EIB-7/2006.
(EIB-7/2006-2010.)
az Országgyűlés európai ügyek bizottságának
2006. július 11-én, kedden, 10.00 órakor
a Parlament főemelet 61. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
Firtl Mátyás napirend előtti felvetése
Dr. Iván Gábor, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkára tájékoztatója
Tájékoztató az európai uniós ügyek kormányzati koordinációjának új szervezeti rendszeréről
1.Dr. Iván Gábor, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkárának tájékoztatója
- a 2006. második félévi finn EU-elnökségi programmal kapcsolatos magyar prioritásokról,
- az európai uniós ügyek kormányzati koordinációjának új szervezeti rendszeréről, valamint
- az előző parlamenti ciklusban az európai ügyek bizottsága által kezdeményezett egyeztetési eljárások állásáról, illetve a döntéshozatal várható menetrendjéről
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Veress József (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő(Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Tóth Bertalan (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Dr. Iván Gábor, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkára
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 12 perc)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok, tisztelt bizottság! Az európai ügyek bizottságának mai első ülését megnyitom. A bizottság határozatképes.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a megküldött napirenddel kapcsolatban észrevétel van-e. (Jelzésre:) Firtl alelnök úr.
Firtl Mátyás napirend előtti felvetése
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök úr, nekem lenne gyakorlatilag egy napirend előttim, pontosan a tegnapi miniszterelnöki napirend előttivel kapcsolatban, ahol a konvergenciaprogrammal hosszasan foglalkozott a miniszterelnök úr.
Éppen ezért kérdezem az elnök urat, hogy nem kellene-e ezzel kapcsolatban az elkövetkezendő időben a bizottságnak is tartania egy ülést? Illetve tartsunk is, kérem!
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tegnap beszéltem Veres János pénzügyminiszter úrral, úgyhogy az alelnök úr nyitott kapukat dönget. Ez jó, mert ez egy konszenzusra való törekvés, ha másban nem, abban a vonatkozásban, hogy mikkel foglalkozik a bizottság.
A konvergenciaprogramot a magam részéről is az egyik legfontosabb politikai kérdésnek és kihívásnak tekintem a bizottság szempontjából.
A dilemma legfeljebb abban van, hogy mikor. Úgy tájékozódtam, hogy függetlenül a tegnapi miniszterelnöki beszédtől, a kormány az Európai Bizottsághoz benyújtásra kerülő konvergenciaprogramról augusztusban fog döntést hozni, augusztus végén, mivel szeptember elején kell benyújtani. Abban maradtam a pénzügyminiszter úrral, hogy augusztus utolsó hetében, amikor már a kormánynak konkrét elképzelése van, beszélni tudunk róla bármikor, de ami bennünket érdekel, hogy mi lesz az a program, amit benyújtanak a Bizottság elé, az augusztusban fog körvonalazódni.
A pénzügyminiszter úr kifejezte a nyitottságát, hogy eljön a bizottságunkhoz megvitatni a Bizottság elé benyújtásra kerülő konvergenciaprogramot. Rendben van ez így? (Firtl Mátyás bólint.) Köszönöm szépen.
Azt a kérdést továbbra is fenntartom, hogy van-e észrevétel a napirenddel kapcsolatban. (Nincs ilyen jelzés.) Ilyet nem látok.
Kérdezem a bizottságot, ki fogadja el a mai első ülésünk napirendjét. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.)
Ez egyhangú. Köszönöm.
Dr. Iván Gábor, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkára tájékoztatója
Tehát a mai napirendi pontunk Iván Gábor úrnak, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkárának, illetve európai igazgatónak a beszámolója. Ez az első alkalom, hogy a szakállamtitkár urat ebben a minőségében köszönthetjük a bizottság előtt.
Elég sok mindenről kellene a mai napon szónak esnie, nyilván a finn elnökségi programmal kapcsolatos magyar prioritásokról, az ezzel kapcsolatos magyar kormányzati feladatokról. Kialakult az európai uniós ügyeknek, a kormányzati koordinációnak egy új szervezeti rendszere, ez is érdekes.
Én azt javaslom, hogy ma még egyelőre ne beszéljünk az európai ügyek bizottsága által korábban kezdeményezett egyeztetési eljárásokról, mert erről a bizottsági alelnökökkel az ülést követően fogunk egy tárgyalást folytatni, hogy mi legyen a célszerű menetrend. Ezt vissza fogom hozni a bizottság elé, amiben hátha meg tudunk állapodni az alelnökökkel.
Ha ez így elfogadható, akkor még egyszer nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm az európai ügyek bizottságában, és meg is adnám önnek a szót.
DR. IVÁN GÁBOR, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a meghívást. Elnézést kérek, hogy megvárakoztattam a tisztelt bizottságot. A megbízásom annyira új, hogy a gépkocsimmal nem tudtam bejutni az Országgyűlés Hivatalának parkolójába, de időközben ez megoldódott, úgyhogy elnézésüket kérem a késésért.
A három kérdés közül, amit a bizottság javasolt megvitatni - a finn elnökségi programot, az európai ügyek koordinációs rendjét a kormányzaton belül, illetőleg az egyeztetési eljárások állásának áttekintését -, ha megengedik, én praktikus okok miatt talán azzal kezdeném, hogy hogyan működik, hogyan tervezzük működtetni a kormányzati koordinációt július 1-jétől. Ezt követően szólnék a finn elnökségi programról, majd az egyeztetési eljárásokról, amennyiben ez megfelel. (Az elnök bólint.)
Tájékoztató az európai uniós ügyek kormányzati koordinációjának új szervezeti rendszeréről
Akkor a kormányzati koordinációról. A kormányzati koordinációban radikális változtatásokat nem tervezünk. Az első két év tapasztalatai azt mutatják, hogy az a rendszer, amely a tárcák között egy horizontális szakmai egyeztetést biztosít a Tanácsban képviselendő mandátumok kialakításához, illetőleg biztosít egy vertikális politikai döntéshozatalt, amely szakmai szintről indul, a szakértői munkacsoportok szintjéről, ezt követően az EKTB, az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság döntés-előkészítő szintjére jut, majd adott kérdésben a kormány politikai állásfoglalását igénylő kérdésekben a kormány dönt, ezt a kettős keresztmetszetet, tehát a kormányzaton belüli, szaktárcák közötti horizontális koordinációt, illetőleg a szakcsoportoktól egészen a kormány politikai állásfoglalásáig terjedő vertikális koordinációt fent kívánjuk tartani. Az elmúlt két év azt mutatja, hogy ez a rendszer működik. Azt gondolom, azért van rajta javítanivaló.
Amin talán egy kicsit szeretnénk továbblépni, az az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság alatt működő szakértői, szakmai munkacsoportok tevékenysége. Én arra fogom ösztönözni kollégáinkat a szaktárcáknál, hogy a szakértői munkacsoportok tevékenységét erősítsék meg. Az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság talán egy kicsit többet foglalkozott olyan kérdésekkel is, amelyeket a szakértői munkacsoportokban el lehet dönteni.
A következő szint, az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság mindenképpen fent fog maradni, ennek a szintje szakállamtitkári, főosztályvezetői szintű egyeztetést fog jelenteni. Abban már valamennyi tárcával megállapodtunk, hogy ebben a koordinációs tárcaközi bizottságban mindenki állandó egy tisztviselővel és a minisztérium álláspontjának képviseletére felhatalmazott taggal képviselteti magát.
Az EKTB biztosítja azt a heti rendszeres döntéshozatalt, azt a rendszeres heti döntés-előkészítést, amely a COREPER heti ütemezéséhez kötődik. Továbbra is az EKTB fogja jóváhagyni azokat a mandátumokat, amelyeket a COREPER I., illetve a COREPER II. ülésein Magyarország képviselni fog. Ez nem jelenti azonban azt, hogy az EKTB átvenné egy politikai döntéshozó fórum szerepét.
Azokat a kérdéseket, amelyek jelentőségüknél fogva politikai döntést igényelnek, ilyen azért elég sok van, továbbra is a kormány fogja eldönteni.
Ami az uniós ügyeknek a kormányzaton belüli integrálását, beágyazódását illeti, fent kívánjuk tartani azt a rendszert, hogy az EKTB valamennyi üléséről az államtitkári értekezlet írásbeli tájékoztatót, írásbeli emlékeztetőt kap. Illetőleg továbbra is minden héten szerepelni fog a kormány ülésén egy olyan tájékoztató, hogy az adott héten az uniós napirenden mik a kiemelt kérdések, és azokban Magyarország milyen álláspontot képvisel.
Ha megengedik, szólnék néhány szót arról is, hogy a Külügyminisztériumon belül hogy alakul a munkamegosztás. A Külügyminisztériumon belül két szakállamtitkárság foglalkozik európai ügyekkel. Az egyik a politikai igazgató, Udvardi Iván által vezetett szervezeti egységeket fedi le. A politikai igazgató feladat- és hatásköre nagyvonalakban meg fog egyezni a múltban betöltött feladatával, továbbra is a közös kül- és biztonságpolitikáért felelős. Ezen túlmenően az uniós napirend néhány kiemelt kérdése is a politikai igazgatóhoz tartozik, így például a bővítés kérdése, a bel- és igazságügyi kérdések, a kisebbségi kérdések és az alkotmányszerződés kérdései, amelyekben együttműködik az európai igazgatóval.
A másik szakállamtitkár az európai igazgató, ezt a funkciót töltöm be én. Ez a szakállamtitkárság, ezek a szervezeti egységek teljes mértékben átveszik a korábbi Európai Ügyek Hivatalának funkcióit. Tehát az a funkció, amit az Európai Ügyek Hivatala az elmúlt 1,5-2 évben betöltött, az a kormányzati koordinációs szerep, illetőleg azok a kérdések, amelyekben az Európai Ügyek Hivatalának első helyi felelőssége volt, július 1-jétől az európai igazgató szakállamtitkár alá tartozó szervezeti egységek feladatait jelentik.
A kormányzati koordináció biztosítása mellett, tehát hogy az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság működtetése mellett néhány horizontális kérdést említsek, amelyek közül, azt hiszem, több már ebben a bizottságban is egyeztetés tárgyát képezte. Továbbra is a pénzügyi perspektíva, illetőleg annak a jövő évtől, hivatalosan 2008-tól induló felülvizsgálata kérdése továbbra is az európai igazgató első helyi felelősségét képezi. Ugyanígy a belső piac horizontális felelőssége is az európai igazgató hatáskörébe tartozik.
Az elnökségi felkészülések, az elnökségi prioritások értékelése, illetőleg az adott félévben az elnökséghez kapcsolódó magyar kezdeményezések, prioritások meghatározása, illetve az ezekre történő javaslattétel a kormány részére szintén az európai igazgató hatáskörébe tartozik. De van egy olyan tervünk is, ha kicsit szabad előretekinteni, hogy javasolni fogjuk a kormánynak azt, hogy tekintse át az Európa-politika stratégiai kérdéseit. Legutóbb két évvel ezelőtt, 2004 decemberében foglalkozott a kormány az Európa-politika stratégiai kérdéseivel. A szándékunk az, hogy javaslatot teszünk ennek a felülvizsgálatára.
Nagyjából így néz ki az a koordinációs rend, az a koordinációs modell, amivel július 1-jétől működünk. Elnök úr, rátérjek-e a következő pontra? (Jelzésre:) Köszönöm.
Másodikként a finn elnökség prioritásairól szeretnék néhány szót szólni. A finn elnökség egy olyan pillanatban veszi át a stafétabotot, amikor is az Unió, úgy tűnik, elindult egy válságközeli helyzetből egy reményeink szerint felfelé vezető úton. A 2005. évben, emlékszünk, súlyos kérdések terhelték ezt - az alkotmányszerződés elutasítása, rá két hétre, júniusban nem sikerült megállapodni a pénzügyi perspektíváról.
A kibővítésről rendkívül szerencsétlen kommunikációkat hallottunk a centrumországok részéről. Tehát volt egy általános rossz hangulat 2005-ben. Azt gondolom, azzal, hogy 2005 végén sikerült a pénzügyi perspektíváról megállapodásra jutni, illetőleg áprilisban létrejött az intézményközi megállapodás a Tanács, a Bizottság és a Parlament között, ezzel egyrészt ezt a hangulatot sikerült jelentősen megváltoztatni, másrészt sikerült bizonyítani, hogy az Unió 25-ös körben is működőképes.
Van néhány további fontos elem, ami hozzájárult ahhoz, hogy az Unió elmozdulni látszik a gödör mélyéről. Ilyen kérdésnek tartom azt, hogy az uniós napirend tematizálása megváltozott. Kevesebbet beszélünk olyan, kevésbé megfogható kérdésekről, intézményi kérdésekről, amelyek a polgárok és a vállalkozók számára finoman szólva talán idegenül hangzanak. A lisszaboni stratégia megújítása kapcsán olyan kérdések kerültek előtérbe, nevezetesen a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés, amik érthetőbbé teszik az uniós politikai napirendet.
A kedvezőbb irányba történő elmozdulás további fontos elemének tartom azt, hogy az osztrák elnökség alatt első olvasatban létrejött a megállapodás a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvről a Tanácsban, amely alapvetően az Európai Unió kompromisszumos szövegén alapul.
Tehát ebben a helyzetben egy viszonylag kedvezőnek mondható, vagy 2005-höz képest kedvezőbb környezetben vette át a finn elnökség az elnöki feladatok ellátását. Azonban továbbra is van egy súlyos kérdés, amellyel a finn elnökség kiemelten kíván foglalkozni, ez pedig az Európa jövője-kérdéskör, aminek én két elemét emelném ki, hasonlóképpen ahhoz, ahogy a finn elnökség is teszi: az egyik az alkotmányszerződés jövője, a másik pedig a bővítés kérdése. Mindkét kérdés kiemelt hangsúllyal fog szerepelni a finn elnökség alatt.
Az alkotmányszerződés jövőjéről olyan megállapodás született a júniusi csúcstalálkozón, hogy a német elnökség végéig a finn és a német elnökség folytasson kétoldalú konzultációkat a tagállamokról. A finn elnökség jelezte, hogy ezt az ősszel meg fogja kezdeni, minden tagállammal kétoldalú konzultációkat fog folytatni arról, hogy milyen módon lehet az alkotmányszerződés problémájára megoldást találni.
Ezt követően a német elnökség végéig a német elnökség egy jelentést vagy egy javaslatot fog letenni arra vonatkozóan, hogy 2008 végéig milyen megoldás található. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én azt most nem fogom tudni megmondani önöknek, hogy mi lesz a megoldás 2008 végéig, de azt gondolom, ez egy reálisabb ütemtervnek tűnik, tehát a reflexiós időszak ezzel gyakorlatilag meghosszabbodott. Hogy 2008 végéig adtak maguknak a tagállamok határidőt, talán reálisabbnak tűnik, mint az eddigi elképzelések.
A bővítés, mint az elnökségi időszak prioritása, az uniós napirendből viszonylag adja magát, hiszen 2006 októberében az Európai Bizottság jelentést fog készíteni Romániáról és Bulgáriáról, illetőleg a decemberi csúcstalálkozóra az Európai Bizottság készít egy elemző dokumentumot az Unió bővítéséről.
A kérdés első feléhez visszakapcsolódva, Románia és Bulgária csatlakozása nyilván a feltételek teljesítésétől függően történhet meg 2007. január 1-jétől. Ezzel párhuzamosan a bővítés egészéről folyó gondolkodás nyilván messze túlmutat Románia és Bulgária csatlakozásán. A finn elnökség prioritásai közé tartozik a versenyképesség javítása, különös tekintettel az innovációs politikára. Azt hiszem, ez nem meglepő egy ilyen ország esetében, mint Finnország. Finnország javaslatot fog tenni arra, hogy az Uniónak legyen saját innovációs politikája.
Ezzel párhuzamosan egy másik új politika vitáját is napirenden kívánja tartani, ez pedig az energiapolitika kérdése, amelyben markáns magyar érdekek jelennek meg. Mindkét esetben támogatjuk az elnökség erőfeszítéseit, azzal, hogy a félév alatt az energiapolitika vonatkozásában a külkapcsolatok, a külső dimenziók, a külső aspektusok fognak nagyobb szerepet kapni. Ennek egy állomása lesz az, hogy az októberi informális csúcstalálkozóra a finn elnökség meg fogja hívni Putyin orosz elnököt is egy dialógusra.
Az előttünk álló félévnek szintén prioritása a belső piac, ezen belül az Európai Parlament második olvasatban fogja vizsgálni a belső piaci szolgáltatások irányelvét. Az a várakozásunk, hogy második olvasatban a megállapodás a finn elnökség végéig létrejöhet.
Szintén finn elnökségi prioritás a jobb jogi szabályozás kezdeményezésének a továbbvitele, amely jelenti egyrészt a jogszabályok egyszerűsítését, a már benyújtott jogszabályok felülvizsgálatát, hogy valóban szükség van ennyi jogszabályra, illetőleg a jogszabályi környezetből a vállalkozókra nehezedő terhek enyhítését.
A finn elnökség idejére fog esni a bel- és igazságügy vonatkozásában a hágai program felülvizsgálata. A finn elnökség határozott törekvést, határozott szándékot mutat arra vonatkozóan, hogy a schengeni övezet 2007 végére tervezett bővítésének menetrendjét a tagállamok képesek legyenek tartani. Itt természetesen megint találkoznak az elnökség és Magyarország érdekei.
Végül, de nem utolsósorban, a finn elnökség különös figyelmet fordít a tanácsi döntéshozatal átláthatóságára, a transzparenciára, követve az osztrák elnökség kezdeményezéseit, és várhatóan a finn elnökség alatt az együttdöntési eljárások ülései már mind nyilvánosak lesznek. Nagyjából így foglalható össze a finn elnökség programja.
A harmadik pont az egyeztetési eljárások kérdése. Azt gondolom, hogy az elmúlt 1,5-2 év azt mutatja, hogy ez az egyeztetési eljárás jól működik, és szeretném is kifejezni készségünket, készségemet a tekintetben, hogy az Országgyűlés egyeztetési eljárási kezdeményezéseiben együttműködést fogunk mutatni, és minden jelentkező igénynek megpróbálunk eleget tenni. Ennek az együttműködésnek persze vannak olyan alapjai, amelyek a technikai feltételt is biztosítják ehhez, nevezetesen az Országgyűlés minden bizottsági és tanácsi dokumentumot automatikusan megkap.
Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy a bizottság tett egy kezdeményezést, hogy a jövőben minden dokumentumot közvetlenül meg szeretne küldeni a nemzeti parlamenteknek. Mi ennél egy kicsit előbbre tartunk, hiszen nemcsak a bizottsági, hanem a tanácsi dokumentumokat is megküldjük. Ezt a gyakorlatot természetesen a jövőben is folytatni kívánjuk.
Az előttünk álló félév vonatkozásában azt szeretném elmondani, hogy július végéig, várhatóan a július végi kormányülésre történő benyújtással készítjük el a finn elnökség múlt héten megismert programja alapján azt az előterjesztést, amely összefoglalja a magyar kezdeményezéseket a finn elnökség időszaka alatt. Ennek az előterjesztésnek lesz a melléklete az az egyeztetési eljárási javaslat, az a lista, amely tartalmazza azokat a jogszabályokat, azokat az uniós napirenden szereplő kérdéseket, amelyek egyrészt törvényalkotási hatáskörbe tartoznak, másrészt kiemelt jelentőségűek, és ezért ajánljuk az Országgyűlés európai ügyek bizottságának figyelmébe.
Továbbra is fent kívánja tartani a miniszterelnök úr azt a gyakorlatot, hogy az Európai Tanács-ülések előtt, illetve a csúcstalálkozók előtt a konzultációs bizottság keretében a jövőben is ismertetni fogja a kormány álláspontját, amelyet az Európai Tanács ülésén képviselni fog.
Végül hadd jelezzem, hogy azt a törvényi kötelezettséget is tiszteletben kívánjuk tartani, hogy az Országgyűlésnek minden évben jelentést készítünk az elmúlt év tapasztalatairól. Idén második alkalommal készítettünk ilyet, bár a tavaszi ülésszak rövid volta miatt ennek a vitájára egyelőre nem került sor. Elnök úr, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is, szakállamtitkár úr.
Kérdezem a bizottságot, hogy kinek van az elhangzottakkal kapcsolatban, vagy nyilván a tárgyhoz kapcsolódóan, bármi máshoz akár kérdése, akár észrevétele.(Nincs ilyen jelzés.)
Én szívesen megnyitom a sort azzal, hogy a szakállamtitkár úr beszámolt arról, hogy az európai uniós stratégiánk felülvizsgálatra szorul. Nem lenne haszontalan, hogyha néhány irányt ebben meg tudna velünk osztani.
Nyilván a stratégia még nem készült el. Érdemes lesz majd visszatérni a részletekre akkor, amikor elkészül, de azért amikor ez a gondolkodás megindul, akkor az irányokat nagyjából már lehet látni, tehát érdemes lenne, ha erről hallhatnánk egypár szót.
A finn elnökséggel kapcsolatban van egy kommunikációs nehézség a parlamenti képviselők és a diplomaták között: a politika mindent túlmond, erősebben, a diplomácia pedig alulmond. Nagyon érdekes tapasztalat volt az osztrák elnökség alatt, amikor az osztrák nagykövet úr beszámolt arról, hogy prioritás lesz az alkotmányos szerződés kudarca nyomán szükségessé váló reflexiós időszak, és az elnökség végén megtudtuk, hogy ez a reflexiós időszak két konferenciából állt, az egyik valahol Ausztriában, és volt még, azt hiszem, St. Pöltenben egy konferencia.
Én mondjuk úgy ítéltem meg, hogy ez nem tekinthető reflexiós időszaknak, hogy tartanak ilyen konferenciát, az egyik ráadásul a zenéről szólt. Tehát ezek nem alkalmasak arra, hogy Európa és Európa polgárai szembenézzenek azzal a kudarccal, ami történt, de ez mégis prioritásként szerepelt. Csak azért kérdezem ezt így, mert nem tudom, most mit jelent az, hogy a finn elnökség prioritása Oroszország. Ez az első alkalom, hogy ez felkerült az elnökségi prioritások közé, de ha abból a tapasztalatból indulok ki, amik mondjuk a korábbi elnökségek által megfogalmazott prioritások végrehajtásából láthatók, akkor túl sok jóra nem számíthatunk. Hacsaknem az a prioritás, amit hallottunk, hogy meghívják Putyint a csúcsra, és ebben merül ki, hogy az Európai Unió tudatossággal foglalkozik ezzel. Ez helyes, de nem biztos, hogy elégséges. De mondom, itt más helyről beszélünk, mert ön láthatólag diplomata, mi meg politikusok vagyunk.
Szeretnénk jobban érteni egymás nyelvét, hogy amikor azt mondják valamiről, hogy prioritás, ez mit is jelent? És persze hogy Magyarország hogyan tud ezekben lépni.
Még egy dolog eszembe jutott, az innováció előtérbe kerülése, ami Finnország részéről logikus. Az Európai Unió tagállamai közül azt hiszem, első helyen áll az innovációs képesség tekintetében. De hogy mint elnök, mit fog ebben tenni, ezt nem tudom, túl azon, hogy tesz egy javaslatot, aztán megint két konferencián megbeszélik. Úgyhogy e tekintetben, hogyha valami diplomáciai bölcsességet tudna nekünk mondani, akkor megköszönném.
Én befejeztem a hozzászólásomat. Lehet követni azt, amit elhatároztunk, hogy kérdés-válasz van, és lehet úgy is, hogy megnyitjuk a kérdések sorát. Maradjunk abban, hogy akkor most válaszol, utána Ékes képviselő úr, majd Firtl alelnök úr következik. Tessék parancsolni!
DR. IVÁN GÁBOR, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Elsőként a stratégiai felülvizsgálat. Valóban elkezdődött egy gondolkodás, hogy mik azok a sarokpontok, amik mentén az első két év tapasztalataira is figyelemmel újrafogalmazzuk az Európa-politikai stratégiánkat. Ez nem fog 180 fokos változást jelenteni, inkább az eddigi tapasztalatok alapján és az uniós napirenden szereplő stratégiai kérdések figyelembevételével tartjuk egy kicsit időszerűnek.
Néhány kérdés, ami felmerül és amit adresszálnunk kell, például az Unió egységességének kérdése. Az látható, hogy legalább két belső kör azért működik az Unióban, az egyik a Schengen-övezet, a másik pedig az euróövezet. Ebből különösen az euróövezetre hívnám fel a figyelmet, ahol látható módon a gazdaságpolitikai koordináción túlmenő egyeztetésre is készek a tagállamok.
De vannak olyan együttműködési kezdeményezések, amelyek nem kötődnek az uniós intézményrendszerhez, vagy azon túl, vagy amellett, vagy attól függetlenül léteznek, csak hadd utaljak arra a francia kezdeményezésre, hogy a nagy tagállamok működjenek együtt, és lehetőleg az akaratukat vigyék keresztül az Unió közösségén. Azt gondolom, hogy ezek az Unió megosztására irányuló törekvések, egy közép-nagy tagállamnak, amely nagyon erős, nyitott gazdasággal rendelkezik, nem feltétlenül érdekei.
Tehát valószínűleg az egyik stratégiai kérdés az lesz, hogy Magyarország hogy viszonyul ehhez az egységesség kérdéséhez. Nagy valószínűséggel Magyarország azt fogja képviselni, hogy az Unió ne töredezzen szét, egységes közösségként működjön.
30
PÉ 31 (Iván)
Szintén egy fontos kérdés az Unió versenyképességének meghatározása vagy annak elemeihez történő viszonyulás. Itt elég sok kérdés feszül egymásnak a versenyképességen belül. Nemcsak arra gondolok, amit felszínes megközelítésben szoktunk mondani, hogy a globális versenyben helyt kell állni. Igen, ezt tudjuk, hogy helyt kell állni, egyre több mindenre van ráírva, hogy Indiában és Kínában készült. Azt hiszem, hogy ez a dolgoknak a felszíne, és olyan kérdéseket kell megvizsgálnunk, hogy van egy közös értékeket valló európai modell, ami minden országban egy picit persze más. Van egy olyan európai modell, ami szociális értékeken alapuló társadalmi konszenzust azért minden tagállamban fel tud mutatni. Ennek a fenntartása és a versenyképesség gazdasági aspektusainak javítása időnként konfliktusba kerül. A német autógyártók előszeretettel jönnek azzal a példával, hogy nekik minden európai normát: környezetvédelmi, életvédelmi, egészségvédelmi normát be kell tartaniuk, és mivel sorozatban gyártanak, ezeket az autókat adják el harmadik piacokon is, ahol pedig olyan autókkal kell versenyezniük, amelyekben nincsenek benne ezek a költségek.
Tehát azt gondolom, hogy a szociális modell megőrzése és a versenyképesség javításának a dilemmája, amit egyébként már az Unió többször adresszált, ez is egy olyan kérdés, amihez képest meg kell határoznunk a viszonyunkat.
De a belső piacon nagyon sok olyan jelenség van, ami kézzelfogható konfliktusokat okoz a napi döntéshozatalban, és egy ilyen stratégia arra is szolgálna, hogy adjon egy iránymutatást a közigazgatáson belül, amikor egy mandátumot meg kell határozni. Erre hadd mondjak egy másik példát. Egyre több jel mutat arra, hogy például a vállalat-felvásárlások kapcsán egy nagyon jelentős tagállami piacvédelmi protekcionizmus jelenik meg, ha visszaemlékezünk a közelmúltbeli franciaországi és spanyolországi energiavállalatok kapcsán történt felvásárlásokkal szembeni ellenállásra, akkor ezek a jelenségek azért a liberális gazdaságpolitikát jelentő egységes belső piac alapértékeivel szembemennek. Ezeket is meg kell vizsgálni.
Meg kell vizsgálni azt is, hogy a közösségi jogalkotásban mennyire a fogyasztók érdekei kerülnek előtérbe, melyek azok az ágazati politikák, ahol egy ilyen posztliberalizációs jogalkotás folyik, ahol a fogyasztók érdekei talán valamivel fontosabbak a vállalkozók érdekeinél, meg kell azt nézni, hogy Magyarországon az egyes ágazatokban hogyan illeszthetők össze a fogyasztók és a vállalkozók érdekei.
Hangsúlyozom: ezek csak példák, tehát ezeken a vonalakon végig kell mennünk. Aztán úgy vélem, az is fontos, hogy az Unió sikeres legyen. Sikeresség alatt azt értem, hogy egy kicsit az állampolgárok és a vállalkozók is jobban érezzék magukénak. Ehhez talán egy újfajta kommunikáció, egy másfajta tematizálás kell, amire utaltam, hogy talán a lisszaboni stratégia felülvizsgálata kapcsán elindult egy ilyen jelenség, tehát egy ilyen tendencia, de azt gondolom, hogy ezen a téren még nagyon sok tennivaló van.
Nagyon rövidesen szembe fogunk nézni azzal, hogy ugyan létrejött az intézményközi megállapodás, de 2008-2009-ben a közös költségvetésnek egy átfogó felülvizsgálatára fog sor kerülni. A közös költségvetés nemcsak egy elvont fogalom, hanem amögött a konkrét közösségi politikák finanszírozása húzódik meg, csak Magyarország szempontjából a két legjelentősebbet: a kohéziós politikát és a közös mezőgazdasági politikát hadd említsem. Ebben a kérdésben meg kell néznünk, hogy hol vannak azok az egyensúlyok, amelyek biztosítják azt a stabilitást, amire Magyarországnak szüksége van, hogy fejlesztési programjait 2013-ig, sőt azt gondolom, hogy a 2013 után következő pénzügyi perspektívában is biztosítsák, illetőleg melyek azok a reformok, amelyeket Magyarország kezdeményezni tud vagy amelyekkel azonosulni képes.
Csak ízelítőül mondtam néhány példát, nagyjából ilyen kérdések körüljárásával szeretnénk egy felülvizsgálatot elindítani.
Elnök úr kérdezte a finn elnökség kapcsán Oroszországot és az innovációt. Oroszország vonatkozásában - bár ez a terület a minisztériumon belül politikai igazgató úr felelősségébe tartozik - annyit azért hadd mondjak el, hogy november végéig tervezi az elnökség a partnerségi és együttműködési megállapodás tárgyalására szóló mandátum elkészítését, ugyanis ez az együttműködés az év végén lejár, és itt közös szándékok jelennek meg, hogy az Unió tagállamai és Oroszország ezt megújítsák. Ez az egyik teljesen kézzelfogható kérdés.
A másik pedig Európa energiafüggősége, ahol azt gondolom, hogy talán a korábbiaknál egy kiegyensúlyozottabb szerepre kell törekednünk, hiszen valóban van egy jelentős energiafüggősége Európának Oroszországhoz, Oroszországnak viszont van egy piacfüggősége Európától. Bízom abban, hogy az elnökség ezt az egyensúlyt józanul próbálja kezelni. Bár Putyin elnök meghívása az informális csúcsra, talán egy kicsit ezt az egyensúlyt Oroszország javára kibillentheti.
Az innováció mit jelent? Ezt egyelőre mi is kutatjuk, hogy mit fog jelenteni az innováció Finnország esetében, azon túl, hogy egy nagyon jó alkalom arra, hogy Finnország image-ját a tagállamok között ezzel a felvetéssel vagy ezzel a kezdeményezéssel javítsák. Egyelőre arra nem látunk kézzelfogható jelet, hogy egy koncepciót letenne a finn elnökség, de az a várakozásunk, hogy a finn elnökség ebben a félévben javaslatot fog tenni arra, hogy egy közösségi politika szintjére emeljék az innováció kérdését. Hogy ez pontosan mit fog jelenteni, hiszen ma van egy kutatási és fejlesztési keretprogram, de ez sem közösségi politika, tehát hogy csak az innovációt érdemes itt külön megfogni vagy a kutatás-fejlesztési innováció teljes témakörét érdemes megfogni, azt gondolom, hogy ez egyelőre nem teljesen világos, hogy itt a finn elnökség miben gondolkodik, és ha lesz is egy ilyen kezdeményezés, azt gondolom, hogy egy hosszabb idő szükséges ahhoz, hogy ebből valóban egy közös politika alakuljon ki. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy ilyen második kérdésként, ahogy elmondta, hogy az Oroszországgal kapcsolatos EU-politikáért a másik államtitkár a felelős. Ez nem fog nehézséget okozni, hogy itt az Európai Unió politikai ügyeiért a másik államtitkár a felelős, illetve a szakállamtitkár, mi itt a pontos hatáskör-elhatárolás? Hogyan fog ez működni a gyakorlatban? Azért itt a magyar kormánynak és a Külügyminisztériumnak egy egységes álláspontot kell képviselnie, és akkor melyiket terjeszti elő kinek, kicsoda? Hogy fog ez zajlani?
DR. IVÁN GÁBOR, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkára: Azt gondolom, hogy ez működni fog. Egyrészt megvan hozzá a személyes szándék, másrészt pedig próbáljuk azt követni, amit a tagállamok jelentős része követ, hogy van egy politikai igazgató és van egy európai igazgató. A politikai igazgató a szó olyan értelmében értendő, hogy nem egy politikai államtitkárt jelent, hanem a kül- és biztonságpolitikáért felelős első számú tisztviselőt, amely minden tagállamban létezik, hiszen a közös kül- és biztonságpolitika egy fontos, elhatárolt és különös figyelmet élvező dosszié. Ehhez a kérdéskörhöz nemcsak Magyarország esetében, hanem más ország esetében is tartoznak olyan kérdések, amelyek túlmutatnak a közös kül- és biztonságpolitikán, például a bővítés kérdése egy olyan kérdés, amivel nagyon sok esetben más országban is a politikai igazgató foglalkozik.
Mi azonban beszélünk egymással, és ez abból is látszik, hogy azért meg tudom mondani, hogy az orosz partnerségi és együttműködési megállapodás mandátumára mikor fog sor kerülni. Tehát azt gondolom, hogy más esetben, amikor a politikai igazgatót fogják esetleg olyan alapvető kérdésekről kérdezni, amivel én foglalkozom, ő is birtokában van azoknak az alapvető információknak, amelyek szükségesek ezek megválaszolásához, mert komolyan gondoljuk azt, hogy a két szakállamtitkár közötti együttműködés egy intézményen belül, a Külügyminisztériumon belül működőképes és működőképessé tehető. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon köszönöm államtitkár úrnak a nyílt, őszinte megnyilvánulását az elkövetkezendő időszakkal kapcsolatosan. Tudvalévő az, hogy a finn időszak alatt és Finnország amúgy is érzékeny az emberi jogi, kisebbségi kérdésekre, mondjuk az ott élő svéd kisebbség autonómia-kérdésére, ezért számos területen úgy érzem, hogy ha nem hangosan, nem kiabálva, de mégis a határon túli magyarság kérdését próbáljuk egyeztetni a finnekkel, azért talán nagyobb eredményt tudunk elérni, mint az eddigi elnökségek alatt.
Szeretném azt kérni, és erre egy nagyon pozitív választ, hogy lesz-e ilyen kísérlet egyáltalán, hogy valóban a finn elnökség alatt a határon túli magyarság kérdését próbáljuk hasonlóképpen rendezni, mint ahogy ez Finnországban működik.
A másik ilyen kérdésem: a világkereskedelem liberalizációja is már hosszú évek óta húzódik, egy sárba dagasztás, taposás van, és ez Magyarország számára egy nagyon fontos kérdés, hiszen az agrárvámok területén azért előrébb kellene Magyarországnak jutnia mindenképpen. Ebben mi az önök és az ön álláspontja, hogyan tudjuk elősegíteni, hogy valóban ne az a feszültség legyen, amely évek óta kialakult, hanem valóban eredményesen tudjon zárulni a liberalizáció kérdése.
A harmadik ilyen kérdésem, amit máig nem értek, hiszen Magyarországnak az lenne az elsődleges érdeke, hogy egyrészt az uniós csatlakozás után a gazdasági határainkat légiesítve próbáljuk meg kitolni, mint ahogy ezt más országok is Magyarország irányába megteszik. Több alkalommal voltam az EBESZ és az Európa Tanács jóvoltából választásokat ellenőrizni, és a tapasztalatom az, hogy Kazahsztán, Kirgizisztán környékén mennyire kedvelik a magyarokat, hasonlóképpen, mint ahogy a finnekkel a baráti jó viszony mindenképpen fennáll. Most, ahogy értesültem róla, Magyarországon működik egyedül Kazahsztánnak nagykövetsége, az összes, azt lehet mondani, hogy velünk együtt csatlakozó ország közül, viszont Magyarország a tiszteletbeli konzulját most hívta vissza.
Nem értem az összefüggést, amikor valóban Magyarországnak főleg az energiapolitika területén érdemes lenne olyan országokkal kapcsolatba lépni, ahol tényleg a gáz és adott esetben más energiahordozók tekintetében előre tudnánk lépni, ott szűkítjük a saját lépéseinket.
A következő ilyen kérdés, amit több európai parlamenti képviselővel is beszéltem, jómagam is 16 hónapig ott voltam, Eörsi Mátyással és számos képviselővel együtt, akkor sem kaptuk meg azokat az információkat, mint megfigyelők, amelyek egy kiforrt álláspontot tükröztek volna a magyar szaktárca vagy adott esetben a magyar külképviselet részéről. Ez sajnos, ma is ugyanúgy tapasztalható. Tehát nemcsak néppárti képviselők panaszkodnak, hanem ugyanezt a panaszt elmondják a szocialista képviselők és a liberálisok is, tehát hogy a magyar álláspontot túlságosan későn kapják meg, tehát annak a kellő képviseletét tulajdonképpen nem is tudják úgy felvállalni, mert egyszerűen nem ismerik azt, hogy mi a magyar álláspont.
Ugyanilyen kérdés, és engem az innováció, a kutatásfejlesztés kérdése is megfogott, hiszen az Európa Tanácson belül is állandó téma a nemzeti vállalkozások kérdése, a kis- és középvállalkozások kérdése, egyáltalán az Európai Unión belül a nemzeti kis- és középvállalkozások kérdése, azoknak a kutatásfejlesztési, innovációs kérdése. Próbáljuk meg erősíteni azt az irányvonalat, hogy adott esetben Magyarországon is valamilyen uniós központ kerüljön megfogalmazásra, és talán pontosan itt lehetne Magyarországnak ebben a kérdésben nagyon erőteljesen lépni, hiszen az elmúlt időszak és az elmúlt száz év is tulajdonképpen azt bizonyítja, hogy a magyar kutatásfejlesztés, innováció nagyon jó talajon mozgott idáig is, tehát ebben az irányban esetlegesen egy magyarországi központ kialakítását kezdeményezzük, pontosan a finn elnökség időszaka alatt. Úgy érzem, hogy Finnország ebben a tekintetben fogékony is lenne, hogy talán Magyarországon egy ilyen kutatásfejlesztési, tudományos, innovatív központot kialakítani, ami valóban elősegíti az Európai Unió versenyképességét, mert sajnos, az a krízishelyzet továbbra is fennáll, és ha Európa demográfiai mutatóit, elöregedését nézzük, akkor ez továbbra is fenn fog állni, és ha erre hatékony lépést nem tudunk tenni, akkor sajnos, ugyanazok a viszonyok fognak négy év múlva is fennmaradni, amelyek jelen pillanatban is tapasztalhatók. Köszönöm, ennyit szerettem volna mondani, és még egyszer köszönöm az őszinteségét.
ELNÖK: Államtitkár úr! Előtte még egy megjegyzés, hogy azt hiszem, hogy a kazah tiszteletbeli konzul hazahívása nem szakállamtitkár úr kompetenciája, de majd... (Ékes József: De befolyása lehet!)... jegyezze meg képviselő úr, hogy majd a külügyminiszter asszonynak ezt feltegyük, de úgy érzem, hogy ebben csak szép dolgokat tudnék mondani, de konkrétat nem. Tessék parancsolni!
DR. IVÁN GÁBOR, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkára: Köszönöm szépen, képviselő úr. Köszönöm szépen, elnök úr. Igen, ha megengedik, akkor a kazah konzul kérdését a Házon belül jelzem, de most itt nem kívánnék erre reagálni.
A kisebbségek kérdése. Azt gondolom, hogy valóban itt egy olyan elnökséggel állunk szemben, amely erre a kérdésre valóban érzékeny, és az uniós napirenden van egy kérdés, ami talán egy előrelépést tud hozni ebben a vonatkozásban, ez az alapjogi ügynökség létrehozása. Itt többek között magyar kezdeményezésre az alapjogi ügynökség preambulumába, feladatairól szóló felsorolásba belekerült és hangsúlyosan szerepel a kisebbségi kérdések vizsgálata. Minden támogatást megadunk a finn elnökségnek ahhoz, hogy ez az ügynökség belátható időn belül létrejöjjön, és nemcsak az Unió tagállamai vonatkozásában, de harmadik országok irányába is végezhessen vizsgálódásokat és tehessen ajánlásokat.
A világkereskedelmi tárgyalások állása: valóban a világkereskedelmi tárgyalások nem állnak jól, azt hiszem, ez egy enyhe megfogalmazás. Azt gondolom, hogy itt látni kell azt, hogy az Európai Unió nevében tárgyaló biztos elment addig a határig, amit az Európai Unió ajánlhat ezeken a tárgyalásokon. Tehát közben azt nem kérdőjelezi meg senki, hogy az Európai Unióban alkalmazott vagy a közösségben alkalmazott mezőgazdasági vámtételeket csökkenteni lehet, erre van is egy szándék, és arra is kötelezettséget vállalt az Unió, hogy a piaci alapú támogatások 2013 végéig kifutnak. Azt gondolom, hogy ezek kézzelfogható ajánlatok a közösség és tagállamai részéről, és azt gondolom, hogy támogatjuk abban a Bizottságot, illetőleg a tagállamok túlnyomó részét, hogy ezen túl ne is menjen a közösség mandátuma.
A másik oldalról azt is látni kell, hogy vannak olyan országok, amelyek ma már a világgazdaságban tényezőként jelennek meg, azonban áru- és szolgáltatáspiacaikat továbbra is úgy kívánják zárva tartani, mintha még egy fejlődési szakasszal korábbi szakaszban lennének. Tehát ez az út nem nagyon járható. Ha itt valamiféle elmozdulás nem lesz tapasztalható, akkor őszintén szólva, nem látom, hogy a közeljövőben milyen megoldást lehet találni.
Az álláspontok képviselete kapcsán azt javaslom, hogy ha képviselő hölgyeknek, uraknak van konkrét kérdésük bármilyen álláspontban, akkor keressenek meg engem, munkatársaimat, a Külügyminisztérium munkatársait, igyekszünk mindenben azonnal a segítségükre lenni.
A kutatás-fejlesztés, innováció, Magyarország szerepe. Azt hiszem, hogy egyrészt a nemzeti stratégiai referenciakeret vagy második fejlesztési terv vagy az Új Magyarország programja fog erre egy komoly figyelmet fordítani, hogy Magyarország ezen a téren jobban tudjon élni a lehetőségeivel. Azt gondolom, hogy részben ezt a választ lehet erre adni, de van erre egy, talán az uniós vonatkozásban egy másik válasz, ami érdekes lehet, ez pedig az európai technológiai intézet kérdése.
Az Európai Bizottság javaslatot tett arra, hogy létrejöjjön egy európai technológiai intézet, amely meglévő egyetemeken hozna létre úgynevezett tudásbázisokat, amely ötvözné az oktatás, kutatás és felhasználás klasszikus háromszögét, és ennek lenne egy intézményesített megvalósítása egy kézzelfogható központtal, ez lenne az európai technológiai intézet. Erre Magyarország bejelentette szándékát, hogy ennek székhelyét kívánja adni. Vannak más jelentkezők is, ilyenkor mindig több tagállam is szokott jelentkezni ilyen intézmények, ügynökségek székhelyének ellátására. Hogy milyenek az esélyeink, azt most még talán korai lenne megmondani, de azt gondolom, hogy a finn elnökség alatt is ezt napirenden tartjuk és számítunk azért arra, hogy a finn elnökségnek van valóban egy szimpátiája Magyarország iránt ebben a kérdésben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ékes képviselő úr kíván szólni?
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Nem, esetleg majd egy második fordulóban.
ELNÖK: Akkor Firtl alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Ékes képviselő úr már a kisebbségi kérdést érintette, és ön is válaszolt, hogy a finnek ebben milyen álláspontot képviselnek. Ezzel kapcsolatban lenne nekem kérdésem, az, hogy a magyar kormány álláspontja mi lesz azzal kapcsolatban, hogy ha a munkaerő szabad áramlását valamilyen módon Románia vonatkozásában korlátozzuk vagy nem korlátozzuk? Ennek milyen hatása lesz a magyar kisebbségre vonatkozóan? Ez lenne az egyik kérdésem, hiszen ez egy érzékeny kérdés lehet az elkövetkező időben.
Utána a bővítést is érintette államtitkár úr, és itt valóban felmerül az a kérdés, hogy Törökország csatlakozásának időpontja mikor valósul meg, és milyen mértékben, mi ebben a magyar kormány álláspontja, mert szerény véleményem szerint Horvátország kérdését valahogyan, valamilyen módon előtérbe kellene helyezni.
Éppen ma reggel a rádióban hallottam, hogy miniszterelnök úr hosszasan egyeztetett tegnap Putyin elnök úrral, és itt kapcsolódnék az energiapolitika kérdéséhez, mert annak egyik sarkalatos pontja éppen a távvezeték megépítése volt, illetve Magyarország ebben központi szerepet szeretne betölteni, hogy ez milyen mértékben befolyásolja esetlegesen a török csatlakozással kapcsolatos kérdéskört?
És még egy rövidet a végére: hogy ha ez a török kérdés ennyire problematikusnak látszik, nemcsak nálunk, hanem az Európai Unióban általában különböző támogatottsága van Törökország csatlakozásának vagy nem csatlakozásának, hogy az miként történhet meg, hogy mondjuk Törökország egyszerűen Ciprus kérdésében zsarolja gyakorlatilag az Európai Uniót? Ezek után miként lehet a török csatlakozást feltétellel vagy feltétel nélkül támogatni? Köszönöm szépen.
DR. IVÁN GÁBOR, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkára: Köszönöm szépen. Először is a munkaerő szabad áramlása. Valóban, Románia és Bulgária csatlakozása előtt, legkésőbb december végéig nekünk is döntést kell hoznunk arról, hogy megnyitjuk-e a munkaerőpiacot. Ugyanaz a rendszer érvényesül Románia és Bulgária és a 25-ök vonatkozásában, mint ami a 10-ek és a 15-ök vonatkozásában érvényesül, vagyis 2+3+2 évig fenn lehet tartani a munkaerőpiaci korlátozásokat.
A kormány ebben a kérdésben még nem hozott döntést. Egyelőre látnunk kell azt, hogy mikor fog a csatlakozás bekövetkezni, tehát a munkaerőpiaci döntést megelőzi az a döntés, hogy Románia és Bulgária mikor válik az Unió tagjává, és ennek a dátumnak az ismeretében azt hiszem, hogy a kormány valamennyi szempontra figyelemmel lesz, tehát figyelemmel lesz a határon túli kisebbségek, a határon túli magyarság érdekeire, figyelemmel lesz az egész Unió versenyképességére, figyelemmel lesz a hazai foglalkoztatási körülményekre. Azt gondolom, hogy egy olyan döntés fog születni, amely minden reálisan számba vehető szempontra ki fog térni.
A Törökországra vonatkozó kérdésekről - mint említettem, itt van egy munkamegosztás a politikai igazgató és az európai igazgató között - politikai igazgató úr nyilván részletesebb tájékoztatást tudna adni. Azért röviden, ha szabad, nem térnék ki teljesen a kérdés elől, azt gondolom, hogy Törökország és Horvátország tárgyalásai együtt folynak, és képviselő úr kérdezte, hogy hogyan lehet Horvátországot előtérbe helyezni. Ahogy a csatlakozási tárgyalásokon jönnek a nehezebb fejezetek - márpedig azok hamarosan jönnek -, azt hiszem, a két ország felkészültségbeli különbségei objektíven szét fogják választani ennek a két országnak a tárgyalását.
Az energiakérdés és Törökország csatlakozása: azt gondolom, hogy sokkal több kérdés vetődik fel Törökország csatlakozását illetően vagy csatlakozási feltételeit illetően, mint az energiakérdésben. Törökország, mint tranzitország ugyan valóban szóba jön, de azt gondolom, hogy a török csatlakozás az energiaellátásban betöltött tranzit szerepétől viszonylag független kérdésként és önállóan kezelhető.
Ciprus vonatkozásában a júniusi csúcson ismét az állam- és kormányfők felhívták Törökország figyelmét arra, hogy életbe kell léptetnie azt az ankarai megállapodást, amely az új tagállamokra is kiterjeszti a társulási intézményrendszert, vagyis felhívták ismételten Törökországot arra, hogy Ciprussal a kapcsolatait rendezze. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Az elhangzottakhoz hadd jegyezzem meg, hogy a munkaerő szabad vándorlása Románia és Bulgária esetében szerintem az ősz nagy politikai kérdése lesz a bizottság számára. Az ősz első harmada végén a bizottság megjelenteti a két országról a jelentést, többet fogunk látni a dátumról, ahogy államtitkár úr mondta, és a vita tétje nemcsak a határon túli magyar kisebbség lesz, hanem az, hogy azok, amiket megfogalmaztunk, mint elvi igények, amikor Magyarország belépett, akkor most tartjuk-e magunkat ahhoz, amikor mások lépnek be. Ez egy nagyon izgalmas vita lesz szerintem.
Ciprus vonatkozásában pedig nemcsak Törökország zsarol, szóval ezt lássuk, hogy itt a Ciprusi Köztársaságnak is van egy furcsa játéka az ügyben. Ezt meg kellene vitatni egyébként a bizottsági ülésen. Nógrádi képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt időszakban európai ügyeinket, illetve az európai megítélésünket nagymértékben határozta meg mindaz a szerencsétlen politikai, gazdasági és belpolitikai körülmény, amely a költségvetés körül alakult ki, a kreatív könyvelési viszonyainknak az európai uniós megítélése, a kétszeresen elutasított konvergencia-programunk, az elindított túlzott deficit-eljárás, a hiányterveket nagymértékben meghaladó kialakult költségvetési hiány, a megszorítási intézkedéscsomag hatása, az euró bevezetése környékén kialakult nagyfokú politikai bizonytalanság. Szép kis csomag, amely véleményem szerint nagymértékben befolyásolja Magyarország megítélését az Európai Unióban, és ezzel együtt sajnos, az alkupozícióját is.
Azt szeretném kérdezni, hogy mi az ön véleménye diplomataként ebben a helyzetben, hogyan lehet védeni ezt a kialakult rendkívül rossz megítélést? Hogyan lehet kivédeni mindazokat a körülményeket, helyzeteket, amikor a tárgyalóasztalnál az ország orra alá dörgölik azokat a körülményeket, amelyek esetében enyhén szólva szavahihetetlenséggel, de leginkább a költségvetés kapcsán politikai kalandorkodással is jellemezhető az ország a költségvetési és gazdálkodási viszonyait tekintve.
A másik kérdésem pedig az egyeztetési eljárással kapcsolatos lenne. Ugyan itt elindult az egyeztetési eljárásokkal kapcsolatos feladatok számbavétele, de azt elmondhatjuk, hogy ebben még mindig nem tudtunk jelentős előremozdulást tenni annak érdekében, hogy valódi egyeztetési folyamat történhessen meg a törvény szellemében és értelmében. Nem is kérdésként tenném fel, hanem állításként, és arra kérem, ha elfogadja ezt az állítást, hogy a későbbiekben az egyeztetési eljárásnál törekedni kell arra, hogy már a tanácsi munkacsoport szintjén kezdődjön meg a bizottsági egyeztetési eljárás, ne pedig az utolsó pillanatban, amikor már a politikai és a kormányzati álláspontok bizottsági véleményezése oly sokszor már itt csak a halott és a szenteltvíz kategóriáját érhetik el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. IVÁN GÁBOR, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkára: Köszönöm szépen. A költségvetési helyzet és Magyarország megítélése. Azt gondolom, valóban van egy objektív helyzet, és van egy eljárás, ami a közösségi jogszabályoknak megfelelően történik. Ez valóban a tényhelyzet. Hogy ez mennyire hat ki Magyarország megítélésére, azt hiszem, azért az euróövezet gazdaságpolitikai döntéshozói látják azt - és ez nemcsak Magyarország problémája -, hogy a különböző tagállamok különböző gazdaságfejlődési szakaszt járnak be. Tehát különösen mondjuk Magyarország esetében van egy olyan infrastruktúra-fejlesztési deficit, ami nem mindegy, hogy mikorra számolódik fel, nem mindegy, hogy mikorra tudja egy ország felszámolni. Mi ebben egy erőltetettebb ütemet vállaltunk. Azt gondolom, hogy ez egy politikai döntés volt, ami az ország hosszú távú érdekei szempontjából egy megalapozott döntés volt.
Hogy Magyarország megítélésére hogyan hat ki ez a helyzet, azt gondolom, hogy azt valóban el kell ismerni, hogy Magyarországot érte kritika, én ezt nem tagadom, de Magyarország megítélésére az is kihat, ha a kialakult helyzetre egy adott kormány gyorsan és határozottan reagál.
60
61/MM (Iván Gábor)
Azt gondolom, az Új egyensúly programja, amelyet a miniszterelnök úr bemutatott, olyan szempontból tud bizalmat építeni, hogy szemmel láthatólag ez a program végre is lesz hajtva.
A tagállamok nagyon nagy része a konvergencia-, illetve a stabilitási programjaiban látványos intézkedéseket jelent be, és a tagállamok elenyésző részénél történik meg ezeknek a maradéktalan végrehajtása. Ha egy nehéz helyzetben lévő tagállam egy átfogó reformprogramot, vagy egy átfogó programot, egy egyensúlyjavító programot valóban végre is hajt, akkor azt gondolom, ez az ország hitelét nagyon nagy mértékben tudja javítani.
Az egyeztetési eljárások. Van a döntéshozatalnak egy menete. A szakértői munkacsoportokban nagyon sokszor egy-egy cikket, egy-egy bekezdést tárgyalnak. Tehát azt gondolom, hogy készek vagyunk minden együttműködésre, de a tanácsi döntéshozatal minden lépése kapcsán lefolytatni az egyeztetési eljárást fizikailag valószínűleg nem lehetséges. De amennyiben a bizottságnak van erre javaslata, hogy tudjuk ezt megvalósítani, természetesen én kész vagyok ebben együttműködni.
Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy különösen az együttdöntési eljárásban, ahol nagyon sok lépcsője van a döntéshozatalnak, valóban meg kell találni, melyik az a pont, melyik az a józanul belátható, reálisan előrelátható időpont, amikor az Országgyűlés európai ügyi bizottsága véleménye kihatással tud lenni az álláspont meghatározására.
Azt gondolom, az elmúlt két tucat egyeztetési eljárásban talán voltak olyanok, amelyek vonatkozásában azt hiszem, olyan vitát folytattunk le, ami talán mind a bizottság, mind a kormány képviselője számára hasznos volt, és érvényesíteni lehetett azokat a szempontokat, amelyek itt elhangzottak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Egy nagyon rövid megjegyzés. Sejtettem, hogy diplomatikus választ fogok kapni, de hogy ennyire diplomatikust, arra nem számítottam, legalábbis több szakmaiságot kértem volna.
Mindenesetre egy apró kiegészítő kérdésem hadd legyen! Fel van készülve arra, államtitkár úr, hogy ezt a kormányzati szavahihetőséget nagyon erősen kell bizonyítani a következő időszakban? Hiszen két konvergenciaprogramunkat ennek ellenére "kivágták", és most jön egy harmadik konvergenciaprogram, sebtében összehozva, a megszorító intézkedésekre alapozva, amelyre a pénzpiacok és a gazdaság úgy reagáltak, hogy semmi, nulla, hiszen az árfolyamcsökkenés, az árfolyamzuhanás és egyéb gazdasági adatok is azt mutatják, hogy a pénzpiacok ezt nem értékelték semmiféle szempontból megnyugtatónak. És nem hiszem, hogy az Európai Unió döntéshozói ebből a szempontból másképp fogják tudni ezt értékelni.
Ez egy nagyon rövid kiegészítő kérdés. Az egyeztetési eljárással kapcsolatosan jó lenne, ha valamennyi egyeztetési eljárásunkra azt a kevés kivétel-szabályt tudnánk alkalmazni, amikor lezajlottak az egyeztetés valódi érdemi és politikai vitái. Ebben az ügyben szeretném kérdezni, fel kívánja-e karolni azt a kezdeményezést, amelyet még Baráth Etele kezdett el a legfontosabb kérdésekben, például a szolgáltatási irányelvek kapcsán négypárti szakértői egyeztetést is fontosnak tartott összehívni, mielőtt az egyeztetési eljárás a bizottságban lezajlott volna? Köszönöm.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. IVÁN GÁBOR, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkára: Köszönöm szépen. Azt hiszem, az első kérdésre azt kell mondjam, hogy a kormány mint politikai döntéshozó testület van felkészülve erre a feladatra, az én személyem ebben viszonylag irreleváns, de itt a kormány politikai kötelezettségvállalásáról van szó. Azt gondolom, hogy a közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy ez egy komolyan vett kötelezettségvállalás.
A másik, az egyeztetési eljárásokat illetően. Hogy Baráth Etele úr kezdeményezése mire vonatkozott pontosan, az nem volt teljesen világos számomra. (Közbeszólás a Fidesz képviselői köréből: Négypárti szakértői egyeztetés.) Tehát ezen a körön kívül. Igen, értem, tehát nem itt, az európai ügyek bizottságán belül.
Azt gondolom, ez egy olyan kérdés, amelyben a miniszter asszony nyilván döntést fog hozni, de én azt gondolom, hogy a kiemelt kérdésekben a Külügyminisztérium ilyenekre kész lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék parancsolni!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Már szó volt az európai technológiai intézetről, képviselőtársam tette fel a kérdést. Én nem tudok megelégedni ezzel a válasszal.
Nyilván mindannyian tudjuk, hogy Magyarország benyújtotta erre az igényét. Arra lennék kíváncsi, önnek szakmailag milyen elképzelései vannak, és egyáltalán Magyarország milyen elképzelésekkel állt elő az intézet megvalósítását illetően. Érintve is vagyok egyetemi oktatóként, és ez a meglévő egyetemek tudásbázisára épülő kezdeményezés lenne, nagyon helyesen, az oktatástudomány kutatás-felhasználás bázisára vonatkozóan.
Tehát konkrétan melyek azok a sarokpontok, amelyeket mi megjelöltünk, amiket mi nyújtani tudunk, amikkel mi jobbak tudunk lenni, mint más tagországok? Szó volt már róla, a bevezetőjében ön említette a finn elnökséget. Említette azt is, hogy a finn elnökség érzékenyebb lesz az új tagállamok beilleszkedési problémáira.
Ugyanakkor arról is szó volt, hogy bizony elég jelentős a megosztásra való törekvés a tagállamokon belül, különböző érdekcsoportok, esetenként egymásnak ellentmondó, ellenérdeket képviselő csoportok is létrejönnek. Hogyan fogunk tudni az egyenrangúsításra törekedni? Egyáltalán ez lesz-e a célunk az európai politikában bent lévő tagállamként? Konkrétan meg lehet-e szüntetni a régi és új tagállamok közötti különbséget? Lesznek-e lépések, és önnek mi lesz majd az első lépése ezen a területen? Van-e ilyen elképzelésük? Ez is konkrét lenne, természetesen szakmai szempontból, konkrét kérdés.
A harmadik és egyben utolsó kérdésem. Úgy tudom, hogy idén nyáron a finn elnökség alatt felülvizsgálatra fog kerülni a vízumkérdés. Tehát az Unió vízumpolitikája kapcsán támogatni fogja-e a magyar kormány az amerikai diplomaták vízumkötelezettségét, a bevezetésre irányuló törekvéseket? Többszörös aspektusból szó volt erről. Mi a kormány álláspontja?
ELNÖK: Tessék parancsolni!
DR. IVÁN GÁBOR, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkára: Köszönöm szépen. Talán hadd kezdjem az utolsóval. Mint említettem, én a Külügyminisztérium teljes portfolióját nem fedem le, úgyhogy a kérdését nagyon szívesen továbbítom az illetékes főosztályaink, illetve az államtitkár asszony irányába.
Annyit azért hadd tegyek hozzá, hogy a finn elnökség alatt a vízumpolitika kérdésében várható az, hogy a nyugat-balkáni országok vonatkozásában az év végéig a finn elnökség javaslatot fog tenni valamennyi nyugat-balkáni ország esetében vízumkönnyítésekhez vezető mandátumok kidolgozására.
Akkor visszatérnék az első kérdéshez, az európai technológiai intézethez. Az európai technológiai intézet ennek az évnek a tavaszán, tehát a júniusi csúcstalálkozó előtt egy új szakaszába érkezett azzal, hogy kicsit megváltozott a koncepciója. Mi még az első szándékunkat az eredeti koncepció vonatkozásában jelentettük be, hogy Magyarország egy központi szerepet szeretne a technológiai intézet létrehozásában játszani. Az eredeti koncepció 6-7 egyetemi központ hálózatát jelentette volna, amelyben egy egyetem kiemelkedő szereppel játszott volna szerepet, szervezte volna a kutatás, az oktatás tematikáját, időzítését, a gyakornoki, a kutatói rendszert. Tehát lett volna egy menedzselő központ az egyik egyetem bázisára építve, amellett, hogy az az egyetem is folytatott volna kutatási és oktatási tevékenységet ebben a hálózatban. Mi erre jelentkeztünk, tehát nem pusztán egy presztízsjelentkezés volt, hanem konkrétan azt szerettük volna elérni, hogy jeleztük, hogy van Magyarországon - és talán nem árulok el vele titkot, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem bázisán tervezte ezt akkor a kormány - egy olyan háttér, amely képes lenne ezt működtetni.
70
PÉ 71 (Iván)
Időközben a koncepció annyiból megváltozott, hogy a bizottság most már ezen egy kicsit túllépve, lefolytatott egy nyilvános vitát, az interneten keresztül bárki véleményt mondhatott, több ezer vélemény bejött, amelyek alapján a bizottság egy kicsit módosította javaslatát. A mostani javaslata úgy néz ki, az idei javaslata, hogy a meglévő egyetemek hozzanak létre együttműködést, jelöljenek ki karokat, tanszékeket, amelyek egy adott projekt keretében egy tudásbázist hoznak létre egy adott kutatási területen, egy adott tudományterületen, és ezek önállóan végezzenek oktatási, kutatási tevékenységet, szoros együttműködésben a felhasználó iparágakkal. Ezeknek a tudásközpontoknak a munkáját irányítsa, felügyelje egy testület-jellegű központ, amely tehát már nem egy egyetem lenne, hanem egy testület, amely döntene arról, hogy milyen kutatási irányokra jöhetnének létre ezek a tudásközpontok. Tehát tulajdonképpen egy tudományos irányító testületet jelentene a központ, ami leginkább egy grémiumhoz, mint egy intézményhez hasonlítana.
Ebben az esetben Magyarország annyiból változtatta meg vagy módosította ajánlattételét, illetve érdeklődését, hogy azt gondoljuk, hogy egy ilyen grémiumnak a Magyarországon történő fizikai működése azért a tudományos életben egy presztízst jelent, tehát továbbra is fenntartjuk azt, hogy amennyiben egy ilyen tudományos irányító központ létrejön, az Magyarországon legyen. Jeleztük azt is, hogy Magyarországon - egyetemek megjelölése nélkül - több egyetem is nyilvánvalóan érdeklődését fogja kifejezni ezekben a tudásbázisokban történő részvétel iránt.
A tagállamok közötti megosztásra való törekvés. Igen, azt gondolom, hogy ez valóban egy súlyos kérdés, de hál' istennek a napirenden lévő kiemelt kérdésekben ezek a törésvonalak nagyon sokszor felszínesek, mesterkéltek vagy nem is léteznek. Hadd említsek két olyan kérdést, ami talán némi bizakodásra ad okot, ahol nem a régiek és az újak között jöttek létre törésvonalak.
Az egyik a pénzügyi perspektíva vitája volt. Itt Magyarország részt vett "A kohézió barátai" című együttműködésben, ahol régi és új tagállamok szoros együttműködése jött létre, 9-10 alkalommal is találkozott ez a csoport, amelynek tagja volt Spanyolország, Portugália, Görögország, Finnország, Belgium, Írország is, illetőleg az új tagállamok.
Egy másik ilyen kérdés a belső piaci irányelv kérdése volt, amely szintén egy kiemelt figyelmet kapó döntéshozatali folyamat részeként jelent meg. Itt valóban egyes tagállamok hajlamosak voltak úgy beállítani, hogy itt a régiek és az újak közötti szembenállásról van szó, holott a belső piaci liberalizáció legeltökéltebb híve a tagállamok között Hollandia volt, és mind a mai napig Hollandia az. Volt egy közös levél, amit hat tagállam írt alá annak érdekében, hogy a belső piaci irányelv létrejöjjön, ennek aláírói között szerepelt Spanyolország, az Egyesült Királyság és Hollandia, illetőleg három új tagállam, köztük Magyarország. Tehát itt egy egészséges egyensúly volt e között a kezdeményezés között.
De valóban azt gondolom, hogy vannak olyan törekvések, amelyek mesterségesen a régiek és az újak közötti különbséget fenn kívánják tartani. A mi tanácsi fellépésünket az mindig motiválja, hogy ennek ne adjunk alapot. Tehát dossziéról-dossziéra, adott esetben egy tanácsülés különböző napirendi pontjaiban más tagállamokkal vagyunk szövetségesek, és más tagállamokra is igaz ez. Tehát nem alakulnak ki olyan szövetségek, amelyek állandóak, sem régiek és újak között, sem vegyesen, hiszen előfordul az, hogy ha már azt a két példát említettem: a belső piaci irányelvben az Egyesült Királysággal azonos véleményen voltunk, míg az Európai Unió tanácsülésének következő napirendi pontjában, a pénzügyi perspektívában viszont éppen ellentétes véleményt, álláspontot képviseltünk az Egyesült Királysággal szemben, vagy legalábbis mondjuk úgy, hogy nem ugyanazt az álláspontot.
Tehát az uniós napirend van annyira sűrű, és jelentkezik annyi kérdéskör, hogy ha a tagállamok komolyan veszik saját érdekeik képviseletét - és általában komolyan veszik -, akkor dossziéról-dossziéra változnak általában a szövetségi körök, ami olyan szempontból szerintem jó, hogy nem ad táptalajt annak, hogy hosszú ideig fennmaradjon a régi és az új tagállamok közötti megosztottság. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Pelczné képviselő asszony!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Támogatom és nagyon örülök, hogy újabb szándékunkat nyilvánítottuk ki a központ vagy az intézet létrehozására, ugyanakkor remélem, hogy ennél többet is mondtunk. Hiszen bizonyára államtitkár úr is, de én is fel tudok sorolni most futó olyan projekteket, amelyek egyetemek közötti együttműködés keretében valósulnak meg, együttműködve a gazdasági élet szereplőivel, és amelynek a végeredménye valamilyen alkalmazott kutatás lesz. Tehát ezeket akár példaértékűen be is lehetne mutatni, meggyőzve az illetékes testületet, hogy mi élen járunk e tekintetben, ugyanis így történnek a jelenlegi szakképzési hozzájárulás, valamint innovációs járulék kapcsán az egyetemek és a gazdálkodó szervezetek közötti együttműködések.
De hogy egy másik példát említsek, pont a PEA keretében valósultak meg olyan IMKK-központok, amelyek pontosan erre jöttek létre. Tehát pontosan ezt a célt és ennek a célnak a megvalósulását irányozták elő, és jelenleg futnak ezek a projektek több egyetemen. Tehát javaslom, hogy ezeket emeljék be, amíg nem késő, ebbe a szándéknyilatkozatba, nehogy erről is lecsússzunk, mint más intézményről az elmúlt időben. Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm. Államtitkár úr!
DR. IVÁN GÁBOR, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkára: Köszönöm szépen. Én ezt felírtam magamnak. Köszönöm.
ELNÖK: Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hogy csatlakozzam az előttem szólókhoz, legutóbb a kutatásfejlesztésről beszéltünk, hiszen a technológiai centrum gyakorlatilag ebben a körben mozog. Arra lennék kíváncsi, hogy mondjuk az elmúlt években tapasztalható kutatásfejlesztésre fordított összegek csökkenése ön szerint mennyire veszélyezteti egy esetleges technológiai centrumra beadott pályázatunkat?
Megfordítva: van-e ereje a Külügyminisztériumnak arra, hogy mondjuk a költségvetésen belül emelve a kutatásfejlesztésre fordítható pénzek nagyságrendjét, ezen módon is erősítse a pályázatunkat?
A második kérdésem nem is kérdés, hanem egy kérés. Itt fogalmaznám meg, én valahogyan lemaradtam erről "A kohézió barátai" programról, ha esetleg valami tájékoztatót vagy összefoglaló anyagot át tud e-mailezni, akkor azt megköszönném. Érdekelne maga ez a dolog.
A harmadik, és akkor most már maradjunk a technikaiaknál: az előbb említette, hogy a Külügyminisztérium teljes portfólióját nem fedi le, de például szívesen vennék tudomást arról, hogy akkor hogyan is néz ki pontosan ez a külügyminisztériumi portfólió. Azért is kérdezem ezt, mert láthatóan nagy átalakítás volt a külügyi stratégiákban, a külügyi gondolkodásban, a külügyminiszter személyének kiválasztásából is most már hetekkel a kormány megalakítása után, a szakértők véleménye alapján is az tükröződik, hogy igazából a miniszterelnök úr saját magának tartja meg a külpolitikát, és ő kívánja meghatározni ezeket a fő irányokat, amelyekről meglehetősen keveset tudunk. Tehát ilyen szempontból nem lenne gond, ha több információ jönne ki, de maradjunk a bizottsági ülés és jelen napirendi pont keretei között.
80
81/MM (Ivanics Ferenc)
Arra kíváncsi lennék, hogy mondjuk az integrációs stratégiát végül is most hol készítik: a Miniszterelnöki Hivatalban, vagy önök készítik el? Hogyan van ez a munkamegosztás pontosan?
Az álláspont-kialakításokkal már több képviselő is foglalkozott. Rendszeresen az a gondunk, hogy nem látjuk egyértelműen - vannak kivételek, azért ezt nem általánosítom teljesen 100 százalékban -, az álláspontokat, a magyar álláspontokat nem érzékeljük egyértelműen, hogy ez a kiindulási pont, és akkor innen szeretnénk valamit elérni, eddig a határig elmegyünk, de ezen túl nem. Ezek így nem világosak a számunkra, és ez az integrációs bizottságban többször is felvetődik.
Talán idekanyarítanám azt is, hogy az alkotmány kérdésében nem látunk világosan, nem tudjuk pontosan a magyar kormányzat szándékát. Ezzel kapcsolatban tudna néhány gondolatot mondani?
Említette, hogyan zajlik majd a finn és német elnökség során ez az eljárás, hogy milyen egyeztetések lesznek. De mit gondolunk mi, mit gondol a magyar kormány arról, vagy mit gondol az európai igazgató arról, hogy az alkotmányos szerződésben mik azok, amik megváltozhatnak? Hiszen nekünk elméletileg van egy álláspontunk, a jelenlegi alkotmányos szerződéstervezet. Ehhez képest sok tagállam pedig azt mondja, hogy halottnak tekinti ezt a tervezetet. Akkor most mi van, milyen irányban mozdulhatunk el? Tudhatunk-e erről valamit?
Zárásképpen egy kérdésem lenne. A múltkor a bizottsági ülésen a finn nagykövet úr a vendégünk volt és elmondta a prioritásokat. Ott nekem elég hangsúlyos pontnak tűnt az a kérdés, hogy a klímaváltozással is foglalkozna a finn elnökség. Ennek a gyakorlati részét nem látom, vagy fel sem merült sem a kiküldött anyagban, most sem esett szó róla, hogy ez esetleg csak az itteni finn nagykövetségnek egy oldalvize, vagy pedig a finn stratégiában valamilyen módon tényleg benne van az, hogy a világot ilyen átfogóan érintő kérdésben az Európai Unió is határozott állásponttal szerepeljen és tegyen ezért. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. IVÁN GÁBOR, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkára: Köszönöm szépen. Hogy a kutatás-fejlesztésre fordított összegek csökkennek, vagy növekednek, az közvetlenül nem befolyásolja azt, hogy Magyarországnak van-e esélye a technológiai intézetre.
Azt hiszem, inkább a magyar felsőoktatás és kutatási bázis minősége az, ami meg fogja majd ezt határozni. Tehát azt elismerem, hogy nyilván a kutatás-fejlesztésre fordított összegeknek közvetve talán van valamilyen hatásuk, bár jelzem, hogy Magyarország a Versenyképességi Tanács talán márciusi ülésén jelezte, hogy növelni kívánja a kutatás-fejlesztésre szánt összegeket. Most az időhorizontban nem vagyok teljesen biztos, de a jövő évtized elejéig a nemzeti jövedelem arányában mért mutatót meg kívánja duplázni.
"A kohézió barátai." Erről valóban nem nagyon születtek tájékoztatók. "A kohézió barátai" című együttműködésnek az volt a célja, hogy egy ellenpontot képezzen a nettó befizetők csoportjával szemben. Bár a nettó befizetők is rendszeresen találkoztak, a hatok, ők sem adtak ki ezekről közös papírokat, hanem általában a tárgyalási álláspontok egyeztetése történt meg ezeken az üléseken. Így volt ez "A kohézió barátai" ülésein is. Mi sem adtunk ki közös papírokat.
Talán a legelső, varsói ülésen, két évvel ezelőtt volt egy közös papír, hogy mi "A kohézió barátai"-nak a célja, de ezt követően úgy gondoltuk, hogy ezzel meghatároztuk a pozíciónkat, és ezt követően ezek az ülések nem nagyon kaptak nyilvánosságot, mert nem más történt, mint az adott elnökségi előterjesztésről közzéteendő tagállami vélemények előzetes felmérése, egyeztetése, ki milyen súlypontokat lát fontosnak, kifejezetten a kohéziós politika megőrzése szempontjából. Tehát ez egy informális, ugyanolyan informális együttműködés volt, mint a hatok informális együttműködése.
És azt a célját, azt hiszem, teljesítette is, hogy képezett egy ellensúlyt a tekintetben, hogy nem a kohéziós politika rovására történt a legnagyobb mértékű megtakarítás a 2007-2013-as keretek esetében.
Hogy az integrációs stratégiát ki fogja készíteni. Az integrációs stratégiát, azt mondanám, hogy az európai uniós tagságunkhoz kötődő stratégiát a kormány fogja jóváhagyni, és ez a Külügyminisztériumban fog elkészülni, a Külügyminisztérium fog erre javaslatot tenni. Én azt nagyon szívesen felajánlom most, hogy amikor ennek a munkálataival előrehaladtunk, nagyon szívesen bemutatom, vagy bemutatja a Külügyminisztérium ennek az elképzelését, alapvetéseit a bizottság számára.
Az alkotmányszerződés. Az alkotmányszerződésről valóban van egy határozott véleményünk azzal, hogy ratifikáltuk, azzal, hogy Magyarország azon 15 tagállam közé tartozik, amelyek ezt megerősítették. Ez nyilván meg is határozza az álláspontunkat.
Azoknak a törekvéseknek a kapcsán, hogy pontosan milyen irányba fog elmenni az alkotmányszerződés megoldása. Ahogy a bevezetőmben is jeleztem, én ezt most nem tudom megmondani, de azt hiszem, a tagállamokban nem vagyok ezzel egyedül, aki ezt most nem tudja megmondani. Mindenesetre azt célszerű lenne elkerülni, hogy olyan elemeket vegyünk ki ebből az alkotmányszerződésből, amelyek az egyes országcsoportoknak kedvezőek, és azokat megpróbáljuk érvényesíteni.
Vannak ilyen törekvések, különösen a nagyobb tagállamok részéről. De azt gondolom, hogy ezt szoktuk hívni az alkotmányszerződés kimazsolázásának. Ez Magyarországnak nem érdeke, valószínűleg nem is tud így megvalósulni.
A klímaváltozás. A klímaváltozásról azért nem írtunk külön, mert valóban utalt rá itt a finn nagykövet úr, és a finn munkaprogramban valahol szerepel is. Emlékeim szerint a finn miniszterelnök a programbemutató beszédében külön nem tért ki rá, és ennek talán az lehet az oka, amiért mi sem emeltük ki ezt az amúgy valóban fontos kérdést, mert ez egy nagyon fontos eleme a fenntartható fejlődésnek, amiről most a közelmúltban a júniusi csúcstalálkozón született egy megállapodás.
Az állam- és kormányfők elfogadták azt a felülvizsgált, fenntartható fejlődési stratégiát, aminek egyébként a klímaváltozás egy kiemelt kérdése. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. A kutatás-fejlesztésre visszatérve azt gondolom, hogy az Európai Unió szemléletét tekintve egy pályázat annál sikeresebb, minél nagyobb az úgynevezett pályázati önerő.
Ha áttételesen is, de talán ez a gondolkodás alkalmazható erre, és így azok a fajta befektetések is, amikről tudom, mert hallottam, hogy megduplázódnak a kutatás-fejlesztésre fordított összegek - van hol javulnunk ez ügyben. Tehát én azt gondolom, azért ezt érdemesebb ebből a szempontból nem figyelmen kívül hagyni.
Azért nem annyira közvetett, hanem kimondottan közvetlen hatásnak értem, érzem. Győr-Moson-Sopron megyében, ahonnan én jövök, Győrben az Audi fejlesztése például kimondottan magyar tudásbázisra épül. Hovatovább, kis túlzással - talán sem az Audi, sem az egyetem nem sértődik meg -, az Audi a győri egyetemet kvázi saját egyetemként használja, ami nekünk is jó, nekik is jó, de óriási fejlesztés megy, kimondottan a magyar kutatás-fejlesztési kapacitásra építve.
Az integrációs stratégiával kapcsolatban a felajánlását nagyon köszönöm, hogy majd bemutatja. Annyi kérésem lenne, ami itt már megfogalmazódott, hogy az egyeztetési eljárásokba már munkacsoport szinten szeretnénk valamilyen módon bekapcsolódni. Hogy ha ez időben történik, akkor nyilván könnyebb az egyeztetési eljárás.
A többivel kapcsolatban pedig köszönöm a válaszát. Egyedül a portfolió kérdése maradt ki, de talán ezt nem is önnek kellett volna címeznem, hanem a bizottsági elnök úrnak, hogy ez ügyben jó lenne tisztán és pontosan látnunk. Talán befejeződtek már az átalakítások a Külügyminisztériumban is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Államtitkár úr!
DR. IVÁN GÁBOR, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkára: Köszönöm szépen. A Külügyminisztériumban mint minden más minisztériumban, augusztus 1-jével lépnek életbe az új statútumok, illetve az új szervezeti és működési szabályzatok.
Az SZMSZ-ek tervezetét július 15-éig kell elkészíteni, ezt követően augusztusban ezek hatályba lépnek. Azt remélem, hogy a Külügyminisztérium honlapján megfelelő információ fog rendelkezésre állni ahhoz, hogy el lehessen igazodni azon, hogy a Külügyminisztérium pontosan ki mivel foglalkozik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Veress képviselő úr.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Az államtitkár úrtól azt szeretném megkérdezni, úgy tudom, a hatodik keretprogramban Magyarországot különösen pozitívan emelték ki, mert jó eredményeket sikerült elérni.
Szeretném megkérdezni, lát-e arra lehetőséget, hogy a folytatásban is tartani tudjuk ezt az eredményt? És ha igen, akkor ehhez milyen lépésekre van szükség?
90
PÉ 91 (Veress József)
A másik: csatlakoznék egy előző kérdéshez, ami arról szólt, hogy a magyar jelenlét az EU-ban mennyire egyenrangúsítható. Személyes tapasztalataimmal inkább azt szeretném megerősíteni, hogy Magyarország az első perctől kezdve tudott egyenrangú partnerként fellépni, inkább arról szeretném megkérdezni a véleményét, hogy ezt a szerepünket vagy ezt a szerepet mennyire lehet megerősíteni azzal, ha képesek vagyunk egy belső egységet kialakítani, mondjuk ha bizonyos alapvető kérdésekben valódi konszenzust tudnánk, nemcsak szavakban, hanem tettekben is, főleg a külső megjelenésben biztosítani. Lát-e arra lehetőséget, hogy ezt valamilyen csatornákon erősíteni tudjuk? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr!
DR. IVÁN GÁBOR, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkára: Köszönöm szépen. Igen, valóban jó eredményeket értünk el a hatodik keretprogramban. Egy kicsit meg fognak változni a feltételek az új keretprogramban, tekintettel arra, hogy a csatlakozási időszakban, illetve az első években kifejezetten premizálta a rendszer azt, hogy ha egy régi tagállam kutatóközössége egy új tagállami kutatóközösséggel dolgozott együtt. Ez innentől megszűnik, hiszen mindenki ugyanolyan tagállam, vagyis azt gondolom, hogy a verseny erősebb lesz, de azzal, hogy viszonylag széles kutatói közösség vett részt a hatodik keretprogramban, bízom abban, hogy ez elég tapasztalattal vértezi fel a kutatói közösséget, hogy ebben a most induló hetedik program erősebb versenyfeltételei között is megállja a helyét.
Hogy egyenrangú partnerek vagyunk: azt hiszem, hogy kezd kialakulni Magyarországnak a tanácson belül egy profilja, ami nem egy rossz profil. Magyarország nem azt a politikát követi, amelyet néhány tagállam - mondjuk az új tagállamok közül egy nagyobb tagállam -, hogy minden kérdéshez mindig hozzászól. Nem is azt a politikát, amit néhány kisebb tagállam követ, azzal, hogy soha nem szól hozzá, úgy próbál jófiú lenni az osztályban. Azt hiszem, hogy Magyarországról kezd kialakulni az a kép, hogy amikor kézzelfogható érdekei jelennek meg egy adott napirend kapcsán, akkor Magyarország mindig hozzá szokott szólni ezeken a tanácsüléseken. Igaz ez a szakértői munkacsoportoktól egészen a tanácsülésekig, beleértve az állam- és kormányfők ülését is, illetőleg ehhez a Magyarország-profilhoz az is hozzátartozik, hogy Magyarország olyan kérdésekben is hozzá szokott szólni, vagy olyankor is hozzá szokott szólni, amikor az Unió egészét érintő kérdés jelenik meg. Különösen a Versenyképességi Tanácsban volt több ilyen hozzászólás, amikor a magyar hozzászólás túlmutatott azon, illetve nemcsak a magyar érdekeket mondta el, hanem megpróbálta egy olyan irányba vinni a vitát, ami az Unió egészének működőképességét, sikerességét próbálta meg szem előtt tartani.
Azt gondolom, hogy ez az a vonal, amit erősíteni lehet, és ezzel egyúttal nemcsak egyfajta respektet lehet elérni a tanácsban, hanem valóban azt az egyenrangúságot, amit én is úgy gondolok, hogy a kezdetektől élveztünk, fenn lehet tartani, meg lehet őrizni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Annyira szeretnék még rákérdezni, hogy tavaly decemberben elég jelentős szerepe volt a magyar delegációnak abban, hogy a megállapodás megszülethetett, és egy kicsit előre sikerült lendíteni azt a pénzügyi szerkezeti változást, amit eredetileg az angol elnökség is akart. Lát-e arra esélyt, hogy hasonló eredményeket tudjunk elérni a további elnökségi döntéseknél?
Most említette, hogy a pénzügyi menetrend átalakítása amúgy is napirendre kerül. Nyilván ebben azok a vitás kérdések, amelyek decemberben előkerültek, hatványozottabban meg fognak jelenni. Van-e arra esély, hogy itt egy kicsit dinamizáló szerepet tudjunk felvállalni, természetesen tiszteletben tartva, hogy egy közepes ország nem ugorhat túl bizonyos limiteket. Köszönöm.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. IVÁN GÁBOR, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkára: Köszönöm szépen. Azt kell mondanom, hogy erre tudatosan készülünk, az év végéig megpróbáljuk számba venni, hogy mik azok az alapvetések, amelyeket a 2008-2009-es költségvetési felülvizsgálat vitában képviselnünk kell. Ez a vita várhatóan 2007-ben meg fog indulni, hivatalosan a bizottság 2008-ban fogja letenni javaslatát, jelentését, de azt gondolom, hogy a tagállamok közötti vita 2007-ben ki fog újulni. Ezzel tulajdonképpen egyfajta tűzszünet jött létre decemberben, és azért szeretnénk azt elérni, hogy ez a tűzszünet azért 2013-ig terjedjen ki, olyan módon, hogy ha meg is indul egy vita 2007-ben, 2008-2009-ban konklúziókra jutnak a tagállamok, a változások a 2007-2013-as pénzügyi kereteket ne érintsék. Ez egy olyan nehezen létrehozott megállapodás, hogy ennek a módosításának a politikai kockázatai beláthatatlanok lennének egyrészt, másrészt pedig a fejlesztési periódusunk szempontjából is szerencsétlen lenne, ha 2013 előtt történnének változások.
Hogy ebben mennyiben fogunk kezdeményező szerepet játszani, kezdeményező szerepre törekszünk éppúgy, mint a pénzügyi perspektíva vitája alatt, azonban néhány kérdésben, nevezetesen a kohéziós politika jövőjét érintő kérdésben Magyarország azt hiszem, előrevetíthetem, hogy egy konzervatív szerepet fog játszani. Tehát lesznek olyan politikák, nevezetesen a kohéziós politika, aminek a megtartására, nem pedig a megváltoztatására fogunk törekedni.
Ezen túlmenően azt hiszem, minden más kérdésben nyitottak vagyunk, illetőleg elképzeléseim szerint fogunk javaslatot tenni új politikák létrehozására is. Az, hogy van egy politikai szándék arra, hogy legyen egy közös energiapolitika, az majd akkor lesz valóság, ha a költségvetésben megjelenik egy olyan sor, hogy közös energiapolitika.
Azt gondolom, hogy ez egy olyan pont, ami már ma előrelátható, hogy Magyarország ebben egy kezdeményező szerepet fog játszani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Molnár Csaba képviselő úr!
DR. MOLNÁR CSABA (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Őr! Tisztelt Bizottság! Egy kérdésem lenne, csak a munkaerő szabad áramlásával kapcsolatban, de nem a várhatóan később csatlakozó új tagállamok tekintetében, a jelenlegi 25-ök tekintetében érdekelne a dolog.
A finn nagykövet a prezentációjában néhány héttel ezelőtt, ha nem is a fő prioritások között, de említette nekünk, hogy megpróbálnak erőfeszítéseket tenni, hogy lerövidítsék azt az időszakot, amely idő alatt még átmeneti korlátozásokat a jelenlegi tagállamok fenntarthatnak, például a magyar munkavállalókkal kapcsolatban.
A bizottság ajánlása ebben az ügyben pozitív volt, de itt elég erőteljes nemzeti hatáskörök vannak még mindig a plusz két év tekintetében.
A munkaerőpiacokat egyre többen nyitják meg, de Magyarország főleg abban érdekelt, hogy az ausztriai, illetve a németországi munkaerőpiaccal kapcsolatban is legyenek ilyen nyitások. A kérdésem tehát röviden csak annyi lenne, hogy tervezi-e a kormány megerősíteni a finn álláspontot a finn elnökség alatt abban, hogy ezek az átmeneti időszakok lehetőleg a legjobban lerövidüljenek, és ezek a munkaerőpiacok megnyíljanak, például a magyar munkavállalók előtt is.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. IVÁN GÁBOR, a Külügyminisztérium Európa-politikai szakállamtitkára: Köszönöm szépen. A válasz egyértelműen igen, természetesen. De azt valóban látni kell, hogy most volt egy döntési pont 2006. május 1-jén, amikor is a tagállamoknak dönteniük kellett, hogy hosszabbítanak vagy nem. A közösségi jog még három évig elég nagy mozgásteret ad a tagállamoknak. Tehát ebben az időszakban, ami 2006-tól 2009-ig terjed, a tagállamokat semmilyen jogi módon, kényszerítő erővel nem tudjuk álláspontjuk megváltoztatására kényszeríteni, de azt nem adjuk fel, hogy azt a politikát, amit 2002 óta folytatunk, vagyis folyamatosan minden kétoldalú tárgyalás napirendjén tartjuk a munkaerőpiac megnyitását, ezt továbbra is folytatni fogjuk, tekintettel arra, hogy azok az érvek, amelyeket az elmúlt három-négy évben felhoztunk a munkaerőpiac-nyitás mellett, ezek nem változtak. Azt gondolom, reálisan kell látni, hogy azok a tagállamok, amelyek most nem nyitották meg a munkaerőpiacukat - különösen Németország és Ausztria -, ők azért abban gondolkodnak, hogy ezt a három éves korlátozást fenn fogják tartani. Talán Ausztria pozíciója valamivel könnyebbnek látszik, azt hiszem, Németország esetében reálisan azzal kell számolni, hogy még három évig fenntartják a korlátozásokat.
Azt követően azért arra emlékeztetnék, hogy az ötödik év végén már nemcsak egy bejelentési kötelezettsége van a régi tagállamnak, hanem bizonyítania kell azt, hogy egy régióban vagy egy foglalkozási ágazatban súlyos munkaerőpiaci gondokat okoznak a magyar munkavállalók, és csak ebben az esetben tarthatja fenn a korlátozásokat.
Azt gondolom, hogy reálisan azzal kell számolni, hogy az ötödik év után ilyen helyzetet a régi tagállamok, beleértve Németországot is, nem fognak tudni bizonyítani, vagyis ha nem történik valamiféle gazdasági katasztrófa - és reményeink szerint ilyen azért nem fog történni a centrum országaiban -, akkor az ötödik évet követően nem nagyon lesz mód arra, hogy ezeket a korlátozásokat fenntartsák. Köszönöm szépen.
100
101/MM
ELNÖK: Képviselő úr? (Dr. Molnár Csaba nemet int.) Nincs ilyen szándéka.
Több hozzászólási igényt ebben a pillanatban nem látok, úgyhogy nincs más hátra, minthogy megköszönjem az államtitkár úrnak, hogy ilyen hosszasan bírta, és helytállt a válaszaival a bizottság tagjainak kérdéseire.
Ajánlatát a bizottság elfogadta. Tehát amennyiben már alakul ez az európai stratégia - nem integrációs stratégia ez, hanem egy európai politikai stratégia -, akkor a bizottság örömmel vesz részt ennek egy korai szakaszú megvitatásában, és majd meglátjuk. Azt kívánom, hogy a megbízatása sikeres legyen, nemcsak saját maga, hanem az ország számára, nyilván nagyon sokat fogunk találkozni még ebben a minőségében. Köszönöm a bizottságnak is ezt a tartalmas vitát.
A mai ülést berekesztem azzal, hogy 14 órára már össze is hívtam a következő ülést, úgyhogy addig jó étvágyat kívánok a bizottság tagjainak! Köszönöm szépen.
(Az ülés végének időpontja: 11 óra 51 perc.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Pavlánszky Éva és Madarász Mária