EB/32/2009.
(EB-123/2006-2010.)

Jegyzőkönyv*

az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2009. november 9-én, hétfőn, 11.30 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről

Tartalomjegyzék

Napirendi javaslat:*

A bizottság részéről*

Megjelent*

Helyettesítési megbízást adott*

Meghívottak részéről*

Hozzászóló(k)*

Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása*

Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/10977. számú törvényjavaslat általános vitájának folytatása*

Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár válaszai*

Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról*

Napirendi javaslat:

1. Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10977. szám)
   (Általános vita folytatása)
   (Első helyen kijelölt bizottságként)

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke

Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Csáky András (független)

Helyettesítési megbízást adott

Dr. Czinege Imre (MSZP) megérkezéséig dr. Garai Istvánnak (MSZP)

Fetser János (MSZP) Gyula Ferencnének (MSZP)

Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)

Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)

Dr. Heintz Tamás (Fidesz) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)

Dr. Kupper András (Fidesz) dr. Csáky Andrásnak (független)

Dr. Pesti Imre (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)

Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Molnár Ágnesnek (Fidesz)

Dr. Puskás Tivadar (KDNP) dr. Nagy Kálmánnak (KDNP)

Dr. Bőhm András (SZDSZ) dr. Havas Szófiának (MSZP)

Meghívottak részéről

Hozzászóló(k)

Dr. Vojnik Mária államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)

(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 33 perc. )

Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, a meghívott vendégeinket. A bizottság helyettesítésekkel határozatképes. Az ülést megnyitom.

Napirend előtt csak annyi bejelentést tennék, hogy a holnapi napon 9 órakor találkozunk, tekintettel az egészségügyi törvénycsomag általános vitájára, amelyre szerdán kerül sor, ezért az esedékes heti bizottsági ülést holnap reggel 9-kor tudjuk megtartani. A napirendi ajánlást már kiküldtük, és akkor kerül sor a szokásos heti influenza-pandémiáról szóló tiszti főorvosi tájékoztatóra is.

Megkérdezem, hogy képviselőtársaimat, hogy napirend előtt kíván-e valaki szólni. (Nincs jelzés.) Nincs jelentkezés. Ki támogatja az írásban kiküldött napirendi javaslatot? (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy a napirendet elfogadtuk.

Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/10977. számú törvényjavaslat általános vitájának folytatása

A napirend egyetlen pontból áll, az egyes egészségügyi törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája.

Tisztelt Bizottság! Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy a múlt héten egy hosszú vita zajlott. Államtitkár asszony - ahogy ezt vállalta is - írásban a pénteki napon rendelkezésünkre bocsátotta a minisztériumnak a vitában megfogalmazott kérdésekre, észrevételekre kialakított válaszát, számos melléklettel együtt. Ez egy terjedelmes, részletes anyag, amely azt gondolom, hogy az alapos tájékozódást szolgálja. Szeretném is megköszönni, remélem, hogy képviselőtársaim az elektronikus úton elküldött anyagot megkapták.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miután a vitát az előző ülés végén lezártuk, ezért most megkérdezem államtitkár asszonyt, hogy kívánja-e röviden szóban kiegészíteni a válaszokat. (Dr. Vojnik Mária bólint.) Igen. Vojnik Mária államtitkár asszonyé a szó.

Dr. Vojnik Mária egészségügyi minisztériumi államtitkár válaszai

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Először is szeretném megköszönni a tisztelt bizottság részéről azokat a kérdéseket, amelyekre az írásban is megadott válaszok szerint remélhetőleg még egyértelműbbé vált a jogalkotói szándékunk, és abban reménykedem, hogy a kérdésekre adott válaszok egyfelől a félreértések jelentős részét eloszlatták, részben pedig, hogy néhány vitás kérdésben közelebb jutottunk ahhoz, hogy megismerjék a tárca, illetve a kormány álláspontját.

Én most csak a vitában elhangzott, a kérdésekben megfogalmazott legfontosabb tartalmi elemeket szeretném kiemelni, hiszen minden kérdést megpróbáltunk sorra venni a válaszokban.

Elsőként szeretném elmondani, hogy a törvényjavaslat kötelező része az európai uniós jogharmonizációs kötelezettség teljesítése, ebben viszonylag kevés a szabad mozgásunk lehetősége. A felmerült képviselői kérdéseknek arra a részére, amelyik azt firtatta, hogy vajon, jól értettük-e a hivatkozásokat, valóban azok az uniós direktívák vagy ajánlások érvényesülnek-e, azokat remélem, hogy az írásbeli válaszban megtalálták, hogy mire gondoltunk.

A másik ilyen, amiről szeretnék szóban is megemlékezni, hogy az egészségügyi közszolgáltatások kiszervezésének a jelenleginél szigorúbb és átfogóbb szabályozásával az volt a dolgunk, hogy a jelenlegi helyzetet is segítsük egyértelműbbé tenni, hiszen továbbra is lehetőség van a szerződések áttekintésére, a tulajdonos, működtető, fenntartó és a közfeladatot ellátó közötti munkakapcsolat egyértelműsítésére. Abban reménykedünk, hogy elnyerjük az ellenzéki pártok támogatását is abban, hogy ez az egyértelmű szabályozás a jövőben következetesen érvényesüljön, hiszen ebben nem voltak közöttünk stratégiai különbségek.

Ami az egészségbiztosítási törvényre vonatkozó jogszabályi előírások pontosítását érinti, itt nagyon sok részletszabályra kérdeztek rá, és ezeknek a megválaszolására igyekeztünk nagyon pontosan, az összes hivatkozott kérdésre válaszolni. Ahogy a közegészségügy területén az egészségügyi szolgáltatók szakmai működésével kapcsolatos új típusú szankciót érintő kérdésre is, az egészségügyi bírsággal, itt elég terjedelmes a példálózó felsorolásunk is.

Néhány olyan, a vitában felmerült, véleményem szerint félreértésen alapuló kérdést igyekeztünk nagyon részletesen megválaszolni, mint például azt a kérdést, hogy valóban el akarjuk-e fogadtatni továbbképzési igazolásként az Európai Unióban lévő orvosi gyakorlatot, hiszen szeretnénk, ha ez valóban megtörténne. Remélem, hogy az írásbeli válaszban megtalálják a kérdésükre adott választ az egészségügy felsőfokú képesítésében és a szakképesítések változtatásában, hiszen a felsőfokú képzésben és szakképzésben ma már nemcsak az orvostudományi és gyógyszerészeti egyetemhez kapcsolódó összefoglaló változások vannak, hanem a bolognai folyamat valóban érvényesül egy elég jelentős részterületen.

Én csak szeretném a tisztelt bizottságot tájékoztatni, hogy az oktatási bizottságban ez a változás nem váltott ki kritikát, noha ott is felmerült a kérdés, azonban a megfogalmazott választ a képviselők elfogadták.

Tehát összességében az egyfelől jogharmonizációs, másfelől pontosító, harmadrészt az egészségügyi feladatok ellátását jobban ellenőrizhetővé tevő törvényjavaslatunkat jó szívvel ajánlom a bizottság szíves figyelmébe, és nyilván az általános vitában még a köztünk lévő vitás pontokat meg lehet tárgyalni. Szeretném, ha minél több pontban egyetértésre tudnánk jutni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Megérkezik az ülésre dr. Czinege Imre.)

Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról

ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár asszony válaszait, amit kérem, hogy akkor az írásban kiküldött részletes feleletekkel együtt kezeljünk.

Akkor mindezt figyelembe véve, arról kell határoznunk, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja-e a 10977. számú törvénycsomagot. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) 13 igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) 9 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 1 tartózkodás.

Megállapítom, hogy 13 igennel, 9 nemmel és 1 tartózkodással a bizottság általános vitára a javaslatot alkalmasnak tartotta.

A többségi előadó az elnök, a kisebbségi előadó Kupper András képviselő úr a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről.

Ezzel kapcsolatban arra hívom fel a bizottság figyelmét, hogy az általános vitára - ahogy ezt a plenáris napirendi ajánlásból is láthatták - szerdán, 8 órai kezdettel kerül sor úgy, hogy napirend előtti hozzászólások nincsenek, tehát azonnal a 10977. számú csomaggal indul a tárgyalás. Általános vita lesz a lezárásig, úgy, hogy a módosító indítványokat az ülésnap végéig lehet benyújtani, úgy, ahogy erről megállapodtunk, azzal, hogy ha 2-ig nem ér véget az általános vita, akkor azt felfüggesztik, és az ülésnap legvégén fogják folytatni, ha és amennyiben erre igény és szükség van.

Tehát ez az, ami várható a szerdai nappal kapcsolatban. Államtitkár asszony!

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Egy ügyrendi típusú kérést szeretnék megfogalmazni. Arra kérem a tisztelt elnök urat és a bizottságot, hogy a tárca írásban leadott válaszát a jegyzőkönyvhöz szíveskedjenek csatolni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselők ezt megkapták, és természetesen ennek megfelelően fogjuk ezt kezelni.

Ami pedig a továbbiakat illeti, azt szeretném mondani, hogy holnap 9 órakor kerül sor a szokásos heti ülésre, tekintve, hogy szerdán a plenáris ülésen vagyunk elfoglalva. Kérdezem, hogy egyebekben van-e valamilyen bejelentés. (Nincs jelzés.) Nincs. Köszönöm szépen. Akkor holnap reggel találkozunk.

(Az ülés végének időpontja: 11 óra 45 perc)

Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva

Melléklet a 10575-25/2009-0004JKF számú levélhez

Az Egészségügyi bizottság 2009. november 4-én 10:00 órakor megtartott ülésének 1. napirendi pontjaként megtárgyalt T/10977. számú törvényjavaslattal kapcsolatban feltett képviselői kérdésekre adott válaszok

Dr. Mikola István alelnök úr kérdésére adott válaszok

A törvényjavaslat jogalkotási törvénnyel való összhangja, a javaslat "salátatörvény" jellege

A benyújtott törvényjavaslat formai alkotmányossága mind a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) rendelkezéseire, mind pedig az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatára tekintettel nyomatékosan valószínűsíthető. Bár a Jat. szövege önmagában nem érinti az ún. "salátatörvények" kérdéskörét, a jogalkotási eljárásra vonatkozó egyes rendelkezései a jogszabályokkal és azok előkészítésével összefüggésben egyaránt tartalmaznak jogállami garanciális rendelkezéseket.

A Jat. 37. § (1) bekezdése szerint a törvénykezdeményezés jogát, a kezdeményezés módját és a törvényalkotás rendjét az Alkotmány és az Országgyűlés ügyrendje szabályozza. A törvénycsomaggal kapcsolatos formai követelmények tekintetében tehát elsősorban a javaslat alkotmányosságát kell megvizsgálni. Ezt megelőzően azonban utalni kell rá, hogy a Jat. 24. §-a alapján: "Az igazságügyminiszter felelős azért, hogy a jogszabály összhangban álljon más jogszabályokkal, megfeleljen a jogpolitikai elveknek, illeszkedjen be az egységes jogrendszerbe, és feleljen meg a jogalkotás szakmai követelményeinek." E felelősség érvényre juttatása érdekében a törvényjavaslat tervezete a Jat. 24. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az igazságügyi és rendészeti miniszterrel együttesen került előkészítésre és Kormány elé beterjesztésre.

A törvénycsomag formai alkotmányosságával kapcsolatosan az Alkotmánybíróságnak az ún. "salátatörvényekkel" kapcsolatos gyakorlatát szükséges megvizsgálni.

A 108/B/2000. AB határozatban foglalt, majd később többször megerősített alkotmánybírósági gyakorlat szerint a különböző törvények módosítását logikai összefüggés nélkül összekapcsoló törvények (a tényleges salátatörvények) alkotmányossága a jogbiztonság jogállami követelményre tekintettel vizsgálandó, ezek alkotmányosságát az Alkotmánybíróság eseti vizsgálatának eredményétől függően bírálja el. A 155/2008. (XII. 17.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy az adott esetben a törvény módosító indítvánnyal való "salátatörvénnyé" alakítása nem áll összhangban a jogállamiság alapvető követelményeivel, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden "salátatörvény" önmagában alkotmányellenes lenne.

Az Alkotmánybíróság a 8/2003. (III. 14.) AB határozatában alkotmányos követelményként rögzítette, hogy "jogalkotásra csak a jogbiztonság alkotmányos elvének megfelelően kerülhet sor. A jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogalkotás, s ennek részeként a jogszabályok módosítása, hatályba léptetése ésszerű rendben történjék, a módosítások egyértelműen követhetőek és áttekinthetőek legyenek mind a jogalanyok, mind a jogalkalmazó szervek számára."

A 108/B/2000. AB határozat szerint: >>Az Alkotmánybíróság tehát több ízben felhívta a jogalkotó figyelmét arra, hogy az úgynevezett "salátatörvények" gyakorlata súlyos alkotmányossági aggályokat vet fel. A jogalkotással szemben alkotmányos követelmény, hogy a jogszabályok szerkesztése és módosítása (hatályon kívül helyezése, kiegészítése stb.) ésszerű és áttekinthető legyen. Jogállamiság értékét súlyosan veszélyeztetheti az olyan törvényszerkesztési gyakorlat, mely logikai kötelék nélkül kapcsolja össze számos törvény megváltoztatását, mivel a követhetetlen és áttekinthetetlen változtatások alááshatják a jogbiztonság értékét, a jogrendszer világosságát és áttekinthetőségét. (...) Az önmagában nem kifogásolható, ha egy törvény számos, tartalmilag szoros kapcsolatban álló törvény módosításáról (kiegészítéséről, hatályon kívül helyezéséről) rendelkezik. A jogbiztonságot elsősorban az olyan "salátatörvények" veszélyeztetik, melyek tartalmi összefüggés nélkül úgy rendelkeznek különböző törvényekről, hogy a képviselők, valamint a jogkereső közönség számára a változások nehezen követhetővé válnak.<<

A kérdéses esetben az Alkotmánybíróság az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 166. § (5) bekezdése, valamint az államszervezetre vonatkozó egyes törvények, továbbá az ingatlan-nyilvántartásról, az egészségügyről, valamint a halászatról és a horgászatról szóló törvények módosításáról szóló 1999. évi CXIX. törvényt vizsgálva megállapította, hogy a törvény esetében szoros tartalmi összefüggés nem áll fenn a szabályozott életviszonyok (pl. a dajkaterhesség szabályozása és a halászat) között, azonban a törvény címében jelzi, hogy - többek között - az Eütv. módosítására is irányul. Az Eütv. módosulását ezzel a támadott törvény mind a képviselők, mind a jogkereső közönség számára nehézség nélkül követhetővé tette. Az Alkotmánybíróság a kérdéses ügyben az 1999. évi CXIX. törvény szerkesztésben alkalmazott visszás megoldást nem tekintette olyan súlyúnak, ami annak megsemmisítését indokolta volna.

Az "ún. salátatörvények problematikájának speciális esete volt a költségvetési törvénnyel elvégzett más törvénymódosítások vizsgálata. A 4/2006. (II. 15.) AB határozatban az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvényt (a továbbiakban: Kötv.) vizsgálva megállapította a következőket. >>A Kötv. külön kezelését, sajátos jellegét és jogi természetét juttatja kifejezésre az elfogadására előírt különös eljárási rend is. Mindezek a sajátosságok a Kötv.-nek a törvények között megkülönböztetett helyet biztosítanak, amely azzal is együtt jár, hogy az Alkotmánybíróság a vele kapcsolatban felmerülő törvénymódosítások esetében is más (szigorúbb) mércét alkalmaz. Itt tehát különösen figyelemmel van arra az Alkotmánybíróság, hogy egyedi, eseti mérlegelést kell végeznie. "Azt a kérdést, hogy a külön törvényekben meghatározott jogalkotási eljárási szabály megszegése súlyosságánál fogva adott esetben eléri-e az alkotmánysértés szintjét, az Alkotmánybíróságnak eseti mérlegeléssel kell eldöntenie." [30/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 202, 207.] Az adott esetben az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az indítványokkal támadott Kötv. rendelkezései tucatjával érintettek olyan életviszonyokat is, amelyek tárgyuk szerint nem hozhatók kapcsolatba az Alkotmányban is kiemelt tárgyú és tartalmú Kötv.-vel. Minthogy azonban az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a Kötv.-höz - tárgyára tekintet nélkül - semmilyen más törvény nem kapcsolódhat, mivel az az Alkotmány 19. §-ában nevesített tárgykört szabályoz, alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a hozzá kapcsolt módosító törvények felhívott - még hatályos - rendelkezéseit, mert azok ennek a kiemelt tárgynak a szabályozásától elválasztandók. (..) Az Alkotmánybíróság azonban hangsúlyozza: a Kötv. által választott törvényalkotási mód nem vizsgálható azoknak a szempontoknak az alapulvételével, amelyeket a "salátatörvények" vizsgálatánál alkalmazott.<<

A költségvetési törvénnyel elvégzett egyéb törvénymódosításokat az Alkotmánybíróság a fent idézett határozatában akként semmisítette meg, hogy a már egyéb törvényekbe beépült módosításokat a megsemmisítés végül nem érintette. Az erről rendelkező 4/2006. (II. 15.) AB határozatban is kiemelte az Alkotmánybíróság a következőket: "Az Alkotmánybíróság ismételten hangsúlyozza: az önmagában nem kifogásolható, ha egy törvény számos, tárgyával tartalmilag szoros kapcsolatban álló törvény módosításáról rendelkezik. Önmagában az sem nyilvánítható - mindenre tekintet nélkül - alkotmányellenesnek, ha valamely törvény számos más, tárgyukban össze nem függő törvény módosításáról szól. (A deregulációs törvényeknél ez a megoldás gyakorlatilag mással nem is pótolható.)"

Figyelemmel arra, hogy az egyes az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/10977. számú törvényjavaslat logikailag egyértelműen összetartozó - egészségügyi - tárgyköröket javasol szabályozni, álláspontom szerint az semmiképpen nem tekinthető alkotmányellenes salátatörvénynek. A fenti érvek természetesen nem érintik a választott megoldás célszerűségének kérdését. Természetesen - ugyancsak alkotmányosan - több törvényjavaslat keretében is szabályozható lenne a törvényjavaslat tartalma. A Kormány azonban a tartalmi összefüggés okán a szabályozandó tárgykörök egyetlen javaslat keretében történő módosítását határozta el.

A módosított jogszabályok megismerhetőségét az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény 14. §-a szerinti elektronikus közzététel is segíti. E rendelkezés alapján a törvényjavaslattal érintett valamennyi törvény a módosítások hatálybalépésétől kezdve - a korábbi módosításokkal egységes szerkezetben - közzétételre kerül a www.magyarorszag.hu weboldalon.

Chikungunya-láz

Chikungunya-láz jelenlétét Európában első alkalommal 2007 augusztusában Olaszországban állapították meg (összesen 247 megbetegedést regisztráltak). Idáig a betegség ezen a földrészen nem volt honos, csak importált megbetegedéseket azonosítottak. A betegség európai megjelenésével, az Európai Unió polgárai védelme érdekében az Európai Betegségmegelőző és Felügyeleti Központ (European Centre for Disease Prevention and Control - ECDC) felkérte a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a chikungunya-láz felügyeletére és meghatározta, hogy az EU tagállamai milyen adatokat jelentsenek az ECDC számára a tagországban előfordult chikungunya-láz esetekről. (http://ecdc.europa.eu/pdf/071030CHK_mission_ITA.pdf)

A betegség felvétele ezért indokolt az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 1. számú mellékletében szereplő, személyazonosító adatokkal együtt jelentendő betegségek listájára.

Az új finanszírozási szerződések

A törvényjavaslat a záró rendelkezések között tartalmazza, hogy az egészségügyi szolgáltatókkal, valamint a gyógyszer kiszolgáltatójával, gyógyászati segédeszköz forgalmazójával, gyógyászati ellátás nyújtójával 2011. január 1-jei hatálybalépéssel új szerződéseket kell kötni.

Az új szerződések megkötésének szükségességét indokolja egyrészt, hogy az egészségbiztosító által meghatározott általános szerződési feltétel fogja részben kiváltani a felek által kötött jelenlegi szerződéseket. A törvényjavaslat nem rendelkezik az általános szerződési feltételek bevezetéséről, tekintettel arra, hogy a Polgári Törvénykönyv alapján azok külön felhatalmazás nélkül is alkalmazhatóak. Az új szerződések megkötésének indoka másrészt, hogy az egészségügyi szolgáltatók részére a szakmai minimumfeltételekre vonatkozó új jogszabályoknak megfelelő új működési engedélyek kerülnek kiadásra 2010. július 1-je és 2010. szeptember 30-a között.

Az egészségügyi közszolgáltató szerv vezetőjével szembeni vizsgálat lefolytatása és az esetleges felelősségre vonás kérdése

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény egészségügyi intézményekben történő végrehajtásáról rendelkező 356/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 7. §-ában foglaltak alapján, az éves szinten 500 millió Ft feletti finanszírozási tétel szintet elérő egészségügyi szolgáltató egyszemélyi felelős vezetőjével a Munka törvénykönyve hatálya alá tartozó, a vezető állású munkavállalóra vonatkozó szabályok szerint kell munkaviszonyt létesíteni.

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény szerint:

"88. § (2) Amennyiben a költségvetési szerv a tevékenységét, feladatait jogszabálysértően, illetve nem az alapító okiratban, megvalósítási tervben, teljesítménytervben, feladatellátási megállapodásban foglaltaknak megfelelően, vagy nem az irányító szerv által adott utasítás szerint látja el, akkor az irányító szerv köteles megtenni a költségvetési szerv vezetőjével szemben a külön törvényben foglaltak szerinti intézkedéseket."

Az Áht. fenti előírására figyelemmel a törvényjavaslat vizsgálati kötelezettséget ír elő az irányító szerv számára az ott meghatározott esetekben. Indokolt, hogy az egészségügyi szolgáltató költségvetési szerv közalkalmazott, illetve a Munka törvénykönyve hatálya alá tartozó vezetőire vonatkozóan - bizonyos minősített esetekben - kötelezően alkalmazandó, azonos vizsgálati szempontok kerüljenek meghatározásra.

Az egészségügyi közszolgáltatást végző közintézeti formában működő költségvetési szervek vezetése

A költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló 2008. évi CV. törvény (a továbbiakban: Kt.) a költségvetési szervek besorolását új alapokra helyezte, és ebben a körben a közszolgáltató költségvetési szervek között nevesíti a közintézetet, illetőleg vállalkozó közintézetet.

"Kt. 16. § (1) b) közintézet: az alaptevékenysége szerint egészségügyi, felsőoktatási, tudományos kutatási, fejlesztési, művészeti, környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi, sportcélú vagy informatikai közszolgáltatást végző költségvetési szerv, illetve a külön törvényben meghatározott közgyűjtemény"

"Kt. 16. § (1) c) vállalkozó közintézet: azon költségvetési szerv, amely - az alaptevékenységébe tartozó - egészségügyi, felsőoktatási, tudományos kutatási, fejlesztési vagy művészeti közszolgáltatást külön törvényben meghatározott részletes feltételek alapján úgy végzi, hogy

ca) az Áht.-ben meghatározottan államháztartásból származó bevételből, illetve államháztartáson kívüli eredetű közszolgáltatási és vállalkozási bevételből gazdálkodik,

cb) az adott közszolgáltatást igénybevevők számára biztosított az ellátók közötti szabad vagy részben korlátozott választás lehetősége,

cc) az adott közszolgáltatás igénybevételének pénzügyi fedezetét - a költségvetési szervet vagy a közszolgáltatás-ellátást finanszírozó más szervet megillető - díj-, hozzájárulás, járulék, vagy egyéb fizetési kötelezettség teljesítése biztosítja, és

cd) a cc) alpont szerinti bevételeken kívül - pénzben kifejezhető és mérhető teljesítmény szerinti - költségszintű forrásellátást szolgáló normatív jellegű finanszírozásban részesülhet teljesítményterv szerint, vagy az irányító, illetőleg a közszolgáltatás-ellátást finanszírozó szervvel kötött feladatellátási, illetőleg finanszírozási megállapodás alapján;"

A Kt. az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) módosításával számos jogalkotási feladatot adott a tárcáknak, köztük az Egészségügyi Minisztériumnak is.

Az Áht. 89. §-a szerint "törvény közintézet vagy közintézetek meghatározott körének vezetését több természetes személy között megoszthatja, egyidejűleg meghatározva a szakmai, a vezetési-szervezési, a pénzügyi-gazdasági feladatok és felelősség, valamint a munkáltatói jogok megosztását, szükség szerint együttdöntési kötelezettséget előírva. A vezetés megosztásának részletes rendjéről a törvényben, és ennek alapján a költségvetési szerv szervezeti és működési szabályzatában kell rendelkezni."

Továbbá "törvény közintézet vagy közintézetek meghatározott körének vezetését több természetes személyből álló testületre (a továbbiakban: vezető testület) ruházhatja. Vállalkozó közintézet esetében vezető testület létrehozása kötelező." E törvényben, illetve a felhatalmazása alapján kiadott rendeletben kell rendelkezni a vezető testület működésének részletes szabályairól. A vezető testület tagjai megválasztásának, kinevezésének vagy megbízásának, a vezető testületi tagság megszűnésének, a tagok kizárásának, illetve összeférhetetlenségének eseteit, szabályait, valamint az esetleges vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségre, továbbá a tagok felelősségére vonatkozó szintén szabályokat törvényben kell meghatározni.

A javaslat a fentieknek megfelelően szól a vezetés szabályairól, a közintézetek esetén főszabályként rögzítve azt az Áht.-ból és Kt.-ból is következő előírást, hogy az egészségügyi közszolgáltató közintézet vezetésének módját az irányító szerv határozza meg. (Vállalkozó közintézet esetén az Áht. vezető testület létesítését írja elő.)

Azaz a javaslat csupán azon kereteket rögzíti - megfelelve az Áht. hivatkozott rendelkezésében előírtaknak -, melyek között az irányító szerv döntését követően a közintézet vezetése működhet. Emellett a javaslat megosztott vezetés esetén rögzíti a főigazgató/igazgató egyszemélyi felelősségét.

Ezen előírások egyebekben nem jelentenek módosulást, tekintettel arra, hogy tartalmukban lényegében részben megismétlik - értelemszerűen az Áht. új előírásaihoz igazodva - a jelenleg hatályos, a gyógyintézetek működési rendjéről, illetve szakmai vezető testületéről szóló 43/2003. (VII. 29.) ESzCsM rendelet egyes előírásait.

Továbbá a vezető testület tekintetében javasolt szabályozás közelít a gazdasági társaságokra vonatkozó törvényi előírások megfogalmazásához azon cél érdekében, hogy a vállalkozó közintézet a gazdasági társaság működését figyelembe véve - azonban megőrizve a szervezet költségvetési jellegét - működjön.

ÁNTSZ - középirányítói jogkör szabályozása

Az ÁNTSZ regionális átalakítása 2007. január 1-jével teljes körűen megvalósult. Ennek keretében az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról és a gyógyszerészeti államigazgatási szerv kijelöléséről szóló 362/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet 6. §-ának (2) bekezdése rögzítette az Országos Tisztifőorvosi Hivatal középirányítói jogosultságait.

Jelen javaslat nem céloz semmiféle szervezeti átalakítást, szervezet-fejlesztést, mindösszesen az azóta módosult jogszabályi környezethez, az ÁNTSZ irányítása során felmerült tapasztalatokhoz igazítja az irányítási jogkörök megosztását.

A költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló 2008. évi CV. törvény (a továbbiakban: Kt.) megváltoztatta a költségvetési szerveknek a feladatellátás gyakorlásához való funkció szerinti besorolását és az Áht-t is módosította.

Az Áht. 49. § (4) bekezdése szerint törvény vagy kormányrendelet központi költségvetési szervre vonatkozó egyes irányítói jogokat az irányító szerv irányítása alá tartozó költségvetési szervre (középirányító szerv) átruházhat.

Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ámr.) 2. §-ának 54. pontja szerint középirányító szerv: országos illetékességi körű, illetve más, kiterjedt intézményhálózattal rendelkező költségvetési szerv, amely külön jogszabályban meghatározottak szerint irányítja, szervezi a területi szerveit, illetve a közvetlen irányítása alá tartozó költségvetési szerveket, és meghatározott jogosítványokkal rendelkezik a szakmai feladatellátás, valamint a költségvetési gazdálkodás tekintetében;

Az Ámr. 13. § (3) bekezdése szerint a törvény által kifejezetten az irányító szervre vagy annak vezetőjére ruházott irányítói jogok nem ruházhatók át középirányító szervre. Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az Áht. 49. §-ának (5)-(6) bekezdésében, valamint 96. §-ának (1) bekezdésében foglalt irányítási jogok nem ruházhatók át középirányító szervre.

Tekintettel arra, hogy a tárca mint irányító szerv az Áht. hivatkozott rendelkezéseiben foglalt egyes jogokat át kíván ruházni az Országos Tisztifőorvosi Hivatalra, annak törvényben történő rögzítése szükséges.

Mindez megfelelően biztosítja az ÁNTSZ intézetei kellően operatív irányítását, a döntési folyamatok felgyorsítását, a hatékonyabb működést. Az irányítói jogok bővítése lehetővé teszi, hogy az ÁNTSZ irányítása során a gyors reagálást igénylő szakmai döntések - pl. járványügyi intézkedések - kialakításához kapcsolódó pénzügyi, gazdálkodási intézkedést igénylő kérdések kellően operatív kezelése megoldható legyen.

Dr. Kupper András képviselő úr kérdéseire adott válaszok

Internetes (on-line) eszközkatalógus

Az internetes (on-line) eszközkatalógus egy olyan központi információs felület, amely a társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyászati segédeszközökről tartalmaz egyfelől a támogatással, másfelől az eszközzel kapcsolatos információkat. Az információk egy része audiovizuális jellegű, azaz az eszközkatalógusban a gyógyászati segédeszközöket bemutató fényképek, magyar nyelvű videoanyagok is helyt kapnak. Az internetes eszközkatalógus szabadon és ingyenesen hozzáférhető mindenki számára, így a betegek, az orvosok és a forgalmazók számára is, de - kifejezetten tájékoztató eszközről lévén szó - használata nem kötelező az eszközök rendelése vagy kiszolgáltatása kapcsán. Az eszközkatalógust az OEP hozza létre és működteti tisztán saját belső erőforrásaiból, az egyéb ily módon fejlesztett információs rendszerek (pl. OEP gyógyszerkeresője) mintájára. Az eszközkatalógus törvényi szintű szabályozása csak azért szükséges, mert ez egy egységes elvek szerint rendezett információs csatorna, márpedig a termékinformációkkal (termékismertetéssel) kapcsolatos kérdésekről törvény (a Gyftv. rendelkezik).

A törvényjavaslatnak a Magyar Kártevőirtók Országos Szövetségével való egyeztetésével kapcsolatos felvetés

A törvényjavaslat 67. §-a, valamint a 125. § (11) bekezdés q) pontja közvetlenül érinti az egészségügyi kártevőirtó tevékenységet folytatók szakmai tevékenységére vonatkozó szabályozást.

A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerint valamely szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultság megszerzésének lehetősége akkor tehető az illetékes hatóságok engedélyétől függővé, amennyiben az engedélyezési rendszert a közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá - ilyen például a közegészség védelme -, valamint a kitűzött cél kevésbé korlátozó intézkedés útján nem valósítható meg, különös tekintettel az előzetes ellenőrzés hiányában esetlegesen felmerülő kockázatokra és veszélyekre. Az egészségügyi kártevőirtó (gázmesteri) tevékenység során felhasznált anyagok beszerzése, szállítása, tárolása, valamint az ilyen anyagokkal történő kártevőirtás engedélyezési rendszerhez kötése egyértelműen a lakosság egészségének védelmét, javítását, a tagállami kémiai biztonsági érdekek érvényesítését szolgálja.

Erre tekintettel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi LVI. törvény az egészségügyi kártevőirtás (egészségügyi gázmesteri tevékenység) tekintetében engedélyezési rendszert vezetett be. Jelen törvényjavaslat az engedélyezési rendszer hatálya alá tartozó tevékenységet végzők szakmai továbbképzési kötelezettségének alapjait teremti meg.

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 27. §-a alapján a jogszabálytervezetről az érdekelt társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek véleményét ki kell kérni. Figyelemmel arra, hogy Magyarországon mintegy 500-550 kártevőirtással foglalkozó vállalkozás van, kb. 2800 alkalmazottal, amelyből kb. 2400 egészségügyi gázmester, a tervezet véleményezésre megküldése a Magyar Kártevőirtók Országos Szövetségének indokolt volt.

A törvénytervezet a közigazgatási egyeztetés alatt bárki által véleményezhető volt az Egészségügyi Minisztérium honlapján, továbbá a következő további nem állami szervek részére közvetlenül is megküldésre került véleményezés céljából:

• Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete (EGVE)
• Magyar Kórházszövetség
• Magyar Orvosi Kamara
• Magyar Gyógyszerész Kamara
• Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK)
• Házi Gyermekorvosok Egyesülete
• Kasszaorvosi Szervezet
• Medicina 2000 Poliklinika és Járóbeteg Szakellátási Szövetség
• Budapesti Kerületek Szövetsége (BKSZ)
• Budapesti Külső Kerületek Önkormányzati Szövetsége
• Ifjúságért Önkormányzati Szövetség
• Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége (KÖOÉSZ)
• Községek, Kistelepülések és Kistérségek Országos Önkormányzati Szövetsége (KÖSZ)
• Magyar Faluszövetség
• Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ)
• Megyei Jogú Városok Szövetsége
• Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége
• Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ)
• Jegyzők Országos Szövetsége
• Fővárosi Jegyzők Egyesülete
• Magyar Közigazgatási Társaság (MKT)
• Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ)
• Országos Alapellátási Szövetség
• Közegészségügyi Szakszervezet (KSZ)

•  

• Alapítvány az Egészséges Településekért

•  

• Egyetemi Klinikák Szövetsége (EKSZ)
• Semmelweis Egyetem
• Pécsi Tudományegyetem
• Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum
• Szegedi Tudományegyetem
• Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Püspökkari Titkárság

•  

• Magyarországi Evangélikus Egyház Püspöki Hivatal

•  

• Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége

•  

• Magyarországi Református Egyház

•  

• Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa
• Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége (MAGYOSZ)
• Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete
• Magángyógyszerészek Országos Szövetsége
• Magyar Gyógyszertár-tulajdonos Gyógyszerészek Szövetsége
• Gyógyszer-nagykereskedők Szövetsége
• Generikus Gyógyszergyártók és Forgalmazók Magyarországi Érdekvédelmi Egyesülete
• Védettség" Egyesület Védőoltás és Immunbiológiai Termékek Gyártóinak és Forgalmazóinak Egyesülete
• Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság
• Orvostechnikai Eszközök Gyártóinak és Forgalmazóinak Szövetsége
• Gyógyászati Segédeszközök Forgalmazóinak Országos Szövetsége
• Magyarországi Klinikai Vizsgálatszervezők Társasága
• Magyar Bioetikai Társaság
• Magyar Ásványolaj Szövetség
• Magyar Vegyipari Szövetség
• Magyar Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Szövetség
• Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók szakszervezeti Szövetsége) (VEDSZ)
• Vegyipari és Rokonszakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége) (Össz-Szövetségi Alapító Tagozata)
• Országos Környezetvédelmi Tanács
• Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége) (ÁFEOSZ)
• Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ)
• Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ)
• Magyar Iparszövetség (OKISZ)
• Országos Kereskedelmi Szövetség
• Országos Érdekegyeztető Tanács Munkavédelmi Bizottság Munkavállalói Oldal
• Országos Érdekegyeztető Tanács Munkavédelmi Bizottság Munkaadói Oldal
• Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete
• Társaság a Szabadságjogokért

A törvényjavaslat jogharmonizációs elemei

A törvényjavaslat a következő jogharmonizációs elemeket tartalmazza:

Dr. Schvarcz Tibor képviselő úr kérdésére adott válasz

Kötszer házhoz szállítása

Kötszert mind a gyógyszertárak, mind a GYSE-szaküzletek szabadon forgalmazhatnak, házhoz szállítási szolgáltatást a javaslat alapján azonban kizárólag a gyógyszertárak biztosíthatnának. Ennek oka, hogy a házhoz szállítás biztosítására való alkalmasság az amúgy is szigorúbb szakmai szabályok alapján alapítható gyógyszertárak működési engedélyének előfeltétele, míg a GYSE-szaküzletek esetében a működési engedély kiadásának a házhoz szállítás biztosítására való alkalmasság nem előfeltétele. A GYSE-szaküzletektől ily módon nem várható el (és esetükben rövid- és középtávon nem is biztosított), hogy higiéniailag, logisztikailag és informatikailag képesek legyenek a házhoz szállítás minden szakmai szempontot kielégítő módon történő, biztonságos, szakképzett munkatárs révén történő végzésére, valamint az ehhez szükséges informatikai és logisztikai beruházások eszközlésére. Emiatt rövid- és középtávon az általuk végezhető házhoz szállítás a jelenleg támogatott korszerű, nagy értékű steril kötszerek esetében betegellátási kockázatot rejtene magában.

Dr. Nagy Kálmán képviselő úr kérdéseire adott válaszok

Az ESZTT-re vonatkozó szabályozás

Az ESZTT létrehozatalának jogi kereteit az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 117. §-a adta meg, és működésének részletes szabályait az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács szervezetéről és működéséről szóló 10/1998. (XII. 11.) EüM rendelet szabályozza. Ennek megfelelően létrehozatalára nem e törvényjavaslat keretein belül kerül sor.

Ezeknek a jogszabályoknak az értelmében az ESZTT az egészségügyi képzés, továbbképzés, szakképzés, felsőfokú szakirányú szakképzés és továbbképzés tekintetében a miniszter döntés-előkészítő tanácsadó, véleményező szerve, amely 1998 óta felügyeli a továbbképzést és működteti a szakvizsga-bizottságot.

A törvényjavaslatban a továbbképzések szervezése kapcsán szükséges engedélyezési eljárás lefolytatására az ESZTT került kijelölésre, ugyanis valamennyi továbbképzési forma (orvosok, fogorvosok, szakdolgozók továbbképzése) vonatkozásában az ESZTT rendelkezik a megfelelő szakértelemmel, szakmai tapasztalattal, tekintettel arra, hogy a továbbképzések pontértékkel történő ellátásában jelenleg is részt vesz.

Tekintettel arra, hogy a továbbképzési programok indítása a továbbiakban hatósági engedélyezési eljárás keretében történik, illetve a Ket. alapján a szakvizsga bizonyítvány kiadása is hatósági tevékenység, az ESZTT-t, mint nem közigazgatási szervet törvényben kell feljogosítani ezekre a közigazgatási eljárásokra.

A módosítás egyrészt a törvényi hátterét teremti meg a szakvizsga-bizonyítványok kiadásának, másrészt az EU-s szolgáltatási direktívából következő feladatra hatalmazza fel az ESZTT-t.

A jó hírnév igazolás szabályai

A szakmai képesítések elismeréséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelvének 56. cikke szoros együttműködési kötelezettséget ír elő a fogadó tagállam és a saját tagállam illetékes hatóságai számára.

A hatóságok - többek között - adatokat kell, hogy szolgáltassanak egymásnak azokról a fegyelmi eljárásokról, büntetőjogi szankciókról, vagy bármely egyéb jelentős súlyú, konkrét körülményekről, melyek az adott szakmai tevékenységek tekintetében várhatóan következményekkel járnak.

Az egyes tagállami hatóságok a fentiek alapján a közvetlen megkeresések mellett, az elismerést kérelmező ügyfelet szólítják fel arra, hogy a fenti körülményeket egy hatósági bizonyítvány/igazolás formájában igazolják. (Ennek a hatósági bizonyítványnak az EGT-ben két elnevezése létezik: Certificate of Good Standing, illetve Certificate of Current Professional Status.)

A 2005/36/EK irányelv VII. MELLÉKLETE az 50. cikk (1) bekezdése értelmében megkövetelhető dokumentumok és igazolások körében a következőket tartalmazza:

"1. Dokumentumok

(...)

d) Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatósága a szabályozott szakma gyakorlása iránti kérelem benyújtójától olyan okiratok benyújtását követeli meg, melyek helyes magatartását vagy jó hírnevét, továbbá azt igazolják, hogy nem jelentett csődöt, vagy súlyos szakmai kötelességszegés vagy bűncselekmény elkövetése miatt felfüggeszti vagy megtiltja a foglalkozás gyakorlását, e tagállam köteles elfogadni a területén a tagállamok szabályozott szakma gyakorlását kérelmező állampolgárai esetében, mint elégséges bizonyítékot, a saját tagállam, vagy a külföldi személy korábbi tartózkodási helye szerinti tagállam illetékes hatóságai által kiállított okiratokat, melyek a fenti követelményeknek való megfelelést igazolják. A megkeresett hatóságok a kért iratokat két hónapos határidőn belül kötelesek rendelkezésre bocsátani."

Az európai kompetens hatóságokat tömörítő Healthcare Professionals Crossing Borders kezdeményezés is több ajánlást fogalmazott meg annak érdekében, hogy a hatósági bizonyítványok az irányelvi előírásokra figyelemmel azonos adattartalommal kerüljenek kiállításra az egyes tagállamokban.

A hatályos szabályozás szerint az eljáró hatóság csak arról állít ki igazolást, hogy az egészségügyi dolgozó önállóan vagy felügyelet mellett egészségügyi tevékenységet végezhet. Ez az igazolás azonban nagyon kevéssé informatív egy más tagállami hatóság számára, ugyanis nem tartalmaz adatot arra nézve, hogy az egészségügyi dolgozó áll-e büntetőjogi vagy etikai szankció hatálya alatt, pedig a tapasztalatok alapján elsősorban ezek a releváns információk egy egészségügyi dolgozó külföldön történő alkalmazásakor. Ezért szükséges az igazolás tartalmának taxatív meghatározása, éspedig törvényi szinten.

A tervezet szerinti adattartalmú jó hírnév igazolás (hatósági bizonyítvány) egyrészt lefedi az irányelv által előírt adatköröket, másrészt megfelel az európai kompetens hatóságok által kialakított gyakorlatnak is.

Az önként vállalt többletmunka szabályozása

Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény 13. § (2) bekezdése teszi lehetővé az egészségügyi ágazatban az ún. önként vállalt többletmunka alkalmazását, amelynek mértéke nem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 12 órát, illetve ha a többletmunka kizárólag egészségügyi ügyelet ellátására irányul, akkor a heti 24 órát. Ennek lehetőségét a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 22. cikke biztosítja.

A törvény garanciális rendelkezésként kimondja: az egészségügyi dolgozó többletmunka vállalására nem kényszeríthető, jogos érdeke ezzel összefüggésben nem csorbítható, érdekérvényesítési lehetősége nem korlátozható. Az egészségügyi dolgozók között tilos hátrányos megkülönböztetést tenni a többletmunka vállalásával összefüggésben.

Az Európai Bizottságnak az orvos gyakornokok munkaidejére vonatkozó szabályozás tárgyában 2009. október 20-án kelt, F/1. szám alatt mellékelt levelében az alábbi megállapítás található:

"Magyarország alkalmazza a "kívülmaradási záradékot" (az irányelv 22. cikke szerinti eltérést) az egészségügyi ágazat vonatkozásában, így ennek megfelelően előfordulhat, hogy az orvos gyakornokok heti 48 óránál többet dolgoznak, amennyiben előzőleg írásban hozzájárultak ehhez. Úgy tűnik, hogy az irányelvben az eltérés alkalmazásának esetére előírt védő feltételeket helyesen ültették át."

A törvényjavaslat önként vállalt többletmunkát érintő rendelkezései újabb garanciális, illetve megállapodásos elemeket tartalmaznak. A munkaidő-beosztást egy hónapra előre kell közölni, úgy, hogy a kiközölt munkaidő-tartamokat a munkáltatónak minősítenie is kell. Ennek ismeretében köthetik meg a felek az önként vállalt többletmunkára vonatkozó megállapodásokat. A törvénymódosítás ezzel a kiszámítható joggyakorlat és az egészségügyi dolgozókra vonatkozó garanciális szabályok erősítése irányában hat.

A várólistáról lekerülés szabályai (Dr. Puskás Tivadar képviselő úr kérdésére is válaszolva)

A törvény-javaslat 15. §-a  - kiegészítve a hatályos szabályozást - szabályozza a várólistáról lekerülés lehetőségét azzal, hogy módosítja a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. LXXXIII. törvény 20. §-át és meghatározza a betegek várólistáról és betegbefogadási listáról hivatalból való lekerülésének esetköreit. Eszerint a biztosítottat a listáról törölni kell, ha egészségi állapotában olyan változás áll be, amely az adott beavatkozás elvégzését véglegesen lehetetlenné vagy orvosszakmai szempontból indokolatlanná teszi. A rendelkezés célja - miként magának a várólista intézményének is - az, hogy a betegek minél hamarabb a megfelelő egészségügyi ellátásban részesülhessenek, vagyis a kezelésre, ellátásra várók listája minél rövidebb legyen. A törvényjavaslatban szereplő rendelkezés csupán kiegészíti és ezzel hatékonyabbá teszi a jelenlegi várólista-vezetési szabályokat.

Beutalási rend

A betegek beutalásának szakmai rendjéről szóló 27/1992. (IX. 26.) NM rendelet rendelkezik a beutalás szakmai szabályairól. A rendelet megalkotására a felhatalmazást az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról rendelkező 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 37. §-a adta meg. Ez a rendelkezés azonban 2008. VII. 1-én hatályát vesztette, ezért szükség van a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 83. §-a (4) bekezdésének h) pontjára annak érdekében, hogy az esetlegesen felmerülő módosítási igények megvalósításához rendelkezzen az egészségügyi miniszter felhatalmazással. Tájékoztatom, hogy ha egy felhatalmazó rendelkezést felvált egy - ugyanolyan tartalmú - másik felhatalmazó rendelkezés, és van olyan jogszabály, ami kitölti tartalommal a felhatalmazást, nem keletkezik jogalkotási kötelezettség.

Méltányossági gyermekápolási táppénz

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 44. §-a szerint az a szülő, nevelőszülő és helyettes szülő, aki tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja keresőképtelennek minősül, és így a törvényben meghatározott egyéb feltételek megléte esetén táppénzben részesülhet. Az Ebtv. 46. §-a (1) bekezdésének c)-e) pontjai alapján gyermekápolási táppénz csak az ott meghatározott időtartamig vehető igénybe. Így táppénz

• egyévesnél idősebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként nyolcvannégy naptári napon át,
• háromévesnél idősebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként negyvenkettő, egyedülállónak nyolcvannégy naptári napon át,
• hatévesnél idősebb, de tizenkét évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként tizennégy, egyedülállónak huszonnyolc naptári napon át

jár.

A súlyosan beteg gyermekek gyógyulásához viszont nem feltétlenül elegendő az Ebtv-ben biztosított napok száma, így előfordulhat, hogy a szülő nem tudja gyermekét ápolni. A méltányosságra vonatkozó szabályok módosításának eredményeként az egészségbiztosító méltányosságból az előírtnál több napra állapíthat meg gyermekápolási táppénzt azok részére, akik a gyermek betegsége folytán erre rászorulnak.

Dr. Csáky András képviselő úr kérdéseire adott válaszok:

Bolognai rendszer az egészségügyben

A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 32. § (11) bekezdése alapján: A Kormány határozza meg az alap- és mesterképzés képzési területeit, képzési ágait, szakjait. Az Ftv. végrehajtási rendelete, a felsőoktatási alap- és mesterképzésről, valamint a szakindítás eljárási rendjéről szóló 289/2005. (XII. 22.) Korm. rendelet melléklete szerint az orvos és egészségtudományi képzési területen osztatlan képzés az orvos, fogorvos, gyógyszerész képzések. Osztott képzések (alap (BSc) és mester (MSc) képzés) egészségtudományi területen a Kormányrendelet melléklete szerint a következők:

Az idei évben végeznek az első osztott képzésben alapképzést végzett hallgatók, akik a fent felsorolt MSc képzések keretében folytathatják a tanulmányaikat. Részben rájuk, részben arra van tekintettel a tervezet, hogy az osztatlan képzésben végzők is MSc végzettséget szereznek, tehát az ő esetükben sem használhatjuk tovább az "egyetemi végzettség" kifejezést, csak azt mondhatjuk, hogy (osztatlan) mesterképzésben végzettek.

A szolgáltatási irányelvvel való összhang megteremtése az egészségügyi továbbképzés területén

A továbbképzés a felnőttoktatás részeként a belsőpiaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv (a továbbiakban: szolgáltatási irányelv) hatálya alá tartozik. A továbbképzés pontértékekkel történő ellátása, ha formálisan vitatható is, hogy engedélyezésnek minősül, a döntés hatásában mindenképpen az, hiszen a pontszám mibenléte, illetve nem léte közvetetten joghatással bír a képzőre és a képzés igénybevevőjére is, különösen, ha nem előre pontozott képzésről van szó. Az Európai Bíróság rendre hatásában (is) nézi az ilyen jellegű kérdéseket, tehát korántsem a formális minősítés a döntő. A továbbképzési tanfolyamszervezés tehát szolgáltatásnak minősül, a továbbképzések pontértekkel történő ellátása hatósági feladat.

Nem a tervezett módosítás folytán történik meg a jogharmonizáció, azt a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény végezte el. Jelen szabályozás pusztán a jogszabályi összhang megteremtésére irányul, az irányelvet implementáló törvény és az Eütv., valamint végrehajtási rendeletei között.

Kényelmi szolgáltatások

Az egészségügyi ellátás keretében igénybe vehető kényelmi szolgáltatások meghatározására adott felhatalmazás indoka az, hogy az Állami Számvevőszék az egyes kórházi tevékenységek kiszervezésének ellenőrzéséről szóló jelentésében javasolta az egészségügyi miniszternek, hogy dolgozza ki és szabályozza a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatók által nyújtott kényelmi szolgáltatások körét és részletes feltételeit. (F/ 2. szám alatt mellékelve) Ahhoz, hogy a miniszter ennek a javaslatnak eleget tudjon tenni, szükséges az ezirányú felhatalmazás adása a törvényben.

Leköthető kapacitások szakmacsoportonként történő meghatározása

Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény javasolt módosítása a korábbiakkal ellentétben szakmacsoportonként és nem szakmánként határozza meg a járóbeteg-szakellátásban leköthető kapacitásokat. A szakmákat a továbbiakban a törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet tartalmazná. A módosítás indoka, hogy az egészségügyi szakmák az orvostudomány fejlődésével adott esetben rohamosan változhatnak, azonban ha a finanszírozható szakmák törvényben vannak meghatározva, ezen változásokhoz nehézkes igazodni. Méltánytalan volna, ha a törvényalkotás természeténél fogva lassúbb folyamata miatt egyes szakmák nem, vagy csak az indokoltnál később kerülhetnének finanszírozásra. A változásokhoz és a szükségletekhez való rugalmasabb igazodás érdekében tehát szükséges a járóbeteg-szakellátásban finanszírozható szakmák végrehajtási kormányrendeletben történő meghatározása (megjegyezzük egyebekben, hogy a fekvőbeteg-szakellátásban finanszírozható szakmák is kormányrendeleti szinten vannak meghatározva).

Próbavásárlás

A próbavásárlás az Ebtv. szerint az egészségbiztosító által végezhető helyszíni ellenőrzési tevékenység egyik speciális formája. Ennek keretében az egészségbiztosító helyszíni ellenőrzés végző szakembere a patikában, a GYSE-szaküzletben vagy a gyógyászati ellátást nyújtó szolgáltatónál vásárlóként léphet fel, ugyanolyan módon, mint ahogy ezt a hatályos jogszabályok alapján az APEH vagy a fogyasztóvédelem szakemberei megtehetik. A próbavásárlást tehát csak és kizárólag az OEP (REP-ek) munkatársai végzik ellenőrzési tevékenységük részeként, és semmiképpen sem azt jelenti, hogy az egészségbiztosító erre a célra betegeket vagy egészségkárosodással élőket "szerződtetne", akik valamilyen betegséget vagy egészségkárosodást szimulálnak. A próbavásárlások jellemzően arra fognak irányulni, hogy 1) ha a vásárlóként fellépő személy valamilyen igényt fogalmaz meg, azt az igényt a szakmai szabályoknak megfelelően szolgálják-e ki; 2) ha valamely termék vagy szolgáltatás megvásárlását kezdeményezi, úgy a terméket vagy szolgáltatást a szolgáltató a kiszolgáltatásra, a tájékoztatásnyújtásra, a bizonylatolásra, az elszámolásra vonatkozó szabályok betartása mellett végzi-e.

Az egészségügyi államigazgatási szerv adatkezelési jogosítványai

A képviselő úr kérdése arra irányult, hogy ez az adatkezelési felhatalmazás mennyiben javítja majd a népegészségügyi szűrések hatékonyságát. Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény mindezidáig (a bejelentendő fertőző betegségek kivételével) semmilyen felhatalmazást nem adott az egészségügyi államigazgatási szerv részére egészségügyi adatok kezelésére. Figyelemmel ugyanakkor arra, hogy a népegészségügyi szűrések koordinációja, szervezése az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat feladata, a szűrések eredményeinek értékelése, monitorozása, elemzése révén és azáltal, hogy a Nemzeti Rákregiszter a daganatos megbetegedések kapcsán szintén adatot fog szolgáltatni az ÁNTSZ részére, a szűrések hatékonysága tovább növelhető. Ugyanakkor alkotmányossági követelmények, a személyes adatok védelme érdekében a jogalkotónak az adott cél eléréséhez szükséges legenyhébb alapjog-korlátozást kell választania, erre figyelemmel az egészségügyi államigazgatási szerv a szűrési eredmények feldolgozása céljából csak egészségügyi adatok kezelésére kapna felhatalmazást.

A betegjogi képviselők büntetlen előéletre vonatkozó igazolása

A betegjogi képviselők büntetlen előéletre vonatkozó igazolásával kapcsolatban vetődött fel, hogy mi a szerepe az eljárásban a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítványnak. A büntetlen előélettel kapcsolatos új, Eütv.-beli szabályozás előzménye az Alkotmánybíróság 144/2008. (XI. 26.) AB határozata, amely nyomán új, a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény lépett hatályba 2009. június 30-án, amely nyomán módosítani szükséges a büntetett előélettel vagy a bűnügyi nyilvántartással kapcsolatos szabályozásokat. Az AB döntése nyomán a büntetlen előélet igazolására vonatkozó szabályoknak törvényi szinten kell megjelenniük. Erre tekintettel az Eütv.-ben is szükséges lett a betegjogi képviselő tevékenységének előfeltételéül szolgáló büntetlen előélet igazolására vonatkozó szabályok megalkotása. Figyelemmel arra, hogy a betegjogi képviselő tevékenységét a Közalapítvány megbízásából végzi, indokolt az a szabályozás, miszerint a büntetlen előélet és az egészségügyi tevékenység gyakorlását kizáró foglalkozástól eltiltás hiányának igazolására a Közalapítvány hívja fel a betegjogi képviselőt, vagy az ilyen munkakör betöltésére pályázó személyt.

Térítési díjtól való eltérés

A törvényjavaslat 97. §-a a támogatott gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök után fizetendő térítési díjtól való eltérés lehetőségének megszüntetéséről rendelkezik. A szabályozás célja, hogy a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök valamennyi biztosított részére azon az áron legyenek elérhetőek, amelyen a támogatás mértékéről és összegéről dönteni jogosult azt meghatározta. A fenti rendelkezés tehát nem teszi lehetővé egyes betegek esetében a jogszabályban megállapított ár, térítési díj elengedését, más formában történő fizetését.

Jegybanki alapkamat a megtérítésre és visszatérítésre vonatkozó szabályokkal kapcsolatosan

A törvényjavaslat 24. §-a újraszabályozza az egészségügyi szolgáltatók vonatkozásában a megtérítéssel és visszatérítéssel kapcsolatos rendelkezéseket. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 37. §-ának - a törvényjavaslat 24. §-ával megállapított - (7) bekezdése tartalmazza azon rendelkezést, hogy az Ebtv. 31. §-ának (5) és a 35. §-ának (6) bekezdése, valamint a 37. §-ának (1), a (3), az (5) és (6), valamint a (9) bekezdése szerinti követelés összege után az egészségügyi szolgáltató köteles a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összeget megfizetni, amennyiben a kamat összege meghaladja az 1000 forintot. Megállapítható tehát, hogy a hatályos jogszabályban előírtaknak megfelelően a jövőben is a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összeg a fizetendő kamat mértéke, a törvényjavaslat ezen rendelkezése csak a jogszabályban való helyét változtatja meg, illetve az 1000 forintot meg nem haladó összegű kamat megfizetése alól mentesít.

A törvénytervezet képzési részének egyeztetése

A törvénytervezet közigazgatási egyeztetés keretében megküldésre került a Semmelweis Egyetemnek, a Pécsi Tudományegyetemnek, a Szegedi Tudományegyetemnek és a Debreceni Tudományegyetemnek. A közigazgatási egyeztetés keretében a tervezetre a Pécsi Tudományegyetem küldött választ. A közigazgatási egyeztetést követően az OKM észrevételének megfelelően átdolgozott tervezet tartalmazta a felsőoktatási törvény módosítását, így a felsőoktatási törvény szabályai szerint egyeztetni kellett a tervezet felsőoktatási törvényt érintő részét a Felsőoktatási Tudományos Tanáccsal, a Magyar Akkreditációs Bizottsággal, a Magyar Rektori Konferenciával, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségével és a Doktoranduszok Országos Szövetségével. A véleményezésre megküldött anyaggal kapcsolatosan a Felsőoktatási Tudományos Tanács, a Magyar Akkreditációs Bizottság és a Magyar Rektori Konferencia küldött - észrevételt nem tevő - választ F/3. szám alatt mellékeljük.

Egészségügyi bírság

A törvényjavaslat szerint egészségügyi bírság kiszabásának van helye abban az esetben, ha az egészségügyi szolgáltató a jogszabályban előírt intézkedési, jelentéstételi kötelezettségét felhívás ellenére elmulasztotta, vagy a szakmai programjától eltérő szolgáltatást nyújtott, vagy ha a társadalombiztosítási támogatással vagy árhoz nyújtott társadalombiztosítási támogatással, ezek elszámolásával, folyósításával, ellenőrzésével kapcsolatos, jogszabályban előírt kötelezettségeket megsértették.

A fenti két tényállási elemmel kapcsolatosan elmondható, hogy ilyen jogcímen bírság csak valamely hatályos jogszabályban fogalt rendelkezés megsértése setén szabható ki.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 146/A. és 146/B. §-a rendelkezik a Nemzeti Egészségfejlesztési Programmal összefüggésben az ahhoz igazodó, a regionális egészségügyi tanácsok által elkészítendő egészségfejlesztési programokra vonatkozó, valamint a gyógyintézetek által elkészítendő szakmai tervekre vonatkozó szabályokról. A törvény előírja a szakmai tervek kötelező tartalmi elemeit is. A javaslat e rendelkezések megsértések esetére helyez kilátásba szankciót.

A második esetkörre példaként említhető a referenciatermékek készenléten tartásának kötelezettsége, amelynek megsértése esetére bírságot a jelenleg hatályos jogszabályok nem írnak elő.

Hangsúlyozni kell, hogy a törvényjavaslat alapján egészségügyi bírság kiszabásának nincs helye, ha azonos tényállás alapján az Egészségbiztosítási Felügyelet külön törvény szerinti felügyeleti bírságot szabott ki. Egészségügyi bírság továbbá csak abban az esetben szabható ki a javaslat szerint, ha külön jogszabály az egészségügyi államigazgatási szerv eljárásával összefüggésben szabálysértési vagy közigazgatási - kivéve eljárási - bírságot nem helyez kilátásba.

Az egészségügyi bírság jogintézménye a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankció alkalmazásának lehetőségével biztosítja a hatóság számára a kellő erejű fellépés lehetőségét, ugyanakkor az érintett személyek - különösen vállalkozások - számára egyben garantálhatja a folyamatos működés lehetőségét. Egyes esetekben ugyanis az egészségügyi államigazgatási szerv kellő eszközök hiányában ultima ratio jelleggel csak a tevékenység korlátozásához, vagy az adott tevékenységtől való eltiltás eszközéhez folyamodhatott, míg a bírság egy további, adott esetben a meglévőknél cizelláltabban alkalmazható, hatékony hatósági eszközként jelenik meg.

A kérdéssel összefüggésben kiemelten szükséges utalni törvényjavaslat azon rendelkezésére, amely szerint az ÁNTSZ a fokozatosság elvének érvényesítése érdekében az adott tényállással összefüggő magatartása miatt első alkalommal, írásban figyelmezteti a jogszabálysértőt a jogszabályok betartására, vagy bírság kiszabása nélkül tiltja el a jogsértéstől, bírság kiszabására fő szabály szerint csak ezt követően kerülhet sor.

A bírságbevétel felhasználásának céljait a törvényjavaslat Képviselő Úr által idézettek szerint tartalmazza. Figyelemmel arra, hogy a Kormány a tervezet szerint csak arra kap felhatalmazást hogy rendeletben határozza meg a kiszabott egészségügyi bírság megfizetésének részletes szabályait (így különösen a befizetési lehetőségek módját, a számlaszámokat), a képviselői felvetéssel összefüggésben megfontolható olyan módosító indítvány támogatása, amely kormányrendeleti szinten a felhasználási javaslat és a miniszteri jóváhagyás rendjét, adott esetben a célok szerinti felosztási arányokat is pontosan meghatározná. Ehhez hasonló megoldás egyébként jelenleg is hatályban van a kémiai terhelési bírság alkalmazásának részletes szabályairól szóló 224/2008. (IX. 9.) Korm. rendeletben.

A vállalkozó közintézet vezető testületének kinevezése

Az Áht. 82. § (2) bekezdése vállalkozó közintézet esetében kötelezően előírja, közintézetek esetében pedig lehetőséget biztosít vezető testület létrehozására azzal, hogy a vezető testületi tag megválasztásának, kinevezésének vagy megbízásának, a tagság megszűnésének, a tag kizárásának illetve összeférhetetlenségének szabályait törvényben kell rendezni.

A javaslat a törvényben rögzítetteknek tesz eleget, analógiaként felhasználva a gazdasági társaságok vezetőivel kapcsolatos törvényi rendelkezéseket.

Vezető testületi tag felmentése, az irányító szerv mérlegelési jogköre

A javaslat szerint a vezető testületi tagság megszűnik, ha a testületi tag felmentését kéri.

Az irányító szervnek nincs mérlegelési jogköre, ha a tag felmentését kéri, azonban a feladatok végrehajtása érdekében - a törvényjavaslat felhatalmazása alapján kiadandó - a vezető testületek működéséről szóló miniszteri rendeletben szükséges lesz meghatározni azt az ésszerű időtartamot, amelynek elteltével megszűnik a vezető testületi tagság.

Az Eütv. 156/H. § (5) bekezdésének h) pontja és a (6) bekezdés e) pontjának egyezősége

Az orvosigazgató javaslatban meghatározott feladatkörébe tartozik - (5) bekezdés h) pont - a higiénés rend "biztosítása és felügyelete", míg az ápolási igazgató feladatköre - (6) bekezdés e) pont- a higiénés rend "folyamatos figyelemmel kísérése."

A két feladatkör tartalmilag nem azonos, az orvosigazgató feladatköre a higiénés rend feltételeinek megteremtését is magába foglalja, míg az ápolási igazgató feladatkörét a higiénés rend figyelemmel kisérése a napi operatív feladatok végrehajtása képezi.

Emellett a szabályozás a hatályos szabályozást tükrözi, figyelemmel a gyógyintézetek működési rendjéről, illetve szakmai vezető testületéről szóló 43/2003. (VII. 29.) ESzCsM rendelet előírásaira.

A közintézet szakmai osztályai vezetőjének kinevezése

A törvénytervezet szerint

"156/H. § (3) A főigazgató kizárólagos hatáskörébe tartozik:

b) a közintézet szakmai osztályai vezetőinek megbízása, illetve a megbízás visszavonása,"

A vezetői megbízása adása idáig is a munkáltatói jogkört gyakorló főigazgatót/igazgatót illette meg a közalkalmazottak jogállására irányadó szabályok és a gyógyintézetek működési rendjéről, illetve szakmai vezető testületéről szóló 43/2003. (VII. 29.) ESzCsM rendelet előírásai alapján.

Ezen rendelkezés természetszerűleg nem csorbít az orvosi szakmai kollégiumok eddigi javaslattételi, véleményezési jogkörén. A szakmai kollégiumokról szóló 52/2008. (XII. 31.) EüM rendelet 9. § (3) bekezdésének b) pontja szerint az orvosi szakmai kollégium szakterületén felkérésre javaslatot tesz az osztályvezető főorvosi, illetve - mátrix osztályon - a szakmai vezetői pályázati kiírások szakmai követelményeire, és véleményezi a pályázó szakmai feltételeknek való megfelelését.

Összeférhetetlenség szabályozása

A törvénytervezet szerint

"156/I. (10) A vezető testületi tag

a) nem szerezhet részesedést (ide nem értve a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzést) az adott költségvetési szervvel azonos tevékenységet folytató más gazdálkodó szervezetben;

b) nem lehet vezető tisztségviselő a költségvetési szervvel azonos tevékenységet végző másik szervezetben;

c) és közeli hozzátartozója, illetve élettársa nem köthet az adott költségvetési szervvel saját nevében vagy saját javára jogügyleteket."

A jogügylet joghatás kiváltását célzó akaratnyilatkozat, azaz minden olyan cselekmény, amelynek közvetlen célja jogok megállapítása, megváltoztatása, módosítása vagy megszüntetése. A jogügylet fogalma tehát valóban tágan értelmezhető, beleértendő a munkavégzésre irányuló jogviszony létesítése is. A kérdés felveti a pontosítás szükségességét, ezért megfontolható a módosítás lehetősége.

A tárgykörben figyelemmel kell lenni arra is, hogy a jelenleg az Országgyűlés előtt lévő, az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/10678. számú törvényjavaslat a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 41. §-a módosításával érinti a közalkalmazottak egészségügyi ágazati összeférhetetlenségi szabályait is.

Beteg-együttműködést fokozó tevékenység

A nemzetközi gyógyszerár-támogatási gyakorlatban általánosan használt, a hazai gyakorlatban az idei évtől kezdődően megjelenő támogatásvolumen-szerződések az egészségbiztosító, valamint a gyógyszer forgalomba hozatali engedélyének birtokosa (gyártó) között köttetnek, és a befogadáshoz vagy támogatásváltozáshoz kötődően a költségvetési korlátok betartását célozzák a szerződéses forma által nyújtott rugalmas keretek között. A terápiaeredményességre (outcome) vagy beteg-együttműködést (compliance, adherencia) fokozó tevékenységre vonatkozó kritériumokat tartalmazó szerződések a pénzügyi kockázat megosztásán túl szigorú szakmai megfontolásokat is tartalmaznak. Utóbbi szerződéstípus esetében a gyártó arra vállal kötelezettséget, hogy szigorú szakmai és etikai szabályok betartásával, saját költségén a szerződés tárgyát képező gyógyszerkészítmény vonatkozásában a betegek terápiahűségének és a kezeléssel elért terápiás eredménynek a javítása érdekében olyan komplex beteg-együttműködést támogató programot (a továbbiakban: compliance-program) alakít ki és működtet, mely alkalmas a beteg aktív együttműködésének javítására, a szabályos és rendszeres gyógyszerszedés elősegítésére az OEP által folyósított támogatás hatékony felhasználásának elősegítése érdekében, valamint a programba a gyógyszerkészítménnyel folytatott terápián részt vevő betegek meghatározott arányát bevonja. A gyártónak a gyógyszer vonatkozásában befizetési kötelezettsége képződik akkor, ha a programba a betegek meghatározott hányadát nem vonja be, illetve ha a gyógyszer compliance-mutatójának a program hatására bekövetkező javulása nem éri el a szerződésben meghatározott értéket. A befizetési kötelezettség betegenként fix összegű.

Dr. Horváth Zsolt képviselő úr és Dr. Molnár Ágnes képviselő asszony kérdéseire adott válaszok

A törvényjavaslatban szereplő jogalkotási felhatalmazások

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) rendelkezései (15. §-a) alapján a végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. A felhatalmazás jogosultja a jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást nem adhat. A szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni.

A Jat. fent idézett rendelkezésének alkotmányos értelmezésére vonatkozóan kiterjedt alkotmánybírósági gyakorlat alakult ki. A 132/2008. (XI. 6.) AB határozatban idézett 15/2008. (II. 28.) AB határozat megállapította: "a jogalkotási felhatalmazás és a delegált jogalkotási hatáskör alapján kiadott jogszabályok alkotmányossági vizsgálata során az Alkotmánybíróság számos határozatában rögzítette, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata a jogállam alkotmányi elve alapján értelmezi az Országgyűlés és a Kormány tevékenységének, a közhatalom gyakorlásának korlátait és kereteit, a hatalommegosztást. A közhatalom gyakorlásába tartozik a jogalkotás is. [66/1997. (XII. 29.) AB határozat, ABH 1997, 397, 403.; 30/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 220, 233.] Az 56/1991. (XI. 8.) AB határozat megállapította: a jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki tevékenységüket (ABH 1991, 454, 456.). A jogállamiság követelménye magában foglalja azt is, hogy ha törvény valamely alkotmányos, illetőleg törvényben szabályozott jog korlátozására ad jogalkotási felhatalmazást valamely közigazgatási szervnek, a törvénynek meg kell határoznia a jogalkotási hatáskör terjedelmét, annak korlátait is. [6/1999. (IV. 21.) AB határozat, ABH 1999, 90, 94.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 353-354.; 21/2006. (V. 31.) AB határozat, ABH 2006, 333, 337.] E követelményeknek a jogszabály-alkotásban való érvényesülését konkretizálja a Jat. annak az alkotmányos jelentőségű elvárásnak a megfogalmazásával, amely szerint a magasabb szintű jogszabály által más jogalkotó számára adott felhatalmazásnak, azaz végrehajtási szabály megalkotására adott felhatalmazásnak tartalmaznia kell a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit [Jat. 15. § (1) bekezdés]. (ABK 2008. február, 159, 162.)

Az Alkotmánybíróság 51/2004. (XII. 8.) AB határozata összefoglalóan állapította meg, hogy az állami szervek jogalkotó hatáskörét átfogóan az Alkotmány és a Jat. szabályozza. A Jat. 15. § (2) bekezdése értelmében a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelezettségek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni. Az alapjogok tartalmát meghatározó szabályozást azért nem lehet végrehajtási jogszabályba foglalni, mert az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat - az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint - minden esetben törvénynek kell megállapítania. (ABH 2004, 679, 688.)"

A 132/2008. (XI. 6.) AB határozatban foglaltak érvényesítése érdekében az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium következetes gyakorlat alapján a jelenleg hatályos törvényekben foglalt - a korábbi gyakorlatok szerint olykor meglehetően általánosan megfogalmazott - felhatalmazó rendelkezéseket a legszűkebben értelmezve csak az azokban ténylegesen nevesített tárgykörökben támogat jogalkotási lépéseket. A túl általánosan megfogalmazott felhatalmazó rendelkezéseket pedig konkretizálni, pontosítani szükséges.

A törvényjavaslatban foglalt felhatalmazó rendelkezések alapján a következő tárgykörökben szükséges új végrehajtási rendeletek kiadása:

- új kormányrendelet az egészségügyi bírság megfizetésének részletes szabályairól,

- új kormányrendelet a közigazgatási hatósági eljárás során felmerülő, egyéb eljárási költségnek minősülő, mintavételi, laboratóriumi vizsgálati költségek, illetve egyéb műszeres vizsgálatok költségeinek, továbbá az eljárás során a tényállás tisztázása kapcsán felmerült személyi és dologi költségek mértékét és fizetésének részletes szabályairól,

- új kormányrendelet az egészségügyi államigazgatási szerv élelmezés- és táplálkozás-egészségügyi feladataira vonatkozó részletes szabályokról,

- új kormányrendelet az egészségügyi technológiák egészségbiztosítási finanszírozásba történő befogadásának alapelveiről, feltételrendszeréről és részletes szabályairól, valamint a már befogadott technológiák körének felülvizsgálatáról és módosításukra vonatkozó szabályokról,

- új kormányrendelet a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény, a végrehajtására kiadott rendeletek, valamint a REACH és a CLP (közösségi rendeletek) végrehajtásának ellenőrzésében érintett szervek együttműködésének módjáról, valamint a hatósági feladatok megosztásáról,

- új kormányrendelet az intézeten kívüli szülés szakmai szabályairól, feltételeiről és kizáró okairól,

- új miniszteri rendelet a gyógyító-megelőző eljárások során alkalmazott egészségügyi technológiák egészségbiztosítási finanszírozásba történő befogadásához kapcsolódó egyes eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakról és az eljárás során alkalmazandó szakmai szempontrendszeréről,

- új miniszteri rendelet az egészségfejlesztési programok akkreditációjáról,

- új miniszteri rendelet az újszülött- és gyermekágyas ellátás szakmai szabályairól

- új miniszteri rendelet az egészségügyi közszolgáltató költségvetési szervek ágazati irányításával összefüggésben az egészségügyi közszolgáltató költségvetési szerv vezető testülete működésére, az egészségügyi közszolgáltató költségvetési szerv felügyelő testületének működésére, az egészségügyi közszolgáltató költségvetési szerv vezetője prémiumra való jogosultságára vonatkozó részletes szabályokról,

- új miniszteri rendelet a rendszeres étkezést biztosító, szervezett élelmezési ellátás keretében szolgáltatott élelmiszerekre vonatkozó táplálkozás-egészségügyi előírásokról

- új miniszteri rendelet az egészségügyi kockázattal járó egyes nem egészségügyi tevékenységek egészségügyi kockázatának csökkentésére irányuló szakmai szabályokról,

- új miniszteri rendelet az ápolói szintekhez tartozó tevékenységi kompetenciákról.

A fentiek mellett a jelenleg hatályos végrehajtási rendeletek kiadására vonatkozó felhatalmazó rendelkezések kerülnek pontosításra vagy kiegészítésre.

Amíg a végrehajtási rendelet megalkotására adott felhatalmazások kereteit egyik oldalról az alapvető jogok törvényi szabályozásának igénye korlátozza, addig a másik oldalról célszerűtlen bizonyos technikai kérdések (mint pl. a szállítójegyzékre és a szállító-előminősítésre vonatkozó részletes szabályok, igazgatási szolgáltatási díjak, stb.) törvényi szintre emelése.

Dr. Puskás Tivadar képviselő úr kérdéseire adott válaszok

Nemzetközi referenciaárazás (Dr. Csáky András képviselő úr is érintette a Nemzetközi referenciaárazás kérdéskörét)

A generikus program azoknak a törekvéseknek az összessége, melyek a lejárt szabadalmú gyógyszeres terápiák költségeinek leszorítását célozzák meg annak érdekében, hogy egyre szélesebb rétegek tudjanak hozzáférni ezekhez a kezelésekhez, illetve a megtakarított források újabb hatóanyagok támogatására legyenek elkölthetők. A generikus program ösztönzésének egyik kiemelt eszköze a referenciaárazás, mely történhet hazai, valamint nemzetközi összehasonlítások alapján. Ezzel éves szinten több tízmilliárd forint kiadás takarítható meg a generikus készítmények piacán, majd forgatható vissza korszerű, innovatív terápiákra. A jelenlegi költségvetési lehetőségek közepette csak a generikus program révén elérhető megtakarítások jelentik az új készítmények befogadásának egyetlen módját! Megállapítható ugyanakkor, hogy a generikus program a jelenlegi szabályozók mellett - a magyarországi gyógyszerpiac szerkezete és a szabályozási rendszer sajátosságai miatt - több nagy forgalmú, lejárt szabadalmú hatóanyagcsoportban nem érte el a tőle elvárt eredményeket: ebben a gyógyszerkörben az átlagos magyarországi árszint továbbra is indokolatlanul magas, nemritkán a magyarországinál sokkal fejlettebb nemzetgazdaságok árszintjánek 5-7-szerese, ami a magyar betegekre méltánytalan és indokolatlan terhet ró. Olyan tömegtermelésben előállított, standard generikus termékekről van szó, amelyek a költséghatékonysági követelményeket kielégítő, kontrollált befogadás (az EU ún. Transzparencia Direktívája) 2004-es bevezetése előtti időszakban kerültek a támogatási rendszerbe, és ezen időszak magas árszintje "beragadt". Ezeknél a készítményeknél a magyarországi termelői ár minden kétséget kizáróan jelentősen meghaladja a termékek közvetlen költségét, és a gyártók magatartása miatt a negyedéves nyilvános licit is csak marginális árcsökkentéseket eredményez. Ez az anomália egyfelől feleslegesen terhel milliós betegpopulációt (pl. vérnyomáscsökkentők, lipidcsökkentők), másfelől elvonja a forrásokat új innovatív készítmények elől, harmadrészt az EU versenypolitikájával ellentétes módon ugyanannak a gyártói körnek kedvez, amely a K+F-ráfordítások levonhatósága révén 2010-től jelentős kedvezményeket vívott ki magának, és amely nemzetközi viszonylatban magas költségszinten, alacsony hatékonysággal termel. Ezen gyártók ezen stratégiai kihívásaival mindenképp foglalkozni kell, de
ez az EU elvárásainak és a betegek érdekeinek megfelelő módon a fejlesztési politika és az iparpolitika keretein belül, de a támogatáspolitikától függetlenül - és nem az E. Alap terhére - történhet.

Felmerülnek olyan vélemények, melyek szerint a K+F-ráfordítások gyártói befizetésekből való levonhatósága révén a hazai gyógyszeriparnak nyújtott kedvezményt a nemzetközi referenciaárazás hatása megszünteti. Ezzel kapcsolatban lényeges, hogy 1) a kedvezmény révén elért 4-5 milliárd forint gyártói befizetéscsökkenés már középtávon is meghaladja a nemzetközi referenciaárazás költségvetési hatását, 2) míg a K+F ráfordítások levonhatósága kizárólag a költségvetés (E. Alap) terhére nyújtott kedvezmény (azaz a betegeket nem terheli), addig a rejtett szubvenciót jelentő magas generikus árak a járulékfizetők (betegek) gyógyszerkiadásait is feleslegesen növelik, 3) a K+F-kedvezmény célzottan a kutatás-fejlesztést végző - jellemzően hazai bázisú - vállalatokat preferáló támogatási forma (azaz hatása jól körülhatárolható), míg a jelenlegi - bizonyos termékcsoportokban irreálisan magas - generikus árak olyan rejtett szubvenciót jelentenek, amely nem célzott támogatás, hanem a járulékfizetőkre jelentős társadalmi veszteség.

Nemzetközi referenciaárazás - betegek maradnak ellátatlanul

A nemzetközi referenciaárazás bevezetése semmilyen módon nem jár azzal, hogy a betegek ne juthatnának hozzá bizonyos terápiákhoz (hatóanyagokhoz). Ezt az magyarázza, hogy a javaslatban szereplő nemzetközi referenciaárazás a legnagyobb támogatáskiáramlást generáló hatóanyagokra vonatkozik, amelyek között nagyszámú egymást kölcsönösen helyettesítő termékkel (generikummal) rendelkező készítmények vannak. Az érintett hatóanyagkörben jellemzően 8-15 generikus márkanév (brand) versenyez egymással, amelyek egymással egyenértékű gyógyszereket jelentenek. A nemzetközi referenciaárazás ezeken a versengő piacokon azáltal tud árszint-csökkentést elérni, hogy az eljárás során a gyártókat az árak csökkenésében teszi érdekeltté, hiszen egyfelől így a betegek által fizetendő térítési díj is csökken, másfelől így elkerülik a nemzetközi referenciaárnál legalább 30%-kal magasabb árú készítményeik támogatásból való kikerülését. A nagyszámú, egymással tökéletesen ekvivalens helyettesítő termék miatt olyan eset közgazdaságilag sem fordulhat elő, hogy egyetlen gyártó sem csökkent árat, mivel az árcsökkentés hatására nagyobb piaci részesedés szerezhető, így az árat csökkentő gyártó nagyobb forgalmat fog elérni az árat nem - vagy csak kisebb mértékben csökkentő - gyártók kárára. Egy összefüggés azonban mégis felfedezhető a nemzetközi referenciaárazás és a betegek ellátása között: a nemzetközi referenciaárazás révén felszabadítható források (2010-2016. között összesen kb. 55-60 milliárd forint, ebből 35 milliárd forint 2010-2012. között jelentkezik) új, innovatív hatóanyagokat tesznek elérhetővé a betegek számára.

Nemzetközi referenciaárazás - innovatív készítmények befogadása

Az új, innovatív készítmények (hatóanyagok) befogadása Magyarországon jelenleg is korszerű és jól működő szabályok szerint történik, az EU ún. Transzparencia Direktívájának megfelelően. Új készítmény csak részletes hatásossági és költséghatékonysági elemzés alapján, megfelelő evidenciákkal alátámasztott módon fogadható be, és a befogadáskor az egészségbiztosító már jogszabály alapján már ma is nemzetközi ár-összehasonlítást végez. (A befogadáshoz kapcsolódó nemzetközi ár-összehasonlítás az EU tagországaiban - 3 ország kivételével - általános gyakorlat, aminek évtizedes múltra visszatekintő szakmai elvei és szabályai vannak.) Új hatóanyag emelt és kiemelt, indikációhoz kötött támogatásba ("Eü. pont") csak támogatásvolumen-szerződés keretében fogadható be. Az innovatív készítmények befogadását a javaslatban szereplő nemzetközi referenciaárazás azért nem érinti semmilyen módon, mert az kizárólag a legnagyobb támogatáskiáramlást generáló hatóanyagokra vonatkozik. Ezen definíciónak azok a már támogatott hatóanyagok felelnek meg, amelyek között lejárt szabadalmú, nagyszámú egymást kölcsönösen helyettesítő termékkel (generikummal) rendelkező készítmények vannak, amelyek árszintje még a 2004 előtti időszakban irreálisan magas szinten "ragadt be" Magyarországon, a betegekre méltánytalanul nagy terhet róva, és ezt az árszintet a fixesítés eszközeivel - az érintett gyártók összehangolt piaci tevékenysége ellenében - az egészségbiztosítónak nem sikerült érdemben lejjebb szorítania. Egy összefüggés azonban mégis van a nemzetközi referenciaárazás és az új készítmények befogadása között: a nemzetközi referenciaárazás révén felszabadítható források (2010-2016. között összesen kb. 55-60 milliárd forint, ebből 35 milliárd forint 2010-2012. között jelentkezik) új, innovatív hatóanyagok támogatására fordíthatók.

Egyedi méltányosság

Az egyedi méltányossági alapú támogatás lényege, hogy olyan technológiák (gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök) is elérhetővé váljanak, amelyek igen kis létszámú (néhány fős) betegpopulációt érintenek, így társadalombiztosítási támogatásba való befogadásukhoz még nem gyúlt össze elegendő tudományos bizonyíték, evidencia. Az egyedi méltányossági alapú támogatás ugyanakkor - egyeid mivoltából adódóan elkerülhetetlenül - a betegek számára igen nagy adminisztrációs terhet jelentő, folyamatosan ismétlődő kérelmeket szükségessé tévő, magas költségű ellátási forma. A gyártókat tehát ösztönözni kell arra, hogy azokat a gyógyszereket és gyógyászati segédeszközöket, amelyekre elegendő mennyiségű evidencia gyűlt össze a befogadáshoz és/vagy a korszerű terápiákhoz mérten nagy betegpopuláció igényeit elégítik ki, befogadtassák a társadalombiztosítás rendszerébe. Jelenleg ilyen ösztönző nincs, így a javaslat egyfelől ezen hiányzó ösztönzők megteremtésére irányul: amennyiben valamely időszakot megelőző évben egy adott gyógyszerrel vagy gyógyászati segédeszközzel 50-nél több beteget láttak el, úgy bizonyos türelmi idő elteltével az adott gyógyszer vagy gyógyászati segédeszköz nem minősül "egyedinek", arra egyedi méltányossági támogatás a továbbiakban nem adható, így a gyártó rákényszerül a befogadás kérelmezésére. A javaslat másik eleme annak kiküszöbölésére irányul, hogy a betegeknek egyedi méltányossági alapon olyan gyógyszerekkel lássák el, amelyek bizonyítottan nem hatásosak vagy költséghatékonyak: az ilyen technológiák a befogadási kérelem elutasítását követően 5 évig (amennyi idő minimálisan szükséges az újonnan felgyülemlő nemzetközi tapasztalatok evidenciaként történő kezeléséhez) nem adhatók egyedi méltányossági támogatásként.

Az egyedi méltányossági támogatások rendszerében könnyítést jelent azon új rendelkezés, mely szerint a betegek összességében a havi előirányzatnál nagyobb mértékben is igénybe vehetik ezen támogatási formát.

Kispatikák segítése és a gyógyszertárakra vonatkozó EU Bírósági döntés

A kisforgalmú gyógyszertárak segítése évek óta napirenden lévő célkitűzés. A fenti törvényjavaslat 2010. január 1. helyett e célkitűzés figyelembevétele érdekében is rendelkezik arról, hogy 2013. január 1-ére halasztja el a korlátozás nélküli patikaalapítás lehetőségének életbe lépését. Ezzel egyidejűleg szigorításra kerülnek a gyógyszertár alapítás feltételei az alapításhoz vállalandó többletszolgáltatások változtatásán keresztül (legalább heti 84 órás nyitva tartás és folyamatos ügyelet biztosítása, továbbá plusz feltétel a hatályos szabályozáshoz képest interneten történő rendelés esetén a gyógyszerek ingyenes házhozszállítása a gyógyszertár működésének helyszínétől számított legalább 2 km-es körzetben). Könnyen belátható, hogy a korlátozás nélküli gyógyszertár alapításhoz képest a szigorúbb szabályok bevezetése közvetve védi a már működő kisforgalmú gyógyszertárakat.

Az Európai Közösségek Bírósága C-171/07. és C-172/07 (Apothekekammer des Saarlandes) egyesített ügyekben hozott ítélete és a magyar szabályozás viszonya:

A fenti döntés azt mondta ki, hogy nem ellentétes az Európai Közösséget Létrehozó Szerződés letelepedés szabadságáról szóló EK 43. és az EK 48. cikkeivel az olyan nemzeti szabályozás, amely megakadályozza, hogy a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkező személyek gyógyszertárak tulajdonjogát megszerezhessék, illetve gyógyszertárat üzemeltethessenek.

Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy a fentiekben ismertetett európai bírósági ítélet semmilyen jogalkotási kényszert nem jelent a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény módosítása tekintetében. E döntéssel az az EK szerződés 152. cikkében kifejezett elv került további megerősítésre, hogy a közösségi jog nem érinti a tagállamok hatáskörét az egészségügyi szolgáltatások megszervezésére vonatkozó rendelkezések meghozatala terén. Így az akár megengedő módon, akár pedig komoly korlátozások bevezetésével is megtehető, ha az szükséges és arányos a nyomós közérdek elérése szempontjából. Ez a magyar szabályozás szintjén azt jelenti, hogy akár a jelenlegi szabályozás is fenntartható, akár az 1994-től 2006-ig tartó szigorú, a személyi jogos gyógyszerész tulajdonosi helyzetének elsődlegességére épülő rendszer is visszavezethető volna a jogrendszerbe.

Mindamellett azonban, hogy az Európai Közösségek Bírósága által hozott ítélet nem keletkeztet jogalkotási kényszert a magyar szabályozásban, jelen törvényjavaslat keretében a lakosság érdekét és igényeit szolgáló tényleges többletszolgáltatás biztosítása érdekében szigorítani kívánjuk a gyógyszertár létesítés feltételét, továbbá tekintettel arra, hogy a teljes liberalizáció hatásának felülvizsgálatára hosszabb távú elemzés szükséges, ezért a teljes liberalizáció időpontjának 2013. január 1-re történő elhalasztását javasoljuk, a gyógyszerész szakmai szervezetek kérésének is megfelelően.

Az egészségügyi bírság más bírságokkal való kapcsolata

Az Alkotmánybíróság a 60/2009. (V. 28.) AB határozatában megállapította a következőket: "A közigazgatási szankciók lényegüket tekintve két csoportra bonthatók. Az egyik csoportot a szabálysértési szankciók alkotják: ezek funkciója a jogrend védelme, és - hasonlóan a büntetőjogi szankciókhoz - a bűnösség megállapításán alapulnak. Ezekkel szemben a nemzetközi egyezmények és a magyar alkotmánybírósági gyakorlat alapján is elvárhatóak a büntetőjogban érvényesülő garanciák úgy is mint jogállami követelmények.

A szankciók másik csoportjába azok a közigazgatási szankciók tartoznak, amelyeket a közigazgatási szervek felügyeleti eljárásuk során a közigazgatás-ellenes cselekmények, azaz a közigazgatási jog szabályainak megsértése miatt alkalmaznak. Ezeket a bírságokat nevezi a szakirodalom felügyeleti bírságnak (pl. építésügyi bírság, fogyasztóvédelmi bírság, környezetvédelmi bírság, munkaügyi bírság, adóbírság, jövedéki bírság stb.). Közös jellemzőjük, hogy közigazgatás-ellenes magatartások esetén alkalmazható olyan objektív szankcióknak minősülnek, melyeknek elsődleges funkciója a közigazgatási jog érvényre juttatása, illetve másodlagosan a prevenció. Az egészségügyi bírság ún. anyagi jogi közigazgatási bírságként kerül bevezetésre."

A 60/2009. (V. 28.) AB határozat a közigazgatási bírságok és a szabálysértési bírságok egymáshoz való viszonyát vizsgálva megállapította, hogy azonos tényállásra szabálysértési és közigazgatási típusú bírság együttes kilátásba helyezése önmagában nem alkotmányellenes, azonban a vonatkozó törvényeknek megfelelően szabályozniuk kell a közigazgatási eljárás és a szabálysértési eljárás egymáshoz való viszonyát.

A javaslat szerint az egészségügyi bírság anyagi jogi (azaz nem eljárási típusú: pl. rendbírság) közigazgatási bírságként kerülne bevezetésre.

Bár az Alkotmánybíróság fenti határozata alapján a közigazgatási bírság akár szabálysértési bírsággal párhuzamosan is kilátásban helyezhető lenne, a javaslat egyértelműen szubszidiárius, kisegítő jellegű bírságként nevesíti az egészségügyi bírságot. A javasat szerint:

"Egészségügyi bírság abban az esetben szabható ki, ha külön jogszabály az egészségügyi államigazgatási szerv eljárásával összefüggésben szabálysértési vagy közigazgatási - kivéve eljárási - bírságot nem helyez kilátásba." Továbbá: "Az egészségügyi bírság kiszabásának nincs helye, ha (...) azonos tényállás alapján az Egészségbiztosítási Felügyelet külön törvény szerinti felügyeleti bírságot szabott ki."

Azaz: abban az esetben, ha magánszeméllyel szemben az ÁNTSZ szabálysértési hatósági jogkörben eljárhat a hatályos szabálysértési jog alapján, egészségvédelmi bírság nem alkalmazható.

Kiemelést érdemel továbbá, hogy az egészségügyi bírság jogintézménye a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankció alkalmazásának lehetőségével biztosítja a hatóság számára a kellő erejű fellépés lehetőségét, ugyanakkor az érintett személyek - különösen vállalkozások - számára egyben garantálhatja a folyamatos működés lehetőségét. Egyes esetekben ugyanis az egészségügyi államigazgatási szerv kellő eszközök hiányában ultima ratio jelleggel csak a tevékenység korlátozásához, vagy az adott tevékenységtől való eltiltás eszközéhez folyamodhatott, míg a bírság egy további, adott esetben a meglévőknél cizelláltabban alkalmazható, hatékony hatósági eszközként jelenik meg.