EIB-4/2006.
(EIB-4/2006-2010.)
az Országgyűlés európai ügyek bizottságának
2006. június 21-én, szerdán 10 óra 05 perckor
az Országház főemelet 40. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel osztrák nagykövet tájékoztatója
Pekka Kujasalo finn nagykövet tájékoztatója
Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel nagykövet válaszai
Pekka Kujasalo finn nagykövet válaszai
Egyes törvények mentelmi jogra vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat
Döntés általános vitára való alkalmasságról (T/238. szám)
Döntés általános vitára való alkalmasságról (T/239. szám)
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP)
Firtl Mátyás (KDNP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Dr. Tóth Bertalan (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Dr. Csapody Miklós (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Botka László (MSZP) dr. Tóth Bertalannak (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP) Káli Sándornak (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP) Szirbik Imrének (MSZP)
Veress József (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel nagykövet, Ausztria
Pekka Kujasalo nagykövet, Finnország
Dr. Papp Imre államtitkár, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, hölgyeim és uraim! Az első mondatom az urakhoz szól, mint látják, a zakóktól való megszabadulás teljes mértékben megengedett. Ha nem is mondom, hogy kívánatos, de mindenképpen rendelkezésünkre áll ez a lehetőség ebben a forró nyárban.
A napirendi javaslataimat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn. Eredetileg csak a nagykövet urakkal terveztünk konzultációt az elmúlt és a következő elnökségi programmal kapcsolatban, de mint visszaemlékeznek, az utolsó bizottsági ülésünkön az Igazságügyi Minisztérium képviselője nem tudott átjönni a bizottságunkba, mert a másik bizottságban harcolt, ezért a mai bizottsági ülés napirendjére vettük ezt a két törvényjavaslat is.
Kérdezem a bizottságot, van-e javaslat, észrevétel a napirendi javaslattal kapcsolatban. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok, kérdezem a bizottságot, ki támogatja a napirendünket. (Szavazás.) Ez egyhangú. Ellenpróba! (Nincs jelzés.) Köszönöm szépen.
Első napirendi pontunk azt hiszem, ebben a formában rendhagyó dolog. Az európai ügyek bizottsága minden korábbi alkalommal időt szakított arra, hogy az elnökségi pozíciót betöltő ország nagykövetével az elnökség elején és végén konzultációt folytasson. Most először, arra gondoltunk, mi lenne, ha a kontinuitás jegyében egyszerre tartanánk meg ezt a konzultációt az elnökségről most leköszönő és az elnökséget most átvevő ország nagykövetével, tehát az osztrák és a finn nagykövetekkel. Hálásan köszönjük nekik, hogy elfogadták a meghívásunkat, úgyhogy köszöntöm Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel nagykövet urat, az Osztrák Köztársaság nagykövetét, és Pekka Kujasalo nagykövet urat, Finnország nagykövetét.
Azt javasolnám, először hallgassuk meg az osztrák nagykövet urat. Ő fél évvel ezelőtt járt a bizottságunkban, elmondta az országának a prioritásait, hallottuk az alkotmányos szerződéssel kapcsolatban elmondott nézeteit, hogy arra a bizonyos reflexiós időszakra mit képzelt el az osztrák elnökség. A magam részéről - és ez nem kritika az osztrák elnökséggel kapcsolatban, hanem inkább az Európai Unió egész mozgásával kapcsolatban - azt gondolom, hogy a reflexiós időszakból több volt az időszak, mint a reflexió. Kétségkívül tapasztalhatunk törekvéseket arra, hogy az Európai Unió tagállamai elemezzék behatóbban, hogy mi történt az alkotmányos szerződés két országban való bukása után. Talán tehettünk volna többet is, és úgy érzem, ez nemcsak az Európai Unió elnökségére, hanem mindannyiunkra vonatkozik, és a tanácsülésen - ha jól értelmeztem a dolgokat - valóban nem történt jelentős előrelépés a reflexiós időszak tekintetében. Talán a következő elnökség alatt majd ebben is többet tudunk elérni.
Nagyon sok mindent megfogalmazott Ausztria, és úgy érzem, hogy sikerek is jelezték a tevékenységét. Itt gondolok a pénzügyi perspektíva elfogadására, ez nyilvánvalóan nem volt könnyű feladat, és gondolok számos más dologra. De jobb is lenne, ha nem én kezdeném el elemezni az elmúlt fél évet, hanem nagykövet úr. Ezért még egyszer megköszönve, hogy elfogadták a meghívásunkat, megadom a szót először a szót Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel nagykövet úrnak, utána a finn kollegának, és utána lehet egy vitát lefolytatni, gondolom, mindannyiunk közös tanulságára.
Nagykövet úr, tessék parancsolni!
Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel osztrák nagykövet tájékoztatója
FERDINAND MAYRHOFER-GRÜNBÜHEL Ausztria magyarországi nagykövete: Köszönöm szépen. Hölgyeim és uraim, jó napot kívánok. A feladatom az, hogy az osztrák elnökség legfontosabb eredményeiről szóljak, különös tekintettel az Európai Tanács június 15-16-i ülésére. Először is azt szeretném mondani, hogy nagy megtiszteltetés számunkra, hogy meghívtak bennünket ide, nagy öröm és megtiszteltetés, hogy itt lehetünk. Igyekszem minél rövidebben beszélni, és természetesen nyitott vagyok, és biztos vagyok abban, hogy utána kollegám is nyitott lesz a kérdések iránt.
Az elnökség nagyon különleges élményt nyújt mindannyiunknak. Ez egy olyan dolog, amelyet majd Magyarország is megtapasztal 2011-ben. Feltehetőleg más körülmények között, hiszen addigra már vagy ez, vagy valamely más alkotmányos szerződés valószínűleg meglesz, vagy valamilyen más elrendezés valósul meg, ha minden a terv szerint folyik. Hosszú listánk van, amelyet a külügyminiszterünk állított össze, Az osztrák elnökség eredményei címmel. Ebben hihetetlen sok téma található, ezek közül nagyon sok nem túlságosan látványos, köztük a legtöbb éppen, hogy csak beérett az osztrák elnökség alatt, és ez volt az az időszak, amikor befejeztük, vagy hatályba léptettük, illetve megállapodtunk róla. De voltak olyan témák is, ahol az osztrák elnökség külön erőfeszítést tett, ezáltal nagyrészt hozzájárult a téma megvalósulásához.
Úgy gondolom, az osztrák elnökségnek talán az volt a legfontosabb eredménye, hogy ismételten létrehoztuk a jó párbeszédet, vitát az európai vezetők között. Bizonyára emlékeznek arra, hogy a két népszavazásnak és a kudarcba fulladt tárgyalásoknak a pénzügyi perspektíva kapcsán meglehetősen kellemetlen hatása volt az európai vezetőkre, és örülünk annak, hogy mindkét csúcstalálkozó, mindkét tanácsi találkozó jó, nagyon pozitív hangulatban és megfelelő légkörben zajlott.
Nagyon fontos ezzel kapcsolatban az, amit Eörsi elnök úr már megemlített, hogy megállapodás született a pénzügyi perspektívákról. Mint ahogyan Eörsi úr is mondta, nagyon nehéz volt ez a folyamat, ugyanis a politikai megállapodást az Egyesült Királyság elnöksége alatt érték el, de ezt nagyon is kritizálták, az Európai Parlament formálisan el is utasította, de az osztrák elnökség képesnek mutatkozott arra, hogy már április 4-én megállapodásra jusson a Parlamenttel, azzal, hogy kicsit megnövelte a pénzügyi perspektívák mértékét, volumenét. Ez különösen jó volt az új tagországok számára, ugyanis a növekedés elsősorban az ő érdekükben történt. Jó volt ez az új tagországoknak azért is, mert a dátum korai volt, és ez lehetőséget adott számukra ahhoz, hogy elkezdjenek tervezni, hogyan lehet az európai uniós pénzösszegeket felhasználni, illetve megszerezni.
Egy másik fontos eredmény, amit megemlíthetnék, a szolgáltatási direktíva irányelv. Itt megint csak hosszú vita történt - amely több mint két évig zajlott -, hogy végül is, pontot tudjunk tenni a végére. Végül egy olyan szöveg született, amely egészen más lett, mint az, amelyről a vita elkezdődött, de végül is, az intézkedésekben megállapodtunk, hogy bátorítsuk az üzleteket, a vállalkozásokat arra, hogy kilépjenek az új piacokra, és védjék őket a szükségtelen adminisztratív akadályokkal szemben. Emlékszem arra, hogy ezt a megállapodást nagy örömmel fogadta mindkét nagy európai uniós parlamenti frakció, az Európai Néppárt és a szocialista frakció is.
A szolgáltatási irányelvvel kapcsolatos megállapodás az osztrák elnökség fontos eredménye. Ugyanakkor nagy siker ez az Európai Parlament számára is, ugyanis a Parlament volt az, amely kikövezte az utat a végeredményhez. Itt megint csak azt kell mondanom, hogy ennek elsősorban az új tagországok lesznek a haszonélvezői, de természetesen összességében, és hosszú távon nyilvánvalóan az egész Európai Unió számára hasznos lesz.
A harmadik jelentős pont, egy nagy prioritás az osztrák elnökség alatt, amelyben Magyarországgal szorosan osztozunk, ez pedig az európai perspektívák fenntartása a nyugat-balkáni országokkal kapcsolatban. A bővítéssel kapcsolatos kifáradás, különösen a régi tagországokban, tény. A salzburgi külügyminiszteri találkozón nagyon nehéz helyzetben alakult ki a vita, nagyon sok munkába került, hogy elérjük azt a szöveget, amely végül is, megszületett, amely hatályba fog lépni. Ez nagymértékben megerősítette a Nyugat-Balkánnal kapcsolatos európai perspektívát. Ez a szöveg nagyon egyértelműen kijelenti, hogy a tagság az európai uniós nyugat-balkáni politika célja. De azt is el kell mondani, hogy ettől kezdve az abszorpciós kapacitás, tehát a befogadási képesség szintén fontos témakör. A legutóbbi Európai Tanács júniusban megvitatta és jóváhagyta a salzburgi nyilatkozatot, de erre, tehát a befogadási képesség kérdésére majd még vissza fogok térni.
Szeretnék néhány szót szólni a nyugat-balkáni témakörről, a konkrét helyzetről is. Koszovó ügyében, mint ahogyan önök is tudják, a tárgyalások folynak az ENSZ égisze alatt. Martti Ahtisaari finn diplomata vezeti, az ő helyettese az osztrák Külügyminisztérium egyik volt kollegája, Rohan nagykövet úr, és egészen mostanáig hat közvetlen tárgyalási forduló zajlott le Bécsben. Mellesleg, amennyiben e bizottság tagjait érdekli, szeretnénk majd meghívni a nagykövet urat ide Budapestre, hogy tájékoztassa önöket arról, hogy ezek a tárgyalások hol tartanak Koszovóval, és milyenek a kilátások.
Azt hiszem, mindannyian ismerik a szerbiai helyzetet, ahol a stabilizálással és a társulási megállapodással kapcsolatos tárgyalások - az úgynevezett SAA - megszakadtak, azért, mert az együttműködési problémák a hágai bírósággal bizony, elég nehezekké váltak. Montenegróval kapcsolatban a Bizottság június 12-én állást foglalt a teljes függetlenséggel kapcsolatban, és elkezdik a tárgyalást Montenegróval a stabilizációs és társulási szerződésről.
Albániával kapcsolatban a stabilizációs és a társulási megállapodást már jóváhagyták, a júniusi tanácsülésen ez nagyon fontos lépés volt.
A boszniai tárgyalások tavaly indultak el, de még nem igazán történt haladás ezen a téren, nem tudjuk még lezárni.
Macedónia esetében a stabilizációs és társulási megállapodás már egy ideje hatályban van. Macedónia jelölt státust élvez, de bizonyos reformokra van szükség, különösen a bel- és igazságügy területén. Tehát itt már beindulhatnak a tárgyalások a tagságról.
A bővítés. Önök nagyon jól ismerik a helyzetet Romániával és Bulgáriával kapcsolatosan. Az Európai Tanács fenntartja a célul kitűzött időpontot, jövő év január 1-jét, de a végleges döntést ősszel hozzák meg, a Bizottság országjelentése alapján.
Ausztria mindent megtett annak érdekében, hogy nyomja ezeket a tárgyalásokat Horvátországgal és Törökországgal. Mint ahogyan önök is tudják, június 12-én az első tárgyalási fejezetet - a kutatás-fejlesztést - ideiglenesen lezárták Horvátországgal és Törökországgal egyaránt. Ennek ellenére teljesen egyértelművé vált a tárgyalások során ezzel az üggyel kapcsolatosan, hogy Törökországnak növelnie kell erőfeszítéseit abban a tekintetben, hogy előrehaladjon a munkákkal. Úgy gondolom, várható is, hogy Horvátország nemsokára meglehetősen megelőzi Törökországot, hiszen ott a folyamatok általában párhuzamosan folynak.
Hölgyeim és uraim, talán tudják, hogy a márciusi első európai csúcstalálkozó fő témája volt a lisszaboni program energiával kapcsolatos része. Az Európai Tanács ezen ülésén Ausztria nagyon erőteljesen az irányba mutatott, hogy konkrét célokat kellene beemelni a szövegbe. Sikeresek voltunk annak ellenére, hogy ezt a tevékenységünket többen ellenezték, és például a munkanélküliség tekintetében, amely megint csak kulcsfontosságú európai téma, kétmillió további munkahely teremtése volt a cél Európában évente. Ez rögzítésre került, és nagyon fontos tudni azt is, hogy ez tulajdonképpen többé-kevésbé meg is történt, hiszen az elmúlt évtől kezdve kétmilliónál több új munkahely teremtődött Európában.
Nehéz döntések születtek meg a kis- és középvállalkozások segítése területén is. Mi úgy érezzük, hogy a kkv-k a legfontosabb munkahelyteremtők, éppen ezért ezeket a döntéseket az irányban kellett meghozni, hogy a felesleges adminisztratív szabályozókat eltöröljék. Hasonlóképpen a mi európai bérszintünket illetően - például Kínával vagy más országokkal való összehasonlításban - látható, hogy még több tennivalónk van a kutatás és know-how területén. Itt a tavaszi csúcs abban döntött, hogy minden országnak a GDP-je három százalékát érjük el 2010-re, amelyet kutatás-fejlesztésre, illetve know-howra kell fordítani. Ugyanakkor szintén az Európai Tanács határozott az Európai Technológiai Intézet felállításáról is.
Nos, ami az energiai kérdéseket illeti, itt nagyon nagy volt a vita márciusban. Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy Ausztria nagyon aktívan megpróbálta megoldani a gáz beszállítói ára csökkentésének a kérdését. Az energia szintén fontos prioritás lett a mi elnökségünk alatt is, például ez fő kérdés volt március 16-án, az energiaminiszterek találkozóján, illetve az osztrák elnökség lefektette egy közös európai energiastratégia alapjait is. Ezek még mindig csak célok, célkitűzések, amelyeket rögzítettünk. Ugyanakkor az is biztosra vehető, hogy az energiával kapcsolatos kérdések az Európai Tanács minden egyes ülésén téma lesz, és a márciusi tanácsülés is szintén nagyon sok konkrét célkitűzést fektetett le, mint például az ellátás biztonságát, a versenyképesség biztosítását illetően, illetve a megengedhető és kifizethető energiaárak, valamint a fenntartható energiaforrások terén.
Hölgyeim és uraim, ezek voltak azok a főbb kérdések, amelyek terén nagyon sikeresen tudtunk eredményeket elérni, és persze, még ezen kívül is vannak olyan kérdések, amelyekről nem sikerült megállapodást elérni, például a csökkentett áfa, illetve azok, amelyek a különböző tagországok érdekeire vonatkozó kitételeket jelentik. Mert ezek külön kértek bizonyos megállapodásokat. Például az Európai Unió és Svájc között, Svájc hozzájárulása az új tagországokhoz, ezek közül például Magyarország 130 millió eurót fog kapni. Nos, ez a svájci hozzájárulás azért van, hogy részt tudjanak venni az egységes belső piaci tevékenységben.
Szintén hosszú ideje témában szereplő probléma volt a Cipruson élő török népesség pénzügyi támogatása, ez szintén nehéz ügy. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy ez a megállapodás hozzá fog járulni egy majdani megoldáshoz, hogy ez a nehéz ciprusi helyzet is megoldódjon.
Minden elnökségnek szembe kell néznie olyan kérdésekkel is, mint a kríziskezelés. A mi esetünkben az energia, a gázbeszállítói ár már említésre került, de emellett még a Mohamed-rajzokat illetően a dán helyzetre, a dán külügyminiszter, illetve a muzulmán közösség vezetői között kialakult helyzetre is gondolok, illetve a madárvészre. Ezzel kapcsolatban volt egy speciális bécsi nemzetközi konferencia.
Hölgyeim és uraim, ami a legnagyobb kérdéskört illeti, amelyet Eörsi úr említett is, ez az alkotmányos szerződés jövője. Nos, Ausztria ebben a tekintetben nagyon nehéz helyzetben van, hiszen tudjuk, hogy demokratikus döntés született két tagországban, amely ezt az alkotmányt elutasította. Hatalmas erőfeszítéseket tettünk annak a tekintetben, hogy a vitát előremozdítsuk. Emlékszem a Salzburgban tartott nagy konferenciára, Sound of Europe - Európa hangja címmel, amely igazán nagy értekezlet volt. St. Pöltenben is, a szubszidiaritás kérdéskörét illetően, amely szintén nagyon sok hasznos elképzelést, ötletet vitt be a vitába, illetve a Bécs mellett május 27-28-án tartott külügyminiszteri értekezletre, amelyen mind az Európai Unió jövőjét, illetve az alkotmányos szerződést és a bővítés nagy kérdésköreit próbálták megvitatni.
Ami a Tanácsot illeti, június 15-16-án konszenzust sikerült elérni, mely szerint a nizzai egyezmény hosszú távra nézve nem elegendő, és megállapodás történt azzal kapcsolatosan is, hogy az alkotmányos szerződés tartalma megalapozott és megvalósításra vár. Ugyanakkor arról nem történt döntés, hogy ennek mi lenne az új eleme, vagyis, hogy ennek a jó tartalomnak a fenntartása minek a segítségével valósítható meg, holott a tartalommal kapcsolatban mindenki egyetértett. A Tanács éppen ezért úgy döntött, hogy a szöveg természetesen az úgynevezett reflexiós időszakra vonatkozik; a reflexiós időszak alatt öt további tagország ratifikálta az alkotmányos szerződést, éppen ezért tehát a ratifikációs 15 tagországban befejeződött a 25 tagországból. Egyben ugyanez a szöveg tesz említést arról is, hogy ez az időszak nagyon hasznos volt abban a tekintetben, hogy azok az aggodalmak, félelmek, amelyek az európai állampolgárok részéről felmerültek, sokkal jobban megfogalmazásra kerültek, és sokkal jobban tükröződtek az új szövegben.
Az Európai Tanács döntéseinek eredményeképpen kettős megközelítésű döntés történt, mert felhasználja a meglévő szerződéseket a konkrét eredmények elérésében, azokon a területeken, amelyek az európai állampolgárok konkrét érdekeit jelentik. Másrészt viszont, 2007 első felében a német elnökség során szintén Franciaországban, Hollandiában lesznek majd választások, ennek eredményeképpen megint csak olyan konkrét jelentések fognak napvilágra kerülni, amelyek szintén előrevetítik annak a módját, hogyan lehet még jobban előrehaladni.
Magyarán, meg kellene próbálni egy olyan konklúziót, végkövetkeztetést levonni 2008-ra - ez mindenki számára azt jelentette -, hogy teljesen világos volt az a szövegkörnyezet, amely szerint a 2009-es időszakban megint csak lesznek európai parlamenti választások, és egy új Európai Bíróság is megválasztásra fog kerülni. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a német elnökség alatt Berlinben lesz egy nagy értekezlet, amely a római szerződés 50. évfordulóját fogja megünnepelni, és remélhetőleg ez lesz a jó alkalom arra is, hogy a legfontosabb problémákat új megközelítésben tárgyalják. Az alkotmányos szerződésnél a június 15-16-i értekezlet számos döntést fogadott el a különböző fejezetcímek alatt, amelyek a szabadság, biztonság és igazságosság támogatását tűzik ki célul "Europe protects" jelszóval, vagyis Európa védelme területén, amely szintén az európai állampolgárok félelmeire és a schengeni egyezmény 2007-es bevezetésére is válaszol.
A másik problémakör, melyet szintén széles vita övezett, az integráció, a migráció kérdése, ahol megint csak az a cél, hogy további határvédelem biztosítása váljon lehetővé, és az emberkereskedelemmel és a csempészettel szemben fel tudjunk lépni. Egy belső stratégiai kérdéskörben vitatták meg az integrációt, és a hangsúly itt egyrészt az idegen nyelvek tanulására helyeződött - mert ugye, a bevándorlóknak is meg kell tanulniuk a befogadó ország nyelvét -, továbbá pedig azon közös értékek elfogadására, melyek: a demokrácia, a nők jogai, a tolerancia és az emberi jogok, hiszen ezek azok az értékek, amelyek valójában meghatározzák Európát.
Szintén nagyon sokat vitatkoztak az Európai Unió felelősségvállalásáról a vészhelyzetek, katasztrófák során. Itt hadd említsem meg azokat a fogalmi köröket, amelyek kialakultak ezekben a döntésekben, nos, például az Európai Unió működésére vonatkozóan. Itt elsősorban azt szeretném megemlíteni azt a megállapodást, amely szintén egy nehéz tárgyalási folyamat eredményeként született meg, hogy megvalósuljon a transzparencia, vagyis az Európai Tanács munkájának az áttekinthetősége, illetve a jövőben váljék nyilvánossá az összes olyan jogalkotási törvény, amely közös döntés eredményeképpen jelenik meg. Ez egy olyan kompromisszum volt, amelyet sikerült elérni, és ennek az egyik része az volt, hogy a döntést, amelyet elfogadnak, hat hónap múlva át lehessen tekinteni. Ez nagyon jól mutathatná az Európai Unió működésének a fontosságát a subsidiraritás terén is, és ebben a kontextusban az Európai Unió Bizottsága magára vonatkozólag kötelezettséget vállalt arra, hogy a javaslatokat, illetve konzultációs anyagokat közvetlenül a nemzeti parlamentek rendelkezésére bocsátja. Ez mindenképpen egy olyan lépés volt, amely lehetővé tudja tenni a szubszidiaritás, illetve a transzparencia elvének azonnali megvalósítását.
Tulajdonképpen befejeztem a mondandómat. Mint ahogyan korábban is mondtam, volt vita az abszorpciós kapacitás, vagyis befogadási képesség kérdéséről is, amely minden jövőbeli bővítés nagyon fontos eleme, és felkérték a Bizottságot arra, hogy írjon egy speciális jelentést az abszorpciós kapacitás kérdésköréről a finn elnökség alatt.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen a bizottság nevében, nagykövet úr. Gratulálok az osztrák elnökség eredményeihez, és természetesen a mi jellegünkből fakad, hogy sajnáljuk azt, amit nem sikerült elérni.
Most továbblépünk, ahogyan terveztük. Átadom a szót a finn nagykövet úrnak. Szerencsére, mivel itt ülünk, láthatjuk, nemcsak hallhatjuk - bár ez nem multiplex környezet, de kivetítőn lehet látni -, amit a nagykövet úr előad.
Pekka Kujasalo finn nagykövet tájékoztatója
PEKKA KUJASALO Finnország magyarországi nagykövete: (Előadását projektoron kivetített prezentáció segítségével tartja meg.) Először is, köszönöm szépen elnök úr, hogy meghívtak, és köszönöm a bizottság tagjainak is, hogy meghallgatnak, és nagy örömmel tekintünk az elkövetkezendő hat hónapbeli együttműködés elébe. Mint ahogyan önök is tudják, Finnország Ausztriával együtt készült fel az elnökségre, és egy programot állított össze. Véleményünk szerint Ausztria nagyszerű munkát végzett, és mi egyszerűen ezt szeretnénk továbbvinni. Ahol ők abbahagyták, ott szeretnénk mi folytatni július 1-jétől kezdődően.
A legfontosabb témakörök a finn elnökség alatt az Európai Unió jövője, a versenyképesség, a bel- és igazságügyi együttműködés az Európai Unióban, és természetesen a bővítés. Miniszterelnökünk, Matti Vanhanen ma délután fogja előadni a prioritásokat a finn parlamentben. Éppen ezért az én prezentációm és tájékoztatásom csak előzetes jellegű és nagyon általános lehet. Nálunk, Finnországban - és természetesen minden elnökségnél - nagyon készülünk, de az európai uniós intézmény, mint minden nemzetközi szervezet, kezdve az ENSZ-szel, csak annyit tud elérni, amennyit a tagság együttesen lehetővé tesz számára, ami politikailag lehetővé válik, ennél többet nem. Tehát realistának kell lennünk.
Kis lépéseket várhatunk olyan területeken, mint például a különböző értékek, a koherencia, a nyitottság, az áttekinthetőség és a szabályozás, és természetesen el kell fogadtatnunk magunkat a közvéleménnyel, mint ahogyan a nagykövet úr is már utalt erre.
Elkészítettem a diákat, amelyen a magyar fordítás is szerepel. A megjegyzéseimben nem feltétlenül fogok mindent megemlíteni, ami a diákon szerepel, úgyhogy kérem, figyeljenek oda a diákra.
A legfontosabb témakörök a mi gondolkodásunkban Európa jövőjével kapcsolatosak: a versenyképesség növelése, a klímaváltozás, Oroszország, Nyugat-Balkán, bővítés. Szeretnék rámutatni arra, hogy Oroszország az én értelmezésemben most élvez először - bármilyen elnökség alatt - prioritási státust. Ami az alkotmányos szerződést illeti, Finnország tárgyalásokat kezdeményez a tagországokkal a tekintetben, hogyan folytatódjék ez az egész folyamat, a bécsi csúcstalálkozón kiadott irányelvek szerint. A tagországokkal való tárgyalások természetesen pontosan arról fognak szólni, hogy ezt a folyamatot hasznos folytatni, és már az osztrák kollegám is megemlítette a fejlődés irányát a jelenleg meglévő szerződések alapján: azt szeretnénk, ha hatékonyabb döntéshozatal alakulna ki a szabadság, a biztonság és az igazságszolgáltatás területén. Először is, a külső intézkedéseket szeretnénk erősíteni, és nagyon fontos az átláthatóság ezen a területen.
Ami a versenyképességet illeti, csúcstalálkozó lesz október 21-én Lahtiban, és a téma az innováció, az energiapolitika, a külkapcsolatok lesz, különös tekintettel az európai uniós párbeszédekre Oroszországgal, nagyon széles alapú innovációs politikát szeretnénk. Ami pedig az energiakérdéseket illeti, rámutatnék arra, hogy a miniszterelnökünk, Vanhanen úr a G8-ak júliusi csúcstalálkozóján Finnországot képviseli majd Szentpéterváron. Putyin elnök úr is meghívást kapott az októberi Lahti csúcstalálkozóra, hogy az energiakérdéseket fókuszba állíthassuk, és európai uniós-orosz csúcstalálkozó is lesz novemberben.
Az innovációs politikában arra összpontosítunk, hogy a piac létrejöjjön, és egy jelentés és ajánlások szülessenek az Európai Tanács decemberi ülésére, annak érdekében, hogy széles alapokon nyugvó innovációs politika alakuljon ki az Európai Unión belül. Ami a hágai programot illeti, a cél nem egy új program kialakítása, hanem az, hogy segítsünk abban, hogy politikai döntés szülessen, talán 4-5 prioritási területen, ahol a munkát fel kell gyorsítani. Így például meg kell említenünk azt, hogy a decemberi csúcstalálkozón is napirenden lesz ez a téma, a lehetséges témákat a dián lehet látni.
Nagyon fontos az együttműködés a bűnügyekben, az igazságszolgáltatásban, ez nagyon sokat segíthet például a nemzetközi terrorizmus és a nemzetközi bűnözés elleni harcban.
Ami a klímaváltozás témáját illeti, nagyon fontos téma a globális megállapodásra irányuló folyamat 2012 után. Nairobiban, novemberben fognak megtörténni a tárgyalások; az Európai Unió harmadik országokkal találkozik annak érdekében, hogy a Montrealban létrejött energiát továbbvigye európai uniós szinten, a kibocsátással kapcsolatos kereskedési politikáról lesz itt szó.
Szóltam már Oroszországról. A PPC, vagyis az állandó partnerség találkozókon nagyon fontos lesz a tervezett külügyminiszteri, környezetvédelmi, igazságügyi és belpolitikai és kommunikációval kapcsolatos találkozók.
Egy másik nagyon fontos téma a PCA-megállapodás elérése, annak érdekében, hogy az Európai Unió és Oroszország novemberben, a csúcstalálkozón megállapodhasson arról, hogy 2007-ben beindulhassanak a tárgyalások. Ami az északi, vagyis a skandináv dimenziót illeti, ez elsősorban azt jelenti, hogy Oroszország működjön együtt a skandináv, illetve az északi országokkal. Ezt a témát Finnország vezeti be az Európai Unió napirendjére. Ennek a célja az lesz , hogy a felülvizsgált közös európai uniós Oroszország-politikába Norvégia és Izland is bekerüljön, tehát ők harmadik országként szintén részt vennének ebben. Új keretek elébe tekintünk annak érdekében, hogy a gyakorlati partneri kapcsolatokat megerősítsük, és hatékonyabbá tegyük.
A nyugat-balkáni kérdés nagyon sokat igénylő témakör, különösen Koszovó tekintetében, hogy milyen jövőbeli státust fogunk kialakítani. Az Európai Uniónak mindenképpen egy hangon kellene megszólalnia, és támogatnia az ENSZ által vezetett folyamatot, Ahtisaari elnök erőfeszítéseit is támogatnánk.
Fel kell készíteni az Európai Uniót akár a katonai válságok, akár a rendőri műveletek kezelésére is, úgy véljük, hogy az Európai Unió, illetve a nacionalitás területén hitelképesek maradjanak ezek az országok. Ami a bővítés kérdéskörét illeti, úgy véljük, hogy decemberben az európai uniós tanácsoknak a bővítési dokumentumokra kell építeniük a vitát, az abszorpciós kapacitásról szóló vita ne vezessen új kritériumokhoz. Véleményünk szerint az európai uniós határokról szóló vita rossz jelzést küldhet Nyugat-Balkán, különösen Ukrajna irányába.
Ami a Törökországgal és Horvátországgal való tárgyalásokat illeti, úgy véljük, hogy a megállapodott elvek alapján a folyamat zajlik, és szeretnék emlékeztetni arra, hogy a kritériumok mindenki számára ugyanazok. Az előrehaladást a kérvényezők saját érdemei alapján kell megítélni. Ami Bulgáriát és Romániát illeti, a döntést a Bizottság monitorozására, jelentéseire, javaslataira kell építeni.
A finn európai uniós elnökség alatt lezajló legfontosabb értekezleteket lehet itt látni, természetesen sokféle értekezletet lehet legfontosabbnak tekinteni, de az első legnagyobb az Európa-Ázsia-találkozó. Helsinkiben az ASEM-találkozó szeptember 10-11-én zajlik majd. Ez jelzi majd ennek az együttműködési fórumnak a 10. évfordulóját Európa és Ázsia között. Ez lesz a valaha is megrendezett legnagyobb nemzetközi találkozó, amelyet Helsinkiben rendeznek. 39 delegáció lesz, kétezer delegátus, plusz ezer sajtóképviselő, és természetesen már egy hónappal ezelőtt elküldtük a meghívókat a miniszterelnökök számára.
Nagyon nehéz előre jelezni, hogy mi lesz a pontos napirend, hiszen nagyon aktuális eseményekről is szó kerül majd, tekintettel arra, hogy az ASEM-csúcstalálkozó nem feltétlenül egy párbeszédfórum. Per pillanat úgy véljük, hogy a prioritások többek között: az energia, a biztonság, a klímaváltozás, a WTO-tárgyalások támogatása és a párbeszéd a különböző kultúrák, különösen a különböző vallások között. Ezeket tartjuk a legfontosabb témáknak.
Az utolsó diámon lehet látni, hogy az elnökség alatt a finn nagykövetség milyen rendezvényeket tervez itt Budapesten. Az átláthatóság és a nyitottság jegyében kezdjük a munkánkat, "Nyitott ajtók napja" címmel, július 1-jén, szombaton lesz ez a rendezvény a nagykövetségünkön. Július 3-án, 11 óra 30-kor ajtókonferencia lesz, melyet fogadás követ. Itt lesz a finn parlament egy országgyűlési képviselője, az európai uniós bizottság tagja, Outi Ojala asszony. Három szemináriumsorozatot is terveztünk szeptemberben, vállalkozók számára. A második október 12-én lesz a Tudományos Akadémián, ahol a téma az európai uniós szomszédsági politika, itt Jari Vilén, a finn parlament európai uniós bizottságának elnöke fog felszólalni. A harmadik december 4-én lesz, amikor a Hotel Meridienben az innováció és versenyképesség lesz a téma, a finn előadónk a Sanoma Rt. vezérigazgatója, Jaakko Rauramo lesz. Ahogyan önök is tudják, itt Budapesten van a központjuk.
Számos kulturális esemény is lesz, de a legfontosabb esemény egy közös kortárs művészeti kiállítás lesz a Műcsarnokban, december 7-én nyílik ez a kiállítás. Ez az esemény jelöli majd az első skandináv, vagy északi közös művészeti kiállítást Budapesten. 1906-1907-ben volt az első, tehát száz évvel ezelőtt. Finnország akkor részt vett ezen a nagy kiállításon, méghozzá az Orosz Birodalom önálló nagyhercegségeként.
Hölgyeim és uraim, ennyit szerettem volna mondani, köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm nagykövet úr beszámolóját erről az igen ambiciózus tervről, amelyet Finnország maga elé tűzött az elkövetkező fél évre. Kívánom, hogy ennek minden pontja teljesüljön is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kezdjük meg az elhangzottak megvitatását. Ha megengedik, hogy elkezdjem, néhány gondolat eszembe jutott a két nagykövet úr előadása során, ezeket megosztanám, és kérdéseket is jelentenek.
Az alkotmányos szerződés a francia és a holland kudarc óta állandóan napirenden van. Azt hallottuk a finn nagykövet úr részéről, hogy tárgyalásokat kívánnak folytatni ezekkel az országokkal a kiút megtalálása érdekében. A kérdésem az lenne, hogy van-e valamilyen cél, amit Finnország megfogalmaz magának, ahova el lehet jutni ebben a helyzetben. Talán nem helyes egy bizottsági jegyzőkönyvbe ilyeneket mondani, de informálisan mindenki arra vár, hogy Franciaországban elnökválasztás legyen, és akkor hátha meg fog változni a belpolitikai légkör Franciaországban. Miközben azt is tudjuk, hogy egy következő elnök lehet, hogy Európa-barátabb lesz, de lehet-e egy népszavazással elutasított szerződést csak úgy visszavinni a francia nép elé, és akkor persze, nem beszéltem még Hollandiáról. Úgy tűnik, valamit kell kezdeni az alkotmányos szerződéssel: hozzányúlni, kivenni belőle, mazsolázni, csak az emberi jogokat megtartani, csak a konstrukciókat megtartani. Tehát valamilyen célt kitűzött-e maga elé a finn elnökség, hogy amikor a tagországokkal tárgyal, hova szeretne eljutni.
Nagyon örültem annak, hogy Oroszország megjelent első alkalommal az elnökség prioritásai között. A kérdésem az lenne, hogy - miközben Európának óriási érdeke fűződik ahhoz, hogy Oroszországgal a lehető legjobb legyen a viszonya, az energiaellátás a lehető legkiegyensúlyozottabb legyen - megfogalmaz-e a finn elnökség egy olyan tételt, hogy Európa érdeke a lehető legdemokratikusabb Oroszország. Ha ilyet megfogalmaz, akkor van-e az elképzelésekben olyan, hogy Európa mit kíván tenni ez ügyben? Egy kis ország, Finnország részben történelmi okok miatt, egy kisebb ország, mint Magyarország más történelmi okok miatt, nehezen tud hozzászólni ezekhez a kérdésekhez, az Európai Unió talán tudna, meg hát, az emberi jogok területén, a demokrácia nívója tekintetében Oroszországban vannak megkérdőjelezhető jelenségek, és persze kérdés, kimondjuk-e, hogy Európának érdeke a demokratikus Oroszország.
Örültem a Balkánnal kapcsolatban elhangzottaknak, és szeretném visszaigazolni Mayrhofer-Grünbühel nagykövet úrnak, hogy a bizottság foglalkozik az Európai Unió külügyeivel. A Balkán különösen Magyarország érdeklődésének a homlokterében van, ezért nagy örömmel fogadjuk el ajánlatát Rohan nagykövet úr budapesti meghívását illetően. Szerintem érdekes beszélgetést tudunk folytatni, azonban az előttünk álló időszakban érdekes lehet, hogy mikor lesz képes az Európai Unió kimondani, amit mindenki tud, hogy Koszovó független lesz, és hogy ezért Szerbiának milyen európai perspektívát tud kínálni. Erről elvben sok minden elhangzott, de konkrétumokban is érdekes lenne valamit hallani.
A bővítésről. Ez Finnországot talán kevésbé érinti, de Ausztriát sokkal inkább az úgynevezett abszorpciós kapacitás - legalább is, a percepció - számos tagállamban. Tudom, Finnországra kevésbé igaz, hogy az Európai Unió belefáradt a bővítési folyamatba, ezért a bővítés nemcsak külpolitikai tevékenység a tagjelölt országokkal, hanem mind a 25 tagállamban nagyon intenzíven politikai kérdés is, hogy az állampolgárok erről mit gondolnak. Többnyire egyetértünk abban, hogy Horvátország és Törökország felkészültsége már most nem áll egy szinten, úgy néz ki, hogy Törökország saját magának is sok nehézséget gördít a gyorsítás elé, ez alatt azt is értem, hogy Ciprus ezt még erőteljesen ki is használja, de van itt egy probléma. A probléma pedig az, hogy az Európai Unió eddig soha nem bővült úgy, hogy egyetlen ország lépett volna be, és Bulgária és Románia felvételét követően nem nagyon lehet látni, hogy Horvátország, amikor a tárgyalásokat befejezi, kivel tud belépni az Európai Unióba. Vagy pedig tudjuk-e mondani már most, hogy abban az esetben, hogyha Horvátország a tárgyalásokat sikerrel befejezte, akkor először az Európai Unió történetében egy országot veszünk fel, és nem csoportos felvétel történik. Addig, amíg Nyugat-Balkán többi országa és Törökország tekintetében előrelépést nem tapasztalunk, mert tudjuk, hogy ez hosszú időbe fog telni.
Ezek a kérdések jutottak eszembe. Kérdezem a bizottság tagjait, nyilván még számos kérdés felmerült mindkét oldalon.
Káli Sándor képviselő úr, tessék parancsolni!
KÁLI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Nagykövet Urak! Tisztelt Elnök Úr! Én egy magyar nagyváros polgármestere vagyok, és ezért az Agenda 2007-13-mal kapcsolatban szeretnék felvetni egy olyan problémát, amiben ezúton is mondanám a valószínűleg többször hallott kérést, ez pedig a következő.
Magyarországi tapasztalatunk az, hogy a fejlesztési források általában az önerő miatt a máris, jelenleg is fejlett régiókhoz kerülnek nagyobb számban. Ez teljesen logikus dolog, de azt kell mondanom, hogy ugyanakkor ezzel a különbségek országon belül is nőnek. A rendszerváltozás tapasztalata a mi szempontunkból körülbelül ezt jelenti. Úgy gondolom, az Unión belül is komoly gondot jelent a források felhasználása, tehát ezúton is kérném, tolmácsolják azt, hogy nagyon lényeges lenne az Unión belül is az, hogy a 2007-től jelentősen megnyíló forrásokhoz az önerő milyen konstrukcióban tudna nagyobb mértékben megjelenni. Nyilván a versenyképesség egy dolog, de úgy gondolom, az infrastrukturális fejlesztéseknél ez nagyon izgalmas kérdés. Ebben kérném - akkor csak úgy mondanám - egy nagyváros részéről a támogatást.
Nagyon izgalmasnak tartom - ez másik megjegyzés - a testvérvárosi kapcsolatok bővítését, és ezt elsősorban Kujasalo nagykövet úrnak mondanám, hogy mi például a Tampere-Miskolc-kapcsolatokat ilyen irányban fejlesztjük.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Firtl Mátyás alelnök urat illeti a szó.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Nagykövet Urak! Két rövid kérdésem volna, hiszen elnök úr már felsorolta mindazokat a kérdéseket, amelyek tulajdonképpen engem is, meg mindannyiunkat érdekelnek.
Kezdeném a horvát csatlakozási kérdéssel. Tudvalevő, hogy Magyarországnak 900 éve közös történelmi múltja van Horvátországgal, tehát egész Magyarország abban érdekelt, hogy a horvát csatlakozást valamilyen módon kezelni kell, és fel is tenném a kérdést, mi módon tudná Finnország ezt elősegíteni. Teszem ezt olyan régióból - a nyugat-dunántúli régióból - és olyan választókerületből, ahol horvátok élnek, és a szomszédban, alelnök úrnál is ugyanilyen települések vannak, de mondhatnám Burgenlandot, ahol számos ugyanilyen település van. Elemi igényként jelentkezik a politikusok felé, hogy ezt megpróbáljuk valamilyen módon elősegíteni. Tehát miként lehetne leválasztani, hiszen elhangzott itt a nagykövet úrtól az a megjegyzés is, hogy Horvátország már most lényegesen előbbre tart, mint Törökország, elnök úr pedig egészen megfelelően ecsetelte, milyen problémákat okoz önmagának is Törökország jelen pillanatban, tehát ezt a különbséget meg lehetne tenni.
Az osztrák nagykövet úrnak pedig - ahogyan elnök úr is mondta - a sikereikhez csak gratulálni tudunk, az osztrák-magyar kapcsolatok kitűnőek, hiszen közös kormányülés is volt. Ezzel kapcsolatban azt a kérdést szeretném feltenni, hogy amit a közös kormányülésen elhatároznak, és amiben a kormányfők megállapodnak, azt egészen másképpen értékelik, mondjuk a tartományfőnök urak, nevezetesen a burgenlandi tartományfőnök, aki nem biztos, hogy ugyanazt vallja munkaerőkérdésben, vagy éppen a schengeni határátlépési pontok kérdésében, amit kifejezetten úgy mondok, hogy határátlépés, és nem úgy, hogy határátkelő, hiszen Schengen után ilyen, hogy határ, gyakorlatilag igazából nem létezik. Ebben kérnénk a segítségét mi, a nyugat-dunántúli régióban, hogy a lehető legtöbb pont kijelölésre kerüljön, ezzel segítve elő a szabad közlekedést.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. A 900 éves horvát-magyar kapcsolatokra való apellálást a több ezer éves finn-magyar kapcsolatokra hivatkozással is megtesszük.
Braun Márton képviselő úr következik.
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen. Finnország mindig is vezető szerepet játszott a finnugor népek közötti összetartozás ápolásában. Az Európai Tanácsban is finn barátunk és kollegánk kezdeményezett egy dokumentumot az Oroszországban élő finnugor kisebbségek védelme kérdésében. Nagykövet úr is bizonyára tudja, hogy van finnugor kisebbség a jövőben csatlakozó Romániában is - a magyar kisebbség -, és úgy érezzük, hogy a bővítésért felelős biztos nagyon kerülgeti, óvatosan kezeli ezt a kérdést, nincs határozott állásfoglalása az erdélyi magyar kisebbség kérdésében.
Azt szeretném megkérdezni, milyen kisebbségi politika várható a finn elnökség idején, milyen álláspontra helyezkedik Finnország ezekben a kérdésekben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Szirbik képviselő urat illeti a szó.
SZIRBIK IMRE (MSZP): Két rövid kérdéssel kezdeném, és bemutatkoznék. Én az ország délkeleti részéből jöttem, abból az eurorégióból, mely magában foglal három magyarországi, három romániai megyét, és a Vajdaságot, ez a Duna-Tisza-Körös eurorégió. Ezért az egyik kérdés Szerbiára vonatkozik. Ha hosszú távon nem tudunk Szerbia számára valami kiutat és számítható fejlődést adni, akkor pont ebben a régióban ereszkedik le az a schengeni határ, amely vajdasági magyarokat fog elválasztani az anyaországi magyaroktól. Tehát, ha már 900 éves horvát, több ezer éves finn-magyar, akkor akár több ezer éves magyar-magyar kapcsolatokra is hadd hivatkozzam. Hiszen nem szeretnék, mondjuk a testvérvárosomba - amely száz kilométerre van attól a várostól, ahol lakom -, Topolyára igen kemény határátlépésekkel eljutni, és viszont. Ezt azért nem szeretném. Ugyanakkor tudomásul veszem az európai biztonsági törekvéseket is.
A másik, pontosan ennek a fényében, Montenegróval most más tárgyalások kezdődtek, tehát úgy néz ki, hogy Szerbia szépen lassan enklávévá kezd a Balkánon alakulni, amelyet körbe-körbevesznek a tárgyalások, de ott, Szerbiában valami fehér folt keletkezik.
A másik, kicsit Romániára is kacsintva, és tágabb összefüggésben az Európai Unió abszorpciós képességére vonatkozóan. Annak fényében, hogy az Európai Unió fokozatosan veszít versenyképességéből, most már nemcsak az Egyesült Államokkal és a Távol-Kelettel, hanem akár Kínával, vagy az indiai térséggel szemben is, ebben a versenyszituációban mérlegelve az abszorpciós képességet, hogyan látják a bővítés gazdasági megalapozottságát, és ezáltal annak az európai kiegyenlített világnak a fenntartását, amely lassanként - az európai alkotmány adta vita fényében - töredezni látszik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm a képviselő úrnak. Kocsi alelnök úr, tessék parancsolni
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nekem két rövid kérdésem van. A kisebbségi ügyet már körüllövöldözték a képviselőtársaim, de az elnök úr is utalt a koszovói problémára. Tehát igazából érdekes az, hogyha ezek a kérdések napirenden lesznek - és egyre inkább -, akkor nyilvánvalóan fel fog merülni a Vajdaság kérdése, nemcsak a határok átjárhatósága értelmében, hanem egyáltalán, az ottani magyarok kisebbségi jogainak érvényesülése kapcsán, különösen a koszovói fejleményekkel párhuzamosan.
Tehát engem is érdekelne, milyen elképzelési vannak a finn elnökségnek a kisebbségi jog területén, illetve van még egy kérdésem. Enyhülni látszanak azok a szabályok, amelyek a munkaerő szabad áramlása elé tett gátakat érintik. Azt kérdezném, kívánja-e, van-e elképzelése a finn elnökségnek arra, hogy próbálja-e menedzselni ezeket a folyamatokat, amelyek könnyebbé teszik a munkaerő áramlását, és feloldják azokat a szabályozásokat, gátakat, amelyeket pillanatnyilag a tagországok alkalmaznak. Tehát próbálja-e enyhíteni ezeket a gátakat, és próbálja-e menedzselni ezt az enyhülési folyamatot, különös tekintettel azokra a versenyképességi kihívásokra, amelyekről a képviselőtársam beszélt?
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Ebben a pillanatban több jelentkezőt nem látok, úgyhogy a vitának ezt a részét most be is rekesztem, és ahogyan elkezdtük, azt javasolom, először kezdjük Mayrhofer-Grünbühel nagykövet úrral a válaszadást, és utána áttérünk Kujasalo nagykövet úr válaszaira.
Nagykövet úr, parancsoljon!
Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel nagykövet válaszai
FERDINAND MAYRHOFER GRÜNBÜHEL, Ausztria magyarországi nagykövete: Elnök úr, igyekszem azokra a kérdésekre válaszolni, amelyek véleményem szerint nekem szóltak. Köszönöm szépen önnek, hogy részben összefoglalta, illetve részben néhány fontos kérdést is felvetett. Rohan nagykövet úrral meg fogom vitatni azt a lehetőséget, hogy eljöjjön ide.
Magam is egyetértek azzal, hogy az abszorpciós kapacitás kérdése és bővítési fáradtság már nagyon erős belső politikai jelleget öltött, és számos fontos és költséges kezdeményezést beindítottunk Ausztriában annak érdekében, hogy az osztrák közvéleményt tájékoztassuk és megnyerjük. Meglátjuk, hogy bővítéssel kapcsolatban mennyire voltunk sikeresek ezen a téren.
Ami azt a kérdést illeti, hogy ki fog Horvátországgal együtt belépni, személy szerint nem ismerem pontosan ezt a vonalat. Tudom, hogy mindig véletlenszerűen több ország együtt volt, mi Finnországgal és Svédországgal voltunk együtt, előtte Görögország és Portugália voltak együtt, de nincs szabály. Sőt, ellenkezőleg. Legalább is, az osztrák vélemény szerint. Mindig is az volt a véleményünk, hogy minden országot a saját helyzete szerint kell megítélni, és semmiféle kapcsolódás ne legyen. Eredetileg nagyon is hezitáltunk a nagy bővítéssel kapcsolatban, mikor két évvel ezelőtt 10 ország lépett be egyszerre. Ugyanis mindig is ismertük azt a lehetőséget, tudatában voltunk annak a lehetőségnek, hogy az Európai Unió hirtelen túl nagy falatot harap, és nem tudja megemészteni. Úgy gondolom, most valami ilyesmi történik, most emésztési problémákkal küszködünk Európában. Akkoriban - mint önök is tudják - volt egy kisebb csoport, amelyben Magyarország is benne volt, eredetileg ez lett volna az első csoport.
Káli úrnak válaszolva csak annyit tudok mondani, hogy csak Burgenland példáját tudom felhozni. Burgenland volt messze a legelmaradottabb, legszegényebb része Ausztriának, ahol a legtöbb munkanélküli volt. Eurorégiós alapokkal sikerült hatalmas lépést - egy ugrást - tenni előre, és most már le is körözött más provinciákat, például Karintiát. Tehát nincs semmi kétség afelől, hogy megfelelő tervezéssel, felhasználással megfelelő pénzeket sikerül hozzátenni. Ez mindenképpen a prioritások, a belső magyar politika kérdése, amit mi nem tudunk megítélni. De a tény az, hogy Ausztria egy konkrét része, amely a legelmaradottabb volt, és hadd mondjam el, hogy akkoriban Burgenland Béccsel együtt volt az egyetlen olyan terület, ahol a kormányzó nem a többségi pártból való volt. Tehát az ilyen dolgok működnek.
Nem akarok túlságosan sok időt szakítani most a részletekre, szeretném megköszönni elnökhelyettes úrnak azokat a pozitív megjegyzéseit a magyar-osztrák együttműködéssel kapcsolatban, amellyel teljes mértékben egyetértek, és szeretném ezt viszonozni is. Azt hiszem, jó az a terv, hogy megint csak legyen közös kormányülés, és megnézzük, mire jutottunk a legutóbbi döntéshozatal kapcsán, és számos olyan témát is fel szeretnénk vetni, amelyekre a két kormány nem tért ki, bár mindkettő elismerte, de nem tért ki a részletekre.
Ami pedig a határátkelőhelyeket illeti, igaz, hogy Burgenland egy kicsit más vonalat követett, de ugyanakkor megállapodtak abban, hogy hat további határátkelőhelyet nyitnak meg, és az volt a célunk, hogy ezt a nyár előtt megtegyük. Ma van a nyár első hivatalos napja, remélem, hogy ezt az alkalmat fel tudom használni arra, hogy ellenőrizzem, hogyan is állunk ezzel.
Azt hiszem, ezek voltak a hozzám intézett kérdések, köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is nagyon köszönöm.
Nagykövet úr!
Pekka Kujasalo finn nagykövet válaszai
PEKKA KUJASALO, Finnország magyarországi nagykövete: Köszönöm szépen, elnök úr. Én az alkotmányos szerződés témájával szeretném kezdeni - vagy hogyan is nevezzük ezt most. Mostantól kezdve, ha jól értettem, a csúcs nem igazán adott útmutatást arról, hogy a folyamatnak mi is legyen most a célja. Különösen arra tekintettel, hogy a különböző vélemények és az ütem, hogy hogyan haladjunk, nagyon eltérő a tagországok között. Mi elsősorban szeretnénk a tagországokkal konzultálni a tekintetben, hogy ki mit gondol arról, hogyan is haladjunk előre ezen a területen, de nincs még konkrét elképzelésünk arról, hogy ennek a folyamatnak mi lesz a végeredménye.
Ami a demokratikus Oroszországot illeti, Oroszországgal a kapcsolatok és a fejlemények, ami a demokratizálást illeti, már egy ideje napirenden vannak, és természetesen az európai uniós napirenden is kell, hogy szerepeljenek. Oroszországgal kapcsolatos más kérdések is felmerülnek, éppen ezért nagyon fontos, hogy az Európai Unió egy hangon szólaljon meg e témával kapcsolatban, ami a múltban nem mindig volt így. De természetesen semmiféle tabunak nem szabad kialakulnia két partner közötti párbeszéd során.
Ami a bővítés kérdését, az első kérdést illeti, lehet, hogy egy kis félreértés történt. Finnország egyáltalán nem ellenzi, és nem becsüli le az abszorpciós kapacitás kérdését, én csak azt mondtam, hogy a vita ne vezessen oda, hogy új kritériumok alakuljanak ki, amelyek diktálnák a következő lépések ütemét a bővítés folyamatában. Ez is téma a vitákban, és a jövőre nézve fontos kérdés. Természetesen a kommentárját elfogadom, polgármester úr, és az üzenetet természetesen tovább fogom adni.
Volt néhány kérdés a kisebbségekkel kapcsolatban is - Horvátországban -, és Horvátország útjával kapcsolatban, a tagság irányába. Itt elsősorban szeretném megerősíteni, amit már az osztrák nagykövet úr is említett, hogy a tagság felé haladást minden ország saját érdemei alapján kell megítélni, és számos a kérvényező. Ugyanakkor Finnország mindig is azzal a pozícióval fog előállni, hogy semmiféle csomagtervet nem szabad erőltetni, hanem minden ország a saját érdemei alapján kerüljön megítélésre, méghozzá egyénileg, és ez érvényes Horvátország és Törökország esetében is.
Ami az oroszországi finnugor kisebbségek, vagy az európai kisebbségek kérdését illeti, természetesen ezek Finnország számára nagyon fontos kérdések, és semmivel sem lesznek kevésbé fontos témák az elnökség alatt. Vannak európai uniós elvek és rendelkezések - Európa tanácsi rendelkezések is -, amelyeket mindenképp tiszteletben kell tartani, akár magyarországi, akár Magyarországon kívüli kisebbségekről van szó, akár Finnországon belüli, vagy Finnországon kívüli kisebbségekről van szó. Talán nem értem teljes mértékben azt a kérdést, amely a vajdasági kisebbségekre vonatkozott, de azt hiszem, az általános megközelítésmód mindig az, hogy a felsorolt elveket tiszteletben kell tartani.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, nagykövet úr.
Az első napirendi pontot azzal zárom le, hogy bár az osztrák elnökség véget ért, azért remélem, a kapcsolatunk az osztrák nagykövet úrral nem lesz kevésbé intenzív, mint eddig volt. Nagy örömmel folytatjuk a megbeszéléseket az Európai Unió jövőjéről. Úgy érzem, Ausztriának és Magyarországnak egyébként is több kezdenivalója lenne egymással az Európai Unión belül, és nagy izgalommal és várakozással tekintünk a finn elnökség elé. Meggyőződésem, hogy kiváló kapcsolatban leszünk a jövőben is a nagykövet úrral. Nagyon szívesen látjuk bármikor az elnökség idején, ha valamit meg kíván konzultálni a bizottsággal, mi örömmel állunk rendelkezésére, és remélem, ha nekünk lesz kérdésünk, szívesen fogadja el meghívásunkat.
Még egyszer nagyon szépen köszönjük mindkettőjüknek a kedvességüket, a tájékoztatót és a válaszokat.
Rövid technikai szünetet tartunk. (Az osztrák és a finn nagykövet és munkatársai elhagyják az üléstermet.)
Tisztelt Bizottság! Szeretném bejelenteni, hogy a szemmel érzékelhető körülmények ellenére a bizottság határozatképes, ha ez nem is látszik teljes egészében, tehát folytassuk a munkánkat.
Két napirendi pontunk van hátra, az országgyűlési képviselők és az európai parlamenti képviselők összeférhetetlenségére vonatkozó törvényi rendelkezések módosításáról szóló, illetve a mentelmi jogra vonatkozó törvényjavaslat. Mindkettőt azért tárgyalja a bizottság, mert mindkettő az európai parlamenti képviselőkre is vonatkozik.
Megadom a szót tisztelt szakállamtitkár úrnak.
Egyes törvények mentelmi jogra vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat
DR. PAPP IMRE államtitkár, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Mindkét törvényjavaslat a képviselők jogállásáról szóló törvényt illeti, illetve az EP-képviselők jogállására vonatkozó szabályozást változtatná meg. A javaslatok a mentelmi jogra vonatkozóan egy egységesítést hajtanak végre; a mentelmi jogra vonatkozó szabályok valamennyi közjogi tisztségviselő vonatkozásában ugyanazzal a tartalommal kerülnének kialakításra, mint az országgyűlési képviselők esetében. Vagyis, az egyes külön törvényekben megjelenített eltérő szabályok most egységes rendszerben jelennének meg. Ebben vannak anyagi jogi, illetve eljárásjogi újítások is, de összességében a hatályos rendszer apróbb módosításokkal való fenntartásáról szólnak.
Az mindenképpen vívmánya a javaslatnak, hogy a mentelmi jogra vonatkozó rendelkezések a képviselőkre vonatkozó rendelkezések alapján, immáron külön törvényekben, részletszabályokban meg nem határozott módon történnek, illetőleg ehhez igazodna a büntetőeljárási, illetve a szabálysértési törvény módosítása.
A másik, az összeférhetetlenségi ügy próbálja szigorúbbá, következetesebbé tenni az országgyűlési képviselői megbízatáshoz kapcsolódó közhivatali, illetve gazdasági összeférhetetlenségi szabályokat, felújítja a jelenleg hatályos törvény fogalomkészletét, és a jövőre nézve a hozzátartozók tekintetében szigorításokat tartalmaz, későbbi hatálybaléptetéssel megoldva.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Azt javasolom, hogy a bizottság folytasson összevont vitát a két törvényjavaslatról, azután két külön szavazás történjen.
Kérdeztem a bizottság tagjait, ki kíván hozzászólni az elhangzottakhoz. (Nincs jelzés.) Köszönöm szépen a tartalmas vitát, a vitának ezt a részét berekesztem.
Döntés általános vitára való alkalmasságról (T/238. szám)
Kérem a bizottság tagjait, hogy aki először az összeférhetetlenségről szóló törvényjavaslatot támogatja, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz igen. Ki nem támogatja? (Nincs jelzés.) Nincs ilyen. Ki tartózkodott? Négy tartózkodással a bizottság támogatja.
Döntés általános vitára való alkalmasságról (T/239. szám)
Kérem a bizottságot, hogy aki a mentelmi jogra vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslatot támogatja, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz igen. Ki nem támogatja? (Nincs jelzés.) Ilyen nincs. Ki tartózkodott? Négy tartózkodás mellett a bizottság támogatja.
Köszönöm szépen.
Mielőtt az ülést berekeszteném, szeretnék megfogalmazni egy kérdést a minisztérium irányában, amennyiben ez lehetséges.
Az európai ügyek bizottsága azt tapasztalta, hogy azokat a törvényeket, amelyek az európai parlamenti képviselők jogállására vonatkoznak, lényegében azok a képviselők készítették el, akikből később európai parlamenti képviselők lettek, és némi aránytalanságot tapasztalunk ebben a törvényben. Arra szeretnénk kérni a minisztériumot - tudom, hogy nagyon tele vannak más ügyekkel, nem annyira sürgős -, hogy amikor olyan két év tapasztalat már rendelkezésünkre áll, ami egyébként már bekövetkezett, felül kellene vizsgálni ennek a törvénynek a tartalmát. Néha úgy érezzük, az, hogy minden európai parlamenti képviselő felszólalhat minden plenáris ülésen, bizottsági üléseken, korlátozás nélkül, ez néha nagyon terhelő tud lenni, tehát érdemes lenne erre visszatérni a nem túl távoli, de nem feltétlenül közeli jövőben.
Van erre készség?
DR. PAPP IMRE államtitkár, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium: Természetesen, a tárcánk a jogalkotási törvény alapján egyébként is áttekinti valamennyi törvényt, és egyfajta utólagos hatáselemzést folytat valamennyi törvény kapcsán, tehát ez is soron következik, de ha a bizottságnak ez a kérése, akkor természetesen soron kívül is meg tudjuk vizsgálni, hogy milyen közjogi összefüggések vetődnek fel. Tehát készséggel állunk rendelkezésre.
ELNÖK: Hálásan köszönjük mindannyiunk nevében.
Az ülést berekesztem, köszönöm a részvételt.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 33 perc)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné