EIB-8/2006.
(EIB-8/2006-2010.)
az Országgyűlés európai ügyek bizottságának
2006. július 11-én, kedden, 14 óra 03 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos tájékoztatója:
a) az európai uniós fejlesztési forrásokra vonatkozó stratégia kidolgozásának és végrehajtásának új intézményrendszeréről, valamint
b) a második nemzeti fejlesztési terv kidolgozásának helyzetéről
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP)
Firtl Mátyás (KDNP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Tóth Bertalan (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos
Mosonyi Balázs főosztályvezető-helyettes (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség)
Kovács István Vilmos elnökhelyettes (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség)
Dr. Baráth Etele (MSZP)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 03 perc.)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Elnézést kérek a késésért, a szlovák televízió számára nyilatkoztam a helyzetről, gondolom, kitalálják, hogy melyikről, úgyhogy remélem, sikerült ilyen módon hozzájárulni a helyzet, ha nem is rendezéséhez, de a tisztánlátáshoz.
Tisztelettel köszöntöm Bajnai Gordon kormánybiztos urat és munkatársait.
A mai második bizottsági ülésünkre a napirendi javaslatomat fenntartom. Kérdezem a bizottságot, hogy van-e észrevétel a napirendi javaslattal kapcsolatban. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok.
Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a napirendi javaslatot. (Szavazás.) Egyhangú. Nagyon szépen köszönöm.
A magyar közvéleményt elég régóta tartja izgalomban, ha szabad így fogalmazni, hogy milyen módon alakul át a kormányzaton belül az európai pénzek elosztásának a struktúrája, milyen felelősségek, milyen kompetenciák hová kerülnek. Különösen foglalkoztatja a közvéleményt, legalábbis a politikát, hogy ennek milyen alkotmányos konzekvenciái vannak. Elhangzottak olyan kritikák, hogy itt alkotmányellenes helyzet állt elő. Ezt személyesen nem osztom. Ezek mind-mind olyan fontos kérdések, és az ország jövője szempontjából talán a legfontosabb, a kormányzati struktúra átalakítását érintő kérdésekről van szó, hogy mindannyian örülünk, hogy a kormánybiztos úr elfogadta a meghívásunkat.
Szeretném a bizottságot tájékoztatni arról, hogy ígéretem van arról, hogy a találkozó rendszeres lesz, mert nyilvánvalóan a bizottság szeretne majd az európai ügyek pénzfelhasználásáról egy rendszeres tájékoztatást kapni, és ha lehet, hozzászólni ezekhez a kérdésekhez. Úgy érzem, hogy a bizottság kevésbé rám kíváncsi, inkább Bajnai Gordon úrra, úgyhogy még egyszer tisztelettel köszöntöm, és megkérem, hogy tájékoztassa a bizottságot ezekről a nem kisszámú, de igen fontos kérdésekről. Tessék parancsolni!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos: (Előadását számítógépes prezentáció kíséri.) Köszönöm szépen a lehetőséget, és köszönöm a megtisztelő figyelmüket. Én magam is tapasztaltam már a sajtón keresztül is, hogy valóban nagy érdeklődés övezi ezt az új kormányzati részstruktúrát, amiről itt szó van, és természetesen készségesen és a jövőben, amennyiben igénylik, rendszeresen állok rendelkezésre, hogy ebben a bizottságban vagy szükség szerint más érintett bizottságban beszámoljak a fejlesztéspolitika aktuális kérdéseiről.
A mai napra készültem egy rövid prezentációval is, hiszen elnök úrral előzetesen beszélve vélelmeztem, hogy elsősorban az az új intézményrendszer vagy az legalábbis mindenképpen érdekelheti a bizottságot, amely most létrejön a kormányzaton belül a fejlesztéspolitika vitelére, ezért erről és az ehhez kapcsolódó aktuális feladatokról engedjék meg, hogy egy rövid prezentációt mutassak be, és utána készséggel állok a kérdéseik elé. (Ivanics Ferenc megérkezik az ülésre.)
Talán azzal kezdeném, hogy miről is van szó. Először is definiáljuk talán, hogy mi az a feladat, amire a fejlesztéspolitikának a következő 7 vagy 7+2 évben vállalkoznia kell. Én azt gondolom, hogy a dolog, amiről szó van, nagyon egyszerűen megfogalmazva nem más, mint Magyarország modernizációjának támogatása több mint 8000 milliárd forint befektetése révén 2007 és 2015 között. Talán így lehetne egy mondatban összefoglalni azt a feladatot, amire vállalkozunk. Hogy ez mit jelent a korábbi évekhez képest, talán ez az ábra, ha nem is vehető ki rajta minden szám, a nagyságrendeket jól tükrözi. Az elmúlt 3 évben is zajlott - ezt önök nagyon jól tudják - az első nemzeti fejlesztési terv. Az elmúlt 3 évben átlagosan 200 milliárdot néhány milliárddal meghaladó pénzt oszthatott el az ország, 3 év alatt pontosan 670 milliárd forintot.
A most következő, előttünk álló 7 éves periódusban pedig évenként a társfinanszírozással együtt körülbelül 1000 milliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy a feladat, amire vállalkozunk, közel ötszörös ugrás az elosztható források tekintetében évente a következő 7 évben, tehát mindenképpen egy nagyságrendi változásról van szó. Ez az egyik ok, ami mindenképpen indokolja azt, hogy ehhez a nagyságrendhez egy új vagy megújuló intézményrendszert is illesszünk.
Milyen rendszerre van szükség ehhez a fejlesztéspolitikához ennek az évente 1000 milliárd forintnak a minél hatékonyabb, az ország szempontjából minél eredményesebb elköltéséhez? Négy kritériumot fogalmaztunk meg magunknak az intézményrendszer felállításánál. Az egyik, hogy legyen átlátható. Minden magyar polgárnak van körülbelül 800 ezer forintja ebben a fejlesztési tervben, egy ekkora részesedése van, tehát tudniuk kell a magyar polgároknak, hogy hol, kik, milyen célok mentén döntenek arról, hogy ez a pénz hogyan kerül befektetésre, elköltésre. Ezért olyan rendszert szeretnénk, ahol a korábbi kormányzati struktúrát nagyban egyszerűsítve egy helyen található meg az a döntés-előkészítő és végrehajtó mechanizmus, amely a fejlesztési pénzekkel foglalkozik. Ez mindenféleképpen az átláthatóságról szól. Magára a szervezetrendszer részleteire még visszatérnék.
A másik célunk, hogy gyorsnak kell lennünk, hiszen jelentősen megnő az az összeg, amit évente el kell költenünk. Van egy úgynevezett n+2-es szabálya is az Európai Uniónak, tehát a nagyobb ügyeknél, amik hajlamosak sokáig húzódni, az Európai Unió azt várja, hogy normál esetben a döntés évét követő két éven belül záruljanak le egy-egy adott projektnek a végrehajtási munkálatai, ellenkező esetben, ha ez túlnyúlik ezen az időszakon, akkor ez a pénz vagy annak az elhúzódó része elveszhet. Tehát mindenképpen olyan intézményrendszer kell, amely képes gyorsan ütemezve végrehajtani ezeket a feladatokat, és gyorsan dönteni. A múltban is kaptunk kritikákat arról, hogy sokáig tartott egy-egy kifizetés. Célunk, hogy ezen lehetőség szerint gyorsítsunk.
A harmadik, hogy legyen ez az intézményrendszer hatékony. A hatékonyságot két szempontból is gondolom. Az egyik, hogy legyen olcsóbb, legalábbis a feladat méretéhez, az elkötelezett pénz nagyságrendjéhez képest ne ugyanolyan ütemben dráguljon, mint ahogy nő az elkölthető pénzek aránya, hanem ilyen szempontból is legyen hatékonyabb. Másrészt olyan szempontból is legyen hatékony, hogy a végrehajtás minél eredményesebb legyen. Ezt tükrözi az utolsó szempont, amit szeretnék felvetni, az eredményesség.
Nem elég, ha látjuk, hogyan költjük el a pénzt, az sem, ha gyorsan, mert lehet, hogy rosszul költjük el, hiába dolgozunk olcsón, hanem a legfontosabb - talán ezt kellett volna előre írnunk -, hogy eredményesen költjük el azt a pénzt. Magyarul: ennek a 8000 milliárd forintnak a befektetésével ez az ország kilenc év múlva, vagy hét év múlva, de akár már rövidebb időn belül is érezhetően egy fejlődő, modernizálódó, gyarapodó, Európához lendületesen közelítő ország legyen.
Milyen szervezetrendszert találtunk ki ehhez? Megpróbáltuk egyetlen oldalra összesűríteni az összes szereplőt, és még a funkcióikat is odaírni. A döntési hierarchia csúcsán a kormány fog állni. A kormány lesz az, amely minden lényeges kérdésről meghozza a döntéseket. Lényeges kérdésnek tekintem a nemzeti fejlesztési terv elfogadását, benyújtását az Európai Uniónak - ennek esetleges újragondolását, ha erre szükség lenne -, és a megvalósulás követését. Döntésnek gondolom az operatív programokat, amelyek egy-egy ágazattal, területtel, vagy pedig a régiókkal foglalkoznak, ezek operatív programját is a kormány döntése fogja szentesíteni.
A harmadik ilyen téma, amelyet saját döntésünkben, mint módszertani eszközt szükségesnek tartunk, az úgynevezett akcióprogramok. Hiszen az operatív tervek hét évre szólnak egy-egy ágazat vonatkozásában. Mi azt gondoljuk, hogy ennél rövidebb belső - közbenső - tervezési periódusokat, kétéves akcióprogramokat is kell csinálnunk, hogy pontosan tervezhető legyen a tevékenységünk. Ezekben a kétéves akciótervekben szeretnénk meghatározni a következő két évben mindig előttünk levő pályázati kereteket, célokat, illetve azokat a nagyobb projekteket, melyek esetleg nem pályázati úton kerülnek kijelölésre - ezekről is a kormánynak kell döntenie.
Végül, ha már a projekteket említettem, a nagy projekteket pedig egyenként kell a kormánynak jóváhagyni, és az Európai Unió elé terjeszteni; természetesen erről is a kormány fog dönteni. Egyébként pedig a kormány rendszeresen át fogja tekinteni a fejlesztéspolitika végrehajtását, ahogyan ez eddig is szokásos volt.
Tehát a döntéshozó a kormány. A kormánynak lesz egy úgymond, külső stratégiai, társadalmi tanácsadó szervezete, ezt Nemzeti Fejlesztési Tanácsnak hívjuk, ennek a statútuma a napokban megjelent a Magyar Közlönyben. Ez egy tanácsadó szerv, tehát döntési kompetenciája nincs. Ez a fejlesztéspolitika nagy kérdéseiről fog - évente minimum háromszor ülésezve - állást foglalni, áttekinti a fejlesztéspolitika állását, a lényegesebb, kormány elé menő stratégiai dokumentumokat, és még a kormányülés előtt állást foglal a kormány számára. Ebben külső társadalmi szereplők ülnek, s a vezetője a miniszterelnök - erre még visszatérnék egy ábra erejéig.
A másik ilyen lesz a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület, ez a kormány belső tanácsadó szerve, szintén tanácsadó - tehát döntéseket nem hoz, hanem véleményez, előkészít, állást foglal a kormány számára. Személyemben a miniszterelnök kormánybiztost nevezett ki a fejlesztéspolitikai intézményrendszer felügyeletére. Az intézményrendszer csúcsán a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség áll, amely két forrásból táplálkozik: magából a Nemzeti Fejlesztési Hivatalból, amely eddig is működött, és az egyes irányítóhatóságokból, melyek eddig egy-egy minisztériumnál fogták össze a végrehajtási munkát. Most ezeket egy helyre tettük az átláthatóság és a folyamatok hatékonyabbá tétele érdekében.
Sokan kérdezték, hogy akkor mi lesz a minisztériumokkal, a szakmapolitika alakítása, az ágazati stratégiai tervezés hogyan fog bekapcsolódni a fejlesztési intézményrendszer munkájába. Erre hoztunk létre egy tárcaközi egyeztető mechanizmust: egy tervezési operatív bizottság keretében - mely a tárcák, az ügynökség képviselőiből, az egyes operatív programokat végrehajtó szakemberekből, és esetleg külső szakértőkből áll - folyamatosan és évente újratervezik az akcióterveket, amelyek a fejlesztéspolitika kereteit meghatározzák az előttünk levő időszakban.
Ezenkívül a minisztériumok - a miniszterek révén -, amikor őket érintő kérdés van, már az állásfoglalások kialakításánál részt vesznek a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület ülésén, és végső soron a döntésben pedig a kormányban ülő miniszterek vesznek részt, ők hozzák meg a végső döntéseket. Ez tehát - egyszerűsítve, egyáltalán bemutatva - az intézményrendszer és a döntési hierarchia.
Továbbmenve, az egyes szervezetekről kicsit bővebben. Ahogyan mondtam, a Nemzeti Fejlesztési Tanács a kormány stratégiai, társadalmi tanácsadó-testülete, értékeli és nyomon követi a fejlesztéspolitikai célok megvalósulását, és javaslatot tehet a tervek módosítására, ha úgy látja, hogy indokolt - mivel itt hétéves időszakról van szó, azért hét éven belül az élet sokat változhat -, ha kell, akkor módosítsunk valamin.
Ennek az elnöke a miniszterelnök lesz, alelnöke ennek a bizonyos Fejlesztéspolitikai Irányító Testületnek az alelnöke, a tagjai pedig a régiókat képviselő fejlesztési tanácsok hét vezetője vagy képviselője, a Gazdasági és Szociális Tanács által delegált hét személy, akik a Gazdasági és Szociális Tanács egyes oldalait fogják képviselni, öt olyan, a miniszterelnök által felkért személy - kiválóság -, akik a fejlesztéspolitikával kapcsolatban releváns szakmai vagy tudományos teljesítménnyel rendelkeznek. Ez tehát az a testület, amely rendszeresen véleményezi a kormány elé menő stratégiai dokumentumokat.
A felügyelet. Ez egy tanácsadó-testület - a kormány tanácsadó testülete -, de természetesen a benne ülő miniszterelnököt, és az ez alapján is döntéseket hozó kormányt a parlament ellenőrzi. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert a felügyelettel kapcsolatban önöknek nyilván voltak, meg adott esetben lesznek is kérdései.
Talán, ha továbbmegyünk, a Fejlesztéspolitikai Irányító Testületről érdemes néhány szót beszélni. Ez az irányítótestület a kormány egy belső tanácsadó szerve, mely rendszeresen ülésezik - normál esetben akár kéthetente -, folyamatosan követi a fejlesztéspolitika megvalósulását, véleményezi a kormány elé menő döntéseket, állásfoglalásokat tesz a kormány, illetve a kormánybiztos számára. E testület elnöke is a miniszterelnök, alelnöke pedig - és tagjaiból öten - olyan szakemberek, politikusok, szakpolitikusok, akik egy-egy tárca vezetőjeként már mélyebben megismerkedtek a fejlesztéspolitikában is érintett egy-egy területtel. Alelnöke Magyar Bálint, ő a társadalmi megújulásáért felelős programokat fogja szakmailag felügyelni, tagjai között van Baja Ferenc, aki a közigazgatás-fejlesztéssel, Burány Sándor, aki a gazdaság- és közlekedésfejlesztéssel, Kolber István, aki területfejlesztéssel, Németh Imre, aki a környezet- és energiaügyi fejlesztésekkel fog foglalkozni. Tagja leszek én is, állandó meghívottként pedig Draskovics Tibor, az államreformért felelős kormánybiztos fog részt venni még az üléseken. Ennek az az indoka, hogy úgy gondoljuk, a fejlesztéspolitikának és az államreformnak kéz a kézben kell járni, hiszen fontos cél, hogy a fejlesztéspolitika a létrejövő új struktúrákat támogassa, olyan irányokba menjen a pénz, ahol nem elfolyik, szétfolyik, hanem minél hatékonyabb, minél eredményesebb környezetbe kerüljön befektetésre a fejlesztési forrás.
Ennek a testületnek a felügyelete két módon történik. Elnöke a miniszterelnök, aki a kormány elé viszi ezeket az ügyeket, és a kormány dönt - a kormány felügyelete pedig a parlamentnél van. Ezenkívül, mint ezt a jelenlegi helyzet is bizonyítja, a kormánybiztos - amennyiben ezt a bizottságok igénylik - rendszeresen el fog járni, és tájékoztatja a parlamenti bizottságokat a fejlesztéspolitika előrehaladásáról.
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, mely maga az intézményrendszer teteje, ahogyan mondtam, két forrásból táplálkozik. A Nemzeti Fejlesztési Hivatal az egyik forrás, mely eddig is működött, és amely alapvetően a fejlesztéspolitika koordinációját és az Európai Unióval való egyeztetését végezte, és azok az ágazati operatív programokat irányító hatóságok, amelyek eddig széttagoltabban helyezkedtek el - ezeket egy helyre tesszük, és ezzel átláthatóbbá, világosabbá tesszük a rendszert, kevesebbet fogunk levelezni egymás között, és így talán még inkább ügyfélbarát lesz a rendszer.
Az első nemzeti fejlesztési tervben közreműködő öt irányítási hatóságból négy kerül bele ebbe a rendszerbe. Egyedül az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programot felügyelő irányító hatóság nem kerül ide. Ennek az az oka, hogy az az Európai Unióban is egy külön alapból külön feltételrendszer szerint kapja a forrásait, és Magyarországon is speciálisan költi el a források egy részét kifejezetten agrárcélra. Ugyanakkor a vidékfejlesztési pénzekkel - ami szintén odatartozik, és abból az európai alapból jön, ami az agráralaphoz kapcsolódik - egy szoros koordinációt szeretnénk megvalósítani, tehát a vidékfejlesztési pénzek az egyéb regionális és ágazati pénzekkel összehangoltan, egy közös döntéshozatali mechanizmusban kerülnek majd meghatározásra és elköltésre.
Abban bízunk, hogy az így létrejövő szervezet hatékonyabb lesz, kisebb, kevesebb bürokráciával, átláthatóbban, gyorsabban tud működni - ahogy elmondtam -, és talán világosan, eredményesebben lehet érvényesíteni azokat a meghatározó, országos stratégiai érdekeket is, amelyeket a fejlesztéspolitika elé tűzünk. Ez nem jelenti azt, hogy most valami felduzzadt bürokráciáról lenne szó, hiszen mind a meglévő, a hivatal létszámát, mind az átadott irányító hatóságok létszámát tekintve érvényesek azok a központi igazgatást érintő létszámleépítések, amelyek a teljes közigazgatásra is igazak, tehát bár a feladataink sokszorosára nőnek, a létszámcsökkentések nálunk is ugyanúgy előírásra kerültek, mint bármely más területen. Tehát a bürokratikus létszám nem fog gyarapodni. Ezzel csak elébe akartam menni esetleges kérdésnek.
Végül néhány mondat arról, hogy milyen feladataink vannak. Ahhoz, hogy 2007 elején megindulhassanak a pályázatok, elindulhassanak a nagy befektetési-fejlesztési projektek, szükséges az, hogy a második nemzeti fejlesztési tervet, az Új Magyarország fejlesztési tervét benyújtsuk az Európai Uniónak konzultációra. Az a szándékunk, hogy ezt szeptember végéig szeretnénk megtenni. Úgy gondoljuk, hogy ha ezt addigra megtesszük, akkor még időben leszünk ahhoz, hogy 2007 elején elindulhassanak a pályázataink. Ehhez kutya keményen kell dolgoznunk a következő időszakban, hiszen végletesítenünk kell először a társadalmi vitára menő anyagot. Az a szándékunk, hogy augusztus-szeptember folyamán 7-8 hétben társadalmi egyeztetést hajtsunk végre, széles körű és intenzív egyeztetést, amelyben az érdekelt ágazati, illetve országos makro érdek-képviseleti szervezetekkel egyeztessük ezeket a terveket, az ő véleményüket is ismerve egyeztessük a parlamenti pártokkal is ezt a nemzeti fejlesztési tervet, majd a Nemzeti Fejlesztési Tanács véleményét is hallgassa meg a kormány, és ezt követően a kormány szeptember végén döntsön a végleges anyagról, és ezt nyújtsa be az Európai Uniónak.
Ezzel párhuzamosan készítjük elő az operatív programokat, amelyeket szintén be kell nyújtanunk az Európai Bizottságnak. Ezt október végéig szeretnénk megtenni. Tekintettel arra, hogy az európai uniós, erre vonatkozó irányelvek várhatóan szeptemberben vagy október elején fognak megjelenni, előbb nem is nyújthatjuk be ezeket, hiszen nincs végleges ilyen irányelv kibocsátva. Mindezzel párhuzamosan már az első két évre vonatkozó akcióterveinket is előkészítjük. Ezeket nem kell benyújtanunk az Uniónak, ez a saját munkánkat fogja segíteni, ezt kormánydöntéssel fogjuk előkészíteni novemberig. Az első pályázatokat pedig - ahogy mondtam - szeretnénk 2007 elején kiírni, hogy ne szenvedjen késedelmet az európai pénzek magyarországi befektetése. Ezek tehát a feladataink. Ehhez nagyon keményen kell dolgoznunk, és már dolgozunk is. Rövid időben belül, én abban bízom, hogy augusztus 1-jén jelezhetjük önöknek, hogy kint van a honlapunkon, elindult a társadalmi egyeztetés a véglegesnek szánt dokumentumról, s kezdjünk intenzív társadalmi párbeszédet erről. Ezek a rövid távú feladataink.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna bevezetésként elmondani, és várom a kérdéseiket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, kormánybiztos úr, a beszámolót, amelyet még látványossá is tett számunkra. A bizottságon belül az a munkamegosztás vagy gyakorlat alakult ki, hogy szemben más bizottságokkal, ahol hosszú beszédek vannak, itt viszonylag rövidebb kérdések, észrevételek vannak, utána kormánybiztos úr azokra válaszol, és kap még egy supplementary question-re lehetőséget a képviselő, hogy élőbb legyen a vita. Úgyhogy kezdjük is el. (Jelzésre:) Káli Sándor az első.
KÁLI SÁNDOR (MSZP): Kormánybiztos úr, az előző év közepén vagy elején már gyakorlati eredményei is mutatkoztak a versenyképességi pólusprogramnak. Tudom, hogy ebben voltak szakmai viták, de amit Baráth Etele miniszter úr és stábja felállított a térségünkben, befektetőknél komoly érdeklődést keltett. Kérdésem az, hogy a projektben, tehát ebben az egész fejlesztési tervben ez integrálódik-e, avagy nem. A másik pedig, hogy a kutatás-fejlesztéssel - amit nagyon nehéz beintegrálni, mert az a tapasztalatunk, hogy ha ez a minisztériumok fennhatósága alá kerül, akkor pont az újszerűsége fog ennek kilúgozódni - en bloc hogyan kívánnak foglalkozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos: A pólusprogramokat én is átbeszéltem, amikor Baráth miniszter úr átadta nekem a feladatokat, akkor erről is alaposan beszéltünk. A pólusprogramokat fontosnak tartjuk, és folytatni szeretnénk, ez a rövid válasz.
A hosszabb válasz, hogy szeretnénk a pólusok képviselőivel rendszeresebb konzultációt kezdeni mostantól, velük közösen kialakítani egy-egy pólusra vonatkozó kezdeményezésrendszert vagy komplex rendszert. Azt gondolom, hogy a most létrejövő, egyes ágazati operatív programok és regionális operatív programok között egyfajta komplexitást biztosítva tudjuk megoldani ezeknek a végigvitelét. Erről fogunk most augusztusban konkrétan egyeztetni a pólusok képviselőivel. De általában is igaz az - és a pólusok ennek talán a legjobb példái -, hogy olyan befektetési kezdeményezéseket szeretnénk támogatni, amelyek tovagyűrűző hatásúak. Akkor jó egy befektetés, ha egy forintból két forint, öt forint, tíz forint lesz, olyan programok a jók - ahogy ön is említette a befektetőket -, ahol 85 fillér európai befektetés és 15 fillér magyar társfinanszírozás mellé még minél több, még egy forint, még két forint magántőke is be tud jönni, vagy az országon belül meg tud jelenni, mert akkor lehet ennek a programnak a 8000 milliárd forinton és a 7 éven messze-messze túlmutató hatása, és akkor lesz valós ez a modernizáció.
Nem patyomkinfalvakat szeretnénk építeni, hanem olyan befektetéseket csinálni, ahol munka van, adófizetés van, viruló gazdaság van, és ezért az ilyen típusú komplex megközelítés, az olyan pólusprogramok, ahol egy forintot betéve tovagyűrűzik a hatás, mindenképpen számunkra egy kiemelt cél, úgyhogy ezt szeretnénk érvényesíteni majd. Azt gondolom, hogy ez ma kisebb mértékben a nemzeti fejlesztési tervnek, jóval nagyobb mértékben maguknak az operatív programoknak és az azok közötti koordinációnak lesz a feladata, és a régiók és a pólusok képviselőivel kell majd egyeztetnünk, hogy a regionális operatív programokat is hogyan hangoljuk össze ezekkel.
A második kérdés a kutatás-fejlesztés. A kormányzaton belül is átalakult ennek részben a felügyelete, már megkezdtem a konzultációkat ennek a területnek a képviselőivel. Itt a Gazdasági Minisztériummal, illetve az egyes intézmények vezetőivel közösen dolgozunk azon, hogy valami módon az innováció és a kutatás-fejlesztés állami támogatási rendszerét, az európai uniós, erre vonatkozó pénzeket, illetve a ma is meglévő vállalkozásfejlesztési, -ösztönzési rendszereket valahogy összekapcsoljuk, mert ma kicsit széttagoltan megy ez. A korai fázisban tudnak kapni az intézmények a kutatási pénzekből, de nagyon sokszor ez nem tud átalakulni egy gazdasági folyamattá, nem tud egy profittermelő tevékenységgé válni. Arról kezdődött most meg egy munka - aminek az eredményeiről talán szeptemberben tudok beszámolni a bizottságnak, ha érdekli -, hogy hogyan tudnánk ezeket az egymástól ma elkülönült intézményrendszereket összekapcsolni, és azt mondani, hogy ha valaki egy ígéretes kutatásra kap valamilyen pénzt, akár magyar, akár EU-s forrást, ha eljut valahová az a kutatás, és kereskedelmileg, üzletileg hasznosítható termékké válik, akkor hogyan tudjuk bevonni azokat az állami finanszírozási forrásokat, mint például a kockázati tőke, ami átvenné és továbbvinné ezeket mindaddig, amíg ebből esetleg egy jelentős üzleti siker lehet. Ezen most koordinált munka folyik a különböző részegységek között, úgyhogy talán azt a problémát, amit ön is említett, hogy ez nagyon széttagoltan folyt, és nem mindig a legjobb helyről, most egyszerűen áthidaljuk azzal, hogy nem kell túlbonyolítani, össze kell ülni egy asztal köré, aztán beszélni kell róla.
ELNÖK: Képviselő úr! (Káli Sándor jelzi, hogy nem kíván szólni.)
Akkor Nógrádi képviselő úr következik.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Kormánybiztos Úr! Örömmel láttam a prezentációjának elején azokat az elveket, amelyeket meghatározott az új intézményrendszer felállítását illetően: átláthatóság, gyorsaság, hatékonyság, eredményesség. Ezek azok az elvek, amelyeket a jelenlegi intézményrendszer kritikájaként több mint két éve erőteljesen megfogalmazunk. De nemcsak a politika szereplői, hanem a kedvezményezettek köre, a pályázatírók, mindazok, akik részesülni szeretnének ezekből a forrásokból - gyorsan, hatékonyan, eredményesen és átlátható formában. Örülök, hogy a kormánybiztos úr meghallotta ezeket a kritikai észrevételeket, amelyeket ugyan igyekeztünk erőteljesen hangoztatni az elmúlt két évben, már csak az a sajnálatos, hogy ehhez két és fél évet kellett várni.
Egy dolgot azonban nagyon hiányolok ezen elvek közül, ami nagyon fontos - legalább annyira fontos, mint az előző négy, és nagyon remélem, hogy nincs kormánybiztosi szándékosság a mögött, hogy ez kimaradt - az ellenőrizhetőség.
Ön elfelejtette megemlíteni, hogy ezt az egész rendszert ellenőrizni, kontrollálni kell. Nemcsak politikai szempontból, hanem szakmai szempontból, a szabályosság, az ésszerűség szempontjából is. Nagyon remélem, hogy a viszontválaszában ezt a négy szempontot kiegészíti az ötödikkel: törekvés az ellenőrizhetőségre, a kontrollálhatóságra.
Tisztelt Kormánybiztos Úr! Intenzíven figyelemmel kísérem az ön nyilatkozatait, munkájának kezdetét. Olvashatom az egyik hetilapnak adott nyilatkozatában, hogy ön a pénz szolgálatába szegődött. De egy másik mondatában - sőt, több esetben - azt is kifejti, hogy ebben a szolgálatban a politika a meghatározó. Azt is mondja, hogy a politika tűzi ki a célt, adja a megrendelést, és az ön feladata ennek a politikának a végrehajtása. Továbbfűzve a gondolatát arról beszél, hogy önnek a kormánypárti képviselőkkel való kapcsolattartás az egyik legfontosabb feladata: "... különösen a kormánypártiakkal intenzív kapcsolatot ápoljak, ennek kialakítását most elkezdtük...". A parlamenti pártokról pedig annyit ír: "... nincs mögöttem párt, pontosabban nem vagyok párttag, ám remélem, hogy két párt is mögöttem van...".
Nos, ha ön a pénzt szolgálja, ennek a pénznek a szolgálatában az ön számára a politika az irányadó, a kormánypárti képviselőkkel kívánja a kapcsolatot tartani és két párt politikájának meghatározottságában végzi ezt a szolgálatot, akkor számunkra ez rossz üzenet. De nemcsak számunkra - az ellenőrizhetőség és kontrollálhatóság szempontjából -, de rossz üzenet a demokrácia szempontjából, és még rosszabb üzenet a kissé áthatott politikai közéletünk, a források elosztása szempontjából is. Szeretném kérni, kormánybiztos úr, hogy oszlassa el azt a téveszmét, hogy pártpolitikai megrendelésből történő pénzszolgálatról van szó a kormánybiztosi szerepkörben.
Beszélt az intézményrendszerről, amelynek egyik jelentős testülete a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület. Az ezt létrehozó kormányhatározatban a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület tagjai a monitoringbizottságok elnökei és azok, akiket a határozat felsorol. Tisztában van-e azzal, kormánybiztos úr, hogy a Fejlesztéspolitikai Irányító Testületet - a prezentációjában ön is felsorolta név szerint, és nagyon udvarias próbálok lenni - szakmai és politikai szempontból nem túl eredményes pályafutást befutott miniszterek alkotják, miközben a monitoringbizottságok eddigi elnökei társadalmi megbízatásban végezték a munkájukat. A monitoringbizottság feladata az, hogy kontrollálja a források felosztását, annak szabályszerűségét, az európai irányelvekkel való azonosságát, kontrollálja mindazokkal a dokumentumokkal, jogszabályokkal való összeférhetőségét, amelyet keretként határoz meg minden forráselosztó szerv számára.
Önök - ezek szerint - meg kívánják szüntetni a monitoringbizottság társadalmi státusát, a társadalmi kontroll szerepét, átpolitizálják, és a Fejlesztéspolitikai Irányító Testületbe került volt kormánytagok, politikai szereplők veszik át az eddig civil szereplőként, feladataikat hatékonyan ellátó monitoringbizottsági elnökök feladatait. Rossz üzenet ez. Ugyancsak az előző gondolatsort továbbfolytatva, ez az egész rendszer átpolitizáltságát, pártpolitikai irányultságát és pártpolitikai determinációját erősíti.
De, ha olvasom azokat a jogszabályokat, és idézek belőlük, amellyel létrehozzák a Fejlesztéspolitikai Irányító Testületet, vagy amellyel indokolják az intézményrendszer, az ügynökség felállítását, akkor a következő gondolatok ütik meg egy demokrata szemét. Például a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség éves ütemezésben véleményezi a kedvezményezettek körét, a támogatás formáját és mértékét, a támogatható tevékenységeket, és állást foglal a pályázati elbírálási szempontokról is. Ha ezt lefordítom, ez azt jelenti, hogy például a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség évente meghatározza a kedvezményezettek körét, meghatározza, hogy ki nyerhet pályázati pénzt, milyen tevékenységre, milyen formában. Ez rossz üzenet.
Ez azt jelenti, hogy visszafelé zajlik az eseményrendszer. Meghatározzák, hogy kik nyerhetnek pályázatot, majd utána a pályázati elbírálás szempontrendszere alapján kijelölik a kedvezményezettek körét és a támogatható tevékenységet. Ez azt jelenti, hogy visszatér az a rosszízű, a pályázati előkészítő alap időszakában volt gyakorlat, hogy esetleg vizsgálják a potenciális kedvezményezettek politikai hovatartozását? Nagyon bizarr, félreérthető ez a megfogalmazás, és azt vetíti előre, hogy tulajdonképpen a kormányzati döntés-előkészítésben ezek a determinációk - akár pártpolitikai determinációként is - előre meghatározzák, hogy kik juthatnak hozzá, mely forrásokhoz, milyen mértékben, mely tevékenységre.
A harmadik kérdésem arra vonatkozik, hogyan kívánják felosztani a feladatokat és a szerepeket a Miniszterelnöki Hivatalt felügyelő miniszterrel. Ön ugyanis irányít, a Miniszterelnöki Hivatalt felügyelő miniszter pedig felügyel. Ön irányítja az ügynökség vezetőjét, ezt az ügynökséget hivatal formájában a miniszter úr felügyeli. Ön irányítja a még létre nem jött -mert eddig még nem hozták létre - területpolitikai kormányzati hivatal vezetőjét, míg a Miniszterelnöki Hivatal felügyeli a területpolitikai kormányzati hivatalt. Hogyan tudják ezt önök kibogozni? Ki lesz itt a felelős bizonyos döntésekért? Hogyan fogjuk szétosztani majd a felelősséget, ha arra kerül a sor, ki döntött a vezetői kinevezésekben, ki döntött - előre - a kedvezményezek körének meghatározásában, a támogatás mértékében, formájában, a támogatható tevékenységekben?
Sok ilyen zavaros átfedés és olyan körülmény van a jogszabályokban, az egész intézményrendszerben, amely egyrészt az ellenőrizhetetlenséget, kontrollálhatatlanságot erősíti, másrészt pedig azt a szempontot, hogy itt, bizony olyan folyamatok is folyhatnak a háttérben, amelyek nem biztos, hogy eddigi demokratikus kormányzati és politikai gyakorlatunk valamennyi ellenőrző küszöbén át tudnak lépni.
Várom a válaszát, és utána majd folytatjuk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kérdések száma nem kevés. Örömmel konstatálom, hogy a Hír TV minden szavát vette, úgyhogy megnyugodhat.
Megadom a szót a kormánybiztos úrnak, remélem, ez is át tud majd törni.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos: Köszönöm szépen. Én is követtem képviselő úr nyilatkozatait, és látom, hogy ő követi az én nyilatkozataimat. (Derültség.) Ezért megpróbálok tételesen reagálni arra, amit mondott.
Az egyik: örülök, hogy a négy elvvel egyetért. Az ötödiket azért nem tartottam külön kiemelendőnek, mert azt gondoltam, hogy az átláthatóság fogalma számomra az ellenőrizhetőséget is jelenti. Az átláthatóságnak azt kell jelentenie, hogy nemcsak a szervezetek, hanem akár egy magyar állampolgárnak is át kell tudnia látni ezt a folyamatot. Nemrég egyébként a Transparency International, amely ténylegesen független szervezet, vizsgálta a Nemzeti Fejlesztési Hivatalt és a fejlesztési intézményrendszer tevékenységét, és ők összességében az átláthatóságáról és az egyeztetési folyamatokról pozitív véleményt adtak. Bizonyára ön is olvasta ezt a jelentést. Tehát azt gondolom, ebből a szempontból nincs okunk panaszra. Sőt, azt olvastam valahol, hogy Orbán Viktor maga nyilatkozta tavaly év végén - vagy ez év elején -, hogyha mindent olyan jól egyeztettek volna, mint a második nemzeti fejlesztési terv előkészületeit, akkor sokkal jobban ment volna a kormányzás az elmúlt négy évben.
Ezt azért tartom fontosnak, mert bár nem voltam a szervezetnél az elmúlt négy évben, de fontosnak tartom a szervezet nevében is megvédeni ezt az intézményrendszert és ennek a múltját. Már csak azért is, mert alapvetően meglehetősen eredményes tevékenységről van szó az első nemzeti fejlesztési terv vonatkozásában. Kerekítve körülbelül 670 milliárd az az összeg, amelyet az első nemzeti fejlesztési tervben el lehet kötelezni 2006 végéig. Nos, azt mondhatom most, 2006 közepén, hogy a teljes 670 milliárdra már megtalálta a célokat, azonosította a célokat, elkötelezte a pénz az első nemzeti fejlesztési tervet felügyelő intézményrendszer. Ez mindenképpen az Európai Unió dicséretére is érdemes volt.
De ami ennél fontosabb, hogy a kifizetéseket illetően Magyarország ma az összes újonnan csatlakozott ország közül a harmadik helyen áll, körülbelül 210-220 milliárd forintot már kifizettünk ebből a 670-ből. Csak Észtország és Szlovénia előzi meg Magyarországot, akik jóval kisebb programokat vezetnek. Ez tehát azt jelenti, hogy a nagyobb, komplexebb programot vivő országok közül Magyarország az élen jár a kifizetések tekintetében, és ez azért azt mutatja, hogy ez a szervezet eddig sem volt nagyon lassú, legalábbis a hozzánk hasonlítható országok közül a leggyorsabb volt. Úgyhogy azt gondolom, hogy amikor azt mondtuk, hogy mi az a négy alapelv, amivel ön is egyetért, akkor arról van szó, hogy az 1000 milliárd forintra növő éves forrásokat legalább ilyen eredményesen kellene elköltenünk, és ahogy mondtam, én a legfontosabb célnak azt tartom, hogy ezeket jó célokra fordítsuk, mert nem elég a gyorsaság, nem elég az átláthatóság, hanem jól is kell felhasználnunk ezt a pénzt, mert ennek az országnak ez az érdeke.
Ez átvezet a másik kérdéséhez, amely a különböző sajtónyilatkozatokból összeszedett idézetek alapján értelmezi az én szerepfelfogásomat. Én ténylegesen úgy gondolom, hogy én az 1000 vagy, ha úgy tetszik, a 8000 milliárd forint szolgájául szegődtem arra az időszakra, amíg ezt a feladatot betöltöm. Ennek megfelelően feladatomnak tartom, és az ön kritikájára, az alkotmányosságra vonatkozó korábbi sajtókritikájára vonatkozóan is azt tudom mondani, hogy itt vagyok, és szeretnék ahányszor csak értelmes időközönként elhívnak, rendszeresen eljönni és beszámolni erről a tevékenységről, még akkor is, ha ez formálisan most a kormánybiztosi pozíciómból parlamentárisan nem következik. Ez visszautal arra is, hogy mi a munkamegosztás Szilvásy úr mint a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter és köztem: azt gondolom, hogy mint miniszter, ő az, aki felügyeli azt a hivatalt, hiszen valahol a kormányban ennek lenni kell, nem lebeghet egy ilyen központi hivatal a rendszerben. De valójában a napi felügyelete, az ügyek vitele az én felelősségem. Tehát, ha azt kérdezi, hogy ki az, aki javaslatot tesz egy személy kinevezésére, vagy ki az, aki a hatáskörén belül operatív döntéseket hoz, akkor az én vagyok.
De ahogy bemutattam az ábrán, a valódi nagy döntéseket, ami arról szól - és ha ezt keresi majd -, hogy ki döntött a pénzekről, a pályázati keretekről, a nagy projektekről, akkor ez a kormány lesz, amely viszont a parlament által ellenőrzött. Mindenki más ebben a rendszerben csak döntést előkészít, tanácsot ad vagy végrehajt, de a végső döntést és így a felelősséget a kormány viseli, a kormány ellenőrzése pedig, azt hiszem, alkotmányosan biztosított.
De azért fontosnak tartom - mert relevánsak azok az idézetek, amiket mondott -, hogy megjegyezzem, és talán ezt is olvashatta valahol, vagy hallhatta valamelyik nyilatkozatban, mert többször elmondtam, hogy én azt gondolom, hogy ez a nemzeti fejlesztési terv 7+2 évre szól, hiszen az utolsó évben eldöntött projekteket még két évig tarthat megvalósítanunk. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy mostantól három választási cikluson keresztül zajlik, a harmadik közepén ér véget majd ez a fejlesztési periódus. Ezért én nem gondolom, hogy kizárólag valamiféle részpártérdekek alapján kell meghatároznunk ezt a nemzeti fejlesztési tervet, hanem igenis valós, tényleges társadalmi egyeztetésre, hosszú távú stratégiai gondolkodásra és a minden résztvevővel - ez jelent pártokat is, és a pártok dimenzióin messze túlmutatóan társadalmi szervezeteket, érdek-képviseleti szervezeteket is - való egyeztetésre is szükség van, méghozzá nemcsak egyszer ünnepélyesen most, amikor majd benyújtjuk ezt a tervet, hanem folyamatosan, rendszeresen meg kell ezt tennünk. Ez az én hitvallásom ezzel kapcsolatban, minden más idézet csak egy részkérdésre vonatkozhatott ebben a témában.
A fejlesztést irányító testület tagjainak a monitoringbizottság elnöki pozíciójára vonatkozó megjegyzése kapcsán azt szeretném mondani, hogy én azt gondolom, hogy ez most előrelépés. Eddig nem civilek végezték társadalmi munkában az elnöki pozíciót, ahogy ön mondta, hanem az egyes irányító hatóságok vezetői voltak a kijelölt vezetői a monitoringbizottságnak, tehát tulajdonképpen az irányító hatóság vezetője mint állami alkalmazott ült az operatív program mellett működő monitoringbizottság élén. Ezen szeretnénk változtatni, és egyfajta politikai és parlamenti vagy legalábbis kormányzati, magasabb legitimációval rendelkező személyeket szeretnénk odatenni, akinek egyfajta szakmai rálátása van. A monitoringbizottságok működéséről eddig is pozitív véleményt mondott a Transparency International és az Európai Unió, ezt szeretnénk a jövőben is megtartani, úgyhogy én ebben nem visszalépést, hanem előrelépést érzek ebből a szempontból. Az új monitoringbizottsági elnökök sem kapnak egyébként most juttatást ezért a tevékenységért, csak azt a szükséges infrastruktúrát, ami a tevékenységük végzéséhez kell, de személyes juttatást nem.
Van-e olyan szándékunk, hogy pártpolitikai vagy bármilyen pártérdekek alapján döntsünk pályázatokról, pályázókról? Nem ezt jelenti szándékunk szerint ez a megfogalmazás, és ha félreérthető, akkor érdemes ezt most pontosítani, meg akár a jövőben is. Az, hogy az ügynökség dönt a kedvezményezettek köréről, ez igazából azt jelenti, hogy milyen típusú pályázatokat írunk ki: önkormányzatoknak írjuk ki, vállalkozásoknak, társadalmi vagy civil szervezeteknek. Legfeljebb ennyit értünk alatta, ezt nyilán szükséges meghatározni egy-egy pályázatnál, hogy kik lehetnek azok a kedvezményezett típusok, akikre kiírjuk a pályázatot. Nem jelent többet. Nyilvánvalóan nincs szó arról - nem is lehetne, én magam nem vállalnám ezt a feladatot, de azt gondolom, senki épeszű ember ebben az országban -, hogy előre meg kell mondani, hogy ki nyerjen, kivéve az olyan úgynevezett nagy projekteket, ahol nincs alternatívája annak, hogy egy autópálya merre épüljön, de akkor is ezt transzparensen és egyfajta társadalmi egyeztetés eredményeként és kormánydöntéssel kell megtennünk. Tehát nincs olyan szándék, hogy valakit kedvezményezzünk. Lehet, hogy ön majd mond példákat, én nem tudok olyan példáról, ami kifejezetten azt mutatta volna, hogy valakit politikai célokból kedvezményezett volna az európai uniós forráselosztás a múltban, a jövőben sincs ilyen szándékunk.
Azt hiszem, arra már talán kitértem, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter és köztem mi a feladatmegosztás. Ő az, akinek a szervezetében mint hivatal elhelyezkedik ez a szervezet, ezért ő egy általános felügyeltet biztosít, az én konkrét napi 16-18 órás feladatom, hogy biztosítsam ennek a szervezetnek a felügyeletét.
Összességében az észrevételeinek volt egy vonulata, ami tulajdonképpen végighúzódott, ami arról szól, hogy van-e kontrollja, van-e ellenőrizhetősége, van-e olyan veszélye ezeknek a folyamatoknak, hogy nem is pártérdeket mondanák, hanem részérdekek mentén, lobbiérdekek mentén dőlhetnek el dolgok. Erre az én álláspontom elég világos - már mondtam a tévében is egyszer -: én azt gondolom, hogy mindenki lobbizzon, természetesen, ha 8000 milliárdról van szó, akkor mindenkinek vannak ezzel kapcsolatban érdekei. Akinek nincs, az hazudik, mert minden magyar polgárnak van ebben 800 ezer forintos részesedése. Nem az a baj, ha valaki megpróbálja megjeleníteni az érdekeit, és ezért küzd. Az lenne baj, ha olyan érdekek érvényesülhetnének, amik nem átláthatóan, nem csatornázottan, nem valamilyen előzetes és utólagos kontroll mellett érvényesülnek, vagy ha olyan érdekek kerülhetnek be ebbe a rendszerbe, amelyek az ország nagy érdekeivel szembemenve csak egy szűk részérdeket képviselnek. Ezt szeretnénk megakadályozni minden módon. Erre biztosít ellenőrzési rendszert maga az Európai Unió, biztosít a kormányzat, és én azt gondolom, hogy az ilyesfajta beszámolókon és az átláthatóságon keresztül a parlament is, és a nyilvánosság ereje is biztosít egyfajta kontrollt. Azon leszek, hogy ezt fenntartsuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Kormánybiztos Úr! Az érdekeknek nem az a természetük, hogy azzal kezdjék, hogy a maguk törpeminoritását bebizonyítsák, vagy ezzel kezdjenek érvelni, hanem az, hogy a maguk országos és általános voltát érvényesítsék, és ezt politikai és forráselosztási döntéshozatalban is tudják maguk mellett. Attól kezdődően, hogy ez a rendszer föláll, ennek koncentráltsága, ennek egyenirányúsíthatósága, attól kezdődően, hogy az irányító hatóságok vezetői eddig köztisztviselők voltak, és monitoringbizottsági feladatokat is betöltöttek, és valamiféle szempontból a köztisztviselői státus, a közszolgaiság, az esküjük kötötte őket arra, hogy mindezt pártatlanuk végezzék, most politikusok töltik be ezt a szerepet. Az, hogy az ügynökség előre determinál dolgokat - pólusprogramok, mely nagyvárosok kerülhetnek elő, és melyek nem -, önmagában már döntést determinál, kormánybiztos úr, nem pedig valamiféle alku, lehetőség vagy alternatívák közötti mérlegelési jogot biztosít. Ez a rendszer, amelyet most fel kíván építeni, koncentráltságában alkalmas arra, hogy parciális, szűk körű érdekeket szolgáljon ki, és olyanfajta pártpolitikai determináltsága, befolyásoltsága legyen, amelyet, azt hiszem, sem az Európai Unió, sem az ország közélete, közvéleménye nem tartana helyesnek.
Felvetett válaszaira, illetve kérdésekre a következőket szeretném jelezni. Ön jelezte, hogy a kifizetések milyen szinten állnak a 2004-2006-os források tekintetében. Ne felejtsük el, hogy 2006 második felében vagyunk, úgy, hogy közben a 2004-2006-os források kevesebb, mint egyharmadát fizettük ki. A jelenlegi intézményrendszer kötelezettségvállalással szinte belehajtotta a kedvezményezetteket a projektek végrehajtásába, a saját forrásaik felhasználásába, miközben az állami források kifizetése folyamatosan csúszik, közben emiatt körbetartozás, csődhelyzet alakul ki az önkormányzatoknál, civil szervezeteknél, illetve vállalkozásoknál. Legújabb információim szerint ön hamarosan tiltakozások tömegét fogja kapni az elmaradt kifizetések miatt, és információim szerint lassan formálódik az a pályázati eredmény is, amely a civil szervezetek körében hirdetődött meg az országban, hogy melyek azok a civil szervek, amelyek a legnagyobb hitelezői a magyar költségvetésnek, a ki nem fizetett támogatások miatt.
Azért nem korrekt az összehasonlítás európai szinten, mert az összes többi országban, amelyet említett, nincs ilyen szinten a kötelezettségvállalás, mint Magyarországon. Önök a választási kampány hevületében elígérték az összes forrást. Jelentős részét leszerződték, ezzel együtt kötelezték a kedvezményezetteket a végrehajtásra, forrásokat viszont nem adnak ehhez. Csúsznak a kifizetések, ennek köszönhetően ez a helyzet, ez a 27,5 százalékos kifizetési arány ma Magyarországon az egyik legfontosabb, leghatározottabb és legkarakteresebb szerződésszegési magtartásból - az állam szerződésszegő magatartásából - adódó gazdasági nehézséget okozza a gazdasági, civil és önkormányzati szereplők körében.
A széles körű egyeztetést, amelyet említett, és amely nem lehet részpárti egyeztetés, üdvözlöm. Viszont lenne egy kérdésem erre vonatkozóan. Szili Katalin házelnökasszony azzal indokolta egy házbizottsági ülésen a szeptemberi ülésezés szükségességét - az önkormányzati választásokra való tekintet nélkül -, mert a kormány be kívánja terjeszteni a nemzeti stratégiai referenciakeretet az Országgyűlés elé. Igaz-e ez? Már csak azért, mert a jelenlévő Baráth Etele miniszter úr korábban határozottan tiltakozott az ellen, hogy az Országgyűlés elé kerülhessen a nemzeti stratégiai referenciakeret, mondván: ennek nincs európai hagyománya. Bekerül-e a nemzeti stratégiai referenciakeret az Országgyűlés elé, vagy sem? Mielőtt bekerül, milyen négypárti egyeztetést óhajt végrehajtani ennek keretén belül, és kitérnek-e ezek az egyeztetések az intézményrendszerre, az ügynökség által meghatározott kedvezményezettek körére, az eljárásrendekre, a támogatások formájára és mértékére, a támogatható tevékenységek körére és az operatív programok tartalmára? Szeretnénk erre felkészülni, ahhoz viszont tudnunk kell, hogy országgyűlési határozat fogja-e ezt a nemzeti stratégiai referenciakeretet legitimizálni, vagy egy olyanfajta egyeztetési mechanizmus, amelynek alapjában véve politikai következményei nincsenek.
Várom a válaszát, köszönöm.
ELNÖK: Kormánybiztos úr, tessék parancsolni!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos: Köszönöm szépen Ha struktúrában haladunk, akkor azt hiszem, az első része inkább vélemény volt, mint kérdés, ezért azt gondolom, ebben eltér a véleményünk. Azt gondolom, hogy előreléptünk az átláthatóságban. Azt hiszem, a képviselő úr biztosan, hiszen sokat foglalkozott ezzel, de a választói sem tudták megmondani az elmúlt években, hogy pontosan hol, hogyan dőlt el, hogy milyen pályázatot írtunk ki, melyik szervezetben, melyik minisztériumban, milyen szempontok alapján. Nem azért, mert valaki sundám-bundám módon csinálta volna ezt, hanem túl bonyolult volt a rendszer. Ha akarja, ez akár önkritikaként is felfogható.
Azt gondolom, ebben szeretnénk előrelépni, és egy helyre tenni ezt a dolgot. Önnek, az ön választóinak, meg mindannyiuk választóinak is látnia kell, hogy van ilyen szervezet, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. Eddig a hivatalt látták, és azt gondolom, az látható is volt, de a döntések nagy része annál lejjebb, és széttagoltan dőlt el. Ezeket szeretnénk most egy helyre tenni, és név szerint megnevezni. Lehet vitatkozni nevekről, de legalább mindenkor tudni lehet, hogy kik azok, és ez mindenképpen előrelépés a nyilvánosság kontrollja és az áthatóság felé, azt hiszem, ebben talán egyet is értünk.
A második: azt hiszem, a 2004-2006-os időszak pénzeivel kapcsolatban azért mindenképpen fontos mutató, hogy a kifizetésekben az úgymond, nagy országok között az első helyen állunk, és összességében is a harmadik helyen. Ez jó arány, tehát ez azt jelenti, hogyha nálunk rosszul megy, máshol még rosszabbul. Ami azt illeti, hogy belehajtotta-e az előző időszakban a kormány a döntésbe az embereket - hát, 2006 közepén vagyunk, és amit 2006 végéig nem döntünk el, az a pénz már nem a mienk, azt vissza kell adni. Tehát lutri lett volna az utolsó fél évre hagyni a döntéseket jelentős pénzekről, hiszen, ha megcsúszik egy projekt, akkor az ország elveszít olyan eurókat, amelyeket most egyébként megkapott volna. Tehát azt gondolom, én azzal a vonallal, az előző időszak vezetésének azzal a döntésével értek egyet, hogy megpróbálta időben, ütemesen és az ország nagy éhségének, igényének megfelelően minél előbb megtalálni azokat a célokat, amelyekre ezt a pénzt elköltik. Ezt megtette 2006 közepére, nekem úgy adta át a hivatalt az elődöm, miniszter úr, hogy lényegében megtalálta ezeknek a forrásoknak - a teljes 670 milliárdnak - a helyét. Ezt pozitívnak tartom, nem negatívumnak.
Ami a kifizetésekre vonatkozik, azon túl, hogy szerintem, nemzetközi összehasonlításban is jól állunk, még azt is érdemes elmondani, hogy azért tudjuk, hogy egy ilyen program 2006 plusz két évig tart, ahogyan az előbb mondtam az n+2 szabályt. Tehát az úgynevezett nagyprojektek esetében az idén vagy tavaly eldöntött projekteket még két évig -mindig az adott év, plusz két évig - lehet megvalósítani. Ezért az lehetetlen is lenne, hogy kifizetésben nagyon közel legyünk annak az összegnek az 50 vagy 100 százalékához, hiszen maguk a projektek még tartanak, be kell nyújtani a számlákat, el kell számolni.
Egyébként, bár - ahogy mondtam az elején - nagy híve vagyok a gyorsaságnak, és szeretném a szervezetünket lényegesebben gyorsabbá tenni, azért azt ugye, egyikünk sem felejti el, hogy az óriási kockázatot hordoz, hogyha nem precízen működtetjük a rendszert. Az Európai Unió visszavehet tőlünk pénzt, ha valamit rosszul adminisztrálunk, és ha mondjuk, egy 50 vagy 100 milliárdos projektben esetleg rosszul adminisztrálunk számlákat, vagy nem vagyunk elég következetesek az elszámoltatásban az egyes kedvezményezettekkel, akkor bizony, lehet, hogy vissza kell adnunk pénzt, lehet, hogy ezt végleg elveszítjük, és a projekt ott marad finanszírozási forrás nélkül, vagy a költségvetésből levonják. Van erre egyébként példa, hiszen egy '92-es PHARE-projektünknél éppen veszekszünk az EU-val - '92-ből - egy számla miatt, egy több milliárdos tételről. Tehát volt már ilyen hiba a magyar közigazgatásban, de olyan régen, hogy a felelősség keresése talán már elévült. De nagyon kell erre vigyáznunk, mert ez egy pár milliárd, de ha százmilliárdról lenne szó, nyilván ön lenne az, aki elsőként azt mondaná nekem ebben a bizottságban, hogy kormánybiztos úr, hogyan végzik maguk a munkájukat. Úgyhogy, nekünk olyan rendszert kell működtetnünk, akár még a gyorsaság rovására is, vagy legalább is, a két dolog között optimalizálva, hogy pontos, precíz elszámoltatás legyen, és aki állami pénzt - magyar és európai adófizetők pénzét - kap, köteles erről precízen elszámolni.
Azért azt hozzátenném, hogy a gyakorlat szerint a legtöbb esetben előleget fizettünk a pályázóknak, tehát valamilyen induló forrást azért kaptak - pályázattípustól függően, de kaptak. Tehát nem arról van szó, hogy előleg nélkül vágtak neki ennek a dolognak. Amikor pedig valaki pontosan elszámol, onnan az unió - azt hiszem - 60 napon belül utalja a pénzt, legalább is, az ő szabályaik szerint. Az a feladatunk, hogy azt a folyamatot rövidítsük, amely az elszámolás és az uniós 60 nap között van, azt meg a költségvetés helyzetében - amire valószínűleg ugyanúgy, ön is kritikusan nyilatkozik, mint sokan mások - nem nagyon tehetjük meg, hogy 100 százalékra előre finanszírozzunk projekteket, miközben még nem is láttuk a teljesítést. Azt gondolom, ebben Magyarország - a nemzetközi számok alapján is - az elvárható szinten, vagy annál jobban teljesít.
Az NFT II. politikai egyeztetésére vonatkozó kérdését is köszönettel veszem, és jogosnak is tartom. Azt gondolom, az NFT II-vel a szándékunk az, hogy a társadalmi egyeztetés részeként a politikai aktorokkal is egyeztessünk. Két dolog van ezzel kapcsolatban: nem parlamenti határozatot, hanem parlamenti vitanapot van módunk kezdeményezni. Azt hiszem, úgy tájékoztattak a kollegáim, hogy egy parlamenti határozatnak legalább 5 hét az időigénye, és nem is tartanám indokoltnak, hiszen annyira parlamenti kérdés. De az, hogy a parlamenti pártok véleményét kikérjük, hogy meghallgassuk, és hogy ez is az átláthatóság és a nyilvánosság keretében történjen, arra egy parlamenti vitanap lehetőséget ad, és ezt szeretnénk szeptemberben - önkormányzati kampány ide vagy oda - mindenképpen megcsinálni, és erre lehetőséget teremteni. Erről szólt ez a kezdeményezés.
Az a szándékunk, hogy ezt megelőzően egy ötpárti parlamenti szakértői egyeztetést tarthassunk erről valamikor szeptember első felében a vitanapot megelőzően azért, hogy mindenki szakértői szinten is már fel tudjon készülni, egyeztetni tudjon erről a dologról. Én azt gondolom, hogy ez a két esemény, a szakértői egyeztetés, utána pedig a parlamenti vitanap lehetőséget fog adni arra, hogy a magyar társadalom számára és a társadalmi egyeztetés céljából a pártok is kifejthessék a véleményüket, de szerintem a pártokon messze túlmenően másokat is meg kell hallgatnunk ebben a folyamatban, ahogy azt ön is tudja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, kormánybiztos úr. Én nem hiszem, hogy kormánybiztos úr az előző időszakért felelőssé tehető lenne, de ha a jövőben előfordul egy ilyen számlagikszer, akkor Nógrádi képviselő úr, bármilyen gyors, csak a második lehet, aki szemrehányást fog tenni, mert engem nem fog tudni megelőzni. Ékes képviselő úr következik.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kormánybiztos Úr! Türelemmel végignéztem, és nagy szimpátiával hallgattam végig, amit elmondott. Fel lett vázolva, hogy mi a feladat, de talán legelőször azt kellene megfogalmaznunk nekünk is mindannyiunknak, hogy mi a cél, mert ahhoz, hogy ezt a 8000 milliárdot valamilyen úton-módon gyorsan, hatékonyan, tisztán elköltsük, meg kellene fogalmaznunk, hogy mit várunk, milyen országot akarunk, milyen célokat szeretnénk. Lehet, hogy hatékonynak nevezzük a pénzköltést, de lehet, hogy az a beruházás, ami ebből megvalósul, nem válik hatékonnyá, mert túlságosan gyorsan költjük a forrásokat, célok nélkül.
Csatlakoznék Nógrádi képviselőtársamhoz; nekem egy dolog van, ami kicsikét meglepetés volt magában az irányító testületben: Baráth Etele nevét nem láttam ott. '94 óta ismerem, és tudom határozottan, hogy az egész uniós rendszer jogi, kifizetési, törvényi háttere valahol a kisujjában van, de a személyét nem találom magában az irányító testületben.
Vitatkoznék egy kicsit a nemzeti fejlesztési tervvel kapcsolatosan, hisz a választások előtt volt olyan miniszterelnök-jelölt, aki végigrohanta a megyéket, és nagyon pontosan meghatározta, hogy melyik megyében milyen beruházásokat fognak végrehajtani 2007-től 2013-ig. Ez azt jelenti, hogy nemzeti fejlesztési terv nélkül is a források nagy többsége már előre oda lett ígérve, és mondhatjuk nyugodtan azt, hogy előre el is lett költve. Ugyan lehet, hogy hitelből, vagy mint a lottóötös, amit megfogalmazunk a következő időszakkal kapcsolatban, csak azt nem tudjuk pontosan, hogy mekkora lesz az a forrás, amihez hozzá tudunk jutni. Ezt mondom azért - és itt valóban visszautalok -, mert tapasztalat az, hogy a választások előtt rengeteg pályázat, elsődlegesen az önkormányzatok irányában egy gyors döntésmechanizmuson keresztül született meg, megindultak a beruházások. Én arra kérem önt, mivel ennek az irányító testületnek az egyik vezetője, hogy vizsgáltassa meg azt, hogy hány önkormányzat az elmúlt időszakban, pár hónapban milyen mértékű hitelfelvételre, valamint milyen likviditásihitel-felvételre kényszerült pontosan abból adódóan, hogy jelenleg a kifizetések állnak, sőt mi több, önkormányzatok arra lettek felkérve, hogy lehetőleg a kifizetéseiket ütemezzék át szeptember-október környékére. Ezzel a hazai kis- és középvállalkozásokat vagy azon vállalkozókat, akik ezen beruházásokat végrehajtották, kellemetlen helyzetbe hozzák, hiszek nekik a köztartozásaikat mindenképpen fizetniük kell.
Ez egy nagyon fontos kérdés, ezért szeretném, ha elsődlegesen ennek is utánanézne, és valóban kezdene egy olyan vizsgálatot, hogy ezen pályázatok közül valóban jogszerűen hány pályázat lett úgy végrehajtva, ahogy a pályázati kiírásban az megfogalmazódott. Mert tudnék önnek olyan pályázatot is mondani, amely messze eltér attól, mint amire a pályázó elnyerte a pályázati forrást. Tehát egyrészt szeretném, ha ezek a dolgok is tisztázódnának.
A másik - ezt többször elmondtam a parlamentben is -: Finnország vagy Írország előtte többpárti egyeztetésen fogalmazták meg a célokat, és rendelték hozzá az eszközöket, és a feladatból adódóan azokat a formákat határozták meg közösen, amivel valóban hatékonyan és tisztán tudták felhasználni az uniós forrásokat. Ma Magyarországon - és ezt a parlamentben ezelőtt három évvel elmondtam - ott tartunk, hogy olyan pályázatíró cégek működnek, amelyek előre, mielőtt még a döntés megszületik, kérik a 10-15 vagy 20 százalékot, tehát ez is pazarlás, és nem hatékony pénzfelhasználás. Míg más országokban okítják, tanítják a területfejlesztést, és ott az egyetemeket kérik fel a pályázatírásra profi módon, és végig is kísérik az egyetemisták vagy a főiskolások magának a pályázatnak a végrehajtását, addig Magyarországon hagyjuk azt, hogy egyes emberek, egyes szervezetek, fantomcégek foglalkozzanak pályázatírással, becsapva az önkormányzatokat és főleg a kis önkormányzatokat. Tehát én szeretném, ha ezt az elvet valamilyen úton-módon magába a rendszerbe beépítenék, és valóban tiszta, korrupciómentes viszonyokat lehetne kialakítani.
Miért mondom a korrupció kérdését? Az elmúlt hetekben a parlament előtt is különböző vitákban felmerült az, hogy Magyarországon nőtt a korrupció, hiszen kilenc hellyel hátrább soroltak bennünket, és ez adódik a közbeszerzések kérdéséből is. Ma Magyarországon a közbeszerzések körül is óriási gondok vannak, és akár a nemzeti közbeszerzési eljárásoknál, hiszen nem véletlen mondta maga a kormányzat is több alkalommal, hogy át kell alakítani a közbeszerzés jelenlegi formáját. Közbeszerzési törvények, versenytörvények hazai piac- és termékvédelem nélkül; én úgy érzem, beletettünk egy nagy, lyukas zsákba rengeteg pénzt, és lehet, hogy pártpolitikai alapon, hisz nagyon sok önkormányzat a választások előtt föl lett kérve, hogy nagyon gyorsan mondja meg, hogy az elkövetkezendő három vagy négy évben milyen beruházást szeretne végrehajtani. Tehát ez visszataszító, nagyon őszintén megmondom, és nem véletlen, amit Nógrádi Zoltán is mondott, hogy ön is úgy fogalmazott, hogy a politika alá van rendelve. Én tartok tőle, hogy ezek a viszonyok nem fognak javulni, hisz maga a politika mindig választásokhoz igazítja a saját tevékenységét, és ebből kitűnik az is, hogy nem hosszú távon, stratégia mentén határozzák meg az ország céljait, hanem adott esetben egy-egy választási ciklusra próbálják meg besöpörni azt az előnyt vagy azt az imázst, amivel esetleg az állampolgárok szemét be lehet kötni. Úgy érzem, hogy nagyon sok ország ezt le bírta vetkőzni. Tavaly januárban a miniszterelnök úr saját maga mondta, hogy na, négy párt, gyertek ide, egyeztetünk. Elhalt. Most adnak majd egy hónapot az öt pártnak, hogy egyeztessen. Tudja, ebből mi lesz? Semmi az égadta világon. Ezt előre mondom önnek, hogy ebből az égadta világon semmi nem lesz, hisz nagyon jól tudjuk, hogy 19 megyére már föl van osztva a beruházásnak egy bizonyos része, ugyan meg kell majd bizonyos részét ebből pályázni, mert anélkül nem fog működni, hogy az önkormányzatok vagy a térségi társulások ne pályáznának, de ezek a források már előre oda vannak ígérve. Akkor miről beszélünk?
Jómagam is és még páran ott voltunk az Európai Parlamentben, tudjuk, hogy az Európai Parlament által milyen hihetetlen mértékű, szigorú előírások vannak. Én tartok tőle, hogy ha ez a folyamat marad fenn, akkor Magyarországot nagyon sok alkalommal meg fogják róni, és nem a '92-es PHARE-pénzek felhasználásának a jogszerűségét fogja vizsgálni, hanem adott esetben a tavalyi vagy az idei évi felhasználásokat. Én ezért szeretném mindenképpen - hisz mi, ellenzékiek mást nem tehetünk, azt a struktúrát el kell hogy fogadjuk, amit a kormány létrehoz, és elfogadtat a parlamenttel - óvni és talán félteni önt is attól, hogy ezzel a hihetetlen mértékű optimizmussal esetleg belefusson olyan dologba, amit később meg fog bánni. Ön is azt mondja, hogy tiszta viszonyokat szeretne. A tiszta viszonyokhoz viszont az kell, hogy az előző időszak dolgait tegyük tisztába, és arra építsük rá a következő időszak történéseit, az esetleges jogszerűtlenségek megszüntetések.
Ennyit szerettem volna, köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos: Köszönöm szépen. Sorban haladva: mélyen egyetértek azzal, amit ön mond a gyorsaság és az eredményesség kérdésében. Én sem gondolom, hogy önmagában érdem a gyorsaság. Nem az a lényeg, hogy két év alatt költsük el a hétéves pénzt, az sem nagy baj, ha a periódus második időszakában, tehát mondjuk, a 3. és 7. év között költjük el. Az azért jó lenne, ha ütemesen haladna, mert az Európai Unió is így ütemezi a pénzeket, de a legfontosabb, hogy minden forint, amit befektetünk, ne - ahogyan ön is mondta - egy lyukas zsákba folyjon el, hanem valamilyen módon termőföldbe hulljon, ahonnan gyarapodást hoz az országnak. Ezért nagyon fontos - és ön azt a kérdést tette fel az elején, hogy melyek a célok -, hogy ezeket a célokat tűzzük ki, és minden döntésünket a célrendszer függvényében vizsgáljuk meg, hogy jó döntés-e vagy nem, és csak akkor döntsünk, ha ez jó döntés. Azt hiszem, ebben egyetértés van köztünk.
A nemzeti fejlesztési tervnek ez a bizonyos vitaanyaga, amelyet augusztustól szeretnénk közzétenni, pontosan ezeket a célokat, és a nagy pénzügyi kereteket fogja meghatározni, illetve társadalmi vitára bocsátani, a vita elébe állva, nyitottan. Azt hiszem, ebben egyetértünk.
Egyetértek Baráth Etele személyére vonatkozó megjegyzésével, hogy Magyarországon kevés ember van, aki ehhez a témához jobban ért, és nagyobb erkölcsi és szakmai tőkét halmozott volna fel az elmúlt években. Magam is rendszeresen ki fogom kérni a tanácsait, és rendszeresen konzultálok vele.
Ha az önkormányzati elkötelezettségekre vonatkozó megjegyzése - van-e olyan önkormányzat, amely hitelt vett fel ígéretekre - azokra a projektekre vonatkozik, amelyek tavasszal is elhangzottak, akkor azt, legalább is, épeszű önkormányzat nem nagyon tehette meg, hiszen a pénzek 2007 előtt effektív nem nyílhatnak meg, ez szabályozási kérdés. Amíg nem adjuk be a terveket, és az Európai Unió valamilyen pozitív választ nem ad, addig nem teheti meg. Tehát az hiba, ha valaki ezt így csinálta.
Arra, hogy van-e ilyen körbetartozás, vagy olyan elkötelezettség, amely valakit nehéz helyzetbe hoz, szívesen kérek egy célvizsgálatot a saját apparátusomtól, ez nekem nem ismert információ, most, öntől hallottam. Meg fogom nézetni, és ha olyan releváns dolog jön ki ebből, ami problémát okoz, akkor megpróbáljuk ezt valahogyan vagy kezelni, vagy legalább is, feltárni - meg fogjuk nézni.
Arra a megjegyzésére, amely arra vonatkozott, hogy a pályázatíró cégek drága pénzért előleget kérve írnak, miközben nincs ilyen típusú képzés, én úgy tudom, van ilyen, vannak az európai tanulmányi központok, és egyébként van a SAKK nevű szervezet, a Strukturális Alapok Képzési Központ, amely éppen most, az átszervezéssel került ismét az ügynökség hatókörébe. Szintén tervünk, hogy szeretnénk ebbe több életet lehelni, és megerősíteni a működését, hogy igenis, legyenek. Ezen túl, pedig éppen a Nemzeti Fejlesztési Hivatal volt az előző időszakban az, amely létrehozta "Az NFT házhoz jön" című programot, melynek keretében kiképzett szakembereket delegáltunk a kistérségekbe, hogy ezeket a pályázatokat segítsék, ez ma is működik. Úgyhogy, van alternatívája a drága pályázatírók igénybevételének, de nyilván, egy nagyobb programnál mindenképpen indokolt lehet valamilyen speciális segítséget kérni, ez a pályázó döntése. De a világon mindenütt szokásos, hogy ebből megélnek tanácsadó cégek. Az a válasz, hogy mindenképpen szeretnénk a képzést erősíteni.
A korrupció. Arra alapozom az optimizmusomat, hogy az általam ismert független vizsgálatok eddig nem tártak fel olyan jelentős szabálytalanságot - vagy legfeljebb elszigetelten - a magyar pályáztatási folyamatban, amely az európai uniós pénzekhez kapcsolódóan valamilyen botrányos vagy jogilag elítélhető ügylet volna. Nem tudok ilyenről, még az emlegetett PHARE-probléma, ami '92-ből származik, az sem valamiféle gyanús ügylet volt, ha jól értem, ott inkább nyilvántartási vagy adminisztratív hibán folyik a vita -amennyire ismerem az ügyet.
Tehát nem tudok ilyenről, ezért ebben optimista vagyok, legalább is, feltett szándékom hogy szeretnénk ezt a folyamatot ugyanolyan tisztán tartani, és nyilván a megnövekedett összegek, az ezermilliárdra növő éves keretösszeg azt is indokolttá teszi, hogy megerősítsük az ellenőrzési funkciókat. A sajátmagunkét is, éppen azért, amit mondtam: egy fillért sem szeretnénk visszaadni az Európai Uniónak. Tehát, ha hibázunk valamit - és ez nemcsak korrupció lehet, hanem adminisztratív hiba is -, azt jó lenne, ha itthon, magunk tudnánk kideríteni, mielőtt még az Európai Unió állapítja meg, és esetleg már nem lehet javítani. Úgyhogy, szándékunk, hogy ezt az ellenőrzési rendszert erősítsük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Talán két-három mondattal szeretném kiegészíteni. Egyrészt én nem a 2007. évi uniós forrásokra gondoltam, hanem az eddig eldöntött források kérdésére. A másik, hogy teljesen helytelennek tartom azt, hogy a választások előtt rohanunk ki az összes kistelepülésre, az önkormányzatokhoz, és kérdezzük meg, hogy négy év múlva milyen beruházást akarnak megcsinálni. Szerintem, nem erről szól az európai uniós források elosztása, teljesen valóban másképpen kellene ennek működnie.
Itt még egy kérdés: az agrár-vidékfejlesztés kérdése. Most is azt mondom, hogy Magyarországon nagyon sokan ténylegesen összekeverik a vidékfejlesztést az agrártámogatással, az agrártámogatási rendszerek odajuttatásával. Az Unión belül a vidékfejlesztés valóban arról szól, hogy magának a vidékfejlesztési forrásnak a kistelepülések megmaradási képességének a fokozását kell szolgálnia. Tehát nem egyfajta agrártámogatás, hanem ténylegesen az ottani létkörülmények javítására, jobbítására szolgál.
Ugyanilyen kérdés, hogy valóban, tényleg érdemes lenne a jelenleg alkalmazott és az Unió által előírt törvények átvizsgálása a különböző forráselosztásoknál. Nagyon jól ismerem például az Európai Unión belül a megváltozott munkaképességűek kérdését. Nem pályáztatni kell a forrásokra, hanem - azt lehet mondani - majdhogynem alanyi jogon kapják a nemzetek a különböző uniós forrásokat a megváltozott munkaképességűek munkába állításának elősegítése érdekében.
Tehát számos olyan kérdés van, amit valóban érdemes lenne felülvizsgálni, és annak alapján úgy előkészíteni a rendszert, magát a pályázati kiírást, vagy adott esetben a munka végrehajtását, hogy bizonyos prioritási elvek is meg tudjanak valósulni. Tehát össze kellene hasonlítani, hogy például kapunk egy csomagot, ahhoz vannak a megfelelő törvények, viszont meg kellene nézni valahogyan azt, hogy azon belül az egyes nemzetek ezt hogyan tudják alkalmazni, vagy adott esetben alanyi jogon hogyan tudják odajuttatni, mondjuk, a megváltozott munkaképességűek számára. Csak egy példát hoztam fel, hiszen Magyarországon is közel 650 ezer ember él így, akiket adott esetben be lehetne emelni, sokkal hatékonyabb a rendszer, mint ahogyan most, az elmúlt két év folyamán 14 ezren veszítették el a munkájukat a 35 ezer foglalkoztatottból. Egyszerűen hihetetlen tulajdonképpen, ahogyan a jelen pillanatban egyes létsorsok eldőlnek vagy eldőlhetnek egy-egy rossz alkalmazási szint beemelése miatt.
Röviden ennyivel szerettem volna kiegészíteni, és nem a 2007. évi forrásokra gondoltam, hanem az eddig felhasznált és folyamatban lévő forrásokra.
ELNÖK: Kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos: A vidékfejlesztésre vonatkozó megjegyzésére azt mondanám, hogy ez azért van egyben az agrártámogatásokkal, mert az Unióban is egy alapból, az EMVA-ból finanszírozzák. De, ahogyan mondtam már a bevezetőben is, az a célunk, hogy a vidékfejlesztési rész - tehát, ami nem az agrártermeléshez kapcsolódó dolgokat finanszírozza - nagyon szoros koordinációban menjen, erről megállapodtam már a földművelési miniszterrel, hogy az a szervezet, amely náluk ezzel foglalkozik, a vidékfejlesztési részét velünk egyeztetve, közösen terjeszti a kormány elé. Ilyen értelemben szeretnénk is a regionális, egyes régiókra vonatkozó programokat komplexen kezelni, együtt a vidékfejlesztési célokkal, programokkal. Pont azért, hogy ez a lehető legjobban hasznosuljon, és egymást erősítő program legyen. Tehát azt hiszem, ebben nincs közöttünk vita.
Ha érthetem úgy a második megjegyzését, hogy meg kell néznünk a többi ország gyakorlatát, mert sokan lehetnek, akik egy-egy problémára ügyesebb választ találtak, mint amit magunktól fel tudunk találni, akkor egyetértek. Ezzel foglalkozunk, a tervezésben dolgozó kollegáink egyrészt folyamatosan mérik is a teljesítményünket - idegen szóval banch mark, vagy összehasonlító adat alapján -, hogy hol tartunk például a kifizetésekben, egy-egy módszerben, egy-egy területen. Egyébként van olyan lehetőség az Európai Uniónál, hogy normatív alapon adjunk támogatást, nem csak pályázati úton, vagy direkt kijelölés útján. Tehát ez egy lehetséges módszer, amit - például a foglalkoztatásnál - elképzelhetőnek tartok. Azt nagyon fontosnak tartom, hogy olyan témákra adjunk ilyen típusú támogatást - ha adunk -, amely munkahelyet generál, valamit beindít, növel vagy előrevisz, nem pedig életben tart valami olyan struktúrát, amelyet egyébként meg kell változtatni, de egyébként ilyen lehetőségünk van, és ezt vizsgálni fogjuk egyes projektenként, témánként. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, kormánybiztos úr. Mielőtt továbbmennénk és megadnám a szót Pelczné Gáll Ildikónak, elmondom, hogy a listámon van még Kocsi László alelnök úr, jómagam, Manninger Jenő, Varga Zoltán, Ivanics képviselő úr. Így is szép számban vannak képviselőtársaim, de ami miatt meg kell hogy egy pillanatra szakítsam, az volt, hogy kormánybiztos úr munkatársai azt jelezték, hogy másfél órára szeretnének számítani. Ilyenkor mindig két lehetőség van. Az egyik az, hogy kiderül, hogy ez nem annyira abszolút határidő, és ezt szeretném tisztázni, hogy mennyi ideje van ránk. Én nem gondolom, hogy bármilyen időkorlát egy ilyen fontos kérdésben helyes lenne, tehát mindenképpen folytassuk, és ha tényleg van egy abszolút időkorlát, és nem tudunk a végére érni, akkor meg nagyon rövid időn belül kellene folytatni, mert ez egy olyan téma, hogy minden képviselő, aki hozzá kíván szólni, ezt meg kell hogy tegye. Hogy látja az időkeretet, kormánybiztos úr?
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos: Én maximálisan kompromisszumkész szeretnék ebben is lenni. Nekem négyre kell valahol nem túl messze lenne, tehát, ha öt perccel négy előtt innen fel tudok állni, akkor az megfelelő, csak azt kérem, hogy cserébe viszonylag rövid kérdések legyenek, és én igyekszem röviden, de lényre törően válaszolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Próbálkozzunk meg vele! Pelczné Gáll Ildikó következik.
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem nagyon rövid és lényegre törő lenni, átmenni az általánosságból a szakmai kérdések irányába, de engedje meg, hogy előtte köszönetet mondjak azért a gyors reagálásért, hogy bizottságunkhoz eljött, s lehetővé tette, hogy föltegyük önnek közvetlenül a kérdéseket, hiszen sokkal egyszerűbb, ha nem a sajtóból értesülünk az ön vagy éppen a kormány szándékáról, hanem ezt meg tudjuk beszélni, ígéretéhez híven folyamatos konzultáció keretében.
Tudja, változott a helyzet ahhoz képest, hogy ön az üzleti életben jelentős szakmai sikereket tudhat maga mögött, hiszen innentől kezdve az ön szakmai sikere egyben Magyarország sikere is lesz. Úgy kell hogy végezze a munkáját, hogy minden magyar állampolgárnak az ön által átlagban kiszámított 800 ezer forintnyi fejlesztési forrás valóban érezhető módon, tapintható módon meg is valósuljon fejlesztésben. Ezért ne vegye zaklatásnak, ha kérdéseket teszünk fel, és megköveteljük az átláthatóságot és a tisztánlátást bizonyos kérdésekben most és a későbbiekben is.
Tegnap hallottuk a miniszterelnöktől a konvergenciaprogrammal kapcsolatos elképzeléseit. Eddig kétszer volt sikertelen a kormány által vállalt cél, az utóbbit az Európai Bizottság nem is tárgyalta, az általa kimutatott számok úgy a hiányban, mint egyéb makrogazdasági mutatókban messze magasabbak, negatív irányba térnek el a kormány által kimunkálttól. Nem érzi ezt aggályosnak? Illetve: az elkészítendő konvergenciaprogram megvalósíthatóságára milyen konkrét garanciát lát, hiszen eddig nem sikerült olyat megvalósítani, amit be is tudtak volna tartani? Most viszont óriási a tét, mert ha ez most sem sikerül, akkor egész egyszerűen bizonyos uniós forrásokat el fogunk veszíteni. Szakmai munka szükséges az általánosságon túl. Mindenki aggódik, hiszen itt volt egy Új Magyarország program, és úgy néz ki, hogy lesz egy még újabb Magyarország program, amiről nemigen tudjuk most már, hogy hol tartunk. Nem véletlen volt Káli polgármester úr felvetése, hiszen az ő városa, a mi városunk is érintett egy uniós programban, de vannak nagy projektek, olyan leegyeztetett fejlesztések, amelyek bizony előrehaladottak már, és a miniszterelnök a kampány hevében végig is járta az országot, bebiztosítandó, hogy a megyék milyen fejlesztéseket fognak kapni.
Ön arról beszélt egy sajtónyilatkozatában, hogy új nemzeti fejlesztési terv készült. Az ellenzék támogatja, mert nem éreztük, hogy az eddigi fejlesztési terv nemzeti lenne. Most a határidő kitolásával erre lehetőség kínálkozik, bár az az augusztusi előterjesztés egy picit késő, tekintve - s ne vegye bizalmatlanságnak - hogy kicsit szűkösnek érezzük ezt a határidőt. Tele vagyunk jó szándékkal, amikor Baráth Etele miniszter úr hívott össze bizonyos konzultációkat, mi azokban is részt vettünk, csak a komoly szándék maradt el, és ezek mögött a konzultációk mögött nem volt tartami, érdemi, szakmai munka. Reméljük, most ez be fog következni.
Az új fejlemények hevében látjuk, hogy változik a menetrend, nem is tehetünk mást, mint elfogadjuk a menetrend változását. Azt viszont nem tudjuk, hogy az Európai Bizottságnak benyújtandó NSRK-nak mik a főbb sarokkövei, irányelvei, hiszen nem oly sok a hátralévő idő október végéig vagy éppen szeptember 30-ig. Egyáltalán a szakmai egyeztetések, amit eddig folytattak, hogyan állnak? Mikor fogunk arról tájékoztatást kapni, hogy ezek hogyan haladnak előre, mi lesz az eddigi munkával?
Sajtóértesülésekről beszélek megint. Sajnálom, hogy nem tudok másról beszámolni, onnan tájékozódunk, ez a hiteles forrás ma, reméljük, nem így lesz majd később. Komplex törvénytervezetet készülnek benyújtani a parlament elé, amely intézményrendszerről, tervezés menetéről, eljárásokról, feladatokról rendelkezik. Nem tudjuk, konkrétan mi a forma. Nógrádi képviselő úr már picit érintette, én nem elégszem meg azzal a válasszal, amit ön e kérdésre adott. Mi az NSRK-nak a pontosan a formája? Mikor kerül az Országgyűlés elé? Hogyan valósulhat meg az ellenőrzése?
Még konkrétabban kérdés az NFT tartalma. Tudom, hogy nem lehet egy nemzeti fejlesztési tervet két percben elmondani, ezért mindössze azt kérem öntől, hogy amennyiben áttekintése van már ez alatt a pár hét alatt: mit gondol a második nemzeti fejlesztési terv öt legfontosabb vagy szimbolikus projektjének? Egyáltalán melyek lesznek azok az autópályák, amelyek épülni fognak? Ön említést tett a felvezetőjében az autópályákról. Azt mondják európai parlamenti képviselők, hogy a magyar kormány picit elkapkodta az autópálya-építést, mert ha várt volna, jól előkészítette volna ezeket, akkor uniós forrásból lehetett volna megvalósítani, és talán nem kellett volna óriási hiteleket felvenni hozzá. De ez nem érdekes. Melyek azok, amelyek épülni fognak? Hol lesznek azok a bizonyos kilométerek?
Remélem, egyformán gondolkodunk a tekintetben, hogy bizony a nemzeti fejlesztési terv haszonélvezőinek - hogy áttételesen egész Magyarország részesüljön az előnyökből - a kkv-knak kell lenni. Milyen támogatásra és milyen formában számíthatnak ezek a kedvezményezettek, ha lesznek kedvezményezettjei az NFT-nek?
Egy utolsó, nagyon rövid kérdés: mi lesz a panelrekonstrukciós programmal? Magyarországon nagyon sokan panellakásokban élnek. Készül-e program erre? Ha igen, részese-e ez a program az NFT-nek? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Én már csak remegő térdkaláccsal merek ellent mondani képviselő asszonynak, mert egyszer ebben rosszul jártam. A legjobb tudomásom szerint, ha a konvergenciaprogramot nem fogadják el, akkor nem elvonják, hanem felfüggeszthetik kétharmados törvénnyel, legalábbis a kohéziós alapról szóló rendelettervezet 4. §-a szerint. De ettől még aggódunk, csak jelzem, hogy nem kormánybiztos úr kompetenciája maga a konvergencia, de mint magyar állampolgár, gondolom, aggódik ő is. Megadom a szót.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos: Aggódom mint magyar állampolgár is, meg mint kormánybiztos is, de nem amiatt aggódom, hogy a konvergenciaprogramunkat elfogadják-e. Én azt gondolom, hogy el fogják fogadni, éppen azért volt szükség erre a meglehetősen fájdalmas döntéssorozatra, amit a parlament meghozott, és amit a kormánypárti képviselők támogattak tegnap, mert az országnak szüksége van arra, hogy az egyensúlyt helyreállítsa. Ezt lehet vitatni, de ha ezt vitatjuk, akkor viszont nehéz számon kérni, hogy a konvergencia mitől fog helyreállni.
Én azt gondolom, hogy ez a fájdalmas döntéssorozat, amit meg kellett hozni azért, hogy helyreálljon az egyensúly, elégséges kell legyen az Európai Unió illetékeseinek ahhoz, hogy lássák, hogy Magyarország elszánt, és akár saját fájdalma árán is hajlandó helyreállítani azt az egyensúlyt, ami ahhoz kell, hogy visszatérjen az ország arra az útra, ami a konvergenciához és az euró bevezetéséhez vezet. Ilyen értelemben tehát - látva a kormányzat elszántságát - afelől nincs kételyem, hogy ezt az Európai Unió el fogja fogadni, és mivel a konvergenciaprogramot szeptember 1-jéig kell benyújtanunk, a nemzeti fejlesztési tervet és egyébként a lisszaboni felülvizsgálati programunkat is szeptember végéig tervezzük benyújtani, ezért arra is lehetőség lesz, hogy biztosítsuk az összhangot a két vagy három dokumentum között. Tehát a nemzeti fejlesztési terv végleges verziója már épülni fog arra a benyújtott konvergenciatervre, amelyet beadtunk az Uniónak.
Hol tart a nemzeti fejlesztési terv, időzítésében, ütemezésében mikor látható, mikor lesz megismerhető? Talán így foglalható össze röviden a második kérdéscsoport. Az az elképzelésünk - ahogyan a kivetítőn is mutattam -, hogy július utolsó napjaiban, legkésőbb augusztus 1-jén feltennénk a honlapunkra magát a továbbfejlesztett változatát, az egyébként már most is fenn lévő nemzeti fejlesztési tervnek. Már jó néhány hónapja fenn van, és számos társadalmi észrevételt kaptunk hozzá, sőt, már most is a második változat van fenn; több, mint 500 véleményt kaptunk eddig, amelyek jelentős része be is épült, ez követhető a honlapunkon.
Most az újabb verzió, amely már a programok pontos megnevezését és az ehhez kapcsolódó nagy pénzügyi kereteket fogja tartalmazni, július végén, augusztus elején megjelenik, és onnantól konkrétan, lényegében végső döntésre előkészített formában, de még nyitott állapotában kommentálhatják önök is, meg a társadalom más vetületét képviselő társadalmi szervezetek is.
Volt egy olyan kérdés, hogy pontosan mikor, hogyan fog ez bekerülni a parlament elé. A pontos napját nyilván egyeztetni kell a parlamenti mechanizmussal, de szeptember közepétől számítok erre, úgy tudom, lesz egy átmeneti ülésszak, és annak keretében. A pontos napot most nem tudom megmondani, ez nyilván egyeztetést igényel, de lényegében szeptember közepén várható, hogy parlamenti vitanapot kezdeményezünk erről. Ezt mindenképpen érdemben megelőzően - tehát nem előző nap - szeretnénk, egyeztetve az öt párt szakértőivel, egy szakértői egyeztetést lefolytatni az akkor már több mint egy hónapja ismerhető nemzeti fejlesztési terv anyagáról, amiben megismerhetők a keretek, a célok, a programok, amelyek egy ilyen program tartalmi kellékei.
A projektekről is kérdezett. Ez egyébként nem a nemzeti fejlesztési terv tartalma, hanem majd az operatív programok, meg aztán még inkább az akciótervek dolga lesz, amelyekre kicsit több idő van. De kicsit ellentmondanék annak a korábbi válaszomnak - amelyet Nógrádi úrnak adtam, amikor azt mondtam, hogy nincs előre eldöntve semmi -, ha most elkezdenék kapásból projekteket sorolni. Azt gondolom, ezeknek a projekteknek részben a helyi szervezetektől, kistérségekből, régiókból kell kezdeményezésre feljönni hozzánk, a prioritásokat is - a projektek egy részénél - a régiók fogják megmondani e projektek között. Egy más részük a szaktárcák javaslatai alapján fog összeállni, és arra számítok, hogy egyébként nagyon sok - úgymond - civil vagy társadalmi kezdeményezés, vagy éppen a parlament oldalaitól függetlenül, a parlamenti képviselőktől is jönni fog. Mindent szeretnénk érdemében megvizsgálni, függetlenül attól, honnan jön.
Ami a nagyprojekteket illeti, tavaly a kormány elfogadott egy 39 nagyprojektből álló listát, amely elsősorban, vagy kizárólag olyan projektekre vonatkozott, amelyek a kohéziós alapból valósíthatók meg. Tehát lényegében környezetvédelmi jellegű, azon belül is nagyon erősen, döntően a vízhez, a víztisztasághoz, vízminőséghez, szennyvízhez kapcsolódó, illetve közlekedési jellegű projektekre vonatkozott. Ezeknek a projekteknek az előkészítése jelenleg zajlik. Ez előkészítés, és nem döntés ezekről a projektekről; azt vizsgáljuk, hogy ezek valóban megtörténhetnek-e, alkalmasak-e arra, milyen a költségkeretük, és így tovább. Ez most zajlik, és ennek lesz egy második köre is, amelyet még csak most fogunk kezdeményezni. A költségvetés már biztosította ezekre a forrásokat, ez most folyik. Ezek ismerhetők, ezért most nem tartom érdemesnek ezeket sorolni, de felvet egy fontos kérdést, és visszautal Ékes képviselő úr előző kérdésére is, hogy milyen projektek hangzottak már el korábban ígéretként.
Az elhangzott projektek nagyon nagy része az úgynevezett derogációs kötelezettségeinkből fakad, ahogyan ön is hivatkozott erre fél mondattal. Tehát az Európai Unió elvárja tőlünk, hogy a felzárkózásunk részként a környezetvédelem és a közlekedés területén csökkentsük a lemaradásunkat. Ezt hívják ők derogációnak. Tehát bizonyos normáknak meg kell felelni, részben az útrendszerünkben a terhelési, illetve az ivóvízfogyasztásunkban bizonyos egészségügyi normáknak. Ezek, ha nem is száz százalékig, de valóban jelentenek egyfajta elkötelezettséget, és sajnos azt is jelenti, hogy ennek a 8 000 milliárd forintnak egy részét kijelölik. Nem pártdöntés, valamiféle politikai döntés alapján, hanem régiónként megmondható, hogy hol van súlyos ivóvíz-minőségi probléma, vagy hol van olyan, mondjuk transzeurópai út, amely nem megfelelő terhelésre van kiépítve. Ez tehát valóban részben - az összegek nem kis részében - megköti a kezünket. Egyébként ezeknek a nagyprojekteknek a nagy része is erre vonatkozik, amelyek már előkészítés előtt vannak.
A kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatban egyetértünk. Azt gondolom, ez a fejlesztési terv akkor éri el a hatását, ha ebben az országban olyan erős, széles bázisú gazdaság lesz, amely nagyon sok Magyarországon működő kis- és középvállalkozáson - mindegy, hogy milyen tulajdonú, mert azt látjuk, hogy a tulajdon dinamikusan jön-megy, de Magyarországon működő, magyarországi horizonttal, Magyarországon profitot termelő vállalatokon - nyugszik. Ez az erős alapja a gazdaságnak, nem a szigetszerűen működő, egyedi nagyvállalatok, és ha erős ez a gazdaság, akkor majd ehhez persze, alapvetően szükség van a külföldi tőke- és technológiatranszferre is, mert erre viszont rendkívüli mértékben rá vagyunk utalva. De egy egészséges gazdaságnak széles az alapja. Ezért reményeim szerint abban a dokumentumban, amely majd augusztus 1-jétől kikerül a kezünkből, látni fogják, hogy a versenyképességen belül az egyik legfontosabb tényezőnek a versenyképes gazdasági bázis szélesítését tartjuk. Azt, hogy ne csak egyes régiókban, egyes városok környezetében fejlődjön a gazdaság, hanem az ország minden területén, hogy szűnjön meg az az óriási területi egyenlőtlenség, amely ma Magyarországon van, hogy az ország GDP/fő alapon 15 százalékkal közelített az Európai Unióhoz az elmúlt tíz évben, közben ugyanezen tíz év alatt például Dél-Alföld 14 százalékkal szakadt le a magyar átlagtól. Ezt nem akarjuk, ennek az ellenkezőjét akarjuk csinálni! Éppen ezért a programunk nem egyszerűen csak a szupervállalatoknak, a szuperprofit-termelőknek akar még juttatni, hanem pont azt akarja, hogy azok az eredmények, amelyek valahol már megvannak, az egész országra kiterjedjenek. Ennek pedig az az alapja, hogy mindenütt ösztönözni kell a vállalkozásokat.
A panelrekonstrukcióra vonatkozó kérdésre: ez szerepel a terveinkben, a miniszterelnök tavaly őszi brüsszeli tárgyalásain sikerült elérni - egyébként ezt tudják, az Európai Unió nem nagyon szereti az ilyen típusú lakásfelújítások támogatását, de mivel egyetértünk abban, hogy a panelben élők helyzete annyira, és Magyarországon különösen nagy probléma, és annyira fontos nekünk, ezért sikerült elfogadtatni -, hogy ezeknek a pénzeknek egy részét erre fordíthatjuk, és célunk, hogy ezt betegyük az operatív programjainkba. Tehát ez szerepelni fog, ez a program menni fog tovább.
Azt hiszem, válaszoltam a felvetésekre.
ELNÖK: Képviselő asszony!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Majdnem mindenben egyetértünk, csak a legelső gondolata egyszerűen szöget ütött a fejembe. Azt mondja, hogy fájdalmas döntéssorozat, de - ugye - mindennek van előzménye. Jelesül, ennek a fájdalmas döntéssorozatnak az előzménye a kormány - az első Gyurcsány-kormány - teljes túlköltekezése. Az, hogy nem tudta a belső gazdaságot kezelni, hogy pénzügyi válság van, hogy a forint mélyrepülésben van, hogy most adóemelésekről beszélünk, ez mind-mind valaminek a következménye. Ezért aggályos ez a helyzet.
Ezért aggályos az, és kell, hogy biztosítékot kapjon ma mindenki - nemcsak az ellenzék - arra nézve, hogy az ország jövőjét meghatározó fejlesztések mindannyiunk érdekében jó kezekbe fognak kerülni, hiszen ez a kormány kiállította a saját bizonyítványát. Azt, hogy nem tudja kezelni a belső gazdaságot. Mi a biztosíték arra, hogy azt a rendelkezésre álló több ezer milliárdot, évente 1000 milliárdot jól fog ezek után elkölteni? Köszönöm.
ELNÖK: Kíván reagálni, kormánybiztos úr?
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos: Nem tudom eldönteni, hogy ez kérdés vagy vélemény volt-e. Én azt hiszem, vélemény volt. Azt gondolom, nem érdemes erről most sokat beszélni, ha őszinte vagyok, mert ezt úgyis az eredmények fogják eldönteni, és aztán majd itt fogunk ülni fél év múlva, akkor még nem sok látszik belőle, de mondjuk egy év múlva, két év múlva, és akkor önök majd biztosan megmondják, hogy mi az, amit önök szerint rosszul csináltunk, és akkor majd érdemében és tartalmában vitatkozhatunk arról, hogy a fejlesztési pénzeket hogyan költöttük el. Addig ezt egy véleménynek vagy egy várakozásnak tekintem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezt a plenáris ülésen hétfőnként rendszeresen megvitatjuk a miniszterelnök úrral.
Kocsi László alelnök úr következik.
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Az idő előrehaladtával mindösszesen egy dologra szeretnék utalni. Szinte minden előttem hozzászóló érintette ezt a kérdés, ami abban ölt testet egész pontosan, hogy ha az a végső cél, hogy támogatni Magyarország modernizációját ezzel a 8000 milliárddal, és hogy ez mindenhol érzékelhető legyen az országban, akkor arról kell most már csak egy szót ejteni, hogy ez, amiről most beszélünk, összeér egy másik jelenséggel, amit úgy neveztünk, hogy a hazai területfejlesztési intézményrendszer decentralizált pénzek felhasználása. Tehát amellett a 15 százalék mellett, amit hozzá kell tennünk nemzeti önrészként ehhez az európai uniós forráshoz, használtunk mi pénzeszközöket arra, hogy egyébként tisztán magyar költségvetési forrásokból bizonyos felzárkóztató, fejlesztő politikát csináljunk. Ez kitermelt egy intézményrendszert, egy szervezetrendszert, ennek egyik elemére történt is itt utalás, amelyik tulajdonképpen a leginkább összeér a két rendszer között, ez "Az NFT házhoz jön" című hálózat, amely a kistérségi megbízottakkal, menedzserekkel, egyebekkel együtt egy hálózat egyik eleme.
Én azt látom, hogy a szervezetrendszer felül rendben van. Ugyan az ellenzék szidja ezt is, szidta az előzőt is, szerintem szidna bármilyen rendszert, másfelől nem nagyon volt ötlete rá konkrétan, hogy mit kellene létrehozni. Ez most így létrejön, ez egy számomra elég világos, karakteres struktúra. De beszélni kellene arról is, ami alatta van, mert akkor fog működni a dolog, legalábbis ez az elv, hogy mindenhol érzékelhető legyen, ha nem az van, amit Ékes képviselőtársam mondott, hogy egyébként az természetes, hogy a piacon ebből tanácsadó cégek meg pályázatíró cégek megfelelően megélnek és gazdagodnak, hogy itt egy ilyen remek lehetőség van, hanem ha az is tapasztalható, hogy ezek a települések, ezek a kistérségek - mert megyéről nem beszélnék, inkább kistérségekről, településekről, vállalkozásokról - rendelkeznek olyan eséllyel, hogy számukra elérhető, akár általunk szorgalmazottan felépülő, kínált lehetőség az, hogy ők olyan pályázatokat tudjanak elkészíteni, idejében benyújtani, ami eséllyel indul, különben ők erről a vonatról lemaradnak.
Én tudom, hogy ez most a másik fele a dolognak, de a kettőt csak egységben érdemes látni és kezelni, különben nem kerek a világ. Én csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy bár mindegyik konstrukciónak biztos vannak hibái, de önmagunkat hozzuk jobb helyzetbe, ha eleve tudomásul vesszük, hogy csak úgy érdemes felülről struktúrát építeni, ha tudjuk, hogy milyen alulról létező struktúrával kapaszkodik össze, és mi az, ami egyébként ezt a dolgot működőképessé teszi.
ELNÖK: Tessék!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos: Köszönöm szépen. Röviden, mert azt hiszem, ebben egyetértés van. Én egyébként nem veszem zokon a kritikát, mert azt gondolom, hogy nekünk ebből azt kell meghallanunk, ami tényleg előrevisz minket a szereposztástól függetlenül is, és sok minden volt, amiben azt hiszem, egyet is értettünk.
Visszatérve az ön felvetésére: az alulról jövő struktúrákra próbálunk támaszkodni, épp ezért például a pályázatíró cégeket nem tekintem az ellenfelünknek vagy ellenségünknek, sőt nekik az a dolguk, hogy ha piacot tudnak szerezni, ha találnak olyan vevőt, aki megveszi a szolgáltatásaikat, akkor az jó. Nekünk dolgunk, hogy mindent megtegyünk, hogy azok az információk ne monopóliumok legyenek, hanem elérhetőek legyenek, mint például "Az NFT házhoz jön" struktúra is erről szól.
A kormányprogramban is meghirdetve az elsődleges célunk a kistérségek erősítése, az önkormányzati rendszer egyfajta racionalizálása, ehhez szeretnénk kapcsolódni a fejlesztési intézményrendszerrel is. A másik intézkedés, amit hozunk, hogy az irányító hatóságok, tehát a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség alatt a közreműködő szervezetek számát is szeretnénk csökkenteni. Ma túl sok van, ez is lassítja a rendszert, és időnként nehezen átláthatóvá teszi, tehát csökkenteni szeretnénk ezeknek a számát, hogy világosabban lehessen hozzájuk kapcsolódni, pontosan lehessen tudni, hogy hová kell menni.
Ami pedig fontos dolog, hogy csinálhatunk akármilyen rendszert, igazából a rendszereket meg kell tölteni tartalommal. Nekünk menni kell, járni kell az önkormányzatokat, a régiókat, a megyéket, egyeztetni kell, nem feltétlenül pártdimenziók mentén, hanem elsősorban azon az alapon, hogy minden régióban - függetlenül attól, hogy ki hogyan került oda - vannak olyan érdekek, tudás, kompetencia, ami egy központban, egy elefántcsonttoronyban itt a Pozsonyi úton nem lehet meg. Ezért nekünk nagyon nyitottnak kell lenni, nekünk együtt kell működni a regionális fejlesztési tanácsokkal, nekünk együtt kell működni a kistérségekkel, és meg kell találni, akár sok csatornát is kell teremtenünk - különbözőt, nemcsak egyet - ahhoz, hogy ez eljuthasson hozzánk. Hogy erre ki mennyi pénzt szán az önkormányzatok részéről meg a mi részünkről, abban kell viszont racionálisan viselkednünk, hogy ne pazaroljuk a pénzt. Maximálisan egyetértek a hozzászólásával.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr? (Kocsi László: Köszönöm, nem.)
Manninger képviselő úr!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Egy nagyon rövid, inkább véleményt, aztán egy kérdést mondanék. Azért mondanék véleményt, mert elment az idő, és részben választ kaptunk már rá, de azért hadd mondjam el, hogy a szervezeti fölállással kapcsolatban úgy gondolom, a képviselőtársaim aggályai érthetőek az ellenőrzést illetően, hiszen ez szerintem valóban átlátható rendszer, fölülről teljesen jól átlátható rendszer, direkt politikai irányítással, kihúzva a minisztériumok alól. Ilyen értelemben tehát ez bizonyos céloknak megfelel. Az egy más kérdés már, hogy ebben az esetben az ellenőrzés szerepe még fontosabb, mint az eddigiekben, hiszen nagyon sok mindent állapítottak meg Magyarországról; kétségtelen, hogy az uniós pénzekhez kapcsolódóan még konkrét botrányt nem lehetett megállapítani, de az is ismert, hogy a Transparency International azt is megállapította, hogy az elmúlt négy év kormány alatt nőtt a korrupció Magyarországon. Tehát én úgy gondolom, hogy jogosak ezek az aggályok, minden szinten szükség van az ellenőrzésre.
A kérdésemre áttérve: a kormánybiztos úrhoz azt a kérdést tenném föl, hogy a régióknak milyen szerepet szánnak. Igazából itt ellenkező információk hangzottak el. Lesznek-e önálló regionális programjai a régióknak, illetve a régiók rendelkeznek-e majd valamilyen önálló döntési, illetve pénzügyi lehetőségekkel ebben a kérdésben? Ez rendkívül fontos lenne. Egyébként én először hallottam így megfogalmazva, lehet, nem figyeltem korábban jól, de nagyon jó, ha benne lesz az NFT-ben az, amit a kormánybiztos úr mondott itt egyrészt a kkv-król, másrészt pedig az ország területi egyenlőtlenségéről, bár itt elmondanám még egy megjegyzésként, hogy a poliszok szerepét és a területi egyenlőtlenséget tisztázni kellene, mert eddig nem erre a ment az irány. Tehát mi azt vettük észre itt a parlamentben, hogy a kormánypártok inkább a poliszokat támogatják. Annak is van jogosultsága, csak mondom, meg kell teremteni az egyensúlyt. Tehát a kérésem az, ha régiókra az idő rövidsége ellenére valamilyen választ kaphatnánk. Köszönöm.
ELNÖK: Kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos: Köszönöm. Szerintem ellenőrizhető a struktúra, de mivel erről már mind a ketten beszéltünk, most nem ezzel tölteném az időt. A régiók vonatkozásában: a régiókat tartom a legszervesebb partnereinek a központi intézményrendszernek, ezért az a célunk, hogy a regionális fejlesztési tanácsokkal aktívan együttműködjünk. Az egyik legfontosabb projektfelhordó, -felmutató, -előkészítő, -kiválasztó rendszer éppen a regionális fejlesztési tanácsoké, amelyek a saját régióikban meg tudják mondani. Bármennyire soknak is tűnik ez a 8000 milliárd forint, egyébként messze nem lesz elég az összes felmerülő igényre vagy vágyra, ezért valahogy prioritásokat kell állítani.
Én például ebben látom a régiók egyik legfontosabb szerepét, hogy ők egymással megbeszélve, ha ugyan most nem is lesz lehetőségük, hogy legitim önkormányzattá váljanak rövid időn belül, mert ezt nem szavazta meg a parlament kétharmada, de ennek ellenére a régiók tehessék meg azt, hogy az általuk felügyelt területen, az általuk felhordott projektek vonatkozásában mondják meg, hogy mit tartanak fontosnak és kevésbé fontosnak. Ők sokkal jobban fogják tudni, mint mit, ezért a régiókra kell ebben támaszkodnunk. Nyilvánvalóan egyfajta kontrollt el kell játszanunk, hiszen pénzügyi felelősséget a régiók ma nem tudnak vállalni, hiszen nem jöttek még létre az önállóan működő, legitim módon megválasztott és önálló bevétellel rendelkező régiók. Ezért a kormányé a pénzügyi felelősség ezekért a döntésekért, neki van erre pénzügyi háttere és akkreditált szervezete, de regionális tanácsokat tartom a kezdeményezés és a priorizálás elsődleges színhelyeinek, ahol persze, a kormányzatnak is részt kell vennie, ahogyan ezt a mai szabályozás biztosítja is.
Operatív programok. Nem szeretném megelőzni ezzel kapcsolatban a kormány döntését, hogy hány operatív program lesz a régiók vonatkozásában, de magam látom annak indokoltságát, hogy minden régió a saját arcára szabhassa a saját törekvéseit. Talán diplomatikusan ennyit mondhatok ebben a fázisban. (Manninger Jenő közbeszól.) Ezt ítéljék meg.
ELNÖK: Varga képviselő úr!
VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kormánybiztos Úr! Nagyon sok kérdésre választ kaptunk, ezért egy rövid véleményt szeretnék mondani, és egy kérdést feltenni. Magam a Dél-Alföldi Regionális Tanács társelnöke vagyok, tehát nagyon csodálkozom ellenzéki képviselőtársaimon, hogy azt mondják, az NFT II-vel nem tartunk sehol. Több mint egy éve folyik a tervezés, azért gondolom, hogy nagyon sok fórumon, kistérségi, civil fórumokon, regionális tanácsban, megyei fejlesztési tanácsokon rágtuk át. Megmondom őszintén, nem mindennel vagyunk elégedettek, de az látszik, hogy azért változott közben a tervezés folyamata.
Bocsánat, hogy Nógrádi képviselő úrnak címzek egy dolgot. A bizottságban el kell kerülni ezeket a személyeskedéseket, de azt gondolom, hogy az ő hozzászólása akkor lett volna igazán hiteles, ha elmondja, hogy mindezekkel a gondokkal, problémákkal együttvéve az első NFT-ben, mondjuk a dél-alföldi régióban a mórahalmi kistérség volt az egyik legsikeresebb. Tehát csak egy ilyen dolgot említenék, hogy most a politika beleszól-e ebbe az ügybe, vagy nem. Tehát azt gondolom, ez nagyon fontos kitétele a dolognak. Azt gondolom, éppen ezért nemzeti ez a fejlesztési terv, mert ezeken a vitákon javul, és remélem, még tovább fog javulni.
Még egy konkrét kérdést szeretnék feltenni a kormánybiztos úrnak, habár szót ejtett erről. Azt gondolom, a két fő kérdés, a versenyképesség és a felzárkóztatás nagyon jó irány, nagyon jó cél. A dél-alföldi régió is elhangzott, én ráadásul a dél-alföldi régión belül egy olyan térségből jövök, amely még hátrányosabb. Hogyan látja, mennyiben fog - vagy nem fog - háttérbe szorulni a felzárkóztatás? Mert ez a legnagyobb félelem, és nyilván, a pólusok vagy nem pólusok kérdésében is ez a legfontosabb, hogy mennyiben fog tudni a következő nemzeti fejlesztési terv a felzárkóztatásban is előrelépni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos: Köszönöm szépen. Tulajdonképpen az egész terv célja a felzárkóztatás, a kohézió és a konvergencia, valahogyan közeledjünk Európához, és ahogyan korábban is mondtam, például a Dél-Alföld példáján, az nem kielégítő, ha a terv eredményeként az ország átlaga felfelé megy, és azon belül meg mások leszakadnak.
Ez konkrétan miben nyilvánul meg? Olyan programokra készülünk, amelyek komplex módon, tehát nem egy-egy rész - mondjuk, csak a gazdaság, vagy csak az oktatás - oldaláról, hanem komplex módon, több ágazati programot összekapcsolva segítik a legelmaradottabb régiókat. Van egy konkrét tervezési szakasz, ahol a 25 legelmaradottabb kistérséggel próbálunk foglalkozni, de vannak olyan mérőszámaink, amelyek például a 84 legelmaradottabb kistérséget nézik. Tehát különböző szinten próbáljuk nézni ezeket, egyrészt indikátorokkal, másrészt meg konkrét, komplex programokkal, ahol ezeket az elmaradottságokat általában nem lehet egyetlen tényezőbe való beavatkozással segíteni, hanem egyszerre kell foglalkozni a munkahelyteremtéssel és a foglalkoztathatósággal is. Mert a kettő együtt, kéz a kézben tudja erősíteni azt, hogy beinduljon egyfajta gazdasági prosperitás. Ennek pedig biztosítani kell a fizikai infrastruktúráját is, és vannak olyan kistérségek, ahol pedig olyan társadalmi csoportok élnek, ahol valamilyen kulturálisan is segítenünk kell az ő integrációjukat a társadalomba. Ezt egyenként kell megvizsgálni, hogy hol, milyen eszközrendszerre van szükség. Kifejezett, kiemelt célja ennek a tervnek, hogy ezt segítsük, és szándékaink szerint a társadalmi vitát követően a 8000 milliárd forint jelentős része ilyen célokra fog menni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nógrádi képviselő úr, nagyon rövid, személyes reakció.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, megtisztel. Személyes érintettség kapcsán hadd mondjam el Varga képviselő úrnak, hogy 13 éve foglalkozom európai uniós forrásokkal. Néhány minisztert, államtitkárt - kormánybiztost még nem - elfogyasztottunk már az elmúlt 13 évben. A 13 év alatt mindig határozottan ragaszkodtam ahhoz, hogy elmondhassam a véleményemet a rendszer működését illetően, ehhez a továbbiakban is ragaszkodom, és azt kérem majd kormánybiztos úrtól is, hogy tolerálja ezt nekem. Ugyanis, a rendszernek - attól függően, hogy ki, hogyan tud hozzájutni a forrásaihoz - vannak hiányosságai, és remélem, szocialista képviselőtársam, Varga képviselő úr nem azt akarta jelezni ezzel a hozzászólásával, hogy azért, mert én elmondom a véleményemet, esetleg a későbbiekben a forrásokhoz való hozzájutásnál majd bármiféle korlátokkal kell szembenéznem - és akkor nagyon finom voltam a megjegyzésemben.
Annyit szeretnék hozzátenni még ehhez a dologhoz, hogy 13 év gyakorlata és munkája van a mögött, amit kistérségi szinten elértünk, kistérségi fejlesztési programokkal, és azt szeretném, hogy ezt az eredményességet az ország valamennyi kistérsége magáévá tudja tenni, és ne kelljen mondjuk, olyan helyzetbe kerülni, amilyenben most vagyunk, amikor speciálisan - engedjék meg, ez személyes megjegyzés - a városom és a kistérség vezető cége azért van csőd közeli helyzetben, mert a magyar állam 300 millió forinttal tartozik nekünk fél éve. Nem szeretném, ha ez állandósulna, és azt sem szeretném, ha kistérségek és az ország egyes részei azért szakadnának le, mert a rendszer bonyolultsága, áttekinthetetlensége és ellenőrizhetetlensége miatt nem tudnak olyan képességeket és tudást felhalmozni, amellyel...
ELNÖK: Képviselő úr! Most már személyesen túllépett. Varga képviselő urat kérdezem, úgy érzi-e, hogy muszáj valamit mondania. (Varga Zoltán: Megbeszélem Zolival.) Megbeszéli, köszönöm szépen.
Ivanics képviselő urat kérdezem, ragaszkodik-e ahhoz, hogy nagyon röviden mondjon valamit. (Jelzésre.) Tessék!
IVANICS FERENC (Fidesz): Megpróbálom. Tisztelt Kormánybiztos Úr! Több mindent hallottunk, én azt látom az egész rendszerből, hogy egy átpolitizált rendszerről van szó, és ember legyen a talpán, aki ezt politizálás nélkül tudja megtenni.
Kocsi László említette a kistérségi menedzsereket, akik 2002 előtt utált emberek voltak, mert állítólag Fidesz-emberek voltak. Kormányváltás történt, leváltottak minden kistérségi menedzsert, szocialista embereket ültettek oda. Példával tudom sorolni, személyenként, hogyan történt. Tehát ez elindult.
A második: "Az NFT házhoz jön" programot még az SZDSZ sem szavazta meg a parlamentben az elmúlt ciklus végén, mert pontosan tudták, hogy politikai építkezés folyik, és ez a politikai építkezés végül is, egyéb döntési mechanizmusok keretén belül félpénzen, de megvalósult, tehát az emberek ott vannak.
A harmadik: ahogy a rendszert láttuk, meglehetősen hiányolom a döntéshozatali folyamatból azokat az embereket, akik nem a kormányhoz közeliek. Kíváncsi leszek, hogy a testület személy szerint hogyan áll fel a végén, de pontosan tudjuk, hogy a régiók felállásánál is, 2002-ig - a kormányváltásig - a régiók túlpolitizált döntéshozó szervezetek voltak, ahova a kormány beültette az embereket. Hogyan, hogy sem, kormányváltás történt, és már nem utálták annyira, hogy a miniszterek által delegált emberek ülnek benne, és ettől kezdődően politikai döntéshozó testületté váltak. Tehát ez a rendszer már erősen átpolitizált, és ebben meglehetősen nehéz lesz független döntéseket hozni.
A következő: ugyanezt erősíti bennem a parlamenti vitanap, mely nem szól másról, mint arról, hogy ez az önkormányzati kampány része. Nem a nemzeti fejlesztési terv alkotó folyamatának a része, világosan látszik, szemeim előtt látom pontosan, hogy ott áll majd Káli Sándor és elmondja Miskolc fejlesztési programjait, elképzeléseit. Ezzel szemben majd feláll valaki más a másik oldalon, és elmondja, hogy mit gondolunk Miskolcról mi, és semmi mást nem szolgál a dolog, mint az önkormányzati kampányt. A politika természete ilyen, így működik. Tehát, aki azt mondja, hogy szeptember közepén, a választási kampány kellős közepén szakmai vitát akar szervezni a parlamentben, az jobb, ha kicsit távolabb áll a dolgoktól. Október 1-je után majd lehet. Miért nem október elejére szervezzük? Az volt itt a slide-on is, hogy október végén kell leadni a programot, csináljuk meg akkor, és akkor a parlamenti vita mentes lesz ezektől a politikai felhangoktól. Tehát ezt így lehet erősíteni az egyeztetési folyamatban is.
Persze, zajlik a nemzeti fejlesztési terv, de hol tart? Erre már részint adott választ, de én kíváncsi lennék, hol tartanak most ezek az operatív programok, bár erre most nincs idő.
A korrupcióról és a pályázatíró cégekről. El kell menni kistelepülési polgármesterekhez, hogy mi történik a falvakban. Akinek nem pesti pályázatíró cége van, az nagyrészt veszít a különböző pályázatokon. Olyan cégek mennek oda, hogy pénzt sem kérnek a megírt pályázatért, mert pontosan tudják, hogy nyerni fognak, és biztosan nyernek. Érdemes lenne ezt kivizsgálni, elég szomorú tapasztalatok lennének ilyen szempontból. Tehát ezt látjuk, ezt gondoljuk, és akkor még a nagy pályázatíró cégekről nem is beszéltünk, ezt a vitát most nem nyitnám meg.
A negyedik fontos tétel: az NFT I-gyel kapcsolatban a mi régiónk állítólag fejlettnek mondható, bár a lemaradásunk jelentős. 2004-ben, az első évben elfogyott a pénz, 2005-2006-ban mindenki malmozik, a projektek ott állnak, de nem tudunk semmit se csinálni, mert nincs felhasználható pénz, az ismert módon - Pelczné Gáll Ildikó említette - elfogyott, így aztán nem tudtunk mit csinálni. A régiók tervezése pedig már az előző ciklusban is meglehetősen gyenge lábakon állt, a központi projektek lenyúlták sok helyen a helyi pénzeket.
Nagyon röviden, nagyon gyorsan elmondva ennyit szerettem volna, és viszontválaszt nem fogok most adni, ezt már előre jelzem.
ELNÖK: Kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos: Köszönöm. Nem szeretnék visszaélni a viszontválasz hiányával, úgyhogy csak néhány dolgot.
A politikáról. Önök valamennyien politikusok az asztalnak ezen az oldalán is, nemcsak azon az oldalán. Én azt gondolom, hogy a kormányzati végrehajtásnak mindig valamifajta politikai kontrollja kell hogy legyen. Ezt nem keverném össze azzal, hogy egyébként egyes politikusok részérdekeket hogyan próbálnak képviselni, de a politikának irányítani kell a kormányzatot. Erről szól szerintem egy jogállam a politikát a szó nemes értelmében, a köz szolgálata és a köz ügyeinek szolgálata értelmében használva. Tehát ilyen értelemben a politika egy jó dolog, és a politikai kontroll jobb, mint ha át nem látható apparátusok vagy át nem látható részérdekek mentén történik a dolog. Szerintem a struktúra most átláthatóbb lesz, mint volt, jobban rá tudnak önök is mutatni arra, hogy hol történt a rossz döntés, mint eddig, ha lesznek rossz döntések, de ebben egyáltalán nem vagyok biztos.
A másik a régiók. Azt mondja, hogy a régiók meglehetősen átpolitizáltak meg esetleg egyoldalúak, ha jól értem. Én azt gondolom, hogy volt egy kormányzati javaslat, hogy teremtsünk legitim, megválasztott regionális önkormányzatokat. Önök ezt nem szavazták meg, vagy legalábbis ez későbbre halasztódott. Ha 2009-ben megválasztanánk a regionális önkormányzatokat, akkor legalább 2009-től azt lehetne mondani, hogy az emberek akaratából ott ülő regionális képviselők vannak ott, nem egyszerűen csak hatékonyabb lenne a közigazgatás, hanem legitimebb is lenne ez a szintje a közigazgatásnak. Úgyhogy én sajnálom, hogy ezt nem sikerült a parlamentnek kétharmaddal megszavazni.
A pályázatírókkal kapcsolatban érzek egy kis ellentmondást a két képviselő úr között, mert ön mintha azt mondta volna, hogy előleget kérnek, 15 százalékot, és csak úgy írják meg a pályázatot, ön meg arra hivatkozik, hogy egyes pályázatírók nem is kérnek díjat. (Közbeszólások.) Ja, értem. Mindenesetre én érzékeltem egy ellentmondást, de majd akkor megpróbálom megtanulni ezt a részét is, és ígérem, hogy el fogok menni kistérségbe önkormányzati képviselőkhöz vagy helyi önkormányzati vezetőkhöz, és meg fogom kérdezni, hogy hogyan megy a rendszer, mert igaza van, hogy alulról lehet megismerni ezt a világot, nemcsak felülről, ebből nincs közöttünk véleménykülönbség.
Én biztos, hogy itt lennék még két percet, ha viszontválasszal kíván élni, mert az úgy lenne fair.
ELNÖK: Képviselő úr? (Ivanics Ferenc: Nem.)
Akkor engedjék meg a képviselő hölgyek és urak, hogy annyit elmondjak, egyvalamiben egyetértek Ivanics képviselő úrral, hogy én ezt a parlamenti vitanapot nem tartom szerencsés dolognak. Az ember készít egy cost-benefit analízist, hogy mit nyer, és mit veszít. Én úgy gondolom, hogy egy ilyen parlamenti vitának az önkormányzati kampányban való hasznossága nagyon-nagyon csekély. Én nem tudom elképzelni, hogy most, ha Nógrádi képviselő úr kormánypárti lenne, és tartana egy nagy beszédet, hogy mit hoz, Mórahalom nézné, és azt mondaná, fantasztikus a polgármester. A dolog nem így működik. Ellenben azt, hogy itt létre lehessen hozni egyfajta konszenzust a program mögött, lehetetlenné teszi. Egy önkormányzati kampányban a választások előtt egy vitanap a parlamentben csak eleve széthúzhat. Úgy érzem, hogy az a veszteség, amit elszenvedünk, nagyobb, mint amit másik oldalon meg lehet nyerni. Érdemesnek tartanám még ezt megfontolni. Tudom, hogy nem az ön kompetenciája, de szerintem ezek elég komoly érvek, ha megpróbálunk egyáltalán valamiféle nemzeti pártközi, cross-párti konszenzust a dolog mögé, akkor biztos, hogy erre a vita időpontja a legalkalmatlanabb.
Én nem tudom, ezek a szakértői viták pontosan mik, nyilván nem négypárti, ötpárti. Ezt a bizottságot rendelkezésére bocsátom a kormánynak, hogy jöjjön ide be, és itt hangozzanak el az ötletek. Amiket a képviselők az öt pártból mondanak, azokra nem kell rögtön se igent, se nemet mondani, végig lehet gondolni, visszajönni, elmondani, hogy na, ez tetszik, az nem tetszik. Egy ilyen bizottság arra is jó, hogy egy ilyenfajta konszenzus ki tudjon alakulni. Ezek a szakértői egyeztetések mindig arról szólnak, hogy nem bízunk a politikában; a politikában részben okkal nem bíznak, de mégis azt a bizalmat meg kell neki adni, hogy a parlamenti körülmények között próbáljunk elérni valamit. Ennek lesznek eredményei, de sohasem tökéletesek.
Rengeteg minden nyitott maradt még ebben a vitában, úgyhogy én azt javasolnám, hogy most megköszönjük a kormánybiztos úrnak, aki már késésben van, úgyhogy ne tartsuk föl tovább. Azt javasolom, hogy valamikor a nem túl távoli jövőben folytassuk az itt meg nem vitatott, le nem zárt kérdésekkel, és jöhetnek az újabb kérdések, aztán elkezdődik a végrehajtás, gondolom, azon is szeretné a bizottság a szemét rajta tartani. Tehát sok időt fogunk együtt eltölteni. Én még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy eljött. Szerintem nagyon szuggesztíven és nagyon meggyőzően mondta el azt, amiket tenni kíván.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos: Ebben bizonyára eltérnek a vélemények, de nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak, és máskor is szeretnék jönni. Köszönöm szépen. Viszontlátásra!
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Az ülést berekesztem. Mindenkinek köszönöm a munkát. Jó pihenést!
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 06 perc.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Urlich Ferencné és Nánásiné Czapári Judit