanyaggal fognak dolgozni.
A korábbi hetekben már felvetettük ezt, azt hiszem, még tiszti főorvos úrtól próbáltuk kérdezni, hogy mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy a médián keresztül vagy egyéb fórumokon keresztül tényleges szakmai meggyőzés történjen, illetve a lakosságot igyekezzenek rávenni ennek az oltásnak a beadására.
A történet úgy kezdődik, hogy körülbelül két hónapja tudtuk meg, hogy négy, uszkve hatmillió oltóanyag áll majd Magyarországon rendelkezésre. Akkor úgy gondolta mindenki - és az adatok alapján ma is úgy gondolhatjuk -, hogy valóban egy pandémiás járvány van, de megfelelő átoltottság esetén Magyarországon megelőzhető a járvány és a tömeges megbetegedések. Most azonban úgy látszik, hogy közben történt valami. Valaki vagy valakik ezt az egész oltási procedúrát, az oltás beadását, annak a lehetőségét és eredményességét, hogy ez a vírus Magyarországon ne okozzon nagy járványt, valakik ezt végrehajtották.
Tudom, hogy nem nyomozó hatóság az ÁNTSZ, de megkérdezem, hogy nem kívánnak feljelentést tenni ismeretlen tettes ellen? Ugyanis ez felveti annak a gyanúját, hogy akár nemzetbiztonsági probléma is lehet ebből, hogy ha itt az oltóanyag, és nem oltatja be magát ez az ország, akkor itt valami nagyon nagy baj van, valami történt, és nem tudunk róla semmit. Mi történt az elmúlt egy-másfél hónapban, hogy a lakosság jelentős része meg van győződve, hogy egy fals, 1930-as évekből származó vírusból készült oltóanyaggal lesz beoltva, aminek semmi értelme, és tudják a többi megjelent rémhírt. Azt gondolom, hogy ha ez szakmai bizottság - márpedig ezzel én is egyetértek -, akkor itt sürgősen tenni kell valamit, mert a boszorkányüldözés kategóriájába tartozik lassan a történet, és még egyszer ismétlem: felveti a nemzetbiztonsági problémát, gyanút, hogy itt valakik, nem tudni, hogy mit csináltak, de valamit csináltak, vagy pedig az egész oltóanyag tényleg nem ér semmit?
Tehát valljon már valaki színt és győzzék meg a kollégákat, győzzék meg a lakosságot arról - és ne hivatkozzanak arra, hogy nincs hozzá médiájuk -, hogy ezt az oltást be kell adni, mert ezzel kerülhető el egy súlyos pandémia, járvány Magyarországon. Erre kérem önöket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kevésbé kérdések, mint megjegyzések hangzottak el, egyébként valóban elképesztő tartalmú híresztelések jelennek meg, még ennél különbek is, olyanok, amelyek a Disneyland világába valók.
Tisztelt Bizottság! Ezért én azt gondolom, hogy talán valamennyiünk nevében mondhatom, hogy ellentmondásmentes, erőteljes kommunikáció, higgadt és meggyőző érvelés szükséges. Még Csáky képviselő úr kért szót, de az a kérésem, hogy tényleg röviden, mert akkor nem fogjuk tudni tartani az eredeti napirendet, ezért megadom a szót.
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Elnök úr, nagyon rövid leszek. Úgy gondolom, hogy a bizottság mindkét oldalán ülő tagok, pártállástól függetlenül szükségesnek és fontosnak tartják azt, hogy minél nagyobb mértékben átoltásra kerüljön a lakosság. Miután a sajtó is igen nagy számban van itt jelen, nem feltétlenül ennek a témának a kapcsán, de ezúton is kérjük a sajtót, hogy a Magyar Parlament Egészségügyi bizottságának ezt a mondhatom egyöntetű kijelentését a lakosság felé minél intenzívebben szíveskedjenek közvetíteni, és mindent megtenni annak érdekében, hogy ezek a fals információk ne jussanak célba, és ez az átoltottság minél sikeresebb legyen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azon gondolkodtam, és alelnök urakkal is itt szót váltottunk, hogy elképesztő problémák vannak itt a kommunikációban, ellenkampányban, és valóban a járványügyi biztonságunkat az szolgálja, ha a lakosság minél nagyobb mértékű átoltottságát tudjuk biztosítani. Talán ennek érdekében jövő hétre egy bizottsági határozattervezetet elő fogunk terjeszteni, hogy világos legyen az elkötelezettségünk.
Akkor nagyon röviden, mert nyilván írásos válaszadásra is lehetőség van, Vojnik Mária államtitkár asszonyé a szó.
DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Csak egyetlen kérdésre szeretnék reagálni. Tisztelt Bizottság! A tárca jogászai a rémhírek terjesztésének megakadályozására ismeretlen tettes ellen feljelentést kezdeményeznek. Köszönöm Csáky képviselő úrnak, és köszönöm a bizottságnak, hogy ha segítenek a kampány lefolytatásában, miszerint a vírusok ellen a leghatásosabb módszer az immunizálás a higiénia mellett is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Attila úr, vagy inkább írásban? Tessék parancsolni!
DR. KOVÁCS ATTILA helyettes országos tiszti főorvos: Nagyon szépen köszönöm a szót. Ismerve az idő rövidségét, nagyon-nagyon tömören, röviden szeretnék válaszolni. Ez azért nagyon lényeges, mert azt hiszem, hogy itt egy félreértés is lehet. A vakcinák tekintetében igazából nem azt a klasszikus értelemben vett hatékonyságot vizsgálják, hanem az általuk kiváltott immunválaszt, és ez bizonyos paramétereknek kell hogy megfeleljen. Ebben az esetben természetesen csak akkor lehet engedélyezni, ha minden vakcina ezt át tudja ugrani. Ennek a három vakcinának az esetében ez így történt, és körülbelül azt tudom most mondani, hogy a magyar vakcina, a mi vakcinánk - nem ismerve egyébként a másik kettőnek a pontosabb paramétereit - körülbelül 70, akár 80 vagy még talán több százalékos hatékonysággal tud védeni, ez a teljes sejtes típusa.
A rövid távú mellékhatásai annyiban ismertek, hogy a klinikai kísérletek során nem igazán tapasztaltak ilyet. Ezek le vannak írva, tehát nagyon enyhe tünetekkel járhat. A hosszú távú mellékhatások és egyéb mellékhatások tekintetében pedig egy nagyon strikt, nagyon szigorú monitoring rendszer lépett életbe, hogy mindenkinek egy meghatározott séma szerint jelenteni kell minden tapasztalt eltérést, az oltóorvosoknak egyrészt az ÁNTSZ-nek, másrészt pedig az OGYI-nak. Itt egy hosszú távú monitoring az, amelyik e tekintetben mérvadó és életbe lép.
Talán még annyit - és a kampányokra most az idő hiányában nem igazán térnék ki -, hogy az iskolákban éppen a mai napon kezdjük el a felméréseket és az iskolák átállítását, ha úgy tetszik, arra, hogy ott megtörténhessenek majd az oltások. Ha minden jól megy, arra az esetre készülünk már, hogy ha a forgalomba-hozatali engedély a 18 éven aluliakra is el fog készülni. De mondom: már előre felkészülünk rá, és úgy néz ki, hogy a jövő héten már ebben is tudunk indulni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor ezt a vitát lezárom, és a bizottsági határozati javaslatot előkészítjük.
Tisztelt Bizottság! Az írásban kiküldött meghívó szerint teszek javaslatot a napirendre. Kérdezem, ki támogatja a napirendi ajánlást. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy a napirendet elfogadtuk.
Tájékoztató a szakellátás finanszírozásának helyzetéről, a kórházak érdekképviseleteivel folytatott tárgyalásokról és ennek következményeiről
Soron következik a szakellátás finanszírozásának helyzetéről, a kórházak érdekképviseleteivel folytatott tárgyalásokról és ennek következményeiről a tájékoztató. Köszöntöm Székely Tamás miniszter urat és Oszkó Péter pénzügyminiszter urat, és köszönöm, hogy a meghívást elfogadták.
Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a tegnapi napon képviselőtársaim kezdeményezték, hogy a bizottsági ülésen a tiltakozó érdekképviseletek vegyenek részt. Ketten az érdekképviseletek közül állandó meghívottak is, de valamennyi meghívásáról ennek megfelelően gondoskodtam. Azt az értesítést kaptam tegnap két szervezettől, hogy ők nem kívánnak eljönni, mert a kormány és az érdekvédelmi szervezetek között a tárgyalások még folynak, és ebben a szakaszban nem tartják szerencsésnek, ha megnyilatkoznak, mert a megállapodás teljesítésének költségvetési garanciáiról később kell dönteni. Én tehát nem kaptam arról jelzést, hogy itt és most minden szervezet képviselt ebben a kérdésben, ezért azt tanácsolom magunknak, hogy ha nincs itt minden szervezet, akkor tekintsünk el ezen szervezetek meghallgatásától.
Viszont köszöntöm miniszter urakat, és akkor megkérdezem, hogy melyik miniszter úr kezdené a tájékoztatást. Székely Tamás miniszter úré a szó!
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter szóbeli tájékoztatója
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Akkor nagyon röviden egy kronológiával kezdeném. Márciusban döntött úgy a kormány, hogy a válságra való tekintettel a gyógyító-megelőző ellátásokból 13,05 milliárd forintot zárol. Ennek nagyobb része a gyógyító-megelőző ellátáson belül az összevont szakellátást érintette 10,5 milliárd forinttal.
Tekintettel arra, hogy bevezetésre került egy új finanszírozási rendszer, és ez a lebegő pontos rendszer, ezt követően a teljesítmények a lebegő pontos rendszerben megemelkedtek. A 2009-es első félévi adatok alapján a járóbeteg-szakellátáson 4,1 milliárd forint túlköltés, az aktív fekvőbeteg-ellátáson 6 milliárd forint túlköltés, a krónikus ellátáson körülbelül 2,5 milliárd forint túlköltés keletkezett. Ennek következtében a lebegő alapdíjak értéke a kezdeti 70 ezer forintról 43 ezer forintra csökkent. Ezt követően a kórházi szövetségek képviselői kezdeményeztek egy megbeszélést, illetve egyeztetést a miniszterelnök úrral.
Ez az egyeztetés szeptember 9-én megtörtént, ahol a kórházi szövetségek képviselői megfogalmazták azt a követelésüket vagy kérésüket, hogy 25,5 milliárd forint többletfinanszírozásra lenne szükségük. Ezen a megbeszélésen elhangzott az is, hogy kiszámíthatatlan a finanszírozás és ezért kerüljön bevezetésre egy olyan finanszírozás, amelynek alapján a bevételeiket tervezni tudják.
Az erre vonatkozó anyagot az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elkészítette, megküldtük a kórházi szövetségek vezetőinek, akik ezt követően, szeptember 14-én összeültek, és 16-án egy memorandumot juttattak el hozzánk, az Egészségügyi Minisztériumba, melynek értelmében ha nem kapnak többletforrást, abban az esetben zöld zászlót tűznek ki, majd éhségsztrájkot kezdeményeznek, majd pedig felfüggesztik, illetve szűkítik a betegellátást.
Ezt követően 18-án történt egy egyeztetés az Egészségügyi Minisztériumban, ahol deklaráltuk, hogy a kormány nem zárkózik el attól, hogy többletforrást biztosítson, ennek a többletforrásnak az összege 4,5 milliárd forint volt. Megegyeztünk abban, hogy a kórházi szövetségek javaslatot tesznek a fix összeg meghatározásának elveire, javaslatot tesznek a minimálisan teljesítendő teljesítmény nagyságára, valamint javaslatot tesznek arra, hogy az ő véleményük szerint mekkora a finanszírozható ellátási struktúra. Megegyeztünk, hogy 22-én folytatjuk a tárgyalásokat. 22-én folytatódtak a tárgyalások, ahol a szövetségek tájékoztattak minket, hogy az emlékeztetőben szereplő feladatok közül egyet sem éreznek a saját feladatuknak, ezért nem is csináltak meg semmit. Ehhez képest a 25,5 milliárd forintos követelésükhöz változatlanul ragaszkodnak. Ehhez adtak egy bontást, hogy miért annyi az annyi.
Ezt követően abban maradtunk, hogy szakértői szinten egyeztetünk ezeknek a követeléseknek a valóságtartalmáról vagy realitásáról - inkább így mondanám -, és a következő egyeztetésre meghívjuk a pénzügyminiszter urat is. Ezt követően szeptember 29-én volt egy újabb egyeztetés, amin már részt vett a pénzügyminiszter úr is, és itt a kórházi szövetségek számára a kormány képviseletében azt az ajánlatot tettük, hogy 4,5 milliárd forint októberben kifizetésre kerül, 6 milliárd forint, illetve akkor még meg nem határozott összeg kifizetésre kerül az év végéig. Ez a későbbiekben egy 6 milliárdos összeg formájában meghatározásra került, valamint döntöttünk vagy javaslatot tettünk arra vonatkozólag, hogy a jelenlegi háromhavi finanszírozási csúszás két hónapra fog csökkenni.
Ezt a kórházi szövetségek képviselői elfogadták, aláírták ezt a megállapodást, de mondták, hogy miután nekik felhatalmazásuk csak arra van, hogy a 25,5 milliárd forintról tárgyaljanak, abban maradtunk, hogy visszamennek az őket delegáló szervezetekhez és felhatalmazást kérnek arra, hogy aláírhassák ezt a bizonyos dokumentumot.
29-ét követően a minisztérium és az Egészségbiztosítási Pénztár képviselői további egyeztetéseket folytattak a kórházszövetségek képviselőivel. Úgy néz ki, hogy az egyezség megszületett, ma aláírásra kerül, aminek a lényege az, hogy egyrészt 4,5 milliárd forint kifizetésre kerül a progresszivitás elveinek figyelembevételével az egészségügyi intézmények részére még októberben, további 6 milliárd forint kifizetésre kerül az év végén, szintén a progresszivitás elveinek figyelembevételével, november 1-jétől ismételten bevezetésre kerül a teljesítmény-volumenkorlát. Megegyezés született arról is, hogy mennyi lesz az alapdíj a teljesítményekre, és megegyezés született arról, hogy a kormány a jövő évi költségvetésben az előrehozott, tehát a három hónapról két hónapra csökkentett finanszírozási csúszáshoz módosító indítvánnyal teremt fedezetet.
Ezt a tárgyalások során a kórházi szövetségek elfogadták, ma délután fogunk összeülni, és az ennek alapján készített emlékeztetőt és dokumentumot fogjuk aláírni. Köszönöm szépen. Ennyit szeretnék mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Pénzügyminiszter úré a szó!
Dr. Oszkó Péter pénzügyminiszter szóbeli tájékoztatója
DR. OSZKÓ PÉTER pénzügyminiszter: Köszönöm szépen. Én lényegében a pénzügyi logikáját, hátterét szeretném megvilágítani annak a tárgyalási ajánlatnak, amiben mi szeretnénk a ma délután folyamán megegyezni a szövetségekkel. A korábbi tárgyalások során felvázoltuk, elmagyaráztuk azt a helyzetet, miszerint a 2009-es költségvetési gazdálkodási évben, amelynek most már az október hónapjában, tehát a negyedik negyedévben vagyunk, amikor is lényegében a költségvetési források szinte teljes egészében le vannak kötve, gyakorlatilag nulla a mozgástere a kormánynak. Tehát itt most már nincs olyan mozgástere egy költségvetési gazdálkodás negyedik negyedévében a kormánynak, amikor azt lehet mondani, hogy valahonnan átcsoportosítunk, valahonnan próbálunk forrást teremteni, valahonnan próbálunk takarékossági intézkedésekkel az egészségügy számára újabb forrásokat találni, lévén, hogy ekkor már az egyébként tervezett források lényegében le vannak kötve, már csak azok pénzügyi kifizetése, teljesítése történik.
Nyilván elhangoztak a közvélemény előtt olyan vélekedések is, hogy akkor vizsgáljuk meg annak lehetőségét, hogy biztosan ilyen szigorú hiánycélt kell-e tartania az országnak. Azt gondolom, hogy valamiféle bűvhatása van már ennek a költségvetési hiánycélnak ma Magyarországon, mintha egy olyan varázsszó lenne, amit ha ide-oda igazítunk, azzal pénzt lehetne teremteni. Erre is kénytelenek voltunk rávilágítani, hogy ilyen lehetőség nincsen. Tehát ma Magyarországon azért van ilyen hiánycél, mert ezt hajlandó finanszírozni a piac. Attól, mert mi azt mondjuk, hogy legyen magasabb a költségvetési hiány, attól pénz nem lesz, és ha azzal megyünk ki akár a piacra, akár a nemzetközi szervezetekhez, hogy mi magasabb hiányhoz kérünk kölcsönöket még tovább, arra nyilvánvalóan már előre megkaptuk a választ, hogy erre nem kapunk kölcsönt. Tehát gyakorlatilag nincs pluszforrás 2009-ben a költségvetésben, az a 4,5 milliárdos ajánlat maradt érvényben a kormány részéről a 2009-es források terhére, amelyet korábban meg tudott tenni. Ez nem tárgyalási taktika volt, a kormány e tekintetben mindvégig nyílt kártyákkal igyekezett játszani.
Ezzel együtt nyilván meghallgattuk és igyekeztünk minden részletét megérteni a kórházak finanszírozási gondjainak, és tudjuk azt jelezni, hogy a 2010-es költségvetés vitája folyamatban van. Tehát míg a 2009-es költségvetési források száz százalékban le vannak kötve, a 2010-es költségvetési forrásokról pillanatnyilag általános vita zajlik a parlament előtt. Tehát ha próbáljuk megérteni és orvosolni az egészségügy finanszírozási gondjait, azt olyan költségvetési időszak terhére tudjuk megtenni, ahol még van tárgyalási lehetőségünk, ahol még tudunk átcsoportosítani a források között.
Ezért tettük azt az elvi javaslatot, hogy a jelenlegi 2009-es 4,5 milliárdos forrásokkal működjenek a kórházak az év végéig, és az év végével, illetve rögtön január hónapban igyekszünk olyan forrásokat teremteni a 2010-es költségvetésből, amelyek ezeket a problémákat a lehető leggyorsabban orvosolják. Ezt pedig úgy igyekszünk megtenni, hogy likviditást is biztosítsunk, már az év elejével minél nagyobb arányban, de egyébként az érdemben a költségvetési törvényben kimutatott előirányzat összege is növekedjen.
Nyilván ennek a pontos összegéről ma még meg kell állapodnunk, és erről a megállapodásról ezt követően tudunk beszámolni, de lényegében a cél az, hogy a kórházak a meglévő adósságállományuk leszorítása, a szállítói tartozások kifizetése érdekében gyors likviditáshoz is jussanak már az év elején, egyébként pedig pluszforrásokhoz is jussanak, tehát hogy ez az éves előirányzat növekedését is eredményezhesse. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter urak. A konzultáció szabályai szerint járunk el. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy van egy emlékeztető, egy megállapodásközeli állapot, de megállapodás még nincs. Tehát nyilván a megállapodás függvényében fogja a kormány majd azt vizsgálni, hogy - ahogy pénzügyminiszter úr is mondta - a 2010-es költségvetésre gyakorolt hatásokat, nyilván módosító javaslatokkal hogyan, milyen formában és milyen technikával lehet kezelni. Tehát erre feltehetőleg a mostani tárgyalás során még korai választ adni, de nyilván képviselőtársaim ezzel kapcsolatban elmondják a véleményüket.
Tehát kérdés és vélemény egy körben, annak figyelembevételével, hogy pénzügyminiszter úr még 20 percet tud a rendelkezésünkre állni. Havas Szófia képviselő asszony!
Kérdések, hozzászólások
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Én akkor csak nagyon gyorsan egy kérdést tennék fel. Kaptunk egy tájékoztatást a bevételekről, tehát a járulékbevételekről. Én ennek a másik oldalát szeretném megkérdezni, hogy mekkorára tervezzük az E. Alap kiadásait a jövő évre? De akár az idei év kiadásai szempontjából is azért egy elég komoly különbség van a járulékbevételek, illetve a természetbeni, pénzbeli kifizetések között. Nyilván ennek az alapját meg kell teremteni, és nyilván csak ehhez képest lehet a jövő évet is tervezni a bevételek alakulása szempontjából.
A másik egy megjegyzés lenne. Valamelyik múltkori bizottsági ülésen már idéztünk Csiba Gábor cikkéből, miszerint ezt a jelenlegi struktúrát nem lehet fenntartani, és a politikusok tiszte, hogy eldöntsék, hogy melyik intézmény maradhat, melyik nem maradhat. Én akkor tisztelettel felkérem valamennyi jelenlévőt, hogy mielőtt pénzt kérne, akkor gondolja végig, hogy ez a struktúra mennyire tartható fenn, és ha igen, akkor miből. Tehát mielőtt véleményt nyilvánít. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pesti képviselő úr!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Urak! Pénzügyminiszter úr gondolata egy speciális pénzügyi logikát említett. Szeretném megérteni azt az emlékeztetőt, amelyet írtak, és kérem, hogy a pénzügyi logika mentén vezessen el engem is, és egyrészt az itt jelenlévőket is.
A megállapodás 1. pontjában, vagyis pontosabban az emlékeztető 1. pontjában szerepelt, hogy 4,5 milliárdot kapnak az intézmények, de ennek fejében el kellett fogadni, hogy a következő havi lebegő díjtételek jelenlegi mértéke sem marad fenn. Ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy a szeptemberi teljesítményt decemberben, az augusztusi teljesítményt novemberben, az egy hónappal korábbit októberben fizetik ki, ami természetesen azt jelzi, hogy ebből az időszakból fogják kispórolni ezt a 4,5 milliárdot.
A másik, hogy most már tudjuk, hogy 6 milliárd pluszról van szó decemberben, de ez a 2010. évi költségvetés terhére. A 2010. évi költségvetést részben már terheli az influenza elleni védőoltás. Mi marad 2010-re?
Örvendünk a három hónap két hónapra történő előrehozatalának, tehát hogy 60 napra finanszíroznak, ez korábban a mi javaslatunk volt, és örömmel vesszük, hogy megfogadták. Ennek ellenére felteszem a kérdést, hogy ez csak akkor lesz így, ha ennyivel megnövelik - tehát egy tizenketted résszel, ami közel 42 milliárd - a jövő évi finanszírozást. Kérdésem, hogy ennyivel szándékoznak megnövelni a finanszírozást, vagy pedig, és most térek rá a következő pontra, ismételten bekerül a TVK. Lehet, hogy a TVK-val jobban tudnak majd az intézmények gazdálkodni, de felteszem a kérdést: ez ugyanaz a TVK lesz, amelyik az áprilisi volt, vagy annál egy sokkal szigorúbb TVK lesz? Magyarul: kevesebb pénz lesz, és majd ezt a kevesebb pénzt fogják tizenhárom részre osztani, és majd ez kerül bele a tervezetbe, illetve a 2010-es költségvetésbe?
Tehát ebben az emlékeztetőben nagyon-nagyon sok olyan rész van, amelyet mindenféleképpen tisztázni kell, és ebben a sajátos pénzügyi logikában én igen nehezen igazodok el.
Képviselőtársam azt mondta, hogy a struktúra nem finanszírozható. Valóban így van. Ez a struktúra így nem finanszírozható. 2006-ig finanszírozható volt, természetesen úgy, ahogy, de miután kivontak közel 400 milliárdot az egészségügyből, így már tényleg nem finanszírozható. Tehát nem elsősorban a struktúrát kell hibáztatni, hanem azt az egészségpolitikát, amely elvont forrásokat egyrészt, másrészt azt az egészségpolitikát, amely 2002 és 2006 között volt, és ami oda vezetett, hogy a költségvetés egyensúlyának oltárán fel kellett áldozni a teljes magyar egészségügyet.
Egyébként az átalakításokban, a reformokban, a struktúra-átalakításban partnerek vagyunk, de azt hiszem, abban mindnyájan egyetértünk, hogy ezt három hónap alatt nem lehet elvégezni, és nem lehet erőszakkal átnyomni a magyar lakosságon, koncepció nélkül úgy, hogy intézmények új nevet, új feladatokat kapnak, de ezt igazából nem határozzák meg, mind a mai napig nem tudjuk, hogy mit jelent az, hogy súlyponti kórház, és mondjuk nem lehet úgy felépíteni egy rendszert, hogy a minisztérium úgy rendel ellátási területeket az intézményekhez, hogy az nincs összehangolva a finanszírozással, nincs összehangolva a kapacitással. A fővárosban láttam, hiszen részese voltam, hogy amikor az új finanszírozás 2007-ben, a kapacitás-, az ágyszámcsökkentés, a kórházbezárások, az aktív ágyak számának csökkentése megtörtént, akkor gyakorlatilag a kórházigazgatók tettek le javaslatot, mert az, amit a minisztérium letett, 90 százalékban hibás volt. Magyarul: így nem lehet az egészségügyben átalakítást csinálni, így nem lehet reformot véghez vinni, mert egyébként nem autóalkatrészről, hanem emberekről van szó, emberek életéről, családok tragédiájáról. A sajátos pénzügyi logikába kérem ezt is beleilleszteni. Köszönöm.
ELNÖK: Garai képviselő úr, aztán Spiák Ibolya.
DR. GARAI ISTVÁN: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Urak! Pesti képviselő úrhoz hasonlóan én is örülök ennek a 4,5 milliárd forintnak, habár pénzügyminiszter úr ezt a 6 milliárdot nem ismételte meg ebben a kérdéskörben, de bólint, hogy akkor az is megvan? (Dr. Oszkó Péter bólint.) Nekünk, a kórházaknak és az egészségügyi dolgozóknak mindegy, hogy ez most 2009 vagy 2010, ne értsék félre, tehát tudom, hogy ennek megvan a maga pénzügytechnikai vonzata, tehát a 6 milliárd már a 2010-es költségvetés terhére lenne? (Dr. Oszkó Péter bólint.) Igen, bólint miniszter úr.
A januári finanszírozási többlettel kapcsolatban kérnék egy konkrét, tervezett számot, mert különböző számok jelentek meg a sajtóban, hogy mivel számolhatunk. Igazából egy lényegi kérdésem van, ami most még nem hangzott el, tehát a struktúra-átalakításról nagyon sokat vitatkozunk, az kétségtelen, hogy egy hónap alatt, két hónap alatt nem valósítható meg, talán még fél év alatt sem. Most, amiről beszélünk, ez egy relatív túlélés, mint taktika, ugyanakkor nyilván nem mehet szembe egy struktúraváltás valamilyen koncepciójával. De ez egy túlélési helyzetkép és annak a megoldását finanszírozza.
Ugyanakkor a struktúra-átalakítással talán "leginkább veszélyeztetettek" a kisebb kórházak, a vidéki kórházak, a területi kórházak, ugyanakkor elhangzott az, hogy a progresszivitás elvét valamilyen módon figyelembe veszi az allokáció. Ez egy kicsit gyanúsan hangzik, pont ezen kórházak tekintetében, tehát szeretném megkérdezni, hogy ennek a többletforrásnak az allokációja milyen ismérvek, milyen teljesítménymutatók alapján fog megtörténni, mert elképzelhető, hogy akik most reménykednek, hiú ábrándokat kergetnek, mert a végén nem akkora összeghez jutnak hozzá, ami valóban egy túlélési taktika rövid vagy rövid-középtávú megvalósításához szükséges. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Spiák Ibolya képviselő asszony!
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Urak! Azt szeretném kérdezni, hogy ebből a 4,5 milliárdból mennyi lesz a járóbeteg-szakellátás finanszírozási részesedése? Mi alapján fogják ezt a pénzt szétosztani?
Miniszter úr azt mondta, hogy a járóbeteg-szakellátásban megemelkedtek a teljesítmények. Nos, a szakrendelők a teljesítményüket ellátási igény szerint határozzák meg. Tehát a járóbeteg-szakellátásba többnyire háziorvosi beutalóval érkeznek a betegek, nem mi generáljuk a betegforgalmat, csak egyszerűen fogadjuk a betegeket, ellátjuk a betegeket, mert kötelességünk ellátni.
A másik dolog. Megnőtt a munkanélküliség. Az emberek egyszerűen ráérnek a betegségükkel foglalkozni és eljönnek az orvoshoz, holott korábban ezt nem tették meg, mert még lázasan is arra kényszerültek, hogy a munkahelyükön helyt álljanak.
Az elégtelen finanszírozás következtében a kórházak pedig igyekeznek áttolni a betegellátást a járóbeteg-szakellátásra. Úgy gondolom, hogy ez önmagában kívánatos és dicséretes is lenne, hiszen ez egy olcsóbb ellátási forma, és ezért nem büntetni, hanem jutalmazni kellene bennünket.
Azt tetszettek mondani, hogy november 1-jétől bevezetésre kerül a TVK. De mi lesz januártól? Mire készüljenek a szakrendelők? Ilyen finanszírozás mellett nem lehet ezen a színvonalon betegellátást biztosítani. Ez a pénz arra elég, hogy kifizetjük a béreket és a járulékokat. A dologi kiadásokra, a szakmai anyagokra egyetlen fillérünk sem marad. Ez így tarthatatlan. Mit terveznek a szakrendelőkkel, mi a célja miniszter úrnak ezzel? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czinege képviselő úr!
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Urak! A múlt héten szerdán az Európai Tanács plenáris ülésén részt vettem egy gazdasági vitában, és meggyőződtem arról, ezt a vitát Gurreia főtitkár úr vezette, aki az előző mexikói pénzügyminiszter volt.
Meggyőződtem arról, hogy a válságnak nincs vége, sőt a jövő évben is szembe kell vele néznünk. Ezt egészségpolitikusként is figyelembe kell vennem, és nagyra értékelem azt, hogy hasonlóan, mint pénzügyminiszter úr szokta volt mondani, hogy ez a hiány arra jó, hogy egy új gazdasági struktúrában Magyarország egy kedvezőbb helyzetben legyen Európában, mint ahogy az egész világon át fog rendeződni a gazdasági helyzet.
Ennek ellenére az egészségügy azért egy más ágazat, mint mondjuk a BKV, ezért én örömmel üdvözlöm azt, hogy végül valami megegyezés irányába lépések történtek. De számomra nagy tanulság volt az, amit én már többször kifejtettem plenáris ülésen itt, a bizottságban, hogy az egészségügy problémája sokkal nagyobb annál, minthogy az egészségügyi miniszter meg tudná oldani, ahhoz kell a pénzügyminiszter is, és elnézést kérek a pénzügyminiszter úrtól, de elképzelhető, hogy az egész kormány segítsége szükséges, sőt, társadalmi egyetértés is szükséges.
Az elmúlt hetek, napok eseményei jól bizonyították ennek az igazságát. Azt szeretném mondani, hogy nagyon üdvözlöm azt, hogy megrövidül három hónapról két hónapra a finanszírozás, mert tavasszal, májusban egy sajtónyilatkozatot tettem, amelyben ezt javasoltam, és javasoltam még egyet az akkori pénzügyminiszter úrnak, és felhasználom az alkalmat, hogy önnek is javasoljam. Nevezetesen, hogy az egészségügyi átalakításnál szabaddá vált épületek eladásából befolyt összeget az egészségügy technológiai fejlesztésére kellene felhasználni. Ezt ha még hozzámondaná pénzügyminiszter úr, akkor a szívemnek ez rendkívül fontos lenne.
És az utolsó gondolat: az egészségügy, jól tudjuk, mi egészségpolitikusok is, hogy nemcsak arról szól, hogy a betegeket meggyógyítjuk, az egészségügy legfontosabb ágazata az egész gazdasági rendszernek. Ha az ember folyamatosan nézi Obama heti sajtónyilatkozatát, akkor megtanulja belőle azt, hogy hogyan lehet egészségügyi reformot úgy létrehozni, hogy beleágyazza a gazdasági átalakításba. Tehát én azt szeretném kérni, hogy egészítsük ki ezt a többletforrást esetleg az épületek eladásából származó összeggel, és hiába három hónap van vagy négy hónap, mégis legalább kommunikációs szinten kérjük a struktúra átalakítását, mert áldott állapotot érzek, azt, hogy a szakmai szervezetek, a tárca és a pénzügyminiszter is olyan irányba hat, hogy végre valamivel előrelépjünk, mert ez a struktúra így nem finanszírozható, az száz százalékos. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az Egészségügyi Világszervezetben van egy mondás, hogy minden miniszter egészségügyi miniszter, "every minister is health minister", és azt gondolom, hogy ez a jelenlegi helyzetre is igaz. Miután kormány kabinetülés kezdődik most, muszáj visszaadnom a szót Oszkó miniszter úrnak, hogy reagáljon az eddig elhangzottakra. Gondolom, erre kíváncsiak vagyunk. Munkatársai és az egészségügyi tárca vezetői velünk maradnak és folytatjuk a hozzászólásokat. Pénzügyminiszter úré a szó!
Dr. Oszkó Péter pénzügyminiszter válaszai
DR. OSZKÓ PÉTER pénzügyminiszter: Köszönöm szépen. A felmerült kérdések közül számos kérdést az egészségügyi miniszter akár pontosabban is meg tud válaszolni, mint én, úgyhogy én azokra koncentrálnék, ami tényleg kifejezetten nekem lett címezve.
A hiány alakulása volt az első kérdés. Ez idén a jelenlegi előrejelzésünk szerint nyilván lényegesen túl fogja haladni a költségvetési tervben szereplő hiányt, ahol ha jól emlékszem, 8 milliárd forint szerepelt, és mi körülbelül 150 milliárd forintos hiányt prognosztizálunk pillanatnyilag erre az évre. Tehát ez tudott, ismert körülmény. Ez tükröződik abban a számban, ahol egyébként a költségvetési tervhez képest azt látjuk, hogy nagyobb, 3,9 százalékos lehet a költségvetés konszolidált hiánya. Ebben benne foglaltatik ez a fajta hiánynövekménye az Egészségbiztosítási Alapnak is, ami nyilván elsősorban a járulékcsökkentések, illetve a kevesebb járulékfizető miatti járulékbevétel-kiesések eredményeként alakul így.
A járulékok csökkenése és a járulékfizetők alacsonyabb száma jövőre is fennáll, ettől függetlenül a jelenlegi költségvetési tervek szerint ez a hiány már harmadolható lenne jövőre, tehát 150 milliárdról körülbelül nagyságrendileg 50 milliárdra csökkenne. Ennek oka az, hogy az Egészségbiztosítási Alapnak a központi költségvetésből származó bevételei jelentősen nőnének, tehát nyilván ennek a hiánynak a fedezete a központi költségvetésből az egészségbiztosítási ellátásra elszámolható összeg növelésével lenne megteremthető. Úgy látjuk a későbbi prognózisokat, hogy miután a következő években azért foglalkoztatás-bővüléssel, bérkiáramlás-bővüléssel számolunk, ezért az Egészségbiztosítási Alap egyensúlyi állapota is helyreállhat. Tehát ez a jövő évre 50 milliárdosra tervezett hiány önmagában a későbbi növekedés eredményeként a későbbi költségvetési években eltűnhet.
Az egész probléma kialakulása és a hosszú tárgyalási folyamat azt gondolom, hogy megint csak jó volt arra, hogy lássuk, hogy az egészségügyben nem kizárólag finanszírozási problémák vannak. Az egész ország most minden egyes gazdálkodó intézményében vannak finanszírozási nehézségek, és ez nyilván nem hagyta érintetlenül az egészségügyet, így aztán asztalra került megint, hogy amellett, hogy ennek a tárgyalási folyamatnak a végére el kell jutnunk ahhoz, hogy az országnak milyen a teherviselő képessége, tehát mennyi pénzt tud fordítani az egészségügyre, bizony, azt is az asztalra kell raknunk, hogy ezt az egészségügy hogyan tudja a leghatékonyabban felhasználni annak a céljából, hogy ebből tényleg a legjobb minőségű egészségügyi szolgáltatás legyen.
Mi most valóban az első feladatot végezzük el. Tehát elmegyünk a határok határáig, és kiszámoljuk azt, amennyit az ország és az ország költségvetése tényleg el tud viselni, el tud költeni az egészségügyre, és bizony, elismerten hátramarad még ez a feladat, hogy hogyan tudunk ebből az elköltött pénzből, a lehető legjobb intézményrendszerből, a lehető legjobb szolgáltatásokat kivenni, és azt gondolom, hogy azt már nem pénzügyi logika mentén kell megtenni - reagálva itt későbbi kérdésekre vagy hozzászólásokra -, itt már pont nem a pénzügyi logika kell hogy domináljon, hanem az kell, hogy meghatározza, hogy a meglévő pénzből hogyan tudunk az ellátásra szorulók számára minél jobb ellátást biztosítani. Itt még van elvégzendő feladat, amihez a teljes kormány elkötelezettsége, de valójában a teljes politika és a teljes társadalom elkötelezettsége is szükséges.
Elhangzott kérdésként, hogy ha az idei költségvetést 4,5 milliárd terheli, és a többi növekmény a jövő évi költségvetést, akkor mi marad a jövő évi költségvetésben, különösen, hogy az influenza-vakcina beszerzésének bizonyos része is a jövő évi költségvetést terheli. A vakcina beszerzése értelemszerűen nem a gyógyító-megelőző ellátás előirányzatát terheli, tehát az egyáltalán nem érinti azt, hogy a gyógyító-megelőző ellátásra mennyit költünk, és mint jeleztem, a benyújtott költségvetési tervezethez képest a gyógyító-megelőző ellátás előirányzatát növelni tervezzük. Tehát ez azt jelenti, hogy nyilván máshonnan át kell csoportosítanunk a gyógyító-megelőző ellátásba, az a 6 milliárd mindenképpen egy növekményként fog jelentkezni, de ezen túl is úgy gondoljuk, hogy növekmény kell hogy megjelenjen az előirányzatban, és ennek meg kell találnunk a költségvetési törvényben az átcsoportosítási forrásait, lehetőségeit.
Tudom, hogy konkrétan rá is kérdeztek a képviselő urak, hogy ez pontosan mennyi, hogyan, mit jelent az az egy hónap, az egy hónap nyilván különböző viszonyszámokban bárhogy számolható, én kérem, hogy ezzel a számmal várjuk meg a délutáni egyeztetést, hiszen erről kell megegyeznünk. Nem gondolom, hogy folytatható úgy egy egyeztetési folyamat, hogy én annak a végeredményét itt elmondom, miközben még az egyeztető felekkel ebben nem állapodtunk meg. Remélem, hogy ezt hamarosan le tudjuk zárni.
Határozottan kijelenthetem tehát, hogy a jövő évi előirányzatot növelni kívánjuk a benyújtott költségvetési tervhez képest. Ezen túl merült még fel, hogy lehet-e további forrásokat teremteni, például az egészségügyhöz tartozó épületek eladásából, ami elvileg egyébként főszabály szerint központi költségvetési bevétel, tehát ennek a visszahagyásáról önálló döntést kellene hozni. Akár nem is zárom ki ennek a lehetőségét azzal, hogy ezt a költségvetési tervezésben azért nem tudjuk figyelembe venni, mert ha valami ma bizonytalan Magyarországon, az az, hogy ingatlaneladásból 2009-ben, 2010-ben bármiféle jövedelmet tudunk-e egyáltalán tervezni, és ha tudunk, az mennyi. Nyilván a mai piaci viszonyok között ebből már költségvetési tervezés szintjén bevételt tervezni, és azt előre elkölteni, az borzasztó kockázatos. Azt gondolom, hogy ha ebből egyébként tényleges bevétel származik, akkor lesz majd döntési helyzetben akár ez a kormány, akár a következő kormány.
Még csak egy gyors reakciót hadd mondjak, mert elhangzott, hogy az egészségügy az mégsem BKV, és nem szabad ugyanúgy kezelni. Ezzel tökéletesen egyetértek, de azért érdemes összehasonlítani, hogy a közösségi közlekedés költségvetési tervezése milyen szigorral történt a jövő évre, az idei előirányzathoz képest mi a jövő évi előirányzat, és ehhez képest, az egészségügy idei évi előirányzatához képest mi a jövő évi előirányzat. Már az eredetileg benyújtott tervezetben is nominális növekedés van, szemben a közösségi közlekedés 40 milliárdos csökkenésével, de még ehhez képest is most további növekményről tárgyalunk. Köszönöm szépen. Elnézést kérek, nekem távoznom kell, de egyébként a minisztériumból kollégám rendelkezésre áll a további kérdések megválaszolására. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen pénzügyminiszter úr álláspontjának ismertetését, és azt, hogy elfogadta a meghívásunkat. El kell engednünk, nyilván lesz alkalom, amikor még üdvözölhetjük. Köszönöm szépen. (Dr. Oszkó Péter távozik az ülésteremből.)
Megyünk tovább a hozzászólások sorában. Kupper képviselő úr!
További kérdések, hozzászólások
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Mindnyájan tudjuk, hogy az egészségügyi intézményekből most, a mai napon körülbelül 60 milliárd hiányzik. Ez van ma. Az év végére ez a szám simán elérheti akár a 100 milliárdot is.
Szeretném látni azt a költségvetést, tisztelt miniszter úr, amelyik ezt visszapótolja. Ha nem pótolja vissza, akkor mit akar egyáltalán, mit üzen a miniszter vagy a költségvetés az egészségügynek? Azt, hogy önök nem akarnak itt semmit se helyreállítani. Ez a kis polémia, ami arról szólt, hogy ez a struktúra nem finanszírozható tovább és át kell alakítani, persze, ezen el lehet egy kicsit vitatkozgatni, de amit ezzel a miniszter urak üzennek, a kormány üzen az egészségügynek, az az, hogy önök szét akarják verni az egészségügyet, le akarják rombolni, és a romokból majd valamit egyszer megépítünk, ami egyébként még ki sincs találva.
Tehát nincsen előttünk az a struktúra, amit el szeretnénk érni, amire önök azt mondják majd, hogy finanszírozható, de egyébként az, ami most van, azt romboljuk le. Sem az előző évi, vagyis a 2009-es hiányt nem pótolják vissza, a 2010-es számok pedig semmilyen kilábalást nem mutatnak. Sőt, nyilván ez a hiány, miniszter úr azt mondta, hogy nominálisan növekszik a finanszírozás; nominálisan persze nagyobb összeg van, de azt látjuk, hogy egy csomó 2009-es feladattal terhelik meg már a 2010-est. Tehát a valóságban a 2010-es számok kevesebbek, mint a 2009-esek. Tehát ami idén 60-80-100 milliárdos hiány lesz, amit az intézmények felhalmoznak, az a következő évben még sokkal több lesz.
Miniszter úr, ez a dolog így nem gömbölyű, egyszerűen elfogadhatatlan. Az, amit most az utolsó negyedévben művelnek ezzel a 4,5 milliárddal, a 6 milliárddal és ezzel a plusz egyhavival, amiről még nem tudjuk, hogy mennyi, de egyébként még bele kell gondolni azt, hogy a lebegő csökkenni fog, hozzá kell érteni azt, hogy az influenza költségét is a következő évihez számolják hozzá, önöknek nincsen jövőképük az egészségügyről. Egyébként a 2010-es költségvetés legfeljebb - még azzal a plusz egyhavival is, amit az intézmények megkapnak - az első negyedévig fogja életben tartani az egyébként már az intenzív osztályon fekvő kórházakat.
Önöknek április utánra nincsen jövőképük. Önök csődbe viszik az országot és csődbe viszik az egészségügyet, és miniszter úr, ezért személyesen ön a felelős. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Először Havas Szófia, általam nagyon tisztelt képviselőtársamnak reagálnék egy mondatára, amit most már negyedszer mond el. A Stratégiai Szövetség a Kórházakért képviselője nem azt mondta, hogy 120 kórház kell ebben az országban, hanem azt mondta, hogy jelenleg ennyi kórház az, amelyik ellátórendszerként működhet akkor, ha ilyen a költségvetés, tehát ha ennyit kapnak a költségvetésből. De nem mondta, hogy ez elegendő a betegek ellátására. A kettő között óriási differencia van. Nem beszélve arról, hogy ha egy struktúrát átalakítunk, az először mindig beruházással jár. Ebbe az egészségügybe egy fillér beruházást nem tettek be az elmúlt évek alatt. Szégyellnivalóan csökkent az egészségügy finanszírozása, mindig csak kivettek belőle. Akkor ezt a kérdést nem lehet így, ebben a formátumban felvetni.
Ha realisztikusnak véljük azt a tárgyalási folyamatot, amit a kórházak vezetőivel a miniszter úr folytat, bár nekem a parlamenti hozzászólásomra azt mondta, hogy csak nem árulja el a titkait és taktikáját, hogy mit folytat a kórházvezetőkkel szemben, amikor ezt a megbeszélést folytatja. De el kell mondanom önnek, hogy ettől függetlenül túlzottan sok titka - ahogy nézem - nem lehet, de mondja meg őszintén, hogy mi az a taktika, amit lehet folytatni, amikor egy fix összeg nem elég, és ön ezt elismeri? Milyen taktikát lehet ezek után folytatni? Az a nyilatkozat született meg, hogy tételesen elismerték, és legalábbis valamilyen formában meg is jelent, hogy a következő évi költségvetéssel kipótolva ez az összeg jogos az ellátásban. Borzalmasan nem kedvelem azt, hogy az E. Alap kiadási oldala, mert az, hogy egy ember meggyógyul, az egy relatív kiadás.
Tehát én ezt az egészet úgy globálisan nehezen tudom értelmezni ilyen címszó alatt, de úgy látom, hogy önök akkor 70 milliárd forinttal akarják növelni az egészségügyi büdzsét a következő évben? Mert ha mindent kiszámítunk, akkor gyakorlatilag ennek az összegnek kell kijönnie.
Tehát azt gondolom, hogy ha mondjuk felvetjük azt, hogy az Egyetemi Klinikák Szövetségének a vezetője, Szabó Gábor professzor úr kerek 5 milliárd forintot kért az egyetemek konszolidációjára, ha én azt mondom, hogy a közepes nagyságú kórházak között van olyan kórház, amelyiknek durván olyan 6-7-800 millió forint lejárt szállítói tartozása van, akkor nagyon nehezen tudom elképzelni azt, hogy ezzel a tárgyalási taktikával, ezzel a módszerrel, ahogy ez folyik, meg lehet-e azt csinálni, hogy túléljen a következő évben az egészségügy? Én bizony, ebben erősen bizonytalan vagyok, nem látom a koncepcióját sem. Az, amit a pénzügyminiszter úr - kár, hogy most már nincsen itt - a forrásokkal, a források átcsoportosításával kapcsolatosan mondott, hogy is mondjam, ha valami nem meggyőző, akkor ez az. Egyszerűen nem látok reális lehetőséget ebben a vonatkozásban, amit elmondott, hogy az forrás-visszapótlásként az egészségügyben megjelenjen. Az ellátórendszer átalakításához annyit, hogy könyörgöm, legalább most ne nyúljanak már hozzá, annyit birizgálták az elmúlt négy év alatt, a végeredménye ilyen tragikus lett, mint ami most volt. Ezekért önök valamilyen formában felelnek, tehát nemcsak miniszter úr, hanem az előző két egészségügyi miniszter által vezetett kormányhivatal is.
Mindannyiunkban felmerül az a kérdés, hogy amikor önök megtervezték az ez évi, a 2009. évi költségvetést, ilyen nagyot tévedtek? Az nem jutott soha eszükbe, hogy a végén hiányzik mindig a legtöbbször a pénz? Hogy kifizették az első három hónap alatt a teljes finanszírozást? Utána bevezették a lebegő pontos finanszírozást, aztán eltüntetik a lebegő finanszírozást. Most visszaveszik valamilyen formában a teljesítményalapú finanszírozást, és nem tudjuk, hogy milyen formában. Kérdezem én, hogy ha egy gyógyító egységnek a működtetését szakmailag így terveznénk, mi lenne? Ott tömegesen lennének a problémák, és meg kell mondanom, hogy annak a vezetőjét kvázi megölnék. Minden évben küszködünk az intézményeken belül, hogy a költségvetés valahogy egyensúlyba kerüljön. Azért el kell mondanom, csak azért, hogy szembesüljenek a valósággal: ma a kórházakban kétféle értekezlet van. Az egyik az, hogy kit lehet elbocsátani, a másik értekezlet pedig arról szól, hogy hogyan lehetne több gyógyszert megspórolni. Önök ezt elfogadható működésnek tartják? Rendszerszerűen elfogadhatónak?
Azt gondolom, hogy ismételten végig kell gondolniuk, és amikor a délutáni tárgyalásra elmennek, akkor kérem, hogy azt a formátumot kövessék, de azt, ami a kórházigazgatóknak, hanem ami a betegeknek jó, mert alapvetően a betegekről van szó. A tárgyalás nem a kórházigazgatókról folyik, és nem személyekről, hanem a betegekről folyik, és ennek megfelelően próbáljanak olyanfajta megoldást kialakítani, amelyiknek lehetősége lesz arra, hogy az év utolsó három hónapjában a betegek tisztességesen el legyenek látva. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Én pozitívumnak tartom azt, hogy a kormányzat és főleg az egészségügyi kormányzat elismerte, hogy a kórházak jogosan követelnek az év végéig tartó működőképesség fenntartásához pénzt. De most úgy néz ki, hogy nem kapják meg, hanem valamilyen trükközés folyik. Persze, ez egy tárgyalássorozatba beleilleszthető, nem lesz könnyű tárgyalás délután, mert a megosztása is folyik a szövetségeknek. A pénzügyi államtitkár bizonyos embereket folyamatosan felhív telefonon, másokat pedig nem hív fel. A szövetségek között ebből elég feszültség van. Nagyon kíváncsi lennék, hogy mit jelent a progresszivitás szerinti elosztás. Nagyon oda fogunk erre figyelni, mert háttéralkukat nem fogunk eltűrni. Tehát a tárgyalások korrekt módon valamennyi szövetséggel folyjanak, szeretném erre felhívni a figyelmet. Egyetlen telefon sem maradt titokban, mindegyikről tudunk, hiszen az egészségügy eléggé zárt közösség, nem szabad megosztani ilyen fontos tárgyalások előtt a szövetségeket.
Ami nekem nagyon nagy gond: még ha elfogadjuk is, hogy a következő év terhére, a következő évi, a 2010. évi költségvetésnek az előirányzatát, a gyógyító-megelőző kassza előirányzatát növelve történik is ennek a problémának a megoldása, azért legyünk arra tekintettel, hogy ezzel kilőttük a módosító javaslatainknak minden esélyét, a mentés, a Vöröskereszt, a Vérellátó Szolgálat - amelyik csődben van - előirányzatainak a növelésére. Minden sanszunkat elveszítjük. Ezeket akkor nyilván el fogják vonni, és akkor erre a területre fog menni a pénz, nem az idei, hanem a következő évi lehetőségeket szűkítve.
Tehát azt gondolom, hogy a kormányzatnak a tárgyalások előtt még egyszer végig kellene gondolni ezt a dolgot. Én nem tudom elfogadni azt, amit a pénzügyminiszter úr mondott, hogy az idei évben semmiféle mozgástér nincs. Mindig volt, hogy hol vannak, ezt neki kell megoldania, ő a pénzügyi tárca vezetője, nem nekünk kell ennek a technikai oldalát megoldani, neki kell ezt végiggondolnia. Javaslom, hogy a kormányzat még egyszer gondolja végig ezt a történetet, mert ami eddig itt elhangzott, abból nyilvánvaló, hogy ebben az évben nem kapják meg a kórházak a jogos követelésüket.
És még egy megjegyzés, hogy most nem tudom, hogy délután itt, a parlamentben miről fogunk vitatkozni. Most akkor teljesen bizonytalan a dolog, ilyen helyzetbe hozni egy költségvetési törvénytervezet tárgyalásakor - amikor állítólag érdemi vita folyik, általános vita folyik erről - egy képviselőt vagy a képviselőknek a tömegét, fel fogunk szólalni, de most már végképp nem fogunk tudni mit mondani, szóval a következő év teljes bizonytalanságban van, nem is tudjuk akkor most, hogy van-e értelme bemenni a délutáni vitára. Ezt is fel kellene valahogy oldania a kormányzatnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt a további képviselőknek szót adok, szeretném azt megjegyezni, hogy a költségvetés vitája még két hónapig fog folyni a magyar parlamentben. Sok év óta így zajlik ez. Tehát mód és lehetőség lesz arra, hogy sokféle javaslatról, így a szóba jövő módosítókról is majd a képviselők kifejtsék a véleményüket. Tehát azt gondolom, hogy még csak elkezdődött a költségvetés vitája.
Havas képviselő asszony, majd Csáky képviselő úr!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Csak azért kértem ismét szót, mert Nagy Kálmán képviselőtársam megszólított. Egyrészt már több alkalommal bocsánatot kértem a kormány nevében is a világgazdasági válságért. Ezt akkor még egyszer megismétlem, hogy nem tudtuk előre, és nem tudtuk előre tervezni.
Ami a Csiba Gábor főigazgató úr által mondottakat illeti, akkor szeretném még egyszer elmondani, hogy én kizárólag az írott sajtóból idéztem, szó szerint azt olvastam fel, amit főigazgató úr mondott. Lehet, hogy ő mást gondolt, azt nem tudom, de jelen esetben nem tudtam telepatikus úton érintkezni. Ergo én azt olvastam fel, és azt idéztem, amit az újság megírt, az ő nyilatkozatából, akkor vele kellene ezeket tisztázni.
Ami pedig azt illeti, hogy nem történtek fejlesztések, hogy semmi nem épült az elmúlt évek alatt, erre a legmélyebb tiszteletem mellett szeretném azt mondani, hogy ez egy barokkos túlzás volt, tekintettel arra, hogy mintegy 400 milliárdot terveztek be a fejlesztésekre EU-s támogatásból, és ezeknek egy jó része már el is indult, meg is épült, meg is történt. Egyébként Északkelet-Magyarországon, de erre államtitkár asszony valószínűleg pontosabb adatokat tud mondani, akár az összegek vonatkozásában, egyébként a miskolci megyei kórház is kapott pénzt fejlesztésekre, szakrendelőktől kezdve kaptak támogatást, az alapellátás is kapott fejlesztésekre pénzeket és támogatásokat, úgyhogy én ezt azért így általánosan nem jelenteném ki. Az pedig, hogy az idei év 4,5 milliárdját meg fogjuk kapni az intézmények, úgy gondolom, hogy az alapkérdés valóban az, hogy egy gazdaság, egy ország teherbíró képessége mekkora, egy ilyen válsághelyzetben mekkora összeget tud az egészségügyre fordítani, Amikor csökkennek a járulékbevételek és egyéb kiadások rovására kell az egészségügyi ellátórendszert fenntartani.
Természetesen ez egy ország konszenzusán is múlik. Ha csökkennek a bevételek, nyilván nem tudnak erre többet fordítani.
Amit Spiák képviselő asszony mondott, az valóban így igaz, hogy ha több idejük van, akkor elmennek az orvoshoz. De azt is valamennyien tudjuk, és itt egy mondattal azért visszautalnék arra a bevételkiesésre, amit a vizitdíj kiesése jelentett az egészségügyi ellátórendszerből, hogy bizony, annak volt egy olyan visszatartó ereje is, hogy szociális indokból vagy akár csak - hogy úgy mondjam - a társasági élet szempontjából eltöltött idő, amit mondjuk egy háziorvosi rendelőben számos olyan ember eltöltött, akinek mondjuk ez volt az egyetlen formája, ahol társasági vagy társadalmi életet tud élni, ez elég komoly pluszterhet jelentett. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr, majd Puskás képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Köszönöm szépen. Nem akartam politikai vitát folytatni, de azért Havas képviselő asszonynak az emlékezetébe idézem azt, hogy nem feltétlenül a világgazdasági válságtól kell elnézést kérnie, hanem talán Medgyessy Pétertől, Gyurcsány Ferenctől és Bajnai Gordontól és a konvergenciaprogramtól. Úgyhogy szerintem majd bent, a patkóban ezt megtárgyaljuk.
Amit miniszter úrtól szeretnék kérni, és félelmeim vannak, hogy világosítson már fel minket, itt a 29-ei tárgyalás emlékeztetőjében az szerepel az első mondatban, hogy többletforrást biztosítanak az egészségügyi szakellátás finanszírozására. Konkretizáljuk, hogy ez pontosan mit jelent. A jelenlegi struktúrában vannak pénzbeli ellátások, vannak természetbeni ellátások. A természetbenin belül ott van a gyógyító-megelőző ellátás és minden egyéb. Van olyan, hogy összevont szakellátás, ezek a pluszforrások csak az összevont szakellátásra vonatkoznak, érintik az alapellátást, illetve mondjuk a gyógyító-megelőző szakellátás különböző sorait is? Ez azért nem mindegy, mert itt most jelenleg egy struktúrának, az így, úgy működő struktúrának a szétbombázása történik ezekkel a dolgokkal.
Úgy gondolom, azt is tudatosítani kell, és nagyon jó lenne, ha a kormány nem csúsztatna a későbbiek folyamán, ha megszületik ez a megállapodás, hogy ezzel lényegében pluszpénz az egészségügyi ágazatba nem kerül be. Ez azt jelenti, hogy ez a három hónapos kifizetési idő egy hónappal rövidül, tehát egy kéthónapos ciklus. Az, hogy virtuálisan ez úgy néz ki, meg lehet úgy kommunikálni, de lényegében ez azt jelenti, hogy az egészségiparba beszállítók a számlákat nem 90 napra, hanem 60 napra fogják kiállítani, merthogy lerövidült az ezzel kapcsolatos finanszírozás.
Többször említették itt képviselőtársaim, és én is visszatérek arra, amit már a 2008-as zárszámadás kapcsán mondtam, elfogadhatatlan a progresszivitás elvének a figyelembevétele. Kedves képviselőtársam, ez a múltkor kiderült, ez azt jelenti, hogy egy szűkebb kör esetében a visszaosztás kettes szorzóval megy. Most én azt elhiszem, hogy a jelenleg metamorfózison áteső nagyobb intézményvezetőknek a tárgyalási pozíciója szempontjából ez előnyösebb, de ez a területi kórházakat teljesen lehetetlen helyzetbe hozza, alkotmányos aggályokat vet fel, hogy visszamenőlegesen ugyanolyan típusú eljárásért tulajdonképpen, mert a kiemelt megyei kórházban is ugyanúgy veszik ki a vakbelet, mint egy területi kórházban, a kettes szorzó miatt, az utólagos visszaosztás kapcsán több pénzhez jutnak.
Kérem, hogy a bizottság ebben foglaljon állást, hogy elfogadhatatlan számára az, hogy visszamenőlegesen ilyen finanszírozási különbségeket tegyenek, és ugyanez a trükk, ha azt mondják, hogy az elmúlt időszak teljesítményét veszik alapul, ez rendben van, ha ez a teljes teljesítmény. De ha lehet hinni a suttogó híreknek, most csak a 30 százalékot próbálják bázisnak venni. Ez is egy teljes torzulást okoz, és a területi kórház ellehetetlenítéséhez vezet.
Különben ha valaki mondjuk a természetbeni ellátások esetén a 2008-at veszi bázisnak, már hogy mennyire privilegizált helyzetben van az egészségügy, és mondjuk csak az inflációval, tehát ez azt jelenti, hogy szinten tartjuk, és akkor most nem kezdünk el vitatkozni azon, hogy az egészségügyi infláció általában mindig magasabb, mint az átlagban mért, akkor a következő évi költségvetés jelenleg általunk ismert sarokszámait figyelembe véve, 140-150 milliárddal kevesebbet tartalmaz reálértéken, mint a 2008-as. A 2008-asban, ha emlékeim nem csalnak, még nem volt benne a gyed és a hozzá kapcsolódó nyugdíjjárulék, vagy ha benne is volt, akkor még csak a fele. Tehát ha mozgástérről lehet beszélni, akkor itt lehet beszélni.
A másik, amit miniszter úr itt említett, hogy egy új alapdíjat fognak meghatározni, itt a megállapodások örve alatt, beszorítva a sarokba, az egészségügyi intézmények nehogy belemenjenek egy olyanba, hogy tulajdonképpen egy folyamatban lévő felmérés, késésben van a tárca a valós költségek felmérésével, a jövő év áprilisára ígéri, ennek már valamikor az év közepén meg kellett volna születnie. Tudom, miniszter úr azt mondja, hogy hibás adatokat közöltek, ide-oda küldözgették, van más olvasata is az egész történetnek, de az egy másik kérdés, hogy mielőtt egy olyan megállapodást kényszerítene rá, amelyre kénytelenek lesznek előbb-utóbb, mert minden fillérre szükségük van, ami egy totális és durva visszanormálást jelent, mint ahogy azért folynak a visszanormálások ennek kapcsán, szerintem a jelenlegi díjak meghatározásához, ha ez a felmérés elkészül, csak akkor nyúljanak hozzá. Tehát ha tudhatnánk valami többet, hogy mit értünk ez alatt az új alapdíj alatt? Akkor visszaveszünk az alapdíjból vagy nem vesz vissza a tárca? Lesznek-e visszanormálások vagy nem lesznek visszanormálások, mert azzal is lehet trükközni.
Zárásul: a világgazdasági válság, habár az ajtóban van Havas képviselő asszony, pont a világgazdasági válság egy odafigyelő kormány esetében pluszforrásokat kell hogy teremtsen az egészségügyi ágazat részére, hiszen köztudott, hogy a gazdasági válság nagyobbrészt, illetve jelentős részben az egészségügyön csapódik le. Ennek a tudományos, szakmai háttere ismert kell hogy legyen a kormányzat előtt is. Tehát nem az, hogy az ágazatból kivonni, hanem pluszforrásokat kellett volna eleve tenni, és amiért mi most küszködünk, illetve amiért az ágazat küszködik, semmi más, minthogy túléljen, egy picit túléljen, mert a remény hal meg legutoljára, de a következő kormányt sem nagyon irigylem ebből a szempontból, hogy mit fog tenni. Lehet mit tenni, kell is tenni. A hisztériát abba kell hagyni, le kell ülni, vissza kell adni az OEP önállóságát, egy biztos finanszírozást kell a járulékrendszer megváltoztatásán keresztül az ágazatnak biztosítani. Meg lehetne csinálni, meg lehet csinálni azt, de most nem erről szól a játék, hanem a túlélésről beszélünk. Hangsúlyozom: miniszter úr, nyomatékosan kérem, hogy ne legyen ilyen, a progresszivitás elvének figyelembevételével, arra ott van a Case-mix index, minden egyéb mutató ott van, ami ezeket a különbségeket kimutatja, de az elfogadhatatlan, hogy visszamenőlegesen ugyanolyan típusú tevékenység miatt mondjuk egy kórházat egy kettes szorzóval venni, mint ahogy korábban történt, hogy ismételten az legyen. Akkor nem kell itt számolgatni, nem kell a politikának kimondani, egyszerűen a területi kórházak meghalnak. Havas képviselő asszony is tudja nagyon jól, hogy azért a fejétől bűzlik a hal, a budapesti kapacitásokon lehetne a legkorábban, a leghatékonyabban egy kicsit karcsúsítani, de hangsúlyozom: zárójelbe teszem, mert amíg hiteles morbiditási, mortalitási és ehhez kapcsolódó szükségletek nincsenek meghatározva, addig minden ilyen állítás a levegőben lóg, és elég furcsa. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Négy szikár kérdésem lenne. A költségvetést tegnap óta tárgyaljuk. Most azt hallottuk, hogy a költségvetés számai messzemenően nem kőbevésettek. Reménykedjünk benne, hogy az egészségügy minél többet kap belőle.
Nekem az a nagy bajom, hogy ezzel az egészségügy egy része remélhetően a jövő évi költségvetésből már jelentősebb mennyiséget kap. Kérdezem, hogy mi lesz az egészségügy többi részével? A fekvőbeteg-szakellátás azt mondjuk, hogy megkapja a pénzt, mi lesz az alapellátással, mi lesz a mentéssel, mi lesz a járóbeteg-ellátással? Új prioritást állított fel a kormány? Nagyon jó. Mekkora lesz a pénzösszeg, amit abból kap az egészségügy? Bízhatunk-e benne, hogy ezt megkapja az egészségügy, hiszen most legalább ígéret van rá, de az ígéretekben eddig sem nagyon volt hiány.
A következő kérdés a finanszírozási rendszer. Azt mondta miniszter úr, hogy azt hiszem, a harmadik finanszírozási rendszer indul be. Egyszer volt teljesítmény-volumenkorlát, utána azt megszüntették, utána szó volt arról, hogy bázisfinanszírozás lesz, ez nem került bevezetésre, ismételten teljesítmény-volumenkorlát lesz. Hogyan lehet tervezni az intézményekben? Mi lesz az alapja ennek a finanszírozásnak? Mi a biztosíték arra, hogy ez a finanszírozási rendszer ismételten, negyedév múlva, két hónap múlva nem változik? Nyilvánvalóan semmi.
Az utolsó: ki, mennyit kap abból a bizonyos 4,5 milliárdos összegből? Az előbb képviselőtársam itt említette a szorzókat. Úgy gondolom, mindenki a betegekért dolgozott. Vannak olyan intézmények, amelyek kisebb hiánnyal, vannak olyanok, amelyek nagyobb hiánnyal élték túl eddig az időt. De mindenki a betegeket látta el, úgyhogy nagy hiba lenne az, ha a különböző intézmények az azonos beavatkozásért különböző pénzt kapnának. Tehát nagyon fontos, hogy a kis kórházak, a nagyobb intézmények hasonló módon részesüljenek az összegből, amely úgy látszik, hogy ebben az évben, illetve a jövő évi, tehát a következő esztendő költségvetésének terhére az egészségügyhöz jut. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárnám a konzultációt. Visszaadom a szót miniszter úrnak.
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter válaszai
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót. Megpróbálnék azokra a kérdésekre is válaszolni, amelyeket pénzügyminiszter úr nem válaszolt meg.
Az első kérdése Pesti képviselő úrnak az volt, hogy miért nem garantáljuk az alapdíjat. Azért nem garantáljuk, mert kétféle mechanizmus lehetett volna 4,5 milliárd odaadására. Vagy egyszerre odaadjuk, ahogy most a Kórházszövetség kérte, ebben az esetben a havi előirányzatokhoz nem tudunk hozzátenni semmiféle pénzt. Ezért aztán a teljesítmények arányában hasonló rendszer szerint lesz kifizetve, mint ahogy eddig volt.
A B-variáció az lett volna, hogy megemelésre kerül mondjuk a 4,5 milliárdnak az egyharmadával-egyharmadával a háromhavi kifizetés, ebben az esetben meg tudtuk volna mondani, hogy mennyivel emelkednek az alapdíjak, hiszen ki lehet számolni, hogy mondjuk egy súlyszámra ebből a pénzből mennyi jut. Pusztán ennyi. Ezen vita volt annak idején az egyezkedésen. Nekünk az volt az elképzelésünk, hogy három egyenlő részre osszuk, beletesszük az előirányzatba és ezzel megemeljük az alapdíjakat, az intézményeknek az volt a határozott kérésük, hogy ezt októberben kapják meg. Ezért van az, hogy az alapdíjakat olyan értelemben tudjuk garantálni, hogy tudjuk, mennyi a havi előirányzat, és ehhez képest attól függ, hogy mennyi az alapdíj, hogy mennyi volt a jelentett teljesítmény. Tehát pusztán ennyi. A többletpénz egyébként adott, de facto tényleges többletpénzről van szó, nem arról, hogy ezt most innen oda, onnan ide átcsoportosítjuk az előirányzaton belülről.
Az influenzakérdést úgy gondolom, hogy megválaszolta pénzügyminiszter úr. Az, hogy körülbelül mennyi lesz ez a pénz, ez a többletkifizetés, illetve a januári három hónapról két hónapra csökkentés, nyilvánvalóan ez úgy kerül meghatározásra, hogy a novemberi TVK szorozva az aktuális alapdíjjal, a fekvő-, járó- és krónikus ellátás vonatkozásában, és akkor ez egyébként válasz lenne Csáky képviselő úrnak is, hogy kik részesülnek benne: a fekvőbeteg-szolgáltatók és a járóbeteg-szolgáltatók fognak részesülni benne, hiszen egyébként a tárgyalás erről szólt.
Garai képviselő úr is kérdezte, hogy mennyi lesz a januári szám. A metódust tudom megmondani, hogy hogyan kerül meghatározásra.
Szóba került, több képviselő hölgy, illetve úr említette itt, hogy progresszivitás legyen vagy ne legyen. Most nem belemenve abba, hogy legyen vagy ne legyen, egyrészt az intézmények kérik. Azt a fajta megoldást, hogy vannak olyan kéréseik az intézményeknek, amit nekünk mindenképpen teljesítenünk kell, mondjuk a 25,5 milliárd, másfelől pedig, más kéréseiket ne teljesítsük, például a progresszivitás mondjuk elég nehezen értelmezhető. Vagy azt mondják a képviselő hölgyek, urak, hogy az intézményeknek a kérései megalapozottak, akkor sajnos, ebbe beletartozik a progresszivitás is, vagy azt mondják, hogy nem megalapozottak, vagy azt mondják, hogy részben megalapozottak.
Egyebekben akkor, amikor a szerencsétlen targoncabaleset kapcsán volt egy rendkívüli ülés, akkor éppen azt hallgattuk, hogy számos kórház továbbküldi a betegeket, mert nem hajlandó ellátni, és igenis, a progresszivitás az, ahonnan nem lehet továbbküldeni és ahol mindenképpen el kell látni, és pontosan ez a magyarázata annak, amiért a progresszivitás magasabb szintjén álló intézmények irányába szeretnénk eltéríteni a finanszírozást.
Spiák képviselő asszony felvetésére: az odáig rendben van, hogy a háziorvosok utalják be a betegeket, de annak a magyarázatát azért nem egészen értem, hogy abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy ez a bizonyos lebegő finanszírozás lesz, akkor volt egy olyan hónap, amikor körülbelül 600 millióval több pont keletkezett, mert ez a hónap volt az, amikor minden intézmény felhasználta a maradványát. Ebben a hónapban soha nem látott betegforgalom volt, a "soha" alatt 1993 óta értem ezt a teljesítményt. Valamiért az intézmények pont abban a hónapban tudták felhasználni a maradványukat, amikor még fel lehetett. Azért gondolom, és bármennyire is nem tetszik, azért számos olyan jel mutat arra, hogy a betegforgalom egy része kétségkívül a háziorvosi beutalásokból adódik, a másik része kétségkívül abból adódik, hogy a kórházakból a betegeket hamarabb hazaengedik. De van azért olyan része ennek, ami nem ténylegesen elvégzett teljesítmény, és sajnos, van olyan része is, amikor a rendelőintézetek visszahívják a betegeket, ami nyilván az esetek jelentős részében indokolt, előfordulhat, hogy nem feltétlenül indokolt.
És még egy adalék: azért a járóbeteg-szakellátásban tavaly körülbelül 3,6 milliárdnak megfelelő maradvány volt az év I-VI. hónapjában, 2009-ben nemhogy maradvány nem volt, hanem túlköltés volt. Tehát egy elég jelentős differencia, közel 10 százalékos differencia volt a betegforgalomban, ami igazából nem magyarázható.
Egyebekben a szakrendelőkkel változatlanul az a cél, hogy a progresszivitás megfelelő szintjén a szakrendelők lássák el a beteget, tehát csak az kerüljön kórházba, aki kórházban látható el.
Czinege képviselő úr azon felvetésére, hogy az ingatlanok a forrásbővítésre, úgy érzem, hogy ezt pénzügyminiszter úr megválaszolta.
Kupper képviselő úr kérdésére azért csak annyit mondanék, hogy akkor, amikor itt arról beszélünk, hogy mi mennyivel több vagy kevesebb, akkor azért próbáljunk azonos dolgokat összehasonlítani, most a teljesség igénye nélkül. Nyilvánvalóan azt a számot nem kellene összehasonlítani az E. Alap költségvetésében, mely abból az időből származik, amikor még a rokkantnyugdíjat az E. Alapból finanszírozták, majd pedig a következő évben, amikor ez a pénz kikerült, átkerült egyébként a nyugdíjalaphoz. Ennyivel nőtt a nyugdíjalap kiadása. Akkor úgy gondolom, hogy az nem feltétlenül egy korrekt megoldás, de mondhatnám ugyanide, hogy amikor a tizenharmadik havi bér kikerül, és nincs kifizetési kötelezettség, akkor nyilvánvalóan, ha a tizenharmadik havi bér arányában csökken egy kiadási előirányzat, akkor az ebből a szempontból nem gondolnám, hogy csökkenés lenne.
Nagy Kálmán képviselő úr felvetéseire: egyrészt az, hogy egy fillér beruházás nem történt, azt részben Havas képviselő asszony, de akár én is el tudnám mondani, szeretnénk megkötni például a miskolci megyei kórházzal a szerződést, ha és amennyiben Miskolc Önkormányzatának, illetve a megye önkormányzatának lenne alkalmas időpont. Egyelőre nem sikerült találni. Mi október óta, amióta olyan helyzetben vagyunk, hogy beadta a megfelelő pályázatot a kórház, azóta várunk egy jelzést, hogy mikor mehet a STRAPI a szerződést aláírni. Tehát ilyen értelemben ez egy konkrétum, de az is konkrétum, hogy 75 milliárd forint volt a Pólus-kórházakban, ez 83 milliárd forintra került megemelésre, 25 milliárd forintért járóbeteg-ellátást fejlesztettünk, a sürgősségi ellátásban az első fordulón túlvagyunk, az intézményeknek várjuk a második fordulós ajánlatait. Ez is tizenmilliárd forintos összeg.
Úgy gondolom, hogy mindenképpen úgy lenne korrekt, ha ezekről nem feledkeznénk el. Abban egyébként maximálisan egyetértünk, hogy a tárgyalás a betegekről szól, azért szeretne a kormányzat is megegyezni az intézmények vezetőivel, mert bizonyos fokig úgy érezzük, hogy a betegellátással zsarolni, az nem egy korrekt dolog, és pontosan azért, hogy a betegek ellátása biztonságban legyen, ezért tettük azt a javaslatot, amit tettünk.
Mikola alelnök úr kérdéseire, illetve felvetésére, hogy meg akarjuk osztani az intézményeket: nem akarjuk megosztani az intézményeket, hanem szeretnénk megegyezni az intézményekkel egy megfelelő szintű finanszírozásban. Az, hogy a költségvetési tárgyalásban miről tárgyalnak, úgy gondolom, hogy képviselő úr, aki nem az első ciklusban képviselő, tudja, hogy (Dr. Mikola István: Az elsőben!) Bocsánatot kérek. Tehát a költségvetési tárgyalások során az eredeti kiindulási javaslathoz több száz módosító indítvány szokott érkezni. Ezek a módosító indítványok általában megtárgyalásra kerülnek, ezek egy része elfogadásra kerül, arra szerintem soha nem volt példa, hogy az eredendően beterjesztett költségvetési törvény elfogadásra került úgy, hogy semmiféle módosítás nem volt benne.
Csáky képviselő úr kérdésére, hogy miért a szakellátás, azt hiszem, hogy a választ megadtam. A progresszivitás vonatkozásában elmondtam a véleményemet.
Arról lehet vitatkozni, hogy késésben van-e a tárca, vagy ki nem szolgáltat adatokat, vagy milyen minőségű adatokat szolgáltatnak az intézmények, én úgy gondolom, hogy ez a költségfelmérés mondjuk legalább kétszemélyes, mármint hogy kétféle szervezet, az intézmények és a tárca is. Azt sosem mondtam, hogy a tárca mindent megfelelően végzett, de az viszont tény, és ezt egy alkalommal elmondtam, hogy jelen pillanatban csak az intézményi késésből teljesen egyértelmű, hogy körülbelül egy féléves késésben vagyunk, és ez csak abból adódik, amennyiben az intézmények késve válaszoltak a különféle levelekre.
A válság kapcsán pluszforrások: elvben ez abszolút igaz, csak szeretném elmondani, hogy a válság kapcsán a járulékcsökkentésből körülbelül 300 milliárd forint kiesése származik az E. Alapnak. Ezt a központi költségvetés egyéb bevételekből pótolja. Ha a járulékmértékek emelésre kerülnének, akkor viszont a foglalkoztatottság szintje kerülhet veszélybe.
Puskás képviselő úr kérdésére, hogy mi lesz a többi résszel, egyfelől azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy az alapellátás vonatkozásában a háziorvosoknak egyértelműen többletforrás van tervezve a jövő évre. Egyébként ez a történet azért szól alapvetően a szakellátásról, tehát a fekvő-, és járóbeteg-ellátásról, mert a területnek az összes többi része nagyjából kimaradt abból a bizonyos 30 milliárdos csomagból, ami a gyógyító-megelőző ellátást terhelte: a 13 milliárd volt gyakorlatilag, ebből 10,5 milliárd terhelte az összevont szakellátást. Ezért aztán onnan, ennek a költségvetésnek a módosítása, illetve a zárolása kapcsán érdemi elvonás nem történt.
A finanszírozási rendszeren természetesen lehet vitatkozni, hogy milyen, és hogy s mint, az én emlékképeim szerint hasonló rendszer működött '93 óta folyamatosan. Az, hogy most lebegő pontos rendszer vagy TVK-rendszer, '93-tól emlékképeim szerint körülbelül '99-ig abszolút lebegő pontos rendszer volt, ezt követően volt egy előre meghatározott alapdíjjal történő finanszírozás, amelynek egyébként az volt a problematikája, ha jól emlékszem, hogy folyamatos túlköltésbe került a kassza. Ezt követően került meghatározásra a TVK-rendszer. Egyébként az intézmények javasolták a bázisfinanszírozást, én úgy gondolom, hogy bizonyos fokig rugalmasnak kell lenni, hozzátéve, hogy sehol nincs olyan finanszírozási rendszer, ami megfelelő lenne, mert a lebegő pontos rendszer teljesítménypörgetésre ösztönöz, mint ahogy egyébként ez elég jól kiderült az elmúlt néhány hónapban, a bázisfinanszírozás pedig teljesítmény-visszatartáshoz ad inputot az intézményeknek.
Azt, hogy ki, mennyit kap, jelen pillanatban még nem tudom megmondani, nyilván ez az egyezségtől függ, ezt követően lehet majd számolni. Itt az egyezségben egyébként az intézményi menedzsmentek képviselői egyetértettek abban, hogy a progresszivitást vegyük figyelembe, és terveink szerint az egyes szakellátási formák között a költségvetési előirányzat nagyságában kerülne megosztásra a felhasználható forrás. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elhangzott a miniszter válasz.
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Ügyrendi!
ELNÖK: Ügyrendi javaslata van Csáky képviselő úrnak. Tessék!
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Köszönöm szépen. Elfogadhatatlan az interpretáció, miniszter úr a progresszivitás elvét illetően, és csúsztatás, a beteg továbbküldése nem financiális okok, hanem a rosszul szervezett betegutak miatt és az adott intézményben az aktuális időpontban a feltételek hiánya miatt történt, tehát semmi köze nincs ebből a szempontból a finanszírozáshoz.
Azt kérem elnök úrtól, hogy tegyen fel szavazásra a bizottságnak egy állásfoglalást, amely egy mondatból áll, és úgy szól, hogy a többletforrás elosztása intézménytípustól független módon az elvégzett teljesítmények alapján történjen.
Fogadjon el az Egészségügyi bizottság egy ilyen állásfoglalást. A tárgyaló delegációban a területi kórházak nincsenek prezentálva, az ezzel kapcsolatos szervezet még nem alakult meg, tárgyalások nincsenek. Ez az ellátórendszer nagyobb részét érinti tulajdonképpen, elfogadhatatlan, hogy ilyen plusz összegeket grundolnak maguknak egyes intézményvezetők, úgyhogy ebből a szempontból egy szektorsemleges elosztást kérünk. Ez az ügyrendi javaslatom, hogy ezt elnök úr szíveskedjék szavazásra feltenni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárva a vitát, természetesen az ügyrendi javaslatról szavazni fogunk. Az a határozott véleményem, hogy a kormány tárgyal a szakmai szervezetekkel, azt gondolom, az Egészségügyi bizottságnak van ebben mandátuma. Sokféle szempont mérlegelésre került, egyáltalán nem biztos, hogy a mai lesz az utolsó tárgyalási forduló. Én nem tanácsolom azt, hogy ebből a szempontból most - ha úgy tetszik - a kormány számára egyfajta mandátumot adjunk, nem is tudom, hogy ilyen kompetenciája a bizottságnak van-e, de elhangzott az ügyrendi javaslat.
Határozathozatal
Tisztelt Bizottság! Akkor szavazni fogunk. Ügyrendi javaslat volt. Az ügyrendi javaslatról szavazunk. Ki támogatja azt, hogy ezt elfogadjuk? Ki szavaz igennel? (Szavazás.) 10 igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) 10 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 2 tartózkodás.
Tehát a többség nem támogatta ezt a javaslatot.
Tisztelt Bizottság! Lezárom a konzultációt. Egyebekben, ha nincs más, akkor jövő héten a költségvetési módosító indítványokról történő tárgyalással és két tájékoztatóval, a gyógyszer-gazdaságossági törvény és a biztosítási jogviszony ellenőrzéséről szóló tájékoztatókkal folytatjuk majd a munkát, feltehetően szerdán a szokott helyen, lehet, hogy 9 órai kezdéssel, annak függvényében, hogy hány költségvetési módosító indítvány van. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 50 perc)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva