Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Dr. Tóth Bertalan (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő(Fidesz)
Dr. Csapody Miklós (MDF)

Helyettesítési megbízást adott:

Káli Sándor (MSZP) Szűcs Erikának (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP) Veress Józsefnek (MSZP)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) dr. Hörcsik Richárdnak (Fidesz)

Meghívottak részéről:

Hozzászólók:

Dr. Máhr András helyettes államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)

Horváth Csaba főtitkár (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa)
Jásdi István elnök (Magyar Független Szőlő- és Bortermelők Országos Szövetsége)
Müller István (Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége)
Bock József (Villányi borvidék Hegyközségi Tanácsa)
Frittmann János (Frittmann Testvérek Kft., Soltvadkert)
Tóth István (Ásotthalom)
Molnár Tibor elnök (Soproni Hegyközség Tanácsa)
Font Sándor, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága elnöke

(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 35 perc)

Általános bevezető

A napirend elfogadása

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok, tisztelt bizottság, kedves vendégeink!

Mielőtt a meghirdetett napirendi pontunkra rátérnénk, három bejelentést szeretnék tenni. Az első egy picivel hosszabb lesz, mint egy bejelentés. A dolog lényege az, hogy az Európai Unió tagállamainak az Európai Közösség alapító szerződése, azaz az úgynevezett Római Szerződés 104. §-a alapján kötelezettsége áll fenn a túlzott költségvetési hiány elkerülésére. A 104. § (3) bekezdése és az azt követő rendelkezések lehetővé tesznek egy eljárást, amelynek a célja a hiány megszüntetése.

Miért mondom ezt el? Azért mondom ezt el, mert az előző bizottsági ülésen Pelczné Gáll Ildikóval vitába keveredtem arról, hogy Magyarországgal szemben indult-e túlzottdeficit-eljárás. Én megpróbáltam megnézni azt is - hátha lesz egy mentsváram -, hogy ilyen kifejezést nem tartalmaznak a dokumentumok, de sajnos tartalmaznak, mert a 3605/93/EK. tanácsi rendelet már kifejezetten a túlzottdeficit-eljárás kifejezést használja, amiből az következik, hogy az előző bizottsági vitában én tévedtem, és Pelczné Gáll Ildikónak volt igaza.

Bár most nincs itt, de ezúton szeretném megkövetni. Ez az első. Nem tudom, hogy ez ügyben hozzászólást kíván-e tenni valaki?

(Jelzésre.) Tessék, alelnök úr!

FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Csak egy mondat: köszönjük az elnök úr reagálását.

ELNÖK: Hát ez fájdalmas, de természetes, mondhatnám!

A második, még napirend előtti bejelentésem, hogy a tegnapi nap Göncz Kinga külügyminiszter asszony bejelentette, hogy Magyarország elismeri Montenegrót. Nagyon régóta beszélünk arról, hogy ezeknek az országoknak milyen európai perspektívát tud az Európai Unió nyújtani. Én magam azt kezdeményezem, hogy járjunk az élen, és amennyit egy európai ügyekkel foglalkozó bizottság tenni tud, azt tegyük meg, és hívjuk meg a lehető legrövidebb időn belül a montenegrói parlament európai integrációs ügyekkel vagy külügyekkel foglalkozó bizottságát. Azt még nem tudjuk, melyiket, mert Szerbia-Montenegróban a külügyek közös kompetenciát jelentettek az európai ügyekkel, de csak van erre egy bizottság - megkeressük és meghívjuk őket, hogy érezzék azt, mögöttük állunk abban a nem könnyű feladatban, amelyik az ország előtt áll. Remélem, ebben egyetértés van.

Harmadik pontként pedig kiosztottam a bizottság tagjainak egy Burmával kapcsolatos levéltervezetet. Ezt a világ demokratikus parlamentjeinek képviselői intézik az ENSZ főtitkárához. Hadd ne menjenek bele Burma helyzetének a taglalásába! Nagyon kevés olyan ország van a világon, ahol annyira rosszul áll a demokrácia helyzete és állnak az emberi jogok, mint Burmában. Ez a levél azt célozza, hogy Kofi Annan tűzze a Biztonsági Tanács napirendjére a burmai kérdést. Ha képviselőtársaim megnézik, nagyon sok ország képviselője írta alá. Nagyon nem tartanám jónak, ha Magyarország erről lemaradna. Az idő kevés.

Azt kérném - nem kell most elolvasni, képviselőtársaim -, ha lehet, még ma olvassák el a levelet, ehhez a kollégáim tudnak segítséget nyújtani annak, akinek szükséges. Ma jelezzék ezt, és akkor a szervezőknek megküldöm, hogy kik azok a magyar képviselők, akik csatlakoznak aláíróként a Kofi Annanhoz intézett levélhez.

Akkor ezen három bevezető megjegyzést követően megállapítom, hogy bizottságunk határozatképes. Kérdezem a bizottságot, hogy a javasolt napirenddel kapcsolatban észrevétel van-e. (Nincs ilyen jelzés.) Ilyet nem látok.

Akkor kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja a napirendünket. (Szavazás.) Ez egyhangú, nagyon szépen köszönöm.

A magyar bortermelőket fenyegető európai uniós elképzelések

Úgyhogy akkor rá is térünk a napirendünkre, a magyar bortermelőket fenyegető európai uniós elképzelésekre. Képviselőtársaim tudják, hogy óriási a túltermelési válság az Európai Unión belül, 560 millió liter borfelesleg tapasztalható. 1011do (elnök) Ennek alapvető oka - ezt is nagyjából lehet tudni -, hogy leginkább Chilében, Dél-Afrikában, Ausztráliában, az Egyesült Államokban, azon belül leginkább Kaliforniában olyan reformokat sikerült végrehajtani, amelyek eredményeképpen az ottani borok minősége részben javult, a költségek viszont csökkentek, úgyhogy ennek eredményeképpen az Európai Unió exportja 1996 óta mindössze kétszázezer literrel növekedett, az Egyesült Államok exportja pedig négyszeresére nőtt, Chile és Ausztrália tizenkilencszeresére növelte a borexportját. Nyilvánvalóan egy borverseny-képességi problémával állunk szemben. Az Európai Unió eddig leginkább kivágásokkal, szerkezetátalakításokkal, a felesleg kivonásával, exporttámogatásokkal válaszolt a felmerült problémákra.

A mostani, úgy mondanám, hogy megszellőztetett elképzelés szerint - azért mondom, hogy megszellőztetett, mert a hónap végén fog a bizottság előállni egy javaslatköteggel, és nyilvánvalóan azért szellőztették meg ennek a csomagnak a főbb pontjait, hogy lássák, a tagországok hogyan reagálnak. Az Európai Unió négy legnagyobb bortermelője már közös nyilatkozatot is kiadott, és Magyarországnak is fel kell vennie a kesztyűt. Ha az volt a bizottság célja, hogy hallják a tagállamok reakcióját, akkor mondjuk meg, mi a mi reakciónk; Magyarországnak nem az az érdeke, ami a négy legnagyobb bortermelőé, tehát érdemes a véleményünket hallatni.

A kiszivárogtatott bizottsági elképzelések szerint a versenyképességet szeretnék javítani, hogy hogyan, az nem egészen derült ki, de négyszázezer hektár szőlő kivágását szeretnék elérni egy egyszeri támogatással, és a bortermelés technológiájában némi könnyítéseket terveznek. A részletekről majd meghalljuk a minisztérium képviselőjét, Máhr Andrást, ha jól látom, és a bortermelők megjelent képviselőinek a véleményét.

Én személyesen azt tudom önöknek mondani, hogy ez a napvilágra került tervezet lehet, hogy megvédi a négy legnagyobb bortermelő ország piaci helyzetét az Európai Unión belüli versenytársakkal szemben, azonban arra, hogy szolgálja az Európai Unió bortermelése versenyképességének a növelését az Európai Unión kívüli legnagyobb versenytársakkal szemben, az én megítélésem szerint, ez a tervezet nagymértékben alkalmatlan. Nagyon jó lenne, hogy mielőtt a bizottság kijönne egy állásponttal, ne csak én mondanám el a véleményemet, hanem a magyar parlament európai ügyekkel foglalkozó bizottsága, amely a kormány és az érintettek meghallgatása után egy nagyon világos véleményt tudna megfogalmazni, hogy mi a Magyar Országgyűlés, mi Magyarország véleménye a tervezett reform egyes lépéseivel kapcsolatban, illetőleg mi mit tartanánk szükségesnek és kívánatosnak annak érdekében, hogy az európai és ezen belül a magyar bortermelők piaci helyzete javuljon, sikerük növekedjék.

Engedjék meg, hogy megadjam a szót Máhr András úrnak, az FVM helyettes államtitkárának, hogy tegye meg előterjesztését.

Dr. Máhr András, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára szóbeli kiegészítése

DR. MÁHR ANDRÁS helyettes államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt meghívott Vendégek! Engedjék meg, hogy egy nagyon picit messzebbről kezdjem! Világosan látni kell, hogy az elmúlt időszakban az Európai Unión belül az agrárreform üteme felgyorsult. Kezdődött ez a direkt támogatási rendszer átalakításával 2003-ban, aminek a felülvizsgálata még nem kizárt, hogy be fog következni, majd sorba veszi a bizottság a piacszabályozási reformokat. Túl vagyunk a piacszabályozás reformján, majdnem túl vagyunk a cukorreformon, ennek végrehajtása most van folyamatban, és még tisztázandó kérdései vannak. A bizottság napirendre tűzte a zöldség-gyümölcs termékpálya reformját és a most tárgyalandó borpiaci reformot, és nem tartom kizártnak, hogy egyéb piacszabályozási reformok is napirendre fognak kerülni a közeljövő időszakában.

Úgy gondolom, ezeket a reformokat, több tényező mozgatja, és mindegyikkel tisztában kell lennünk ahhoz, hogy egy hatékony magyar álláspontot tudjunk képviselni. A reformot nyilvánvalóan befolyásolják európai uniós költségvetési okok - nem szabad tagadnunk, önmagunk előtt világosan kell látni -, nyilvánvalóan befolyásolják a jelenleg folyó WTO-tárgyalások és annak a következményei, nyilvánvalóan befolyásolják az Európai Unió nemzetközi megállapodásai, és nem utolsó sorban, azt gondolom, befolyásolja az Unió agrárpiaca versenyképességének javítási igénye.

Még mielőtt magáról a reformról beszélnék, egyetlenegy dologról szeretném a tisztelt bizottságot tájékoztatni: nyilvánvalóan alapvető érdeke Magyarországnak, hogy egy ilyen piacszabályozási változásra jól felkészülten jelenjen meg.20do21/MM (Máhr András) Ennek érdekében már több kezdeményezés volt, illetve folyik egy komoly, alapos előkészítő munka - gondolok itt Tabadji úrnak a borreform indulásakor összehívott megbeszélésére.

Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény értelmében működő Termékpálya Bizottságban pedig több ízben tárgyaltuk a témát. A legutolsó bizottsági ülésen abban állapodtunk meg, hogy egy komplett magyar induló álláspont kialakítása érdekében létrehozunk egy kisebb albizottságot. Reményeim szerint a jövő héten tudja a Termékpálya Bizottság az első magyar, ha úgy tetszik: javaslatot tárgyalni.

Amit még a technikai ügyekről szólnom kell. A Bizottság tájékoztatása szerint minden valószínűség szerint e hónap 23-án teszi közzé a Bizottság a javaslatát, tehát ha úgy tetszik: ami a tárgyalás alapjául fog szolgálni a borpiaci reformra vonatkozóan.

A technikai részek után az érdemi kérdésekről. Mint ahogy az elnök úr is jelezte, az nyilvánvalóan látszik, hogy az Európai Unió szőlő- és bortermelése egy rendkívül mély strukturális és versenyképességi válságban van. Ez több ágon megjelenik: csökken a belső fogyasztás, rendkívül nagy lett a harmadik országok által támasztott verseny, különösen az ausztrál, a chilei, más technológiával előállított borok vonatkozásában. És az is egyértelmű, hogy a jelenlegi európai uniós borpiac-szabályozási eszközök rendkívül merevek, és ezeket a versenyképességi hátrányokat ma már bizonyosan nem fogják tudni kiküszöbölni.

Éppen ezért úgy gondolom, hogy elöljáróban azt ki kell mondanunk, hogy Magyarország egyértelműen és határozottan érdekelt a borpiaci reform végrehajtásában, a borpiac-szabályozás átalakításában. Azt gondolom, hogy eddig a dolog viszonylag egyszerűbb.

Mivel az ördög a részletekben van, innentől kezdve viszont azt gondolom, meg kell fogalmaznunk azt, hogy milyen változások azok, amiket szeretnénk, tudunk, akarunk támogatni, és esetlegesen mely változások azok, amelyek Magyarország számára nem a legmegfelelőbbek.

Az első kérdés a termelési potenciál kérdésköre. Úgy gondolom, alapvető érdekünk, hogy a borpiac-szabályozás kapcsán a telepítési jogok mainál rugalmasabb kezelését mindenképp el kellene tudnunk érni. És itt egy nagyon fontos dolgot szeretnék elöljáróban mondani: semmiképpen sem tudnánk támogatni egy olyan javaslatot, ami a telepítési jogoknak az országok közötti átruházhatóságát, mozgáslehetőségét teremtené meg. Úgy gondolom, már csak azért sem, mert a magyar szőlő-, bortermelők nincsenek abban a tőkehelyzetben, amiben e tekintetben versenyképesek lennének, adott esetben néhány más érdekelt országgal szemben.

Ugyanakkor az is egyértelműen látszik, hogy hosszabb távon indokolt a telepítési jogok intézményének felülvizsgálata. Magyarország számára rendkívül fontos lenne a szerkezetátalakítás, az átállítási támogatási rendszer kialakítása és újragondolása; ezen belül is rendkívül fontos lenne az ültetvényszerkezet korszerűsítésére vonatkozó támogatási rendszer bevezetése és kialakítása. Ugyanakkor ennek a témának a kapcsán kell megjegyeznem, hogy a kivágási támogatással kapcsolatosan a vélemények ugyan megoszlanak, de az látszik, hogy Magyarország a támogatott kivágási rendszer fenntartásában érdekelt.

Ehhez hadd jegyezzek meg egyetlen egy adatot! Jelen pillanatban mintegy 4600 hektárra vonatkozó támogatási kérelem van az MVH-nál a most rendelkezésünkre álló ez évi keret terhére. Ez a 4600 hektár magasabb, mint amennyire a jóváhagyott támogatási összeg lehetőséget biztosít.

A következő kérdés a piaci mechanizmusok átalakítása. Egyértelmű és világosan látszik, hogy az úgynevezett lepárlási intézkedések rendszerét újra kell gondolni és át kell alakítani. Világosan látszik, hogy az úgynevezett krízislepárlás igazából sem a strukturális problémák kezelésére, sem pedig a feleslegek normál kezelésére nem a legmegfelelőbb eszköz. Ugyanakkor ennek az elosztásában is vannak bizonyos feszültségek és problémák.

Amiről úgy gondolom, mindenképpen fontos lenne, hogy közös nevezőre tudjunk jutni, az egyrészt a melléktermék-lepárlási rendszer újragondolása, de bizonyos mértékig ennek a fenntartását mi indokoltnak látjuk - úgy tűnik, hogy fontos lenne. És a kettős hasznosítású fajták lepárlási támogatási rendszerének teljes megszüntetését javasoljuk.

A következő kérdéskör a mustsűrítés támogatása, illetve egyáltalán az alkoholnövelés lehetőségének a biztosítása. A magyarországi szerkezet mellett egyértelmű, hogy ennek a támogatási rendszernek a fenntartására szükség van, mint ahogy szükség van a magántárolás támogatási rendszerének a fenntartására is.

Felvetődő javaslat, és megint úgy gondolom, hogy az Európai Unió borpiacán fontos áttörést jelentene, hogy a közösségi előírásokat az importtal szemben maximálisan meg kell követelni. Tudniillik ebben a pillanatban az a versenyhátrány, ami ma a magyar, vagy akár a francia, vagy bármelyik európai uniós bortermelő hátránya a chilei, hadd ne soroljam fel, tehát az úgynevezett újvilági borokkal szemben, jelentős mértékben csökkenne, hogyha ezeket a kérdéseket egyértelműen szabályoznánk.

Mindenképpen újra kell szabályozni a kiszerelésre, címkézésre, borkategóriákra vonatkozó szabályokat, hiszen a mai európai uniós előírások annyival keményebbek és annyival magasabb követelményt támasztanak a rendszerrel szemben, mint a versenytársainké, hogy ez önmagában komoly versenyhátrányt jelent. Ennek okán mindenképpen újra kell gondolni a gyártási technológiákkal kapcsolatos előírásokat; újra kell gondolni a címkézéssel kapcsolatos előírásokat; és újra kell gondolni a borkategóriákat, különösen az asztalibor-kategória helyzetét, és valószínűleg ennek a megszüntetését indokolt javasolni.

Ezzel egyidejűleg viszont nagyon komolyan meg kell erősíteni a földrajzi eredetvédelmet, ami részben szinkronban van a WTO jelenlegi tárgyalásaival, másrészt pedig a minőségi garanciákat tudná biztosítani a termelők számára.

Végezetül még egy témát szeretnék megemlíteni: kiemelt jelentősége van a bormarketing egész rendszere újragondolásának és Unión belüli támogatásának. Ugyanakkor egy olyan rendszert kell kialakítani, ami minden bortermelő régiónak azonos esélyt biztosít a bormarketing-támogatásba történő bekapcsolódásához.

Nagyjából ez az a kör, ami jelen pillanatban, a Termékpálya Bizottság eddigi tárgyalásai alapján egy egységes magyar álláspont kialakításának a körvonala. Hangsúlyozni szeretném elöljáróban, hogy ezek a kérdések még vita alatt vannak, és reményeim szerint bő egy-két héten belül lehet a szakmával közös, végleges magyar álláspontot kialakítani.

Ugyanakkor nagyon röviden még arról szeretnék szólni, hogy a Bizottságból eddig kiszivárgott javaslatok egy része az általunk megfogalmazottakkal szinkronban van, egy része pedig számunkra nem elfogadható javaslatokat is tartalmaz. 3031do (Máhr)Ezekről nagyon röviden szeretnék néhány szót szólni. Az egyik ilyen a telepítési jog, kivágási támogatás. Ez az eddigi - még egyszer hangsúlyozom - kiszivárogtatott javaslatok szerint két variációban kerülne megfogalmazásra. Az egyik variáció megszüntetné a telepítési jogok rendszerét, és ezzel egyidejűleg az ültetvénykivágások támogatását, a B variáció pedig úgy szólna, hogy átmenetileg az ültetvénykivágás támogatása fennmaradna, érdemben növekedne a kivágáshoz kapcsolt támogatás összege, viszont ez együtt járna azzal, hogy európai uniós szinten összességében meghatározott területcsökkentést céloznának meg 10-12 százalékos mértékben.

Ami a piaci intézkedésekre vonatkozik: azonnali hatállyal meg kívánják szüntetni a borászati melléktermékek úgynevezett kötelező lepárlásának rendszerét, a mustsűrítéshez és a borjavításhoz felhasznált must támogatásához kapcsolódó támogatási rendszereket, valamint eltörölni tervezik a krízislepárlás rendszerét. Ugyanakkor a jelenlegi elképzelések úgy szólnak, hogy létrehoznának - ez leginkább a cukor mintájára hasonlító megoldás - egy úgynevezett nemzeti pénzügyi borítékot, ami alapvetően a szerkezetátalakításra, illetve a kockázatkezelésre adna lehetőséget zöldszüret és a többi variációkban, amit nemzeti hatáskörbe utalnának.

A kiszivárogtatott javaslatnak fontos eleme a minőségpolitika és a GI, tehát a földrajzi árujelzőkkel kapcsolatos elképzelés; úgy gondolom, ez többé-kevésbé szinkronban van az eddigi magyar elképzelésekkel. A borászati eljárások során könnyítenének a mai előírásokon, eltörölni tervezik a bor minimális alkoholtartalmát, illetve a harmadik országból származó import must és bor házasítással és javítással történő felhasználásának lehetőségeit. Bocsánat, én rossz borász vagyok, tehát ha valamit nem a legszakszerűbben mondtam, a borász uraktól elnézést kérek itt és most. Ugyanakkor a cukorfelhasználással, illetve a mustfelhasználással kapcsolatos szabályokban visszalépés történne, ami nem biztos, hogy Magyarország számára előnyös. Egyszerűsödne a címkézés, a többit nem folytatnám.

Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, ez egy nagyon nagy csomag és nagyon nagy falat. Ahhoz, hogy mi ebben eredményesen tudjunk fellépni - a cukorreformban lefolytatott játékszabályoknak megfelelően -, a szakmának, az államigazgatásnak, a politikának nagyon együtt kell működnie, az egyéb vitáinkat, problémáinkat félre kell raknunk, és egy olyan magyar álláspontot kell közösen kialakítanunk, ami ugyanúgy, mint a cukornál, végül is a lehetőségekhez képest a legjobb eredményt tudja hozni a magyar szőlő- és borágazat számára. Ehhez kérném mindenkinek az együttműködését, beleértve a tisztelt bizottságot, beleértve a jelenlévő és nem jelenlévő borászati szakma képviselőinek az ügyeit.

Egy legeslegutolsó mondat a négy borászati ország elképzéséhez való magyar viszonyulásról: nem véletlen az, hogy Magyarország ehhez a kezdeményezéshez egyelőre nem csatlakozott, hiszen ennek a javaslatnak az egyik legfontosabb eleme úgy szól, hogy az ezen országok által - ha úgy tetszik - eddig megszerzett forrásokat kívánja befagyasztani és odajuttatni. Tekintettel arra, hogy mi mint csatlakozók messze nem rendelkezünk olyan bázisokkal, nagyon sok elemében egyetértünk a francia, portugál, olasz, spanyol javaslattal, de úgy gondolom, korai lenne még azt mondani, hogy Magyarországnak az az érdeke, hogy ehhez a deklarációhoz csatlakozzék. Nyilvánvalóan az együttműködést keresni kell és keressük is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Én is köszönöm az államtitkár úrnak a beszámolót. Elmulasztottam az ülés elején a bizottságot tájékoztatni arról, hogy Gráf miniszter úr elfogadta a meghívásunkat, de váratlanul kormányülésre került sor, és ott is komoly döntések születnek a napokban, úgyhogy ezért nem tudott eljönni.

Azzal adom meg a szót sorban a bortermelők képviselőinek, hogy tudjanak róla, hogy itt nem borszakértők ülnek. Elhangzott az, hogy Európában a borfogyasztás volumene csökken, viszont a feleségem szerint ez rám nem vonatkozik, én a másik oldalon vagyok, de ettől még nem értek a különböző szakkifejezésekhez, csak leemelem a borokat a különböző polcokról, és nagy élvezettel kóstolgatom. Tehát a borászathoz nem értünk, de szeretnénk megérteni azokat a politikai mozgástereket, amelyek Magyarország előtt állnak, és ehhez számunkra szükséges az önök véleménye.

Először Horváth Csaba urat kérném meg, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkárát, hogy ha lehet - nincs időkeret, de -, tízpercnél ne hosszabban tájékoztasson bennünket, hogy még vitát is tudjunk folytatni. Tessék parancsolni, megadom a szót!

Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára

HORVÁTH CSABA főtitkár (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tekintettel arra, hogy a tárca ebben a tekintetben példaértékű egyeztetést folytatott a szakmai képviselőkkel, ezért én az államtitkár úr által elhangzottakat nem akarom megismételni, hanem csak néhány pontot emelnék ki ebből, néhány hangsúlyi elemet szeretnék a figyelmükbe ajánlani. Tekintettel arra, hogy önök nem borászok, de a legfontosabb szereplői a termelési láncnak, a fogyasztók, ebből a szempontból is igyekszünk a kapcsolatot fenntartani.

A reform szükséges, ez számunkra egyértelmű, tehát nem szabad ugyanabba az utcába bemenni, mint amit az Agenda 2000 jelentett, hiszen abban az időszakban annyira sikerült eliminálni a döntések súlyát, hogy hat év múlva újból és elölről kell kezdeni a folyamatot. Európa ezt nem engedheti meg magának, mert jelen pillanatban még piacvezető a világ bortermelésében, de ha így folytatja, és éves szinten 2 százalékot veszít a piaci részarányából, akkor néhány év múlva ez a kérdés megfordul és futhatunk a pénzünk után. Tehát nagyon fontos, hogy most még kedvező pozícióból, megfelelő döntések alapján jó lépés szülessen.

A másik nagyon fontos dolog, hogy nem Magyarország felelős az Európai Unió borfeleslegének kialakításáért, nem Magyarország csatlakozása borította fel az Európai Unió egyébként igen kényes boregyensúlyát, hiszen mi a világpiacból összesen másfél százalékot képviselünk a termelési potenciálunkkal, tehát ennek megfelelően a szerepünk is egy picit más, mint azoké az országoké, akik jelentősen hozzájárulnak a feleslegek képzéséhez. Azt hisszük, az európai uniós szabályozásnak az az egyik legfontosabb tanulsága, hogy az önkorlátozás mostanra már nem elegendő. Az önkorlátozás révén egyedül a saját termék-előállítóink versenypozícióját tudjuk rontani, tehát az ilyen típusú kivágási hullám nem csökkenti egy literrel sem az európai piacra jutó bornyomást, mert a helyét azonnal átveszi a harmadik országokból érkező bortömeg. E helyett az európai borok versenyképességét kell javítani, és ennek kiváló eszköze a szerkezetátalakítás, kiváló eszköze a marketing- és promóciós tevékenység folytatása. Ezért mi úgy gondoljunk, hogy alapvető elemként a támogatás mértéke ebben a helyzetben nem csökkenhet, hiszen jelentős strukturális változást kell csinálni, viszont a korábban megszokott támogatásokon belül jelentős átalakítást és jelentős struktúraváltást tartanánk szükségesnek.

Úgy gondoljuk, hogy Magyarország a kivágási támogatás révén a szükséges önkorlátozást ebben a dologban elvégezte és elvégzi, tehát itt további kiemelt programokra nem tartunk igényt. A mostaniakat fenn kell tartani, de kampányszerű, nagy kivágásokat nem tartunk szükségesnek. Nagyon fontos a termelési potenciál vonatkozásában, hogy az újratelepítési jogok rendszerét, amit végre kialakítottunk, ne dobjuk kukába egyik napról a másikra, és nagyon fontos, hogy az országok között viszont ne legyen átruházható az újratelepítési jog, mert ez egy számunkra kellemetlen struktúraváltáshoz szolgálna.

40do41/MM (Horváth Csaba)

És végül ebben a körben a legfontosabb, hogy azonos fogalmak legyenek, mert jelen pillanatban a világon nem ugyanazt értik bor alatt. Az európai borfogalomban kizárólag a friss szőlőmust erjedéséből keletkező termék van benne, de például Amerikában 10-15 százalék vizet is nyugodtan hozzá lehet tenni ehhez a termékhez az ottani borfogalom alapján. Tehát úgy érezzük, hogy itt egy egységes fogalmat kell kialakítani.

Nyilvánvaló, hogy azok az általunk az utóbbi években nagyon jól megtanult, jövedéki fogalmakkal: köztes alkoholtermékek, amik jelen pillanatban a nemzetközi borpiacon borként megjelennek, ne jelenhessenek meg. Valódi borok forgalmazására és forgalmára van szükség. Úgy érezzük, hogy akár a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal, az OIV jövő évi budapesti konferenciáján az ehhez szükséges egységes fogalomrendszert el lehet fogadtatni és be lehet jelenteni.

Nagyon fontos, hogy azért nemzetközi egyeztetések történjenek. Hadd tájékoztassam a bizottságot, hogy a szakmai szervezetek szintjén Szlovéniával, Szlovákiával és Ausztriával, a velünk azonos nagyságrendű bortermelő országokkal és azonos problémákkal küzdő országokkal rendszeres kapcsolatot tartunk és egyeztetést végzünk. Csak stratégiai szempontként szeretném elmondani, hogy Németország, amelyik még szintén jelentős bortermelő és borimportőr, még nem tette le a garast ebben a kérdésben, holott vélhetőleg a német elnökség idején kerül majd pont ennek a dolognak a végére. Tehát a velük való kapcsolattartás stratégiai szempontból is nagyon fontos lehet.

Nagyon szeretném kérni, próbáljuk Brüsszelt abba az irányba elvinni, hogy ne legyen puha a harmadik országokkal folytatott kereskedelmi megállapodások vonatkozásában, ugyanis különösen az EU és Amerika közötti megállapodás számos olyan elemet tartalmaz, ami azt jelzi, hogy Brüsszel befelé nagyon karakán és kemény, ugyanakkor kifelé sokszor feláldozza a közösségi érdekeket, legalábbis a mi közösségi érdekeinket más ügyek kapcsán.

Végül, de nem utolsósorban azt szeretném jelezni, hogy ennek a szigorodó eredetvédelmi rendszernek megvannak Magyarországon az infrastrukturális feltételei; Magyarország sokat áldozott az elmúlt években arra, hogy ezt megteremtse. De egy tiszteletteljes kérésem van. Ahhoz, hogy ez az eredetvédelmi és nyilvántartási rendszer jól működjön, sajnos bizonyos mértékig költségvetési intézkedésekre is szükség van. Ezért én kérem, hogy ezeknek a forrásoknak a jövő évi költségvetésben való megteremtésével segítsük, hogy ez ne csak szólam, hanem valóban végrehajtható intézkedés legyen Magyarországon. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Horváth úr. Megkérem Jásdi István urat, a Magyar Független Szőlő- és Bortermelők Országos Szövetsége elnökét, tessék parancsolni!

Jásdi István, a Magyar Független Szőlő- és Bortermelők Országos Szövetsége elnöke

JÁSDI ISTVÁN elnök (Magyar Független Szőlő- és Bortermelők Országos Szövetsége): Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A Vindependent, ez a Magyar Független Szőlő... hosszú nevű szervezet tavaly október óta folytat tárgyalásokat a családi gazdaságokat Európában tömörítő szervezet keretében, amelynek a tagjai vagyunk.

Amellett, hogy ebben a szervezetben rajtunk kívül a francia, a spanyol, a portugál, tehát az előbb említett négyes javaslat aláírói közül három ország családi borászatai részt vesznek, sikerült meglehetős egyetértésre jutnunk a kialakított álláspontunkban. Örömmel merem mondani, hogy ez a mai magyar álláspont tükrözi az európai családi borászatok álláspontját.

Tehát egyáltalán nem tűnik számomra végleges francia, portugál, spanyol javaslatnak az, ami véglegesként megszületett egy hónappal ezelőtt. Úgy tűnik, hogy felengedtek egy léggömböt, valószínűleg az Európai Unió szubvencióspecialistái, akik gyakorlatilag arra rendezkedtek be, hogy ezeket a szubvenciókat igénybe vegyék - közük nincs a termelőkhöz. Tehát nem a termelők veszik ma igénybe ezeket a lepárlási támogatásokat, nem a kríziseket vezetik le ezekkel a támogatásokkal, hanem sokkal inkább arról van szó, hogy erre rendezkedtek be, ebből telepítettek; európai uniós támogatással lepárolták, majd most európai uniós támogatással kivágják ezeket az ültetvényeket.

Tehát tulajdonképpen az évi 1,25 milliárd eurós szőlő-bor-költségvetés 40-50 százalékát olyan szervezetek veszik igénybe, amelyeknek nem igazán van köze a tradicionális értelemben vett európai szőlő- és bortermeléshez. Ezért jutottunk viszonylag hamar egyetértésre, a következő dolgokban.

Egyrészt a bort kétféle terméknek tekintjük: van egy élelmiszerbor, ami kapcsán meg kell védenünk a bordefiníciónak azokat a kereteit, amiket meg lehet még egyáltalán védeni. Nagyon nehéz, mert a WTO keretében aláírt EU-Egyesült Államok-megállapodás tulajdonképpen az amerikai borokat már beengedi abban a formában az európai piacra, ahogy ma termelik őket. Én úgy tudom, 35 százalék vizet, cukrot és savat lehet hozzátenni, tehát nagyon bőségesen lehet hígítani az amerikai borokat.

Tulajdonképpen az lenne a cél, hogy ezt a fajta bordefiníciót olyan keményen tartsuk az OIV keretében, amennyire lehet, viszont ezt követően ebben a kategóriában az európai termelők ugyanolyan feltételekkel termelhessenek, mint az amerikaiak. Hiszen nincs értelme annak, hogy az importált bor, amit ugyanúgy hívnak, a polcokon ugyanoda kerül, könnyebb termelési feltételek szerint készülhessen.

A másik része a borászatnak: az eredetvédett borok. Itt tulajdonképpen sokkal inkább a szubszidiaritás elvének kell érvényesülnie, tehát helyben kell eldönteni azt, hogy milyen feltételek, milyen elvek szabályozzák ezeknek a boroknak a termelését. Az EU-nak ehhez kereteket kell adni, azokat a kereteket kellene kitöltenünk, például, hogy egy hektáron mennyit lehet ezekből termelni; például, hogy milyen borászati eljárásokat lehet itt alkalmazni. Ez hozzájárulhatna ahhoz, hogy az Európai Unióban a fogyasztók lényegesen jobb tájékozódása váljék lehetővé a címkéken keresztül.

Az Európai Unió borfogyasztásának egyik jelentős korlátja a fogyasztók igen rossz tájékozódása és tájékoztatása egy túlbonyolított és nehezen áttekinthető borforgalmazási-eredetvédelmi rendszer miatt.

Az 1,25 milliárd euróból forrást csak akkor lehet teremteni struktúraátalakításra és marketingtámogatások növelésére, amit az újfajta vagy az új európai termékpálya-politika népszerűsítésére is lehetne fordítani, hogyha a humán célú lepárlás, a humán alkohollepárlás, a melléktermék-lepárlás költségvetési keretei erőteljesen csökkenni fognak, tehát ennek az 1,25 milliárd eurónak közel a fele nem fog ezekre a célokra fordítódni.

A többi célra például kivágási támogatásokból nehezen lehetne kereteket elvonni. Ez az egyetlen olyan keret, amiből az európai struktúrát a piacon maradás felé lehetne fordítani, és nem pedig a piacról való kivonásra. Ez a program, az európai támogatásoknak a mai szerkezete tulajdonképpen arra alkalmas, hogy óvatosan kivonuljunk a jelenleg általunk vezetett világpiacról.

Mindenképpen hangsúlyokat kellene megállapítanunk, hogy mik a legfontosabb hangsúlyaink, és szövetségeseket kellene találnunk. És úgy érzem, hogy szövetségeseket lehet találni az Európai Unió bortermelői között; és azok között az országok között is lehet, amelyek pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a másik oldalon sorakoztak fel a négyek között. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Jásdi úr. Most Müller István urat, a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetségének képviselőjét kérem meg!

Müller István, Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége

MÜLLER ISTVÁN (Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok, Vendégek! Először is szeretném megköszönni a meghívást, és nagyon örülök annak, hogy pillanatnyilag a megfelelő fórumon foglalkozunk a kérdéssel, hiszen még nincs hivatalos EU-s álláspont.

Egyébként szövetségünk kapcsolata a kormányszervekkel, a minisztériummal az ezzel kapcsolatos felkészülési munkában kitűnő. A mi szövetségünk elképzelése is megjelent abban a javaslatcsomagban, amit itt Máhr úr próbált felvázolni.

Amit a másik két szakmai szervezet elmondott, mivel nem akarom itt borászatra megtanítani a bizottság tagjait, inkább az érdekekről beszélnék néhány szót. Alapvető érdeke a magyar szőlő- és bortermelőknek, hogy ne csökkenjen az Európai Unió borcélú támogatása.

Alapvető az érdekünk abban, hogy ezek közül a támogatások közül arányában azok csökkenjenek, amelyek Magyarország számára kevésbé jelentősek. Egyetértek azzal, hogy a lepárlási támogatások rövid távon, az elmúlt 1,5-2 év gyakorlata alapján is, kevésbé szolgálják a magyar termelőket, mint a szerkezetátalakításra vagy a marketingcélra szánt eszközök.5051do (Müller)

Nagyon fontos az, hogy az érdekek és a költségvetés ügyében ez a bizonyos nemzeti boríték egy súlyos vitatéma lesz, és úgy érzem, erre kell a legjobban felkészülünk, itt fognak leginkább ütközni az egyes tagállamok érdekei, hiszen a négyek remélik azt, hogy a költségvetésből arányában továbbra azonosat kapnak meg. Az újonnan belépett kisebb tagállamok pedig, amelyeknél nem épült fel ez a melléktermék- és egyéb lepárlási rendszer, abban érdekeltek, hogy vagy a bortermelés mennyisége, vagy pedig a szőlőterület alapján kerüljön megosztása a pénzügyi források egy része nemzeti borítékban. Tehát erre rendkívüli módon már az első pillanattól fogva ügyelnünk kell.

Nem lehet eleget beszélni erről a borfogalomról. Én egy olyan borászvidéken nőttem fel, ahol szentségtelenség a borba vizet tenni, aztán később az iskolában megtanultam, hogy a hamisítás az, amikor a bor mennyiségét növeljük; aztán amikor a jogalkotásban részt vettem, akkor pedig azt csináltuk, hogy egy italba legalább cukrot meg savat ne lehessen egyszerre tenni. Ezek mind megbuktak a WTO, az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió közötti tárgyalások eredményeként. Itt van körülbelül a határ, és erre nem megoldás az, hogy kétféle terméket készítsünk, mert ennek a kétféle terméknek a kommunikációja rendkívül nehézzé válik. Rendkívül nehéz helyzetbe manőverezte be magát ezzel az Európai Unió, és úgy érzem, hogy a következő két-három évben azért kell a marketinget nagyobb mértékben támogatnia az Uniónak, hogy a fogyasztók tájékozottságát, a taktikai és egyéb okokból bekövetkezett pozícióvesztést az európai borok minőségének és kiválóságának a fokozott megismertetésére fordítsuk.

A mi szövetségünk tagja egy nemzetközi, európai uniós szervezetnek, a Commité Européen du Vins-nek, tehát az Európai Bortermelők Szövetségének, és ők tervezik, hogy június hónapban itt, Budapesten a legfontosabb tagjai számára egy tájékoztatást adjanak. Természetesen a szövetségünk továbbra is kész mind az európai uniós parlamenti bizottság, mind pedig a kormány számára a részletes és végleges javaslat megismerése után azoknak a részleteknek kidolgozásában részt venni, amelyekben az ördög bújik el.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, Müller úr. Most Bock József urat kérem meg, a Villányi Borvidék Hegyközségi Tanácsának küldöttjét. Bock úrral személyesen még nem találkoztam, de azt hiszem, a vezetéknevét mindenki ismeri a teremben, köszönjük, hogy eljött. Tessék parancsolni!

Bock József, a Villányi Borvidék Hegyközségi Tanácsának küldöttje

BOCK JÓZSEF (Villányi Borvidék Hegyközségi Tanácsa): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Először is, én is nagyon szépen köszönöm a meghívást, hogy részt vehetek ezen a tanácskozáson. Csak egy pár gondolatot szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani, mert már elég sok minden elhangzott, amivel én abszolút egyetértek, és azt hiszem, a mi borvidékünk termelői is egyetértenek ezzel.

Nagyon fontosnak tartom, hogy Magyarország szőlőültetvénye az elkövetkező időszakban pánikszerűen ne csökkenjen, ezért mindent el kell követni annak érdekében, hogy ne csökkenjen. Fontos a hegyvidéki borvidékek megtartása, fontos az alföldiek megtartása. Azt gondolom, a Kárpát-medence magyar területén termő gyümölcsök olyan értékesek és olyan fűszeresek, hogy ezzel versenyképesek tudunk lenni, itt azonban nagyon fontos az, hogy következetesek legyünk, és szőlőből készítsük a bort. Azt hiszem, ez az egyik és legfontosabb motívum, azonkívül - egyszerűen fejezem ki magam - puhítani, amennyire lehet, de természetesen a tisztesség határain belül.

Az elmúlt harminc évben Magyarországon a szőlőültetvények elöregedtek, a szőlőültetvények szerkezete alkalmatlan, hogy minőségi szőlőtermelés legyen, ugyanis tudjuk azt, hogy olyan az ültetvények szerkezete, hogy két-háromezer tőke van egy hektáron, ezek el vannak öregedve, és ezek is hiányosak. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy valamilyen szinten ezek az ültetvények teljesen újra legyenek telepítve - ehhez kell támogatás és nem a kivágáshoz -, tehát elsősorban a telepítési vagy pedig a szerkezetátalakítási támogatást kell valamilyen módon megoldani.

Amikor a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában utoljára üléseztünk, volt egy olyan vélemény, hogy a telepítés magasabb összeget kapjon, míg a szerkezetátalakítás vagy pedig a támberendezés kisebb összeget. Ezt csak azért mondom, mert szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezzel is doppingolni lehetne, mondjuk, a termelőket. Fontosnak tartom ezenkívül az eredetvédelmet, ami már elhangzott, és nem szeretném ismételni magam. Az eredetvédelem bizalmi kérdés, és abban a pillanatban, ha be van vezetve az eredetvédelem, az egész magyar borásztársadalom jobban el lesz ismerve a világon.

A puhítást meg úgy gondolom - Müller úr az előbb elmondta -, hogy ne lehessen egyszerre cukrozni, meg ne lehessen egyszerre savazni. Ha ezt más megteszi, akkor tegyük meg mi is, de természetesen a tisztesség határain belül, mert előfordul az, hogy elmennek a savak, és előfordul az is, hogy olyan szőlőt szüretelünk, amelyikből nem lehet igazán nagy minőséget készíteni, azonban maga a szőlő olyan, hogy abból meg kellene csinálni a jobb minőséget, mert akkor tudja előadni az íz-, zamatanyagát. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de ha máshol megteszik azt, hogy puhítanak, akkor nálunk is puhítani kell. Természetesen nem az eredetvédett borokra gondolok, azoknál egy kicsit be kell keményíteni, hanem azokat az asztali vagy egyszerűbb minőségi borokat akarjuk behozni a piacra vagy egyáltalán tartani a piacon, amelyekhez az egyszerűbb magyar fogyasztó, aki az olcsó borokat keresi, hozzájuthat.

A marketingre nagyon sok hangsúlyt kell fektetni. Ha azt híreszteljük, és azt fogjuk mondani, hogy jó a magyar bor, és ez a médiában elhangzik és sokszor elhangzik, és ez századjára elhangzik, akkor a magyar fogyasztó elhiszi ezt, sőt a külföldi fogyasztó is elhiszi. Ezért megragadom az alkalmat: nem tudom, tudnak-e arról, hogy a nyolc forintban az utóbbi időben a magyar szőlőtermelők kezdenek megegyezni, és ezt a nyolc forintot igenis szeretnék befizetni, vagy egyáltalán egy bizonyos összeget szeretnének befizetni, ami marketingköltségre lenne fordítva. Ennek egy részét visszaadnák természetesen az államnak a termelőellenőrzésre és a többire, a másik 60 százalékát vagy egyáltalán a különbözetet pedig marketingköltségre lehetne felhasználni. Hiszek abban, hogy ez meg fog oldódni, egyet fogunk érteni kicsik és nagyok, és előre fog menni a szekér, mert ha minden irányba húzzuk, akkor az istráng el szokott szakadni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Bock úr. Frittmann Jánost kérem meg, a Frittmann Testvérek Kft. képviselőjét Soltvadkertről, hogy szóljon hozzá.

Frittmann János, a Frittmann Testvérek Kft. részéről

FRITTMAN JÁNOS (Frittmann Testvérek Kft.): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném megköszönni én is a meghívást. Itt nagy vonalakban, azt hiszem, már minden elhangzott, ami a magyar helyzetet vázolja, és a magyar érdekeket képviselné. Én is csak kifejezetten hangsúlyozni szeretném, hogy egy európai bortörvényről való beszélgetés alapja kell, hogy legyen egyáltalán a bor fogalmának az egységes megfogalmazása, mert nem ugyanarról a termékről beszélünk Magyarországon, Amerikában és mondjuk, Új-Zélandon. Addig igazándiból nehéz is beszélni bármilyen módosításról, amíg a WTO nem tud ezekben megegyezni valamilyen szinten.

A Bock József úr által elhangzottal értek nagyon egyet, hogy a marketingre hihetetlenül nagy összeget és nagyon hatékonyan kellene pénzeket felhasználni, ugyanúgy a szerkezetátalakításra is. A kivágási támogatásokra szükség van, mert úgy gondolom, vannak termelők, akik ki akarnak vonulni, és meg kell nekik adni a lehetőséget, de arra figyelni kell, hogy ne olyan ütemben vágják ki a szőlőt, ami később az egész magyar borágazatot veszélyeztetné, mert itt azért az a lehetőség is fennáll, hogy egyszerre több pénzt látnak az emberek, és azt az ültetvényt is kivágják, amelyet különben nem vágnának ki. Hangsúlyozom, hogy fenn kell hagyni a lehetőséget szerintem is annak, hogy aki ki akar vonulni az ágazatból, ki tudjon vonulni, sőt ilyen birtokvásárlásra kellene valamilyen szinten, úgy gondolom, már belföldi támogatásokat biztosítani.

Úgy gondolom, hogy a lepárlás egyáltalán nem érdeke a magyar borászatnak, a magyar szőlőtermelőknek, esetleg tényleg egy-egy krízislepárlás esetén, de ma már tudjuk, Nyugat-Európában vannak cégek, amelyek kifejezetten erre termelnek, piacra nem is termelik a termékeiket. Nem tudom, velük majd hogyan lehet még a lepárlóüzemekről egyeztetni, gondolom, vannak érdekeltségeik Brüsszelben, akikkel is tudják érvényre juttatni az akaratukat, de úgy gondolom, ez a magyar álláspontba nem fér bele, hogy nekünk ennyi pénz elmenjen a lepárlásra.

60do61/MM (Frittmann János)Durván ezt szerettem volna én is elmondani. Ezek közül, úgy gondolom, a marketinget szeretném én is hangsúlyozni, hogy erre rengeteg pénzt kell fordítani. A magyar borok sokkal jobbak, mint amilyen megítélésük van ma Európában és a világban. Tehát ezt csak marketinggel lehet elérni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen Frittmann úrnak. Molnár Tibort kérem meg, a Soproni Hegyközség képviselőjét.

Molnár Tibor, a Soproni Hegyközség Tanácsa elnöke

MOLNÁR TIBOR elnök (Soproni Hegyközség Tanácsa): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Hölgyeim és Uraim! Én másik fogalommal fogom kezdeni, nem szeretnék ismételni.

A kollégáimmal nagyjából egyetértek. Máhr úrnak nagyon köszönöm ezt a kijelentését, hogy tegyük félre a vitákat, húzzunk egyenesen és egy irányba -reméljük, ezt tudjuk tartani, és akkor közösen tudunk az érdekeink mentén lobbizni.

Bock úr megfogalmazta: ne csökkenjen a szőlőterület. Úgyis csökken, mint Európában a népesedés, nem tudjuk alapvetően befolyásolni, de azért az irányát valahogy próbáljuk behatárolni.

Azzal szeretnék foglalkozni, hogy a mai gondjainkat azért ne felejtsük el, és nézzünk előre, mert ez az ágazat a magyar munkaerőfronton még mindig egy jelentős ágazat, és az elfoglaltság a munka lehetőségét biztosítja. Nem tudom, a képviselő urak és a többiek kerülnek-e kocsmák közelébe, ahol a munkanélküliek vannak. A munkanélküli ember is mindig a munkáról beszél. Aki sikeres, az arról beszél, aki elvesztette az életét, az pedig a munkáról és a volt sikereiről beszél. Tehát adjuk meg a vidéknek azt a lehetőséget, hogy éljünk, hogy dolgozzunk, hogy produktumot hozzunk létre, és ebben az irányban mindenképpen segíteni kell.

Nekünk Sopronban különösen nagyon nehéz átélni az osztrák rendezettséget, azt a precizitást, amit az osztrákok elértek, nagyon rafináltak ők a marketingben. Azt szokták mondani, ha szabad azt a triviális dolgot mondani, hogy Beethoven osztrák, de Hitler német volt, és nagyon ügyesen manipulálnak ők ezzel a taktikával. Tehát azt akarom kérni, hogy a máról ne feledkezzünk meg. Azt kérem, hogy az integrált növényvédelemmel kapcsolatos kiírásokat tegyük meg, mert elvesztünk 100 ezer forintot, és ne kényszerítsük magunkat arra, hogy elhagyjuk az ültetvényeket.

A tájrendező szerep óriási. Tehát én láttam olyan osztrák lapokat, ahol a bicikliutak mentén gazokat fényképeztek, és elterelik tőlünk, ugyancsak rafinériával, az embereket, hogy ide ne jöjjenek, mert nagyon sok allergénanyag van Magyarországon. Tehát a tájrendezést elvégezzük aprópénzért, mindenképpen segítsenek minket ebben!

Van egy másik fájdalmam, ez a gyümölcslé. Ha bemegyek az üzletbe, már rosszul látok a koromnál fogva, mindig szemüveget kell föltenni, amikor szőlőlevet vásárolok. Ezt a rafinált, hazug marketingprogramot, amit ráírnak a gyümölcslevekre, hogy 12 százalék - érvényesítsük azokat a szabályokat, hogy csak szőlőből lehet szőlőlevet csinálni. Nincs erre valami lehetőség? Mindjárt megoldódna 5-10 százalék forgalom valahol a gyümölcslevek kapcsán. Tehát ebben sokkal ügyesebben tudnánk manipulálni.

Vagy az osztrákok csinálják azt, hogy ha nem jön be az import, akkor az ott lévő szervezet górcső alá veszi azt a terméket, és kitalálják, hogy nem tudom, milyen elem van benne; és mire tisztára mossák magukat, addigra már nem jön be az import. Éljünk a rafinériával!

Röviden ennyit szerettem volna mondani. Tehát az osztrákok, a németet, a szlovének, és talán még a szlovákok és a csehek is biztos, hogy velünk együtt gondolkoznak ebben az egész szőlőprogramban. Erősítsük magunkat! Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Molnár úr. Van valaki a bortermelők közül, akit nem vettem észre, és nem adtam szót? (Tóth István jelentkezik.) Tessék parancsolni, bocsánatot kérek! Valamiért kimaradt a listából.

Tóth István (Ásotthalom)

TÓTH ISTVÁN (Ásotthalom): Tóth István vagyok. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Hölgyeim és Uraim! Teljes mértékben egyetértek azzal, amit előttem elmondtak.

Én talán még jobban kiemelném azt a munkaerő-foglalkoztató szerepét a szőlőnek, ami a falvainkban, vidéken nagymértékben szükséges, mert nincs más lehetősége az embereknek. Kiemelném a tájfenntartó szerepét, mert ha ezek a szőlőterületeink, amelyek jelenleg megvannak, kivágásra kerülnek, akkor csak erdőket fognak ezekre a területekre telepíteni. Sajnos ennek a munkaerő-eltartása igen csekély a jövőt illetően.

Én is azt mondanám, hogy a támogatásnál talán a telepítést kellene elsősorban figyelembe venni. A szerkezetátalakítás is fontos, de az nem olyan kérdés, amit feltétlenül ugyanolyan mértékben kellene támogatnunk.

Illetve amit Frittmann úr említett, hogy a birtokrendszerek megvásárlási lehetőségét kellene biztosítani, mert jelenleg vannak olyan területeink, és nagyon sok részen, amik állami tulajdonban vannak, és jelenleg, a mostani körülmények között nem tudják megvásárolni. Tehát ezek bérelt földterületek, amiket már tíz évnél hosszabb ideje bérelnek.

Én talán ezekben látnám a megoldást, és egyértelműen a marketing előtérbe helyezésében. Köszönöm szépen.

Kérdések, hozzászólások

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, Tóth úr, és még egyszer elnézést, hogy nem vettem észre.

Összefoglalni még nagyon korai, mert a vitát a bizottság tagjaival végül is most kezdjük el. Amiben úgy érzem, mindenki egyetértett, hogy az a kettősség, hogy az Európai Unión belül van egy minőségi követelmény, azonban ez az Európába irányuló újvilági exportdolgokra nem irányadó, ez tűrhetetlen. Én egyébként a szabad verseny híve vagyok, de ez már nem szabad verseny kérdése.

Volt igény arra, hogy csökkentsük a termelés minőségét, adott esetben az előírásait valamilyen mértékben - ez is egy járható út, de az is, hogy ezt tartsuk meg, de akkor Európába csak olyan bort lehessen importálni, ami ezeknek éppúgy megfelel, mint az európai borok. Ebben azt hiszem, egyetértés van.

A marketingtámogatást mindenki kiemelte. Hogy a kivágási támogatások ne pánikszerűen történjenek, hanem tervezetten, erről is volt szó. És hogy a lepárlás szisztematikus támogatása gyakorlatilag egy, a rendszerbe beépített támogatása a túltermelésnek, ha jól értem - gondolom, ezt is át kellene gondolni. Ebben úgy tűnt, hogy egyetértés van nemcsak a minisztérium - és örülök, hogy megdicsérték a minisztériumot -, hanem a termelők között.

Hölgyeim és Uraim! Megnyitom a vitát. (Jelzésre.) Hörcsik Richárd, tessék parancsolni!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Először is szeretném kifejezni azt, nagyon fontosnak tartom, hogy a borrendtartás júniusi reformtémája bizottságunk napirendjére került, még mielőtt az uniós Bizottság álláspontja napvilágot látna.

Úgy hiszem, rendkívül fontos, hogy az érdekképviseleti szervekkel együttműködvén, a kormányszerveknek „egy hangja” jelenjen meg, mindenki ugyanazt mondja, mert ez erősíti azt, hogy a magyar érdekek hatékonyabban jelenjenek meg az Unióban. Ezért fontos számomra az, amit Jásdi úr elmondott, hogy az az álláspont, ami kialakulni látszik, amit az FVM képvisel, az a családi borgazdaságoknak szintén szimpatikus, hiszen vidéken jelentős munkaerő-piaci szerepe van a szőlőnek, a bornak.

Néhány részletkérdésre szeretnék választ kapni, amiket az államtitkár úrnak szeretnék feltenni. Az első a kivágási rendszer. Ha jól értettem, 4600 hektárra kaptunk kvótát. Érdeklődnék, ez hogyan oszlik meg a 22 borvidék között? Hiszen egy hegyaljai egy hektár egy alföldi egy hektárral nem azonos minőségű.

Korábban voltak olyan kósza hírek, hogy szeretnék esetleg koncentrálni a kivágási támogatást egyes borvidékekre, például az Alföldre, ellentétben más borvidékekkel. Van-e valami elosztási rendszer, vagy a jövőben hogyan tervezi ezt az FVM?

A másik szimpatikus dolog, hogy nekünk valóban nem azzal kell hozzájárulni az Európai Unió borpiaci rendtartásának rendbetételéhez, hogy kampányszerűen minél több ültetvényt vágunk ki, hiszen az elmúlt időszakban elég sok kivágásra került sor, de például Hegyalján ez abban jelentkezik, hogy egyes parcellákat van, aki ki akar vágni, van, aki nem akar kivágni. Tehát ha ennek nekifutnak, teljesen foghíjassá válik Hegyalján a hegyaljai egységes rendszer.

A másik kérdésem a szerkezetátalakítással kapcsolatban az ültetvényszerkezet korszerűsítése. Tíz éve 2-3 hetet töltöttem el Portugáliában az ottani borvidékek tanulmányozására, és ott van egy nagyon tanulságos dolog. 7071do (Hörcsik)Portugália európai uniós csatlakozásakor drasztikus ültetvénykivágás és telepítés történt - az ültetvények több mint 50-60 százalékát -, és mindezt egyszeri uniós támogatással sikerült elérni. Ma meg kell nézni, hogy ennek milyen eredményei vannak.

Úgy hiszem, óriási lehetőség van számunkra most a Nemzeti fejlesztési terv II. összeállításakor az ültetvényszerkezet korszerűsítésére. Kérdezem az FVM államtitkárát, hogy milyen lépéseket tett ez ügyben az egyeztetésnél a kormány, esetleges kormányülésen. Van-e valami elképzelése? Hiszen számunkra nem kérdés, hogy a versenyképességünket azzal tudnánk növelni - ami itt elhangzott, hogy az ültetvényeink több mint 10-15-20 évesek, elöregedettek -, ha új ültetvényeket lehetne telepíteni. Sajnos az önerő, például, Hegyalján nem elegendő ahhoz, hogy ezt éveken keresztül meg tudják oldani. Nagyon fontos lenne, hogy a Nemzeti fejlesztési terv II-ben ez tétételesen megjelenjen. Egyébként itt jelzem, hogy a Nemzeti fejlesztési terv I-ben a javaslatomra sikerült megegyezni abban, hogy az ültetvénypótlás is kerüljön be, ne csak a kivágás vagy az újratelepítés.

A másik ilyen kérdés a bormarketing kérdése. Szerintem az egyik nagy problémája a magyar boroknak, hogy még mindig nem elegendő a külföldi megjelenésük. Volt egyszer egy Agrármarketing Centrum. Hallottunk arról, hogy különböző kormánytervek voltak 2002-2003-ban arra vonatkozóan, hogy egy nagyobb volumenű támogatást adjunk a magyar borászoknak a külföldi megjelenésre, azonban sajnos ebből nem lett semmi. A másik probléma az volt az Agrármarketing Centrummal, hogy például a külföldi kiállítások megjelenésére a kvóta már egy-két hónapon belül, az év elején elfogyott. A harmadik probléma az, hogy a pályázati rendszernek ez az elosztása nem kellően működött, és nagyon sok borász nem tudott kijutni külföldi versenyekre, piacokra. De mi a helyzet ezzel kapcsolatban? Mi az FVM elképzelése? Hogyan próbálja harmonizálni, ha úgy tetszik, az uniós támogatási rendszerhez? Van-e valamifajta elképzelése?

Végül egy másik kérdés - ha már itt vagyunk - a szlovák Tokaji ügyben. Szeretném megkérdezni az államtitkár urat és Horváth Csabát szintén, hogy 2004-ben a szlovák kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy harmonizálja a szlovák bortörvényt, és bizony azóta a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának többször megjelent pontokba szedve, hogy mit nem teljesített a szlovák kormány, mi maradt ki ebből. Sajnos, azt kell látnunk, hogy nem sikerült tető alá hozni például az egységes borminősítést és az eredetvédelmet. Javasoltam azt, hogy egyes szakmai szervezetek forduljanak az Európai Bírósághoz, hogy vonják meg Szlovákiától a Tokaji név használatát, hiszen mindannak, amit vállaltak az európai biztos előtt, 80-90 százalékát nem teljesítették.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő úr! Semmi probléma, csak azt kérném, hogy most azt fogadja el, hogy ez nem egy ilyen szokásos „meghallgatjuk a kormányt”, most térjünk el attól a szokásos válasz-viszontválasztól. Menjünk körbe, mert közösen gondolkodunk, és a végén megkapja a kormány képviselője a szót, nyilván erre is válaszolni fog, és külön tarthatunk majd egy ilyen szokásos jó parlamenti meghallgatást, hogy bumm-bumm, de ez most ne erről szóljon. Bár természetesen azt mond a képviselő úr, amit akar.

Firtl alelnök úrnak adnám meg a szót.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Három rövid kérdésem volna mint nem szakember. Az államtitkár úr, illetve a Nemzeti Hegyközség Tanácsának főtitkára mekkora területet tart ideálisnak Magyarországon, és mi az, amit úgy gondolnak, hogy csökkenteni kellene? Ez a két kérdés összefügg. A harmadik pedig az, hogy elhangzott a helyettes államtitkár úrtól, hogy a lepárlási rendszer átalakítása szükséges. Ebben a kérdésben az is elhangzott, hogy az osztrák, német, szlovák, szlovén partnereinkkel mi együtt tudunk működni. Az a szomorú tény van, hogy csak nálunk kötelező a lepárlási rendszer, sújtva ezzel a saját termelőinket. Mikor tudunk ebben előrelépni, és ebben az egész csomagban lehet-e ezen a területen egy olyan megfogalmazást elérni, hogy valóban ez ne legyen kötelező számunkra, egyszerű bortermelőknek is, nemcsak a nagyoknak? Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Ékes képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, nem akarok én sem politikai vitát nyitni. A tavalyi évben a Somló-hegyen, Magyarország legkisebb történelmi borvidékén volt egy csodálatos feldolgozó üzemnek az átadása, és akkor a miniszter úr bejelentette, hogy a nyolc forintos jövedéki adó eltörlésre kerül. Rá egy hétre megjelent a marketing nyolc forintja helyette, ugyan nem az értékesítés utáni állapot szerint, hanem a termelés állapota szerinti nyolc forintról van szó.

A soproni kollégával és Horváth Csabával értek maximálisan egyet. Nekem sajnos nagyon sokszor az okozza a legnagyobb problémát, hogy ha egy törvényt ki akarunk alakítani vagy előkészíteni, akkor megnézzük, hogy az Európai Unión belül melyek azok az országok, amelyek látványosan, hangzatosan próbálnak egy-egy kérdéskört megfogalmazni. Nézzük a német példát! Németország elég keményen ellenáll ennek az eljárási formának, ennek ellenére 20 százalékkal tudta növelni az értékesítését az európai uniós piacon és a világpiacon is. Mindenképpen vannak ellenpéldák is arra, hogy adott esetben egy krízislevezetést - mert Magyarországnak is meg kell tennie, a krízist le kell valami úton-módon vezetnie -, a lepárlást valami úton-módon eszközölnie kell, de ez nem mehet rovására a minőségi bortermelésnek. És itt jön be az, hogy gyümölcslétől elkezdve mindent lehet előállítani, aminek semmi köze nincs magához az alapanyaghoz, termékhez. Nyugodtan mondhatom a Tornai vagy a Csordás Pincészetet Somlóról, nekik is az az elvük, hogy bort csak szőlőből lehessen előállítani, és ne mondjuk, cukorrépa hozzáadásával, alkohol vagy egyéb más termék hozzáadásával árasszuk el a piacot dömpingszerűen. Itt jön be a nagy probléma: ha ezt az elvet mi támogatjuk, és megpróbáljuk a magyar törvényeket is úgy alakítani, hogy nagyobb teret kapjon a lepárlásnak ez a folyamat. Tessék belegondolni! Románia, Bulgária és előbb-utóbb Moldávia is az Unió tagja lesz, és mekkora bortermeléssel rendelkeznek! Ha mindenki ezt a példát fogja követni, akkor tulajdonképpen a jó minőségű magyar borokat fogjuk kiszorítani a piacról.

És itt jön be a marketing kérdése. Ha Ausztriába kimennek egy bevásárlóközpontba, Ausztriában a magyar bort abban a bevásárlóközpontban nem reklámozzák, csak a sajátjukat reklámozzák. Magyarországon ugyanaz a bevásárlóközpont minden további nélkül reklámozza az osztrák, az ukrán, a chilei, az argentin borokat, csak a magyar bort nem reklámozza. Itt kellene valóban olyan határozott lépéseket megtenni, hogyha egyszer befizetik azt a nyolc forintot a megtermelt, jó minőségű bor után, akkor az valóban marketingre legyen fordítva. Nekem az az elvem, hogy ha lehet, akkor a lepárláshoz semmiféle támogatást ne adjanak, mert nem az a cél, hogy cukorrépából meg egyéb másból állítsunk elő bort Magyarországon. Valami úton-módon nekünk is túl kell lennünk ezen a kérdésen.

Nekem az a véleményem, ami a bortermelőké: bort valóban tiszta technológiával és szőlőből lehessen előállítani. Ma az egész világot elárassza a dél-amerikai, dél-afrikai, argentin, chilei bor, és sajnos azt, ami ezzel az eljárással készül, minden további nélkül a piacra beengedjük. Ugyanúgy járunk majd a saját termékeinkkel, mint ahogy a kínai áruk dömpingje, tulajdonképpen egész Európát elárasszák. Ugyanez lesz majd a bor területén: a rossz minőségű, ki tudja, miből, milyen cukor, alkohol vagy víz hozzáadásával készülő borfajtát fogjuk majd a hazai állampolgárok számára is felszolgálni, felszolgáltatni, és adott esetben annak a reklámjához hozzájárulni. Nem értek vele egyet, és még egyszer azt mondom, hogy valóban a krízist, ezt a problémát ki kell vezetni a piacról. Bizonyos mértékű lepárlást végre kell hajtani, de azt mondom, hogy szigorítani kellene, és mellette pedig a minőségi boroknál sokkal nagyobb reklámot és sokkal nagyobb költséget kell fordítani arra, hogy valóban az osztrák vagy akár a német, a francia piacon is a magyar bor elismertté tudjon válni.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, és egyet is értek önnel nagyon sok mindenben. Elnézést, nem tudom megállni szó nélkül, hogy sajnos igaza van a képviselő úrnak, hogy elhangzik a magyar parlamentben 2006-ban az, hogy a bor készüljön szőlőből. 80do/81/MM (Elnök)

És végiggondolom, hogy a XIX. századbeli elődeink mit gondolnának rólunk, utódokról, ha ezt végighallgatnák, hogy ez a probléma? De sajnos igaza van a képviselő úrnak, természetesen, csak milyen különös irányba megy a világ - elnézést kérek! Kocsi László alelnök úr.

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Én is szeretném leszögezni, hogy a viszonyunk a borhoz itt a baloldalon hasonló, mint ami a tőlünk jobbra helyet foglalók és az ellenzéki képviselőtársaink véleménye. Tehát rendkívül lényegesnek tartjuk ezt, nekünk nagyon fontos.

Viszont azt is látni kell, hogy Magyarország az Európai Unión belül a bortermelés 2 százalékát adja, és ennek megfelelően a helyzet az, hogy ha minősített többség szükséges ahhoz, hogy változások álljanak be a borágazatban, akkor ahhoz, hogy a magyar álláspontot vagy érdeket érvényesíteni tudjunk, meg kell nyerni a nagy bortermelők támogatását. És ezért idejében és világosan tisztáznunk kell a viszonyunkat ahhoz a javaslatsorhoz, amit a nagyok - vagy a négy nagy - beadtak, ami a 85 százalékát adja ennek az ágazatnak.

Én azt látom, hogy ez a tisztázás viszonylag idejében történt, és itt el is hangzott, hogy példaértékűen folyó egyeztetések útján halad is. Én figyelmesen végigolvastam azt az anyagot, amelyet a május 5-ei egyeztetésen Tabajdi Csaba Európa parlamenti képviselő kolléga koordinálásával a bortermelők összehoztak, és abból számomra két dolog következik. Az egyik az, hogy azok közül a javaslatok közül, amelyeket a nagyok leadtak, nagyon sokban egyetértünk, viszont mélyebb, sokkal mélyebb, átfogóbb változásokban vagyunk érdekeltek a piacszabályozási ügyek tekintetében.

Illetve az világos, és itt mindenki elmondta, hogy bizonyos szerkezetváltási és bormarketing célokra a lepárlási támogatásokat bizony át kellene csoportosítani, és sokkal több forrást kellene erre áldoznunk.

Én azt látom, hogy igazából két szempontra kellene figyelemmel lenni. Az egyik valóban az, hogyan tudjuk, mondjuk így: a magyar nemzeti érdekeket ebben a változásban érvényesíteni, lehetőleg úgy, hogy ha igaz az, hogy a jövő esztendőtől a változások elindulhatnának, vagy kiforr egy új szabályozási forma - számunkra előnyös módon - ez év végéig, akkor a másik szempont, amivel ezt ötvözni kellene, hogy a 2007-13 közötti fejlesztési programjaink, országfejlesztési programjaink hogyan egyeztethetők, harmonizálhatók ezzel az új szabályozással.

És itt igazából három kérdés van. Az egyik az, hogy az a vágyott és követett kívánalom, hogy az ültetvényszerkezet korszerűsítése egy nagyon erős minőségi javulást hozzon, hozhasson, másfelől ez illeszkedjen egy átfogóbb vidékfejlesztési programsorba, aminek része a borvidékek komplex fejlesztése, szoros együttgondolkodásban az idegenforgalmi, turisztikai szempontokkal. Ez megint csak elválaszthatatlan a promóciós igényeinktől.

Én véletlenül egy olyan borvidéknek a képviselője vagyok, ahonnan Bock úr is jött, ahol elemi érdek és teljesen világos, tiszta követelmény az, hogy minőségi bort minőségi turizmussal, idegenforgalommal tudjunk egy olyan fejlesztési programba ötvözni, ami választ ad a jövő kérdéseire abban a régióban. De meggyőződésem, hogy Magyarország borvidékei nagy részének szintén ez a problémája.

És itt igazából az az egyetlen kérdés adódik a kormány képviselőjéhez, hogy arra milyen esélyt és milyen utat, lehetőséget lát, hogy ezek a szempontok úgy legyenek összeegyeztethetők, hogy a 2007-től megfogalmazott fejlesztési feltételeink, pályázataink, minden, amit tudunk tenni a borágazat és az idegenforgalom érdekében, valahol összetalálkozzanak, és ne menjenek ezzel szembe, bírják az Unión belüli változások támogatását is? Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Braun Márton képviselő úr következik.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen. Én visszamennék egy kicsit a kályhához, mert az urak itt főként a magyar szőlő- és bortermelésről beszéltek, nagyon helyesen egyébként, de az előttünk fekvő probléma gyakorlatilag az európai ágazatot akarja megvédeni a világpiaci nyomástól.

Azt lehet látni, hogy van egy szerepvesztésünk és egy kivonulásunk a világpiacról. Valamelyik úr úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi európai rendszer gyakorlatilag azt tudja biztosítani, hogy ez a kivonulás ne drámai mértékű legyen, hanem egy szép lassan elhúzódó folyamat. Most 2 százalékos piacvesztésben van Európa. Szerintem most nekünk is inkább azzal kellene foglalkozni, hogy ez az európai álláspont mi legyen a világpiacon, és valahogy az európai termékeket megvédeni.

Két dologra kellene koncentrálni: részben a belső piac védelmére, részben pedig a világpiaci szerep megtartására, illetőleg lehetőség szerint növelésére. A belső piac védelme érdekében - ha marhaságokat beszélek, akkor nézzék el nekem, se a WTO szabályait nem ismerem, se az Európai Unió szabályait - valóban tisztázni kellene a fogalmakat. Tehát ha nem szőlőből készült az az ital, akkor ne nevezzék Európában bornak.

Én is bortermelő terület képviselője vagyok. Csak kis színesként hadd mondjam el, mondták a választópolgáraim, hogy például a barik bort - nem vagyok nagy rajongója a barik bornak - a világpiacon filteres eljárással is lehet csinálni. Tehát nemcsak azt lehet, hogy barikolt hordóba tenni - ez az európai norma-, hanem egyszerűen filterként belelógatni a borba, és ettől gyakorlatilag az ízt megkapja. Az előállítási költségei a kettőnek nem ugyanazok. Hála istennek, köztünk nincs hordótermelő, de el lehet képzelni, hogy milyen különbségek vannak a két eljárásban.

Tehát az európai normák szerint használt fogalmak kapcsán ne engedjük be az európai piacra az ennek nem megfelelő terméket. Tehát ha víz van az amerikai borban, akkor „vizezett bor” felirattal lássák el. Gondolom, ez WTO-probléma, nemcsak európai uniós probléma.

Ha megnézem a Bizottság ötletelését, akkor látható, hogy részben a termőterületeket akarják csökkenteni. Nagyon fontos az, amit Hörcsik Richárd mondott, hogy szerintem arra kell figyelnünk, hogy ez egy végső módszer legyen, tehát tényleg a legutolsó esetben alkalmazzák; kettő: lehetőség szerint ne a történelmi borvidékeken kezdjék ezeket.

A támogatási rendszer. Megmondom őszintén, a Bizottság javaslatában látok egy nem logikus, számomra nem logikus megállapítást. Ha mi a saját termelésünket akarjuk védeni a világpiaccal szemben, akkor az importmust-borosítást miért tesszük lehetővé? Illetőleg miért tesszük lehetővé az importbor összekeverését az európai borral? Ezzel nem védjük magunkat, hanem gyakorlatilag kvázi még támogatjuk a külföldi, harmadik országbeli termelőket. Ez abszolút nem logikus.

Éppen az egész elvének mond ellent ez a kitétel. Köszönöm szépen, csak ennyit szerettem volna gondolatébresztőként elmondani.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szirbik Imre következik.

SZIRBIK IMRE (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenki fölfedte, hogy melyik borvidékhez tartozik. Én egy olyan borvidékhez, az Alföldhöz, amiről sok minden más elhangzik, csak nem túl sok dicsérő szó, pedig nagyon sok alföldi szőlő más borvidékeken kerül palackba, és utána más néven piacra.

Nem ezzel szerettem volna foglalkozni, hanem itt két dolog cseng össze. Az egyik nyilvánvalóan az, hogy Európa valahol szeretné védeni a saját piacát. Ennek két technikáján gondolkodunk: az egyik egy olyan piacvédelem, amelyik akár szabályozással, akár élelmiszerhigiéniával, akár más módon, de állami vagy szervezett beavatkozással próbálja a más borokat távol tartani ettől a piactól.

És egy másik piacvédelem az - és erre szeretném helyezni a hangsúlyt -, amelyik a fogyasztó fejében próbálja ezt a piacot úgy megvédeni, hogy amikor ott áll az áruház hatalmas választéka előtt, akkor azt emelje le, amit Európa termelt, és ha egy mód van rá, azt emelje le, amit a magyar termelők termeltek.

Én erre a második részre helyezném a hangsúlyt, és ezt egy történettel szeretném alátámasztani. Amikor Magyarország két évvel ezelőtt csatlakozott, volt alkalmam francia gyári munkásokkal beszélgetni, és megkérdeztem, hogy amikor a francia háziasszony a sajtos pult elé odaáll a szupermarketben, akkor mi alapján választja ki, hogy mit emel le a pultról. 90/91do (Szirbik)

Az alapján, hogy oda van írva, hogy holland, francia vagy olasz, vagy az ördög tudja, még milyen származású, és benne felmerül a francia gloire, vagy más a döntés. Azoknak teljesen más a döntése, nem érdekli őket, hol termelték a sajtot. Egy érdekli: az ő ízlésvilágának melyik felel meg jobban, és utána a pénztárcája mit enged meg neki. Gondolom, a borfogyasztó is hasonlóan gondolkodik, és most nem vitatkozhatunk azon, hogy milyen technológiával és hogyan készül a világban, mondjuk, a mai fogalmak szerint bornak nevezett ital. Igazából az fogja a kérdést eldönteni - és ezért a marketinget érzem a legfontosabb kérdésnek ebben az ügyben, hogy ne az következzen be, mint ahogy többen fogalmaztak, hogy a lassú halál, kivonulás technikáit próbáljuk kitalálni, hanem valahol az offenzíva technikáját, és eldönteni, hogy a piac mely szegmensét kívánjuk megcélozni. Ha a dél-amerikai és a harmadik világbeli borok azt a tömegfogyasztást le fogják fedni - és nagyon úgy néz ki, hogy mind ízlésvilágában, mind árvilágában le tudják fedni, és Európa nem tudja fizikálisan bezárni az ajtóit, márpedig a WTO miatt valószínűleg ez nem fog bekövetkezni -, akkor azt a piaci szegmenst kell megtalálni, amelyiknek az ízlésvilága és a pénztárcája ezt az irányt engedheti meg magának, és neki az agyába beültetni a marketingen keresztül, hogy azt vegye le a polcról. Ezért érzem izgalmasnak.

Elhangzott egy félmondat Bock úrtól, aki úgy fogalmazott - ha félreértettem, akkor elnézést kérek -, hogy ha a világ olyan irányba megy, hogy cukrot és savat is teszünk hozzá, akkor ha úgy tetszik, erre a vonatra nekünk is fel kell ülni és legalább a tisztesség határain belül kell ezen a dolgon mozogni. Csak a tisztesség határait a piac mindig tágítani fogja, tehát lassanként el fog oda jutni - és itt beszélgettünk arról, hogy ha vizezzük a bort, akkor legalább szódát tegyünk bele, és amikor a palackot kinyitom, akkor írják rá, hogy kisfröccsöt vagy nagyfröccsöt kaptam, vagy esetleg hosszú lépést vagy házmestert, és akkor nevén nevezték a dolgot. Ott érzem igazából izgalmasnak a kérdést, hogy a marketinget rajtunk kívül senki más nem fogja megoldani, mert az osztrák az osztrákot, a szlovén a szlovént, a moldáv meg a bolgár meg majd önmagát fogja reklámozni, tehát ez egyes egyedül a mi feladatunk, és ha úgy tetszik, a mi pénzünk. Az más kérdés, hogy ehhez kiegészítést tudnunk-e valakitől szerezni.

Itt a végén egy kérdést felteszek, nem tudom, lehet-e rá válaszolni. Ebben a dologban, hogy egységes Európában gondolkozunk, a mi 2 százalékunk - ahogy Braun képviselőtársaim is fogalmazott - nem oszt, nem szoroz, majdnem azt mondtam, hogy kerekítési tényező a mennyiség miatt a többiek mellett. Kik lehetnek azok a szövetségeseink, akik kerekítési tényezőből bennünket, ha nem is meghatározó, de az asztal mellett megfelelő súllyal, és ezáltal érdekeit képviselő nagyságrenddé tudna transzformálni bennünket?

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szót kért Font Sándor képviselő úr, aki nem tagja a bizottságnak, a Házszabály értelmében erre van lehetőség. Egyetért vele a bizottság? Úgy látom, senki nem tiltakozik. Megadom a szót.

FONT SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság elnöke: Köszönöm szépen a lehetőséget, de egyben mint a mezőgazdasági bizottság elnöke is köszönöm a lehetőséget, és köszöntöm mindazokat, akik a tanácskozáson részt vesznek. Tartok tőle, hogy a magyar borászatnak, szőlőtermelőknek nem az Európai Bizottság most tervezett változtatása fogja önmagában a drámai hatást kifejteni, hanem az, hogy nem sikerült az elmúlt tíz-tizenöt év alatt rendezni a belső viszonyainkat, a belső standardot, a belső minőségi és belső megelőzési szinteket. Így viszont erre a kesze-kusza helyzetre, ami ma jellemző sajnálatos módon a magyar borászatra, érkezik egy olyan szabályozás, amely egyébként azt feltételezi az egész európai szőlő- és bortermelő országokról, hogy rend van belül. Félek, hogy ez fog majd nagyon komoly drámai hatást kifejteni, és ahova gondolataim végén eljutok: sajnálatos módon a legegyszerűbb termelőre fogja ezt a nemkívánatos hatását kifejteni.

A magyar borászat érdekében mindegyik kormány alatt megpróbáltak összhangban dolgozni, ez így történt az elmúlt kormányzati ciklusban is. Magda Sándor, a mezőgazdasági bizottság elnökének vezetésével több mint fél évig üléseztünk négypárti tárgyalásokon, de nemhogy négypárti, hanem a magyar borászat legmagasabb képviselőivel, a vendéglátósokkal, a hegyközséggel - hiszen Csaba jelen volt, pontosan tudja az üléseket -, a Vám- és Pénzügyőrséggel és mindenkivel, és őszintén megbeszéltük, hogy mi történik Magyarországon a borpiacon. Erről leírtunk egy közös - ilyen még Magyarországon nem történt -, az összes érintett által közösen elfogadott tanulmányt, ezt átnyújtottuk január 6-án a külön erre a bizottságra és munkára kinevezett helyettes államtitkárnak, és ez az anyag helyettes államtitkárostul eltűnt a magyar törvénykezésből. Ebben olyan kényes kérdéseket őszintén és egyhangúlag beszéltünk meg, hogy mit kell tenni, mondjuk, a hamisítás visszaszorítására, amiről itt mindenki beszélt; a cukor és a borkősav szabad használata, mármint a piaci forgalmi lehetősége. Ilyen nincs ám Európában, csak Magyarországon! Legyenek szívesek megnézni az olasz rendszert, hogy tizenöt éve hogyan működik! Kiskereskedelmi forgalomban nem lehet cukrot kapni, csak egykilós kiszerelésben, és senki más nem vásárolhat nagyobb kiszerelésben, csak jegyzett, regisztrált felhasználók, mert vagy cukrász, vagy csokoládé-, vagy üdítő-előállító. Olaszországban még a szőlő-előállító se használhat, mert ott tilos a déli kategóriába sorolás miatt a cukor hozzáadása. Magyarországon ez elvileg lehetséges, ez rendben is van, mert ilyenek a természeti adottságaink.

Itt van a borzárjegy eltörlése. Miért kellett eltörölni 2002 nyarán? Elszabadult a pokol természetesen, és innentől próbálták utána visszafelé szabályozni, de ez történetesen nem sikerült. Elkészült a stratégia, Karakas János akkori országgyűlési képviselő úr jegyezte az összesítést, sajnálatos módon a politika nem vett róla tudomást. Olyan kérdésekkel nem mer szembenézni a magyar borászat, mint például a 2004-es zárszámadásban kimutatható eredmény. Mit jelent ez? 2004-ben 4 millió hektoliter bort termeltünk, akkor 8 forint volt a jövedéki adója. Elméletileg 3,2 milliárd forintnak kellett volna bejönnie a költségvetésbe. Tudják, mennyi jött be? Kevesebb, mint 1,6 milliárd, magyarul az összes megtermelt borunknak több mint fele számla nélkül, az állam számára láthatatlanul kering és jut el a fogyasztókhoz. Aztán eljutunk addig, hogy uraim, az augusztusi jelentésben 1,5-2 millió hektoliter borkészletünk van, és ez már tényleg valódi borkészlet, akkor természetesen azoknak van valódi borkészletük, akik nem tudták a számla nélküli és az illegális keretek között előállított bor kiszorítása miatt a valódi borukat eladni. Erre beindul a mechanizmus, iszonyú pénzeket költünk rá - szinte pénzkidobás tekintetében-, és jól írja le a tanulmány, hogy sajnos, stratégiai szinten nem rendezi ezt a kérdést egy-egy intervenciós beavatkozás, netán egy lepárlás.

A tavalyi év végén kezdeményezésemre közösen elfogadtuk a jövedéki törvényben, hogy mielőtt valaki elindít egy jövedék terméket a szállítási útvonalon, mielőtt kiindul a telephelyről, az úgynevezett TKO-t és EKO-t - a bor legszükségesebb kísérő okmányait - elektronikus úton vagy fax formájában el kell juttatni a Vám- és Pénzügyőrséghez, mert a számlázatlan forgalom egyik bevált technikája az, hogy ezeket a kísérő okmányokat biankóban kitöltik, nem dátumozzák le, csak amikor ellenőrzést kapnak. Ha nem kapnak ellenőrzést, egy okmánnyal háromszor-négyszer fordulnak naponta. Elfogadta a négypárti tanácskozás, hogy ezt tényleg rendezzük, bekerült a jövedéki törvénybe, csak annál a decemberi utolsó jövedékitörvény-módosításnál, az adótörvények módosításánál a Pénzügyminisztérium a koherenciára hivatkozva a borászatból ezt kivette, ez az eljárás a borászatra nem lett kötelező, tehát most szabadon, keresztül-kasul mindenki azt állít, amit akar, ugyanis közben megszüntették a bor jövedéki körbe való sorolását. Megszűnt a jövedéki adó, ezzel megszűnt a fenyegetettség. A pokol elszabadult, ekkora káoszt még nem okozott senki se, mint ami tavaly október óta az idei évig tart.

Említették a bormarketingadót. Rendben van, ez közös akarat volt, de tudjuk, hogy ma nincs rá szabályozás. A törvény megszületett, sajnálatos módon ellentétesen a végrehajtási lehetőségekkel, a miniszter úr egyelőre felfüggesztette a rendszer működését, azóta a parlament meg nem ülésezett. A bormarketing nyolc forintja még senki által befizetésre nem került, ezáltal érthető módon bormarketingről még nem beszélhetünk továbbra sem Magyarországon.

Egy ilyen környezetben, amikor a szőlőterületünk 93 ezer jegyzett hektár, alig 70 ezer valódi termőképes hektárról van szó. Aki ezt kiszámolja, rájön, hogy nem elég a magyar szőlőterület, elméletileg nincs elég szőlőterületünk a hazai borfogyasztási igényben elfogyasztott bor megtermeléséhez. Nincs ennyi szőlőterületünk, ennek ellenére minden évben és év végén borfeleslegekről zeng a sajtó, és intervenciós beavatkozást kér a szakma. És ezek után jön majd ez a bevezetett szabályzás, ami kényes kérdéseket feszeget. Az előadásból és most tényleg a konkrét tervezett változtatásokról, amennyit ebből sikerült megismerni és értelmezni, 100do/101/MM (Font Sándor) például az egyik, hogy nem támogatjuk a telepítési jogok országok közötti átruházási lehetőségének megteremtését, ugyanakkor támogatjuk a végleges kivágási intézmény fenntartását. Tessék mondani, miben különbözik a kettő?

Egyébként én úgy tudom, hogy 5000 hektárra kaptunk kivágási támogatást, az államtitkár úr 4600-at említett, hogy annyi hektárra érkezett igény. (Dr. Máhr András: Három évre kaptuk a jogosítványt.) De 5000-re kértük, én úgy emlékeztem. (Dr. Máhr András: Igen. Három évre...) Köszönöm, értem, tehát már túligénylés van ezek szerint, másfélszeres, ha jól értettem, bár mi 5000-ről tudtunk. Rendben.

Ha ezt a kivágási támogatási rendszert fenn akarjuk tartani, mert ezt az igényt jelzi a kormányzati szándék, akkor miért nem engedjük meg a telepítési jogok országhatárok közötti mozgását? Ez ugyanazt eredményezi: Magyarország elveszti azt a kvótáját, ez nyilvánvaló, de most mi történt? Aki hozzájutott kivágási támogatáshoz, 1,5-1,8 millió forintot kap egy hektár szőlő kivágásáért, hogyha megfelelő karban volt tartva és megfelelő mennyiségű átlag-szőlőmennyiséget 5 éven belül igazoltan leadott róla. Ezt teljesítik sajnos nagyon sokan, és mégis kivágási támogatást kérnek az ellehetetlenült helyzet miatt.

Ugyanakkor aki becsületesen bejelentette kivágásra, de nem kért támogatást, csak telepítési joggal vágta ki a szőlőjét, most már ez is engedélyköteles, ez a jogosultság egy hektárra vonatkozóan most 150-200 ezer forint. Magyarul az egyik személy kap 1,5-1,8 millió forintot ugyanazért a kivágásért, amiért a másik csak 150-180 ezer forintot. Ezen egyféleképpen lehet módosítani, ha nemzetközi szintre visszük a telepítési jogot. Én tudom, hogy ez annyira szakmai kérdés; hogy sokan...

ELNÖK: Képviselő úr, bocsásson meg! Ez annyira szakmai kérdés, hogy ön összekeveri a mezőgazdasági bizottságot az európai ügyek bizottságával. Nyilván nem vonom meg a szót, tessék folytatni! Ez az európai ügyek bizottsága, ahol az Európai Bizottság által megszellőztetett tervezetről van szó. És ön itt nyilván egy nagyon fontos, az ön által vezetett bizottság kompetenciájába tartozó kérdést hosszasan vitat. Élvezettel hallgatjuk, csak nem része ezen bizottság munkájának - ezt kérem, vegye figyelembe, és segítsen bennünket abban, hogy legközelebb is meghívjuk és megadjuk a szót. Köszönöm szépen.

FONT SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság elnöke: Köszönöm. Bár amit most idéztem, az az előterjesztésből való, tehát ezt jeleztem, hogy innentől kezdve kizárólag erre koncentrálok.

Nem értem a megkülönböztetést. Ez lenne a kérdésem, hogy mi indokolja a megkülönböztetést a kivágási jog támogatása és a telepítési jog országhatárok közötti eladásának a vétója között? Nem látom az összhangot.

A lepárlási intézkedések és támogatási körülmények radikális megváltoztatása. Mint említettem, ha itt végre rendet tennénk hatóságilag, és a kormányzati szándék is akarná a rendet, akkor nem lenne elég szőlő; itt keresletnek kellene jelentkeznie a szőlőfeldolgozók, a borászatok részéről. Ez a matematikai helyzet. Tehát tényleg nem kellene a lepárlási intézkedésekhez szaladnunk, de amíg nem tesszük meg ezt az intézkedést, mindig lesz 1-1,5 millió hektoliter felesleges bor a piacon.

Aztán a melléktermékek ellenőrzés mellett történő kivonásának a fenntartását javasolják, hogy ezzel értsünk egyet. Ebben óvatos lennék. A magyar borászat legkellemetlenebb fejleménye az Unióhoz való csatlakozás után a borászati melléktermékek kötelező elszámolása. Mint az előbb próbáltam érzékeltetni, a hamisítás és a számla nélküli forgalom nem amiatt létezik, hogy a borászati melléktermékeket eddig nem vonták ki ellenőrzött körülmények között. Vagyis lefordítom: két éve - ellenőrzött körülmények között - a mustot és a szőlőtörkölyt ki kell vonni. Sajnálatos módon ezáltal nem csökkent a visszaélések száma, magyarul teljesen hatástalan.

Én nem értek vele egyet, hogy a mellékterméket ellenőrzött módon továbbra is fent kellene tartani. Az más dolog, hogy az állam beszállt egyébként egy üzembe állami költségvetéssel, és most gondban van, ha netán a lepárlási rendszer megszűnik.

A bormarketing. Említettem, a legnagyobb hiba, ami bekövetkezhetett, sajnálatosan bekövetkezett a tavalyi bortörvény- és jövedéki törvény-módosítással. Ekkora káosz nem volt, amióta a bornak szigorúbb szabályozása van, értem ez alatt a bortörvényt, a hegyközségi törvényt, majd pedig a jövedéki törvényt. Most teljes a káosz. A bormarketing tekintetében tartok tőle, hogy nem bírunk európai uniós szinten versenyezni.

Hihetetlen milliárdokat költenek - ahogy a szakmai tanulmányok leírják - az egyes országok bormarketingre. Ennek csak töredékét fogjuk ezzel a 8 forinttal behozni. Teljes másképp látom a bormarketing kérdését. Ez az első és nyilvános alkalom, hogy elmondom, és ezzel a gondolataimat befejezem, hogy a mezőgazdasági bizottság a Magyar Orvosi Kamarával kezdeményezni fog egy együttműködést. Csak annyit kérünk a Magyar Orvosi Kamarától, hogy legyen szíves több éven keresztül szakmai konzultációkat és előadásokat tartani a bor élettani hatásáról. Semmit ne mondjon, csak mondja el a bor élettani hatását az utóbbi 20 év tudományos kutatásainak eredményei kapcsán, hogy mit jelentenek az antioxidánsok, mit jelent ez az ember életére, korunk legveszélyesebb betegségei ellen, hogyan működik ma a bor. Semmi más nem kell - remélem, az emberek megértik. Ennél hatékonyabb marketinget nem tudunk elképzelni, és olcsóbb költségvetést sem tudunk elképzelni. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rettenetesen nagyon nem élt vissza a lehetőséggel, amit a rendelkezésére bocsátottunk. A következő felszólaló Ivanics képviselő úr.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Államtitkár Úr! Tisztelt Vendégek! Elnök Úr! Nagyon sok mindenről esett már szó. Azt hiszem, hogy Font Sándor hozzászólása fontos volt, hiszen akár ha integrációs keretek között vizsgáljuk ezt a kérdést, mégis jobb, ha látjuk a mögöttes indokokat, hogy mi alapján zajlik tulajdonképpen egy ilyen országálláspont kialakítása.

Egy dolgot emelnék ki, ami szerény ismereteim alapján kulcskérdés Magyarországon: ez a területi kérdés. Én azt hiszem, hogy akkor, amikor Magyarországon az volt a probléma - tíz évvel ezelőtt biztosan, nem tudom, a példa még ma is él-e -, hogy nem volt olyan magyar borvidék, nem volt olyan magyar bor, ami egy évig egy nagy óceánjáró teljes igényét kielégítette volna, mert annyira picik a területek nálunk. Tehát a kis területből következően azt gondolom, Magyarországnak elemi érdeke, hogy védje a területeit, és ezek alapján a szakmai szervezetek olyan felhatalmazást adjanak a kormánynak, hogy az európai uniós tárgyalásokon védjék a magyar érdekeket a területek kapcsán.

A minőséggel kapcsolatban nem hiszem, hogy itt volt bármiféle vita is. Úgy hiszem, hogy az a fajta uniós álláspont, amit Bock úr szerint, ha más nincs, akkor be kell vállalni - szerintem ez szégyenteljes a világra nézve, a bor és a víz összeférhetetlenségére gondolok, amit a fröccs old fel tulajdonképpen. De összességében azért a palackba mégiscsak szőlőből kellene, hogy készüljön a bor.

Végezetül egy dolgot szeretnék még megemlíteni az elnök úrnak is. Én örülök, hogy az elnök úr kilátásba helyezte egy későbbi vita lefolytatását is, és említette, hogy jön majd egy vita, ami nyilván a scrutiny keretében zajlik. Örülök annak, hogy ez a tanácsi elképzelés majd szerepel a scrutiny eljárások között is, és hogy az elnök úr ezt a javaslatot megtette. Azt javasolnám, hogy esetlegesen arra is hívjuk meg, egy kicsit talán keményebb lesz - bár én azt gondolom, hogy ilyen szempontból a bizottságnak ez a dolga - a magyar álláspont kialakítása.

Zárásképpen szeretném felhívni a szakmai szervezetek figyelmét arra, hogy az elkövetkezendő időszakban ügyeljenek arra, hogy meghúzzanak egy olyan minimumot, ami mögé nem hátrálhat be a kormány. Több olyan elképzelés volt már, azt hiszem, a cukorreform erre a legjobb példa, amikor itt, a bizottsági ülésen egyetértettünk, a magyar érdekek mellett keményen kiállt mindenki, majd kiment tárgyalni a delegáció, és az ottani tárgyalásokról, amikor visszajöttek, azt mondták, hogy: ennyi sikerült, nem tudtunk többet tenni.

Én elfogadom, hogy a tárgyalások során kompromisszumot is ki kell alakítani, de legyen annyi a magyar szakmai szervezetekben, hogy azt mondják, hogy e mögé a vonal mögé nem mehetünk, a mögött már nincsen igazi magyar bortermelés. Úgyhogy ez az elkövetkezendő hónapok feladata lehet, de kérem, ezt tartsák szem előtt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, a hozzászólások listáját berekesztjük. Több hozzászólás nincs a bizottság részéről.

Természetesen amint az egyeztetési eljárásra lehetőség nyílik, azt megnyitjuk. Először azt kérdezném a bortermelők képviselőitől, hogy az elhangzottakkal kapcsolatban van-e valakinek valamilyen észrevétele. (Jelzésre.) Bock úr, tessék parancsolni!

Bock József reflexiói

BOCK JÓZSEF (Villányi borvidék Hegyközségi Tanácsa): Keményen megszólíttattam, valószínűleg fölcsigáztam az érdeklődést.

Én azt hiszem, hogy két malomban őrlünk. Nem tisztázni szeretném, hanem el szeretném mondani, hogy mire gondoltam. Magyarország egyébként pontosan abban a rétegben van, ahol bizonyos szempontból savazni is lehet, meg cukrozni is lehet. Tehát én nem arra gondoltam, hogy öntsünk vizet a pohárba, én arra gondoltam, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba.

De egy nagyon fontos: én 30-40 éve dolgozom a szőlőtermelésben, és el kell mondjam azt, hogy Magyarország mindig a ló másik oldalán volt. Az történt, hogy leírtuk, mit nem szabad tenni - természetesen azt tettük.

Ma előadjuk ezt különböző formában. El kell, hogy mondjam, egy kicsit meglepődtem. 110/111do (Bock)

Teljesen más malomban őrlünk. Nem azt akarjuk - legalábbis nem azt vettem észre -, nem azt akarjuk mi itt, hogy a magyar szőlőtermelőnek jobb legyen, hanem beszélgetünk egy kicsit a levegőbe. Egy valaki ezt mondja, a másik meg azt mondja, és elnézést kérek mindenkitől, ha valakit megsértek. Azt gondolom, azt is elmondtam, hogy egy irányba húzzunk, mert ha három irányba húzunk, akkor elszakad az istráng, márpedig ma ezt tapasztaltam. A magyar szőlőtermelő érdeke egyrészt az, hogy megmaradjon a szőlőterület, ahogy Molnár úr elmondta, mert az óriási munkalehetőség a vidéknek; másrészt bízzunk a magyar szőlőtermelőben, és fogjuk meg azt, aki hamisít. Emberek, itt erről van szó! Nem arról van szó, hogy szőlőből készítsünk bort! Ahogy Eörsi úr elmondta az előbb, ha erről beszélünk ma, hogy szőlőből készüljön a bor, akkor világvége van. Tessék megfogni, tessék összefogni ebben a kérdésben, képviselő urak, tessék összefogni, és elérni azt, hogy ne legyen Magyarországon hamisítás!

Nagyon örülök, hogy meghívtak erre a beszélgetésre, és elmondhatom ezt. Önökön múlik, önökön és a hatóságon. Nem azt, amit Font úr elmondott, hogy vezessük be ezeket - elnézést, nem akarom mondani, hogy miket. Ez a szőlőtermelő meggyalázása, a hamisítónak pedig egy segítségnyújtás. Az, hogy leadminisztráljuk magunkat orrba-szájba - bocsánat ezért a kifejezésért -, nem működik. Könnyítsük meg a szőlőtermelő dolgát, és fogjuk meg a hamisítókat, ha még ma hamisításról beszélünk. Én egészen más miliőben vagyok, Villányban nem beszélek hamisításról. Én Villányban arról beszélek, hogy Villányban 30, 40 meg 25, 45 hektolitereket termelünk egy hektáron, egy-két fajtában megyünk fel 50 hektoliter fölé. Kérem, ezt vegyék figyelembe! Én egy olyan borvidékről jövök, ahol a minőség az első és a legfontosabb, és a marketing, az a kicsi többet jelent, mint tegnap semmi.

Ez a véleményem. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm. Frittman úr, tessék parancsolni!

Frittmann János reflexiói

FRITTMANN JÁNOS (Frittmann Testvérek Kft.): Azt hiszem, nem tisztem megvédeni Bock József barátomat, értettem, hogy ő mire gondolt. Ő arra gondolt, hogy ugyanolyan játékszabályok szerint játsszunk, mint a bejövő borok, először. Másodszor pedig én is tényleg szeretném elmondani, itt is több célzást éreztem, és én alföldi borász vagyok, alföldi szőlőtermelő. Végre el kellene azt felejtenünk, hogy különböző üléseken két kategóriát emlegetünk: alföldi, hegyvidéki és utalások ezekre. Megmondom őszintén, mint alföldi termelőt ezek a dolgok sértenek. Úgy gondolom, az Alföldön ugyanolyan minőségű borokat lehet készíteni, végre magyar borokról kell beszélnünk és magyar érdekekről, nem különböző borok és különböző érdekek vannak. Ma már szép lassan el fogunk odáig jutni, hogy nem magyar és európai borokról, hanem európai borokról beszélünk. Ezeknek a boroknak versenyeznie kell a világ boraival, és ezt világosan kell látnunk, kár beszélgetnünk különböző kategóriákról.

Ezt szerettem volna csak mondani. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék parancsolni, Horváth úr!

Horváth Csaba reflexiói

HORVÁTH CSABA főtitkár (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kérdés érkezett hozzánk az ültetvényfelület nagyságával kapcsolatban, és erre szeretnék reagálni. Jelenleg folyik a 2002-ben elkezdett nemzeti borstratégia szakmai felülvizsgálata és naprakésszé tétele, amelynek egy nagyon komoly eleme az országos borpotenciál és ennek a szőlővetülete. Úgy látjuk, hogy függően attól, hogy mennyire tudjuk stabilizálni a belföldi fogyasztásunkat, mennyire tudjuk megmenteni a ránk zúduló, harmadik országokból érkező nyomás alól, illetve mennyire tudjuk stabilizálni az egyre zsugorodó exporttevékenységünket, ezek fontos hatások ennek a mértékére. Jelenleg azt látjuk, hogy körülbelül a 70 ezer hektárnyi ültetvényfelület az a kritikus tömeg, ami alá nem célszerű menni. Jelen pillanatban a borvidékek ültetvényfelülete még 75 ezer hektár fölött van, amit a hegyközségi nyilvántartás rögzít, az összes többi a nem borvidékekbe sorolt területeken található szórványszőlő. Azt hiszem, valahol ez az a méretnagyság, ami alá nem lenne szerencsés, ha az ültetvényfelület menne, de ezt az ültetvényfelületet viszont a borvidékeken kell rögzíteni, ott, ahol most is a szőlőtermelés megvan.

A szlovák Tokaji ügyben annyit hadd mondjak, hogy felajánlottuk a szlovák kollégáknak, hogy a hegyközségi nyilvántartási rendszert, az ehhez kapcsolódó számítógépes nyilvántartási rendszert ingyen és bérmentve átadjuk nekik, sőt, a rendszer felügyeletét is megvalósítjuk, hogy ugyanazon elszámolási rend szerint és a szerint a szabályrendszer szerint tevékenykedhessenek, mint mi. Magyarországot, illetve a szakmát minden esetben Marcinkó úr, az ottani hegyközségi tanács elnöke képviseli, hogy leginkább az képviseljen minket ezeken a tárgyalásokon, akinek a bőréről szó van. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor végül, de nem utolsó sorban megadom a szót Máhr Andrásnak, azt hiszem, most még helyettes államtitkár, még nem szakállamtitkár, mivel nem jelent még meg a közlönyben. Egy szó, mint száz, megadom a szót.

Máhr András reflexiói

MÁHR ANDRÁS helyettes államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy gondolom, a bor mindig és mindenütt érzelmeket keltő kérdés, éppen ezért nagyon sok minden olyasmi is elhangzott a mai megbeszélésen, ami nem az európai uniós borreform ügyébe tartozik, hanem a magyarországi borszabályozás kérdései meg még ezen túl is terjeszkedtünk. Nincs vele semmi gond, csak úgy gondolom, hogy itt és most a legfontosabb kérdéskör az, hogy hogyan viszonyulunk az európai uniós borszabályozáshoz, hiszen az, hogy majdan milyen változásokat lehet a magyar borszabályozásban létrehozni, milyen játékszabályok alakíthatók ki, nagymértékben függ attól, hogy itt mit sikerül elérnünk.

Egyetlenegy dolgot szeretnék még elöljáróban kiemelni. Elhangzott az, hogy határozza meg a borszakma, melyik az a pont, ahonnan ne hátráljunk tovább, és a cukorreform példaként előjött. Szeretnék két dolgot ezzel kapcsolatosan mondani. A cukor termékpálya mindegyik szereplője egyértelműen írásba is adta és megköszönte azt, hogy amit lehetséges volt a játékszabályok és a magyar szavazati súly mellett - ezt azért szeretném nyomatékkal hangsúlyozni -, azt a cukorreform kapcsán éppen a szakma összefogása okán sikerült elérni. Nem azt szeretném mondani, hogy ez kinek az érdeme vagy kinek nem, de tényszerű és nem az én állításom, hanem a cukorszakma egyöntetű állítása volt ez a kérdés. Én azt szeretném, ha a borreform kapcsán legalább olyan szinten sikerülne az együttműködés, és ennek minden jele látható volt a mai ülésen is. Ami a borszakma jelenlévő képviselői által megfogalmazott törekvés és cél volt, azt gondolom, az szinkronban van azzal, ami eddig kialakult. Nagyon nehezek lesznek ezek a tárgyalások, és nagyon sok kompromisszumot kell majd kötni, csak azért azt látnunk kell, hogy nagyon nem szeretném, ha úgy járnánk, mint ahogy a cukorreform kapcsán Lengyelország járt, aki azt mondta - pedig nálunk egy érdemben magasabb szavazati súllyal rendelkező országról van szó -, hogy neki ez az álláspontja, és itt vége. Ezek után a tárgyalások további folyamatából egyszerűen automatikusan kizárta önmagát, ennek ellenére pedig a cukorreform úgy zajlott le, ahogy lezajlott.

Azt kérném a bizottságtól, hogy abban a lobbiban segítse a szakmát, ami itt most tulajdonképpen, úgy gondolom, közös álláspontként megerősödött, mert kialakulni nem itt és most alakult ki, ez természetes, hiszen nagyon-nagyon sok vita előzte meg. Ha lehet, ebben a bizottság a maga módján próbáljon meg segíteni, ebben a lobbiban minden számít, minden szó, minden mozdulat ahhoz, hogy eredményesek lehessünk.

Elöljáróban még annyit, hogy azt gondolom, van néhány félreértés. Az egyik ilyen félreértés az, hogy az Európai Unió a WTO keretein belül aláírta a TRIPS egyezményt, amivel automatikusan elismerte az újvilági borokat; amivel elismerte azt, hogy igenis, az amerikai bor, amiben 15 százalék víz és mondjuk, hidro-peroxid hozzáadása lehetséges, bornak minősül. Ezen mi most vitatkozhatunk, de ettől még ez tény, és ezzel a ténnyel szembe kell néznünk. Innentől kezdve azt gondolom, két megközelítési lehetőség van, és ez itt a mai ülésen is elhangzott. Az egyik lehetőség úgy szól - ami számomra kevésbé szimpatikus és a szakma sem annyira támogatta -, hogy az európai borelőállításban is bornak kell minősíteni azt a terméket, ami 15 százalék vizet meg nem tudom, még mit tartalmaz. 120do/121/MM (Máhr András) Most itt az urakra néztem - nem szeretnék borászkodni, mert ők értenek hozzá, nem én.

A másik lehetőség az, hogy azt mondom, hogy az európai borpiacon fogyasztóvédelmi, élelmiszer-higiéniai, ezer okból az a bor, ami a mai európai fogalom szerinti bor; illetve ennek vannak bizonyos köztes megoldásai, amik arról szóltak, hogy Európában az a bor, ami, de ha valaki harmadik országbeli exportra állít elő bort, ellenőrzött mód, ott azokat a szabályokat alkalmazhassa, és ezáltal ne veszítse el az exportpiacait.

A harmadik nagy kérdéskör a szerkezetátalakítás ügye. Én azt gondolom, hogy a mai tanácskozás megerősítette azt az alapelvet, ami azt mondja, hogy a szerkezetátalakítás legyen vonzóbb, mint a kivágási támogatás. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem lehet olyan álláspontot felvenni - és teljes mértékű a konszenzus e tekintetben a szakmával -, hogy a kivágási támogatást mint lehetőséget el kellene felejteni.

Ehhez néhány adatot most hadd mondjak el, amik a borvidékekre, tehát a szabályozott rendszerre vonatkozó adatok. A borvidékeknél a magyarországi jogosult terület 85 260 hektár, és jelen pillanatban 14 266 hektárra van újratelepítési támogatási jogunk, amiből az elmúlt 12 hónapban összesen 310 hektár lehetőségével éltünk.

Itt félreértés is van a Font elnök úr által elmondottak kapcsán. Az újratelepítési jog országok közötti mozgása nem az ár kérdése. Ez arról szól, hogy ebben a pillanatban Magyarországnak 14 366 hektár - remélem, jól olvastam most újra a számot - támogatás melletti szőlőtelepítési jogosítványa van, amihez az Európai Unió minden évben meghatározza, hogy mennyi az a támogatási keret, amennyit ehhez biztosít, tehát hogy az hány hektárra elég. Ez durván 2 millió forintos nagyságrendű hektáronkénti támogatást jelent, amin belül arról, hogy most ebből mennyi legyen a telepítési, meg a támrendszer, ezekről még szakmai viták folynak, de erre majd később visszatérnék.

Ha most megengednénk az országok közötti forgalmazhatóságot, akkor tulajdonképpen arról szólna a történet, hogy ezt nagy borászatokkal rendelkező országok, ahol sokkal magasabb a tőkeerő, mint a mi termelőinknél, egyszerűen felvásárolnák ezt a jogot, és akkor Magyarországon tényleg jelentős területcsökkenés következne be, aminek azt gondolom, nem sok értelme lenne.

A marketingügynél - ez a harmadik nagy téma - elöljáróban szeretném azért két dologra felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy a promóciós lehetőséggel ma is élünk. Jelen pillanatban a franciákkal közösen egy uniós promóciós pályázat már elbírálásra került, a másik kettő most van a Bizottság előtt, reményeim szerint a szokásos egy-két hónapon belül megvan, mert a Bizottság viszonylag lassan dönt minden kérdésben.

Egy dolgot azért a marketingnél, azt gondolom, nagyon világosan látni kell, és nekünk ezt kell közösen végiggondolni. A marketingtámogatások alapvetően megint csak a nagyok lehetőségét növelik. Tehát azt gondolom, ezt szakmailag még komolyan végig kell gondolnunk.

Ami a konkrét kérdéseket illeti.

ELNÖK: Államtitkár úr, ha csak az európai ügyek bizottsága kompetenciájába tartozó kérdésekre válaszol, akkor az tökéletes lesz. Visszatérünk majd az egyebekre is.

DR. MÁHR ANDRÁS helyettes államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Válaszolnék, igen. A kivágás lehetősége. Ez a kivágási támogatási jogosultság jelen pillanatban 5 000 hektárig a mienk, ezt 3 évre kaptuk meg, az ehhez rendelt támogatásokkal rendelkezünk. Félmilliótól 2 millióig szól ez a támogatottsági szint.

Az újratelepítési támogatási szerkezetátalakítás. Igen, nagyon fontos, hogy az újratelepítési támogatáson belül a szerkezetátalakítás, a fajtaváltás támogatását ki kell alakítani. Én egy dologról nem szóltam, de nyilvánvalóan beszélni kell róla, hogy nem is az NFT II-ben, hanem az EMVA-ban, az Egységes Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap keretében, mert oda tartozó kérdéskör. A borvidékek komplex támogatási rendszerét igenis ki kell dolgozni - ez most az EMVA-tervben szerepel.

Ez a rendszer úgy gondoljuk, hogy működni fog. Nyilvánvalóan ezen eljárási procedúráknak még nagyon az elején vagyunk, ami pontosan azt a célt szolgálja, hogy a borrégiók és az egyéb hasznosítás, vagy az egyéb lehetőségek összekapcsolása megtörténhessen.

A szlovák Tokaji-ügyről csak annyit szeretnék mondani, hogy kezdeményeztük az albizottság összehívását az Európai Unió érintettjeinek meghívásával, hogy ez a kérdés rendeződjék, de azt gondolom, hogy nem igazán a mai tanácskozás témája. Éppen azért hívtuk meg az Európai Bizottságot, hogy ebben most már véleményt formáljon ő is.

Mekkora a magyarországi ideális terület? Nekem az a vízióm, hogy a jelenlegi lehetőségeink zömével élni kellene, ezt próbáltam mondani, hogy a borvidékeknél ez 85 ezer valahányszáz hektár. Én azt gondolom, hogy egy 80 ezer hektáros színvonalnál a borvidékek vonatkozásában jó lenne megállnunk.

A lepárlási támogatásokkal kapcsolatosan látni kell, hogy itt többfajta lepárlási támogatásról van szó. És azt is látni kell, hogy ennek a zöme néhány országra koncentrálódik. Ez pont egy status quót jelent, amely status quóban a mi lehetőségeink drasztikusan romlanak.

Ami a kötelező lepárlást illeti, azt gondolom, ez itt egy komoly félreértés. A kötelező lepárlás kapcsán körülbelül 1 milliárd forinthoz jutottak hozzá a magyarországi bortermelők és -előállítók. Miközben a másik lehetőségre azt mondjuk, hogy nincs kötelező lepárlás, ez a forrás nincs, de ettől még az ellenőrzött kivonás összes költsége terhelni fogja, és a jövőben is terhelni fogja a gazdálkodót. Tehát a kettő között kell nekünk megtalálni az optimális arányt, úgy gondolom.

A krízislepárlásról a szakma egyértelműen - azt hiszem, itt is - elmondta, hogy nem jó eszköz, rossz pénzfelhasználás, másra kellene a pénzt fordítani. Tehát én azt gondolom, hogy e tekintetben a szakma véleménye igenis mérvadó.

A következő: szövetségesek vagy vélemények. Egyrészt igenis vannak természetes szövetségeseink, és ez ügyben minden szinten folynak egyeztetések. Itt már elhangzott több ország neve, Ausztriától Szlovéniáig, Szlovákiáig, Csehországig. A másik fele a dolognak, hogy én azt gondolom, nekem erről ebben a bizottságban talán nem is kell túl sokat beszélnem. Az egy dolog, hogy a négy nagy bortermelő országnak van egy érdeke, de azért a szavazati arányok a huszonötökre vonatkoztatottak. Én azt gondolom, van jó néhány ország, mondjuk Németországtól Angliáig, amelyik kifejezetten érdekelt egy megújított rendszerben. Tehát én azt gondolom, hogy sok esetben akár természetes szövetségesként is megjelennek, de hogy Németországgal egyeztetnünk kell, és egyeztetünk is, az természetes.

A vidékfejlesztésről már szóltam. Azt gondolom, hogy a fogalmak tisztázása is rendben van. Szóval még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a borfogalom nem is pusztán európai uniós kategória, hanem WTO-s kategória. Én azt gondolom, hogy ehhez nekünk alkalmazkodnunk kell. A szövetségesekre válaszoltam. 130/131do (Máhr)

Végezetül szeretnék nagy tisztelettel kérni valamit. Egyrészt nagyon szépen köszönöm a bizottságnak azt a lehetőséget, hogy a helyzetről tudtunk konzultálni. Másodszor úgy gondolom és köszönöm a szakma jelenlévő képviselőinek is, hogy a bortermelők között ebben a kérdésben alapvetően egyetértés van - egyébként nagyon sok mindenben megosztott és sok vitával terhelt ágazatban -, ez a bizottság előtt bebizonyosodott, és ha ezt az egyetértést fenn tudjuk tartani, akkor a dolog sikeres lehet. A harmadik: ahhoz, hogy Magyarország ezeket az érdekeket ilyen nagyságrend mellett érvényesíteni tudja, összefogás kell. Én ezt kérném szépen tisztelettel a bizottságtól.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Elnöki zárszó

ELNÖK: Én is köszönöm az államtitkár úr válaszát. Engedjék meg, hogy négy pontban mondjak valamit a mai vitáról!

Sajnálom, ha vendégeinknek, a szakmai képviselőinek a mai vita sok tekintetben furcsa volt, mi ezt már inkább megszoktuk. Azért azt kérem, fogadják el, hogy miközben nyilván a bortermelésnek nincs egy liberális, konzervatív és szocialista útja, a kereskedelmi szervezésnek már lehet, ahol a támogatásnak vagy versenybe való kényszerítésnek már lehetnek különböző elgondolásai különböző ideológiák mentén. Mi ezt megszoktuk, azért higgyék el, hogy a szekér megy előre, az istráng nem fog szétszakadni annak ellenére, hogy viták vannak, mert a viták előrevisznek. Ha önöket ez meglepte, azért elnézést kérek mindannyiunk nevében.

A második megjegyzésem arra vonatkozna, hogy nagyon sok képviselőtársam fogalmazta meg, hogy egy-egy termelői terület képviseletében is ül itt. Miután én Gazdagrét és Farkasrét között lakom, senkise hinné el nekem, ha ilyet állítanék, azonban azoknak a nagyon sokaknak szívesen képviselném az érdekeit, akik hetente egyszer egy szupermarketben ott állnak a hatalmas polcok előtt és valamit levesznek a polcról. Azt hiszem, ők úgy vannak ezzel, hogy elsősorban minőség-ár alapján döntenek, és örülnek, ha a minőség-ár alapján magyar bort tudnak levenni, amit otthon szívesen fogyasztanak. Nyilván a cél az - nem tudom, hogyan lehet befolyásolni, hogy a szupermarketekben mit hogyan adjanak el -, hogy a magyar fogyasztó szívesen vegye le a polcról a magyar bort. Ezt hogyan lehet elérni? A kereskedelemszervezésnek kell annak az esélyeit növelnie, hogy a magyar bortermelők kisebb költségért és jobb minőségben tudjanak termelni.

A harmadik megjegyzésem, hogy többször elhangzott, ez még nem egy egyeztetési eljárás, mert nincs semmi bizottsági javaslat, de felvettük a kesztyűt. Ha a bizottság azt akarta, hogy megszellőzteti, megszondáztatja ezt az elképzelést, akkor vegyük fel a kesztyűt, és arra, amit mondanak, mi is mondjunk egy választ. Elhangzott a bizottsági ülésen is, és úgy érzem - higgyék el a szakma képviselői is -, több az egyetértés, mint a nézeteltérés, ezeket össze fogjuk foglalni. Én megküldöm mind a huszonnégy európai uniós tagállam európai ügyekkel foglalkozó bizottságának az itt összegezhető véleményeket, elküldöm az Európai Parlament frakcióvezetőinek és a bizottság megfelelő képviselőinek.

A negyedik megjegyzésem pedig egy meghívás, amit most azért nem mondok el a jegyzőkönyvbe, mert a bizottság munkatársai ezt mindenkinek a fülébe súgták. Csak megismétlem a rend kedvéért.

Nagyon szépen köszönöm mindannyiuknak, hogy elfogadták a meghívásunkat, elmondták a véleményüket a bizottság tagjainak, a szakma képviselőinek, az államtitkár úrnak, a bizottság ülését berekesztem.

(Az ülés végének időpontja: 12 óra 14 perc)

Dr. Eörsi Mátyás
a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezetők: Szűcs Dóra és Madarász Mária