EIB-1/2006.
(EIB-1/2006-2010.)
az Országgyűlés európai ügyek bizottságának
2006. június 6-án, kedden, 10.30 órakor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása
Dr. Göncz Kinga miniszterjelölt bevezetője
Képviselői kérdések, dr. Göncz Kinga miniszterjelölt válaszai
Dr. Szilvásy György miniszterjelölt bevezetője
Képviselői kérdések, dr. Szilvásy György miniszterjelölt válaszai
Dr. Petrétei József igazságügyi- és rendészetiminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása
Dr. Petrétei József miniszterjelölt bevezetője
Képviselői kérdések, dr. Petrétei József miniszterjelölt válaszai
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Dr. Tóth Bertalan (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Dr. Csapody Miklós (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Manninger Jenő (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter-jelölt
Dr. Szilvásy György Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt
Dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt
Dr. Udvardi Iván (Külügyminisztérium)
Dr. Fazekas Judit (Igazságügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 35 perc)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Igen nagy tisztelettel köszöntöm mindenekelőtt az európai ügyek bizottságának tagjait. Ez az első alkalom, hogy találkozunk a megválasztásunkat követően.
Tisztelettel köszöntöm a régi tagokat, és látom, szép számmal vannak új tagok is a bizottságban. Remélem, mindannyian jól fogják magukat érezni a bizottságban, és hasznos munkát fogunk tudni végezni!
Az európai ügyek bizottsága egyszerre külpolitikai és belpolitikai bizottság. Külpolitikai abban az értelemben, hogy az Európai Uniónak is van külpolitikája, és szeretnénk ezekhez a kérdésekhez is hozzászólni. És külpolitikai abban az értelemben, hogy az Európai Unión belüli céljainkat partnereinken keresztül tudjuk elérni, és ez részben külpolitikai munka.
De természetesen belpolitikai is; az Európai Unió belpolitika. Azok a döntések, amelyek Brüsszelben, az európai intézményekben születnek, a magyar belpolitikai életre közvetlen hatással vannak.
Szeretném a bizottság figyelmét felhívni arra, hogy az európai ügyek bizottsága - egyedüliként az összes országgyűlési bizottság között - ügydöntő bizottság. Minden más bizottság a plenáris ülésnek tehet javaslatot, és a plenáris ülés fogadja el a javaslatokat. Ez a bizottság egyedüliként meghatározza az Országgyűlés állásfoglalását a kormányra nézve a tekintetben, hogy milyen álláspontot foglaljon el, és ez a bizottság munkájának törvényeink értelmében kiemelt szerepet tulajdonít.
Nagyon sokat fogunk hallani a nemzeti érdekekről. Ezt részben indokoltnak tartom, részben pedig úgy gondolom, hogy túl lehet ezeken lépni. Hogy egy nem régi példát mondjak, talán a hétvégén lehetett hallani, hogy az Európai Unió Bizottsága javaslattal fog élni a bortermeléssel kapcsolatban, különböző szőlőfajták kivágására kívánja a tagállamokat rávenni. Én úgy vélem, ez nemzeti érdek lehet, hogy ez ellen fellépjünk, számos megfontolásból. De ha arra gondolok, ami nem olyan régi történet, hogy az Európai Bíróság döntött az utasok adatai kiszolgáltatásáról az Egyesült Államok részére, ebben az Európai Parlament megosztott volt: a liberálisok ez ellen voltak, az EPP mellette volt, a szocialistákra nem emlékszem pontosan - ezt Szent-Iványi István biztosan jobban tudja. És ezekben az ügyekben például az Európai Parlament is pártideológiák mentén tudott dönteni, és ez a bizottság is sok ügyben tud nemzeti érdek mentén felállni. És lesznek olyan ügyek egészen biztosan, amelyek pártmegfontolás alapján oszthatják meg akár ennek a bizottságnak a munkáját is.
Én nagyon szeretném, ha az előttünk álló négy évben a bizottság munkája hozzájárulhatna ahhoz, hogy az Európai Uniót jobban megismertesse a magyar lakossággal, és ha lehet, akkor meg is szerettesse annyira, amennyire ez lehetséges lesz. Éppen ezért javasolni fogom, hogy majd tekintsük át a zárt ülések rendszerét: minél kevesebb a zárt ülés, annál jobb a bizottság munkája is e tekintetben. Ha egyezségre tudunk jutni, akkor maga a bizottság is tehet javaslatot a vonatkozó törvények felülvizsgálatára.
Nagy hangsúlyt szeretnék fektetni az ellenzéki jogok érvényesülésére a bizottságban, csakúgy, mint az előző ciklusban. E tekintetben már most tennék egy javaslatot, amelyet, ha tetszik, a bizottság elnökségével megbeszéltem. Az előző ciklusban azt a gyakorlatot folytattuk - szemben más bizottságok gyakorlatával, ahol rengeteg kérdés összegyűlt, és aki szót kért, felírtuk, és akkor kaphattak szót -, az a gyakorlat alakult ki, és jól működött, hogy egy bizottsági tag csak egy alkalommal kap szót, de akkor kétszer. Ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy kérdést intéz a miniszterhez vagy a miniszterjelölthöz, elmondja a véleményét, a miniszter vagy miniszterjelölt válaszol, utána még egyszer kap egy lehetőséget arra, hogy kifejezze az egyet vagy egyet nem értését, és akkor a miniszter, a miniszterjelölt még egyszer válaszolhat, így többet ez a képviselő nem kap szót a bizottsági ülésen. Ennek vannak előnyei és hátrányai a bizottság tagjaira nézve. Hátránya, hogy csak egy alkalommal kap lehetőséget, de akkor rá tud világítani adott esetben arra, ha valamilyen okból elégedetlen a meghallgatott válaszával, és el tudja mondani a véleményét.
Ez akkor működik, ha a bizottság ezzel egyetért. Ha a bizottság ezzel nem ért egyet, akkor nyilván a Házszabály rigorózus követését fogjuk folytatni, tehát írjuk sorban, hogy kik kérnek szót. Remélem, a bizottság ezt el fogja fogadni. Még egyszer, ez jól működött az előző ciklusban.
Én szeretnék annak a reményemnek hangot adni, hogy a bizottság működése során külpolitikailag hasznos lesz, tehát hozzá fog tudni járulni ahhoz, hogy Magyarország az európai intézményeken belül a lehető legjobb álláspontot foglalja el. És reményemnek szeretnék hangot adni abban a tekintetben is, hogy belpolitikailag pedig egy izgalmas bizottság lesz, ahol érdekes, a közvélemény számára is érdekes vitákat fogunk folytatni.
Ezen bevezető megjegyzéseim után először is megállapítom, hogy a bizottság határozatképes - ebbe a sajtó képviselői sincsenek beleszámolva, akik nagyon szép számmal vannak jelen a bizottság ülésén. Ki tudja, hogy miért? Biztosan van ennek valamilyen speciális oka.
Szeretném kérdezni mindenekelőtt a bizottság tagjait, hogy a megküldött napirendi javaslatommal egyetértenek-e, vagy észrevétel van-e? (Nincs ilyen jelzés.)
Ha észrevétel nincs, akkor kérem, jelezzék, hogy kik támogatják a megküldött napirendi javaslatot! (Szavazás.)
Ez egyhangú, köszönöm szépen.
Akkor át is térünk az első napirendi pontunkra, és ebből az alkalomból megkülönböztetett szeretettel és tisztelettel köszöntöm dr. Göncz Kingát, külügyminiszter-jelöltünket. Mielőtt megadnám neki a szót, szeretném megjegyezni, hogy kétségkívül meglepetést okozott Göncz Kinga jelölése a külügyminiszteri posztra, aminek az oka az, hogy Magyarországon a harmadik köztársaságban az eddigi gyakorlat az volt, hogy mindig sokéves, ha nem évtizedes külügyi tapasztalattal bíró, vagy politikus, vagy pedig szakember került a külügyminiszteri posztra. Ezzel a mostani kormány szakított, a meglepetést ez okozta. 10 Uk(11-20) - elnök Megítélésem szerint részben persze indokoltan, hiszen a gyakorlat eddig mást mutatott, részben azonban vannak nemzetközi példák arra, hogy a külügyminiszteri posztot nem egy régi külügyes, vagy egy régi diplomata tölti be - úgynevezett civil miniszter -, hogy ne régi példát mondjak, D'Alema Olaszországban külügyi tapasztalat nélkül lett külügyminiszter, vagy egy régebbi példa: Joschka Fischer úr, aki fiatal korában inkább az utcai harcokban jeleskedett, a későbbiekben egy zöldpárt elnöke volt, és nyilván hihetetlen tapasztalatokra tett szert az atomreaktorok működésének előnyei és hátrányai tárgykörében. Ezzel együtt azt hiszem, mindannyian tudhatjuk, hogy igen sikeres külügyminiszter vált belőle, miután ezt a posztot elnyerte.
Úgyhogy, e bevezető megjegyzések után még egyszer köszöntöm Göncz Kingát. Azt hiszem, a bizottság tagjai előtt ismert, hogy a bizottsági meghallgatás mire terjed ki és mire nem, úgyhogy megkérem, hogy ennek figyelembevételével mondja el elképzeléseit, beszéljen saját magáról, hogy a bizottság tagjai megismerhessék, és azokról a szerkezeti elképzelésekről, amelyek nem a kormányprogramot illetik - mert ezek megvitatására a plenáris ülésen kerül sor a hét második felében -, hanem személyes elképzeléseiről nagyon szívesen hallgatjuk.
Még egyszer köszöntöm, megadom a szót.
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása
Dr. Göncz Kinga miniszterjelölt bevezetője
DR. GÖNCZ KINGA miniszterjelölt: Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ha szabad nekem is a meglepetéssel kezdeni, tulajdonképpen nekem is meglepetés volt ez a felkérés. Ez nyilván a személyes része ennek, és utána volt egy hosszú beszélgetésünk a miniszterelnök úrral. Én is azt kérdeztem, hogyan merült fel ez a kérdés, és utána tulajdonképpen egyrészről ugyanezek az érvek hangzottak el, amelyeket most Eörsi Mátyás elnök úr mondott, tehát, hogy ez Európában nem ismeretlen, noha Magyarországon ennek nincs hagyománya, hogy egy külügyminiszter-jelölt civilként, kívülről induljon el. Másrészről beszéltünk arról, hogy mivel már két éve európai uniós tagországként működünk, a külpolitika - legalább is a külpolitikának az a része, amely az Európai Unióhoz, de azért ez sokkal többet is jelent, mert a bővítési folyamathoz, szomszédsági politikához, mindenféle egyébhez is kötődik - részben belügy.
Tehát nagyon fontos feladatom lesz az, hogy egyrészről képviseljem a magyar érdekeket az Európai Unióban, és úgy is látom, hogy elkezdett kirajzolódni Magyarországnak egy nagyon jól látható arca az Európai Unió működésén belül. Nyilvánvalóan ezt kell továbbvinnünk, majd beszélnék a konkrét feladatokról is. De legalább ennyire megfogalmazódott, hogy fontos lenne, hogy Magyarországon is nyilvánvalóbb, kézzelfoghatóbb legyen az emberek számára az, mit is jelent, hogy európai uniós tagországként működünk most már. Tehát ez ne valamifajta távoli dolog legyen, hanem része legyen az emberek gondolkodásának.
Talán annak is szerepe lehetett ebben a felkérésben, hogy ugyan én esélyegyenlőségi szociális területen dolgoztam, lehet tudni, hogy hosszabb ideje, de ez nagyon nagymértékben egybevág az Európai Unió alapértékeivel, ahol a versenyképesség, a gazdasági fejlődés, a munkahelyteremtés mellett azért a kohézió nagyon nyomatékosan szerepel az értékek és a célok között, és azt hiszem, az Európai Unió jövője szempontjából ez nagyon fontos is.
Azt gondoltam, mivel az önéletrajzomból eddig nyilván azok derültek ki, amelyek szociális vonatkozásúak, lévén, hogy ezen a területen dolgoztam, és kevésbé derült ki az, aminek nemzetközi vonatkozásai voltak, azért mondanék egy pár szót erről. Egyrészt azt talán lehet tudni, hogy négy éve, az előző ciklusban végig kormánytagként, különböző pozíciókban voltam, először, amikor még együtt volt az egészségügyi és a szociális minisztérium, akkor politikai államtitkárként tulajdonképpen a szociális területen például nagyon intenzíven részt vettem a társadalmi kirekesztés elleni memorandum aláírásában, előkészítésében, tárcaközi koordinációjában, aztán később ennek az akciótervének az elkészítésében, koordinálásában, már abban az időszakban. Aztán esélyegyenlőségi miniszterként is egyértelmű volt, hogy az esélyegyenlőség területe olyan terület, amely az Európai Uniónak prioritása. Az EU-t elsődlegesen a női esélyegyenlőség kérdései érdeklik, ez Magyarországon kicsit más színt kapott, ebben a fogyatékos emberek, a roma kisebbség esélyegyenlőségi kérdései is nagyon nyomatékosan szerepeltek, de ez mind olyan, aminek európai uniós vonatkozása volt.
Az utóbbi másfél évben, a Gyurcsány-kormány idején pedig az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi minisztérium vezetőjeként - ez tulajdonképpen ugyanaz az idő, amikor már európai uniós tagállamként is működtünk - természetesen nagyon sokszor részt vettem a Miniszterek Tanácsa ülésein, de külön is többször kaptam felkérést arra, hogy az újonnan csatlakozott tagországok nevében mondjam el, milyenfajta tapasztalataink vannak a rendszerváltás után, az európai uniós csatlakozás kapcsán, a szociális területen, a társadalmi kohézió területén. Az ifjúsági paktum idején például én voltam ott a Miniszterek Tanácsa ülésén a lisszaboni célok felülvizsgálatánál, nagyon fontos dolog volt, hogy az ifjúság kérdése sokkal fontosabb legyen, mint ahogyan korábban volt, és sokkal hangsúlyosabban jelenjen meg az ifjúság integrálása és részvétele a társadalmi-gazdasági folyamatokban. Mi készítettük elő nyugdíjak fenntarthatóságáról szóló jelentést, amely az Európai Unió egyik nagyon fontos területe a nyitott koordináción belül, az antidiszkriminációs hatóság felállítása arra az időszakra esik, amikor én voltam ennek a területnek a minisztere. Tehát nagyon sok olyan volt, ami az európai uniós működésen belül a minisztérium működésével összefüggött.
Szívesen mondanék pár dolgot a korábbi időszakról is. Talán azt is lehet rólam tudni, hogy a konfliktuskezelés, mediáció szakembereként nagyon sokfajta képzést, programot vezettem. Ennek inkább a magyarországi része jelent meg korábban az önéletrajzomban, de az a szervezet, amelynek a keretében dolgoztam - a Partners Hungary-t vezettem -, az egy nemzetközi szervezet volt, amelynek abban az időben azt hiszem, tizenegy országban volt képviselete. Ebben voltak kelet-közép-európai, balkáni, dél-amerikai országok, és az Amerikai Egyesült Államok, és nagyon szorosan dolgoztunk együtt a kollegáinkkal a különböző országokból. Ennek keretében részben konfliktuskezelő, tárgyalástechnikai tréningeket tartottam, részben ilyen programokat vezettem például Koszovóban, Albániában, egyszer Tadzsikisztánban vettem részt a polgárháborús időszak konfliktushelyzetének a felmérésében és tervek kidolgozásában. De dolgoztam Romániában, Bulgáriában, Szlovákiában, Csehországban.
(-20)
21/MM (Göncz Kinga)
Tulajdonképpen ez egy nemzetközi szervezet volt, amelyiknek az ilyenfajta, a konfliktuskezelésnek főleg a társadalmi konfliktus részét figyelembe vevő projektjeiben személyesen részt vettem nagyon nagymértékben. Tehát van egy olyanfajta tapasztalatom, ami a térségnek részben az Európai Unióhoz csatlakozott részére vonatkozik, de nagyon sok esetben a Balkánra, illetőleg ennek a térségnek a konfliktuszónáira.
A konfliktuskezelés talán azért fontos, és azt hiszem, ezt Eörsi Mátyás elnök úr pontosan tudja, mert én úgy látom a világon belül, hogy miközben az Amerikai Egyesült Államoknak elsődlegesen egy konfliktuskezelő szerepe van, az Európai Uniónak biztosan nagyon erős a konfliktus-megelőző szerepe. És ebbe nagyon sok minden beletartozik, beletartoznak az esélyegyenlőségi kérdések, a nemzetek, a kisebbségek esélyegyenlőségének, jogi védelmének kérdései. Egyébként ezen a területen Magyarország nagyon aktív volt eddig is, és azt hiszem, hogy ezt nagyon fontos lenne folytatnunk. Nagyon nyomatékosan idetartozik a társadalmi kirekesztés elleni akcióprogramok, gondolkodás kérdése is, hiszen pontosan a konfliktuselméletekből tudja az ember, hogyha egy folyamatnak olyan kimenetele van, hogy vannak vesztesei, akkor az mindenképpen felborítja az egyensúlyi helyzetet, és mindenképpen eszkalálja a konfliktust.
Tehát nagyon fontos abban gondolkoznunk, hogy hogyan tudjuk megelőzni a konfliktusokat, és hogy tudunk olyanfajta kimeneteleket találni - és azt hiszem, hogy ez igaz nemzetközi viszonylatban és hazai viszonylatban is, társadalmi kérdésekben is -, tehát olyan megoldásokat találni, ahol nyertes-nyertes kimenetele van a különböző helyzeteknek. Tehát mindenki úgy tud kikerülni egy helyzetből, hogy valamilyen szempontból számára is pozitív ez a kimenetel, hisz ez az, ami igazából a konfliktusokat el tudja kerülni. Tehát azt hiszem, hogy ezt a fajta előzetes ismeretet az ember nagyon jól tudja használni itt is.
És hadd mondjam azt is, én azt látom, hogy egy egészen kiváló testületre fogok tudni támaszkodni. Ez alatt a nagyon rövid idő alatt, amióta tudom, hogy én külügyminiszter-jelölt vagyok, nagyon intenzíven dolgoztunk a Külügyminisztérium munkatársaival. Több olyan kollégától, aki az Európai Parlamentben dolgozik most, nagyon komoly segítséget kaptam. Remélem, hogy a továbbiakban is fogok kapni, tehát azt hiszem, hogy ez nagyon fontos, hogy van egy olyan szakmai háttér, ami a szakmai segítséget tovább is tudja számomra biztosítani.
Beszélnék egy kicsit arról, hogy mik azok a prioritások, mi az a helyzet, ahonnan indulunk, és mit is gondolok arról, hogy merre kellene továbblépni, bár egy megközelítés valamennyire talán ebből is kiderült, amit elmondtam a saját életutamból, és abból, hogy hogyan is szeretnék én viszonyulni ezekhez a kérdésekhez.
Az nyilvánvaló, hogy a kormányprogramban is megfogalmazódik, aminek a vitája természetesen még hátravan, hogy itt, Magyarországon is valamennyire szükség van egy átalakításra, a diplomácia szolgáltatási jellegének erősítésére, a gazdaság szereplőinek, a civil társadalomnak a bevonására. A külügyi tevékenységünkben fontos, hogy egy új szemléletű politikai kultúrát is meg tudjunk honosítani. Én azt hiszem, hogy ez elindult Magyarországon - sok szempontból, de tovább kell lépnünk.
Arról beszéltem, hogy itt a magyar érdekek képviselete nagyon lényeges lesz, Magyarországon pedig a nemzetközi együttműködések itteni megismertetése. Én úgy látom egyébként, hogy a világ ma természetesen működik bilaterális kapcsolatokban, de nagyon nagy mértékben szövetségek viszonyaiban működik. Tehát nagyon fontos, hogyan, milyen módon veszünk részt ezekben a különböző szövetségekben, hogyan tudjuk hallatni a hangunkat, mennyire tudjuk befolyásolni ezeknek a működését. És ez egy nagyon fontos prioritás.
Ha földrajzilag nézzük, akkor természetesen kiemelt fontossága van az európai uniós tagországi működésünknek. Nagyon fontos a szomszédos országokkal való kapcsolatunk. A magyarságpolitika szempontjából is kiemelt fontosságú, de ezen túl is nagyon fontos, hogyan gondolkozunk nemzetpolitikáról, magyarságpolitikáról. Nagyon fontos a NATO-ban való részvételünk, a NATO-szövetségesekkel való kapcsolatunk.
Oroszországgal való viszonyunk kiemelt fontosságú, többek között energiapolitikai szempontból. Erről később szívesen mondok azért többet is. És gazdasági szempontból pedig Ázsia fejlődő országai nagyon fontosak számunkra, itt nagyon komoly előrelépések történtek. Részben a külföldi tőke bekerülése Magyarországra, befektetései Magyarországra, részben pedig a magyar működő tőke befektetései más országokba nagyon fontosak a gazdasági fejlődés szempontjából.
Ha egypár szót szólhatok arról, honnan is indulunk, az talán segítene arról beszélni a továbbiakban, hogy mit is szeretnék, mit is tartok fontosnak ebben a kormányzati ciklusban! Egyrészt az előző ciklus nagyon fontos történése volt az, hogy az Európai Unióba beléptünk; közepes méretű országként elkezdtünk egy olyan helyet elfoglalni, ami arcot is ad Magyarországnak. Nagyon fontos, hogy van egy nagyon jól működő diplomáciai testülete, szakemberei vannak Magyarországnak ezen a területen. Egyébként Magyarország csatlakozása volt az egyik példaszerű csatlakozás az Európai Unióhoz. Hogy olyan sok vezető állású magyar származású ember van az Európai Unióban, az egyértelműen annak köszönhető, hogy a felkészítésnek az a pontja, ami arról szólt, hogy a köztisztviselőket, a vezető köztisztviselőket felkészítsük az EU-s csatlakozásra, ez egy nagyon pozitív visszajelzés arról, hogy ezen a területen nagyon komoly lépések történtek. Ez egyébként egy olyan dolog, amit Magyarország exportálni is tud, tehát azokat a tapasztalatait, amelyeket a csatlakozás során szerzett, tovább tudja adni, és szeretné is továbbadni - és ezt én szívesen vinném tovább - azoknak az országoknak, amelyek most még a csatlakozási folyamat különböző fázisaiban vannak.
Nagyon fontos alapelv, amit elkezdett az előző kormányzati ciklus megvalósítani, hogy a magyarságpolitika, a nemzet újraegyesítése az Európai Unió keretei között, az Európai Unió alapelveinek, értékeinek megfelelően történjen - a szülőföldön maradás, boldogulás, a nyelv, a kultúra megőrzésének lehetősége. Itt szükség van egy modernizációra is, a gazdasági fejlődésre, ennek az elősegítésére. Ez nagyon fontos kérdés lesz, hogy tovább tudjuk vinni ezt a folyamatot, és tudjuk használni az európai uniós forrásokat határon átnyúló együttműködések, projektek támogatására.
A 2007-2013 közötti pénzügyi perspektíva tárgyalásainak kimenetele egyértelműen magyar siker. Azoknak a feltételeknek a kialakítása, amelyek most a lehetőséget fogják megadni a nagyon gyors fejlődésre a közeljövőben, a magyar diplomácia sikere; részben abból a szempontból, hogy mekkora az egy főre eső támogatás összege; részben abból a szempontból, hogy milyen saját erővel tudunk hozzájutni ezekhez a támogatásokhoz.
Nagyon fontos az is, hogy Magyarország elkezdett donorországként működni, tehát nemcsak befogadója a különböző támogatásoknak, hanem támogatóként is fellép most már a világ különböző részein. Természetesen itt is a Nyugat-Balkán kapcsán kiemelt szerepe van, hiszen Magyarország helyzete szempontjából a balkáni stabilitás az, ami kiemelt fontosságú. Én azt látom, hogy ez is egy olyan terület, ami további fejlesztésre szorul, de nagyon fontos, hogy elindult.
Az elinduló gazdasági kapcsolatok például a fejlődő ázsiai országokkal szintén ilyen terület, illetőleg az Oroszországgal kialakuló gazdasági együttműködés, legfőképpen az energetikai együttműködés területe. Magyarország az egyik legdependensebb ország energetikai szempontból, tehát itt a diverzifikáció egyrészről, másrészről egy energetikai megállapodás-csomag, ami ennek a biztonságát szolgálja, mindenképpen nagyon fontos lesz.
Ha a továbbiakban gondolkozunk... Nem tudom, mennyi időm van? Hadd kérdezzem meg, elnök úr! Nem szeretnék végtelen hosszan beszélni, de nagyon sok minden van, ez egy nagyon nagy terület.
ELNÖK: Miniszterjelölt asszony, a meghallgatást másfél órára terveztük, úgyhogy van még egy óránk, de nyilván célszerű, hogy a képviselők kérdéseire is hagyjunk időt. Ezen belül önre bízom természetesen az idővel való gazdálkodást.
DR. GÖNCZ KINGA miniszterjelölt: Jó, köszönöm szépen. Számomra, ha európai ügyekben gondolkozunk, akkor két fő kérdés van. Az egyik, hogy igazából milyen Magyarországot szeretnénk az Európai Unió tagjaként. És itt nyilvánvalóan adódik a válasz, hogy egy jól érdekérvényesítő országot, amelyik tovább is alakítja ezt a bizonyos arcát, aminek egyértelmű jelei vannak már most is.
Szeretnénk, hogyha az európai uniós csatlakozásunk befejeződne, a teljes csatlakozás megtörténne, részben a schengeni övezethez való csatlakozás, ahol mindenféle olyat megtettünk, ami ennek a technikai előfeltétele.
30
Uk(31-40) Göncz Kinga
Készek vagyunk természetesen a további lépésekre is, de ez nagyon fontos, mint ahogyan legalább annyira fontos, hogy itt a határon túli magyarok utazásának szempontjait figyelembe véve, nagyon nyomatékosan képviseljük a magyar érdekeket. Azt tehát, hogy a vízumkönnyítések, a magyar vízum, a kishatár-átlépési lehetőségek, egyebek fenntartása tovább tudjon menni.
Ugyanilyen fontos az eurózónához való csatlakozásunk, aminek nyilvánvalóan van egy szakpolitikai része, amelyet a Külügyminisztériumnak, és külügyminiszterként magamnak is támogatnom kell majd. Tehát, hogy a túlzottdeficit-eljárás során találjunk egy megoldást a nagy államháztartási hiányunk csökkentésére. Erre egyébként a kormányprogramban kézzelfogható tervek is vannak, és a kormányzati struktúrában is lehet látni ennek a jeleit.
A teljes jogú tagság nagyon fontos vonatkozása a munkaerő szabad áramlása. Tudjuk, hogy itt nagyon fontos lépések történtek, egyre több ország nyitja meg a munkaerőpiacát feltételek nélkül, vagy feltételekkel, de Magyarország számára. Mindenképpen elérendő cél, hogy Magyarország ebből a szempontból is teljes jogú tagja legyen az Európai Uniónak. Itt a következő években egyébként az a félelem nem igazolódott be, ami megfogalmazódott, hogy az újonnan csatlakozó országok munkavállalói el fogják árasztani a régi tagországok munkaerőpiacát. Azt lehet látni, hogy kicsit inkább fordítva történik, azt hiszem, több brit állampolgár van Magyarországon, mint amennyien a magyarok dolgoznak Nagy-Britanniában. De azt látjuk, hogy ez máshol is többé-kevésbé így van. Tehát itt mindenképpen szeretnénk továbblépni.
Nagyon fontos feladat Magyarország számára, hogyha a pénzügyi perspektíva tárgyalásai már ilyen pozitív eredménnyel végződtek Magyarország számára, hogy ezeket a forrásokat használni tudjuk, Magyarország valóban abszorbeálni tudja ezeket a forrásokat. Az sem mindegy, hogyan használjuk ezeket. Hadd mondjam itt egy kicsit a szociális területet, a társadalmi kohéziót képviselő kormánytagként is, hogy nagyon fontos, hogy Magyarországon ezeket a forrásokat úgy tudjuk használni, hogy miközben a versenyképességet, a munkahelyteremtést, tehát a megfelelő alapelveket képviseljük és megvalósítjuk, legalább annyira tudják ezek a források szolgálni a társadalmi kirekesztés csökkentését, hogy azokba a régiókba, azokra a településekre, azokhoz a társadalmi csoportokhoz is eljussanak ezek a források, ahol egyébként nehezebben jutnak hozzá, hogy ezek a források az ő felzárkózásukat, versenyképességüket is szolgálni tudják. Ezt nagyon fontosnak tartom, aztán nyilvánvalóan el fog indulni a következő pénzügyi perspektíva tárgyalása, ahol szintén nagyon fontos szerepe lesz Magyarországnak, és nagyon fontos lesz a tárgyalási pozíciónk.
Milyen Európát akarunk? Azt gondolom, ez is egyértelmű, és azt látom - és megint hadd legyek egy kicsit szubjektív -, hogy a második Gyurcsány-kormány kormányprogramja nagyon nagymértékben összevág azokkal az értékekkel, amelyeket az Európai Unió is képvisel. Azt hiszem, hogyha az emberek szempontjából nézzük, mi is fontos, mit is várnak az emberek az Európai Uniótól, azért az tulajdonképpen nagyon egyszerű. Szeretnének egyrészt jobban élni, munkát, munkajövedelmet szeretnének. Szeretnének biztonságot. Ez is nagyon fontos kérdés az Európai Unióban, hogy a közös biztonságunkat megteremtsük, részben az Európai Unió részvételével, részben az egyéb szövetségekkel való kapcsolatban. Az emberek mindenképpen olyan jövőt szeretnének, amely a gyerekeik számára is megőrzi a környezetünket, tehát a fenntartható fejlődés elve - ha szakzsargonban fejezzük ki - nagyon fontos az emberek számra. Szociális biztonságot is szeretnének, tehát a külső biztonságon túl nyilvánvalóan szolidaritást, azt, ha ők bajba kerülnek, akkor ez ne jelentse azt, hogy kihullanak a társadalom védőhálóján. Azt látom, hogy a magyar kormányprogram többé-kevésbé ugyanezen értékek köré szerveződik, ezeket fogalmazza meg, és kormánytagként úgy látom, hogy ezek képviselete az Európai Unióban, illetőleg Magyarországon nagyon hatékony képviseleti lehetőséget tesz lehetővé.
Tudjuk, hogy az Európai Unió is küszködik a versenyképességgel. Itt Magyarország GDP-növekedése inkább húzza az Európai Unió egészét, de mindenképpen fontos számunkra, hogy az egész Európai Unió sikeres, gazdasági szempontból versenyképes legyen. Nagyon fontos, hogy egy szolidáris, ezeknek az elveknek megfelelő Európa legyen. Nagyon fontos, hogy az Európai Unió meg tudjon küzdeni a globalizáció kihívásaival - és ezek is azok, amelyeket Magyarország is nagyon nyomatékosan megfogalmaz saját maga számára -, részben a terrorizmus veszélyével. Egyébként Magyarország itt mintaszerűen működött, és egyértelmű elismerést is vívott ki abban, hogy ami döntés született az Európai Unióban, annak mi mintaszerűen meg is feleltünk.
Az energiaellátás biztonsága az egész Európai Unió számára fontos, Magyarország számára kiemelten. Tehát mi is mindenképpen fontosnak tartjuk. A klímaváltozás megfékezése kicsit a fenntartható fejlődés kérdéseivel függ össze, és hadd mondjam itt is, hogy ahogyan említettem, azt, hogy donorországgá váltunk az utóbbi években, ugyanúgy nagyon fontos, hogy olyan Európai Uniónak legyünk része, amely fontosnak tartja a fejlődő világ segítését, ugyanazon okból, amit az elején mondtam. Csak az a világ lehet egy békés világ, ahol nincsenek súlyos vesztesek, akiknek érdekében áll megborítani egy egyensúlyi helyzetet.
Amihez Magyarország hozzá tud járulni - azt gondolom, hogy nagyon sok mindenhez -, egyrészről az alkotmány ratifikáliási folyamata, elfogadása, ez elakadt. Azt láttam, hogy Magyarországnak eddig is nagy szerepe volt abban, hogy ezt továbbmozdítsa. Fontos lenne, hogy ebből a válságkommunikációból az EU ki tudjon kerülni. Jó esélyt látok arra, hogy az alkotmánytervezet alapelveit tovább lehessen vinni. Ennek nyilvánvalóan politikai feltételei vannak: elsődlegesen a régi tagországok közül néhányban vannak politikai feltételei annak, hogy tovább lehess lépni. Talán a német elnökség itt jó lehetőséget fog erre adni, Magyarország szeretne további fontos szerepet játszani.
Nagyon fontos, hogy a bővítési folyamat hitelességét megőrizzük. Ez Magyarország számára azért kiemelten fontos, mert tudjuk, hogy a bővítésnek az integrációs perspektívával rendelkező országai pontosan azok az országok, amelyek Magyarország szomszédai, vagy közvetlenül ennek a térségnek, nevezetesen a Nyugat-Balkán országai. Magyarország számára elemi fontosságú, hogy a Nyugat-Balkánon béke, stabilitás, fejlődés legyen. Azt lehet tudni, hogy eddig is nagyon nagymértékben támogattuk például azt, hogy Horvátország csatlakozási tárgyalásai újrainduljanak, folyjanak. Magyarország mindig képviselte ennek a felgyorsítását. Ugyanilyen fontosnak tartjuk, hogy a további tárgyalásokban segítsük azokat az országokat, melyek olyan pozícióban vannak, hogy tovább tudnak lépni. Itt a montenegrói népszavazás után úgy tűnik, új helyzet lesz, és szeretnénk ehhez is hozzájárulni. Egyébként azt gondolom, az osztrákokkal közös misszió nyitásában Magyarország eddig is segítséget nyújtott ebben a kérdésben.
De számunkra nagyon fontos az is, hogy Szerbia esetében is tovább tudjon lépni ez a demokratizálódási folyamat, amely előbb-utóbb - reményeink szerint - megint a tagságig vezet, hiszen a vajdasági magyarok helyzete szempontjából kulcsfontosságú, hogy folyamatos legyen a párbeszéd és továbbmenjen, hiszen akkor tudjuk igazán nyomatékosan képviselni a vajdasági magyarok érdekeit, kisebbségi jogait az európai színtéren, hogyha ez a folyamat tovább tud menni. De igaz ez a többi nyugat-balkáni országra is, ha van ilyen kérdés, akkor nyilván szívesen beszélek erről is, Macedóniáról, egyebekről.
Talán érdemes pár szót szólni Törökország csatlakozásáról, amely nem közvetlenül határos Magyarországgal, de tudjuk, hogy nagyon ellentmondó vélemények vannak az európai uniós tagországokban Törökország tagságával kapcsolatban. Nekünk is mindenképpen az az érdekünk, hogy egy szabadkereskedelmi egyezmény keretében a gazdasági kapcsolatok fejlődjenek, és egyértelműen teljesítményalapon. Tehát akkor, ha Törökország meg tud felelni az elvárásoknak, akkor nyilván ennek a lehetőségét meg kell hagyni. Azt gondolom, ez egy hosszú folyamat, de talán fontos lehet.
Koszovó, Albánia. Nem tudom, beszéljünk-e most hosszabban erről. Koszovó kérdésében nyilvánvalóan várunk arra, hogy Martti Ahtisaari megbízottként megtegye a javaslatát a következő lépésekre.
(-40)
41/MM (Göncz Kinga)
Azt gondolom, itt is a legfontosabb kérdés az, hogy Koszovóban hogyan is tudnak helyben továbblépni a kisebbségi jogok biztosítása szempontjából, a gazdasági élet újjáépítése szempontjából, az állam újjászervezése vagy megszervezése szempontjából, és nyilvánvalóan utána kerül ez szóba. Tehát a Nyugat-Balkán számunkra nagyon fontos, emiatt aztán a bővítési folyamat is.
Egyértelműen azt támogatjuk, hogy Románia és Bulgária esetében minél hamarabb megtörténjen a csatlakozás, de itt is egyértelmű Magyarország álláspontja, és ezt én személyesen is szeretném továbbvinni, hogy ez egy teljesítményalapú csatlakozás legyen, tehát ami a védzáradékban megfogalmazódik, és ami Magyarország számára például nagyon fontos.
A Rosia Montana, tehát a verespataki bányaügy környezetvédelmi szempontból egyértelműen megjelenjen minden dokumentumban. A kisebbségi ügy, a kisebbségi törvény elfogadása egyébként magyar javaslatra került be a monitoringjelentésbe. Szeretnénk ezt továbbvinni, hogy a kisebbségi kérdéseket, ennek a tiszteletben tartását nagyon egyértelműen képviseljük európai színtéren is Románia esetében. De ahhoz, hogy egy ilyen határokon átnyúló nemzetegyesítés meg tudjon történni, elsődlegesen az erdélyi magyarsággal, ahhoz számunkra természetesen nagyon fontos Románia csatlakozása, teljes értékű csatlakozása.
Az Európai Unió szomszédságpolitikája kapcsán néhány országot szeretnék kiemelni, mert aztán attól félek, hogy nagyon el fog fogyni az időnk, és nem szeretnék nagyon hosszú lenni. Természetesen Ukrajnának van kiemelt jelentősége Magyarország szempontjából, a közös határ miatt is. Én azt látom, hogy Ukrajna esetében a narancsos forradalom után nagyon komoly változások indultak meg. Magyarország itt is élen járt - eddig is - abban, hogy képviselje azt, hogy Ukrajnának európai perspektívája, esetleg integrációs perspektívája is legyen, nyilvánvalóan ez is egy hosszabb folyamat. Itt a nyíregyházi megállapodást szeretnénk továbbvinni, és szeretnénk tovább is támogatni Ukrajnát abban, hogy ez erősödjön.
Nagyon-nagyon sok lépés van nyilvánvalóan hátra, de itt Magyarországnak nagy szerepe van, és mindenképpen azok között az országok között vagyunk, és leszünk a továbbiakban is, amelyek ezt támogatják, Lengyelországgal és néhány egyéb országgal szemben.
Oroszországról egy kicsit beszéltem, de én úgy látom, hogy kiemelt jelentőségű Magyarország számára az Oroszországgal való kapcsolatok kérdése. Itt nagyon fontos történések indultak el, ahogy említettem, energiapolitika szempontjából ez kiemelt jelentőségű; és a gazdasági kapcsolatok szempontjából is, hiszen Magyarország versenyképessége nagymértékben összefügg azzal, hogyan alakul itt a környező országokkal való gazdasági együttműködésünk. Oroszország egy nagyon nagy piac.
Viták vannak azon, hogy itt az energiapolitika további lépései a gázvezeték kérdése kapcsán hogyan történjenek. Nyilvánvalóan ez egy szakkérdés, mindenképpen együtt kell működnünk a Mollal, mindenképpen együtt kell működnünk a Gazdasági Minisztériummal, de ezt vinnénk tovább, mint ahogy a diverzifikálás alapelvét is.
Néhány egyéb feladat, amit a közeljövőben el kell kezdenünk. Részben fel kell készülnünk az Európai Unió magyar elnökségére, 2011-re. Ezt el kell már most, 2006-ban kezdenünk. Nagyon fontos, hogy Magyarország erre politikai szempontból, de adminisztratív és diplomáciai szempontból is felkészült legyen; hogy legyen elég olyan köztisztviselő, aki ennek a nagyon bonyolult folyamatát elő tudja készíteni, végig tudja vinni. Ez Magyarország imázsa szempontjából is fontos, de azt hiszem, hogy mindenféle szempontból az, mindannyiunk számára.
A szolgáltatási irányelvet, ugyan enyhített formában, de elfogadta az Európai Unió. Most itt nagyon fontos magyar szempontok tudtak érvényesülni, hogy az egészségügy és a szociális szolgáltatások területe kikerült - ez számunkra fontos volt. Nagyon sok konkrét és nyitott kérdés maradt, amiket tovább kell vinnünk a továbbiakban.
Nagyon fontos a munkaidő-direktíva esetében ennek a továbbvitele. Tudjuk, hogy a magyar egészségügyi szolgáltatások szempontjából nagyon markáns volt a magyar álláspont ezen a területen. Egyébként nem egyedül Magyarország volt az, amelyik megfogalmazta azt, hogy ez egy nagyon nehéz probléma, itt is további teendőink vannak.
A schengeni vízumdíjak. Igazi magyar siker, ami már megtörtént, az, hogy részben Ukrajna számára a vízumdíjaknak nincs emelése, részben a Nyugat-Balkán esetében elindulnak a tárgyalások. Ez megint azért fontos, hogy a határon túli magyar kisebbségek kapcsolattartása ne nehezedjen meg a schengeni csatlakozás, vagy a schengeni zónához való csatlakozás után. Itt is nagyon nagy feladataink lesznek a kishatárforgalom kiépítésében, a kétoldalú kapcsolatokban, mindenféle egyebekben.
Talán egypár szót még arról, hogy az EU alapjogi ügynökségének létrehozását támogattuk, és támogatjuk a továbbiakban is. Ez az egyik olyan színtér, ahol Magyarország nagyon nyomatékosan tudja képviselni a kisebbségi szempontokat. Egyébként azt gondolom, az egyik arca Magyarországnak ez, hogy a különböző kérdésekben ezt nagyon nyomatékosan képviseljük. És itt is képviseltük azt, hogy az alapjogi ügynökség a kisebbségi jogokat is figyelje a tagállamokban, a szomszédos államokban, illetve segítse a területet ezen a téren.
A közös kül- és biztonságpolitika kapcsán talán mondanám a bővítés keleti dimenzióját - erről elég sokat beszéltem. Illetőleg ami a magyar archoz már szintén hozzátartozik, és azt gondolom, hogy nagyon fontos a közeljövőben is, a transzatlanti kapcsolatok erősítésének képviselete. Ez egyértelműen az, hogy több Európa nem jelent kevesebb Amerikát, és több transzatlanti kapcsolat nem jelent kevesebb Európát. Egyértelműen az az érdeke Magyarországnak, hogy Amerika jelen legyen ebben a régióban, fontosnak tartsa ezt a régiót. És egyértelműen fontos, hogy az együttműködés működjön az Európai Unióval kapcsolatban, azonos értékek alapján.
Talán még egypár technikai dolgot mondanék, aztán befejezem, hogy maradjon idő a továbbiakra. Amit nagyon fontosnak tartok, az az Európai parlamenti képviselőkkel való kapcsolattartás. Én tudom, hogy ez működik. Nekem szakminiszterként is nagyon sok pozitív tapasztalatom volt ezzel, hogy akkor tudunk igazán eredményesen - és itt nézek azokra, akikkel többször találkoztunk - működni az Európai Unióban, hogyha Magyarország képviselete egységes. Ami nyilván vitákat is fog jelenteni adott esetben, de hogy ugyanazt képviseljék az Európai parlamenti képviselőink, mint amit a magyar kormány képvisel a különböző színtereken, az egy nagyon intenzív koordinációt igényel, és nagyon fontosnak tartom, hogy ezt továbbvigyük.
Talán még arról egypár szót, hogy én úgy tudom, hogy az Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben való együttműködése kapcsán ennek a keretei részben kialakultak a 2004-es törvénnyel, részben ennek megvolt az eljárásmódja, szokásjoga és az együttműködés módja. Én kulcsfontosságúnak tartom, hogy ez ugyanúgy tudjon továbbmenni. Ha szükség van itt további változtatásokra, akkor természetesen nyitott vagyok rájuk.
Nagyon fontos megint, hogy itt gyors reakcióképessége legyen Magyarországnak; hogy az Országgyűlés kontrollfunkciója egyértelműen érvényesüljön, illetőleg az uniós döntéshozatalban való szerepe is érvényesüljön. Fontos az összehangolt vélemény, fontos az együttműködés, fontos a gyorsaság ezekben a kérdésekben.
Én azt hiszem, hogy most lezárnám, egyrészt hogy maradjon idő a kérdésekre, válaszokra, másrészt azt hiszem, hogy elment a hangom, és úgysem tudnék most tovább beszélni. Természetesen mindenféle egyéb kérdésre szívesen válaszolnék, hogyha vannak. Köszönöm szépen a meghallgatást.
ELNÖK: Az egész bizottság nevében magam is köszönöm miniszterjelölt asszonynak a tényleg nagyon sok kérdésre kiterjedő bevezetőjét.
Nem tettem meg az elején, most azért köszöntöm a megjelent Európai parlamenti képviselőinket, akiket láttam: Gál Kingát láttam - ha jól tudom, raportőre az európai alapjogi ügynökségnek. Nyilván egyetért a miniszterjelölt asszonnyal, én nem biztos - mennyire érdekes, hogy tudnak keveredni ebben a dolgok! Látom Kósáné Kovács Magdát, Tabajdi Csabát, Szent-Iványi Istvánt, Harangozó Gábort, és ha valakit nem láttam volna, attól elnézést kérek.
A vitát megnyitom. Kérem képviselőtársaimat, hogy jelezzék, ki kíván szólni, én írom, és egy ponton akkor majd le fogjuk zárni. (Jelzésre.) Akkor kezdjük Hörcsik Richárddal, tessék parancsolni!
50
Uk(51-60)
Képviselői kérdések, dr. Göncz Kinga miniszterjelölt válaszai
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Tisztelettel köszöntöm a meghallgatáson. Két rövid kérdésem van, az idő előrehaladott állapotára tekintettel. Egyik egy életrajzi kérdés, a másik pedig szakmai vonatkozású, amely a kisebbségekkel kapcsolatos. Pontosabban, az ügynökséggel kapcsolatos, ahogyan ön is említette beszámolójában.
Az első kérdésem életrajzi vonatkozású. Azt hiszem, az újkori magyar diplomácia történetében rendkívül szokatlan ez a gyakorlat, hogy egy olyan személy legyen a Magyar Köztársaság külügyminisztere, akinek nincs semmiféle diplomáciai tapasztalata. Hiszen annak idején azt tanultuk az egyedemen - Diószegi után szabadon -, hogy a külügyér, a külügyben dolgozó egy szakma, ha úgy tetszik, amit részben iskolában, egyetemen, részben pedig gyakorlattal lehet elsajátítani. Általában véve ez a közép-európai gyakorlat. Nos, nyilván mi, akik annak idején '90-ben kezdtük a politikai pályafutásunkat, hosszú éveknek kellett eltelni ahhoz, hogy egyáltalán külpolitikai gyakorlatot szerezzünk, és ez nem kevés volt, itt van néhány képviselőtársam.
Meg kell kérdeznem, hogy amikor felkérte önt a miniszterelnök-jelölt úr, akkor felkészültnek tartotta-e magát, hogy ez egy óriási kihívás. Hiszen nem kevés - akár azt is mondhatnám - kisebbségi érzése is lehetne, ha a több évtizede dolgozó uniós kollégáival találkozik. Ez óriási kihívás az ön számára.
Nos, ezzel kapcsolatban igazán tiszteletreméltónak tartom azt az irodalmi, tudományos munkásságot, amelyet ön kifejtett a szakterületén, nagyon érdekes anyagot olvashatunk például a meditáció és a pszichológia területén. Gondolja, hogy ez segítségére lehet a külügyminiszteri poszt sikeres ellátásában? Nyilván, ahogyan egyes európai tanácsülésekre, a külügyminiszteri tanács üléseire gondolok, bizony, ez a fajta gyakorlat el is fog kelni, hiszen azt hiszem, ebben a túlfűtött, hisztériás, alkotmányos válságokkal teli időszakban szükséges ez a jártasság.
Végül szeretném az életrajzával kapcsolatban megkérdezni, hogy milyen szakmai gyakorlatot kíván még, hogy akár a Külügyminisztérium is, jártasságot szerezzen ahhoz, hogy otthonosan mozogjon akár az Európa Tanács ülésén, vagy más európai uniós fórumokon, hiszen ez bizonyos szakmai felkészültséget is kíván.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Azzal adom meg a szót a miniszterjelölt asszonynak, hogy egészen biztos, hogy a képviselő úr meditációt nem olvasott sehol. Bár az is hasznos, de itt mediációt olvashatott, de azért megadnám a jelölt asszonynak a szót a jelölt asszonynak a válaszra.
DR. GÖNCZ KINGA miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Valóban nincs diplomáciai múltam, de ez egyértelmű. És valóban úgy volt, elmondtam az elején, hogy amikor a miniszterelnök úr ezt felvetette, akkor - ismerve a kelet-európai, kelet-közép-európai gyakorlatot - én magam is meglepődtem. A miniszterelnök úr egyértelműen azt mondta, hogy ezzel szemben ő azt látja a világban és az Európai Unióban, hogy nagyon sok helyen van úgynevezett civil külügyminiszter. Lévén, hogy a külügyminiszter elsődlegesen politikus. A külügyminiszter a kormány tagjaként a kormány politikáját képviseli, illetőleg a kormány politikáját fordítja le arra a területre, ahol éppen dolgozik, ez egyébként minden miniszteri pozícióra igaz. Ez volt az, ami számomra is meggyőző volt. Ez többször is elmondtam az elején, és azt látom, hogy nyilvánvalóan nagyon sokat kell az embernek tanulnia.
Egyébként az európai miniszteri tanácsülések nem ismeretlenek, ezért mondtam az elején azt, hogy én négy éve kormánytagként tulajdonképpen nagyon sokat dolgoztam az Európai Unióban, részben az előkészítés időszakában, részben aztán már tagországként. Nyilvánvalóan szakminiszterként, de az ember rendszeresen ott van az európai tanácsüléseken, bár nem a külügyminiszterek tanácsülésein. Ráadásul az ICSSZEM területe nagyon nagy volt, tehát én a fogyasztóvédelmet felügyelő, a szociális, az ifjúsági miniszterek ülésein - nem mondom végig az egész területet - vettem részt, tehát nagyon sokfajta miniszteri tanácsülésre jártam rendszeresen, ahol tulajdonképpen - ha nem is külügyminiszterként, de ahol tudott az ember szerezni ilyen európai uniós gyakorlatot. Mély meggyőződéssel mondom, hogy nagyon szeretnék támaszkodni arra a tapasztalatmennyiségre és tudásra, amely ebben az országban összegyűlt. A külügyben dolgozók tudására, mindazok tudására, akik ezen a területen sokkal régebben dolgoznak, mint én. Nagyon bíztató, hogy nagyon sok mindenkivel beszéltem ez alatt a nagyon rövid idő alatt, ez tulajdonképpen három vagy négy nap volt, ráadásul egy hétvégi időszak. Nagyon sok mindenkivel beszéltem, nagyon sok mindenki küldött nekem anyagokat, mondta el, hogy mit gondol, ez iránt szeretnék nagyon nyitott lenni a továbbiakban is. Nem gondolom, hogy ez egyszemélyes munka. Biztos vagyok benne, hogy ez csapatmunka a kormányon belül is, de mindazokkal együtt csapatmunka, akik ennek a területnek értői és ismerői.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr!
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen. A másik kérdésem pedig nagyon rövid szakmai kérdés.
A miniszterjelölt asszony említette, hogy Magyarország európai uniós megjelenésében az egyik arc a kisebbségek. Nagyon örülök, hogy ezt ön említette, hiszen ezzel kapcsolatban kiemelkedő fontosságú az Európai Alapjogi Ügynökség felállítása. Mint tudjuk, ez az intézmény hatáskört kaphatna arra, hogy mind az EU-n belül, mind pedig az Unióval szoros kapcsolatot tartó harmadik országokkal kapcsolatban vizsgálódást folytathasson, elsősorban emberi jogi, de kisebbségi kérdésekben is.
Ha visszaemlékszem, ez a történet már jóval megelőzi ezt a bizottsági ülést, tehát a kormány már több ilyen integrációs bizottsági ülésen beszámolt az ezzel kapcsolatos egyeztetésről, és bizonyos mértékig sikerekről számolt be. Valóban, ez így is van. Ehhez képest pár héttel ezelőtt a tanácsülés munkadokumentumába nem került be a nemzeti kisebbségek védelme. Ezt hogyan értékeli, miniszterjelölt asszony?
ELNÖK: Parancsoljon!
DR. GÖNCZ KINGA miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Valóban így gondolom, tehát az, hogy az európai alkotmánytervezetben megjelent a kisebbségi kérdés, hogy a Romániáról szóló monitoringjelentésben megjelent a kisebbségi törvény elfogadása, hogy az alapjogi ügynökséggel kapcsolatos tárgyalásokban megjelent az ügynökségnek a kisebbségi jogokra is kiterjedő működése, ez egyértelműen magyar siker mindenhol. Amennyire tudom, egyrészt a preambulumban benne van, másrészt most, a csúcson lesz szó erről. Tehát Magyarország a továbbiakban is szeretné ezt nagyon nyomatékosan képviselni és továbbvinni. Nekem személyes meggyőződésem is, hogy itt Magyarországnak kiemelt szerepe kell, hogy legyen, pontosan a határon túli magyar kisebbségek helyzete miatt létfontosságú számunkra, hogy ezt mindig, minden színtéren képviseljük. Nyilvánvalóan, a képviselet nem azt jelenti, hogy azonnal meg is történik valami, de egyébként vannak jelei annak, hogy ezt jó eséllyel fogjuk tudni képviselni a továbbiakban is.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Nógrádi Zoltán képviselő úr.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Két kérdésem lenne nekem is. Az egyik szakmai kérdés: az európai uniós koordinációs tevékenységgel kapcsolatos, a másik pedig az életútját érintené.
Az európai uniós koordinációs tevékenységről a kérdésemet azzal vezetném be, amelyet ön az előző kérdésre adott válaszában kifejtett, miszerint a diplomáciai tapasztalatlanságát a munkatársak tapasztaltságára, illetve szakmai tudására alapozva kívánja pótolni, vagy ellensúlyozni. Nos, itt kialakult egy olyan szakmai gárda a Miniszterelnöki Hivatal keretében az Európai Ügyek Hivatalában, amely mind emberileg, mind szakmailag - úgy gondolom - komoly felkészültséggel látta el az eddigi európai koordinációs tevékenységet. Az európai költségvetéstől kezdve az európai diplomáciai kérdésekben mindenhol markáns vélemény fogalmazódott meg, úgy is fogalmaztunk korábban, hogy a Külügyminisztériumból való kiszakadással kissé hányatott sorsra ítélték ezt a hivatalt.
Az után szeretnék érdeklődni, hogyan integrálódik vissza a Külügyminisztériumba az Európai Ügyek Hivatala. Hogyan fog a tevékenység összeegyeztetésre kerülni a most működő európai koordinációs főosztállyal? Mi lesz a sorsa az európai koordinációs tárcaközi bizottságnak,
(-60)
61/MM (Nógrádi Zoltán)
és számomra talán a legfontosabb kérdés az, hogy maradnak-e, és milyen beosztásban a jelenlegi Európai Ügyek Hivatalában működő vezetők, munkatársak? Hogyan számít ön a későbbiekben az itt kialakult szakmai tapasztalatra és a kialakult szakmai múltra?
A második kérdés kissé kellemetlen, esetleg érhet az a vád, hogy személyeskedő, de úgy gondolom, hogy ezt a kérdést fel kell tennem, és úgy hiszem, önt ismerve, hogy ön is fontosnak tartja, hogy ezt a kérdést tisztázzuk.
Az előző Gyurcsány-kormány idején az egyik nagyon komoly európai költségvetési forrás, a Pályázat-előkészítő Alap költségvetési forrásai összefüggésbe kerültek az ön családjával. Az ön férje és fia kizárólagos tulajdonában lévő RÖM Management Kft. annak a nyertes dán konzorciumnak volt a tagja, amely több mint 450, az Európai Szociális Alapból és az Európai Regionális Fejlesztési Alapból igénybe vehető pályázati munka kidolgozásában vett részt, pont azokon a területeken, amelyeket ön tárcavezetőként az előző kormányban irányított. Így egyes vélemények szerint felvetődött adott esetben a hivatali hatalommal való visszaélés gyanúja is.
Ebben a helyzetben legutóbb a parlamentben egy azonnali kérdésre ön azt a választ adta, hogy nem a kormány döntött a Pályázat-előkészítő Alap forrásainak odaítéléséről, ami nyilvánvalóan némi tárgyi tévedést tartalmaz, hiszen a Pályázat-előkészítő Alap nyertes konzorciumait, így a dán konzorciumot is a magyar kormány választotta ki.
Szeretném kérdezni a miniszterjelölt asszonytól, még egyszer mondom, a tisztánlátás és a jövőbeli esetleges kellemetlenkedések elkerülése végett, megszakította-e az ön férjének és fiának cége a magyar kormány költségvetésével kapcsolatos ügyleteit? Illetve felbukkanhat-e a későbbiekben a RÖM Management Kft. az európai uniós források felhasználásában? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék!
DR. GÖNCZ KINGA miniszterjelölt: Köszönöm szépen. EU-koordináció ügyben. Nyilvánvalóan nem fogok tudni most konkrét választ adni arra, hogy pontosan ki, milyen pozícióban fog a továbbiakban dolgozni.
Az európai uniós koordinációs ügyek és az Európai Ügyek Hivatala alapvetően vissza fog kerülni a Külügyminisztérium szervezetébe. Hogy pontosan kik, milyen pozícióba - egyszerűen nem tartanak itt a tárgyalások. Én egyértelműen azt tudom mondani, hogy mindenkinek a tudására, tapasztalatára számítok, akiknek eddig is szerepe volt ezen a területen. Én is úgy láttam, hogy ez egy nagyon jól működő terület volt, és ezt mindenképpen szeretném ugyanígy továbbvinni.
Természetesen azt tervezzük, hogy az európai koordinációs tárcaközi bizottság és mindazok a testületek, amelyek a koordinációt szolgálják, tovább fognak működni, hiszen kialakult ennek egy menete, és nagyon nagy szükség is van rá, hogy egységes szempontokat tudjon a kormány kifelé képviselni.
A másik kérdés számtalan tárgyi tévedést tartalmaz. Hadd mondjam el - ez felmerült a parlamentben annak idején - erről a konzorciumról: volt egy dán fő pályázó; itt a RÖM Management Kft., ami valóban az én férjem tulajdonában van, talán az összes forrás töredékében, 1 százaléknál alacsonyabb mértékben vett részt tanácsadóként ebben a munkában. Egyébként azt hiszem, őt később is kérték fel erre a munkára.
Abban az időben még az európai delegáció döntött arról, hogy kit választ ki erre, merthogy az előkészítés időszaka volt. Egyébként az a program lezárult, tehát ez nem kérdés ebben a formájában, ez egy lezárult program volt, ami kifejezetten a pályázati előkészítés céljait szolgálta, hogy aztán később részt tudjanak venni olyan területen dolgozók, hogy akik egyébként nem tudnak pályázatban sikeresen részt venni, ők is részt tudjanak venni a pályázatokban.
ELNÖK: Képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Két pontosító kérdést hadd tegyek fel! Számíthat-e arra az Európai Ügyek Hivatalának személyi állománya, hogy szakmai államtitkársággá válik a Külügyminisztériumban? És számíthat-e rá az Európai Ügyek Hivatalának vezetője, hogy szakmai államtitkárként folytathatja a munkáját?
A másik kérdésem pedig az, hogy számíthatunk-e arra, hogy a későbbiekben az európai uniós források pályázati rendszerében a RÖM Management Kft. valamilyen módon feltűnik mint pályázó? Köszönöm.
DR. GÖNCZ KINGA miniszterjelölt: A szakmai államtitkárság ügyében én most nem szeretnék nyilatkozatot tenni. Ezért mondtam egyértelműen azt, hogy mindenki tudására, tapasztalatára számítok. Amilyen tapasztalat összegyűlt, az nagyon fontos lesz a továbbiakban is.
Én tulajdonképpen arra se biztos, hogy igent tudok mondani, hogy a RÖM Kft. nem vesz részt bármifajta európai uniós pályázatban, hiszen a férjem egy tanácsadó cégnél dolgozik, és nyilvánvalóan nem függesztheti fel teljes egészében ezt a működését. Azt viszont egyértelműen tudom mondani, hogy nem olyan területen, ahol én bármilyen döntéshozó pozícióban vagyok.
Sajnos az embernek van egy családja, és a családtagjai is különböző pozíciókban vannak és dolgoznak. Elmondhatom azt is, hogy az én gyermekem az Európai Parlament, azt hiszem, kereskedelmi bizottságánál dolgozik, tőlem teljesen függetlenül, sokkal hamarabb volt ott, mint ahogy én kerültem volna a kormányba. Nem azért dolgozik ott. Neki se mondhatom azt, hogy hagyja abba ezt a működését. Hála istennek van családom.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azzal adom meg a szót Firtl Mátyás alelnök úrnak, hogy megengedik nekem azt a megjegyzést, hogy örömömre szolgál, hogy a 2006-ban megválasztott Országgyűlés összes Mátyása ebben a bizottságban dolgozik. (Derültség.) Alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Miniszterjelölt Asszony! A bemutatkozása kapcsán említette a konfliktuskezelő képességét.
Én azt a kérdést szeretném önnek feltenni, hogy ön Magyarországnak az Európai Unióban való megjelenését egy nemzeti konszenzusnak tekinti-e? Ha nemzeti konszenzusnak tekinti - ha erre válaszol -, akkor megtesz-e annak érdekében mindent, hogy ezen a nemzeti konszenzuson alapuló külpolitika jelenjen meg az Európai Unióban? És szándékoznak-e jobban támaszkodni az ellenzékre, hogy a nemzeti konszenzus valóban megvalósuljon?
A beszámolójában vagy az értékelésében említette, hogy a határon túli kisebbségekkel előszeretettel kell, hogy foglalkozzunk, különösen abban az ügyben kérdezem önt, hogy a határőrizeti kódex elfogadásra került. A schengeni kérdéskört is említette; erre mondanám azt, hogy a határőrizeti kódex elfogadásra került. Miként látja a miniszter asszony, miként lehet leginkább a határon túli kisebbségek érdekeit képviselni ennek kapcsán? Mi a véleménye arról, miként tudjuk azt megvalósítani, hogy a kormány azt nyilatkozta, hogy esetleg akár ennek a be nem tartása révén is próbál segíteni?
ELNÖK: Tessék!
DR. GÖNCZ KINGA miniszterjelölt: Köszönöm szépen a kérdést. Én azt gondolom, hogy az a jó, hogyha minél több kérdésben tudunk nemzeti konszenzusra jutni.
Természetesen egyensúlyt kell találni, azt gondolom, minden kormánynak aközött, hogy meddig próbál tárgyalásos módon eljutni egy konszenzusig, és mi az a pont, ahol mégiscsak el kell döntenie, hogy a kormányzati felelősség birtokában olyan döntéseket is meghoz, amiknek esetleg nincsen általános támogatottsága.
Amit én egyértelműen tudok mondani, az az, hogy én magam személyesen is törekedni fogok arra, hogy amilyen kérdésben van remény arra, hogy elérjünk konszenzust, ott próbáljuk ezt meg, de azt nem tudom megígérni, hogy semmi olyan lépése nem lesz a kormánynak, vagy magamnak is akár, amely nem ezen a konszenzuson alapul. Hiszen azt hiszem, az ember felelőssége kormánytagként az is, hogy egy hatékony kormányzás legyen, és valóban megtörténjenek dolgok.
A másik kérdés, a határőrizeti kódex elfogadása: Magyarország egyértelműen ellene szavazott, külön nyilatkozatot tettünk. Itt nyilván mérlegelni kell azt, hogy milyen további lépései vannak Magyarországnak, hogyan tudja tovább biztosítani azt - ahogy egyértelműen mondtam -, hogy Magyarországnak vannak nagyon egyértelmű, sajátos érdekei a határon túli magyarok miatt, amiket próbálunk mindenféle színtéren képviselni. Megpróbáljuk ezt továbbvinni, és megpróbáljuk ezt nyomatékosan képviselni.
ELNÖK: Tessék!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Ön említette, hogy milyen Európát akarunk. Az a kérdésem, hogy a kormányzati körökben elhangzik, hogy egyenrangú Európát akarunk. Miként fogjuk ezt megvalósítani, és milyen eszközeink lesznek arra, hogy ezt az egyenrangú Európát megteremtsük?
Említette többször Törökország és Horvátország kérdését. Mint egy kisebbségi önkormányzat képviselője, szeretném megkérdezni, hogy miként tudjuk azt elérni, hogy Törökországgal ne azonos körben kezeljék Horvátországot, hiszen szerintem a jelenlegi állapota is fejlettebb, mint a most csatlakozni kívánó országoké.
Én tudom, hogy a magyar kormány tett ilyen irányú lépéseket, de az elkövetkező időben miként fog ez megtörténni? Ne az valósuljon meg, mint Törökország vonatkozásában, hogy mondjuk, egy privilegizált státuszt adnak Törökországnak. Ezzel kapcsolatosan mi a magyar kormány, illetve a külügyminiszter asszony álláspontja? Törökország vonatkozásában mi is a magyar álláspont, mit fog képviselni az elkövetkező időben?
70
Uk(71-80) - Firtl Mátyás
Ha még egy gondolatot szabad, mert én is szociális területről jöttem, a szociális bizottságból keveredtem ide, mint miniszter asszony is. Hogyan tudjuk megvalósítani azt, hogy az Európai Unióban a források a szociális ágazatra, a szociális fejlesztésekre is fordíthatók legyenek? Mert jelen pillanatban a pályázatokban, ha szociális intézményfejlesztést akarunk végrehajtani, ez nem igazán tud megvalósulni.
ELNÖK: Tessék!
DR. GÖNCZ KINGA miniszterjelölt: Köszönöm szépen a kérdéseket. Egyenrangú Európa - egyértelmű szándéka Magyarországnak, hogy ebbe az irányba lépjünk, hogy ne egy kétsebességes Európa legyen, hanem valóban olyan Európa, ahol minden tagállam azonos jogokkal rendelkezik. Magam is megtapasztaltam az Európai Unióban, hogy az, hogy Magyarország középhatalom - közepes méretű ország -, tulajdonképpen ahhoz képest, ahogyan magunkra tekintettünk a történelemben, mint kis országra, nagyobb lobbierőt ad Magyarországnak.
Azt láttam, hogy a magyar diplomácia nagyon eredményesen kezdett el élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek az Európai Unión belül adottak. Tehát, hogy szövetségeket kössön különböző témákban azokkal az országokkal, amelyeknek hasonló érdekeltségeik vannak. Ugyanezt látom a továbbiakban is, hogy ezen az úton tudunk továbbmenni. Tehát megkeresni szövetségesként azokat az országokat, amelyekkel össze tudunk fogni ezekben a kérdésekben. Úgy látom egyébként, hogy ennek jó támogatottsága is lehet, jó reményünk lehet ebben.
Horvátország és Törökország esetében teljesen egyértelműen azt gondolom, hogy noha a tárgyalások szempontjából formálisan hasonló a helyzetük, nagyon nagy a különbség a két ország között. Nemcsak a gazdasági fejlődés, az emberi jogok tiszteletben tartása szempontjából, hanem minden egyéb szempontból is. De talán hadd legyek megint egy kicsit szubjektív: az ICSSZEM-ben én a kisebbségi területért is felelős voltam, és talán azt lehet tudni, hogy Horvátországgal, a Magyarországra akkreditált horvát nagykövettel nagyon szorosan együttműködtünk, szinte napi kapcsolatban voltunk különböző témák kapcsán. Magyarország nagyon-nagyon sok területen támogatta Horvátország csatlakozását az Európai Unión belül is. Azt látom, hogy az EU-n belül is egyre inkább elfogadott az a vélemény, amit Magyarország nyomatékosan támogat, hogy Horvátország csatlakozási időpontja sokkal-sokkal közelibb, mint Törökországé. Egyébként nagyon sokan vitatják azt is, hogy Törökországnak kell-e integrációs perspektívája legyen. Tudjuk, hogy ezt sokan megkérdőjelezik, Horvátország esetében ez közel sincs így.
Tehát az, hogy a horvát csatlakozás tervezett időpontja 2010, a török csatlakozás esetében mindenki azt mondja, hogy ez sokkal-sokkal hosszabb idő - 10-20 év -, azt hiszem, ez egyértelművé teszi a különbséget. Magyarország egyértelműen fogja ezt képviselni, ahogyan eddig képviselte.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes József következik.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én is köszöntöm a miniszterjelölt asszonyt. A mondandójában nagyon sokszor visszahivatkozott arra, hogy nagyon fontos lenne, számunkra nagyon fontos lenne, rettentő fontos lenne - tehát célokat fogalmazott meg -, viszont keveset hallottunk arról, hogy egyáltalán, milyen eszközökkel. Ezt mondom azért is, hiszen jó páran vagyunk itt az ülésteremben, akik az Európai Unió képviselői, és jelenleg képviselői is lehetnek, és nagyon sokszor megtapasztalták azt, hogy az egyenrangú Európa esetében óriási taktikai csaták zajlanak a háttérben. Tehát taktikai és tárgyalási csaták.
Úgy érzem, Magyarország az elmúlt időszakban pontosan attól szenvedett, hogy nem taktikusan, nem határozottan, és nem keményen fogalmazta meg a saját külpolitikáját, és vele párhuzamosan akár a tárgyaló delegációk ellentétes állásfoglalásai, vagy adott esetben a parlamenti képviselők állásfoglalásainak a késői érkezése hozta olyan helyzetbe a képviselőket, hogy bizonyos kérdéskörökben nem tudtak állást foglalni. Ez megfogalmazható akár Románia esetében is. Egyrészt az Európai parlamenti csatlakozásuknál mi voltunk az elsők, akik a döntésünket meghoztuk. Ugye, három tagország azt mondta, ráérünk, majd, ha októberben az Európai Parlament az utolsó országjelentését is leteszi, a döntést meghozni. Itt a határon túli magyarság kérdésében pontosan kiengedtük a kezünkből azt az esetleges taktikai lépéslehetőséget, hogy egyfajta záradékkal - vagy, ha nem is záradékkal -, legalább a határon túl élő magyarság helyzetén, úgy a kulturális autonómia, mint az autonómia kérdésében tudjunk javítani.
Tehát látom, és látjuk mindannyian azokat a problémákat, hogy adott esetben a hazai és a nemzetközi képviselet területén - itt vehetem az Európa Tanács üléseit is -, amíg más delegáció háttér- és kiszolgáló személyzete sokkal magasabb arányban vesz részt, és sokkal erőteljesebben tudnak lobbizni a nemzetük, a hazájuk érdekében, addig Magyarország sajnos, nyugodtan tudok így fogalmazni, rendre - akár Európa tanácsi, akár Európai parlamenti képviselet területen - túlságosan lazán veszi azt az egyenrangú európaiságot, amit ön is, miniszterjelölt asszony, a maga részéről elmondott.
De ugyanígy lehet nyugodtan mondani a külüggyel kapcsolatos kérdéseket. Ön beszélt az orosz piacról, az energiaszektorról. Beszélt az ázsiai országrészekről, ott is az energiaszektort említette. Ma azt látom, hogy sajnos, lehet, hogy a magyar külügyi tevékenység egy-egy szegmensében eredményesen tud politizálni, viszont a gazdasági érdekek erőteljesebb megjelenítése érdekében kevésbé. Kazahsztánban, Kirgizisztánban már látható a szlovák, cseh, lengyel vállalkozások erőteljes megjelenése, addig ezeken a területeken a magyar képviselet jóformán - azt lehet mondani - negatív tendenciát mutat.
De ugyanígy szeretném felvetni a nemzeti konszenzus kérdését is. Akár a nemzeti fejlesztési terv kapcsán, hogy az uniós források itthoni elosztása területén, ezekben a kérdésekben is problémát látok. Arról beszélünk - és alelnök úr is azt kérdezte -, hogy nem lenne-e célszerűbb a nemzeti konszenzus keretein belül képviselni bármelyik területen Magyarországot, akár az Európai Unióban, akár az Európa Tanácsban, akár az EBESZ-ben, akár a NATO-ban - teljesen mindegy, hogy milyen külföldi dolgokat sorolunk fel ebben a kérdésben -, és azt látom, hogy sajnos, megszűnt az a nemzeti egyeztetési folyamat, az a rendszer, ami alapján valóban, akár a kormánypárti, akár az ellenzéki oldal közös nevezőre jutása esetében sokkal hatékonyabb, erőteljesebb külpolitikát lehetne folytatni az Unión belül is.
A tárgyalódelegációk kérdését elmondtam, és ettől szenvednek az Európai parlamenti képviselők, még most is szenvednek tőle, hiszen az elmúlt időszakban jó pár riportot végignéztem, amelyen az Európai parlamenti képviselők részt vettek, hogy sajnos, a magyar állásfoglalást túl későn kapták meg. De ugyanez volt az ukrán választások kérdésében is, amikor a magyar álláspont hol ide, hol oda taktikázott, hogy Janukovics vagy Juscsenko, és a végén Gyurcsány Ferenc számolt be Bush miniszterelnöknek, hogy tulajdonképpen mégis, mi a magyar és az európai álláspont az ukrán kérdéskörben.
De ugyanez a parlamenti dokumentációk és a törvények előkészítése. Ma azt látom, míg egy német parlamentben meghozzák az uniós jogharmonizációs törvényeket, mellé egyből odarakják - ugyanazzal a tartalommal - vagy az angol, vagy a francia, vagy a német nyelvű uniós normaszöveget is. Tehát azt látom, hogy sajnos, ma a magyar parlamenti képviselő hogyan tudja meggyőzni az állampolgárokat, hogyan tudja meggyőzni a civil szervezeteket, hogy igenis, mindannyian az Unió tagja és állampolgárai vagyunk, hogyha a parlamenti képviselő sem kapják eleve azt a lehetőséget, hogy a törvényalkotás, a jogharmonizáció területén összehasonlítást tudjanak végezni. Ez a német parlamentben működik, és azt hiszem, egyébként másutt is. A négypárti egyeztetésnek is tulajdonképpen az volt a lényege az integrációs bizottság felemelése területén is, hogy valóban, egy sokkal jobb és hatékonyabb előkészítéssel lehessen a törvényeket és a döntéseket meghozni.
Ebben kérném a miniszterjelölt asszony válaszát, mert mindannyian érezzük, hogy a magyar külképviselet az elmúlt időszakban vesztett a szerepéből, rangjából, hatékonyságából.
Köszönöm szépen.
(-80)
81/MM
ELNÖK: Mielőtt megadnám a szót, most abba nem mennék bele, hogy mi Bush beosztása... (Ékes József: Elnézést, rosszul mondtam.) De a fejlesztési pénzek elosztása nem a Külügyminisztérium kompetenciája, hanem ez a következő meghallgatásnak a tárgya lesz.
Ezzel a megjegyzéssel adnám meg akkor a szót a válaszra.
DR. GÖNCZ KINGA miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Én egy picit másként látom, nyilván úgy is, mint az előző kormány tagja ebben a ciklusban.
Én azt látom, hogy a magyar diplomácia nagyon komoly és nagyon egyértelmű lépéseket tett, és nagyon komoly erőfeszítéseket tett. Ami talán kevésbé volt hangsúlyos, az, hogy nem nagyon volt látható itthon, hogy mi is történik. Tehát én nagyon sokszor azt láttam, hogy amilyen erővel lobbizik a magyar diplomácia különböző kérdésekért, az sokkal hatásosabb a nemzetközi színtéren, mint amennyire itthon ennek visszhangja van, vagy mint amennyire itthon megjelenik.
Megfogalmaztam azt az elején, hogy én mind a kettőt nagyon fontosnak tartom. Fontosnak tartom ezt a lobbizást is, nyilván van továbbfejlesztenivaló ezen a területen, tehát, hogy hogyan tudjuk valóban ugyanazt képviselni minél többen, különböző pozíciókban, Európai parlamenti képviselőként, különböző nemzetközi szervezetekben képviselőként, kormánytagként, magyar misszió dolgozójaként és egyéb pozíciókban. Nyilván lehet továbbdolgozni ezen, kell is, de legalább ilyen fontos az, hogy itthon ismertté is váljon, hogy mit is képviselünk.
Nagyon sok teendő van ezen a területen. Én azt látom, hogy nagyon egyértelműen megy a lobbizás. Voltak bizony vesztett csaták. Azt is látnunk kell, hogy a nemzetközi színtéren nemcsak mi lobbizunk, hanem mindenki más is lobbizik. Nyilván vannak országcsoportok, vannak régiók, amelyeknek megvan a sajátos érdekeltsége. Támogatják esetleg egymást akkor is, hogyha mi azt gondoljuk, hogy ez nem igazán akceptálható.
További feladatai vannak ebben a magyar diplomáciának, ezzel én egyetértek. Azt gondolom, hogy a parlamenti bizottságok nagyon komoly lehetőséget jelentenek egyébként a vélemények, felfogások összehangolására. A külügyi bizottság, az európai ügyek bizottsága is ilyen. Tehát én arra kész vagyok, és nyitott vagyok, hogy a különböző ügyekben szánjunk rá időt, idejövök, egyeztessük a különböző szempontokat, és próbáljunk meg konszenzusra jutni, hogyha lehet, hogy még nagyobb erővel tudjuk képviselni a különböző kérdéseket és Magyarország érdekeit.
ELNÖK: Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Miniszterjelölt Asszony! Elnézést azért, hogy Bush elnök urat másképp próbáltam meg titulálni.
Én úgy érzem, hogy talán egy zárt ülés keretén belül, hogyha a miniszterjelölt asszony miniszterré válik, bizonyos kérdésekben érdemes lenne leülni annak érdekében, hogy valóban olyan tényeket és olyan tapasztalatokat próbáljunk meg közösen egyeztetni, amelyek alapján Magyarország külügyi tevékenysége sokkal hatékonyabbá tud válni.
Nem véletlenül mondtam, hogy más országok is taktikáznak, és kérdés, hogy ezekre a taktikákra Magyarország mikor és hogyan érez rá, nem túl későn érez-e rá bizonyos taktikázásokra. És ebben a Külügyminisztériumnak óriási nagy szerepe van, lenne, de az eddigi tapasztalatok sajnos nem ezt sugallták.
Nem a rész- és egy-egy eredményre gondoltam, hanem valóban, összegészében Magyarország fejlődése szempontjából, ereje szempontjából, vagy ennek az erőnek az elvesztése szempontjából próbáltam ezt megfogalmazni.
ELNÖK: A listámon van még két képviselő neve, Ivanics Ferencé és Pelczné Gáll Ildikóé. Ha több jelentkező nincs, akkor én most lezárnám a hozzászólások listáját. (Nincs ilyen jelzés.)
Köszönöm, hogy ezt elfogadták. Ivanics képviselő úr a következő.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Elnök Úr! A harmadik külügyminiszter-jelöltet hallgatja meg a bizottság, akit Gyurcsány Ferenc javasolt a kormányba, hiszen Kovács László rövid egy hónapos külügyminiszterségét is ide kell számolnunk. Aztán Somogyi külügyminiszter úr, és végezetül ön a jelölt.
Én akkor is, amikor Kovács Lászlót meghallgattuk, megkérdeztem tőle, hogy milyen tervei vannak arra az egy hónapra, miért fontos külügyminiszternek lenni. Akkor ő nem tudott válaszolni a kérdésemre, viszont becsületére legyen mondva, elküldte levélben, hogy melyek azok a sarokpontok, amelyeket ő az alatt az egy hónap alatt fontosnak gondol.
Szeretném öntől is megkérdezni, hogy az elkövetkezendő időszakban melyik az a három-négy dolog, amit a legfontosabbnak, legsürgősebbnek lát, akár még az idei évben? Szeretném megkérdezni öntől, hogy ahogy a képviselőtársaim is említették - Firtl alelnök úr, Ékes képviselő úr és a többiek is -, bizony mi érzünk zavarokat a magyar külpolitika kialakított álláspontjaiban. Nevezetesen az európai uniós tárgyalásokon többször azt érzékeltük, hogy nincsen kiforrt álláspontja a magyar delegációnak, és ez aztán a későbbiek során itthon - nyilván ami a mi feladatunk lenne - nehezen is számon kérhető. Mi az, amit tenni kíván annak érdekében, hogy a magyar diplomácia világos pontokkal rendelkezzen?
S ehhez kapcsolódva kérdezném öntől, hogy tud-e olyan pontot mondani, amelyre azt mondja, hogy külügyminiszterként ezt mindenképpen szeretné megvalósítani, külügyminiszterként márpedig ebből jottányit sem enged? Azt hiszem, hogy amikor az ember egy ilyen váratlan lehetőség elé kerül, akkor mindenképpen előjönnek olyan elképzelések, amelyek talán kicsit távol vannak a megszokott diplomáciai útvonalaktól, de mégis érdeklődésre tarthatnak számot, és akár még komoly eredményt is hozhatnak.
Tehát ennek kapcsán kérdezném öntől, hogy az Európa-politikával kapcsolatosan mik a magyar kormány, vagy az ön álláspontjának a sarokpontjai? Melyek azok az alapkövek, amelyeken mindenképpen belül kell mozogni? Van-e ilyen? Volt-e idő erre már? Ha esetleg nem alakult ki, akkor mikorra várhatjuk ezeknek a megfogalmazását?
Arra is kíváncsi lennék, sokszor az emberek azt érzik, én a határ mellől jövök, Sopronban élek, Kapuváron vagyok országgyűlési képviselő, és ott, azon a vidéken az emberek napi tapasztalatokat szereznek, hogy milyen óriási különbség van két európai uniós tagállam között. A hétköznapok gyakorlatában néha a magyar előírások kapcsán sokkal pontosabban és jobban betartják az Európai Unió jogszabályait, mint ahogyan ezt más országokban látjuk. Ez ügyben kíván-e tenni valamit? Lehet-e tenni valamit azért, hogy a magyar emberek ne érezzék azt, hogy nekünk mindig csak a megszorítások, meg a megkötések jutnak, a lazaságból pedig mindig a határ túlsó oldalán van több? Tehát lehet-e ezen módosítani valamit?
Végezetül szeretném megkérdezni öntől, hogy nyilván a választási kampányok egyfajta számadást is jelentenek, amikor visszanézik, hogy mi az, amit az elmúlt négy évben meg kellett volna tenni, aztán nem tették meg, és mi az, amit megtettek, és a továbbiakban mindenképpen folytatandó.
Most furcsa helyzetben vagyunk: az a kormány folytatja a munkát, amelyik az elmúlt négy évben is végezte. De mégis kíváncsi lennék arra, hogy ön hogy látja, az elmúlt négy év külpolitikájának mik voltak azok a pontjai, amelyeken mindenképpen javítani kellene? Melyik az, amelyik irányvonal egy kicsit módosítandó?
Végezetül, mondtam az előbb, de engedje meg, hogy még egy plusz egyes kérdést is feltegyek: az elmondott bevezetője kapcsán - én később jöttem, hogy ha esetleg emiatt lemaradtam róla, akkor elnézést kérek -, az Egyesült Államokkal kapcsolatban mi Magyarországnak, az új külügyi vonalnak a fő irányvonala? Mi az, amit mindenképpen szeretnénk betartani? Melyik az, amelyik kapcsolaton szeretnénk javítani? Mi az, amiben esetleg nem értünk egyet? Van-e ilyen?
Az elmúlt négy évben az iraki részvétellel kapcsolatban eléggé éles vita bontakozott ki az ellenzék és a kormánypártok között. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nem megakadályozva a miniszterjelölt asszony válaszát, azért arra felhívom a figyelmet, hogy a kérdések java része a házbizottság konszenzusos döntésével ellentétes abban az értelemben, hogy a kormányprogram tartalmára kérdez rá. Ettől még persze a miniszterjelölt asszony válaszolhat, csak jelzem, hogy itt van egy lehetőség arra, hogy olyan kérdésekre, amikről a kormány még nem foglalt állást, nem kell, hogy válaszoljon, de ezzel megadom a szót.
DR. GÖNCZ KINGA miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Némiképp bajban vagyok, mert körülbelül ezeket próbáltam elmondani az elején, hogy egyrészt honnan is indulunk, mit is tett a magyar külpolitika az előző négy évben; mi az, amin változtatni szeretnék egy picit, a nyitottságon, a szolgáltató külpolitikán. Nagyon nehezen tudom most még egyszer elmondani. És elmondtam a prioritásokat is.
Közben elkezdtem itt magamnak írogatni, hogy mégis mik ezek. Elég egyértelmű, hogy én miket tartok a legfontosabbnak. Nyilván van egypár azonnali teendő, amiket meg kell tenni, gondolom, nem erre kíváncsi, képviselő úr, hogy mi az, amit holnap, vagy holnapután tennünk kell. Elő kell készítenünk a következő Európa-csúcsot, ki kell mennem Brüsszelbe hétfőn - gondolom, nem ezek a kérdések.
90
Uk(91-100) - Göncz Kinga
Ami a következő időben a magyar külpolitika prioritása, vagy amiről személyesen azt gondolom, hogy nagyon fontosak: egyrészt a csatlakozás befejezése. Ezt nagyon fontosnak tartom, hogy Magyarország valóban minden szempontból egyenrangú tagja legyen az Európai Uniónak, ebben a munkaidő szabad áramlásától a schengeni rendszerhez való tartozásig, az eurózónáig mindegyik nagyon fontos.
Nagyon markánsan szeretném képviselni a határon túli magyarokkal kapcsolatos politika vitelét, amit - mondom még egyszer - egyértelműen az Európai Unió kereteiben, és ennek megfelelő értékrendben képzelek el. Ez elindult, de nagyon fontosnak tartom, hogy ezt Magyarország és magam is képviseljem, hogy itt Magyarországnak egy sajátos érdeke van, ezért mindenhol szólnia kell. És természetesen diverzifikálni kell itt a nemzetpolitikát azokkal az országokkal kapcsolatban, akik a közeljövőben nem lesznek, vagy még nem európai uniós tagországok. Itt is feladataink vannak.
A gazdasági érdekek képviselete szintén nagyon fontos; ha sikeres Magyarországot akarunk, akkor a külpolitikának elő kell segítenie azt, hogy Magyarország gazdasági fejlődését szolgálja, illetve legyen szoros együttműködés.
Azért, hogy a magyar emberek ne csak a megszorításokat tapasztalják, hadd mondjam, hogy én ezt egészen máshogy látom. Azt gondolom, fantasztikus fejlődésen ment keresztül ez az ország. Ha az ember ezelőtt 15-16 évvel átlépte a nyugati határt, akkor azt látta, hogy teljesen más világba érkezik. Ha ma átlépi a nyugati határt, akkor egy ilyen folyamatos... különbséget észlel, persze, van különbség, de én közel sem látom ekkorának a különbséget. Nagyon sok teendő van, persze: felzárkózási, normakövetési és mindenféle egyéb szempontból, de azért ebben az országban iszonyatosan fontos dolgok történtek. Hadd mondjam - jó lélekkel -, hogy ez nem egy kormányzati ciklushoz kötődik, ez tulajdonképpen a magyar társadalom teljesítménye, amely képes volt ezt a - tulajdonképpen két - borzasztó nagy változást elviselni, sikeresen megoldani; azt hiszem, ez kinek-kinek az egyéni teljesítménye is, aki ebben a tizenegynéhány évben Magyarországon élt. Én nem látom ekkorának a bajt, őszintén szólva, noha vannak teendők.
Amin egyértelműen javítani kellene - ezt is említettem ma már, de közben az idő végén vagyunk -, ez az európai uniós működésünk magyarországi megismertetése. Azt látom, hogy a magyar emberek számára ma is sokkal inkább az érdekes, ami az országon belül történik, és valamilyen furcsa távoli dolog, ami az Európai Unióban történik, noha nagyon szorosan összefüggenek ezzel. Azt gondolom, itt egyébként Magyarországnak nagyon komoly teendői vannak, de ahhoz, hogy az európai alkotmányt elfogadja az Európai Unió, ahhoz a többi országnak is nagyon komoly feladatai vannak, és gondolom, hogy az elutasítás nagyon nagymértékben az ismerethiánynak, Brüsszel idegenségének szólt. Itt nekünk is dolgunk van.
Az Amerikai Egyesült Államokkal a fő irányvonal: itt is van néhány markáns dolog. Egyrészt nyilván a gazdasági érdekeltségeink szempontjából nagyon fontos az Egyesült Államokkal való kapcsolat. Azt látom, hogy ez nagyon jól alakul. A másik ilyen markáns, Magyarország számára fontos kérdés az egész vízumügy. Tudjuk, hogy ez egy neuralgikus kérdés, sokszor felmerült. Tudjuk, hogy egyelőre nehezen tudjuk teljesíteni azokat a feltételeket, amelyek a vízummentességet biztosítanák. Próbálunk mi is lobbizni, ahogyan ez ma többször felmerült, azért, hogy tovább tudjon menni az a szenátusi javaslat, amely a terrorizmus elleni harcban szerepet vállaló országok számára könnyebbé tenné a vízumhoz jutást. Ez egyelőre javaslat, nem tudjuk pontosan, hogy hol tart, és mi a következő lépés. Azt látom, hogy nagyon jól alakulnak ezek a kapcsolatok, Magyarország elsődleges érdeke az euroatlanti integráció még hangsúlyosabbá tétele.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Figyelemmel arra, hogy képviselő úr tényleg később jött, ezért a miniszterjelölt asszonynak kétszer kell elmondania dolgokat, kérdezem, ragaszkodik-e a második kérdéséhez.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Ahogyan jeleztem az előző hozzászólásomban is, azokat a kérdéseket, amelyeket már említettek, majd megnézem a jegyzőkönyvben, úgyhogy nem azzal kapcsolatban kérdeznék, majd utána fogok nézni.
Azt hiszem, abban mindenki egyetért, hogy tényleg nem egy kormány teljesítménye, ami Magyarországon az európai uniós csatlakozás kapcsán megvalósult, azért azt hiszem, az utóbbi évek alapján mindenképpen azt mondhatjuk, hogy azért most kicsit lépéshátrányba kerültünk, és a korábbi jó teljesítményt sajnos, egy kicsit sikerült lerontanunk. Remélem, hogy ez majd a későbbiek során azért helyre kerül. Ezzel összefüggésben azt hiszem, a határon túli magyarok esetét is érintve, és a gazdasági együttműködéseket is végiggondolva, jó lenne Magyarország és ezen keresztül Budapest központi szerepét mindenképpen erősíteni. Hiszen úgy érzem - ezek megint az én tapasztalataim ott, a határ mentén -, valahogy az az érzésünk, hogy Bécs, Pozsony és Prága óriási tempóval megy előre abban, hogy magáénak mondhasson valamiféle közép-európai vezető szerepet. Remélem, vannak olyan konkrét elképzelések, amelyekkel meg tudjuk erősíteni Magyarországot, Budapestet, és vissza tudjuk szerezni ezt az elsőséget.
Véleményem szerint Magyarország olyan helyzetben van, amely most már mindenki számára egyértelműen mutatja, a gazdasági elemzők is egyértelműen mondják, hogy milyen állapotban vagyunk. Abban reménykedem, hogy az elkövetkezendő négy évben egyrészt a gazdasági kapcsolatokat sikerül úgy rendezni, hogy az ország sem látja a kárát, és tudjuk orvosolni az előző négy évben elkövetett hibákat, másrészről pedig a térség vezető szerepét meg tudjuk őrizni.
Köszönöm szépen, most egyelőre ennyi, illetve még egy, ne haragudjon! Azok az apróságok, amelyeket említett, majd jelezni fogom a későbbiek során, de higgye el, nem tűnt úgy az ország nyugati felében, hogy a különbség csökkent volna az elmúlt négy évben. Ausztria és Burgenland is megfelelő, nagy tempóval megy előre, úgyhogy nekünk is rendesen lépkednünk kell, de majd ezeket úgyis jelzem.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Kíván-e miniszterjelölt asszony reagálni?
DR. GÖNCZ KINGA miniszterjelölt: Csak nagyon röviden reagálnék. Nem gondolom, hogy Magyarország és Budapest vezető helye veszélybe került volna. Természetesen nem akarunk monopolhelyzetbe kerülni, azt gondolom, az nagyon jó, hogy Pozsony is fejlődik - ott tényleg volt egy nagyon gyors fejlődés -, de sokkal alacsonyabb szintről indult azért az a város, ezt is tudjuk. Valószínűleg nem lesz soha olyan helyzet, hogy csak Budapest legyen a központ, de nagyon sok mindennek Budapest a központja most is.
A gazdasági helyzettel kapcsolatban hadd mondjam: Magyarországnak jó a gazdasági helyzete. Ezt sokszor elmondtuk, és én egyértelműen ezt gondolom. A költségvetési hiány csökkentésére szükség van, de a gazdasági mutatók mindenféle szempontból egyértelműen jók.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Már megszokhattuk, hogy az ország '90 és '94 között óriásit fejlődött, '98 és 2002 között szintén, és minden más alkalommal hanyatlott, ez így szokott lenni. (Közbeszólások.)
Végül, de cseppet sem utolsó sorban Pelczné Gáll Ildikó, tessék parancsolni!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Figyelmesen hallgattam az ön bevezetőjét, és tisztelettel végighallgattam a kérdéseket és az azokra adott válaszokat. Többször előfordult az ön bevezetőjében az, hogy jól szeretné Magyarország, a magyarok érdekeit érvényesíteni, képviselni. Maga Gyurcsány miniszterelnök úr mondta, hogy nemcsak alkalmazkodni, hanem változtatni akarunk Európán.
Eddig kicsit az általánosságokról beszéltünk, így a kérdések végeztével engedje meg, hogy teljesen konkrét legyek, és konkrét kérdést tegyek fel, mégpedig a tekintetben, hogyan akarunk mi aktív Európát. Hogyan akarunk mi változtatni Európán, amikor Magyarország ellen jelenleg is deficiteljárás folyik, nem fogadták el a konvergenciaprogramunkat, a legutóbbit már nem is tárgyalták, és eltérően ítélnek meg minket? Lehet, hogy Magyarországon belül is vannak eltérő megítélések, de Európán belül is úgy gondolják, hogy azok a számok, amelyeket mi közlünk magunkról, esetenként nem egyeznek a mértékadó európai elemzők számításaival. Úgy tűnik, hogy jelenleg például egyetlen követelményt sem teljesítünk, bár erről most nem szeretnék vitát nyitni.
(-100)
101/MM (Pelczné Gáll Ildikó)
Hogyan látja körvonalazódni, miniszterjelölt asszony, a konvergenciaprogramot, ami pár hónapon belül el kell, hogy készüljön?
Mit gondol - bár tudom, hogy a kormány véleményét most esetleg még nem tudja elmondani, de akkor az önét, mint politikusét, mint miniszterjelölt véleményét kérem konkrétan - az euró bevezetésével kapcsolatosan, annak a lehetséges céldátumával kapcsolatosan?
ELNÖK: Ha megengedik, mielőtt megadnám a szót, elnökként azért tényleg egy tisztázó megjegyzést hadd tegyek, mert a magyar közéletben ez elterjedt. Magyarország ellen nem indult, és nem folyik jelenleg sem túlzottdeficit-eljárás, ugyanis ilyen csak olyan országokkal szemben folyhat, amelyek már tagjai az eurózónának, Magyarország pedig még nincs itt.
Ezzel együtt Brüsszel vizsgálja a magyar költségvetés helyzetét. Csak kérem, ezt ne mondjuk, legalább saját magunknak, hogy Magyarország ellen túlzottdeficit-eljárás van folyamatban.
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Talán annyit, hogy nem lehet szankcionálni, úgy szerette volna az elnök úr...
ELNÖK: Nem, úgy szeretném mondani, ahogy mondtam: Magyarország ellen nem folyik túlzottdeficit-eljárás, minthogy ilyen nem is folyhat.
De úgy érzem, ezzel nem árt tisztában lennünk, majd később természetesen megvitatjuk. (Nógrádi Zoltán közbeszólása.) Megadom a szót, jelölt asszony.
DR. GÖNCZ KINGA miniszterjelölt: Köszönöm szépen a kérdést. Én azt gondolom, hogy Magyarországon valóban nagyon nagy hangsúlyt kapott a költségvetési hiány csökkentésére vonatkozó terv, nyilvánvalóan ennek politikai okai is voltak.
Ha az ember Európában jár, ha az Európai Unióban találkozik kollégákkal, akkor közel sem ez az, ami meghatározza a Magyarországról kialakult képet. Nagyon sok minden meghatározza ezt: Magyarország elkötelezettsége az európai értékekkel kapcsolatban, Magyarország csatlakozási folyamatának sikeressége, a gazdasági fejlődés gyorsasága és mindenféle egyéb, és egy tényező a sok közül az, hogy magas a magyar államháztartási hiány.
Én azt gondolom, ez sokkal inkább a magyar sajtóban jelent meg így, hogy ez ennyire központi kérdés. Ezzel együtt ebben tennie kell valamit a kormánynak, ez teljesen egyértelmű.
Mint ahogy az is egyértelmű, hogy szeptember az a határidő, amikorra le kell tennie egy konvergenciaprogramot a kormánynak. És itt az Európai Unió tekintettel volt arra, hogy választások vannak, és nyilvánvalóan egy kormány a választások előtt nem hozhat hosszú távú döntéseket, hiszen nem lesz ideje megvalósítani azokat. Tehát ebben semmi különleges nincsen, azt gondolom.
Az euró bevezetésének céldátumaként egyelőre 2010-et jelöltük meg; és a tervek között szerepel, amennyire ez látszik a kormányprogramból, az államreform. Erre létrejött egy bizottság, ami nyilvánvalóan elkezd dolgozni azon, hogy hol vannak olyan tartalékok és strukturális változtatási lehetőségek, amelyek ezt biztosítani tudják. És nyilvánvalóan egyéb lépésekre is szükség van.
Hadd mondjam, hogy én nem szeretnék egy határon túl belemenni ebbe a témába, tekintettel arra, hogy ez egy pénzügyminisztériumi és összkormányzati hatáskör, tehát nem szeretnék ebben a bizottságban ennek a részleteiről beszélni. Nem beszélve arról, hogy nyilvánvalóan sok minden körvonalazódott már a kormányprogram tervezetében, de természetesen nagyon sok minden konkrétumra még nincsen e tekintetben válasz.
ELNÖK: Képviselő asszony!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Úgy látom, ez egy nyitott kérdés volt.
Azért rögzítsük azt a dolgot, hogy az újonnan csatlakozott országok közül Magyarország ellen deficiteljárás indult, még hogyha ennek a megítélése esetenként más is.
Egyébként, miniszterjelölt asszony, hogyan tartja az EU szellemiségével megegyezőnek, hogy a kormányon belül a miniszterjelöltek között olyan kijelentések fogalmazódnak meg, melyek homlokegyenest ellenkezők, mondjuk ezzel a szellemiséggel? Veres János pénzügyminiszter úr kijelentéséről van szó, aminek csak az utolsó mondatát szeretném idézni: "Az, hogy egyes térségek ezen belül hogyan fognak majd részesedni, azon fog múlni, hogy a térségeken belül milyen választási eredmény születik."
ELNÖK: Tessék!
DR. GÖNCZ KINGA miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Az előző témára nem mennék vissza, azt gondolom, hogy azt többé-kevésbé lezártuk.
Veres Jánosnak ezt a kijelentését nem hallottam, a kontextusát se ismerem, tehát nem tudom, hogy pontosan hogyan hangzott el. Nem tudom, hogy mi volt ennek az összefüggése. Az ilyen módon elhangzottakat - nyilván nem igazán jó így -, nagyon nehéz egy mondatot minősíteni anélkül, hogy az ember tudná a környezetét.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy érzem, az előttünk álló négy évben lesz módunk arra, hogy azt eldöntsük, hogy természetesen folyik Magyarországgal kapcsolatban eljárás, és ez a deficittel kapcsolatos, de ezt nem hívják túlzottdeficit-eljárásnak, hanem ez egy külön eljárás neve, de erre vissza fogunk térni a későbbiekben.
Elérkezett az igazság órája, ahogy mondani szokás. Több hozzászólás nem lévén, akkor ezt a vitát lezárom.
Most kérdezem a bizottság tagjait: kérem, jelezzék, hogy kik támogatják dr. Göncz Kingának a külügyminiszterré való megválasztását. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás. - 10) A helyettesítésekkel együtt tíz igen szavazat. Kérem a bizottság tagjait, akik nem támogatják, ők is jelezzék! (Szavazás. - 9) Megállapítom, hogy a bizottság szótöbbséggel támogatja dr. Göncz Kinga külügyminiszteri megbízatását.
Én nemcsak a magam, hanem meggyőződésem, hogy a kormánypártok, de az egész bizottság nevében kívánom önnek, hogy nagyon sikeres külügyminiszter legyen, ne csak az Európai parlamenti képviselőkkel, hanem ezzel a bizottsággal is tartson nagyon intenzív kapcsolatot. És végül szeretnék a reményemnek hangot adni, hogy a média érdeklődése nemcsak erre a mai meghallgatásra koncentrálódik, hanem ezt fogjuk élvezni az előttünk álló négy év minden bizottsági ülésén. (Derültség.) Nagyon köszönöm a beszámolót, a kérdésekre adott válaszokat, és még egyszer sok sikert kívánok!
DR. GÖNCZ KINGA miniszterjelölt: Köszönöm szépen. (Dr. Göncz Kinga és munkatársai elhagyják az üléstermet.)
110
Uk(111-130)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk ülésünket. Nagy tisztelettel köszöntöm dr. Szilvásy Györgyöt, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelöltet. Néhány szót arról, hogyan került sor erre a meghallgatásra. Mint a képviselőtársaim jól tudják, az új kormányban az Európai Unióból származó fejlesztési források elosztása új rendben fog történni, az ezzel foglalkozó tárca nélküli miniszteri poszt megszűnt, átszervezésekre került sor. A sajtóból, a vezető politikusok megnyilvánulásaiból nagyjából látjuk, hogy körülbelül milyen rendszer szerint lesznek ezek a pénzek elköltve. Nem pontosan és közvetlenül kapcsolódik a Miniszterelnöki Hivatalhoz a fejlesztési tanács munkája, ugyanakkor, amennyiben jól értjük az elképzeléseket, a fejlesztési tanács által tett javaslatokat a kormány fogja eldönteni, és így válik a kormány politikai - és politikailag számon kérhető - döntésévé. Annak érdekében, hogy mégis a legközelebb álló személyt hallgassuk meg erről a tevékenységről, ezért megkértük Szilvásy György urat, aki a Miniszterelnöki Hivatalt fogja vezetni, hogy számoljon be nekünk, mondja el az elképzeléseket, hogy mégis, az ország előtt álló legnagyobb fejlesztési lehetőségek struktúrája hogyan fog kinézni.
Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat, és meg is adnám önnek a szót. Ahogyan megbeszéltük előre, utána a képviselők kérdéseire lesz mód válaszolni. 13 órakor a miniszterjelölt úrnak el kell mennie más elfoglaltsága miatt, ezért azt kérem, hogy a bevezető se legyen túlságosan hosszú, és igyekszünk majd a kérdés-válasz periódust is úgy alakítani, hogy be tudjuk fejezni a mai munkát.
Még egyszer köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat, Szilvásy úr, megadom a szót.
Dr. Szilvásy György miniszterjelölt bevezetője
DR. SZILVÁSY GYÖRGY miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt én is köszönöm a meghívást, hiszem valóban, ahogyan az elnök úr a bevezetőben fogalmazott, az ország előtt olyan fejlődés áll, amelyre - emlékeim szerint biztosan - nem volt példa, a történelemben azért már valószínű, de mégis, kivételes helyzetben vagyunk.
Nem szeretnék udvariatlan lenni, de feltételezem, hogy a bizottság tagjainak többségét ismerem, tudják, hogy milyen életút van mögöttem, úgy tudom, ki is van osztva. Azért kezdem ezzel, mert a felkészítőben az szerepel, hogy egy-két szót személyesen is szólni kell a személyes életútról, ezzel nem szeretném untatni a bizottság tagjait. 1990-ben kezdtem az államigazgatási pályát, előtte egy évig a Minisztertanács Hivatalában is dolgoztam. 1990 óta - az 1998-2002-es időszakot leszámítva - mindegyik kormányban volt valamilyen beosztásom, helyettes államtitkári vagy államtitkári munkakörben. Ahogyan ilyenkor ki szoktak térni erre egy fordulattal, főleg államtitkárként azért kapcsolatba kerültem a fejlesztési területtel, akár PHARE-ügyekről legyen szó - a '90-es évek közepén -, akár már a nemzeti fejlesztési tervvel is, például a Belügyminisztériumban a Schengen-alappal. Ennyit, ha megengedik, nem többet a személyes érintettségemről, ami persze, nem predesztinál arra, hogy minden szakkérdésre azonnal választ tudjak adni, és hogy mindenhez értsek, nem is mondom, hogy ez így van.
Elnök úr helyesen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy a kivételes helyzetre tekintettel a nemzeti fejlesztési programok, a terv koordinálása kormányzati szintre emelődik, miniszterelnöki irányítással, ami minden kormányzati munkában helyes. Ez a kivételes lehetőség, ami előtt állunk a következő években, meghatározza mindannyiunk életét, nem csak és nem elsősorban magánemberként, hanem politikusként és köztisztviselőként egyaránt.
A most küszöbön álló nemzeti fejlesztési terv II. Új Magyarország programja 2007-2013 között határozza meg azt az ívet, amely után azt remélem, mindannyiunkra - ellenzéki vagy kormánypárti képviselőkre - úgy emlékeznek vissza utódaink, hogy Magyarországnak egy újabb virágzó korszakát hoztuk létre, indítottuk el. Abban is reménykedem, hogy ez az előttünk álló jó néhány év a politikai viták ellenére, a politikai vitákat követően is, nagyjából azért konszenzusos, vagy jó erős kompromisszumos néhány év tud lenni, amely nem elsősorban arra van tekintettel, hogy ki van az ellenzéki, és ki a kormánypárti oldalon, hanem arra van tekintettel, hogy mit tart az ország érdekének, és ezen belül a szakmai vitákat le tudjuk folytatni.
A kormányzat - azt mondjuk - a következő négy évben a reform kormánya lesz, a koalíciós pártok, illetve miniszterelnök úr ennek a programját nagy vonalakban már ismertette. Ennek közigazgatási és egyéb vonatkozásai vannak, a reform - ha szabad így fogalmazni - kismértékben majd hat a fejlesztések tervezésére, majd aztán a gyakorlati végrehajtásra is. Tudniillik, a politikai kormányzás jegyében és szellemében valóban azt szeretnénk elérni, hogy erős kormányzással tudjuk kézben tartani a fejlesztési terveket és a végrehajtásukat. Az erős kormányzás azt jelenti, hogy nem elsősorban egyszerűen csak ágazati szétaprózottsággal próbáljuk a következő éveket irányítani, hanem nagyon erős kormányzati koordinációval, amelyben elsődleges szerepe nyilvánvalóan a kormánynak van - benne a miniszterelnöknek -, másodlagos szerepe annak az intézményrendszernek, amelyről néhány szót szeretnék szólni, ha már elnök úr rá is kérdezett, hogy hogyan is áll ez a terveink szerint.
Egyébként is, a politikai kormányzás alapkövetelmény a következő négy évben, sokkal inkább, mint a korábbi években ez gyakorlat volt, bár követelményként megjelent. Azt szeretnénk, hogy minden lépésünk tudatos kormányzati elkötelezettség alapján tevődjék meg.
A fejlesztési területen terveink szerint létrehoznánk azt a nemzeti fejlesztési tanácsot, amely mind a kormányzati, mind a kormányzaton kívüli szereplőket magába foglalóan határozza meg a következő évek fejlesztési stratégiáját, mely mögött működne egy fejlesztéspolitikai kabinet - kormányzati irányítással, kormányzati pozícióból. A fejlesztési kabinetben azok a vezetők - elsősorban tárcavezetők, illetve egyéb, a fejlesztéspolitikában érdekelt vezetők - vennének részt, akik a stratégia lebontását fogják végrehajtani, s mögöttük működik egy olyan szervezet - nem nevezném háttérszervezetnek, bár itt van ilyen része is -, végrehajtó szervezet, amelynek egy része még mindig a koordinációban vesz részt, egy másik része pedig a tárcák, a minisztériumok végrehajtó szerepkörét erősíti. Ez az intézményrendszer működteti mind a tervezés, mind a végrehajtás folyamatát, és bízunk abban, hogy felel meg mind az európai követelményeknek, mind a politikai pártok, s ami a legfontosabb, az állampolgárok, a választók követelményeinek, akik saját bőrükön fogják érezni , hogy sokkal egyszerűbbé, gyorsabbá, áttekinthetőbbé válnak a döntések, s a döntések végrehajtására nem kell az indokoltnál hosszabb ideig várniuk, hanem jól programozható az a fejlesztés, projekt, amelynek támogatása érdekében forrásokhoz jutnak.
Szeretnénk, ha ez az intézményrendszer és az előtte lévő stratégia egyszerre mozgatná meg az európai pénzek ürügyén a hazai költségvetési forrásokat, és azokat a vállalkozási forrásokat, amelyek együttesen tudják előre lendíteni az ország gazdaságát, a fejlesztéseket megvalósítani. Szeretnénk, hogyha ezen intézményrendszer, illetve az előtte lévő stratégia elérné Magyarország versenyképességének növekedését, a gazdasági növekedés kiszámíthatóvá és fenntarthatóvá tételét és tartását, és emellett a hazai kis- és középvállalkozások helyzetbe hozását és fejlesztését. Ha ezt a célrendszert megvalósítjuk, akkor állunk bármilyen interpelláció elébe. Ha esetleg problémák vannak, akkor szívesen várnám a képviselő hölgyek és urak jelzését azzal kapcsolatosan, hogy mit kellene jobban tennünk. Ha elnök úr kérését komolyan veszem, márpedig annak tekintem a kérését, akkor most befejezem a bevezetőt és várom a kérdéseket.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, miniszterjelölt úr, a bevezetőt. Kérdezem képviselőtársaimat, ki kíván szólni. Firtl Mátyás alelnök úr, és írom a többit.
Képviselői kérdések, dr. Szilvásy György miniszterjelölt válaszai
FIRTL MÁTYÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Az életútjával kapcsolatban tenném fel két rövid kérdésemet, de elöljáróban szeretném elmondani, hogy elnök úr a felvezetőjében elmondta, milyen fontos terület is lesz ez az EU-s források elköltése terén. Úgy gondolom, ha ilyen fontos kérdésről beszélünk, akkor ez a 40 perc kicsit komolytalan arra, hogy ezt a kérdéskört ily módon megvitassuk.
Az életúttal kapcsolatos kérdésem: ön 2004 november 13-án a HVG-nek azt nyilatkozta, hogy "sem miniszteri, még kevésbé miniszterelnöki ambícióim nincsenek, mert nem akarok avatni, politikai tárgyalásokra járni, nagygyűléseket tartani, csináltam eleget a '80-as években". Milyen történések vezették rá, hogy ezt megváltoztatta?
További kérdésem: ismertesse a sajtóban nagyon sokakat foglalkoztató kérdést, hogy a miniszterelnök úrhoz milyen viszonya fűződik, és van-e peres eljárás ön ellen.
Továbbá, az ön által most felvázolt európai uniós forrásokkal, fejlesztési hivatallal kapcsolatban - elmondta, hogy kormányfői hatáskörbe kerül a források kezelése, illetve koordinációja - szeretném azt is megkérdezni egyrészt, hogy az ön szerepe hol van ebben a struktúrában, másrészt pedig elnök úrtól és öntől is, hogy talán nem a miniszterelnök urat kellett volna-e itt most meghallgatnunk.
ELNÖK: Azzal adom meg a szót a miniszterjelölt úrnak, hogy természetesen válaszolhat mindegyik kérdésre, de ellenem sok per indult, minden alkalommal a jobboldal képviselői indították ezeket a pereket. Lehet, hogy most nem erről van szó, természetesen, csak nem tudok felelősséget vállalni, mondjuk, olyan perekért, amelyeket jobboldali politikusok, vagy hozzájuk közel álló személyek velem szemben indítottak.
De ez csak egy ilyen bemelegítő megjegyzés volt, megadom a szót a miniszterjelölt úrnak, illetve előtte felolvasnám a jelentkezőket, ha rosszul írtam volna fel, jelezzék. Szűcs Erika, Nógrádi Zoltán, Pelczné Gáll Ildikó, Hörcsik Richárd. Eddig itt tartok, jelzi Ékes József, Veres József, és itt most lezárom.
Tessék parancsolni!
DR. SZILVÁSY GYÖRGY miniszterjelölt: Köszönöm szépen. A peres ügyekre vonatkozó kérdést én sem egészen értettem. A miniszterelnökkel nincs perem, az biztos, ezt tudom. A múlt héten nyertem - még nem jogerősen - egy pert Szijjártó úr ellen, most már talán harmadszor, vagy negyedszer, már nem is emlékszem pontosan, de többedszer. Egyéb perekre nem emlékszem, hogy mire vonatkozik a kérdés, lehet, hogy a képviselő úr megvilágítja.
Valóban 2003-ban ezt mondtam, ezzel az állítással a múlt héten is már többen szembesítettek. Mostanra is fenntartom, igazából nem szeretnék avatni, különböző protokolláris rendezvényeken részt venni. Az a megállapodásunk a miniszterelnök úrral - több, mint megállapodás, ez a kormány ügyrendjében is meg fog jelenni -, hogy a miniszterelnök politikai helyettese Kis Péter miniszter úr lesz, én pedig az igazgatási ügyekkel foglalkozó helyettese, ha szabad így fogalmazni. Tehát az én fő feladatom a Miniszterelnöki Hivatalban a kormányzás stabilitásának a biztosítása. Természetesen azokkal a feladatokkal együtt, amelyeket a Miniszterelnöki Hivatalnak meg kell oldania. Lényegesen kevesebb lesz most a Miniszterelnöki Hivatal ráaggatott funkciója, mint a korábbi években vagy másfél évtizedben volt, ami viszont marad, annak az ellátása természetesen a feladatommá válik. De nem szeretnék ilyen miniszter lenni, aki elsősorban politikai szereplő, bár az is, nyilvánvalóan ez a funkció ezt jelenti.
Kabinetfőnökként már átéltem - megjegyzem -, mert a kabinetfőnöki beosztásom is ilyen feladatokat jelentett, amelyeket 2003-ban nem szívesen szerettem volna ellátni, de az ember nem mindig mondhatja azt, hogy a főnökeimre rákényszerítem, hogy mit szabad és mit nem, mit akarok és mit nem. Örömmel vállalom azonban ezt a pozíciót, amely azt gondolom, kivételes lehetőség mindenki számára, aki részt vesz benne, akár miniszter, akár bizottsági tag, akár bizottsági elnök, az előttünk álló fejlesztések és a fejlődés ismeretében. Elnézést kérek, hogyha többen úgy érzik, hogy a 2003-ban magammal szemben megfogalmazott követelményt nem mindenben tudom kielégíteni most, 2006 közepén.
A miniszterelnökhöz fűződő viszonyom továbbra is jó, úgy, mint egy-két évvel ezelőtt is, tehát ez a másfél év, amit közösen eltöltöttünk, nem vetett erre árnyékot, nem vesztünk össze, kapcsolatunk szakmai és bizalmi jellegű is, ugyanúgy, ahogyan ez a korábbi egy-két évben is volt. Meglehetősen összekovácsolt bennünket az a támadás, amely 2002 után ért bennünket. Egyébként más viszony - mondjuk, éppen üzleti viszony - nem fűz bennünket egymáshoz, mint ahogyan a külvilághoz sem.
A kérdéscsokorban - nem tisztem a minősítés, de talán a témához leginkább tartozik -szerepel az, hogy pontosan mi is a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter szerepe ebben az új kormányzati felállásban, és kitérnék arra a kérdésre is, hogy most miért nem a miniszterelnököt hallgatja meg a bizottság. Gondolom, azért nem a miniszterelnököt, mert mindegyik bizottság meghallgatná, hiszen a miniszterelnök főnöke a minisztereknek, így nekem is. Ilyen értelemben a miniszterek meghallgatása is feleslegessé válna, hiszen a miniszterelnök nyugodtan kiállhatna helyettük.
Az én szerepen ebben a struktúrában az, amit a közjogi környezetünk meghatároz. A fejlesztési ügyeket koordináló kormányzati szereplő várhatóan államtitkári rangban lévő kormánybiztos lesz - akik ismerik ezt a törvényt, nem olyan régen fogadta el az Országgyűlés -, akit a miniszterelnök lát el munkával, ha szabad így fogalmazni. Maga a törvény így definiálja a kormánybiztosi funkciót, hogy a miniszterelnök nevezi ki, állapítja meg a vele kapcsolatos szakmai követelményeket, a kormánybiztos a miniszterelnöknek számol be, és így tovább. A munkafeltételeket a kancelláriaminisztérium biztosítja számára, tehát nem egy elkülönült miniszter. Egyébként ez a kormánybiztosi struktúra az elmúlt másfél évtizedben ismert struktúra volt, majd mindegyik kormányban hasonlóképpen működtek a kormánybiztosok, tehát közvetlenül a miniszterelnöknek számoltak be, ugyanakkor bizonyos kérdésekben azokkal a miniszterekkel is egyeztetniük kellett, amely miniszterekkel munkakapcsolatban álltak. Ez velem kapcsolatosan is így lesz. Amikor interpellációra vagy kérdésre kell választ adni, azt a miniszterelnök, illetve a hivatalt vezető miniszter - a kérdés vagy interpelláció ismeretében eldöntve - fogja megtenni. Tehát ennek a kérdéskörnek a parlamenti felelőssége ugyanúgy érintetlen marad, mint ahogyan eddig is volt, minden kérdésben megvan a közvetlen parlamenti beszámoltatás lehetősége, amit a többi miniszterre is előírnak a különböző törvények.
Úgyhogy, az én szerepem ebben a struktúrában körülbelül így helyezkedik el, a munkafeltételeket is biztosító miniszterként, akivel egyúttal tartalmi munkakapcsolatban is áll az a kormánybiztos, aki a miniszterelnöknek számol be, és a miniszterelnöktől kapja meg a konkrét utasításokat is.
ELNÖK: Alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (Fidesz): Miniszterjelölt úr, amit ön most elmondott, abból az azért kiderül, hogy ez a kormánybiztos nem igazán elszámoltatható az Országgyűlés, a parlament előtt. Másrészt, ha ezt még megvilágosítaná, meg még azt is megvilágítaná számomra, hogy akkor mi Magyar Bálint szerepe, hiszen a miniszterelnök-jelölt úr a tévé nyilvánossága előtt elmondta, hogy ő helyettesíti ezekben a kérdésekben. Tehát, ha ezt a két rövid kérdést megválaszolná számomra!
DR. SZILVÁSY GYÖRGY miniszterjelölt: Szerintem talán azt az alkotmányügyi bizottságban könnyebben megtárgyalható fogalomtisztázást muszáj most megtennünk, hogy az összes magyar - és egyébként nemcsak a magyar, egyébként általában a kormányok esetében - kormányzati tisztviselő beszámoltatása az Országgyűlés előtt, ez sehol sincs így. Magyarországon '90 óta, amióta ez a közjogi rendszer kialakult, és az európai országok többsége - vagy mindegyike - ilyen, a miniszterek és a miniszterelnök számoltathatók be teljes körűen. Ők vállalják a felelősséget az összes munkatársért és a döntésükért, amely a kormányzati keretek között zajlott le. De a kormánybiztosokat, a helyettes államtitkárokat - a mai kifejezéssel szakállamtitkárokat -, a főosztályvezetőket, a különböző kabinetek vezetőit, ha azok mondjuk, nem miniszteri rangban vannak, közvetlenül az Országgyűlés nem számoltatja be. Így ez a kormánybiztos is olyan pozíció, akit közvetlenül az Országgyűlés nem számoltat be.
(-130)
131/MM (Szilvásy György)
De beszámoltatja azt a minisztert és miniszterelnököt, aki/akik vállalják a felelősséget e kormánybiztos működéséért.
Sok kormánybiztost tudunk felsorolni az elmúlt 16 évből, akiket a legkülönbözőbb kormányok bíztak meg összkormányzati munkával. A kormánybiztosi pozíció lényege, hogy összkormányzati funkciót tölt be, és az összkormányzati funkciójuk betöltése során ki volt jelölve az a miniszter, vagy maga a miniszterelnök, aki az Országgyűlésben vállalta a felelősséget e kolléga munkájáért. Így vagyunk ezzel is. Ez egy belső kormányzati munkamegosztásbeli kérdés, hogy hogyan végzi, hogyan látja el a feladatát a kormány - ez a mindenkori kormányra van bízva. Ebben a miniszterelnök-jelölt a koalíciós partnerekkel konzultál, de utána a kormány maga dönti el.
Ez a döntés született most meg, hogy ezt az összkormányzati funkciót - azt gondolom, mindannyian egyetértünk azzal, hogy ez egy összkormányzati funkció - egy olyan kormánybiztossal láttatja el, akinek a beszámoltatása a miniszterelnöknél, illetve a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternél adott, és ők az Országgyűlésnek teljes felelősséggel tartoznak.
Azt gondolom, hogy ez közjogi értelemben rendben van. Nem lehet feltenni azt a kérdést, hogy minden kormányzati tisztviselőt az Országgyűlés beszámoltasson, hiszen akkor parlamenti kormányzás lenne Magyarországon, és ez nem így van jelen pillanatban.
Bocsásson meg, mi volt a második kérdés? (Firtl Mátyás: Magyar Bálint.) Magyar Bálinttal kapcsolatosan. Ahogy ez nyilvánosságra is került, miniszterelnök-jelölt úr Magyar Bálint urat a Nemzeti Fejlesztési Tanács elnökhelyettesének kérte föl, amely tanácsról a bevezetőmben tettem említést. Ez egy stratégiai, a kormányzati szereplőkön túlmutató összetételű tanács. Ezen tanács elnöke a miniszterelnök, és helyettesének kérte föl Magyar Bálintot. Ez az a megint csak közjogi helyzet, amiről számot adhatok.
Sok olyan bizottsága volt az elmúlt kormányoknak is '90-ig visszamenőleg, amely bizottságok tanácsként, koordinatív testületként, civil és egyéb szervezetek bevonásával működtek, ahol az elnök mondjuk egy kormányzati tisztségviselő volt, és az alelnök pedig nem egy kormányzati tisztségviselő volt. Ez a Nemzeti Fejlesztési Tanács is, ha szabad így fogalmazni, ezen logikára épül, azt hivatott jelképezni, hogy itt nem egyszerűen kormányzati munkáról van szó, amikor fejlesztésekről beszélünk, amikor az Új Magyarország programjáról beszélünk, hanem lényegesen többről. Tulajdonképpen a társadalom egészét kell egyrészt bevonni, másrészt pedig érinteni ezen fejlesztésekkel.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szűcs Erika képviselő asszony!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. Én először is szeretném örömömet kifejezni amiatt, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter egy olyan személy, aki gazdag közigazgatási tapasztalatokkal rendelkezik. Ráadásul az Országgyűlési Könyvtár által rendelkezésünkre bocsátott háttéranyagból meggyőzően kiderül, hogy ezek a tapasztalatok szerintem komoly közigazgatási tudássá is nemesültek az idők során. Nagyon világos és jó képe van a jelöltnek arról, hogy a közigazgatásban a hatáskörök és a felelősségek telepítésének - a politikainak és a szakmainak egyaránt - milyen jelentős szerepe van.
Ezt elsősorban azért tartottam fontosnak az elején kiemelni, mert ugyan most a nemzeti fejlesztési ügyekre fókuszál a bizottság, de a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter hatáskörébe másfajta feladatok koncentrálása is oda fog kerülni, többek között a kormányzati informatikáé. Azt gondolom, hogy ennek a zökkenőmentes megvalósításához és ténylegesen jó működtetéséhez ez egy nagyon-nagyon fontos és pozitív előkép.
Én azért mégis folytatnám az eddigieket, és én is a fejlesztési ügyek új megszervezésére koncentrálnék. De a saját tapasztalatom alapján azt tudom mondani, hogy itt is nagyon fontos az, hogy a pályán valaki nagyon jól lásson, hiszen noha most előttünk a kormányzati struktúra rajzolódik ki, de maga a fejlesztéstervezés és fejlesztésmenedzselés egy nagyon sokszereplős, sőt megítélésem szerint bizonyos szakaszaiban az ügynek még a jelenleginél is több szereplő részvétele - nem egyszerűen véleményezési, hanem felelősséggel felruházott részvétele - igazán fontos és lényeges.
Tehát ez a fajta tudás és ennek az alkalmazása azt gondolom, a második nemzeti fejlesztési terv sikeres végrehajtása tekintetében fontos lesz.
(Az ülés vezetését Kocsi László, a bizottság alelnöke veszi át.)
A kérdésem két dologra irányulna. A kormányzati kommunikációból nekem úgy tűnik, hogy a fejlesztéspolitika megközelítésében és tartalmában egy újfajta irány van kibontakozóban, tehát némi módosítás, új hangsúlyok megfogalmazása. A miniszterjelölt urat arról kérdezném, hogy mi az, amit úgy gondol, hogy az eddigi tapasztalatokból, ennek a három évnek, meg a megelőző kísérleti kurzusnak az időszakából, a fejlesztéstervezés módszeréből feltétlenül meg kell őrizni, és mi az, amin túl kell lépni, amit meg kell újítani, amin változtatni kell, mert nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket? Ez az egyik kérdés, és a másodikat majd a válasz után tenném föl.
ELNÖK: A miniszterjelölt úré a szó!
DR. SZILVÁSY GYÖRGY miniszterjelölt: Köszönöm. Valóban, képviselő asszony, jól érzékeli. Ez a változás két okkal magyarázható: egyrészt az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva miben kell másképpen dolgoznunk, vagy hogyan kell másképpen dolgoznunk. Itt meg kell jegyeznem azért, hogy elévülhetetlen érdemei vannak az előző kormánynak és Baráth Etele miniszter úrnak is abban, hogy felgyorsuló módon, egy jól működő rendszer jött létre.
És elmondhatjuk azt is, hogy ma már a pályázók gyakorlatilag 100 százaléka tudja azt, hogy nyert vagy nem nyert, és hogy ha nyert, akkor azt is tudja, hogy milyen ütemben hívhatja le a forrásokat. Sőt, ezeknek a forrásoknak a lehívása is rendkívüli mértékben felgyorsult. Tehát az intézményrendszer eddigi működésének tapasztalatai adják meg egyik oldalról a változtatás indokát.
A másik oldalról pedig az a követelmény, amit az előbb említettem, hogy erős stratégiai irányításra van szükség a következő években annak érdekében, hogy ne csak egyszerűen pénzt költsünk, pénzt osztogassunk, hanem egy előre megtervezett program mentén tudjuk a magyar gazdaságot, tág értelemben a magyar társadalmat egy olyan fejlődési pályára állítani, amely fenntartható.
Ez a felismerés, ez a kettős felismerés okozza egyik oldalról azt az intézményrendszerben is bekövetkező változást, és a tervezésben is bekövetkező változást, hogy erős kormányzati koordináció a politikai szereplőkkel, tehát a miniszterelnökkel és a miniszterekkel végrehajtott erős stratégiai koordináció, és a végrehajtás szétaprózottságának megszüntetése, a végrehajtás koncentrálása. Most már nyilvánvalóan nem politikai síkon, hanem szakmai síkon annak érdekében, hogy a folyamatok egyértelműek legyenek. Végrehajtáson értve a pályázati rendszer működtetésétől kezdve a kifizetések gyakorlati problémáinak a megoldását.
Tehát ez a kettős mérce kell, hogy érvényesüljön a döntések tervszerűsége és koordináltsága kapcsán stratégiai értelemben, másrészt pedig a végrehajtás egyértelműsítése és gyorsítása.
(Az ülés vezetését dr. Eörsi Mátyás, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Képviselő asszony!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen. A második kérdésem arra irányul, hogy kialakult az intézményrendszer, hogy van irányító hatóság, monitoringbizottság, vannak közreműködő szervezetek. Az én tapasztalataim azt jelzik, hogy ehhez képest az egyéb érintett szereplőknek, akik nemcsak abban az értelemben érintettek, hogy el tudják költeni a pénzt, hanem ahogy miniszterjelölt úr az elején mondta, számomra nagyon szimpatikusan, hogy meg kell mozdítani vállalkozói erőforrásokat is. Ez a keret ahhoz, hogy a fejlesztéspolitika tervezése, illetve a végrehajtás ellenőrzése megfelelő hatékonysággal menjen, nem lesz elegendő.
Tehát nem arról szól a történet, hogy olyan erősségű pozíciókat kellene egyéb szereplőknek biztosítani, mint egy irányítóhatóságnak vagy egy monitoringbizottságnak, hanem az eddig alkalmazott véleményező pozícióból, még egyszer mondom, felelősséggel is felruházott szerkezeti elemek kellenek egy-egy programrésznek a végrehajtás-menedzselésébe.
Én a fejlesztési pólusok tervezésénél látom azt, hogy a tervezés ebben a legkisebb. Ebből igazából a végrehajtás lesz komoly. És ha fenntartjuk azt a helyzetet, amely rögzült és magatartásmintává vált, hogy a felelősség a kormányzaté és az igazgatásé - mondjuk innováció, innováció terjedése, klaszter -, tehát abszolút gazdasági érdekkörökben megvalósuló folyamatokért, akkor tartok tőle, hogy ez nem lesz igazán működőképes. Ezért gondolom azt, hogy ebben a rendszerben keresni kell, és jól meg kell találni a helyét ezen szereplők felelősségének és felelősséggel felruházott tevékenységének is.
140
Uk(141-150) - Szűcs Erika
Kérdezem, miniszterjelölt úr, lehetőséget lát-e arra, hogy az együttműködő rendszer kialakult módját - mondjuk, én a Nemzeti Területfejlesztési Tanácsnál látom, hogy ott van mindenki, de ennek a működése nem ugyanaz, mint amiről beszélek -, hogy erre vonatkozóan javaslatokat tegyünk, megvitassuk és ez az erős kormányzati koordinációt nem sértve, de mégis, a felelős szereplők palettáját színesítve, a munka hatékonyságát növelhessük vele.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék!
DR. SZILVÁSY GYÖRGY miniszterjelölt: Köszönöm, egy szóval igen a válasz, de mondjuk, ez filozófiai értelemben tükröződik magán a Nemzeti Fejlesztési Tanács összetételén is, tudniillik az a felismerés, hogy - ahogyan az előbb is mondtam - nem kormányzati szereplők határozzák meg a következő években az ország sorsát, és a résztvevők nem elszenvedik a fejlesztéseket, hanem maguk is részesei a tervezéstől a végrehajtásig. A nemzeti fejlesztési terv II. Új Magyarország programjának a vitája most már elég régóta tart, elég jelentős társadalmi érdeklődést is kiváltva. Azt a tapasztalatot mutatja - többek között -, amit a képviselő asszony a kérdése előtti hozzászólásában elmondott, úgyhogy minden ilyen kezdeményezéssel összefüggő konkrét intézményfejlesztési vagy szervezetfejlesztési gyakorlatot szeretnénk átvenni, részben a szomszédoktól, vagy azoktól az országoktól, amelyek már keresztülmentek ilyenen, másrészt pedig itt, házon belül, ha vannak olyan javaslatok és kezdeményezések, akkor azt szívesen vesszük.
Köszönöm.
ELNÖK: A következő problémával szembesülünk ebben a pillanatban: az idő. Az előző meghallgatás elhúzódott, és nem tudom, mennyire abszolút határidő az egy óra miniszterjelölt úrnak, mert még hat képviselő akarna hozzászólni, ez nagyon szűknek látszik. Nem tudom, lehet-e egy kicsit rátenni, illetőleg feltenném azt a kérdést is, hogyha most tényleg el kell menni, akkor, mivel a hozzászólásokra sort kell keríteni, a jövő héten lát-e lehetőséget arra, hogy folytassuk, mert nem szeretném, ha lenne olyan képviselő, aki nem tudja a kérdéseit feltenni, úgyhogy nekem ez szervezési probléma.
DR. SZILVÁSY GYÖRGY miniszterjelölt: Megkérem a munkatársamat, szóljon oda a titkárságra. Kettőre muszáj átmennem, mert ott már olyan program van, amit nem tudok lemondani, kettőig viszont át tudom szervezni, tehát körülbelül fél kettőkor el kell mennem.
ELNÖK: Tehát fél kettőig tudunk kalkulálni, addig menni fog. Nógrádi Zoltán képviselő úr következik. Köszönjük szépen.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Az ön hivatali elődje igen határozott és sok szempontból nagyon komoly pénzügyi forrásokat felemésztő sikerpropagandát folytatott annak érdekében, hogy bebizonyítsa, az elmúlt két és fél év alatt, az európai uniós csatlakozásunk időszakában megteremtettük a nagy és stabil jólétet az országban. Magyarul, megoldottunk minden olyan problémát, amellyel az európai uniós csatlakozás előtt szembe kellett néznünk.
Ezzel szemben a statisztikák azt mutatják, hogy 2004-ben a 16 euró/fő európai uniós forrásfelhasználásunkkal az utolsók vagyunk az újonnan csatlakozott tíz ország közül, illetve nem várunk ennél túlzottan jobb adatokat 2005-ben sem. Hiszen azt látjuk, hogy a strukturális alapokból rendelkezésre álló források tekintetében a nagyszámú pályázó sajnos hiába várja a forrásokat, hiszen a különböző államháztartási problémák, és a rendszer működésképtelensége miatt az odaítélt forrásoknak kevesebb, mint egyharmadát sikerült eddig kifizetni. Egyetértek Szűcs Erika képviselő asszonnyal, hogy alkalmatlan rendszerről van szó, amely bebizonyította az elmúlt két és fél évben a lassúságával, illetve tehetetlenségével, hogy rossz koncepció mentén épült fel, és nagyon-nagyon komoly strukturális átalakulások és változások szükségesek ahhoz, hogy ennek a rendszernek a hatékonyságát javítsuk, illetve az egész európai uniós folyamatrendszerben az ország és az itt működő gazdasági-társadalmi szereplők ne maradjanak le európai versenytársaiktól.
Azt szeretném kérdezni a miniszterjelölt úrtól, hogy alkalmasnak látja-e a jelenlegi helyzetben az újonnan felálló kormány elképzelését arra, hogy a 2004-2006-ban igénybe vehető európai uniós forrásoknak több, mint kétharmadát 2008-ig ki tudjuk fizetni. Alkalmasnak tartja-e a költségvetés jelenlegi szerkezetét arra, hogy ez megvalósuljon? Tud-e garanciát vállalni arra, hogy a 2007-es költségvetésben szerepelnek azok a források, amelyek lehetővé teszik a kedvezményeknek az európai uniós források kifizetését, a nemzeti társfinanszírozást? Mikor lesz új intézményrendszer, amely ezt a jelenlegi alkalmatlant leváltja, fel tudja-e ajánlani a parlamenti ellenzéknek - hivatali elődjével szemben - a rendszeres egyeztetés lehetőségét az új intézményrendszer kialakításában?
A másik kérdésem egyik miniszterjelölt-társának igen elhíresült mondásával kapcsolatos. Veres János pénzügyminiszter-jelölt úr azt találta mondani a kampány hevében, hogy azok a térségek fognak európai uniós forrásból részesedni, akik megfelelő módon biztosítják a kormányzati többséget a választások időszakában. Bár Göncz Kinga miniszterjelölt asszony arra hivatkozott a kérdés kapcsán, hogy ő nem ismeri ennek a problémának, illetve ennek a mondatnak a kontextusát, hangulati és tartalmi összefüggéseit, úgy gondolom, az ország számára, akik a közélet burkolt üzenetei felé fogékonyak, egészen egyértelmű ez az üzenet. Azok kaphatnak európai uniós forrásokat, akik a kormánypárti oldalhoz sorolódnak. Azt szeretném kérdezni, mi a véleménye erről a megjegyzésről. Tarthatónak tartja-e a pénzügyminiszter-jelölt úrnak ezt a megjegyzését? Lát-e arra lehetőséget - és itt a lényeg, miniszterjelölt úr -, hogy a parlamenti ellenzék ellenzéki és ellenőrző szerepkörében bármiféle intézményi garanciákat kap arra, hogy ez a pénzügyminiszter-jelölt által előrevetített folyamat ne indulhasson be, vagy ne legyen jellemző az európai uniós források felhasználásában, szétosztásában?
Várom a válaszát.
ELNÖK: Jelölt úr!
DR. SZILVÁSY GYÖRGY miniszterjelölt: Most melyik kérdésre kell válaszolnom? (Nógrádi Zoltán: Mindegyikre.) Mindegyikre? Jó, megpróbálom visszaidézni a kérdéseket.
A kérdések mögött voltak állítások, amelyek nyilván az ön nézőpontjából megalapozottak, de azért vitatkoznék vele. Az elmúlt években nem érzékeltem - nem felelőseként a témának - azt, hogy sikerpropagandát folytatott volna az előző kormány, vagy az előző miniszter. Egészen egyszerűen előírás az ő számára és a kormány számára is, hogy a nemzeti fejlesztési terv legapróbb részleteiről is tájékoztassa a közvéleményt. Ezt magától is meg kell tennie, és persze, nyilvánvalóan vitatkoznia kell akkor, amikor azt vetik a szemére, amiben úgy érzi, van vitatkoznivaló, tehát nem találja helyesnek azt az állítást.
A bevezetőmben említettem, hogy 2004-2006 között rendkívüli mértékben felgyorsítottuk a kifizetéseket is. Ma már tudjuk, hogy a szerződéskötések gyakorlatilag 100 százalékban megtörténtek, és a mögöttük lévő kifizetésnek sincs semmilyen akadálya. Van egy procedúrája - amit ön legalább olyan jól ismer, sőt, lehet, hogy jobban, mint én - a fejlesztési forrásokhoz való jutásnak, amely procedúrát természetesen mindenkinek alkalmaznia kell. Hiszen e pénzekkel nemcsak az Európai Unió felé vagyunk felelősek elszámolni, hanem saját magunk, az ország lakossága felé is felelősek vagyunk elszámolni, és itt a legkülönbözőbb követelményeket - az átláthatóságtól a törvényességi kritériumokon át a célszerűségig - kell alkalmazni. Ön is tudja, hogy nem egy esetben ez az ország számára új volt a vezetésben és a résztvevők számára, meg új volt azok számára is, akik ilyen forrásokhoz szerettek volna jutni. Megítélésem szerint ezen intézményrendszer kiépítése, majd fokozatosan felgyorsuló működése komoly eredményeket ért el, aminek hatására 2006-ban már elmondhatjuk, hogy a források lekötését és a felhasználását illetően is az elsők között vagyunk.
De nem szeretnék belemenni ebbe a vitába, mert azt gondolom, a következő éveknek nem feltétlenül erről kellene szólniuk. Ha jól tesszük a dolgunkat - természetesen elsősorban kormányzati oldalról, mert a mi felelősségünk, de a másik oldalon, ellenzéki oldalról is -, akkor arról kell beszélnünk, hogy ténylegesen milyen haladást érünk el az ország fejlődésében, mit miért teszünk, és ebben felajánlom a partnerséget, s az egyeztetést is. Úgy tudom egyébként, hogy Baráth Etele miniszter úr rendszeresen kezdeményezett ilyen egyeztetéseket, mint például a nemzeti fejlesztési terv II-ről magáról is, a korábbi időszakban. Én tudok erről, van ismeretem.
A szervezet hatásfoka, ahogyan említettem, egyre javuló és eredményes volt, a változások, amelyek bekövetkeznek, részben kiküszöbölik majd a még fellelhető hiányosságokat, de már egyértelműen azt mondhatnánk, hogy alapfunkcióját jól betöltő szervezetrendszerről van szó. Az átalakítás az előbb említett két okrendszerrel van összefüggésben, amit korábban elmondtam, talán most nem ismételném meg még egyszer, az idő múlására tekintettel.
Sokkal fontosabbnak tartom, hogy a mostani válaszomban kitérjek arra a kérdésére, hogy lesz-e elegendő hazai forrás annak érdekében, hogy az NFT-I, illetve majd aztán az NFT-II. lehetőségeit ki tudjuk használni. Az az egyértelmű válaszom, hogy igen. A már most látható, nyilvánosságra hozott kormányzati törekvésekben is egyértelmű és elsődleges követelmény, hogy a hazai források rendelkezésre álljanak.
(-150)
151/MM (Szilvásy György)
Ne legyen akadálya a hazai finanszírozás szűkössége, esetleges szűkössége annak - reméljük, erre nem fog sor kerülni -, hogy az európai fejlesztési forrásokat lehívjuk. Így tehát igen a válasz arra a kérdésre is, hogy 2008-ig az NFT-I keretei között kifizetendő összegek fedezete rendelkezésre fog-e állni a költségvetésben a következő években, így a 2007-es költségvetésben is. Kifejezetten szándék, tervezési célkitűzés, a jövő évi költségvetési törvény tervezésének célkitűzése, hogy ezek a források rendelkezésre álljanak.
Kénytelen vagyok a kijelölt pénzügyminiszter urat megvédeni, ha már szóba került, egyrészt tartalmilag, elsősorban tartalmilag szeretném megvédeni, másrészt persze nyilván formailag, nem foglalkozva azzal, hogy a választási kampányban ki hogyan jut információkhoz és terjeszti azokat. Többször beszéltem is a pénzügyminiszter úrral erről a témáról. Ahogy ő ezt akkor mondta és magyarázta, arról beszél, hogy egy kormánypárti képviselő többet találkozik a pénzügyminiszterrel, mint egy ellenzéki képviselő. Egy kormánypárti polgármester többet találkozik egy pénzügyminiszterrel, mint egy ellenzéki többségben lévő település polgármestere. De ez nem azt jelenti, hogy a kormány ilyen alapon tenne különbséget fejlesztés és fejlesztés között. Az elmúlt négy év gyakorlata is azt bizonyította egyébként, hogy nem ilyen gyakorlatot követett az MSZP-SZDSZ-kormány.
És azt meg tudom, hogy a következő négy év sem ilyen gyakorlatot fog követni. Ebben megint csak az ország érdeke lesz az elsődleges, és az ország érdeke nem mondhat olyat, hogy mondjuk Debrecen nem fontos az ország számára, Nyíregyháza meg fontos az ország számára. Éppen ellenkezőleg, már fordítva se igaz, tehát hogy Nyíregyháza nem fontos, és Debrecen fontos. De abban az értelemben értve ezt ellenkezőleg, hogy nem a települések "színére" tekintettel jutnak fejlesztési forrásokhoz a szereplők, hanem az alapján, hogy a stratégia szerint ki, milyen módon pályázik, hogyan tudja a maga fejlesztési alternatíváit jól megfogalmazni, és olyan projektekkel is jelentkezni, amely projektek egy pártpolitikától függetlenül összeállított stratégiát szolgálnak. Azt hiszem, hogy nagyjából minden kérdésre kitértem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Az eddigi rendszer működésével kapcsolatos kritikai megjegyzéshez hadd olvassak fel önnek egy Heti Világgazdaság-cikkből egy nagyon rövid részletet, és akkor egy politikailag független sajtóorgánum értékelésével talán lezárhatjuk, hogy hogyan kell értékelnünk az elmúlt időszak európai uniós forráselosztását és intézményrendszerét: "Sírdogáló dadusok, ideges polgármesterek, elfoglalt vállalkozók stressztűrő képességét teszi próbára az európai uniós támogatásokat szétterítő pályázati rendszer, és még az sem biztos, hogy a pénz mindig a legjobb helyre megy." Szerintem ezzel a kérdéssel független értékelőként lezárhatjuk az elmúlt időszak jelzését.
Ön azt említette többször, hogy az ország érdekét kívánja figyelembe venni, amikor az európai uniós források elosztásával kapcsolatos intézményrendszert és a forráselosztás mechanizmusát ellenőrizni fogja, illetve irányítani fogja az ezzel kapcsolatos bizonyos részfolyamatokat. És azt is jelezte, hogy nem lehet az fontos, hogy ki van kormányon és ki van ellenzékben. Nosza, akkor úgy gondolom, hogy én felkérhetem a miniszterjelölt urat arra, hogy amennyiben a bizalmat megkapja az Országgyűléstől és ezzel a kérdéssel fog foglalkozni, akkor bontsuk le azt a falat, amelyet Veres János pénzügyminiszter-jelölt úr jelzett, hogy többet találkozhat egy kormánypárti képviselő az aktuális kormánytaggal, mint egy ellenzéki! Bontsuk le ezt a falat, és tegyünk egyenlőséget a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között a kormánytagokkal való találkozás esélyében és lehetőségében.
Éppen ezért szeretném kérni, és még egyszer kérdezni, hogy fel tudja-e ajánlani a rendszeres politikai egyeztetést, már az intézményrendszer kialakítását illetően? Illetve lát-e intézményi garanciákat arra, hogy az ellenzék az ellenőrző szerepét a forrás elosztásában betöltse? Mindkét kérdésnek pontos tartalmában van jelentősége, ugyanis sok esetben kaptunk mellébeszélésre okot adó információtömeget az ön hivatali elődjétől, akinek már az NFT-I, NFT-II tervezése kapcsán sem sikerült a rendszeres egyeztetés mechanizmusát meghonosítani.
Tehát még egyszer kérdezem, lát-e lehetőséget arra, hogy az intézményrendszer kialakításában rendszeres egyeztetésbe kezdjünk, annak érdekében, hogy az ország érdeke érvényesüljön, és ne az számítson, hogy ki kormánypárti és ki ellenzéki? S lát-e arra lehetőséget, hogy az új intézményrendszerben a politikai ellenzék intézményi garanciákat kapjon arra, hogy ellenzéki szerepkörét és ellenőrző szerepkörét betöltse? Köszönöm.
ELNÖK: Mielőtt a jelölt úr válaszolna, el szeretném mondani, hogy négy évünk lesz nagyon kemény politikai viták lefolytatására. A mai meghallgatás az életútra és az ágazati vezetési elképzelésekre vonatkozik. De ha a jelölt úr úgy érzi, hogy reagálnia kell erre a Veres János által mondottakra, akkor kérem, térjen ki arra a mondatra is, idézem: "kiszárítjuk az ellenzéki önkormányzatokat" - hangzott el a mai ellenzéki párt elnökétől. Akkor kérem, erre is térjen ki! De egyébként nem kell ebben a politikai vitában most részt venni, lesz még rá alkalom a jövőben is. Tessék parancsolni!
DR. SZILVÁSY GYÖRGY miniszterjelölt: Köszönöm, elnök úr. Akkor inkább egy tréfásabb megjegyzéssel hadd zárjam le ezt a kérdést. Ugye, azt a képviselő úr nem várja el, hogy az ellenzéki képviselőket, polgármestereket meghívjuk az MSZP-frakció ülésére? Mert az minden héten van, és ott találkoznak az MSZP... (Nógrádi Zoltán közbeszólása.) Arról beszéltem, hogy találkoznak, nem pedig, hogy eldőlnek... Tehát gyakrabban találkoznak a kormánypárti képviselők, illetve polgármesterek, már akik frakciótagok, merthogy járnak a frakcióülésre.
Hangsúlyosan nem azt mondtam, és a jegyzőkönyv kedvéért megismétlem, hogy ez alapján dőlnének el a fejlesztések, hanem azt mondtam, hogy találkoznak, és a miniszterjelölt - akkor még miniszter is - azt mondta, hogy ez a kapcsolat nyilvánvalóan aktívabb a kormánypárton belül, mint a kormánypárt és az ellenzék között.
Azonban azzal a törekvéssel egyetértek, hogy ha lehet, akkor az együttműködés szakmai kérdésekben, beleértve a fejlesztéspolitikai kérdéseket is, javuljon. Ehhez persze nemcsak a kormánypártok hozzáállása szükséges, ez nyilvánvaló. Ahogy mi az elmúlt években is úgy értékeltük nagyon sok esetben, hogy a mi hozzáállásunkkal nem lett volna probléma. De hagyjuk a múltat, foglalkozzunk a jelennel és a jövővel!
Egy biztos: ami kormányzati felelősség, és a közjogi rendszer szerint is a kormányzat kötelessége, hogy megcsinálja, eldöntse, abban a kormány nem akarja áthárítani a felelősséget az ellenzékre. Azért választották meg ezeket a pártokat, a jelenleg kormányzó pártokat, vagy kormányzásra készülő pártokat, mert azt gondolták az emberek, hogy meg tudják valósítani azokat a dolgokat, amelyeket a választási programjukban megígértek. Ehhez kötődik egy kormány, amely kormánynak megvan ebben a közjogi rendszerben a felelőssége, és a döntéseiért magának kell vállalnia a felelősséget. Ezt nem fogja áthárítani egyetlen egy kormány sem az ellenzékre; nem igényli a kormány az ellenzéktől, hogy részt vegyen e döntések meghozatali felelősségében.
Van az intézményrendszernek egy olyan része, amelyik kormányzati hatáskör. Hogy ezt most fejlesztési kabinetnek hívjuk-e, vagy másnak, azt gondolom, egy olyan kérdés, amelyben politikai egyeztetést az ellenzékkel folytatni nem szükséges, hiszen általában a kormányzat belső működéséről sem az ellenzékkel folytat elsődlegesen konzultációt maga a kormány. De arról, hogy az intézményrendszerben lévő tartalom hogyan fogalmazódik meg, aztán azt követően e tartalom a gyakorlatba, a valóságba hogyan megy át, nagyon csúnyán fogalmazok most: a végrehajtás során, az egy más kérdés.
Ezekről a tartalmakról viszont muszáj egyeztetni, hiszen a kormány nemcsak a kormányzó pártokat képviseli a következő négy évben, hanem az egész országot. És ha ebben az ellenzéknek vannak elképzelései, akkor ezeket meg kell hallgatni. Úgyhogy ilyen logika mentén gondolkozom, és ezt szeretném a következő négy évben is a magam számára érvényesnek tekinteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő Veress József!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Miniszterjelölt úr, ha megengedi, szeretnék Nógrádi úrnak az ön jelenlétében gratulálni, hiszen a mai sajtóban is olvashattuk, hogy az a kistérség és az a tész, amelyet ő vezet, évek óta eredményesen, ebből az eredménytelen rendszerből, egy főre esően a legtöbb támogatást tudta kihúzni.
Ezt többször elmondtuk már, tisztelt képviselőtársam, hogy szeretnénk, ha a kudarcpropaganda helyett valóban érdemi kérdésekre tudnánk koncentrálni.
Azon is jót vitatkoztunk már önnel, hogy az egyeztetés hogyan ment. Én úgy gondolom, hogy ha legalább úgy menne az egyeztetés, ahogy eddig ment, akkor az nagyon sok lehetőséget fog adni, és bízom benne, hogy a miniszterjelölt úr ebben abszolút partner lesz.
Mint ahogy abban is bízom, hogy a sapkatörténetet lassan elfelejtjük a parlamentben. Nevezetesen, hogyha teljesíti a feladatát a kormányzat, és ad információt, akkor az sikerpropaganda, ha véletlenül kevesebb az információ, akkor pedig nem ad tájékoztatást a polgároknak. Azt hiszem, hogy ebbe a vitába tovább nem nagyon érdemes belemenni.
Én inkább azt szeretném megkérdezni a jelölt úrtól, egyetért-e azzal, illetve ezt elmondta, tehát ezt csak megerősíteni tudom, nem egy spending planról, nem egy pénzköltési tervről van szó. A megjelent dokumentumból egyértelműen látjuk, hogy a következő tíz év alatt egy nagyon mély és nagyon széles szerkezetváltást kell ezekkel a forrásokkal megalapozni.
Kérdésként szeretném megfogalmazni, hogy ugye, jól érthető ebből a kialakult rendszerből, hogy itt az európai uniós forrásokat, a magyar kormányzati forrásokat, beleértve a visszatérítendő, hitelszerű forrásokat is, végre egy fókuszált, valóban a legjobb eredményt adó irányba szeretné terelni az a struktúra, amelynek a vezetését politikai értelemben önnek kell ellátnia?
160
Uk(161-180) - Veress József - két turnus!!
Ehhez kötődően szeretném megkérdezni: jól értem-e az eddig megjelent anyagok alapján azt, hogy miközben valóban az elmúlt évtizedek legnagyobb mennyiségű külföldi forrását fogja Magyarország felhasználni, nem ennek az elköltése a cél, hanem azt szeretnénk elérni, hogy ennél nagyságrenddel nagyobb magánbefektetések - beleértve a külföldi és belföldi befektetéseket - jelenjenek meg? Szeretném, ha mondana néhány mondatot arról, hogyan lehetne ezt segíteni az önök elképzelése szerint!
Végül, de nem utolsó sorban ennek kapcsán szeretném megkérdezni öntől: milyen lehetőséget lát arra, hogy a magyar tulajdonú cégek - kiemelten a kis- és középvállalatok - piacteremtését erőteljesen segítsük ezeknek a forrásoknak a felhasználásával? Hiszen amikor kormányzati részről azt mondjuk, hogy az Új Magyarország programja egyszerre erősíti a versenyképességet és teremt munkahelyeket, akkor nyilván ennek a megfelelő munkamechanizmusai benne kell, hogy legyenek azokban a szerkezetekben és abban a politikában, amely ezeknek a forrásoknak a felhasználását segíti.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jelölt úr!
DR. SZILVÁSY GYÖRGY miniszterjelölt: Köszönöm. Valóban, ahogyan a bevezetően is elmondtam, itt nem egyszerűen a pénzek odaajándékozásáról vagy olyan elosztásáról van szó, amely a hagyományos értelemben vett támogatáspolitikával volt korábban leírható, hanem egyik oldalról egy elég jelentős stratégiai összefüggésrendszerbe ágyazva történik meg, amely stratégiai összefüggésrendszer iparágakat, szektorokat érint, érinti a fenntartható fejlődés, ezzel összefüggésben a gazdasági növekedés, a foglalkoztatásbővülés követelményrendszerét, tehát egy tág követelményrendszerben megfogalmazott stratégia alapján történik meg.
A másik oldalról pedig erős multiplikátor hatással is jelentkezik, ami persze, megint több oldalról közelíthető meg. A képviselő úr egyébként nyugodtan lehetne a helyemben is ebben az összefüggésben, oly módon fogalmazta meg az állításait, hogy nemcsak költségvetési, nemcsak EU-s forrásokat használ és alkalmaz, hanem megmozgatja azt a tőkét - akár külföldön, akár Magyarországon levő tőkét -, amely tulajdonképpen e fejlesztésekben partner tud lenni - a saját érdekei érdekében. Ugye, tőle nem azt várjuk el, hogy az országot finanszírozza, mert a saját érdeke, de a kettő egybeesik. Az stratégiai kérdés, hogyan tudjuk ezt megteremteni és biztosítani.
A támogatások nagyon sokféle formáját lehet majd leírni, ezzel kapcsolatosan a korábbi időszakban viszonylag korszerű formák is megszülettek. Megjegyzem, a pártok választási programjában nem egyenszilárdsággal szerepeltek ezek, mi a vállalkozások finanszírozásánál kevésbé a tőketámogatást tartjuk elsődleges formának, sokkal inkább azokat a támogatásokat, melyek arra épülnek, hogy egy vállalkozás versenyképes, és a versenyképesség kibontakozásához kell neki segítség, nem pedig ahhoz, hogy mindenáron talpon maradjon, függetlenül attól, hogy létezik-e ilyen versenyképessége, vagy sem. Tehát ezek a támogatási formák - akár európai pénzből, akár hazai költségvetési lehetőségekből - nagyjából már kialakulni látszanak, ezek bevonásával együtt szeretnénk azt elérni, amit a képviselő úr az előbb kérdésben foglalt állításként megfogalmazott.
A magyar tulajdonú cégek piacra jutása alapkövetelmény a mi szempontunkból, tehát kormányzati szempontból is. Azt a feltételrendszert is figyelembe véve, hogy az Európai Unió tagja vagyunk, tehát figyelembe kell vennünk azokat a versennyel is összefüggő szabályokat, amelyek keretei között kell elérnünk, hogy a magyar tulajdonban lévő cégek piacra jutása a következő években könnyebb legyen. Azért megvannak ezek a módszerek, ezt látjuk az egyéb európai tagállamokban és a gyakorlatból is, hogy megvannak azok a módszerek, amelyek - ismétlem megint - fejlesztésstratégia keretei között lehetőséget biztosítanak a magyar kis- és középvállalkozásoknak, illetve egyéb magyar tulajdonban lévő vállalkozók számára, nemcsak Magyarországon belül - erről is kell beszélnünk -, itt nemcsak, földrajzi értelemben véve Magyarországon belüli fejlesztésekről szólunk, hanem a régióban egyaránt. Tehát ezek az eszközök és lehetőségek megvannak.
Készek vagyunk a közbeszerzési törvény olyan átalakítására, illetve gyakorlatban történő értelmezésére és működtetésére, amely ezt az Európai Unióban is elfogadott szempontrendszert az eszközökkel együtt figyelembe veszi és érvényesíti. Készek vagyunk a támogatásokkal is olyan helyzeteket teremteni, amelyek során elsősorban a magyar cégek kerülnek előtérbe. Ezek konkrét formája és a gyakorlata a következő napokban, illetve hónapokban válik plasztikusabbá, amikor megyünk előre, és az operatív programok is készülnek.
ELNÖK: Képviselő úr! (Nemleges jelzésre.) Akkor Pelczné Gáll Ildikó következik, parancsoljon!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Két fontos információt is hallottunk, amit jó megjegyezni. Egyrészt örömmel töltött el, hogy a nyertes pályázók mindegyike tudja a pályázati kifizetések időbeli ütemezését. A másik, ami további gondolatokat ébresztett bennem, és érdemes lenne róla beszélni majd, úgy látszik, nemcsak a forráselosztás, hanem a forrásmegosztás és az ehhez kapcsolódó tőkeköltség kap fontos szerepet majd az elkövetkező fejlesztéseknél. Ennélfogva külön érdemes lesz a fejlesztések, beruházások, KKV-fejlesztések tőkeköltségére koncentrálni.
Tekintettel azonban az ön elfoglaltságára, röviden mégiscsak a témához kapcsolódóan, politikai vitától mentes kérdést szeretnék feltenni. Ön tájékozódott a tekintetben, hogy nemzeti fejlesztési terv kialakításával kapcsolatosan februárban volt egy egyeztetés, amely után megkaptunk egy menetrendet. E menetrend szerint a kormány június végén nyújtja be a második nemzeti fejlesztési terv első változatát az Európai Bizottságnak. Tekintettel azonban arra, hogy az uniós menetrend információnk szerint kicsit csúszik, bizonyára hatással lesz ez a második fejlesztési terv elfogadására. Ugyan ez a második fejlesztési terv - ahogy időben készült, ahogyan ön is mondta, és a hozzászólók is mondták - bizony, lassan presztízsharccá vált, presztízscsata lett belőle. De most itt a nagy lehetőség. Itt a lehetőség arra, hogy ez a második nemzeti fejlesztési terv az ön által említett módon készüljön el. Vagyis, figyelembe vegye minden érintett, és leginkább Magyarország érdekét és véleményét, kiindulva a jól megfogalmazott helyzetvizsgálatból.
Mi készen állunk arra, hogy az eddigi látszattevékenységként jellemezhető látszategyeztetés helyett valós véleményt formáljunk. Ehhez viszont tudnunk kellene a következőket: hogyan is áll ez a második nemzeti fejlesztési terv, ki készíti, hogyan változik a menetrend, és mikor szándékoznak önök a bizottságnak benyújtani ezt a tervet.
ELNÖK: Ismét elnézést kérve, úgy érzem, ez már kicsit a program része, ha akar, jelölt úr, persze válaszol, nem akarom meghatározni, de azt mindenképpen fontosnak tartanám, hogy a bizottság erre térjen vissza a legapróbb részletekig, de lehet, hogy nem ez az az időpont, amikor ezt kérdezni kell a jelölt úrtól. Egyetért ezzel, képviselő asszony?
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Ha a miniszterjelölt úr úgy gondolja, hogy egy későbbi időpontban a bizottság rendelkezésére tud állni, akkor élek ezzel a lehetőséggel, és később teszem fel a kérdésemet.
Ami a kérdés apropóját illeti, engedjen meg egy megjegyzést. A minap egy konferencián vettem részt - a Közgazdasági Társaság konferenciája volt, KKV, versenyképesség témában -, és meglepetéssel tapasztaltam, egyébként a sajtóból is értesültem már korábban arról, hogy mindenféle A és B verziókról folyik a vita, ellenvélemény, szakértői és kormányvélemények hangzanak el a témában. Furcsamód, ezt az önök által elkészített, és nagy ívű társadalmi egyeztetésre alkalmas anyagot még nem állt módunkban véleményezni, megnézni. Esetleg, ha a sajtóból időben értesülünk, akkor megfelelő, aktuális információink lesznek. Ezért kezdeményeztem ezt a látszategyeztetést mentesítő beszélgetéssort, hiszen valóban, ez a nemzeti fejlesztési terv kormányzati ciklusokon átívelő, és mindannyiunkról szól, nemcsak a kormányról és az ő fejlesztési prioritásairól.
Köszönöm.
DR. SZILVÁSY GYÖRGY miniszterjelölt: Most nem azért nyomom meg a mikrofon gombját, hogy ezzel megússzam a következő meghallgatás, illetve beszélgetés időpontját - maradjunk a beszélgetésnél -, és inkább válaszolok a kérdés bizonyos összefüggéseire, hanem csak azért, hogy ne maradjon most olyan kérdés, amit valamelyest nem érintek.
A második nemzeti fejlesztési terv elkészítését nagyjából július végére gondoljuk. Felajánlom, hogy a kormánybiztos úr, aki a közeljövőben megkapja a kinevezését, vagy ebben a körben, vagy valamilyen körben konzultálni fog a bizottsággal. Én is szívesen konzultálok személyesen a bizottsággal, de van munkamegosztás is közöttünk, hogyha ezt így gondolják.
Harmadrészt pedig, azt hiszem, az a társadalmi egyeztetési folyamat, amely idáig lezajlott - a képviselő asszony hogyan is fogalmazott? (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Látszategyeztetés.) Látszategyeztetésnek semmiképpen nem nevezhető, igen intenzív volt. Egy probléma előfordulhat, és ebbe a hibába egyikünk sem eshet bele, sem ellenzéki, sem kormányoldalon, hogy a magyar társadalmat, a szereplőit, a gazdasági, a civil szereplőket, nem azonosíthatjuk a politikai pártokkal. Tehát azért a dokumentációból igen intenzíven kiderült az, hogy az elmúlt hónapokban a legkülönbözőbb szakmai, társadalmi szervezetek, kormányzaton kívüli szereplők ennek a tervnek az előkészítésében közreműködtek és részt vettek. Természetesen szükséges a politikai pártok közreműködése is a tervezési folyamatban, de talán nem azonosíthatjuk a politikai pártokat az országgal. Ebben az értelemben, a tervezés során legalább is, szeretnénk, hogyha ez lényegesen túllépne azon, hogy politikai pártok egyeztetik egymással a mindannyiunk jövőjét meghatározó programokat. De természetesen nem lehet kihagyni, ezzel maximálisan egyetértek.
Nos, tehát a kérdésre válaszolva, személy szerint én is, munkakapcsolatban aktívabban a kormánybiztos úr áll a bizottság rendelkezésére, egyeztetett időpontokban.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hörcsik képviselő úr!
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Az elmúlt két év uniós pályázatainak a gyakorlatát figyelembe véve az egyik legnagyobb probléma volt a kifizetés csúszása, késlekedése. Több nyertes pályázó - szűkebb pátriámból több tucatot tudnék említeni -, nemcsak vállalkozók, hanem önkormányzatok is, rendkívül nehéz helyzetbe kerültek a csúszás miatt. A megnyert pályázat ütemezése, a kifizetés ütemének a csúszása miatt a beruházás megvalósítása érdekében például hitelfelvételre kényszerültek, és ez bizonyos többletkiadást eredményezett. Szaksajtót is tudnék idézni - de nem teszem -, többen úgy nyilatkoztak, hogy jobban jártak volna, ha nem is pályáztak volna, hanem rögtön hitelt vesznek fel.
A késlekedés másik oka, amit megfogalmaztak, a túlszabályozott eljárásrend, illetve, amit a miniszterjelölt úr is említett, a bonyolult magyar közbeszerzési törvény. Tisztelettel kérdezem, milyen változtatásokat terveznek a rendszer hatékonyabbá tétele érdekében? Milyen szabályokat, törvényeket, rendeleteket akarnak megváltoztatni, akár a kormányba lépés másnapján, annak érdekében, hogy ezek az anomáliák megszűnjenek? Hiszen itt egyfajta Európa-ellenes hangulat kezd kialakulni az önkormányzatoknál, vállalkozóknál. Nem értik, a megnyert pályázat a kezükben van, és nincs pénz, vagy később fizetik ki.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Bocsánatot kérek, de megint idéznem kell a házbizottság konszenzusos döntéséből: figyelemmel arra, hogy a miniszterjelöltek meghallgatása megelőzi a kormány, illetve a kormányfő bemutatkozó programbeszédét, ezért értelemszerűen a meghallgatás során a kérdés nem irányulhat konkrétan a kormányprogram tartalmára. Ez esetben a kérdés erre irányult, ennek figyelembevételével adom meg a szót jelölt úrnak.
DR. SZILVÁSY GYÖRGY miniszterjelölt: Köszönöm. Remélem, nem követek függelemsértést azzal, hogy valamelyest válaszolok arra a kérdésrészre, ami azért az NFT-I-gyel összefüggésben van. Szóval, most már határozottabban cáfolnom kell azt az állítást, amely arról szól, hogy ma a kifizetések lassúsága a fő probléma.
Ahogyan ön említette, 2004-ben, amikor az intézményrendszer felállt, a felállásával egy időben érzékeltük a kifizetésekkel kapcsolatos problémákat, azonnal beavatkoztunk. Tehát még az előző kormány egyik legjelentősebb intézkedése volt, amelynek eredményeként ma már - még egyszer megismétlem, a papírok csak megerősítenek -, hogy gyakorlatilag a teljes szerződéses keret le van kötve, tizenvalahányezer szerződés meg van kötve, hétezer pályázóval kifizetési kapcsolatba is kerültünk, a teljes keret 30 százaléka ki van már fizetve, ennek jelentős része előlegként jelent meg a pályázóknál. Ez egyébként külön kormányzati lépés volt, hogy az előlegkifizetéseket gyorsítsuk meg, ennek érdekében még kockázatot is vállalt a kormány, hogy ezt megtegye. Még egyszer említem, az így felgyorsuló kifizetésekkel egy időben mondhatom, hogy 2008-ra semmiféle probléma nem lesz. Önök is tudják, látják, hogy a 2004-ben elindult folyamat maga is 2006-tól gyorsul, illetve az eltelt idővel egyre jobban gyorsul. A pályázók sem tudták még 2004-ben, hogy pontosan mit kell csinálniuk. Olyan transzparenciakövetelmény van egyébként is, meg olyan ellenőrzési és megfelelési követelményrendszer van, amelynek a teljesítése a pályázók számára sem volt egyszerű, nemcsak a kormányzati oldalnak.
Most tehát egyértelműen - a kérdésre is válaszolva - azt kell mondanom, hogy az intézményrendszer további alakítása is azt a célt szolgálja, hogy semmiféle jelentősebb probléma ne legyen a kifizetésekkel összefüggésben, de 2006-ra már az összes elemző azt állapítja meg, hogy Magyarországnak nincs ezzel gondja.
ELNÖK: Köszönöm szépen, a jelölt úr nem követett el függelemsértést. Ezzel együtt felhívom a bizottság figyelmét arra, hogy tartsuk magunkat a játékszabályokhoz.
Képviselő úr! (Nemleges jelzésre.) Köszönöm szépen, akkor Ékes József képviselő úr következik.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak határozottan, így fogunk előre jutni - bízom benne.
Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ön is nagyon sokszor visszatért a nemzeti konszenzus kérdésére. Az előző napirendi pont keretében hallgattuk meg a külügyminiszter-jelölt asszonyt is, és ő is a nemzeti konszenzus irányában próbálta kifejteni a véleményét, és tevékenységének egy meghatározott részét. Azzal szemben viszont, amit ön elmondott, bennem kételyek támadnak, és ebből adódóan szeretnék kérdéseket megfogalmazni.
Az 1996. június 21-i területfejlesztési törvény tulajdonképpen alapját képezte annak, hogy majd később megyei, regionális fejlesztési tanácsok alakulnak, és az által készülünk fel az európai uniós csatlakozásra. A nemzeti fejlesztési terv négypárti egyeztetésén - és ezt mondom azért, bár lehet, hogy önben mosolyt fakaszt - az első időszakban jómagam is, részt vettem, majd utána elhalt, utána a miniszterelnök úr kívánta összehívni, majd az is elhalt. Utána következett a választási időszak, amikor, ha végignézi a megyei lapokat, március-április elején tulajdonképpen a nemzeti fejlesztési terv 2007-től 2013-ig szóló forrásainak, azt lehet mondani, a java része, majdhogynem élet szintjén el lett költve. Hiszen erről szólt maga a választási kampány.
Konszenzusról beszélt, a miniszterelnök úr is többször elmondta a parlamentben és a kampány során is, hogy jó lenne, ha ebben az országban - főleg az uniós források felhasználása területén - egyfajta egységes konszenzus tudna kialakulni. Ha már a megyei lapokban megjelentek az elköltés formái és milyenségei, akkor kérdezném, milyen nemzeti fejlesztési tervet alkotunk július végéig, és miben kell majd adott esetben a bizottságnak döntenie, ha már a kampány során a források java része tulajdonképpen oda lett ígérve.
Ebből adódóan a kérdésem másik része, hogy a nemzeti fejlesztés fog-e tartalmazni egyáltalán önálló regionális programokat. Mert a régiók is arra lettek felkérve, hogy saját regionális programjaikat alkossák meg, az része legyen tulajdonképpen a nemzeti fejlesztési tervnek.
(-180)
181/MM (Ékes József)
Ha már a pénzeket előre odaígérgettük, akkor elnézést, a régiók a saját programjaikkal majd mit fognak kezdeni?
Én szeretnék segíteni, mert magam is mindig olyan voltam, mint volt polgármester és térségi társulás elnöke is, tehát én sem szerettem, és nem voltam híve annak, hogy pártpolitikai síkon történjenek a forráselosztások. Nagyon szeretném kérni önt arra, hogy ha ezek a dolgok már így történtek, akkor legalább próbáljuk meg a nemzeti fejlesztési tervet és a megmaradó forrásainak a részét, amelyek nem lettek odaígérve, elígérve, legalább olyan alapon és olyan döntéshozatali rendszerben megalkotni - a nemzeti konszenzus irányában -, és úgy iderakni a bizottság elé, hogy valóban az ellenzék is oda tudjon állni melléje.
Mert ön is tudja, mindannyian tudjuk, hogy ha ebben az országban nincs konszenzus ezen a területen, akkor álom az ír példa, álom a portugál példa, de lehetne tovább sorolni számos ilyen kérdést.
A fizetési morállal kapcsolatban nem osztom a véleményét. Ezt mondom azért is, hiszen a hazai kis- és középvállalkozásoknál durván 700 milliárdos körbetartozás alakult ki. Ezt ön is tudja. Ezzel szemben megalkottunk egy olyan törvényt, amely tulajdonképpen tovább lehetővé teszi a jelenlegi folyamatokat, hogy akár 150-200 napos fizetési határidővel is lehet szerződéseket kötni Magyarországon. Ezt minden más nemzeti kormány az Unión belül meg tudta oldani, és hihetetlen kemény lépésekkel tudta ezt szankcionálni is.
Nagyon sok esetben, sajnos pont az uniós források és egyéb más nemzeti források területén, a kincstár és az önkormányzatok késedelmes fizetései miatt, vagy forrásvisszatartás miatt kerülnek veszélybe a hazai kis- és középvállalkozások. Ezt a parlamenti vitában nagyon sokszor elmondtam jómagam is, és nagyon sokszor elmondtuk.
Én azt szeretném kérni öntől, ha a politikai fejlesztési testület ebben a kérdésben összeül, akkor ezekben a kérdésekben igenis a nemzet érdekeit, a hazai kis- és középvállalkozások érdekeit vegye figyelembe, és a forrásokhoz, ha végrehajtásra kerülnek a beruházások, akkor igenis nagyon rövid és záros időn belül jusson hozzá a vállalkozó, aki a fejlesztésben részt vett.
Ugyanez van a közbeszerzési törvénnyel kapcsolatosan is. Nagyon sokszor elmondtuk, ön is tudja, a közigazgatásban dolgozott, minden nemzet a saját közbeszerzési törvényét úgy alkotja meg, úgy próbálja érvényesíteni és körbebástyázni különböző kisebb, alárendelt törvényekkel, amelyek alapján a saját nemzeti vállalkozásait helyezi előtérbe. Nem kimondva, de mégis ezt teszi.
Én ezért is kérem azt, hogy ezekre próbáljon meg nagyon rövid és határozott választ adni, mert ha nincs konszenzus, akkor hiába beszélünk bármiről, akkor Írország tényleg csak egy példa előttünk.
ELNÖK: Csak azért nem olvasom fel a házbizottság döntését, mert már megtettem, de utalok rá. (Ékes József: Nagyon köszönöm.) Képviselő úr, saját képviselőtársaitól veszi el a szót. Megállapodtunk abban, hogy a miniszterjelölt úrnak félkor el kell mennie. Nagyon kérem, hogy lehetőleg igyekezzenek a kérdésre adott válaszok pattogóak lenni, hogy be tudjuk fejezni. Tessék parancsolni!
DR. SZILVÁSY GYÖRGY miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Tulajdonképpen az állítások jelentős részével egyetértek, és hasonlóképpen szeretném a munkámat is végezni. A hasonlóképpen alatt azt értem, hogy a problémák megoldása érdekében.
Amivel nem értek egyet, azt elmondtam az előző válaszok kapcsán. Kérdésként a regionális programok hangzottak el; természetesen ez meghatározó eleme. Megjegyzem - ebben azt hiszem, konszenzus is van a pártok között -, hogy a fejlesztési források nagyon jelentős része, 50 százalékos arányban közvetlenül is úgy jut el a régiókba, hogy maguk döntenek arról, hogy a fejlesztési forrásokat hogyan használják fel, persze stratégia alapján.
Ez a felelősség azonban nemcsak a kormány számára az, hanem a helyben lévők számára is az. Nekik fel kell tudni készülni az ilyen döntések előkészítésére, meghozatalára, és majd a végrehajtására is. Ebben van kormányzati felelősség, ismételten, hogy ez a felkészülés hogyan tud megtörténni, és a segítség hogyan valósulhat meg. De azt kell mondjam, kiemelt fejlesztéspolitikai szempont a regionális fejlesztések, a regionális szint megfogalmazása.
Ezért is szeretnénk, ha az ellenzék támogatná majd a kormány javaslatát, kétharmados többségű törvényként kerül ide, amelyik az önkormányzati intézményrendszer átalakítását is célozni fogja, hiszen ennek ez egy másik lába, amelyik nagyon fontos lenne az egyik láb jó működéséhez - elnézést, hogy most ezt idekevertem.
Egyébként mind a fizetési morál ügyében, mind a közbeszerzési törvény ügyében a rendelkezésünkre álló eszközöket próbáljuk majd alkalmazni, hatékonyabban, mint az elmúlt években, amikor szintén voltak kísérleteink erre.
Azt is megjegyzem egyébként, hogy a körbetartozásnál nem elsődlegesen a kincstár tartozása a probléma. Nagyon sok esetben ismerjük azt a tényt, amikor a kincstár fizet a fővállalkozónak, csak éppen a fővállalkozó nem fizet tovább az alvállalkozónak, aki viszont kis- és középvállalkozó. Ebben az értelemben ez a probléma valóban előáll, és ennek a megoldásában is próbálunk valamit kormányzati eszközzel is alkalmazni.
Úgyhogy e problémák megoldásában az ellenzék szakembereivel szívesen működünk együtt annak érdekében, hogy ez hatékony legyen, és ne politikát csináljunk belőle, hanem szakmai kérdést és annak a megválaszolását.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr? (Ékes József: Köszönöm szépen.) Nagyon köszönöm a türelmét. Braun képviselő úr, ha lehet, nagyon röviden, hogy tényleg be tudjuk fejezni. Tessék parancsolni! Ön az utolsó.
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Jelölt Úr! Elhagyom a mesét, kérdések következnek. Van-e céldátuma, és ha igen, mi, az euró bevezetésének? Lesz-e a bevezetésről népszavazás?
Elismeri-e, hogy a konvergenciaprogram be nem tartása bizonyos kohéziós alapok befagyasztásával járhat? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jelölt úr!
DR. SZILVÁSY GYÖRGY miniszterjelölt: A témánkhoz ez utóbbi kérdés tartozik. Ha lenne ilyen, hogy az elfogadott konvergenciaprogramot nem tartanánk be, akkor bizony annak vannak szankciói, de mi szeretnénk egyrészt a konvergenciaprogramot az Unió által meghatározott időpontra benyújtani. És úgy benyújtani, hogy az tartható is legyen, és annak eredményeként elérjük azt, hogy 2008-ra teljesíteni tudjuk az euró bevezetésének feltételeit. Ez az, amit a kérdésére, abban a kompetenciában, amivel most rendelkezem, szeretnék válaszolni.
Tehát tudatában vagyunk ennek a felelősségnek is, amit ön kérdezett, és ilyen konvergenciaprogramot szeretnénk elfogadtatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr? (Dr. Braun Márton nemet int.) Köszönöm szépen.
Akkor a helyzet megérett a szavazásra. Annyit azért hadd mondjak el, hogy élvezzük a miniszterjelölt úrnak és Bajnai Gordon úrnak az elvi ígéretét arra, hogy ezekről a kérdésekről behatóan tárgyaljunk. Az előző ciklus végén kezdtük el a második fejlesztési tervet tárgyalni, nem tudtuk már befejezni. Volt egy ülés, ahol egyetlen egy képviselő jelent meg, ő is csak késve, nem tudtuk már a dolgot megtárgyalni, de most térjünk ezekre vissza. Ezek nagyon fontos kérdések, és mindig azzal a személlyel, aki a leginkább illetékes, beszéljük meg a részleteket. Aztán persze az alkotmányos felelősségvállalás jegyében majd lehet szavazgatni is a dolgokról, de úgy érzem, ebben mindenképpen érdemes egy nagyon komoly vitát elkezdeni. És törekszünk a konszenzusra. Hogy sikerül-e elérni, ez nemcsak a kormánynak, a kormánypártoknak, hanem az ellenzéknek épp annyira felelőssége, hogy ezt sikerüljön elérni.
Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják dr. Szilvássy György Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszteri megbízatását. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás. - 11) Tizenegyet számolok. Kik nem támogatják? (Szavazás. -7) Hét, mert volt egy helyettesítés. A bizottság szótöbbséggel támogatja miniszterjelölt úr megbízatását.
Nagyon sok sikert kívánunk a nagyon fontos, felelősségteljes megbízatásához, és remélem, gyakran fogunk találkozni a bizottság ülésén!
DR. SZILVÁSY GYÖRGY miniszterjelölt: Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mi köszönjük.
190
Uk(191-210) - két turnus!!
ELNÖK: Folytatjuk a munkánkat. Nagy tisztelettel köszöntöm dr. Petrétei József igazságügyi- és rendészetiminiszter-jelölt urat, akinek meghallgatására természetesen az Európai Unió harmadik pillérére, a bel- és igazságügyi pillérre tekintettel kerül sor. Nagy tisztelettel köszöntöm Bene László tábornok urat, aki a háttérben szerényen meghúzódva foglal helyet, de azért örülök, hogy eljött a bizottsági meghallgatásra.
Nincs szükség arra, hogy még egyszer tájékoztassam a bizottságot, milyen rendben dolgozunk, mert már kétszer elmondtam, és a miniszterjelölt úr pedig már tapasztalt ezekben a meghallgatásokban, úgyhogy leghelyesebb, ha rögtön meg is adom a szót a miniszterjelölt úrnak, parancsoljon!
Dr. Petrétei József igazságügyi- és rendészetiminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása
Dr. Petrétei József miniszterjelölt bevezetője
DR. PETRÉTEI JÓZSEF miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Nagy tisztelettel köszöntöm én is a bizottság tagjait. Tavaly novemberben voltam a korábbi bizottság előtt beszámolón, ahhoz képest a mai ülésen arról szeretnék beszélni, hogy a kormányprogramból adódóan milyen feladatok állnak az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium előtt, különös tekintettel az európai integrációs ügyekre vonatkozóan.
A mondandómat három főbb pontban szeretném összefoglalni. Az első a jogharmonizáció, az európai uniós tagságból fakadó követelmények teljesítése lenne. Ezzel összefüggésben először azt emelném ki, hogy az igazságügyért felelős miniszternek a jogszabályok előkészítésében vállalt szerepe továbbra is megmarad, és ezt a törekvést célszerű lenne erősíteni, különösen a jogharmonizációs célú jogszabály-véleményezésre tekintettel.
Magyarországon az a gyakorlat alakult ki, hogy korábban az Igazságügyi Minisztérium volt a jogharmonizációt koordináló központi kormányzati szerv, és ezen belül is kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a jogharmonizációs célú jogalkotás programozottan valósuljon meg. Ez a programozás 2004. május 1-je után, miután Magyarország tagja lett az Európai Uniónak, egy új rendszerben, az azonnali programozás tekintetében került módosításra, aminek a lényege az, hogy folyamatosan figyelemmel kell kísérni az európai közösségi jogalkotást, az Európai Bíróság gyakorlatát, és ennek következtében a jogharmonizációs programozást esetről-esetre azonnal el kell végezni.
Nagyon fontos, hogy az igazságügyért felelős miniszternek rálátása legyen nemcsak a törvények és kormányrendeletek, hanem a miniszteri rendeletek esetében is arra, hogy a jogharmonizációs jellegű feladatokat hogyan látják el. Ezen a téren célszerű volna előrelépni a mai szabályozáshoz képest, ez azonban a kétharmados jogalkotási törvény módosítását, illetőleg egészen pontosan egy új jogalkotási törvény elfogadását feltételezné.
Nagyon fontos terület a jogharmonizációs tevékenység koordinációjának az optimalizálása, a minőségi jogalkotás hatékony segítése az uniós jog végrehajtása során. Ezen belül a cél az igazságügyért felelős tárca szerepének további erősítése, a már meglévő rendszer működésének hatékonyabbá tétele. Ez elsősorban az elmaradásokra tekintettel fontos kérdés, mert minél korábbi szakaszban ismerjük fel azt, hogy a magyar jogalkotás elmaradt a harmonizációs feladatokban, annál gyorsabban lehet ezeket a korrekciókat elvégezni. Ezért a jogharmonizációs programozást olyan szinten kellene megjeleníteni, ami a jogalkotási törvényben szerepelne, és természetesen az ilyen jellegű kötelezettséget ebben a törvényben kellene megerősíteni.
Fontos, hogy az irányelvek mellett az egyéb uniós jogi aktusok tartalmi vizsgálata teljes körű végrehajtásának további előmozdítása is megvalósuljon. Így fontos, hogy jogharmonizációs ütemtervek készüljenek, és ezek végrehajtását figyelemmel kísérjék. Az ütemtervek folyamatos elkészítése, különösen az ebben szereplő határidők betartása ahhoz járulhat hozzá, hogy azok az elmaradások, amelyek eddig a jogharmonizációs területen felléptek, a jövőben ne, vagy jóval kisebb számban fordulhassanak elő.
Ki szeretném emelni még azt, hogy a minisztérium a hatáskörébe tartozó területeken az uniós jogból fakadó jogalkotási feladatok teljesítése - elsősorban a büntetőjogi, polgári jogi, büntető- és igazságügyi együttműködés, a társasági jog, a versenyjog, a szellemi alkotások - területén szakminisztériumként is eljár, és az idén esedékes a menekültügyi és idegenrendészeti jogszabályok átfogó módosítása, amely több irányelv átültetését fogja megvalósítani. Ebben a körben említeném meg a schengeni övezethez való csatlakozáshoz szükséges jogszabályok megalkotását is, amelyek tekintettel a csatlakozás időpontjára, 2007. - jelenleg - október 31-ére, fontosak az értékelés szempontjából is.
Végül ebben az első pontban szeretném kiemelni a kötelezettségszegési eljárások számának minimalizálását, amelyet a tárca szintén feladatának tekint, különösen azokban az ügyekben, amelyek a költségvetést érintő szankciókat eredményezhetnének. Így kiemelkedő szerepet játszik a kötelezettségszegési eljárások számának csökkentése, és emellett nemcsak a formai kötelezettségszegésre, vagyis a notifikáció kötelezettségének az elmulasztására, hanem természetesen a tartalmi kötelezettségszegésre is - vagyis, amikor a megvalósult és notifikált magyar jogszabály tartalmilag nincs összhangban az európai közösségi jog normájával - a maihoz képest sokkal kevesebb esetben kerüljön sor.
Ugyanakkor zárójelben jegyzem meg, hogy jogharmonizációs kérdésben Magyarország jól áll a többi tagállamhoz viszonyítva, tehát ugyanazokat az eredményeket tudnám megismételni, amit tavaly novemberben itt elmondtam.
Fontosnak érezzük azt is, hogy a magyar bíróságokat felkészítsük a közösségi jognak az Európai Bíróság gyakorlatával összefüggő módosulására, és ezeket az információkat a bíróságok számára folyamatosan biztosítsuk.
Ki szeretném még emelni az Európai Bíróság előtti közvetlen eljárásokat, amelyeket szintén alaposan meg kell vizsgálni, több szempontból is. Nemcsak azt, ami a Magyarország által, vagy Magyarországgal szemben indított eljárást jelenti, hanem azt is, hogy Magyarország hol kíván esetleg beavatkozóként fellépni, illetőleg más országok által folytatott, vagy más tagállamokkal szemben indított perekben milyen érdekeltségek azok, amelyek a magyar részvételt, véleményadást, szóbeli részvételt indokolják.
Végül a joghoz jutás és a jogalkalmazás segítése az uniós jog területén, amely fontos lesz az elkövetkező időszakban. Ez a közvetlenül alkalmazandó európai uniós jog és az esetjog ismeretét feltételezi, és az ehhez való hozzájutást az Igazságügyi Minisztérium honlapja ma is biztosítja a jogkereső közönség számára is.
A második nagy témakör, amit szeretnék kiemelni, az uniós döntéshozatalban való részvétel, illetőleg felkészülés az Európai Unió Tanácsának soros elnöki teendőire. Ezen a területen a legfontosabb feladat a schengeni vívmányok teljes körű átvétele, a schengeni övezethez való csatlakozás kiemelt szerepet játszik. A másik ilyen a hágai program 2006. évi felülvizsgálata, az esetleges továbblépési lehetőségek kialakítása. Itt az EU-szerződés 42. cikkében foglaltaknak a közösségi pillér alá helyezése vet fel kérdéseket.
Jelenleg is több olyan tervezet van napirenden, mint az európai bizonyításfelvételi parancs, az elítéltek átszállítására vonatkozó kerethatározat, amelyek a hágai célok elérését kívánják előmozdítani. Nyilván arra kell különösen hangsúlyt helyeznünk, hogy az alapjogi korlátozások a közösségi jogalkotás során kívánatos keretek között maradjanak, hiszen Magyarországnak is az alkotmányos szempontok maximális érvényesítésére kell törekednie.
Az Európai Unió Tanácsának soros elnöki teendőire való felkészülésnél azt emelném ki, hogy Magyarországnak már a következő időszakban meg kell kezdenie azokat a lépéseket, amelyek majd a 2011 első félévében történő elnökségi teendők ellátásához szükségesek ezen a területen. Ilyen teendő 2006-2007 folyamán a felkészüléshez szükséges, elsősorban humánpolitikai fejlesztések, illetve szervezési ismeretek elsajátítása, 2008-2009 folyamán a tartalmi felkészülés, 2010-ben az elnökségi feladatokat végrehajtó tisztviselői csoport közvetett bekapcsolódása a 2010 első félévi spanyol, illetve 2010 második félévi belga elnökségbe, és végül 2011-ben az első félévi magyar elnökséggel összefüggő teendők ellátása.
Amit ki szeretnék emelni az elnökséggel összefüggésben az előzetes szempontok közül az, hogy az igazságügyi együttműködés területén az alapjogok garanciáinak erősítésére kerüljön sor, az együttműködési formák fejlesztése valósuljon meg, szemben az anyagi jogi harmonizációval. A másik ilyen a társasági jog területén a meglévő joganyag konszolidálása, s végül a szellemi tulajdon területén a közösségi jog által védett oltalmi formák körének a kiszélesítése.
A harmadik nagy témakör a minőségi jogalkotás, amely nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unióban is központi kérdés, ennek a lényege az, hogy a versenyképesség javítása és a jogbiztonság szempontjából mind uniós, mind nemzeti szinten elengedhetetlen területeket jelentenek. Ezen belül azt szeretnénk kiemelni, hogy a jogi szabályozás egyszerűsítése és átláthatóbbá tétele mind közösségi, mind nemzeti szinten elodázhatatlan feladat, a kormányprogram is kiemelten kezeli ezt a kérdést. Elsősorban abból a szempontból, hogy Magyarországon is kell elvégezni a joganyag áttekintését az úgynevezett adminisztratív terhek csökkentése szempontjából, különös tekintettel az állampolgárokat, a vállalkozásokat érintő engedélyezési és egyéb formalizált eljárások lebontására. Természetesen ez nem valósulhat meg másképp, csak úgy, hogyha a joganyag egésze átvilágításra kerül, alkalmazásra kerül a dereguláció, és ezeknek a felesleges terheknek a megtisztítására kerül sor.
Talán még egyet emelnék ki a minőségi jogalkotással összefüggésben. Nemcsak közösségi szinten, hanem Magyarországon is elengedhetetlen a jogszabályok hatásvizsgálata, mind az előzetes, mind az utólagos hatásvizsgálat. Ahhoz, hogy ezt megfelelően tudjuk végezni Magyarországon, feltétlenül új jogalkotási törvényre lenne szükség, amit az elmúlt időszakban nem sikerült elfogadtatni. Úgy érzékeltem, hogy azért nem volt lehetőség a kétharmados támogatást megszerezni, mert ennek a hatásvizsgálatnak a jelentőségét kevésbé értették, és kevésbé tartották fontosnak a tárgyaláson résztvevő felek.
Befejezésként annyit szeretnék még elmondani, hogy a minisztérium továbbra is aktívan részt kíván venni az európai uniós döntéshozatalban, erre különösen a bel- és igazságügyi miniszterek tanácsülése keretében kerülhet sor. A továbbiakban a korábbi két képviseletet egy képviselet váltja fel ebben a tanácsban, és az igazságügyi és rendészeti miniszter fogja ellátni ezt a feladatot.
A bevezetőmben ennyit szerettem volna elmondani, és várom a kérdéseiket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az elfogadott rendünknek megfelelően megnyitom a hozzászólások listáját, először Firtl Mátyás alelnök úr, parancsoljon!
Képviselői kérdések, dr. Petrétei József miniszterjelölt válaszai
FIRTL MÁTYÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Két rövid kérdésem lenne.
Az előző két miniszterjelölt meghallgatásakor már feltették azt a kérdést, hogy miként vélekednek a miniszterjelöltek Veres pénzügyminiszter elhíresült mondatáról, amelyet Mátészalkán tett a források odaítélésével kapcsolatban, de úgy gondolom, hogy itt helyénvaló ez a kérdés, hiszen az igazságügyi miniszter, aki a legfőbb letéteményese az európai törvények, normák betartásának, ezt miként ítéli meg. Miként vélekedik, hogy ilyen nyilatkozatok ne történjenek, és mit tesz annak érdekében, hogy valóban, a kormányon belül ezek a hangok ne nyerjenek teret?
A másik rövid kérdésem: az Európai Unión belül többször megfogalmazódott Magyarország irányában a korrupció, és a közbeszerzési eljárások kérdése. Mit tesz a miniszterjelölt úr annak érdekében, hogy a korrupció visszaszoruljon, a közbeszerzési eljárások pedig tisztábbak legyenek?
Köszönöm.
ELNÖK: Miniszterjelölt úr! Az elfogadott rendünknek ez a bizottság akképpen tárgyal, hogy egy képviselő csak egy alkalommal kap lehetőséget, többször nem, de akkor van lehetősége viszontválaszra vagy újabb kérdésre is, annak érdekében, hogy a vitát figyelő sajtó és mindenki más nyomon tudja követni, hogy végül is, miről is folyik a vita, tehát rögtön kérjük a miniszterjelölt urat a válaszra.
DR. PETRÉTEI JÓZSEF miniszterjelölt: Elnézést kérek, valóban nem tudtam, bizottságonként más.
ELNÖK: Ezt nem a meghallgatás elején mondtam, mert feltételeztem, hogy tudja, bocsánatot kérek.
DR. PETRÉTEI JÓZSEF miniszterjelölt: Bizottságonként eltérő a rend, és van, ahol az összes kérdést felteszik.
Azt gondolom, Magyarországon a fejlesztési forrásokhoz való hozzájutás szempontjából - akár a bírálati szempontból - az alapvető kérdés az, hogy ennek milyen jogi szabályozása van. Nyilván világos, egyértelmű jogi szabályozás esetén nem kerülhet sor arra, hogyha ezek a jogszabályok tartalmaznak meghatározott szempontrendszert, akkor szubjektív döntés születhessen.
Veres miniszter úr kijelentését a maga teljességében nem ismerem, tehát nem tudom, hogy ott, abban a szövegkörnyezetben mi hangzott el. Nyilván, amit ebből megismertem, a sajtó által közvetített mondatok voltak, én azonban igazságügyi és rendészeti miniszterként azt gondolom, minden esetben nagyon fontos, hogy az adott problémára megfelelő jogi választ találjunk.
Rátérve a korrupció és a közbeszerzési eljárások kérdésére, nyilván, ha Magyarországon a korrupciót vizsgálom, akkor azt állapíthatom meg, hogy az ország megítélése nem romlott a korábbi időszakhoz képest. Igaz, hogy jelentős mértékben nem is javult. Ennek egyik oka például az, hogy Magyarországon nincs a pártok finanszírozására vonatkozó megfelelő jogi szabályozás. Ha ebből a szempontból megnézzük a nemzetközi jelentéseket, korábban egyértelműen számon kérték a lobbitörvény hiányát, amit az Országgyűlés ez év tavaszi ülésszakán még rendezni tudott.
(-210)
211/MM (Petrétei József)
A másik pedig a pártfinanszírozási törvény, amelyet nagyon sokan úgy ítéltek meg, mint a korrupció szempontjából egy rendkívül alulszabályozott területet. Erre vonatkozóan is elkészült egy törvénytervezet, jelenleg politikai vita alatt áll. Én nagyon bízom abban, hogy a korrupció visszaszorítása érdekében ezt a törvényt is elfogadja majd az Országgyűlés, és így lehetőség lesz a pozíciónkat javítani.
Ami a közbeszerzési törvényt illeti, én ezzel kapcsolatban kétféle kritikát hallok. Egyrészt, hogy ez az eljárás rendkívül bürokratikus, megnehezíti a gyors, rugalmas, vállalkozásbarát jogi környezet kialakítását, és természetesen óriási korrupciók zajlanak a közbeszerzés kapcsán. A másik válasz meg azt mondja, hogy a közbeszerzési eljárásokat olyanná kell tenni, ami átlátható; ami garanciákat tartalmaz; ami olyan eljárási elemeket épít be, amik az ilyen gyanúkat kiszűrik. Nyilván a kettő között kell megtalálni a megfelelő összhangot, mert ha egyrészről a szabályok olyanok, amelyek az átláthatóságot, a garanciákat, a jogorvoslati lehetőségeket tartalmazzák, akkor természetesen maga az eljárás jóval elhúzódóbb lehet.
Ha az eljárás rugalmassága irányába megyek el, akkor ezek a garanciák azok, amelyek esetleg sérülhetnek. Én azonban egy dologra feltétlenül felhívnám a figyelmet, hogy azért Magyarországon egy közbeszerzési eljárás lebonyolítása során attól, hogy a vesztes mindig korrupciót mond, és úgy állítja be, hogy ő csak azért nem nyerte meg a közbeszerzést, mert itt biztos óriási korrupció van, ezt a nézetet azért én nem osztom. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarországon minden rendben van a korrupció elleni küzdelemmel.
A korrupcióval szemben szükség lenne további jogi lépések megtételére, ilyen például a képviselői összeférhetetlenség további szigorítása. Ilyennek lehet természetesen tekinteni azt is, hogy ezt az összeférhetetlenséget terjesszük ki az egy háztartásban élőkre is. Erre vonatkozóan szintén elkészült a törvényjavaslat.
És gondolkodni kell azon is, hogy a korrupció olyan szituációit, amelyek kifejezetten az alulszabályozásból, a jogi kiskapukból állnak, feltárjuk. És ez az a pont, ahol a hatásvizsgálatnak mellőzhetetlen szerepe van. Magyarországon ilyen utólagos hatásvizsgálatok alig készülnek, előzetesek is csak éppen hogy, vagy nagyon sok esetben rendkívül felületesen. És amíg nem oldjuk meg ezeket a problémákat, nem válaszolunk ezekre a kérdésekre megfelelően, addig szerintem szervezeti intézkedésekkel nem igazán lehet fellépni a korrupcióval kapcsolatban.
Közvélemény-kutatásokat tanulmányoztam az elmúlt időszakban, mert Erdélyben a Romániai Magyar Jogászok Egyesületének egyik rendezvényén tartottam előadást, és ahhoz néztem meg ezeket. A korrupciós helyzetek megítélésében nagyon fontos az a szempont is, hogy mondjuk a lakosság hogy látja az ügyintézés lehetőségeit. Én úgy érzem, hogy Magyarországon még mindig elég sok bürokratikus szabály van, ami különböző engedélyezési hatósági eljárásoknál azt váltja ki a polgárokból, hogy szeretnének ezen gyorsítani, szeretnék rugalmasabbá tenni ezeket. Nyilván itt jogalkotási feladat az, hogy ezekre figyeljünk, és olyan szabályozást alkossunk, amely a jogi kiskapukat bezárja, ugyanakkor rugalmassá teszi az ügyintézést.
ELNÖK: Alelnök úr! (Firtl Mátyás nemet int.) Köszönöm szépen.
Veress József képviselő úr következik.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Szeretném megkérdezni, egyetért-e azzal az állítással, hogy a fejlesztéspolitika igazán hatékony eszköze egy piacgazdaságban egyre inkább a jogi szabályozás lesz? S amennyiben egyetért vele, akkor szeretném megkérdezni, hogyan fogja tudni biztosítani a többi kormánytaggal az együttműködést annak érdekében, hogy az európai uniós forrásokat a lehető leghatékonyabban tudjuk elkölteni? Illetve az előző beszélgetéseken is előkerült sokszor azon hatása ezeknek az európai uniós forrásoknak, miszerint a magángazdaság hatékonyabb működéséből fakadó többletbefektetések a lehető leghatékonyabban működjenek.
Egy másik kérdést, ha megenged! Jelezte, hogy egy átfogó konzisztenciavizsgálatot kíván elvégezni a magyar jogrendben, amire igen nagy szükség van, hiszen a rendszerváltás óta több menetben sikerült folyamatosan átalakításokat végezni. Tudna-e arra valamilyen időrendet mondani, hogy a dereguláció és ez a fajta konzisztenciavizsgálat hogyan tud lebonyolódni? Hiszen nyilván ez egy folyamatos munka lesz, de mégis van egy alapátvizsgálása az egész nagyobb anyagnak, amit feltehetőleg ütemezniük kellett.
Végül egy olyan kérdést szeretnék feltenni, hogy milyen konkrét lépésekkel tudják segíteni a jogkövető magatartás megerősödését Magyarországon? Ön említette ezt, ön itt nyilván a valós nevelési kérdésekről beszélt, tehát hogy nevezetesen az iskolarendszerbe kerüljön be a jog ismerete és a felhasználása ismerete egészen addig, hogy a vállalkozásokat és a jogalkalmazókat jobb helyzetbe hozzuk.
De ez egy nagyon komplex probléma, éppen ezért szeretném megkérdezni, hogy milyen jellegű elképzelésekkel rendelkeznek ennek a megvalósítására? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jelölt úr!
DR. PETRÉTEI JÓZSEF miniszterjelölt: Köszönöm. Az első kérdés, a fejlesztéspolitika szempontjából mi a jog szerepe. Én azt hiszem, hogy döntő a jog szerepe.
Különböző vizsgálatok bizonyították azt, hogy azokban az országokban, ahol a jogi szabályozás nem megfelelő, vagyis az adott ország színvonalától, gazdaságának állapotától elmarad, azokban az országokban a gazdasági fejlődés hihetetlenül megnehezül. Az odacsoportosított pénzek felhasználása hihetetlenül gyenge, nem hatékony. Ezeknek a pénzeknek egy része szétforgácsolódik és elveszik.
Ezért a megfelelő jogrend kialakítása, én azt gondolom, hogy az adott ország fejlettsége szempontjából alapvető kérdés. Ebbe persze nemcsak a direkt jogi szabályozást értem bele, hanem a jogi szabályozás által létrehozott intézmények megfelelő fejlettségét is.
Magyarországon, azt gondolom, hogy az EU-s források megfelelő felhasználása érdekében többféle lépést kell tenni. Egyrészt ezeknek a forrásoknak a felhasználásához meg kell teremteni az intézményrendszert, egy olyan intézményrendszert, amelyik lehetővé teszi a források átláthatóságát, és a pályáztatási rendszert eszerint kialakítani. És természetesen minden olyan jogi eszközt igénybe venni, ami a hatékony felhasználást segítheti.
Az átfogó konzisztenciavizsgálatra vonatkozóan azt tudom mondani, hogy ez a munka elindult, nyilván a minisztériumban a kollégák nézik a magyar jogi szabályozást ebből a szempontból. De hogy jelezzem, mennyire összetett területről van szó, itt nemcsak a hatósági ügyeket és a hatósági eljárásokat kell megvizsgálni, hanem ebbe beletartozik mondjuk az a kérdés is, hogy milyen gyorsan lehet Magyarországon, mondjuk egy vállalkozást beindítani.
Összehasonlító adatok vannak arra, hogy azok az országok fejlődnek dinamikusan, ahol az ilyen jellegű ügyintézés határideje lerövidül. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy mindenféle garancia nélkül indítani lehessen egy vállalkozást. Az Európai Unió kiemelten kezeli a kis- és középvállalkozások dinamizálásának a kérdését - ez a hágai programban is szerepel -, az ehhez szükséges jogi környezet kialakítását úgyszintén.
Én nagyon remélem, hogy ennek a vizsgálatnak az elvégzése 2007 végére befejeződhet. 2008-tól a maihoz képest egy sokkal egyszerűbb, átláthatóbb jogi szabályozás fogja biztosítani ezt a keretet, ahol az egyablakos ügyintézés megvalósul, ahol a cégalapítás határideje jelentős mértékben lerövidül.
A gazdaság fejlődése és a versenyképesség kapcsán az Európai Unió felismerte, hogy ehhez mellőzhetetlen a jogi környezet megváltoztatása. A jogi környezet megváltoztatása egyrészt a bürokratikus eljárások leépítését foglalja magába, másrészt a jogi szabályozás olyan harmonizációját, amely az európai közös gazdasági térségen belül, a tőke szabad vándorlása mellett, azonos feltételeket biztosít az egyes országokban a vállalatalapításhoz.
220
Uk(221-230) - dr. Petrétei József
Azt gondolom, Magyarország komolyan akarja venni, hogy a kis- és középvállalkozásokat erősíteni kívánja, akkor ezen a téren feltétlenül előre kell lépni.
A harmadik kérdést nagyon röviden kívánnám elintézni, azzal, hogy ma Magyarországon teljes mértékben degradált a jogi alapismeretek oktatása. Vannak ugyan olyan tárgyak az általános, illetve középiskolákban, amelyek állampolgári ismereteket tartalmaznak, de azt gondolom, a mai hoz képest ezen feltétlenül változtatni kell. Amikor Németországban tanultam, megdöbbenve tapasztaltam, hogy van egy olyan intézményrendszer Németországban, amelynek a fogalmát itt nem is merem kimondani, mert azonnal megkapom, hogy micsoda bolsevik meg diktatórikus eszköz; ezt úgy hívják a németeknél, hogy politikai képzés. Németország nagyon fontosnak tartotta, hogy az állampolgári ismereteket elmélyítse, és nemcsak úgy, hogy beiktatok az iskolákba kötelező tárgyakat, hanem legyen lehetőség arra, hogy az érdeklődő polgárok számára a demokratikus berendezkedés melletti elkötelezettséget fejlessze. Ehhez az állam költségvetési pénzt ad. Ebbe az alapítványi formában működő szervezetbe minden parlamenti párt hivatalból egy-egy tagot delegál, amely a döntéseket meghozza, és rendkívül szerteágazó ismereteket közvetít. Nemcsak jogi ismereteket, de természetesen azt is, hanem nyilván külpolitikai, történeti és egyéb területekről.
Ha ebből a szempontból nézem meg Magyarországot, bizony, az állampolgári tudat, és ezen belül is a jogismeret és jogtudat hihetetlenül hiányos, ezért a jogkövető magatartás sem olyan súlyú az országon belül, mint ami elvárható lenne egy jogállami demokráciában. Azt gondolom, ezen majd érdemes lenne a politikai erőknek is elgondolkodni. Mi azt vállaltuk, hogy egyrészt a honlapon keresztül próbálunk majd meg jogi ismereteket közvetíteni, másrészt - nyilván együttműködve más tárcákkal - azon gondolkodunk, hogy egy ilyen jogi oktatást hogyan lehetne az alap-, illetve a középfokú képzésben megvalósítani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr még kiegészítené?
VERESS JÓZSEF (MSZP): Sok sikert kívánok ezek megvalósításához.
ELNÖK: Köszönöm szépen, a következő Braun Márton úr.
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Két gondolatébresztő, és két kérdésem lenne, miniszterjelölt úr.
Az egyik, hogy említette, az mindig a fejlettség egy bizonyos foka, ha egy vállalkozást minél gyorsabban meg lehet alapítani, ezt nem javasolnám kiterjeszteni a cégek megszüntetésére. Ugyan manapság divat, főleg a bankok által preferált forma a projektcégek alapítása a különféle beruházásokra, amelyek megfelelő, ki nem fizetett számlák hátrahagyásával eltűnnek az éjszakában, és gyakorlatilag két nap múlva alapítják ugyanazok a személyek a következő céget, amelyek ugyanígy hiteleket vesznek fel, és elfelejtik kifizetni az alvállalkozóikat.
A következő gondolatébresztőm pedig: a legutolsó meghallgatásán felvetettem már, hogy bizonyos büntetés-végrehajtási intézetek igen jó ingatlanokban vannak - csak, hogy Pécset, Szekszárdot említsem, vagy a hétvégén voltam éppen Kalocsán -, igen tudnám támogatni, ha ezek kikerülnének a város szélére, és azok a központi ingatlanok másként lennének hasznosítva.
A kérdésem pedig a következő. Az Európai Bíróság ítéleteinek a jelentős része még nincs lefordítva magyarra. Mit kívánnak tenni ennek érdekében, hol tart ez a folyamat, mit tudnának tenni, hogy ez minél előbb megtörténjen?
Kapcsolódó kérdésem lenne, hogy hogyan látja a bírói karnak az uniós jogban való jártasságát. Miként kívánják előmozdítani, hogy az acquis communautaire-nek megfelelő törvénykezés megvalósuljon a hazai jogszolgáltatásban is?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Előttem van a házbizottság konszenzusos döntése, melyet nem olvasok fel már sokadszor, csak utalok rá. Ennek jegyében adom meg a szót a miniszterjelölt úrnak, hogy ez végül is, a kormányprogram része, ha akar valamit róla mondani, persze, jogában áll, de nem kötelessége.
DR. PETRÉTEI JÓZSEF miniszterjelölt: Törekszem, köszönöm, elnök úr. A cégmegszüntetéssel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a tárca az év folyamán elkészíti az új csőd- és felszámolási eljárásról szóló törvényt, amelynek a lényege az, hogy olyan szabályozást alkosson, hogy egyrészt a veszteséges cégek esetében minél előbb meg lehessen hozni azt a döntést, hogy ezeket a cégeket reorganizálják-e, vagy pedig kivezetik a piacról, és ha kivezetik, akkor a felszámolást milyen eljárás során valósítják meg. Nagyon nehéz a kérdés, hiszen a csőd- és felszámolási eljárásnál sokféle szempont ütközik. Ahogyan a képviselő úr is utalt rá, nyilván van bizonyos szempontja a cégnek, van a hitelezőnek, van a felszámolóknak, és természetesen - nagyobb kört figyelembe véve - van a gazdasági, piaci szereplőknek. Ez utóbbinál csak egyet említenék meg, ez pedig a bizalom kérdése, hogy mennyire átlátható mondjuk, az adott országban a cégek alakulásának a területe, és ne fordulhasson elő az, amit a képviselő úr is jelzett problémaként.
Azt gondolom, ez nehéz feladat lesz, de reményeink szerint elvégezhető. Csak egyetlen elemet emelnék ki: ma is elhangzik többször, hogy a mai szabályozás is a bankok érdekeit védi. Kérdés, hogy mely kérdésekben mutatható ez ki. Azokban a kérdésekben, ahol mondjuk, jelzáloghelyzet van, akkor értelemszerű, hogy védeni kell a bankok érdekeit. Amikor egy működő cég van, amelynek a felszámolása esetén munkavállalók kerülnek az utcára, akkor nyilván a munkavállalók érdekeire is tekintettel kell lenni, és eldönteni azt, hogy esetleg a reorganizáció a járható út, vagy pedig a cég minél előbbi kivonása, felszámolása.
A büntetés-végrehajtási intézetek ingatlanjaival kapcsolatban valóban az egyetlen pozitív dolog, amit el lehet mondani, hogy jó helyen fekszenek ezek az ingatlanok, s amit kevésbé, az ezeknek az ingatlanoknak a működési költségei. Mert nemcsak arról van szó, hogy több évtizede - vagy esetleg évszázada - nem igazán költöttek ezekre az ingatlanokra, hanem arról is, hogy a fenntartásuk is meglehetősen költséges, bár ebben vannak azért eltérések. Ahhoz, hogy kivigyük - úgymond - a város szélére ezeket a büntetés-végrehajtási intézeteket, ehhez nagyon sok pénzre lenne szükség, és sajnos, a meglévő ingatlanok nem fedezik ennek a forrását. Szoktam kapni ajánlatokat, amikor egy város nagyvonalúan megvásárolja az ingatlant, és cserében ad egy telket is a város szélén, és néha az új intézmény tervezési költségei fel is emésztik ezt az összeget. Akkor a fogva tartottak elhelyezése nem lenne megoldható. Azt gondolom, minden olyan esetben, amikor van és teremthető forrás ahhoz, hogy ezeket az intézeteket kivigyük a városból, akkor ezeket támogatni kell.
Valamikor Magyarországon a XIX. század végén, XX. század elején volt az a nagy reformidőszak, amikor bíróságokat építettek, és a bíróságok mellé tették a börtönt. Talán nem véletlenül, mert így mondjuk, a szállítási költséget meg lehetett takarítani. Ha ma kiviszem a város szélére, a bíróság pedig bent működik a városközpontban, máris pluszköltség keletkezik a szállítással. Tehát nagyon sok szempontot fel lehet venni ezekre a problémákra, az épületek elhelyezésére.
(-230)
231/MM (Petrétei József)
Én azt tudom mondani a képviselő úrnak, hogy nyitottak vagyunk minden megoldásra. Ha a forrása biztosítható ennek, én magam maximálisan támogatom azt, hogy ahol lehet, vigyük ki a városközpontból a börtönöket, és egy korszerű intézetet építsünk.
A fordítással kapcsolatban. 859 darab 2000 előtti döntés található - az IM fordításában - a honlapon; 57 darab 2000 utáni, ezeket az Európai Bíróság fordította. És természetesen 2004 után az Európai Bíróság feladata a fordítási munka elvégzése. Ami lefordításra került, az az IM honlapján elérhető. Amit folytatni kell, az természetesen a korábbi döntések feldolgozása.
A bírákkal kapcsolatban. Én azt gondolom, hogy a magyar bírák európai uniós felkészítését a csatlakozás előtt is, és azóta is folyamatosan végzik a bíróságok. Így jelentős előrelépés lesz, ha elkészül a bírói akadémia, aminek az alapkőletételére sor került. Ez egy rendszeres képzést fog adni a bíráknak ahhoz, hogy naprakészen legyenek képesek az uniós jogot alkalmazni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr!
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a válaszokat. Az első kettő gondolatébresztő volt részemről, és vártam rájuk a választ, de meggyőzött, miniszter úr - már annak örülök, hogy egyáltalán végeztek számításokat ezzel kapcsolatban, a büntetés-végrehajtási intézetek kiköltöztetésére vonatkozóan.
Formál logika szerint úgy gondoltam, hogy egy értékes belvárosi ingatlan ér annyit, mint egy kevésbé szép helyen felépítendő új - ezek szerint nem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Hörcsik képviselő úr következik.
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Május 22-23-án Bécsben volt az Európai Unió nemzeti parlamentjei uniós bizottsági elnöki értekezlete, és ezen a konferencián kiemelt napirendi pont volt a szubszidiaritás.
Annál is inkább, mivel az elmúlt félév során az osztrák elnökség kiemelt szerepet adott ennek a dolognak. Annál is inkább, mivel az Európai Unió alkotmánya, mint nyilván tudja, szintén kiemelt szerepet tulajdonít a szubszidiaritásnak. Sajnos, mi ugyan ratifikáltuk ezt, de az Európai Unióban, ismert okok miatt, még nem lépett érvénybe.
Miniszterjelölt úr, hogyan látja a szubszidiaritás érvényesülését az Európai Unió jelenlegi jogszabály-alkotási gyakorlatában? Az alkotmányos szerződés ratifikációjának a megbicsaklása tükrében milyen szerepet szánna a nemzeti parlamenteknek a szubszidiaritás elvi érvényesülésének ellenőrzésében?
ELNÖK: Tessék parancsolni!
DR. PETRÉTEI JÓZSEF miniszterjelölt: Köszönöm szépen a kérdést. Én magam a szubszidiaritás elvét nagyon fontosnak érzem, nemcsak a jogalkotás területén természetesen, hanem a döntéshozatal egyéb szintjein is. Ennek a megvalósulását különösen a regionális együttműködések területén látom.
A jogalkotásban, értelemszerűen szerencsésebb lett volna, ha az alkotmányszerződést sikerül a megadott határidőig ratifikálni - ez nyilvánvaló, nem fog bekövetkezni. Ugyanis az alkotmányszerződés nemcsak abban volt komoly előrelépés, hogy a szubszidiaritás elvét rögzítette, hanem abban is, hogy egyszerűsítette a közösségi jogalkotást, és ezt a közösségi jogalkotást a hatáskörökkel együtt tette egyértelművé.
Nyilván minden olyan esetben, amikor kizárólagos közösségi hatáskörről van szó, a közösségi jogalkotásnak elsőbbséget kell élveznie. Én azt gondolom, hogy minden olyan esetben, amikor a nemzeti jogalkotás a hatáskörökre tekintettel elsőbbséget élvez, nagyon fontos a nemzeti parlamentek ilyen jellegű szerepének az erősítése.
A közösségi és a belső jog alkotásának a mechanizmusai tekintetében: a mai szabályozás alapján a közösségi jog elsődlegessének elve bizonyos pontokon egyértelmű, más esetekben a nemzeti szabályozásnak is van mozgástere. De azt gondolom, hogy a kérdés pontos megválaszolásához nem elegendő csak a jogalkotási hatáskörök átnézése, hanem szükség van arra is, hogy az európai uniós együttműködés tekintetében melyek azok a területek, amelyek az elkövetkező időben szorosabb együttműködést feltételeznek - nyilván ehhez a jogalkotást is hozzá kell igazítani -, és melyek azok a területek, amelyeknél mondjuk tagállami együttműködésre kerül sor, és ezen a területen a jogalkotást is ehhez kellene igazítani. Köszönöm.
ELNÖK: Tessék!
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen. Még egy nagyon rövid kérdés. A 2004 októberi meghallgatásánál ugyancsak egy hasonló kérdést tettem föl a Magyarországgal szemben folyó jogsértési eljárások számáról.
Most is szeretném ezt feltenni, hogy az azóta eltelt időben milyen lényeges változás állt be? Illetve az előttünk álló, várhatóan a második szakaszba kerülő eljárásokkal kapcsolatban mik a legkiemelkedőbbek, amik számunkra is fontosak? Köszönöm.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
DR. PETRÉTEI JÓZSEF miniszterjelölt: Köszönöm. Ha a kötelezettségszegési eljárásokat nézem, akkor 2004 májusától eddig összesen 106 esetben indult eljárás Magyarország ellen. Ebből 62-t lezárt az Unió, nyitva van 44.
Ha megnézem a kötelezettségszegési eljárásokat, akkor notifikációs, vagyis formai szempontból 24 kötelezettségszegési eljárás van. Ez két fázisban működik, egyrészt van egy hivatalos felszólítás, másrészt az indokolt vélemény kibocsátása. Hivatalos felszólítás 23, indokolt vélemény eddig egy ügyben került kibocsátásra.
Ha a tartalmit nézem, amikor nemcsak arról van szó, hogy formailag nem történt meg a harmonizáció, hanem arról is, hogy megtörtént ugyan, de az átültető jogszabály tartalmilag nincs összhangban a közösségi joganyaggal, azon belül hivatalos felszólítás 16, indokolt vélemény egy.
És végül van a jelentéstételi kötelezettség, aminél hivatalos felszólítás 2 van, és van az indokolt véleménykibocsátási jogkör, de ez tévedésből történt, ezt maga a Bizottság is elismerte.
Ha megnézzük, akkor a notifikációs eljárások közül a legtöbb problémát az okozza, ebből 11-et, hogy törvényalkotást igénylő kérdésről van szó, és ez a törvényalkotás, lévén a mostani időszakot megelőző választási kampány miatt is, nem valósulhatott meg ebben a negyedévben.
És ahogy említettem a bevezetőmben, különösen azokon a területeken kell minél előbb elvégezni ezeket a jogharmonizációs feladatokat, amelyek a schengeni csatlakozással függenek össze, az idegenrendészeti kérdéskörrel, a szabad mozgással, tartózkodással. Ezek adják ennek a zömét.
A tartalmi esetében: a hivatalos felszólításnál 16 esetben állapítottak meg tartalmi kötelezettségszegési eljárást. Ide tartozik a dohányreklám tilalmának a kérdése; aztán a segélyhívó szám esetében, ahol megvan ugyan a jogszabályi megoldás, de a technikai megvalósítás késik. Itt említhetném meg a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó szabályainak összehangolását, illetve a szerencsejáték- és sportfogadási szolgáltatásokkal összefüggő kérdéseket.
Tehát ezek azok, amiket ki tudnék emelni a kérdésére válaszolva.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm miniszterjelölt úrnak a megadott válaszokat. Több képviselő nem jelentkezett.
Kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszterré való megválasztását. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás. - 11) Tizenegy. És akik nem támogatják, azokat is számolom. (Szavazás. -7) Heten nem támogatják.
Ezzel a bizottság többséggel, de stabilan támogatja a jelölt úr miniszteri megválasztását. Köszönjük szépen, hogy eljött hozzánk.
DR. PETRÉTEI JÓZSEF miniszterjelölt: Köszönöm szépen én is a lehetőséget, viszontlátásra!
ELNÖK: És számítunk önökre az elkövetkezendő négy év során, hasonló megbeszélésre. Köszönöm.
A bizottság tagjainak is köszönöm ezt a hosszú, sok órás munkát. Az ülést berekesztem, és nagyon jó pihenést kívánok mindannyiuknak.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 30 perc)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Ulrich Ferencné és Madarász Mária